Gabriel Herencsár - KATOLÍCKE CIRKEVNÉ DEJINY ŠALE A TEŠEDÍKOVA V ROKOCH 1918-1928 VÁGSELLYE ÉS PERED KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETE 1918 ÉS 1928 KÖZÖTT - Herencsár Gábor

SELYE JÁNOS EGYETEM
Tanárképző Kar
KATOLÍCKE CIRKEVNÉ DEJINY ŠALE A TEŠEDÍKOVA

V ROKOCH 1918-1928
VÁGSELLYE ÉS PERED KATOLIKUS
EGYHÁZTÖRTÉNETE 1918 ÉS 1928 KÖZÖTT
DIPLOMOVÁ PRÁCA - DIPLOMAMUNKA
Študijný program: Informatika - história

Tanulmányi program: Informatika – Történelem
Študijný odbor:
1.1.1. Učiteľstvo akademických predmetov
Tanulmányi szak:
Pracovisko (katedra/ústav): KHI – Katedra histórie
Munkahely (tanszék/intézet): Történelem Tanszék
Vedúci záverečnej práce:
Attila Simon, PhD.
A szakdolgozat vezetője:
Komárno 2010 Bc. Gabriel Herencsár

UNIVERZITA J. SELYEHO
Pedagogická fakulta
ZADANIE ZÁVEREČNEJ PRÁCE
Meno a priezvisko študenta: Bc. Gabriel Herencsár

Študijný program: informatika, história (Učiteľské štúdium, magisterský
II. st., denná forma)
Študijný odbor: 1.1.1. Učiteľstvo akademických predmetov
Typ záverečnej práce: DIPLOMOVÁ PRÁCA
Jazyk práce: maďarský
Sekundárny jazyk: slovenský
Téma: Vágsellye és Pered katolikus egyháztörténete 1918 és 1928 között.
Anotácia: A munka a katolikus egyház két világháború közötti történetével foglalkozik.

Arra keresi a választ, hogy milyen hatást gyakorolt az 1918-20-as
államfordulat a két mátyusföldi plébánia, a peredi és vágsellyei katolikus
közösség életére. A munka elsősorban a vágsellyei levéltár anyagára fog
épülni.
Vedúci: Attila Simon, PhD.
Oponent: doc. László Szarka, CSc.
Katedra: KHI – Katedra histórie
Vedúci katedry: Attila Simon, PhD.
Dátum zadania: 29. 11. 2008
Dátum schválenia: 13. 01. 2010

Köszönetnyilvánítás
Diplomamunkám nem jöhetett volna létre, ha Novák Veronika, a vágsellyei
levéltár igazgatónője nem viselte volna szívén a Vágsellyei járásban található plébániai
hivatalok levéltári iratanyagának begyűjtését és rendszerezését. Ezúton is köszönöm
neki, hogy támogatott munkám megírásában. Köszönettel tartozom Pokreisz
Hildegardának, aki mindig segítőkész volt és sokat segített kutatásom során. Végül, de
nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Simon Attilának,
aki szakmai tanácsaival és támogatásával hozzájárult munkám elkészítéséhez.
Abstrakt v štátnom jazyku
Gabriel Herencsár: Katolícke cirkevné dejiny Šale a Tešedíkova v rokoch 1918-1928.
Univerzita J. Selyeho, Komárno, 2010.
Predtmetom tejto práce je história katolíckej cirkvi Šale a Tešedíkova v rozpätí
desiatich rokov 1918-1928. Zámerom práce je nájsť odpoveď na to, aký vplyv mala po
prvej svetovej vojne novovzniknutá Prvá Československá republika na históriu cirkvi
týchto dvoch obcí Matúšovej zeme. Hlavným cieľom práce je poukázať na konflikty,
ktoré vznikali v rokoch 1918 až 1928 v okrese Šaľa, konkrétne v Šali a v Tešedíkove ,
medzi farskými a štátnymi úradmi. Prvá časť práce skúma situáciu katolíckej cirkvi, v
prvých desiatich rokoch novovzniknutej Československej republike. Druhá časť práce
opisuje históriu katolickej cirkvi v Šali a v Tešedíkove medzi rokmi 1918 a 1928.
Konflikty spomínané v práci, medzi farskými úradmi okresu Šaľa a štátnymi úradmi,
silne ovplyvnili cirkevnú históriu Šale aj Tešedíkova.
Šaľa, Tešedíkovo, katolická cirkev, 1919-1928
Absztrakt
Herencsár Gabriel: Vágsellye és Pered katolikus egyháztörténete 1918 és 1928 között,
Selye János Egyetem, Révkomárom, 2010.
Jelen munka tárgya Vágsellye és Pered 1918 és 1928 közötti katolikus egyháztörténete.
A munka arra keresi a választ, hogy a két mátyusföldi település katolikus
egyháztörténetére milyen hatással volt az első világháború után létrejövő Csehszlovák
Köztársaság. A dolgozat alapvető célja bemutatni azon konfliktusokat, amelyek a
Vágsellyei járás, különösképpen Vágsellye és Pered településein található plébániai
hivatalok és az állami hatóság közt létrejöttek 1918 és 1928 között. A munka első
részében az 1918 után létrejövő Csehszlovák Köztársaság első tíz évében a Katolikus
Egyház helyzetét ismerteti. A dolgozat második részében Vágsellye és Pered
egyháztörténetét taglalja 1918 és 1928 között. A dolgozatban tárgyalt konfliktusok,
amelyek a Vágsellyei járás plébániai hivatalok és az állami hatóságok között jöttek
létre, döntően befolyásolták Vágsellye és Pered egyháztörténetét.
Vágsellye, Pered, katolikus egyház, 1918-1928
Abstrakt
Gabriel Herencsár: The church history of Vágsellye and Pered between 1918 and 1928,
University of Selye János, Komárno, 2010.
The work presented here deals with the Catholic Church history of Vágsellye and Pered
between 1918 and 1928. The work tries to find the answer for the question that how the
creation of the Republic of Czechoslovakia affected the Catholic Church history of the
two settlements of Mátyusföld. The basic aim of the paper is to bring forward the
conflicts that came into existence especially between the parish offices of Vágsellye,
Pered and the whole Vágsellye County and the state authority between 1918 and 1928.
In the first part the paper deals with the situation of the Catholic Church in the first ten
years of the Czechoslovak Republic. In the second part it covers the Church History of
Vágsellye and Pered between 1918 and 1928. The conflicts between the parish offices
of Vágsellye County and the state authority and which are covered in this work, greatly
influenced the church history of Vágsellye and Pered.
Vágsellye, Pered, Catholic Church, 1918-1928.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék ............................................................................................................. 7
Táblázatjegyzék .............................................................................................................. 9
Bevezetés ........................................................................................................................ 10
1. A téma szakirodalma és forrásai ............................................................................. 12
1.1 Levéltári források.................................................................................................... 12
1.2 A téma szakirodalma............................................................................................... 13
2. A katolikus egyház helyzete Csehszlovákiában 1918 és 1928 között.................... 17
2.1 A csehszlovákiai katolikus egyház helyzete az új államalakulatban ...................... 18
2.1.2 Kezdeményezések a szlovák hívők megnyerésére.......................................... 19
2.1.3 A csehek katolikusellenes politikájának kezdete ............................................ 21
2.2 A csehszlovákiai katolikus egyház a Köztársaság első éveiben ............................. 23
2.2.1 A püspökök kiutasítása.................................................................................... 23
2.2.2 A csehszlovákiai katolikus magyar papságot és hívőket ért sérelmek............ 26
2.2.3 A három új szlovák püspök kinevezése .......................................................... 28
2.2.4 A szlovákiai magyar papság memorandumai 1928-ig .................................... 30
2.3 A szlovákiai magyar katolikus mozgalmi élet kialakulása ..................................... 37
2.3.1 Politizáló papok 1918 és 1928 között az Országos Keresztényszocialista
Pártban................................................................................................................. 37
2.3.2 Szlovákia magyar katolikus ifjúsági mozgalmak............................................ 40
3. Vágsellye és Pered katolikus egyháztörténete 1918 és 1928 között ...................... 42
3.1 A Vágsellyei esperesi kerület egyház közigazgatása.............................................. 43
3.1.1 A lelkészek engedelmességi fogadalma.......................................................... 46
3.1.2 Vágsellye és Pered plébánosa ......................................................................... 47
3.2 A katolikus egyház helyzete Vágsellyén és Pereden Csehszlovák Köztársaság
első éveiben .............................................................................................................. 49
3.2.1 A Papi Tanács.................................................................................................. 49
3.2.2 Vágsellye és Pered katonai megszállása és Vavro Šrobár tiltó
intézkedése .......................................................................................................... 52
3.3 A katolikus egyház helyzete Vágsellyén és Pereden a húszas évek elején............. 55
3.3.1 Harangszentelés............................................................................................... 57
3.3.2 A szlovák istentisztelet bevezetése a vágsellyei templomban ........................ 58
3.4 A Vágsellyei járásba tartozó plébániák konfliktusai a csehszlovák
hatóságokkal............................................................................................................. 62
3.4.1 Szent István ünnepe 1920 és 1925 közötti Vágsellyei járásban található
templomokban ..................................................................................................... 63
3.4.2 Magyar állami jelképek a vágsellyei Jézus Szentséges Szíve
felvonuláson ........................................................................................................ 69
3.4.3 A fel nem díszített plébániai hivatalok október 28-án .................................... 70
3.4.4 Az 1924-es és az 1925-ös püspöki pásztorlevél felolvasása ........................... 71
3.4.5 A zsigárdi plébános konfliktusa az esperessel és a peredi pappal................... 72
Összegzés........................................................................................................................ 74
Súhrn.............................................................................................................................. 77
Felhasznált irodalom jegyzéke..................................................................................... 79
I. Források ..................................................................................................................... 79
II. Szakirodalom............................................................................................................ 79
Melléklet ........................................................................................................................ 87
Táblázatjegyzék
Tab. 1 A lelkészség aránya az I. - IV. választási időszakban a szenátorok és
képviselők között. ........................................................................................... 38
Tab. 2 A Vágsellyei esperesi kerülethez tartozó plébániák 1918-ban. ...................... 44
Tab. 3 A Vágsellyei esperesi kerülethez tartozó plébániák 1927-ben. .................... 45
Tab. 4 Vágsellye és Pered magyar nemzetiségének aránya....................................... 55
Tab. 5 Vágsellye és Pered római katolikus híveinek száma. ..................................... 56
Tab. 6 A nemzetiség arány alakulása Vágsellyén 1919 és 1930 között .................... 58
9
Bevezetés
1989 után a szlovákiai magyar kisebbségtörténeti kutatások köre kiszélesedett,

új témák és új megközelítések láttak napvilágot. Azonban teljes mértékben hiányoznak
a katolikus egyháztörténettel foglalkozó tudományos megalapozottságú történettudomá-
nyi feldolgozások, monográfiák, forráskiadványok és tanulmánykötetek. Ez nagyobb-
részt annak tudható be, hogy a szlovákiai katolikus szervezetek struktúrájából hiányzik
a levéltári elem. A téma kutatását csak tovább nehezíti, hogy a püspöki levéltár fondjai
a kutatók számára – Gaucsík István véleménye szerint 1 – szinte hozzáférhetetlenek.
Novák Veronika már 2005-ben arra mutatott rá, hogy » (…) az utóbbi időben a magyar
katolikus papok hiánya miatt üresen maradt plébániák iratai az enyészetnek voltak és
vannak kitéve.«2 Ezt a tarthatatlan helyzetet próbálta orvosolni Novák Veronika, amikor
2008 és 2009 folyamán begyűjtötte a vágsellyei levéltárba a környék plébániai
hivatalainak iratait és könyveit.
Dolgozatom megírását azért tartottam fontosnak, mert tudomásom szerint mun-
kám az első, és remélhetőleg nem az utolsó feldolgozás, amely a vágsellyei levéltárba
begyűjtött plébániai hivatalok iratainak a forrásbázisán alapszik. Diplomamunkám
tárgya Vágsellye és Pered 1918 és 1928 közötti római katolikus egyháztörténete. A
kutatás tárgyát nem képezte a plébánosok pásztorrációjának és a plébániai hivatalok
gazdasági helyzetének bemutatása. Vágsellye és Pered plébániai hivatalai élén 1928
után bekövetkezett személycserék (Vágsellyén 1930-ban, Pereden 1929-ben) követ-
keztében új korszak kezdődött a települések egyháztörténetében. Dolgozatom írásánál
ezért tartottam fontosnak, hogy a két település katolikus egyháztörténetének csak az
1918-tól 1928-ig terjedő korszakát ismertesem.
Munkámban arra keresem a választ, hogy a két mátyusföldi település katolikus
egyháztörténetére milyen hatással volt az első világháború után létrejövő Csehszlovák
Köztársaság. A dolgozatom alapvető célja bemutatni azon konfliktusokat, amelyek a
Vágsellyei járás, különösképpen Vágsellye és Pered településein található plébániai
hivatalok és az állami hatóság közt létrejöttek 1918 és 1928 között. Munkám elkészítése
során szükségesnek tartottam, hogy Vágsellye és Pered község plébániai hivatalai és a
1
Ld. Gaucsík István: Helyzetkép a szlovákiai magyar katolikus „levéltárakról“ a kulturális
intézményépítés tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2006. 1. sz. 153-154.
2
Id. Uo. 156.
10
csehszlovák hatóságok közt létrejött konfrontáció tárgyalásánál kitérjek a Vágsellyei
járásban található plébániai hivatalok konfliktusaira is. Ugyanis a Vágsellyei járásban
történt ellentétek a plébániai hivatalok és az állami hatóságok között hatással voltak
Vágsellye és Pered papjainak plébániai hivataluk vezetésére.
Munkám első részében ismertetem a Katolikus Egyház helyzetét az 1918-ban
létrejött Csehszlovák Köztársaság első tíz évében. Ismertetem a magyar püspökök
eltávolítását, az új szlovák püspökök kinevezését és a Csehszlovákiában élő magyar
nemzetiségű katolikus papság memorandumait. A dolgozat második részében taglalom
Vágsellye és Pered egyháztörténetét 1918 és 1928 között. Tárgyalom a Vágsellyei
járásban található plébániai hivatalok és az állami hivatalok között létrejött
konfliktusokat is. Kitérek a plébánosok közt létrejött személyi konfliktusok bemuta-
tására is.
11
1. A téma szakirodalma és forrásai
1.1 Levéltári források
Amint már korábban utaltunk rá többek között azért hiányoznak a katolikus

egyháztörténettel foglalkozó tudományos megalapozottságú történettudományi feldol-
gozások, monográfiák, forráskiadványok és tanulmánykötetek, mert a szlovákiai katoli-
kus szervezetek struktúrájából hiányzik a levéltári elem. Ezen tarthatatlan állapotot pró-
bálta orvosolni Novák Veronika, amikor 2008 és 2009 folyamán begyűjtötte a vág-
sellyei levéltárba a környék plébániai hivatalainak iratait és könyveit. A Vágsellyei
járásban található plébániai hivatalok közül Vágsellye, Deáki, Pered és Vághosszúfalu
iratállományát sikerült begyűjteni a vágsellyei levéltárba.
A levéltári források közül a kutatásaim szempontjából legfontosabbnak a peredi
és vágsellyei plébániai hivatal és a vágsellyei járási hivatal iratanyagai bizonyultak. A
peredi plébániai hivatal iratállományának gerincét elsősorban anyakönyvi, különböző
alapítványi és gazdasági iratok alkotják. A plébánia hivatalok iratállományát a plébá-
nosok rendezték az évek folyamán. Ha a plébános elhagyta az adott plébániai hivatalát,
bizonyos számú iratot is magával vitt/vihetett az új parókiájába. Így a peredi plébániai
hivatal anyagai közt fellelhető más településre vonatkozó irat is. Mivel nem mindegyik
plébános vezette precízen plébániája levéltárát és megtörténhetett, hogy a pap áthelye-
zése esetén magával vitte a levéltári anyagokat, ezért a peredi plébániai hivatal levéltá-
rában is találkozunk olyan évekkel, amelyeknek iratállaga gazdag (Ribány Olivér veze-
tése alatt 1907-1929) és olyan évekkel is, amelyek sokkal szerényebbek (Révész Ferenc
vezetése alatt 1930-1938). Ugyanez megállapítható a vágsellyei plébániai hivatal levél-
tárára is, ahol a húszas évek iratállománya viszonylag gazdag, de az új plébános érkezé-
sével a harmincas években sokkal kevesebb olyan forrás maradt fent, amely fontos egy-
háztörténeti információkat tartalmaz.
A vágsellyei és peredi plébániai hivatal iratállagában a Vegyes elnevezésű
csoport iratai bizonyultak a leghasznosabbnak kutatásom szempontjából. Ezen csopor-
ton belül többek között megtalálható a plébánosok levelezése az állami és egyházi ható-
ságokkal. A peredi plébániai hivatal iratállományából összesen tíz forrást, a vágsellyei
plébániai hivatal anyagai közül pedig hatot használtam fel munkám elkészítéséhez.
12
A vágsellyei járási hivatal fondjában az Egyház (Cirkev XX.) és a Biztonság
(Bezpečnosť III.) elnevezésű csoport alatt találtam diplomamunkámhoz fontos iratokat.
A vágsellyei járási hivatal iratállományából összesen 11 forrást használtam fel.
1.2 A téma szakirodalma
A munkám során felhasznált szakirodalom közül kettő, a Borsody István

szerkesztette Magyarok Csehszlovákiában című kötetben szereplő Noszkay Ödön által
írt tanulmány3 és Haiczl Kálmán által írt könyve,4 1945 előtt jelent meg.
Magyarok Csehszlovákiában című kötet első kiadása 1938-ban jelent meg. A
könyv Borsody István által írt előszavában olvashatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar
kisebbséget ért főbb eseményeket és változásokat volt hivatott összefoglalni a kötet. A
könyvben szereplő A keresztény egyházak című tanulmány, melyet Noszkay Ödön írt,
összefoglalja a magyar kisebbséget érintő csehszlovák keresztény egyház történetét
1918-tól 1938-ig. Noszkay tanulmányában kitér a papképzés problémájára is, de a
tanulmány rövid terjedelme miatt kimaradt a csehszlovákiai magyar papság
memorandumainak részletesebb ismertetése.
Haiczl Kálmán Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából című
könyvéből nagyon sok információt tudhatunk meg a szlovákiai magyar papság
memorandumairól. Ám kritikával kell kezelnünk a könyvben található megállapí-
tásokat, ugyanis a szerző sokszor szubjektív álláspontját közli művében.
A második világháború után megjelent és a témával foglalkozó szakirodalom
közül Salacz Gábor könyvét5 használtam fel munkámban.
Salacz Gábor művében ismerteti Vatikán és Csehszlovákia, illetve a Szentszék
és Magyarország között történt diplomáciai tárgyalásokat az új csehszlovák püspökök
kinevezésével és egyházmegyék kialakításával kapcsolatban. A szerző művében összeg-
zi a csehszlovákiai katolikus egyház történetén belül a magyar kisebbségeket érintő
főbb eseményeket.
3
Ld. Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus. In: Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában
1918 – 1938. Méry Ratio, Somorja, 2002, 7-13.
4
Ld. Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából. Magyar Sion
különlenyomata, Esztergom, 1940.
5
Ld. Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. Aurora Könyvek,
München, 1975.
13
Az 1989-ben megtörtént rendszerváltozás után egyre több olyan tanulmány, cikk
és könyv jelent meg, amely csehszlovákiai katolikus egyháztörténettel foglalkozott. A
szlovák tanulmányok, illetve könyvek közül Juraj Dolinský könyveit6, Róbert Letz és
Peter Zubko tanulmányát 7 használtam fel. Mind a három szlovák szerző könyvében,
illetve tanulmányában a szlovák egyháztörténetet ismerteti és nem tér ki a magyar pa-
pok memorandumaira. Róbert Letz tanulmányában a csehszlovák egyháztörténetet poli-
tikai szemszögből mutatta be.
A cseh nyelvű irodalomból haszonnal forgattam Cyril Hišem, Emila Hrabovec,
Miloš Kouřil és Miloš Trapl munkáit.8
A magyar tanulmányok közül, amelyek a csehszlovák katolikus egyháztörténet
két világháború közötti korszakával is foglalkoztak és a rendszerváltás után jelentek
meg, elsősorban András Károly, Molnár Imre, Sebők László, Sinkó Ferenc és Tengely
Adrienn tanulmányait 9 használtam fel. Molnár Imre 1998-ban megjelent tanulmánya
különösen hasznosnak bizonyult munkám elkészítése szempontjából. Ebben a tanul-
6
Ld. Dolinský, Juraj: Cirkevné dejiny Slovenska II. Trnavská univerzita, Teologická fakulta, Dobrá kniha,
Bratislava, 2002. és Ld. Dolinský, Juraj: Cirkev a štát na Slovensku v rokoch 1918 – 1938. Dobrá kniha,
Trnava, 1999.
7
Ld. Letz, Róbert: Úsilia o vztvorenie Slovenskej cirkevnej provincie v rokoch 1918 až 1938. In: Múlik,
Peter (szerk.): Katolická cirkev a Slováci. Úsilie Slovákov o samostatnú cirkevnú provinciu. Zborník
referátov z odborného seminára 20 rokov samostatnej cirkevnej provincie. Bernolákova spoločnosť,
[Bratislava – Sereď], [1999], 43-62.; Ld. Zubko, Peter: Katolická cirkev na Slovensku (1918 - 2000).
Zubko, Peter (et. al.): Církev v české a slovenské historii. Společnost pro dialog církve a státu, Olomouc,
2004, 13-14. www.cirkev-stat.org [2010.03.25.]
8
Ld. Hišem, Cyril: Cirkev v novovzniknutej Československej republike. In: Zubko, Peter (et. al.): Církev
v české... i. m. 13-25.; Ld. Hrabovec, Emila: Menovanie biskupov v kontexte bilaterálnych vzťahov
medzi ČSR a Svätou stolicou 1918-1928. In: Harna, Josef – Valenta, Jaroslav – Voráček, Emil (zost.):
Československo 1918-1938. Osudy demokracie ve středi Evropě, sv. 2, Historický ústav AV ČR, Praha
1999, 542-555.; Ld. Kouřil, Miloš: Katoličtí kněží v politice Československa v medziválečném období.
In: Papajík, David – Koucká, Ivana (ed.): Politický katolicismus v nástupnických státech Rakousko-
Uherské monarchie v letech 1918-1938. Vydavatelství UP, Olomouc, 2001, 31-41.; Ld. Trapl, Miloš:
Začlenění římskokatolické církve do české společnosti po roc 1918. In: Československo 1918-1938.
Osudy demokracie ve středi Evropě, sv. l, Historický ústav AV ČR, Praha 1999, 141-147.
9
Ld. András Károly: Tények és problémák a magyar kisebbségek egyházi életében. Regio –
Kisebbségtudományi Szemle, 1991, 3. szám, 13-37.; Ld. Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak
helyzete Csehszlovákiában. In: Filep Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar
művelődés története 1918-1938. I. köt. Történelem – demográfia és szociológia – nyelvhasználat és
nyelvfejlődés – a mindennapok kultúrája – vallás és egyház. Ister, Budapest, 1998, 207-257.; Ld. Sebők
László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio – Kisebbségtudományi Szemle, 1991.
3. sz., 65-88.; Ld. Sinkó Ferenc: Magyar katolikus reform-mozgalmak Csehszlovákiában (1918-1938). In:
Félbemaradt reformkor 1935-1949. Törekvések Magyarország keresztény humanista megújítására, a
haza és a szegénység szolgálatában. Püski, Róma 1990 – Budapest 2006, 123-135.; Ld. Tengely Adrienn:
Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban. Egyháztörténeti szemle, 2007. 1. sz. http://www.uni-
miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tengely-nemzetisegi.htm [2010.03.20.]; Ld. Tengely Adrienn: Adalékok az
1918-1919-es polgári demokrácia vidéki történetéhez. A szepesi római katolikus egyházmegye eseményei
az őszirózsás forradalom és a cseh megszállás között. Publikon társadalomtudományi portál
http://www.publikon.com/htmls/tanulmanyok.html?ID=33&essayID=145&download=1 [2010.03.20.];
Ld. Tengely Adrienn: A Papi Tanács (1918-1919). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2007, 3-4. sz. 19-
68.
14
mányban a szerző részletesen kitért a csehszlovákiai magyar katolikus hívők és papsá-
got ért sérelmekre. Az egykori prohászkás, Sinkó Ferenc dolgozatában a csehszlovákiai
magyar katolikus mozgalmi élet történetét ismerteti részletesen. Tengely Adrienn
tanulmányaiban az 1918-1919-es egyháztörténeti eseményeket ismerteteti. Tanulmá-
nyaiban ő már nem nélkülözi a levéltári forrásokat.
Munkám megírásánál felhasználtam Gyurgyík László demográfus 1921-es és
1930-as népszámlálás vallási adataival foglalkozó tanulmányát.10
A szlovákiai magyar szerzők tollából származó könyvek közül felhasználtam
Angyal Béla, Popély Gyula és Simon Attila monográfiáját. 11 Külön ki kell térnem
Angyal Béla 2002-ben megjelent monográfiájára, mert ebben a szerző ismertette a
magyar katolikus papok politikában betöltött szerepét is 1918 és 1938 között.
Ugyancsak Angyal Béla volt a szerzője annak a forráskiadványnak, amely 2004-ben
jelent meg és a Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez
1919-1936 címet viselte. Ebben a forráskiadványban a dokumentumok közt helyett
kapott a Népakarat című hetilap tudósítása az 1919-ben történt magyar katolikus papság
gyűléséről, és a Keresztényszocialista Párt egyházpolitikáját közlő Prágai Magyar
12
Hírlap beszámolója is. Popély Gyula 1995-ben megjelent monográfiája, az
Ellenszélben bár egyháztörténetre nem tért ki, de fontos adatokat tartalmazott az új
Csehszlovák közigazgatás kialakulásával kapcsolatban. Simon Attila monográfiája a
Csehszlovákiában a két világháború közt történt földreformot és kolonizációt vette
górcső alá. A monográfia értelemszerűen nem tért ki a korszak egyháztörténetére, de
fontos információkat találtam benne a korszak politikai történetével kapcsolatban is.
Dolgozatom megírásához nélkülözhetetlennek bizonyult Rácz Kálmán
disszertációs munkája, melyet 2009-ben az ELTE Történettudományi Doktori
10
Ld. Gyurgyík László: A csehszlovákiai magyarság felekezeti megoszlásának alakulása 1921 és 1991
között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2000. 3. sz. 55–65.
11
Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika
történetéből 1918-1938. Fórum Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Galánta – Dunaszerdahely, 2002.;
Ld. Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban
(1918-1925). Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1995.; Ld. Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-
Szlovákiában a két világháború között. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2009.
12
Ld. Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936.
Fórum kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Somorja – Dunaszerdahely, 2004, 9. sz.
dokumentum: A magyar katolikus papság gyűlése, 1919; 55-56. 72. sz. dokumentum: A
Keresztényszocialista Párt egyházpolitikai programja, 1926; 341-343.
15
Iskolájában védett meg. A történész az Esztergomi érsekség diszmembrációján túl
ismertette a korszak (értsd alatta 1918-1938) egyháztörténetét is.13
Végül, de nem utolsó sorban a Mátyusfölddel, és benne Vágsellye és Pered
település egyház- és társadalomtörténetét érintő, Bukovszky László, Szabó Eszter és
14
Németh Erika által írt is tanulmányok is hasznosnak bizonyultak munkám
elkészítéséhez. Különösen a Vágsellyéről írt monográfia, melyben Novák Veronika és
Bukovszky László tanulmányait használtam fel, bizonyult nélkülözhetetlennek.15
13
Ld. Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség diszmembrációja 1918-1938. Doktori disszertáció, Eötvös
Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest, 2008, 25-26.
http://doktori.btk.elte.hu/hist/raczkalman/ [2010.03.16.]
14
Ld. Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918-1919-ben és 1938-ban. In: uő:
(szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Lokális és regionális monográfiák 4.
Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aururum Könyvkiadó, Komárom – Dunaszerdahely, 2005, 123-
147.; uő.: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása. In: uő: (szerk.): Mátyusföld II… i. m. 23-43.; Ld.
Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II… i. m. 283-297.;
Ld. Németh Erika: A Mátyusföld társadalmi, nemzetiségi és vallási összetételének alakulása. In:
Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II… i. m. 299-308.
15
Ld. Novák Veronika: Vágsellye 1526-tól az 1848-as forradalomig. In: Bukovszky László et. al:
Vágsellye 1002-2002. Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás, Vágsellye, 2002, 26-88.; Ld. Bukovszky
László: Vágsellye története az 1848-1849-es forradalom- és szabadságharctól Trianonig. In: uő: et. al:
Vágsellye… i. m. 89-117.; Ld. uő. Vágsellye története az első Csehszlovák Köztársaság húsz éve alatt. In:
uő. et. al: Vágsellye… i. m. 118-145.
16
2. A katolikus egyház helyzete Csehszlovákiában 1918 és 1928
között
Az első világháború után új korszak kezdődött Európa történelmében. A

központi hatalmak vereségével végződő „nagy háború” után a győztes Antant hatalmak
a Párizs környéki békeszerződésekben átrajzolhatták Európa térképét. A vesztes
Osztrák-Magyar Monarchia területén az Antant hatalmakkal szövetséges új
nemzetállamok alakultak. Így jöhetett létre a soknemzetiségű csehszlovák nemzetállam
is.16
A Csehszlovák Köztársaságot 1918. október 28-án kiáltották ki Prágában.
Október 30-án Turócszentmártonban szlovák politikusok elfogadták a „Szlovák nemzet
nyilatkozata” című deklarációt. Ezzel a két államalapító aktussal a cseh és szlovák
nemzeti mozgalom vezetői deklarálták a két nemzet különválását az Osztrák-Magyar
Monarchia államalakulatából, és egy közös független csehszlovák állam létrejöttét is.17
A Csehszlovákiába került magyar kisebbségnek és a katolikus egyháznak
alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez. Az új állam területén szükségessé vált az
egyházkormányzat újjászervezése és az egyházi élet kereteinek megreformálása. Az
egyházaknak fel kellett vennie a harcot, az egyházi reformokat sürgető liberális és
szocialista áramlatokkal szemben, amelyeket a hatalmon lévő kormány preferált.
16
A témával kapcsolatban lásd Szarka László: A soknemzetiségű csehszlovák nemzetállam születése
1919-ben. Érvek, viták az 1919. évi párizsi békekonferencián. Fórum Társadalomtudományi Szemle,
2005. 3. sz. 109-121.
17
Ld. Krajčovičová, Natália: Začlenovanie Slovenska do Československej republiky (1918-1920). In:
Zemko, Milan – Bystrický, Valerián (ed.): Slovensko v Československu (1918-1939). Veda,
Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava, 2004, 60.
17
2.1 A csehszlovákiai katolikus egyház helyzete az új államalakulatban
2.1.1 A csehszlovákiai magyarság felekezeti megoszlása18
Az 1921-ben rendezett népszámlálás adatai alapján a Csehszlovák Köztársaság

összlakosságának döntő többsége a katolikus egyház tagjának vallotta magát.
Szlovákiában az evangélikus, a református és az izraelita egyház volt a további
meghatározó felekezet. Csehországban pedig a huszita tradíciókra alapozó, ún.
csehszlovák egyház volt a második legjelentősebb egyházi felekezet. 1920. január 8-án
alapították meg és később tagjainak száma meghaladta az 520 ezret. A cseh testvérek és
a német evangélikusok számaránya már jóval kisebb volt a csehszlovák egyházhoz
viszonyítva. A népszámlálás a csehországi izraeliták számát 125 ezer főben állapította
meg.19
Összehasonlítva a felekezeten kívüli megoszlást a cseh történelmi és szlovák
országrészekben megállapítható, hogy míg Szlovákiában a felekezeten kívüliek száma
0,23% volt, a cseh országrészekben (Csehország, Morvaországgal és Sziléziával együtt)
ez a szám elérte e terület lakosságának 7,2% - át.20 Az elvilágiasodásnak köszönhetően
az iparilag fejlett cseh országrészben többen hagyták el az egyházat, mint a Szlová-
kiában.
Az 1921-es népszámlálás a szlovákiai magyarok számát 637 183 főben
állapította meg. A római katolikusoknak a magyar népességen belüli aránya 70,3% volt.
Az evangélikus egyházakhoz tartozók részletes adatait nemzetiségi bontásban az 1921-
es népszámlálás nem tartalmazta.21
Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a szlovákiai magyarok száma 592 337 fő
volt. Ebből felekezeti összetételében a lakosság 71,29% vallotta magát római és görög
katolikusnak. Az evangélikus egyházhoz összesítve a magyarság 24,83% tartozott.
18
A két világháború közötti népszámlálások nemzetiségi vonatkozásaival kapcsolatban lásd Gyurgyík
László: A (cseh)szlovákiai magyarság a demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének
alakulása 1918-1998. In: Filep Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar… i. m.
81-131.
19
Ld. Gyurgyík László: A csehszlovákiai magyarság… i. m. 55–65.
20
Ld. Uo.
21
Ld. Uo.
18
Ebből 3,42% a lutheránus, és a 21,35% református felekezet alkotta. Az izraelita
felekezethez a lakosság 1,64% tartozott.22
A Csehszlovákiához csatolt terület legnagyobb hitközsége kiterjedésében és
lélekszámában is a katolikus egyház volt. Szlovákia és Kárpátalja területén 311 magyar
katolikus plébánia működött. A nagyszombati adminisztratúrához 155, a rozsnyói
püspökséghez 44, a szatmári egyházmegye csehszlovák részéhez 37, a kassai egyház-
megye csehszlovák részén 52, a nyitrai egyházmegyéhez 15 és a szepsi püspökséghez
pedig 2 magyar plébánia tartozott. A besztercebányai egyházmegyében 2 vegyes nyelvű
plébánia működött a két világháború közti időszakban. Az eperjesi görög katolikus
püspökséghez 5 és a munkácsi görög katolikus püspökséghez pedig 20 magyar plébánia
tartozott.23
A katolikus szlovák hívők magyar állam iránti lojalitása különösen fontossá vált
1918 őszén, a Monarchia végóráiban. A magyar római katolikus egyház hercegprímása
októberben próbálta megnyerni a szlovák hívőket a magyar ügy érdekében. Később az
1918. október 31-ben létrejött Károlyi Mihály kormánya24 is megszólította a nemzeti-
ségi hívőket.
2.1.2 Kezdeményezések a szlovák hívők megnyerésére
Az esztergomi hercegprímás, Csernoch János25 a Monarchia 1918. október 4-i

békeajánlatának hatására, lépéseket kezdeményezett a felvidéki szlovák katolikusok
megnyerésére. Október 8-i körlevelében figyelmeztette a felvidéki püspököket 26 a
wilsoni pontokban megfogalmazott önrendelkezés előnyeire és veszélyeire is.
Körlevelében a hercegprímás kívánatosnak tartotta, hogy a felvidéki szlovák lakosság
ne a közigazgatás szervei által irányítva, hanem különféle társadalmi szervezeteken
22
Ld. Gyurgyík László: A csehszlovákiai magyarság… i. m. 55–65.
23
Ld. Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak… i. m. 210.
24
Gróf Károlyi Mihály (1875-1955) kormánya 1918. október 31-től 1919. március 21-ig tartott. Ld.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. Században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 112-123.
25
Csernoch János (1852-1927) Szakolcán született, szlovák származású volt. 1874-ben szentelték pappá.
1880-tól 1893-ig az esztergomi érseki hivatalban működött. 1890-ben esztergomi kanonok lett és
címzetes apát. 1908-ban őt nevezték ki csanádi püspöknek. 1911-ben Ferenc József kalocsai érsekké
nevezte ki. 1913-ban Vaszary Kolos lemondott és őt választották Magyarország hercegprímásává és
Esztergom érsekévé. Ld. Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség diszmembrációja… i. m., 25-26.
26
Név szerint: Párvy Sándor szepesi, Radnai Farkas besztercebányai, Fischer-Colbrie Ágoston kassai
püspöket és Batthyány Vilmos nyitrai ordinátust. Ld. Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség
diszmembrációja… i. m. 10-11.
19
keresztül nyilvánítsa ki, hogy nem hajlandó kiválni a magyar állam kötelékéből.
Csernoch október 23-án újabb körlevelet írt, amelyben felszólította az esztergomi
főegyházmegye espereseit, hogy hívják össze kerületükbe azon plébánosokat, akik
szlovák hívők körében tevékenykednek. A plébánosok a szlovák népet buzdítsák Szent
István koronája iránti hűségre. A hercegprímás a keresztény hitet és szlovák nyelvet
fenyegető csehek általi veszélyekre hívta fel a figyelmet, és erre alapozva próbálta
megnyerni a szlovák hívők lojalitását a Magyar Királysághoz. Az esperesek válaszle-
veleik többségében, a szlovák katolikus hívők magyar állam iránti hűségéről biztosí-
tották a hercegprímást.27
A hercegprímás felvidéki akciójának hatására Andrej Hlinka28, a szlovák katoli-
kusok szellemi vezetője, szlovák nyelvű felhívásban kérte meg a Csehszlovákiához ke-
rült történelmi Felvidék lelkészeit, hogy nyilatkozatban csatlakozzanak az új államala-
kulathoz. A szlovák papság ezután több gyűlést tartott, amelyen lényegében kinyilvání-
tották az egyház adminisztratív szakadását.29
A hatalomváltás időszakában a szlovák papság megosztott volt a Magyarország-
hoz való viszonyulást tekintve. A Monarchia háborús veresége után a nemzeti mozga-
lomhoz közel állók állásfoglalására a magyar egyházi vezetés meggyőzési kísérlete már
nem volt hatással.30
1918. október 31-én hatalomra kerülő Károlyi Mihály-kormánya is próbálkozott
a katolikus nemzetiségi vidékek megnyerésével. November 23-án Persián Ádám,
a katolikus ügyekért felelős kormánybiztos, a magyar püspököket megkerülve, köriratot
intézett a felvidéki papsághoz. A köriratban ismertette a népkormány nemzetiségi politi-
káját és megígérte, hogy a szlovák nép számára biztosítani fogja mindazon vallási és
kulturális szükségleteket, amelyek az elszakadó részekben nem kapnának meg. Továbbá
biztosította a szlovák hívőket arról, hogy a magyar kormány tiszteletben fogja tartani a
Katolikus Egyház jogait, és biztosítani fogja az önkormányzati jogot a hívők számára.31
27
Ld. Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség diszmembrációja… i. m. 11-15.
28
Hlinka, Andrej (1864-1938) szlovák politikus és katolikus pap. 1892-től tagja a Zichy gróf vezette
néppártnak. 1905-ben saját szlovák pártot alapított. 1908-ban két év börtönbüntetésre ítélték a szlovák
nemzeti mozgalomban folytatott tevékenysége végett. 1918-ban a turócszentmártoni deklaráció egyik
aláírója, és decemberben a Szlovák Néppárt tevékenységének felújítója. 1920-tól a néppárt nemzetgyűlési
képviselője, és haláláig tagja maradt a prágai Nemzetgyűlésnek. Szlovákia autonómiájának a híve. Ld.
Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés… i. m. 313.
29
30
Ld. Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség diszmembrációja… i. m. 19.
31
Ld. Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi…i. m.
20
Persián a szlovák hívők megnyerése érdekében a számukra népszerűtlen, szlová-
kul nem beszélő püspököket – elsősorban Batthyány Vilmos nyitrai püspököt – a csehe-
ket megelőzve megpróbálta lemondatni. A kormánybiztosnak novemberben nem sike-
rült a nyitrai püspököt távozásra bírnia és a köriratával sem érte el a szlovák hívők tá-
mogatását a magyar ügy érdekében.32
2.1.3 A csehek katolikusellenes politikájának kezdete
A Csehszlovák Köztársaságot az első években antiklerikalizmus jellemezte,

melynek a cseh országrészben politikai-társadalmi előzményei voltak. A cseh történelmi
országrészekben (Cseh-, Morvaország és Szilézia) működő püspökök egy részének
német arisztokrata származása is negatívan hatott a cseh nemzeti mozgalom képviselői
és a katolikus egyház kapcsolatára. 1918 előtt az összes iskolákban az első kötelező
tantárgy a hittan volt, a tanítás elején és végén imádkozniuk kellett a diákoknak. Tanítói
felügyelet mellett a diákok kötelesek voltak részt venni az egyházi ünnepeken és a
vásárnapi istentiszteleten. Ezt is kritizálták Ciszlajtánia liberális és szocialista politiku-
sai, és Tomáš Garrigue Masaryk professzorral az élen felléptek a római katolikus egy-
ház ellen.33
Róbert Letz szlovák történész szerint a cseh katolikusellenes koncepció kialaku-
lása nem írható teljesen a cseh liberalizmus számlájára. Az Osztrák-Magyar Monarchia
osztrák részein az egyház és az állam nagyon közel állt egymáshoz. Az állami hatalom
gyakran összeolvadt és átfedte az egyházat. A 19. századi cseh irodalom és történetírás
nagyon kritikusan, sőt negatívan viszonyult a Katolikus Egyház intézetéhez, amely
segítette a cseh nemzetet elnémetesíteni és függetleníteni.34
A cseh liberális és szocialista politikusok kapcsolata romlott a Katolikus
Egyházzal az első világháború alatt, mert a püspöki kar többsége kiállt a Monarchia
katonai céljainak támogatása mellet. Sőt külföldön, a cseh önálló államért folytatott
harcnak az osztrákellenes koncepció mellet, egy katolikusellenes dimenziója is volt.
32
A Károlyi Mihály-kormány később egyházpolitikai vonatkozásban úgy próbálta megnyerni a
nemzetiségeket, hogy a vallási ügyekben teljes önkormányzati jogot adott a ruszinoknak, németeknek és
szlovákoknak. Ld. Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi…i. m.
33
Ld. Trapl, Miloš: Začlenění římskokatolické... i. m. 141-142.
34
Letz, Róbert: Úsilia o vztvorenie… i. m. 43.
21
Masaryk első hivatalos fellépése Svájcban az Osztrák-Magyar Monarchia ellen össze-
függésben volt Husz János elégetésének évfordulójával.35
Masaryk professzor 1918 májusában a Pittsburgben (USA) az amerikai szlová-
koknak mondott beszédében már kihangsúlyozta, hogy az egyháznak teljesen szabadnak
kell lennie. Nem szabad állami egyháznak létrejönnie. Masaryk beszédében egyház-
ellenes nézeteire is kitért, amelyet kizárólag Osztrák-Magyar Katolikus Egyház ellenes-
nek minősítet.36
Csehszlovákia katolikusellenes politikájának első komoly megnyilvánulására
1918. november 3-án került sor, a fehérhegyi csata évfordulóján. A prágai tömeggyű-
lésen a szocialista pártok szónokai a római katolikus egyházat bírálták. Kihangsúlyozták
a Katolikus Egyház részvételét a Habsburg elnyomásban. Hangoztatták a Vatikán
történelmi szerepét, a fehérhegyi csata elvesztése utáni csehellenes lépésekben. A gyű-
lést követően a tömeg az Óváros térre vonult, ahol ledöntötték az oszlopon álló Szűz
Mária szobrát. Ezzel az eseménnyel kezdődött Csehszlovákia 1918 és 1920 közötti
katolikusellenes lépéseinek sorozata.37
A csehországi katolikusellenes légkörben a cseh papság „Papi Egység” (Jednota
katolického duchovenstva) nevezetű szervezetbe tömörülve követelte az egyház
reformját. 1918. november 11-én hozták létre Prágában a szervezetet, és az egész or-
szágban csatlakoztak hozzá katolikus papok. Az év végére tagjainak száma elérte az
1300-at. 1919 májusában létrejött a központi „Birodalmi Egység” (Ríšska Jednota),
amelyet három országrész szervezete alkotott (Cseh-, Morvaország és Szlovákia).
A szlovákiai szervezet Zsolnán jött létre 1919. szeptember 10-én. A „Papi Egység”
legradikálisabb tagjai 1920. január 8-án létrehozták a csehszlovák egyházat.
Megalakulása után XV. Benedek pápa exkommunikálta a felekezetet.38
35
Ld. Trapl, Miloš: Začlenění římskokatolické... i. m. 141-142.
36
Masaryk beszéde nyilvánvalóan az amerikai katolikus szlovákokhoz szólt. Id. Hišem, Cyril: Cirkev
v novovzniknutej... i. m. 13-14.
37
38
Vö. Letz, Róbert: Úsilia o vztvorenie… i. m. 59. és Vö. Dolinský, Juraj: Cirkevné dejiny... i. m. 68.
22
2.2 A csehszlovákiai katolikus egyház a Köztársaság első éveiben
Az első világháború után egészen a Modus vivendi megkötéséig tartó időszak-

ban az összes csehszlovák kormány programjában szerepelt az egyház és az állam szét-
választása. A végrehajtásának módszeréről a pártoknak és politikusoknak különböző
véleményük volt. Viszont a legtöbb csehszlovák politikus úgy vélekedet, hogy a szét-
választásra csak akkor kerülhet sor, ha rendeződnek az állam és egyház között fennálló
problémák. Fontos volt a csehszlovák állam számára, hogy az egyházi vezetők elhiva-
tottak legyenek az új államért, az egyházmegyék az új államhatárhoz igazodjanak és a
prágai kormány a Monarchiában a magyar király és osztrák császár által gyakorolt
főkegyúri jogot, megőrizhesse.39
Amíg a cseh országrészekben kisebb területi és személyi változtatásra volt szük-
ség, addig a szlovák országrészben sokkal drasztikusabb változtatásokat kellett végre-
hajtani a csehszlovák elképzelések teljesítéséhez.40
2.2.1 A püspökök kiutasítása
A rózsahegyi plébános, Andrej Hlinka köré csoportosuló szlovák papság, már a

Köztársaság első hónapjaiban, követelte a független szlovák egyházi tartomány
létrehozását. Hlinka kezdeményezésére létrejött a szlovák papi tanács. A végrehajtó
bizottsága először 1918. november 28-án ülésezett. Itt már nyíltan követelték a szlová-
kiai egyházi hierarchia reformját. A végrehajtó bizottság véleménye szerint a Szlovák
területen található egyházmegyéknek szlovák nemzetiségű püspöke kell, hogy legyen. A
kivételt Kassa püspöke képezte, mert ő a Monarchia alatt is nyíltan kiállt szlovák hívői
mellett.41
1918. december 10-én a prágai Nemzetgyűlés elfogadta a 64/1918. sz. törvényt,
amely Szlovákia Csehszlovákiába való beintegrálásáról volt hivatott gondoskodni.
A törvény 2. paragrafusa értelmében az egyházi tisztségviselőknek is engedelmességi
39
Ld. Hrabovec, Emila: Menovanie biskupov... i. m. 542-543.
40
A cseh országrészekben 1919-ben püspöki székből távoznia kellett a prágai Pavel Huynnak és az
olomoutzi Lva Skrbenský metropolitának. 1926-ban Norbert Jan Klein, brüni püspök távozott hivatálából.
Ld. Kouřil, Miloš: Katoličtí kněží v politice... i. m. 32.
41
Ld. Letz, Róbert: Úsilia o vztvorenie… i. m. 45.
23
fogadalmat kellett tenniük a Csehszlovák Köztársaságra, hogy megtarthassák hivata-
lukat. 42 A paragrafusban az is szerepelt, hogy a kérvényezők engedelmességi fogadal-
mának alkalmasságát, a csehszlovák hatóságoknak engedélyezniük kell. A 14. parag-
rafusa pedig kimondta, hogy „a csehszlovák kormány teljhatalommal ruházhatja fel va-
lamelyik tagját azzal a céllal, hogy az a volt magyar területeken belátása szerint
kötelező érvényű rendeleteket bocsáthasson ki, és mindent megtegyen a rend fenn-
tartása, valamint a konszolidált állami élet megteremtése érdekében”. 43 A prágai kor-
mány másnap, 1918. december 11-én kinevezte Vavro Šrobárt44 Szlovákia teljhatalmú
miniszterévé.
1918. december 12-én a Zsolnára érkezett Šrobár, ahol embereivel megszervezte
a Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumát. 45 Šrobár evangélikus és liberális körökből
nevezte ki referenseit. A szlovák katolikusok – Andrej Hlinkával az élen – ez ellen tilta-
koztak, és Zsolnán létrehozták december 19-én a Szlovák Néppártot. Šrobár december
30-án nevezte ki egyházügyi referensé Karol Anton Medveckýt, akit a szlovák papi
tanács ajánlott erre a posztra.46
A szlovák papi tanács még 1918 decemberében a bécsi nunciatúrát megkerülve,
a csehszlovák hatóság segítségével akarta eltávolítani az általa magyarónnak titulált
püspököket. Mérvadó volt az Apostoli Szentszék álláspontja ez ügyben. Ugyanis 1918
és 1919-ben a Vatikán a várakozás politikáját választotta, amíg Közép-Európában nem
konszolidálódik a politikai helyzet. 1919 január elején Zsolnán megtartott szlovák
katolikusok gyűlésén elfogadták a szlovák katolikus autonómia törvény tervezetét, és az
előkészítő bizottságot is kinevezték. A gyűlésen döntés született a püspökök ügyében is.
K. A. Medveckýt és Ján Kovalíkot megbízták azzal, hogy a bécsi nunciustól kérvényez-
zék a püspökök eltávolítását. Medvecký előbb Šrobárral konzultált az ügyben, aki T. G.
Masaryk köztársasági elnökhöz küldte a papi tanács kinevezett küldöttségét audienciára.
A köztársasági elnök január 18-án fogadta K. A. Medveckýt és Ján Kovalíkot. T. G.
Masaryk elutasította az akció hivatalos karakterét, és kizárólagosan személyes karakte-
42
Az idézett törvény 2. paragrafusa az egyházi tisztségviselők mellet az önkormányzati tisztségviselők,
hivatalnokok és alkalmazottaikra is vonatkozott. Ld. Popély Gyula: Ellenszélben… i. m. 31-32.
43
Uo. 31-32.
44
Šrobár, Vavro (1867-1950) szlovák politikus és rózsahegyi orvos. Az első világháború előtt részt vett a
szlovák nemzeti mozgalomban. Szlovákia első teljhatalmú minisztere volt. 1925-tól nemzetgyűlési
képviselő, majd szenátor. Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés… i. m. 330.
45
Ld. Popély Gyula: Ellenszélben… i. m. 32.
46
24
rűnek kellet lennie a látogatásnak.47 Egyben megbízta a küldöttséget, hogy tolmácsolja a
nunciusnak állama érdeklődését a Vatikánnal való hivatalos diplomáciai kapcsolatok
felvételére.48
1919. január 20-án valósult meg a szlovák küldöttség látogatása a bécsi nuncius-
nál, ahol ismertették a szlovák papság álláspontját a felvidéki püspökök ügyében.
A Szlovák delegátus kérelmeit memorandum formájában is átadták az Apostoli
Szentszék képviselőinek. Ez a látogatás a későbbiekben elősegítette a Csehszlovák
Köztársaság és a Vatikán közti hivatalos diplomáciai kapcsolat felvételét. Az első láto-
gatást több tárgyalás követte, ahol a szlovák felet K. A. Medvecký és a bécsi nunciatúrát
Clemente Micara képviselte. A tárgyalások után a felvidéki püspökök ügyében nem tör-
tént változás. 1919. március 3-án a bécsi nuncius, Volfre di Bonza meglátogatta
Masaryk köztársasági elnököt. Miután a látogatás és a többi tárgyalás sem mozdította
elő a szlovák püspökök ügyét, Vavro Šrobár miniszter radikális lépésre szánta el ma-
gát.49
Šrobár a magyar érzelmű püspököket egyszerűen kiutasította az országból.
Báthy Lászlót, a nagyszombati érseki helynököt a cseh hatóságok már 1918 novemberé-
ben letartóztatták. 1919 márciusában pedig kiutasították az országból. Csernoch a szlo-
vákiai papság megelégedettségére Báthy utódául Richard F. Osvaldot jelölte ki.50
Vavro Šrobár K. A. Medvecký kezdeményezésére a nyitrai püspököt, Batthyány
Vilmost 1919. március 26-án a köztársaság biztonságának veszélyeztetése végett letar-
tóztatta. Másnap kiutasították az országból.51
Batthyány Vilmos és Báthy Lászlón kívül kiutasították Radnai Farkas
besztercebányai püspököt is. A szepesi egyházmegye püspöke, Pávry Sándor 1919 már-
ciusában meghalt. Novák István eperjesi püspök 1918 novemberében önként hagyta el
az országot.52 Kassa püspöke, Fischer-Colbrie Ágoston, 1925-ben bekövetkezett halá-
láig megtarthatta hivatalát, mert letette a hűségesküt, és a Vatikán támogatta őt.53
47
Ld. Letz, Róbert: Úsilia o vztvorenie… i. m. 46-47.
48
49
50
Ld. Schematizmus slovenských katolických diecéz 1971. Spolok Sv. Vojtecha, Bratislava, 1971, 253.
51
Ld. Salacz Gábor: A magyar katolikus… i. m. 11-12.
52
Ld. Uo. 13.
53
K. A. Medvecký meneszteni szerette volna Fischer-Colbrie Ágostont is. A kassai főszékesegyházi
káptalan kiállt Kassa püspöke mellett és felhívta Medvecký alaptalan vádjaira a figyelmet. 1920.
december 1. levelét az összes kassai kanonok és több száz pap is aláírta. Ld. Hišem, Cyril: Cirkev
v novovzniknutej... i. m. 15.
25
A kiutasított püspökök egyházmegyéjét az általuk kijelölt helynökök
irányították. A nyitrai egyházmegyét Jeszenszky Alajos irányította, az ő halála után
1921. január 13-án Kondor Istvánt nevezték ki a posztra. Khebrich Márton segéd püs-
pök irányította az eperjesi egyházmegyét. 1919 márciusában viszont lemondott és
Štefan Mišíket választották meg utódául, aki viszont július 27-én meghalt, és ettől
kezdve Marián Blahát bízták meg az eperjesi egyházmegye irányításával. A rozsnyói
egyházmegye élén Tetscher helynök állt. A besztercebányai egyházmegye élén Gürtler
J. később pedig Kohút J. helynök állt.54
2.2.2 A csehszlovákiai katolikus magyar papságot és hívőket ért sérelmek
Az újonnan létrejövő Csehszlovák államalakulatban a kezdeti években a szlová-

kiai egyházak helyzete különösen nehéznek bizonyult. A lakosság 1918 novemberében
több helyen megtagadta a plébános járandóságának beszolgáltatását. Az egyházmegyei
közigazgatást nehezítette a posta megbízhatatlan működése. 55 A felvidéki területekre
november 2-tól bevonuló cseh légiós csapatok pedig ellenségként kezelték a katolikus
egyházat.56
Csehszlovákiában 1919 és 1920 között az államhatalom szempontjából megbíz-
hatatlannak nyilvánították a papokat, az egyházi hatóságok megkérdezése nélkül mozdí-
tották el hivatalaikból. Az újonnan kinevezett lelkipásztoroknál pedig fontosabb szem-
pont volt az államhatalommal szembeni lojalitás, mint az egyházi funkciók betöltésének
képessége. Az egyházi személyek zaklatását sem az esztergomi érsek, hercegprímás,
Csernoch János, sem a Vatikán nem tudta megszüntetni. Csernoch egyházmegyéje
feletti joghatóságát felfüggesztették. A Vatikánnak pedig ezekben az években
a Csehszlovák Köztársasággal semmilyen diplomáciai kapcsolatot nem létesített.57
A Köztársaság első éveiben elkezdődött az egyházi birtokok állami kisajátítása.
Szlovákia teljhatalmú minisztere 1919. augusztus 11-én kelt 132. sz. rendeletével
többek között zár alá vette az esztergomi érsekség, a nyitrai, a szepesi és a beszterce-
bányai püspökségek, az esztergomi főkáptalan, a váci székeskáptalan, a vallásalap,
54
Ld. Dolinský, Juraj: Cirkev a štát…i. m. 30.
55
Ld. Tengely Adrienn: Adalékok az 1918-1919-es polgári demokrácia... i. m.
56
A cseh légiós csapatok a mai Szlovákia egész területét az 1918. december 23-án átadott Vix-jegyzék
után tudták elfoglalni. Ld. Popély Gyula: Ellenszélben… i. m. 13,26.
57
26
a lekéri, a zirci és jászói apátságok, az esztergomi és budapesti papnöveldék, és bencé-
sek Szlovákia területén található összes ingó és ingatlan vagyonát.58 Az állam az egy-
házi vagyon kizárólagos tulajdonosává nevezte ki magát és megadóztatta az egyházat.
Az egyház számára nehéz helyzetet teremtett a csehszlovák földreform bevezetése és
végrehajtása is. A szlovákiai egyházak közül csak a római katolikus egyháztól 232 416
hold59 földet foglalt el az állam. A földreform egyben kérdésessé tette az egyházfenn-
tartó kegyúri kötelességek teljesítését, ugyanis azt nem rendezte.60
A magyar tannyelvű egyházi iskolák kisajátítása is 1919 és 1920-as években
kezdődött. Az államosítással egyet nem értő tanárokat egyszerűen kiutasították az
országból. A piaristák kilenc Felvidéki gimnáziumot már 1919-ben kénytelenek voltak
elhagyni. A komáromi bencés gimnáziumot viszont nem számolták fel. A fennmaradá-
sához szükséges tőkét kezdetben a pozsonyi minisztérium egyházügyi osztálya által már
1919. májusában lefoglalt, de novemberig ki nem sajátított deáki és füssi bencés birto-
kok bevételéből fedezték. A tanári karnak 1920. június 9-én hűségesküt kellett tennie.
A nyár folyamán az igazgatót a cseh hatóságok lemondásra szólították fel és több tanár-
nak el kellett hagynia az intézményt.61 A komáromi bencés gimnázium volt az egyetlen
olyan magyar intézmény, amelyet nem államosítottak és fennmaradhatott az első
Csehszlovák Köztársaság teljes időszakában.
A csehszlovák kormány 1919. október 14-én állami ünnepé nyilvánította október
28-át a köztársaság megalakulásának évfordulóját. Azon papok ellen, akik ezen az
ünnepen csak csöndes istentiszteletet tartottak és megtagadták a csehszlovák himnusz
éneklését a templomban, a hatóságok büntetőeljárást indíthattak. 62 Ezzel szemben
a csehszlovák hatóságok büntették az ünnepi istentiszteletet Szent István napján, mert
azt államellenes tettnek minősítették.
1920 augusztusában kapta meg az Esztergom-egyházmegyei papság a nagy-
szombati vikárius 3385. számú rendeletét, amely Szent István ünnepének megtartását
megtiltotta. Ezen a napon tilos volt egyházi beszédet és énekes szentmisét tartani.
A rendelet végrehajtását csendőrök is ellenőrizték, ezért a plébánosoknak ki kellett hir-
58
Ld. Salacz Gábor: A magyar katolikus… i. m. 14.
59
A Rácz Kálmán tanulmányában egy részletes táblázatban közölte az egyes javadalmas egyházi
intézmények földbirtokainak határváltozás utáni elhelyezkedését, és ebben a táblázatban összesítve
a magyar Katolikus Egyháztól Csehszlovákiához került 229 531 kat. hold föld. Vö. Rácz Kálmán:
Esztergomi érsek kontra csehszlovák állam (1. rész). Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2004. 3. sz.
37-39.
60
61
Ld. Salacz Gábor: A magyar katolikus… i. m. 14-16.
62
Ld. Dolinský, Juraj: Cirkev a štát…i. m. 15.
27
detniük. A rendelet ellenére később több helyen tartottak énekes szentmisét, ezért a ma-
gyar papságnak sok zaklatást kellett eltűrnie a csehszlovák hatóságoktól. Ugyanebben a
körlevélben a vikariátus figyelmeztette a papságot, hogy „magyarónság” elkerülése ér-
dekében a vegyes nyelvű községekben a templomban és iskolában tartózkodjanak a ma-
gyar beszédek tartásától, és a társadalmi érintkezésekben is a szlovák nyelvet használ-
ják.63
2.2.3 A három új szlovák püspök kinevezése
Csehszlovákia kezdettől az egyházmegyei határokat a politikai határokhoz

szerette volna igazítani. A kormány egyértelműen kijelentette, hogy nem tűri az eszter-
gomi érsek joghatóságának érvényesítését egyházmegyéjének Szlovákiában fekvő terü-
letén. Így az esztergomi érsek fokozatosan elszigetelődött egyházmegyéjének szlovákiai
részétől. Ezt követően a csehszlovák kormány új egyházmegyei beosztást, és a területek
független irányítását követelte a Vatikántól.64
Még 1919. január 21-én Zsolnán került sor a Hlinka vezette szlovák papi tanács
ülésére, melynek egyik eredménye a szlovák katolikus autonómia végrehajtó bizottsá-
gának megalakulása volt. A felvidéki főpapok kiutasítása után az említett bizottság
javaslatot tett az elárvult püspökségek betöltésére. Később a cseh és szlovák papok által
létrehozott „Papi Egység” (Jednota katolického duchovenstva) nevű szervezet próbál-
kozott újabb javaslatot tenni az új püspökök személyére. 1919. május 19-én a végre-
hajtó bizottsága római delegáció kiküldéséről határozott. A csehszlovák papi delegáció
1919. július 1-jén memorandumot adott át vatikáni helyettes államtitkárnak.
Kérelmükben az állami erőszakkal elmozdított püspökök egyházi elmozdítását indít-
ványozták. Kérelmezték az esztergomi érsekség diszmembrációját és az új egyház-
megye kialakítását Pozsony, vagy Nagyszombat központtal. Prímási joghatósággal sze-
rették volna felruházni a prágai érseket. A joghatóság az elképzelések szerint kiterjedt
volna egész Csehszlovákiára.65
XV. Benedek fogadta a küldöttséget, és közölte velük, hogy a püspökki-
nevezések ügyét illetően további tárgyalások szükségesek. A pápa arra is felhívta a fi-
63
Ld. Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi… i. m. 10.
64
65
Ld. Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség diszmembrációja… i. m. 57, 65-66.
28
gyelmet, hogy hiányoznak azon bizonyítékok, amelyek a csehszlovák állam által me-
nesztett püspökök főpásztori kötelességeik mulasztására utalnak. Később a Valfré di
Bonzo Šrobárnak 1919. május 21-én írott jegyzékben elutasította a katolikus autonómia-
bizottság kompetenciáját a kinevezési ügyekben.66
1920 szeptemberében újultak meg a csehszlovák állam és a Szentszék közötti
tárgyalások a szepesi, a besztercebányai és a nyitrai püspökségek betöltése ügyében.
Magyar álláspont szerint az utóbbi kettő jogilag továbbra is betöltött volt, ezért a kor-
mány tiltakozott a tárgyalások ellen. A Vatikán azonban már nem volt hajlandó várni az
elárvult püspöki székek betöltésével, mert tartott a csehszlovákiai katolikus hívők el-
vesztésétől. XV. Benedek 1920. december 16-án prekonizálta a három új szlovák püs-
pököt. Karol Kmeťkot nyitrai, Ján Vojtaššákot szepesi, és Marián Blahát besztercebá-
nyai püspöknek nevezték ki.67
A Csehszlovák Köztársaság elnöke, T. G. Masaryk telegramot küldött az újon-
nan kinevezett püspököknek, amelyben a következőt írta: „Ha valaki azt mondja, hogy
szereti Istent és a saját testvérét viszont nem szeretné, az hazug, a püspök uraknak ez a
szeretet legyen meg minden nemzetiség és nyelv számára a mi drága Szlovákiánkba”.68
A három püspök kinevezése után továbbra is betöltetlen maradt az eperjesi, rozs-
nyói és a munkácsi püspöki szék. A legtöbb problémát azon püspökségek betöltése
okozta, amelyek egyházmegyéje kiterjedt Csehszlovákiára és Magyarországra is.
A csehszlovák kormány és a Vatikán között ezért újabb tárgyalásokra került sor.
A tárgyalások egyik eredménye volt, hogy XI. Pius pápa 1922-ben Nyáradi
Dénest nevezte ki az eperjesi görög katolikus egyházmegye püspökének. A püspök ha-
lála után, 1926-tól Pavol Gojdič vezette az eperjesi egyházmegyét. A munkácsi egyház-
megye püspöki széke Papp Antal Magyarországra való távozása után betöltetlen volt.
A csehszlovák kormány és a Vatikán között létrejött megállapodás értelmében Papp
Antal püspököt a Szentszék kinevezte a Magyarországon élő görög katolikusok apostoli
adminisztrátorául. 1924 augusztusában a munkácsi egyházmegye adminisztrátorául
pedig Peter Gebej püspököt nevezték ki.69
66
67
Ld. Uo. 93-94.
68
„Ak niekto hovorí milujem Boha a brata svojho by nenávidel, je klamárom, a túto lásku páni biskupi
majte ku všetkým národom a jazykom nášho drahého Slovenska.” Id. Dolinský, Juraj: Cirkev a štát…i. m.
34.
69
Ld. Uo. 35-36.
29
A magyar kormány és magyar egyházi vezetés tiltakozása ellenére Rómában
döntés született az esztergomi egyházmegye Szlovákiában található nagyobb területé-
nek egyházi közigazgatásáról. A Vatikán, a Csehszlovákiával fennálló anyagi kérdések
rendezése nélkül, 1922. május 29-én létrehozta a nagyszombati apostoli adminiszt-
ratúrát, melynek adminisztrátorául a vatikáni küldöttség Pavol Jantausch nyitraludányi
szlovák plébánost nevezte ki. 70 Jantauscht 1925-ben püspökké nevezték ki. 71 Ezzel
szemben a kassai és rozsnyói egyházmegye Magyarországon található részei felett, a
szlovákiai püspökök joghatósága 1937-ig megmaradhatott, nevükben helynökök igaz-
gattak.72
A magyar püspökök eltávolítása és eltávozása, és a Szentszék által kinevezett új
püspök beiktatása után, létrejöhetett a kvázi szlovák katolikus egyházi tartomány,
amelyet a Szlovák Püspöki Kar képviselt.73
Csehszlovákia területére az esztergomi érsekségen kívül még az egri és kalocsai
érsekség joghatósága terjedt ki. Az érsekségek joghatóságát nem ismerte el a csehszlo-
vák kormány.
Az egyházi főkegyúri jog kérdésében a prágai kormány sajátos álláspontot
képviselt, ugyanis azt a Csehszlovák Köztársaság szuverén jogkörének tulajdonította.
Az Apostoli Szentszék a kánonjogra hivatkozva a főkegyúri jogot személyhez kötöttnek
tekintette, és az nem függött a politikai határoktól. Amennyiben megszűnik a személy-
hez kötött jogviszony, a jog az Apostoli Szentszékre száll vissza, és ő nevezheti ki
a püspököket és az apostoli kormányzót. Vatikánnak végül sikerült megőriznie a fő-
kegyúri jog gyakorlását a csehszlovák állammal szemben.74
2.2.4 A szlovákiai magyar papság memorandumai 1928-ig
A Csehszlovákiában maradt magyar papságnak és a magyar hívőknek el kellett

fogadniuk a szlovák egyházi hatóságoknak való alárendeltségüket. Azonban az eszter-
70
71
Ld. Zubko, Peter: Katolická cirkev… i. m. 27. és Ld. Jakab Attila: Vergődésben. Magyar kisebbségek
„történelmi” egyházai az átalakuló Európában. Problématár, Európai Összehasonlító
Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2009, 65.
72
Ld. Sebők László: A katolikus... i. m. 65. Vö. Thoroczkay Gábor: Észrevételek A katolikus
egyházszervezet változásai Trianon óta című tanulmányhoz. Regio – Kisebbségtudományi Szemle, 1992.
3. sz., 223-227.
73
Ld. Zubko, Peter: Katolická cirkev… i. m. 27.
74
30
gomi érsekség felvidéki magyar papsága neveltetésükből fakadóan továbbra is Csernoch
érsek papjainak tartották magukat. A cseh kormány magyarellenes egyházpolitikai in-
tézkedései a magyar hívőket és papságot beadványok és panaszok megírására ösz-
tönözték. A beadványokat és panaszaikat kezdetben Esztergomba, majd adminisztrátori
elöljárónak és a Vatikánnak nyújtották be.
A Csehszlovákiához tartozó esztergomi érsekség komáromi kerületének hetven
magyar papja, Palkovich Viktor75 gútai esperessel az élen, 1919. november 19-én Po-
zsonyban megtartott szlovákiai magyar papok gyűlésén, memorandumban foglalta össze
sérelmeit.76 A legfőbb sérelmet az esztergomi érseki széktől való elszakításban látták.
Kitértek arra is, hogy az év elejétől „nem kapják meg járandóságukat s az egyházmegye
békéje fel van dúlva”. Nehezményezik, hogy a csehszlovák hatóságok megtiltották a
komáromi rendőrkapitánynak, hogy a katolikus papok számára útlevelet állítson ki a
Dunántúlra.77
A memorandumot nyílt levél kíséretében Medvecky A. Károly egyházügyi
kormánytanácsos is megkapta. Medveczky reakciója Szlovákhon magyar papságához
című válaszirat volt, amelyben Palkovichot is renegátnak nevezte, valamint „a
katolicizmus köpenyege alatt végzett nemzetirtásról beszélt”. 78 Palkovich erre 1920.
március 4-i válaszlevelében reflektált, melyet nyílt levél formájában Medvecky A.
Károlynak címzett. Levelében jogtalanak ítélte a magyar katolicizmust ért vádakat és
rámutatott a katolikus iskolák államosításának veszélyére is. 79 A Szlovákhon magyar
75
Palkovich Viktor (1850-1930): Esztergomba született és itt végezte teológiai tanulmányait. 1886-tól
gútai plébános. Csehszlovákia megalakulása után részt vett a magyar politikai élet megszervezésében.
1922. május 23-tól 1925-ig az Országos Keresztényszocialista Párt nemzetgyűlési képviselője volt. 1926
nyarán csehszlovák hatóságok kiutasították Palkovichot az országból. Végérvényesen 1927 májusában
hagyta el az országot. Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés… i. m. 325, 140-141.
76
A gyűlésen előadást tartott a pozsonyi keresztényszocialista központ két vezetője is. Angyal Béla:
Dokumentumok… i. m. 9. sz. dokumentum: A magyar katolikus papság gyűlése, 1919; 55-56.
77
Salacz Gábor: A magyar katolikus… i. m. 15.
78
Uo.
79
Medveckynek címzett nyílt levélben Palkovich továbbá tárgyalta az 1918 előtti magyar elnyomást a
nemzetiségekkel szemben. Érvelésében mindvégig tagadta a nemzetiségi elnyomást, amelyet a magyar
nemzet alkalmazott volna a szlovák nemzetiséggel szemben. A levélben központi szerepet kapott Cirill és
Metód kérdése, mely során az író kijelentette, hogy minden évben elvégezték tiszteletükre a szentmisét,
de nem ismeri el őket, mint szlovák egyházi történelmi személyeket. Palkovich kifejtette, hogy a Cirill és
Metód által terjesztett keleti rítust, ószláv liturgiát és betűket a szlovákok nem ismerték. Végül a levél
szerzője rámutatott arra, hogy a túl sok cseh hivatalnok később a cseh és szlovák kapcsolatok
elhidegülését eredményezhetik. Ld. Štátny archív v Bratislave, pobočka Šaľa (a továbbiakban ŠOBA
Šaľa), fond Farský úrad Tešedíkovo (továbbiakban f. FÚ Tešedíkovo), k. 13, Nyílt levél Medvecky A.
Károly egyházügyi kormányreferens, nemzetgyűlési képviselő úrhoz. č. 97/1920.
31
papságához című válasziratának egyes megállapításai miatt Palkovich becsületsértésért
beperelte Medveczkyt, és a pert megnyerte.80
1922. augusztus 27-én Jantausch tudtával Komáromban, a csehszlovákiai ma-
gyar katolikus papság értekezletre gyűlt össze. Az emlékiratban az apostoli kormány-
zóság területén élő magyarság létszámával indokolták az önálló püspökség létrehozását.
Az emlékiratot nyolcvannál több felvidéki magyar pap írta alá, melyet Jantausch által és
biztonsági okokból más úton is eljutatták Rómába. Csernoch hercegprímás lehetetlen-
ségnek tartotta a különálló magyar püspökséget, és csak egy külön magyar vikariátus
felállításának tervét támogatta.81
A szlovákiai magyar papság a jogainak hatékonyabb védelme és főleg a katoli-
kus iskolák bezárásának veszélye miatt, 1924 nyarán Komáromban Katolikus Nagybi-
zottságot hozott létre. Az apostoli adminisztrátor engedélyével működött. Kezdetben
a magyar papképzés gondjaival foglalkozott, majd a szlovákiai magyar katolikusok ér-
dekeinek védelmezőjévé vált. A bizottság legfontosabb eredménye a Katolikus Magyar
Kisszeminárium és a Katolikus Magyar Internátus létrehozása volt Komáromban.
A Kisszeminárium biztosította a leendő katolikus lelkészség középiskolai tanulmányait.
Az állami támogatás megvonása után a bizottságnak sikerült olyan széleskörű társa-
dalmi gyűjtést szerveznie, amelynek eredményeképp felépülhetett Komáromban a kato-
likus középiskolások kollégiuma, amelyet Mariánumnak neveztek. Mivel a Katolikus
Nagybizottság nem tudott országos mozgalommá válni és az állami támogatás is hiány-
zott, ezért 1927-ben szervezetileg feloszlott.82
A prágai nuncius, Fracesco Marmaggi utasítására és a nagyszombati adminiszt-
ratúra 15583 magyar plébániájára való tekintettel, Jantausch tervbe vette a magyar nyel-
vű papok nevelése érdekében a különálló magyar papnevelde létesítését. Az egyházi
birtokokat kezelő bizottság azonban megtagadta ennek fenntartását. Palkovich Viktor
1925-ben a Komáromban létesítendő papnevelde fontosságára hívta fel a csehszlovák
parlament figyelmét. Kállay teljhatalmú miniszter kielégítőnek találta a papság nevelé-
sét, így Palkovich kérelmét elutasította.84
80
Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés… i. m. 256.
81
82
Ld. Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak… i. m. 213-214.
83
Salacz Gábor szerint 124 magyar plébánia volt a nagyszombati adminisztratúra területén. Vö. Salacz
Gábor: A magyar katolikus… i. m. 35. és Vö. Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak… i. m. 210.
84
32
A magyar kisebbségnek saját erejéből kellett gondoskodnia a papi utánpótlásról,
ami egyre égetőbbé vált. A nagyszombati adminisztratúrában 1926-os hivatalos adatok
alapján 1919 óta 13 magyart szenteltek pappá és négy magyar plébánost vettek át más
egyházmegyéből. A szlovákiai magyar papság soraiból 33-an meghaltak, 22-t
elbocsátottak vagy kiutasítottak. Tehát hat év alatt 38-cal fogyatkozott meg a nagy-
szombati adminisztratúra magyar papjainak száma. A komáromi kisszeminárium tervé-
nek megvalósulását végül is Franciscy Lajos nyitrai kanonok nagyarányú adománya
tette lehetővé és 1919. szeptember 12-én felszentelték a Marianum konviktus-szemi-
náriumot, amely ideiglenes helyen működött.85
A csehszlovák kormány egyházellenes politikájának hatására a Szlovák Püspöki
Kar az 1924. november 26-án Zsolnán értekezlet tartott Fischer-Colbrie kassai püspök
elnökletével. Az értekezlet után a Szlovák Püspöki Kar pásztorlevelet adott ki, amely-
ben arra buzdította a katolikusokat, hogy tartsák magukat távol azon pártok és szerveze-
tektől, amelyek egyház- és vallásellenesek. Továbbá megtiltotta a szentáldozást azon
személyektől, akik szocialista szervezetekben az egyház ellen dolgoznak. A pásztorlevél
a szociáldemokraták, a kommunisták és a szokolszervezeteket ellen is irányult, amelyek
huszita eszméket terjesztettek Szlovákiában. Nagyszombatban állami cenzúra nélkül
nyomtatták ki. A prágai kormány államellenes tendenciákat látott benne és hatóságilag
megtiltotta a templomokban való felolvasását. A csehszlovák hatóság az elérhető
példányokat elkoboztatta és a pásztorlevelet felolvasó papok ellen eljárást indított.86
A prágai kormány 1925 márciusi parlamenti nyilatkozatában a pásztorlevéllel
kapcsolatban kijelentette, hogy nem tűrheti az állampolgárok lelkiismereti
szabadságának és szabad gyülekezési jogának megsértését. A felekezeti békét államér-
deknek minősítette, amelyet az állam és az egyház kapcsolatának rendezése által vélt
megvalósíthatónak. Az első egyházpolitikai törvény megszüntette többek között a feb-
ruár 2-i, március 25-i és szeptember 8-i Mária-ünnepeket és Nepomuki Szent János
ünnepét. Új ünnep lett a két világháború közötti Csehszlovákiában Cirill és Metód,
Szent Vencel és a július 6-i Husz János elítélésének, illetve elégetésének napja.87
Az Országos Keresztényszocialista Párt (továbbiakban OKSZP) keretein belül
létrejött a papi klub és annak Nagybizottsága, amelynek Palkovich Viktor 1925-ben
történt kiutasítása után Franciscy Lajos nyitrai kanonok lett az elnöke. 1926-tól a papi
85
86
Ld. Uo.
87
Ld. Uo. 36.
33
klubba terelődött át a szlovákiai katolikus magyarok egyházi sérelmeinek tárgyalása,
melyeket memorandumokban foglaltak össze.88 A memorandumokat, az 1925 augusz-
tusától az OKSZP elnöki posztját betöltő, Szüllő Géza jutatta el Rómába kellő politikai
súlyt is adva ezzel e követelésnek.89
A papi klub 1925. október 19-i ülésén tárgyalta az új kongruatörvényt, amely
szabályozta a papok fizetését. A törvény az államsegély kiutalását a csehszlovák állam-
polgársághoz és annak elismeréséhez kötötte. Továbbá belföldi gimnáziumi érettségi
vizsgát követelt a kérvényezőktől, amellyel az esztergomi egyházmegye magyar papsá-
ga többségben nem rendelkezett. A papi illetmény összegét túl alacsonynak értékelte a
papi klub, és felkérte a püspöki kart, hogy tegye magáévá az ügyet és hallgassa meg a
papságot. OKSZP képviselőit és vezetőségét pedig megkérték, hogy támogassák a
törvény módosítását. Az új kongruatörvénnyel a cseh történelmi országrészek plébá-
nosai meg voltak elégedve, mert a még a régi osztrák törvény értelmében sokkal keve-
sebb illetményt kaptak. Így nem sikerült a kongruatörvény ellen egységesen fellépnie
a csehszlovákiai papságnak.90
Husz János ünnepe ellen tiltakozó prágai nuncius, a csehszlovák sajtó támadása
miatt elhagyta Prágát. A csehszlovák kormány bel- és külpolitikai nyomás hatására
1927 nyarán a Husz-konfliktus rendezése érdekében Kamil Kroftát91, a kormány volt
szentszéki követét, Rómába küldette. A kormány továbbá ígéretet tett a szlovák néppárt-
nak a katolikus középiskolák és egyházi birtokok visszaadására.92
A csehszlovák állam és a Szentszék között 1927. december 17-én megkötött
Modus vivendi93 elvben kimondta, hogy a Csehszlovák Köztársaság egy része sem lehet
alávetve más országokban székelő ordinátusnak és egy csehszlovákiai egyházmegye
88
89
90
91
Kamil Krofta 1876. július 17-én született Plzeňben. Tanulmányait a prágai Károly Egyetemen, az
Osztrák Intézetben (1896 - 1899) és a Vatikánban (1899 - 1901) fejezte be. 1920-ban kezdődött meg
diplomata karrierje. Csehszlovákia nagykövete volt Vatikánban, majd Bécsben 1922 és 1925 között. A
pozsonyi Komenský Egyetmen hat szemesztert is tanított. A nagyköveti pályafutását Berlinben fejezte be
és 1927-től Eduard Beneš külügyminiszter helyettese volt. 1936-tól 1938-ig Csehszlovákia
külügyminisztere volt. 1945-ben halt meg. http://fphil.uniba.sk/index.php?id=2020 [2010.03.04.]
92
1926 és 1927 fordulóján az ellenzéki szlovák néppárt nem kis meglepetésre belépett a kormányba. A
párt a mindig azt szabta a kormányba való részvétel feltételéül, hogy a Szlovákia közigazgatási
autonómiát elismerjék, de ez nem történt meg. A kormányba való belépést a vatikáni diplomáciai
törekvések is befolyásolták. Ld. G. Kovács László, Ivan Kamenec: Jozef Tiso. Portrévázlat. Nap Kiadó,
Dunaszerdahely, 1997, 109.
93
A Modus vivendit (latin szó jelentése: megélhetési mód) 1927. december 17-én kötötte meg a
csehszlovák kormány és a Szentszék, 1928. január 20-án fogadta el a prágai kormány, a Vatikán pedig
január 29-én. Ld. Dolinský, Juraj: Cirkev a štát…i. m. 44-45.
34
sem terjedhet ki a határokon túlra. 94 A Vatikán elismerte a csehszlovák egyházme-
gyéken belül kinevezett új püspökök egyházvezetői hatáskörét és támogatta az új
csehszlovák szerzetesi rendtartomány létrehozását. Prága cserében változtatott korábbi
katolikusegyház-ellenes politikáján és garantálta a vallásgyakorlat korábbi kereteinek
visszaállítását. Az egyezményben szerepelt a zárolt egyházi ingó és ingatlan ügyek igaz-
gatásának az ügye, és a csehszlovák állampolgárság megadásához szükséges hűségeskü
feltétele is.95
Nyomban a Modus vivendi aláírása után a szlovákiai magyar papság a dél-szlo-
vákiai katolikus hívők részére magyar püspökség felállítását kérelmezte. 16 kerület es-
peresei és öt plébános memorandumban kérte Rómát, hogy ne engedélyezze az egy
tömegben élő magyar kisebbség szétosztását különböző egyházmegyékbe.
A memorandumot a somorjai kerület kiküldöttei átadták az új hercegprímásnak, Serédi
Jusztiánnak96 és eljutatták Nagyszombatba is a Rómába való továbbítás kérelmével.97
A magyar püspökség létrehozását azért is érezte jogosnak a szlovákiai magyar
katolikus hitközösség, mert a cseh országrészekben a szudétanémet katolikusoknak volt
saját német nyelvű egyházmegyéjük és püspökük a két világháború között. Miután
a magyar püspökség terve nem talált meghallgatásra, akkor a magyar vikariátus létreho-
zását szorgalmazták. A megvalósulásig ez a javaslat sem jutott el.98
1928 folyamán a Komárom körzetébe tartozó papság Rómába eljutatott
memoranduma összefoglalja azon konstruktív megoldást sürgető indítványokat,
amelyeket leginkább rezolúciókban gyűjtöttek össze. Az emlékiratban kérvényezték
a magyar püspökség, vagy vikariátus felállítását, a katolikus gimnáziumok helyreállí-
tását, a magyar katolikus férfi tanítóképző és papnevelő intézet felállítást. A memoran-
dumból az is kiderült, hogy a már kiutasított papokon kívül, további százötven plébános
számíthatott erre a sorsra.99 A lelkészek a csehszlovák állampolgárság hiányában nem
kaptak kongruát és működésük is hátráltatva volt.
94
95
96
Serédi Jusztián (1884-1945) Deákin született Szapucsek György néven. 1901-ben lépett be a bencés
rendbe és 1904-től Rómában a St. Anselmen végezte teológiai tanulmányait. A kánonjogi kodifikációs
bizottság konzultora volt 1908-1918 között. Részvett a Corpus Iuris Canonici szövegezésében. 1920.
októberétől Rómában az egyházjog tanára, kodifikációs bizottság tagja és rendi ügyvivő. 1927
novemberében nevezték ki esztergomi püspöknek és decemberben bíborosnak. Ld. Rácz Kálmán: Az
esztergomi érsekség diszmembrációja… i. m. 89.
97
98
99
Ld. Uo. 214.
35
A Modus vivendi végrehajtására tíz évet kellett várni. Ugyanis egyezmény vég-
rehajtását hátráltatta az is, hogy a csehszlovák kormány nem adta át a zárolt birtokok
kezelését az erre a célra alakult egyházi bizottságnak. A csehszlovák kormány csupán az
egyházi birtokokat kezelő bizottság (centrálna správa) nevét változtatta meg likvidációs
bizottságra (likvidačná komissia).100 Végül miután a csehszlovák állam bizonyos össze-
get átutalt az esztergomi érseknek, XI. Pius pápa által 1937. szeptember 2-án kiadott Ad
ecclesiastici regiminis incrementum című bulla a politikai államhatárokhoz igazította az
egyházmegyéket Csehszlovákiában. 101 A bulla értelmében a szlovák területen lévő
egyházmegyék egyenesen a Vatikán alá voltak rendelve. Így jött létre a független kassai
és rozsnyói egyházmegye, a szatmári és a nagyszombati adminisztratúra. A szlovákiai
egyházmegyék a Magyar Egyház tartományaiból lettek kivágva. A kassai és rozsnyói
egyházmegye területe el lett csatolva az anyaegyházától, és hivatalosan ideiglenes apos-
toli adminisztratúrává alakultak.102
A pápai bullának megjelenésével egyidejűleg a csehszlovák kormánynak megje-
lent 204. számú rendelete, amely az egyházi birtokok zárlatát szüntette meg.103
100
101
Vö. Uo. 43. és Vö. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés… i. m. 41.
102
Ld. Zubko, Peter: Katolická cirkev… i. m. 30.
103
Ld. Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus… i. m. 13.
36
2.3 A szlovákiai magyar katolikus mozgalmi élet kialakulása
Csehszlovákiában a katolikus mozgalmai élet kibontakozása szempontjából a

nyugalmas húszas éveket, egy sokkal dinamikusabb harmincas évek követte. A húszas
években a mozgalmi élet kialakulását a csehszlovák kormány egyházellenes politikája is
hátráltatta. A kulturális és politikai önszerveződést hátráltatta az a tény is, hogy a
Csehszlovákiához csatolt magyar kisebbség hét-nyolcszáz kilométer hosszú szélessé-
gében negyven-hatvan kilométeres sávon élt. A hatalomváltás előtt a szlovákiai magyar
kisebbség regionális öntudattal soha sem rendelkezett.104 Ennek ellenére több ifjúsági
mozgalom alakult meg ebben az időszakban. A katolikus mozgalmakra nagy hatással
volt a Rerum Novarum pápai enciklika és az Actio Catholica.
XI. Pius pápa 1922. december 23-án kelt Ubi arcani Deo című enciklikájában
fogalmazta meg az Actio Catholica alapgondolatait. A szervezet keresztény világban
éledező szociális mozgalmakat volt hivatott koordinálni. A Vatikán a keresztényszocia-
lizmus támogatása helyett a laikus hívők a hierarchia tevékenységébe való bevonását, a
katolikus akciót szorgalmazta.105 A csehszlovákiai püspöki kar az Actio Catholica meg-
szervezését 1927-én őszén rendelte el. A szervezet külön magyar osztállyal is rendel-
kezett, amelynek Pozsony volt a székhelye.106
Csehszlovákia megalakulása utáni első években a magyar kisebbség számára a
legfontosabb a politikai érdekvédelem kialakítása volt. A magyar katolikus papság is
képviselte a magyarságot a politikai pártokban.
2.3.1 Politizáló papok 1918 és 1928 között az Országos Keresztényszocialista

Pártban
A két világháború közötti Csehszlovákia demokratikus államformája lehetőséget

biztosított állampolgárai számára, hogy pártokat hozhassanak létre. A Monarchia évei-
ben már aktívan politizáló klérus a hatalomváltás után pártokba tömörülve látta el nem-
zetisége és az egyház érdekvédelmét. Ilyen párt volt a Csehszlovák Néppárt, amely fő-
104
Ld. Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt tőre. Válogatott és új esszék, tanulmányok az 1918-
1945 közötti (Cseh)szlovákiai magyar kultúráról. Ister, Budapest, 2003, 300-301.
105
Ld. Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935-1946. Társadalom- és
művelődéstörténeti tanulmányok 23. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1998. 20.
106
Ld. Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus… i. m. 10.
37
ként a morvaországi katolikusok körében volt népszerű. A Szlovák Néppárt (1925-től
megváltoztatta nevét Hlinka-féle Szlovák Néppártra), amely a két világháború közti
legerősebb szlovák pártnak számított, pedig a szlovák katolikusok érdekképviseletét
látta el. A német és a magyar katolikus kisebbség politikai képviseletét pedig saját
keresztényszocialista pártjuk látta el. A klérus két világháború közötti politikai aktivi-
tását az első Csehszlovákiában az alábbi táblázat szemlélteti.
Tab. 1 A lelkészség aránya az I. - IV. választási időszakban a

szenátorok és képviselők között.107
Év 1920 1925 1929 1935
Képviselők 19% 16% 20% 14%
Szenátorok 25% 19% 31% 27%
A csehszlovákiai magyar kisebbség két legnagyobb pártja a magyar protestáns

szavazótáborral rendelkező Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Párt (1925-től
Magyar Nemzeti Párt néven szerepelt), 108 és a katolikus szavazótábor támogatásával
bíró Országos Keresztényszocialista Párt volt. Utóbbi párt rendelkezett szlovák és né-
met katolikusokat tömörítő szekcióval is.109
Az OKSZP első 1919-ben Ungvárott kiadott programjában már szerepelt a ke-
resztény szellemiség és a katolikus egyházzal, papsággal való együttműködés
hirdetése.110 A pártban több katolikus pap is vállalt vezető szerepet (Palkovich Viktor,
Gregorovits Lipót, Tost Barna stb.).111 A katolikus egyház 1921-ben az OKSZP tulaj-
donát képező a pozsonyi Concordia nyomda létrehozását anyagilag is támogatta.112 Így
a pártban politizáló szlovákiai magyar katolikus papok az OKSZP belül fokozatosan
nagy befolyásra tettek szert.113
107
A táblázatot közli Kouřil, Miloš: Katoličtí kněží v politice... i. m. 36.
108
Ld. Simon Attila: Telepesek és telepes falvak... i.m. 28.
109
110
Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és Önszerveződés… i. m. 43.
111
112
113
A papi szárny befolyása az OKSZP belüli 1924-ben kezdődött pártszakadás idején is erősödött. 1925-
ben a Lelley-ellenes csoport vezetői között találjuk Palkovich Viktor és Gregorovits Lipót is. Lelley Jenő
lemondása után Palkovich tagja a 1925. május 16. és 1925. augusztus 25. között a pártot irányító öttagú
elnökségnek. Vö. Angyal Béla: Dokumentumok… i. m. 477. és Vö. Angyal Béla: Érdekvédelem és
Önszerveződés… i. m. 116.
38
Az OKSZP belül a magyar papok mellett szlovák plébánosok is működtek
(Petrášek Ágoston, Dobránszky János stb.). 114 A párton belüli 1920 szeptemberében
létrehozott szlovák, majd később német szekció az általa hirdetett őslakosság össze-
fogása jegyében jött létre. A szlovák osztályt Petrášek Ágoston katolikus pap és Tvrdy
Jenő zsolnai ügyvéd vezette.115 A szekció tagjai többségben magyar érzelmű szlovák
katolikus papok és értelmiségiek voltak. A szlovák papok hatása a hívőkre számot-
tevőnek bizonyult a későbbiekben. 1923-ra a szlovák osztálynak 78 helyi szervezete
épült ki.116
1926. május 28-án Ótátrafüreden megtartott pártvezetőségi ülésen Franciscy
Lajos szenátor javaslatára a párt egyházpolitikai kérdésekben is állást foglalt. A párt
kérvényezte és sürgette az Apostoli Szentszék és a csehszlovák állam közötti viszony
helyreállítását. Követelte „a jogtalanul lefoglalt egyházi birtokok visszaadását”.
Igazságos követelménynek tartotta a párt a lelkészi kongrua rendezését. Tiltakozott az
egyházi iskolák államosítása ellen.117
1928 elején az OSZKP belüli a papi szárny ellenezte a Magyar Nemzeti Párttal
(továbbiakban MNP) tervezett közös szervek kialakítását, és a soron következő
választáson a két párt közös listán való indulását. A párton belül a Franciscy Lajos és
Gregorovits Lipót vezette katolikus ellenzék, valamint Szüllő Géza között megromlott a
kapcsolat. A magyarországi körök Szüllő megkerülésével tárgyaltak Franciscyékkal, és
pénzt is adtak a komáromi papi szeminárium épületének létrehozására. Szüllőt ez
különösen felbosszantotta. A csehszlovákiai magyar egyházi vezetők és az OKSZP el-
nöke részvételével került sor az ünnepélyes alapkőletételre 1928. november 5-én. 118
A Szüllő és Franciscy között odáig fajultak az ellentétek, hogy 1929 szeptemberében a
papi klub vezetője lemondott mandátumáról.119 Az 1930-as évek elején pedig a párton
belüli Franciscy által vezetett papi szárny hozzájárult Szüllő Géza OKSZP lemonda-
tásához.120
Az OKSZP papi szárnya azért sem támogatta a MNP való egyesülést, mert így a
párton belüli befolyásuk csökkent volna. Az 1930-as években már nem tudta megakadá-
114
115
Ld. Uo. 66.
116
Ld. Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918-1975. Magvető Könyvkiadó,
Budapest, 1977, 143.
117
Angyal Béla: Dokumentumok… i. m. 72. sz. dokumentum: A Keresztényszocialista Párt
egyházpolitikai programja, 1926; 341-343.
118
Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és Önszerveződés… i. m. 156-157.
119
Ld. Uo. 166.
120
Ld. Uo. 176-178.
39
lyozni a két párt fúzióját. Összegezve a papi szárny tevékenységét a Köztársaság első tíz
évében az OKSZP-ban, elmondható, hogy a párton belül erős befolyásuknak köszön-
hetően sikerült egyházpolitikai elképzeléseiket felszínre hozni.
2.3.2 Szlovákia magyar katolikus ifjúsági mozgalmak
A két világháború között a pártrendszer kialakulásával párhuzamosan alakult ki

a szlovákiai magyar katolikusok rétegszervezeteinek tevékenysége. Az újonnan megala-
kuló katolikus körök, egymástól elszigetelten, plébánia szintű tevékenységet folytattak.
A helyi jellegű kezdeményezések mellett létrejönnek az egész szlovákiai magyar kato-
likus társadalomra kiterjedő szerveződések is.121
A trianoni döntés után az első ifjúsági katolikus egyesületek Pozsony, Brünn és
Prága magyar ajkú diáksága köreiben alakultak meg. Csehszlovákia megalakulása után
jelent meg az első felhívás, amely összefogásra szólította fel a kisebbségi diákokat. Az
országban bevezetett kivételes állapot miatt csak politikai pártok működését engedé-
lyezték. Így a magyar diákok a keresztényszocialista párt védnöksége alatt adták ki első
röpiratukat, négy városban egyszerre: Pozsonyban, Léván, Kassán és Eperjesen. A röpi-
rat Szózat Szlovenszkó keresztény diákságához címet kapta. A kezdeményezést a cseh-
szlovák hatóságok nyomban leállították, mert véleményük szerint a keresztényszo-
cialista diákság munkája a szlovák fiatalság megtévesztését célozta.122
A Csehszlovákiában létrejövő katolikus „diákmozgalmak szervezői jelentős
erkölcsi támaszt kaptak kimagasló emberi és erkölcsi tartású tanáraiktól”.123 Ilyen volt:
Scherer Lajos Losoncon. Az áldozatkészségének köszönhetően 1921. január 20-án in-
dult meg a Mi Lapunk, mely a szlovákiai magyar diákok kárpát-medencei hatósugarú
folyóiratává vált. Cserkészparancsnokként pedig Hornyák Odiló, aki a szlovákiai ma-
gyar cserkészet alapító tagja volt, a komáromi bencés tanár és szerkesztő, Bíró Lucián,
az érsekújvári pedagógus, Mrenna József és ipolysági gimnáziumba működő Krammer
Jenő és Horváth István is.124
121
122
Ld. Sinkó Ferenc: Magyar katolikus… i. m. 126. és Vö. Molnár Imre: A magyar anyanyelvű
egyházak… i. m. 218.
123
Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak… i. m. 218.
124
Ld. Sinkó Ferenc: Magyar katolikus… i. m. 126-127.
40
A fiatal katolikus szlovákiai magyar értelmiség körében a tanárok mellett a
kassai püspök, Fisher-Colbrie Ágoston fejtett ki meghatározó tevékenységet. Prohászka
Ottokár kor- és eszmetársaként a katolikus szociális megújhodás egyik terjesztője volt.
Fisher-Colbrie Ágoston elsőként fordította le a szociális ihletettségű pápai enciklikát, a
Rerum Novarumot.125 1907 és 1925 között Kassán püspöksége alatt több mint huszonöt
egyesületet hozott létre, szociális intézmények, újságok sorát indította el és tartotta fenn.
A püspök egyik kezdeményezője volt a szlovákiai szakszervezeti mozgalomnak. Fisher-
Colbrie és munkatársa Pfeiffer Miklós kanonok azt vallották és hirdették, hogy az
ellenzéki és egyházpolitikára összpontosított magatartás helyett, a legnehezebb körül-
mények között is Közép-Európa népeinek keresni kell az utat a harmónia felé, és főként
erősíteni kell a kisebbségi magyarságot erkölcsileg és anyagilag.126
Az első főiskolai szintű katolikus egyesület a Magyar Egyházirodalmi Iskola
1923. december 2-án alakult meg a nagyszombati papnevelő intézetben. A szemináriu-
mi rend azonban korlátok közé szorította lehetőségeiket.127
Szinte az egész felvidéki diáktársadalmat átfogó szlovákiai magyar ifjúsági moz-
galom a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK) volt, amely 1925-ben ala-
kult meg Prágában, Brünben és Pozsonyban. Politikai és érdekvédelmi célok mellett
fontosnak tartotta a kör a kisebbségi fiatalság keresztény világnézetének és nemzeti
identitásának megőrzését is. A prágai MAKK alapítóhelye lett az egyetemisták Szent
György Körének, amelyből 1928-ban a Sarló elnevezésű, szociális beállítottságú
mozgalom vált ki.128 Rády Elemér129 vezetésével ugyanitt alakult meg 1930. november
1-jén a katolikus egyetemistákat és főiskolásokat tömörítő Prohászka Kör (tejes nevén
Prohászka Ottokár Körök Szövetsége).130
A főiskolás és egyetemista lányok Eszterházy Lujza vezetésével kapcsolódtak be
a Szociális Nővérek elnevezésű katolikus kongregáció család- és nővédelmi tevékeny-
ségébe. A nővérek 1928-ban alapítottak házat Kassán.131
125
126
Ld. Sinkó Ferenc: Magyar katolikus… i. m. 126-127.
127
Ld. Uo. 127.
128
129
Rády Elemér Kassáról, Fischer-Colbrie püspök és Pfeiffer Miklós kanonok köréből kezdte
pályafutását. Prágában jogot hallgatott és publikációs tevékenységet folytatott. A magára kényszeríttet
emberfeletti munkatempó, fiatalon felőrölte fizikumát. 32 éves korábban meghalt. Ld. Sinkó Ferenc:
Magyar katolikus… i. m. 129.
130
131
Ld. Sinkó Ferenc: Magyar katolikus… i. m. 132.
41
3. Vágsellye és Pered katolikus egyháztörténete 1918 és 1928
között
1918–20-as államfordulatot követően Csehszlovákia területén az új államforma,

az új közigazgatás és többek között az államalkotó magyar nemzetiség kisebbséggé
válása olyan változásokhoz vezettek, amelyek döntően befolyásolták a régió
lakosságának életét. A Mátyusföld szívében található Vágsellye és Pered történetében is
új korszak kezdődött a Köztársaság létrejöttével.
A csehszlovákiai katolikus egyházszervezetben 1918 után személyi és köz-
igazgatási változások történtek. A Monarchia idején az állammal szoros kapcsolatban
lévő Katolikus Egyháznak a Köztársaságban szembe kellett néznie az állam és az
egyház szétválasztását támogató, katolikusellenes politikai körökkel. A liberális és
szocialista politikusok által támogatott – a korszakban (értsd alatta 1918-1928) a nap-
irenden lévő – összes egyházi iskola államosításával szemben a katolikus egyháznak és
hívőinek egyaránt fel kellett vennie a harcot.
Az új állami és egyházi közigazgatás által hozott rendelkezések közül nem
mindennel értettek egyet a Vágsellyei esperesi kerület lelkészei. A régióban elsősorban
a római katolikus plébániai hivatalok kerültek konfrontációba a csehszlovák
hatóságokkal. A vágsellyei plébános és a járási főnök közt a húszas években kialakult
konfliktus nagy hatással volt a járásban található többi pap plébániai hivatalának a
vezetésére. Az etnikai nyelvhatár közelében fekvő Vágsellye a csehszlovák hatóságok
számára a két világháború között nemzetpolitikai szempontból felértékelődött. A helyi
állami elemi iskola szlovák nyelvű tanításának bevezetése után a csehszlovák hatóság
elérte, hogy Vágsellyén a katolikus templomban a magyar mellett bevezessék a szlovák
nyelvű liturgiát is. A Szent István napi ünnepi istentiszteletet celebráló plébánosok és a
járási főnök között viszály alakult ki, amely nagyban befolyásolta a Vágsellyei esperesi
kerület, és benne Vágsellye és Pered egyháztörténetét.
42
3.1 A Vágsellyei esperesi kerület egyház közigazgatása
Vágsellye egyházszervezetileg az István király által 1001-ben alapított Eszter-

gomi Érsekséghez tartozott, amely a 12. századtól 12 főesperességre oszlott. 132
Vágsellye ezek közül a Nyitrai főesperességhez tartozott. Később a Komáromi
főesperesség részét alkotta. A 18. század végén pedig az Érsekújvári alesperesség részé-
vé vált. Ekkor a vágsellyei plébánia leányegyháza volt Pered, Zsigárd, Hetmény, Tornóc
és Vecse is.133 Vágsellye a 19. században már önálló alesperesi kerület volt.134
A Vágsellyével és Pereddel is határos Deáki egyházszervezetileg a pannonhalmi
főapátság joghatósága alatt álló plébánia volt.135
Tallósnak Vezekény, Felső-Szelinek pedig Alsó-szeli volt a fiókegyháza. Az
alábbi táblázatban szereplő Tallós és Felső-Szeli a fiókegyházának összesített adatai
szerepelnek.
132
Ld. Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet… i. m. 283.
133
Ld. Novák Veronika: Vágsellye 1526-tól az 1848-as... i. m. 76-78.
134
Ld. Bukovszky László: Vágsellye története az 1848-1849-es… i. m. 107.
135
Ld. Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet… i. m. 289.
43
Tab. 2 A Vágsellyei esperesi kerülethez tartozó plébániák 1918-ban.136
Districtus Vágsellye – Šaľa n./V.
Katolikus
Plébánia
Plébánia Vármegye hívők
adminisztrátora
száma
Eperjes Pozsony 988 Nagy József Ferenc
Farkasd Nyitra 1771 Herodek Antal
Felső-Szeli Pozsony 2604 Boda Miklós
Királyrév Pozsony 710 Pápay Gyula
Nádszeg Pozsony 3232 Ambruskó Lajos
Negyed Nyitra 1809 Kristóf A. József
Pered Pozsony 3368 Ribány Olivér
Tallós Pozsony 3165 Huszár István
Vágkirályfa Nyitra 1472 Janics Ferenc
Vágsellye Nyitra 4391 Gombár György
Zsigárd Pozsony 1580 Psenkó József
A Vágsellyei esperesi kerület 1918-ban az Esztergomi Egyházmegye

nagyszombati vikariátusához, és egyben a Komáromi főesperességhez is tartozott. Az
Esztergomi Egyházmegye hercegprímása, püspöke Csernoch János volt. A nagyszom-
bati vikariátust Báthy László, a Komáromi főesperességet pedig Brühl József irányítot-
ta. A Vágsellyei esperesi kerület esperese Dr. Herodek Antal farkasdi plébános, és he-
lyettese Janics Ferenc vágkirályfiai pap volt.137
A Vágsellyei esperesi kerület összesen 25 031 katolikus hívőt tartott számon
1918-ban az Esztergomi sematizmus, és 13 katolikus iskola működött a régióban.138
136
Ld. Schematizmus Cleri Archidioecesis Strigoniensis 1918. Typis Gustavi Bazárovits, Strigonii, 1918,
40-41.
137
Ld. Uo. 22, 38, 40.
138
Ld. Uo. 41.
44
Tab. 3 A Vágsellyei esperesi kerülethez tartozó plébániák 1927-ben.
139
Districtus Vágsellye – Šaľa n./V.
Katolikus
Plébánia Templom
Plébánia Megye hívők Plébánia kegyura
adminisztrátora patrocíniuma
száma
Eperjes Pozsony 1102 Nagy József Eszterházy Mária Szent Péter
Farkasd Pozsony 1877 Herodek Antal Károlyi Lajos Szent József
Felső-Szeli Pozsony 2641 Boda Miklós Eszterházy Mária Szent László
Királyrév Pozsony 778 Vörös József Kultuszminisztérium Szent Imre
Ambrusko
Nádszeg Pozsony 2602 Eszterházy Mária Szent István
Lajos
Kristóf A.
Negyed Pozsony 1730 - Mihály
József
Keresztelő
Pered Pozsony 3677 Ribány Olivér Kultuszminisztérium
Szent János
Tallós Pozsony 3281 Huszár István Eszterházy Mária Szentháromság
Vágkirályfa Pozsony 1661 Janics Ferenc - Szent Erzsébet
Gombár
Vágsellye Pozsony 3640 Kultuszminisztérium Margit
György
Apostoli
Zsigárd Pozsony 1709 Psenkó József Szent József
adminisztrátor
A Vatikán által 1922. május 29-én létrehozott nagyszombati apostoli kormány-

zóság,140 amely az Esztergomi Egyházmegye Szlovákiában található területeit hivatott
egyházszervezetileg irányítani, hatással volt a Vágsellyei esperesi kerület közigazga-
tására. Báthy László 1919. márciusi kiutasítása után 1922. május 29-ig Richard F.
Osvald irányította a nagyszombati vikariátust. A nagyszombati apostoli kormányzóság
létrejötte után az Apostoli Szentszék Pavol Jantausch plébánost jelölte ki Osvald
139
Ld. Schematismus Venerabilis Cleri Administrationis Apostolicae Tyrnaviensis 1927. Typis Societatis
Saneti Adalberti Tyrnaviae, 1927, 75-78.
140
45
utódjául. Az 1927-es sematizmusban Komárom már nem főesperes kerületként, hanem
esperesi kerületként (Districtus Komárno) szerepelt. 141 A Csehszlovák Köztársaság
megalakulása döntően befolyásolta a Vágsellyei esperesi kerület egyházi közigazga-
tását. Ám 1918 és 1928 között a kerületben, a királyrévi plébános kivételével, nem tör-
téntek személycserék a plébániák élén. Sőt az esperes és helyettese tisztjén sem történt
változás.142
1927-ben a Vágsellyei esperesi kerületben a következő szerzetesrendek és
egyházszervezetek működtek: Jézus Szent Szíve Társulat, Szkapuláris Boldogságos
Szűz Mária Társulat, Rózsafüzér Társulat, Oltár Egyesület és a Katolikus Unió.143 1927-
ben Tallóson Mészáros József és Pereden Révész Ferenc volt káplán. Vágsellyén Ján
Hanzlík 1923-ig, Kovács Tamás pedig 1928-ig volt káplán.144
A Vágsellyei esperesi kerület összesen 24 659 katolikus hívőről számolt be az
1927-es immár Nagyszombati sematizmus, amely kitért a többi felekezet adataira is:
ágoston 3400, helvét 6678, görög-katolikus 6, zsidó 1098, babtista 107 és a csehszlovák
felekezethez 3 személy tartozott a kerületben.145
3.1.1 A lelkészek engedelmességi fogadalma
Mint már korábban utaltunk rá, a prágai Nemzetgyűlés 64/1918. sz. törvényének
2. paragrafusa értelmében az egyházi tisztségviselők kötelesek voltak hűségfogadalmat
tenni a Csehszlovák Köztársaságra. Ugyanazon paragrafus azt is kimondta, hogy a ható-
ságoknak joguk van az engedelmességi fogadalmat felülbírálni. Ezáltal azon papoknak,
akiknek engedelmességi fogadalmát a csehszlovák hatóságok a felülbírálás során nem
fogadták el, a hivataluk elvesztésével és az országból való kiutasítással kellett szembe-
nézniük.
A Szlovák Teljhatalmú Minisztérium 1924. október 3-án kiadott 10469 sz. ren-
delete megtiltotta a járási hivataloknak, hogy a pozsonyi minisztérium különleges
engedélye nélkül fogadják el a lelkészi engedelmességi fogadalmakat. A minisztérium
141
Ld. Schematismus Venerabilis Cleri Administrationis Apostolicae Tyrnaviensis 1927...i.m. 56.
142
Ld. Uo. 75.
143
Ld. Uo. 75-78.
144
Ján Hanzlík és Kovács Tamás szlovák nemzetiségű káplán volt. Utóbbi káplán sok forrásban Tamáš
Kováč néven is szerepel. Vö. Schematismus Venerabilis Cleri Administrationis Apostolicae Tyrnaviensis
1927...i.m. 78. és Vö. ŠOBA Šaľa, fond Okresný úrad v Šaľi (továbbiakban f. OÚ Šaľa), k. 6, Zoznam
knazov v okrese Šaľa. č. 258/1926.
145
Ld. Schematismus Venerabilis Cleri Administrationis Apostolicae Tyrnaviensis 1927...i.m. 78.
46
azzal indokolta a lelkészi engedelmességi fogadalom szigorítását, hogy a szlovák egy-
házmegyékbe egyre több olyan pap helyezkedik el és tesz engedelmességi fogadalmat,
amely „az ellenséges Magyarországon” fejezte be tanulmányait. A minisztérium véle-
ménye szerint a határ túloldaláról áthozzák magukkal a magyar irredentizmust és
fékezik az állami egyházi referens munkáját. A határozatot Pozsony megyében október
7-én küldték szét a járási hivataloknak.146 E rendelet tartalma egyértelműen a magyar-
országi, vagyis a magyar nemzetiségű papok hűségfogadalmát korlátozta.
A járásban található csendőri parancsnokságok ezután a Pozsony megyei hivatal
számára jelentéseket készítettek a járásban található lelkészekről. 147 Ezekből a jelen-
tésekből tudhatjuk meg, hogy a járásban mely római katolikus papoknak ismerték el az
engedelmességi fogadalmukat, illetve mely plébánosoknak nem. Viszont a jelentések
nem térnek ki arra, hogy az említett plébánosok egyáltalán letették-e az engedelmességi
fogadalmat, vagy ezt lehetőséget a csehszlovák hatóság tagadta meg papoktól. Tehát a
Vágsellyei járás lelkészei közül a vágsellyei és a deáki plébános nem kapta meg, vagy
nem kérvényezte a csehszlovák állampolgárság elismeréséhez és hivatala megtartásához
szükséges engedelmességi fogadalmat. Hivatalosan ők magyar állampolgárnak számí-
tottak. Damoklész kardja függött fejük felett, mert az engedelmességi fogadalom
hiányában a csehszlovák hatóságok kiutasíthatták őket a Köztársaságból.
3.1.2 Vágsellye és Pered plébánosa
1918 után Vágsellye és Pered plébánosainak alkalmazkodniuk kellett az új egy-

házi és világi közigazgatáshoz és az új politikai rendszerhez. Engedelmességi fogadal-
mat kellett tenniük a Csehszlovák Köztársaságra, amelyet a csehszlovák hatóságok en-
gedlyeztek.
Vágsellye plébánosa 1918 és 1928 között Gombár György volt, aki 1903-ban
került a plébániai hivatal élére. A Vas megyei Jánosházán született 1857-ben, és
Kisorosziból került a községbe. Az ő nevéhez fűződik a templom felújítása 1907-ben.148
Hivatalát haláláig, 1930. június 5-ig töltötte be.149
146
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 3, Sľub vernosti r. k. duchovných. č. 559/1924.
147
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 4, Kňazi maďarskej národnosti na Slovensku. č. 203/1925. és Ld.
ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Zoznam kňazov v okrese Šaľa. č. 258/1926.
148
Ld. Bukovszky László: Vágsellye története az 1848-49-es… i. m. 106.
149
Ld. Bukovszky László: Vágsellye története az első… i. m. 134.
47
Egy 1925. január 23-án készült csehszlovák csendőrségi jelentésből megtud-
hatjuk a plébánosról, hogy tagja volt az Országos Keresztényszolcialista Pártnak, ma-
gyar nemzetiségűnek tartotta magát és magyar állampolgár volt. A csendőri jelentés táb-
lázatának Megjegyzés, rövid leírás című oszlopában pedig ezt olvashatjuk Gombár
Györgyről: minden szlovák ellensége, politikailag nem megbízható, Vágsellye
„magyarizátora”.150 Későbbiekben látni fogjuk, hogy nem minden ok nélkül jellemezték
így a plébánost.
Ribány Olivér 1907-ben került a peredi római katolikus plébánia élére, és hiva-
talát 1929. szeptember 25-én bekövetkezett haláláig töltötte be. Hosszú egyházi pálya-
futásának utolsó szakasza a peredi plébániai hivatal irányítása volt. Nagyszombatban
született 1848. december 18-án. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, teológiát
Esztergomban végezte. 1871. július 31-én szentelték pappá. Negyeden, Galántán és
1872-től Nagyszombatban volt káplán. 1879 és 1907 között Rózsavölgyön plébánosként
tevékenykedett.151 1925. január 12-én készült csehszlovák csendőrségi jelentésből kide-
rült, hogy szintén tagja az OSZKP-nak és magyar nemzetiségű volt. Viszont a vág-
sellyei járási hivatal plébánosokról készült összeírásában Ribány Olivért szlovák nem-
zetiségűnek tartotta. A csendőri jelenés táblázatában a Rövid ismertetés című oszlop
alatt az alábbiakat olvashatjuk a peredi plébánosról: lojális a csehszlovák állammal
szemben és a politika nem érdekli.152
Ribánynak egyházi pályafutása során írásai jelentek meg a Katholikus
Néplapban (1869/70: E. Souvestre, franciából fordította magyarra), az Új Magyar
Sionban (1871: A kerség maradványai Afrikában), a Magyar Koronában (1883: V.
Vattier: Húsz millió járadék; A hűség győzelme; 1885: V. Vattier: Egy nővér győzelme
című regényt fordította magyarra), a Magyar Államban (1893: Cot: Merghi; R. de
Navery: A szerzetes bocsánata című regényét fordította magyarra) és az Alkotmányban
is (1898:206-282. sz. P. Antonio Brasciani: A hadköteles című műt fordította magyar-
ra). Álneve és betűjegyei a következők voltak: Csákai Sándor; R. O.; R. Olivér. 88.153
150
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 4, Kňazi maďarskej národnosti na Slovensku. č. 203/1925.
151
http://lexikon.katolikus.hu/R/Ribány.html [2010.04.02.]
152
153
http://lexikon.katolikus.hu/R/Ribány.html és Vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI.
kötet. A magyar könyvkiadók és könyvterjesztők egyesülése, Budapest, 1906, 944-945.
48
3.2 A katolikus egyház helyzete Vágsellyén és Pereden Csehszlovák
Köztársaság első éveiben
Az első világháború utolsó évében egyre több gazdasági megszorításokat hozott

a hátország számára. 1918-ban a folyamatos rekvirálások, a nyersanyaghiány (petró-
leum, szén, vas, bőr stb.) és év végére a vesztes világháború valósága hozzájárult az
ország feszült belpolitikai helyzetének kialakulásához. Míg 1918 nyarán nyugodt volt a
közhangulat Pozsony megyében, így Mátyusföld településein is, októberben, majd
novemberben a helyzet gyökeresen megváltozott. A közellátási zavaroknak és kilá-
tástalan gazdasági helyzetnek tudható be, hogy a vidék településeinek többségén kon-
fliktusok alakultak ki, melyek több helyen véres összetűzésbe torkolltak. Ugyanakkor a
nyelvhatár közelében lévő településeken a cseh-szlovák propaganda által kialakult nem-
zetiségi mozgalom, agitáció is hozzájárult a közhangulat elmérgesedéséhez.154
1918. októberi és novemberi zűrzavaros időszakában az egyházi közigazgatás is
akadozott. Herodek Antal, a Vágsellyei esperesi kerület esperesplébánosa november 18-
án kelt leveléből kiderült az utak járhatatlanok a körzetben. Gyűlést nem tud összehívni
és a templomszámadások revideálására sem került sor. Ugyanebben a levélben az espe-
resplébános bejelenti a körzetébe tartozó papjai számára, hogy a Vágsellyei esperesi
kerület csatlakozott a Papi Tanácshoz.155
3.2.1 A Papi Tanács
A történelmi Magyarországon az első világháború utolsó napjaiban a vereség

következtében pattanásig feszült a gazdasági, társadalmi és politikai helyzet. 1918.
október 30-án Budapesten kitört az ún. őszirózsás forradalom, amely az ellenzék vezé-
rét, Károlyi Mihályt jutatta hatalomra. A Magyar Nemzeti Tanács segítségével Károlyi
kormánya megkezdte Magyarország demokratizálását. A magyar demokratikus forrada-
154
Ld. Bukovszky László: Államhatalmi változások… i. m. 123-124.
155
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 12, A vágsellyei esperes kerület csatlakozik a Papi Tanácshoz.
č. 95/1918.
49
lom tipikus terméke volt a Papi Tanács is. A forradalom mindenféle tanácsokat hívott
életre, szinte minden társadalmi csoport valamilyen tanácsba tömörült.156
A Papi Tanács létrehozása azért is indokolt volt, mert az első világháború évei-
ben a nagy mértékű infláció következtében az alsópapság egyre rosszabb anyagi hely-
zetbe került. 1918. november 2-án Persián Ádám, a Károlyi kormány által a katolikus
ügyek intézésével megbízott kormánybiztos és Csernoch hercegprímás megbeszélésén
is szóba került a téma. Persián kérésére a hercegprímás megbízta Geisswein Sándort, a
magyar keresztényszocialista mozgalom megalapítóját, hogy azonnal kezdje meg az al-
sópapság papi szervezetének létrehozását a kánonjogi szabályok figyelembe vételével.
Azonban a november 7-én tartott Budapesti alesperesi kerület rendes őszi korona-
gyűlésén, megalakították a Papi Tanácsot a Geisswein-féle szervezet helyett.157 Ezen a
koronagyűlésen döntés született arról is, hogy négy megbízottat küldenek Persián
kormánybiztossal való tárgyalásra és a tanács programjának a bemutatására. Figyelemre
méltó, hogy a Papi Tanács jóváhagyását nem az egyházi főhatóságoktól, hanem a
Károlyi-kormánytól várta, ami ellentétben állt a kánonjoggal. Az esztergomi püspök ál-
tal november 2-án kiadott engedélyt egy egészen más típusú szervezetnek szánta és a ta-
nács nagy támogatottságát látva, már azt nem vonhatta vissza.158
A Papi Tanács memoranduma a Nemzeti Tanácshoz és a Magyar Népköztár-
saság Kormányához, másolata pedig már eljutott a peredi plébánoshoz is. Az 1918.
november 22-i keltezésű memorandumból kiderült, hogy a Papi Tanács elnöke Dr. Sza-
lay Mátyás, a szervezetet a Magyar Nemzeti Tanács és a kormány is elismerte, és az el-
ső tíz nap alatt több ezer pap csatlakozott az összes egyházmegyéből. A memorandum-
ban szerepelt a november 7-én összeállított követelésekből a második, harmadik és
negyedik pont.159 A Papi Tanács mind a 11 pontját és követelését november 10-e körül
kiáltvány formájában küldte szét az ország papságának. 160 Ugyanezt a kiáltványt a
peredi plébános 1918 decemberére keltezte. A tanács pontjai a következők voltak:
1. Kívánták a papnevelés reformját, a rosszkarban lévő szemináriumok
újjáépítését.
2. Kérelmezték az alsópapság anyagi helyzetének gyökeres és azonnali rendezését.
A papoknak az önálló háztartás vezetésének megadatását.
156
Ld. Tengely Adrienn: A Papi Tanács… i. m. 19.
157
Ld. Uo. 19-20.
158
Ld. Uo. 22-24.
159
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 12, Papi Tanács memoranduma a Nemzeti Tanácshoz és a
Magyar Népköztársasághoz. č. 95/1918.
160
50
3. Kérvényezték a teljesen kielégítő papi nyugdíjreformot.
4. Kívánták a papi szanatóriumok és üdülőhelyek felállítását.
161
5. Kérelmezték a párbér, kepe stb. javadalmazási rendszernek igazságos
kárpótlás révén való eltörlését.
6. Kérték a szolgálati pragmatika rendszerének bevezetését.
7. Kívánták a budapesti püspökség felállítását, a nagy lélekszámú plébániák
decentralizációját és az új templomok építését.
8. Kérvényezték az istentiszteleti szertartásoknál a nemzeti nyelv érvényesülését.
9. Kérték az egyházmegyei zsinatok legalább ötévente való összehívását.
10. Kérelmezték a teljes egyházmegyei autonómiát.
11. Végül a kanonoki intézmény korszerű reformját kérvényezték.162
A Vágsellyei esperesi kerület esperesplébánosa a már fentebb idézett 1918. no-

vember 18-i levelében arra kérte a kerületébe tartozó papjait, hogy a Papi Tanács
felhívása szerint szavazzanak a kerület valamely tagjára. A szavazatokat írásban, postai
úton az esperesplébánoshoz küldjék. Herodek a kerületi jegyzővel együtt a legtöbb
voksot megszerzett jelöltnek megbízólevelet fog kiállítani. „Ez a kerületi megválasztott
lesz a kerület bizalmiférfija az egyházmegyei gyűlésen” – írja Herodek. Leveléből az is
kiderült, hogy a kerület nevében Persián Ádámhoz egy memorandumot küldött, „mely
fölöleli mindazt az érdekeket és kívánságot, amit egy pap a demokratikus alakulástól
igénnyel és várhat”.163
Az Országos Papi Tanácshoz csatlakozott tagok száma 1918 karácsonyára elérte
az 5562 főt. 164 A szervezettel párhuzamosan, november 15-én alakult meg Szeged
központtal a Délmagyarországi Papi Tanács. A szegedi szervezet is elfogadta az Orszá-
gos Papi Tanács programját, de azt kevésnek találta és saját radikális pontjaival is kibő-
vítette. A programját igazán radikálissá a 20. pontja tette, mely így szólt: „A coelibátus
eltörlése minden korlátozás nélkül”.165
161
A párbér, illetve Erdélyben a kepe intézménye jobbágyi eredetű intézmény volt, amely a papot a
canonica visitatio vagy a szokásjog alapján illette meg. Ezen intézmények rendkívül anakronisztikusak
voltak már ebben a korban, és ezért sok konfrontációra adott okot a klérus és a hívek között. Ld. Tengely
Adrienn: A Papi Tanács… i. m. 30.
162
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 12, Papi Tanács felhívása a papsághoz. č. 95/1918.
163
A farkasdi plébániai hivatal levéltári anyaga még feldolgozatlan. Ennek is betudható, hogy levélben
utalt memorandumot kutatásaim során nem találtam meg. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 12, A
vágsellyei esperes kerület csatlakozik a Papi Tanácshoz. č. 95/1918.
164
165
Uo. 48.
51
A cölibátus eltörlését – Tengely Adrienn kutatásaira alapozva – 1918 végén a
magyar papság és közvélemény inkább ellenezte, mint támogatta. Kivétel volt ez alól a
Vágsellyei esperesi kerület papsága, amely a cölibátus eltörlésének ügyében népszava-
zást akart kiíratni.166
1919. január 15-én és 16-án Budapesten került sor a Papi Tanács országos kong-
resszusára, amelyen már nem tudott az összes egyházmegye küldötte részt venni a jár-
hatatlan utak és a katonai megszállás miatt.167
XV. Benedek pápát Csernoch prímás és a bécsi nuncius is informálta a Papi
Tanács fejleményeiről. A nuncius ismertette a tanács pontjait, valamint tévesen azt is,
hogy a tanács elfogadta az országos kongresszusán a cölibátus eltörlését. Ezután a pápa
1919. március 12-én a Papi Tanács feloszlatására szólította fel a hercegprímást, aki a
belpolitikai helyzet miatt csak június 20-án értesítette a fővárosi érseki helynököt a fej-
leményekről.168
3.2.2 Vágsellye és Pered katonai megszállása és Vavro Šrobár tiltó intézkedése
Mátyusföld és ezen belül Vágsellye és Pered történelmi eseményeire a budapesti

1918. októberi politikai fejlemények átmeneti jelleggel nagyobb befolyással bírtak, mint
a prágai cseh–szlovák törekvések. A Wekerle-kormány lemondása után október 23-án
Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek elnöke Károlyi Mihály
lett. Az ún. őszirózsás forradalmi változások hatására és a Magyar Nemzeti Tanács
felhívására csaknem az egész Felvidéken helyi nemzeti tanácsok alakultak. November
elején több felvidéki nagyközségben alakult nemzeti tanács. Vágsellyén a községi
képviselő-testület november 3-i ülésén a résztvevő testületi tagok és a nagyközség értel-
miségét alkotó Katolikus Kör és a Haladó Iparoskör választmányi tagjai megalakították
a helyi Magyar Nemzeti Tanácsot.169 A helyi nemzeti tanácsok mellett a közrend fenn-
tartására fegyveres polgár- és nemzetőrségek alakultak november első felében Vág-
sellyén és Pereden.170
166
167
Ld. Uo. 53, 55.
168
Ld. Uo. 65.
169
Ld. Bukovszky László: Államhatalmi változások… i. m. 125.
170
Ld. Uo. 127.
52
Az új magyar kormány a Nemzeti Tanácsok alakítása mellett igyekezett az alsó-
papság támogatását is elérni. Persián Ádám, a Károlyi-kormány katolikus ügyekért fele-
lős kormánybiztosa 1918. november 4-i körlevelében a következőket kérte az alsópap-
ságtól: „(…) minden erejével törekedjék arra, hogy a magyar nép, az ország lakossá-
gának összegsége ezekben a nagy időkben felejtsen el minden széthúzást, faji és fele-
kezeti viszályt és belső egyenetlenséget s törekedjék minden ellenreakció vagy külön-
akció mellőzésével a legőszintébben és legbensőbben támogatni a megalakult népkor-
mányt”.171
Persián Ádám felhívása és Papi Tanács mozgalom kialakulása után Vágsellye és
Pered egyháztörténetére is nagyhatással volt 1919. januárjában bekövetkezett csehszlo-
vák katonai megszállás. A prágai kormány a Felvidék katonai megszállását már novem-
berben elkezdte. Viszont Mátyusföld településeinek katonai megszállására csak a
december 23-án átadott Vix-jegyzék után kerülhetett sor. 1919. január 1-jén a cseh-
szlovák kormánycsapatok elfoglalták Pozsonyt és Érsekújvár irányba nyomultak
tovább. A gyengén felfegyverzett nemzetőr csoportok az előrenyomuló, nehéz fegyve-
rekkel is rendelkező kormánycsapatokkal szemben tehetetlenek voltak. A legionárius
egységek Pozsonyból kiindulva sorra foglalták el az érintett településeket.
Mátyusföldön belül egyedül Vágsellyén tartózkodott a magyar honvédség egy utóvéd
szakasza. Pered és Deáki község elöljárósága dobszóval hívta hadba a fegyverviselt he-
lyieket. Peredről 100-200-an és Deákiról 150-en vonultak Vágsellyére január 6-án.
Másnap a pallóci Müller birtoknál történt fegyveres konfliktus után, a nemzetőrök
Vágsellye-Deáki-Pered irányába vonultak vissza. A legionáriusok pedig Vágsellye és
Deáki irányába haladtak. Vágsellyét a csehszlovák kormánycsapatok rövid összecsapás
után, január 7-én foglalták el. A visszavonuló peredi nemzetőrökkel a legionáriusok
még egy alkalommal összecsaptak, de ezután sem sikerült megakadályozni a kormány-
csapatok előrenyomulását Farkasdig.172
1919 tavaszán Vágsellyén az államfordulat nem hozott változást a közigazgatás
szintjén. Továbbra is Nyitra megyéhez tartozott a járás és a nagyközség.173 Viszont me-
gyei szinten történtek személyi változások. Vavro Šrobár, Szlovákia teljhatalmú mini-
sztere még 1918. decemberében a vármegyék önkormányzatát rendeletileg feloszlatta.
A megye élére zsupánokat, azaz megyefőnököket állított, akik rendkívül széles jogkör-
171
ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 12, A katolikus ügyek kormánybiztosának felhívása. č. 95/1918.
172
Ld. Bukovszky László: Államhatalmi változások… i. m. 129-130.
173
53
rel felruházott állami tisztviselők voltak.174 Zsupánok első intézkedéseik közé tartozott a
64/1918. sz. törvény 2. paragrafusa értelmében a magyar megyei köztisztviselők és egy-
házi funkcionáriusoktól hűségfogadalmat kérni.175
Pozsony vármegyét 1919. január 1-től Samuel Zoch zsupán irányította.176 Šrobár
1919. március 5-i levelében arra szólította fel Pozsony megye zsupánját, hogy ne enge-
délyezze megyéjében az 1848-as magyar szabadságharc és forradalom megünneplését.
Szlovákia teljhatalmú miniszterének levelét szlovák és magyar nyelven Zoch tovább-
küldte Pozsony megyébe, többek között a plébániai hivataloknak is. A levél különösen
az összes iskola tanítójának, lelkészeknek, hivatalnokoknak és az iskolai ifjúságnak
szólt. Az iskolákban és templomokban megtiltotta az 1848-as forradalom megünnep-
lését. Šrobár levelében rendelete megszegésének esetén a következő szankciókat vette
számításba: „(…) a tanítók, lelkészek és hivatalnokok hivatalukból (állásukból) az
illetményre és nyugdíjra való igény nélkül megfosztanak, internáltatnak, esetleg
a büntetőtörvény értelmében büntettni fognak, maga az iskola pedig be fog záratni“.177
Már 1919 elején Nyitra és Pozsony megye, ezzel Vágsellye és Pered plébáno-
sainak engedelmességi fogadalmat kellett tenniük a Csehszlovák Köztársaságra. Po-
zsony megyében a Vavro Šrobár tiltó intézkedéseit Pereden is figyelembe kellett
venniük a közigazgatási, lelkészi hivatalnak és a tanároknak is. A március 21-én kikiál-
tott Tanácsköztársaság és azt követő statárium Szlovákiában újabb hadi helyzetet terem-
tett Mátyusföld településein. A magyar Vörös Hadsereg június 2-án elfoglalta Érsekúj-
várt és ezután a csehszlovák hivatalnokok elhagyták Vágsellyét. A június 13-i
Clemenceau-jegyzék felszólította a Forradalmi Kormányzótanácsot a magyar csapatok
kivonására. Ezután Samuel Zoch, a pozsonyi zsupán június 28-án kiáltványában
ismertette a párizsi békekonferencia végleges döntését a megye magyar lakosságával,
mely szerint Pozsony megye teljes egészében Csehszlovákiához tartozik. 1920. június
4-én aláírt trianoni békeszerződés ezt „de jure” rögzítette.178
174
Ld. Popély Gyula: Ellenszélben… i. m. 32.
175
Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés… i. m. 17.
176
http://www.civil.gov.sk/archiv/casopis/2002/0926mi.htm [2010.04.04.]
177
ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 12, Dr. Vavro Šrobár tiltó intézkedése a március 15-ének
megünneplése ellen č. 95/1918.
178
Ld. Bukovszky László: Államhatalmi változások… i. m. 131.
54
3.3 A katolikus egyház helyzete Vágsellyén és Pereden a húszas évek
elején
A két vizsgált település egyháztörténete nagyon eltérő volt a húszas években. Ez

elsősorban a települések lakosságainak különböző nemzetiségi arányának tudható be. A
lenti táblázatból kiderül, hogy Pered lakossága 1921 és 1930 között többségben magyar
nemzetiségű volt. Vágsellyén viszont a magyar nemzetiségű lakosság kisebbségben volt
a többi (elsősorban szlovák) nemzetiséggel szemben.
Tab. 4 Vágsellye és Pered magyar nemzetiségének aránya.179
1921-es népszámlálás 1930-as népszámlálás
Ebből Ebből
Település Összlakosság Összlakosság
magyar % magyar %
Vágsellye 4046 1248 31 4573 1255 27
Pered 3842 3399 88 4090 3905 95
Vágsellyén 1878-tól a római katolikus templom liturgiai nyelve csak magyar

volt. 180 A csehszlovák államfordulat után egyre nyilvánvalóbbá vált a vágsellyei ma-
gyar hívők és Gombár György plébános számára, hogy a helyi szlovák hívőknek is
szükséges és a hatóságok által is támogatott szlovák szentmise bevezetése. Hatalom-
váltás után a vágsellyei elemi iskolában a magyar osztályok megszüntetése a magyar
lakosság és egyben a magyar katolikus hívők nemtetszését váltotta ki.181 A csehszlovák
hatóság ezután a helyi katolikus egyház liturgiai nyelvét próbálta megváltoztatni. A
húszas évek második felében a község megoldatlan nemzetiségi problémáit próbálta
orvosolni a helyi állami iskolában a paralel osztályok felállítása. Ugyanakkor az állami
179
Ld. Németh Erika: A Mátyusföld társadalmi, nemzetiségi… i. m. 304.
180
Ld. Šmida, Karol: Šaľa medzi dvoma vojnami. ALLBA s. r. o., Šaľa, 2000, 76.
181
Palkovich Viktor gútai plébános és képviselő a prágai nemzetgyűlésen 1925. február 25-én elmondott
interpellációjában külön foglalkozott a vágsellyei állami elemi iskolával. Beszédében kitért arra, hogy a
pozsonyi teljhatalmú minisztérium még a szülők kérésére sem engedélyezte a paralel osztályok felállítását
az iskolában. Ld. Digitální knihovna, NS RČS 1920-1925, Poslanecká sněmovna – tisky, 1925. február
25. Tisk. XV./5066. http://fenrir.psp.cz/cgi-bin/ascii/eknih/1920ns/ps/tisky/t5066_03.htm [2010.04.23.]
55
hivatalok és a Slovenská liga részéről erős volt a nyomás a katolikus egyház liturgiai
rendjének a visszaszlovákosítására.182
A két világháború közötti Pereden, amelynek lakossága döntő többségben ma-
gyar nemzetiségű volt, nem volt szükséges a szlovák liturgia bevezetésére a római kato-
likus istentiszteleteken. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a településen nem alakultak
ki konfliktusok a peredi katolikus egyházközösség és a csehszlovák hatóság között a
liturgia nyelvének kérdésében.
A hívők nemzetiségi megoszlása mellett, a két település plébánosainak
mentalitása is eltérő volt. A peredi plébános, Ribány Olivér kerülte a politizálást és a
konfliktusokat. Ellenben Vágsellye plébánosa, Gombár György a tiltó intézkedések
ellenére megtartotta Szent István ünnepét a templomban és ezáltal konfliktusba került a
csehszlovák hatóságokkal. Viszont – ahogyan az alábbi táblázatban is láthatjuk – mind
két település lakosságának többsége 1880 és 1930 között a római katolikus egyházhoz
tartozott.
Tab. 5 Vágsellye és Pered római katolikus híveinek száma.183
Római
Év Lakosok száma %-ban
katolikus
1880 3049 2875 94,29
1910 3812 3459 90,74

Vágsellye
1921 4046 3633 89,79
1930 4573 4080 89,22
1880 2991 2873 96,19
1910 3401 3300 97,03

Pered
1921 3842 3700 96,30
1930 4090 3946 96,48
182
183
Ld. Kepecs József (összeáll.): A Felvidék településeinek vallási adattai (1880-1941). KSH, Budapest,
1999.
56
3.3.1 Harangszentelés
Az első világháború alatt elrekvirált harangok visszaszerzése, illetve új harangok

megrendelése presztízskérdés volt az egyházközösségek között. A vágsellyei és a peredi
egyházközösség az első világháború után, az új harangok felszenteléséig, nem kapta
vissza az elrekvirált harangjaiért járó összeget a Magyar államtól.184 Tehát az egyház-
közösségek saját költségből biztosították a hiányzó harangok beszerzését.
A harangszenteléssel kapcsolatban a vágsellyei szolgabíró a következő utasí-
tásokkal látta el 1921. szeptember 24-én a Gombár György plébánost: A harangszen-
telés folyamán semmilyen körmenet, illetve felvonulás nem engedélyezett felső jóvá-
hagyás nélkül. Tilos minden provokatív viselkedés a lakosság körében, mint a magyar
nemzeti himnusz éneklése és magyar nacionalista jelképek hordozása.185
Vágsellyén 1921. október 23-án került sor a békés ünnepségre. A harangszente-
lés napja reggel csendes misével kezdődött, majd a vonatállomáson fogadták a harango-
kat szállító szerelvényt. A harangokat a Szentháromság téren tábori mise keretében
Pintér Károly aranyosmaróti plébános szentelte fel. Az esemény következő napirendi
pontja az ünnepi ebéd, és az azt követő délutáni litánia volt. Az ünnepséget a harangok
elhelyezése a toronyban, majd az esti bál zárta.186
Az esperesplébános 1921. április 26-i levelében már gratulált a peredi
plébánosnak és az ő híveinek, hogy ilyen hamar sikerült beszerezni az új harangot.
Herodek Antal arra kéri Ribány Olivért, hogy „a harangszentelést véka alá ne
rejtessék”. Az esperes a peredi plébánost arra is utasította, hogy „kövessen el mindent,
hogy e nap szép benyomást keltsen a népbe”. Herodek a peredi ünnepélyes harangszen-
telés költségeinek biztosítását is kilátásba helyezte. 187 Ribány Olivér válaszlevelében
pedig közölte az esperessel, hogy május 9-ét javasolja a peredi harangszentelés
184
A peredi plébános 1924. december 27-én nyújtotta az elrekvirált harangokért a követelését a
főegyházmegyei Alapítványi Pénztárral szemben. Tehát jóval az 1921-es peredi harangszentelés után. A
vágsellyei hívő adományaiknak – és nem a Magyar államtól visszakapott harangokért járó tőkének –
köszönhetően kerülhetett sor 1921. október 23-án harangszentelésre Vágsellyén. Vö. ŠOBA Šaľa, f. FÚ
Tešedíkovo, k. 13, Harangszentelés Pereden. č. 98/1921. és Vö. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 14, Az
elrekvirált harangok ügyében 2192 koronát követel az esztergomi alapítványi pénztárból a peredi
plébános. č. 101/1921. és Vö. Šmida, Karol: Šaľa medzi dvoma... i. m. 76.
185
Ld. ŠOBA Šaľa, fond Farský úrad Šaľa (továbbiakban f. FÚ Šaľa), k. 20, Harangszentelés Vágsellyén.
č. 605/1921.
186
187
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 13, Kálvária, kápolna szentelés és a harangok ügye. č. 98/1921.
57
dátumául.188 Kutatásaim során a peredi harangszentelés tényleges napjára utaló forrást
nem találtam.
Az első világháborúban mind a három harangot hadi célokra használták fel.189
1921-ben sikerült az összes harangot beszerezni. 1924. december 27-én a peredi plébá-
nos az elrekvirált harangok ügyében 2192 koronát kérvényezett vissza az esztergomi
Alapítványi Pénztártól.190
3.3.2 A szlovák istentisztelet bevezetése a vágsellyei templomban
Ahogyan már fentebb említettük Vágsellyén a katolikus egyház liturgiájának a

nyelve 1878-tól magyar volt. A Köztársaság létrejötte után kezdett előtérbe kerülni
község katolikus egyházi életében a csehszlovák hivatalok által támogatott szlovák
liturgia bevezetése a magyar mellett. A szlovák istentisztelet bevezetése egyre égetőbbé
vált az 1918 utáni Vágsellyén, ahol az 1919-es és az 1930-as népszámlálás mutatói
egyre nagyobb arányban mutatták ki a helyi szlovák nemzetiségű lakosságot. Az alábbi
táblázatban részletes képet kaphatunk Vágsellye nemzetiségi megoszlásáról.
Tab. 6 A nemzetiség arány alakulása Vágsellyén 1919 és 1930 között191
Év Magyar Szlovák Német Zsidó Egyéb
1919 1727 44,2% 1801 46,1% 35 1% - - 377 9,6%
1930 1255 27,4% 2771 60,6% 21 0,4% 290 6,4% 186 4%
188
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 13, Harangszentelés Pereden. č. 98/1921.
189
Ld. Novákné Pálinkás Veronika–Pásztor Árpád (szerk.): Pered. Látnivalók. Honismereti Kiskönyvtár
117. szám, KT kiadó, Komárom, 1998, 16.
190
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 14, Az elrekvirált harangok ügyében 2192 koronát követel az
esztergomi alapítványi pénztárból a peredi plébános. č. 101/1921.
191
A táblázatot közlő Bukovszky László tanulmányában rámutatott arra, hogy a két világháború közötti
népszámlálási adatok nemzetiségi mutatóit a történelmi események ismeretében kritikával kell kezelni.
Indoklásában a történész kifejti, hogy 1919. augusztus 27-én a községben nagygyűlésen hívták fel az
állampolgárok figyelmét szlovák nemzetiségük bevallására. Az 1930 végrehajtott népszámlálás után a
magyar nemzetiségű lakosság csökkenését vizsgálta az Országos Hivatal. Vágsellyén a számlálóbiztosok
több visszaélésére derült fény. Ld. Bukovszky László: Vágsellye története az első… i. m. 133-134, 144.
58
Az első olyan hivatali levél, amelyből a vágsellyei plébános tapasztalhatta, hogy
egyházközségében a liturgia nyelve a közeljövőben változhat, az már 1919 őszén meg-
érkezett a lelkészi hivatalba. A nagyszombati érseki helynöktől kapta az 1919. október
2-ra datált levelet. Richard F. Osvald levelében arra szólította fel Gombár Györgyöt,
hogy okmányok segítségével, vagy „szavahihető, 50 évnél idősebb s állandóan helyben
lakó emberek tanúvallomása alapján” mutassa ki, hogy „mely idő óta dívik a vágsellyei
plébánia-templomban a magyar népnyelv használata (ének, közös ima stb.) az isten-
tiszteletnél”.192 Az érseki helynök valószínűleg csehszlovák hatóságok hatására kérhette
ezt a vágsellyei plébánostól. Az okmányok, illetve tanúvallomások által kimutatott
magyar nyelvű istentisztelet története, igazolhatta mind a szlovák, mind a magyar nyel-
vű istentiszteletek létjogosultságát Vágsellyén.
Pozsony megyei hivatal megbízásából a vágsellyei járási hivatal 1923. szep-
tember 19-én készített kimutatást a járásban található magyar és szlovák települések
katolikus egyházainak istentiszteleti nyelvéről. A megyei hivatal besorolását felhasznál-
va az alábbi csoportokba sorolták a településeket: 95-100%-ban (Farkasd, Vág-
hosszúfalu, Negyed, Magyarsók, Vágkirályfa) és 100%-ban (Pered, Zsigárd, Deáki)
magyar és a 95-100%-ban (Mocsonok, Sintava, Sopornya, Pata, Köpösd) szlovák
települések. Külön említik a vegyes lakosságú településeket (Vágsellyét, Vágkirályfát,
Szelőcét és Vágvecsét). A kimutatás végén a járási hivatal logikusan leszögezi, hogy a
magyar településeken, magyar nyelven, a szlovák községekben pedig szlovák nyelven
tartják a szentmisét. Vágsellye viszont kivételt képez, mert ott havonta egyszer tartanak
szlovák nyelvű szentmisét.193
A kimutatás egyik legfontosabb hozadéka, hogy kiderül belőle, hogy Vágsellyén
már 1923 szeptemberében havonta egyszer tartottak szlovák nyelvű istentiszteletet. Így
elmondható, hogy a csehszlovák hatóságok ez ügyben kifejtett nyomása előtt, Vág-
sellyén már tartottak szlovák nyelvű szentmisét. Gombár György ekkor még nem tar-
totta szükségesnek a heti, vagy napi egy szlovák szentmise bevezetését.
A nagyszombati apostoli adminisztratúra 1923. október 12-re datált levelében,
már felszólította a vágsellyei plébánost a napi szlovák nyelvű szentmise bevezetésére.
Richard F. Osvald ugyanebben a levelében kifejtette, hogy a vágsellyei állami elemi
iskola igazgatóságának október 3-i kérelme hatására indokoltnak tartja a magyar mellett
192
ŠOBA Šaľa, f. FÚ Šaľa, k. 19, A magyar nyelvű istentiszteletek szolgálata – felhívás a jelentésre. č.
597/1919.
193
Ld. Uo.
59
a napi szlovák nyelvű szentmise megtartását. Az igazgatóság a „tanuló-ifjúság” számára
kérelmezte a szlovák nyelvű istentiszteletet bevezetését. Osvald levelében továbbá azt is
kifejtette, hogy miután „Vágsellyén amúgy is két szentmise tarttatik úgy, hogy a kérés a
magyar hívők megrövidítése nélkül teljesíthető”. A levél utolsó bekezdésében pedig a
reggeli szentmisét tartotta tanácsosnak a szlovák evangélium felolvasására.194
1923. november 4-én Gombár György a nagyszombati apostoli adminiszt-
ratúrához beadványt nyújtott be a vágsellyei istentiszteletek ügyében. Az új nagyszom-
bati adminisztrátor, Pavol Jantausch november 26-i válaszlevelében arra szólította fel a
vágsellyei plébánost, hogy vasárnaponként az egyik istentiszteletet szíveskedjék szlovák
nyelven tartani. Az adminisztrátor álláspontja a helyi istentiszteletek nyelvezetével kap-
csolatban pedig a következőt volt: „Felesleges minden érzékenykedés, a tárgyilagos fel-
fogás megfogja mindenkinek ítélni, ami őt megilleti”.195
Richard F. Osvald október 12-i levelében már felszólította Gombár Györgyöt a
szlovák szentmisék napi bevezetésére. Viszont a vágsellyei plébános november 4-i
beadványa, amelyet a nagyszombati apostoli adminisztratúrához nyújtott be, már arról
tanúskodik, hogy ő nem tartotta szükségesnek a napi szlovák istentiszteletet. A vág-
sellyei járási főnök november 14-i kérvényéből pedig megtudhatjuk, hogy továbbra is
havonta egyszer, méghozzá a hónap első vasárnapján tartottak szlovák szentmisét a
vágsellyei templomban. A szlovák istentiszteleteket Ján Hanzlík a vágsellyei káplán
celebrálta. A vágsellyei járási főnök kérvényéből az is kiderült, hogy Vágsellyén a szlo-
vák és cseh lakosság kérvényezi legalább a kétheti szlovák istentiszteletet. A szlovák is-
tentisztelet bevezetése mellett a járási főnök olyan érveket hozott fel, mint például a
népszámlálási adatokkal alátámasztott helyi szlovák lakosság többsége. Érvei között
azonban találkozunk olyan valótlan, demagóg és nacionalista állításokkal is, mint pél-
dául az összes helyi idősebb lakos csak szlovák nyelven tud beszélni (sic!), vagy Vág-
sellyén csak elmagyarosított szlovákok élnek (sic!). A nacionalista érvek felsorakoz-
tatása után a járási főnök felhívja a megyei hivatal figyelmét arra, hogy a nyelvhatár
közelében fekvő Vágsellye visszaszlovákosításának egyik leghatékonyabb fegyvere az
állami elemi iskolában bevezetett szlovák nyelvű tanítás mellett, a szlovák liturgia
bevezetése lehet.196
194
ŠOBA Šaľa, f. FÚ Šaľa, k. 20, Rendelet a vasárnapi istentiszteletek számáról és azok nyelvezetéről. č.
615-6/1924.
195
Uo.
196
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 1, Sledovanie činnosti r. k. Farára Juraja Gombára. č. 352/1923.
60
Pavol Jantausch november 26-i levele után azonban már Gombár György
köteles volt vasárnaponként a reggeli misén szlovák nyelvű istentiszteletet tartani a
helyi szlovák hívők és a fiatalság számára. Az, hogy mindkét levélben Osvald és
Jantausch is egyaránt kihangsúlyozta, hogy a szlovák istentiszteletre a helyi fiatalságnak
kell járnia, annak hátterében a vágsellyei állami elemi iskola igazgatóságának október
3-i kérelme állhatott. Az egyházi hatóság valószínűleg attól tartva, hogy a vágsellyei
fiatalság nem vesz részt a magyar istentiszteleteken, szükségesnek tartotta a szlovák
szentmise bevezetését Vágsellyén.
61
3.4 A Vágsellyei járásba tartozó plébániák konfliktusai a csehszlovák
hatóságokkal
A Vágsellyei járásba197 tartozó plébániák egyháztörténetének egyik legviszont-

tagságosabb időszakát élte át a húszas években. Az új állam és az új egyházi közigaz-
gatás (Osvald kinevezése, majd a nagyszombati apostoli adminisztratúra létrehozása)
olyan dilemmák elé állították a járás magyar nemzetiségű papjait, mint a Szent István
magyar és egyben egyházi ünnep megtartásának kérdése. A Csehszlovák Köztársaság
létrejöttének október 28. állami ünnepén kötelesek voltak az állami hivatalnokok
hivatalukat földíszíteni. Így a plébániák ünnepi díszítésének elmaradása, újabb
konfliktust eredményezett a csehszlovák hatóságok és a plébánosok között. A Vág-
sellyei járásba tartozó plébániák és az állami hatóságok közt a Szent István ünnep
megtartása során kialakult konfliktusok ismertetésénél szükséges kitérni az 1923-tól a
Vágsellyei járásban található Deáki községben történt eseményekre. A földrajzi elhe-
lyezkedésének köszönhetően, a csehszlovák hatóság által a deáki plébánossal szemben
alkalmazott szankciók hatással voltak a Vágsellyei esperesi kerületbe tartozó papok
plébániai hivataluk vezetésére is. Már azért sem nélkülözhetjük az említett településen
az augusztus 20-án megtartott ünnepi szentmisék miatt a csehszlovák hatóság által
hozott szankciók ismertetését, mert ez nagyban befolyásolta az 1926. június 13-án a
vágsellyei egyházi ünnepen történt eseményeket. A deáki katolikus hitközség négy fia-
tal tagjának közreműködésével került sor politikai és nemzetiségi demonstrációjára az
1926. június 13-i egyházi ünnepi felvonuláson.
Az alábbiakban először a Szent István napi ünnepélyes istentisztelet megtartása
miatt kialakult konfliktusokat ismertetjük 1920 és 1928 között Vágsellyén, Deákin,
Pereden, Zsigárdon, Vágkirályfán és utoljára Vághosszúfalun.198
197
A Vágsellyei járás mint önálló közigazgatási egység megállapítása, csak a polgári vármegye (megye –
zsupa) csehszlovák időszakára (1923–1938) volt érvényes. Az 1922/378. sz. törvény alapján, amely a
járások új közigazgatását határozta meg a Galántai járástól 1923-ban elcsatolta Deáki, Zsigárd és Pered
községet. 1923 és 1938 között a községek a Vágsellyei járáshoz tartoztak közigazgatásilag. Ld.
Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld
II… i. m. 25, 29.
198
Vághosszúfalu egyház-közigazgatásilag az ürményi esperes kerülethez tartozott. Ld. Szabó Eszter:
Mátyusföldi egyháztörténet… i. m. 289.
62
3.4.1 Szent István ünnepe 1920 és 1925 közötti Vágsellyei járásban található
templomokban
A két világháború közötti Csehszlovák Köztársaságban államellenes cseleke-

detnek minősült Szent István napi ünnepélyes istentisztelet celebrálása, és különös-
képpen a magyar himnusz eléneklése a templomokban. Már 1920 augusztusában a
nagyszombati vikárius 3385. számú rendeletében megtiltotta az augusztus 20-i napon
ünnepi istentisztelet megtartását.199
A vágsellyei katolikus templomban 1921. augusztus 20-án került sor a hata-
lomváltás után az első Szent István ünnepi istentiszteletre, melyen a hívők a magyar
himnuszt énekelték el. A Himnuszt éneklő hívők között ott volt a vágsellyei Miskovics
Vendel bíró és Hucskó Márton törvénybíró is, akiket emiatt a főszolgabíró szeptember
16-án megfosztott tisztségétől. Az ügy vizsgálata során a hatóságok négy személyt
vettek őrizetbe, akik három hétig raboskodtak Nyitrán.200 Az 1921-ben történt hatósági
kivizsgálás és az azt követő szankció ellenére Vágsellyén a plébános továbbra is ünnepi
szentmisét tartott a templomban augusztus 20-án Szent István tiszteletére.
1924. augusztus 20-án Vágsellyén a katolikus templomban megtartott Szent
István ünnep újabb konfliktust váltott ki a helyi állami hatóság és a plébános között. A
járási főnök már azon a napon, augusztus 20-án azonnali hatállyal követelte Gombár
György eltávolítását a vágsellyei plébániai hivatal éléről és kérte, hogy helyére „egy jó
szlovákot” helyezzen ki az egyházhatóság. Véleménye szerint Vágsellye így nem ma-
gyarosodna el (sic!).201 Augusztus 22-én a járási főnök megyei hatóságoknál 21 helybeli
lakos jelentett fel. Azzal vádolta a feljelentett lakosokat, hogy Csehszlovákia ellenes
demonstráció követtek el, amikor a vágsellyei templomban magyar himnuszt
elénekelték.202 Továbbá a vágsellyei plébánost és az orgonistát is bűnösnek találta az
államellenes demonstráció vádjában. Dr. Pigler István felesége bár szintén jelen volt
aznap a templomban, de ahogy a jelentésben olvashatjuk ő nem énekelte a magyar him-
199
200
201
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Spievanie maďarskej hymny r. k. v Šali a Žiharci. č. 58/1926.
202
A feljelentett személyek névsorra: Hatvany Lajos, Szabó József, Ligacs Károly, Matula Ferenc, Bugár
Margit, Mucska János, Biróczy Piroska, Fekete Etel, Horváth Lajos, Kollár Franciska, Hatvany Anna,
Reichensberger Mária, Szabó István, Belovics Irén, Jobbágy Mária és Gizella, Farkas Irén, Melichár
Aranka, Hlavatý Mária és Papp Mária. Az ügy politikai súlyát növelte, hogy az elsők között megvádolt
Szabó József a helyi polgármester fia volt. Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Spievanie maďarskej hymny
r. k. v Šali a Žiharci. č. 58/1926.
63
nuszt. A hölgy a község jegyzője jelenlétében az alábbiakat jelentette ki: „ha nem fájt
volna a torkom, szívesen elénekeltem volna én is a magyar hymnuszt”.203
Gombár Györgyöt Pavol Jantausch, nagyszombati adminisztrátor október 30-án
értesítette a járási főnök feljelentéséről, és arra utasította a plébánost, hogy november
15-ig kérjen bocsánatot tőle. 204 1925. február 9-én Vágsellyén sor került a Gombár
György elleni fegyelmi eljárás tárgyalására. A február 10-én Pavol Jantausch által ké-
szített jelentés leiratából megtudhatjuk, hogy Gombár Györgyöt a fegyelmi tanács és a
nyitrai bíróság nem találta bűnösnek az ellene felhozott vádakban.205
A vágsellyei hivatal által 1925. március 9-én készült az ügyről egy összefoglaló
jelentés, amelyet a Pozsony megyei hivatal számára készítettek. A vágsellyei járási
főnök, Vojtech Beňuš által szignált bizalmas jelentésből is kiderült, hogy a járási hivatal
feljelentései ellenére az egyházi hatóságok nem találták bűnösnek Gombár Györgyöt az
ellene felhozott vádakban. A járási hivatal ezért egy részletes jelentést készített az 1924.
augusztus 20-án történt eseményekről. A leírásból tudjuk meg, hogy augusztus 20-án a
plébános, ahogyan azt ünnepnapokon szokta, reggel 8 órakor harangoztatott. Viszont
abban az évben augusztus 20-a hétköznap volt. A járási főnök ekkor már a templommal
szemben elhelyezkedő irodájából követte az eseményeket. Felhívta a figyelmet arra is,
hogy a plébános már régebben nyilvánosan kijelentette hívőinek, hogy augusztus 20-a
ünnepnap. Az, hogy a vágsellyei plébános a szentmise után feltűnően gyorsan hagyta el
a templomot – a jelentés szerzőjének véleménye szerint – azt bizonyítja, hogy a
plébános tisztában volt a készülődő „demonstrációról”. Mivel a plébános nem szólította
fel hívőit arra, hogy a magyar állami himnuszt ne énekeljék el, így ő is felelősségre
vonható ez ügyben – szögezte le Vojtech Beňuš. A jelentés arról is informált bennünket,
hogy a vágsellyei plébános és a helyi orgonista ellen befejeződött az állami hatóság által
indított nyomozás. A részletes jelentés szerzőjének véleménye szerint ez nem jelentheti
azt, hogy az említett két személy ellen befejeződött volna a fegyelmi eljárás is. Sőt
kijelenti, hogy az orgonista is teljes mértékben bűnös a történtek miatt. A jelentés írója
sajnálja, hogy annak ellenére, hogy a „tüntetők” a nyitrai bíróság előtt nyíltan
203
ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Spievanie maďarskej hymny r. k. v Šali a Žiharci. č. 58/1926.
204
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Šaľa, k. 20, Felhívás a vágsellyei plébánoshoz, hogy tegyen jelentést a magyar
himnusz énekléséről a Szent István ünnepségen. č. 615-4/1924.
205
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Šaľa, k. 20, Gombár György elleni fegyelmi ügyben hozott javaslat
megtekintése és észrevételezése, tárgyalása – Jantausch Pál nagyszombati adminisztrátor leirata. č.
621/1924.
64
kijelentették, hogy azért énekelték a magyar állami himnuszt a vágsellyei templomban,
mert ez már ott „ezer éves” hagyomány, a bíróság nem találta őket bűnösnek.206
A járási főnök az 1925. március 9-én készült jelentésében a Pozsony megyei
hivatalnak beszámol arról is, hogy Gombár György nem tudott szlovákul. A nagyszom-
bati apostoli adminisztratúrához Vojtech Beňuš véleménye szerint, Kovács káplán írta
Gombár nevében azon szlovák levelet, amelyben tagadta az őt ért vádakat. Bár a jelen-
tés elején több iratra és dátumra hivatkozik a szerző, a leírásban nem határozta meg,
hogy pontosan melyik levélről volt szó. Viszont Gombár leveléből, amelyet a jelentés
idéz, kiderült, és amit a járási főnök is kénytelen volt beismerni, hogy a vágsellyei
lakosság nagyobb része nem járt a szlovák szentmisékre. A jelentés írójának véleménye
szerint ez legfőképpen a plébános hibája volt. A leírásból azt is megtudhattuk, hogy
Gombár György engedelmességi fogadalmát pont a részletes jelentés megfogalmazója
bírálta felül és annulálta.207
A járási főnök részletes jelentését olvasva csak az egyik fél álláspontját ismer-
hetjük meg az 1924. augusztus 20-án történt eseményekről. Viszont a részletes jelentés-
ből olyan fontos információkat tudhatunk meg, mint az a tény, hogy a vágsellyei plébá-
nos a Himnusz éneklése előtt elhagyta a templom épületét. Tehát próbálta elkerülni a
hatóság által indított kellemetlen kivizsgálások sorozatát. Kritikával kell kezelnünk a
szlovák nyelv tudásáról írt információkat, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a
tényt sem, hogy Vágsellyén a szlovák szentmiséket a helyi káplán celebrálta. A szlovák
evangéliumot pedig 1925-ben bekövetkezett haláláig, Jobbágy Kálmán olvasta fel, és
nem a plébános.208
A vágsellyei Szent István napi ünnepi istentiszteleten résztvevő és a magyar
himnusz éneklése miatt feljelentetett helyi lakosok bírósági eljárásról a sajtó is beszá-
molt. A pozsonyi Híradó hasábjain 1925. február 26-án jelent meg a „Nagyszabásu
himnus per Nyitrán” című cikk, amely az üggyel kapcsolatos február 25-i tárgyalást is-
mertette. A cikk beszámol arról, hogy 23 vágsellyei magyar nemzetiségű lakos állt a
nyitrai törvényszék előtt.209 A már jó egészségnek örvendő Pigler Istvánné bár behívót
206
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Svätenia sviatku sv. Štefana v r. 1925 v Kráľovej n/Váhom. č.
9/1926.
207
Ld. Uo.
208
Vö. Uo. és Vö. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Spievanie maďarskej hymny r. k. v Šali a Žiharci. č.
58/1926.
209
A Híradó cikkét összevetve a vágsellyei járási főnök 1924. augusztus 24. tett feljelentésével kiderül,
hogy Belovics Irén nem található a vádlottak között az 1925. február 25-i tárgyaláson. Ott találjuk viszont
Miskovics Franciskát, aki nem szerepelt az 1924-es listán. A tárgyaláson bár nem kapott behívót
megjelent Pigler Istvánné is, akit a cikk írója a vádlottakhoz sorolt. A Híradó felsorolásában így is
65
nem kapott mégis megjelent a tárgyaláson és tanúvallomást is tett. „A vádirat szerint a
rendtörvénybe ütköző nemzetiség elleni izgatást követek el azzal, – olvashatjuk a
beszámolóban – hogy 1924. évben Szent István napján a himnuszt énekelték”. A vádat
Petrik államügyész képviselte a védelmet Dr. Lelley Jenő, nemzetgyűlési képviselő látta
el. A vádlottak tanúvallomásából kiderült, hogy Vágsellyén az augusztus 20-i ünnepi
istentiszteleten a magyar himnusz eléneklése már régóta szokás. Bugár Margit tanú-
vallomásában naivan kijelentette, hogy már „ezer éve” éneklik Vágsellyén a magyar
himnuszt Szent István ünnepén. A nyitrai bíróság valamennyi vádlottat felmentette az
ítélet alól. A cikk utolsó mondata arról tájékoztatta olvasóit, hogy az államügyész
fellebbezést nyújtott be.210
A fent tárgyalt Híradó beszámolójának hatására az esetről egészen más hang-
vételű cikk jelent meg 1925. március 1-jén Slovenský Denník című napilapban. A cikk
írója sérelmezte, hogy az évek óta tartó csehszlovák államellenes demonstrációt, amely
a katolikus templomban a Szent István ünnep megtartásával és a magyar himnusz el-
éneklésével követtek el az érintett vágsellyei lakosok, a nyitrai magyar nemzetiségű
bírók nem szankcionálták.211
Mint már korábban utaltunk rá, Petrik államügyész fellebbezést nyújtott be az
1925. február 25-i tárgyalás döntése után. Az ügyet másodszor a pozsonyi bíróság
tárgyalta május 5-én. Ezután november 7-én a Legfelső bíróság elé került az ügy, amely
végül is Fekete Etel kivételével az összes vádlottat bűnösnek találta és nyolctól
tizennégy napig terjedő börtönbüntetést szabott ki a vádlottak ellen. Fekete Etel ellen
tisztázatlan állampolgársága miatt tovább folyt a kivizsgálás. A vágsellyei hivatal 1926.
július 9-i jelentéséből, amelyből értesülhettünk az ügy további fejleményeiről, az ő
további sorsáról, illetve esetleges kiutasításáról már nem szólt.212
A megyei hivatal által 1925. augusztus 17-én készített jelentés már arról számolt
be, hogy 1921 és 1924 között Gombár György minden évben megtartotta a vágsellyei
templomban az augusztusi magyar állami ünnepet. Ebben a jelentésben a megyei hivatal
arra kéri a püspöki ordinariátust, hogy Gombár Györgyöt bocsássák el a vágsellyei hiva-
összesítve 22 nevet számolhatunk meg a vádlottak padján. Vö. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Spievanie
maďarskej hymny r. k. v Šali a Žiharci. č. 58/1926.
210
Uo.
211
9/1926.
212
66
talából.213 A plébános a csehszlovák hatóság minden igyekezete ellenére halála napjá-
ig, 1930. június 5-ig betölthette a vágsellyei plébániai hivatalt.
A vágsellyei 1924. augusztus 20-i incidens után a járási hivatalok felülvizsgálták
a járásban a többi településen megtartott Szent István napi istentiszteleteket. A vizsgá-
latok során kiderült, hogy Deákin 1923-ban és 1924-ben a település római katolikus
plébánosa, Epölyi Mainrád megtartotta az augusztus 20-i magyar ünnepet abban a tem-
plomban, amelynek patrónusa Szent István volt. 214 Epölyi Mainrádot a Szlovák
Teljhatalmú Minisztérium 43687/25 sz. rendelete 1925. október 15-én a magyar állami
ünnep megtartása miatt kiutasította Csehszlovákiából. A rendelet értelmében a plébá-
nosnak 1926. május 31-ig el kellett hagynia az országot. Bús Lajos és Dora István a
deáki római katolikus hitközség nevében 1926. május 6-án a következőket írta a járási
főnök úrnak címzett levelében: „Az egész hitközség fájó szava szólal meg e sorokban,
az egész hitközség reménye csillog a merev betűkben, midőn a Tekintetes Járási Főnök
Úr szíves jóindulatát kérjük arra vonatkozóan, hogy főtisztelendő Epölyi Mainrád 30
napra korlátozott ittartózkodása iránti határozat visszavonassék és kérjük, hogy a
Zsupán Úrhoz beadott további ittartózkodás iránti kérvényét – a kedvező elintézés
kilátásba helyezésével – támogatni szíveskedjék”.215
Epölyi maradása mellett nemcsak a deáki római katolikus hitközség szállt síkra
beadványok formájában, hanem a helyi református egyházközség is. Május 7-i levelük-
ben, amelyet a pozsonyi zsupánnak címeztek, egyértelműen kiálltak a katolikus plé-
bános maradása mellett. A deáki katolikus és református egyházközség beadványainak
és leveleinek is köszönhetően a település katolikus plébánosát nem utasították ki az
országból. Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma november 15-én 37817/1926 sz. ren-
deletében Epölyi Mainrád kiutasítását nem meghatározott időpontra szuszpendálta.216
A deáki csendőrparancsnokság által a peredi 1924. augusztus 20-i istentisztelet
ügyében indított augusztus 29-i kivizsgálás megállapította, hogy azon a napon Ribány
Olivér nem tartott ünnepi szentmisét. Sőt nem is hangzott el a templomban a magyar
himnusz sem. Ennek ellenére fegyelmi eljárás indítását javasolták Szabó Győző peredi
lakos ellen, mert olyan egyházi énekeket énekelt a többi helyi hívővel egyetemben,
213
9/1926.
214
1924. augusztusában Dr. Seredi Jusztián – a későbbi magyar hercegprímás és bíboros – szülőfalujában
tartózkodott. Epölyi Mainrád őtett kérte fel az augusztus 20-i ünnepi szentmise celebrálására, de végül
Serédi nem tett eleget ennek a kérésnek. Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 3, Pobyt v Diakovciach dr.
Serédiho O. S. B.. č. 486/1924.
215
ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Vypovedanie r. k. farára M. Epölyiho. č. 28/1926.
216
Ld. Uo.
67
amelyek államellenesnek minősültek. Ilyen volt például „Ó hol vagy Magyarok
tündöklő csillaga”, vagy a „Szent Istvánnak magyar népe hozzád sóhajt Mária” kezdetű
egyházi ének, amely az augusztus 20-i hétköznapi istentisztelet után a helyi hívők
előadásában elhangzottak a peredi templomban.217 Az ügy további fejleményeiről kuta-
tásaim során nem találtam információt.
A zsigárdi csendőrparancsnokság által 1924. augusztus 26-án készült jelentésben
azt olvashatjuk, hogy a helyi plébános ünnepélyes szentmisét tartott augusztus 20-án
Szent István tiszteletére. A magyar himnusz „nagy” énekelése nem történt meg. Még az
augusztus 17-én a zsigárdi plébános prédikációjában kifejtette, hogy Szent István ünne-
pét igazán csak a templomban lehet megünnepelni. Az eset egyik érdekessége, hogy az
ellene indított fegyelmi eljárást már november 19-én leállították, mert a plébános meg-
tagadta az állami fizetés felvevését. Így a csehszlovák hatóság az 1898. XIII. sz. tc. 7. és
9. paragrafusa és az 1909. XIII. sz. tc. 4. és 5. paragrafusa értelmében nem indíthatott
ellene fegyelmi eljárást.218
A járási főnök 1925. szeptember 6-án az augusztus 20-án a járásban Szent István
tiszteletére megtartott ünnepi szentmisékről számolt be a Pozsony megyei hivatalnak. A
járásban, 1925-ben a jelentés szerint Vágkirályfán Janics Ferenc, Zsigárdon Psenko
József és Vághosszúfalun Tóth Alajos helyi plébános tartott ünnepi istentiszteletet
augusztus 20-án. A járási főnök jelentésében arra kérte a megyei hivatalt, hogy az
említett plébánosok ellen indítsanak fegyelmi eljárást. A Pozsony megyei hivatal no-
vember 21-én engedélyezte a fegyelmi eljárás indítását a vágkirályfai, zsigárdi és vág-
hosszúfalusi plébános ellen. A járási főnök november 28-án jelentette fel a plébánoso-
kat.219 Mivel az említett plébánosok közül a zsigárdi és a vághosszúfalusi nem vette fel
az állami fizetést, nem indíthattak az állami hatóságok ellenük fegyelmi eljárást. A
nagyszombati apostoli adminisztratúra által ez ügyben indított egyházi kivizsgálás pedig
nem találta törvénybe ütközőnek az augusztus 20-án megtartott ünnepi istentisztele-
tet.220
A Szent István napján ünnepi istentisztelet a vágsellyei és deáki plébánosok
1925-ben már nem, Pereden pedig továbbra sem tartottak. Azon plébánosok, akik nem
vették fel az állami fizetésüket, azok ellen pedig nem is indíthattak fegyelmi eljárást az
217
218
Ld. Uo.
219
9/1926.
220
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Nepriateľská činnosť proti ČSR farára r. k. Alojza Tótha v Dlhej
n/Váhom. č. 11/1926.
68
állami hivatalok. Ennek is köszönhető, hogy a járási főnök ezután már nem az augusztus
20-i incidensek végett, hanem az október 28-i fel nem díszített plébániák, és az egyházi
felvonuláson történt demonstrációk miatt követelte a katolikus papok menesztését.
3.4.2 Magyar állami jelképek a vágsellyei Jézus Szentséges Szíve felvonuláson
1926. június 13-án a nagyszombati apostoli adminisztratúra engedélyével került

sor az első vágsellyei Jézus Szentséges Szíve ünnepségére. A katolikus rendezvényre az
egész járásból érkeztek hívők. Az ünnepség a katolikus hívők felvonulásával kezdődött.
Amikor a deáki templom mellett elhaladtak a hívők, az egyházi felvonulás élére állt
három fiatal helyi lakos. A három fiatal a deáki plébániai hivatal épületéből szerezte
meg a nagyszombati papi szeminárium helyi hallgatója által az 1915 és 1916 között
megszüntetett római katolikus ifjúsági szervezet zászlóját. A zászlón nagy magyar
címer volt. A deáki fiatalok ezt a zászlót lobogtatva demonstráltak az egyházi ünnepen.
A Vágsellyére érkező felvonulás már a helyi szlovák lakosság ellenszenvét is kiváltotta.
Az egyházi ünnepség a templom parkjában Gombár György által celebrált magyar
istentisztelettel folytatódott. A szlovák szentmisét a templomban tartották.221
A Slovenský Denník június 17-i számában közöltek egy írást az esettel
kapcsolatban. A cikk „Magyar pásztorai a szlovák népnek” címet viselte. Az írás
szerzője szerint az ünnepség szervezőinek köszönhető, hogy az egyházi ünnepség
államellenes tüntetéssé alakult. A cikk megjelenésével egy időben négy deáki lakos
ellen fegyelmi eljárást indítottak államellenes tüntetés vádjával. A Pozsony megyei
hivatal a járási bírót bízta meg az ügy kivizsgálásával. A kivizsgálás során kiderült,
hogy a három deáki fiatal egy olyan egyházi zászlót vitt a felvonuláson, amelynek az
egyik felén a magyar címer, a másik felén pedig Szent Imre olajfestménye volt látható.
A fiatalokon kívül a június 13-i felvonuláson a katolikus hívők kettő piros, kettő fehér
és kettő zöld zászlót is vittek magukkal. A június 17-i kivizsgálás során a három deáki
fiatal bevallotta, hogy teljes mértékben a nagyszombati papi szeminárium helyi hall-
gatója, Szabó Jenő felelős a történtekért. Ezután Szabó Jenő ellen a helyi hatóságok vá-
221
Vö. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Vypovedanie r. k. farára M. Epölyiho. č. 28/1926. és Vö. Šmida,
Karol: Šaľa medzi dvoma... i. m. 78-80.
69
dat emeltek. A deáki papjelölt ekkor már Magyarországon, Esztergomban
tartózkodott.222
Karol Šmida pedagógus Vágsellyéről írt könyvében felhívja a figyelmet arra,
hogy Jézus Szentséges Szíve ünnepségre 1927-ben is sor került. Ebben az évben sokkal
több katolikus hívő vett részt az ünnepségen. Šmida véleménye szerint 1927-ben is sor
került a magyar hívők provokációjára. A felvonuláson a vághosszúfalusi fiatal leányok
magyar nemzeti színű öltözetben jelentek meg.223
3.4.3 A fel nem díszített plébániai hivatalok október 28-án
Az augusztus 20-i magyar ellenpólusának számított a két világháború között az

október 28-i csehszlovák államünnep. Ezen a napon az állami hivatalnokoknak, köztük
a plébánosnak is, fel kellett díszíteni hivataluk épületét állami jelképekkel. A hivatal
épületét ajánlott volt a csehszlovák zászlóval díszíteni, illetve közvetlen az épület
mellett felhúzni az állami lobogót.
Hivatala feldíszítését 1927. október 28-án Gombár György, Vágsellye plébánosa
és Janics Ferenc, Vágkirályfa plébánosa elmulasztotta. A járási hatóság ezt kihasználva,
feljelentette a plébánosokat és a hivatalukból való eltávolításukat kérte a megyei hatósá-
goktól. 1928. március 26-án már arról értesíti a járási hivatalt a Belügyminisztérium
pozsonyi osztálya, hogy a Pozsony megyei bíróság másodfokú ítélete értelmében a vág-
sellyei és vágkirályfai plébánost bűnösnek találták az ellenük felhozott vádakban. A vád
pedig az volt, hogy a két pap az állami ünnepen nem díszítette fel állami színekkel és
zászlóval a hivatalát. A vádlottak 500 Kč pénzbüntetést voltak kötelesek kifizetni 25
napon belül. Az ügyről harmadfokú ítélet is született, amelyből megtudhatjuk, hogy a
vágsellyei plébános véleménye szerint lakása, ami egyben a plébániai hivatal is, nem
minősülhet állami hivatalnak. Gombár György továbbá sérelmezte azt is, hogy hivata-
lából még 1923-ban csendőrök eltulajdonították az állami zászlót. A plébános ezen ér-
veléseit a bíróság harmadfokon nem fogadta el enyhítő körülménynek. Így a megyei
bíróság meghagyta a már másodfokon meghatározott pénzbírság összegét, de most egy
évvel meghosszabbította annak kifizetését.224
222
Vö. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 6, Vypovedanie r. k. farára M. Epölyiho. č. 28/1926. és Vö. Šmida,
Karol: Šaľa medzi dvoma... i. m. 78-80.
223
Vö. Šmida, Karol: Šaľa medzi dvoma... i. m. 78-80.
224
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Šaľa, k. 20, Határozat a Gombár György elleni eljárás ügyében. č. 631/1928.
70
3.4.4 Az 1924-es és az 1925-ös püspöki pásztorlevél felolvasása
Mint már korábban utaltunk rá a Szlovák Püspöki Kar az 1924. november 26-án
zsolnai értekezlet után pásztorlevelet adott ki, amelyben arra kérte a katolikus hívőket,
hogy tartsák magukat távol az egyház- és vallásellenes szervezetektől és pártoktól.
Szlovákiában huszita eszméket terjesztő pártok ellen irányult a pásztorlevél, és Nagy-
szombatban állami cenzúra nélkül nyomtatták ki. A prágai kormány államellenes ten-
denciákat látott benne és hatóságilag megtiltotta a templomokban való felolvasását. A
csehszlovák hatóság az elérhető példányokat elkoboztatta és a pásztorlevelet felolvasó
papok ellen eljárást indított. A Vágsellyei járás plébánosai közül deáki plébános, Epölyi
Mainrád december 25-én felolvasta a pásztorlevelet.225 Megjegyzem, hogy ez már októ-
ber 15-i kiutasítási határozat után történt. Tehát a deáki plébános a kiutasítás tudatában
hozta meg ezt a döntést.
A Pozsony megyei hivatal nagyon sürgős és bizalmas 1925. augusztus 12-i
leveléből megtudhatjuk, hogy augusztus 1-jén Csehszlovákia püspökei egy közös pász-
torlevet adtak ki. A pásztorlevéllel együtt egy levelet is küldtek a püspökök, amelyben
arra kérik a papokat, hogy a pásztorlevél felolvasása után a plébánosok egy gyűlésen,
vagy összejövetelen ismertessék az állam egyházellenes politikáját. A papok hívják fel a
figyelmet arra, hogy a Husz János népi ünnep valójában az állam provokációja a Kato-
likus Egyház ellen. A levélben a püspökök arra is kérték a papokat, hogy az össze-
jövetel után a hívők nevében, egy telegramot küldjenek a prágai pápai nuncius hivata-
lába, amelyben kifejezik sajnálatukat Marmaggi nuncius távozásával kapcsolatban. A
püspöki levelet idéző Pozsony megyei hivatal levele végén a zsupán arra szólítja fel a
járási főnököket, hogy azonnali hatállyal jelentsék járásukban a pásztorlevél felolvasása
után történt katolikus összejöveteleket. A zsigárdi csendőrparancsnokság augusztus 21-
én készült jelentésében azt olvashatjuk, hogy Zsigárdon a pásztorlevél felolvasása után
a plébános nem hívott össze semmilyen gyűlést. A vágsellyei járási hivatal pedig
szeptember 19-i válaszában kijelenti, hogy nem került sor a járásban Husz-ellenes
tüntetésre.226
225
226
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 5, Pastiersky list čsl. Biskupov Husovým oslavám. č. 590/1925.
71
Mivel a Vágsellyei esperesi kerülethez tartozó papok az 1924. november 26-i
pásztorlevelet nem olvasták fel, és a járásban az 1925. augusztus 1-jei pásztorlevél hatá-
sára nem került sor 1925-ben Husz-ellenes tüntetésre, így a két pásztorlevél különösen
nem volt hatással a járásban található plébániák egyháztörténetére. A papok és az állami
hatóság közt kialakult konfliktusok mellett 1918 és 1928 között személyi ellentétek
alakultak ki a Vágsellyei járás plébánosai között.
3.4.5 A zsigárdi plébános konfliktusa az esperessel és a peredi pappal
Herodek Antal a vágsellyei szlovák istentisztelet bevezetésével egyidejűleg,

1923. november 26-án írt levelet a peredi plébánosnak.227 A levél stílusa nagyon barát-
ságos hangnemben íródott. Herodek arra kérte benne Ribány Olivért, hogy erősítse meg
228
azt az információt, miszerint a csánki párt agitátora Pereden az esperest
„Heródesnek” nevezte. „Erre szükségem volna, – írja Herodek – mert Psenkó engem a
nagyszombati szentszéknél becsületsértés miatt bepörölt”. A leveléből az is kiderül,
hogy a tárgyalás, illetve az esperes első meghallgatása december 13-án lesz megtart-
va.229
A szintén peredi plébánosnak december 20-án írt leveléből tudhatjuk meg a 13-i
tárgyalás fejleményeit. Herodek a következőket írta: „nekem rosszul esett, hogy a
szentszék előtt jelentette ki, hogy ő [Psenkó József - HG] én rólam, sem Kallay
minister230 előtt, sem a Népújságban rágalmazólag nem írt és nem szólt. A cikkeket ma-
gának nem vallja, sem azokat nem inspirálta – s mivel ő mindenkivel megbékült, tehát
velem is megbékülni óhajt”. A levél végén közli az esperes, hogy hosszú tárgyalás után
elfogadta Psenkó békejobbját és kibékült vele.231
Az esperes két leveléből kiderült, hogy a zsigárdi plébánossal már nem újkeletű
a konfliktusuk. Meglepő, hogy Psenkó – Herodek állítása szerint – még cikkek formá-
jában is támadta az esperest. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt a tényt
sem, hogy Psenkó volt, aki beperelte Herodeket becsületsértés vádjával. Nemcsak az
227
Ld. ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 14, Esperes panasza Psenko ellen. č. 100/1924.
228
Dr. Csánki Aladár lévai ügyvéd az agrár párt támogatásával 1923-ban új pártot hozott létre. Az új párt
neve: Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földmívesek Szövetsége. A pártot a párt vezetője után Csánki-
pártnak nevezték. Ld. Angyal Béla: Érdekvédelem és Önszerveződés… i. m. 96-97.
229
ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 14, Esperes panasza Psenko ellen. č. 100/1924.
230
Kállay, Ján Szlovákia teljhatalmú minisztere 1923-tól. Ld. Rychlík, Jan: Češi a Slováci ve 20. století.
Česko-slovenské vztahy 1914-1945. Academic Electronic Press, Bratislava, 1997, 108.
231
ŠOBA Šaľa, f. FÚ Tešedíkovo, k. 14, Esperes panasza Psenko ellen. č. 100/1924.
72
esperessel került konfliktusba a zsigárdi plébános. Psenko József 1927. októberében
Drechsler Béla peredi lakos jelenlétében rágalmazta a peredi plébánost. Drechsler
október 27-én fel is jelentette a járási hivatalnál a zsigárdi lelkészt. Psenko József
vulgáris kijelentésében azzal vádolta Ribány Olivért, hogy túlságosan is együttműködik
a „csehekkel”, pedig tudomása szerint a peredi plébános semmilyen kongruát nem kap
tőlük. Drechsler egyébként hivatali ügyben járt a zsigárdi plébánián, amikor az omi-
nózus kijelentés megtörtént Psenkó előadásában. A zsigárdi plébános megtagadta a
Drechsler által vitt hivatali papírok lepecsételését is. A Pozsony megyei hivatal 1928.
március 31-i jelentéséből kiderült, hogy február 15-én a nagyszombati püspöki ordi-
nariátus kellőképpen rendreutasította a zsigárdi lelkészt, aki megígérte, hogy a jövőben
a hasonló kijelentésektől tartózkodni fog. A zsupán a jelentés végén arra utasította a
vágsellyei járási főnököt, hogy ezentúl a zsigárdi plébános összes gyanús kijelentését
jelentse.232
232
Ld. ŠOBA Šaľa, f. OÚ Šaľa, k. 9, Oznámenie na Jozefa Pšenku, r. k. farára v Žiharci. č. 363/1928.
73
Összegzés
A dolgozatomban tárgyalt Vágsellye és Pered egyháztörténetét 1918 és 1928

között döntően befolyásolta az 1918-ban létrejött Csehszlovák Köztársaság nemzet-,
illetve egyházpolitikája. Az új állam nemzetpolitikája a katolikus egyház szintjén
kezdetben a magyar érzelmű püspökök kiutasításában nyilvánult meg. Csehszlovákia
egyházpolitikáját kezdetben az államnak a katolikus egyházzal szembeni ellenséges
magatartása határozta meg, amelynek a cseh országrészekben (Cseh-, Morvaország és
Szilézia) politikai-társadalmi előzményei voltak.
Az Andrej Hlinka köré tömörülő papság már 1918. decemberében az új szlovák
püspökök kinevezését kívánta. A Vatikán 1918 és 1919 folyamán a Csehszlovákiában
székelő magyar püspökök sorsával kapcsolatban nem hozott döntést. Vavro Šrobár
1919. márciusában radikális megoldásra szánta el magát. Kiutasította a nagyszombati
érseki helynököt, és a nyitrai, szepesi, besztercebányai püspököt. 1920. decemberében
megtörtént a három új szlovák püspök kinevezése. Vatikán a Csehszlovákiával fennálló
anyagi kérdések rendezése nélkül, 1922. május 29-én létrehozta a nagyszombati
apostoli adminisztratúrát. Ezután létrejöhetett a kvázi szlovák katolikus egyházi tarto-
mány, amelyet a Szlovák Püspöki Kar képviselt.
Vágsellye és Pered egyháztörténetére nemcsak az új egyházi közigazgatás volt
hatással, hanem az új állami és egyházi hatóságok által hozott rendelkezések is,
amelyek közül nem mindennel értettek egyet a Vágsellyei járás lelkészei. A vágsellyei
plébános és a járási főnök közt a húszas években kialakult konfliktus nagy hatással volt
a járásban található többi pap plébániai hivatalának vezetésére. Az etnikai nyelvhatár
közelében fekvő Vágsellye a csehszlovák hatóságok számára a két világháború között
nemzetpolitikai szempontból felértékelődött. A helyi állami elemi iskola szlovák nyelvű
tanításának bevezetése után a csehszlovák hatóság elérte, hogy Vágsellyén a katolikus
templomban a magyar mellett bevezessék a szlovák nyelvű liturgiát is. A Vágsellyei
járásban a Szent István tiszteletére megtartott ünnepi istentiszteletek és a hívők magyar
himnusz eléneklése miatt indított fegyelemi eljárások olyan mély szakadékot hoztak
létre az érintett települések magyar nemzetiségű hívői és a járási főnök által reprezentált
csehszlovák állam kapcsolatában, ami az 1926. június 13-án az egyházi felvonuláson
történt csehszlovák ellenes demonstrációhoz vezetett.
74
Miután az állami fizetést nélkülőző plébánosok ellen 1925-ben már a
csehszlovák hatóságok nem indíthattak fegyelmi eljárást a Szent István napi ünnepélyes
istentisztelet megtartása ügyében, helyette az október 28-i állami ünnepen a díszítést
elmulasztó papok ellen indítottak.
András Károly 1991-ben megjelent tanulmányában 233 a magyar kisebbségek
vallási sérelmeit öt fontosabb típusra osztotta. A történész ebbe az öt típusba a 20.
század egész Kárpát-medencéjében történt magyar kisebbség vallási sérelmeit sorolta.
András Károly felosztását felhasználva dolgozatom főbb témaköreit az alábbi potokban
összegzem.
1. „Állami beavatkozások legfelső szinten.” Az 1918-ban létrejött Csehszlovák
Köztársaság már a kezdetektől fogva követelte a Vatikántól az egyházmegyék
határainak új államhatárhoz való igazítását, a magyar érzelmű püspökök eltávolítását és
a kegyúri jog biztosítását a prágai kormány számára. 1919-1920 és 1922-ben
személycserék történtek a Szlovákiában található egyházmegyék élén.
2. „Az önszerveződés akadályozása.” A csehszlovák állam az egyházi birtokokat
zárlat alá vette és a katolikus gimnáziumokat – a komáromi kivételével – állomosította.
A szlovákiai magyar papság kérelmei a különálló egyházmegye létrehozásával
kapcsolatban sem állami, sem egyházi oldalon nem voltak kívánatosak.
3. „Intézkedések a lelkészkedő papság ellen.” Az állam az egyházi hierarchiához
hasonlóan az alsópapságot is igyekezett megtisztítani a számára megbízhatatlan elemek-
től. A Vágsellyei járásban 1918 és 1928 között a vágsellyei és a deáki pap számolhatott
a kiutasítással, az utóbbi plébánost a csehszlovák hivatalok megpróbálták kiutasítani.
4. „A magyar nyelvhasználat visszaszorítása (…).” A kisebbségi nyelvhasználat
állami korlátozásának egyházi változata, melyet elindíthatott egy magyar ajkú pap
kiesése is. A munkámban vizsgált két település közül Vágsellyén 1923-ban vezették be
a magyar mellett a szlovák nyelvű liturgiát az egyházi hatóságok a helyi állami elemi
iskola igazgatóságának kérésére.
A Vágsellyei járásban 1918 és 1928 között több olyan fegyelmi eljárást indított
a csehszlovák hatóságot reprezentáló járási főnök a plébánosok ellen, amely során a
megvádolt pap leváltását, illetve áthelyezését várta el az egyházi hatóságoktól. Az
augusztus 20-án megtartott ünnepi istentiszteletek, az 1926. június 13-i egyházi felvo-
nuláson történt incidensek és nem utolsó sorban az október 28-i állami ünnepen a plébá-
233
Ld. András Károly: Tények és problémák… i.m. 20-25.
75
niai hivatalok feldíszítésének elmulasztása lehetőséget biztosított a járási főnök számára
fegyelmi eljárások indítására és az érintett plébánosok áthelyezésének kéréséhez.
5. „Asszimilációs törekvések.” Az asszimiláció legfőbb támogatói az állami
szervek voltak. Vágsellyén az állami elemi iskolában a magyar nyelvű tanítás betiltása,
és a diákok számára szlovák nyelvű szentmisék biztosítása nemzetiségpolitikai célok
közé tartozott.
76
Súhrn
Keď po prvej svetovej vojne vznikla Prvá Československá republika, bola

potrebná aj reforma cirkevnej vlády. Okolo Andreja Hlinku sa zoskupila skupina
slovenských kňazov, ktorí už v prvých mesiacoch požadovali vznik samostatnej
cirkevnej provincie. Za pomoci Hlinku už v januári 1919 bola zriadená kňazská rada,
ktorá požadovala odstránenie maďarských kňazov zo Svätej stolice. Vatikán však
v rokoch 1918-1919 nevyniesol rozsudok týkajúci sa odstránenia maďarských kňazov.
Následkom tejto udalosti sa Vavro Šrobár rozhodol pre radikálne riešenie.
Splnomocnený minister pre správu Slovenska vyhostil arcibiskupského vikára v Trnave
Lászla Báthy-ho, Nitrianského biskupa Vilmosa Batthyányi-ho a Banskobystrického
biskupa Farkasa Radnai-ho. Prvých troch slovenských biskupov vymenoval Pápež
Benedikt XV. 16. decembra 1920. Za nitrianskeho sídelného biskupa bol vymenovaný
Karol Kmeťko, za spišského Ján Vojtaššák a za banskobystrického Marián Blaha.
Vatikán bez riešenia existujúcich finančných problémov Československou, 29. mája
1922 vytvoril Trnavskú apoštolskú administratúru. Vyslanci Vatikánu vyhlásili za
administrátora Pavola Jauntauscha, slovenského farára v Ludaniciach. Medzi
Vatikánom a Československom bola 17. decembra 1927 podpísaná zmluva Modus
Vivendi, v ktorej bola vysvetlená hranica diecéz a ich úprava k hraniciam republiky, ale
do praxe bola uvedená až v roku 1937.
Šalianský dekanský okres patril k Ostrihomskej diecéze a k Trnavskému
vikárovi. Od 22. mája 1922 bol pridaný k Trnavskej administratúre. V rokoch 1903-
1930 bol v Šali miestnym farárom Juraj Gombár. Občianstvo Československa však
nedostal.. V rokoch 1907- 1928 bol v Perede farárom Olivér Ribány. Posledné roky
svojej dlhej kariéry venoval riadeniu Tešedíkovského farského úradu.
Októbrové a novembrové udalosti v roku 1918 v Budapesti, mali veĺký vplyv na
vývoj histórie Šale a Peredu. Cirkevné dejiny oboch obcí boli ovplyvnené vznikom
Kňazskej rady v Budapesti. Táto rada bola typickým výsledkom Maďarskej
demokratickej revolúcie. Keďže dekan nevedel v novembri zvolať stretnutie, 18.
novembra 1918 oznámil farárom spadajúcim do svojho okresu, že k Kňazskej rade sa
pridal aj Šaľský dekanský okres.
7. januára 1919 obsadili České légie Šaľu aj Tešedíkovo. Do čela žúp sa dostali
župani so širokými právnymi možnosťami. Ich prvoradými úlohami bolo žiadať prísahy
77
vernosti medzi svetskými úradníkmi a cirkevnými úradmi. Šrobár vo svojom liste z 5.
marca 1919 žiadal Bratislavského župana, aby nepovolil vo svojich župách oslavy
Uhorskej revolúcie z roku 1848.
Liturgickým jazykom v Šali bol od roku 1878 maďarský jazyk. Po roku 1918
však bolo čoraz dôležitejšie zavedenie slovenského liturgického jazyka, keďže počas
sčítania ľudu v rokoch 1919 a 1930 sa ukázalo, že veľká väčšina obyvateľstva je
slovenskej národnosti. 26. novembra 1923 novozvolený Trnavský administrátor, Pavol
Jantausch, vo svojom liste žiadal Šalianskeho farára, aby jednu z nedeľňajších
Bohoslužieb vykonával v slovenskom jazyku.
V Československu medzi dvoma svetovými vojnami sa za protištátne
sprisahanie označilo odslúženie slávnostnej Bohoslužby na deň Svätého Štefana. Po
tom, ako boli v Šalianskom okrese vykonané slávnostné Bohoslužby 20. augusta,
okresný náčelník začal trestné stíhania proti kňazom na Trnavskej administratúre.
Udal na župný úrad aj tých veriacich, ktorí v kostole zaspievali maďarskú
hymnu. 13. júna 1926 sa pristúpilo k prvej Šalianskej slávnosti Božieho Ježišovho
srdca. Na tejto katolíckej udalosti sa zúčastnili veriaci z celého okresu. Slávnosť sa
začala sprievodom veriacich, kde na čele sprievodu išli traja mladí veriaci z Diakoviec a
niesli cirkevnú zástavu s maďarským znakom. Napriek zavedeným opatreniam prijatým
kvôli slávnostnej Bohoslužbe, cirkevné úrady neodstránili udaných kňazov. Tak
okresný náčelník udal označených farárov z dôvodu nevyzdobenia farského úradu počas
štátnych sviatkov 28. októbra 1927.
V Šali si miestny farár Juraj Gombár mohol ponechať svoj úrad až do svojej
smrti v roku 1930.
78
Felhasznált irodalom jegyzéke
I. Források
I.1. Levéltári források
Štátny archív v Bratislave, pobočka Šaľa (ŠABA Šaľa)

fond Okresný úrad v Šaľi (OÚ Šaľa)
fond Farský úrad v Šaľi (FÚ Šaľa)
fond Farský úrad v Tešedíkove (FÚ Tešedíkovo)
fond Zbierka pohľadníc
Digitální knihovna NS RČS 1920-1925
Poslanecká sněmovna – tisky
I.2. Publikált források
Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt

történetéhez 1919-1936. Fórum kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum
Könyvkiadó, Somorja – Dunaszerdahely, 2004
II. Szakirodalom
András Károly: Tények és problémák a magyar kisebbségek egyházi életében. Regio –

Kisebbségtudományi Szemle, 1991. 3. sz. 13-37.
Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar

pártpolitika történetéből 1918-1938. Fórum Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó,
Galánta – Dunaszerdahely, 2002.
79
Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918-1975. Magvető
Könyvkiadó, Budapest, 1977.
Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935-1946. Társadalom- és

művelődéstörténeti tanulmányok 23. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1998.
Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása. In: Bukovszky László

(szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Lokális és
regionális monográfiák 4. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aururum
Könyvkiadó, Komárom – Dunaszerdahely, 2005, 23-43.
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918-1919-ben és 1938-

ban. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól
1945-ig. Lokális és regionális monográfiák 4. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium
Aururum Könyvkiadó, Komárom – Dunaszerdahely, 2005, 123-147.
Bukovszky László: Vágsellye története az 1848-1849-es forradalom- és

szabadságharctól Trianonig. In: Bukovszky László et. al: Vágsellye 1002-2002.
Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás, Vágsellye, 2002, 89-117.
Bukovszky László: Vágsellye története az első Csehszlovák Köztársaság húsz éve alatt.
In: Bukovszky László et. al: Vágsellye 1002-2002. Vágsellye és Vidéke Polgári
Társulás, Vágsellye, 2002, 118-145.
Dolinský, Juraj: Cirkev a štát na Slovensku v rokoch 1918 – 1938. Dobrá kniha, Trnava,
1999.
Dolinský, Juraj: Cirkevné dejiny Slovenska II. Trnavská univerzita, Teologická fakulta,
Dobrá kniha, Bratislava, 2002.
80
Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt tőre. Válogatott és új esszék, tanulmányok
az 1918-1945 közötti (Cseh)szlovákiai magyar kultúráról. Ister, Budapest, 2003.
G. Kovács László–Kamenec, Ivan: Jozef Tiso. Portrévázlat. Nap Kiadó,

Dunaszerdahely, 1997.
Gaucsík István: Helyzetkép a szlovákiai magyar katolikus „levéltárakról“ a kulturális

intézményépítés tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2006. 1. sz. 153-158.
Gyurgyík László: A (cseh)szlovákiai magyarság a demográfiai, valamint település- és

társadalomszerkezetének alakulása 1918-1998. In: Filep Tamás Gusztáv-Tóth László
(szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1938. I. köt. Történelem
– demográfia és szociológia – nyelvhasználat és nyelvfejlődés – a mindennapok
kultúrája – vallás és egyház. Ister, Budapest, 1998, 81-131.
Gyurgyík László: A csehszlovákiai magyarság felekezeti megoszlásának alakulása 1921

és 1991 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2000. 3. sz. 55–65.
Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából. Magyar Sion

különlenyomata, Esztergom, 1940.
Hišem, Cyril: Cirkev v novovzniknutej Československej republike. In: Zubko, Peter (et.
al.): Církev v české a slovenské historii. Společnost pro dialog církve a státu, Olomouc,
Hrabovec, Emila: Menovanie biskupov v kontexte bilaterálnych vzťahov medzi ČSR

a Svätou stolicou 1918-1928. In: Harna, Josef – Valenta, Jaroslav – Voráček, Emil
(zost.): Československo 1918-1938. Osudy demokracie ve středi Evropě, sv. 2,
Historický ústav AV ČR, Praha, 1999, 542-555.
81
Jakab Attila: Vergődésben. Magyar kisebbségek „történelmi” egyházai az átalakuló
Európában. Problématár, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány,
Budapest, 2009.
Kepecs József (összeáll.): A Felvidék településeinek vallási adattai (1880-1941). KSH,

Budapest, 1999.
Kouřil, Miloš: Katoličtí kněží v politice Československa v medziválečném období. In:

Papajík, David – Koucká, Ivana (ed.): Politický katolicismus v nástupnických státech
Rakousko-Uherské monarchie v letech 1918-1938. Vydavatelství UP, Olomouc, 2001,
31-41.
Krajčovičová, Natália: Začlenovanie Slovenska do Československej republiky (1918-

1920). In: Zemko, Milan – Bystrický, Valerián (ed.): Slovensko v Československu
(1918-1939). Veda, Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava, 2004, 57-93.
Letz, Róbert: Úsilia o vztvorenie Slovenskej cirkevnej provincie v rokoch 1918 až

1938. In: Múlik, Peter (szerk.): Katolická cirkev a Slováci. Úsilie Slovákov o
samostatnú cirkevnú provinciu. Zborník referátov z odborného seminára 20 rokov
samostatnej cirkevnej provincie. Bernolákova spoločnosť, [Bratislava – Sereď], [1999],
43-62.
Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak helyzete Csehszlovákiában. In: Filep

Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története
1918-1938. I. köt. Történelem – demográfia és szociológia – nyelvhasználat és
nyelvfejlődés – a mindennapok kultúrája – vallás és egyház. Ister, Budapest, 1998, 207-
257.
Németh Erika: A Mátyusföld társadalmi, nemzetiségi és vallási összetételének

alakulása. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI.
századtól 1945-ig. Lokális és regionális monográfiák 4. Fórum Kisebbségkutató Intézet,
Lilium Aururum Könyvkiadó, Komárom – Dunaszerdahely, 2005, 299-308.
82
Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus. In: Borsody István (szerk.): Magyarok
Csehszlovákiában 1918-1938. Méry Ratio, Somorja, 2002, 7-13.
Novák Veronika: Vágsellye 1526-tól az 1848-as forradalomig. In: Bukovszky László et.
al: Vágsellye 1002-2002. Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás, Vágsellye, 2002, 26-
88.
Novákné Pálinkás Veronika–Pásztor Árpád (szerk.): Pered. Látnivalók. Honismereti

Kiskönyvtár 117. szám, KT kiadó, Komárom, 1998.
Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák

Köztársaságban (1918-1925). Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1995.
Rácz Kálmán: Az esztergomi érsekség diszmembrációja 1918-1938. Doktori

disszertáció, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest,
2008. http://doktori.btk.elte.hu/hist/raczkalman/ [2010.03.16.]
Rácz Kálmán: Esztergomi érsek kontra csehszlovák állam (1. rész). Fórum
Társadalomtudományi Szemle, 2004. 3. sz. 35-52.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. Században. Osiris Kiadó, Budapest,

2005.
Rychlík, Jan: Češi a Slováci ve 20. století. Česko-slovenské vztahy 1914-1945.

Academic Electronic Press, Bratislava, 1997.
Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. Aurora
Könyvek, München, 1975.
83
Schematismus Venerabilis Cleri Administrationis Apostolicae Tyrnaviensis 1927. Typis
Societatis Saneti Adalberti, Tyrnaviae, 1927
Schematizmus Cleri Archidioecesis Strigoniensis 1918. Typis Gustavi Bazárovits,

Strigonii, 1918
Schematizmus slovenských katolických diecéz. Spolok Sv. Vojtecha, Bratislava, 1971.
Sebők László: A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta. Regio –

Kisebbségtudományi Szemle, 1991. 3. sz. 65-88.
Simon Attila: A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990-

2002). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Somorja –
Dunaszerdahely, 2004.
Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között.

Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2009.
Sinkó Ferenc: Magyar katolikus reform-mozgalmak Csehszlovákiában (1918-1938). In:

Félbemaradt reformkor 1935-1949. Törekvések Magyarország keresztény humanista
megújítására, a haza és a szegénység szolgálatában. Püski, Róma 1990 – Budapest
2006, 123-135.
Šmida, Karol: Šaľa medzi dvoma vojnami. ALLBA s. r. o., Šaľa, 2000.
Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld

II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Lokális és regionális monográfiák 4.
Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aururum Könyvkiadó, Komárom –
Dunaszerdahely, 2005, 283-297.
84
Szarka László: A soknemzetiségű csehszlovák nemzetállam születése 1919-ben. Érvek,
viták az 1919. évi párizsi békekonferencián. Fórum Társadalomtudományi Szemle,
2005. 3. sz. 109-121.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI. kötet. A magyar könyvkiadók és
könyvterjesztők egyesülése, Budapest, 1906.
Tengely Adrienn: A Papi Tanács (1918-1919). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2007.

3-4. sz. 19-68.
Tengely Adrienn: Adalékok az 1918-1919-es polgári demokrácia vidéki történetéhez. A

szepesi római katolikus egyházmegye eseményei az őszirózsás forradalom és a cseh
megszállás között. Publikon társadalomtudományi portál
http://www.publikon.com/htmls/tanulmanyok.html?ID=33&essayID=145&download=1
[2010.03.20.]
Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban. Egyháztörténeti

szemle, 2007. 1. sz.,
http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tengely-nemzetisegi.htm [2010.03.20.]
Thoroczkay Gábor: Észrevételek A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta

című tanulmányhoz. Regio – Kisebbségtudományi Szemle, 1992. 3. sz., 223-227.
Trapl, Miloš: Začlenění římskokatolické církve do české společnosti po roc 1918. In:
Harna, Josef – Valenta, Jaroslav – Voráček, Emil (zost.): Československo 1918-1938.
Osudy demokracie ve středi Evropě, sv. l, Historický ústav AV ČR, Praha, 1999, 141-
147.
Zubko, Peter: Katolická cirkev na Slovensku (1918 - 2000). In: Zubko, Peter (et. al.):
Církev v české a slovenské historii. Společnost pro dialog církve a státu, Olomouc,
85
http://fphil.uniba.sk/index.php?id=2020 [2010.03.04.]
http://lexikon.katolikus.hu/R/Ribány.html [2010.04.02.]
http://www.civil.gov.sk/archiv/casopis/2002/0926mi.htm [2010.04.04.]
86
Melléklet
1. ábra: A vágsellyei római katolikus plébániai hivatal és a templom 1921 és 1938 között. ŠOBA
Šaľa, Zbierka pohľadníc, č. 39/3.
2. ábra: Peredi utca háttérbe a helyi római katolikus templom a két világháború között. ŠOBA
Šaľa, Zbierka pohľadníc, č. 47/1.
87

Gabriel Herencsár - KATOLÍCKE CIRKEVNÉ DEJINY ŠALE A TEŠEDÍKOVA V ROKOCH 1918-1928 VÁGSELLYE ÉS PERED KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETE 1918 ÉS 1928 KÖZÖTT - Herencsár Gábor

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Gabriel Herencsár - KATOLÍCKE CIRKEVNÉ DEJINY ŠALE A TEŠEDÍKOVA V ROKOCH 1918-1928 VÁGSELLYE ÉS PERED KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETE 1918 ÉS 1928 KÖZÖTT - Herencsár Gábor

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SELYE JÁNOS EGYETEM

KATOLÍCKE CIRKEVNÉ DEJINY ŠALE A TEŠEDÍKOVA

DIPLOMOVÁ PRÁCA - DIPLOMAMUNKA

Študijný program: Informatika - história

Komárno 2010 Bc. Gabriel Herencsár

ZADANIE ZÁVEREČNEJ PRÁCE

Meno a priezvisko študenta: Bc. Gabriel Herencsár

Študijný odbor: 1.1.1. Učiteľstvo akademických predmetov

Typ záverečnej práce: DIPLOMOVÁ PRÁCA

Jazyk práce: maďarský

Sekundárny jazyk: slovenský

Téma: Vágsellye és Pered katolikus egyháztörténete 1918 és 1928 között.

Anotácia: A munka a katolikus egyház két világháború közötti történetével foglalkozik.

Vedúci: Attila Simon, PhD.

Oponent: doc. László Szarka, CSc.

Katedra: KHI – Katedra histórie

Vedúci katedry: Attila Simon, PhD.

Dátum zadania: 29. 11. 2008

Dátum schválenia: 13. 01. 2010

1989 után a szlovákiai magyar kisebbségtörténeti kutatások köre kiszélesedett,

1.1 Levéltári források

Amint már korábban utaltunk rá többek között azért hiányoznak a katolikus

1.2 A téma szakirodalma

A munkám során felhasznált szakirodalom közül kettő, a Borsody István

Az első világháború után új korszak kezdődött Európa történelmében. A

2.1.1 A csehszlovákiai magyarság felekezeti megoszlása18

Az 1921-ben rendezett népszámlálás adatai alapján a Csehszlovák Köztársaság

2.1.2 Kezdeményezések a szlovák hívők megnyerésére

Az esztergomi hercegprímás, Csernoch János25 a Monarchia 1918. október 4-i

2.1.3 A csehek katolikusellenes politikájának kezdete

A Csehszlovák Köztársaságot az első években antiklerikalizmus jellemezte,

Az első világháború után egészen a Modus vivendi megkötéséig tartó időszak-

2.2.1 A püspökök kiutasítása

A rózsahegyi plébános, Andrej Hlinka köré csoportosuló szlovák papság, már a

2.2.2 A csehszlovákiai katolikus magyar papságot és hívőket ért sérelmek

Az újonnan létrejövő Csehszlovák államalakulatban a kezdeti években a szlová-

2.2.3 A három új szlovák püspök kinevezése

Csehszlovákia kezdettől az egyházmegyei határokat a politikai határokhoz

2.2.4 A szlovákiai magyar papság memorandumai 1928-ig

A Csehszlovákiában maradt magyar papságnak és a magyar hívőknek el kellett

Csehszlovákiában a katolikus mozgalmai élet kibontakozása szempontjából a

2.3.1 Politizáló papok 1918 és 1928 között az Országos Keresztényszocialista

A két világháború közötti Csehszlovákia demokratikus államformája lehetőséget

Tab. 1 A lelkészség aránya az I. - IV. választási időszakban a

Év 1920 1925 1929 1935

Képviselők 19% 16% 20% 14%

Szenátorok 25% 19% 31% 27%

A csehszlovákiai magyar kisebbség két legnagyobb pártja a magyar protestáns

2.3.2 Szlovákia magyar katolikus ifjúsági mozgalmak

A két világháború között a pártrendszer kialakulásával párhuzamosan alakult ki

1918–20-as államfordulatot követően Csehszlovákia területén az új államforma,

Vágsellye egyházszervezetileg az István király által 1001-ben alapított Eszter-

Districtus Vágsellye – Šaľa n./V.

Eperjes Pozsony 988 Nagy József Ferenc

Farkasd Nyitra 1771 Herodek Antal

Felső-Szeli Pozsony 2604 Boda Miklós

Királyrév Pozsony 710 Pápay Gyula

Nádszeg Pozsony 3232 Ambruskó Lajos

Negyed Nyitra 1809 Kristóf A. József

Pered Pozsony 3368 Ribány Olivér

Tallós Pozsony 3165 Huszár István

Vágkirályfa Nyitra 1472 Janics Ferenc

Vágsellye Nyitra 4391 Gombár György

Zsigárd Pozsony 1580 Psenkó József