Hasonlítsd össze Zrínyi dalát és Zrínyi második énekét, milyen hasonló és eltérő vonásokat fedezel

fel? Mi jellemzi Kölcsey világlátását, mutasd be a művek romantikus elemeit!

Az 1830-ban íródott Zrínyi dala, eredetileg Szobránci dal című művében megismerhetjük Kölcsey
lesújtó ítéletét a cselekvésképtelen magyar nemzetről. Ezután 8 évvel később, 1838-ban íródott Zrínyi
második éneke című művét már halálának évében írta a költő, melyet legpesszimistább alkotásának
ítélhetünk.

A Zrínyi dalának műfaja politikai óda, melyben lírai párbeszéd lép fel, ahol a két beszélő az hősi
múltat állítja szembe a sivár jelennel, ezért nevezhetjük a művet érték- és időszembesítő műnek. A
hangneme fennkölt, stílusában romantikus. Zrínyi második éneke szintén politikai óda, de hangneme a
fennkölt mellett egyben keserű is és a romantikus stílusjegyek mellett fellépnek klasszicista vonások
is.

Mindkét mű dialógus, az elsőben egy vándor és a költő Zrínyivel egyesült alakja beszél. A vándor a
páratlan versszakokban követelőző kérdéseket tesz fel, hogy hová tűntek a hazafiak, hová tűnt a haza.
De kérdéseire kiábrándító válaszokat kap a páros versszakokban, például: „Névben él csak, többé
nincs jelen”.

A második műben már Zrínyi nem válaszol, és nem is egy vándorral folytat dialógust, hanem a
Sorshoz szól. A Sorsot kérleli, szánja meg a népet, elé vetíti a szenvedő haza képét. A Sors nem
hajlandó segíteni neki, az elkövetett bűnökért bűnhődnie kell a népnek.

A két műben a romantikus elemek a múlt és a jelen szembeállításában jelennek meg, a jelenben való
csalódás miatt létrejött a múltba fordulás. Emellett fellépnek felfokozott érzelmek, reményvesztettség,
kiábrándultság és a nemzeti öntudatra való ébredés.

Kölcsey mindkét versének a végén megborzongató összegzést találunk, mellyel fel akarta rázni
kortársait a tespedtségből. Azt vallotta, hogy saját maguknak kell tenniük a nemzethalál ellen, senki
nem fog rajtuk segíteni.