A TÁRSADALOM ÁLTAL MEGTŰRT PÓTSZEREK

Az emberiség története hajnalán nem csak a földművelést, a vetést, a

vadászatot sajátította el, hanem elég korán fölfedezte, hogy erjedt
gyümölcsök evése fura hatást gyakorolnak rá. Innét már csak kísérleteznie
kellett, s ősünk nagyon kreatívnak mutatkozott.

K.e. 10 000-től az emberiség tudatosan kezdte erjeszteni az italokat. Az

ókori, egyiptomi, római források már ekkor írtak áldásos hatásáról.

Ré-Napisten úgy tudta megmenteni az embereket Hathor istennőtől, hogy

sörrel árasztotta el a földet, amit ő megivott, lerészegedett és így nem
ismerte fel az embereke, így azok megmenekültek….

Tehát az alkohol egyidős az emberiséggel. Hamar megtanulták, hogy a

gabona magvak, vagy gumós növények keményítőjét cukorrá alakíthatják,
s ha élesztőt raknak bele, akkor alkohollá erjed. Ma is kis finomításokkal,
de így készül, és fogyasztják szerte a világon a különböző változatait. Ez
alól a mohamedán országok a kivételek, bár a tömény szesz lepárlását, a
desztillálását valószínűleg arabok használták először (borpárlatot
készítettek). Európába a XV. Sz-ban honosodott meg a pálinka főzés. A kor
hygéniai viszonyai (pestis járványok kora), és az orvostudomány
fejlettsége miatt AQUA VITOE-nek, azaz az Élet vizének nevezték. Ezt
azért már megcáfolta a tudomány, de ma is ismert a kalapkúra, mint
alternatív gyógyászat.

Alig van olyan vegyület, amelyik olyan szociális jelentőségű volna, mint
az alkohol. Az ember kinőtte a régiek misztikus babonáit, de mint élvezeti
cikk szükséges, hogy ismerjük hatását, mint testi, mint lelki
működésünkre.
Magyarországon 600-800 ezer kezelésre szoruló, alkohol problémákkal
küszködő ember van – többségük férfi, de egyre több a nő és fiatalkorú. A
többség betegsége kezelésekor nem válik nyilvánvalóvá az alkohol
problémái. A társadalom a kábítószert nem tolerálja, de szemet huny az
alkoholproblémák fölött, és az egyént teszi felelőssé. A társas kapcsolatok
szintjén is toleráns a használókkal, kultúra részévé vált, s a társadalmi
hieralhia megerősítésére is szolgál, amit a média is erősít. A fiatalok ivása
általában nagykorúsít, jellemzően a felnőttek ivását felnagyítják, saját ivási
szokásaikat jelentősen csökkentik. Kezdetben a hétköznapoktól való
elszakadást, a szórakozással egybekötve, majd ezt követi az enyhülés
keresése. Itt már a szorongások oldódását is várják. Az otthoni példa, a
család konfliktus kezelési szokásai, az emberi élet megbecsülése, evés,
ivási szokásaik mind mind segítik, vagy gátolják a kialakulást. Ha nincs
pozitív érzelmi kötődés a szülő-gyermek kapcsolatban, ekkor a szülői
házból való elszakadás következik. Ezt még erősíti a szülők esetleges
alkoholizálása és más negatív mintája.

Alkohol hatása bizonyos stádiumig ugyanabba az irányba hat, mint a

kábítószerek. Az agysejtek átmenetileg működésképtelen állapotba
kerülnek – így minden könnyűnek és vidámnak tűnik. A kábítószer ezután
kikapcsolja a kritikai központot és az agy virtustáncot jár. Ezzel szembe az
alkohol csökkenti a mozgások magas szintű koordinációjáért felelős
kisagyi működéseket – ekkor láthatjuk a jellegzetes dülöngélést. A
kábítószerhez rövid, néha rögtön hozzászokhatunk, míg az alkohol
függőség kialakulásához hosszú idő kell. Talán ennek köszönhető, hogy
nem a probléma súlyának megfelelően állunk hozzá.

Krepin 1892-ben kísérletekkel bizonyította, hogy már 1 dl bor fogyasztása

meggyorsítja az érzékszervi ingerekre bekövetkező reakciót, de
ugyanakkor hibássá is teszi azt. Számolási képesség, a gondolattársítás
sekélyessé válik. A gátlások oldódnak ugyan, de az önfegyelem és a
lelkiismereti kontrol elvész. A veszélyérzet csökken, fokozódik a bátorság,
de romlik a szellemi és fizikai cselekvőképesség – ezt előszeretettel
alkalmazták nagy csaták előtt.

Az alkohol ma már az esetek jelentős részében nem tisztán élvezeti szer,

sokkal inkább pótszer. Mivel a problémákat megoldani nem, csak még
több problémát okoz ez később a család és a környezet életét teszi tönkre
és társadalmi veszélye is jelentős. Hisz az alkohol fogyasztása addig
elfogadható, míg az egyén és a társadalmi korlátok érintetlenek. A jó
hangulat, az étvágygerjesztő hatása, erősítő (öreg legyöngült szervezetre),
értágító hatása elismert (napi 1 pohár vörösbor), és elfogadható.
Egész más a helyzet az alkoholos befolyásoltság, azaz a részegség
megítélésében, főleg, ha túl gyakran ismétlődik.

Kikből – miféle emberekből lesznek az alkoholisták?

A személyiség épp oly fontos tényező kialakulásában, mint minden más
kóros szenvedélynél. Épp ezért csak orvosi kezeléssel nem oldható meg. A
személyiség hanyatlásával munkaképessége is csökken és ha az utcára
kerül már egyenes út vezet a börtönbe, vagy a kórházba, közvetlen
környezetétől egyedül hagyatva.

Kessel és Walter 1965.ös fölmérése az emberek alkoholhoz való viszonyuk

szerint:
• Alkoholt nem ivók – absztinensek
• Szociális ivók – sose részegednek le, némi ittasságig jutnak el,
mérsékelt ivás
• Exassziv ivók – gyakran lerészegednek, mértéktelenül isznak – sokan
alkoholbetegek lesznek
• Alkoholfüggők – ha nem isznak, akkor elvonási tüneteik lesznek
• Krónikus alkoholbetegek – az italtól testi, szellemi károsodást
szenvednek (alkoholos elmebetegségek)

Czeizel szerint a betegség kialakulása szempontjából

1. hajlamosító tényezők:
• genetikai háttér
• egyén szocializációs folyamata
• mikró kulturális hatás (gyerekkor, családi, baráti, munkatársi
kapcsolatok)
• makró kulturális hatás (az adott közösség ivási szokásai,
attitűdje)
2. precipitációs tényező (akut pszichés megterhelés, stressz)
3. hozzáférhetőség feltételei

Kialakulása:
1. tüneti fázis : feszültség csökkentő, közösségben való ivás
2. bevezető fázis: tiltott, mohó ivás bűntudat, az alkohol, mint
téma kerülése
3. akut fázis : kontrollvesztés, az egyén életvitele a fogyasztás
köré rendeződik (barátok elvesztése, munkahely elhagyása,
markáns önsajnálat, szexuális potencia csökkenése)
4. krónikus fázis: szellemi leépülés, alkoholos pszichózis, az
alkohol iránti tolerancia csökkenése
Jellinek (1952) szerint:
Alfa alkohol beteg – konfliktus ivó, szociális, vagy neurotikus feszültségei
enyhítésére ivó
Béta alkohol beteg – alkalmi ivó, akinél ezt a foglalkozása segíti, nincs
pszichés, testi függés
Gamma alkohol beteg – szenvedélyes ivó (töményt általában) testi, lelki
függőség, gyors leromlás, szociális károsodás
Delta alkohol beteg – nagy mennyiségű bort iszik az étkezésekhez
kapcsolódva, a testi függőség dominál
Epszilon alkohol beteg – epizodikus nagy ivó, havonta, negyedévente
teljes kontrollvesztésig

Túladagolás:
1. izgalmi szakasz: kipirosodás, élénk légzés és mozgás, gátlástalanság,
agresszivitás
2. aluszékonysági szakasz: kábulat, ébreszthető, beszéd- járáskiesés,
zavart felfogás, lassult reakció
3. narkotikum szakasz: mély alvás, nehezen ébreszthető, öntudatlan,
eszméletlen, tág pupilla, reflex kiesés
4. sokk: alacsony vérnyomás, gyenge pulzus, hőszabályozási zavar,
légzés bénulás – halál.

Megvonási tünet (ideje ált.: 1 hét) a vegetatív idegrendszer nyugtalansága

(izzadás, megnőtt pulzus), kézremegés, hányinger, hányás, átmeneti
hallucináció, szorongás, eszméletvesztéses rosszullétek + delírium trémen
(az utolsó ivástól 12 óra után jelentkezhet, kritikus a 48-72 óra,
életveszélyes állapot, kórházi ellátást igényel).

A krónikus alkohol betegség szövődményeként csaknem valamennyi

szervet tönkreteszi, úgy mint emésztő-, keringési- idegrendszer. Az alkohol
a szervezetben idegméregként viselkedik, pusztítja az idegsejteket,
károsítja a májat (kb. 6 000 ember hal meg évente májzsugorban), az
izmokat, a hormonrendszert (nemző képesség elvesztése, menstruációs
rendellenesség), a szív és érrendszeri betegségek jelentős része is ide
vezethető, bélműködés –rákkialakulásának kockázatának növekedése. A
terhesség alatti alkohol fogyasztása növeli a születési rendellenesség
kockázatát (az újszülött testileg és szellemileg is károsodik)
Mivel a legkisebb mennyiségű alkohol is hatással van ítélőképességünkre,
ezért járművet vezetni – még ha az egy kerékpár is veszélyes!
TEA – KÁVÉ

Ősidők óta használ az ember természetes élénkítő szereket, részben

kellemes ízük, részben a fáradságérzet leküzdésére. Ezeket az évszázadok
óta ismert növények – mate tea, tea, kávé – elkészítése, fogyasztása szinte
szertartás volt, s ma is a kultúra része.
Közös tulajdonságuk: javítják az agyi keringést – így csökken a szellemi
fáradságot, de kisebb fokban a testit is. Javul a kombinációs készség, a
beszédkészség, az általános közérzet, Fokozza a gyomorsav termelést, s
így könnyíti az emésztést is.
Mértéktelen fogyasztásuk nem javallt:
Kávé fogyasztása lefekvés előtt álmatlanságot okoz, amit az altatószerek
használása után az altatószerekhez való rászokás követhet. A tea hatása
hasonló, de sokkal hosszabban ki tudja fejteni a hatását- a negatívot is.

NIKOTIN

Míg ezek a szerek kis mértékben fogyasztva legalább kellemes érzetet

adnak és az ízük is jó, mind ezt a nikotinról nem mondhatjuk el.
Amerika fölfedezése után érkezett Európába a dohány, s a XVI sz-ban még
orvosságnak tekintették a köszvény, a reuma és a fogfájás csillapítására.
Majd a dohányzás jó hangulatot keltő hatását korán felismerték, azonban
széles körben csak évszázadok múlva terjedt el. Bár az egyház az ördög
művének kiáltotta ki, végül is semmi sem állt elterjedésének útjába.
Először csak a leggazdagabbak hódoltak ebéd utáni füstölgésnek, majd a
növény termesztéséve a szegényebb néprétegek is hozzá jutottak. S
sokszor nem volt betevő falat, de ha egy kis pálinka és egy kis kapadohány
jutott a szegény embernek boldognak érezte magát.

Mi lehet az oka?
Tény, hogy a nikotinnak kis adagban valóban van bizonyos élénkítő
hatása, a gyomorsavtermelést is ösztönzi, és ezzel ki is merül a pozitív
hatásainak felsorolása. Aki először gyújt rá be tud számolni fertelmes ízről,
szédülésről, hányingerről, köhögésrohamról, rosszullétről.

De miért gyújtanak rá mégis ezek után?

Először itt is a felnőttnek való mutatkozás, a mindenki már cigizik, akkor
én is (nehogy kilógjak a bandából),a gyermek minta és modellkövetése
(az otthoni példa), társadalmi attitűd, életérzés majmolás (filmek, videó
kippek), és a nikotin, mint kábítószer azon tulajdonságában rejlik, hogy az
ismételt használata az elvonási tüneteket szünteti meg. A hozzászokás a
folyamatos használatban és növekvő mennyiségben látszik. A függőség
erős testi, lelki hatása abban nyilvánul meg, hogy az utolsó elszívása után
30 – 120 perccel jelentkezik a késztetés.

Elvonási tünetei: rossz közérzet, szorongás, depresszió, ingerlékenység,

nyugtalanság, düh, koncentrációs nehézségek, csökkent szívműködés,
étvágyfokozódás-hízás, emésztőrendszer zavara.
Még mindig tartja az a mondás : mért rossz, csak magam egészségét
rombolom, azt teszek amit akarok! Már bebizonyított tény, hogy a passzív
dohányzáskor a környezet nemdohányzó tagjai súlyosabban
károsodhatnak. Társadalmi elitélés még hiányzik azokkal a dohányosokkal
szembe, akik gyermekeiket mérgezik, vagy csak a munkatársaikat. Bár a
törekvés már meg van – egyes játszótereken, iskolákban már tilos a
dohányzás és egyre több nemdohányzó munkahely is van. Mivel a nikotin
tényleg kábítószer, a leszokás nem egy könnyű feladat, de ha elhatározzuk,
hogy nem csak a pénztárcánkat, hanem az egészségünket is óvni akarjuk,
akkor talán könnyebb.

Veszélyei:érszűkület (amputációval), gyomorfekély, tüdőrák, gégerák,

asztma, szívinfartus, agyvérzés, nemi hormonok zavara, árt fogínynek,
fogak romolnak
Nagy mennyiségben igazi méreg: hányinger, hányás, fejfájás, verejtékezés,
hasmenés, hasi fájdalom, szédülés, csökkent szívműködés, gyengeség,
rosszullét.
Túladagolás: légzés bénulása – halál.