ROSSZ VERSELEMZÉS - PÉLDA

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

1803-ban íródott.
Csokonai beleszeretett Lillába, aki nem lehetett az övé, és ekkor írta a verset.
A költeményt szentimentális és rokokó stílusban írta. A rokokó egy stílusirányzat a
XVIII. század végén, aminek az a jellemzője, hogy kis dolgokról, tárgyakról szól
(mint a versben a fürge méh), és a boldogság kifejezésére törekszik. A
szentimentalizmus is egy stílusirányzat, csak az nem a XVIII. század végén volt.
Az első versszakban megszólítja a csalfa vak reményt, hogy miért játszik vele,
hogy eddig elhitte neki, amit ígért, de most már nem. Ebben a versszakban
megszemélyesíti a Reményt, és úgy tekint rá, mint egy nőre.
A második versszak a múltról szól, amikor még boldogok voltak Lillával.
Ennek a kifejezője a tavasz képe: „rám ezer virággal szórtad a tavaszt”.
A harmadik versszakban a tavasz elmúlik és eljön a tél. A költő nagyon
szomorú, mert Lilla is elhagyta.
Végül a negyedik versszakban végleg elbúcsúzik Lillától, és kifejezi a
halálvágyát:
„Fáradt lelkem égbe, testem földbe vágy.”
A vers szerkezete: négy részből áll, ami a négy versszak. A rímképlete:
ababcdcdefefghgh.
A költemény sok stíluseszközt tartalmaz. Leginkább melléknévi metaforákat,
amelyekkel kifejezi a hajdani boldogságot és a jelenlegi boldogtalanságot, pl. égi
boldogság, friss rózsáim, illetve fáradt lelkem, téli bú. A közpinti kép a
megszemélyesített Remény, aki női alakban ír le, erre utal a „sima szád”, a
„védangyal” és a nő kacérságát kifejező körülírások.
A költemény műfaja elégia. Az elégia görög eredetű műfaj és a szomorúságot
fejezi ki. De ezzel ellentétben óda is, mert megszólít egy természetfeletti jelenséget,
és magasztos hangnemben ír hozzá.
A költemény szókincse választékos, de könnyen érthető és értelmezhető.
Nekem az a véleményem a versről, hogy Csokonai könnyen megkaphatta
volna Lillát, ha jobban összeszedi magát és keres valami rendes munkát, és akkor
nem kellett volna ilyen szomorú verset írnia.
Tartalom:
Szerkezet:
Nyelvtan: