AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

15/4
Antropozófia | „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény Közösségrõl
2012. DECEMBER

Világhelyzet | Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...

Szociális élet, hármas tagozódás | Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás
Euritmia | Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy valami más?
 TARTALOMJEGYZÉK

Szerkesztõi bevezetõ

Karácsonyi számunk antropozófia rovata ismét fel-

idézi Európa árvájának, Kaspar Hausernek alakját. Antropozófia
Elõzõleg ezoterikus jelentõségét helyeztük közép-
pontba, most a való világban ellene zajló küzdelem-
re térünk ki. Itt nem egy emberért, hanem a szellem
1 Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek”
igazságáért, 1828-tól máig

igazságáért, az igazság szelleméért folytatott harcról 8 „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény
Közösségrõl
van szó, mindannyiunkat érintõen.
Küzdelem. A Keresztény Közösség képviselõivel be-
szélgetve is többször fölmerült ez a fogalom. „Ak-
kor válunk igazán emberré, ha szembenézünk a ki- Világhelyzet
hívásokkal, amelyek a valóságban egyre erõteljeseb-
ben jelennek meg. Mert ez az emberlényünk mag- 13 Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világ-
rend II. rész
vát és egzisztenciáját érinti. Felismerjük-e a jelentõ-
ségét annak, hogy szellemi lények vagyunk?” 23 Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes
állam” létrehozásának tervszerû üzemanyaga

Kitekintve a világhelyzetre: ismét a harc. Folytatjuk

Terry Boardman írását az új világrendrõl, a kultúrák
harcáról. A következõ Römmeler cikk kitágítja az Szociális élet, hármas tagozódás
euróról alkotott képünket: létrejötte elõszobája egy
egységes európai államnak:…”az euróval a pénzügyi
politika kikerül a politikusok hatókörébõl….A de-
28 Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás

mokráciának pedig többé nem engednék meg, hogy

a piac útjait még valaha is keresztezze.” Gyógyító
erõként a hármas tagozódású szociális organizmust Euritmia
ajánlja.
Ugyanazt a szociális hármas tagozódást, amit 33 Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy
valami más?
Andreas Delor vehemens hangvételû cikke taglal.
Hogyan függ össze a komolyzene és a könnyûzene
az iparral és az állammal, miközben a feketék elsõ
bluesa az ültetvényeken abszolút spirituális magaslat Szemlélõdések
volt. A kommunizmusban az állam irányította a gaz-
daságot és a szellemi életet, a kapitalizmusban a 37 Ertsey Attila: Svájc atmoszférája

gazdaság befolyásolja az államot és a szellemi életet.

A gyógyító erõ: szabadság a szellemi életben, egyen-
lõség a jog területén, és testvériség a gazdaságban.
Könyvismertetés
Ritkán szólunk az euritmiáról. Egy elõadás kapcsán
született meg az írás, amely a beszéd, a nyelv, a ze-
ne szerepét elemzi a felnövekvõ ember életében. 39 Johannes Tautz: W. J. Stein – Egy életrajz

„Az euritmia hármas felosztásban meghatározható,

pedagógiai, gyógy- és színpadi ágakként…” Az
elemzés ez utóbbiba tartozó konkrét esetet ismer-
40 Hirdetések

tet.
Végezetül Ertsey Attila egy kis svájci atmoszférát va-
rázsol elénk fénnyel és árnyékkal, a jóléti vasfüggöny
túloldalára betekintve.

„De Isten jóságának nincs határa:

Váltságul és eltörleni a bûnt
Egyszülött fiát küldte el nekünk.”
 Antropozófia

Terry Boardman:
Küzdelem az „Európa gyermek”
igazságáért, 1828-tól máig

Kaspar Hauser, akit már életében elneveztek „Euró- és bajor királyi

pa gyermekének”, árvájának, 1974 óta fokozatosan házak egyes tag-
ismét a nyilvánosság világába lép: ebben az évben jait (a Hoch-
mutatták be az elsõ filmet életérõl, melyet a híres berg és Wittel-
német rendezõ, Werner Herzog készített (címe: sbach családo-
Mindenki magáért, Isten mindenki ellen, angol címe: kat [ld. a badeni
The Enigma of Kaspar Hauser). A film az ifjú „vad- családfát a cikk
ember” történetének lélektani feldolgozása volt, végén – a ford.])
akit 1828. május 26-án, Pünkösdhétfõn találtak mint a fõ felelõ-
Nürnberg utcáján, s akit titokzatos körülmények söket azért,
között megöltek 1833 decemberében (a mellékelt hogy Kaspar
festmény a megtalálása pillanatában ábrázolja). Hausert, aki va-
Herzog filmje nem részletezi az esetet, inkább az lójában a ba-
ártatlanságról szól, melyet elpusztít az értetlen, deni trón jogos
szívtelen, kegyetlen világ. örököse volt,

1993-ban egy másik film is megjelent Németor-
szágban, amely az 1970-es évek óta végzett törté-
neti kutatásokon alapult, beleértve Johannes Mayer
antropozófus kutatásait, aki 1988-ban adta ki fon-
tos könyvét, Lord Stanhope: Kaspar Hauser ellenfele
címmel (Lord Stanhope – Gegenspieler Kaspar
Hausers, Verlag Urachhaus, 1988). E második film a
Kaspar Hauser – bûntény a lélek ellen, és Peter Sehr
rendezte. Öt díjat kapott Németországban, köztük
a Legjobb Filmért járó Gold-díjat (1994), a Legjobb
Rendezés és Rendezõ díját, de sajnos nem terjedt
el Európában (DVD-kiadásán ma sincs angol fe-
lirat).1 A drámai és megindító film, melyben egy an-
gol színész, Jeremy Clyde nyújt ragyogó alakítást
Lord Stanhope szerepében, nem vádolja a badeni
A karlsruhei nagyhercegi palota
Kaspar Hauser
16 éven át el-
zárva tartották
és aztán meg-
ölették. Stanhope alakja olyan, amilyen volt, egy
végtelenül ravasz és álnok ügynök, aki azon igyeke-
zett, hogy Kaspart lélektanilag megsemmisítse. A
történeti kutatás szerint Stanhope gróf állítólagos
indítéka a pénz volt. Pazarló apjától való elidegene-
dése, aki gyakorlatilag elherdálta a családi vagyont,
azt jelentette, hogy nem volt önálló anyagi bázisa.
Ismertté vált, hogy Stanhope-ot mint titkos ügynö-
köt a Kaspar Hauser-ügyben a második nagyher-
cegné, szül. Luise von Geyer bárónõ szeretõje pén-
zelte, Moritz von Haber karlsruhei bankár
(Karlsruhe Baden fõvárosa). Végül, miután a 21
éves Kaspar egyre tisztábban emlékezett és leírta
származását, az igazságtól való félelem túlságosan
kényelmetlenné vált a badeni hercegség számára,
és már nem volt szükség Stanhope lélektani nyomá-
sára, melyet eszközén, Johann Meyer ansbachi taní-
tón keresztül alkalmazott: Kaspart egy ismeretlen

leszúrta december 14-én, és három nappal késõbb

meghalt.

A Sehr-film németországi sikere és díjai 1994-ben

nem egy vákuumban születtek. Kaspar Hauser
1833-as meggyilkolása és a Kaspar emlékének befe-
ketítésére indított Stanhope-féle hadjárat

2012/4 1
Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...
(1833–1837) óta könyvek, cikkek és tanulmányok
ezrei foglalkoztak az esettel. A badeni nagyherceg-
ség egész idõ alatt hallgatott, és így tesz azóta is.
Peter Sehr filmje után viszont csak két év telt el, és
megérkezett egyfajta válasz a film felvetéseire, fel-
éledt az érdeklõdés Kaspar Hauser iránt Németor-
szágban. Megjelent egy cikk a Der Spiegel 1996. nov.
25-i számában: Minden idõk legbájosabb thrillere cím-
mel, és a lap sajtókonferenciáján – melyet
Ansbachban tartottak, ahol Kaspart megölték – két
nappal korábban ismertették, hogy a DNS-vizsgálat
megoldotta a rejtélyt, ami Németországot 150 évig
nyugtalanította. Mint mondták, a modern genetika
egyszer s mindenkorra bebizonyította, hogy Kaspar
Hauser nem volt badeni trónörökös, ahogy sokan
sugalmazzák, s nem volt kapcsolatban a badeni her-
cegi házzal; királyi származásának története valótlan,
és a németeknek fel kell hagynia azzal, hogy higgye-
nek benne. „A rejtély megoldódott, a történelmi
thriller, amely sokak képzeletét megmozgatta, most le-
leplezõdött, hogy csupán a német romantika egyik
meséje... A mítosz, a megható, szívbemarkoló, nagyon
német mysterium egy senkirõl, aki az uralkodóosztály-
hoz tartozott volna – most szertefoszlott.”2
A kutatást komoly tudományos munkaként mutatták
be, melyet nemzetközileg megerõsítettek, s amely a
legújabb genetikai elemzõ módszereken alapult:
Stephanie de Beauharnais
2 2012/4
„Az alsóruhán lévõ vérfoltból két mintát vettek, melye-
ket független laboratóriumok vizsgáltak: a müncheni
Igazságügyi Orvostani Intézet (Wolfgang Eisenmenger
vezetésével) és a birminghami Törvényszéki Tudomá-
nyos Laboratórium (John Bark vezetésével).
Mitokondriális [anyai] DNS-t különítettek el a vérfol-
tokból, valamint Stephanie de Beauharnais [Kaspar
feltételezett anyja] két élõ anyai leszármazottjának
vérmintáiból. A ruhadarabról származó vérminta DNS-
e különbözött mindkét leszármazott DNS-étõl a hét
megerõsítõ vizsgálat során. Ez bizonyítja, hogy a vér-
folt nem Stephanie de Beauharnais fiától származik.
Így világossá válik, hogy Kaspar Hauser nem volt
badeni herceg.”3
A hírt gyorsan felkapta a média és a mértékadó tu-
dományos testületek, és az interneten is terjedt. A
következõ évben (1997) autóbalesetben meghalt
Diana hercegnõ, és a média az õ esetében is gyor-
san igyekezett meggyõzni a közvéleményt, hogy
nem kell érzelmeket és szellemi erõfeszítést paza-
rolni a kacifántos és hamis „összeesküvés-elméle-
tekre”. A kocsi vezetõje, Henri Paul vérének tudo-
mányos elemzése „meggyõzõen” kimutatta, hogy
„alkohol és drogok” hatása alatt állt a „szerencsét-
len baleset” idején. Ügy lezárva; a média nagy része
továbblépett. De nyolc év múlva [e cikk 2006-ban
jelent meg elõször – a ford.] még mindig várjuk a hi-
vatalos brit jelentést a „balesetrõl”, ami sokkal in-
kább a kételyeket erõsíti meg. És az emberek el-
kezdtek kérdéseket feltenni: „A vizsgált vérminta
tényleg Henri Paulé volt?” Hasonlóképpen hitetlen-
kedtek Németországban is: „honnan való az alsóru-
ha?”, melynek vérfoltját elemezte a Spiegel-cikk? És
miért tudunk oly keveset a kutatás megrendelõirõl
és pénzelõirõl?
1998-ban események sora zajlott a Kaspar Hauser-
ügy körüli küzdelemmel kapcsolatban. A vezetõ
antropozófus Kaspar Hauser-kutatók egyike, Peter
Tradowsky kiadta könyvét: „Ismét gyaláznak és elta-
posnak oly hosszú idõ után?” – Kaspar Hauser alakja a
jelenkor szellemi küzdelmében, amelyben tárgyalja,
hogy Hermann Pies és mások komoly történeti ku-
tatásai túlmutatnak a kételyen, és megerõsítik, hogy
Kaspar Hauser valóban a nagyhercegné, Stephanie
Beauharnais, Napóleon Bonaparte fogadott lányá-
nak fia volt; egy kétséges DNS-teszt ezen nem vál-
toztat. Bírálta azokat az antropozófusokat, mint pl.
Michael Klussmannt, akiket meggyõztek a tesztek,
melyek nyilvánvalóan vitathatók. Klussmann egy
cikkben fejezte ki a kételyeit, mely a Das
Goetheanum címû antropozófiai hetilapban jelent
 Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...
meg (1996. No. 38–39), Kaspar Hauser születése,
titka és misztifikációja címmel.
Tradowsky könyvén kívül ugyancsak 1998-ban nap-
világot látott a nagytekintélyû Springer kiadónál
megjelenõ szakfolyóiratban a genetikai eredmé-
nyek összefoglalása (Weichhold-Bark-Korte-
Eisenmenger-Sullivan: DNA analysis in the case of
Kaspar Hauser, International Journal of Legal
Medicine, 1998, Volume 111, Issue 6, pp 287–291).
Ebben megemlítik, hogy a vizsgált ruhanemût „leg-
valószínûbben” (most likely, höchstwahrscheinlich)
Kaspar Hauser viselte a gyilkosság napján, s hogy
„feltételezhetõen” Kaspar Hauseré a vérfolt (sus-
pected bloodstain, vermutlichen Blutfleck). Komoly
okunk van tehát arra, hogy kételkedjünk az alsóru-
ha hitelessége felõl, ugyanúgy a tesztek lefolytatásá-
nak körülményeivel kapcsolatban.4 A Der Spiegel el-
zárkózott attól, hogy felfedje, ki pénzelte a geneti-
kai vizsgálatokat.
Ugyancsak 1998-ban jelent meg egy Kaspar Hauser-
kutató, Dr. Rudolf Biedermann részletes bírálata az
1996-os Spiegel-tesztrõl.5 Dr. Biedermann kihívta a
Kaspar Hauser és a badeni zähring dinasztia családfája
Spiegel kiadóját, Stefan Austot és dr. Eisenmengert,
az egyik vezetõ kutatót, hogy vitassák meg a teszt
tudományos állításait, de a felkértek elutasították.
1998-ban nagy, kétévente megrendezésre kerülõ
Kaspar Hauser-ünnepek kezdõdtek Ansbachban.
Majd 2002 augusztusában a francia–német ARTE te-
levíziós csatorna bemutatta dokumentumfilmjét
[Kaspar Hauser, Das Rätsel seine Zeit, K. H., korának
rejtélye, Youtube-on is elérhetõ – a ford.], melyben
bemutatták egy következõ, második DNS-teszt
eredményeit, amelyet prof. dr. Bernd Brinkmann
végzett el a Münsteri Egyetem Igazságügyi Orvosta-
ni Intézetében (Institut für Rechtsmedizin,
Münster). Hat mintát vett Kaspar Hauser hajmarad-
ványából és a ruháin talált testsejtekbõl, melyeket
többszörösen elemeztek, és az elsõ teszthez képest
nagyon eltérõ eredmények születtek. A genetikai
kód mind a hat mintában ugyanaz volt, és 95%-ban
megegyezett az Astrid von Medingertõl, Stephanie
de Beauharnais egyik leszármazottjától vett DNS-
mintával:
Kaspar Hauser genetikai mintázata:
AATCAACCC
2012/4 3
Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...
Astrid von Medinger genetikai mintázata:
AATCACCCC
Dr. Brinkmann következtetése szerint: „Teljesen tu-
dománytalan és téves jelenleg kizárni Kaspar Hausert
mint lehetséges badeni trónörököst.”
A Spiegel visszaütött 2002. dec. 21-én (No. 52) egy
rövid cikkel, mely a „Szõrözés” címet viselte, s azt ál-
lítja, hogy Brinkmann kutatása „nevetséges”, míg a sa-
ját 1996-os cikkük a Kaspar Hauser-rejtély „alapvetõ
vizsgálatát” jelentette. Dr. Eisenmengert idézték: „Az
eredmények (dr. Brinkmanné) ellentmondásosak és ér-
téktelenek.” [A kontrollvizsgálat is az mtDNS-vizs-
gálatra terjedt ki, de vizsgálni kellene az apai, Y-DNS-
sorozatot is – a ford.]. A felületes fricskán túl a Der
Spiegel azóta sem hallatott egy szót sem az ügyben.
Sajnos dr. Brinkmann és a 2002-es dokumentumfilmet
készítõ Caligari GmbH „jogi okokra” hivatkozva nem
adták ki a 2002-es tesztrõl szóló jelentést. Követke-
zésképpen, a tényleges kontrolldokumentum hiányá-
ban az 1996-os tesztek gyakorolnak hatást azóta is, és
a 2002-es vizsgálatról csak nagyon kevés anyagot le-
het találni az interneten. Eközben maga a badeni her-
cegi ház, mint eddig is, mélyen hallgat [az internetes
lexikon, a Wikipedia angol nyelvû Kaspar Hauser szó-
cikke szerint a badeni ház nem adott engedélyt arra
sem, hogy vizsgálatot végezzenek a Pforzheimben
nyugvó Stefanie nagyhercegnõ maradványain – a még
ma is meglehetõsen negatív „tárgyilagossággal” fogal-
mazó angol nyelvû szócikk odáig megy, hogy azokat a
véleményeket erõsíti, melyek azt állították, hogy
Kaspar Hauser valójában egy „csaló” volt, aki végül re-
ményvesztettségében „öngyilkos” lett, míg Stanhope-
ot kifogástalan színben tünteti föl – a ford.]. Az 1996-
os tesztet szellemesen kommentálta André
Eisermann, aki Peter Sehr filmjében Kaspar Hausert
játszotta: „Úgy látszik, a megvizsgált alsónadrágnak (die
untersuchte Unterhose) nincs köze a badeni házhoz.”
2001–2002-ben két másik fejlemény is bekövetke-
zett a második DNS-teszten és az ARTE-dokumen-
tumfilmen kívül. Megjelent a színen egy játék faló és
egy titkos szoba, melyek mindegyike szerepelt a do-
kumentumfilmben. Már 1924-ben felfedeztek egy
kis, alacsony kamrát a Nürnberg melletti Pilsach
kastélyban egy szoba padlója alatt; a kamra megfelel
annak a leírásnak, melyet Kaspar adott arról a hely-
rõl, ahol 1816–1828 között fogva tartották. Kaspar
egyetlen játéka a hosszú évek alatt egy pár falovacs-
ka volt, melyeket feldíszített kék és vörös szalagok-
kal, valamint egy kis fakutya. 1982-ben ebben a pil-
sachi szobában, átalakítás közben az új tulajdonosok
4 2012/4
Faló
találtak egy kis falovat. 2001 decemberében pedig
ugyancsak felfedeztek egy bejárat nélküli szobát a
délnyugat-németországi Beuggen kastélyhoz tarto-
zó egyik épületben. A szoba falán találtak egy vörös
krétával készített, megfakult gyerekrajzot, mely lo-
vat ábrázolt, s amelyet a 19. század elejére keltez-
tek. Itt tarthatták fogva Kaspar Hausert elõször,
1815–16-ban, amikor a kastély a badeni ház tulajdo-
nában volt. Mikor Kaspart szabadon engedték
Nürnbergben, a kezében lévõ névtelen levélben két
megjegyzés volt róla, melyek egyike „1812 októbe-
rét” említette, és arra utalt, mintha Kaspar anyjától
származna: „Mikor 17 éves lesz, vigye õt Nürnbergbe
a 6. lovasezredhez: az apja oda tartozik. Könyörgöm,
vigyázzon rá, míg 17 éves lesz.” Kaspar fogva tartói
feltehetõleg azt remélték, hogy Kaspar eltûnik a vi-
lágban, s talán meghal a katonaságnál, azonban a
sorsa titokzatosan alakult, és a sötétség szolgáinak
eszközei gyakran ellenük fordulnak és a mélyebb je-
lentésekre mutatnak. Kaspar, aki nehezen fejezte ki
magát, a kamrájában megtanulta leírni a nevét s
hogy ismételje a mondatot: „Lovas akarok lenni,
mint az apám.” A másik szó, amit ismételgetett, a
„ló” volt, a német tájnyelvi Ross. Azután hosszú idõ-
re a „ló” lett a kedvenc szava. Kedvenc színei voltak
a vörös és a fehér: a fehér lovakat mindennél szebb-
nek és gyorsabbnak tartotta; a fekete lovakat pedig
mindennél félelmetesebbnek. Meglepõen gyorsan,
csupán néhány nap alatt megtanult lovagolni, s a vé-
delmezõje és mentora, Anselm von Feuerbach bíró
feljegyezte, hogy nagyon határozott lovas. Kaspar
értelmi képességei és individualitásérzéke is figye-
lemreméltó gyorsasággal fejlõdtek szabadsága öt
éve alatt.6
2002 augusztusában a beuggeni kastélyba és szobá-
jába látogattam és láttam a fali rajzot, nem sokkal az
ARTE-film bemutatása után. Az épületet, melyben a
 Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...

titkos szoba volt, 1666-ban építették, ez az évszám

a bejárati ajtó felett volt látható. Megtudtam, hogy
az idõ tájt, míg Kaspar Hausert itt õrizték, a helyiek
többsége távol maradt a kastélytól, mivel a közel-

Kaspar rajza egy látomásában megjelent arcról, 1828

ben volt eltemetve kb. 3300 katona egy tömegsír-
ban; a katonák fõleg tífuszjárványban haltak meg a
napóleoni háborúk folyamán, amikor a kastélyt kór-
házként használták. A kastélykápolnában több he-
lyen látható volt a Totenkopf motívum, a koponya a
keresztben elhelyezett csontokkal, ami gyakori
szimbóluma a Golgotának, használták a templomo-
sok, de titkos társaságok is (a kastély a 13. század-
ban a teuton lovagrend tulajdona volt). „Ami csak
mozdítható volt, elvitték [az 1815-ös háború után].
Minden szoba tele volt vérrel, gennyel, szeméttel és
mocskos szalmával. A pusztulás levegõje töltötte be az
egész házat. És ez így maradt öt évig” – írja a kastély-
ról szóló ismertetõ.7 Ezen a helyen tartották fogva a teljes évig a Kaspar Hauser-témával foglalkoztak a
még kisgyerek Kaspar Hausert majdnem két évig, a tanterv egészében. A diákokkal együtt elõadtak egy
dadájával, Madame Dalbonne-nal, majd átköltöztet- zenés darabot a helyi operaházban, és DVD is ké-
ték a Pilsach kastélyba Nürnberg mellett, és annak szült az elõadásról. A tanárok és a gyerekek tanúsá-
szûk kamrájában tartották újabb 12 évig. ga és a DVD szerint, melynek egy részét bemutat-
ták a fesztiválon, a produkció létrehozása teljesen
2004-ben részt vettem a 4. Kaspar Hauser-ünnep- magával ragadta õket. A Kaspar Hauser körüli ese-
ségen Ansbachban, ami két héten át tartott, elõadá- mények a Peter Sehr-film 1993-as bemutatója óta,
sokkal, vers- és táncbemutatókkal, filmekkel, kiállí- nem kevésbé a Spiegel-cikk és a DNS-tesztek, s
tásokkal, melyek Kaspar Hauserhez kapcsolódtak. A ugyanúgy maga a fesztivál, nyilvánvalóan mutatják,
fesztiválon a legkülönbözõbb életkorú és társadalmi hogy nemcsak a 176 évvel ezelõtti történet kelti fel
hátterû emberek vettek részt. A legmegindítóbb az érdeklõdést a németekben, hanem mindez tük-
események egyike volt a közeli fürthi gimnázium ta- röz egy folyamatos, intenzív, szellemi küzdelmet –
nárainak és diákjainak bemutatója. A tanárok egy egy küzdelmet az igazságért.

Kaspar Hauser tanára és gondviselõje, Georg

Friederich Daumer, aki a legjobban ismerte õt – s
akit Rudolf Steiner „az utolsó rózsakeresztesnek”
nevezett,8 „kit nem lehet eléggé becsülni”9 –, mélyen
hitt Kaspar Hauser identitásában, és megfogalmazta
Kaspar jelentõségét a német nép számára: „E törté-
netben való hit a német nép sajátja; ez természetes. A
nemzetnek nem kell szégyellnie magát; ez az igazság-
érzetének és érzéseinek ügye, és nem hagyja magát
egykönnyen elszakítani ettõl.”10 Daumer így folytatta:
„...ha a nép hagyná magát eltéríteni a szívtelen és
szellemtelen kritika által, amely ezt a történetet me-
sévé teszi, nyersen hazug, meghamisított módon és
rosszindulatúan, úgy többé nem lenne igazi német,
nem nagyon érezhetnénk magunkat igazi németnek.”11
Peter Tradowsky rámutat, hogy Daumer megjegy-
Anselm von Feuerbach

zéseinek igazi jelentõsége nem csupán az õ hit irán-

ti megbecsülése fényében érthetõ meg:

„Amit hit által megértek... az annak elismerése, ami

szokatlan, még ha ellentmond is az általánosan elfoga-

2012/4 5
Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...
Kaspar emlékezetbõl lerajzolt címere
dottaknak; ez a megmutatkozó tényekhez való hûség,
amit csupán erõvel lehet tagadni, a mély és bensõsé-
ges kapcsolat, mely a dolgok között van, azoknak a
dolgoknak az elismerése, melyek közvetlenül nem nyil-
vánvalóak, nem lehet megérteni õket materiálisan és
mechanikusan, s mégis igazak és valódiak, de amit az
általános materialista felfogás oly ellentmondásosnak
érez, hogy mindenáron és minden elképzelhetõ esz-
közzel eltávolítani igyekszik. Ezen a hiten nyugszik
nem csupán minden vallás, hanem minden kultúra is,
a szó teljes, emberi értelmében; ez nemcsak egy külsõ
szabály vagy tekintély parancsa, hanem józan igény,
igény az igazi, részrehajlatlan kutatásra az igazság és
tudomány terén; s ha ez nem sikerül, akkor az út, me-
lyen az emberiség jár – a technológia, ipar és a mate-
rialisztikus-racionális irányítás és aktivitás ellenére –,
a barbarizmushoz és a teljes emberi lény elpusztításá-
hoz vezet, az ember magasabb méltóságának elveszté-
séhez, az emberi szív legkifinomultabb és legnemesebb
érzéseinek és az emberi szellem mélyebb megismeré-
sének elfojtásához, az ember képességeinek és életé-
nek mérhetetlen elszegényedéséhez, és ezért általá-
nos hanyatláshoz és megsemmisüléshez, melyet talán
nem lehet külsõleg látni, de bensõleg igen.”12
Tradowsky hozzáteszi: „A német nemzet hite Kaspar
Hauserben és sorsában az volt, amirõl Daumer úgy
látta, hogy a szellemmel való kapcsolat megõrzésének
lehetõségét adhatja. Daumer világosan látta, hogy e
hit nélkül elveszne a talaj a német nemzet lába alól, és
a mélybe zuhanna.”13 Pontosan 100 esztendõvel
Kaspar Hauser meggyilkolása után a német nemzet
a mélybe zuhant. Azonban Daumer fent idézett sza-
vai a hitrõl és igazságról nem csupán a németekre
alkalmazhatók. Kaspar esetének híre gyorsan elter-
jedt szerte Európában a megjelenése után; úgy be-
széltek róla mint „Európa gyermekérõl”, és a nem
szûnõ küzdelem Németországban a vele kapcsola-
tos igazságért nem csupán a németek közötti küz-
6 2012/4
delem a saját magasabb szellemükért – ez egy küz-
delem magáért a szellemért, itt, Európában. Lord
Stanhope és a londoni külügyminisztérium, Sándor
cár, Metternich herceg, az osztrák kancellár és a ró-
mai jezsuiták, a katonák, bankárok, papok, rend-
õrök, újságírók és tudósok északon, délen, keleten
és nyugaton – mindannyiukat foglalkoztatta Kaspar
Hauser esete abban az idõben, ugyanúgy, mint Né-
metország népét és uralkodóházait.
És valamennyien részeseivé váltak a katasztrófának
is, amely elborította õket 100 évvel késõbb, mint
Európa kollektív mulasztásának eredménye, hogy
egy népet hozzásegítsen ahhoz, hogy megtalálja kul-
túráját és helyét az európai népek családjában. Ehe-
lyett kivetítették saját sötétségüket, a szellem eluta-
sításának eredményét egyetlen népre, ahogyan a ná-
cizmus tette a zsidósággal. Ha bárkinek kételyei
vannak efelõl a britek között, annak csak el kell
mennie a nagyobb könyvesboltokba a mai Angliá-
ban, és megnézni a „Német történelem” szekciót.
A legtöbb esetben azt fogja találni, hogy kb. 2000 év
történelmébõl csupán az 1933–1945 közötti tizen-
két évet tárgyaló könyvek vannak a polcokon [ma
hasonlóan démonizálják a magyarságot is, az EU-val
kirobbantott jogértelmezési vita során, melyet az
1990 elõtti diktatúra örökösei, a rendszerváltozás
fõ haszonélvezõi indítottak el a demokratikus ma-
gyar kormány ellen, mely a magyarság szellemi, kul-
turális, jogi-politikai, gazdasági felemelését tûzte ki
céljául, a választópolgárok kétharmadának felhatal-
mazásával – a ford.].
Egy brit lord, majd egy brit egyetemi laboratórium
részvétele az 1996-os DNS-analízisben és a hivat-
kozás a 007-es ügynökre, James Bondra a Spiegel
címoldalának sarkában, egyaránt mutatják ennek az
országnak folyamatos érintettségét a Kaspar
Hauser-történetben, valamint az angol–német vi-
szony ma is fennálló talányát. Ha Kaspar 1848-ban
még él, mint az igazi badeni nagyherceg, 36 éves lett
volna. Baden nyitotta meg 1848-ban a forradalmak
sorát Németországban a régi rend ellen. Kaspar be-
folyásának hiánya ebben a döntõ pillanatban kihatás-
sal volt az egész korra. A demokratikus erõk
1848–49-es összeomlása után Németország elfor-
dult az idealizmustól, ami táplálta Goethe kora óta,
és inkább választotta a materialisztikus Anglia útját a
nemzeti nagyság felé, a gazdasági, ipari és katonai
hatalom révén: a vér és vas révén. 14 évvel késõbb
Bismarck megragadta a kormányrudat Poroszor-
szágban. 1948-ban, 100 évvel az 1848-as német li-
berális forradalom bukása után, a gyõztes anglo-
 Antropozófia Terry Boardman: Küzdelem az „Európa gyermek” igazságáért...
amerikai szövetségesek egy liberális alkotmány elfo-
gadására kényszerítették a legyõzött németeket, és
1992-ben, míg Peter Sehr forgatta filmjét, a brit épí-
tész, Norman Foster kapott megbízást, hogy elké-
szítse a német parlament (a Bundestag) üvegkupolá-
ját Berlinben.
Azok, akik folytatják a lélektani háborút Kaspar
Hauser emlékének befeketítésére és lerombolásá-
ra, még itt vannak és aktívak. Játsszák a szerepüket,
és még nem gyõztek. A Kaspar Hauser körüli küz-
delem, a Kaspar Hauserért folytatott küzdelem még
tart. Ez az igazság szelleméért és a szellem igazságá-
ért folytatott küzdelem, mindannyiunkban.
Fordította: Z. Tóth Csaba
A fordítás forrása:
http://www.monju.pwp.blueyonder.co.uk/KH1.htm (2006)
Jegyzetek:
1 A filmnek csak a VHS videokazetta kiadásán van angol felirata, meg-
rendelhetõ a neten
2 Der Spiegel 1996. nov. 25., No. 48., Der entzauberte Prinz – Gen-
Forscher lösen ein Jahrhundert-Rätsel (A visszavarázsolt herceg – a
génkutatók megoldották az évszázados rejtélyt). Kaspar kezében
floppy, alakja mögött ansbachi sírkövének felirata (eredetiben lati-
nul): „Itt nyugszik Kaspar Hauser, korának rejtélye; születése ismeret-
len, halála titokzatos 1833.”
3 A DNS-vizsgálat tudományos közleményének kivonata:
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=
PubMed&list_uids =9826086&dopt=Abstract [a vizsgálati minták az
ansbachi múzeumban õrzött K. Hauser-relikviákról származtak; ezek
közül némelyek elvesztek 1945 után – a ford.]
4 Ld.: http://www.ulrich-flechtner.de/DNA_Hose/dna_hose.html; v. ö.
Kaspar Hauser életének kronológiája,
http://www.ulrich-flechtner.de/Biographie/body_biographie.htm
5 Biedermann részletes kommentárja: Offenbacher Fehlerprotokoll
zur 1996er Münchener Gen-Analyse-Farce Kaspar Hauser, see
http://www.rhellbart.de/Kaspar/O_fehler.rtf
6 Számos költõ, író – köztük Rilke – feldolgozta mûvében Kaspar alak-
ját és lovak iránti szeretetét, legutóbb az amerikai énekesnõ-dalszö-
vegíró, Suzanne Vega is a Wooden Horse (Caspar Hauser’s Song) címû
dalában. Ld.: http://www.mtholyoke.edu/courses/gdavis/
325students/lyrik2/Inhaltsverzeichnis.html [ld. beemp3]
7 http://freunde-schloss-beuggen.de/Dokumente/
KurzgeschichteBeuggens.pdf
8 Karl Heyer: Kaspar Hauser und das Schicksal Mitteleuropas im 19.
Jahrhundert, Basel: Perseus Verlag, 1999, p. 23.
9 Heyer, p. 21.
10 Peter Tradowsky: Aufs neue nach so langer Frist Soll ich beschimpft,
zertreten werden – Kaspar Hauser im Geisteskampf der Gegenwart,
Dornach: Verlag am Goetheanum, 1998, p. 72.
11 Peter Tradowsky: Kaspar Hauser – The Struggle for the Spirit, London,
Temple Lodge, 1997, p. 76.
12 Tradowsky, Kaspar Hauser, pp. 76–7.
13 Tradowsky, Kaspar Hauser, p. 77.
[A ford. megj.: ld. még Ertsey Attila: Kaspar Hauser – a jelen sorskérdései
és Peter Tradowsky: Kaspar Hauser és a szellem háborúja a jelenben, Sza-
bad Gondolat, 2003/4; v. ö. Rudolf Steiner több elõadásában leleplezte a
nyugati titkos testvériségek, páholyok negatív okkult tevékenységét, mely
az emberiségnek és az elhunytak lelkeinek a materializmus bilincseiben
való visszatartásában áll, s részben magyarázatot adhat Kaspar Hauser
esetére is, ld. GA 153, 178, 182, 346 és angolul: Krisztus újramegjelenése
az éteri világban, 10. elõadás, a GA 178. kötet három elõadása, Dornach,
1917. nov. 18, 19, 25, rsarchive.org; – Lord Stanhope, a 4. Earl of
Stanhope (1781. 12. 04 – 1855. 12. 24), az angol Orphic Circle tagja volt,
mely ceremoniális mágiával, magnetizmussal stb. foglalkozott (neten:
After the End); ebbe a körbe vezethetnek a Kaspar Hauser elleni machi-
nációk és végül a megölése, összhangban az egyéb családi és nagyhatalmi
érdekekkel, mintegy ezek „takarásában”, melyek végeredményben nem
akartak egy Napóleon-unokát látni a badeni trónon; Stanhope aktív ügy-
nöki szerepet játszott a Kína elleni ópiumháborúban is; megjegyzendõ,
hogy Stanhope az anyai nagyapja volt Archibald Philip Primrose-nak, az 5.
Lord Roseberynek (1847–1929), aki az anglo-amerikai Round Table
Group vagy Rhodes-Milner csoport egyik oszlopos tagja, felesége pedig
Hannah de Rotschild volt; e csoport célja a 19. század óta egy nyugati vi-
lágdominancia, világkormány megteremtése, a szabadság, demokrácia,
jólét elterjesztése jegyében, de lényegében önérdekûen, provokált hábo-
rúk, konfliktusok, anyagi függõségbe taszítás (a középkor óta fenntartott
uzsorakamat) révén; a Kerekasztal-csoportok tevékenységét részletesen
tárgyalja a neves amerikai történészprofesszor, Carroll Quigley a The
Anglo-American Establishment és a Tragedy and Hope címû munkáiban, ld.
a neten: alexanderhamiltoninstitute.com, vagy libertyparkusafd.org, John
Hancock Institute for International Finance; v. ö. Karl Heise: Die Entente
Freimaurerei und Weltkrieg, Basel, 1920, Rudolf Steiner név nélküli elõsza-
vával az elsõ, 1918-as kiadáshoz; ld. Steiner felismeréseit a társadalmi élet
meglévõ hármas tagozódásával kapcsolatban, melynek tudatos továbbfej-
lesztése a valóban szabad szellemi élethez és a szociális igazságossághoz
vezethet]
2012/4 7
Antropozófia

„Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés

a Keresztény Közösségrõl

2011 adventjén alakult meg a Keresztény Közösség ma-

gyarországi gyülekezete, amelynek központja egy buda-
pesti, elsõ emeleti belvárosi bérlakásban van. Itt találha-
tó a rendszeres kultikus szertartásoknak helyet adó ká-

Emil Bock, a közösség egyik legjelentõsebb alapítója

polna, és van tér a szociális élet számára is, közös vagy
egyéni beszélgetéseknek is. Itt ültünk le beszélgetni dr.
Jakabné Nagy Ágnessel, a Keresztény Közösség egyik tag-
jával és Silye Imrével, a Keresztény Közösség papjával.

Szabad Gondolat (Sz. G): Milyen közösségi élet folyik itt?

Dr. Jakabné Nagy Ágnes (N. Á.): A Keresztény Kö-

zösségre vonatkozóan két szintrõl kell beszéljünk. Az
egyik a Krisztussal való közösség, amely a szertartások
által jön létre, a másik azon emberek közössége, akik
Krisztus közösségében szeretnének élni. Természete-
sen a mindenkori szertartások állnak a középpontban
a hét szentséggel.
Silye Imre (S. I.): Például a felnõttek számára tartott
emberszentelõ szertartás hetente, az iskolás gyerme-
keknek tartott szertartás egy hónapban egyszer és ke-
resztelõk szinte minden hónapban, illetve a konfirmá-
ció, amelyre egy évet átfogó folyamatban készítjük fel
a gyermekeket. A szertartások mellett beszélgetések
is folynak különbözõ témákról, a szentségekrõl, az
evangéliumról, aktuális életkérdésekrõl és antropozó-
fiai témákról is, amelyek foglalkoztatnak bennünket.
Minden hónapban tartunk egy szombat délutáni kö-
zösségi napot, amikor a gyülekezeti tér és kultikus esz-
közeink ápolása után vannak ilyen beszélgetések.
Nemrég a haldoklók és az elhunytak kísérése volt a té-
mánk: Mi történik egy haldoklási folyamatban? Mi tör-
ténik a halál és a halál utáni idõszakban? Hogyan tudjuk
ezt kísérni különbözõ szertartásokkal? Van kenetszer-
tartás, temetési szertartás, és létezik a temetés után
egy olyan emberszentelõ szertartás, amelyben a sze-
retett elhunytunkhoz még mélyebben tudunk kötõdni
a személyes ima által.
Nagyon gyakran kerül sor egyéni beszélgetésre, ami-
kor valaki életkérdéseivel, sorsával kapcsolatos segít-
séget kér. Ekkor lelki gondozóként segítek, és ha ké-
rik, a beszélgetéshez kapcsolódhat az a szertartás,
amit a megújított gyónás szertartásának nevezünk. Ez
abban segít, hogy megtalálja az ember azt, amit valójá-
ban akar, amivel békében tud élni az életében, és ami
által nõni tud benne a szeretetképesség a szellemi iránt
és az emberek iránt. Nagyon rövid szertatás, amelyet
az egyéni élethelyzethez igazodva egy embernek tar-
tunk. Ez része a hét szentségnek, amit ápolunk, és ami
a központi erõforrása keresztény közösségünknek.
Gyülekezetalapításunk azt jelenti, hogy ahhoz a szelle-
mi közösséghez, Krisztus-közösséghez kapcsolódunk,
amelyet 1922-ben Dornachban az elsõ Goetheanum-
ban alapítottak Rudolf Steiner segítségével, és amely-
nek azóta a Föld minden kontinensén vannak közössé-
gei, gyülekezetei.
Sz. G.: Hogyan lehet a Keresztény Közösség tagjává válni?
N. Á.: Ez a felnõtt ember önálló, személyes, individu-
ális döntése. Attól még nem válik automatikusan a kö-
zösség tagjává valaki, mert részesült a szentségekben,
megkeresztelték és konfirmált. A felnõtt önálló dönté-
se szükséges: „Igen, én szeretnék a Keresztény Közös-
ség tagja lenni!” Ez az egyik oldala a döntésnek. A má-
sik, hogy jelenleg a mai világban egyesületi formában
tudunk mûködni, ez a jogi formánk, és ehhez szükség
van egyesületi tagokra. Ezenkívül létezik egy tágabb,
harmadik kör, amelyhez az érdeklõdõk tartoznak. Kö-
zöttük vannak, akik aktívan részt vesznek a közösségi

8 2012/4
 Antropozófia „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény Közösségrõl
életben, éppen kapcsolódni szeretnének, vagy csupán
szívesen olvassák híreinket.
S. I.: Ez a tág kör több mint 300 családot ölel fel az or-
szágban. Ezen belül van az egyesületi tagság, a jogi for-
mánk fenntartásáért. Szellemi értelemben véve tagok
azok, akik korábban külföldön váltak a közösség tagja-
ivá, Michael Kaiser úr úttörõ közösségépítõ tevékeny-
ségének idejében, vagy az elmúlt években csatlakoz-
tak. A gyülekezetalapítás óta foglalkozunk mélyebben
a szellemi taggá válással, amelyhez a pappal folytatott
beszélgetések szükségesek. Egyrészt, hogy ki-ki a saját
szellemi életének, egyéni vallásgyakorlásának eszköze-
it erõsítse és gazdagítsa, az evangélium, a hitvallás, az
ima és meditáció egyéni ápolásához segítõ szemponto-
kat kapjon. Másrészt egy személyes beszélgetésben a
belsõ életút, a lelki-szellemi fejlõdésének fõbb állomá-
saira és jellemzõire tekintünk, majd a közösség egé-
szérõl, lényérõl, a hét szentségrõl beszélgetünk, amely
központi alapját alkotja közösségünknek. Fontos, hogy
kialakuljon egy alapos, átfogó kép arról, hogy minek
válik tagjává az, aki azt mondja, hogy igen, akarom eze-
ket a szentségeket, és igyekszem hozzájárulni szociáli-
san és gazdasági szinten is a közösség fenntartásához.
Ez a folyamat a tudatosítása annak, hogy egy sorskö-
zösség részesévé válik a tag – ezt nevezzük a taggá vá-
lás folyamatának.
N. Á.: Szeretném elmondani, hogy nincs meghatáro-
zott dogma vagy elvárásrendszer azokkal az emberek-
kel szemben, akik a Keresztény Közösségben szeret-
nének élni.
S. I.: Saját erõinkkel, egyéni gondolatainkkal, érzése-
inkkel és tetteinkkel 21. századi emberként sem tu-
dunk mindent megteremteni, ami szükséges az élet-
hez. Folyamatos adományként, kegyelembõl fakadóan
kapunk rengeteg mindent az élet forrásából, amit az-
tán így vagy úgy fogadunk saját életünkben. Aki keresi
azt, hogyan lehet jobban együttmûködni ezzel az égi
adománnyal, az valójában vallásos, akkor is, ha nem
nevezi magát annak.
Mindenki szabad abban, hogy megtalálja azt a közössé-
gi formát, szertartást vagy szertartás nélküli közösségi
életet, amelyik a leginkább segíti kibontakoztatni szel-
lemi törekvéseit. A mai világban sokan tartózkodnak a
egyházaktól, vallási közösségektõl. Ez teljesen érthetõ,
mert a régi vallási közösségek megnyilvánulásai nem a
szabad emberre, nem a tudatosan fejlõdni igyekvõ em-
berre irányulnak, aki egyre inkább önmagából fakadó-
an akar cselekedni, hanem a szabadság határain túllé-
põ befolyással próbálják az emberi lelkeket megragad-
ni és ide-oda terelni. Gyakran nem a felé az akarat fe-
lé, amelyet az egyéni ember belülrõl igazán szeretne.
Sz. G.: Mi az emberszentelõ szertartás lényege? Egyálta-
lán, mi a ceremónia, a szertartás jelentõsége ma?
S. I.: Az emberszentelõ szertartás szellemi alapokon,
szellemi lények segítségével jött létre. Így fogalmazott
maga Rudolf Steiner. Ez azt jelenti, hogy amit érzékel-
hetõ módon megnyilvánulni látunk a szertartásban, az
szellemi folyamatoknak a képmása, és ettõl kultusz, et-
tõl élõ egy szertartás. Amit teszünk, azt úgy és azért
tesszük, ahogyan és amiért a szellemi világban párhu-
zamosan szellemi lények, angyalok és maga Krisztus
követi ezt a szertartást. Szerkezete, különbözõ részei
Krisztus elõtti misztériumokra nyúlnak vissza, mint a
katolikus misének a felépítése is. Olyan õsképek, az
emberi lény lelki, szellemi rétegeihez kapcsolódó alap-
folyamatok nyilvánulnak meg ebben a szertartásban,
amelyek például a jeruzsálemi templom építésénél is
megtalálhatók. Egyfajta bevezetése, elõtere a szertar-
tásnak, amikor az evangéliumot halljuk. Egy következõ
szinten, a felajánlás nevû részben azokat az erõinket
vonjuk be a szertartás folyamatába, amelyek az embe-
ri érzés, gondolat és akarat által kötnek a szubsztanci-
ákhoz. A harmadik részben egy átváltozáson megy ke-
resztül a kenyér és a szõlõlé, ami azt jelenti, hogy szel-
lemi lények erõi kötõdnek a fizikai szubsztanciákhoz.
Végül a negyedik része a szertartásnak a kommunió,
amikor lényünk mélyén, belsõ szentélyünkben ma-
gunkba fogadjuk azokat az erõket, amelyek áthatják
ezeket a szubsztanciákat, égi lényeknek és magának
Krisztusnak átváltoztató, gyógyító erõit.
Teljesen érthetõ, hogy eleinte furcsának tûnhet több
minden a szertartások külsõ megjelenésében. Viszont
ha fokozatosan keressük érzésben és gondolkodásban
is azt, ami a külsõ mögött kezdõdik, eljuthatunk ahhoz,
hogy érzékelni kezdjük azt, ami a szokványos érzéke-
inken túl nyilvánul meg. Ami ott, az emberi közösség
és szellemi lények közösségének együttesébõl létre-
jön, az segít a mindennapi életben, hogy közelebb ke-
rüljünk önmagunkhoz: egyéni isteni lényünkhöz, szel-
lemi eredetünkhöz hûen élhessünk, a szellemi céljaink
felé törekedve.
N. Á.: Elõször nekem is szokatlan volt ez a szertartás.
Most azonban azt érzékelem, minden mozdulatnak je-
lentése, értelme van, valamit ki akar fejezni. Jelenlévõ-
ként vagy ministránsként a kezdettõl a végéig tartó
idõtartam alatt nagyon erõs jelenléttudatban próbálom
meg követni ezt az utat, amit most Imre fölfestett.
Bennem ezt a jelenléttudatot erõsítette a hétköznapi
életben, amelyben sokkal erõsebben tudok jelen lenni,
amit már nagyon régóta szerettem volna a saját éle-
temben elérni. A szertartásban átélhetõ tudatos jelen-
lét kiárad a nap 24 órájára.
2012/4 9
Antropozófia „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény Közösségrõl

N. Á.: Mindenképpen van egy átfogó hatása a szertar-

tásnak, de az egyéni embertõl függ, hogy õ mennyit
tesz ebbõl tudatossá, és milyen mértékben akarja ösz-

Friedrich Rittelmeyer, a közösség elsõ központi vezetõje

szekötni magát vele.
S. I.: Nem az a fontos, hogy mit jelent az adventi
kék, mert gondolatban, asszociatív módon sok min-
dent lehet kapcsolni egy színhez. Nem ez a lényeg,
hanem az, hogyan hat, hogyan érzékeljük. Amikor
megfogalmazzuk egymásnak egy-egy szín hatását,
kiderül, hogy nagyon hasonlóan éljük át, ha enged-
jük, hogy igazán hasson az a szín a lelkünkre. Ha
nem a gondolatainkban keressük a jelentését egy
színnek, egy formának, akkor érdekes módon, de
nem véletlenül, hasonlóan hat ránk. Mert egy tá-
gabb világból, a makrokozmoszból érkezõ megnyil-
vánulás az, ami a mikrokozmoszban, az emberi lé-
lekben hat valamilyen módon. Õsképek, õsformák
és olyan színek vannak jelen a kultuszban, amely az
Sz. G.: Nagy szerepet vállaltál a szertartáshoz szükséges adott idõszak kozmikus minõségeit, erõhatásait ké-
papi és ministráns ruhák megvarrásában. Mennyire mé- pezik le abban a térben, ahol a szertartást tartjuk.
lyedtél el a ruhák színeinek, szabásának jelentéseiben, Itt ezek a hatások segítik szabadon átélni, és min-
pontosan tudod, mi mit jelent? denki számára szabadon tudatosítani az emberi lé-
lekben, hogy része vagyok az egész világnak, és a
N. Á.: Nagyon nagy mélysége és sok rétege van a szí- lelkem folyamatai is részei egy passió-húsvéti idõ-
neknek és formáknak, mindig tudnak újat mondani. szakban a halál és feltámadás folyamatának. Ad-
Nem tudom, hogy eljutok-e valaha arra a szintre, hogy vent-karácsonyi idõszakban a lelki folyamataink ré-
mindenrõl tudom már, mi mit jelent, és miért éppen szesei a világ adventjének és karácsonyának. Ez az,
úgy van. amit a szertartás segít, és amelynek nagyon értékes
Minden gyülekezetnek van saját kultikus ruhakészle- része mindig az elején és a végén elhangzó idõsza-
te. A kazula szó, a pap egyik szertartásruhájának el- ki ima, amit episztolának is nevezünk. Ezeket a mi-
nevezése latinul azt jelenti, hogy házacska. A há- nõségeket nyilvánítják meg. Idõnként épp a szertar-
zacska, ha a gyerekrajzokra visszanézünk, az a gye- tás szavai által döbben rá az ember, hogy ez az,
reknek egy külsõ burka, egy megjelenési formája. A amit megél a hétköznapokban is.
ruhák is egy közösségnek a külsõ megjelenési for- A szertartás egy misztérium, amelynek elõször csak
mái. A ruhavarrásban sok minden újdonsággal talál- egy részét érzékeljük, és általában sokadik alkalommal
koztunk. Hárman fogtunk hozzá, és Hollandiából érzékelhetjük a mélyebb hatását. Nagyon gyakran úgy,
érkezett még két hölgy, akik szakértõi ennek, velük ahogy Ágnestõl elhangzott. A jelenlét erõnket, az „Én
együtt dolgoztunk egy hétig. Ezalatt igazából nem a vagyok” erõinket, Én-ünket erõsíti. Ezt kívánjuk mi sok
tû és a cérna kezelését tanultuk meg, hanem az embernek, és ezért dolgozunk, hogy minél több em-
anyagokkal való bánásmódot. Egy egész másfajta ber a magasabb Én-jébõl fakadóan élhessen, szeretet-
hangulat az, amikor ezekkel a ruhaanyagokkal dol- képességét fejlessze.
gozunk, mert ha elkészül, akkor a háza lesz egy
szellemi dolognak. Sz. G.: A szentségek közé tartozik a kenetszertartás és a
Természetesen van szabásminta, megvan a rend, hogy temetési szertartások. Hogy lehet együttmûködni a mai
milyen színekkel dolgozunk, hogy milyen kultikus ru- valóságos helyzettel? Magyarországon például nem lehet
hákra van szükség az adott évkör-idõszakban, sõt még az elhunyt otthonában ravatalozni.
az anyagok sem mindegy, milyenek. Ezek mind termé-
szetes anyagból készülnek, gyapjúból, lenvászonból S. I.: Az ÁNTSZ engedélye szükséges ahhoz, hogy
vagy selyembõl. temetõn kívül lehessen ravatalozni. Ez is nagyon ak-
tuális kérdés számunkra. Hogyan lehet ezen a téren
Sz. G.: A szertartás résztvevõjének kell tudnia, hogy mi elérni, hogy ismét élõvé váljon a ravatalozási kultúra.
mit jelent, vagy elegendõ csupán az, hogy hat? Az ember õsi kegyeleti jogához tartozik, hogy a halált

10 2012/4
 Antropozófia „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény Közösségrõl
követõ három napban lehetõsége legyen a hozzátar-
tozóknak búcsút venni, és az elhunyt lelki-szellemi lé-
nyének nyugalomban eloldódni a testtõl. Ebben a
rendkívül fontos idõszakban válnak el az életerõk a
mulandó fizikai testtõl, amely fokozatosan visszakerül
a földi elemek körforgásába. Svájcban teljesen termé-
szetes, hogy ott lehet ravatalozni, ahol kérik a hozzá-
tartozók, vagy maga az elhunyt kérte még végrendel-
kezésében. Otthonában, kórházban vagy idõsek ott-
honában, vagy a közösség, a gyülekezet kápolnájá-
ban. Nálunk ez már nem és még nem lehetséges. Az
elhunytat a halál bejelentését követõ órákban el kell
vinni hûtõházba, és azután csak egy rövid idejû rava-
talozás lehetséges a temetõ kápolnájában közvetlenül
a temetés elõtt. Sajnos manapság ravatalozásnak ne-
vezik azt is, amikor már csak a hamvakat helyezik el
a kápolnában egy rövid idejû búcsúztatóra. Ez nem az
a ravatalozás, ami eredetileg annak nevezhetõ, ami-
kor az elhunyt teste még a koporsóban van, és úgy le-
het tõle búcsút venni. Ehhez a Keresztény Közösség-
nek két rituáléja van. A halál utáni harmadik napon
tartjuk az úgynevezett útra bocsátó áldást (németül
Aussegnung), amely segít a léleknek, hogy a képi
visszaemlékezés háromnapos idõszakából átlépjen
abba a lelki térbe, amit kamalókának is nevezünk, il-
letve régen tisztítótûznek neveztek. A másik, amely
hosszabb, a temetési szertartás a sírhelynél vagy
hamvasztás esetén abban a kápolnában, amelynek
közvetlen közelében a hamvasztás lesz. Több ilyen
szertartást tartottunk már Magyarországon is.
N. Á.: A hivatalokat végigjárva nagyon furcsán néznek
rám, hogy miért szeretném azt, hogy a halott még há-
rom napig otthon maradhasson vagy ravatalon lehes-
sen. Mint igény, ez nem igazán merül fel manapság az
emberekben.
S. I.: Miután ez feledésbe merült hosszú évtizedek
alatt. Régen természetes volt, hogy a halottasháznál
ravataloztak, és három napig tartott, nem véletlenül.
Feledésbe merült, miért is kellett ezt így csinálni. Hoz-
tak olyan jogszabályokat, amelyek közegészségügyi
szempontokból, de fõleg félelembõl, az elhunytat mi-
nél hamarabb el akarja távolítani abból a közegébõl,
ahol még az ember méltó módon búcsút vehetne tõ-
le. A halált követõ elsõ, második, harmadik napon na-
gyon fontos látni azt, ami az elhunyt arcán megnyilvá-
nul. Az ember jellemének legmélyebb vonásait lehet
felfedezni. Lényének, életútjának olyan jellemvonásait,
amelyeket csak részben tudunk megismerni élete fo-
lyamán. Nagyon markánsan érzékelhetõ ez gyakran a
halál utáni napokban a holttest arculatán, mely napról
napra változhat.
Sz. G.: A Keresztény Közösséget 1922-ben alapították
meg. Változott azóta a feladata?
S. I.: A 20. századtól kezdve abban a korszakban
élünk, amely eljövendõ évszázadok és évezredek kor-
szaka is. Saját lényünk bensõjébõl kell egyre inkább
meghatározni, mit akarok tenni, hogyan akarok élni.
Ez az egyik legfontosabb törekvés, amit egyre több
ember felfedez. Ha ez él bennünk, és ez alakítja szel-
lemi törekvéseinket, magasabb szinten fedezhetjük fel
az élet értelmét, ezáltal válhatunk igazán emberré, fej-
lõdve önismeretben és a világ megismerésében. Egyre
inkább az az átfogó Én élhet bennem, amire igent tu-
dok mondani. Hogy ez így jó, ahogyan gondoltam, tet-
tem, és ahogyan törekszem újabb célok felé. Ez az Én-
tudatnak a kérdése. Van egy földi Én-tudatunk, amely
gyakran félelmekkel, gondokkal teli, és keresi a földi
körülmények között az útját, de van egy magasabb ön-
tudatunk, egy magasabb Én-tudatunk, amely békével
telve tekint mindarra, amit a földi Én-tudatunkkal ke-
resünk. Amely a krisztusi feltámadási erõbõl fakadóan
kap erõsítést, hogy a földi életutunkon megnyilvánul-
hasson az égi fény, az isteni-emberi lényünk.
Sz. G.: 2000 évvel ezelõtt Krisztus fizikailag jelent meg
itt a Földön. A mostani idõszakra tehetõ Krisztus éteri
megjelenése. Ez mit jelent?
S. I.: Rudolf Steiner az 1910-es évektõl kezdve sok elõ-
adást tartott Krisztus éteri megjelenésérõl. Görögül
parusiának nevezik ezt, amit az egyházi szóhasználat
Krisztus újra eljöveteleként fordított le, ami valójában
Krisztus fokozódó jelenléte. A 20. század kezdetétõl
fogva az életerõk szintjén olyan módon van jelen, hogy
egyre több embernek megnyilvánul mint belsõ fény vagy
hang, útmutató bátorítás, a mélységekbõl is felemelked-
ni képes életerõ. Megnyilvánulásának módjai nagyon
egyéniek. Akár szellemi törekvéseinken keresztül is ér-
zékelhetjük a lényét, ha az isteni világgal összhangban
igyekszünk élni. Õ hordozza emberi lényünk fejlõdõké-
pességének forrását. Õ nem fél semmitõl, ami a földi
életben, az emberi életben jelen van, és ma is szenvedé-
sutat jár be egy új Golgota felé. Petõfinek van egy csodá-
latos verse, a Sors, nyiss nekem tért, amely az új Golgo-
tán lévõ új keresztrõl szól. Petõfi már a 19. század köze-
pén megfogalmazta az éteri Krisztus közeledését.
[...]
„Láng van szívemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságáért.
2012/4 11
Antropozófia „Sors, nyiss nekem tért...” – beszélgetés a Keresztény Közösségrõl
Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Új Golgotán egy új kereszt!”
[...]
Krisztus közeledése az éteriben, az életerõk szintjén
azt jelenti, hogy úgy van egyre fokozottabban jelen az
életünkben egészen a szívverésünkig, a vérkeringésün-
kig, hogy az, amit eddigi emberi fejlõdésünk során ma-
gunkban érlelni tudtunk, az az emberiség boldogulásá-
ért történjen bennünk egészen a szívdobbanásunkig.
Ha arra tekintünk, milyen óriási kérdések vannak ép-
pen szociális téren az egész emberiség szintjén, akkor
érzékelhetõ, hogy Krisztus megjelenése az éteriben
hatalmas mértékben szolgálja a fejlõdést egészen a
szociális viszonyainkig. Nem lehet már régi gondolko-
dásmóddal továbblépni, egészen új szívdobbanásokra,
egészen új érzékelésre van szükségünk ahhoz, hogy
igazán emberi, testvéri módon alakíthassuk a kultúrán-
kat. Egyáltalán lehetõsége legyen a kultúránknak a
fennmaradásra és továbbfejlõdésre.
Sz. G.: Ahrimán fizikai megtestesülése is a mostani idõ-
szakra esik.
S. I.: Hatása már régóta érzékelhetõ és az is, mennyi-
re fokozódik mindaz, ami ahrimáni hatásnak tulajdonít-
ható. Ez az emberi fejlõdés keretében történik, és az
emberért történik. Mindaz a sok nehézség és az is, ami
gonoszként nyilvánul meg, a jó erõsödését szolgálja.
Hogy megszülessen, kifejlõdjön belõlünk az a krisztusi
erõ, amely megtartja az egyensúlyt két hatalmas kísér-
tõ szellemi erõ között. Akkor válunk igazán emberré,
ha szembenézünk ezekkel a kihívásokkal, amelyek a vi-
lágban egyre erõteljesebben megjelennek. Mert ez az
emberlényünk magvát és egzisztenciáját érinti. Felis-
merjük-e a jelentõségét annak, hogy szellemi lények
vagyunk? Emberként szellemi lények vagyunk és nem
anyag, nem por és hamu vagyunk, az csak a fizikai tes-
tünk anyagi megjelenése. Szellemi erõk áradnak az éle-
tünkbe, és nem szabad, hogy a tekintetünk az anyag-
hoz ragadjon. Mert akkor megvan a veszélye annak,
hogy egész lényünk erõi egyre inkább az anyagi köré
fonódnak, és nem lesz elég erõnk elszakadni az anyag-
tól és továbbélni a szellemiben. Ekörül zajlik ez a küz-
delem. Ez a hatás egyre inkább az anyaghoz akar köt-
ni mindent, ami bennünk emberi. Küzdenünk kell
azért, hogy ki tudjunk ebbõl emelkedni. A küzdelem
során fejlõdik bennünk az a jó, amely teremtõ erõbõl
ered, krisztusi szereteterõ, amelyet Tõle kaptunk és
kaphatunk mint teremtõ, alkotó képességet.
Ezt erõsíteni, fejleszteni kell, hogy teremtõ munkatár-
12 2012/4
saivá váljunk, hozzájáruljunk az életnek és a kultúránk
megújításához. Nem befejezett teremtmények va-
gyunk, hanem fejlõdõ és egyre inkább teremtésre al-
kotott lények.
Sz. G.: Félelem irányítja életünket, félünk, nem merjük
magunkat rábízni a gondviselésre.
S. I.: A félelemre szükségünk van. A félelem leküzdé-
se által tudunk felegyenesedni. Ha nincs leküzdött fé-
lelem, akkor nincs igazi élõ bátorság, nincs élõ egye-
nesség és kitartás. Csak a leküzdött félelem által tu-
dunk emberré válni. A gyermek egy adott idõszakban
elkezd „idegenkedni”. Ha belép egy idegen, az anyja
szoknyája mögé bújik, „idegenkedik”, de miután elbújt,
újra elõbújik. Találkozni akar a félelemmel, amit az ide-
genség okoz számára. Egyszer csak legyõzi a félelmet
és megerõsödik. Hasonló folyamaton megyünk ke-
resztül felnõttként. Találkoznunk kell a félelmekkel, és
a félelem hívja elõ az Én-erõnket, amikor kénytelenek
vagyunk a szorongató félelem hatására azt mondani,
hogy távozz félelem, most én jövök. Most énnekem
feladatom van, ezt akarom, és ezt teszem. És lám, a fé-
lelem eloszlik az Én-erõk hatására. Az ember megta-
pasztalja, hogy sokkal nagyobb az Én-ereje, -jelenléte
és hatása, mint amit eddig gondolt. Csak meg kell ra-
gadni bátran, és használni kell.
Amikor az ember átéli a félelmet, érzi, hogy ezzel nem
lehet így együtt élni. Dönteni kell, félni vagy élni aka-
rok. Ha élni akarok, akkor azt csak az Én-embõl, lel-
kem, szívem szellemi erõm legmélyérõl fakadóan tu-
dok. Ez változtatja át, oszlatja el a félelmet. Hoz egy
olyan emberi minõséget, emberi jelenlétet, ami elõtte
nem volt. Ami új. Hálásak lehetünk annak a félelem-
nek, amit leküzdöttünk. Amikor éppen uralkodik raj-
tunk, akkor természetesen szenvedünk tõle, de ami-
kor leküzdöttük, akkor hálásak lehetünk érte, hogy
volt mit leküzdeni.
Sz. G.: Köszönöm a lehetõséget, hogy beszélgethettünk.
S. I.: Hálásan köszönjük a Keresztény Közösség nevé-
ben a Szabad Gondolatok Háza közösségének az ér-
deklõdést, az alapítási ünnepségünkön elhangzott kö-
szöntõt és a gyülekezetalapításunkhoz nyújtott jelen-
tõs támogatást!
Az interjút Buella Mónika készítette

Terry Boardman
New World Order, vagyis az új világrend
21. századi külpolitikára vonatkozó amerikai tervek – avagy melyek
a soron következõ lépések a kultúrák harcában?
II. rész
A Hizb ut-Tahrír
Üzbegisztánban a kilencvenes évek eleje óta két je-
lentékeny iszlám szervezet is aktív. Az Üzbegisztáni
Iszlám Mozgalom (IMU) és a Hizb ut-Tahrír (Iszlám
Felszabadítási Párt). Az IMU-t 2001-ben, az afga-
nisztáni háború során többé-kevésbé megsemmisí-
tették, a maradványai pedig jelenleg feltehetõen a
pakisztáni határ mentén tevékenykednek. De a
Hizb ut-Tahrírral egészen más a helyzet. 2006-ban
Daniel J. Ruder, az amerikai hadsereg õrnagya be-
mutatta a School of Advanced Military Studies elõtt
az egyik monográfiáját, amelyben a szaúd-arábiai fi-
nanszírozásra és támogatásra utal:
„A monográfia tézise az, hogy ha az USA nem veti be
a befolyását a Hizb ut-Tahrír (Islamic Party of
Liberation = Iszlám Felszabadítási Párt) jelentette
iszlám veszély ellen, akkor a közép-ázsiai régiót hosz-
szú távon az fenyegeti, hogy a globális terrorellenes
háború egyik fontos frontjává
( h t t p : / / w w w. d t i c . m i l / c g i - b i n / G e t T R D o c ? A D
=ADA450614)
Ruder itt annak lehetõségére utal, hogy a Hizb ut-
Tahrír egy pániszlám mozgalom csíráját alkothatná,
amely egész Közép-Ázsiára, sõt az iszlám világ ösz-
szes többi részére is kiterjedhetne. Az 1953-ban
alapított Hizb ut-Tahrírnak semmi köze sincs az
újabb keletû, nyugati létrehozású al-Kaidához. A
Hizb ut-Tahrír egy globális mozgalom, amely csak-
nem mindenütt megtalálható, ahol muzulmán kö-
zösségek vannak. A Hizb ut-Tahrír el akarja kerülni
az erõszakot, és gondolatok révén próbál meg-
gyõzni. Az a célja, hogy egy olyan globális ummát,
vagyis közösséget hozzon létre, amely felett egyet-
len kalifa uralkodik, úgy, ahogyan ez elméletileg
1924-ig fennállt, amíg Kemal Atatürk véget nem ve-
tett neki. A Hizb ut-Tahrír nem olyan fundamenta-
lista, mint néhány szaúd-arábiai szalafista funda-
mentalista mozgalom. Támogatja, hogy a nõk is
rendelkezzenek bizonyos jogokkal, valamint, hogy
a kalifátusban választásokat tartsanak. Mindazonál-
Világhelyzet
tal szenvedélyesen harcos attitûddel viseltetik a
Nyugattal és Izraellel szemben, és megalkuvás nél-
küli politikai vonalat képvisel a kafírokkal (nem mu-
zulmánokkal, vagyis hitetlenekkel) szemben. Elsõ-
sorban is egy országokon átívelõ pániszlám állam-
ban hisz, amely képes arra, hogy az összes nem
muzulmán államnak ellenálljon.
És kifejezetten ennek a csoportnak az elõretörésé-
vel magyarázható az is, hogy miért érdekli
Brzezinskit annyira Üzbegisztán, hiszen a Hizb ut-
Tahrír ott erõsen lehorgonyzott, és – amint arról
Ruder beszámol – éppen az üzbég kormányzati
rendszert szemelte ki az elsõ dominókockának,
amelynek Közép-Ázsiában le kell dõlnie, pontosan
azért, mert az a legkeményebb dió. Az International
Crisis Group (Nemzetközi Válságcsoport) – egy
Brzezinski és Soros György vezetése alatt álló glo-
bális nyugati elit szervezet, amelynek sok más elit
személy is a tagja – egy 2003-as, a Radical Islam In
váljon.” Central Asia: Responding To Hizb-Ut-Tahrír címet vi-
selõ értekezésében arról számol be, hogy az üzbe-
. gisztáni rendszer politikai vonala „erõsen polarizálja
[-ta] a társadalmat. Az egyik oldalon az a politikai
rendszer áll, amely nem képes arra, hogy megemelje a
lakosság életszínvonalát és felélénkítse a sorvadó gaz-
daságot. A másik oldalon pedig egy politikai vákuum
található, törvényes politikai pártok és a vélemény-
nyilvánítás szabadsága nélkül. A Hizb ut-Tahrír pedig
pontosan beleillik ebbe a vákuumba, nem is annyira
azért, mintha az üzbég muzulmánok olyan radikális
hajlamúak lennének, hanem elsõsorban azért, mert a
rendszer nem kínál politikai alternatívát.”
Hogyan kerültek hatalomra a bolsevisták
Ez azért figyelemreméltó, mert Rudolf Steiner arról
szóló elemzésére emlékeztet bennünket, hogy ho-
gyan kerültek hatalomra Oroszországban a bolse-
visták. Steiner leírja (1918. 10. 25., GA 185), hogy
az, ami 1917 októberében történt, nem egy nyo-
másnak, hanem egy vákuum létrejötte által kifejtett
2012/4 13
Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend
szívóerõnek a következménye volt. A burzsoázián
belüli eszmehiány vákuumot teremtett, és ebbe a
vákuumba nyomult bele a radikális baloldal. Ha
majd a keményvonalas üzbég elnök, Islam Karimov
elhagyja a színpadot, akkor Üzbegisztánban is kön-
nyen bekövetkezhet valami ehhez hasonló.
Karimov pedig immár 21 éve hatalmon van.
A nyugati jövõkép
Vegyük most szemügyre azt a jövõképet, amelyet a
The Economist angol folyóirat már 1992-ben felvá-
zolt. Ebben is Üzbegisztán áll a régióra vonatkozó
jövõprognózisok központjában. Három évvel az
elõtt, mielõtt Samuel P. Huntington 1993-ban meg-
jelentette volna a Foreign Affairsben A civilizációk
összecsapása címû úttörõ cikkét, a The Economist
már elébe vágott Huntington érveinek az A New
Flag – A Survey of Defence and the Democracies (Egy
új zászló – áttekintés a védekezésrõl és a demokra-
tikus államokról) címû írásában. Ez minden valószí-
nûség szerint Brian Beedham munkája volt, aki
1964 és 1989 között a folyóirat külügyi szerkesztõ-
je, 1989 és 2002 között pedig társkiadója volt.
Egy héttel azután, hogy 1990-ben megjelent a
Defence and the Democracies, az idõsebb George
Bush elnök a kongresszus szeptember 11-én (!) tar-
tott ülésén kifejtette, hogy a krízis az Új Világrend-
hez fog vezetni! Mellesleg fenomenológiailag és
szimptomatológiailag az is figyelemreméltó, hogy
az ENSZ Biztonsági Tanácsa mindössze két nappal
az Új Világrend ezen proklamálását követõen,
szeptember 13-án adta ki éppen a 666. számú ha-
Idõsebb George Bush
14 2012/4
tározatát! Szeretném világossá tenni azt, hogy né-
zetem szerint a The Economist 1990-es cikke és
Huntington 1993-as Foreign Affairs-beli cikke nem
szokványos folyóiratcikkek, hanem azon elit réteg
alapelv-kinyilvánításai, amely a háttérbõl irányítja a
világ történelmét. Õk e világ fejedelmének a képvi-
selõi. És az õ legjelentõsebb médiaszolgáik roppant
jeleket dobtak be a köztudatba, amelyekrõl leolvas-
ható volt, hogy a dolgok milyen irányt fognak venni
vagy még inkább, hogy a dolgok milyen irányba
lesznek terelve. Ezeket a jeleket pedig – ahogyan a
Biblia is mondja – bárki meghallhatta, akinek van fü-
le a hallásra.
Huntington és Beedham
Idézzük csak még egyszer az emlékezetünkbe azt,
hogy mi is állt Huntington és barátja, Beedham
szándékában. Huntington A civilizációk összecsapása
címû mûvében azt írja, hogy a Nyugatnak az az ér-
deke, „hogy elõmozdítsa a saját civilizációján belüli
nagyobb együttmûködést és egységet, különösen az
európai és az észak-amerikai elemek között; hogy a
kelet-európai és latin-amerikai társadalmakat, ame-
lyek kultúrái közel állnak a Nyugatéhoz, beillessze a
Nyugatba; hogy kooperatív kapcsolatokat ápoljon
Oroszországgal (...); hogy korlátozza a konfuciánus és
iszlám államok katonai hatalmának terjedését; hogy
mérsékelje a Nyugat katonai kapacitásának csökken-
tését, és fenntartsa katonai fölényét Kelet- és Dél-
nyugat-Ázsiában; hogy kihasználja a konfuciánus és
iszlám államok közötti különbségeket és konfliktuso-
kat; hogy támogassa a más társadalmakban élõ olyan
csoportokat, amelyek szimpatizálnak a nyugati érté-
kekkel és érdekekkel; hogy erõsítse a Nyugat érdeke-
it és értékeit tükrözõ nemzetközi intézményeket, és
pártolja a nem nyugati államok ilyen intézményekben
való részvételét.” A Nyugatnak – így mondja – „fenn
kell tartania azt a gazdasági és katonai hatalmat,
amely érdekei védelméhez ezen kultúrák vonatkozá-
sában szükséges.”
Vajon nem látjuk-e visszamenõleg azt, hogy miként
haladt ez a célkitûzés a megvalósítás felé azóta,
hogy 1993-ban elsõ ízben a nyilvánosságra került?
Mi állt emögött? Az a nagy történelmi hullám, amely
a proletariátus új társadalmi osztályát és az osztály-
harcot, valamint a kapitalizmus és szocializmus kö-
zötti dialektikát megteremtõ ipari forradalommal
kezdõdött, alapjában véve egy gazdaságra alapuló
fejlõdés volt, amely a szovjet kísérlet összeomlásá-
val és a hidegháború végével véget ért. Meg kell ér-
tenünk azt, hogy ez a nagy hullám a Gábriel-kor-
szakban, vagyis nagyjából 1500 és 1800 között bon-
 Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

Unió létesítése ellen. És 1990-ben volt az is, hogy

az idõsebb Bush elnök kihirdette az Új Világrendet.
Ekkor léptek elõ az Új Világrend ideológusai a me-
netrendjükkel. Bill Gates nem sokkal ezután némi –
Al Gore alelnöktõl kapott – törvényhozói támoga-
tással elkészítette az Information Superhighway-t
(infosztrádát).
1993-ban pedig jött a World Wide Web: W-W-W.

Mármost mi is volt az a menetirány, amelyet ez a

menetrend mutatott? Az, hogy ettõl kezdve már
nem politikai és gazdasági ideológiák fogják megha-
tározni a világeseményeket, hanem a vallás, az in-
formáció, a tudás, a kultúra és a kulturális identitás:
vagyis más szóval – az utóbbitól eltekintve – csupa
olyan ismertetõjegy, amely a Mihály-korszak jellem-
Margaret Thatcher

zõje. Ettõl kezdve tehát a világot vallás és kultúra

takozott ki, amikor a nyugati civilizáció figyelme a
fizikai világ kutatására és megértésére irányult.
Mármost egy arkangyal régensségének impulzusa
nem hirtelen ér véget, hanem addig folytatódik,
amíg a hullám el nem éri a csúcsát, meg nem törik,
majd lassan le nem cseng; mindez pedig aközben is
történhet, miközben már közeledõben van a kö-
vetkezõ hullám, a következõ arkangyal-korszaknak
az impulzusa. Így bizonyos tekintetben a Gábriel-
korszak impulzusa is csak a 20. század elsõ felének
világháborúi során, majd pedig a háború utáni idõ-
szakban, a 20. század közepe táján vívott gyarma-
tosítás elleni harcok során érte el a csúcspontját, és
kezdett el lassan lecsengeni.
alapján kell felosztani, amelyeket Huntington civili-
zációs értékeknek nevezett. Ezentúl nem a nemze-
tek és nemzetállamok értékeinek kell meghatározó
szerepet játszaniuk, mint a Gábriel-korszakban,
amikor döntõ jelentõségû volt a bizonyos terület-
hez vagy nyelvhez való kötõdés, hanem a civilizáció
vélt értékeinek, elsõsorban is a vallásnak. Ettõl
kezdve sok szó esett olyan állítólagos regionális
egységekrõl, mint a Nyugat vagy a zsidó-keresztény
világ, az ortodox világ, a Távol-Kelet, vagy a konfuci-
ánus világ, Latin-Amerika, az indiai szubkontines, Af-
rika és minenekelõtt is az egyre gyakrabban emle-
getett Nemzetközi Közösség (the international com-
munity): ami tulajdonképpen az anglo-amerikai tár-

A Mihály-korszak

1979-ben kezdõdött el a Mihály-korszak második

évszázada. E világ fejedelmének szolgái tudják ezt;
rendelkeznek az erre vonatkozó ezoterikus isme-
retekkel, és a stratégiájukat ennek megfelelõen iga-
zítják. Õk az idõ minõségével dolgoznak. Éppen
ezért az uralkodó osztály médiájában nem sokkal a
Mihály-korszak második évszázadának kezdetét
követõen megjelent a globalizálás témája. Az 1980-
as években deregulálták és liberalizálták a nemzet-
közi pénzügyi rendszereket, hogy kedvezõbb felté-
teleket teremtsenek a transznacionális vállalatok
Szaddám Huszein

számára; 1990-ben egy ócska fogással elûzték a hi-

vatalából a jó öreg nacionalista Margaret Thatchert,
mivel õ ösztönösen is megpróbált küzdeni Német-
ország küszöbön álló újraegyesítése és az Európai

2012/4 15
Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

sadalmat és annak híveit jelenti. Az elsõ öbölhábo-

rú vezette be ennek az új dialektikának az elsõ ré-
szét, amelyrõl a Foreign Affairs oldalain hamarosan
úgy írtak, hogy A Nyugat a többiek ellen (The West
versus the Rest). Szaddám Husszein egy intésre „el-
foglalhatta” Kuvaitot, és ezzel meg is volt az elsõ
modern háború, amelyet a Nyugat egy muzulmán
állam ellen vívott. Azt állították, hogy Husszein el-
lenszegült a Nyugat, vagyis a Bush és Thatcher által
vezetett Nemzetközi Közösség akaratának. Hogy a
keresztes lovagok ismét menetelnek. 800 évvel ko-
rábbi képeket idéztek fel. Ez volt a civilizációk elsõ

összecsapása. Természetesen gazdasági indítékok
álltak mögötte, mindenesetre másmilyen benyo-
mást kellett kelteni. Ezután hamarosan újabb civili-
zációs összecsapások következtek a Balkánon. Majd
jött a New York-i World Trade Center elleni elsõ
támadás, szintén 1993-ban, amelyben muzulmán
csoportok, sõt az FBI is részt vettek. Ettõl kezdve
a nyugati média egyre inkább az új ellenségként
azonosította az iszlámot és az iszlamizmust, amely
felváltotta a vörösöket. A zöld az iszlámnak és a Zöld
Mozgalomnak a színe. A vörös és a zöld pedig
komplementer színek.
2992 és a 21. század
1992 végén – 1993 elején –, amikor is Bush átadta
a helyét Clintonnak, kezdetét vette az európai egy-
séges belsõ piac, és ekkor múlt 70 éve, hogy az el-
sõ Goetheanum leégett – a The Economistban egy
olyan írás jelent meg, amely nem is annyira ideoló-
giai nyilatkozat volt, hanem sokkal inkább egy ak-
cióterv. Az egész egy, a jövõ perspektívájából ábrá-
zolt humoros történetnek volt álcázva, amely lát-
szólag 2992-bõl néz vissza 1992-re, valójában azon-
ban csak 1990 és nagyjából 2050 között játszódik.
Ugyanakkor vegyük észre azt is, hogy 2992 nem
esik messze az Atlantisz utáni ötödik korszak végé-
tõl.
Emlékezzünk csak vissza arra, mit is mondott Ru-
dolf Steiner: „a jövõ (...) minden kulturális fejlõdése
Közép- és Kelet-Európa egyesülésének a kérdése.”
(1916. 03. 17. GA 174b)
Ezzel azt akarta mondani, hogy az Atlantisz utáni 5.
korszak közép-európai és kulturális impulzusát,
amelynek magját a szellemtudomány és a hármas
tagozódás alkotja, tovább kell adni a keleti szlávok-
nak, mert õk fogják alkotni a hatodik kultúrkorszak
élcsapatát.
Az ahrimáni ellenerõk, amelyek az ötödik korszak-
Borisz Jelcin
arra törekszenek, hogy megakadályozzák ezt a Kö-
zép-Európa és a szláv népek közötti kapcsolatot, és
Oroszországot másmilyen fejlõdési pályára terel-
jék. Azt akarják, hogy Oroszország arra az útra tér-
jen, amelyet az okkultista C. G. Harrison mutatott
1893-ban – vagyis pontosan 100 évvel a The
Economist-beli cikk és Huntington cikkének megje-
lenése elõtt: Oroszországot az angol nyelvû világ-
nak (és híveinek) kell „szoptatnia” és „felnevelnie”.
Ez a fejlõdés pedig valóban éppen elkezdõdött. Ak-
koriban Borisz Jelcin volt az orosz elnök, akinek hi-
vatali ideje alatt az orosz vagyon nagy része tehetõs
személyek egy kis csoportjának kezébe vándorolt.
Továbbá az õ elnöksége alatt sok úgynevezett ta-
nácsadó és szakértõ áramlott Nyugatról Oroszor-
szágba, akik az oroszokból derék kapitalistákat és
demokratákat akartak nevelni.
2011: katonai puccs Szaúd-Arábiában
2992-bõl visszatekintve a The Economist-beli cikk
szerzõje – aki csaknem bizonyosan Brian Beedham
volt – írásának a következõ alcímet adta: Világtör-
ténelem, 13. fejezet: a vészterhes 21. század. Ez a
13. fejezet – amely mind a „szerencsétlen 13-as
számra”, mind pedig a 14. század 1330-as éveire
Al Gosaibi

ban fõképpen – azonban nem kizárólag – az angol

nyelvû népek bizonyos elemein keresztül hatnak,

16 2012/4
 Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend
utal – azt írja le, miként került sor arra, hogy Ame-
rika, Európa és Japán, vagyis a Nyugat hibáinak so-
rozata után a 20. század végén egy sor szörnyû há-
ború robbant ki, amely feldúlta a 21. századot.
Ezek a háborúk Al-Gosaibi vezérezredes katonai
felkelésével kezdõdtek Szaúd-Arábiában, 2011-
ben. Az Al-Gosaibi valójában egy kereskedõ család
volt, amely a 20. században Arábia leggazdagabb s
egyben elsõ milliomos családja volt. Ez az iszlám
világ leggazdagabb államában elkövetett puccs vé-
gül az összes iszlám állam egyesüléséhez vezetett
egy pániszlám mozgalom vezetése alatt, amely Üz-
begisztánból indult ki, majd pedig a kalifátus újbóli
berendezkedéséhez vezetett. Csak emlékeztetünk
rá, hogy ez a célja a Hizb ut-Tahrírnak, Üzbegisz-
tán pedig az a közép-ázsiai köztársaság, amely
iránt Brzezinski olyan különös érdeklõdést muta-
tott.
De tovább a történetben: ez a pániszlám kalifátus
azután szövetségre lépett Kínával. S ez az új szu-
perhatalom pedig ahelyett, hogy – amint az várha-
tó lett volna – a Nyugat és a Nyugat legfõbb közel-
keleti csatlós államai, Izrael és Egyiptom ellen for-
dult volna, Oroszország ellen fordult, az ellen az or-
szág ellen, amely globálisan nézve a Nyugat és Ke-
let közötti hidat alkotja. „Itt [Oroszországban] talál-
ta meg az Új Kalifátus az alapot a Kínával való szövet-
séghez, amely azután a következõ két évszázadot
meghatározta.”
Mivel a Rothschildoknak már régóta komoly gazda-
sági érdekük fûzõdik a The Economisthoz, ezért va-
lószínûtlen, hogy a cikk szerzõje Izraelnek ezen
szövetség általi elpusztítását is megjósolta volna.
Éppen ezért Izrael, az az ország, amely immár évti-
zedek óta a nemzetközi feszültségek gyújtópontját
jelenti, a cikkben említésre sem kerül. Ebben a tör-
ténetben a támadás két célpontja Törökország és
Oroszország, két olyan ország, amely úgymond kö-
zepes pozíciót foglal el Kelet és Nyugat között.
Csinálj háromból kettõt
Itt tehát megfigyelhetjük a jól ismert ahrimáni takti-
kát: minden hármasságból el kell távolítani a köze-
pet, hogy ezáltal dualitás keletkezzen. A három így
kettõre redukálódik. A cikk szerint a támadás fõ
célpontja „Oroszország oszlásban lévõ holtteste”
volt. Rudolf Steiner 1916-ban utalt egy 1890-bõl
származó térképre, amely az angol Truth (Igazság)
folyóiratban jelent meg, amelyen Oroszország úgy
volt ábrázolva, ahogyan majd egy jövendõ európai
háború után fog kinézni. Oroszország ott sivatag-
ként volt lefestve; a The Economist pedig száz évvel
késõbb oszlásban lévõ holttestként írja le. Az elit kö-
rök Oroszországgal szembeni gyûlölete szemláto-
mást nem ismer határokat. Huntington ezt írja a
Foreign Affairsben (1993, 3. sz.):
„Egy nyugati demokrata egy szovjet marxistával intel-
lektuális vitát tudna folytatni. De hogy ugyanezt egy
orosz tradicionalistával tegye, az úgyszólván lehetet-
len lenne. Ha (...) az oroszok elutasítanák a liberális
demokráciát és elkezdenének oroszként, nem pedig
nyugati emberként viselkedni, akkor az Oroszország
és a Nyugat közötti kapcsolatok ismét visszafogottá
és konfliktusossá válhatnak.”
Vagyis az oroszoknak nem szabad megengedni,
hogy oroszként viselkedjenek!
Visszatérve a The Economist által lefestett 21. szá-
zadi forgatókönyvre: a Nyugat visszavágott Kínának
és a Kalifátusnak, Törökországot azonban nem tud-
ta megmenteni. A szövetséges keleti haderõket va-
lahol a Balkánon feltartóztatták, amire egy bizony-
talan fegyverszünet következett; a keleti erõket
Európa „erõs atomfegyverei” védték. De 2050-ig a
kínaiak és a pániszlám államok Oroszországnak az
Uráltól keletre esõ összes területét – vagyis Orosz-
ország teljes ázsiai részét – elfoglalták. Oroszor-
szágnak ez a megcsonkolása, s Oroszországnak
mint a Kelet és Nyugat közötti hídkultúrának az el-
pusztítása továbbra is a Nyugat egyik fõ célja ma-
rad. Amit Huntington konfuciánus-iszlám szövetség-
nek, a The Economist pedig kínai-muzulmán szövet-
ségnek nevez, az egészen 2200-ig fennmarad, más
szóval csaknem a Mihály-korszak egész ideje alatt.
Steiner közléseire támaszkodva már kifejtettük,
hogy a mostani 600 éves idõszak – 1800 és 2400
között – annak az ideje, amikor a Nyugat és a nem
iszlám keleti kultúrterület, más szóval a Nap- és a
Merkúr-áramlat találkozik egymással, majd ezt fog-
ja követni egy következõ 600 éves periódus, amely-
ben majd ennek a találkozásnak az eredményei fog-
nak kibontakozni és továbbfejlõdni. Erre az idõ-
szakra 2400 és 3000 között kerül sor. Vagyis ezzel
eljutottunk a The Economist által tárgyalt szcenári-
um végére – 2992-be.
A The Economist szerint – hasonlóan ahhoz, aho-
gyan az a 13–14. században is volt – így a 21. szá-
zadban is szinte egész Európát meg kell majd men-
teni az agresszív keleti hordáktól, és ismét csaknem
egész Oroszországnak leigázásra és elpusztításra
kell kerülnie. Ez az egész pedig azzal kezdõdik majd,
hogy valamelyik iszlám országban 2011-ben katonai
puccsra kerül sor! Nos, ez most bekövetkezett;
ugyan még nem Szaúd-Arábiában, hanem Egyip-
tomban, de ténylegesen a lakosság által támogatott
katonai puccsra került sor.
2012/4 17
Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend
Lovelock James
6 milliárd helyett 3 milliárd
De a történet még rosszabbra fordul. A The
Economist-beli cikk az utolsó szakaszban arra utal,
hogy a Föld lakossága a 30. században 3 milliárdot
fog kitenni. 1992-ben a Föld lakossága 6 milliárd
volt. Ez pedig azt jelentené, hogy a lakosság 1000
éven belül mintegy a felére csökkenne. Ez elképzel-
hetõ lenne. De ha megfontoljuk azt, hogy a The
Economist-beli írás voltaképpen nem ezer évet, ha-
nem fõként a 21. századot tárgyalja, akkor azt kell
feltételeznünk, hogy ennek a 3 milliárd embernek
még a Mihály-korszak vége elõtt kell eltûnnie, talán
még a 21. század során. Az angol nyelvû világ szá-
mos közéleti személyisége (úgymint James
Lovelock, Sir Crispin Tickell) nyilatkozott már úgy,
miszerint helyeselné, ha a lakosság a század végéig
vagy akár még korábban ilyen drasztikusan lecsök-
kenne.
Én elsõ ízben 1992-ben olvastam a The Economist-
beli cikket, amikor még semmit sem tudtam a Hizb
Sir Crispin Tickell
18 2012/4
ut-Tahrírról, Üzbegisztánról és az al-Kaidáról. Ak-
kor azt a kérdést tettem fel magamnak, vajon hon-
nan kerülhetne elõ egy ilyen pániszlám mozgalom
és egy ilyen állam. De Osama bin Laden fellépése
óta, amikor is Nyugaton elkezdték az iszlámot go-
noszként beállítani – ami pedig az iszlám ifjúságon
belül ahhoz vezetett, hogy a Nyugattal szemben
egyre megkeseredettebbekké váltak –, majd pedig
az idei, 2011-es évi tunéziai és egyiptomi esemé-
nyek óta azonban már kevésbé vagyok tanácstalan
azzal kapcsolatban, hogy hogyan jöhetne létre egy
ilyen mozgalom.
Egyiptom és az orosz forradalom
Egyiptommal kapcsolatban tartsuk szem elõtt azt,
hogy mi is történt Oroszországban a két, 1917-es
forradalom alkalmával. Az elsõ, 1917. februári for-
radalom eltávolította a cárt, majd ezt követõen lét-
rejött egy ideiglenes kormány, amelynek sok sza-
badkõmûves tagja is volt – egy olyan kormány,
amely készen állt arra, hogy kövesse a Londonból
és Párizsból érkezõ utasításokat, és folytassa a Né-
metország elleni háborút. És most gondoljunk csak
vissza arra, hogy C. G. Harrison már 1893-ban fel-
fedte a Nyugat arra vonatkozó terveit, miszerint
Oroszországban létre kell hozni egy szocialista kí-
sérletet. Amikor aztán Amerika belépett a háború-
ba, azzal ezek a tervek is közelebb jutottak a meg-
valósulásukhoz; a bolsevisták hatalomra kerültek,
és hatalmon is maradtak, mert a Nyugat mindent
megtett annak érdekében, hogy megakadályozza és
meghiúsítsa azok törekvéseit, akik megpróbáltak a
bolsevistákkal szembeszegülni. A polgárháború ka-
tonai harcai mellett azonban volt egy ideológiai di-
menzió is, amelyre Steiner 1918. október 25-én
(GA 185) utalt, amikor is azt mondta, hogy a bolse-
visták azért tudták megnyerni ezt az ideológiai har-
cot, mert azoknak, akik szembeszálltak velük – a
mensevistáknak – egyszerûen nem voltak eszméik.
Ezáltal pedig egy vákuum, egy szívóerõ keletkezett,
amelybe a bolsevisták a vonzó jelszavaikkal – Békét!
Földet! Kenyeret! – és az osztályharcról szóló, kö-
zérthetõ dogmájukkal bele tudtak áramlani.
A bolsevisták internacionalisták voltak, akik arra tö-
rekedtek, hogy a forradalmukat az egész világba
exportálják. Nos, a mostani Egyiptomban is ahhoz
hasonló a helyzet, mint amilyen Oroszországban
volt 1917 márciusában, a forradalom gyõzelmét kö-
vetõen. Egy olyan kormány van hatalmon – ki tud-
ja, meddig? –, amely kész a Nyugat akarata szerint
cselekedni. Vajon vannak-e bármilyen új eszméi
vagy megoldásai ennek a kormánynak? Voltak-e
 Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend
ezeknek a fiataloknak – akik olyan szenvedélyesen
követelték Hosni Mubarak lemondását – bármiféle
eszméik Mubarak lemondásának sürgetésén és a
szabadság utáni homályos vágyukon kívül? Vajon
létre fog-e hozni ez a helyzet is egy vákuumot, egy
olyan helyzetet, amely extrémebb elemeket fog
beszívni – talán az országhatáron kívülrõl is –, vagy
maga a muzulmán testvériség lesz az, aki majd be-
lülrõl átveszi a kormányt? Lehetséges-e, hogy
Egyiptom játssza a pániszlám mozgalom katalizá-
torszerepét, azt a szerepet, amelyet a The
Economist és Brzezinski Üzbegisztánnak szánt?
Vagy ez az arab forradalom esetleg másutt fog egy
katalizátort felvetni? Talán mindegy is, hogy hol, a
fontos, hogy egyáltalán megjelenjen.-
E világ fejedelme és az õ szóvivõi
Brzezinski, Huntington és a The Economist nyilatko-
zatait úgy tekinthetjük mint a Nyugat valódi urainak
szócsövét. Õk e világ fejedelmének, Ahrimánnak a
képviselõi, akinek már közeleg a saját megtestesü-
lése is, és akinek a szolgái igyekeznek elõkészíteni a
világot az õ eljövetelére. Az õ szolgáinak megnyilat-
kozásaiból azt vehetjük ki, hogy a Nyugat az iszlám
világban nem feltétlenül egy engedelmes, áldemok-
ratikus államok alkotta klikket szeretne látni, ha-
nem egyetlen összefüggõ ellenséget, akit fel lehet
használni dialektikus ellenfélként, és akire rá lehet
sütni ezt a bélyeget úgy, ahogyan az 80 évvel ez-
elõtt és 800 évvel ezelõtt is történt. A 13. század-
ban is elõbb két ellenfél állt egymással szemben,
majd ehhez jött egy harmadik; három hatalom állt
harcban egymással: a keresztény Nyugat, az iszlám
világ és az új jövevények, a mongolok, akik csak-
nem egész Kínát és Közép-Ázsia északi részét le-
igázták. Oroszországon és Kelet-Európán kívül
szinte sehol másutt nem került sor a mongolok és
keresztények közötti harcokra. Sõt a nyugati ke-
resztények – érdekes módon Edward angol trón-
örökös 1271-ben, a IX. keresztes hadjárat során –
arra törekedtek, hogy szövetségre lépjenek a mon-
golokkal a muzulmánokkal szemben. Abban az idõ-
ben a muzulmánok voltak azok, akik kétfrontos há-
borút folytattak a keresztények és a mongolok el-
len. A muzulmánok alkották a köztes kultúrát, és
nagyon szenvedtek. A The Economist és Brzezinski
által vázolt forgatókönyvben Oroszország áll közé-
pen; Oroszország az, amely a fõ veszélyt képviseli,
és Oroszország az áldozat, amelyet a kínai-muzul-
mán szövetség és a Nyugat kereszttüzében el kell
pusztítani. A Nyugat a kisujját sem mozdítaná meg
azért, hogy Oroszországnak segítsen.
Robert Kaplan
Robert Kaplan és Baluhisztán
Most pedig vegyünk szemügyre néhányat a neokon-
zervatív Robert Kaplan legújabb elképzelései közül.
Robert Kaplan a Warrior Politics: Why Leadership
Demands a Pagan Ethos (2002) (Háborús politika:
avagy miért van szükség az irányításhoz pogány
etoszra) címû könyv szerzõje. Kaplan a védekezés és
a biztonság kérdéseirõl ír, és ezekkel kapcsolatos elõ-
adásokat tart. Az amerikai védelmi miniszter, Robert
Gates 2009-ben meghívta Kaplant az USA kormányá-
nak Védelmi Bizottságába. Ennek a bizottságnak a
tagja Henry Kissinger is és további 24 személy. 2009
májusában a Foreign Affairs vezércikként jelentette
meg Kaplan: Centre Stage for the 21st Century (A 21.
század központi színtere) címû írását. Ez a cikk azt
taglalja, hogy miért tölt be az Indiai-óceán geostraté-
giaiag fontos szerepet, és hogy miként veszélyezteti a
kínai haditengerészet növekvõ jelenléte az Indiai-
óceánon az amerikai érdekeket. Kaplan kifejti, hogy
az Indiai-óceán azért olyan fontos, mert az jelenti Kö-
zép-Ázsia elõudvarát, amely pedig Brzezinski és
Mackinder értelmében a világ feletti uralom legfonto-
sabb kulcsa. Egy szó mint száz, az USA csak úgy tud-
ja veszélytelenül megvalósítani a – Brzezinski által A
nagy sakktábla címû könyvben vázolt – Közép-Ázsiát
érintõ katonai és gazdasági céljait, ha az Indiai-óceán
felett megszerzi az uralmat. Kaplan azt javasolja, hogy
ehhez a régióban meg kell szerezni az Amerika iránt
baráti érzületeket tápláló országok segítségét. Addig
pedig a szomáliai kalózság jó ürügyet szolgáltat arra,
hogy a NATO haditengerészete jelen legyen az In-
diai-óceán nyugati részén.
Ezekkel az indiai-óceáni fejleményekkel kapcsolatban
további fontos hely az Indiai-óceánnal határos
Baluhisztán nevû pakisztáni tartomány, valamint a kí-
naiak által épített gwadari kikötõ. Ezt a kikötõt az
amerikaik arra akarják használni, hogy onnan szállít-
2012/4 19
Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend
Kaplan: A Kinai hatalom földrajzából
sák hajókon Türkmenisztánból a földgázt, amely Af-
ganisztánon keresztül érkezik oda. 2006-ban az ame-
rikai fegyveres erõk folyóiratában, az Armed Forces Jo-
urnalban a Pakisztán területének radikális lecsökken-
tésére vonatkozó tervek kerültek napvilágra, amit
többek között egy független Baluhisztán állam létre-
hozásával kellene megvalósítani. A múlt évben írták
alá a Türkmenisztánból Indiába vezetõ TAPI-
vezetékrõl szóló szerzõdést, amely Afganisztánon és
Pakisztánon szállítja keresztül majd a gázt a tenger-
partra. Ennek az amerikai UNOCAL olajtársasággal
való megállapodásnak az aláírását a tálibok 1999-ben
megtagadták. Nem sokkal azután – 2001-ben – meg-
kezdõdött az invázió Afganisztánba.
Kína megfékezése
2010 májusában Robert Kaplan továbbszõtte az elõ-
zõ évi érvelését a The Geography of Chinese Power –
How Far Will Beijing Reach on Land and at Sea? (A kí-
nai hatalom földrajza – avagy meddig fog terjeszked-
ni Peking a szárazföldön és a tengeren?) címû cikké-
ben, amely szintén a Foreign Affairs vezércikkeként
jelent meg. Új feltartóztatáspolitikát javasolt Kína
tengeri elõretörésére, és javaslatokat tett arra, mi-
képpen tudná a Nyugat beszorítani Kínát a száraz-
földre. Mivel Kína jelenleg baráti kapcsolatokat ápol
Oroszországgal, sõt még katonailag is együttmûködik
vele a Shanghai Cooperation Organizationben, így
Oroszország felõl semmi sem szorongatja Kína észa-
ki határát. Ennek köszönhetõen pedig Kína szabadon
koncentrálhat a haditengerészetére. Kaplan javaslata
ezért az, hogy nehézségeket kell okozni Kínának a
20 2012/4
nem orosz államok felé húzódó „érzékeny határain”.
És noha Kaplan ezt nem mondja ki, de ezt csak bur-
kolt mûveletek által lehet elérni, az olyan területe-
ken, mint a nyugat-kínai Hszincsiang, Tibet, Tajvan,
Laosz, Vietnam, Burma, Mongólia, Nepál és termé-
szetesen India. A Nyugat stratégiájának egyik fõ célja
a következõ években és évtizedekben az lesz, hogy
Indiát egyre jobban bevonja a Nyugat befolyási öve-
zetébe. Dél-Koreát és Japánt pedig arra biztatja a
Nyugat, hogy Kínával és Oroszországgal szemben
egyre hûvösebben viselkedjen, és úgy tûnik, az utób-
bi években ez így is van. Sok jel mutat arra, hogy az
USA megpróbálja Kínát korlátok közé szorítani,
ugyanúgy, ahogyan azt 1947-ben a Szovjetunióval is
megpróbálta. Az USA vezetõ elitjének diskurzusaiból
pedig arra lehet következtetni, hogy meglehetõsen
bizakodóak a tekintetben, hogy ez éppúgy sikerülni
fog nekik, ahogyan az annak idején Oroszországgal is
sikerült.
Oroszország betagolása a NATO-ba
Kaplan cikkét a Foreign Affairs ugyanazon 2010. máju-
si számában még három további cikk is követte, ame-
lyek szintén rendkívül érdekesek. Elõször is a NATO’s
Final Frontier (A NATO utolsó határa) címû írás
Charles Kupchannek, Henry Kissinger egyik követõ-
jének a tollából. Akárcsak Brzezinski, úgy Kissinger is
sokat köszönhet a Rockefeller családnak a karrierjét
illetõen. Ez a cikk azt ajánlja a Nyugatnak, hogy en-
gedje meg Oroszországnak, hogy belépjen a NATO-
ba. A cikk érvei visszafogottak, de világosak: Orosz-
ország ezzel fel lesz szólítva arra, hogy „csatlakozzon
hozzánk a Kína elleni eljövendõ harcban”. Úgy tûnik,
hogy Kupchannek az a célja, hogy azt az elképzelést
terjessze, mely szerint az oroszoknak úgy kellene
magukra tekinteniük, mint pusztán európai kultúrára,
hogy így a Nyugathoz lehessen õket kötni. Ha pedig
erre nem lehet õket békés úton rávenni, akkor van
még egy másik lehetõség is, az, amelyet – mint azt
már említettük – a The Economist 1992-ben leírt.
Egy további cikkben – The Brussels Wall (A brüsszeli
fal) – William Drozdiak azt a nézetet képviseli, hogy
itt az ideje annak, hogy az EU egyesüljön a NATO-
val, vagyis a NATO ténylegesen az EU haderejévé
váljon, amely bármikor bevetésre kész a Föld bár-
mely pontján.
Végezetül pedig Richard Rosecrance azt írja a Bigger is
Better (Minél nagyobb, annál jobb) címû cikkében,
hogy Washingtonnak el kellene fogadnia Európa arra
vonatkozó ajánlatát, hogy egy transzatlanti gazdasági
közösséget hozzanak létre, amely a jelenlegi amerikai
gazdaság hatótávolságát és dinamikáját kibõvítené. A
 Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend
kifáradt USA-nak az európai csatlósok támogatására
van szüksége ahhoz, hogy úgy konkurálhasson Kíná-
val, hogy közben ne függjön a kínai befektetésektõl, és
hogy fenn tudja tartani katonai erejét. Ez az „európai
ajánlat” Rosecrance szerint Angela Merkel egy 2006-
ból származó ajánlata. Az USA-nak – így írja – egyesül-
nie kell Európával, „a világ legerõsebb hatalmával”.
Németország: a gazdasági gépezet
Az európai gazdaság központjában természetesen
Németország áll, a The Economist pedig úgy tekint
Németországra mint egy gazdasági gépezet legna-
gyobb fogaskerekére. A Kínával való háborúra nem
lesz szükség – írja Rosecrance gondtalanul –, mert
„Washington a saját és az Európai Unió piackapacitá-
sát fel tudja használni arra, hogy más kapitalista beál-
lítottságú országokat a saját hálójába vonzzon.” A sa-
ját hálójába! A cikk utolsó fejezetének az a címe, hogy
Resistance is futile (Az ellenállás hasztalan) – ami az
egyik amerikai tévémûsorban, a Star Trekben szerep-
lõ, nyilvánvalóan ahrimáni, földönkívüli fajnak, a
Borgoknak a kedvenc szavajárása. De hiszen ez a
transzatlanti összeolvadási projekt már régen kezde-
tét is vette. Ez már évtizedek óta folyik, folyamato-
san, lépésrõl lépésre, távol a média reflektorfényétõl.
Ennek a kontextusa pedig Kína. Az amerikai tervek
ezt a problémát egy masszív transzatlanti szövetség,
egy egységes gazdaság és egy egyesített haderõ létre-
hozásával akarják megoldani.
Az USA–Európa gazdasági unió
Az amerikai–európai fúzió különféle követelményei a
híres 20. századi újságíróra, Walter Lippmannra em-
lékeztetnek, aki az amerikai értékek és az Új Világ-
rend nagy propagandistája volt. Az õ karrierje az elsõ
világháborútól egészen az 1970-es évek kezdetéig
tartott. Az 1943-as US Foreign Policy: Shield of the
Republic (Amerika külpolitikája: a köztársaság védõ-
pajzsa) címû könyvében ezt írta: „A mi életünkben
nem fogjuk megérni a világot. De amit talán meg fogunk
érni (¡K) az egy nagy, nyugati közösségnek vagy legalább
az európai és amerikai nemzetek szövetségébõl álló
konföderációnak a létrejötte, amely kész lesújtani azok-
ra a hazugságokra, amelyek azt állítják, hogy a civilizá-
ciónk hanyatlásra van ítélve, és amely kész megújítani
azok hitét, akik attól félnek, hogy ahol a szabadság
megszületik, ott el is fog tûnni.”
És milyen célt kell ezeknek a grandiózus terveknek
szolgálniuk? A Beedham és Huntington által a 90-es
években konfuciánusnak nevezett világot és iszlámnak
nevezett világot – a Nyugat hegemóniájával szemben-
álló kulturális ellenállás két fõ központját – be kell il-
leszteni ebbe a transznacionális ipari és kereskedel-
mi társaságok uralta globális hálózatba. Brzezinski
ezt A nagy sakktábla címû könyve zárszavában így fe-
jezi ki: „(¡K) a hagyományosabb nemzetállam-rendszer
mellett feltartóztathatatlanul növekszik a globális ösz-
szefonódások egy új hálózata. Ez a multinacionális
részvénytársaságokból, nem állami szervezetekbõl –
melyek közül sok országhatárokon átnyúló – és tudo-
mányos közösségekbõl szõtt hálózat, amelynek együt-
tesét az internet még jobban felerõsíti, már létrehozott
egy laza globális rendszert, amely természeténél fogva
alkalmas az intézményesítettebb, globális együttmûkö-
désre. Az eljövendõ évtizedek során tehát létrejöhetne
a geopolitikai valóságon alapuló globális kooperáció
mûködõképes szerkezete, amely aztán fokozatosan
magára ölthetné a világban lévõ stabilitásért és békéért
jelenleg felelõsséget viselõ »világuralkodónak« a palást-
ját. Ennek az ügynek a geostratégiai sikere méltó örö-
köse lenne Amerika szerepének mint az elsõ, egyetlen
és utolsó valóban globális szuperhatalomnak.” Bár-
mennyire is fennhéjázón és arrogánsan hangzik
mindez, természetesen van benne valami igazság,
ahogyan az sok ahrimáni megnyilatkozás esetében
lenni szokott. Mindaddig, amíg az ember nem jut to-
vább a tudati lélek legalacsonyabb szintû vonatkozá-
sain, addig az ötödik kultúrkorszak az antipátia és az
egoizmus korszaka lesz. Tehát nagyon is értelmesnek
tûnhet, hogy a tudati lélek korában egyetlen, nagy,
egoista nemzetállam jöjjön létre a világban: egy glo-
bális világbirodalom. Mert noha Brzezinski az ameri-
kai nemzet hatalmának az Új Világrend globális hatal-
ma általi eljövendõ leváltását tartja szem elõtt, a
könyve utolsó oldalán mégis arról ír, hogy abból indul
ki, hogy Amerika majd „odáig fog fejlõdni, hogy a világ
békés vezetéséért vállalt közös felelõsség geopolitikai
magját alkossa.” Voltaképpen tehát ez azt jelenti,
hogy Brzezinski abból indul ki, hogy továbbra is
Amerika lesz a kulturális házigazdája azoknak a sze-
mélyeknek, annak az okkult testvériségnek, amely
valójában a világot kormányozza.
Ahrimán és Lucifer versengése
Az okkult testvérek tudni fogják, hogy a Mester ha-
marosan közöttük lesz. Azt is tudni fogják – mivel já-
ratosak az okkult ismeretekben, beleértve az
antropozófiát is –, hogy a Mesterük riválisa, Lucifer, a
kínai civilizációban és kultúrában inkarnálódott, és ott
hagyta hátra a legmélyebb nyomokat maga után. Mi-
közben tehát a testvérek – akiket persze sosem sza-
bad összetévesztenünk Amerika lakosságával – pórá-
zon tartják a szegényebb, fejlõdõ országokat, vala-
2012/4 21
Világhelyzet Terry Boardman: New World Order, vagyis az új világrend

mint ezzel egyidejûleg ellenõrzésük alatt tartják az
úgynevezett „keresztény” Nyugatnak a gondolkodá-
sát, továbbá miközben azon igyekeznek, hogy a kele-
ti szláv népek alulmaradjanak, és hogy megakadályoz-
zák és eltorzítsák az õ jövõbeli küldetésüket, mind-
eközben a 21. században nagy mérkõzésbe bonyo-
lódtak az iszlám és a kínai civilizációban jelen lévõ lu-
ciferi erõkkel. E két hatalom közötti versengés alkot-
ja azt a feszültségi mezõt, amelyben mindannyian ar-
ra törekszünk a saját korunkban, hogy mevalósítsuk a
saját szabadságunkat. Az ahrimáni és a luciferi hatal-
mak teremtik meg azt az ellenállást, amely nélkül
nem tudnánk megszerezni a szabadságunkat.
Mi az, amit tehetünk?
No és mit tehetünk mi magunk ebben a helyzetben?
Könnyû lenne azt gondolni, hogy ez az ellenállás meg-
haladja az erõnket, hogy ez az egész valahol „messze
földön” történik, „amelyrõl nem tudunk semmit”,
ahogyan azt az angol miniszterelnök, Neville Cham-
berlain mondta az 1938-as müncheni válság idején.
De Rudolf Steiner egészen más véleményen volt.
Azoknak az embereknek, akik részt vettek a
Goetheanum építésében, és akik gyakran kétség-
beesetten kérdezték tõle: „Doktor úr, mit tehetünk mi
a háborúval kapcsolatban?”, ezt válaszolta:
„Hogy mit tehetünk? Azt, hogy értelmesen, az
antropozófiailag orientált szellemtudományunk értel-
mében viszonyulunk a jelen dolgaihoz! Ami számít, az
az, hogy ezeket a dolgokat a lehetõ legvilágosabban és
a lehetõ legszárazabban szemügyre vegyük. És ezekrõl a
dolgokról tulajdonképpen csak akkor tesz szert az em-
ber, mondjuk úgy, kellõképpen árnyalt fogalmakra, ha
helyesen, a szellemi világokkal összefüggésben szemléli
õket. Ezáltal az ember rámutatást kap a szimptómák-
ra, és ami számít, az a »szimptomatikus történelem«
(...). Természetesen nem kell rögtön mindenben fekete
mágiát gyanítaniuk. De azok a dolgok, amelyek már je-
len vannak, a szürke vagy a fekete mágia szolgálatába
lesznek állítva. És nem is kell minden dolgot erkölcsi íté-
lettel ellátniuk, hanem csak a megfelelõ megvilágításban
kell azt nézniük.” (1917. 01. 08., GA 174) „És annak a
lehetõsége” – mondja Steiner néhány nappal késõbb –
„hogy az ember ezeken a dolgokon túljusson, egyedül ab-
ban rejlik, hogy az ember tisztán és helyesen megértse
azt, ami van; minden más semmit sem ér. Éppen ezért –
még ha bizonyos oldalról nem is fogják majd szívesen
hallani és nézni, és megteszik majd a megfelelõ intézke-
déseket ellene – mindig is lesznek olyan emberek, akik
valóban rámutatnak annak az egész, teljes intenzitásá-
ra, ami történik, akik nem hagyják magukat eltántoríta-
ni attól, hogy rámutassanak az egész, teljes intenzitásá-
ra annak, ami történik.” (1917. 01. 22., GA 174)
A tudati lélek korában élünk. Éppen ezért a legfõbb
törekvésünk az kell hogy legyen, hogy tudatába ke-
rüljünk annak, ami a világunkban történik. Amint pe-
dig ennek a tudatára ébredünk, és az az érzésünk,
hogy ezt megértettük, akkor már felfelé – a szellem-
világ felé – és horizontálisan, az embertársaink felé is
továbbadhatjuk ezt.
Ily módon növekszik és terjed a tudatosság, ez pedig
lassacskán az összes hátráltató erõt le fogja gyõzni,
erõszak nélkül.
A Gegenwart szerkesztõsége által átdolgozott és enyhén lerövi-
dített autoreferátum a 2011. március 5-én Pforzheimben, a
Freie anthroposophische Vereinigungban tartott elõadás alapján.
Fordította: Wagner Noémi
Forrás: Gegenwart Zeitschrift für Kultur, Politik, Wirtschaft
Nr.4/2011, Bern

Károly Sándor: Kalendáriumi iniciálék

Tél, tavasz, nyár – õsz:

Belsõ csöndre érlelõdsz.

Õsz, tél, tavasz – nyár:

Mindig a gyümölcsig várj.

Nyár, õsz, tél – tavasz:

Merd, és rügyre fakadhatsz.

Tavasz, nyár, õsz – tél:

Maggá sûrûsödve élj.

(1978. jún. 23. – 1979. szept. 14.)

22 2012/4
 Világhelyzet

Franz Jürgen Römmeler:

Az euró mint az „egységes állam” létre-
hozásának tervszerû üzemanyaga
Szimptomatológiai jelenségek a szellemi, a jogi és a gazdasági élet
területérõl

Ez év augusztusának elején Mario Monti, a 68 éves

volt EU-biztos és jelenlegi olasz miniszterelnök (aki
tavaly november óta vezeti a – nem a nép által meg-
választott – kormányát) a következõket nyilatkozta
a Spiegel magazinnak adott interjújában: „»Azok a
feszültségek, amelyek az elmúlt években az
eurózónát kísérik, immár Európa pszichológiai fel-

Az ENSZ megalapítása, 1945

bomlásának a jegyeit viselik magukon.«
Ha az euró Európa szétsodródásának egyik ténye-
zõjévé válna, »akkor ezzel romba dõlnének az Euró-
pa-projekt alapjai«.”1 A Frankfurter Allgemeine Zei-
tung Online 2012. augusztus 5-én szintén a hírhedt
„Skull&Bones” klubról ismert Yale Egyetemen
végzett* Monti miniszterelnököt idézte: „A kormá-
nyoknak fel kell nevelniük a parlamenteket”, majd a
következõket tette hozzá: „Monti azt javasolta a
kormányvezetõknek, hogy a saját parlamentjükkel
szemben is õrizzék meg a cselekvési szabadságukat:
Ha a kormányok teljes mértékben hagynák, hogy a
saját parlamentjük döntései megkössék a kezüket
anélkül, hogy megõriznék a saját tárgyalási mozgás-
terüket, akkor valószínûbb lenne Európa széttöre-
dezése, mintsem hogy szorosabb integrációra ke-
rülne sor.2
világháborúra: „A halál várakozásteljes és ügybuzgó
készségességgel lesi, hogy a népeket tömegesen le-
kaszálhassa; készen áll arra, hogy egy hívásra a civi-
lizáció minden maradványát megmásíthatatlanul
porrá zúzza.” (a The World Crisis 4. kötete: The
Aftermath (1918–1928*). S hogy a Nagypáholy-tag
Churchill mennyire magáévá tette ezt a mondatot,
azt Brüninggel, a korábbi német birodalmi kancel-
lárral folytatott egyik 1938-as beszélgetésébõl (ld.
idézet) láthatjuk. Azután, hogy 1945 áprilisában San
Franciscóban megalapították az ENSZ-t, Churchill

„A világot egészen más személyek kormányoz-

zák, mint ahogyan azt azok hiszik, akik nincse-
nek a kulisszák mögött.”*
Benjamin Disraeli3

A churchilli „világméretû szuperhatalom”

Az egyik „kulisszák mögötti” (ld. fenti idézet) társa-

Churchill Zürichben, 1946

ság marionettbábuja volt Winston Churchill is, aki

Disraeli miniszterelnök második hivatali idejének
kezdetén született (1874–1965; amerikai édesanyja
mellesleg irokéz származású volt*). Churchill, az
„Egyesült Angol Nagypáholy”* egykori tagja 1929-
ben a következõ szavakkal tekintett vissza az elsõ

2012/4 23
Világhelyzet Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...
teljes energiáját arra fordította, hogy megfeleljen
azoknak, akik „a kulisszák mögött vannak”: ennek
jegyében 1946. szeptember 19-én Zürichben egy
populista, ugyanakkor nemzetközileg nagyon elis-
mert szónoklatot tartott „Európáról”, majd 1947.
május 14-én pedig a Royal Albert Hallban egy másik,
igaz, csupán nemzeti jelentõségre szert tevõ, mind-
azonáltal annál sokkalta lényegesebb beszédet. Lon-
donban többek között ezt mondta: „Természetesen
nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az Egyesült Euró-
pa jelentené az utolsó és tökéletes megoldást a
nemzetközi kapcsolatok terén jelentkezõ minden
problémára. Végcélként egy autoritatív, mindenható
világhatalom létesítését kell kitûznünk. Ha nem si-
kerül létrehoznunk és mihamarabb cselekvõképes-
sé tennünk egy hatékony világméretû szuperhatal-
mat, akkor a békére és emberi haladásra nézve csu-
pán borús és kétséges kilátásaink maradnak.”4
Végtére is mind a Nagy-Britanniát, Ausztráliát és
Észak-Amerikát magában foglaló angolszász tömb,
mind pedig Oroszország és Kína is inkább homogén
képzõdmények. Aki ott hatalmon van, az könnyen
tud kormányozni, ugyanakkor maga is könnyen kor-
mányozható a Churchill által kigondolt „világméretû
szuperhatalom” által. Más a helyzet a sok népre és
államra szétaprózott kontinentális Európával. Pon-
tosan errõl szólnak Churchill következõ mondatai:
„De ne áltassuk magunkat illúziókkal a fõ kérdést il-
letõen: Egyesült Európa nélkül semmilyen biztos ki-
látásunk sem lehet a világuralomra. Az Egyesült Eu-
rópa jelenti a nélkülözhetetlen elsõ lépést ennek a
célnak a megvalósításához.”5
„Amit akarunk, az nem más (nem mást aka-
runk), mint hogy a német gazdaság teljességgel
szétzúzassék.”*
Winston Churchill, 19386
A Reichsbank 1900 körül
24 2012/4
1920–1923: A Reichsbank és a bankóprés
Ezen a ponton helyénvalónak látszik, ha kézbe
vesszük Guido Giacomo Preparata Conjuring
Hitler7 címû könyvét, mivel az abban tárgyaltak
döbbenetes hasonlóságot mutatnak a mai forga-
tókönyvvel. Ebben a mûben, amelynek az erede-
ti angol nyelvû kiadása jellemzõ módon a How
Britain and America made the Third Reich (Hogyan
csinálta meg Anglia és Amerika a Harmadik Biro-
dalmat) alcímet viseli, találunk egy idézetet Ernst
Jüngertõl, aki már 1939-ben megállapította a kö-
vetkezõket az Auf den Marmorklippen címû írásá-
ban: „Akkor majd a nagy rendekben titkos jára-
tok és boltozatok fognak létrejönni, amelyek ve-
zetõinek a kilétét egy történész sem találja majd
el.”
A központi bankok az utóbbi évtizedben is cél-
zott és masszív pénzmennyiség-bõvítéseket haj-
tottak végre. És hogy ezalatt mi történik a felszí-
nen, azt megtudhatjuk Preparatának az angol-
szász pénzügyi szektor erkölcstörténetérõl írott
mûvébõl. Preparata ebben Fritz K. Ringernek a
The German Inflation of 1923 (New York, 1969)
címû könyvébõl Havensteinnek, a birodalmi
bank akkori kormányzójának a szavait idézve a
következõképpen foglalja össze a történteket:
„Az állam a központi banktól szerezte be azt a
hiányzó pénzösszeget, amelyet a nyilvánosság
nem akart kölcsönadni neki. A központi bank pe-
dig diszkontálta azt, vagyis kincstári jegyekért
[kölcsönkötvényekért] cserébe készpénzt adott.
Ezen diszkontálások mindegyikének pedig a lik-
viditás nettó növekedése felelt meg [...]. Vala-
hányszor a központi bank kormányzati kötvé-
nyeket vásárolt, azokat pénzre változtatta át
[»monetarizálás«]. Az 1922-es év közepére a bi-
rodalmi bank... immár a birodalom kiadásainak
felét fedezte.” S noha az angolszász pénzügyi vi-
lág pontosan tudta, hogy most a történelem
mely fogaskerekét kellene elfordítani, inkább a
berlini ellenfél tapasztalatlanságára épített.
Preparata a következõképpen idézi az ottani brit
nagykövetet (Viscount d’Abernon, Ein
Botschafter der Zeitenwende. Memoiren. New
York, 1929): „Havenstein szemlátomást azon a
nézeten van, hogy a német valuta összeomlása
semmilyen kapcsolatban sem áll a német bank-
jegykibocsátás hatalmas mértékû növekedésé-
vel, és vígan tekeri tovább a bankóprését anél-
kül, hogy tudatában lenne annak, hogy az milyen
végzetes következményekkel fog járni.”8
 Világhelyzet Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...
2010–201x: A KB monetarizálja az államadós-
ságokat
Olyan idõkben, amikor már mindenki rendelkezik
bankszámlával, s amikor a készpénztulajdonról az álla-
mi intézmények szinte közvetlenül a feketén szerzett
pénzre asszociálnak (a bushi adminisztráció által kivál-
tott hisztéria folytán), természetesen egyik központi
banknak sem jut eszébe, hogy beindítsa a bankóprést.
Az KB manapság hitelvonalakat rendez be, ezek a
követelések pedig arányosan az egyes nemzeti ban-
koknál kerülnek lekönyvelésre (Németország hánya-
da pl. 27%); s ha valamelyik hitelfelvevõ nem tud fi-
zetni, akkor az adott veszteségek az illetõ nemzeti
bankot érintik, nem pedig az KB-t. Ugyanakkor jel-
lemzõ, hogy a szavazati jogok viszont nem arányosan
vannak elosztva; az KB tanácsában minden egyes ál-
lam csak egy szavazattal rendelkezik. Így aztán az
olyan, félig-meddig megfontoltan gazdálkodó fõváros-
ok konzervatív pénzügyi szakembereinek a szavaza-
tát, mint amilyen Berlin, Hága, Helsinki és Bécs, rend-
szeresen ellensúlyozzák Görögország, Málta, Portugá-
lia és Ciprus szavazatai. Az így elért patthelyzetnek
köszönhetõen pedig szabad út nyílik a „Club med”
számára az KB önkiszolgáló boltjában. Hiszen a ha-
gyományosan inflációs Olaszországot, a gazdaságtalan
államgazdaságú Franciaországot vagy a spanyol ingat-
lanspekulánsok „mentõprogramjait” finanszírozó
KB-nek a kifosztása egybevág mind François Mitte-
rand-nak (lásd lejjebb), mind pedig Winston Churchill-
nek (lásd fenti idézet) a szándékaival. A Földközi-ten-
ger partján fekvõ országok – amelyek évtizedeken ke-
resztül a pénz leértékelése révén maradtak verseny-
képesek – most a gigantikus frankfurti pénzkondéron
csüngnek. Úgy is mondhatnánk, hogy a közép-európai
és a skandináv adófizetõ államoknak minden feltétel
nélkül folyósítaniuk kell a földközi-tengeri térséget
„minden alap nélkül megilletõ könyöradományt”...
De aki egy ilyen megoldáshoz a beleegyezését adta,
az legalább annyira naiv volt, mint a fent idézett
Havenstein háromnegyed évszázaddal korábban; sõt
még sokkal rosszabb, hiszen a húszas évek keserû ta-
pasztalatai folytán ennek a téves hozzáállásnak mint-
egy bélyegként kellett volna beleégnie a német politi-
kusok és pénzhivatalnokok tudatába, és automatiku-
san meg kellett volna akadályoznia, hogy ismét hason-
ló hibát kövessenek el. Amikor a történelem majdan a
politikusok tetteirõl fog ítélkezni, akkor Kohlt,
Schäublét és a többieket a 20. század elsõ felének
tönkrement egzisztenciáival és az új évszázad berlini
parlamentjének csõdöt mondó politikusaival fogják
egy kalap alá venni, és a kalap ezt a feliratot fogja vi-
selni: „Közép-Európa sírásói.”
A Fed spekulációs buborékjai
S hogy milyen külsõ utak vezetnek az effajta ka-
tasztrófákhoz, arról Guido Giacomo Preparata így
ír az egyik friss interjújában: „Az 1979–1981-es
neoliberális fellendülés óta, amely Paul Volcker
Fed-elnöksége idején játszódott le, az USA-biro-
dalom új stratégiát folytat [...]. A jelenlegi straté-
gia abban áll, hogy szándékosan spekulációs bubo-
rékokat fújnak fel. Emögött pedig mindig ugyanaz
a logika fedezhetõ fel. Az elsõ spekulációs bubo-
rék felfújására 1982 és 1987 között került sor
[...]. A buborékot még Reagan elnöksége alatt
kezdték felfújni, és egészen Alan Greenspan
1994–2001 közti dotcom buborékjáig kígyózott.
[...] Amikor aztán a dotcom lufiból kifogyott a
szusz, akkor a pénzpiacok elkezdték [...] felpum-
pálni az ingatlanpiacot [...]. Erre egy újabb ötéves
ciklus következett, [...] majd pedig ismét az
összeomlás. [...] Amerika gyakorlatilag végérvé-
nyesen leselejtezte az egykor dicsõséges ipari
szektorát, mivelhogy egy mindent átfogó szolgál-
tató gazdasággá alakult át, amelynek a pénzügyi
szektor a turbótöltõje. [...] Az ipari gyártást át-
vette a (megfizethetõ) teljesítõképességû Távol-
Kelet, míg a sorozatos légbuborékok pedig a Wall
Streetre vonzották a világtõkét, ezáltal elõteremtve
az imperiális kormányzáshoz szükséges kiegészítõ
forrásokat.”9
Meg kell jegyezni, hogy a Fed a maga „mentõ mil-
liárdjaival” a jelzáloghitel-válsággal párhuzamosan
elkezdte felfújni a negyedik árbuborékot is, amely
nem más, mint a „nyersanyagbuborék”. S hogy
milyen virágok fakadtak ennek a buboréknak a
nyomán, arra íme egy példa: az EU-ból számûzték
a hagyományos izzókat – mégpedig elsõ ránézésre
„környezetvédelmi” okokból. A valóság azonban
egészen másképp fest: egyfelõl ugyanis a wolfram
annyira megdrágult, hogy már nem tanácsos ezt a
nyersanyagot egyszerû hétköznapi tárgyakra el-
herdálni. Másfelõl a nyugati világ Kínától függ,
márpedig Kína „messze a legnagyobb wolfram-
gyártó az egész világon. Az egész világon elõállí-
tott wolframtermelésnek több mint a 80%-át
[62 000 tonnát] Kína szolgáltatja.”* A wolframot a
keménysége miatt szerszámacélként, továbbá jet
hajtómûvek turbinalapátjaként és páncéltörõ lõ-
szerként is használják. A Mardert leváltani hivatott
újonnan tervezett Puma páncélozott gyalogsági
harcjármû például szintén wolframtechnológiával
lesz felszerelve *...
2012/4 25
Világhelyzet Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...
Mario Monti
„Az euró arra volt hivatott, hogy Európa
nemzeteit szétrombolja”
David Marsh így ír a Der Euro. Die geheime
Geschichte der neuen Weltwährung (Az euró. Az új
világvaluta titkos története) címû könyvében
(Murmann Verlag, 2009): „Németországnak az egy-
séges valutához való csatlakozását többek között
azáltal sikerült elérni, hogy François Mitterand azzal
fenyegetõzött, hogy Németországot majd bekeríti
Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió hár-
mas szövetsége.”10 Tudvalévõ, hogy Mitterand ké-
sõbb a következõ szavakkal kommentálta Kohl alá-
írását az euró bevezetésérõl: „Ilyen Versailles hábo-
rú nélkül.” Ezt feltehetõleg arra értette, hogy az
euró bevezetése elõtt nem volt háború. De hogy mi
lesz a helyzet az euró megszüntetésekor, illetõleg az
után, az még nyitott kérdés.
A brit The Guardian napilap 2012. június 26-i számá-
ban pedig a következõ szavak láttak napvilágot
Gregg Palast tollából:11 „Az a gondolat, miszerint az
euró félresikerült volna, veszélyes naivitásról tanús-
kodik. Az euró pontosan az, aminek a létrehozója
[...] megálmodta és elgondolta.” Ezzel a szerzõ
Robert Mundellnek, az „egységes pénzügyi térség”
és az euró (ezért közgazdasági Nobel-díjat kapott)
feltalálójának a szándékaira utalt. Robert Mundell
ugyanis szigorúan Mario Monti érveléseinek irány-
26 2012/4
vonalában argumentálva kifejtette, hogy „az euró
majd akkor fogja igazán betölteni a rendeltetését,
amikor beáll a válság [...]. Ha az ember kivonja a va-
lutát a kormányzat ellenõrzése alól, akkor a nép kelle-
metlen képviselõinek semmilyen lehetõségük sem lesz
arra, hogy pénzügyi forrásokat vessenek be annak ér-
dekében, hogy az országukat kihúzzák a recesszió göd-
rébõl. Állítása szerint Mundell azt mondta neki, hogy
az euróval a pénzügyi politika kikerül a politikusok ha-
tókörébõl. Márpedig fiskális politika nélkül a nemze-
tek csak akkor tudják megtartani a munkahelyeiket,
ha leépítik a piaci szabályozásaikat, és ezáltal ver-
senyképessé válnak. Mundell ezalatt – írja Palast – a
munkajogot, a környezetvédelmi törvényeket és
természetesen az adókat érti. S mindezeket az euró
félresöpörné. A demokráciának pedig többé nem en-
gednék meg, hogy a piac útjait még valaha is keresz-
tezze.” Amint arról Palast beszámol, Robert Mundell
azt is kifejtette, hogy az euró által gyakorolt mone-
táris fegyelem kiegyenlítésképpen kikényszeríti a
politikusok pénzpolitikai fegyelmét is. Így aztán vál-
ság idején az egyes nemzetek kormányai csak azt
tudják tenni, hogy eltörölnek minden állami szabá-
lyozást, privatizálják az állami tulajdont, csökkentik
az adókat, „az európai szociális államot pedig sutba
dobják” – vagyis az IMF szokásos õrült forgató-
könyvét látjuk. Gregg Palast summázata: a „szerke-
zeti reformok” fogalom nem egyebet takar, mint a
munkásság szétzúzását; a valutaunió voltaképpen
„egy más eszközökkel folytatott osztályharc”,
„Mundell ivadéka, az euró pedig valószínûleg már
messze felülmúlta létrehozója célját”.
Az „új pénz”
Preparata álláspontja az effajta fojtogató intézkedé-
sekkel kapcsolatosan egyértelmû: „egyértelmûen a
hitelhozzáférés korlátozásának mûvészete – az úgy-
nevezett »credit crunch« – jelenti a standard fojto-
gatási technikát, amelynek a társadalmi struktúrára
gyakorolt katasztrofális kihatásai nyilvánvalóak: tö-
meges munkanélküliség, stagnálás, társadalmi zava-
rok, stb.”12 Preparata már a könyvében13 felvázolta
ezeknek a társadalomellenes akcióknak a tágabb ke-
retét: „[...] Az USA jelenlegi geopolitikája nem más,
mint Nagy-Britannia régi imperiális stratégiájának a
közvetlen és teljes mértékben eltökélt folytatása.
Azt a félreismerhetetlen keveréket foglalja magá-
ban, amelynek összetevõi az agresszió, az alávetés
és az eurázsiai földtömeg meghatározó, neuralgikus
pontjain – Palesztínától Közép-Ázsián át egészen Kí-
na kapuiig – véghezvitt tömeggyilkosság [...]. Ezzel a
politikával minden olyan mozzanatot alá akarnak
 Világhelyzet Franz Jürgen Römmeler: Az euró mint az „egységes állam”...
ásni, amely a nemzetek konföderációjának irányába
vezetne; egy olyan szövetség irányába, amely képes
lenne arra, hogy a kontinentális alapzatot átalakítsa
egy eurázsiai unióvá, amely társadalmi-politikai
együttmûködésben és (az anglo-amerikai támadá-
sokkal szembeni) kölcsönös védekezésben nyilvá-
nulna meg.”
Ez a beteg társadalmi szerkezet pedig csak úgy
gyógyulhat meg, ha megvalósul minden egyén szá-
mára a szabad szellemi élet, a jogi életben minden
polgár számára az azonos jogok, a gazdasági életben
annak minden résztvevõje számára a testvériség, va-
gyis ha a társadalom teljes mértékben újrarendezõ-
dik egy hármas tagozódású szociális organizmusra. S
hogy akkor majd hogyan nézhetne ki egy ilyen új
pénzügyi rend, azt már Alexander Caspar és
Andreas Flörsheimer számos Europäer-beli cikkben
vázolta.14
Fordította: Wagner Noémi
A cikk megjelent: Der Europäer 16/12, 2012. október
Dõlt betûs szövegek és [...]: FJR; felhasznált források:
* Wikipedia-Online
1. http://www.spiegel.de/politik/ausland/italiens-premier-monti-warnt-
im-spiegel-vor-auseinenderbrechen-europas-a-848280.html
2 ua., mint 1.
3 (1804– 1881; londoni miniszterelnök), 1844-ben a Coningsby, or the
New Generation c. írásában
4 Thomas Meyer Ludwig Polzer-Hoditz. Ein Europäer, Basel, 2008.
5 ua., mint 4.
6 in: Heinrich Brüning, Briefe und Gespräche 1934–1945, München,
1974
7 Guido Giacomo Preparata: Conjuring Hitler – How Britain and
America made the Third Reich, London – Ann Arbor/USA 2005. Né-
met kiadás: Wer Hitler mächtig machte. Alcím: Wie britisch-
amerikanische Finanzeliten dem Dritten Reich den Weg bereiteten.
Basel 2010.
8 ua., mint 7.
9 Guido Giacomo Preparata im Interview auf: http://www.larsschall
.com/2012/08/05/die-ublichen-geschafte-hinter-dem-gemetzel/
10 ua., mint 9.
11 Robert Mundell: „Der Euro sollte die Nationen Europas zerstören”,
http://www.bueso.de/node/5782
12 ua., mint 9.
13 ua., mint 7.
14 lásd még: www.Gemeinsinn.net
FED
2012/4 27
Szociális élet, hármas tagozódás
Andreas Delor:
A szociális hármas tagozódás
Az alábbiakban részletet közlünk A. Delor elõzõ számunkban ismertetett „Ich meine die Revolution des
Denkens schlechthin” címû könyvének 6. fejezetébõl, ami a szabad szellemi életre, különösen az oktatásra
vonatkozik.
Amikor nehéz belsõ küzdelmek közepette búcsút vettem
a marxizmustól, beleütköztem Rudolf Steiner szociális hár-
mas tagozódásának koncepciójába – radikális szétválasztá-
sa államnak, gazdaságnak és kultúrának, hogy ezek a köl-
csönös függõségtõl megszabaduljanak. Elõször csak vona-
kodva közeledtem ehhez az eszméhez – nem akartam az
egyik utópiából egy másikba esni –, kezdetben nem is nél-
külözve a marxista fenntartásokat egy olyan felfogással
szemben, amely nem tisztán gazdasági területen kívánja a
dolgokat megragadni, hogy azután minden egyebet abból
vezessen le.
De mintha itt mégiscsak kínálkozna esély arra, hogy ne le-
gyünk ráutalva az össztársadalmi nagy gazdasági átalakulás-
ra, hanem mindenütt és kicsiben léphessünk elõbbre. Hir-
telen megszimatoltam valami reálisat, valami kivitelezhetõt.
Minél inkább kibontakozott elõttem a három terület
Steiner által megkövetelt szigorú szétválasztásának roppant
jelentõsége – olyan volt számomra, mint valami felszabadí-
tó rúgás –, a társadalmi változásnak ez a perspektívája,
amely nem kevésbé radikális, mint a marxizmus, de nem él
az erõszak eszközével: mindinkább az egyetlen lehetõség-
ként is állt elõttem, miután a szovjet birodalom összeomlá-
sa következtében és hogy Kínába bevezették a kapitaliz-
must, a marxizmus végérvényesen ad abszurdum helyzet-
be került. A fordulat idején elém került egyszer egy karika-
túra, Karl Marxot látjuk rajta, a kommunista bûntettek lát-
tán a fejét vakarva mondja: „Bocs, fiúk, ez persze csak egy
ötlet volt részemrõl!”
Az állam kulturális fennhatósága ellen
Szabad mûvelõdésügy
Mind zenészi tevékenységem alapján, mind késõbb mint
tanárnak, teljesen evidens volt számomra Steiner kívánal-
ma, hogy minden szellemi életet ki kell szabadítani az állam
karmai közül. A pedagógiában például valamennyi közokta-
tásügyi minisztériumot, iskolafelügyeleti hatóságot stb. mara-
déktalanul el kell törölni, és az iskoláknak, fõiskoláknak stb.
végül teljes önrendelkezést kell biztosítani, mert bürokraták,
még ha egykor tanárok is voltak, elvileg semmit sem tud-
hatnak arról, hogy mire van szüksége a pedagógiának – hát
még a mûvészetnek –, mint ahogy nem demokratikus dön-
tés és bürokratikus érvényesítés kérdése az, hogy vajon
28 2012/4
Szerkesztõség
kettõ meg kettõ az négy-e, vagy sem.
Azt mondják például, hogy a Waldorf-iskolák, mivelhogy az
antropozófiával egy tudományelõtti és abszolút irracionális
pozícióra épültek, nem a mai neveléstudományi álláspon-
ton vannak, és egyre kérlelhetetlenebb lesz az a követel-
mény, hogy ennek vessék alá magukat. Hogy mi ez az állás-
pont, azt viszont az egyetemeken állapítják meg. A
Waldorf-iskolák pedig szó nélkül engedelmeskednek, ami-
kor egyre több államilag kiképzett tanárt alkalmaznak. Ezek
azonban, mielõtt a Waldorf-szemináriumokon egy kis tej-
színhabot kapnak a pedagógiájukra, belsõleg már elsajátí-
tották az állami mércét, így azután megfigyelhetõ, hogy a
„Waldorf-szubsztancia” rohamosan felhígul.
Amit a fõiskolákon és a minisztériumokban megfogalmaz-
nak, azt diktatórikusan minden pedagógiára ráerõltetik, ak-
kor is, ha az a gyermek érzékfeletti lényével homlokegye-
nest ellenkezik, és egy tisztán intellektuális tudásközvetítés
lesz az eredmény, amely, mint Steiner mondja, a lelket el-
sorvasztja, és a gyerekeket bûnözésbe és kábítószerfüggés-
be sodorja. Ezzel egy kicsit sem túlzok.
Pedagógiai képességeit azonban egy tanár csak akkor bon-
takoztathatja ki, ha nem tantervteljesítõ akar lenni, hanem
inkább teremtõ, fantáziadús pedagógus, aki mindenért, amit
tesz, maga vállal felelõsséget, nem nyugtalankodva bármi
elõírt szabvány miatt. Mint mondtam, minden iskolafel-
ügyeleti hatóságot, közoktatásügyi minisztériumot stb.
azonnal és maradéktalanul el kell törölni, az összes iskolá-
nak (a fõiskoláknak is) önrendelkezést kell adni, és minden
iskola a saját mércéjét tetszés szerint maga dolgozza ki.
Senki más, csakis a szülõk döntsenek arról, hogy gyerme-
kük milyen pedagógiában részesüljön – a mûvelõdési rend-
szerek szabad konkurenciája! A mûvelõdési intézmények a
saját kritériumaik szerint alkalmazzák a munkatársaikat és
saját záróvizsgákat adjanak; az államnak semmiféle joga
nincs arra, hogy akár a legkevésbé is beleártsa magát ebbe.
(Ez ugyanolyan jelenség, mint az államilag meghatározott
orvostudományban, ahol mindenkinek, aki orvosi képesítés
nélküli gyógyítóhoz vagy akár szellemi gyógyítóhoz megy
el, magának kell a költségeket megfizetnie, mert csak a be-
teggé tevõ materialista orvoslást fizeti a betegbiztosító –
amin egyidejûleg a bûnös gyógyszeriparnak busás haszna
van. Az állam állapítja meg, hogy mi az igazság, és a felettes
hatóságnak alárendelt németek még alázatosan és
 Szociális élet, hármas tagozódás
jóravalóan el is hiszik azt! Nem olyan ez, mint az „Igazság-
minisztérium”, amelyet George Orwell ír le? Ez vesz körül
bennünket mindenhol.)
Természetesen éppily kevéssé hatolhat be a gazdaság is az
oktatásügybe, mert az elõbbinek ugyanúgy semmi érdeke
nincs az ifjúság szabad kibontakozásában – tulajdonképpen
a legegyértelmûbb a világban, hogy a mûvelõdésügy (általá-
ban minden kulturális jelenség) önmagát szervezi meg, a sa-
ját kritériumai szerint, és olyan módon legyen finanszíroz-
va, mint ahogy „feltétel nélküli alapjövedelemben” részesül
az ember (lásd alább) – a munka és a jövedelem szétválasz-
tása!
Teljesen eltörlendõ az államvizsga is a numerus claususszal
együtt. Aki valahol el akar helyezkedni, az tegyen szakirá-
nyú felvételi vizsgát, és kapjon próbaidõt, és itt ne az érett-
ségi tanulmányi átlag számítson, hanem egyedül a szakmai
rátermettség. A fõiskolákra való bekerülést, az elhelyezke-
dést az iparban stb. többé már ne egy ostoba tanulmányi
átlag határozza meg. Az állami vizsgák felszámolásakor
majd nagyon gyorsan maguktól létrejönnek olyan oktatási
intézmények, amelyek a vállalatok és fõiskolák konkrét el-
várásaira készítenek fel, vagyis tisztán szakirányú képesítést
nyújtanak. Ezt az elvet, ami magától értetõdõ a zeneakadé-
miákon és a zenekarokban, miért nem lehet alkalmazni
mindenütt?
Ha azonban a szakképzést vagy annak elõkészítését ily mó-
don kiveszik az iskolákból, ezek teljesen az emberképzésre
koncentrálhatnak ama kritériumok alapján, amelyeket min-
den egyes iskola bármikor ismételten és a saját felelõsségé-
re fogalmaz meg. Az a tény, hogy a Waldorf-iskolák minden
rossz kompromisszuma ellenére az ipar területén a
Waldorf-tanulókat rendszerint már most is szívesebben ré-
szesítik elõnyben – mert önállóbbak, felelõsségteljesebbek,
kreatívabbak, rugalmasabbak, nagyobb mûveltségûek, ke-
vésbé erõszakosak és kevésbé kábítószerfüggõk –, azt mu-
tatja, hogy valójában mennyire realista ez a feltevés.
Az iskola, fõiskola és oktatás finanszírozására újra és újra az
úgynevezett „képzésutalványokat” javasolják a hármas ta-
gozódás mozgalma alapján. A szülõk megerõsítik az illetõ
hivatal felé, amely szétosztja a pénzt az iskolákba (ez ideá-
lis esetben ne állami hatóság legyen!), hogy a gyermekük
ebbe és ebbe az iskolába megy, és az eszerint határozza
meg az iskolák finanszírozását. Steiner maga még radikáli-
sabbat követel: azt ugyanis, hogy minden mûvelõdési intéz-
ménynek szabad, azaz feltétel nélküli adománypénzekbõl kell
élnie – de ennek elõfeltétele legalábbis egy már erõsen elõ-
rehaladott hármasan tagolt társadalom; ennyiben a képzés-
utalványok bizonyára egy nagyon jó átmeneti megoldást je-
lentenek.
Mint zenész természetesen a csontomban érzem a zene
teljes függését az államtól és az ipartól. Következzen egy
részlet az Új zene és antropozófia címû könyvembõl:
„A zene a 20. században két hatalomnak került a keze kö-
zé, amelyek azóta fojtó szorításukban tartják: a bürokráciá-
Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás
nak és az iparnak. Ma minden zene állami és/vagy kereske-
delmi zene, amit ebben a képletben fejezhetünk ki: keresd
a zeneszerzõt (az elektronikus zenében), és professzorokra
(hivatalnokra) bukkansz; keresd a zenészt (a szórakoztató
zenében), és üzletemberekre találsz.
Ha az állam igazgatja a mûvészetet, abból csak valami telje-
sen életidegen dolog származhat – a bürokrácia a lehetõ
legmesszebb áll a mûvészet lényegétõl. Bekövetkezik ez
akkor is, ha az ügyintézõ hivatalnokok maguk is zenészek,
vagy azok voltak; a bürokrácia következtében gyorsan
megszakad minden kapcsolatuk a mûvészeti folyamatok-
kal. Elefántcsonttornyában az állami-akadémiai zene szük-
ségképpen valami beporosodott, kiagyalt, sõt életromboló
jellegûvé vált. Az akadémiai-avantgardista zene kifulladása,
intellektuális szétdaraboltsága, de éppúgy a régi elõadás-
technikákba való menekülése szembetûnõ – ezért aztán
posztmodern vonásában az avantgárd ócskavassá válto-
zott!
A másik oldalon ott áll a rockzene. Ez tulajdonképpen miért
nem kapcsolódhatott egy szemernyit sem a »klasszikus
modern zene« »rockos elemeihez« (vö. Sztravinszkij:
»Tavaszi áldozás«, Bartók: »Allegro barbaro«, Hacsaturján:
»Toccata« stb.)? Azért, mert a 20. század közepére ez az
irányzat is teljesen akademizálódott, az állami zenevállala-
tok kezére jutott, és ennek köszönhetõen zeneileg sterillé
vált! Így azután már a század elsõ felében ízét vesztette, a
század második felének fiataljai pedig tragikus módon már
nem tudtak ehhez, hanem csak a könnyûzenéhez kapcso-
lódni. (...)
A jazz és rock irányzata még inkább a nagyüzemi értékesítés
kezére jutott. (...) Itt lecsaphatott az ipar. A rockzenéhez
hatalmas közösségi élmények társulnak, egyik tetõpontja
volt a Woodstock Festival és Berlinben a Love Parade. A
rockzene újonnan felbukkanó irányzatai, amelyek ki akarják
vonni magukat a kommercializálódás alól, éppen az ezzel
szembeni tiltakozásuk miatt nehézség nélkül ugyancsak jól
eladhatók. Ami itt piacra dobható, az a mámor, amibe a fi-
atalok menekülnek. Ezért függnek össze olyan szorosan a ke-
reskedelmi érdekek a kábítószerekkel. Ha megakadályozhat-
nánk a drogellátást, egy óriási ipar veszítené el létalapját!
(...)
A rockzene tulajdonképpeni motorjai most is, mint mindig,
az afroamerikaiak, mégpedig a szegények legszegényebbjei.
Amit a zeneipar végül popzenévé tett, az kivétel nélkül a
nyugati népek legalsó társadalmi rétegébõl származik: a
nyomornegyedek szubproletariátusából. A nyomornegye-
dekbõl (olykor persze a fehér nyomornegyedekbõl is) jön
ennek az áramlatnak majdnem mindegyik stílusirányzata: a
blues, az elsõ jazz, a bebop, a rock and roll, a beat (a Beat-
les is a liverpooli nyomornegyedekbõl tör fel!), a soul, a
reggae, a punk és a hip-hop. Itt a nyomornegyedekben egy
agresszív, kemény, »véres« zene születik. A rockzene min-
den újabb hulláma egészen harciasan szólal meg, hogy a rá-
következõ években pallérozottabbá váljon. Csak amikor ez
2012/4 29
Szociális élet, hármas tagozódás Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás
a zene átmegy az egyéb (ifjúsági) népességrétegekbe,
jönnek hozzá a »lágyabb« elemek. A harmadik fázisban a
legsekélyesebb szórakoztató zene lesz belõle, amely min-
denfelõl eláraszt bennünket. Ez a hármas lépcsõ megfelel
az egyes popsztárok fejlõdésének: egy »véres« fázisból egy
ragyogóba, ebbõl egy teljesen üzletiesbe. A tulajdonképpe-
ni elõrehajtó fejlõdés nagy dinamikával (és óriási drogfo-
gyasztással) a nyomornegyedekben zajlik, majd ebbõl a fa-
zékból kiszolgálja magát a zeneipar. (...)
A rockzene az ifjúság jelensége. Ha korosabb emberek
még rockot hallgatnak, azt a zenét hallgatják, amely fiatal-
korukban »menõ« volt, de nem haladnak tovább a minden-
kori legújabb irányokkal. Ezen kívül azok az idõsödõ embe-
rek, akik ifjúságuk idején a jazz és rock iránt lelkesedtek, ti-
pikus vonzalommal fordulnak a felszínes és elcsépelt zene,
a giccs, a popzene felé. (...)
A klasszikus zene mindkét hatalom martaléka lesz: az álla-
mé a zenemûvészeti fõiskolák és a zenekarok fenntartását
illetõen és a zeneiparé, amely a hanglemezhegyekért fele-
lõs.
Az »állami-akadémiai« zene már inkább a »mûvelt rétegek-
hez« tartozik. Legalábbis odáig jutott, hogy csupán elenyé-
szõen kevés számú ember mutat még általában érdeklõ-
dést az avantgárd zene iránt. Az Új Zenei Fesztiválokon a
zeneszerzõk lényegében véve maguk között vannak. A
százszázalékos állami finanszírozás nélkül megvalósíthatat-
lan lenne az új zene akár csak egyetlen nagyobb mûvének
is a bemutatása. Állami kultúrpolitika dönt arról, hogy me-
lyik projekt legyen támogatva és melyik nem, vagyis hogy
milyen irányban haladjon az új zene.
A kereskedelmi értékesítés általában csak az elektromos
hanghordozók (hanglemez, magnókazetta, CD), a médiák
(rádió, TV, internet) révén vált lehetõvé, éppen így az elekt-
romosan erõsített és elektronikus hangszerek révén, ideértve
30 2012/4
Berlin, Love Parade
a számítógépet is, mindezek nélkül ez a zene elképzelhe-
tetlen lenne. Csak ezek a találmányok teremtették meg
azokat az iparágakat, amelyek a zenét áruvá tették. Így a ze-
neipar hatalma a zenészek és éppúgy a fogyasztók fölé nõ
a technikai tökély és a kifinomult technikai funkciók érvé-
nyesítésével, ami lehetõvé teszi a tömeghatást. Az amerikai
feketék elsõ bluesa az ültetvényeken abszolút spirituális
magaslat volt – csak a médiák tették ezt a zenét azzá, ami-
lyen manapság.”
Mivel azonban semmilyen bürokrácia önként nem oszlik
fel, pillanatnyilag csak az a lehetõség adódik, hogy a fennál-
ló struktúrák mellett a „háttérben” teremtsük meg végtelen
nehézségek közepette a képzés-oktatás szabadságát. Mert
a legközelebbi tennivaló kétségtelenül – és Steiner mindig
is hangsúlyozta, hogy a hármas tagozódás legfontosabbika a
„szabad szellemi élet”, ami azután minden egyebet „már
maga után vonna” – ennek szellemi szabadságát egyszerû-
en megvédeni minden ellenállással szemben: „Hozzátok el
ti a szabadságot, máskülönben sohasem fog eljönni!” (Wolf
Biermann, 1968) Onnantól kezdve, hogy 1919-ben a hár-
mas tagozódás kampánya megfeneklett, úgy nézett ki,
mintha a Waldorf-iskola megalapításával mégiscsak meg-
történt volna a döntõ lépés a hármas tagozódás felé –
Steiner is így gondolta. De létezik ma szabad pedagógia?
Mindenki tudja, hogy milyen kísérteties pénzügyi, törvé-
nyek szabta és vizsgaszerû kényszerzubbonyba szorultak
az úgynevezett Szabad Iskolák.
Erre válaszul néhány Waldorf-iskola (például a Wernstein)
megkísérelte, hogy „saját gazdasági életként” asztalos- és
egyéb mûhelyeket csatoljon az iskolához, hogy ezek finan-
szírozzák és az államtól függetlenné tegyék õket (többek
között hasonló célt szolgálnak egyes iskolákban a terjedel-
mes bazárok is). Svájcban és egyéb országokban, ahol a
Steiner-iskolák egy fillért sem kapnak az államtól, az ilyen
 Szociális élet, hármas tagozódás
kísérletek sikerrel jártak (természetesen nem mindig ment
simán a dolog, sokan kénytelen-kelletlen a „gazdagok isko-
lái” lettek; másfelõl Svájcban már öt Waldorf-iskola szûnt
meg pénzhiány miatt!), ezzel szemben Németországban
szinte valamennyi szorult helyzetben van.
Érzésem szerint egyébként a mûvelõdésügy, a mûvészet és
a tudomány mellett a mezõgazdaság (és vele együtt az er-
dõgazdálkodás is) feltétlenül a „szabad szellemi élethez”
tartozik, és ezeket nem lenne szabad továbbra is alávetni
az értékesítési törvényeknek. Biodinamikus parasztoktól
már hallottam azt a nézetet: mi egy gazdasági üzem va-
gyunk, és meg kell mérkõznünk a gazdasági versennyel. De
a tisztán gazdaságilag dolgozó biogazdaságok zihálnak,
pusztulnak, vagy annyi kompromisszumra kényszerülnek,
hogy bióról többé már nemigen lehet szó. A föld gyógyítása
nem gazdaságos, és az ipari mezõgazdaság konkurenciájá-
nak nyomásával szemben a legkevésbé sem állja a sarat.
Gazdaságilag eredményes a tömeges állattartás borzalma, a
világszerte folytatott vetõmag-manipuláció bûntette. Ez
származik abból, ha a mezõgazdaságot átengedjük a gazda-
sági életnek. Biológiai mezõgazdaság, „amilyennek annak
lennie kell”, ott jön létre, ahol azt pedagógiai vagy terapeu-
tikus nézõpontok alapján ûzik, és onnantól kezdve teljesen
másképp finanszírozódik, de facto különösen a gyógypeda-
gógiában – vajon a „fogyatékosok” szereteterõi, melyeket
ilyen módon egy átlag halandó alig szerezhet meg, de ame-
lyekre sürgetõen szüksége van a földnek, gazdaságilag akár-
csak kis mértékben is értékelhetõk? Ezenkívül még arra vá-
rok – és csodálkozom, hogy ez régóta nem valósult meg,
jóllehet oly sok 68-as mindig errõl álmodozott –, hogy a
Waldorf-iskola egy parasztgazdaság kellõs közepén legyen,
ahol a gyerekek az osztálytermükhöz vezetõ úton elõször
az általuk takarított tehénistállón mennek keresztül, illetve
ahol maga a tanítás is részben bent a tehénistállóban folyik,
a szünetbeli játék pedig az erdõben zajlik vagy a mezõn a
tehenek, juhok, kecskék és tyúkok között!
Pártok, érdekszövetségek és törvények ellenében
A szellemi, jogi és gazdasági élet radikális elkülönítése:
Steiner úgy képzelte, hogy ennek a három területnek „egy-
mással úgy kell tárgyalnia mint önálló államalakulatoknak”.
Abszolút szabadság a szellemi életben, abszolút egyenlõség
a jogi életben és abszolút testvériség a gazdasági életben, így
látta õ a francia forradalom eszményképét mély értelmû
összefüggésben.
„Jogi életen” tulajdonképpen a politikai államot értette –
amely modern értelemben demokratikusan strukturált, és
szétválik önálló végrehajtó hatalomra, törvényhozó hata-
lomra és bírói hatalomra –, amelynek „minden szellemi éle-
tet és minden gazdasági életet teljesen ki kell engednie a te-
rületérõl”, például a vasutat, a postát, a jegybankot, a gaz-
dasági minisztériumot stb. – ezeken a területeken éppúgy,
mint a mûvelõdésügyben semmit sem veszít el, mert egy-
Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás
szerûen nem kompetens ebben, illetve bármi problémát
csak egy rákosan burjánzó bürokrácia segítségével tud meg-
oldani. Steiner szerint az államnak mint jogbirtokosnak ar-
ról kell gondoskodnia, hogy a szellemi és gazdasági élet
aszociális, jogtalan és szolgává tevõ tendenciáit újra és újra
korrigálja, csakis ezért létezik.
A kommunista országokban az állam extrém módon és si-
kerrel erõszakolta meg a szellemi életet és a gazdasági éle-
tet úgy, hogy többé egyik se funkcionált már – egynéhány
nem kommunista katonai diktatúrának is ilyen karaktere
van.
Ezzel szemben a kapitalista országokban egyértelmûen a
gazdaság irányítja az államot és a szellemi életet – ezt Marx
kétségkívül helyesen ismerte fel –, mégpedig egyebek kö-
zött a lobbizó érdekszövetségeken keresztül.
A szellemi élet állam és gazdaság feletti dominanciájára pél-
dák lehetnek a régi teokráciák – az õsi korokban ez telje-
sen jogosult volt, csak a jelenkorban jelenik meg a hármas
tagozódás szükségessége –, a mai korban pedig fõleg egyik-
másik iszlám állam, mint például Irán, ezért lép itt fel „az
egyház és az állam szétválasztásának” sürgetõ szükségsze-
rûsége.
Miután a marxista hazudozásokat már régóta és alaposan
kiûztem magamból, és azon tépelõdtem, hogy a mai nyu-
gati demokratikus társadalomnak mi is a még mindig abszo-
lút embertelen vonása (miközben gazdasági területen az
„alulról felfelé történõ” feltartóztathatatlan „újraelosztás”
világviszonylatban is nagy problémát jelent, lásd alább), poli-
tikai-jogi területen rátaláltam éppen ezekre a lobbizó érdek-
szövetségekre, továbbá leginkább a bürokráciára, a hivatal-
noki karra, valamit a politikai pártok garázdálkodására, ame-
lyeket már Steiner maradéktalanul fel akart oszlatni – itt és
ezekben ülnek a társadalom tulajdonképpeni vérszívói, és
mi mindannyian pénzeljük õket meggondolatlanul az adó-
inkkal.
„Meggyõzõdéses és következetes kritikusa vagyok a pártparla-
mentarizmusnak, és egy olyan rendszer híve vagyok, amelyben
a tényleges népképviselõt pártállásától függetlenül választják
meg” – mondta Alexander Szolzsenyicin 2007-ben egy
Spiegel-interjúban, a 30. számban –, és akik azután tudomá-
sul is veszik a személyes felelõsségüket a régiójukban és a kör-
zetükben, egyúttal leválthatók, ha munkájukat rosszul végez-
ték. (...) Egy olyan kötelék, amely politikai meggyõzõdéseken
alapul, nem szükségszerûen stabil, és gyakran jár együtt a ha-
szonleséssel is. Lev Trockij mondta nagyon találóan még az ok-
tóberi fordulat idején: »Egy párt, amely nem a hatalomátvételt
tekinti saját céljának, semmit sem ér.« Ez annyit jelent, hogy az
ember elõnyt akar magának, az egyéb lakosság rovására. Egy
fegyvertelen hatalomátvételnél sincs ez másképp. Ha valaki
anonim pártprogramokról és pártnevekrõl szavaz, ezzel helyet-
tesíti egy népképviselõ egyetlen hitelt érdemlõ választását.”
Egészen hasonlót jelentett ki annak idején Rudolf Steiner.
Gondoljuk meg továbbá, hogy aki egyszer egy magasabb
2012/4 31
Szociális élet, hármas tagozódás Andreas Delor: A szociális hármas tagozódás
politikai hivatalt tudhatott a magáénak, az az egész életének
megélhetésérõl is gondoskodott, ezenkívül nemritkán ezt
ugródeszkának használja a gazdaságban történõ karrierjé-
hez (lásd a 68-as Gerhard Schrödert!); így világos lesz, hogy
mi is a mai demokrácia tulajdonképpeni rákfenéje. („Ked-
ves polgártársnõk és polgártársak, most kezdõdik a nagy
lóvévándorlás. A lóvé a tiétekbõl az én zsebembe vándo-
rol...”, miként az „Adó-dalban” éneklik, csakhogy a lóvé-
vándorlás nem vagy csak közvetetten zajlik az adók útján,
hanem a pártok visszaélésein és a gazdaság és az állam tel-
jes összefonódásán keresztül megy végbe!)
Többé nem pártokat, hanem egyes személyeket akarok
megválasztani, akik csak önmagukban állnak – mert egysze-
rûen lehetetlen, hogy a megválasztandó emberek bizonyos
érdekcsoportok igája alatt álljanak. Megvonnám azonnal a
pénzt a pártoktól, ami nélkül nem létezhetnek, és nemcsak
tõlük, hanem minden érdekszövetségtõl, ezenkívül a hivata-
loktól is. Itt, mint például az NDK-ban, egy hihetetlenül ma-
gas rejtett munkanélküliség létezik, és mindezek a szövet-
ségek semmiféle társadalmilag értelmes, hanem egyenesen
a termelést hátráltató munkát fejtenek ki. Mi mindent meg-
takaríthatnánk! Természetesen még világosabb az érdek-
csoportok vészterhes mûködése az EU-bürokráciában
(teljesen érthetetlen, hogy nemrégiben a teljes hatalmat
megszavazták a nem választott EU-biztosoknak a demok-
ratikusan megválasztott strassburgi Európa Parlament he-
lyett – van egyáltalán valamilyen érv ez ellen?).
Ezenkívül szinte már közhely, hogy a „közvetlen demokrá-
cia” értelmében magának a népnek magas fokú együttdön-
tési lehetõséget kell adni népi törvénykezdeményezés, nép-
szavazás stb. útján. Ha nem lenne oly szomorú, mindenkor
megtapsolhatnánk mint spontán kabarét a politikusok ér-
veléseit, amelyekkel igyekeznek erõszakosan megvédeni
privilégiumaikat a közvetlen demokrácia sértõ kívánságaival
32 2012/4
szemben – legalább még van min nevetnünk társadalmunk-
ban!
Rudolf Steiner mármost egy radikális lépéssel még tovább
megy, amennyiben – bár ezt nem tartják lehetségesnek –
az összes (írott) törvény eltörlését követeli, és hogy csak ar-
ra kellene építeni, ami „természetes jogérzésként minden
egyes ember keblébõl fakad”. Nem tartotta-e vissza a lé-
legzetét is a világ nyilvánossága, amikor minden elégtelen-
sége mellett a nürnbergi perben „az emberiesség elleni bûn-
tetteket” megtorolták, és éppen hogy nem az írott törvé-
nyek alapján – amelyeket nem is lehet úgy megfogalmazni,
hogy szõrszálhasogató ügyvédek az ellenkezõjébe ne for-
díthatnák –, hanem egyedül csak „a szív hangját” követve?!
Hál’ istennek, a nürnbergi perek megtalálták bátortalan
utánzásuk kísérleteit a Hágai Nemzetközi Bíróságban és a
Szaddám Huszein elleni perben.
Pillanatnyilag õrültségnek tûnik, hogy a „jogi életben” töb-
bé már ne a paragrafusok szerint, hanem a szív nevében
hozzanak ítéleteket. De miért ne lehetne visszatalálnunk az
emberiességhez? Miért ne volna lehetséges akár a legkisebb
mértékben is, ami a nürnbergi perekben olyan jól mûkö-
dött? Rudolf Steiner ezzel a germán jogérzéshez kapcsoló-
dik, amely az íratlan törvényeken, a „kézfogáson” és a
„szembe nézésen” alapult. Ma legalábbis maguk az íratlan
törvények is túl sokak abban a tekintetben, hogy minden
mérce nagy hamarjában átalakuljon. Ténylegesen csak az a
„jogérzés” marad, „ami minden egyes ember keblébõl újra
és újra elõtör”. Semmiképp sem akarom az ügyvédek szak-
mai rétegét megszüntetni, de nekik mint embereknek kelle-
ne szerepelniük, saját felelõsséggel, nem pedig névtelen pa-
ragrafusdzsungel mögé bújniuk, és mindent úgy csûrve-csa-
varva, ahogy elõnyüknek megfelel!
Fordította : Szabó Attila
Woodstock, 1969
 Euritmia

Turós Mátyás:
Euritmia mint látható beszéd és ének
vagy valami más?

2012. november 23-án a Kõrösi Csoma Sándor Kõ-

bányai Kulturális Központban megtekinthetõ volt a
Szófia Mûvészeti Egyesület „Csipkebokor, avagy
forró hamu – egy különleges színmûvészeti és
euritmia elõadás” címû, Georgine Michaela Kares
által rendezett bemutatója. Néhányan, akik az elõ-
adás talán több száz fõs közönségének egymást is-
merõ tagjai voltunk, megdöbbenéssel vettük az ott
tapasztaltakat. Az errõl szóló beszámolóhoz elõbb
rövid áttekintést szeretnék adni az euritmia néhány
vonatkozásáról, amelyeket a megértéshez fontos-
nak tartok kiemelni.

1911 adventjén Clara Smith kérdéssel fordult Ru-

dolf Steiner felé Lory nevû lányának pályaválasztá-

Euritmia elõadás, 1913

sával kapcsolatban. Steiner késõbb beszámolt arról,
hogy már munkája kezdetén felismerte az euritmia
szükségességét, de csak ekkor állt elõ olyan hely-
zet, amelyben útjára indíthatta ezt a szellemtudo-
mány számára nélkülözhetetlen mozgásmûvésze-
tet. E fiatal lány, Lory Maier-Smith és Tatjana
Kiszeljova révén adódott lehetõség arra, hogy az
egy évvel ezelõtt százéves euritmia a 20. század
elején elsõ és törékeny lépteit megtegye a világban.
1920 környékén a modern társadalomban is kezd-
ték keresni arra a választ, hogy mozgás és lélek va-
jon egybefüggõen léteznek-e, hogyan mûködhet-
nek harmóniában egymással, hogyan utalhat egyik a
másikra. Az antropozófia mûvészete, az euritmia
egyedülálló módon ragadja meg e kérdésre a vá-
laszt. Benne nemcsak szubjektív lelki, mûvészi ele-
mek, hanem attól független lelki és szellemi tartal-
mak is kifejezhetõek, az ezekbe való betekintés ál-
tal és a mozgásos átélés hatására az emberi szub-
jektum túlemelkedik megszokott határain, eljuthat
a mûködõ szellemiség tapasztalásáig.
Rudolf Steiner 20. század eleji neveléselmélettel is
összefüggõ közléseit és az ezekre alapozott
Waldorf-iskola koncepcióját a 21. század eleji mo-
dern pedagógia és zenepszichológia egyes megálla-
pításai is igazolják. A leginkább a Waldorf-iskola
speciális mûvészeti tantárgyaként ismert euritmia
alapanyagát az ember legnemesebb megnyilvánulá-
sai, a zene (ének) és a költészet (beszéd) képezi, és
bár erre az alapanyagra erõsen – ahogy a zene a ze-
nei, a költészet a beszédhangokra – támaszkodik,
mégis önálló mûvészeti ágként értelmezhetõ.
Néhány évvel ezelõtt publikált kísérletek és megfi-
gyelések igazolják a következõket. Egy születésétõl
vak csecsemõ kislány édesanyja énekére sosem lá-
tott kezeivel hangmagasság és ritmus szerint vezé-
nyel, mindig az elõtt mozdítva kezét, mielõtt egy
zenei frázis elkezdõdne. Bizonyított, hogy az egy-
két napos csecsemõk is felismerik egy ütem elsõ
hangsúlyát adott zenei sorban, sõt a csecsemõk
eleve zenei minták szerint sírnak, így jönnek a világ-
ra. Születésük elõtt 2 hónappal édesanyjuk beszé-
dét, a körülöttük lévõ zajokat és zenét hallják, azok
hatnak rájuk. Születés elõtt a csecsemõk érzéke-
nyek, befogadóak a zenére, a születés elõtti hang-
észleletek hatással vannak a születés utáni viselke-
désre (Bower, 2010). A zeneiség és az arra való fo-
gékonyság nem kizárólag biológiai alapokon vagy
szerzett tapasztalásokon nyugszik. Rudolf Steiner a
pedagógia lényegét abban nevezte meg, hogy az a
szellemi világok születés elõtti munkájának folytatá-
sa a földi világba megszületett emberen (Steiner,

2012/4 33
Euritmia Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy valami más?
2007). Ebben a beszédet és zeneiséget rendkívül
jelentõs tényezõként határozta meg. Az euritmia e
nevelési folyamatot kísérli megragadni sajátos mû-
vészi és pedagógiai eszköztárával. Az euritmia tehát
olyan nevelésmûvészet, amely a Rudolf Steiner
szellemtudományos megismerésébõl fakadó isme-
reteket a beszéd és zeneiség mûvelésén keresztül a
gyakorlatba átültetve alkalmazza.
Valószínûsíthetõ, hogy idõvel a Steiner által külsõ-
ként megnevezett tudomány elér oda, hogy nem-
csak a méhen belüli születés elõtti és közvetlen
születés utáni, hanem a fogantatást megelõzõ idõ-
szakok zeneiségének és beszédalakító erejének
nyomait és hatásait is vizsgálja és bizonyítja majd.
Beszéd és zene különállóan, de elválaszthatatlanul
állnak egymás mellett és hatják át egymást. Mára bi-
zonyított, hogy a csecsemõk érzékenyek arra, hogy
egy dallam végén leggyakrabban lassulás és halkulás
történik, ami intonációs mintázati összefüggés a
nyelvvel, hiszen a beszélt nyelv is, de különösen a
szülõi hanghordozás szándékoltan ilyen. Ez arra
mutat, hogy hasonló elvek mûködnek a beszéd és a
zene feldolgozásában. Világossá vált, hogy a csecse-
mõk nagyon hasonlítanak a felnõttekre a hangma-
gasság és ritmuscsoportosítás feldolgozásában, az
arra való érzékenységben (Dowling, 1999). A kísér-
letekben részt vevõ kutatók azt találták, hogy a
csecsemõk már az elõtt tanúbizonyságot tesznek a
zenei érzékrõl, mielõtt akár egy szót is tudnának,
ezért is feltételezhetõ, hogy a nyelv (beszéd) az
idõk folyamán énekbõl lett prózává, de legelõbb
ének volt.
A nyelv esetében az egészséges emberrel született
képesség, hogy a nyelvi struktúrákat felfogja, képes
legyen gyorsan és hatékonyan alkalmazni azt. A
nyelv és a zene közt e szempontból hasonlóság van.
Az állatok ugyan nem ismerik fel a dallamstruktúrát,
de aránytalan munkabefektetéssel arra tréningez-
hetõek, hogy egy dallam részletét felismerjék egy
adott hangnemben, míg a dallamoknak a hangnem-
tõl való független felismerése, a ritmusemlékezet
már egy csecsemõnek sem okoz gondot. A zene
alapelemeinek és teljességének, valamint a beszéd
részeinek és egészének befogadása emberi lehetõ-
ségek. Idegrendszeri sérülteken vizsgálva a nyelvi
és zenei befogadóképességet, arra lehet következ-
tetni, hogy a nyelvi és zenei területek között nin-
csen kapcsolat, mert a zenei képesség elvesztésé-
vel a beszédkészség nem veszett el. Kettõs disszo-
ciációs leírások mutatják be, hogy a zenei észlelõ-
képesség ép maradhat úgy is, ha a beszédkészség
sérült vagy elveszett. De a két terület között van-
nak átfedések is, mikor a hangmagasság észlelési
34 2012/4
képessége elvész, ebbõl fakadóan a dallam feldol-
gozása is, ami fontos a beszédértésnél is, hiszen a
magánhangzóknál van jelentõsége a hangmagasság
észlelési képességének (Trehub, 2006). A Waldorf-
iskola koncepciója mellett Kodály Zoltán zenepe-
dagógiájának is fontos része, hogy megragadja az
életkori sajátosságokat, tantervét e szerint építi fel.
9-10 évesen a hangjegyismeret elõtti szolmizáló
kétszólamúság elsõ gyakorlatai fontosak, amelyek
kiegészülve a ritmusérzék fejlesztésével, erre az
életkorra elvezethetik a tanulót a régi mesterek
két- és többszólamúságához. Kodály zenepedagógi-
ájában a korai fejlesztésnél ajánlja a ritmus hangma-
gasságtól való különválasztását, a ritmus elõbbi be-
gyakoroltatását (Kodály, 2007). A ritmus melletti
másik fontos zenei alapelem, a dallam tekintetében
is lényegesek a kutatási eredmények. A gyerekek a
második életévük során elkezdik felismerni a dalla-
mokat, ebben az életkorban a dallam és ritmus ál-
landóvá válik a tudat számára, a szünetek kivételé-
vel ezeket egy gyermek felismeri.
Kodály Zoltán is az általános iskolai kottaolvasást is
elõsegítõ korai ritmusképzés fontosságát hangsú-
lyozza. Megállapítja, hogy a zene az általános embe-
ri lélekfejlesztés eszköze: a ritmus figyelmet, kon-
centrációt, határozottságot, beidegzõ képességet
fejleszt. A dallam az érzés világát nyitja meg, állás-
pontja szerint a fejlesztés elsõ eszköze a nyelv, a
második a zene, ami óvodában talán fontosabb még
a nyelvnél is. S bár a zene elsõsorban nem az érte-
lemhez szól, értelemfejlesztõ hatása sem elhanya-
golható. Egy helyes pedagógia tehát a nyelvi, zenei
(pl.: hangmagasság átélése, ritmus, ezek összekap-
csolása) és mozgásos készségeket együtt próbálja
fejleszteni. A pedagógiai euritmiában mindennapo-
sak a hangmagasság, ritmus átélésének gyakorlatai,
a mûvészi, színpadi euritmiában a le- és felszálló
mozdulatok a dallamív élményét teszik láthatóvá.
Vagyis az euritmisták pedagógiai tevékenységük folya-
mán nap mint nap gyakorolják és gyakoroltatják
mindazt, amirõl a zenetudósok és zenepszichológu-
sok az elmúlt években, évtizedekben jelentõs megál-
lapításokat tettek!
Az euritmiát, mint a beszédet, költészetet vagy ze-
nét, illetve bármi mást minden ember különbözõ
szinten és módon tudja megragadni. Történelmi
szempontból fiatal mûvészetrõl lévén szó nagyon
nagy a felelõssége azoknak, akik alakítják, mûvelik,
és a világban képet alakítanak ki róla. Ettõl függhet,
hogy fejlõdni fog, vagy torzulva elhal. E törvénysze-
rûség fokozottan érvényes az ember lényével eny-
 Euritmia Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy valami más?
nyire mélyen összekötött és rendkívül magasrendû
tevékenységformára. Mára más mûvészetek, mint
például a zene olyan magas fokon állnak, hogy ben-
ne különösebb érzékenység nélkül, akár kizárólag a
hagyományra támaszkodva is megkülönböztethetõ
az értékes a kevésbé értékestõl vagy jelentéktelen-
tõl. A zene esetében a zeneiség vagy a darab meg-
ítélésén nem változtat az, ha rosszul játsszák el. Az
euritmia hagyománya egyszerûen keletkezése idõ-
pontjának okán a zenénél egyelõre jóval cseké-
lyebb, így egy külsõ szemlélõ számára könnyen te-
kinthetõ minden euritmiának, amit annak nevez-
nek. Ez a tárgy jövõbeni lehetõségeire nézve rend-
kívüli veszélyeket hordoz magában.
Az euritmia hármas felosztásban meghatározható,
pedagógiai, gyógy- és színpadi ágakként, de e kate-
góriák keverednek, átszûrõdnek egymáson. Peda-
gógiai vonatkozása leginkább a Waldorf-iskola egy
tantárgyaként ismert és elterjedt, de színpadra mû-
vészi euritmiát ma Magyarországon nem kizárólag a
tanárképzés mûvészcsoportja visz. Ilyen a Váradi
Tibor köréhez köthetõ Szófia Mûvészeti Egyesület
is. Novemberben mutatták be nem az elsõ nagyobb
szabású mûsorukat, a csoport 40-45 fõs, és évek
óta együtt gyakorol.
Már az elõadás kezdete nyilvánvalóvá tette, hogy
valóban egy „különleges” elõadásról lesz szó. A
meglehetõsen pátoszos és érzelmekben túltengõ
felvezetés után a Moha és Páfrány címû csehszlovák
rajzfilm kísérõzenéjéhez hasonló színvonalú elekt-
ronikus zene csendült fel a hangszórókból, bár ér-
demes megjegyezni, hogy ez a rajzfilm mai viszony-
latban kifejezetten kellemesnek is hathat. Megkö-
zelítõen egy percen át a nézõ abban a hitben élhe-
tett, hogy talán technikai jellegû tévedés történt, de
rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így van.
A zene halkulásával egy idõben egy megközelítõen
60 éves személy rikító színû mûanyag esõkabátban,
bevásárlókocsival és olyan mozgással sétált be a
színpadra, amit sérült, mozgásukban és/vagy értel-
mükben akadályozottak tudhatnak magukénak.
Eközben helytelen magyarsággal megdöbbentõ ba-
darságokat beszélt. Mindez körülbelül 5 percen át
tartott, amely idõ alatt mindvégig nem lehetett
pontosan meghatározni, hogy az ötlet gazdája mi-
nek tekinti magát, illetve a közönséget. Vajon
kényszerítették-e, hogy önmagát olyan helyzetbe
hozza, amelyben kifordul minden emberi méltósá-
gából? Hogyan fogja ezt a „színmûvészeti” megnyil-
vánulást az euritmiához kapcsolni? Kétség sem le-
het afelõl, hogy ha valaki érdeklõdne, azt a bármit
legalizáló választ kapná, hogy mûvészi felfogással,
megformálással áll a kérdezõ szemben, valamint
hogy az elõadó korjelenséget parodizált. A mûsor
szinte kizárólag Szélpál (Schwartz) Árpád kommün
után elítélt avantgárd költõ verseire alapozódott, a
felvezetõ szöveg és a program kiadványa szerint
egy olyan valakire, akit a mai magyar irodalom mél-
tatlan módon nem kellõen értékel, mellõz. Ennek a
valóban alig jegyzett, költõként sokadrangú ember-
nek csöpögõsen szerelmes és kifejezetten átlagos
szintû gondolatiságot tükrözõ verseit dolgozták fel,
keverve a színmûvészet és az euritmia eszköztárát.
A mûsorból sajnos nem derült ki, hogy a rendezõ
vagy az ötlet gazdája e költõvel valamilyen meghök-
kentõ eredetiséget kísérelt-e meg felmutatni, vagy
mivel nem az anyanyelve, talán egészen egyszerûen
nincsen teljesen tisztában a magyar költészettel, és
képtelen bizonyos kategóriákban különbségeket
tenni.
Az elõadás egészének a színmûvészethez hasonló-
an az euritmiát is sajátosan alacsony szinten sikerült
csak megragadnia. Debussy Clair de Lune címû da-
rabjára a színpad hátsó részében egy körülbelül 250
cm magas „angyal”-nak beöltözött szereplõ folya-
matosan lengõ szárnycsapásokkal szimbolizálta a
magasabb világok egy jóságos lényét, miközben
elõtte laposkúszásban „lebegtek” a képzeletbeli
holdtündérek, ahogyan azt Móricka elképzeli. Felix
Mendelssohn az elõadási tempónál háromszor las-
sabban eljátszott Gyászindulójára gimnázium máso-
dikos színvonalon euritmiázott egy csoport, igaz, a
Waldorf-iskolákban ezen az évfolyamon szokták
bemutatni ezt a darabot. Pedig e zenemûvekhez,
ha tisztán euritmiaként és euritmiával dolgozzák fel
azokat, egy elõadás képes lenne hozzátenni. A
zeneeuritmiai daraboknál maga a mûvészi ötlet és
kivitelezés hiányosságai, gyengeségei mellett egé-
szen tárgyszerûen megfogható dolgok is hibásak
voltak. Például különösen Schubert Asz-dúr
impromtu darabjánál a hangmagasság átélésére és a
mozdulatok amplitúdójára igaz ez, de a mûsorban
bemutatott zenedarabokra általában is. E ponton
visszatérve a hangmagassággal kapcsolatos megálla-
pításokra és azokhoz egy következtetést hozzáren-
delve: olyan euritmista, aki nem megfelelõ átélés-
sel, de még külsõdlegesen sem követi egy darab
dallamívét, esetleg tanári szerepbe kerülve nem-
csak hogy a tantárgy céljait nem képes megközelí-
teni, hanem tevékenységével kifejezetten károsan
hathat a gyermeki fejlõdõ zenei- és beszédkészség-
re is. A zeneeuritmia a zene láthatalan, de hallható
részét teszi láthatóvá, a legnagyobb veszélyt az
euritmiában annak zeneietlenné válása jelenti.
2012/4 35
Euritmia Turós Mátyás: Euritmia mint látható beszéd és ének vagy valami más?
A megfigyelõ nemcsak a mozgást látja, hanem azt is
érzékeli és hat rá, amit a létrehozó tapasztal, létre-
hoz, ezért fontos, hogy a mozdulat mögött valódi
és tiszta átélés legyen, a lényeg a mozdulat mögött
van (Steiner, 1977). Az elõadáson sajnos a legtöbb-
ször tömegesen és légbõl kapott kifejezõ elemek-
kel vonultak át a szereplõk a színen, úgy érzõdött,
hogy a fellépõkbe akaraterõt valószínûleg a józan
ítélõerõ mértékének csökkentésén és érzelmi túl-
fûtésen keresztül kíséreltek meg nevelni. Az embe-
ri én itt nem individuálisan, de a közösségben
együttmûködõen részt véve jelent meg, hanem
erejénél fogva elhivatottságában sok mindenre ké-
pes csoport én-ként. Ehelyett meg kellett volna va-
lósítani az ún. kóruseuritmiát, amely kifejezetten al-
kalmas eszköz nagyobb számú szereplõ színpadi
munkájához. Eme benyomáshalmaz csúcsa az volt,
mikor a verseket és zeneeuritmiai blokkokat a szín-
padra toluló kismackónak, nyuszikának, szemüve-
ges kisördögnek, euritmistának (!) stb. öltözött
egyének ugrabugrálása szakította meg, amivel el-
képzelhetõ, hogy humort kíséreltek meg az elõ-
adásba csempészni. Ez sikerült, igaz úgy, ahogyan
Steiner az Euritmia mint látható zene címû alapmû-
vében fogalmaz: valóban komikusnak az hat, ha az
ember a mozdulatot nem járja át teljesen saját lé-
nyével (Steiner, 1977). E hatást még fokozta a
zeneeuritmiai darabok közt elhelyezett fiatalember
földön fekvõ, lihegõ és pátoszos versmondása is.
Sokáig lehet elemezni egy elõadás eseményeit, ér-
veket ütköztetni, hibákat keresni mozdulatokban,
zene- és versválasztásban, mûvészi megformálás-
ban, de végsõ soron ezek valahol erõltetetten hat-
nak, mert a mozgáson vagy szellem, bölcsesség és
lélek hat át, vagy az akkor sem nevezhetõ euritmiá-
nak, ha a technikai elemek és külsõ formák, az öl-
tözékek és megnevezés a követelményeknek vala-
melyest megfelelnek. Az euritmiával való elsõ talál-
kozásomkor csak sejtésem volt, amely késõbb tel-
jes lényemmel átérzett meggyõzõdésemmé vált,
hogy ez a még csak bimbózó és magasztos mûvé-
szeti forma lelki-szellemi tartalmakba ad betekin-
tést, és az embernek egyszer majd hozzáférni segít
olyan világokhoz, amelyek elgondolhatatlanul ma-
gasztosak és kimondhatatlan mértékben felette áll-
nak. A 20. század eleji reformpedagógiák, majd eb-
bõl kinövõ alternatív pedagógiák mindegyikének
van jelentõsége, újító módszertanának elõnyei, de
mindegyiknél érzõdik, hogy emberi ötleten alapul.
Ezek néha eredetibbek, néha inkább csak próbál-
kozások. A Waldorf-pedagógia nem egy intelligens
ember ötleteinek eredménye, nem „ötletelés”,
„újítás”, nem a divatos „keresés”. A mögötte álló
36 2012/4
szellemiség nélkül kiüresedik, elveszti célját és va-
lódi jellegét. Az ahhoz szorosan kapcsolódó eurit-
mia sem egy színpadi látványosság, nem szükséges
benne „ötletelni”, „különlegeset alkotni”, „érdeke-
sen újítani”, továbbá nem lehet keverni a tánccal, a
jógával, tornamutatványokkal, színmûvészettel.
Ehelyett a fejlõdõ technikai repertoár gyakorlásán
és elmélyedésen keresztül kell kutatni, megismerni
és átadni a benne rejlõ, és talaját adó bölcsességet.
Sajnos ennek az elõadásnak ahelyett, hogy emelte
volna, sikerült lerántania és nevetségessé tennie e
mozgásmûvészetet. Széles nyilvánosság elõtt egy
rendezõ elõadás tárgyává tette saját nyüglõdését,
személyes félelmeit a haláltól és Istenrõl alkotott
kétséges elképzeléseit, majd ezt betanította egy
minden bizonnyal szorgalmas és jóakaratú kiskö-
zösségnek.
A színvonal és ezzel összefüggõ mûvészi, tantárgyi
elfogadottság biztosítéka a folyamatosan fejlõdõ
akkreditált euritmiatanár- és mûvészképzés, ami
van Magyarországon. Az euritmia mint mûvészet,
pedagógiai eszköz és beavatási út létezésének jo-
gosságát fogja megkérdõjelezni, ha önértékelésben
nem kellõen tudatos körök tevékenységüket elfo-
gadtatni kísérlik meg, amivel pusztán azt az általá-
nosan ismert jelenséget idézik elõ, amikor a dolgot
megvédeni kívánó annak hanyatlásáért válik felelõs-
sé.
Budapest, 2012. 12. 02.
Felhasznált irodalom
Steiner, Rudolf (2007): Általános embertan mint a pedagógia alapja.
Genius-Magyar Waldorf Szövetség, Budapest, 24-25.
Steiner, Rudolf (1977): Eurythmy as visible music. Rudolf Steiner Press,
London. 9-12., 18-19.
Trehub, S. E., Hannon, E. E. (2006): Infant music perception: Domain-
general or domain-specific mechanisms? Cognition, 100 (1), 73–99.
Bower, B. (2010): Birth of the beat. Science News, 178 (4), 18–23.
Dowling, J. W. (1999): The development of music perception and cogni-
tion. In: Deutsch, D. (szerk.): The Psychology of Music (2. kiadás). San
Diego: Academic Press, 603–625.
Kodály Zoltán. (2007) Visszatekintés 1. Magyar zenetudomány 5., Ar-
gumentum, Budapest. 83-87., 92-96., 131-136., 166-170.

Ertsey Attila:
Svájc atmoszférája
Genf, 2011. április, július
Az emberek kedvesek, nyitottak, boldogok, jóked-
vûek, nem megjátszott módon. Kevés devianciát
látni, kevés rongálást, graffitit, részeget, hajlékta-
lant. Sok bevándorló van, de õk is felveszik a köz-
hangulatot.
Egy vidám részeg Rumcájsz lép le csámpás léptek-
kel a járdáról, a legnagyobb csúcsforgalom köze-
pette, kezét feltartva kiabál megálljt az autósoknak,
mert õneki most kell átmennie, a zöld jelzésre vá-
rakozó gyalogos tömeg õszinte meglepetésére. Az
autók megállnak, a svájci Don Quijote átér a túl-
partra, õszinte derültség. Az ott álló ötfõs rendõr-
csapat mosolyogva nézi végig a jelenetet, ahogy a
bizonytalan járású polgár egyenest a karjukba tá-
molyog. Semmi sípolás, igazoltatás, hiszen nem árt
senkinek.
Nemrég a Margit-hídon láttam egy ugyanilyen jele-
netet. A jobb sáv közepén békésen, de határozot-
tan haladt egy ittas polgártárs, amúgy gyalogosan. A
mögötte haladó kocsisor lépésben követte, aki tud-
ta, a bal sávban leelõzte. Mosolyogva figyeltem én
is az autómból, míg az elõttem haladó dühödten
megelõzte, és bosszúból az autójával enyhén meg-
lökte, láthatóan káromkodván. Erre a másik is el-
kezdett persze átkozódni.
A kedves jelenetbõl a burkolt agresszivitás felszínre
törésével akár tettlegességig fejlõdhettek volna az
események. Miért nincs türelem, humorérzék? Ho-
va lett? Mert volt, csak ellopták. Ha részvéttel sze-
retjük mindkét felet, az agresszív autóst és a le-
génykedõ részeget, csak ezt a kérdést tehetjük fel.
Aki ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy a ma-
gyarok kirekesztõek, intoleránsak, az hazudik, vagy
egyéb aljasságra is képes. A magyar nem tudatosan
szenvedi el azt az agressziót, mely õt és országát
szabadságában sérti és rabszolgaságban tartja. Az
ezáltal okozott frusztráció ilyen nem tudatos kitö-
résekben jut felszínre, amikor nem azt támadja,
akit kéne, hanem aki épp az útjába kerül. Svájcban
ilyen kényszer nincs, a svájciak sorsfeladata más.
Genfben az állatok is szelídek, közel mennek az
emberekhez. A tóba nyúló mólón lévõ strand kis ki-
Szemlélõdések
fõzdéjében, a Bain de Paquis-ben, mely népszerû
esti vacsorázó- és találkahely, kacsák sétálgatnak,
csipegetve az asztalokról lehulló morzsákat. Béké-
sen totyognak, senkit sem zavarnak, sõt a mellet-
tem ülõ harmincas néger, aki mifelénk egyfajta
menõjenõ lenne, otthoni atmoszféránkban biztosan
káromkodna, provokálná a környezetét, nos, õ
kedvesen szólongatja a kacsát, kézbõl etetné, majd
tréfálkozik minden mellette elhaladóval, fõleg a
nõkkel. Ez így rendben van. Nincs frusztráció, he-
lyette tréfálkozás, vidámság, szeretet, odafigyelés
egymás és a természet iránt. Ezt megérzik az álla-
tok is.
Ma a hotelben egy veréb odaszállt az asztalomra,
udvariasan megközelítette a tányéromat, és mellet-
te az abroszról felcsipegette a morzsákat. A mellet-
tem lévõ asztalra is odaszállt, és senki sem méltat-
lankodott, hessegetett.
A legforgalmasabb téren, a pályaudvar elõtt, a jár-
dán egy pávaszem-lepke pihen. Nem tapossa el
senki, véletlenül sem.
A Paradicsomban élhettek így állatok és emberek.
Hasonlót éreztem Írországban. Az emberi viszo-
nyok különbségét az ottani és az itthoni között éle-
sen tapasztaltam nemrég, úton hazafelé a Mün-
chenbõl Budapest felé tartó vonaton. A német ka-
lauz kedvesen, érdeklõdéssel közlekedett az uta-
sokkal, fesztelenül elbeszélgetve némelyekkel vala-
milyen apropóból. Mindenki jól érezte magát a bõ-
rében. Egészen a magyar határig.
A vidám német kalauzt magyar kollégája váltja. A
jobb sorsra érdemes kalauz ábrázata enyhén dep-
ressziós. Nem boldog. Beszéde kényszeredetten
udvarias, legszívesebben itthagyná az egészet a po-
kolba. Nem lehet haragudni rá. A vasfüggöny nem
szûnt meg, csak átalakult. Jóléti vasfüggönnyé, mely
az uralkodó és a rabszolga nemzetek közt húzódik,
és amelynek feladata a szegénység bûzét, mely a
bolsevizmus bomlástermékeibõl és az új gyarmato-
sítás eredményeibõl árad, elzárni az illatos és bol-
dog Nyugat orra elõl.
Ezt az atmoszférát kell kielemeznünk, milyen ösz-
szetevõkbõl áll, hogyan mérgezi az itt élõk lelkét.
A békákét, a tó befagyott jege alatt.
2012/4 37
Szemlélõdések Ertsey Attila: Svájc atmoszférája
Genf, 2012. szeptember
Az emberek ápoltak, jólöltözöttek, nem hajszoltak.
Reggel a tömött buszon szótlanul utazik mindenki,
a borús idõ borús hangulatot kelt, de nem össze-
mérhetõ mindez a pesti metró reggeli, gyûrött, el-
használt arcaival.
Rengeteg gyönyörû, egzotikus szépség, feketék, fi-
lippínók, latinok, fél- és negyedvérek. Ide vonzza
õket a jólét. A város közepe az érzéki szépségrõl
szól. A világ legdrágább autói, órái, ékszerei. A vágy
tárgyai uralkodnak, a genfi kálvinista polgárok szob-
ra a múlt díszleteként szürkül a háttérbe, a refor-
máció az idelátogatók közül már senkit nem érde-
kel, legfeljebb a mindent szenvtelenül megnézõ ja-
pán turistákat.
A háttérben a halkan meghúzódó svájci népszellem,
az elõtérben az eltérítõ, kísértõ erõk. A legdrágább
szállodák az angol világbirodalom hangulatát sugá-
rozzák, arisztokraták festményeivel, súlyos kárpi-
tokkal, üres tekintetû amerikaiakkal, sötét nézésû
arabokkal, kiknek feleségei télen ide járnak ékszert
és aranyat vásárolni.
A svájci óraipar paradox módon Kálvin Jánosnak
köszönheti létét. A puritán Kálvin tilalmat hirdetett
az ékszerészek és aranymûvesek hivalkodó kiraka-
tai ellen, így azok kénytelenek voltak visszafogni az
ékszerészetet, de az idõmérõ eszközök nem voltak
a tilalom tárgyai, kreativitásukat így azok fejleszté-
sébe ölték. Így fejlõdött ki az óramûvesség mûvé-
szete, mely mára szintén az öncélú luxus egyik te-
repévé lett. A szép és kifinomult órák legbonyolul-
tabb darabjai, a „Grande Complication”-ök készíté-
se évekig, néha majd egy évtizedig tartó fejlesztõ-
munkát igényel, magasrendû csillagászati, matema-
tikai és gépészmérnöki ismereteket megkövetelve.
Az órák mechanikus szerkezete évtizedekre elõre
képes a naptárat mutatni, a gravitáció torzító hatá-
sát semlegesíteni, a holdfázisokat, a Nap és Föld
keringési viszonyainak idõeltolódásait követni. A
különleges órákból azonban lassan elpárologtak az
idõhöz kapcsolódó, alkotóik szellemiségébõl táplál-
kozó jelentések, a bibliai jelenetek, a halálfej
„Memento mori” figyelmeztetése, és maradt az ér-
zéki szépség, a lüktetõ szerkezet, a virtuozitás.
Vajon megmenti-e Svájcot Flüe-i Miklós szelleme?
Felébrednek-e a jólétbe szenderült genfi polgárok,
és ráébrednek-e Kálvin figyelmeztetésének jelenva-
lóságára? Ha nem, akkor elõbb-utóbb egy svájci
Breivik fogja markánsan tudtukra adni, hogy letér-
tek az üdvösség útjáról.
A tóparti sétányon alig észrevehetõen kecses nõ-
alak szobra, napernyõvel, tollas kalappal, valószí-
38 2012/4
nûtlenül karcsú, légies jelenség: In Memoriam
Elisabeth Imperatrice d’Autriche, Reine d’Hongrie.
Kicsit arrébb, a tóparti korláton kis táblácska: Itt
lett merénylet áldozatává 1898. szeptember 10-én
S. M. Elisabeth osztrák császárné. Különleges hely.
Miért pont itt történt e szörnyû merénylet, és mi
volt a célja? A tett egyik mozzanata volt csak a Kö-
zép-Európa megsemmisítésére irányuló terveknek,
mely egyúttal harc is a szellem ellen. Ezért kellett
meghalnia e kivételes képességû és érzékenységû
nõalaknak, aki szerette a magyarokat, és mi is sze-
rettük-szeretjük õt.
Közöm van ehhez a helyhez, mint ahogy közöm van
ahhoz a történelemhez, amit elvettek tõlünk, s ami-
nek megismeréséhez külön erõfeszítésre van szük-
ségünk.
A genfieket mindez nem izgatja. Jól neveltek, a
szobrot rendben tartják, de mit sem tudnak arról a
tragikus sorstörténetrõl, mely egybefonja Sissy és
Közép-Európa életét, a múltat és a jövõt. A genfi
polgárokat ma egyvalami érdekli, jólétük fokozása
egy minél kényelmesebb élet érdekében. Pedig a
felszín csendje alatt forr a mélység. Az európai Kö-
zép ellenerõi ide telepítik nemzetközi intézménye-
iket, az ENSZ-et. És itt mûködik a CERN, a világ
legnagyobb részecskegyorsítója. A CERN-ben sö-
tét ügyeken dolgoznak. Az internet alapjait is itt ve-
tették meg. A mai hadronütköztetés tényleges kí-
sérleti céljait homály fedi: a tudósok nyilatkozatai-
ból a világmindenség építõköveit kutató, megszál-
lott lelkesedés hallik. A mai korban legalábbis ért-
hetetlen, hogy ha a szabad tudomány, a szabad ku-
tatás elenyészõ forráshoz jut hozzá, miféle kutatás
folyhat itt, mely évtizedek óta dollármilliárdokat
emészt föl, feszített tempóban. Mindezt az õsrob-
banás hipotézisére és egy absztrakt materialista vi-
lágképre alapozva.
Ahol a fény megjelenik, rögtön ott az árnyék. Sissy
különös érzékenységével, jövõre orientált lélek-
ként magányos volt, gyûlölet és irigység tárgya, míg
egy tõr nem végzett vele. Rejtélyes élete és halála
hordozza jövõnk titkát, és az átláthatatlan hatalmak
gigantikus eszközei, melyek az emberalatti világgal
manipulálnak, hogy abból egy ember nélküli termé-
szetet építsenek fel.
A kettõ együtt – ez Genf.
 Könyvismertetõ

Johannes Tautz: W. J. Stein – Egy életrajz

Elõszó

W. J. Stein Grálról és annak IX. századi hatásáról

szóló alapmûvének magyar kiadása után most meg-
jelenik magyarul az életrajza is, melynek szerzõje
Johannes Tautz. Stein az elsõ stuttgarti Waldorf Is-
kola történelemtanáraként dolgozott, Tautz pedig
ugyanezt a munkát folytatta az iskola második világ-
háborút követõ újranyitása után. Az ötvenes évek
elején Tautz felkereste W. J. Steint londoni szám-
ûzetésében, hogy a tevékenységét Stein és annak
tanítója, Rudolf Steiner szellemében folytathassa. A
vele eltöltött néhány napot ahhoz hasonlította, amit
Parzival a Trevrezenttel folytatott döntõ, nagypén-
teki beszélgetés során élt át. Így Johannes Tautz –
aki 1914. szeptember 30-án született, és 2008.
március 13-án hunyt el – természetes módon lett
Stein életrajzírója.
Ez a magyar kiadás két dologgal bõvült, ami a német
változatban nincs meg: egy 1924-es tanulmánnyal az
intuitív megismerésrõl, valamint egy adalékkal Rudolf
Steiner élettörténetéhez, ami 1934-ben jelent meg.
Az intuícióról szóló tanulmány egyik helye váratlan
fényt vet a Die Philosophie der Freiheit – A szabadság
filozófiája egy részletére. Stein megkérdezte Rudolf
Steinert, hogy az utolsó fejezet „õslénye” mögött va-
lódi szellemi lény rejtõzik-e. Igenlõ választ kapott. Ez
„az archék között a legrégebbi”, „az emberiség egy-
fajta csoportlelke”. Ez az utalás a legnagyobb jelen-
tõséggel bír a modern társadalmi közösségalkotás döntõ szakaszában kristályosodott ki, amit Magyar-
szempontjából is. Ennek a gondolkodáson és a meg- országon töltött. Magyar menyasszonya és késõbbi
ismerésen kell alapulnia, tehát szintén annak az felesége, Nora von Baditz magyarkeresztúri ottho-
arché-lénynek a közremûködésével kell végbemen- nában – „a természet csodálatos nyugalmában”,
nie, amely csak ott tud megnyilatkozni, ahol az em- ahogy 1917-ben írta Steinernek – jegyezte le a disz-
berek gondolkodnak, ami egyben mindig szabadság- szertációját, melynek témáját Rudolf Steinertõl kap-
tett is. Ez arra az egyetlen csoportlélekre utal, ami ta. Ez volt a legelsõ, antropozófiáról írt doktori ér-
összeegyeztethetõ az ember szabadságvágyával. tekezés.
Hasonló jelentõségû felvilágosítást kapott Stein Amint Rudolf Steiner fizikai születése ehhez az or-
azon a beszélgetésen, amit 1922-ben, egy hágai ülés szághoz kapcsolódott, úgy segítette a magyar elem
alkalmával folytathatott Rudolf Steinerrel. A tanít- W. J. Stein önálló szellemi személyiségének megszüle-
vány itt merészen azt kérdezte, „évezredek múlva tését.
mi lesz még meg” az antropozófiából. A válasz így Ezért még örvendetesebb, hogy immár a magyar ol-
hangzott: „Semmi más, mint A szabadság filozófiája”, vasók is megismerkedhetnek ennek a jelentõs em-
de ebben csíraszerûen benne van az egész bernek az életével és munkásságával.
antropozófia és minden hierarchia világa.
Steint mindkét kérdésére a filozófiai problémák és a 2012. június 14.
kézzelfogható szellemi lények létezése iránti mély- Thomas Meyer
séges érdeklõdése indította. Az ifjú szellemi tanít-
vány megismerésének ez a rétege életének abban a A könyv megvásárolható a Natura-Budapest Kft.-nél.

2012/4 39
Hirdetések

Euritmia kurzus

3 napos euritmia kurzus indul „A négy természeti lételem” témában Nemesvámoson december 28-án
Harmath Judit euritmia tanárnõ vezetésével.
Ajánljuk óvónõk, tanárok, szülõk, fõiskolai hallgatók részére és azoknak is, akik kézimunkával készítenek tör-
péket, tündéreket, manókat.

Mûhelymunkánk a négy elem minõségének euritmiai tapasztalására épül: saját mozgásunkon keresztül, az át-
élt lelki élmények alapján alakulnak majd megismerési képességeink. Az elõadások, majd az azt követõ mû-
helymunka során Rudolf Steiner mûveinek, elõadásainak témánkra vonatkozó részeiben mélyülünk el.
A négy fõ elem: a föld, a víz, a tûz és a levegõ formáló erõi építik és áthatják testi organizációnkat, ezeket a
minõségeket az euritmia mozgásával közelítjük meg.
Feltárjuk a fény kapcsolatát az elemekkel, megtapasztaljuk, hogy milyen elemi lények mûködnek a természet-
ben, és miként élhetõk át, miként érzékeli ezt a gyermek. Hogyan tudunk helyesen kapcsolódni mi, felnõttek
ehhez a gyermeki érzékeléshez.
Végül szó lesz az utánzás képességének fontosságáról.
A továbbképzésen részt vevõk kérdései, kezdeményezései tovább gazdagíthatják munkánk tartalmát.

A tanfolyam ideje: 2012. december 28. 15.00-tól december 30. 15.00-ig

Helyszín: Fehérlófia Waldorf Iskola

8248 Nemesvámos, Kossuth L. u. 24
Euritmiai terem
Szállás: Pajta Szálló Ifjúsági Szálló (Fehérlófia Waldorf Iskola)
A tanfolyamot csak kellõ számú, min. 10 fõ részvételével indítjuk.
A tanfolyam díja, mely tartalmazza az euritmiai kurzust, a szállást 2 éjszakára, napi 3 étkezést:
18 500 Ft/fõ
Jelentkezési határidõ: 2012. december 25.
Részletek: a http://www.feherlofiawaldorf.hu címen
Érdeklõdni: judit.harmath@feherlofiawaldorf.hu vagy 70/419-1929 számon

***

A Csillagösvény Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény oszálytanítót keres a

2013/2014 tanévtõl kezdõdõen, a leendõ 1. osztályába.

A jelentkezés feltételei:
Általános iskolai tanítói (tanári) és Waldorf-pedagógus diploma vagy tanúsítvány;
Büntetlen elõéletet igazoló, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány.

Bérezés a közalkalmazotti bértábla alapján.

Fényképes önéletrajzokat az info@waldorf-csillagosveny.hu e-mail címre, vagy a 1112 Budapest, Repülõtéri

út 6. postacímre várunk 2012. 12. 31-ig.

***

A nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Iskola fizika, informatika vagy fizika-informatika tanárt,

valamint elsõs osztálytanítót keres.
A pályázatokat az iskola@feherlofiawaldorf.hu e-mail címre kérjük december 31-ig.

40 2012/4
 „Állt a világ már, frissen emelve,
Mikor az emberre fordult Isten figyelme.
Vett egy darab földet, s kis idõre
Egy pucér embert gyúrt belõle.
Ádám és Éva boldogan lakta a Kertet,
Mígnem a Kígyó titkon betekergett.
Bujtogatta õket, egyék az almát,
Szegjék meg Isten erõs tilalmát.
Így veszett el lelkükbõl a béke,
Bánatot és gondot kaptak cserébe,
S ítéltettek örök halálra.
De Isten jóságának nincs határa:
Váltságul és eltörleni a bûnt
Egyszülött fiát küldte el nekünk.”

Részlet a Fõrévi Paradicsomi játékból

Fordította: Eõry Attila

Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk

minden kedves Olvasónknak!

Szerkesztõség

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Natura-Budapest Kft. | Felelõs kiadó: Tóth Márk | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika
Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk, Zajti Ferenc
Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: info@szabadgondolat.hu

A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról)
hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben
és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.”

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.

Elõfizethetõ a szerkesztõségben.
Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

Dr.Hauschka
Jeges kristályvirág arckrém

Végre olyan bõr, ami nem áll mindig az elõtérben!

Végre olyan arc, amit meg lehet mutatni! Ezeket a
kívánságokat sokan ismerik, akik nagyon száraz, fe-
szülõ, viszketõ bõrtõl szenvednek. Végre van speci-
álisan neurodermitiszes arcbõrûeknek komponált
Dr.Hauschka Med Jeges kristályvirág arckrém!

Az arcbõr magas igényeire sokrétû receptúra a vá-

lasz. Egy többfázisú kompozícióba ágyazva értékes
növényi olajok biztosítják azonnal a bõr védelmét; a
kristályvirág frissen préselt nedve és a finom mák-
olaj olyan egymást kiegészítõ impulzusokat jelente-
nek, amelyek hosszú távon stabilizálják a bõrt.
Az új terméket tapasztalt dermatológusokkal közö-
sen fejlesztettük ki, és több mint száz ember próbál-
ta ki egy vizsgálati idõszakban a hatékonyságát és
„elviselhetõségét”. Az eredmény: a Dr.Hauschka
Med Jeges kristályvirág arckrém alkalmas a rendkí-
vül száraz, viszketõ, pikkelyes és neurodermitiszes
bõr mindennapos ápolására. A szándékosan par-
fümmentes készítményt a dermatológusok gyerme-
kek számára is ajánlják.