LÁBJEGYZETELÉS

– feladatlap –

Jörn Rüsen megkülönbözteti a normális, a kritikus és a katasztrofális-traumatikus történelmi

tapasztalatot. Míg a „normális” történelmi események emlékezete beírható egy nemzet
történelmi tudatát képviselő nagyelbeszélés narratív mintázatába, addig „a »kritikus«
történelmi tapasztalat már nem illik bele a történelem értelmességének előre adott formáiba.
Csak akkor értelmezhető, ha a történelmi kultúra eleve adott képességeit lényegesen
átformálják.”1 [Trauma és gyász a történelmi gondolkodásban – Jörn Rüsen – ford. Karádi
Éva – Magyar Lettre – 2004/3 – 10] Ezt a helyzetet radikalizálja a holokauszt jellegű,
esemény, mint katasztrofikus-traumatikus történelmi tapasztalat, amely „lerombolja a
történelmi tudat arra való képességét, hogy az eseményeket értelmes és jelentéssel bíró
narratívába tudja foglalni”, tehát „elnémul a történelem értelméről szóló beszéd”. 2 [Trauma és
gyász a történelmi gondolkodásban – Jörn Rüsen – ford. Karádi Éva – Magyar Lettre –
2004/3 – 10]
[…]
Jókai novellaciklusa inkább a közösségi gyász-munka kezdeményezésére vállalkozik: a
sorstragédiát elszenvedett, traumatizálódott nemzet önmagára találásában igyekszik
közremunkálni. Nagy eséllyel, hiszen, Hayden White szerint a modern prózapoétikai
eljárásokkal élő történeti narratívák „lehetőséget biztosítanak a gyászra, mely egyedüliként
alkalmas a történelem terhének megkönnyítésére”. 3 [A modern esemény – Hayden White –
szerk. Kisantal Tamás – Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet
problémái – L'Harmattan – 2002 – 283 – Bp. – ford. Scheibner Tamás] A legfontosabb
narratívaképző erő tehát nem a vigasz nyújtása vagy a bukás heroikus felmagasztalása lesz,
ahogyan a Jókai-recepció írásainak egy része sugallja, 4 [Bp. – 1924 – 99–100 – Zsigmond
Ferenc – Jókai – Magyar Tudományos Akadémia] hanem a veszteség mibenlétének a
feltérképezése, az egyénekben és a közösségben dúló fájdalmak, indulatok színrevitele.
[…]
Jörn Rüsen a retaumatizációt, a másodlagos traumatizálást javasolja, mely a
történetírás művelési módjainak poétikai tágítását, egy újfajta történelmi narráció
megalkotását jelenti, amelyben „az elbeszélt traumatikus események nyomot hagynak a
történészek értelmező munkáját irányító jelentésmintákon is.”5 [Trauma és gyász a történelmi
gondolkodásban – Jörn Rüsen – ford. Karádi Éva – Magyar Lettre – 2004/3 – 13]

1
JÖRN RÜSEN, Trauma és gyász a történelmi gondolkozásban, ford. KARÁDI Éva, Magyar Lettre, 2004/3, 10.
2
JÖRN RÜSEN, Trauma és gyász a történelmi gondolkozásban, ford. KARÁDI Éva, Magyar Lettre, 2004/3, 10.
3
HAYDEN WHITE, A modern esemény= Tudomány és művészet között, szerk. KISANTAL Tamás, L’HAMATTAN, A
modern történelemelmélet problémái, ford. SCHEIBNER Tamás, Bp., 2002, 283.
4
ZSIGMOND FERENC, Jókai, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1924, 99-100.
5
JÖRN RÜSEN, Trauma és gyász a történelmi gondolkozásban, ford. KARÁDI Éva, Magyar Lettre, 2004/3, 13.