Professional Documents
Culture Documents
Lángoló Szív - Kyriacos C. Markides
Lángoló Szív - Kyriacos C. Markides
MANAS
LÁNGOLÓ
Szív
A ciprusi mágus és a Hódolat a Napnak című kötetek után a
trilógia záró darabjában Kyriacos C. Markides folytatja a két
ciprusi görög gyógyító és mester, Daskalos és Kostas misztikus
tanításainak feltárását.
www.manas.hu
V
Lángoló
SZÍV
A ciprusi mágus misztériuma
Kyriacos C. Markides
r '
MANAS
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
FireintheHeart - Healers,sagesandmystics
Penguin Books, Arkana 1991
www.manas.hu
megrendeles@manas.hu
A szerző megjegyzései
A Lángoló szív egy trilógia harmadik kötete, korábbi írásaimnak -
A ciprusi mágus és a Hódolat a Napnak című könyveknek - a folyta
tása. Ennek ellenére önálló műként is megállja a helyét, azaz a ko
rábbi kötetek ismerete nélkül is nyugodtan olvasható. Azok, akik az
előző részeket már olvasták, felfedezhetik majd, hogy a Lángoló szív
ben olyan új témák kerülnek feltárásra, amelyek korábban csak rész
ben, vagy egyáltalán nem lettek kifejtve. Az első fejezet mintegy ösz-
szefoglalja az előző két kötet alapvető mondanivalóját; töménysége
és az új fogalmak sokasága senkit ne riasszon el a folytatástól. A to
vábbi fejezetek részletes magyarázatot adnak a tanításokról, és gaz
dag párbeszédekkel, anekdotákkal, történetekkel színesítik azokat.
A könnyebb érthetőséget szolgálja továbbá a könyv végében található
Szójegyzék is, amely különösen új olvasóimnak lehet segítségére.
A következetesség kedvéért a görög nevek helyesírásában ugyan
azt az eljárást alkalmaztam, mint korábban: a hímnemű tulajdon
neveket alanyesetben használom, ha valakiről beszélek - Daskalos,
Kostas, Yiannis Antonis, Stephanos -, de vokatívuszi végződést, ha
hozzájuk fordulva megszólítom őket - Daskale, Kosta, Yianni, An-
toni, Stephane. (A nőnemű görög tulajdonnevek esetén hasonló
probléma nem áll fenn.)
A könyvben szereplő személynevek fiktívek, kivéve a történelmi
szereplők és családtagjaim nevét. A Daskalos név tulajdonképpen
címet, rangot jelöl, jelentése „mester” vagy „tanár”. Gyakori szó a
K^riacos C. Műrkides Lángoló Szív
'
Az Igazság Keresői
Alig, hogy 1987 májusában megérkeztem Nicosiába, Stephanos
keresett telefonon. „Mutatnom kell neked valamit, most azonnal!
Daskalosról van szó!” Hangja izgatottan csengett, sürgető volt,
úgyhogy annak ellenére, hogy a múlt éjjel nem aludtam és a hosszú
repülőút is meglehetősen kimerített, beleegyeztem, hogy jöjjön át
hozzám. Fáradtságtól elgyötört arcom menten felderült, amikor
rég nem látott, bizalmas jó barátomat üdvözölhettem.
- Felpörögtek az események! - mondta mosolyogva, és mély
levegőt véve átnyújtott egy újságot, benne egy Daskalosról szóló
kétoldalas cikkel.
Döbbenten csóváltam a fejem a hír olvastán. Annak idején ugya
nis ígéretet tettem arra, hogy megőrzőm Daskalos inkognitóját,
de úgy látszik, többé már nem lehetett kilétét titokban tartani. Az
elmúlt években két könyvem is megjelent róla, és Ciprus túl kicsi
szigetnek számított ahhoz, hogy ott bárki névtelen maradhasson,
nem is szólva egy olyan nagyságról, mint Daskalos. Amikor néhány
elképedt újságíró jelenlétében egy hihetetlen gyógyítást vitt vég
hez, elkerülhetetlenné vált, hogy a „csoda” napvilágot lásson a saj
tóban. Stephanos éppen jelen volt a történtekkor, úgyhogy rész
letesen be tudott számolni róla.
- Fppen Daskalosszal beszélgettem, - kezdett bele elbeszélésébe
Stephanos, amint jeges teával a kezünkben kényelembe helyez
tük magunkat, - amikor egy sereg újságíró érkezett a házához,
K^viacos C. Markides Lángoló Szív
Képzeld, egy rövid ideig, mint végzős diák, még a marxizmus gon
dolatával is kacérkodtam, mint minden probléma lehetséges meg
oldásával.
- És aztán mi tötént? - kérdezte Sophia. Úgy éreztem, hangjában
bujkál némi irónia; eszembe jutott, hogy szimpatizál történelmi
materialistákkal.
- Állást kaptam a Maine Egyetemen, és egyszer csak minden vál
tozni kezdett, - feleltem. Elmeséltem neki, hogyan avatott be egyik
kollégám a keleti meditációs technikákba „testem és elmém lecsen-
desítése” érdekében, és hogyan ismertetett meg egy sor irodalom
mal, aminek eladdig a létezéséről sem tudtam.
- Milyen irodalomra célzol?
- Az örökérvényű filozófiára, - válaszoltam Huxley híres szavai
val, majd elmagyaráztam, hogy Huston Smith filozófiai nézete sze
rint az örökérvényű filozófia - vagy ahogy Az elfeledett igazság cí
mű művében ő nevezte, az „őshagyomány” - az az évezredek során
fölhalmozódott ezoterikus bölcsesség, amely a történelem folyamán
minden komoly törekvő és a tudatosság határait feszegető kutató
előtt egyformán megmutatkozott.
- Az őshagyomány benne gyökerezik az emberi természetben,
függetlenül a különböző korok és kultúrák filozófiai divathullámaitól
és szeszélyeitől. A nagy misztikusok és tanítók minden kultúrkör-
szakban ezt a hagyományt adták tovább. És most először a történe
lem során, ez az őshagyomány elérhetővé vált a széles tömegeknek is.
- Hogyan?
- Az olcsó könyvek által.
- Ezt hogy érted?
- Egészen a legutóbbi időkig ez a fajta misztikus bölcselet csak
néhány kiválasztott egyén sajátja volt, a nagy beavatottaké, akik
súlyos nehézségek - és néha életük kockáztatása - árán gyakoroltak,
és adták át tudásukat titkos testvériségekben. De az idők mára meg
változtak. Szerencsére, mi már sokkal nyitottabban élhetünk, egy
sokkal toleránsabb világban. Előbb-utóbb minden napvilágot lát
nyomtatásban.
Látod, Sophia, kapcsolatom ezekkel a ciprusi mágusokkal arra
késztetett, hogy minél mélyebbre ássam magam az efféle dolgok ku
tatásában. És eközben arra kellett rájönnöm, hogy az emberiség talán
egy hatalmas tudati forradalom küszöbén áll, egy a reneszánsznál és
a felvilágosodásnál is jelentősebb változás előtt.
Időközben hazaérkeztünk, leállítottam az autót Sophia édesany
jának a háza előtt, úgy folytattam: - Talán mégsem vagyunk olyan
feledésre kárhoztatott, tehetetlen teremtmények, mint amilyennek
sokszor képzeljük magunkat! Talán léteznek belsőnkben felfede
zésre váró világok, amelyek akár még tágasabbak is, mint a csilla
gászok égboltja!
Megemlítettem az amerikai űrhajóst, Edgar Mitchellt, aki hold-
ralépése pillanatában oly mélységes misztikus élményen esett át,
hogy visszatérve a Földre, Kaliforniában megalapította a Mentális
Tudományok Intézetét, egy alapítványi kutatóközpontot az ember
„belső tere” új határmezsgyéinek feltárására.
- Tudod, a legnagyobl elismerés, ami könyveim megírása óta
ért, az az a rengeteg levél, amiket a világ legkülönbözőbb pontjairól
kaptam, s amelyekben olvasóim beszámolnak arról, hogyan nyúj
tottak nekik térképet és útmutatást ezek a tanítások azoknak a vilá
goknak a felfedezéséhez, amelyeket volt alkalmuk megtapasztalni,
vagy amelyeket azóta is tapasztalnak.
Ezen a ponton túl számomra már nem is az a kérdés, hogy vajon
tényleg léteznek-e más, a mi hétköznapi háromdimenziós világunk
kal kölcsönhatásban lévő valóságok, hanem hogy miként lehetne
azokat feltárni, kikutatni, hogyan lehetne létrehozni egy olyan tu
dományt, amely ezeket a spirituális dimenziókat veszi vizsgálat alá.
A tibeti lámák például évezredek óta ezt művelik a Himalája csú
csai közt.
- Feltételezem, - vetette közbe Sophia, - hogy meg vagy győ
ződve róla, hogy a barátaidnak, Daskalosnak és Kostasnak bejárá
suk van ezekbe a világokba, és hogy ők ezt a bizonyos őshagyo
mányt oktatják.
- Hiszem, hogy Daskalos és Kostas megérdemlik, hogy adjak
a szavukra, és komolyan vegyem őket, illetve azokat az állításaikat,
amelyek ezekről a más, a hétköznapi érzékeken túli világokról
szólnak.
Tudod, Sophia, mostanára beláttam, hogy a jó, dogmatikamentes
tudomány nem ellensége a spiritualitásnak, sőt, ellenkezőleg, annak
egyik szövetségese. És éppen ez teszi a mai helyzetet oly
lenyűgözően érdekessé és ígéretessé.
- El fogok gondolkodni azon, amit mondtál, - mondta mosolyog
va Sophia. Búcsúzóul ajánlottam neki egy könyvet, Marilyn Fergu
son Vízöntő összeesküvését, amelyet jó összefoglalásnak tartottam arra,
Az Igazság Keresői
35
Menyországok és poklok
Stephanosszal együtt reggel fél tízkor érkeztünk Strovolosba,
Daskalos házához. A bejárati ajtó szélesre volt tárva, az előszobát
elöntötte a ragyogó nyári nap melege. Daskalos egyedül üldögélt
egy árnyékos sarokban. Teljesen elcsigázottnak tűnt, mint akiből
minden életerőt kifacsartak.
- Daskale, mi történt veled? - kiáltottam fel ijedten.
Félig megemelte szempilláit, intett a kezével, és kért egy pohár
vizet. - Majd elmesélem, később, - suttogta.
Az utolsó cseppig kiitta a pohár vizet, és megkönnyebbülten só
hajtott fel. - Éppen most tértem vissza egy pokolból. Ott volt dol
gom. Ha tudnátok, micsoda kellemetlen dolog ellátogatni efféle
helyekre! - és grimaszba torzult az arca. Látva kérdő tekintetün
ket, belekezdett, hogy részletesen elmesélje a történteket. Időköz
ben az ereje is kezdett visszatérni.
- Amíg az ember a földi síkon él, tudatát könnyebben rá tudja
hangolni az alacsonyabb pszichonoetikus világok rezgéseire, mert
azok közelebb állnak a durva anyagi rezgésekhez. Az egyik szellem
világbeli ismerősöm, egy láthatadan segítő ezért engem kért meg
arra, hogy segítsek neki egy barátjával kapcsolatban, aki a legala
csonyabb asztrál-szellemi régiók egyikébe került. Azért hívom aszt-
rál-szelleminek, mert mint tudjátok, az asztrális (pszichikus) és a
mentális (noetikus) szintek kölcsönösen áthatják egymást. Ahol
nincs gondolat, ott nincs érzelem. És ezek a világok az anyagi síkon
Menyországok és poklok
óta még csak két nap telt el. „Barátom, nem akarlak elkeseríteni,” -
teleltem erre, - „de hadd világosítsalak tel a mai dátumról: 1986-ot
írunk.” „Na persze,” - ordított fel, és egy cifrát káromkodott hozzá
olaszul, amit azóta szerencsére már elfelejtettem. Később megkér
dezte, miért vagyunk mindannyian tehér ruhában. „Csak nem egy
másik bolygóról jöttetek ide?” „Nem, barátom,” - feleltem neki, -
„te vagy az, aki meghaltál, és most az asztrális világban élsz. Ezért
is találkoztál elhunyt édesanyáddal. Pillanatnyilag az 1920-as évek
Thesszalonikijébe képzeled magad, ahogy akkoriban ismerted a vá
rost, pedig azóta rengeteg idő eltelt. Jelenleg 1986-ot írunk. Ha még
ma is élnél, már százkilenc esztendős is elmúltál volna, vagy ami még
valószínűbb, azóta természetes halált haltál volna. A tanítványod pe
dig, akibe valamikor szerelmes voltál, ma - ha jól számolom - nyolc
vankilenc éves, már ha még él egyáltalán.”
- Látod, - mondta Kostas, ahogy kiittam utolsó korty sörömet, -
a fickó olyat is mondott, hogy szeretne bosszút állni azon a tanítvá
nyán, aki elszerette tőle a lányt. 1923-tól 1986-ig csak két napot
aludt, és még mindig abba az illúzióba ringatta magát, hogy a föl
dön él, és bosszút állhat az illetőn. Fogadkozott is, hogy felkeresi őt.
- És ti képesek voltatok őt az 1920-as évek Thesszalonikijében
hagyni? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, azóta is ott éldegél. Behatoltunk tudati rezgéseinek vi
lágába, saját képzeletébe, abba a környezetbe, amit maga teremtett
magának.
- És vajon ezt a környezetet a ti előnyösebb nézőpontotokból
láttátok, vagy az övéből?
- Természetesen az övéből. Hiszen eleve azzal a céllal hatolunk
bele a tudatába, hogy segítsünk rajta, hogy kimozdítsuk őt asztrális
poklából. Beléptünk hát az 1920-as évek Thesszalonikijébe, abba a
világba, ahol sajnálatos módon az ő tudata rögzült.
- Ti magatok kezdeményeztétek ezt a látogatást, saját akarato
tokból? - érdeklődtem.
- Igen. Hiszen láthatatlan segítők lévén éppen mások szolgálata
a célunk.
- Képzelem, nem véletlen gondolt titeket szegény flótás földön
kívülieknek! - kuncogtam.
- Nos valóban, számára tényleg paranormális jelenségnek tűntünk.
Mielőtt magára hagytuk volna, így búcsúztunk tőle: „Csak azért,
hogy ráeszmélj végre, hogy nem a te világodból valók vagyunk, itt
és most a szemed láttára fogunk köddé válni!” - és valóban úgy is
tettünk.
- És ez meggyőzte őt?
- Nem egészen. De a tudatában legalább felmerült néhány kér
dés. Meg kell még látogatnunk őt néhányszor, mire komolyabb ha
tást érhetünk el nála.
- És mi a helyzet az édesanyjával?
- Rajta nem dolgoztunk. Nem is ugyanazon a rezgésszinten volt,
mint a fia. Az igazat megvallva, a fickó nem is az anyjával, hanem
az anyja elementáljával találkozott.
Megkérdeztem Kostast, hogy a többi láthatatlan segítő is mind
Daskalos belső tanítványi köréhez tartozott-e, vagy más-más nem
zetiségűek voltak. Azt válaszolta, hogy különböző országokból ver
buválódtak. De rögtön hozzátette, hogy az asztrális régiókban nin
csenek nyelvi vagy etnikai korlátok, lévén, hogy a kommunikáció
közvedenül történik, tudattól tudatig. A magasabb világokban az
emberek mind a maguk nyelvén szólalhatnak meg, és még ha en
nek tudatában vannak akkor is megértik a másik beszédét, akár anél
kül is, hogy ismernének egy adott nyelvet vagy sem. Kostas továbbá
megemlítette még, hogy maga Daskalos is jelen volt a történtekkor,
úgyhogy miután visszatértek a durva anyagi világba, ellenőrzéskép
pen meg is beszélte vele élményeit. Ez az élménybeszámoló hova
tovább Kostas szokásává vált, ezzel is hitelesítve testen kívül, az aszt
rális dimenziókban szerzett tapasztalatainak objektív valódiságát.
- Mennyi ideig tartott ez a látogatásotok? - kérdeztem tovább.
- Nagyjából egy órát vett igénybe - földi idő szerint. De még így
is nagyon fárasztó volt kivetíteni magam azokba a terekbe, miköz
ben tudatosságomat félig a földi világban is fenntartottam.
- Ez azt jelenti, hogy párhuzamosan, egy időben tapasztaltad az
asztrális és a földi világ történéseit? - próbáltam tisztázni a dolgot.
- Igen. Ez a legfárasztóbb módja a testen kívüliségnek. Minda
mellett mégis így szoktuk kivetíteni magunkat a szellemi világokba.
Kostas megjegyzései néhány mai antropológus felfedezését jut
tatták eszembe, akik a sámánizmus jelenségét, közelebbről magát
a sámán révülését tanulmányozták. Elődeikkel ellentétben - akik a
sámánok transzállapotát egyszerűen skizofréniának, vagy valamilyen
más patológiás esetnek tartották - L. G. Peters és D. Price-Williams
antropológusok - állításukat meggyőző érvekkel alátámasztva - arról
számoltak be, hogy a Sámán Tudatállapot egy egyedülálló valóság,
Menyországok és poklok
Illúziók
A vasárnap délelőttöt feleségemmel, Emilyvel, és két gyerme
künkkel, Constantine-nal és Vasiával a Kourion Beach-en töltöttük,
egy mérföldnyi hosszan elnyúló, érintetlen tengerpart-szakaszon,
Limassoltól nyugatra. A közelben található brit kanonai bázisok
körzetén belül lévén a területet elkerülte a sziget egyéb partszaka
szaira jellemző fejlesztés. Az angolok egy esetleges nemzetközi ter
rortámadástól tartva megtiltották bármilyen betonozott út vagy ál
landó lakhatásra szolgáló ingatlan építését - érdekeltségeiknek hála,
a part így megmaradt a kocogok, fürdőzők és napimádók érintet
len paradicsomának. A homokos föveny egy meredek hegy lábánál
terül el, melynek tetejét a hajdani Kourion színház maradványai
koronázzák; a romok közül meseszép naplementékben gyönyör
ködhet az arrajáró. Az ókorban Kourion egyike volt a szigetország
tizenkét királyságának, s a legfrissebb ásatások eredményei szerint
a város Pompeiihez hasonló sorsra jutott. Körülbelül Kr.u. 365-
ben, amikor a kereszténység már éppen kezdett volna megszilár
dulni a mediterrán térségben, egy pusztító földrengés rázta meg a
szigetet. Kourion városa a föld színével vált egyenlővé - többezer
lakosa mind a romok alatt lelte halálát.
Kora délután úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Limassolba, fe
leségem családjának kis nyaralójába, és pihenünk még egy órács
kát, mielőtt nekivágnánk a Nicosiába vezető egy órás autóútnak.
Hazafelé megálltunk Kostas autószerelő műhelye előtt, nem messze
a helyi borgazdaság pincészetétől. Emily és a gyerekek elmentek
bevásárolni a közeli zöldségpiacra, én pedig beugrottam Rostáshoz
üdvözölni őt.
Kopott, foltos farmerben fogadott - legkényelmesebb öltözéké
ben, ahogy egyszer viccesen megjegyezte nekem -, kora reggel óta
egy öreg Rovert bütykölgetett. Amikor Famagustából Limassolba
érkezett mint menekült, az autószerelésből tartotta el magát. S bár
azóta belevágott egy új vállalkozásba is - vámmentes boltot nyitott a
külföldi turisták részére -, a műhelyet azért megtartotta. Kostas, az
Angliában tanult gépészmérnök sokkal inkább hobbijának, mint
munkának tekintette az autószerelést, pihentető kikapcsolódásnak
a sok szellemi munka és gyógyítás után. Az épület tulajdonosai nem
rég szóltak neki, hogy hamarosan ki kell majd költöznie; a jelenlegi
műhely helyére új apartmanokat terveztek építeni. Már csak pár hó
napja maradt, ahogy mondta, ezért is dolgozott hát vasárnap is. Li
massol szőlőskertekkel teli nyugati negyede, ahol Kostas garázsa üze
melt, az utóbbi időben gyors fejlődésnek indult, egyrészt egy modem
kikötő építésének, másrészt a turizmus fellendülésének köszönhetően.
- Szeretek régi modellekkel bíbelődni, - mesélte Kostas, miköz
ben valami elektromos ketyerével az antik négykerekűbe frissen be
szerelt új motorblokkot tesztelte.
- Furcsa, - mondtam nevetve, - hogy egy magadfajta spirituális
mester kiszuperált, ócska járgányok foltozgatására pazarolja a drága
idejét!
- Nem úgy van az, - húzta ő is mosolyra a száját, de közben abba
nem hagyta volna a motor vizsgálgatását. „Tudod, nekem is szük
ségem van néha a kikapcsolódásra. Fia az ember folyamatosan egy
adott tudatszinten rezeg, hamar elfárad. Éppen ezért időnként nem
árt valami olyan tevékenységet végezni, ami a megszokotthoz ké
pest alacsonyabb tudati megterhelést jelent.” Az autószerelés mint
efféle kikapcsolódás mellett Kostas másik kedvenc időtöltélse a
moziba járás volt; saját bevallása szerint még a bugyuta rajzfilme
ken is jókat szokott szórakozni. Az pedig, hogy egész vasárnap a
műhelyben szöszmötölhetett anélkül, hogy betegek serege, vagy
bölcs tanácsra szorulók sokasága kereste volna őt, egyenest a felü
dülés netovábbját jelentette számára! Itt csak ő volt, a szerszámai
és az autómatuzsálemek.
Elnéztem őt, ahogy fejét a motorháztető alá dugta, és eltöpreng
tem a helyzetén. Itt van ez a szerény, vékonydongájú, negyvenhét
Illúziók 67
éves, átlagos külsejű bölcs, aki gimnazista kora óta állítólag egyetlen
új könyvet sem olvasott - leszámítva azokat a mérnöki szakszöve
geket, amiket angol professzorai nyomtak az orra alá, mint kötelező
tananyag. És ennek ellenére mégis, intellektuális felfogóképessége,
éles elméje, mi több, filozofikus látásmódja mindig is lenyűgözött.
„Amit tudok,” - magyarázta nekem több ízben is, - „azt nem a köny
vekből tudom.” Ismereteit közvetlenül a bölcsesség forrásából me
rítette, abból a kútfőből, ami egyébiránt minden emberi lény sajátja.
Amikor egy jelenvaló személyiség már kezd át-ádépegetni a szuper
tudatos éntudat állapotába - magyarázta -, attól fogva már nem na
gyon lesz többé szüksége könyvekre. Egyszerűen csak behatol tu
datával a kozmosz Egyetemes Memóriatárjába, ahol minden tudás
megtalálható, ahonnan az ember bármilyen ismeretet beszerezhet.
„Az univerzum minden tudása bennünk rejlik,” - jelentette ki, -
„úgyhogy csak oda kell figyelnünk magunkra, befelé kell fordulnunk,
és feltárul előttünk a létezés minden titka, a teljes igazság.”
Kostas azt is beismerte - én pedig készséggel elhittem neki
hogy még azt a két könyvet sem olvasta el, amiket eleddig róluk ír
tam. „Csak rátettem a kezem a borítóra,” - mesélte teljesen magá
ról értetődően, - „és már tudtam is a lényegi mondanivalójukat.”
Amikor először hallottam így beszélni őt és Daskalost, bevallom,
igencsak megdöbbentem, de később kezdtem rájönni, hogy állítá
saik tökéletes összhangban vannak tanításaikkal, és minden egyes
szokatlan kijelentésük beleillik különleges ismeretelméleti rendsze
rükbe. Ha mi emberek valóban önmagunkról megfeledkezett iste
nek vagyunk, akik magunk kényszerítettük magunkat amnéziába,
ugyanakkor a célunk az, hogy alvajáró állapotunkból ismét isteni
mivoltunkra ébredjünk, akkor a könyvolvasás tényleg feleslegesnek
látszott, mihelyst valaki kíllépett önnön korlátain. Végül is az em
beriség nagy tanítómesterei sohasem tanítottak könyvekből, sem
maguk, sem mások írásaiból - talán mert az írás-olvasásra nincs is
szükség, csak az alacsonyabb tudatszinteken.
Alig húsz percet maradtam Kostasnál. De amikor kiderült, hogy
pár órán belül Chrysanthosszal, egy fiatal görög ékszerésszel egy
görög mágus délutáni előadására készül, minden vágyam az volt,
hogy én is velük tarthassak. Kostas megtörölte olajos kezeit egy
ugyancsak olajos rongydarabba, és felhívta tanítványát, hogy van-
e még jegy a különlegesnek ígérkező műsorra. Azt a választ kap
tuk, hogy már minden belépő elkelt, de Chrysanthos a biztonság
kedvéért eggyel több jegyet vett, mert - ahogy ő fogalmazott - az
a „halvány sejtelme” támadt, hogy valaki még biztosan jönni akar
majd, ha nem is sejtette előre, hogy ki lesz az. Chrysanthos később
megerősítette nekem, hogy még véletlenül sem „véletlenül” vett
a kelleténél eggyel több jegyet.
A Szőke Mágus, ahogy az előadót hívták, egy makedón szárma
zású varázsló volt, aki a híresztelések szerint emberfeletti képessé
gekkel rendelkezett. Egy helyi tévéműsorban fellépve azt állította
magáról, hogy tudományát egy hat éven át tartó elvonulás során sa
játította el egy tibeti kolostorban. Mióta Keletről visszatért, külön
leges képességeinek köszönhetően több kuruzsló- és mágustalálkozó
nemzetközi nagydíját elnyerte. A zengzetes plakátok nem keveseb
bet állítottak róla, mint hogy ő a földkerekség egyik legmenőbb má
gusa! Az egyik helyi lapban szerénytelenül így nyilatkozott: „Min
den lehetőt megtanultam a meditációról, tökéletesen tudom uralni
testemet, nem érzek fájdalmat. Akár az összes fogamat kihúzathat
nám érzéstelenítés nélkül. Ha kell, a szívverésemet is meg tadom ál
lítani, vagy elállítani a vérzésemet, pusztán a tudatom segítségével.”
S mint mondta, mindezeket a titkokat Tibetben tette a magáévá.
Kostas csak vonakodva fogadta el a meghívást, tanítványai
hosszas unszolására, hogy ugyan ellenőrizze már le a híres Szőke
Mágus eredetiségét, aki nyilvánvalóan holmi „paranormális” ké
pességeket készült megcsillogtatni a színpadon. A beharangozóból
az egyik legmegrázóbbnak az a fakírmutatvány ígérkezett, misze
rint a nagy varázsló nyársakkal, tőrökkel és fúrófelyekkel fogja át-
lyuggatni a testét. Einilyt a legkevésbé sem érdekelték az efféle mu
tatványok, szívesebben maradt inkább idős szülei társaságában.
Kostas hazaszaladt megmosakodni, s már átöltözve várt rám,
Chrysanthosszal egyetemben, aki úgy tűnt, meglehetősen sokat
tud a színpadi mágiáról. Házigazdánk idegesen pöfékelt pipájával
a nappaliban.
- Ha ez a fickó tényleg képes mindarra, amit állít magáról, -
mennydörögte, - akkor nagy valószínűséggel démonok segítségé
vel művel csodákat. Csak egy fekete mágus vetemedik olyasmire,
hogy hatalmával közönségeket nyűgöz le, ezzel teremtve magának
anyagi jólétet.
Szívott még párat a pipájából, s közben tovább morgolódott; nem
látta kizártnak, hogy a mágus a démonok egy különlegesen veszé
lyes fajtáját hívja segítségül. Meg is nevezte ezeket a pokolfajzatokat,
illúziók 69
pórul járt nőt vittek utána. A mágust cseppet sem zavarta a felboly
dulás, arcáról levakarhatatlan, torz vigyorral döfködte magát to
vább nyársakkal, késekkel, fúrófejekkel.
- Gondolod, hogy ez igaz? - kérdezte Kostast Chrysanthos sut
togó hangon.
- Ne most, kérlek, - felelte Kostas, és tekintetét ismét az előadóra
szegezte, nehogy kizökkenjen a koncentrációból. Erről eszembe ju
tott, hogy talán nem árt megerősítem magam körül a védelmet - újra
vizualizáltam hát a fehér fényű ötágú csillagot, ha lehet, ezúttal még
nagyobb igyekezettel, mint korábban. Biztos akartam lenni benne,
hogy fizikai testem minden egyes porcikája a csillagon belül van, sőt,
hogy finomabb testeim is védve vannak általa.
Negyedórányi hajmeresztő produkció után a Szőke Mágus levo
nult a színpadról; csak néhány, izmos karjáról legördült vércsepp ma
radt utána. Mihelyst eltűnt a függöny mögött, észrevettem, hogy
Kostas rázkódik az elfojtott nevetéstől. Egy pillanatra úrrá lett raj
tam az ijedtség, mert azt hittem, ez valami ideges reakció a részéről.
- Csak nincs valami baj? - hebegtem.
- Nem, dehogy! Átkozottul jól csinálta az ürge! - felelte halkan,
a fejét ingatva, mosollyal a szája szögletében.
- Úgy érted, az egész csak egy nagy átverés volt? - kérdezte
Chrysanthos némileg csalódottan.
- Az ám, de még milyen! - lelkendezett Kostas a karjaival hado
nászva. „Első osztályú trükkök voltak! Én mondom, zseniális illu
zionista a fickó! Van néhány adottsága, olyasmi, mint az indiai fa-
kíroknak, akik a nyílt utcán produkálják magukat, de az igazat
megvallva ezzel minket nem nagyon tud már lázba hozni.
- Tyű, azért nagy kő esett le a szívemről, - sóhajtottam fel megköny-
nyebbülten. „Szóval azt mondod, nem kell démonoktól tartanunk?”
- Nem, hála Istennek, - kuncogott Kostas, és hogy maradék ké
telyeinket is eloszlassa, biztosított minket, hogy a Szőke Mágus egy
általán nem veszélyes kuruzsló, hanem egy jól képzett művész, af
féle csodabogár.
- És mi van azzal a hatéves elvonulással valami tibeti kolostor
mélyén? - firtattam.
- Méghogy Tibet! - fakadt ki Kostas. „Gondolod, ha valóban hat
évet töltött volna lámák társaságában, akkor ilyen értelmedenségre
fecsérelné az idejét és az energiáját? Vagy hogy egyáltalán csak a
show és a pénz kedvéért csillogtatná szellemi képességeit?”
Mielőtt még túlzottan belemélyedhettünk volna a beszélgetésbe,
a komédiás szatír újabb dicsőséges jelenést tett a színen, hogy még
húsz percen át zúdítsa ránk a trágár poénok áradatát - talán hogy
levezesse a feszültséget, amit az iménti műsorszám váltott ki a kö
zönségből. Ezt követően újra a Szőke Mágus lépett fel - néhány ap
rócska horzsolástól eltekintve a teste teljesen ép volt. Az előadás hát
ralévő részében megszokott cirkuszi mutatványokat adott elő - bár
el kell ismerni, ezek is elsőrangú trükkök voltak -, kezdve a hipnó
zistól, a levitácion át, a bájos asszisztensnő szétfűrészeléséig.
A műsor végeztével szólalt meg először: rövid beszédet intézett
a publikumhoz, melyben kijelentette, hogy a délután folyamán be
mutatásra került produkciók nem holmi szemfényvesztések voltak,
úgyhogy ne is keressünk rájuk racionális magyarázatot - csak az
időnket vesztegetnénk, mert hétköznapi logikával úgysem jöhetünk
rá, mit hogyan csinált.
- Az előadás megkezdése előtt - magyarázta, - hosszan meditál
tam a színfalak mögött, és magnetikus kisugárzásommal áthatot
tam önöket. Ezeket a titkos technikákat tibeti szerzetesek tanítot
ták nekem.
Felszabadító érzés volt magunk mögött hagyni a zsúfolt és zajos
színházat, annak fojtogató légkörét. Úgy döntöttünk, hogy haza
sétálunk a tengerparton. Láthatólag Kostas is megkönnyebbült.
Ahogy kiléptünk az utcára, nagyot nyújtózott, égnek emelt karok
kal vett néhány mély lélegzetet, és nagy sóhajtások közepette, elé
gedetten fújtatott.
A tengerparti sétány, melynek mindkét oldalát frissen ültetett
pálmafák szegélyezték, ideálisnak ígérkezett a pihentető sétára és
beszélgetésre. Nekünk pedig éppen arra volt szükségünk, hogy
megmozgassuk elgémberedett végtagjainkat, jókat szippantsunk a
sós tengeri levegőből, és kibeszéljük magunkat.
Egy darabig csendben baktattunk, és csodáltuk a kelő teliholdat
a víz felett. Mióta Daskalost és Kostast megismertem, teljesen más
szemmel tekintettem a Holdra. Szerintük ugyanis - függetlenül at
tól, hogy hány költőt és szerelmespárt ihletett már meg az évez
redek során - a Hold valójában a Föld bolygó lelki börtöneként
fúnkcionált. Ez az a hely, ahová a planétánk fejlődését felügyelő ark-
angyali lények a különösen destruktív embereket elzárják, s ott tart
ják fogva őket a durva anyagi Hold asztrális másának „börtöncel
láiban”. Szorult helyzetükből hiába is próbálnának menekülni,
illúziók 75
sem ér. De ha újra és újra megrajzolva életre kelted ezt az óvó ele-
mentált - mert ugye, mi mást is teremt ezáltal az ember, ha nem
egy elementált?! -, azzal energiával töltőd fel a lényét, megerősí
ted őt. S ha ezzel megvagy, már elég, ha csak a figyelmedet rá irá
nyítod, és ő abban a pillanatban rendelkezésedre áll védelmével.
Eszembe jutott, hogy ezek szerint a színházban nem megfele
lően alkalmaztam a technikát, mert nem rajzoltam meg az ötágú
csillagot, csak beleképzeltem magam egynek a belsejébe. Kostas
megnyugtatott, mondván, hogy mivel vele voltunk, ezért egyéb
ként sem kellett tartanunk semmiféle démoni szörnyeteg esetleges
jelenlététől.
- Különben is, az Igazság Keresői automatikus védelem alatt áll
nak, - tette még hozzá biztatólag. - De ha valaha is szembe talál
nátok magatokat egy anapodosszal, egy feje tetejére állított ötágú
csillaggal, akkor jobban teszitek, ha azonnal levéditek magatokat!
így még a luciferi ellenerő sem lehet hatással rátok.
- Hogy lehetséges ez? - furcsálltam a dolgot.
- Az egyik csillag magába zárja a másikat, így, - azzal Kostas be
hajlított ujjakkal összekulcsolta a két kezét. - A helyes állású öt-
ígú csillag felborítja az anapodoszt, és semlegesíti annak erejét.
Megkértem Kostast, hogy magyarázza el bővebben, milyen ve
szélyek ellen véd az ötágú csillag. Készséggel ecsetelte, hogy bár
milyen asztrális fenyegetés ér minket - például tudatos álmodás
közben egy negatív rezgéssel találkozunk -, a leghatásosabb védel
münk az ötágú csillag lehet. - Ha pedig bármilyen formában, akár
csak egy látomásban is, az anapodosz szimbólumával szembesülné
tek, gondolatban rajzoljátok magatok köré a helyes állású ötágú csil
lagot. Még akkor is, ha - mint mondtam - az Igazság Keresőiként
mindenképpen védve vagytok.
- Ezek a védő mechanizmusok az Igazság Keresőinek is fonto
sak, - folytatta Kostas, - hiszen amikor elkezdjük felnyitni asztrális
energiaközpontjainkat, vagyis csakráink szirmait, akkor készen kell
állnunk önmagunk megvédésére a más dimenziókból érkező ártal
mas behatásokkal szemben.
Kostas ismételten megjegyezte, hogy a csakraszirmok csukott ál
lapotban egyfajta eredendő védelmet biztosítanak; „erős vár a mi
testünk” - hogy a szavait idézzem. Ha azonban felkészüledenül nyit
juk meg asztrális energiaközpontjainkat, mielőtt még uralni tudnánk
gondolatainkat és érzelmeinket, ezzel olyan negatív rezgéseknek és
elementáloknak adunk utat, amelyek könnyedén megzavarhatják és
felboríthatják lelki és szellemi egyensúlyunkat.
Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vet
tem, hogy már elmúlt kilenc óra - több mint egy órája őgyelegtünk
fel-alá a tengerparton. Búcsút intettem hát Kostasnak és Chrysant-
hosnak, és sietősen hazafelé vettem az utam.
Másnap reggel Daskaloshoz hajtottam, és beszámoltam neki a
macedón varázslóval esett kalandunkról. Daskalos dőlt a nevetéstől.
- Abból, amit elmondtál, arra következtetek, hogy a fickónak
vannak képességei, csak nem a leghelyesebb módon alkalmazza azo
kat, - mondta. Majd felelevenítette emlékeit egy régi ismerőséről,
Tahram Beyről, a jógi-mesterként tisztelt szufi mágusról.
- Amikor Tahram Bey Ciprusra érkezett, rögtön felismertem,
hogy hatalmas szellemi erővel rendelkezik. Azt állította magáról,
hogy bár képes lenne azt láttatni a közönségével, amit csak akar, de
mégsem így akarta elkápráztatni őket, hanem egy igazi és eredeti
mutatvánnyal. „Csak egy dolgot kérek,” - figyelmeztette a publi
kumot, - „hogy maradjanak teljes csendben, mert különben az éle
temmel játszom.” Arról volt szó ugyanis, hogy egyfajta különleges
transzállapotba mélyedt, amiről a mai hipnózis-terapeuták még csak
nem is hallottak. Ebben az állapotban aztán a közönség késekkel
szurkálhatta őt, semmi sem történt vele. Még rá is lőhettek egy
pisztolyból, az sem ártott neki - a golyó egyszerűen áthatolt a tes
tén anélkül, hogy Tahram belehalt volna a lövésbe. Előadásaival
Európa-szerte megdöbbentette az orvos-társadalmat. Hiába döf-
ködték „halálra”, amint kihúzták testéből a késeket, a sebek maguk
tól behegedtek rajta.
- Hihetetlenül hangzik! - jegyeztem meg, ugyanakkor mégsem
soroltam Daskalos beszámolóját a képtelen ostobaságok közé -
mint tettem volna azt pár évvel korábban annál is inkább, mert
eszembe jutott egyik meghatározó olvasmányélményem, John Ful
ler minden kétséget kizáróan dokumentált tanulmánya egy brazil
csodadoktorról, bizonyos Arigóról, a „rozsdás késes műtős”-ről.
- Hogy csinálta ezt Tahram Bey? - kérdeztem kíváncsian.
- Megtanulta olyan ritkává tenni az éterikus mását, hogy félig de-
materializálta a testét. A kések így akadálytalanul hatolhattak belé,
anélkül, hogy megsértették volna a húsát vagy a csontjait. A durva
anyagnak megszűnt az ellenállása, ezért nem keletkeztek rajta se
bek sem. Egyszerűen mihelyst a késeket kihúzták belőle, sejtjeinek
illúziók 81
A Valóság, és ami
belőle felfogható
Daskalosszal folytatott társalgásunkat újabb kopogtatás szakította
félbe. Az a kívánsága, hogy háza állandóan, az év minden napján,
minden órában nyitva álljon a segítségére szorulók előtt, kezdett
egyre kivihetedenebbé válni, ahogy népszerűsége rohamosan terjedt.
A most érkezett indiai családot azonban Daskalos kitörő lelke
sedéssel fogadta. Széles mosollyal és a szokásos hindu meghajlás
sal üdvözölték egymást, úgy vezette be vendégeit a nappaliba.
Kedélyes hangulatából és a látogatók viselkedéséből arra következ
tettem, hogy nem először járnak Daskalosnál. Aztán eszembe jutott,
hogy Kostas korábban említette már, hogy van egy indiai család,
akik időről időre Daskaloshoz járnak szellemi tanácsadásra. Ahogy
ő mondta, annak idején Daskalos érttette meg velük, hogy az evolú
ció nem az állati létformától halad az emberi felé, fordítva pedig
még kevésbé igaz a dolog, még akkor sem, ha néhány keleti szek
ta tévesen ezt híreszteli. Daskalosnak sikerült józan észérvekkel
meggyőzni őket, hogy amennyiben egy Szent Monász sugárzása
az Ember Ideáján halad keresztül, akkor az ezáltal keletkező lény,
mint egyedi archetipikus forma, a számára legmegfelelőbb evolú
ciós úton indul el. Elképzelhetetlen hát, hogy egy emberi lény
valaha is egy állatból alakult volna ki, mint ahogy az is képtelen
ség, hogy egy emberi lény valaha is állati, a Szent Szellem által
felügyelt és kormányzott létállapotba süllyedjen vissza. Annak ide
jén, amikor a témát megvitattam Kostasszal, megemlítettem, hogy
Szókratész másként tanított minderről; az egyik ránk maradt dialó
gus szerint az ókori görög bölcs azt állította, hogy ésszerű azt fel
tételezni, miszerint a jó és igaz ember következő inkarnációjában
is emberként fog megszületni, ugyanakkor a rossz és igazságtalan
legközelebb állati testbe kényszerül majd - mintegy isteni bün
tetésként azért, amiért letért a számára kijelölt útról. Kostas egy
vállrándítással intézte el a dolgot, és tökéletes magabiztossággal
jelentette ki, hogy bár Szókratész nagy tanító volt ugyan, de való
színűleg mégsem látott a misztériumok legmélyére, s ebből fakad
hatott téves következtetése.
Daskalos bemutatott vendégeinek. Az apa ötvenes évei elején já
ró, láthatóan kicsattanó egészségnek örvendő, beszédes férfi volt,
az Indiai Nagykövetség munkatársa. Hagyományos viseletbe öltö
zött középkorú felesége sem volt éppen az a zárkózott típus. Ter
metre egyikük sem volt túl magas, a feleségnek pedig a szári alól
ki-kivillantak gömbölyded tagjai. Két gyermekük kísérte el őket:
egy csinos, húsz éves, csillogó szemű leányzó, aki Londonból érke
zett nyári vakációra a szigetre, és egy pár évvel fiatalabb fiú, aki
éppen az Egyesült Államokba készült, hogy ott kezdje meg egyete
mi tanulmányait. A kölcsönös üdvözlések után az apa előrukkolt
jövetelük céljával.
- Azért látogattunk el hozzád, kedves Daskale, - komolyodott el
beszéd közben, - hogy a tanácsodat kérjük egy nagy horderejű csa
ládi ügyben.
- Csupa fül vagyok, - válaszolta Daskalos, és intett, hogy nyu
godtan érezzék magukat otthon.
Kényelembe helyeztük hát magunkat - megengedték, hogy én
is maradjak -, és a látogatók mesélni kezdtek. Amerikában tanuló,
utolsó vizsgái letételére készülő, kereskedelmi főiskolás idősebb
lányuk kezét megkérte egy sikeres és gazdag indiai mérnök, aki az
Egyesült Államokban telepedett le. A lány mindez ideig ellenállt
szülei nyomásának, és tiltakozott a tervezett házasság ellen - csep
pet sem érdekelte a kiszemelt kérő. Daskalos gondolkodás nélkül
közbevágott, és megjegyezte, a szülők jól tennék, ha tiszteletben
tartanák lányuk kívánságát.
- Úgy érted, nem kellene erőltetnünk a házasságot? - kérdezte
az apa, akit láthatóan meglepett Daskalos hirtelen reakciója.
A Valóság és ami belőle felfogható
Kozmikus emléktár
- Kelthetnek-e mások rossztettei olyan szabadon áramló gonosz
ság-áradatot, amely aztán ártadan emberek fejére száll vissza? - ol
vastam fel Daskalosnak egy kérdést amerikai kolléganőm listájá
ról, aki megkért, hogy alkalomadtán kérjek rájuk válaszokat. Úgy
gondoltam, az egyiptomi hodzsa fekete mágiával foglalkozó köny
veinek a minap történt elégetését követően ez a kérdés éppen ak
tuálissá vált.
- Soha! - jelentette ki Daskalos kategorikusan. - Rossz szándékú
embereket befolyásolhat, de ártatlanokat soha. Persze felmerül a
kérdés, hogy mi számít egyáltalán gonosz cselekedetnek. Nos, az
ártó tett minden esetben ártalmas gondolatból és annak megfelelő
érzelmi viszonyulásból születik. Ez azt jelenti, hogy mielőtt az em
ber bármi rosszat követhetne el, gondolatban már megteremtette a
gonoszt, azt a rezgésállapotot, amely aztán a rossztetthez vezet. A
helytelen gondolat és szándék olyan rezgéseket kelt, amelyek gonosz
ság formájában öltenek testet. Ráadásul két kellemetlenséggel is szá
molnunk kell: egyrészt magával az ártalmas kisugárzással, másrészt
annak formai megnyilvánulásával, alakot öltésével. A forma egy ele-
mentális lény, aki a kisugárzott energiával feltöltődve, annak inten
zitásával hat. Ezt használják ki a fekete mágusok: bizonyos elemen-
tális alakzatokat teremtenek, és feltöltik azokat negatív energiával.
De természetesen az átlagemberek is folyamatosan hoznak létre ef
féle negatív elementálokat gyűlölködéseikkel és sértődöttségeikkel,
akár tudatosan, akár tudattalanul. A legtöbben persze nincsenek
tisztában azzal, hogy mi származik a gondolataikból. De egy tisz-
tánlátó látja a keletkező elementálokat, amint azok állatok - külön
böző méretű és színű kígyók, majmok, medvék, illetve a fizikai sí
kon nem is, csak az asztrális és mentális világokban létező lények -
képében kilépnek az emberből. Ezek az elementálok mindazokra
az emberekre károsak, akik velük azonos hullámhosszon rezegnek.
A gonosz ugyanúgy bevonzza a gonoszát, mint ahogy a jó bevonzza
a jót. Az ártatlanoknak nincs mitől tartaniuk, hiszen az ő rez
gésszintjük eltér attól, mint amit a kolléganőd „szabadon áramló
gonoszság-áradatnak” nevezett.
Ja, és még valami! Jó, ha tudod, hogy az ember alvás közben is
elementálokat teremt, miközben álmodik.
- Hogyhogy? - kérdeztem csodálkozva.
-Álmodás közben az ember vágyai sokkal erőteljesebbek. Na
gyobb erővel bírnak, mint napközben, amikor az embert lekötik
egyéb teendői. Éjszaka azonban, amikor aludni térünk, vágyaink
felszínre törnek, és a jelenvaló személyiségünk akár rosszakat is
álmodhat, negatív elementálokat teremtve ezzel. Rendszerint
ilyenkor vannak a gyerekeknek rémálmaik, hogy csak egy példát
mondjak.
- A barátom, Michael, aki könyveim borítóit tervezte, érdeklő
dött, vajon a könyvek, mozifilmek és egyéb művészi alkotások is
elementálokat hívnak-e életre?
- Minden, ami gondolatilag belénk villan, legyen az egy men
tális kép vagy egy hirtelen feltörő sóvárgás, elementált teremt. Sőt,
az elementál már azelőtt létezik, hogy az ember könyvet írna, fil
met forgatna, vagy művészileg alkotna valamit az ötletéből. Már
maga a gondolat és az érzés létrehozza az elementált. A fizikai tár
gyakat - műalkotásokat, ékszereket, fényképeket, festményeket
stb. - tudatosan vagy tudattalanul fel is lehet tölteni elementálok-
kal. így készülnek például a talizmánok, amelyek megvédik vise
lőjüket: az adott tárgyat jóindulatú gondolatenergiákkal ruházzuk
fel, így az jó áramlásokat sugároz magából. Hasonlóképpen, ha
mondjuk egy értékes drágakőhöz az irigység és a birtoklásvágy ne-
gatív elementáljai tapadnak, az olyan pusztító energiákkal töltheti
fel az adott követ, ami bajt, szerencsétlenséget hozhat a tulajdo
nosára. Tulajdonképpen minden fizikai tárgyba elementális lények
vannak bezárva.
Kozmikus emléktár
A mester felébredése
1987 augusztusának végén visszatértem Maine-be, hogy folytas
sam tanári munkámat, és rendszerezzem a nyári hónapok során
gyűjtött kutatási jegyzeteimet. Karácsonykor aztán ismét Ciprusra
utaztam, ezúttal sokkal hosszabb időre; szerencsére sikerült elin
téznem, hogy az egyetem az 1998-as év teljes tavaszi szemeszterére
szabadságoljon. így összesen nyolc hónap állt előttem - micsoda
luxus! -, amit családommal - Emilyvel és a gyerekekkel - a szige
ten tölthettünk, s nekem újra lehetőségem nyílt arra, hogy még mé
lyebbre hatoljak Daskalos és Kostas világának megismerésében.
Nagy felfordulás közepette szálltunk le Cipruson. 1988 január
jában, az elnökválasztás előtt néhány héttel, mindenki a politikai
kampányok lázában égett. A karácsonyi díszeket politikai hirdető-
táblák, az esélyes jelöltek plakátjai és házfalakra festett jelmonda
tok váltották fel. Daskalos és Kostas, a két mester ugyanolyan iz
galommal figyelték a választás fejleményeit, mint bármelyik más
szigetlakó. Beszélgetéseink azidőtájt az Abszolútum tulajdonsága
inak megvitatása helyett sokkal inkább a pártprogramok és a kam
pányok kiváltotta heves érzelmek körül forogtak.
Egy februári hajnalon már öt óra tájban felébredtem. Kinyitottam
a bejárati ajtót, hogy betódulhasson a friss levegő, elgyönyörködtem
északon a Pendadaktylos-hegylánc impozáns vonulatában, és meg
csodáltam a napfelkeltét. Gondoltam, légzőgyakorlatozom is egy
jót, amikor a verandán észrevettem egy odasodródott szórólapot.
Felvettem, hogy beleolvassak. „Hány évig kell még Damoklész kard
ja alatt élnünk?” - hirdette az iromány első sora, majd így folytató
dott a szöveg:
- Miért?
- Mert az emlékezést az Abszolútum által meghatározott tör
vények szabályozzák. És ez így van rendjén, a mi érdekűnkben.
Kostas elmagyarázta, hogy az Isteni Kegyelem azért zárta el elő
lünk az előző életeinkre való emlékezés képességét, hogy spiritu
ális fejlődésünket ne akadályozzák holmi kellemetlen emlékek. Ha
az ember mesterséges úton mégis felidézné régi emlékeit, azzal
megszegné a felejtés törvényét. Ilyenkor újjáéledhetnek az előző
életek inaktívvá vált elementáljai, még nagyobb energiával, mint
annak idején, és megkísérthetik az illetőt jelen inkarnációjában.
Amikor ellenben az ember elér egy bizonyos szellemi fejlettségi fo
kot, a múlt emlékeinek már semmilyen negatív kihatása nem lehet
jelenlegi életére nézve. A régi elementálok ekkor már nem jelente
nek potenciális veszélyforrást, hiszen az illető megfosztotta őket
energiájuktól azáltal, hogy letudta karmikus adósságait.
- Érdekes, hogy Európában és Amerikában kifejezetten nagy di
vatja van manapság az előző életek regressziós visszaidézésének, -
jegyeztem meg.
- Elég baj az! - válaszolta komolyan Kostas. - Szerencsére van
nak láthatatlan segítőink, akik ilyenkor közbeavatkoznak, és meg
akadályozzák, hogy nagyobb gond érje az embert. Tőlem sosem
fogtok megtudni előző életeitekre vonatkozó konkrétumokat. Ha
eljárna a szám, azzal csak megszegném a törvényt. Márpedig ki va
gyok én ahhoz, hogy szembeszálljak a Teremtő akaratával? A Tör
vény előtt senki vagyok. Persze ha sikerül önnön szellemi erőfeszí
téseitek révén odáig fejlődnötök, hogy emlékezni kezdtek, az
rendben van. De tegyük fel, én elárulnám nektek, hogy ez és ez vol
tatok valamelyik előző életetekben. Mit gondoltok, mi történne ak
kor? Higgyétek el nekem, több mint valószínű, hogy felvennétek
az adott illető modorát és viselkedését. Hát még ha netán valami
hírességek voltatok annak idején! Rohannátok a könyvtárba, hogy
mindent elolvassatok az illetőről, és mire észbe kapnátok, már pon
tosan úgy viselkednétek, mint ahogy az a személy tette. De ne fe
ledjétek, - fejezte be Kostas a mondókáját hosszabb hatásszünet
után, - az ember egyetlen korábbi inkarnációjában sem volt maga
sabb tudatszinten, mint mostani testet öltése idején!
- Minden születésünknek célja van, igaz? - pillantott oldalra An
tonis Kostas felé.
- Igen.
- Mi van, ha valamilyen oknál fogva az ember nem tanulta meg
azt a leckét, ami egy korábbi életére adatott? Ilyenkor sem lenne
célszerű visszaemlékeznie a múltjára, hogy megtudja, mit hol ron
tott el? - vetette be Antonis az utolsó kártyáját.
Kostas hangosan elnevette magát. - Ha az ember elmulasztott
megtanulni valamit, amit pedig meg kellett volna tanulnia, a sors
keze úgyis utoléri őt! A karmikus adósságok törlesztése elől nem
lehet elmenekülni, még ha az fájdalmas is! Ezért viszont nem kell
visszamenni előző életekbe. Az ember mindig a jelenben fizet. El
tekintve attól az egy esettől, hogy menet közben megváltoztatja a
tudatosságát. Ez esetben a megemelkedett tudatrezgés kioltja a
múltban az emberhez kötődött elementálokat, és így azok karmi-
kusan nem hathatnak rá többé. így működik az egyetemes igazság
szolgáltatás. Mi, az Igazság Keresői is ezért törekszünk arra, hogy
megemeljük a tudatszintünket, s ezáltal kivédjük előző életeink em
lékeinek jelen személyiségünkre gyakorolt esetleges kellemetlen
visszahatásait. Minél magasabban rezeg az ember, annál szabadabb
a törvény alól, amely különböző tapasztalatokhoz rögzítené őt.
Annyira belemelegedtünk a társalgásba, hogy észre sem vettük,
mennyire elrepült az idő. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek,
hogy már Larnaca külvárosi negyedeiben járunk - a hajdani római
vízvezeték romjai mellett vezetett el az utunk. Kostasnak akadt itt
némi üzleti intéznivalója; míg ő azt bonyolította, mi Antonisszal
egy tengerparti kávézóban vártunk rá.
[A sziget 1974-ben történt török megszállása előtt Kostas a Shell
olajtársaság üzletkötőjeként dolgozott Ciprus famagustai körzeté
ben. Miután a török hadsereg elfoglalta Famagustát, Kostas minden
jövedelmét és vagyonát elveszítette, s természetesen kizárólagos for
galmazói joga is másra szállt át. Csak pár falucska maradt, amely nem
került török kézre, így a néhány maradék benzinkúttal továbbra is
Kostas tartotta a kapcsolatot, mint az olajcég képviselője. Ahogy ne
kem bevallotta, nem igazán örült a feladatnak - nemhogy anyagilag
megérte volna neki, a kutak olykor még veszteségesen is üzemel
tek. Mindennek ellenére megtartotta őket vállalkozásában, annak
reményében, hogy Famagusta egyszer majd csak visszakerül ere
deti lakosaik tulajdonába. Amikor azzal próbáltam vigasztalni, hogy
a török megszállás csak felgyorsította szellemi fejlődését, ő tagadó-
lag rázta meg a fejét. Azt mondta, fokozatos tudatra ébredése már
korábban elkezdődött, és ha anyagi biztonsága nem forgott volna
A mester felébredése
159
veszélyben, minden idejét az Igazság Keresésének szentelhette
volna, mint ahogy vagyonával is hozzájárult volna a tanulócsopor
tok működéséhez. „De hát,” - sóhajtozott fanyar mosollyal a szája
szögletében, - „nem így kellett lennie. Keresztül kellett mennem
ezen a karmikus megtapasztaláson.”]
Nagyjából egy óra telt el, míg Kostasra vártunk; ez idő alatt kelle
mes filozófiai eszmecserét folytattunk Antonisszal. Aztán folytattuk
utunkat a vidék többi tengerparti kis települése irányába - a megszállt
területeken kívül eső régiót Kokkinochoriának, azaz „vörös falvak”-
nak nevezték, az ottani termékeny talaj vörös színére utalva ezzel.
Larnacától északra haladtunk, jobb oldalon a Földközi-tengerre
nyílt kilátásunk. Dekeliánál magunk mögött hagytuk a britek kato
nai bázisát, és onnantól kezdve a török fennhatóság alatt álló terüle
tet a sziget többi részétől elválasztó határsávban haladtunk tovább.
Az út éppen a Zöld Vonalon húzódott. Bal oldalt az ellenőrzőpon
tokon török zászlók lobogtak és török egyenruhások igazoltattak
minket, az út jobb oldalán pedig ciprusi és görög zászlók lengedez
tek, és ciprusi görög katonák posztoltak. A megszállás ideje óta nem
jártam ezen a vidéken, úgyhogy meglehetősen hátborzongató ér
zések kerítettek hatalmukba. De nem csak én voltam így ezzel; az
út hátralévő részében többnyire csak nagyokat hallgattunk, és feli
déztük magunkban az 1974-es év tragikus eseménysorozatát, amely
oly sanyarú helyzetet teremtett az országban. Végül aztán Liopetri
irányában jobbra letértünk a főútról, és magunk mögött hagytuk a
barrikádokat.
Igyekeztem újra felvenni a beszélgetés fonalát, és folytami eredeti
témánkat Kostas mesterré válásáról, úgyhogy hamarosan nekisze
geztem a kérdést, vajon volt-e olyan egyéb korai élménye - akár az
Igazság Keresőinek körében, akár Daskalosszal -, amit fordulópont
nak nevezne szellemi fejlődésében. Kostas eltöprengett egy darabig,
aztán mesélni kezdte, mi történt vele egyszer az ágyában fekve.
- Teljesen éber és tudatos voltam, amikor egy részem hirtelen a
testemen kívülre került, alig valamivel a testem fölé, egy másik ré
szem pedig a mennyezet alá. Méretét és formáját tekintve mindegyik
a fizikai testemre hasonlított. Aztán még egy és még egy test vált ki
belőlem: az egyik félig a tető alatt, félig a tető felett lebegett - telje
sen ráláttam a házunkra és annak környékére -, a másik pedig a falba
ékelődött. Egyszerre láttam és érzékeltem mindent megsokszoro
zódott testeimmel, beleértve az ágyban fekvő fizikai testemet is.
- A hagyománytisztelő pszichológusok azonnal a legkülönfélébb
pszichopata-címkéket ragasztanák rád, ha ezt elmesélnéd nekik! -
jegyeztem meg viccesen.
- Marhaság! - vágott vissza Kostas, hangot adva ezzel a hagyo
mányos pszichológiáról vallott, cseppet sem hízelgő nézeteinek. -
Ezek a szupertudatos éntudat élményei, legalábbis annak egy for
mája, mert hogy a szupertudatosság átélésének több módja is le
hetséges. Ez az egyik.
- Mindazok az élmények és megtapasztalások, amiket idáig em
lítettél, Kosta - gondolok itt az eksztázisra, az elmúlt életekre való
emlékezésre, a bolygó tudatalattijába hatolásra és tüzes hő-álla
potának átélésére, a testen kívüli utazásokra, illetve hogy egy idő
ben egyszerre több helyen is jelen tudsz lenni -, szóval ezeket a
szellemi képességeket úgy hoztad magaddal, igaz?
- Igen, de először csak úgy megtörténtek velem anélkül, hogy
tudatosan irányítani tudtam volna őket. Aztán szép fokozatosan ad
dig gyakoroltam, míg képes lettem uralni ezeket, és még több szel
lemi képességre tettem szert. Eleinte például nem tudtam akarat
lagosan kilépni a testemből. Egyszer csak ott találtam magam a
plafon magasságában, onnan néztem le a testemre. Pedig míg kezdő
az ember, addig nagyon nehéz kívül maradnia a testén, ha az a kö
zelében van.
- Én pedig azt hallottam, - vágtam Kostas szavába, - hogy Das
kalos arra utasította a belső kör egyik új tagját, hogy vigyázzon, ele
inte ne nagyon távolodjon el a testétől. Vajon miért?
- Egyszerűen mert az veszélyekkel járhat, - fordult felém Kostas
mosolyogva. - Kezdő korában még nincs hozzászokva az ember ah
hoz, hogy felügyelje önnön testi épségét és másokét. A magasabb
dimenziók rezgésszintjein ugyanis teljesen más törvényszerűségek
uralkodnak, amikhez először hozzá kell edződni. Különösen a durva
anyagi világhoz legközelebb eső rezgésszintek okozhatnak problé
mákat. Hadd meséljem el ezzel kapcsolatban egy személyes élmé
nyemet! Először kísérleteztem a tudatos testelhagyással, és abba a
hibába estem, hogy azt gondoltam, magasabb testeimre ugyanazok
a törvényszerűségek vonatkoznak, mint fizikai testemre. Persze ha
mar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Az asztráltest sokkal
finomabb, ezért képes áthatolni a durva anyagon. Szóval azon a bi
zonyos éjszakán kiléptem a testemből, és elnéztem magam, ahogy
ott aludtam a feleségem mellett. Aztán gondoltam egyet, és elin-
A mester felébredése 161
Szellemi felfedezések
A Sztoában véget ért a délutáni előadás, és Daskalos - szokásá
hoz híven - maga köré gyűjtötte munkatársait, hogy csevegjenek
és tréfálkozzanak még egy jót. Míg a belső kör két női tagja, As-
pasia és Chariklia kávét és tésztát főzött kint a konyhában, Kostas
gyengéden Daskalos fejére tette a kezét, és csukott szemmel erő
sen koncentrálni kezdett. Mélyeket lélegzett, és „elárasztotta” Das-
kalost éteri energiával, hogy feltöltse a kimerült mestert. - Túlsá
gosan is fárasztó volt az előadás, - magyarázta a nagyjából tíz perces
kezelés végeztével Kostas.
Korábban őt is, Aspasiát is láttam már ilyet művelni. Daskalos
ettől ellazult, és néhány mély lélegzetvétellel gyorsan visszanyerte
életerejét. Arca kisimult, nyoma sem maradt fáradtságának.
A következő háromnegyed órában Daskalos vicceket mesélt, Li
zának, a belső kör egy másik tagjának a kávémaradékaiból olvasott
ki jóslatokat, és lelkesen elemezte a helyi és a nemzetközi politi
kai helyzet alakulását. Aztán hirtelen témát váltott: előző napi él
ményéről számolt be nekünk, az esethez méltó, komoly hangon.
- Mint azt jól tudjátok, eddig azt tanítottam, hogy az asztrális vi
lágnak hét fő szintje van, melyek mindegyike további hét alrégióra
oszlik. A három legalacsonyabb szint az, amit az emberek általában
pokolnak neveznek, az ezek fölött található negyedik szint pedig
megfelel a katolikus keresztény értelemben vett purgatóriumnak,
ahol a megzavarodott lelkek gyógyulgatnak, hogy úgy mondjam.
Szellemi felfedezések
Kozmosz és Tudat
Daskalos a teraszon üldögélt, jázminbokrok és különféle cserepes
virágok, meg kaktuszok között, amikor meglátogattuk őt Stepha-
nosszal. Daskaloson világosbarna kardigán volt, karjait összefonta
a mellkasán, és csukott szemmel élvezte az áprilisi nap melengető
sugarait. Felsétáltunk hozzá a keskeny lépcsőn, úgy üdvözöltük,
mire ő is kinyitotta a szemeit. Daskalos különösen kedvelte Stepha-
nost, az ötvenes évei elején járó férfit, aki rendszeresen csatlakozott
hozzám és Emilyhez, hogy együtt beszélgessünk el Daskalosszal.
Az idős mester egy alkalommal egyenesen „angyal”-nak nevezte
Stephanost, aki bár hivatalosan nem tartozott Daskalos tanítványi
köreihez, Daskalos mégis egyfajta tanítványának tekintette a gya
korlati filozófiával foglalkozó férfit, és elismeréssel illette Stepha
nos saját iskolai köreiben kifejtett tanári tevékenységét.
Pár nappal korábban Stephanos azzal a hírrel keresett fel engem,
hogy néhány tanítványa épp akkor járt nála, és azért hálálkodtak,
mert ő állítólag meggyógyította őket. Stephanosnak persze halvány
fogalma sem volt arról, mikor és hogyan tett volna ő ilyet, ezért
szerette volna felkeresni Daskalost, hátha ő tudna neki magyaráza
tot adni az esetre.
- Az az érzésem, - mesélte Stephanos, miután a teraszról bevo
nultunk a nappaliba, - hogy gyakran közvetlen kapcsolatban állok
veled, Daskale. Egyszer csak megjelenik a fizimiskád a fejemben, és
bármiben segít, amire éppen szükség van. Olyan dolgok történnek
ilyenkor, amiket magam sem értek... ~ révedt pár másodpercre a tá
volba Stephanos, - néha azt hiszem, csak a képzeletem játszik velem.
- Nem képzelődsz, ezek a dolgok valóban megtörténnek, - mo
solygott együttérzően Daskalos. - Tudod, én mindig veled vagyok.
-Jó, jó, de akkor sem értem, - csóválta a fejét Stephanos, és elő
adta, hogy az elmúlt három évben többen is azt állították, hogy fi
lozófiai iskolájába járva kigyógyultak betegségeikből. - Persze so
kakkal beszélgetek, és igyekszem segíteni nekik a problémáik
megoldásában. Arra most nem térnék ki, miket szoktam mondani
nekik, annyira különbözőek az esetek. De aztán vissza-visszatérnek
hozzám, és azt mondják, meggyógyítottam őket. A minap is, me
ditáció közben felfigyeltem rá, hogy az egyik fiatalasszony heveny
ízületi gyulladásban szenved, és igen komoly fájdalmai vannak. Hir
telen valami misztikus erőt éreztem feltörni a belsőmből, ami a nő
höz vonzott, s én gondolkodás nélkül rátapintottam fájó pontjára.
- Nagyszerű! - bólogatott lelkesen Daskalos.
- No és a nőnek azóta teljesen elmúltak a fájdalmai, - tárta szét a
karját Stephanos értedenül. - Hát ilyesmiket művelek, és az embe
rek azt mondják, én gyógyítottam meg őket. Pedig nekem fogalmam
sincs a dolgokról, halvány gőzöm sincs, mi történik körülöttem.
- Már hogy ne volna, tudod te nagyon jól, mit csinálsz! - felelte
Daskalos, és csak úgy ragyogott az arca a boldogságtól.
- Azokban a pillanatokban úgy érzem, - magyarázott tovább
Stephanos, - mintha csatorna volnék, és a gyógyító energiák raj
tam keresztül átáramolnának a másik személybe.
- A magasabb éned az, aki gyógyít. Ne feledd, te nem csak Ste
phanos vagy. Stephanos valódi önmagad átmeneti árnyéka csak, -
mutatott Daskalos megilletődött barátomra.
- Hm, értem, - hümmögött Stephanos.
- Igazi énséged valami más, mint Stephanos, - hangoztatta új
fent Daskalos. - Stephanos csak szellem-éned külső burka, a Pne-
uma ruhája. A gyógyítást magasabb éned hajtja végre, abban a pil
lanatban, amikor azt kívánod, hogy mások szolgálatára légy. De
vajon honnan, kitől ered a kívánság? Gondolkoztál már ezen?
- Szerintem nem is a kívánságomról van szó. Úgy érzem, mint
ha parancsot kapnék a gyógyításra.
- Hidd el, ez azért van, mert te magad kívánod így, - szögezte le
Daskalos. - A te szellem-éned kívánsága teljesül ilyenkor, nem Ste-
phanosé, aki az adott pillanatban végrehajtja a gyógyítást. A Karma
Kozmosz és Tubát 201
latban üzenek nekik valamit. Nem kell mást tennem, csak rájuk kon
centrálnom. Tudják, hogy mit kérek tőlük, és én is tudom, hogy ők
mint kérnek tőlem. Ez egyfajta összehangoltság közöttünk, de még
nem az egység-élmény.
- Az az érzésem, több gyakorlati képzést kellene kapnom tőled,
Daskale, - mondta Stephanos. - Szükségem van ezekre a fizikális
együttlétekre, mint most is, hogy sokkal mélyebben tudatosodja
nak bennem a tanításaid.
- Bármikor szívesen látlak! De addig is, gyakorolj otthon!
- Mit és hogyan? - kérdezte Stephanos.
- Vonulj félre egy csöndes sarokba, csukd be a szemed, és kép
zeld az arcomat magad elé. Tartsd a tudatodban ezt a képet, amed
dig csak tudod, és közben próbáld érezni a kettőnk közti kapcsola
tot. Tudatosan érezz rá! Ezáltal a gyakorlat által a kapcsolatunk
többé nem csak elvont, tudatalatti kapcsolat lesz számodra. Nem
szellem-éned fog rám hangolódni, hanem énséged alacsonyabb
szintű megnyilvánulása, Stephanos mint jelenvaló személyiség fog
tudatos kapcsolatot teremteni kettőnk között. De tényleg szüksé
ged van erre?
- Nem is tudom, csak úgy kérdeztem, - vonta meg a vállát Ste
phanos. - Attól függ, te mit gondolsz. Érdemes megtanulnom ezt
a módszert? Enélkül, úgy érzem, tudatlanul cselekszem, és magam
sem tudok magyarázatot adni a tetteimre.
- Vannak dolgok, amik tudat alatt is működnek, - jegyezte meg
Daskalos.
- De Stephanos tudatos gyógyítóvá szeretne válni, - csúszott ki
a számon.
- Nos, már így is sok mindenre képes, és egészen jól tudja kisugá
rozni az energiát. Nem olyan tudatlan ő, mint azt állítja magáról! -
vigyorgott rám Daskalos. - Tulajdonképpen semmiféle különösebb
képzésre nem lenne szüksége, - intett Stephanos felé, - csak kapcso
lódjon össze a képmásommal, ahogy azt az előbb elmagyaráztam.
- Daskale, - kérdezte rövid gondolkodás után Stephanos, - mi a
különbség az összehangoltság és az egység között?
- A legjobb lesz, ha elmondok erre egy személyes élményemet, -
felelte Daskalos. - Mint tudjátok, Kostas egy ideje egy limassoli gyár
telepen tartotta előadásait, egyik tanítványa munkahelyén. Eddig
minden rendben is volt. Hát a minap, ahogy itt ücsörögtem magam
ban, egyszer csak mit látok? Egy fekete felhő terült szét a teremben.
Éppen senki sem tartózkodott az épületben, nekem pedig azon
nyomban egy név villant a tudatomba. Nem ismertem ilyen nevű
illetőt, úgyhogy meglehetősen értetlenül álltam a látomás előtt. Az
nap úgy esett, hogy Kostas egyik tanítványa épp nálam járt, hát
megkérdeztem tőle, van-e valami gond a limassoli Sztoával. Azt
mondta, ő semmiféle problémáról nem hallott. Akkor úgy határoz
tam, majd utánajárok én a dolgoknak. Ahogy ráhangolódtam Kos-
tasra, az új limassoli kikötő felé vezető autóút jelent meg előttem,
majd egy kétemeletes épület képe villant elém. Az első emelet vám
mentes árucikkekkel volt tele, mintha bolt lett volna, a második
emeleten meg ott láttam Kostast, aki egy kis oltárt rendezgetett.
Semmit sem értettem az egészből. Mit jelentett ez a látomás? No,
másnap beállított hozzám maga Kostas; a belső kör tagjainak ké
szültem előadást tartani. Rögtön előadtam neki, miket láttam, mire
ő hangos kacagásban tört ki. „Mi olyan vicces?” - kérdeztem. ,Jól
láttad, pontosan ez a helyzet!” - mondta még mindig a nevetéssel
küszködve. „Hamarosan el kell hagynunk a gyárat, mert az új tu
lajdonosnak szüksége van a teremre.” Akkor megemlítettem neki
a számomra ismeretlen nevet. „Igen, ő az új tulaj.” Ezt követően
Kostas mindent részletesen elmesélt, pontosan úgy, ahogyan az
előző nap megjelent előttem. Akkor árulta el nekem, hogy vám
mentes áruk boltját készül nyitni a limassoli kikötőnegyeden túl, és
azt tervezte, hogy a bolt épületének az emeleti részébe költözteti
át a Sztoát. „Egyelőre még csak gondolkodom a dolgon,” - fejezte
be a mondókáját. Mondom, nekem egészen addig sejtelmem sem
volt a terveiről, míg a képek meg nem jelentek a látomásomban.
„Na már most, kérdezhetnétek, hogy láthattam mindezt? Hát
úgy, hogy Kostas és én folyamatosan összehangolt állapotban va
gyunk. Ha két ember szereti egymást, nincsenek titkaik egymás
előtt, mint ahogy az Igazság Keresőinek sincsenek. Ezt ne feled
jétek! Elementál képében állandóan ott vagyok Kostas mellett; ő is
táplálja energiával az elementálomat, és én is. Bármi, amit én tu
dok, tudja ő is, és bármi, amit ő tud, azt tudom én is. Persze tudat
alatt. De egymásra hangoltságunk tudatosulhat is, akár véletlenül,
akár mert úgy kívánjuk.”
„Ilyen, az irántam érzett szeretetedből született és általam ener-
getizált elementál hat rád is tudat alatt,” - fordult Daskalos Stepha-
noshoz. „Ha szeretnéd tudatossá tenni összeköttetésünket, bármi
kor megteheted. Csak egy kis gyakorlás kérdése az egész, nem több.”
Kozmosz és Tubát 205
ruha, amit már hiába is foltozna az ember. Készülj hát fel rá, hogy
kilépj belőle.”
- Lehet-e megbetegedni karmikus ok nélkül? - kérdezte kíván
csi szemekkel Stephanos.
- Nem, soha. Minden a karmán múlik. De vannak komolyabb,
és kevésbé komoly esetek. Ha a karmikus teher nem túl nagy, egy
rákos daganatot például ki lehet égetni a szervezetből. De ha sú
lyos karmikus okok állnak a háttérben, akkor nincs mit tenni, fel
kell készíteni az illetőt az elkerülhetetlenre.
„Nem is olyan rég járt nálam valaki, akinek agydaganata volt.
Láttam a fejében a fekete foltot, akkora volt, mint egy jókora len
cse. Azt csináltam vele, hogy egyszerre ultraibolya és infravörös
fényt küldtem a daganat belsejébe. A dolog úgy működik, hogy erős
koncentrációval elképzelem a fényeket, mint gombostűfejnyi göm
böket, és belülről szétégetem velük a daganatot. De az egész nem
tarthat tovább tizenöt másodpercnél.
- Miért nem? - kérdeztem.
- Mert akkor már nem csak a daganat égne el. Nagyon-nagyon
óvatosnak kell lennünk, és csak kivételes helyzetekben szabad eh
hez a technikához folyamodnunk. Magam is csak négyszer-ötször
használtam életemben.
Daskalos ezután előadta a konkrétumokat, miszerint az említett
eset egyik jóbarátja fiával történt: - Elutaztam a családdal Lon
donba, ahol a fiút készültek megoperálni, de a műtét előtti éjsza
kán úgy döntöttem, megpróbálom bevetni ezt a módszert. Másnap
az orvosok nem győztek csodálkozni, hogy nyoma sincs a daganat
nak, és a fiút mintha kicserélték volna - kutya baja sem volt, pedig
azelőtt nem bírt megállni a saját lábán, mert rögtön elvesztette az
egyensúlyát.
Daskalos története egy hasonló esetet juttatott eszembe. Pár év
vel korábban New Bedfordban, Massachusettsben találkoztam egy
ott praktizáló görög akupunktőrrel, Demetriosszal, akivel rögtön
jó barátságot kötöttünk. Ő, akinek szavahihetőségéről többszörö
sen is volt alkalmam meggyőződni, mesélt nekem egy különleges
gyógyulásról. Mint előadta, egyszer meghívta magához egyik falu-
jabeli görög ismerősét, Thomást, akit nemes egyszerűséggel hol
„a második számú Edgar Cayce”-nek, hol „Tamás apostol’-nak ne
vezett. A görög férfi ugyanis hétköznapi munkásemberből pillana
tok alatt különleges képességek birtokában lévő mesterré tudott át
változni - transzba esve, egy magasabb szellemiség irányítása alatt
előfordult pédául, hogy Demetrios megkeresztelt általa egy földön
kívülit. Thomás körülbelül egy hónapot töltött együtt Demetri-
osszal, s ezalatt számtalan gyógyítást hajtottak végre közösen. Az
egyik napon Demetrios közeli jóbarátját, Jimet, súlyos közlekedési
baleset érte. New Bedford belvárosában akart átkelni egy keresz
teződésen, amikor egy teherautó elütötte őt. Jim hosszú órákra kó
mába került, és az orvosok tulajdonképpen már lemondtak róla;
szemernyi esélye sem volt a túlélésre. Megröntgenezték, CT-vel
(komputertomográffal) végigpásztázták a fejét, és megállapították,
hogy az agyában egy hatalmas vérrög keletkezett, amit ha megpró
bálnak műtétileg eltávolítani, Jimnek akkor sem igazán javulnak az
esélyei. Demetrios teljesen kiborult, amikor értesült barátja balese
téről. Hazarohant, és azonnal szólt Thomásnak: „Gyere gyorsan,
sürgős dolgunk van!” Arról, hogy Jimnek - akivel korábban maga
Thomás is találkozott - konkrétan mi baja, hogy kómában fekszik,
nem beszélt, de amikor Thomás transzba mélyedt, és Demetrios
arra kérte őt, hogy gondolatban idézze maga elé Jim képét, a gö
rög médium fájdalmasan felnyögött: „Ó, édes Istenem, mi történt
vele?” „Miért, mit látsz, Thomá?” - kérdezett vissza Demetrios.
„Egy óriási fekete foltot látok az agyában.” „Figyelj rám,” - utasí
totta őt Demetrios, - „a képzeleteddel teremts egy lila fénygöm
böt, akkorát, amekkora a fekete folt! Megvan? Akkor most küldd
bele ezt a fénygömböt Jim agyába, a folt helyére!” Thomás úgy tett,
ahogy Demetrios kérte, és hamarosan közölte, hogy a fekete folt
eltűnt a látomásából. Erre Demetrios feloszlatta vele a gyógyító lila
fénygömböt, majd Thomás visszatért transzállapotából, és izgatot
tan kérdezgetni kezdte őt Jim hogylétéről. Demetrios azonban szó
nélkül elsietett a kórházba, és épp a műtő bejáratában érte utol az
orvosokat, akik majd’ hanyattestek, amikor felfedezték, hogy hűlt
helye sincs a vérrögnek.
Jim azóta szinte teljesen felépült. Három hónappal a balesetet kö
vetően találkoztam vele New Bedford egyik éttermében, amit tör
ténetesen Demetrios egyik krétai ismerőse üzemeltetett. „A bal
eset a legjobb dolog volt az életemben, ami csak történhetett
velem!” - lelkendezett nekem Jim. „Felnyitotta a szememet a
szellemi valóságra! Mi több, azóta még mintha fizikálisán is jobban
érezném magam, mint a balesetemet megelőzően.” Kérdésemre el
mondta, hogy amikor elütötték, egyáltalán nem érzett fájdalmat.
Kozmosz és Tudat 209
A magasabb testek
formálása
Családommal 1989 júniusának a közepén érkeztünk újra Cip
rusra, ezúttal csak a nyári hónapokra. Édesapán citrom- és narancs
fákkal teleültetett kertjében élveztem a reggeli napsütést, és a jegy
zeteimet lapozgattam. Később a délelőtt folyamán Kostasszal és
Petrovnával készültem találkozni Daskalos otthonában.
Békés magányomat hirtelen egy kopogtatás zavarta meg, valaki
zörgetett a bejárati ajtón. Anna volt az, feleségem, Emily egyik ba
rátnője. Beinvitáltam őt, és mondtam, hogy nyugodtan várja meg
Emilyt, akinek dolga akadt a városban. Én ezalatt vizet forraltam a
konyhában egy kis gyógyteához, és közben azon törtem a fejem, va
jon mi baja lehet Annának, aki látványosan maga alatt volt. Egy szó
nem sok, annyit sem lehetett kihúzni belőle, pedig egyébként meg
lehetősen beszédes típus. Megkérdeztem tőle, hogy az aktuális po
litikai helyzet szomorította-e el annyira, hiszen tudtam róla, hogy
lelkes pártfogója volt a korábbi elnöknek, Kyprianou-nak, akit az
előző év során George Vassiliou, egy mind liberális, mind baloldali
pártok támogatását élvező sikeres közgazdász váltott fel az ország
vezetése élén. Anna jelezte, hogy rosszkedvének semmi köze a po
litikai élet alakulásához, még ha nem is örült túlságosan a válto
zásoknak. Ennél többet aztán nem volt hajlandó elárulni. Jól is
mertem őt, próbáltam még néhány személyes jellegű kérdéssel
rátapintani lelki problémája okára, hátha sikerülne őt mély dep
ressziójából kihozni valahogy, de mindhiába. Minden pszichoana-
litikusi és terapeuta tudásom csődöt mondott vele szemben. Ekkor
úgy döntöttem, hogy más stratégiához folyamodom.
Bementem a szomszéd szobába, becsuktam az ablakot, és elhúz
tam a sötétítőfüggönyt. A kis asztal közepére odatettem egy fehér
gyertyát és meggyújtottam. Jobbról-balról tettem mellé egy pohár
vizet és egy kistányéron néhány csipet sót.
- Gyere csak, Anna, - kiáltottam ki neki, és betessékeltem őt a
szobába. Leültettem, és megkértem, hogy nagyon figyeljen arra,
amit most mondani fogok. - Koncentrálj a gyertya lángjára! - sut
togtam alig hallhatóan. - Ne hagyd, hogy bármi is elvonja róla a fi
gyelmedet, egy kósza gondolatod se legyen. Csak a lángot figyeld,
legalább tíz percig.
Szó nélkül követte az utasításaimat.
- Tíz perc múlva hunyd majd be a szemed, - folytattam lágy han
gon, - de továbbra is képzeld magad elé a gyertyafényt. Kívánd erő
sen azt, hogy bármilyen elementálok is kínozzanak e pillanatban,
azok égjenek el a gyertya lángjában. Nézd végig gondolatban,
ahogy az elementális lények egyenként elenyésznek. A gyertya fé
nye megtisztítja majd a tudatalattidat minden boldogtalanságtól és
keserűségtől, ami nem hagy nyugodni téged.
Azzal magára hagytam, és becsuktam magam mögött az ajtót.
Visszatértem a jegyzeteimhez, és vártam, mikor fejezi be Anna a
gyakorlatot. Körülbelül fél óra múlva került elő a szobából, és mint
ha teljesen kicserélték volna. Szemében könnyek csillogtak, de szé
les mosoly játszott az arcán. Azt mondta, végre újra megtalálta „régi
önmagát”, és lelkesen ecsetelni kezdte, milyen gyógyító élményen
esett át. „Mintha egy nagy malomkő gördült volna le a mellkasom
ról!” - ahogy ő fogalmazott. Megkértem, hogy igya meg a pohár
vizet, és a sót szórja ki a hátsókertbe. Magyarázatképpen elmond
tam neki, hogy a víz gyógyító elementálokkal töltődött fel, a só pe
dig a föld elemet szimbolizálja, ami védelmet nyújt az esetleges
újabb negatív elementálok ellen. Alig hogy a „kezelésnek” a végére
értünk, beállított Emily - a mostanra kitörő erőben lévő Anna neki
is rögvest élménybeszámolót tartott. Sosem tudtam meg, mi baja
lehetett eredetileg, mi okozhatta súlyos depresszióját, de nem is ér
dekelt. Csak az volt a fontos, hogy sikerült kikecmeregnie beteges
lelkiállapotából.
A magasabb testek formálása
Látomások
Másnap reggel csatalkoztam Tinához, egy külföldi nagykövet fe
leségéhez, és elkísértem őt Daskaloshoz. Amikor megérkeztünk
hozzá, éppen kis stúdiójában festegetett, és a híreket hallhgatta. Mi
vel Tina értesült róla, hogy Daskalos rajongásig szerette a virágo
kat, ezért hozott magával ajándékba egy hatalmas, virágzó, fehér
gardéniát. A bemutatkozás után, széles mosollyal az arcán, át is
nyújtotta a nagy cserepet Daskalosnak. Az idős mesterrel madarat
lehetett volna fogatni örömében. Megcsodálta a szép és egészséges
növényt, magába szívta a virágok illatát, mélyet sóhajtott az elra
gadtatástól, és nem győzött hálálkodni Tinának. Végül aztán csak
rátértünk jövetelünk igazi céljára - kényelembe helyeztük magun
kat a nappaliban, és Daskalos feszült figyelemmel hallgatni kezdte
Tina megpróbáltatásainak történetét.
A nagykövet-feleség az elmúlt harminc évben komoly gyomor-
panaszokkal, és időnként heveny fejfájásokkal küzdött, de min-
dezideig az orvosok hiába vizsgálgatták őt, nem tudtak segíteni
rajta. Azt feltételezték, hogy betegsége pszichoszomatikus eredetű,
hogy a férje diplomáciai munkájával járó sok stressz az, ami ilyen
hatással van rá. Tina, aki teljesen nyitott volt a szellemi tanítások
iránt - ismerte például Rudolf Steiner műveit, és a legmesszebb
menőkig elfogadta Daskalos világnézetét -, remélte, hogy a mes
ter megtalálja problémájának igazi okát, és valami recepttel is tud
szolgálni az ellen.
Látomások 251
VÉG E
Szójegyzék
Abszolútum: A minden jelenség mögött meghúzódó megnyilvá-
nulatlan valóság, Isten.
Akása Krónika: Lásd - Egyetemes Emléktár.
Állandó személyiség: Énünknek az a része, amelybe inkamációs ta
pasztalataink vésődnek, és örökítődnek át egyik életünkből a másikba.
Anamnézis: (görög) „Emlékezet”; a tudatalattiban rögzült tapasz
talatok akaradagos visszaidézése.
Anapodosz: Fejjel lefelé fordított ötágú csillag; démoni szimbó
lum, az ördög jelképe.
Angyalok: Arkangyali lények kivetülései; arkangyalok által terem
tett elementálok, amelyek a teremtést szolgálják. Az arkangyalok
kal ellentétben az angyalok nem örök létezők, hanem jóindulatú
elementális lények. Hasonló jóindulatú elementálok, azaz angyali
lények kivetítésére az emberek is képesek lehetnek. Lásd még -
Arkangyalok.
Antilepszisz: (görög) „Felfogás, tudatosság”
Archetípusok: Törvények, Okok és Ideák, melyek a konkrét jelen
ségek mintáiul szolgálnak. Az archetípusok a Tudat legmagasabb
rezgésszintjén találhatók. Az archetípusok közé tartozik az Ember
ősképe vagy ideája is. Lásd még - Ember ősképe, Tudat, Felső
mentális világ.
Arkangyalok: A teremtés szolgálatában álló, örök életű, Szent
Szellem-típusú lények. Fő képviselőik Michael, a fény és a tűz elem
mestere; Gabriel, a víz elem mestere; Rafael, az éteri erők mestere;
valamint Uriel, a másik három mester irányítója. Az arkangyalok
folyamatosan angyali elementálokat (angyalokat) vetítenek ki ma
gukból, hogy azok is a teremtést szolgálják. Léteznek Logosz-jel-
legű arkangyalok is - mint például Yohannan -, akik a szellemi hi
erarchia magasabb fokán állnak. Isteni létállapotukra való
ráébredésük folyamatában az emberi lények maguk is Logosz-jel-
legű arkangyalok. Lásd még - Angyalok, Szent Szellem.
Asztrális utazás: Lásd - Testelhagyás.
Asztrális világ: A negyedik dimenzió, ahol megszűnik a tér, mi
nek következtében az ott élő emberi lény egy szempillantás alatt
óriási távolságokat képes bejárni.
Asztráltest: A jelenvaló öntudatos személyiséget alkotó három test
egyike, érzéseink és érzelmeink teste. Központja a szívcsakra. Az aszt
ráltest az asztrális világban, azaz a negyedik dimenzióban található,
képe megegyezik a másik két test - a durva anyagi és a mentáltest -
képével. Lásd még - Asztrális világ, Jelen személyiség, Csakrák.
Belső kör: Beavatottak kis csoportja, Igazság Keresői, akik ma
gukra ölthették a fehér palástot. Ideális esetben mestereivé válnak
mindhárom testüknek, képesek lesznek a tudatos testelhagyásra,
gyógyításra és láthatatlan segítőkként embertársaik szolgálatára.
Lásd még - Testelhagyás, Láthatatlan segítők, Fehér palást.
Cayce, Edgar (1877-1945): Híres amerikai médium és tisztánlátó,
ismertebb nevén „az alvó próféta”, avagy „a virginiai látnok”. Kü
lönleges képességeinek köszönhetően transzállapotban diagnosz
tizált betegségeket. Tiszteletére Virginia államban egy a nevét vi
selő alapítványt hoztak létre.
Csakrák: Az emberi testen található magasabb szellemi közpon
tok. Az emberi személyiség a csakrákon keresztül veszi fel a fenn
tartásához szükséges éteri energiákat. A magasabb szellemi erők
megszerzése érdekében a misztikus - megfelelő koncentrációs gya
korlatok segítségével - csakrái megnyitására törekszik. A tisztánlá-
tók a csakrákat forgó korongokként észlelik. A három legfontosabb
csakra a következő: a napfonat, amely a fizikai testhez kötődik; a
szívcsakra, mint az asztráltest, és egyben az emberi tudatosság köz
pontja; valamint a fejtetőcsakra, a mentáltest centruma. E három
csakra együttes fejlődése szükséges a személyiség kiegyensúlyozott
működése érdekében. A csakrák szent korongok néven is ismertek.
Csorbahegyíí kard: Beavatási szertartások során jelképesen hasz
nált, csorbahegyű kard, melynek eredete a Háromkirályok egyiké-
Szójegyzék 173
nek állítólagos tettére nyúlik vissza, aki az újszülött Jézus előtt tett
betlehemi látogatásuk alkalmával kettétörte kardját, és a két dara
bot e szavakkal helyezte a gyermek lábai elé: „O, Uram, a Te ma
kulátlan tisztaságod előtt fejet hajt minden hatalom.”
Durva anyagi test: A jelenvaló öntudatos személyiséget alkotó há
rom test egyike, az ember fizikai teste, mely a háromdimenziós fi
zikai világban létezik. Ez énünk legalacsonyabb szintű kifejeződése.
A durva anyagi test központja a napfonat csakra, azaz a solar plexus.
Egyetemes Emléktár: Minden dimenzió minden anyagi részecs
kéje magába zárva hordozza a teremtés összes titkát. Minden moz
dulat, minden rezdülés, legyen az akár gondolati, akár érzelmi vagy
akarati szintű, bevésődik az Egyetemes Emléktárba. Az ezoteri
kus irodalomban gyakran Ákása Krónika néven hivatkoznak rá.
Egység:A megfigyelés tárgya és a megfigyelő alany közti elkülönült
ség megszűnése. Az ember azzal válik eggyé, amire a tudatát irányítja.
Elementálok: Gondolatformák, amiket az ember azáltal teremt,
hogy gondolatait és érzéseit kivetíti. Az elementálok az őket kive
títő illetőtől függetlenül önálló életet élnek.
Elet Fája: A makrokozmosztól mikrokozmoszig tartó teremtés
menetének Yohannan atya útmutatásai alapján felvázolt, szimboli
kus ábrázolása. Egyezéseket, ugyanakkkor lényeges eltéréseket is
mutat a zsidó kabbalista ábrázolásokkal. A Szellem bukását, anya
gi világba történő aláereszkedését, majd onnan az isteni világokba
való újbóli felemelkedését jeleníti meg különböző szimbólumok se
gítségével. Állomásai egyben a fizikai testen található csakrák he
lyét is jelzik.
Ember ősképe: Az ember archetípusa, örök archetípus az Abszo-
lútumon belül. Amikor egy Szellem (Pneuma), egy szellem-én át
halad ezen az ősképen, kezdetét veszi az emberi lét. Lásd még -
Archetípusok, Szent Monászok, Szellem (Pneuma).
EREVNA: Ciprusi nonprofit alapítvány az Igazság Keresőinek
szolgálatában.
Éteri bevéső jelleg: Az éteri erők azon jellege, amely a gondolat
formák és mentális képek kialakítását lehetővé teszi. Lásd még -
Éteri más.
Éteri érző jelleg: Az éteri erők azon jellege, mely érzéseket, hangu
latokat, érzéki benyomásokat tesz lehetővé. Lásd még - Éteri mások.
Éteri más: Az ember három testét - a fizikai, asztrál- és mentál-
testet - életben tartó és azokat egymáshoz kötő energiamező. Az
emberi test minden egyes részecskéjének megvan a maga éterikus
mása. A világegyetem tele van éteri energiával, ami a csakrákon ke
resztül szívódik fel. Ez teszi lehetővé a gyógyítást is, hiszen az ener
gia átadható egyik embertől a másikig. Lásd még - Éteri teremtő
jelleg, Éteri bevéső jelleg, Éteri mozgató jelleg, Éteri érző jelleg.
Éteri mozgató jelleg: Az éteri erők azon jellege, amely lehetővé te
szi a mozgást és a rezgést. Lásd még - Éteri más.
Éteri teremtő jelleg: Az éteri erők azon tulajdonsága, mely magát
az életet, illetve a materializációt és a dematerializációt lehetővé te
szi. A teremtő jelleg közvetlenül a Szent Szellem befolyása és irá
nyítása alatt áll. Lásd még - Éteri más.
Fehér palást: A belső kör tagjai által az összejöveteleken viselt
ruhadarab, melyet beavatásuk alkalmával ölthetnek először ma
gukra. A szándékok nemességét és a szív tisztaságát szimbolizálja.
Felső mentális világ: Az ideák és ősképek világa. Az okok és tör
vények világa, amely minden létezés alapját biztosítja. Lásd még-
Archetípusok.
Hermész Triszmegisztosz: Bármely emberi lény, aki eléri a szuper
tudatos öntudatot, azaz aki mestere mindhárom, fizikai, asztrál- és
mentáltestének is.
Hét ígéret: Az Igazság Keresőinek köreibe felvételt nyert egyén
beavatásakor önmagának tett ígéretei. Beletartozik az embertársak
szeretetének és szolgálatának ígérete, függetlenül azok velünk
szemben tanúsított viselkedésmódjától.
Ideák világa: Lásd - Felső mentális világ.
Igazság Keresése: Yohannan atya által kinyilatkoztatott tanítási és
önmegismerési rendszer, mely az ember valós lényének tudatos
és módszeres felfedezésére irányul.
Inkamáció: Az Igazság Keresőinek mesterei azt tanítják, hogy az
egyén mint szellem-én több életen megy keresztül jelenvaló sze
mélyiségként. Ezen életeinek - inkarnációinak - célja az alacso
nyabb világokban, az ellentétek világaiban való tapasztalatszerzés.
A korábbiakhoz képest minden újabb leszületés a szellemi fejlő
dés eggyel magasabb fokát jelenti.
Isteni Egyeduralom: Az Abszolútum minden megnyilvánulást
megelőző, mozdulatlan, önálló állapota. Az Abszolútumban min
den megtalálható, és Belőle semmi sem hiányzik. A Létezés ősál
lapota. Lásd még - Abszolútum.
Isteni én: Lásd - Szellem (Pneuma).
Szójegyzék
ELŐKÉSZÜLETBEN:
Kyriácos C. Markides
A CIPRUSI MÁGUS
KYR1ACOS C: MARKIDES
2004. tavasza
MANAS
Könyveink 10% kedvezménnyel megrendelhetők közvetlenül a kiadótól
is telefonon: 06 70 315 6830 vagy e-mailen: megrendeles@manas.hu
www.manas. hu