cÁí 4uift ACIUIL7IÁ$IÓ

svlí r$e HA| ilALA

:Ev :
 születé se

David Oates /

A Clvll
AMŰ EREDET,I cÍ il{ E':
TIIE RJSE OF CIVILIZATION
A FORDÍ TÁS AZ ELSEVIER PUBLISHING PROJECTS SA, LAUSANNE
I97 6. É vlKIADÁSA ALAPJÁN KESZÜLT
@ Elsevier Pubüshing Projects SA, Lausanne, 1976.

FORDÍ TOTTA PUSKÁS ILDIKÓ

A FORDÍ TÁST SZAKMA I LAC ELLENÓRIZTE

KOMORÓCZY CÉ ZA

A CÍ MOLDALLAL SZEMKÖZTI KEP GIPSZBEVONATÚ EMBERI KOPONYÁT ÁSRÁZOI

(JERIHÓ PPN-B RÉ ,TEGE, I. E. 7. É vrznno;

A mú lt születé se sorozat szerkesztő bizotadga

JOHN BOARDMAN, az Oxí ordi Egyetemtanára
BASIL GRAY, a British Museum Keleti Ré gisé gekOsztályának nyugalmazott felügyelő je
DAVID OATES, a Londoni Eqyetem Ré gé szeüInté zeté nekprofesszora
COURTLANDT CANBY, s zerkesztő
 ,rZ
A REGlsEGRo
, i7 ,,
UI NEZOPONTBOL
EGY REGESZETI KÖNYvsoRoZAT F,LÉ , t A leg-
első ré gisé ggyű jtemé nyeket mé g az ő kori keletrő ismer-
l nak egykori közpon§ából kirrályszobrokat az i. e- 3. é vez-
jik, Elő - Azsiából, a Folyóközbő l. Sutruk-Nahhunte elámi
király i, e. 1160 körül, nyugatról, a szomszé dos Babilóni-
áb ő lhazaté rv e, gy ő zelme s h adj ráratán ak különle ge s zs ák -
mányát istene, Insusinak templomában helyezte el,
Szű zában, a fő városban: megannyi ré gisé get alegyő ző tt
ellensé g templomaiból. Narám-S zin agadeikirály feliratos
dombormű ve,a keleti hegyvidé ken folytatott hadlárará-
nak ábrázolása; Hammurapi diorit oszlopa, a király
,,törvé ny"-gyű jtemé nyé magába
t foglaló felirat; király-
szobrok é s királyi szté lé k az i. e. 3-2. é vezredbő l- a zsák-
mányké nt elhurcolt mezopotámiai ré gisé gekmind Szú zá-
ban maradtak fenn, s innen kerültek, századwk elejé n, a
Louvre gyű jtemé nyé be.
Ké rdé spersze, mú zeum volt-e Insusinak isten szú zai
temploma, ahol a hadjárat emlé kjeleit elhelyezté k. Való-
szí nű bbneklátszik, hogy a becses kövek nem ré gisé gnek,
hanem inkább a hadizsákmány presztizst megtestesií ő da-
rabjainak számí tottak: csupán győ zelmi trő feának. Az
arany é s ezüst kincsekkel állhattak egy sorban. A hettita
fő városnagytemplomában, a raktár központi helyisé gé -
ben egy nagy é rí é kű .öles kő kocka állt - ott áll ma is, az
ásatások a helyé n hagyták -, aző ldkő tömböt nyilvánide-
genbő lhozták Hattusasba, s é rté keaz állami szenté ly te-
kinté lyé tnövelte. Hasonló szerepe lehetett a hadizsák-
mány ő siszobrainak, feliratos köveinek is. A legelsó
ré gisé ggyű jtemé nyek tehát minden bizonnyal nem mú zeu-
mok voltak.
A ré gisé gmint ré gisé giránti é rdeklő dé selő ször a babi-
lóni szövegtudományban alakult ki. A dé l-mezopotámiai
iskolákban azi. e,3. é vezred utolsó századaitól kezdő dő en
már ré gi királyfeliratokat, leveleket is másoltak, akárcsak
egyé b szövegeket, oktatási cé lra. A 3. é vezred vé gé n,s
majd a 2. é vezredben mezopotámiai királyok gyakran hi-
vatkoztak elő dökre vagy ő sökre, köztük Gilgamesre is. A
2. é vezredvé gefelé ,s kivált majdaz'J.. é vezted derekán, a
ré gi királyok vé letlenül fel-felbukkanó feliratait é ppen
ré gisé gük miatt becsülté k: hí rt hoztak ,,a viző ző nelő tt1"
idő krő l.
II. Nabú -kudurri-uszur babilóni király (a bibliai Nebú -
kadreccar vagy Nabukodonozor) azi. e.6. század elsó é vti-
zedei során pompásan kié pült fő városban, a tündöklő -ké k
Istar-kapu közelé ben, a városfal mellett álló palotában,
melynek neve ,,A né pek csodálta palota", az egyik é pü-
letszárnyat- ana dagálum kissat nisí ,,,hogy lássák minden
né pek" - ugyancsak emlé kjelekkel zsú folta tele. Itt állí tot-
ta ki a | egyő zött Asszí ria területé n azelő zőé vtizedek had-
járataiban zsákmányolt királyi emlé keket, ré szben ré gisé -
geket: Mári városí bó| az Erryhraté sz közé pső szakaszá-
red vé gé rő l,ugyanebbő l a té rsé gbót egl tafiományi elöl-
járó feliratos, dombormű vesszté lé jé a t 8. száaadbő l,
asszí r királyok kő be vé settvagy agyagbengeí Te í rt felira-
tait a nemré g feldú lt Ninivé bő l,szí riai é s kis-ázsiai szobro-
kat stb. Ezek mellett azonban babilóniaitárgyakat is, ame-
lyek nyilvánvalóan nem zsákmányból sz.ármaztak: Sulgi
(i. e.21. száaad) fehratát, egy Sulgi ké sáttette sú ty ú j máso.
laí át, egy feliratos buzogányt azi, e.2. é vezredközepé rő l,
babilóni agyagtáblákat stb. Kiállí totta né hány saját feli-
ratát is, szé p agyaghengereket. Az é piletszárnyban nap-
világra került anyag egy ré sze pedig ké ső bbi:mé g Darei-
osz idejé n is helyeztek el itt bizonyos tárgyakat, pé ldául, a
perzsa király hí res bí sztuni feliratának - a babilóni nyelvű
változatnak - diorit szté lé reí rt másolatát. Ez arra va| l,
hogy a gyű jtemé nyvalóban mú zeum volt, királyi kincstár,
amit csak a palotában hódolatot tevő klátogathattak
- de a zsákmányolt emlé kjelek mellett helyet kaptak ben-
ne más egyé b nevezetessé gek is, köztük a ré gisé gek.Az
utolsó babilóni király, Nabú -naid, a templomok é s paloták
ú jjáé pí té sé nétevé
l kenykedő udvari tudósoknak külön
feladatul adta, hogy keressé k meg é s illő tisaelettel ke-
zeljé k királyi elő deinekfeliratos köveit.
Igy, ilyen kezdetekbő l bontakozott ki a mú lt iránti speci-
fikus é rdeklódé s, a ré gé szet.A ré gisé gnekaz ókori keleten
annyiban volt é rté ke,amennyiben presztí zs-é rté kevolt;
vé geredmé nyben, kisebb-nagyobb változások mellett is,
ez maradt abelyzet egé szen a í 9. század elejé ig. Gondol-
junk a fé nyessé gesPorta szultáni kincstárára - udvari
mú zeumára -, mely a Top Kapt Sarayr-ban mindmáig
látható: egy darab majdnem-eleven ókori kelet. Az ,,anti-
quarianismus", az ódon ré gisé gbú várlathelyé re a roman-
tika állí totta a törté neti é rdeklő dé st.Aző taazonban a
ré gé szetválí oző formák kő zött bár, de változatlan
intenzitással né pszerű ,s e né pszerű sé gentú l, törté neti
ké pünk é s önismeretünk fontos té nyező je- de hiszen
é ppen ezé rtváltozik folyton. Változik mindjárt a tárgya. A
legtöbb ré gi ásatás, lett lé gyen korszerű a maga idejé n,
rendszerint nem tud választ adni a ké sóbb, utólag fölmerü-
ló ké rdé sekre. Az ásatók csak azt figyelté k meg, ami óket
é rdekelte, amibő l ő kolvastak.
A mú lt születé se cí mű sorozat kötetei a napjainkban
formálódó ré gé szeliszemlé letet teszik hozzáfé rhető vé
minden é rdeklő dőszámára.
Az elmú lt né hány é vtizedben, aré gé szetikönyvek nagy
divatja idejé n, a piacot valósággal e| árasztották az ű n.
né pszerű sí íkö
őnyvek : ismeretterj esztő összefoglalások,
rendszerint hivatásos ismeretterjesztő irő k tollából, ame-
lyek a szakember nehezen hozzáté rhető é s mé g nehezeb-
ben emé szthető munkái a| apjánké nyelmes, gyors tájé koz-
tatástigé rtek é s nyú jtottak. E könyvek egy ré sze nem volt
haszontalan, s mé ltán é lvezeí t bizonyos né pszerű sé get.
Ámde amikor, mondjuk, a relativitáselmé letet maga Ein-
stein magyarázza el a nagyközönsé gnek is, a kibernetika
alapeszmé it pedig Norbert Wiener - a pé ldákat tetszé s
szerint szaporí thatnánk -, s egyé bké nta ré gé szetben is
kő zké zenforognak Layard, Schliemann vagy Woolley
szakszerű sé gükmellett is szí nes ásatási ismerteté sei: az
eredeti beszámolók korában hovatovább tarthatatlanná
vált, hogy a ré gé szetiirodalom tú lnyomóré szt vagy csak
szakkönyv, vagy csak sző rakoztatás. A másodké zbő lvett
összefoglalás, bármennyire szerencsé s is, nem azt adja,
amit a kutató adhat; a kutatásról csak maga a kutató
beszé lhet hitelesen.
Az Elsevier-Phaidon kiadótól átvett s magyarul is
hozzáfé rhető vé válő sorozat azzal tijrní eti ki magát, hogy
köteteit rendre szakemberek futák, a szakmának é s az
é rdeklő dőolvasóknak egyaránt: kutató ré gé szek, akik az
adott területen dolgoznak maguk is, í gy ré szben a saját
eredmé nyeikrő lszámolhatnak be, de mindenké ppen be-
lülról ismerik a kutatást. Akinek nemcsak a vé geredmé ny,
a közé rthető összegezé s a fontos - ez, termé szetesen,
azon nyomban változtatásra szorul majd -, hanem ezze|
szerves egysé gben a kutatás folyamata is. A legjobb
ré gé szet napjainkban reflexiv tudomány: jelöli a látószö-
get is, amelybő lanyagát né zte; mert tudja, hogy a ké p
tárgyát é pp a| átő szög jelöü ki. A kutató beszámo| ő ja ezá| -
tal lehet - korhoz kötöttsé gé ben! - maradandóbb, mint a
sima másodké z-összefoglalás.
A kezünkben levő kő tetszerző i,David é s Joan Oates, a
közel-keleti ásatásokban ma is mé rté kadónak elfogadott
brit ré gé szetiiskola neveltjei, Mallowan nimrú di (Kalhu)
ásatásain kezdté k pályájukat. Közös terepük Tell ar-
Rimáh, Eszaknyugat-Iráqban, ahol első í zben sikerült
ré gé szetiké pet szerezni az asszí r ,,vidé k"-rő l.David
Oates, ma a londoni egyetem elő -ázsiairé gé szetiprofesz-
szora, eddigi fő mű vé ben é ppen Eszak-Mezopotámia tör-
té neti tájegysé geinek gazdaság; é s politikai saj átszerű sé -
geit vizsgálta. Joan Oates kiilön kutatásai Mezopotámia
korai törté neté vel foglalkoztak. Terepbejárása é s ásatásai
Mandali té rsé gé ben- amely e könyvben is több helyütt
szóba kerül - egy fontos átmeneti szakaszt tártak felaz é le-
lemtermelő közsé gek korai törté neté ben. Ő Ué ső bba gaz-
daságtörté neti r é gé szetegyik elismert szaké rtő jelett, ma-
ga is az elő -ázsiai ré gé szet professzora Cambridge-ben.
A sorozat, amelyben Oatesé k kötete megielenik, ango-
lul ezt a cí met viselt: The Making of the Past. A magyar
váItozat: A mú lt születé se, találó é s szerencsé s. Az an-
golból csupán egy nyelvi árnyalat maradt el benne, ké ny-
szerű en:a to make ige alapjelenté se: ,,csinálni". A soro-
zatcí mnek ugyanis kettő s é rtelmevan. Egyré szt azt mond-
ja: Mi volt a mú lt? Hogyan jött lé tre? Másré szt jelz;i a
t Hogyan ké szül ké pünk errő I a
módszer ú jszerű sé géis:
mú ltról? Hogyan csinóljuk a mű ltaí ?Ez a je| enté sárnyalat,
a nem szokványos kifejezé s, mai mú lt-szemlé letünk
té nyegé bez kötő dik.
A né pszerű összefoglalások, könnyű kezű összegezé sek
azt sugallják, hogy amit a mú ltról tudunk, az vé gleges,
hogy mú ltismeretiink változása, az adatok mennyisé gi
gyarapodása folytán, elő rehaladás, idő nké ntegyenesen
szenzáciő s. Holott a ré gisé gekkel való foglalkozás törté -
neté t nemcsak az anyag esetrő lesetre való gyarapodása
- s persze, ne feledjük, olykor é pp ellenkező leg, szű ki-
lé se! * jellemzi, hanem, s talán mé g inkább, a né ző pont
változása is. Jó pé lda erre a ré gisé gekmegí té lé seaz ókori
keleten, amely megí té lé sváltozásairő l elöljáróban szól-
tunk. Vagy idé zzikR. G. Collingwood szavait:-,,Az óskori
kovapenge vagy a római cseré p utólagosan nem azé rtnyer
törté neti forrás-jelleget, mert azok, akik ké szí tetté kő ket,
törté neti forrásnak tekintetté k, hanem mert mi tekintjük
ő kettörté neti forrásnak." Ma a ré gé szetetnemelső sorban
a mű tárgyé rdekü, a szé p kiáilí tási darab, s nem elé gszik
megaz é pület-alaprajzok felmé ré sé velsem. Elvé gzi ezt is,
de ezen tú l, arra törekszik, hogy önmagukban esetleg
é rdektelen leleteibő lis - az együttesben - a lehető legtöb-
bet é rté kesí tse.Ső t, merkeresni: egy elmé letben megfo-
galmazottké rdé s nyomába szegódni azáső val. Az é lelem-
termelő gazdálkodás kezdeteinek fölfedezé se ilyen prob-
lé ma-orientált ásatásoknak köszönhető . Ami ma a korai
idő kré gé szeté té rdekli: az emberi é letvitel, a lé tfenntartás
módja (szubszisztencia), az a kő zeg, közelebbi é s távoli,
amelyben a törté netesen feltárható p ár százné gyzetmé ter-
nyi mú lt elhelyezkedett. A rendszer, amelyben az embet
benne volt, s amelyet maga is alakí tott, azzal,hogy benne
volt é s alkalmozkodotthozzávagy módosí tani próbált raj-
ta. A rendszer té nyező inekkölcsönhatása, változásainak
vé letlenje é s törvé nyszerű sé gei.
Hogyan jött lé tre amú lt? Hogyan csináltuk? A ké rdé sre
mindig csak szubjektí v felelet adható, mert hiszen a mú lt
nincs, nekünk kell helyreállí tanunk, holt maradványaiból,
eleven ké pzeletünkkel. Hogyan csináljuk a mú ltat? Ho-
gyan teremtjük meg? Ezt csak azok tudják elmondani,
akik té nyleg ,,csinálják": a hisztorié , a hé rodotoszi sző
é rtelmé benvett kutatás munkásai. Ezt kapjuk meg a soro-
zat elő ttünkfekvő köteté ben, s a várható továbbiakban.
KOMORÓCZY GÉ ZA
IRODALOM:
L. Casson, "The World's First Museums", The Journal
of the Ancient Near Eastern Society 5 (1973) 53-57;
E. Unger, Babylon, die heilige Stadt nach der Beschreí bung
der Babylonier (Berlin 19702) 224 skk.: ,,Das Schloss-
museum"; C. C. Smith, "Knowledge 'From before the
Flood' ", Encollnter 3I (1970) 31,44; G. Daniel, A Hun-
dred and Fií ty Years of Archaeo:logy (Cambridge, Mass,
1976); S, Piggott, Ruins in a Landscape. Essays in Anti,
quarianism (Edinburgh 1976); G. Duby, Faire de l'histoire
(Paris 1974); n. 6. Collingwood, The Idea of History
(Oxford 1946).
BEYEZETÉ S
A Közel-Keletrő l nemegyszer í í tákmár, hogy a civili-
záció bölcső je volt. Civilizációk földünk számos pontján
különböző idópontokban születtek é s tű ntekle. Mrás-más
okok hozták óket lé tre, de volt egy közös vonásuk: mind-
egyik rendekezett olyan termé szeti adottságokkal, ame-
lyekvirágző gazdaság kibontakozását, s a hozzá kapcso-
lódó társadalmi inté zmé nyek fenntartását elő seg} tetté k.
Mivel egyetlen kötet aligha adhatna ké pet róluk, s ké t
ré gé szerejé t mindenké ppen meghaladná a feladat, ez a
könyv ké t okból is a Közel-Keletet vá| asztotta tárgyául.
Elő ször is azé rt, mert ez a té rsé gszolgáltatja a legkorábbi s
talán a legismertebb pé ldát arí a a folyamatra, amelynek
során az első földmű velő települósek í rástudó, városlakó
közössé gekké formálódtak. Másodszor, mert ezek a kö-
zössé gek teremtetté k meg annak a mezopotámiai kultú -
rának az alapját, amely nemcsak közvetlen földrajzi kör-
nyezeté re, hanem az eurő pai civihzáciőforrását jelentő
mediterrán területek kultú rájára is nagymé rté kben hatott.
A Közel-Keletet fóldrajzi é sé ghajlati szempontból
szé lső sé gekj ellemzik. Eszak é s kelet felő lAnatóü a, v ala-
mint Irán hegyei é s fennsí kjai határolják, nyugatról a Le-
vante hegyeinek parti vonulatai, dé lról pedig az Arab-
tábla. A közé pső medencenagy ré sze, amerTe aTigris é s az
Eufrátesz halad a Perzsa- (Arab-) öböl irányába, kietlen,
csak nomádok lakta sztyeppvidé k, ahol földmú velé shez
elegendő csapadé kot csupán a hegyvidé k é s az ú n. Ter-
mé keny Fé lholdat alkotó földsáv kap, amely a Levante fe-
lő lé szak-é szakkeletiirányban keretezi a medencé t. Bár
voltak kisebb változások az é ghajlatban, az ő sitelepü-
lé sszerkezet arról árulkodik, hogy az összké p alig változott
az utóbbi tizezer é vben. A Termé keny Fé lhold é s az azt
szegé lyező hegyvonulatok területé n é ltek azok azál7at- é s
növé nyfaj ok, amelyeket elsóül házias itott az ember, s ezál-
tal megteremtette a Nyugat-Ázsia é s Európa legkorábbi
é lelemterme| ő gazdálkodásának alapjait.
Az utóbbi ké tszáz esztendő ben a Közel-Kelet gyakran
volt szí ntere különböző európai hatalmak veté lkedé sé nek,
mivelinhaladtnk át azIndiába illen,e aTávol_Keletre ve_
zetó ú tl-onalak_ nNí em meglepó tehát hogl a ré gisé gek iránt
a rriplomáciai szolgáliatok tagiai é s az utaző k kezdtek el-
ső ké nté rdekl&lni Fig"ehükeí azonban hossá ideig az
ő si civilizációknak c.sak a látl"án1,os em]é kei kötötté k le.
Ré szben azé rt, mert ő ka bibliai elbeszé lé sekillusztrációit
látták benniik, ré szben az&t meft az ember legré gebbi
mú ltjfuól való gondolkodás, következé ské ppen az óstör-
té net tanulmányozása Európában is csak alig több mint
száu é wel ezelő ttkezdő döttel. Könyvünkben nyomon kö-
vetjük az ő störté net tudományának kialakulását, s azt is,
hogy e tudomány ré vé n- fő legazutóbbi három é vtized-
ben - milyen mé rté kben gyarapodtak az ismeretek a Kö-
zel-Kelet legkorábbi települé seirő l.A legtöbb kutatási
eredmé ny, mellyel foglalkoznunk kell, az utóbbi harminc
é vbő származik.
l Ennek oka ré szben a ré gé szetiránti é r-
deklő dé selmé lyülé se, ré szben pedig olyan ú j technikai
eszközök é seljárások felfedezé se, amelyek lehető vé
tetté k, hogy a korábbiaknál sokkal több ismerelet szetez-
zinkaz első földmű velő kgazdaságáról, jobban megismer-
hessük é letformájukat.
Beszámolónkban elő ször a té rsé gmező gazdaságának
kialakulásáról lesz sző ,továbbáa legkorábbi, már megha-
tározott nagyságú é s szerv ezettsé gű ,elszigetelt települé -
sekrő l,amelyeket jellegük okán városoknak tekinthettink.
Ezltán Mezopotámiára sákí tjük é rdeklő dé sünket.Elő bb
az eső sföldmű velé snek az é szaki sftságon való elter-
jedé sé tvizsgáljuk, majd az öntözé s legkorábbi megje-
lené sé t, amely lehető vé tette az eső övezeten kí vüli terüle-
tek hasznosí trását is. Vé gül megvizsgáljuk, hogy Dé l-
Mezopotámia folyami hordalé kban gazdag vidé ké n egy
fejlett öntözé ssel rendelkező telepilé s hogyan fejlódött
várossá, s annak kialakulása miké nt gyakorolt kedvező
hatást a Termé keny Fé lhold hatalmas területeire,
Törté netünk azirás feltalálásávalé r vé get, amikor a té r-
sé g társadalma, mint sumer civihzáciő , belé p a törté ne-
lembe.
 ,rrZ
lDoRENDl TABLAZAT
LEVANTE ZAGRoSZ ANATÓLIA MEZOPOTÁMIA
korai dinasztiák kora Bszer DEL
Habú ba- Uruk III
elsó í rásos emlé kek el-Kabí ra
szeí tartási é pületegyüttes (Dzsemdet-
(É . Sária) Ké ső Uruk -Naszr)
Warkában
Uruk IV
3500
(kalibrált Gawa-sí rok
datálás: korai uruk
4190)

4000 Tepe-Gawra
Ubaid 4
(kalibrált novel(vo meretu
datálás: városok ké ső ubaid
4600) ké só ubaid

xJl
I

4500 Neolit kori Ubaid 3

(kalibrált Ubaid-terjeszkedé s kerámia l
datálás: Halaf Ubaid 2
5240) Csoga-Mami

ll
,,átmeneti" Ubaid 1
5000
első földmű veló települé sek (Eridu)
I
Sumerban l
Haqlar

ll
Haszú na Csoga-Mami
és é s Szawan I
I
Jrí m-tepe I I
öntözé ses növé nytermeszté s
Közé p-Mezopotámiában
I
Muhammad-
I

I
I
Dzsaffar-
telepű lé sek elterjedé se
Qatal Hüyük
I
Szarab Umm fáais
É szak-Mezopotámiában Dzsamó
Ké ső PPN-B
i esl l Dabagí ja
eső táplálta mező gazdaság (Ramad, Munhata) és
Uuran I

l
I

Tell-esz Szotto
I Ali-Kos-
l í azis
a földmű velé s elterjedé se PPN_B I I

Zagroszbal Jerihó é s Beida I

Busz-
I
l Mordeh-
specializáció I
Gandzs- A9tklt
a ké zmú vessé gben(Beida)
I
I Dare
ázis
I I

l
kecsketenyé szté S I
I

Z,agroszban
I
(Hú zisztán)
Qayönü
T növé nytermeszté s é s a
I legkorábbi fé melő fordulás I

--.| Qayönüben ppN| a l

I

I h,í áasí tott took" é . ,í .pu

L l..ihób- Jerihó
l
fallal körülvett viáros

8000
Jerihóban
alakor termeszté s É ,szak-
Sáriában (?)
l nn* ",l,,
Gandzs-Dare E (?)
(legkorábbi kerámia) I tÉ .-s,i,i"r

,,proto-neolit kori"
Jerihó Qiftük obszidián

I
Závi-Csemi
juhtenyé szté s Ain-Mallaha és
Zagroszban (?) Kaí m-Sáhí r
Natú f-koí
legkorábbi falvak:
(Levante)

1O(no Ké ső paleolit korivadászr lk é s gyű jtögető k

l.A TÁRGv É sA §zí xHELy

-::ia§:e""

-=
€
=
I0 | Atárgyé saszí nhely
A CIVILZÁCIÓ rnr,É / Az utolsó jé gkorszak i. e.
18 000 körül tető zött. Európa nagy ré szé ta skandináv
jé gtakarótól hiz6dő tundra borí totta. A mediterrán
szé lessé giövezetben az é ghaj| at a mainál sokkal hidegebb,
Spanyolország é s a Közel-Kelet területe pedig szárazabb
volt; É szak-Afrika é s bizonyára Arábia né mely ré szei
viszont szórványosan több csapadé kot kaphattak, mint
manapság. Akkoriban a területeket cseké ly lé lekszámú
né pessé glakta, vadászattal é s é lelemgyű jtögeté sseltartot-
ta fenn magát, s a zordabb é szaki tájakon gyakran ki-
zárő Iag az ott föllelhető növé nyek é s állatok biztosí tot-
ták táplálé kukat.
A következő tizezer esztendő során a hő mé rsé klet-
állandó ingadozások mellett - folyamatosan emelkedett.
A Közel-Keleten, abban a té rsé gben, amellyel első sorban
foglalkozunk, a rendelkezé sünkre álló kevé s adat azt su-
gallja, hogy i. e. 9000 tájátő | fokozatosan nő tta csapadé k,
bár jelenlegi szintjé t talán csak i. e. 3500 körülre é rte el.
A növé ny- é s állatfajok termé szetes eloszlása az é ghaj-
lattól fiiggötí , megváltozása sok helyütt felborí totta az ő si
v gazdálkodás korábbi egyensú lyát. No-
adásző - gyű jtő gető
ha alig van bizonyí té kunk, kiváltké pp a Közel-Kelet ese-
té ben, okkal felté telezhetjük, hogy számos vadászó é s
gyű jtögető embercsoporr ű jápláIé k-forrásokra té rt át,
vagy pedig olyan területekre vándorolt, ahol továbbra is
fellelte a megszokott táplálé kot. A Közel-Keleten számos
közössé g mindmáig vadászat ré vé negé sziti ki é lelmiszer-
ké szleté t, s az Irak é s Irán között hí ző dőZagrosz-
hegysé gben ma ugyanazokra az ál| atfají ákra vadásznak,
mint jé gkorszakbeli ő seik.
Más csoportok azonban olyan lé pé sreszánták el magu-
kat, amely alighanem a legdöntő bb lé pé svolt az emberisé g
törté nelmé ben. Szándé kosan kezdtek vetni bizonyos mag-
vakat, é s tenyé szteni olyan foglyul ejtett állatokat, ame-
lyek fontos táplálé kul szolgáltak számukra. Azt nem tud-
juk, minderre hogyan került sor. Valószí nű ,hogy az össze-
gyű jtött magvakcsirázni kezdtek raktározás közben, vagy
a szemé tdombra kerültek , é s igy a következő termé sé rlelő
é vszakban váratlanul ú j termé st hoztak. A juh é s a kecske
háziasitása könnyebben magyarázhatő : a magára maradt
kisbárány vagy kecskegida ösztönösen hú zódhatott a gyer-
mekekhez, s az ál7atot - vé letlenül vagy szándé kosan -
felnevelté k. Mindez azonban egyelő recsupán felté te| ezé s.
Azok az elté ré sek, amelyek alapj án ma a termes zteí t é s v a-
don növő gabonafólé k, illetve aházi- é svadállatok csontjai
között különbsé get lehet tenni, a í ermeszté sé s a te-
nyé szté shosszú folyamatában alakultak ki, legkorábbi
állapotukra nyilvánvalóan nem lehet követk ezteí ni. Blzo-
nyos azonban, hogy i. e. 7000-t jóval megelő ző enlé teztek
háziasitott növé nyek, fő ké ntgabonafé lé k, valamint
háziállatok az É gei-tengertő lkeletre, egé szenlránig. Min-
den okunk megvan annak fe| té telezé sé re, hogy bizonyos
fajtákháÁasí tása nagyjábő l egyazon idő ben törté nt a kü-
lönböző területeken.
1/ A Taurus-hegysé g hófödte csú csai Dé l-Törökországban.
E fejlő dé s speciáüsproblé máival majd a 4. fejezetben
foglalkozunk ré szletesebben, ott lesz ugyanis sző az állat-
tenyé sztő ké s földmú velő k elsó ismert települé seirő l. Eb-
ben a fejezetben tárgyunk é s szí ntere bemutatásakor
hangsú lyoznunk ke 1l azt, ho gy az,, állatteny é sztő ké s fö ld -
mű velók első ismert települé seit" mutatjuk be. Sokáig azt
hitté k ugyanis, hogy mé g a legutolsó jé gkorszak vadász6-
gffitögető embercsoportjai is olyan táborhelyeken, bar-
langokban vagy elő reugró szikla aIáhí ző dvaé ltek, ame-
lyek legfeljebb idő leges szállásulszolgálhattak bizonyos
é vszakokban, most viszont egyre több bizonyí té k kerül elő
né mely területeken, amelyek szerint már ekkor lé í ezte
viszonylag állandó települé sek. Csakhogy rendkí vül ritkán
találunk folyamatosan használt telephelyeket, ahol az em-
lí tett é ghajlati é s gazdasági változások ellené re meg-
szakí tás né lkül laktak emberek. Másfelő l azonban a korai
földmű velő kgyakran máig é rvé nyesszempontok szerint
választották ki falvaik telephelyé t. É letszüksé glet volt
számukra a jő ví z, a termé keny föld é s a jő legelő ,majd a
né pessé g növekedé se é s az egyes csoportok között kiala-
kult csere miatt a jó közlekedé si lehető sé g.Tehát egy
falu számárakiválasztott hely megfelelhetett - olyan város
lé ttejő tté hez.amelyazltáné vezredekenát6l'ltugyanazo
n
a helyen. E folyamatosságnak köszönhető , hogy könyvünk-
nek összefiig gő tárgyavan. Vizsgálódásunkat a legkorábbi
földmű velő falvakkal kezdjük - noha az i. e. 7000-né l ko-
r ábbi idő szakravonatko ző adataink tagadhatatlanul szór-
ványosak -, hiszen bennük a legkorábbi civi| izáciő k gaz-
daságának alapjai lelhető kfel.
A legtermé kenyebb területeken a kedvelt lakóhelyek
feltárása sajnos sokszor okoz igen sú lyos gondot a ré gé
szeknek. Hiszen a legkorábbi ré tegeket gyakran fedik el a
ké ső bbié pületek egymásra halmozódott maradványai,
amelyeket a feltárók nem tudnak eltávolí tani, vagy erre
nem kapnak engedé lyt. Kiváltké pp a Közel-Keleten jelent
ez gondot, ahol az a9ya1, majd a vályogí é glahasználata
miatt szinte önmagától kinálkozott, ho gy az í j é pületeket a
ré giek elegyengetett maradványára emeljé k, í gy gyakran
jöttek lé í rejel| egzetes telephalmok (tellek), amelyek oly-
kor akár a negyven mé ter magasságot is elé rté ka talaj-
szinthez ké pest. Ennek következté ben a legkorábbi idő
szakra vonatkozó ismereteink hatalmas települé seken
vé gzett, korlátozott mé retű próbaásatás okbó| származ-
nak, vagy pedig olyan helyekrő l, amelyeket valamilyen
oknál fogva nem lakhattak folyamatosan, tehát valojában
az adott kornak nem a legvirágző bb közössé geiról adnak
hí rt, A bizonlté k egyik esetben sem lehet teljes é rté kí
É rdemesmegjegyeznünk, hogy a nagy mú ltú települé se-
ken vé gzendó nagyobb kiterjedé sű ásatások nem kizfuő la
a Közel-Keleten okoznak gondot. A rómaiak pé ldául
olyan helyen alapitották Londont, ahol az ú j provincia
számára megfelelő en mű ködő várost tudtak kialakí tani jó
kikötóvel é s közlekedé si lehető sé gekkel. E kettő selő n
biztosí totta is aztán a továbbfejlő dé st. Olyannyira, hogy a
római kori London, legalábbis a ré gé szetszámára, ma a
| e ghozzáfé rhetetlenebb terep Angliában.
2 l Ararát hegye: kialudt vulkán Kelet-Törökországban.
5165 méter.
Témánkhoz visszatérve, meg kell magyatáznunk, miért
esett a választásunk a Közel-Keletre. Jelenlegi ismere-
teink szerint ebben a térségbenjöttek létre nemcsak az
elsó földművelő települések, hanem a világ legkorábbi
városai is. Mindamellett a történeti elsőség aligha indo-
kolhatná, hogy miért nem vettünk tekintetbe olyan terü-
leteket is, mint Kelet-Ázsia vagy Közép-Amerika, ahol
ugyancsak háziasítottak állatokat és növényeket, s min-
denféle külső hatás nélkül alakultak ki civilizációk. kína
kivételévelazonban egyetlen említett térségsem őrizte
meg érintetlenül a maga civillzáciőját a modern korig.
Választásunkat főként azzal indokolhatjuk, hogy Mezo-
potámia és Egyiptom klasszikus civi|izáciői- mindkettó a
közel-keleti kulturális fejlődés legmagasabb csúcsára ju-
tott el - jelentékeny hatást gyakoroltak a későbbi kul-
tűrákra a Földközi-tenger térségétőlIndiáig. Történetünk
annak a történelemnek egy korai, ám nagyon fontos
epiződja, amely egyfelól Európa, másfelól az iszlám világ
fejlődésében érte el csúcspontját.
IDŐSZAKASZoK / Ebben a kötetben a legkoraibb
^Z
civilizációk kialakulásán ak elő zmény eiv el fo gla|kozunk.
Ezt a fejlődési folyamatot - a könnyebb érthetóség ked-
véért- három szakaszra tagoltuk. Az elsó - mintegy i. e.
6000-ig tart - magában foglalja a legelső földművelő tele-
pülések és az első nagyobb, szeryezettebb közösségek tör-
ténetét.Ez utóbbiakat, amelyek kétségkívülsajátos kö-
Magassága rülmények közepette alakultak ki, városoknak is nevez-
hetjük, gondoljunk akár Jerihóra a Jordán folyó völgyé-
ben, akár Qatal Hüyükre Nyugat-Anatóliában, a Konya-
síkságon. A második szakasz kb. i. e. 6000-5000-ig tart.
Ekkor terjedt el az esós földművelés a Közel-Keleten, és
kezdődött meg Mezopotámiában az öntözéses földműve-
lés is, megteremtve a javaknak azí abőségét,amely lehe-
tőv é teíte Dél-Mezopotámia első városainak kialakulását.
A harmadik szakaszban e városok megerősödését követ-
jük nyomon egészen azi. e. 4. évezredvégéig,vagyis az el-
ső írásos emlékek megjelenéséig. Az egyes szakaszokról
külön fejezetekben szólunk részletesen a könyv második
felében; de ismét hangsúlyozzuk, hogy a szakaszokra ta-
goIás csupán segítségül szolgál, történeti jelentósége nincs.
Az emberiség történelmét nem hasonlíthatjuk lépcsőhöz,
amelynek a fokai mind magasabbra visznek.
A korszakokra bontás mesterkélt voltát talán azzal
ér zékeltethetj ük le gj obb an, h a rö vide n me gma gy ar ázzuk,
mit sugall a kötetünkhőzválasztolt cím, s miért fej ezzikbe
mondandónkat akkor, amikor már civilizációról kellene
beszélni. A r é gészet, közme ge gyezéssel, álta|áb an a v ár o -
sok és az írásbeliségmegjelenésétől kezdve beszél civilizá-
cióról, ám ez a megkötés önkényes s olykor féIrevezető,
hiszen nagy kiterjedésű városi települések, amelyekben
hatalmas épületegyüttesek árulkodnak a társadalom nagy-
fokú szervez ettségéről, kétségkívül|éteztek már az irásbe-
liség megjelenése elótt. A két ismérv tehát nem feltétlenül
utal egy és ugyanaz időpontra. S ahogy azember ismeretei
a földművelós vagy az épitészetterén fokozatosan és
gyakran egyenetlenül gyarapodtak, hasonlóképpen az irás
12| Atárgyé saszí nhely
3 / A ké pjelölőí rás legkorábbi formáját szemlé lteti ez a l4sbő 1szár-
maző mé szkő tábbóska, amely i. e. 3500 tájáról származik. A jelek
között emberi fej,ké z, láb, számjegyek é s egy csé plő szánláthatók
(Irak Mú zeum).
is fejlő dött. Az egyszerű ,az ekszámolást megkönnyitő ,
ké pjelölő feljegyzé sekbő fokozatosan
l jött | é ú eaz a ki-
munkált rendszer, amely ké pes volt a beszé lt nyelv gram-
matikai összefiiggé seit é s az elvont fogalmakat is rögzí teni.
Dé l-Mezopotámiában (Sumerban) azi. e. 4. é veztedvé -
gé n jelentek megazelsó í rásos feljegyzé sek, ám a szövegek
ré vé n- jó né hány é vszázadonát - aüg tudunk meg valamit
azoknak a városoknak a törté neté rő l,ahol keletkeztek.
Ső t,Mezopotámia egé sz törté nelmé ben - né hány í rnok
általlejegyzett magánlevé ltő l eltekintve - szinte elő sem
fordul, hogy aziráské szitő jeszemé lyes vé lemé nyé nekad-
na hangot. Ráadásul Sumertól ali ghatszáa kilomé ternyire,
Eszak-Mezopotámiában mindmáig nem találtunk bizony-
té kot, hogy i . e.2400-1á| korábban ismerté k volna azí rást.
Pedig az é szaki lelő helyekenjellegzetes sumer stí lusú szob-
rok kerültek elő ,ső tidő benmé g korábbi, a dé liekkel
szinte azonos templomokra bukkantak. Mindez bizonyí t-
ja, hogy a ké t terület között szoros volt a kapcso| atmár az
i. e. 2400-at mege| ő ző idő szakbanis. Lehetsé ges persze,
majd ezután kerülnek elő í rásos emlé kek é szakon; keres-
sük is ő ket. Ameglevő bizonyí té kokbirtokában tehát aüg-
ha szabad kijelenteni, hogy-az egyik társadalom ,,civi-
hzált" volt, a másik pedig nem. Eff, ajta különbsé get leg-
feljebb önké nyesen választott krité rium alapján szokás
tenni.
A fejlett, a nyelvtani elemeket, módosí tó szókat is rög-
áteni tudó í rásbeüsé g a korábbiakhoz ké pest döntő en más
jellegű forrásanyaghoz juttatja a kutatót. A ré gé szeti
módszerekben járatlan olvasót vé gül is figyelmeztetnünk
kell arra, hogy a könyvünkben vizsgált ötezer é ves idő -
szakban a ré gé szktzárő lag tárgyi leletanyagra, a növé ny-
é s áltatvilág maradványaira, valamint az embei ké z te-
remtette tárgyakra - szerszámokra, cseré pedé nyekre,
é pületekre, mű alkotásokra- hagyatkozhat. Az ásatások
technikájában, a feltárt anyágvizsgálatában az utóbbi idő -
ben jelentő s ú j módszerek honosodtak meg, jócskán nö-
velve annak lehető sé gé t,hogy helyesen rekonstruálhassuk
az ő skori ember lakókörnyezeté t, gazdaságáí é s é letfor-
máját. Legyünk tisztában azonb an azzal is, hogy semmifé le
technikai segé dlettel sem lehet eszmé ket é s indí té kokat
é letre kelteni; aügha lehet pé ldául arra következtetni, ho-
gyan viselkedett az egyé n bizonyos helyzetben. Nehé z el-
lenállni a csábí tásnak, hogy kijelentsük: az utolsó jé gkor-
sz ak vé gi kö r ny ezetv áltozáso k ké n y szeÁtetté k az emb er í a
növé nyek é s állatok háziasitására, vagy hogy a né pessé g-
növekedé st egy-egy terület kivé telesen jó adottságai ered-
mé nyezté k, s annak köszönhető gazdasági é s társadalmi
rendszerük fejlő dé se.Mi ú gyvé ljük, helyesebb e ké tsé gte-
lenül fontos té nyező kbena fejlő dé stlehető vé tevő , nem
pedig kiké nyszetitő erő tlátni. Elké pzelhető ,bár aligha
lesz valaha is bizonyí tható vagy cáfolható, hogy né mely
közössé gek azé rtvetté kát a domesztikáciő t, vagy hoztak
lé tre civilizációt, mert legalább annyira nyitottnak bizo-
nyultak ú j eszmé k befogadására, mint amennyire é lni tud-
tak a környezetük nyú jtotta jobb adottságokkal.
A TERSEG FoLDRAJZA / A Közel-Kelet földrajzi
adottságai jő valaz,,olajkorszak" beköszönte elő tt is fon-
tos szerepet játszottak törté nelme alakulásában. Sajnála-
tos, hogy csak az olaj iránti igé nyek ösztönöztek a té rsé g
geográfiai vizsgálatára. A nagy földmozgások, amelyek a
hegyeket, fennsí kokat, medencé ket alakí tották, termé sze-
tesen jóval az ember megjelené se elő tt zajloí í akle, ám e
folyamat legutolsó, alig é rzé kelhető rezdülé sei mindmáig
befolyásolják a felszí n alakulását. A té rsé gAzsia é s Afrika
találkozási vonalában terül el, s a ké t kontinens ké t hatal-
mas ő sisziklatömböt foglal magában, amelyeket a geoló-
gusok Szibé riai- é s Afrikai-pajzsnak neveznek. A ké t
tömb közötti oldalirányú mozgások a Közel-Keleten, az
Afuikai-pajzs pereme körül töré seket hoztak lé tre, s a
pajzs egyes ré szei feljebb emelkedtek, más ré szei lesüly-
lyedtek. Ekké pp keletkeztek a hosszú árkok, a töré svona-
| ak. Azegyik hí res töré svonal a Holt-tenger irányába futó
Jordán folyó völgye. A másik, azlndiai-ő ceánfe| é nyitott,
következé ské ppen vizzel e| árasztott töré svonal maga a
Vörös-tenger, amely É szakkelet-Afrikát vá| asztja eI az
Afrikai-pajzs egy leszakadt ré szé tő az l, Arab-táblátő l.
A pajzsok oldalirányú mozgásának másik következmé -
flye azvolt, hogy a pajzsokat borí tó ké sei üledé kkő zetfel,
gyű ródött, lé trejött a ,,gyű ríhegysé gek" hosszú lánco-
lata. A ké t lánc, a Pontusi-hegysé g é s a Zagrosz-vonulat
az Anatő hai-fennsí kot fogja közre é szaki, illetve dé li
irányból, miközben kelet felő laz Ararát,hegysé ggel egye-
sül, hogy aztánismé t ketté nyí lvaazE| burz- é s aZagrosz-
hegysé get alkossa, amelyek már azlráni-fennsí kot kerete-
zik é szaki é s dé lnyugati irányból. Az Anatóüa,Irán é s az
Arab-tábla közötti alsó sziklapadozat lesüllyedt, miáltal
egy hosszú mé lyedé st hozott lé tre, a Mezopotámiai-me-

dencét, amelyet a Földközi-tengertől Palesztina és Liba-
non hegyláncai határolnak el, és amelyik aPerzsa- (Arab-)
öböl irányába, délkelet felé lejt. E medence északnyugati
része, körülbelül az Eufrátesz-parti Hít és a Tigris-parti
Számarra vonaláig viszonylag ósi üledékkel van feltöltve,
és egy olyan dimbes-dombos síkságot alkot, amelyet a
Taurus- és a Zagrosz-hegység legtávolabbi nyúlványai
tesznek változatossá. A Hít-számarra vonaltól délkeletre
a medencét újabb kori alluvium tölti meg, amelyet azEllf-
rátesz, a Tigris és mellékfolyóik hoztak anatóliai és nyu-
gat - ir áni v íz gy íijtő t erü le tükrő l.
A PERZSA_ (ARAB_) ÖnÖr, PARTVoNLLA / Az
utolsó jégkorszak tetőzése idején, amikor a világóceán
vízmennyiségénekjelentős része jégtakaróvá dermedt, és
a tengerszint több mint száz méterrel volt alacsonyabb a
mainál, az öböl nagy területe szárazföldvolt. A tengerszint
i. e. 3000 táján, a jég elolvadása után emelkedett mai
szintjére vagy annál valamivel magasabbra. A régészek so-
káig úgy vélték,hogy e folyamat végső szakaszában az öböl
elérte a Hít-Számarra vonalat, és hogy az ettől a vonaltól
délkeletre található friss alluvium - azaz egész Dél-Me-
zopotámia - olyan deltában alakult ki, amelyet kb. i. e.
4000 óta alakítottak a folyók hordalékukb ól. Ezt az elmé-
Ietet tükrözik a történelem előtti Közel-Keletről az 1950-
es évet megelőzőenkészilt térképek,s ami még fontosabb,
ezvezetett ahhoz afeltételezéshez, hogy itt nem is lehetsé-
ges korai prehistorikus népesség,minthogy maga a terület
sem létezett.1952-ben azonban két olajgeológus, Lees és
Falcon kimutatta, hogy annak a gyűrődési folyamatnak az
utóhatásaként, amely a hegyláncokat és Mezopotámiát
léúehozta, a medence délkeleti szélétalkotó sziklapadozat
még mindig lökésszerűen be-benyomódik, amit időről idő-
re ellensúlyoz a hordalék állandó lerakódása. Arra a kö-
vetkeztetésre jutottak végül, hogy az elmúlt hatezer évben
hozzávetőleges egyensúly lehetett aszárazföld és a tenger
szintje kőzőtt, s hogy a partvonal az öböl felső részében
legfeljebb helyi jelleggel épült vagy szakadt le.
Bonyolult az érvelésük, elég tehát azt leszögeznünk,
hogy következtetésüket ma már széleskörúen elfogadják.
Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ettől fiiggetlenül
többféle okból is előfordulhattak helyi áradások. Dél-Me-
zopotámia lapos térség,Bagdadtól az öbölig mindössze 35
métert lejt a mintegy 450 km hosszúságú terep. Baszra, a
folyótorkolattől száz kilométernyire felfelé, csupán két
méterrel magasabb a tengerszintnél. Hatékony csatorná-
zásra ahg van mód, ezért a történeti s aüghanem a korai
történeti korban is hatalmas területeket borítottak tavak
és mocsarak. A folyók medervonaluk mentén többször is
magasították ágyukat, úgyhogy voltaképpen a tengerszint
fölött folynak. Február végétől áprilisig a tavaszi esőktől és
a magasabban fekvó vizgyűjtőkről kapott olvadó hótól
me gduzzadnak, és kiterj edt árvizeket okoznak. Kiváltkép -
pen gyakran fordult ez elő a modern védőgátak megépité-
se előtt. Természetesen, ha a szárazfőld és a tengerszint
törékeny egyensúlyát akár a medence szerkezetében vég-
A tárgy és a színhety I tS
4 /A Vörös-tenger északi térségéről,múholdról készített felvétel. Ez a
legnagyobb törésvonal mindazok között, amelyeket az Afrikai- és a
Szibériai-pajzsok mozgása alakított ki.
bemenő tektonikai mozgások, akár a tengerszint emelke-
dése billentik fel, még drámaibb hatású áradások léphet-
nek fel. Tudjuk, hogy a folyók azi. e.4. éyezted óta több-
szőr változtatták medrüket, és hogy a Hór-el-Hammár, a
térség egyik legnagyobb tava jó néhány hatalmas áradást
követően i. sz. 600 körül keletkezett. Hasonló események
magyatázhatják avizözönt és a sok, áradásből származő
üledéket a déli területek számos régészelilelőhelyén. Az
őstörténeti események tárgyalásakor azonban abból in-
dultunk ki, hogy bár a folyók és tavak, sőt a tenger part-
vonala is idónként megváltozíak, a térségáltalános jellege
a vizsgált időszakban s a legelső eddig ismert települések
létrejötte óta szinte alig módosult.
ncrrnrr,.q.Tl vÁLTozÁsox / A legújabb kutatás fel-
tárta, hogy az öböl nyugati felében, Kelet-Arábiában
drámai változások zajlottak le az i. e. 3000-t megelőző
időszakban. A napjainkban már teljesen kietlen vidéket
csak néhány oázis tarkítja, ahol a kutakat olyan viztartő
rétegek táplálják, amelyeket az egykori pluviális periódu-
sok esőzése töltött fel, ezek a viztárolók azonban lassan
kiürülnek. A csapadék - kivéve a legdélkeletibb csücsök-
ben húzódó Ománi-hegységet - az egész félszigeten ele-
nyésző. Omántól északnyugatra található a Ruba-el-Háli,
a világ egyik legfélelmetesebb sivatagja. Bizonyítékok
állnak rendelkezésünkre - erről már korábban szóltunk -,
hogy az utolsó jégkorszakban ez a vidék lényegesen több
csapadékot kapott, s a megindult sivatagosodást is olykor
nedvesebb időszakok szakították meg. Azi. e.4, évezred-
ben a tengerszint |egalább egy méterrel volt magasabb,
ami bizonyára azt jelentette, hogy a keleti partvonal
mentén található szikes mezők (szabhák) akkor lagúnák
14 | Aú rgyé saszí nhely
FEKETE-TENGER
ffie
§{ ." ,,
,i§'d:§
FÖLDKÖZI-TENCER
5 / A Közel-Kelet
vagy keskeny öblök voltak, Mé g meglepő bba geológusok-
nak az a következteté se, amely szerint a beljebb levó
szabhő klegalább i. e. 4000-ig a nyí lt ví zhez kapcsolódtak,
é s hogy a Ruba-el-Háht ez idő elő tt tavak é s mocsarak
láncolata tagolta, é s ezt az Ománi-hegysé gbő l eredő
á| | and6Ází olyások táplálták, amelyek az öböl dé ü ré szé be
ömlöttek. Sajnos, olyan folyamatok datálásához, mint a
fokozatos sivatagosodás, nagyon nehé z pontos adatokat
gyű jteni, de alighanem bizonyos, hogy Kelet-Arábia egyes
vidé keinek é ghaj lata az i. e. 4. é v ezr edig sokkal j obban ha-
sonlí tott a dé l-mezopotámiai té rsé gé hez,mint a megválto-
zott, mai sivatagi klí mához.
A Közel-Keleten másutt a vidé k jellege ahg vá| tozott,
eltekintve a nagymé rvű erdő pusztí tástól, amií az ember
é pitő -é s tize| ő anyag-igé nyemeg a kecské k zabolátlan
é tvágya okozott. A föld használatát az egé sz té rsé gben
sz,inte Yjzárő | ag az é ghajlat s azon belül is a csapadé k
haí átozzameg. A klí ma csaknem mindenütt kontinentális
jellegű ,vagyis a nyár forró, a té l hideg. Dé lnyugat-
Arábia hegyeit az Indiai-óceán felő lé rkező nyári mon-
szun öntözi, a Fekete- é s Kaszpi-tenger dé li partvidé ké n
.* .= :\ ) ri
* lAi)f
\-.--_----^ 7,
o
tn
Fee'{ '
," :$ryq
PERZsA,
(ARAB-)
pedig nincs tartő s szárazé vszak. A té rsé gtöbbi ré szé ben
azonban a csapadé k a té ü é s a tavaszi hónapok né hány
napján zú dul le. Földrajzi eloszlása - a té rké ptanú sága
szerint - nagyonváltozatos. Jóré szt a Földközi-tenger felól
é rkező alacsony nyomású eső ző nákkeleti irányú mozgása
hozza a csapadé kot, ami elté rő mennyisé gben jut az egyes
vidé kekre.
A monszun ú tját Anatólia é s az Iráni-fennsí k felett a té l
nagyobb ré szé benmagas nyomású lé gköri ké pző dmé nyek
zárják el, melyek azé rt jönnek lé tre, mert a szárazföld
hidegebbre hű l,mint akörnyező tengerek. Ennek követ-
kezté ben a belő lükeredó csapadé k nagyobb ré sze a té l
elejé n é s vé gé nhull, az anatóliai tavaszi eső ktehát egybe-
esnek a hóolvadással, megemelve ezáltal a Tigris é s az
Eufrátesz vizrendszeré n az é venké ntismé tlő dőáradások
szintjé t. Az é vi csapadé k összmennyisé ge a hegyekben a
legmagasabb, mé g az 1000 millimé tert is elé rheti, a ké t
fennsí k között azonban jelentő skülönbsé g alakulhat ki.
Az Anatóliai-fennsí k mindenütt legalább 200 mm é vi
csapadé kot kap, sok helyen azonban mé g 300 mm-né l is
többet, mí g Iránban csak a hegyvidé kre hull300 mm-né l

több, a fennsíkon viszont 200 mm-nél is kevesebb esik.
Azért kell ismernünk ezeket a számokat, mert az öntözés
nélküli földművelés előfeltétele legalább 200 mm biztos
évi csapadékmennyiség, és ennek a tényleges évi esőöve-
zetnek ahatára nagyjából egybeesik azzal az izohietával,
amely a 300 mm-es át|ag hatáwonalát jelöli. Követ-
kezésképpen csak Közép-Anatólia egy kisebb területén
nem folytatható esős földművelés, Iránban viszont csak a
források vagy állandó patakok vizét élvező, azok forrás-
vidékéhezközel eső oázisokban lehetséges elsősorban ön-
tözéses mező gazdasági tevékenység.
A Mezopotámiai-medencében más a helyzet. Itt a tél
kevésbéhideg, nincsenek hosszú ideig tartó magas
nyomású légköri képződmények, amelyek megállíthatnák
az alacsony nyomású földközi-tengeri frontokat. Ezeket
már jőrészt a levantei partvidéken Palesztina hegyei, va-
lamint a Libanon és Antilibanon magasabb vonulatai
tartőztatják fel: itt csapódik le a felhők terhének nagyobb
része, Van azonban egy átjárő a libanoni hegyek északi
vége és a Taurustól dél felé szögellő Amanus vonulat kö-
zött. Ezen a nyíláson hatol át az alacsony nyomású
képződmény egy tésze, és juttat esőt Eszak-S ziriába, ame-
zopotámiai síkságra és végül a Zagrosz-hegységhez is. Az
északi sík területek nagyobb része tehát alkalmas esős
földművelésre, a középső és déü területek azonban a le-
vantei vonulatok miatt,,esőárnyék"-ban vannak, és kevés,
szeszélyesen megoszló csapadékot kapnak. Itt csak öntö-
zéses földművelés képzelbető el, de a középsó rész és a
Hít-Számarra vonal között az öntőzés lehetőségéterősen
korlátozzák a felszíni viszonyok.
A középső síkság valójában dimbes-dombos sztyepp,
amibe a v iz le gfőbb for r ás át bizto sító fo lyó k v alamikor na-
gyon régen mély, de legfeljebb öt-hat kilométernyi széles-
ségű völgyeket vágtak. A folyók mostani vizszintje mélyen
a környező területeké alatt van, így kizárólag a kereszte-
zódések alján lehet csak víztárolók, hosszú csatornák vagy
vízátemelő szerkezetek nélkül öntözni. kisebb öntőző-
rendszerek lehetnek és voltak is a síkság keleti peremén
meg a Zagrosz|ábánál, ahol állandó források fakadnak a
hegyekben, és lejjebb egy sor oázist táp|á|nak. Mintegy
száz kilométernyire B agdadtó l északkeletre, Mandaliban,
az egyik ilyen oázisban találták meg a mezopotárniai ön-
tözés legkorábbi nyomait, az i. e. 6. évezred második fe-
léből. Yégezetül, amint már mondtuk, Dél-Mezopotámia
alluviáüs síksága teljesen lapos, itt a folyóvölgyek szintje a
környező területek fölé emelkedett, ezért az öntözés el-
méletileg mindenütt lehetséges, de ez olyan sajátos
problémákat vet fel, amelyekre később még visszatérünk.
TERMÉSZETI vIsZoNYoK / Mindeddig csak a föld-
művelés lehetőségéről beszéltünk, ami a síkságok és fenn-
sftok helyi gazdaságának az alapja. Ezeken a területe-
ken a fő gabonaféle az árpa, ritkábban a bűza, meít az
utóbbi kevésbétűti a szárazságot és a szikes talajt.
A hegylábaknál elterülő, bőv'uű, de aránylag kicsiny par-
cellákon gyümölcsöt és gabonaféléket termesztenek. Igen
A tórgy és a színhety I tS
az alma, a szőlőés a fiige, az égei ésa levantei par-
elterj edt
tok mentén az olajbogyó. Az oázisok és a folyópart leg-
fontosabb terménye a datolya, de északon nem érik be, ott
mégapálmákaí is gyakran pusztítják el a téli fagyok.
A földművelés azonban még azoknak a területeknek a
gazdálkodásában sem kizárólagos, ahol virágzik. A leg-
több falunak van juh- és kecskenyája, olykor szarvasmar-
hacsordája is. Az ókorban sertést is tartottak mindenütt,
de a disznó ma ritkán fordul eló, mert mind a mohame-
dánok, mind a zsidók tisztátalannak tartják. A juh- és
kecskenyájakat gyakran bizzák pásztorokra, akik vagy a
faluból, vagy egy szomszédos nomád törzsből kerülnek ki,
csak az állatokkal foglalkoznak, és gyakran igen nagy
távolságot tesznek meg a rájuk bízott nyájjal a téü és a
nyári legelők között. A Zagroszban még élnek hivatásos
vadászok. A síkságon gazellahússal tudták a táplálékukat
kiegészíteni, amíg meg nem jelentek az autók és a gépfegy-
verek, mert utána ez az állatfaj csaknem teljesen kipusz-
tult. A vaddisznó még sokfelé fordul elő a folyóvölgyekben
és Dél-Mezopotámia mocsárvidékén, de fogyasztása tilos.
Délen halásznak, és szárnyasokat tenyésztenek. Még a
gyűjtögetés is előfordul. Vannak olyan vad növények,
amelyeket megfőzve, másokat nyersen fogyasztanak; ta-
vasszal gyakran látni, amint méltóságteljes alakok, szinte a
Bibliából kilépők járják a tájat földre szegezett tekintettel,
kutatva a növények után.Látszőlag mintha mélyen gondo-
lataikba merülnének, valójában azokaí a repedéseket ke-
resik, amelyek a kíma jelenlétéről árulkodnak. Ez a
szarvasgomba helyi, igen nagyra becsült változata.
A művelhető övezeten és oázisokon kívül eső területe-
ken teljes egészében nomád állattartók élnek, akik a mű-
velhető területek szomszédságában juhokat, a sztyeppe-
ken, ahol még nehezebb vízhez és takarmányhoz jutni, te-
véket tenyésztenek. Az arab országokban ezeket a törzse-
6 l Az Eúrátesz partvidéke a sziríai Aleppótól keletre. A zöld sáv a
gabonával bevetett árterület; az előtérben vályogtég|a házak.
16 | Aű rgyé saszí nhely
7 / AzEuí rátesz Babilónnál.
ket beduinoknak nevezik. Evi rendszeres vándorlásuk
meghatározott, több száz kilomé teres ú tvonalat követ, mi-
vel legelő iket é s ivóvizüket ő siszokásjog biztosí tja, ame-
lyet fé ltve ő riznek,Általában lené zik a letelepült földmű -
velő ket, ő kmaguk legfeljebb egy kis árpát sző rnak valami
kiszáradt patakmederbe, abban remé nykedve, hogy egy
ritka é s kiszámí thatatlan sztyeppizivatar majd a magvakat
csirázásra ké szteti, é s visszaté rtükkor kis termé st takarí t-
hatnak be. Korántsem szabad azonban azt gondolnunk,
hogy ez az elkülönülé s vé gé rvé nyes.Elegendő né hány é vig
tartő aszá| y, a legelő k csökkené se,a kutak kiszáradása, s a
körülmé nyek máris arra ké nyszerí tik ő ket,hogy behú zód-
janak a mű velt területekre. Az elmú lt ötezer é v törté nelmi
dokumentumaiból tudjuk, hogy az effajta betelepülé sek
gyakran bizonyultak eredmé nyesnek. Mezopotámia é s
Szí ria számos városát é s faluját lakják egykori beduinok
leszármazottai, s a törökök é s irániak ő seiis Kő zé p-Ázsia
sztyeppjeirő l települtek jelenlegi lakóhelyükre. A nomád
é letforma nem kötő dik szigorú an az eső övezeten kí vül eső
sztyepphez. Dé l-Anatóüában é s Nyugat-Iránban ma is
vannak szokásaikho z szigorű an ragaszkodó törzsek, pedig
földmű velő klakta terepen kell vándorolniok.
A ké tfé leközössé g viszonya igen bonyolult, de csak
tikus helyzetben ellensé ges. A nomádok az állattartásbő I
eredő termé keiket,sző ttvagy csomózott sző nyegeiket
Anatóüában é s Iránban egyaránt olyan hé tköznapi dol-
gokra cseré lik, amelyekre naponta szüksé gük van: gabo-
nára, cseré p- é s fé medé nyekre, ruhanemű re é sszerszá-
mokra. Elő fordulhat, hogy egy beduin ócska brit mordályt
hord magával, é s hagyományos arab formájú , de cseh-
szlovák gyártmányú porcelán csé szé benkí nálja a kávé t,
amit a helyi bazárbólszátmazó cső rös fé mkannából tölt ki,
egyé bké nt a fő ző ist ott vette. Minden város é s falu saját
termé kek ké szí té sé re szakosodott, maguk tervezte kan-
csókat, fonott kosarakat, jellegzetes mintájú textí liákat
ké szí tenek. Mé g Dé l-Irak mocsárlakóinak is van é rté ke
kiviteli cikke : az általuk ké szitett gyé ké nyszövet agyaggal
tapasztva kiváló tető a hagyományos falusi házakra.
Saját iraki é lmé nyeinkrő isl szólhatunk, hogy az olvasó
el tudja ké pzelni e kereskedelmet. Eveken át vé geztünk
ásatásokat a sztyepp é szakkeleti peremé n, de a földmű velő
ő vezethez közeli terepen. Házunkat olyan, napon száritott
vá| yogté glából é pí tettük, amit helyi agyagból é s szalmatö-
rekbő l ké szí tettek, í etejé tagyaggal borí tottgyé ké nyszövet
fedte, amit a Tigris mellő l hozottnyárfa karók tartottak.
Ivóvizünk egy hatalmas korsóban tárolódott, amit a Tig-
ristő lmintegy száz kilomé ternyire keletre található falu-
ban ké szí tettek, az asztaha pedig porózus falú , kisebb
kancsókban került; a párolgás kiválóan hű tötte a vizet. A
legjobb minő sé gű ivóedé nyeketa török határ közelé ben,
egy városkában ké szí tik.Legtöbb bú torunkat é s szer-
számaink nagy ré szé t egy helybeli mester ké szí tette a
szomszé d kisvárosban. Mé g é vszakhoz kötött iparral is
kri- rendelkeztek. Nyár elejé n minden é vben beduinok vertek
sátrat a közelünkben, hogy nyájaikat legeltessé k a tarlón,
mielő tt a szomszé dos hegyek legelő ire vonulnak. Nem
sokkal é rkezé sük elótt táborunk ő ré nekfelesé ge agyagot
hozotí a közeli ví zfolyás mellő l,é s abból olyan kis bú bos
kemencé ket formázott, amilyenekben legalább nyolcezer
é ve sütik a kovásztalan kenyeret. A kemencé ket a napra
tette száradni, s amikor az agyag kellő enmegszilárdult,
eladta azokat a beduinoknak.

!' Dé l-iraki pásztor. A lábánál heverő cseré ptöredé kek tanú sí tják.
hogy egy ósi települé s felett áll.
_{ KoRNYEZET /Ez ideig azokí ő l
növé nyekrő l, állatokról szóltunk, amelyek lé te - közvetve
^ TALAKULÁSA
tagy közvetlenül - a talaj- é s é ghajlatviszonyoktól fi.igg.
-\zidé zett pé ldák a mai helyzetet tükrözik, meg kell tehát
r-izsgálnunk, vajon módosult-e a környezet lé nyeges mé r-
té kben az ő störté neti idő kóta. Ké t té nyező neklehetett
befolyásoló szerepe: az é ghaj| at megváltozásának é s az
emberi tevé kenysé gnek.
Az ember ké tsé gtelenülhozzájárult ahhoz, vagy ő maga
volt az oka annak, hogy bizonyos vadfajták elhagyták a
vidé ket, ahol egykor é ltek. Már i, e. 6000 tájárí lvanbizo-
nyí té kunk arra, hogy orrszarvú ra vadásztak Közé p-Mezo-
potámiában, az i. e.9-]. század között asszí r uralkodók
pedig feljegyezté k, mennyi vadjuhot terí tettek le a Tig-
ristő lnyugatra eső sztyeppeken, hány struccot ejtettek el
A tórgy é sa szí nhety I tl
9 / Ré zmű resbolt a Bagdad közelé ben lé vő Kazmí ja bazárjában.
Arábiában é s hánv elefántot Szí riában. Az arábiai antilop
az ő shazájában ré gen kihalt. a sazellaáIlományt már a mi
korunkban tizedelté k meg. a nagy testű szan asfé lé keltű n-
tek azokról a ridé kekrő l.ahol az ósi települé sek feltárása-
kor nagl,mennrisé gben találják meg csontjaikat. Ezeknek
az állatí ajtáknak a kipusztulása ezel a környé ken csak
ré szben magvarázható a vadászok zsákmányé hsé gé vel, a
másik - é s talán mé g fontosabb - ok az erdő k kiirtása
volt.
A fák. a bozótok kivágása, ső tgyöké rzetük faszé nné
é geté se- az embernek mind több é pitő í ára é s tű zelő -
anvagra volt szüksé ge - megbontotta a talaj egyensú lyát,
szabaddá tette az utat az erő zió számára. A fedetlen te-
reprő l a szé l gyakran elfú jja a termő talajt, s az eső viznagy
ré szé tmé g a hegyekben sem nyeli el a föld, az tehát a
mé lyen kimart ví zmosásokban száguld tova. A lombtakaró
hiánya akadályozza aí alaj é s a lé gkör közötti ví zkörfor-
gást, ami pedig különösen fontos lenne az eső övezet pe-
remé n elterülő vidé ken, hiszena Levé lzet által nappal
elpárologtatott nedvessé g é jjel harmat formájában lecsa-
pódik. Hajnali utazásaink során gyakran fordult elő ,hogy
napsütötte kopár völgybő l olajfával beültetett katlanba
é rtünk, amely fölött páratakaró lebegett. A földmű velé s-
nek is lehet káros következmé nye, Az altalaj kohé ziő ját
szé tromboló mé lyszántás modern találmány, ám ahogy
már korábban emlí tettük, az ő ntő zé-s mé g legósibb
formájában is - sok problé mát okozhat. Az Anatóliából é s
a Zagroszbő l é rkező folyók vize nagy mennyisé gű oldott
sót tartalmaz, ami az alluviumban rakódik le. Mivel ezen a
18 lÁ tórgyé saszí nhely
nagyon sí k terepen nehezen é pithető ki csapadé kebezeí ő
hálő zat, nyáron pedig perzselő a hő sé g,a nagymé rvú
párolgás a felszí nen sokszor fehé r porlepedé k formájában
csapja ki a sókat. A gabonafé lé kennyire szikes talajon
nem é lnek meg, s tudjuk, hogy a dé l-mezopotámiai terüle-
tek egy ré szé nmárazi. e. 3, é vezredben megkezdő dött a
szikesedé s.
A jé gkorszak után nagyon sokré tű é ghajlati változások
következtek be, é s jelenlegi ismereteink csak ahhoz ele-
gendő ek, hogya talányos egé szné hány ré szproblé májára
világí tsanak rá. A helybeli viszonyok pontos ismereté ben
lehetne a változásokat nyomon követni, fő ké nta növé nyi
é s virágpor-maradványokat kellene elemezni, mivel a nö-
vé nyzet az állatokhoz ké pest gyorsabban reagál a hő mé r-
sé klet é s a csapadé kviszonyok változására. Csak né hány
helyre, fő ké ntÉ szak- é s Kelet-Mezopotámia hegyvidé kei-
re vonatkozóan vannak alapos információink, amelyek
korántsem biztos, hogy é rvé nyeseka medencé re vagy
Arábiára. Mé gis ú gy vé ljük, hogy ezen a vidé ken, akárcsak
a világ más tájain, ahol ez törté netileg é s ré gé szetilegegy-
aránt bizonyilhatő , több kisebb változás következett be
a hő mé rsé kletié scsapadé kviszonyokban - igaz, ezek
többfé le é rtelmezé sre adhatnak lehető sé get.Idé zhetünk
azonban meggyő ző pé ldát a közé pkorból: egy i. e. 10.
századi arab.geográfus leí rja, hogy Szindzsár városát bő -
ven termő datolyapálma-ligetek ő vezté k.A város az
é szak-mezopotámiai sí kságot átszelő azonos nevű hegy
Lábáná| terül el. Ma Számarrátó| é szakranem é rik be a da-
tolya. Arra kell következtetnünk, hogy ezer é wel' ezelő tt
mind a té li, mind a nyári átlaghő mé rsé kletSzindzsár
vidé ké nmagasabb lehetett a mostaninál.
TELEPÜLÉ STÍ PUSOK l Az effé | e pontos é s jól datál-
ható bizonlté kokban azonban nem bő velkedünk. A pe-
remterületek földmű velő települé seinek megoszlása
tükrözheti esetleg a csapadé kszint megbizhatő ságát, bár
hozzáke| | tennünk, hogy a földmű velé s általános keretei
ahg változtak az elmú lt nyolcezer esztendő ben, s a gaz-
dasági é let hanyatlását bizonyos esetekben inkább politi-
kai, nem pedig é ghajlati okok tdé zté k elő .A sztyeppen é s
peremterületein viszont nehé z elkülöniteni az é ghajlati é s
politikai té nyező ket.Fliszen egy közé p-arábiai aszály
pé ldául olyan törzsi mozgásokat indí that meg, amelyek
Palesztina, Szí ria vagy Mezopotámia mű velé sa| att állrő te-
rületeire való betelepülé ssel vé gzódhetnek, ha az ott lakók
nem ké pesek a nomád törzsekkel szembeszállni. A tele-
pülé shely határainak változásait szemlé ltető ké t pé ldánk
azt is megvilágitja, miké nt lehet a felszí ni kutatások ered-
mé nyeit é s a legalább megközelí thető en datálható kerá-
miatöredé keket munkánkban hasznosí tani.
A mezopotámiai sztyepp é szakkeleti peremé n szé tsző rt
lelő helyeken az i. e. 6. é vezredbő lszármaző kerámia ke-
rült elő .A talaj a környé kükön potenciálisan igen ter-
mé keny, de a a csapadé k nagyon bizonytalan. Emlé keze-
tünk szerint az utóbbi hú sz é vben a földeket nem mindig
vetetté k be, legalább ké tszer ment tönkre a termé s a
szátrazság miatt, é s legfeljebb öté venké nt egyszer volt ki-
emelkedő en jó a hozam. Ilyen felté telek mellett egy föld-
mű velő csak akkor dolgozik, ha jobb lehető sé getmásutt
sem talál. Ső t,a terület mű velé sé reaz utóbbi é vekben már
csak olyan földtulajdonosok vagy kereskedő kszerző dtek,
akik - ha bő sé ges volt a termé s - jelentő s haszonhoz ju-
tottak, ám rendelkeáek annyi jövedelemmel, hogy az
esetleges vesztesé get el tudták viselni. A mai helyzettel
való összehasonlí tás ké t lehetsé ges magyarázatot kí nál ar-
ra az esetre,ha az i. e. 6. é vezredben a normálisnak te-,
kinthető mai határokon tú lra tedeszkedett egy települé s.
Vagy egyenletesebb é s megbí zhatóbb volt a csapadé k ak-
kortájt, vagy nyolcezer é wel ezelő tt e települé sek lakói-
nak megé lheté sé tnagyobb né pessé gűközpontokból bizto-
sí tották. É rdemesmegemlí teni, hogy az egyetlen ilyen
feltárt települé sen onager vadászok laktak, akik a kiké -
szitett állatbő röket é s a hú st könnyű szerrel elcseré lhetté k
gabonafé lé kre vagy egyé b szüksé ges tárgyakra az eső sebb
vidé kek lakóival. Errő la települé srő l, Umm-Dab agí ját ő I
az ötödik fejezetben szólunk ré szletesen. Annyit azonban
meg kelljegyeznünk, hogy ebben az esetben nyilvánvalóan
szakosodott gazdálkodásról é s közössé grő l van szó, ami
nem felté tlenül tipikus, ha figyelembe veszük, hogy mé g
feltáratlan peremterületi települé sek is vannak. S a
ké rdé sre, hogy vajon változott-e valamelyest az eső ző n
határa, egyelő renem tudunk választ adni.
Második pé ldánk Eszakkelet-Szí riából, a Hábú r me-
dencé jé bő való.
l A hely mintegy ké tszáz kilomé ternyire
é szaknyugatra terül el az elő bbemlí tett 6. é vezredite| e-
pülé stő l.A Hábú r azEufuáteszegyik é szaki mellé kfolyója,
amelyet nagyré szt az anatő | iai hegyekben eredő patakok
táplálnak, kisebbré szt pedig az é szak-mezopotámiai eső k.
Akárcsak az Eafrátesz közé pső szakasza, a Hábú r é s
mellé kfolyói a környező terep szintjé né lmé lyebbre fekvő
szurdokokban folynak, ezé rt öntözé sre csak a völgyben
használhatók, vagy akkor, ha mestersé gesen megemelik a
vizsziní et, A völgyeken kí vüli földmű velé smindig is az
tt, bár az ott é lő emberekmásik gondját
eső zé stő fiiggö
| -
az emberek é s állatok számáta biztosí tandó ivő viz hiá-
nyát - nagymé rté kbenenyhí tetté k az állandó patakok.
A medence é szaki felé ben a termé s egyenletes, de aközé p-
ső területeken van egy kb. ötven kilomé teres sáv, ahol ma
is bizonytalan az eső zé s.
A medence ré gé szetií eltárásasorán kiderült, hogy kü-
lönböző idő szakokbanmeglepő en módosult a települé s-
szerkezet. Az i. e. 3500-nál korábbi települé sek teljes
egé szé ben a mai stabil eső övezeten belülre estek, vagy
olyan területre, ahol ma is állandó ví zfolyások találhatók.
L e. 3500-3000 között a települé shatár váratlanul kito-
lódott a peremvidé k irányába. Több, ebbő | az idő szakból
származő cseré p bodtotta halom ta| álhatő a nyí lt terepen,
az állandő ví zfolyások között, é s ezek a helyek i. e.2300
é s 2000 között ismé t lakottak voltak. Azt nem tudjuk,
hogy a ké t idő szakközött egyikük vagy másikuk nem
vált-e lakatlanná, Ha a felszí nrő lgyű jtünkcseré ptöre-
dé keket, korántsem biztos, hogy a talált anyag teljes

mé rté kbentükrözi az összes idő szakot, amikor ott embe-
rek é ltek, s arról sem lehetünk meggyő ző dve,hogy min-
den töredé ket helyesen azonosí tottunk. Bizonyos edé ny-
formákat é s dí szí tómotí vum-tí pusokatlehetsé ges ugyan
datálni, ha azok amár feltárt lelő helyek ismert ré tegeiben
is elő fordultak.Csakhogy tú lságosan kevé s lelő helyet tár -
tak fel ú gy, hogy átfogó é s teljes ké pet kapjunk egy korszak
l,agy terület teljes forma- vagy diszitő motivum-rendsze-
ré rő l.Ennek ellené re bizonyosak lehetünk abban, hogy az
t, e. 4. é vezred második felé ben é s a 3. é vezred második
telé ben - ső t talán a közbeeső idő benis - sokkal több falu
volt a Hábú r völgyé ben, mint azt megelő ző en.Ezen a
t1dé ken a mai termé shozam aligha nyú jt számunkra
megbí zható támpontot. Azt is tudjuk, hogy ez a terület
azi. e.3. é vezred vé gé n- bár lehet, hogy korábban is - a
dé l-mezopotámiai uralkodók fennhatósága alatt állt. Ez a
té ny magyarázhalja a települé sek felvirágzását, de aligha
befolyásolhatta az é ghajlatot, amitól lé tük alapvető enfiig-
gött. Jó okunk van hát felté telezni,hogy az é szaki sí kság
legalább ebben az idő szakbanvalamelyest több csapa-
dé kot kapott; azt itszont nem állí thatjuk, hogy a köztes
idő szakban kevesebb lett volna az eső mennyisé ge.
Úgy vé ljük, ilyenfajta kisebb változások teimé izetes je-
A tárgy é sa szí nhety I lS
lensé gek voltak az általunk ví zsgált korszakban, ugyan-
akkor nem okozhattak feltű nóelté ré sta növé ny- é s állat-
világ adottságaiban, vagy legfeljebb az olyan peremterüle-
teken, amilyenekrő laz imé nti pé ldánkat is vettük. De e ki-
sebb módosulások az utolsó jé gkorszak vé gé nbekövetke-
ző klimav áltozásokkal párosulva. igenis jelentő sen befo-
lyásolhatták pé ldául a vadállat- é s növé nyfajták területi
megoszlását, az i. e. 9000-7000 közötti idő szakban,
é ppen az idő tájt, amikor háziasí tásuk megkezdő dött. A
vadárpa é s -bí zayagy az egykor vadászott juh é s kecske
mai elő fordulása alapján termé szetesen nem állí thatjuk,
hogy ezek a növé nyek é s állatok az általunk vizsgált idő -
szakban is ugyanazon a helyen voltak honosak. Általában
azonban elmondható, hogy azArab-fé lszigetet leszámí tva,
a Közel-Kelet termé szeti viszonyaiban nem zajlottle sem-
mifé le drámai változás. A legtöbb esetben a mai környeze-
ti viszonyok é s hagyományos kiaknázásuk tanulmányo-
zás a í ehát s e gí the ti az ő si áIlap oto k re kon s t r uálás át.
10 / Nomád pásztorok táborhelye Nyugat-Iránban. A kecskesző rból
szótt anyagból ké szí tett fekete sátrat Közel-Kelet-szerte beduinok
használják.
20 | Aű rgyé saszí nhely

hi-YERSANYAG ES KERESKEDELEM / Az eddigiek- té kot a nyersanyag-kereskedelmre. Hiszen nő tt azigé nyaz

ben röviden vázoltuk a külö
nfé le fö
ldmű velő é s pásztor- elő állí tottjavak s nem is felté tlenül csak a használati esz-
kodó tö
rzsek gazdátkodását, a domborzatnak é s az é g- közök iránt. Gondoljunk csak az é kszerekre, amelyek nem
hajlatnak azokat a té nyező it,amelyek e gazdálkodást be- használati trárgyak. A szé psé g kiemelé sé n tú l - akárcsak
folyásolták. Nyersanyaggal való ellátottságukról azonban napjainkban - a kincshalrnozás vagy a tulajdonos társa-
alig esett szó. A technikai fejlő dé smiatt az ú jkori adatok dalmi tekinté lyé neknövelé sé t is szolgálhatták. Ső t annak
kevé ssé használhatók, noha vannak a világtól elzárt olyan idejé n - sejté seink szerint -baonyára vallásos vagy má-
területek, ahol mindmáig a sumel pecsé thengerekrő l ismert gikus jelentósé get is tulajdoű tottak nekik. Az obszi-
könnyű faeké vel, helyesebben arddaltörik fel a földet, é s dián-kereskedelem,,csecsemő korában" földközitengeri
olyan csé phadarókkal csé pelik a gabonát, mint kő korszaki é s az Arab-öböltő l származő kaurí - é s dentalium-kagy- ,

ő seik. Alighaváltozhattak az utóbbi tí zezer é vben azok a lókat szállí tottak a beljebb fekvő települé sekre, ahol
lelő helyek, ahonnan a köveket é s a fé meket a szerszámok, gyönggyé (ú zve vagy fiiggóké nt használták ő ket.Emellett
feglverek é s é kszerek k é szí té sé hezbeszerezté k, legfelj ebb helybeli anyagokat is használtak . AZagroszlegkorábbi te-
- a megfelelő geológiai feltárások hí ján - nem ismerjük lepesei pé ldául kiválóan é rtettek csiszolt kó karkötő k
valamennyit, ké szité sé hez,é s Qatal Hüyükben, az anatő hai obszidián-
Ugyanakkor azonban abban sem lehetünk egé szenbizo- l tszáz kilomé ternyire dé lnyugatra mé g ezí a
lelő helytő ké
nyosak, hogy mely nyersanyag-lelóhelyeket aknázta ki a nehezen megmunkálható anyagot is nyaké kké é s tükörré
ré gmú lt embere. Abányászatra vonatkoző ré gé szetiada- dolgozták felr az i. e. 5500-nál korábbi idő kben. Ké ső bb
tok nemcsak ritkák, de datálni is nehé z óket, sok kő - azonban egyre nő tta felhasznált drága- é s fé ldrágakövek,
fé lesé get pedig a felszí nrő lis összegyű jthettek. Csak akkor továbbá nemesfé mek választé ka, Ezek már igen nagy
bizonyií hatő ,hogy valamely nyersany agegy bizonyos lelő - távolságról kerültek felhasználási helyükre. Az é szak-me-
helyrő lszármazlk, ha annak nagyon jellegzetes tulajdon- zopotámiai Tepe-Gawrában - amely virágzó, ám a kor
ságai vannak. Igen sokfé le anyagot használtak: kovából, normái szerint korántsem nagymé retű települé s volt -
kvarcitból, obszidiánból é les szerszámokat, mé szkövekbő l
é s kvarcból sú lyosabb, é lt nem igé nyló szerszámokat - Faeké vel szántó í ráli paí aszt. Ezt az eketipust legké ső bbaz i.e.
4. é vezredben is ismerté k.
kalapácsot, buzogányfejet, kölyű t -, baza| tbő | pedig fő -
ké nt dörzsölő követ, mozsarat é s rirozsárütő t ké szí tettek. 12 l Ké ső Uruk-kori pecsé thenger lenyomata. Ökröt vezető ,
Az emlitett anyagok majd mindegyike megtalálhatő a kezdetleges eké t tartó fé rfialakot ábrázol (Ashmolean Museum,
hegyekben, a fennsí kokon, ső ta mezopotámiai sí kság Oxford),
é szaki é s nyugati ré szein is. Szé lsósé ges pé ldát emlí tünk:
aligha lehet egy mé szkódarab származási helyé t azonosí -
tani, mivel amé szkő a gyű rthegysé gek legközönsé gesebb
kő zete.
Obszidián viszont csak Közé p- é s Kelet-Anatólia vul-
kanikus területein fordul elő ,é s a ké t lelő hely anyaga a
ké miai szennyezetts é g alapjánjól megkülönböztethetó. A
modern vizsgálati módszerek é s elemzé s segí tsé gé vel
nemcsak az Anatóllában talált szerszámok, obszidián-
töredé kek nyomelemeit sikerült azonosí tani, ahol ezt az
anyagot termé szetesen már nagyon ré góta használták, ha-
nem a Palesztinában vagy a Zagroszban elő kerülteké tis.
Az utóbbi lelő helyeken az i. e. 7000-né l korábbi idő -
szakból alig találtak obszidiánt, de a következő ké t é vez,
redbő l való anyag közt már jelentós mennyisé gben. Tehát
nyomon követhető k a távolsági kereskedelem ú tvonalai,
amelyek legalább kilencezer é wd' eze| ő tt alakultak ki.
Í rásos dokumentumok hí ján aligha rekonstruálható, hogy
miké nt szervező dött ez a kereskedelem. Nem valószí nű ,
hogy magányos kereskedő kjárták volna be ezt a hosszú
utat. Kezdetben bizonyára egymáshoz viszonylag kő ze| é lő
közössé gek cseré ltek árut egymás között, a pásztorcsopor-
tok minden bizonnyal kő zvetitő szerepet töltöttek be. Saj-
nos, a ré gé szé ppen az ő táborhelyeiket dedti fel a leg-
nehezebben.
Amint szaporodtak é s gyarapodtak a települé sek az i. e.
6. é vezred alatt é s után, ú gy találunk mind több bizonyi-
.nifi!

í ,§É
22 | Atórgyé saszí nhely

olyan sí rokat táí tak fel az i. e. 4. é v ezt ed közepé rő l, ahon-

nan nagy mennyisé gű obszidián, karneol, kvarc, türkiz, ja-
deit, vé rkő ,diorit é s lazurkő gyöngyszem, kauú -kagylő ,
továbbá arany, ezüst é s ezek ötvözete került elő .A leg-
több anyag beszerezhetó Anatóliában vagy Nyugat-Irán-
ban, a kaurí -kagylő azonban bizonyáta az Arab-öbölbő l
származik, a lazurkő - melybő l csupán egyetlen sí rban
több mint 450 gyöngyszemet találtak - egyetlen ismert
forrása É szak-Afganisztánban, Badahsánban van, e sí rok-
tő Lké tezer kilomé ternyire keletre.

FÉ ItiluÚvEs§É G / Ebben a ré szben a Közel-Kelet é rc-

lelóhelyeirő l é s földrajzi eloszlásukról szólunk röviden.
Majd ké ső bbi fejezetünkben té rünk vissza né hány ké rdé s
ré szletesebb vizsgálatára. Talán meg is lepi a modern tech-
nológia ví vmányaihoz szokott olvasót, hogy az eszközök é s
fegyverek kapcsán nem emlí tettük a fé meket. I. e. 3000-
né l korábban valojában csupián egyetlen fé met, a í ezet
használták fel ilyen cé lra. A ré z ugyanis a ritka fé mek
egyike, amelyik - ha nem is gyakran - termé szetes, ter-
mé sré zállapotában is elő fordul. N} ilvánvalóan ebbő l
született a felismeré s, mely szerint hidegen is kalapálható.
Kalapálással,ké szitett kicsiny ré ztár§yak é s né hány ma-
lachit (ez a ré z egyik oxidja) gyöngy került elő a dé l-
anatóliai Ergani közelé ben fekvő Qayönü települé snek az
i. e.7. é vezred első felé bő származő
l ré tegé ben. Mé g hú sz
kilomé ternyire sincs e helytő legy ma is mű ködó ré zé rc-
bánya. Hasonló technikával dolgozták fel a termé srezet
Iránban, Ali-Kosban az i. e.6000-né l korábbi idő kben.
Minthogy a Közel-Keleten, a Szí nai-fé lszigettő Anatóüa
l
né mely ré szein átlránbizonyos körzeté ig sokfelé található
ré zé rclelő hely;valósánű , hogy a hideg kalapálást, majdaz
olvasztást é s önté st a különfé le É zle| ő helyekközelé ben,
egymástól fiiggetlenül találták fel,
Az olvasztást már az i. e. 6. é vezred közepe elő tt is is-
merté k Mezopotámia é szaki té szé n,amint egy ré zbő I
ké szült henger alakú gyöngyszem é s több é rcdarabka
tanú sí tja.Ezeket a Szindzsár hegytól dé lre elterülő Jadm-
tepé ben, e korból datált é pületekben talá| ták.
Nem tudjuk, mikor kezdté k önteni a í ezet, de vizsgált
korszakunk vé gé igaligha jutottak többre, mint a nyitott
vagy legfeljebb ké tré szes zárt öntóformák haszná| atáig, 13 / Nyakláncok Qatal Hüyükból, Közé p-Anatóliából.
amelyekben csak egyszerű profilú tárgyakat önthettek.
A következő lé pé s,ami jelentő shaladást eredmé nyezett, alkalmazták elő ször a Közel-Kel eter ezt az e| jár ást. A dé l-
a cire perdue, azaz a viaszveszejtő eljátás feltalálása volt. mezopotámiai adatok arra utalnak, hogy itt nem terjedt el
Egy agyagmag köré elő ször üaszból elké szí tetté ka kí vánt az i. e. 3. é vezred elejé ig, bár lehet, hogy másutt már
formát, azl,stán ezt agy agga| .beburko lták. Utána az e gé szet korábban is ismerté k.
addig heví tetté k, amí g a viasz kifolyt, ekkor a helyé re Ennek ellené re a fé met az i. e.3. é vezredben sem tar-
folyé kony fé met öntöttek. Lehű lé sé s megszilárdulás után tották jobb anyagnak a kő né l.A legjobb kova nyí l- é s
a ké sz fé mtárgyról egyszerű eneltávolí tották a külső lándzsahegyek Mezopotámiában i, e. 2700 táján ké szül-
agyagburkot. Ennek a technikának a bevezeté se azt jelr,i, tek. A Hábú r medencé jé ben fekvő Tell-Brákban, ahol
hogy az ember birtokába került egy olyan eljárás, amely le- i. e. 2300 é s 2200 között a dé l-mezopotámiai uralkodók
hető vé tette,hogy fé mbő l sokkalváltozatosabb formájú vidé ki szálláshelye volt, kizár6| ag kő bő ké
l szült nyí lhe-
eszközöket ké szí tsenek, mint eladdig kő bő l,vagy leg- gyekre bukkantak a ré gé szek.Ez esetben aligha játszott
alábbis az eszközök é s fegyverek számáta legalkalmasabb szerepet a ré z költsé ges volta, ami a közönsé ges telepese-
tudjuk, mikor é s hol
kemé ny kő zetekbő l. Sajnos, nem ket alighanem visszatártotta volna használatátő l, hiszen

14 / Az Ubaid-kor vé gé rő lszármazófestett korsó (i. e. 5. é vezred vé ge
felé ). Az é szak-iraki Arpacsí jé ben találták (British Museum).
Brák ellenő rzé sealatt állt az Ergani közelé ben levő
bányákhoz dé l felő lyezető fő utak egyike. Valószí nű bb,
hogy viszonylag ké ső nfedezté k fel, milyen nagy
mé rté kbenjaví tható a ré z kemé nysé ge, ha mintegy
í aszázalé knyimás fé mmel ötvözik. A, igy nyert fé m a
bronz. Az ötvözé sh ez használt adalé kfé m Európa-szerte
az ón volt. Mindeddig egyetlen közel-keleti ónbányát sem
sikerült találni. Ez annál is meglepóbb, mert az i. e. 2000-t
követóen jelentő smennyisé gben használtak ónt. Koráb-
ban az ón-bronz ötvözet nagyon ritkán fordult elő .Más
adalé kul olykor arzé nt vagy ólmot választottak, de azi. e.
A tárgy é sa szí nhety I ZS
2000-né l korábbról származő , a ré gé szekvagy muzeoló-
gusok által bronznak tartott tárgyakról kiderült, hogy
valójában ré zbő lké sziltek,é s annyi idegen anyagot tartal-
maznak, amennyi a nyers ré zé rcbenlehetett. A feltárások
során viszont mind több ré ztárgy került elő ,kiváltké ppen
azi. e.4000 tájárő lbukkannak fel nagy számban. Ámez
nem felté tlenül ad reális ké pet a kő eszközök mellett
használt ré zeszközök arányárő l, hiszen a í ezet rendsze-
rint többször is felhasználták.
A fé m egyre nagyobb mé rvű haszná| ata azi. e. 4. é vez-
redben ré szben annak a kereskedelmi fellendülé snek kö-
szönhető , amely idő ben egybeesett az első dé l-mezopo-
támiai, városi jellegű települé sek kialakulásával. Dé l-Me-
zopotámia egyetlen termé szeti forrása - korábban már
szóltunk róla - a rendkí vül termé keny talaj volt. Elké p-
24 | Atórgyé saszí nhely
zelhető ,mennyire fellenű tettea városlakókban a fé mek,
egyé b használati é s í é nyű zé sicikkekiránt hirtelen támadt
hatalmas igé ny a fé mtárgyakat elő álhtó körzetek gazda-
sági é leté té s a kereskedelrni utak forgalmát. Nem állí tjuk
persze, hogy ezeken a területeken a fejlő dé s egyetlenmoz-
gatórú gója a kereskedelem volt, hiszen több helyütt már
korábban megkezdő dött a városok kialakulása. Az embe-
reket nagyobb közössé gekbe való tömörülé sre - kivált
olyan helyeken, ahol a né pessé gnövekedé s folytán a
nyersanyag-lelő helyek birtoklásáé rt verseny alakult ki -
az önvé delem is ké sztette. De a dé l-mezopotámiai hatás
terjedé se a ré gé szetiadatokkal pontosan kimutatható.
KERÁMIASTÍ LUSoK / AZ i. e, 5. é vezred elejé tő l
kezdve a festett kerámia egy sajátos í ajtája, az ú n. Ubaid-
edé ny, amely mindaddig csak a dé li áradmányos területe-
ken fordult elő ,szé leskörű enterjedt el. Elő ször aZagrosz,
illetve dé lre, Kelet-Arábia irányába, majd rohamosan
é szak, é szaknyugat felé é s Nyugat-Iránba, ahol a helyi ke-
rámia mellett, majd azt helyettesí tve jelenik meg. Az edé -
nyek egy ré sze valóban az alluváüs sí kságon ké szült, más
ré sze azonban helyi atánzat. Világosan tanú skodik ez a
szorosabbá váló kapcsolatokról, noha e kapcsolatok jelle-
ge kizárólag a kerámia alapján aligha határozható meg,
hiszen a kerámia dí szí té sea divattól is fiigg, az pedig sok-
fé le ú ton terjedhet. Az é szak-mezopotámiai Tepe-Gawrá-
ban az i. e. 4000 táján olyan mű vé szienkiké pzett templo-
mok é pültek, amelyek é pité szeti| egé sdí szí té sükettekint-
ve nagyon hasonű tanak a dé li templomokhoz. A vallási
rendelteté sű é pületekminden korban igyekeztek megfe-
lelni a bennük zaj| ő szertartásoknak. Az é szaki é s a dé ü
templomokban alighanem valamelyest hasonló jellegű
vallási szertartások folytak, ez peí sze korántsem jelenti
azt,hogy a hí vő k ugyanazokat az isteneket imádták vo| na.
A hasonlóság bizonyosan abból fakad, hogy volt közleke-
ha nem is nagymé rvű de
dé s a ké t terület között, , a keres-
kedő kmindenké ppen eljutottak az egylk helyrő la másikra.
Nem sokkal ezutánnagyot változott a kerámiastí lus, jel-
zieztadí szí tetlen Uruk tí pusú edé nyek megielené se, ame-
lyeket az egylk legnagyobb dé li városról neveztek el; majd
e kerámia ré vé naz i. e. 4. é vezred nagy, majdnem teljes
idő szakát ennek a városnak a nevé vel jelöljük. Ez a
kerámia szinté n Mezopotárria-szerte elterjedt, majd el-
jutott Nyugat-Iránba is. A ké ső Uruk korszakban az
Egyiptommal való kapcsolatra is van bizonyí té k,s mezo-
potámiai stí lusú pecsé tlenyomat olyan távoli helyen is fel-
bukkant, mint az Irán keleti határvidé ké n elterülő
Szeisztán. Tepe-Gawrában további templomokat é pí tet-
tek, é s a Hábú r medencei Tell-Brákban a számos, gazdag
adományokban bő velkedő ké ső Uruk-kori templom a dé li
területekkel való közvetlen kapcsolatot valószí nű sí ti.
Uruk maga is nagy tekinté lyú vallási központ volt. A kap-
csolatokat sem Brák, sem Gawra eseté ben nem tudjuk
mé g törté netileg é rté ke| ni,bár megemlí thetjük, hogy ezer
é wel ké ső bbBrák a dé li politikai hatalom elő örse volt.A
legmeglepő bb felfedezé sre nemré g került sor Szí riában, az
Eufrátesz egyik kanyarulatánál, ahol a Földközi-tenger-
hezlegköze| ebb esik a folyó, é s a Dé l-Mezopotámiából ve-
zető ő sikereskedelmi ú t ketté ágazjk - egyik fele é szak-
nyugatra, a Taurus, másik ága nyugat felé , Aleppo é s a
tenger irányába. A fotyó b,al partjára tekintő Habú ba-el-
Kabí ra elnevezé sű lelóhelyen né met ré gé szek egy kilo-
mé ter hosszú ságú fallal körülvett települé st találtak, a fa-
lakon ő rtornyok álltak,a kapubejáratokat jól vé dhetóen
é pí tetté kki. Az ásatókat nem az lepte meg, hogy a kerámia
edé nyek mind ké ső Uruk stí lusú ak,hanem az,hogy até g-
lák alakja jellegzetesen a korabeli uruki é pí tkezé seken
használtaké hoz hasonlí tott. Í rásos dokumentum egyelő re
nem került elő ,noha akkoriban már használták a leg-
korábbi ké pjelölő í rást a dé ü városokban. Habú ba-el-
Kabí rát egé szen bizonyosan Dé l-Mezopotámiából alapí -
tották, azza| a szándé kkal, hogy ellenő rizzea kereskedel-
mi ú tvonalat, s feltehető eniránftsa a környező té rsé g
é leté t.
Ezen a helyen bukkanunk elő ször annak a politikai
ellenő rzé snekaz elsó megbí zható nyomára, amelyet -
ré szben gazdasági okokból - a mezopotámiai birodalmak
azi. e.3. é vezredtő lkezdve szomszé daik felett gyakorol-
tak. E birodalrnak törté neté vel azonban mi nem foglalko-
zunk. Habú ba-el-Kabí rafeltárása viszont egy másik fon-
tos dologra is rávilágí t, amelynek a mi tárgyunk szem-
pontjából óriási a jelentő sé ge.Ttz é wel eze| ő ttsenki sem
gyaní totta ilyenfajta települé s lé tezé sé t.Várható, hogy
a következő é vtizedben több, különböző korszakból
származő települé sre találnak rá a kutatók, s ez teljesen
megvá| toztatja a közel-keleti ő störté netre vonatkozó is-
mereteinket, s termé szetesen a szakemberek majd ú j é rtel-
mezé seket fogalmaznak meg. Rövid ideje lé tező tudo-
mányág eseté ben, mint amilyen a közel-keleti r é gé szet, tu-
domásul kell venni, hogy olykor váratlanul bukkanhatnak
fel ú j adatok, összefiiggé sek, amelyeket minden kutató a
maga módján é rtelmez. Következő ké t fejezetünkben a
r é gé szetikutatás fejlő dé sé rő al, v áltozó né ző pontokról,
é rtelmezé sekrő llesz szó.
Za I e közel-keteti ré gé szetú ttörő i
^ lz ósrönrÉ xBr roclr,uÁNAK ALAKur,Ása. l
A Közel-Kelet ő störté neté nek tanulmányozása ahg száz
esztendeje kezdő dött el. A könyvünkben tárgyalt korai
közössé gek legtöbbjé nek lé tezé sé tmé g ötven é w el ezelő tt
sem sejtetté k. Az eredmé nyek nem cseké ly mé rté kbenjel-
lemzik a r é gé szekcé lj át, gondolatvilágát é s e lő í té leteit,de
legalább annyira (vagy mé g inkább) azoké t, akik anyagilag
támogatták munkájukat. A legutóbbi generációig európai
vagy amerikai ré gé szekvé geztek kutatásokat, az ásatások-
hoz szüksé ges anyagi eszközöket hazájuk biztosí totta.
Erdemes tehát megvizsgálni, milyen volt é s hogyan válto-
zott meg az emberi társadalom eredeté hezvaló viszony az
é rdekelt országokban a közel-keleti ré gé szetikutatások
megkezdé se óta.
Európában a tudományos hajlamú , mű veltemberek
ré gő taé rdeklő dteka mú lt tárgyi emlé kei iránt. Angliában
pé ldául a 16. századtól kezdve publikáltak olyan ú tibe-
számolókat, amelyek a vidé k ismereté n kí vül ré gi emlé kek
leirását is tartalmazzák. A legkorábbi adatgffitő k egyike
John Leland volt, aki 1553-ban elnyerte a,,Királyi Ré gi-
sé gő r" cí met, amelynek mindmáigő az e| ső é s egyetlen
birtokosa. Itáltáb an nagyj ából ugyanebben az idő b env ált
divattá az antlk tárgyak gyű jté se,s a divat hamarosan
Európa-szerte elterjedt, s számos modern mú zeum gyű j-
temé nyé nekmagja az ekkor gyű jtött anyag. A legnagyobb
é rté kea római, majd a 18. századtő l kezdve a görög mű vé -
szet alkotásainak volt, minthogy minden jő 'u| é sű é s mű -
velt európai e ké t civiüzáció örökösé nek tekintette ma-
gát. Prehistorikus tárgyak olykor bekerültek a furcsa-
ságok gyű jtemé nyé be, de azokat é ppoly, ma fantasztikus-
nak tű nő magyarázatta| láttákel, mint az ő sember egykori
szikla- vagy földé pí tmé nyeit. A 1,7. század közepé n mé g
ú gy vé lekedtek, hogy a kovakő szerszámok akkor kelet-
keztek, ha fé mes anyagba csapott a villám. Bát az is igaz,
hogy az é sszerű bbmagyarázat, mely szerint ezek a fé met
nem ismerő ember eszközei voltak, szinté n elhangzott
1600 elő tt. Inigo Jones, aki I. Jakab király megbizásából
első ké ntvizsgálta a Stonehenge-t, a kő é pí tmé nytrómai
templomnak tekintette. Egy ké ső bbiré gisé gbú vár,a
II. Károly pártfogoltjaké nt mű ködó John Aubrey pedig a
druidáknak tulajdoní tott a az é pitmé nyt, ő már egy lé pé ssel
közelebb jfut az igazsághoz.
Ne feledjük azonban, hogy amikor az elrső ré gisé gku-
tatók elmú lt korok kisebb vagy nagyobb emlé keit
vizsgálták, az é rte| mezé sné lmindig í rásos forrásokra ha-
gyatkoztak : a Bibliára, amelynek tekinté lye ké tsé gbevon-
hatatlan volt, illetve a görög-latin törté netí rók mű veire.
A törté nelem kezdeté t Franciaországban é s Angliában
egyaránt a római hódí tás jelentette, s lett lé gyen bármi,
ami kezdetlegesebb volt, semhogy római lehessen, azt az
ő slakó briteknek, illetve galloknak tulajdoní tották. Ső t,
a bibliai Genezis teremté smí toszát szó szerint é rtelmezté k,
annak bizonyité kát látták benne, hogy a világ legfeljebb
15 l Adám é s É ,va a Paradicsomban, Az oxfordi Bodleian Libraryban
ő í zött, a15. századbő l származő ké zirat egyik lapja.
hat-hé tezer é ve keletkezett. Ussher é rsek 1650-ben köz-
zé tett tanulmányában, amelyben a bibliai kronológiát
vizsgálta, i. e. 4004-re tette a világ teremté sé t,Ezt a dátu-
mot azí án plfogadták, é s sokáig a hivatalos Biblia-fordí tás
lapszé lein is kinyomtatí ák. Ez azt jelentetí e, hogy az
É ,denben é lő é s Juüus Caesar gall hódí tásai között
mé gné gyezer^esztendő
dám sem telt el. Az Edenkert termé sze-
tesen a Közel-Keleten| é tezett, ott pedig a hagyományos
idő számí tásmé g jobban összezsugorodott, hiszen az Ószö-
vetsé g emlí ti a görög kor elő ttiasszí r é s babilóni birodal-
makat Mezopotámiában s az egyiptomi civiltzáciő t Ami-
kor a 18. század tudósai a görög törté netí rókat kezdté k
tanulmányozni, kiderült, hogy azi, e. 5. század közepé n
é lt Hé rodotosz egyiptomi papok közlé sé t feljegyezte,
amely szerint a fáraók uralma akkor mártí zezer é ve tartott
Egyiptomban. Becslé sük ugyan tű lzővo| t, de az Ussher-
kronológiát elfogadó é rtelmező k szerinta Közel-Kele-
ten az ő störté neti idő szak rövidebb ideigtartott, mint
Európában. Valójában 1800 tájáig a mű velt embereknek
sem volt fogalmuk arról, milyen hosszú fejlő dé selő zte
meg az ismert ciülizációk kialakulását. A 19, században
ú j elgondolások fogalmaző dtakmeg. Nyugat-Európában
olyan leletekre bukkantak, amelyek ismereté ben egyre
nehezebben lehetett a római kor elő ttiidő kbő származől
í árgyak mindegyiké t a teremté s utáni né hány é vezredre
datálni. Kő eszközök é s emberi maradványok nemegyszer
kerültek elő kihaltállatok csoní vázának társaságában
mé ly kavicsré tegekbő l vagy barlangokban cseppkő ké p-
ző dmé nyekalól,az üledé kes kő zetekpedig az é let korábbi
formáinak nyomát ő rizté k.Ső t a geológusok - köztük
pé ldául a skót Charles Lyell, aki 1830-33 között tette
közzé a Principles of Geology (A geológia elvei) cí mú
könyvé t - szerint a geológiai üledé kek bizonyára egyen-
letesen iakódtak le a föld törté nete folyamán, s ehhez
nyilván sokkal hosszabb idő revolt szüksé g, mint amennyi
az Oszövets é g sző szerinti é tte| mezé se alapján felté telez-
hető .Az é rvelé st, melyre ké ső bba modern geológia é pült,
hevesen támadták az ú n. diluviális elmé let hí vei, akik sze-
rint a földet egymás után nagy áradások önthetté k el, ame-
lyek közül a bibliai viző zön a legutolsó volt. Az üle-
dé kké pző dé st,amelyreLyell teóriája é pült, az áradás-
katasztrófák eredmé nyé nek tartották. Egé szen a század
közepé ig tartott a heves harc Lyell né zetei ellen, de mind
több tudós fogadta el az emberi mú lt emlé keit hitelesnek
é s ő sinek,következé ské ppen utasí totta el - legalábbis
hallgatólagosan - a Biblia szó szerinti é rte| mezé sé t.Gon-
doljunk arra, hogy e felismeré shez rögös ű tyezetett.
Hiszen az agnoszticizmus divatj a arra ké sztette az embe-
reket, hogy a forradalmi eszmé ket gondolkodás né lkül
utasí tsák el.
Az ő störté net tanulrnányozásában a másik nagy ú jí tás
Dániában, a 19. szánad első felé ben született meg. A kop-
penhágai Nemzeti Mú zeumban lassacskán nagy tömegben
halmozódtak fel tárgyak, amelyeket nem lehetett római
eredetű nektartani, minthogy az ország mé g csak határos
sem volt a Római Birodalomma| , s M ő slakókról, akiknek

ezeket az emlé keket tulajdoní tották volna, nem maradt
fenn í rott feljegyzé s. C. J. Thomsen, a mú zeum 1816-ban
kinevezett első felügyelő je vezette be a gyű jtemé nyek
osztályozásának azt a rendszeré t, hogy a tárgyakat alap-
anyaguk - kő ,bronz, vas - szerint kell csoportosí tani,
mé ghozzá ebben, a technológia fejlő dé siszakaszait jelölő
sorrendben. A gondolat csí rája a 16, század ré gisé g-
bú várainak í rásaiban is már felbukkant, de Thomsen volt
az, aki az elgondolást a gyakorlatban alkalmazta, s a
módszer az ő pé ldája é s taní tása nyomán terjedt el egé sz
Nyugat-Európában. A Hundred Years of Archaeology (A
ré gé szet é vszázada) cí mű könyvé ben Glyn Daniel bölcsen
jegyzimeg, hogy ettő lfogva,,kezdett oszlani a sű rú köd,
megtörté nt az első lé pé s, hogy a ré gisé gbú várlatot a tu-
dományosan megalapozott ré gé szet váltsa fel".
[]"IAZÓK ns orpr,onnATÁK A KöZI'L-KELETEN / külföldi kutatóinté zetek sorát. Ezek az inté zetek utóbb
Miközben folyt a vita, s megszülettek az első felismeré sek,
elkezdő dött a Közel-Kelet ré gisé geinek feltárása. A 18.
század elejé n az európai nagyhatalmak é rdeklő dé se-
fő ké nt Franciaországé é s Nagy-Britanniáé - India felé
fordult. Mí g a Kelet-India Társaság áruval megrakott ha-
jói a Jóremé nysé g fokának megkerülé sé re ké nyszerültek,
a hivatalnokok é s az üzleti kapcsolatokhoz lé tfontosságú
postaforgalom Európából a leggyorsabban a Földközi-
tenger keleti kikötő itő la Vörös-tengerhez, illetve a
Perzsa-öbölh ő zv ezető szár azfő ldön keresztül j utottak el
Indiába. Bár a terület, amelyenez aszárazfő ldiú tvonalha-
A közet-keleti ré gé szetú ttörő i | 27
16 / Francis_Danby (1793-186I): A ví zözön A bibtiai ví zözönlegenda
nemcsak a festő k fantáziáját foglalkoaatta, sokáig az embé risé g
törté nelmé t megv áltoztató, valóságos esemé nlnek iartották.
ladt, a vé gnapjait é lő Török Birodalomhoz tartozoí t, az
oszmán ellenő rzé sEgyiptomban már a 18. századvé gé tő |
kezdve csak né vlegesnek bizonl.ult, Mezopotámia pedig
1704 é s 1831 között lé nyegé ben fiiggetlen volt. Nagy-
Britannia é s Franciaország minden befolyásukat latba ve-
tetté k, hogy elnyerjé k a té rsé gfeletti fennhatóságot. Na-
póleon megkí sé relteEgyiptom meghódí tását, de szándé ka
meghiú sult, mivel hajóhadát Nelson 1798-ban szé tverte a
Ní lus deltájánál. Az ú tra tudósokat é s rajzolókat is vitt
magával, akiknek feljegyzé seket é s rajzokat kellett
ké szí t_eniük Egyiptom földrajzi üszonyairól é s ré gisé gei-
rő l.Ók lettek annak az Egyiptomi Francia Inté zetnek a
munkatársai, amely megnyitotta a Közel-Keleten alapí tott
nagy szerepet játszottak az adott országok törté nelmé nek
feltárásában. Ironikusnak tartjuk, bár mi ré gé szek meg
sem lepő dünk rajta, hogy Egyiptomrövid é letű francia ka-
tonai megszállása idejé n a legjelentő sebb felfedezé st Na-
póleon utászai,nem pedig tudósai tetté k. Ám a tudósok je-
lenlé té nek köszönhető , hogy a lelet fontoss ágát egyáltalán
felismerté k. A Rosette-i kő megtalálásáról van szó * egy
alexandriai eródé pí té ssorán bukkant a felszí nre -, ame-
lyen ugyanaz a fe| irat állt görög é s ké tfé leóegyiptomi
Az óegyiptomi nyelv megfejté sé nek kulcsa került
í rással.
tehát elő .
28 l A közel-keleti ré gé szetú ttörő i
Másutt a ké t nagyhatalom bé ké sebbeszközökkel igye-
kezett é rdekeinek vé delmé tbiztosí tani: diplomáciai
ké pviseleteket állí tottak fel. Ezek tagiai ugyanabból a mű -
velt osztályból kerültek ki, ahonnan otthon tudósaik é s
ré gisé gbú váraikis, s közülük nem egyet aztettaré gé szet
ú ttörójé vé , hogy a titokzatos Keleten szeretett volna kar-
riert csinálni. A Brit Kelet-India Társaságnak 1798-tő |
volt politikai ügyvivő je Baszrábali, 1807-ben pedig a bag-
dadi megbí zott is elfoglalta a helyé t. Ezaszemé ly a21, é ves
Claudius James Rich volt, aki né gy é wel korábban lé pett a
Társaság szolgálatába. katonai karrierre számí tva. Rich-
ben mintha hatványoző dva jelentkezett volna a kor szelle-
mi é rdeklő dé se.Amikor a Társaság londoni hivatalában
1803-ban jelentkezett, kiderült róla, hogy jól tud arabul,
perzsául é s töröküI, amit ré szben magánú ton, ré szben egy
bristoli kereskedő tő l, Charles Foxtól tanult. Tudott to-
vábbá hé berül, sárül, a kí nai nyelvbe matematikatanára
avatta be. A kor kedvezett a sokoldalú é rdeklő dé snek.
Nyelvtudásának köszönhető en átirányitották a polgári
szolgálatra, s ,,í rnokké nt" atazott volna Bombaybe, ahol
azonban nem volt üresedé s. Né mi idő ta Földközi-tenger
mellé ké n meg Törökországban töltött, majd Bagdadon át
Indiába utazott. Né hány hónap mú lva ügyvivő ké ntté rt
vissza Bagdadba, s e tisztsé get majdnem- 182l-ben kole-
ra miatt Iránban bekövetkező - halálái§ betöltötte.
Richnek nemcsak arra volt ideje, hogy a sokszor ellen-
sé ges lé gkörbenvé delmezze a Társaság é rdekeit, é s fenn-
tartsa tekinté lyé t, hanem arra is, hogy nyelvtudását töké le-
tesí tse, tanulmányozza az ország törté nelmé t é s ré gisé geit,
s vendé gül lássa a hozzá hasonló é rdeklő dé sű utazókat.
Egyik látógatója, J. S. Buckingham beszámolt ott-tartóz-
kodásáról, amikor 1816-ban, ú tban India felé , Rich-et
felkereste, majd betegsé ge miatt hosszabb idő zé sreké ny-
szerült. Szinte magasztaló hangon ir házigazdája vendé g-
szereteté rő l:,,Helyhezkötöttsé gem gyötrelmé t nagy mé r-
té kben enyhí tette Rich ú r kitű nőkönyvtárának gazdag
választé ka s a kötetlen beszé lgeté sekházigazdámmal, fo-
kozva é rdeklő dé semeta rám váró keleti utazás iránt."
Rich elmé leti é s gyakorlati munkájáról Austen Henry
Layard é rté kelé sea leginkább figyelemremé ltó. Layard
egy é wel Buckingham bagdadi tartózkodása után szüle-
tett, é s harminc esáendő vel ké ső bb ő letta Mezopotá-
miában kutató brit ré gé szeklegkiemelkedő bb alakja. Fel-
jegyzé seit é rdemes hosszan idé ni.
,,Az ő siAssária területé n talí lható romokat első ké nt
Rich ú r kezdte alaposan tanulmiányozni. Akkor már é ve-
ket töltött a Kelet-India Társaság poütikai ügyvivő jeké nt
Bagdadban. Vállalkozó szellemmel, szorgalommal megál-
dott, kiterjedt é s sokoldalú ismerettel rendelkező í é rfi
volt, aki jellemé bő lé s hivatalából fakadóan bánni tudott a
helybeh lakossággal. Elóször a Bagdad közvetlen szom-
szé dságában lé vő Hilla környé ki romok keltetté k fel
é rdeklő dé sé; tkutatásait azzalkezdte, hogy alaposan meg-
itzsgáltaa lelő hely termé szeté t,felmé rtenagyságát, é s ku-
tatóárkokat nyitott a különböző halmokban.Aligha kell
ehelyiitt ré szletesen szólnunk Rich ú r babilóni felfede-
zé sé rő l. Meglehető sené rdekes dolgokra lelt, amelyek
persze korántsem é rnek fel a nemré giben - vé letlen
folytán - elő kerültekkel. Az ő leletei fő ké nt felirattöre-
dé kekbő l, té glákból,vé sett kövekbő l é s egy fakoporsóból
álltak; é rté kesebbnekbizonyult a gondos leí rás, amit a
tommező tő l ké szí tett, hiszen ez szolgá| t a további ku-
tatások alapjául. 1820-ban Rich ú r arra ké nyszerült, hogy
egé szsé gi okokból Kurdisztánba utaz-zé k, ahonnan
Mószult é rintve té rt vissza Bagdadba. Minthogy né hány
napot MÓszulban töltött, a folyó partján elterülő hatalmas
halom termé szetesen felkeltette é rdeklő dé sé t,é s munká-
hoz is látott. Megtudta a mószuliaktól, hogy nem sokkal
é rkezé seelő tt egy olyan szobor került elő a rommező egyik
halmából, amely különfé le embereket é s állatokat ábrá-
zolt. A különös tárgy nagy csodálatot váltott ki, s az egé sz
lakosság odazarándokolt, hogy megné zhesse. Az ulema
hosszasan bizonygatta, hogy ezek hitetlenek bálványai
voltak, a mohamedánok pedig, mint engedelmes hí vő k,
megsemmisí tetté k azokat, ú gyhogy Rich ú r mé g egy da-
rabkához sem tudott hozzájutni. Rich ú r - egy kis kő szé k-
tő lé s né hány feliratmaradványtól eltekintve - semmit
sem szerzett Ninive romjaiból; elhagyva Mószult, aligha
gyanitotta, hogy a romok alatt az asszí r király palotái
rejtő znek. A Rich ú r által gyű jtött töredé kek ké ső bba
British Museumba kerültek; Európában ez a legfonto-
sabb, valójában szinte az egyetlen asszí r gyű jtemé ny.Egy
nem tú l nagy ládába belefé rt nemcsak az, ami Ninivé bő l,a
hatalmas városból, hanem az is, ami Babilónból meg-
maradt."
Az É KÍ RÁsMEGFEJTBsE l Ha a mezopotámiai civi-
lizáciő emlé keibő lennyit vettek é szte, nem csoda, hogy az
ő störté neti kor maradványaira fel se figyeltek, noha Rich
gyű jte mé nyé t,amely p é nzé rmé ket, szí r ké zir ato k at, b abi-
lóni é s asszí r lelő helyekrő l elő került
tárgyakat is tartalma-
zott, halála után nyolcezer fonté rt megvásárolta a British
Museum. Az anyaggal eleinte nem sokat törő dtek, hi-
szen az ókori Mezopotámiában használatos é kí rást senki
sem tudta elolvasni. Olyan kulcsra lett volna szüksé gük,
mint amilyen az egyiptomi í rás eseté ben a Rosette-i kő volt.
A kulcs pedig lé tezett; háromnyelvű é kí rásostáblákon.
Az Akhaimenidák (i. e. 64. sz,) egyik fő városában, Per-
szepoliszban elő került gyönyörű szobrokra óperzsa, elámi
é s babilóni nyelven vé sett szövegekben, másré szt az
Akhaimenida királyok nyugat-iráni - az elrő pai utazók
figyelmé t felkeltő - szikladombormű vein rejtő zött. Car-
sten Niebuhr dán felfedező (a 18. szánadvé gé n) ré szben le
is másolta ezeket. ],802-ben Grotefend né met tudósnak si-
került az uralkodói nevek é s cí mek jelölé sé re szolgáló
különfé le é kí rásosjeleket azonosí tania az óperzsa szöveg-
ben. Az elámi é s a babilóni változatban azonban a jelek
szótagokat jelöltek, nem pedig betű ket.Emiatt a megfejté s
sokkal nehezebbé vált. A legfontosabb feürat, I. Dareiosz
behisztuni feürata (Hamadán közelé ben) háromnyelvű
szövegé nek mindegyiké rő lteljes másolat csak 1847 után
állt rendelkezé sre.

H. C. Rawlinsont, a fiatal angol katonatisztet az é kirás
í lzé welkorábbankezdte el foglalkoztatni, akkor, amikor
Hamadán környé ké re helyezté k a brit katonai misszióhoz.
A munkát befejezni csak akkor tudta, amikor 1843-ban -
saját ké ré sé re- kinevezté k Rich utódául bagdadi ügyvivő -
nek, s szabad idejé ben a megfejté ssel foglalkozhatott.
A vé gső löké st az adta meg, hogy megszerezte a babilóni
szöveg ré szleté nek másolatát egy csaknem megközelí the-
tetlen sziklafalsí król. ,,Egy messzirő l jött kurd fiú " mászott
fel a hasadé kban a szé ditő magasságba , ké z- é s lábujjaival
kapaszkodva, majd Rawlinson utsí tásai nyomán lenyoma-
tot (pacskolatot) ké szí tett a sző vegrő l.Ettő la perctő l vált
lehetsé gessé az é kirás megfejté se, s abban Rawlinson
játszotta az egyik fő szerepet. Bagdadi ügyvivő ké ntbe-
folyásolhatta a ré gé szetikutatások meneté t, s ez ugyan-
csak fontos dolog volt abban az idő ben,amikor küszö-
bön állt a nagyobb ásatások megindí tása. A közel-keleti
ásatások sokkal költsé gesebbnek. bizonyulí ak, mint az
európaiak, ezé rt tehát szüksé ges volt a gazdag szemé lyek
vagy kormányok pé nzügyi támogatása. Hiszen egyetlen
halom, ami alatt egy ő siváros fellegvára rejtezett, akár
40 mé ter magas é s 46 hektár területű islehetett. Tehát
a tudósok ügybuzgalmán tú lmenő ena befolyásos é s a va-
gyonnal rendelkező - nem felté tlenül hozzáé rtő - kő -
zé p osztálybeliek lelkesedé sé reis szüksé g volt.
Rich halála után Európa-szerte megnótt az é rdeklő dé sa
közel-keleti civillzáciő emlé kei iránt, s ez ré szben Rich,
Buckingham é s más nemzetisé gű utaző k beszámolóinak
volt köszönhető . Robert Ker Porter, aki Richné l vendé -
geskedett Bagdadban, é s beutazta egé sz lránt, szinté n
az ijgy mellé állt. Róla í rta 1903-ban a né met-amerikai
asszí riológus, H. V. Hilprecht: ,,Nemzetközi rangú festő -
mű vé szvolt, aki ragyogó tehetsé ge, elragadó szemé lyi-
sé ge, yé gül egy orosz hercegnő vel köt öttházasságaré vé n a
legmagasabb körökkel állt é rintkezé sben,amelyeket a
könyvek é s a közönsé ges ú tibeszámolók vagy száraz bl,-
dományos kutatási beszámolók, amilyeneket Otter, Nie-
buhr, Beauchamp vagy Rich í rtak, hidegen hagytak. Ba-
bilónia feltárásában Ker Porter azé rt jutott kiemelkedő
szerephez, mert elő deivel ellenté tben- akik egy bizonyos
körben tudtak é rdeklő dé stkelteni - ő oly módon né psze-
rű sí tettetárgyát, hogy kellemes stí lusával, rokonszenves
vallásosságával, az általa megfigyelt valóság pontos köz-
vetí té sé velazokat a tudós, egyházi é s arisztokrata köröket
tudta megnyerni az ügynek, akiknek az é rdeklő dé seé s
anyagi támogatása döntő jelentő sé gűvolt Asszí ria é s Ba-
bilónia feltámasztás áb an ;'
Hilprechtnek bizonyára fenntartásai voltak Ker Porter
tudós felké szültsé gé tillető en,mert í gy folytatja: ,,Az elő -
dök világos okfejté sé hez é s szolid té nyszerű sé gé hez ké -
pest Porter könyvé bő l olykor hiányzik a pontos informá-
ció, intelligens leí rások, pártatlan megí té lé s,logikus é rve-
lé s helyett jámbor elmé lkedé sekkel é s találgatásokkal
szo| gál." Hosszan idé ztük Hilprechtet, mefi több megál-
lapitását fontosnak tartjuk. Erzelmektő l fú tötthangon
szól, hiszen ő isazok közé a 19 . századi ré gé szek kő zétar-
A közel-keleti ré gé szetú ttörő i | 29
tozott, aki knek pé nzt kellett elóteremteniök ásatásaikhoz.
Az orosz hercegnő szerepe a közel-keleti ré gé szetben
homályos, de neki é s persze Ker Porter festő ihí rnevé nek
volt köszönhető , hogy a befolyásos körök figyeltek rájuk.
Porter ,,vallásos é ruelmei" jő ajiánlólevé lnek bizonyultak a
szé lesebb közönsé g szí mára- É rdemes megjegyezni, hogy
Hilprecht könlve Exploration in Bibk Lands (Feltárások
a Bibüa tájain) cí men jelent meg, noha a 19. századiközel-
keleti ré gé szet volt atárgya. De Porterpublikációja, mivel
ő ,,pontosan | erajzo| ta azt, amit látottn', alighanem mé g
nagyobb v at ázser ő vel bí rt. Nem vé letlen, hogy sz,á a6.rk-
ban a ré gé szeí etaz illusztrált könyvek, fo\róiratok, vala-
mint a telewziő álKtotta a közé rdeklő dé shomlokteré be,
mert vonzóbb látni valamit, mint csak olvasni róla
Sajnos hiábajutott el Porter könyve az elő kelő bbkörök
szalonjaiba, a közel-keleti kutatások - legalábbis Ang-
hából - nem kaptak hathatós pé nzij.gyitámogatást. Ekko-
ribanaz egyetlen nagyobb vállalkozás az 1835-37 közötti
Tigris-Eufoátesz-expedí ció volt, amelyet IV. Vilmos angol
királ} szemé lyesen pártfogolt, é s F. R. Chesney ezredes
vezetett, Az volt az első dleges cé l, hogy felderí tsé k az
Eufrátesz hajő zhatő ságát - e| lehet-e jutni ily módon
Indiába -, valamint felmé rjé ka mezopotámiai piaci lehe-
tő sé geket.A valóban párat| anvállalkozás során ké t lapát-
kerekes gő ző stszé tszedett állapotban szá| litottak az
oronté sz torkolatához sziriába, onnan tevé kkel azEú rá-
í eszhoz, ahol a gő zösöket összeszerelté k, é s lehajóztak a
folyón. Az elsódleges, a kereskedelmi cé lú feladat vé gre-
hajtása mellett az expediciő hatalmasmennyisé gű infor-
mációt szerzett a vidé k topográfiájráról, törté nelné rő lé s
ré gi emlé keiő l.Jellemző a korra" hogy W. F. Ainsworth
hajóorvos hivatásos geológus é s lelkes ré gisé gbú várvolt.
Ré gé szetimegfigyelé seit - s ez is jellemző - a Biblia, a
görög, római é s arab törté netí rók munkáinak alapos isme-
reté ben s azok szellemé ben é rtelmezte. Eszé be sem jutott,
hogy ő störté net is lé teáet.
ÁSarÓX / Ezvolttehát ahelyzet, amikor az
^asszí
ZF,LSŐ
riai é s babilóni ásatások nagy korszaka megkezdő -
dött. Mind a tudományos világ, mind az átlagember a ré gi
civilizációk emlé keiben a Bibüa é s a klasszikus kor tárgyi
bizonlté kait látta, a tudósokat pedig leginkább a civili-
záciő k nyelvé nek megfejté se kötötte le. A gyors diplo-
máciai vagy kereskedelmi haszonnal nem kecsegtető
kutatásokra fordí tható pé nz mindig kevé s volt. Azt sem
szabad elfelejtenünk, hogy az első ásatók, akárcsakaz
elő ttükjárt fe| fedező k, amatő rő kvoltak, akik a saját
költsé gükön utaztak a Közel-Keletre, vagy hivatalnokké nt
kerültek oda. Nem ré szesültek semmifé le ré gé szeti
ké pzé sben, mert akkor mé g senki sem ré szesülhetett, í gy
hát nem az a| egmeglepóbb, hogy hibáztak olykor, hanem
az,hogy csak oly keveset.
Mezopotámiába első ül P. E. Botta é rkezett. Ő a foancia
konzuli szolgálat hivatásos tagjaké nt már né hány é vet
Egyiptomban töltött,L&4Z-bennevezté kki az első francia
alkonzulnak Mószulba. Kinevezé se után nyomban meg-
30 | A közel-keleti ré gé szetú ttörő i
bizí a a párizsi Ázsiai Társaság, hogy kezdjen asszí riai
emlé keket kutatni Qú jundzsí qban, a ninivei fellegvárban,
amely a Tigris partján Mószullal szemközt található. Egy
ideig saját költsé gé re kutatgatott, de kevé s eredmé nnyel
járí , Yalő szinű legazé rt, mert Qú jundzsí qot - minthogy a
Tigris egyik legfontosabb átkelé si pontjánál feküdt az
é szaki sí kságon - Asszí ria i. e. 6l2-ben törté nt bukása
után mé g yagy ezer esztendeig lakták, s igy az asszí riai
templomokat é s palotákat ké ső bbiidő szakból való vastag
omladé kré teg borí totta. Botta, miközben Ninivé ben ku-
tatott, hí rül vette, hogy egy másik helyen, kutatásainak
szí nhelyé tő tizenhat
l kilomé ternyire é szakkeletre,
Horszábádban szobrokat taLáltak. Elő ször né mi ké tellyel
fogadta a hí rt. A közel-keleti ré gé szek már jól ismerté k a
faragott kövekrő l szóló tö
rté neteket, s elő ször ú gy vé lté k,
hogy ellenő rzé sük pusztán idő pazar| ás. Mi magunk is jól
emlé kszünk, mint hagytuk hátra egyik lázzal kiszködő
társunkat, hogy szeké rre ülve eljussunk a Taurus dé li lej-
tő inegy ,,Tő mai" városba, amiról a helyszí nen bebizonyo-
sodott, hogy baza| tbánya. Botta azonban szerencsé sebb
volt, mivel Horszábád kivé teles lelő helynek bizonyult:az
asszí r birodalom egyik fóvárosa volt, melyet Sarrukí n, az
egyik legnagyobb asszí r király alapí tott. Az uralkodó pa-
lotáját lenyű göző kő dombormű vek dí szí tetté k,é s viszony-
lag kevé ssé volt betemetve. Mé g csak né hány napja dolgo-
zott kis csapatával, amikor 1853. április 5-é nezí irhattaaz
Ázsiai Társaságnakl. ,,Azt hiszem, é n vagyok az első ,aki
olyan szobrokat tárt föl, amelyeket joggal tekinthetünk
Ninive virágkorából valóknak. "
Szerencsé je volt, hogy Párizsban mé g é lt a tudományos
kutatások támogatásának Napóleon teremtette hagyo-
mánya, hiszen ő bő kezí ien pé nze| te az egyiptomi expe-
dí ciót. Botta azonnal kapott pé nzt a kormánytól, hogy
folytathassa a munkát, é s egy kiváló grafikust adtak mellé ,
akinek azvo| t a feladata, hogy megörökí tse a feltárásokat.
Flandin 1845-ben té rt vissza Franciaországba. 1846-ban
követte ő taz első szoborszállí tmány, amelyet tutajon
ű sztattakle a Tigrisen,Baszrában egy francia hajóra rak-
tak, s a szobrok, megé rkezve Franciaországba, a Louvre-
ba kerültek. Botta munkáját 1851-1855 között utóda,
Victor Place alkonzul folyt a:.ta. Ő volt a számos é pí té szkö-
zid.lr az e| ső ,aki - ké pzettsé gé nekköszönhető en - sajátos
módon segí tette a közel-keleti ásatásokat. Sikerült el-
ké szí teniecsaknem azegé szpalotaalaprajzát, sok ú j dom-
bormű veté s feliratot talált. Botta é s Place irigylé sre mé ltó
gyorsasággal publikálták felfedezé seiket, s ú jabb nagy-
lé kű állami támogatásban ré szesültek. Erdemes Hilprecht
szavait idé zni a kiváltott hatásról: ,,Mű vé szeké s tudósok
megdöbbenve kezdtek rájönni arra, hogy a Kelet né pei
milyen magas szí nvonalon álltak akkor, amikor Európa
mé g a barbárság korát é lte. Filológusok é s törté né szek ha-
talmas lelkesedé ssel fogadták a nagy mennyisé gben elő -
került hiteles anyagot, amelyben - minthogy tele volt a
Bibüából ismert nevekkel é s esemé nyekkel - a szent ira-
tok igazolás át | átták, Keleti lelő helyekenv é gzett kutatás
soha többé nem keltett akkora é rdeklő dé st,mint a mú lt
I7 l llyennek látta Flandin
Qú jundzsí qot,
Ninive citadelláját.
Elő té rbena városfal,
a látóhatáron Mószul,
a Ninive helyé n é pült
mai város. &i*
század közepé n, amikor Sarrukí n palotája mintegy va-
rázsüté sre bukkant elő a föld alól."
LAYARD / Boí ta é s Place eredmé nyeivel egyenrangú t
brJltré szrő lAusten Henry Layardprodukált, akinek Rich-
rő | sző | őmegemlé kezé sé tmár korábban idé ztük. Fiatal-
emberké nt jogot tanult, ám az ügyvódi hivatást unalmas-
nak találta, viszont lázas é tdekő dé sttanú sí tott a kelet iránt.
A heves vonzalom a gyermekkorában olvasottBzercgyé j-
szaka nyomán támadt, majd az európai ltaző k,akik közül
né hányat szemé lyesen ismert, beszámolói mé g inkább fo-
kozták kí váncsiságát. Amikor már nem bí rta tovább elvi-
selni az ügyvé di irodát, nagybátyja ré vé nelfogadott egy
ceyloni állást. Lóháton indult el, ú tja Törökországon é s
Iránon keresztül yezetett. Egyetlen ú titársának, akárcsak
neki, nem voltpé nze elő kelóbb ltazásra. Layard ké ső bb
tagja lett a londoni parlamentnek, volt miniszter é s mad-
ridi, majd konstantinápolyi nagykövet, de mindig hálásan
é s örömmel emlé kezett vissza azokra a ré gi, boldog idő kre,
amikor - az ő szavai szerint - ,,szabadon kóboroltunk,
amerre jólesett, hagytunk magunk mögött szeré nyházikő t
vagy vidám sátrat, kedvünkre barangoltunk, mit sem tö-
rő dvetávolságga| é s idő vel,a napnyugta rendszerint egy
rom közelé ben é rt bennünket, ahol nomád arabok vertek
sátrat, vagy egy jólismert nevetviselő málladozó faluban".
1840-ben, 23 é ves korában é rkezett Mószulba, ahol talál-
kozott azEufuátesz-expedí cióban ré szt vevő W. F. Ains-
worth-tel meg Christian Rassammal, az ottani brit konzul-
lal. Rassam mószuli születé sű volt, s fivé re, Hormuzd
18 / Flandin rajza ahorszá-
bádi citadelláról. A rajz
az eLső í rancia ásatások
idejé n ké szült. Hátté í -
ben a Zagloszvonulata.

elő bbLayard asszisztense, majd utóda lett. Layard az ő
társaságukban tekintette megaz ő siasszí r városok romjait,
mielő tt továbbutazott volna Bagdadba, ahol vendé gül
látták a brit ügyvivő sé gen, ő pedig jó hasznát vette a
könyvtárnak. Nyugat-Irán nomádok lakta területein, nem
kis veszé lyek közepette uí azott át, s egyetlen fillé r né lkül,
rongyokban é rt vissza Bagdadba, ahonnan jelenté sekkel
küldté k Isztambulba. Három napra megállt Mószulban, é s
az é ppen akkor é rkező Bottávaltalálkozott. Megvitattáka
nagy halmok feltárásának kilátásait. Isztambulban jó
ajánlólevé lnek bizonyult, hogy kiválóan ismerte az akkori
iráni-török határterület törzseit é s törzsi vezető it, A brit
nagykövet, Stratford Canning szemé lyi litkáí áyá fogad-
ta ő t.Botta barátságát é lvezve, elolvashatta a Párizsba
küldött ásatási jelenté seket, amelyekbő l hí ranyagot í rt a
Malta Times számáta; tanulmányozhatta Flandin rajzait
is, amikor a mű vé sz1845 elejé n keresztülutazott Isztam-
bulon. Azé vtavaszán Bottától levelet kapott: ,,Jöjjön, kö-
nyörgöm, é s foglalkozzé k egy kicsit ré gé szettel Horszá-
bádban."
Layard maga sem kí vánt egyebet, de Canning nem szer-
zetl számára hivatalos diplomáciai státust, saját pé nze meg
nem volt. Layard 1845 októberé ben hagyta el Isztambult.
Canningtól hatvan fontot kapott ú tiköltsé gre é s havi hú sz
fontot egy ké t hónapra teí yezett ásatásra, amelyet
Mószultól ötven kilomé ternyire dé lre, Nimrú dban,
korábbi asszir fő városban kezdtek. Botta ekkor már visz-
szaté rt Franciaországba. A munka mindjárt eredmé nnyel
járt, szobrokattaláltak, de Layard jelenté seit é s pé nztké -
A közel-keleti ré gé szetű ttarő| 3t
§| a .,,: :. :-: -: :':.. I;je,:i
rő leveleit - hiába támogatta lelkesen Canning is - Lon-
donban elő ször hű vösen fogadták. Amikor a British
Museum, ké ső bbpedig a kincstár vé gül pena adotí , az
bizony fukar adománynak bizonyult ahhoz ké pest, amit
Botta é s Place kapott a francia kormánytól. Layard je-
lenté sé nekpublikálási költsé geit sem fedezté k a hivatalos
szervek - francia kollé gáik ebben is szerencsé sebbek vol-
tak -, hanem John Murray magánkiadő vállaltaa közlé st.
Murray nem bánta meg nagyvonalú ságát, mivel Layard
1845-47 között vé gzett ásatásai során, amikor elfogyott a
pé nz, ké nyszetszinetet tartott - s ezalatt É szak-Mezo-
potámiában é s Ke let-Törökországb an utazgatott. A tár gy -
ról publikált első köteté b en- Nineveh and its Remalns (Ni-
nive é s romjai) - 1849-ben nemcsak a nimrú di ásatá-
sokról számolt be é lvezetesen, tudományos pontossággal,
hanem remekbe szabott, a legjobb ú tikönyvekkel veteke-
dő leí rásokkal is szórakoztatta olvasóit. A könyvet a Times
kritikusa magasztalta: ,,A legkiválóbb, ami korunkban
megjelent." Layard nagybáí yja, Benjamin Austin pedig
azt í rta: ,,A fé l ország nemesei Murrayhez zarándokol-
nak." Maga a szerző Mitfordhoz í rt levelé ben - ő volt a
kí sé rótársa első közel-keleti ú tján - beszámolt arról, hogy
egyetlen é v alatt nyolcezer pé ldány fogyott a könyvé bő l,
vagyis,,Mrs. Rundell szakácskönyvé vel vetekszik". 1 85 1 -
ben egy rövidí tett kiadás is ké szült a mű bő -l a vasú tállo-
a másokon árulták. Megszületett tehát a nagyközönsé g-
nek szóló, né pszerű könyvtí pus, amely ké ső bbfontos
szerepet játszott a mú lt iránti é rdeklő dé felkelté
s sé ben.
Nem idő zhetünk továbbLayard é s francia kollé gái, sem
:Z I e közel-keleti ré gé szetú ttörő i

utódainak tevé kenysé gé né l,mivel ók a közel-keleti civili-

záciő k feltárásában s nem az ő stő rté neti kutatásokban
vé geztek ú ttörő munkát. Az első nagy ásatásokról mé gis
szólnunk kellett, mert a lenyű göző felfedezé sek egysze-
rű en,,gátolták" az ő störté neti kutatás kibontakozását, a
korábbi korszakok nem é rdekelté ka tudósokat, s az
ásatásokat anyagilag támogató mű veltembereket sem.
Mé g Layardot sem izgatta, mi rejtózhet az asszir paloták
.a
alatt felhalmozódott ré tegekben, pedig ő aztán í gazán ra-
l* . gyogó megfigyelő volt, akár az ásatásaira, akár az í tle,
"é
,1' í rásaira gondolunk. A rendelkezé sre állő költsé gveté s
-s. szű kös volta is kor| átozta,mé gis meglepő ,hogy azutazása
során látott halmokat azáltalaismert ő sicivilizációnak tu-
lajdoní totta. Amikor a mezopotámiai sí kság é szaki pe-
remé n utazgatott, egy é jszakát Mószultól nyolcvan kilo-
mé ternyire nyugatra, Te[-Áfárban töltött. ,,A falakról ha-
talmas, vé gtelenbe nyú ló sí kság tárult elé m, amely az Euf-
tátesztő lnyugatra hű ző dva beleolvadt a párás messzesé g-
be. Körös-körül ő sivárosok é s falvak romjai. A lemenő
nap fé nyé bentöbb miní száz halmot számoltam meg. Az
asszí r civilizáció emlé ké trejtetté k e halmok." Az a sze-
rencse é rt bennünket, hogy Layard nyomában járhattuk be
ezeket a halmokat az elmí lJt hú sz é vben. A felszí nen talált
kerámiamaradványokból í té lvefe| té te| ezhető ,hogy né -
hány hely a ké ső asszí rkorban ismé t lakottá vált, de a tele-
19 l Layard, hogy pé nzt takarí thasson meg, veszé lyes alagutakat _ __ .. pülé sek többsé ge az ő störté neti korban jött lé tre, é s leg-
asátott Niriiri-o telljé be. Hóna alatt jegyzettizeí e, mí ivé szi é rté kí i
illusztrációkon örökí tette meg az elé be táruló látványt. alábbis egyötöd ré szazi. e. 5000-né lkorábban lakott falu
volt. Mé g a legkiválóbb ré gé sszelis megesik, hogy aztlátja
20 / Layardot a mezopotámiai civl\izácí ó é rdekelte, megbí zói azonban
meg, amire a tapaszta| atai felké szí tetté k.
mű emlé keket követeltek tő lea British Museum számára. A hatal-
mas darabokat nagy nehé zsé gek árán szá| lí tották eL. iáyura 185l-ben ltazott el Mezopotámiából. Ú;att
 A közel-keleti ré gé szetű ttörő |i 33

ké té vesásatás állt mögötte, amit a British Museum finan- kizfuő lag a várható nyeresé g é rdekelte. Manapság az ef-
szirozott -szerinte nem kielé gí tő en.Ez a munka fé le tevé kenysé get a mú zeumi vé dő törvé nyekalapján a
Qú jundzsí qraösszpontosult, amelyet Layard Ninive fel- hatóságok szigorú an büntetik. Száz é we| ezelő ttazonban,
legv árának tekintett. Rawlinson hatásár a fő ké ntszövege- noha a hivatalos ásatásokhoz engedé lyt, fermánt kellett
ket keresett, mivel Rawlinson é s más tudósok már jelentő s szerezni a török Portától, a helyi ellenő rzé stolyan hivatal-
haladást é rtek el a nyelv megfejté sé ben. Sikerük 1857-ben nokok vé gezí é k,akiknek fogalnuk sem volt a ré gé szetmi-
bizonyosodott be, amikor is egy é getett agyag-henger tör- benlé té tő l,esetleg ellensé gesen viseltettek iránta, vagy
té neti feliratát három tudós egymástól fiiggetlenül oly egyszerű encsak korruptak voltak.
egyező en olvasta, hogytöbbé nem fé rhetett ké tsé gRaw-
linson olvasatának helyessé gé hez.Bzután a szövegek A KUTATÁS ÚJ ELVEI / A szabad rablás vé gé tazisz-
fordí tásának é s közzé té telé nekmozgalmas korszaka kö- tambuli Császári Oszmán Mú zeum megalapí tása jelentet-
vetkezetí . Ké t kiváltké pp fontos felfedezé s született. te. Elsó igazgatő jául a 34 é ves Hamdi Beyt neveaé k ki
Azegyikaz a felismeré s, mely szerint a sumer önálló nyelv. 1877-ben. A fiatalember - egy volt nagyveú r fra -
Jules Oppert francia tudós már 1869-ben fe| té telezte, Párizsban festé szetet é s szobrászatot tanult, majd rövid
hogy a sumert a babilóniak elő tt é lő né p beszé lte, de csak ideig ké nyszerbő lné hány é vet diplomáciai szolgálatban
az l877-es ásatások után, a dé l-mezopotámiai Tellónál töltött. Kezdetben a szultáni palota kertjé ben kapott egy
talált jellegzetes szoborleletek nyomán kezdett körvona- kis é pületet, amelyben elhelyezhette a meglehető sen hete-
laző dni a sumercivilizáciő . A sumerok lé tezé sé nekiga- rogé n, vegyes korú é s mé retű gyű jtemé nyt.
Mé g egy eme-
zolő dásatovább tág} totta a törté nelem idő határait a mú lt lő rú djasem volt, hogy a ládákat mozgassa. Huszonöt é vi
felé . A tudósokat most már azizgatta, kik voltak a sume- munkával megteremtette Európa egyik legjelentő sebb
rok, é s honnan jöttek. A második felfedezé sszé lesebb kör- mú zeumát. A r é gé szetiránti energikus áldozatv állalása, a
ben váltott ki é rdeklő dé st,1872-ben George Smith beje- nemzeti gyű jtemé nymegteremté sé nek szándé ka arra
lentette, hogy a British Museumban ő rző ttninivei agyag- ké sztette, hogy haté konyabb ellenő rzé st ké nyszerí tsenki
táblákon egy babilóni szöveget talá| t a vizöző nrő l, Iga- az országszerte folyó ásatások felett. Szemé lyes befolyása
zolódni látszott tehát a né zet, miszerint az Ószövetsé g ré vé nel is é rte cé lját. Más ké rdé s,mennyire sikerült té ny-
pontos törté neti forrás, amelyhez aÉ gé szekcsupán tárgyi legesen é rvé nytszereznie a rendelkezé seknek. Walüs
anyagot szolgáltathatnak ásatásaikkal. Budge, aki a 19. századvé gé n az British Museumot ké pvi-
Sajnos, a ré gé szeti kutatás ebben azidő szakban megtor- selte Mezopotámiában é s Egyiptomban, a Bagdadban fo-
pant. A kdmi háborű az ásatásokról elterelte a figyelmet, lyó ré gisé gkereskedelemre utalva jegyezte meg: ,,Könnyű
mind Angliában, mind Franciaországban csökkentetté k az dolog volt Hamdi Beynek é s a sztambuli minisztereknek
anyagi támogatást, s a Layardot, Bottát é s Place-t köve-
tő ré gé szektehetsé g dolgában nem bizonyultak elódeik-
hez mé ltóaknak. Layard szomorú an jegyezte meg, hogy 2í / Aké peilátható Teil-ÁfáI citadeilájáról körültekinlyg, 1ayard több
mint száz ő sitelephalrnot számláltmegavé gtelenbe nyú ló sí kságon.
támogatóinak zsugorisága miatt arra ké nyszerült, hogy A vidé ken makizárólag beduinok é lnek,
,,a legkisebb idő -é s pé nzráfordí tással a lehető legtöbb é p
mű alkotást hozza felszinre". Ennek ellené re jelenté seit
csakú gy, mint francia kol| é gáié t,mé g ma is haszonnal for-
gathatják a szakemberek. A következő három é vtizedben
mú ködő ré gé sznemzedé kszaktudás é s lelkiismeret tekin-
teté ben nem állt hivatása magaslatán. Az általuk feltártte-
rep mé g manapság is elkeseí ti a modern szakembereket.
Aligha csodálkozhatunk hát azon, hogy bár 1845-ben a
korai ké pjelölő í rással egykorú é pületek é s i. e. 4. é vezredi
szögmozaikok kerültek elő asumer Warkában (az ő si
Urukban, a bibliai Erechben), mivel nem tudták datálni
ő ket,szinte oda se figyeltek rájuk. 1877 é s 1882 kő zött
Layatd egykori asszisztense, Hormuzd Rassam - a British
Museum megbí zásából - egyidejű legtöbb ásatást irányí -
tott Bagdad körzeté ben, í gy elő fordult, hogy né melyik
helyre csak több hónapos szünet után jutott vissza.
Munkáj áról Hilprecht vé lemé nyé tidé zzik :,,a r é gi foszto-
gató módszert ú jí tottafel, csak mé g gátlástalanabb volt
elő deiné l".A nagy mú zeumok nevé ben zajló törvé nye-
sí tett fosztogatás mellett ú j csapáské nt jelentek megazug-
ásatók. Mert mí g a mú zeum megbí zottainak legalább je-
lentenie kellett a lelet származási helyé t, a zugásatő kat
34 | A közel-keleti ré gé szetú ttörő i

törvé nyeket alkotniuk é s rendszabályokat fogalmazniuk,

de miké nt lehetett é rvé nyt szerezni azoknak, mondjuk,
egy több mint ké tezer kilomé ternyire eső vidé ken, amelyet
a Porta is jóré szt távirati| ag irányí tott." Budget maga is
nagy gyí ijtő volt, é s büszké n mesé li, miké nt játszotta ki a
helyi hatóságokat. Hamdi Bey hosszú é s jelentő s szerep-
lé se nyomán mé gis máské nt kezdté k é rté kelnia ré gisé ge-
ket az Oszmán Birodalomban, majd annak önálló török é s
arab utódállamaiban.
Idő közben ú jabbásatók bukkantak fel, akiknek mód-
szerei elté rtek a korábbiaké tól, A vá| tozás Mezopotá-
mián kí vül kezdő dött. Olyanhelyen, ahol mé g nem vagy
ritkán kerültek elő a preklasszikus korra vonatkozó í rásos
emlé kek, ahol nem találtak olyan ,,mű tárgyakat",ame-
lyek elterelhetté k volna a ré gé szekfigyelmé t arról, hogy
az adott terepen egymást követó nemzedé kek é ltek, é pü-
letek emelkedtek é s omlottak szé í ,szerszámok é s edé nyek
ké szültek, majd porladtak el. E nem látványos leletek
Nyugat-Európa ő störté neti korából kerültek elő .A mé r-
sé kelt é ghajlatú vidé keken nem volt annyira nehé z letele-
pedé sre alkalmas helyet találni, mint a Közel-Keleten,
ahol a viz határozí a meg a vá| asztást, é s az í j telepü-
lé sek rendszerint a ré giek romjain é pültek.
Amire most már nagy szüksé g volt: legyen alkalmas
technika a ré tegek elkülöní té sé re. Ennek volt az egyik
ú ttöTő je Heinrich Schüemann. Eletú tja a !9. századi, ő n-
erejé re támaszkodó ember tipikus pályáját pé ldázza. Papi
családban született, negyvené ves korára az egykori fű sze-
ressegé dból milliomos kereskedő lett,aki 1863-ban elha- 22 / Ké ső Uruk-kori, szögmozaikkal dí szí tett falré szlet rekonstrukciója
tározta, hogy visszavonul az izlettő | , merta ré gé szetnek Warkából. Ehhez hasonlót talált LoftuS 1854-ben.
akarja szentelni é | eté t.Elhatározására a gyermekkorában
olvasott antik irodalom ké sztette. Elő deihezhasonlóan, ő 23 l ATell-Aí ártól dé lre elterüló sí kságon egy prehistorikus falu
is amatő r volt,de velük ellenté tben gazdae, s ő tnem a romjaira é pült város maradványai (i. e.2. é vened).
bibüai szövegek sarkallták, hanem Homé rosz beszámolója
a trójai háboruról, amit akkoriban sokan csak legendának 24 / Fünders Petrie (1853-1942), az egyiptomi é s palesztinai ásatások
tartottak. Magántanulmányai sor án az a me ggy ő ződé s ala- ú ttöróje,
kult ki benne, hogy Tróját a Dardanellákbejáratára tekin-
tó Hrsarlik-domb alatt kell keresnie. Elő bbné hány é vig
ásott a görögországi ,,homé roszi helyeken", majd 1870-
ben hozzákezdett a hrsarliki ásatáshoz. A közel-keleti
ré gé szet ú j iskolájának egyik ú ttörő je, SetonLloyd az
1956-ban megjelent, az Early Anatolia (Az ő siAnatólia)
cí mű könyvé ben í rta a következő ket: ,,A trójai ásatások
során Schliemann olyan elké pesztő enré gi civilizáciő ra
bukkant, amelynek korát csak találomra tudta felbecsül-
ni." A találgatások azonban távol álltak az igazságtí l.
Ó hé t egymásra é pült várost ismert fel, s elóbb a harmadik-
ban, majd a másodikban vé lte megtalálni a homé roszi
Tróját. A ké sóbbi kutatás azonban bebizonyí totta, hogy
ezek avárosok legalább ezer é we| korábbról valók. Ása-
tási módszere is sok kí vánnivalót hagyott maga után, bár
valamelyest javí tott a helyzeten W. Dörpfeld bekapcso-
lódása a munkába, aki elő bb munkatársa, majd utóda lett.
Dörpfeld kilencre gyarapí totta a városok számáí , s ez ma-
radt a mai felosztás alapja is. E nagyon bonyolult lelő hely
ré te gviszony ainak tisztázása, törté nelmé nek rekonstruá-

lása - í rott források hí ján - az 1,930-as é vekben öt é vet
rett igé nybe, pedig a munkát vé gző amerikai kutatócso-
port tagjai ké pzett ré gé szekvoltak, s a más lelő helyeken
ásatók ké t nemzedé ke jelentósen gyarapí totta az ismerete-
ket az eltelt idő ben. Schliemann é s Dörpfeld abban é rt el
eredmé nyt, hogy felhí vták a figyelmet a több ré tegű lelő - lé s, a regisztrálás é s feljegyzé s - tudomány, eszükbe sem
helyek ásatásának problé máira. É rdemeiket nem kisebbí -
ti. hogy maguk nem tudták megoldani a feladatot,
PETRIE / A közel-keleti ré gé szet ú j módszereinek ki-
alakí tásában a 19. század utolsó negyedé ben W. M. Fün-
ders Petrie-é vcllt a fő szerep, SeventyYears in Ar-
chaeology (Hetven é v a ré gé szetszolgálatában) cimű ,
1931-ben í rt öné letrajzából megtudjuk, hogy már gyer-
mekké nt ,,ösztönösen vonzódott a ré gé szethez", s nyolc-
é r,es korában megdöbbenve hallotta, hogy Wight szigeté n
egy római villa feltárásakor,,durván kilapátolták a marad-
r,ányokat, noha araszrő | araszrakellett volna lefejteni a
töldet, hogy láthatóváváljé k, mi é s hogyan található ott".
Fiatalemberké nt becsavarogta Dé l-Angliát, é s alapos
t'elmé ré seket ké szí tett az ő skorból valóemlé kekrő l.Egyik legpontosabban: ,,Gondoljunk pé ldául egy ré gi, vidé ki ud-
első munkája volt a Stonehenge-rő lké szitett tanulmány,
amit 27 é ves korában, 1880-ban publikált. Az é v ő szé n
é rkezett Egyiptomba, ,,Átalakulóban voltak a dolgok é r-
A közet-keleti ré gé szetú ttörő i | 35
kezé semkor. Mé g gyermek voltam, amikor megkezdő dött
a harc a kovaeszközök jelentósé gé nek elismerteté sé é rt,s
ez most vé gre sikerült. Layard, Newton é s Schliemann nagy
dolgokat ástak ki, de a kicsikre, amelyekre ma már min-
denki odafigyel, ügyet sem vetettek . Az,hogy a megfigye-
jutott; é rté kecsak a feliratoknak é s a szobroknak volt."
Petrie vé get kí vánt vetni a zű rzavarnak, a ,,szisztema-
tikus ré gé szet" megteremté sé t sürgette. Cé Iját a Methods
and Aims in Archaeology (Módszerek é s cé lok aré gé szet-
ben) cí mű munkájában í oga| maztameg,amely a közel-ke-
leti ré gé szetelső technikai ké zikönyve, é s mé g ma is ha-
szonnal forgatható. Petrie első ülné zett szembe az ő egyip-
tomi ő störté net datálásának problé m áiáv al. Ez azé rt btzo-
nyult nehé z feladatnak, mert a leletek - akkoriban kez-
dett számuk gyarapodni - nem ré tegzett települé sekrő l,
hanem temető kbő kerültek
l elő .Egyiptomi ré tegezett te-
lepülé seket szinte mé g ma sem ismerünk. Petrie kialakí tott
e gy általa,,sorrend- datálás " -nak (sequence dating) neve-
zett mő dszert, amelynek alapelveit ő foga| mazí a meg a
varházra, aholaz a szokásjárta, hogy örökrebezárí ákazta
szobát, amelyiknek lakója meghalt, é s é rintetlenül hagytak
ott mindent. Ha keresztülmenné nk egy sor ilyen szobán,
nem okozna gondot koruk megállapí tása, ha megné zné nk
a bennük tatá| hatő tárgyakat. A IV. Vilmos idejé bő lvaló
szobát aligha lehetne III. György uralkodásának a köze-
pé re tenni; a II. György korából valót sem tenné nk II. Ja-
kab é s Anna idejé re. Mindegyik szoba bí torzatának stí lu-
sa kapcsolódna valami módon az elő zőgenerációé hoz meg
az utána következő höz, dealigha lenne ké tsé gesa való-
ságos sorrend. Ami pedig igaz egy bú torokkal teli szobára,
igaz egy kerámiával teli sí rra is." A í ogalmazás egysze-
rú sé genem is sejteti, milyen szí vós é s nehé z munkát jelent
az oszí áIyozás, a temető kbő elő
l kerülőleleteken a forma-
é s divatváltozások regiszí rálása. Petrie-nek vé gül minden
sí rt sikerült egy adott kronológiai csoporthoz kötnie, eze-
ket 30-tól 80-ig terjedő sorszámmal í átta el, megő rizve
az I-29. számokat a mé g feltáratlan periódusok számára.
Noha a ,,sorrend-daí álást" kizárő lag Egyiptombanhasz-
nálták, a ré gé szetben mé gis óriási a jelentő sé ge,mert elis-
merte az abszolú t dátumoktól nem fiiggó kronológiai
rendszer szüksé gessé gé t,é s lehető vé tettea ré gé szeti
anyag statisztikai elemzé sé t.Petrie voltaké ppen három-
negyed é vszázaddal ezeIő tt mintha maga elő tt látta volna
a napjainkban számitógé ppel dolgozó ő störté né szeket.
Mé ltán választották 1901-ben a Royal Society tagjainak
sorába.
Arról is szólnunk kell, hogy Petrie közvetlenül is hatott
az Egyiptomon kí vüli feltárások módszereire. 1890-ben
a Palesztina Kutatási Alap nevé ben kapott meghí vást.
A legkorábbi kutatások a Szentföld területé n, fő ké ntJe-
ruzsálemben folytak, é s első sorban felszí ni leleteket gyű j-
töttek. Ott-tartózkodásának három hónapjából csupán hat
hetet töltött Tell-el-Hesziben, amirő lú gy vé lte, hogy a
bibliai Lákissal azonos. Egé szen I9Z6-ig nem ásatott ú jra
36 | A közet-keleti ré gé szetú ttörő i
Palesztinában, de a Tell-el-Hesziben vé gzett munkája
mé ly benyomást tett az ő tköyető F. H. Blissre, aki 1906-
ban a The Development of Palestine Exploration (A pa-
lesztinai feltárások fejlő dé se)cí mű könyvé ben ekké pp
idé zi fel Petrie alakját: ,,Tell-el-Heszi a legtöbb utaző
szemé ben termé szetes dombnak tű nt,ő azonban jő é rzé k-
kel - mé g a rendszeres ásatások megkezdé se e| ő tt- gaz-
dag eredmé nyt várt a feltárástól. Zsebké ssel a kezé ben
felmászott a magaslat meredek keleti oldalára, ahol az
eső vizé vszázados bevájódása folytán csaknem szabaddá
vált a mestersé ges halom keresztmetszete. A lelő hely tör-
té nete a különböző korokból származó cseré pdarabok
meg egy erő svályogté glafalalapján rajzolódott ki számá-
ra. A vályogté glát a közönsé ges szemlé lő aligtudta volna
megkülönböztetni a termé szetes talajtő | , de Petrie szeme
é szrevette, s amikor zsebké sé velmegkaparta felületé t, ki-
derült, hogy igaza volt." Amikor az ásatási é vadvé get é rt,
mert a munkások hazamentek aratni, Petrie a kerámiák
sorrendje szerint datálta azokat a ré gé szetilelő helyeket,
amelyeket egyhónapos dé l-jú deai kutatásai során tárt fel.
A közel-keleti ő störté net kutatását leginkább segí tő ké t
módszer együttesen mutatkozik meg pé ldánkban: Petrie
ré tegenké nttárt fel egy tellt, külön vizsgáIvaaz egymás fö-
lött elhelyezkedő szinteket, s az í gy nyert információt más
lelő helyek felszí ni vizsgálatában kamatoztatta. É rdemes
emlé keztetni rá, hogy csak saját ,,kiváló é rzé ké re"hagyat-
kozhatott. Öt é wel korábban maga panaszkodott arra,
hogy a londoni köröktő l se ké pzé st,se biztatást nem ka-
pott. Ső t,amikor egyiptomi temető kbő származól ketá-
miagyű jtemé nyé felajánlotta
t a British Museumnak, azzal
utasí tották el, hogy az anyag,,nem ő störté neti, inkább
törté netietlen".
A NAGY EXPEDÍ CIÓK t az ez idő tájt a helyszí nre
é rkező nagy európai mú zeumok é s amerikai inté zetek is
fő ké nta mezopotámiai é s egyiptomi feliratok é s szobrok
iránt é rdeklő dtek.Az Egei-tenger té rsé ge,Anatólia é s Pa-
lesztina azé rt válhatott az ő stő rté net
haté kony tanulmá-
nyozásának szí nhelyé vé ,mert e területeken a törté nelem
idő szakajóval ké ső bb kezdő dött,Az első világháború t
mege| ő zőhárom é vtizedben, mielő tt a háború vé get vetett
vo| na az ásatásoknak, olyan felfedezé sek születtek Mezo-
potámiában é s Iránban, amelyek fé nyt derí tettek a sumer
kor elő ttimú ltra, é s e mú lt feltárását lehető vé tevókutatási
módszerek is kialakultak, Az ásató konzulok é s amatő rök
kora vé get é rt, helyüket olyan expedí ciók vetté k át, ame-
lyek cé lját é s módszeré t egyre inkább az ásatások nemzeí -
közi mé rcé jehatár ozta meg.
Az első ú j stí lusú expedí ció azt követóen szervező dő tt,
hogy Jacques de Morgan francia ré gé sz1891-ben meglá-
togatott Dé lnyugat-Irán Hí zisztán tartományában egy ha-
talmas kiterjedé sű magaslatot, amely alatt az i. e. 6-4.
század közötti Akhaimenida Birodalom egyik fő városa,
Szí na rcjtő zött. Korábban már ta| áltak itt Akhaimenida-
korból való anyagot, ám Morgan a halom lábaz atánál gyű j-
tött festett kerámiatöredé keket, kovaeszközöket, é s arra
következtetett, helyesen, hogy azok j6val azAkhaimenida-
kor elő tti idő szakból fennmaradt leleteket is tafialmaznak.
A francia kormány meg volt győ zödve a lelő hely fontossá-
gátő l, é s ezé rt nemcsak a Szű zánálvé gzendő feltárások
koncesszióját vásárolta meg a sahtól, hanem kizárólagos
jogot szerzett aí ra is, hogy bármely ő sitelepülé sen ásatást
folytathasson lránban. Í gy jött lé tre a Dé lé gationFranEaise
en Perse (Perzsiai Francia Küldöttsé g), bizonyára a legfon-
tosabb é s legszé lesebb körú európai expedí ció, amely
mind ez ideig a Közel-Keleten kutatott. De Morgan 1897-
tő | egé szenaz e| ső világháború ig ásatott Szű zában, utódai
pedig mindmáigott dolgoznak. E| ő ző legazegyiptomi Ré -
gé szeti Hivatal igazgatő ja volt,j áratlan az oly an tipusú hal-
mok feltárásában, mint Szú za, é s nem rendelkezett Petrie
ösztönös tehetsé gé velsem, ezé rí aztán a szű zaióstörté neti
kultú rák sorrendjé t egymás után többször is javí tani é s
bő ví teni kellett.De munkája ké t nagyon fontos követ-
kezmé nnyel járt. Elő ször: a Louvre-ba küldött nagyon
tetszető s, festettkerámia első í zben bizonyí totta be a mű -
velt társadalomnak, hogy a közel-keleti ő störté nelem is
nyú jthat valamit a kifinomult í zlé sű eknek. Másodszor: a
francia kormány által folyósí tott jelenté keny pé nzügyi
támogatás biztosí totta a szú zai é s más területeken folyó
ásatások folyamatosságát, ané lkül hogy az expedí ciónak
é vrő él vre látványos felfedezé sekkel kellett volna bizo-
nyí tania lé tjogosultságát. Az alapadomány né gyezer font
volt, amit é vi ő tezerfont követett a munkaköltsé gekre - ez
maatizszeres é rté knekfelel meg (kb. 3 millió Ft). Ilyen
felté telek közepette az ő stő rté nettanulmányozása gya-
korlati hasznot hozó vállalkozás volt, S valóban, aDé | é ga-
tion munkája olyannyira uralta a terepet a második világ-
háború ig, hogy bármilyen cseké ly mű vé szi é í té kíői,stör-
té neti korú kerámia került elő Mezopotámiában, rögvest
,,iráni hatást" mutattak ki rajta.
Óstörté neti korból való kerámiát az e| ső világháború
elő tt is találtak Mezopotámiában, de akkor mé g kevé ssé
becsülté k. Max von Oppenheim báró, aki né met diploma-
také nt beutaztaazarab országokat, é s alaposan megismer-
te a beduinokat, 1899-ben azt a feladatot kapta, hogy
derí tse fel a né met mé rnökök által é pí tendőBagdad-Isz-
tambul közötti vasú t vonalát. Megbizatása jól tükrözi,
hogy tovább folyt a nemzetközi versengé s a Török-Arábia
feletti befolyásé rt é s közleked é si há| ő zatának ellenő rzé -
sé é rt.Az e| ő zőé vszázadban is e törekvé s jegyé ben jutot-
tak el az í ttörő ré gé szeke vidé kekre, csakhogy Ang-
lta veí é | ytáí saez esetben nem Franciaország, hanem
Né metország volt. Rász-el-Ain közelé ben, É iszak-Sziriá-
ban Oppenheim hallott bizonyos szobrok felfedezé sé rő l,
amelyek egy közeü halomból, Tell-Halafról származtak.
Csak megbizonyosodott lé tezé sükrő l, majd 1911-ben té rt
vissza ásatni. Akkor 1,913-ig ásott, majd a háború után
ijra, 1927 é s 1,929 között. A szobrok egy i. e. 9, századihe-
lyi uralkodó palotáját dí szí tetté k,de primití v vonásaik
miatt több kutató ú gy vé lte, hogy valójában sokkal koráb-
ban ké szültek, talán azi. e.3. vagy 4, é vezredben; pedig a
szobrok egyidejű eka palotával. A korábbi ré teg legmegle-

25 / Festett váza Szí za A ré tegé ból (i. e. 4. é vezred). A szú zai
leletekre támaszkodott az a hosszú idő n át elfogadotí né zeí ,
mely szerint az Ubaid-korban é lt né pessé gIránból települt
Mezopotámiába.
pő bbemlé kei a finoman megmunkált kerámiaedé nyek
voltak: a világos szinű mázon bonyolult mintázatú ,,
é lé nkvörös, barna vagy fekete motí vumok láthatók. Ma
Halaf-edé nyké nt ismerik az óstörté neti korból származő
mezopotámiai fazekastermé kek e legszebb csoportját, é s
azi. e.5. é vezred elsó felé re datá| ják ő ket.Valódi helyé t a
prehistorikus kultú rákban csak a 30-as é vekben vé gzett
ninivei é s arpacsí jei ásatások után tudták meghatározni.
Mindmáig rejté ly, hogy kik ké szí tetté ké s használták eze-
ket az edé nyeket.
Amikor Oppenheim elő ször ásatott Tell-Halafban, egy
másik né met tudós é s utaző , E. Herzfeld a Tigris menti
Számarrában kezdett ásni. Ez a Bagdadtól százhú sz ki-
lomé ternyire é szakra elterüló város vette át az i. sz, 9.
században az Abbászida Birodalom szé kvárosának sze-
repé t. Az iszlám város alatt Herzfeld vé letlenül né hány
sokkal ré gebbi sí rra bukkant, bennük ké zzel ké szí tett
edé nyeket talált, amelyeket gondosan kimunkált geomet-
rikus rajzolat é s né hány stilizált állat- é s növé ny-motí vum
dí szí tett.Ezek ma - a lelő hely nyomán - Számarra-
edé ny né ven ismertek. Keletkezé sük idejé t nem tudták
megállapí tani, ré teghelyzetüket csak Ninivé né l sikerült
meghatározni, de csak az utóbbi tizenöt é vben ismerté k fel
teljes bizonyossággal, hogy a talált edé nyek azoknak az
első , általunk ismert közössé geknek a termé kei, amelyek
Közé p-Mezopotámiában öntözé ses gazdálkodást folytat-
tak az i. e. 6. é vezred második felé ben. Bár sem Oppen-
A közel-keleti ré gé szetú ttörő i | 37
heim, sem Herzfeld nem láthatta elő re azáltaluk feltárt
anyag é rtelmezé sé benrejlő ké ső bbi lehető sé geket, felfe-
dezé seik fontos szerepet játszottak, mivel felkeltetté k az
é rdeklő dé staz ő störté net fuánt. s a ké t kutató olyan
ké rdé seketvetett fel, amelyekre utódaik mé g mindig kere-
sik a választ.
Úr szanÁLYoK / A né met ré gé szek legé rté kesebb tel-
jesí tmé nye nem az addig ismeretlen edé nltí pusok vé letlen
felfedezé se volt, hanem az,hogy ú j ásatási szabályokat ve-
zetí ek be. 1898-ban II. Vilmos császár patronálásával
megalapí tották a Né met Keleti Társaságot, amely R. Kol-
dewey vezeté sé velmindjárt ásatásba kezdett Babilónnál.
Seton Lloyd 1947 -bencsodálatra mé ltóan fogalmaaa meg
a né met kutatások cé lját a Foundations in the Dust (AIa-
pozás a porban) cimű ,a mezopotámiai ásatások törté ne-
té rő | sző lő
könyvé ben: ,,Más nemzetisé gű tudósokhoz ha-
sonlóan, az ú jonnan jöttek sem idegenkedtek attól, hogy
az elmozdií ható ré gisé geketmú zeumuknak megszer ez-
zé k, vagy ké ziratokkal lássák el a Grotefend nyomában
járó asszí riológusaikat. Más volt azonban a fő cé ljuk, Uj-
abban a tekintetben, hogy ő k tanulmányozni kí vánták an-
nak a helynek az é pí té szeté ét s társadalmi felé pí té sé t,
ahonnan atalált emlé keket mindaddig oly meggondolatla-
nul elhurcolták. Második cé ljuk pedig az volt, hogy - a
kutatások során elő ször - figyelmet fordí tsanak a mezo-
potámiai halmok ré tegeinek törté nelmi jelentő sé gé re."Ez
utóbbi szempontból Babilón váratlan problé mákat oko-
zott,Már azi. e. 18. században igen fontos város volt, ami-
kor Hammurápi biroda lm a fő vár osáv á tette, de az expedi-
ció által feltárt emlé kek többsé ge az i, e. 6. szazadiÚjba-
bilóni Birodalom korából származott, amikor is a várost
Nabú -kudurri-uszur nagyré szt ú jjáé pí ttette.A korábbi
ré tegek hozzáfé rhetetlennek bizonyultak. Az ásatásokat
mintaszerű envé gerté k,dokumentálásuk hasonlóké ppen
pé ldaadó. A mezopotámiai ré gé szet törté neté ben elő ször
dolgoztak ki haté kony eljárást a vályogté gláb6l, az ország
legő sibbé pí tő anyagábólké szült é pületek feltárására.
A szemlé letváltozás csalhatatlan jele, hogy a feliratku-
tatók már nem voltak állandó tagjai a né met kutatócso-
portnak, ellenben - akárcsak a korábbi né met expedí ciók-
ban - jelentő sszámí é pité szvett ré szt a munkákban.
Koldewey fő munkatársai közül hárman is folytatták e
módszer töké letesí té sé t.Walter Andrae 1,903-14 között
Assurban, az asszí r fő városban folytatott ásatásainál, J.
Jordan é s A. Nöldeke pedig 1,929-tő lWarka dé li ré szé nek
feltárásánál.
A következő fejezetbő | látnifogjuk, Warka igazi megle-
peté snek bizonyult a mezopotámiai ő störté net szem-
pontjából, ám mé gis Andrae assuri ásatása vált alapvető en
fontossá, mert ő a nagyobb é pületek feltárása mellett há-
lózatos rendszerű kutatóárkokat lé tesí tetta felső ré tegek-
bő l valómintavé telhez, ugyanakkor mé ly árkokat is ása-
tott a lelő hely ré tegviszonyainaktisztázása é rdeké ben.Az
általa elé rt legkorábbi szint az i. e. 3. é vezred elsó felé bő l
származoí t, ahol sumer tí pusú szobrokat tartalmaző temp-
38 | A közel-keleti ré §é szet ű ttörő i

26l Számarra-kori edé ny Haszú nából, belsejé ben körbefutó

vadkecské k. Ezt akerámiát a számarrai Abbászida fő város alatti
temető ben fedeité k fel (i. e. 6. é vezred).

27 l Halaf-kori tál Arpacsí jé bó1. Alighanem a legszebb,

legfinomabban kidolgozott prehistorikus mezopotámiai kerámia.
Ezt az edé nytí pust Oppenheim azonosí totta a szí riai TelI-
Halafban.

lomot talált : az első bizonyí té kotarra, hogy a sumerok be-

folyása már ekkor átterjedt a dé li alluvium határán. Assur
nagyon fontos állomáshely Volt, talán a Sumerok egyik
kereskedelmi telepe. Andrae enné l korábbi anyagot nem
lelt, lehetsé ges tehát, hogy az ő störté neti periódusban a
hely mé g lakatlan volt, hiszen az állandó eső övezetnek a
legszé lé nta| álható. Andrae a mé lyfú rásmódszeré nek be-
vezeté sé vel gazdagitotta leginkább a mezopotámiai kuta-
tásokat, mert eljárását a többi nagyváros ásatásánál is al-
ka| mazták, Ninivé ben, Warkában, Eriduban, ahol ennek
köszönhető en váltak ismertté az ő stő rí é neti kultú rák, il-
letve azok viszonya a legkorábbi törté neti korokhoz.
A nagy ásatások kora szerencsé re mé g jóval az első
világháború e| ő tt kezdő dött, s mire fé lbeszakadt, kialakult
a hosszú távú ásatások ú j módszere s az ennek megfelelő
szakmai ,,szabálykódex". Amikor a munka ú jrakezdő dhe-
tett a háború után, azú j szabályokat nemcsak a soknemze-
tisé gű kutatócsoportok fogadták el, hanem azok a helybeli
munkások is, akiket Andrae taní tott be Assurban. Ő keta
lelóhely mai neve alapján serkátiknak nevezik. Tudásuk-
kal é s felké szültsé gükkel számos ásatást é s feltárást segí -
tettek az ország egé sz területé n, immár a fiiggetlen Irak-
ban. Amikor azé szaki sí kságon, Mószultól é szakra, azi. e.
2. é vezredi Tell-el-Rima ásatásán dolgoztunk 1,964 é s
1971között, számos serkáti fiát é s unokáját alkalmaztuk.
1,97l-ben pedig csatlakozott hozzánk egy olyan fé rfi, aki
tizenné gy é wel korábban velünk dolgozott Nimrú dnál, é s
ré gé szeti pályafutását mé g 1903-ban Andrae terepbejáró
munkatársaké nt Assurban kezdte.
 izra,
OSKORI CSEREPEDENYEK
A ré gé szek legfontosabb tárgyi lelete a cseré pedé ny.
Nemcsak azé rt, mert ké szí tő tevé
i kenysé gé re,az általuk
használt technoló giára enged következtetn i, hanem azé r t
is, mert a felszí nt elborí tó cserepek gyakorlatilag örök
é le-
tű ek, í gygyakran töltenek be kormeghatároző szerepet.
Mivel a kerámiastí lus viszonylag gyorsan váItozott, az
edé nyek nyú jtanak hasznos támpontot a ré gé szetiperió-
dusok elhatárolásához.
Az első ismert cseré pedé nyek a szí riai Mureibitbő l
származnak, i. e. 8000 tájárő l. Durva ké szí té sű alacsonv
. rázolt edé nv Haszú na egy korai (Ic) ré tegé bő | származlk.
TÖRTENET
KEPEKBEN
hő mé rsé kleten é getett, folyadé k tárolására mé g nem al-
kalmas edé nyeket az iráni Gandzs-Daré ban is találtak
(i. e. 8. é vezredmásodik felé bő t).Azi. e.7. é vezredmáso-
dik felé ben a cseré pedónyek használataaZagroszban ál-
talánossá vált, mí g a Levanté ban é s Anatóliában továbbra
is másfajta tárolóedé nyeket használtak. A mezopotámiai
alföldi területekról az első kerámia tárgyak a Haszú na-
korból származnak, a legkorábbiak Umm-Dabagí ja é s
Tell-esz-Szotto lelő helyeinkerültek elő .A 28. ké pen áb-
 '-, ;-lr l

\;
rr ll

_ iJ-

Az első edé nyeket ké zzelké szí tetté k.

Az agyagból durván kialakí tották
a formát. Az é geté snör,eli a szilárdságot.
csökkenti a porózussáeot. de a Közel-
Keleten ma is használnak egvszerű ,
ké zzeI ké szí tett tárolóedé nyeket,
amell,eket csupán a napon száfitanak.
E korai idő szak után nagyon gyorsan
,j fejlódik a mestersé g. Az j,. e.6.
é r,ezredben már,,hivatásos" fazekasok
kir,áló minósé gű korongolatlan edé nyeket
ké szí tettek, Az 5. é vezred vé gé njelenik
meg az alighanem ké zzel forgatott lassú
mintázólap. Segí tsé gé velmár
szabályosabb alakú é s vé konyabb falú
edé nyek formálódtak.
Az Uruk-periódus kezdeté re feltalálták
a gyors fordulatú fazekaskorongot -
ekkortól beszé lhetünk tömegtermé lé srő l.
A ké peken látható ké t fazekas lábbal
hajtott korongot használ: ezen
,,formálják" az edé nyt. A török fazekas
(29. ké p) a vállán átvetett vastag
agyaghengerbő l formál nagymé retű
edé nyt. Az edé ny magas állványon á1l,
de korongon. A hátté rben gondosan
elő ké szí tett nyers agyaghalomlátható.
Az afgán fazekas (30. ké p) sodort agyag-
,,hurkát" teker körbe; ez az ő sibb, a
korongolást me gelő ző módszer.
Az elő té rbenegy korsó szárad é geté s
elő tt.A 31, ké pen lgyanaz a fazekas a
ké sz korsóhoz hasonló edé nyt korongol.
| Óskori cseré pedé nyek
Egy korsótí pus legismertebb v áltozata
a nő iarccal, ré szben dombormű szerű en
dí szitett edé ny. Ilyenek kerültek elő
Mezopotámiában a Számarra-kori
lelő helyekrő l,valamint Anatóliában
é s Dé lkelet-Európában az i. e. 5000
körüü idő szakból. A 33. ké pen látható
Haszú nából (V. ré teg) szánmazik.
A rátapasztott, elő reu_erószem, a
hullámos haj, az arcot dí sátő három
szé psé gvonalnemcsak a Mandaliból való,
hanem a Csoga-Mamiban talált é getett
agyagfigurákra is jellemző .
A Szawwanban talált kelyhek talapzatál
látható hasonló ű szí té s.

Ké trekeszes cseré pé getőkemencé t

elő ször Jadm-tepé ben találtak, a lelet
az i. e. 6. é vezredbő származott.
l
A technológiai fejlő dé sselegyidejű leg
jelentek meg a hivatásos fazekasok,
alakultak ki a ké zmű vesnegyedek.
A jarí m-tepei kemencé n (32. ké p) jól
lárhaó alulalű zté r,rajta a koromnyomok
s a felső té szmaradválya
a lé gnllásokkal - ezekre helyezté k
a kié getendő edé nyt. A kemence
boltozaí a hiányzik. A jadm-tepei
nagpné retű festett edé ny ilyen tí pusú
kemencé ben ké szült. (3a. ké p.)

35. ké p: Az állatdiszité s elő ször

a számaí rai prehistorikus kerámián
jelenik meg. Egyik mulatságos pé Idája ez
a Csoga-Mamiban elő került (20 cm
magas) festett köcsög. Három oldalon
defekáló vadkecské k dí szí tik,
a hátterükben százlábí ak é s szvásztikák
láthatók. Az utóbbiak nagyon jellegzetes
számarra-kori motí vummá váltak.
4a | Óskori cseré pedé nyek

36, ké p: A halafi fazekasok kivé teles

tudásának talán legé kesebb pé ldája
ez a mí ivé sziendiszí tett, több szí nű tál
(átmé r ő je24 cm). Arpacsí j é ban kerüIt
elő ,alighanem egy fazekasmű hely romjai
közül (6. ré teg). A házatfelgyí tjtották, az
edé nyeket szándé kosan törté k össze.
Arpacsí je valószí nű legké zmű ves-
települé s volt, amely majdnem
bizonyosan a közeli jelentő sebb Halaf-
kori települé st, a Tigris legfontosabb
é szaki átkelő jé né llé tesí tett Qú jundzsí qot
(Ninive) látta el edé nyekkel.

37 . ké p Emberalakokkal dí szí tett

edé nyek, elő ször a Számarra-periódusban
jelennek meg. Ezek a - fé rfi é s nő i-
,,tánco\ő fi gurák" valamelyest ké ső bbi
korból szátmaznak, ú n. ,,átmeneti
stí lusú "edé nyt dí sátettek (i. e. 5000
táján). A ,,táncoló nő k"motí vumot
számos Számarra-kori lelő hely
edé nyeilek belső peremé n alkalmazták
sablonszerű en.
 ,: : | :i| | .,:' :':,.:.. ':':
, ' :,., ,:| .. | .:,:| ],.:: i:
, .j: ] , il.i]...],].i]] .;] . i::.
\ ::i' | " .'.:| '.:| . | . !\}

38. ké p: A korai állatű sáté sek egyik

legszebb pé ldája ez a üllás nyelvű kobra.
Arpacsí jé banelő került igen korai Halaf-
kori edé ny töredé ke azi. e.6. é vezred
második felé bő l.

39. ké p: Ez aké t Halaf-kori

cseré ptöredé k egy kis feltáratlan
lelő helyrő való,
t Tell-Áfár közeté bő l.
Bikafej, azazbukránium dí szí ti ő ket-
jellegzetes Halaf-motí vum, amely
a ké ső bbiHalaf-kori ré tegekben
fokozatosan erő sen stilizált, nyolcasokból
álló sorű sszéalakult. Mé g ma sem tudjuk
pontosan, hogyan tetté k a fazekasok
edé nyeik felületé t fé nylő vé jelenleg
, is
folynak a vizsgálatok. Bizonyos,
hogy ugyanazt a nyer§anyagot használták,
mint amibő l a | átszólag egé szen másfajta
számarra-é s ubaid-kerámia ké szült.
a6 | Óskori cseré pedé nyek
 í
I
N -l0. ké p : Dzsemdet-Naszrban talált
t
i cső rös kanna. Az Uruk-periódus vé gé rő l
való, korongolt, festett edé ly azé rt
1
különleges darab, mert ez idő tájt
t a mezopotámiai kerámia nagy ré szé tmár
nem dí szí tetté k.
1'

4I. ké p : Festett táI az Ubaid-periódus

utolsó szakaszából (Ubaid 4. ré teg,
átmé í ő je23 cm). Urban találták, azí n.
,,ví ző zön" üledé kré tegben feltárt
F jelzé sű sí rgödörben. Ez az egyszerí i,
de határozott vonalú dí szí té sjellemzi
az utolsó Ubaid-fázis kerámiáját
(Woolley Ur-Ubaid II. ré tege).

42. ké p:. Na§ymé retű festett tál Hacrlar I.

ré í egé bő (i.I e. 5000 körül).
Ez a drapp é s vörös szí nű , első sorban
vonalakkal dí szí tett kerámia jellemzi
a Hacrlar I-et. Szembetú nő enkülönbözik
az Y-II. ré tegek sokkal tetszető sebb
diszité sí iedé nyeitő l.Azokon nagyon
bonyolult, sokszor textilmintázatra
emlé keztető dí szí té stalálható.
a8 | Óskori cseré pedé nyek

A kiváló minő sé gűfestett edé nyek sokkal

tovább maradtak használatban Iránban,
mint a szomszé dos Mezopotámia városi
központjaiban.

43.ké p: Mű vé sziendí szí tett tál

a hí lzisztání Szitzából, az i. e. 4.
é vezredbő l(Szú za A). Nagyfokú
technikai tudás é s változatos dí szí té smód
jeltemzi. Ké tsé gtelenül ez az egylk
legszebb é s legmű vé szibbő si
kerámiastí lus.

44. ké p: Nyugat-Iránból való,

a Sziálkból (III. ré teg, í . e.4. é vezred)
ismert edé nyek egyik legpompásabb
tí pusa. Dí szí tő elemeiközött állatokat,
gyakran vadkecské t vagy kecské t
taláiunk, amelyet mindig gondosan
r ajzolt szarv ak é kesí tenek. Jelle gzetes
az állatok,, faroló" tartása.
3.A KöaEL_KELETI
ő srönrÉ xETSZULETESE
ao
50 | A közel-keleti ő störté net születé se

A 20. SZ^ Z^ D Az
első világháború nemcsak az
/
ásatásokat szakí totta fé lbe, hanem a Közel-Kelet poütikai
arcu| atát is átalakí totta. Törökország egykori arab tarto-
mányait önálló államokká szabdalták, amelyeket a né p-
szövetsé g a győ ztes hatalmak gyámsága alá rendelt, mint-
hogy azok é rdekterületeirő l volt sző . Egé szen a második
világháború ig Franciaor szág igazgaí ta Lib anont é s Szí riát,
Nagy-Britannia pedig Palesztinát. Irak viszont csak 1932-
ig maradt brit irányitás alatt. A helyzetbő l kö
vetkező en
európai tanácsadók szabá| yozták a gyámsági országok ré -
gé szetiügyeit. Ré gisé gekkel foglalkozó kormányhivatalo-
kat hoztak lé tre, é letbe lé ptetté k a mú zeumi törvé nyeket,
am e lyek me ghatár ozták az ás atáso kra vo natkozó elő ir áso -
kat, kité rtek a ré gisé gektulajdonjogainak é s elhelyezé sé -
nek ké rdé seire. A legfontosabb leletek anemzeti mú zeu-
mokba kerültek. Az is a helyzetbő l következett, hogy a
háború után brit é s foancia ré gé szek kezdhettek gyámsági
területeiken ásatni.
Az iraki Ré gé szeti Hivatalt é s az első iraki mú zeumot
- jóformán egyedül - Gertrude Bell hozta | é tre, aki az ű j
angol követsé g keleti ügyekke l foglalk oző tilkár a vo lt. Kö -
zel-keleti ú tleí rásai é s a ré gi emlé kekrő szóló
l beszámolói
okán már l892-tő la legnagyobb angol utaző kkő zétarto-
zott. 1,91,4-18 között, a háború idejé n a kairói Arab
Irodán dolgozott. 1921. augusztus 23-án Irak királyává
koronáaták Feiszal emí rt, aki az elő zőé vben mé g a rövid
é letű damaszkuszi arab kormány é lé nállt. Szeptember
17 - é n G ertrude B e ll m á r azt irta cs aládj án ak :,,E gy áItalán
nemigaz, hogy é n döntöttem el Irak sorsát, az azonban
igaz, hogy egy ottani arab kormánnyal megtárgyaltam az
együttmű ködé s módját. "
Minden energiáját é s befolyását a ré gisé gek ügyé nek
szentelte. 1922. jű lius7-é n azt mondhatta: ,,Ma a király
teára hí vott, ahol ké t ő ránát nagyszerű enbeszé lgettünk.
Elóször is elnyertem támogaí ását az ásatási törvé nyhez,
amelyet a legnagyobb gonddal ké szí tettemelő ,miután
konzultáltam szaké rtő kkelis, Vállalta, hogy elfogadtalja a
Tanáccsal - töké letesen járatos a ré gé szetben, minthogy 46 l GertrldeBeLL, az iraki Ré gé szeti Hivatal alapí tója é s T. E,.
Lawrence, aki Karkemisban ásott az első világháború elő tt.
T. E. Lawrence taní tványá -, s azzal is egyeté rtett, hogy
kormánya engem - egyé b feladataim mellett - ideiglene-
sen ré gé szeti igazgatónaknevez ki. Ily módon az ügyet vele hedtté az arab forradalom idejé n, soha többé nem té rt
egyeté rté sben iránflthatom, s ez igazán nagyszerű lesz," vissza a ré gé szethez, noha korábbi közel-keleti tapasztala-
Ettő lkezdve egé szen 1926-ban bekövetkezett haláláig le- tai ezt lehető vétetté k volna, hiszen dolgozott a török-
velei telve vannak hossá beszámolókkal mú zeumáról, asszir határ menté n folytatott karkemisi ásatásokon. Ezt
amelyet lassacskán megtöltött az ú j törvé ny szellemé ben az ásatást 1910-ben elő ször D. G. Hogarth vezette, aki a
folytatott ásatásokból szfumaző leletekkel, kiegé szí tve háború a| atl az Arab Iroda vezető jevolt. E minósé gé ben
anyagát azokkal a tárgyakkal, amelyeket minden ásatási közvetlen fő nöke volt Gertrude Bellnek é s Lawrence-nak
é vad vé gé n- mint a kormány illeté kes ké pviselő je- az é s annak az R. Campbell Thompsonnak, akit már emlí tet-
ásatókkal való alku során szerzett. tünk a ninivei ásatással kapcsolatban, továbbá Leonard
A háború utánité gé szek között többen voltak, akik a Woolleynak is.
háború alatt politikai vagy titkosszolgálati munkát vé gez- Közülük e| ő sző Campbell
r Thompson kezdett ásatni.
tek a Közel-Keleten. T. E. Lawrence, aki mint Feiszal emí r 1918-ban a Titkosszolgálati Hadtest századosaké nt járt
tanácsadója é s irreguláris seregeinek vezető jevált hí r- Mezopotámiában, de már a fegyverszünet elő ttkutató
ásatásokat vé geztetett a British Museum megbí zásából
Urban é s Eriduban. Nem volt különösebben eredmé nyes,
45 l Az é szak-iráni Erbí lt legalább nyolcezer é ven át folyamatosan
lakták. A mezopotámiai legszebb halmok vagy ,,tellek" egyike. mert inkább volt asszí riológus, mint ré gé sz.Az ásatásokon

-17 / Leonard Woolley, a káld Ur városának feltárója, a
mezopotámiai ő stöIté net ú ttörő inek egyike.
indiai csapattesteket dolgoztatott. A mú zeum megbizá-
Sából H. R. Hall váltotta fel, akit 1919-ben irányí tottak
oda Angliából. A| ig volt több szerencsé je Urnál - török
foglyokkal dolgoztatott -, viszont sikeresen ásatott egy
közeü, el-Ubaid nevű halomnál, ahol egy sumer templo-
mot tárt fel. El-Ubaid a mezopotámiai ő störté net egyik
leghí resebb lelő helyelett, miután Woolley ezen a helyen
megtalálta az Ubaid-kori né pessé gtelepüté sé t. Óket ma a
sumerok prehistorikus óseinek tekintjük. Woolley ő rna-
gyi rangot é rt el a titkosszolgá| aí náI, fogságba került, é s ké t
é vet töltött hadifogolyké nt Törökországban. Amikor
19 1 8-ban kiszabadult, politikai tisztké nt Dzserablú sz kör-
zeté be küldté k, ahol 1920-ban rövid idő refelují toí taaz
ásatást, de 1922-ben arra sző lí tottákfel, hogy irányí tsa az
Urban folytatandó ásatásokat. Gertrude Bell egyik leve-
le örökí tette meg Woolley megé rkezé sé t(1922. nov. 1.):
,,Mint ré gé szetiigazgatő tevé kenykedtem. Vasárnap
megé rkezett Mr. Woolley. Első osztályúásató, szí vem sze-
rinti ré gé sz- azaz teljes mellbedobással támogat inté zet-
vezető i munkámban. A British Museum é s a Pennsylvania
University által közösen szervezett ásatás vezető jeké nt
é rkezelt. Nem kisebb dologba fognak, mint Ur feltárá-
sába, é s ezt a munkát ké t é v alatt remé lik bevé gezli."
LEONARD WOOLLEY / Noha Woolley angol-ameri-
kaimegbizásból vé gezte munkáját, pé nzben mé gsem bő -
velkedett, legalábbis egy alkalommal a bagdadi angolok
között kalapozással tudta csak az é vad költsé geit elő te-
remteni. Mé gis, minden p é nziJ.gyi nehé zség ellené re tizen -
ké t é ven át ásatott, ezalatt nemcsak a bagdadi mú zeumot
gyarapí totta, meg London é s Philadelphia gyú jtemé nyé t,
amelyek aziraki Ré gé szeti Hivataltól a leletek egy ré szé t
kapták, hanem az ásatások é s a publikációk szí nvonalát is
tovább növelte. Felismerve, hogy ké ptelensé golyan hatal-
mas é s bonyolult ásatást a helybeli ké pzetlen munkaerő vel
vé geztetni, elhozta Dzserablú szból Hammú di nevű ügyes
elómunkását, annak ké t fiát, é s segí tsé gükkel betaní tott
egy használható munkacsapatot a kevé sbé igé nyes feladatok-
A közel-keleti ő störté net születé se | 51,
ra.Elő relátását mutatja, hogy noha tudta, az ásatások kez-
deté n produkált láwányos eredmé nyekkel könnyebben
juthatna további pé nzhez, s azt is tudta már az első é vad
után, hogy gazdag anyagot viárhat annak a helynek a fel-
tárásátő l, ahol ké ső bba korai dinasaiák korábólszármaző
királyi temető t bontottaki, mé gis 1926-igha| asztotta az
ásatás megkezdé sé t, mert ú gy vé lte, munkásai akkorra
válnak alkalmassá a feladatra. Hogy milyen mű gonddal
jegyzettf elmindená| taLatalá| ttáogyuLazAntiquarisJour-
nal é vijelenté sei tanú sí tják; továbbá vaskos köteteinek so-
ra, hiszen tizenhat é wel a halála után mé g mindig jelentek
meg általa összeállí tott kötetek. Mé gsem volt szakbarbár
ásató. Amit feltárt, azmindtörté nelmi emlé kvolt aszemé -
ben, s noha é rtelmezé seinek minden ré szleté velnem
é rtünk egyet, í rásait ma is é rté kesolvasmánynak tartjuk.
Második nevezetes felfedezé se az ű n.vtzözönré teg meg-
találása volt. Hasonlók szé p számmal fordulnak elő más
sumer települé seken is. Nem egyidő ben keletkeztek, je-
lentő sé gük mé g mais vitatható, de ú gy látszlk,legalább
né hány esetben igen komoly veszé lyt hozó helyi áradásról
tanú skodnak, í gy szerepet játszhattak a vizözönmonda
születé sé ben.A mi szempontunkból más okból é rdekes a
vizöző nré teg; olyan települé s fő | éré tegző dött, amely
vályogté gla házakbő lé s sáskunyhókból állt. Woolley ú gy
vé lte, a mocsár egyik szigeté n é pitetté kLakói sajátos
tí pusú festett edé nyeket használtak, hasonlók az üledé k-
ré tegbe mé lyí tettsí rokból kerültek elő .E kerámia töre-
dé keit találta Campbell Thompson Eriduban é s Hall
IJbaidban. Woolle1, is ásatott 19 23 -24 -ben el-Ubaidban,
é s talált egy hasonló rozoga házakból iálló települé st - az
sokkal korábbi volt- mint a Hall iáltal feltárt, a korai diiasz-
tiák korában é pült templo6. y2| amint egy temető t, amely-
ben ugyanaz a festett keriámiát ta| álta, amit Urban, s amit
ettő lkezdve -.Ubaid"-edé nynek kezdtek hí vni. Elő ször
került napr.ilágra ré tegbe ágyazott bizonyité k az ő stötté -
neti sumerról.
É rdemes megjegyeznünk, hogy noha Dé l-Mezopotámia
iásatóit leeinkább a sumer civilrtzáciő feltárása kötötte le, a
legkivátóbbakat azonban a sumer eredet ké rdé sei is fog-
lalkoztatták. Ehhez átvetté k Andrae Assurnál kipróbált
módszeré t, é s mé ly kutatóárkot ástak a feltárt törté neti
kori é pületek alá. A Babilón közelé ben levő Kisbenegy
másik angol-amerikai expedí ció I926-28-ban a legalsó
ré tegben meglepő , mikrolit kovaszerszámokat talált, fö-
lötte több szí nű festett edé ny következett, Az ásatók ismé t
egy szomszé dos halomhoz fordultak, ahol v1yanazt az
anyagot találták a felszí nen. A több szinű edé nyt pedig,
amirő l tudjukaző ta,hogy az utolsó prehistorikus szakasz
jellemző je, lelő helyé rőDzsemdet-Naszr-edé
l nynek ne-
veztek el.
WARKA lEzeknek az é veknek a legfontosabb esemé -
nye a warkai (ő siUruk) ásatás ú jbóli megindí tása volt. A
né metek már l9I2-ben kezdtek itt ásni, de akkor a háború
fé lbeszakí totta a munkát; ezt kezdté k ú jra 1928-ban.
Andrae sokat tett az expediciő megszervezé sé é rt, de nem
52 | A közel-keteti ő störté net születé se
ő volt a vezető je.Mindazonáltal az ásatást irányí tó szak-
emberek gondosan betartották az általaé s Koldewey által
Babilónban kialakí tott szabályokat. Egyedül azé rt ma-
rasztalhatók el, hogy nem ké szí tettekeredmé nyeikrő la
nagyközönsé g számára is é lvezhető beszámolót, mint
Andrae, Koldewey vagy Woolley. Bár Warka a párthus
idő benis jelentő s nagyváros volt, az erő ziőmiatt a város
né mely pontján már a ké ső ő störté neti periódus ré tegei
kerültek a felsán közelé be. W. K. Loftus már 1854-ben
szí nes szögmozaik-maradványokat talált, de korukról sej-
telme sem volt. Az ú j né met expedí cióra vátt a feladat,
hogy aprólé kos, té gláról té glára haladó ásatással felszí nre
hozzonegy sor monumentális templomot é s más é pületet.
Ezek eredetileg ké t különálló együttest alkottak, amelyek
egybeolvadásából alakult ki a prehistorikus kor vé ge felé
Uruk vallási é s szertartási központja. Az egyik komplexum
(Kulaba) legfő bbé pülete a háromosztatú ,,Fehé r temp-
lom" volt, amelynek közé pső termé hezké t oldalí ól ké t ki-
sebb, szimmetrikusan elrendezett terem csatlakozott. Úgy
vé ük, talán Anunak, az é g istené nek temploma lehetett,
akinek szenté lye ké ső bb magábafoglalta az é piú letet, de ez
dokumentumok hí ján nem bizonyitbatő . Közvetlenebbül
é rdekelbennünketaz,hogy a templom egy magas tölté sen
helyezkedett el, amit általában Anu-zikkurratunak nevez-
nek. Ezen belül korábbi szenté lyek maradványai kerültek
elő ,fennmaradásuk nyilvánvalóan a vallási hagyomány-
nak köszönhető , amely tiltotta a használatramár alkalmat-
lan é pületek megsemmisí té sé t.
Ugyanakkor ez az e| ő irásnem lehetett é rvé nybena
másik é pületkomplexum (Eanna) eseté ben, mert itt hatal-
mas mé retú é pí tmé nyekkövetté k egymást, mé ghozzá az
első , ugyancsakháromosztatú é pületnek csaknem az ala-
pokig törté nt lebontása után. Itt nyilvánvalóan nem volt
olyan magas tölté s, amilyenen a Fehé r templom állt az
48 / A warkai lelő helylátké pe.
egyesí té sig,amikor is a Fehé r templomot már többé nem
használták. Az aré teg(É annaIII.), amelyikben elő ször je-
lenik meg a tölté s, a szí nes Dzsemdet-Naszr-edé nyek ko-
rával datálhatő , mig az elő zőré tegben nagyobbré szt ko-
rongolt, sima edé ny került elő ,amit Uruk-edé nynek
neveztek el. Az 1930-31-es mé ly kutatóárok vizsgálata
során kiderült, hogy az Uruk-kori szintek alatt Ubaid-
kerámia találhatő . Í gy alakult ki Sumer ő störté netikul-
tú ráinak az a sorrendje, amelyet egy 1931-es leideni kong-
resszuson Ubaid, Uruk é s Dzsemdet-Naszr elnvezé ssel je-
löltek.
NINIVE / Idő közben, 1927-ben Eszak-Irakban Camp-
bell Thompson ú jrakezdte a ninivei ásatásokat. M. E. L.
Mallowan is csatlakozotthozzá, aki elő ző | egUrnálWool-
leyval dolgozott. A munkát fő ké nta ké ső asszí r fő város
é pületeinek í eltárására koncentrálták, de Mallowan
I931,-32-ben nyitott mé ly kutatógödrei csak huszonhé t
mé ter mé lysé gutáné fié kela termé szetes talajt. Mint min-
den mé ly kutatóárok eseté ben, lé pcső ketkellett ké szí teni
az alsóbb ré tegek e| é ré sé hez,s ez azt jelentette, hogy a
2Ox14 mé teres terület ké t mé ter szé lessé gú vécsökkent az
alapnál. Nem kevesebb, mint 22 mé ter származott az
é szak-mezopotámiai é rtelemben vett ő störté netikorból,
itt ugyanis azitás egé szen azi. e.3. é vezred második felé ig
ismeretlen volt. Az ötödik szint - Ninivé né lalulról
számozták a ré tegeket - olyan vfuágző települé s anyagát
tartaknazta, amelyik a dé li korai dinasztiák korának va-
lamelyik szakaszáva| volt egykoru. Ez a festett é s karcolt
dí szí té sűkerámia utóbb az é szaki sí kság számos lelő helyé n
bukkant fel, nyugatra egé szen a Hábú r völgyé ig. A Ninive
V.-nek nevezett, szé les körben elterjedt kultú ra - datálá-
sait é s szerepé t illető en- mindmáig a3. é vezred talányai
közé tartozik. A IV. ré teg ötmé teres vastagsága hosszú é s
folytonos lakottságról árulkodott. Jellegzetes, festetlen
Uruk-edé ny került elő innen,ső ta nyolc mé ter vastag III.
ré teg is fő ké ntUruk-kori anyagot tartalmazott. Vé gül a
ké t következő té tegben Halaf-, majd Számarra-kori fes-
tett kerámiát találtak, s a legalján olyan cserepek kerültek
elő ,amelyeken festett vagy karcolt, illetve a ké t dí szí tő ele
met együttesen tartalmaző diszí té sfordult elő ,Ezta Nini-
ve I.-nek nevezett anyagot csak ké ső bbsikerült más lelő -
hellyel kapcsolatba hozni, a második világháború idejé n a
Haszú nánál folytatott ásatással. Relatí v kormeghatározá-
sát, csakú gy mint a Számarra-edé ny esté ben, Ninive tette
lehető vé .
Miután a munka Ninivé né l 1,932-benbefejezódött, Mal-
lowan figyelme a Halaf-kerámia felé fordult, amit ugyan
jól ismertek Tell-Halafból é s számtalan é szaki lelő hely
felszí ni anyagábő | , de egyelő recsak egyfajta kerámia-
stí lust jelentett a kutatő k számára, ké szitő iktő sl azok
é letmódjáról semmit sem tudtak. A kutatóktól ké znyuj-
tásnyi távolságban rejlett a megoldás: Arpacsí je kis telep-
halma, ahol a fö
ld felszí né nnagy számban hevertek Halaf-
edé nyek cserepei, Ninivé tő l
mindössze hé t kilomé ternyire
volt. Mallowan 1932-33 telé n egyetlen ásatási é vad
 A közel-keleti ő störté net születé se | 53

alatt í rta me g az első é s mindmáig egyetlen publikációt an-

nak a Halaf-kori né pessé gneka lakóházairő l, berendezé si
tár gy air ő l,é | eí mődj ár ő l,ame lyne k nyo m ai Szir iátő lr e gé sz
a Kaukázusig megtalálhatók. E felfedezé sekkel majd az
ötödik fejezetben foglalkozunk ré szletesebben, most csak
azt emlí tjük meg, hogy ez volt az első expedí ció, amelyet
Mallowan vezetett, é s az 1932-ben Gertrude Bell emlé -
ké re Irakban alapí tott Brit Ré gé szeti Iskola támogatott
az alapitvány ré szben az ő vagyonának hagyaté kából jött
-
lé tre. Mallowan, akárcsak Seton Lloyd, aki akkoriban a
chicagói expeű ciótagjaké nt a Bagdadtól keletre eső Di-
jála-medencé ben ásott, s ké ső bbaz iraki Ré gé szetiHivatal
tanácsadója lett, a Közel-Keleten kutató brit ré gé szek leg-
kiválóbbjai sorában, Layard é s Woolley mellett emlí tendő .

AZ ÓSTORTÉ NETI KUTATÁSOK KITERJEDESE A

KÖZEL-KELETEN / Miközben folytak az ásatások Ni-
nivé né lé s Arpacsí jé nál, egy másik é szak-mezopotámiai
ásatás is zaj| ott Tepe-Gawránál, Ninivé tő tizenhat
l kilo-
mé ternyire keletre, Dzsebel-Basiqához kő zel,a Zagrosz-
hegysé g első elő hegyei vidé ké n.Az itt dolgozó amerikai
expedí ciót E. A. Speiser vezette. Layard kis kutatóárkot
ásott ezen a helyen 1849-ben, de mert csak cserepeket
talált, nem ásott tovább. Aztazonban megjegyezte, hogy a
terep teljesebb ásatásra é rdemes. Nyolcvan é wel ké ső bb
é ppen a cseré ptöredé kek váltották ki a legnagyobb é r-
deklő dé st,é s az amerikaiak teljes feltárásra törekedtek,
mert eredetileg is a szű z talajigakartak eljutni. Bár vi-
szonylag kicsi volt a halom - csupán 130 mé ter az alap-
átmé rő je-, a terv meghaladta lehető sé geiket,é s a feltá-
randó területet ké nytelenek voltak sákí teni. Mindazonál-
49 / Több szí nnel festett Halaf-kori tál Arpacsí je 6. ré tegé nek egy tal Gawra huszonké t mé ter vastagságű ,ré tegző dött tellje
fazekasmű helyé bő l (i.e. 5. é vezred eleje). Átmé rő je32 cm. egy i. e. 6. é vezred vé gé tő al 2. é vezred közepé ig lakott
50 / A tepe-gawrai telephalom látké pe. Az expedí ciónak fel kellett ad- kisváros egyedülálló keresztmetszeté t adta. Szé les körű
nia korábbi szándé kát, hogy ré tegrő l ré tegrekibontsa az egé sz kapcsolatain ak é s virágzásának meglepő bizonytté kai vol-
tellt.
tak a dé l-mezopotámiai templomokra emlé keztető ,mű -
54 | A közel-keleti ő störté net születé se
vé szien tervezett é s festett háromosztatú templomai, A fő
ásatási területen hú sz ré teget határoztak meg. Az első
azonosí tható anyag Halaf-kori volt, amelyet Ubaid-, majd
Uruk-fázisú követett - ez utóbbihoz tartoztak a templo-
mok. Egy másik kivé teles é pület is származott egy korai
Uruk-kori ré tegbő l: hatalmas lakő ház, amelyet
körben
vastag fal vé dett. Nyilvánvalóan fontos szemé ly lakhelyé ül
szolgált, s az erő dí té talán
s kellemetlenkedő szomszé daik-
kal szembeni vé dekezé sük emlé ke.
Mallowan következő ásatásai megerő sí tetté kazt, hogy
azi. e. 4. é vezred az é szaki sí kságon szé les körű felvirág-
zást hozotí , Mallowan felmé rte a terepet, s közben a
Hábú r-medencé ben é s az é szak-sziriai Balih-völgyben
ásatott. Kiderült, hogy az Uruk-periódusban rengeteg te-
lepülé s keletkezett ezen a vidé ken, é s többsé gük fennma-
radt az i. e. 3. é vezredben is. A fő ásatásokat ké t halmon
folytatta. Ságir-Bázár volt az egyik. Itt a ré tegek többsé ge
a törté neti korból származott, de mé lyásatással találtak
Halaf-korit is. Tell-Brák volt a másik. Hatalmas terilet,32
hektár kiterjedé sű , negyvenmé ter magas, a Wádi-Dzsag-
dzsag, a Hábú r egyik keleti mellé kfolyójának átkelő he-
lyé né l.A város bizonyáraellenő rzé sealatt tartotta a Tigris
völgyé bő l Dzsebel-Szindzsáron át az anatő liai Dij arbakir
vidé ké revezető fő ú tvonalat.Mint az első fejezetben mon-
dottuk, Tell-Brák az agadei uralkodók idejé ben, az i. e. 3 .
é vezredben Dé l-Mezopotámia uralkodóinak tartományi
szé khelye volt, de talán ugyanezt a szerepet töltötte be már
a 4. é vezredben is, ugyanis az agadei,,p&lota" alatt Mal-
lowan háromosztatú templomot talált. Olyan kultusz
cé ljaira emelté k, amelynek fő jelké pe a szem vo| t, ezé rt az
é pület a Szem-templom nevet kapta. Kő rozetták diszi-
tetté k, a Dzsemdet-Naszr-korból' származó warkai temp-
lomé hoz hasonlóak, s a datálás helyessé gé t más tárgyak is
igazolják. A Szem-templom volt a legutolsó azoknak a
prehistorikus szenté lyeknek a sorában, amelyek romjai a
tölté sbe ágyaző dva rejtő ztek.Azok romjait rablók dú lták
fel, a tölté s tetejé rő lgödröket é s föld alattijáratokat ástak,
de mé g í gy is igen gazdag leletanyag maradt Mallowannak :
amulettek, gyöngysorok é s pecsé telő k,amelyeket nyilván
a templomnak adományozí ak, vagy alapitási adomány-
ké nt kerültek a té glafal mé lyé re.
E feltárások mé lyebb összefuggé seirő l majdakkor lesz
szó, amikor a velük kapcsolatos kultú rákról beszé lünk.
Most csak azt emlí tjük, hogy a2O-as é s 30-as é vek legna-
gyobb eredmé nyé nek azt tartjuk, hogy mivel az ásatások
az ő stő rté netre irányulhattak, ú j információk tömege gyú lt
össze. A fő lelő helyeken ásott mé ly kutatógödrök anyagát
a kisebb halmok feltárásával tetté k teljessé . Ezekben tud-
niillik a prehistorikus ré tegeket nem fedté k olyan vasta-
gon ké ső bbikorok maradványai. Í gy alakult ki lassan a
mezopotámiai ő störté net relatí v idő rendje,s mind telje-
sebb lett a különböző idő kbené s helyen é lő kgazdaság;
é | eté rő él s mindennapjairól alkotott ké p. A terepbejárás
nemcsak ú j ásatási helyek megtalálása miatt vált fontossá,
hanem azé rtí s, hogy megállapí thassák, milyen volt külön-
böző korokban a né pessé geloszlása é s sű rű sé ge.
A fej lő dé s nem korláto ző dottkizár ő lagMezopotámiá-
ra,1933-1937 kő zött a chicagói Keleti Inté zet Szí riában,
Antakya é s Aleppo között, az Amú q-sí kságon vé gzett
feltárásokat. A három lelő helyen az ásatás, amelyet terep-
bejárás egé szitett ki, nemcsak az ottani ő störté neti kul-
tú rák egymáshoz való viszonyát határozta meg, hanem
bebizonyí totta, hogy a számon tartott 178 lelő helynek
több mint egyharmada már az i. e, 3000-né l korábbi idő -
szakban is lakott volt. Közvetlenül a második világháború
elő tté s után a liverpooli egyetem expedí ciója John Gar-
stang vezeté sé vel ásatott Yümük Tepé ben. Yümük Tepe
Dé l-Törökországban, Mersin kikötő jé nek külvárosában
található. Itt több mint tizmé teres neolitikus lerakódást
követtek akő ré zkorié s ké ső bbiré tegek.
Garstang volt a Brit Gyámsági Kormány általl920-ban
Palesztinában felállí tott Ré gé szetiHivatal elsó igazgatója.
Ez abból a szempontból fontos, hogy elő ször szabá| yozták
haté konyan a té rsé gré gé szeti feltárásait, s ez felpezsdí tet-
te a kutatást. Már emlí tettük, milyen é rdemeket szetzett
Petrie a 19. századvé gé n a palesztinai ásatásoknál beveze-
tett ú j módszerekkel, s szóltunk a né met kutatókról is, akik
az 1,909-es jerihói é s assuri ásatásukkal ú j kutatási sza-
bályokat honosí tottak meg. W. F. Albright, a nagy ameri-
kai B ib lia- tudós é s ré gé sz 19 49 -b en me gj elent,4 r chae lo gy
of Palestine (Palesztinai ré gé szet)cí mű munkájában leszö-
gezi: ,,A ré gé szettörté neté ben ezek voltak az első ása-
tások, amelyeket é rtő szakemberek vé geztek.' ' A háború
elő ttiásatások azonban csaknem kizárő | ag törté neti he-
lyekre vagy ré tegekre kor| átozódtak. Albright í gy folytat-
ja:,,A legszembeötlő bb haladást Palesztina ré gé szeté ben
az ő stő rté net területéén rté kel. l920-ban a mi tudo-
mányágunk csak születóben volt." I925-tő l kezdő dő ena
barlangok feltárása-különöskóppen Dorothy Garrod é s a
francia konzulátus egyik tisztviselő je, René e Neuville
munkája - segí tette a paleolitikus é s mezolitikus kultú rák
azonosí tását. Az utóbbiba tartozoí t a Natú f-kultú ra, amely
alighanem az első neo litikus települé sek elő zmé ny e. 1929 -
ben Garstang ú jrakezdte a jerihói ásatást, s ekkor hatolt el-
ső izben az alapokig, ahol olyan neolitikus települé st fede-
zett fel, amely mé g nem ismerte a fazekasságot.
Ezidő tájt kezdtek a közel-keleti ő störté neti leletek ösz-
szegezé sé vel foglalkozni. Gordon Childe, a nagy ausztrá-
liai óstörté né sz| átott a feladathoz, aki az 1925-ben pub-
hkáIt Dawn of European Civilization (Az európai civili-
záciő hajnala) cí mű könyvé ben ugyanezt a feladatot már
elvé gezte az eurő pai ő störté net vonatkozásában.A hely-
zet é s az eredmé nyek gyors változását é ppen azmutatja a
legjobban, hogy Childe első összefoglalása The Most
Ancient East (A legósibb Kelet) t928-banjelent meg, de
1934-ben teljesen áí do| gozva publikálta í jbő lNewLigth
on the Most Ancient Ea§ (Úi megvilágí tásban a legő sibb
Kelet) cí men. Bár a háborű alatt csaknem minden ásatás
szünetelt, Childe könyvé bő l l91Z-benismé tú j kiadás szü-
letett. childe marxista volt, marxista törté nelemszemlé -
lettel vizsgálta az ő sí ő rté netet.
Óriási tárgyi tudással ren-
delkezett, logikusan gondolkodott é s í rt. A gazdasági é s
51 / A jerihói telephalom s az a nagy kutatóárok, amelyben azi. e.9.
é v ezr edbő lszármazó települé si ré tegeket találták,
társadalmi té nyező k szerepé nekhangsú lyozásával felhí vta
a figyelmet arra, hogy az ő stő rté netneké ppú gy, mint a
törté nelemnek, meg kell kí sé relnieaz emberi viselkedé s
rekonstruálását. De az ő störté né szeka törté né szekkel el-
lenté tben, csak elmé leteket dolgozhatnak ki az emberi
magatartás indí té kairól, s elmé letek aligha pótolják a nem
lé tező dokumentumokat. Az 1930-as é vekben tú lságosan
sok ré gé sztekintette a kő szerszámok, edé nyek, ső ta
mű vé szeté s é pité szet tanulmányozását vé gcé lnak,s jó-
ré szt Childe-nak köszönhető , hogy mi, felhagyva pusz-
tán a tárgyakra szorí tkoző vizsgálő dással, ma már sokkal
tágabb kitekinté ssel tanulmány ozzlk any agunkat. Talán
Childe nem nyelt meg tú l sok embert né zeteinek, de so-
kakat ké sztetett gondolkodásra.
FELFEDEZESEK IRAKBAN / A második világháború
alatt kizárő lag Irakbanfolytatódtak a r é gé szetifeltárások,
ahol a Ré gé szetiHivatalban tanácsadóké nt mű ködó Seton
Lloyd é s ké t tehetsé ges iraki kollé gája,Fuad Szafar é s Mo-
hammed Ali Musztafa jelentő sfelfedezé sre bukkant ké t
ő störté neti lelő helyen.Seton Lloyd számol be róla a leg-
pontosabban a Foundations in the Dust (Alapozás a por-
ban) cí mű 1,947
, -ben í rott könyvé ben: ,,1940 elejé n telje-
sen állami támogatásból ásatás kezdő dött Bagdadtól
nyolcvan kilomé ternyire, egy Tell-Uqeir nevű ő störté neti
telepen. Szenzáciő sfelfedezé s született. A halom egy pre-
sumer idő kbő valól templomot rejtett, amelynek falait
freskók borí tották. Az anyag ké t é wel ké ső bbichicagói
publikálása adta tudtul a háború alatt szé tsző ródott
szakmának, hogy Irakban tovább folyik a munka. A követ-
kező é vekben ú j lelő helyeket jelöltek ki, mé ghozzá í lgy,
hogy az általuk felölelt periódusok a mezopotámiai tör-
té nelem teljes keresztmetszeté t adják. A közremű ködóket
igen gondos an ké szitetté kfel, ú gyho gy 19 43 -r a hozzáé r -
té sük semmiben sem maradt el a legtöbb nyugati expedí -
ciő é tő Ilyen
l. körülmé nyek között került sor Haszú na
feltárására,
D. Garrod már 1928-ban rábukkant a paleolit ember
nyomára a kurdisztáni hegyekben. De a barlanglakók é s
Tell-Halaf, Számarra letelepült földmű velő iközött óriási
szakadé k mutatkozott, hiszen az utóbbiak már rezet ol-
vasztottak, é s sok minden másban is jeleskedtek. Ninivé -
né l dolgozva, Mallowan 1 93 1-ben talált egy Számarra-kor
elő ttikultú rát, de olyan mé lyen a földfelszí n alatt, hogy
csak nagyon kevé s jellegmeghatározó adatot kaphatott.
A hivatal most Haszú nánál, Ninivé tő lharminc kilomé ter-
nyire dé lre talált egy olyan kis halmot, ahol a í 'ú é s avirág
között é ppen a keresett pre-Számarra-kori edé nytöredé -
kek hevertek szé tszóródva. Az egymásra ré tegző döttte-
lepülé sekbő lszármaző hé tmé ternyi lerakódás a felszí nen
é ppen azzalaré teggel vé gző dő tt, amely alámár nem jut-
hattak el a ninivei ásatás során. Azásatás hónapjai további
é vszázadokkal tágitották az ő störté neí határait. Ezek az
egyszerű ré gé szetileletek a civilizált ember törté nelmé nek
ú j é s legkorábbitejezeté t tárják elé nk."
I947-49-ben az iraki Ré gé szeti Hivatal expedí ciója
visszaté rt Eriduba, hogy a program kereté ben folytassák a
feltárásokat, minthogy ezen a helyen korábban csak felü-
letes próbaásatásokat vé geztek. Amikor egy 3. é vezredi
zikkurratu sarka alatt ástak, számos prehistorikus temp-
lomot tártak fel, A legkorábbit kivé ve, mindegyik három-
osztalú volt. A tizennyolc egymást követő ré tegegé szenaz
Ubaid-kor elejé ig, kb. i. e. 5000-ig vezetett vissza,vagyis a
legalsó ré teg mé g korábbi anyagot tartalmazott, mint a
warkai mé ly kutatógödör. A benne talált festé ss el diszitett
56 | A közel-keleti ő störté net születé se

_:.',re'
, j^ lili* ;),,.y.

52l Tell-Uqeir. Az iraki Ré gé szeti Hivatal tárta fel. Itt találták edé nyeket ú j fajtának minő sí tetté k, é sEridu-edé nynek
a magas tölté sen álló, festett fdzekkel dí szí tett ké ső Uruk-kori
Anu-templomot. nevezté k el. A fölötte elhelyezkedő cserepeket Hádzsi-
Muhammad stí lusú motí vumok é kesí tetté k,ezt a tí pust a
53/ Ubaid 2. fttegé bő lszátmazó, HádzslMuhammad-kori tál rajza Warka közelé ben levő lelő helyen azonosí tották a háború
(Ch. Ziegler nyomán).
elő tt,de mind ez ideig nem sikerült ré teghelyzeté t megfe-
lelő enmeghatározni. Ma már a legtöbb ré gé szegyeté rt
abban, hogy az Eridu- é s a Hádzsi-Muhammad-edé ny
egyszerű en az Ubaid-kori korai változata, ezé rt a szakiro-
dalom is Ubaid 1. é s Ubaid 2. né vve| illeti, A felismeré s a
mezopotámiai ő störté netrő l addig szeí zett ismeretek szem-
pontjából rendkí vül fontosnak bizonyult. Ugyanis azt tette
nyilvánvalóvá,hogy dé len már korábban is voltak telepü-
lé sek, mint addig felté telezté k, s ezt é ppen akkor sikerült
bizonyí tani, amikor Lees é s Falcon - mint az első fejezet-
ben emlí tettük - annak a hagyományos feltevé snek a meg-
dönté sé n fár adozott, ame ly szerin t az e gé sz té rsé g í a a| att
ál| t az i. e. 5. é vezredetmege| ő ző en Az eridui ásatások
mé g egy fontos bizonyí té kkal szolgáltak: a hosszú ő stör-
té neti periódus alatt templomok é pültek egymásra - ta-
nú sí tvaa vallási hagyományok folytonosságát - azon a
helyen, ahol ké sóbb Enkinek, a sumer panteon egyik fő -
alakjának, a ví z istené nek temploma állott. Minden jel arra
vall, noha korántsem bizonyí tható, hogy a telep prehis-
torikus lakói a sumerok ő seivoltak. Ső t,a lelő helyazt is
sugallta, hogy az Ubaid- é s Uruk-periódusok kő zött az
edé nyeken é s a használati tárgyakon mutatkozó - foko-
zatos, nem pedig hirtelen - módosulások aüghanem csak
a stí lus é s a technológia megváltozásából fakadtak, nem
valószí nű tehát, hogy Iránból vagy máshonnan megszáll-
ták volna a területet, mint ahogy azt a ré gé szek addig
felté telezté k.
A MÁsoDIK vILÁGHÁnonú urÁN / A külföldi ex-
pedí ciók egyre-másra té rtek vissza a Közel-Keletre;
né hány azé rt,hogy a hagyományos módon folytassa hosz-
szű távú ásatásait, amelyek mindmáig a ftgé szeí iinfor-
mációk leghasznosabb forrásai. De ú j elgondolások é s
megkő zelité simódok is születtek, s az í j technológiának
köszönhető en olyan bizonyí té kok ishozzáfé rhető véé s ta-
nulmányozhatő vá váltak, amelyeket liz é wel korábban
mé g nem lehetett feltárni. Az ásatás é s dokumentálás
módjának töké letesedé se ré szben az Eurő pában tanult
ré gé szeknek volt köszönhető - ő ket az ottaniprehisto-
rikus lelő helyek állapota gyakran ké sztette a technika fi-
nomí tására. A közel-keleti ásatásoknál csak akkorjöttek
rá e mő dszerekhasznosságára, amikor alkalmazni k ezdté k
ő ket.A legjobban pé ldázza ezt, hogy ú jrakezdő dtekaz
ásatások Jerihóban, ahová 1951-ben Kathleen Kenyon
visszaté rt. A következő fejezetben mé g sok szó esik feltá-
rásairól, most csupán arra hí vjuk fel a figyelmet, hogy min-
denre kiterjedő ,aprólé kos módszere, amelyet munkatár-
sai - közülük többen a brit lelő helyeken tanulták meg a
szakmát - aka| maztak, a kor egyik leglátványosabb le-
leté thozta felszí nre. Egy olyan kő fallalövezett, azi, e.8.
é vezted e| ejé rő való
l várost tártak fel, amelynek korai
ré tegei a mezolitikum Natú f-kori kultú ráiig vezettek visz-
sza. Az ásatás másik sajátossága az volt, hogy megkülön-
bözí etett figyelmet fordí tottak a szerves maradványokra, 5 4 / A Zeribar -tó a Zagrosz-hegysé gben, Nyugat-Iránban, 1,220
állati csontokra é s növé nyi magvakra,bár azutóbbiból saj- mé terrel a tengerszint felett. Többek között a tóból nyert
nos nagyon cseké ly mennyisé get találtak. virágpormaradványok szolgáltattak anyagot az é ghajlati
viszonyok v izsgálatához.
Az állati é s növé nyi eredetű maradványok vizsgálata -
mivel segí tsé gükkelkövetkeztetni lehet a prehistorikus E tekintetben a második világháború után az amerikai
ember táp| á| kozására é s gazdá| kodására, valamint a kü- expedí ciók játszottak vezető szerepet, ré szben mert ő k
lönböző korok é ghajlati változásaira - mind fontosabb rendelkeztek több pé nzze| , ré szben pedig, mert hazájuk-
szerephez jutott számos ő störté neti lelóhelyen vé gzett ku- ban alakult ki az ő stő rí é net
ú j megkő zelité simódja. Az
tatásoknál, kiváltké pp ha egy települé snek olyan korábbi amerikai egyetemeke n az ő störté netet ugyanis a gyakorla-
ré tegeibő lkerült elő az anyag, amelyeket csak akkor fe- ti társadalomtudományok kereté ben taní tják, é s általában
deztek fel. A jé gkor utáni periódusra vonatkozó klima- sokkal többet foglalkoznak társadalmi é s gazdasági szem-
tikus vizsgálatok a Közel-Keleten jóval ké ső bbkezdő dtek, pontú é rtelmezé ssel, mint az európai egyetemeken hu-
mint Európában. Első sorban azé rt, mert a közel-keleti szonöt é welezelő í t.Azirányzat doyenje Robert J. Braid-
viszonyok közepette sokkal kevé sbé ő rző dtekmeg a nö- wood, a chicagói Keleti Inté zet munkatársa, aki már a
vé nyi maradványok é s fapollenek. amelyek ré vé naz háború elő ttiAmú q-expedí cióban is ré szt vett. Haszú -
ő störté neti Európa klimatikus változásait vizsgálni lehe- nánál, Eszak-Mezopotámiában a korai földmű velé sre
tett. Az állati csontok e vonatkozásban kisebb é rté kű ek, utaló leletek nyomán kezdett a Termé keny Fé lhold föld-
minthogy az állatok nem reagálnak olyan gyorsan az é g- mű velé sé nekkialakulásával foglalkozni. Abból indult ki,
hajlatváltozásokra, mint a növé nyek, Ahol sikerült pollen- hogy a növé nyek é s állatok háziasí tása aügha törté nhetett
maradványokat nyerni, mint a zagro sziZeribar-tő nál, ott a olyan területen, ahol azok vad formájukban nem fordul-
vidé k más ré szé rő | valőanyagelté rő viszonyokra utal, s ez nak elő . Í gy esettválasztása a Zagrosz elóhegyeinek lan-
olyan problé ma, amelyet nem tudnak kizárő lagaré gé szek káira, ahol a vad fajok ma is megtalálhatók, s ahonnan a
megoldani. A ré gé szek az utóbbi negyedszázad során mind növé nytermeszté s é s ál| atteny é szté sismerete könnyű szer-
több olyan felfedezé sre bukkantak, amelyet ké pzettsé gük rel terjedhetett a sí kság felé . 1948-ban kezdett terve meg-
ré vé nnem hivatottak é rtelmezni, s ezé tt egyre gyakrabban valósí tásáho z, 19 60 -b an publikálta Inv es tig atio rn in I r aq i
ké rté kmás tudományok szakembereinek segí tsé gé t,s Kurdistan (Kutatások az iraki Kurdisztánban) cí mű
nemcsak a laboratóriumi munkában, hanem a terepen is. munkáját, amelyben a É gé szmunkáját geológus, zoo16-
Ma már é ppoly termé szetes, hogy egy ő störté netiexpe- gus, botanikus é s más termé szettudósok közremű ködé se
dí ciónak paleobotanikus é s klí makutató tagja is van, mint egé szí tette ki. Hans Helbaek, a koppenhágai Nemzeti
amennyire termé szetes az ő kortő rté netiásatásokon a fel- Mú zeum munkatársa is ré szt vett az expedí ció munká-
iratokkal foglalkozó tudós jelenlé te. j áb an. Az ő nev é hez tű ződnek azok a v izs gálatok, ame lyek
 A közel-keleti ő störté net születé se | 59

55 / Alabástrom fej a Tell-Brákban feltárt ké ső Uruk-kori Szem- dé ü-dé lkeleti lankáin, valamint Libanon é s palesztina
templomból. Magassága 17 cm, Az Eszak-Mezopotámiában eddig
talált szobrok közül a legidő sebb darab. hegyvidé ké n. 1969-ben viszont kijelentette: ,,n mi
> lankás fé lholdunk< tú l kicsiny területnek bizonyult (bár
56 / Qayönü lelő helylátké pe, Dé lkelet-Törökország. e kifejezé stól mind a mai napig nem szabadultunk meg)".
Braidwood kollé gáival együtt további kutatásokat kezdett
segí tsé gé velmeg lehetett állapitani, milyen változásokat Nyugat-Iránban, é s az isztambuli egyetemmel közösen
okozott a háziasitás a növé nyek formájában, továbbá ő Dé l-Törökországban, ahol Qayönií tárták fel, s az i. e.
dolgozta ki annak módszeré t, hogyan lehet a ré gé szeti 7500-tól kezdve gabonát termesztő települé sre bukkan-
ré tegekbő kinyerni
l a legkisebb növé nyi maradványokat tak. Braidwood egyik legnagyobb é rdeme - amint egyik
é s magvakat is. Ez az ú n. ú sztatásos módszer. törökországi munkatársa nemré g megfogalmazta -, hogy
A Braidwood által ásatott fő romtelep Kalaat-Dzsarmó ,,egy egé sz té gé sznemzedé ket ké sztetett intenzí v terep-
volt, nem messze é szakta Csemcsemál modern városkától. munkára, é s neki köszönhető a termé szettudósok bevo-
Dzsarmó i. e.7-6. é vezredi települé snek bizonyult, ahol nása az é lelemtermelé seredeté n ek ví zsgálatába". E cé lból
a korai ál| attenyé szté sre é s növé nytermeszté sre utaló a Közel-Kelet több pontján számos ásatást folytattak az
nyomokat találtak, ám a korai ré tegekben nem voltak utóbbi negyedszánadban, s nem is csak a Braidwood által
cseré ptöredé kek. Ré szletesen Dzsarmóval a következő fe- ,,magterület" vagy,,termé szetes elő fordulási té rsé g"
jezetben foglalkozunk, most csak azt emlí tjük, amit Braid- né wel illetett területeken, hanem pé ldául olyan vidé ke-
wood is hangsú lyozott, hogy Dzsarmó csupán egyike a kis ken is, mint a dé lnyugat-irániHű zisztán, ahol egyá| talán
települé seknek, amelyek nagyjából olyan közel helyez- nem fordulhattak elő vadállapotban az első ül háziasitotí
kedtek el egymáshoz, mint a mai modern falvak. Az ott é lő növé nyek vagy állatok. Számos nemzet tudósai vettek
közössé g nem volt azon a fejlettsé gi fokon, mint Jerihónak ré szt a munkában - első sorban amerikaiak, angolok, ka-
a fazekasságot mé g nem ismerő lakossága, s Dzsarmó aüg- nadaiak, dánok, hollandok é s franciák, aligha győ zné nk
ha játszott ú ttörő szerepet a földmű velé sre való átté ré sben felsorolni a neveket. Eredmé nyeiket a következő fejezet-
vagy egyé b technikai ú jí tásokban. Nyilvánvaló, hogy edé - ben kí sé reljükmeg összefoglalni, ahol is be kell é rnünk az
nyeiket egy fejlettebb központból szerezté k be. Valószí nű ,
eddigi, vé glegesnek korántsem mondható ismeretek felso-
hogy a fej lettebb települé sek r omjaihozzáfé rhetetlenül el-rolásával, belő lükma mé g aügha vonható le megalapozott
temetve rejtő znek a nagy tellek alatt, amelyek az é vezre- következteté s. Pedig igen fontosak a letelepült é letmód,
dek során folytonosan lakott helyek voltak a környé ken, következé ské ppen a civilizáció fejlő dé sé nekvizsgá| atá-
pé ldául Csemcsemál, Kirkuk vagy Erbí l. hoz, de talán csak ú jabb hú szé vnyi kutatás teszi majd le-
hető vé , hogyvalaki megí rja a korai földmú velő társadal-
MODERN ELJÁRÁSOK l Az utóbbi feltevé s ké sztette mak törté neté t.
Braidwoodot arí a, hogy az első dleges háziasí tás ő vezeté t Nem kelthetjük termé szetesen azt a benyomást, hogy a
nagyobb területen keresse, pé ldául az Anatő hai-fennsí k kutatások kizárő lag a korai települé sek egyes ké rdé seire
aO I n közel-keleti ő störté net születé se
korlátozódtak, vagy hogy csak ezeket gondolták volna át
logikusan. Mi pé ldául egy ké ső bbikorszak ké t, egymással
összefiiggó problé máját vizsgáltuk: a legkorábbi közé p-
mezopotámiai települé sek jellegé t (ezeket szokták a Szá-
marra-edé nnyel kapcsolatba hozni), valamint az öntözé si
eljárások eredeté t, minthogy ez utóbbi a| apveí ő fontos-
ságí az eredmé nyes földmű velé s, illetve a dé | ,mezopotá-
miai alluviumon kialakult kisebb-nagyobb városok fejlő -
dé se szempontjából. Az iraki Ré gé szeti Hivatal Tell-esz-
Szawwannál, amely a Tigris árteri| eté re nyomuló paItme-
redé lyen terül el, Bagdadtól mintegy száztiz kilomé ter-
nyire é szakra, olyan települé st tárt fel, ahol csaknem ki-
zárő | agSzámarra-edé ny fordult elő .Tehát olyan vidé -
ken, ahol eső sföldmű velé scsak akkor lett volna elké pzel-
hető ,ha nagymé rté kben különbözött volna a vidé k akkori
é ghajlata a maitól, amire viszont semmilyen adat sem utal.
A Bagdadtól keletre elterülő Dijála-medencé ben nem
talá| tak ebbő la korból származő települé st, de a hor-
dalé kból származő üledé k annyira vastag ezen a vidé ken,
hogy azi. e. I. é veztedné lkorábbi csatornák maradványait
is eltüntette,Bzé rt aztán l966-68-ban a sí kság keleti pe-
remé n kezdtünk kutatni - ú gyanis a Zagrosz irányában
a lerakódás elvé konyodik -, é s több Számarra-, Ubaid-
edé nyt, továbbá ké ső bbianyagot tartalmaző rommező re
leltünk. Egy ásatási é vadban az egyik lelő helyen,Csoga-
Maminál nemcsak olyan magvakat találtunk, amelyek
Helbaek szerint csaknem bizonyosan öntözé ses földmű -
ve lé sbő szár
l maztak, hanem cs ato rnahálózatr a é s a halmot
szegé lyező vizvezető árkokra is bukkantunk.
1,957-ben folyt a korábban emlí tett kutatás aDijálra,
medencé ben, majd több hasonló következett Dé l-Irakban
57 / Ásatások Qatal Hüyükben.
é s Huzisztánban, R. McC. Adams é s más amerikai tudósok
vezeté sé vel. Az ő munkájuk kiváltké pp é rdekes, mert több
é vezreden át lakott települé sek szerkezeté t a vidé k törté -
nelmé vel é s földrajzával összeftiggé sben vizsgálták. A te-
reprő l lé gifelvé teleket ké szí tettek. A módszert Európában
aré gé szekmár ré gő taalkalmazták, azonban a Közel-Ke-
leten csak A. Poidebard vizsgálta ily módon a Sziriában
található római emlé keket a második világháború elő tt. A
fé nyké peken, amelyeket t é rké prajzo| áshoz ké szí tettek,j ól
látszottak az egykori folyóágyak é s csatornavonalak, ko-
rukat a közelükben levő lelő helyekentalált cserepek
segí tsé gé velviszonylag pontosan meg lehetett határozni.
Hasonló jellegű vizsgálatokat - igaz, lé gifelvé telek né lkül
- az ankarai Brit Ré gé szeti Társaság munkatársai is vé -
geztek Törökországban. _L950-ben e hatalmas té rsé gő s-
törté neté t mé g szinte teljes homály fedte, noha Trója
vagy Mersin ré tegeit már feltárták, de az ott talált anyag
aligha volt jellemző a belső területekre. Seton Lloyd mé g
1956-ban is azt irhatta Early Anatolia (Az ő siAnatólia)
cí mű könyvé ben, hogy ,,a modern Törökország nagyobb
ré szé n, pontosabban Anatóüában, semmi jel nem mutat
arra, hogy a neolitikum idejé n lakott terület lett volna".
Tiz é v alatt teljesen megváltozolí ahe| yzet. Nemcsak neo-
litikus települé sek rajzolódhattak fel Anatólia té rké pé re.
James Mellaart, akinek í ő szerepevolt a vizsgálatokban,
Hactlarban feltárt egy i. e. 7 . é vezredbő Iszármaző falut,
Qatal Hüyükben pedig - a Konya-sí kságon - egy olyan
települé st, amely azi. e.6. é vezredben mintegy 15 hektár-
nyi kiterjedé sú volt, é s falfestmé nyekkel, dombormű vek-
kel dí szí tettszenté lyekkel büszké lkedhetett, A vé letlen-
nek, vagy azú n. mentő expedí ciónak köszönhető en is szü-
lettek felfedezé sek. Eszak-Mezopotámiában, a Tigris
menté n találtak tá az Abu-Hureira é s a Mureibit nevű ko-

rai települé sekre egy olyan területen, amelyet az ű jgát
megé pí té seután elárasztott volna a ví z. Lehetsé ges, hogy
hagyományos ré gé szetiexpedí ciók is felfedeaé k volna
ezeket á helyeket. De ha mondjuk, azlettvolna a konkré t
kutatási cé ljuk, hogy korai földmű velő települé seket ke-
ressenek, aligha bukkannak rájuk, mivel ezel a lelő helyek
mindegyike a földmű velé s alá vont területek í elté telezett
határain kí vül esik. A ré gé sznek,bármennyire logikusan
közeliti is meg választott í árgyát, mindig fel kell ké szül-
nie olyan vé letlenekre, amelyek a korábbi né zeteitalapve-
tő enváltoztatják meg.
KORMEGH,ryTÁnOZÁ§ / Fejezetünkben vé gezetül leg-
alábbis emlí tenünk k ell a r é gé szeti leletek tudományos fel-
do| gozásában bekövetkezett fejlő dé st,amelynek kö-
szönhetóen az utóbbi harminc é vben jóval pontosabb a
talált anyagok é rtelmezé se,mint korábban. Az elemzé s ű j
módszerei, amelyek a kő é s azagyagké miai szerkezeté nek
legcseké lyebb elté ré seit is kimutatják, lehető vétetté k
pé ldául a Közel-Keleten gyakori obszidiánleletek szárma-
zásihe| yé nekmeghatározásátsezáltalatávolságikereske-
delem legkorábbi ú tvonalának rekonstruálását. Most pe-
dig arra remé lünk választ kapni, hogy hol ké szültek edé -
nyek, é s miké nt jutottak el más helyekre. A legfontosabb
ú j eljárás azonban ké tsé gtelenül a szerves anyagok,,ra-
diokarbon"-kormeghatározása. A második világháború
alatt folytatott atomfizikai kutatások során kidolgozott
módszer lé nyege, hogy minden é lő szervezetben található
valamennyi radioaktí v IaC szé nizotóp, amely mindvé gig
állandó é rté ka szervezetben található szé n egé szé hez
ké pest, azonban a halál után szabá| yos ütemben bomlani
kezd. Minden radioaktí v anyag hasonló módon bomlik,
ugyanannak az elemnek az izotő pjávávagy más nem ra-
dioaktí v elemmé alakul át. A radioaktí v szé n bomlása elé g
gyors ahhoz, hogy már né hány é vszáaad alatt mé rhető vál-
tozást okozzon, segí tsé gé velnagyjából pontosan meg lehet
határozni, hogy mikor pusztult el egy é | ő szewezet: í 4
növé ny vagy állat. Sajnos, van né hány bizonytalansági
té nyező ebben a számitásban. Eredetileg körülbelül 5570
A közel-keleti ő störté net születé se | 6I
é vben határ ozák me g a 14
C,,í é l-é lettartamát'', azaz fele-
zé si idejé t, vagyis a^ az idő mennyisé get,amely alatt a
meglé vő radioaktí v izotóp mennyisé g fele elbomlik. Ezt az
é rté ketké ső bb pontosabbmegfigyelé sek alapján 5730
é we módosí toták. A ré gé szek azonban általában a ré gi
é rté ketfogadjrák e| mert másfé le ré gé szeti módszerek
majdnem bizonyosan ú jabb, elté rő eredmé nyre vezetnek
majd, s vé glé reis benniinket nem azabszo| ú t é vszámok
é rdekelnek. Olyan módszerre van sziiksé günk, amellyel
viszonylag nagy kiterjedé sű teriiletek lelóhelyeinek relatí v
korviszonyait meg lehet áltapí tani. Nagyobb ké tsé get okoz
viszont az, hogy vajon valóban minden é letkorban ál-
landó-e a 14C é rté keaz é !ő szervezetben, ső tvajon
állandó-e a lé gköri kozmikus sugárzás é rté ke,2mely a ra-
dioaktí v izotő pokat táplálja. A ké rdé sekazatánvetódtek
fel, amikor az Egyesült Államok dé lnyugati ré szé benho-
nos, különlegesen hosszú é letű , tüské stobozú fenyő k
(Sequoia) é vgyű rű megszámlálták,
it s ugyanannak a fának
az é letkora más volt a 1aC-vizsgálat é s más az é vgyű rű k
szerint. Az é v gyű rű skormeghatározásadatsora biztonság-
gal vezethető vissza azi. e,5000-né l korábbi idő szakra, s
ú gy látszik, hogy naptári é vekben számolva, azi. e. 5. é vez-
redre vonatkoző laC-ad,atok 700-800 é wel mutatnak ke-
vesebbet. Az enné l korábbi lelő helyeket illető en több a bi-
zonytalanság, alighanem a 6. é vezredre vonatkoző I4C-
adatokhoz több száz é vet kell hozzáadni, miközben a mód-
szer a B. é vezredben ismé t megközelitő en pontossáválik.
Ezek fé nyé bencé lszerű bba radiokarbon-kormegh aí áro-
zást relatí v, semmint abszolú t é rté kú nektekinteni, ezé rt
használják sávesebben a té gé szek a,,meghatár o7Ás'' sző t,
mint a ,,korú "-t, az elő bbiugyanisutal a módszer labora-
tóriumi jellegé re. Vannak további megmagyaráahatatlan
anomáüiát is a lac-ererlmé nyekben, ezekkel akkor foglal-
kozunk, amikor lé nyegesen ellentmondanak a ré gé szeti
té nyeknek. Ha könyvünkben az olvasó körülbelüli dátu-
mot talál további magyarázat né lkül, akkor az azt jelenti,
hogy az adat az 557O é v felezé si idő velszámoló radiokar-
bon-kormeghatározás eredmé nye, s meg sem kí sé reltük
aá az é v gyű rű kormegh
s atár ozással kiigazitani.
KlvÁLAszTÁsn: CsoGA-MAM l
Z

A dé l-iraki lelő helyek megta| álását nagymé rté kben aka-
dá| yozza az alluviális sí kságot borí tó hordalé k. Bizo-
nyáramé gsok települé s rejtezik a vastag alluviális ré tegek
vagy a hatalmas halmok mé lyé n,feltárásukra - anyagi,
tecú nikai okokból - nincs lehető sé g,Ezé rt döntöttünk ú gy
7966-ban, hogy terepbejárást vé gzünk az alluviális sí k-
ság ré gé szetilegmé g feltáratlan keleti peremé n. Re-
-é ltük, hogy né mi szerencsé vel az üledé kré tegekfeletti
korai települé sekre bukkanhatunk. Azé rt esett a vá| asztá-
sunk a mai Mandali környé ké re, mert fé lú tonhelyezkedik
el a hajdani Hasszú na-Számarra-együttes (Szawwan) is-
mert dé li határvonala é s a korai Ubaid leletanyag (Rász-el-
Amija) é szaki határvonala között. Nemcsak azt remé l-
tük, hogy ú j ő störté neti lelő helyre bukkanunk, hanem
azt is, hogy megvizsgálhatjuk a ké t té rsé g,az é szaki
é s a dé [ egymáshoz való viszonyát. Yárakozáson felüü
eredmé nnyel jártunk, ugyanis egé sz csoport, i. e. 6000
körülire datálható lelő helyet,rommező t találtunk. Ezek kö-
zül a legnagyobb: Csoga-Mami. A mintegy ké tszáa mé -
ter hosszú , 2-5 mé ter magas lapos halom láthatő az
58. ké pen - az expeű ciósátortáborát a halom tetejé n
verté k fel. Az erő senszé tmál7ott halom legfelső , é p-
sé gben maradt ré tege i. e. 4800 körüli. 1967-68-ban
né gy 6. é vezreü, a Számarra-kulturához í artoző ré teget
é s további, eddig ismeretlen ,,Számarra-Ubaid átmeneti"
ré teget tártunk fel,

j- .:],i, , ,i* ].,,] .i* rr,é _-j:} ],;,

i:j:1i!§# liü'.:& j&
e,
::,.:.];áni§l"_,| í !i :::: 1_:iij§

_ \-..
*'-."l.
+
"ls.é É 9"a * ,;;* á* * ;* -H
;* .t..- :7 _ il:1B.,:,.,{
lÉ - * :;+ Je
,'1# o-" u

",."---- . . *
9-i: _= !
É l.'; -R
'"':_- l. ]

i.'&,'
| .,* :.
 k5
TÖRTENET
KÉ PEKBEN

59. ké p: Csoga-Mamiban nagy számmal

kerültek elő é getett agyagszobrok, sajnos,
mind sé rüIt állapotban. Ez a számamai
jellegű fej (magassága 4,8 cm) azi. e.6.
é vezredbő I származóleletek egyik
legszebb darabja; a realista ábrázolásmód
kivé telessé teszi. Hasonló hajviselet
látható e1y ké tezeí é wel ké sóbbi sumer
kő szobron is.

60. ké p: Ezek a cseré ptöredé kek hí vták

fel Csoga-Mami fontosságára
figyelmünket, mivel itt minden ismert
mezopotámiai ő störté neti kultú ra
edé nyeinek maradványai elő fordultak.
Ezé rt kezdtink hozzá az ásatáshoz
í 967 -ben. A cserepek között található
í n. zagroszi,,ebihalmintás kerámia" - ez
egy kilomé terrel távolabbi területrő l
került elő (baloldalt felül), valamint
Haszú na-, Számarra-, Halaf-, Eridu-,
Hádzsi Muhammad- é s ké ső bbiUbaid-
edé ny töredé ke.
6a I Egy lelő hely kiválasztása: Csoga-Mami

61. ké p: A város egyik bejáratátető s, az

i. e- 6. é veztedben vályogté glából é pí tett
torony vé dte. Enyhé n emelkedő , a torony
ké t oldalán kólé pcső ben (az elő té rben)
folytatódó feljárat vezetett a települé s
mára már szé tmállott lakószintjé re.

Csoga-Mamiban a legváratlanabb
felfedezé s azi. e.6. é vezredi, kismé retű
öntöző csatornák megtalálása volt.
A halomtól é szakra hú zódtak, é s
hasonlóak a lelő helytő keletre
l található
mai é pí té sű csatornákhoz (62. ké p). Mé g
jobban meglepett bennünket a
Számarra-periódus vé ge elő ttiidószakból
szátmaző , nagymé retű a,települé s
dé lnyugati oldalán haladókkal - ezek
egyiké t i. e. 4500 körülire datáltuk -
azonos irányba futó csatorna.
A csatornarendszer legké ső bbitölté sei
- alighanem csak 1500 é ve ké szültek - a
fé nyké phátteré ben láthatók. A té rké pen
(63. ké p) a legnyugatabbra hú zódó
csatornát származtatjuk az í . e. 6.
é vezredbő l.A jelölt tölté sek azonosak
a fé nyké pen láthatókkal. A modern
kis
öntöző bálózat | egy ező szerű en é pí tett
csatornákból áll, a Gangir folyó táplálja,
s a Mandaütól é szakra, é szaknyugatra eső
vidé ket öntözi, s alighanem ugyanilyen
volt az ő störté neti korbanásott is.
A rendszert már azi. e.6. é vezredben is
módosí tották, s a mú velé salatt áIIő
földterületet oly módon növelté k,
hogy nagyobb mé retű a, hegyvonulattal
párhuzamos csatornákat é pí tettek.

§s. :,| §'.

. | :!::|

Ó-§ilsátornák" 1

_ _ _ valószí nű
biztos ...'.;,,,
-
Csoga-Mamiban sokfé le, é getett
agyagból ké szült nő iszobor került elő .
Legtöbbjé t festé s dí szí tette, ami talán
aruházatoí jelzi,bár az §em kizárt, hogy
a pettyek é s foltok tetoválásra utalnak.
Az urban talált ké ső bbiubaid-kori
figurák vállán né mely primití v törzsekné l
szándé kosan ejtett sebek forradásaira
emlé keztető agyaggöbök domborodnak,
A leggyakoribbak az álló szobrok; a 65.
ké pen az egyetlen, viszonylag é pen
megő rzött ülő figura (7 cm). A fejek ké t
tí pusra oszthatók: a korábban
reprodukált naturalista váItozat me]lett
tornyos hajviseletű , madárszerű bb
ábráaolások is lé teztek (66. ké p),
az utóbbiak szinté n azurban lelt ké ső
ubaid-kori szobrokra emlé keztetnek.
A talált leletek tanú sága szerint a nő k
sokfé le é kszerí viseltek : nyakláncot,
fiilbevalót s gombszerű ,,szögeket",
amelyekkel az orrukat é s az orcájukat
dí szí tetté k.Az utóbbiakból kiváltké pp
sok került elő ,közülük három a 67.
ké pen látható egy gyöngy é s egy kagyló
alakú fiiggő társaságában. A közé pső
tárgy talán kő bő kél szült ajakdí sz
(3 x 2 cm). Hozzá hasonló darab került
elő Ali-Kosban egy azonos idő bő l
származó csontváz alsó állkapcsában.
66 | Egy tető helykivólasztása: Csoga-Mami
68. ké p: A számarrai házakszabáIyos
alaprajz szerint é pültek. A Csoga-
Mamiban feltártak né gyzet a| apr ajzú ,ak
voltak, ké t vagy három sorban három-
három kicsiny szobával. A falakat hosszú ,
szivar alakú v áIy o gté glából é pí tetté k,
yáItakozva a fal sí kjával párhuzamosan,
illetve arra merő legesen helyezté k el ő ket
(69. ké p).

A szoba egyik sarkában festett Számarra-

kancsót, a másikban egy ké ső bbi
padlószinttel lezárt, festetlen korsóban
gyermekcson tv ázat taláItllnk. 7 0. ké p :

a 68. ké pen látható házalaprajza. Arajz

mutatja, hogy Csoga-Mamiban az ú j
házat az elő ző föIé vagy ebben az esetben
az elő ző ház alapjah belül é pí tetté k,
tehát az i. e. 6. é vezredben már kialakult
tulajdonjogok voltak, s azokat szigorú an
ő rizté k.Aház sarkát, illetve az
egymáshoz csatlakozó falakat támpillé gel
erő sí tetté k meg;a mezopotámiai é pületre
jellemző , majd szé les körben elterjedt
megoldásnak elő bb funkcionális szerepe
volt - szilárdabbá tette a szeí kezetet -,
ké sóbb e támfalakat a vallási cé lú
é pületeken dí szitő elemké nt alkalmazták.

Csoga-Mamiban elő került egy addig

ismeretlen edé nytí pusis, közvetlenül
a klasszikus Számarra-edé nyt követő
szintbő l. Né hány,miní az itt bemutatott
ké t darab is, a Számarra-edé nyre, a többi
az Irakban talált Ubaid I. é s 2. kerámiára
(Eridu é s Hádzsi-Muhammad)
emlé keztet. Né hány eredeti Hádzsi-
Muhammad-edé ny is elő került
a legké ső bbi szintbő l.Az ú j tí pust - mivel
köztes helyet foglal el a ké t stí lus
között - ,,átmeneti"-nek neveztük el.
A Közé p -Me zop otámiáb ól szár mazó,
,,átmeneti stí lusú "edé nyeket a hí zisztári
lelő helyekenis (Csoga Szefid é s Csoga-
Mis) találtak. 71,.ké p: talpon álló edé ny
felső táljának töredé ke közönsé ges
Számarra-tí pus (átmé rő je26 cm),
72.ké p: különböző mé tetű de , azonosan
dí szitett edé nyekbő lálló ő störté neti
,,é tké szlet" egyik darabj a.
68 | E$, lelő helykiválasztása: Csoga-Mami

73. ké p: Csoga-Mami lakóinak kedvelt

é kszere a nyaklánc volt. A Számarra-
agyagszobrokon mindig látható fe§tett
vagy gyöngyöt utánzó agyag nyaké k.
Az ásatások sok ezer különböző formájú
agyaggyöngyöt hoztak felszí nre. A ké pen
ké t tí pust mutatunk be. Az egyik
első ké ntfeltárt ház padtózatárl, több mint
ké tezerké í százkicsi gyöngyszemet
találtunk; a több soros nyaklánc a talált
mennyisé g felé bő t|l ú ző dött fel.
 ,LEG
# _i. örou uYELo
zo
.'.í aja:. aa
,-....: 1

& §

§T.t
n I a legő sibbfötdmű velő közössé gek

A FÖLDMŰ IvELnsnnnoETE / Ebben a fejezetben

azzal az idő szakkal foglalkozunk,amelyben az emberi
társadalom fejlő dé sé ben az ipari forradalmat megeLő ző
legjelentő sebb ú jí tásszületett meg, Vagyis azt alátsző lag
egyszerű folyamatot vizsgáljuk, amelynek soránaz ember
a vadászatrő l é s gyű jtögeté srő átté
I rt az állattenyé szté sre
é s a földmű velé sre. F;zt a vá| tozást gyakran az emberi vi-
selkedé sben vé gbement ,,forradalomké nt" emlí tik, ám a
növé nyek é s á| latokháziasí tása nem köthetó egy-egy adott
idő ponthoz. Annak a hosszú folyamatnak a tető pontja,
amely során az ember bizonyos növé ny- é s állatfajtákat
váIasztva, fokozatosan befolyásolni kezdte azok lé í é t.
A ré gé szetileletekbő l nem tudunk következtetni azokra
az okokra, amelyek a termé szeti környezet kiaknázásában
nem tudjuk, mié rt ré sze-
e fontos változásokat e| ő idé zté k,
sí tette az ember elő nybené ppen azokat az á| | atokat é s
növé nyeket, amelyeket háziasí tani kezdett. A korai tele-
pülé seken talált é lelemmaradé kokból azt sem lehet meg-
áI| apitani, hogy egyes idő szakokban milyen mé retű voltaz
ember szerepe. Az emberi beavatkozás eredmé nyeké nt
- közvetlenül vagy közvetve - lé trejött genetikai válto-
zások lehető véteszik, hogy a már háziasitottvá| tozatot fel-
ismerjük, de a hiáziasodás egyes szakaszairól mit sem tu-
dunk. Mintha egy könyvnek csak első é s utolsó fejezeté t is-
merné nk, a közbülső ket nem. 75 / Kappadókiai paraszt vulkáni eredetű tufatömbök által körülzárt
völgyben arat.
Különfé le növé nyeket é s állatokat háziasí tottak külön-
böző helyeken é s idő ben. Csaknembizonyos, hogy ugyan-
azt a fajtát - egymásról nem tudva - többfelé háziasí , gy asztást már r é gő tatanulmányozni tudj ák a Köze l- Ke le -
tották. Ma már a legtöbb óstörté né sz belátja, hogy med- ten dolgozó ré gé szek,mivel a körülmé nyek kedveztek az
dó é s é rtelmetlen dolog egy olyan ő siföldmű velé siköz- állati csontok megmaradásának. Más a helyzet a növé nyi
pont után kutatni, ahonnan ezek az ismeretek szé les kör- maradványokkal. A speciális terepkutatási módszerek
ben elterjedhettek. A rendelkezé sünkre álló bizonyí té kok kialakulása elő tt csakritkán jutottak növé nyi marad-
alapján azt viszont bizv ást álkthatjuk, hogy a Közel-Kelet ványok, magvak birtokába. Leginkább vé letlenül, tű zvé -
a területek egyike, ahol elő ször alakultak ki földmű velő szek során megé gett agyagedé nyekben vagy kivé telesen
társadalmak. A Közel-Keleten, asziriaisztyeppet é s a me- száraz helyeken, pé ldául az egyiptomi sí rokban maradtak
zopotámiai alluviális sí kságot határoló dombságon é s fii- meg azonosí tható magvak, maghé jak.Eztehát azt jel'enti,
ves té rsé gekbena legtöbb olyan gabonafé le é s állatfaj vad hogy egy települé s teljes gazdasági é | eté rő aligha| lehet
változata elő fordult - s ezek ma is megtalálhatók itt -, pontos ké pünk, mert vagy az ű jmí ószerek bevezeté se
amely nemcsak közel-keleti, hanem ké ső bbaz európai elő tt táí í ák fel a lelő helyet, vagy azé rt, mert az ij eljárá-
mező gazdaság alaptermé ké vé lett. A vad árpa, abű zának sokkal sem került elő megfelelővizsgálati anyag. Ahol si-
ké tfé levad változata é ppú gyföllelhető ebben a szinte került növé nyi mintákat szetezni, ott szinte minden eset-
egyedülálló magzónában, mint a hüvelyesek é s lencse- ben az derült ki, hogy a vad é s aháziasitott fajták között
fé lé k,s a vad szarvasí narha, juh, kecske é s disznó is honos nincs morfológiai különbsé g. Sajnos, ez í :'em azt je| enti,
volt e té rsé gben. Teljes bizonyossággal persze nem tudjuk hogy nem is termesztetté k az adott növé nyt, hanem arról
ő sielő fordulási helytiket meghatározni, mivel azok a korai van szó, hogy ha netán termesztetté k, akkor mé g nem jel-
holocé n kori é ghajlati változások yagy az emberi beavat- lemzik azok a genetikai változások, amelyek a ké ső bbi
kozás követk ezté ben egy aránt módosulhattak. Abban sem háziasitott növé nyfajokat, Bár a legkorábbi falusi telepü-
lehetünk biztosak, hogy napjaink vad gabonafé lé i geneti- lé sek mé g nem tartalmaztak földmű velé sre é s állatte-
kailag hasonlóak a tizezer é wel korábbi fajokhoz. Mé gis nyé szté sreutaló nyomokat, azt mondhatjuk, hogy azi, e.
ebben az ő vezetben lehettek a vad fajok ő shonosak,s 8. é vezredben a vadgabonák fokozott fogyasztása már bi-
nemcsak az első falvakat, hanem az első földmű velő falusi zonyos változásokat idé zett elő a társadalmi szokásokban.
települé seket is itt találhatjuk. Mert pé ldául egyetlen család is ké pes volt learatni a vadga-
Az állati maradványokat, következé ské ppen a hú sfo- bonából egy é vre elegendő mennyisé get - körülbelül egy
tonnát -, de mert a termé st az é ré skor, atavaszvé gegy rö-
74 l Failláva| gabonát lostáló török paí aszt. Ósidő k óta használják e
vid idő szakában kellett betakaí tani, a felgyű ltgabonát
módszert. nem tudták magukkal vinni, ezé rt taktároznikel| ett. Ez az

egyszerű té ny is közrejátszhatott az állandó települé sek
li
számának szaporodásában, ami az i. e. 8-7. é vezredben
meg is figyelhető .
l Paleobotanikaivizsgálati anyag hí ján más adatokra kell
t ámaszko dnunk, ha azt tanulmány ozzuk, m i ké nt ak n ázta
ki az ő siné pessé gaz ő tkörülvevő növé nyvilágot, noha
ezek egyike sem bizonyí té k a foldmű velőtevé kenysé Fe.
Ha a közössé g bármilyen cseké ly mé rté kbenis, már fo-
gy aszt gabonafé lé ket, szüksé ge van trárolóhelyekre, ő rlő -
kövekre. Effé le eszközöket már a pleisztoé n vé ge óta is-
merünk, köztük aratásra alkalmas sarlópengé ket. Ám
ezek mé g nem felté tlenül bizonltják a gabonafé lé kfo-
gyasztását, hiszen diófé lé ket is lehet tárolni, sarlóval sást is
v ághattak, ő rlő követhasználhattak vörösokker porí tására
is, mivel ez v o| t az e gyik legné pszerű bbfesté kany ag. Ezé rt
aztánnapjaink ré gé szei olykor talán tú l óvatosan fogadják
elő deikesetleg könnyen cáfolható következteté seit. Ez
esetben csak azt állí thatjuk, hogy a gabonafé lé k gyű jté sé -
hez, táro| ásához szüksé ges ismeretek é s tárgyi felté telek
már a felső paleolitikum emberé nek rendelkezé sé reálltak.
Nem tudjuk viszont bizonyí tani, hogy a gabonafé lé k már
szerepetjátszottak e közössé gek táplákozásában, s ne feled-
kezzünk meg arról, hogy a vad gabonafé lé k olyan hátrá-
nyokkal rendelkeztek, amelyeket csak a háziasitás küszö-
bölt ki. A kenyé r alapvető táplálé k, de vadgabonából nem
lehet kenyeret ké szí teni,mivel olyan kemé ny a maghé ja, a
,,toklásza", amit szokványos csé plé ssel igen nehé z eltávo-
lí tani. A vadgabonát viszont darává lehet ő rölni, amibő l
kásafő zhető Daramaradványokat
. találtak is a legkorábbi
elszenesedett gabonamagvak között. Az ember alighanem
viszonylag hamar rájő tt arra, hogy ha pörköli a vadgabo-
naszemeket, akkor ő rlé snéal hé j könnyen leválik é s eltá-
volí tható, továbbá a szemes termé ny pörkölé s után hosszú
ideig tárolhatő csirázásveszé ly né lkül. A korai falusi tele-
pek mindegyiké n, többek között az é szak-sziriai, Eufrá-
tesz menti Mureibitben is (i. e. 8000 körüD találhatók
,,pörkölő gödrök", amelyekben felheví tett kövekre szór-
ták a gabonát.
A vad gabonafé lé k másik jellemző jeatöré keny kalász-
tengely. É ré skoraz egyes száttagok é s akatászkák külön-
külön leválnak róla, é s a földre hullanak; a kultú rfajoknál
akalásztengely nem törik szé t. A töré keny kalász hasznos
a vadnövé ny szaporodása szempontjáb ő | ,a szilár d kalrászú ,
gabonafé lé ket pedig azember könnyebben tudja betaka-
rí tani. Mindké t változat lé tezik abban a gé nközpontban,
amely avadváltozatok fejlő dé sé meghatározza,
t de mind-
addig, amig az ember csupán gffitögetett, arányuk válto-
zatlan maradt. Amikor a földmű velé smegkezdő dött, a
földmű velő akaratlanul is a tömött, szilárd kalászű ak javá-
ra billentette az egyensí lyt. Ez a morfológiai változás
hosszabb é ré sidő is t eredmé nyezett, aminek következté -
ben megnő tt ahozam,javult a csí rázóké pessé g.A másik,
korán bekövetkező genetikai változás a ,,taT", könnyen
csé pelhető fajták megjelené se volt. Ha szilárd ka| ászű ,tar
gabonát ta| ál a r é gé sz, j o ggal felté telezi, ho gy terme sztett
gabonáról van szó. Más mutációk is bekövetkeztek. Azű n.
A tegő sibb földmű velő közössé gek | 7I
ké tsoros árpából (Hordcumspontaneum) azi. e.6000-re a
sí kföldi területeken kialakult a tömött kalászű hatsoros
árpa. Körülbelül ug5ranekkor terjedt et Elő -Azsiában a
könnyen csé pelhetó hatsoros bí rza is.
Gé nmutrációk é s változatok alakultak ki az emberi fel-
ügyelet alatt tartott állatokban is. Belő hikalakultak ki a
zoológumk áttal már háziasí tottnak tekintett pé ldányok,
noba a háziasí tás fogahának ponto§ a mind_
máig nem srú letett meg. A háziasí táq sonán alakult ki a juh
hasznoní th ató grapias só í zgte, v áltozott me g
a kecske szanÉ nak formí ja s talán a csontszerkezetben is
üirté nt né mi modmutás A ré g&z meg tudia áIlapí tani, hogy
hiáziasí tott állat- vagr növé nmarad"á"yt taláh-e, de arról
nem tud nyitatkozni, mennlt idő alátt követtezett be a
változás. Több, mint valóezí nú hogr a té nx,leges állat-
tenyé sztő -töldmű velőé letnód kialekntáqa elótt a társa-
dalmi fejlő dé sbenvoft ery bmí srnke§7o amtor az ember
már nemcsak gyű jtögetett é s vadászott" hanem kiilönfé le
módon felügyelte is a termé szetes nyájakat- Fnnek korai
pé | dájára bukkantak a ré gé szek Palesdinában: Wádi-Fel-
lahban a felső paleolitikus ré tegekben talált csontok kö-
zött szokatlanul nagy számban fordult eó gazellagsdáé .
A LETELEPÜLES KEZDETE / A ké ső pleisztoé n
idejé bő al Közel-Keleten (i. e. 12 000) többfé le ré gé szeti
lelő helytí pustalálható. Né melyek csak átmeneti szállásul
szolgáltak, másokat szabályos idő közönké nt fé lnomád
vadászok é s gffitögető k lakták, akik minden é vben rend-
szeresen visszaté rtek a vidé k kí nálta é lelem miatt. A
ré gé szeksokáig ú gy vé lté k,az ember ekkoriban fő legbar-
langokban lakott. Ma már tudják, hogy szé p számban vol-
tak táb orhelyei a sz ab ad é g alatt. A fl ó r a é s f aun a é | etfelté-
telei különösen a hegyvidé ken, a magasságszinttő l fiiggő en
változtak,s a,,mikrokörny ezet" nyú jtotta sokfé le, é vszak-
hoz kötött é lelemhez nemcsak az ember, hanem az általa
vadászott állatok is csak korlátozott területen juthattak
hozzá, Né hány vidé ken az ember hallal, csigával, viziszár-
nyasokkal é s talán ú jfajta növé nyekkel egé szí tetteki
é lelmé t.Ekkortájt jelentek meg a mikrolitnak nevezett,
sajátos formájú sarlócska, holdacska vagy trapé z a| akű
szilánkolt pengé k, melyeket csont- vagy fanyé lbe szer-
kesztve szerszámké nt használtak. Ezek nemcsak fejlettebb
eszközök a korábbiaknál, de az é le| emszerzé s ú j módoza-
taira is utalnak: szigonyké nt é s nllké nt is szolgálhattak.
Felsó-Egyiptomban é s Szudánban nagy számban találtak
órlő köveket, ké zimalmokat é s sarlópengé ket, de rejté ly,
mifé le növé nyi táplálé k ké szí té sé hez
használták ezeket az
eszközöket, mivel ú gy vé ljük, hogy se m az árpa, sem a bú za
ké t primití v formája, az alakor (egyszemű bí aa) é s a tönke
(ké tszemű bú za) nem volt ő shonos É ,szak-Afikában. Eb-
bő la korból kevé s állandó lakóé pületet ismerünk. Ain-
Gevben, a Galileai-tó keleti partján azonban fe| tártákegy
olyan kör alaprajzú , hegyoldalba vájt é pületnek a marad-
ványát, amely a Közel-Keleten szé les körben elterjedt
háztí pus ké ső paleolitkori elő futárának tekinthető .
Mire az utolsó jé gkorszakot követő idő szak beköszön-
72 | A legő sibbfötdmű velő közössé gek
tött, megteremtő dött a technológiai, gazdaságié s társadal-
mi változás számos felté tele. A ré gé szettanú sága szerint
i. e. 9000-ben már kialakultak a falunak nevezhető tele-
pülé sek. Korántsem biztos, hogy minden lakója egé sz é ven
áí ott tartózkodott, hiszen a letelepülé s fokozatosan ment
vé gbe. A Közel-Keleten alighanem elő bbkezdő dött meg a
települé sek kialakulása, mint a vadásző é s gyű jtögeí őé Iet-
módról a gabonatermeszté sre valő átté ré s,hiszen azú ő b-
biak elő felté tele,hogy a közössé g - legalábbis ré szben -
állandó lakóhellyel rendelkezzé k. Számos levantei é s
né hány zagroszi lelő hely datálható a letelepülé s legko-
rábbi idószakára. A legtöbb információval a palesztinai
Al-Mallaha, az é szak-sziriai Eufráté sz menti Mureibit s az
iraki kurdisztánban feltárt karí m-sahir é s závi-csemi-
Sanidár szolgálnak. A Levanté ban e korszakot Natú f-
kultú rának hí vják, nevé t a barlangról kapta, amelyet
Dorothy Garrod 1928-ban tártfel'a Jú deaihegysé gben,a
Wádien-Natú fban. A Natú f-kor embere, akárcsak az
európai mezolitkori kultú ráké ,mikrolit pengé ket, fő ké nt
sarló alakú akat használt, a csontszigonyok nagy száma azí
jelzi, hogy halászott is. A csontból ké szült legszebb leletek
a mű vé szienmegmunkált sarlónyelek, ezek egyiké t ábrá-
zo| ja a 76, ké p. Ké zi malrnok, ő rlő kövek, raktárgödrök
egyaránt elő fordulnak Palesainában é s a Zagrosz vidé -
ké n. A hosszú használattól fé nyesre kopott é lű sarlópen-
gé kbő ljóval többet találtak a Natú f-kori lelő helyeken,
mint tő lükkeletebbre. A Natú f-idő szaktemetkezé si
módja a legkorábbi, ahol nyoma maradt a közössé gen be-
lül kialakult rangkülönbsé gnek; erre utaló jelet a ké ső bbi
korból valő zagroszi lelő helyeken mé g nem fedeztek fel.
A Jordán felső folyásánál, az egykori Hule-tó partján
- a í avat aző ta kiszárí tották- Jean Perrot egy ké tezer
né gyzetmé ternyi lelő helyettárt fel: Ain-Mallahát, ahol
három Natú f-kori falut talált. A mintegy ötven ház egy
olyan fedetlen té r körül rendező dött el, amelybe több, ha-
rang alakú , belülrő lvakolt, tehát vizmentes tárológödör
volt beásva. A majdnem szabályos kör alakú házak
átmé rő jenyolc mé ter körül volt. A padlószintet mé lyen a
föld szintje alá süllyesztetté k, a falakat pedig kóvel erő sí -
tetté k meg. A tető knek nyoma sem maladt, alighanem bő -
rökkel fedett ágakkal vagy a közeli tóból származő náddal
fedté k le azé pitmé nyt. Sem itt, sem más Natú f-kori lelő he-
lyen nem lelté k háziasitottál'| atvagy növé ny nyomát, ső ta
vad gabonafé lé kgyű jtögeté sé rekizárő laga számos ő rlő k
é s sarló utal, Mé gis többnyire ú gy vé lik, hogy a Natú f-kori
ember már fogyasztott vad tönké t é s árpát. Három szem
Triticum dicoccum-ot, azaz háziasí tott tönké t vé ltek fel-
fedezni a Karmel-hegyi Wádi-Fellah ké ső paleolitikus
(Kebaran) ré tegé ben.A lelet é rté keazé rt ké tes, mert
ugyanazon a lelő helyen a ké ső bbiré tegekben csak egy-ké t
szemet találtak. Ain-Mallahánál az állatcsontok 45 szána-
lé ka gaze| | átő I származott, de az itt é lő kvadásztak ő zet,
vadtulkot é s disznót is. Horgok é s nehezé kek utalnak arra,
hogy a közeli tóban halásztak is, de a fő fehé rjeforrás,
akárcsak a többi Natú f-kori lelő helyen,ké tsé gtelenül az
állati hú s volt, fő ké nta gaze| | áé , Mé g a Karmel-hegyi bar-
langok lakói sem használták ki a Földközi-tenger közelsé -
gé r, í áp| álé kukat nem onnan szerezté k, pedig a mezoliti-
kum embere - álí a| ában ú gy vé lik - é lt a lehető sé ggel
TEMETKEZÉ SI szoKÁsox / A Natú f-kultú raegyik
legé rdekesebb vonása, hogy a sí rokban találtak é kszere-
ket, valamint vallási szertartásokra é s társadalmi rangkü-
lönbsé gekre utaló leleteket. Általában kevé s tárgyat he-
lyezteka holttest mellé , vagy semmit se, de a Karmel-hegyi
El-Wádban né gy olyan több szemé lyes, feltehető leg csa-
ládi sí rt találtak, ahol mindegyikben volt egy csontváz, de
csakis egy, amelyet gazdagon dí szitett fejé k é s más, den-

76 / Natú f-kori faragott csontba illesztett kópengé jű aratóké s.
Kebara-barlang, Karmel-hegy, Palesztina, i. e, 9000 körül.
Hossza 32 cm (Rockefeller Museum, Jeruzsálem).
77 i Natú f-kori mikrolit kő pengé ka palesztinai Karmel-hegyrő l
(i. e, 9000 körül),
talium-kagylókból é s csontból, gyöngyökbő l ké szült é k-
szer é kesí tett, A másik 34 sí rban talált csontvázakkő zil
csak egy kapott hasonló dí szeket. Amelyik csontváznál
egyáltalán meg lehetett határozni a nemet, arról minden
esetben az derült ki, hogy fé rfi volt, alighanem a családfő
vagy talán nemzetsé gfő .Ain-Mallahánál is elkülöű thető
az egyé ni é s közös sí rok közül egy, egyetlenegy, amelybe
nyilván magas rangú szemé lyt temettek. A sí rt alacsony fal
keretezte, három nagy kő lapbofitotta, s az egyik kör alakú
ház pad| ózatába mé lyií etté k.A ház maga is szokatlan
é pitmé ny:kő burkolatának elejé t é s tetejé t vörös szí nű va-
kolat borí totta. A sí rban ké t felnő tt csontváz volt. A fé rfi
fej é í kő pár nár a he| y ezv e ) ar ec al a Hermon hó fö dte csú cs ai
felé fordí tották; a második szemé ly, valószí nű legnő ,den-
talium-kagylő fejdí szt viselt. A korábban eltemetettek
csontvázát fé lrelökté k, hogy helyet biztosí tsanak a tekin-
té lyesebb ú j halottaknak igaz, a koponyákat gondosan el-
rendezté k, Ké ső bbJerihóban é s más helyeken hasonló
temeté si szokás alakult ki.
Jerihóban találhatók e korból további leletek, A leg-
korábbi ré tegben - a radiokarbon-datálás szerint, i. e.
9000-bő lmaradt fenn - olyan különleges é pületet ta-
láltak, amelyet szenté lynek tartanak a kutatók. A szik-
laalapra döngölt agyagbő lké szült né gyszögletű padlót
dí sztelen, ám ragyogó tisztántartott kő bő lé pitett fal kere-
tezte. Az egyik falba ké t kivájt kó volt beé pí tve, szerkezeti
szerepük aligha lehetett, bizonyára rituális tárgyak,
pé ldául a totemoszlop tartóüregei lehettek. Jerihó a Holt-
tengertő lé szakra, háromszáz mé terrel a tengerszint alatt
helyezkedik el, lé trejötté t - a sivár vidé ken - minden bi-
zonnyal a közeli Ain-esz-Szultán forrásának köszönheti.
Aré gé szalighanem joggal vé li, hogy az é | etet adó forrás
kultuszának köszönhető az első települé skialakulása.
E mezolitikus idő szakradatálható leleteket csak egy kis
A legő sibbföldmű vető közössé gelc I ll
területen találtak, mí g miásutt nagy mennyisé gben kerül-
tek elő a következő , az í tf,.,,protoneolitikus" kor emlé kei.
Epületeknek nem volt n!"oma, a dudorszerű kiemelkedé -
sek a talajból hordoáató vagl.idő nké ntlakott kunyhók é s
más, menedé kül szolgáló é pí tmé n_vekalapjául szolgálhat-
tak, Jerihónak ekkor mé g nem voltak állandó lakosai, de
valamilyen v adásző - gyű jtögető köztissé gek hosszú idő nát
rendszeresen visszaté rtek ide. Né g1, mé ter magas tör-
melé khalmot hagytak maguk után, de nincs benne állandó
é pületre utaló nyom.
FALUTELEPÜLESEK / A mai olvasó számára hangsú -
lyoznunk kell, hogy aző stő rté neti korban é lő emberek kö-
zül nem felté tlenül az járí jobban, aki faluban lakott, le-
hetsé ges, hogy a vándorló vadászé s gyű jtögető é lete volt a
könnyebb. Nincs ugyan bizonyí té kunk,de ú gy vé ljük, a le-
települt közössé gekben, pé ldául a vizszenny ező dé smiatt,
nagyobb volt a fertő zé s-é s járványveszé ly. Ain-Mallaha
arról tanú skodik, hogy é ltek már emberek falvakb an, de az
ú j é letforma korántsem vonzott nagy tömegeket. A közel-
keleti né pessé gjelentő sré szé tmé ga törté nelmi idő kben is
nomád vadászközössé gek é s ké ső bbnomád á| | attenyé sz-
tő kalkották, s alighanem avizsgálí korai idő szakban a la-
kosság többsé ge továbbra is vándorolt. Nem tudjuk meg-
magy ar ázn| bizonyos csoportok e gy á| talán mié rt települ-
tek le. Az viszont ké tsé gtelen, hogy ettő laz idő szaktő l
kezdve mind több falusi települé srő ltud a ré gé szet, s ha-
marosan fontos gazdasági változások következtek be. Az
é v nagr-obb ré szé benvagl. egé sz é ven át lakott falvak lé tre-
jötte miatt. mivel lakóik jóva| kisebb területrő l szererté k
be é lelmüket. mint az idő szakosan vándorló közössé gek,
az é | elemslerzé smódszereinek alapvető enkellett megvál_
tozniuk. É svalóban. a Jerihóban bekövetkező fejlé mé -
nyek arról tanrú skodnak, hogy a helyi gazdasági é letben
forradalmi váhozás zajlott le.
palesainán kí vül csak ké t területen tártak fel azi. e.9,
é vezredbő származó
l települé st. F,szak-Szí riában ké t lelő -
helyet. Mureibitet é s Abu-Hureirát vizsgálták mentő -
iásatiás kereté ben, amire az Eufráteszen lé tesí tett Tabqa
{ tztátoző miatt került sor. Ma már mindké t he| yet viz
bodtja. E települé sek legkorábbi ré tegei a palesztinai
Nanú f-kori anyaghoz hasonló leleteket tartalmaznak.
Hogy valóban abból azidő szakbő valók-e, l nem biztos, de
a leletegyüttes natú fi jellegű geometrikus mikroliteket é s
kör alaprajzú é pületeket tartalmazott Mureibit, ahol elő -
ször M. van Loon, majd J. Cauvin ásott, azé rt különösen
é rdekes, mert ezvolt az első olyan falusi telep, amely bő -
sé ges információt nyú jtott a növé nyi eredetű é lelmekrő l.
A publikált paleobotanikai adatok a falu egy ké ső bbi,
nagyjából i. e. 8000-7500 körüli idő szakából származ-
nak, de ezek a legkorábbi egyé rtelmű bizonyí té kok a vad
gabonafé lé k gyű jtögeté sé re,ső t talántermeszté sé re is.
A lakosság fő táplálé ka a vadon termő alakor volt, de fo-
gyasztottak vadárpát, hüvelyeseket, bükkönyt é s pisztáciát
is. Egyetlen korszakból sem találtak viszont háziasí tott nö-
vé nytő lvagy állattól származő maradványokat.
71 | A legő sibb közössé gek
78 / Natú f-kori fé rficsontváz a Karmel-hegyi Wádi-el-Mugara-
barlangból. A koponyát hé t sorban, dentalium-kagylóból
gyöngyfiizé r övezi (Rockefeller Museum, Jeruzsálem).
Ezen a helyen a legkorábbi települé s, ahonnan Natú f
jellegű leletek bukkantak elő ,hektárnyi területet foglal el,
az e gy etlen r adio k arb o n - v izs gálati adat az i. e.
idő szakrautal. A települé s lakói ké tsé gkí vülvadászattal
foglalkoztak, de halásztak is a közeli folyóban. A vadon
é lő emlő sök közül szamár (Equus asinus Palestinae),
szarvasmarha é s gazella csontja került elő ,de találtak nagy
mennyisé gű madárcsontot,halszálkát é s kagylóhé jat is.
,,Tű zgödrök" is kerültek felszí nre; a ké ső bbiré tegekben
gyakoribbak, é s pörkölő gödröknek vé lik ő ket.Ez azt je-
lentené , hogy már a mezoütikumban gyű jthettekvad ga-
bonanemű eket táplálkozási cé ka, vagy talán termesztet-
té k is ő ket.Ezt valósÁnű siti az Abu-Hureira közelé ben
feltárt mezolitikus szint, ahol a vad alakor, továbbá elsző rt
árpaszemek, rozs, hüvelyesek é s keserű bükköny is elő for-
dulnak. Ez a telepi| é s kí vül esik azon a ző nán, ahol a vad
bú za megterem, ezé rt ú gy látszik, vagy az akkori é ghajlat
volt hű vösebb é s/vagy eső sebb, vagyeddig azEufuátesz
felső folyásának i. e. 9. é vezredi lakói voltak a gabonafé lé k
termeszté sé nekú ttörő i. Mureibitben é rdekes leletet talál-
tak: közvetlenül a talajon egy tiz cm vastagságú , ötven cm
magasságú vakolt fal emelkedett - a belsó oldalon sima, de
a külsó felé n7-10 cm vastag fagerendák nyoma látszoí í -,
alighanem egy kör a| aprajzű házré szlete. Vajon hány ilyen
é pülettöredé k semmisült meg ú gy, hogy nyoma se maradt ?
A lelő helyeknek ugyanezen a szintjé n ökörkoponya- é s lóla-
pockacsontok is kerültek elő egy agyagpad alól, ahová
egykoron, talán rituális cé lból helyezté k ő ket, hasonlóle-
leteket találtak Qatal Hüyükben, a jóval ké ső bbikorból
való,,szenté lyekben".
Kevesebb bizonyitő anyagot találtak a ré gé szeka zag-
roszi települé sek kialakulásáról, de több lelő hely árulko-
dik arról, hogy hosszú ideig é s ismé telten laktak ott vissza-
visszaté rő vadászcsoportok. Legtöbbjük, mint pé ldául
Karí m-S ahir é s Závi-Csemi -Sanidár, szab adté ri táborhely,
volt, de idő nké nte csoportok a barlangokban is meg-
hú zódtak. Ké t radiokarbon-korme ghatározás - Závi-Cse-
mire i. e. 8900; a közeli Sanidár-barlangra i. e. 8650 - mu-
tatja, hogy a Natú f-kultú rával azonos idő szakról van szó.
A keleti té rsé geddig azonosí tott korai telephelyei - Mle-
faát kivé telé vel- 7-800 mé teres tengerszint feletti ma-
gasságban, felöldi völgyekben jöttek lé tre. Mlefaát
Mószultól keletre terül el, ott, ahol a felvidé ki zóna 300
mé teres tengerszint feletti magasságnál összetalálkozik az
é szak-mezopotámiai sí ksággal. A magasabban fekvő terü-
letek pollen-analí zise aztmutatja, hogy a vad gabonafé lé k
ekkor nem voltak talán olyan gyakoriak ezen a vidé ken,
mint Palesztinában. Mé gis sok ké zimalomra, ő rlő kő r
mozsárra é s veremre bukkantak ezeken a helyeken, s talál-
tak sarlópengé ket is, igaz, kevesebbet, mint Palesztinában.
Növé nyi táplálé k gyű jtögeté sé realkalmas kosarakat azo-
nosí tottak a Sanidár-barlangban, Mind a Zagroszban,
mind a Levanté ban e korszak fontos ví vmánya: a kő csi-
ké szí tett
szolással való megmunkálása. Nemcsak szerszámokat, ha-
nem é kszert is ké szí tettek ily módon, ezekbő I mind több
került elő .Kő baltákat, gyakran csiszolt é lű eket ta| áltaka
Zagroszban, ami azí sugallja, hogy mind több fát basznál-
tak fel, hiszen már volt mivel kivágni ő ket.Mé gis, az esz-
864 0 kö rü ü közök többsé ge kovakő pattintásával ké szült, akárcsak
Palesztinában. S noha a keleti lelő helyeken is elő fordulnak
mikroütek, a geometrikus formájú ak száma viszonylag
kevé s,
A ké t terület között sok az elté rő vonás. AZagroszban
aüg vannak állandó é pületekre utaló nyomok, találtak
ugyan né hány titokzatos rendelteté sű gödröt vagy kő vel
kirakott kerületű oválistzávi-csemiben é s Mlefaátban, de
mé g egyetlen olyan települé st sem fedeztek fel, mint Ain-
Mallaha, amely már állandóan lakott hely volt. Fontosabb
az, hogy a zagroszi lelő helyeken találtak bizonyí té kota
távolsági kereskedelemre: anatóliai obszidiánt kis meny-
nyisé gben már a ké ső felső
i paleolitikumi szinten is, mí g
Palesztinában az obszidiánnak nyoma sincs az egé sz
Natú f-korban. Ugyancsak meglepő ek a juh- é s kecskete-
nyé szté sre utaló, igen korai nyomok, Závi-Cseminé l
pé ldául a juh már 1I 000 é wel ezelő ttvalame| yest ,,házia-
sí tott" állat lehetett, noha a csontok igen nagy hányada
származik fiatal állatoktól. Emlí tettük már, hogy Palesz-
tinában jóval korábbi idő szakból maradt gazellacsontok-
ban a tudósok az emberi felügyelet bizonyité kátlátták, ám
a juh é s a kecske hasznosabb állatoknak bizonyult. A gene-
tikai váItozások, amelyeket elő segí tettaz áIlatok gondo-
zása, szelektí v vágása s talán már a tudatos tenyé szté s,

megnövelté k a tejhozamot, a vadjuh sima sző redú s gyap-
jú vá alakult. A vadjuh talán nem is volt ő shonos Paleszti-
nában, kecskecsontok csak azi. e.7. é vezredtő fordulnak
l Közel-Keleten mé g ma is sok helyen vályogté glával é pit-
elő nagyobb mennyisé gben, é s már háziasitott állatra utal-
nak.
A Zagrosz keleti oldalán nehezebb helyzetfelmé ré st
vé gezni a bizonytalan kormeghatározás miatt. A Ker-
mánsáh közelé ben talá| hatő Gandzs-Dare halom legal-
só (E) ré tegé nek korát több alkalommal határozták meg
radiokarbon-módszerrel : egy mé ré sszerint az i. e. 8450 -bő l,
az összes többi szerint azi. e.7 . é vezredbő lvaló. A követ-
kező ré tege (D) a 8. é vezred vé gé redatálódik, tehát vol-
také ppen azEszint lehet a 9. é vezredi, Ebben aré tegbena
mureibitihez hasonló ,,tú zgödrök" kerültek elő , denem
találtakő rlő követ vagy más olyan eszközt,ame| yet a gabo-
namagvak gyű jté sé hez vagy feldolgozásához szoktak
használni. A Kermánsáh közelé ben található Tepe-Ásziáb
topológiailagehhez a korai csoporthoztartozik, de a cson-
tok alapján vé gzett 1aC-kormeghatározás ké ső bbre,az
i. e. 8. é vezred vé gé redatá| ja. A csontok radiokarbon-
vizsgálati eredmé nye azonban kevé sbé megbí zhatő , mint a
faszé né ,ÁttitOlag Tepe-Ásziábban találtak bizonlté kot a
kecske háziasitására.
Láthattuk, hogy az eddigi ismert legkorábbi falusi tele-
pülé sek többsé gé t Palesztinában é s Szí riában, az Eufr átesz
felső folyásvidé ké n tártákfel, é s né hány fé l-állandó tábor-
helyet azonosí tottak a Zagroszban. Mé g csak nem is sejt-
hetjük, hogy ez az e| oszlás mennyire tükrözi a korabeli
viszonyokat. A Levanté t sokkal alaposabban vizsgáltáka
ré gé szek,mint a Közel-Kelet többi té rsé gé t,mé gis, a felfe-
dezé sek többsé ge csak a legutóbbi ásatások során szüle-
tett. Tiz é wel eze| ő tt mé g csak nem is sejthetté k Mureibit
vagy Abu-Hureira lé tezé sé t.Mindeddig nem ismerünk ha-
sonló települé seket a Tigris völgyé ben, talán mert az
ugyancsak korlátozott terepbejárások során mé g csak a
keresé sükre sem gondoltak, egyé bké nt is a dimbes-dombos
terepen neí lé zé szrevenni egy ilyen korból fennmaradt
halmot, ha cserepek sem jelzik hollé té t.Teljesen elké pzel-
hetetlen, hogy Mlefaát közelé ben ne lettek volna más tele-
pülé sek, de azok csak mindenre kiterjedő , alapos teIep-
bejárásokkal kutathatók fel. Amit a legkorábbi telepü-
lé sekrő lma tudunk, az csak a jé ghegy csú csa, a követkeó
é vek aüghanem számos meglepő felfedezé sselszolgálnak
majd.
FEJLÓDES A 8. EVEZREDBEN l A ré gé szlllágot
ámulatba ejtő felfedezé sek egyike Kathleen Kenyon nevé -
hez fiiző dik Az 1950-es é vekben ú jra rásatni kezdte Je-
rihót, mé gpedig azokat a ré tegeket, amelyek a protoneoli-
tikus idő szaki táborhely után következtek, illetve azokból
fejlő dtek. Kenyon ,,edé ny elő tti neolit A é s B"-nek (Pre-
Pottery Neolithic A and B), azaz rövidí tve PPN-A, illetve
PPN-B-nek nevezte el ő ket.A lelő helyradiokarbon adatai
egymáshoz viszonyí tva nem egyé rtelmű ek,de arra utal-
nak, hogy a PPN-A i. e. 8000 körül vagy mé g korábban
kezdő dött. Ebben a korszakban kezdik a vá| yogté glát
A legő sibbföldmű velő közössé get< | lS
é pí tő anyagké nthaszná| rri . Ez gazdaságos é s haté kony
ú jí tásvolt, amely forradalmasí totta a kor technikáját, a
keznek. A PPN-A házak kör alaprajzű ak,elő ttüktornác-
szerű bejárati ré sz volt. Valamennyi különleges, ké zzel
formált, ,,pú pos" vályogté glából é pült. Jerihónak ez a
ré tege mintegy 3-4 hektáros területet ölelt fel. A megle-
hető sen nagy kiterjedé sú települé st massáv fallal övezté k.
A meglepő é pité szetiremekmű fé mszersámok né lkül
é pült - bármely kornak dicsé reté revá} né k. Az eredetileg
szabadon álló falat né gy í zben is ú jjáé pí tetté ka felgyülem-
lett törmelé k- é s szemé tlerakódiás okoáa szintemelkedé -
sek miatt. A falat kí vülrő legy sziklába vájt, 8 mé ter szé les,
2 mé ter mé ly árok vette körül, s ahol a fal mé g ma is 6
mé ter magas, emelkedik a lenyű göző mé retű "kör alakú to-
rony. Maga a torony tömör kő é pí tmé ny, teljes magassága
9 mé ter, é s ugyanannyiazátmé rő jeis. Atetejé t 28 lé pcső -
fokon lehetett belülrő l megközelí teni. Az egyes lé pcső fo-
kokat mé ternyi szé les kő tömbbő lalakí tották ki- A torony
é szaki oldalán több görbe vájat - talán eső csatorna -
hú zódott, a dé li oldal fedett zugait viszont gabonaraktí r-
nak tartják.
E hatalmas erő dí tmé nyigen sok ké rdé st\€ t fel, s egye-
lő renem ismerjük rájuk a válase. Az aligha vitatható,
hogy felé pí té sé heznemcsak kellő mennyisé gű munkaeró-
re volt szüksé g, hanem a munkát megszervező hatalomra
is, továbbá termé ktöbbletre, amely a mtlnkások ellátását
biztosí thatta. Mindmáig rejté ly, kik ellen é pí tetté ka falat.
Az elő zőfejezetekbő l világosan kiderüL hogy ebbő la
korból egyetlen más települé s sem biiszké lkedhet ilyen
vagy ehhez hasonló é pí té szetiteljesí tmé nnyel. Jerihót
mé gsem vizsgálhatjuk egymagában. Az egyetlen elfogad-
ható magyarázat az, hogv a lrvanté ben kialakult egy bizo-
nyos társadalmi, gazdasági, sót ta} án politikai fejlettsé gi
szint, csakhogy a tornyon kí vül nincs rá más bizonyí té k. Az
emberi üselkedé s csakis a saját társadalmának normái
szerint lehet ,,é sszerű ",s e normák alapvető en különböz-
hetnek a maiaktól, de mé g az o| yan elfogadható - bár illo-
gikus - inű té kis, mint az önmutogatás, ké rkedé s, felté te-
lezi, hogy lé teztek olyan közössé gek, amelyeket tiszteletre
akartak ké sztetni.
Jerihó nyilvánvaló gazdagságát sem tudjuk megmagya-
rÁzni_ Akorai ré tegekbő lkeveset í árí akfel, bár az is lehet,
hogy az eredmé nyek vé gleges feldolgozása majd megadja
a rejté ly kulcsát. Nem tudjuk egyelő reazt sem, vajon föld-
mű velé sselfoglalkoztak-e az otí lakók, ámbár az nyilván-
való, hogy a környezet adta javak aligha tarthattak el
ekkora közössé get ilyen szí nvonalon. A fehé rjé t a gazel-
lahú s biztosí totta számukra, de most, első izben, kecske-
csontok is kerültek elő ,ám háziasí tásukra nincs bizo-
nyí té k.Morfológiai szempontból vadnak tekinthető
disznó é s szarvasmarha is elő fordult, meglehető sen sok
rókacsont kí sé reté ben,akárcsak a protoneolitikus ré teg-
ben. A nagyobb állatokat bizonyára a té rsé gfölé maga-
sodó Jú deai-hegysé gben vadászták, a gaze| | anyájakat
pedig talán vándorpásztorok terelgetté k. A PPN-A ré teg
la I e kgő sibb fötdmű velő közössé gek

'79 / Beiárat a jerihói torony belső lé pcső jé hez.

80 / Jerihó PPN-A ré tege, A ké pen jól láthatók az idő ksorán egymás

fölé é pí tettváí osfalak, Az elóté rben a sziklába í aragott ví zvezeté k.

paleobotanikai anyaga ,,haí árpaszembő l, ké t szem tönké -

bő l,negyvenhat fiigemagbólé s három sé rült hüvelyesbő l"
áltí .Ez aügha perdöní ő é rv a ké t-háromezerlé | ekszámű ra
becsült lakosság ellátását bizto sí tó mező gazdaság mellett.
Ső t,Jerihó olyan aszályos területen é pült, ahol eső sföld-
mű velé snem is volt folytathatő , mé g bizonyos é ghajlati
ingadozás eseté ben sem. Korábban í e| té te| ezté k,hogy a
közeü forrás vizé t vezetté k a földekre, de azily módon ön-
tözhető , tú lságosan cseké ly nagyságú terület aligha lát-
hatta volna el megfeleló mennyisé gű é lelemmel a PPN-A
Jerihó lakóit. A másik feltevé s, mely szerint a torony
é szaki oldalához csatlakozó ..medencé k" erő teljesebb ön-
tő zé shezszolgáltattak vizet. ali_sha fogadható el, hiszen
ü gyetlen konstrukciók, ráadásul válvo gvako l attal tap asz-
tották ki ő ket.Másfelő I azonban aLigha valószinő , hogy
vad bú za vagy árpa nő ttvolna Jerihó környé ké n. Az azo-
nosí tott gabonamagvak, a Hordeunl distichum é s a
Triticum dicoccum az eddig ismert legkorábbi termesztett
vá| tozatok,bár ezt csak a Jerihóban talált leletekrő lszóló
összefoglaló jelenté s publikálása után állí thatjuk teljes
bizonyossággal. Ha helyi termeszté sí ek voltak, csak ön-
tözé ssel é rhettek be, s akkor bizonyára ez lenne az eLső
pé lda annak a technikának az alkalmazására, amelytő la
közel-keleti fontos területek gazdasági é lete ké ső bbfug-
gött.

81 / A kör alaprajzí t, tömör kő toronybelülrő l ajerihói városfalhoz
simult (PPN-A ré teg,i, e. 8. é vezred). A toronyból kilenc mé ter
magas ré sz maradt fenn.
De ebben azidő ben Jerihó aügha tarthatta fenn magát
helyi földmű velé sbő l.A városfal é s a torony közelé ben
talált nagy tárolóhelyek szo| gálhattak importgabona rak-
tározásáta is. Ső tmásfajta, importból szátmaző tárgyak
kerültek elő a város PPN-A ré tegé bő | pedig
, az ásatások
csak viszonylag kis területen folytak. Többek között obszi-
dián, amelyrő lú gy vé lik, a nyolcszázkilomé ternyir e é szak-
ralé vő Kayseri köze| é bő l (a Qiftlrk bányából) származik,
továbbá ugyancsak anatóliai eredetű nefrit é s más zöldkö-
vek, a Szinai-hegysé gbő lvaló türkiz é s vörös-tengeri
kaurí -kagylő .Jerihó oázistelepülé s, amely straté giailag a
Vörös-tengert Anatóliával összekötő ú tvonal menté nte-
rül el, s közelé ben van a Holt-tenger, ahonnan beszerezhe-
tő volt a só é s a bitumen. Jerihó tehát felvirágzásáté s nyil-
vánvalóan egyedülálló fejlódé sé t annak a kereskedelmi
tevé kenysé gnekköszönhette, amelyben a város lakói dön-
tő , talánkezdemé nyező szerepet játszottak. Talán ezé rt is
volt szüksé ge vé delmet nyú jtó, erő svárosfalakra.
MUREIBIT / Jeihő mellett Mureibit a másik lelő hely,
aholazi. e.8. é vezredból találtak bizonyí té kotlakott tele-
pülé sie. Már emlí tettük legkorábbi mózohtikus ré tegeit,
mí g a települé s második é s harmadik ré tege legalábbis
egykorú PPN-A Jerihóval. Ahhoz hasonlóan, Mureibit is
szokatlanul nagy kiterjedé sű települé s, háromhektárnyi
területet foglal el. A II. ré teg házaimé ga mezolitikus kör
A tegő sibb földmű velő közössé getc I ll
alaprajzotkövetik, a III. ré tegben-körülbelül a 8. é vezred
első felé ben - a ré gi tí pus mellett több szobás, szögle-
tes alaprajzú , masszí v é pületek jelennek meg. Egyikük
falát geometrikus dí szí té s boí totta : ez a | e gkor ábbi ismert
freskó. Nem találtak növé nytermeszté sre vagy állatte-
nyé szté sreutaló közvetlen nyomokat, ugyanakkor a III.
ré teg paleobotanikai adatai arról árulkodnak, hogy a
táplálkozásban döntő szelepet játszottak a gabonane-
mű ek,kivált az alakor, amit - közvetett bizonyí té koksze-
rint - ta| án már ekkor szándé kosan termesztettek az
Eufrátesz felső szakaszánakvidé ké n.
A legmeglepő bb lelet Mureibitben az utolsó ásatási
idé nyben talált öt, gyengé n é getett agyagedé ny volt. Né gy
darab a 47 -es számű házban került elő ,amit a III. ré teg
elejé re datálnak, s a radiokarbon-kormeghatározás is
i. e. 8000 körülre í esz, az ötödik darab egy szomszé dos
é pületbő lvaló. E durva kerámia ő í százvagy talán ezer
é wel is korábbi minden eddig ismert közel-keleti fazekas-
termé kné l. Meglepő , hogy a ké ső bbiidő bő nem
l került elő
kerámia edé ny. Az agyag, amelyhez könnyen hozzájuthat-
tak, kiválóan formálható, szinte é rthetetlen, mié rt nem
terjedt el azonnal é s szé les körben, hogy remek, hordoz-
ható edé nyek ké szí thető kbelő le. Az egyik ok talán az
lehet, hogy amí g fel nem í aláltákazárí kemencé ket, vagyis
a magasabb hő mé rsé kleten törté nő kié geté st, az agyag-
edé ny gyenge é s porózus maradt. Ebben a formában nem
volt elé g hasznos, s ha esetleg mé gis ké szí tettekilyen kerá-
miát, töredé kei szé tmállottak vagy é szrevé tlenek marad-
tak. A kő bő l, fából, sásból vagy vessző bő l font tárolóedé -
nyek, kosarak talán jobban megfeleltek az igé nyeknek,
kivált amikor az embercsoportok mé g minduntalan vá| toz-
tatták helyüket. De mé g ké ső bbis elő fordul, amikor már
vitágzik a fazekasság, hogy né mely helyen másfé le anyag-
ból ké szült edé nyeket kedveltek jobban. Qatal Hüyükben
- a következő fejezetben lesz róla ré szletesebben szó -
pé ldául a helyi í zlé st é s hagyományt tükrözi, hogy faedé ny-
ból jóval több került elő , mint agyagedé nybő l.
Mielő tt elhagynánk a Levanté t, emlí tenünk kell egy
másik lelő helyetis, ahol 8. é vezredi anyag került elő .Ez
Wádi-Fellah, mai nevé n Naha0-Oren, ahol - mint emlí -
tettük - szokatlan módon már a felső paleolitikus ré te-
gekbő I termesztett tönke került elő .A Natú f-korban itt
már kő fallalkörülvett táborhely vo| t, az olyan települé s
pedig, amely 2-5 mé ter átmé rő jű ovális
, alaprajzí tterasz-
ra é pült házakbő lállt, alig valamivel ké ső bbi.A nyilvánva-
ló an állandó lakhelyül szo| gálő házak ellené re sem lehetett
szó letelepült földmű velő közössé grő l, mivel a környé knek
legfeljebb 7 száza| é kaa mű velhetőföld, a talaj alkalmatlan
a gabonatermeszté sre, s más termé szeti források sincsenek
a vidé ken. A gazellacsontok nagy százalé ka itt is korábbi
hagyományok továbbé lé sé reutal, vagyis a lakosok bizo-
ny ár a gazel| anyáj akat tartottak, akárcsak elő deik.Wádi-
Fellahot azé rt is é rdemes megemlí teni, mert tanú sí tja,
hogy már azi. e. 8. é vezredben társadalmi é s gazdasági kü-
lönbsé gek lé teztek a Közel-Kelet közössé gei kő ző í Az
t,
egyik vé glet Jerihó városi lakossága, a másik a vándorló
7S I A tegő sibb földmű velő közössé gek

vagy é ppen csak letelepült falulakó kisközössé gek. E kü-

lönfé le tí pusú közössé gek között - s gondoljunk azok-
ra, amelyeket mé g nem ismerünk - minden bizonnyal
olyan gazdasági é s társadalmi kapcsolatrendszer alakult ki,
amely a ré gé szeti adatokból sohasem rekonstruálható.

FoLDMÚvEs FALVAK / I. e. 7000 tájárő l

^már
ZF-LSŐ
egyre több - é s első izben megbizható - bizonyité k
van arra, hogy a Közel-Kelet több té rsé gé benfolytattak
földmű velé st:bű zát,árpát é s hüvelyeseket vetettek. A ter-
meszté sre utaló morfolő giaiváltozások nyomai számos le-
lő helyanyagában kimutathatók. Egyidejú leg bizonyí tható
a kutya, a juh ós a kecske s talán mé g a szarvasmarha
háaiasitása is, miközben termé szetesen szaporodnak az
állandó lakóhelyül é pí tettfalvak. Van olyan elmé let, mely
szerint a növé nytermeszté s akkor é s ott kezdódött, ahol é s
amikor az ember felismerte, hogy kedvelt növé nyei a
termé szetes környezetben kevé snek bizonyulnak, s ezé rt
maga próbálta meg ott termeszteni, ahol egyé bké nt nem
fordultak elő .Ha ez atetszető selmé let igaz, a földmű velé s
kezdeté t a termé szetes elterjedé si körzetekkel határos
övezetben kell keresnünk. A Jerihóban találtbű za-é s árpa-
magvak talán mellette szólnak, ám a mennyisé g olyan cse-
ké ly, hogy bizonyí té knak kevé s, s másutt mé g ennyi sem
került elő .A rendelkezé sünkre álló kisszámú s talán fé lre-
vezető információ alapján nem lehet általánosí tani, Már
beszé ltünk ké t bizonytalansági té nyező rő |Nem
. té telez-
hetjük fel, hogy a ma é lő primití v né pek, vad növé nyek
vagy állatok alkata, magatartása ugyanolyan, mint az
ő seiké .Arról sincs fogalmunk, mennyi idő telhetett el az
első tudatos magveté s é s a háziasí tott formák megjelené se
között. S azt se feledje az olvasó, hogy ismereteink a lelő - 82 l Kő mozsárban gabonát ő rlónimrú di arab nő .
helyekról elszomorí tóan szegé nyesek. A legú jabb terep- 83 / Gipszbevonatú emberi koponya. A szemek helyé re kaurí -
bejárások azt bizonyitják, sok mé g a felfedeznivalő , s az kagylókat illesztettek (Jerihó PPN-B ré tege, i.e. 7. é vezred).
ismert települé sek jelentő shányada is feltáratlan. Ső t,a
feltártaknak is csak egy töredé ké n - ő störté neti lelő he- pisztácia é s mandula szolgáltatta, Lenmagot, csaknem
ly'ek eseté ben kevesebb, mint egy százalé kán - vé geztek bizonyosan vadlencsé t (Linum bienne) szinté n találtak. A
teljes é rté kűásatást. igyhátnagyon valószí nű ,hogy a föld- korai földmű velő k é trendjé t
általában a növé nyi eredetű
mű velé skorai központjainak egy ré sze örökre rejtve ma- táplálé k szé les választé ka je| lemezí e, Sokfé le állatot
rad, Annyit tudunk jelenleg megállapí tani, hogy az első vadásztak, leginkább azokat, amelyeket ké ső bbdomesz-
földmű velő falvak a haszonnövé nyek termé szetes elter- tikáltak is. A háziasí tott kutya kezdettő | fogva társa az itt
jedé si körzeté n belül találhatók. é lő embernek. Ez volt az első közel-keleti lelő hely, ahol
Az egyik legkorábbi ilyen települé s Qayönü-tepesi kutyát találtak é s nemré giben egy tenyé sztett kutya
Dé lkelet-Törökországban. A vidé k, legalábbis a 8, é vez- állkapcsára leltek Palegawra ké só paleolitikus ré tegé ben.
redben, a vadárpa é s az alakor ő sitermő helye, s majdnem Qayönü ké ső bbiré tegeiben már aháziasí tott juh é s kecske
bizonyosan a vad tönke (Triticum dicoccoides) is megter- is elő fordult. Bár mé g csak az elózetes jelenté sek állnak
mett itt, amirő lsokáig azt hitté k, csak Palesztinában é s rendelkezé sünkre, az derül ki belő lük, hogy már nem a
Szí riában volt ő shonos.Qayönüben mind egyszemű , mind nagyvadak, hanem a kisebb, tenyé sztett állatok (fő ké nt
ké tszemű termesztett bú zátta| áltak már a legkorábbi ré te- juh) hú sával táplálkoztak.
gekben is, radiokarbon-kormeghatározás szerint legalább A lelő helyké t másik sajátossága is figyelmet é rdemel.
a8. é vezredmásodik felé bő l,i. e. 7500 tájárő lszármaznak Szokatlanul bonyolult é pí té simódszerekkel ké szültek
a maradványok. Erdekes, hogy árpa szinte egyáltalán nem azoka 8. é vezredi é pületek, amelyeknek csak kő alapozása
fordult elő a gazdagmagleletben, alighanem szándé kosan maradt fenn, A legkorábbi, jól dokumentált tí pus az ű n.
tartózkodtak tő le,noha könnyen hozzáfé rhetó volt. Meg- rácsos szerkezetű , amelyekné l a keskeny alapfalakra
lehetósen nagy mennyisé gben fogyasztottak viszont agyagbofitású faágakból, sásból vagy esetleg kő bő ké
l szült
zöldsé gfé lé ket, borsót, bükkönyt, a növé nyi olajokat pedig padlót fektettek, s alatta szel| ő ző terekethagytak. Bár az

é pí tmé nyeketlakóé pület alapozásának tartják, ám a ned-
vessé g távol tartására ötletesen megé pí tettmagtárak alap-
jai is lehetnek. A másik háztí pus alapja sejt alakú , ahozzá
tartoző felső , vályogté glából ké szült é pitmé nybő -l vé let-
len tű zesetnek köszönhető en - maradtak meg darabok.
Van mé g egy ,na1y szobás" alaprajzű tí pusis, Egyetlen
esetben a közé pső nagy szobát terazzoszerű , lazacrózsa-
szí nű é s fehé r kő darabokból álló fé nyes kemé ny padlő zat
burkolta: a diszitő padlóburkolat első pé ldája. Qayönübő l
való a termé sré zfelhasználásának elsó bizonyí té kais. Ez
talán nem is olyan meglepő , hatudjuk, hogy a hely alig
hú sz kilomé ternyire fekszik az erganiré zbányátő L A tele-
pülé sen mindenütt elő fordulnak a nyers fé mbő lhideg ka-
lapálással ké szitett e gy szerű szerszámok, dí szek. Jelentő s
mennyisé gben szedhettek össze ré zdarabokat a föld fe| szi-
né n azon a helyen, ahol ké ső bb aré zbányát megnyitották.
A technikai fejlódé s elté rő üteme tükröző dik abban, hogy
Qayönü lakói nem használtak agyagedónyeket.
GANDZS-DARE / A házé pité sben való jártasságra
utaló további bizonyí té kok kerültek elő aziráni Gandzs-
Daré nak a 8. é vezred vé gé redatálható ré tegé bő |}.i4ár
emlí tettük, hogy a legkorábbi, E ré tegben nem volt ál-
landó é pületre utaló nyom, a D szinten azonban né hány
egé szen kicsi, szögletes é pí tmé nyttalá| tak; közvetlenül
A legő sibbföldmű velő közössé getc I ll
egymás mellett helyezkedtek el, de átjfuó ajtő nak nincs
nyoma. Epí té sükhclz ké zzel formált, hosszú , fe lül lekerekí -
tett vályogté glát haszná| tak. Az é pületek - feltehető en -
ké tszintesek voltak, az alső szögletes kamrák fölött h elyez-
kedett el a lakószint. Gandzsban, akárcsak Mureibitben is,
találtak gyengé n é getett agyagedé nyeket a 8. é vezredré -
tegeiben, de az agyag nagyobb mé rvű használatát mé g
inkább bizonyí tják a D szinttő l felfelénagy számbanta| ált,
szé pen formázott szobrocskák. Effé le leletek sző rványo-
san másutt is elő fordulnak, de Gandzs-Daré ban é s a ké -
ső bbizagroszi települé seken elké pesztő mennyisé gben.
Szövegek hijánnehé z szerepükre következtetni, s a kör-
nyezetükben talált más leletek sem nyú jtanak támpontot.
Legtöbbször,,vallási" cé lú tárgyaknak vé ük ő ket,de Ázsia
né hány vidé ké nnapjainkban hasonló agyagfigurákat gyer-
mekjáté k gy anánt ké szí tenek.
Gandzs-Daré nál a gondos kutatás sem hozott a felszí nre
növé nyi maradványokat. Elé g sok ,,aratófé nyes" sarló-
pengé t találtak a D szinttő l kezdve, s dörzsölő köveket,
mozsarakat é s mozsártöróket, csupa olyasmit, amit növé -
nyi eredetű t áplálé k ké szité sé hezszoktak használni. Effé le
tárgyak egyáltalán nem fordultak elő azEré tegben. Akár-
csak Qayönüben, itt is találtak - morfológiailag a vad
váItozathozí artoző - kecske-, juh-, szarvasmarha-, ő z-é s
disznócsontokat. Mivel sok té glán leltek kecskefé lé kpa-
80 | ,4 legő sibbföIdmű vető közössé gek
rájátő l eredőnyomokat, joggal következtetnek nyájtar-
tásra. Meglepő ,Mureibitre é s a ké ső Qatal
i Hüyükre em-
Ié keztető lelet is került eló: egy kis fiilke, egyik falában
vakablakszerű mé lyedé ssel, amelyben ké t vadjuh kopo-
nyájáthe| yezté k el egymás fő lé a , vakolt fa| hozrögzitve.
A Qatal Hüyükben talált ké ső bbi| e| etazt sugallja, hogy az
állatkoponyák ily módon való elrendezé se - amely sok-
felé é s hosszú ideig volt szokás - alighanem vallási vagy
mágikus jelentő sé ggelbí rt. Mé gis hangsú lyoznunk kell,
hogy a különfé le leleteket aligha kapcsolta össze tovább-
örökí tett hagyomány. Gandzs-Dare nem állt kapcsolatban
Anatóliával - a Zagrosz nyugati vonulata menté n hű ző dó
fő ű ttő | jócskánkeletre terül el -,bizonyitja ezt, hogy ob-
szidiánt egyáltalán nem találtak ré tegeiben.
JERIHÓ / Jerihóban a PPN-A települé sen - ismeretlen
okból - váratlanul megszű nt az é let az i, e. 7000 táján,
A következő , a
tanú sí tj ák ezt a r é tegb en az er ő ziő nyomai.
PPN-B lakosok máshonnan költöztek ide, a falu korábbi
lakóihoz nem volt közük. Az ú j korszakban né gyszögletes
házakat é pí tettek több szobával, amelyek egy udvart vet-
tek körül. A falak lapos, szivar alakú vályogté glábő l
ké szültek, ezek sokkal jobban hasonlí tanak a Gandzs-
Daré nál vagy utóbb Csoga-Maminál használtakhoz, mint
a PPN-A kor ,,pú pos" té g\áihoz. A jerihói ré glák egyik ol-
dalába ujjal mé ly lyukakat nyomtak, hogy a kötő anyagul
szolgáló habarcs jobban összefogia ő ket.A padlő zatot
gipsszel simára vakolták, é s gyakran szinezté kpirosra vagy
rő zsaszinű re,esetleg kré m- vagy fehé r szí nű re.Több é pü-
let valószí nű legtemplom volt. A legegyszerű bbegyetlen
szobából állt, amelynek falmé lyedé sé benegy kő oszlopot
állí tottak fel.
E korszak gazdaságié leté rő ltöbbet tudunk, mint azelő -
ző é rő A
l. PPN-B periódus lakói - legalábbis ré szben -
bár korábban már emlí tettük, ki-
földmű velé sbő l é ltek,
emelé ses öntözé s né lkül aligha termelhetté k megaz egé sz
közössé g ell átásár a ele gendő gabonamennyisé get, hiszen a
települé s ez idő tájt mé g né pesebb lett. Kiváltké pp figyel-
met é rdemel az, hogy e ré tegben már találtak egyszemű
bí zát, amely ettő lkezdve rendszeresen é s bósé gesen for-
dul elő .Mivel e növé ny ő shazájának É szek-Palesztinát
tattják, többen ú gy vé lté k, hogy jelenlé te ebben a jerihói
ré tegben a PPN-B né pessé gé szaki eredete mellett szól. De
a PPN-A ré tegbő ö lsszesen nyolc gabonaszemet ismerünk,
s hogy köztük nincs egyszemű bí za,mé g nem bizonyitja,
hogy a kor embere nem is ismerte ezt a í ajtát. A PPN-B
lakossága is v adászott gazellára, szarvasmarh ára, disznő ta,
kecské re é s többfé le kisemlő sreis. De a ré tegben talált
egyszer vagy ké tszer csavart kecskeszarv a kecskete-
nyé szté sre utal. Az effajta kecskeszarv a vadon é lő állatok
között ritka mutáció eredmé nyeké nt jelenik meg, de a ki-
választás, a tenyé szté s növeli arányukat a nyájban. A
háziasitásra utaló nyomok ellené re csak a ké sóbbi jerihói
,,keramikus neolitikum" folyamán vállk a háziasitott kecs-
ke é s juh a gaze| | a helyett fő táp| álé kká.
Jerihóban a PPN-B ré teg legkáprazatosabb lelete ké tsé g-
kí vil az a í iz emberi koponya, amelyen az arcvonásokat
gondosan é s rendkí vüli é r zé kkel formázták me g agyagból,
a szemek helyé re pedig kaurí , vagy más kagylókat illesz-
tettek. E koponyák bizonyára valamilyen óskultuszban
játszhattak szerepet, A koponya é s a törzs szé tválasztá-
sára, majd rituáüs átrendezé sé re már a Natú f-kori palesz-
tinai sí rokban is találtunk pé ldát, s a jerihói PPN-A ré teg-
ben is leltek ,,koponyakultuszt" sejtető bizonyí té kot. Ilyen
csodálatosan modellált koponyák - a jerihói PPN-B pe-
riódusból származő kon kí vül - valamivel ké ső bbaz Ain-
84 / Ké zze| formált vályogté gla. A nyers agyagba ujjal nyomták a
mé lyedé seket, hogy a habarcs szilárdabban fogja össze a té glákat
(Jerihó PPN,B ré tege).
85 l Egy másik koponya feltárás közben (Jerihó PPN-B ré tege).

Mallaha közelé ben lé vő Beiszámumban, é s Damaszkusz-
tól dé lre, a Hermon-hegy lábánál elterülő Ramadbanis
kerültek elő ,az utóbbiak egyike radiokarbon-kormegha-
tározás szerint i. e,6200-í a datálható.
BEIDA / Jerihó PPN-B ré tege huszonhat egymásra kö-
vetkező lakottszintbő láll, s a radiokarbon-kormeghatáro-
zások i, e. B000-tő l i. e. 6600-ig tartó idő szakot jeleznek.
Hasonló adatokkal szolgált a Diana Kirkbride által feltárt
Beida is. A kis falu - megmaradt területe fé l hektárnál is
kisebb - Jerihótól több mint százhatvan kilomé ternyire
dé lre terül el, a Petra fölé magasodó hegyek egy szé les völ-
gyé ben. Egy korábbi, Natú f-kori lakószintet ké t-három
mé ter vastag szé lhordta homokré teg borí tott, efölött talál-
ható a PPN-B települé s. E korszakról Beida kí nálja a leg-
átfogóbb ké pet: a ké zmű vesek,kereskedő kspeciaüzáló-
dására, sót bizonyos közössé gi vallási tevé kenysé greutaló
bizonyí té kokkal szolgált. A lakosság vadászott é s gyű jtö-
getett, tönké t, átpát termesztett, é s szinte biztos, hogy
kecskenyájakat tartott. A fellelt tönkeszemek morfoló-
giailag különfé le, a vad é s a háziasitott bí za közötti át-
meneti tí pusokhoz tartoznak; árpa csak vad formájában
fordult elő .A telephely körüü vidé k ma tú lságosan aszá-
lyos, nem alkalmas gabonatermeszté sre, ré gen is é ppen
hogy csak megfelelt a földmű velé s követelmé nyeinek.
Különösen é rdekesek az é piletmaradványok. Egyfelól
azé rt, mett szokatlanul jó állapotban ő rző dtekmeg,
másfelő l - é ppen ennek köszönhető en - segí tsé gükkel
nyomon'követhetó, miké nt fejlódött az é pí tő technika
egyetlen faluban. A legkorábbi ré tegekben a padlószint-
ben csak tartógerendák felállí tására szolgálő gödrök vol-
tak - de falmaradványra, tehát idő szakosszálláshely nyo-
maira nem találtak, A huzamosabb ideig | akhatő házak
első jelei csak a VI. szinten mutatkoztak. Bzek kör alakú
szobákból álltak, amelyeket ré szben a földbe mé lyí tettek,
l vel rakták körül. A szobák
majd a belső favázat kí vülí ő kő
ú gy tapadtak egymáshoz, mint kaptárban a sejtek, s a több
szobából álló egysé gek mindegyiké t fal vette körül. Az
ilyen mé hsejt-é pületek egyike kilenc helyisé gbő lállt, lakó-
szobákból é s mű helyekbő l,a köztük lé vő vastag válaszfa-
lakba raktározásra alkalmas üregeket é pí tettek. Az egyik
mű hely(az alaprajz XLIX-es je| zé sű helyisé ge) csont-
szerszámokat, me gmunk álásr a v ár ő cs ont d arab ok at é s e gy
csomó festé kanyag ot tarta| mazott. E gy másikban (XVIII)
csiszoló- é s ő rlő kövek, fú rókvoltak, meg egy ovális fado-
boz maradv ányai, benne 1 14 kovakő bő ké l szült, vadonat-
ú j nyí lhegy é s pengeszilánk, a vé gső simí tásra várva.
A következő ké t szinteu az V. é s a VI.-on tá-
- -
maszté k né lküli házak jelentek meg. Gyakran csak egy-
szobásak, alaprajzuk mé g mindig kör alakú , né hány eset-
ben viszont már majdnem né gyszögű .É pitő ikmindjobban
bí ztak,,kő mű vesmestersé gükben", ezé í tegyre gyakrab-
banmellő zté katető zetet tartó fagerendákat. A III. é s II.
szinten nagy, né gyszögletes alapr ajzű egysé gektalálhatók,
amelyekhez nagyon szabályos, szögletes,,folyosóé püle-
tek" csatlak oztak. Látsző | ag az ű jháztí pusok nem hason-
A legő sibbföldmű velő közössé gek | 8I
lí tanak a korábbiakhoz, de ha figyelmesebben vizsgáljuk
ő ket, kiderül, hogyfunkciójukat tekintve alig különböz-
nek egymástól, hiszen mindegyik egy lakó- é s egy mun-
kavé gzé sre alkalmas ftszbő | állt. E ké ső bbié pületekben
talált maradványok lenyű gő ző en gazdag ké zmű ves-tevé -
kenysé grő lárulkodnak. Erdemes az ásató ré gé szleí rását
idé znünk:
,,Egy csontszerszám- é s gyöngyké szitő mű he| yeé s a
hozzá csatlakozó folyosó rendetlen összevisszaságban fel-
halmozott nyersanyagokat, hosszú állati csontokat é s
bordákat tartalmazott A > munkaaszta| < < , a lapos homok-
kő táblák a földön feküdtek, rajtuk többé -kevé sbé meg-
munkált kő -,csont- é s kagylógyöngyök, valamint szer-
számok hevertek. Né hány kógyöngyön a mester mé g nem
fejezte be a csiszolást, másokon é ppen csak megkezdte a
Az asztal mellett volt egy hosszú , vé kony
furat ké szí té sé t.
csont, a nyé lré szé tbelekarcolt rovátkák osztották tizenki-
lenc, nagyjából egyforma ré szre; a közelben mé g meg-
munkálatlan, durva gyű rű voltak
k már ké sz, sima é s fé nyes
darabok társaságában. A csontszerszámok sejtetik, hogy
tulajdonosuk é rtett a mestersé gé hez: szé pen csiszolt spa-
tulyák, karcsú árak é s hosszú , bölé nybordából ké szí tett
sző vő eszközök voltak a mű helyé ben.Egy szarumeg-
munkáló ké zmú vesmunkaasztalán hagyott egy szé p pár,
hatalmas szaí yat, odé bb egy másik pár állt haszná| atra
ké szen. Egy sarokban csinos halmot alkottak a csiszolt
kő szerszámok. Tulajdonosuk - elté rő ena többiektő l -
pé ldás rendben tartotta holmiját. Egy mé szárszé khez tar-
tozó beugróban állatcsontok voltak felhalmozva, meg ko-
ponyák szarwal, mí g a szemk ő ztiszob áb an nehé z szer szá -
mokat, hú svágó bárdokat, dörzsölő köveket é s árakat
találtunk. Más mű helyekbenegyidejű legtöbbfé le tevé -
kenysé get folytattak; egyikben pé ldául szarut é s csontot
munkáltak meg, de ugyanitt találtunk csiszolt kő szerszá-
mokat é s gyöngyszemeket is. Számos ké zi malom hevert
mindenfelé , a kopottakat egyszerú en é pí tő anyagul hasz-
ná| ták."
Sohasem fogjuk megtudni, mié rt szakadt meg az é let e
lázas tevé kenysé grő ltanú skodó kapt árszerű házakban. Az
azonban bizonyos, ritkán van alkalmunk a ré gi idók em-
beré nek mindennapjairól ilyen átfogő ké pet kapni.
Akik csak felületesen vetté k szemügyre Beidát, az
é pí té simód megváltozása miatt azt gondolták, hogy a III.
szint idejé n ú j lakók é rkeztek, ú j kultú ra vette kezdeté t.
Modern né prajzi párhuzamok alapján arra következtet-
tek, hogy a társadalmi szerkezet különbsé gé re vet fé nyt a
ké tfé leháztipus, a kör alaprajzí , amely a Közel-Kelet
csaknem minden korai települé sé re jellemző volt, é s
ké ső bba né gyszög alaprajzí . Esett már arról szó, hogy
Beidában a ké t tí pus - döntő funkcióit tekintve - nem
különbözött egymástól. Ső t,ha a pattintott köveket
vizsgáljuk - mivel azokbaonyí tják leginkább a né pessé g-
ben bekövetkezett v áltozást -, arí a az eredmé nyre jutunk,
hogy effé le változásra nem is került sor. A beidai leletek
é ppen arró| győ znek meg bennünket, hogy nem szabad
felté tlenül a kultú ra megváltozásáva| magyaráznunk a
az I e bgő sibbföldmű vető közössé gek
86 / Beida VI. é s II. ré tegé ben í eltáí t házak alaprajza (PPN-B ré teg,
i. e.7. é vezred).
stí lusban vagy technológiában hirtelen bekövetkezett fej-
lő dé st,s nem biztos, hogy az más kultú rával való é rint-
kezé snek köszönhető . Erre lehet pé lda a következő is:
Nyugat-Afrikában a hagyományos kör alaprajzí l házakat
azé rt cseré Ité kfel né gyszögalaprajzú akkal, hogy el tudják
bennük helyezni azEurópából importált drága bú torokat,
Beidában is egyszerű a magyarázat a változásra. A leg-
korábbi ré tegtő l kezdve figyelemmelkí sé rhető hogy
, mind
huzamosabb tartózkodásra alkalmas é pületeket hú ztak
fel, é s mindjobban biztak az ú jonnan kialakí tott mű szaki
megoldásokban. Azelső é pí tmé nyekmé g egyszerii geren-
davázas kunyhók voltak, amelyek gerendáit ké ső bba
földbe süllyesztetté k, é s kő vel erő sí tettókmeg, a tető t
azonban továbbra is faoszlopok tartották. Amikor
támasz né lküti kő fal vette át a gerendátő l atámasztószer-
kezet szerepé t, í ú tető é pí té módszer
si is kialakult; a leg,
egyszerű bbtető t immára falakra merő legesen elhelyezett
párhuzamos gerendák tartották.
Az ú j módszert aügha Beidában ötlötté k ki;bizonyára
jelentő sebb települé seken - ezek közül azonban csak
Jerihót ismerjük - kialakult mintákat másoltak le. De
Beida erő teljes ipari jellegé bő larra lehet következtetni,
hogy olyan ké zmű vesé s afghanem kereskedelmi központ
volt, amely nemcsak a közvetlen környé k, hanem nagyobb
kötzeí igé nyeit is kielé gí tette. Kopár vidé ke a földmú -
velé snek nem kedvezett, viszont jó hematit-, malachit-,
mé szkő -é s kovalelő helyei voltak;az állatcsontot é s bő rt
pedig a vadászat biztosí totta. Beida ugyanakkora kereske-
delmi ú tvonal menté n feküdt, amely a Vö rö
s-tengert és
Hidzsázt kötötte ö
ssze a Jordán vö
lgyé vel é s a Fö ldkö
zi-
tenger partvidé ké vel, amit utóbb Petra tartott ellenő rzé se
a| att. Az é szakról szátmaző obszidián ritka ugyan Bei-
dában, de importáltak vörös-tengeri kaurí t é s gyöngy-
kagylót. A jerihói é s beidai PPN-B ré tegnek megfelelő te-
lepülé seket több más helyen is feltártak. A Gaüleai-tótól
dé lre, Munhata 6-3. ré tegé ben, Ain-Mallaha közelé ben
Beiszámumban, sót mé ga Damaszkusz környé ki Ramad-
ban is. Igaz, azutóbbi anyagának egy té sze azé szak-szí riai
tengerpartvidé ki leletekkel mutat közelebbi rokonságot.
Az Eufrátesz-menti Abu-F,Iureira - mezolitikus tele-
pülé ské nt már emlí tettük - ebben a korban szokatlanul
nagy kiterjedé sű falu volt, majdnem tizenegy hektár terü-
leten. Itt is, akárcsak Beidában, figyelemremé ltó leletek
tanú skodnak a specializált ké zmű iparrő 1é s kereskedelmi
tevé kenysé grő l.Abu-Hureirában é s Ramadban pedig ter-
mesztett árpát is találtak. Az utóbbi helyról származik a
közönsé ges bű za,a Triticum compactum első ismert
pé ldánya s a telmesztett len né hány magva. Abu-Hureira
völgyé ben valószí nű legvad sző lőis nő tt.Ez a prekerami-
kus (,,akeramikus") korszak rejté lyes módon é rt vé get.
A jóval é szakabbra fekvő szí riai Ramad é s Rász-Samra
ugyan továbbra is lakottak maradtak, de Palesztinában
egyetlen helyen sem mutatható ki folytonosság e korszak
é s a jóval ké sóbbi, edé nyt használó neolitikus kor telepü-
lé sei között. Mé g a virágző települé seket - Jerihót é s
Beidát - is elhagyta a lakosság. Az elné ptelenedé shosszú
idő szakára a ré gé szjelenleg nem talál magyarázatot.
Né mely tudósok arra gondoltak, hogy Palesztina elsivata-
gosodása lehetett az elvándorlás oka. De valószí nű bb,
hogy a nomád állat-tartás iránti vonzalom kerekedhetett
felül, s ennek nyomaira aré gé szekaügha akadnak. A tele-
pülé sek elné ptelenedé se ké tsé gtelenül egybeesett egy
száraz periódussal. Ez magyarázhatja, ha a lakosság el-
tű né sé nem
t is, de a nomád é letmódhoz való visszaté ré st,
hiszen a kor embere aligha rendelkezett olyan fejlett isme-
retekkel, hogy elhárí thatta volna az é ghaj| at megváltozá-
sából fakadó nehé zsé geket. Figyelemremé ltó, hogy ami-
kor az 5. é vezredben ú jra megjelennek az állandő telepü-
lé sek, a korábbi kultú rákkal ellenté tben, csaknem mindig
a a jól mű velhető földterületek vonzásköré ben bukkannak
fel.
DZSARMÓ l Mé gbebizonyosodhat, hogy Jerihóban volt
az első földmű velő közössé g, de a földmú velé sre vonat-
kozó átfogő adatok mé gsem Palesztinából, hanem até rsé
é szaki é s keleti vidé ké rő származnak.
l Anatóliában é s a
Zagroszban, továbbá Dé lnyugat-Iránban (Hú zisztánban),
ahol mostanában kerülnek elő az első települé sek, más ké p
fogadja aré gé szt. A 8. é vezred vé gi Qayönühöz hasonlóan,
a többi 8-7. é vezredbő lszármazó települé s legkorábbi
 A tegő sibb földmű velő közössé gek | 83

ré tegé ben háziasitott növé nyek é s állatok maradványai

találhatók, bár a lakosság továbbra is vadászott é s gyű jtö-
getett.
Azitaki Kurdisztánban fekvő Dzsarmót ismerjük a ko-
rai települé sek közül a legjobban; ez volt az elsó ilyen
tí pusú lelő hely, amelyre rábukkantak. Dzsarmó eredetileg
ké thektárnyi területen é pült. Hé tmé tereshalom ké pző -
dött itt azidő kfolyamán, de ennek csak felső harmadában
találtak né hány edé nytöredé ket. Dzsarmó letelepült lakói
földmű velé sbő lé ltek, de vadásztak é s gffitögettek is. Az
é ticsiga (Helix salomonica) kedvenc táplálé kuk lehetett,
amelyet aüghanem mászagroszi települé sen is szí vesen fo-
gyasztottak nagy mennyisé gben. Arpát, egy- é s ké tszemű
bű zát,sokfé le magvú hüvelyest termesztettek, kecske-
nyájakat tartottak. A felső szintek nyú jtották az e| ső ada-
tokat a háziserté srő l, Ez azé rt is é rdekes, mert a disznó,
akárcsak a kutya, a(ú evő ké rő dző kkel ellenté tben, ugyan-
azokat a tí pusú é teleket fogyasztja, mint az ember, é s
nomád tartásra nem alkalmas. A háziállatok egyfajta
é lő hú sraktáratj elentettek tulaj donos aik számár a. Az em-
ber azonban több energiát hasznosí t az első dleges é lelem
fogyasztása ré vé n,mint ha az általa is hasznosí tható
táplálé kkal disznót nevel, hogy egyszer majd a hú sát
fogyaszthassa. Csak é lelembő sé g eseté n lehet ilyen tí pusú
háziállaí ot tartani.
A Qayönüben é sDzsarmóban talált gabonafé lé k
kiváltké pp figyelmet é rdemelnek. Nemcsak azé rt, mert
ké t igen korai földmű veló közössé g azonositását teszik le-
hető vé ,hanem azé rtis, mert jő lé rzé keltetika már emlí tett
problé mát, hogy milyen nehé z rekonstruálni az ő sinö-
vé nyek, kivált a vad gabonafé lé k termő helyé t.Általában
ú gy tartják, a ké tszemű bű zát e| ő ször Palesztinábanter-
mesztetté k, pontosabban a Jordán felsó folyása tájé kán, az
egyszemű t viszont Dé lkelet-An atő hában, mivel vad válto-
zaí aik manapság ezen a vidé ken találhatók. De a bizonyí -
té kok alaposabb vizsgál ata r ácáfol a látsző lag ké zenfekvő
felté telezé sre.Morfológiailag vad ké tszemű bú zát mé g
egyetlen palesztinai ré gé szetilelő helyensem találtak, csak
Qayönüben é s Dzsarmóban. Vad alakort mindké t lelő he-
lyen, ső tHű zisztánban isleltek, igaz, a kismé retú válto-
zatát ( T r it icum b o e ti cum, sulspecies ae gilo p o i d e s), ame ly
ma a Balkán hű vösebb területein é s Nyugat-Anatóliában
honos, s nem pedig a nagyobb szemú (Triticum boeticum,
subspecies thao ndar ), ma D é l-Ana tő ha, Mezopotámia é s
Irán meleg nyarú vidé kein honos fajtát. Ugyanakkor ez a
nagyobb szemű változat került elő a palesztiniai Mureibit-
ben, é s ez alegáltalánosabb gabonafé le Nyugat-Anatóliá-
ban a 6. é vezredben. A mai adatok alapján teljesen for-
dí tott ké p alakulna ki a mú ltbeli é s jelenkori termő he-
lyekrő l.
Dzsarmó összlakosságát 150 fő re becsülté k. Né gyszög-
letes házaik szobái egy udvar köré rendező dtek,é s vert
agyagból, taufból ké szültek. Az agyagfalakat gyakran kő -
alapra hí zták, a szobák döngöltagyag-padozatát gyé ké ny-
fonatú fekhelyekkel borí tották. A Qayönübő l ismert
rácsos alapozáshoz hasonlóra bukkantak itt is, mint ahogy
87 / Dzsarnő : taufbő l ké szült í alak é s rács alaprajzú é pületek.
a tárolóvermek é s a magok pörkölé sé re alkalmas, dom-
boru agyagkemencé k is az ott találtakkal rokoní thatók.
Dzsarmó legjellemző bb sajátossága valójában annak a
,,zagroszi együttesnek" a legfő bb vonása,amelyet ez ale-
lő helypé ldáz, hogy sok é s sokfé le szé pen formált agyag-
szobrocska került itt napvilágra.Óriási mennyisé gű pattin-
tott kő szerszámot is találtak, akárcsak a legtöbb fé mkor-
szak elő tti lelő helyen.Obszidián é s kova igen nagy meny-
nyisé gben fordult elő ,nyilván az anatő kaibányák közel-
sé ge miatt, Jelentő sen fejlő dötta csiszolt kő szerszámok
ké szí té se,kő ból ugyanakkorszé p edé nyeket is csináltak.
A kerámia általában dí szí tetlen, bár gyakran szinezett.
Dzsarmó virágkora bizonyára fő ké nta 7. é yezredre
esik, de enné l pontosabb idő ponttal nem szolgálhatunk.
A radiokarbon-kormeghatározás akkor ké szült, amikor ez
a vizsgálati mód mé g gyermekcipő ben járt, valójában majd-
nem ezek a legkorábbi közel-keleti adataink. A vizsgálati
módszerek töké letesedé sé vel hasonló anyagon korábbi
idő pontokat kaptak, de a Dzsarmóban talált leletek kora
mé g máig sem biztos. Braidwood i. e. 6750 tájárateszi az
első letelepülő k megj e lené sé t,ha azonb an a Zagrosz keleti
oldalán lé vő Tepe-Gurán hasonlő anyagát vesszük az
összehasonlí tás alapjául, akkor Dzsarmó keramikus szint-
jé t valamikor i. e. 6300-5900 között kell elhelyeznünk. Az
edé nyek nagy segí tsé get jelenté nek a ré gé szek számára a
lelő helyek közötti relatí v kronológia kialakí tásához. Külö-
nöské pp ha egynemű az anyag, yagy az ő störté neti korsza-
kok eseté n, amikor azedé nyeket többnyire nagy gonddal
ké szí tetté k.Bár az edé nyek könnyen törnek, é s adiszitő -
stí lusok is sű rí inváltoznak,maguk a cseré pdarabkák szinte
megsemmisí thetetlenek. A kronológia é s a kultú rák é rint-
kezé sé nek megállapí tásánál nagyobb bizonyí tó ereje van

88 / Né gyzetrács alaprajzú é pület maradván} a Qayönüben.
a tapasztott padlÓ ré szlete látható.
az edé nyeknek, mint pé ldául a pattintott kószerszámok-
nak. Az utóbbiak azonos technikával ké szültek, s for-
májuk hosszú idő szakon áí , igen hatalmas területeken mit
sem változott. A kultú rák szé les körű é rintkezé sé re
é rté kesbizonyí té kok, de kevé ssé alkalmasak kronológiai
viszonyok tisztázásár a.
Tepe-Gurán legkorábbi ré tegei (i. e. 6000) ideiglenes
táborhely nyomait ő rzik, lakói legelő váltó, vagyis
fé lnomád pásztorok voltak, akik kecskenyájaikkal járva,
gazellár a is v adásztak,ső t alkalmasé vszakban viziszárny a- é szakrő al Fekete-tenger menté n hű ző dó hegyek,
sokra. Nincs nyoma, hogy földet mű veltek volna,ső t
annak sem, hogy a nyarat a táborhelyen töltötté k volna.
A pásztorok eleinte gyé ké nysző nyeggelletak art pad| ő zatí t fennsí kot magasabb fekvé sű területek osztjáktöbb kü-
fakunyhókban laktak, ké ső bbvert agyagbó| é pií eí té k lönálló medencé re. Az é vi csapadé k átlaga mindenütt leg-
házaikat, é s járószintjüket a Qayönübő l ismert terazzo-
szerű burkolatta| | átták el. Ezek a már huzamosabban la-
kott, földmű velő települé s jelei. Lakói árpát termesztet-
tek, é s a dzsarmóiaké hoz hasonló kerámiát használtak.
Ebbő l azidő bő l való az első földmű velő települé s, a
hú zisztáni Ali-Kos. Eddig ilyeneket csak Palesztinában é s
Eszak-Szí riában találtak, meg a fennsí kon, pé ldául Qayö-
nüt, Dzsarmót, Tepe-Guránt. Valószinű leg Ali-Kos is
kí vül esik a tönke ő sitermő övezeté n, azitt é lő ka ké tsoros
vadárpát (Hordeum spontaneum) gyű jtő getté talán k, ter-
mesztetté k. A legkorábbi (Busz-Mordeh) szakaszban
találtak né hány szem ,,taí " - tehát házi, termesztett _
bű zát,árpát, tov ábbá vad é s termesztett alakort, mé ghoziá
az aptő ,kis szemú fajtából.
A Busz-Mordeh-szakasz né pessé gekecskenyájakat tar-
tott, volt né hány juhuk, de mé g vadászattal é s gyű jtögeté s-
sel egé szí tetté kki táplálé kukat. Ezt a fázist nem tudjuk
idő ben elhelyezni, dea következő , az Ali-Kos-szakaszra
már i. e. 6500-6000 körüli é rté ket ad a radiokarbon-
mé ré s.Egyelő rébizonytalan, milyen módon viszonyulnak
ezek a koré rté kek a zagroszi, anatóliai, palesztinai kor-
meghatár ozásokhoz. Javul ugyan a radiokarbon- módszer
megbí zhatósága, mé gis gondot jelent, hogy amikor a
ké ső bbikorok kultú rái közötti kapcsolatot vizsgáljuk (pl.
hű zisztáni lelő helyek, mint Tepe-Szabz,é s a mezopotámi-
aiak között), a radiokarbon-vizsgálat mintegy 500 é ves
elté ré st mutat azonos jellegű anyagok eseté ben, mé ghozzá
ahű ziszí ánijavára, Sem a Busz-Mordeh, sern az Ali-Kos-
korszakban az itt | akő k nem használtak agyagedé nyeket,
de ez nem felté tlenül jelent tú l korai idő pontot. A fejlett-
sé gi szint alapján Ali-Kos lelő helyen azelsőtelepülé s vala-
mikorra azi. e.7 , é vezred elejé re alakult ki, lakói körülbe-
lül a korai dzsarmóiak é s a jerihói PPN-B né pessé gkortár-
sai lehettek.
A második (Aü-Kos) ré tegben egyre több adat sző la
tönke é s árpa rendszeres termeszté se mellett. Ekkortájt a
falu hektárnyi területé n százember é lhetett. Bő vültek kül-
ső kapcsolataik is: Anatő llábő Iobszidiánt hoztak, tengeri
kagylót a Perzsa- (Arab-) öbölbő l, s az egyetlen ré zgyő ngy
Az eLő té rben iráni eredetű lehet.Cseré pedé nyek csak a következő (Mu-
hammad-Dzsaffar) ré tegben, i. e. 6000-5500 között je-
lennek meg, sok más olyan termé kkel együtt, amelyek a 6.
é vezredbeli mezopotámiai anyaggal, kiváltké pp a Tell-
esz-szawwanban találtakkal rokoní thatók. Ali-kos festett
kerámiája azonban teljes mé rté kben helyi termé knek lát-
szik, nem hasonlí t sem a zagroszi ,,ebihalas" mintájú , sem
az é szak-mezopotámiai festett kerámiához.
NYUGAT-ANATÓLIA l A 7. é vezredbeli települé sek-
rő l akkorátfogő a ké p, ha mé g egy té rsé gról szólunk rö-
viden. Ez Anatólia nyugati fennsí kja. A hatalmas területet
dé lrő al
Taurus láncahatárolják,Ez utóbbin sok jó átjáró yezetett
É szak-Szí riábaé s Mezopotámia folyóinak völgyeibe. A
alább 200 mm, ső tinkább 300 mm fölött van, ezé rt nem
meglepő ,hogy a termé keny, csapadé kos medencé kben
ő sidók ő talé í eznek bár jelenleg fő ké nt
földmű velő falvak,
a terület dé ü ré szé recsoportosulnak. A legkorábbiak egy-
idő sek a Palesztinában, Ali- Kosb an, a zagí oszi lelő helyek
közül Dzsarmóban, Tepe-Guránban talált PPN-B ré te-
gekkel.
Enné l korábban lakott települé sekre ez ideig kevé s ada-
 A legő sibbfötdmű vető közössé gek | 85

{\ : - s^ ,'7
d,._) KAsZPl-
/ (' -- TENG ER
)e"uo"i, nii_,höLir
(
0\
L

,/
l -{ ]
^ -z' \
,"u'u'-n".J'fl tA \l l
\
\--l
)
/J\1)
É Tett-nataí

,§ ,' \ -.'
-!
L\ '-.. ,' '. , .§
* ^ U...-.
.t guq,u.ri,
.{
) ,ri ,or,roí o^ n"u

rí l Jl
,,' \.auou._
\^
§ -- \,l
/4,
,^ ! / '+ _
\ ' Szí riai sivatag

si
9ti
oplj.l",inO
_$.l l L]
t

Warka l
öó:il)i i -Ur} -
Y, l!l
Beidd. i
)i 200 mm megbí zható csapadé k határa Eridu

i,j 100 2oo 300 km

PERZsA-
(ARAB-)ÖBÖL

89 l Mezopotámiai települé sek i, e. 5000 elő tt. persze nem tudjuk, hogy a vizsgált anyag a települé s mely
ré tegé bő |való. Nem kerültek elő edé nyek, sem földmű -
tunk van, né hány lelet került elő a Földközi-tenger part- velé sre utaló nyomok, de - ásatások hiján - ennek nem
vidé ké n,kiváltké pp az Antalya közelé ben levő barlan- tulajdoní thatunk tú lzott jelentósé get. Az
erodált sza-
gokból. Különösen meglepő , hogykorábbi idő bő szár- l kaszon rengeteg obszidián eszközt, vályogté glát é s olyan
mazó települé seknek nincs nyoma a nagyon termé keny vörösre meszelt p ad| ő zaí oí találtak, minta levantei lelő he-
Konya-sí kságon, s ez azé rt furcsa, mert a té rsé gé szak- lyek PPN-B kori házaiban.
keleti peremé rő | származó obszidián már a9. é vezredben A vidé k eddig ismert legkorábbi földmű velő települé sé t
eljutott Jerihóba. Egyelő rerejté ly, hogy kiknek a köz- csak ré szben tfuták fel Hacrlarnak az edé ny használatáról
vetí té sé velkerült ez a vulkáni kő zet egyikhelyrő al másik- tanú skodó, neolitikus halma alatt. Hacrlar a mai Burdur
ru, Azt viszont tudjuk, hogy az anatóliai medencé ben igen közelé ben találhatő . Az utolsó ásatási é vad idejé n vé gez-
sok, a mainál nagyobb kiterjedé sű tó volt, amelyek a tek né hány próbaásatást, ezhozta felszí nre azt aré teget,
pleisztocé n vé ge felé hú zódtak össze. Többen ú gy vé lik, amely radiokarbon-adatok szerint kb. i. e, 67 50-re tehető .
hogy a ké t legkorábbi földmű velő települé Qatal
s, Hüyük Háziasitott, ké tsoros csupasz árpát, tő nké t,lencsé t é s vad
keleti dombj a é s az akeramikus Hacrlar körül elterülő allu- alakort talált ak. Az egy et| enháziál| at, amelyet azonosí tani
viális talaj csak az i. e. 8. é vezredben vá| tszárazfő lddé , tudtak, egy kutya volt, de juh, kecske, szarvasmarha,
A legkorábbi, ma ismert nyugat-anatóliai lelő hely, dámvad é s nyú l csontjai is kerültek elő .A szarvasmarha-
Agrklr Hüyük Aksaraytól huszonhat kilomé ternyire kelet- csontok kis termetű állattő l származnak, ami utalhat
re, a giftlrki obszidiánbányátő | aüg ötven kilomé ternyire háziasí tásra, ez azonban nem igazolható, mivel tú lzoí tan
terül el. A halmot nem ré gé szektárták fel, hanem a közeli kevé s volt a vizsgálati anyag. A szarvasmarha domesz-
folyó mosta ki az egyik oldalát, s belő lesok é rté kesanyag, tikálását tanú sí tóelső lelet Anatóliából (Qatal Hüyükból)
mé g radiokarbon-vizsgálatra is alkalmas leletek kerültek származik. A7 , é vezredvé gé bő való, l körülbelül egyidós a
elő .A mé ré sek szerint a települé s a 7. é vezred első görögországi Argissza Magulában taláIttal. Eza korai tele-
felé bő származik,
l valamelyest ké ső bbi,mint Qayönü, pülé s Hacrlarban, akárcsak a,z agtklr-i, nem ismerte a
körülbelül Beidával é s a PPN-B Jerihóval egyidós. Azt cs eré pe d é nye k et. A h áz ak n apo n száritott v á| y o gté g| áb ő 1
86 | á legő sí bbföldmű vető közössé gek

é pültek, padlózatukat vörös sziní i mé szré teg burkolta.

A palesztinai PPN-B ré tegekre emlé keztet az is, hogy a
tű zhelyek közelé benyagy az udvarban szándé kosan fel-
halmozott, temetetlen koponyákat találtak,
Szuberde, a Su§la-tó melletti hegyekben lé vő lelő hely
minden bizonnyal ,,vadásztelepülé s" volt, a Karaman mel-
letti Can Hasan III. pedig a7. é vezred egy ké ső bbi szaka-
szábő lszármazik. Az utóbbi helyen kevé s lelet bukkant
elő ,s mivel közte radiokarbon-vizsgálatra alkalmas nincs,
nem lehet pontosan meghatározni korát. A települé s,
mivel lakói nem ismerté k a cseré pedé nyt,talánHacrlarral
rokoní tható, ám a hatsoros gabona é s a bunkósí ejí i bű za
ké ső bbi idő szakra utal. Lakói fő ké ntszarvasmarhát fo-
gyasztottak, de mé g nem tudjuk, volt-e az állatok között 90 / Agrklr Hüyük telephalrna a giftlrki obszidián-lelő hel} ek közelé bé n
(Nyugat-Anatólia).
háziasitott, Ké tsé gtelen azonban, hogy Nyugat-Anatólia
földmű velő közössé gei a ré gé szetllegfe| tárt lelő helyeké -
hez ké pest sokkal fejlettebb, kiterjedtebb gazdasággal árpát termesztettek. A 7. é vezred vé gé reezek a gazdál-
rendelkeztek ; juh-, kecske- é s szarvasmarhanyájakat tar- kodási ismeretek már Kré tÁra é q a görög szárazföldre is
tottak, bú zát (többek között hatsoros közönsé ges bú zát) é s (Knósszosz, Franchthi-barlang) eljutottak.
 oa ao 6
9ATAL HUYUK lgH.,§tr

Qatal Hüyüköt James Mellaart fedezte fel 1958-ban.
Ó irányitotta az l96l-63-ban, majd az 1965-ben vé g-
zett ásatásokat. Eredmé nyei nyomán a ré gé szeknekát
kellett é rté kelniüka nyugaí -ázsiai neolitikumról al-
kotott korábbi elké pzelé süket. Qatal Hüyük nemcsak
az eddig feltárt legnagyobb neolitikus lelő hely,hanem
azé tt is fontos, mert anyaga páratlanul jó állapotban ma-
radt az utókorra. Kivé teles szé psé gű mű vé szialko-
tásai a civí lizáciő hajnaláné | t, az í rást mé g nem ismerő
emberek ügyessé gé neké s tehetsé gé nekmindeddig
legtöké letesebb pé ldái. Qatal Hüyük egyedi jelensé g
az i. e. 7. é vezred vé gé n,a 6. é vezred elejé n, akár-
csak Jerihó volt a 8. é vezredben. Ez persze inkább
csak a ré gé szeti ismeretek korlátozott voltáról árul-
kodik, korántsem tükrözi azt, hogy az ember valójában
milyen fejlettsé gi szintet é rt el ebben a korban. Elő -
Ázsia ő störté nete mé gsok ú j ismeretet nyú jthat a jö-
vő ben.
Az ásatások során sok é s sokfé le szobrocskát találtak, A
91. ké p egy különleges darabot mutat be: trónon ülő nő i
alak, bizonyára istennő ,szülé s közben. Ké t oldalról macs-
kafé lé kre,talán leopárdra támaszkodik. A legké ső bbi
,,szenté ly" (III. szint, i. e. 5500 körül) egyik gabonaí árolő
vermé bő lkerült eló.

,]

-:::,,
'']ll.,

...':]
]:,l'],]
| :) 1

,:],,],]

]
Qatal Hüyük
92. ké p: A Qatal Hüyük-i halom látké pe
é szak felő l, A települé s a Konya-sí kságon,
Konyától negyven kilomé ternyire
dé lkeletre, körülbelül száz mé terrel
a tengerszint felett terül el. Ké t halma
közül a keleti a korábbi - ez mintegy
13 hektár területű .17,5'mé ter magas,
s ebbő l15 mé ter vastagságú ak
a neolitikus ré tegek. A lelő helynek
mindössze egyharmincad át tárták fel,
é s ú gy gondolják, hogy az eddí gfeltárt
legkorábbi, a XII. ré teg alatt, mé g
továbbiak rejlenek. Qatal Hüyük
lakóinak többsé ge földmű velé ssel
é s szaryasmarha-tenyé szté ssel
foglalkozott, de bizonyára szé p számmal
é ltek köztük ké zmű vesek.A felszí nre
hozott tár gyak é s nyersanyagmaradványok
arról árulkodnak, hogy a kereskedelem is
fontos szerep et játszott a települé s
gazdasági é leté ben.Az importált anyagok
között obszidián is volt, amibő l pattintott
kő szerszámok at, fé ny ű zé sítár gy akaí
(pl. tükröket) ké szí tettek. Ezt a l.ulkáni
kő zetet többek között a száahatvan
kilomé ternyire é szakkeletre levő
Acr§olból (93. ké p) szerezté kbe.
A 94. ké pen több feltárt házlátbatő ,
közepé n a VI. ré teg egyik é pülete,
amelyet különleges festett vagy vakolt
dí szí té smiatt szenté lynek tartanak.
n I qatat Hüyük

lTffi

Qatal Hüyükben az ásatások számos

szokatlan dí szí té sű é pületethoztak
felszí nre. Templomnak vagy szenté lynek
gondolják óket. Alaprajzukat é s
berendezé süket tekintve nem
különb özne k azoktól a lakóházaktóI,
amelyek között helyet kaptak. Nincs
bennük oltár vagy más, a ké ső bbiközel-
keleti szenté lyekre jellemz ő tár gy,
kizáróIag a dí szí tettsé gkülönbözteti meg
ő ket a többi é pülettő l,az ornamensek
viszont egyé rtelmű enutalnak
a különleges rendelteté sre.
Háromfé leké ppen é kesí tetté ka falakat :

festé ssel, vakolattal alakí tott

dombormű vekkelé s kivájt figurákkal.
Ez utóbbiakat voltaké ppen a fal
vakolatába vájták. Nincs ké t egyforma
szenté ly, dí szí té sükigen változatos. Csak
a vI. szinten fordulnak elő sorba rakott
bikaszarwal dí szitett padok (97. ké p).
A fé nyké pen is látható annak a hatalmas
titzvé sznek a nyoma, amely
a szenté lyeket é s a bennük található
tárgyakat kiváló állapotban ő rizte meg.

95. ké p: Ké t, vakolóanyagból mintázott

bikafej, a VII. szintheztartozó egyí k
szenté ly nyugati falának
fiilkemé lyedé sé ben. A vakolat alatt
vadbika (Bos primigenlus) valódi
szarvcsonkja található.

96. ké p: Leopárdpár, a fejüket

dombormű szerú en mintázták, a VII. szint
egyik szenté lyé nek falát dí szí tik.Testüket
- geometrikus mintákkal - többször
átfestetté k, hé t festé kré teget lehetett
elkülöní teni. A ké pen a legutolsó minta
látható. A jobb oldali leopárd alatt festett
vadkecské k é s állatnyomszerí i dí szité s
maradványa.

98. ké p: A VII. szinten talrálhatő

ú n. keselyű k szenté lye é szaki é s keleti
falának rekonstrukciója. A keselyű knek
emberi lábuk van, ezé rt rituáli§ jelmezt
öltött ,,papoknak" tartják ő ket. Közöttük
egy fej né lküli emberi test.
,§.
t,
f= l'g

Más szenté lyekben madárszerű bb sasok

té pkednek egy emberi tetemet - ez talán
a holttest kité telé re utal: a tetemrő l
a ragadoző k távolí tották el a hú st, tiszta
csontvázat hagyva hátra. A szenté ly
padlóján talált emberi koponyák is azt
erő sí tikmeg, hogy a madárjelenet
é s a temeté si szertartások között
összefiiggé s volt. A keleti falat
egy hatalmas bikafej é s három kosfej
dí szí ti, alattuk egy sorban nő i mellek
láthatók. Tő lük jobbra egy nagymé retű ,
dí szes kosfej támaszt alá egy szaí val-'
é s egy mellet, amibő l egy óriási vadkan-
állkapocs nyú lik elő re.
oz I qotot Hüyük

:]j. "&

,,il.r§
-\.*
{§
:&&-
 99. ké p: Fehé r agyagfigura, amelyet
tí iztő Iszármazó koromfoltok szí neztek el.

100. ké p: A Qatal Hüyük-i falfestmé nyek

funkcióját homály fedi. A ré gé szek
számos,,freskót" találtak,
é s mindegyikrő I kiderült, hogy csak rövid
ideig voltak láthatók, mivel a festett
falakat egy í dő után fehé rré teggel vonták
be. Né hány é pületben - egy emberöltő
vagy olykor egy é vszáiad alalt -
mindössze egy-ké t é vig lehetett egy
falfestmé nyt látí i. Ez a,,vadász" -jelenet
(rekonstrukciő ja a I0I. ké pen látható)
az Y . szint egyik szenté lyé nek é szaki falát
diszitette. A ké pet egy hatalmas,
majdnem ké t mé ter hosszú bika uralja,
alatta vadszamarak é s egy kutya. A többi
falon más állatok is voltak, az egyk
jeleneten,,táncosok" sorakoztak
mögöttük. Az állatbő rbe öltözött emberi
-, alakoknak egy vagy több farka van.
;.,l§!1,,",,;, Az alakok í jakat, nyilakat, furkósbotokat
"._.,",]i,'_;-1,
{ "l.;';'. l é s baltákat tartanak a kezükben, de nem
+ ':'.ffi;i$!.'.. , támadnak az á| latokta, csak ugrabugrálva
,,ingerlik" ő ket.A festmé ny tehát nem
vadászatot, hanem ünnepi szertartást
ábrázol.

I02. ké p:. Ez aYII. szint egyik

szenté lyé nek é szaki é s keleti fala alapján
rekonstruált jelenet egy város é pité sé t,
talán é ppen Qatal Hüyüké t ábrázolja.
A város sű rű egymás
n mellé é pí tett,
teraszos házai mögött talán egy kitörő
vulkán ké pe látható. Valószí nű leg
a Konya-sí kság keleti vé gé benlevő ,

Ferrt, §[r,e§
ma már kialudt vulkáné , amely
a lelő helyrő jól
l kivehető .
9a I Qatal Hüyük

103. ké p: Egyedülálló palakő faragvály,

aVII. szint egyik szenté lyé bő l,a sí kból
erő senkiemelkedő né gy alakot ábrázol:
baloldalt egy ölelkező pár, jobb oldalon
gyermeké t öleló anya látható. A gyermek
feje sajnos hiányzik. Lehet, hogy a ké t
.i::lí ;:l!j
jelenet idő ben egymásrakövetkező
,j!:ii* l]:]]]
esemé nyeket ábrázol': balra a szerctkező

p:,.a::,I
emberpár, jobbra pedig az áhí tott utód.
A faragvány 12 cm magas.

104. ké p: Jellegzetes Qatal Hüyük-i

leletek az é getett agy agbő l ké szitett
,,nyomóformák", A VI. szinttő l
a II. szintig fordulnak elő .A sí k felületbe
mintákat vé stek, fő ké ntcsavart vonalakat
vagy futó hullámokat. A ,,nyomóformák"
többsé ge ovális, kerek vagy durván
né gyszögletes. A ké pen látható (átmé rő je
5 cm) ürág alakú , a motí vum gyakran
látható textil- vagy kelimmintázatké nt.
Ezeket a,,nyomóformákat" a[ghanem
egyszí nő kelmé k dí szí té sé re
használták.

.
,r
-
: i]:;]?.],j] ] ' i l]il]l],| ., l ]]::1,1a;,;l ].]]:.i,: :::: . ,
, ,, ,,

: ,,, ",
; ,', ,:::!:::
,-._,_ *
 .-,= :
:l!* --
g§
? E*
I] € *

. l'
f _.F
d_;. * s= * ,
,,"r.:.,'. .:} i;]],.l,

# j§
fr j
Iri| i "
§$;
l5

u{ ry
§$§ *
'T'* o,4r
l il -* **
*
ryií ,,,
] !# ] ] ]::t
l". * { #É
: ' :, ;],,q1..:1:. ]'.- ,, ,.':'l "'.* frfi&
fi{

16
r,:F
..,,. ,,',
;. í * i:+
,! #
| - té ]
'i{ $í
-+ í #
5{ i
,&]

í.
-*
ül
* .-, * i:

?.;i;i:í í ií i.

re
16 | Vórosok é s falvak a 6. é vezredben
Az elő zőfejezetben megkí sé reltünk ké pet adni a sokfé le,
gyakran ellentmondásos leletrő l, amelya Közel-Kelet
számos té rsé gé benföldmű velő falvak kialakulásáról ad
hí rt. L e. 6000 körül - a hagyományos radiokarbon-kor-
meghatátozás szerint-- már ilyen települé sek né pesí tik be
a Ke| et-Zagrosztól a Földközi-tengerig terjedő hatalmas
területet. Ké t té rsé gazonban kivé teles: Palesztina, ahol a
PPN-B korszakot követő en megszakad a folytonosság, é s
Dé l-Irak, ahol- é ghajlati okok miatt - csak a mestersé -
ges öntözé s bevezeté se után vált lehető vé a földmű velé s.
palesztinában az 5. é vezred elő ttiidő szakból a földmű -
velé sre utaló leletek száma cseké ly, tehát valószí nű ,hogy
az általunk vizsgált periódusban avadászat é s a nyájtartás
játszott fontosabb szerepet a lakosság tevé kenysé gé ben.
Másutt viszont nemcsak juh- é s kecskenyájakat tartottak,
serté skondákat é s szarvasmarhacsord ákat ő iztek, hanem
márbí záí , árpát é s zöldsé gfé lé ket is termesztettek. Jerihó
kivé telé vel, általában minden ismert települé s szeré ny
mé retű ,é pületeik,berendezé si tárgyaik nem hivalkodóak.
De valamikor a7 . é vezredbenazanatő liaiKonya-sí kságon
megszületett egy falu, amely a korszak s a következő ké t
é vezred minden eddig ismert települé sé nek fé nyé tel-
homályosí tja.
QATAL HÜYÜK l Ez a faluQatal Hüyük volt. Konyától
ötven kilomé ternyire dé lkeletre, egy kis folyó partján te-
rült el. A 6. é vezredben a területe háromszor akkora volt,
mint a PPN-A Jerihóé : vagyis tizenké t hektár. Qatal
Hürik nemcsak a legnagyobb az ismert elő -ázsiaineoli-
tikus települé sek sorában, hanem olyan leletekkel is szol-
gált, amelyek a társadalom é leté neknagyfokú szeí yezett-
sé gé rő tanú
| skodnak. Az 1958-ban James Mellaart által
felfedezett rommező ké t hatalmas telephalomból állt. A
keleti a korábbi, é s 17,5 mé teres magasságából 15 mé ter
jut a neolitikus ré tegekre, Az 1,960-ban megkezdett,né gy
é vadon át folytatott ásatások során 14 szintet tártak fel,
eddig az összterületnek aüg harmincadré szé tvizsgálták.
Az a| só, a XII-es ré teg alatt mé g több, további feltárást
igé nylő ré teg található: a kutatók a szű ztalajt mé g né gy
mé ter mé ly furat ásása után sem é rté kel.
A VIII-[. ré tegekre kapott radiokarbon-kormeghatá-
rozás a 6. é vezred első felé re utal.A lelő helytehát a pa-
lesztinai PPN-B anyaggal, é s mint látni fogjuk, az első me-
zopotámiai falvakkal egyidő s. Úgy vé lté k,Qatal Hüyük
gazdaságának alapja az öntözé ses földmű velé s volt,mivel
magasabb wzigé nyű gabonafé lé ket - hatszemű bű záté s
hatsoros csupasz árpát - ta| áltak, amelyek ké ső bb azön-
tözé ses gazdálkodás fő termé nyeivé váltak. Ugyanakkor
viszont elófordultak más, csak eső sföldmű velé st folytató
települé seken is. (Pé ldául Ramadban, a szí riai Damasz-
kusz közelé ben hatszemű bű zát é s lent vetettek, noha az
utóbbit is rendszerint az öntözé ses földmű velé stermé nyé -
nek tartják.)
105 / A modern Aqra város az iraki Kurdisztánban. A lapos tető
nlló bejáratok a Qatal Hüyükben feltárt ő si települé sre
emlé keztetnek.
Qatal legkorábbi ré tegé benmár vannak nyomai a szarvas-
marha-tenyé szté snek. Ez Elő -Ázsia első ,bizonyí tottan
háziasitott szarvasmarhája. S bár Kré tán azi. e,6000-né l
korábbi idő kbő találtak
l lé tezé sé rebizonlté kokat, azt
kell felté teleznünk, hogy Anatóliában a most ismert idő -
pontnál korábban háziasitották az állatot, mivel a kré tai
aüghanem innen száú nazott. Hogy mennyire fontos volt
Qatal lakói számára a szarvasmarha, azt nemcsak csontjaik
magas aránya (atalá| t csontok 90"/"-a szarvasmarháé ) ta-
nú sí tja,hanem az is, hogy a X. ré tegtő l megjelenő ,,szenté -
lyekben" rengeteg valódi vagy agyagból formált szarv is
található. A lelő helyen vadjuhcsont nagy számban buk-
kant elő ,de a VI. szinten talált gyapjú kelme-maradványok
azt sugallják, hogy már ennek azál| atnakis lé tezett házia-
sí tott változata, noha azt a csontokkal nem lehet bizonfta-
ni. Az emberi csontmaradványok vizsgáIata szerint a falu
lakói különfé le tí pusokhoztartoztak, ami nem is meglepő ,
hiszen bizonfltható, hogy e terület é s Palesztina lakossága
között a 9. é vezredben már szoros volt a kapcsolat. Né -
hány tudós ú gy vé li, hogy a földmű velé st is importálták,
mivel a gabonafé lé k nem voltak Qatalban ő shonosak.
Qatal Hüyükben aházakat fából é s vályogté g| ábő | é pi-
tetté k. A legmeglepő bb az,hogy az a| aprajz,,szabványo-
sí tott": mindegyik ház nagyjábő l25 né gyzetmé ter nagy-
ságű ,egy lakószobából é s egy raktárhelyisé gbő lá| | . Az
é pületek belsejé t a lapos tető rő l,a dé li falakhoz támasz,
kodó falé tráról lehetett elé rni. Aházakegymáshoz simul-
va sorjáztak, a folytonosságot csak ritkán szakí totta meg
egy-egy udvar, pontosabban az e| ő zőré tegházainak el-
egyengetett, romos felszí ne, a be nem é pitett,,foghí jak".
Nem voltak utcák, ső tsikátorok sem, az emberek a tető -
kön át közlekedtek, nem veszé lytelenül: nagyon sok em-
beri csonton mutatható ki töré snyom. A szobákban ,,be-
é pitett" bú torokat helyeztek el: egy falhoz rögzí tett padot
é s né hány dobogószerű emelvé nyt, amely alvó-, ülő - é s
munkahelytil szolgált, majd vé gső nyughelyi.il, ugyanis alá-
temetté k a holttestet. A konyhának használt ré szbenállt a
lé tra, a tű zhe| y,egy lapos tetejű kemence é s a tapasztott
tű zhe| y.Alakő házakkal teljesen azonos, ám különleges
dí szí té sűé s ,,magas rangú " holttesteket tartalmaző é püle-
teket,,szenté lyeknek" nevezté k el.
A tetemet elő ször kitetté k a szabadba, hogy a madarak
megtisztí tsák a csontokat - talán keselyű k, aminta fal-
festmé nyek sugallják -, aztán kelmé be csomagolva elhe-
lyezté k a több funkciójú emelvé ny alatt. Né hány csontvá-
zat vörösokkerral, ső tké k azurií tal vagy zöld malachittal
szórtak be. A VII. ré tegbő lszármazó vörösokkerrel behin-
tett tetem koponyájának szemüregé ben ugyanolyan kaurí -
kagylót találtak, mint a jerihói é s ramadi PPN-B kopo-
nyáké ban. A legtöbb halott mellé nem helyeztek tárgya-
kat, legfeljebb né hány szemé lyes é kszert. A VI. szint
egyik szenté lyé bennyugvó fiatal nő zsinegszoknyát viselt:
a szá| akat a vé gükre erő sí tettré zfi,qgő ktetté k testhezál-
| ő vá. F,gy másik sí r kelmedarabján jól kivehető ka javí tás
krő l
ölté sei. A szenté lyben elhelyezett tetemek mellé é rté kes
tárgyak kerültek: kő edé nyek,rituáüs cé lra ké szí tetttő rök,
 Vdrosok é s fatvak a 6. é vezredben | 9l
szé pí tő szerek é s tartóedé nyké ik, obszidián tükrök, buzo-
gányfejek, fé mgyöngyök é s tegezek; olykor é telek, de cse-
ré pedé nyek vagy szobrok soha. Fadobozokat é s más táro-
lóedé nyeket is találtak. Fatárgyak ritkán ő rző dtekmeg a
Közel-Keleten - legfeljebb csak az egyiptomi, rendkí vül
száraz sí rokban, é ppen ezé rt aQatalban váratlanul elő buk-
kant faedé nyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a
fennmaradt é s megtalált tárgyak a neolitikus lakosság
használati eszközeinek legfeljebb csak töredé ke.
A Qatali leletek sok szempontból kivé telesek. A tele-
pülé s mé reté rő l márvolt szó. A virágkorban, óvatos
becslé s szerint is, legalább ezer ház lehetett, é s mintegy
öt-hatezer lakos é lhetett bennük. Nem kevé sb é meglepő a
nagyfokú szabványosí tás, a tudatos tervezé s, ami aházak
alaprajzában é s bí torzatában egyaránt megmutatkozik, s
azt sugallja, hogy a közössé gben nagy volt az összetartó
eró, é s szoros együttmű ködé s alakult ki, ám az is lehet,
hogy felülrő l irányí tott társadalomról van szó. Egyedülálló
e korszakban a számos lelet, amely a dombormú vekkel dí -
szitett,,szenté lye k " -b e n zajlő szerv ezett rituá üs tevé ke ny-
sé gre utal. Azidé ző je| le|azt fejezzik ki, hogy nem tudjuk
pontosan, vajon kizárólag rituáüs tevé kenysé grehaszná| -
ták-e ő ket.
A munkamegosztásra már a7. é vezredi Beida é s Abu-
Hureira is kí náltak pé | dát, de a gatali ké zmű vessé -g tő -
ké nt a sí rmellé kletek tanú sága szerint - rendkí vül magas
szí nvonalú volt. A kő pattintásban feltű nő ügyessé gre tet-
tek szert, a szertartásokhoz használt kő eszközök rendkí vül
tetszető sek, akövek csiszolását oly töké lyre ütté k, hogy
obszidiánból tükröket ké szí tettek. A ké zmű vessé gmásik,
L06 l Szertartási cé lokra használt kovatő r. Qatal Hüyük VI. ré tegé ben
igen fejlett ága a textilké szí té svolt: sokfé le gyapjú - é s len- egy fé rfi sí rjából került elő ,A kí gyót ábrázo| ő
nyelet csontból
kelmé t sző ttek. A falfestmé nyek feltú nő geometrikus min- í aragták.
tái nagyon emlé keztetnek a napjainkban is ké szitett vé - I07 l Qata| Hüyük VI. ré tegé nek házairólké szí tett rekonstrukciós rajz
kony anatóliai sző nyegek, a kelimek diszitő motivumaira. é s jellegzetes szobabelső .
98 | Yárosok é s falvak a 6. é vezredben
Elké pzelhető ,hogy ennek elő állí tásimódját már a6. é yez-
redben ismerté k, s talán akkor is, akárcsak ma, fal, padok,
padlók boritásár a használták ő ket.
Qatalban már a fé met is ismerté k, tudtak ólmot é s rezet
olvasztani. Ólomfiiggő k már a második ré tegben is elő for-
dultak. A VI-A ré tegben lelt ré zsalak pedig arról árulko-
dik, hogy - kiigazitatlran radiokarbon-adat szerint, a 6.
é vezredkő zepé n- az é rcbő Iilymódon vonták ki a rezet.
Hasonló é s csaknem egykorú anyagot is ismerünk az
é szak-iraki Jarí m-tepé b ő l,DiszitetLen kerámia kis meny-
nyisé gben már a legalsó ré tegtő lelő fordul, s csak az V.-tól
kezdve gyarapszik a töredé kek száma, de a ké ső bbiré -
tegekben ,"- bokku.rtak dí szí tett edé nyekre. Követke-
zé ské ppen Qatalban kizárő lag használati cé lra ké szültek
fazekastermé kek. Az eddig talált legkorábbi edé ny vi-
lágos szí nű de, a VII. ré tegí ő kezdve
l olyan söté tszinű
váltják fel, amilyenek Kilikia neolitikus telepein é s Eszak-
Sziriában kerültek napvilágra.
Bizonyos, hogy a szakosodott, ső tfé nyí izé sicikkeket
elő álí tőké zmű vessé gfontos ága volt a gatali gazdaságnak.
Ha arra gondolunk, hogy a mesterek többnyire importált
alapanyagot dolgoztak fel, a város - mert a falu többé
nem megfelelő sző atelepülé s jelölé sé re - aüghanem szá-
mottevő kereskedelmi kapcsolatokat é pií ettki, s a gaz-
dasága is jóré szt,ennek volt köszönhető . Qatal impozáns
mé rete azt sugallja, hogy bizonyára poütikai ellenő rzé se
alatt tartotta akörnyező vidé k jelentő sré szé t.
A települé s a7. é veztedvé gé tő Ia6.é vezredutolsó idő -
szakáig lehetett lakott, ekkor nem tudni, mié rt, teljesen
elné ptelenedett. Valamivel ké ső bbú j települé s jő ttlé trea
fotyó tú loldalán, eza mai nyugati halom, amelyet egyelő re
mé g alig tártak felr. Az anatóliai,,ké ső -neolitikumot" leg-
jobban a Burdur melletti Hacrlar illusztrálja. Ennek cse-
ré pedé nyt nem tartalmaző ré tegé rő már l szóltunk. A ti-
zenhárom, agyagedé ny használatár ól tanú skodó ré tegból
a VI., amelyet i. e. 5400 tájántű zvé szpusztí totte| , agatali
elné ptelenedé sidő szakából való. A hacrlari fazekasok, el-
lenté tben a gataliakkal, magas fokú mestersé gbeli tudással
rendelkeztek, s az ásatók már a legkorábbi szinten kiváló
minő sé gútermé ket találtak. Aházak is más módon é pül-
tek, mint Qatalban. A bejárat hagyományos, a szobák bel-
ső teré nemt ű sátetté k,alvásra szolgá| ó dobogót sem
használtak, ső ta korábbi ré tegek vörös szí nű padlóit is
hiába keresné nk. Hacrlarban ké ső bba települé st fallal vet-
té k körül (II. ré teg), é s megaronjellegű é pületeket kezd-
tek é pí teni.Felté telezik, hogy talán azl. r é teg idejé n (vala-
mivel az i. e.5 é vezred mú ltán) ú j jövevé nyek é rkezhettek.
ÓX é pitUetté kazokataz emeletes házakat - csupán a föld-
szint falai maradhattak fenn -, ahová- a ré gi gataü szokás
szerint - felülrő l lehetett bejutni. Enirek a ré tegnek talán
legjellegzetesebb tárgyi emlé kei az ű n.ülő ,,Miska-
kancsók". Manapság igen sok találhatő belő Iük külön-
fé le nyugati mú zeumokban, sajnos, sok köztük a hamisí t-
vány. Nagyon hasonlí tanak a korábbi mezopotámiai,Szá-
marra-kori,,arcos edé nyek"-hez.
Emlí tettük már, hogy a Konya-sí kságon a korai Qatal
ek
108 / Hacilarban talált alcos, festett kerámia korsó (I. ré teg,
, i. e. 5000 körül).
szerepé t azí j nyugati települé s vette át. A Karaman mel-
letti Can Hasant ugyanezidő tájt né pesí tetté kbe. Ekkor a
kisebb települé sek váltak divatossá, Qatal Hüyük keleti
halmához hasonló nagyságú ak csak a 3. é vezredben szület-
tek. E jelensé g okait nehé z megmagyaráani. Rejté ly, hogy
az olyan fejlett, igaz, egyedilálló városok, mint Jerihó é s
Qatal Hü} ük, társadalmi-gazdasági fejlő dé semié rt sza-
kadt meg, Volt olyan magyaráaat is, mely szerint Qatal
páratlan felrvir ágzása a Konya-sí kság termé szeti adottsá-
gainak optimális, ső t talánmaximális kiaknáaásának volt
köszönhető . Ezazonban nem ad választ a ké rdé sre,hogy
mié rt nem alakultak ki ú jabb módszerek, ú j technikai
elj árások az é lelem é s nyersanyag biztosí tására. Sumer ko-
rai földmú velő falvai pé ldául az anatő haitelepülé sekhez
ké pest gazdaságilag sokkal kevé sbé produktí v területen
helyezkednek el, mé gis a vizszegé ny, termé szeti kincsek-
ben sem gazdagvidé ken alakultak ki az első városi civili-
zácjő k.
Mostantól kezdve Mezopotámiával foglalkozunk. A
korábbi korszakok, más területek sokfé le, né halenyű göző
eredmé nyei ellené re, a6. é vezredtő lkezdve Mezopotámia
lett a társadalmi, technotógiai é s politikai haladás köz-
pontja: itt jött lé tre a világ első igazi városi társadalma.
TELEPÜLÉ SEK MEZOPOTÁMIÁBAN A 6. Í IYEZ-
REDBEN / A legkorábbi mezopotámiai települé sekrő
keveset tudunk. Valójában Mlefaát kivé telé velazt is ahg
lehet felté telezni, hogy az i. e. 6 , é vezredné lkorábbi idő k-
ben akár az é szaki eső ző nábanletelepedett volna ember.
Persze ez korántsem jelenti azt,hogy a vidé k lakatlan lett
volna. Bizonyosra vehető ,hogy a vaóászatbő lé s a gyű jtö-
geté sból é lő embercsoportok é vezredeken át vándoroltak
a területen, nyomukat azonban sokkal nehezebb felfedez-
 Városok é s falvak a 6. é vezredben | 99

ni, mint letelepült társaiké t. Ső ta té rsé gjelentő sré sze

feltáratlan. A Mószultól nyugatra, illetve Dzsebel-
Szindzsártól dé lre a legú jabban vé gzett ásatások ú j
információkkal szolgáltak, é s a hasonló jellegű kutatások
minden bizonnyal gazdagtják majd ismereteinket az ő s-
törté netról. Mureibithez vagy Abu-Hurelrához hasonló
lelő helyek nem kerültek ugyan mé g napvilágra, de hát egy
é vtizeddel korábban ezekrő l sem tudtak a ré gé szek,s az
iraki, földrajzilag hasonló adottságú területeken nem foly-
tak mé g kutatások. Az ú jabb.felfedezé sek bizonyára radi-
kálisan változtatják meg a ké pet, amelyet most fogunk
felvázolni. Hiszen ismereteink java ré sze az utóbbi öt
é vben folytatott kutatásokbő l származlk.
A haszú nai ásatásról mát a harmadik fejezetben is
szóltunk; ez adott elő ször ré szletes ké pet az é szaki sí kság
földmű velő települé sé nek akkor legkorábbinak gondolt
idő szakáról, Az í n. Haszú na-periódusnak, nevé t é ppen a
lelő hely utánkapta, mindmáig csak itt tanulmányozbatók
az egymást követő szakaszai. Haszú nában hat települé s-
ré teget találtak. Kis, alig egyhektáros nagyságú , virágzó
falu állt itt, sok mindenben hasonló a sí kságon manapság,
nyolcezer é wel ké ső bbtalálható elszórt települé sekhez.
Aházakat vert agyagból, taufbó| é pí tetté k.A zárt udvarra
több lakószoba nfllt; az udvaron álltak többek között a
tű zhely,a gabonavermek.Már azelső ré tegtő(Ilc)kezdvel
találtak festett vagy karcolt mintával diszí tett cseré pedé -
nyeket. A I/b ré tegben s kisebb mennyisé gben a II. é s III.-
ban is elő fordul a korábbi idő szakból származó, ű rt.,,ar-
chaikus festett cseré pedé ny" né hány pé ldánya, amelynek
az egé sz felületé t vagy csak a dí szí té st,esetleg mindkettő t
fé nyes máz vonta be. Könnyű tehát megkülönböztetni a
,,közönsé ges" festett edé nytő l,amelyen mind a felület,
mind a festett ré sz matt, noha a dí szí tő elemekmindké t
tí puson hasonlóak. A legkorábbi feltárt ré tegben (I/a)
nem bukkantak é pület nyomára, de találtak három, egy-
I09 / Yályogté glaházak egy mai é szak-iraki faluban.
más fölött elhelyezkedő ,,táborhelyet" is, amelyet állan-
dó települé sek romjaiból ké pző dött törmelé k borí tott. I10 l ,,Táborszint" Haszú nában (I/a ré teg), sí rok é s nagymé retű
tárolóedé nyek maradványai.
A három táborhelyen majdnem kizárő lagdurva, belül sö-
té tes, szalmával kevert agyagból ké szitett tárolóedé nye- Llí l Haszí na V. ré tege: a szint vázlatos rekonstrukciója, valamint
ket találtak. Többsé güknek nagyon jellegzetes a formája: egy ház rekonstrukciós rajza.
- 100 | Városok é s falvak a 6. é vezredben
egy kiugró perem fut körbe, aholaz edé ny öblösödni
alatta hullámvonal-dí szí té s.Bz a tí pus jellemzi Haszú na
legkorábbi ré tegé t,De találtak fiiles é s más dí szí té sűedé -
nyeket is.
Az ,,archaikus" korra vonatkozó ismereteink - Haszú -
nában csak kis területrő l kerültek elő leletek - az ú j
ásatások nyomán jelentő sen bő vültek, amikor Mószultól
nyolcvan kilomé ternyire, a Szindzsár-hegylánc lábánál
feltárták J arim-tepé t, é s Mószultól dé lnyugatra, a szty epp -
vidé k peremé n, az eső ző nahaí áránegy kicsiny (0,85 ha)
falut, Umm-Dabagiját, Az utóbbinál né gy mé ter vas-
tagságú törmelé kben bukkantak olyan anyagra, amely a
haszú nai leletekkel rokonithatő , s az archaikus idő szakko-
r ai szakaszábő I származik. Igazoljákezt egy másik kis lelő -
hely, a Jarí m-tepe közelé ben feltárt Tell-esz-Szotto lele-
tei. Ezek h aso nlí t anak az Umm - D ab agí j áb an találtakhoz,
s olyan ré teghelyzetben bukkantak rájuk, hogy pontosan
datálhatók.
Umm-Dabagijánál a né gy é vadon át folytatott ásatás
I12 l | Jmm-Dabagí ja III-IV. ré tegé bő | va\óhárom lakóház
rekonstrukcú i rujza. Látbaí óak a kemencé k é s a tető revezeí ő
lé trát tartó lyukak.
LI3 l F,gy közé pső udvart három oldalról keretező közraktárak
eg]iitenet alapr ajza (Umrn- D ab a gí j a, III. ré te g).
kezd, né hány különleges leletet hozott a feszí nre. Elő ször is kis,
cellaszerű szobákból állrő ,szabályos, nagy kiterjedé sú é pü-
letcsoportokat, amelyeket tudatosan, me ghaí ározott cé llal
terveztek é s é pí tettek;funkciójukat tekintve csakis közös
raktárhelyisé gekre gondolhatunk. A szobákban nem volt
nyoma, hogy emberek laktakvolnabennük, bejáratuk sem
volt. Ké t ilyen raktáregysé g csatlakozott egy hatalmas köz-
ponti udvarhoz, Az é pületegyüttes különleges volta mé g
jobban kidomborodik, ha ő ketaz itt talrá| t lakóházakkal
hasonlí tjuk össze. Az utóbbiak szobái is kicsinyek voltak,
ám azokat kismé retű átjárő k kötötté k össze; lakóik gug-
golva juthattak át egyikbő l a másikba, Kiváltké pp é rdeke-
sek a terelő kkel ellátott füstnyí lások é s a falba mé lyí tett
fiilké k. Ké t feltárt házbanké z- é s lábkapaszkodók vezet-
tek a tető szintre, bár voltak ajtónyí lások is, egyikük egy
keskeny sikátorra nyí lt,
A festett cseré pedé nyek egy té sze a haszú nai ,,archai-
kus" darabokkal azonos, de Umm-Dabagí jában sokkal
több, következé ské ppen változatosabb motí vumokkal
diszitettanyag került a napvilágra. A durvábbik változaton
állat- vagy emberalakot formáló dombormű ,,ráté tek" is
láthatók. Hasonló, ám mú vé szilegkevé sbó kidolgozott
edé nyeket találtak több más lelő helyen:Haszú nában (I/a
ré teg), Tell-esz-Szottóban, Jadm-tepé ben (az,,archaikus"
Haú na-kori ré tegben) é s a Teil-Áfár melletti Tulú l-et-
Talátatban. A pattintott kő tárgyak között volt né hány szí -
riai tí pusú nyí lhegy, más leletek inkább azagroszi munka-
eszközökre hasonlí tanak, ennek ellené re bizonyos, hogy a
helybeli kő megmunkálók nem álltak közvetlen kapcsolat-
banazemlí tett területekkel. Több mí ves kóedé nyt is talál-
tak, akárcsak azagroszilelő helyeken, de az IJmm-Dabagí -
jánál leltek sokkalinkább rokoní thatók azokkal a Számar-
ra-kori csiszolt kő edé nyekkel, amelyek a valamivel ké ső b-
bi korból származő Tell-esz-Szawwan lelő helyen kerültek
elő .
A gazdasági é leí ,| egalábbis ré szben, a földmű velé sre
é pült. Alakor, tönke, árpamaradványok, egy-egy szem
borsó, lencse, kenyé rbű zaé s né hány azonosí thatatlan da-
raszem maradt fenn. Az állatcsontok között számos házia-
sí tott fajtáé - szarvasmarháé , disznóé , juhé , kecské é é s
kutyáé - ő rző döttmeg, de legnagyobb számban - a teljes
mennyisé g 84"/"-a- onager- é s gazellacsontokat találtak.
Az utolsó ásatási é vadban elő került falfestmé nyek onager-
vadászatot ábrázo| nak, s ez is jelzi, hogy az állat alapvető
tápláLé ka volt a lakosságnak. Az ásatást vezető Diana
Kirkbride é rtelmezé se szerint a lelő hely onagerbór- é s más
állati termé kek kereskedelmé re szakosodott települé s
volt, amely né hány nagyobb, sajnos mé g feltáratlan köz-
pontot láthatott el. Elmé lete é sszerű magyarázattal szol-
gálhat arra is, hogy mié rt alakí tották ki a közös raktárakat:
feltehető en az expoí tí aszánt termé kek tárolására.
A vidé k, ahol ez a települé s található, manapság mező -
gazdasági| aghasznosí thatatlan terület . A 6. é vezredben is
a települé sekkel tarkí tott ző napereme volt. Az itt levő
negyven óstörté neti halom - többsé gük Haszú na-kori le-
lettel szolgált - azt sugallja, hogy ebben az idő szakban, ha
 Vórosok é s falvak a 6. é vezredben I tOt
nagyobb nem is, de legalább megbí zhatő bbvolt a csa- velé ssel é s nyáj tartással, A hatszemű tönkölybú za a Kő zel-
padé k, mint napjainkban. Nemcsak törté neti forrásokból, Keleten másutt nem is fordul elő ,csak itt, bár a Titicum
hanem a települé sek anyaga alapján is tudjuk, hogy a ho- aestiv um (közönsé ges bú za) alfajainak azonosí tásában ed-
locé nban kisebb klimaváltozások következtekbe, s ezek dignem született közmegegyezé s,Jarim-í epe é s Szotto ko-
leginkább a peremterületeket é rintetté k.Öntözé ses gaz- rai ré tegeihez mé g nincsenek radiokarbon-adataink; de az
dálkodás ezen a tájon nem lehetsé ges, de az é ghajlaí ra I. telephalom közé psó ré tegei a 6. é vezred második felé re
vonatkozóan oly cseké ly adattal rendelkezünk, hogy meg- datálhatók.
kockáztathatjuk a feltevé st, amely szerint a 6. é vezred egy A Jarí m-tepé benvé gzettásatások alaposan bő ví tetté ka
rövid idő szakában haté kony esós földmű velé sre volt lehe- Haszú na-korról kialakult ké pünket, Ugyanis a leletek a
tő sé g.A sztyeppvidé ken avadászatnak mindig fontosabb társadalom é s a ké zmű iparfejlettsé gé nek olyan szintjé rő l
szerepe volt, mint a földmú velé snek; Umm-Dabag-tjala- tanú skodnak, amelyre a Haszú nában talált anyag birtoká-
kói is í gy vé lekedhettek. Az Eufrátesz közé pső folyásánál ban nem is gondoltunk. El kell ismernünk azonban, aligha
elterülő Buqrasz- egyidő sUmm-Dabagijával - is va- remé lhetjük, hogy valaha is átfogó tudásunk lenne a
dásztelepülé s, a hely mindenké ppen kí vül esik az eső s korról, Az é szaki sí kságon a letelepülé s olyan jellegű volt,
földmű velé s lehetsé ges határán, ho gy a le gfontosabb ő störté neti lelő helyekhozzáfé rhetet-
lenül rejtő znek a hatalmas romhalmok alatt - gondoljunk
JARÍ M-TEPE / Mé g nincs Umm- D abagijár a vonatkozó csak Ninivé re vagy Erbí lre -, s mé g ott is, ahol bizonylté k
radiokarbon-adatunk, de a Jarí m-tepé né é
l s Tell-esz- van lé tükre (pé ldául Ninivé ben a mé ly próbaásatásoknak
Szottónál vé gzett szovjet ré gé szeti kutatások csaknem bi- köszönhető en), jellegük megállapí tására nincs mód. Ha
zonyossá teszik, hogy a falut i. e. 6000 tájánvagy ké ső bb, Diana Kirkbride feltevé se helyes, é s Umm-Dabagí ja ,,ke-
bizonnyal rövid ideig lakták. Szotto legalsó ré tegé benha- reskedelmi telep" volt, akkor a kereskedelmi központ,
sonló leleteket találtak, erre ké t ré tegben elő ször egy amelyiktő llé te fiiggött, valamelyik hatalmas, sokré tegű
,,archaikus" Haszú na, azatán egy ,,ké ső llaszú na"-ré teg halom a| attrejtő zikA haszú nai ,,táborhely" szintjei is azt
következett. AzI. számű . a nagyobb mé retű jarí m-tepei sejtetik, hogy a 6. é vezredben már megtelepedhettek ott
telephalom tizenhárom Haszú na-kori ré teget foglalt ma-
gában, s bizonyos, hogy Jarí m-tepe ú j fejezetet nyit a me-
zopotámiai ő störté netben, ú j alapokra helyezi a további
kutatást.
Jarí m-tepe számo s felfedezé ssel szolgált, p é ldául azzal,
hogy lakói fel tudták dolgozni a fé met: rezet é s ólmot ol-
vasztottak. Mindeddig senki sem sejtette, hogy e korban az
ipari tevé kenysé gilyen magas szintű lehetett:a lelő helyen
számos boltozott, ké taknás - eddig a legkorábbiké nt szá-
mon tartott - cseré pé getőkemence került elő ,mé ghozzá
egy jól körülhatárolható ,,ipari" övezetben. Ugyanolyan
raktárakattaláltak, mint Umm-Dabagí jában. Bármi volt is
eredeti funkciójuk, annyi bizonyos, ezt az é pülettí pust
szé leskörű en használták a Haszú na-korban. A ré gé szek
gondosan megvizsgá| ták az egyes ré tegek háztí pusait, s
ahol megpróbáltak egy ré szt konstruálni, mindig arra a kö-
vetkezteté sre jutottak, hogy kezdetben viszonylag kismé -
, család számára kelló nagyságú ,házat é pií ettek,
ré tű egy
amelyet szabad té r vett körül, ké ső bbbő ví tetté k azé pile-
tet, talán, hogy a családot alapitő gyermekek is helyet kap-
janak, é s egyre csökkent az ltcák é s sikátorok területe.
Talán már ké t generáció alatt bekövetkezett - szé p kor
egy tauí ház számára -, hogy a települé sen egyszerű en
nem lehetett közlekedni, tehát ú jabb ,,lakószintet" kellett
kialakí tani. Fogalmunk sincs a korabe[ földtulajdonviszo-
nyokról, de voltak valódi pecsé telő ik,s ebbő larra gondol-
hatunk, hogy a magántulajdon fogalma sem volt ismeret-
len, Ezeket - akárcsak a ké ső bbieket- olyan ingóságok
megjelölé sé re használhatták, amelyeket el lehetett látni a
pecsé tnyom atot me gő rzőany agdar abkával. 1,I4 l Jarí m-tepe I. ásatásainak7. ré tegé bő | származó
agyagszobrocskák. A nyú jtott fejdisz a Zagroszban talált korábbi
Talán nem meglepő , hogya gazdálkodás csaknem egé - tí pusokra emlé keztet, de a ,,fodros szoknya" jellegzetes jarí m-
szé ben | ege| ő válí őjellegű volt, viszonylag fejlett földmű - tepei motí vum,
I02 | Vórosok é s falvak a 6. é vezredben

olyan nomád állattartó vagy vadászközössé gek, amelyek

valamifé le gazdasági kapcsolatb an álltak a letelepült falusi
lakossággal. Az í rásbelisé g kialakulásának korában, tehát
mintegy háromezer é vve| ezelő tt, ez már jól kialakult,
általános gyakorlat volt.
Egyé bké nt azis elké pzelhető ,hogy aHaszű nánál feltárt
kis terület olyan helyre esett, mint amilyenek Umm-Daba-
gjában vagy Jarí m-tepé ben a nyitott udvarok vagy szabad
terek voltak, tehát fölé pí té snek nyoma sincs. Ám ké t
té nyező mé gis inkább amellett szól, hogy a ,,í ábor| tely"
valódi fé lnomád né pessé gé lehetett. Az egyik, hogy a há-
rom táborhely között olyan ,,szű z"törmelé kek vannak,
amelyek a hely elné ptelenedé sé rő tanú l skodnak; s a
másik, hogy a ,,kapa"-ké nt leí rt áső szerszámok kivé tel
né lkül az I l a r é tegben fordulnak elő .Bzek semmiké ppen
sem lehettek földmű velő eszközök,mivel egyetlen más ga-
bonát termesztő települé sensem fordulnak elő .Bármire
használták is ő ket, csakHaszú na első - valószí nű legfé lig
nomád lakói ismerté k. Sajnos, gazdaságié letükrő l mit sem
tudunk, fő ké nt azé rt,mert a halom feltárásakor mé g nem
rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyekkel a magvak é s
növé nyi maradványok kimutathatók.
A Haszú na-kori földmű velő falvak nagy szóródással jöt-
tek lé tre a Tigris felső folyásának mindké t - a sí ksági
é s sztyeppi - oldalán az alacsonyabb fekvé sű helyeken,
többnyire 150-350 mé teres magasságban a tengerszint 115 / Ké ső Zagrosz-koriagyagszobor Tepe-Szarabból (Irán, i. e. 6.
felett, az eső sföldmű velé s mai ző náján belül. Mindmáig é vezred). Magassága 6,4 cm. A hosszú , oszlopszerí ií ej e lelő hely
tipikus jegye,
nem tudunk arról, hogy Haszú na tí pusú települé s lenne a
zagroszi hegyvidé ki körzetben, amely otthont adott
Dzsarmónak é s Tepe-Guránnak - pedig ezek ré szben a eló Ninivé ben é s Haszú na III-V[I. ré tegé ben, ahol azo-
Haszú na-korszak idejé n jöttek lő tre.Az egyidejű sé gTe- kat idegen elemeknek tartották. Hosszú idő n át a,,Szá-
pe-Gurán, illetve a Kermansáh melletti Tepe-Szarab ese- marra" szó csak a stí lust jelölte, az i| yen kerámiát ,,im-
té ben pontosan kimutatható, mivel azok a radiokarbon- portált", ,,luxus"-cikknek vagy egyszerű en ,,a haszú nai
meghatározással a 6. é vezted első felé re datálhatók. Tehát leletegyüttes egyik ké ső i megnyilvánulásának" tekintet-
voltaké ppen tarthatatlan az álta| ánosan elterjedt né zet, té k, A Tell-esz-Szawwannál é s a Csoga-Maminál nem-
mely szerint a sí kság földmű ves települé seit a hegyekbő l ré giben folytatott ásatások megerő sí tetté k,amit né melyek
leköltözó né pessé ghozí a lé tre. Asszí ria hullámzó felszí nű korábban is gyaní tottak, hogy aSzámarra-kori leletek egy
sí ksága dú s té ü legelóhely, amelyet vadászok, gyű jtögető k önálló kultú ra emlé kei, s a né p, amely a kultú rát | é trehoz-
s talán nyájtartók né pesí tettekbe jóval korábban, mint ta, Bagdadtól é szakra, az alluviáüs sí kság peremkerületé n
amikorról az első települé sek nyomai fennmaradtak. A é lt a 6. é vezredben. S noha ma m ár bizonyitott aSzámarra-
Haszú na tí pusú falvakban kő pattintás, a fazekasságé s az
a kultú ra lé tezé se,fejlő dé sé rőmél g most sincs átfogó ké -
é pí té s móds zer ei alapv ető en
kü lö nbözn ek a za gr o szi Ielő - pünk. Szawwannál é s Csoga-Maminál a további ásatások
helyeken, de mé g a szomszé dos anatóliai é s szí riai helye- bizonyára teljessé teszik mai ismereteinket.
ken alkalmazott eljárásoktól is. Az egyes körzetek kultú - A feltárt Számarra-kori lelő helyekegyike Matára, Kir-
rája saját belső fejlő dé s eredmé nyeké nt alakult ki, fiigget- kuktól dé lre. Eredetileg a haszú nai együttes szegé nyesebb
lenül egymástól, noha ké tsé gtelen,hogy a té rsé gekközött dé lt vá| tozatának gondolták, akárcsak a Rania-sí kságon
volt kapcsolat. Erbí ltő keletre
l fekvő Simsárát. Ma már mindké t lelő hely-
rő l tudjuk,hogy a Számarra-korszakba tartozik. A cseré p-
SZÁMARRA-KoRSZAK / A Haszú na-idő szak után, de edé nyek változatosak, van köztük festett, karcolt é s fes-
már ré szben azzal egyidejű legis, most elő ször találunk tett-karcolt dí szű , soktekintetben a ,,közönsé ges" haszú -
állandó, az országot behálóző települé seket.A fejlő dé s naival rokoní tható kerámia, Szawwan é s Csoga-Mami
ú jabb szakaszáról tanú skodó lelő helyeka Számarra nevű feltárása után azonban iól elkülöní thető k: Szawwanban
iszlám város után kapták elnevezé süket; 1911-benHerz- ugyanis alig, Cso ga-Maminál pedig lé nye g é b en e gy á| ta| án
feld itt találtaazt atetszető s é s nagyon bonyolult mintázatú nem találtak cseré pmaradványokat.
festett kerámiát, amely a mezopotámiai ő störté net e kor- Szawwanban öt é pí té siszintet tártak fel. Az I., a leg-
szakát meghatározza. Hasonló cseré pedé nyekkerültek korábbi ré tegben mé g alig volt kerámia, s amit találtak, az
 ^+
11,6 l Asatás az irání Kermansáh közelé ben lé vő Tepe-Szar abban.
aké ső Zagrosz-kori (i. e. 6. é vezredi) települé s az é szak-
mezopotámiai sí kság Haszú na -í áaí sával egykorú .
durva é s dí sztelen. Bz talán megmagyarázza a szir'ter ed-
dig elő került é pületek funkcióját, amelyekben * különös
módon - nyomát sem lelté k háztartási hulladé knak, az
é pületek pad| ő zata alatt pedig sí rok voltak. A II. ré teg ke-
rámiájának nagy ré sze továbbra is porózus, durva é s
dí sztelen, de 1972-ben az ásatások fe| szinrehoztak számos
festett edé nyt is, amely egyé rtelmű enké só számarrai jelle-
gű .A III-V. ré tegben szabványos Számarra-tí pust talál-
tak, mí g a legfelső szinten, bizonytalan ré tegösszefiiggé s-
ben né hány Halaf-cseré p bukkant elő .A Csoga-Maminál
eddig feltárt legré gibb ré teg szabványos Számalra-anya-
got tartalmazott, ám itt a Számarra-kori szintek sorát egy
,,oda nem i| lő "szakasz követte: az edé nyekhezfő ké nta
dé l-mezopoí ámiai el-Ubaid legkorábbi ré tegeiben talál-
tak hasonlí tanak. (Róluk a következő fejezetben lesz szó
bóvebben.) Csoga-Maminál ez a szakasz az ,átmeneti"
jelző t kapta. Egyelő re azonban lehetetlen megállapí tani,
vajon valóban a fejlő dé s egy átmeneti idő szakáról van-e
sző , vagya tí pus csak a terep földrajzihelyzete miatt ala-
kult ki, ugyanis a hely, az é szakt é s dé li ő störté neti kultú rák
talákozási vonalában helyezkedik el. A Csoga-Maminál
napvilágra került terrakotta szobrocskák a dé llel való
kapcsolat fontos bizonyí té kai.
Az í j ásatások talán legfontosabb eredmé nye az volt,
hogy bepillantást nyerhettünk a Számarra-korszak gazdál-
kodásába. A Haszú na-kori lelő helyekkelellenté tben a
Számarra-koriak az esós földmű velé s határainál jóval
1iir+ ]; ...ryá* @, ;]-. ,
i:lryyy:Ii
..,],]i, !:iii.,.. ] ]
i]j]
Ez dé lebbre estek. Né hány pedig - pé ldául Baguz azEufrá-
tesz, Számarra é s a közeli Szawwan a Tigris menté n - tú l
van minden elké pzelhető határon, ahol mé g öntözé s né l-
küli földmű velé s folytatható. Más települé sek, pé ldául
Matára é s a Mandali közelé ben lé vó Csoga-Mami, a 200
mm é vi cs ap ad é km ennyis é get j elző izohietánál találhatő k
ugyan, de - legalábbis napjainkban - Mandali közelé ben
csak öntözé ses földmű velé s lehetsé ges. A paleobotanikai
anyag tanú sága szerint mindké t helyen öntöztek a6. é vez-
redben. Mandali körzeté ben, a Számarra-kori lelő helyek a
közeli hegyvidé k alsó vonulataival párhuzamos ,,mester-
sé ges" vonal menté n, illetve a sí kságra kilé pő folyók
termé szetes medré hez megfelelő szögben helyezkedtek el.
Tudj uk, ho gy az 5 . é vezredbe n ezer a vonalon lé tezett e gy
csatorna, Csoga-Maminál ásatás közben rábukkantak e
csatorna korábbi változatának a keresztmetszeté re é s né -
hány más, kisebb, a települé st körülvevó, nyilván öntözé s-
re szo| gáló árokra. Valamennyi biztosan Számarra-kori.
Hans Helbaek felté telezi, hogy a szawwani lakosok a
földmű velé st az é vszakonké nt ismé tlő dőáradásta alapoz-
ták, Csakhogy azáradás tavasszal, a termé s é ré sekor,nem
pedig a veté s idejé n szokott é rkezni. Lenmagot is vetettek,
amely ezen a szárazterületen öntözé s né lkül nem szökkent
volna szárba, ugyanakkor Helbaek szerint ,,a gabonasze-
mek olyan aprócskák, hogy azidő tájt mé g aligha lé tezett
kié pí tett csatornarendszer". Szaww annál cs ak a települé s
alatti árterületen lett volna é sszerű öntözni - a lelő helya
magas partmeredé lyen helyezkedik el, ám í tt vé deni kel-
lett volna anövé nyzetet a tavaszi áradásoktól. Csoga-Ma-
minál más volt a helyzet. Fekvé se alkalmassá tette öntözó-
rendszer kialakí tására, mivel a települé s ké t, a hegyek kö-
1,04 | Városok é s falvak a 6. é vezredben
zijl kl| é pő folyóval háromszöget alkot, amelynek egyik
csú csában a Gangir folyó adja avizet, a másik csú csban pe-
dig Áb-i-Naft biztosí tja a termé szete svizelvezeté st. A Tig-
ris-Eufrátesz-medence alsó ré szé nekkicsinyí tett mása ez,
ahol a viz elvezeté se nem okoz gondot, mert a hegyek
| ábánál a vidé k lankásan lejt.
Szawwanban é s Csoga-Mamiban tönké t, keny é rbű zát,
hatsoros csupasz árpát, ké tsoros tar árpát,lenmagot azo-
nosí tottak a paleobotanikusok. Csoga-Mami egyik legfon-
tosabb kultú rnövé nye a len volt, amellett nagy szemú
borsót is termesztettek, pisztáciát viszont alighanem a kö-
zeü hegyekben gyú jtöttek, Ké tsé gtelen, hogy aSzámarra-
korszak lakosai számos gabonafé lé t é s több más, magas
fehé rjetartalmú növé nyt hasznosí tottak. Mostani ismere-
teink szerint ő kvoltak az e| ső k, akik tudatosan öntöztek,
mivel az aszályos é ghajlatű vidé ken az egyé bké nt jó talaj
nem lett volna alkalmas a földmű velé sre. Né hányjel arra
mutat, hogy az öntözé s technikája Mandaü vidé ké rő ju- l falakat, amelyek nem kapcsolódtak más é pületegyüttes-
tott - közvetlen ú ton - Hí zisztánba, ahol - a botanikai
adatok szerint - az öntözé s valamivel ké ső bbkezdő dő tt,
é s e vidé ken találtak Csoga-Mamira jellemző ,,átmeneti"
stí lusú cseré ptöredé keket. Nincsen azonban jelenleg ha-
sonló bizonlté kunk arra, hogy miké nt terjedt el az ő n-
tő zé sMezopotámiában.
Az állatmaradványok, akárcsak a növé nyi anyag, arrő l
tanú skodnak, hogy Csoga-Mamiban már szé leskörű en
folyt a háziasitás. Szawwanban halat é s é desví zikagylót is
fogyasztottak. Mindké t helyen vadásztak onagerre, bö-
lé nyre é s talán dámvadra is. Különösen meglepő , hogyi. e.
6000 táján aházi szawasmarha mind Anatóliában, mind
pedig Mezopotámiában az alföldi települé seken jelenik
meg, de a hegyvidé ki legelő helyeken nyoma sincs. A 5.
é vezredi ré tegekben az alluviáüs területeken a szarvas-
marhacsontok mennyisé ge ugrásszerű en emelkedik, s
óhatatlanul arra gondolunk, hogy valamifé le ökörvonta
egyszerű t használtak már.
eké is A í elszántott föld ugyanis
sokkal alkalmasabb az ő ntő zéné s lküü mű velé sre,mint a
kapával, ásóbottal elő ké szí tett talaj.Voltaké ppen már az
eső ző nában is szüksé gessé vált a földmű velé s eddigi tech-
nikájának haté konyabb módszerekkel való felváltása, hogy
lé trejöhessenek a Haszú na-korszak nagy kiterjedé sű tele-
pülé sei. Az e| ső ekemaradványok csak a 4. é vezred
vé gé rő származnak,
l de tudjuk, hogy ekkor már legalább
ké tfé leeké t - vető eké tis - használtak.
Mind Szawwan, mind Csoga-Mami - a korábbiakhoz
ké pest - nagy falvaknak számí tanak (a Számarra kultú -
rájú Csoga-Mami 4-5 hektár kiterjedé sű ).Szawwanban a
3. ré teg idejé n három oldalról árokkal é s fallal ő vezté ka
települé st, a nyugati oldalt, amely a meredek folyópartra
né z, szabadon hagyták. Csoga-Mamiban viszont a Számar-
ra-korszak vé gé nő rtorony vé dtea falu egyetlen eddig
fe| tfutbejáratát. Mindké t faluban a kapuhoz kanyargós fo-
lyosó vezetett, amit ké ső bb haté konyvé dekezé sre hasz-
náltak, Mindké t helyen Mezopotámiában első izben na-
pon száí tott vályogté glából, nem pedig tauJbő lé pitkez-
tek, mí g az é szakabbra eső falvakban,Matárában, Haszú -
nában é s Jarí m-tepé benkizárő laga vert agyagra hagyat-
koztak. Csoga-Mamiban a hosszú , szivar alakú vályog-
té glát telváltva rakták a faltengelyre merő legesen, illetve
awal párhuzamosan. A házak többsé ge mindké t helyen
szabályos alaprajzú , Szawwanban T formájú , Csoga-Ma-
miban né gyszögletes. A szobák meglepő módon továbbra
is kicsik, csak ritkán hosszabbak ké t mé terné l,ez a legtöbb
ő störté neti települé s - pé ldául Umm-Dabagí ja - h ázairais
jellemző . Ekkoriban kezdik az é pületek külső é s belső sa-
rokré szé ttámfalakkal megerő sí teni.Ennek az é pité
módszernek tehát eredetileg funkcionális szerepe volt,
s csak ké ső bb válta mezopotámiai vallási é pí tmé nyekha-
gyományos elemé vé . Csoga-Mamiban é s Szawwanban is
mindig az elő zőszenté lyek falai fölé , kivé teles esetben
azon belül hű ztákfelazű jfalakat tulajdonjog
A öröklósé t
jelezheti a korábbi területhez való szigorú ragaszkodás.
Csoga-Mamiban találtunk támpillé rrel erő sí tettvaskos
hez, de több kisebb háztámaszkodotthozzájuk. A vastag
fal talán valamely nagyobb egysé g, egy-egy nagycsalád
számára ké szült é pületegyüttes határvonala lehetett.
A Jarí m-tepé né ltalrált pecsé telók a magántulajdon elis-
meré sé t tanú sí tj ák ; a számarr ai fazekasok me gnövekedett
szakmai öntudatáról az edé nyekbe nyomott fazekasjelek
adnak hí rt. Bizonyos, hogy ezek a közössé gek már ren-
delkeztek termé kfelesleggel, amibő la nem termelő te-
vé kenysé getfenn lehetett tartani. Nem tudjuk viszont,
hogyan alakultak a társadalmi viszonyok, s azt sem, hogy
milyen mennyisé gű volt a felesleg, Kiváltké pp igaz ezTell-
esz-Szawwan eseté ben, ahol a legkorábbi é pületeket tar-
talmaző szint alatt sí rokat, közöttük sok gyermeksí rt talál-
tak. Több száz darabbő l állő ,különösen gazdag gyű jte
mé ny került elő :több, alabástromból faragott nő iszob-
rocska é s sok, alabástromból csiszolt, elegáns vonalú
kő edé ny.Óstörté neti szempontból aligha lehetsé ges az
é pületek, a sí rok yagy a bennük lelt tárgyak esetleges val-
lási jelentő sé gé re
magyar ázatot találni. Bizony ár anem kö-
zönsé ges temető rő l van szó, s Szawwan, akárcsak Qatal
Hüyük, talán sajátos szerepű települé s volt. Bárhogy is
 Városok é s falvak a 6. é vezredben I tOS

van, a leletek cáfolhatatlanul tanú sí tják, hogy luxuscik-

kekre szakosodott ké zmű vesekdolgoztak, é s többletva-
gyon halmozódott fel,
A Számarra-kori telephelyek sajátos jellemzóje, hogy
lenyű göző ensokfé le terrakotta szobrocska került elő .
Jarí m-tepé ben legutóbb - Számarra-ré tegekben - pé ldául
,,fodros szoknyájú " nő ialakokat é s egy szokatlan ,,hosszú
fejű "szobrocskát találtak, amelyek nemcsak a Csoga-Ma-
minál elő került naturalistábbé s Ubaid tí pusú tárgyaktól
különböznek, hanem a Szawwanban leltektól is, Vannak
ugyan közös vonásaik - a ,,babkávé "-szem, a nyú jtott
fejdí sz é s aráté tes nyaklánc -, de az elté ré sekigen szembe-
ötlő ek. Szawwanban kevesebb lelet utal arra, hogy fé met
használtak, mint Jarí m-tepé ben, de itt is elő került né hány
hidegen kovácsolt ré ztár gy,
A Számarra-lelő helyek a Bagdadtól é szakraé sa Haszú -
na-telepesek által lakott, eső sföldmű velé si övezettő l dé lre
eső sávban, azon belül is csak állandó ví zforrás mellett
találhatók, egyetlen helyre sem bukkantak ez ideig pé ldául
a Tigris é s azEufrátesz völgyei között h(lző dósztyeppen.
A hegyek között, é szakkeletre olykor elő fordul egy-egy;
é szakon é s é szaknyugaton,, betolakodó elemk é nt" tartják
számon a Számarra-anyagot. A Mószul környé ki Ha-
szú na-települé seken, valamint a sí kságon dé lre Dzsebel-
Szindzsártól Umm-Daba gí ja szomszé dságáighí zódó terü-
leten, a felszí n kutatása közben igen sok cseré ptöredé ket
találtak, Noha a Számarra-települé sek közel esnek aziráni
határhoz, pé ldául Mandali környé ké n, ilyen tí pusú edé -
nyek mindmáig nem kerültek elő irániterületen, bár
Hí tzisztánban napvilágra bukkant a Csoga-Mamira jel-
| emző ,,,átmeneti" stí lusával rokoű tható. Nem szabad
azonban elfelednünk, hogy mind Mandali, mind ahű zisz-
táni Deh-Lurán azon az ú tvonalon fekszik, ahol jóval
ké ső bbaz Akhaimenida királyi ú t ,,kié pült", s ahol már
117 / Ontő formábanké szitett vályogté glák száradnak a napon a 7. é vezredben az ,,obszidiánkereskedelem" bonyoló-
Törökországban.
dott.
118 / Alabástrom nő iszobor Tell-esz-Szawwan I. ré tegé nek egyik Emlí tettük már, hogy a korai Számarra-kultú ra fej-
sí rjábó1 (irak Mú zeum)
lő dé sé rőkeveset
l tudunk. Szawwan I. ré tegé nekanyagát
119 / Alabástrom edé nyek Tell-esz-Szawwan I. ré tegé bentalált egyetlen ré gé szeí együttes
i ő sé neksem tarthatjuk, aligha-
sí rokból, i. e.6. é vezred (Irak Mú zeum), nem a leletek annak a né pessé gneka korábbi kultú ráját
tükrözik, amely ké sóbb a Számarra-kori festett kerámia-
stí lust kialakitotta. Az is ké tsé gtelen, hogy van bizonyos
rokonság a Haszú na- é s a Számarra-edé nyek között, a
mindké t tí pust használó települé seken sok az egymáshoz
hasonlí tó töredé k, De a Számarra-edé ny semmiké pp se
a Haszú na-kori leszármazottja, minthogy ré szben, de in-
kább teljesen egyidő sek. Elké pzelhető ,hogy az asszí r sí k-
ságon oly mé rté kben gyarapodott a né pessé g- hiszen
szé p számmal voltak itt Haszú na-települé sek -, hogy
emiatt né mely csoport lávozásra ké nyszerült, s ezek dé l
felé , az é ghajlati szempontból peremvidé knek minő sülő
területek felé vehetté k ú tjukat. De sejtelmünk sincs róla,
hogy ez az elvándorlás mennyivel korábban következett
be. Azokon a területeken, ahol aSzámarra-kori települé -
sek találhatók, kiterjedt földmű velé s öntözé s né lkül nem
ké pze| hető el, mé g akkor sem, ha netán valamelyest lehe-
106 | Vórosok é s falvak a 6. é vezredben
tett az eső reszámí tani. Jóval korábbi fé lig nomád csopor-
tok tudták ezeken a helyeken magukat fenntartani ú gy,
hogy arattak, de nem vetettek, s táplálé kukat halászott é s
v adászott zsákmányból egé szí tetté kki.
A HALAF-KULTÚRA /Eszak-Mezopotámiában a 6.
é vezred második felé tő laz5. é vezred felé ig tartó idő szak-
ban egy ú jabb, szé leskörű en elterjedt kultú ra jelent meg.
Nevé t a szí riai-török határon, Rász-al-Ain közelé ben levó
Tell-Halaf lelóhely után kapta, ahol elő ször taláItak szé p,
különleges diszité sű e , korra je| lemző cseré pedé nyeket.
Ugyanilyen került eló ké ső bbNinivé ben, a mé ly kutató-
árokban, a Ninive Il-nek nevezett, a Haszú na-kor legké -
ső bbiré tegé tkövető szinten. A következő é vben,
1932-33-ban a ninivei falak tő szomszé dságában, Arpa-
csí jé banfolytatott ásatások során M. E. L. Mallowan
rengeteg Halaf-cserep et talált a felszí nen. Ez volt az első
közel-keleti ásatás, ahol azza| a cé llal kí vánták a kis
ő störté neti lelő helyet feltárni,hogy megismerjé k lakóinak
l okok
é letmódját, s nagy kár, hogy a ré gé sz-rajtakivű álló
miatt - csak egyetlen é vadban tudott ásni.
Ám eredmé nyei látványosak voltak, Mallowan publiká-
ciója mindmáig alegalapvetóbb munka a Halaf-települé s
jel| egé rő | .Ne feledjük azonban, hogy Arpacsí je nem felté t-
lenül tipikus falu vagy város az adott korban: Mallowan is
ú gy vé lekedett, hogy talán olyan fazekastelepülé s volt, amely
a közeli nagyobb központot, Ninivé t látta el termé kei-
vel. Bizonyos, hogy számos lakója kiválóan é rí eí tmestersé -
gé hez. A legké ső bbiHalaf-ré tegek egyiké ben (6.) feltárt
fazekasmű helyben találták meg a mindmáig egyedülálló
szé psé gű ő, störté neti cseré pedé nyekets többek között
fekete-vörös-fehé r edé nyeket is. Ugyan-
mű vé szi dí szí té sű
itt egy nagy darab vörösokker s a festé k kikeveré sé realkal-
mas sima paletták é s olyan csonteszközök kerültek elő ,
amelyeket az agy ag diszité sé hez, í é nyezé sé hezhasználtak.
Arpacsí j e é pité szeté rőrendkí
l vül é rdekes bizonyí té kok
bukkantak elő .A korai szinteken (7-10.) olyan kör alakú ,
döngölt anyagból ké szült é pí tmé nyekettaláItak, amelye-
ket alighanem kupoláva| zártak le, akárcsak napjainkban
Eszak-Sziiában a mé hkasra emlé keztető házakat.A leg-
korábbiak átmé rő jemé g csak né gy mé ter volt, de a belte-
rület idő vel egyre nagyobb, bonyolultabb kiké pzé sű lett, a
7-es szinten már egy | enyű gő zőnagyságú , tiz mé ter
átmé í ő jű é pületettaláltak, amelyhez té glalap alakú , tizen-
kilenc mé ter hosszú elő szobacsatlakozott.Bzeket aháza-
kat többnyire, ám té vesen ,,tholosz"-nak nevezik, mivel a
müké nei tholosz-kupolasí rokra emlé keztetnek, valójában
az i. e.5000-bő l való mezopotámiai é s az i. e. 2, é vezredi
müké nei é pületeknek semmi közük sincs egymáshoz. Hi-
szen tudjuk, hogy kör alaprajzí lházakmár a Natú f-perió-
dustól kezdve elófordulnak a Levanté ban- Az állandó
é pí tmé nyegyszerű ,kör vagy né gyszögletes a| aprajza a
vándorló közössé gek ideiglenes szálláshelyeinek ké t tí -
pusából alakult ki.
Noha Arpacsí jé banelő fordulnakné gyszögletes alap-
rajzű é piletekis, az eddig feltárt Halaf-koriak többnyire
kör alakú ak, mig a Haszú na- é s az Ubaid-korból fennma-
radt falvakban akadtak ugyan elvé tve kör alaprajziházak,
ám az ott é lő kegyé rtelmű ena szögletes alaprajzú , több
szobás é pületeket kedvelté k igazán. Sokat vitatkoztak már
a tholoszok szerepé rő | .Arpacsí jé ban a feltárt tiz közil
hé tnek kő alapzatavolt, s ezt a következő é pí tő kissé rtetle-
nül hagyták. Egyikükben igen sok ,,anyaistennő "-szobrot
találtak, amié rt is né hány tudós vallási rendelteté sű helyi-
sé gnek tartja ő ket. Lehet, hogy a megállapí tás az arpacsí jei
nagy tholoszokra é rvé nyes, ám a kisebbeket minden bi-
zonnyal köznapi cé lokra használták.
Haszú nánál is találtak az eredeti települé sré teg fölött
egy Halaf-kori szintet, de a feltárásról nem jelent meg
ré szletes pubükáció, mivel a leleteket teljes egé szé ben az
arpacsí jei anyaggal azonosnak tartották. 1969-ben egy
szovjet expedí ció kezdett ásatást Jarí m-tepé ben, ami
szinté n nagyon fontos Halaf-kori települé snek számitott.
Jaí m-tepe Haszú na jellegű falu volt, tő leké tszáz mé ter-
nyire terült el a Halaf-kori Jarí m-tepe II. Az ásatások mé g
folynak, ezé rí információink az elő zetes közlemé nyekbő l
vagy - mint a könyvben emlí tett több más ásatás eseté ben -
szemé lyes közlé sekbő l származnak, A települé s nemcsák
kiegé sziti, hanem jóval teljesebbé is teszi a ké pet, amely
Arpacsí je feltárásával kialakult. A legalább nyolc mé ter
vastagságú , egymásra ré tegző dött lakószint sokkal hosz-
szabb idő szakot fog át. A legfelsó szinten talált Halaf-
kerámia sokkal ké ső bbikorból származik, mint az Arpa-
csí jé ban elő kerültek, s az é szak-szí riai Tell-Brákból ismert
edé nyekkel rokoní tható. A szovjet ré gé szek mé g nem ju-
tottak el azokhoz a ré tegekhez, amelyek az Arpacsí jé bő l
származő legkorábbi anyaggal lenné nek összehasonlí tha-
tók. Ha figyelmen kí vül hagyjukazt,hogy Arpacsí je Nini-
120 / Halaf-kori tál Arpacsí je 7. ré tegé bő (British
I Museum).
í 2I / Agyagszobor Tell-esz-Szawwan II. ré tegé bő l,Magassága 11,5
cm (Irak Mú zeum).
122 l Hataí -kori kör alapú é pületek vagy,,tholoszok" rekonstrukciós
rajza. Arpacsí je, 8, ré teg, i. e. 5000 körül.
 Városok é s falvak a 6. é vezreaben I tOl

vé tő függő
l , szakosodott fazekas-bolygótelepülé s, akkor is
jelentő skülönbsé g van Arpacsí je é s Jarí m-tepe között.
Jarí m-tepe ll-ben számtalan kör alaprajzú é pület került
elő ,s a bennük talált anyag egyé rtelmű bbenutalháztartás-
ra, mint az arp acsijei tholoszokban elő került. A le gné psze-
rű bbaz egyszerű , egyhelyisé gesváltozat volt, bár itt is elő -
fordult a té gla| ap alapr ajzű csatlakozóré sszel é pült tí pus.
Találtak viszont né gyszögletes alaprajzú é pületeket, de
ú gy vé lik, ezekben nem laktak, hanem valamilyen más cé l-
lal ké szültek. különösen é rdekesek a temeté si szertartá-
sokkal összefuggő leletek. Az elné ptelenedett Haszú na-
ré tegbe ásott Halaf-kori temető ben kerültek elő az első
ú n. ,,aknasí rok": a fiiggő leges akna aljánegy kis oldalsó
helyisé g nyí lott. Ké t hamvasztásos temetkezé s nyomai is
megő rző dteka faluban. Az egyik esetben egy 12-13 é ves
gyermeket hamvasztottak el egy külön e cé lra é pí tett ke-
mencé ben. A hamvasztáskor hat agyag- é s három kő e-
dé nyt szándé kosan összetörtek, é s dobtak egy agyagkorsó,
egy kő pecsé telő ké, t kaurí -kagylő ,mintegy száz gipszkő ,
a9ya9, hegyi kristály é s obszidiángyöngy társaságában aniz-
be. A szertartás elvé gzé se után a csontmaradványokat egy
nagy festett edé nybe gyű jtötté k, amelyet egy tholosz pad-
lószintje alá temettek. A másik hamvasztott maradványait
egy festett agyagedé nyben találták meg. Vastag hamuré -
teg jelezte, hol állhatott a kemence; a hamu eltávolí tása
után remekmí vű alabástrom edé ny, egy nagy alabástrom-
pohár, három agyagedé ny - egyikük festett - maradvá-
nyát találták meg. E tárgyakat a hamvasztás idejé n szán-
dé kosan törté k darabokra é s vetetté k a hamvasztótű zbe.
A Halaf-kori kultú rához tartoző né pek rituális szoká-
sairól keveset tudunk. De az ő é letükben, akárcsak a Qatal
Hüyük-i lakosságé ban, az ökörnek megkülönböztetett
szerepe volt. A ,,bukranium", az ökörszarv-motí vum,
többé -kevé sbé stilizáltan rendkí vül gyakori dí szí té sa cse-
ré pedé nyeken. É szak-Sziriában Tell-Aszwadban, a Balih
völgyé ben pedig egy ökörkoponyát talá| tak, amelyet
ké tfelé álló szarvainál fogva rögzí tettek egy kis é pilet- az
ásatő ré gé szvé lemé nye szerint ,,szenté ly" - egyik belső
ajtóbejárata fölé .
Sajnos, szeré ny ismeretekkel rendelkezünk a Halaf-kori
l Mivel a települé sek az
települé sek gazdasági é leté rő is.
eső sövezeten belül helyezkednek el, valószí nű ,hogy lako-
sai eső sföldmű velé st folytattak. Felté telezhetjük, hogy a
szarvasmarhán kí vül más háziáI| atokat is tartottak, számos
növé nyt termesztettek, de nem tudjuk, milyen nagyság-
rendben, mint ahogy azt sem, hogy azóriási kiterjedé sű te-
rületen, ahol Halaf-edé nyeket találtak, mennyiben külön-
bözött azegyik települé s gazdálkodása a másiké tól. A leg-
izgalmasabb ké rdé sresincs ma mé g válasz: vajon mi
módon terjedt el ilyen szé les körben a Halaf-cseré pedé ny?
A felszí ni terepbejárások tanú sága szerint a Halaf-kori te-
lepülé sek a mezopotámiai sí kság é szaki felé n - itt volt a
Haszú na-kultú ra szülő földje - találhatók a legnagyobb
számban, de kisugárzásuk jóval nagyobb volt, mint a Ha-
szú na-kori települé seké . Nyugaton a felső -Hábú r vidé -
ké ig, keleten a felföldi lelő helyig, Banahilkig és
108 | Városok é s falvak a 6. é vezredben
Wül
EJÍ i
w
&
w & w
Bagumig, é szakon pedig Kelet-Anatólia obszidiánbánya-
vidé ké ig(a Van-tó melletti Tilki-tepé ig), illetve Dijar-
bakirtól é szakra az Brgani Maden ré zbányákig (Ge-
rikihacrj anig) terj edt. Az é szaki kapcsolatokról tanú skod-
nak a Szindzsár környé ki települé sek - É szak-Irakban
ezek a legalaposabban feltárt lelő helyek-, ahol jelentós
mennyisé gű obszidián került elő .Ké ső Halaf-kori lelete-
ket találtak távoli nyugati területen is: a Földközi-tenger
mellé ké n é s a kilikiai sí kságon. Az Atarát hegytő lkeletre
é s a Kaukázustól dé | re esó területen pedig kör alakú é pü-
letek romjai között találtak Halaf-kori cserepeket (Kül-
tepé ben é s Tegutban, az Araxé sz völgyé ben).
A bizonyí thatóan Halaf-kori leletek elő fordulásanem
szüksé gszerű enjelenti azt, hogy a helyet, ahol találták,
I23 l Halaí -kori kő amulettekArpacsí jé bő l.
I24 / Szertartás kózben szándé kosan összetöIt alabástrom váza egy 7.
ré tegbeli Halaf-kori hamvasztásos sí rból. Jarí m-tepe IL
I25 l Festett-é getett agyagszobor S ágí r -B ázárb ő l,
126 l Kereszt alakú é pületalapok Jarí m-tepe II. Halaf-kori
7. ré tegé bő I.A kör alakú vályogté gla é pülethez né gy olda| ról
né gyszögletes é pületek csatlakoztak.
olyan né p lakta, amely egy nagy, etnikai é s kulturális szem-
pontból egysé ges csoporthoz tartozott. Kereskedelmi kap-
csolatokra é s a másolás lehető sé gé reis gondolnunk kell. A
cserepek neutronanalí zise azt mutatta, hogy az é szak-me-
zopotámí ai, valamint a legdé libb (Csoga-Mami) elő for
dulású , fé nyes mázű Halaf-cseré pedé nyek
é s a tő lük feltű
nő en különböző fé nyezetlen Haszú na- é s Számarra-edé -
nyek, ha egy lelő helyen kerültek elő ,akkor mind azon a te-
lepülé sen, ugyanabból az anyagbő | ké szültek. Csoga-Ma-
mi leletei kiváltké pp igazolják ezt: a fé nyezetlen, festett,
karcolt dí szí té sűé s dí sztelen, sima Számarra-edé nyek
sokfé le tí pusát, valamint a finom polikróm Halaf-kori ke-
rámiát agyanabból az agyagbő lkorongolták. Mezopotá-
miában tehát folyamatosan termelté k ki a fazekasok

nyersanyagát, csakhogy a mesterek - nem tudni, mié rt -
váratlanul ú j módon dolgozták felazagyagot, a korábbitól
elté rő motivumokkal diszitetté k, A lakő házak é pí té si
stí lusában mutatkozó elté ré sekarról tanú skodnak, hogy ú j
né pessé g lé pett a szí nre. A Halaf-kultí ra í ehát nem köz-
vetlenül Haszú na yagy az é szak-mezopotámiai sí kság más
+
Városok é s falvak a 6. é vezredben I tOl
települé seinek kultú rájából fejlő dött kí . Ez az ű jné p
inkább ú j falvakat é pií ett,de nem költözött be a ré gi,
elné ptelenedett települé sekre - megfigyelhető ez számos
lelő helyen, pé ldáulJarí m-tepé ben. A körny ező vidé keken
eddig talált ré gé szetileletek mé g csak nem is sejtetik e
né pcsoport eredeté t.

URUK PÉ LDÁ| A
Mezopotámia első í rásbelisé ggel rendelkező városi társa-
dalma az Uruk-periódusban keletkezett. A 4. é vezredben
már számos város lé tezett Sumerban, mindegyikben ön-
álló templom vagy templomegyüttes állt, erő teljesen sza-
kosodott ké zmű iparralrendelkeztek, s a gazdaságirányi-
tása a templomokból törté nt. A korszakra vonatkozó leg-
több információt Warka, a sumer Uruk szolgáltatta, bár
tisztáb an v a gyunk azza| , ho gy D é l- Mezop otámiának a ké -
sóbb Akkádnak ismert é szaki ré szé nelhelyezkedő Kis po-
litikai jelentő sé gelegalább akkora volt, mint az elő bbem-
lí tett helyé , vagy talán mé g nagyobb. A 3. é vezredre pedig
Nippur lett a legfontosabb vallási központ, de a város fej-
lő dé sé nekkorai szakaszáról keveset tudunk.
A 127, ké p a warkai rommező t ábrázolja. A Genezis
;,::::.:1:lli,!':alill;,]ii;]:j!li:iloili;il it,.,l",,
k5
TÖRTENET
KEPEKBEN
könyvé bő l ismert Erech Bagdadtól ké tszáznegyven kilo-
mé ternyire dé lkeletre, azBufr átesztól hú sz kilomé ternyire
terül el. A folyó egyik ága körülölelte az ő sivárost. Azittta-
lált fazekastermé kek né melyike, akárcsak Eriduban, a leg-
korábbi sumer cseré pedé ny.A szakemberek szerint Uruk
ké t települé s egybeolvadásából jött lé tre. A korábbi, Kulaba
egy ké ső Ubaid-kori
i fontos szenté Iy körül szervező dött.
Eanna pedig más módon fejlő dött, azi. e.3500 táján már
hatalmas, vallási cé lokat szolgáló é pületegyüttessel rendel-
kezett, amelyet átgondoltan elhelyezett fé loszlopok é s
szögmozaikok dí szí tettek. Azi. e. 4. é vezred vé gé rea ké t
különálló város egybeolvadt, s a3, é vezredelejé n mintegy
tí z kilomé ter hosszú fal é pült köré je, akkor a város álapte-
rülete kilenc né gyzetkilomé ter volt.
l,,:, " :-::,,-.,.:,,
, ]a§li:t§§.

I28. ké p:' A warkai Fehé r-templom
rekonstrukciója é s alaprajza. Ez a sumer
,,magastemplom" legszebb pé Idája : Kulaba negyedé ben található, ahol egy
magas, egy korábbi szenté ly
maradványait magába foglaló terasz fő Ié
emelté k. E rituális é pí té simód Urukban
é s Eriduban az ubaid-korszakból
származik. Az aIaprajz hármas tagolása
," 1§ szinté n Ubaid-kori hagyomány. A
templombelső egyikvé gé benlé pcső s
,,, , ,l:",.:",a:ii],;,,i,.1:i oltárt helyeztek el, közé pütt pedlg az é gő
., ",]
,, .,.]...,,.l. :,]:.
.,,,1]].].;.. i..: . ::::.',, áIdozatok felajánlására szolgáló asztal
áIlt, Atető rea dé ü oldalon yezetelt
lé pcső , ahol- a sumer szertartások
[Iruk pé ldája I II1
szerint - bizonyos imákat kellett
elmondani. A Fehé r-templom Warka
ké ső bbiszenté lyt Anu istennek
ajánlottak. A tizenké t mé ter magasságot
elé rő tetaszt olykor ,,Anu zikkurratu"-nak
nevezik, noha nincs rá bizonyí té k,hogy
Anunak szentelté k volna, s az é pület nem
is igazi lé pcső storony.
I29. ké p:. Szarvas, gyapjas kosokat
ábr ázoló magas dombormű vel diszitett
kő tál,, a ké ső Uruk-korszak jellegzetes
tí pusa.
I Uruk pé ldája
131. ké p:
W5
A warkai (Uruk IV/b) hí res
mozaikfalú oszlopcsarnok é s
mozaikudvar é szakkeleti ré szé nek
rekonstrukciój a. Az elő té rben egy
korabeü teí aszra é pí tett templom
alapjainak rekonstrukciój a. Ez az é pilet
a mozaikudvar dé lnyugati oldalán egy
teraszon állt. A lenyű göző ,gazdagon
ű szí tetté pületek a 4. é vezred második
felé ben é pí tett warkai
szertartásközponthoz lartoztak. Az udvar
falát teljes egé szé ben szögmozaikkal
burkolták (130. ké p). Az oszlopsorok
közötti távolság mintegy harminc mé ter,
az oszlopok átmé rő jeké t mé ter. Egykor
a csarnok tetejé t tartották: az első ismert
monumentális é pület, ahol oszlopokat
alkalmaztak. A mozaik miltázatát az
agyagfalba benyomott fekete, fehé r é s
piros fejű agyagszöggel rakták ki. Több
százezer szöget használtak egyetlen
é pület dí szí té sé re.A mozaikudvart é s a
hozzákapcsolódó é pületeket egy idő után
egy szintre hozták, mé g a romjait is
elegyengetté k, hogy fölé ú jabb é pületeket
emeljenek. Az Uruk-periódus legvé gé n,
az í tgynev ezett Dzsemdet-Naszr-
korszakban az egé sz körzetet í | r a
lerombolták, laposra egyengetté k, majd
egé szen más jellegű é pületeket hú ztak
fel, pé ldául olyan magas teraszú é pületet,
amilyent korábban Kulabában találtak.

t32. ké p:. A ké ső Uruk-periódusra

mű vé szi töké lyt é rt eI a kófaragás,
kiváltké pp miniatű rállatfigurák
ké szí té sé ben.Ez az amulettszerű
kő pecsé telő(2 cm magas) Tell-el-Rimából
származí k, a Dzsemdet-Naszr-
kori szintek jellegzetes tí pusa. Lapos alsó
felületé t ké t absztrakt, macskaszerú
állatra emlé kezí etőábra dí sziti.
 133, ké p: A ké ső Uruk-mű vé szetegyik
legszebb darabja ez a majdnem
é letnagyságú fehé r márványmaszk (20 cm),
Warka Eanna körzeté bő legy Uruk III.
(Dzsemdet-Naszr) ré tegbeli gödörból
származí k. Nem tudjuk, hogy a
gondatlanul szemé tbe dobott gyönyörű
i;i
nő i fej szoborhozvagy több tagú
ll:
+i
dombormű höz tartozott-e. sima
háí Iapjára né gy lyukat fú rtak, nyilván ih, T
ü
módon r ö gzí tetté kvalamifé le hátté rhe z. *
A szemé t, szemöldöké t é s hajválaszté kát
valamilyen szí nes anyaggal tölthetté k ki.
!
a haiát pedig talán arany vagy más
é rté kesfé m borí thatta. A fejet, amelr 1

most é rzé keny szé psé gé velnyű gözi le az

utókort, egykori formájában talán tú 1 i
dí szesnek találja mai né ző je.A fül ala:ti
é s feletti lyukakat talán olyasfajta
fülbevalók számára fú rták, mint
amilyeneket a Csoga-Mamiban talá1:. ,l
fejhez me gdöbbentő en hasonLí tó a_gr :,rie j
is viselt. A hullámos frizura szinté n
ké tezer é wel korábbi divatra en]é seziet.

134. ké p : Ké ső Dzsemdet-\asz:-i..:r
kincsleletben talált alabástlom r
"z:
Warkából. Valószí nú leg koráL,'rl. li:l a
lelet többi darabja. Teljes mol.-..i.
1,05 m. Talán a legé rdekesebL, u:l.,ai
tárgy, mivel a rajta látható r al]á:l r aqr
kultikus jelenet a té ma legkorá'c'cl
ábr ázo| ása Mezopotámiáb an.,\ ]e s als ó
sávban szimbolikusan mesic]r nl:. ::
gabonatermé st é s állatszaporula:.li
Inanna istennő nek ajánlják. aki a ]e_sieiső
í riz bal oldalán, nádköteg j elr é nr :i
mellett ál1. Mögötte, a bakkecske hátán
ké t kisebb alak, imádkoznak r-agr
áIdozatot mutatnak be, a hátté rben pedig
templomi áldozatok. A váza nlásrk
oldalán egy rituális okokból mezí te 1en
pap nyú jt hatalmas gyümölcskosarat az
istennő felé Mö . götte egy áttört mintájú
szoknyát viselő alak töredé ke 1átható. aki
talán az en, a templomgazdasát ura.
A közé pső frí zel az istennó kí sé rő r iaer
meztelen ,,papok" vonulnak sorban az
istennő nek szánt áldozati javakkal :

é lelemmel, borral. Avázát már az

ókorban kincské nt ő rí zté k, egy í zben
ré zszegecsekke1 j aví tották.
1,1,6 | Uruk pé tdája
135. ké p: Akő rozetí aegykor aszí iaí
Tell-Brák Szem-templomának
homlokzatát dí szí tette.A rózsa szirmait
fehé r márványból, fekete palából é s vörös
mé szkő bőfaragták.
l Noha Brák Warkától
ezerké tszáz kilomé ternyire terül el,
templomai a fő bbjellegzetessé gek - a
háromosztatú alaprajz, a szögmozaikok é s
rozetták alkalmazása - okán a ké ső
Uruk-periódus sumei templomaival
rokoní thatók. A Szem-templom
elnevezé se onnan származlk,hogy a
korábbi templom romjait magába foglaló
emelvé ny sok ezer olyan kis ,,szem-idolt"
tartalmazott, mint amilyent a I37 . ké p
ábrázol. A fekete vagy fehé r mé szkő bő I
ké szült figurák né melyiké nek kettő né l
több szeme volt, mások magas fejdí szt
viseltek. A legtöbb 4-6 cm magas. Az
idolok bizonyára a té mplomban tisztelt
istennek szánt áIdozatí ajándé kok voltak.

136. ké p : Ké ső Uruk-korból származó

kő tálUrból. Bikákat, fölöttük
bú zakalászok at ábr ázolő magas
dombormű dí szí ti.

138. ké p: Kagylómozaik berakással

diszí tett kókorsó (15 cm magas), a
Dzsemdet-Naszr-kori ré teg kincsleleté ból.
Sokfelé ké szültek ilyen kannák. A ké pen
látható kiöntő je elveszett, egy külön
talált darabbal pótolták.
118 | Uruk pé ldója

139. ké p: A Dzsemdet-Naszr-korból
származó é kí rásos tábla hátoldala. A kis
melletti Dzsemdet-Naszr lelő helyen
(i. e. 3000) talált táblán elszámolások
olvashatók, állatokról é s egyé b cikkekrő l,
pé ldául kenyé rrő l,sörrő l. A kör, fé lhold
é s D-alakú jelek számokat jelentenek. Az
í rás legő sibb formája aké pszeí ií rás volt,
amelynek minden jele valamilyen
konkré t tárgyat vagy ahhoz kapcsolódó
fogalmat jelölt. Amikor ez atábla
ké szült, a nyelvtani viszonyokat mé g nem
fejezté k ki. ső taz í rás iránya sem
állandósult. Ezt a táblát pé ldául jobbról
balra haladva, hasábonké nt olvasták,
jóllehet a ké sóbbi é kí rásosszövegeket
balról jobbra í rták.

140. ké p: A sziriai Habú ba-el-Kabí rából

"
szátmazó ké ső Uruk-kori cseré pedé nyek.
Az Eufr átesz-parti erő dí tmé nyrendszerű
települé sen sok olyan mezopotámiai
sajátosságot - kerámiahasználat,
vályogté glák - figyelhettünk meg,
amelyek a korabeü Warkát jellemezté k,
Kiváltké pp jellegzetesek a görbe kiöntő jű
korsók é s az olyan edé nyek, amelyek
felső hajlatára né gy kidomborodó
agyagcsí kot helyeztek, a köztük lé vő
felületet karcolt háromszögekkel
dí szí tetté k.Figyelemremé ltóak a
né gylábú kancsók, amelyeket az edé ny
felső hajlatárakarcolt háromszögek
dí szí tenek. Habú ba-el-Kabí ra
nagymé retű települé s, hossza mintegy
nyolcszáz mé ter, bizonyára a dé ü
telepesek é pí tetté kelő retolt álláské nt az
E ufráteszen zajló kereskedelem
ellenő rzé sé re.
6. FE| LŐ DÉ S
MEzoPoTÁuI^ BAN
120 | A városok fejlő dé seMezopotómióban
Könyvünk utolsó fejezeteké tezer é v, azi. e. 5. é s 3. é vez-
red közötti kor törté neté vel foglalkozik. Dé l-Mezopotá-
miában akkor jött lé tre az öntözé ses gazdálkodást folytató
civilizált társadalom - a törté nelmi sumer é s Akkád -,
melynek hatása ebben azidő szakbansugárzott ki a szom-
szé dos területekre. Ha arragondolunk, hogy ezugyanany-
nyi idő , mit amennyiazidő számitásunk kezdeteóta eltelt,
sha az is eszünkbe jut, hogy e ké tezer é v alatt mennyi min-
den törté nt Európában, ú gy tetszik, lehetetlen megbí rkóz-
ni a feladattal. De a mezopotámiai városi civilizációk ki-
alakulása az elő zőfejezetekben vizsgált falusi kultú rákból
összefiiggő folyamat, s vé lemé nyünk szerint a fejlódé st
külső hatások aligha befolyásolhatták, Voltak persze
ú jí tások, ám a kultú ra sokfé le megnyilvánulási formája
hosszú idő nát alapvető en folytonosan bontakozhatott ki.
E könyvben most tudjuk első í zben egy születő társadalom
j elle gzetessé geit összefiig gő en tár gy alni, pé ldául a vallási
cé lrú é pí té szet,az ábr ázolómű vé szetek fejlő dé sé t,hiszen
mindeddig be kellett é rnünk a nem összefüggő tárgyalási
móddal, mivel a korábbi idő szakra vonatkozóinformációk
töredé kesek.
Munkánkat leginkább az nehezií i meg, hogy nem ren-
delkezünk megfelelő idő renditáblázattal. Az ő störté net e
ké t utolsó é vezredé rő alig l van radiokarbon-adatunk, egy
ré szük pedig megbí zhatatlan. F,zaligha meglepő , hiszenaz
ásatások többsé ge mé g a radiokarbon-megbatározás be-
vezeté se elő ttLezárult, vagy egyes helyeken, pé ldául
Warkában a vizsgálatot fő ké nta monumentális é pületekre
összpontosí thatták, amelyek datálása felbecsülhetetlen
é rté kű lettvolna, ám a romok között nem találtak szé ntar-
talmú anyagot. Mezopotámiára vonatkozólag valójában
csak ké t megbizható adatunk yan: az i. e. 4900 a Számar-
ra-idő szakvé gé tjelr;i Csoga-Mamiban, az i. e. 4200 pedig
a warkai Ubaid-periódus egy ké ső szakaszát.
i Az idő pon-
tokat - mindké t esetben - egyetlen minta alapján állapí -
tották meg, ezé rt nem is kielé gí tő ek,bár a hasonlí tási ala-
pul vehető hí zisztáni é s szaudi-arábiai anyag alsó
é rté ké velmegegyezik, Kiigazí tatlan formájuk az elfogad-
hatóbb, mert ha a napjainkban javasolt kalibrálás után ha-
tároznánkmegaz idő pontot, akkor a Számarra-kor vé gé t,
amelyet hamarosan követett a dé li kultú rát jellemző
Ubaid 2., i. e.6000 körüti abszolú t idő pontban kellene
elfogadnunk. Minthogy a mezopotámiai törté nelem egyet-
len megbí zható kiindulópontja az agadei dinasztia alapí -
tásának törté neti forrásokból kikövetkeztetett i. e. 2370
körüli idő pontja,a köztes idószak három é s fé l ezer é vé t
három periódusra - Ubaid, Uruk é s a korai dinasztiák ko-
ra - kellene felosztani. Jobbnak láttuk tehát, hogy -
akárcsak eddig - a kalibrálatlan ,,kormeghatározást" ve-
gyük alapul, de tudjuk, azegé sz számí tási rendszert alap-
vető enkell felülvizsgálni.
Az Ubaid- é s az Uruk-kori kultú rával foglalkozunk
most, s az olvasó dolgát megkönnyí tendő , je| ezzük, hogy
I4I / Ur Ubaid-kori 4. ré tegé bő lszármazó nói szobrocska gyí kszerű
fejjel (i. e. 5. é vezred vé ge). A í áté tdí sú tétalán
s tetoválásra utal
(British Museum).
az Ubaid-korszak egybeesik az 5. é vezreddel, az Uruk-pe-
riódus pedig lé nyegé bena 4. é vezred. Beszé ltünk már
arról, hogy a mi törté netünknek nincs pontos idő ponttal
(ezárhatő vé ge, hiszen a ké pí ráslegkorábbi formája
kí válóan alkalmas volt számviteli cé lokra, volrt tehát gaz-
dasági jelentő sé ge,ám a társadalom é leté bennem játszott
szerepet. A Dzsemdet-Naszr korszakot, amikor azirásnak
ezt a ,,korlátozott" módját már használí ák, ezé rt tekintjük
az Uruk-kultú razárő akkordjának, de felfoghatjuk a korai
dinasztiák kora elófutáraké nt is, mivel a ké t szakasz
ré gé szetianyagában szinte nem mutatható ki lé nyeges kü-
lönbsé g.
E,Lső TELEPÜLESEK SUMERBAN / A dé l-me-
^zopotámiai
Z települé sekre vonatkozó ré gé szeí iadataink
aránylag ké sóiek, i. e. 5000 tájárő | származnak.Eztermé -
szetesen nem jelenti azt, ltogy a té rsé gazelő tt lakatlan volt.
Szaudi-Arábia sokkal aszályosabb területein mostanában
kerültek elő számottevő nagyságű vadásző -gyű jtögető
né pcsoportokra vonatkozó leletek, s ezek valószí nű vé ső
, t
majdnem bizonyossá teszik, hogy Sumerban is kellett ilyen
csoportoknak lé tezniük már jóval az első települé sek meg-
jelené se elő tt. Ráadásul Sumerban - az alluvium legalsó
ré tegeinek tanú sága szerint - egykor lagú nás, mocsaras
volt a vidé k, amely a mai mocsári arabokhoz hasonló, nem
földmű velő é letmódot folytató közössé gek ideiglenes la-
kóhelyé ül szolgálhatott. A mocsaras területeken könnyú -
szerrel ejtettek zsákmányul viziszárnyasokat é s vad-
disznót, halásztak, az ő riásnádat is hasznosí thatták, hiszen
a nádból manapság is ké szí tenek ház'akat, tutajokat.
Fontos táplálé kuk lehetett a dé ü alluvium né mely
ré szein is honos datolyapálma. A növé ny gyöké rzete sok
vizet igé nyel, de termé st csak ott é rlel, aholhosszú , forró é s
csapadé kos a nyár. Ilyen terület a Tigris é s az Eufrátesz
alsó folyásvidé ke, amelynek állandó ví zellátottságát a
Perzsa- (Arab-) öböl árapály mozgása biztosí tja. Nap-
jainkban a dagály a folyón felrfelé százhatvan kilomé ternyi-
re is é rezteti hatását, a torkolatvidé k mintegy hetven ki-
sebb öböl vizé nek mozgatásával nagyjából 45 000 hektárt
áraszt el rendszeresen. A datolyapá| ma az egyik leghasz-
nosabb növé ny: már Sztrabón görög földrajztudós utal
egy perzsa költemé nyre, amely a datolyapálma 360-fé le
elké szí té simódját é nekli meg. A gyümölcs mellett a rü-
gyek mindmáig é | vezhető é s né pszerí i táplá| é knak szá-
mí tanak, a fa nedvé bő lmé zé desszirup é s alkohol ké -
szí thető .A datolyamag magas kalóriaé rté kű fitő anya
a ké ső bbi idő kben fé molvasztáshozhasználták.A fa törzse
inkább hajlé kony, mint erő s,é ppen ezé rt kiválő könnyű
szerkezeti é pitő anyag,továbbá csónakot, bú tort, ső tki-
sebb hidat is ké szí tenek belóle, rostját pedig köté lveré shez
használják. Pálmalevelekbő l ma is gyakran é pí tenek idő -
szakos szállást, fonnak kosarakat. Mindenné l fontosabb
azonban a gyümölcs, mert nem egyszerű ené dessé g, ha-
nem fő táplálé k sokak számára. Nyár vé gé nszüretelik, s
minthogy megszáritva hosszú ideig tárolhatő , egé sz é vben
biztosí tja a szé nhidrátot, helyettesí ti a gabonát. A datolya,
 A városok fejlő dé seMezopotámiában | í 21,

az ugyancsak szárithatő hallal együtt, maradé ktalanul

kielé gí tiaz ember é lelemszüks é g| eté t.
Bármennyire valrő szerűis az effajta é letmód, ré gé szeti
bizonltásához rendkí vül nehé z anyagot találni. A nagy-
fokú üledé kké pző dééss a lagú nák, mocsarak, ső tfolyó-
medrek változása nagymé rté kben akadályozza a dé li terü-
letek feltárását, A mai ré gé szetieszközökkel sem lehet a
té rsé gő sifalvainak sző rődását megállapí tani. P é | dázza ezt
,§ry
k";"* * á1
Rász-el-Amija falucska felfedezé se. A Kis é s Babilón kö-
zelé ben lé vő aprócska települé st vé letlenül, egy modern
öntöző csatorna ásása közben í alálták meg, az ő sihalom-
nak a legfelső szintje egy-ké t mé terrel a mai földfelszin alatt
rejtő zik,| é tezé sé retehát semmifé le felszí ni nyom nem
utalt. Mé gis valő szinű hogy, vadász-halász közössé gek
lakták a mocsaras területeket, jő valazelő tt, hogyaz egy-
szerű gr avitációs áramlás r a é pí tettöntöző csatornák lehe-
tő vétetté k volna a falvak kialakulását. Erre az i. e. 5000-
né l korábbi idő szakból vannak azelső adataink. Mivel a
mocsári arabok legfő bb kiviteli termé ke ma is a nád- é s
sásfonat, ami a hagyományos tető é pité né s lkülözhetetlen
a| apanyaga, nem fogadhatő el az állí í ás, mely szerint az itt
é lő kaz importcikkek beszerzé sé hezszüksé ges többletter-
mé kkel nem rendelkezteka földmű velé s kialakulása elő tt.
Bizonyos, hogy a gabonatermeszté st a sumerok mások-
tól vetté k át. Ez termé szetesen nem azt je| enti - mint
sokszor felté telezik -, hogy a sumerok más vidé krő ltele-
pültek ide. Ső t,a rendelkezé sünkre álló cseké ly bizonyité k
azt erő sitimeg, hogy - akárcsak a korábban tárgyalt föld-
mű vestelepülé sek eseté ben - helyi fejlő dé srő l van sző .
Aré gé szek a földmű velé st a dé li alluviumon legkorábban
bevezető ú n.Ubaid-kultú rát né gy, könnyen felismerhetó
idő szakra osztották.Közülük az első ,az Ubaid 1. vagy
más né ven az Eridu-kultú ra, amelynek hatóköre kis föld-
rajzi távokágra terjedt: Sumer legdé libb ré szé n,Warka
é s Eridu vidé ké n.

ERIDU / Eridu az egyeí len lelő hely,ahol a ré gé szeknek

sikerült a teljes Ubaid-periódust feltárniuk. A 3. é vezred
vé gé bő való
| zikkurratu sarkánál ásott mé ly kutatóárok-
ban 19 lakott szintet tudtak elkülöní teni. közülük a
XIX-VI. szinteken találhatók az Ubaid-ku| tí ra \elretei,
az
idő szakra agyakran zöldes szí nű monokróm
, kerámia a
jellemző . A legkorábbi Ubaid 1. vagy Eridu-korszakról -
XIX-XVI. ré tegben ta| álták leleteit - eleinte azt gon-
dolták, hogy önálló kultú ra, amelyhez a finoman kidolgo-
zott, olykor fé nyes felületű ,egyszinű kerámia tartozik.
Ugyanilyen edé nytí pust találtak a közeli lJrban, Tell-el-
Ubaidban, valamint Eridu é s Warka környé ké n né hány ki-
sebb lelóhelyen. Ez a kerámia sokban hasonlí t a Csoga-
Mamiban felí árt, a Számarra-kor utáni ,,átmeneti" edé -
nyekre, amelyekrő l korábban aztí rtuk,hogy mind a korai
Számarra-, mind pedig a dé li, aüghanem egykorú Ubaid-
edé nyekkel rokoní thatók. Né hány ,,átmeneti" stí lusú ke-
rámiáí ké t kisebb sumel lelő helyen is találtak, nagyobb
l42 l Ubaid-kori templomok Eriduban. A ké p felső ré szé n egy i. e.3.
é vezredi zikkurratu romjai láthatók (i. e. 5000-tól).
1,22 | A városok fejlő dé seMezopotómióban

számban pedig Hú zisztánban. Mé gsem mondhatjuk, hogy

a legkorábbi Ubaid az ,,átmeneti" stí lusból származott.
Valójában a Csoga-Mamiban talált leletek ú gy é rtelmez-
hető k, hogy azUbaid 1. legalábbis egyidő s vagynetán
korábbi, mint az ú n. ,,átmeneti" ré tegek. Azé rt emlí tjük
ezeket abizonyí té kokat, mert számosan megkí sé relté kaz
Ubaid 1.-et más vidé krő származlatni,
l elfogadva a hibás
feltevé st, mely szerint Sumer korai lakói bevándorló§ vol-
tak. Ké tsé gtelen, sok ösztönzé st köszönhettek külső 'kap-
csolataiknak - mé g a cserepeik festé sé hezszüksé ges fes-
té kanyagot is importálták, rné gis azt kel| mondanunk,
hogy a jelenlegi bizonlté kok szerint a korai földmű velő
közössé gek Sumerban vé geredmé nyben helyi fejlő dé skö-
vetkezté ben jöttek lé tre.
Az Eriduban talált legkorábbi, Ubaid-kori települé sek
legé rdekesebb leletei Mezopotámia legelső , ké tsé get kizá-
róan nem világi rendelteté sű é pületei.A XVII. é s a XVI.
ré tegben kis, né gyszögletes é pületek maradványait tárták
fel, a XVI. szinten talá| tak az é pebbek. Az egyik falhoz
csatlakozva mé ly beugrás található, benne kis né gyszögle-
tes talapzat állt, hozzá hasonlón - az é pilet közepé n -
é gé s-é s hamunyomok. Minden ké ső bbimezopotámiai
templomban megtalálhatók voltak ezek a berendezé si
tárgyak, Eriduban nyilván a hosszan tartó vallási hagyo-
mány kezdeté re sikerült rábukkanni. A XVI. szinten talál-
haí ó ,,szenté ly"-t hosszú , prizma alakú vályogté g| ábő |
é pitetté k, amely arányait tekintve a Csoga-Mamiban hasz-
nállhoz hasonló, mí g a XV. ré teg nagyobb szenté lyé ben
ugyanolyan té glákat találtak, mint Cso ga-Mami,, átmene-
ti" ré tegé ben:a nyers agyagba felül, ké t sorban ujjal lyu-
kakat nyomtak, hogy szilárdabb legyen a rögzité s,
A XV. ré teg kerámiastí lusa azonosnak bizonyult a 143 l Dé l-Irak mocsaraiban: Szú q-el-Sujuk.
Hádzsi-Muhammadból (Warka közelé ben) ismerttel. Ez
egé szen a XII. ré tegig folytatódott, é s jellemző je | ett a vadász- é s gyű jtögető közössé gek hulladé ktelepein talál-
második Ubaid-idő szaknak, azUbaid 2.-nak, amelyet az takrá. A né gy nagy romhalom közül három eseté ben mé ly
eredeti lelő helyenyomán á| talában Hádzsi-Muhammad- kutatóárkokat ásatott a szaudi-Arábiai Mú zeumi Hivatal
nak nevez a szakirodalom. E kor ré gé szeti anyagának sok- jelenlegi igazgatő ja, Abdullah Masry. Ugyancsak ez idő
kal nagyobb az ismert sző ródása, mint Ubaid í .-é nek.Az tájt (Ubaid 3.) jutott el a jellegzetes Ubaid-fazekasáru
é szaki Nippurban is elő fordult, é s csaknem bizonyos, hogy É szak-Irakba, pé ldául Tepe-Gawrába é s Qaündzs Agába.
a Bagdadtól keletre elterülő Mandali közelé ben is. A XII. Ezektő la lelő helyekrő ké l ső bblesz sző .
ré tegtő |kezdő dő envált általánossá egy sokkal egyszerű b- Az eridui VII. é s VI. ré teg már ké ső Ubaid, azazUbaid4.
ben dí szí tettkerámiafajta, amelynek egyes változatai meg- A ké ső bbi idő szakotegy ú jfajta, dí szí tetlen, a ké ső Uruk-
lepő ennagy területi szóródást mutatnak: Irak egé sz terü- korra emlé keztető kerámia jellemzi - ennek azonban nincs
leté n, továbbá Szí riában, Iránban é s Szaudi-Arábiában is nyoma Eriduban -, ugyanakkor mind kevesebb, s mű vé
kerültek elő .A XII-VIil. ré tegben jelentő s mennyisé gű szileg egyre silányabb a festett edé ny. Az eszté tikaié rté
Hádzsi-Muhammad tí pusú kerámia is található, emiatt szemmel látható csökkené sé é rt a fazekaskorong elterje-
számos Ubaid Z.-kerámiát Ubaid 3.-nak minósí tettek dé se a felelő s, megkezdódött a tömeggyártás.
(Eridu XII-VIII. ré teg). Hasonló korai Ubaid 3. tí pusú
kerámiát - köztük olyanokat, amelyeket a stí lusjegyek AZ UBAID_KORSZAK GAZDÁLKODÁSA Bs rÁn_
alapján akár Hádzsi-Muhammadnak tarthatnánk - távoü SADALMA l A gazdá| kodás korai idő szakáról nincs köz-
helyeken is találtak, többek között Csoga-Mamiban (az vetlen információnk, de aligha vonható ké tsé gbe, hogy az
ú n. Ubaid-kú t anyagában), Rász-el-Amijában, továbbá Ubaid-kor kezdeté n a falvakban bizonyárabű zát é s árpát
Szaudi-Arábia keleti tartományának dé li té szé n,a leg- termesztettek, mé ghozzá kezdetleges öntözé ssel. Koránt-
korábbi cseré pedé nyekközött. Az utóbbi té rsé gben mint- sem annyira meglepő ,mint gondolná az ember, hiszen
egy negyven telepen maradt nyoma ennek a mezopotámiai Közé p-Mezopotámiában Számarra lakói már né hány é v-
kerámiának. Mindenütt a helyi, kő eszközöket használő százada a| kalmazták a módszert, s mire a legkorábbi

Ubaid 1.-falvak lé trejöttek, már valódi, 4-6 mszé les,több
kilomé ter hosszú csatornákat is tudtak é pí teni.A nagy fo-
lyók mellett azonban jóval bonyolultabb öntözni, mint a
Mandali oázislegyező deltájában, ahová a hegyekbő l é rke-
zik a Gangir folyó. Már emlí tettük, hogy ellenté tben a
Ní lussal, amely aző sziveté sekelő ttárad, a mezopotámiai
folyók veté s idejé n alacsony ví zhozamú ak. Tavasszal árad-
nak, s akkor elönté ssel fenyegetik a nehezen csí rázásrabirt
növé nyeket. Mivel a termé st mindenké ppen meg kell óvni
az áruzektő l, a 1,9. században a folyóknak csak az egyik
partján mű velté kmeg a földet, amelyet magas gátakkal
vé dtek, miközben a másik part felé szabad utat engedtek
az áradásnak A Tigris é s azBufuátesz egyaránt hatalmas
mennyisé gű hordalé kanyagot sodor magával, s annak sú -
lyosabb ré szé tmindjárt a partoldalak áttöré sé né l lerakja,
ezáltal termé szetes gátakat, bakhátakat ké pez, mí g a me-
derben lerakódó hordalé k gyakran emeli a folyók szintjé ta
környező sí kság fölé .
Ez bizonyos fokig könnyebbé is teszi az öntözé st. Am a
tölté sek közé fogott, veté s idejé n alacsony állású folyókból
nehé z avizet elvezetni, s nagyobb az aratás idejé n bekö-
vetkező árvizekveszé lyeis. A hordalé k elönti a mestersé -
ges csatornákat (é s afolyóágyat), emiatt é vente kell azo-
kat tisztí tani. A ví zcsatornák karbantartása olyan fgladat,
amelyhez nem is nagyszámú munkaerő re, hanem a kö-
A városok fejlő dé seMezopotámiában I I2S
zössé g együttmű ködé sé revan szüksé g . Ez ő hatatlanulbe-
folyásolhatta a té rsé gbena társadalom szerkezeté nek kia-
lakulását. Mé g enné l is fontosabb, hogy aző ntözé s folytán
különböző i ldek jöttek lé tre, ennek következ-
é rté kí fö
té ben pedig használóik anyagi he| yzeí e is differenciá-
lódott. A ví zközeli sávok lettek a legé rté kesebbek, s mű ve-
lóik nyilván megpróbáltak ragaszkodnihozzájuk, ami min-
den bizonnyal a magántulajdon fogalmának kialakulásá-
hoz v ezetett, de hozzájártrlt a települé sek növekedé sé hez
is.Az eső sföldmű velé salá vont vidé keken ennek nem lett
volna é rtelme, hiszen minden földdarab azonos é rté kű
volt. Kivált Elő -Ázsiában, ahol mé g erdő irtásra sem volt
szüksé g, mint Európában oly sokszor. Az öntözé ses
gazdálkodás olyan termé kfelesleget hozott lé tre, amely
egyszerre tette lehető véa nagyobb mé rvű szakosodást a
ké zmű vessé gben, é s növelte a központi gazdasági hatalom
szerepé t, erre a következő periódusból vannak bizonyí té -
kaink.
Azt tudjuk, hogy az Ubaid-kori emberek öntözé ses
gazdálkodást folytattak, de azt csak találgatjuk, mit ter-
meszthettek. Az Urból való, nem meghatározotí , ámbizo-
nyára Ubaid-kori magvak tönke, árpa, len termeszté sé re
utalnak, Eridu Ubaid 3. szakaszábanházi szarvasmarha-
é s onagercsontok kerültek elő .Mind Eriduban, mind
Rász-el-Amijában több volt a szarvasmarha, mint a juh é s
I24 | A rárorok fejlő dé seMezopotámiában
a kecske, mí g ugyanebben az idő bena közeli Hú zisztánban
az á| Iatál| ományban többsé gben volt a juh é s a kecske.
A rendelkezé sünkre álló kevé s információ azt sugallja,
hogy az öntözé ses földmű velé s területein a szarvasmarha
gazdasági szerepe a nagyobb, az eső sgazdálkodásban pe-
dig inkább a juhé é s a kecské é ,de ne feledjük, hogy a
szarvasmarhát különleges becsben tarthatta Qatal Hüyük,
illetve É szak-Mezopotámia Halaf-kori né pessé ge.
Megkí sé reltünk né hány lehetósé get ví .r;olni, miké nt befo-
lyásolhatta az öntözé ses földmű velé sa társadalom é s a gaz,
dálkodás alakulását. A társadalmi fejlő dé sbizonyos rányát
tehetjük szemlé letessé az Eriduban talált, páratlanul é rde-
kes é pületek ré vé n. Mert nemcsak a legkorábbi bizonyí té -
kok Mezopotámiában a közössé g vallási tevé kenysé gé ról,
hanem - s ez talán mé g fontosabb - tanú sí tják, hogy az
Ubaid 4. korszakban csú cspontjára jutó templomé pí té szet
- koncepciój át é s formáj át tekintve - é vszázadokon át, az
Uruk-kor ké ső idő i szakáig mit sem változott,bizonyságrá
Warka é s Tell-Uqeir. A szenté lyekben a haláldozat nyo-
mainak felfedezé sé bő arra l lehet következí etni, hogy az
é pületeket alighanem Enkinek, Eridu fő istené nekszentel-
hetté k, aki a föld alatti vizek ura volt. Azt is felté telezheí -
jük tehát, hogy a templom már az Ubaid-korban, akárcsak
ké ső bb,valamifé le szervező hatalom központja lehetett.
A települé sek mé rete is növekedett. Tell-Uqeir Ubaid-
kori lakossága pé ldául már tizenegy hektárnyi területet
144 / Mezopotámiai települé sek i. e. 5000-3000 között.
KASZPI-TENGER
.csoga-Mami
Mandali
lRÁN
szAuDl- ,4-
\
-(r.
nnÁBlA -,,* \ \
',?n
|o
")oa
"\ \"+
(Qn
né pesí tettbe, s nyilván mindinkább szüksé g lett központi
hatalomra. A társadalom tagoző dására mé g nincs bizo-
nyí té kunk, pedig a ré gé szek a sí rmellé kletek é s a házak mi-
nő sé ge alapjántudnának következtetni. A Levanté ban
pé ldául mé g Natú f-kori adatokat is találunk. Ismé t hang-
sú lyoznunk kell, hogy a mezopotámiai ő störté netnek erról
a szakaszáról alig van információnk. Dé lrő pé l ldául mé g
telies hazalaprajzot sem ismerünk, s a tipológiai sort az Eri-
duban vé gzett kismé retű mé lyásatás alapján állí tottuk fel.
sok kutató szerint sumer ubaid-kori földmű velő inád-
kunyhókban laktak, de ezt mindmáig nem támasztják a| á
ré gé szetibizonyí té kok.Eridu é s Ur legkorábbi ré tegeiben
vályogté gla falakat találtak. Nádé pületek nyomai mellett
mindig lelhető vályog. Eriduban olyanházra bukkantak,
amelynek vályogté gla falaihoz nádból ké szült toldalé k
csatlakozott. Ne gondoljuk azoriban, hogy a nádé pí tmé ny
felté tlenül,,primití v", Dé l-Irak é ghajlati viszonyai között
a nádkunyhó kellemes szálláshely, ma is használják. Egy
izben mé g egy amerikai ré gé szetiexpedí ció is nádból
ké szült é pületekben szállásolta el magát.
É sz,lx_vrnzopoTÁMl^ . UBAID_KULTú RA
TERJEDESE / É szak-Irakban, ^ za Mószultól dé lkeletre
hí .ző dőelső hegyvonulat lábánál helyezkedik el Tepe-
Gawra. Olyan rommező ez, ahol nemcsak korlátozott te-
rületú mé lyásatás során vizsgálták az Ubaid-fázist, hanem
nagyobb feltárásra is lehető sé gnyí lt. A lakóházé pitkezé s-
rő lezé rtlehet a korábbinál több információnk. A települé s
jóval kí vű esik
l az Ubaid-települé sek alkotta ,,mag" ha-
tárain. Ez a már korábban tárgyalt Haszú na- é s Halaf-
kultú rák szülő földje. Eppen ezé rt szolgáltathatta Tepe-
Gawra az első bizonyí té kot Elő -Ázsiában arra, hogy egy
í é rsé ganyagi kultú rája miké nt fogadott be vagy vett át
szándé kosan egy másik kultú rát. Hiszen az itttalált Ubaid-
kerámia alig ktilönböztethető meg a dé litól, s É szak-Me-
zopotámlában, a Zagr oszvidé ké n é s Eszak-Szí riában lelő -
helyek százain fedezheí ő fel a vályogté glából való
é pí tkezé sneka dé lihez hasonló technikája. A legú jabb
ásatások ismereté ben mé g Szaudi-Arábiát is emlí tenünk
kell. E kulturális szé tsugárzásnak a mechanizmusát nem
ismerjük, ez a vtzsgált kor egyik legrejté lyesebb jelen-
sé ge.
Gawra legkorábbi ré tegei (XX) egyé rtelmű ena Halaf-
kultú rára utalnak, a következő háromban azonban Halaf-
é s Ubaid-kori é pité szetiemlé kek, kerámiák egyaránt
fennmaradtak. Ugyanez vonatkozik a kisebb agyag- é s
kő tárgyakra. Ezeket azátmeneí iré tegeket né gy olyan kö-
veti, amelyben már nincsenek Halaf-kori leletek, a talált
anyag inkább a dé liekkel rokon. A kevé sbé í eltárt telepü-
lé sekrő lnincs ilyen világos ké pünk, de az 5. é vezredvé gé
mindenütt az Ubaid-kultú ra vált uralkodóvá, amely lehet,
hogy csak tünete valamifé le más befolyásnak. Adataink a
dé li hatás gyors terjedé sé rő tanú
l skodnak, é s ez az expan-
zió egybeesik az Ubaid 3. korszakkal. Sokkal nehezebb
megé rteni, hogy az emberi tevé kenysé gszempontjából
voltaké ppen mit jelentenek a rendelkezé sünkre álló

információk, habár a jelensé get nem lehet kulturálisan
önálló té rsé geklakói között folyó eszmecseré vel vagy
anyagi tárgyak cseré jé velmagyarázni, amelyre már | át-
tunk pé ldát korábbi periódusokban. Arról sincs szó, hogy
az egyik kultú rát (a Halafot) felváltotta egy másik (az
Ubaid). Valójában meggyő zőbizonyí té kunk van rá, hogy
né hány kisebb ké ső Halaf-települé s egykorú azokkal, ahol
az anyagi kultú ra lé nyegé benUbaid jellegű .Olyanfé le
helyzet alakulhatott ki, mint napjainkban az é szaki
sí kságon: kurdok, törökök é s arabok kulturálisan é s nyel-
vileg önálló csoportjai né pesí tik be a té rsé get.
A kerámiastí lusok változását megmagyarázhatjuk a,,di-
v attal", a technoló giai ú jí tásokat többnyire kizár ő laggy a-
korlati okok hozzák lé tre, de az,ltogy ebben a korban az
é szakiak vallása megegyezik a dé lieké vel- nemcsak az
é pité szetiformák, hanem a szertartások azonosságára is
gondolunk -, ré szletesebb indoklást igé nyel. Bizonyos,
hogy nem vé letlen a gawrai utolsó Ubaid-szakasz templo-
mai (XIII. ré teg), amelyekrő l alább lesz szó, é s az eridui
templomok közötti nagyfokú hasonlóság. Már ezönmagá-
ban is indokolja, hogy felté telezzij.k a dé liek ,,jelen vol-
tak" ebben azidő bené szakon. De aügha lehet ennek bár-
mifé le poütikai vezető szerepettulajdoní tani a korai idő -
szakban, fő leg mertsemmifé le adatunk sincs a Sumeron
belüli politikai fejlő dé srő l. jelensé
E gre a leghihető bb ma-
gy atázatot is lé nyegé benugy anezé rt utasí tja el a ré gé szek
145 / Nádcsónakkal a hú zisaáni mocsarakban. Irán.
A vórosok fejlő dé seMezopotámiában I I25
többsé ge: a társadalom, amelyrő lsző van, nyilvánvalóan
mé g nem magas fokú an szewezett. Nehé z azonban az
Ubaid-kultú ra elterjedé sé t, amelyet meggyő ző entámasz-
tanak alá az 5. é vezredbő l származő ré gé szeti leletek,
máské nt magyarázni, mint azzal,hogy ez volt Sumer lako-
sainak a legkorábbi kí sé rlete a nyersanyagokat (követ,
é r cet, fát) biztosí tó kereskedelni ut ak el7enő rzé sé re,
mivel
ezek az anyagok a saját té rsé gükben egyá| talán nem for-
dultak eló. A ké ső bbikorszakok fejlemé nyei is a gazdasági
indí té kot valószí nű sí tik:a Dijarbakir közelé ben lé vő Er-
gani Maden ré z&clelő helyhezvezető szí riai utak melletti
települé seken nagy mennyisé gben került elő Ubaid-kerá-
mia. Ké tsé gtelen, hogy az Ubaid-kori sumer társadalom-
ról é s gazdas ági é letrő | keveset tudunk, mive| az ásatások-
kal nyert információk számacseké ly. A mezopotámiai ő s-
törté net korábbi szakaszainak ű jabbr é gé szeti vizsgálatai
gyökeresen váIí oztatták meg né zeteinket az adott kor
eredmé nyeirő l; s egy pillanatig sem ké tsé ges, hogy az
Ubaid-kori Sumerról mé g sok mindent kell majd meg-
tudnunk.
AZ URUK-KORSZAK lBármi volt is az igazi oka az
Ubaid-hatás elterjedé sé nek az 5. é vezred vé gé n,hasonló
jelensé ggel találkozunk a következő ré gé szeti szakaszban
is. Ezt az azonositási lelő helyután, annak ő sinevé vel
Uruk-periódusnak nevezté k el. Uruk (a bibliai Ereh, ma
Warka) a korszak egyik legjelentő sebb települé se volt.
Már panaszoltuk, milyen nehé z - kellő mennyisé gű ré gé -
1,26 | A rárorok fejlő dé seMezopotámiában

szeti adatok hí ján - azUbaiid-fázis jelensé ge it magyaráz-

nunk. Mé g inkább vonatkozik ez az U ruk-szakaszr a, mert
a ré gé szeké rdeklő dé semanapság megcsappant az Uruk-
kori települé sek vizsgálatairánt, noha a városi civiüzációk
kialakulásának elmé leti ké rdé sé velmind többen foglal-
koznak. Az eddig ismert legkorábbi városok ké tsé gtelenül
a mezopotámiai Ő störté netneke korszakában alakí tották
ki sajátos arculatukat. Sumerban a városok kialakulásához
vezető összetett kulturáüs folyamat gyökerei pedig a
té rsé glegkorábbi, az ú n. Ubaid-kori települé seinek törté -
neté ben keresendő k, ső takár mé gaz enné l is korábbi tár-
sadalmi é s gazdasági fejlő dé sben,kiváltké pp az é szal< t,
Számarra jellegű települé sterületeken. Am az Uruk-kor-
szakban - lé nyegé bena 4. é vezredben - a korábbi folya-
matok eredmé nyeké ppen lé trejöttek' az arányaikat é s
funkciójukat tekintve már városnak nevezhető települé -
sek, Ennek kezdeti szakaszátő | szinte semmit sem tudunk.
Warkában né hány próbaásatás általfe| tárt ré teg tanú sága
szerint a ké só ubaid-kori festett kerámiát fokozatosan
váltotta fel az Uruk-kultú ra sima, festetlen, korongolt tö-
megkerámiája. A dé li lelő helyekenné hány vörös, szürke
fé nyes felületű kerámiais felbukkant, de ez a tí pus gyako-
ribb az é szak-iraki Uruk-kori lelő helyeken.
Az Uruk-kultú ra fázisainak sorrendjé t mé g mindig an-
nak a mé lyásatásnak az anyaga alapján ismerjük, amelyet
1930-31-ben egy né met expedí ció vé gzetí a warkai É ,an-
na-szenté ly alatt, noha a mé lyárok kis területre korlátoző -
dott (az alsó szint hé tné gyzetmé terreterjedt ki), a felszí n- 1,46 l A VIII. templom Eriduban. Ké ső Ubaid 3. ré teg (i, e. 5. é vezred
második fele).
re hozott anyag egy ré sze nem megbí zható ré tegössze-
fi.iggé sben jelent meg, továbbá né mely szintrő lalig került
elő lelet.Az ú jabb mé lyásatások voltaké ppen a korábban vesz számba egy ré szben mitológiai eredetű , ré szbenvaló-
megállapí tott sorrendet erő sí tikmeg, az Uruk-fázisra vo- ságos törté nelmi dokumentum, amely sumer városokhoz
natkozó ismereteinket alig szé lesí tik.Árn nekik köszönhe- kapcsolódó dinasztikus listákat tartalmaz,
tő ,hogy egy másik szenté ly alatt, amelyú | ú gy tartják,
hogy Anu istennek é pí tetté k,egy hatalmas Ubaid-kori TEPE-GAWRA / Eszak-Irakban kiterjedt ásatások se-
é pületet találtak. Az Eanna-szenté | y alatt, a legkorábbi, gí tsé gé velvizsgálták az Uruk-periódust; a Szindzsár kö-
világosan el sem különí thető XVII-XVI. ré tegekben ze| é ben ta| álható Grai-Ré sben, az Erbil melletti Qua-
pé ldául né hány jellegzetes Uruk tí pusú edé nycseré p ke- ündzs Agában, az iraki Ré gé szetiHivatal á| í a| feltártlelő -
veredett számos Ubaid-korival, mí g a XIV-IX, ré tegek helyeken a Szuleimanijé tő l é szakraelterülű Ranija-sí k-
anyaga az Uruk-periódus egy korai, ezé rt'ke| lő enmé g ságon, s fő ké ppa Mószultól é szakkeletre fekvő Tepe-
nem ismert szakaszából származik. A warkai ré tegek sor- Gawrában. Ez utóbbi hely anyaga alig rokoní tható azzala
rendje csak a VIII.-tól kezdve rokoní tható más dé ü lelő he- kevé s lelettel, amely a dé li vagy akár a nyugati Uruk-kori
lyeké vel, pé ldául a nippuri Inanna-szenté ly körzeté nek települé sekrő l kerül elő .Grai-Ré s kerámiája pé ldául sok-
szintjé vel; errő lmé gnemjelentek meg publikációk, s csak ban egyezik a dé li lelő helyeken találtakkal, de a szoká-
azY-IY. ré tegtő |kezdve - ez az Uruk-korszak legké - sosnál jóval több vörös é s szürke edé ny bukkant elő ,ezek
ső bbi fázisa - van né mileg bő vebb anyagunkarról, ami a viszont az é szaki sí kság Uruk-települé seire jellemző ek.
könyvnek a legé rdekesebb, legjelentő sebb tárgyalt peri- Gawrában ugyanakkor az utolsó Ubaid-szint (XIII.) után
ódusa lehetne. A IV. ré teg utolsó szintjé bő l(IV/a) kerül- olyan festett kerámia jelenik meg, amelynek sem az alakja,
tek elő az egé sz világon legkorábbinak tartott í rásos fel- sem a mintázata nem emlé keztet az elő zőUbaid- vagy pe-
jegyzé sek. A III. ré teg pedig (amit gyakran neveznek a rá dig Halaf-edé nyeké re, é s a korabeü dé li kerámiától is
jellemző polikróm kerámia első lelő helye nyománDzsem- elté r. A vörös mázra feketé vel festett ágmintával dí szí tett
det-Naszr-fázisnak is) már voltaké ppen a ké ső Uruk é s a kerámia - ez az egyik jellegzetes tí pus - viszont az idő tájt
korai dinasztikus korszak közötti átmenetet jelzi. De az kedvelt használati cikk volt Eszak-Irakban é s Szí ria szá-
utóbbi periódusba é rkezve, magunk mögött hagyjuk a me- mos vidé ké n.A XI-IX. ré tegek anyagai- azedé nyek, más
zopotámiai óstörté net birodalmát. Ekkor lé pnek szinre a tárgyak, ső ta templomé pí té sstí lusa - összeftiggó egysé -
legkorábbi sumer dinasztiák, amelyeket az ú n. Királylista get alkotnak, s errő lmajd ké ső bbré szletesebben szólunk.

147 l Tholosz Tepe-Gawra XWI. ré tegé ben.Halaf-Ubaid-kori
átmeneti szakasz (i, e, 5, é vezred közepe).
A VIII. ré teg leletei sok tekintetben a dé li lelő helyek
Dzsemdet-Naszr-kori tárgyaival mutatnak rokonságot, a
legké ső bbiszint (VIII-A) azonban már a korai dinasz-
tiák korának legkorábbi ré tegeihez hasonlí t. A gawrai
XII-VIII. ré tegek tehát idóben nagyjából azzal az Uruk-
fázissal esnek egybe, amelyet Warkánál pontatlanul ha-
tároztak meg, ugyanakkor Warkából valók az Uruk-kor-
szak korai szakaszára valarnelyest fé nyt derí tő leletek. Ám
az Uruk-kori terjeszkedé s fő iránya bizonyára nyugatabb-
ra esett - mé g akkor is, ha Grai-Ré s, asziriai Tell-Brák é s
az Eufrátesz menti Habú ba-el-Kabí ra anyaga közvetlenül
egyezik a dé li tí pusú val -, a gawrai leletek tehát nem
tekinthető k tipikusnak, s aügha jellemzik a korszak
egé szé t,Nehezen ké pzelhető el, hogy egy viszonylag
fé lreesó hely - hiszen Gawra a Mószultól é szakkeletre
hú z6dő első hegylánc lábánál terül el - ily mé rté kben
megelő zhette volna nyugati é s dé li szomszé dait, akik -
más, jobban dokumentált periódusok tanú sága szerint--
sokkal fejlettebb té rsé gben é ltek. De mé gis Gawrából ke-
rültek elő az első meggyő zőbizonyí té kok a különbsé gek-
rő ls a társadalom olyan fokú tagoző dásáról, amilyenre az
egyé b mezopotámiai leletek ismereté ben mé g csak nem is
gondolnánk. A X. é s a VIII-B ré tegek közötti idő szakból
való, vályogté glábő l, illetve kő bő él pitett sí rokban elhe-
lyezett sí rmellé kletek szolgáltatnak ámulatba ejtő bizo-
nyí té kot. A X. ré teg három sí rja pé ldául különösen gazdag
A városok fejlő dé seMezopotómiában | 127
volt arany-, elektron, lazurkő é s elefántcsont kincsekben.
Egyetlen sí rban több mint 200 aranytárgyat é s 450 lazurkő
gyöngyszemet találtak. Más sí rok - ugyanezeken a szinte-
ken - szinte alig tartalmaztak sí rmellé kletet,bár a XI-A
ré teg egyik sirjában, talán egy pásztorftí é lehetett, é rdekes
felfedezé sre bukkantak: egy csontból ké szült sí pra.
A sí rmellé kletek nemcsak a nagymé rvű társadalmi ta-
goző dásrő l,hanem a távolsági kereskedelem növekvő
mé rté ké rő isl hí rt adnak. Gawrában már az ubaid-kor
vé ge felé megnő tt a kereslet fé nyű zé si
cikkek, az arany é s a
lazurkő iránt, s ez valamelyest igazolja a gazdasági indí té -
kot, amelyról a dé li területek terjeszkedé sé ttárgya| va
szóltunk. Ennek azidő szaknak egy másik jellegzetes voná-
sa - s erre is elő ször Gawrában találtak bizonyí té kot -,
hogy ez a gazdasági tevé kenysé g valami módon kapcsolat-
ban állt a templommal.Ezsziní é n az Ubaid-fázis legvé gé -
re datálható, ugyanis a XIIL szint Keleti templomához tar-
tozó kú tban számos pecsé tlenyomatot találtak, amely a
templomba hozott vagy annak tulajdonát ké pező ingósá-
gok azonosí tására szolgált. Az agyagdarabok gyakran a
köté l, gyé ké nyvagy kelme textú rájának lenyomatát is ő r-
zik, amellyel a pecsé telő keta tárgyhoz erő sitetté k.Noha
pecsé telő ketGawra minden feltárt szintjé n találtak - mé g
a Jafim-tepe Haszú na-kori ré tegé velmegegyező korú ban
is -, de a XIII. ré tegtő l kezdvea leletek szé les körű hasz-
nálatukról tanú skodnak. A következő ké t szinten több
mint 600 pecsé telő t,illetve lenyomatot ta| áltak, számos
darabon ember- v agy ál| atábr ázo| ás láthatő .
Az Uruk-korszakot a legbiztosabban ,,fé mje| ző "tárgy

148 / Kiöntócsöves festett korsó Dzsemdet-Naszrból, l. e,4. é vezred
vé ge (Ashmolean Museum, Oxcord).
149 / Elektron farkasfej a Tepe-Gawra X. ré tegé bentalált sí rból,
hossza 3 cm (i. e. 4. é vened).
az a durva megmunkálású , virágcseré pí eemlé keztető ,
korántsem tetszető sedé ny, amelyet a ré gé szek,,simí tott
peremű nek"neveznek. A legké ső bbiré tegekbő |szé p
számban elő került, tömeggyártású edé ny sokkal jelentő -
sebb, mint ahogy köznapi külseje sejtetni engedi, mert
ú jabb bizonyságarra, hogy akkor már kialakulóban volt a
központilag iránltott gazdálkodás. Mig ez idő tájt a leg-
több cseré pedé nyt gyorskorongon ké szí tetté k,ez a nem tú l
szé p, ám egyé rtelrnű funkciójú edé ny öntő formából való.
Ké szí té sé nek módja, valamint szé les körű haszná| ata
fő ké nta jelentő sebb települé seken, azt sugallja, hogy
mé rő edé ny,a templom vagy valamifé le nagy gazdaság ,,al-
kalmazottainak" járő ,,fiz-etsé get" osztották ki segí tsé gé -
vel. A ké ső bbiszövegek emlí tik az effajta szokást, ső tazt
az árpa- é s olajmennyisé get is megnevezik, amely aké z-
mú veseknek valamely munkájuké rt ellenszolgáltatásul
adható. Warka Uruk III. ré tegé ben,azEanna körzeté ben
ta| á| t jegyzé k ötven szemé lynek járó napi kenyé r- é s sör-
adagot emlí t, Más szövegeken árpa- é s haladagokról van
szó. A simí tott peremű edé ny tehát e gyakorlat szé les körű
meghonosodásának bizonflté ka.
ppÍ rÉ sznTÉ sMÚvÉ sZET l A mezopotámiai társa-
dalom haladása a civiÉ záció felé abban is tetten é rhető ,
hogy megjelennek az eleve közössé gi használatra szánt
é pületek. Korábbi idő szakokatvizsgálva, szóltunk már
speciáüs rendelteté sű é pí tmé nyekrő l,Jerihó falairól, majd
Umm-Dabagí ja vagy Jaí m-tepe raktátairő | ezek azon-
ban - noha ké tsé gtelenül számos ember szervezett tevé ,
kenysé ge ré vé njöttek lé tre - gyakorlati cé lokat szo| gál-
tak. Eridu, Gawra, Warka, Brák é s Uqeir templomai mint-
egy ké tezer é ven át egy nagy kiterjedé sú té rsé gben egysé -
ges - háromosztatű - a| aptajzot, dí szí té stkövettek, funk-
A városok fejlő dé seMezopotámiában I I29
ciójuk is azonos lehetett: fő ké ntvagy teljes egé szé ben
szertartási cé lokra emelté k ő ket.
A vallási é pité szethagyományának megteremté se é s e
hagyományhoz valő ragaszkodás sok tekintetben emlé -
keztet bennünket a kereszté ny templomok legkorábbi
változatának,azű n.bazilikatí pusnakalé trejő tté í e,ill
etve
annak fennmaradására. Az effajta konzervativizmust aüg-
hanem azmagyarázza,hogy a szertartások, melyek ottho-
náu| az é pületet emelté k, mit sem változtak,Eztigazolja
pé ldául az, hogy a mezopotámiai templomokon mé g a
törté neti korban is megtalálhatók bizonyos korábbi sajá-
tosságok, noha a háromosztatí alaprajzot már nem alkal-
mazták. Ezek kő zé tartozikaz emelvé ny, a fő helyisé g
vé gé benálló áldozati oltár - rajta gyakran láthatók
é gé snyomok- é s az egyik oldálon a tető re vezető lé pcső -
sor, amely a törté nelem elő ttiidő kbentalán nem játszott
sajátos szerepet, de a ké ső bbibabilóni templomokban már
az é pilet állandó é s szüksé gszerű ré szelehetett, s azt su-
gallja, hogy bizonyos szertartásokat a tető nvé geztek, Az
Eanna-kő rzet ké ső Uruk-kori hatalmas, háromosztatú
templomaiban alighanem ké t, szimmetrikusan elhelyezett
lé pcső sor állta központi helyisé g ké t oldalán. Meglepő vi-
szont, hogy é ppen ezekben alenyű göző ,a háromosztatú
templomok le§szebb pé ldájaké nt számon tartott é pületek-
ben nincs nyoma a korábbi szenté lyekbő lismert emel-
vé nynek é s áldozati oltárnak, pedig nyilvánvaló, hogy ezek
a templomok is - esetleg más formában - a szertartások
cé ljait szolgálták
E sajátos é pité szetiformák kialakulását egyelő re csak
találgatjuk. A vályogté gla szabványmé retű é s ké ső bb
né gyszögletes alakú elem volt, amelynek segí tsé gé vel
könnyen lehetett deré kszögbe n ta| álkoző falakat é pí teni.
Gondoljunk csak Csoga-Mami é s Tell-esz-S zaww an Szá-
marra-kori é pületeire. A rajtuk látható szimmetrikusan el-
hely ezett támpillé rek, melyeknek a Számarua-idő szakban
tartő szerkezeti funkciójuk volt, alighanem azUbaid- é s az
Uruk-kori templomok mű vé szienkidolgozott fé loszlopai-
nak elő hí rnökei. A fé loszlopoknak viszont mát az vo| t a
szerepük, hogy fokozzák alátvány hatásáí , Mezopotámia
napsütötte tájain í eletté bbdrámaian é rvé nyesülhetett a
fé ny é s árnyé k ellenté te. A felület dí szí té sé nek
ezt az egyre
bonyolultabb módját is a szabványmé retí i té g| ák beveze-
té se tette lehető vé .Bizonyság rá, hogy Gawrában a XIII.
ké ső Ubaid-kori szinten talált három templom közül a leg-
korábbiban felfedezté k azoknak a té gláknak a terrakotta
modelljé t, amelyek segí tsé gé velelózetesen,,megteryez-
té k" a másik ké ! szenté lyt.
Gawrában nagy számban kerültek elő olyani. e. 5-4.
é vezredi lakő ház-alaprajzok is, amelyek valamennyire
fé nyt vetnek a templomok jellegzetes formájának eredeté -
re. Az alapot kevé sbé mereven, s tegyük hozzá, kevé sbé
tetszető sen osztották három ré szre: aközé pső , nagy helyi-
sé ghez a kisebbek, a hosszabb falak menté n ké t oldalról
csatlakoztak szabálytalan elosztásban. Már az Ubaid-kul-
tí rakezdeté n né hány nagyobb é pületné lalka| mazták ezt
azalaprajzot. A XIX. é s XVI[. ré tegben talált legkorábbi
130 | A rárorok fejtő dé seMezopotámiában

-l
l
\
)
s'

ÉI
,-
lhI l
í/ I
li- t-
150 / Tepe-Gawra ké só Ubaid-kori (XII. ré teg) alropoüszának
htkepe. Az é szakrané zőnyitott udvar alatt XIV. ré tegbeli
kő alapok.

ké t é pületet az ásatő kmagától é rtető dő en templomnak

tartották, mivel a közé psó helyisé g tengelyé ben alacsony,
né gyszögletes emelvé ny á| | t, ám a többi helyisé g - a ben-
í -rn 2
A É szaki temp} om
B

4
Központi templom
Ké leti szenté ly

6 8 -lo 12m

nük talált tárgyak tanú sága szerint - lakóé pületet sejtet.

A rommező feltárása során alig jutottak a XIX. ré teg alá,
tehát nem tudhatjuk, vajon lé tezett-e ez az é pí tkezé simő d
az Ubaid-kultú ra megjelené se elő tt.A XX. ré tegben
egyetlen tholoszt ta| áltak, majd a XVIII.-ban mé g egyet,
bizonyságul arra, hogy e jellegzetes Halaf-kori é pitmé -
nyek már az Ubaid-kor eLő ttiidő kbenis lé teztek, ső t a kör
alaprajzmé g akkor is elő fordul, amikor már a né gyszögle-
tes alaprajzí té pí tmé nyekmegjelentek, vagyis az é pité szet-
ben a változás nem hirtelen, hanem folyamatosan ment
vé gbe.
Korántsem állí tjuk peí sze) hogy a ké ső bbitemplomok
,,sablonossá vált" háromosztatú alaprajza a gawrai é püle- 151 / Tepe-Gawra XIII. ré tegé bentalált templomok aiapjairól
tek vagy akörnyező vidé k lakóházainak mintájára jött lé t- ké izí tett rekonstrukciós rajz.
re. Szinte bizonyos, hogy nem. A XIII. ré teg mindhárom 1,52 l A körház Tepe-Gawra XI-A ré tegé ben.Ez az eIlQ é pül91_ ..
temploma arról tanú skodik, hogy az é pilettipust, amelyet Mezopotámiiban, amelyet bizonyosan valami különös cé lból
ez esetben bé lletes fé loszlopok bonyolult rendszere dí szí t emelté k (i, e. 4, é vezred eleje).
kí vű l-belülegyaránt, már kiforrott formájában vetté k át.
Eriduban pedig, a XI. ré tegben talált első háromosztatú
é pület nagyjából a legkorábbi gawrai, hasonló alaprajzű mennyire volt né pszerű a háromosztatí ház az Ubaid-
é pí tmé nyekkel egyidő s,ám semmi köze sincs elő deihez1' a korban. A ké ső Uruk-korra é szakon már szé leskörű en el-
XVI. ré tegben feltárt legkorábbi szenté ly, amelynek az terjedtek. Jellegzetes tí pusaikat ta]lálták meg Qalindzs
alaprajzafelismerhető , egé szenmás tí pusú .A XV. é s XII. Agí ban, Grai-Ré sben é s az Eufrátesz menté n É szak,SÁiá
ré teg kő zötti idő szakból csak töredé kes anyag maradt ban, a ké ső Uruk-kori erő dí té ssé kié pí tettHabú ba-el-
fenn, persze lehet, hogy ezeken a szinteken azé rt nem Kabí rában. Ez utóbbi hely sok é pí té szetisajátossága rokon
találtak háromosztatú templomokat, mert azok a mé ly- a dé l-mezopotámiai területeké vel. Mé g a vályogté glák
fú rással feltárt gödörtő l távolabb helyezkedtek el. Semmi mé rete is akkora, mint Warkában az ugy.anabból a korból
okunk azt hinni, hogy a háromosztatú alaprajz inkább Su- találtaké , a telepet alighanem közvetlenül Sumerból alapí -
mer dé li ré szé n, mint akár Akkádban alakult ki, s onné t tották. Ha ez igaz, akkor bizonyára Mezopotámia dé li
került é szakra. ré szé nis ismerté k a háromosztatú háztí pust a ké só Uruk-
A dé li területeknek azezidő tájt ké szült lakóé pületeirő l kor vé gé n,de talán már elóbb is, ám ezkorántsem magya-
sajnos keveset tudunk, tehát arrő lsincs fogalmunk, hogy

í 53 / Az uqeiri ké ső Uruk-kori templom rekonstrukciós rajza.
rázzaeredetüket, a háromosztatú templomoké t pedig vé g-
ké pp nem, hiszen ú gy vé ljük, hogy a lakő házak voltaka
szertartások cé lj aira emelt é pület ek e| ő zmé nyei.B izonyos
viszont, hogy az átalakulás Mezopotámiában ment vé gbe.
A ké ső bb é pültmezopotámiai templomokra valóban jel-
Iemző alakóé pületekh ez va| ő hasonlatosság, hí szen azo-
kat - a szó szoros é rtelmé ben- isteneik földi lakóhelyé ül
szánták.Ezé rttervezté k meg az é pi| eí etí gy,hogy megfe-
leljen az isteni háztartás követelmé nyeinek: legyenek -
többek között - fogadóhelyisé gei, raktárai, é ppú gy,ahogy
a különbözó rendű ,rangú , elté tő anyagihelyzetű földi ha-
landók házai alkalmasak voltak különfé le funkciók ellátá,
sára.
Noha az Eriduban templomok
é s Tepe-Gawrábantalá| t
hasonlósága bizonyság rá, hogy azi. e. 5. é veztedtő lkezd-
ve szoros volt a kapcsolat e ké t város között, a szertartá-
sokban is sok lehetett az azonosság, de korántsem beszé l-
hetiink kialakult ,,szabványokról". Egy lelő helyen a temp-
lomok egymásra é pült ré tegeit vizsgálva, változás vehető
é szre, é s más jelek is utalnak a vallási hagyomány átala-
kulására, A gawrai templomok né melyiké hez sí rcsoportok
tartoztak; effajta összefiiggé st Sumerban mindmáig nem
találtak. Ám a legszembetű nő bbelté ré sabban mutatko-
zik, miké nt bántak a ré gi templommal, amikor elé rkezeí t
az ideje az ú j fe| é pité sé nek.Eriduban, valamint Tell-Brák-
ban a Szem-templom eseté ben a szq.kás megkövetelte,
hogy az elő zőszenté ly maradványait\qnegő rizzé k,be-
é pí tsé kaz ú j templom alapzatába, E gyak\latmagyaráz-
hatja a magas tölté sek kialakulását, amelyekben az ő stör-
té neti kor idő szakábana templomok álltak,'q alighanem
ezek lettek a ké ső bbizikkurratuk elő dei. Ga\rában vi-
szont aromokat szinte letarolták a föld szí né rő l,\ogy teret
csináljanak az ú j templomnak, mé g akkor is, ha az ú jabb
nem egé szen azelő zőhelyé n é pült. Meghökkentő módon a
ké tfé legyakorlat jól megfé rt egymás szomszé dságában, a
ké t ikerielepülé sen, Kulabában é s Eannában, amelyek az
A városok fejlő dé seMezopotámiában I BI
ő störté neti kor vé ge felé egyesültek egyetlen várossá,
Urukká, Kulaba központja az ú n. Fehé r-templom volt. Ez
a háromosztatú templom az Ubaid-kortól kezdve é pült
szenté lyek romjait tartalrnaző magas tölté sen állt. AzEan-
na-körzetben viszont a legkorábbi szinteken, ahol monu-
mentális é pület azonosí tható, azY. é s a IV. ré tegben a ha-
talmas é pí tmé nyeklerombolására é s í ljjáé pí té sé reutaló
bonyolult leletsorra bukkantak, láthatóan az elő ző é pület-
nek mé g a maradványait sem akarták megő rizni. Egyé b-
ké nt ezeknek a ré tegeknek a feltárása volt a legbonyolul-
tabb ré gé szetifeladat a Közel-Keleten. A III. ré tegben,
Dzsembet-Naszr-koriban a kör zet e gé szé t ú jból elegyen-
getté k, s több különfé le é pületet emeltek a szabad helyre,
többek között - Eanna törté neté ben elő sző -r egy magas
tölté st, tetejé n egy templomma| .Ezidő tájt a kulabai töl-
té sen álló templomot már nem használták, az egykor ben-
ne zaj| ő szertartások vagy a ké t vallási központ egybeol-
vadásának ré szeké nt, ya1y azt mege| ő ző enátkerültek
Eannába.
Az ő störté neti Mezopotámiábő l nem ismerünk olyan
monumentáüs é pületet, amelyet a ké ső bbi,jóré szt (bár so-
hasem kizáró| ag) közigazgatási funkciójú ,,királyi pa-
loták" elő djé nektarthatnánk. A mitikus elemeket is tar-
ta| mazó egykori feljegyzé sek alapján keletkezett mezo-
potámiai monda szerint a dinasztiákhoz kapcsolódó kirá-
lyi hatalom abban a periódusban jött lé tre, amelyet -
é ppen ezé rt - a korai dinasztiák korának nevezünk. Való-
ban, ebbő l'akorszakból s fő ké ntennek második felé -
bő lszármaznak az első ré gé szetibizonyí té kok hatalmas,
egyik ismert templomtí pussal sem azonosí tható, a ké ső bbi
paloták e| ő zmé nyeinektekinthető é pületekrő l.Noha ke-
vé s adattal rendelkezünk, mé gis bizonyos, hogy már az
ő störté neti korban a házak tükrözté k lakóik társadalmi
rangát. Alighanem mindig voltak gazdagok é s szegé nyek,
sa vagyoni helyzet a lakóház mé reté ben,diszí tett-
sé gé benis megmutalkozott. Dé l-Mezopotámiárő I az in-
formációink ké tsé gbeejtő enszegé nyesek, de Gawrában a
xI-A szinten rábukkantak a korai uruk-korbólszármaző
1,32 | A vórosok fejtő dé seMezopotámiában

,,köí hází a", amely - vé lemé nyünk szerint - a háromosz-

tatí lháztiplls nagyobb szabású változata, v-astag fallal kö-
rülvett, erő dité sjellegú é pület. A v é dekezé sre való felké -
szülé sre könnyen találunk magyarázatot: Gawra a sí kság
é s a hegyvidé ktalálkozási pontján é pült. Kevé sbé é rthető ,
hogy a ré gé szekmié rt csak egyetlen ré tegben találtak ilyen
erő döt. Lé tezé sé rő lviszontkorántsem szabad arra követ-
keztetnünk, hogy ebben a korban már,,uralkodók" irány,,
tották a közössé g é leté t.
A ké ső uruk-kor mű vé szetea szertartásokról ké szült
ábrázolások ré vé nmé gis enged né mi bepillantást a kora-
beü társadalom é leté be.Mezopotámia törté nelem elő tti
korában a mű vé szetha nem csupán dí szí tő jelleggel
ké szült, mindig szimbolikus é rtelmet hordozott. Vonatko-
zik ez az edé nyeken, ritkábban a falfestmé nyeken | áthatő
jelenetekre é s a terrakotta vagy kószobrocskákra. A kerá-
miára festett ornamenseknek többnyire kuárí lag diszitő
funkciója volt,bár né hány motí vumnak, pé ldául a Halaf-
kerámián a bukrániumnak, alighanem mágikus vagy vallá-
si é rtelme lehetett. Az onagerilbrázolások is dí szké nt ke-
rültek Umm-Dabagí jaházainakfalaira, ám a számos szob-
rocska né melyike - lehet, hogy az összes - vallási szoká-
sokhoz kapcsolódott. A ké ső Uruk-korban - a Dzsem-
det-Naszr-idő szakban is-- a szimbolikus rirotí vumokat
már sokfelé alkalmazták templomok é s berendezé si tár-
gyalk { tszité sé re. A szertartások cé | jára emelt é pületek
homlokzatát né gyszögletes falipillé r ek diszitetté k. Warka
IV. ré tegé nektanú sága szerint ú jabb formák alakultak ki:
megjelentek az egymáshoz illeszkedő , majd a szabadon
álló.oszlopok (az utóbbi soha nem terjedt el szé leskörú en).
Egé sz é pületeket dí szí tettekszögmozaikkal, a geometri-
kus mintázat olykor az é pí té szetimegoldásokat hangsú -
lyozta. Az oszlopű szeshomlokzat é s a mozaikdí szí té sva-
lamifé le szimboükus jelenté sé reutalaz, hogy ezek ábtázo-
lásai megtalálhatók az uqeiri templomban elhelyezett
emelvé ny elülső ré szé n(megfestve) é s a bráki Szem-temp-
lom emelvé nyé n kő bő l,nemesfé mbő l. Az utóbbi é pület
falát ugyano| y an kő rozetí ákdiszitetté k, mint amilyeneket mí g fölötte mezitelen alakok csoportosultak, viszik a
É anna körzeté ben a II. ré tegben találtak. Az uqeiri fest- termé st a templomba. A legfelső bbsávban egyetlen gyap-
mé nyen magányos leopárdok, bikák is láthatók, a felvo- jú fiirt szoknyát viselő alak, mögötte szolgája, sajnos a
nuló emberekból viszont csak a lábak maradtak meg. szoknyás figura erő sen megrongálódott. Vele szemben egy
A felvonulókból megő rző dötttöredé k a ké ső Uruk-kori nő áll, csaknem bizonyosan Inanna istennő ,hagyományos
mű vé szetlegnagyobb ví vmány át jelzi: ezek az ábrázolások szimbólumai s a templom gazdagságát jelző tárgyakveszik
több alakos jeleneteket, sajátos, rendszerint rituáüs csele- ő tkörül, A szoknyás alak valószí nű legaz á| dozatiszertar-
kedeteket elevení tenek meg. Számos pé ldát a pecsé t- tás fő szereplő je,s noha a jelenet rituális, mé gis fő ké n
nyomót felváltó pecsé thengerek lenyomatai nyú jtanak, gazdasági tevé kenysé get mutat be, ezé rt tehátóvakodjunk
ugyanis a henger vé giggördí té sé vel látványos jelenetsort a szoknyás alakot ,,pap"-nak nevezni, a szó szű kebb
lehetett kialakí tani. Ábrázoltak a templom felé áldozati é rtelmé ben. Errő la következő alfejezetben mé g lesz szó,
ajándé kkal igyekvő embereket, köznapi tevé kenysé get is, Az í n. oroszlánvadászat-szté | é ugyancsak Warkából
pé ldául a szántást, ámbár lehet, hogy ez utóbbi a templom- származik, kidolgozása durvább, mint az alabástrom
gazdaság tevé kenysé gé reutal. Ennek az elbeszé lő stí lus- vazáé . Ké t egymás fölöttelhelyezett, ál7ő figurát ábránol.
nak a legszebb pé ldája mé gs azú n. Warka-vaza (I34.ké p), Egyikük lándzsával, másikuk í jjal é s nlllal támad az
amely lenyű göző mestersé gbeü tudásról tanú skodik, rá- oroszlánra. A dombormű kiváltké pp azé rt é rdekes, mert a
adásul aprólé kos ré szletessé ggel ábrázol egy rituális jele- mezopotámiai mű vé szettörté neté ben első ilábránolja azt,
netet. A váza alső sávja szinboükusan mutatja be a gabo- hogy a ,,hő s"legyő zia termé szet vad erő it jeké pező
nakalászokat, a nyájat, amelyektő la város jólé te fiiggött, vadállatot. Ez até maké ső bba királyi hatalom kifej ező jé v
 A városok fejlő dé seMezopotárniában I B3

.+ ii:,:, c
-.,:..$iq €

I54 l Mé szkő bő faragott

l pecsé thenger, tetejé Dí é zbkával. Ké ső
Uruk-kor, Dzsemdet-Naszr-szakasz. Bzeket a hengereket a
tulajdon azonosí tására hasznrálták. (Ashmolean Museum,
Oxford)

155 / A pecsé thenger lenyomatának rajza. A felső sorban'

szarvasmarhák, alul juhok. A nádkötegekbő l é pí tett istállókban
váltakozva - fiatal állatok, illetve tárolóedé nyek.
.-
1,56 / A mocsári arubok mudifnak nevezett vendé gháaa Dé l-Irakban.
Nádkötegekbő l é pült, nagyon hasonlí t a pecsé thenger lenyomatán
látható istállókra.

lett, s mé g ké ső bb,a kereszté ny mű vé szet,,Szent György

é s a sárkány" ábráuolásaiban is felbukkan a motí vum. Az
ő störté neti kor vé gé npersze mé g nincs szó ,,királyokról";
a dombormű azt igazo| ja, hogy a hatalom funkciójáról az
idő tájt vallott, mé goly kezdetleges né zetek s azoknak a
ké ső bbiinté zmé nyekben való testet ölté se között van
kapcsolat.

vÁRos ns rÁnsaoAloM l A 4. é vezred második fe-
lé re már nemcsak Sumer, hanem Eszak-Irak é s Sária szá-
mos települé se (Pl. Tell-Brák, Habú ba-el-Kabí ra s tán Ni-
nive, noha erre ásatási bizonyí té kunk nincs) tekinthető
nemcsak nagysága, hanem specializált funkciója miatt is
városnak. Bár e közössé gek központja a templom vagy a
templomegyüttes volt, az utóbbi kialakulására az Ubaid-
kori Sumerban találtak bizonyí té kot,tú l egyszerű lenne a
társadalmakat ,,teokratikus"-nak nevezni, vagy azt mon-
dani, hogy a városok lé trejötte első sorban a,,vallásnak"
köszönhető , Emlé keztetnünk kell arra, hogy a ,,vallás", a
,, t ársadalom", a,, gazdaság" fo ga| mának b evezeté s e abbó l
fakad, hogy az ember megpróbálta a társadalnak struktú -
ráját, viselkedé smódját elemezni, de az ő siMezopotámiá-
ban ilyen fogalmak nem lé teztek. A törté neti korban a ha-
talmat istentő lszármaztatták, minden szemé ly, akit funk-
ciő jánáI fogva,,vallási" vagy ,,világi" hivatalnoknak tar-
tunk, legfő bb uranevé ben gyakorolta hatalmát. A temp-
lom volt az isten földi otthona, amely befogadta a szemé ly-
zetet is, nemcsak az isten szemé lyi szolgálattevő it - ő k
látták el a papi vagy kultikus teendő ket -, hanem'a tit-
kárait (,,í rnokait"), továbbá alacsonyabb iangú szolgáit is,
akik birtokainak ügyeit inté zté k,kereskedő k voltak,
vagy termelő tevé kenysé getfolytattak. Modern fogalmak
szerint tehát a mezopotámiai templom első sorban gazda-
ságiszervezetké nt funkcionált: az a központi hatalom volt,
amely a mező gazdasági, ké zmű ves é s ipari többlettermé -
ket begyű jtötte, majd szé tosztotta.
Nem tudjuk, mennyire jellemző a tevé kenysé g a pre-
historikus templomokra. Eriduban é s más települé seken a
kultusz folytonossága azt sugallja, hogy a templom fokoza-
tosan a gazdasági tevé kenysé get is iránltó inté zmé nnyé
vált. Elfogadhatő bb ezamagyarázat, mint az, amely sze-
rint a templom egyik napról a másikra öltött másfajta jelle-
get akkor, amikor az irást feltalálták. Hiszen az í rás a
templomqkkal kezdettő l fogva összefiiggő gazdasági nyil-
vrántartás vezeté sé ben jelentett elő relé pé st.Bizonyos, hogy
az í jtae| osztásnak effajta központi mechanizmusa é let-
bevágóan fontos volt annak a társadalomnak a jólé te
szempontjából, amely számáta a külkereskedelem nem
egyszerű en afé nyí izé sicikkek beszerzé sé nek módját je-
lentette, hanem a fe| ir ágzás é s a technika i haladás zálo gát
is. Alighanem a ké nyszer, hogy saját határaikon tú li világra
kellett tekinteniük, befolyásolta a sumer társadalom fej-
lő dé sé nek módját.
A ,,papok" é s ,,király" jellegú szemé lyek megjelené sé t
1,34 | A ,órorok fejlő dé seMezopotámiában

igazolják a ké ső Uruk-kori ké pző mű vé szeti

alkotások.
Nern tudjuk azonban, hogy ezek a jelenetek mennyire
általánosí tanak, illetve mennyire egyé ní tenekvalódi hata-
lommal rendelkezó szemé lyeket. Warkában az en cimmár
a legkorábbi (Uruk IV.) szövegekben megjelenik. Lehet,
hogy ő a Warka-váza fő alakja, az, amelyik megrongáló-
dott állapotban maradt fenn. Az en a temp| omközössé g
vezető jevolt mind világi, mind vallási é rtelemben, de az
általunk vizsgált korban ,,kő zigazgatási" funkciója volt a
hangsú lyosabb, ő felelt a közössé g anyagi jólé té é rts az eh-
hez kapcsolódó rituáüs szertartásoké rt. A ,,fő pap"-ké nt
fordí tott cim (szanga) szinté n ez idő tájt bukkant fel, de
általánosságban ú gy vé lik, hogy eredetileg pé nztáros
számvevő lehetett. Sem a ,,király" jelenté sű lugal, sem a
,,palota" j ele nté sű é - gal (szó szerint,,nagy ház" ) nem j ele -
nik meg a korai dinasztiák kora elő tt.Né mely kutató sze-
rint a lugalt eredetileg né pgyű lé választhatta
s ideiglenes
hadvezé rül, de ahogyan az ű jv ár osállam hatalma növeke-
dett, mind szüksé gesebbé vált az állandő bb katonai szer-
vezet. Valóban számos katonai fogalom jelenik meg ez idő
tájt, az első ,,palotaké nt" azonosí tható é pületek é s város-
falak Sumerban pedig csak a korai dinasztiák korának II.
idő szakából származnak. Újra hangsú lyoznunk kell, hogy
kevé s a feltárt anyag. Habú ba-el-Kabí ra is a Dé l fallal kö-
rülvett, elő retolt telepeaz Uruk-kor vé ge elótti idő bő l,
tehát kevé sbé lehetünk biztosak abban, hogy Sumerbanez
idő ben nem voltak fallal vé dett városok.
A növekvő központi hatalom ellené re, okkal té telezzük
fel, hogy a vizsgált idő szakban atársadalom - s talán a
városok is - alapvető en ,,demokratikusan" szervező dtek, I57 l Az oroszlánvadászat-szté lé Warkából. Magassága 80 cm.
oroszlánt ölő embert ábrázol A ké ső bbiidő kbena szertaltás
Van bizon-yí té kunk a gazdaság összetettebbé válására, a jellegű tevé kenysé g királyi elő jogvolt. Ké ső Uruk-kor
vagyoni különbsé gre, a társadalom tagolódására viszont (Irak Mú zeum).
akg. Az unken szó (jelenté se: gyű lé s;szó szerint: embe-
158 / warkai váza ré szleí e: meztelen fé rfiak termé sáldozatot
rek) elő fordulmár a legkorábbi szövegekben, mí g az öre- mutatnak be Inanna istennónek. Ké só Uruk-kor (Irak
gek (,,vé nek") tanácsa az Uruk-kor III. idő szakától a bir- Mú zeum).
tokok inté ző je é rtelemben szerepela szövegekben. Az
ilyen helyi közigazgatási inté zmé nyeket jól ismerjük a termelé st fokozó ú j eljárások, módszerek kialakí tása, s az
ké ső bbi szövegekbő l,de nehé z megí té lni, mi lehetett sze- í gy keletkezett é lelemtöbblet tette lehető véa szakosodott
repük é s jelentő sé gükaz általunk vizsgált idő szakban. ké zmű iparé s más tevé kenysé g lé trejötté t, ami - többek
Nehé z azokat a té nyező ketkiemelnünk, amelyek a vé lemé nye szerint - a városok születé sé nek elő felté tele.
városi civ1llzáció lé trejötté ben döntő fontosságú akvoltak. Effé le hipoté zist mé g ellenő rizni isnehé z Elő -Ázsiában,
Sok szaktekinté ly egyszerű , egyetlen okra visszav ezeí heí ő hiszen senki sem dolgozott ki olyan módszert, amellyel a
magy ar ázatot keresett. Az általunk felté telezettek közül né pessé gszámát megbí zhatóan lehetne becsülni. Nincs ar-
kiemeltük már a kereskedelmet, a vallást, az öntözé st. ra sem eszköz, hogy eldönthessük, mikor nő ttmeg egy te-
Né melyek szerint a hadviselé s volt a döntő té nyezőabo- lepülé s a né pessé ggyarapodása következté ben, vagy
nyolult poütikai rendszerek kialakulásában. Ké tsé gtelen, fordí tva, mikor tette a megváltozott é letforma a nagyobb
hogy a korai dinasztiák korában egyre több háború folyt, né pessé gelláí ását lehető vé .Tehát az effajta demográfiai
de bizonyos, hogy ez a városok kialakulásának követ- é rvek aligha állják ki a kritika prő báját, ső ta társadalom-
kezmé nye, nem pedig oka volt. A ,,háború " kifejezé s is ban vé gbemenő változások, amelyekrő l a sumer öntő zé -
tú lzó, hiszen rövid idő tartamú ,kis né zetelté ré sekrendezé - ses gazdálkodás szé les körű elterjedé se kapcsán már
sé rő volt
l szó, hiszen mé g hosszú ideig sehol sem jött lé tre szóltunk, mé g a ré gi malthusi té tel é rvé nyessé gé sem t
állandó hadsereg. zárják ki. Az ő té tele, amelyet Gordon Childe is elfoga-
Az antropológusok köré ben napjainkban talán az a dott, í gy hangzik: elő ször a földmű velé stechnológiája fej-
legné pszerú bb né zet, amely a városok kialakulását a lő dött, ennek következté ben olyan mé rvű termé kfölösleg
né pessé gnövekedé sé vel magy arázza. Szerintiik a lakosság keletkezett, amely a szakosodott ké z_mű vessé gkialakulá-
számának gyarapodása miatt vált szüksé gessé az é lelem- sát, a né pessé gnek egy-egy központba való tömörülé sé t

vagy akár növekedé sé t segí tette elő .Az öntözé ses földmű -
velé s ké tsé gtelenül megteremtetí e az alapot egy ilyen fo-
lyamathoz, s szüksé gké ppen magával hozta azú jraelosztás
vagy másfé le befekteté s mechanizmusának igé nyé tis.
Több terepbejárásnak eleve az volt acé lja, hogy nyomo-
kat találjon a települé s változására, s igazolja vagy cáfolja
a különfé le hipoté ziseket. Az eddigi eredmé nyek szerint -
s ez talán nem meglepő - nem lehet egyetlen magyará-
ző elvet találni a sumer városok kialakulására. különböző
körzetekben, különfé le okokból jöttek lé tre a különfé le
városi formációk, tehát csakis arra lehet következtetni,
hogy a városi é let legkorábbi csí rái számos törté nelmi é s
ökológiai folyamat ré vé njöttek lé tre. Ré szben a vé letlen-
nek, ré szben pedig a né met expedí ciót vezető Lenzen pro-
fesszor lelkesedé sé nekköszönhető , hogy ebbő laz idő -
szakból Uruk városáról tudjuk a legtöbbet. Ám Uruk, no-
ha a ké só uruk-korban É annában hatalmas szertartásköz-
pont mű ködött, nem volt kiemelkedő vallási központ, kü-
lönös politikai jelentő sé ggelsem birt. Ez a szerep aügha-
nem Nippurnak é s Kisnek jutott, de ezeken a helyeken
egé szen más módon alakult ki a városi é let, mint Urukban.
Sajnos vannak más ké rdé sekis, amelyekre - bizonyí té k
hiján - mé g kevé sbé tudunk választ találni. Soha nem is-
merhé tjük megaző störté neti korban é lő emberek gondol-
kodásmódját, pedig azlegalább olyan döntő té nyező lehet,
A vórosok fejlő dé seMezopotáí nióban | 135
mint a ré gé szet segí tsé gé velfeltárt leletanyag. A sumerek
bizony ár a,, törekvő " emberek voltak, lelkesen gyú j tötté k
az ismereteket, é s igen ügyesen kereskedtek. Azt sem tud-
juk, vajon ő slakók voltak-ea té rsé gben. Mindenesetre a ri-
tuáüs szertartások folytonossága Eriduban amellett szól,
hogy az Ubaid-korban ók már ezen a tájon laktak. Való-
ban belő lükállt-e az Ubaid-kori né pessé g,egyelő re nyitott
ké rdé s,ámde a nyersanyagok beszerzé se é rdeké ben lé te-
sí tett külkapcsolataik ké sé gtelenül hatottak kulturáüs
ú jí tásaikra.
Aligha bogozhatjuk ki valaha is azt a kulturáüs é s nyelvi
szövevé nyt, amit Sumerban már a legkorábbi í rásos emlé -
kek is ttikröznek. Az e korban kimutatható nyelvek között
első helyen termé szetesen a sumer áll. Agglutináló, rokon-
talan nyelv. A té rsé gmásik fő nyelve, az akkád a sé mi
nyelvcsaládhoz tartozik. Sokan egy harmadik nyelvet is
emlegetnek, é s ú gy vé lik, hogy azok ta| álták í el az'trást,
akik e nyelvet beszé lté k, noha a legkorábbi í rásos emlé k
sumerül maradtak fenn. Az Uruk-kor IV. korszakából
származó táblák nyelve, minthogy azirás teljes egé szé ben
ké pjelölő , nem azonosí tható. (Valószí nű ,hogy már ré gtő l
fogva kevert lakosság é lt a té rsé gben.) A földmű velé sre é s
legelteté sre alkalmas területeken különfé le né pek talál-
koztak vagy é ppen ütköztek össze, Az elté rő é letformát
követő né pessé gcsoportbanazonban hiba lenne elté rő
nyelvű etnikumokat is látnunk. A ké ső bbikorok nomádjai
fő ké ntsé mi eredetű ek voltak,de arról sem feledkezhe-
tünk meg, hogy a sé mi nyelven beszé lő né pekis é ltek már a
korai dinasztiák korából való városokban. Mé g kevé sbé
cé lszerű az ő stő rté neti
né pessé getnikai hovatartozását
vizsgálni, legfeljebb azt kell hangsú lyoznunk, hogy a sume-
rokat cé lszerű Dé l-Sumerból, nem pedig máshonnan szár-
maztatni. Azttalán megkockáztathatjuk, hogy a Mezopo-
támia kő zé psőté rsé gé bené lő Számarra-kori földmű velő k
lehettek sumerok vagy sé miták, meg hogy Haszú na, Halaf
é s aZagrosz lakossága alapvető enté rt el egymástól, s hogy
ré szben azonos korban é lt né pcsoportok a társadalmi fej-
lettsé g különfé le fokán álltak. Csak a Sumerból kiinduló
Ubaid-kori hatás elterjedé se után található valamelyest
egysé ges fejlő dé siminta az egé sz vidé ken, s ettő lkezdve
találjuk meg a városi települé sek kialakulására utaló nyo-
mokat.
Könyvünket azzalagondolattal fejezzikbe, hogy a su-
merok, akiket a hiányos bizonyí té kokellené re Dé l-Mezo-
potámia óslakosainak tartunk, s akik döntő , bár nemkizá-
rólagos szerepet játszottak a világ első civilizációjának
megteremté sé ben, aligha é rtené kvagy fogadnák e| azlr-
banizáciő v al, illetve a társadalmi fej lő dé ssel kapcsolatos
elmé leti fejtegeté seinket. Ha olvasóink ké telkedné nek,
hadd nyugtassunk meg mindenkit: az ő siMezopotámia
egyetlen nyelve sem tudta megkülönböztetni külön szóval
a falut, a várost é s a városállamot, mint ahogy a polgárság
fogalma sem lé tezett a görögök elő tt.Ha egy sumernak
vagy babilóninak azt aké rdé sttetté k volna fel, hogyan szü-
letett a civilizációja, alighanem igy vá| aszo| t volna: ,,Csak
ú gy lett."
 ,,
TOYABBI OLYASMANYOK
ADAMS, R. McC.rTfte Evolution of Urban Society MATOLCSIr., A hóziállatok eredete (Budapest, 1975).*
(Chicago,Ill., 1966).
MÁNDY GY., Hogyan jöttek lé tre kultú rnövé nyeink?
ADAMS, R. McC., Heartlandof Cities. Surveys of Ancient (Budapest, 1,971).+
Settlement and Land Use on the Central Floodplain of the
Euphrates (Chicago-London, 198 1). * MBLLAART,l., Qatal Hüyük (London, 1967),

BOKÖNYI S., ,,Vadakat terelő juhász. . ." Az óllattartás MELLAART,I., The Neolithic of the Near East
törté nete (Budapest, 1978). * (London, 1,97 5). (Bő sé gestovábbi irodalommal)

BRAIDWOOD, R. I., Prehistoric Men (8. kiad. Glen- MELLINK, M. J.-FILIP, J. (ed,) Frühe Srufen der Kunst
view,Ill., I975). (Berlin, 1.974).

BRENTJES, B., V adáll atb ó l hóziáll ar (Budapest, 797 6).* MUNCSAJEV, R. M. MERPERT, N. J., Parrrreleu-ne-
AeJIr,qecKI4, [oceJleHlle- Ceaepuofi Mecoxorauur.r
Cambridge Ancient History,I. (3. kiad.) parts 1 and 2 Moszkva, 1981).*
(Cambridge, I97 0 -7 1). (Bő sé gestovábbi irodalommal)
OATES, J., The Backgroud and Development of Early
CLARK, J. D, A Reexamination of the Evidence for Farming Communities in Mesopotamia and the Zagros.
Agricultural Origins in the Nile Valley, Proceedings of the Proceedings of the Prehistoric Society.39 (l973)
Prehistoric Society, 37 (I97 I). (147 -I81). (Bő sé gestovábbi irodalommal)

CLARK, G., A vilóg ő störté nete (Budapest, 1975).* OATES, J., Mesopotamian Social Organization: Archae-
ological and Philological Evidence, in Rowlands, M. J.
CHILDE, V. GORDON, áz ember önmaga alkotója Friedman, J, (ed.), The Evolution of Social S),stems
(Budapest, 1968).* -(London, 1978).

CHILDE, V. GORDON, Áz európai társadalom ő störté - PERROT, J., La Pré histoire palestinienne (Supplé ment au
net e (Badapest, 19 62).* Dictionaire de la Biblie, Paris, 1968). (Bő sé gestovábbi
irodalommal)
FRANKFORT, H., et a!, Before Philosophy
(Harmondsworth, 1,949). PIGGOT, S., (ed.), The Dawn of Civilization
(London, 1,962).
JONES, T. B., (ed.), The Sumerian Problem
(New York, t969). REED, Ch. A. (ed.\, Origins of Agriculture
(The Hague Paris, 1,977).*
KALICZ N., Agy agis tene k (Badapest, 1 970). *
-
REDMAN, Ch. L., The Rise of Civilization. From Early
KEISER, H., A nagy istennő városa. Uruk né gyezer é ve Farmers to Urban Society in the Ancient Near East
(Budapest, 1,9]3).* (San Francisco, 1978),*

KOMORÓCZY G.,A sumer nyelv rejté lye mint ő störté - sERvIcE, E. R.-SAHLINS, M. D.-woLF, E. R.,
neti problé ma, Valóság 19,X (1976. okt.) I02-I07.* V adós zo k, tör zs e k, p ar as zto k (Budapest, t97 3).*

LLOYD, S., Foundations in the Dust STRUEVER, S. (ed.), Prehistoric Agriculture

(Harmondsworth, 1955). (New York, I97I).

MASSZON, V. M, Egy kő koritelepülé s Közé p-Ázsióban: UCKO, P. J.-DIMBLEBY, G. W. (ed.), The Domesti-
Dzsejtun. A termelő gazdálkodás kezdetei cation and Exploitation of Plants and Animals
(Budapest, 1978).* (London, 1969).
*A magyar kiadás bibliográfiai kiegé szí té séjelö
t li. UcKo. P. J.-TRINGHAM, R.-DIMBLEBY, G. w.
A szerk. (ed.), Man, Settlement, and Urbanisrn (London, 1,972).
RA D l O KA RB O N _ KORA

Lelő hely Ré teg Lab. szóm LeIő hely Ré teg Kor Lab. szóm

Závi-Csemi 8920+ 300 W681 6828+ 1,28 P1,242

Sanidár 6661+ 1o8 PI239
(Zagrosz) Asziab 7100+ 300 UCLA1714F
Sanidár-barlang B 1. 8650+ 300 w667 (Zagrosz) 6950+ 100 UCLA1714B
(Zagrosz) 6750+ 100 UCLAI71,4C
Jerihó Mezolitikus 9216+ I07 P376 Dzsarmo 9250+ 200 W665
(Jordrán-völgy) 7800+ 240 F69 (GL69) (Zagrosz) 7090+ 250 w607
7850+ 247 F72(GLl2) 6880t200 w651
PPN_A VII. 7370+ 150 BMz52 6000+ 200 w652
VI. 8350+ 200BM106 5800+ 250 W608
VI. 7440+ 150BM251 6575+ 175 H551/49I
ké ső iVI. 8350+ 500BM250 6030+ 140 UCLA1714E
ké ső iVI. 8300+ 200BM105 5850+ 120 UCLA1723A
ké sóiVI. 8230!200 BM110 5320+ 200 UCLA1,723B
post VI. 7825+ 1,I0 P378
(Továbbá számos 5. é vezredi dátum, ami egyé rtelmű entú l ké sói.)
post VI. 7705! 84 P3,79
I. 7623+ 89 P377 Tepe-Gurán kb. U ré teg 6460+ 200 K1006
felső 6855 + 210 F40 (GL40) (Zagrosz) H ré teg 5810+ 150 K879
felső 6775lzn F40 (GI/o) Szarab 5 6006+ 98 P466
felső 6850+ 160 F39 (GL39) (Zagrosz) ,,legalsó" 5900körül UCLAI714A
PPN-B korai 6708+ 101 P381 4 5655t 96 P465
alSó 7075+ 100 GrN963 1, 5694+ 89 P467
,7950+ 200
első 6660+ 75 P380 Ali-Kos Busz-Mordeh-fázis UCLA750D
közé pső 7220+ z00 BM115 (Hú zisztán) 5720+ I70 11,489
,71,90!.
közé pső 70 GrN942 5430+ 180 I1496
közé pső 7006+ 103 P382 Ali-Kos-fázis 8000+ 190 I1490
közé pső 6760+ I50 BM253 6900+ 210 Sh1174
felső 6720+ 200 GL4l (F41) 6460+ 200 sh1246
felső 6250+ 20o GL28 6475+ 1,80 o1816,o1833
feIső 5850+ 160 GL38 6300+ 175 o1845
Mureibit L fázis vé ge 8640+ 140 Lv607 61,50+ 1,70 It491,
(Szí ria) (mezoüt) 5820+ 330 o1848
IL fázis I. ré teg 8142+ 1I8 Pt21,6 5790+ 600 SI207
I. ré teg 8056+ 96 P1,21,5 Muhamad-Dzs aff ar -fázis 6970+ 100 sI160
II. fázis II. ré teg 8265+ 1,1,5 P1,21,7 6940+ 200 sI160(R)
II. fázis 8640+ 170 Lv605 5870+ 190 I1494
85 10+ 200 Lv606 5270+ 1,60 11495
7780+ 140 Lv604 Beida PPN-B W. ré teg 6990+ 160 K1086
III. ftázis X-XI. ré teg 8018+ 115 P1,220 (Transzjordánia) VI. ré teg 6765+ 100 P1378
XVI. ré teg 7542+ 1,22 P1,224 VI. ré teg 6760+ 130 Kl082
XM-XVII. ré teg 7954+ I14 P1,222 VI. ré teg 6690+ 50 GrN5063
Gandzs-Dare Eré teg 8450+ 150 GaK807 VL ré teg 6596+ 100 P1379
(Zagrosz) Eré teg óó9Ot 90 SI924 V. ré teg 6690+ 160 K1083
Eré teg 6435+ 75 SI925 IV. ré teg 7178+ 103 P1380
E ré teg 667 5+ 195 S1923 IV. ré teg 6860+ 50 GrNS136
E ré teg 6620+ 21,0 SI922 IV. ré teg 6840+ 200 BMl11
Eré tegteteje 69ó0+ 170 GaK994 IV. ré teg 6815+ 102 P1381
D ré teg 7018+ 100 P1484 IV, ré teg 6780+ 160 K1084
C ré teg 7289+ 1,96 P1485 II. ré teg 6600+ 160 K1085
felsó 6938+ 98 P1486 ké ső II. ré teg 6942+ 1,1,5 P1382
Qayönü 7570+ 100 GrN4458 felső II. ré teg 7080+ 50 GrN5062
(AnatóIia, 7250+ 60 GrN4459 Munhata PPN-B IV. B ré teg 7zlo+ 500 M1793
dé lkeleti 6840+ 250 M1609 (Jordán-völgy) IV. Aré teg 5420+ 400 MI792
magasföld) 6620+ 250 M1610 Tell-Ramad I. ré teg 6260+ 50 GrN4426
AykhHüyük 7008+ 130 Pl,z40 (Szí ria) I. ré teg 6250+ 80 GrN4428
(Anatólia) 6857 + 128 p1,238 I. ré teg 6140+ 50 GrN4421
6843+ I27 PI24I II. ré teg 5970+ 50 GrN4427
 A radiokarbon-kormeghatározás igen hasznos, egyszer-
smind bonyolult módszer. Az olvasót bizonyára é rdekli a
könyvben olvasott lelő helyekre (i. e. 10 000 - i. e. 3000)
kapott radiokarbon-kormeghatározások. A §zakemberek
számátamegegyezzik, hogy minden i. e. adat alapjű lJaz
5570 + 30 é v felezé si idő szolgált. A té telek ré szletesebb
leí rása a | asgplsfirrmi azonosí tási szám alapján megtalál-
ható a Ra"diocarbon cí mű folyoiratban.A datált dendro-
kronológiai minták segí sé gé velkalibrált, tehát kiigazí tott
idő adatok (MASCA) egyelóre csak radiokarbon i. e.
457O-tő | kezdve áll a kutatók rendelkezé sé re.

Lelő helv Ré teg Lab. szóm

MASCA
II. ré teg 5950+ 50 GrN4822
LeIő hely Ré teg Lab.szóm korrekciós
ditumok
Keramikus neolit III. ré teg 5930+ 55 GrN4823
(ú jrahasmált fa?)
Buqrasz I. ré teg 6190+ 60 GrN4818 III. ré teg 4858+ 82 P857
(Szí ria) I. ré tegteteje 6290+ 100 GrN4852 (tú lké sei)
II. ré teg 6010+ 55 GrN4819 Haszú na V. ré teg 5090+ 200 w660
III. ré teg 5990+ 60 GrN4820 (Mezopotámia)
QatalHüyük XII. ré teg 5807+ 92 PI374 Csoga-Mami,,átmenetifázis" 4896+ í 82 BM483
(Anatólia) X. ré teg 6142+ 98 P782 (Mezopotámia)
X. ré teg 6086+ 104 PI370 Arpacsí je kú t 6114+ 78 P585
X. ré teg 5987+ 109 P1369 (Mezopotámia) TT8 (közé pső Halaf) 5077+ 83 P584
X. ré teg 5965+ 85 PI372 Ságsr-Bázár Halafkb.1,1-I2.ré teg 4775+ 77 P1487
X. ré teg 5894+ 102 P1371 (Szí ria)
IX. ré teg 6240+ 99 P779 Banahilk közé pső Halaf 4904+ 72 P1504
VIII. ré teg 5903+ 9"1 P1367 (Zagrosz) 4802+ 85 P1502
VIII. ré teg 5734+ 90 Pl366 ké ső Halaf 4359+ 78 P1501 5060-
VII. ré teg 5588+ 89 P778 5090
VI. B ré teg 5986+ 98 P1364 Gerikihacrjan ké ső Halaf 4515+ 100 GrN 5245
VI. B ré teg 5962+ 94 P770 (Kelet-anatóliai-felvidé k)
VI. B ré teg 5954+ II1 PI362 Tepe-Gawra XIX. ré teg 5052+ 82 PI494
VI. B ré teg 5754+ 9,1, P777 (Mezopotámia) xvIII. ré teg 4470! 6I PI495 5180-
VI. B ré teg 5679+ 90 P797 5240
\{ I. B ré teg 5574+ 90 P78I xvII. ré teg 404í + 72 P1496 497 I
\{ I. Aré teg 5779+ 80 PB65 XII. ré teg 3837+ 72 P1497 4761,
VI. A ré teg 5629+ 86 P827 Szaú di-Arábia
VI. Aré teg 5622+ 91 P772 18. lelő hely:
\| I. Aré teg 5555+ 93 P769 Ain-Qannasz 1,2.ré teg 4935+ 325 GX2824
VI. ré teg 5961+ 103 P1363 1,1,. ré teg 4705+ 320 GX2823 5330
VI. ré teg 57II+ 99 Pl375 9.ré teg 51,í 0+ 445 GX2821,
(A vizsgálati anyagjelentő s ré sze ré gi fagerendákból 1. lelő hely : Doszerije 7.ré teg 4950+ 330 GX2818
származik, a minták tehát ré gebbi korból valók, mint felsán 41,85+ I20 15786 491,0
a ré tegek, amelyekbő l gyű jtötté kóket.) 11. lelő hely: Abu-Hánisz 8. ré teg 371,0+ 250 GX2820 441,0
V. ré teg 5690+ 91 P776 8. ré teg 361,5+ 255 GX2819 4340 körüli
V. ré teg 5549+ 93 P136I felszí n 3800+ 65 UGa315 4470
IV. ré teg 6087+ 96 P775 2.Ielő hely: felszí n 4207+ 238 311263 4930
III. ré teg 5581+ 94 P774 Tell-Uqeir Ubaid 4649+ I07 P7498 4927
Szuberde II. ré teg 557I+ 77 P796 Warka ké ső ubaid 4120+ 160 H1,38/I23 4770-
(Taurus- alsó IL ré teg 6326+ 300 PI387 4870
-hegysé g) alsó II. ré teg 6299+ 9I PI391 Tepe-Szabz Szabz-í ázis (7100+ 160) UCLA750c
alsó II. ré teg 6226+ 79 PI388 (Hú zisztán) 4790+ 190 11497
alsó II. ré teg 5634+ 85 P1389 Hazine-lázis 5510+ 160 11501
felső Il.ré teg6045+ 76 P1386 5250+ 1000sI206
felső Il.ré teg5957+ 88 P1385 4975+ 200 UCLA750B
Hacllar Ké ső IX. ré teg 5393+ 92 P31,4A Mehmeh-fázis 4520+ 160 II493
(Anatólia) neoüt VII. ré teg 5820+ 180 BM125 3460+ 160 11500
\1I. ré teg 5590+ 80 BM48 Bajat-fázis 4220+ 200 sl2o3
W. ré teg 5399+ 79 P3l3A 41,20+ 100 UCLA750A
Khalkolit II. Aré teg 521,9+ 131 P326A 41,10+ I40 11502
I. Aré teg 5037+ 119 P315 4110+ 200 SI204
Matára Legkorábbi 5620+ 250 w623 41,00+ 140 11,499
(Mezopotámia) 3910+ 230 11503
Tulul-etTalátát XV. ré teg 5570+ 120 TK24 3820+ 120 sI156
(Mezopotámia) (koraiHaszú na) 3750+ 250 sI205
Tell-Halaf korai 5620+ 35 GrN2660 Grai-Ré s Ré tegzetlen Uruk 3219+ 64 P469 3780
(Szí ria) 2989+ 75 P468 3625
Tell-esz-Szawwan I. ré teg 5506+ 73 P855 Nippur InannaXVII. ré teg2722+ 74 P530 3350
(Mezopotámia) III. ré teg(?) 5349+ 150 P856 (WarkaVI/V.)
A kötetben szereplő felvé teleketaz alábbi könyvtárak,
inté zmé nyek,mú zeumok, szemé lyek ké sátetté k, ill. bo-
csátották rendelkezé sre.
Ankara Muzeum, photo Josephine Powell 42
Ashmolean Museum, Oxford 3, 12, 25, 40, 43, 44, 82, 84,
1,35, I39,148, 154, 155
Dick Barnard, l.ondon 53,98, 1O7,II1,, 1I2, I22, I23, I28,
153, 156
Bodleian Library, Oxford 15
P. E, Botta é s E. Flandin: Monuments de Ninevé (1848-50)
17, 18
Prof. R. J. Braidwood, Chicago 56, 87,88, 115, 116
British Museum, London 14,'],9,27, 55, I20, I4t
British Museum, London, photo Andrew Laeson 38, 41
Colorific! London 8
Elsevier, Amsterdam 142
Roger Gorringe. London 36, 49,63,70,86, 101, I02, II3, 1,5I
Sonia Halliday Photographs 1, 7 4, 7 5, lI7
Robert Harding Associates, London 2, 7 , !0, 11, 30, 3'],, 48, 54,
79,145
Hirmer Verlag, München 26, l27
Michael Holford Library, London 99
T. A. Holland 6
Iraq Museum, Baghdad, a ré gé szetifő igazgatősávessé gé bő l
33,52,11o,146
Iraq Museum, Baghdad, photo Robert Harding Associates 133
Iraq Museum, Baghdad, photo Picturepoint, bofitó, 28, t58
Iraq Museum, Bnghdad, photo Scala I34, 136, L38, t57
Israel Department of Antiquitis and Museums 78
Jericho Excavation Fund, Dame Kathlen Kenyon szí vessé gé bő
a belső cí moldallal szemközt, 80, 8]., 85
Andrew Lawson, London 39,76,77, 'j.30, í 37
A. H. Layard: Ninevah and its Remabs (1849) 20, 2I
Lowell Johns, Oxford 5,64,89, t44
Mansell Collection, I-ondon 24
Malcolm McGregor, London 149
James Mellaart, London 13, 57, 9 I, 92, 93, 9 4, 9 5, 96, 97, 1,00,
103, 104, 106, 108
D. é s J. Oates 9, 23, 34, 35, 37,58, 59, 60, 61, 62, 65, 66, 67,
68,69,7"I,72,73,82, 105, 109, I19, I25, 132, 1,40
Oxford Illustrators, Oxford 131, Prof. G. Gullini, Torino szí ves-
sé gé bő al szó- é s né vmagyarázat ábrái
Picturepoint, London 45, ].].8, I2I, I29,I43
Radio Times Hulton Picture Library, London 47
R. V. Schoder, S. J. Chicago 51
Schwitter Library, Lieü, Seitzerland 29
A Szovjet Tudományos Akadé mia Ré gé szeti Inté zete, Moszkva
32, t1,4,126
Tate Gallery, London 16
Jan Todd 90
U. S. Geological Survey 4
University of Newcastle upon Tyne, Prof. R. M. Harrison szí ves-
sé gé bő 46
l
University Museum, Philadelphia 50, I47, I50, L52
lilarka Report, 1932 22
KlsLExIKoN
akeramiku§3 kerámia né lküli. A ré gé szeti
szakirodalomban olyan lelő helyeket vagy
lelő helyegyütteseket j ellemző szakfogalom,
amelyekben a cseré pedé ny nem használatos.
Akkád: Mezopotámia Bagdadtól dé lre eső
Ié sze, A ké ső bbiBabilónia é szaki területe.
A té rsé gakkád nyelvú lakói után kapta
elnevezé sé t. A korai törté neti korban
legfontosabb városközpontja Kis volt,
akkád nyelv: a keleti sé mi nyelvek
legkorábban ismert ké pviselő je, amelyet
legalább az i. e. 3. é vezred óta beszé ltek
Mezopotámiában. Az akkád nyelvű né pek a
té rsé glegdé übb ré szé bené lő sumerokkal
együtt Dé l-Mezopotámia né pessé gé nek
nagyobb hányad,át alkották a legkorábbi
í rásbelisé g idejé n, ső t lehet, hogy korábban is.
akna§í r: olyan sí Ití pus, amelyné I a sií kamrát
fiiggő leges aknánát lehet megköze| í teni.
alakor: egyszemű bú zafajta.Mind vad
(Triticum boeotium), mind termesztett
formája (Triticum monococcum) egyformán
diploid kromosző maszámű .A Közel-Keleten
általánosan elterjedt fajta.
A gabonatermeszté sre utaló elsó adatok
(Mureibit, i, e. 8000 elótt) vad alakor
termeszté sé rő tanú
l skodnak.
Ali-Kos-fázis : az Ali-Kos lelő helyakeramikus
szakasza, amely a Busz-Mordeh-fázis után
következett. Az i. e.7. é vezred vé gé re
datáIható.
allú vium: áradások nyomán lerakódó üledé k;
Dé l-Mezopotámia dé li té rsé gé neknagyobb
ré szé ts számos folyó völgyé t boú tja.
Anu: a legfontosabb sumel isten, az é g istene,
eredetileg az ,,é g".
archaiku§ festett cseré pedé ny: Haszú na
telepüIé s korai ré tegeiben talált jellegzetes
edé nytí pus. É ,lé nkvörös festé kkel dí szitetté k,
s vagy a festé ket, vagy az agyagfelületet
[é nyezté k.bizonyos esetekben mindkettő t,
ard: (,,tú í óeke")barázdát hú z, de a földet
nem forgatja meg,
Vetóeke. I. e. 2. é vezredbő \ szatmazo
pecsé thengeí -lenyomat alapj án
arcos edé nyek: emberarcot ábrázoló
cseré pedé nyek. Az aí coí gyakran í áragasztott
szem, ftil stb. teszi plasztikussá, A legelső
ismert darabok a mezopotámiai Számarra-
korszakból származnak, a legszebbeket viszont
Dé l-Törökországban, Hacrlar utolsó ré tegei-
ben találták.
Asszí ria: Mezopotámia é szaki ré sze. A
törté neti korban a sé mi nyelvcsaládhoz tarí ozó
asszí rok lakták. Különbözó korokban Assur,
Ninive, Nimrú d, Horszábád voltak a fóvárosai.
Számarra-stí lusú ,,átmeneti" edé ny
,rátmeneti:" a szakkifejezé s azt akorszakot
jelöli, amelyben mind a megelózó, mind a
következő korszak né mely jellegzetessé ge
megtalálható. Első sorbana Csoga-Maminál
talált, a számarra-kor utáni idő szakból
(i. e. 5000 tájáról) számlazó edé ny,tí pust
illetté k e né urel, továbbá azokat ahí zisztáni
lelő helyeket,ahol a Számarra-stí lus é s az
Eridu-, Hádzsi-Muhammad-kol sajátosságai
együttesen jelennek meg.
azurit: ré zé rctelé rekben elő forduló, söté tké k
bázisos ré zkarbonát. é rc formájában é s
festé kké nt egyaránt használták,
babilóni nyelvi az akkád nyelv ké ső bbi,
klasszikus formája, amelyet é kí rr{ sos szövegek
ő riztekmeg. Elsósorban Hammurápi é s az I.
Babilóni dinasztia (i. e.2. é v,ezred első fele)
korának nyelveké nt emlí tő dik.Szinte az i. e. 2
é vezred egé sz taí takí a alatt a diplomácia
nyelve Volt a Közel-Keleten.
beduinok: a Közel-Kelet sivata8lakó
nomádjai. Ma az ottani lakosság egytizedé t
alkotják. Juh- é s kecskenyájak biztosí tották
megé lheté süket, a modern idő kbenpedig
tevecsordákat tartanak. sátrakban laknak.
Egé sz é ven át meghatározott ú tvonalon
vándorolnak, ott vernek tábort, ahol megfelelő
ví z é s legelő található. Lé tezé sükról már a
legkorábbi mezopotámiai í rott források is
beszámolnak.
Bell, Gertrude Margaret Lowthian
( 1868- 1 926) : Kelet-kutató, utazó, hivatalnok
Bagdadban, az első világháború idejé n, majd
Angüa Bagdadi Ügyvivósé gé n a keleti ügyek
titkára (1920-26). A Brit Mandátum alatt az
ő szorgalmazásárahozták lé tre az iraki
Ré gé szeti Hivatalt é s azlrak Mú zeumot.
Az l892-tő lkezdve megielenő közel-keleti
ú tleí rásai é s az ő siromhelyekról szóló
beszámolói ré vé na legné pszerű bbbrit
vilá§árók s a legolvasottabb szerző k egyike.
Botta, Paul-Ií mile (1802-1870): a francia
konzuli szolgálat hivatásos tagia. Ó volt az első
mószuli konzu| i tisztviselő (1842). 1843-ban
Horszábádban, II. Sarrukí n (i. e.122-705)
asszí r birodalmának fóvárosában ré gé szeti
feltárásokat kezdeí t. 1 846-ban Sarrukí n
palotájának csodálatos kő dombormű veit
hajóval Párizsba küldte. Az európai közönsé g
a Louwe-ban elhelyezett anyag ré vé nismerte
meg az ő siasszí r kultú rát. A dombormű vek
kiváltotta lelkesedé s kedvező lé gkört teremtett
a mezopotámiai ré gé szetikutatások
folytatásához.
Braidwood, Robert J. (1907): kiváló amerikai
ő störté né sz,a chicagói egyetem Antropológia
é s Ő störté neti Tanszé ké nekprofesszora
7954-74 között. Leginkább az 1948-55
között, Kurdisztánban a chicagói Keleti
Inté zet számár a v é gzett, kutatásairól ismert,
majd, 1964-tő l kezdveHalet Qambel török
ré gé szprofesszorral együtt D é l-Törökországban
Qayönü korábbi települé seit tárta í el.
Braidwood nevé hez több más iráni é s szí riai
ő störté neti lelóhely feltárása is fű ző dik.
Buckingham, James Silk (1786-1855): angol
utazó, ú jságlró, ké pviselő .Számos, Közel-
Keletról szóló ú tikönyv szerző je.
Budge, lVallis (1857-1934): a British
Mú zeum Egyiptomi é s Asszí r Gyű jtemé nyé nek
ő re.sokat ltazotta közel-keleten, é kí rásos
táblákat é s más ő si tárgyakat vásárolt a
mú zeum számára. By Nile and Tigris (A Ní lus
é s a Tigris vidé ké n) cí mű . l920-banmegjelent
könyvé ben szí nes é s é rdekes ké pet rajzolt
1886-1913 közötti mezopotámiai é s
egyiptomi utazásár6l.
bukránium: görög szó, jelenté se:
szarvasmarhafej, A Közel-Keleten a Halaf-
kori kerámia bikaszarvat ábrázoló
dí szí tő motí vumait,valamint Qatal Hüyükben
é s más lelő helyekena szenté lyfalakat dí szí tő ,
szarvakkal ellátott állatkoponyákat jelöltük
e szóval.
142 | Kislexikon
Busz-Mordeh-fázis: a hú zisztáni Ali-Kos
földmú velő települé s legkorábbi, akeramikus
idószaka, az i. e. 7 . é vezred elejé re datálható.
Halaf-kori cseré pen található
bukránium-motí vum
Childe, Yere Gordon (1,892-1957):
é vszázadunk legjelentő sebb óstörté né sze.
Sydneyben született. 1914-ben került
Oxfordba. 1925-ben jelent meg első nagyobb
munkája, a The Dawn of European
Civilization (Az európai civiltzáció hajnala).
I927-ben Edinburghban az ú jonnan alapí tott
óstörté neti Tanszé k é lé renevezté k ki.
1945-1956 között a londoni egyetem
Ré gé szeti Inté zeté nek professzora é s
igazgatója volt. Fő ké nt aré gé szetelmé leti
problé máival foglalkozott: kiváló tárgy-
é s anyagismerete világos, kií ejező stí lussal
párosult. Egymást követő könyveiben, az
1928-ban kiadott The Most Ancient East
(A legő sibb Kelet) é s az l934-ben publikált
New Light on the Most Ancient East
(Uj megvilágí tásban a legő sibb Kelet) cí mú
munkáiban első ké ntkí sé rlimeg a közel-keleti
ő störté neti kutatások összefoglalását. A
Közel-Kelet é s Európa ré gé szeti-ő störté neti
anyagát kiválóan ismerte.
cseré p: itt agyagedé ny törött darabja. A
ftgé szek segí tsé gükkel határozzák meg é s
datálják a lelő helyeket, s azok ré tegeit.
csupa§z árpa (Hordeum nudum): tavaszi árpa,
amelyrő l könnyű szerrel, egyszerű csé plé ssel
eltávolí tható a toklász vagy a pelyva, magja
könnyen pereg.
de Morgan, Jacques (1857-1,92!: a Ré gé szeti
Hivatal fu ancia í ő igazgatójaEgyiptomban.
1889-1 89 1-ben egy perzsiai ré gé szeti
expediciója során felkereste Szú zát, é s
felismerte a lelóhely kivé teles fontosságát.
Kezdemé nyező ]é sdöntő szerepet játszolí
abban, hogy a francia kormány megvásárolta a
sahtól a perzsiai ásatások minden jogát,
továbbá hogy lé trehozták a Dé lé gation
Frangaise en Perse inté zetet. A Dé lé gation
1897-ben kezdte meg de Morgan vezeté sé vel a
szú zai ásatásokat; utódai ma is ott dolgoznak.
A szű zai leletek igen tetszető sek, í ő ké nta
korai festett agyagedé nyek (Szú za A ré teg),
amelyeket mű vé szi é rté keik rniatt mindmáig az
ő störté neti korbóL származó kerámiák
legszebbjé nek tartunk.
dentalium: é kszerké nt használt tengeri
kagylófajta, amely nevé t hosszú fogra
emlé keztető alakjáról kapta.
Dzsemdet-Naszr: Kis környé ki rommező .
A lelő helyen 1,925-26 között Langdon, 1,928-
ban Watelin vé gzett ásatásokat. Itt került eló
elő ször az a szé p, több szí nű , szilvavörös é s
fekete festé sú kerámia, amely az Uruk-kor
legutolsó szakaszából (Uruk III.-bó1) származó
lelő helyekné melyiké re jellemzó. E korból
való agyagtáblákat találtak Uqeirban
é s warkában.
]É anna: Inanna warkai szertartási
központjának elnevezé se.
ebihalmintás edé ny: Braidwood nevezte el
ekké ppen a Zagrosz korai földmű velő
települé sein talált kerámiatí pust, amelynek
mintái az ebihalakra emlé keztetnek.
N
Ebihalmotí lr-rm festett edé nyen, Dzsarmó
é -gal: ,,nagy ház", sumer szó, amit áItalában
,,palotá"-nak forű tanak. Ebbenaz é pületben
lakott a lugal. Mindké t szó (az é -gal é s a lugal)
az urban talált, a korai dinasztiák korának L
szakaszáb óI szár mazó a gyagtáblákon j elenik
meg elő ször.
é kí rás: l. ké pielölő í rás
elektronftm: arany é s ezüst termé szetes
ötvözete.
en: ,,ú r", sumer szó, ké ső bbpolitikai rang.
Eredetileg a templom vallásí v ezető jé t
nevezté k í gy, aki a város fóistensé gé nek
nemé tő l fuggóenfé rfi vagy nő egyaránt
lehetett: olyan városokban, mint Uruk, ahol a
fő istensé gnő nemű (Inanna) volt, a fé rfi en
tisztsé gé nek gazdasági fontossága é s
felelő ssé gemiatt az,,uralkodó" politikai
szerepé í töltötte be. Az olyan városokban
viszont, mint Ur, ahol az en nő volt,ez nem
következett be, mert ott a politikai hatalmat a
Iugal világi hivatala ké pviselte..
Enki: ,,a Föld ura", a föld alatti é desvizek ura,
a mezopotániai ,,panteon" egyik fő istene.
A törté neti idő kbenEridu város fóistene.
Eridu-edé ny: mú vé szien diszitett, egyszinű
edé ny, amelynek legkorábbi váItozatát a dé l-
mezopotiámiai Ubaid 1., vagyis Eridu szakaszbó|
ismerjük. Nagyon kis té rsé gbenfordul elő :a
Warka é s Eridu között elterülő vidé ken,
nagyjából az i. e. 5000 tájára datálható.
fé loszlop: fé lkör alapú , a fal sí kjából kiugró
oszlop, amelyet é pületek homlokzatának
dí sáté sé rehasználtak.
Festett, Ubaid (1)- vagy Eridu-tál
Ganod, Dorothy Annie Elisabeth
(1892-1968): neves angol ő störté né sz,akinek
barlangkutatásai, különösen a kurdisztáni zarzi
é s karmel-hegyi ásatások, alapvető
fontosságú ak a té rsé g korai ő störté neté nek
megé rté sé hez.1939-ben, ané lkül hogy
korábban bármifé le egyetemi megbizatása lett
volna, Cambridge-ben a Ré gé szeti Tanszé k
é lé renevezté k ki. Mindaddig sem Cambridge-
ben, sem Oxfordban nem volt nói professzor.
Garstang, John (1876-1956),. nevé t az
1930-36 közötti jerihói, valamint a ké ső bbi
hettita ásatások (Törökország) tetté k ismertté .
1929-ben ő letta jeruzsálemi Brit Ré gé szeti
Iskola igazgatója, továbbá a Brit Gyámsági
Kormány Ré gé szeti Hivatalának első
igazgatója. 1937 -39 között Dé l-
Törökországban, Mersin kő zelé ben vé gzett
ásatásokat Yümük-tepé ben, ahol tí z mé ter
vastagságú neolitikus ré tegző dé st tártí el,
Ő vo\t az Ankarában mú ködó Brit Ré gé szeti
Inté zet első igazgatója (1948).
Hádzsi-Muharnmad-edé ny : az Ubaid,-kor 2.
ré tegé rejellemző kerámiatí pus Dé l-Irakban,
amely a következő , a 3. ré tegben is elő fordul.
Lelő helyei a Bagdadtól keletre lé vő
Mandalitól egé szen a szaudi-arábiai Hofuf
közelé ben lé vó Ain Qannaszig megtalálhatók.
Az i. e. 5. é vezred első felé redatálható.
Legjellemző bbsajátossága a nagy fekete minta
é s a,,negatí v" (fehé ren hagyott) minta.
Halaf-tá1 Arpacsí jé bő 1
Halaf-edé ny: mű vé szigonddal dí szí tett, olykor
több szí nú ,az ő störté neti korból származó
festett edé ny. Nevé t első lelő helyé rő az
|
Eszak-Szí riában található Tell-Halafról kapta,
ott bukkant rá Max von Oppenheim.
Az Arpacsí jé bané s a legutóbb Jarí m-tepe II.

ré tegé bentalált edé nyek ré vé nma már többet
tudunk róla. Azi. e.6. é vezredvé gi,
5. é vezred közepi lelóhelyeken gyakori,
A Földközi-tenger partvidé ké tő É l, ,szak-
Szí rián é s Irakon át é szakon egé szen a Van-
tóig, ső t aKaukázusig terjedt el.
háromosáatú é piilet: a korai mezopotámiai
templomok, valamint az Ubdaid- é s Uruk-
periódusok lakóházainak jellegzetes alaprajza.
A közé pső hosszú helyisé ghez ké oldalí
t ól,
szimmetrikusan elhelyezett szobák
csatlakoznak,
Haszú na-kor: az é szak-mezopotámiai a| földön
eddig azonosí tott legkorábbi földmű velő
települé sek kora (i, e. 6. é vezred). A Hasána-
kultú ra leletei alighanem csak ebben a
té rsé gbentalálhatók. A legkorábbi Haszú na-
kori települé sek: Umm-Dabagí ja é s Tell-esz-
szotto é s talán a Teil-Áfár közelé ben lé vó
Tulú l-el-Talátát.
Haszú nai szabvány festett edé ny
hatsoros árpa: a ké tsoros árpától abban
különbözik, hogy tömött akalásza, amelynek
mindhárom kalászkájában mindké t oldalon
egyformán fejlő dött szemtermé s található.
Hé rodotosz:,,a törté netí rás atyjá"-nak
nevezett ókori görög törté netí ró. I. e, 485-ben
született a dé l-anatóliai Haükarnasszoszban,
425-ben halt meg, Itáliában. Fiatalemberké nt
beutazta a Közel-Keletet, s a perzsa birodalom
né peiró1 é s törté nelmé ról í rott beszámolói
rendkí vül fontosak a mai tudósok számára is.
Különösen ismert Babilónról szóló leí rása,
noha valószí nű ,Hé rodotosz sohasem járt a
városban.
hexaploid bú za z 42 (6 x 7) kromoszómát
tartalmaző poüploid mutáns, A közönsé ges
bú za (Triticum aestivum) az elsó hexaploid
bí za Blő ,Ázsiában; sajátossága, hogy a
tetraploid (4 x 7 kromoszómás) tönké ból
(közelebbrő l Triticum dicoccoides) ké t
kromoszómasort, továbbá egy harmadik, a
diploid vad kecskebú zából (Aegilops
squarrosa) származó kromoszómasort
tartalmaz. Mivel vad hexaploid bú za nem
fordul eló a termé szetben, ú gy vé lik, hogy a
vad kecskebú za é s a termesztett tetraploid
tönke keresztezé sé bő alakult
l ki.
Hilprecht, H. Y.: né met-amerikai
assziriológus, a Nippurban 1888-ban ásató
amerikai expedí ció ré sztvevő je.Az 1,903-ban
megjelent Exploration in Bible Lands during
the Nineteenth Century (A tizenkilencedik
száaad ré gé szetikutatásai a bibüai földeken)
cí mű könyvé ben elő dei munkásságáróla
korabeli, ám gyakran kritikus szemlé lettel szól.
holoé n: a legú jabb geológiai kor, amelyben
mi is é Iünk. A legtöbb szakember vé lemé nye
szerint i. e. 8300 táján kezdő dött Európában,
az utolsó jé gkorszak vé ge uti{ n. A pleisztoé n-
holocé n határa a közel-keleten kevé sbé
pontosan jelölheí ő meg.
Inanna: helyesebben Innin, sumer istennő . Az
é g királynő je. Anu leánya. Termé kenysé g-
istennő , akárcsak a sé mi Istár. Warka É anna
körzeté nek fő istennő je,s a korai Kisnek
vé dő istennő je.
izohieta: azonos mennyisé gú csapadé kot kapó
területeket a té rké pen összekötő görbe.
jé gkorszak: a földtörté net utolsó nagy
geológiai í ázisának, a pleisztocé nnak köznapi
elnevezé se. A pleisztocé n mintegy hárommilló
é wel ezelő tt kezdő dött, s e korszakban
jelentő s é glajlatváltozások következtek be,
Elnevezé se is abból adódik, hogy ez
idő szakban a földfelszí n nagy ré szé t,legalább
három-né gy alkalommal, jé gtakaró boí totta,
Bí zakalász v ázlatos r ajza
kalászorsó: apázsit{ ú fé lé k, köztük a gabona
virágzatának tengelye. A vadon é lő
gabonafé lé k laza, töré keny kalászorsója í zekre
törik, ezáltal szé thullatja a termé st. E
tulajdonságnak a telmé szetes elterjedé s
szempontjából volt jelentósé ge. A termesztett
gabonafé lé k kalászorsója, vagyis tengelye
,,kemé ny", é s rövidebb, tömöttebb kalásza
Kislexikon I I43
van, ezáltal az ember nagyobb haté konysággal
arathatja. A rajzon a fekete, egymáshoz
kapcsolódó ré szecské k alkotják a kalászorsót,
amelyet fehé rrel jelzett í zesülé si pontok
tagolnak ott, ahol a vad gabona azegyes
kalászkákat tartaknazó 2ekre esett szé t.
Az í jabb bú zafajok kalászorsója rugalmas,
é s nyomásra sem töredezik, ezazegyik
legfontosabb tulajdonságuk. A kalászkák
kalásztengelyból, fellevelekbő l (pelyvák é s
toklászok) é s virágokból ál| nak.
Karcolt dí szű Haszú na-edé ny
karcolt ű szí é sű
edé ny: vonalkázással,
karcolással ű szí tettkerámia edé ny, minfl n
Haszú na-, mind a Számarra-kori leletek köá
megtalálható.
Keümminta Qatal Hüyük egyik falfestmé nyé rő l
keüm vagy kilinr: vé kony gyapjú szóttes. Úgy
ké szí tik,mint a sző nyeget, dea mintázaí a az
anyag mindké t oldalán egyformán kidolgozott.
Manapság is ké szí tika Közel-Kelet né mely
törzsei. Többnyire szí nes, geometrikus minták
dí szí tik.
Kenyon, Kathleen (1906-1978) : jerihói
(1952-58) é s jeruzsálemi (1961-68) ásatásai
ré vé nismertté vált angol ré gé sznő Korábban
.
a londoni egyetem ré gé szetitanszé ké n
palesztinai ré gé szetet oktatott, s a londoni St.
Hugh College elnöki tiszté t töItötte be
(1962-1973).
ké pielöló irás: az az irásí orma, amely minden
szó jelölé sé re külön ké pjelet alkalmaz.
Mezopotámiában legkorábban ezt az í rást
I44 | Kislexikon

használták. Fokozatosan egyszerú södött, majd
alakult é kí rássá : elnevezé sé t az í r óv essző vel a
nyers agyagba é kszerű enbenyomott jelekrő 1
kapta. Ké ső bbaz é kí rásjelei, noha
megtartották eredeti ké pjelölő é rtelmüket, az
idő kfolyamán hang vagy szótagé rté keket
vettek fel.
Ké pjelöló
v v ,Ljrt
Tí ,
kibontakozásának. Ké sóbbi viharos politikai é s
diplomáciai karrierje nem mé rhető össze
ré gé szeí ipályafutásával, mert elké pesztő
ener giáját, vállalkozási kedvé t, kalandvágyát
ezen a területen é lhette ki. kivé teles
tehetsé ggel í rt ásatásairól.
Lawrence, Thomas Edward (1888-1935) az
s ,,arábiai Lawrence". Angol archeológus, a brit
titkosszolgáIat katonatisztje. Az L világháború
voltaké ppen az ő magángazdaságának
központja, de mivel egyben a hivatala is volt,
ezí az é piletet a közné p ,,palotának" tartotta.
Lyell, Charles (1797-1875): skót
származású geológus. A geológia tudományát
ú j alapokra belyező mí ive, az 1830-33-ban í rt
Principles of Geology (A geológia alapjai)
jelentő sé gé tekintve
t Darwinnak A fajok
eredeté rő Iitott mú ve után sorolható. A 19.

é kí ráso§
fo 4 s -])
"!.
gabo,
s,1
s| 1 lí i

jelenté s nadá hal bika
na
keIt
Ké pjelölő szimbólumok é s é kí rásos megfelelő ik
KiráMista: sumer nyelvű jegyzé k a legkorábbi
városokról é s uralkodóikról. Valószí nú leg
legendák é s törté neti források alapján
állitották össze, aüghanem Uruk Utu-hegal
(i. e. 2 I23 -2 1,I3 ) nevrí í uralkodój a é leté ben,
A jegyzé k elóször öt várost sorolt í el a vizözön
elő ttiidő kból. Aví ző zön után kisben
kezdő dött ú jra a királyság, Az első ismert
szánt
,\
-J,
áll
idejé n (1,9 17 -19 1 8-ban) angol megbí zásból
kirobbantotta é s iránltotta a törökellenes
arab felkelé st. Brrő 1az idő szakról a seven
me8-
megy Pillars of Wisdorn (A bölcsessé g hé t pillé re)
cimí i, I926-ban í rt könyvé rő l számolt be.
Ré gé szké ntelő ször Hogarthtal, majd
Campbell Thompsonnal é s Wool| ey-val
dolgozott a török-szí riai határ melletti
Karkemis í eltárásán ( 1 9 1 1- 19 14).
lazurkő : söté tké k, gyakran aranyló pontokkal
ű szí tett,viszonylag ritkán elő forduló
fé ldrágakő (lapis lazuli), A Közel-Keleten
egyetlen lelő helyé tismerjük, a mai
Afganisztán távoli hegyei között található
Badahsánt. Az ő s-é s ókor folyamán nagyon
kedvelt é kkő volt. Mezopotámiába az Ubaid-
századi tudományos gondolkodást
forradalmasí tó mű vé velsikerült elfogadtatnia
a prehisztorikus ember ő sivoltát.
malachit: ré zkarbonát, ré zé rc.Csiszolva magas
fé nyú .szé p zöld szí nű kő .
Mallowan, Max (1904-1978): kiváló
angol ré gé szvolt. Pál} afutása kezdeté n
Woolley mellett dolgozott Urban (1925-30)
é s Campbell Thompson mellett Ninivé ben
(I9 3 I -32). Ó v é gezte a mé lyásatás
ré tegfeltárásait Ninivé ben, ahol elő ször
bukkant a ké sóbb Haszú na-kerámia né ven
ismert prehistorikus cseré pedé nyre. 1933-ban
Arpacsí jé ban, 1934-tő I a háborilig az
Eufrátesz menté n, Eszakkelet-Szí riában ásott :

királyfelirat az elsó kisi dinasztia utolsó elótti
király átő l, Emmebarageszi (vagy Mabaraszi)
királytól (i. e. 2600 körül) maradt fenn.
Ko| dewey, Robert (1855-1925): jeles né met
té gé sz.Az ő rrev é hez í í ződtk B abilón
feltárása, Az ásatást a Deutsche Orient-
Geschellschaft megbí zásából v é gezte
(1899_19 14),
korai dinasztiák kora: nagyjából az t. e.3.
periódus.
é vezred első felé t áí fogő ré gé szeti
Ebbő I az idő szakból származnak az első ,már
információkat t artalmazó í rott dokumentumok,
s ekkor jelennek meg az első törté nelmi
szemé lyisé gek.
közöné ges bú za (Triticum aestivum):
voltaké ppen a teí mesztett hexaploid
kenyé rbú za, amely már az i. e. 7 . é vezred
vé gé tő megtalálhaí
l ó az elő -ázsiai földmű ves
telepeken (pl. Can Hasanban).
Layard, Austin Henry (1817-1894): a
viktoriánus Anglia egyik legragyogóbb
tehetsé ge é s legellentmondásosabb egyé nisé ge.
Úttörő ré gé sr, parlamenti ké pviselő ,
államminiszter, nagykövet, diplomata,
mű vé szettörté né sz,ir6. Ké t maradandóan
olvasmányos, örökbecsű mű vé ben- Nineveh
and its Remains. 1849 (Ninive é s romjai) é s a
Nineveh and Babylon. 1853 (Ninive é s
Babilón) - az 1845-52 köző í ti
mezopotámiai ásatásokról számol be. Ezeknek
köszönhette ülághí ré t. Nimrú dban é s
Ninivé ben a nagy asszí r királyok hatalmas
dombormú vekkel dí szí tett palotáját tárta fel,
elefántcsont berakásos bú tordarabokat é s
számos fé mbő lké szült tárgyat hozott felszí nre.
Ezekben a városokban é s Dé l-Irakban számos
é kí rásos í áblát gyí :töí t, amelyekkel lendületet
adott az akkoriban formálódó assziriológia
kor vé gé tő |kezdve importálták,
len (linum usitassimum): olajos magvú
rostnövé ny. Olajáé rt é s rostjáé rt már ő sidő k
óta termesztik, kivált öntözött területeken.
Vad formáját Qayönüben i, e. 7000-bő l
ismerjük, termesztett váItozata is már i. e.
6000-né l korábban megielent Ramadban.
Lenzen, Heinrich J. (1900-1978): neves
né met ré gé sz,a warkai né met expedí ció tag| a
1,931,-1939 között. A második világháború
után a Né met Inté zet igazgatólaké nt té rt vissza
Bagdadba, é s ő indí totta meg ismé t a warkai,
valamint a babilóni ásatásokat. Az utóbbi
helyen a Deutsche Orient-Gesellschafí már az
első világháboru elő tt folytatott ásatásokat.
Lerrzení kiváltké pp a warkai ké só Uruk-kori
ré tegek aprólé kos, gondos feltárása tette
ismertté .
Lloyd, Seton Howard Frederick (1902): az
egyik legkiválóbb angol közel-keleti ré gé sz,
Pályafutását ré gé szké ntkezdte, e| ő ször az
Egyiptomi Ré gé szeti Társulattal, majd a
chicagói Keleti Inté zettel dolgozott Dijála é s
Horszábád feltárásán. Tanácsadóké nt
dolgozott a bagdadi ré gé szetifő igazgató
mellett (1 934- 19 49). Haszí nánál, Tell-
Uqeirné l é s Eriduban Fuad Szafar é s Szajid
Mohammed Ali Musztafa professzorok
társaságában megalapozta a mezopotámiai
ő störté neti kutatást. I949-tő l, 1,961,-ig az
ankarai Brit Ré gé szeti Inté zet igazgatója volt,
1,962-69 között a londoni egyetem Ré gé szeti
Inté zeté nek az elő - ázsiai r é gé szetí e| fo glalkozó
professzoraké nt dolgozott.
Iugal: ,,nagy ember", sumer szó. A törté neti
korban ,,király"-ké nt fordí tják. Az en-nel
ellenté tben, a lugal kezdettő l fogvaa világi
vezető t jelentette. Lakóhelye, az é -gal
Brákban é s Ságir-Bázárban. A háború után
visszaté rt Ninivé be, lenyí igöző eredmé nnyel
jártak ásatásai, a leglátványosabb leletei közé
tartozik a több ezer rendkí vül szé p
elefántcsont-faragvány. A londoni egyetem
Ré gé szeti Inté zeté nekeIő - ázsjai r é gé szettel
foglalkozó professzora volt (1949-1958),
valamint az iraki Brit Ré gé szeti Iskola
igazgatő ja 194'7 -61, között.
Mellaart, James (1925): neves brit ré gé sz.
1,965 óta a londoni egyetem Ré gé szeti
Inté zeté ben az anató| lai ré gé szettanára.
Első sorban anatóliai ásatásai - Qatal Hüyük é s
Hacrlar É vé n v ált ismertté .
mezo| itikum: átmeneti kő kor, a paleoütikum
é s a neolitikum közötti idő szak, amit
Európában az utolsó jé gkorszakot követóen
é ghajlati é s jelentő s é letmódváltozás
jellemzett. A Közel-Keleten, mivel nem voltak
az elrópaihoz hasonló é ghajlati válí ozások, a
korszak röüd ideig tartott, é s nehezen
meghatározható. Mind Európában, mind a
közel-keleten ekkor válik a csonteszközök é s
mikrolit kószerszámok használata szé les
körú vé .
tr"^
l# §
Mikrolit kő eszközök
mikroütek: kismé retŰ pattintott
, kő eszközök,
rendszerint nyé lbe illesztve, összetett
szerszámké nt használták ő ket.

Muhammad-Dzsaffar-fázis : a hí zisztáni Ali-
Kos lelő helyeddig feltárt, lakott szintjei közül
az utolsó szakasz, amely azi. e.6. é vezredre
datált Ali-Kos-fázis után következett, Ebbő l a
ré tegbő lkerült elő azeddí g ismert legkorábbi
hú zisztáni kerámia,
Natú f-kor: Palesztinában annak a ré gé szeti
kornak az elnevezé se, amely a legké ső bbi felső
paleolit szakaszt követte. A falusi települé sek
első bizonlté kai ebbő l azidő szakbő l
származnak. Mikrolit kő szersziámok é s
csonteszközök szé les körű használata jellemzi
a periódust. Nevé t arról a barlanglelő helyró1
kapta, amelyet 1928-ban Dorothy Garrod
fedezett fel Wádi-en-Natú fban.
nefrit: kemé ny , ző Idkő zeí ,a jade egyik
í ajtája.
neolitikum: ú jkő kor.A mezolitikumot követő
fejlódé si szakasz. Elmé letileg ebben az
idő szakban jött lé tle a földmű velő falu. A kort
kerámia é s csiszolt kő eszközök használata
jellemzi, de fé meszközök mé g nincsenek. Ez a
meghatározás nem illik a Közel-Keletre, mert
a falvak ebben a té rsé gbena földmű velé s elő tt
jelentek meg, s né hány lelő helybizonysága
használtak fé meket,
szertnt az ott é lő k elő bb
rnint kerámiát.
obszidián: vulkanikus eredetű , üvegszerű ,
termé szetes, rendszerint fekete kő zet. Amikor
az ember felfedezte, szí vesebben ké szí tette
pattintott kő szerszámait obszidiánból, mint
kovakóbő l, mert a pattintás után metsző bb é l
keletkezett. Törökország vulkanikus
té rsé geibentalálható számos obszidián-
lelő hely. Az egyes lelő helyeken található
kő zetek összeté tele elté rő ,
okker: agyag é s vasoxid keveré ké bő lkialakult
földszerű anyag. Világossárgától vörösön át a
söté tbarnáig, a legkülönfé lé bb árnyalatokban
fordul eló., Többnyire festé kanyagké nt
használják.
onager: vadszamárfajta. Elő -Ázsia
sztyeppvidé ké n az ő störté neti é s korai
törté neti korban szí vesen vadászí ak rá
(Equus hemionus).
kő , amelyenarászótt
ő r| ő kő : lapos
gabonaszemeket egy ké zzel mozgatott kisebb
kő darabbalzú zták szé t. A prehistorikus
órlő kövek gyakran,,nyereg" alakú ak.
paleobotanika: ré gé szetilelő helyek növé nyi
maradványainak - elszenesedett magvak
é s más növé nyi maradványok
vagy lenyomatainak - vizsgálatával foglalkozó
tudományág.
paleo| itikum: óskő kor. Az a korszak,
amelyben a szerszámokat többnyire pattintott
kő bő kél szí tetté k,csiszolt köveket é s fé met
nem használtak. A paleolitikumban jelenik
meg az ő sember. A kor a pleisztocé n utolsó
eljegesedé sé vel é r vé get. A felső paleolitikum
mintegy 40 000 esztendeje kezdő dött, ekkor
jelent meg a mai ember (Homo sapiens), aki
már a korábbinál töké letesebb szerszámokat
ké szí tett.
Pecsé telő ,Tape-Gawra
pecsé tnyomó: rendszerint kő bő ké l szí tett,
gyakran gomb alakú kis tárgy, Lapos felületé t
vé sett mintázat dí szí ti,amely lenyomatot hagy
a nedves agyagban. Pecsé tnyomókat
az i. e. 6. é vezredtő lkezdve találtak Halaf- é s
Számarra-kori anyagokban, használatuk
az Ubaid-kortól vált általánosabbá. Többnyire
ingóságok jelöl é sé rehasznáIták,. a tárgyhoz
a pecsé telő lenyomatát ő rzőagyagdarabot
,,hozzákötötté k".
Uruk-kori pecsé thenger lenyomata
pecsé thenger: hossztengelye menté n átfú rt,
henger alakú pecsé telő ,a pecsé tnyomóhoz
hasonlóan, a tulajdon megjelölé sé re
használták, Ké ső bbaláí rást is helyettesí tettek
vele, A pecsé thengert nem rányomták, hanem
vé giggördí tetté k az agyag felüIeté n, tehát
í rí zszerű lenyomat került az agyagtáblára
vagy az agyagbullára.
Petrie, Flinders (1853-1942) : számí tások alapjának megv álí oztatását
a 19. század egyik legnagyobb ré gé sze.
Egyiptomi é s palesztinai ásatásaival nemcsak
az ósi Egyiptom tanulmányozásának korszerű
alapjait teremtette meg, hanem bevezette
azű n.,,eszköze| emzé st" is, é s kialakí totta
a sorrend szerinti elrendezé s elvé t, a tipológiai
alapon törté nő összehasonlí tó
kormeghatározást, amelyet,,sorrend-
datálásnak" neyezett.
P| ace, Viktor (1818-1875): francia é pí té sz,
l,qsz-tő lBotta mószuü utóda. Ó indí totta meg
í jra ahorszábádi ásatásokat, ahol sikerült
meghatároznia Sarrukí n palotájának alaprajzát
é s más, a rommező tetejé n lé vő é pületeké t.
Kislexikon I I45
Porter, Robert Ker (1775-1842): angoi
festó é s utazó. 7804-tő l az orosz cárudvari
festóje. l8 1 1 -ben fe| esé gül vett egy olosz
hercegnő t. 1817-ben beutazta a Közel-
Keletet, ahol sok é rté kesrajzot ké szí tett,
é s számos é kí rásos szöveget másolt.
Utazásairól 182l-ben kön.v,.* ben sámolt be.
A své d, a né rrret é s az angol királyi udvarban
egyaránt lovaggá ütötté k. Rajzai, festmé nyei
é s szemé lyé nek né pszerű sé genag.vmé rté kben
fokozták az akkoriban felfedezett asszí r-
babilóni ré gisé gekiránti é rdeklő dé st.
PPN-A (Pre-Pottery Neolithic A): fő ké nt
Jerihóból megismert ré gé szetiszakasz,
amelyben cseré pedé nyt mé g nem ké szí tettek.
Az i. e. 8. é vezredre datálható.
PPN-B (Pre-Pottery Neolithic B):
a Levanté ban az i. e. 7 . é vezredre tehető .
Ezeken a helyeken mé g mindig nem ismerté k
a fazekasságot, noha a Zagrosz egykorú
te| epülé sein használtak kerámiát. Mind Jerihó,
mind Beida | akói ebben az idő ben már
foglalkoztak földmű velé ssel
é s állattenyé szté ssel.
proí o-neolitikum : elő neolitikum.
A mezolitikus neolitikum terminus
helyettesí té sé rekitalált szakkifejeZé s.
Első sorban Jerihóval kapcsolatban használják
annak az idő szaknak a jelölé sé re, amikorról
nem maradt fenn állandó é pület, vagyis a szó,
a ,,mezoütikus" szenté ly é s a ,,neolitikus", bár
nem szüksé gszerú en PPN-A kori
,,földmű veló" falvak közé esó idő szakra
vonatkozik,
radiokarbon-kormeghatározás: szerves anyagok
korának meghatározása a 1aC-radioizotóp
segí tsé gé vel.Minden é Iő anyag a szé n ismert
mennyisé gú radioaktí v izotópját (I4C)
taí talmazza. Az é lő anyag pusztulásakor
megkezdő dika radioaktí v lebomlás, amellrrrek
során a laC laN-né alaku| vissza, miközben
egy-egy bé ta ré szecské t bocsát ki.
Ez megszámlálható. 5730 esztendő alatttű nik
el az eredeti laC-mennyisé g í ele, ezé rt
ezt a számot tekintik a laC ,,felezé si idejé nek".
A radiokarbon-kormeghatározásb an egy
korábbi, mé g kevé sbé pontos felezé si idő t,
5568 é vet vesznek általában alapul, hogy
elkerüljé k azayarí , amely a korábbi
eredmé nyezné . Ezé rt a könyvben is használt,
a ré gi í elezé si idóvel számolt adatok mind tú l
ké seiek. A 138. oldalon található táblázat
minden idő adata,,állandó elté ré ssel" é rtendő .
Az i. e. 5000-2000 közötti idő szakban más
té nyező kis befolyásolják a dátumok
megbí zhatóságát. Ma már ismertek
a kalibrálási görbé k, amelyeket fák
I aC-vizsgálatai
é vgyű rű inek alapján határoztak
meg. Ezek segí tsé gé vela dátum naptári é vekben
is megállapí tható. Ám e vizsgálati módszer
é s alkalmazhatóságának megí té lé sé bennincs
egyeté rté sa szakemberek között. A közel-
keleti ré gé szekszí vesebben alkalmazzák e
kligazitatlan dátumokat, mivel a té rsé gben
146 | Kislexikon
a törté nelem elő tti idő adatokolyan korai
idő szakra vonatkoznak, amikor mé g nincsenek
dendrokronológiai (é vgyú rű s)idő adatok;
az eddig publikáIt kiigazí tott dátumok közül
a legkorábbi a radiokarbon i. e.4760, ami i. e.
5350 naptári é vnek felel meg. A faszé n
é s az üszkös gabonamagvak rendszerint
egykoruak az ő ket ő rző ré tegekkel, é ppen
kagylók vizsgá| ata kevé ssé megbí zható, s a
faanyagok - mivel az é pí tkezé sekné l
különbözó korszakokban ú jra felhasználták
ő ket - í é lrevezető eredmé nyt adhatnak.
Rawlinson, Henry Creswicke ( 18 10-1895) :
angol katona, tudós, diplomata, parlamenti
kópüselő , Kivé telesszemé lyisé g.
Az assziriológí a ittő rő je. Testi
é psé gé tis
kockáztatva szeí ezí emeg Dareiosz
háromnyelvű sziklafeliratának teljes másolatát.
A szöveg lefordí tása - 1846-ban publikálta -
az é kirás megfejté sé ben é ppoly döntő
jelentő sé gűvolt, mint a Rosette-i kő é
az egyiptomi í rás megfejté sé ben. Számos
óstörté neti tárgyú könlve mellett é kí rásos
szövegeket is publikált. Az l852-ben
megjelent Outline o! the History of Assyria
(Asszí ria törté nelmé nek vázlata) cí mű könyve
sajátos körülmé nyek között született :,,lázas
sietsé ggel, zuhogó eső ben,a ninivei rommező n
felállí tott parányi sátorban, a Biblián kí vül
csak feüratokat tartalmazó jegyzethjzeté r e,
megbí zható emlé kező tehetsé gé Ie
hagyatkozva". U tazásairő t számos fontos
földrajzi vonatkozású feljegyzé st is ké szí tett,
ezekeí a Királyi Földrajzi Társaság adta ki.
Rich, Claudius James (1787-1820):
a 19. század zseniáüs nyelvtehetsé ggel
megáldott lí azóinak, ú tleí í óinak egyike.
A Bí it Kelet-India Társaság első
ügyvivő jeké nt é veket töltött Bagdadban, sok
idót fordí tott az ország ré gé szetilelő helyeinek
í e| tárására. Egé szsé gi állapota miatt a kevé ssé
ártalmas é ghajlatú Kurdisztánba kellett
költöznie. odautazásáról Narrative
of a Residence in Koordistan (Elbeszé lé s
kurdisááni tartózkodásáról) cí mű könyvé ben
számolt be. Kolerában halt meg 1820-ban,
Sirázban, fiatalon, 33 é ves korában.
Sarrukí n 1. Botta
Schliemann, Heinrich (1822-1890) : né met
kereskedő , aki negyvené veskorában
visszavonult az izleti é lettő l, hogyazontú l
a ré gé szetnek é ljen, é s megvalósí tsa álnát,
Trója í eltárását. Né gy é vadban folytatott
eredmé nyes ásatást É ,szaknyugat-
Törökországban, Hrsarlrkban. Ó volt az elsó
kutatók egyike, aki felismerte a települé sek
egymásra ré tegző dő ttsé gé bő l ké pző dö tellek
tt
feltárásának problé máit. Trójai é s müké né i
ásatásait óriási é rdeklódé s kí sé rte. Bzek ré vé n
bizonyosodott be. hogy az É gei-tenger té rsé ge
gazdag prehisztorikus mú ltra tekinthet vissza.
sé mi nyelvek: a sé mi-hámi nyelvcsalád egyik
ága. Idetartozik a modern arab é s a hé ber is.
A sé mi nyelvek korai keleti dialektusa volt
az a| < kád nyelv, amelyet Dé l-Mezopotámia
é szaki területeinek a ké ső bbAkkádnak
neyezeí t terület korai lakói beszé ltek.
A ké ső bbi idő benSzaudi-Arábiából több,
a sé mi nyelvet beszé lő csoport száí mazott.
Simí tott peremű edé ny
simí tott peremű edé ny: az Uruk-periódus
jellegzetes, öntő formában ké szí tett, durva
cseré pedé nye. Ez az edé ny'tipus Eló-Ázsiában
fordul elő gyakran, fejadagmé ró edé nynek
tartják.
Speiser, Ephraim Avigdor ( I902- l965) :
amerikai Kelet-kutató. Ő uezette a lepe-
gawrai feltárásokat (1927, 193 1-32,
1936-37), továbbá Tepe-Billában ásatott
(1930-32). Galí ciában született (a mai Ukrán
SZSZK területé n), I920-ban vándorolt ki
Amerikába. Philadelphiában, a Pennsylvania
Egyetemen kezdte pályafutását í gé retes
filológus törté né szké nt. Gawrai ásatásai
korszakos jelentő sé gű ek lettek
a mezopotámiai ő störté net számára.
Sumer: Mezopotámia legdé libb területe,
amelyet azi. e.4. é vezredtő l kezdvevagy már
korábban is a sumerül beszé lő né p lakott,
A legismertebb sumer ré gé szetilelő helyek:
Ur. Eridu é s Warka.
sumer nye| v: a korai dinasztiák korában
Sumer lakóinak többsé ge által beszé lt nyelv.
yalószí ní i, már korábban is ez volt az ott
| akók nyelve, Az i. e. 3. é vezred vé gé remár
nem beszé lté k, de a vallási é s irodalmi
alkotások nyelvekónt továbbra is használatban
maradt legalább a 2. é vezred kő zepé ig,talán
tovább is. A sumer - szerkezeí é t tekintve -
agglutináló nyelv: a szótő höz kapcsolt állandó
elemekkel fejezi ki a grammatikai viszonyokat,
Rokontalan.
szabvány festett edé ny: a Haszú na-korból
származó egyszerű , festettkerámiafajta.
Az elnevezé s arraszolgál,hogy ezt a ké ső bbi
matt felületű kerámiát meg lehessen
különböáetni a korábbi, í é nyezett (archaikus
festett) edé nytő l.A szabvány Haszú na-edé nyek
között van karcolt ű sáé súis, né hány esetben
pedig festé ssel é s karcolással egyatánt
dí szí tetté kezt a fazekasárut.
Számarra-edé ny: mű vé sziendí sátett
prehistorikus kerámiafajta. E, Herzfeld né met
utazó é s ré gé sztalálta elő ször az i. sz.
9. századi iszlám fő város, Számarra romjai
alatt rejtő ző prehistorikus temető ben,
1912-14-es ásatásai idejé n. Hosszú ideig
csupán a Haszú na-kor luxuskerámiájának
tekintetté k, de a Szawwanban é s Csoga-
Mamiban talált leletek ismereté ben ma már
önálló ré gé szetianyagnak tekinthető , amelya
Haszú na-kori falvaktól dé lre eső ,Baghuz é s
Csoga-Mami között hú zódó é szak-kő zé p-
mezopotámiai települé sekre jellemző .
Számarra-kori települé sek az eső sföldmű velé s
övezeté tő l dé lre elterüló vidé kentalálhatók, s
ezek lakói kezdté k az öntözé ses földmű velé st
szé lesebb körben alkalmazni.
Számarra-tál belső dí szí té se
szanga : egy templom kő zigazgatási v ezető je,
eredetileg,,könyvelé ssel" kapcsolatos
teendóket látott el,
szögmozaik: a ké ső Uruk-periódusban
a templomok mű vé szi dí szité sé reszolgált.
Különböző szinűagyag- vagy kő szögeket
nyomtak a homlokzati falba, olykor szabadon
álló oszlopok felületé re, ú gy, hogy tetszető s,
geometrikus mintázatot nyerjenek. Legszebb
pé ldái Urukban / Warkában / maradtak fenn.
szté lé : figurális faragásos é s feliratos kő lap,
rendszerint sí rkő vagy emlé kmű .
tauf: vert agyagí al, arab szó. Az agyagot
szalmatörekkel keverik; ezí a keveré ket ké zzel
rakják fel, soronké nt, mindig kivárva az elő ző
sor száradását.
tell: mestersé ges telephalom, arab szó. Hosszú
ideig lakott települé sek maradványai, romjai
fokozatosan, ré tegesen halmozódtak
egymásra, A Közel-Keleten azé rt alakulhattak
ki nagy magasságot elé rő telephalmok, mert
az ú j települé si szint rendszerint a ré gi szint
fölé é pült.
Walled city-------,l
Virgin soil
Egy mezopotámiai tell keresztmetszete

Termé keny Fé lhold: Elő -Azsiafelföldjei
é s sivatag| ai közé é kelő dött, fé lhold alakú
mű velhetó földterület.
teokrácia: olyan uralmi rendszer. amelyben
a város vagy az állam feletti legfő bb hatalom
az istensé get ké pviselő papkirály vagy papi
testület kezé ben van.
tholosz: kör alaprajzú . kupolás é pí tmé ny.
Elő ször a müké né i sí rokat nevezté k í gy
a í é Eé szek.
Thompson, Reginald Campbeü ( l 876- l 94 l ):
neves angol asszí riológus. A British Museum
megbí zásából Karkemisben (19 1 1), Ninivé ben
(1927-31) é s Eriduban (1918) ásatott.
Thomsen, Christian Jurgenson ( 1 788- 18ó5) :
a koppenhágai Nemzeti Mú zeum első
felügyelő je. A mú zeum tárgyait ő
csoportosí totta elő ször alapanyaguk szerint
- kő , bronz,vas -, felté telezve, hogy
a sorrend a fejlő dé s egymás utániszakaszainak
felel meg, Az ötlet nem tő leszárma.ik, de
gyakorlati alkalnazása az ő é rdeme. Thomsen
hangsú lyozta a ré gisé gekpontos leí rásának é s
osztáIy ozásának szüksé gessé gé t, s ezzel
voltaké ppen az ő sré gé szetalapjait vetette meg.
tönke: tetraploid bú zafaj. Vad
változata (Triticum dicoccoides) Palesztinában
ő shonos, fő ké nta Jordán-völgy felső vidé ké n,
továbbá Dé l-Törökországban é s É ,szak-
Irakban. Vad tönké t eddig csak Dzsarmóban
é s Qayönüben találtak. Termesáett-háziasí tott
váItozata (Triticum dicoccum) az i. e.
8. é vezred óta a Közel-Kelet legné pszerű bb
gabonája, csaknem minden földmú velő
települé sen megtalálható.
tönkö| y: ő sihexaploid bű zafaj.A Közel-
Keletrő l csak Jafim-tepé bő lismerjük.
A prehistorikus Európában né pszerű fajta volt.
tű zgödör: bármilyen tiizrakás cé Ijára szolgáló
gödör lehet; a kötetben azt a sajátos tí pust
nevezzikí gy, amelyben i, e. 8000 táján
(Mureibitben, Gandzs-Daré ban) é lelmet
sütöttek-fóztek, s fő ké ntgabonát pörköltek.
A ré gé szeka gödörben hamut é s é gett köveket
találtak. Gyakran é | é reállitott nagyobb lapos
kövek vetté k körül a tű zteret,ám nem tudjuk,
mi volt a rendelteté sük.
Ubaid-edé ny: az Ur melletti Tell-el-Ubaid
lelő helyután elnevezett, egy szí nnel
- barnássárgával vagy zölddel - dtsziter
kerámia, amelyet elósár Ubaidban találtak.
Az i. e. 5. é vezredbő Lgzármazó mezopotámiai
lelóhelyeken gyakran fordul elő .A festé s
stí lusában é s egyé b jellegzetessé gekben
mutatkozó változások alapján a ré gé szek
a korszakot, amelyet az Ubaid-edé ny
használata jellemez, né gy szakaszra osztották
a legkorábbi az Ubaid vagy Eridu 1,, csak
Sumerban fordul elő ,az Ubaid 3. je| zé sí i
azonban (i. e. 4500 körültóD már nemcsak
Mezopotámiában, hanem Iránban, Szí riában
é s Szaudi-Arábiában egyaránt megtalálható.
Festett Ubaid-kancsó Arpacsí jé bő l
unken: ,,gyű lé s",,,gyilekezet", sumer szó.
Akárcsak az er., í náí a legkorábbi ké pielölő
szövegeken is elő fordul.
Uruk-edé nyek
Uruk-edé ny: korongolt tömegtermé k,
többnyi re dí szí tetle n. Ne vé vel azt a r é
Kislexikon | 147
idő szakot jelölik, amelynek ré tegeit eddig
kizfuő lag Warkábansikerült feltárni. Az edé ny
legjellemző bb tí pusa, fő ké nta ké sói
szakaszban, egy magas nyakú , csapott kiöntő jű
kancsófajta, továbbá a simí toű peremű
edé nyek. Csavart fiilekkel ellátott, i]letve
agy aglé máz z aI disÁtett változatai is ismertek.
: Az Uruk-kor az i. e. 4. é vezredre tehető .
E korból származó leleteket Mezopotámia-
szertg é s É szak-Szí riában egyariánt találtak.
Woolley, (Charles) Leonard
(1880-1960): talán a legismertebb brit közel-
keleti ré gé sz. Hí ressé 1922-34 között Urban
folytatott ásatása ré vé nváí t. Olyan egymásra
következő települé seket tárt fel, amelyek
közül a legré gibb az i. e. 5. é vezredi Ubaid-
korszakból származik, woollevnak sikerült
az ő störté neti kultú rák pontos kronológiai
helyzeté t rögzí tenie. Leglátványosabb
eredmé nye a királyi temető feltárásavolt, ahol
a sumer civiltzáció páIatlan kincseire talált rá.
A leletek ma azlrak Mú zeumban,
a Pennsylvania Egyetem mú zeumában
é s a British Museumban találhatók.
Terepré gé szké nt Egyiptomban kezdett
dolgozni. de 1912-ben Campbell Thompson
utódjaké nt a karkemisi ásatást vezette
(1,91,2-1,914, 1919). Idő skorában a szí riai
Minában é s Alalahban ásott. Nemcsak kiváló
ré gé szvolt, hanem kitú nó elbeszé lő is,aki
sokat tett a ré gé szet né pszerű sí té sé é rt.
Az uri zikkurratu
zikkurratu: lé pcső zetesené pí tett magas
torony, amelynek tetejé n szenté ly áll. Az elsó
valódi zikkurratuk az i. e. 3. é vezredben
é pültek. Yalő szinű hogy
, a ké só prehistorikus
teí aszos templomokból fejlő dtekki.
A legismertebb zikkurratu a Hé rodotosz által
leí rt babilóni, az ú n. Bábel tornya. A legjobb
állapotban az Urban találhaí ó ő rző döttmeg
gé szeti az utókor számára.
 -ru,
NEV_ ES TARGYMUTATO
Abu-Hureira (Abu Hureyra) 60, 7 3, 7 4, 7 5, datolyapálma 1,5,'l,B, 120 Halaf, Tell 36, 37, 38, 45, 54, 63, 103, 106,
82,97,99 de Morgan, J. 36 107, 108, 109, I24,125, I30,135
Acl§ol 89 Deh-Lurán (Deh Luran) 105 halaftak 44
Adams" R. McC. 60 Dijála (Diyala) 53, 60 l. mé g kerámia, Halaf
Agade 1,20 Dijarbakir 54, I08, I25 halászaí 72, 7 4, I05
Ain-Gev (Ain Gev) 71 Dörpfeld, W. 34 Hall, H. R, 51
Ain-Mallaha (Ain Mallaha) 72, 73,74, 81, 82 Dzsarmó (Jarmo) 82,84, I02 Hamdi Bey 33
Akkád 110,120 Dzsebel-Basiqa (Jebel Bashiqa) 53 Hammú di (Hammoudi) 51
Albright, W. F. 54 Dzsebel-Szindzsar (Jebel Sinjar) 54, 99, 105 Hammurápi 37
Ali-Kos (Aü Kosh) 22,65,84 Dzsemdet-Naszr (Jemdet Nasr) 47, 51, 54, Haszú na, Tell (Tell Hassuna) 38,39,43,52,
állattartás 15, 16,74,80, 81, 82, 83,96, 1,02, 124 I1,3, 1,1,5, 1,1,7, 1,18, 1,20, 1,27, 129, 1,3l, t32 55, 57,62,63,99, 1-00, l0l, 102, I03, 104,
Amanus 15 Dzserablú sz (Jerablus) 51 105, 106, 107, 108, 109,124,136
Amú q 54, 57 házak 16, 51,, 54, 67, 7 1,, 72, 7 4, 7 5, 77, 78,
Anatólia 7, 12, 14, í 6, 17,22,34,39, 43, 54, Eanna (Eanna) 52, í I0, 1,1,5,1,26, 1,29,1,31,, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 96, 97, 98, 99, 100,
59, 60, 77, 80, 82, 84, 85, 86, 96, 104, 10,7 1,32, 1,35 101, 104, 1,06, 1,24, 1,29, 1,32
Andrae, W. 37, 38, 51, 52 Edenkert26 háziáIlatok 7 l, 83, 85 , 1-07
Antakya 54, é ghajlat 7, I0, 1,4, 17, 18,20, 57,70,76,82, háziasí tás 7 , 1,0, í 2, 1,9, 59, 70,'7 1,, 73, 7 5,78,
Anu 52,56,11,1, 126 101 80, 81, 83, 84, 85, 86, 96
Anu-zikkurratu (Anu ziggurat) 52 Egyiptom 7I,24,27,29 Helback, H. 57, 60, I03
Aqra 96 é kszerek 20, 65, 68, 7 2, 7 3, 7 4, 96 Hermon 73, 81
Atarát-1-1-,-]-2, 108 El-Wád (El Wad) 72 Herzfeld, E.37, I02
Arpacsí je, Tell (Arpachiyah) 23,38, 44,45, Erbí l (Erbil) 50,59,I01, I02 Hilla (Hillah) 28
52,53, l05,106, 108 Ergani Maden 22,23, 707, 125 } Irsarük 34
Aykh Hüyük 85, 86 Eridu 38, 50, 51, 55, 56, 63, 67, 110, 11,1, Hí t-Számarra vonal (Hit-Samarra line) 13, 15
Assur 37,38, 51, 54 121, 122, I23,1,24,129, I30, I31,135 Hogarth, D. G, 50
eszközök Hór-el-Hammár 13
Babilón (Babylon) 28,29, 37 , 51,, 52, I2I csont 72, 73, 81,, 97 , 106 Horszábád (Khorsabad) 3 0
Bagdad (Baghdad) 13, 15, 17, 28, 29, 30, 36, í é m22 Hule (Huleh) 72
37, 53, 55,60, 1,02, I05 kő 22, 26,55, 73, 81, 83, 84, 89, I00, I22 Hú zisztán (Khuzistan) 36, 48, 59, 60, 67, 82,
Bagum 108 Eufrátesz (Euphrates) 7, 13, 15, 1,6, 1,8,24, 83,84, I04, 105, 120, 122, 123
Bagú z (Baghouz) 103 29, 32, 7 1,, 72, 73, 7 4, 7 5, 77, 82, 101, 103,
Balih (Baükh) 54 1,04, 105, 110, 1 18, I20, 123 Iraki Ré gé szeti Hivatal 50, 51, 53,55, 56,59, 126
Banahilk 108 expedí ciók 29,36,37, 52, 53, 57, 60,6I, 62 í rás 7, 1l, 12,24,27,28,29, 52, 1I8, 120,
beduin 16, 36 126, I33,1,35
Beida (Beidha) 81,, 82, 85, 97 í a, használata '1,7
Beiszámum (Beisamum) 81, 82 falak, festett 55, 60, 72, 90, 93, 97 , 100 Jadm-tepe (Yarim Tepe) 22,43,98,100, 101,
Bell, G. 50, 53 í alvak73,78, 80, 96, 102, l04,109 I02, 1,04, 105, 106, 1,08,1,09,1,27
Botta, P. E.29,30,3I l. mé g települé sek Jerihó (Jeriho) 4, I1,, 54, 55, 57, 59, 73"7 5,
Braidwood, R. J. 57, 59, 83 fazekasság 37, 41, 43,44, 54,77, I04, 106, 7 6,,7 8, 80, 82, 84, 85, 87, 96, 98
Brák l. Tell-Brák 108 l. mé g kerámia Jordán 11, 1,2, 72, 82, 83
Buckingham, J. S. 28, 29 fé mmú vessé g22,23,24
Budge, W. 33 fé nyké pezé s,lé gi 60 Kalaat-Dzsarmó (Qal'at Jarmo) 59
Buqrasz (Bouqras) 101 figurák 93 l. mé g szobrocskák Kadm-Sahir (Karim Shahir) 72, 7 4, 7 7
Btsz-Mordeh né pessé g @us Mordeh people) 84 Flandin, E. 30 Karkemis (Karkemish) 50
Fuad Szafar (Fuad Safar) 55 Karmel-hegy 72,73,74
Can Hasan 98 Kayseri 77
Canning, S. 31 gabonafé lé k10, 15, 1B, 19,59,70,71,72,73 Kenyon, K.57,75
Cauvin, J. 73 7 4, 7 5, 77, 78, B0, 81, 83, 96, I03, Io4 kerámia (fazekasság, agyagmű vessé g)18, 24,
Qayönü, T epesi 22, 59, 7 8, 7 9, 82, 84 Gandzs-Dare (Ganj Dareh) 39, 7 5, 7 9, 80 32, 36, 37 , 38, 39, 43, 47, 48, 5I, 52, 63,
Qatal Hüyük 1,1,, 20, 22, 60, 77, 80, 85, 87, Gangir 64, I03,123 77, 83, 84, 98, 99, 1,02, 103, 105, 118
89, 90, 93, 94,96,97,98, 1,04, L07, 1,24 Garrod, D. 54, 55,72 Dzsemdet-Naszr 52, 126
Childe, G. 54,55,I34 Garstang, J. 54 Hádzsi-Muhammad 56, 63, 67
Qifthk 77, 85, 86 Gawra l. Tepe-Gawra Halaí 37 , 45 , 52 , 63 , 1,06 ,132
Csoga Szefid (Chaga Sefid) 67 Gerikihactjan 107 Számarra 37,45, 52, 53,60,63,67, 103,
csatornák 60,64, 1,03,121, 123 Grai-Ré s (Grai Resh) 126 108
Csemcsemál (Chemchemal) 59 Gurán l. Tepe-Gurán Ubaid 24, 45, 47 , 51,, 60, 63, 67 , 1,05, 1,2í ,
Csoga-Mami (Choga Mami) 43, 60, 62, 63, 1,22, 1,24, lz5
64, 65, 67,68, 80, 102, 103, 104, 105, 108, Habú ba-el-Kabí ra (Habuba al-Kabura) 24, kereskedelem 16, 20, 24, 6l,77 , 82, 89, 98,
1l5, L20,121, I22, 1.29 í I8, I27,130, t33, I34 100, 101, 105, 118, 127,134
Csoga-Mis (Choga Mish) 67 Hábú r (Khabur) 18, 19, 22,24, 52, 54, 1,07 Kirkbride, D. 81, 100, 101
Hactlar 47, 60, 85, 86, 98 Kirkuk 59, 102
datálás 20, 37 , 52, 54,73, 1,0I Hádzsi-]irlluhammad (Hajji Muhammad) 63, Kis (Kish) 12,51, I10,118, 1,2l, 1,35
l. mé g radiokarbon-kormeghatározás 1,22 Koldewey, R.3'l , 52
 Né v- é s tórgymutató | I49
Kulaba (Kullaba) 52, lí 0,1I1,, Il3, I3I Qalat Dzsarmó (Qal'at Jarmo) Tell-esz-Szotto (Tel| es-Sotto) 39, 100, 101
Kültepe 10B l. Dzsarmo 126 l. mé g Szotto
Qalindzs Aga (Qalinj Agha) 122, 130 Tell-Uqeir (Tell Uqair) 50,56, 124
Lákis (Lachish) 35 Qú jundzsí q30,33,44 l. mé g Uqeir
Lawrence, T. E. 50 Telló (Te| loh) 33
Layard. A. H. 28. 30. 3l. 32. 33. 53 radiokarbon-kormeghatározás 6I, 7 3, 7 4, 7 5, temetkezé si szokások 72, 91, 96, 107
Iazurkő 22, 1-27 77,78,8I,83, 84, 85, 96, I02,1,20 templomok 24. 38. 51, 52, 53, 54, 55, 56, 59,
Lees, G. M. é s Falcon, N. Z. 13,56 Ramad 81, 82, 96 80, 90, 1 10, 1 1 1, 1 13, 115, 122, I24, 127 ,
Lenzen professzor I35 Rania-sí kság í 02,126 129,730,131,133,134
Lloyd, S. 34,37, 53, 55, 60 Rassam, Ch. 30 Tepe-Ásziáb (Tepe Asiab) 75
Loftus, W. K. 52 Rassam, H. 33 Tepe-Gawra (Tepe Gawra) 20, 24, 53, 122,
LyeLI, Ch.26 Rász-el-Ain (Ras al'-Ain) 36, 106 I24, 126, 127 , I29, 130, 13 1, 132
Rász-el-Amija (Ras al-Amiya) 62, í 2I, 1Z2, 123 Tepe-Gurán (Tepe Guran) 83,84, 102
Mallowan, M. E. L. 52, 53, 54,55, 106 Rász-Samra (Ras Shamra) 82, Tepe-Szabz (Tepe Sabz) 84
Mandali 15,43,62,64, lO3,104, 105, 122,123 Rawlinson, H. C.29,32 Tepe-Szarab (Tepe Sarab) 1,02,7O3
Matára (Matarrab) I02, 103, 104 ré z 22, 23, 79, 98 Termé keny Fé lhold 7, 57
Mellaart, J.60,87,96 Rich, C. I. 28,29,30 tholosz 106, 1,07, 1,27
Mersin 54, 60 Rosette-i kő 27, 54 Thompson, R. C. 50,51, 52
mező gazdaság'7,70,76 Ruba-el-Háli (Rub'al-Khali) 13, 14 Thomsen, C. I.27
Mlefaát (M'lefaat) 7 4, 7 5, 98 ruházat 16,96,97 Tigris 7, 1,3, 14, 16, I7,29,37, 44, 54,60,75,
mocsarak I20, I2I 102, I03, 105, 1z0,1.23
Mószul (Mosul) 28, 29, 30, 38, 74, 90, 100, SágsrBázár (Chagar Bazar) 54, 108 Tilki-tepe 107
105, 126 Sarrukí n 30 Trő ja34,60
Munhata 82 Schliemann, H. 34 Tulú l-et-Talátat (Telul-eth-Thalathat) 100
Mureibit (Mureybet) 39, 60, 7 í , 7 2"7 3, 7 4, serkati (sharqati) 38 tű zgő drök74,75
75"I7,79,80,86 Simsára (Shemshara) 102
Murray, J. 31 Speiser, E. A. 53 Ubaid-kor 23,36, 47, 51, 54, 55, 56, 62, 64,
Musztafa, M. A. 55 sumeí 7, 12, Z0, 32, 36, 37 , 38,5 1, 56, 63, 98, 106, 110, III, I20, 121,, 122, I23
Mú zeum /Museum II1,1í 7, 121, ,126, I34, 1,35 l. mé g kerámia, Ubaid 124, 1,26, 72'7, I29,
British Museum 23,33, 50, 5'],, 1,06, 1,20 Sumer 12, 51,52,110, I20,12l, I22, í 25, 130, 131, 133, 135
Császári Oszmán Mú zeum 33 126, 1,31, 1,33,1,34, I35 Umm-Dabagí ja (Umm Dabaghiyah) 39, 100,
Irak Mú zeum 12, 1,05,106, I34 nL 1"02,104, I05,1,3z
Koppenhágai Nemzeti Mú zeum 57 szabha (sabkha) 13,14 Uqeir (Uqair) í 29,137, í 32
mú zeumok 36,50,57 Számarra (Samarra) 13, 18,3"1 ,38,43, 44, 55, Ur 47, 50, 51,, 52, 64, 1,1,7, I21,, I23
62, 67, 1,29, 1,35 Uruk 24, 33, 51,, 52, 54, 1,'1,I, I13, 115, I17,
nád, sás 33, 51,71,,72,78, 1,21,, 724, I33 -kot 44, 55, 64, 98, 1,00, I02, 104, 105, 1,20, I24, I35
Natú f-kor 54, 57,72, 73, 74, 77,80, 81, 106, I20, I21, I22l. mé g kerámia, Számarra Uruk-kor 20, 24, 4I, 47, 52, 56,59, 110, 118,
I24 | . mé g Wádi-en-Natú f Szawwan (Sawwan) 43,62, I04 1"22, 1,25, 1,26, 1,27, I29, 1,30, 131, 132,
né pessé gnövekedé s 10, 12,24, í 34, l35 Szialk, Tepe (Siyalk) 48 1,33, 1,34, 1,35
Neuville, R. 54 Szindzsár (Sinjar) í 8, 22, 100, 726
Niebuhr, C,28,29 szobrocskák 83, 87, 101, 103, l04,105, 10B, vadászat 1,0, É ,1,7, 7 0,'7 1,, 72, 7 3, 7 4, 80,
Nimrú d (Nimrud) 31,, 32, 38, "l 8 I20, 1,29,1,32 81, 83, 84, 93,96,98,701,, I02,104, 105
Ninive (Niniveh) 28, 30, 32,37,38, 44, 52, Szotto (Sotto) 39, 59 , 63, 64 vallási szertartás24,72, I11, I22,129, I32,
53, 55, 101, 1,02, 1,06, 133 szögmozaik 52, 1,1,0, I1,3, 1,1,7, 732 I33, 1,35
Nippur 110, 121,135 sző nyegek 16,97 1. mé g temetkezé si szokások, templomok
Nöldeke, A. 37 Szuberde (Suberde) 86 vályogté g| a 1,0, 16,36,37, 51,, 64, 6'l ,75,79,
növé nyi táplálé k 7 1, 74,78 l. mé g gabonafé lé k Szú q-el-Sujuk (Suq al-Shuyukh) 122 80, 85, 96, 99, I04,105, 108, 1I8, l22,
Szú za (Susa) 36,37,48 l24. | z7, l29. l30
obszidián 20, 22, 6l, 7 4, 77 , 80,83, 84, 85, vizözönlegendák 13, 51
86,89,97,105,107,108 Tabqa ví ztároző 73 Vörös-tenger 12, 1,3,77, 82
Oppenheim, B. M. 36, 37, 38 Taurus-hegysé g 10, 13, 15, 24, 30, 84
Oppert, J. 32 Tegut 108 Wádi-Dzsagdzsag (Wadi Jaghjagh) 54
Oroszlánvadász at-szté lé 1 3 4 települé sek I0, 1,I, 16, I7, 18, 19, 20, 23, 24, Wádi-en-Natú f (Wadi al-Natuf) 72
44, 52, 54, 56, 57, 59, 60, 61,62,64,,10, Wádi-Fellah (Wadi Fellah) 7 1, 72, 7 7
öntözé s 7, I1, 15, 60, 96, 10I, 103, 104, 105, 7 í , 72, 73, 7 4, 7 5, 77, 78, 79, 82, 83, 84, Wádial-Mugara (Wadi al-Mughara) 74
1,20,122, 1,23, 1,24, 1,34,135 85, 86, 96, 98, 99, 100, 10í ,1,02,103, 105, Warka 33, 34, 37 , 38, 5I, 52, 54, 55, 56, i 10,
106, 1,07, L09, 1,20, I24, 126, I35 111, 113, II5, 1I7, 118, 120, 12l, I24,
Palegawra 78 l. mé g falvak 1,25, 1,26, 1,27,129, I3o, l32, 734
pecsé telő k (pecsé tnyomók 24,54, L01, 104, Teil-Áfár (Tell Afar) 32,33,34,45, 100 Woolley, L. 47, 50, 51, 52, 53
I07,1,13, 1,27 Tell-el-Rima (Tell al-Rimah) 38, 113
pecsé thenger 20 Tell-el-Ubaid (Tell al-Ubaid) 121
Yümük Tepe 54
Petroí , J. 72 Tell-Aszwad (Tell Aswad) 107
Perszepolisz (Persepolis) 28 Tell-Brák (Tell Braq) 22, 23, 24, 54, 59, 106
Petrie, W. M.34,35, 54 II7,127, 1,29, I31, I32, í 33 Zagrosz-hegysé g 1,0, 12, 1,3, 15, 1,7,20,24,
Place, V. 30 Te| l-Halaf (Tel1 Halaf) 36, 52, 55, 106 39, 53, 57, 60, 63, 72, 7 4, 7 5, 80, 82, 83,
Poidebard, A. 60 l. mé g Halaf 84, 96, 101, 1,02, I03,1,24,135
Porter, R. K. 29 Tell-el-Heszi (Tell el-Hesy) 35, 36 Závi-Csemi-Sanid,ár (Zawi Chemi Shanidar)
PPN-A 75,76,77,80,96 Tell-esz-Szawwan (Tell es-Sawwan) 84, 1,02, 72,74
PPN_B 75, 78, 80, 81, 82, 84, 85, 86, 96 103, 104, 105, 106, I29 | . mé g Szawwan Zeribar-tő 57
 TARTALoM
A ré gisé grő -l ú j né ző pontból(Komoróczy Gé za) / 5
Bevezeté s / 7
Idő rendi táblázat / 8
1. A tárgy é s a szí nhely / 9
2. A közel-keleti ré gé szetú ttörő i/ 25
rönrpNBr rppBKBEN. Óskori cseré pedé nyek / 39
3. A közel-keleti ő störté net születé se / 49
rönrBNpr rBppKBEN. Esy lelő helykivólasztósa :
Csoga-Mami / 62
4. A legő sibb földmű velő közössé gek / 69
rönrpNBr rBpBKBEN. Qatal HÜyÜk / 87
5. Városok é s falvak a hatodik é vezredben / 95
rönrBNprrBppKBEN. Uruk pé ldája / 110
. A vórosok fejlő dé seMezopotámiában / 119
További olvasmányok / 137
Radiokarbon-koradatok / 13 8
Kislexikon / 141
Né v- é s tárgymutató / 148
Kiadta a Helikon Kiadó. A kiadásé rt a Helikon Kiadó igazgatója felel
A nyomás a Ré vai Nyomdóban, a köté s a Kner Nyomda gyomai üzemé ben ké szült, 1983-ban,
Felelő svezető : Horváth Józsefné igazgató - Hóromszé ki Pál vezé rigazgató.
@ Pwkás lldikó, Hungarian translation, 1983:
A szöveget Makai ludit gondozta.
Felelő sszerkesztő Molnór Magda. A kötetet Szántó Tibor é s Kováts Imre tervezte.
Megjeknt 1g,g5 (A/5) í v terjedelemben,20 000 pé ldónyban,
Zanders Ikonorex special matt papí ron, Times betű vel.
HE 42 ISBN 963 207 826 8 / ISBN 963 2o7 635 4