Zaka Stefánia

Vallástudomány MA
Levelező tagozat

GNÓZIS AZ IGAZSÁG EVANGÉLIUMÁBAN

BEVEZETÉS

A gnózis (γνῶσις) görög eredetű szó, felismerést, tudást, ismeretet jelent. A gnoszticizmust mint
fogalmat nehéz definiálni, mert egy nagyon összetett irányzatról van szó, amelyben keverednek a
kereszténység, az ókori egyiptomi vallás, az iráni zoroasztrizmus, valamint a görög filozófia elemei
is; továbbá a kutatók megkülönböztetnek keresztény és pogány gnózist.1 Dolgozatomban kísérletet
teszek ennek a korántsem egységes szellemi-vallásos irányzatnak a bemutatására egy gnosztikus
irat, Az Igazság evangéliumának2 segítségével, mely a kutatók többsége szerint a keresztény gnózis
kategóriájába sorolható.
A gnoszticizmus egyik alapgondolata az, hogy az anyag, s így a fizikai világ alapvetően rossz,
ezzel szemben a földön túli, szellemi világ teljes mértékben jó és tökéletes. Ekkor merül fel a kér-
dés, hogy akkor a végtelen és tökéletes Isten mégis miképpen hozhatott létre egy olyan világot, mint
a miénk? Erre a gnosztikusok különböző csoportjai többfajta választ adtak. Az egyik legelterjedtebb
felfogás szerint létezik egy alacsonyabb rendű istenség, egy démiurgosz, egy „teremtő”, aki megal-
kotta a világot. De mindezt tudatlanságból és elvetemültségből tette, s magát nevezte ki ennek a
romlandó, anyagi világnak az istenévé, „mindenható”3 urává. Az embert pedig ebbe a világba te-
remtette, aki ahelyett, hogy ráébredt volna arra, ki az igazi Atya, beleszeretett abba a helybe, ami
valójában a börtöne.
Mivel az anyag tökéletlen és rossz, a gnosztikusok úgy gondolták, hogy az emberi testet külön
kell választani a lélektől, a szellemtől. Továbbá a fizikai test rossz volta miatt szükségszerű volt,
hogy az isteni lények ne rendelkezzenek ilyesféle adottsággal. A test és a lélek éles különválasztá-
sának gondolata pedig magában hordozza azt az eszmét, amelyet már Platón több dialógusában is
megtalálhatunk, miszerint a test a lélek börtöne, ahonnan a cél a kiszabadulás. A gnózisban a testi
börtön elhagyásához egy bizonyos tudás, ismeret megszerzése szükséges, ami elvezet a megváltás-
hoz.4

1
KÁKOSY László, Fény és káosz, Budapest, Gondolat Kiadó, 1984, 22-23.
2
Az Igazság evangéliuma, ford. PESTHY Mónika = Csodás evangéliumok, szerk. Dörömbözi János, vál. és az utószót
írta Adamik Tamás, ford. Adamik Tamás et al., Budapest, Telosz, 1996, 101-110.
3
A keresztény gnózisban valójában csak az Atya lehet mindenható.
4
A „megváltás” már nem platonikus, hanem keresztény hatást tükröz.
1
 Zaka Stefánia
Vallástudomány MA
Levelező tagozat

A gnosztikus források közös központi motívuma tehát a megismerés és a tudás, de ezek itt
nem a minket körülvevő, démiurgosz-alkotta világra vonatkoznak5, hanem a fény-világra, amely az
Atyához tartozik; voltaképpen a gnosztikusok ez utóbbi világba szeretnének visszakerülni, melyhez
– valószínűleg többek közt – a gnosztikus szövegek nyújtanak segítséget.

MARKSCHIES TIPOLÓGIAI MODELLJE6

A részletes elemzéshez rendkívül jó kiindulópontot szolgáltat Christoph Markschies tipológiai

modellje. A német evangélikus teológus professzor szerint ahhoz, hogy egy adott vallási mozgalmat
gnózisnak nevezhessünk, a következő elképzelések meglétére van szükség: a tökéletes és transz-
cendens Isten megtapasztalása, előbbi és a földi világ közti további istenségek (aiónok, pléróma), a
világ és az anyag rossz természete, a tudatlan és rossz démiurgosz, a drámai gnosztikus mítosz, a
megváltó révén szerzett felismerés az ember valódi helyzetéről, az emberek egy csoportjának kivá-
lasztottsága és végül a dualizmus – utóbbi egyértelműen következik a tökéletes és transzcendens
Isten fogalmának és a rossz, anyagi világ ellentétéből.
A későbbiekben azt fogom megvizsgálni, hogy ezek az elemek hogyan jelennek meg az álta-
lam választott műben.

AZ IGAZSÁG EVANGÉLIUMA

Ez az irat „többedmagával” együtt a felső-egyiptomi Nag Hammadi közelében került elő

1945-ben.7 Ennek a felfedezésnek azért is volt olyan nagy jelentősége, mert ezt megelőzően a gnó-
zisról leginkább csak a keresztény és a pogány szerzők polemikus írásaiból szerezhettünk tudomást,
amelyek meglehetősen elfogultak voltak – negatív irányban –, s ez a megközelítés volt általános-
ságban jellemző, egészen a XX. századig.
Az Igazság evangéliuma a valentiniánusok, vagy saját szóhasználatuk szerint pneumatikoszok,
azaz szellemi emberek felfogást tükrözi. Markschies-nél olvashatjuk, hogy Platónhoz hasonlóan8

5
Bár azzal is fontos tisztában lennünk, hogy ennek a földi világnak milyen a valódi természete.
6
MARKSCHIES, Christoph, A gnózis, Szent István Társulat, Budapest, 2011, 31-32.
7
FILORAMO, Giacomo, A gnoszticizmus története, Kairosz Kiadó, Budapest, 2005, 57. skk. Összesen tizenhárom, IV.
századból származó, de feltehetőleg a II. sz. tájékán keletkezett, nem csak gnosztikus kódexet találtak meg itt.
8
PLATÓN, Állam, IX., 580d
2
 Zaka Stefánia
Vallástudomány MA
Levelező tagozat

Valentinosz – akiről ezt a csoportot elnevezték – is három részre osztotta fel az embert, s ennek
megfelelően ő is három embertípust különböztetett meg: szellemit (ők a kiválasztottak, vagyis a
gnosztikusok), lelkit (ők a középen állók, feltehetőleg a keresztények, akiknek a sorsa még nem dőlt
el) és anyagit (ők az anyagi világgal együtt pusztulnak el).9 Valentinosz egy keresztény tanító volt,
aki valószínűleg Alexandriában, a gnoszticizmus egyik legfontosabb II. századi központjában ta-
nult. Ezután Rómában élt, ahol egy időben a római püspöki szék várományosa volt, de a címet soha
nem kapta meg.10 Végül Ciprus szigetére költözött, s távollétében nem tudta magát megvédeni a
keresztény méltóságok vádaskodásaitól. Az Igazság evangéliuma valószínűleg tőle, vagy pedig va-
lamelyik követőjétől származik.11
A mű szerkezetét tekintve összefüggő szöveget alkot, de a bekezdések nagy része külön-külön
is megállná a helyét, olyan mintha egy szálra felfűzött, több kisebb-nagyobb gondolatmenetből álló
gyöngysor lenne. Műfaját tekintve leginkább egy homíliához hasonlít, olvasása közben úgy érezhet-
jük, mintha egy evangéliumot magyarázna a szerző az igazság kifejtésével, melyhez előszeretettel
használ metaforákat. Ezeknek talán az lehet a funkciója, hogy a kíváncsiskodó tudatlanokat elret-
tentse, a kiválasztottakat pedig megszólítsa.
A szöveg tartalmi elemzésére térve első közelítésben elmondható, hogy legfőképpen az Atyá-
ról és a Fiúról szól, őket állítja középpontba, valamint a gnózisra (is) jellemzően a megváltás remé-
nyét – utóbbi miatt hívhatjuk evangéliumnak, a szó eredeti jelentése szerinti jó hírnek, örömhír-
nek12. De ez az irat eltér, főleg a szinoptikus evangéliumoktól, hiszen nincs benne szó Jézus földi
születéséről, cselekedeteiről13. Evilági működöséből egyedül a kereszthaláláról olvashatunk, ami a
gnózisban (is) kulcsfontosságú esemény. Az Igazság evangéliuma mint evangélium egy problémát
szeretne orvosolni, miszerint az aiónok (és az emberek) nem ismerik fel az Atyát, tévelygés és féle-
lem uralkodik a mindenségben. Tehát valamiféle eligazításra, vezetésre, ráébresztésre van szükség
ahhoz, hogy a mindenség megtalálja azt, amiről igazából még azt sem tudja, hogy keresnie kell.
Fontos tisztázni, hogy az a mindenség, amiről itt szó van, nem a teremtett világ, hanem egy
intelligibilis világ, a pléróma, ami azért tévelyeg, mert nem ismeri az Atyát.
A pléróma megváltási folyamatáról később olvashatunk, mint a kiválasztott emberekéről, de
bizonyos szempontból talán jobb ezt a részt elemezni először. Ahogyan más gnosztikus szövegek-
ben, úgy itt is van „két világ” – erre utalnak a szövegben újra meg újra felbukkanó ellentétpárok
9
MARKSCHIES, 109.; Bár Az Igazság evangéliumában leginkább csak két típust különböztet meg a szerző: tudót és
tudatlant.
10
KÁKOSY, 56. skk.; MARKSCHIES, 104. skk.
11
FILORAMO, 61.
12
ευαγγέλιον
13
Kivétel talán az allegorikusan értelmezett vak meggyógyítására való utalás (Az Igazság evangéliuma 105.)
3
 Zaka Stefánia
Vallástudomány MA
Levelező tagozat

is.14 Ahogy már korábban utaltam rá, más iratokkal ellentétben itt nem szerepel a démiurgosz kife-
jezés, helyette egy megszemélyesített15 tévelygéssel találkozunk. Az „ő” problémái Jézus Krisztus
színre lépésével, vagyis az igazság megjelenésével kezdődnek, de ez itt még nem a földi működése,
csak a pléróma megváltása, valamiféle első kinyilatkoztatás, a megváltás első hulláma, amely az
intelligibilis világot illeti meg: „Ez az Atya megnyilvánulása és kinyilatkoztatása aiónjai számára.
Felfedte és feloldotta azt, ami belőle rejtve volt.”16 Ami pedig benne rejtve volt, az a Fiú, s emiatt
volt az Atya összességében láthatatlan, aki így az elrejtett felmutatásával láthatóvá vált.
A mindenség tehát nem kapta meg az Atyától a tökéletességet, a tökéletességük az Atyában
van, ahogy a mindenség maga is. De az Atya nem irigységből nem adta meg a tökéletességet, ha-
nem lehetőséget ad a hozzá való visszatérésre, a metanoiára (μετάνοια)17, ami csak a megismerés
által mehet végbe. A megismeréshez pedig szükség volt Jézus Krisztusra, aki által az Atya láthatóvá
vált, s aki kereszthalálával hirdette az örök életet.18 Megmutatta, hogy ha meghalunk a világban,
újjászületünk az örök életre egy magasabb rendű valóságban.19 Így Jézus Krisztus a szellemi embe-
rek tanítója, akik általa képesek megérteni és befogadni az Atya üzenetét, vissza tudnak fordulni
hozzá, vagyis ez itt már nem a mindenség, hanem a kiválasztott emberek megváltásának leírása.
A kiválasztottság ismérve egyrészt az, hogy az Atya kimondja az illető nevét, hiszen csak ak-
kor hallgatunk valakire és csak akkor engedelmeskedünk neki, ha nevünkön szólít, s ezzel a tettel
hív minket (vissza) a létezésbe.20 Másrészt a szerző szerint ez csak azokat illeti meg, akik maguk-
ban hordozzák a tudást, a tudatlanok pedig a feledéssel együtt fognak elpusztulni, hiszen mindkettő
múlandó. A tudatlanság elvész és csak a tudás marad meg, a feledés pedig eleve csak azért jöhetett
létre, mert a mindenség nem ismerte fel az Atyát.21 Habár a pléróma már mindig és eleve az Atyá-
ban volt, a fel nem ismerése révén kijött belőle, ennek ellenére megmaradt benne tudás, ami azt
bizonyítja, hogy felülről jött, tehát oda is kell visszatérnie.
Figyelemre méltó, ahogy a szerző összekapcsol egy ószövetségi és egy újszövetségi képet,
aminek egy, az akkori (és mostani) kereszténység fősodrától meglehetősen eltérő értelmezést ad. A

14
Jó és rossz; tökéletesség és hiány; fény és sötétség; emlékezés és feledés; megismerés és tévelygés; kijózanodás és
részegség; teli edény és üres edény; egység és irigység, viszály; ébredés és álom; forróság és hideg; látás és vakság, stb.
15
Aki „megerősödik”, „izgatott volt”, „bánkódik”, „jajgat”, „kínlódik”, „nem tud semmit”.
16
Az Igazság evangéliuma, 104.
17
Az Igazság evangéliuma, 107.
18
A kiválasztottakra vonatkozólag „nincs végük végükben” (108.).
19
Az Igazság evangéliuma, 102.
20
Az Igazság evangéliuma, 103. és 105.
21
Bár később a hiányosság létrejöttének okaként mintha az Atya határtalanságát jelölné meg: „Ha a teljesség nem jött
volna el onnan, nem jött volna létre az anyag hiányossága az Atya határtalanságából.” (107.). Továbbá: „Semmi nem
keletkezik nélküle, és semmi nem keletkezik az Atya akarata nélkül sem, de akarat felfoghatatlan.” (108).
4
 Zaka Stefánia
Vallástudomány MA
Levelező tagozat

keresztfára feszített Fiú nem más, mint „az Atya tudásának gyümölcse”22, tehát az Édenkert fája és
Krisztus személye itt egy olyan összefüggésbe kerül, melyben a nem-tudás a bűn. A fa gyümölcsé-
ből „enni”23 nem egyszerűen nem bűnös dolog, hanem pozitív, megváltó erejű.
Habár az eddigiekből láthatjuk, hogy a szerző többször is kulcsfontosságú momentumként
emeli ki Krisztus kereszthalálát, ami itt tényleges szenvedés és tényleges halál, az esemény történeti
dimenzióját figyelmen kívül hagyja, nem törődik azzal, hogy pontosan mikor, hol és hogyan történt.
Ez elsőre furcsának tűnhet, azonban a szöveg mondanivalójából semmit sem von le, sőt ezzel is azt
erősíti, hogy nem az számít, ami ebben a világban történik, mert mindez a tévelygéshez tartozik, s
mint ilyen, múlandó; egyedül az Atya üzenete a lényeges.
Annak az Atyának az üzenete, aki itt is keletkezetlen, teljességgel megismerhetetlen és föl-
foghatatlan, akárcsak más gnosztikus szövegekben, s a Fiú az egyetlen, aki igazán megismerheti és
megismertetheti őt. A Fiú a Logosz, az igazság és ő „az Atya szája”, ő áll legközelebb az Atyához.
A Szentlélek pedig a „nyelv”, vagyis a Logosz folytatódása, de ilyen értelemben ő már egy kicsit
távolabb áll az Atyától, mint a Fiú – feltéve, hogy nem túl szerencsétlen dolog „távolságokról” be-
szélni a Szentháromságon belül. A Fiú az Atya neve, aki egyedül képes arra, hogy önmagának nevet
adjon, s ekképpen maga birtokolja önmagát, teljes mértékben önmagánál van. Az elnevezéssel vi-
szont mást is kinyilvánított, lehetőséget adott azok számára, akik méltók a visszatérésre, akiknek
tudja a nevét, akikben van tudás.24
De ez utóbbi tényezőn kívül van még két fontos, a tévelygés, az elkülönülés és a hiány meg-
szüntetésére hivatott mozzanat: a hit és a szeretet. Ezekről sajnálatos módon ez a szöveg ennél sok-
kal többet nem árul el, 25 bár ennél többre nincs is feltétlenül szükség, ha az ember megértette az
üzenetét.
Végül röviden kitérnék a Bibliában is több helyen szereplő26, misztikus „Élők könyvére”.27
Természetesen itt sem egy konkrét, kézzel fogható könyvre kell gondolnunk, ahogy azoknak a bi-
zonyos neveknek sem olyanok a betűi, mint amit megszokhattunk. Ez talán egy olyan „isteni
könyv”, melybe azok az „isteni nevek” kerültek bele, melyeken az Atya megszólítja a kiválasztotta-
kat. S ha ez így van, akkor az Élő könyve tovább erősíti a kiválasztottság gondolatát, talán úgy is
hívhatnánk, hogy a „valóban Élő könyve”.

22
Az Igazság evangéliuma, 101.
23
Itt az evés egy átvitt, szellemi értelemben történő dolog, vagyis a megismerés és a tudás, melyek lehetővé teszik a
megváltást, a kiszabadulást.
24
Az Igazság evangéliuma, 108-109. és 103.
25
Az Igazság evangéliuma, 107.
26
Zsolt 69,29; Jel 3,5; 13,8; 21,27.
27
Az Igazság evangéliuma, 102. sk.
5
 Zaka Stefánia
Vallástudomány MA
Levelező tagozat

ÖSSZEGZÉS

Befejezésképpen összevetném Markschies modellje alapján a gnózis jellemzőit azzal, amit az

elemzés során Az Igazság evangéliumában találtam. A vizsgált iratban megtalálható a tökéletes és
transzcendens Isten fogalma és megtapasztalásának módja is – erre önmaga által ad lehetőséget,
Jézus Krisztus személyében. Bár nem fejti ki, hogy pontosan hány aión van, s hogy kik ők, mégis
sokszor ír a plérómáról, ennek megváltásáról is. Az anyagi világ rossz mivoltát talán nem hangsú-
lyozza olyan erőteljesen, de mivel mindennek az ellentétéről beszél és a megszabadulás módjáról,
ebből az következik, hogy ami itt van, az rossz, innen el kell menni. A gnosztikus mítosz a fényvi-
lág létrejöttéről elsőre úgy tűnhet, hogy hiányzik a műből, mégis az olyan apró jelzések, mint hogy
a „félelem megsűrűsödött” arra engednek következtetni, hogy a szöveg hátterében meghúzódik az a
dráma, melyet egyéb gnosztikus szövegekben megtalálhatunk. A tudatlan és rossz démiurgosz ilyen
formában szintén nem szerepel Az Igazság evangéliumában, a megszemélyesített tévelygés lép a
helyébe. Elgondolkodtató, hogy a világ egyrészt azért jöhetett létre, mert az Atya végtelen termé-
szetéből fakadóan minden lehetséges, másrészt azért, mert azok, akik a legközelebb álltak hozzá,
nem ismerték fel őt. Valami bennük eltérítette őket, egy erő, amely aztán elhatalmasodott rajtuk, s
ami odáig vezetett, hogy létrejött a mi világunk; a földi világ, amit már teljes mértékben ez az erő, a
tévelygés ural, irányít, mozgat. Voltaképpen a tudatlanság az, ami itt teremt és kormányoz, és ezért
fontos, hogy a kiválasztottak olvassák Az Igazság evangéliumát, ismerjék meg az örök valóságot,
melyhez tartoznak, lépjenek ki a múlandó, tévedésre épült világból.
A megváltó személye és a megjelenése által szerzett felismerés a szöveg egyik központi motí-
vuma, a korábban felsorolt ellentétpárok is mind erre világítanak rá. Végül, de nem utolsó sorban
pedig az egész írás természetesen a kiválasztottaknak szól, akiknek a neve szerepel az Élők köny-
vében, akiket az Atya visszahív a létezésbe.
Tehát Az Igazság evangéliumában fellelhetőek a gnózis legfontosabb „összetevői”, ismérvei,
de a kezdeti zűrzavar, Szophia torz-szülése, a démiurgosz létrejötte és teremtése mégsem olyan
hangsúlyosak benne, aminek talán az lehet az oka, hogy a szöveg megszólítottjai már tisztában vol-
tak ezzel a háttérrel, s a szerző célja inkább az volt, hogy felkészítse őket a visszatérésre.