Szöveg: Gyarmati János

Egyszemélyes
„Máig tisztán emlékszem a pillanatra, amikor először hallottam a
felfedezésről. Sátram előtt ültem a világ legszárazabb vidékén, a
chilei Atacama-sivatagban, ahol egy inka kor előtti erőd után
kutattam, amikor meghallottam a hírt a rádióban… Egyszerűen
tudtam, hogy el kell jutnom Vilcabambába. Filmem, Az Inka

legénység
Birodalom sagája nem fejeződhet be addig… amíg záró képsorként
nem az elveszett város szerepel benne…

Szeptember 12-én Lima legpatinásabb szállodája, a Gran Hotel

Bolívar előcsarnokában ültem, amikor legnagyobb örömömre
megpillantottam Savoyt… Bemutatkoztam és meghívtam egy
teára… Tetszett neki, hogy profi fotós vagyok, és rendelkezésemre

Rosner Géza és az inkák áll minden felszerelés és nyersanyag egy újabb vilcabambai
expedícióhoz… Mosolyogva közölte: Doug és én hétfőn reggel
indulunk második vilcabambai expedíciónkra. Lenne kedve velünk

utolsó menedéke
tartani? Tudnánk használni a képességeit… Szombat este volt, öt
perc múlva zárt a légitársaság irodája… Ilyen lehetőség az életben
csak egyszer adódik, gyors döntést kellett hozni. Megtettem.”
(Rosner Géza, 1964)
4 ROVATCÍM
A FÖLDGÖMB 2017/január–február
A
z 1910-ben született Ros-
ner 25 éves korában előbb
Angliába költözött, majd
két évvel később az USA-
ban telepedett le. Filmszínészet-
tel próbálkozott, majd repülős-
ként harcolt a csendes-óceáni
hadszíntéren. 1946-ban vissza-
tért az USA-ba. Sikertelen holly-
Cajamarcától Vilcabambáig – spanyolok az inkák birodalmában
Az utolsó szuverén uralkodó, At-
ahualpa kivégzését követően a
Peru meghódítására törő marok-
nyi spanyolnak egy „bábinkára”
volt szüksége ahhoz,
hogy hatalmukat meg
tudják szilárdítani. Vá- Manco inka az Andok keleti láncai és
lasztásuk a kivégzett
uralkodó egyik fivérére, vilcabambai régióban hozta létre a perui
Mancóra esett, akit alig spanyol gyarmattal párhuzamusan két
egy hónappal a biro- generáción át létező inka enklávét.
dalmi főváros, Cusco el-
foglalását követően, 1533 decem-
berében koronáztak meg. Manco
azonban nem állt a spanyolok ol-
dalára, így hamarosan fogságba
vettették, ahonnan 1535-ben
megszökött és a spanyolellenes
felkelés élére állt.
woodi statisztaszerepek után át-
állt a kamera túloldalára, produ-
cer lett. Az 1950-es évek végétől
sikeres dokumentum-filmeket
forgatott Dél-Amerikában. Min-
dig egyedül dolgozott, ahogy ő
maga fogalmazott: one man
crew, egyszemélyes legénység
volt. Így jutott el a korábban Fe-
Míg egyik hadvezére a Pizarro
által frissen alapított fővárost, Li-
mát vette ostrom alá, addig ő maga
Cuscót próbálta meg visszasze-
a sűrű trópusi erdő által védett
rezni. A nyolc hónapos ostrom so-
rán az egész várost visszafoglalták,
a spanyolok kezén már csak a mai
Győzelem temploma helyén álló
épület maradt, amikor Pizarro al-
vezére, a chilei felfedezőútjáról visz- sek történtek a két fél között, és
szaérkező Diego de Almagro föl-
jős Pál által kutatott északkelet-
perui yagua indiánokhoz, és
járta be az inkák romvárosait.
Így különösen kapóra jött szá-
mára a vilcabambai expedíció-
hoz való csatlakozás lehetősége.
De miért is volt annyira fontos
ennek az elveszett városnak a
megtalálása?
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx
xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x
xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x
xx x xxxx xxxxxx x xxxx xxxxxxx x
x xx x xxxx xxxxxx x x xx x xxxx
xxx
mentette a várost. Manco inka az
Urubamba folyó völgyében az ős-
erdő felé menekült. Ott, az Andok
keleti láncai és a sűrű trópusi erdő
által védett vilcabambai
régióban hozta létre a
perui spanyol gyarmat-
tal párhuzamusan két
generáción át létező
inka enklávét, amelyen
négy nagyobb település
állt fenn: Machu Pic-
chu, Choquequirau, Vitcos és Vil-
cabamba.
Az első háborús éveket köve-
tően, az 1540-es évtized első felé-
ben csupán szórványos érintkezé-
ezt Manco arra használhatta fel,
hogy tovább építse az Andok keleti
oldalán, Vitcostól további 3-4 nap
járásra, az őserdő mélyén fekvő,
Vilcabambának nevezett telepü-
lést. Itt kapott menedéket az egy-
mással vívott polgárháborúban
vesztes spanyolok kis csoportja is,
akik a spanyol hatáságoktól remélt
kedvező elbánás reményében
1544-ben meggyilkolták Mancót.
Manco halálát követően há-
rom fia váltotta egymást a trónon.
Némelyikük szembeszállt
a spanyolokkal, mások
tárgyalásba bocsátkoztak
velük. Ekkor több követ-
ség is bebocsátást nyert az
inka uralom alatt álló te-
azonban csak az inkák által hátrahagyott
rületre, némelyek közü-
lük Vitcosba is eljutottak.
Leírásaikból ismerjük a
vidék inka településeit, és e beszá-
molók szolgáltak kiinduló pont-
ként a felfedezők számára, és tették
lehetővé a romok azonosítását.
Az 1569-ben Peruba érkezett
új alkirály, Francisco de Toledo
ugyancsak tárgyalással próbálkozott.
66x96 mm
Követét azonban útközben meg-
gyilkolták. Ez jelentette a casus
bellit az évtizedeken át kényszerű-
ségből megtűrt inka sziget felszá-
molására.
1572. június 24-én több száz
spanyol katona és indián szövetsé-
gesük rohamozta meg az inkák
utolsó erősségét, Vilcabambát, mely-
nek azonban csak az inkák által
hátrahagyott füstölgő romjait fog-
lalhatták el. A város felgyújtását kö- nyolok Cuscóba hurcolták, halálra
1572. június 24-én több száz spanyol
katona és indián szövetségesük
rohamozta meg az inkák utolsó
erősségét, Vilcabambát, melynek
füstölgő romjait foglalhatták el.
vetően a lakosság és a királyi udvar
a környező hegyekbe menekült.
Többségüket rövid időn belül el-
fogták, és a spanyolok kezére került
az inkák legfontosabb kultusztárgya,
a Punchao is: a Nap aranyból készült
szent képmása, amelyben a leírások
82x48 mm
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx
xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x
xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x
szerint az elhunyt inkák szívéből
maradt hamut őrizték.
Már csupán az uralkodó, Tupac
Amaru hiányzott. Előbb a nagy-
bátyját sikerült kézre keríteni, majd
egy őserdei tisztáson magányos
párra bukkantak. A kimerült, vá-
randós feleségével lassan haladó
inka uralkodó nem tudott tovább
menekülni, megadta magát.
Láncra vert foglyukat a spa-
ítélték és 1572. szep-
tember 24-én kivégezték,
fejét pedig póznára tűzve
közszemlére tették. Vit-
cos közelében San Fran-
cisco de la Vitoria de
Vilcabamba néven új vá-
rost alapítottak, a jelen-
tőséget vesztett és szinte
megközelíthetetlen utolsó inka fő-
várost pedig benőtte az őserdő és
feledésbe merült.
Egy korszak végérvényesen le-
zárult. Maradtak a legendák az in-
kák utolsó fővárosáról és az ott el-
rejtett kincsekről.
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx
xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx
x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3

Az utolsó főváros nyomában
A 18. században e legendák nyo-
mán indult meg a kutatás az inkák
utolsó fővárosa után. Francisco
Antonio Cosme Bueno y Alegre
természettudós egy 1768-ban kel-
tezett művében bukkant fel elő-
ször, hogy az elveszett várost az
Apurimac folyó mentén található
Choqquequirau romjai rejthetik.
Az inkák rejtélyes, elveszett kincse
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
után kutató francia diplomata és
kalandor Eugène de Sartiges több
napi gyaloglást követően 1834-
ben eljutott Choqquequirauba, fa-
lakat döntött le és gödröket ásott.
Mindhiába.
Az eredménytelen egyéni ak-
ciókat követően a helyi hatóságok
is megpróbáltak a feltételezett
kincsek nyomára jutni. Az 1900-
as évek elején J. Nuñez, Apuri-
mac tartomány kormányzója ve-
zetett nagyszabású kincsvadász
expedíciókat Choqquequirauba.
Ő sem járt eredménnyel, de nem
adta fel, és rávette a Cuscóban át-
utazóban levő Hiram Bingham
amerikai történészt, hogy végez-
zen kutatásokat Choqquequira-
uban. Noha 1910 februárjában,
ROVATCÍM 7
XXXV. ÉVFOLYAM 310. lapszám
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
céllal, hogy megtalálja Vilcabam- a másik egy forrás fölött emel-
bát. Éppúgy, mint csaknem 400 kedő fehér gránitszikla körüli né-
évvel korábban Manco inka, az hány épületből. Ez utóbbi később
Urubamba folyó mentén haladt kulcsfontosságúnak bizonyult,
lefelé, amikor rábukkant Machu mert szerepelt az egyik spanyol
Picchura! Egy ilyen romváros fel- krónikás leírásában, mint a he-
fedezése már önmagában is világ- gyeknek szentel kultuszhely, me-
raszóló szenzációval kecsegtetett,lyet a „bálványimádók” fel szok-
ám Hiram Bingham nem érte be tak díszíteni. E leírás alapján
ennyivel. Ahelyett, hogy nekifo- lehetett azonosítani a Vilcabamba
gott volna egy soha nem látott vidékére visszahúzódott inkák
méretű inka város alaposabb vizs- első központját, Vitcost.
gálatának, továbbindult, és mind- Binghamet azonban még Vit-
össze két héttel Machu Picchu cos felfedezése sem elégítette ki,
felfedezését követően újabb ro- annál is inkább, mivel hallott egy
mokra bukkant. Az egyik, egyér- további inka romvárosról mélyen
telműen inka épületekből álló az alföldi őserdőben, ami az egyik
romcsoport egy 80 méter hosszú bennszülött szerint a rejtélyes ősi
Vilcabamba volt. Noha
az esős évszak derekán, figyelmeztették, hogy a
Bingham visszatért Peruba, hogy
rendkívül nehéz körül- vidék ellenséges indiá-
megtalálja Vilcabambát. Éppúgy, mint
mények között Bing- nok hazája, Bingham to-
csaknem 400 évvel korábban Manco inka,
ham eljutott a szinte vábbment egészen Vilca-
az Urubamba folyó mentén haladt lefelé,
megközelíthetetlen bamba faluig, amiről
amikor rábukkant Machu Picchura!
inka romokhoz, kide- azonban kiderült, hogy
rült, ez nem lehetett az a 16. század végén,
Vilcabamba. „királyi lakhely céljára alkalmas San Francisco de la Vitoria de
A következő évben Bingham palotából” és egy udvar köré ren- Vilcabamba néven alapított bá-
visszatért Peruba, immár azzal a dezett épületcsoportból állt, míg nyásztelepülés.
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
8 ROVATCÍM
A FÖLDGÖMB 2017/január–február
Karnyújtásnyira Vilcabamba
Minden figyelmeztetés dacára to-
vábbindult, és szerencséjére talált
néhány indiánt, aki hajlandóak
voltak teherhordóként és vezető-
ként elkísérni egy olyan úton, ami
még öszvérek számára sem volt
járható. Négynapos gyaloglást kö-
vetően, 1911. aug. 11-én érkeztek
el a Szellemek Síkságához (Espi-
ritu Pampa), ahol a campa indiá-
nok néhány tisztást alakítottak ki.
Ezek tették lehetővé, hogy Bing-
ham újabb romcsoportokra buk-
kanjon. Rátalált egy ad-
dig soha nem látott
méretű, 64×8 méteres,
12 bejárattal ellátott csar- a meggyőződésében élte le, hogy az inkák
noképületre, mintegy
100 méterre attól pedig
egy újabb épületcso-
portra. Itt már leletek is voltak:
inka kerámiaedények és bronztár-
gyak, s ami igazán különös, spa-
nyol típusú tetőcserepek. Úgy
gondolta, azok nem igazán régiek,
esetleg olyan spanyol misszioná-
riusok idejéből valók, akik három
évszázaddal korábban jártak ott.
Ez a következtetése azonban vég-
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
zetes hibának bizonyult, annak el-
lenére, hogy úgy vélte: Espiritu
Pampát az inkák röviddel azt kö-
vetően építhették, hogy a spanyo-
lok elfoglalták Cuscót, és Manco
inka Vilcabambába vonult vissza.
Bingham még ezt követően is
folytatta volna a kutatást, ám élel- is. Bingham az következő évek
miszerkészletei kimerültek, és in-
dián kísérői sem voltak már haj-
landóak vele maradni. Mindezek
után maradt a kérdés: az általa fel- városok közül erre, a leglátvá-
fedezett romok közül végül is me-
Hátralevő életét Bingham abban
végső menedéke Machu Picchu volt.
lyik volt Vilcabamba? A kérdés
első pillantásra könnyen megvá-
laszolhatónak látszott, hiszen volt
egy biztos pont, Vitcos. A Bing-
ham által talált fehér szikla és for- Picchun semmi nyoma nem volt
rás egyértelművé tette, hogy az is-
mert inka kori romok közül
melyik volt Vitcos. A Vilcabam-
báig eljutott spanyoloktól pedig
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx
xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx
x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
tudjuk, hogy az Vitcostól 3-4 napi
járóföldre fekszik. A képlet tehát
egyszerű.
Azonban csak látszólag, mi-
vel e távolság egyaránt megfelelt
Choqquequiraunak, Espiritu
Pampának és Machu Picchunak
során megtisztította Machu Pic-
chu nagy részét, és kézenfekvő
módon az általa felfedezett rom-
nyosabbra esett a választása, amit
az ott talált leletekkel
és Espiritu Pampához
képest nagy kiterjedé-
sével próbált alátá-
masztani. Hátralevő
életét abban a meggyő-
ződésében élte le, hogy
az inkák végső menedéke Machu
Picchu volt.
Másokban ugyanakkor ma-
radnak kétségek, ugyanis Machu
az európai jelenlétnek, az egész vá-
rost elpusztító tűznek, és nem illik
rá az ott megfordult spanyol szer-
zetesek helymeghatározása sem.
A felfedezés
1957-ben egy harmincéves ame-
rikai fiatalember, Gene Savoy ér-
kezett Peruba. Történetünk többi
szereplőjéhez hasonlóan nem ren-
delkezett előképzettséggel, ám
becsvágya annál nagyobb volt. Is-
meretlen romvárosokat akart fel-
fedezni. Elsősorban az Andok ke-
leti, áthatolhatatlan őserdővel
borított oldala érdekelte, mivel úgy
tartották, hogy ott kell keresni a
legkorábbi perui civilizáció, Cha-
vín eredetét. És egy ambiciózus,
reménybeli felfedező számára mi
lehet vonzóbb, mint a legősibb ci-
vilizáció felfedezése?.
1963-ban egy amerikai expe-
díciót dobtak le ejtőernyővel a
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx
x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
Cordillera Vilcabambában, 30 túl fekvő Huadquiña felé. A kö- Így történt, hogy helyi vezetőit
mérföldre Espiritu Pampától. Át- vetkező napon az expedíció mintha követve 1964. július 12-én Savoy
szelték a Vilcabamba és az Apuri- hullámvasútra szállt volna: hol expedíciója egyszerűen besétált az
mac folyók közötti vad hegyeket, 4000 méter közelébe kellett felka- inkák csaknem négyszáz éve elha-
mindhiába. Az újrafelfedezés azon- paszkodniuk, hol 1000 méteres gyott városába. Lélegzetelállító fel-
ban már a küszöbön állt. Az elve- völgybe ereszkedniük. Alig egy hét- fedezésről, látványról szó sem volt,
szett város felfedezése Savoy érdek- tel Cuscóból való elindulásukat az őserdő elrejtette a romokat. Ő
lődését is felkeltette, aki hajdani követően érkeztek Vista Alegrébe, maga így nyilatkozott erről: „…
szerzetesek műveit kezdte tanul- ahol az egyik helyi családnál romok amint átbújtam egy nyiladékon
mányozni abban a re- csaknem beleütöttem a
ményben, hogy térítők fejem egy nagy inka
által követett őserdei Így történt, hogy helyi vezetőit követve korsó felső részébe, ami
utak nyomaira bukkan. 1964. július 12-én Savoy expedíciója fennakadt egy kidőlt fán.
Megvolt tehát a cél- egyszerűen besétált az inkák csaknem Amint felegyenesedtem
pont! A nagy dobás, ami- négyszáz éve elhagyott városába. és körülnéztem egy ősi
re Savoy vágyott. Min- inka épület belsejében ta-
denki mással szemben láltam magam… a pad-
Savoy szó szerint hitelt lón egy csomó cseréptö-
adott a krónikáknak: „Ha a szer- után érdeklődve azt a választ kapták, redék hevert… Ahogy fölvettem
zetesek és a katonák Vilcabamba hogy a néhány évvel korábban on- egyet, rájöttem, hogy az egy olyan
városát ebbe a völgybe helyezték, nan új táborba költöző machigu- tetőcserép, mint amilyeneket a spa-
akkor ott kellett lennie.” Akkor engák megmutatták nekik. Savoy- nyolok használtak a koloniális
hát oda indítsunk expedíciót! nak tehát mindössze ezt a kérdést időkben… Míg Bingham nem tu-
1964. július 1-jén landoltak kellett föltennie: lajdonított jelentőséget ennek a le-
Cuscóban társával, Douglas Sha- – Elevezetnének a romokhoz? letnek, én azonnal megértettem,
ronnal, majd a következő napon – Bueno, Miért is ne? – hang- miről van szó. Számomra ez kulcs-
már vonatoztak is a Machu Picchun zott a válasz. fontosságú volt.”
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
10 ROVATCÍM
A FÖLDGÖMB 2017/január–február
Bizonyítékok nyomában
Ma már nehéz megítélni, hogy
Bingham azzal követte-e el a na-
gyobb hibát, hogy a spanyol
időkre keltezhető cserepek jelen-
tőségét nem ismerte fel
vagy az épületekét,
ahonnan azok előkerül-
tek. Az idő és a körül- jól megmunkált kövekből épült kis falusi
mények szorításában
azonban képtelen volt
felmérni mekkora tele-
pülést is fedezett fel. A
sűrű őserdőben egyszerűen elvé-
tette a néhány száz méterrel előtte
rejtőző várost! De tegyük hozzá
nem is igazán ott, az őserdőben
kereste. Úgy gondolta, hogy a
Cusco és Vilcabamba közötti ha-
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
talmas éghajlatkülönbség miatt a követően tovább folytatta a kuta-
Mancóval együtt elmenekült és a tást. Célja érdekében egy adott
hegyvidéki hideghez szokott pa- pontból kiindulva, mint egy rovar
pok és „napszüzek” nem voltak a csápjaival, úgy tapogatta körbe
embereivel az őserdőt.
Minden nap újabb és
„A város nem Machu Picchu, nem egy újabb épületcsoportokra
bukkanta, Savoy előtt
templom egy hegycsúcson, a hegyvidék mind nyilvánvalóbbá
peremén. Ez egy hatalmas területen vált, mit is fedeztek fel:
szétszórt metropolisz az őserdőben.” „A város nem Machu
Picchu, nem egy jól
képesek ilyen forró völgyben élni. megmunkált kövekből épült kis
Savoy azonban egészen más- falusi templom egy hegycsúcson,
képp állt a kérdéshez. Hitelt adva a hegyvidék peremén. Ez egy ha-
a spanyol beszámolóknak itt talmas területen szétszórt metro-
akarta megtalálni Vilcabambát, és polisz az őserdőben.”
az első épületcsoport felfedezését De vajon ez volt Manco Vil-
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x
x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxxxxxx x
x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x
xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxxxxxx
x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx
x x xx x xxxx
cabambája, az inkák elveszett vá-
rosa? Hogy efelől megbizonyo-
sodjon, Savoy arra törekedett,
hogy rábukkanjon két olyan ki-
sebb településre, amelyek
a spanyol krónikák sze-
rint mindössze néhány
kiolméterre feküdtek Vil-
cabambától.
Ám ekkor közbeszólt kijelentették, hogy az inkák elveszett
a balszerencse. Az egyik
épület megtisztítása során
a munkások fákat vágtak ki. Az
egyik rádőlt Savoyra, aki súlyos
sérülést szenvedett. Nem csupán
a rázuhanó fától, hanem valószí-
nűleg egy azon rejtőző kígyó ma-
rásától is. Munkásai Apu Man-
ROVATCÍM 11
XXXV. ÉVFOLYAM 310. lapszám
xx xxx xxxxx xxxxxxx
xxx xxxxx
xxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx x x xx x xxxx
xxxxxxx xxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx xxxxxxx x x xx x
xxxx x xx x xxxx
cónak tulajdonították a balesetet, küldött penicillin megmentette,
aki így állt bosszút az elvarázsolt ám az expedíció a döntő bizonyí-
hely megsértéséért, és nem voltak ték megszerzése nélkül ért véget.
hajlandóak folytatni a munkát. A limai és a külföldi lapok vi-
szont tele voltak a felfede-
zés hírével, és az elnök, Be-
Az általa összegyűjtött leletek és a launde Terry is fogadta
felfedezett épületekről bemutatott Savoyt. Az általa össze-
információk alapján a szakértők gyűjtött leletek és a felfe-
dezett épületekről bemu-
városát, Vilcabambát találták meg. tatott információk alapján
a szakértők kijelentették,
De ami ennél is rosszabb volt, Sa- hogy az inkák elveszett városát, Vil-
voy belázasodott, lába kétszere- cabambát találták meg. Ám Savoy
sére dagadt. A fertőzés egyre ter- addig nem nyugodott, amíg a Vil-
jedt, és az életéért kellett cabamba szomszédságában a spa-
küzdenie, hogy még időben nyolok által említett településeket
gyógyszerhez jusson. Egy futárral is meg nem találja.
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
12 ROVATCÍM
A FÖLDGÖMB 2017/január–február
Rosner, a magyar csapattag
Alig másfél hónappal az elsőt kö-
vetően már készen is állt egy
újabb expedícióra. Ekkor került
sor a bevezetőben leírt jelenetre,
és lett az expedíció operatőre a
magyar Rosner Géza, ahogy Sa-
voy jellemezte „egy óriás, aki fe-
jével és vállaival mindenki més
fölé tornyosult”.
A limai találkozást
követően két nappal már Az expedíció operatőre a magyar Rosner
a Bienvenidos a Cusco
felirat fogadta az expe-
díciót, és alig hat nappal
megismerkedésüket kö-
vetően Savoy, Sharon és
Rosner útnak indult Cuscóból.
Egynapos vonatozást és kétnapos
gyaloglást követően „…az út mind
keményebb és keményebb lett, fo-
lyókat, patakokat zúgókat és zu-
hatagokat keresztezett, vízesések
alá bukott. Nincs elég szó, hogy a
vízfolyások sokféleségét, amelye-
ken át kellett kelnünk, leírjuk.
Hegyoldalakról alászálló szakado-
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
zott ködfoltokban kapaszkodtunk
fölfelé… Az idő mind hidegebbre
fordult, ahogy vidék legmagasabb,
4300 m magas hágója felé halad-
tunk… a metsző hideg fáradt
csontjaikig hatolt…” – emlékezett
vissza Rosner.
A hágót követően csaknem
Géza lett, ahogy Savoy jellemezte
„egy óriás, aki fejével és vállaival
mindenki més fölé tornyosult”.
3000 méternyi ereszkedés várt a
csapatra, amelyhez csatlakozott az
első expedícióban ugyancsak részt
vevő perui Ascensión Luque. Ő
volt az, aki szót tudott érteni a fé-
lelmetes hírű machiguenga indiá-
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x
xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
13
nokkal. Részint a szó szoros érte-
lemben, tolmácsként, részint mint
olyan, akivel egyáltalán hajlandóak
voltak szóba elegyedni. Ezt annak
köszönhette, hogy fiatalemberként
megmentette egy machiguenga fiú
életét, aki aztán felnőttként kap-
csot képezett a törzs és Luque kö-
zött. Ez teremtett annyi
bizalmat a jövevények
iránt, hogy egyik főnö-
kük két társával beme-
részkedjen az expedíció
táborába, sőt az általuk
Eromborinak nevezett
romokhoz is elvezették
az expedíciót.
De volt még valaki, akinek el-
kötelezettségét az expedíció sikere
érdekében ugyancsak erősíteni
kellett. Ez maga Ascensión Luque
volt. Eszköz pedig Rosner Géza
xx xxx xxxxx xxxxxxx xxx xxxxx
xxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x
féltucatot is kikönyörgött, hogy
xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx minden gyerekének jusson. Mi-
xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxxxxxx x xközben kameráját újratöltötte,
xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx xxxxxxx x x xx x xxxx
Rosnernek feltűnt, hogy Luque
figyelmét már nem is annyira a
képek, mint inkább
újdonságnak számító, azok lehúzott háttere
színes Polaroid fényké- Rosner felismerte a fotó jelentőségét a köti le. Azokon ugyanis
pezőgépe. Dél-amerikai helyiekkel való jó kapcsolat kialakításában. megjelent a lefényképe-
útjai során Rosner ha- „…sehova sem mentem Polaroid kamerám zett személy halovány
mar felismerte a fotó je- nélkül, ami, Ali baba varázsszavaihoz lenyomata. Luque azt
lentőségét a helyiekkel hasonlatosan minden ajtót megnyitott...” hitte ez az ő szelleme,
való jó kapcsolat kiala- és attól tartott, hogy
kításában. „…sehova idegen kézben marad.
sem mentem Polaroid kamerám Pontosan így történt ezúttal Az élesszemű fotós rögvest felis-
nélkül, ami, Ali baba varázsszava- is. Luque előbb gyanokodva mé- merte a helyzetet: „Lelked kép-
ihoz hasonlatosan minden ajtót regette a készüléket, de az azon- mása is a tiéd… Ebben a pilla-
megnyitott előttem, akárhol is nal láthatóvá váló képmás való- natban egyfajta rokonokká
voltam.” sággal elvarázsolta. Mindjárt váltunk.”
#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3
14 15

Pokoli körülmények
Az így teljes létszámúvá vált ex- a nehézségek. Savoy rémülten látta Egy hétig tartott, mire meg- sűrű őserdőben. Az expedíció tag- romokat, további kutatást azon- megkezdték a város feltárását,
pedíció hol ragyogó napsütés- a drámai változást, ami az előző érkeztek Espiritu Pampába, aztán jai is kimerültek, megbetegedtek. ban nem végeztek. Savoy végülis hogy végre fellebbentsék a fátylat
ban, hol szakadó esőben haladt expedíciójuk óta eltelt néhány hét három héten át kutatták a város Be kellett fejezni a kutatást, majd nem tudósalkat volt, hanem fel- történetéről.
tovább, amikor Rosner Géza alatt – az esős évszak érkeztével – környékét. És meg is találták azo- ugyanazon az úton visszatérni. fedező. A régészeket nem sokra Noha Savoy Binghamhez ha-
visszaemlékezése szerint kat a Vilcabamba kö- Rosner úgy emlékezett, sonlóan meg volt győ-
„…az alant hömpölygő rüli lelőhelyeket, me- hogy az maga volt a ződve arról, hogy Vilca-
Magas lázzal, egy öszvér farkába Savoy végülis nem tudósalkat volt, hanem
sűrű ködpaplan fölé lyek Savoy hite szerint pokol. Magas lázzal, bambát fedezte fel, mind
kapaszkodva menetelt, hogy le ne felfedező. A régészeket nem sokra becsülte,
magasodó sziklafallal ta- minden kétséget kizá- egy öszvér farkába ka- a mai napig akadnak
tévedjen a keskeny ösvényről és a mélybe úgy tartotta, mindig csak a földet
láltuk szembe magun- róan igazolták, hogy az paszkodva menetelt, kétkedők, akik tovább
ne zuhanjon. kémlelik, s nem képesek az egészet látni.
kat. Ebbe a függőleges Espiritu Pampánál ta- hogy le ne tévedjen a kutatnak. Végül is egy
falba az inkák egy lép- lálható romok azono- keskeny ösvényről és a megoldott rejtélynél csak
csősort faragtak. Az esőáztatta bekövetkezett: a Vilcabamba folyó sak az inkák utolsó fővárosával. mélybe ne zuhanjon. becsülte, úgy tartotta, mindig egy jobb rejtély van: egy megol-
ösvény még ideális időjárás ese- völgyében az öszvérek hasáig érő Ekkor azonban Savoy szembeta- Alig egy hónap múltán Savoy csak a földet kémlelik, s nem ké- datlan…
tén is veszélyes. Egy rossz lépés, sárban minden lépésért meg kel- lálta magát a minden hasonló ex- újabb, immár egy harmadik, pesek az egészet látni. Az elkö-
és aki hibázik máris a mélybe zu- lett küzdeniük. Nem csoda, hogy pedíciót fenyegető veszéllyel: minden addiginál hosszabb, 50 vetkező években további nagy-
han. Most azonban az eső az Rosner Géza úgy nyilatkozott, ez munkásai kimerültek és megta- napos expedíciót vezetett Vilca- szerű felfedezéseket tett Peruban, gyarmati jános
iszapos sarat a sziklákra mosta… volt élete legkeményebb útja: „Be- gadták a további együttműkö- bambába, ezúttal az esős évszak miközben Vilcabamba csaknem xxx xx xxx x xx xx
öngyilkossággal ért fel tovább- utaztam az új-guineai őserdőt, de dést, ahogy Savoy fogalmazott, derekán. A városba vezető újabb újra elfelejtődött az őserdő ho- xxxxx xx xxx x xx xx
menni. Mégis ez tettük.” soha nem éltem át annyi nehézsé- egyetlen lépést sem voltak hajlan- utat fedeztek fel és amennyire az mályban. Így volt ez több mint xxxxx xx xxx x xx xx
Ezzel azonban nem értek véget get, mint ezen az úton.” dóak tenni az áthatolhatatlanul őserdő engedte, feltérképezték a három évtizedig, amikor végre xxx xx xxx x xx xx xx

#CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3 #CIMKE1 #CIMKE2 #CIMKE3