A

GYERMEKI ELME
ÉP ÉS RENDELLENES MŰKÖDÉSE,
EGÉSZSÉGTANA ÉS VÉDELME

PAEDAGOGUSOK, ORVOSOK, JOGÁSZOK ÉS A MŰVELT

•• •• r r
KÖZÖNSÉG SZÁMÁRA

ÍRTA

DR RANSCHBURG PAL
IDEGORVOS
A GYÓGYPAEDAGOGIAI PSYCHOLOGIAI M. SIR. LABORATORIUM
VEZETŐJE

MÁSODIK LÉNYEGESEN BŐVÍTETT PS ÁTDOLGOZOTT KIADÁS

2 MELLÉKLETTEL ÉS 32 SZÖVEGKÉPPEL

ATHENAEUM
•1868•

BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1908
 MINDEN JOG FENTARTVA.

--....
• .
9TU Ó
~
c"~
GI
,
cs ~ F ~~PRD ~
I~ t ~AG~
i ~ IA \( ~7E
, ~ ,~ m
~ x.
~ by 1NS '
~~ v~~ -
~ ~- .i
,l~
. __.
,.
~~~
' /~
~. -

Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

 EL ŐSZÓ
A MÁSODIK KIADÁSHOZ.

»A gyermeki elme fejlődése és működésen című munka első

kiadása, mely munka megiratását nekem volt szerencsém 1903-ban
a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumnak javasolni, az 1904.
év végén jelent meg.
Ez az első kiadás, nem egész másfél esztendő leforgása alatt
teljesen elfogyott. A szaksajtó égyhangúan elismerő bírálata mel-
lett, ez a körülmény is bizonyítja, hogy a munka szükséges is,
jó is volt. •
Az átdolgozott és bővített kiadásban, a szerző igyekezett
műve rendkívüli tömörségén enyhítve, egyes aránytalanságok
megszüntetésével, részben üj beosztással, az áttekintést könnyítő
tartalomjegyzékkel, az első kiadásban egyáltalán nem, vagy csak
futólag érintett, fontosabb kérdések részletes fejtegetésével, a
könyvet könnyebben olvashatóvá tenni és az egész mű teljességét
növelni. Igy egészen új fejezet az, mely a gyermekelme testtani
vonatkozásait tárgyalja. .Á. »mens sava in corpore sano« régi
elvnek új, tudományos alakban való felújulását látjuk ezen feje-
zetekben, melyek a fejlődő iskolásgyermek szellemi képességeinek,
a test, főleg pedig a koponyája méreteivel való összefüggését
ismertetik. Amely elvet látszanak bizonyítani az abnormis gyer-
mekeknél, valamint a szegényebb társadalmi osztályúak gyerme-
keinél talált, átlag kisebb koponyaméretek is.
A gyermek sajátképeni elmeéletének tanulmányozása, az
utolsó években nagy mértékben haladt. Az a törekvés, hogy a
gyermek testének, szervezetének, elméjének fejlődési menetét,
Iv
szellemi munkájának feltételeit tanulmányozzuk, — amely törek-
vés a gyermektanulmányozási mozgalmak közös rugója, — vég-
eredményben nem egyéb, mint a gyermek szellemi egészségének
biztosítása. Mindezen kutatások gyakorlati jelentősége az, hogy
megismerve az elmebeli fejlődés menetét, nemcsak a tantárgyak
nak, de magának a gyermeknek egyéni ismerete alapján, meg tud-
juk szabni tudományos alapon az ezen fejlődés egyes fokain kisza-
bandó szellemi munka minőségét, és mennyiségét. De megismerve
a szellemi munka természetét is, azt vesszük észre, hogy azokból
az apró mo2aikszerű részletekből, melyeket a modern pszichológia
munkásai eddig tételesen megállapítottak, a pszichológiai felfogá-
sok különbözősége mellett is, kifejlődött az utolsó 10 évben a
szellemi munka ökonómicijának tana ! Erre pedig ifjuságunk
szellemi épsége érdekében immár égetően szükség volt. Hazafias
örömmel konstatálhatom az előttem fekvő könyvből azt is, hogy
a gyermekelme tanulmányozásának felsorolt kérdései körül folyó
élénk tudományos küzdelemben, a még egészen fiatal magyar
buvárkodcís nemcsak, hogy kivette a maga részét, de amiként az.
a gyermek képzet- és szókincséről, a gyermek emlékezetéről, a
helyes tanulás módjairól, a gyermek számolásáról, a gyermek
rajzának és a gyermek érdeklődésének fejlődéséről szóló, csaknem
teljesen új fejezetekből kiderül, a küzdők első soraiban foglal
helyet.
Egyik előnye az új kiadásnak az is, hogy a hazai és kül-
földi irodalmi munkásság javának összefoglalása mellett, a tanul-
mányozó módszereknek bíráló ismertetését is közli.
De a neveléstani feladatoknak és módszereknek tisztázása.
mellett, magának a gyermeknek ismerete is szükséges. Ezt a nor-
mális gyermekek észlelésén kívül főleg az abnormis gyermekek
mutatják. Ezeket a tanításból egyszerűen kizárni nem lehet,
mert tapasztalati tény, hogy épen az ú. n. ideges gyermekek
száma, főleg a középiskolákban, igen tekintélyes s az ily gyermekek.
a tehetségesebb tanulók között nem megvetendő számban szere-
pelnek. A serdülés korában meg épen a legtöbb gyermek ki van
téve, múlóan jelentkező szellemi nyugtalanságnak, idegességnek stb.,
melyek már az abnormitások körébe tartozó tünetekkel jelent-
keznek. Ezen állandó, vagy múló jelenségek kívánatossá teszik,
hogy a pedagógus, a gyermeket, mint olyat s annak testi-szel-
 V

lemi fejlődésmenetét is ismerje és hogy a tantárgyon kívül azt

elsősorban vegye számba, nehogy a gondjaira bízott gyermek
egyéniségét elhanyagolva, kárt okozzon.
Ugy a normális, mint az abnormis gyermeki elme egészség-
tanára, kicsiszolásának és munkára való edzésének kérdésére, vilá-
gosságot vetnek e műnek az abnormitások okairól, és megelőzé-
séről, az otthonnak és az iskolának az ideges gyermekkel szemben
való teendőiről, úgyszintén a normális gyermek szellemi fejlő-
désének elősegítéséről, a szellemi túlterhelés ellen való védeke-
zésről írott, nagyobb részükben új fejezetei.
Aki a gyengeelméjűségről szóló részt az e tárgyról írt
régibb munkákkal összeveti, elismeréssel kénytelen adózni a
gyermektanulmányozás ez ágának is.
A gyermektanulmányozás ilyképen szoros viszonylatba kerül
egyrészt a normális és abnormis gyermekek oktatásának, nevelé-
sének tanával, de másrészt azon szociális intézkedésekkel is,
melyek az abnormis gyermekek megmentését, a társadalomnak az
antiszociális abnormisaktól való megvédését s az abnormitások
létrejöttének akadályozását célozzák.
S e küzdelemben, mint ezt a mű bőséges irodalmi kimuta-
tatásai jelzik is, vállvetve vesznek részt a legkülönbözőbb tudo-
mányos szakmák búvárai, a szakpszichológusok, a jogi és bölcse-
leti szakmák képviselői mellett első sorban a pedagógusok és
orvosok (főleg az elme- és az iskolaorvosok). Folyik pedig ez a küz-
delem egy elég jelentékeny, t. i. annak a kérdésnek megoldásara :
melyik út a legbiztosabb, testileg és szellemileg a lehető legtölcé
letesebb, Icüzdelmelcre a legedzettebb, s elfajulásokkal szemben a
legellentállóbb ifjúság nevelősére?
Az e kérdésre adandó választ igyekszik előkészíteni a pozitív
kutatás minden eszközével a jelen munka ezen újabb kiadása is.
Újból ajánlom tehát Ranschburg dr. önzetlen és fáradságos
munkásságának ezen termékét, a szakkörök és az érdeklődő nagy-
közönség szíves jóindulatába.
Budapest, 1907. november hóban.

Nőrag-Szabó Sándor dr.

miniszteri tanácsos.
.
 TARTALOMJEGYZÉK.

I. Elme és test. Az elme szervének szerkezete, működése,

fejlődése és hibásságai.
01 dal
1. A testi és az elmebeli fejlődés korszakai ... ... ... ... ... ... ••• ... -. ... -. -. 1
2. A koponya és az agy fejlődése a gyermekkor folyamán.... ... .. .. ... .. 4
a) A koponya fejlődése a születéstől az érett korig ... ... .. .. ... .. 4
b) Az agy fejlődése a születéstől a felnőtt korig ... ... ... .- ... -. — 9
c) A koponyaméretek és a szellemi fejlettség ... ... ... -. — ... .. ... 11
3. A központi idegrendszer bonctana ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .. .. 14
4. A központi idegrendszer finomabb (szöveti) szerkezete ... -. .. — • • .. 17
5. Agyi központok. Mozgató és érző pályák ... ... -. .- .. . • . • • • • • • • . • . • • • • • • • • 20
6. Az együttérző (szimpátiás) idegrendszer ... ... ... ... ... • • • • • • • • • • • • • • • • • • , • • ... 22
7. Az idegrendszer működése ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 22
8. Az elmebeli és testi fejlődés bizonyos közös feltételeiről. A. testi és
elmebeli fejlődés közös zavarai... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 28
9. A koponya, az agyburkok és az agy elváltozásai a gyermekkor elme-
beli abnormitásainál ... .. ... ... .. ... — ... .. .- .. .. — 31

II. Az érzékek.
1. Az érzékek működése, fejlődése és jelentősége ... .. .. ... ... — -. ..
a) A tapintás érzéke ... ... .. ... .. ... ._ .. ... .. ... .. .. .. -. ... ... ... ... 33
b) Az izlés érzéke ... ... ,.. ... ... — ... ... ... -. .. .. ... .. ... .. .. ... ... 35
c) A szaglás érzéke ... ... ... -. - ... -. -. .. ... ... — .. -. — 37
d) A látás érzéke ... ... ... ... ... .. .. ... .. . ..., — ... .. ... ... .. .. .. .. 40
e) A hallás érzéke... ... ... ... . • • . . • • • • • • • • • • . • • -. ... .. ... .... 45
f) Az egyensúly érzéke ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 48
2. Az érzékszervek és érzékek neveléstanilag fontos fogyatékosságai ... 49
3. Az érzékelés kórtana ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 51

III. A beszéd élet- és kórtana. A fogalom- és a szókines

fejlődése.
1. A beszéd élettana 52
2. A beszéd fejlődése. A fogalom- és a szókincs fejlődésének menete a,z;
iskolaköteles korig ... 56
3. A beszéd hibái és fejlődési zavarai ... .. .0 Alb .0 .11, .0 .0 64

IV. A gyermek gondolatvilága.

1. A képzetek. Felfogás és képzettársítás ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• 69
2. Az iskolásgyermek emlékezete ••. 81
 VIII

Oldal
3. Hogyan tanuljunk ? ................................. ... ...... 88
4. Hogyan számol a gyermek ? ............... ... .............................. 103
5. A. felfogás és képzettársítás zavarai ............... ....................... ...... 113

V. A gyermek érzelmi és akaratvilága.

1. Az érzelmek fejlődése és az érzelmi élet zavarai ........................... 117
2. Az akarat fejlődése. A gyermekek játékai. Összerendezett mozgások.
A szuggesztió. A rajz és az írás fejlődése. Az akarat és az
ösztönélet zavarai ....................................... ... ... ............... 126

VI. A. szellemi munka és a pihenés. A. tudatélet és zavarai.

1. A figyelem és a kifáradás .......................... ........................... 135
2. Az érdeklődés fejlődése ...... 141
3. A figyelem zavarai és a kimerülés ...... 142
4. Az alvás és az álom... ... ... ... ... ... ... ... ". ... 144
5. Az öntudat zavarai ................................. 145

VII. A. gyermeki elme hibái és abnormitásai.

1. A normális gyermek hibái .................. ....................................... 146
2. Az abnormis gyermek. A szellemi rendellenességek felosztása, okai
és külső jelei .................................................................. 149
3. Az ideges hajlantú és az ideggyenge gyermek. A hiszteriás ideg-
gyengeség. A gyermekek és serdülőkorúak öngyilkossága.
Az ideges gyermek nevelése ............................................. 155
4. Az epilepszia, eskór (nyavalyatörés, szívfogás) ............ ......... 167
5. A vitustánc. Chorea ........... ...................................................... 170
6. A gyermekkori (világra hozott vagy korán szerzett) gyengeelméjűség
a) A gyengeelméjűség fajai, okai és testi tünetei ..................... 171
b) A gyengeelméjűség (gyengetehetségűség) lélektana ...............
1. A gyengeelméjűek képzet- és szókincse ........................ ......... 177
2. A gyenge'lméjüek felfogó és emlékező képessége... ... ... ... 182
3. Irásjelek felfogása. Figyelem. Illuziók. Rajz- és kézi ügyességek 190
4. A gyengeelméjűek számolóképassége ....................................... 197
5. A gyengeolméjűek érzelmi élete és akaratvilága .................. ...... 199
6. Az erkölcsi gyengeelméjűség (Moral insanity) ........................... 200
7. Az idiotizmus (hülyeség) ...................................................... 202
8. A gyermekkori elmegyengeség társadalmi jelentősége. Az elme-
gyengék védelme, oktatása, foglalkoztatása, orvoslása... ..., ...... 203
9. Az iskola és a gyakorló orvos szerepe a gyengeelméjűség fel-
ismerése és gyógykezeltetése körül ................. .......... ......... 212
10. Gyermekkori elmebetegségek ................................................ 214

VIII. A gyermeki elme védelme. A gyermek elméjének

elfajulása ellen való védekezés.
1. A gyermeki elme védelme a gyermek világrajötte előtt .................. 215
2. A gyermek szellemi fejlődésének elősegítése. Védekezés a szellemi
túlterhelés ellen ........................................................... 218
3. A züllésnek kitett, züllő és bűntettes gyermek védelme ......... ......... 229
 I. Elme és test. Az elme szervének szerkezete,
működése, fejlődése és hibásságai.

1. A testi és az elmebeli fejlődés korszakai.

A testi fejlődés. — Stratz felosztása. — Az elmebeli fejlődés. — Saját fel-
sosztás. — Az összerendezett észrevevések és mozgások elsajátításának kora. —
A játszás útján való tapasztalatgyüjtés kora. — Az iskolásgyermekkor. —
A serdűlés kora. — Az ifjúkori megérés kora. — A gyermektanulmányozás-
tan köre és feladata.

A gyermek életében, fejlődésében világrajöttétől fogva férfivá

vagy nővé való teljes megéréseig korszakokat szoktunk megkülön-
böztetni, melyek így a testi, mint a szellemi fejlődésben végbe-
menő változásokra vonatkoznak.
,A nyelvszokás is megkülönbözteti az újszülöttet a csecsemő-
töl; a következő évek folyamán már egyszerűen gyermeknek (fiu,
lány), majd iskolásg yermeknek, utóbb serdúlönek (kamaszfiú, süldő
lány), majd i f jztna/c, hajaclonnalc nevezzük a teljes érettség felé
fejlődő emberi csemetét.
Tudományos felosztását a gyermekkornak Stratz adta meg, *
ki a testi fejlődésre támaszkodva a következő korszakokat külön-
bözteti meg :
I. korszak : a) az újszülött kor, az élet első 8 napja ;
b) a fogatlan csecsernőkor, az újszülöttség szakától az első év
végeig, a másféléves korig eltart, midőn a gyermeknél beállott
a fogzás és a járás képessége.
II. korszak : a semleges gyermekkor vagy a tej fogak kor-
szaka, a 2-ik évtől a 7-ik, illetőleg a 8-ik évig tart.
III. korszak : a nemek elkülöniülésének korszaka (bisexuális
korszak), a 8-15-ik évig, melyben az ivarérettség külső jelei
fejlődésnek indulnak, a fiu kamaszosodik, a lány is nővé kezd
fejlődni.

* Stratz,
d der Körper d. Kindes, Stuttgart, 1904. — U. e. Natur-
geschichte enschen, Stuttgart, 1904.
A gyermeki elme.
2

IV. korszak : a serdülés és teljes megérés korszaka, a 15-

20-ik évig.
Nagyjában a gyermek elmeéletének fejlődé$e'ben is meglel-
hetjük ugyanazt az időszakosságot. A gyermeki elme fejlődésében
a következő korszakokat véltem tehát megállapíthatni :
a) Az első korszak az összerendezett észrevevések és moz-
gások elsajátításának kora, melyet a beszéd elsajátítása fejez be
a 2-ik év folyamán.
Ezen időszakban a gyermek megtanulja eleinte elszigetelt.
érzeteit, különböző érzékei utján egyidejűleg nyert benyomásait
egységes észrevevésekké összefoglalni. Ügyszintén megtanulja az
álláshoz, járáshoz, és végül a tagolt beszédhez szükségelt külön-
böző izomcsoportokat egyidejűleg megfelelően működtetni.
b) A második korszak a 2-ik év végétől a 6-ik év végéig
terjed, s a játék korszakának, vagy helyesebben a játszás útján
való tapasztalatgyiüjtés korának volna nevezhető. E kor végével
a gyermek megérik arra, hogy egyrészt a tárgyak minőségétől
eltekintve, el tudja vonni a sokaság, mennyiségek és számok fogal-
mát, másrészt képes legyen a beszédhangok szimbólumainak, a
betűknek megismerésére, megkülönböztetésére és használatára,
vagyis az olvasás és írás elsajátítására.
c) Ez a korhatár nagy általánosságban a normális gyer-
meknél a 6-ik év végére és a 7-ik évre esik s ezzel megindul
az ismeretek és tapasztalatok oktatás útján való szerzésének kora,
a sajátképeni iskolásgyermekkor, mely a 7-ik évtől átlag a 13-15.
évig tart. Ez tehát az elmefejlődés harmadik korszaka.
d) A harmadik időszakot a negyediktől az az időhatár
választja el, melyben bizonyos szervi fejlődés megindultával az.
egyén addig tisztán gyermekies elmeéletébe a fajfenntartó ösztönök
kezdik belévegyíteni a maguk érzeteit s az egész gondolkodás
megváltozik, elevenebb, nyugtalanabb, színdúsabb lesz. Ez a har-
madik időszak tehát a serdülés korszaka, mely népfajok, klimatikus
és életviszonyok szerint változó koraisággal köszönt be a 13-15.
év között, déli népeknél, nagy városok lakóinál hamarabb, mint
északiaknál, falusi népnél. A serdűlés korszaka tehát úgy a testi,
mint a szellemi fejlődésben jelentős szerepet visz.
e) Az elmének a fajfenntartó ösztönök beköszöntésével beállott
sejtelmes nyugtalansága végül meghiggad s beáll a testi és
szellemi erők fiatalkori megérése a 16-20 év között, mely időszak-
ban az ifju, a hajadon egyénisége erősen kialakul, mondhatnók
az oktatás és nevelés által befolyásolt fejlődésű egyéniség betető-
ződik. Az elme immáron megérett arra, hogy az egyén boldogu-
lásának útjait a saját kiforrott hajlamai és tehetségei irányában
önmaga egyengesse. Ez az elme ifjukori megérésének korszaka,
mellyel a gyermekkor be is fejeződött.
 3

A gyermek elmeéletének ezt a fokozatos fejlődését kutatja

az a tudomány, mely fiatal kora dacára az összes tudománykörök
munkásaiból tudott jeles erőket a maga táborába toborozni, a
gyermektanulmányozástan vagy paedologia.*
A szellemi élet erejének, gazdagságának, célszerűségének
ezt a lépésenkint haladó fejlődésbeli fokozatosságát azonban pusz-
tán a gyermek tudatjelenségeiből megérteni époly hiányosan
tudJjuk ~ mint az elme fejlődésének és működésének oly gyakori
hibásságait, rendellenességeit, fennakadásait és betegségeit.
Ismernünk kell a gyermek elméjének szervezetbeli kapcso-
latait, az agyidegrendszer alkotásának, fejlődésének és ép, vala-
miként kóros működésének legalább is legáltalánosabb vonásait,
s azokat a testbeli viszonyokat is, melyek a gyermekagy műkö-
désére fejlesztő vagy gátló befolyással lehetnek.
Látni fogjuk, hogy valamiként a gyermek elméje tartalmá-
ban, visszahatásaiban, valamiként munkabírásában igen lényegesen
különbözik a teljesen éretté fejlett egyén elméjétől, melynek magas-
latára bizonyos ingadozásokkal, de mégis fokozatos előrehaladás-
ban emelkedik, ugyanúgy az újszülött, a kisded, az iskolásgyermek,
a serdülő ifju egész testi lényegében, de idegrendszerének kibon-
takozásában is bizonyos lépésről lépésre történő érésen esik át.
A gyermektanulmányozástannak feladata úgy a testi, mint
a szellemi fejlődés menetét minél pontosabban megállapítani, e
fejlődés menetére befolyó öröklési (belső), valamint égalji, társa-
dalmi, egészségtani, neveléstani stb. tényezőket megismerni s
végül — esetleges különleges tudományos célzatok mellett első
sorban oda törekedni, hogy kutatásaival tisztázza a lehető leg-
tökéletesebb testi és szellemi fejlődés biztos útjait.
Ezen, a gyermekelme fejlődését, működését, abnormitásait
stb. tárgyaló munka a gyermektanulmányozásnak csak elmetani
részét tette tárgyalásának középpontjává. De épen a fenti fejte-
getések alapján nem zárkózhatik el az elme összes testtani vonat-
kozásainak legalább is vázlatos fejtegetésétől sem.

* L. Nagy László, A gyermektanulmányozás mozgalmai külföldön és

hazánkban, Budapesti Orvosi Uj ság. 1903. — U. e. A gyermektanulmányo-
zás mai állapota, a magy. filoz. társas. 1906. közgyűlésén tartott előadás,
Budapest, Franklin-társulat, 1907. E kis füzet a gyermektanulmányozás
jóformán teljes hazai és külföldi irodalmát közli.

1*
4

2. A koponya és az agy fejlődése a gyermekkor

folyamán.
a) A. koponya fej lödése a születéstöl az érett korig. *
A koponya csontjai. -- Agy- és arckoponya. — Varratok. — Kutacsok. —
Az agykoponya körfogatának fejlődése a korral. — Viszonya az arckopo-
nyához a fejlődés folyamán. — Hogy mérjük a fejkörfogatot ? — Berkhan
és Monti mérései. — A fejátmérők. — Koponyakörző. — A fejhosszúság,
fejszélesség és fejmagasság mérési módja és fejlődő méretei. — A koponya-
jelzők. — Iskolaköteles tkoru lányok és fiuk fejméretei. — Jobbmódú és
szegény osztályok gyermekeinek koponyaméretei. — Müncheni és zürichi
iskolás gyermekeken végzett mérések. — A koponya ürtartalrn.ának meg-
határozása az élő felnőttön és gyermeken. — Amerikai és svájci gyermekek
koponyaűrtartalmának összehasonlítása.

Mint a szellemi működések szervének, az agynak védőtokja,

a gyermek koponyája különös figyelmet érdemel.
A koponya, melyen a voltaképeni agy- és arckoponyát külön-
böztetjük meg, 22 csontból áll, melyek egymással túlnyomólag
csipkés varratok útján függenek össze.
Miként a csontrendszer általában, úgy a koponya is a
gyermek világrajöttekor még nem fejezte be a maga fejlődését.
Az agykoponya csontjai még nem forrottak egybe és
egymással hártyák útján érintkeznek. A homlokcsont a születéskor
még két részből áll s ahol ezek a két falcsont között található
nyílvarrattal találkoznak, négyszögletes hártyás árkot, a puha,
úgynevezett nagy kulacsot (fontariella) tapinthatjuk. Ahol pedig
hátul a nyílvarrat a nyakszirtcsontot éri, kisebb, háromszögletű
árok, a kis kutacs található. Ez utóbbi születéskor gyakran már
csontosodott is, vagy nem sokkal utóbb csontosodik, míg a nagy
kutacs teljes csontosodása mészsók lerakódása útján Monti szerint
rendszerint a 18-19-ik hónapban következik be.
Az agykoponya körfogata a gyermek világrajöttekor átlag
34 cm. Hochsinger szerint e körfogat növekedése az első életév
'k Binet A., Recherches prélim. de céphalometrie sur 59 enfants
d'intelligence inégalc stb. — Recherches de céph. sur 26 enf. s d'élite et
arriérés des écoles primaires de S. et M. — Recherches d. céph. sur
60 enf. s d'élite et arr.-s d. écol pr. de Paris. — Anné psychologique,
7. köt. 1901. — Referálva a Zeitschr. f. Psychol. 31. köt. 87. 1. — Stratz,
id. munkák ; Monti, das Wachstuns"d. Kindes, Neue Erfahr.-en u. Beobacht.-en,
Bécs, 1907. — Kirchho f f, dir Höhenmessung d. Kopfes, bes. d. Ohrhöhe,
Allg. Zeitschr. f. Psychiatrie, 59. köt. 1902. — Engelsperger u. Ziegler,
Beitrage z. Kenntn. d. physisch. u. physisch. Natur d. sechsjahr. etc. Kindes,
Exper. Paedag. I. köt. 173-235 ; Hoesch- E rnst, das Schulkind in seiner
körpert. u. geistigen Entwickl. Leipzig, 1906. ; Berkhan, Ueb. d. angeb.
etc. Schwachsinn, 2. kiad. 1904. ; Binet A. La croissance du cráne et de
la face, etc. Année psychologique, 1902. referálva Zeitschr. f. Psychol.
36. köt., 447. 1. — Buschan, Gehirn u. Kultur. Wiesbaden, 1906.
 5

hönapjáiban, e hónapok végén átlag a következő fejlődési menetet

mutatja : 35'5 ; 36'5 ; 37'8 ; 38'6 ; 39'0; 39.8 ; 40'2 ; 40'8 ; 41'5 ;
42'6 ; 43'1; 44'3 ; 45'0.
Az első év folyamán tehát a koponya körfogatában 11 cm-rel
növekszik.
Feltűnő az újszülöttnél az agykoponyának az arckoponyához
való viszonya. Míg e viszonyt jelképező számok a felnőttnél 18 : 100,
az újszülöttnél a 43 : 100 viszonyt találjuk (Stratz). Az agykoponya
túlsúlya az arckoponya felett a gyermekkor folyamán lassacskán
változik. Binet mérései szerint a 4-ik életévtől a 18-ikig az
agykoponya méretei körülbelül 12°/o-al, az arckoponyáéi 50°/o-al
nőnek. A serdülés korszakában viszont az arckoponya különösen
erősen növekszik ; főleg áll ez az orr (orrüreg) magasságára nézve.
A koponya körfogatát az élő gyermeken igen egyszerűen
centimétermértékkel ejtjük meg olyanképen, hogy a mérőszalagot
a szemöldök feletti magasságban vezetjük körül a koponyán a
nyakszirt legkiemelkedőbb része körül. A szalagot elegendőleg
meg kell feszítenünk és célszerű, ha a mérést egy-kétszer meg-
ismételve, a talált méretek középszámát vesszük. Leányoknál
nehezebb a mérés, a szalagot hátul lehetőleg a hajzat alatt kell
körülvezetni.
A koponya-, vagy helyesebben a f ejkör fogat a gyermekkor
további folyamán következőleg növekszik :
Berlchan dr. szerint
az újszülöttnél 34'5 cm
3 hónapos korban 39'0 »
6 D » 42.5 »
9 Y 0 44.0 »
1 éves » 45'0
2 47.5
3 » » 48.5
4 » » 49.5
5 » » 50.d y
10 » » 52.0 »
15 » » 54.0
20 » » 55.0-56.0 cm.
Monti újabb adatai szerint a fejkörfogat fejlődésmenete
a következő ingadozásokat mutatja :
Kor Legkisebb Átlagos Legnagyobb
fejkerület kerület fejkerület
1 hónap ..................... ...... 34 36 38
2-6 hónap 39 43 44
6-12 hónap ..................... 41 46 48
2 év ................................. 42-43 47 — 48 49.5
3 év 43-44.5 48 50.0
3-5 év ........................... 45-46.5 50 51.0
5-10 év... 46-47.5 51 52.0
10-12 év... 47 — 48 52 53.0
6

Az átlagtól való egyéni eltérések lefelé tehát sokkal nagyobbak,

mint felfelé.
A. fej körfogatának össznövekvése az első életév végétől a
koponyának teljes kifejlődéséig, a huszadik életévig nem több,
mint a gyermek születésétől az első év végéig beálló növekedési
szaporulat.
Hogyan, miképen nő a koponya a gyermekkorban különféle
irányokban, azt a kopon yaátmerök mutatják. Ezek közül legfon-
tosabb a fejhosszúság, melyet a homlokcsont orrgyökfeletti sík
helyének (glabella) a nyakszirt szemben lévő legkiállóbb pontjától
való távolsági meghatározásával mérünk a koponyakörző segélyével.
A fejhosszúság tengelyével derékszöget alkotó fejszélességet (nagy
haránt-átmérő) a falcsontok két egymástól legtávolabb fekvő
pontjának távolsága adja. A fejmagasságot a külső fülnyílás (halló-
járat) felső szélétől a fejtető legmagasabb pontjáig mérjük le a
homlok-nyakszirti vonalnak kereszteződésénél a két fülnyílást
összekötő vonallal.
Az újszülött fejhossza 1P-12'0 centiméter.
L. Hoesch-Ernsi-né pontos mérései szerint, melyeket 700
zürichi iskolásgyermeken végzett, a hosszátmérő :
Fiuk Leányok
8-9 éves korban 177 mm 172 mm
9-10 ' y 179 ' 173 »
10-11 ' ) 178 y 175
11-12 D ' 179 ' 174
12-13 r ) 182 ' 176
13-14 > > 180 y 177
14-15 > i 182 » 178

Ezen méreteknél átlag 4-5 mm-rel nagyobbak a West

által amerikai (worcesteri), s részben a Quetelet által belgiumi,
kisebbek a Hrdlicka által new-yorki, s jelentékenyen kisebbek a
Landsberger által varsói gyermekeken talált fejhosszátmérők.
A fejhosszúság viszonyában a testhosszúsághoz úgy Hoesch-
Ernst, valamint West és Hrdlicka méreteiből az a törvényszerűség
mutatkozik, hogy a 15-ik életévig a leányok fejhossza test-
hosszukhoz képest kisebb, mint a fiuké.
A fejszélesség az újszülöttnél átlag 9-10 cm. Az iskolás
korban L. Hoesch-Ernst-né vizsgálatai szerint
Sor Fiuk Leányok
8-9 146 mm 143 mm
9-10 149 ' 143
10-11 149 » 145 »
11-12 149 ' 146
12 —13 149 A 144 y
13-14 149 3. 146
14-15 150 ' 147
 7

Ezek szerint a 8-15-ik év között a fejszélesség nem egész

1/2 cm-rel növekszik, amit West, Hrdlicka, Landsberger mérései
is megerősítenek. A leányok feje kivétel nélkül az összes vizs-
gálatoknál keskenyebbnek mutatkozik, mint a fiuké. A rövid
hosszátmérőjű vars6i gyermekek (német és lengyel fiuk) fejszé-
lessége nagyobb mint az amerikaiaké, de kisebb mint a svájciaké.
A fejmagasság az összes méretek közül a legkevésbé meg-
bízható. Hoesch-Ernst mérései szerint ez a 8-9 éves korban a
fiuknál 120, a leányoknál 117'5 mm és a 15-ik évig fiuknál
összesen 4, leányoknál 1'5 mm-rel nő. Reuter adatai szerint a
méret a 6 éves korban 117, illetőleg 114, s a 13 éves korig
fiuknál, leányoknál egyaránt legfeljebb 1 mm növekedést mutat.
A. fejhosszfaság és szélesség egységes kifejezésére szolgál
a hosszúsági-szélességi koponyajelző (index), amelyet úgy nyerünk,
ha a 100-zal szorzott szélességi átmérőt a hosszúságival elosztjuk.
E jelzőnek nagysága szerint megkülönböztethetők : dolichokephalok
vagy hosszúfejűek, ha a jelző 74'9 ; mesokephalok vagy közép-
hosszúfejűek, ha a jelző 75-80'9 ; brachykephalok vagy rövid-
fejűek, ha a jelző 81-86'9 és hyperbrachykephalok vagy kurta-
fejűek (szószerint : túlrövidfejűek), ha a jelző 87—X.
A fejhosszúság ős fejmagasság egységes jellemzésére szolgál
a hosszúsági-magassági jelző, melyet úgy nyerünk, ha a magasságot
100-zal szorozva, elosztjuk a hosszúsággal.
A hosszúság-magassági jelzőt illetőleg megkülönböztetünk
hyperchamaekephalokat vagy túllaposfejűeket, ha a jelző 64'9 cm-en
alul van ; charnaekephalokat v. laposfejűeket, * ha a jelző 65'0-69'9
,cm ; ortholcephalokat v. egyenes (középmagas) fejűeket, ha a jelző
70-74'9 cm között van és hypsikephalokat vagy magasfejűeket,
ha a jelző 75—X.
As islcolábalépés korában lévő gyermek koponya- és fejnagy-
ságát illetőleg főleg Engelsperger és Ziegler pedagógusok végeztek
pontos vizsgálatokat müncheni iskolásgyerrnekeken, még pedig 238
fiun és ugyanannyi leányon, kihagyván a vizsgálatból mindazon
gyermekeket, kiknek koponyája feltűnően szabálytalan volt.
Méréseik szerint az iskolaköteles korban (7-ik év elején)
a fej hosszúsága fiuknál átlag 17, a leányoknál 16'6 cm ; a fej-
szélesség fiuknál 14'6, leányoknál 14'3 cm. Az egyes értékeknek
a középszám körül való ingadozása azonban oly nagy, hogy cél-
szerűbb, ha azon megállapításukat vesszük mértékül, hogy a fej-
hosszúság fiuknál túlnyomólag 16'6-17'4, leányoknál 16'9-17
között, a fejszélesség fiuknál legtöbbnyire 13'9 15'1, leányoknál

* A »laposfejű( v. »túllaposfejűc, tán helyesebben alacsony, illetve

vagyon alacsonyfejűnek volna nevezhető, s alaposság alatt csak a magas-
sági átmérőnek a közepes magassághoz viszonyított rövid volta értetődik.
8

13'5-14'8 cm között váltakozott. A fejmagasság fiuknál átlag

11'4, leányoknál 10'9 cm volt. A fiuk mértékszámai tehát, bár
nem sokkal, de mégis nagyobbak a leányokéinál. A gyermekek
egyik felét módosabb, a másikat szegényebb társadalmi osztá-
lyúakból válogatták ki, s az összehasonlításnál kitűnt, hogy a.
jobbmóclú sziülölc gyermekeinek koponyaméretei nagyobbak, mint
a szegén ysorsúakéi.
A vizsgált 476 gyermek közül 94 °/o rövidfejű találkozott.
Egyetlen egy sem volt hosszufejű, 6'3, illetőleg 6'7 0/0 középfejű,
54'6-45'8 °/o rövidfejű és 39'1-- 47'5 °/o túlrövidfejű volt. A. leá-
nyok tehát inkább hajlanak a túlrövidségre, mint a fiuk. A hosszú-
ság-magassági jelző tekintetében a vizsgált gyermekek közül a.
legtöbb, 74'8, illetőleg 82'8 laposfejű, 21, illetőleg 15'5 középmagas-
fejű és 4'2, illetőleg 1'7 °/o magasfejű volt. A müncheni iskolás-
gyermekek az iskolábalépés korában túlnyomólag rövid-lapos-
fejűek, bracb2ichamaelcephalok. Hoesch-Ernst L. 700 zürichi
8-15 év körüli gyermek között 3'6 0/0 dolichokephalt, 28'7 °/o.
mesokephalt, 48 0 /0 brachykephalt és 19'7 °/0 hyperbrachykephalt
talált. A 700 gyermek között összesen 8 dolichokephal fiu mind
született svájci, 6 dolichok, leány közül 3 svájci, 2 német, 1 isme-
retlen eredetű. A magasságot illetőleg 22 0 /0 túllaposfejű, 53'7 O/e.
laposfejű, 22'1 °/o egyenesfejű és 2 0 /0 magasfejű. A zürichi iskolás-
gyermekek tehát ugyanúgy, mint a müncheniek, rövid-laposfejűek. *
A koponya ürtarta lma. A koponya körfogatának és egyes
átmérőinek ismerete mellett felette fontos volna a koponya belső
úrtartalmának ismerete is, amely kétségtelenül bizonyos vonat-'
kozásban áll az elme szervének, az agynak nagyságával. Ez
az összefüggés lieichardt vizsgálatai szerint olyan természetű,
hogy közepeskorú' egyéneknél az agy térfogata (illetőleg súlya)
10-16 °/o-kal kisebb, mint a hozzátartozó koponyatérfogat.
Lee Alice és Pearson K számítások írtján olyan képletet
találtak, melynek segítségével a koponya űrtartalmát igen pon-
tosan lehet a három fentismertetett átmérő méreteinek felhasz-
nálásával rövidfejű koponyákra kiszámítani. Ez a képlet a csontos
koponyára Hoesch-Ernst után közölve a következő :

0 000332 (H X Sz X M) + 415'34 fiuknál

artartalom
= 0000383 (H xSzM)242'19
X + leányoknál
Y
Nagyon érdekes és fontos, hogy nagyszámú bajor koponya.
űrtartalmának ezen képlet szerint való kiszámítása csak 2 °/°
eltérést mutatott azon tényleges űrmértékszámoktól, melyeket

* Nálunk még hasonló méréseket nagyobb számmal tudtommal nem

végeztek.
 9-

Ranke talált, ki e koponyák űrtartalmát kölessel töltve ki,

tapasztalatilag állapítá meg.
Lee ezt a képletet átszámította az élő emberi fejre is, még
pedig olyképen, hogy, az egyes koponyaméretekből 11 mm-t levont,
ami a koponyát fedő bőr- stb. rétegek átlagos vastagságának felel
meg. Hoesch-Ernst ezt a képletet viszont a zürichi gyermekekre
olyképen alkalmazta, hogy minden átmérőből 7 mm-t vont le.
Ilyképen az élv gyermek fejének ?;irtartalmát adó képlet Lee
Hoesch-Ernst szerint a következő :
Fiuk : 0'000337 (H 7) X (Sz —7) X (M —7) —I— 406'01
Leányok: 0'000400 (H-7) X (Sz —7) X (M-7) ± 206'60-
Ezen képlet szerint a 700 zürichi gyermek koponyájának
ű rtartalma kor szerint :
Kor Fiuk Leányok
8-9 1332 cm' 1226 cm'
9-10 1371 » 1225 »
10-11 1383 ' 1273
11-12 1370 ' 1275
12-13 1405 » 1280
13 —14 1405 ' 1305
14-15 1426 ) 1326
A fejkoponya űrtartalma tehát a 9-15. éves korig fiuknál
94 cm3-rel, leányoknál 100 cm3-rel nő. A fiuk és leányok közötti
különbözet ez utóbbiak rovására végig 94-146 cm 3 között
mozog. A. Ranke által a felnőtteken talált tapasztalati mérésektől
a Hoesch-Ernst által 14 éves gyermekekre talált űrméretek
fiuknál 85 cm3, leányoknál csak 8-9 cm3-vel különböznek, azaz a
gyermekek fejének űrtartalma ennyivel kisebb.
Hoesch-Ernst átszámításai szerint a túlnyomólag mesolcephal
amerikai gyermekek fejűrtartalma is alig valamivel kisebb a zürichi
gyermekekénél. A test magasságához visz9nyítva azonban több-
nyire nagyobb a fejkoponya űrtartalma az amerikaiknál, mint
a svájciaknál, amely különbség azonban a 15-ik életévben teljesen
kiegyenl(tődilc.

b) Az agy fejlődése a születéstöl a felnőtt korig. *

Az újszülött agya formailag és szövetileg vizsgálva. — Mely korig fejlődik
az agy ? — Fiuk és lányok agysúlya. — Osszefüggés a test hossza és az..
agy súlya között. -- Az agysúly viszonya a testsúlyhoz.

Formailag az újszülött agya alig különbözik a felnőtt egyén

agyától. Igy megtaláljuk felszínén már mindazon barázdákat és
tekervényeket, melyek a kifejlett egyén agyfelületén észlelhetők.
* Pfister, die Kapazitüt d. Schüdels (der Kopfhöhle) beim Sugling
u. aelter. Kinde, Monatsschrift f. Psychiatr. u. Neurolog. 13. köt. 1903. ; Probst,.
 2_0

Ezzel ellentétben az újszülött agyának finomabb szöveti

-szerkezete még nagyon is mutatja az elme szervének fejletlen,
bonyolultabb működésekre képtelen voltát.
Az újszülött agykérgében még igen sok a fejlődőfélben lévő
sejt, a véredény és gliaszövet. Az agykéreg sejtrétegei csak egy
-éves korban veszik fel ismeretes rétegződésüket.
Az agykéregnek a szellemi működésekre nézve legfontosabb
vezetékei, az ú. n. társító rostok születéskor még épen nem
készek, velősödésük csak a születés után fejeződik be. Az ú. n.
érintői v. tangenciális rostok csak a születés utáni 4-8. hónap-
ban kezdenek egyáltalán mutatkozni és fejlődésük még a 17.
életévben sincs véglegesen befejezve. (L. az I. melléklet 3-ik
.ábráját).
Szóval a szellemi élet szervének legfontosabb alkotóelemei
az újszülöttben működésre nem érettek, részben hiányoznak is,
-sőt a gyermekkoron belül az agy fejlődése meg sem éri teljes
betetözödését.
Természetesen, miként azt már az újszülött koponyájának
kis méretei is mutatják, agyának nagysága és súlya lényegesen
kisebb az érett agynak 1300 grammot meghaladó súlyánál.
Pfister és Probst mérései szerint az újszülött agysúlya
fiuknál 460-480 g, leányoknál (Pfister) 350 g. Az első év végén
már kb. a duplája, 760-830, illetőleg 690 g, két éves korban
'980, illetőleg 915 g, 3-4 éves korban 1150-1230, leányoknál
1025 g, 5-8 éves korban 1200 1300, leányoknál 1160-1250 g,
11-14 éves korban 1280 1385, illetőleg 1265 g.
Marchand mérései szerint az újszülöttek agysúlya kisebb,
még pedig 370 g fiuknál, 360 .g leányoknál. Ez a súly már az
-első 3/4 évben megkétszereződik, a harmadik év végén pedig már
háromszorosát érte el. Az újszülött fiuknál talált csekélyebb
súlytól eltekintve, tehát Marchand mérései az agysúlynak ugyan-
,olyatén fejlődését mutatják, mint Pfister és Probst adatai.
Annyi minden egyéni ingadozás és a súlymérő módszerek
technikájának hiányossága ellenére is valamennyi vizsgáló adataiból
megállapítható, hogy a gyermek agyának makroszkópiai, tehát
alak- és nagyság-, illetve súlybeli fejlődése a hetedik—tizedik élet-
évben csaknem befejezettnek tekinthető és ez időponttól fogva
már csak igen lassan és jelentéktelenül gyarapszik. Egyes szerzők
szerint ez a gyarapodás mégis a huszas éveken túl is terjed.

Gehirn u. Seele d. Kindes Leipzig, 1904 ; Marchand F., Ueb. d. Hirngewicht

•.Qd. Menschen, Abhandl. d. math.-phys. Klasse d. kön. süchs. Ges. d. Wiss.
27 ; referálva Zeitschr. f. Psychol. etc. 32. köt. 294. 1. — Matieglca, Ueb.
d. 13irngewicht, die Schaedelkapazitt u. die Kopfform, sowie deren Bezieh.
-en zur psych. Tátigkeit etc. I. Prága, 1902., referálva Zeitschr. f. Psychol.
:32. köt. 295. 1. — Buschan, Gehirn u. Kultur, Wiesbaden, 1906.
 11

Biztosnak ő,. továbbá, hogy a férfiagyvelő kezdettől fogva

súlyosabb, mint a női.
Az a kérdés is felvetődik, van-e összefüggés a test hossza
(magassága) és az agy súlya között? Meglehetős valószínűséggel
megállapítható volt, hogy az agysúly gyarapodása a harmadik
évig túlhaladja a testhossz növekedését, ez időponttól fogva azonban
megfordult a viszony.
Matiegka csehországi vizsgálatai szerint a testmagasság
növekedésével az agysúly is gyarapszik, ha nem is ugyanoly
mértékben. A női agy a testsúlyhoz viszonyítva valamivel könnyebb.
Marchandnak Hessenben végzett vizsgálatai szerint is áll fenn
legalább is annyi párhuzamosság agysúly és testmagasság között,
hogy a középmagasságon alul álló férfiak és nők agysúlya kisebb
mint a normális magasságúaké.
Az agy súlyának viszonya az újszülöttnél a test súlyához
megfelel az 1 : 6 viszonynak. Ellenben a felnőtt agya csak
1/33 része a test súlyának (Thurnam), bár ez a testalkat szerint
a felnőttnél igen változó. Igy Obersteiner 1 : 50, sőt nagyon
kövér egyéneknél 1 : 90 viszonyt is talált.
Mies szerint az élet első három évében 1 g agyra nem
egész 6 g testsúly esik. Az első 7 évben azután az 1 g agysúlynak
megfelelő testsúly lassan 10'5 g-ra nő fel, a 7-ik évtől a 20-ikig
azután gyors menetben emelkedik 35 g-ra. Ez nagyjában a fen-
tebb vázolt viszonyoknak felel meg.
Hogy minő a viszony a gyermekek agysúlya és koponya-
méreteik között, erre a fontos kérdésre alig találunk még fel-
világosítást nyujtó vizsgálatokat. Ellenben 20 éven felüli egyénekre
nézve Matiegkának 687 egészséges elméjű és 331 elmebeteg egyénen
végzett vizsgálatai mégis irányításul szolgálhatnak. Ezek azt
mutatják, hogy általánosságban igenis a koponyaméretek növeke-
désének nagyobb agysúly is felel meg. , Még pedig szerinte az
egyes koponyaméretek közül a koponyaszélesség az agysúly meg-
itélésére nagyobb jelentőségű, mint a hosszúsági.

c) Koponyaméretek és szellemi fejlettség. *

Párhúzamosság a testi és szellemi fejlettség között. — Binet, Kirchclioff,
Vaschide és Pelletier, Eyerisch és Löwen feld vizsgálatai. — Bayerthal dr.
vizsgálatai az iskolai osztályozás és a fejkörfogat nagyságának párhúza-
mossága körül.

Orosz, amerikai, majd német búvárok, legutóbb dr. Rietz,

20.400 berlini tanulón végzett magasság- és súlymérésekből

* Hoesch-Ernst-Meumann, Das Schulkind in seiner körperi. u. geist.

Entwickl. I. Leipzig, 1906. — Binet, id. munkák ; Vaschide et Pelletier,
12

kétségtelenül bebizonyították a »mens S sara in corpore sano

régi elvnek azt az újabb formulázását, hogy a testi és szellemi
fejlettség között bizonyos átlagos párhuzamosság áll fenn. Kétség-
telen, hogy ezt az elvet faji sajátságok, fajkeveredés, betegségek,.
táplálkozási viszonyok stb. bonyolíthatják, s így az egyes gyer-
mekre legfeljebb csak nagy fenntartásokkal alkalmazható. Mégis
annyi valószínűséggel folyik ezen vizsgálatokból, hogy agyfajbeli,
egyenlő társadalmi osztályokhoz tartozó, egyenlő korú egyének
közül a testileg jobban fejlettek elmebeli képességeiket illető-
leg is előnyben vannak az elmaradottabb testi fejlődésűekkel
szemben.
Közelebbről érdekelnek bennünket mégis azok a vizsgálatok,
melyek a koponyaméretek és a szellemi képességek között esetleg
fennforgó kapcsolatokra vonatkoznak.
Binet Alfréd ezirányú első vizsgálódásai csaknem negativ
eredménnyel jártak, amennyiben igen nagyszámú gyermek közül
a legintelligensebb és legelmaradottabb tanulók között átlag
1 mm különbséget talált.
Midőn azonban Binet 100-100 gyermek közül kikereste a
3 legjobb s a 3 leggyengébb tanulót s azok értékeit a közepese-
hasonlította össze, kiderült, hogy a kiváló képességűek a
közepeseket valamennyi méretben felülmúlták, még pedig néha.
3-4 mm-rel is.
Kirchho ff arra a következtetésre jut, hogy főleg a fej-
magasság az a méret, mely a szellemi fejlődés mértékéül tekinthető.
Vaseliide és Beiletier 400 párisi iskolásgyermeket vizsgáltak,.
egyenlő társadalmi rétegek különböző értelmiségű gyermekeit,
midőn is a gyermekek intelligenciáját a tanító határozta meg.
Kiderült, hogy az értelmesebbeknek valamennyi koponyamérete
nagyobb volt, s a vizsgálatok igazat látszanak adni Kirchhoff
okoskodásának, amennyiben a fejmagasság mutatta a legállandóbb
kapcsolatot az intelligencia mértékével.
Eyerisclz és Lötven feld orvosok is végeztek hasonló vizsgá-
latokat, de nem találtak állandó vonatkozást a koponya méretei
s a szellemi fejlettség között. De Fürstenheim a szerzők saját
adataiból bizonyítja be tévedésüket. Igy pl. 53 cm-nyi átlagos
koponyakörfogatot a 9-10 éves legjobb tanulók közül 47'3, a
gyengébbek közül csak 9'1 °'o haladta túl. Viszont 52 cm-nél
kisebb fejkörfogata a jók közül csak 15'8, a gyengék közül

Recherches expér. sur les signes physiques de l'intelligence, Rev. d. philos.

1903. III. Referálva : Arch. f. ges. Psychologie, VI. köt. — Bayerthal,
Kopfumfang u. Intelligenz in Kindesalter, Exp. Paedagogik, 2. köt., Leipzig,
1906 ; u. e., u. o. 3. köt. ; u. e., u. o. 5-ik kötet. — V. ö. Laufenauer,
Előadások az idegélet világából. Bpest, 1899., 9-16-ik 1.
 13

631 0/0 -nak volt. A 13-14 éves korban a legjobb tanulók leg-
nagyobb mérete 53-54 közé, a gyengéké 52-53 cm közé esett.
53 cm-nél nagyobb értéket a jók közül 72'3 0/0, a gyengék közül
csak 36 0/0 mutatott ; 51 cm-nél kisebb körfogata a jók közül
csak 7 °/o-nak, a gyengék közül 36 (Vo-nak volt.*)
Meglepően egyértelműek dr. Bayerthal wormsi idegorvos
vizsgálatai. E búvár 7 1 /2 8 112 év közötti elemi iskolás gyermekek
fejkörfogatát vizsgálta, kirekesztve a pedagógiai okokból elmara-
dott, valamint a feltűnően magas és feltűnően lapos koponyájúakat.
Összesen 234 fiun és 153 leányon végzett mérései a következő
eredményeket adták.
A) Fiuk :

36 kitűnő osztályzatú fiu átlagos fejkörzete 51.46 cm ; a maximum 55'0 cm

94 jeles » » 9 » 50'93 » » » 53.5 »
66 jó » » » 50'33 » » » 52.5 »
29 elégséges » » » » 49'60 » » » 52.0 »
9 elégtelen » » » » 49.60 » » » 50.5 »

B) Leányok :

17 kitűnő osztályzatú leány átlagos fejkörzete 50'00 cm ; a maximum '52'0 cm

46 jeles D » » » 49'83 » » » 52'0 »
41 jó » » » » 49.44 » » » 52'0 »
25 elégséges » » » » 49.16 » » » 51'5 »
15 elégtelen » » » » 48.84 » » » 50'5 »

1906-ban Bayerthal megismételte ezen vizsgálatait, kiter-

jesztve azokat az 1.-3. elemi osztálynormális érzékű azon tanulóira,
kiknél neveléshiányból eredő hiányos iskolai haladás nem állott
fenn. Eredményei a leghatározottabban igazolták első vizsgálataiból
leszürt azon tételét, hogy a fejnagyság, (körfogat) és szellemi
fejlettség törvényszerű kapcsolatban állanak egymással.
Bayerthal dr. vizsgálatai eredetileg gyengetehetségű, a
kisegítő iskolát látogató gyermekeken végzett vizsgálatokból indul-
tak ki. Kiderült, hogy a gyengeelméjiüelc koponyakör fogata az
esetelv túlnyomó többségében nem éri el a hasonkorú normális
értelmiséqüek átlagos méretét, míg az esetek kisebb száma azt,
de a maximumot is elérheti, sőt túl is haladhatja. Ennek magya-
rázata abban van, hogy a gyengetehetségűek, illetve elméjűek
egy része többé-kevésbé agyvízkórban (hydrokephalus, 1. 32-ik 1.)
szenved s így koponyájuk kóro3an tágult.

*) Eyerisch u. Loewenfeld. Veber die Beziehungen des Kopf-

umfanges zur Körperű nge und zur geistigen Entwicklung. Wiesbaden, 1905.
 14

3. A központi idegrendszer bonctana.*

A központi idegrendszer főrészei. — A nagyagyféltekék főbb barázdái és
tekervényei. — Az agy üregrendszere : az agygyomrocsok. — Az agy alapja
és az agyidegek. -- A szürke és a fehér állomány. — A nagyagydúcok,
agytörzs ; a kisagy.

A központi idegrendszer főrészei az agy és a ,gerincagy.**1

Ezeket csontos falú üreg, a koponya és a gerincoszlop védi, ez.
üregen belül pedig három hártyás burok, ú. m. a kemény és a.
két lágy agyburok (vagy agyhár-
tya) veszi körül.
A koponyán és gerincosz-
lopon nyílások vannak, melye-
ken át jutnak az agyhoz és ge-

2. ábra. Az agy részei és az agyidegek ere-

dete, vázlatosan. H az agyfélteke, Th a lát6-
telep, P a tobozmirigy, Pt az agyfüggelék,
Cb a kis agy, M a nyult agy, I—XII. az
agyidegek, Sp' és Sp' az elsó és második pár
gerincagyideg.

* Probst, Gehirn u. Seele d.

7. ábra. Az ember idegrendszere. a a nagy agy,
b a kis agy, c a gerincagy, melybe az érző,
és melyből a mozgató idegek vonulnak. Az
együttérző (v. tengéleti) idegrendszer fő agait a
gerincagy két oldalán haladó finomabb voná-
sok jelzik.
Kindes, Leipzig, 1904; Wundt, Grund-
züge d. physiol. Psychologie, 3 köte-
tes 5. kiadás, Leipzig, 1902. I. köt,
31-335. 1. — Bethe, Allg. Anato-
mie u. Physiologie d. Nervensystems,
Leipzig, 1903. — v. LenhossPk, Der
feinere Bau d. Nervensystems stb.,
2. kiad. Berlin, 1895. — Thanho f7er,
Előadások az anatómia köréből, Buda-
pest, 1896.
** Némelyek helyesebbnek ta-
lá]j ák az agyvelő, gerincvelő kifeje-
zéseket.
 15,

rincagyhoz és viszont azoktól a test részeihez az érző és moz-

gató idegek.
Az agy részei a két nagyagyfélteke, a velük összefüggő agy-
törzs és a kisagy. Az agytörzs mint nyultagy folytatódik a
gerincagyba. (L. 1. ábra).
Az agy felületét mély barázdák nagyobb és kisebb részekre,.
lebenyekre s ezeket tekervényekre . osztják. ..
Mindegyik agyféltekén megkülönböztetünk homloki, halán-
téki, fali és nyakszirti lebenyt vagy karélyt.

3. ábra. A nagy agy bal féltekéjének felülete a fontosabb barázd4kkal ős tekervényekkel. A vont
lozott területek a Flechsig•féle mozgató, a pontozott területek az érző központoknak felelnek meg.

E lebenyek bonyodalmasnak látszó tekervényei közül legalább is a

legfontosabbakat célszerű megismernünk, minthogy ezekben találjuk az érző,.
mozgató és társító elmeműködések központjait.
A homloki, halántéki és nyakszirti lebenyt 2-2 barázda egyformán-
felső, középső és alsó tekervényre osztja. A féltekék közepe táján, a homloki
lebeny mögött vonul felülről lefelé a központi v. Rolando -féle barázda (s. c.),.
melynek két partján található a mellső és hátsó központi tekervény. A köz-
ponti barázda mögött terül el a fali lebeny, melyet a falközi barázda felső-
a alsó lebenyre (pi és p2) oszt. E mögött van a nyakszirti lebeny. A halán-
téki lebenyt a homoki lebenytől és a központi tekervényektől a mély
Sylvius-féle barcízda (f. S.) választja el, melynek mélyében, az említett..
agyrészek által fedve, a Reil-féle sziget található. A felső halántéki baráz-
dát a szöglettekervény (g. ang.) veszi körül.
Ezek az agyféltekék külső, domború felületének legfontosabb részei..
A féltekék egymásnak fordított, lapos, belső felszínén feltűnik a kérgestest-
szegély barázda, mely felett a felső homloki tekervény belső felületét,
alatta pedig a boltozatos tekervényt találjuk. A központi tekervények itt
 16

:a központ melletti lebenyke'ben (L. pc.) egyesülve láthatók, a fali lebeny

mint az ú. n. )előékc folytatódik, melyet a fali-nyakszirti barázda
(f. p. o.) választ el a nyakszirti lebeny belső felszínétől. Ez és a sarkantyus
barázda (f. c.) fogják közre az élcet, a látás agyi központját. — A bolto-
zatos tekervény alsó szélén látható a két agyfélteke fehér állományából kifa-
kadó s azokat egybekötő kérges test. A halántéklebeny belső felszínén talál-
juk a nyakszirt-halántéki barázdát, mely felett és alatt feküsznek a hason-
nevű tekervények. Ezek előtt a hippocampus-tekervény, legelől a horgos
tekervény látható. Maga a hippocampus-tekervény belső felszíne is redőt
alkot, melynek külső felkunkorodását nevezik Ammon szarvának.

t. ábra. A nagy agy► bal féltekéjének belső felülete. (A pontozott területek az érző, vonalozottak
a mozgató központoknak felelnek meg.)

Az agy üregrendszere: A kérges test alatt húzódik mind-

egyik féltekében egy-egy hosszúkás üreg, az oldalsó agygyomrocs.
Ezek alatt s velük összefüggőleg van a középvonalban a középső
vagy harmadik agygyomrocs (L. 5. ábra), mely hátrafelé vonultában
a szűk Sylviucs-féle csatornába, ez pedig kiszélesedve, a sekély,
dülékenyalakú negyedik agygyomrocsba megy át. Ennek folyta-
tása a gerincagy központi csatornája. A 4. agygyomrocs fenekét
a nyultagy, fedelét a kisagy féltekéit összekötő, ú, n. féreq alkotja.
Az agy üregei egybefüggő barlangrendszert alkotnak, mely-
ben kevés folyadékot találunk. E folyadék felszaporodása hozza
létre az agyvízkórt (1. 32-ik 1.) Az agy alapján láthatók az agy
állományába belépő érző és a kilépő mozgató idegek : összesen
12 agyidegpár (L. 2. ábra). Ezek : a szagló, látó, szemmozgató,
szemforgató, háromosztatú, szemtávolító, arcmozgató, halló, nyelv-
garati, bolygó, járulékos és nyelvalatti idegek.
Szürke és fehér agyállomány : Ha a agyféltekéket fel-
metsszük, azt látjuk, hogy az agy külső, vörösesszürke kéregből és
 17

az alatt fehér, velős állományból áll, melyet a kéreg körülfog.

(L. 5. ábra).
A velős állomány nagy fehér tömegében is láthatók szürke
szigetek, az A. n. nagyagy-dúcok. Ilyenek a lencseszerű és farkas
magból álló csíkolt test, s a harmadik agygyomrocs két oldalán a
látótelepek. E szigetek között és körül a fehér állomány, mint
kiilső és belső tok halad át, s a két agyszár alakjában lép ki a
féltekék alól. Ezeket a dúcokat együttesen agytörzsnek nevezzük,
mely a nyultagy útján a gerincagyba folytatódik. Az agyszárak
átfúródva a Varol hídján a
nyultagyba, majd a gerinc-
agyba mennek át. Itten már
a szürke állomány H alak-
ban a mélyben fekszik és a
fehér velős állomány köpeny-
szerűen fogja azt körül.
A kisagy, mely a nagy-
agy nyakszirti lebenye aJatt
fekszik, szintén két félteké-
ből áll, melyek a féreg által
egybekötve apró, párhuzamos
tekervényeket mutató lebe- Ő. ábra. Az emberi agyvelő haránt átmetszetben
nyekből alkotvák. Ezekben o—o oldalgyomrocsok alattuk a harmadik agy-
gyomroes ; g a kérges test (v. agygerenda), f fehér
is szürke kérget és fehér velő- állomány, körülötte sz a szürke agykéreg, a fehér
állományt találunk. A kis- állományban a harmadik agygyomroi's két oldalán
a látételepek, ezek01 oldalt a csikolt test sziaet-
agy nyulványok útján függ szer(í szürke állományának átmetszete.
össze az agy többi részeivel.
A kisagy fehér állományából indulnak ki az agytörzs ikertesteihez
az ú. n. kötőkarok. Lefelé az ú. n. hídnyulványok fogják körül
az agyszárakat s ezekkel a Varol hídját alkotják. Hátfelé is
indulnak ki nyulványok, az ú. n. kötélképű testek, melyek a kis-
agyat a nyultaggyal kötik össze.

4. A központi idegrendszer finomabb (szöveti)

szerkezete. *
Az idegegység (neuron). — Az idegsejtek és nyúlványaik. — Az idegrost ;
az ideg. — Idegdúcok, idegmagvak. — Centripetális, centrifugális és kap-
csoló neuronok. -- A testkörnyezeti, agykéregalatti és agykérgi neuronok. —
Az agykéreg vastagsága, sejtgazdagsága és térfogata. — A lelki életre leg-
fontosabb neuronok. — A társító rostok.

Az idegrendszer szürke állománya az agyszövettani kuta-

tások jelen állása szerint sok millió parányi idegegységből tevődik

* L. Lenhossék és Bethe már idézett munkáit. Továbbá v. ö. Scha ffer

A neuron-tan histológiai és pathológiai szempontból, Bud. Orv. Újság,
A gyermeki elme.
18

össze. Az idegegység tudományos neve: neuron. Részei az ideg`

sejt vagy dúcsejt és a hozzátartozó nyclványok. cAz idegsejt
szerves ősanyagból (protoplazmából) álló 11200 — i /l o milliméternyi
átmérőjű, tehát legfeljebb finom pont nagyságú tömeg, melyből
rendszerint több rövidebb és egy hosszabb nyulvány indul ki.
A rövidek, a dencl ritá ic vagy p roto plazma nyzc j tványok, rövid,.
bokros elágazódások ; a hosszabbat, mely az idegsejt alapjából
indul ki, tengelyfoncclnyulványnak nevezzük. Ez a tengelyfonál
maga is tömérdek, igen finom elemi rostból tevődik össze. Az ideg-
sejteken kívül a szürke állományban a sejtek között ott találjuk
a véred én yelcet s a glia nevű, finom sejtekből s rostból állá
fonadékos támasztószövetet. E szövet annyiból fontos, hogy ahol
az idegsejtszövet megbetegszik vagy elpusztul, annak helyében
glia burjánzik.
Maga az idegsejt tömege (teste) hálózatos szerkezetű. Bel-
sejében a sejtmagvat, ebben a magvacskát különböztetjük meg.
(L. az I. melléklet 1-ső és 2-ik ábráját s azok magyarázatát).
Egyébként az idegsejtek nagysága, szerkezete, valamint alakja
változó s a központi idegrendszer bizonyos tájékaira jellegzetes.
A tengelyfonál a sejtből kilépve, velős hüvelyt kap, s ekkor
idegrostnak nevezzük. Több ezer idegrostot közös hüvelyben
idegnek nevezünk. Az ideg tehát épen nem valami csak kép-
zelt dolog, hanem igenis szemmel látható, kézzel fogható vékony
fonál, mely azonban többé-kevésbé vastag, sőt hüvelyknyi vastag
huzal is lehet.
A protoplazma-nyulványok rendszerint a sejt közelében
ágaznak szét és végződnek, fonadékot alkotva valamely másik
sejt közelükben végződő tengelyfonalával. A tengelyfonál lehet
rövid, midőn valamely közeli másik sejt protoplazmanyulványát
fonja körül ; de egységes nyúlvány alakjában csaknem egy méter
hosszú is lehet. Ilyenek pl. azok a tengelyfonálnyulványok, melyek
a gerincvelő dúcsejtjeiből kiindulva, az ágyéki velőből a lábujjak
izomrostjaihoz vonulnak (pl. az ülőideg rostjai.)
Az idegsejtek rendszerint tömegekben fordulnak elő. Az ilyen
véredényekkel ellátott szürke idegsejttömegeket idegdúcoknak, vagy
amennyiben belőlük idegek erednek, idegmagvaknak is nevezik.
A nagy és kis agy szürke kérge, a fehér velőállományban és az.
agytörzsben található szürke tömegek, a gerincagy szürke állo-
mánya : mind ily idegsejtekből tevődnek össze ; míg az ú. n.
fehér vagy velős állományt az idegrostok tömege alkotja.
Az olyan neuronokat, melyek tengelyfonala az agyvelőkéreg
felé halad, centripetális, azokat pedig, melyeké a kéregből vagy

1904. — u. e., A z emberi idegsejtek u. n. fibrillumos szerkezetéről ép

viszonyok között, Orvosi Hetilap, 1905.
 19

bármely idegdúcból ki s a test környezete' felé vonul : centri fii-,

gálisoknak ; azokat, melyeké egy magasságban fekvő két idegsejtet
hoz egymással összeköttetésbe, kapcsoló /Fina
neuronoknak nevezzük.
Elhelyezésükre nézve megkülönböz-
tetjük : 1. a környezeti, 2. az agykéreg-
alatti és 3. az agykérgi neurontörneget.
1. A környezeti (periferiás) idegdúcok a
gerincagy két oldalán, részben pedig a koponyá-
ban foglalnak helyet. Kétnyulványú sejtekből álla-
nak, melyek egyik nyulványa a test felületéről
vezet be a sejtbe, (1. 7. ábra s. p.), a másik nyul-
vány a sejtből be a gerincagyba vagy más agy- rmp
kéreg alatti dúcba. E dúcolt tehát mind centri- 2
petálisak ; ezeken át vonulnak az érzékszervekből
érkező érző ingerületek a test felületéről a köz- 6. ábr z. A gerincagy kereszt-
pontokhoz. metszete a hát táján. Fma Cs
2. Az agykéregalatti clúcolcról már szó esett Frnp mellső Cs hátulsó hosz-
szanti barázda. A központi
az agy bonctanánál. Ezek : a körülbelül 40-45 cm csatorna sötét-fekete pontkCnt
hosszú gerincagy belsejét alkotó, összefüggő szürke látszik.
neuronköteggel kezdődnek, s folytatódnak felfelé,
mint a nyultagy, Varolhíd, ikertestek, agykocsányok és látótelepek szürke
állománya.
A gerincagy fehér állományát részben azon rostok alkotják, melyek
az agykéreg felől lefelé haladnak, részben azok, melyek a gerincagyba a
test felszíne felől belépve, vagy dúcsejtjeiből kiindulva, az agy felé halad-
nak. Mindezek körülfogják a szürke állományt, mely átmetszetben I1 avagy
lepkealakot mutat. (L. 6. ábra.)
Míg a gerincagyban a fehér állomány körülveszi a szürkét, a felsőbb
agykéregalatti dúcokban a velős rostok keresztültörik a szürke dúcokat és
sngárszerűleg szétterülve (mint sugárkoszorú) vonulnak az őket körülfogó
agykéreghez.

A szellemi működések megértése szempontjából legfontosabb

neurontömeg, az agykéreg (cortex cerebri) a nagy agyban 3 —4
mm, a kis agyban körülbelül 1 mm vi stag sejtréteget alkot,
mely újabb kutatások szerint több milliárd dúcsejtet foglal magá-
ban. Tekintve a koponya kis térfogatát, ez csak a kéreg teker.-
vényes alkata által válik lehetségessé. Az agykéreg neuronjai-
nak rostozata, vagyis nyulványai 6 rétegben vannak elhelyezve.
Az agykéreg idegsejtjei szintén 6 réteget alkotnak. Ezek kívülről
befelé : 1. a kis sokalakú (Golgi-féle tipusú) sejtek, 2. a kis lobor-
alakú (pyramis-)sejtek első rétege, 3. a közép és nagyobb loborsejtek
rétege, 4. a kis loborsejtek második rétege, 5. a közepes és nagy
loborsejtek második rétege, egyes óriási loborsejtekkel és 6. a sok-
oldalú sejtek legalsó, részben már a velős állományban lévő rétege
(L. I. mell. 4. ábra). A nagyagy kérge kiterítve mintegy 1600,
a kisagyé 700 cm2 térfogatú területet foglal el.
Az agykéregben található és a lelki életre legfontosabb
neuronokat 3 csoportba oszthatjuk : a) Idetartoznak azok, amelyek
2*
20

tengelyfonálnyulványai érző ingerületet vezetnek az agykéreg-

alatti dúcokból a kéregbe (vetületi vagy projekciós rostok), vala-
mint azok is, melyek az akaratlagos mozgató ingerületet a kéregből
a nyult- és gerincagy mozgató sejtjeihez s innét az izmokhoz
vezetik. b) A két agyféltekének részarányos tájékait is neuronok
kötik össze egymással, melyek túlnyomó tömege a kérges testben
halad. c) A magasabb szellemi míveletekre legfontosabbak az
úgynevezett társító vagy asszociációs rostok. Ezek részben a kéreg
sejtrétegei felett, mint a kéreg legkülső rétegét alkotó tangen-
ciális réteg, részben a sejtrétegek alatt, a fehér állományt áthasító
kötegekben haladnak. (L. az I. melléklet 1-ik és 2-ik ábráját.)
Az ilyen kötegek részint az agykérgi tekervényeket kötik össze
az egyes agylebenyekben, részint a különböző lebenyeket egy-
mással (például a homlokit a nyakszirtivel) kötik össze. Ily módon
a kéregnek minden tájéka közvetlen vagy közvetett összeköttetés-
ben áll egymással, ami a részek együttműködésének rendkívüli
tökéletességét teszi lehetővé.

5. Agyi központok. Mozgató és érző pályák.

A szándékos mozgások, beszélő és írómozgások központja. -- A szók hallási
és látási (olvasási) központja. — A mozgások idegpályája és ennek bán-
talmai. — Az érző pályák és központjuk. — A Flechsig-féle asszociációs
központok. — A mozgató működések agykérgi és kéregalatti központjai. —
A sírás és nevetés központja. — A kisagy mint összerendező, egyensúlyozó
központ.

A z agykéreg tekervényeit ismerve, megjelölhetjük azokat a

részeket, melyeket állatokon tett kísérletek és agybetegeken szer-
zett tapasztalatok alapján bizonyos lelki működések központ-
jainak ismerünk. Az akaratlagos mozgások kiinduló helyei a köz-
ponti tekervények, a Rolando-féle árok két oldalán. Felül találjuk
a törzs és az alsó végtag, középen a felső végtag, alul a fej és
a nyelv izmainak központját. Ennek szomszédságában a baloldali
harmadik homloki tekervény hátsó harmadában, az úgynevezett
Broca-féle tekervényben van a beszélő és író mozgások központja.
Az ezen tekervénnyel szomszédos felső halántéki tekervényben
van a szók hallási központja, míg a szók látási (olvasási) köz-
pontját a bal félteke szöglet-tekervényében és a második nyak-
szirti tekervényben keresik.
Az akaratból kiinduló ingerületek az említett mozgató
központokból kiinduló mozgató neuronon, az úgynevezett pyramis-
vagy loborpályán át haladnak. E loborpályák útja az agykéreg-
ből a sugárkoszorún, a belső tokon, az agyszárakon, nyultvelőn
át, hol e rostok kereszteződnek, a gerincvelő mellső szürke
szarvainak nagy sejtjeihez vezet. Itt a mozgató ingerület áttér
 21

a második környi neuronra, mely mint mozgató ideg a gerinc-

velői sejtektől az izmokig terjed. (7-ik ábra m. g.) Valamely izom-
csoport mozgásait tehát az ellenkező oldali agyfélteke mozgató
központja kormányozza. beszéd központja rendszerint a bal
agyféltekében, balkezűeknél a jobb féltekében van. A loborpályákat
mint mozgató központokat érő lobfolyamatok, sérülések, vérzések,
vagy az e pályákra gyakorolt nyomás, az ellenoldali izomzat
bénulását okozhatják, mely bénulás petyhüdtség, mozgathatlanság,
vagy állandó görcsös összehúzódás alakjában mutatkozhatik.
Az érző pályák a test felszínéről a gerincagy melletti kör-
nyéki dúcokba, innét részben a gerincagyba, részben a gerincagy
hátulsó kötegein át a nyultagy idegmagvaihoz vonulnak ; ez az
1. érző neuron. Innét (részben már a gerincvelőből) indúl a 2-ik
neuron, mely a nyultvelő középvonalában kereszteződve, a Varol-
hídon, agyszárakon át mint úgynevezett szalagpálya a látótelepek
felé, innét pedig a belső tokon át az agykéregbe jut, s ott a
kéreg központi, valamint fali tekervényeinek sejtjeit fogja, körül.
A testérző központ tehát jó részben ugyanott van, ahol a moz-
gató központok, de azoknak határain túlmegy. Az érző pályák
egy része a gerincagyból a kisagyba vezet. A szaglás központját
a hippocampus- és a boltozatos tekervényben, az ízlését az alsó
homloki tekervény agyalapi részében keresik. A hallóérzék szék-
helye a halántéki felső tekervény hátulsó harmadában van. A látás
központja a nyakszirti kéregben, nevezetesen az ék kérgében
található.
Ezen érző központokon kívül, melyek az agy felszínének
csak egyharmad részét foglalják el, Flechsig az agy kérgében
több úgynevezett associációs központot fedezett fel, * melyekben
kizárólag a társításnak szolgáló rostok végződnek s melyek kizá-
rólag a magasabb szellemi míveleteket végzik. Ilyen volna, : 1. az
elülső associációs központ a homloki lebenyben, hová egyesek
az akarat és figyelem (az apperceptio) székhelyét helyezik ;
2. a középső Reil-szigetbeli és 3. a hátulsó központ, mely utóbbi
a fali, nyakszirti és halántéki lebeny jelentékeny részét foglalja el.
Ezeken kívül az agykéreg kapcsolatban van igen sok (talán
valamennyi) fontosabb szervvel. Igy állatkísérletek s kórtani tapasz-
talatok agyvelőkérgi szív- és véredényszabályozó, hőszabályozó,
bélmozgáskormányzó stb. központok létezése mellett szólanak. **
Az agykéreg alatti szürke dúcolt közül a látótelepek és az
elülső ikertestek a látással, illetve szemmozgásokkal, a hátulsó
ikertestelt a hallással függenek össze. A látótelepek mindenek
* Flechsig, Gehirn u. Seele, Leipzig, 1906 ; u. e. Hirnphysiologie
u. Willenstheorien, Atti d. V. congr. psicolog. etc. Roma, 1905. 73-89. 1.
** Ranschburg-Décsi, Lelki gyógymódok. A 600 frtos Gárdos-díjjal
jutalmazott pályamunka. Bpest, 1900.
22

szerint központjai egyszersmind az érzelmek kíséretében fellépő

kifejező mozgásoknak, minők például a sírás és nevetés arcjátéka.
Á kisagy az izmok erejére, zsongjára (izomtónus) és a szándékos
mozgások összerendezésére, valamint az egyensúlyra bír befolyással.
A szemizommozgató idegek központja a Sylvius-féle csatorna
körüli szürke állományban van. A halló, ízlelő, nyelv- és arc-
mozgató, a nyelést, lélegzést, szív- és véredényműködést szabályozó
agyidegek kéregalatti központjai a nyultagyban vannak.

6. Az együttérző (szimpátiás) idegrendszer.

A szimpátiás idegrendszer szerkezete és jelentősége az elme életében.

A központi idegrendszeren kívül ismerjük a régiek által

együttérzőnek elnevezett idegrendszert is. Ez a gerincoszlop
mellett s a test egyéb részeiben elhelyezett dúcokból áll. E dúcok
sejtjei nyulványaik útján a központi idegrendszerrel is összekötte-
tésben állanak és a lelki folyamatok közül leginkább az érzelmek,
indulatok kíséretében fellépő véredénybeli változásoknál szere-
pelnek. Ugy látszik, hogy az agykérgi dúcsejtek vérszükségletének
szabályozásánál is fontos szerepük van.

7. Az idegrendszer működése. *
Az idegrendszert alkotó vegyületek, mint működésének fő forrásai. —
Hogyan hat az inger az idegszál tömecseire ? — Bethe vizsgálatai az inge-
rület és vezetésének lényegéről. — Az idegáram sebessége. -- Az inger
erőssége és az ingerület között fennálló viszony ; a Weber-féle psycbofizikai
alaptörvény. — A központi ingerület — az érzetek — különböző minősége
és az érzékek speoifikus energiájának törvénye. — A reflexek, létrejöttük
módja és tulajdonságaik. — Különbség a reflex és agykérgi működés körött.
— A gyakorlat mint az ingerület agykérgi útjának irányítója. — A gyakor-
lat élettani alapjai. — Wicndt békakísérlete. -- Az ingerek agykérgi vissza-
hatásait a jelenen kívül a mult szabja meg. — A nevelés és oktatás mint
az agykérgi pályák kicsiszolója és felépítője. — Az ősök multja, mint a
törzsnek, fajnak megszervesedett emlékezete. — Az öröklés : egyéni és faji
gyakorlat komplikálódása. — A nevelés teendői e ténnyel szemben az örök-
lésileg terhelt egyénnél. — A gyengeelméjűek és az érzékileg fogyatékosak
oktatásának tanulságai. — Gyakorlat útján nem fejleszthető elme alig létezik.

Az összes elmebeli működések elválaszthatatlanul az ideg-

rendszer, nevezetesen az agykéreg működéséhez kötöttek.
Am ennyire a kutatás mai eszközeivel megismerhető, az
idegrendszerben lefolyó működéseknek megindítója az egyént

* Bethe, Allg. Anatomie u. Physiologie d. Nervensystems, Leipzig,

1903. — Pekár M., Az emberi test szerkezete és működése, Az Ember
c. munkában (Műveltség könyvtára 2. köt.), Bpest. — Wicndt, G rundzüge
 23

környező világ különféle energiaformája (mechanikai, vegyi, sugárzó

energia), főforrása pedig az az igen nagy munkakészlet, mely
mint potenciális energia az idegrostokat s idegsejteket alkotó
vegyületekben van felraktározva.
Ezen vegyületek kisebb részben fehérnyék, nagyobb részben
a zsírok vegyi szerkezetéhez közelálló anyagok, mint a lecithin,
cerebrin, cholin. Alkotó elemeik végeredményben a szén, oxigén,
nitrogén, hidrogén, foszfor (és a kén), melyek bonyolult összetételű
tömecsek formájában vesznek részt az idegrendszer felépítésében.
Ezen felette bonyolult, de könnyen bomlékony szerves vegyületek
egyensúlyi helyzetét megbontják az idegvégződésekre érzék-
szervekre ható külvilági ingerek. A külső inger által megadott
lökés megindítja bennük a szétbomlási, egyszersmind pedig az
ezt pótló összetevődési folyamatot, midőn is azt mondjuk, hogy
az ideg környéki vége ingerületi állapotba (környi ingeriiletbe)
jutott.
De miért és hogyan terjed ez a megindított környéki inge-
rület az egyensúlyi helyzetéből kiszorított tömecsből tovább a köz-
pontok felé, hogyan jön létre az idegvezetés és a központi ingerület ?
E kérdés régi idők óta foglalkoztatja a buvárokat. Legtöbb
tapasztalati tény a következő felfogást támogatja. Az elemi ideg-
rostban levő ú. n. fibrillumsav mint azt Bethe kimutatta
az inger behatására a szomszédos részekről az ingerelt tömecs
felé tódul, miáltal a szomszédos, immár savszegényebb és az
ingerelt tömecs között, melyből az ingerlés hatása alatt azonfelül
negativ elektromosságú részecskék is kiáramlanak, villamos feszült-
ségi különbség támad. Ennek kiegyenlítésére parányi, de elég
erős villanyos áram jön létre. Ezen áram már most a nyugvó (az
ingerelt első tömeccsel szomszédos) tömecset hozza ingerületbe,
mely tömecsre egyébként már maga a savban való megfogyás is
ingerként hathatott. Igy terjed a külső inger által a környi
idegrendszernek átadott lökés, mint vegyi- fizikai átalakulás, az
idegen végig egyik tömecsről a másikra, másodpercenkint 30-6C)
méter terjedési sebességgel, hogy azután a központokra ter-
jedjen át.
Régebben felvették, hogy a külső inger e folyamat kiváltá-
sánál csak olyan szerepet játszik, mint pl. a szikra a puskaporos
d. physiol. Psychologie, 5. kiadás, Leipzig, 1905. I. köt. -- Sciamanna,
Funzione psichice e corteccia cerebrate, Atti d. V. congr. psicolog. internaz.
Roma, 1905., 90-99. 1. — A. Lehmann, Ueber d. Natur d. Nerventátigkeit,
Bonn 1903., megj. az Arch. f. ges. Physiol. 97. kötetben is ; u. e., Die
psychischen Aequivalente der Bewusstseinserscheinungen, Leipzig, 1901.,
181-191. és 255 —269. 1. ; u. e., Elemente d. Psychodynamik, Leipzig,
1905., 24-47. 1. — Ranschburg, A szellemi működések fizikája ; a kir.
term. tud. társ.-ban tartott 6 előadás részletes összreferátuma, megjelent a
»Nemzeti Nőnevelése 1906-iki évfolyamában.
24

fonál felrobbantásánál, azaz csak az első lökést adja meg, a

további hatás azután teljesen független tőle. E felfogás azonban
ily formában téves. Bármily csekély szikra képes bármily nagy
lőpormennyiséget felrobbantani, mig a kiváltó inger nagysága nem
független a kiváltandó hatás nagyságától. Nagyobb érzéki hatás
létrehozásához nagyobb energiájú ingerre is van szükség. Ezt a
Weber-féle pszichofizikai alaptörvény bizonyítja. Ahhoz ugyanis,
hogy valamely inger által létesített érzet erősségét érezhetően
fokozzuk, nem elégséges az inger erejének abszolut fokozása 7
hanem minél nagyobb erősségű bizonyos határok között
az érzés, annál nagyobb energiájú ingerre van szükség az érzés-
szaporulat létrehozására. A külső inger energiájára tehát nem-
csak az indító lökés megadása, hanem a működő ideg bizonyos
energiapótlása céljából is szükség van. De azért kétségtelen,
hogy a valamely ingerület létrehozására és vezetésére szolgáló
energia messze túlnyomó részét nem az inger, hanem maga az
ideg vegyalkata szolgáltatja.
A továbbvezetett idegingerület központi hatása azután egy-
részt a folyamat erejétől, másrészt az ingerületbe jutott ideg-
elemnek speciális szerkezetétől függ. (Bizonyos természetű erő •
művi, vegyi vagy tömecses ingerek részére a felfogó idegvégek
sajátlagosan hozzámódosultak, vagyis az érintés, a hő, a fény, a
hang stb. érzékelésére speciális érzékszervek fejlődtek, s okunk
van feltenni, hogy a központi idegelemek is, melyek az egyes
érzékszervekből feléjük vezetett ingerületet átveszik, hozzáhango-
lódtak bizonyos speciális ingerek hatásaihoz.) Ez utóbbit először
Müller Johannes fejezte ki a specifikus érzéki energiák elvéről
szóló tételében, mely szerint érzeteink különbözősége nem az
ingerektől, hanem a felfogó érzékszervek speciális alkatától s a
megfelelő központok szerkezetétől függ. Ily szigorúan azonban
ez aligha áll, mert Wundttal egyetértve felvehetjük, hogy az
érzéki szervek stb. különbözősége csak fokozatos fejlődés ered-
ménye s e fejlesztésben éppen szerepe jutott az érzékek egyre
tökéletesebb elkülönítésének és alkalmazkodásának a különféle
ingerekhez.
Minthogy tehát végeredményben az ingerek különfélesége
szerint a felfogó készülékek s a központok is különbözők, okunk
van arra a feltevésre is, hogy az idegingerületnek többféle vál-
faja létezik, vagyis az egyes érzőközpontokban lefolyó, érzeteink-
nek megfelelő ingerületi változások minőségileg is különböznek
egymástól. E felvételt azok az Újabb agyszövettani kutatások is
támogatják, melyek szerint az egyes agykérgi központok sejtrétegei
egymástól különböznek (Ramon y Cajal).
Ha már most fogalmat alkottunk az ingerület lényegéről
és tovaterjedéséről, mindebből legfeljebb az egyszerűbb, alsóbb
 25.

idegrendszerbeli folyamatokat értjük meg. Megérthetjük azon

szabályos visszahajló mozgásokat, reflexeket, melyek létrejönnek,
ha az ingerület eljut az agykéregalatti érző ducokba, ezekből
áttevődik mozgató neuronokra, s ezek mentén eljut az izom-
rostokba, melyekben összehúzódást, mozgást eredményez.
A legegyszerűbb reflexek a gerinc- és nyúltagyban, valamint
az ezek felett fekvő ducokban folynak le, még pedig rendszerint
az agykéreg résztvétele nélkül. Ilyen reflex pl. a térdreflex, mely
akaratunktól függetlenül jön létre, ha az alszárfeszítő izom inát
a térdkalács alatt megütjük, mire, akár
akarjuk, akár nem, az alszár feszítése és
emelődése áll be. Ilyen reflex a szem-
bogárnak tudtunk és hozzájárulásunk
nélkül való tágulása, ha a világosság
kevesebb, szükítése, ha a fény erősebb.
Ilyen reflex a légzés, nyelés, köhögés,
tüsszentés, pislogás is.
E reflexeket fellépésük szabályos-
sága törvényszerű állandósága és össz- sg..
rendezettsége, továbbá a beható inger-
hez viszonyított célszerűsége jellemzi.
Mindezt az okozza, hogy a neuronok,
melyeken a fontosabb reflexingerületnek
haladniok kell, egymással születéstől fogva
kész, szoros kapcsolatban vannak. m~
A reflexek célszerűsége azonban 7. ábra Gerincagyi reflex sémája
egyszersmind korlátoltságot rejt magá- (Kölliker után). sg gerincagy-
melletti (húe kétsarkú sejtje. s e
ban, minthogy egyazon ingerre mindig sejt testkörnyéki nyúlványa (érző.
idegrost). Az éo központi nyulvány
egyazon mozgás jöhet csak létre. Ennek a gerincagyban fel- és leszálló ágra
(éf, él) oszlik, melyekből oldal-
folytán a reflex, ha a szokottól némileg ágak, collaterálisok vonulnak a
eltérő ingerre áll be, célszerűtlen, sőt mozgató neuronokhoz (m, mg).
az egyénre veszedelmes is lehet. Igy pl.
hirtelen zaj által kiváltott menekülő mozgások a megijedt embert
az őt fenyegető jármű kerekei közé hajthatják ; a rovar, a madár
berepül a lángba, melynek fénye vonzza stb.
Az agykéregalatti (gerincagyi, nyúltagyi stb.) reflexektől
lényegesen különbözik az agykéreg működése. Itt az ingerületnek
rendelkezésére álló utak száma szinte elképzelhetetlenül nagy.
Hiszen tudjuk, hogy az agykéregnek úgyszólván valamennyi
pontja közvetlenül vagy közvetve összeköttetésben áll egymással.
Ennek folytán egyazon ingerre a visszahatások számtalan féle-
sége következhetik be, de hogy melyik áll be, az még sem a
véletlen dolga, hanem a jelen ingeren és körülményeken kívül
bizonyos, a multban gyökerező viszonyoktól is függ. Ezen
multbeli viszonyokat a gyakorlat neve alatt foglaljuk össze. Hogy
26

mi a gyakorlat élettani alapja, azt legjobban megérthetjük Wundt-

nak állatidegen végzett vizsgálataiból. Ha u. i. békaideget vegyi
vagy más inger útján izgatunk, a vele kapcsolatos izom össze-
húzódik s alkalmas készülékkel az összehúzódás nagysága lemér-
hető. Gyenge ingerre eleinte mérhető nagyságú összehúzódást
nem is kapunk, de ha rövid időközökben megismételjük az ingert,
úgy a későbbi ingerlések már látható s egyre növekvő rángások-
hoz vezetnek. Bizonyos idő mulya már oly gyenge inger is, mely
eleinte egyáltalán nem adott rángást, immár nagyobb összehúzódást
eredményezhet, mint eleinte a legerősebb inger. Szóval, feltéve
hogy a későbbi ingert mindig előbb alkalmazzuk, mintsem az
előzőnek a hatása teljesen megszűnt volna, az ingerhatásoknak
bizonyos halmozódása áll be, a vezető pályának ellentállása minden
újabb ingerléssel egyre csökken. Vagyis minden ingerbehatás után
marad az idegrendszerben bizonyos készség ugyanazon munká-
nak könnyebben, kevesebb munkabefektetés árán való ismételt
elvégzésére. Ez a gyarapodó ismétlésekkel egyre növekvő kész-
ség a gyakorlat. E gyakorlatnak végső magyarázatát bizonyos vegyi
változásokban kereshetjük, melyek az ismételt ingerlés folytán a
neuronok alkatában létrejöttek, s melyek a vezető pályát a
gyakorlat arányában alkalmasabbakká teszi a vezetésre. Nagyon
természetesnek látszik ezek után, s minden tapasztalat azt iga-
zolja, hogy az ingerület arra halad, a merre kevesebb ellentállás-
sal találkozik, vagyis a gyakorlat útján egyengetett pályákon.
A kéregalatti reflexpályákon ez a körülmény nem változtat, mert
ottan a pályák, mint mondottuk, szüléstől készek, megszabottak.
Ellenben az agykéregben az ingerületnek számtalan út áll ren-
delkezésére. Azt tehát, hogy valamely, az agyi központokba eljutott
ingerület onnét. a rendelkezésére álló utak melyikén fog tovább
haladni, nem a bonctani alkat, hanem a különböző pályák külön-
böző fokú bejártsága fogja eldönteni. Amerre a multbeli munka
alapján legtöbb a fennmaradt munkakészség vagyis gyakorlat,
arra veszi útját általánosságban az ingerület vezetése is.
Ilyképen a fellépő ingerekre kifejtendő visszahatások nem
pusztán az új ingerhez mérten, hanem a mult idevágó tapaszta-
latainak felhasználásával lesznek értékesíthetők.
S éppen a régi tapasztalásoknak idején való felújulása, az
új érzékletekkel való egybevetése, kombinálása s mozgásainknak
ehhez képest való megválasztása, kifejtése vagy elnyomása az, amit
szellemi, értelmi működésnek nevezünk.
A gyakorlat ilyetén felfogása csak akkor nyer igazi jelentő-
séget, ha meggondoljuk, hogy a gyermeki agynak az értelmi
működésekre legfontosabb szervei, az asszociativ pályák, születés-
kor még nem készek, hanem jórészt csak a gyermek- és serdülőkor
folyamán fejlődnek ki teljesen. Ilyetén módon válik csak igazán
 27

-érthetővé a nevelés és oktatás jelentősége, mely a fentiek értel-

mében bizonyos mértékig az agykéreg alakulására, a későbbi
társítások irányának megszabására igazán alapvető szereppel
bírhat. Ha azt az élettani elvet, mely szerint a munka fejleszti
a szervet, az idegrendszerre is érvényesnek fogadjuk el, akkor
valósággal úgy áll a dolog, hogy a szülő és pedagógus az érzé-
kelésnek, a gonclollcodcísnak, az akarásnak meghatározott irányok-
ban való gyakorlásával bizonyos határokig a szó legszorosabb
értelmében Icicsiszolja, megszabja, sőt kiépíti a későbbi egyéniség
gondolkodásának cselekvésének útjait.
Igaz, hogy csak bizonyos határig. Mert egyrészt a fejlődés még
a harmincas évekig eltart, s így az élet ellentétes irányú benyo-
másai a felépített szerkezeten még erősen változtathatnak. Más-
részt egy egyénben a saját multján kíviil öröklés útján bizonyos
mértékben benne van az ősök multja is, a törzsnek, a fajnak, a
családoknak megszervesedett emlékezete. * Ezen öröklés folytán már
gyermekkortól fogva az agyi pályák kifejlődése is egyik irányban
könnyebben történik, mint a másikban. S érthető az is, hogy
bizonyos öröklött hajlamok szervezeti feltételei néha csak a fejlődés
későbbi szakában, pl. a serdülés korában, avagy még később,
érvényesülnek. Ilyképen a tanítás és nevelés útján bizonyos
irányokba terelt egyéni gyakorlat összeütközésbe juthat az érvé-
nyesülni akaró faji gyakorlattal, ösztönökkel, hajlamokkal.
Ezzel a ténnyel a nevelésnek számolnia kell, s éppen ezért
kell az egyént már fejlődése közben oly erősségű gondolkodási és
cselekvési irányzatokkal ellátnia, melyek az értékes irányzatok
erősbítésével, de minden irány fejlesztésével egyrészt az egyoldalú
fejlődés részaránytalanságait kiegyenlítik, másrészt egyes káros
ösztönök és hajlamok érvényesülési tendenciájával mindenképpen
egységesen s így hatékonyan begyakorlott irányzatokat, vagyis
erős és harmoniás egyéniséget, állítanak szembe.
Ilyképen az elmeélet alapjainak bizonyos végeredményben
egységes irányokba való erős begyakorlása még az öröklésileg
kedvezőtlenül megterhelt, abnormis idegrendszerű gyermeket is
hatalmas gátlásokkal láthatja el az értelem és a beteges hajla-
mok, ösztönök közötti harc esetére.
De mi sem szól az ellen sem, hogy gyakorlattal a fejlődé-
sében elmaradt és fennakadt agy pályáit is mesterségesen kisé-
reljük fejleszteni, izmosítani, akár csak a testileg vézna gyermek
fonnyadt izomzatát óvatos gyakorlattal fejlődésnek indítjuk. Es
tényleg a gyengeelméjűek, gyengetehetségűek oktatása azt bizo-

* V. ö. Hering, Ueb. cl. Gecnchtniss als eine allg. Funktion d. organi-

sirten Materie, Leipzig, 1905. — Szitnyay E., A szellemi tehetségek ere-
dete, Bpest, 1905.
28

nyítja, hogy gyakorlat útján nem fejleszthető elme jóformán al2q

is létezik.
Á gyakorlat elvének egyik legérdekesebb alkalmazása a
pedagógia terén mindenesetre a fogyatékos érzékűek nevelése és
oktatása. A siketnémák ma dívó hangos beszédre való oktatása,
a vakok kézimunkássága, főleg azonban a vak-siketnémáknál
elért eredmények (Bridgemann Laura, Keller Helén esetei) az
agyi központok működésbeli finomságának szinte beláthatatlan
fokú fejleszthetőségét bizonyítják.

8. Az elmebeli és testi fejlődés bizonyos közös fel-

tételeiről. A testi és elmebeli fejlődés közös zavarai.
A szellemi működés épsége a központi idegrendszer alkatán kívül bizonyos
mirigyek rendes működésétől is függ. -- A pajzsmirigy szerepe a bőr,
hajzat, csontok s az agy fejlődése körül. — A kretinek. — A szórványos
kretiniznlus : a pajzsmirigy hiánya, mint a törpeséggel járó hülyeség oka.
— Ennek gyógyítása állati pajzsmirigy adagolásával. — A törpeség és a
gyermekdedség : a Herthoge-féle infantilizmus. — A Röntgen-vizsgálat tanti-
sága. — Infantilizmus gyógykezelése pajzsmiriggyel. — Saját esetek. --
A myxoedema. — A hypophysis-mirigy szerepe. -- Az akromegalia. — Az.
óriásnövés. — Hudovernig esete. -- Az elme épsége a szervezet vegyi
műhelyeinek egyensúlyától is függ.

Az eddigiekben többféleképen esett szó azon kapcsolatokról,

melyek a gyermek testi és elmebeli fejlettsége között megálla-
píthatók.
Mindezek azonban egészen uj világításban tünnek fel, a mint
figyelembe vesszük azt az, immáron kétségtelenül bizonyos tényt,.
hogy úgy a testi, valamint a szellemi növekedés, tehát úgy a
csontrendszer, valamint a központi idegrendszer, nevezetesen az
agy rendes fejlődése és működése bizonyos, e szervekkel látszólag
össze nem függő mirigyek rendes működésétől függ.
Ilyen mirigy első sorban a pajzsmirigy, melyet a nyak
bőre alatt, a gégétől kétoldalt, mint puha lebenyeket tapint-
hatunk ki, s ha kissé megnagyobbodott, mint a nyakat meg-
vastagító szervet a bőr alatt láthatunk is. Erősebb megnagyobbo-
dása okozza a gelyvának nevezett állapotot.
Ez a pajzsmirígy termel oly, ezideig közelebbről nem ismert
nedveket, melyek jelenléte a bőr, a csontok, a hajzat stb., más-
részt pedig az agy normális fejlődéséhez feltétlenül szükséges.
Bebizonyítható ez többféleképen, is. Sajnos, a legtöbb bizonyítékot
maga a természet szolgáltatja. Igy az úgynevezett kretinek vagy
gyúgólc, kiknek pajzsmirigye golyvásan megbetegedett és nem
működik rendesen, egyrészt törpe testalkatúak, másrészt elme-
állapotuk a hülyeség, illetve gyengeelméjűség sulyosabb vagy
könnyebb fokait mutatja, de soha nem éri el a normális fejlettség
 29

magaslatát. Az úgynevezett szórványos kretinizmusnál, mely nem

kretin szülők gyermekeinél fejlődik, a törpeséggel és gyengeelméjű-
séggel járó állapot okául a pajzsrnirígy hiányát sikerült kiderí-
teni. Ami azonban még világosabban bizonyít, az a szórványos
kretinizmus gyógyíthatósága, tehát a törpe növés és gyengeelméjűség
megszüntetése állati (például borjü-) pajzsmirígynek gyógyszerként
való beadása útján, amint ez az utolsó évtizedben számos esetben
sikerült, ha a kretin gyermek a beteges állapot kezdő szakaiban
került orvos kezelése alá. Sőt egy 17 éves korban, 103 cm magas,
testi fejlettségében egészen kisgyermekies jellegű, testileg és
szellemileg törpe lánynál (L. II-ik melléklet 1-ső ábráját). is
sikerült még borjupajzsmirigy óvatos szedetésével a testi fejlődést
annyira megindítanom, hogy 11 hónap alatt 12 centimétert nőtt.
Csontjainak állapota a kezelés elején megejtett Röntgen-felvétel
tanúsága szerint a 3-7 éves kornak, testhossza (103 cm) az
5-ik év végének, sulya (23 kiló) a 8-9 éves gyermekének felelt
meg, bőre száraz, sárgás, arcán és kezén tasakosan ráncos volt,
8 hónapi pajzsmirígyszedés után a Röntgen-kép a 11 éves kornak
megfelelő állapotot mutatta, testhossza 81 2 centiméterrel, vagyis
annyival növekedett, amennyit 'a 6 éves normális fejlődésű gyer-
mek 12 hónap alatt nő, súlygyarapodása 3 kilót tett ki, bőre
sima, puha lett, ráncait elvesztette, s a testi érés egyéb jelei is
mutatkoztak nála.
Sőt, bár nem nagyon feltűnő mértékben, de mégis sikerült az
elme állapotában is a betegség 17 éves fennállása dacára is bizonyos
javulást elérni. A leányka elevenebb lett, figyelni kezdett, viselke-
désében a közönyösség és bátortalanság helyébe némi határozottság,
frisseség lépett, kezdtek óhajai, kivánságai támadni, felfogása
gyorsabbá vált, kezdte a számtant megérteni. *
A pajzsmirígy szerepét a fejlődésre olyképen is sikerült
kimutatni, hogy majmok, nyulak, kecskék pajzsmirigyét kivágva,
bizonyos idő mulya az állatok elvesztették élénkségüket, álmosak
lettek, növekedésük fennakadt, szőrük fénytelen, durva, tüskés
lett, kihullott. E káros hatások viszont elmaradtak, ha az állat test-
üregébe valamely rokon állatfaj pajzsmirígyét sikerült beplántálni.
Az embernél az úgynevezett törpeség-nek számos oka lehet.
Herthoge belga búvár szerint azonban a törpeség minden válfaja
a pajzsmirígy elégtelen működésével függ össze. Ezt olykép kell
értelmezni, hogy mindazon fejlődési hibák vagy betegségek, melyek
az úgynevezett infantilizmust, vagyis a testi, s vele kapcsolatosan
többnyire a szellemi fejlődésnek is a ,gyermekdedség fokán való
megállapodását okozzák, a pajzsmirígy elégtelen működésére vezet-

* Ranschburg, A sporadikus kretiuizmus kór- és gyógytana, Buda-

pest, 1905.
30

nek s ilyképen okozzák a fejlődés fennakadását. Herthoge fel-

fogását a saját tapasztalataim is támogatni látszanak. Igy például
egy, a szellemileg abnormis gyermekek számára tartott labora-
tóriumi rendelésemre bejáró 8 éves Etelka nevű beteg gyermeknél
gyengeelméjűség, gyermekded kedély, emellett törpenövés áll fenn,
amennyiben a gyermek 91'9 cm magas, a korának megfelelő
magasságból tehát körülbelül 23 cm hiányzik. (Lásd a II-ik
melléklet 2-ik ábráját). E gyermeknek sincs pajzsmirigye.
Röntgenfelvétele a kéz csontosodását az 5 éves kornak megfelelő
állapotban mutatja.
Egy másik igen érdekes eset a Bródy-gyermekkórházban
került észlelésem alá. Ez öröklött vérbetegségből eredő in fanti-
lizmus esete. Itt is csaknem 17 éves leányról van szó, kinek
pajzsmirigye helyén csak kis borsónyi mirigy tapintható. A leány
testmagassága 121 cm., vagyis a 7 éves kornak, koponyakörzete
49 cm., a 4-5 éves kornak, fejhosszúsága 157 mm., a 6 éves
kornak, fejszélessége 140 mm., a 6-7 éves kornak felel meg,
vagyis az egész csontfejlődés a 17 éves hajadonnzl a 6 —7 éves
Tcornalc megfelelő. (L. a II-ik melléklet 3-ik ábráját).*
A beteget, sajnos, csak 10 héten át észlelhettük, mely idő
alatt borjúpajzsmirigy kis adagait szedte, nagyobb adagokat nem
tűrt és 2 cm-nyit nőtt.
E beteg elmeállapota általánosságban véve korának meg-
felelő volt, de normálisnak még sem mondható, mert hiszteriás
rohamok mutatkoztak nála, melyek miatt a kórházba került.
A pajzsmirigynek ezen a fentiekben vázolt befolyását a testi
és szellemi állapotra olyképen kell értelmeznünk, hogy e mirígy
normális állapotában bizonyos vegyi anyagokat termel, melyek
jelenléte a szervezetben feltétlenül szükséges, hogy a bőr-, csont
stb. szövetek, valamint a központi idegrendszer normálisan fej-
lődhessenek és működhessenek.
Bizonyítja még e felvételt a myxoedema nevű betegség is, mely
normálisan fejlett felnőttek közt lép fel a pajzsmirigy bizonyos
megbetegedései, főleg azonban a golyva teljes műtéti kiirtása
esetén. Ilyen egyéneknél a bőr kocsonyásan elváltozik, a hajzat
kihull vagy merev lesz, s az elmeállapotban is fokozatos eltom-
pulás áll be. Ha azonban a megnagyobbodott pajzsmirigyet, a
golyvát, ahogy ez manapság történik, nem irtják ki teljesen,
hanem, egy részét meghagyják, a myxoedema nem mutatkozik.
Ujabb kutatások egyébként amellett szólanak, hogy a test
növekedésére a pajzsmirigyen kívül egyéb mirigyek ép működése
is bír befolyással.

* Ran sch burg, Öröklött stb. alapon fejlődött infantilizmus esete,

Bpesti Orv. Ujság, 1906.
 31

Így például az agy alapján található kis hypophysis-mirígy

kóros elváltozásai a felnőtt egyénnél is az alsó állkapocs, a kéz-
és lábfej óriási megnövekedését okozza (akromegalia). Ugyancsak
megemlítendő Hudovernig érdekes esete, aki u. i. az egész testi
fejlődésnek már gyermekkorban való túlzott növekedését, az ú. n.
óriásnövést, észlelte hülyeséggel, gyengeelméjűséggel kapcsolatban. *
Tehát nemcsak a törpeség, de a testi fejlődés ellentétes termé-
szetű zavara, az óriástermet is gyakran jár az elme szervének
fejlődési zavarával együtt, s ezt is bizonyos szervezetbeli mirigyek
abnormis működésére vezetik vissza.
Mindezek végül arra mutatnak, hogy a szellemi fejlettség
feltételeit nem szabad kizárólagosan a központi idegrendszer ele-
meiben keresnünk, hanem az összes szervezet vegyi működéseinek
egyensúlya is tekintetbe veendő. Ilyképen a gyermek elméjének
normális fejlettsége és működése, 'illetve anna/c hibássága és
hiányossága is nemcsak az agy elemeinek helyes, hibás vagy
hiányos fejlődésére, hanem bizonyos esetekben első sorban a szer-
vezet vegyi műhelyeiben folyó összes működések egyen súlyára, meg-
betegedéseire lesz visszavezethető.

9. A koponya, az agyburkok és az agy elváltozásai_

a gyermekkor elmebeli abnormitásainál.**
A koponya torzúlásai : angolkóros, vízfejű, azték-típusu, madár-típusu koponya..
— Kretin-típus. — Van-e a varratok korai csontosodásának jelentősége az-
idiotizmus létrehozása körül ? — Az agyburkok gyuladásai. -- Az agy
hiányos fejlettsége ; a míkroenkeplialia, mikrogyria. — A vízfejűség. —
Cuvier, Turgenjew, Helmholtz, 1Vlentzcl. — A porenkephalia. — Az agy-
szövet elváltozásai, fejlődési hiányai szellemi abnormitásnál.

A gyermekkornak elmebeli fogyatkozással járó betegségei,.

mint a gyermekkori gyengeelméjűség, a kretinizmus s még inkább
az idiotizmus rendszerint a gyermek agyának kóros változásaival
járnak együtt.
Már maga. a koponya feltűnő torzulásokat mutathat. Az
említett kórformáknál gyakori a szögletes angolkóros koponya
(lőugró homloki és falcsonti dudorokkal, mig az ú. n. vízfejű
ehydrokephal) koponya többféle formát mutathat. Ilyenek az ú. n.
* Hudovernig-Pétzy-Popovits, A kóros óriásnövésről, Orvosi Heti-
lap, 1903. Hudovernig, A gigantizmus-eset kétéves fejlődése, Orv. Hetilap.
»Elme és IdegkórtanR melléklete 2. köt., 1905.
** Weygandt, der Idiotismus, Halle a. S. 1905. — U. e., Atlas u.
Grundriss d. Psychiatrie, München, 1902, v. Hansemann, Ueb. d. Gehirne v.
Th. Mommsen, R. W. Bunsen u. A. v. Menzel, Stuttgart, 1907. —
U. e. Ueb. d. Gehirn. v. H. v. Helmholtz, Zeitschr. f. Psychol. u. Physiol.
d. Sinnorgane, 20. köt., 1899. — Berkhan, Ueb. d. angeb. u. früh erworb.
Schwachsinn, Braunschweig, 1904., 2. kiad. 68-86. 1.
32

azték-tipusú koponya, melynél a nagyon alacsony homlok az

orral egy vonalba esik, s a madárkoponya-tipus, midőn ezenkívül
az alsóáll erősen hátrafelé szögellik. A kisfejüségnél a varratok
néha nagyon korán csontosodhatnak. Virchov azon nézete azonban,
hogy a hülyeséget vagy kretinizmust ez a korai csontosodás
okozná, helytelennek bizonyult. Igy Bourneville 675 idiotakoponya
között csak 2 esetben talált teljes, 25 esetben részletes elcsonto-
sodást, s ezen esetek nem is voltak mikrokephalok. A /cretin (gügye)
tipusra főleg az arckoponya jellegzetes. Az orrgyök széles, az
orrnyilások elő és felfelé néznek, a szemrések keskenyek, a fej-
koponya pedig lehet rendes, hegyes vagy mikrokephal. Gyakoriak,
főleg abnormisaknál, a koponya feltűnő részaránytalanságai is.
Gyakoriak a gyermekkorban az agyburkoknak fülgenyedé-
sekhez, heveny fertőző betegségekhez (pl. tifusz), vérbajokhoz,
gümőkórhoz stb. társuló gyuladásai. Ismeretes a járványos gerinc-
és agyburoklob (az u. n. tarkómerevség) is. Mindezen gyuladások
az agyfelszinre, agyi központokra, agyidegekre is átterjedhetnek,
hülyeséget, vakságot, siketséget, mozgási bénulást is okozhatnak.
Az agyvelő is hiányos fejlettségű lehet vagy egész tömegében
meg lehet fogyva. A kórosan kicsi agyvelő (mikroenkephalia)
súlya a felnőtt idiotánál 400-500 grammnyi. Főleg a nagy
agyféltekék súlya kisebb a rendesnél. Néha egyes agyvelőrészek
(kérges test) hiányoznak is. Az agyvelő tekervényei feltűnően
kicsinyek, keskenyek, sekélyek lehetnek ; ez a rnikrogyria. Máskor
a tekervények a szokottól lényegesen eltérő, majomagyvelők baráz-
dáltságára emlékeztető elhelyeződést s alakulást mutatnak. Agy-
hártyagyulaclás folytán az agyvelő felülete dudorossá, gilisztaszerű
lécekre osztottá válhatik. A belső vízfejűségnél (hydrokephalus
internus), midőn az agyvelőgyomrocsokban tartalmazott kevés
folyadék több liternyire felgyűlhetik, az agyvelőkéreg s a velős
állomány rendkívül sorvadhat, megvékonyodik, mig az agyvelő
támasztószövete, a glia, kórosan megszaporodhatik. Nagyfokív
vízfejűségnél a koponya is rendkívül tágulhat. Mérsékelt vízfejű-
séget azonban igen gyakran találunk normális, sőt éppen zseniális
egyéneknél (Helmholtz, Cuvier, Turgenjew, Menzel) is. Fontos
kóros elváltozás az ú. n. porenlcephalia. Ennél az agyvelőállo-
mányban a lágy agyvelőburkoktól egész az agyvelőgyomrocsig
terjedő tölcsérszerű hézagot találunk. Ez felléphet véredénydugu-
lás okozta lágyulás, agyburoki vérzések, gyuladások következ-
ményeként. Folyománya ennek a tönkrement agyterületből kiinduló
idegrostok elmaradó kifejlődése, elfajulása, szellemi téren hülyeség.
Az említett betegségeknél a központi idegrendszer szöveti
szerkezete is fontos változásokat mutat, melyek az elmebeli
képességek fejlődésének elmaradását, illetve fogyatékosságát ért-
hetővé teszik (L. az I. melléklet 1. a és b ábráját). Igy az agyvelá-.
 33

kéreg idegsejtjeinek száma csekélyebb. Némely esetben e sejtek

fejlődése az ébrényi fokon állapodott meg, nyúlványaik kicsinyek,
elágazódásaik szegényesek maradnak, hálózatos szerkezetük elmo-
sódott. Máskor, főleg agyhártyalob után, a sejttest és sejtmag
elfajulását, szétesését találjuk. A társító rostok is elfajultak,
tökéletlenül fejlődtek, sőt hiányosak. Ellenben a gliaszövet gyakran
a fontosabb alkatelemek rovására túlszaporodott.

II. Az érzékek.
1. Az érzékek működése, fejlődése és jelentősége. *
a) A. tapintás érzéke.
A tapintás érzékszervei. — Ta pintó- ,fájdalom-, meleg- és hidegérző-pon-
tok. — A tapintókörök nagysága a testfelület különböző részein. — A gya-
korlat hatása a tapintókörökre. — Bridgemann Laura. — Egri Margit. —
Hogy és mely páiyákon terjed a •tapintó-ingerület ? A tapintás elmetani
jelentősége. — Izom és mozgásérzetek. — A tér és kiterjedés fogalma. —
Az én és a külvilág megkülönböztetése. — Fejlődés a csecsemőkorban. —
Paedagogiai jelentősége a vakoknál, siketnémáknál és siketnéma vakoknál. —
Keller Helén és Egri Margit.

A. tapintás érzékéhez szoktuk számítani a nyomási, fájdalmi

meleg ős hideg-, továbbá a mozgási érzeteket.
A tapintási érzék szervei a bőrben, izmokban, inakban elhelyezett igen
finom idegvégkészülékek, az ú. D. tiWager-Meissner, Pacini- és Krause-féle
tapintótestecskék. (Lásd a 8-ik ábrán).
E testecskéknek a bőr felületén külön t. II.
pontok felelnek meg. Külön pontok felel-
nek meg a voltaképeni tapintó, vagyis
nyomási érzésnek, külön pontok a fáj-
dalom érzésének s ismét mások a meleg-
.és hidegérzésnek. Ha pl. finom, hajlé-
kony szőrszállal (Frey-féle ingerszállal)
érintjük a kézhát bőrét, behúnyt szem-
mel számos ily érintést egyáltalán nem
veszünk észre ; más ponton viszont a
tűhegy szúrását nem érezzük fájdalmas-
nak. Ujjpárnáink pl. elég pontosan jel-
zik a szőrszállal való finom érintéseket,
de nem érzik fájdalmasan, ha tű hegyé-
vel könnyedén megbökdössük őket. A kéz I/-
hátán az ellenkezőt tapasztaljuk. Ta-
pintókészülékeknek tekinthetők továbbá 8. ábra. I. Szemölcs az ajak bőréből. II. Ta-
a bőrben elhelyezett szőrszálak is, me- pintó szemölcs a mutató jaji belső felületé-
ről ; mindkettőben látható a tapintó test
lyek töve a szőr mozgását átadja az őt és az ideg. Erős nagyítás.

* Ilug, Az érzékszervek élettana, a kir. term. tud. társ. kiadv.

Bpest, 1896. -- Pekár M., Az emberi test szerkezete és működése »Az
Embere c. munkában (Műveltség könyvtára, II. köt.) Bpest.
A. gyermeki elme. 3
34

körülfogó érző idegnek. Azonkívül mindenfelül szabad idegvégződéseket is

találunk a bőr felső rétegeinek sejtjei között. E végkészülékek a bőr külön-
böző helyein különböző számban találhatók. Ennek megfelelően a bőr érzé-
kenysége a test különböző részein igen eltérő.

Hogy két finom érintést két külön érzésként fogjunk fel,

ahhoz szükséges, hogy az érintett pontok bizonyos távolságra-
legyenek egymástól, mely távolság a testfelület különböző részei
szerint különböző. Az ilyen távolságok (tapintókörök) nagysága:
a nyelv hegyén 1 milliméter, az ujjak hegyén 2 mm, az ajkakon
5 mm, a kézháton 31 mm, a hát közepén 68 mm.
Gyakorlat által a tapintókörök átmérője kisebbíthető. Való-
színűleg ebből magyarázható az a jelenség, hogy e körök a
vakoknál gyakran kisebbek. A vak és siketnéma, Bridgemann
Lauránál a tapintókörök nagysága a nyelv hegyén 0'5, az ujj-
párnákon 0'7 milliméter, tehát az érzékenység 2-3-szorta nagyobb
volt mint épérzéküeknél. Egri Margit vaksiketnéma magyar leány-
kánál, kit Szily szemésztanár úr szívességéből Adler siketnéma-
tanár úrnak, a gyermek tanítójának közvetítésével vizsgálhattam,
tapintókörei ujjain teljesen normálisak, 11/2-2112 mm átmérőjűek.
Működés : A tapintószervekre mechanikai (nyomási) és mole-
kuláris (hő-) ingerek fejthetnek ki hatást. Ha az inger túlerős,
fájdalmi érzetek keletkeznek. A végkészülékekből az ingerület az
ú. n. bőrérző idegekbe, ezekből a gerincagy hátulsó kötegeihez ér
és részben itt, részben a nyúltvelőben kereszteződve, az agyszárakon
át az agykérgi érző központba (központi és központmelletti teker-
vényekbe) jut.
Fejlödés : Az újszülött csecsemő bőre az első napokban
csak erős nyomási ingerek és hőkülönbségek iránt érzékeny.
A tapintás érzéke kezdetben főleg a nyelvcsúcson és az ajkakon.
fejlődik. Ezekkel tapint, keres a gyermek, ezekkel különbözteti
meg a hideget a melegtől, a simát a durvától, a puhát a keménytől.
A tapintóérzék egyik legfontosabb működése, a térbeli tájékozódás:
t. i. a mozgási érzetek kifejlődése s ezeknek a látás útján egy-
idejűleg szerzett érzetekkel való kapcsolódása, az ötödik-hatodik
hónapban kezdődik.
A tapintás pedagógiai jelentősge. A tapintóérzék segélyével
ismeri meg a gyermek, hogy a tárgyak, miket szemével lát, tény-
leg léteznek, minthogy benne a nyomás, ellentállás érzetét keltik.
Tapintás útján szerzi javarészt képzeteit a testek térbeli kiterje-
déséről is.
A bőrfelület minden részének érintése bizonyos helyi érzetet
is kelt benne; nem csak tapintást érez, de azt 'is, hogy körülbelül
hol érintették.
Fontosak az izom- és mozgásérzetek is. Ezek az izmokban
és izületekben elhelyezett idegvégkészülékekből erednek, s mozgá-
 35

saink lefolyásáról, testrészeink helyzetéről tájékoztatnak bennün-

ket. A tapintás közben kifejlődő nyomási és mozgási érzetek
sorozata egymással társulva, a tér és a kiterjedés fogalmának
megszerzését segíti elő.
Ha pedig saját testfelületét tapintja a gyermek, a két
érintkező bőrfelületnek megfelelőleg egyidejűleg két különböző
tapintási érzetet kap, ami nem történik, ha idegen testeket érint.
Ilyképen megtanulja saját testi énjét a külvilág tárgyaitól és más
egyénektől különválasztani.
Különösen fontos a tapintás érzéke a fogyatékos érzékűek-
nél, így első sorban a vakoknál, kik a térben való tájékozódásban
éles hallásukon kívül első sorban gyakorlat útján megfinomult
tapintásukat veszik igénybe. A vak szemét sokban keze pótolja,
kezével olvassa a Braille-féle domború pontokból álló írást
is. Tapintás útján nemcsak Botja közvetítésével kerüli el az
utcán eléje jutó akadályokat, hanem a testek alaki tulajdon-
ságainak finom részleteibe is belatol, pl. domborművekről, szob-
rokról egész helyes fogalmat alkot magának, sőt az esztétikai
élvezésre is képes. De a vak nemcsak kezével tapint, hanem
testének egész szabad felületével felfogja a reá ható mecha-
nikus ingereket. Igy a falról, melyhez közeledik, nemcsak lépé-
seinek arról erősebben visszaverődő zöreje révén vesz tudomást,
de a homloka is észreveszi a közeli falról reá áramló léghullámokat.
Heller bekötötte a vak homlokát, mire az neki ment ugyanazon
falnak, melyet tapintóérzéke útján észrevett, midőn homloka
szabad volt.
A siketnémák is nagy hasznát veszik tapintóérzéküknek.
midőn a hangos beszéd elsajátításánál a hangok kiejtését nemcsak
látásuk útján, de a tanító gégefőjére, mellére tett kezük segélyével,
valamint saját beszélőszerveik rezgéseinek kezük útján való ellen-
őrzésével is tanulják elsajátítani.
A vaksiketnémák pedig teljesen a tapintásuk útján folfogott
jelbeszédre utaltak, de, mint Keller Helén esete mutatja, tapintó-
érzékük segítségével, látás nélkül a hangos beszéd elsajátítására
is képesek. Egri Margit is ma már kizárólag tapintószervei segé-
lyével közlekedhetik környezetével, tanítójával.

b) Az ízlés érzéke.
A négy ízminőség s az ezeket előidéző ingerek. — Az ízlelő szervek a fel-
nőttnél s a gyermekkorban. — Hogy jő létre a fanyar, a hűs, az égető és az
aromás íz ? -- A nyelv és az ízlelő szemölcsök. — Mely szervek mely ízt
közvetítenek ?
Izérzéseink vizsgálata azt derítette ki, hogy 4 egymástól
lényegesen különböző, egymásba átmeneteket nem mutató ízt
különböztetünk meg : az édes, a sós, a savanyú és a keserű ízt.
3*
36

Ha az ezeknek megfelelő fizikai ingereket keressük, 'azt

találjuk, hogy az édes ízt bizonyos szénhydrát-vegyületek (cukrok),
a sós ízt kizárólag a vegyi sók, a savanyút a vegyi savak, a
keserűt leginkább az ú. n. alkaloid-vegyületek (chinin, strichnin)
okozzák.
Ez anyagok csak oldatokban hatnak ízérzést okozólag, még
pedig már igen csekély mennyiségben. Igy 1/1600 miligramm
strichnin-sulfát elégséges a keserű íz felismerhető előidézésére.
Az ízérzéseket az ízlelő érzékszervek közvetítik. Ezek a . nyelv és a
lágy szájpad nyákhártyájában helyet foglaló ízlelő szemölcsökben elhelyezett

I. ir.

9. ábra. I. Árkelt szemölcs b, f iiggélyesen átmetszve. a 117 árok belső tere. melyet e mirigy
váladéka mindig nedvesen tart ; c ízlelő ke-,ely : d Fg f idegek. II. Izlelő kelyhecske erős
nagyításban.

ízlelő kelyhek. A nyelv körülárkolt szemölcseiben pl. (1. 9. ábra) százával

találjuk e bimbóformájú testecskéket, melyeken megkülönböztetjük a hosszú-
kás orsószerű fedő s az ezekhez hasonló, de keskenyebb ízlelősejteket.
(9. ábra II.) E kelyhek sejtjei pálcikaszerű végeikkel a nyákhártyába
nyúlnak, úgy hogy a nyákban oldott anyagok beszivódnak e kelyhekbe. Az
ízlelősejtek alsó végeit idegvégek fonadéka fogja körül, melyek részben a
9-ik agyidegtől, részben az 5-ik agyideg egyik ágától (n. lingualis-nyelv-
ideg) jönnek. A nyálban oldott anyagok tehát az ízlelősejtek közvetítésével
vegyi úton izgatják az ízlelő idegeket.
Gyermekeknél nemcsak az említett részek, hanem a pofák, a kemény
szájpad, a garat, sőt a gégefedő nyakhártyája is érzékeny ízek iránt. i'rzé-
keny gyermekkorban a nyelvhát középső területe is, mig felnőttnél, midőn
a nyelv harántizmának növekedtével e terület, inkább a nyelv szélére húzó-
dott, a nyelvközép érzéketlen ízek iránt.
 37

A nyelv ízlelő idegein kívül tapintó idegei is izgalomba jutnak a

nyálban oldott anyagok által. Igy pl. a savak összehúzzák a nyákhártya
izomrostjait, s így egyuttal nyomási ingereket is okoznak. Innét erednek a
tapintási érzetekkel kevert ízérzetek, mint pl. a fanyar, összehúzó íz. Az egy-
idejű hőérzetek okozzák a hűsítő, égető ízeket.
Az ízlési ingereket képviselő oldott anyagok egyes részei, mint gáz-
nemű tömecsek elillanván, egyidejűleg az orrnyákhártya szagló szerveit is
izgathatják, midőn is szagos, illetve aromás ízekről szólunk.
Maguk a már említett ízlelő szemölcsök a nyelv felületén elég jól
látható képletek. Nevezetesen a nyelv gyökere táján találjuk a 2-3 milli-
méter átmérőjű kerek, ú. n. árkolt szemölcsöket (1. 9. ábra), még pedig
számra nézve 8-15-öt, melyek ékalakú vonalban vannak elhelyezve. Hátul,
a nyelv oldalain, az árkolt szemölcsök közelében találjuk a levélszerű, a
nyelv csúcsán és elülső szélein az élénkpiros gombaszerű szemölcsöket,
melyekből egy négyzetcentiméter felületre 50-60 jut. A nyelv szélétől
befelé találjuk a fonálszerű szemölcsök nagy tömegeit.
Maga a nyelv a szájüreg fenekén foglal helyet, a hátra s lefelé
vonulva átmegy a gégefedő nyakhártyájába s a nyelvcsonthoz tapad. A nyel-
vet felül feszes, alul lágy nyákhártya borítja ; hegye alatt a nyákhártya az
ú. n. féke alkotja. A nyákhártya alatt találjuk a nyelv izmait. Magát a
nyelvet a nyelv saját izmai, u. m. a harántizom s a felső és alsó hosszizmok
alkotják. A nyelv külső izmai pedig részben a halántékcsont tollszár nyúl-
ványától, részben az alsó állkapocs csúcsától és oldalszéleitől, részben a
nyelvcsonttól (a gégefő fölött) erednek s vonulnak a nyelv alapjához és
oldalszéleihez. Ezen izmoknak köszöni a nyelv mindenféle irányú mozgékony-
ságát, melynek az ízlelő felület mozgatásánál, de a nyelésnél és beszédnél
is igen nagy szerepe jut.
Hogy mely ízérzeteket mily fajta ízlelő szemölcsök közve-
títik, azt bizonyossággal nem tudjuk. Annyi mégis tisztázva van,
hogy az édes ízt legjobban a nyelv csucsán, a keserűt a nyelv
gyöke táján, a savanyút az oldalsó széleken, a sóst pedig a nyelv
egész ízérző területén érezzük.

c) A szaglás érzéke.
A szagok felosztása. — A szaglási ingerek és viszonyuk a szagokhoz. —
A szaglási küszöb. — Az olfaktometer. — A szaglószerv és működése. —
Az orrüreg összeköttetései s ezek jelentősége. — Az ízlés és szaglás fejlő-
dése és paedagogiai jelentősége. — Keller Helén. — Brace Julia.

Szaglási érzeteinket nem tudjuk oly, egymástól élesen

elkülönült csoportokra osztani, mint az ízlésieket. Régebben, a
szagoknak reánk gyakorolt hatásuk szerint, kellemes és kellemet-
len szagokat (illatok- és bűzöket) különböztettek meg. Újabban
a Linné-Zwaardemaker-féle beosztást fogadták el, mely a szaglási
érzeteket 9 csoportba sorolja
Ezek : 1. Aetheres vagy gyümölcsszagok (alma, ananász, bor) ;
2. Fűszeres vagy aromásszagok (kámfor, ánizs, mandola, bors) ;
3. Balzsam vagy virágszagok (jázmin, ibolya, thea, vanilia) ;
4. Mósusz vagy ámbraszszagok (ámbra, mósusz) ;
5. Hagymásszagok (vörös- ős foghagyma, hal, brom) ;
38

6. Kozmásszagok (pörkölt kávé, dohányfüst, naftalin) ;

7. Bak- vagy verejtékszagok (verejték, macskahugy) ;
8. Kábító vagy narkotikus szagok (chloroform, poloskaszag) ;
9. Undorító vagy dögszagok (dögszag).
E beosztás a legkellemesebb illatoktól, bár nem pontos lép-
tékben, de mégis bizonyos átmenetben jut el fokozatosan a leg-
undorítóbb bűzökig. Tökéletesnek e felosztás azonban egyáltalán
nem mondható.
A szaglási érzeteket okozó szaglási ingereket a testekből
elillanó légnemű részecskék okozzák, melyek az orrnyákhártya
nyákjában diffundálódva vegyileg izgatják a szagló érzékszerveket.

10. ábra. A szagló szery jobb felének külső fala : a, b, C a kidomborodó orrka.gy]ók, nyák-
hártyával borítva ; h a kemény, I a lágy seájpad, f a garat legfelső része, k az Eustaeh-kiirt
benyilúsa, p a szagideg fonadéka ; g és a b'-től jövő idegágak az ötödik agyidegből (V, W) ered-
nek ; o felső ajak.

A szaglási érzetek minőségének viszonya az őket előidéző

ingerekhez még nincs teljesen tisztázva. Annyit tudunk, hogy az
elemek közül csak az oxigén, nitrogén, chlor, brom, jod, kén,
szelen, foszfor, arzén hatnak önmagukban vagy vegyületeikben
szagot gerjesztőleg. Tudjuk továbbá, hogy az erősen szagos
vegyületek általában nehezek, nagy tömecssúlyúak. Továbbá az
egymással rokon elemek, hasonló összeköttetésekben hasonló sza-
gokat is adnak, mint pl. a chloroform és a bronzform. Ugyan-
csak hasonló szerkezetű vegyületek is hasonló szagokat adnak,
mint pl. a hangyasav, ecetsav, prepionsav, vajsav, s a vegyi alkat-
 39

inak egymástól való különbözősége szerint valamely vegyi szer-

vezet tagjai által keltett szagok is szinte pontos párhuzamban
különböznek egymástól.
Ami a szaglási inger mennyiségének viszonyát a szagérze-
tekhez illeti, kiderült, hogy már, végtelen csekély mennyiségű
inger is hat szagérzetet okozólag. Igy pl. 1/23,000,000,000 milli-
gramm merkaptan 1 cm3 levegőre, már világosan észrevehető
szagérzetet idéz elő. Tekintve, hogy a levegő erős beszivásakor,
mint az a szimatolásnál történik, körülbelül
60 cm3 levegő megy át az orr szagló hasa-
kdékán, a merkaptanszagot előidéző legcse-
kélyebb ingermennyiség, a szaglási küszöb,
1/460,000,000 mg.
A szaglási érzékenység vizsgálatára a
Zwaardemakertól feltalált olfaktometert hasz-
náljuk, melynél a levegő a szagló anyagnak
lemért és módosítható nagyságú felületén át
vonul a szagló idegekhez.
A szagló érzékszerv az orrüreg két felének felső
részén, a felső orrkagyló nyákhártyájának belső fel-
színén és az orrsövény vele szomszédos felső részletén
van elhelyezve; (1. 10. ábra) e helyeken, melyeket szagló-
tájéknak neveznek, a nyákhártya sárgás színezetű.
A szaglótájék kiterjedése mindkét oldalt mintegy
fillérnyi helyet foglal el.
Légzésvételkor a belélegzett levegőnek csak cse-
kély része jut az orrüreg magasabban fekvő részeibe,
így a szaglótájékhoz is. Hogy valamely szagot jól
érezzünk, zárt szájjal szimatolunk, midőn is a gyor-
san és erősen beszívott levegő feljut a szagló hasa-
dékba. A szájon át bejutott szagos anyagok részecskéi
a choanákon át jutnak a szagló tájékhoz.
11. ábra. Idegsejtek a szag-
A szaglótájék nyákhártyájában vannak elhe- érző helyről : a hámsejt,
lyezve a nyákhártya hámsejtjei között az ú. n. szagló- mely lefelé ágazó elnyul-
sejtek, melyek egyik vége karcsú pálcikát alkot, míg a ványba megy át ; b e sejt-
nek magva ; d szagló9ejt
másik vége szaglóidegbe megy át (1. 11. ábra). A szagló- e szagpálcikával és ideg-
sejtek pálcikáin néha csillószőrök is észlelhetők. Len- szállal. Erős nagyítás.
liossék szerint a szaglósejtek koponyabeli dúcot alkotnak,
vagyis dúcsejtek, s így megfelelnek a csigolya közötti
dúcok sejtjeinek. A szaglóidegeket alkotó tengelyfonalak a szaglósejtekből
az agy alapján levő szagló nyalábokba vonulnak, hol sejtjeik protoplazma-
nyúlványai átadják ingerületüket a legfelső neuronnak, mely innét a kérgi
szaglóközpontba (hippocampus tekervény, Ammonszarv) vonul.
Az orrüreg a hortyogókon (choana) át közlekedik az orrgaratüreggel
.s így a szájüreggel is. Az Eustach-kürt útján összeköttetésben áll továbbá
a dobüreggel, valamint finom csatornák útján a homloküreggel, az állcsont-
üreggel, a rostacsont sejtes üregeivel és az ikcsontüreggel. Az orrüregbe
nyílnak továbbá a könycsatornák is (ezért kell a síráskor orrunkat is
törülnünk). E sokoldalú közlekedésből megérthető, hogy az orrnyákhártya
s egyáltalában az orrüreg betegségei átterjedhetnek a koponya egyéb üre-
geire s az agyra is.
40

Az ízlés és szaglás fejlödése es pedagógiai jelentősógei. Íz és

szag iránt a csecsemő az élet legkezdetétől fogva érzékeny. Az
ízeket megkülönbözteti, irányukban ugyanúgy viselkedik mint a
felnőtt egyén ; a rossz vagy szokatlan szagú táplálékot visszauta-
sítja. Az érzeteknek a szellemi felfogás és értelem működésénél
és fejlesztésénél csekély szerepük van. A szaglásnak is inkább
csak az érzékileg fogyatékosok egy részénél, a vakoknál, főleg a
siketnémavakoknál jut fontosabb' szerepe a szellemi életben
Ezek a távolból beható ingerek felől jóformán csakis szaglásuk
útján értesülhetnek. Keller Helénről írja tanítónője, hogy mily
boldogságot szerzett neki a virágillat. * Keller Helén azon saját-
sága, hogy egyes személyeket bizonyos távolságból felismert,
szintén csakis szaglásán alapulhat,' valamint a szintén vak-
siketnéma Brace Julia is nagy csomó kesztyűből szaglás útján
tudta kiválogatni az összetartozó párokat.

d) látás érzéke.
A látás szerve. — A szemüreg. -- A szemteke bonctana. — A látóhártya.
— Megfordított képek fennálló látása. -- ölet és lélektani működés. —
A színérzetek tulajdonságai és viszonyuk a látási ingerekhez. — A szín-
tévesztés. — A szemizmok működése. — A testek nagyságának, alakjának,.
térbeli kiterjedésének látása. -- A steroskopos látás. — A látás idegpályái.
— A látás fejlődése az újszülött- és csecsemőkorban. A látási és tapintási
észrevevések egybekapcsolása. — A testies látás. — A szenek megkülön-
böztető és megnevező képességének fejlődése.

A látás szerve a szem, melyen magát a szemtekéket, a védő,.

illetve segítő- és a mozgatókészülékeket különböztetjük meg.
A szemgolyó az orrgyöktől kétoldalt elhelyezett szemüre-
gekben foglal helyet, melyek hasadékain át térnek a szemtekébe
s visznek ki azokon át a szem fontosabb véredényei, érző és moz-
gató idegei.
A szemgolyó vagy szemteke a szemüregben zsíros szövetbe
van beágyazva s ebben egy feszes tokban, az úgynevezett Tenon-
tokban foroghat tengelyei körül ki-, be-, fel- és lefelé.
A szemteke alkata. A szemteke fala (1. a 12-ik ábrán) három burokból'
áll. A legkülső a fehér inhártya, mely elül az átlátszó, domború porc
vagy szaruhártyába megy át. A középső hártya az érhártya, mely elül az.
izommal ellátott sugártestbe, ez pedig a szivárványhártyába megy át,
mely a szaruhártya mögött lapos, színes gyűrűt alkot. A szivárvány-
hártya (iris) közepén lévő köralakú és feketének tetsző részt látának.
vagy pupillának nevezzük, mely a szivárványhártya belső, sugaras és•
külső gyűrűs izomzata segélyével a szembe tóduló fény erejéhez képest
szűkül vagy tágul (látóhártyafényreflex). A szivárványhártya hátsó feliile--

* Keller Helen, Die Geschichte meines Lebens, Stuttgart. 1905. —

Egy siketnéma-vak lány élettörténete, Bpest, 1906.
 4/

tével az átlátszó, kettősen domború lencséhez fekszik, melynek dombo-

rúsága és ezzel fénytörő ereje a sugárizom segélyével módosítható (alkal-
mazkodási reflex). A lencse előtt az átlátszó csarnokvizet, mögötte a szintén
átlátszó kocsonyaszerű üvegtestet találjuk. A. szem legbelső rétege a rece-
hártya (retina), mely nem egyéb, mint a szemtekébe hátul betérő látóidegnek
tőbb rétegű hártya alakjában való szétterülése. Rétegei közül legfontosabb
az, amelyik a fényhullámokat felfogó végkészülékeket, a pálcika- és csap-
alákú idegsejteket tartalmazza, melyek az érhártya felé fordulnak. Ott, ahol
a látóideg a szembe lép, csak idegrostok vannak ; e hellyel nem látunk
s ezért ezt vak foltnak nevezik. Ettől négy mm-nyire esik az úgynevezett
sárga folt, melynek közepén, a közép-
ponti gödörben, található a legtöbb
idegelem. Ez a szem legélesebben
látó helye. Itten csupán karcsú csa-
pok vannak, ettől oldalt a csapokat
pálcikák fogják körül s minél köze-
lebb jutunk az ideghártya széléhez
(a sugártesthez), annál ritkábbak a
csapok, de a pálcikák száma is egyre
ritkul. Szemizmaink segélyével úgy
igyekszünk szemeinket mozgatni, bogy
a tárgyak képe lehetőleg a közép-
ponti gödörbe essék, mert a látóhártya
oldalsó részeire eső képek kevésbbé
élesek. A látóhártyára a tárgyak
megfordított képe esik. Hogy azokat
mégis tényleges helyzetükben látjuk,
azt, mint Stratton kísérletei mutat-
ták, főleg tapintási érzeteinknek és
a megszokásnak köszönhetjük.
A szem védő- és segítő-
szervei : a) A szemöldök, melyek
a homlokcsont felső szemgödri 12. ábra A jobb szem vízszintes étmetszete.
0 a szemtekébe betérő látóideg ; Fc középponti
széle felett vonulnak ívalakban gödör. C porc- v. szaruhártya ; S inhártya ;
Ch érhártya ; R ideghártya : 1 szivárvány-
s megvédik a szemgolyót a hom- hértya ; L lencse ; Cc sugártest ; Cv üvegtest
lok verejtékétől. Cj kötőhártya. * mellső, ** hátsó csarnok, me-
lyek mindegyikét vízszerői nedv tölti ki. A hátsó
b) A szemhéjak (alsók és acsarnok fenekén picike háromszögként látszik
Petit-féle csatorna. Itt ugyanis az üvegtest
felsők), melyek bőre alatt vonul hártyája két lemezre oszlik, melyek közül a
az üvegtest elülső homorulatát vonja
azok körkörös mozgató izma, hátulsó
be, a mellső pedig, melyet Zinnius-féle övecs-
mely a szemzést zárja. A szem- kének neveznek, a lencséhez vonul.

héj szövetébe a felbőr alatt

finom szemhéjporcok vannak beágyazva, melyekből a pillaszőrök
nőnek ki a szemhéjszéleken : ezek feladata a szem megvédése a
kívülről befutó idegen testek (por, füst, rovarok stb.) ellen.
A szemhéjporcokba vannak beágyazva a függélyes irányban lefutó
Meybom-féle faggyúmirigyek, melyek hivatása a szemteke és pilla-
szőrök bezsírozása. Ha e mirigyek kivezető csöve eldugul, az úgy-
nevezett árpa keletkezik.
c) A védőkészülékekhez tartozik a kötőhártya is (conjunc-
tiva), mely mint szemhéjtok bevonja a felső és alsó szemhéjak.
42

belső felületét, honnét azután felül, illetve alul boltozatszerűleg

.áthajlik a szemtekére, melyet elül mint áttetsző hártya bevon,
midőn is a szaruhártyát csak teljesen átlátszó hámréteg alak-
jában fedi.
d) A szemüreg külső felső zugában, a csontfal s a szem-
eke között vannak elhelyezve a könnymirigyek, melyek kivezető
csövei átfúrják a kötőhártya boltozatát s a szemhéjak belső fel-
.zínére jutva, ezek által a szemtekén szétoszlatnak, nedvesen
tartva a szemet. A könnyek főleg az alsó szemhéj mentén eljutnak
.a szemrés belső, orr felé eső zugába, az ott lévő kis öbölbe, az
úgynevezett könnytócsába, melyen felül s alul pontszerű nyílás
látszik. Ezek a könnypontok a könnycsatornácskákba vezetnek,
melyekből a könnytömlőbe s innét az orrüregbe vezető s az alsó
orrjáratba nyíló könnyvezetőbe, ebből az orrba jutnak a könnyek.
Ezért kell síráskor orrunkat fujnunk. Túlbő könnyezéskor az
alsó szemhéj szélén át az arcra is csurog a ttúlgyorsan fel-
gyülemlő könny.
Élettani és lélektani működés : A recehártya pálcikáit és csapjait a
megvilágított tárgyakról szemünkbe verődő éterhullámok vegyi úton ingerlik.
Az éterhullámok másodpercenkinti rezgésszáma, tehát az egyes hullám
hossza szerint keletkezett ingerület is különböző lesz ; e hullámhossztól függ
a tudatunkban létrejövő fényérzet legfeltűnőbb minősége : a színe. A szín-
érzeteknél megkülönböztetjük : 1. a szín világossági fokát, mely a fény-
rezgések eleven erejétől, 2. a szín minőségét vagy árnyalatát, mely a
fényrezgés hosszától függ és 3. a szín teltségét vagy tisztaságát, mely
a színnek fehér színnel való kevertségi fokával fordítva arányos.
E három tényező változtatásával Kries szerint legalább félmillió külön-
böző színérzetet állíthatunk elő.
IIa valamely test minden fényt visszaver szemünkbe, fehér színt
látunk. Mennél gyéngébb a fehér színt szolgáló fény, annál inkább szürke
színt kapunk, s ha például a tárgy olyan, hogy az összes éterhullámokat
elnyeli, fekete színt látunk. Az oly testekről, melyek az összetett napfénynek
csak bizonyos hosszúságú (rezgésszámú) hullámait verik vissza szemünkbe,
kapjuk az úgynevezett színes érzeteket. A leghosszabb hullámoknak (másod-
percenkint 472 billió rezgés) a vörös, a fokozatosan rövidebbeknek a narancs,
sárga, zöld, kék s a legrövidebbeknek (másodpercenkint 790 billió rezgés)
az ibolyaszín felel meg. Az említetteknél lassúbb és gyorsabb rezgésű éter-
hullámok iránt az ideghártya nem fogékony. A fehéres napfénynek hasábon
való szétbontása által kapjuk a színképet, melyen a színek a leírt sor-
rendben következnek (vörös, narancs, sárga, zöld, cyankék, indigókék, ibolya).
Igen erős, vagy igen gyenge világítás mellett a színek fehérek vagy szür-
kések lesznek ; a fényszegény sárga színből lesz a barna szín. A recehártyának
csak középső része érzékeny valamennyi szín iránt ; a központi gödörtől
oldalt eső területek mindinkább kevésbbé színérzékenyek. Legszűkebb a
a vörös-zöld, legnagyobb a kék-sárga színek iránt érzékeny terület.
Vannak olyan, egyébként teljesen normális látású gyermekek, kik
bizonyos színekre nézve vakok : színtévesztők. Így a vörös-zöld színtévesztők
a vörös, narancs és sárga színeket sárgának, a zöldet, kéket és ibolyát
szürkének, illetve kéknek látják. Vannak kék-sárga színtévesztők is. Az úgy-
nevezett monochromatizmusnál pedig a színtévesztő a tarka színeket csak
 43
mint többé-kevésbbé világos szürkét látja. A. tarka kép néki az acélmetszet
szürkés színárnyalataiban jelenik meg. *
A. szemet 3 szemizompár, az úgynevezett külső szentizmok segélyével
mozgatjuk. Mindegyik szemen alsó, felső, külső és belső egyenes szemizmot,
alsó és felső ferde szemizmot külömböztetünk meg. (Lásd 13. ábra.) Ezek
mozgatása segélyével valamely nyugvó tárgy legtöbb pontját úgy vehetjük
szemügyre, hogy róla a szembe verődő sugarakat a legélesebb látás helyére
vetítjük. E mozgások kivitelekor a látóérzetekkel együtt mozgási érzeteket

A!

13. ábra. A két szemgolyó a mozgató izmokkal. Alul a látóideg kereszteződése látható. A pore-
hártya ; n a külső, i a belső, s felső egyenes izom, mely elfedi az alsót, o felső ferde izom, mely
D meghajolva a szem felső részére tapad ; m az ábrán nem látható alsó ferde izom tapadási helye.
A ferde izmok a szemgolyót BC, a felső és alsó egyenes izmok DC, s a belső és külső egyenes
izmok a könyv lapjára függélyes irányu, a a C ponton áthaladó tengely körül forgatják. A jobb
szemről a felső egyenes izom eltávolíttatott, hogy a látóideget látni lehessen.

kapunk, melyek egybekapcsolása révén a gyermek a távolságról, kiterje-

désről, az irányokról, szóval a térbeli viszonyokról a tapintás útján nyert
képzeteit kiegészíti. A tárgyak nagyságáról és alakjáról, háromféle kiterje-
désükről tényleges kép csak a szemmozgások segélyével szerezhető. A mélység-
érzetet a két szemmel való együttes látás kelti, ekkor ugyanis a két szem
egymástól alig különböző képeinek egyesítése idézi elő a testies (stereos-
kopos) látást.

* L. Révész Géza, A színvakság különböző típusairól stb. Orvos i

Hetilap »Szemészete melléklete, 1907. — U. e., Természettud. Közlöny,
Pótfüzetek, 1907. ~~
44

A látás idegpályái : A látóingerület 3 neuronon át jut a látóköz-

pontba. Az első neuron magában a látóhártya középső, kétsarkú sejtréte-
gében van. A második innét a látóidegen át, melynek belső rostjai kereszte-
ződnek, az elülső ikertestekhez és látótelephez jut. A harmadik az említett
kéregalatti központokból a nyakszirti karély kéregsejtjeihez vonul.

Fejlődés: Az újszülött 1-2 nappal, néha azonban már

pár órával világrajötte után kezd látni ; a két szemtekével való
látás eleinte rendszertelenül történik. Néha azonban már az első-
napokban észleljük, hogy a csecsemő a világosságot, például
gyertyát megpillantva, afelé fordul s szemét a fényforrásra irá-
nyítva tartja, vagyis néz. Még az első 3 hónapon belül meg-
tanulja a csecsemő szemét egy tárgyról a másikra irányítani, a
tárgyakat szemével követni s látását az alkalmazkodás segélyével
közelebbre vagy távolabbra beállítani. A. testies látás kifejlődése,.
mely a két szemmel való egységes látáson kívül a tapintási és
mozgási érzetekkel való kapcsolódáson alapszik, csak az ötödik-
hatodik hónapban kezdődik. Ekkor kezdi már a gyermek látási
képeihez gyakorlat útján szerzett tapintási emlékképeit hozzá-
olvasztani. A. vakonszülött, ki később, műtét útján vált látó-
képessé, csak ilyenkor fedezi fel, hogy a tárgyak testszerűek,.
addig csak felületeket ismer.
A gyermek Preyer szerint 2 éves kora körül kezd színeket
megnevezni ; még pedig előbb ismeri a sárgát és vereset és csak
később a zöldet ós kéket. Baldwin kísérletei szerint már a.
9 hónapos gyermek különbözőkép viselkedik a különféle színek
iránt, tehát azokat észreveszi ős megkülönbözteti, de megnevezni
még jóval később sem tudja.
A szLnmegIcülönböztető képesség, melyet legcélszerűbben úgy
vizsgálunk, hogy a különböző nem fényes színeket a gyer-
mekkel ugyanoly színű fedőpapírokkal letakartatj uk, 1 ngelsperger
ős Ziegler * vizsgálatai szerint a 6 éves gyermeknél kimutatható
a fehér és fekete színekre 100, a narancs, ibolya-bíbor, rózsa,.
ibolya, világoskék, sötétkék, kékeszöld színekre 90-99, a sötét-
sárga, zöldeskék színre 80---90, a sötétpiros, világossárga, sötét-
és világosszürke színekre 70-80, a sötét- és világosbarna, sötét-
és világoszöld, világos- és bíborpiros színekre 57-68°/o-ban.
Leányok és fiuk között e sorrendben alig mutatkozik különbség.
Garbini ** vizsgálatai olasz gyermekeken a fentebbi, német
gyermekeken talált eredményekkel a sorrendet illetőleg nem
egyeznek. Szerinte a 6 éves gyermek a vöröset (pirosat), zöldet.

* Weitere Beitr. z. Kenntniss stb. Exp. Paedag. II. köt. 49-91. 1.

** Idézve Engelsperger és Ziegler fentidézett munkájából : Evolu-
zione d. senso cromat. n. infanzia, archiv. p. l'antropol. e l'etnológia,
Firenze, 1894.
 45

,és sárgát tökéletesen, a narancsszínűt, kéket és ibolyát csaknem

teljesen megkülönbözteti.
A színek szegnevező képessége, melynek módszere magya-
rázatra nem szorul, Engelsperger és Ziegler vizsgálatai szerint
.a következő sorrendet mutatja :
100 gyermek közül helyesen nevezi meg
a fekete fehér vil. 851. vil. söt. vil. söt.
piros kék zöld
fiu 99 99 82 I 88 83186 79177
leány 98 98 86 191 90 189 84 1 86

vil. söt. vil. sőt. vil. söt. rózsa, ibolya, narancs

sárga barna szürke színeket
68 172 54 156 49 147 22 I 3 I 0
78 J 79 66 I 59 63 158 42 I 4 I 5

A fekete és fehér tehát itten is vezet, míg a tarka színek

közül a piros áll a sor élén, amint azt Binet, Garbini, Lay és
Lobescu is találták s a mi vizsgálataink is megerősítették.
A pirosat követi a kék, majd a zöld, sárga.
Az iskolába belépés korában azonban mégis
a fiuk 12 30°/o-a,
a leányok 9-28°/o-a
a pirosat, kéket, zöldet és a sárgát nem tudja még helyesen
megnevezni.
e) A hallás érzéke.
A hallóérzetek jelentősége. — A hallás szerve. — A tömkeleg. -- A Corti-
féle szerv. — A hallás élettana. — Az idegpályák. — A hallási érzetek
viszonya a hangingerekhez. A normális fül hallóterjedelme és hallási
finomsága. — Az összetett hangok. — Alaphang és részhangok. — A hang-
szín. — A hallás fejlődése.

A. hallás szerve a fül, mely alatt a külső fület (fülkagyló

,és hangvezeték a dobhártyáig), a középső fület (dobüreg) és a
belső fület (tömkeleg) értjük.
A fülkagylóból a belső fül felé vezető csőszerű hallójáratot a dob-
hártya zárja el. Ez veszi át a behatoló levegő rezgéseit és a dobüregben
-elhelyezett hallócsontocskák (a kalapács, üllő és kengyel, I. 14-ik ábrát), köz-
vetítésével, a tömkeleg tojásdad ablakán a tömkelegbeli folyadékra viszi
azokat át. A tömkeleg csontos falazatú készülék, melyhez két hártyás
zsákocska, három félköralakú csatorna (ívjárat) és a csiga tartozik. Mind-
ezek folyadékkal (endolympha) vannak kitöltve és ugyancsak folya-
dékkal (perilympha) körülvéve. Ezek együttvéve képezik a hártyás töm-
keleget. Ennek a hallásra, nézve legfontosabb része a hártyás csiga, mely a
csontos csigaházban (1. 14-ik ábrát) van elhelyezve. A csigaház belső falából
egy csontlemez s ettől ékalakban a külső falhoz két hártya indul ki ; a felső
az úgynevezett alaphártya. E hártya belsejében 15-20.000 finom ruganyos
46

rost-réteg van kifeszítve, melyben a rostok hossza, a csiga csúcsa felé egyre
nagyobbodik. Az alaphártyán fekszik a Corti-féle szerv, mely oszlopszerű
támasztósejtekből (Corti-féle ívek) és a csillószőrös Corti-féle sejtekből áll,
mely utóbbiak alul az alaphártya egy-egy húrjához tapadnak s mindegyikük
kapcsolatban áll a hallóideg csigaideg nevű ágának egy-egy rostjával is.
(Lásd 16. ábra.) Ez a hallás voltaképpeni szerve.
.Élettani és lélektani működés : A levegő rezgései a fülbe jutva, a
dobhártyát, s ennek közvetítésével a halláscsontocskákat hozzák rezgésbe,
melyekről a rezgés a tömkelegnek adódik át. A tömkeleg teljesen zárt készü-
lék. Tojásdad ablakának hártyáján terjednek át a kengyel rezgései a hártyáa
csiga folyadékjára s erről az alaphártyának húrjaira, melyek rezgéseinek

14. ábra. Az emberi fill szerkezete (Götte nyomán). au fülkagyló ; gg külső hangjárat ; tr dob-
hártya ; ph dobüreg; eus Eustach-csatorna ; h kalapács ; a üllő, lejebb a kengyellel, melynek
talpa a tojásdad ablakba nyílik ; h', p, p' a tömkelegnek perilymphával telt ürei ; C a csiga
középső járata ; C' félkörös ívjárat (a másik kettő a rajz egyszerübbsége kedvéért elmaradt) ;
u tömlőcske ; S kerek zsákocska ; ac hallóideg ; el az endolympha vezeték.

száma megfelel az átvett rezgés számának. A húrok rezgésüket közlik a,

rajtuk fekvő csillószőrös sejtekkel, ezek pedig tovább a velük kapcsolatos
hallóidegszálakkal. Ilyképpen a különböző rezgésszámmal biró léghullámok
az alaphártya más és más területei közül mindig a megfelelő számú rezgést
végzőket hozzák működésbe. A rezgések átvitele a tömkelegre a koponya-
csontok útján is történik.
A testek rezgése által erőművi úton okozott és a levegő által a fülre
átvitt hallóingerületet a csigaideg a negyedik agygyomrocsba s innét a.
következő neuronrészben a hátulsó ikertesteken át az agykéreg első halán-
téki tekervényének sejtjeihez vezeti.
A hallási érzetek a rezgések alakjától, hatályosságától és számától
függnek. A szabályosan időszakos úgynevezett sinusrezgések keltik bennünk
a (zenei) hangok, a szabálytalan rezgések a zörejek érzetét. A nem idő-
szakos rezgések nagyságától függ a hang ereje. Hogy a normal-a (435 rez-
gésű) hangot éppen meghalljuk, ahhoz nem kell nagyobb erély, mint
amellyel egy milligrammot egy milliméter milliomod részére emelhetünk ;
hallásunk tehát felette érzékeny. A rezgések másodpercenkénti számától függ
a hang voltaképpeni minősége : magassága. A normális fül 12-től 40.000-ig
 47

terjedő rezgéseket képes hangokként észrevenni (körülbelül 12 oktáva).

Ellenben a zenei gyakorlatban csak a 30-tól 3600-ik terjedő rezgésszámú •
hangokkal élünk. A gyakorlott észlelő az egyes
rezgések /4-ére terjedő különbséget is észre vo
tudja venni. Hallásunk tehát a rezgésszám ha
törtrésznyi különbségei iránt is nagyon érzé- vaa
kennyé fejleszthető. Azon hangokra, melyeket Fv
magasabb számú rezgés idéz elő, ez a képes-
ség jelentékenyen kisebb. A haladó korral egy-
általában gyorsan fogy az észlelhető hangok
területe.
A hallási szervünkre beható hangok (pél- :.
dául beszéd, zene) túlnyomólag összetettek, mes- - Tsf Fe vPZ
terséges módon (resonatorokkal) azonban alkotó
részeikre bonthatók. A fülben az alaphártyá- 15. ábra. A baloldali csontos tóm-
nak van meg az a képessége, melynek regé- keleg kívülről. Fc kerek ablak ;.
lyével, figyelemmel és némi gyakorlat mellett vaaFe tojásdad ablak ; ha vízszintes,
mellső fiiggélyes, vpa hátsó
a zenei hangokban puszta füllel is nagyszámú függélyes ívjárat ; vc a két fiiggé-
részhangot ismerhetünk fel. Azt a hangot, mely lyes ívjárat közös törzse ; Tsf finom
melyeken át az ideg-
az összetett hangnak jellegét adja meg, alap- nyilások,rostok a csigába lépnek.
hangnak, a többi hangot felhangnak vagy rész-
hangnak nevezzük. E részhangoknak viszonya
az alaphanghoz, számuk és erejük szabja meg a hang színét. A felhangokat
nélkülöző hangforrások színe, így a hangvilláké, furulyáé, puha, erőtlen.
A 7-10 fel- hanggal biró hangszereké, mint a zongoráé, kürté, gazdagabb,.
teltebb, színpompásabb. Ha magas és erős felhangok vegyesen szerepelnek,

16. ábra. A Corti-féle szerv szervezete (félvázlatosan, erősen nagyítva). E a csiga elő7sarnoki,.
D dobüregi, K középső járata ; Rh Reissner-féle, Ch Corti-féle-, a alaphártya ; hr az alaphártya
húros rétege ; k a Corti-féle ívnek külső, b belső oszlopa ; Cs Corti-féle sejtek ; i idegrostok.

mint a hegedűnél, trombitánál, nyelvsípoknál, éles, harsogó, átható jellegű

lesz a hang. Több zenei hang együtthangzásának eredménye az akkord, mely-
nek jellegét a legmélyebb hang adja meg.
-48

Fejlődés : A. legtöbb gyermek születése után a második

vagy harmadik hétben kezd hallani. De csak a harmadik hónap
eleje körül fordul fülével a hangforrás felé; ekkor kezd fülével
figyelni. A negyedik hónap elején pedig már szemét is a hang
eredete felé igyekszik fordítani, azaz igyekszik hallási érzeteit a
látási érzetekkel egybekapcsolni, kiegészíteni. •
A hallási érzeteket is a tér valamelyik pontjára szoktuk
összpontosítani. E képességet a gyermek úgy szerzi, hogy meg-
szokja fejét a hangforrás felé fordítani s később a jól halláshoz
szükséges beilleszkedési mozdulatból következtet a hangforrás
helyzetére (távolságára).
A hallóérzék normális kifejlődése első sorban azért igen
fontos, mert e nélkül a szellemi élet egyik legfőbb tényezője, az
értelem és a beszéd ki nem fejlődhetik. A hallóérzék részben a
beszéd, részben a zene kapcsán az érzelmi élet fejlesztésére is
igen jelentékeny befolyást gyakorol.

f) Az egyensúly érzéke. *
Az ívjáratok jelentősége.

Ez az érzék még nincsen általánosan elismerve, bár tel-

jesen kétségtelen, hogy szerve valóságos érzékszerv, s hogy
működési zavarai a tudatban is érzetkieséseket, zavarokat okoz-
nak. Az egyensúly érzékszervét a tömkeleg félkörös ívjáratai-
ban találjuk. Az úgynevezett hallóideg (n. acusticus), a nyultagy
idegmagvából kilépve két részre oszlik (L. a 14-ik ábrán). Az
egyik, a voltaképpeni hallóideg mint csigaideg a csiga tengelyében
lévő úgynevezett spirális dúchoz vonul, s ellátja a Corti-féle szerv
csillószőrös sejtjeit. A másik, mint úgynevezett csarnokideg
ellenben a csarnok-dúchoz vonul, mely agykéregalatti dúcnak
felel meg s kétsarkú sejtekből áll. Centripetális nyúlványai éppen
azok, melyek mint csarnokideg-rostok a nyultagyhoz vonulnak.
A környi nyúlványok pedig a dúcból a hártyás ívjáratok kiindu-
lási helyein lévő kiöblöződésekbe — az úgynevezett ampullákba —
s az előcsarnokban lévő két tömlőbe, a kerek es a tojásdad
tömlőbe lépnek be. A hártyás ívjáratokban és a tömlőkben a
Corti-féle szervhez hasonló készüléket találunk, tudniillik támasztó
sejteket és csillószőrös sejteket, mely utóbbiakhoz vonulnak a
csarnokdúc rostjai. Az ívjáratokban és a tömlőkben is endo-
lympha van, mely a tömlőkben nagyon sűrű, nyálszerű, amelyben
igen finom, éles mészkristályok vannak. Az ívjáratok, melyek

* L. Ebbinghaus, Grundzüge d. Psychologie, Leipzig, 1905. I. köt.

401-409. 1.
 49

ampulláikkal a tojásdad tömlőben végződnek, a térbeli kiterjedés

3 irányában vannak elhelyezve (úgy, mint a szoba valamely sar-
kában találkozó 2 fal és a padozat). A fejnek különböző irányú
mozgásainál az ívjáratokban lévő endolympha különböző hely-
zetet kénytelen elfoglalni a nehézkedés törvényei szerint s így
a tömlők és az ampullák idegvégei közül azok jutnak ilyenkor
ingerületbe, amelyeket a folyadék a maga pillanatnyi állása
szerint éppen mozgásba hozott, csillószőrös hámsejtjei útján izgat.
Ilyképpen nyerünk állandóan értesüléseket fejünk tartásáról, hely-
zetéről, amely értesülések hiánya az egyensúlybeli bizonytalanság,
szédülés érzését okozza. Tényleg állatoknál a félkörös ívjáratok
megsértése, embernél azok megbetegedése egyensúlyzavarokat,
szédűlési rohamokat okoz.
2. Az érzékszervek és érzékek neveléstanilag fontos
fogyatékosságai.
A látás neveléstanilag fontosabb fogyatékosságai. — A rövidlátás, a túl-
látás, a bandzsítás, a gyengelátás, a vakság. — A hallás neveléstanilag
fontosabb fogyatkozásai : Nagyothallás. — A szerzett és a világra hozott
siketség. — A siketnémaság.

A) A szem. a) Rövidlátás (myopia). Lényege abban áll,

hogy a szaruhártya vagy a lencse tulságos domborúsága, avagy
a szem hossztengelyének megnyúlt volta miatt, a valamely tárgy-
ról a szembe eső megtört sugarak nem a látóhártyán, hanem
előtte egyesülnek, mely okból széttérésük után a látóhártyán
csak homályos képet adnak. Ez okból kénytelen a rövidlátó
gyermek a tárgyakat a szeméhez közel hozni, hogy a sugarak
egyesülése magán a látóhártyán menjen végbe. A rövidlátás tehát
gátolja éles látási érzékletek létrejöttét s ilyképpen, ha idején fel
nem ismerjük és nem javítjuk, a szellemi élet normális fejlődését
hátrányosan befolyásolhatja. Ha a rövidlátás nagyobb fokú,
kifelé való bandzsítással vagy súlyosabb szembeli elváltozásokkal
is járhat. A rövidlátás maga ritkán vele született baj, inkább
.a hajlam világrahozott s a rövidlátás rendszerint csak az isko-
lában fejlődik ki a szem megerőltetése, helytelen testtartás,
hiányos világítás stb. révén.
Az olyan gyermekek tehát, kik a könyvhöz nagyon közel
hajolva írnak, olvasnak, orvoshoz utasítandók. A rövidlátást
homorú szemüveggel egyenlítik ki, melyek a túlságos fénytörést
ellensúlyozzák.
b) Túllátás (presbyopia). Lényegileg abban áll, hogy a szem
hossztengelye a normálisnál rövidebb. A szembe érkező sugarak
tehát nem a recehártyán, hanem csak azon túl egyesülnek képpé.
Ennek folytán a közeli tárgyak látása igen homályos s így éppen
az olvasás, írás akadályozott. A gyermekkorban az alkalmazko-
A gyermeki elme. 4
 50

dással a túllátás még legyőzhető, de ha idejekorán ki nem egyen-

lítjük, többnyire befelé való bandzsításra vezet. Ellensulyozása
domború szemüvegek alkalmazása által történik.
c) Bandzsítás (kancsalság, strabismus) a szemgolyó hibás
állása, mely a gyermekkorban ritkábban szemizombénulásból, —
többnyire inkább a két szemmel való látás valamely ideiglenes
vagy állandó zavarából ered. Ilyen zavarokat okozhatnak szaru-
hártyán gyuladások után megmaradó homályos foltok, a két szem
egyenlőtlen látóképessége és fénytörése, rövid- és túllátás (lásd ezeket).
A bandzsító gyermek nem ritkán elszokik hibás állású szemének
használatától s így a szem látóképessége nagy fokban meggyen-
gülhet. A bandzsítás egyrészt orvos által rendelendő szemüveg
alkalmazásával, másrészt a hibás állású szem látásának gyakor-
lásával, a gyenge szemizmok erejének módszeres fejlesztésével
(e végből stereoskopos, e célra készült képeket alkalmazhatunk,
avagy a helyes állásu szemet napjában többször rövid időre
lekötjük) javítható. Ezen eljárások eredménytelensége esetén, a
7 éves koron túl a szemizmokon eszközlendő veszélytelen műtéttel
javítja az orvos a bajt.
d) Gyengelátás (amblyopia) a látóélesség csökkenésében
áll és fénytörési hibákkal, kancsalsággal, szaruhártyafoltokkal,
szemrezgéssel (nystagmus), albinizmussal, egyenetlen görbültségű
(astigmatikus) szaruhártyával stb. kapcsolatosan, gyakran azonban
minden kimutatható bonctani elváltozás nélkül fordul elő.
e) Vakság alatt a látóképesség teljes, vagy oly nagyfokú
hiányát értjük, melynek folytán az egyén 1/2 méternél nagyobb
távolságból már nem tudja az eléje tartott ujjakat megszámlálni.
A megvakulás az .esetek több mint egyharmadában a csecsemő-,
gyermek-, illetve serdülő korban szokott történni. A gyermekkori
megvakulás oka legtöbb esetben az újszülött szemének heveny-
gennyes lobja, melyet világrajövetele közben anyjától fertőzés útján
szerez. A látásra könnyen végzetessé válható ezen fertőzés meg-
előzésére szolgál az újszülöttek szemeinek 2°/o-os pokolkőoldattal
való kimosása. Vakulásra vezethetnek továbbá az érintkezés útján
ragályozó egyiptomi szembetegség vagy trachoma (szemcsés kötő
hártyalob), az újszülöttek többnyire bujakóros alapon fejlődő
szaruhártyagyúladásai, a szaruhártyán nem egyszer homályokat
és hegeket okozó skrofulás szaruhártyalob, a súlyosabb fertőző
betegségek kapcsán néha jelentkező szaruhártya- vagy gennyes
érhártyalob és a látóideg sorvadása. Gyakori a világra hozott-
vakság is, mely a szem fejlődési hiányai, vagy szaruhártya-
homályok, látóidegsorvadás alakjában mutatkozik és magzat-
korbeli lobos folyamatok kifolyása. Az ideges terheltség s a
szülők ezt esetleg tetőző vérrokonsága is okozhatja az ivadék
vakságát a látóhártya festenyes elfajulása alakjában. Az ily
 51

vakság többnyire gyógyíthatatlan. Hazánkban körülbelül 17.000

a vakok száma. *
B) A fül. a) Nagyothallás alatt a hallóképesség kisebb
vagy nagyobb fokú csökkenését értjük, mely egy vagy mindkét
fülre terjedhet. 7-15 éves normális gyermekek 20-30 méter-
nyire megértik a suttogó beszédet ; az e fokot el nem érő hallásnál
kezdődik a nagyothallás. Oka többnyire a dobhártyának, a halló-
csontocskáknak, valamint a tömkelegnek a fertőző betegségekhez
csatlakozó gennyes lobja. A nagyothallás igen gyakori, bár kisebb
fokait a szülők s néha a tanítók is figyelmetlenségnek nézik.
A nagyothalló gyermek minden esetben az orvoshoz utasítandó,
kinek beavatkozása, ha gyógyulást nem is eredményez, de minden-
esetre a teljes siketség bekövetkezését meggátolhatja.
b) A siketség, azaz a hallás teljes hiánya, lehet szerzett,
vagy világrahozott.
A szerzett siketség főleg az agy és agyhártya lobos folyama-
tainak következménye, melyek a tömkelegre és a hallöidegre átter-
jednek, de lehet a hevenyfertőző betegségekhez csatlakozó gennyes
középfüllobosodások folyománya is. Ily lobos folyamatok a fülben
alkati betegségeknél (skrofulózis, angolkór) is felléphetnek.
A világrahozott siketség okait a szülék egészségtelen élet-
viszonyaiban, iszákosságában, öröklött terheltségben s ezzel kap-
csolatos vérrokonságában keresik. A siketséget okozó betegségek
többnyire a kora gyermekkorban lépnek fel, ennélfogva a meg-
siketülés is leginkább az első 4 életévben áll be. Ez időben a
gyermek vagy még meg sem tanult teljesen beszélni, vagy beszélő-
képessége még nem erősödött meg eléggé, minélfogva az ilyen
korban megsiketültek, siketnémákká lesznek, kik később látási
tapintási szerveik és izomérzésük segélyével különleges tanítási
eljárással taníthatók csak meg ismét a hangos beszédre. A siket-
némaság még agy. 13-ik életévben beálló megsiketüléseknél is
bekövetkezhetik. A teljes siketség nem gyógyítható ; de az azt
okozó betegség szakorvosi kezeléssel gyakran megelőzhető volna.
(V. ö. 67-ik L)
3. Az érzékelés körtana.
Az érzékelés kórtana : Az érzéshiány, anaesthesia és okai. — Működési és
szervi érzéshiány. — Az ál- v. fonákérzés (paraesthesia).

Néha megfelelő külső inger dacára sem jön létre érzet.

Ez az érzéshiány (anaesthesia). 1. Szervi az érzéshiány, ha
az érzékszerv, az érző idegpálya, az agybeli érző központ
* L. Herodek K., Közérdekű tudnivalók a vakokról, Gyógypaedag.
Könyvtár, 3. Bpest, 1903. — Váradi Zs. A vakság és a vakok oktatása,
Bpest, 1904. — Scholtz Kornél, A vakság okai Magyarországon, Szemészet
44-ik évf., az Orvosi Hetilap melléklete az 1907-iki 25-iki számhoz.
4*
52

hiányosan fejlődött, vagy betegség folytán megrongálódott, illetve

elpusztult; 2. működési (functionális) az érzéshiány, ha bizonyos
élettani vagy kóros társítás folytán fellépő gátló okok az érző
központba eljutott ingerületnek egyesülését a régibb, hasonló inge-
rek fennmaradt nyomaival akadályozzák. Ide tartoznak a szóra-
kozottságból, az öntudat hisztériás korlátozottságából (lásd a
145-ik lap) eredő érzéketlenségek. *
Az érzékszervben, érző idegben vagy érző központban lefolyó
szervi vagy működési elváltozások keltik az úgynevezett ál- vagy
fonákérzéseket (paraesthesia). Ilyenek a zsibbadás, hangyamászás,
pókhálóérzés, hideg- és melegségi fonákérzés, a fej ürességének,
megnagyobbodásának, testrészek hiányának érzete stb.
A fájdalomérzésnek, hely- és izomérzésnek hiányosságát
(analgesia) észlelhetjük a gyengeelméjűség egyes eseteiben. Ennek
okai úgy környékiek, valamint központiak lehetnek.

III. A beszéd élet- és kórtana. A fogalom- és a

szókincs fejlődése.
1. A. beszéd élettana. **
A hangképző szervek. — A hangszálagok. — A gyermek énekhangjának
fejlődése. — A hang ereje és színe. — A magán- és mássalhangzók kép-
zése. — A beszéd, az olvasás és az írás idegpályái.

Hangképező szervünk berendezése, .Klug szerint, fúvós

hangszernek, még pedig nyelves sípnak felel meg. A síp fuj-
tatója a tüdő, szélládáját a lélegző utak, vagyis a hörgök és
a légcső alkotják, `a sípot a gégefő, a toldalékos csövet a torok-,
orr- és szájüreg képviseli. Maga a gégefő mozgékony porcos
vázból, ezt bélelő s nedvesen tartó nyákhártyából, a porcok
között kifeszített, ruganyos rostok alkotta úgynevezett valódi hang-
szálagokból s a szalagfeszítő és beállító porcok mozgásait esz-
közlő izmokból áll. (L. 17-ik, 18-ik és 19-ik ábrát.) Lélegzéshez
a hangszalagok vízszintes síkban olykép vannak kifeszítve, hogy
a közöttük levő űr, a hangrés (glottis) háromszöget alkot, mely-
nek csúcsa előfelé, 5 mm. széles alapja hátfelé néz. Hangadáskor
az állító porcok forgatása által a 2 hangszalag egészen közel
jön egymáshoz s a feszítő porcok mozgása által megfeszül.
A tüdőből kilélegzendő levegőnek ilyképpen a hangszálagokat
szétfeszítve rezgésbe kell hoznia, midőn maga a levegő is rez-
* L. Ranschburg és Hajós, Neue Bertr,ge z. Psychologie d. hyste-
rischen Geisteszustandes, Leipzig, 1897.
** [(lug, Az emberélettan tankönyve, Bpest. — Sarbó, A beszéd összes
vonatkozásaiban stb. Bpest, 1906. — Balassa, Magyar fonétika, Bpest, 1904.
 53

gésbe jut. A feszítő hatás megszüntével, a ruganyos porcok

visszatérnek nyugalmi állapotukba és ellazítják a hangszálagokat.
A hangot tehát a levegőnek a hangszálagok váltakozó megfeszü-
lésével és ellazulásával okozott sűrű-
södése és ritkulása, vagyis léghullá-
mok okozzák. A hang magassága a
hangszálagok másodpercnyi rezgésszá-
mával nő. E szám annál kisebb, minél
mélyebb a hang vagyis minél hosszab-
bak és vastagabbak s annál nagyobb,
minél magasabb a hang, vagyis feszül-
tebbek a szálagok. Felnőttek hangja
tehát mélyebb, mint a gyermekeké
s a szálagok hurutos duzzadása is
mélyíti a hangot. A szálagok feszü-
lését a gége izmain kívül a kilég-
zésnél alkalmazott nyomás is fokoz-
hatja (igen magas hangok éneklésé-
nél). Az emberi hang magassága az
E és c3 között váltakozik, összesen
e mintegy 4 oktávára terjed ; az egyes
17. ábra. A hangképző szervek. a gége- emberé azonban nem nagyobb 2 oktá-
fő ; b Rége (légcső) ; c faalakú hörg- vánál. A gyermekek énekhangja fiuk-
ágak ; e ezek végső elágazódásai ; d a ,
tüdő egyik lebenye. nál a 8-14-ik év között 7-9 hangra,

II.

18. ábra. A hangképző szervek. I. A gégefő porcai (a gégefedő kivételével) hátulról nézve ; t pajzs
porc (v. feszítőporc) : Ci ennek alsó, Cs felső szarva ; t kannaporc (v. állitó porc) ; Pm ennek
izom-, Pv hangszalagnyulványa ; Co Santorini porc ; ** a gyürüporc (v. alapporc) feje. II. A gégefő
mellső fele belülről néz`e. I gégefedő ; 2 a gégefőbeli táska ; 3 ennek felső csúcsa ; 4 álhangszalag ;
5 hangszalag ; t pajzsporc ; cr gyiiriiporc.
54

lányoknál a 6-ik évben már 9, a 8-10-ikben 13, a 13-ik évben

16 hangra terjed. A serdülő korban, a gyermek, főleg a fiu
gégéje megnő s ezzel a hang terjedelme s színezete is erős vál-
tozáson megy át. Ez időtől fogva a férfihang körülbelől egy oktá-
vával mélyebb a női hangnál. A hang ereje a hullámlengések
nagyságától, vagyis a kilégzési nyomás erejétől függ. Közép-
magas hangnál énekléskor a nyomást 160, kiáltáskor 945 mm.
víznyomásnak megfelelőnek találták. A nyomáshoz szükséges erőt
a kilégző izmok (főleg a hasizmok) szolgáltatják. Erősíti a hangot
a légcső, hörgök és tüdő levegőjének és a mellkasnak együttrez-
gése is. A hang színe a hangot módosító toldalékcsőnek, vagyis
a száj, torok és orrüreg falainak különböző beállítása szerint
változó. Megkülönböztetjük a felhangokban dúsabb, mélyebb,
Pe csengőbb • mellhangot, mely-
nél a hangszálagok egész ter-
jedelmükben kiadó rezgése-
t ket végeznek, a gégefő mé-
lyebben áll, a hangrés haj-
szálvékonyságú, a fejhangtól,
melynél csak az elül tág,
° hátul zárt hangréssel szom-
3 szédos hangszálagrészletek re-
8 " 5 4 zegnek.
19. ábra. A gégefő nyílása. Fe a nyákhártya redője
a nyelv tövéről a gégefőre való átmenetelénól ; A hangszálagok rezgé-
Ape nyákhártyaboríték ; I, 2, 3, 4 ennek hajlásai
a gégefóporeok felett ; 5 a gégefő nyílásának hátsó sei által keltett hang a gara-
hasadéka ; 6 a gégefő hátsó fala ; 7 hangszalag ; ton, száj- és orrüregen átter-
8 keskeny hasíték, mely a táskába vezet ; 9 álhang-
szalag ; Sp a nyákhártya mélyedőse. jed tovább. A hang a gégefő,
inyvitorlák, nyelv és ajkak
h elyzet változásai, tehát a toldalékcső alakjának és elzáródásának
megváltozása által szintén módosul.
A különböző magánhangzók kiejtésénél a szájüreget
különbözőkép módosítjuk. Ha nyelvünket lelapítva s mélyen tartva
kissé nyitott ajkakkal u hangot adunk, majd ajkainkat egyre
tágabbra nyitjuk, o, majd a, végül á hang keletkezik. Ha pedig
közepesen tág szájtartás mellett á hangot adva, nyelvünket
hátulról a kemény szájpadlás felé közelítjük, az e, é majd az í
hangot kapjuk. Ha ajkainkat, o vagy u-ra, nyelvünket pedig
ugyanakkor é vagy í-re állítjuk be, az ö vagy ü hangzót nyerjük.
Minden magánhangzónak egy vagy két zenei hang felel meg,
melyek abszolut magassága állandó.
Helmholtznak sikerült a legtöbb hangot hangvillával mes-
terségesen előállítani.
A mássalhangzókra főleg a száj- és torok alakváltozásai
hatnak módosító] ag. Orrhang az m és n ; ezek képzésénél az
inyvitorla lelóg, mi által az orrüreg szabadon közlekedik a száj-
 55

öreggel, melyet elül m kiejtésénél az ajkak, n-nél a kemény

szájpadhoz támaszkodó nyelvhegy zárnak el. Rezgő hangok az r
különböző változatai, melyek úgy jönnek létre, hogy a nyelvcsúcs
a kemény szájpadláshoz ütődve (mint a magyaroknál, szlávoknál)
vagy a nyelvcsap a nyelv hátsó részletéhez közeledve (osztrák,
német, francia r) rezgésbe jő s a légáram útját időszakonként
szűkíti. A dörzshangok : 1, f, v, s, sz, zs, j, ch. h, a szájüreg
különfélekép eszközölt szűkítése által keletkeznek emelt inyvitorla
mellett. Az explozív : p, b, t, d, k, g mássalhangzók úgy kelet-
keznek, ha a légáram útjában lévő akadályt hirtelen szüntetjük
meg. Ha az akadályt az ajkak képezik, b vagy p, ha a nyelv-
csúcs és a kemény szájpad, t, ty, cl, — ha a nyelvcsúcs és az
inyvitorla volt az akadály — k, g vagy gy jön létre. A c a t
és sz-nek, a ly az 1 és j-nek, a cs a t és s-nek összeté te-
léből ered.
A beszéd idegpályái. A szók hallási központja a bal agy-
félteke felső halántéki tekervényében van ; itt képződnek a gyer-
mek hallási idegképzetei. E központból összekötő idegpálya vezet
a beszélő (másként mozgató beszéd-) központba, mely a bal alsó
homloki tekervényben található. Itt keletkeznek a beszélő mozgások
begyakorlásával a hangok, szótagok stb. kiejtéséhez szükséges moz-
gások emlékképei. A beszédmozgásokhoz szükséges ajak-, nyelv-,
szájpadlás-, gégeizmokat az arcideg, nyelv-garatideg, nyelvalatti
ideg és bolygó ideg látják el (1. 16-ik 1.), melyek központjai a
nyúltagyban vannak. E központokat a beszélő mozgások köz-
pontjaival idegrostok kapcsolják össze.
A olvasás látási központja a nyakszirti lebenyben van
(1. 3. ábr. g. ang. és 02). Az írott, a nyomtatott betű- és szám-
képek látási emlékképei itt képződnek s olvasáskor az ingerület
innét átterjed a szók hallási, majd azok mozgatási központjába.
Innét van, hogy olyanok, kik az olvasásban nem nagyon gyakor-
lottak, kénytelenek szájukat mozgatva, a látott betűket kiejtve
olvasni.
Az írás elsajátításakor a jobb kéz mozgásairól kap a
gyermek érzeteket, melyek nyomai a bal agyfélteke központi
tekervényének középső harmadában tevődnek le (1. 3-ik ábr.).
Ezek nyomai is idegpályák útján szorosan kapcsolódnak a látási
és hallási szóképek nyomaival.
 56

2. A beszéd fejlődése. A. fogalom- és a szókincs

fejlődésének menete az iskolaköteles korig.
Balassa megfigyelései. — Jablonkay tanulmánya. — Stern vizsgálatai. —
Mely sorrendben lépnek fel a magán- és mássalhangzók ? — A 2 éves gyer-
mek szóbősége Preyer, Jablonkay, Humphreys, Gheorgov vizsgálatai szerint. —
A városi és a falusi gyermek fogalom- és szókészlete. — A vizsgálatok
módszertana. — A magyar gyermektanulmányi társaság vizsgálatai. — A szó-
és képzetkincs vizsgálásának története. — A színfogalmak az iskolaköteles
korú gyermeknél.

A beszéd fejlődése. Láttuk, mily bonyolult mozgató szerke-

zetet vesz igénybe a betűk kimondása. Természetes tehát, hogy
a beszélő képesség elsajátítása hosszu előgyakorlat és évekre
nyúló fokozatos fejlődés eredménye. Balassú-nak saját gyermekén
végzett megfigyelései szerint a beszéd fejlődésmenete a következő
A gyermek már élete első hónapjaiban a sírástól eltekintve is
hallat egyes hangokat, leggyakrabban az é és a hangzókat, a
tizedik héten már mássalhangzókat is. A negyedik hónaptól
a 7-ikig egyre többféle hangot képez, melyek pusztán az életerős
szervek részéről nyilvánuló mozgásoknak tekintendők. A gyermek
ezek révén megtanulja beszédizmait használni. A hetedik hónap-
ban a kiejtett hangok mindinkább a szótagok alakját öltik
magukra; ekkor kezdődik a gögicsélés. Gyakoriak ilyenkor a
szótagkapcsolatok (bababa, átátá). A nyolcadik hónaptól fogva.
a gyermek a mástól hallott hangra is felelni látszik a maga
gőgicsélésével. A tizedik hónaptól fogva figyel a felnőttek beszé-
dére. A tizenegyedik hónapban kezdi megérteni a hallott szókat
(hol van apa ? hol a lámpa ?). A tizenharmadik hónapban kezdi
a hallott hangokat utánozni probálni s a kiejtett hangokhoz
jelentést is kezd fűzni. A tizenötödik hónapban a gyermek már
több személyt ismer névről s kérdésre megmutatja, hol van ez,
vagy amaz. Ettől fogva kéttagú, e hó végén háromtagu szavakat is
ejt, (ánnes � Agnes, gyeje = gyere, mammama = nagymama), de
még mindig képez jelentésnélküli szavakat. A szók utánzásában
való ügyessége egyre halad. Már mondatokat is alkot a maga
módja szerint (látja, hegy a cica elmegy a tetőről, majd leugrik,
mit így fejez ki a maga nyelvén : cica—e—appá). Szókészlete
e közben egyre bővül. A tizennyolcadik hónapban igyekszik
mindent ismételni, amit előtte mondanak, de utánzása még
tökéletlen, nem találja el a kellő hangot. Két vagy több szóból
álló mondatok (paci eles = a ló elesett; ébitte, annya, stb.) még
a 19-ik hónapban is ritkák. A huszadik hónapban kezd ragos
alakokat használni s dajkájától 9 szóból álló verset többszöri
hallás után megtanul. A 22-ik hónapban már a mult időt meg-
 6T

különbözteti a jelentől s kezdi a névelőt, úgyszintén a tagadó

szót is használni. A 23-ik és 24-ik hónapban kezdi használni a
birtokos jelzőt s már több nap előtt történt eseményt is elmond
(tisasszonyok űtek diványon ; a cita gurgulát ; begyűt ekora
fetete tutya aptya szobába). Önmagáról kezd első személyben
is beszélni, de ilyenkor nevét is említi : (ozom lacita obabát =
hozom Lacika a babát). Két éves korában már folyékonyan
beszél mondatokban, el tudja mondani amit lát, tesz, vagy ami
vele történt. A mássalhangzók kiejtése azonban még mindig
tökéletlen. A huszonnyolcadik hónapban kezd két mondatot
egymás mellé sorolni (ott mén a bonat, füstöl). A harmadilc év
végén, ha valamely fogalmat ki akar fejezni, melyre még nincs
szava, rendesen valamely már ismert szót használ ebben az.
értelemben, ritkán új szókat is alkot, beszédbeli tévedéseit
önmaga javítja. Negyedfél éves korában is még kiejtése tökélet-
len, szókincse korlátolt s az egyes szavak jelentése nem egyezik
mindenben a köznyelvben használt jelentéssel s a nyelvtani
alakok használata is ingadozó.*
Jablonkay gyermekének beszédfejlődése a következő menetet
mutatja :
Első szava, amit leggyakrabban hall, vagyis amely néven
szólítják : baba, azután mama 11 hónapos korában. Csak a 14-ik
hónapban szaporodik meg szókincse a tácsi (csacsi), Icáge (kutya}
és a 1cr-Icr (labda) nevével. A 16-ik hónapban következett az
á-bá (bácsi), nenne (néni), máj (majom), a-hó és e-hő (hó, eső),
Icá-1cá (óra), étel (tej) nevekkel. Az olvasást á-á-á-nak nevezi.
Használja az ámpa (lámpa), abba (labda), má (gomb) szókat,.
valamint birtokragot is alkalmaz : babáé tej, babáé abba (labda).
A 16-ik hónapban : dma (alma), tüsz (tű), pápá vagy apa
így nevezi apját, kit eddig megkülönböztetésül a többi távolabb-
álló ábbák-tól (bácsiktól) szintén marná-nak mondott.
E hónapban — tehát körülbelül ugyanazon időpontban,.
mint Balassa gyermeke — már mondatokban beszél s elmondja
amit lát, észrevesz. »Mama bua (varr) «, »papa á-á-á (olvas)« stb.
A 17-ik hónapban kezdi helyesen használni a számnevet,.
illetőleg az egy és a sok fogalmát, például a apa (egy apa),.
hok gágá (sok liba), menni bú ! (mennyi tehén!)
A 19-ik hónapban kezdi a tárgyrag és a mult idő haszná-
latát, például gágá ement! (liba elment), bojdát ! (ujságot !).
Balassa gyermekénél a tárgyrag használata csaknem ugyanekkor
(20-ik hónap), a mult időé csak később (22-ik hónap) kezdődik.
Használ iránytjelölő szókat, mint : áá pá ! vagy éé pá ! (arra,
erre menjünk !)
* L. a gyermek nyelvének fejlődése, irta Balassa József Budapest,
1893. — A gyermeknyelv hangtana, Vértes József ; Budapest, 1906.
 58

Személyeket nevükön nevez : Kata nenne, Pá ábbá (Pál

bácsi) stb.
A 20-ik hónapban rohamosan fejlődik, némely nap 10 —15
új szót tanul meg és el nem felejt azokból semmit. (Ez persze
-észlelési tévedés is lehet). Már bővített mondatokat is használ,
•Dua óbbá ott ü (Gyula bácsi ott ül), Faj nenne tud beű paba
(Palya néni tud beülni a padba) ; parancsolgat is, például » Mama
ide lakka kát ! (ide rakja a kockát !) Baba aki, nézni bodót
.(borjút), baba be a/cd f űni pötije't (be akarja fűzni cipőjét).
A 24-ik hónapban már nyelvtanilag helyesen beszél, de
még az r helyett j-t, c helyett sz-et, s helyett h-t mond.
A beszéd fejlődésének e menete tehát esetenkint különböző
gyorsasággal halad. Stern gyermeke már a 11-12-ik hónapban
megnevez egyes tárgyakat. Előbb jönnek a főnevek, majd a
17-18-ik hónapban az igék, a 21-ik hónapban a melléknevek.
Bár a beszéd fejlődése egyénenkint igen nagy ingadozásokat
mutat, a gyermektanulmányozók többségének tapasztalása szerint
a következő három időszak különböztethető meg :
1. A hangok megtanulásának időszaka (előkészítő időszak)
körülbelül az első év végéig tart.
2. A szólt megértésének időszaka átlag a 11-13-ik hónap-
ban kezdődik.
3. A szólt Isiejtése a 13-ik és 14-ik hónapban, igen gyakran
azonban csak később kezdődik.
Minden gyermek eleinte csak magánhangzókat hallat. Ezek
közül Balassa szerint legkönnyebben képezi az á, e, é, é*, é i, í-t,
nehezebben az a, o, ó, u, ú, legkésőbben az ő és ű hangzókat.
A gyermek legelső hangja rendszerint kettős magánhangzó :
oá, nil, eő. A többi hang azután különböző sorrendben lép fel.
P. Thewrewk E., Schultze és Gutzmann szerint a hangok fel-
léptének sorrendjét a minél kisebb fiziológiai megerőltetés elve
szabja meg. Vértes ezt vitatja, s szerinte e fellépés a beszélő
szervek kifejlődésének sorrendjétől függ és egyébként semmiféle
kategóriába bele nem szorítható, egyénileg változó jelenség.
A mássalhangzók közül Balassa szerint majd minden gyer-
meknél először az exploziv és nazális mássalhangzók, ezek közül
a b, p, m, d, t, n hallhatók, míg a k és g csak később fejlődnek.
A v helyett sokáig b-t, az f helyett p-t használ, az s, sz, zs
betűket is eleinte különféle más hangokkal pótolja, az r helyett
j-t vagy l-t ejt, de az r, 1 és j használata egyáltalán sokáig
ingadozó. Későn fejlődik a ty, gy, ny ; valamint az s, zs, cs
helyes kiejtése is.
A gyermek szókészlete kezdetben környezetéből vett sze-
mélyek és tárgyak elnevezésére szorítkozik.
 59

A. szókészlet Preyernek * egy 2 éves gyermeken végzett fel-

jegyzései szerint következőkép oszlik meg :
főnév ige melléknév névmás egyéb szó összesen
249 119 23 46 52 489 szó.

Jablonkay 2 éves gyermeke használt **

főnevet igét mellék- névmást határozó szám- egyéb összesen
nevet szót nevet szót
225 125 29 14 31 3 32 459

E 459 szót nyelvtanilag helyesen használta. Megkülönböz-

tette a jelen, mult és jövő időt, egyes és---többes számot, helyesen
alkalmazta a ragokat és birtokosviszonyt.
Az általam használt rövidített módszerrel, a Faragó-féle
»Mindentudó képeskönyv-vel« vizsgálva 93 képet első látásra helye-
sen ismert fel és nevezett meg.
A »Mindentudó képeskönyvvel« való vizsgálatot minden
pedagógusnak és szülőnek melegen ajánlhatom. A gyermeknek
nemcsak képzet- és szókincsét van alkalma ilyképen megismernie,
de egész felfogásmódját, érdeklődésének körét és megnyilatkozási
módját, felismerő képességének helyességét és gyorsaságát, tévedé-
sekre való esetleges hajlamosságát, képzetkapcsolatait, analógiák
alkotására való képességét, érzelmi világát stb. spontán meg-
nyilatkozásokban fogja tapasztalhatni és élvezhetni a vizsgáló.
E képeskönyvet különben immáron képzet- és szókincsvizsgála-
tokhoz ajánlatomra tengeren túl is (Chilé-ben), valamint több
németországi klinikán is használják.
Felismerte Jablonkay 2 éves gyermeke s helyesen nevezte
meg a szoba tárgyait, bútorokat, öltözéshez szükséges holmit,
eszközöket, mint : szék, baba, bögre, diván, asztal, ágy, óra,
zsámoly, baba, bögre (korsó helyett), asztal, fogkefe, kád, fésű,
cipőgomboló, kefe, óra, kis diván (fotel), olló, íróasztalszék,
kés, mozsár, szekrény, üveg, pohár, bácsi, kifli, néni, lámpa,
gyertya, kalap, cipő, cilinder, nadrág, kabát, kesztyű, esernyő,
bot. Az utcán látható személyek, tárgyak, forgalmi eszközök
közül: katona (ezt a hordárra és levélhordóra is rámondta,
tehát az egyenruhát tekintette a főjellemző vonásnak), ló-
kocsi, villamos; megy karikán (bicikli körülírása), szemüveg,
katona-sapka (csákó), katona megy lovon (huszár), dob, kocsi,
hegedű, zongora, nagy hegedű ; torony, templom, alma, barack,
dió, szilva, szőlő, virág, kalapács, kulcs, koffer, táska ; állatok :
hal, pipi, kakas, tyúk, liba, kácsa, ló, huhu (így nevezi a kutyát),
* Preyer, Die Seele d. Kindes, 5. kiad., Leipzig, 1900.
** Jablonkay, Adatok a 2 éves gyermek lelkiéletéhez, Magyar Tanító-
képző, XX. évf. 1905. 147-152. 1.
 60

csacsi, ökör, nyuszika, disznó, barika, kecske, cica, katona (a király

képére).
A pénzek képében a kerekdedség tűnik fel neki s »sok
lapdá«-nak mondja; ugyanígy az egymásra rakott ágyugolyók
képét (mellette ágyuval), lapdának, valamint egy másik képes-
könyvben a léghajót »nagy lapdá«-nak, a karácsonyfát, a fákat
és virágokat egységesen csak virágnak mondja, sőt a tarka lepke
képét is virágnak nézi, a gombát napernyőnek mondja. Az álla-
tokat (háziállatokat) és gyümölcsöket képből is feltűnően jól fel-
ismeri és helyesen nevezi meg.
A színek közül a sárgát (már 21 hónapos korában) és a
pirosat jól ismeri és nevezi meg. Ismeri a »kicsiny« és »nagy«,.
»legkisebb«, »legnagyobb e fogalmát. Tudja mi a »kerek « ; a
»szögletes«-et »nem kerek«-nek nevezi.
Gheorgov * szófiai tanár 2 gyermekét figyelte meg beszéd-
fejlődésére nézve. Az elsőnél az első értelmi hátterű szó a,
412-ik napon (15-ik hónap), az első mondat (daj le=chleb, adj
kenyeret) az 577-ik napon (21-ik hónap) jelentkezett. A második
gyermeknél az első értelemmel bíró szó (meleg) a 433-ik napon,.
az első mondat (ugyancsak daj lep=chleb) az 586-ik napon, tehát.
mindkettő valamivel később jelentkezett.
Érdekes kérdés a beszédfejlődés terén az is, vajjon mikor
kezd a gyermek önmagáról első személyben beszélni. Azelőtt az.
»én« használatát a kifejlett öntudat első megnyilatkozásának tar-
tották. Ez téves, mert az »én« használatának a beállta nagy
mértékben függ attól, hogyan, mint szoktak beszélni a gyer
mekkel, mire szoktatják, szuggerálják s főleg első-e a gyermek,.
vagy van-e testvérkéje, kitől az én használatát ellesheti. A második
gyermek többnyire `korábban kezd önmagáról első személyben
beszélni, mint az első. **
Humphreys ellenben ugyancsak 2 éves gyermeknél jóval
nagyobb, 1121 szóból álló szókészletet talált. Gale szerint a 2 éves.
gyermek szókészlete körülbelül 700 szóra terjed, de a legközelebbi
6 hónap folyamán 1400-ra emelkedik. A képzet- és szókészlet
bősége a fejlődés folyamán nagyrészt a gyermek környezetétől
függ. A falusi gyermek képzet- és szókészlete jórészt különbözik
a városi gyermek szókincsétől. Hall-nak az elemi iskolába belépő,
városi gyermekeken végzett vizsgálatai szerint a gyermekek 140 f o-a
nem bírt fogalommal a csillagokról, állítása szerint soha csillagot.

* Gheorgov, Die ersten Anfa.nge d. sprachl. Ausdruckes f. d. Selbst-

bewusstsein bei Kindern, Compt. rend. du II. congr. internat. de philo-
sophie, Genéve, 1904. — Arch. f. d. ges. Psychol. 1905. V. köt.
** Dr. Vértes József : Hol és mikor nyilatkozik meg a gyermek nyel-
vében énjének fejlettsége. — »A gyermek. A magy. gyerm. tan. társ.
közlönye, I. 1907.
 61

nem látott, 20°/0 -a nem tudta, honnét jő a tej, 15° f o nem tudta
megnevezni a zöld, kék és sárga színt, 47°%o sohse látott disznót,
18°/0 nem tudta, hol az arca, homloka, gégéje, több mint 75%
sohse látta a legközönségesebb gabonaneműeket, fákat, vagyis a
gyermekek igen nagy része nem ismerte a fogalmak jelentékeny
részét, melyről az olvasókönyvük szólott.
A magyar gyermektanulmányi társaság kísérletező szak-
osztálya általam megadott módszerrel, egységes eszközökkel és
szempontok szerint végzett vezetésem alatt vizsgálatokat az isko-
lába belépő gyermek képzet- és szókincsét illetőleg.
E célból a Faragó-féle képeskönyvből kijelöltem 150 képet,
melyek a legkülönbözőbb képzetkörökre vonatkoztak. Azonkívül
Jablonkay dr.-ral, a szakosztály ügyes kezű titkárával képet fes-
tettem, melynek kitűnően megszerkesztett ábráiról a színek,
számok (1-5-ig), viszonyszók (mint közel, távol, fent-lent, elül-
hátul). A képanyag összesen 150 konkrét fogalomnak, 19 cselek-
vésnek, 21 viszonyszónak, 10 színnek és 5 mennyiségnek a vizs-
gálatára szolgált. A vizsgálatok eredményeinek feldolgozását,
amennyiben ezideig megtörtént, Eperjessy igazgató úr végezte. *
A lconlcrét fogalmakra vonatkozólag 70 gyermeket vizs-
gáltak meg. Ezek közül a leggyöngébb is felismerte és helyesen
nevezte meg a fogalmak 33'3%-át, a legügyesebb pedig 87°/o-át
nevezte meg helyesen. A középátlag 61.3 010, vagyis egy-egy gyer-
mek átlag ennyit nevezett meg helyesen, ami, tekintettel arra,
hogy 150 fogalomról van szó, elég .nagy.
A tárgyak egy részét helyesen ismerték fel a gyermekek,
azaz a tárgy rendeltetését stb. körül tudták írni, a nélkül, hogy a
tárgy nevét tudták volna. Ilyen körülírás átlag egy gyermekre
3.7 010 esett.
Végül sem megnevezni, sem körülírni nem tudtak 34'4°/o-ot.
A következő táblázat mutatja a cselekvésekre, viszony-
szókra, színekre stb., szóval az egész anyagra vonatkozó Vizsgá-
lati eredményeket.
Sem meg-
Vizsgált Felismerte Felismerte, nevezni, Leg- Leg-
gyermekek és megne- de csak sem körül- gyeng. jobb
száma vezte körülírni írni nem eredmény
tudta tudta,
1. Konkrét fogalmak ... 70 61.7 3.8 34.5 33 87
2. Cselekvések ............ 68 60.5 3.7 35.8 36.8 94.7
3. Viszonyszók ............ 55 55.2 — 44.8 4.8 85.7
.4. Színek .................. 80 70.0 — 30.0 30.0 100.0
5. Számok .................. 210 86.0 — 14.0 0 100.0

* A népiskolába lépő gyermek ismeretvilága, Népmívelés, I. évf.

1906. 125. 1. A fentiekben ismertetett adatok egy részét azonban az Eper-
jessy által kidolgozott, de nem közölt táblázatok elemzéséből vettem.
62

A gyermekek legnagyobb részben a környezetük tárgyainak

megfelelő képzetet ismerték fel s nevezték meg helyesen. Igy a
szék, óra, csizma, lámpa, talyiga, kulcs, vasaló, olló, kanál, villa,
pipa, kalapács, fésű, seprű, fűrész, tinta, kártya, kesztyű, hordó
a gyermekek 90-100 százaléka előtt helyes felismerés és meg-
nevezés tárgya volt.
Az állatok közül, melyek általában a gyermeket érdeklik,
a 16, kutya és a nyúl 90-100, a szamár 87, a disznó 79,
kecske 61, ökör 34, juh 25°/o-ban szerepelt mint helyes megne-
vezés tárgya. A városi gyermekre, nevezetesen az állatvilágot
inkább az állatkertből és képeskönyvekből ismerő fővárosi gyer-
mekre jellemző, hogy az ökörnél és juhnál nagyobb százalékban
nevezték meg helyesen a vadállatok legtöbbjét, így az elefántot.
61, szarvast 54, oroszlánt 51, tevét 46. A kígyót 91°/o-ban, a
rákot, gyíkot ellenben csak 31 °/o-ban nevezik meg, a kagylót
csak 7 °/o-ban.
A madarak közül a kakast 93, libát 79, csirkét 74, gólyát
71, tyúkot 54, pulykát 45, pávát 36, hattyút 29, a papagálya
47°/o-ban nevezték meg helyesen.
A növényeknél, melyekre vonatkozólag a gyermek ismeretei,
mint erre Ament figyelmeztetett, általában sokkal fogyatéko-
sabbak, a rózsát 79, szegfűt 60, pipacsot 37, árvácskát 27, tuli-
pánt 19, búzavirágot 15°/o-ban tudták megnevezni. Legtöbben a
virágot, tekintet nélkül mineműségére, egyszerűen virágnak mond-
ják. Ellenben a gyümölcsöket, - bár épen ezek tartoznak a
használt könyv leggyengébb képeihez, - sokkal jobban ismerik.
A körtét 96, dinnyét 88, kukoricát 84, répát 84, cseresznyét 82,
paradicsomot 74, gombát 71, citromot 66, a gabonák közül a
búzát 350/0 ismerte` fel s nevezte meg helyesen.
A közlekedési eszközök és szerszámok közül a biciklit 95,
a hajót 91, vonatot 82, villamost 75, léghajót 59, telefont 42,
postaszekrényt 41, automobilt 38, omnibuszt 35, táviródrótot
25°/o ismeri fel s nevezi meg helyesen.
A színeknél a fehéret valamennyi 100%, a feketét 98°/0,
a zöldet 83°/o, kéket 82°/o, rózsaszint 63°/o, barnát 62°/o, szürkét
31°/0, sárgát 13% tudta helyesen megnevezni.
A cselekvések közül a játszás körébe eső hintázást 100,
trombitálást 97, játszást 67, szaladást 58, tornászást 21°/o, a
mezei munkák közül a kaszalást 79, ellenben a vetést csak 180/o,
a házi munkákból a vasalást 90, fűrészelést 92, főzést 65, moro-
gatást 60°/o, a katonásdit, mint puskával lövést 99, trombitálást
970/o nevezte meg helyesen. A korcsolyázást a gyermekek 37, a
rajzolást 35, a tornászást 21°/o-a nevezte meg helyesen.
A viszonyszók és tulajdonnevek közül a nagy és kicsiny
97, lent-fent 89, bal 88, jobb 86, közel 74, görbe 66, egyenes.
 6a

65, alacsony 63, magas 57, legkisebb 63, legmagasabb 54, széles.
49, keskeny 45, szegletes 43, ferde 3°/o-ban volt helyes megne-
vezés tárgya. A függélyes, vízszintes elnevezéseket egyetlen gyer-
mek sem használta.
Arra vonatkozólag, hogy az iskolába belépő gyermekeknél.
talált képzet- és szókészlet gazdagsága mennyiben függ össze a
tanulók egyéb szellemi fejlettségével és az iskolában való előbbre-
jutásukkal, a puhatolózások csak most indultak meg, midőn a
gyermekek már 2 éven át jártak iskolába.
Miként látjuk, a gyermek szókincsének vizsgálata szorosan
összefügg képzetkincsének megismerésével. A szók maguk nem
mások, mint az emlék vagy gondolatképek szimbólumai. A meg
felelő szó hiánya nem jelentheti tehát sohasem magának a kép-
zetnek hiányát. A gyermek egész jól tudja például, mire való a
telefon, de nevét esetleg nem tudja.
A gyermek képzetkészletének megvizsgálását elsősorban,
Sigismund (1856), majd Stoy (1864), a berlini paedagógiai
egyesület (1870), 1879-ben pedig Lange plaueni iskolaigazgató
végezte.
Hartmann dr., az annabergi kérdőíves vizsgálatok ismert
vezetője, az iskolába lépő gyermek gondolatkörének elemzését
s megismerését tartja az első iskolai oktatás azon természetes
alapjának, melyhez minden további oktatásnak kapcsolódnia kell.
Lange-nak 500 városi és 300 falusi iskolás gyermeken kérdő-
pontok szerint végzett vizsgálatai százalékokban kifejezve követ-
kezőleg tüntetik fel a városi és falusi gyermek képzettartalmát
Városi Falusi
gyermekek gyermekek.

1. Ki látta a felkelő napot ? ... ... ... ...... 18°/o 420/.

2. Ki látta a lenyugvó napot ? 23 ' 58 .
3. Ki látta a holdat és a csillagokat ? .................. 84 ' 82
4. Ki látott egy pacsirtát s hallotta annak énekét? 20 y 70 b
5. Ki látott halat vízben úszni? ............ ... ... 72 ' 83 .-
6. Ki volt már tó partján? ........................ ... 51 » 86
7. Ki volt már patak vagy folyó partján? ...... 71 ' 82
8. Ki volt hegyen ? ............ 48 y 74 ,.
9. Ki volt erdőben ? ............ ... ... 63 . 86
10. Ki ismeri a tölgyfát ? ......... ... ... 18 ' 57 b
11. Ki látott zabtáblát ? .............................. 64 D 92
12. Ki tudja, hogy lesz a gabonából kenyér ? ... 28 . 63
13. Ki látott csizmadiát dolgozni? ... 79 p 80 r
14. Ki látott asztalost munkában ? ...... ............... 55 . 62
15. Ki látott kőművest munkában ? ...... ... ......... 86 . 92
16. Ki volt a templomban'? ......... .. 50 » 49
17. Ki tud valamit a jó Istenről ? ..................... 51 » 66 .--
'64

Lange vizsgálatait követték Hartmann dr.-nak híres anna-

bergi vizsgálatai 1880-84-ig, s amelyek 1312 gyermekre ter-
jedtek ki. *
Miként látjuk, a falusi gyermek képzetvilága a természet
tárgyaira vonatkozólag jóval gazdagabb a városi gyermekénél.
A beszélni kezdő gyermek sokkal több fogalmat ismer, mint
amennyit helyesen megnevezni tud. Igy van ez még az iskolába
belépő gyermekekkel is ; de mennél fejlettebb, annál kevesebb az
oly képzet, melyet megnevezni ne tudna. Fontos eredménye a
fentközölt, főleg a magyarországi vizsgálatoknak annak a ténynek
a megállapítása, hogy a normális fejlődésű gyermek az iskola-
köteles korba jutva, a konkrét fogalmakat, melyeket ismer, csak-
nem kivétel nélkül megnevezni is tudja, s átlag 3-4° f o olyan
fogalma van, melyeket ismer Ugyan, de nem érdeklődött irántuk
annyira, hogy elnevezésükkel is tisztában volna. Ezzel szemben
mint később (181. 1.) látni fogjuk, a gyengébb tehetségű gyer-
mek a 6--7 éves korban az előtte ismeretes képzetek sokkal
jelentékenyebb hányadához nem ismeri a fogalom szimbólumát,
a szót, vagy ha ismeri is, nem annyira gyakorlott használatában,
hogy hasznát is tudná venni.

3. A beszéd hibái és fejlődési zavarai.

A hibás beszédű tanulók száma hazánkban. — Sarbó kutatásai. — A dado-
gás. — A pöszebeszéd : a selypítés, a g, k, 1 betűk hibás képzése. —
A rácsolás. — Az orrbeszéd. — A hadarás. — A magánhangzós pösze-
beszéd. — A szervi pöszebeszéd. — A beszédhibák javítását célzó intéz-
mények. — A központi idegrendszer megbetegedéséből eredő beszédhibák. --
- A choreások beszédje. — A szervi beszédhűdés (aphasia). — A hiszteriás
hangta]anság és beszédhűdés. — A siketnémaság. — A siketnémák száma
hazánkban. — Oktatásuk. — Tulajdonságaik. — A beszéd fejlődésének
késése s annak okai. — A hallónémaság. — Az agrammatizmus.

A beszéd hibái a gyermekek között mindenütt nagyon

gyakoriak. Magyarországon a hibás beszédű tanulók számát
1899-ben 29.162-ben, az összes tanulók csaknem 4 százalékában
állapították meg. A hibás beszédűek 3 százaléka volt e hibája
által iskolai előmenetelében hátráltatva. **

* Bőv. 1. Hartmann, Die Analyse d. kindl. Gedankenkreises als

naturgemásse Grundlage d. ersten Schulunterrichtes, 4. kiadás, Frankfurt
a/M. 1906. —Úgyszintén : Pethes J., Gyermekpsychologia, Budapest, 1901.,
16-34. 1.; Baló J., Lélektan, Budapest, 1902., 121-125. 1.
** L. Roboz J. A dadogás gyógyítása, Bpest,, 1894. — Népszerű
Írt dr. Sarbó Artur.
útmutatás a beszédhibák felismerésére és elhárítására. a
Budapest, 1901. — Sarbó, A beszéd összes vonatkozásaiban, különös tekin-
tettel a gyermekkorra. Budapest, 1906. — Szántó J. A. beszédhibák leszokta-
tása, Bpest, 1904.
 65

A beszédhibák a következők :
a) A dadogás a beszédnek görcsös zavara, mely abban nyil-
vánul, bogy a dadogó egyén a beszéd kezdetén, vagy beszéd köz-
ben, valamely magán-, vagy gyakrabban mássalhangzó kiejtésénél
megakad s azt, vagy az egész szótagot, melyhez tartozik, több-
szörösen' ismételve, képes csak tovább beszélni, ha ugyan teljesen
fenn nem akad. A dadogást előidéző izomgörcs felléphet a légző-,
a gége-, avagy -- ami a leggyakoribb -- az ajak- és nyelvizom-
zatban. A dadogást néha az egész alsó állkapocs görcse, valamint
élénk váll- vagy kézrángások kísérik. Leggyakrabban lép fel a
dadogás a b, m, k, g hangoknál. Midőn az izomgörcs megszűnt,
az egyén tovább beszél, de rendszerint csakhamar újra beáll
a görcs.
A dadogás rendszerint ideges hajlam (terheltség) alapján
lép fel, még pedig leggyakrabban az iskoláztatás elején. Lelki-
izgalmak, elfogultság súlyosbítják a dadogást, melyre nézve ide-
ges egyéneknél nagy az utánzási hajlam, azaz a gyermekek
könnyen eltanulják egymástól e betegséget.
A dadogás gyógyítható betegség. A kezelés a beszélőszervek,
a légző, hangadó és szótagoló míveletek rendszeres, fokozatos
gyakorlása, erősítése útján történik. Esetleges orrüregbeli növe-
dékek (adeonid vegetációk), melyek a dadogók körülbelül 30°/o-ánál
találhatók, okvetlenül eltávolítandók. Az ideges gyengeség ellen
a test általános erősítésével, esetleg szakorvosi elbánás körébe tar-
tozó gyógyeljárásokkal küzdünk. Sarbó szerint a dadogók száma
Magyarországon az összes beszédhibában szenvedők 24°/o-át teszi.
b) A pöszebeszéd alatt Sarbó a gyermeki beszéd mindazon
zavarait foglalja össze, melyekben a kiejtés hibás s általában a
beszéd tisztasága szenved. A működéses pöszebeszédhez tartozik
első sorban a mássalhangzós pöszebeszéd. Ennek főbb fajtái :
• a) A selypítés (sziszegés, sigmatizmus) a sziszegő mással-
hangzók tökéletlen kiejtése, például sas helyett szasz, tat, vagy
hah; sziszeg helyett tszitszeg; ugyancsak helytelenül ejtik ki
némelyek a cz, z, zs, cs betűket. A beszélni kezdő gyermek rend-
szerint selypít, s ha környezete e gyermekies kiejtést dédelge-
tésből utánozza, a gyermek a selypítést megszokja s átviszi az
iskolába. Hiányzó vagy feles fogak is okozhatják a selypítést.
A selypítő tanulók száma Sarbó szerint az összes beszédhibákban
szenvedők 3813°10-át teszi.
f) A g, vagy Ic betű hiányos (gammacismus) vagy hely-
telen képzése (paragammacismus), mely mássalhangzók helyett
az egyén többnyire d-t és t-t mond, például görbe helyett dörbe,
kocsi helyett tocsi.
T) Az 1 betű hibás képzése (lambdacismus) és felcserélése
(paralambdacismus), mely az 1 kihagyásával vagy felcserélésével
A gyermeki elme. ar
 66

jár, például lepény helyett jepény. A lambdacismus, miként a

gammacismus, többnyire selypítéssel jár együtt; mindhárom a
betűk élettanilag helyes kiejtésének begyakorlásával többnyire
könnyen gyógyítható.
O) Az r-törés s ennek leggyakoribb faja, a rácsolás (rhota-
cismus) az r betünek hápogó, torokhangként való kiejtése, midőn
az r-et az inyvitorlával, a nyelvcsap rezegtetésével képezi a
gyermek.
c) Az orrbeszéd (dysphasia nasalis et palatina) úgy jő létre,
hogy a nyelvcsap és lágyszájpad lecsüng és beszéd közben a . kilég-
zett levegő egy része az orron át tolul ki, hol zönge képződik.
Orr-, garat-, szájpadlásbetegségek, fertőző bajok után fennmaradó
gyengült garatbeidegzés okozhatják. A kezelés e bajok ellen
irányul.
E) A hadarás abban áll, hogy a gyermek beszédével követni
akarván gondolatai gyors járását, a hangzókat hanyagul ejti ki
s egész szótagsorokat egy szótagba von össze. A lassú, szótagoló
beszéd gyakorlásával, olvasó gyakorlatokkal gyógyítható.
A magánhangzós pöszebeszéd gyakori faja az e hangzónak
á-ként (pl. gyárák, álmánt), ő-nek ó-ként (köröm helyett : korom),
ű-nek u-ként való kiejtése. Ide tartozik továbbá a tájszólásos
beszéd, mint például a dunántúli tájszólásban ég helyett íg, kék
helyett kík, kakas helyett kokas, vagy a szögedi tájszólás. Ez
voltaképen nem tekinthető beszédhibának. Ellenben igenis beszéd-
hiba, a magánhangzók orrhangzós kiejtése, mely az orrbeszéd más
felsorolt csoportjába tartozik s a hehezet-hiány, vagyis a h hangzó
elhagyása (hajó helyett ajó).
A szervi pöszebeszéd oka a beszédszervek valamelyikének
rendellenes állapotából folyó hibás vagy hiányos működéséből
ered. Okozhatják a beszédfejlődés idejébe eső hiányos hallás, a
hangszalagok különböző betegségekből eredő hűdései, a szájpadlás
hiányai vagy hűdése, orrüregi képletek, veleszületett nyelvtúltengés,.
foghiány, az ajkak rendellenességei, mint a nyúlajak stb.
A tanulók beszédhibáinak javítására a vallás- és közoktatás-
ügyi miniszter Budapesten a beszédhibában szenvedők oktatására.
képesítő tanfolyamot létesített, melyet évente a szünidőkben tar-
tanak meg. A résztvevők a tanfolyam befejeztével képesítő vizs-
gálatot tesznek s bizonyítványuk alapján hibás beszédűek részére
tanfolyamokat tarthatnak. Ez intézkedés kapcsán a beszéd-
hibások oktatása az egész ország területén egyre szélesebb kör-
ben terjed. *

* Ezenkívül a beszédhibák tana rendes tan- és vizsga tárgya a gyógy-

pedagógiai tanítóképző tanfolyamnak is, melyen egy egész éven át adják
elő a beszédszervek bonc-élettanát, a beszéd kór- és gyógytanát.
 67

III. A központi idegrendszer megbetegedéséből eredő beszéd-

hib ák.
Ilyen pl. a chorecíban (vitustánc 1.170 -ik L) szenvedők hibás
beszédje, mely e betegséggel együtt meggyógyul. Ilyenek a szervi
beszédhűdések is, melyek ritkábbak, semhogy velük e helyütt
részletesebben kellene foglalkoznunk. A hysteriás hangtalanság
és beszécllaűdés, melynek több esetét észleltem, megijedés vagy
egyéb psychogen okokból keletkezhetik, s megfelelő psychikai
kezelésre hamarosan gyógyul.
Az úgynevezett beszédhibákon kívül léteznek a gyermeki
beszédnek más fontos zavarai is. Ezekhez tartozik :
1. A siketnémaság, melyről a hallás zavarainál esett szó.
A siketségből származó némaságban szenvedőket külön intéze-
tekben, siketnéma-iskolákban oktatják. Az iskolák 6-8 osztályúak,
egy-egy osztályban lehetőleg csak 10-12 tanulót vesznek fel.
Míg régebben jelbeszédekre oktatták a siketnémákat, a mai taní-
tásnak a hangos nyelvbeszéd elsajátítása egyik főfeladata. E célból
a tanítványok félkörszerűleg ülnek a tanító körül. A hangok
közül előbb a könnyebbeket, a b, p, cl, t, f, s-et és az a magán-
hangzót, végül az m, n, ny-et és h-t tanítják kiejteni, egyúttal
a mássalhangzóknak magánhangzókkal való egybekapcsolását gyako-
rolják. A hangok tanításánál az egyes gyermek figyelemmel kíséri
a tanító szájmozgásait, a mozgás okozta rázkódásokat a tanító
gégefőjén, mellén és ajkain saját kezeivel érzékeli, majd saját
maga próbálkozik a hangot kiejteni, midőn is hibás mozgásait a
tanító helyes mozgásaival egyidejűleg tükörből figyeli meg s tapintó-
érzéseivel önmagát is ellenőrzi. A gyermekek egyéni oktatását az
egész osztály együttes kiejtési gyakorlataival támogatják. Midőn
a gyermekek már szókat tudnak kiejteni, a kiejtett szóknak meg-
felelő tárgyat lehetőleg természetben megmutatják, vagy a meg-
felelő cselekményt bemutatják a gyermeknek s így kiejtési
szóképeit a fogalmakkal egybekapcsolják. A kiejtési gyakorlatokat
főleg az első három évben tanítják, de a beszéd lehető tisztaságát
mindvégig ellenőrizni kell, mert a siketnéma, ki csak beszélni
tanult, minthogy a saját hangját nem hallja, könnyen visszaesik
a tökéletlenebb beszédbe. A beszéddel egyidejűleg írni és olvasni
is megtanulnak. A tanóra alatt pedig az összes elemi iskolai
ismereteket elsajátítják
Olyanoknál, kiknél a hallás nyomai még megvannak, a
tanító ezeket az oktatásnál felhasználja, midőn is fenntartá-
sukra, fejlesztésükre s a hangos beszédnél való értékesítésükre
törekszik.

* Th. J~eller , Zwei v. Aphasie im gindesalter, Wiener klin.

Rundschau, 1905.
5*
68

Beszédbéli tökéletlenségükből eredő elszigeteltségük folytán

a siketnémák lelkiélete többnyire jóval szegényesebb a normális
érzékű egyénekénél. Különösen áll ez a képzésben nem részesült
siketnémákra nézve. Az iskolába lépő 8 éves siketnéma értelmi-
sége körülbelül a 4-5 éves épérzékű gyermek színvonalán szokott
állani. Viszont a siketnémák érzékei, főleg látó és tapintóérzékük,
a folytonos (kényszerült) gyakorlás által igen élesekké válnak.
Rendszeres oktatás mellett a siketnémák is kellő műveltségre
tehetnek szert.
A komplikáltabb érzelmeket nélkülözik. Hajlanak az érzéki-
ségre, indulatosak, másrészt — különösen a kevésbbé képzettek
— szeretik a külső pompát, szerénytelenek, hiuk és önzők.
A siketnémák száma Magyarországon közel 23.000, kik
közül idáig csak mintegy 16°/e részesülhet az oktatás és nevelés
jótéteményeiben s különböző ipari foglalkozásokra való kikép-
zésben. *
A siketnémák oktatására Magyarországon jelenleg 15 inté-
zet áll fenn, Budapesten 2, továbbá Vác, Arad, Kaposvár, Kolozs-
vár, Körmöcbánya, Kecskemét, Debrecen, Jolsva, Eger, Sopron,
Temesvár, Szeged és Ungvár városokban.
A siketnémák tanítóinak kiképzése a budapesti gyógypeda-
gógiai tanítóképző tanfolyamon történik.
2. A beszéd fejlődése főleg angolkóros gyermekeknél szokott
késni (giliszták is okozhatják). Észleljük továbbá a szellemi fej-
lettségükben általán visszamaradt gyermekeknél, kiknél néha csak
a 4-5- ik életévben, sőt még később indul meg. A beszéd fejlődé-
sének elmaradása vagy késése az anyagcsere bizonyos zavarainak
következménye .is lehet. Igy a pajzsmirigybetegedésből eredő
kretinizmusnál a beszéd hiányosan s igen későn szokott fejlődni.
Egy sporadikus kretinizmusban szenvedő betegem csak 10 éves
korában kezdett beszélni.
A gyengeelméjűek, idióták elmebeli fejletlenségüknél fogva
maradhatnak némák, bár hallanak.
1lallonémaságnalc nevezik a beszéd fejlődésének teljes elmara-
dását normális hallóérzékű gyermekeknél. Eddig Coen és Gutzmann
nyomán felvették, hogy ez esetben egyébként teljesen normális
elméjű gyermekekről van szó. Ujabban azonban kiderült, hogy a
hallónémáknál a figyelő és emlékező képesség határozottan gyen-
gült. E betegség okát részben öröklött terheltségben, főleg a
szülők alkoholizmusa által okozva, s orrgaratürbeli növedékekben
(Gutzmann szerint az esetek 55° jo-ában) találták. Ez utóbbiak
azonban inkább csak elősegítő okokként szerepelnek.

V. ö. Klis L. Közérdekű tudnivalók a siketnémákról, Gyógypaed.

Könyvtár 1. sz., 1901.
 69

A hallónémaság az esetek nagy számában gyógyítható, még

pedig a beszéd tanítása által. Az eljárás részben hasonlít a siket-
némák beszédoktatásához, de a kezelés csak 4-5 hónapra terjed. *
A laboratóriumommal kapcsolatosan fenntartott rendelésen
(abnormis szellemi fejlettségű fiatalkorúak részére) egy teljes halló-
némaságban szenvedő mongoloid típusú, gyengetehetségű 12 éves
fiut 1 év alatt a beszélőképesség meglehetős magas fokára
emeltünk. (Az esetet Révész M. asszistensem fogja részletesebben
ismertetni.)
Agrammatizmus-nak nevezik a beszéd azon fejlődési zavarát,
mely leginkább gyenge elméjű gyermekeknél található. E bajnál
a beszéd megmarad a fejlődés azon szakának megfelelő állapot-
ban, midőn a gyermek szókat ismer és helyesen alkalmaz is, de
azokat nyelvtanilag alakítani (ragozni, hajlítani) s mondattá
összefűzni nem képes.

IV. A gyermek gondolatvilága.

1. A képzetek. Felfogás és képzettársítás.
irzet, észrevevés és emlékkép. — A felismerés első nyomai. — Az uj kap-
csolása a régihez : a felfogás. — A képzettársítás és irányai. — A képzet-
felújítás és akadályai. — Az asszociativ és reproduktiv gátlás. — Rokon
képzetek gátló hatása. — Miért nem jut valami eszünkbe ? — Az elfelejtés
törvényszerű lefolyása. — A felfogási típusok. — Azok vizsgálatának mód-
szerei. — A perszeveráció és gyakorlati jelentősége. -- Az érzelmek be-
folyása a megtartásra és elfelejtésre, valamint a felújításra. — Az ítélő,
következtető, képzelő tehetség. — Ezek alapjai és fejlődése. — A képzet-
társítás minősége és az intelligencia. — Vizsgálati módszerek. — Ziehen
és Meumann vizsgálatai. — A magyar gyermektanulmányi társaság vizs-
gálata i.

Élete első hónapjaiban az újszülött gyermek a reá ható

benyomásokat, az azok nyomán támadt különböző crzeteket nem
tudia még értékesíteni, azok mintegy elszigetelten jelennek meg
tudatában s csak az élet második negyedévétől fogva kezdenek
egymással kapcsolódni. Ekkor már az ízlelő, szagló, tapintási és
mozgásérzetek egymással és a fejlődő látási és hallási érzetekkel
kapcsolatba jutnak, vagyis a gyermek elméjében az egyes össze-
tett benyomásokról, — s a külvilág legtöbb benyomása össze-
tett, — egybefüggő érzetcsoportok, észrevevéselv támadnak.
A külső világ ingereinek és ingercsoportjainak behatásai
az elmében nyomokat hagynak, mely nyomok felujulásra képesek

* V. ö.: Maas, Ueber Hörstummheit und Taubstummheit, Würzburg,

1903. — Sprachstörungen, v. Gutzmann. Encyclopüd. Handbuch d. Hygiene,
Bécs és Lipcse I904.
70

és e felújulásukkor többé-kevésbé hiven utánozzák azt a folya-

matot, melyet az eredetileg behatott inger keltett volt az elmében.
Ilyen felújuló nyomokat, képzeteket vagy emlékképeket a gyer-
meknél csak az első év második negyedében kezdünk észlelhetni ;
ekkor jelentkeznek nála a felismerésnek első észrevehető nyomai,
mely felismerés feltételezi a régibb benyomások megtartását.
A fokozódó fejlődéssel már most az új észrevevések szintén
nem elszigetelt tartalmakként jelentkeznek a gyermek elméjében,
hanem minden új észrevevés egybefoly a már meglévő hasonló
képzetek nyomaival.
Minden észrevevés tehát voltaképen már egy társulás, a
jelen és mult ölelkezése, melynek terméke egy létrejött képzet.
Az elme tehát minden hozzáférni tudó külső hatásra
reszonál, azaz mozgósítja a már meglévő, az új inger hatásával
rokon tartalmát, s e kettő egybeolvad. E folyamat a felfogás
folyamata.
De ezzel az elme munkája meg nem állapodik. A benne
létrejött új tartalom soká a tudatban nem maradhat. Valamint
egyetlen külső inger huzamosan nem kötheti le figyelmünket,
ugyanúgy a normális elmét egyetlen képzet sokáig nem foglal-
koztathatja, hanem az elme munkája legfeljebb 1-2 másodperc
mulya ellenállhatatlanul tovább terjed, folyik más irányokban.
Vagy valamely újabb külső benyomás köti le a figyelmet s kér
helyet a képzetek világában, vagy pedig a már létrejött képzet
tovább kapcsolódik, társul más régebbi elmetartalmakkal, vagyis
a képzettáróulás * valamely formája jön létre, mint a célirányos
gondolkodás, a képzetfelújítás (reprodukció) avagy visszaemlé-
kezés, a következtetés és az ítélés, vagy a szabadjára bocsátott
képzelet. •
A képzettársítás irányát, miként azt már kifejtettük (1. 2 6. 1.),
a multbeli gyakorlat szabja meg.
De eltekintve minden fiziológiai magyarázattól, kisérletileg
bizonyíthatjuk, hogy általában véve minél gyakorlottabb vala-
mely gondolkodási irány, annál kisebb munka árán folyik le
ebben az irányban az elmebeli munka, továbbá hogy a szellemi
munka mindig éppen abban az irányban folyik le, amelyben akár

* Aschaffenburg, Exp. Studien ueb. Assoziationen, Kraepelin-féle

'Psycholog. Arbeitenc 1. köt., Leipzig, 1896. — H. J. Watt, Exp. Beitr.
zu ein. Theorie d. Denkens, Leipzig, 1904. — Claparéde, Essai d'une
nouvelle classific. d. associations d'idées, Archives de Psychol. de la Suisse
Romande, 1902. — H. J. Watt, Sammelbericht üb. d. neuere Forschung
in der Cxed,chtniss- u. Assoziationspsychol. aus den Jahren 1903-04. Arch.
f. ges. Psychol. VII. köt. — U. e. Sam melbericht stb. az 1905-ik évre, u. o.
IX. köt. — Alexander Bernát, A. lelki életről, Műveltség Könyvtára, II. köt.
Az Ember. 623-697. 1.
 71

érzelmi, akár értelmi munkabefektetés folytán legnagyobb a mult-

beli munkából fennmaradt munkakészség, vagyis legkisebb az
,ellentállás, melyet legyőzni kell.
Ha például iskolát járt magyar embernek azt mondom
»partra szállottam«, gondolkodása szinte kénytelen lesz a követ-
kező irányban továbbfolyni : »levonom vitorlám«. Vagy »Hazád-
nak rendületlenül« , szókról feltétlenül »légy híve óh magyar.«
fog eszébe jutni. Eppen így szabhatom meg az iskolás gyermek
képzettársítását, ha azt kérdezem tőle, mennyi 2+ 1, vagy 3X3 stb.,
melyekre felmerülő képzet az iskolai gyakorlat alapján már előre
meg van szabva.
A képzetfelujítás és akadályai. Gátlás és elfelejtés. Gondol-
kodásunk tehát az olyan úton, melyen már haladt, könnyebben
indul meg s továbbhaladásának irányát is legfőképen a multbeli
gyakorlat szabja meg.
Az elme munkája azonban mar a fejlődő gyermekben sem
oly egyszerű, hogy a megindult gondolkodás iránya ily egyértel-
műlég volna megszabható. A multbeli gyakorlat, a tapasztalat
igen sokféle irányú, s a megindult képzettársítás számára gyakorta
nem egy, hanem számos irányzat kinálkozik. A gyakorlottsági
irányzatok ilyetén versengése a gondolkodásban fontos szerepet
játszik s nagy befolyással van bizonyos keresett képzet felújít-
hatóságára. Kiderült ugyanis, hogy valamely gondolkodási irányzat
éppen begyakorlottságánál fogva nemcsak előmozdítólag, de gát-
lólag is hathat be valamely képzet létrejöttére, vagy valamely
képzetnyom felújítására. *
Ha például egy bizonyos a képzet gyakorlat alapján igen
erősen b képzethez társult, s most a c képzetet akarnók az a-val
összekötni, akkor ez, mint kísérletileg kétségtelenül bizonyítható,
igen nagy akadályokba ütközik, s csak aránytalanul nagy munka
árán érhető el. Valahányszor ugyanis a az elmébe lép, a tár-
sítás törvényénél fogva a gondolkodás irányaként a—b akar
érvényesülni, s részben érvényesül is, amennyiben a tudat ere-
jének, a figyelemnek egy bizonyos hányada a jelzett irány felé
fordul, minek folytán az a—c irányzat a tudat energiájának tel-
jességében részesülni nem tud. Vagyis már felfogás közben az
a—c képzetkapcsolat létrejöttét gátolja az a—b irányzat.
Ezért oly nehéz dolog például a szerzőnek korrektúrát
olvasni, mert nem képes a betűket egykönnyen abban a kapcso-

* G. E. 117iiller u. F. Schumann, Exper. Beitrge z. Unters,

d. Gediichtniss. — Hamburg u. Leipzig, 1893. — Mailer G. E. u. I'il-
zecker E., Exp. Beitr. z. Lehre v. Gedűchtniss, Leipzig, 1900. — Ebbinghaus,
.Grundz. d. Psychologie, I. 633-707. 1., Leipzig, 1905. — Ranschburg,
A szellemi működések fizikája, Nemz. Nőnevelés, 1905. — A. Lehmann,
Elemente d. Psychodynamik, Leipzig, 1905. 277-351. 1.
72

latban felfogni, ahogy azok a javítatlan sajtólevonatban reá hat-

nak, hanem oly rendben fogja fel őket, ahogy azok a multbeli
gyakorlat folytán elméjében felújulnak. Tehát nem a tényleg
létező hibás szedést fogja fel, hanem az elméjében érvényesülő
helyes betürendet, illetőleg ezen multbeli, tapasztalati irányzatok
elnyomása, s a figyelemnek kizárólag a jelen ingerre terelése
aránytalan nagy fáradságba kerül. E jelenséget asszociatív, illetve
generatív gátlás-nak nevezhetjük.
A gyermek, éppen mert fejlődőfélben levő elme, aránylag
könnyen alkalmazkodik új és új gondolatirányokhoz. De azért
megszokások már nála is érvényesülnek és ujabb kívánalmakkal,,
feladatokkal szemben gátlólag hathatnak. Ha a gyermeket egyre.
kényeztetjük, s mikor azután kivánságaival esetleg terhünkre
van, azokat egyszerűen megtagadjuk, vagy az ezért síró gyer-
meket büntetjük, nem mi vagyunk igazunkban, mert a gyer-
mekben beállított s megerősített társítási irány nem képes egyszerűen
egy : »nem szabad,« »most nem, majd máskor« stb. kifejezést
megérteni.
Ugyanezen gátlás lép fel azonban még akkor is, ha a, bár
nehézségek árán, de mégis begyakorlott a—c irányzatot fel.
akarjuk újítani, vagyis a-ról a c-t akarjuk eszünkbe idézni.
Ilyenkor ugyanis a-ról mindig előbb b, a régebben már begya-
korlott irányzat fog működésbe jutni, s csak azután esetleg a
c. Vagyis a felújításnál megint gátlás mutatkozik, ez a Müller
G. E. és Pilzecker E. által leírt reprodukciós vagy tényleges-
gátlás, mely abban nyilvánul, hogy a-ról c helyett b jut az
eszünkbe, vagy a c legalább is csak jelentékenyen elkésve újul
fel, vagy pedig a gátlás oly fokú, hogy c egyáltalán nem tud
eszünkbe jutni. .
Saját vizsgálataim kétséget kizárólag kimutatták, hogy a
felfogásbeli és felújításbeli gátlás nemcsak akkor áll be és érvé-
nyesül, ha valamely A képzetet, mely erősen kapcsolódott a
B képzettel, később C képzettel akarnánk társítási viszonyba.
hozni, hanem olyankor is, ha egy az A-val tartalmilag rokon.
képzet akar C-vel társulni. Ilyenkor a képzetek azonos elemei
között a fentiekhez hasonló gátlások fejlődnek, melyek úgy a
felfogást, mint még inkább a reprodukciót megnehezítik, késlel
tetik, esetleg elnyomják, vagy felfogás- és emlékezésbeli tévedé-
sekre vezetnek.
Annak tehát, hogy valamely dolog nem jut az eszünkbe,
az esetek igen nagy számában tényleg nem az elfelejtés, vagyis a
képzetek elhalványulása, hanem a gátolt reprodukció az oka.
* Ranschburg, Ueb. d. Bedeutung d. Aelinlichkeit f. das Erfassen,
Behalten u. f. d. Reproduktion, Journ. f. Psychologie u. Neurologie, V. köt..
1905., 93-127. 1.
 73•

Maga a képzetek, illetőleg a társítási irányzatok elhalná-

nyulcísa, meglazulása, vagyis a sajátképeni elfelejtés is bizonyos.
törvényszerűséggel megy végbe.
Legcélszerűbben mérhetjük az elfelejtés folyamatát azon
ismétlések számával, melyekre bizonyos idő mulya szükség van,
hogy a már előzőleg hibátlanul betanult anyagot bizonyos idő•
elmultával újból hibátlanul tudjuk elmondani. Ebbinyhaus vizs-
gálatai szerint újabb betanuláskor
1/ő 1 9 24 2X24 6 X24 31x24 óra mulya
42 56 64 66 72 75 79 százalékára
volt szükség az első betanulásra fordított ismétléseknek.
Miként látjuk, a felejtés az első órán belül már annyira
halad, hogy újra megtanulásra az eredeti munkának több mint
fele szükséges; viszont ezen túl a felejtés már nagyon lassan megy
előre. Az újból való betanuláshoz körülbelül egy hét mulya az.
eredeti munka 3 /4, egy hónap mulya 4/5 részére van szükség.
Ezen kísérletek értelmetlen anyag betanulására vonatkoznak ;.
értelmileg összefüggő szövegnél a felejtés csak 24 óra mulya tett
ki 50°/o-ot ; viszont még 17 év mulya is Ebbinghaus kísérletei-
nél a hajdan betanult versszakoknál, bár reájuk egyáltalán nem
emlékezett, teljesen új versszakokhoz viszonyítva, a szükséges
ismétlési idő 20°/o megtakarítást mutatott.
Könnyen érthető, hogy halovány, gyenge képzeteket, olya-
nokat, melyeket élesen nem is érzékeltünk, avagy énünkkel
nem kapcsoltunk, azaz fel nem fogtunk, hamarább felejtünk el,.
mint olyanokat, melyek felé érdeklődésünk, figyelmünk irá-
nyult. De itten is az élettani fejlettség, a felfogási típus nagyon
sokat határoz. A látási felfogástipusú egyén például a sza-
vaknak a sorban vak)" helyzetét igen gyakran jobban meg-
jegyzi, mint magukat a szavakat, pedig érdeklődése az előbbire
egyáltalán ki nem terjedt, azt csak érzékei vésték magukba,
énjének részvétele nélkül. A hallási felfogástípusu egyénben viszont
inkább a szók hallási képei tapadnak meg, tehát ez könnyebben
érti és őrzi meg azt, amit a hallás útján, semmint azt, amit
olvasás útján vett tudomásul. A gyermekek jelentékeny része
azonban nem tiszta látási, sem tiszta hallási, hanem vegyes fel-
fogási típusú.
A tiszta vagy túlnyomóan egyoldalú felfogási és emlékezési típus
megismerésének módszerei közül célszerűeknek látszanak a következők :
a) Binet módszere : Ha betűket áttekinthető sorrendbe hozva tanul-
tatunk be, úgy a térbeli elrendezés képe a látótipusút segíti, a halló-
mozgási tipusút nem.
Pl. az ilyen négyzetet : 9n b o v
e s t h
r k n p
h x zo d
74
a látó-tipusú balról jobbra tanulva be, csakhamar képes jobbról balra
elmondani, még pedig csaknem oly gyorsan, mint eredeti sorrendben.
Többé vagy kevésbé könnyen, de különösebb nehézség nélkül mond ja el
a két átmérőben fekvő betüket is (m s n d és v t k h), amire a halló-
mozgási tipusú csak úgy képes, ha minden sort előbb külön végig gondol.
Ha 16 négyzetet különféle alakokkal töltünk ki, úgy a halló-mozgási
tipusú azokat csakis, vagy túlnyomólag az egyes alakok nevének, a látó-
tipusú pedig maguknak az alakoknak rögzítésével tanulja be. Ha most a
betanulás, illetve rögzítés közben a vizsgált egyénnel egyforma ütemben
mondatju »egy-kettő, egy-kettő, stb«, úgy ez őt a belső beszédben, vagyis
az alakok megnevezésében s ily módon a látottak megtartásában is meg-
gátolja, ha halló, ellenben egyáltalán nem zavarja, ha látó-tipusú.
b) A Kraepelin-féle módszer abból áll, hogy az egyénnel bizonyos
rövid időn át különféle érzékek körébe tartozó, egyébként tetszése szerinti
szókat íratunk. Ugyanazon idő alatt a látó-tipusú több szót ír, amely a
látás érzékébe tartozik, mint ahány hallásérzékbeli fogalmat tud felsorolni,
míg a halló-tipusú egyénre megfordítva áll a dolog.
c) A Binet-féle eljárásokkal rokon fogás az is, amelyet Müller E. E.
és Schumann említenek, hogy t. i. hosszabb szót mondunk elő, vagy muta-
tunk a vizsgálandó egyénnek s felszólítjuk, olvassa el azt visszájáról, amire
a látó-tipusú könnyen, a halló-tipusú csak nagy fáradság árán.
A perszeveráció. Újabban egyébként Müller G. E. és
Pilzecicer a figyelmet arra a körülményre hívták föl, hogy az
emlékezésnek a társításon kívül egy másik tényezője is van s ez
.a perszeverúció, a megtapadás, vagyis a képzeteknek azon általá-
nosságban gyorsan elhalványuló hajlama, hogy miután már a
tudatból letűntek, mintegy saját szántukból újból a tudat fel-
színére bukkanjanak.
E perszeverációnak volna nyilvánulása azon jelenség, hogy
pl. valamely nótától nem tudunk szabadulni, az újból meg újból
felcsendül elménkben, szinte akaratunk ellenére üldöz bennün-
ket. Ide tartoznának azok a minden reágondolás nélkül elménk-
ben jelentkező utóképszerű jelenségek, melyek olyankor mutat-
koznak, ha valamit feszült figyelemmel végeztünk. Pl. nem
tudunk szabadulni valamely kellemes, vagy kellemetlen esemény-
nyel összefüggő gondolatoktól ; nézzük a könyv lapját, a betüket,
de elménk — akaratunk ellenére — az előbb történt esemény
letünni nem akaró képzeteivel van elfoglalva, úgy, hogy nem
.olvasunk, csak betüket látunk. Valamely érdekfeszítő olvasmány,
intenziv szellemi munka, de ugyanígy erőltető, vagy veszedelmes
hegyi út, első lovaglások, tornázások, vívás, billiárdozás után —
főleg a kezdő — lepihenve, nem tud szabadulni az elméjében
egymást felváltó, minden akaratbeli hozzájárulása nélkül jelent-
kező igen élénk képektől, melyek betűk, szók, sorok, tájak, moz-
.dulatok, helyzetek stb. pár pillanatig tartó igen élénk képeinek
felelnek meg.
De a perszeveráció jelenségének köszönhetjük azt is, hogy
elménk, ha valamivel foglalkozik s e foglalkozásunkat külső
ingerek stb. pillanatokra megszakítják s más irányokba terhelik,
 75

azért a fonalat el nem veszíti, hanem vissza tud térni a meg-

szakítás pontjára.
A perszeveráció tehát gyakorlati jelentőséggel is bír.
A gyermek elméjének életében főleg azért fontos e jelenség, mert
a perszeveráció egyénileg különböző erősségű. Már pedig az
olyan egyén, kinek gondolkodásában e megtapadásnak nagy
szerepe jut, ne válasszon oly életpályát, melyben gondolkodása
irányát sokfelé, gyakran és gyorsan kell megszakítania és más- és
másfelé irányítania. Az erős perszeverációjú egyén figyelmét épen
e jelenségnél fogva nem képes rögtönösen egyik gondolatkörről a
másik felé fordítani, mert akarata ellenére is még egy bizonyos
időn át mintegy rabja a már látszólag letűnt, de minduntalan
akarata ellenére is felújuló képzeteknek, melyek őt azzal szem-
ben, ami őt elfoglalja, szórakozottá teszik.
Érzelmek asszociáció. A felsoroltakon kívül fontos szerepe
jut a képzetek társulása és felújítása terén az érzelmeknek. Az
-erős érzelmi színű képzetek előnyben vannak a közömbösek felett.
Ezt a tapasztalás minden pillanatban bizonyítja. De vannak érzel-
mek, melyek a képzeteknek úgy felfogására, mint felújítására
gátlólag hatnak. Izgalom állapotában, akár kellemes, akár kelle-
metlen az, úgy a tanulás, mint a tanultakra való visszaemlékezés
nehezen megy. Ijedtség, félelem, elfogultság hatása alatt a leg-
mindennapibb dolgok sem jutnak eszünkbe, a gondolatkapcsolás
egyáltalán fennakadhat. E tényeket a pedagógusnak soha nem
szabad figyelmen kívül hagynia.
Arra nézve, vajjon a kellemes vagy a kellemetlen érzelmi
színezetű emlékeinkre nézve jobb-e emlékezésünk, Colegrove és
újabban 270 tíz-tizenhárornéves gyermeken Kowvale?.vski* königs-
beigi tanár végzett vizsgálatukat a statisztikai módszerrel. A két
búvár vizsgálatai igen megegyezőleg azt állapítják meg, hogy, bár
mindkét típusú egyének léteznek, a kellemes emlékekre jobban
és élesebben visszaemlékezők száma jóval nagyobb, fiuknál és
lányoknál csaknem pontosan megegyezőleg 70 százalék. A minden-
napos tapasztalat is a mellett bizonyít, hogy a fájdalmas emlékek
iránt emlékezetünk általában gyenge. Gondokkal, kellemetlen
érzésekkel erősen elegyített, elmult évekre mint »a régi jó időkre c
emlékezünk vissza. Különösen gyenge a testi fájdalmakra való
visszaemlékezes, mely csak addig tart, míg a fájdalmat okozó
inger fennáll. ** A lelki fájdalmak megtapadó és felújuló képessége
aránytalanul erősebb. E körülmény is ellene szól a testi büntetés
nevelő hatásának. Amennyiben a verésnél nem a megszégyenülés

* Stud. z. Psychologie d. Pessimismus, Wiesbaden, 1904.

** Prof. Dr. Tschisch, Der Schmerz, Zeitschrift für Psychologic, 1901.,
-26. köt.
76

hatása érvényesül, maga a testi fájdalom legtöbbször gyorsan

feledésbe mén, avagy a fájdalom oly fokait kell alkalmazni, melyek
a test élő szöveteinek rombolásával járva, tatósan látható és
érezhető nyomokat hagynak. Hogy az ily nevelés állatokkal
szemben sem eredményes, nem hogy emberhez méltó volna, azt
minden jó gazda meg állatidomító is tudja.
Az ítélő, következtető, képzelő tehetség. E három
képességnél legfontosabb szerepe jut a képzettársításnak. Mind-
háromnak fejlődése előbb indul meg, mintsem a gyermek beszélni
tudna. A gyermeknek legtöbb észrevevése már ítélet. Az analo-
giák is, melyek alapján a megtanult szókat többféle tárgyakra
egyaránt alkalmazza, ítéleteket vagy következtetéseket képvisel-
nek. Preyer gyermeke a 23-ik hónapban, midőn tejet ivott s
a csészét a szájához emelte, hirtelen letette azt s tágra nyílt
szemekkel atyjára nézve, hangosan és határozottan azt mon-
dotta : »forró«. Ez volt első szavakba foglalt ítélete. Kis lánykám
a vele egy szobában játszó, bélyeget gyüjtő fiuktól eltanulta a.
bélyeg fogalmát s »bé« néven nevezte azt. A 15-ik hónap végén
már, bárhol talált borítékot bélyeggel, nagy izgatottságban vitte
azt bátyjának ,bé ! bé !« kiáltozással. A 16-ik hónapban elég
volt meglátnia, hogy levél érkezik, vagy hogy anyja borítékot
vesz kezébe, már »bé«-t kiabált. Itt az észrevevés átmegy az.
ítéletbe, mert olyan bélyeget is besorol a »bélyeg« fogalma alá,.
amelyet soha nem látott még. Az ítélet azután átmegy a követ-
keztetésbe, mert elég a borítékot látnia, szükségképen rajta levő-
nek tartja a bélyeget, vagyis az előbbivel kapcsolatos képzetet
is. E példa mindkét képesség összefüggését mutatja a képzelő
tehetséggel. A gyermek bármely bélyeg képét egybeolvasztja a
tudatában élő k4ppel s a képzetlánczolat meglévő szeméhez
siet a saját erejéből hozzáfűzni a többit is, amelyeket nem is
lát. A midőn Romanes * gyermeke 8 hónapos korában arczképről
atyját, vagy más gyermekek másféléves korukban képről atyjukat,
anyjukat, sőt az előttük ismertebb állatokat is felismerik,
az elemi ítelő, képzelő és következtető képesség együttes nyilvánu-
lásairól van szó. Kis fiam 3'/3 éves kora körül a legotrombább
faragású fajátékban felismerte az elefántot, tevét, oroszlánt stb.,
miket képeskönyvből, tehát pusztán síkbeli ábrázolásból ismert,
s négyéves korában az állatkertben a legtöbb vadat első látásra
helyesen ismerte fel, pedig eddig csak holt ábrázolásokból ismerte.
Ez az . ú. n. associativ egybevetés. A játékokból, képekből a
legszembetünőbb, legjellegzetesebb sajátságok benyomását nyeri s
tartja meg a gyermek. Színérzéke nagyon fejletlen lévén, főleg a.
a vonalak viszonyai vésődnek eszébe, a lábak, a szarvak, a fej, a

* Die geistige Entwickl. b. Menschen, Leipzig, 1893.

 77

sörény, a púpos hát, stb. A piczi játékban, a festményben, az élő

eredetiben ugyanezeket a viszonyokat látja s ezek az illető tárgy-
ról megmaradt képpel eggyé olvadnak tudatában. Az ily egybe-
olvacids, a jelen érzéklet s a felújított rokon emlékezeti kép egybe-
forrása : elemi ítélő mívelet. Más esetekben valamely képzet rész-
képzeteinek egybeolvadása egy másik fogalomnak e részképze-
tekkel azonos, lényeges jegyeivel : alapja azon folyamatnak, a mit
ítéletnek nevezünk. Ezt az egybeolvadást a gyermek ama saját-
ságos elemi érzelem révén érzi meg, melyet leghelyesebben az
azonosság érzésének nevezhetünk s mely bennünk mindanyiszor
támad, valahányszor két többé-kevésbé egyforma tapasztalás
tudatunkban eggyé forr. Ennek ellentéte a lcülönbségérzés, mely
akkor támad bennünk, midőn a fellépett érzet nem egyező a
figyelem gyujtópontjában álló képzettel, vagy midőn két egy-
idejűleg avagy egymás után fellépő, egymással nem rokon képzet
nem fedi egymást, nem olvad eggyé, hanem külön tartalomként
marad meg elménkben. Kétes esetekben, midőn valamely fogalom
hovatartozóságát, igaz vagy nem igaz, helyes vagy helytelen
voltát megítélnünk kell, önmagunkon figyelemmel kísérhetjük,
mint igyekszünk minél élesebben felfogni a kérdéses fogalomnak a
kérdéses képzetkörrel való egybeolvadását, azonosságát, esetleg a
különbségérzés féllépését.
A következtetésnél viszont valamely nyert képzetet egészít
ki a gyermek más oly képzetekkel, melyekkel ez, avagy ehhez
hasonló képzet többször együtt járt (boríték—bélyeg). Ezt a
kiegészítést a képzettársítás végzi. Ugyancsak a képzettársítás
működik a képzelet játékainál is. Csakhogy a képzelőtehetség
működésekor a társítást szabadjára bocsátjuk, azaz nem szembe-
sítjük fellépő képzeteinket reális érzéseinkkel s azok emlékképeivel.
Ez a kritikátlanság felettébb könnyű a gyermekre nézve, ki
kópzeteinek ellenőrzését fárasztó munka gyanánt érzi. Innét az
az élvezet, mellyel a gyermekek játékaiban az érzékeléseket száz
meg száz nem létező tulajdonsággal színezi ki. A kis gyermek a
babát élő gyermeknek, a széket gőzmozdonynak, önmagát vagy
pajtását paripának képzeli.
Az ítélőképesség bonyolultabb alakjai a képzettársítással
együtt fejlődnek. Groos vizsgálta, * hogy minő a különböző kord
gyermekekben az ítélkezési elmemíveletekre való hajlam. Rövid,
nem teljesen befejezett elbeszéléseket írt fel a táblára s a gyer-
mekeknek idevágó kérdéseit elemezve, azt találta, hogy az ítélő
míveletekre vonatkozó kérdések arányszáma az összkérdésekhez
viszonyítva : a 12-13 éveseknél 2'0
a 14-16 » 12'5

* Das Seelenleben d. Kindes, 1904.

 78

a 16-17 éveseknél 42'0

az idősebb diákoknál 56'5 százalék volt.
Minden korosztálynál a kérdések több mint 40°/o-a az
okokra vagy okozatokra vonatkozott. Az ok felé a fiatalabbak,
a gyengék, a közepesek, — az okozat felé az idősebbek és jele-
sebb tehetségűek érdeklődése irányult.
A magasabb rendű ítélő műveletek, az enyém és tied, a.
helyes és helytelen, a jogos és jogtalan, illő és nem illő fogalmaira
vonatkozó ítélés, ugyanúgy mint a bonyolultabb helyes követ-
keztetések képessége, csak a korral fejlődik ki. A szerint, amint
e fogalmak kellő gyakorlat folytán kifejlődtek, megerősödtek és
tisztázódtak, fejlődhetik ki a képesség annak megítélésére is, hogy
valamely szándék, cselekedet vagy tárgy egyikük vagy másikuk
csoportjába tartozik-e.
A gyermek képzelő tehetsége kűlönösen megnyilvánul
játékaiban, valamint rajzaiban is (1. ezeket a 121-125-ik 1.).
A képzettársítás minősége és az intelligencia. Vizsgálati
módszerek. A képzettársítás úgy minőségére, gazdagságára, vala-
mint gyorsaságára nézve a korral fokozatosan halad. A gyerme-
kek képzettársítása az utolsó tíz évben számos vizsgálódás tárgya
volt, melyekhez használt módszerek fontosabbjait következőkben
ismertetjük :
A képzettársítás vizsgálúsának módszerei :
A szabad képzettársítást Wundt, Trautscholdt, Kraepelin, stb. szerint
úgy vizsgáljuk, hogy az egyénnek bizonyos fogalomkörökhöz tartozó szókat
mondunk elő, melyekre az mindegyikhez a legelső szót, mely arról eszébe
jut, kimondja, esetleg felírja. E módszert a hívószó kimondása és rávágó
szó vagy páros szó kiejtése között lefolyó időtartamnak mérésévet is egybe-
kapcsolhatjuk.
Legcélszerűbb 'minden egyes társításnál kikérdezni, hogyan és mint
jutott eszébe az egyik fogalomról a másik, mily jelenségek kíséretében
állott be az associáció, stb. ?
Ascha/fenburg kimondja a hívószót s a vizsgált egyénnek le kell írnia az
erről legelsőbb eszébe jutó szót, majd sorban mindazt, ami a sorban felmerülő
képzetek kapcsán egy bizonyos időn, pl. 1 percen belül tudatában felmerül.*
Ziehen, ki már gyermekeken végezte vizsgálatait, vagy szintén szókat
mond elő, vagy tárgyakat mutat, vagy ingereket hágy az egyéb érzékekre
közvetlenül behatni s ezekre kell a gyermeknek az elméjében felbukkanó
legelső szóval reagálnia. **
Sommer elsősorban az összes érzékek köréből vett tulajdonságokat
(pl. fehér, magas, szögletes, kemény, hideg, halk, illatos, savanyú, éhes,
fájós, stb.), az összes konkrét fogalmak köréből összeválogatott főneveket,
érzelmi és egyéb tudatállapotokat, úgyszintén társadalmi viszonylatokat
kifejező szókból állította össze összesen 26 csoportból álló hívószó-gyűj-
teményét, mellyel normálisokat és betegelméjűeket egyaránt vizsgált. ***

* Fentebb idézett munka.

** Ziehen, Die Ideenassoziation d. Kindes, I. II. Berlin, 1900.
*** Sommer, Lehrbuch d. psychopathol. Untersuchungsmethod.
326-348. 1.
 79'

Neumann csoportosan végzi vagy végezteti a társítási kísérletet.

Előmond a gyermekeknek 12 főnevet, 12 melléknevet és 12 cselekvésszót
előttük ismeretes fogalomkörökből s a felsőbb osztályokban 20 nehezebb.
elvont fogalmat is. A gyermekeket felszólítja : írjátok fel a legelső szót,.
ami arról, amit mondok, az eszetekbe jut. A vizsgálatokat természetesen
pár előgyakorlat előzi meg. * .
Saját módszerem a képzettársítást közvetve vizsgálja a szóemlékezet
vizsgálásával önként adódó téves visszaemlékezések elemzése útján, amelyek
többnyire az egyén gyakorlottabb gondolkodási irányzatainak önkéntelen
s ennek folytán mesterségesen befolyásolt nyilvánulásai (1. követk. fejez.).
Ziehen nagyobbszámú gyermeken pontos készülékekkel vég-
zett vizsgálatokat s a társítás gyorsaságát gyermekeknél lénye-
gesen kisebbnek találta, mint felnőtteknél, úgyszintén a gyorsa-
ságnak évről-évre való növekedését is ki tudta mutatni.
Neumann vizsgálatai szerint is a képzettársítás gyorsasága
a korral nő. A 14 éveseknél néha fele annyi ideig tart, mint a
8 éveseknél.
Ezen búvár szerint a képzettársítási vizsgálatok érdekes és
világos betekintést engednek a gyermek általános értelmiségének
(intelligenciájának) fejlettségébe is.
A kevésbé értelmesek már a hívószókat is — melyekről
eszükbe jutó képzeteket fel kell sorolniok, — gyakran meg nem
értik, avagy félreértik, ami főleg az elvont fogalmakat jelképező
szóknál szokott beállani. Az ily elvont fogalmakra a nem intelli-
genseknek jelzett gyermekek 60-70°/o-ban nem tudtak társítá-
sokat találni. A kisebb értelmiségűeknél gyakoriak továbbá az
értelmetlen képzetkapcsolatok, amennyiben nem találván fogalmat,
mely a hívőszóval kapcsolatban állana, akármit, amit épen
meglátnak, rámondanak. Gyakran megmaradnak a hívószó leg-
közelebbi körében, azt csak raggal, képzővel változtatják, hason-
hangzású társításokat kapcsolnak stb. A társítás ezen felületes-
ségénél fogva gondolatkapcsolászck néha gyorsabb, mint a jobb
értelmiségűeké Gyakori sajátsága továbbá a kisebb értelmi-
ségűeknek a bizonyos megkezdett társítási formákhoz vagy egyes
eszükbe jutott szókhoz való ragaszkodás, a később tárgyalandó
perszeveráció egyik nyilvánulási alakja. Pl. Meumann egyik
zürichi tanítványa az egyik hivószóra, a »villámlik« fogalmára
így reagál: »igen villámlik«. Ezt az »igen« szót azután végig
megtartotta s már most az. igék többségére s a tulajdonságnevek
90°/0-ára csak olyképen reagált, hogy az »igen« szót a hívószó
elé tette (pl. szép — igen szép, nagy — igen nagy, stb.). Ilyesmi
értelmesebb gyermekeknél elő nem fordul. Vagy pedig a kisebb
értelmiségű gyermek valamely hivószóra jobb hiányában egy már
előbb előfordult akár odaillő, akár semmi összefüggést nem mutató
szóval reagál, ami szintén a perszeveráció jelensége. A hiba
* Exper. Paedagogik, 86-101. 1.
80

persze nem a perszeveráció jelentkezésében, hanem annak ellen-

őrzés és gátlás nélkül való felhasználásában rejlik.
Meumann ezen eredményeihez majdnem szóról-szóra csatla-
kozhatom, amennyiben magam is normális és gyengetehetségű
gyermekek képzettársítását az övétől teljesen eltérő módszerrel
s tőle teljesen függetlenül vizsgálva, minőségileg hasonló ered-
ményekre jutottam a gyengetehetségűeknél, mint amelyeket ő a
nem intelligens normális gyermekekre megállapított, csakhogy
ezek a jelenségek a gyenge tehetségűeknél sokkal állandóbbak.
Magam ugyanis a magyar gyermektanulmányozó társaság
kísérleti szakosztálya segélyével szópármódszeremmel végzett, később
ismertetendő emlékezetvizsgálatokat használtam fel a gyermek
képzettársításának vizsgálására, még pedig olyképen, hogy a
téves emlékezéseket tettem elemzés tárgyává. Ha valaki pl. e
betanult szópár helyett : ,tánc-zene` később a tánc szóra nem
a betanult ,zene` szóval, hanem pl. ,terem`-mel felelt, az ilyen téves
reprodukciót az egyénre nézve az újonan betanultnál sajátabb,
gyakorlottabb gondolkodási iránynak kellett tekintenem.
Osszesen 63 normális, I — VI-ik osztályú (elemi, illetőleg
polgári iskolás) gyermek és 44 gyengetehetségű, III—VI-ik osz-
tályú kisegítő-iskolás gyermek több ezerre rúgó képzettársításait
elemezvén, találtam százalékokban kifejezve a következőket:
normálisaknál gyengéknél
1. Szókiegészítés útján ható nívószók
száma.................. .............................. 0.6 2.5
Ezek közül a) ragtoldás (pl. szék-
széket, ház-házat) ... .............................. 0.1 1.6
b) képzőtoldás (pl. bolt-boltos, víz-
vizes) ................................................... 0.3 0.6 0.7 2.5
a) toldással értelmileg távoleső szó (pl.
szó-szóda, fa-fazék) ................................. 0.2 0.2
2. Főleg rokonhangzás útján ható hívó-
szók.................................... 0.4 2.3
Ezek közül a) tisztán hangzás útján
(pl. bolt-volt, ég-jég) .............................. 0.1 0.4
b) hangzás ± perszeveráció útján [pl.
bot-pont (előbb : pont-vessző), kard-kalap 0.4 2.3
(előbb . fej-kalap)] ...... .. ........................ 0'3 1.9
3. Pusztán értelmetlen visszahatást ki-
váltó nívószók ....................................... 2.0 5.2
ezek közül
a) a hívószó puszta megismétlése ...... 0.2 0.1
b) perszeveráló társszók ismétlődése
rokonhangzás nélkül [pl. láb-szél (előbb: szél-
felhő), víz-kard (előbb : kard-huszár), stb.] 2.0 4,5 5'2
1.5
c) magyarázhatlan kapcsolatú társí-
tások..... .............................................. 0.3 0.6

A normális gyermekek társításai közül tehát összesen 3'0°/o, a

gyengéknél 10'0°10 mutatkozott olyannak, melynél a hivószó nem
 81

értelmi tartalma útján hatott a gyermek elméjére. Vagyis a

képzettársítás kísérletes vizsgálatánál a nem értelmi rokonság
alapján keletkezett társítások nagyobb száma csekélyebb értelmi-
ségre, illetőleg gyengetehetségűségre enged következtetni. *

2. Az iskolásgyermek emlékezete. **
Az emlékezet fejlődése. — A gyermek emlékezete gyengébb a felnőtténél.
— Ebbinghaus, Meumann és Ranschb urg vizsgálatai. — Stern lányokra és
fiukra vonatkozó összehasonlító vizsgálatai. — A magyar gyermektanulmányi
társaság vizsgálatai. — A normális gyermek közvetlen emlékezetének terje-
delme. — A terjedelem cenzurálása. — A 24 óra mulya való visszaemlékezés
terjedelme s ennek viszonya a közvetlen visszaemlékezés erejéhez. — Az
emlékezés gyorsasága. -- Az emlékezet munkateljesítő képességének kiszámí-
tása a Ranschburg-féle képlettel. — Az emlékezés gyorsasága azonnal és
24 órával az elsajátítás után. — Az összefüggés a gyermek emlékezetének
terjedelme, gyorsasága és a gyermek intelligenciája (iskolai osztályozása)
között.

A gyermek emlékezete, mint fentebb már kifejtettük, első

sorban a képzettársításon alapul s ezzel nagyjában párhuzamosan,
a haladó korral együtt fejlődik. Az a feltevés, hogy a gyermek
emlékező képessége jobb, mint a felnőtté, alaposan megingott.
Ebbinghaus vizsgálatai szerint a 18-20 éves egyén átlag 11 2-szer
annyi szótagot vagy szót képes egyszeri olvasásra helyesen repro-
dukálni, mint a 8-10 éves gyermek. Meumann szerint némely
felnőtt 3-4-szerte jobb emlékezetű, mint az iskolás gyermek.
Saját vizsgálataim szerint, melyeket a legkülönfélébb emlékezeti
fajokra nézve végeztem, a 12 éves gyermek felfogása, illetve köz-
vetlen emlékezete értelmes és értelmetlen szókapcsolatokra, úgy-
szintén tulajdonnevekre jóval gyengébb, mint a 25 éves tanult
egyéné. Ellenben nagy a hasonlatosság a gyermekek és műveletlen
felnőttek emlékező ereje között. Ez érthető, ha meggondoljuk,
hogy mindkettőnél a képzettartalom szegényesebb, a képzetek
közötti összeköttetések az élet egyszerű viszonylatai között nem
fejlődtek oly sokoldalúan, mint felnőtteknél és a művelt egyének-
nél. Stern más irányú vizsgálatai szerint az egyszeri felfogás
révén fennmaradó tudás mennyisége a 7-ik évtől a 14-ik évig

* Részletesebben 1. Assoziation c. cikkemet az .Encyklopaed. Hand.

buch der Heilpaedagogikc c. sajtó alatt lévő gyüjtőmunkában.
** V. ö. Ebbinghaus, Ueb. d. Gedáchtniss, Leipzig, 1885. — Grundz.
d. Psychologie, Leipzig, 1905. — Ranschburg, Módszerem és készülékem az
emlékező erő vizsgálatára, Budapest, 1901. ; u. e. Studien ueb. d. 1Vlerk-
fhigk. d. Normalen, Nervenschwachen u. Geisteskranken, Monatsschrift f.
Neurol. u. Psychiatrie, IX. köt. 1901. — Stern, die Aussage stb., Leipzig,
1904., Beitr. z. Psychol. d. Aussage I. köt. -- Radossawljewitsch, Das
Behalten u. Vergessen bei Kindern u. Erwachs. stb., Leipzig, 1907.
A gyermeki elme. 6
82

felényit nő, a hibás emlékezések száma egy harmadával fogy.

Az emlékezésnek fejlődése a gyermekkorban nem egyenletesen
halad, hanem időszakos, fiuknál és lányoknál különböző. A 7-10-ik
évig terjedő időszakban a fiuk felfogó és emlékező képessége
hatalmasan fejlődik; ugyanez években a lányoknál egyáltalában
nincs e képesség terén fejlődés. Ellenben a lányok a 10-14-ik
év között rohamos fejlődéssel pótolják a mulasztást, sőt némileg
túl is szárnyalják a fiukat, kiknél ez időszakban nem történik
e téren újabb fejlődés. A felfogó és emlékező képesség fokozatosan
fejlődik és pedig előbb az érzékelt tárgyakra, mint alanyokra
nézve, majd ezek cselekedeteire, s végül tulajdonságaikra, idő- és
térbeli viszonylataikra nézve.
Az emlékezet biztossága, a saját vizsgálataim szerint, a.
25 éves korban még egyszer oly nagy, mint a 12 éves gyermeknél.
Ebből folyik a gyermekek emlékezetének megbízhatlansága. Nem
csak megtévesztő mondásokkal, de már puszta kérdésekkel is
tévesztőleg befolyásolhatjuk a gyermeket. Pl. ha képet mutatunk
neki, s azután elmondatjuk, mit látott rajta, kérdésünkre, hogy
nem látta-e még ezt, vagy amazt a tárgyat is, ami tényleg nem
látható a képen, igen könnyen tévedésbe esik, s emlékezni vél a
nem érzékelt dolgokra. A gyermeki emlékezet e befolyásolható-
sága a 7-ik életévtől a 18-ikig felényivel fogy.
A különböző emlékezeti fajok között, minők pl. a név-,
szám-, szín-, tér stb. emlékezet, a paedagogia szempontjából a
legfontosabbak egyike a gyermek szóemlékezete. A magyar gyermek-
tanulmányi társaság kísérleti szakosztálya vezetésem alatt s ter-
veim szerint szópármódszeremmel 58 normális, elemi iskolás,
valamint 37 abnormis, kisegítő iskolabeli gyermeken vizsgálatokat
végzett a 6-13. éves, normális és abnormis gyermek közvetlen
s hosszabb időre szóló emlékező erejére vonatkozólag.
E vizsgálatokat általam felállított kérdőpontok szerint
assistensemmel, dr. Vértes-sal egyetemben dolgoztak fel s azok
a normális tanulókra vonatkozólag a következő legfőbb ered-
ményeket adták : *
1. A közvetlen emlékezet avagy rögzítő képesség : terjedelme
85.90/o, vagyis az egyszeri hallásra megtartott s helyesen vissza-
adott anyag (páros szók) mennyisége az összes, felfogott anyag-
hoz képest több, mint annak négy ötödrésze. Az egyes nyert
értékeknek e középátlag körül való ingadozása — az úgynevezett.
középövben — nem nagyobb, mint e középátlag 1/11 része.

* E helyütt csak az általam nyert eredményeket közlöm, míg az

emlékezet viszonyát a korhoz, nemhez, az egy hét multán való vissza-
emlékezést, az emlékezet terjedelmének viszonyát gyorsaságához stb., Vértes
dr. dolgozza fel s fogja közölni.
 83

Miként minden szellemi működést, úgy az emlékezet erejét

is osztályozhatjuk. Erre vonatkozólag már egy ízben a Zeitschr.
f. Kinderforschung-ban, utóbb az V-iki római nemzetközi lélek-
tani kongresszuson tett előterjesztéseim értelmében, valamely
működés jóságának megítélésénél első sorban a helyes ynveletek
mennyisége a mértékadó.
Ha 4, 3, 2, 1 cenzurával osztályozzuk a helyesen végzett
műveletek 0-25, 25'1-50'0, 50'1-75'0 s végül 75'1-100'0
százalékjait, akkor a normális gyermekek tárgyilagos cenzurája
a közvetlen emlékező erő terjedelmét illetőleg a következő :
Osztályzat 1-es 2-es 3-as 4-es
Hány gyermek nyerte azt el ? 84'5% 10'4°/0 5'1°/0 0'00/o.

Vagyis az összes normális gyermekek több mint 4/5 része

a felfogott anyagnak legalább is 75'0°10-áról tudott rögtön a
megtörtént felfogás után számot adni.
De vajjon mennyi ideig maradt meg ez az elsajátított
anyag felújításra készen elméjükben ? A 24 óra mulya meg-
ismételt kikérdezés adatai szerint:
Az ilyképen megtartott anyagból a normális gyermekelv
24 óra mulya újabb hallás nélkül átlag 94'1°10-ot tudtak még
mindig helyesen felújítani, vagyis arra az anyagra nézve, amit
a gyermek ma 6 másodpercre megtartott, holnap még csaknem
hiánytalanul visszaemlékezik. A középszám közül való ingadozás
e szám 119-része volt.
Nem szabad persze elfeledni, hogy itten 39 értelmileg
kapcsolatos szópárnak elsajátitásáról s olyképen való felújításáról
van szó, hogy a kikérdező előmondja minden egyes szópár hívó-
szavát s a vizsgáltnak mindegyikhez a hozzátartozó páros szót
emlékezetéből kell pótolnia. Ez pedig, értelmes szókapcsolatokról
lévén szó, aránylag könnyű feladat.
A fent megadott pozitív cenzurálás segélyével a 24 óra
mulya való visszaemlékező képesség terjedelmét illetőleg a követ-
kező képet mutatja :
Osztályzat .................... ... 1 2 3 4
Hány gyermek nyerte azt el ? 63'8°/0 31'0°/° 3'5°/0 1'7°/0

Érdekes jelenség, hogy a 24 óra mulya való visszaemléke-

zésnél ennek mennyisége (Ai), a normális gyermekeknél csak az
esetek 58'1°/o-ában kisebb, mint a közvetlen visszaemlékezés
terjedelme (Ac), az esetek 8'6°/0-ában e kettő egyforma, sőt
az esetek egy harmadában a 24 óra mulya való visszaemlékezés
ereje nagyobb, mint a rögtön a betanulás után bekövetkező
kikérdezéskor.
6*
84

Ennek magyarázata vizsgálataim szerint abban keresendő,

hogy az első kikérdezéskor még fennálló gátlások, melyek épen
ilyenkor, midőn az imént betanult egész anyag közel a tuda-
tosság küszöbéhez zsong az egyén elméjében, legerősebbek, s az
ilyenkor való rögtöni kikérdezéskor legkönnyebben érvényesülnek,
utóbb lassacskán megszünnek, s így nem egyszer utóbb, egy
későbbi órában, mintegy maguktól, voltaképen azonban mint
elkésve jelentkező képzettársítások, hirtelen eszükbe jutnak.
Vizsgálatainkból nagy általánosságban továbbá meg volt
állapítható, hogy : mini él gyengébb a normális gyermekeknél a
közvetlenül a betanulás után végzett első kikérdezéskor az emlé-
kezet terjedelme, 24 óra mulya való kikérdezéskor annál bizto-
sabbra s annál nagyobb fokban várható további gyengülés helyett
az eredmény feljavulása.
Ellenben azon esetekben, midőn — mint az összes esetek
körülbelül 3/5-dében — a 24 órára való megtartó képesség kisebb
volt, mint a rögtön a betanulás után való kikérdezéskor, a
24 óra mulya beállott csökkenés nagysága teljesen független a
közvetlen visszaemlékezés terjedelmétől.
Az emlékezetnek, valamiként az összes értelmi folyamatok-
nak, jóságát azonban pusztán a helyes visszaemlékezések mennyi-
sége, tehát a terjedelem, önmagában nem szabhatja meg.
A folyamat helyes értékeléséhez, miként azt évek óta ismé-
telten kifejtettem, szükségünk van azon időtartam ismeretére is,
amelyet az illető folyamat létrejötte'hez igényelt.
Kétségtelen ugyan, hogy valamely értelmi működés értéke
elsősorban helyességétől függ s okvetlen többre becsülendő az a
felelet, mely lassan érkezett, de helyes volt, mintsem az, amely
gyorsan jött, de' nem volt megfelelő.
Ennek elismerése mellett is azonban kétségtelen az is,
hogy az olyan tanulók közül, kik egyenlő mennyiségű helyes
választ adnak, általában azoké ér többet, kik ugyanazt a jó
eredményt rövidebb idő alatt szolgáltatják.
Vagyis az elmemunka teljesítő képessége egyrészt a folyamat
minőségétől, másrészt annak gyorsaságától függ, amint azt ugyan-
csak az 1905-iki római kongresszuson kifejtettem volt.
Még pedig valamennyi értelmi folyamatra s így az emlé-
kezetre is áll az, hogy a munkateljesítő képesség (M) a helyesen
végzett műveletek számával (A) egyenes, az azokhoz szükségelt
átlagos időtartammal (T) fordított arányban áll, vagyis M = A.
T
Hozzátehetjük még azt is, hogy magának a helyes műveletek
számának (A-nak) megítélésével — amint azt már újabb mun-
káimban kifejtettem — nem elégséges az azonnal helyes válaszok
számát (P) tekintetbe vennünk.
 85

Azért, mert valaki valamely kérdésre tévesen válaszol, még

nem állíthatjuk, hogy az illető dologban nincs tájékozva. Ha tehát
figyelmeztetjük válasza tévességére, lehet, hogy kijavítja hibáját.
Ez esetben végeredményben e kérdésben is helyes választ adott, de a
folyamat tárgyilagos biztossága, illetőleg határozottsága nem volt
kifogástalan. Ezért is az ilyen javítás árán helyes műveletekre nézve
ajánlottam, hogy ezeket ne számítsuk be a terjedelembe teljes
egységek gyanánt, hanem osszuk el a szükségelt javítások szá-
mával. Vizsgálatainknál rendszerint csak egyszeri javítást
engedek meg, hogy a felelet találgatássá ne fajuljon ; minthogy
tehát ilyenkor esetleg az első válasz helytelen, a második pedig
már helyes, az ilyen javítást '/2 egységként kell számítanunk.
Vagyis a szellemi munka terjedelme, A = P ± C/2, mely kép-
letben P az azonnal precíz válaszok százalékszámát, C a javítás
+ C/2
árán helyesekét jelenteni. M tehát voltaképen = P •
T
Ezek ismerete alapján már most megérthetjük, hogy úgy
a normális, mint a gyengetehetségű gyermekeken végzett vizsgá-
latainkat időmérésekkel kötöttük egybe.
A normális iskolás gyermekek visszaemlékezésének gyorsa-
sága a mindjárt a betanulás után végzett kikérdezéskor átlag
2'0 másodperc. A közepes ingadozás nagysága ezen időértéknek
körülbelül 1/7 -ét teszi.
A 24 órával utóbb történő újabb kikérdezéskor e gyor-
saság a normálisoknál középátlagban nem változott, tehát szin-
tén 2'0 másodperc.
Ennek ellenére közelebbi megtekintésnél kitünik, hogy az
esetek többségében 24 óra mulya a felújításhoz szükséges idő-
tartam meghosszabbodik.
Ez kitünik az időtartam cenzurálásából is. Igy például a
legrövidebb 0'1----2'0 időtartamot 1-gyel, a 2'0-4'0 időtartamot
2-vel, a 4-6"-ig tartó reactiókat 3-mal stb. osztályozhatjuk.
Az azonnal való visszaemlékezésnél ez esetben 1-es osztály-
zatú 65'4°/0, 2-es osztályzatú 34'6°/o.
A 24 óra mulya való újólagos visszaemlékezésnél ez eset-
ben 1-es osztályzatú 62'0°,1 0, 2-es osztályzatú 38'0 0/0, vagyis a
hosszabb időtartamot igénylő visszaemlékezések száma 24 óra
alatt megnőtt.
A nyert eredményekből kitűnik továbbá a következő
törvényszerűség : Minél gyorsabb a visszaemlékezés mindjárt a
a tanulás után bekövetkező első kikérdezéskor, annál valószínűbb,
hogy ismételt kikérdezéskor a visszaemlékezés folyamata meg-
lassul és viszont mennél lassúbb volt a folyamat az első kikérde-
zéskor, annál biztosabb, hogy ismételt kikérdezéskor meggyorsult-
nak fog mutatkozni.
86

A 24 óra mulya mutatkozó lassúbbodás foka az első alka-

lomkor talált idő gyorsaságától függetlennek látszik.
Igen érdekes továbbá az a kérdés is, vajjon megállapít-
ható-e összefüggés az emlékezés terjedelme és gyorsasága, másrészt
a gyermekek átlagos intelligenciája között ?
E kérdésre a közvetlen visszaemlékezés terjedelmét illetőleg
a leghatározottabban igenlő választ adhatunk.
Az 58 normális, vagy legalább is az elemi 2— 4-ik s a
polgári 1-ső és 2-ik osztályát látogató gyermek közül (2-6.
osztály) a tanítók 28-at jeleztek jó, 13-at közepes és 17-et
gyengébb értelmiségűnek.
Ezek közül a tíz legkisebb terjedelmű emlékezetet fel-
mutatók egyike sem tartozik a jók csoportjába, viszont a tíz
legnagyobb terjedelmű emlékezettel bíró gyermek közül egyetlen
egy tartozik a gyengék közé.
Ha a legkisebb terjedelműt tekintjük a sorozatban az
elsőnek, a legnagyobbat az utolsónak (58-iknak), akkor az :
a jók a közepesek a gyengék
1-10-ik helyre jut 00.0 30.7 35'3 százaléka
11-20-ik » » 17.8 16.4 17.6 »
21-30-ik » a 21.4 7.7 17.6 »
31-40-ik » a 25.0 7.7 11.8 »
40-50-ik » » 21.4 15'4 11.8 »
50-58-ik » » 14'3 23.1 5.9 »

Ha a sorozatot kerek számban 60 tagból állónak tekint-

jük, úgy
a jók a közepesek a gyengék
a leggyengébb harmadot elfoglalja 17'8 46.1 52.9 százaléka
a középső .» » 46'4 15.4 29.4 »
a legértékesebb » y 351 38.5 16.7 »

Azaz a legjobb eredmény, vagyis a legnagyobb terjedelem

a közepes és jó képességűek között oszlik meg, a gyengék alig
szerepelnek e nagy értékek között. A leggyengébb eredmény,
vagyis a legkisebb terjedelem a gyengék és közepesek között
oszlik meg; a jók ugyanoly csekély számban szerepelnek e kis
értékek között, mint amilyen mértékben a gyengék a nagy érté-
kek között szerepeltek. Kétségtelen azonban e számadatokból az is,
hogy a párhuzamosság az átlagos értelmiség és az emlékezet jósága
között épen nem tökéletes, vagyis fordulnak elő igen tehetséges
tanulók aránylag gyenge, de még inkább gyengébb intelligenciájú
tanulók nagyon jó szóemlékezettel. Kétségtelen továbbá, hogy a
közepesek a legjobb helyeket a jóktól szinte elhódítják.
A hosszabb időre való megtartás abszolut jósága az értel-
miség fokával jóval kevesebb összefüggést mutat. A 24 óra
mulya helyesen felújított képzetek száma szintén legnagyobb a
 87

jóknál (82'1), valamivel kisebb a közepeseknél (76'9) és a gyen-

gébbeknél (73'9). Az eredmény viszonylagos megfogyása 24 óra
óra multán szintén a gyengéknél valamivel ugyan gyakrabban
(70'6°jo) állott be, mintsem a közepeseknél (61'5), vagy a jóknál
(60'7), de a különbség nem jelentékeny. Ügyszintén a megfogyás
nagysága, vagyis a felejtés foka sem mutat semmiféle biztos
különbséget.
A jobb, tehetségesebb tanulók tehát emlékezetüket illetőleg
annyiban vannak előnyben gyengébb társaik felett, hogy általá-
nosságban véve valamely értelmileg összefüggő anyagot (például
magyarázatot) egyszeri hallásra könnyebben sajátítanak el, mint
a gyengébbek. Ellenben abból, amiről azonnal az anyag felfogása
után számot tudnak adni, 24 óra alatt jók és gyengék aránylag
csaknem egyforma mennyiséget felejtenek el, úgy hogy hozzá-
számítva még épen az első kikérdezéskor gyengéknél gyakran
bekövetkező feljavulást, végeredményben a jók abszolut vissza-
emlékezése 24 óra mulya csak lényegtelenül jobb eredményeket
szolgáltat, mint a gyengéké, vagy közepeseké.
A mondottaknál fogva a jobb tehetségűeket az a veszély
fenyegeti, hogy könnyen sajátítván el az anyagot, nem helyeznek
súlyt a megértettek betanulás útján való megerősítésére, mert
hiszen megértették s úgy érzik, tudják.
Viszont a közepeseknél és a gyengébbeknél kevésbé áll fenn
ez az érzés ; ezek az anyagot magyarázatközben kevésbé teljesen
fogták fel, vagy a hallottak. csak lassacskán tisztulnak elméjük-
ben. Ep ezért ezek, amennyiben nem hanyagok, nagyobb súlyt
helyeznek a megértett anyag betanulására.
S minthogy az egyforma munka árán tanultakra nézve
a jókkal szemben a megtartó képességben nincs lényeges eltérés,
igen valószínű, hogy a közepes és gyenge tanuló, ki az anyagot
be is tanulta, hosszabb idő mulya jobban fog tudni arról beszá-
molni, mint az a tehetséges, aki megértette, de meg nem erősí-
tette, s azért pontosan, szabatosan visszaadni nem tudja.
Azon kérdésre, vajjon az emlékezés gyorsasága mutat-e
kapcsolatot a gyermek általános intelligenciájának fokával, a vizs-
gálatok a következő válaszokat adják : A visszaemlékezés leg-
rövidebb időtartamai, — 1'2-1'6 mp. — az első, a felfogást
azonnal követő kikérdezésnél túlnyomólag a jeles képességűeknek
jelzett tanulókat illetik s csak ritka kivételként a közepeseket és
gyengéket. Viszont a 2'3-3'1 mp.-ig tartó hosszabb visszaemlé-
kezési közepes időtartam csaknem kivétel nélkül a gyenge tanulók-
nál fordul elő. Tehát a párhuzamosság — főleg a rövid és hosszú
értékeket illetőleg — félreismerhetlenül megállapítható.
Kevésbé feltűnően és tisztán, de mégis megállapítható a
párhuzamosság bizonyos foka a 24 óra mulya bekövetkező kikér-
 88
deze'skor is. Így például a jeles képességűek időtartama e 2-ik
vizsgálatnál 1'4-2'8" között, a közepeseké 11-3'0" között, a
gyengéké 1'6-3'3" között váltakozik. A jelesek csoportjában
71'4°!0 esik 1'4--2'0" közé, egy sem haladja meg a 2'8"-et.
A gyengék közül 500/o esik az 1'6-2'0" közé, ugyanannyi
2'2-3'3" közé. Szóval, ámbátor a gyengék 24 óra mulya álta-
lában valamivel kevesebbet reprodukálnak, mint a jók, e keveset
is inkább lassabban újítják fel, mint az ilyenben is gyorsabb
észjárású jó tanulók.

3. Hogyan tanuljunk ? *
A felszínes benyomások megerősítése tanulás útján. — A tanulás szüksé-
gessége. — A tudás fokozatai. — Az ismétlések erősítő hatása. — A meg-
értés jelentősége és hatása. — Saját vizsgálatok. — A tanulás nehézségének
viszonya a betanulandó anyag mennyiségéhez. — Saját vizsgálatok. --
A betanultak megtartása. — A házi feladatok mennyisége s annak ellen-
őrzése. — Feladata-e az iskolának a tananyag betanítása ? — Mennyire
tudja a tanuló, teljesen megtanulta-e a leckéjét, vagy sem ? — A betanu-
láshoz szükséges ismétlések helyes időbeli szétosztása. — A régibb tudat-
tartalom előnyben van az ujonnan tanultakkal szemben. — Miért emlékszünk
vissza elevenebben gyermekkori élményeinkre, mint a későbbi tapasztala-
tokra ? — A részekben és az egészben való tanulás értéke. — Stefj`'ens és
más búvárok vizsgálatai. — A próbafelmondasok értéke. — Saját vizsgála-
tok. — Az egy szakmában szerzett gyakorlat kiterjed-e más emlékezeti
fajokra is ? — Ebert, Meurnann és Lobsien vizsgálatai. — Tanuló típusok.
-- Netscháje j7 vizsgálatai. — A felfogó és emlékező képesség vizsgálatára
szolgáló gyakorlatilag fontosabb módszerek. — A Stern-féle, a Ranschburg-
féle mnemometeres és a R.-féle szópármódszer. — Az időtartam mérésé. —
A Netschaj eff-féle, a Meumann-féle és a Bernstein-féle módszer.

Az egyszeri felfogás utján elménk tartalmává lett benyomá-

sok igen gyakran csak felszínesek. Ha azt akarjuk, hogy vala-
mely benyomás, vagy még inkább a benyomások valamely
hosszabb vagy bonyolultabb sorozata oly erővel vésődjék tuda-
tunkba, hogy hosszú idők multán is, ha szükségünk van reá,
képesek legyünk azt elménkben nehézség nélkül felujítani, akkor
azt tanulás utján kell elménkben megerősítenünk.
Az elme felesleges adathalmazokkal való megterhelésének
minden józanul gondolkodó ember ellensége. De amily igaz az,

* V. ö. Ebbinghaus, G rundzüge d. Psychologie, I. Leipzig, 1905.

651-665. 1. — Eanschburg, A szellemi munka természete, Az Ember,
Műveltség Könyvtára, II. köt. 302-306. 1. — U. e., Hogyan tanuljunk ?
Ref erat. a közegészségügyi társulatban 1905-ben tartott előadásról, Magyar
Tanítóképző, 1905-ik évf. 557-558. 1. — U. e., A szellemi működések
fizikája, Nemzeti nőnevelés, 1905. — Wreschner, Das Gedö,chtn. im Lichte
d. Experimentes, Zürich, 1906. — Dőri, Tanulmányok a paedag. lélektan.
köréből, Bpest, 1905. — U. e., A tanulás technikája, Bpest, 1904.
 89,

hogy az elme nem végtelen rugalmasságu zsák, melybe a tudás•

tetszés szerinti mennyisége préselhető belé, ugyanoly tagadha-
tatlan az is, hogy minden értelmi foglalkozás körében szükségünk
van bizonyos, még pedig napjainkban igen nagy számú kész
ismeretre, melyek bármely, még oly váratlan helyzetben is ren-
delkezésünkre kell, hogy álljanak. Sem az ügyvéd, sem az orvos,
sem a mérnök, bíró, a politikus, sem más foglalkozású egyén nem
tud megfelelni hivatásának, ha a váratlan s előre ki nem számít-
ható esetekben nem támaszkodhatik a pozitív tudásnak bizonyos-
minden pillanatban felújítható mennyiségére.
Hogy a felhalmozott tudási anyag magában nem értelem.
s nem is bizonyítéka az eszességnek, az kétségtelen. De ugyanily
kétségtelen az is, hogy az okos, tehát elméje tartalmát helyesen
kapcsolni tudó egyén, kinek amellett nagy, kész tudása is van,.
előnyben van az ugyancsak okos oly egyén felett, akinek emlé-
kezete gyengeségénél vagy gyengülésénél fogva kész tudás csak
kis mértékben áll rendelkezésére, ki mindent újból meg újból
kénytelen vagy saját gondolatkapcsolása útján megállapítani,
vagy tudásának hiányain folytonos utánalapozgatással kell segítenie.
A tudásnak számos fokozata van. Az elsajátított ismeretek
a tudat küszöbén alul lehetnek közelebb e küszöbhöz, felbukka-
násra készen, vagy mélyebben e küszöb alatt, alig felújítható
gyenge intenzitásban. Az értelmiségéből élő egyénnek neveze-
tesen a tudás kétféle fokozatával kell bírnia. Mint épen mondottuk,.
felújításra kész állapotban kell magában hordania legalább is
szorosabb szakmájának legfontosabb elemeit, de ezen kívül közel
a felújíthatóság küszöbéhez kell elméjében hordania a szakmá-
jához tartozó vagy azzal közelebbi rokonságban álló tudás nagy
halmazát. Ez utóbbinak is a felújíthatási készségnek legalább
is oly fokán kell állania, hogy gondolkodás, kombinálás, azaz a
keresett képzettel valamelyes kapcsolatban lévő, a felújításra.
készebb gondolatirányok részéről, vagyis okoskodás útján, minden
egyéb utánasegítés nélkül mégis csak megközelíthető s a teljes.
tudatosság magaslatára emelhető legyen.
Ezenkívül az úgynevezett művelt embernek legalább tájéko-
zott«-nak kell lennie napjaink tudásának valamennyi irányában,
úgy a természeti, mint a szellemi tudományokat illetőleg.
Ehhez pedig szükséges, hogy mindezeken a tudásbeli ele-
meken, melyek nem képezhetik minden szakbéli egyénnek kész
tudását, de melyek valamely kor általános tudásához tartoznak
s melyek a különböző szakmabeli egyének kölcsönös eszmecseré-
jének közös érintkezési alapjai, legalább is végigjárt legyen
elméjével, érdeklődésével.
Elménket tehát bizonyos mennyiségű tudásra a legteljesebb
készség fokáig kell becsiszolnunk, bizonyos nagyobbkörű tudásra.
 90

nézve nagy gyakorlottság fokára kell emelnünk s végül a

műveltség anyagát képező összes anyagra nézve legalább is a
tájékozottság fokáig be kell csiszolnunk.
E munkát pedig azáltal végezzük el, hogy bizonyos anyagot
figyelemmel s érdeklődéssel felfogni igyekszünk s azt a tanulás
eszköze, az ismétlések által megerősítjük.
Mennél készebben ókajtunk valamely anyagot elménkben
tartani, annál hatásosabban kell a tanulás munkáját elvégeznünk.
Mert a tudás, vagyis a felújíthatóság készsége mindig arányban
lesz azzal a munkával, melyet a tanulásra fordítunk.
Fontos tehát, hogy — különösen az elsajátítandók nagy
és egyre növekvő mennyiségére való tekintettel — a helyes
tanulásnak tényezőit s módszereit, amennyire azt elmetani
tudásunk mai állapota megengedi, legalább főbb vonásaiban
megismerjük.
A helyes tanulás kezdődik a megértéssel, a felfogással.
Mennél nagyobb munkát fektettünk bele célszerű módon az
elsajátítandó anyag teljes megértésébe, annak meglevő kész tudá-
sunkkal való egybekapcsolásába, annyival könnyebbé tettük
annak rögzítését. Igy például 9 értelemmel bíró szókapcsolatból
egyszeri hallásra 58 tanuló, mint fontközölt vizsgálatok mutatták,
átlag 84°/o-ot tartott meg s tudott pár másodperc mulya hibát-
lanul felújítani, ellenben jeles értelmiségű s tanultságú egyetemi
hallgatók 8 értelmetlen szótagpárt csak 9-72-szeres ismétlés
árán bírtak megközelítő teljes tudásig elsajátítani.
Egész más tehát a megragadás, ha a benyomásokat már
meglevőhöz kapcsolhatjuk, mint hogyha ilyen előképzettségnek
teljes híján vagyunk.
Nagy mértékben függ azonban a felfogás és rögzítés nehéz-
sége reánk egyszerre, illetőleg sorozatosan beható benyomások
mennyiségétől is.
Ha csak a közvetlen, a betanulás után való visszaemlé-
kezést tekintjük, úgy egyszeri hallásra, vagy látásra értelmetlen
szótagokból Ebbinghaus stb. szerint 6-7-et, számjegyekből
10-12-őt, egytagú szókból 8-9-et tudunk felfogni s rögtön
helyesen visszaadni. Hogy mily aránytalanul nő ily idegen, értel-
metlen anyagra az anyagnak mennyiségével a megtarthatóság
nehézsége, azt épen a 16 szótagú értelmetlen sorok nehéz beta-
nulhatósága 9-72-szeres ismétlés árán mutatja, míg például
8 szótag megtartására legfeljebb 3-4-szeres ismétlés többnyire
elegendő.
De, bár nem ily feltűnően, ám mégis aránytalanul nő a
betanulhatóság nehézsége az anyag mennyiségével értelmes anyagra
nézve is, főleg az olyanokra nézve, kik kötött anyagnak szó-
szerint való elsajátításában gyengék, avagy gyakorlatlanok.
 91

Így például önmagamnak Arany János Toldijából

1 sornak, azaz 12 szótagnak betanulására szükségem volt 1 ismétlésre,
átlag 3.5 másodperc,
2 sornak, azaz 24 szótagnak betanulására szükségem volt 1 ismétlésre,
átlag 7'0 másodperc,
4 sornak, azaz 48 szótagnak betanulására szükségem volt 5-6 ismétlésre,
átlag 75-120 másodperc,
8 sornak, azaz 96 szótagnak betanulására szükségem volt 10-14 ismétlésre,
átlag 180-300 másodperc,
24 sornak, azaz 288 szótagnak betanulására szükségem volt 22-30 ismétlésre,
átlag 1300-1800 másodperc,
tértve a kezdettől végig való első hibátlan elsajátításhoz szüksé-
gelt időt. Míg tehát 1 sor batanulása s felmondása 3'5 másod-
percbe kerül, ennek huszonnégyszerese a maga elsajátításához
ezen időnek 400-500-szorosát követeli meg.
E mellett itt az egyén hajlama, típusa, gyakorlata szerint
széleskörű ingadozásokat mutat. Az általam vizsgált gyermekek
és felnőttek közül a leggyorsabban tanuló Toldi 24 sorát —
melyeket azonban igen jól ismert, — 13-14 perc alatt tudta
csaknem hibátlan felmondásig elsajátítani, míg egy második
gimnazista tanuló — nem fáradt állapotban — 72 perc alatt sem
tudta a 3 versszakot megközelítő elmondásig betanulni, pedig
azt hitte volt, hogy legfeljebb, ha 10 percre lesz erre szüksége.
Itten csak a rögtön a betanulás után következő felmon-
dásról van szó, a 24 óra alatt bekövetkező elhalványulásról, a
társított képzetek közötti kapcsok meglazulásáról, vagyis az
elfelejtésről, még szó sem volt. Pedig ez a kopás Ebbinghaus
kísérletei szerint értelmes anyagra — hosszabb képzetsorokra,
minők például nagyobb versszakok — 24 óra mulya 50 száza-
lékot tesz ki, azaz az első betanuláshoz szükséges munkának —
időnek, illetve ismétléseknek — átlag felére van szükség►, hogy
ma újból tudjuk a tegnap első hibátlan elmondásig betanult verset.
Ahhoz tehát, hogy a tanuló nagyobb mennyiségű anyagot
teljes hibátlan felmondásra készen tudva mehessen az iskolába,
a betanulásra bizonyos hosszabb időt igénylő, nagy munkára is van
szükség, mely munkának nagysága nem egyenest arányos a lecke
növekedésével, hanem bizonyos mennyiségen túl szinte képzelhe-
tetlen aránytalansággal nő, különösen ha kötött formájú anyagról,
idegen nyelv ismeretlen szavairól, adatokról, képletekről, szóval szó-
szerint elsajátítandó képzetekről, illetve képzetsorozatokról van szó.
Ép ezért az anyag tartós elsajátításához szükséges idő
nagysága iránt minden tanárnak tanulóinál, még pedig úgy a
könnyen, valamint a nehezebben tanulóknál is az év folyamán
ismételten kellene érdeklődnie. Az ilyen esetleg önmagán is
ellenőrzött tájékozottság alapján kellene azután, — számbavéve
a nehezebben tanulókat is, — a feladandó leckét kimérni s kívá-
92

natos volna, ha minden leckeadó tekintettel lenne a többi oktatók

által ugyanazon időpontra támasztott követelményekkel. Vagyis
kívánatos volna, hogy a tanárok a naplóba minden órán ne csak
az elvégzett, de a leckeként feladott anyagot is pontosan beírják
s valamennyien tájékozódjanak a többi kartársaik által feladott
tanulandók mennyiségéről is.
Hogy a helyes megértés a megtartás állandóságát nagyon
könnyíti, azt már említettük. De azért az iskolától azt kívánni,
hogy minden tanulandót ott az iskolában sajátítasson el a gyer-
mekkel, nem lehet.
Nem lehet azért, mert 50-60 különböző típusú, képességű
és érdeklődésű gyermeket órákon át állandó, egyenletes figyelésre
késztetni szinte emberfeletti dolog. De nem lehet azért sem, mert
sok vizuális típusú gyermek van, ki a hallottakat bár megérti, de
a teljes tudás fokáig csak akkor fogja elsajátítani, ha egyúttal
nyomtatásban is elolvasta, a látás-mozgási típusú pedig, ha több-
ször el is mondotta.
Az iskolától lehetetlenséget kívánni nem szabad. Az iskola
feladata csak az lehet, hogy a tudás anyagát a teljes megértésig
dolgozza fel minden tanulóval s hogy a megtanultakat az által, hogy
minden továbbit azokhoz kapcsol, teljes elfelejtésig jutni ne engedje.
Maga az a tény, hogy a tanár az egyes tanulók feleltetése-
kor a kikérdezett anyagot egyúttal az összes többiek előtt ismétlés
tárgyává teszi, szintén fontos és értékes eszköze lehet az isko-
lában való tanulásnak.
Ehhez azonban szükséges, hogy ez a feleltetés tényleg min-
den esetben első sorban ezen kijelölt célnak szolgáljon, tehát
annak, hogy a tanuló a kérdezetteket minden oldalról teljesen
átértse, hogy tudásának hézagosságait ilyenkor megismerje s okulva
kipótolja s hogy ebben egyszersmind a többiek is részt vegyenek.
Ezen felfogást követve az osztályozás csak másodsorban lehet
célja a feleltetésnek.
Mert, hogy igen gyakran a tanuló maga sincs tisztában
azzal, mennyire tudja vagy nem tudja a leckét teljesen, arra
nézve igen tanulságos Nádas Nágel Sándor vizsgálata, mellyel
azt kutatta, mennyiben felel meg a lecke hibátlan tudásának
egyéni érzése a tényállásnak. 195 tanulónak -- tanítóképezdei
jelöltnek — versszakokat kellett betanulnia teljes odaadással,
s jelentkeznie, midőn úgy érzi, hogy az anyagot teljesen tudja.
Ezen jelentkezéskor a tanulók alig 8 százaléka volt képes ebbeli
hitének helyességéről számot tenni. A felmondásnál 131-en 1-12
hibát, 62-en pedig 11-35 hibát követtek el, 2 egyáltalán kép-
telen volt felmondani a leckét. *

* Magyar Tanítóképző, 1903. és 1904.

 93

A megértett anyagnak többszörös átgondolás, ismétlések,

szóval helyes betanulás útján a kész tudás teljes fokára való fel-
emelése azonban az iskola felsorolt teendőin kívül már a tanuló
saját feladata kell, hogy legyen. S kétségtelen, hogy mindazon
anyagra nézve, mely az élet számára állandó kész tudásul kell,
hogy szolgáljon, ezen tanulásra, vagy mondjuk betanulásra szük-
ség van.
Ettől a tanulástól a gyermeket, ha a helyes tanulás cél-
járól, feladatáról és módszereiről felvilágosítottuk, amennyiben
helyesen képzett pedagógussal áll szemben, féltenünk nem is kell.
Igaz, hogy ma még aránylag nagyon is kevés tanférfiu érdek-
lődik tanítványainak tanuló módja, képessége felől s nem ád,
esetleg nem is tud neki a célszer ű tanulás helyes módszeréről
felvilágosítást adni.
Pedig a tanulás könnyűségére és eredményességére nézve
igen fontos a tanulás eszközének, az ismétlőseknek célszerű
alkalmazása.
Igy fontos az ismétléselvnek az időben való helyes elosztása.
Ha nem máról holnapra, nem csak a jó felelés kedvéért tanul a
gyermek, hanem tényleg az élet számára, úgy felesleges munka-
fecsérlés ma valamely anyagot teljes hibátlan tudásig betanulnia.
Feltéve, hogy valamely képzetsornak az elmében való állandó
megerősítésére ismétlésre volna szükség, úgy elhibázott eljárás
volna ezt az összes ismétlést egymásután végezni. Mert ez eset-
ben bizonyos számú ismétlés után a tárgy iránt való érdek
csökkenne, a betanulás csak gépiesen, figyelem nélkül történnék
s kifáradás is beállhatna, mely ellensúlyozná, sőt legyőzné a
gyakorlat hatását.
Kísérletileg kimutatható, hogy bizonyos határok között
mennél nagyobb időre osztjuk meg a szükséges ismétlések szá-
mát, annál kevesebb munka árán s annál állandóbban erősítet-
tünk meg valamely képzetsort elménkben. Fontos viszont az is,
hogy az egyes ismétléseknek nem szabad egymástól oly távol
esniök, hogy a jelen munka nyomán megmaradt készség már
elfogyott, mire az újabb munkát alkalmazni akarjuk.
Gazdaságosabban járunk el tehát, ha valamely elsajátítandó
anyagot ma csak annyira tanulunk be, hogy valamennyire tulaj-
donunk legyen s a többi reá szánható munkát másnapra, egy hét
multára, egy további hónap, 3-6 hónap multára stb. osztjuk
meg. Ha ma pl. 50-szer tanulok át valamit, ez kevesebb értékű,
mintha ma 10-szer, holnap 10-szer, egy hét, négy hét, fél év mulya
újból 10-szer tanulom át az illető anyagot.

* V. ö. Jost, Die Assoziationsfestigkeit stb. Zeitschr. f. Psychol.

14. köt. 1897. — Lipmann, Die Wirkung d. einzeln. Wiederhol. stb.
94

A most mondottakkal függ össze azon jelenség is, hogy a

képzetek és a képzetsorok időközönkinti felújítás folytán a teljes
tudás küszöbéhez igen közel megtarthatók. Az elfelejtés meneté-
nek értelmében az olyan értelmes anyagot, melyet ma 10 ismét-
lés árán tanultam be először, holnap átlag 5 ismétlés árán a
teljes kész tudásig felújíthatom. Ez esetben azonban holnapután
már nincs szükség újból 5 ismétlésre, hanem legfeljebb 2-3-ra,
s ilyképen többszörös, az időben célszerűen szétosztott felfrissítés
útján tudásomat annyira erőssé és állandóvá tehetem, hogy több
felfrissítésre; nincs is már szükség, vagy igen hosszú idők, évek
multán is elégséges 1-2 felújítás, hogy a hajdan többször meg-
tanult anyagot újból teljesen tudjuk.
Ezen elvnél fogva azonban az a sajátságos és meglepő,
de igaz helyzet áll elő, hogy az olyan régibb tudattartal-
mak, melyek az élet folyamán időnkint felújultak, jelentékeny
előnyben vannak az újabb, csak most elsajátított tartalmakkal
szemben. Mert a régibb tartalom a gyakori felújulás folytán
ma is — a fentebbiek értelmében — bármikor kész a tudatba
lépni. Ellenben azt, amit most tanultunk meg, e percben még
jól tudjuk ugyan, de holnap esetleg már csak felényire jól
s ha hosszabb időn át fel nem frissítenők, úgy csakhamar
többé-kevésbé teljesen elfelejtjük. Jórészt ebből a tételből folyik
a gyermekkori időkre való visszaemlékező képesség frissesége
a felnőtt korban, a már az érettebb korban elsajátított ismere-
tekkel szemben. Az az állítás azonban, hogy gyermekkorunk
részleteire általában jobban emlékeznénk, mint a ma eseményeire,
jórészt csalódáson alapszik. Mert ha emlékeinket összeszámítjuk,
azt találjuk, )ogy fiatalabb gyermekéveink emlékeiből felnőtt
korunkban alig emlékszünk vissza egynéhányra, kivéve ha azokat
a későbbi évek folyamán időnkint felújítottuk. Egyes gyermek-
kori és ifjukori emlékek elevensége és hűsége pedig abból magya-
rázható, hogy a gyermekkor ténylegesen kiemelkedő, fontosabb
mozzanatokban kevésbé volt gazdag s azért az egy-egy időpontra
eső, megtartandó események mennyisége a felnőtt korhoz, az élet
komoly harcaihoz képest nagyon csekély, a kölcsönös gátlásra
jóval kevesebb az alkalom.
A tanulás gazdaságosságának egyik fontosabb kérdése az
is, hogy betanulandó anyagot részekben vagy egészében tanulja-e
a gyermek? A gyermekek messze túlnyomó többségben a leckét
részekre, még pedig igen gyakran kis részekre osztva, néha soron-
Zeitschr. f. Psychol. 35. köt. 1904. -- Ephrussi, Exp. Beitr. z. Lehre v.
Ged'ichtn. Zeitschr. f. Psychol. 37. köt. 1905. — Reutter, Beitr. z.
Ged'ichtnissforschung (az emlékezet tanának teljes irodalomjegyzékével),
Wundts Psychol. Studien, I. köt. 1905. -- Binet et Henri, La mémoire,
des mots, Année psychol. 1. köt. 1895.
 96

kint, vagy kétsoronkint tanulják. Steffens és mások kísérleteiből, *

melyeket önmagamon és másokon végzett saját vizsgálataimmal
is megerősíthetek, kiderült, hogy az apró részekben való tanulás
s azután ezeknek egésszé való összetanulása nagy erő és idő-
fecsérléssel jár. Az ilyen tanulás csakis emlézés, magolás lehet,
mert hiszen a részek ismételt olvasgatását érdeklődésünk, figyel-
münk nem képes kísérni. Ilyképen lemondván arról, hogy az anyag
értelmével, tartalmával, vagyis multbeli munkakészségének felhasz-
nálásával hasson reánk, máris nagy erőt pazarolunk. Továbbá a
képzettársítást, midőn az egyes részek, pl. sorok egyenkint való
tanulásánál a sorok végét azok elejével kovácsoljuk össze, hibás
irányokba gyakoroljuk, melyek később úgy a nagyobb egysé-
gekbe való összetanuláskor, valamint a felmondáskor gátlásokként
hatnak.
Nem túlságosan hosszú, 3-4 szakaszos verseket legcélsze-
rűbben úgy tanul be tehát a gyermek, ha azokat mindig elejük-
től végükig olvassa, még pedig kezdetben, miként azt Ebbinghaus
kimutatta, lassan, s később gyorsabb tempóban. ** Nagyobb költe-
ményeket is célszerűbb legalább is 12-16-20 soros részek-
ben betanulni. Ha nagyobb anyagot pl. egész éneket kell ismét-
lésül tanulni, úgy azt legjobb elejétől végéig olvasni át, de
minden 3-4 versszak után pár másodperces szünetet tartani.
Ugyanígy járjunk el prózai anyaggal is, melyet egyébként
aligha követel valaki is teljesen szószerint. Ha az anyagnak
egyes részei különösen nehezek, azokat írjuk ki s tanuljuk be
külön (pl. számadatokat, idézeteket).
Az anyagnak ilyképen egészben való tanulása első elolvasás-
kor nehezebbnek látszik, mint a rögtön eredményt mutató kis
részletekben való tanulás, de a 3-4-ik olvasásnál a tanulás hir-
telen megkönnyebbül, a figyelem megtalálja a nehezebb részleteket
és főleg ezek felé fordul.
Kísérleteim szerint a próbafelmondás lényegesen meg-
könnyíti a betanulást, mert csakhamar felfedi az elsajátítással
szemben nehézséget okozó részleteket s megismerteti velünk
tudásunk hézagait. Az anyagot tehát két-háromszor olvas-
suk át lassan, figyelemmel, azután próbáljuk elmondani, miköz-
ben tudásunkat a kétes helyeken a szövegbe nézéssel ellen-
őrizzük, illetve segítjük. Majd újból átolvassuk az egész anyagot
egy-kétszer s újból megkíséreljük elmondani. Ha annyira vittük,

* Steffens L., Exp. . Beitr. z. Lehre v. oekonom. Lernen, Zeitschr. f.

Psychol., 22. köt., 1900. — Larguier des Bancels, Sur les méthodes de
mémorisation, Année psychol., 8. köt. 1902. — Meumann, Oekon. u. Technik
d. Lernens, 1903. -- Pentschew, Untersuch. z. Oekon. u. Technik d. Ler-
nens, Arch. f. ges. Psychol., 1. köt., 1903.
** Ebbinghaus, Grundz. d. Psychologie, I. Leipzig, 1905. 671. 1.
'96

hogy egy-két fennakadás árán magunkévá tettük, nem erőszakol-

juk tovább, hanem a további teljes megerősítést másnapra hagy-
juk. Epen az ilyen, a betanulást gátló részletek nem egyszer
másnap szinte maguktól jutnak elménkbe, míg előző napon
.sok időt kellett reájuk fecsérelnünk.
A tanulásban is, miként minden munkában, előbb-utóbb
bizonyos mértékű fokozódó gyakorlékonysáq áll be. Igy Meumann
egyik tanulója egy 12 szótagú sort átlag 56, a másik tanuló
18 ismétlés árán tanult be. Négy hetes gyakorlás árán az előbbi
odáig vitte, hogy egy sor betanulására már csak 25, a másiknak
pedig csak hat ismétlésre volt szüksége.
Meumann és Ebert szerint az emlélcezésnek bizonyos irány-
ban való gyakorlásával beáll a gyakorlat a többi emlékezetfajokra
nézve is. Igaz, hogy ez kifejezettebben csakis a gyakorlott irány-
nyal rokonságban álló emlékezetfajokra mutatható ki. *
Meumann ezt jórészt a figyelésben való, fokozódó gyakor-
latnak tudja be s ebben igaza is lesz. Magamnak is már évekkel
•előzőleg, midőn számsorfelfogással végeztem hónapokon át máso-
kon és magamon kísérleteket, számemlékezetem, mely addig szer-
felett gyenge volt, feltünően s előttem eleinte érthetetlen módon
megerősödött. Midőn később mnemometeremmel többeken szótag-
párok betanulására végeztem hosszadalmas vizsgálatokat, vizuális
-emlékezetem mindenféle nyomtatott szövegre aránytalanul meg-
javult. Volt alkalmam meggyőződni, hogy a javulás alapja az
volt, hogy látási figyelmem élesedett meg szerfelett, Úgy, hogy
amire reá néztem, annak élesen felfogott képét bármikor csaknem
ugyanily élesen fel tudtam újítani. Rájöttem arra is, hogy szám-
emlékezetem ,is oly alapon javult, hogy, ha valamely számadatot
hallottam, azt azonnal nyomtatott számjegyekben élesen magam
elé képzeltem s egykönnyen többé el nem felejtettem. Gyakorlat
hiányában azonban az ilyetén feljavúlás sem tartós.
Ha az ily gyakorlásnak meg vannak a maga nevelő hatá-
sai, ugyanúgy kétségtelen tény az is, hogy az emlékezet meg-
-erőltetésének viszont igen kifejezett és szomorú utóhatásai lehet-
nek. Különösen áll ez olyanokra, kiknek elméje a tömeges és
szó szerinti megtartásra berendezve nincs, s kiknél ennek
hosszabb időn át való erőltetése gyakran kifejezett agyi kimerü-
lésre vezet, amint arról számos esetben meggyőződhettem.
Ep ezért a memorizálás bizonyos szerény határokon túl fej-
lesztheti még az amúgyis erős, s memorizálásra hajlamos elméjű gyer-
mekek megtartó képességét, de gyengíti s esetleg örök időkre kimeríti
:az erre be nem rendezettek elméét és psychophysikai szervezetét.

* Ebert u. Meumann, Ueb. einige Grundfraben stb. Arch. f. ges.

Psychol., 4. köt. 1905.
 97

Egyébként Lobsien-nak (Kiel) 9-10 éves középiskolás

gyermekeken végzett újabb vizsgálatai arra utalnak, hogy
a puszta memorizálás gyakorlása a rokon emlékezeti fajokra
sem hat fejlesztőleg, sem mennyiségileg, sem pedig minőségi
tekintetben haszonnal a tanulás könnyűségére és megtartás jósá-
gára nem jár. *
Valamiként a felfogásnak, úgy a felfogottak megerősítésé-
nek, a betanulásnak is meg vannak a maga típusai.**
Némely tanuló a betanulást is vizuálisan végzi, azaz csen-
desen a szöveg fölé hajolva, hang, sőt szájmozdulat nélkül vési
azt elméjébe. Mások hangosan vagy félhangosan tanulnak, de
lassan, értelmesen tagolva a szöveget. Ezek a szöveg értelmi tar-
talmán kívül többé-kevésbé tudatosan saját hangjukat is figyelik
s bevésik elméjükbe. Ismét mások gyorsan darálva olvasnak
s ezeknél főleg a beszédszervek mozgásainak az egymásutánja az
a társítási láncolat, melyen az egész betanulás alapszik.
A felmondáskor a vizuális látótípusú többé-kevésbé maga
előtt látja a nyomtatott szöveget s szinte leolvassa azt a maga
elé képzelt sorokból. Minden szónak tudja a lapon, a sorban
elfoglalt helyét is s ezzel a helyi emlékezettel is támogatja
emlékezését. A halló típusín a hangok váltakozásának egymás-
utánjában, esetleg az ütemes tagoltságban, rímekben, versmér-
tékben talál a szöveg értelmén kívül támogatásra. A tisztán
mozgató típusú, ha fennakad, kénytelen a sor elején kezdve meg-
indítani a szájmozgások láncolatát, hogy esetleg az akadályon
nagyobb lendülettel átjuthasson.
Természetesen, miként a felfogásnál, úgy itten is sok a
vegyes típus.
Fontos az, hogy a tisztán látó típusú tanulót semmiféle
lárma, beszéd, zene a betanulásban nem zavarja; őt csak látási
benyomások vonhatnák el, ezért két kezét maga elé fogva, csak
a szöveget óhajtja látni, s hogy szeme el ne kalandozzék, több-
nyire nyugodtan ül.
A halló típusú zajban, lármában nagy kínnal tanul, min-
den szó elvonja figyelmét. A mozgató típusú szívesebben tanul
járva, nem ritkán taktust is üt a tanuláshoz, lábával dobbant.
Felmondáskor azután nem egyszer zavarja, hogy nyugodtan kell
állania.
Netschaje ff 700 tanulón végzett vizsgálatai szerint 7 tanuló-
típust különböztet meg : a látási, mozgási, hallási, a vegyes látási-
hallási, látási-mozgási, mozgási-hallási és az egyenletes vagy
bizonytalan típusú gyermeket. A legtöbb búvár legelőnyösebbnek
* Uebung und GedUchtniss, Exp. Paedagogik, III. köt. 151.-177.
** V. ö. Netschaj e ff, Ueb. Memoriren, Berlin, 1902. ; u. e. Ueb
Aufassung, 1904.
A gyermeki elme. 7
 98

a tisztán látási, valamint a hallással, beszélő és írómozgásokkal

kombinált látási tanulást találta. A tanulók nagy többsége, több,
mint a fele, részben a tisztán látási, részben a vegyes látási
típusúakhoz tartozik, igen kevés a tisztán hallási és tisztán moto-
rikus (mozgási) típushoz, s körülbelül a tanulók 1/3 -a bizony-
talan típusúnak mutatkozik.
A felfogó és emlékező képesség vizsgálata.
1. A látási fel fogó képességet és emlékező erőt egyszerű módon a
Stern W.-féle módszerrel vizsgálhatjuk.
E módszer lényege az, hogy valamely nem tulságosan bonyolult, pl.
a szemléltető oktatásra szolgáló, színes képet, melyen tárgyak, személyek
s ezek cselekményei láthatók, mutatunk külön-külön mindegyik gyermeknek
pontosan egy percig, azon felszólítással, hogy nézze meg jól. A perc lefoly-
tával a gyermeknek el kell mondania azt, amire a látottakból emlékezik :
ez a spontán bemondás, melynek minden szavát feljegyezzük. Ezt követi a
kikérdezés (kihallgatás), melynél a kép minden részletére (a tárgyak, sze-
mélyek jelenlétére, helyzetére, színére, cselekményeire) vonatkozó, kérdőívbe
foglalt kérdések közül mindazokat, melyek az önkéntes leírásban benn nem
foglaltattak, a gyermekhez intézzük s a választ feljegyezzük. E kérdések
közé vegyítünk olyanokat is, melyek a képen nem is létező dolgok részle-
teire vonatkoznak : ezek a félrevezető, szuggesztiv kérdések. A vizsgálat befe-
jezése után, mely 1/'-1/2 óráig, gyengeelméjűeknél tovább is eltart, előbb
a spontán elmondásokat, majd a kérdésekre adott válaszokat értékeljük
olyképen, hogy megállapítjuk, hány helyes, hány téves és hány kétes adat
foglaltatik azokban s ezen egységeket összeszámítjuk. *
E módszer igen egyszerű s használható és a Stern által normálisakra,
valamint az általam gyengetehetségűekre talált mértékszámok összehason-
lításokra, kórjelzésekre is alkalmasak.
2. A látási felfogóképesség pontosabb vizsgálására — főleg elemibb
ingerekkel szemben — szolgálnak oly készülékek, melyeken valamely látási
benyomás igen rövid időn át válik egy résen át láthatóvá, az ú. n.
tachistoskop-ok.**
Ezek közül laboratóriumomban az általam szerkesztett mnemometer-
nek nevezett felfogás- és emlékezet-vizsgáló készüléket alkalmazzuk, melyet
részben változatlanul, részben módosításokkal a külföld számos tudományos
intézetében is használnak.**
E készülék (1. a 99-ik lapon lévő ábrát) kb. 20 cm. széles és magas
könnyen kezelhető szekrényke, melynek felcsapható fedőlapján rés (diaphragma)
van, amelyen át az alkalmazott ingerek (pontsorok, színek, betűk, szók,

* A módszer részleteire nézve 1. W. Stern, Die Aussage als geistige

Leistung und als Verhörsprodukt. Experiment. Schüleruntersuchungen. I.
Leipzig, 1904. — V. ö. Ranschburg, A gyengeelméjűek mint tanuk, Bud.
orv. ujság. 1904. — U. e., Leicht Schwachsinnige als Zeugen, Eos,
Viertelj ahrsschri f t f. d. Erkenntn. u. Behandl. jugendl. Abnormer, 1907.
** Ranschburg, Apparat u. Methode z. Linters. d. Gedichtn. z.
paedag. u. mediz.-psycholog. Zwecken, Monatschr. f. Psych. u. Neurol. X.
372. 1902. — U. e. Art u. Wert klinischer Gedáchtnissmessungen, Klin. f.
psych. u. nervöse Krankheiten. Halle a. S. 1907. 2. köt. 365-404. 1. —
Wirth, Ein neuer Apparat f. Gedüchtnissversuche, stb., Wundt, Philos.
Stud., Leipzig, 1903. XX. köt. — Guicciardi, L'applicazion. dei 'mental tests=
comunemente usati nel Laborat. di Psicologia presso l'Istitut. Psichiatr.
di Reggio Emilia, 1904.
 99

számok, stb.) láthatók. Az ingereket kerek kartonlap sugaras irányú mező-

nyeibe alkalmazzuk. A kartonlapot villanyáram hozza mozgásba. Vala-
hányszor egy higanycsészés metronom lengéseivel az áramkört zárja, a
kerékrendszer, melynek tengelyére a körlapot helyeztük, egy foggal odébb
lódul s így a szerint, amint a metronom ingáját '/4-3 másodpercre állítjuk,
a rés mögött hirtelen előtűnő
inger 1/4, 1/3, 1 /9, stb. — 3 má-
sodpercig lesz mozdulatlanul
látható, hogy azután hirtelen
eltűnjék. Ez ingereket tehát
önműködőleg, vagy egy az
áramba kapcsolt táviró-kopog-
tatóval tetszés szerinti ütem-
ben mozgathatjuk, továbbfor-
gásukat a kopogtató lenyomásá-
val bármikor beszüntethetjük.
Ilyképen vizsgálhatjuk,
hogy a készülék elé ültetett
gyermek, kinek feladata csak
az, hogy adott jelzésre a résre
figyeljen s azután megmondja,
mit látott, hány s miféle szí-
neket képes 1 /4, V. stb. mp.
alatt megkülönböztetni, vagy
hogy 3-6 betűből álló értel-
mes, vagy értelmetlen betű-
kapcsolatokból (szókból), 1-6
jegyű számokból bizonyos idő

20. ábra. A IZanschburg-féle mneinometer.

alatt hányat tud teljesen felfogni. Vagy szópórokat viszünk a gyermek

elé, melyeknek utóbb csak kezdő szavai lesznek láthatók s a gyermeknek
a hozzátartozó, előbb olvasott szót most emlékezetéből kell újra felidéznie, stb.
Ha a látás útján felfogottakat nem rögtön, hanem csak később,
percek, órák mulya kérdezzük ki, avagy ha a rögtön kikérdezett anyagra
vonatkozólag a gyermeket később, 24, 48 óra, 1 hét, 4 hét, stb. mulya
újból kihallgatjuk, akkor már nem a felfogásnak, vagy közvetlen emléke-
zetnek vizsgálatáról van szó, hanem a voltaképeni emlékezésről, vagyis az
emlékezet megtartó erejéről.
7*
100

3. A hallási fel fogóképesség vizsgálására felhasználhatunk egyszerű,

vagy bonyolultabb rövid elbeszéléseket, melyeket a gyermeknek bizonyos
közepes gyorsasággal, igen értelmes hangsúlyozással elmondunk, mely
elmondás után a gyermeknek (esetleg egész osztálynak) a hallottakat le
kell írniuk, vagy el kell mondaniuk, midőn is mi a bemondottat szó szerint
lejegyezzük.
4. A hallási felfogó-, valamint emlékezőképesség pontosabb vizsgálá-
sához igen alkalmasan használhatjuk szópármódszeremet, * melyet, mint a
szó-, név- és számemlékezet vizsgálására szolgáló módszert már 1899-ben
közöltem. E számos külföldi intézeten is használatban lávő módszerrel
végezte a magyar gyermektanulmányi társaság kísérleti osztálya is az
alább közlendő, a normális és a gyengébb gyermek emlékezetére (meg-
ragadó és megtartó képességére) vonatkozó vizsgálatokat. E módszer lényege
a következő :
V izsgálat anyagául összeállítok magamnak szópárokat értelmi rokon-
ságban álló fogalmakból, még pedig a gyermek gondolatkörének megfelelő
szókból. - Célszerűbb, ha az első szó egy-, a 2-ik kéttagú. Például : tű-cérna,
ház-kémény, vaj-túró, stb. Ügyelek arra, hogy e szópárok között ne fordul-
janak előbb puszta szókiegészítések (mint például ház-mester, szél-kakas),
valamiként az egy napon megtanulásra kerülő anyag szópárai között lehe-
tőleg ne legyen értelmi rokonság (például rokon szópárok volnának : víz-
forrás, tó-sziget, gát-árvíz, stb: vagy hő-meleg, nap-hőség, tűz-szikra, szén-
parázs, stb.) melyek már felfogás, később pedig kikérdezés közben gátlásokra,
összecserélésre vezetnek.
A vizsgálat 3 részből áll, ú. m.: a bemondás, a szünet és a kikér-
dezés. Puszta felfogásvizsgálatoknál a szünet elmarad, vagy igen csekély
lesz. A mi vizsgálatainknál 6 (kivételesen 10 másodperc) szünetet tartunk
a bemondás és kikérdezés között.
Nagyobb szüneteket célszerű részben beszélgetéssel, közömbös olvas-
gatással, képek szemléltetésével kitölteni. Rögtön a felfogás befejezte után,
valamint közvetlenül a kikérdezés előtti időpontban azonban a vizsgált ne
olvasgasson.
A bemondást megelőzi a feladat megmagyarázása. Azt mondom a
gyermeknek : »Figyelj ide jól ! Páros szót mondok néked, mondd utánam !«
Azután előmondom például a »kék-piros« szópárt, mit a gyermek utánam
mond. »No most én mondom az egyik szót, te rámondod a másikat !
Figyelj ! ,kék !` — mire a gyermek rendszerint még a gyengébb tehetségű
is, rámondja »piros». »No most több ilyen páros szót mondok. Mindegyik
párját mondd utánam ! Figyelj ! : ,nagy-kicsiny` --- (a gyermek utánam
mondja) ,szép-kedves` (utánam mondja).« Ezután pár másodperces szünetet
tartunk, mely után a gyermeket figyelésre szólítva, előmondom előbb az
egyik, majd a másik szópár hívószavát, bevárva, hogy a gyermek a páros
szót emlékezetéből hozzápótolja.
Ha meggyőződtem, hogy a gyermek a feladatot teljesen megértette,
akkor hozzá fogok a tényleges vizsgálathoz. Ilyenkor már legkevesebb 3,
rendszerint legalább is 6 szópárból álló csoportokkal végezzük a vizsgá-
latot ; a 6-ik évtől felfelé célszerű 9 szópáros csoportokkal vizsgálni.
Fontos, hogy előmondáskor a szópárokat bizonyos egyforma, de
nyomatékos hangsúlyozással mondjuk elő, az első és második szó, tehát a
szópár részei között rövid, körülbelül '/9 másodperces szünetet tartva. Ha a
gyermek a szópárt kimondta, annak teljes felfogására — nehogy csak

* E módszer lényege rokon a Müller G. E.7,— Pilzecker-féle u. n.

Tre ffermethode-éval, mellyel német nyelven egyidejűleg, magyar nyelven
azt megelőzőleg közöltem, mely német módszer értelmetlen szótagpárokkal
dolgozik, s melytől az én módszerem teljesen függetlenül keletkezett.
 101

gépies utánmondás történjék — az egyes szópárok között szintén még csak-

nem egy másodpercnyi időt engedünk.
A kikérdezéskor a párosszó kimondására (15 vagy) 20 másodpercet
engedünk, többet nem, mert a hosszas keresés fárasztó s a többi szópár
rovására megy. Ha a páros szó helyett a gyermek más szót mond, például
ház kémény társítás helyett a ház szóra tetőt mond, ezt téves társításnak
vagy téves reprodukciónak mondjuk, a gyermeket a hibásságra figyelmez-
tetjük s még átlag 10 másodperc időt engedünk neki a tévedés javítására.
Ha ezalatt a keresett szót meg nem találja, úgy azt rendszerint nem
pótoljuk, hanem a következő szópárra térünk át.
Ha egy hatos szópárcsoportot kikérdeztünk, 10 másodperc, kilences
csoport után 15 másodperc szünetet tartunk pihentetés céljából.
Ilyképen normális gyermekeknél összesen 37 szópárból álló 5-6
csoport felfogása és kikérdezése a szünetekkel egyetemben átlag 12-13
percig, gyengébb tanulóknál tovább (20-25 percig is) tart.
24 óra multán rendszerint már csakis újabb kikérdezés történik
betanulás nélkül. Ennek tartama 5-6 perc.
Az első vizsgálat után célszerű pár percig beszélgetni a gyermekkel,
vagy valamivel — olvasással, számolgatással, stb. foglalkoztatni, miközben
az épen kérdezett szók letűnnek a tudat küszöbe alá és perszeveráló
hajlamuk is elcsendesül.
Az ilyen szópárokkal való emlékezetvizsgálatot összeköthetjük a
képzetfelújítás (visszaemlékezés) időtartamának mérésével is. E célra az
úgynevezett ötödmásodpercórát (sport-órát) használjuk, melynek másodperc-
mutatója első megnyomásra (midőn például kikérdezéskor a hívószót
kimondom) megindul, másodszori megnyomáskor (midőn a gyermek a
párosszót kimondja) megáll s harmadszori megnyomásra a nullás helyzetbe
ugrik vissza. Jobbak, kevésbé romlékonyak az olyan órák, melyeknek
ötödmásodperc mutatója rendes zsebóramű mutatótengelyén van.
Legjobbak tapasztalásom szerint a Jaquet-féle chronographok. Áruk
körülbelül 40-60 korona.
Az időtartamot legcélszerűbben tizedmásodpercekben jegyezzük fel,
tehát például 1*/6 helyett 1.8 stb. Az emlékezés középidőtartamát olyképen
számítjuk ki, hogy az összes nyert időtartamokat nagyság szerinti sorozatba
állítjuk s ezek közül a sor középső tagját (vagy ha páros számú a sor, úgy
a két középső tag összegének felét) vesszük valószínű középidőtartam
gyanánt.
A helyes visszaemlékezések száma adja az emlékezet terjedelmét
(ampl.itudo, A). De ide kell számítanunk a javítás árán helyesbített repro-
dukciókat is, bár ezeket (v. ö. 85-ik 1.) csak félegységeknek tekintjük. Fél-
egységeknek számíthatók még az oly téves emlékezések is, melyeknél a
tévedés csak valamely igen csekély (például képző- vagy ragbeli) eltérés-
ben áll, midőn például a gyermek hid-folyó helyett a híd szóra folyam-ot
mond, vagyis az értelem azonos s csak a képző mutat csekély eltérést.
5. Az arc- és névemlékezet vizsgálására szintén páros módszeremet ajánl-
hatom, amint azt egyébként első közlésem óta egyre több külföldi klinikán
és intézeten alkalmazzák. E célra képes folyóiratok régibb évfolyamából
arcképeket vágunk ki s azokat egyforma nagyságú kartonokra ragasztjuk.
Egyazon vizsgálathoz túlságosan eltérő jellegű és nagyságú képet ne használ-
junk, hanem például csupa körülbelül egyenlő nagyságú s nagyjában egyenlő
ruházatú mellképet.
A gyermeknek például egymásután, rövid szünetekkel 5 ily képet
mutatunk á 3 másodpercig, azon felszólítással, nézze meg jól, mert utóbb
fel fog kelleni ismernie. Azután e képeket bizonyos rendszerrel elkeverjük
más nagyjában hasonló képek közé s meghatározott szünet, például 5 perc
után a gyermeknek a 25 képből álló gyüjteményből ki kell keresnie azon
102

képeket, melyeket az imént figyelemmel nézett. Kisebb gyermekeknél ugyan-

ezt tesszük 4 képpel, melyet összesen 12 közül; nagyobbaknál 10 képpel,
melyet 50 közül kell felismernie. Hasonló módon vizsgálhatjuk a színemlé-
kezetet is, például 5 színes papircsíkkal, melyeket később háromszor annyi
rokonárnyalat közül kell felismernie.
A névemlékezet vizsgálatánál a már most ismert arcképek egy részét,
például 5-öt járatos vezetők- és keresztnévvel látjuk el, figyelmeztetve a
gyermeket, hogy a képek felmutatásakor hallott nevet jól jegyezze meg
magának, mert később meg fog kelleni a képeket neveznie. E célból a
nevet a gyermek ilyenkor mindig utánunk is mondja. 5 perc mulya azután
— mely időközben részben mással foglalkoztattuk a gyermeket, — követ-
kezik a kikérdezés.
7. A szám felfoltás és számemlékezet vizsgálására szokás a gyermeknek
néhány két- vagy többjegyű számot előmondani s később ezekre kikérdezni.
E módszernél is célszerűbbnek találtam társító módszeremet. A gyermeknek
tehát nem egyes számokat, hanem adatokat mondunk, például : április 15-ike,
január 28-ika, Andrássy-út 79, Krisztus szül. e. 245 stb. s bizonyos idő
mulya ugyanúgy vizsgáljuk, miként azt fentebb a szóemlékezetre adtam meg.
Régebben az összes gyakorlatilag fontosabb emlékezetfajok vizsgála-
tára kombinált módszerrel éltem, mely lényegileg a fent ismertetett mód-
szerek egyesítése volt.*
Kombinált módszer a felfogó- és emlékezésképesség vizsgálatára a
Netschaje f7 féle módszer is, melyet azóta Lobsien módosított. Lényegileg
mindkettő abból áll, hogy a gyermekeknek á 1 másodpercig előmutatnak
egymásután bizonyos számú (például Lobsien 9) ismert tárgyat s a tanulók-
nak azonnal le kell írniok, amit láttak. **
Ezt követi ugyanannyi különféle zörej, mit például a tábla mögött
előidézünk (zörgés, csörgés, dobbantás, tapsolás stb.), majd 9 kétjegyű
számnév, 9 látási képzetnek megfelelő szó (például villámlás, hold stb.),
9 hallási képzetet (dörgés, durranás stb.), 9 tapintási (puha, hideg, ned-
ves stb.), 9 érzelmi állapotot kifejező szó (félelem, kétkedés, aggodalom,
öröm stb.), s végül a gyermekre nézve puszta hanghalmaznak tetsző 9 ide-
gen szó (diffuzió, integrál, szimultán), mely sorozatok mindegyikét a sor
végén azonnal legjobb tudásuk szerint le kellett írniok.
R. Bizonyos mértékben rokon e módszerekkel Meumann *** módszere.
Ez abból áll, hogy a tanító a gyermekeknek előzetes magyarázat után, körül-
belül másodperces tempóban mond elő szócsoportokat ; az előmondandó szök
számát mindig előre megmondja ; például most jön 3 szó !, most jön 4 szó !
stb. Előbb 3, majd 4, majd 5 stb., végül 8 szót mondunk elő, melyeket a
gyermekeknek azután lehetőleg gyorsan le kell írniok. Az anyagul szolgáló
szók részben a gyermekek fogalomköréből való konkrét fogalmak voltak,
mint : utca, kályha, kanál, lámpa stb., részben teljesen elvont fogalmak,
mint : emberiség, befolyás, tehetség, műveltség, vonzás, tömeg, erő stb.
9. Itt említendő az értelmetlen szótagsorokkal (Ebbinghaus) vagy
számsorokkal (Kraepelin-Oehrn) dolgozó ismétlési módszer is, mely az
emlékezést az első betanuláshoz, vagy a már régebbi betanultak felfrissi-
téséhez szükséges ismétlések számából méri (V. ö. 73-ik I.). Minthogy ezen

* Módszerem és készülékem az eml. erő vizsgálatára, Magy. elmeorv.

első orsz. értekezl. munkálatai. Bpest, 1902. —
** Netschaje ff`', Ueber Memoriren, Berlin, 1902. — Lobsien, Zeit-
schrift f. Psychol. 27. köt. ; u. e., Beitr. z. Psychol. d. Aussage, 1903.,
2. füz. Aussage u. Wirkl. bei Schulkindern ; u. e., Uebung u. Gedüchtniss,
Die exper. Paedagogik, 3. köt., 1906.
*** Intelligenzprüfungen an Kindern der Volksschule. Exp. Paeda-
gogik. Bd. I. 35-101. 1905.
 103

Ismétlések száma az újra betanuláskor kisebb, mint az első betanuláskor,

a módszert megtakarítási módszernek is nevezik.
10. Bernstein (Moszkva) módszere * abból áll, hogy 9 egyszerű alakot
mutat a vizsgálandó egyénnek, melyek rögzítésére 30 másodperc időt enged.
Ez idő persze nem elégséges arra, hogy az alakokhoz elnevezéseket is
fűzzünk s azokról jegyezzük meg őket magunknak. A rögzítés befejeztével
a tanulónak a 9 alakot egy másik táblán kell felismernie, melyen a 9-en
kívül még 16 (összesen 25) többé-kevésbé hasonló ábra van.
11. Az Ebbinghaus-féle ** segitó'-módszer abban áll, hogy valamely,
bizonyos számú ismétléssel betanult anyag kikérdezésénél a tudás nagyságát
abból ítéljük meg, hányszor kellett a felmondásban fennakadt gyermeket
.egy-egy betű, szótag vagy szó megmondásával segítenünk. A tudás ereje a
segítségek számával fordítva arányos.

4. Hogyan számol a gyermek ?

Az egyértelműleg megszabott képzettársítás. — Vizsgálataim a tízes szám-
körbeli összeadás törvényszerűségei körül. — A magyar gyermektanulmányi
.társaság kisérleti szakosztálya segélyével végzett számolási vizsgálatok. — Az
alapműveletek megfejtési terjedelme az 1-4-ik osztályban. — Melyik művelet-
nél legnagyobb a helyes megoldások száma ? — Az alapműveletek megfejtési
időtartama az elemi iskola 4 osztályában. — Az időtartam fokozatos rövi-
dűlése. — Mely művelet kíván legtöbb időt ? — A számolás teljesítő képessé-
gének számbeli kifejezése a Ranschburg-féle képlettel. — Legkisebb a
teljesítő képesség a kivonásban, legnagyobb a szorzásban. — A viszony a
számolásból nyert iskolai osztályzat és a számolás középidőtartama között. —
A jó, közepes és gyenge számolók között mutatkozó különbségek az 1-től a
4-ik osztályig. — A különböző didaktikai módszerekkel elérhető tanered-
mények tárgyilagos összehasonlítása és mérése. — Különböző iskolákban
végzett tanítás eredményeinek tárgyilagos összehasonlíthatósága. — Gyenge-
tehetségű tanulókon végzett számolási vizsgálatok és azok összehasonlítása
a normálisakon talált eredményekkel. — Van-e, s mi a különbség gyenge
és gyengetehetségű számolók között ?

A képzettársítás lehet szabad, midőn a képzetek kapcsoló-

dását mi sem korlátozza, avagy megszabott, midőn azt, hogy
valamely képzethez milyen más képzet társul, bizonyos körül-
mények lazábban vagy szorosabban körülhatárolva előírják. Ha
a gyermeknek azt mondjuk, hogy a néki mondott szóra, vagy
mutatott tárgyra, stb. azzal feleljen, ami arról legelső sorban
eszébe jut, ezzel szabadon hagytuk a képzetek versenyét.
Ha ellenben pl. azt mondjuk a gyermeknek, hogy annak, amit
néki mondunk, vagy mutatunk, nevezze meg valamely jellemző
tulajdonságát, vagy mondjon valami azzal rokon dolgot, úgy ezzel;
bizonyos mértékig megszabtuk a bekövetkezendő társítás útját.
Szorosan, azaz egyértelmüleg megszabott a képzettársítás az eset-
ben, midőn valamely képzetből kiindulólag csak egyetlen irány-

* Bernstein u. Bogdano ff, Exp. ub. d. Verhalt. d. MerkfU,higkeit

bei Schulkindern, Beitr. z. Psychol. d. Aussage, 2-te Folge, 115. 1.
** Ebbinghaus, Grundz. d. Psychol. Leipzig, 1905. I. 648. 1.
104

ban haladhat tovább. Ilyen megszabott képzettársítás a számolás

is, mely épen ezért sok szempontból alkalmas a képzettársítás
fejlődésének vizsgálatára.
Ilyen nagyobb körű vizsgálatokat végeztem és végeztettem
már évek előtt normális és abnormis gyermekek számolása.
körül, mely vizsgálatok utólagos elemzése igen érdekes törvény-
szerűségeket derített ki.
E vizsgálatokat nemcsak azért közlöm, mert, valamint a
későbbi vizsgálatok is, érdekes betekintést engednek a számolás.
képességének gyermekkori fejlődésébe, s az egyes számolási műve-
letek természetébe, nehézségeibe stb., hanem azért is, mert egy-
úttal világosan mutatják, hogy ezek az összetettebb elmeműveletek
is mint folynak le az elmeélet legalapvetőbb törvényének, a
gyakorlatnak elve szerint, a legkisebb ellentállású, mert leg-
begyakorlottabb irányokban.
15 normális, az első elemi osztályt végző jó és közepes
számoló gyermeknek ugyanis 50 tízes számkörbeli összeadást kel-
lett megfejtenie, midőn is az összeadás időtartamát ötödmásod-
percórával mérettem. * E mérések eredeti célja csakis az volt,.
hogy összehasonlítás alapjául szolgáljanak az általam gyenge-
tehetségűeken azonos feladatanyag megfejtésére vonatkozolag vég-
zett mérések számára.
A 15 gyermeknél az egyes feladatokra nézve talált idő-
értékeket összeadva, 15-tel elosztva, megkapjuk az egyes feladatok
megfejtési időtartamának csoport-középértékét.
Ezzel az eljárással a következő törvényszerűségek derültek ki
4+1 időtartama ... ...... 1'46 másodperc
4+2 » ... ............... 1'77
4+3 • ... ... ......... 2.60 »
4+4 » ... ............ ... 1.24 »
4+5 ... 3'63 y
úgyszintén
5-}-1 időtartama ........................... 1'57 másodperc
5+2 » ... ... 1.66
5+3 • ... 2.73 y
5+4 • ... 3.20
5+5 . ...... ......... ...... 1.18
továbbá
6-}-1 időtartama ......... ... 1'33 másodperc
6+2 ) ... 1.74
6+3 » ... 3.10 »
6+4 ' ... ... 4.02 a
6-'-5 ...... ... 4.52 y

* E méréseket annak idején Barton Imre szfőv. elemi iskolai tanító,.

a gyermektan. társaság kisérl. szakosztályának tagja eszközölte.
 105.

7-}-1 időtartama ... ... ... ... ... ... ... ... 1'77 másodperc
7-{-2 » .. ............... ...... 1'92 »
7+3 D ........................... 3'20 »
7+4 » ... ... ... ... ... ... 3'90 »

8-}-1 időtartama ...... ... ...... ... 1'45 másodperc

8-f-2 > ......... ............... 1.53
8+3 » .....:... ... 3.02

Tehát 1. még a tízesszámkörön belül is a hozzáadandónak

egyetlen egységgel való megnagyobbodása a szellemi munka tar-
tamát kimutathatóan hosszabbítja, midőn is az alapszám abszolut
nagysága egészen vagy csaknem jelentéktelennek látszik és csakis
a voltaképeni hozzáadandó gyarapodása a lényeges. Igy például
4+1, 5-}-1, 6+1, 7 --}-1, 8+1 kiszámításának időtartama csak
kevéssé különbözik egymástól, míg ellenben a második számnak
az elsőhöz viszonyított nagysága döntő jelentőségű : 4-}-1=1'46" ;.
4+5=3'63"; 5+1=1'57"; 5-}-4=3'20"; ellenben 6+3=3'10";.
7-}-3=3'20" ; 8-}-3=3'20" etc.
2. _Ha a két összeadandó egyenlő, Úgy a várható összeadási-
időtartam lényegesen megrövidül és 3. Egyenlő összeadandók össze-
adási időtartama — bizonyos számkörökön belül — az össze-
adandók nagyságától függetlennek látszik.
Például 1+1 összeadási tartama átlag 1.20 másodperc
2+2 » » 1.28
3+3 ' ' » 1.26
4+4 » > ' 1.24
5+5 > > > 1.18

E viselkedésből azt következtetem, hogy két egyenlő össze:

adandót a gyermek — de a felnőtt is — nem ád össze, hanem
e helyett, tán nem tudatosan, élve a begyakorlottabb és ennek
folytán könnyebb kétszerkettővel, az illető számot 2-vel szorozza..
4. Sokak előtt tán ismeretes is, hogy nagyobb számhoz
kisebb számot könnyebb hozzáadni, mint ugyanezt a műveletet
megfordítva elvégezni. Ez vizsgálatainkból a legkisebb művele-
tekre is érvényes törvényszerüség gyanánt derült ki.
Pl. 4+1 időtartama 1.46 másodperc 1-}-4 időtartama 2.00 másodperc=
4-{-2 ' 1'77 » 2+4 ' 2. 78 '
4-1-3 » 2.60 ' 3+4 ' 3.29
5+1 1.57 a 1+5 » 1.95
5-}-2 ' 1.66 ' 2+5 ' 3.26 »
5+3 ' 2.73 a 3+5 ' 3.24
5+4 y 3.20 4-{-5 ' 3'69

E jelenség önként következik azon fentebb megállapított

1. törvényből, mely szerint az időtartamra nézve csakis a máso-
dik hozzáadandó viszonylagos nagysága a döntő.
 106

A gyengetehetségűekkel végzett vizsgálataim elemzése azt

mutatta, hogy reájuk nézve mindezen törvényszerűségek ugyanúgy
érvényesek, mint a normális gyermekekre.
Mindezekből arra következtethetünk, hogy a gyermeknek,
még a gyakorlottabbnak is, egyjegyű számok összeadásánál mind-
annyiszor a valamely mennyiséghez hozzáadandó számnak meg-
felelő társítási soron kell végig mennie, ámbár e társítási kán-
•colat a gyakorlottabbaknál alig, vagy nem tudatosan, gépiesen
pereg le.
A magyar gyermektanulmányi társaság kísérleti szakosz-
tálya segélyével az 1906-ik évben vizsgálat tárgyává tettem a
négy számolási alapműveletet a tízes számkörön belül az elemi
népiskola valamennyi négy osztályára nézve egyidejűleg több székes-
fővárosi községi iskolában.
A vizsgálatokat a szakosztály begyakorlott tanító tagjai
.általam egységesen megszabott példákkal és módszerrel végezték.
A beérkezett vizsgálatokat feldolgozva, a számolás elmebeli
műveletére vonatkozólag élet-, lélek- és neveléstani szempontból
-egyaránt érdekes eredményeket állapíthattam meg, melyek közül
álljanak itt a következők.
1. A tízes számkörbeli alapműveletek helyes megfejtéseinek
százalékszámai (a számolóképesség terjedelme) szerint :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. IV. oszt. Átlag
Összeadás 90.0 97.5 100.0 100.0 96.9
Szorzás 85.0 96.5 100.0 100.0 95.4
Kivonás 76.2 97.5 97.5 100.0 92.8
Osztás 60.0 100'0 100.0 100.0 90.0

Ami teh4t e számkörön belül az alapműveletek körében a

-számolásbeli munkateljesítő képesség jóságát (terjedelmét) = A)
illeti, ez átlagban legnagyobb az összeadásnál, ezt követi a szor-
zás, majd a kivonás s végül leggyengébb az osztás.
Az összeadás és szorzás fokozatosan növekszik a har-
madik osztályig, melyben (a tízes számkörre) eléri a teljességét
.(100°/0). A kivonás fokozatosan fejlődik az elsőtől a negyedikig
s csak itt éri el teljességét. Az osztás már a második osztálytól
fogva elérte - a tízes számkörön belül felállítható feladatok
:csekély számánál fogva -- teljességét, de az első osztályban még
oly csekély - tán mert utoljára kerül sorra a tanításban, -
bogy az átlagszáma valamennyi közül a legkisebb.
II. A helyes megfejtések középidőtartama osztályok szerint :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. IV. oszt. Átlag
Összeadás 2.6 1.8 1.45 1'2 1.76
Szorzás 2.15 1.4 1.20 1.2 1'49
Kivonás 3.7 2.2 1.65 1'6 2.29
Osztás 3'6 2.0 1'55 1.4 2.14
 107

A képzettársítás szempontjából érdekesebb s egyáltalán az

egyes alapműveletek nehézségére jellemzőbb a helyes megfejté-
sükhöz szükséges középidőtartam. Ez az időtartam ugyanazon
műveletekre nézve osztályról-osztályra kivétel nélkül rövidül.
A leghosszabb időt kivétel nélkül a kivonás igényli, ezt követi
az osztás, majd az összeadás, míg a legrövidebb időt a szorzás
igényli. •
A korral és gyakorlattal azonban a különböző elemi műve-
letek részére megkívánt időtartam nemcsak rövidül, de egymás-
hoz közelebb is jut. Igy a legrövidebb művelet a szorzás és a
leghosszabb művelet a kivonás időtartama között a különbség az
I. II. III. IV. osztályban
1'55 0'80 0.45 0.40 másodperc.

Az elmének a számolásban (alapműveletekben) való munka-

teljesítő képességét azon képlet értelmében, melyet az összes elme-
beli műveletek munkateljesítésének kifejezésére már 1905-ben
megadtam, minden nehézség nélkül szabatosan kifejezhetjük, midőn
is a számolás teljesítő képessége, = A~ mely képletben A = P c/2,*
T
vagyis az azonnal helyesen megfejtett számolások összegével és
a javítás árán megfejtettek (2-vel osztott) összegével, elosztva ezt
a helyes műveletek átlagos időtartamával.
Ilyképen azután a következő eredményeket nyerjük :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. Iv. oszt. Átlag
Összeadás 34.6 54.2 68.9 83.3 60.25
Szorzás 39'5 68.9 83.3 83.3 68'75
Xivonás 20.6 44.3 59'9 62.5 46.82
Osztás 16.7 50.0 64.5 71'4 50.65

Ezen számokban úgy a helyesen végzett műveletek száma

(terjedelme), valamint a szükségelt időtartam együttesen jut kife-
jezésre.
Az első osztály kivételével, melyben az osztás a legnehezebb,
a teljesítő képesség mindenütt a kivonásban a legkisebb, a szor-
zásban kivétel nélkül a legnagyobb.
A vizsgálatokat végző tanítóknak előre meg kellett jelöl-
niök a tanulókat a számolásban tanusított ügyességükre nézve.
Még pedig az egyes és kettes osztályzatúakat jó, a hármas
osztályzatúakat közepes, a négyes és ötös osztályzatúakat gyenge
elnevezés alá foglaltuk.
* V. ö. 85. 1. — V. ö. Ranschburg, Vergl. Unters. an norm. u.
schwachbef. Schulkindern, I. Zeitschr. f. Kinderforschung, 1905. októb.
füzet. — U. e., 2-ik rész, Atti d. V. congr. psicolog. internaz., Róma, 1905.
615. 1.
108

A vizsgálatok eredményeinek kiszámítása a következő viszonyt

mutatja a számolásból nyert pedagógiai osztályzat és a számolás
közép-időtartama között.
a) Összeadás :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. IV. oszt. Átlag
Jók 2.4 1.2 1'2 1'3 1.52 mp.
Közepesek 3.3 1.8 P6 1.35 2.01
Gyengék 3.2 2.2 P55 1'2 2'05

b) Szorzás :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. IV. oszt. Átlag
Jók P85 1.3 • 1.1 1'2 ' 1.36 mp.
Közepesek 2.15 1'6 1'2 1.2 1.56
Gyengék 3'80 1.8 1'4 1'2 2.05

c) Kivonás :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. IV. oszt. Átlag
Jók 2.7 P65 1.5 1.4 1.81 mp.
Közepesek 4.6 2.1 1.8 1'6 2.52
Gyengék 5.9 3.2 1.8 1.6 3'12

d) Osztás :
I. oszt. II. oszt. III. oszt. IV. oszt. Átlag
Jók 3.1 1'4 1.5 1.25 1'81 mp.
Közepesek 4.8 2.0 1.5 1.55 2.46
Gyengék 7.6 4'2 1.8 P70 3.82

E táblázatok általánosságban elsősorban azt mutatják,

hogy a tanító osztályozása legalább is átlagokban teljesen pár-
huzamos a műveletek helyes megfejtésére szükségelt időtartammal.
Kiderül továbbá, hogy az egyes alapműveletekben való
készség, a tízes számkörön belül is, az elsőtől fel a harmadik
osztályig jó, közepes és gyenge tanulók között csaknem kivétel.
nélkül kifejezett különbségeket mutat. A negyedik osztályú tanulók-
nál némi ellentmondások mutatkoznak, melyek részben az osztá
lyozásnak, főképen azonban a kültelki tanulók nagyobb százalék-
számának írandók rovására, kik ugyanis túlnyomólag gyengébb
elemekből kerülnek ki, úgy, hogy közülök a jók is gyengébbek,
mint a jó tanulók a városi, intelligensebb osztályok gyermekei
közül. De azért az osztás időtartamában még a negyedik osztály-
ban is, a tanév végén határozott, nagy különbség van a jó és
gyenge tanulók tízes számkörbeli számolási készsége között.
A jó számolóknál a második osztálytól a negyedikig fel
könnyebben megy a kivonás, mint az osztás, a gyengélcnél az.
elsőtől a negyedikig legnehezebb művelet az osztás. A szorzás az
 109

,első osztály gyenge számolóinál lassabban megy, mint az össze-

adás ; a másodiktól fogva — kivéve ez osztály jó számolóinál
mutatkozó csekély különbséget — az összes osztályokban jóknál,
közepeseknél és gyengéknél ez a leggyorsabb lefolyású művelet.
A jó és gyenge számolók között a kivonás 65 az osztás
műveleténél az első és második osztályban több mint 1OO°Jo a
különbség.
Egész világos, hogy az ilyen vizsgálati módszerrel — kellő
óvatosság mellett — különböző didaktikai módszerekkel elérhető
taneredmények tárgyilagosan összehasonlíthatók és lemérhetők.
Ugyanígy tárgyilagosan összemérhetők a különböző iskolák
azonos fokú osztályainak tanadóinál különböző vagy egységes
módszerrel végzett tanítás eredményei is.
Révész Margit segédemmel hasonló vizsgálatokat végeztet-
tem a kisegítő iskola gyengetehetségű tanulóinak leghaladottabb-
jain (V. és VI. osztály). E vizsgálatok szintén igazolják, hogy
a munkateljesítő képesség mérésének általam megadott ezen mód-
A+ C
2
szere Munka = ,, az abnormis elméjű gyermekek telje-
1
sítő képességének mérésére, azoknak egymás között, valamint a nor-
mális gyermekeken talált eredményekkel való összehasonlítására
is teljesen beválik.
Ha a Révész Margit által nyert adatokat, * — bár a vizs-
gált egyének csekély száma miatt véglegeseknek nem tekinthe-
tők -- összehasonlítjuk az általam a normálisokra megállapított
értékekkel, úgy azt látjuk, hogy a gyengetehetségűek számolási
képessége a tízes számkörre 5-6 évi különiskoláztatás után
átlag a normális gyermekek első és második osztálya között áll.
A kisegítő iskolabeli 5-6-ik osztályú legjobb számolók a műve-
letek gyorsaságát illetőleg nem érik el a normális elemi iskolabeli
3-ik osztályos leggyengébb számolóknál észlelt középidőtartamokat.
Ezen összesen kilenc ,gyengetehetségű gyermeken. még pedig a
legfelsőbb osztályok 3 legjobb, 3 közepes és 3 gyenge számolóján
végzett vizsgálatok eredményét tünteti fel a következő három
táblázat.

* Révész M., Gyengetehetségűek számoló képessége és annak pon-

tosabb értékelése, A gyermek, 4. sz. »A gyermekvédelmi lap« melléklete,
1907. június.
110

~
o.t--, o 1;,—,
O
~
N►-
E~`
N ~
~.
N
e~ ~
~. (D ~
--'•
~~ ,C
t-ci a ~
+
e~ O:
o:
O O --►
► --►
► O ,-► ~--► ~-+
f~-►
Ó O ~ó Ó Ó Ó
.Io N óI ~"
co co op C-I
O p p O O O O O L~ c.
-~~- co O -1-- O -I-- O O
N1 Ó NI p NI Ó N-'
F-+ co
p F-a 1-J -+
► ►-~ -►
► -►
►
CO
p
O ~ Ó O O Ó Ó Ó
NI i--~0
O co
p N f-► N ,-,. --
I ► ►..L
~
O C) ).'a
~ Ó Ó O ~ O

Közepesek
l NI

co co ,-, )--►
Ó f-+ c: ,-►
-I- ND
+ + + co O Ó Ó
Nló .1 8' Nló NIó
v co co
o ..... ,..+. .-.. --
I ►. C) ►--+ o
CO

NI~`'0
+ ó ó
C)
ó + ó +
N10
Nló
óó ó ó .► ó co
o
....1
o ~
+ + O O O +
Nl o NI 8 Nl N
Ó ó ó O O
NI ó N á
N
O ~ ~
óó`
+
ó ~ó
+
Ió
+
Ió
t.
JCD)
. 1:9-.
00
p N Ó f-+ ,--► I ► ....L.

+ p T Ó Ó Ó Ó
NI ó `Nl ó ,,,,I
~ up
p ►
-+ ~ co f-+ -►
►
+ O + -`- -}- o
p
p
o Jók
~
~"I O NI : O NI C3 NI W NI G~ •
Cfl Co Cfl
G W 1-~ W
,.-, gÜZe-
+ O O -
++ O + +
tv pesek
c NI W NIch' NI W NI ~ NI W
arq
Co
~ w + CO 00
0 P Gyen-
w o
`o
~.-~ -i- -~~ ~--~ ~~ -~- gék
I~ I~ I~ lo N I WN NI w N 1,1 o
0-3
~ ~ P. ~
ó C°
CA 0.2 oo co
+ + - + - - - Crq .
NI 6 N I 00 ~
NI N NI : NI 2 NI 2 NI N NI ~ t;;-'
Összeadás
Összeadás

Szorzás
Osztás
Osztás

Kivonás

~
o Ó
~ , ~, Műveletek
cc,
 111

Összeadás
Összeadás

Kivonás
.~

Szorzás
~

Szorzás

Osztás
~ ,~
ó
:0 ,~ N
W 0

r-, r-1 M 00 CA d+ CV d+
'6,2Epv liasazssp cu CV M 4 CV N d' Lc~

n u-.) I, CV ►n c0 Cz4 1.--. a~

.2IIaX í,!
~a N CV lb 00 Co CV L-- Cn
e
to
yasad cd i:- cP N o0 M / C3' o -_, in
1-i .-i CV CV M CV M 4
-azo~ —,
-...
'°d 0 00 ,r) .~ r:- 'P o o~ '
319f N .-a CV Co.--~ .--~ N ►'

co N.00 O 00 d+ .,-..
.-+ '-+ r+ N CV N d+
.-. CO

.sa
..00 ifJ r-~ ~n o 00 CO ~
N N N 4 in Co in ~.
~
c..
~ o o to ..,1•1 o
CO 0 ,~ Co CV CO ~
61~r 6
,-, ,--.

00 0o d+ 4 i in CA CO
.-1 .--+ CV CV CO 4 CO Ln
Közepesek

0o m .-a In d+ t....* O N
7-1 CV cV CS'D CO .. CV in

CO CO o 4 O CO .-, 00
.--, .--( N N cM Cl CO CV

CA N O 9,0 i~ O 00
9 CO
r. cl Cl Cl Cl .-i

rut .-1 CA N Cl
C7'', d+ 70 CO
`O CV .-+ Co 4r-. .--+ .--. .--~
h
O CO N N Ln M CG O
1-1 .-i :i4
CV ,-, Cl CV
w

:O
Osztályok

~ D~ bA I>1
~ —.
701~1:,3
.
:51
N ~ N
..............

0 O
• H'
1>
~ v
112

.., Osztály
..
ó 1+ C w o ~~ N
i l ~ o
No ~
" : ~ u II I V c,
C H II
I Á ~ I Q~ k
V
t
C9 0 v Ca G, GZ
Q1 1P. N
co o
,4.c:,8 1-+ ''..=9 ,..6
'I8 ~1 ►I g c-i
6 I
~g II .~ II 1:0 +c L II
O.
4 ~ ~
~~ ~ II 6
J W
v
, N `

00 1p Vip rPlp ~1p L'1p N1p CDIp

O+
II~ I, ~t ~ I~ I, II~ ~, ÓI,
Ci, ~ GO ••1 Crk A 11.

uasaOasARa 1.vOrs9( EN unw

6
NI O r+ p1 ~ 10 OI p ~1 p NI G

Ca T .., I;
6 v` O:
G, Ö NÓ ~I O Pi p IO p 0~1O N
NB ~ D
I I
~ ~ I '
1-+~ •
It J i
6 T G, FÚ
Ct ~ G D
~ .
V,IO DI p v p ~p I.P.1p N IC 0 1-+Ó co
6 I~ II II II ~ ~ 0 gI ° ~ W
1
I
I 6 t O 4 L ~gp ~~
Ci, C 00
6

~I o G 1p Op
I ÍI
~I + II
~O 0010
~+ ' '°
~ ~ L. ~
c.,x
II J, II~ U'
lv
t II 0>,
G O
C7 ^^
~i`
G~ CG 6
',
80+10

80

O r 0310 GO FP NIO `
21

C~
L` +
N
o~ ó~ i+
+10=3G

1 :. w ` v N o CD

II II II II II u p
c L.
o ~ L ~
~:
12,9

á
N J O
• al CD.

~P I NI
O ~pl + •
O OOI O VI
ÓI+ NI N ~.O OI O ~
IÓ ~II °'I o LI ~ ~~
I~ IU
~ I~
~ ~~
~ ~~ a0
O`
6 G, Ca
co
°.`
ca ~a ~ N ó ~~ c P• Jók
r tL Ó 6 6 4: O 1-+ ci-
----- -
0 V ~ ...1 6
....1 00 CÓ Cm Közepesek
6 ~ e` 06 66 ab 6
Ca c~ ~ ° co ~
~

,i; w, 6
►°°
6
P
~ 6 P. Gyengék
0~ 6
CJ ~
~
-
~,~ a ~
~
N ~;
~ ~
Ó
6
:pi
~ Összesek átlaga
6 6

tn o o rn o:
givonás
Osztás

~ N ~ N Ó ~
~ N ~ ~ N Műveletek
E. ~ á ~
~ s,
. C/2
 113

5. A felfogás és képzettársítás zavarai.

A felfogó képesség zavarai. — Az illuzió. — A hallucináció. — A felfogás
lassulása kimerült, szórakozott, elfogult, gyengetehetségű gyermekeknél. —
A képzettársítás zavarai. — A. rokonhangzáson alapuló társítás. — Gondolat-
szökellés, eszmetolongás ; gátoltság ; incohaerentia. — A hisztériások,
epilepsziások gondolkodása. — A stereotypia. — A gondolkodás fennakadása.
-- Az emlékezés zavarai ideges és ideggyenge gyermekeknél. — A gyenge-
elméjűek emlékezete. — Az amnezia. — Az ítélőképesség zavarai. -- Tév-
eszmék és kényszerképzetek.

Az érzékszervek fogyatékossága esetében az egész képzet-

alkotás tökéletlen lesz. Bármily jól hall, tapint, szagol a vak gyer-
mek, a tárgyakról alkotott képzeteiből mindig hiányozni fog a
látási részképzete. A siketnéma, még ha a hangos beszédet elsajá-
títja is, ezzel csak a beszéd látási és mozgatási képzeteire tesz
szert, míg a hallási részképzetek, melyek a normális egyén gon-
dolkodásában mint többé-kevésbé észrevehető elemek szerepelnek,
itt elmaradnak.
Az elemi képzettársításon alapuló felfogás (apperceptio) úgy
megy végbe, hogy az új érzetek a régi hasonló képzetek nyomait
működésbe hozva azokkal egybeolvadnak. Ha ez az egybeolvadás
(assimilatio) olyképen történik, hogy nem az új érzetek, -- de a
multbeli képzetek és ezek társítási kapcsolatai vergődnek túl-
súlyra, ezek meghamisítják az érzékelést s ily esetben élettani
vagy kóros illuziókról beszélünk. Vannak gyermekek, kik felette
hajlanak az ilyen illuziókra, mely sajátság alapja lehet a psycho-
pathiás gyermekeknél gyakori kóros hazudozásnak (pseudologia
phantastica). Az illuziók eredhetnek az érzékszervből, a midőn
pl. a szem üvegtestjének zavarait apró karikákként látjuk. A szesz-
től mérgezett elméjű egyén jórészt üvegtesti homályokból eredőleg
bogarakat, patkányokat, stb. lát mozogni. A fülben lüktető vér-
,edény ütemes hangja mellett psychopathiás egyének emberi han-
got vélnek hallani.*
Külső ingerek teljes hiánya mellett jelentkező érzékeléseket
hallucinációnak nevezünk. Ilyenek kimerült, ideges egyéneknél,
vagy elalvás előtt normális embereknél is előfordulnak. Némelyek,
ha sötétben szemüket behunyják, virágokat, tájképeket látnak
teljes elevenséggel. Ilyenkor azonban, legalább utólag, mindig
kiderül a hallucináció képzelt volta. Ideges psychopathiás gyerme-
keknél izgatott állapotban, főleg sötétben, ijesztgetés, büntetések,
kalandos mesék hatása alatt, még inkább láz esetén, gyakran
mutatkoznak valóságos hallucinációk. A beteg elméjűek látási,

* V. ö. Störring, Vorles. üb. Psychopathologie, Leipzig, 1900.

A gyermeki elme. 8
114

hallási stb. hallucinációi a legteljesebb valóság benyomásával lép-

nek fel ; ezeket a betegek tényleges, való érzékeléseiktől külön-
választani nem tudják. A hallucinációk részben élénk illuziókra
vezethetők vissza, midőn u. i. az ezeket okozó inger ki nem derít-
hető, részben központi eredetűek, vagyis az agykéreg sejtjeinek
fokozott ingerlékenységéből magyarázhatók. Egyes búvárok fel-
tételezik, hogy az érzetek és az emlékképek az agykéreg külön-
külön sejtrétegeiben keletkeznek s hogy a hallucinációk az ingerü-
letnek megfordított irányban, a képzetközpontokból az érzőköz-
pontokba való haladásából magyarázhatók. Mások szerint a
hallucinátiókat az ingerületnek a központból az érzékszervekbe
való, szintén fordított irányú haladása okozná.*
A felfogóképesség lassusága gyakori tünete az ideges kimerű-
lésnek, bár lassu felfogásúnak látszatát keltheti a szórakozott,
valamint a garatmandola túltengésében (adenoid) szenvedő gyer-
mek is. A kizárólag látási típusú egyén lassu felfogású lehet, ha
hallás útján kell valamit megértenie, ugyanúgy a tisztán halló
típusú esetleg lassabban fogja fel azt, amit olvasás útján kell
magáévá tennie. Elfogúltság, félelem, kellemetlen érzelmek a fel-
fogást meglassíthatják, megbéníthatják. Állandóan lassult a fel-
fogás a gyengeelméjűségnek még könnyebb fokain is. Egyes irá-
nyokban, pl. a számolás terén, azonban egyébként jó tehetségű
gyermekek felfogó képessége is lassult lehet.
A képzettársítás zavarai részben minőségiek, részben a társítás
gyorsaságában mutatkoznak. A normális gyermekek, valamint a
felnőttek képzettársítása túlnyomó arányban tartalmi rokonságon
vagy időbeli egybeesésen alapszik. A puszta ro1conhangzáson
alapuló társítás, a képzetek fogalmi rokonsága nélkül, normálisok-
nál kivételes, míg, ahogy fentebb (1. 80-ik 1.) tárgyaltuk, a gyen-
gébb értelmi képességű gyermekeknél már nagyobb szerepe jut.
Fiziológiai okát abban keresem, hogy a társítás alapjául szolgála
ingerületvezetés az ilyen tökéletlenebb agykéregben gátoltan tör-
ténik s a gyermekben a hallott szónak megfelelő központi ingerület
nem egykönnyen terjed túl a szók hallási központján, vagyis nem
kerül össze más érzékek körébe tartozó fogalmakkal, hanem
pusztán a rokon hangzású hangképek keretén belül marad.
E sajátságon kívül a gyengetehetségűeknél a társítás lassúbb
volta is többnyire kimutatható, ami szintén a vezetés gátolt
volta mellett szól. Sok közöttük a fecsegő is, bár a képzetkör,
melyben mozognak, felette szűk. A puszta hangzásbeli rokonsá-
gon alapuló gondolatkapcsolás gyakori az elmebetegek mániás-

* V. ö. Moravcsik, Mesterségesen előidézett hallucinátiók, Orv.

Hetilap )Elme- és Idegkórtan( melléklete, 1903. — Hudovernig, Peripheriás
eredetű érzékcsalódás esete, u. o. 1905. II. kötet.
 115

állapotainál, melyeket emelkedett hangulat, indokolatlan jókedv

jellemez. Az ily betegek beszéde néha nélkülöz minden értelmi
összefüggést, rímelés, üres szójáték. Ugyane betegekre jellemző a
gondolatszökellés, azaz egyik képzetről látható összefüggés nélkül
más, teljesen távoleső képzetekre való átugrás és az úgynevezett
eszmetolongás, mely azonban nem annyira az eszmék, mint
inkább a szók bőségét jelenti. A búskomorságban szenvedőknél
ellenkezőleg szükszavúságot, meglassított képzettársítást, gondol-
kodásbeli gátoltságot találunk. A zavartsági állapotoknál a
társítás gyakran összefüggésnélküli (incohaerentia). A hiszteriások
képzetei többnyire saját énjük körül forognak (egocentrumosak).
Az epilepsziások gondolkozása, beszéde körülményes, terjengős.
A képzettársítás néha egyoldalú, egyes képzetek és beszédfordu-
latok mindig visszatérnek. Ez az ú. n. stereotypia főleg a fiatal-
kori elbutulásnál (dementia praecox) fordul elő.
Fontos zavarai a képzettársításnak az ú. n. kényszerképze-
tek is, midőn egyes kellemetlen képzetek a tudatban megtapad-
nak s a rendes képzettársítást elnyomva zavarják a tőlük sza-
badulni nem tudó beteget.
Gyakorlati szempontból igen fontosak a képzettársítás gátlás-
beli zavarai, melyek ideges gyermekeknél mutatkoznak, amint
valaki, főleg aki felettük áll, közelükben van. Az ilyen gyermek
önmagában egészen jól, sőt esetleg igen jól gondolkozik, repro-
dukál, számol ; amint azonban szülője, tanítója melléje áll, gon-
dolkodása, társítása fennakad s teljesen butának, tudatlannak,
tehetetlennek látszthatik.
Erőszakoskodással, megfélemlítéssel ezen zavarokon segíteni
lehetetlen. Óvatos velebánásra, gyakorlásra s az idegrendszer
általános edzésére van szükség az ilyen esetek legtöbbjében.
Az emlékezés zavarai annak terjedelmére, bőségére, bizton-
ságára és a képzetfelújítás gyorsaságára vonakozhatnak. Idege-
seknél gyakran tapasztaltam az emlékező képesség sajátságos zava-
rát, mely abban nyilvánul, hogy egyébként jó emlékezet dacára az
egyénnek a leghétköznapibb dolgok, melyeket bármikor meg
tudna nevezni, ép akkor nem jutnak eszébe, mikor róluk beszél.
Ez állapot lényegesen rosszabbodik, amint az egyén észreveszi
e hibáját, mert amint valamiről beszél, már előre fél, hogy
nem fog eszébe jutni, ami azután a félelem okozta gátlás hatása
alatt be is áll. Ideggyengeségnél, különösen ha szellemi túleről-
tetés következménye, a tanulási képesség jelentékenyen meggyen-
gül, de a megtanultak reprodukciója is lényegesen nehezebb,
lassúbb lesz.* Azonfelül az emlékezet bizonytalan lesz ; nagyon
* V. 5. Ranschburg Ueb. d. Merkfahigkeit d. Normalen, Nerven-
schwachen u. Geisteskranken, Monatsschr. f. Neurologie u. Psychiatr. 1901.,
4. füzet.
8*
116

hajlandók a hasonló képzeteket összetéveszteni. Főleg szó-, név-

és számemlékezetük gyöngül. Viszont gyengeelméjűeknél, sőt idio-
táknál is az emlékezés egyoldalú fejlettsége igen feltünő lehet;
néha kitűnő szó-, máskor szám-, leggyakrabban jó zenei emléke-
zettel birnak ; míg összes másféle emlékezetük a semminél alig
több. E jelenségek az agyvelő egyes központjainak egyenlőtlen
fejlődéséből magyarázhatók.
Nevezetes jelenség az ú. n. amnézia, a visszaemlékezés
hiánya, a képzetláncolatoknak az öntudatból percekre, órákra,
sőt hosszabb időszakokra szóló teljes kiesése. Ez lehet részleges.
vagy teljes és hiszteriás, főleg azonban epilepsziás egyéneknél
gyakori. Ez utóbbiaknál rendesen a görcsös vagy öntudatzavarban
nyilvánuló roham tartamára, néha azonban az ezt megelőző idő-
szakra is kiterjed (retrograd amnesia). Az ilyen zavarok nem
bonctani elváltozásokból, hanem a társító pályákban beállott
gátlásokból, működési zavarokból magyarázandók.
Az itélőképesség zavarai közül említendő a gyenge ítélő-
képesség, mely a képzettársítás tökéletlenségén kívül a különb-
ségi érzések hiányosságában leli magyarázatát. A felismerés,
azonosítás, valamint a logikai alárendelés gyengébb értelmű
egyéneknél már felületes hasonlatosságok alapján történik. Az ítélő-
képesség gyengült voltát még inkább elárulják az ú, n. téveszmék,
melyek minden logikai kapcsolat nélkül fészkelődnek be a beteg
egyén elméjébe, aki bírálat nélkül valóknak fogadja el azokat.
A téveszmék fő jellemvonása az, hogy a bíráló ítélet hozzájuk
nem férhet, helyre nem igazíthatók, feltétlenek. Psychopathiás
egyéneknél már gyermekkorban mutatkoznak ilyen nagyzási tév-
eszmék kezdő jelenségei, midőn is a gyermek a többieknél különb-
nek, egész más vérből valónak tartja magát, néha -- a degene-
ráció súlyosabb fokain — oda jut, hogy nem is szülői gyerme-
kének, hanem előkelő ágról származott cserélt gyermeknek képzeli
magát. stb. Ugyancsak a psychopathiás gyermekeknél már korán
észrevehetők az ú. n. vonatkoztatási téveszmék csirái is ; azt hiszik,
mindenki rájuk néz, róluk beszél, őket, figyeli. Üldöztetési tév-
eszmék inkább csak a súlyosabban elfajult psychopathiás gyer-
mekeknél, néha a serdülő korban meginduló korai elbutulás
(hebephrenia, dementia praecox) eseteiben, avagy lázas deliriu-
mokban észleltetnek. Vallásos téveszmélc néha az epilepsziában
szenvedő egyéneknél észlelhetők, kik magukat (néha halluciná-
ciókból kiindulva) Isten küldötteinek, hivatott reformátoroknak
stb. tekintik. A téveszmékkel ellentétben az ú. n. kényszereszmék-
vagy kényszerképzeteknél, bár szintén az egyén akarata nélkül
fészkelődnek öntudatába s a figyelmet maguknak foglalják le, az
egyén teljesen érzi hibás, fonák voltukat, ítéletét meg nem zavar-
ják. E kényszerképzetek rendszerint kóros intenzításíí, kellemetlen
 117

érzelmeket (félelmek, szorongások) váltanak ki, melyek a képzeteket

még inkább erősítik s azokat elemi erővel a tudatra reákénysze-
rítik. Ilyen p. o. a névkereső kényszer (onomatomania), midőn a
beteg valamely elfelejtett nevet kénytelen keresni s a míg meg
nem találta, igen heves rosszullétet érez.

V. A gyermek érzelmi és akaratvilága.

1. Az érzelmek fejlődése és az érzelmi élet zavarai.

Az érzelmek fiziológiai alapjai. — Az egyes érzelmek fejlődése a csecsemő-
, és első gyermekkorban. — Mikor mosolyog először a csecsemő ? — A neve-
tés és sírás mimikája. — A meglepetés, félelem, düh, féltékenység, irígy-
ség, becsvágy, szeméremérzet, szégyen, a ragaszkodás, hála és részvét
érzelmének fejlődése. — A vallásos érzelmek. — A szerelem. -- Az
aesthetikai alapérzelmek. — A zenei érzék fejlődése. — A zenei hallás,
emlékezet és képzelet. — A színek iránt való fogékonyság. — Mely színeket
szeretik legjobban a gyermekek ? — Schuyten, Lobsien, Engelsperger és
Ziegler vizsgálatai. — A gyermek rajzolása. — Nagy László vizsgálatai. —
Az érzelmi élet zavarai. — Euphoria és depressio. — Félelmek. — A mimikai
mozgások. — A fejbólintás, fejrázás és a csók mimikájának magyarázata.

Az érzelmek a tudat visszahatásai a benne létrejött válto-

zásokra, az érzetekre és képzetekre. Megfelel nékik az a viszony,
mely az idegrendszerben az idegközpontokba jutott inger által
keltett erélyszükséglet s a rendelkezésre álló erély mennyisége
között fennáll. * Az újszülöttnél az elemi hangulatok két alap-
típusa már határozottan észlelhető ; ezek az élvezet (öröm, kedv)
és a fájdalom (kedvetlenség.) Az előbbit a jóllakás, az utóbbit
az éhség, szomjúság és fáradság érzései válthatják ki. Az öröm
a szemrés tágulásával, a fájdalom, a szemhéjak zárásával, nagyobb
fokain kiabálással jár. Könnyeket a sírásnál a gyermek élete
harmadik hónapjában hullat. Már az élet legelső heteiben mutat-
koznak jelenségei azon alapérzelmeknek is, melyeket Wundt a
feszülts(Ig és oldódás érzelmének nevez. Valószínűleg az elemi
érzelmekhez tartoznak az azonosság és különbözőség érzelmei
~l. 77-ik lap) valamint a felismeréssel járó érzelem is, bár
némelyek ezeket nem érzelmeknek, hanem érieteknek tartják.
Baldwin szerint a csecsemő már 7 -9-dik napon rámoso-
lyog anyjára, apjára. Ament a mosolygást kis lánynál a 24-ik

* Dr. Székely Gy., A qualitativ érzelmek psychológiája, Bpest, 1896.

— Windt, Grundzüge d. physiol. Psychol. 5. kiad. Leipzig, 1902. II. köt.
263-370. 1. — A. Lehmann, Hauptgesetze d. menschl. Gefühllebens.
Leipzig, 1892. — U. e., Ueber Körperl. Ausserungen psychischer ZustUnde,
I. Leipzig, 1899. — Alexander Bernát, Esztétikai és erkölcsi érzelmek,
fejez., »Az Ember( c. munkából, Műveltség Könyvtára II. köt. 716-721. 1.
Budapest.
118

napon észlelte. A Scupin-féle naplóban leírt gyermeken már a

harmadik napon észleltek széles mosolyt, nyitott szájjal azonban
csak a 26-dik napján nevetett. Ament fényképfelvételekben
rögzítette a nevetés külső nyilvánulásait s azt találja, hogy a
8 hónapos csecsemő már ugyanoly arckifejezéssel nevet, mint a
6 éves gyermek.* A. sírás, miként azt már Prayer észlelte, a
csecsemőkorban inkább csak kiabálás, a könnyezés már csak a
későbbi gyermekkor sajátja. Sikorsky szerint a** 3 —4-ik hétben
mutatkozik a gyermekeknél a meglepetés érzelme, mely minden
érzékszervre gyakorolt behatás útján (erős zaj, arcba fúvás,
hideg kanál, nagyon édes íz, stb.) kiváltható. Ez az érzelem a
kellemes és kellemetlen között áll és a vegetativ folyamatokat
(például lélegzést) rövid időre megakaszthatja, valamint a vég-
tagok élénk összerándulásaival jár együtt. Az első év második
felében vagy a második év elején jelentkezik a félelem és a
düh érzelme. Ez a félelem szokatlan benyomásokkal szemben
(idegen egyének, fekete ruha, női kalapok, hangos reászólás)
nyilatkozik. Állatoktól, tapasztalásom szerint, az első életévben
kevésbé, inkább később, a 2-dik vagy 3-dik évben kezd félni a
gyermek ; ez a félelem némileg értelmi alapon fejlődik, midőn a
gyermek az állatban az élő, mozgó, de az embertől teljesen
különböző lényt kezdi felismerni. A 2-ik évben, néha már az
elsőben is, az önzés sajátságos megnyilvánulásaként a féltékeny-
séget látjuk a gyermekben ébredni. A játék, mellyel addig nem
törődött, rögtön nélkülözhetetlenné válik reá nézve, ha azt
testvérkéje veszi kezébe. Arcjátéka a meglepetés, harag és fáj-
dalom egész skáláit mutatja, midőn kis testvérkéjét becézni,
dédelgetni s mindama kedvességekkel elhalmozni látja, melyekkel
eddig őt illették. Ugyanekkor ébredhet már az irígyséq, valamint
e kettővel kapcsolatosan a gyermeki becsvágy is. A gyermek
eddig lassan, kedvetlenül evett. De látva, hogy az ebédhez hívott
kis rokon frissen, jó étvággyal fogyasztja ételét, ő is sietni kezd,
hogy a vendég előbb kész ne legyen. A szeméremérzet Sikorsky
szerint a 3-ik évben lép fel. Ez érzelemre a példa és nevelés
hatnak csak tényleg fejlesztőlelt. Igen korán léphet fel s fejlő-
désében szintén a nevelés által nagyon befolyásolható a szégyen-
érzet azon neme, mely a bűnösség öntudatának (elemi) nyilvánu-
lása s némely gyermeknél igen korán és komolyan jelentkezik.
A ragaszkodás érzelme is korán mutatkozik ; erről a gyermekkel
szemben tanusított bánásmódra csak részben lehet következtetni,
amennyiben épen sokat kényeztetett gyermekek a ragaszkodást
külsőleg alig nyilvánítják. A hála érzelme, mint Jrodl igen

* L. Ament, die Seele d. Kincles, 1906.

** Sikorszky, die Seele des Mindes stb., 1902.
 119

helyesen kimutatja, csak nagyon későn ébredezik s nem gyöke-

rezik túlmélyen az emberi természetben. A részvét ébredését a
3 éves kortól fogva észlelhettem.
A vallásos érzelmek a nevelés hatása alatt ébrednek ; bizo-
nyos vallásos szükséglet azonban némely gyermeknél kétségtelenül
önállóan is mutatkozik (Egger, Tracy, Tust, Ament). Az érzéki
háttérrel bíró szeretet : a szerelem normálisan a serdülés korsza-
kában kezd ébredezni. E tekintetben azonban igen gyakran,
különösen érzelgős nevelés mellett találunk koraérettséget. *
Nagyon korán mutatkoznak a gyermeknél az aesthetikai
alapérzelmek," nevezetesen a zenei érzék. Preyer szerint egy
6 hetes gyermeket az ének megnyugtatott, a hetedik hétben halk
ének a legnagyobb:elégültség kifejezését váltotta ki,nála a nyolcadik
hétben pedig kézzel-lábbal való élénk mozgásokat okozott.
A magasabb hangok iránt a kis gyermeknek alig van érzéke, vagy
pedig kellemetlenül hatnak reá. Igen korán ébred a gyermek ütem-
érzéke. Sigismund szerint háromnegyedéves gyermekek fúvóhang-
szerek ütemeire élénken ugrándoznak. Preyer a negyedik félév
elején a zenével lépést tartó ütemes mozgásokat látott s 19
hónapos gyermeket említ, amely az elődúdolt dalt helyes iitemű
kézmozdulatokkal kísérte. König*** szerint a gyermeknek eleinte
csak a legelemibb ütemformák iránt van érzéke, mint amilye-
neket az indulókban találunk. Az összhang iránti érzék csak
nagyon későn fejlődik. Az úgynevezett zenei hallás fejlődése
felette egyéni. König szerint a zenei hallás a legtöbb gyermeknél
feltalálható s fejleszthető. Marx és Lohse is a zenei hallás teljes
hiányát rendkívüli ritkaságnak jelzik. A zenei emlékezet nyomá-
ban jár a zenei hangok felfogó képességének. Preyer szerint
fejlett hangérzékű gyermekek már egyéves korban képesek dalla-
mokat megjegyezni. A zenei képzelet_ ébredezésének szerény
nyilvánulásait a legtöbb gyermeken észlelhetjük, midőn anélkül,
hogy valamely határozott dallamot énekelnének, találomra dúdol-
gatnak. Ez a dúdolgatás a halló- és éneklőszervek játéka,
ugyanúgy, miként a várépítés, lovacskázás a mozgató-, tapintó
és látószerveké. Feltűnő jelenség, hogy a zenei érzék fejlődése
határozottan megelőzi a beszélő képességét. Preyer szerint kétség-
telen, hogy a gyermek zenei hangokat már a beszélő próbálga-
tások előtt percipiál és megkülönböztet. A gyermek egyáltalán
előbb tud zenei hangokat utánozni, mint szókat kimondani. Ezt

* V. ö. Speyer, Die Liebe bei d. Kindern, Zeitschr. f. Kinderforsch.

9. évf., 21. 1. Langensalza, 1903.
** V. ö. Donner, A gyermek esztétikai érzelmei, Gyermekvédelmi
Lap »A gyermek• melléki. Bpest, 1907.
*** König : Die Entwicklung des musikalischen Sinnes bei Kindern.
Kinderfehler, Zeitschrift für Kinderforschung 1903.
 120

különben beszédnéma hülyéknél és gyengeelméjűeknél igen

gyakran látjuk.
A gyermekek színek iránt való fogékonyságára Schuyten *
Antwerpenben végzett igen nagyszámú (több, mint 4200) érdekes
vizsgálatot. Schuyten szürke alapon lehetőleg tiszta spektrum-
színeket tett a 4-15 éves korú gyermekek elé s egyenkint meg-
kérdezte mindegyiket, melyik színt szereti legjobban ?
Az eredményeket a kedvelt színek következő sorrendje
mutatja (p = piros, i = ibolya, k = kék, s = sárga, z = zöld,
n = narancs, fh = fehér, fk = fekete.) :
1. Fiatalabb gyermekek.
fiuk p i k s z n fh ft
lányok p i k s n z ft fh
2. Idősebb gyermekek.
fiuk k p i z s ft fh n
lányok k p i S z ft n fh
.3. Az összes gyermekek együttvéve :
fiuk k p i S z fh n ft
lányok k p i S z n ft fh

A legtöbb gyermek tehát a 4 —15-ik évig a kék, piros és

ibolyaszínt találta kellemesnek. A fiatalabbaknak legkellemesebb
a piros volt, melyet a sorrendben az idősebbeknél a kék váltott
fel. A sárga és zöld szín minden korosztályon végig a közepes
számú szavazAtot kapta. A narancs, fekete és fehér színeket
pedig váltakozó egymásutánban a legkevesebb gyermek találta
kellemesnek.
A vizsgált gyermekek száma oly nagy s az ítéletek oly egy-
öntetűek, hogy a viselkedés törvényszerűsége kétségen felül álló.
Lobsien (Kiel) az esztetikai érzéket a kérdő módszerrel
vizsgálta. ** Többek között 1380 kilenc=tizennégyéves gyer-
meknek azt a kérdést is adta : melyik színt szereted a legjobban
A leginkább kedvelt színnek a válaszok a pirosat, azután a
kéket mondották, vagyis ugyanazokat, melyeket Schuyten köz-
vetlen vizsgálataiban a leginkább kellemes hatású színeknek bizo-
nyultak.
Lobsien 6 elemi mértani alakot is mutatott a gyermekek-
nek s ezek közül is a legtetszetősebbet kellett kijelölniök.

* Über den Farbensinn bei Kindern, Exp. Paedagog. III. k. 102-105.

** Kind und Kunst, Langensalza 1905. L. szerzői referátum az Exper.
Paedagog. 2. köt.-ben 256. 1.
 121

A gyermekek szemben az egyenes idomokkal, előnyt adtak a.

görbe vonalakból álló alakoknak.
Engel sperger és Ziegler-nek * (München) 476 hat-hétéves-
gyermekeken végzett vizsgálatai szerint a gyermekek, még pedig
lányok, miként fiuk egyaránt legkellemesebbnek ítélték az ibolya-
bíbort, sötétkéket és ibolyát, amely eredmény lényegileg a fentiek-
nek felel meg. Erdekes a szerzők vizsgálataiban, hogy a kelle-
metlen színekre kérdeztetve, ugyanezen gyermekek kellemetlenek-
nek ítélték a feketét, valamint a szürke és barna színeket.
A gyermekek esztétikai érzelmeinek fejlődésébe különösen
érdekes betekintést enged a gyermek rajzolásának tanulmányo-
zása. A rajzolással, mint
összerendezett (coord- '
nált) mozgással az aka-
ratról szóló fejezetben
fogunk, foglalkozni, míg
arajzolasnak mint az esz- /
tétikai érzelmek egyik
kifejezési alakjának fej- 2
lődési menetét már e
helyütt érdemes meg-
ismernünk. l
Nagy László sze-
rint ** a gyermek rajza
közvetlenül a kifejező
mozgásokból fejlődik,
melyekből Wundt sze-
rint a beszéd is eredt. 21. ábra. Az alakrajzolás első jelentkezése. Hároméves:
karánoebesi lányka rajza. a fa ; b vonat (a zegzugos vonal:
A rajz fejlődésében Nagy azt jelenti, »a mivel a vonatot hfizzáke) ; C ember. Nagy
László is három főidő- László »Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából' c. művéből.
szakot különböztet meg.
Az első időszak az alaktalan rajzolás szaka az 1-3. évig
Ennek első idejében a gyermek vonalakat húzogat, melyekben
kevésbé gondolatainak, mint inkább érzelmi, hangulati álla-
potainak ad kifejezést. Utóbb azonban már mégis kezd a vona-
laknak bizonyos értelmi jelentőséget tulajdonítani. E jelentő-
ség nincs meg, midőn a gyermek kezében az irónnal hozzá fog
a firkáláshoz, hanem — s e gondolatot nagyon szerencsésnek.
tartom — azon képzetekből ered, melyek a gyermekben a kéz-
mozdulatokkal társulva ébrednek. Innét jő az, hogy a gyermek
csak rajzolás közben kezdi magyarázgatni, hogy mit jelentsen
* Weitere Beitráge zur Kenntniss der phys. und psych. Natur der.
sechsj áhren in die Schule eintret. Kinder, Exper. Paedag. II. köt. 49.
** Fejezetek a gyermekrajzok élettanából. Budapest, 1905. 53 ábrával.
és 3 táblával. — E mű adja egyúttal a gyermekrajzok teljes irodalmát.
122

az, amit rajzolt s ez értelmezést rajzolgatás • közben többfélekép

változtatgatja. A zűrzavaros vonásokból lassacskán kör-, három-
szög-, csavarszerű stb. alakok fejlődnek, melyekhez a gyermek
mindennemű firkálásában ragaszkodik s azoknak mindenfajta
értelmezést ad.
A második időszak (3-10. év) a képzelet után való raj-
zolás időszaka, melyet jellemez a fantázia korlátozatlansága, a

22. ábra. A szabadon szárnyaló képzelet példája. Hét éves tolnamegyei

élű rajza, mely Mikulást lóháton ábrázolja. Nagy László *Fejezetek a
gyermekrajzok lélektanábóle c. művéből.

rajzok gazdag változatossága, valamint a gyermeknek nemtörődi-

sége a rajzolt dolgok s a természet megfelelő tárgyai között
fennálló nagy különbséggel. Nem törődik a gyermek sem az
arányokkal, sem a perspektivával, mit Nagy abból magyaráz,
hogy ez időben a tapintási, valamint a mozgási észrevevések
viszik még mindig a főszerepet, míg a látásiak még alárendeltebb
jelentőségűek. A gyermek tehát mellőzi az előtte nem élesen kialakult
elemeket és — már a technikai nehézségek elkerülése végett is —
teljesen képzeletére bízza magát. E fokon a gyermek rajzait
vázlatszerűleg a legegyszerűbb mértani alakokból rajzolja, melyeket
mintegy sémaszerűen alkalmaz a legkülönfélébb ábrázolásokhoz.
 123

Eleinte csak egyetlen kiterjedésben rajzol a gyermek, tehát

pl. kezet, alsó végtagot stb. egyetlen vonással adja vissza. Majd
könnyen és gyorsan kifejlődik a két
dimenzióban való rajzolás, midőn is
kezd>. párh11 zamos vo alo al meg-
vonalokkal ei ~f -
adni a térbeli kiterjedést. A harma-
dik kiterjedést önmagától csak kivé-
telesen próbálja megrajzolni a gyer-
mek, inkább csak tanítás útján jut
a rajzolás e fokozatához. Az emberi
testet a gyermek eleinte csak szem- 23. ábra. Hét éves lány rajza. Példa
az átlátszóságra (Piroska a farkas
ben (en face) ábrázolja, csak később gyomrában), s az önállósításra (a far-
arcélben (profil). Még pedig megálla- kas szőre, mint önálló alak). Nagy L.
»Fejezetek a gyermekrajzok lélekta-
pítható, hogy eleinte csakis a lénye- nábóla c. művéből.
geset, általánosat rajzolja, az alako-
kat egyszerűsíti. — A harmadik időszak a 10-15. évig terjed
ez a természet után való rajzolás szaka. Ez időben a képzelet

o~.

24. ábra. A sematizáló rajzolás korszaka. Kilenc éves gödöllői parasztfiú

rajza ; a négyszögletesítő sematizálás és az átlátszóság példája. a b, c
a Piroska és a farkas meséjéből ; d kút ; e katholikus templom ; f is g
ház, benne karácsonyfa ; h és i disznók. Nagy László »Fejezetek a
gyermekrajzok lélektanábóla c. munkájából.
124

után való rajzolás ösztöne gyengül, mert a gyermek értelme nem

tűri meg a valóságtól való nagyobb eltéréseket, rajztudása pedig
nem elégséges arra, hogy
képzelete alakjait termé-
szethűen ábrázolhassa. Az
e korszakbeli gyermekraj-
Q zokra jellemző : 1. a pontos
o_ _ .. részletezés ;• 2. az elemző
(analizises) és összetevő
(szintézises) képesség ma-
gasabbfokú fejlődése és 3.
a távlatérzék további ki-
fejlődése, mely feltűnően,
nyilvánul a föld és ég táv-
latának a szemmeltartá-
sában.
A gyermek rajzában
Nagy László szerint első-
25. ábra. Az átmeneti távlat példája. Kilenc éves buda- sorban a gyermek gondo-
pesti lány rajza. A harmadik dimenzió, a ház két
oldalfala, egy síkot alkot a homlokzattal. Nagy László latainak kifejezését, a be-
»Fejezetek a gyermekrajzok élettanábóla c. mílvéből. széd egy faját kell lát-
nunk. E szempontból a
rajzok elbeszélők és leírók. Tart almuk szerint 1. jelképesek ; ez
az első fok, melyen a gyermek alakokat rajzol cselekmény nélkül ;

26. ábra. Kilenc éves füzespusztai parasztfieí rajza. Az elbeszélő gyermekrajzok leíró foka,
melyet a természethűségre való törekvés jellemez. Nagy L. »Fejezetek a gyermekrajzok lélek-
tanábála c. művéből.
 125

2. leírók, midőn már cselekményeket is ki akar velük fejezni és

végül 3. jellemzők, midőn már kompozició és központosítás is talál-
ható bennük.
A festést — színezést -- csak későbbi fokon kezdi a gyer-
mek s a színekkel is mindig gondolatait és hangulatait igyek-
szik kifejezésre juttatni. (A rajzolás, mint összerendezett akarat-
működés fejlődéséről L a 130-ik L)
Az érzelmi élet zavarai. Ezek a körülmények által nem
indokolt túlságos derűs hangulat (euphoria), vagy ellenkezőleg
indokolatlan levertség (depressio) alakjában szoktak mutatkozni.
Psychopathiás egyéneknél gyakran fordul elő e kétféle ellentétes
hangulat egymással időszakosan váltakozva. Az ilyen egymást
felváltó időszakok napokra, de hónapokra is kiterjednek s eze-
ken belül a hangulat változatlan és ugyanaz. Ideges gyer-
meknél az egyes hangulatok, csekély indító okok kapcsán is
túlerélyesen jelentkezhetnek. Igy kikelnek magukból a dühtől;
majd örömteljes extázist vagy aránytalan mély és tartós levert-
séget tapasztalunk náluk. Kizárólagosan fájdalmas hangulatot
találunk a melankóliában (búskomorság), derűs emelkedettséget,
de egyúttal a túlzott önérzetnél fogva gyakran szerfelett indula-
tos kitöréseket a dúhösségben (mánia). A kedélyélet zavaraihoz
tartoznak a kóros félelmek, szorongások is, melyek az egyént
fellépésük esetén hatalmukba kerítik. A büntetéstől, megszégye-
nüléstől való félelem hajlamos gyermekeket nem egyszer vitt az
öngyilkosságba. Gyengébb elméjűeknél hiányoznak a bonyolul-
tabb, elvontabb képzetek, miért is ezeknél a magasabbrendű
aesthetikai és erkölcsi érzelmek is rendszerint hiányosabbak
(erkölcsi anaesthesia, moral insanity, 1. a 200-ik 1.).
A mimikai mozgások. Az érzelmek kiséretében arcmozdu-
latok, kézmozdulatok, ki fejezö, mimikai mozgások szoktak fellépni,
melyekhez a már említett nevetés, sírás, szégyenérzet, dac, stb.
jellemző mimikája tartozik. Kis gyermeknél e tekintetben részben
öröklés által előkészített idegpályák, részben utánzás szerepelnek
mint oki mozzanatok. A fejbólintást igenlésnél és a fej rázását taga-
dásnál Darwin és Ament megragadó, illetőleg távolító fejmozgások-
ból magyarázzák. * A csólc Ament szerint a szopási mozgásból eredt,
melyet a gyermek az anyja emlőjéről vonzalma jeléül elválasztatása
titán anyja arcára visz át, amiből idők folyamán a vonzalom szimbó-
lumaként a csók fejlődött. Gyermeknél a légzésnek, valamint a
véredények beidegzésének erősebb érzelmi ingerületekkel, indula-
tokkal járó változásai többnyire szintén féktelenebbek, mint a
felnőttnél. A . kis gyermek igen könnyen jő indulatba, kipirul
vagy el is kékül, avagy elsápad. Idő és fegyelmezés kell hozzá,

* Ament, die Seele des Kindee, 1906. 36. 1.

126

hogy magán e tekintetben uralkodni megtanuljon. Az érzelmi

élet kóros állapotait egyrészt az agyvelőkéreg táplálkozási zava-
raira vezethetjük vissza, melyek a szükséges erély és a meglevő
készlet közötti összhangot időszakosan vagy tartósan megzavarják.
Másrészt a véredényszabályozó központok gyengeségéből és inga-
tag egyensúlyából magyarázandók. Ezek kifolyásai a hirtelen,
alig indokolt indulatváltozások és kitörések.

2. Az akarat fejlődése. A gyermekek játékai.

Összerendezett mozgások : A szuggesztió. A rajz és az
írás fejlődése. Az akarat és az ösztönélet zavarai.*
Ösztön és akarat. — Az akarat nyilvánulási formái. — A csecsemő ösztön-
szerű mozgásai. — A gyermek játékai. — A játékelméletek. — Erőérzetek
és utánzás. — A gyermek szuggerálhatósága. — A jó és a rossz példa
hatása. — A nevelés célja. — Az erőszakos nevelés hatásai. — A rajzolás
3 kezdeti időszaka. — Rajz és beszéd. — Az írás elsajátítása. — Az akarat
idegpályái és azok működési zavarai. — Bénulás és görcs. — A balkezűség.
— A tükörírás. — A dadogó és a pöszeírás. -- A kóros izgékonyság és
a gátoltság. — A normális és a psychopathiás gyermek makacssága. —
Szuggerálhatóság és negatívizmus. — Kényszerimpulzusok és kényszercsele-
kedetek. — Gyüjtési és lopási kényszer. — Öngyilkossági félelem. —
Kényszertöprengés. — Kényszerrángatódzás (tic). — A csavargási kény-
szer. — Rontási ösztön.

Lelki életünkben az eddig említett értelmi és érzelmi vál-

tozásokon kívül másfajta változásokat is észlelünk, melyek szin-
tén elemi fontosságúak. Ha valamely, a tudatunkba jutott vál-
tozás, érzés vagy képzet kellemes érzelmeket okoz, előáll a
törekvés, ez állapot fenntartására. Máskor kellemetlen hangulattal
járó változás lép a tudatba : ez állapot megszüntetésére törekszünk.
A csecsemőben kellemes és kellemetlen az, ami a testéleti műkö-
dések egyensúlyából eredő jóérzetet fenntartja, illetve megszünteti.
E törekvés, melyet ösztönnek nevezünk s melynek boncélettani
alapjait az újszülött a világra hozza, a legközelebbi célszerű-
ségek (éhség, szomjúság, pihenésvágy) szempontjából igyekszik
érvényre jutni. A fejlődő gyermekben, a serdülő ifjúban s az
életbe lépett küzdő emberben tapasztalásainak minősége és mennyi-
sége szerint, vagyis a jelenen kívül egyszersmint a mult benyo-
másai szerint, fog irányulni ez a törekvés. Ekkor már nem pusz-
tán az elemi életszükségletek, hanem magasabb rendű, nevelés és

* Alexander Bernát, Cselekvés és akarás .Az Ember. c. műben,

Műveltség Könyvtára, II. köt., 705. 1., Bpest. — Pauer Imre, Az ethikai
determinizmus elmélete, Bpest, 1890. — Babarczi Schwartzer Ottó, A gyer-
mek akaratáról, Gyermekvédelmi Lapok .A gyermeke mellékl. Bpest,
1907. — Gcőcze Sarolta, Az akarat nevelése, Bpest, 1901. Népnevelők
könyvtára, 12. füz. — Payot—Weszely, Az akarat nevelése, Bpest, 1907.
 127-

tapasztalás útján szerzett képzetek s ezekhez kapcsolódott erkölcsi és.

aesthetikai érzelmek is szabják meg az egész egyéniség érdekeit és-
s indítják, irányítják annak törekvéseit. Az ilyen, az egész egyéni-
ségböl kiinduló, annak javát előmozdítani, a fenyegető bajokat
elhárítani iparkodó törekvést akaratnak nevezzük. Az akarat
nyilvánulhat : 1. a cél elérése érdekében véghezvitt vagy elnyo-
mott mozgás alakjában, mint szándékos cselekvés, 2. a szellemi
energiának fellépő érzetek és képzetek felé irányításában, mint
szándékos figyelem, vagy 3. tudatban lappangó képzetnyomok
felújításában mint szándékos reprodukció. Az akaratot irányíthatja
egy egységes indító ok is ; de legtöbbször több versengő motivum
küzd egymással, midőn is a cselekvést kételkedés, ingadozás,.
végül az egyéniség érdekeire előnyösebb indító ok győzelme, az
elhatározás előzi meg.
A csecsemő gyermeknél az első célirányos mozgások (kiabá-
lás, szopás) egyszerű reflexek. Ezen célirányos mozgások mellett
későbbi mozgásainak egyik forrása a fejlődő szervek felől agyába,.
tudatára jutó erőérzet, a másik forrás az utánzás és a szuggesztio..
Az erő érzete a testrészeknek, illetve azok agybeli központjainak
működési készségéből ered s a tagok ösztönszerű mozgásaira vezet..
Baldwin pl. gyermekénél csak 8— 9-ik hónapban kezdte észlelni,.
hogy kézre fektetve a mászkáláshoz szükséges mozdulatokat
kezdi végezni. *
A mozgási készség forrása jórészt a gyermek játekainak
is. A gyermek játéka nem csak időtöltés, hanem egyúttal a testi-
szellemi fejlesztés fontos eszköze. Ezt megérthetjük, ha tekintetbe
vesszük, hogy a szabadjára hagyott gyermek egész tevékeny-
sége, a táplálkozás és alvás folyamataitól eltekintve, jóformán.
kizárólag a játszás. Az a régi felfogás, hogy a játék nem egyéb
üdülésnél, ép a gyermek játékaival cáfolható meg. A pár éves.
gyermek nem azért játszik, hogy üdüljön, hanem ellenkezőleg
egész akaratlagos tevékenysége maga a játék. Pusztán abból az.
erőfölöslegből, melyet Spencer szerint a gyermek a felnőttek cse-
lekedeteinek utánzására fordítana, szintén nem magyarázhatjuk a
gyermekek játékait, mert egyrészt a fáradt gyermek is szívesen
játszik; de meg, ha csak az erőfölösleg hováfordításáról volna,.
szó, nem érthetnők meg, hogy a komoly dolgokban, (a reáparan-
csolt) teendőinek végzésében oly fáradékony gyermek, sőt a leg_.
lustább gyermek is, többnyire szinte fáradhatatlan a játékban..
A Groos-féle begyakorlási elmélet sem ad teljes magyarázatot..
Groos szerint a gyermek szülőitől bizonyos visszahatási irányza-
tokat (reakciós tendenciákat) örököl, melyeken át a cselekvési.
készség a legkönnyebben nyilvánul. De ezek az erőnyilvánulások.

* Das Seelenleben des Kindes von Karl Groos. 1904. 51-72. 1.

 128

egyúttal alkalmat nyujtanak új irányzatok, új szokások megszer-

zésére is. A fejlődő gyermek játéka tehát abban áll, hogy saját
belső ösztöneiből, kívül fekvő célok nélkül gyakorolja, fejleszti
veleszületett hajlamait. Eközben pedig veleszületett utánzási ösz-
töne révén az önfejlesztés e módját szoros kapcsolatba hozza a
nálánál idősebbek szokásaival és képességeivel.* Nagy László
gyermekek rúgólabdajátékait figyelte meg. Az ő észlelései szerint
is a gyermek játékaiban utánozza a társadalmi cselekvényeket,
miket megfigyelte ezen utánzás közben egyszerűsíti, elemi for-
mákra vezeti azokat vissza; de játékaiban nemcsak egyszerűsítve
utánoz, hanem képzeleténél fogva ahhoz, amit másokon észlelt, hozzá
is tesz, a tapasztaltakat naiv világnézlete szerint alakítja át.*
Felfogásom szerint a játékok magyarázásában az agyvelő-
központok erőfeleslege, illetve erőnyilvánulási készsége, valamint
_az öröklött mozgási irányzatoknak továbbfejlesztése szerepet visz-
nek ugyan ; de ezek mellett a fősúlyt azokra a kellemes érzel-
mekre kell helyeznünk, melyek a rendelkezésre álló erő érvénye-
sülésekor a gyermek lelkében támadnak s melyek főokai a moz-
gások ismételgetésének, kombinálásának. A csecsemő örömteljes
kapálódzása, midőn kötelékeiből kiszabadult, a szabad tényke-
désben, az erők kifejtésében rejlő élvezetet sugározza ki.
Az iskolásgyermekkorban pedig a játék az egyedüli módja
annak, hogy a gyermek mindannak, ami képzeletében tevékeny
nyilvánulásra vágyik, szabad kifejezést adjon.
Az erőérzeten s az erő nyilvánulásából fakadó kellemes
,-érzelmeken kívül a fejlődő gyermek mozgásainak másik forrása
az utánzás. Ez alatt azonban nem céltudatos utánzást értünk.
A látott, hallott dolgok, eleinte főleg a látottak s főkép a moz-
gásban levő tárgyak, megragadják a gyermek figyelmét. Minden
az agyba • bejutott ingernek irányzata, hogy mozgás alakjában
adódjék vissza a külvilágnak. A mozgás irányát a rendelkezésre
álló idegpályák szabják meg, melyek az öröklés folytán már
bizonyos irányokban előképezve fejlődnek. A szopás reflex, a
mászkálás erőérzetekből támadó mozgás, mindkettő előképzett
idegpályák segélyével folyik le kívül eső képzetek támogatása
nélkül. A. beszéd is erőérzetekből indul ki (gagyogás, gőgicsélés),
-de csakhamar igénybe veszi a látási képzeteket is s a gyermek
utánzással javítja, helyesbíti sikertelen kísérleteit. A célnak, a
kivitelnek tudata nélkül, szinte gépiesen figyeli a felnőttek beszélő
mozgásait s a látási képzetek, miket így szerez, az előképzett
idegpályákon a gyakorlat segélyével reávezetnek a helyes beszélő
mozgásokra.

Magyar tanítóképző. 1901. 405-413. 1. V. 5. továbbá Szemere,

A gyermekjátékok fejlődéstani és neveléstani jelentősége, A gyermek,1907, 1. sz.
 129

. Az utánzás első nyomai Preyer szerint a 3 —4-ik, Baldwin

szerint csak a 9-ik hónapban mutatkoznak.
Az utánzás a szuggesztióhoz vezet. Szuggesztióról akkor szól-
hatunk, ha a gyermeket szándékosan bírjuk bizonyos mozgások,
illetve elmemíveletek utánzására vagy elvégzésére. Szorosabb érte-
lemben véve szuggesztióról csak akkor lehet szó, ha a gyermek a
beszéd, arcjáték, taglejtés stb. útján tudatába átvitt képzeteket
saját képzeteivel való öntudatos egybevetés nélkül váltja át mozgá-
sokká. Megtörténik ez a felnőtteknél is, midőn pl. izgató jelenetek-
nél az egész nézőközönség, a nélkül hogy tudna róla, vagy a nélkül
hogy e hajlamát legyőzni tudná, többé kevésbé utánozza a sze-
replő hősszinész vonagló arcjátékát. Legáltalánosabb az ásítás
mozgáscsoportjának szuggesztív hatása. Gyermekek, kiknek képzet-
társítása fejletlenebb és lassúbb mint a felnőtteké, még sokkal
inkább hajlanak intenzív képzeteknek ellenőrzés nélkül való
befogadására. Igen sok gyermek, ha mást enni lát, maga is rágó-
és nyelőmozgásokat végez. A gyermek tapasztalatai szűk körénél
fogva szinte mindent elhisz. Valónak veszi saját képzeteit, mikkel
képzelete körülszövi érzékleteit (pl. lónak hiszi magát, ha lovacskát
játszik) s könnyen valónak veszi a tarka meséket, miket hall. Ezek-
nél fogva a gyermek általában véve könnyen szuggerálható. S az
elmondottakból folyik az is, amit a gyermek felfogásánál s emlé-
kezeténél mondottunk, hogy t. i. a szuggerálhatóság a korral
jelentékenyen csökken.
A szuggestió paedagógiai jelentősége nagy. Ezen alapszik a
jó és rossz példa hatása. Ezen nyugszik az az aranyszabály is,
hogy a gyermek erkölcsi érzését minél kevesebb szóval s minél
jobb példánkkal fejlesszük. Az ilyen beszédet a gyermek amúgy
sem érti meg, a jó példa a normális fejlettségű gyermekre magá-
tól tapad.
Szavakkal a gyermek— aki még inkább érzékletei emlék-
képeinek segélyével, nem pedig ezek jeleivel, tehát nem szavak-
ban, gondolkozik, — egyáltalában nem mindig s nem könnyen
szuggerálható. A szó a gyermekre nézve sokkal üresebb valami,
mint az, amit igazán érzékelt. Amint a gyermek rájött arra,
hogy mozgásainak ura, épenséggel nem hajlandó azokat mások
kénye-kedve szerint berendezni. Minden parancsszó, mely nem
felel meg pillanatnyi mozgási készségének, csodálkozást, majd
pedig az ellenkező képzetnek felébredését eredményezi. A gyer-
mek természeténél fogva hajlandó az utánzásra, de épen nem a
szófogadásra. Erre nevelni kell, midőn ugyanis érzelmeire hatunk.
A kisded gyermeket, mely felszólításunkra nem jön hozzánk,
tarka képpel, étellel, taglejtésekkel, stb. csábítjuk magunkhoz, az
aludni nem akaró gyermeket halk, egyenletes ütemű énekkel
szuggeráljuk alvásra, később a szavunkat nem fogadó gyermeket
A gyermeki elme. 9
 130

egy-más reá értékes holmi, kedvenc étel, játék megvonásával, vagy

a mozgási szabadság korlátozásával (pl. sarokbaállítás) büntet-
jük is. De óvakodnunk kell, hogy a gyermeket nevelésünkkel az
ő veleszületett szabadságérzetétől, akkor, midőn azt a szükséges
korlátokba szorítjuk, meg ne fosszuk és akaratát erőszakossággal
megtörni ne igyekezzünk ; ellenkezőleg, ápoljuk, neveljük azt.
A nevelés célja csak az lehet, hogy a gyermek a jót, a helyeset
saját szabad elhatározásából cselekedje. De az erőszakos nevelés
nemcsak az akaratot törheti meg, hanem egyúttal nagyra nevel-
heti a makacsságot is. Az erőszakolt gyermek csakhamar meg-
tanulja utánozni az erőszakot is; és minduntalan, még pedig
minden értelmi alap nélkül, megmakacsolja magát. Nem tanulja
meg elhatározásainak ura lenni, de begyakorolja magát abba,
hogy egyszer megindított cselekedetek folytatásához minden ok
nélkül végletekig ragaszkodjék, míg csak ebben is újabb erőszak
le nem győzi. A nyers erőszak a nevelés-ből kizárandó.
A rajz és az írás fejlődése.* A szellemi életre felette
jelentőségteljes, finomabb akaratlagos mozgásokhoz tartozik a
rajz és az írás. A rajzolóképesség fejlődésében 3 kezdeti idő-
szakot különböztethetünk meg. A rajzoló ösztön első fellépése
többnyire az első év végére esik, midőn a gyermek örömét találja
az irónnal való ide-oda firkálásban, de csak magában a mozgás-
ban, minden ábrázolási célzat nélkül. A második év folyamán
kezdődik az ábrázolás célzata mutatkozni; irkafirkájának jelen-
tőséget tulajdonít, bár képzetei és a rajz között, mely azokat
ábrázolná, hasonlatosságnak még nyoma sincsen. A harmadik
évben, körülbelül a 27-ik hónap körül, kezdi meg a gyermek a
látott vagy elképzelt képet részekre bontani s ekként ábrázolni,
midőn is hasonlatosság az eredeti és a képmás között fokozatosan
nő. Az első időszakban fel és lefelé haladó egyenes vonalakban
firkál, karjával vezeti az irónt. Majd kezdi a csuklót is hajlítani,
végül megtanulja ujjmozdulatokkal vezetni a plajbászt. Ezzel
párhuzamosan az eleinte kizárólag merev, egyenes, szögletekben
megtörő vonalak görbületekbe mennek át s a harmadik év végén
a gyermeknek van bizonyos készlete egyenes, görbe, körszerű,
tojásdad és pontszerű idomokból, miket tetszés szerint fűz össze. —
A psychológiai folyamat nagyon hasonló a beszéd fejlődéséhez :
Eleinte puszta mozgási ösztön, majd célzatos mozgások, utánzási
kísérletek, melyek végül eredményesek lesznek. A gyermek moz-

* V. ö. J. M. Baldwin ; »Die Entwicklung d. menschlichen Geistes.,

németre ford. Berlin, 1898. 5. és 6. fejezet. — Schreuder : »Ueb. Kinder-
zeichnungen, Kinderfehler., 7. évf. 1902. 216. 1. — Láng, A munkaszeretetre
való nevelés módja. Budapest 1900. — Nagy László, Fejezetek a gyermek-
rajzok lélektanából, Budapest, 1905. — Donner, A gyermek esztétikai érzel
meiről, Gyermekvédelmi lap, A gyermek melléki. 1907. évf. Budapest.
 131

gásaival eleinte bizonyos szükséges saját kézmozdulatok mozgási

es látási képzeteit szerzi meg, hozzájuk fűzi, a mások megfigyelt
mozdulataiból eredő látási képzeteket, majd igyekszik kézmozdu-
latait bizonyos látási képekhez idomítani, azaz nem a kéz-
mozdulatokat figyeli többé, de magát a rajzot s midőn ezt, úgy
a hogy megtanulta, igyekszik nemcsak előtte fekvő tárgyakat
másolni, hanem fantáziája tárgyait, személyeit emlékezet után
ábrázolni (V. ö. 121-125-ik 1.).
A rajzolás fejlődéséhez sokban hasonlít az írás elsajátítása
is. A gyermek rendszerint kapcsolatban a tanulandó betük hal-
lási képzetével: 1. bizonyos látási képzeteket nyer a betüformá-
ról ; 2. e mellett figyeli mesterének e betü ábrázolásánál végzett
kézmozdulatait ; 3. igyekszik azokat utánozni, a saját mozdu-
latait úgy irányítani, hogy azok eredménye egyezzék a látott
vagy elképzelt betüképpel, midőn saját mozgásairól szerez kép-
zeteket. E háromféle képzetsor egymással és a betü hallási kép-
zetével szorosan associálódik, még pedig különféle irányú gyakor-
lás által többféle sorrendben, úgy hogy a betű hangképe annak
látási és mozgási képeit, látási képe hangképét és mozgási
képét, a betű írási képzete látási és hangképét idézi elő társítás
útján. Még pedig a társított képek különféle egyéneknél azok
különböző érzéki tipusa szerint különböző erővel mutatkoznak.
Pl. aki sokat ír, annál az egész gondolkodást a megfelelő szók
olvasási és írási, látó és mozgató képzetei vezetik.
Az akarat, cselekvés és az ösztönélet zavarai. Az akarat
idegpályáit a központi idegrendszer bonc- és élettanának ismer-
tetésénél már leírtuk. Ez idegpályáknak bármely ok folytán
való megszakítása az akaratlagos működést megakasztja. A meg-
szakítás lehet pusztán működésbeli gátlás is. Igy a hiszteriás
egyénnél az agykéreg mozgató sejtjeiben akár valamely képzet-
nyom, akár valamely izgalmi folyamat okozta gátlás egyes test-
részek működésbeli bénulását okozhatja. Szervi bénulás áll be,
ha a felső vagy alsó mozgató neuronok bármely részükben lob
(gyuladás), vérzés, nyomás, sérülés vagy bármely ok folytán tönkre-
mentek ; vagy nagy nyomás folytán működésre képtelenek. Ha az
idegpálya megszakítása a nyúltagyban való pályakereszteződésen
felül — az agykéreg és nyúltagy között — történik, a bénulás az
ellenkező testfélen áll be. A mozgató neuronok izgatása — pl.
lob folytán — a bénult testrészek görcsös, merev összehúzódását
(contractura) eredményezi.
Az akaratlagos mozgások zavaraihoz sorolhatnók első
sorban a beszéd működési zavarait, melyeket fentebb (1. 64-ik 1.)
már mint beszédhibákat tárgyaltuk.
Az akaratlagos mozgások egy ismeretes s épen nem ritka
rendellenessége a ballceziíség. Baldwin ezt a jobb agyfélteke műkö-
9*
132

dési túlsúlyából magyarázza. Lueddekkens e jelenség okát a

függőütér ágainak változó elhelyezéséből értelmezi ; rendszerint
ez ütér főágainak részaránytalan elhelyezéséből kifolyólag a bal
agyfélteke több vért kap, mint a jobb, fejlődése ennélfogva
kedvezőbb s ilyképen az egész jobb testfél, melyet kormányoz,
erőteljesebb, ügyesebb. Az esetek bizonyos számában azonban az
ütőerek elhelyezése olyan, hogy a jobb agyféltekében túlnyomó a
nyomás, minélfogva a balkéz, bal testfél az erősebb, ügyesebb.
A balkezeseknél gyakoriak a beszédzavarok is, ami érthető, mert
a bal félteke, melyben a beszéd központja van, gyengébben
fejlett. Erdekes jelenség a balkezűeknél gyakran mutatkozó
tükörírás. A normális egyén is, ha mindkét kezébe ceruzát vesz
s mindkettővel egyidejűleg valamit írni kezd, minden különös
akarás nélkül balkezével tükörírást ír, sőt nehezebb volna egy-
idejűleg mindkét kézzel a rendes irányú írást végezni. A balkezű
gyermek észreveszi, hogy a rendes irányú írást nehéz végeznie,
mert a toll hegyével szembe kell vonásokat húznia, ezért nem
egyszer belekezd s beleszokik a tükörírásba. Gyakori ez a
gyengeelméjűeknél, kik természetszerűleg a könnyebb felé haj-
lanak s kiknek hiányzik az értelmiségük, mellyel e hajlamot
legyőzhetnék.
Az írás ritkán észlelhető zavara a dadogó írás, melynél a
gyermek, miként a beszédjében, úgy írásában is többször meg-
ismétli a szó elejét. Sokkal gyakoribb a pösze írás, melynél a —
rendszerint gyengeelméjű — gyermek oly hibásan írja a mással-
hangzókat, ahogy azokat kiejti. Pl. egy kilenc éves gyengetehetségű
betegem diktálásra így ír : 9 eszdedős vatot (9 esztendős vagyok) ;
a heneskedő árutal keresteti (a kereskedő árukkal kereskedik).
Pad = pat, bab = pad, stb.
Az akaratlagos mozgások terén is megtaláljuk kóros álla-
potban az emelkedett és nyomott hangulatnak megfelelő hullám-
zásokat. Egyik részen látjuk a kóros izgékonyságot, a felfokozott
cselekvési ösztönt, másik oldalon a mozgások gátoltságát, tétlen
lustaságot, bizonyos esetekben a merevségszerű mozdulatlanságot
(katalepsia). Psychopathiás egyéneknél a cselekvő képesség az
egész életen át, az emelkedés és esés ilyetén többé-kevésbé sza-
bályos hullámzásait mutatja. Gyengeelméjű gyermekeknél gyakori
az állandó izgékonyság. Az ilyenek céltalanul sokat mozognak,
fecsegnek (erethikus gyengeelméjűség) ; ugyanezek figyelmüket
sem képesek nyugodtan egy irányban összpontosítani. A mániások
szakadatlanul mozognak, cél és összefüggés nélkül cselekesznek,
beszélnek, hogy felfokozott mozgási ösztönüknek eleget tegyenek.
Néha az epilepsziás roham is görcsök helyett általános nyugta-
lanságban nyilvánul ; az ilyen esetben a beteg támadólag is lép
fel, tör, zúz mindent, ami kezébe kerül, utólag pedig minderre
 133

nem emlékszik. A mozgási ösztön kóros lefokozottságát melan-

koliás állapotokban, de fiatalkori elbutulásnál is látjuk, az ú. n.
tompaság (stupor) alakjában. -
Bár a gyermeki lélek fejlődésében elsőrangú szerepe jut az
Zctánzcísnak s a gyermekek általában véve szuggerálhatók, már. -a
normális gyermeknél is megtaláljuk a szuggerálhatóság ellentétét,
a befolyásolhatatlanságot, makacsságot. A makacsság nagyobb
fokai is igen gyakran nem annyira kórosak, mint inkább ferde neve-
lés termékei, Psychopathiás gyermekeknél a makacsság állandó
jellemvonássá válhatik, míg más psychopathiások teljes akarat-
nélküliségükkel tünnek ki s bábként hajlíthatók, önálló ítélő-
képesség hiányában végtelenül szuggerálhatók. ,.E két sajátosság
néha, egyazon egyénnél csodálatos vegyülékben található fel.
A szuggerálhatóság legnagyobb foka, az ú. n. negativizmus,
inkább csak elmebetegségekben, főleg a fiatalkori elbutulásban
található. Az előbbinél az egyén órákon, napokon át megmarad
bizonyos, mások, többnyire önmaga parancsolta kényszerhelyzetek-
ben ; a negativizmusban mindennek, amit kellene tennie, vagy
amit kívánnak tőle, kényszerülten ellenkezőjét cselekszi.
Fontosak az ú. n. kenyszereselekedetelc, melyek szoros viszony-
ban vannak a kényszerimpulzusokkal s kényszerképzetekkel.
Jellegzetes reájuk, -hogy a kényszerimpulzusok az egyén akara-
tától teljesen függetlenül válnak öntudatosokká s el nem nyom-
hatók, ellenben maga a cselekedet, melyre az egyént hajtják,
rendszerint elnyomható. Könnyebb természetű ilyen kényszereket
látszólag teljesen egészséges egyéneknél is találunk, bár az ideges
(psychopathiás) hajlam vagy terheltség többnyire kimutatható.
Igy némely gyermek nem tud csak bal lábával megindulni, avagy
csak a bal (v. a jobb) harisnyát vagy cipőt képes először felhúzni.
Mások nem tudnak menni, ha valaki előttük más lábbal lép ki,
mint ők s kénytelenek lépést váltani. Ismét mások, mielőtt
lefeküsznek, kénytelenek az ágy alá nézni, nem-e bujt el ott
valaki, pedig egész bizonyosak benne, hogy senki sincs ottan, sőt
ha tényleg hinnék, hogy van, oda sem mernének nézni. A szokás.
és kóros kényszer között néha nehéz a határvonalat megtalálni.
Minden gyüjtést, szenvedélyt beteges kényszernek jellegezni, néze-
tem szerint tévedés. De terhelteknél a gyűjtés beteges alakban
léphet fel, részben tárgyánál fogva, részben, mert mint kényszer
az egyén jellemével egybe nem vágó cselekedetekre vezethet. Fel-
tétlenül kóros kényszerek azok, ahol az egyént kés, olló, fegyver
láttára, avagy lépcsőn, erkélyen, hídon, hegyen kényszerszerűleg
az öngyilkosság gondolata szállja meg. Néha a kényszer oda irá-
nyul, hogy az illető hozzátartozóját, szülőit, gyermekét stb, akarja
megölni. Ez esetek nem szoktak ténnyé válni, cselekedetre vezetni
s az egyént inkább csak a kényszernek egyébkénti gondolkozá-
134

sával össze nem férő volta kínozza. Psychopathiásan elfajult gyer-

mekeknél néha mégis látjuk a hirtelen kényszer erejével fellépő
képzeteket helytelen cselekvésre vezetni, így pl. néhány esetben
láttam gyermekeknél a lopási kényszer kétségbevonhatlan nyil-
vánulásait.
Gyakran a kényszer kételkedés, töprengés alakjában nyil-
vánul (folie de doutes). Könnyebb esetekben csak arról van szó,
hogy az egyén minduntalan kételkedik, elvégezte-e azt vagy amazt
a fontos kötelességét s bár tudja, hogy megtette, mégis kénytelen
még egyszer, vagy számtalanszor meggyőződni, nem-e hagyta égve
a lámpást, stb.? Máskor súlyosabb esetben az egyén helyéből sem
tud kimozdulni a sok kételkedéstől.
Megemlítendő a kényszerrángatódzás, a tie. Ez rendszerint
kifejező mozgásokat utánzó kényszerű arcfintorgatásban, nyak-,
váll-, vagy kézmozgásokban nyilvánul s többnyire kényszergondo-
latokkal jár együtt. A kényszercselekedetek egy különös s gyer-
mekeknél épen nem ritka neme a vándorlási, vagy csavargási
kényszer (fugues), mely időnkint ellenállhatlanul szállja meg az
egyént.
Psychopathiás gyermekeknél néha ártatlanabb alakban,
gyengébbelméjűeknél, idiotáknál súlyosabb formában mutatkozik
az ösztön minden oly cselekedetre, mellyel másoknak (társaiknak,
állatoknak) fájdalmat és kárt okozhatnak. Ezek a ferde, rombolási,
bosszantási, kínzási ösztönök igen sokfélék s gyakran a büntető-
törvénybe ütköző cselekedetekre vezetnek (pl. gyujtogatási ösztön).
Az ösztön zavarai gyakran nyilvánulnak a nemi élet
ferdeségeiben. Terhelt gyermekeknél a nemi ösztön korán mutat-
kozhatik s gyakran önfertőzés, időelőtti s túlzott szerelmi ömlen-
gések, valamint a nemi perverzitások (urning-ság) alakjában
jelentkezik.* Elmegyengéknél, idiotáknál a nemi ösztön néha
rohamszerűleg lép fel s erőszakra, bűntettekre vezethet.

* Lásd Dr. Hirschfeld, Das urnische Kind. — Kinderfehler, Zeit-

schrift für Kinderforschung, 8. évf., 241. 1.
 135

VI. A szellemi munka és a pihenés. A tudatélet

és zavarai.
Az öntudat fejlődése. — Az elsődleges, testi és a másodlagos, szellemi
.én`. — A tudatmező. — A figyelem. — Az egyforma képzetek egybe-
olvadása. — Az egyidejű rokoningerek gátlása. -- Érzéki és értelmi figye-
lem. — A figyelem mimikája. — A figyelem mértéke, nap- és évszaki
ingadozásai. — A kifáradás. — Gyakorlékonyság és fáradékonyság. —
A lendület a munka után is fennmarad. — A szünetek hatása. — Hogy
osztandók be a munkaszünetek ? -- A tanórák folyamán beálló kifáradás. —
A változatosság hatása. — A testi és a szellemi kifáradás viszonya. —
A szellemi kifáradás vizsgálatának módszerei. — Az érdeklődés és fejlő-
dése. — A figyelem zavarai. — A szórakozottság. — Az idegesek elvonható-
sága. — Az orrgaratüri növedékekkel (adenoid vegetatio) összefüggő figyelem-
zavar. — A kimerülés. — Okai és tünetei. — Az ideges gyermek kimerülé-
kenysége. — A ezinleges kimerülés. — A gyermek alvása és alvási
szükséglete. -- Eleget alusznak-e az iskolás gyermekek ? Az alvás ideges
zavarai. — A gyermek álmai. -- Az öntudat zavarai. — Öntudathiány. —
Kettős öntudat. — Álomkórság.

1. A figyelem és a kifáradás.
Az öntudat a külvilági benyomásokból eredő érzeteknek és
képzeteknek szerves és egységes én-né való egybeolvadása. Az
öntudat tehát szintén fokozatosan fejlődik. A csecsemő gyermek-
nél öntudatról szó sem lehet. Erzékelései bizonytalan közérzetben
látszanak egybefolyni, melyből csak az élénkebb érzelmeket keltő
érzetek válnak ki egy-egy pillanatra. A csecsemőkorban s a legelső
gyermekévekben a számtalanszor megújuló látási, tapintási, mozgási
stb. érzetek útján a saját testrészeknek s utóbb az egész testnek
belső képzete jön létre. Ez a számtalan emlékképből egybetevődő
képzetcsoportozat az elsődleges vagy testi én vagy személyiség kép-
zete, melyet a gyermek megtanul az egész külvilágtól különválasz-
tani. Ehhez az énhez kapcsolódik minden további érzés, tapasztalás
és érzelem. A gyermek egyre gyarapodó képzetei, vágyai, örömei
.és fájdalmai mind ehhez a primőr énhez fűződnek. Ezzel olvadnak
egybe a szülői ház, az abban szereplő személyek, a szülők, test-
vérek, rokonok, barátok, az utca, az iskola, az egész szülőföld
képzeteit alkotó milliónyi érzékelés nyomai. E köré a testi
egyéniség köré csoportosul az évek haladtával a fáradság árán
megszerzett tudás, az érzéki képzetekből s elemi érzelmekből fej-
lődött magasabbrendű fogalmak és érzelmek serege, a haza és
emberiség szeretete, a helyesnek és helytelennek, az egyéni fele-
lősségnek az érzete, a lelkiismeret, a becsvágy, az önös és másokra
útvitt (úgynevezett önzetlen) érzelmek, melyek azután összeségükben
a másodlagos egyéniséget, a valódi szellemi ént alkotják, melyek-
ben az egyéni véralkat és a jellem egész fogalma is összpontosul.
136

Az öntudat tehát a jelennek, minden ifjabb tapasztalatnak és

érzelemnek kapcsolata az egyén egész multjával. Amde a külön-
böző érzékszerveken, a lélek kapuin át, a jelen minden pillana-
tában ezernyi különféle inger igyekszik érvényesülni a lélekben
s itt a multnak rokon kapcsolatos emlékeit együttrezgésbe hozni.
Ha ez minden jelentéktelen ingernek is sikerülne, az egyén lelki
élete terméketlen lenne a legnemesebb erők szétforgácsolása folytán.
Csak az egyénre (a testi és szellemi egyéniségre) tényleg fontos-
nak szabad tehát érvényesülnie, hogy egységes, az egyén elsőd-
leges és magasztosabb érdekeit megvédő és biztosító lelki élet
fennállhasson. Ezért már az érzékszervek szerkezete is bizonyos
kiválogatást eszközöl s magának az agyvelőkéregnek működése
is mindenek szerint oly gazdaságos berendezésű, hogy az egy-
idejűleg s gyorsan egymásután kívülről beható ingereknek
csak egy része jut a tudatba. Ez a tudat határoltsága. Azon
mértéket pedig, mely a tudat befogadóképességét egy bizo-
nyos időben kifejezi, tudatmezőnek nevezzük. Ennek tágassága
egyénenként s egyazon egyénnél a fiziológiai állapot (életkor,
fáradság stb.) szerint is különböző időben különböző. A tudatba
ugyanazon időbe bejutott változások közül csak egy-kettő ragadja
magára az öntudatnak rendelkezésre álló energiát, a figyelmet.
A figyelem gyujtópontjába esnek vagy utólag belejutnak leg-
inkább azon érzékelések vagy képzetek, melyeknek megfelelő inge-
rületek az érzékszerv legérzékenyebb pontjait érték, melyek legerő-
sebbek, vagy melyek gyakori fellépésük, avagy a velük járó élénk
érzelmi visszahatások révén leggyorsabban érvényesülnek. Ha egy-
idejűleg több egyenlő érzelmi természetű és erejű érzet hat be a
tudatra, akkor a figyelem elsősorban a többitől eltérő felé fordul,
míg az egy f ormálc egybeolvadnak.* Ez egybeolvadt képzetekről tehát.
nincs megfelelő külön-külön tudomásunk, azok számát és minőségét
illetőleg nagyon könnyen ítéleti csalódásba esünk. Felfogásbeli, vala-
mint emlékezeti csalódásaink nagy része tudatunknak eme sajátos-
ságából ered, melynélfogva a tudatban egyidejűleg fellépő több
érzet vagy képzet közül az egyforma vagy rokon érzékelések vagy
emlékezeti képek egybeolvadnak a hozzájuk hasonlókkal, önálló
felfogásuk gátoltság érzésével jár, avagy lehetetlen, minélfogva ezek
a maguk eredeti mivoltában többé nem is újíthatók fel.
A figyelem, mint a környező világ ingereire irányuló kifelé
forduló (érzéki) figyelem az újszülöttnél az érzékek fejlődésével

* V. ö. Ranschburg, Felfogásbeli tévedéseink törvényszerűsége. Magyar

Filozófiai Társaság közleményei, I. köt., 1901. — Ueber d. Hemmung gleich-
zeitiger Reizwirkungen, Zeitschr. f. Psychol. 1902. — E törvényemet s ide-
vágó kutatásaimat teljes terjedelmükben utánvizsgálta s megerősítette
Kleinknecht, Münsterberg tanítványa. L. Harward Psychological Studies,
Boston a. New-York 1906. II. köt.
 13T

párhuzamosan mutatkozik és a testnek, az érzékszerveknek az.

észlelt inger felé való fordulásában nyilvánul. A további fejlődén
folyamán, az első életév második felében kezd mutatkozni az.
érzéklések s érzelmek által keltett emlékezésekre, képzettársulá-
sokra irányuló belső (értelmi) figyelem. Ez Sikorsky szerint*
a hatodik és kilencedik hónapok között kezd jelentkezni s a
test mozdulatlanságával, a lélegzés pillanatnyi megszakadásával,
a homlok és szemkörüli izomzat megfeszülésével, valamint a kifelé
forduló figyelésnél nyilvánuló mozgások elmaradásával jár.
Sante de Sanctis ** szerint általában a kis gyermeknél a.
figyelem mimikája gyenge, a csecsemőkorban erősebb, mint a későbbi
gyermekkorban. Észlelései szerint, melyeket számos pillanatfelvétellel
támogat, számos kis gyermek csakis érzelmi kifejezőmozgásokra.
képes, míg a figyelés nem, vagy alig jár náluk mimikai mozgásokkal..
A figyelem mértéke az elvégzett szellemi munka mennyi-
sége és hibátlansága. Schuyten antwerpeni, Lobsien kieli és Lay
karlsruhei pedagógusok vizsgálatai szerint a gyermek figyelme•
a nap folyamán ingadozásokat mutat. Leginkább csökken a
figyelőképesség d. e. 11 és d. u. 2 óra között, legnagyobb értékű
reggel 1 /2 9 tájban. Ugyanezen vizsgálók szerint a figyelem az év-
folyamán is bizonyos hullámszerű emelkedéseket és sülyedéseket
mutat. Legnagyobb a figyelőképesség márciusban, legkisebb július.
hónapban. Ez az eredmény a földrajzi fekvés szerint módosulhat.
Feltűnő az az egybehangzó vizsgálati eredmény, hogy a nyári
hónapokban, midőn a szellemi energia (márciustól júliusig) kife-
jezetten csökken, az izomerő feltűnően növekszik. A lányok
figyelmi energiája általában jobb, mint a fiuké, főleg a 11-12
éves korban. A figyelőképesség a korral egyenletesen nő a 9-től
a 12-ik évig, a 13-ik évben már kevésbé. A figyelem ernyedé-
séből eredő tévedéseknél nagyobb mértékben érvényesül a képzelő-
erő tévesztő hatása a lányoknál ; a fiuk négyszeresen felülmúlták
a lányokat az észleltek hű visszaadásában.***
A figyelem a maga összpontosultságában nem tartható meg-
egyenletesen. Sem látási, sem hallási, sem tapintási érzeteinket.
nem tudjuk egyenletes figyelemmel kísérni, még ha az azokat elő-
idéző inger változatlanul hat is be érzékszervünkre. Fechner, Helm-
oltz, Urbantschisch, Lange, Bertels, Voss, stb.-ek vizsgálataih
megállapították, hogy a figyelem hullámzatos működés s hogy a
figyelem tetőpontját átlag minden 2-21/2 másodpercben, vagy
ez időnek sokszorosaiban éri el. Vagyis a figyelemnek napi és.
* Sikorszky, Die Seele d. Kindes, 1902.
** La mimica del pensiero, németben Die Mimik des Denkensr
Halle a. S. 1906. 44 képpel.
*** L. Lobsien, Schwankungen d. psych. Kapaziat, Exper. Unter--
suchung. an Schulkindern, Berlin, 1902.
 138

. évi, de minden percben többször hullámzó ingadozásai is van-

nak. Ezek az ingadozások részben az érzékszervek finom beállí-
tásában ütemesen bekövetkező kifáradásnak és munkaképességnek
felelnek meg, részben az ütérlökés és főleg a légzés ritmusos
változásaival függnek össze. Emlékképeink is ugyanezt a hullám-
zatos változékonyságot mutatják, ha megkíséreljük azokat figyel-
münk látóponjába beállítani.
A kifáradás. Ezen ütemes ingadozásoktól eltekintve is, a
figyelem bizonyos idő mulya, mely egyénenkint változik, kifárad,
s végül teljesen megtagadja a szolgálatot. A figyelem e viselkedését
különösen Kraepelin és iskolája kísérte figyelemmel. Megállapították,
milyen vonalban halad a szellemi munka, ha a figyelmet egy-
forma nehézségű feladatok megfejtésére vesszük huzamosabb időn
át szakadatlanul igénybe. Kiderült, hogy a figyelem munkája
eleinte emelkedő, majd sülyedő görbe vonal alakjának felel meg.
A szellemi munka két főtényezője jő tekintetbe : a gyakorlékony-
ság és a fáradékonyság. Ha a pihent egyén megfeszített figyelem-
mel kezd dolgozni : a figyelem feszültsége pár perc mulya ernyed,
hogy azután a beálló gyakorlékonyság folytán ismét emelkedjék.
Az elért lendület révén a figyelem némi ingadozásokkal meg-
marad az emelkedés tetőpontján, míg a fáradtság egyre inkább
jelentkezik s egy vagy több órai munka multán beáll a teljes
kifáradás, melyet rendszerint egy újabb erőfeszítés szülte emel-
kedés előz meg. *
Nagyon fontos az, hogy az elért lendület és gyakorlékony-
ság a munka abbanhagyásával nem szünik meg, hanem bizonyos
ideig, órákra, napokra, fennmarad. Ezt tapasztaljuk, ha a munka
közben szünetet tartunk s a szünet után nagyobb kezdeti sebes-
séggel dolgozunk tovább, mint amilyennel a szünet megkezdése
előtt dolgoztunk. A helyes szünet mérsékli a kifáradás hatásait
s a megszerzett gyakorlat hatását nem . szünteti meg. Minden
munka után tehát egy bizonyos, lényegére nézve egyelőre isme-
retlen hajlamosság marad vissza a munka könnyebb megismétlé-
sére : ez a gyakorlat. De károsan hat a szünet a lendületre, ha túl-
hosszú, amikor u. i. a gyakorlat hatása elvész. Pl. egyórai össze-
adásnál öt percnyi szünetnek csekély, de kedvező — egy negyedórai
szünetnek határozottan kedvezőtlen hatása mutatkozott. Ellenben
két órai munka után az egy negyedórai szünet kedvezően hatott.
Fontos tehát, hogy a munkaszüneteket időpontjukra és tarta-
mukra nézve úgy válasszuk meg, hogy azok a tényleg beállott
kifáradást enyhítsék, de ne gyengítsék egyszersmind a meg-
szerzett gyakorlat hatását.**
* A figyelem vizsgálatát illetőleg 1. a 139-141-ik lapon.
** V. ö. Ranschburg, A szellemi munka természete. Fejezet 'Az
..ember R c. munkából. (Műveltség könyvtára II. köt.), 288-289. 1.
 139

Schuyten szerint, * ha a kifáradást az egyes tanórák után

az emlékezet rögzítő képességével vizsgáljuk (1. 141-ik 1.), a gya-
korlékonyság óráról órára fogy, a kifáradás nő. A tanulóknak
15 o jo-ánál a gyakorlékonyság a 3-4. óráig fennmarad, de ezek
azután annál fáradtabbak. Az 5-ik óra végéig a gyakorlékonyság
csak a tanulók 1%-ánál
f o-ónál maradt fenn.
Weygandt szerint, ** ha a fáradás szakában a munkát más-
fajta, de nehezebb munkával váltjuk fel, az eredmény még rosz-
szabb lesz, ha pedig könnyebbel, akkor javul, de csak ideiglene-
sen s csak bizonyos határokon belül. Szóval maga a változatosság
a kifáradást csökkenti ugyan, de nem szünteti meg.
Schuyten vizsgálatai szerint a gyermekek ilyen vizsgálatoknál
két csoportra oszthatóknak bizonyulnak. Vannak, kiknél a gyakor-
Iékonyság, a munka változtatásával fennmarad s tovább érvényesül
s ezekre nézve fontosabb az, hogy minő nehéz volt az első munka,
míg a második munkairány nehézsége mellékesebb. A második
csoportnál a változtatáskor nem a gyakorlékonyság, hanem a
kifáradás kerül túlsúlyra. Ezekre fontosabb a második munkának
minősége. Ha ez nehéz, úgy a változtatás mit sem enyhít.
Mosso és Bettmann vizsgálataiból kiderült, hogy a szellemi
munkabírást nemcsak a szellemi, de a terhes testi munka is
csökkenti.***
Az izommunkára nézve is érvényesek a gyakorlat, de főleg
a kifáradás törvényei. Fontos azonban tudnunk, hogy maga az
izomszövet a kifáradást igen könnyen bírja és kiheveri, míg az
idegállomány nehezen fárad, de ha kimerült, akkor csak nagyon
nehezen és igen lassan tér magához.
A szellemi munka menetének megismerése elvezetett azon
problémához, mennyire felel meg az iskolai oktatás menete a
szellemi kifáradásról szóló ismereteinknek s mennyiben lehetne
a tanrend beosztását ezirányú tapasztalásainknak megfelelően
végezni ?
E kérdés megoldása céljából tanulókon végeztek kísérletes
vizsgálatokat a szellemi kifáradás kipu hatolására.
Ilyen vizsgálati módszerek :
A) Fiziológiai irányuak, mint 1. a Griessbach-féle módszer, mely a
figyelem lankadását a tapintókörök nagyobbodásából (1. 34-ik 1.) méri a
tapintókörző (aesthesiometer) segélyével. Bár e anódszer alapelve kétségte-
lenül helyes, a kivitel egyszerűsége mellett igen sok hibaforrást rejt magá-
ban. Nehéz dolog pl. a tapintókörző két hegyét mindig egyidejűleg s

* Exper. Paedagogik. III. köt. 193-194.

** Krapelin, Psychol. Studien, II. köt. Ueb. d. Einfluss d. Arbeits-
wechsels stb. Leipzig. 1899.
*** Ueb. die Beeinfl. einf. psych. Vorgánge d. körperi. u. geist. Ar-
beit, Kraepelin, Psychol. Stud. I. köt. Leipzig, 1896.
 140

egyenlő erővel helyezni a bőrre, melynek különböző pontjai különben is

eltérő érzékenységűek. De meg a vizsgált egyén is igen könnyen téved,
mert néha az újabb érintés beálltakor még fennáll a régibbnek utóhatása
s így két érintést mond be olyankor is, mikor csak egy heggyel érintjük.
Ide tartoznak 2. az ergrogra fos vizsgálatok is, akár a Mosso-féle, akár a
Lehmann-féle, vagy a pedagógiai búvárlatok céljaira módosított Meumann-
féle készülékkel végezzük azokat. Mindezeknél egy ujjal, vagy egész
kezünkkel addig végezzük teljes erőfeszítéssel valamely súlynak ismételt;
ütemes emelését, míg csak a teljes kifáradás be nem áll. Az egyes húzá-
sokkal végezett munka nagyságát a súlyemelés nagyságából mérjük le. Ezt
pedig vagy a készülékre alkalmazott centimétermértéken, vagy pedig az egyes
húzásokkor a kormozott, forgó kyniografion-dobra felrajzolódó hullámoknak a
kifáradással egyre csökkenő magasságából mérjük. Ezen vizsgálatok nagyon
fáradságosak, nagyobb gyakorlatot s igen sok időt igényelnek.
B) Célszerűbbeknek mutatkoznak a psychologiai módszerek.
Ezek közül 1. tömeges vizsgálatokra s alsóbb osztályú elemi tanulókra
kevésbé alkalmatosak a Kraepelin-Oehrn-féle, ú. n. folytatólagos módszerek.
Ezek lényege abban áll, hogy valamely egyforma természetű, elemibb szel-
lemi míveletekből álló munkát végeztetünk hosszabb időn át lehető leg-
nagyobb gyorsasággal s minden ötpercnyi időszakasz beálltát a végzett
munkában megbeszélt jellel tüntetjük fel. Egy-két órai munka után össze-
számláljuk, hány míveletet végzett a vizsgált egyén az egyes öt-öt perces
időszakokban s ezekből összeállítjuk a szellemi munka menetének görbéjét.
Ha az ötpercnyi másodpercek számát, 300-at elosztjuk az egyes szaka-
szokban végzett míveletek számával, megkapjuk az elmebeli mívelet átlagos
időtartamát az egyes időszakokra. E vizsgálatokra célszerűbbek a Kraepelin-
féle számolófüzetek, melyekben egyjegyű számok sorai foglaltaknak, melyeket
összeadatunk s mérjük az öt-öt percenkint végzett összeadások számát,
midőn is egyszersmind az ejtett hibák számára is tekintettel vagyunk. Igen
célszerű eljárás az is, ha idegen nyelvű szövegben a gyermeknek bizonyos
betüket, pl. az összes a betűt, vagy pedig ami fárasztóbb, pl. az a és o
betűket kell aláhúznia. Ilyenkor a végzett míveletek száma mellett főleg
a hibaszám a mérvadó. *
2. Célszerűbbek s tömeges vizsgálatokra is alkalmasak a Burgerstein-
féle vizsgálatok. E búvár nagyon egyszerű összeadási és szorzási feladatokból
négyféle sorozatot állított össze. Mindegyik sorozat írásbeli megoldási ideje
legalább is tíz percet vesz igénybe. E feladatokat adjuk a tanulóknak meg-
oldásra s az egyes sorozatok között 5 percet hagyunk a kiosztott feladatok
összegyüjtésére -s az új sorozat kiosztására. Ilyképen a kísérlet épen
(4 X 10) ± (3 X 5) = 55 percig tart, tehát egy iskolaóra tartamára terjed ki.
A munkálatokból kiszámítjuk a tíz-tíz percenkint elvégzett feladatok, a
hibák s az igénybe vett javítások számát.
3. Az Ebbinghaus-féle kombinációs vagy kiegészítő módszer. A tanulók
elé haladottságuknak megfelelő nehézségű összefüggő olvasmányt adunk,
melyből egyes betük, rajok, szótagok; sőt egész szók hiányoznak. A kiha-
gyásokat olyképen kell megválogatnunk, hogy a hiányzó rész az előző és
következő szövegből egyértelműleg kiegészíthető legyen. A kifáradással
csökken a kombinatív képesség s ezzel fogy az egyes időszakokra eső helyes
kiegészítések, s nő a ki nem pótolt vagy hibásan kiegészített hiányok száma.
Kifáradási vizsgálatokra az Ebbinghaus-módszere a szöveg kellő
megszerkesztése esetén elég alkalmas. A gyermek intelligenciájának vizsgá-

* L. Oehrn, Exp. Stud. z. Individualpsychol. Kraepelins Psychol.

Stud. I. köt. Leipzig, 1896. — Kraepelin, Ueber Ermüdungsmessungenx
Arch. f. ges. Psychol., I. köt. Leipzig. 1903.
 141

latára azonban, mellyel állítólag a helyes pótlások száma arányos volna,

a módszert nem találtam alkalmasnak.
4. Schuyten a felfogó képességgel, illetőleg az emlékezet egyszeri
hallásra való rögzítő erejével vizsgálja a kifáradást. Az első és minden
következő tanóra után a vizsgálatot végző tanító ötmásodperces időkö-
zökben 12 kétjegyű számot olvasott fel, melyeket azután a tanulóknak
emlékezetükből le kellett írniok. Amint ez megtörtént, 12 háromtagú szót
mondott elő ugyanily időközökben, melyek — Netschajeff kísérletei módjára
(1. 97-ik 1.) — a különböző érzékeknek megfelelő fogalomkörökből voltak
kiválogatva (pl. villámlás, mennydörgés, viszketés, szomjúság, stb.), s melyeket
szintén emlékezetből kellett leírniuk.

2. Az érdeklődés fejlődése.
A figyelmet ugyan bármely benyomás felköltheti, de állan-
dóan és önkéntesen a figyelem mégis csak bizonyos benyomások
vagy képzetkörök felé fordul. A figyelemnek ily állandó és spon-
tánnak mutatkozó megnyilvánulása az érdeklődés. A harmóniásan
fejlett elméjű gyermek érdeklődését ugyan a legtöbb irányban
fel lehet kelteni, mégis a legtöbb gyermek érdeklődése idővel
előszeretettel fordul bizonyos szemlélődési, gondolkodási és cselek-
vési irányok felé, melyekre testi-szellemi fejlettsége leginkább
képesíti, amelyek terén való működés tehát örömérzetekkel s
aránylag csekély fáradsággal jár. .
Az érdeklődés alaki fejlődését mint első Nagy László tette
tanulmány tárgyává, ki néhány gyermeken céltudatosan észlelte
s próbálta ki több éven át az érdeklődés fejlődésének menetét.
Nagy László e fejlődésben öt szakaszt különböztet meg. A cse-
csemőkorban még kizárólag érzéki az érdeklődés, mely azután
2-7 éves korban csökken s átalakul alanyivá. Ez időszakban a
tárgyak s benyomások, melyek a gyermek figyelmét magukra von-
ják, a gyermeket nem tárgyi tulajdonságaiknál, hanem azon
viszonynál fogva érdeklik, melyben a gyermek öntudatának álla-
potaihoz állanak, vagyis érdekli őt mindaz s csakis az, ami kép-
zeletét, elemi aesthetikai érzelmeit, tevékenységi ösztönének saját-
lagos fajtáit foglalkoztatja, illetve kielégíti. A tárgyilagos érdek-
lődés a 8-10 éves korban lép fel, mely időben a külső benyomások
a maguk való értékük és értelmük szerint hatnak a gyermekre,
ki is nem elégszik meg puszta szimbolikus utánzással, hanem azt,
ami képzeletére hat, a valóságba is igyekszik átvinni.
Az állandó érdeklődés a 10-14 éves korban fejlődik ki,
mely időszakban már kialakul a valamely tárgy és tevékenységi
kör irányában ébredő határozott hajlam. Végül a logikai érdek-
lődés a serdült és ifju korban fejlődik s abban áll, hogy az
egyén a személyek, tárgyak és jelenségek eszmei tartalma, a
tapasztalatok belső összefüggése iránt érdeklődik. E korban fej-
lődik a bármely irányú eszmények iránt való érdeklődés, mely
142

ideálokat az ifju és hajadon a maga forrongó elméjének szubjektiv

vonásaival színezi ki s személyesíti meg. *
Hozzátehetjük, hogy az érdeklődés fejlődésébe az ivari meg-
érés kibontakozása is erősen belejátszik, mely egyideig teljesen
megbolygatja a serdülő egyén érdeklődését s azt a lét misztikus
kérdései felé kezdi irányítani. E korban különösen fontos a gyer-
mek érdeklődésének helyes irányokba való lekötése s azzal kap-
csolatosan testének edzése és foglalkoztatása is.

3. A figyelem zavarai és a kimerülés.

A Egyelem zavarai közül legelterjedtebb a hiányos figyelő-
képesség, mely nyilvánulhat a figyelem pillanatnyi összpontosító képes-
ségének gyengeségében ugyanúgy, mint a figyelem kitartásának
hiányosságában.Ideges, egyébként nagyon tehetséges gyermekeknél
is igen gyakran fordul elő. Van gyermek, aki csak befelé szeret
figyelni, vagyis gondolkodni szeret, míg a külső benyomások érdeklő-
dését kevéssé tudják lekötni. Bármit olvas, vagy hall, mindenről
azonnal saját eszmekapcsolatai támadnak, melyek elméjét elra-
gadva, őt a kifelé figyelésre képtelenné teszik. Az ilyen gyermek
az iskolában inkább csak irányítást kaphat, voltaképen a legtöbb
téren maga tanul s csakis azt tudja, amit szinte önmagából, saját
kombinációjából megalkotott. Az ilyen gyermek kifelé szórakozott-
nak mutatkozik, aminek oka a figyelem energiájának befelé való
összpontosultsága. A szórakozottságnak másik fajtája az a jelenség,
hogy az ideges gyermek annyiban nem ura figyelmének, amennyiben
figyelmét minden legcsekélyebb külső behatás, olyankor is, midőn
egyáltalán nem fáradt, elvonja tárgyától. Az ilyen elvonhatóság-
nak legnagyobb fokait a gyengetehetségűeknél s gyengeelméjűek-
nél találjuk, bár kétségtelen, hogy ilyenkor a figyelem általános
gyengeségéről nem szólhatunk. Mert a számtan- vagy nyelvtan-
órán figyelmetlen gyermek esetleg órákon át figyelemmel eljátszik
valamely őt érdeklő tárggyal, elbabrál, fár-farag, stb. s ilyenkor
a legösszpontosultabb s fáradhatlan figyelmet tanusíthatja.
A kóros figyelmetlenség orrgaratüri növedékek következménye
is lehet (aprosexia nasalis), melyek eltávolításával a figyelmet-
lenség is megjavul, vagy megszűnik.
A kimerülés. Maga az elmebeli kifáradás, ha azt kellőleg
tekintetbe vesszük, s a munka közben megfelelő pihenőket, vagyis
szüneteket tartunk, nem beteges állapot, annál kevésbé, mert
hiszen a szervezet a munka folytán benne felhalmozódott, káros
fáradtsági termékek eltávolítására önvédelmül berendezte az elme
mindennapos, hosszabb munkaszünetét, az alvást (1. alant). Ha
* Nagy László : Az érdeklődés fejlődéstana, Magyar Paedagógia, XVI.
évf. 1907. — Exper. Paedagogik, V. köt. 1907. 198-218. L .
 143~

azonban az elme szerve, a központi idegrendszer, akár munka.

közben a szükséges pihenőket, akár a megfelelő mennyiségű
alvást nem élvezheti, akkor lassankint beáll a kimeriülés, mely a
psychophysikai szervezetnek határozottan beteges állapota, s mely
már normális pihenéssel egyáltalán nem, sőt hosszasabbal is csak
nagy nehezen szüntethető meg. Ascha f `'enburg több kísérleti
egyénen tanulmányozta egyetlen táplálkozás nélkül áldolgozott
éjszaka hatásait, kiknél ennek következményekép a szellemi
munkaképesség csökkenése nemcsak másnap, de még negyednapra
is kétségtelenül kimutatható volt. *
Az idült szellemi kimerülés létr®jötténél leggyakrabban a
következő tényezők szereplését állapíthattam meg :
1. Hosszas, napokra, hetekre terjedő munkabeli túlerőltetés
a szükséges munkaszünetek elhanyagolása folytán, minek folyo
mányaként a kifáradás érzése, ez a fontos élettani jelzőberende-
zés, lassacskán elvész, s az egyén munka közben már nem is veszi
észre, hogy elméje, agya kifáradt. 2. Éjszakai szellemi munka,
tehát az alvás szándékos megrövidítése, melynek következménye-
ként teljes kipihenés, a fáradtsági termékek eltakarítása, a veszí-
tett erők pótlása egyáltalán nem jön létre. Hosszabb időre terjedő
éjszakába való dolgozás folytán többnyire elvész az álmossági
érzés pontos beállta is, minek folytán az egyén, amikor akarna
is aludni, akkor sem tud könnyen elaludni, s alvása nyugtalan,.
felületes, a pihenés tökéletlen lesz. 3. A szellemi munkával együtt
járó izgalmak, miket akár a munka sürgőssége, akár izgalmas,.
felelősségteljes minősége, akár vizsgától való félelem, stb. okozhat-
nak. 4. A táplálkozás tökéletlensége, melyet az izgatott s túlhaj-
tott munkánál az étvágy érzésének elhanyagolása, majd elvesztése,.
a rendetlen étkezés, a sebtiben lenyelt eledelek, s az elmének
étkezés közben is a szellemi munkával való elfoglaltsága okozhat-
nak. 5. izgató-szerek, ú. m. fekete kávé, tea, dohány, esetleg
alkohol is, melyek-mérgező hatásaikon kívül az élettani fáradság-
érzés, a pontosan jelentkező étvágy- és álmosságérzések elnyomá-
sára szolgálnak, anélkül, hogy a kifáradás okait megszüntetni,.
vagy tényleg ellensúlyozni képesek volnának.
A fáradt ember elveszítette szellemi energiájának feleslegét,
de azt a megfelelő pihenés alatt pótolni tudja. A kimerült ember
nemcsak a feleslegen adott túl, de állandóan tartaléktőkéjét.:
emészti, mely ha egyszer túlságosan megfogy, többé alig pótolható.
A nervózus hajlamú gyermek könnyebben fárad ki, s e
kifáradás sok esetben megvédi őt az igazi kimerüléstől. Az ép
idegzetű sokkal nehezebben fárad ki, illetőleg könnyebben leküzdi

* Die Assoziation. in d. Erschöpfung, Kraepelin, Psychol. Arbeiten}

2. köt., Leipzig, 1899.
144

s elnyomja fáradságérzetét, s ép ezért még inkább van kitéve az

igazi súlyos kimerülésnek.
Ideges fiatalkoruaknál, valamiként felnőtteknél is, létezik a
kimerülésnek egy hysteriás válfaja, a színleges kimerialés, mely
.állandó igen nagyfokú fáradságérzéssel, fejnyomással, munka-
iszonnyal jár együtt, s melyet néha felette nehéz a valódi ki-
merültségtől megkülönböztetni. Pedig ezen színleges kimerülés-
nek, mely ugyan szintén betegség, legjobb ellenszere a munkára
való reánevelés, míg az igazi kimerültség első és legfőbb ellen-
szere a hosszabb időre terjedő teljes szellemi pihenés.
A kimerült egyén szellemi munkagörbéje (1. fentebb B) alatt)
alig vagy egyáltalán nem mutatja a lendület és a gyakorlat
hatásait, hanem kezdettől fogva a kifáradás jegyében indul.
Munkagörbéjében tehát az egyes időszakoknak megfelelő értékek
kezdettől fogva lefelé haladó görbe vonalnak felelnek meg.
A színleges kimerültségben szenvedőnél e kifáradás kezdetben
jelentkezhetik, de a munka tovább erőszakolásával egyre jobban
mutatkozik a lendület és a gyakorlat.

4. Az alvás és az álom.
Az alvás az öntudat korlátolt állapota, melynek élettani
alapjait bizonyossággal nem ismerjük. De igenis ismerjük abbéli
rendeltetését, hogy a testi és szellemi erőfelhasználást, mely nap-
közben a szervezetben végbement, kiegyenlítse, pótolja. A gyer-
mek alvásbéli szükséglete jóval nagyobb, mint a felnőtté. Key
stockholmi tanár szerint e szükséglet a 7-10. év között 11 óra,
a 10-11. években 10-11 óra, a 12-13. évben 10, a 14-ik
évben 9 és fél, a 15-16-ik évben 9, azontúl 8 és fél óra. Mások
szerint a négyéves gyermeknek 12 óra, a 7 évesnek 11, a 9 évesnek
10, a 12-14 évesnek 9-10, a 14-21 évesnek 8-9 órai alvásra
van szüksége. A mi viszonyainkra magam is ez utóbbi számokat
tartom mértékadóknak. Nappali alvásra a gyermeknek 4-5 éves
korától fogva rendszerint nincsen szüksége.
Bernhard dr. 6551 berlini iskolás gyermek alvási idejére
nézve gyüjtött adatokat s azt találta, hogy az iskolás gyermekek
.átlag jóval kevesebbet alszanak a Key által minimumként meg-
állapított időtartamnál,* Igy a
6-7 évesek átlag ... 10.20 órát 10-11 évesek átlag ... 9.10 órát
7-8 » ... 9.50 » 11-12 » > ... 8.55 »
8-9 » » ... 9.25 > 12-13 » » ... 8.25 b
9-10 » ... 9.20 » 13-14 » » ... 7.50 » alusznak.

* Bernhard, Beitr. z. Kenntniss d. SclilafverhUltn. Berliner Gemeinde-

echüler, Bericht üb. d. Kongr. f. Kinderforschung • u. Jugendfürsorge,
Lang ensalza, 1907. 341. 1.
 145

Hogy a megrövidített alvás megrövidített erőpótlás, tehát

erőveszteség a fejlődés korában s hogy ez az egész későbbi fejlő-
désre is káros hatással jár könnyen megérthető.
Az alvás zavarait * ideges gyermekeknél szintén szerfölött
gyakran találjuk. Elsősorban is az ily gyermekeknek alvási
szükségletük gyakran nagyon megfogyottnak mutatkozik. Már
igen kicsiny koruktól fogva inkább vonakodnak, sőt esetleg fél-
nek a lefekvéstől, az ágyban nyugtalankodnak, minden áron
kerülik a korai lefekvést. Maga az alvás is gyakran nyugtalan,
hánykolódásokkal, fogcsikorgatással jár. Gyakori viszont az alvás-
nak rendkívüli mély volta is, melyből a gyermek alig ébreszthető s
melyben leginkább fordul elő a gyermekek éjjeli ágybavizelése.
Az álom a képzettársítás működése alvás közben. A gyer-
mek álmodó működése valószínűleg már az első hetekben kezdő-
Csecsemők álmukban szopnak, pár hónapos korukban moso-
lyognak, sőt hangosan felkacagnak. Sanctis gyermeke tíz hónapos
korában álmában mondja : »nem, nem, nem !« s a tiltakozását
megfelelő arcjátékkal is kíséri. **
Az álmok gyakorisága a gyermek korával nő. Eleinte az
álomöntudat egybefolyik az éber öntudattal. A 4-ik életév vége
előtt kevés gyermek tudja, hogy álmodik. Általában gyermekek-
nél az álmok nagy része a napi eseményeket ismétli, főleg azokat,
melyek élénk benyomást hagytak vissza ; gyakoriak náluk a kel-
lemetlen, félelmi érzéssel járó álmok. Az álmok gyakorisága s a
kor, melyben jelentkeznek, valamint a gyermekre gyakorolt hatás
elevensége függ a gyermek szellemi fejlettségétől. Az élénkebb
eszű gyermekek korábban, gyakrabban s élénkebben álmodnak.
Az álmokra való visszaemlékezés általában gyenge.

5. Az öntudat zavarai.
Ide tartoznak az érzékelés zavarainál már említett s az
,öntudat megszűkülésével összefüggő érzéstelenségek, az emlékezés
kiesései és az akarat bénulásai, melyek főleg hiszteria keretében
mutatkoznak.
Az öntudat zavaraihoz tartoznak az eszméletvesztés, ájulás,
melyekre psychopathiás gyermekek hajlanak. Hiszteriásoknál bizo-
nyos erős felindultsággal járó eseményekre vonatkozó képzetlánco-
latok az öntudatból szinte kihasadhatnak s később nagyobb izgal-
mak esetén az öntudatot újból teljesen maguk részére köthetik
le. Ilyenkor, az ú. n. hiszteriás roham alatt, az egyén Újból végig

* V. ö. Lechner, die Schlaflosigkeit inf. v. Störungen d. Vorschlafes,

Klinik. f. psych. u. nerv. Krankh., Halle a. S., I. köt. 1907.
** Sancte de Sanctis, 1899. I sogni dei bambini e dei fanciulli
A gyermeki elme. 10
146

éli az elfeledettnek látszó jelenetet, míg a közvetlen valóságos inge-

rekre nézve teljesen hozzáférhetetlen (1. az 52-ik 1.).
Súlyos esetekben az öntudat kettéválása nem részleges, hanem
teljes ; az egyénnek két, látszólag teljesen független énje fejlődik,
melyeknek egyike nem tud a másikáról. A kettős öntudat ezenesetei,
mint ritkaságok, nagyobb gyakorlati fontossággal nem bírnak.
Az epilepsziás roham rendszerint teljes öntudathiánnyal jár.
A kettős öntudat esetei azonban epilepsziásoknál is előfordulnak.
Az ú. n. petit mai-nál (1. 168-ik 1.) az öntudat némelykor
csak pillanatokra szakad meg. A gyermek hirtelen elhallgat,
maga elé bámul, esetleg gépiesen mormol 1-2 szót, vagy végez
valamely egyszerű mozdulatot s azután, mit sem tudva arról,
hogy nem volt magánál, folytatja a beszédet, stb. foglalkozását,
ott, ahol a roham azt megszakította.
Az öntudat derengését észleljük a gyermekkorban épen nem
ritka álomkórságnál. Ébren alvó psychopathiás gyermekre álmá-
nak képzete annyira a valóság erejével hathat, hogy alva felkél,
jár-kel, mozog, esetleg firkál is, anélkül hogy reggel róla tudna.
Az ú. n. holdkórosság neve alatt leírt titokzatos jelenségeket
megbízható módon soha nem észlelték.

VII. A gyermeki elme hibái és abnormitásai.

1. A normális gyermek hibái.
A gyermek mulékony tökéletlenségei és hibásságai : 1. az érzelmi élet, 2. az
ösztönök és akarat, mozgás és cselekvés terén ; 3. az értelmi működések-
ben. — A rossz példa. — A testi büntetés. — A gyermek engedetlensége,
mint nevelési műtermék.

A rendesen fejlett lelkületű gyermekek között igen sok

gyermeket találunk, kik a reájuk beható ingerek elmebeli fel-
dolgozásában, észrevevéseikben, a képzetek alkotásában és kapcso-
latában, érzelmeik és akaratuk világában, képességeik egyenlőtlen
fejlettségében' többé-kevésbé feltűnően eltérnek attól, amit az
egészséges elméjű gyermek fogalma alatt magunknak képzelni
szoktunk. Egy részüknél e működések egyike vagy másika körül
kisebb hibásságok mutatkoznak, melyek azonban inkább külső
befolyásokból, mintsem szervezeti okokból eredőknek látszanak.
A gyermekek ezen lelki hibái az utolsó időkben nagy mér-
tékben felköltötték a pedagógusok figyelmét, annyival is inkább,
mert nagy részüket egyes elmeorvosok hajlandók kóros szellemi
fejlettség tüneteinek vagy legalább előjeleinek tekinteni.
Tény az, hogy a gyermeki elme normális fejlődése folyamán
is — bizonyos később állandósuló, s jellemhibákká váló tulajdon-
ságokon kívül — egész sorozatát mutathatja a mulékony tökélet-
 147

lenségeknek és hibásságoknak, melyeket a felnőtt egyénnél jellem-

beli fogyatkozásoknak, bűnnek avagy kóros elmetünetnek kellene
bélyegeznünk.
Ezen hibák és tökéletlenségek felsorolva s csoportosítva*
a következők :
a) Az érzelmi élet terén a fejlődés korai fokain csaknem
mindig előfordulnak : indulatosság, egész a dühösségig, irigység és
féltékenykedés, önzés és ezzel kapcsolatban érzéketlenség a mások
szenvedései és örömei iránt, néha boszúvágy az én-en elkövetett
valódi vagy vélt sérelmek tekintetében ; kegyetlenség. Indokolatlan-
nak látszó ellenszenv és félelem élettelen tárgyak és élők irányában
szeméremhiány, tisztaságérzés hiánya. Későbbi években : érzelgős-
ség; kiváncsiság ; hiuság, gőg, kapzsiság ; alattomosság, stb.
b) Az ösztön és akarat, mozgás és cselekvés terén : Falánk-
ság. Lassú unott étkezés, válogatósság az ételekben. Vonakodás
a lefekvéstől, alvástól. A ne ai élet időelőtti ébredése, a nemi
érzék izgatása az ivarszervekkel való játszás útján (önfertőzés),
néha kölcsönös izgatás hasonnemű gyermekek között. Rontási
ösztön ; falankság ; kapzsiság ; kötekedési hajlam, mások kicsinyes
bosszantása. — Durcásság, dacosság, makacsság. Nyugtalanság,
szertelen szabadosság,. fékezhetetlenség. Kotnyeleskedés, erősza-
kosság ; vakmerőség. Örökös izgés-mozgás, ülés-, járás-, állás-,
beszélésközben. Almatagság, egykedvűség, nembánomság ; zárkó-
zottság. Testi és szellemi lomhaság, lustálkodás. Ügyefogyottság.
Elfogultság. Mozgásbeli ügyetlenség. Arcfintorgatás. Köröm-
rágás. Majmolás ; szinészkedő hajlam. Túlságos szugerálhatóság.
c) Az lértelmi működések terén : A képzet- és szókincs
szegényessége, a felfogás lassúsága, lomhasága és néha szokássá
váló lustasága, az ítélőképesség gyengesége, befolyásolhatósága.
Az emlékezés gyengesége és megbízhatlansága ; szórakozottság.
A képzettársítás vontatottsága. Az érzékelés tökéletlensége ;
hajlam a felfogási és emlékezetbéli illuziókra, felcserélésekre,
ferdítésekre ; hazudozás részben az illúziókból, részben a képzelet
szertelenségéből, s a kritika gyengeségéből kifolyólag. Felületes-
ség. A tulajdonjog hiányos megértése és respektálása.
E hibásságok közül azokat, melyek tényleg gyakrabban
előjelei, korai tünetei az ideges psychopathiás hajlamnak, a lelki
elfajultságnak, már a lelki élet fejlődésének és e működések
zavarainak tárgyalásánál (1. az előző fejezetet) sorra vettük.

* A felsorolt tulajdonságoknak egyik vagy másik csoportba sorolása

körül véleménykülönbségek merülhetnek fel. Nem egy e lelki hibák közül
több csoportba is tartozik. A gyermekek hibáit betűrendben ismerteti
Strümpell, die paedag. Pathologie, Leipzig, 1899. — Ügyes leírásukat adja
Pethes J , Gyermekpsychologia, Budapest, 1901. 250-278. 1. V. ö. továbbá :
B. Schwartzer O. A gyermek lelki világából, Bpest, 1907.
10*
148

Osszefoglalólag hangsulyoznom kell, hogy e hibák bármelyi-

kének tartós, a leírt normális fejlődésnek meg nem felelő fenn-
állása, ügyszintén számos hiba halmozódása feltétlenül kell hogy
felköltse a szülő és nevelő figyelmét.
Kétségtelen, hogy e hibák nagy részének megszokásában,
állandósulásában a főokozó tényező a rossz példa, mit a gyermek
maga körül lát, mi iránt azonban a felnőttek szerfölött gyak-
ran vakok. Ott, hol a gyermek fegyelmetlenséget, feleselést, per-
patvart, ingerültséget, rendetlenséget lát maga körül, nehéz dolog
lesz éppen ő tőle e tulajdonságok ellenkezőjét megkövetelni.
Ugyancsak gyatra eszköz a lelki hibák leszoktatásánál a testi
büntetés, mely iránt éppen a normális gyermek egész lénye
eleinte fellázad, idővel eltompul, makaccsá és minden büntetés
iránt érzéketlenné válik. Értelmes szülő a fegyelmi eszközök egész
sorozatában fog tudni válogatni ; így a gyermek iránt mutatott
szeretete nyilvánításainak megszorításában, játékainak, mozgási
szabadságának, stb. korlátozásában. Minél szelidebb és nyugodtabb
hangon utasítja rendre kezdettől fogva gyermekét, annál ritkáb-
ban lesz szüksége emelt hangra, annál kevésbbé arra az ideges
kiabálásra, ordítozásra, mellyel sok szülő gyermekét nevelhetni
véli, s mely után már nem marad fokozat, mint a verés.
A gyermekek engedetlensége és sok egyéb hibája bizony felette
gyakran műterméke, egyszerű, szükségszerű folyománya annak
az elvakultságnak, mellyel a szülők a nevelés lényegét a
büntetésben látják, s a büntetést is rögtön a legmagasabb foko-
zatain kezdik.
Ott, ahol nem a jó példa hiánya, sem kényeztetés, sem nem
a környezet helytelen beavatkozása oka a gyermeki hibáknak,
igen gyakran a türelem a legjobb gyógyítószer. A legcsunyább
jellemhibák mutatkozhatnak, hetekig, hónapokig befolyásolhatlanul
fennállhatnák, hogy azután szinte egy csapásra eltűnjenek, ugyan-
úgy, mint jó tulajdonságok, feltünő képességek is néha hirtelen,
egy napról a másikra megváltoznak, elenyésznek.
 149

2. Az abnormis gyermek. A. szellemi rendellenességek

felosztása, okai és külső jelei. *
Koch felosztása. — A világrahozott és szerzett psychopathiák. — Psycho-
pathiás hajlam, terheltség és elfajultság. — Decroly felosztása. — Testi,
érzéki és szellemi fogyatékosok. — Weygandt felosztása. — A súlyos és a
kis mértékben abnormis gyermekek. — Philipp és Paul-Boncour felosz-
tása. — A szellemi rendellenességek okai. — Az öröklés. — Ideges ter-
heltség. — A vérrokonság. — Az iszákosság. — Tuberkulózis. — Vér-
bajok. — Morel tétele. — A szerzett terheltség és okai. — Testi beteg-
ségek. — Idegbajok. — Kretinizmus. — Szellemi túlerőltetés és izgalmak. —
Az ideges környezet hatása. — A degenerációs jelek és jelentőségük.

A gyermekek egy bizonyos csoportjánál az imént felsorolt

hibák kapcsolatban látszanak állani bizonyos szervezetbeli álla-
potokkal, világrahozott vagy szerzett testi rendellenességekkel és
nem puszta hibáknak, hanem kóros természetű lelki fogyatékos-
ságoknak tekintendők. Ezeket a gyermekeket Koch tanár német
elmeorvos és lélektanbuvár a psychopathiák (Psychopathische
Minderwertigkeiten) gyűjtőfogalma alá sorolta. E kifejezésben az
ilyen gyermekeknél észlelt tünetek kóros természete, s elméjüknek
a normálissal szemben megállapítható kisebb értékű volta nyer
kifejezést.
A korós lelki fogyatékosság (psychopathia) elnevezés alatt
Koch mindazon, akár világrahozott, akár szerzett, az embert
egyéni életében befolyásoló lelki rendellenességeket foglalja össze
melyek még rosszabb esetekben sem tekinthetők elmebetegségnek,
melyek azonban a velük megterhelt egyéneket, még legkedvezőbb
esetben is, a szellemi normalitás és munkaképesség teljességével
nem rendelkezőknek tüntetik fel.
psychopathiák felosztása. A psychopathiák lehetnek mulé-
konyak vagy tartósak. Súlyosságukra nézve Koch 3 fokozatot
állított fel. Ezek 1. a psychopathiás hajlamosság (dispositio) ;
2. a psychopathiás terheltség ; 3. a psychopathiás elfajultság
(degeneratio).
A psychopathicís hajlamosságnak megfelelnek azon állapotok, melye-
ket úgy gyermekeknél, miként felnőtteknél általában idegességnek vagy
idegességre való hajlamnak szoktunk nevezni (ideges dispositio.)

* Irodalom : Décsi K., A gyermekek gyakorlatilag fontosabb szellemi

rendellenességei. — Koch, Psychopathische Minderwertigkeiten, Ravensburg,
1891-93. — Strümpel.l, Paedagogische Pathologie, 3. kiad. Leipzig, 1899. —
Reukau f, Abnorme Kinder u. ihre Pflege, 2. kiad. Lagensalza, 1902. — Burk-
hard, Die Fehler der Kinder, Karlsruhe, 1898. — Az idevágó külföldi
irodalomról részletesen beszámol : Decroly, La classification des enfants anor-
maux, Gand, 1905. című füzetében. — Hajós L., Általános psychopathologia,
Bpest, 1902. — Babarci Schwartzer O., A gyermek lelki világából, Bpest, 1907.
150

A psychopathiás terheltség fogalma alá a kifejezett, állandó ideges

állapotok, az igazi ideggyengeség esetei tartoznak.
A psyhopathiás elfajultság (degeneratio) körébe a szellemi fejlődé-
sükben nemcsak hibásságokat, de valóságos, állandó fogyatkozásokat fel-
tüntető abnormis gyermekek sorolhatók, u. m. a gyengeelméjűség különböző
formái, az epilepsia és a hysteria súlyosabb alakjai, a született bűntettesek, stb.
Decroly* belga orvos szerint abnormis minden gyermek,
aki bármely okból a nagy átlaggal szemben alárendeltségben,
elmaradottságban van (inferioris) és különleges nevelés, oktatás
nélkül nem képes azon társadalmi környezethez (milieu) alkal-
mazkodni, amelyben élnie kell.
Decroly szerint tehát a kizárólag testi okokból tökéletlenek is az
abnormisokhoz tartoznak. Felosztása a következő :
1. Rendellenes gyermekek testi hibák és hiányok folytán (pl. fél-
kezűek stb.), szóval nyomorékok.
2. Rendellenesek érzékszervi hibásságok folytán : érzéki fogyatékosok.
3. Abnormisok értelmi gyengeségük folytán (idioták, gyengeelméjűek
stb.), szóval: szellemi fogyatékosok.
4. Abnormisok az érzelmi élet fogyatékosságából kifolyólag : erköl-
csileg elmegyengék (moralinsaniások.)
5. Görcsökkel járó abnormitások : epilepsziások.
6. A pusztán külső környezetük befolyása alatt abnormisokká vált
egyének.
Weygandt a súlyos elmebeli rendellenességek mellett (idiotiz-
mus, gyengeelméjűség) megkülönbözteti a kis fokban abnormis
gyermekeket. **
Ez utóbbiak felosztása a következő :
1. A kevésbé abnormis epilepsziások.
2. A hisztéria könnyebb esetei.
3. A konstitucionális (alkati) neurastheniások.
4. Az értelmileg„ valamint érzelmileg debilisek vagyis gyengetehet-
ségíícic.
5. A főleg értelmileg gyenge7ibek, kiknél az értelmi élet háttérbe
szorul, elhomályosul a folyton uralmon lévő érzelmi momentumok mellett.
Ezek a fiatalkorúak álmodozók, túlzók, fantaszták, hangulataikban válto-
zók, ingerlékenyek, kik ugyan elég értelmesek lehetnek, de figyelmük
gyorsan fáradó, öntudatuk szűk, egyidejűleg több képzetet tudatukba be-
állítani nem tudnak, miért is bonyolultabb ítélő műveletekre nem képesek
s képzeteik élességét elhomályosítja a túlságos érzelmi hangsúlyozottság.
Ide tartoznának az u. n. állhatatlanok is, az elkényeztetett gyermekek, stb.
6. A főleg érzelmileg abnormisok, kik társaik örömében. azokkal
való játékban nem találnak örömet, büntetésre daccal felelnek, szívesen
rongálnak mindent ami kezük ügyébe kerül, állatokat szeretnek kínozni,
szüleik iránt ragaszkodást, nem mutatnak, tanítójukat ellenségnek nézik,
már az iskolában feltűnnek alattomos csínyjeik, hazudozásuk, esetleg lopá-
sok folytán is, — a tanulásban azonban aránylag ügyesek, normálisak.
További figyelemreméltó osztályozását az abnormis gyer-
mekeknek, nevezetesen kizárólagosan az iskolás gyermekeknek,

* La classification des enfants anormaux, Gand, 1905.

** Leicht abnorme Kinder, Halle a. S. 1905.
 151

adják Philippe J. és Paul-Boncour G.* francia orvosok, kik

szerint a következő abnormitási alakok különböztethetők meg :
1. Az értelmileg elmaradottak, a nyughatatlanok (instables) és az
erőtlenek (asthéniques) ;
2. A különféle működési idegbajok (neurosisok) folytán szellemileg
abnormisok (epilepsziások, hiszteriások, stb.) ;
3. A subnormalisolc, kik a rendes elmeállapotú tanulók és fentemlí-
tett abnormisok között állanak.
4. A paedagogiailag elmaradottak, kik bár normális elméjűek, de
elmebeli fejlettségük a rendes iskolalátogatás hiányában tökéletlen.
5. Az erkölcsi hibásságokban szenvedő tanulók : a kóros hazudozók.
Mindezen osztályokat a nevezett szerzők a kisebbfokú rendellenességek
csoportjaként foglalják össze, melyeket szembeállítanak a nagyobbfokúakkal
(anomalies majeures), melyekhez a szorosan vett gyengeelméjűség és a hü-
lyeség tartoznak. A kisebbfokú abnormitásokban szenvedők iskolaképesek,
illetőleg orvospaedagogiai nevelés útján a normális neveltetés áldásaiban
részesíthetők, bár a hasonkorú gyermekek többsége számára szervezett
iskolában helyüket megállni nem tudják.

Úgyszintén külön tárgyalandók a gyermek- és serdülő

korban különben is ritkán bekövetkező sajátképeni elmebetegségek
is, melyek szintén nem sorolhatók iskolás gyermekek abnormi-
tásai közé.
Következő tárgyalásaink során nem ragaszkodunk szorosan
egyik felosztáshoz sem, hanem elsősorban a gyakorlatilag fonto-
sabb, iskoláztatásra képes könnyebb abnormitásokkal, ú. m. az
ideges és ideggyenge gyermekkel, a hisztériás ideggyengeséggel,
ezek után az epilepsziás és a vitustáncos gyermekkel, végül a
gyengetehetségüekkel foglalkozunk részletesebben, míg a gyenge-
elméjífség mélyebb fokait s a gyermekkori elmebetegségeket csak
egészen rövid vonásokban vázoljuk. A tárgyalás ezen menete
felel meg ezen elsősorban pedagógusok részére írott munka
céljának.
A szellemi rendellenességek okai. A gyermekek szellemi rend-
ellenességeinek, fogyatékosságainak és elmebajainak okai általában
két nagy csoportra oszthatók. Az elsőbe azok tartoznak, melyeket
az öröklött hajlam vagy világrabozott terheltség fogalma alatt
foglalunk össze. Ezeket a gyermek már születésekor magával
hozza, bár többnyire csak később válnak feltünőkké.
1. Az öröklés befolyása a lelki fogyatkozások és betegségek
keletkezésére kétségtelenül megállapított tény. ** Az ideges, fogya-
tékos és gyengeelméjű gyermekek szülei között és közel rokon-
ságában feltűnően gyakran találunk ideg- és elmebajosokat,
iszákosokat, öngyilkosokat. büntetteseket, különcöket, Atlag az
elmebajosok 60-70°f o-ónál állapítható meg öröklés.

* Les anomalies mentales chez les écoliers, Páris, 1905.

** Ribot, A lelki átöröklés, fordít. Holló István, Bpest, 1896.
 152

Nem ritka eset, hogy az öröklés egy nemzedéket teljesen

érintetlenül hágy s csak az unokákon mutatkozik. A legsulyosabb
terheltség mellett előfordulhatnak azonban teljesen normális iva-
dékok is. A szülők vérrokonságát is nem ritkán találjuk, mint
megterhelő tényezőt (főleg siketnémáknál és idiotáknál), leginkább
olyankor, ha maguk a szülők is terheltek voltak. Igen nagy a.
szülők iszákosságának terhelő befolyása az utódokra.
Bourneville 1000 idiota vizsgálatánál azt találta, hogy 471 esetben az
apa, 84 esetben az anya, 65 esetben mindkét szülő iszákos volt. A százalék-
szám valószinűleg ennél is nagyobb, mert a szülők nem egykönnyen vallják
be iszákosságukat. Egy esetemben például mindkét szülő erősen tagadta az.
iszákosságot, s csak utóbb jött el az anya megbizásából a nagynéne s elmon-
dotta, hogy bizony az apa nagy mértékben iszik.
Terhelő körülménynek látszik, bár bizonyossággal kiderítve
még nincsen, a szülők tuberkulózisa (gümőkor), esetleg vérbaja,
továbbá az anyának a terhesség idejében való súlyosabb beteg-
ségei, nagyobb kedélyi izgalmai.
Morel szerint az öröklött terheltség következőképen száll
tovább ivadékról ivadékra :
1. nemzedék : erkölcsi elfajulás és kicsapongás.
2. nemzedék: hajlam gutaütésre, idegbajokra, iszákosságra,.
hűdésekre.
3. nemzedék : elmezavarok, öngyilkosság, bűnős hajlamok.
4. nemzedék : világrahozott gyengeelméjüség, fejlődési zava-
rok, torzképződmények, a család kihalása.
Morel törvényének érvényesülését csak ritkán észleljük.
Ellenben tény az, hogy az öröklött terheltség továbbfejlődése egész-
séges házasfelek révén csökkenhet s meg is szül2hetilc.
2. A szellemi fogyatékosságok és elmebajok okainak másik
csoportjába azok a tényezők tartoznak, melyek az egészséges
magból származott, ép hajlamín gyermekeknél idézik elő a szellemi
élet kóros fejlődési zavarát. Ez esetekben nem öröklött, de szer-
zett terheltségről vagy elfajultságról kell szólanunk. A. szerzett
ideges hajlam többféle forrásból eredhet.
a) Testi okolt : A mérgek közül a gyermekkor szellemi
fogyatkozásainál legfőképen a szesz-nek, alkohol-nak jut szerepe,
mely minden alakjában (bor, sör, likőr, cognac, közönséges pálinka)
káros a gyermeki szervezetre, s kétszeresen káros a különben is
idegesen terheltekre. *
A szeszes italok a sejtek protoplasmájára roncsolólag hatnak.
Gyermekeknél heveny tévengéseket, görcsös állapotokat, elme-
zavarokat, tartós élvezésük esetén elbutulást okozhatnak. A szülők
iszákosságának hatását az utódokra már említettük.

* Kassowitz, Alkoholizmus im Kindesalter, Berlin, 1902.

 153

Némely szülők -- részben régebbi, téves orvosi felfogásból

kiindulva — erősítő, vérképző szerként adják a bort. Még-
intelligens szülők is akadnak, kik azt hiszik, hogy a vörös borból
vér lesz. E felfogás teljességgel téves voltát kétségtelen bizonyos-
sággal kimutatták.
A kisegítő iskolában minden gyermek értesítőjében olvas-
ható, hogy a szeszes ital a gyermekre káros, Ennek dacára,
meggyőződtem, hogy nem egy szülő magával viszi korcsmázni
gyengeelméjű gyermekét. Meggyőződtem, hogy — főleg a főváros.
kültelkein s főleg télen — nem egy szegény szülő reggeli gyanánt
pár korty pálinkát itat gyermekével.
Ugyancsak szerepe jut az idegelfajulás létrehozása körül a
dohányzásnak. A dohányban foglalt égési termékek, s ezek között.
elsősorban a nikotin, a véredényrendszer korai keményedését
okozhatják, de az idegállományra is mérgezőleg hatnak, amint.
azt Pándi Kálmán nyulakon végzett vizsgálatai kétségtelenül
kimutatták. *
Heveny fertőző betegségelv gyermekeknél gyakran okoznak
nem csak múló tévengéseket (láz-deliriumokat), de hosszasabb
elmezavarokat is. Főleg a tifusz, influenza, himlő, tüdőgyulladás,.
izületi csúz, váltóláz, orbánc járnak következményes elmezava-
rokkal.
Kisebbfokú abnormitások előidézésébeu nem ritkán jut
szerepe a vérszegénységnelc (anaemia) is.
Gyakori oka a psychopathiáknak, különösen pedig a gyenge-
elméjűségnek, az agyhártyalob (meningitis). Ez lehet a gennyes,
,gümős vagy járványos agyhártyalob, amennyiben nem öli meg a
gyermeket; gyakrabban szerepel azonban a bujakóros és a savós
agyhártyalob, mely az agyra is átterjedhet.
A gyermekek világrahozott bujakórja egyes ritka esetek-
ben gyermekkori agylágyulásra (paralysis progressiva) vezethet.
De észleltek gyermekeknél bujakóros fertőzést is, mely például
egy 7 éves leánynál, kit bujakóros nőszemély ajakán megcsókolt,
mint szerzett bujakór lépett fel s 11 éves korban paralysisre.
vezetett. A gümőkór leginkább mint agyhártyalob támadja meg-
a gyermek idegrendszerét. Az agylob (enkephalitis), a vízfejűség
(hydrokephalus) és a rángógörcsök (eklampsia infantum) igen
gyakran vonnak maguk után gyengeelméjűséget, idiotizmust. De
a magzat agya még világrajötte előtt is eshetik át lobos állapoto-
kon, melyek a további fejlődést megakasztva, butaságot okoznak.
Úgyszintén a koponya sérülései szülés közben agybeli vérzéseket
s elváltozásokat idézhetnek elő.

* Pándi K dr. Az idegrendszer elváltozása stb. Magy. Orv. Archiv..

2-ik évf. 5. füzet Bpest, 1893.
154

Az epilepszia (1. 168. 1.) is gyakran von maga után gyenge-

elméjűséget. Psychopathiás alkatot gyakorta látunk fejlődni angol-
kóros gyermekeknél is. A csecsemők elhanyagolt, vagy természet-
től makacs gyomor- és bélhurutja is, ha nagyon soká tart,
hiányos táplálkozást, vérszegénységet s ezekkel együtt szerzett
ideges terheltséget hozhat létre.
A pajzsmirigy megbetegedései a szellemi élet fejlődésére
elsőrangú befolyással bírnak. Úgy a pajzsmirigy lobos túltengése
(golyva), mint annak elmaradó fejlődése egyrészt a test növését,
másrészt az agy és ezzel együtt a szellemi élet fejlődését meg-
gátolják. Igy keletkezik a törpeséggel járó kretinizmus. (L. I.
rész, 8-ik fejezet.)
b) Psychikai okok : Szerzett terheltséget hoznak létre a
gyermekkori nagyobb szellemi túlerőltetések (1. 143. 1.) és hirtelen
beható vagy gyakran megismétlődő nagyobb lelki izgalmak is.
Ügyszintén a gyermekeknek nagyfokú szuggesztibilitása folytán
(1. 129. 1.) az ideges, abnormis szellemű környezet is könnyen
rásüti saját bélyegét a fejlődő gyermek lelkületére. Sőt mondhat-
juk, hogy a gyermekkori idegesség és ideggyengeség eseteinek
igen nagy számában, ha ugyan nem túlnyomó részében, egyrészt
a szülők idegességében adott rossz példa, másrészt helytelen
nevelés, kényeztetés, majomszeretet, túlkorán a felnőttek társa-
ságában való résztvétel,* sexuális vonatkozású dolgokról való beszél-
getések stb. végighallgatása, ilyenek végignézése, melyekről a
felnőttek azt hiszik, hogy a gyermek azokra nem figyel, —
gyökerei, forrásai a gyermekkori idegességnek, hisztériának.
A szellemi terheltség és elfajulás külső jelei : Az elmondot-
tak szerint a gyermekkori szellemi fogyatékosságok és elmebajok
többnyire kimutatható okokból erednek. Ezen okok a világra-
hozott terheltségnél, valamint az első gyermekkorban létrejött
elfajulásnál gyakran az agyvelőnek s ezzel együtt más szerveknek
is oly fejlődési rendellenességivel járnak, melyek külsőleg is
észrevehetők. E rendellenességeket nevezzük elfajulási (degene-
rátiós) jeleknek, avagy terheltségi jegyeknek (stigmáknak), melyek
a szellemi elfajulás eseteinek körülbelül 80 százalékában meg-
találhatók. Persze nem mind együttesen egyazon egyénnél, hanem
hol egyik, hol másik csoportjuk van jelen.
Ilyenek a törpe és az óriás termet, a koponya kóros fejlő-
dése, mint pl. a kisfejűség (mikrokephalia), melyet az agy-
velő kicsinysége okozott, az aztéktipus hátraszökő homlokkal, a
toronykoponya s egyéb feltűnő koponya- vagy arc-részarány-
talanságok. A szivárványhártya (iris) feltűnő pettyezettsége, rész-
aránytalan tarkasága ; festenyhiány (albinizmus) ; világrahozott

* V. ö. Nagy László, A gyermekek koraérettsége, Bpest, 1899.

 155

vakság; kancsalság; a fülkagyló csúcsossága (majomfül), a halló-

járat benőtt volta, a fülcimpa fejletlensége, törpe fülek, a fog-
váltás feltűnő késése, kettős fogsor, feltünően szabálytalan vagy
hiányos fognövés ; nyúlajk, farkastorok ; a kéz- vagy lábujjak
feles száma, vagy összenőtt volta ; a húgycsőnyílás rendellenes
elhelyezése, a herezsákba le nem szállott herék (kryptorchismus)
s a nemi szervek egyéb rendellenességei ; a magzatszőrzetnek fenn-
maradása ; túlerős szőrzet a testen ; összenőtt szemöldök. Ezekkel
együtt járnak fogyatékosságok a zsigerekben, az érzékszervek
szerkezetében, az agyvelő fejlettségében. Ide számítandók a beszéd
bizonyos beidegzési zavarai, a véredényrendszert kormányzó s a
lelki folyamatokkal szoros viszonyban álló edénykormányzó idegek
működési zavarokra való készsége is (kóros elpirulási hajlam,
edénygörcsös fejfájás [migrén]) ; továbbá a görcsökre, bénulásokra
való hajlam ; az éjjeli ágybavizelés, körömrágás, mimikai mozdu-
latokat utánzó izomrángások (tickek) is.
Ezeket az elfajultsági jeleket a tanítónak is ismernie kell,
jelentőségüket azonban nem szabad túlbecsülnie, s magukból e
jelekből sohasem szabad a psych opathia fenn forgására következ-
tetnie, melyet elsősorban elmebeli hibák és rendellenességek jelle-
meznek. De az ilyenek kóros természete valószínűbbé válik az
olyan egyénnel, kinél feltűnőbb ily elfajulási jelek nagyobb szám-
ban vannak jelen.

3. Az ideges hajlamú és az ideggyenge gyermek.

A hisztériás ideggyengeség. A gyermekek és serdülő-
korúak öngyilkossága. Az ideges gyermek nevelése.
Az ideges és ideggyenge gyermek szellemi tulajdonságai és testi sajátságai.
— Időszakosan váltakozó tünetek és állapotok. — A hisztériás gyermek. —
A -gyermekek öngyilkosságának gyakorisága és okai. — A büntetéstől való
félelem ; nélkülözések ; iskolai izgalmak ; az önzés ; a szerelem ; elmebeteg-
ségek ; életunottság mint a jómódúság közvetett kifolyása. — Az idegesek
gyógykezelése. — Az otthon és az iskola teendői. — A testi edzés, fürdők,
séták, sportok, játékok. — A trainirozás, versenyekben való részvétel. —
Alkohol és nikotin. — Olvasmányok. — A kedély edzése. — Az önzés ellen
való nevelés mint az életunottság óvszere. — Az ideges gyermekkel való
bánásmód. — Az idegesek iskoláztatása. — A tanító feladata az ideges
gyermekkel szemben. — Nagyobb mértékben idegesek nem valók iskolai
oktatásra. — Ideggyenge gyermekek átlépése a középiskolába. — Az ötödik
elemi osztály. — .Kevésbé tehetséges ideggyengék nem valók a középisko-
lába. — Athelyezés falura. — Erdei iskolák.

Az ideges hajlam (dispositio) leginkább a gyermekeknek

testi és lelki behatások iránt való fokozott érzékenységében
mutatkozik. Az ilyen gyermek félénk, túlérzékeny, túlkönnyen
hevül és könnyen szuggerálható jóra is, rosszra is. Érzékisége
156

korán ébred, hajlik az önfertőzésre. A tehetséges gyermekek-

között igen sokat találunk, kik ebbe a csoportba tartoz-
nak. Tehetségeik azonban ritkán arányosan fejlettek. Felfogásuk
gyors, de nem biztos ; könnyen mást értenek belé abba, amit
látnak, hallanak. Emlékező erejük nem megbizható, korán éri el
fejlődése csúcspontját s új benyomások megtartására nézve több-
nyire már fiatal korban kezd hanyatlani. Képzetfelújításuk hajlik
a tévedésekre : a hasonlókat feltűnő könnyen összetévesztik.
Könnyen és gyorsan tanulnak, de gyorsan felejtenek is. Akaratuk
gyakorta gyönge, inkább képesek egyes, pillanatnyi, erős, mint
tartós, egyenletes akaratkifejtésre. Figyelmük is nehezen össz-
pontosítható. Képzeletük többnyire élénk ; ítélőképességüket, tiszta
látásukat a ritkán hiányzó érzelmi tényezők igen könnyen elho-
mályosítják. Hajlanak a kórosan fokozott becsvágyra. Ritkán urai
hangulataiknak, indulataiknak. Altruistikus érzelmek bennük álta-
lában feltalálhatók. Ejjeli ágybavizelés, rángások, körömrágás,
bizonyos ételek (főleg tej, tojás) irányában erős ellenszenv (idio-
synkrasia) mutatkozhatnak náluk. Alvásuk nyugtalan, gyakran
álmodnak, láz esetén könnyen delirálnak, vérzékenyek, hajlanak
a bőrkiütésekre, bőrviszketegekre.
Az ideges világrahozott terheltségben szenvedő gyermekeknél az
előbbiekben felemlített sajátságokat találjuk, de fokozott mérték-
ben. Erzékenységük még fokozottabb, szeszélyesek, indulatosak. Egy
részük határozottan jószívű, részvétteljes, mások feltűnően lelket-
lenek, senkit nem szeretnek, mérhetetlenül önzők, kisebb test-
véreiket szeretik kinevetni, boszantani, kínozni. Egyik-másikban
korán feltűnő, nagyzási hóbortra emlékeztető lenézést találunk a
pajtások, testvérek iránt. Mások viszont túlságosan szerények,
félénkek, bárkivel beszélnek, ügyefogyottaknak, ostobáknak érzik
magukat, hangjuk elakad. Sokszor találunk náluk kóros félelmet.
Nem mernek szülőik nélkül otthon maradni, félnek a sötét szo-
bától, háziállatoktól. Nem mernek felöltözni, sőt védekeznek néha,.
heteken át a felöltöztetés, mások a levetkőztetés ellen. Rend-
szerint csak az érettebb korban lépnek fel a tériszony, távolság-
iszony, betegségektől, tárgyak érintésétől való félelem. Némelyik-
ben sajátságos különcködő szokások mutatkoznak. Folyton hajukat
huzogatják, hajuk tövét kaparják, ujjukat szopják, lábukat lóbál-
ják, mely szokások beteges kényszerré válhatnak, amely nélkül a
gyermek később semmi szellemi munkára nem képes. Valóságos
kényszerképzeteket ritkábban s inkább a súlyosabban terheltek-
nél, az elfajultaknál találunk. Serdülő korúaknál több esetben
észleltem tisztálkodási kényszert, melynek folytán a beteg egyén
.számtalanszor mossa, súrolja kezeit, keféli ruháit, nem mer kezével
önmagához, másokhoz nyúlni , rettegve, hogy piszok, fertőzés tapad
rajtuk. E korban a kényszergondolatok, cselekedetek és félelmek
 157

gyakorta a nemi élet körébe vágó képzetekkel vannak kapcsolat-

ban (önfertőzés). Elég gyakori az illuziókra és hallucinációkra
való hajlam ; főkép sötét szobában, lehúnyt szemmel számosaknál
azonnal látóérzékbeli csalódások mutatkoznak. (Sötét szobával
való büntetés kerülendő !) Értelmiségük néha meglepő, gyakran
találjuk náluk a szellemi koraérettséget. A felfogás, ítélőképesség,
akarat fentebb említett hibái, valamint a tehetségek egyenlőtlen
fejlődése, a figyelem feltűnő fáradékonysága, sőt teljes figyelőkép-
telenség mindennel szemben, mi érdeklődésüket erősen le nem
köti, tehát az akaratlagos figyelem gyengesége, rájuk fokozott
mértékben jellemző. Az emlékezőképesség gyengesége mellett gya-
kori a nagyfokú szórakozottság, mely többnyire a figyelem belső
lekötöttségének folyománya. Egyik-másik téren való feltűnő kiválás
mellett pl. zene, nyelvek, néha éppen számtan, fizika, vegytan,
fogalmazás), más téren feltünően fogyatékosak (többnyire a
számtan, mértan, földrajz terén).
Egyéniségükből gyakorta hiányzik az egységesség ; mintha
többféle felfogású, többféle erkölcsű énjük volna. Ennek meg-
felelőleg gyakran igazi akaratuk sincs, mindegyik motivum maga
felé huzza, szuggerálja őket s erkölcsi egyéniségük állandóan harcban
áll ösztöneikkel. Társadalmi fellépésük, viselkedésük ugyancsak teli
van ellentmondásokkal. Az intelligensebbek énjük ezen szaggatott-
ságát igen jól ismerik s nem egyikük súlyosan szenved alatta.
Némelyiknél észrevehető a tünetek idöszakos váltakozása.
Pár hónapig élénkek, munkásak, figyelmesek, azután pár hónapig
petyhüdtek, lusták, nyügösek, munkaképtelenek. Ez az időszakos-
ság néha már a kora gyermekévekben feltűnővé válik, az egész
életen végighúzódhatik s a főbb életműködések terén is nyilvá-
nulhat. Egyik időszakban jól táplálkoznak s emésztenek, a másik-
ban ezen működések is renyhék. *
Az említett lelki fogyatékosságok mellett találunk náluk
-testi (szomatikus) tüneteket is, ú. m. vézna testalkatot, finom,
érzékeny bőrt, néha szép piros arc mellett kifejezett vérszegény-
séget, hajlamot fejfájásra, szédülésre, álmatlanságra, láz esetén
filénk hallucinálásra. Nagy részük 6-12 éves koráig ágybavizelő,
mely tünet néha igen mély alvással függ össze, melyből a gyer-
meket vízhólyagának teltségérzete felébreszteni nem képes.
A szerzett ideges terheltségnél inkább a nagyfokú szellemi
fáradékonyság, az egész szellemi munkaképesség csökkenése, gya-
kori fejfájások, álmatlanság, emésztési zavarok lépnek előtérbe.
Úgy a világrahozott, mint a szerzett ideggyengeségnél
gyakran észleljük a legkülönfélébb szervek, főleg a táplálkozási

* Heller, Psychasthenische Kinder, Bericht ü. d. Kongr. f. Kinder-

forschung, Langensalza, 1907, 145. 1.
 158

rendszer, a szív és az ivarszervek túlingerlékenységéből és műkö-

dési gyengeségéből eredő zavarait.
Az ideges hajlam és terheltség talaján váltakozva a leg-
különfélébb ideges állapotok jelentkezhetnek. Igy egyik kifejezet-
ten ideggyenge, élénk eszű és képzeletű fiúbetegemnél, ki testileg
igen jól fejlődött, azonban gyakori fejfájásokban, álmatlanságban,
illetve nyugtalan alvásban szenved, s kinél sötét szobában gyak-
ran érzéki csalódások, látási káprázatok lépnek fel, minden év
tavaszán pár hónapig tartó vitustánc állott be a 7-11 év
között. Egy másik öröklésileg súlyosan terhelt, testileg igen jól
fejlett fiú 6-11 éves koráig szenvedett vitustáncszerű rángások-
ban, majd 11 éves korban időnkinti ágybavizelés lépett fel. Egy-
két éven át betegesen pajkos volt, egyre élcelt, rímeket faragott,
otthon erőszakos, zsarnokoskodó modort vett fel, botrányokat
okozott az iskolában, úgy hogy tehetséges tanuló létére kicsa-
pással fenyegették. Majd ideges köhögés lépett fel nála, mely
hónapokig tartott és szuggesztiv gyógykezelésre megszűnt, de
évenkint vissza-visszatért. Pár év óta a súlyosabb ideges tünetek
engedtek, s most komoly tanulója a felső gimnáziumi osztályok-
nak. Egy szintén terhelt leánygyermeknél 10 éves korban ideges
görcsös csuklás lépett fel, 12 éves korban ideges köhögés, 15 éves
korában pedig egy reggel álmából némán ébredt fel s ideges
némasága és hangtalansága hetekig állott fenn.
Az ideges terheltségnek egyik gyakori megjelenési alakja a
hisztériás ideggyengeség (hysteria).* E név alatt egyesek általában
a női nem idegességét értik, de helyesebbnek tartom azok fel-
fogását, kik a hiszteriához azon ideggyengeségi eseteket számítják,
melyeknél a kórtüneteknek psychikai eredete szembeötlő. A nor-
mális egyénnél is az érzelmi élet élénk megnyilatkozásai bizonyos
reflexhatásokkal járnak a lélegzésre, szívműködésre, mozgásokra
stb. örömtől kipirulunk, izgalomtól kihevülünk, haragtól, rémü-
lettől elsápadunk, ijedtségtől nem tudunk mozogni, elfogultságtól
dadogunk, hangunk elakad, stb. Mindezen psychogen hatások
szinte eltorzulásig fokozott mértékben találhatók a hisztériások-
nál, kik képzetek iránt szerfölött szuggesztibilisok, befolyásolhatók.
A hisztériás egyén megérezvén, hogy elpirul, zavarba jő ; ettől
fogva elég arra gondolnia, hogy zavarba jöhetne, már elpirul, s
utóbb az elpirulás puszta gondolata már heves kipirulást, szédü-
lést, szívdobogást von maga után, melyet az egyén legjobb akarata
mellett sem tud leküzdeni. De ugyanily módon megtapadhatnak
elméjében egyéb, saját szerveiből eredő, vagy másokon látottakból
származó benyomások is, betegség tüneteit idézve elő. Igy pl. a

* Dix, Ueber hysterische Epidemien an deutschen Schulen, Bericht

üb. d. Kongr. f. Kinderforsch., Langensalza, 1907.
 159

hisztériás hajlamú gyermek vitustáncos gyermeket látva csak-

hamar tudtán s akaratán kívül utánozza e rángásokat. Ugyanígy
könnyen beállanak nála epilepsziaszerű vagy hiszteriás eszmélet-
lenségek, görcsrohamok, ha ilyeneket látott. Egyszeri gyomor-
rontásból eredő ételundor érzete úgy megtapad az ily gyermek
elméjében, hogy ez érzéstől szabadulni nem tudván, hónapokon
át nem akar enni, csonttá-bőrré fogy. Néha a képzet, mely
bizonyos kóros tünetcsoportot von maga után, nem is jut
öntudatra. Igy van ez az ú. n. hisztériás rohamoknál. Ezek első
ízben közvetlenül, vagy nem sokkal valamely az egyént izgató
esemény után állanak be; a beteg hirtelen öntudatát látszik
veszíteni, megmerevedik, reszketni, rángatózni kezd, miközben-
többnyire kiabál, sír, nevet, néha haját csomóstul tépi, míg
lassacskán — néha a roham többszörös megismétlődése után —
magához tér, anélkül hogy a roham alatt történtekre tisztán
vagy egyáltalán emlékeznék. Miként a roham közben kiejtett
szavakból gyakran kivehető, a beteg ilyenkor mindig egy és
ugyanazon jelenetet éli át, rendszerint azt, mely az első roham-
nak kiváltó oka volt. Az esetek súlyosabbjaiban az öntudat meg-
szűkül, az egyén bizonyos — még pedig rendszerint reá nézve
kevésbbé fontos — érző vagy mozgató szervek használatától
hosszabb-rövidebb időre elesik, pl. bal testfelére érzéketlen lesz,.
avagy valamely testrészét, egész testfelét mozgatni nem tudja.
(hisztériás mozgási hűdés), esetleg hisztériás vakság (többnyire
egy szemre), siketség, hangtalanság, dadogás vagy némaság lép
fel. Gyakoriak a hallucinációk is, főleg a látás, ízlés és szaglás.
terén. A hisztériásoknál az említett tüneteken kívül a legkülön-
félébb fájdalmak, érzési és mozgási zavarok is előfordulnak. Alig
létezik betegség, melyet a hisztéria nem utánozhatna. De azért
tévedés volna a bajt egyszerűen »képzelt betegség«-ként felfogni ;.
mert, bár képzetek okozzák, azok többnyire a beteg tudtán és
akaratán kívül tapadnak meg elméjében. Igen gyakran a hiszté-
riás tünetekhez az egyszerű ideggyengeség tünetei is társulnak.
A hisztériások elmeállapotára az említetteken kívül jellegző,
hogy gyakran szerfölött szórakozottak, feledékenyek, érzékenyek,
gondolkodásuk hajlik az állandóan énjeikkel való foglalkozásra
(egocentrikus), mértéktelen önzésre. A bántalom súlyosabb fokain,
melyek már a psychopathiás elfajultság csoportjába tartoznak,
a képzettársítás igen megszűkült, valóságos öntudathasadások
(1. a 145. lapon) állhatnak be. A betegek csakis bajuknak élnek,
minden egyéb iránt érzéketlenek, valóságos elmegyengeség képét
nyújtják. Az ilyeneknél sajátságos jellemvonások : hazudozás,
színlelés, néha lopási vagy egyéb károsítási ösztön szokott fel-
lépni,. egész igyekezetük a körül forog, hogy a környezet figyelmét
magukra irányítsák, mindenki velük foglalkozzék. Ennek érdekében
160

minden áldozatra képesek, hónapokig ágyban feküsznek, súlyos

betegségek képét utánozzák, félrevezetik az orvost, még súlyos ope-
rációknak is alávetik magukat, — mindezt téveszméjük érdekében.
A hisztéria a gyermekkorban éppen nem ritka betegség ;
lányoknál leginkább az ivarérés ideje körül mutatkozik. A paeda-
gogusnak annál is inkább tudnia kell e bajról, mert ú. n. psychikus
in fectid útján igen könnyen terjed, s pl. nem egyszer megtörtént,
hogy egy növendéknek az iskolában bekövetkező hisztériás rohama
az egész osztályra átterjedt. Felléphet azonban a hisztéria jóval
az ivarérés kora előtt is ; magam is a hisztériás csuklás, köhögés,
némaság, tüsszögés, reszketés, görcsök stb. jóformán minden vál-
faját észlelhettem 7-10 éves gyermekeknél.
A gyermekek és serdiilökorúak öngyilkossága. A psycho-
pathiás hajlam és terheltség talaján lép fel leggyakrabban
korunknak egy sajátságos csapása, a gyermekek és serdülő
korúak öngyilkossága.
A gyermekek öngyilkosságának kérdése teljes mértékben
megérdemli a paedagogusok, pszichologusok és gondolkodó szülék
figyelmét. Annál is inkább, minthogy a gyermek- és serdülő korú
öngyilkosok száma évről-évre nő s Berlinben pl. 60 óv óta meg-
tízszereződött. E jelenség szorosan összefügg a gyermeki psycho-
pathologia épen tárgyalt fejezeteivel, a psychopathiákkal, az
ideges hajlammal, terheltséggel és elfajulással. Egyáltalán nem
áll az, hogy a gyermeki öngyilkosság minden esetében pilla-
natnyi, avagy idült elmezavarról volna szó. De igenis tény, hogy
az esetek nagy részében világrahozott vagy szerzett abnormis
hajlam állott fenn s ez a gyermek viselkedésében többé-kevésbbé
elárulta magát.
Ezek szerint a gyermeki öngyilkosság okait mindazon
távolabbi és közelebbi okokban kell keresnünk, melyeket a
psychopathiák okaiként ismertettünk, milyenek az öröklés, beteg-
ségek, nagyobb, megismétlődő vagy soká beható kedélyi izgal-
mak, aránytalan szellemi megerőltetés, alkoholizmus stb. A psycho-
pathiás alkat előkészített talaján azután ugyanazon okok, melyek
az egészséges elmét bár izgatják, meg is rendítik, de melyek
felett az ép, gondtalanságra hajló gyermeki kedély előbb-utóbb
napirendre tér, az elmét lassan vagy hirtelen teljesen kizökken-
tik egyensúlyából és végzetes cselekedetre indítják. Az ilyen
-öngyilkosságot kiváltó kedélyi okok :
a) Félelem a büntetéstől, akár a mester, akár a tanító,
akár a szülők gyakran brutálisan büntető kezétől, néha a
puszta dorgálástól való aggodalom. Durand-Fardel 192 gyermek-
:öngyilkossági esete közül 132 esetben a szülők vagy tanítók
kegyetlen büntetései, vagy néha szemrehányásai voltak az öngyil-
kosság okai.
 161

b) Szegénységből, nélkiilözésekből eredő elkeseredés az ala-

csonyabb néposztályokban igen gyakori oka a gyermekek ön-
gyilkosságának. Az örökös nyomor, az időelőtti munka, az éhség
s főleg az örömteljes mozzanatok teljes hiánya, az örökös szür-
keség korán megvénítik a gyermeket s megérlelik benne az élet
iránt keletkező utálatot. Ilyeneknél bárminő csekély alkalmi
izgalom elegendő, hogy a gyermek az életet, melynek csak ke-
serveit tanulta megismerni, magától elvesse.
c) Az iskolával kapcsolatos izgalmaknak a szerzett psycho-
pathiák fejlesztésénél, a meglévők fokozásánál s a gyermekek
öngyilkosságának alkalmi okaiként is igen nagy szerepük jut,
főleg a középiskolák felsőbb osztályaiban. Baer eseteiben 62 ön-
gyilkos tanuló közül 15-nél, tehát kb. az esetek egy negyed-
részében, felelem a vizsgától, bulcás, csalódott ambició volt az
élet elvetésének oka. * A porosz statisztika 1883-88-ig felsorolt
284 esetében 31 volt összefüggésben az iskolaélettel, Deutsch
összeállításában ** 200 eset közül 28 esetben egyenest a rossz
bizonyítvány volt a gyermeki öngyilkosság oka. Főleg az érettségi
vizsgálatolc idejében évről-évre több öngyilkosságról hallunk hirt.
d) A gyermekek és serdülő korúak öngyilkosságának okai
között, minél inkább közeledünk a 15-ik életévhez, egyre sürűbb
alkalmi ok a szerelem. A serdülő kor elértével az ifjú és hajadon
szervezetében beálló változás, az ismeretlen őserejű szervezeti
érzetek tömeges belépése a tudatvilágba a figyelem jelentékeny
részét a másik nemhez való vonatkozásokra fordítja és a rajon-
gásra hajló lelkűeknél alkalmas arra, hogy az egész szellemi
energiát egyetlen lény kultuszának szolgálatába állítsa. Ezen
sajátságos mámorú eszmevilág bármely erőszakos megrendítése a
magát vele azonosított »én«-nek megrendülésével jár együtt, s
psychopathiás egyéneknél összeomlásra, az élet erőszakos elveté-
sére is vezet.
A két ricai közötti vonatkozások titokzatosságának enyhí-
tése, egészséges, kevesebb szellemi, több fizikai munkával járó,
edző életmód, a szülő szorosabb csatlakozása serdülő gyermekéhez,
kapcsolatban az eddig mondottakkal, természetesebb irányokba
terelhetik a szerelem érzelmének nyilvánulásait.
e) A gyermekkori öngyilkosságok oka kb. az esetek 10 száza-
lékában kifejezett elmezavar, csaknem ugyanily gyakran bosszú-
ság- és civakodásból eredő, mindenesetre beteges elkeseredés, kb.
15 százalékában testi betegségekből, nyomorékságból eredő élet-
unottság, s az esetek több mint egy harmadában az öngyilkosság

* V. 5. Baer, Der Selbstmord im kindlichen Lebensalter, Leip-

zig. 1901.
** L. Deutsch, A gyermek öngyilkosságáról, Egészség, 1993. 236. 1.
A gyermeki elme. 11
162

oká teljesen ismeretlen, Különösen a 15 —2 5 év közötti öngyilkos-

jelöltek között tapasztalásom szerint egész külön helyet fog-
lalnak el azok, kiknél az életunottság kétségtelen bizonyossággal
a jómódúságnak közvetett kifolyása. A jómódnak is megvan a
maga csömöre, mely psychopathiás egyéneknél szinte holt bizo-
nyossággal elvezet az öngyilkosság eszméjéhez. Az ilyen elkényez-
tetett, igazi gondokat nem ismerő, az érzéki élvezetek egész
skáláját 18-19 éves korukban már minden irányban végigtom-
bolt fiatalokra az örömtelenség ép oly ólomsúlylyal nehezedik,
mint a reménytelen nyomorban sinlődőkre a szegénység és nél-
külözések átláthatatlan szürkesége. Megtévesztve a félig megértett
materialisztikus világfelfogástól, nem látva maguk előtt maga-
sabb célokat, nem remélhetvén többé örömöt — minthogy az elme
csak változásokat fog fel, ók pedig az örökös élvezetek iránt
eltompulva, fokozatot, változást találni, remélni már nem tud-
nak, — a jövő abszolut siváran látszik állani előttük, s ilyenkor
a legsemmisebb okból, avagy minden kifürkészhető indok nélkül
ellökik maguktól az életet.
Az ideges gyermek nevelése. Az ideges hajlam és gyengeség,
valamint a hisztériás állapotok gyógykezelésének részletes fejte-
getése, mint kiválóan orvosi kérdés, nem tartozhatik e munka
keretébe. Csak annyit említünk meg erről, hogy a gyógykezelés
mindig lehetőleg az oki javallat szerint irányul. A különböző
okok, valamint másrészt a fennforgó tünetek szerint rendel az
orvos vérjavító s idegzsongító (vasas, arzénes, phosphoros, esetleg
jodtartalmú) szereket, idegélénkítő (kola), általános idegcsillapító,.
görcscsillapító szereket (bróm, valeriana és rokon készítmények,
asa foetida stb.), vagy ezek kombinációit tartalmazó készítménye-
ket s esetleg tápszerkészítményeket is. Bizonyos esetekben cél-
szerű lehet fizikai gyógymódok, mint villamosság, vízgyógymód,
masszázs, testgyakorlás (svéd-torna) alkalmazása is.
Fontosabbnak látszik e helyütt az otthon és az iskola
teendőinek tárgyalása az ideges és ideggyenge, valamint a hisz-
tériás gyermekekkel szemben.
Természetes, hogy minden esetben, melyben kifejezetten
beteges állapotról van szó, a háziorvos, esetleg szakorvos taná-
csának kikérése, az iskolaorvos megkérdezése ajánlatos.
Az otthon feladata az ideges hajlamú gyermekkel szemben
abban összegezhető, hogy mindazt kerülje, ami , a lappangó.
hajlam talaján az igazi ideggyengeségi vagy hisztériás tüneteket
kiválthatja. E tekintetben utalunk mindarra, amit fentebb a-
gyermekkori abnormitások okaira nézve elmondottunk. Az ilyen
gyermek általában gondosabb, de egyáltalában nem puha, kényez-
tető nevelést igényel. Testi edzésre reggelente állott vízzel való
lemosások, gyakori rövid langyhüvős fürdők (nem vacsora után}
 163

jó hatásúak. Nem túlhideg tavi vagy folyamfürdők, úszás a nem

nagyon vérszegényeknek ajánlhatók. A fejzuhanyok ideges gyer-
mekekre rendszerint káros hatásúak. Gyakori, de nem túlfárasztó,
a gyermekek korához és erejéhez mért séták a szabad természet-
ben, könnyű, rövid ideig tartó szabad testgyakorlatok aján-
latosak. Sportok közül, feltéve hogy a szervezet egyébként ép,
főleg az evezés és a kerékpározás ajánlatosak. A vívás hatása
nagyon különböző ; izgékonyaknál néha az alvást zavarja.. Lapda-
játékok közül a magyar játékok (méta, róta) egészségesebbek
mint pl. a lapdarúgás (football). A tenniszjáték méltán megérdemli
nagy elterjedtségét, de késő délutáni órákban játszva szintén okoz-
hat álmatlanságot. Bárminő játékról vagy sportról legyen is szó, fon-
tos, hogy az ne járjon együtt dohányzással, szeszivással, utólagos
dőzsöléssel. Helyesebb, ha a fiatalkorúak teljes érettségük beálltáig
semminő sportegyesületbe be nem lépnek. Ideges szívtünetek fennfor-
gása esetén torna és sport csakis orvosi rendeletre engedhető meg.
Mindezen játékok és sportok edzik a testet, önuralomra,
önfegyelmezésre tanítanak, de túlzásba víve határozottan izgató-
lag hatnak, s nem csökkentik, de fejlesztik az ideges hajlamot.
A testedzés az ideggyengeség egyik leghathatósabb ellenszere, de
a trainirozás, sportversenyekre való pályázás az érzékeny ideg-
zetet határozottan károsítja.
Az idegmérgek közül az alkohol, mint már mondva volt,
minden gyermekre, az idegesre pedig idegállományának érzéke-
nyebb voltánál fogva kétszeresen káros. Ugyancsak a dohányzás
is, még abban a korban is, melyben az egészséges ifjunak mérték-
kel megengedhető, az idegességre hajlamosnak nem való, mert fel-
tétlenül káros, vagy károssá válik. Ne száraz tilalommal tiltsuk
őt el a dohányzástól, de világosítsuk fel idején, hogy a dohány-
zással amúgy is érzékenyebb szervezetének normálissá való fejlő-
dését hátráltatja, önmagát gyengíti, előkészíti a későbbi fejfájások,
gyomor- és bélrenyheség stb. beálltát (V. ö. 153 1.).
Ami a szellemi foglalkozásokat illeti, az ideges gyermek
olvasmányai még jobban megválogatandók, megrostálandók, mint
a normáliséi. A képzeletet erősen igénybe vevő olvasmányok lehe-
tőleg kerülendők ; a sok olvasás egyáltalán tiltandó. Esti 9 óra
után való olvasást, ágyban olvasást ideges gyermeknek ne enged-
jünk meg, s egyáltalán gondoskodjunk arról, hogy megszokja
az időben való lefekvést, s hogy kialudja magát. * Egyebekben
utalok mindarra, amit »A normális gyermek szellemi fejlődésének
elősegítése« c. fejezetben (1. 218-ik 1.) a testi- és szellemi nevelést
illetőleg mondok.

* V. 5. Schuschny, Ueb. Nervösitit d. Schuljugend. Jena, 1895.

Ifjuság és egészség. Bpest, 1898-1900.
11*
164

Óvjuk a gyermeket túlságos kedélyi izgalmaktól, de egyúttal

igyekezzünk őt ez irányban is edzeni. Vagyis, amire az élet
mindenütt nyujt alkalmat, szoktassuk őt jókor arra, hogy a
családnak s a nagyobb közösségeknek bajairól, nehézségeiről,
izgalmairól is, amennyit megért, annyit tudjon, azokból részét
kivegye, vagyis ne csak saját személyének apró bajaival legyen
elfoglalva. Egyúttal azonban lehetőség szerint szoktassuk őt le a
beteges szentimentalizmusról, vagyis céltudatosan igyekezzék a
gyermek érzelmeinek urává lenni, azoknak elméjében túlsokáig
való és túlerős rezgését akaraterejével, figyelmének más képzetekre
való irányításával, legyőzni.
Valamint a test izmainak, úgy az elme folyamatainak is
helyes, céltudatos gyakorlással és edzéssel tanulja meg a gyermek
urává lenni.
Az ideges hajlam talaján megtermő hibák melengetését
inkább előmozdítja, semmint csökkenti korunk társadalmának
uralkodó szelleme : a materialisztikus világfelfogás és az evvel
karöltve járó önzés.
A neveltetés egész helyes irányban indulva, az én-re, az
egyéniség fejlesztésére igen nagy súlyt helyez, de ebbéli igyekeze-
tében, főleg az otthon, nem egyszer túlzásba csap át.
Túlzottan foglalkozik a gyermekkel, annak minden léptét
túlzott gonddal őrzi, azt minden erőkifejtéstől megkíméli s ily-
képen egyenest az önzésre neveli reá. Pedig minden gondoskodás
mellett hiba, ha a szülő és nevelő elfelejti a gyermek előtt a
maga módja szerint kezdettől fogva céltudatosan hangsúlyozni,
hogy az » én c nem az egész világ, hanem egy láncszem a min-
denségben, melyet testi-lelki kapcsok fűznek elválaszthatatlanul
a többihez, melynek nemcsak önmagával, hanem az egész hatal-
mas . lánccal szemben, melyhez tartozik, vannak kötelességei s
hogy egyéni céljait tartozik alárendelni bizonyos közösségek cél-
jainak. Ez a felfogás, bár az egyént korlátozza, tartalmat és
feladatot ad neki, mely tartalom és feladat fennáll még, ha az
egyéni célok, feladatok, remények és eszmények mind hajótörést
szenvedtek volna is. Ez az odaláncolás a . közös eszményekhez
súlyos megrendülések idején az ingatag egyensúlyú ideggyenge
egyént is megóvja az elbukástól s fenntartja őt, míg omladozó
egyéniségét új, értékesebb, tartósabb alkotórészekből ismét fel-
építhette s újból részt vehet a közös munkában. Ez a felfogás
közös tétele lehet minden vallástanításnak. Ezt kellene levonni
mint tanulságot a történelemből, mely az emberiség fokozatos
haladását egyre közösebb célokért való küzdelmében mutatja be.
Ezt hirdetik a természettudományok, melyek a végtelen világ-
egyetemnek s az ezt egyértelműleg kormányzó törvényszerűség-
nek haladó felderítésével egyre kényszerítőbben bizonyítják, hogy
 165

egy hatalmas mindenségnek egymáshoz fűzött parányai vagyunk,

miket azonban nem a véletlen, de közös, bölcs és hatalmas
törvény igazgat, mely törvény az egyéniségnek megszabja a
maga körét, de azt mindig más egyedekkel közös célok szolgá-
latába állítja. A közös eszmények szolgálata, a közösség iránt
való kötelességek megismerése, a mindannyiunk felett álló bölcs
és közös törvényhez, a családhoz, fajhoz, nemzethez, hazához,
emberiséghez füző kötelékelv lazíthatatlan megerősítése, ezek a
psychikus biztosítékok, melyekkel iskolának és családnak a ser-
dülő egyént örömeiben és bánatában önönmaga fölé kell he-
lyeznie. Ily módon a leggyengébb is nyer életcélt és meg lesz
óva az idegeseknél, abnormisoknál oly könnyen beálló életunott-
ságtól. Mert ezen az alapon magától értetődő lesz az, hogy
azokért, kiket szeretünk, családért, hazáért nemcsak meghalni
kell tudnunk, de élni is, még akkor is, ha az élet én-ünkre
látszólag nem is bír értékkel.
Az ideges gyermekkel való bánásmódunk általában legyen
nyugodt, határozott, következetes, derűs. Igyekezzünk elméjének
munkateljesítő, teherbiró képességét kiismerni, tőle annál többet
nem követelni, de erejét összállapotának javulásával arányosan
fokozni. Kisebb gyermek előtt ne beszéljünk »idegesség«-éről,
mert a gyermek azt sokkal hamarább tudomásul veszi, néha
helytelen irányban ki is aknázza, semmint hinnők. Nagyobb
gyermek előtt szükség esetén ne titkolódzunk baja természetét
illetőleg, hiszen a tünetek : fájdalmak, renyheségek, rángások,
izgatottság, fáradékonyság stb. gyakran oly kifejezettek, hogy
azokröl nyiltan tudomást kell vennünk. Ilyenkor azonban értes-
sük meg a gyermekkel, hogy baja nem sajátképeni betegség,
hanem D gyengeség cc, mely megfelelő elbánásra, magatartásra
megjavul, meg is szűnik. De viszont szükség van arra, hogy a
felesleges erőfecsérlést, az idegmérgeket öntudatosan kerülje.
Az ideges gyermek iskoláztatása. Még individualizáló okta-
tás és a tanulók csekély létszáma mellett is alig lehet meg-
kivánni, hogy a tanító kellő tekintettel legyen a nagyobb mér-
tékben abnormis gyermekek érzékenységére, kóros fáradékony-
ságára, nyughatatlanságára és egyéb rendellenes jelenségeikre.
A tanítónak csak tudnia kell ezekről, hogy lustaságnak,
rosszaságnak ne nézze azt, ami betegség s hogy büntetésekkel,
nem helyén alkalmazott szigorúsággal elő ne mozdítsa az elme
súlyosabb elfajulását. Tapasztalásom, hogy a tanárok és tanítók,
kikkel a szülők bizalommal közölték gyermekük gyengeségét,
ideges hibáit, e gyermekek irányában a lehetőség határain belül
a legkíméletesebben jártak el. Mindenesetre a tanító lehetőleg
kerülje az olyan abnormis, de tehetséges gyermek buktatását, ki
csak egy-egy reája különösen nehéz tárgyban — ilyen pedig a
166

legtöbb ideges gyermekre nézve elméjének egyenlőtlen fejlettsé-

génél fogva akad — nem tud haladni, de igyekezetének e téren
is jelét adja. Közölje a gyermek idegességére, abnormitására
vonatkozó tapasztalatait, a gyermeknek egy-egy tárgy terén való
feltűnő elmaradását a szülővel s ha van: az iskolaorvossal.
Az újabban szokásba jött szülői értekezletek, melyeken szülők
és tanítók közösen beszélik meg a tanulók iskolai haladását és
viselkedését, mindenképen fenntartandók ; gondoskodni kell, hogy
azokon a szegénysorsú szülők is részt vegyenek. A főigazgatóknak,
tanfelügyelőknek, iskolai igazgatóknak és maguknak a tanerők-
nek a gyermekek szellemi rendellenességei irányában való tájé-
kozottsága sok felesleges bajt fog megelőzni.* A tanító ugyan
nem orvosa, de igenis — miként azt az idegrendszer működé-
séről szóló fejezetben bizonyítottuk, — kiépítője, s őre is a reá
bízott gyermek elméjének. Gondos figyelme és képzettsége révén
sokszor előbb fogja észlelni a gyermek hibáinak kóros természetét,
mint az ilyen tekintetben vakságra elég gyakran hajló szülők.
A súlyosabban ideges gyermek azonban többnyire nem való
az iskolai oktatásra. Legokosabb, ha ott, hol a viszonyok meg-
engedik, 1-2 évre — orvosi felügyelet mellett magántanulásra
fogják. Igen gyakran, pár év folyamán, kedvező viszonyok között
az abnormitás tünetei visszafejlődnek s a gyermek ismét a nyil-
vános iskolába járhat.
Ideges hajlamai és ideggyenge gyermek az elemi iskola
negyedik osztályának elvégeztével, bármily eszesnek tessék is,
nem való még a középiskolába.
Az ilyen gyermeket mindig érdemes még egy évig az
ötödik elemibe, esetleg az első polgáriba járatni, avagy egy éven
át otthon ismételtetni át vele az elemi iskola anyagát s egyszer-
smind ezt az évet a gyermek fizikai fejlődésének erősitésére
szentelni.
Az ilykép feláldozott idő és pénz busásan megtérül, ha a
gyermek érettebb erőkkel, túlterhelés nélkül, könnyen s szivesen
tanulva, végzi el a középiskolát.
Az ideges gyermekek igen nagy, ha ugyan nem túlnyomó
része egy-más téren feltűnően jóeszű, sőt a közepest túlszárnyaló
tehetség. Egy kisebb részük azonban, a közép- és magasabb
iskolák tárgyaival szemben tehetségtelen, középen aluli, sőt egyik-
másik téren határozottan gyenge felfogású. Az ilyen gyermeket,
aki idegesség kétségtelen jeleit mutatja s a mellett kezdettől
fogva nehezen küzködik vagy láthatólag nem bír meg az iskola
* A közoktatásügyi kormány az utolsó 3 évben szünidei tanfolyamon
adatta elő a tanítóképzőintézeti tanárok részére a »Tapasztalati gyermek-
lélektani-t, különös tekintettel a gyermektanulmányozástanra s a gyermeki
elme abnormitásaira.
 167

teendőivel, ne adja a szülő középiskolába. A latin, a görög, az

algebra, az ábrázoló mértan feltétlenül a szellemi túlterhelésbe
fogja belehajszolni az ilyen már előre megterhelt gyermeket, aki
pedig esetleg könnyű szerrel ügyes gazdálkodó, iparos vagy
kereskedő lehetne s emellett egészsége sem menne tönkre a nem
erőihez mért küzdelemben. Mert, bár sem az ipari, sem a keres-
kedői készültség erőkifejtés és tudás nélkül meg nem szerezhető,
mégis e tereken sokféle munkakör közül lehet a legmegfelelőbbet
kiválasztani, míg a középiskola válogatás nélkül egyforma nehéz-
ségű s kész gyakorlati ellenértéket nem nyujtó feladatokat ró a
tanulókra s határozottan jó képességű növendékekre számít.
Még megemlítjük, hogy Stadelmann* az ideggyenge tanulók
részére külön iskolákat kíván. Igen gyakran bevált gyakorla-
tomban az ideggyenge tanulónak nagy városból 1-2 évre egész-
séges fekvésü kis városba való áthelyezése. Uj viszonyok között,
oly környezetben, hol gyengéit, hibáit nem ismerik, többnyire
bátrabb, öntudatosabb s amellett könnyebben fegyelmezhető
lesz az ilyen gyermek. Persze, előfeltétele a sikernek, hogy a
gyermek egészséges környezetbe, értelmes felügyelet alá kerüljön.
Berlin közelében, a charlottenburgi erdőben ideges, (de nem
súlyosabb idegbajokban szenvedő), vérszegény, kisebb mértékben
görvélykóros, tüdő- és szívbeteg, nem fertőzőképes gyermekek
részére erdei iskolát** állítottak, melyben a gyermekek a melegebb
évszakban reggeltől estig tartózkodnak, egyszerű, de tápláló
ellátásban, fürdőkben és szabadban történő tanításban részesül-
nek, mely naponta 2-21 /2 órára terjed. A 240 gyermekre be-
rendezett intézmény eredményei úgy egészségtani, mint nevelés-
tani szempontból idáig — 3 év óta — nagyon kielégítőek, úgy
hogy most már télire szanatóriummá való átalakítását is terve-
zik. Hasonló intézmények a mi, valamivel enyhébb égaljunk alatt
még nagyobb sikert igérnének. Különösen a székesfőváros kör-
nyékén, a budai hegyekben volnának jól elhelyezhetők úgy jóté-
konysági, mint pedig magánjellegű, állandó erdei iskolák.

4. Az epilepszia, eskór (nyavalyatörés, szívfogás).

Az epilepsziás roham és az epilepsziások elmeállapota. — A petit mal. —
Epilepsziások lángelméjűsége. — Az epilepsziás gyermek gondozása, iskoláz-
tatása. — Nevelőintézetek.

Az epilepsziához főleg azon idegbántalmakat soroljuk, melyek

időnkinti eszméletvesztéssel és általános görcsrohamokkal járnak,
* Schulen f. nervenkranke Kinder. Berlin, 1903.
** L. Sandt, Waldschúlen, Schulhygienisch. Taschenbuch. Hamburg
u. Leipzig, 1907. — Neu ffert, die Waldschule, Das Buch v. Kinde. Leipzig
u. Berlin, 1907.
168

s melyek az idegrendszer világrahozott rendellenes alkatának követ-

kezményei. Az epilepsziák legtöbbjében ideges terheltség mutat-
ható ki. Az esetek 30-50 százalékában e terheltség okául a
szülők alkoholizmusát találták. A különböző agybántalmak által
kiváltott gyermekkori görcsrohamok a sajátképeni epilepsziához
nem számítandók. Ugyanígy nem tartoznak ide a veleszületett
idiotizmusnál időnkint fellépő epilepsziaszerű rohamok sem. A cse-
csemőkorban fellépő rángógörcs, népies nyelven frász (gyermek-
kóri eklampszia) a görcsökre és öntudatvesztésre hajló terhelt
alkatnak nyilvánulása ; ezeknél a görcsöket fogzás, bélférgek, láz,
sérülések s egyéb alkalmi okok könnyen kiválthatják. Ezen
eklampsziából fejlődhetik, de éppen nem mindig fejlődik, epilepszia.
A voltaképeni, ú. n. genuin epilepszia általában két alakban
szokott nyilvánulni. Az egyiknél a rohamot többnyire sajátságos
érzések (zsibbadás, különös ízek, gyomortáji érzések, stb.) előzik
meg, melyek után a gyermek hirtelen eszméletét veszítve, összeesik
majd egész testére kiterjedő feszítő és hajlító rángógörcsök indulnak
meg, melyek pár percnyi, néha negyedórányi tartama után a
beteg magához tér, majd ismét mély álomba merül. Felébredve,
a rohamról egyáltalán nem tud, néha a rohamot megelőző
cselekményeiről, avagy a rohamot követő bizonyos időszakban vele
történtekről sincs tudomása (amnesia). Rohamkor az állkapocs
görcsös mozgásai folytán a levegővel elegyedett nyál habbá lesz,
mely a nyelvbe harapás esetén véres is lehet. Némelyik gyermek
roham közben vizeletét, székletétét is elbocsátja. Előérzés nélkül
bekövetkező rohamkor az epilepsziás a hirtelen összeesés folytán
könnyen megsérülhet s el is pusztulhat.
Az epilepsziások nagy részénél bizonyos állandó ingerlékeny-
séget találunk, melynek legcsekélyebb behatásokra dühös kitörések,
sőt indokolatlan erőszak lehetnek folyományai. Jelentékeny részük-
nél idővel, többnyire már a gyermekkorban, fokozatos elme-
gyengülés következik be, mely úgy értelmi, mint erkölcsi elme-
gyengeség lehet. Ennek sajátságos jellemvonásai bizonyos saját-
szerű alázatosság, édeskés szolgálatkészség, ömlengő vallásosság,
emellett alattomosság, erőszakosság, kegyetlenség s gyakran foko-
zott, perverzitásokra hajló nemi ösztön. A fiatalkori bűntettesek
nagy része az epilepsziás gyengeelméjűek sorából kerül ki.
Paedagógiai szempontból fontos az epilepsziának a franciák
által petit mal (pti mál)-nak elnevezett másik válfaja is. Ennél
görcsrohamok egyáltalán nincsenek, hanem az öntudat időnkint
pillanatokra vagy percekre is megszakad, mely idő alatt a gyermek
többnyire mereven maga elé bámul, vagy gépiesen végez néhány
mozdulatot, majd magához térve igyekszik tájékozódni vagy
nyugodtan folytatja előbbi foglalkozását. Szülők, tanítók a bajt
hosszú ideig hajlandók szórakozottságnak vagy szédülésnek tekin-
 169'

teni. Az epilepszia mindkét formája ugyanazon gyermeknél is.

előfordulhat.
Altalában minél gyakoriabbak a rohamok, annál inkább•
áll be az epilepsziás jellemváltozás s a gyengeelméjűség.
Megjegyzendő azonban, hogy az epilepszia nem minden eset-
ben vezet elmegyengeségre ; de sőt nem egyszer előfordul oly
egyéneknél is, kik egész életük folyamán mint lángelmék voltak
ismeretesek ; Julius Caesar, V. Károly, Napoleon epilepsziások voltak.
A veleszületett idiotizmusnál időnkint epilepsziaszerű roha-
mok észlelhetők.
Gondozás, nevelés, gyógyítcis. Öntudatvesztésre, görcsökre
hajlamot mutató gyermekek különösen gondozandók, erősebb
kedélyi izgalmaktól, melyek különösen gyakran váltják ki a roha
mokat, lehetőleg megóvandók. Főleg kerülendő az ilyen gyer-
mekek ijesztegetése, sötét szobával való büntetése. Az epilepsziás.
roham beállta esetén a beteget vigyük lehetőleg elkülönített
helyiségbe (psychikus ragály veszélye !), helyezzük puha aljra,
bontsuk ki gallérját, alsó ruháját, fogsorai közé tegyünk puha
kendőt, fejére, szíve tájára hidegvizesruhát, gondoskodjunk, hogy
a beteg magát meg ne sértse, egyébként pedig hagyjuk a görcsöt
lefolyni. A roham hosszabb tartama vagy gyors megújulása.
esetén feltétlenül orvosi segély veendő igénybe.
Kérdés tárgya lehet, szabad-e epilepsziás gyermekeknek tanul-
nia és szabad-e nyilvános iskolába járnia? Az olyan epilepsziás-
gyermekek, kiknél a rohamok csak ritkán, több heti vagy havi
megszakítással jelentkeznek, feltétlenül tanulhatnak, sőt tanuljanak
is ; csak szellemi túlerőltetéstől és izgalmaktól óvandók. Ha a
rohamok gyakoriak, mindaddig, míg az orvosi beavatkozásnak
nem sikerült azokat gyérebbekké tenni, a tanítás szüneteljen,
vagy éppen csak némi foglalkoztatásra szorítkozzék. Oly gyer-
mekek, kiknél rohamok csak nagyon kivételesen, pl. 3-4 hónapban
egyszer s ekkor is mindig csak éjjel szoktak jelentkezni, ha az
oktatás otthon nem eszközölhető, nyilvános iskolába is jár-
hatnak, kóros ingerlékenységük azonban a tanárnak bejelentendő.
Az ilyen tanuló kíséret nélkül utcára nem bocsátható. Ha nap-
pali rohamok gyakrabban jelentkeznének, az iskola látogatása.
beszüntetendő. A házi oktatás, melynek keretében könnyebben
lehet a tanítással, osztályozással stb. járó izgalmakat elkerülni
s a tananyag, a tanítás ideje is orvosi előírás szerint szabályoz
ható, epilepsziásoknál mindig célszerűbb.
A székesfővárosban epilepsziás iskolaköteles gyermekek.
részére a mosonyi-utcai állami kisegítő iskola uj épületében fog
két osztály megnyilni.
Az oktatás nem vonandó meg az oly epilepsziásoktól sem,.
kiknél gyengeelméjűség kezd mutatkozni. Az ilyenek persze
170

külön epilepsziások részére berendezett nevelőintézetekben cél-

szerűbben helyezhetők el, hol gazdasági, ipari ügyességeket is
lsajátíthatnak.
Hazánkban Balf gyógyfürdőben (Sopron mellett) van egy
ilyen epileptikusok gyógyintézete fizető és szegény betegek részére.*
Az epilepszia orvosi gyógykezelésében leghatásosabbak a
brómsók, melyek a rohamok gyakoriságát, a betegek ingerlékeny-
ségét kétségtelenül csökkentik. Az epilepszia kellő gyógykezelés
mellett egyes esetekben teljesen meggyógyul.

5. A. vitustánc. Chorea.
A. vitustánc okai, testi és szellemi tünetei. — Való-e a vitustáncos gyermek
iskolába ?

Az ú. n. vitustánc rendszerint ideges hajlamú gyermekeknél

szokott fellépni. Okai nincsenek tisztázva ; néha, úgy látszik,
hűléses, fertőzéses természetű, néha heves lelki felindulás, főleg
hirtelen rémület váltják ki. De lelki fertőzés útján is terjedhet.
A betegség a legkülönfélébb izmok csoportos, szabálytalan
sor- és időrendben megismétlődő rángásaiban nyilvánul. Eleinte
Q rángások csekélyek lehetnek, úgy hogy szülők és tanítók
néha hónapokig csak nyugtalannak, gyámoltalannak, megférhet-
lennek, hanyagnak nézik a gyermeket, nem ritkán büntetik is
irökös hánykolódásáért, kapkodásáért, arcfintorgatásaiért, piszkos
írásáért. Nagyobb fokán azonban a betegség félreismerhetetlen.
A gyermek állani sem tud, sőt fektéből is egyre felveti a törzs-,
nyak- és végtagizmok folytonos, heves rángatózása. Ugyancsak
a beszéd is akadályozott, valamint néha a rágás, nyelés is. Alvás-
közben a görcsök szünetelnek. Néha a rángásoktól függetlenül
egyes végtagok hűdésszerű gyengülése áll be.
Az esetek elég nagy számában a betegek izgatottak, kóro-
san emelkedett hangulat áll be, sőt kivételesen teljes elmezavartság
is felléphet. De a legkönnyebb természetű esetekben is rend-
szerint jelen van bizonyos feltűnő figyelmetlenség, szórakozottság,
akarati gyengeség és ingerültség, mely tünetek a betegség egész
tartama alatt fennállhatnak.
A vitustáncban szenvedő gyermek, már a psychikus fer-
tőzés szempontjából, de meg rendkívüli izgékonysága miatt sem
való az iskolába. Kifejezett esetben a tanulás a betegség tarta-
mára felfüggesztendő ; könnyű, de nagyon sokáig (hónapokig,
sőt évekig) elhúzódó esetekben meg nem erőltető tanítás otthon
megengedhető.
* V. ö. Wosinski J. dr., Az epileptikusok gyógykezelése intézetek-
ben, Gyógyászat, 1906. évfoly. — Dr. Sarbó, Az epilepszia kór- és gyógy-
tanának jelen állása. Budapest, 1904.
 171

Az orvosi kezelés e betegség legkönnyebb eseteiben is,

azonnal igénybe veendő. A betegség kezdetén ágykezelés, hűlés-
ellenes szerek (antipirin, aspirin stb.) brómmal kapcsolva adago-
landók ; majd arzénkura, langyos fürdők, elhúzódó esetekben
óvatos masszázs, gyógytorna, villamozás, légváltozás használatosak.
Súlyosabb esetekben a beteg mihamarább ágyba fektetendő.
Hisztériával való kapcsolódás esetén a környezet változtatása
ajánlatos.
A vitustánc egyes eseteihez a szív megbetegedései is társul-
hatnak.

6. A gyermekkori (világrahozott vagy korán szerzett)

gyengeelméjűség.
a) A gyengeelméjűség fajai, okai és testi tünetei.
A psychopathiás elfajultság. — A gyengetehetségűség, gyengeelméjűség és
hülyeség; ezek agyszövettani alapja. — A testi elmaradottság jelei. —
A gyengeelméjűség külsőleg megkülönböztethető csoportjai : az angolkóros, a
vízfejű, a kisfejű, a kretin típusú, a mongoloid, a vaksággal járó Sachs-féle,
a féloldali hűdéssel járó és a tipustalan gyengeelméjűség.

A psychopathiás elfajultság (degeneráció) csoportjához a

legsúlyosabb szellemi abnormitások tartoznak. Ide sorolják néme-
lyek az értelmi gyengeelméjűség különböző alakjait, a gyenge-
elméjűséget, hülyeséget, kretinizmust és ide az erkölcsi elme-
betegeséget. Az elmegyengeség nagy elterjedtségénél, szociális fon-
tosságánál, psychologiai érdekességénél, valamint gyógypaedagógiai
befolyásolhatóságánál fogva részletes tárgyalást érdemel, miért is
ezzel közelebbről kell foglalkoznunk.
A kóros elmegyengeség bonctani alapja a nagyagy kérgének
fejlődésbeli zavarai, vagy kora gyermekkorban szerzett általános
megbetegedése. (L. 32-ik 1.)
Az elmegyengeségnek számos fokozata különböztethető meg,
melyeket a főtünet, az értelmi fogyatkozás foka szerint célszerű
csoportokba osztani. Ilyen csoportok 1. A gyengetehetségűség
(debilitas). 2. A gyengeelméjűség (imbecillitas) és 3. a butaság
vagy hülyeség (icliotismus). Az elmegyengeség e három fokát észlel-
hetjük a pajzsmirigy hiányos vagy kóros fejlődése alapján fellépő
kretinizmus-nál is.*

* Sollier felosztása : 1. Súlyos idiotic. Az értelmi élet teljes hiánya

Zs figyelési képtelenség.
2. Könnyű idiotic. A figyelem gyengesége és gátoltsága.
3. Imbecillitás. A figyelem nyughatatlansága. Heller és mások idio-
tizmus-nak nevezik a befolyásolhatatlanul súlyos, idiotiának a paedagógiailag
befolyásolható és imbecillitásnak a könnyű fokú elmegyengeséget.
172

Hammarberg szerint a hülyéknél, akiknél a szellemi fejlődő-

képesség tökéletes hiánya áll fenn, az agykéreg túlnyomó része
a fejlődés azon fokán áll, melyet normálisoknál az ébrényi fejlő-
dés második felében találunk. A gyengeelméjűeknél, kiknek a
szellemi élete nem haladja túl a normális 5 éves gyermekét, az
agykéreg túlnyomó része a normális egyén első életéveinek meg-
felelő fejlődési fokozaton marad, míg a gyengetehetségűségnél az
agykéregnek csak igen csekély részlete éri el rendes fejlettségét,
a többiben az idegsejtek száma mélyen alatta marad a normáli-
soknál találhatónak. *
A két első csoportba tehát a gyermekkori elmebeli fogyaté-
kosság azon alakjait szokták sorolni, melyeket az élettani korlá-
toltságtól rendszerint valamely kimutathatóan kóros előidéző ok
vagy kétségtelenül kóros tünetek, az idiotizmustól az elmegyenge-
ségnek javíthatósága engednek különválasztani.
Azokat az elmegyengéket, kiknél az elemi iskolai tárgyak-
ban való oktatás, bár nehézségekkel, lassítva, de valamennyire
mégis eredményesen keresztülvihető, gyengetehetségűeknek, az
olyanokat, kiknél az ilyen oktatás a legelemibb ismereteknél már
fennakad, kik azonban mégis összefüggő beszédre, tisztaságra,
helyes magaviseletre, kézi ügyességekre taníthatók, gyengeelméjűek-
nek mondjuk.
Csak természetes, bogy mi itten legrészletesebben azokkal
foglalkozzunk, kiknél a paedagógiai beavatkozás sikerrel járhat,
kiknél az értelem szikrája, bár elrejtve, de pislog s kiknél a
gyalcorlat fontos elve alapján e szikrát bármily szerényen, de
mégis világító lánggá éleszthetjük.
A kóros gyengetehetségűsrg okai között találjuk mindazo-
kat, miket a gyermeki lélek fogyatékosságainak és betegségeinek
okaiként már felsoroltunk. Tapasztalás szerint az okok többnyire
összetettek. Igen gyakori jelenség például az egyik szülő idegbaja,
a másik szülő tuberkulózisa, a gyermek angolkórja vagy halmozódó
heveny fertőző betegségei, mint együttesen szereplő kórok. Gyak-
ran szerepel a szegényebb néposztályokban az apa iszákossága is.
Saját tapasztalataim a vérrolconolc házasságánalc ez okok
között való igen jelentékeny szerepére utalnak, még pedig inkább
a jómódúak között. Igen gyakran tapasztaljuk, hogy a gyenge-
tehetségű gyermek oly családból származik, melyben általában
feltünő nagy a halandóság.
Ugyancsak gyakori szegénysorsú, sok gyermekű családokban,
még pedig gyakrabban az utolsó gyermekek sorában. Az ily
családoknak néha egymásután 2-3 gyermeke kerül be mint

* Stud. ueb. Klinik u. Pathol. d. Idiotie, stb. Svéd eredeti. Idézve

Decroly után.
 173

gyengetehetségű a kisegítő iskolába, néha egyik-másik testvér

a gyengeelméjűek intézetébe.
A gyengeelméjűség tünetei. Általában a gyengébb elméjű
gyermekek testi fejlődése elmarad az épelméjű gyermekek testi
fejlődése mögött.
Pontos vizsgálatok mutatják, hogy a kisegítő iskolák növen-
dékeinek testsúlya, testmagassága kisebb, mint az épelméjűeké.
A gyengetehetségűek közül Doll kimutatása szerint 35°/o gyenge-
látó 37'5°/o-nak színérzéke hiányos és 19'5°/o nagyothalló, az
épelméjűek 9'5, 6'0, illetve 4'0°/o-ával szemben. A gyengeelméjűek
színlátása igen gyakran fogyatékos. Nem egyszer találjuk a szag-
lás, ízlés, bőr-, hő- és fájdalomérzés zavarait is.
A gyengetehetségűek koponyája 57°/o-ban mutatkozott
kisebbnek mint a megfelelő korú épelméjűek átlaga, 10°/o-ban
kisebbnek találták mint az épelméjűek legkisebb méretét, ellen-
ben 17 °/o-ban nagyobbnak, mint az épelméjűeknél található leg-
nagyobb koponyát. E túlságos nagyság okát a gyengetehetsé-
gűeknél oly gyakori angolkóros alkatban találjuk, melynél a
koponya — néha kapcsolatos vízfejűség folytán — kórosan meg-
nagyobbodott. Gyakori a részaránytalan, szabálytalan koponya is.
Az esetek túlnyomó többségében találhatók, még pedig
halmozódva, a testi és működési elfajulásos jelelc. Igen gyakoriak
a gerincoszlop kisebb-nagyobb elgörbülései is.
Gyakran találunk vérszegénységet, skrofulás mirigyeket,
vagy azok után visszamaradt hegeket, angolkóros végtagelgörbü-
léseket, sérveket, bénulásokat.
Eltekintve az elmegyengeség fokától (gyengetehetségűség,
gyengeelméjűség, hülyeség), az elmének gyengébb értékűsége kül-
sőleg bizonyos jellegzetes formákban léphet föl, mely formák
annyiban fontosak, mert részben a betegség okára, részben annak
valószínű lefolyására, valamint az esetleg követendő gyógyeljárásra
és óvintézkedésekre felvilágosítást nyujthatnak. A gyöngeelméjűség
külsőleg megkülönböztethető ilynemű csoportjai a következők :
1. Az angolkóros eredetű gyengeelméjűségnél feltűnik a
rendszerint széles, meredek homlok, mely fölött az elülső nagy
kutacs még a 3-ik, 4-ik életévben lágy, be nem forrt, a homlok-
és falcsonti dudorok elődomborodnak, a fej alakja négyszögletű,
a bordaporcokon, az alkarcsontok alsó végein duzzadást, vastago-
dást, az alszárakon görbülést, a fogzásban elmaradást, hiányos,
csipkézett fogazatot találunk, a beszéd is többnyire elkésve fej-
lődik.
Az angolkóros alapon fejlődött gyengeelméjűség többnyire
csak gyengetehetségűség, mely kellő orvosi és paedagógiai támo-
gatás mellett, főleg azonban kellő egészségügyi viszonyok között
nagyot javulhat, úgy ahogy helyre is állhat.
174

2. A víz fejűség (hydrokephalus) magasább fokain a koponyá-

nak aránytalan megnagyobbodásából könnyen felismerhető.
Egy Berkhan által észlelt esetben vízfejű lány fejkörzete
3/4 éves korában 50, 1 és 3/4 évvel 51, 13 évvel 67, 35 évvel
65'5 cm. volt.
A II. mellékl. 4. ábrán látható 8 éves vízfejű gyermek fej-
körzete 61'8 cm. E gyermek elmeállapota a teljes idiotizmus-
nak felel meg ; szellemi életnek nála nyomai sem találhatók.
A vízfejűeknél a fej. alakja gömbölyded, golyószerűen
kidomborított, a koponyacsontok dudorai nem lépnek elő. Az első
életévökben a kutacsok tágultak, a varratok tátongók lehetnek.
Az arc és a többi test a koponyához arányítva rendszerint
kicsiny. A súlyosabb fokú vízfejűségben szenvedő gyermek csak-
nem mozdulatlan, szellemi tevékenység nyomai csak évekkel elkésve
kezdenek mutatkozni.
A koponya tágulását az agyüregekben egyre szaporodó
folyadék okozza, melynek nyomása az agykérget is kifeszíti s
rendes kifejlődését megakasztja. A vízfejűség az esetek nagy részé-
ben fejlődésének különböző fokain megállapodik s ilyenkor az
agykéreg elkésve, annyira amennyire pótlólag ki is fejlődik. Az
egyén szellemi fejlettsége a gyengeelméjűség és legsúlyosabb
idiotizmus között váltakozhatik. Nevezetes, hogy egyes esetekben
a kétségtelenül mutatkozó kezdődő agyvízkór megállapodásával
a vízfejűség nyomait mutató egyéneknél a tágult koponyában
rendkívüli nagyságú és tekervénydús agyvelő is fejlődhetik. Igy
a legnagyobb német tudósok egyike, a híres Helmholtz gyermek-
korában agyvízkórban szenvedett ; 169 cm. testmagasság mellett
koponyája 59 cm.-t mutatott. Ugyancsak agyvízkórban szenvedett
gyermekkorában Cuvier, a híres természetbúvár, valamint állító-
lag Turgenjew is. (V. ö. 32-ik L)
3. A kisfejűség (mikrokephalia) a koponyának az agyvelő
fejlődési gátoltságából eredő kicsinysége. Többnyire csak a fej-
koponya fejletlen, egyes esetekben az egész testalkat törpe.
A koponyakörzet 32-37 cm. Az agy kicsiny, tekervényei nem
mutatnak elágazódásokat, barázdái sekélyek. Az elmebeli állapot
többnyire a teljes hülyeségnek, ritkábban a gyengeelméjűségnek
felel meg. Vogt izgatott, mozgékony, tipikus és nyugodt, hülye,
atipikus kisfejűséget különböztet meg. Az agyvelő e fejlődési
zavarának közelebbi okait nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy
gyakran öröklött terheltség szerepel; egyazon szülők gyermekei.
között egészséges ivadékok mellett nem ritkán több mikrokephált
találunk. Egyenes átöröklés esetét is ismerjük, midőn mikrokephál
anya, kinek fivére is mikrokephal volt, két mikrokephal gyerme-
ket hozott a világra.
 175-

A II. melléki. 4. ábrán látható 7 éves mikrokephal gyermek

fejkörzete 38'4 cm. E gyermek eleven, mozgékony, feltűnőbb inge-
rekre figyel, nevet, énekel, sőt egy-két szót is megtanult kimondani.
4. Kretin-tipusú gyengeelméjűség.* a) A bizonyos vidékekhez
kötött — endemiás — kretinizmus jelenségei : a kretin arctipus7
(1. 32-ik 1.), az elmegyengeség (mérsékelt gyengeelméjűségtől a
hülyeségig), a beszéd késő és tökéletlen fejlődése, ügyetlen járásr
törpe termet, hallási zavarok, a pajzsmirigy golyvás elfajulása,
vagy hiánya, vastag nyelv, a hiányos szőrzet. E betegség, mely
egyes családok minden tagjánál megtalálható s átöröklés útján is
terjed, nálunk főleg a Csallóközben elterjedt. Az alacsonyabb.
fokon álló kretinek hajlanak a csavargásra, heves indulatkitöré-
sekre ; sok közöttük a rosszindulatú, gyujtogatásra, lopásra hajló.
Tisztaságra nehezen, vagy egyáltalán nem szoktathatók. (V. ö.
I. rész, 8-ik fejez.)
b) A vidékhez nem kötött, ú. n. szórványos kretinizmus
vagy gyermekkori myxoedema a pajzsmirigynek világra hozott vagy
az első életévekből eredő hiányos fejlettségéből vagy elsorvadásá-
ból származik. A pajzsmirigy működése és az agyvelő, a bőr és-
a test csontos vázának rendes fejlődése közötti összefüggés termé-
szete nincs még kellőleg kiderítve. Annyi azonban bizonyos, hogy
a mirigy kiirtása (pl. golyvánal) felnőtteknél is a kretinizmusé-
hoz hasonló testi és szellemi tüneteket okoz. Másrészt pedig
állati pajzsmiriggyel táplált fiatal kretineknél a kóros jelenségek
többé-kevésbé visszafejlődnek. A szórványos kretinizmus tünetei
lényegileg azonosak az endemiás kretinizmuséival, gyakran az arco-
kon, a vállakon, kézháton zsírszerű kocsonyás párnázatot, talá-
lunk. A bántalom rendszerint valamely családnak csak egyik'
tagját támadja meg.
A II. melléki. 1. ábrán látható kretin leány 17-ik életévé-
ben 103'5 cm. magas volt. Borjúpajzsmirigy tablettákkal kezelve,
eddig mintegy 15 cm.-t, havonkint átlag 1 cm.-t nőtt, testileg és-
szellemileg észrevehetőleg fejlődött. (1. 29-ik 1.)
c) A mongolizmust vagy mongoloid jellegű idiotizmust
angol búvárok (Shuttleworth, stb.) írták le, mint az idiotizmus-
nak a kretinizmustól független megjelenési formáját. Egyes meg-
különböztető jelek a kretinizmussal szemben tényleg találhatók :-
az orrhátot a szemektől egy kifejezett függélyes redő választja
el, a szemrések nem csak szűkek, de ferdék is, a külső szemzúg
magasabban áll (innét a mongolszerű jelleg) a fej kicsi, elfajulásos
jelek vannak jelen, az izületek feltünőn lazák s néha kaucsuk-

* V. ö. Ranschburg : A szórványos kretinizmus kór- és gyógytana. —

Bud. Orv. Ujság. 1904. évf. Mint különlenyomat Pfeiffer Ferdinánd bizo-
mányában jelent meg.
176

.szerűen hajlíthatók, a csontnövés rendes, a bőr kocsonyás elválto-

zásai hiányzanak, az elmeállapot inkább az igazi idiotizmushoz
hasonló (arcfintorgatás, röhögés). Egyes észlelt esetek azonban
a mongolizmust mint átmeneti alakot tüntetik fel az egyszerű
idiotizmus és a kretinizmus között. A mongoloid tipusú idioták
rendszerint későn tanulnak járni és beszélni, beszédjük tökéletlen
marad.
A II. melléki. 2. ábra testvérpárt mutat be. A 4 éves teljesen
,normális lányka mellett áll nálánál alig nagyobb, 8 éves kretin
testvére, kinek tipusa átmenet a mongoloid tipusú idiotizmushoz.
A lányka eleven, jóindulatú, minden ok nélkül minduntalan
hangosan nevet, több dalt elég híven dúdol, 3-4 szót beszél. *
5. A vaksciggal járó hülyeséq ** (idiotia . amaurotica familia-
ris) főleg terheltség alapján s csaknem kivétel nélkül zsidó (neve-
zetesen lengyel zsidó) családokban lép fel. Rendszerint addig
egészséges kisdedeken mutatkozik a 3-6. hónapban, midőn is a
szellemi fejlődés fennakad, majd a gyermek lassacskán teljesen
hülye lesz, miközben mind a négy végtagja hűdött lesz s a
.csecsemő a látóideg sorvadása folytán megvakul ; a gyermek
rendszerint 2-3 éves korában elhal.
6. Külön csoportba foglalhatók össze a szerzett elmegyen-
geség azon alakjai melyek bizonyos, kora gyermekkorban fellépett
agyi sérülések, agybetegségek következményei s mint ilyenek
szintén külsőleg felismerhető testi tünetekkel járnak.
Ezek között leggyakoribb az ú. n. gyermekkori agyi hüdés.
E betegség némelykor már a magzat agyát érő gyuladások,
gyakrabban az agyat nehéz szülés közben érő sérülések (agyi
vérzések) következménye. Legtöbbször azonban az első életévek-
ben átszenvedett kanyaró, vörheny, vagy egyéb fertőző betegsé-
gek (szamárköhögés) folyománya, melyeknél fertőző csirák az
agyba jutnak. Nem ritkán egész önállóan lép fel, mint heveny
.agylob. A legtöbb esetben az agykéreg mozgató központjait
<a központi tekervényeket) támadja meg, de az egész agyhártyára,
agyvelőre is kiterjedhet, mindenütt a sejtelemek pusztulását
okozva. E pusztulás nyomaként az ilyen agyvelőkön részleges kis-
tekervényűséget (mikrogyria) avagy heges behúzódásokat (poren-
kephalia, 32-ik 1.) találunk. L. az I-ső melléklet 1. b. ábráját.

* V. ö. Vogt, Die mongoloide Idiotie, Klinik f. psych. u. nerv.

Krankh., I. köt., Halle a. S., 1906. — Ranschburg, A szórványos kretiniz-
mus stb., Bpest. 1904.
** E betegséget 1896-ban Sachs amerikai orvostanár írta le először.
(Ezért Sachs-féle idiotizmusnak is nevezik.) Grósz Gyula, Bródy-kórházi ig.
rendelőorvos úr szívességéből magam is észleltem egy esetét. A betegség
természetének, főleg agyszövettanának tisztításához Grosz, Schaffer, Frey és
Móhr magyar orvosbúvárok is nagyban hozzájárultak.
 177

A betegség lázzal, hányással, néha elmetévengésekkel lép

fel, majd egy vagy kétoldali görcsök mutatkoznak, végül féloldali
vagy mindkétoldali bénulás áll be. Ha a gyermek el nem pusztul,
pár hét vagy hónap alatt a bénulás teljesen vagy részlegesen
visszafejlődhetik, a bénán maradt tagokon azonban többnyire
izomzsugorral járó görcsös merevség és görcsös kényszermozgások
(athetosis) maradnak fenn. Jobboldali bénuláshoz, melynek szék-
helye a bal agyfélteke, gyakran beszédhűdés (aphasia) is társul.
A hűdött testfél növésében rendszerint visszamarad s ezen
görcsös, sorvadt testfelükről a betegek rendszerint külsőleg is
könnyen felismerhetők.
Az esetek nagy részében idővel epilepszia is csatlakozik a
kórképhez, valamint a gyermek értelmisége is szenved, észbeli
fejlődése fennakad s beáll a szerzett elmegyengeség, mely a
javulékony debilitástól a legsúlyosabb idiotizmusig váltakozhatik.
7. A világrahozott vagy szerzett gyermekkori elmegyengeség
számos esetében néhány elfajulásos jelen s a keveset-, vagy semmit-
mondó tekinteten kívül a gyermek külső megjelenésében semmi
jellegzeteset nem találunk. A II-ik melléklet 4-ik ábrája víz-
fejű és kisfejű idiota között egy ily tipustalan imbecilnek kép-
mását mutatja be, kinek életkora, miként képbeli szomszédjaié,
a 8-ik év.

b) A gyengeelméjűség (gyengetehetségűség) lélektana.

1. A gyengeelméjűek képzet- és szókincse.
Tapasztalatok és laboratóriumi vizsgálatok. — A Faragó-féle »Mindentudó
képeskönyv( mint vizsgáló eszköz. — Rltes vizsgálata. — A kisegítő iskola
első osztályának képzet- és szókincse összehasonlítva normálisokkal. —
A körülírások.

A gyengetehetségűek és gyengeelméjűek szellemi működé-

seit egyszerűen azzal jellemezhetjük, hogy elmebeli képességeik
a normális épelméjű gyermekhez képest kifejezett elmaradott-
ságot tüntetnek fel. Bár némelyiküknél egyik-másik képesség
(pl. zenei, emlékező, számoló tehetség) feltünően kifejlődött, mégis
a nagy általánosságban érzeteik homályosak, figyelmük nyugha-
tatlan, nem összpontosítható, képzet- és szókincsük kisebb,
elvontabb fogalmak alkotására képtelenek, képzettársításuk szegé-
nyebb, lassúbb, emlékezetük gyenge, ítélőképességük csekély vagy
hiányzik, képzelő erejük inkább csak passzív, nélkülözi az alkotás
erejét, kombinatív tehetségük felette erőtlen, akaraterejük nincs,
érzelmi életük sekély. Ez, valamint akaratviláguk csak annyira-
amennyire emelkedik túl az ösztönélet keretein. Beszédjük igen
gyakran fogyatékos, írni-olvasni, számolni nehezen, vagy egyáltalán
A gyermeki elme. 12
178

nem tanulnak. Megszerzett ismereteiket önállóan értékesíteni

alig tudják,
Ezzel azonban csak az átlagot jellemeztük. Pedig a gyenge-
tehetségű gyermek ugyanúgy, miként az épelméjű, egy-egy indi-
viduum, egyéni sajátosságokkal, egyénileg különböző fokban fej-
lődött, illetőleg elmaradt különböző képességekkel.
A gyengeelméjűség lélektanáról tényleges fogalmat csak úgy
.alkothatunk, annak természetét, lényegét csak úgy közelíthetjük
meg, ha az imbecil gyermek szellemi világát közelebbi tanul-
mányozás tárgyává tesszük, vagyis a gyermektanulmányozás
különböző módszereit, az észlelést és kísérletet a gyengeelméjű
gyermekre is alkalmazzuk. Foglalkozzunk tehát részletesebben a
gyengeelméjűség lélektanával, egyszersmind kutatva azt észlelés
útján, de az egyszerűbb psychológiai vizsgálati módszerekkel is,
melyek segélyével egyes elmebeli képességek megközelítő pon-
tossággal mérhetők és számszerűleg kifejezhetők s melyeknek a
normális gyermekekre való alkalmazását már fentebb meg-
ismertük.
A gyengeelméjűek igen gyakran fogyatékos érzékszervei
folytán érzeteik nem élesek, halványak, elmosódottak. Tetézi ezt
az a fontos körülmény is, hogy agykérgük gátolt fejlődése folytán
az érző központok működése is hiányos. Elmarad a már bejutott
külső ingerületek erőteljes központi feldolgozása ; a percepció
fogyatékos lesz. A társítási utak hiányos fejlettségénél fogva a
külső benyomások egyidejűleg többféle agyi központba jutó inge-
rületei sem kapcsolódnak kellőleg egymáshoz ; a részképzetek nem
adnak egy egységes, szerves emlékképet, képzetet. Ennek folytán
képzeteik is homályosak, szétfolyók, tökéletlenek. A képzetek
ezen tökéletlensége már magában véve megnehezíti közös voná-
saik alapján való csoportosításukat, e csoportok egymástól való
finom megkülönböztetését, megfelelő differenciáltságú szókincsnek
megszerzését és a szóknak e képzetek jelei gyanánt való meg-
felelő használatát.
A gyengeelméjű gyermekek képzet- es szókincsét illetőleg
ez ideig nagyon kevés megbízható vizsgálat történt. A budapesti
kisegítő iskolában Eltes Mátyás egy 7 éves, mérsékelten gyenge-
elméjű lányka szó- és képzetkincsét vizsgálta meg az általam a
gyermekek képzet- és szókincsének vizsgálatára használt részletes
módszerrel.* Ez abban áll, hogy a Faragó-féle »Mindentudó
képeskönyv« közel 1000 színes képét végig megmutatjuk a
gyermeknek, midőn is nem csak az egyes képek nevét kérdezzük
meg, hanem a gyermeket a kép minden részére, céljára, a benne

* .Éltes Mátyás, Adatok a gyengetehetségű gyermek képzet- és szó-

kincsének megismeréséhez, Budapest, 1903. Pfeiffer F. bizománya.
 179

esetleg foglalt cselekvésre nézve is kikérdezzük s a gyermek

minden egyes szavát feljegyezzük. Az ily vizsgálat nagyon hossza-
dalmas, de ily módon tényleg a gyermek teljes szókincsét meg-
állapíthatj uk.
Kiderült, hogy a vizsgált gyengetehetségű gyermek helyesen
használt főnevet 386-ot
igét 122-öt
melléknevet 50-et
névmást 18-at
határozót 17-et
kötőszót 8-at
tagadószót 5-öt
Összesen 606 szót használt helyesen. A gyermek helyesen
használta a tárgyragot (185), birtokragot (106), egyéb ragokat
(101), a többes ragot (13 esetben). Helyesen használta a jelentő
módot (114), a főnévi igenevet (37), a melléknévi igenevet ó-ő-vel
(27), a kötőmódot (28), a »van, volt, lesz < alakokat (56), ritkán
a t-vel végződő melléknévi igenevet (3), a va-ve határozói igenevet
(5), a feltételes módot (2) és a parancsoló módot (1 esetben). Meg-
jegyzendő, hogy e lánykánál a gyengeelméjűség inkább csak a
számolásbeli képtelenségben és a kombinatív működés gyenge-
ségében nyilvánul feltünőbb módon.
A psychológiai laboratoriumban a kisegítő-iskola egész első
osztályán (20 gyermeken) végeztettem vizsgálatokat* a képzet-
és szókincs megállapítására szolgáló rövidített módszeremmel.
A Faragó-féle képeskönyvből u. i. az összes fogalmi körökből vett
tárgyakat s ezek alkalmazását, élő lényeket a ezek cselekvéseit
ábrázoló, összesen 200 képet válogattam ki. A kikérdezés csak e
200 képre történik s a gyermeket csakis arra nézve vizsgáljuk,
felismeri-e a képet, ha igen, megtudja-e nevezni avagy legalább
körülírni, esetleg ha tévesen nevezné meg, nem-e ismerte fel mégis
helyesen a fogalomkört, melyhez az illető tárgy vagy tény tartozik ?
A vizsgálatok végeredményét a 181. oldalon levő táblázat
mutatja, melyből 2 gyermek nem teljesen megbízható értékszámait
elhagytuk.
A tizennyolc 7-12 éves gyengetehetségű gyermek közül
tehát 15 gyermek a képeket több, mint 50 százalékban nevezte
meg helyesen. Ugyanezen módszerrel végzett további vizsgálat
szerint 10 első elemi iskolájú normális gyermek közül valamennyi
legalább is 7043 /0-ban nevezte meg ugyanazon képeket. Egy jóeszű
33/14 éves gyermek ugyanezen anyagra vizsgálva 90'5° A-a °-ot ered-

* E vizsgálatok kivitelében Kepes Ernő bölcs. hallgató, normális

gyermekek párhuzamos vizsgálatával Eperjessy István és Barton Imre paeda-
gógus urak működtek közre. (V. ö. 57-64-ik 1.)
12*
180

ményezett. A. különbség azonban inkább a legkisebb értékek körül

mutatkozik. A gyengetehetségűek közül három akadt, aki keve-
sebb, mint 30 százalékot tudott helyesen megnevezni, míg a nor-
mális gyermekek közül a leggyengébb is 72'5 százalékot ismert
fel s nevezett meg helyesen.
Fontossággal bír az is, melyek azon képzetek, melyek a
gyengetehetségű gyermekeknél legkönnyebben jönnek létre s
melyeket néven is tud nevezni
Erre nézve a következő táblázat ád felvilágosítást :
.A húsz, első kisegítő osztályú gyengetehetségű gyermek
közül az alant feltüntetett százalék ismerte és nevezte meg helye-
sen a következő fogalmakat ábrázoló képeket :
Hőmérő, tölcsér, gyüszü, erkély, csatorna, postaszekrény,
hordár, távíró, fonográf, telefon, baka, ágyu (tüzér),
I. A gyermekek
harmonika, szalmakazal, kasza, magvető paraszt, málna,
5-25 százaléka
tulipán, gyöngyvirág, árvácska, véső, gyalu, nyereg és
előtt ismeretes fo-
kengyel, köszörűkő, szélmalom, szarvasbogár, cserebogár,
galmak :
szitakötő, pók, pókháló, méhkas, rák, gyík, krokodilus,
teknősbéka, Ferenc József (a király képe).
Mosdótál, hajkefe, tintatartó, sparherd (takaréktűzhely),
dézsa, kancsó, fazék (csupor), szita, dugóhúzó, tányér,
söröskancsó (sör), szivar (skatulya), mángorló, virsli,
II. A gyermekek horgolótű, cilinder, kofa, csónak, omnibusz, csákó, huszár,
26-50 százaléka számjegyek, sárkány (játék), gyűrű- (kör-) hinta, harang,
előtt ismeretes fo-
fényképező-gép, zongora, aratás, (kaszálás), paradicsom,
galmak :
uborka, eper, citrom, szegfű, talicska, fúró, hernyó,
béka, papagály, elefánt, páva, pulyka, hattyu, nefelejts,
gomba, oroszlán, híd.
Ajtó, függöny, ablak, korsó (kancsó), fogkefe, bélyeg,
főzőkanál, mozsár (in. törő), reszelő, lapát, kávéscsésze,
kávédaráló, vizesüveg, pohár, szódásüveg, cigaretta,
teknő, mázsáló, létra, gyertya, varrógép, sapka, csizma,
III. A gyerme-
mellény, vízvezeték, kút, hordó, levél, levélhordó, tűz-
kek 51-75 szá-
oltó, kocsi, automobil (motor), gőzhajó, szemüveg, dob,
zaléka előtt isme-
trombita, palatábla, betűk, táska, muzsikus cigány,
retes fogalmak :
hegedű, ház, templom, tengeri, répa, paprika, körte,
cseresznye, alma, málna, rózsa, fa, fürész, (harapó-) fogó,
szög, lakat, táska, koffer, pillangó (lepke), kígyó, kacsa,
gólya, disznó.
Szék, asztal, ágy, fésű, óra (ingaóra), (karos)szék, korona
(pénzdarab), fillér, olló, zsebkés, seprő, szekrény, kanál,
kés, villa, apa, anya (néni, bácsi), fiu, lány, pipa, vasaló,
IV. A gyermek
lámpa, gyufa, zsebóra, óralánc, kalap, cipő, papucs,
75-100 száza-
kabát, kesztyű, esernyő, pálca (bot), napernyő, ruha
léka előtt isme-
(szoknya, bluz), lépcső, rendőr, kéményseprő, villanyos
retes fogalmak :
(kocsi), bicikli, vonat, kard, puska, könyv, tábla, hinta,
kártya, szőlő, (görög)dinnye, kalapács, kulcs, kakas,
tyúk, hal, kutya, tehén, (házi)nyúl.
Egy gyermek sem nevezte meg helyesen a következőket : fonográf,
pipacs, vízimalom, szöcske, sas. Valamennyi helyesen ismerte fel s nevezte
meg a következőket : szék, kés, villa, óra, kalap, cipő, esernyő, hinta.
 181
A. gyengetehetségűek első osztályának képzet- és szókincse a Ranschburg-féle
rövidített módszerrel vizsgálva, százalékos értékekben :

Felismerte Felismerte
a képet a fogalomkört
Nem
Gyermek Kora s meg- de a helyes
és helye- ismerte
neme de csak nevezte név helyett
egy mellá-
sen meg- a leg- rendelt fel
körülírta közelebbi fogalmat
nevezte
éves csoportot nevezett
meg
0/0
°lo °Io °I° °/°
Fiu ... 9 83.5 5.0 1.5 5.5 4.5
Lány ... 9 80.5 7.0 4.0 3'5 5.0
Fiu ... 11 80'0 4.5 3.5 2.5 9.5
Lány ... 10 75.5 2'0 3.5 5.0 14'0
Lány ... 12 75.0 4.0 1 .0 7.5 12'5
Fiu ... 9 71.5 6.5 3.0 6.5 12.5
Lány ... 9 68.5 3.5 3.5 13'5 11'0
Lány ... 12 66.0 3.5 5.5 11.5 13.5
Lány ... 9 58.5 2.5 4.5 9.0 25.5
Fiu ... 10 56.5 8. 0 6.0 14.0 15.5
Fiu ... 7 54'5 11.5 7'5 15'0 11.5
Lány ... 12 54.0 9.5 5.5 7.5 23.5
Lány ... 9 53.0 10.0 3.5 8.0 25'5
Fiu ... 12 52.5 12.5 6.0 13.0 16.0
Lány ... 7 52.0 8.5 7'0 8'0 24.5
Fiu ... 9 28.0 4.5 6.0 8.5 53.0
Fiu ... 7 27.5 2.0 5.0 11.5 54'0
Fiu ... 9 25.0 18.5 7.0 11.5 38.0

Kitetszik e vizsgálatokból, hogy a gyengetehetségűek képzet-

és szókincse a reális élet tárgyaira nézve általában elég nagy,
hogy továbbá legközelebbi környezetük tárgyain kívül főleg az
utca jelenségei, a mozgó tárgyak azok, melyek figyelmüket fel-
költik.
Nagyon érdekesek és fontosak azon esetek, melyek a fenti
táblázatban nem foglaltatnak, melyekben a képet a gyermek
láthatólag felismeri, de nevét nem tudja. Az egyik pl. a pulykára
csak annyit tud mondani : »ez a haragos l ; egy másik a köszörű-
követ így írja körül: »csavarják, lemossák vele a vasat«, ami
arra mutatnia, hogy pusztán látási képzettel bír ez eszközről, de
további kérdezésre megmondja : »élesítik vele a kést«. Harapó-
fogó = avval kell a szöget kihúzni. Kengyel = 1. ami a lónak
van ; beleteszik a lábat s ülnek rajta ; 2. lovas rendőrök lábát bele-
teszik. Fürész = 1. kés (de emellett helyesen mutatja a füré-
szelés mozdulatát ; 2. reszetelni, resze (ugyancsak helyesen mutatja) ;
3. vág, fát reszelnek vele. Nyereg = 1. lovasrendőrnek ülőhely,
182

lábtartó ; Gramophon = 1. magányosan trombitál; 2. verkli, bent

nevetnek és mulatnak ; 3. duli-luli-luli-luli (énekel).
A nagyobbfokú gyengeelméjűségnél azonban a reális élet
tárgyainak képzetköre is felette csekély. Sem képben, sem termé-
szetben a legtöbbet megnevezni nem tudják, célját, alkalmazását
nem ismerik. A gyengeelméjűség különösen a helytelen elnevezé-
seknél tűnik fel, pl.: puska = trombita, fali tábla = fésü;
kazal = vonás.
Némely nagyobb fokban gyengeelméjű gyermek a legtöbb
ismeretlen fogalomra egyazon értelmetlen szóval felel, pl.: mullallé,
a másik 3-4 szót váltakozva alkalmaz az előtte ismeretlen fogal-
makra, pl. széna, vonal, fürödnek benne.
Vizsgálataink értelmében a gyengeelméjűség könnyebb fokai-
nál a magukban viszonyítást foglaló melléknevek : kicsi, nagy,
sok, kevés, több, egyforma, magas, alacsony, valamint a szorosabb
(érzéki) értelmében vett : jó, rossz, szép, csúnya fogalmak, az
hátul, lenn, fent stb. határozó szók megértése, is jelen van, míg
súlyosabb esetekben ezek teljesen hiányoznak. Ugyszintén hiányzik
ilyenkor a miért-tel, hogyan-nal kezdődő kérdőmondatok helyes
felfogása is.
De nemcsak a képzet és szókincs szegényes, hanem maga
a beszéd is igen gyakran hiányos fejlődésű a gyengeelméjűeknél.
A szók megértése inkább csak a súlyosabb esetekben késik fel-
tünően, míg a szók kiejtő képessége, a beszédmozgások elsajátí-
tása még a könnyebbfokú gyengetehetségűeknél is igen gyakran
éveken át késik. A késői fejlődéstől eltekintve, az esetek igen
nagy számában — Doll szerint a kisegítő iskolák tanulóinak
18°/o-ánál — beszédzavarokat is találunk. Észlelésem szerint
leggyakoribb a pöszebeszéd, ritkább a dadogás.

2. A gyengeelméjűek felfogó és emlékező képessége.

Laboratoriumi vizsgálatok a kisegítő iskola 4. és 5-ik osztályán a Stern-féle
módszerrel. — Összehasonlítás normálisokkal. — A bemondó és a tanuvalló
képesség általában. — A színemlékezet. — A visszaemlékezés szuggesztión
meghamisíthatósága. — A kétes bemondások. — Vizsgálatok gyenge tehet-
ségűeken szópármódszeremmel. — Az emlékezet terjedelme. — A reprodukció
gyorsasága. — A téves képzettársítások minősége. — Példák. — Összehason-
lítás normálisokkal. — A gyenge emlékezet okai. — Kivételes esetek. — Heller
esete : a szám- és adatemlékezet rendkívüli fejlettsége. — A zenei emlékezet.

Említettük már, hogy felfogás alatt a jelenben érzékel-

teknek régibb rokon benyomásokkal való egybefolyását értjük.
Minthogy a gyengeelméjűek képzetei nélkülözik a normális gyer-
mekek képzeteinek élességét és teljességét, ebből, valamint a
képzettársítás gátoltságából folyik, hogy a felfogás folyamata is
tökéletlen és lassú lefolyású leend.
 183

felfogó képesség-et együttesen a visszaemlékező képesség

erejével (terjedelmével és hűségével) igen egyszerű módon vizsgál-
hatjuk a Stern W. boroszlói tanár módszerével, mellyel ő külön-
böző korú gyermekek bemondásainak hűségét vizsgálta. (A mód-
szer ismertetését 1. az 98-ik 1.)
E módszerrel vizsgáltuk végig a kisegítő iskola 4-ik osztá-
lyának 30 tanulóját s ez adatokat egybevetettük a Stern által
épelméjű, 7-18 éves tanulókon nyert eredményekkel. *
Vizsgálatainkat a Stern által épelméjű, túlnyomólag 7--14
éves iskolás gyermekeken végzett kísérletek eredményeivel egybe-
vetve, a következőket találjuk :
Az épelméjűek összesen átlag 83.5 adatot
A gyengetehetségűek > 84.4 szolgáltattak.

Ezek közül volt :

helyes téves kétes
az épelméjűeknél ........................ 70 22 8.0°/ 0
a gyengetehetségűeknél 57.8 35.8 6.4
14 gyengetehetségűek téves mondásai tehát az épelméjűekéit
ezek százalékértékének több mint felével multák felül.
Ha az értékeket a Stern által átlag hét éves gyermekeken
nyert értékekkel hasonlítjuk össze :
helyes téves kétes
7 éves épelméjűek 61.4°/0 29.0°/° 9'6°/0
11-17 éves gyengetehetségűek ...... 57.8 35.8 6.4

még mindig azt látjuk, hogy a hét éves épelméjűek figyelő és

visszaadó képessége jelentékenyen felülmulja megbízhatóságában
a jóval idősebb gyengetehetségűekét.
Ha most magukat az önkéntesen tett bemondásokat tekint-
jük, azt találjuk, hogy azok száma :
helyes téves
az összes épelméjűek átlagánál összesen = 25.5 ebből ...... 93.6°/0 6'4°/0
a gyengetehetségűeknél összesen = 13.7 ebből .................. 85.4 14.6

vagyis az épelméjűek spontaneitása, segítség nélkül való vissza-

emlékező képessége terjedelmére nézve 45°/o-kal haladja felül a
gyengetehetségűekét s a spontán visszaemlékezés megbízhatósága
is csaknem háromszorta mulja felül a gyengetehetségűekét.
A kérdések segítségével történt visszaemlékezésekre nézve :
helyes téves kétes
az épelméjűeknél a visszaemlékezések összege = 58.5 ebből 59.4°/0 29.2 11.4
a gyengeelméjűeknél a 0 > = 70.7 ebből 52.0 40.0 8.0

* L. Ranschburg, Gyengeelméjűek mint tanuk, Budapesti Orvosi Ujság

1904. — U. e., Leicht Schwachsinnige als Zeugen, Eos, Vierteljahrsschrift
f. d. Erkenntn. u. Behandl. j ugendl. Abnormer, 1907.
184

Tehát az önkéntes visszaemlékezés terjedelmében mutatkozó

nagyfokú hiányt csaknem pótolja a gyengeelméjűeknél a kérdé-
sekkel támogatott visszaemlékezésekben mutatkozó többlet. Ez termé-
szetes, minthogy, mint fentebb láttuk, az ép- és gyengeelméjűek
összadatainak átlaga csaknem teljesen egyforma. Ámde e többlet
csak a terjedelemben, nem pedig az így nyert bemondások helyes-
ségében mutatkozik. A visszaemlékezés hűsége a kérdésekre nyert
válaszoknál is, körülbelül értékük egy negyedével fogyatékosabb a
gyengeelméjűekne'l, mint az épelméjűeknél.
• De ezen kérdésekre nyert bemondások hűségét még tovább-
elemezhetjük.
Vizsgáljuk például a színekre való visszaemlékezést a két
csoportnál.
helyes téves kétes
Az épelméjűeknél színekre vonatkozó bemondásokból 43.5°/ ° 41.0°/, 15'5%
A gyengeelméjűeknél a színekre vonatkozó 33.6 56-2 10.2
vagyis a gyengeelméjűek színemlékezete még sokkal kevésbé meg-
bízható, mint az épelméjűeké, mely pedig szintén gyenge.
Fontos kérdés továbbá, mennyire lehet a rövid idővel előbb
látottakra vonatkozó visszaemlékezést nem létező körülményekre
való határozott reákérdezésekkel úgynevezett szuggesztív kérdé-
sekkel meghamisítani?
helyes téves kétes
Az épelméjűeknél a szuggesztív kérdésekre adott vála-
szok közül ................................................... 59°I0 25°/0 16°/°
A gyengeelméjűeknél ....................................... 34°/0 56°/0 10°/a
Tehát szuggesztív kérdések félrevezető hatásának a gyenge-
tehetségűek emlékezete megközelítőleg csak fele annyi esetben
tudott ellentállani, mint az épelméjííeké. Összesen körülbelül 304
ilyen nem létező dologra vonatkozó kérdésre a gyengetehetségűek
169 esetben adtak a nem létező dolgok részleteire tevőleges választ.
Az emlékezet pozitív meghamisíthatósága több mint me'gegyszer
akkora volt az épelméjűekénél. Ez a körülmény felette fontos a
kóros korlátoltságúak tanuvallomásainak hitelességére nézve és
betekintést nyujt egyáltalán emlékezetük megbízhatóságára, Úgy
tagadásaik, mint állításaik szempontjából.
Ugyanezen megbízhatlanságra nyujt felvilágosítást az a
tény is, hogy e vizsgálatokra vonatkozó összes felsorolt szám-
értékeinknél a kétes bemondások száma a gyengetehetségűeknél lóval
csekélyebb, mint az épelméjűeknél, ami a kritika hiányát bizo-
nyítja. A gyengetehetségű gyermek a tudatában felmerülő kép-
zetet minden különösebb bírálgatás nélkül hajlandó valóként
elfogadni. Ismét egy adat a kóros hazudozás keletkezéséhez.
b) A Stern W.-féle módszerrel leginkább a látás útján
való felfogó és visszaemlékező képességbe nyertünk betekintést.
 18 5.

De érdekel bennünket a hallás útján szerzett képzetek megtar-

tási és felújító képessége is, nevezetesen az annyira fontos hallási
szóemlékezet.
A hallási (szigorúan véve acustico-motorico-acustikai) szó
emlékezet és képzetreprodukció vizsgálására szópármódszeremet.
használjuk. E módszerrel történt régibb vizsgálataimból mutat be
néhány at a 186-ik lapon látható I. tábla, míg a következő lapon
látható II. tábla a félórával utóbb újból történt kikérdezés-
eredményeit, tehát az emlékezet megtartó képességét (30 mp.-re)
mutatja be. T. i. miután körülbelül félóráig a gyermeket másképen
foglaltam el s azután még egy-két-percnyi szünetet hagytam, követ-
kezik az újabb kikérdezés, természetesen újabb bemondás nélkül..
Balról az előmondott szópárcsoportok állanak, fenn a név
kezdőbetüi. Az első rovatban mindenütt a helyes reprodukciókat
pusztán időtartamuk jelzi. A vonás azt jelzi, hogy helyes repro-
dukció nem jött létre, a C a korrigáltan helyes reprodukciót, a
következő rovat pedig a helyes párosszó helyett tévesen asszociált
szókat s ezek társítási időtartamát jelzi.
E példákból jól látható a kísérlet lefolyása és jelentősége.
Az alulsó számok az emlékezet terjedelmének százalékszámait,.
valamint a reprodukció időtartamát, illetve annak valószínű közép-
számát mutatják. A vizsgálatok, nevezetesen a téves reprodukciók,
azonkívül a ,gyermekek képzettársításába is érdekes betekintést
nyujtanak. Igy pl. a második gyermek W. J. ítélőképességére
nagyon jellemző világot vetnek a részben puszta hasonhangzáson
alapuló, részben minden értelmi alapot nélkülöző s már előfor-
dult szók alkalmazásából álló téves reprodukciók, míg a többi
gyermek reprodukciói mind értelmi alapon állók. Feltünő továbbá
az első gyermek, S. L., hosszú reprodukciós időtartama (4'8,
9'4 mp.), valamint asszociációinak is hosszú időtartama. Ez eset-
ben feltétlenül kóros gátlásról beszélhetünk a képzetek társítása
körül, melybe íme ily egyszerű módon sikerül számszerű bete-
kintést nyernünk. A gyengetehetségűek képzettársításának minő-
ségét széleskörü vizsgálatok alapján a normális jó és gyengébb
képességűekével összehasonlítva már egy korábbi fejezetben rész-
letesebben tárgyaltuk (1. 80-ik 1.).
Általában 15 gyermeknél (első osztály) a szóemlékezet
vizsgálata a következő, nagyság szerint rendezett százalékos,
számokat és reprodukciós időtartamokat adta :
Emlékezet terjedelme százalékszámban:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
25 45 45 60 60.5 66 71.5 71.5 77 80 82.5 90 90 93.5 93.5

Reprodukciók időtartamai másodpercekben :

1.8 1.9 1.9 2.0 2.0 2.0 2.0 2.0 2.0 2.0 2.4 2.4 3.4 3.6 4.8'
 186

emiepefael 1eze3[9ima
`~VLV
m c.
5..1'
O'
-cd m Qq
gt. 12:Ó~N

ó• ••w
~o ..
Pa
~
-.ZS '"/

~•m7
~ ~*m
~~ IIII:I II IIII 1I°° `~
n~oó

N
t• tiT IISlezo;
~á
O~ NN

(•—0.5i iee031

— 841a9J
O• N
cr ly •~O•
9°
CO Co
:~~• N 6C5
~-' vo
N ~• II
~9

-
c~•y
.m. mO
F-+ N F-+ I tow
mNp5
a1I1iI 66 OD 66 ól Q~ 1
N cz ,~ p
-a *prá
,s.§)~

G—T7• Z ielzwe
—

.
b•
G'
m m~•
c,c1 CJ~
g p
~
OD ~
•� ~
!-"
;Lt. m
pr, N• N
W tO C.0 CIi1 o
Co I 4 1 N I
'71 it II IIII 00rP 6 4 11 °D
66
.~ m V:
r~ a
U.193-94zia4
rig i
yN
so vc cv
111'1°r°, p o
A
C►'
0
~ m tit

v :tl
• r+ b.S ~~~
n .-
~... r• cs l ~I `~`"'
~ P0O°000
► Ó N Oo c:, Ó 1P
cp ~
►o :
p
VII9Z8-0, g4dP$

!!4 21.1
qn -9-tan

a
0., m, m yr•;
N ►7
~ÁG N
m 09 W
a co ó,
n,m o e/ t•D
ó
t•
á ~~°
▪(72m ~ N~NWt~tO 1 lOt~t~t0 tá I ó00
e7 t~~
V• f! FP tO OoOÓÓ6 64Oot~t~ t.D r? OÓ Ó iP 4c6
am
0.9 TQáIIei[

•W O b
o
~ m
am , N

e~•* ~ •v Cn
~m..N A
P v
CD

C • I:5. CJt [OI~F-+t~N N, 1 I t. N t.7t0t.DN F•1t0t~W

• o
~ ÓÓ ►POÓ.FF t~ 6 4 Ó 00 oót.D 6 cot
«°.. m
I7'
It m ;'
ty ey
Ó
N ►O+• c
ct
~..+

• Om
 L.

~
P4
CL
,_q
U

iii
6
S. 1=ei
W

P.;

~
.

h
Tű — cérna ...... ... ... ... 7'6 2 .2

Á
u7
,~ ~-~
Ing —gallér ... ... ...... ... 9.4

~M

P,
~
,•

, N
I

71,3
I

as
0)
m

laol
w
CO

Szén — kályha... ...... .. — zsák 11.2 —

~
—
á
~

•
,:~
—

1 I I4
m f.V I N
Por — piszok ...... ......
G~l C,7 d,

CO CC O d,O
Gáz — ... ... ... ... .. 9.6 kémény 1.8 — s) 1.0 3.8
Liszt — kenyér ...... ... — szó 9 .6 — 2.0 1'4 5.4

a
~
liszt 7.0 — — kabát 4 .2 —

~
~
Szél — felhö .. ... ... ..... — hideg 2.6 — — hideg 2.8 — —

OO4I c~
~m IN
Tej — kávé ... ...... ... ... — vaj 3.4—szél — 2.0 1.6 2 .2
I

;
Q
;-4
A
-.:14
w

Zsák — krumpli ...... ... —

á
d,
~

Coy
c~

~ 7,
I ya

q'O
~ c~

00 .~

a1
á1

Z1.1
Ház — kém ény ... ... ... —

~~

~ ~
felhő 13.8 — 2.2

CO e~
Láb — papucs ...... ...... 11'8 2 .8

I
0 In 1
I I~I

M
ao

•m
N

m
t7
O

a
2
f'

te,

~,-,
Fa — levél ... ... ... ... ... .. . —

°'
szén 3.0 — —

I b
1

N'D
~~

I
I
eH

~
~
,
L6 — ... ... ... ...... ... —
ci

3.8

..,t, co
.
C

i
II I I

•
I

GV CO 00 N CO e},
.~ 8
~Rp
.o ~- ~
N
CO

N.~ ~+ ~~ ~
m row
~
Ujj— gy űrű ......... ...... — 3 .8

.:~
I

w
us
CO
CO

v
m

g
~
~
Kert — rózsa ... ... ..... —

1 I

Mg
GV O

NI`~
Tél — hideg ...... ...... ... —
6,61

•a~~7,5
d,
Zseb — kabát ... ...... —

~~1
1

I
1

ÓO~
as
..Ni
bo
O

~
.~
O CD d+ 00

.i
.41)
~

xús — étel ............_... —

~

..
~
~

c~ I I
,~ ;.6,1

1-2, ~NI

1 p oo

4;.1M
OwNw
~
:
mci nc~ci
CV CO

~!,
~

Fű — széna ...... ... ... ... —

N m
O
CV UM

:I

O b

0014

N~
4g
1~

I
GV
,L,
CO

o
Tyúk — kakas ... ...... ... 4.0
~

~O
o~o

Emlékeze t terjedelme 25°/e

~
ti

~
R
ó

c
4~

Képzeletfelújítás gyor-

`
`

sasága ......... ......... ... 9 .4"

CA

il
~
~

In~
•
•

•
▪

m
cd

b
fl
o

~
▪~
U

~
m

~
«
~

m I
ál

í~ v
o
8 ,14)

• ~
Úm

▪ m
E
113 F+

Ú
N +~

r, •.+

g
m

~
N 74

• C7
CO Ó

7.1
~
"es' ~

•~ ~
m

á py -

~ ,54
N ~ W
~c~ca

mA
rr
•v a I

m Fx
•M

fr ~
«b p

ad D•. ~
4 00
N~~
8 .1 N
c3

rd El P
.:
a ~
cis

h =Ó Á
C7
ó A ~

m :4

CD
5

0.0 «
mx~
187
188

Míg tehát az emlékezet terjedelme az egyes imbecil gyer-

mekeknél meglehetősen különböző jóságú, a képzetfelújítás közép-
időtartama az esetek kb. felében egyformán 2 mp. s ettől
lényeges eltérést csakis a lassubbodás felé mutat néhány gyer-
meknél.
A magyar gyermektanulmányi társulat segélyével normális
gyermekeken végzett vizsgálatainkkal egyidejűleg (1. 82-88. L)
az állami kisegítő iskola 3-6-ik osztályának 37 tanulóján is
végeztettem szópármódszeremmel emlékezetvizsgálatokat. Kiderült,
hogy a gyengetehetségűek emlékezetének terjedelme a normúlisoké-
hoz viszonyítva a közvetlen visszaemlékezésre nézve 20°/o-lcal, a
24 óra mauclva való visszaemlékezésre körülbelül vgyannyival
gyengébb. Ugyanennyi százalékkal lassubb átlag a gyengetehet-
ségűek visszaer2lékezés3 a normálisokénál úgy a közvetlen, mint
a 24 óra mulya történő visszaemlékezésnel *
A gyengeelméjűek hiányos emlékezetének oka elsősorban
a figyelem fogyatékos összpontosíthatósága, melynek folytán a
felfogó képesség, miként azt fentebb láttuk, messze elmarad a
normális elméjű gyermekeké mögött. Másodsorban szerepel kép-
zeteik tökéletlensége, amennyiben nem képesek részképzeteiket
egy tömör, éles összképzetté egybefoglalni, miáltal emlékképeik
kezdettől fogva szétfolyók, homályosak. Ezenfelül, miként láttuk,
felfogásuk lassubb is a rendesnél, minélfogva gyorsan beható
benyomásoknál azok egy része reájuk nézve kezdettől fogva elvész.
Különbségérzésük sincs kellőkép kifejlődve, minélfogva a hasonló
benyomásokat emlékezetükben különválasztani nem tudván, képzet-
felújításuk teli van tévedésekkel, felcserélésekkel. Végül újból
megjegyezhetjük, hogy, amint azt a Stern-féle módszerrel végzett
kísérleteink világosan bizonyították, felfogásuk és emlékezetük
szuggesztiók által szerfölött befolyásolható, meghamisítható. Ilyen
szuggesztióként nemcsak külső befolyások, hanem saját vágyaik,
önzésükből eredő érzelmek is szerepelhetnek, minek folytán emlé-
kezetüket önmaguk is meghamisítják s ezen önszuggesztió értelmé-
ben jóhiszeműleg is hazudnak.
Mindezek mellett ki kell emelnünk, hogy a gyengeelméjűeknél
nem egyszer találjuk egyik vagy másik emlékezetfajt a normálisnál
sokkal erősebben, szinte az egész egyéb értelmi élet rovására kifej-
lődve. Leggyakrabban áll ez a zenei felfogásra és emlékezetre nézve,
melyet nem egyszer teljesen idiota gyermekeknél, olyanoknál is, kik-
nek szókincse nyolc-tíz éves korukban három-négy szóra terjedt,
meglepően fejlettnek észleltem. A II. melléki. 3. ábráján látható
mongoloid idiota gyermek is, ki pedig alig négy-öt szót ismer, mind-

* V. ö. Gedichtnis c. cikkemet az ,Encykloped. Handbuch d. Heil-

paedagogikc c. gyüjtőmunkában, Halle a. S. 1907.
 189

untalan egész helyesen dúdol min denféle dallamokat. Nemrégiben

volt alkalmam 10 éves imbecil fiut látni, ki — persze, a nélkül,
hogy kótáról fogalma volna, minden dallamot, amit egy-kétszer
hallott, azonnal helyes kísérettel eljátszik a zongorán. A zenei
képességek ilyen egyoldalú fejlettségének példái cigányzenészeink
is, kiknek egyébkénti értelmisége — nagy általánosságban —
nem áll magas fokon.
Gyakran észleljük gyengeelméjűeknél a szám- és adatemlé-
kezet rendkívüli fejlettségét. Heller * említ egy tíz éves imbecil
fiut, ki mindent, amit látott, kocsikat, lovakat, ablakokat stb.
megszámolt s többé el nem felejtette; ugyanígy összeszámolta a
barna- és feketecipőjű, bajuszos és szakállas embereket s boldog
volt, ha számolása eredményeit minél több embernek elmond-
hatta. A tanítás csak annyiban érdekelte, amennyiben számok
fordultak benne elő, melyeket összefüggés nélkül megtartott. Egy
másik 14 éves gyengeelméjű fiu tetszésszerinti dátumhoz meg-
tudja azonnal mondani, a hét mely napjára esett s rengeteg számú
naptári keltet ismer, az ételrendet évekre visszamenőleg el tudja
mondani, stb. Mindkét fiu igen gyenge számoló. Drobisch egy
korlátolt értelmiségű fiut említ, aki egész könyvek tartalmát
szószerint tudta elismételni. A kisegítő iskola első osztályát immár
harmadszor járja egy 11 éves leányka, ki ugyancsak kitünő
szöemlékezetű, még pedig úgy értelmes, mint értelmetlen szó-
kapcsolatra nézve, emellett máig alig egy-két betüt tanult meg
ismerni, saját korát nem tudja, az egyszeregy elemeivel sem képes
megbarátkozni.
Ez esetekben mindig tisztán automatás emlékezésről van
szó. Az agyrendszer az ingerek egy speciális csoportja irányában
végletekig érzékeny, azokat magába foglalja s megőrzi, anélkül
azonban, hogy az ismeretek e szigetei a rendes képzettársítással
igazi kapcsolatba jönnének, az egyén gondolkodására, cselekvésére
befolyással, azaz valamiképen értékesíthetők volnának. S épen
itt a különbség a geniális egyéneknél néha ugyancsak fejlettnek
található emlékezettel szemben.

* Grundriss der Heilpaedagogik, Leipzig, 1904. — A gyengeelméjűek

emlékező képességének egyenlőtlen fejlettségéről 1. még : Lobsien, Einige
Untersuchungen über das Gedachtniss bei Schwachbefahigten. Kinderfehler,
Zeitschrift f. Kinderforschung, 8. évf. 1903.
190

3. Írásjelek felfogása. Figyelem. Illuziók. Rajz és

kézi ügyességek.
A betük felfogásának nehézsége és ennek okai. — A felfogás lassúsága. —
Az írás-olvasás korai tanításának meddősége a gyengetehetségűeknél. —A ügyelő-
képesség gyengesége : erélytelensége, fáradékonysága, hiányos összpontosít-
hatósága. — Kísérletes vizsgálataim a mnemometerrel. — A figyelmetlen-
ség indexe nagyobb a gyengébbeknél. — Az illuziókra való hajlamosság. —
A felfogási hibák négyfélesége. — A gyengeelméjűek rajza, mint szellemi
állapotuk tükre.

A gyengeelméjűséggel rendszerint együtt jár az írásjelek

felfogása, megtartása és ábrázolása körül mutatkozó nagyfokú
gyengeség. Azok a finom különbségek, melyek az egyes írott és
nyomtatott betűket egymástól különválasztani engedik, eleinte
az épeszű gyermeknek is nehézségeket okoznak. Az ékezett és
ékezetlen magánhangzók (a, á, e, e', stb.) látási képei sokkal
hasonlóbbak, mint hallási és mozgási (azaz a kiejtésükkor végzett
száj-, nyelv- stb. mozgásokról fennmaradó) emlékképeik. Ugyszintén
a nyomtatott b és cl, valamint a velük azonos s csak a tengelye
körül átfordított p látási képei egymás között épen hasonlók. Más-
részt látási képeikben különböznek, de hallási és beszélőmozgási
képeikben igen közelállók a cl és t, a g és k, a t és d, az f és v,
esetleg az r és 1, valamint s, sz, z, zs. Ugy látási, mint hallási
és mozgási képeikre nézve hasonlók az m és n. Továbbá a magyar
írásban az sz, zs, es, másrészt a gy, ly, ny, ty, összetett betükben
az s, illetve az y betű a közös. Emlékezzünk most vissza az emlé-
kezés lélektanánál ismertetett ama tételemre, hogy hasonló kép-
zetek egymás tudatosságát gátolják. Eme gátlás következményei
az eltévesztések és felcserélések a részben egyforma alkotó részek-
kel bíró képzetek között. Akár látási, akár hallási, akár kiejtési
érzetekre vonatkozik e hasonlatosság, az ily közös elemekkel bíró,
a gyermekre nézve amúgyis értelmetlen írásjelek egymással mind-
untalan, olvasásnál s a vele kapcsolatos írásnál is felcserélődnek,
vagy legalább is habozást, bizonytalanságot idéznek elő.
Míg az épelméjű gyermeknél, az ő ép különbérzése alapján, az
egyforma elemekből eredő nehézségek a gyakorlat folyamán gyorsan
elenyésznek, a gyengeelméjű gyermeknél e különbségérzés hiányos-
sága folytán e nehézségek néha minden gyakorlat mellett fenn-
maradnak. A gyengeelméjűség nagyobb fokain pedig a gyermek-
nek egyáltalán nincs érzéke az írásjelek finom különbségei iránt,
ő azokat szinte egyformáknak ítéli s nem képes Őket az ő
különböző hangképeihez kapcsolni.
Lényegileg ugyanez áll az írásra is, bár a kézmozgási
1. a nyomtatott kis betűk ismeretében való fogyatékosság és
főleg bizonytalanság; 2. a könyvből elég jól olvasóknál is a gra-
 191

fikai jegyek felfogásának feltűnő kóros lassúsága, melynél fogva

az egyes betük felismerése, miként ezt külön vizsgálataim mutat-
ták, külön-külön '13 mp.-et, vagy ennél nagyobb időt is vesz
igénybe ; 3. a betük összefűzésében való gyakorlatlanság, mely
összefügg azzal is, hogy 4. a kapott benyomások hiányosan rög-
zítődnek, minélfogva a látott betűk képei az inger eltüntével
elenyésznek s utólag szóvá össze nem fűzhetők ; 5. az elmének
illuziókra való hajlamossága ; 6. a figyelemnek korlátozott kon-
centráltsága. E vizsgálatok általánosságban oda utalnak, hogy
a gyengébbelméjű gyermeknél az írásjegyek iránt való fogékony-
ság, amennyiben egyáltalán, úgy a normálisnál jóval későbben
fejlődik s ép ezért az olvasás-írás tanításának korai erőszako-
lása meddő, sőt tán káros munka leend.
A helyes felfogási míveletek százalékszámán kívül ugyan-
ilyen vizsgálatok útján a figyelem összpontosító ereje (koncen-
tráció) is vizsgálható.
A figyelem. A gyengeelméjűség valamennyi fokozatának-
közös jellemvonása a figyelőképesség gyengesége. A gyengetehetség,
gyengeelméjűség és hülyeség elválasztását a legtöbb búvár épen
a megfogyott figyelem gyengeségi fokára alapítja. Már a gyenge-
tehetségűeknél is többnyire feltűnik a figyelem erélytelensége. Ez
néha nem annyira abban nyilvánul, hogy a figyelem fáradékony,
mint inkább abban, hogy egyazon érzékelésre vagy képzetre nézve
nincsen kitartása és nyugtalanul vándorol minden pillanatban
más és más benyom ásra, más és más képzetre. Az idegesek ú. n.
szórakozottságától, figyelmetlenségétől a gyengeelméjiiek ezen igazi
szórakozottságát az különbözteti meg, hogy az ideges figyelmét
igen gyakran valamely akár hypochondriás, akár más természétű
képzet tulságosan önmagának köti le s így a külső benyomá-
sokra nézve nem képesek kellőkép figyelni ; a gyengeelmé-
jűeknél a figyelmet sem ki-, sem befelé egyáltalán semmi sem
tartja lekötve.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gyengetehetségű
gyermek figyelmének gyengesége nem általános érvényességű, mert
ugyanazon gyermek, amely a tanórák alatt teljességgel képtelen
figyelni, a kézimunkaórán, könnyű ipari foglalkozásnál stb. igen
nyugodt figyelemmel s néha kitartóan is foglalkozik teendőjével,
mely benne érdeklődést ébreszt.
A fáradékonyságtól és nyugtalanságtól eltekintve a gyenge-
elméjűek figyelmetlenségének egyik fontos tényezője a figyelem
hiányos összpontosíthatósága. Azaz a figyelem még azokban a
pillanatokban is, midőn valamely benyomás felé fordul, gyenge,
erélytelen.
A figyelem nyugtalansága és hiányos összpontosíthatósága
(koncentrációja) kísérletileg vizsgálható az imént leírt felfogási
 192

vizsgálatok módszerével. Ha az egy- vagy kéttagú szók helyes felfo-

gásainak száma x volt s most rövid, 3 percnyi pihenő után az
előbbi szókat egymás után ugyanoly viszonyok között újból a
gyermek elé vezetem, a beálló gyakorlékonyság folytán az ered-
mény jobb, a hibátlan olvasások száma x -}- n lesz. Megtörténik
azonban ez esetekben is, hogy a figyelem bizonyos ingadozásai
folytán (1. 137-ik 1.) a gyermek az előbb helyesen olvasott szók egy-
n6nelyikét másodszori olvasáskor elhibázza, ami a gyakorlé-
konyság hatását némileg rontani fogja. Normális figyelőképes-
ségnél — rendes körülmények között -- az ilyen eredetű hibák
nem haladják túl a 3-4 százalékot.
Kórosan figyelmetlen gyermekeknél azonban, bár a gyakor-
lékonyság ezeknél is minden esetben kimutatható, a figyelem foly-
tonos ingadozásai folytán a másodszori olvasásakor jóval nagyobb
lesz az olyan hibásan olvasott szók száma, melyeket első olvasásra
helyesen olvastak. S ha már most emez először helyesen, másod-
szor hibásan olvasott szókat összeolvassuk, ezeknek száma jelleg-
zetes és hű mértékét adja az egyén figyelme egyenletességének.
Tegyük fel pl., hogy a gyermek 100 szó közül elsőre 66-ot, másod-
szorra 15 szót, mit először nem, vagy hibásan fogott fel, helyesen
olvas, ellenben 5 szót, mit előszörre hibátlanul fogott fel, most
hibásan vagy általában nem fog el. Ez esetben a figyelmetlen-
ségi index : 5°/o.
A kisegítő iskola 3-ik osztályának 17 tanulója a 6 betűből
álló kéttagú szókat 1/3 mp. expozícióval az I. sorban feltüntetett
százalékszámban olvasta helyesen. 2 tanuló, kiknél az eredmény
0 volt, nem szerepel a táblázatban. A II. sor mutatja a másod-
szori olvasáskor hibátlanul felfogottak számát. A vonal alatti
III-ik sor pedig a figyelmetlenségi indexet mutatja, azaz hogy
100 szóra hány esett olyan, melynek előszöri felfogása helyes, a
másodszori helytelen volt, vagy elmaradt.
1. 9. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
I. 32 44 45 56 60 60 62 66 77 86 93 94 94 97 98 0 /0
II. 28 52 49 78 70 46 68 76 77 87 96 94 98 98 98 0 /o
14 10 8 4 6 15 6 5 6.5 6.5 2.5 2 2 0 0 0 /0

A táblázat mutatja, hogy általában véve az előbbrehaladot-

tabbaknál a figyelmetlenség sokkal kisebb mértékben szerepel,
mint a gyengébbeknél, helyesebben kifejezve, hogy azok vitték
előbbre, kiknél a kóros figyelmetlenség vagy nagyon csekély mér-
tékben, vagy egyáltalán nincsen jelen. Igy ha a sorozatot a 8-tól
jobbra és balra eső két félre osztjuk, a helyesen végzett munka
összege az I. sorozatban a jobboldalon, tehát a haladottabbaknál
639 ; a II. sorozaté 648 ; a III-iké pedig 18'5. Ellenben a bal-
oldalon, hol a gyengébb felfogásuak értékeit találjuk, az I. sor
 193

.összegszáma csak 359, a II. soré 391, a figyelmetlenségi indexek

-összegszáma pedig e kisebb összértékkel szemben relative és abszo-
lúte aránytalanul nagyobb : 63'0. Másrészt e számokból látszik,
hogy a gyakorlékonyság a gyengébbeknél is nagy mértékben
megvan s hogy náluk a rossz eredményt az esetek nagy részében
nem annyira a feladat elvégzésére való tényleges képtelenség,
mint inkább a figyelem hiányos rögzíthetősége okozza, mely fel-
tehetőleg már az első olvasáskor még jóval nagyobb százalék-
számban rontja az eredményt, mint a másodiknál, hol a gyakorlé-
konyság mégis az egyén segítségére jő.
c) Ugyanezen vizsgálatoknál feltűnik, s egyúttal könnyen
tanulmányozható a gyengébbelméjű gyermeknek az illuziólcra
való hajlamossága. Valamely külső ingernek a felfogása u. i. nem
pusztán az ingernek az érzékeléséből áll. A létrejött érzékletnek
előbb egybe kell olvadnia a tudatunkban meglévő, régibb, rokon
természetű benyomások lappangó nyomaival s az érzéklet —I—
rokon emlékezeti nyomok együttvéve adják a külső inger belső
tükröződését az öntudatban, a teljes felfogást. E bonyolultabb
folyamatot igen gyakran még bonyolultabbá teszi bizonyos, a
rokon emlékezeti nyomokkal kapcsolatos, időbeli egybeesésen ala-
puló társításoknak belevegyülése az egybeolvadás folyamatába.
A fegyelmezetlen elméjű egyénnél, valamint a gyengébb elméjűnél
ezen belső tényezők szerepe a felfogás folyamatában túlsúlyra
kerekedik, s a külső ingernek tényleg megfelelő érzet szinte elvész
a vele egybeolvadt belső rokon és kapcsolódott tényezők töme-
gében ; a felfogás meghamisul, téves lesz, illuzióvá válik. Egy arc
pillanatnyi látása rögtön hasonló, régebb látott arcok emlék-
képeit ébreszti s ha a belső képet nincs módunkban a közben
eltünt külső képpel újból összehasonlítani, könnyen tévedünk, a
látott arcot máséval cseréljük össze. E physiologiai folyamathoz
gyakran hozzájárul a gyengébb elméjűeknél az érzékletnek elmo-
sódott volta. Vagyis már percepciójuk nélkülözi az élességet s ép
ezért a tudatbeli rokon elemek meghamisító hatásának nagyobb
mértékben tevődik ki. E megtévesztést előmozdítja még az elemi
ítélőképesség hiánya, azaz az egyén nem is érzi szükségét annak,
hogy képzeteit szigorúbban ellenőrizze; a tudatba bejutott tetszés
szerinti elemet egyszerűen valóságnak fogadja el, kétségérzet nem,
vagy alig támad benne s ha támad is, megszokta azt tudomásul
nem venni. Innét az a jelenség, hogy a gyengébbelméjű gyermek
könnyen hazudik s igen gyakran anélkül, hogy hazudozásáról
tudomása volna. Illuziókra való hajlamosság és kóros hazudozás
egymással szorosan összefüggő jelenségek.
A felfogási hibák a végzett vizsgálatok szerint négyfélék.
Még pedig 1. lehet, hogy a gyermek az ingerről a rövid expozició
alatt oly bizonytalan képet nyer, hogy nem mer kimondani sem-
A gyermeki elme. 13
 194

mit sem. Ez olyan gyermeknél, ki egyébként sok esetben helyesen

fog fel, mindig bizonyos kritikára, óvatosságra mutat. 2. A gyer-
mek a látott szónak egy értelem nélküli roncsát, vagy eltorzítását
mondja ki, pl. nadrág helyett andrág, sujtás helyett suj —, stb.
3. A gyermek a, halványan percipiált s fel nem ismert elemeket
teljesen ötletszerűen másokkal pótolja, sőt néha meg is toldja s
itt a mesgyén jár a hazugság és az illuzió között. Ilyen pl. tímár
helyett tümér, híd helyett húl, hullám helyett ha — kiállítás (!)
4. A halványan appercipiált elemekre behatnak tudatbeli rokon
elemek s a percepciót saját javukra meghamisítják. Ezek már
tényleges illuziók. Ilyen pl. »nyereg« helyett »gyerek«, »molnár«
helyett »madár«, ugyanannál »nadrág« helyett »madár«, »kap-
pan« helyett »kapu«, »kalász« helyett »halász«, »vándor« helyett
»nándor«, »gyüszü« helyett »gyümölcs«. Minél kevesebb a 3-ik
és 4-ik csoportnál a tényleges rokonság, vagyis a közös elem a
két elcserélt szó között, annál inkább van okunk a fantázia
túlságos befolyását az érzékelésre és az elesni kritikai érzés
hiányát feltételezni. Azt hiszem, abban sem családom, ha ezzel
párhuzamosan bizonyos ethikai defektusra, az igazságtól eltérésre
való hajlamosscígra is merek következtetni.
Ha a különböző gyermekeken végzett ilynemű vizsgálatokat
egybehasonlítjuk s alapul vesszük az olyan felfogásbeli tévedé-
seket, melyeknél közös elemekkel bíró szók felcserélése forog
szóban, mint épen az utóbb említett példákban, csakhamar meg-
győződhetünk róla, mily különböző mértékben van jelen a külön-
böző gyermekeknél e hajlam. Ennek mértékeül pedig a hason-
latosság (közös elemek) révén létrejött tévedéseknek az összes
előfordult tévedésekhez való százalékos viszonyszámát tekinthetjük.
E viszonyszám a harmadik osztály 15 tanulójára nézve a
következő volt :
0 9 14 15 16 18 20 23 27 28 35 51 75 75 0 /0
E viszonyszámok soha nem fejezik ki a hibás felfogásra
való abszolút hajlamosságot, hanem csakis a hasonlatosság alapján
létrejött felfogásbeli tévedések — illuziók — számát az összes
tévedések számához viszonyítva. E szám 75 a sorozatban nem
jelenti tehát azt, mintha az illető épen abszolúte véve a legtöbb
hibát ejtette volna — sőt ellenkezőleg ez esetben 4°4o volt az
összes hibaszám, — hanem azt, hogy az ejtett hibák 75°/o-a,
vagyis 4 közül 3, illuziónak tekintendő. Ellenben egy másik fiunál,
kinél a helyes olvasások száma csak 44°/o volt, a többi 56 olva-
sásnak 18°/o-a volt illuzió, a többi elmaradt vagy értelem nélkül
eltorzult, avagy csonka felfogás. Érdekes, hogy bizonyos szók
több gyermeknél ugyanazon illuzióra vezettek s egyazon egyénnél
többszörös vizsgálatkor is mindig ugyanazt a z eredményt adták.
 195

Igy a limlom szót hat közül két gyermek olvasta »liliom «-nak,
a »henceg« szót kettő »herceg«-nek, egy »hercog«-nak. Ez a
»herceg« szó különben ép olyan mulatságos, mint tanulságos
illuzióra szolgáltatott alkalmat a már említett V. G. nevű fiunál.
Az első ingerlapon ugyanis 20 szó közül a második szó
»herceg« ; továbbá a második ingerlap 20 szava közül a máso-
dik »henceg«, a 18-ik »hurcol«. Az első ingerlapnak ez a
»herceg« szava befolyásolta a későbbiekben a hozzá hasonló
domináns betükkel bíró szókat, minek folytán az említett tanuló
a második ingerlap »henceg« és »hurcol« szavait is »herceg«-
nek olvasta. Sőt ugyanez a tanuló az első ingerlapon a közvet-
lenül a »herceg« után következő »boldog« szót nem csekély
meglepetésünkre »bo ... bob herceg«-nek olvasta. Ez az eset egy
közismert szinésznőnek a »Bob herceg« c. operettben való város-
szerte sok beszédre alkalmat szolgáltató szereplése idején történt,
melynek híre űgylátszik, imbecil körökben is élénk mozgalmakat
keltett. Mindenesetre a példa ritka szépen mutatja a tudatban
lappangó képzetek befolyását az objektív ingerek keltette érzék-
letekre. Ilyen példák még ugyanezen tanulónál: jellem helyett
jelen, tallér helyett gallér, koplal helyett kalap, püspök helyett
pünkösd, bolgár helyett polgár, moslék helyett mesélte, nadrág
helyett madár. A tévedéseknek jó része tehát az egyénnél nagyon
kevés közös jel alapján történt, vagyis a vizsgálat az objektív
benyomástól, az igazságtól nagyon is könnyű eltéríthetőségre mutat.
Az említetthez hasonló eset különben ,igen jóeszű, de túlélénk fan-
táziájú normális gyermekeknél is előfordult. Igy egy másodosztályos, eleven
fiu a ereggelc szó után következő »dolog. szót »délben«-nek olvasta.
Rajzolds és kézi ügyességek A gyengeelméjűek rajzolása
meglepően hű tükre szellemi állapotuknak. A normális 7-8 éves

27. ábra. Tizenegy éves gyengetehetségű lány rajza. a gyermek, a hogy elsó felszólításra rajzolta,
de kedvetlenül abbanhagyta. b és C további unszolásra kedvvel rajzolt flú és leány (C). A fejen
látható sapkaszerű test a külön rajzolt homlok, melyre a fiú ábráján (b) a fülek függesztvék.
Az arcon látható két karika a lány szerint két szem. A C ábrán kétoldalt az arcon lévő karika a
függőket ábrázolja. d 16. Felül diktátumra Irt betűk. — Eredeti felvétel.
13*
196

gyermek bármily kezdetlegesen rajzolja is az embert, az esetek

többségében már fejet, törzset és végtagokat rajzol. Gyengetehet-
ségűek e korban túlnyomólag
a a
a lábakat közvetlenül a fejből
kiindulva rajzolják, a fejen több-
nyire a két fület és két egymás
L. alatt elhelyezett szemet tüntetik
fel. A homlokot külön testként
biggyesztik a fejre — mint a
kalapot, — orrot, szájat több-
nyire elhagyják, kezet is ritkán
rajzolnak. Egyik növendék tör-
zset ugyan rajzolt, de kezet nem
s midőn felszólítot-
tam, hogy ezt pó-
tolja, a törzsből annak
hosszában vízszinte-
sen kiindulólag raj-
zolt mindkét oldalt
4-5 vonást, t. i. az b
ujjakat, melyek köz-
28. ábra. Hét éves kisebb fokban gyenge- vetlenül a törzsből
tehetségű fiú rajza (a) és írása (b). A raj-
zon a homlok különálló testrészként sze- nőttek ki. Számosan
repel. - Eredeti felvétel. kizárólag, vagy túl- 30. ábra. Tizenhá-
nyomólag szögletes rom éves gyenge-
gyer-
vonásokban rajzolnak. Egy 24 éves epilepsziás elme- tehetségű mek rajza és
gyengeségben szenvedő fiubetegem a profilban raj- írása. a barát-
nője, kit képze-
zolt arcra két szemet rajzolt, a két láb egyenest letből lerajzolt,
miközben egyre
a fejből nő ki, a kar pedig az idősebb nővérére
a orr alól. nézett s azt min-
tézte. -Eredeti.
Mindeme rajzok képzeteik
tökéletlenségéről, kritikájuk hiá-

31. ábra. Huszon

négy éves, epilep-
sziás gyengeelmé-
29. ábra. Kilenc éves gyengetehetségű fiú rajza. a fiú. A pont jiiségben szen-
a törzs közepén a gyermek saját felvilágosítása szerint a köl- vedő egyén (orvos
dököt ábrázolja. Ellenben a felső végtagokat csak figyelmeztető fia) rajza. -
kérdésemre rajzolta meg. b 16. - Eredeti. Eredeti.
 197

nyáról is tanuskodnak. Emellett azonban minta után némelyi-

kük egészen ügyesen rajzol s a szlöjd gyakorlásakor agyagminták
a b

32. ábra. Kilenc éves, gyengetehetségű ffú rajza. a fld ; b 16. — Eredeti felvétel.

készítésében, kosárfonásban, stb. munkákban nem egy közülök

határozott kézi ügyességet árul el.

4. A gyengeelméjűek számolóképessége.
A számképzetek lassu fejlődése. — Régibb" vizsgálatok. — A tizes számköz-
beli összeadás terjedelme és gyorsasága gyengetehetségű és normális iskolás
gyermekeknél. — Újabb vizsgálataink. — Az elsajátított számtani tudás
kombinatív felhasználásának gyengesége.

A gyengetehetségűség és gyengeelméjűség egyik legelterjed-

tebb tünete a számképzetek késői, hiányos vagy egyáltalán elma-
radó fejlődése és ennek folytán a számolási míveletek, még a leg-
elemibbek terén is mutatkozó feltűnő fogyatékosság.
Igen sokan éveken át való gyakorlati oktatás és emlékezés
mellett sem tudják elsajátítani a kétszerkettőt még a tizes szám-
körön belül sem. Igy pl. egy különben igen jó emlékező tehetségű
gyengeelméjű 12 éves lány még ma sem tanulta meg, mennyi
egy meg egy. Nagy részük azonban a tizes, huszas számkörbeli
számolásokat, kisebb részük a százas számkörbelieket is kellő
oktatás mellett az évek folyamán betanulja, de e tanultaknak
gyakorlatilag hasznát venni csak igen kis százalékjuk tudja.
Részletesebb betekintést engednek a számolóképesség gyenge-
ségébe már ama régibb vizsgálatok is, melyeket laboratóriumom-
ban részben gyengetehetségűeken, részben normális elemi iskolás
gyermekeken végeztünk. *
E vizsgálatok tekintetbe veszik : 1. meg tudja-e mondani
a gyermek a helyes eredményt s bizonyos számú, pl. 50 felad-
vány közül hányat old meg helyesen ? Ez a számolóképesség

* E vizsgálatoknál Révész Margit orvostanhallgató k. a., Barton Imre

és Romhányi Sándor székesfővárosi tanító urak működtek közre.
 198

terjedelme. 2. Azonnal helyesen oldja-e meg, avagy csak előzetes

elhibázás árán ? Ez jellemző a képesség biztosságára. 3. Mennyi
időre van szüksége az egyes feladatok elvégzéséhez ? Ez mutatja
e számolási míveletnek, emez egyértelműleg megszabott képzettár-
sításnak, — idő beli lefolyását, melyet ötödmásodperc-órával mértünk.
E vizsgálatainkhoz, melyek később a 104— 105-ik lapon tár-
gyalt törvényszerűségek felfedezésére is vezettek, ötven összeadást
állítottam össze, melyeknél az összeg negyvenöt esetben legfeljebb
tíz, öt esetben tizenegy. Ez összeadásokra nézve vizsgáltuk az első
elemi, illetőleg kisegítő osztálybeli gyermeket a tanév végén.
Ezen tizes számkörbeli összeadásokból egybeállított felada-
tokra 15 gyengetehetségű gyermek számolóképessége a kisegítő
iskola első osztályában összehasonlítva 15 első elemi iskolai jó
és közepes képességű számolóval, a tanév végén a következő képet
mutatja :
Helyesen végzett műveletek szúzaléka
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

Normális tehet-
ségű G--7 éves
gyermekek ele- 100•o 100•o 100•o 100.s 100•o 100•o 100•o 100•0 100•0 100.0 100•0 100.0 100.0 100.0 100•o
mi összeadásai
Gyenge tehet-
ségű 7-12 éves 0.0 16•o 24.0 30•o 32•o 40-o 44•o 66•o 76•o 84•o 88•o 88-o 98•o 98•o 98•o
gyermekek ele-
mi összeadásai

Helyesen végzett műveletek időtartamának középértéke :

Normális tehet- (Nagyság szerint rendezve).
ségíí 6-7 éves ~~ 1 s ~, 1 .T~~ 1 .9" 1•e" 1 .9„ 2 0
, " 2 .s " 2 .s~. 2•s
~. 2•s~~ 3'0" 3.6 „ 3•a ~.
gyermekek ele- 1•i i T
mi összeadásai
Gyenge tehet-
ségií 7-12 éves 2 .00" 2.72" 2.92" 31o" 3.56" 3.70"
gyermekek ele-
mi összeadásai

Az összehasonlítás mutatja, hogy oly elemi műveleteket,

miket bár különböző képességű, de normális, 6-7 éves iskolás
gyermekek kivétel nélkül helyesen fejtettek meg, az első osztályt
túlnyomólag többször ismételt, különös figyelemmel oktatott
abnormis gyermekek közül csak 1/5 rész fejtett meg megközelítő
mennyiségben helyesen, a tanulók körülbelül felerésze a felét sem
tudta helyesen megfejteni.
Ha magukat a gyengetehetségűeket vesszük figyelembe és
egybevetjük az egyes tanulók helyes műveleteinek százalékszámát
a megfejtés időtartamával, a következő sorozatot kapjuk :
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
0/o — 16 24 30 32 40 44 66 76 84 88 88 98 98 98
Másodperc — 2.23 3.se 5. 27 3•10 2.70 5.32 3.25 2 .22 4.94 3.74 4•23 3-as 4.08 4.24
 199

Látjuk, hogy azoknak, kik legtöbb esetben helyesen számol-

tak —• a 10-15-ik sorszámú gyermekeknek — egyszersmind
nagyobb időtartamra is volt szükségük, vagyis általában meg-
gondoltabban dolgoztak. De azért a lassúbb gondolkozás még
nem biztosítéka a tudásnak, mert íme a két leghosszabb, öt másod-
percnél nagyobb időtartam nagyon gyenge számolóknak felel meg.
Ezek mellett kivételesen mégis akadnak egyes imbecilek,
kiknél a legtöbb képesség terén kimutatható gyengetehetségűség,
sőt gyengeelméjűség mellett a számolótehetség nemcsak normálisan,
de tüneményesen kifejlődött. Ezek ugyanolyan abnormitások, mint
az emlékezet egyes fajainak imbecileknél néha mutatkozó rend-
kívüli fejlettsége.
A különböző alapmíveletek terén a gyengetehetségűek számo-
lási készségéről felvilágosítást nyujtanak a laboratóriumomban vég-
zett vizsgálatok, melyeket már a 109-112-ik lapon ismertettünk.
Még világosabban kiderül a számolási műveletekben s az
emlézés útján betanultak kombinatív felhasználásában való gyen-
geség, ha nevezett számokkal, alkalmazott példákkal dolgozunk.
Ugyanazon elemi számolási műveleteket, melyeket a gyenge-
elméjű gyermekek helyesen tanultak be s nevezetlen számokkal jól
végeznek, mint alkalmazott elemi példákat e gyermekek elég
tekintélyes része minden tanítás dacára sem tudja elvégezni, szóval
a számolást pusztán mint nagy nehezen beemlézett anyagot sajá-
títják el, hasznát venni azonban aránylag kis részben tudják.

5. A gyengeelméjűek érzelmi élete és akaratvilága.

Az izgékony és a tunya gyengeelméjűek csoportja. — átmeneti alakok. —
Az önzés mint alaptermészet. — Ragaszkodás. — Az akarat gyengeségének
okai. — Az ösztönszerűség.

A gyengeelméjűeket vérmérsékletük szerint két csoportba

szokták osztani. Egyikbe tartoznak a nyugtalan, izgékony (ere-
thikus) természetűek, kik sokat fecsegnek, mozognak, heves indulat-
kitörésekre, erőszakosságra is hajlók, a másikba a tunya (anerge-
tikus, apathiás) közömbös, szenvtelen vagy bárgyún derűs, ú. n.
stupid természetűek sorolhatók. Élesen elválasztani e két tipust
nem lehet, mert az izgékonyaknál időnkinti csendes tompultság,
a stupidoknál időszakos heves izgatottságok nem egyszer előfor-
dulnak.
Az igazi gyengeelméjűek alaptermészete az önzés, mely
azonban nem zárja ki a jóindulatúságot, ragaszkodást, sőt a
mások iránt való részvétet sem. * Ellenben még a magasabb

* V. ö. Gefühle c. cikkemet az Encyklopaed. Handbuch d. Heilpaeda-

gogik c. gyüjtőmunkában, Halle a. S. 1908.
200

fokon állók, a pusztán gyengetehetségűek is a magasabb rendíj

erkölcsi fogalmak irányában többnyire érzékteleneknek mutatkoz-
nak. Nagyfokú indulatosságuk kapcsolatban az értelmi és erkölcsi
korlátoltsággal, kellő felügyelet hiánya esetén korán összeütkö-
zésbe hozza ő ket a törvényekkel. A fiatalkori bűntettesek igen nagy
százaléka a debilisek és irnbecilek sorából kerül ki. (L. 205. 1.)
A gyengeelméjűség kifejezett eseteiben az érzetek tökélet-
lensége, a képzetek halványsága és gátolt kapcsolódása, a maga-
sabb rendű érzelmi visszahatások hiánya lehetetlenné teszik az
igazi egyéniség normális kifejlődését. Nem lévén szó egyéniség-
ről, igazi akaratról sem lehet szó, mely, mint láttuk, mindig a
jelen tudattartalomnak az egyén egész multjával való egybeveté-
séből s ilyenképen az egész egyéniségből eredő törekvést jelent.
Ennek megfelelően a gyengeelméjűeknél rendszerint csak
egyes épen beható érzéki motívumok, vagy egyes, inkább ötlet-
szerűen felvillanó képzetek tekintet nélkül a távolabbi, vagy
magasabb rendű célszerűségre váltják ki a cselekedetet, mely
ennek folytán többnyire az ösztönszerűség jellegével bír.
Az ösztönélet zavarai közül kiemelendők a gyakran kórosan
fokozott érzékiség, mely megfelelő erejű szellemi gátlások hiányá-
ban néha szinte legyőzhetetlen onaniára, nyilvános szemérmetlen
cselekedetekre, nemi erőszakra vezet ; más esetekben viszont —
főleg gyakran a kretinizmusnál — a nemi ösztön egyáltalán nem
fejlődik ki.
Gyakoriak gyengeelméjűeknél a kényszermozgások, a külön-
féle tic-ek is, melyekről már (I. 134-ik 1.) megemlékeztünk.

6. Az erkölcsi gyengeelméjűség (moral insanity).

Az erkőlcsi gyengeelméjűség tünetei. — Extraszociális és antiszociális gyenge-
elméjűek.

A gyengeelméjűségnek egyik válfaja az ú. n. erkölcsi

gyengeelméjűség (insania moralis), melynél az értelmiség durvább
zavarai egyáltalán nem mutathatók ki, míg az erkölcsi érzelmek
terén a legteljesebb érzéketlenség található. A gyengeelméjűek
ezen fajtája a társadalomra nézve sokkal veszedelmesebb, mint
az értelmi élet hiányában szenvedőké. A buták nem képesek a.
társadalom cselekvő tagjaivá lenni : extraszociálisak, az erkölcsileg
elmegyengék azonban ellenségei, veszedelmes kártévői a társadalom-
nak: antiszociálisak. A morál inszaniások már gyermekkorukban
feltűnnek kártevési, hazudozási, piszkolási stb. ferde ösztöneik

* V. 5. Dr. Mönkemöller, Geistesstörung u. Verbrechen im gindesalter,

Berlin, 1903. — Trüper, Psychopath. Minderwertigkeiten als Ursache von
Gesetzesverletzungen Jugendlicher. ginderfehler, 1904.
 201

révén. Se jó szó, se büntetés rajtuk legkevésbé nem fog. A szük-

séges ismereteket többé-kevésbé felületesen elsajátítva, rendszerint
körmönfont ravaszsággal használják fel azokat feneketlen önzésük
kielégítésére, náluknál gyengébbek károsítására. A szegényebb-
sorsúak s a tanulatlanabbak közül a fiuk mihamarabb csavargás,.
lopás, rablás, betörés, szemérem elleni vétségek stb. miatt kerülnek.
összeütközésbe a büntetőtörvénnyel, a lányok lehető legfiatalabb
korban bujálkodnak s a prostitució örvényébe kerülnek. Nyilvános
rendelésünkön nemrégiben egy 71/2 éves, minden tilalom és bün-
tetés dacára bujálkodó, öröklésileg is súlyosan terhelt lánykát volt.
alkalmam észlelni. A morál inszaniások rendszerint már az isko-
lában feltűnnek üres és mérhetetlen hazudozásukkal, társaikat
bosszantják, kínozzák, károsítják, ha lehet, tanítójukat bajba,.
hírbe keverik, mindezt ok és cél nélkül. A jobbmódíiaknál
csakhamar beáll az indokolatlan kötekedés, hencegés, üres fel-
tünési vágy, az esztelen költekezés, adósságcsinálás. Középiskolás
korukban kártyabarlangok látogatói, orfeumhölgyek kitartói,_
uzsorások áldozatai s igen gyakran legfiatalabb korban váltó-
hamisításokba keverednek. Sokaknál közülük időnkinti halluci-
nációk, kényszereszmék, üldöztetési téveszmék mutatkoznak. Kisebb-
részüknél, mindenesetre a kevésbé degeneráltaknál, kedvező élet-
viszonyok folytán, néha többszörös, hosszabb gyógyintézeti tartóz—
kodás után, megállapodás áll be. Ismerek morál inszaniást, ki
számos esztendei hányatás, tévelygés és a büntetőtörvény szakaszai
között járt tojástánc után, közel 40 éves korában megcsendesült,
hosszabb szanatóriumi visszavonultság után ismét a társaságba.
jutott, megnősült s immár 10 éve, ha nem is hasznos, de legalább
nem is rosszindulatú tagja az emberiségnek. Nagyobb részük mint
iparlovag, sikkasztó, csaló vagy súlyosabb bűntévő élete jelentéke-
nyebb részét a börtönben tölti, avagy eliszákosodnak, alkoholos
elmezavarba vagy üldöztetési tébolyba esnek, némelyek váltakozva.
börtön és tébolyda között ingadoznak. Szóval mindenképen
csapásai az emberiségnek. A közönséges bűntévőktől a tényleges.
belátás teljes hiánya, a motiválatlan gonoszság különbözteti meg
őket. A rosszat nem külső, de tényleg belső kényszerűségből
cselekszik. Cselekedeteik esetleges törvénybe ütköző voltát több-
nyire j61 ismerik, lelkiismeretfurdalást, megbánást azonban egy-
általán nem éreznek.
A valódi moral inszania esetei sem orvosilag, sem paeda-
giailag hozzá nem férhetők. Nagy ritkán hosszasabb szanatoriumi,
vagy javító intézeti tartózkodás kedvező hatással jár. Fontos.
azonban, hogy a morál inszaniásoktól a tisztán külső, vagy túl-
nyomólag külső okokból elzüllött gyermekeket külön válasszuk..
(V. ö. 230. 1.).
'202

7. Az idiotizmus (hülyeség).*
_Az idiótaság okai. — trzeteik. — Felismerő képességük. — Rrzelm.i életük. —
A figyelem teljes hiánya. — ösztönéletük. — Mozgásaik.

Az idiotizmust az imbecillitástól mereven elválasztani nem

lehet. Az okok közösek s csak a tünetek súlyossága szolgál a
különválasztás alapjául. Idiotizmus felléphet tehát vízfejűség,
gyermekkori hűdés, agyhártyalob, fertőző betegségek, kretinizmus,
vagy mint az agy magzatkori fejlődési zavarának stb. folyo-
mányaként.
Lelki életük az idiótáknak úgyszólván nincsen.
Érzékeik ugyan többnyire épek s mindenek szerint érzeteik
is támadnak. Csak elvétve találunk a látóhártya vagy a nyak-
szirti lebeny, a hallóideg vagy a hallóközpont megbetegedéséből
eredő vakságot, illetve siketséget. Érzeteik azonban homályosak,
elszigeteltek, képzetekké nem kapcsolódnak, nyomokat, emlék-
képeket nem hagynak. Ennek folytán felismerés, emlékezés nem
jöhet létre, amint hogy egyáltalán képzetek hiányában nem lehet
szó képzettársításról vagy ezen alapuló értelmi működésekről.
A könnyebb esetekben is legfeljebb mindennapos ételét, tán még
ruháját, esetleg ápolóját látszik felismerni az idióta.
Az érzelmi élet egyes, indokolatlannak tetsző dühkitörésekre,
melyek talán közérzeti zavarokból erednek, szorítkozik. Az érzéki
(elemi) érzelmek túlnyomólag hiányoznak ; rendszerint fájdalom
iránt is teljesen érzéketlenek.
Egyik legjellegzetesebb tünet a figyelem teljes hiánya.
Mindennemű erős érzéki behatások iránt teljesen közömbösek ;
legfeljebb egyeseknél találunk némi visszahatást, ha fényes tárgyat
tartunk szemük elé.
Ösztönéletükben az alvás, az éhség és szomjuság, valamint
-a nemi érzék jelentkezhetnek. Ez utóbbi korán önfertőzésre, sza-
badjukra hagyott idiótáknál nők ellen elkövetett merényletekre
is vezethet. Sokaknál az ivarérés nem következik be.
Az izomerő gyenge. Osszrendezett mozgások közül legfeljebb
a tárgyak megragadására, szájba vitelére, az állás- és járáshoz
szükséges mozgások kivitelére szolgáló beidegzéseket sajátítják
el. Tisztaságra csak annyira-amennyire következetes ápolás és
nevelés útján szoktathatók. Ellenben igen gyakoriak náluk a gépies
mozgások, főleg a test ide-oda himbálása, jegesmedveszerű ringa-
tása. Többnyire már a csecsemőkorban feltűnik teljes közöm-
bösségük és az önkéntes mozgások hiánya ; némelyek sz emlőt
sem tudják megragadni, nem szopnak. — A beszéd az idiótáknál

* V. ö. Weygandt, Der Idiotismus, Halle a. S. 190.

 203

ki nem fejlődik; legfeljebb tagolatlan kiabálást hallatnak s a

magasabban álló, az imbecillitás felé átmenő alakok képesek egy-
két szót kimondani.
Az idióták életkora rendszerint rövid.

8. A gyermekkori elmegyengeség társadalmi jelentő-

sége. Az elmegyengék védelme, oktatása, foglalkoz-
tatása, orvoslása.
A gyengeelméjűség társadalmi jelentősége. — Számuk hazánkban és Európa
különböző államaiban. — Mi a gyengeelméjűek sorsa ? — A gyengeelméjűek
szerepe a fiatalkorú bűntettesek között. — Statisztikai adatok. — Nevelte-
tésük és oktatásuk Európa különböző államaiban. — A magyarországi viszo-
nyok. — A gyengeelméjűek orsz. intézete. — A pesti oldali állami kisegítő
iskola. — A gyengetehetségűek oktatásának eredményei. — Az oktatás
menete. — A tanórák. — Az érzékek tökéletesítése. — A szemléltető okta-
tás. — A tér-, idő- és számképzetek fejlesztése. — A számtan tanítása. —
A figyelem élesítése és edzése. — Az emlékezés és az itélőképesség fejlesz-
tése. — Az érzelmek nevelése. — A kedélyélet és az akarat ébresztése. —
A rajz és a kézi munka. — A kézi ügyességek fontossága. — Továbbképzés. —
Felügyelet és támogatás az iskola elvégzése után.

A gyermekkori elmegyengeség nemcsak orvosi, psychologiai

és pedagógiai, de társadalmi szempontból is nagy jelentőséggel
bír. A társadalmi jelentőség egyrészt a saját fenntartásukra kép-
telen elmegyenge gyermekek nagy számából, másrészt azon vesze-
delmekből folyik, melyekkel a magukra hagyott debilisek, imbe-
cilek és idióták a társadalmat mint züllöttek, csavargók, koldusok
és bűntettesek fenyegetik.
A gyengeelméjűek -- értve ezalatt a világrahozott vagy kora
gyermekkorban szerzett elmegyengeségben szenvedőket — száma
nehezen állapítható meg, mert csak a súlyosabb formákban szen-
vedők vannak intézetekben elhelyezve, a gyengetehetségűeket pedig
a legutolsó időkig alig tekintették oly fogyatékosaknak, kiket a
statisztikai jelentésekbe bele kell foglalni. A tényleg imbecilek
száma azonban magában véve is igen nagy. Svájc Bern kanton-
jában 335 lakosra, Württembergben 482 lakosra, a többi német
államokban, nálunk, Ausztriában, Norvégiában, Nagybritanniában
átlag 7-800 lakosra esik egy gyengeelméjű. A többi államokban
a statisztika még megbízhatatlanabb ; így Franciaországban
Kollmann szerint 1028, egy Ziehen által említett számlálás szerint
300 lakosra esik egy imbecil. Svájcban újabban pontosan össze-
számlálták az iskolaköteles gyöngeelméjűek számát s a 7-14
éves gyermekeknél 1000-re 15'3 imbecil esett. Németországban az
összes imbecilek számát 150.000-re teszik. Budapesten a gyenge-
tehetségű gyermekek száma Verédy szerint az 1000-ret meghaladta,
ami körülbelül 1 : 700-ra aránynak felelne meg.
 204

Ugyanez arányt véve, hazánkban az elmegyenge gyermekek

száma a 20.000-ret jóval meghaladja.
Az elmebetegügyi statisztikánkban szereplő imbecilek és
idióták száma (ideszámítva a kretineket is, kiket a statisztika az
idiótákkal összevegyít) az 1895-iki népszámlálás adatai szerint
14.576.
Felmerül a kérdés, mi lesz élete folyamán e nagyszámú;
imbecil gyermekből ?
Gyengébbelméjű gyermekek sorsa részben betegségük ter-
mészetétől, részben a társadalmi viszonyoktól függ, melyek őket
környezik. Az idióták magasabb kort nem igen érnek el.
Ezek és a súlyosabb imbecilek kisebb része idióta- vagy elme-
gyógyintézetekben nyernek elhelyezést. Nagyobb részük otthont
mint a város vagy falu hülyéje tengeti valahogy állatias módon
életét, nem egyszer kárt téve vagyonban, sőt embertársai testi
épségében, életében is. Azok, kiknél pusztán debilitásról, vagy
ennek is enyhébb fokairól van szó, az elemi iskolák egy-egy
osztályát meg-megismételve, polgári iskolák felsőbb, vagy közép-
iskolák alsóbb osztályaiba is eljutnak s számos bukás árán bizonyos
mennyiségű ismeretre mégis szert tesznek. Egyikük-másikuknál
később bizonyos spontán javulás indulhat meg. Legtöbbjük azonban
keservesen jut előre s idővel többé-kevésbé súlyos neuraszténiássá,
hisztériássá, epilepsziássá, vagy elmebeteggé lesz. A gyengébb debi-
lisek és az imbecilek főleg a mostohább anyagi viszonyok között
élők, felettébb ki vannak téve a korai elzüllésnek. Az elemi iskola
egy-egy osztályának padjain 2-3 évig elülnek, tanulótársaik
gúnyolják, a fogyatékosságukat gyakran fel nem ismerő tanító
bünteti vagy a leghátulsó padba ülteti őket, nem törődik velük.
Otthon hasznukat venni nem tudják s így szükségkép iskola-
kerülők lesznek.; iparostanoncnak sem válnak be, bitangolnak,
csavargók, csibészek lesznek s a lehető legfiatalabb korban össze-
ütközésbe jutván a büntetőtörvénnyel, a javító-intézetek töltelé-
keivé válnak, míg a gyengébb elméjű leányok a prostituáltak
főkontingensét szolgáltatják.
A következőkben részletesebben fogjuk még kimutatni,
mily nagy elterjedtségű egyáltalában a fiatalkorúak erkölcsi
züllöttsége, mily károkat okoz, mily veszedelmeket rejt magában
és milyenné fajulhat a felügyelet hiánya, a nyomor, a rossz
példa, a csábítás révén bűnös útra tévedt gyermeki elme. Hogy
e felsorolt kedvezőtlen behatásoknak az elmaradottságánál fogva
önfenntartásra képtelen, ingerlékeny, ösztöneinek ellentállani alig
tudó, s szerfelett szuggesztibilis gyengébbelméjű gyermek még
sokkal kevésbé tud ellentállani, mint a csak külsőleg kedve-
zőtlen viszonyok között élő, azt az eddig mondottak alapján
könnyen megérthetjük.
 205

Téves és semmikép nem bizonyítható volna az az állítás,

hogy minden züllött és bűntettes gyermek hibás elméjű. De kétség-
teleniil bebizonyosodott tény az, hogy a fiatalkori bűntettesek igen
jelentékeny része kimutathatóan kóros-, főleg pedig gyengeelméjű.
Mönkemöller 200 elzüllött gyermeket vizsgált meg elmeorvosi
szempontból s azok közül 68-nál félreismerhetlen világrahozott
4rtelmi elmegyengeséget, 35-nél ezen felül erkölcsi gyengeelméjű-
séget, 13-nál pedig kizárólag erkölcsi imbecillitást állapított meg.
Ezenkívül több hisztériást, epilepsziást s egynéhány kifejezett
elmebeteget talált közöttük. Thomson 943 fegyenc között 218
világrahozott gyengeelméjűség esetét találta, Marro 1742 között
218, Knecht 1214 közül 41 gyermekkora óta imbecilt állapí-
tott meg. *
Hogy az ilyenekkel szemben sem a börtön, sem a javító-
intézetek nem vezetnek helyes eredményre, az magától érthető.
A gyengetehetségű, gyengeelméjű gyermeket a teljes elzül-
léstől s viszont a társadalmat az ekként eredő károktól csakis
a gyengeelméjűek hathatós védelme mentheti meg.
A gyengetehetségű és gyengeelméjű gyermekek védelme abban
áll, hogy azokban a szellemi élet meglévő maradványait, ahol lehet,
fejlesztjük ; az ily gyermekeket az erkölcsi zülléstől megmentjük,
midőn őket egyszerű foglalkozásokra nevelni, nekik ennek megfelelő
alkalmazást szerezni s Őket azontúl is esetleges elzülléstől felügyelet
és támogatás által megóvni igyekszünk ; amennyiben pedig szelle-
mileg nem képezhetők, állapotuknak megfelelő intézetekben gon-
dozzuk. Újabban a pedagógiai és szociális irányú védelemhez
az orvosi is kezd járulni, amennyiben például a kretinizmus
szórványos alakjai idejekorán való orvosi kezeléssel meg is gyó-
gyíthatók s az előbbrehaladt esetekben is legalább némi javulás
néha szellemi téren is elérhető (lásd a következő fejezetet is).
a) A gyengeelméjű gyermek nevelése és oktatása. A gyenge-
tehetségű és gyengeelméjű gyermek, miként azt bőven kifejtettük,
nem való a rendes népiskolába, melyben a többiek Baladását hát-
ráltatja, önmaga pedig haladni, fejlődni nem képes. Ezért is orvos-
pedagógiailag vezetett magánintézetekben, internátusokban tanítják
45ket, vagy pedig az úgynevezett kisegítő vagy kiilön iskolákba jár-
nak, melyek egész berendezése, tanterve a növendékek gyenge
értelmi képességeire, fáradékony figyelmükre való tekintettel készül. **

* L. Mönkemöller, Geistesstörung und Verbrechen im Kindesalter,

Berlin, 1903. ,
** Ellenbach (Bites), A gyengeelméjűek világából, Budapest, 1903.
— U. e., Közérdekű tudnivalók a kisegítő iskolákról. Budapest, 1905. —
Kende M. dr. A gyengeelméjűekről és hülyékről való gondoskodás, stb. Buda-
pest, 1903. — Henze, Entwickl. u. gegenwirtiger Stand d. Hilfsschulwesens
i. Deutschland, Zeitschr. f. d. Erforsch. u. Behandl. d. jugendl. Schwachsinns
206

Gyengetehetségűek részére külön kisegítő iskolák állítása

legelőször 1867-ben Drezdában és Lipcsében történt. Azóta ez
iskolák száma jelentékenyen szaporodott s 1902-ben magában
Németországban 162 városban 260 kisegítő iskola létezett 840
osztállyal és 17.000 tanulóval. Ausztria, Belgium, Németalföld,
Svéd- és Norvégország is számos ily iskolát létesítettek. Angol-
országban 1904-05-ben 152 kisegítő iskola működött 7400 -
gyermekkel. Magában Londonban 89 kisegítő iskola van 4423
tanulóval. A kis Svájcban 1905-ben 24 helységben 61 külön
osztály működött 1236 gyermekkel. Nálunk 1896-ban nyílt
meg az első ily iskola, mint a képezhető hülyék és gyengeelmé-
jűek orsz. m. kir. nevelő- és tanintézetének budai externátusa.
Az előkészítő oktatás 1-2 évig, az elemi oktatás hat évig tart.
Tisztán gyengetehetségűek részére nyílt meg a pesti oldali állami
kisegítő iskola az 1900-1901. tanévben ; jelenleg már 6 osztályú,
s a normális és abnormis gyermeki elme tanulmányozására szol-
gáló több párhuzamos osztállyal, az állami psychológiai laborató-
riummal együtt a székesfőváros által adományozott telken saját
épületében van berendezve. Ezen iskolákban, melyekben egy-egy
osztályba legfeljebb 20 tanulót vesznek fel, az elemi oktatáson
kívül a fiuk agyagmintázást, gyékény- és kosárfonást, a leányok
hasznos kézimunkákat tanulnak.
Ujabban a székesfőváros is állít fel kisegítő iskolát, míg
ellenben vidéki városaink körében, dacára a közoktatásügyi kor-
mány támogatásának, idáig csak 1-2 városban (Eger) vezetett
eredményre az ezirányú mozgalom, melynek extenzitására nézve
messze mögötte állunka külföld legtöbb államának.
Ez iskolák haszna nyilvánvaló, mert egyrészt az elemi iskolá-
kat fölszabadítják az őket terhelő s a sikeres előmenetelben gátló
kórosan gyenge tanulóktól, másrészt ez utóbbiak individualizáló
oktatását és a gyakorlati életre való előkészítését gyógypedagó-
giailag képzett tanerőkre bízzák.
Rendes elemi iskoláiban, több kerületben kisegítő osztályo-
kat állított fel gyenge tehetségű tanulók részére a székesfőváros is.
Az ily intézetekben a gyermekek testi és szellemi állapota
a fentebb vázoltakhoz képest lényegesen módosulhat. A célirá-
etc. 1906. I. — v. Náray-Szabó, Die Fürsorge f. abnorme Kinder in
Ungarn, Eos, Vierteljahrschrift f. d. Erkenntn. u. d. Behandl. jugendl.
Abnormer, 1. évf. 1905. -- U. e. folyóiratban : Chr. Keller, Die Fürsorge
f. d. Schwachsinnigen in Dűnemark, 1905. — D. G. E. Schuttleworth,
Wohlfartsanstalten f. geistig abnorme Kinder in Grossbritannien u. d.
britischen Kolonien, 1905. — V. ö. továbbá B. Maennel, Führer d. die
Litteratur d. Hilfsschulwesens, Zeitschr. f. Kinderforschung, Langensalza
u. Wien, 12. évf. 1906-07. — Laquer ár., Die aerztl. u. erziehliche
Behandl. v. Schwachsinnigen in Schulen u. Anstalten stb., Klinik f. psych.
u. nerv. Krankheiten, Halle a. d. S., I. köt., 1906.
 207

nyos oktatás folytán a könnyebb debilisek néhány év mulya.

jórészt visszaadhatók a normális népiskolának, a súlyosabb
debilisek lassan elsajátítják azokat az ismereteket, miket
az elemi iskolában a tanítás ottani tempója mellett soha
el nem sajátíthatnak s az imbecilek is többnyire, legalább-
bizonyos mértékben, elsajátítják az írás-olvasás és szá-
molásnak elemeit, vagy legalább is bizonyos kézi ügyességre
tesznek szert, melynek folytán valamely életfenntartó pályára
alkalmasakká válnak. A pesti oldali állami kisegítő iskolába
1900-tól 1906-ig összesen 251 növendék vétetett fel. Ezek közül
ez iskolát elhagyta nevezett időpontig 144 tanuló. Ezek közül
meghalt 2'1°/o, szüleihez ment 11'1°/o, képezhetlenség, illetőleg.
gyengeelméjűség miatt más intézetekben helyeztetett el 27'0°%o r
erkölcsi romlottság miatt zárt intézetbe került 3'5°%o, a nép-
és felsőbb iskolának adatott vissza 25'0°,10, életkereseti pályára volt
adható 31'3°'0. Németország 55 kisegítő iskolájának kimutatása.
szerint azok tanulóinak átlag 83°%o-a keresetképesen hagyta el
az iskolát.
Akár internátusról, akár kisegítő iskoláról vagy esetleg
— ami kedvező körülmények között szintén keresztülvihető —
házi oktatásról van szó, a tanítás az értelem fejlesztésére, az
érzelmi élet ébresztésére és kézi ügyességek elsajátítására irányul r
egyidejűleg oktató és nevelő célzatú. ,Az ilyen oktatás első
sorban individuális kell hogy legyen. Ep ezért egy-egy osztály
tanulóinak számát 10-15, legfeljebb 20 gyermekben szabják
meg. A tanórák tartama 40-45 perc.
Az értelem fejlesztése az alsóbb fokozatoknál az érzékelés.
tökéletesítésével kezdődhetik. A gyermek például lásson s tanuljon
megismerni különböző színeket. Színes papirszeletek mindegyikét
a megfelelő színű papirlapra helyezzük. A növendék ezt utánozza..
Az alapszínekről színárnyalatokra, s ezek fokozataira térhetünk
át. A színek ezen felismerését, megkülönböztetését kövesse azok
fontosabbjainak elnevezése. Ugyanígy igyekszünk a hideg- és.
melegérzetet, az íz- és szag-, a tapintási, nevezetesen az izom- és-
helyérzeteket ébreszteni és élesíteni.
Fontosabbak még az összetett érzetek, melyek megismertetése
már a képzetkészlet megalapításával függ össze, amire a szem-
léltető oktatás szolgál. A formaérzeteket, például az egyenes, görbe,.
szögletes, gömbölyű, hegyes, stb. érzeteit célszerű nem rajz útján,
hanem megfelelő fából vagy bádogból készült mintákkal tapintás.
és látás együttes igénybevételével ismertetni.
A szemléltető oktatásnak a legközelebb fekvő tárgyakból kell
kiindulnia. Eleinte csak egyes tárgyakat mutatunk a gyermeknek.
Az ily tárgyat, annak részeit, tulajdonságait, látás, tapintás,
esetleg egyéb érzékei segélyével is meg kell ismernie a gyermek-
'208

nek. Majd több, az előbbihez hasonló tárgyat adunk a gyermek

-elé, kinek meg kell tanulnia, hogy mindezek ugyanazon fogalom
alá tartoznak. Fokról fokra látnia kell a gyermeknek a szoba,
az udvar, az utca tárgyait s szereplő személyeit; figyelmét azok
mindegyikére külön reá kell terelni, hogy észre is vegye azokat.
Ez oktatás természetszerűleg együtt jár a szókészlet fokozatos
gazdagításával s a gyengetehetségűek oly gyakori beszédhibáinak -
,javításával. Az iskolai tanításnak nem szabad az iskola falain belül
találhatók szemléltetésére szorítkoznia s a többit a véletlenre
bíznia. Maga a tanító kell, hogy a növendékekkel minél többször
bejárja az udvart, utcát, mezőt, erdőt s a kirándulásokat a
tanulók értelmi és érzelmi életének gyarapítására fordítsa. Általában
főleg a gyakorlatilag fontos képzetek megismertetésére kell törekedni.
A szemléleti oktatás útján tanultak megszilárdítására alkal-
mas a képeskönyv, vagy a szemléltető képek. Gyengébbeknél azon-
ban maga a szemléltető oktatás sohse történjék képek útján,
mert a gyermekek felismerhetik ugyan a jól ismert tárgyakat
.azok képmásaiból, de pusztán képekből maguknak ismeretlen
•dolgokról fogalmakat szerezni egyáltalán nem bírnak.
Igen fontos a tér-, idő- és a számtcépzetelc elsajátítása.
A térképzeteknél segítségül szolgálhatnak a játékok, a torna, a
kirándulások. Az időképzetek elsajátításában a főétkezések, a fel-
kelés, lefekvés, az iskolai időrend szolgálhatnak kiindulópontokul.
Nagy nehézségeket okoznak a gyengetehetségűeknél a szám-
képzetek. Sok debilis gyermek igen jól ismeri a számjegyeket, de
emellett egyáltalán nincsenek számképzetei. A számképzeteket
pusztán bizonyos számú mozgásokhoz társított számnevek segélyé-
vel (mint ahogy az orosz számológépnél történik) tanítani nem
elégséges, mert ez úton csak asszociatív képzetsorokat, nem pedig
,összetartozó képzetcsoportokat teremtünk. Debilis gyermekeknél
a számképzetek elsajátításánál a szemléleti oktatás nem nélkülöz-
hető. A nevezetlen számokkal való műveletek pusztán emlékezeti
elsajátítása megfelelő számképzetek bírása nélkül nagyon csekély
értékű. Ezért az összes alapműveletek az alsóbb fokozatokban
kizárólag gyakorlati, szemléltető alapon tanítandók. Megf elelő
számolókészülékek a tanítást mindenesetre könnyíthetik. Ujabban
főleg az olyanokat ajánlják, melyek a számolandó tárgyaknak a
négyzet alapformájában való elrendezését veszik alapul ; ezeknél
a számképzetekben tárgy-, mozgási és térképzetek együttesen
szerepelnek. Az egyes számképek elsajátítását (5-ig) különböző
:színük révén is elősegíthetjük.
A figyelem fejlesztése már az érzékelés élesbítésében bírja
első támpontját. A figyelem pillanatnyi összpontosítását feltünőbb
fény- és hangingerek behatásával (például élénk színek, különféle
erős hangok, zörejek) rövid tartamú behatásával gyakorolhatjuk. Fej-
 209

lettebbeknél játékképen végezhetjük ismert tárgyak pillanatnyi elő-

mutatását s ennek alapján megneveztetését. Vagy például gyorsan
s egyre távolabbról kimondott szót a gyermeknek utána kell
mondania.. Az ingersorokra, képzetláncolatokra való tartós figyelést
kezdőknél a figyelemnek óraketyegésre, zen flő órára, képeskönyv
képeire való reáterelésével, a fejlettebbeknél főleg rajzzal, kézi-
munkával izmosíthatjuk. Képzetsorozatokra, összefüggő beszédre
való kitartó figyelem csak jól fejlett képzetek és gyakorlott
képzettársítás alapján lehetséges. Általában szem előtt tartandó,
hogy a gyengeelméjűeknél a felfogás, megértés művelete igen lassú,
s a nevelő minden szavának, magyarázatának ehhez kell alkalmaz-
kodnia. A figyelem túlfárasztása gyengeelméjűeknél nem csak
egyszerű kifáradással, hanem hosszabb időre való kimerüléssel,
részvétlenséggel, vagy ellenkezőleg nagyfokú izgatottsággal járhat.
A nyugtalan, izgékony imbecileknél magának e nyugtalanságnak
elnyomása figyelmük nagy részét leköti, s őket kifárasztja. Más
nyugodtabb imbecileket is maga a figyelni akarás ténye, annyira
lefoglalhat, hogy tényleg figyelni, felfogni nem képesek. Ep ezért
tömegoktatásról náluk még megszorított mértékben is alig lehet
szó. A tanító nem kívánhatja, hogy mikor ő magyaráz, egész
osztálya tényleg figyelje s meg is értse őt ; minden egyes új
tényt minden egyes tanítványával külön is meg kell ismertetnie.
Legfeljebb a mechanikus tanulás, a már elsajátítottak ismétlése
történhetik tömegesen.
Az emlékezés fejlesztésénél mindazok figyelembe veendők,
miket az emlékezés, az elfelejtés, a tanulás lélektanáról s a gyenge-
elméjűek emlékezetéről az előbbiekben felsoroltunk. A megtartó
képesség gyengesége a legelemibb dolgokra is visszatérő ismétléssel
egyenlítendő ki. A. mechanikus emlékezet erősítésére versek be-
tanulása, még ha azokat a tanuló nem is értené teljesen, nem-
csak megengedhető, de ajánlatos is. Tér-, idő-, szám-, arc-, szín-,
szó-, stb. fajta emlékezet mind külön-külön erősítendő.
A felfogás és emlékezés vizsgálására szolgáló, fentebb
ismertetett összes módszerek a képzetfelújítás, felismerés és vala-
mennyi emlékezetfajok fejlesztésére gyakorlatokként is ajánl-
hatók. Ezeken kívül a figyelem és a megértésen alapuló emlékezés
gyakorlására eleinte apró átélt események elmondása rögtön az
esemény (például játszás, kirándulás) után, másnap, egy hét
mulya stb. megismételve, midőn egyszersmind küzdünk a gyermek
emlékezeti tévedései ellen, ajánlatosak. • Célszerű a gyermekkel
elmondatni otthonának térbeli körülményeit, az úton tapasztalta-
kat, az utat, melyet az iskoláig vagy otthonáig megtett. Utóbb
.áttérhetünk egyszerűbb mesék elmondására és azoknak a gyer-
mekkel való ismételtetésére is. Célszerű az ilyen meséket a figye-
lem teljesebb lekötése céljából egyszerű rajzokkal kísérni.
A gyermeki elme. 14
210

Az ítélőképesség fejlesztésére legalkalmasabb a hasonlatosság

és különbség érzésének fejlesztése egymáshoz többé-kevésbbé
hasonlatos tárgyak vagy jelenségek közös és eltérő jegyeinek
megállapítása útján. Például a gyermek elé zöld pamutot teszünk,
s nagyobb csomó mindenféle színárnyalatú pamutból válassza
ki az összes hasonlókat. Különböző nagyságú gömbölyű és szög-
letes fadarabokból válassza külön a gömbölyű és a szögletes
alákúakat. Játékok, melyeknél részekből egészet kell összeállítani
(építőszekrény, képes kockajáték), ugyancsak élesítik az ítéletet.
A gyengetehetségű gyermek ítéletét nem fejleszti, ha vele vad-
vagy háziállatokat, madarakat soroltatunk fel ; ez tisztán repro-
duktív mívelet. Ellenben ítéletfejlesztő eljárás, ha a gyermek elé
képeskönyvet teszünk, melynek állatképei közül a gyermek az.
előtte nem ismeretes madárfajokat is közös jegyeik alapján mint
madarat felismerni tanulja.
Az érzelmek nevelése a gyengeelméjűeknél egyike a legkevésbé
hálás feladatoknak. Az inkább értelmileg gyengeelméjűeknél
ugyan a ragaszkodás érzelme szeretetteljes bánásmód fejében nem
egyszer megnyilatkozik. Altruisztikus érzelmek igazi nyilvánulásai
azonban ritkák és aránylag sekélyek. A nevelés inkább a kóros
érzelmi nyilvánulások, a heves indulatkitörések, valamint az:
ösztönéletba fakadó rossz szenvedelmek (mások károsítása, gyen-
gébbek kínzása, hazudozás, tolvajlás, csavargás, önfertőzés stb.)
leküzdésére irányul. Ezekkel, legalább is a súlyosabbakkal, csakis
internátusi, esetleg — igen kedvező körülmények esetén — otthoni
gyógypedagógiai beavatkozás veheti fel a küzdelmet.
A kedélyélet ébresztésére a zene használható fel, mely iránt
az elmegyengék nagy részének van több-kevesebb érzéke. Tapasz-
talásom szerint azonban a bármily fejlett zenei képesség is a
gyengeelméjűeknél a többi értelmi élettől szinte tökéletesen
elszigetelt szellemi megnyilvánulás. A zene által keltett érzelmeik
tisztán érzékiek. Tény azonban az, hogy figyelmüket annyirar
lekötik, hogy némelyiknél zene hallatára a leghevesebb izgatottság
azonnal lecsillapul.
Az akarat fejlesztésére valamennyi eddig felsorolt gyakorlat,
bármely érzéki, értelmi és érzelmi folyamat nevelésére vonatkozott.
is, alkalmas. Dicséret, jutalom, dorgálás útján terelendő a gyengébb-
elméjű gyermek kitűzött feladatának végrehajtására. Az akarat.
neveléséhez tartozik az akaratlagos izomzat feletti uralom elsajá-
títása is. A mozgásaiban többnyire ügyetlen elmegyenge testi
biztossága és ügyessége módszeres gyakorlatok, szabad és szer-
torna, egyés esetekben svéd torna segélyével, melyek az összes
izomcsoportokra, mozgási fajokra kiterjedjenek, fejlesztendő.
A finomabb összrendezettségű mozgásokhoz tartozik a raj-
zolás, mely nemcsak a kézügyesség, de az összes értelmi képes-
 211

ségek fejlesztésére alkalmas. Az egész lelki élet gazdagítására

legalkalmasabb s a gyengeelméjű gyermek akaraterejét, minden-
féle irányú akaratát első sorban neveli a kézi munka. Minthogy
ez egyúttal későbbi ipari foglalkozásokra alkalmas előkészítésű)
is szolgál, az elmegyengékre, különösen a szellemi téren nem fejleszt-
hetőkre, sokkal fontosabb gazdagulását jelenti a lelki életnek,
mint esetleges beemlézett, de meg nem értett ismeretbeli hulla-
dékok. A kefekötés, kosár- és gyékény-, valamint kalapfonás,
agyagmunkák a kisegítő iskola bejáró tanulóinál igen szép ered-
ményekkel járnak. Internátusokban a kéziügyesség fejlesztése
már a mosakodás, öltözködés, fésülés stb. útján, az ollóval, tűvel
való elbánás, az ágyazásban, takarításban, ruha- és cipőkefélés-
ben való részesedés által előkészíthető. Irányoknál a női kézi-
munka tanítása néha igen szép eredményekkel jár : az értelmeseb-
beket megpróbálhatjuk a főzés művészetébe is bevezetni. Az ipari
munkákban ügyességet tanusítók cipész-, szabó-, ács-, lakatos-,
könyvkötő-, köteles-, kosár- és szőnyegfonó-tanoncokká fejleszt-
hetők ki. Némelyek a faragómunkában ügyeskednek s egyszerű
fajátékok előállítására nevelhetők. A kevésbé tanulékonyak kerti
és mezei munkára tanítandók ki. A még mélyebben állók legalább
egyszerű kisegítő munkákra, kapálásra, fa-, szén-, vízhordásra
oktatandók,
Külföldi államokban a külön iskolát végzett debilisek
további ellátásáról, ipari vagy egyéb alkalmazásáról és felügyele-
téről külön egyesületek gondoskodnak. Nálunk a közoktatásügyi
kormány Borosjenőn állított fel »gyógypedagógiai nevelő- és
foglalkoztató intézet« címmel kolóniát gyengeelméjűek részére,
melyben az iskolát végzett és egyéb gyengetehetségűeket ipari,
gazdasági munkákban kiképezik s foglalkoztatják. A budapesti
intézetekből kikerült gyengetehetségűek részére továbbképző tan-
folyamot terveznek. Az iskolát végzett növendékek további fel-
ügyelésére és támogatására a kisegítő iskola tantestülete alakí-
tott bizottságot.
A legmagasabban álló imbecilek, kik az elemi, sőt esetleg
középfokú iskolák alsóbb osztályain is keresztül vergődnek, néha
egyszerűbb irodai állásokban is megállják helyüket. Ezek azon-
ban, különösen a serdülés korában, szigorú felügyeletre utalvák,
mert a kínálkozó csábításokkal szemben szinte teljesen ellentálló-
képteleneknek bizonyulnak.

14*
 212

9. Az iskola- és a gyakorló orvos szerepe a gyenge-

elméjűség felismerése és gyógykezeltetése körül.
Pedagógiai vezetés, szakorvosi tanács. — Az iskolaorvos fontossága a nép-
iskolákra. — Mely tanuló való a kisegítő iskolába ? — A gyengeelméjűség
könnyebb fokainak felismerése. — Orvosló teendők.

Az elmegyengék részére szolgáló gyógy- és nevelőintézeteknél

pedagógiai vezetés mellett nélkülözhetetlen a szakorvosi tanács
is. A növendékek felvétele és elbocsátása, az elemi iskolába való
visszahelyezés, valamint a pályaválasztás az iskola elmeorvosilag
képzett orvosának igénybevételével kellene, hogy történjék.
De az orvosi beavatkozásnak már jóval korábban, a gyenge-
tehetségűség kóros természetének felismerésével kellene megindul-
nia. A gyengeelméjűség különböző megjelenési alakjainak ideje-
korán való felismerésével az orvos sok bajnak veheti elejét.
A népiskolák részére az iskolaorvos legalább is ugyanoly fontos,
mint a, középiskolákra.
Altalános elvként hirdetik, hogy minden oly tanuló, ki az
elemi — s esetleg a középfokú iskoláknak is — egyazon osztályát,
dacára a rendes iskolalátogatásnak, két esztendő alatt nem tudja
abszolválni, orvosi felülvizsgálat alá kerüljön s ha az orvos őt
kórosan gyengetehetségűnek ítéli, a gyermek a kiségítő iskola
látogatására szoríttassék. Gyakorlatilag azonban ez az elv kellő
állami intézkedések híján még nem volt keresztülvihető, s idáig
nálunk is a kisegítő iskolák tanulói az iskolaigazgatók tanácsát
követő szülők önkéntes jelentkezése útján rekrutálódnak. Leghelye-
sebb volna ez utóbbinak lehetőségét is fenntartva, az állami úton
szabályozott, hivatalból való átutalás.
Nézetem szerint az elemi iskola gyengébb tehetségűeknek
mutatkozó tanulóit az iskolaorvosnak legkésőbb negyedévvel az
előadások megkezdése után a tanító kijelölése alapján alaposan
meg kellene vizsgálnia, beszerzett előzményi adataikat, otthonbeli
viszonyaikat vizsgálata eredményével egybevetnie s mindazokat,
kiknél a feltűnő gyengébbtehetségűség valószínűségi diagnózisa
felállítható, tanítónak, iskolaigazgatónak és orvosnak az egész
esztendőn figyelemmel követnie. Az ilyen tanulókról tanítónak és
orvosnak rendes, közös törzslapot kellene vezetnie. Minthogy
széleskörű tapasztalatok szerint egy osztályra rendszerint csak
egynéhány 1, 2, vagy 3 ily tanuló jut, e megfigyelés egy iskola
összes osztályaira nézve se járna nehézségekkel. A kóros gyengébb-
tehetségűség felvételét idejekorán kellene közölni a szülőivel is,
s az első év végén a szülőkre kellene bízni, óhajtják-e a kisegítő
iskolába való átutalást. Azon gyermekeket pedig, kikre nézve az
osztály ismétlése közben a 2-ik esztendei észlelés is megerősítette
 213

a diagnózist, ez év leteltével hivatalból kellene a kisegítő iskolára

szorítani. Ez annál könnyebben fog menni, mert, miként itt
Budapesten is tapasztalataink mutatják, ez iskolák iránt kezdet-
ben mutatkozott ellenszenv megszűnt s alig elég a hely az oda
tóduló tanulók felvételére. A kétségteleniil nagyobb fokban elme-
gyenge tanulót azonban úgy a saját, mint az iskola érdekében nem
volna szabad egy évig sem a népiskolában meghagyni. Az ilyet
az első tanév kezdetén 1-2 heti észlelés után az orvosi-pedagógiai
vélemény alapján megfelelő intézetbe kellene utasítani. Hogy az
orvosnak a diagnózis körül mire kell támaszkodnia, arra nézve
ismétlésekbe bocsátkoznunk felesleges volna. Az előzményi adatok-
nak egybevetése a jelen állapottal legtöbb esetben hamarosan
megadja a választ. Bár az orvos az elmebeli állapot megítélése
tekintetében a tanító véleményére is támaszkodhatik, fontos, hogy
azt maga is a maga módja szerint tudja vizsgálni, mire nézve
a fentebb vázoltakban bő útmutatást találhat. Fontos az érzék-
szervek vizsgálata, nehogy például puszta fénytörési rendellenesség,
vagy nagyothallás révén a gyermek gyengetehetségűnek nyilvánít-
tassék. Ep ebben az irányban a tanítók jórésze még nem bír
elegendő érzékkel és ismerettel s itt mindig az orvosnak kell az
óvatosnak lennie. A physiologiás korlátoltságtól való megkülönböz-
tetésnél irányadók az előzményi adatok, a status praesensben
pedig a testi s főleg a szellemi degenerációs jelek megállapítása,
valamint kimutatása annak, hogy a gyermek rendes iskolalátogatás
mellett nem tudott megfelelő elemi ismereteket elsajátítani.
A gyengeelméjűség könnyebb fokainak felismerése a magán-
gyakorlatban is nagy fontossággal bírhat. A hozzáértő orvos a
szülőket nagy tévedésektől, hiu kísérletezésektől óvhatja meg s
azonnal a helyes útra terelheti a gyermek taníttatását. Másrészt
a gyengébbtehetségűség okainak ismerete reá fordítja a -figyelmet
bizonyos bántalmaknak, mint például az angolkórnak, erélyes
gyógykezelésére, a szülők netalán előrement vérbajának s esetleg
az utódoknak specificus gyógyítására stb.
A fogyatékos értelemnek orvosi gyógykezelése már az
iskoláztatás előtt is lehetséges s erre az irányt megszabni épen
és kizárólag az orvosnak, rendszerint a házi orvosnak feladata.
Elsősorban a debilis vagy imbecil gyermek, kinek baját környe-
zete, főleg a könnyebb esetekben, igen ritkán ismeri fel, meg-
óvandó a folytonos büntetésektől, főleg testi fenyítékektől, vala-
mint a kigúnyolástól, melyek még ügyefogyottabbá, makacsabbá
teszik.
Az orvos szorosabban vett orvosló teendői a gyengetehet-
ségű vagy gyengeelméjű gyermek körül a betegség kóroktana
szerint váltakoznak. Ezekre a jelen munka keretében ki nem
terjeszkedhetünk s beérjük az arra való utalással, hogy a gyermek-
214

kori gyengeelméjűség gyógykezelése körül az előidéző okok elhárí-

tásán, a baj idejekorán való helyes felismerésén, a szülők útba-
igazításán kívül az orvos mint gyógykezelő is nagyon gyakran
enyhülést, javulást, bizonyos esetekben (például a kretinizmusnál)
teljes gyógyulást is szerezhet.*

10. Gyermekkori elmebetegségek.

A mánia ; melankólia ; paranoia. — A fiatalkori elbutulás és a hebephrenia. —
E betegségek pedagógiai befolyásolhatlansága.

A gyermek- és serdülő korban a részletesen tárgyalt psycho-

pathiákon és elmegyengeségi állapotokon kívül súlyosabb kóros
elmeállapotok, valóságos elmezavarok is előfordulnak. Gyakoribbak
a gyermekkorban a főleg lázas fertőző bántalmakhoz társuló mánia,
melankólia és a heveny zavartság. (Tüneteiket lásd a 114-ik,
115-ik, 125-ik és 132-ik lapon). A mánia és melankólia többnyire,
a zavartság is gyakran gyógyul. Idegesen terhelteknél a mánia
és melankólia megszakítás nélkül, néha több havi szünetekkel
felváltja egymást (circuláris elmezavar). A paranoia (tébolyo-
dottság) inkább csak kezdeti tüneteit mutatja a gyermek-, illetve
serdülő korban. Ilyenek a különcködés, kezdődő nagyzási, elcse-
rélési téveszmék, a nagyobbfokú érzékenység, mely hajlandó min-
dent önmagára vonatkoztatni, stb. tünetek, melyek azonban ter-
helteknél az egész életen át fennmaradhatnak, anélkül, hogy
elmezavar fejlődnék. Mindezen elmezavarok a hisztéria és epilepszia
talaján is fejlődhetnek.
A serdülő korban mutatkozik már néha a fiatalkori elbutulás
(dementia praecox), mely főleg súlyos terheltség alapján lép fel.
E kóralak hangulati zavarokkal, hallucinációkkal, váltakozó tév-
eszmékkel, kényszer-cselekedetekkel, sajátságos, modoros viselke-
déssel jár (lásd 133-ik lapon) és gyors elbutulásra vezet. Az ese-
teknek körülbelül egy harmada a 20-ik életévig terjedő életkorban
kezdődik. E serdülő korbeli alakokat hebephrenia név alatt
írják le.
Kivételesen előfordul a gyermekkorban a terjedő hüdéses
butaság (paralysis progressiva) is, mely ez esetekben öröklött vagy

* Az orvosi gyógykezelést illetőleg a már idézetteken kívül a követ-

kezőket sorolom fel:
Ranschburg. Gyengetehetségű és gyengeelméjű iskolás gyermekek.
Átdolgozott különlenyomat a Bud. Orv. Ujság 1903-iki évfolyamából. Meg:
jelent Pfeifer F. bizományában. Budapest 1903. — Horváth M., Az infan-
tilis cerebr. bénulások orthop. és sebészi gyógyítása. — W. Weygandt. Die
Behandlung idiotischer u. imbeciller Kinder, Würzburg 1900. — U. e. Der
heutige Stand d. Lehre v. Kretinismus. Halle 1904. — Laquer. Ueber
tochwachsinnige Schulkinder. Halle 1902.
 215

szerzett bujakórnak következménye (lásd a 153-ik lapon) lehet,

a a felnőttek paralizisétől alig különbözik.
A psychopathiák és az elmegyengeségi állapotok körül a
pedagógiai, főleg az orvosló pedagógiai befolyás még a súlyosabb
esetekben sem teljesen sikertelen s ha gyógyítás nem is, de a
tünetek enyhítése, a fogyatkozások ellensúlyozása és kiegyenlítése
ez úton legalább is megközelíthető. Ellenben a tényleges elme-
zavaroknál az ilyen befolyásolás rendszerint teljességgel ered-
ménytelen. Ep ezért a gyermekkori elmezavaroknak pedadógiai
jelentőségük nincsen; teljesen a szakorvosi elbánás körébe tar-
toznak.*

VIII. A gyermeki elme védelme : a gyermek elméjé-

nek elfajulása ellen való védekezés.
1. A gyermeki elme védelme a gyermek világrajötte
előtt.
A gyermeki elme védelme a gyermek szülőinél kezdődik. — Védekezés az
öröklési terheltség ellen. — Kinek szabad házasságot kötnie ? — Az alkoho-
lizmus. — A közegészségügy javulása. — Szociális intézkedések. — Az áldott
állapotú, gyermekágyas és szoptatós nő védelme.

A legtermészetesebb út a gyermeki elme normális fejlődé-

sének biztosítására, a szellemi rendellenességek megelőzésére mind-
azon okok lehető elkerülése és elhárítása volna, melyeket mint
a gyermekkorbeli szellemi rendellenességek, fogyatékosságok és
elmebajok okait (lásd 151-155-ik lapon) megismerni tanultunk.
Messze még az idő, midőn ezen, az egész emberi nemre
nézve oly fontos ügy, a szellemi elfajulás elleni védelem, a tör-
vényhozás útján kellőkép rendezve lészen: S ép ezért fontos,
hogy addig is minden művelt ember, a műveletlenek felvilágosí-
tására pedig az orvoson kívül leginkább a lelkész és d pedagógus
tisztában legyen a szellemi elfajulás elleni védelem útjaival. Itt
bűn az álszemérem, a prüdéria. S ép ezért tudja meg a pap és
a tanító is azt, amit e téren tudnia kell, hogy körükben terjesztve
tudásukat, minél több bajnak elejét vegyék. A szellemi rend-
ellenességek okainak ismeretéből folyik, hogy a gyermeki elme
védelme nem a gyermeknél, hanem a gyermek szülőinél kezdődik.

* Lásd b. Schwartzer, " A gyermekkor psychosisainak legfontosabb

physikai és psychikai okai. Psychiatriai jegyzetek I., 1894. Budapest. —
Aloravcsik, Gyakorlati Elmekórtan. Budapest, 1897. — Salgö, Az elmekór-
tan tankönyve. Budapest, 1899. —0lcíh, Az elmebetegségek orvoslása. Buda-
pest, 1903. — Ziehen, Geisteskrankheiten d. Sindesalters; I—III., Berlin,
1902-1907.
216

Az öröklött terheltség továbbterjedése ellen szükséges, hogy

öröklésileg nagy fokban terhelt egyén, ki amellett maga is
súlyosabb psychopathiás terheltség vagy elfajulás testi és szellemi
tüneteit mutatja, ne alapítson családot, ne hívjon életre utódokat.
Könnyebb, de kétségtelen terheltségben szenvedő egyének csak úgy
lépjenek házasságra, ha a másik házasulandó fél sem öröklött, sem
szerzett terheltségben nem szenved s mindenképen teljesen egész-
séges. A házasulandó felek ne mulasszák háziorvosuk tanácsát is
jókor kikérni ; kétes esetekben szakértő orvos dönthet.
Nemi betegségeken átesett egyének a házasodás eldöntését
tegyék függővé megfelelő szakorvos véleményétől. Olyanok, kik
bujakóron estek át, csak az esetben házasodjanak, ha ezt meg-
előzőleg legalább is egymást követő 3 éven át bajuknak semmi
tünete nem jelentkezett s még ez esetben is forduljanak előbb
szakorvoshoz, ki nékik esetleg megfelelő gyógymódot ajánl. A nemi
szervek bárminő hurutos, lobos megbetegedésében szenvedő házas
nők igyekezzenek e bántalmaiktól megfelelő gyógykezelés útján
szabadulni, mert a méh stb. lobja a magzat elfajulására vezethet.
Az alkoholizmus, mint több helyütt bizonyítottuk, szintén
egyik hatalmas terjesztője az öröklött és szerzett terheltségnek.
Az emberi nem elfajulása ellen küzd, ki a szesztől való tartóz-
kodást, vagy legalább a józan mértékletességet saját példájával
terjeszti. Elterjedt tévedés, hogy alkoholistának csak az mond-
ható, aki részeges. Legtöbb, alkoholizmus folytán súlyos ideges-
ségbe, vagy elmezavarba esett betegem sohasem volt részeg, sőt
ellenkezőleg »nagyon is bírta a bort«. Aki könnyen megrészeg-
szik, az ritkán iszik sokat. Aki pedig, mint mondani szokták,
»megszokta« a szeszes italt és bár naponta nagyobb mennyiségű
szesszel él, jóformán sohse - részegszik meg, az sohse is józan
teljesen s épen ez az igazi alkoholista. Ezt sokan tagadják
igaz, hogy sohse jutottak annyira, hogy huzamos időn át tartóz-
kodva a szesztől, tapasztalhatták volna, mennyivel különb elméjük
munkaképessége ilyenkor, mint állandó, bár csekély szeszhatás
alatt. Némelyek finom megkülönböztetéseket tesznek s szesz
alatt csak a pálinkát meg a rumot értik. Ez igen nagy tévedés.
A bor, a sör, ugyanúgy szeszes ital, mint a pálinka. A pálinka
25-50 fokos, a bor 6-15 fokos, a sör átlag 4 fokos szesz. Ez
annyit tesz, hogy a napi másfél liter 8 fokos ú. n. könnyű bor,
— ilyen mennyiséget nálunk sok helyen isznak meg a »mérték-
letes« elemek — annyi, mint naponta 120 gramm abszolút
alkohol, vagyis kb. annyi, mint '/2 liter pálinka, amit a »részeges«
munkás fogyaszt el. De napi 6 korsó sör is ugyanennyi szesznek
felel meg s emellett a gyomrot, vesét 3 liter folyadékkal is
terheli. Hányan vannak széles e hazában intelligens elemek, kik
a napi másfél liter bor mellett a 3 korsó sört sem vetik meg,
 21T

tán még egy-két pohárka 50-70 fokos konyakot, vagy egyéb.

pálinkát is elfogyasztanak s nem tudják, hogy ők iszákosak. Igaz,
van aki »bírja¢ ; egyik jobban, másik kevésbé. De csakis elméje-
tisztasága, lelki épsége rovására s az általa nemzett ivadék szörnyű
kárára. Hozzáteendő az is, hogy a mai életviszonyok között, az
elmének mai igénybevétele mellett az alkohol hatása sokkal bom-
lasztóbb mint a régebbi, könnyebb forgású években.*
Aki tehát a napi 1-2 pohár könnyű borral, 1-1 pohár-
sörrel beérni nem tudja, az hagyja el egészen a szeszes italok.
élvezetét. Aki pedig ily csekély adaggal beéri, az se szokjék a
minden étkezéssel járó szeszhez, mely különben is állandó élvezés.
esetén nemcsak az agyra, de a szívre, véredényekre, gyomorra,.
vesékre, májra stb. szervekre is kétségtelenül káros hatású..
A terhelt egyéneknek, idegeseknek és fáradt elméjiíeknek pedig
a szesz kis mennyisége is feltétlenül káros, azok épenséggel.
kerüljék azt, mert erlcölcsi ellentálló képességüket, akaraterejüket
feltétlenül gyengíti.
Minden javulás a közegészségügy terén egyúttal a szellemi
elfajulás ellen tett lépést is jelent, ami a fertőző betegségeknek-
oly gyakori, szerzett psychopathiákat létrehozó hatásából könnyen.
megérthető.
A szegénysorsú néprétegek életviszonyainak javítása, a
nyomor lehetőleges megszüntetése szintén egyértelmű az elfajulás
elleni küzdelemmel. Ha a munkás nem szeszből, ha gyermekei.
nem burgonyán és kenyéren élnek, de rendesen táplálkoznak,
kevesebb javítóintézetet és börtönt, kevesebb kórházat, kevesebb.
hülyék és elmebetegek intézetét kell az államnak építenie.
Az áldott állapotú, a gyermekágyas es a szoptató nő
védelme is egyértelmű a gyermeki elme védelmével. Nagyobb-
gyárvárosokban, női-ipari kerületekben óriási az elvetélések és.
halvaszületett gyermekek száma s átlag az élve szülött gyerme-
kek 1/5 része hal el évente. De még sokkal nagyobb azoknak a.
gyermekeknek a száma, kik az áldott állapotú nő súlyos mun-
kája, sérülései, elhanyagolt betegségei folytán már megterh alt;
idegrendszerrel jönnek a világra, majd pedig az üvegből való,
rendszerint gondatlan idegenekre bízott szoptatás, hiányos táplál-
kozás, elhanyagolt bélhurutok folytán angolkórba, skrofulózisba,
gümőkórba esnek s biztos jelöltjei a szellemi elfajulásnak, a.
bűnnek, a gyengeelméjőségnek, a tébolynak, nyűgei és csapásai
a társadalomnak. Bizonyosnak vehető, hogy a kár, melyet az ily
eredetű gyermekek a társadalomnak, az államnak okoznak, sok-
kal jelentékenyebb, mint amennyibe az áldott állapotú és a

* Deutsch Ernő dr. A gyermek és az alkohol, Gyermekvédelmi;

lapok, 1905.
5. sz. 77. 1.
218

szoptató szegénysorsú nők legszélesebb körű védelme és támogatása

kerülne.*
Lehetőség szerint megvédendő az áldott állapotú nő súlyo-
sabb kedélyi izgalmaktól is; az ilyenek a vérkeringési szervek
-és a lelki izgalmak között fennálló szoros kapcsolatnál fogva a
magzat vérkeringésére és táplálkozására közvetlen befolyással
lehetnek. Már e szempontból is a kölcsönös megismerésen és
vonzalmon alapuló házasságok egészséges utódokra több kilátást
nyujtanak, mint a puszta érdekházasságok.**
Anyák, kik koraszüléselvre, elvetélésre hajlanak, valamint
olyanok, kiknek gyermekeinél angolkór, skrofulózis, szellemi
elfajulás mutatkozik, ha ismét áldott állapotba jutnának, ne
mulasszák el orvos tanácsát kikérni. Kellő kímélet, kellő táplál-
kozás, megfelelő erősítő szerek tapasztalás szerint olyanoknál is
egészséges gyermek világrajöttét biztosították, kiktől addig túl-
nyomólag vagy kivétel nélkül életképtelen vagy fogyatékos gyer-
mekek származtak.***

2. A gyermek szellemi fejlődésének elősegítése.

Védekezés a szellemi túlterhelés ellen.
A csecsemőkor. — A gyermek szellemi fejlesztése az iskolás korig. — Engedel-
messég ; rend ; tevékenységi ösztön ; ügyesség ; rajz ; játékok ; érzelmek fegyel-
mezése ; büntetések. — Idegen nyelvek. — A felfogás és emlékezet erősítése. —
Az igazság iránt való érzék nevelése. — A nemi élet ébredése. — A nemi fel-
világosítás inkább csak az e kérdést fedő mysticizmus enyhítése legyen. —
A test és elme harmóniás fejlesztése. — Az iskolás gyermek. — Az egyéni-
ségek lélektana és a tömegoktatás. — A megértés és tanulásbeli egyéni különb-
ségek. — Mily felfogású tanulókhoz alkalmazkodjék a tanító. — A tömeg-
oktatás előnyei a magánoktatással szemben. — Követelmények. — Dán-
ország példája. — Hazai viszonyaink. — Az egyfolytában való és a ketté-
osztott tanítás. — Előnyök és hátrányok. — Többnyire célszerűbb az egyfoly-
tában való tanítás. — A tanórák számának és sorrendjének megszabása. —
A heti óraszám. — A szünetek. — A tanítás mely szakába valók a nehéz,
melybe a könnyű tárgyak ? — A testgyakorlási óra. — A házi feladatok elkerül-
hetlensége. — Követelmények. — A házi feladatok kötelező bejegyzése az
osztálykönyvbe. — A házi feladatokra kiszabható idő maximuma az alsóbb
és magasabb fokú iskolákban. — Németországi viszonyok. — A Wlassics-féle
rendelet.

a) A csecsemőkorban : Egészséges szervezetű anya lehetőleg

önmaga szoptassa gyermekét ; ellenben öröklésileg súlyosan terhelt,

* A magyar ipartörvény 116. §-a gyermekágyas nőt a gyári mun-

kától 4 hétre megvédi, midőn így intézkedik : »Nők szülés után 4 hétig
szerződésileg kötelezett munkájok teljesítése alól a szerződés megszűnése
nélkül felmentvéks.
** V. ö. Szitnyay, A szellemi tehetségek eredete. Bpest, 1905.
*** Z. Berkhan, Ueb. d. angeb. und früh erworb. Schwachsinn 2. Aufl.
Braunschweig, 1904.
 219

avagy nyilvánvalóan psychopathiás, nagyobb mértékben ideges,

hiszteriás, epilepsziás s szervileg beteg anya táplálása anyára is,
ivadékra is károkkal járhat. Ha a gyermek táplálását idegenre
bízzuk, a dajkát orvosilag vizsgáltassuk meg. Szeszes italokkal a
szoptató anya vagy dajka ne éljen.
Ha a gyermek testi fejlődése nem felel meg a normálisnak,
ha hiányos táplálkozás, bélhurutok lépnek fel, ha a kutacsok
csontosodása, a • fogzás, a járás, a beszéd feltiinően késik, ideje-
korán forduljunk orvoshoz. Eszméletlenségek, görcsök esetén ne
elégedjünk meg azzal, hogy azokat a fogzás okozta ; e tünetek
psychopathiás hajlam előjelei, az ily gyermek testi ápolása, szellemi
nevelése fokozott figyelmet kíván.
b) A gyermek szellemi fejlesztése az iskolás korig. A fejlődő
gyermekkel a szülő sokat, szeretettel, de kezdettől fogva kényez-
tetés nélkül foglalkozzék. A majomszeretetnél nem kevésbé ártal-
mas a szellemi élet fejlődésére a szülők túlságos ridegsége,
melybe némelyek épen a kényeztetéstől való félelmükben átcsap-
nak. Az engedelmességre való szoktatásnak a gyermek érdekében
az értelmi élet első ébredésétől fogva kell megindulnia ; de ne
igyekezzünk a gyermekből automatát nevelni. A rendre való
szoktatás már a lefektetés, táplálás, testi szükségletek elvég-
zésében való fegyelmezéssel kezdődjék és a rendszeretet ápolása
a nevelés folyama alatt soha ne szünjék meg. De ne felejtse el
némely túlzó anya és nevelő, hogy a rend csak életforma, nem
életcél. A rendes gyermek még nem mindig jó és eszes gyermek.
Különösen az eleven mozgású és eszű gyermeket nem lehet s
nem is való minden körülmények között előírt formákba és hatá-
rokba szorítani.. A túlzott javítgatással, minden felesleges szóért,
mozdulatért, a gyermekre nézve nem mindig szent szobarend
megbontásáért való korholás, büntetés a gyermek szellemi életét
ellaposíthatja, jellemét meghamisíthatja, tevékenységi ösztönét meg-
béníthatja. A rend minden szertelenségnek hasznos korlátja, de
a rend mint öncél, testi és szellemi korlátoltságot teremt.
Adjunk minél több teret a gyermek tevékenységi ösztöné-
nek, játékkedvének. A játékkedv a gyermek munkakedve. Ne
drága, komplikált játékot adjunk kezébe, mihez nem szabad
hozzányúlnia, mert elrontaná, hanem olyat, mivel saját kénye-
kedve szerint bánhat, homokot, agyagot, fa- vagy kőjátékokat.
Ne ~sajnáljuk, ha a gyermek egyik-másik játékát szétszedi ; ez nem
mindig a rombolási ösztönnek, igen gyakran láthatólag a gyermek
kiváncsiságának, tudásvágyának kifolyása s kutató ösztönre mutat.
Ahol tehetjük, élesítsük a gyermek érzékeit, figyelmét ;
segítsük elő kézi ügyességét. Az érzékek gyakorlása egyértelmű a
képzetek tőkéletesítésével, élesítésével, ami alapja a plasztikus
gondolkodásnak.
220

A beszéd fejlődését elősegíti a gyermekkel való foglalkozás,

más beszélő gyermek társasága. A gyermeteg, pösze beszédet
dédelgetésből utánozni nem helyes dolog s elősegítheti a beszéd
tökéletlenségeinek állandósulását. A képzet- és szókincs gazdagí-
tásánál a képeskönyv csak pótszer legyen ; amit lehet, azt a gyer-
mek a természetben tanulja megismerni.
A tevékenységi ösztönt, érzékeket, figyelmet, rendszeretetet
s egyúttal a kedélyt egyaránt fejlesztik a könnyebb kezi munkák,
elsősorban a rajz. A rajzolást a gyermek eleinte nemcsak plaj-
básszal, palavesszővel, hanem a szabadban is, földbe, homokba,
vesszőparipával, melyet lovagolva vezet, vagy bot végével végzi.
A rajzolás kiműveli a szem és kéz mozgásai közötti fontos össze-
köttetéseket, mélyíti a figyelmet, midőn a lerajzolandó tárgyba
való elmerülésre késztet, fejleszti az analytikai és synthetikai
képességet, midőn a gyermek az utánzandó képet elemeire bontani,
s rajzában azokból ismét összeállítani kénytelen, élesíti a képze-
teket, melyeket felelevenít, midőn képzelet után igyekszik raj-
zolni ; ébreszti a formaérzéket és a szép szeretetét. Midőn a
gyermek a földbe rajzolt ábrákat kaviccsal rakja körül, az ipar-
és építőművészet első alapelemeiben gyakorolja magát. E munkák
a térképzetek, a tájékozódás fejlesztésére, sőt a számképzetek
megszerzésére és az elemi számolási míveletek játszva elsajátítá-
sára is igen alkalmasak. A szabad természetben végezhető kavics-,
föld- és agyagmunkák a nyári hónapokra igen értékes kiegészítői
a plajbásszal végzett rajzolásnak, a Fröbel-féle kézimunkáknak,
az építőjátékoknak, stb. kézi ügyességeknek, melyekkel otthon,
vagy óvodában gyermekeink érzékeit és munkaszeretetét nevelni
igyekszünk.*
A gyermek zenei érzékének ébredése az érzelmi világ gazda-
godásával jár. A gyermekek játékai énekléssel s ez úton alkalmas
versikék betanításával ,kapcsolhatók össze, ami az emlékezet
fejlesztését segíti elő. Ovakodjunk azonban az ilyenekkel való
túlterheléstől.
Igyekezzünk a gyermeket jókor érzelmi nyilvánulásainak
fegyelmezésére nevelni. A kisebb gyermeknél erre első feltétel,
hogy a gyermek rossz példát maga előtt ne lásson. Hány szülő
és nevelő akad, aki a gyermek bármely nem tetsző cselekedetét
idegesen, sokszor dühös kiabálással utasítja rendre. S ugyanezek
felháborodnak és büntetik a gyermeket, ha az, miként ők, mérges
és indulatos. Az indulatos gyermekkel csak a jó példa és a nyugodt
hangú elbánás vezet a kivánatos eredményre. Nem egy ordítozó,
magát dühében földhöz vágó gyermek hamar elhallgat, ha egy-

* L. Láng Mihály kitűnő könyvét : A munkaszeretetre való nevelés

módja. Budapest 1900.
 221

szerüen magára hagyjuk. Nagyobb gyermekeknél céltudatosan

költsük fel az ambiciót indulataik, szenvedélyeik leküzdésére.
Világosítsuk fel őket, hogy az ily önfegyelmezés sokkal biztosabb
jele a testi és szellemi érettségnek, mint a dohányzás, vagy a
felnőttek egyéb majmolása. A gyermek büntetését illetőleg a már
mondottokra (75., 125., 130., 148., 160. és 161-ik 11.) utalok.
Az iskolaköteles kor elérése előtt olvasás-írás tanításával a
gyermeket ne terheljük. Idegen nyelveknek elsajátítása a gyer-
mekre e korban, bármily játszva történik is látszólag, csak káros
hatással lehet. Az ideges, valamint a szellemi koraérettség tüneteit
mutató gyermeket különösen tartsuk vissza az időelőtti szellemi
munkától, igyekezzünk őt a természetbe vinni, játékai körében
megtartani.
Korán istápoljuk, neveljük a gyermek felfogó- és emlékező-
képességét, Icépzetfelujításának biztosságát, hűségét s ezzel együtt
igazmondását is. Az érzékelő, megkülönböztető, elemző, itélő képesség
nevelésére alig nyílik valahol is több alkalom, mint a szabad
természetben. Itt . tanuljon meg a gyermek nézni és látni, egybe-
vetni és különbséget tenni. S itt tanulja meg egyúttal a lét
mindenki számára egyaránt hozzáférhető örömeit naivan élvezni
is. A kisebb gyermeket többnyire élénk képzeletéből s gyenge
kritikájából eredő hazugságaiért minél kevesebbet büntessük,
ellenben minél inkább fejlődik értelmisége, annál gondosabban
figyelmeztessük állításainak esetleges tévességeire. Következetesen
szoktassuk őt hozzá, hogy gondolatai, beszédje a való tényállásnak
szigorúan megfelelők legyenek, s hogy e téren a legkisebb különbség
iránt érzékennyé váljék. Ezt az igazság iránt való érzéket tuda-
tosan is nevelhetjük, midőn a gyermekkel végzett séták, kirándulások
részleteit, a hallott meséket vele elmondatjuk, vagy képet mutatunk
néki, s a gyermeknek el kell mondania mindazt, amit látott. E
gyakorlatok, melyeknek az iskolás korban sem szabad megszűnniök,
hozzászoktatják a gyermeket gondosabb, fegyelmezettebb észlelésre,*
szavaik lelkiismeretesebb mérlegelésére, a különösen abnormis
gyermekeknél oly gyakori füllentés, ferdítés és hazudozás iránti
ínbírálatra.
Az apa, az anya ilyetén gondossággal lényegesen segíthet,
könnyíthet a tanító oktatási és nevelési munkáján.
Kezdettől fogva tartsuk figyelemmel a gyermek nemi életé-
nek ébredését, ,mely különösen ideges hajlamúaknál korán szokott
mutatkozni. 0n ertőzés öntudatlan nyilvánulásait néha már a
csecsemőkortól fogva kell elnyomnunk, következetes leszoktatás-
sal, néha megfelelő zárt ruhaneműek alkalmazásával, később őszinte
felvilágosítással, edzéssel, a serdülő gyermek testi energiájának

* L. Lederer Ábr., A megfigyelések, stb. Budapest, 1904. 56-61. 1.

222

torna, sport, játékok útján való lekötésével. A gyermek szokja

meg ágyában kezét a takaró felett tartani, ébren ágyában ne
heverésszék ; ne engedjük a gyermekeket illemhelyeken soká tar-
tózkodni, sötét helyen több gyermeket összebujni. Az érzékiség
korai ébredése viszont el nem kerülhető, ha a gyermek sokat
fordul meg felnőttek társaságában, s ott esetleg szemérmetlen-
ségeket hall vagy lát, avagy utcán, kirakatokban egyre azt a
benyomást nyeri, hogy az általa csak homályosan sejtett dolgok
körül forog a felnőttek gondolkodása és cselekvése. E téren való-
ságos csapás a nagyvárosi élet a maga halmozott szemérmetlen-
ségeivel, trágárságaival. A prostitució utcai garázdálkodásának a
közegészségügy nevében, a kirakatok egyre szaporodó szemérmetlen
felirású és illustrációj ú könyveinek, levelezőlapjainak stb. az iro-
dalom és művészetek szabadsága nevében való megtűrése hihetetlen
visszaélés szent jelszavakkal. Olyfokú megrontása ez a gyermek
védelemre szoruló lelki életének, melyet semmiféle »tisztaságra
való neveléssel« nem lehet ellensúlyozni.
A serdülés korába jutott gyermeket*) szülője vonja közel
magához, s ismertesse meg vele a legszükségesebbet, amit a nemi
életről tudnia kell. Bizonyára jobb, ha azt apjától, anyjától hallja,
mintsem rejtett helyeken suttogva lesi, vagy olvassa meg nem
értett, nem néki való könyvekből. E felvilágosítás igyekezzék az
e kérdést fedő mysticismust enyhíteni, s a nemi életet mint az
egyén utódaiban való folytatódásának, a faj fenntartásának esz-
közlőjét feltüntetni. Az érzéki vágyaknak a teljes érettség beálltáig
való leküzdését, az érzékies gondolkodásnak gondos kerülését,
erre eszközül a test és elme harmonikus fejlesztését ajánljuk
fiainknak. A leendő anyaságra való legjobb előkészületként a
szűzies gondolkodást, mely azonban nem egyértelmű a szervei egész-
ségtana körül való tudatlansággal, s ugyancsak a test és szellent
harmonikus fejlesztését plántáljuk hajadonná váló leányaink lelkébe.
Már ilyenkor fészkelje be magát gondolkodásukba az a tudat,
hogy az érzékiség nem az élet célja, de az élet eszköze. Minden
szülő önnönmagát is nemesbíti, ha serdülő gyermeke helyes fel-
világosításának óvatossággal és gyengédséggel szenteli magát.
Súlyt helyezzünk a gyermek testi edzésére, erejének fejlesz-
tésére is. Az egészséges szervek felől érkező, az öntudatba észre-
vétlenül beleolvadó erőérzet az épen fejlett szellemi élet harmó-
niáját jelentékenyen emeli. A testi fejlettségre, tökéletességre s
vele kapcsolatosan bizonyos külső csinosságra, tetszetősségre való
törekvés éppen nem kárhoztatandó. A testileg és szellemileg erős

* V. ö. Kemény Ferenc, reálisk. igazgató : A nemi probléma (sexuá-

lis pedagógia), Budapest, 1907. Néptanítók könyvtára 33. füzet. Ara.
1 korona.
 223

és •arányos, belsőleg és külsőleg harmonikus egyén mégis csak

felette áll annak, a ki csak szellemi kincsekkel dicsekedhetik'
A testi gyengeség és tökéletlenség s ennek tudata a létért való
küzdelemben gyakran egyoldalú erőkifejtésre kényteleníti, s ezáltal
a túlfeszítés, ezzel pedig az elfajulás felé hajtja a pusztán szelle-
mileg erős egyént. Az emberiség► egészséges fejlődésének ideálja
cscticis a testileg és lelkileg erős és harmonikus ember lehet.
Az iskolás gyermek. A szellemi túlterhelés. A mai iskola nem
a gyermeki elme fiziológiai alapjainak és fejlődési menetének
ismerete alapján fejlődött. A pedagógus kiképzésekor — újabb
időkig — a nevelés és oktatás tételeit nem a gyermeki elme
tanulmányozásából tanulta meg levonni, hanem legjobb esetben,
a teljesen kifejlődött emberi elme tanával ismerkedett meg. A gyer-
meki elme az iskolába való belépés időpontjában ugyan már az
összes elmebeli képességek megindult fejlődését mutatja, azonban
miként arról az elme fejlődésének tárgyalása során meggyőződ-
hettünk, a kifejlődött elmétől úgy tartalmára, mint működési
módjára és munkabírására nézve lényegesen különbözik.
Ezenfelül a pedagogia az utolsó időkig nem fektetett
elegendő súlyt az egyéniségek lélektanára. A mai tanítás még
mindig tömegoktatás, mely voltaképpen feltételezi, hogy minden
gyermekben meglegyen a teljes és egyenlő gyorsasággal kibontakozó
szellemi fejlődés lehetősége. A tanítónak, a gyermekek tömegére
hatva, az egész osztállyal voltaképpen egyformán tökéletes ered-
ményeket kellene elérnie, ha nem volnának hanyag, haszontalan,.
rossz és buta gyermekek.
Valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy a teljesen egykorú
gyermekek, sőt egyazon szülőktől származott, s egyazon körül-
mények között nevelkedett gyermekek szellemi képességei is nagy-
mérvű eltéréseket mutatnak, melyek nem függnek a gyermek
jóságától, akaratától.
Hivatkozom e tekintetben valamennyi elmebeli mívelet terén
végzett vizsgálataink eredményeire. Nézzük meg pl. azt a táblázatot,
mely jó és közepes számolóképességű 6 — 7 éves, első osztálybeli
gyermekek számolóképességét mutatja be az első iskolaév végével
a tizes számkörbeli míveletekre vonatkozólag. De a tudást ez.
esetben nem a szokásos kitünő, jeles, jó stb. osztályzattal mérjük,
hanem a helyesen végzett míveletek számával, a számolásnál mutat-
kozó biztossággal (egyszerre, vagy csak javítások árán helyes-e az
eredmény ?), s a mívelet elvégzéséhez szükséges időtartamokkal..
Azt látjuk, hogy ily elemi egyszerűségű míveletre, mint.
aminő a tizes számkörbeli összeadás, tizenöt j óképességű gyermek
csaknem valamennyijének más és más időtartamra volt szüksége..
A leggyorsabban számoló 1'1, a leglassúbb 3'6 másodperc alatt
mondta ki a meg fejtést, tehát több mint háromszorta annyi időre-
:224

volt szüksége, mint az előbbinek. Tizenöt kórosan gyengetehetségű

gyermek közül -- a kisegítő iskola első tanévének végeztével
— legtöbbjük már előzőleg 1-2 évet járt a népiskolába — a
leggyorsabban számoló 2'2, a leglassúbb 5'3 másodperc alatt
fejtette meg. A 3 —1=2 elvégzésére a népiskola 2-ik osztályát
-elvégzett 14 tanuló közül a leggyorsabbnak 1'0, a leglassúbbnak
-4'0 mp.-re, a kisegítő iskola 4-ik osztályát végzett 16 tanuló közül a
legügyesebbnek 1'4, a leglassúbbnak 21'0 másodpercre.volt szüksége.
De nemcsak a számolásra áll ez így. Az egyéni különb-
ségek a legelemibb felfogási folyamatokra nézve ugyanígy fenn-
állanak. Méréseim szerint a népiskola első osztályának befejeztével
.a jobb felfogású tanulók 1/3 mp. alatt egy-, sőt kéttagú (hat
betűből álló) szókat hibátlanul olvasnak el. Gyenge tehetségű
tanulóknak ez az 1/3 mp. néha egyetlen betű elolvasására nem
volt elegendő. Sőt a népiskola 3-ik osztályában is találtam tanuló-
kat, kik ép érzékszerv mellett kéttagú szót nem 1/3, de 2 másod-
_perc alatt sem voltak képesek hibátlanul felfogni.
Hasonló különbségek mutatkoznak a gyermeki képzetkincsre,
.a szókészlet nagyságára, a képzetfelújítás (reprodukció) gyorsa-
ságára, az emlékezés terjedelmére, biztosságára stb. szellemi képes-
-ségekre vonatkozólag is (v. ö. III. 2. és IV. 2., 3. és 4-ik fej.).
Tekintetbe véve, hogy a legtöbb osztály tanulóinak többsége
közepes, egy része gyenge, csak kis töredéke jeles, s tán ugyan-
annyi, az alsóbb osztályokban 2-3 a kórosan gyengetehetségű
tanuló, az a nehéz kérdés merül fel, a tanulók melyik csoport-
jának szellemi képességéhez mérten tanítson a tanító ?
Minthogy a tanítás a megértetésen alapul s a megértés az új
-érzékleteknek összekapcsolása a régi elmebeli tartalommal, vagyis,
a megértés alapja a helyes érzékelésen kívül a helyes felfogás,
..a feltüntetett mérésekből kétségtelennek látszik, hogy még az eset-
ben is, ha a tanító a közepesekhez alkalmazkodik, tanítása a
lassúbb felfogásúakra nézve teljesen elvész. Nagyobb tömegeknél,
-s a tananyag nehézségeinek gyarapodásával egyre nagyobb lesz
azoknak a száma, kikre nézve az oktatás kezdettől fogva csak
-színleges, kik azt bármely túlfeszítés mellett is figyelmükkel
követni nem tudják, meg nem értik, s ilyképpen szükségszerűen rossz
tanulókká, figyelmetlenekké, hanyagokká válnak. Pedig ugyancsak
-ezek a gyermekek individuális oktatás mellett, a kezdet nehézségein
túlhaladva, részben egész jó észjárásúaknak bizonyultak volna, s a
kénytelen hanyagság helyett munkájukat, bár lassúbb tempóban, de
kifogástalanul elvégeznék. Büntetés, korholás, rossz osztályzat, buk-
tatás azután megpecsételi sorsukat. Hogy mennyire bomlasztólag
hatnak ez izgalmak éppen a gyengébb idegzetű, szorgalmas, de tán
lassúbb felfogású tanulóra, azt már említettük. (L. 160-161-ik 1.).
De hiába is volna a tanító minden önfeláldozása. A szokásos nagy
 225

tanulószám mellett nincs az az igyekezet, s nincs az • az intelli-

gencia mely az egyéniségeknek ily különböző alkotása mellett
az individuumok ily tömegét eredményesen tudná a legjobbakhoz
mért mennyiségű feladatokra nevelni.
Persze, szélsőségekbe sem szabad mennünk. A tömegoktatás-
nak, de csakis bizonyos határokon belül, megvannak a maga
előnyei a magánoktatással szemben is.
A jók példája, a verseny, sőt mások hibáinak végigszemlé-
lése, a sokféle tipusú gyermekkel való érintkezés, mindez fejlesz-
tőleg, edzőleg s nivellálólag is hat a gyermekre, s jobb előiskolája
az életnek, mint a magánoktatás.
Amde úgy a gyermek alkalmazkodó képességének, valamint
a tanító figyelő, ellenőrző, javító és ismeretközlő képességének
megvannak az emberi és az egyéni idegrendszerben megvont
határai, melyeken túlhaladni a legnagyobb erőfeszítés mellett
sem képes.
Már pedig, arnz;q az osztályokat a kórosan gyengetehet-
se'güelc ólomsúlyként reájuk nehezedő terhétel fel nem szabadítjuk,
amíg azonfelül a tanulók számát egy-egy osztályra lényegesen
le nem szállítjuk, addig bármennyire képzett előadók mellett is
az egyénisr;gek kellő tekintetbe vétele lehetetlen, s addig mester-
ségesen idézzük elő íÚgy a tanulók, valamint a tanárok szellemi
túlterhelését.
Míg nálunk az elemi iskolákban 60-70, a középiskolákban
is 50, vagy ennél is több gyermek kénytelen egy tömegben, egy
osztályban részesedni a tanító vagy tanár oktatásában, a kis
Dánország már a városi népiskolákban 35, a falusiakban 37 gyer-
mekre szabta meg a felső határt.
A szellemi túlterheléssel kapcsolatosan még egy kérdést kell
tárgyalnunk, még pedig az egy folytában való vagy kettéosztott
tanítás kérdését. E kérdést tisztán tudományos alapón elvileg és
egységesen eldönteni lehetetlenség.
A kifáradásra vonatkozólag eddig végzett s befejezettnek
:éppen nem mondható vizsgálatok azt mutatják, hogy az egy-
folytában való 4-5 órás tanítás hatásait a közbeszúrt szünetek
sem egyenlítik ki kellőképen, úgy hogy a gyermekek az utolsó
-órákon nem tudnak kellőkép figyelni s az iskolai oktatásnak
ilyenkor hasznát nem igen veszik. Ezen eredmények határozottan
a ketté-, tehát délelőttre és délutánra megosztott tanítás mellett
szólanának. Viszont kiderült az is, hogy a délelőtti tanítás
fárasztó hatásainak teljes megszünéséhez több órai pihenésre van
szükség. Kiderült, hogy a nálunk déli órákban dívó főétkezés, az
ebéd, illetve az ezt követő emésztés annyi munkát követel a
.szervezettől, hogy ez a kora délutáni órákra a tanítás sikeressé-
gét szintén kérdésessé teszi. A késő délután kezdődő oktatás
A gyermeki elme. 15
226

pedig a mi égaljunk alatt az iskolaév tekintélyes részében mes-

terséges világítást igényelne, ami megint igen sok szempontból
hátrányos. De ellene szól a kettéosztott tanításnak az a gyakor-
lati érv is, hogy a gyermeknek ilyképpen egyáltalán nem marad
szabad ideje sem házi munkálatai, sem egyéb művelődés, sem
szórakozás, pihenés számára, továbbá sok esetben igen nehéz a
nagy utat az iskolába s haza kétszer napjában megtennie. Szóval
igen sok gyakorlati jelentőségű érv amellett szól, hogy még a
kifáradás nagyobb kockázata dacára is, nagy általánosságban cél-
szerűbb az egyfolytában való, a délelőtti tanításhoz ragaszkodni,
melynek fárasztó hatásait azonban minden telhető módon kerülni
és ellensúlyozni kell. Ez elérhető a tanórák számának, beosztásá-
nak célszerű elrendezése s az óraközi szüneteknek megfelelő ki-
szabása, a tanhelyiségeknek szünetek közben való kiürítése és
kellő szellőztetése által.
A tanórák számát az első elemi osztály számára általában
heti 18 órában szokták megszabni. Bergemann* e napi 3 óra
beosztását igen helyesen a következőképpen ajánlja
1-ső óra 9 óra — perctől 9 óra 45 percig (45 perc)
1-ső szünet 9 ' 45 ' 10 ' 05 ' (20 ' )
2-ik óra 10 ' 05 ' 10 ' 45 ' (40 ' )
2-ik szünet 10 ' 45 ' 11 ' 20 ' (35 ' )
3-ik óra, 11 ' 20 ' 12 óráig (40 ' )
A nagy szünetek a kevés óraszám mellett is indokoltakr
mert az iskolábalépés korában lévő gyermek, miként azt vizsgá-
latok igazolták, szellemileg különösen nagy mértékben fáradékony.
Bergemann azonban fenti tervből heti 3 órát a késő délutáni
órákra 615-től 7-ig, ajánl áttenni, hogy vasárnapon kívül egy
második szűnnapot is megtakarítson. Ez tán legtöbb esetben
felesleges és nehezen kivihető volna.
A 4-ik elemi osztály befejeztéig a tanórák számának nem
szabad a heti 24 órát meghaladnia, ami napi legfeljebb 4 órá-
nak felelne meg. Heti 30 órát pedig a tanítás legmagasabb
fokainak sem szabad túlhaladnia, amiben azonban már a test-
gyakorlásnak és egyéb nem tudományos óráknak is benn kell
foglaltatniok.**
Az elemi iskolákban legalább is a 2 alsó, téli időben
valamennyi osztályra nézve az oktatásnak nem szabadna 9 óra
előtt kezdődnie. Ott, ahol a családok déli étkezési időpontja I
és 2 óra közé esik, ez könnyen megvalósítható.

* Lehrb. d. paedagog. Psychologie, Leipzig, 1901.

** Nálunk a népiskola 1-6. osztályában 20, 21, 23, 24, 28, 28, —
a gimnázium és a reáliskola I—IV. osztályának 28, a 4 felső osztálynak
30 az óraszáma.
 227

A szünetek mindig tartsanak legalább 15 percig, az utolsó

órák között 20 percig.
A tantárgyak beosztását illetőleg megkülönböztetnek nehéz,
középnehéz és könnyebb tárgyakat. Ez a megitélés nagyon függ
a tanulók típusától s természetesen a tanítás módjától is. Mégis
mondhatni, hogy a tanulók legnagyobb része minden fokozaton a
nehéz tárgyak közé sorozza a számtant (mennyiségtant) és mértant,
a tanulók jelentékeny része ezenfelül az idegen nyelveket s általában
a nyelvtant. A . történelem, a természettudományok, a földrajz,
a hittan nehézsége csaknem kizárólagosan a tanítás eszközeitől s
módjától függ, általában azonban kisebb az előbbieknél.
Roller szerint * a nehéz tárgyakat a tanítás elejére, a
könnyűeket annak végére kell helyezni. Ezt csak azzal a módo-
sítással helyeselhetem, hogy a legnehezebb tárgyakat, főleg a
mennyiségtant nem célszerű a legelső tanórára tenni, mert ilyen-
kor még hiányzik a lendület, míg a második tanórán, az első
szünet után a fáradtság még be nem állott, a lendület pedig
már érvényesül.
A testgyakorlást Mosso és Bettmann vizsgálatai (1. 139-ik 1.),
de a gyakorlati tapasztalat szerint is, amennyiben egész órára
terjed, minthogy ugyanoly fárasztó, mint a szellemi munka,
célszerűbb megfelelő szünet után utolsó órára, semmint két tan-
óra közé helyezni.
Végül még a házi feladatokra, mint a szellemi túlterhelés
egyik gyakran emlegetett tényezőjéről kell említést tennem.
Már fentebbiekben megállapítottuk, hogy 1. az iskolának nem
lehet feladata, hogy a tananyag megértetésén kívül annak tartós
elsajátítását is, a tanuló otthoni idejének igénybe vétele nélkül
maga intézze el (1. 92-ik 1.) ; 2. bebizonyítottuk annak szüksé-
gességét, hogy minden tanár' az általa feladandó bárminő ter-
mészetű házi leckét és teendőt, miután "á tanártársai által már
kiszabottak iránt tájékozódott, köteles legyen az igazgató által
is hetenkint ellenőrizendő osztálykönyvbe pontosan és részletesen
bevezetni (1. 92-ik L).
Ha ez megtörténik, akkor -- feltéve, hogy a tanítók és
tanárok az emberi és speciálisan a szellemi munka törvényeiben,
a gyermeki elmének a felnőtténél kisebb teherbíró képességében
tájékozva vannak, — a házi feladatok révén a szellemi túlter-
helés legfeljebb kivételesen fog előfordulni.
Mégis idézem Janke-nak** idevágó követelményeit, mely
szerint az otthoni munkaidő (az ú. n. szorgalmi idő) napi maxi-

* Farst — Pfeiffer, Schulhygienisches Taschenbuch, Hamburg und

Leipzig, 1907.
** Grundriss d. Schulhygiene, Hamburg, 1901.
15*
228

muma a népiskola 1-ső osztálya részére 15 'perc, a 2. és 3-ik

évre 30-40 perc, a 4-5. évre 45-60 perc. Ez időtartamokat,
mint éppen még megengedhetőket, helyeslem.
A tanításban és tanulásban dolgát bizonyára komolyan
vevő Poroszországban a magasabb leányiskolák részére az alsó
fokozaton napi 1 óra, a középsőn 11 2, a felsőn 2 óra van meg-
szabva. A magasabb tanintézetekre az alsó fokozatokon 30-60
perc, a sextában 1 óra, a kvintában 11 /2 óra, a kvartában és
alsó terciában 2 óra, a felső terciában és alsó szekundában 2 1/2
óra s a felső szekundában és a két primában 3 óra a megenge-
dett idő. Wurttemberg a legfelső fokozaton sem enged többet
heti 10-12 óránál.* Hazánkban az otthoni feladatokra vonat-
kozó intézkedést csak a Wlassics-féle 1513/1899. sz. rendelet
alakjában találtam, mely utalva a szellemi túlterhelésre, elren-
deli, hogy amennyiben hétköznapokon nem volna lehetséges a
házi foglalkozás mértékét jelentékenyen leszállítani, legalább arra
törekedjenek a tanári karok, hogy a vasárnapon lehetőleg egé-
szen mentek maradjanak a tanulók a házi feladatoktól és
leckék tanulásától.**
A németországi viszonyok utánzása e téren bizonyára, ná-
lunk sem volna felesleges. A mi elemi és középiskolai tanulóink
iskolabeli feladatokkal való elfoglaltsága úgy az elemi, valamint
a középiskolákban — kivételek természetesen e téren is vannak
jóval nagyobb. Tuba dr. puhatolózásai*** 3 jeles, 3 jó és
3 gyenge tanulónál az osztály színe előtt olynémű bemondásokra
vezettek, melyek szerint a heti szorgalmi idő a reáliskola I—VIII.
osztályában minimálisan 10 óra, maximálisan 25 óra. Saját
puhatolózásaim gyermekeknél és szülőknél e Juba-féle adatok-
nál igen gyakran aránytalanul nagyobb számokat adtak, még
pedig nemcsak gyenge, de jó tanulóknál is, amennyiben azok
a feladott leckék és írásbeliek elvégzését komolyan vették. Az ok
többnyire az, hogy az egyes szaktanárok nem tudnak róla, hogy
mit és mennyit adott fel ugyanazon napra többi tanártársuk,
s hogy a tanárok egy része megfeledkezik vagy nem tud arról,
hogy a gyermek, már 8-tól 1-ig az iskolában ülve s kényszerülten
figyelve, cdélután a tanuláshoz már nem teljesen friss, hanem
igen gyakran kifáradt elmével fog már hozzá, ami a tanulás
•nehézségeit aránytalanul fokozza.
* Roller, id. munka, 342. 1. — Németország 9 osztályos közép
(ill.
felsőbb) iskoláinak seksztája felel meg a mi középiskoláink első, kvin-
tájuk a miénk második osztályának, és i. t. —
** L. Pirchala, A magyarországi középiskolák rendje, I. Bpest, 1905.
*** V. A középiskola reformja, I. Budapest, 1906.
 22 9.

3. A z "lésnek kitett, züllő és bűntettes gyermek

védelme.
A gyermek bűnössége. — Lombroso tana. — A gyermekkori bűntettes
nem született bűntettes. -- A. belső és külső okokból bűnöző gyermekek. —
A züllött és bűntettes gyermekek száma. — Hazai statisztika. — A 16 éven
alóliak bűncselekményei. — Visszaeső bűnösök. — Az elzüllés elleni véde-
kezés. — Az állami gyermekvédelem megalapozása a Széll Kálmán-féle tör-
vénycikk útján. — Az állami gyermekmenhelyek. — Családi telepek. —
A védelem további kiépítése a gróf Andrássy-féle rendelettel. — Az eddigi
környezetükben züllésnek kitett és a züllésnek indult gyermekek elhelye-
zése. — Elhelyezés nevelőszülőknél, családi telepeken, szigorúbb nevelésre
berendezett állami menhelyekben, az Országos Gyermekvédő Liga által
létesített zárt nevelő-intézetekben. — Normális és abnormális gyermekek
különválasztása. — A társadalmi gyermekvédelem. — Edelsheim-Gyulai
Lipót gróf és Karsai Sándor dr. mozgalma. -- Az Orsz. Gyermekvédő Liga
szervezete és működése. — Az országos gyermeknap és a gyermekünnepnap. —
Az országos gyermekvédő alap. — A javító nevelés eddigi módjai. —
Az állami javító-intézetek szervezete s az általuk elért eredmények. —
Kik valók s kik vehetők fel javitó-intézetekbe. — A javitó-intézetek abnor-
mis növendékei. — Kivánalmaim a VII. nemzetközi börtönügyi kongresz-
szuson. — Hazánk és a Külföld büntetőjogának álláspontja a gyermekkel és
fiatalkorúakkal szemben. — A bűnvádi eljárás jogosultságának alsó kor-
határa. — Vargha, Fekete, Moravcsik és Salgó tétele. — Saját álláspont. —
A javító és kényszernevelés szükségessége. — A kényszernevelés hatásai
Angolországban. — A. büntetőtörvény novellája. — A Balogh Jenő-féle
javaslat. — A belátási képesség helyébe az értelmi és az erkölcsi fejlettség
megítélése lép. — A. janitó nevelés a betöltött 21-ik évig terjedhet.

A gyermek lelke nem mentes hibáktól (1. 146. 1.), sőt sok
benne az olyan tökéletlenség, mely felnőttnél hiba, sőt bűn számba
menne.
Szorosan összefügg ez a gyermeki elme fejlődésbeli befeje-
zetlenségével, mely együtt jár az agyidegrendszernek csak a 20-ik
év táján betetőződő kifejlődésével.
Az emberi elme mindig hajlandó volt egyik szélsőségből a
másikba csapongani, s így nincs mit csodálkoznunk, hogy a régiek
a gyermekben az angyalt, a szeplőtlen ártatlanságot látták, újabb
buvárok pedig a gonosztévő tipusát akarták felismerni a kisdedben:
Lombroso szerint »az erkölcsi elmezavar és a bűn csirái
nem kivételképen, de mint normális jelenségek megtalálhatók az
ember első gyermekkorában, miként a magzatban mindig találunk
bizonyos alakulatokat, melyek a felnőttben torzképződmények
volnának ; a gyermek, mint az erkölcsi érzés híján szűkölködő
ember, megfelel annak, amit az elmeorvosok erkölcsi elmezavarban
szenvedőnek neveznek, mi pedig született gonosztévőnek mondunk.«*
* L. C. Lombroso, L'uomo delinquente, 4. kiad. I. köt. 3. fej. 96-133.
1. — Ascha f f'enburg, Das Verbrechen u. seine Bekümpfung, 2. kiadás. Heidel-
berg, 1906. -- Babarczi-Schwartzer O. A korlátolt beszámíthatóság, Buda-
230

Ez állítás túlzásai éppen az eddig mondottakból világlanak

ki tisztán. Tény az, hogy a gyermeki elme tökéletlenségénél fogva
alkalmat nyujt számtalan, a felnőttek szempontjából rossz tulaj-
donság nyilvánulására. Tény azonban az is, hogy a normalitás
határain belül állónak mondható gyermekben e hibák szórvá-
nyosan, egymással váltakozva, s mindig jó tulajdonságok nyilvá-
nulásával vegyest jelentkeznek, benne tehát az erkölcsi elmezavar,
a született gonosztevő tipusa nem tükröződik. Az olyan gyermeket
pedig, kinél súlyosabb erkölcsi hibák mint állandó és vezérlő
tulajdonságok oly tömegben mutatkoznak, hogy a gyermek jelle-
mének ezek az uralkodó vonásai, nem is nevezzük normális elmé-
jűnek (1. a 200-ik 1.). A gonosztévő tehát nem felel meg a termé-
szetes hajlamú gyermeknek, a gyermek normális tipusának, hanem
az aránylag mégis ritkábban található, kórosan rendellenes elméjű
tipusnak. Az a gyermek, aki Lombroso uorno delinquentejének
megfelel, a psychopathiások, a kóros lelki fogyatékosságok súlyo-
sabban elfajult alakjaihoz sorolandó.
Sőt állíthatjuk, hogy a gyermekkori bűntettesek tekintélyes
része sem tartozik a született bűntettesekhez. Már fentebb sorol-
tunk fel adatokat a gyermekkori törvényszegők és bűntettesek
számát illetőleg. Láttuk, hogy nagy részük tényleg kórosan gyenge-
elméjű, hiszteriás, epilepsziás, sőt elmebeteg. (L. 205-ik 1.).
De ezek jelentékeny hányadánál is a bűn nem tartozik az
egyén elméjének jellemző vonásaihoz. Jobb viszonyok között, kellő
felügyelet alatt nevelve, megfelelő intézetekbe osztva, betegségüknek
megfelelő orvos-pedagógiai elbánás mellett bűnös hajlamok náluk
csak elvétve mutatkoznának.
Kényszerítő külső viszonyok, számos példa mutatja, a fel-
nőttet is a bűnbe sodorják. Annál inkább a gyermeket, kinek
itélőképessége tökéletlenebb, akarata gyengébb, szuggesztibilitása
igen nagy, s még sokkal inkább a gyengeelméjű gyermeket.
Nem a leendő gonosztevő csirája, csak a bűn lehetősége van
meg a gyermekben, miként a felnőttben. De fejletlenségénél fogva
a gyermek mostoha körülményekkel szemben szinte biztosan veszve
van, míg a felnőtt, egyéniségéhez mérten, azokkal több-kevesebb
sikerrel szembe is szállhat.
Az a bár egészséges aggyal világra jött gyermek is tehát, ki
mostoha viszonyai folytán maga körül helyeset soha nem látott,

pest, 1906. — Moravcsilc E. E. A gyerm. korb. 1. bűntettesekről, Nagy. Jog.

egyl. Értek. 113. Budapest, 1896. — Salgó J. és Fekete Gy. A gyerm.-kor-
ban lévő bűn. Budapest, 1895. M. J. Ért. 111. — Vargha F. A gyerm.
korban 1. bűnösök, M. J. Ért. Budapest, 1895. — L. Reicher, Die Fürsorge
f. d. verwahrloste Jugend. I—IV. 1904 és tovább. — Balogh Jenő, Az elitél-
tek gyermekeinek állami védelméről szóló referátum, Bulletin de la commis.
pénitentiaire internation. II. köt. Budapest et Berne, 1905.
 231

ki a maga romlott környezetében nem a magasabb erkölcsi fel-

fogást sajátítja el, aki elismerést csak akkor hall, ha másokat
sikeresen károsított, aki szépnek azt tanulta ismerni, ami durva,
akire a maga viszonyai között kenyér se vár, ha nem koldul
vagy lop, époly kevéssé tartható született bűnösnek, mint a
szigetlakó kannibál, aki az emberhússal élést sohasem tanulta
véteknek ismerni.
A legtöbb fiatalkorú ú. n. gonosztévő, ha környezetéből ideje-
korán kiragadjuk, ha megtanítjuk ót a helyes és helytelen olyatén
fogalmaira, melyeket az ép, fejlett emberi értelem lángelmék vezető
befolyása alatt mint helyeset és helytelent elfogadott, ha igazi
munkaszeretetre neveljük és módot is adunk neki a munkára,
ha őt ezután is felügyelve, segítő kézzel megóvjuk a visszaeséstől,
— ugyanoly normális, azaz jó és rossz hajlamok vegyülékéből
álló, de szívesebben a jót követő egyéniséggé fog kialakulni, mint
az erényesnek ismertek bármelyike.
Aki pedig nem képes ezzé alakulni, dacára annak, hogy
a társadalom neki a módot és alkalmat reá megadta, az tényleg
beteges fogyatékosságból, értelmi vagy erkölcsi nagyobfokú korlá-
toltságból nem képes a jóra, azaz abnormis, még pedig elfajult
elméjű egyén. Midőn tehát a züllésnek indult és bűntettes gyer-
meki elme védelméről szólunk, előre is különbséget kell tennünk
a külső okokból züllő, normális, és a belső okokböl is, valamint a
tisztán belső okokból züllő, abnormis fiatalkori bűntettesek között.
A külső viszonyok folytán már züllésnek indult gyermekek
megmentése nem a büntetés, hanem a fejlesztés, egészségesebb
viszonyok között való javító nevelés leend. A főleg belső okokból,
tehát világra hozott vagy kora gyermekkorban szerzett elmebeli
elfajulásból származó züllésnél viszont normálisaktól elkülönített,
megfelelő intézetekben történő gyógynevelés és megóvás a meg-
felelő teendő.
Az elzüllött, csavargó, kolduló és bűntettes gyermekek és
serdülők száma minden országban szerfölött nagy.* Németországban
1882-ben 30.700 tizenkét-tizennyolcévest itéltek el; e szám 1897-
ben 45.200-ra nőtt. Hazánkban 1904-ben a letartóztatási intéze-
tekből és fogházakból szabadult elitéltek közül volt 12-15 éves :
3291, 16-20 éves : 13887.** Budapesten csavargás és koldulás
miatt a székesfővárosi rendőrség fogház- és toloncosztályán bün-
tetett 16 éven aluliak száma 1906-ban 433 volt. 1903-ban a

* V. ö. D. Kacsai Sándor, Az elhagyott gyermek védelme, Bpest,

1903. -- Itu fly Pál, Az állami gyermekvédelem, 4 közlemény a »Nemzeti
Nőnevelés. 1906-iki évf.-ban.
** L. a székesfőárosi államrendőrség 1903-1906. évi jelentését, Buda-
pest, 1905. — V. ö. Szilágyi A. E. dr., Budapest a gyermekvédelem szol-
gálatában, Budapest, 1906.
 232

rendőrileg letartóztatottak között volt nagykorú 938, kiskorú (24

éven aluli) 1050. Vagyis a kiskorúalt a letartóztatottak 52'9 szá-
zalékát szolgáltatták.
A tizenhat éven aluliak bűncselekményei között, melyek
miatt a letartóztatás történt, legelöl áll a lopás 250 esetben,
utána a testi sértés 47 esetben, gyujtogatás és tűzvészokozás
12 'esetben, a szemérem elleni bűncselekmények 6, pénzhamisítás
és hamis pénz kiadása 10, sikkasztás, stb. 11, emberölés 1 esetben.
Hogy mily ösvényekre téved, avagy mi mindenre rávihető
a züllésnek indult gyermeki elme, mutatja a következő eset
1903. év novemberében a rendőrség egy 13 és egy 15 éves lányt
tartóztatott le, akik három : 7, 10 és 11 éves társnőikkel Újpesten
a temetőben 3 sírt ástak fel azon célból, hogy a holttesteken
lévő értéktárgyakat ellopják.
Maga a letartóztatás és elcsukás e gyermekek eme, viszo-
nyaikban, egy részüknél azonban velük született gyengeelméjűségük-
ben gyökerező hajlamain keveset változtat. Bizonyítja ezt az a
körülmény, hogy a 433 gyermek közül csak 126 volt első ízben,
ellenben 115 másod-, 67 harmadízben, 125 negyed—nyolcadízben
letartóztatva és beintetve.
A gyermekek ilyetén elzüllése ellen csak olyképen védekez-
hetünk, ha Őket azon viszonyokból, melyek züllésüket okozzák,
kiragadjuk, s megfelelő gondozással és helyes neveléssel megadjuk
nekik a módot, hogy a jót a rossztól megkülönböztetni megtanulják,
a rendes, munkás élethez szokjanak, s valamely foglalkozást
elsajátítva, magukat később saját munkájuk révén becsülettel
fenntarthassák.
Az olyan gyermekeket tehát, kiknek megfelelő gondozásban,
ápolásban, jó példában, a rossztól való megóvásban nincsen részük,
vagy akik érzékeik fogyatkozása, elméjük tökéletlensége vagy
abnormitása folytán az oltalomra fokozottan rászorulnak, az
állam és a társadalom köteles megmenteni. Ebben áll az állami és
társadalmi gyermekvédelem rendkívül nehezen megoldható feladata.
Pár év előtt még hazánkban a gyermekvédelmet elszórtan
működő jótékony egyesületek, magánosok, községek, felekezetek
vagy egyházak által alapított s fenntartott árvaházak, szeretetházak,
s a kis számú javítóintézetek képviselték.
Széli Kálmáné az érdem, hogy 1901-ben a gyermekvédelemnek
általános és hazánkra nézve különösen nagy jelentőségét felismerve,
megalkotta az állami gyermekvédelem örökbecsű szervezetét, melyet,
valamint annak Andrássy Gyula gróf által történt további kiépí-
tését, következőkben főbb vonásaiban ismertetünk.*
* L. dr. Rún Béla és dr. Láday Sándor, A fiatalkorúak kriminalitása
stb. Budapest, 1905. — v. Rohden, Jugendliche Verbrecher ; Damaschke,
Wohnungsnot u. Kinderelend ; Eulemann, Die forensische Behandl. d. Jugend-
 233"

Az 1901: VIII. és XXI. törvénycikk u. i. »az állami

gyermekmenhelyekről« végérvényesen az állam feladatai közé
sorolja a gyermekvédelmet. E törvénycikk szerint : »A talált,
valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított hét éven alóli
gyermekek védelmére Budapest székesfővárosban és az ország külön-
böző vidékein állami gyermekmenhelyek (lelenc-intézetek) állíttat-
nak fel.« »Az állami gyermekmenhelyek falain belül csupán a.
beteg, gyenge fejlettségű, különösebb ápolást és orvosi gondozást
igénylő gyermekek tartatnak ; a többiek rendszerint az intézeten
kívül helyeztetnek el.« »A ... felvett gyermekek, amennyiben 7-ik
életévük betöltésekor törvényhatósági vagy magánárvaházban,.
avagy valamely más jótékony intézetben vagy egyesületnél el nem.
helyezhetők, 15 éves korukig az állami g yermelcmenh elyek köte-
lékében maradnak. A 7 éves koruk betöltése után hatóságilag
elhagyottaknak nyilvánított ily gyermekelv az állami gyermek-
menhelyekbe szintén felvehetők s 15 éves korukig azok kötelékében-
maradnak. «
E törvénycikkekben a gyermekek testi és elmebeli védel-
mének, az erkölcsi züllés prophylaxisának hatalmas tényezőit látjuk.
Következőkben közöljük az említett törvénycikk végrehaj-
tása tárgyában »az elhagyott gyermekek védelméről. szóló, az.
7h/ 1093. sz. belügyminiszteri körrendelettel kiadott szabályzatnak
ama pontjait, melyeket a gyermeki elmének az elzülléstől való
megvédése érdekében különösen megismertetendőknek tartunk :
Elhagyottaknak kell nyilvánítani azokat a 15 éven alul lévő vagyon-
talan gyermekeket, kiknek eltartására és nevelésér© köteles és képes hozzá-
tartozói nincsenek és akiknek eltartásáról és neveléséről a rokonok, jótevők,
jótékony intézetek vagy egyesületek kellően nem gondoskodnak (1. §.).
Az elhagyottság végleges megállapítása a gyámhatóság hatáskörébe
tartozik (2. §.).
Az elhagyott gyermeket a menhely gondozásába a gyermek törvényes,
képviselője adja.
Ha a törvényes képviselő az elhagyott gyermeket a menhely gondo-
zásába nem adja, tartását, nevelését elhanyagolja, erkölcsiségét vagy testi
jólétét veszélyezteti : az árvaszék a törvényes képviselővel szemben . . . a..
gyermek részére oly gyámot rendel, aki őt 15 eves koráig a menhely gon-
dozásába adja, avagy a gyermek tartásáról, neveléséről, erkölcsiségéről és
testi jólétéről megfelelően gondoskodik. (3. §.)
(Az e §-ban hivatolt 1877: XX. t.-c. 22. §-a, mely a gyermeki elme
védelme szempontjából ugyancsak fontos, az atyai hatalom megszüntethetéséről.
rendelkezik, ha az atya gyermeke tartását és nevelését teljesen elhanya-
golja vagy erkölcsiségét, vagy testi jólétét stb. veszélyezteti. Ugyane tör-

lichen ; Hennig, Freiwill. Dienst u. staatl. Ordnung in d. Arbeit an d..

gefahrdeten Jugend, valamennyi a : Bericht üb. d. Kongr. f. Kinderfor-
schung u. Jugendfürsorge stb. Langensalza, 1907. — 7riiper, Z. Frage d..
Erziehung unserer sittlich gefahrdeten Jugend, Langensalza, 1900. — u. e.
Psychopathische Minderwertigkeiten als Ursache v. Gesetzesverletzungcn.
Jugendlicher, Langensalza, 1904. —
234

vénycikk 57. §-a a gyámnak vagy gondnoknak hasonló esetben tisztétől való
elmozdíthatását szabályozza.)
Ha a gyermek községi illetősége meg van állapítva : az az árvaszék
jár el, melynek területén az illető község fekszik. Ha pedig nincs megálla-
pítva, akkor — a községi illetőség minden előzetes tárgyalása nélkül — az
az árvaszék, melynek területén a gyermek tartózkodik (6. §.)
A község (város) köteles azonnal gondozásba venni azt a 15 éven
alul levő gyermeket, aki elhagyottnak mutatkozik és mindaddig gondozás-
ban tartani, amíg a menhely kötelékébe fel nem veszik (9. §.).
Az összes közigazgatási hatóságok (közegek) kötelesek azonnal 'beje-
lenteni az árvaszéknek, avagy a főszolgabírónak, polgármesternek, Buda-
pesten a kerületi előljáróságnak, ha tudomásukra jut, hogy valamely 15 éven
alul levő gyermeknek életfenntartása s nevelése anyagi eszközök híján bizto-
sítva nincs (10. §.).
Halaszthatatlanul sürgős esetekben a menhelybe való felvétel ideig-
lenesen történhetik az ép említett hatóságoknak, vagy a menhely igazgató-
főorvosának intézkedése alapján (11. §.).
A belügyminiszter az állami gyermekvédelem szempontjából az orszá-
got kerületekre osztja. A menhely intézeteit pedig a szükséghez képest
állítja fel (12. §.).
Az árvaszék, ha azt a gyermek érdekében indokoltnak tartja, elren-
delheti, a gyermekvédelem érdekeit szolgáló egyesületek és intézetek pedig
kérhetik, hogy az állami gyermekmenhely kötelékébe 15. életévét be nem
töltött oly gyermek is felvétessék, aki nem elhagyott (25. §.).
Az áll. gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó 7-15 éves gyermekek,
amennyiben nincsenek sem a menhelyek falai között, sem internátusokban
vagy szanatóriumokban, megbízható gondviselőknél, gazdáknál és iparosok-
nál helyeztetnek el (31. §.).
A igazgató-főorvos . . . olyan községekben, melyekben arra alkalmas
lakóház és ahhoz mező- avagy kertgazdasági célokra alkalmas terület van,
családi telepet létesít. Egy-egy ily telepen 10-25 hét—tizenöt év közötti
egynemű gyermek helyezhető el. E telepeken a gyermekek, amellett, hogy
iskolába járnak, az összes belső és külső gazdasági munkában gyakoroltat-
nak, amikor pedig a külső gazdasági munka szünetel, háziipari oktatást
nyernek. Ilyen családi telepek alapításánál a tanítókat ... első sorban kell
figyelembe venni.
Ott, ahol teleporvosi tiszt vezetésére alkalmas orvos lakik, családi tele-
pek oly célból is alakíthatók, hogy azokban állandó testi vagy lelki beteg-
ségekben szenvedő elhagyott gyermekek kiválóan gondos ápolást nyerjenek s
folytonos felügyelet alatt álljanak (32. §.).
Ha a gyermekmenhelyben elhelyezett gyermek kiváló képességű, az
igazgató-orvos, az országos felügyelő útján felterjesztést tesz a belügyminisz-
terhez, hogy a gyermek a különböző tanintézeteknél levő ingyenes ellátási
helyekre felvétessék (44. §.).
Ahol a belügyminiszter gyermekmenhely-intézetet állít, egyben gyermek-
védő menhely-bizottságot alakít (68. §.).
A gyermekvédelemnek az egész országra szóló összefüggő szervezését,
az e célnak szolgáló intézményeknek az állami menhelyekkel való összhang-
zatos működését igyekszik biztosítani a gyermekvédelmi országos bizottság,
melynek elnöke a belügymíniszter, helyettes elnöke az illetékes államtitkár
(70. §.).
Az állami gyermekmenhelyek s azokkal kapcsolatos intézmények igaz-
gatását s egységes működését ellenőrzi az állami gyermekmenhelyek orszá-
gos felügyelője (78. §.).
 235

Míg tehát a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló tör-

vények megvédik a gyermeket a szülő esetleges zülléséből eredő
káros behatások ellen, az állami gyermekmenhelyekről szóló tör-
vény a vagyontalanságból eredő veszedelmek ellen igyekszik az
ország területén lévő minden 15 éven aluli gyermeket biztosítani.
Főelőnye e törvénynek, hogy a közölt szabályrendelet értel-
mében annak végrehajtása nem kíván körülményesebb előzetes
eljárásokat, hanem a züllés veszedelmének kitett gyermeket,
amint az elhagyatottság a hatóság tudomására jut, ennek védel-
mére bízza, az eset azonnali bejelentését az összes hatósági köze-
gekre kötelezővé teszi, e hatóságok kérelmére pedig az azonnali
ideiglenes felvételt rendeli el.
Ez ideig állami gyermekmenhelyek a következő városokban
létesültek : Arad, Budapest, Debrecen, Gyula, Kassa, Kecskemét,
Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyszőllős, Nagyvárad, Pécs,
Rimaszombat, Szabadka, Szeged, Szombathely, Temesvár, Veszprém.
A züllésnek kitett és bűntettes gyermek védelmének
további kiépítése. A gyermekvédelmi törvények fontos, s főleg a
7-15 év közötti züllésnek kitett, vagy a züllés írtjára jutott
gyermekelv védelme szempontjából értékes kiegészítése az 1907
október 1-én életbelépett Andrássy-féle 60.000. IX.-141907. B.
M. számú körrendelet.
Az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett vagy
züllésnek indult gyermekek védelmi rendszerét, ahogy azt a Gyv.
Sz. 33. §-a tervezte, mostanáig a gyakorlatban kivihetetlenné tette
a szigorúbb nevelésre berendezett internátusok hiánya.
Ma már azonban — mondja a rendelet — egyrészt az állami
gyermekvédelemnek a Gyv. Sz.-tal megalkotott rendszere, másrészt
megfelelő állami intézmények megvalósíthatása, továbbá az Országos
Gyermekvédő Ligában szervezett társadalmi gyermekvédelem össz-
működése módot nyújt az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak
kitett avagy züllésnek indult gyermekek védelme rendszerének
megalkothatására.
A rendelet 1. része szerint, mely »valamenyi törvényható-
sághoz( van intézve, különbséget kell tenni :
1. azon 15. éven aluli gyermekek között, kik züllésnek indultak,
de bűntettet vagy vétséget nem követtek el ;
2. azok között, kik bűntettet vagy vétséget elkövettek, de
ekkor még 12-ik évüket túl nem haladták és
3. azon 12-15 évesek között, kik ellen közigazgatási hatóság,
mint rendőri büntető bíróság előtt kihágás miatt indult meg az eljárás.
Mindhárom esetben a hatóságok azonnal kötelesek megvizs-
gálni, fennforog-e a jogi értelemben vett elhagyatottság esete ?
Ha igen, úgy a 1. és 2. alatti esetekben az illető gyermeket
kötelesek azonnal — toloncolás kizárásával — a legközelebb eső m.
 236

kir. állami gyermekmenhelybe juttatni s egyben a gyámhatóságot

is értesíteni. A 3. alá tartozó esetekben a közigazgatási hatóság
köteles lelkiismeretesen mérlegelni, vajjon bírt-e a 12-15 éves
gyermek a kihágás elkövetésekor a cselekmény bűnösségének fel-
ismerésére szükséges belátással ?
Ha a belátás hiánya megállapítható, ugyanaz az eljárás köve-
tendő, mint az 1. és 2. alatti esetekben, vagyis, ha jogi elha-
gyatottság forog fenn, a gyermek azonnal az állami gyermek-
menhelybe szállítandó.
Ha ellenben jogi elhagyatottság fenn nem forogna, úgy mind-
három esetben a hatóság magából a tényállásból állapítja meg,
ki van-e téve a gyermek eddigi környezetében az erkölcsi romlás-
nak, avagy züllésnek indult-e, s ha igen, úgy a gyámhatóságot
értesíti, s ha a gyermek érdekében halaszthatlanul szükséges, a.
gyermeket azonnal a menhelybe szállítja.
Ha a belátás hiánya meg nem állapítható s a 12-15 év-
közötti fiatalkorút a hatóság szabadságvesztésre itélte, úgy a fent
vázolt eljárást a büntetés kitöltése után, ha pénzbüntetésről van
csak szó, ennek meghozatala után, köteles a hatóság foganatosítani.
A rendelet 2-ik része a gyermekmenhelyek igazgató-főorvo-
salt utasítja, hogy a gyermekeket, kiket fenti eljárások értelmében
hatóságok, vagy megokoltan magánosok vagy egyesületek hoznak a
menhelybe, azonnal vegye fel s a történendő elhelyezést a gyermek
lelkiismeretes megfigyelésétől tegye függővé.* Aszerint, amint a
gyermek normális vagy abnormis elméjű, valamint züllöttségének
foka, javíthatósága s közveszélyessége szerint a gyermek elkel yezhetö
a) nevelőszülőknél, vagy
b) családi telepeken, avagy ha ez megfelelő nem volna :
c) szigorúbb nevelésre berendezett állami internátusokba
(Nagyszőllős) ;
d) a Gyermekvédő Liga által (1. alant) létesített zárt nevelő-
intézetekbe (milyenek Rákoskeresztúron, Sopronban, Szegeden fiuk,
Kőbányán leányok részére máris létesültek s Aradon, Temesvárt s
Trencsénben is terveztetnek) vagy végül
c) megfelelő más intézetekbe, melyekben való elhelyezés
végett a gyermeket a menhely az Orsz. Gyermekvédő Ligának
adja át.
B) A társadalmi gyermekvédelem.** A bármily szépen
megalkotott törvény betűje s annak helyes alkalmazása között

* Ranschburg, Az eddigi környezetükben züllésnek kitett, vagy zül-

lésnek indult gyermek megfigyelési tervezete. A m. kir. belügyminiszter
megbízásából. — Törzsnaplóminta a megfigyeléshez. — Bpest, 1907.
** L. Karsai Sándor dr., A gyermeknap és Edelsheim-Gyulai Lipót
gróf, A gyermekvédelem feladatai c. közleményeit a »Gyermekvédelmi Lap.
I. évf. 2. sz. 1905.
 237

annyi kitöltésre váró hézag marad, hogy az elhagyott, a fogyatékos

érzékű vagy szellemű, a nyomorék, a züllésnek indult gyermekek
védelmére és megmentésére ezen felül még okvetlen szükség van
az egész társadalomnak e küzdelemben való vállvetett buzgó
részesedésére is. '
Az utolsó évekig ez irányban számos jótékony egyesület,
élükön az Országos Gyermekvédő Egyesület, a Szeretet, stb.
magán- és felekezeti intézmények fáradoztak, mindegyik a saját
irányában s a rendelkezésére álló eszközökhöz képest. Teremtő
eszme volt 1905-ben Edelsheim-Gyulai Lipót gróf és dr. Karsai
Sándor mozgalma, hogy a különböző, gyermekvédelemmel vagy ezzel
is foglalkozó intézmények működésének irányítására, támogatására,
a szükséges új intézmények megteremtésére, a támogatásra szorulók
egységes útbaigazítására egy az egész országra kiterjedő szövetség
alakuljon. E szövetség az Országos Gyermekvédő Liga rövid egy év
alatt hatalmas intézménnyé fejlődött. A liga célja elsőben egy
akkora » Országos gyermekvédő alap« létesítése, hogy annak kamat-
jövedelméből a társadalmi gyermekvédelem összes anyagi szükségletei
fedezhetők legyenek, továbbá a gyermekvédelem minden ágazatának
felkarolása és hathatós támogatása. Ezen alap létesitésére minden
év utolsó szombatján megtartja az ú. n. »gyer-meknapotc s a
rákövetkező vasárnapon a »gyermekiünnepnapot «. A gyermeknapon
mindenféle állású és foglalkozású egyének aznapi bevételük 1
százalékát az országos gyermekvédő alap javára önként lefizetik s
ezáltal belépnek a ligába. Egyébként a ligának tagsági díja nines,
s fenti módozaton kívül taggá beléphet bárki, aki bármely
csekély adomány kíséretében, melynek megismétlése nem kötelesség,
belépni óhajt. A gyermekünnepnapon a liga az egész országban
a jótékony egyesületek bevonásával és azok vezetése mellett
gyermekmulatságokat rendez, melyek jövedelme az országos gyer-
mekvédő alap gyarapítására szolgál.

A. liga azt a törekvését, hogy a gyermekvédelem minden ágazatát

felkarolja és támogatja, akként valósítja meg, hogy :
1. Az országos gyermekvédő alap évi kamatjövedelmét a gyermek-
védelemmel foglalkozó és a ligába belépő fővárosi és vidéki egyesületek és
intézetek között arányosan felosztja.
2. Ott, ahol gyermekvédelemmel foglalkozó egyesület vagy intézet
nincsen, a szükséghez képest ilyen megalakulását, illetve felállítását elő-
mozdítja és anyagi segély nyujtásával lehetővé teszi.
3. Azokat a gondozásra szoruló gyermekeket, akik az állami gyermek-
menhelyekbe vagy más egyesületekbe be nem utalhatók, a liga saját költségén
gondoztatja és nevelteti, s ebból a célból a megfelelő egyesületekkel és
intézetekkel szerződéses viszonyba lép és a beutalt gyermekek tartási díjait
megtéríti.
4. Az állami gyermekmenhelybe felvett külföldi honosságú gyerme-
keket, akiket különben az országból elszállítanának, saját gondozásba veszi.
 238

5. Támogatja és segélyben részesíti az árvaházakat, bölcsődéket, óvo-

dákat, munkások gyermekei részére berendezett otthonokat, az ingyentej-
kiosztóintézeteket, gyermekeket felruházó és tankönyvekkel, tanszerekkel
.ellátó egyesületeket, napközi otthonokat, népkonyha-egyesületeket, szünidői
fürdő-konviktusokat és szünidői gyermektelep-egyesületeket, továbbá a siket-
néma, vak, epileptikus, hülye vagy más testi és szellemi fogyatkozásban, vagy
íthatlan betegségben szenvedő gyermekek gyógyítására és gyámolítá-
gyógyíthatlan
sára szolgáló egyesületeket ; végre a züllés veszélyének kitett vagy már
elzüllött gyermekek megmentésére és javítására — a gyermekek bántalmazása
és kihasználása ellen működő egyesületeket és egyéb ilyen célú intézményeket.
' 6. Jogvédelmet és ingyen jogsegélyt nyujt gyermekvédelmi ügyekben.
7. A gyermekvédelem terén tapasztalt hiányokról az illetékes hatósá-
goknak jelentést, illetve előterjesztést tesz.
8. A külföldi szakirodalmat és a külföldön bevált intézményeket tanul-
mányozza, azoknak a szükséghez képest való meghonosítása iránt kezdemé-
nyezőleg intézkedik, s minden olyan mozgalmat, mely az állami gyermek-
védelem elveivel összhangzatos, ismertet és támogat.
9. Tanácsok, felvilágosítások és . segélyek nyujtásával előmozdítja a
gyermekvédelemmel foglalkozó fővárosi és vidéki egyesületek és intézetek
rendszeres működését és azok autonómiájának teljes tiszteletben tartása
mellett országra szóló összműködést létesít közöttük.
10. Előadások, vándorgyülések és felolvasások tartásával, továbbá
hirlapi közleményekkel és saját kiadványaival a nagyközönségben a gyermek-
védelmi kérdések iránt való érdeklődést felkelti és ébren tartja ;
11. A liga irodája egyeseknek, egyesületeknek és intézeteknek kész-
séggel ad felvilágosítást mindenféle gyermekvédelmi kérdésben ; közvetíti az
érintkezést úgy a hatóságokkal, mint egyesületekkel és intézetekkel,
és mintegy központi irodája kíván lenni az összes gyermekvédelmi
egyesületeknek.
12. A hozzá bejelentett gyermekvédelmi eseteket az illetékes hatósá-
goknak további eljárás végett tudomására hozza és azokat maga is nyilván-
tartásba veszi.
13. Hivatalos közlönyét, a »Gyermekvédelmi Lapi-ot támogatja és
terjeszti. •
14. Vagyonállásához és a szükséghez képest maga állít fel és tart fenn
gyermekvédelmi intézeteket.
15. Ezen felsoroláson kívül a gyermekvédelemnek minden ágazatával
foglalkozik és lehetőség szerint a hozzáfordulóknak segélyt nyujt.
Az erre vonatkozó szervezeti és ügyviteli szabályzatot az igazgatóság
állapítja meg.
gyermekvédő alap kezelése. A gyüjtésekből és adományokból
évenkint öszegyüjtött összeg 8/4 része minden körülmények között tőkésíttetik.
Az évenként begyült összeg 8/4 része és a tőke mult évi kamata
évenként gyermekvédelmi célokra fordíttatik.
Ha azonban a tőkésített összeg kamatjövedelme elegendő az összes
szükségletek fedezésére, akkor az évenként gyűjtött egész összeg tőkésítendő.
15 hónapos működése alatt a liga adományokból 221.600
koronát vételezett be. Ugyanez idő alatt 428 gyermek gondozá-
sára 95.000 koronát költött, emellett azonban kisebb-nagyobb
áldozatokkal, tanáccsal, irányítással özvegyasszonyokat, kik jövede-

* E lappal kapcsolatosan adja ki újabban a liga a »Magyar Gyermek-

tanulmányi Társasági lapját, gyermeke c. mellékletet is, mely évente
10-szer jelenik meg.
 239.

lem hiányában nem tudták gyermekeiket eltartani, varrógépekkel,

árusító kocsikkal, esetleg állásokkal látott el, közbenjárt gyermekek
örökbefogadásában törvénytelen gyermekek törvényesítésében, elha-
gyott, gyermekes anyákat megmentett az erkölcsi romlástól és, mi
a leglényegesebb, 4 otthont állított fel az elzüllött gyermekek meg-
mentésére (1. 236-ik 1.). *
A javító nevelés eddigi módjai.** Ezideig vagyis 1907 október
10-éig, mely nappal az Andrássy-féle rendelet életbe lépett, a
züllés útjára tévedt vagy bűntettes gyermekek megóvására kizárólag
a javitóintézetek szolgáltak, melyek továbbra is fennmaradnak,.
s mindenek szerint az olyan normális elméjű, züllött gyermekek
és fiatalkorúak kényszernevelősének fognak szolgálni, kiknél az
Országos Gyermekvédő Liga intézeteiben záros határidő (6-12
hónap) alatt a javulás és az eredményes nevelés jelei nem mutat-
koztak.
Ez intézetekben nem a büntetés a vezérlő elv, — ez csak
kivételesen kerülhet szóba — hanem a szigorú fegyelem, a kény-
szerelbánás kereteibe beleillesztett nevelés és oktatás.
Tapasztalati tény az, hogy az alapjukban megromlott, züllő
fiatalkorúakkal szemben a szentimentális jólelkűség még kevésbbé
vezet eredményre, mint a könyörtelen szigorúság. A jóságnak,
melyet ők gyengeségnek, vagy furfangnak magyaráznak, az erős-
kezű, de igazságos fegyelem képében kell velük szemben meg-
nyilatkoznia, mely ki nem játszható, alkuvást nem ismer, de a
helyes utat megmutatja, azon járni megtanít és az igyekvőt jutal-
mazza is.
A javítóintézetek szervezetének főbb vonásai a következők :
A belépő .növendők< kezdetben -- kellő felügyelet alatt — teljes
nappali és éjjeli elkülönítdsbe kerül, melynek tartamát az intézeti igazgató.
az orvos és lelkész meghallgatásával, határozza meg. Ez elkülönítés alatt
naponta meglátogatja az igazgató, ki a növendék lelkületét, hibáit kiismerni,,
őt ezek felismerésére bírni, elemi ismereteinek fokát megállapítani igyekszik.
Meglátogatja a lelkész, hogy a növendék vallási ismereteit fejlessze s az
orvos, ki a növendék egészségi állapotának minden változását figyelemmel
kíséri s erről naplót vezet. Ezenkívül a munkavezető is már ez időszakban
foglalkoztatni kezdi a növendéket, ki az elkülönítés leteltével az intézet azon
családjába osztatik be, mely korának és erkölcsi állapotának leginkább
megfelel.
A családok egymástól elkülönített osztályokat képeznek, úgy hogy
azok az istentiszteleten, közös ájtatosságon és iskolai tanításon kívül egy-

* L. Az Orsz. Gyermekvédő Liga működéséről, Gyermekvédelmi Lap,,

1907. 6 sz.
** V. ö. Eún-Láday. id. munka. — A magy. kir. orsz. javítóinté-
zetek ismertetése, kiadja a m. k. igazságügyminiszterium, Bpest. — Moravcsik,
A gyermekkorban levő bűntettesekről, Magy. Jog. egyl. Értek. 113. sz.
Bpest, 1896. — Gruber L., A javítóintézetekről és az ifjukori bűnösökről
Bpest, 1897. Magy. Jog. egyl. Értek. 123. sz.
`240

mással minél kevesebbet érintkezzenek. Munka közben csak némely sürgős

mezei vagy kerti munkák idején találkoznak.
Egy-egy család rendszerint csak 20 tagból állhat s egy családfőre van
bízva, ki családjával állandóan együtt él.
A hétköznapi rend átlag a következő : Nyáron reggel 5 órakor télen
.51 /2 órakor felkelés, öltözés, ima. Déli 12 órától 1-ig ebéd és pihenés.
Lefekvés esti 9 órakor, ezt megelőzőleg körülbelül egy órával vacsora.
A közbeeső napszakokat folytonos munkával és tanulással töltik el.
A munkanemek részint földmivelésiek és kertészgazdászatiak, részint
iparszerűek. Megválasztásuknál az igazgató figyelemmel tartozik lenni a
gyermek mult és előrelátható jövő viszonyaira, valamint alkalmatosságára
-és komoly előszeretetére.
A teljesített munka után a növendékek a munka értékének 1-2
negyedét tévő jutalomdíjban részesülnek. Ezt a növendék őrizetére bizott
keresményi könyvbe hetenkint beírják, az igazgatóság gyümölcsözőleg kezeli
.s az intézet elhagyásakor adja át a növendéknek, illetőleg gyámhatóságának.
Keresménye felét azonban vagyontalan szülői vagy rokonai segélyezésére,
szerszámuk, mű- és hangszerek, könyvek stb. beszerzésére fordíthatja. Azon-
kívül másik könyvet is kap, melyben magaviseletéről, iskolai tanulásáról és
munkaszorgalmáról hetenkint osztályzatot kap,
Ezenkívül évenkint jutalmat nyer 3-3 növendék, ki az összesek között
.a legjobb viseletet, a tanulásból a legjobb előmenetelt, illetve a legnagyobb
munkaszorgalmat tanusította. E növendékek ruházatukra alkalmazandó jelvé-
nyeket kapnak, melyeket mindaddig viselnek, míg újabb osztályozás következik.
Az élelmezésben osztályok nincsenek, minőséget és mennyiséget a
testi fejlődés tekintetei irányítják. Dohányzás tilos.
A figyelmi büntetéseit a házi rend, engedelmesség vagy illem szabályai
ellen való ; vétés esetén fokozatosan : a megintés ; rosszalás ; a társaktól
elkülönített helyen való étkezés, társas játékokból való kizárás ; nyert kitün-
tetések elvesztése és kedvezmények (pl. levélírás, látogatások, séta az intézet
területén kívül) megvonása ; egyes eledelek megvonása, de csak felváltott
napokon ; a családból való kiküszöbölés ; teljes elkülönítésbe helyezés ; az
intézetből való kitiltás és fogházba való visszaszállítás, ha a növendék birói
:ítélet alapján (1878. V. t.-ez. 42. §. értelmében) lett befogadva.
Elbocsátás előtt azon esetben, ha a növendék szülői nem élnének,
vagy oly életmódot folytatnának, mely a növendék erkölcsi állapotára rossz
'befolyással lehetne : köteles az igazgató oda törekedni, hogy a növendék az
intézetből közvetlenül valamely képzettségének megfelelő tisztességes kereset-
módhoz jusson s e célból a növendék beleegyezésével a szerződményezési
szerződés megkötését is közvetíti.
A távozó növendék megkapja teljes munkakeresményét. Ha a munka-
adó csak biztosíték ellenében akarja a növendéket felfogadni, az igazgató
.a keresmény 8/s részét egy évre e célra visszatarthatja.
Némely javítóintézetnél létezik föltételes szabadonbocsátás, vagy
.kísérleti kihelyezés is, mely a miniszteri engedélyezés alapján történik. Ez ese-
tekben az igazgatóság szerez a növendékeknek alkalmas munkaadót, kinél
-ezek az intézetben megtanult ipart tovább tanulhatják. Szükség esetén a
lelkész, tanító, jegyző stb. személyében )védnökötc is szemelnek ki a kihe-
lyezett növendék számára.
7 éven aluliak nem vétetnek fel az intézetbe 20 évnél idősebbek
vissza nem tartatnak. Nem fogadtatnak be továbbá siketek, némák, hülyéit.

Az tehát a kérdés, melyek azok a gyermekek, kik a jelenleg

érvényes zenelelkezések szerint a javítóintézetekbe tartoznak, ille-
tőleg azokba felvehetők?
 241

A kihágási büntetőtörvénykönyv 19. §.-a szerint az olyan

helyeken, ahól javítóintézet létezik, a 20 évnél fiatalabb, 3
napnál hoszabb elzárásra itélt egyének büntetésüket a javító-
intézetben állják ki s ott meghatározott munkára kényszerít-
hetők. Ugyancsak a javítóintézetbe szállítandók és itt egy évig terjed-
hetőleg nevelendők a 16 éven aluli csavargók (65, §.) és az ilyen
korú kolduló gyermekek (66. g.). Továbbá a büntetőtörvénykönyv
S4. §.-a szerint : aki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget
elkövette, életkorának 12-ik évét már túlhaladta, de 16-ik évét
be nem töltötte, ha a cselekménye bűnösségének felismerésére
szükséges belátással nem bírt, azon cselekményért bűnvád alá nem
vehető.* Az ilyen kiskorú javítóintézetbe való elhelyeztetésre
ite'ltethetik, de abban életkora 20-ik évén túl nem tartható. Ha
az ily serdülő korú igen is képes a cselekmény bűnösségének
felismerésére, s ha az itélet nem börtönre, hanem fogházra szól,
akkor a bíróság a 20-ik évüket be nem töltött fiatalkorúakra a
b. t. k. 42-ik §.-ának alkalmazásával elrendelheti, hogy büntetésük-
ből 6 hónapot magánelzárásban álljanak ki, melyet a bíróság, vagy
a felügyelő-bizottság ajánlatára az igazságügyminiszter javító-
intézeti tartózkodássá is átváltoztathat. A törvény azonban nem
rendelkezik világosan, mennyi ideig tartson ez a tartózkodás s e
tekintetben a bíróságok különböző gyakorlatot követnek. A zül-
lés elleni védelemnek leginkább megfelel az az eljárás, mely
szerint a bíróság csak a javítóintézetbe való szállítást rendeli
el, anélkül, hogy az ott tartózkodás időhatárát kitűzné. **
Az ilyen, bírói döntés, vagy rendőrségi beavatkozás útján
javítóintézetbe jutott fiatalkorú bűntetteseken és züllötteken kívül
ez intézetek nyitva állanak a törvénnyel nyilt összeütközésbe
még nem került gyermekek részére is.
Még pedig gyámhatósági ajánlat alapján befogadtatnak oly,
erkölcsi romlásnak indult vagyontalan és életkoruk 18-ik évét
még túl nem haladott korú egyének, akiknek szülei elhaltak,
vagy hosszabb szabadságvesztésbüntetést szenvednek, vagy akik
erkölcstelen életmódot folytató szülők vagy rokonok gondozása
alatt állván, ezek által erkölcsileg elhanyagoltatnak.
Végül a lehetőséghez képest befogadtatnak akár az atyai
hatalmat gyakorlók, akár más illetékes egyének vagy kormány-
hatóságilag engedélyezett társulatok kérelmére oly, életkoruk 18-ik
évét még túl nem haladott korú egyének is, akiknek rossz
erkölcsökre való hajlandósága a javítóintézetben való neveltetést
kívánatossá teszi. Ezekért ellátási díj fizetendő.
* Mindezekre nézve v. ö. a 235-ik lapon a 60.000 b. ü. m. rendeletről
mondottakkal.
** V. ö. a m. kir. Kúria 1432/907. sz. határozatát, 1. Gyermekvédelmi
Lap, 1907. 39-ik 1.
A gyermeki elme. 16
 242

Ujabban az igazságügyminiszter szigorúan megköveteli a

javítóintézetektől a kisérletileg kihelyezett növendékek részére
megfelelő védnökök kirendelését, mely védnök kijelölésére minden
esetben az országos gyermekvédő liga keresendő meg.
Az aszódi intézetből elbocsátott növendékek 77'18°/0-ának
rendes foglalkozása van s az elbocsátottaknak 16'74°/o-a köve-
tétt el valamely büntetendő cselekményt. Az első 12 évben az
összes növendékek 32'51°/o-ját helyezték ki kisérletileg, s ezek
közül csak 11'36°/o-ot kellett pótnevelés végett visszaszállítani.
A rákospalotai intézetből kihelyezettek 7 6' °/o-a jó magaviseletet.
tanusított és ezek közül egyetlen egy sem esett vissza. A kolozsvári
intézetet körülbelül 10 év alatt 149 növendék hagyta el, kik
közül 109, vagyis 73'16% maradt jó viseletű.*
Végül tájékoztatóul adjuk a következő kimutatást :
A királyi javítóintézetekbe 1884-1898 végeig összesen
befogadott növendékek száma : 1291. Az 1898-1905 év végeig
az intézetekben letartóztatottak száma 5222, a kisérletképen kihe-
lyezetteké 974. Az 1905. év végén az öt javítóintézetben (Aszód,
Kolozsvár, Rákospalota, Székesfehérvár, Kassa) 997 növendék
volt elhelyezve.
Ami a javítóintézetek által elért eredményeket illeti, ez
iránt a nézetek éppen nem egybehangzók. Fayer és Pinkey bün-
tetőjogi tankönyvei, főként pedig Gruber értekezésében található
adatok,* valamint általában a statisztikai kimutatások szerint
nálunk a javítóintézetek beváltak.
Hogy a javítóintézetek ellen mégis sok panasz hallatszik,
annak egyik főoka az, hogy az oda beutalt fiatalkoruak jó része
a javítóintézetbe való bejutás előtt már a rendőrségnél, a
toloncházban, a fogházban való tartózkodása alatt oly elemekkel
jön érintkezésbe, melyek belőlük a még esetleg meglévő jó csirát
romlottságukkal, cinizmusukkal kiölik. Egy másik ok az, hogy
a javítóintézetbe utalt gyermekek egy része kétségtelenül abnor-
mis, tehát egyáltalán nem vagy legalább a rendes nevelési
eljárásokkal nem javítható elemekből áll.
Kétségtelen, és Mönkemöller stb. vizsgálatai révén (1. 205. 1.)
tudományosan is igazolt tény, hogy a javítóintézetekbe utaltak
igen nagy hányadánál az erkölcsi züllést a kedvezőtlen külső körül-
ményeken kívül a náluk fenforgó világrabozott gyengeelréjüség
is elősegítette. Az intézetekbe hülyéket nem vesznek fel ugyan,
de a fiatalkori bűntettesek kevésbé ezeknek, mint inkább a kisebb
fokban, de mégis kóros alapon elmegyenge gyermekek sorából
kerülnek ki. Moravcsik különben már 1896-ban kiemeli, hogy a
javítóintézetek növendókeinek meglehetős számánál határozottan

* L. Gruber idéz. munk. 13-17. 1.

 243-

felismerhető volt a testi és szellemi degeneráltság. »Az ép szer-

vezetű a hiszteriással, epilepsziással vegyesen nyer menedéket az
intézet falai közt. Azt hiszem, a behatóbb vizsgálat a kóros ideg-
rendszer, az elmegyengeség, az u. n. moral insanity nem egy
Esetét mutathatná ki ott, a mi aztán megmagyarázhatná egyes
növendékeknek minden oktatással, fegyelmi eszköz alkalmazásával
szemben dacoló magaviseletét s azon körülményt, miért talál-
kozhatni a növendékek egy részével az intézetből való elbocsát-
tatás után az igazságszolgáltatás forumai előtte.
Már e munkám első kiadásában, úgyszintén részletesebben a
az 1905-ben Budapesten lefolyt VIII. nemzetközi börtönügyi
kongresszuson beadott referátumomban* a javítóintézetekre vonat-
kozó óhajaimat a következő tételekben foglaltam össze : 1. A
javító intézetekbe felveendő egyének előbb elmeorvosi vizs-
gálatnak vetendők alá; 2. a javítóintézeteknél alkalmazott
orvosok a növendékek elmeorvosi szempontból való észlelésében
kellő jártassággal bírjanak ; 3. ez intézetekben alkalmazott tanítók
gyógypedagógiailag képzett, a fiziologiai és kórtani paedologiában
járatos tanférfiak legyenek, illetőleg, a mennyiben ilyen kiképez-
tetésben részük nem lett volna,, számukra rendezendő tanfolya-
mokon szerezzék meg az idevágó legszükségesebb ismereteket;
4. az oly fiatalkorú bűntettesek részére, kiknél gyengetehetségűség
vagy psychopathiák mutatkoznak, külön kényszer-nevelőintézet léte-
síttessék elmeorvosi vezetés mellett.
E kivánalmakat a börtönügyi kongresszus túlnyomó részben
magáévá tette.** De, mi enél fontosabb, azok egyrészt a fent-
ismertetett Andrássy-féle 60000/907 sz. belügyminiszteri rende-
lettel az állami, másrészt pedig az Orsz. Gyermekvédő Liga új
intézményeivel a társadalmi gyermekvédelem keretein belül már
gyakorlatilag is megvalósulófélben vannak, a mennyiben az
züllésnek kitett normális és abnormális gyermekek előzetes orvosi
megfigyeléséről s külön javító neveléséről gondoskodás történt.
Végül vessünk egy pillantást arra az álláspontra, melyet
hazánk s a külföld büntetőjoga a gyermekkel szemben elfoglal.
Büntetőjogunk 83. §-a szerint a gyermek, azaz aki a büntett
vagy vétség elkövetésekor 12-ik évét meg nem haladta, bűnvád
alá nem vonható. A büntethetlenség korhatára Skót-, Spanyol-
és Olaszországban a 9-ik, Ausztriában, Dán- és Oroszországban
a 10-ik, Németországban, miként nálunk, a 12-ik, Törökországban
a 13-ik, Svajcban, Norvégiában a 14-ik, Svéd- és Finnországban a

* Ranschburg, Quelles sont stb. ]es moyens les plus efficaces pour
assurer la préserv. d. enf. moralem. aband. stb. Bullet. d. 1. Commiss.
Pénitent. internat. — Bpest et Berne, 1905. 4. köt.
** L. Gruber, Der VII. internat. Kongress f. GefUnguisswesen in
Budapest stb., Der Gerichtssaal, 68. köt. I. fűz. 52-55. 1.
16*
244

15-ik életév. Nálunk a tizenkettedik éven túl a betöltött 16-ik évig

a b. t. k. különbséget tesz az oly serdülő között, ki a cselekmény
bűnösségét fel tudja ismerni, s a között, ki erre nem képes. Ez
utóbbi bűnvád alá nem vonható ; az előbire nézve a b. t. k. 85. §-ában
felsorolt rendőri büntetésekből a 5 évi börtönig terjedhető bün-
tetések szabhatók ki, melyek részben esetleg (1. fent.) javítóintézeti
tartózkodássá szabhatók. A magyar b. t. k. 86. §-a szerint továbbá
a 20-ik év befejeztéig életfogytiglan való fegyház- vagy halál-
büntetés ki nem szabható. Skótországban ellenben a halálbünte-
tés lányoknál a befejezett 12-ik, fiuknál a 14-ik életévvel végre-
hajtható. Büntetőtörvénykönyvünk 86. §-a szerint továbbá a fiatal-
koruak szabadságvesztésük egész időtartama alatt a többi fog-
lyoktól elkülönítendők.
Mint láttuk, a magyar büntetőtörvénykönyv megalkotásakor
tekintettel voltak már a gyermek elméjének befejezetlen voltára,
anélkül azonban, hogy azt, különösen a felső korhatár meg-
szabásánál, kellőleg méltatták volna. Míg pl. nálunk a 16-ik év
befejezte, a német, finn, norvég, svéd, és svájci törvények szerint
a 18-ik életév a büntetlenség felső korhatára.
Büntetőjogászaink és elmeorvosaink körében már a 90-es
években mozgalom indult meg az iránt, hogy a bűnvádi eljárás
megindíthatóságának alsó korhatára magasabbra emeltessék.
Vargha a 14-ik évet ajánlja. Lényegileg ugyane korhatárt tekintik
alsónak Fekete Gyula és Moravesik tanár is, míg Salgó főorvos
a büntetést csak a serdülő kor befejeztével, a 17-18-ik évvel
tartja alkalmazandónak. Mind megegyeznek abban, hogy a tör-
vényszegés ez alsó korhatáron alúl se maradjon intézkedés nélkül,
ám Ez nem büntetésben, de családi, jótékonysági vagy állami, esetleg
javítóintézetekben való kényszernevelésben álljon, mely az egyén
individualitására, esetleg beteges voltára is kellő tekintettel van.*
Mindazok alapján, miket jelen munkánkban az elme fejlő-
déséről és abnormitásairól mondottunk, ez említett törekvéseket
helyeselnünk kell. A társadalom igazi érdeke azt követeli, hogy
a fennálló rend ellen irányuló cselekedetek egyáltalán ne történ-
hessenek meg a megbontott rend helyreállítását czélzó intézkedés
nélkül. Szükséges tehát, hogy a 12. éven aluli bűncselekmények
elkövetői is oly körülmények közé kerüljenek, melyek Őket is, a.
társadalmat is a megkezdett káros irányban való továbbhaladástól
megóvják. Másrészt tény az is, hogy a serdülő kor befejeztéig
teljes belátási és megkülönböztető, valamint megfelelő ellentáll6
képességről már az agykéreg be nem fejezett fejlődésénél fogva sem
lehet szó. (V. ö. 10-ik 1.) Ennélfogva a bűnvádi eljárás jogosult-
sága csak e koron túl, vagyis — miként Salgó már kifejté —

* L. a 230-ik lapon közölt irodalmat.

 245•

a 17-ik életév befejeztével kezdődhetik. A 18. évnél fiatalabbakra

nézve a javító, illetve a kényszernevelés az egyedüli mód, mellyel.
a társadalom a megsértett jogrenden, önmagán s egyuttal a
vétkező fiatalkorú egyénen segíteni igyekezhetik. Ez az eljárás
csak látszólag gyengeség ; valóságban nem egyéb, mint a társadalom
igazi érdekeinek védelme. A kényszernevelés tartama addig terjedjen,_
míg az egyén megjavulása, kellő beszámíthatósága emberi belátás
szerint biztosítottnak látszik.
Angolországban a fiatalkorúak büntetése helyébe fokozatos
fejlesztéssel 1899 óta teljesen a kényszernevelés lépett. Ez intéz-
kedés fényes eredményekre vezetett. A fiatalkorú bűntettesek
száma 1869-ben 10.314 volt, 1900-ban pedig leszállott 1359-re.
Sőt a reform hatása már a felnőttek bűncselekményeinek apadá-
sában is megnyilvánul. A felnőtt bűntettesek száma 1882-től
1900-ig a lakósság szaporodása dacára 17 5.3 6 0-ról 144.964-re
szállott le.*
Azon elveknek, melyeket a fiatalkorúak bűntethetőségére
már e mű első kiadásában is kifejtettünk, az eddigieknél minden-
képen teljesebb és józanabb érvényesülését látjuk a készülő új
büntetőtörvénykönyv novellájának a fiatalkorúakra vonatkozó
Balogh Jenő által kidolgozott novellájában. A kir. igazságügyi
miniszterium u. i. a bűntetőtörvény tervezetében a fiatalkorúakra.
vonatkozó eddigi törvényes intézkedések körül igen lényeges, a
fentebb kifejtetteknek általában megfelelő reformokat tervez.
A büntethetőség alsó határának megmarad a befejezett12-ik év,
a felső korhatár azonban a 16-ik év helyett a betöltött 18-ik
év leend. A 12 éven aluliak részére büntetésül a megdorgálást
létesíti, esetleg további megóvás céljából a gyámhatóságot értesítis
s a gyermekmenhelynek adja át (1. 235-ik 1.). 12 évet betöltött
fiataloknál nem a belátási képességet, hanem az értelmi és erkölcsi
fejlettséget veszi tekintetbe. Az esetben, ha ez meg nem állapít-
ható, a bíróság az eljárást megszüntetheti, de egyúttal alkalmas
felügyeletet, házi vagy iskolai fenyítést, ha pedig eddigi környeze-
tében erkölcsi romlásnak van kitéve, vagy züllésnek indult, a
javító nevelést rendelheti el s, ha szükséges, az elhagyatottá nyilvá-
nító eljárást is folyamatba téteti. A javító nevelés pedig — s ez
az, amit örömmel kell üdvözölnünk — a terhelt 21-ik életévének
betöltéseig terjedhet. Ha a fiatalkorú legalább egy évig az inté-
zetben volt és teljesen megjavultnak látszik, 2 évi próbaidőre
kisérletileg szabadon bocsátható. Ha a büntethetőséghez szükséges
értelmi és erkölcsi fejlettség megállapítható, az eddigi büntetése-
ken kívül a bíróság a fiatalkorát nyilvános tárgyaláson való meg-

* L. Reicher, die Fürsorge f. d. verwahrloste Jugend, I. der Kinder-

schutz in England. Bécs, 1904.
246

dorgálásra ftélheti. Ha azonban terhelt cselekedetéhez mérten

egy hónapnál nagyobb szabadságvesztés lenne megállapítható,
vagy a terhelt egy hónapot meghaladó szabadságvesztéssel volt
már büntetve, a dorgálás nem alkalmazható. Ha a terhelt egy
hónapot meghaladó szabadságbüntetést még nem szenvedett,
úgy ítélethozatal nélkül egy évi próbaidőre szigorú szabályok-
hoz kötött felügyelet mellett feltételesen szabadlábon hagyható.
Ha " ezen próbára bocsátás alatt a terhelt újból bűnözik vagy
züllés jeleit mutatja, a bíróság javító nevelésre vagy fogház-
büntetésre ítéli. Ha ellenben kifogástalanúl viselkedett, az elkö-
vetett cselekmény miatt megindított eljárást megszüntetik. Az oly
fiatalkorú ellen aki a cselekmény elkövetésekor 15-ik évét még
he nem töltötte, fogházbüntetés csak a legsúlyosabb esetekben
alkalmazható. Ennek legkisebb tartama 15 nap, leghosszabb
tartama 5 év.*
Nagyon fontos feladat végül az is, hogy a züllés útjára
jutott, a rendőri s birói hatóságok elé került gyermekek ne
maradjanak megfelelő, a gyermekvédelem lényegét ismerő jog-
védelem nélkül.
Bár, miként az az igazságügyminiszterium, valamint az
államrendőrség évi jelentéseiből, úgyszintén rendeleteikből is kitű-
nik, e hatóságok a fiatalkorúaknak a bünözésben való nagy
szerepét állandó figyelemmel kisérik s évről-évre folytatódó kuta-
tásaikból egyre világosabban látják, hogy e téren az eszköz, mely
célhoz vezethet, nem az elzárás, de a praeventió, a megelőzés,
vagyis a züllésre hajlamosak megóvása és javító nevelése, —
annak dacára ezzel el nem kerülhető, hogy a fiatalkorúak egész
raja vád alá ne kerüljön. Az ilyenek szakszerű védelmét s a
vádlott, esetleg elítélt gyermek, illetve fiatalkorú további züllés-
től való megóvását tűzte ki célul a Budapesti Ügyvédi Kör
gyermekvédő bizottsága, melynek tagjai között az igazságügy-
miniszteren s belügyminiszteren kívül a legtöbb közhatóságot kép-
viselve látjuk. E bizottság egyszersmind országos jelentőségű
működést fejt ki, midőn magára vállalja a büntető törvény és
a közigazgatás gyermekvédelmi kérdésekben való reformjának az
előkészítését, mit már eddig is nagy eredménnyel végzett.
Míg a gyermekvédő liga, társadalmi, a gyermekvédő bizott-
ság bűnügyi, addig a Magyar Gyermektanulmányi Társaság
tudományos téren az a kohó, amelyben a gyermekvédelem, főleg
a gyermekelme megvédésének alapját alkotó gyermektani ismerete-
ket izzasztják s mely a gyermek szeretetét és megismerését szol-
* Szilágyi Artur K. dr., A. b. t. k. novella-tervezetének a fiatal
koruakra, stb. vonatkozó rendelkezései. Bpest, 1907. — L. Zerkovitz Zsig-
mond dr. A gyermekvédelem legújabb fejezete, Gyermekvédelmi Lap, 1907.
115-118. 1.
 247

gáló értekezleteivel, adatgyüjtő és kísérleti szakosztályaival egyik

legfőbb tudományos alapozója az egész gyermekvédelemnek.
Ezen társulattal szoros kapcsolatban áll a gyógypedagógiai
pszichológiai m. kir. laboratórium, mely a normális és abnormis
gyermeki elme vizsgálásának módszereit, az elme hygiénéjének
kérdéseit, valamint magának a gyermekelmének nyilvánulásaiban
mutatkozó törvényszerűségeket kutatja s a gyermektanulmányi
társaság kisérleti szakosztályának működését irányítja és fel-
dolgozza.
Miként látjuk, a társadalmi és az állami gyermekvédelem
minden téren megmozdult. Az államnak és a hatóságoknak nagy
érdeme, hogy a kérdés rendkívüli fontosságát megértve, szakítnak
a rideg bürokratizmussal s a gyermekmentés nagy munkáját a
tervezéstől a kivitelig a társadalommal karöltve végzik. Viszont
társadalmunk megérésének örvendetes jele, hogy országszerte
segítségére siet az államnak és széthúzás nélkül lép sorompóba
a sikerért.
A gyermeki elme tanulmányozása és megismerése amellett
tanuskodik, hogy e sikernek kellő kitartás mellett, lassan, foko-
zotosan, de be kell következnie.
 I. melléklet.

i".'
• • a-
. .•
, ' .
+, I ' •- `, ; •r ••1
I~ '
• /f , ,~ 4.;. .
. ,'
..,.•.'~• 4- !. ~• • • ~y~ '
'.
~ •„ Tj
• '1 , l ~: ~ ~. ,1 4 r •' . ~~

I I ' +:. +' ' :~4 :}:J 1 ~-

. •: _~ • •. " •~'~"-
•A 0 . 4'-,•4.-).:, \\\:‘ \~ti~
' ,.~
•~~a~. ,
' y J
~ ~. ~ *.:~~~ •

1::.::::)';-:.~ -I:: ~:~-•.~,~,.

i
,~ • - ~. ~ •
l~. ~-~~~4,r ~~~~
,
1 ~~.~.
`
,w~ •
-~~` r`

~ J~/~~
~/ ~~-t.• ~ •
1'1
~ ~• ~
,t % ,r~ ~ -ti •. t
, .~
~•.. •
=• ~,
.~~ É.,~r"'i, `~~ ~,
I~' -".~ -~
~ , •.•~;~ .
-
~~ ~
; ~:
. i
i :'
.~ ~ . f .Í {it'Pr.

1::: ;,. . ,~ - • ~:-_

~' ~ ;fil,- '1:
_ ~
~~ )~~ .
'f cY ~i~
~~#~
,~
+• d' `•, ',,:'~!..,9,k,^.,~.
I'•J •~.' •"•, -•. • I- --.•
.w~•
~ ~
.~ %/~ .~~i' ti ;r/v~~.r~ -
~
`'
....;..„,•r..~ •
•
~~-~ ',
' ' ,
~ ,~ t ~~•J \
~ ,' ~ k_
.- r'~ r~. . /~ . ' ' r .~ , ,,-
'2., ~
• ~~~
~~ ~,
►-' '+ -.."4--•"..~t~~ -~• •-
..~t ..
1~ , \`.:
•'y.%'~/ • .~ ,~.~...,•-.R:~
FF , ,~,,
: '.'a ~~~ . .~
s ::h4' .-.:' • . l. •. ~ ~ ,.~~ •
t
~ .~ ~- +--

b e
2
4..
• •~~ • , • •• r- ' •1 • ~ ~ ~ • •~a •~.. i.

' a
.•• •' . ,. •i' ~ 2. ábra. Az emberi nyultvelő egyik idegmagvának ideg-
•~ `
.
. ••• * -o y
•'• - r ~ sejtje. Schatler K. tanár után. I, 2, 3, 4 protoplazma-
• • a*. ~ :1 •~►* •~••- ,. • ;
~ nyulványok (dendritek). A tenge]yfonálnyulvány (axon),
.
•a. ..•.: ~.l::~.
•
~: :. ~ e .7
~ • ~'.o.' • melynél a velőshüvely m-nél kezd mutatkozni.
'• .4' ,, . ., ~
4 l ~ ::.• •r •
T ~ ~".i •1: ~ ' .~. ``;,i• . ' • *
s. ~r. '~-: o• , !i ~• lr
~
••~~ ,• .✓ a*•w • .,• ~~.•~,
, • ^~• •~,• 4. ábra.
•
~
, ~,•
•, ~1•
~~-. . . _, • • ..... ~., . .
, ,~ ~. ~,•.
..
Az agykéreg
• •;_ •! i • • • '=w
~ séinés rajza,

..
• . 4 " .
►• . .. .~':,
•'
~
a rostszerke-
zet feltünte-
o • .. -- ` . • • tésével, Péje-
•:'•jr •:
rine - Oppen-
. heim uttin.
~.. + • i . . . •*. • .. ~ •
a a tangen-
•~ • ♦ -• ~ ., l .., tiális rostok
• .~„ ~• r•
•• •1..'
....•. rétege, b Bech-
.4( .4 .,I► ' ~, • .~, ! .~ r '•.
• dr: terew - Kaes-
:e a ~ ,,•~ ' •." I féle esik, c a
~~ • . r. ':
.~,, ~ .j*. . . ~. • • i s• sugárzatfeletti
;~,, :~ .~ ~•~.:,'~-•
•
1: •
::. •
• .:. (supraradia-
rn ~:• • i. • • w" lis) fonadék,
d a Baillar-
ger-féle esik.
e a sugárzat-
közötti (intra-
radialis) fona-
dék, f a Mey-
• nert-féle ké-
regközi (intra-
1. ábra. Az emberi agykéreg mozgató corticalis)
tájékának idegsejtjei a normá is agy- asszociációs
ban, b mikrogyriás agyban. A normá- 3. ábra. Az elülső központi tekervény kéreg- rostok, g a
lis kéreg metszetében jól láthatók a állománya Kaes után. Az a metszet 30 éves kéregalatti
kisebb és nagyobb lobor'ejtek, s ez férfi, a b metszet 1 és 3/' éves gyermek agy- (subcorticalis)
utóbbiakban a szemcsés állomány. kérgéből készült metszet, a rostozat festésével. asszociációs
Oppenheim 9Lehrbuch der Nervee- (Probst »Gehirn u. Seele d. Kindes• munkája v. U formájú
krankheiteni c. könyve után. után.) rostozat.
 II. melléklet.
1. ábra. 17 éves kretinizmusos törpeség esete.
(Eredeti felvétel.)
3. ábra. Baloldalt alig 15 éves normális lány,
jobboldalt infantilizmusban szenvedő 17 éves
törpe lány. (Eredeti felvétel )
2. ábra. A mongoloid tipushoz közeledő, sporadikus
kretinizmusban szenvedő 8 éves törpe lányka 4 éves
normális testvérével (Eredeti felvétel.).
4. ábra. Idíota gyermekek koponyaformája. I. Nyolc-
éves vízfejűségben szenvedő gyermek 61.8 koponyakör-
fogatta:. 2. Rendes koponyáju 8 éves idiota. 3. Hét éves
mikrokephal idiota gyermek 38'4 cm. fejköriogattal.
Mindhárom a lipótmezői elmegyógyintózet idiota•osztá-
lyáról.