1.) Hadműveletek Magyarországon 1944 ősz – 1945 tavasz.

Felszabadítás a német
megszállás és az általuk hatalomra segített nyilas rémuralom alól, egyben szovjet
megszállás („malenkij robot”, több mint fél millió magyar a magyarországi hadifogoly-
gyűjtőtáborokban stb.)

 Magyarországon 1944 szeptember 23 és 1945 április 11 közt vonult keresztül a második

világháború frontja.
 1944. augusztus 23-án Románia sikeresen kiugrott a háborúból, és nehéz helyzetbe hozta
a visszavonuló német és a Kárpátok vonalánál (az ún. Árpád-vonalon) felállt magyar
csapatokat, mert az előretörő 2. ukrán front, dél felől kerülve meg a védelmi állásokat, bejutott
Erdélybe.
 A szovjet csapatok október 11-én bevonultak Kolozsvárra és október 20.-ra győztesen
fejezték be a németek ellen vívott debreceni tankcsatát és elfoglalták egyész Tiszántúlt.
 Eközben Horthy Miklós kormányzó Budapesten sikertelenül megpróbálkozott október 15-
én a háborúból való kiugrással
 Bár egy magyar küldöttség Moszkvában előzetes fegyverszüneti feltételeket fogadott el
október 12-én, és később Debrecenben létrejött a szövetségesek oldalán az Ideiglenes
Nemzetgyűlés (1944. december 21.), Magyarország nyugati részén Horthy október 17-i
lemondása után a Szálasi Ferenc vezette hungaristák kerültek hatalomra, akik folytatták a
háborút a nácik oldalán.
 A Jugoszlávia és Erdély felől előrenyomuló Vörös Hadsereg 2. és 3. szovjet Ukrán Front
csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a
Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül.
 A főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda szovjet
elfoglalásával ért véget.
 Wildenbruch /bp-. német parancsnoka/ 1945. február 11-én egy kitörési kísérlettel
próbálkozott. A kitörés kezdetén a frontot sikeresen megnyitották,  a főerők  gyorsan
eljutottak az Isten-hegyre, a Zugligetbe, valamint a Hármashatárhegyre. A szovjetek a védelmi
vonalat a Sváb-hegy teteje – Normafa – János-hegy – Solymár – Pilisborosjenő vonalra
vonták vissza, ám február 12-én támadást intéztek a kitörésben eddig jutottakra és
másnapra elérték az eredeti frontvonalat, majd a kitörő német alakulatokat legyőzték.
 A németek utolsó nagy offenzívája A Tavaszi ébredés hadművelet 1945 március 6-
án Székesfehérvárnál, indult meg, azzal a céllal, hogy a frontvonalat visszanyomják a 
Dunához. Es sikertelen volt, éppúgy, mint a Velencei-tónál indított szovjet offenzíva
/Tolbuhin/visszaverése.
 A frontvonal áprilisra túlhaladt az országon, azonban ez valószínűleg nem 4-én, hanem
legalább egy héttel később történt meg, Nemesmedves falu térségében.

1
malenkij robot

 a szovjet hatóságok tervszámokkal érkeztek Magyarországra. Az anyagi zsákmányon,

továbbá a rendes és jogszerű jóvátételen túl a Szovjetunió munkaerő-szükségletének egy
részét is a legyőzött országok polgáraiból igyekezett kielégíteni.
 A Szovjetunióba szállítottak feltehetően legnagyobb csoportját a valódi hadifoglyok
alkották, bár nagy részük már fegyver nélkül került fogságba. Sokan ugyanis hittek a Vörös
Hadsereg szabad eltávozást hirdető röplapjainak, és a gyors hazajutás reményében
megadták magukat. Hadifoglyok lettek azok is, akik a németek és a nyilasok
garázdálkodását megsokallva vagy a kedvezőbb bánásmód kiérdemléséért fegyverrel
a kézben, harcra készen álltak át a szovjet alakulatokhoz. Mintegy 250 000 honvéd
pedig - a háború utolsó napjaiban a nyugati zónák felé igyekezve - Németországban
esett szovjet fogságba. (300 000 honvédnek sikerült az angolszász csapatok előtt letenni
a fegyvert.)
 Az elhurcoltak másik részét polgári személyek tették ki, akiket a harcoktól teljesen
függetlenül fogtak el. ők a tömeges megtorlás és a megfélemlítés szovjet politikájának
lettek az áldozatai. Budapesten elsősorban az ostrom elhúzódása miatt szedték össze az
embereket. A hónapokig tartó harcot ugyanis Malinovszkij marsall a védők nagy számával
magyarázta. A város elfoglalása után a valódi hadifogoly-szállítmányokat civilek ezreivel
egészítették ki.
 A harmadik csoportot a politikai elítéltek alkották. Nagy részük a németországi
kitelepítést is elkerülő levente volt, akik sosem vettek részt a harcban
 Politikai megfontolásból vitték el a Horthy-korszak számos prominens politikusát,
katonai vezetőjét, tudósát, többek között Bethlen Istvánt, Bakai Szilárdot, Lajos Ivánt.
Politikai ellenfelei kikapcsolására a Magyar Kommunista Párt is felhasználta az NKVD
jelenlétét. Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát megalkuvást nem tűrő, szókimondó
magatartásáért tartóztatták le és vitték el.
 A Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgárok száma 600 000 fő

Orosz fogság. Lágervilág

 A Magyarország területén fogságba esett, közmunka ürügyén elfogott vagy mondvacsinált

politikai okokból letartóztatott és elítélt emberek túlnyomó része gyűjtőtáborba került.
 Hazánkban a számos tábor közül tíz olyan volt, ahol folyamatosan 20 000-nél több
foglyot őriztek a Vörös Hadsereg katonái. E tíz közül a ceglédi, a váci, a gödöllői, a
jászberényi tábor volt a leghírhedtebb
 Romániában Brassóban, Temesváron, Foksániban és Bjelcben voltak a szovjet ellenőrzés
alatt működő legnagyobb tranzitlágerek, amelyekben a magyarokon kívül más nemzetiségű
és állampolgárságú foglyokat is őriztek. A sokszor hetekig tartó szállítás és az
átmenőtáborban uralkodó embertelen körülmények miatt sokan már el sem érték a SZU-t
A Szovjetunióba szállított magyar állampolgárok hadifogolyinternáló- vagy GULAG-táborba
kerültek.
 A hadifogolytáborokba elsősorban a harcok során elfogott vagy átállt katonák kerültek.
Hozzájuk csapták azokat a civileket is akiket a háborús statisztika feljavításaképpen -
ahogy Budapest esetében is - "hadi" fogolyként hurcoltak el. Ezek a táborok a Vörös

2
 Hadsereg ellenőrzése alá tartoztak, a bánásmód nem volt annyira rossz, mint a másik két
lágertípusban. A foglyok a háború után általában levelezhettek hozzátartozóikkal, és
időnként egy-egy szovjetunióbeli újság is eljutott hozzájuk. Aki viszont nem teljesítette a
munkanormát vagy egyéb "kihágásra vetemedett", büntetőtáborba került.
 Kényszermunka
A minimális és rendkívül egyoldalú táplálkozás, a nehéz munka következtében óriási volt a
halandóság a magyarok között.
 A lázas betegeknek volt esélyük arra, hogy kórháztáborba kerüljenek. Gyógyszerek és
felszerelés hiányában gyógyításról nem lehetett szó, de a rabokat itt legalább egy időre
békén hagyták
 Az NKVD ellenőrzése alatt álló internálótáborokba kerültek a német nemzetiségüek,
valamint azok a magyarok, akiket az ország legkülönbözőbb területéről, de elsősorban
Kelet-Magyarország-ról közmunka ürügyén hurcoltak el. Az együtt érkezett családokat
szétszakították, és a hozzátartozók, a férjek, a feleségek, a gyerekek több ezer kilométerre
kerültek egymástól. Az internált rabok nemre és korra való tekintet nélkül bányában
dolgoztak. Naponta csak kétszer kaptak enni, és nem volt joguk levelezni sem. A rendkívül
rossz körülmények miatt gyakoriak voltak a járványos tífuszos megbetegedések. Ilyenkor a
táborlakók 20?30 százaléka életét vesztette.
 A legszörnyűbb viszonyok az ugyancsak NKVD vezette GULAG-táborokban uralkodtak.
Ezekbe a lágerekbe a politikai elítélteket szállították. A kegyetlen bánásmódon és a
tudatos, az akaraterőt megtörendő éheztetésen túl a táborlakóknak a zord földrajzi
viszonyokkal is meg kellett küzdeniük. A három leghírhedtebb táborkörzet - a vorkutai, a
norilszki és a kolinai - az északi sarkkörön túl volt. A hőmérséklet télen nemegyszer
megközelítette a mínusz 60 fokot, de még ennél is rosszabb volt az állandó szél, a purga. A
rengeteg távol-keleti körzet közül a tajseti tábort kell kiemelni. Lakói kezdték el építeni az
évszázad építkezésének beharangozott Bajkál-Amur (BAM) vasútvonalat. Amikor a BAM-ról
hallunk, jusson eszünkbe, hogy ez a technikai vívmány sok ezer magyar és más
nemzetiségű kényszermunkás, rabszolga életébe is került.
2. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása, és a
fegyverszüneti egyezmény.

1944. dec. 2. Szeged: Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása

tagjai:
o Kisgazdapárt---birtokos parasztság és keresztény középrétegek
o Nemzeti Parasztpárt—tiszántúli szegényparasztok és vidéki értelmiség
o Szociáldemokrata Párt—városi munkásság és polgári értelmiség egy része
o Kommunista Párt—minden réteg
o Polgári Demokrata Párt---polgárság
o szakszervezetek

 nyilatkozatuk megegyezett a kommunisták nov. 30-án közzétett programjával:

 revíziós politika feladása
 jó kapcsolatok a SZU-val és a környező országokkal
 fasiszta szervezetek feloszlatása, bűnösök megbüntetése
 földreform
 szén és olajbányák államosítása /teljeskörű államosítást nem akartak/

3
  nagybankok ellenőrzése
 a programot a SZU, az USA és Anglia—nagyhatalmak elfogadták

1944. dec. 21. Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakul

 törvényhozó testület 230 fő

 39% kommunista párttag
 társadalmi szempontból 32% kis és középbirtokos
 ezek az arányok nem tükrözték a párt preferenciát sem és a társadalom szerkezetét sem, mivel
a tagokat elsősorba kijelöléssel delegálták. Ez 1945 nyarán megváltozott, mikor a
nemzetgyűlés kiegészült a főváros és a Dunántúl képviselőivel és számuk 498 volt. a
kommunisták aránya 34%-ra csökkent és 34 % értelmiség vagy alkalmazott volt.
 2 napig ülésezett
 a tagjai közül 23 tagú Politikai Bizottságot választott, amely a nemzetgyűlés
számos jogát gyakorolta.
o a Politikai Bizottság 1945. jan. 26-án 3 tagú Nemzeti Főtanácsot hozott létre
az államfői jogok ideiglenes gyakorlására.
o Tagjai: a nemzetgyűlés elnöke/Zsedényi Béla jogász prof./,
miniszterelnök/Dálnoki M.B./ és a kommunista Gerő Ernő
 dec.22. kinevezte az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjait
 miniszterelnök Dálnoki Miklós Béla
 kommunista túlsúly a kormányban
fegyverszüneti egyezmény
1945. jan. 20. fegyverszünet a SZU-val

aláírók:Vorosilov a Szovjetunió marsallja, Gyöngyösi János külügyminiszter , Vörös János

vezérezredes, honvédelmi miniszter és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár aláírták a
következõ feltételeket:

 magyar csapatok visszavonása az 1938 előtti határok mögé

 bekapcsolódás a németek elleni harcba
 Magyarország Kormánya kötelezi magát, hogy lefegyverzi a Magyarország területén
levõ német fegyveres erõket, és hadifoglyokként átadja azokat.
 Magyarország Kormánya arra is kötelezi magát, hogy internálja a német
állampolgárokat
 jóvátétel a SZU-nak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának
 Magyarország megtéríti a károkat és veszteségeket, melyeket a háború más
szövetséges államoknak és azok polgárainak okozott
 feloszlatja a fasiszta szervezeteket
 Magyarország közre fog mûködni a háborús bûncselekményekkel vádolt személyek
letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásában és az
ítélkezésben e személyek felett.
 A magyar polgári közigazgatás visszaállítása Magyarországnak mindazon területén,
amely az arcvonaltól nem kevesebb, mint 50-100 kilométerre fekszik,
 cenzúra bevezetése
 a feltételek betartását a SZEB /Szövetséges Ellenőrző Bizottság/ ellenőrzi

4
3.A Szövetséges (szovjet) Ellenőrző Bizottság és a magyar belpolitika 1945-1946-ban.
(Földreform, törvényhatósági és parlamenti választások, koalíciós válságok stb.)

SZEB

 a fegyverszüneti egyezmény /1945. jan.20./ tartalmazta a felállítását.

 felépítése: 3 misszió-szovjet, amerikai, angol + kiegészítő missziók -csehszlovák, jugoszláv
 szovjet befolyás érvényesült
 elnöke: Vorosilov majd Szvirodov
 minden megyébe és stratégiailag fontos helyre került szovjet bizottság
 minden költséget Mo. állt

az Ideiglenes Nemzeti Kormány intézkedései

1. hadüzenet Németországnak 1944. dec. 28. és 1945. jan. 20. fegyverszünet a SZU-val
 magyar csapatok visszavonása az 1938 előtti határok mögé
 bekapcsolódás a németek elleni harcba
 jóvátétel a SZU-nak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának
 feloszlatja a fasiszta szervezeteket
 cenzúra bevezetése
 a feltételek betartását a SZEB /Szövetséges Ellenőrző Bizottság/ ellenőrzi
2. közigazgatás helyreállítása, háborúpárti politikusok felelősségre vonásának megkezdése
 ez a közigazgatás politikailag megbízható emberekkel feltöltését jelentette, a
kulcspozíciók többségét a kommunisták szerezték meg
 csendőrség megszünt, feladatait a rendőrség vette át, ez a kommunista irányítású
Belügyminisztériumhoz tartozott.
 feloszlatták a MOVE-t, a Magyar Élet Pártját, hatályon kívül helyezték a
zsidótörvényeket, elszámoltatták a háborús bűnösöket, felettük a népbíróságok
ítélkeztek
3. földosztás elrendelés 1945. márc. 17.
 parasztpárti-kommunista javaslatot fogadták el
 nyilas, szélsőjobbos és háborús bűnösök földjeinek elkobzása
 1000 holdon felül nagybirtokokat, és az ipari és kereskedelmi tőke nagybirtokait ki
kell sajátítani-jelképes kárpótlással
 100 0 hold alatti úri birtokosok 100 holdat, paraszti birtokosok 200 holdat, antifasiszta
ellenállók 300 holdat tarthattak meg
 kat. egyház birtokainak 90%-át kárpótlás nélkül sajátították ki
 kiosztották a föld 35%-át, /kb. 5 millió hold/ ezek egy részén állami gazdaságok
létesültek, egy részét kommunális kezelésbe adták és kb. 3 millió holdat 5 holdas
parcellában kiosztottak. Az 1 hold feletti parasztok száma 80% lett.
 a nagy és középbirtok megszünt, a nagy és középbirtokos osztály is ezzel megszünt
választások 1945. nov.4.

 az amerikai és brit kormány 1945. őszéig nem ismerte el a Dálnoki kormányt és a jaltai
egyezményben választásokat kért
 1945. VIII.tc. intézkedett a választásokról
 20. életévét betöltött magyar állampolgár választó és választható volt /kivéve háborús
bűnösök, népbírósági elítéltek/, így a választójogosultak száma 30%- ról 60%-ra nőtt.

5
  Titkos szavazás volt és pártlistákra lehetett szavazni.

induló pártok:

 Magyar Kommunista Párt, elért eredmény 17%

 Szoc.dem.Párt, 17%
 Nemzeti Parasztpárt,
 Kisgazdapárt, elért eredmény 57%
 Polgári Demokrata Párt,
 Polgári Radikális Párt
kormányalakítás 1945. nov.15.

 A kisgazdák egyedül is kormányt alakíthattak volna, de Tildy Zoltán a Kisgazdák elnöke /

bízva a mielőbbi békekötésben és a szovjetek ezt követő kivonulásában / és Vorosilov
nyomására bevonta a kormányzásba a kommunistákat. Vorosilov a SZEB vezetője volt és
nagykoalíciót , és kommunista irányítású Belügyminisztériumot akart.
 a kormány: Tildy Zoltán miniszterelnök, 7 kisgazda miniszter, 3 kommunista, 3 szoc.dem., 1
parasztpárti kormánytag
a választások után megalakult a nemzetgyűlés tevékenysége:

 1946. jan. 31. köztársaság /1946.I.tc./ ----új államforma a királyság helyett

 1946. febr.1. köztársasági elnök: Tildy Zoltán----gyenge jogosítványok

új kormányfő Tildy helyett: Nagy Ferenc

 kisgazda
 nyugat-európai tipusú paraszti-polgári demokráciát akart, munkáspártok
radikalizmusát nem támogatta
 az államigazgatásban a választásoknak megfelelő arányokat akart
 kezdeményezte a földosztások körül kialakult túlkapások kivizsgálását.

 a kommunisták további államosításokat, államigazgatásban további tisztogatásokat, a

Kisgazdapártból a szerintük reakciós elemek eltávolítását és a vallásos szervezetek
feloszlatását követelték. A földreform körüli vizsgálatokkal szemben a földet vissza nem
adunk volt a jelszavuk.
 a Kisgazdapárt elszigetelése céljából 1946. márc.5-én létrehozták a kommunisták a Baloldali
Blokkot.a koalíción belül polarizáció lett:
 egyik oldalon: kisgazdák, konzervatív, demokrata és liberális irányzatok---
további átalakulást nem akartak
 másik oldalon: kommunista, szoc.dem. és parasztpárti blokk—társadalmi
forradalom folytatása, befolyás növelése
 a koalíción belül a Kisgazdapárt engedett
o kizártak a Kisgazdapártból a nemzetgyűlésben levő „reakciós „ 20
képviselőt /szalámitaktika indult ezzel meg a kisgazdapárt megtörése
/---belőlük lett a Magyar Szabadság Párt
o büntették a köztársaság ellenes propagandát
o szénbányák államosítása
o cserkésszövetség és KALOT feloszlatása
o B listázás folytatása

6
 o a jogtalanul elvett földeket nem adták vissza a régi tulajdonosnak

4.) Gazdasági újjáépítés és stabilizáció. (Háborús veszteségek, a károk felszámolása, a termelés

újraindítása, ellátási gondok, infláció, a magánszektor leépítése, új pénz bevezetése, a hároméves
terv.)

 a gazdaság teljesítőképessége visszaesett,-mezőgazdaság, ipar, kereskedelem- a lakosság

éhezett, fázott, a szovjetek zaklatták őket. A szovjet csapatok és a SZEB ellátása, a jóvátételek
tovább súlyosbították a helyzetet.
 nagyarányú infláció, 1946-ban a történelem legnagyobb inflációja volt a magyar.
 a pénz elvesztette funkcióját, helyette aranyban, idegen valutában és termékekben fizettek.
 a kormány a parasztokra kötelező terménybeszolgáltatást írt elő a termények és állatok
egyrészére.
 megkezdődött az újjáépítés: utakat, hidakat építettek, járműveket helyeztek üzembe, tehát
helyreállították az infrastruktúrát.
 pénzügyi stabilizációt teremtettek 1946. aug. 1-én következett be az aratás után. Ezt
elősegítette a szovjet jóvátételi szállítások átütemezése és hogy az USA visszaadta az ország
aranykészletét / a nyilasoktól került az amerikaihadsereghez/. Egyéb külföldi támogatást nem
vett igénybe a kormány.
 a stabilizáció az agrárágazat rovására ment végbe, a mg-i árak növekedése 40-50%-kal
elmaradt az ipari árak mögött.
 1946. aug.1. a stabilizáció része volt a pénzcsere, értékálló forintot és fillért vezettek be.
államosítások

 1946.
 szénbányák
 4 legnagyobb nehézipari komplexum/ Salgótarjáni Vasmű, Ganz gyárak, Weiss
Manfréd művek, Győri vagon és gépgyár/
 1947
nagybankok és általuk ellenőrzött állami cégek
kétszintű bankrendszer megszünk
MNB jegybank és kereskedelmi bank lett
bauxit és alumíniumipar
 1948.
 100 főnél több munkást alkalmazó gyárak állami fogl. arányanehézipar 90%,
könnyűipar 75%
 1949.
 10 főt alkalmazó vállalatok
 külföldi tulajdonban levő vállalatok

mezőgazdaság kollektivizálása

 a kommunisták először támogatták a földreformot, de távlati céljuk a szövetkezetesítés volt.

Irányelveiket 1948-ban hozták nyilvánosságra. Ebben a földművesszövetkezetek
termelőszövetkezetekké való fokozatos átalakulása önkéntesség révén.
 ezt a koncepciót még ugyanabban az évben a parasztgazdaságok termelőszövetkezetekbe
kényszerítése váltotta fel. 3-4 éven belüli teljesüléssel.

7
  erről a kormányrendelet 1948. dec-ben megjelent.
 fejlettség alapján 3 kategória
 I. és II. átmenet az egyéni és közös gazdálkodás között
 III. minden munkát közösen végeztek, részesedés munkával arányos módon
tervgazdálkodás

 államosításokkal egyidejűleg jöttek létre a szervezeti formái, legfontosabb intézmény az

Állami Tervhivatal
 ez dolgozta ki a 3 éves tervet 1947-1949 közötti évekre, évi bontásban
 a cél az ipar, elsősorban a nehézipar fejlesztése volt, a mezőgazdaság háttérbe szorult.
 az életszínvonal nem érte el a háború előtti szintet
 1949. létrejött a Népgazdasági Tanács, egyfajta gazdasági csúcsminisztérium volt, Gerő Ernő
vezette.
külkereskedelem

 SZu a legfontosabb kereskedelmi partner

 1949. KGST /SZU, Magyaro., Csehszl., Lengyelo., Bulgária, Románia, majd Albánia és
NDK/
társadalom átalakulása

 megszünt a nagybirtokos és nagypolgárság osztály és a tulajdonosi középosztály is.

 a társ. 49%-a mezőgazdaságból élt /földdel 39% rendelkezett/
 bányászat, ipar, kereskedelem: 34 %
 egyéb :17%

5.) Kényszerű népességmozgások Magyarországon I. Menekültek Romániából és Jugoszláviából,

a németek kitelepítése.

németek kitelepítése

 A győztes nagyhatalmak a második világháborút lezáró potsdami konferenciájuk végén

megállapodtak, hogy a Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon maradt német
lakosságot vagy annak egy részét "szervezett és humánus módon" át kell telepíteni
Németországba, arányosan osztva el őket valamennyi megszállási övezet között.
 A kitelepítés ügyét a győztes Csehszlovákiában és Lengyelországban a kormányra, a vesztes
Magyarországon viszont a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra (SZEB) bízták.
Magyarországon e kérdésben viták alakultak ki a koalíciós pártok között és az Ideiglenes
Nemzeti Kormányban is. Végül a többség támogatta a németek tömeges kitelepítését
(eufemisztikusan kimozdítását) a földosztással összefüggő telepítési igények miatt, valamint
azért, mert Csehszlovákia helyet sürgetett a Felvidékről áttelepítendő magyaroknak.
 A SZEB 1945. november 30-án értesítette a magyar kormányt a magyarországi németek
kitelepítésére vonatkozó előírásokról, ezek félmillió ember kitelepítését tették lehetővé.
 A kitelepítésről végül a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette magyar kormány 1945. december
22-i ülésén határozott, a rendelet december 29-én jelent meg. Ez a hazai német kisebbség
kollektív felelősségén alapult, és kitelepítési oknak tekintette, ha valaki magát az 1941-es
népszámlálás idején német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta, ami fontosabbnak
minősült még a háborús bűnösségnél és az SS-tagságnál is.

8
  Kitelepítésre kötelezték azokat is, akik tagjai voltak a Magyarországon 1938 novemberében
szerveződő Volksbundnak, illetve "bármi módon támogatták a hitlerista szervezeteket".
 A kitelepítés ellen tiltakozott, illetve felemelte szavát mások mellett Bibó István, Mindszenty
hercegprímás, illetve a Szociáldemokrata Párt.
 A kitelepítettek állampolgársága megszűnt, vagyonuk az államra szállt.
 A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött és 1948. június 15-én értek véget,
 Becsült adatok szerint a hazai német nemzetiségű lakosság száma a kitelepítés után 200-300
ezer közöttire tehető.
 A németek kitelepítését az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet törölte el,
biztosítva a német nemzetiségű lakosságnak az állampolgári jogokat, megszüntetve a lakóhely
megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat.

Erdélyi és délvidéki menekültek

 A 17. századtól kezdve elindult egy társadalmi folyamat, mely a 19. századi nemzetállamok
megszületésekor tetőzött. A nemzetállamok iránti igény, egyre inkább együtt járt a
nemzetiségek elnyomásával, az erőszakos asszimilációval. Magyarországon az 1868-as
Eötvös-féle nemzetiségi törvény még próbált fellépni a nemzetiségi érdekek mellett, azonban
a valóságban nem sok mindent tudott elérni.
 Az I. világháború után, Európa térképe teljesen átalakult. Sokan, akik eddig saját hazájuk
határain belül éltek, egy tollvonással egy idegen ország kisebbségévé váltak. Az új határok
mögé szorított Magyarországról, és az elcsatolt területekről például 350 ezren menekültek el.
Egyesek a trianoni Magyarországra jöttek, mások továbbutaztak.
 A nemzetiségek elnyomása, megkülönböztetése és elűzése szinte bevett gyakorlattá vált,
például Csehszlovákia esetében. Mindezt pedig a nemzeti önrendelkezés és a
kisebbségvédelem álcája mögött.
 A második világháborúban a nemzeti érdek, és a nacionalizmus a fajelmélet gyakorlatba
ültetéséig fajult. Elindult a nem kívánt személyek, nemzetiségek, „népfajnak” tituláltak
kitelepítése, erőszakos asszimilációja és kiirtása. A zsidóság, a cigányság és a lengyelség
kiirtott millió mellett, több ezren voltak, akik szülőföldjük és otthonuk elhagyására
kényszerültek, vagy kényszerítették őket. Rengetegen elmenekültek az új rezsim elől, de még
többeket ki-vagy áttelepítettek egyszerűen máshova.
 1938 és 1949 között Magyarország határa többször is módosult, míg 1945-ben ismét
elkerültek az országtól a háború során visszacsatolt területek.
Délvidéki menekültek

 Észak-Bukovina átadása miatt az 1764-es mádéfalvi veszedelem után Bukovinába menekülő

és ott letelepedő székelyek sorsa bizonytalanná vált. A bukovinai székelyek 1883-ben kapnak
akkora közfigyelmet, hogy elindítják a hazahozatalukat. Kezdetben 400 főt szállítottak haza,
akiket Torontál vármegyében telepítettek le, majd újabb 2500-3000 főt Hunyad megyében.
1905-től az első világháború kitöréséig a bukovinai székelyek jelentős része, már a
hazatelepedésük után Kanadába, az USA-ba, Brazíliába vándorolt. A bukovinai székelyek
végleges hazahozatala a második világháború időszakára esik.
 Hitler a második világháború alatt több mint 80 ezer bukovinai németet telepített a náci
Németország területére, így Bukovina egyes részei elhagyatottá váltak. 1939-ben a szovjetek a
románoktól követelték Besszarábiát és Észak-Bukovinát, melyek átadása után, sok román a
németek által elhagyott területekre költözött, ahol a magyarok jelenléte is egyre zavaróbbá
vált a számukra. A második bécsi döntést követően a moldvai birtokosok megtagadták a
magyarok idénymunkára való felvételét, holott a bukovinai székely agrármunkások voltak, így
fő bevételi forrásuk innen eredt.

9
 Németh Kálmán a második bécsi döntés után már próbálkozott a székelyek hazahozatalával
Teleki Pál miniszterelnöknél, aki nem foglalkozott a kéréssel, mert a szerződésben erre nem
tértek ki a visszacsatolásnál. Végül Németh Kálmán annyira felfűtötte a bukovinai
székelyeket, hogy jelentős számban kezdtek Magyarországra szállingózni, hol legálisan, hol a
határokon átszökve, és lemondva a román állampolgárságukról.
 A helyzet romlása miatt a bukovinai székelyek, már egyre többen szivárogtak be a magyar
határok mögé. 1941. májusában már 4500-an voltak a bemenekülők. 200 családot Észak-
Erdélyben telepítettek le, sokan menekülttáborokba kerültek.
 A székelyeket az 1919-ben románok által benépesített határsávra telepítették le, melyet a
második bécsi döntés után a románok elhagytak. 1941. május 10-től június 21-ig tartott a
hazaszállítás.13 198 székelyt szállítottak a Délvidékre, majd 17 700 bukovinai csángót,
október elején pedig 829 besszarábiai csángót, Moldvából 408 családot, 1631 személyt hoztak
el, 1942. márciusától szeptemberig. A Bácskában letelepítettek földet és házat kaptak.
 A magyar vezetőség bár játszott a kitelepítések gondolatával, Werth Henrik terve nem valósult
meg, mely 150 ezer délvidéki szerbet telepített volna ki. A magyar kormány emellett folytatta
a veszélyeztetettnek ítélt népcsoportok hazaszállítását, például a boszniai magyarokét, a
besszarábiai és moldvai csángókét, a belgrádi magyarságét.
 A háború a délvidéki magyarságot sem kímélte. Az 1941-44 között betelepültek menekültek el
először, az előrenyomuló Vörös hadsereg elől. A csángó magyarságból 40 család maradt, 3
ezren a Dunántúl felé indultak.
 Jugoszlávia felszabadulása/megszállása után a Bácskában és a Bánátban Draza Mihajlovic
csetnikjei és különböző fegyveres csoportok kegyetlen vérengzéseket hajtottak végre a
magyarokkal szembeb. 1944. novemberétől tömegesen menekültek az emberek a trianoni
Magyarországra. Bács-Kiskun vármegyében 14 366 menekültet regisztráltak, Pécsett és
környékén 12 ezret, Tolnában 20 ezret, Győr-Moson megyében 3 ezret. A bukovinai
székelyek ügye végül Dr. Bodor György felvetésére a Tolna megyében történő
letelepítésükkel ért véget, ahol a sváb kitelepítések miatt, az elhagyott falvakba kerültek.
 1945 végére minden bukovinai családot számba vettek, egyedül 500 család maradt Észak-
Bácskában, ahol szintén sváb falvakban húzódtak meg és végül ott kaptak földet is. Végül a
folytonos áttelepülések után 3821 család végleg hajlékhoz jutott Tolna és Baranya megyében,
illetve az 500 család Észak-Bácskában.
 1944 októberében a magyar csapatok kivonultak a Délvidékről, majd a Vörös hadsereg
árnyékában az elhagyott területekre beszivárogtak Tito partizánjai, a Népfelszabadító
Hadsereg. Bácskába érkezésük célja a magyarok és svábok elleni fellépés volt. A magyarok
legnagyobb bűne az 1942. januárjában lefolyt Újvidéki vérengzés volt, mely alatt körülbelül
3300 szerb lakost, és néhol magyart gyilkolt le a magyar hadsereg. A délvidéki bevonulás után
a magyar kormány a bosszútól tartva április 28-án elrendelte, hogy a visszacsatolt délvidéki
területeket hagyják el azok, akik 1918. dec. 31. után telepedtek ott le. A rendelet kb. 150 ezer
embert érintett. Ők voltak a dobrovoljácok, akik később partizánharcokba kezdtek a magyarok
ellen, majd a kivonulásuk után részt vettek a magyarok elleni kegyetlenkedésekben is.
Eredetileg ide telepítették le a bukovinai székelyeket és a csángó magyarokat, de 1944-ben
elüldözték őket. A katonai közigazgatás feje Ivan Rukovina vezérőrnagy lett, aki állandó
kapcsolatban volt Titóval, a főparancsnokkal. A felső vezetés által megtervezett etnikai
átalakítás, a Vajdasági Népfelszabadító Egységfront lapjában így jelent meg: „ A német és
magyar hódító hordákat ugyan szétvertük, illetve nyugat felé vetettük, de az általuk széthintett
mérges gyomot még nem irtottuk ki gyökeresen… Az idegen elemek tíz-és százezrei, akiket
azokra a területekre telepítettek, ahol elődeink irtották ki az erdőket, csapolták le a
mocsarakat, megteremtve a civilizált élethez szükséges feltételeket- még mindig lövöldöznek a
sötétből harcosainkra és az orosz katonákra, és mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a
helyzet normalizálódását, arra készülve, hogy ebben a számunkra nehéz helyzetben a kellő

10
 pillanatban ismét hátunkba döfjék a kést… A nép érzi, hogy szükség van erre a határozott
lépésre, amelyek biztosítják Bácska jugoszláv jellegét.” Az írásban olyan harcmodort
jelenítettek meg, amely a magyar hadsereg bevonulását követően a visszamaradt
dobrovoljácokra és csetnikekre volt jellemző, melyet a magyar katonákkal szemben
alkalmaztak. Az Ideiglenes Magyar Kormány megalakulása után Jugoszlávia felvette a
kapcsolatot a magyar kormánnyal, hogy lakosságcserét kérjen. Negyvenezer bácskai magyart
ajánlottak fel, negyvenezer délszláv helyett, akiket a Bácskában telepítettek volna le. A
lakosságcsere nem valósult meg, mert a magyarországi szerbek és horvátok nem akartak Tito
Jugoszláviájába menni, az áttelepítendő magyar lakosságot pedig már rég legyilkolták. Szűcs
Márton és Kovács József esperesplébános és plébánosok, Halottak hallgatása címen
visszaemlékezésükben leírták, hogy a szovjetek és a szerb partizánok bevonulása előtt, azok a
magyarok, akik a szerbek elleni atrocitásokban benne voltak, már korábban elhagyták a
Délvidéket és a megtorlásokat, az ártatlanokon hajtották végre.
Erdélyi menekültek

 Észak-Erdély 1940-ben történő visszacsatolása után a Universal nevű román lap szerint 1940
és 1943 között 219 927 román hagyta el Észak-Erdélyt.
 Mivel az adatok az Erdélyi Menekültek Román Főbiztosságától származtak, elég
megbízhatóak voltak. A román menekültek jelentős része 1918. után települt be. A második
bécsi döntés után a magyarok által kiutasítottak száma nagyon kevés volt. Az erdélyi
románságot az Antonescu-kormány 1941 őszétől Besszarábiába telepítette.
 Magyar részről már 1940-ben a második bécsi döntés előtt megindult a vándorhullám. 1941-
42-ben tömegesen érkeztek a magyar közigazgatás alá kerülő területekre.
o 8 ezren Dél-Szlovákiába, a felvidéki újra magyar területekre mentek és Kárpátaljára
o 106 ezren Észak-Erdélybe
o 70 ezren pedig a trianoni határokon belülre
o 24 ezren pedig a trianoni határokon belülről költöztek Észak-Erdélybe
 Míg a második bécsi döntés utáni népességmozgást a jobb megélhetést jelentő körülmények
motiválták, addig a háború vége felé egyre többen vállalkoztak az otthonuk elhagyására,
túlélési célból. A front vonal elhúzódásával, a román és szerb militáns gárdák megalakulásával
egyre nagyobb veszélybe került a civil lakosság.
 1944. szeptemberében a Tisza mentén záróvonalat is létesítettek, hogy a menekültáradatot
megállítsák. A SZEB egy amerikai tagja, erről annyit írt, hogy a visszavonuló német-magyar
csapatokkal székelyek 10 ezrei mentek. A bukovinai székelyek végül Tolna és Baranya
megyében lettek letelepítve, a közelbe kerültek a délvidékről menekülő 141 moldvai csángó
család is.
 Marosvásárhely 1941. évi összeírásában a lakosság 15 241 fővel lecsökkent. Ennek okai
között lehetett a román állampolgársági törvény is, mely kimondta, hogy akik önként
elhagyták Észak-Erdélyt elvesztették román állampolgárságukat. 1944 őszén, mindent
összevetve 300 ezer fő hagyta el szülőföldjét.
 1944. augusztus 23-án megtörtént a bukaresti királypuccs, majd megkezdődött Románia
kiugrása a háborúból. 26-án már összecsapások történtek a magyar-román határszakaszokon,
majd a szovjetek betörtek az Úz völgyén át (visszacsatolt területekkel kibővült)
Magyarországra.
 A román területekre benyúló Székelyföld katonailag tarthatatlan volt, így a kelet-
magyarországi területek polgári kormánybiztosává kinevezett Bethlen Béla szervezte meg a
kiürítést. Először a magyar adminisztráció tagjai vonultak ki, majd a magyar értelmiség
jelentős hányada. Így a magyar falvak vezetők nélkül maradtak.
 A lakosság nagy része vagy önként, vagy a magyar tábori csendőrök nyomására elhagyta
otthonát. A legtöbben Háromszék, Csík és Maros-Torda vármegyékből menekültek el. 1944

11
 végén például Csík vármegye 140 ezer lakosából csak 60 ezer maradt az otthonában.
Menekültek 10 ezrei bolyongtak a Tiszántúlon, akik nyomában jött a szovjet és a román
hadsereg.
 Az elfoglalt területeken a románok gyorsan felállították az új közigazgatást. 1944. október 10-
én felállították a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító
Kormánybiztosságot. Az intézmény központja Kolozsvár lett, vezetője pedig Ionel Pop. Ionel
Pop így nyilatkozott az egyik helyi újságnak az új közigazgatás álláspontjáról: „az erdélyi
magyarság, ha meglesz a józan esze és a lelki erőssége, hogy felismerje a valóságot – Erdély
örökre Romániához fog tartozni – és véglegesen le fog mondani az irredenta törekvésekről, és
az álomképekről teljes mértékben Románia sorsközösségébe helyezkedhetik bele. […] Ha nem
lenne meg ezen reményünk, úgy a szélsőséges megoldásra kellene gondolnunk, az
áttelepítésükre.”
 A román közigazgatás kiépítése sok helyen nehézségekbe ütközött, például Erdély fővárosába
sokáig a szovjetek be sem engedték a román közigazgatást. A románok által birtokolt
területeken romanizálták a magyar iskolákat, egymás mellett működött a pengő és a lej, és
működött a Román Nemzeti Bank Sepsiszentgyörgyön, de csak ott. Észak-Erdély területén a
szovjet katonai közigazgatás miatt nem vagy csak alig érvényesült a román akarat. A
kormánybiztos nem tölthette be hatáskörét, Désen volt már román főispán, de Nagyváradon,
Kolozsvárott és Szatmárnémetibe nem.
 1945. május 31-én a háromszéki Bölön helyi vezetői így számoltak be a román
közigazgatásról levelükben: „a román katonaság lovakat, szekereket, élelmiszert rekvirált, a
faluban a gazdák nagyobb részét lőszerhordani vezényelték ki, s ugyanakkor sorban végig
pofozták az emberek és asszonyok nagyobb részét. A falu román lakosságának a fiatalabb
része 2 házra is kézigránátot dobtak be, a cigányságot felbujtaták a falu magyar lakossága
ellen és folytonos fenyegetésekkel veszélyezteték a nyugalmat. […] A román csendőrség a volt
székely hadosztályhoz tartozó katonákat, akiket az oroszok hazaengedtek, mind összeszedték
és internálótáborba vitték, úgyszintén fiatal korú munkásokat letartóztattak és a még a mai
napig is a tövisi, nagyenyedi és a gyulafehérvári táborokban őrzik…”
 A Magyar Demokrata Szövetség 1944. november 11-én egy iratot adtak át Ioan Bozdog
román prefektusnak a helyzet súlyossága miatt: „A közigazgatás szervezőinek nagy része a
bosszú gondolatával jött ide: rajtunk akarják megbosszulni azokat a sérelmeket, amelyet a
fasiszta magyar állam velük szemben elkövetett. […] A fegyverszüneti szerződés második
pontjára hivatkozva a román hatóságok- sajátos értelmezésük alapján – letartóztatják és
internáló táborok felé irányítják mindazokat a férfiakat, gyakran asszonyostul, csecsemőstül,
akik a magyar vagy a román hadseregből megszöktek, eldobva a Szovjetunió felé irányított
fegyvert; a német és a magyar hadsereggel elhurcolt és most Észak-Erdély valamelyik
részéből visszatért lakosságot, […] kivizsgálatlan feljelentésre bárkit […] Jóllehet csendőrök
teljesítenek szolgálatot, a falvakban mindennapos a magyar lakosság bántalmazása és
kifosztása. A román lakosságot fegyveres nemzetőrségbe szervezik, a magyar lakosság
felfegyverzetlenül és megszervezetlenül a nemzetőrség kényére-kedvére kiszolgáltatódik. A
Maniu-gárdisták a falvakban bosszuló hadjáratokat szervezve, gyilkosságoktól sem riadnak
vissza…”
 A fegyverszüneti egyezmény 2. pontja előírta, hogy a román hatóságok internálják a Románia
területén található magyar és német állampolgárokat, melyet a román hatóságok magyar és
német nemzetiségűekre értelmezték. Emellett a Honi Században és a Székely Határvédelmi
Erők alatt szolgáló magyarokat, akik hazaszöktek, ezerszámra fogdosták össze és
internálótáborokba küldték. (Földvár, Foksány) A táborokban iszonyú körülmények
uralkodtak, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza, és gyakran nőket és kiskorúakat is
elvittek.

12
 Félkatonai egységek: Az Ardealul uszította a románokat, hogy önkéntes zászlóaljakat
szervezzenek, amelyek segítenek Erdély felszabadításában. Az első 7 zászlóalj 300-500 tagból
állt, besszarábiai menekültekből és észak-erdélyi románokból, nőkből is, akiknek a második
bécsi döntés után távozniuk kellett. Az osztagokhoz bárkit felvettek, akár bűnözőket,
szélhámosokat is. A leghírhedtebb alakulat az Erdélyi Önkéntes Ezred volt, Gavrila Olteanu
vezetésével. A városokban és falvakban fosztogattak, raboltak, gyilkoltak. „ Erdélyi románok!
Szabadságunkat tűzzel és vérrel szerezzük vissza. A magyar tömlöcöket szétzúzzuk, a falvakat
és városokat megtisztítjuk a német-magyar hóhéroktól, a négyéves idegen megszállást
kegyetlenül megbosszuljuk.” Olteanu gárdája Szárazajtán, a Maniu-gárda Csíkszeredán,
Gyergyószentmiklóson, Csíkszentdomonkoson gyilkoltak. A garázdálkodások a
legkegyetlenebb vérengzéssel folytak. Volt, hogy 2 székelyt baltával fejeztek le, Szárazajtán,
Csíkszentdomonkoson 11 embert agyonlőttek, Gyergyósznetmiklóson 30 embert akartak
agyonlőni, amit a szovjet városparancsnok akadályozott meg.
 Maniu és a románok kegyetlenségét a szovjetek kihasználták, és a román közigazgatást
kitiltották az eddig elfoglalt területekről, emellett megtiltották, a Vörös Hadsereg által
felszabadított Erdélyben a román közigazgatás bevezetését.
 Gróf Teleki Béla a romló erdélyi helyzet miatt, már időben figyelmeztette Horthyt, hogy
kezdjék meg a fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval, de a magyar vezetés, német
követelésre inkább megtámadta Dél-Erdélyt.
 A kritikus helyzet miatt megalakították az Erdélyi Magyar Tanácsot, melynek elnöke Gróf
Teleki Béla lett. A Tanács memorandumban követelte, hogy Magyarország kérjen
fegyverszünetet. A memorandumnak nem sok foganatja volt, így a Tanács kezdett el
szervezkedni. Elérték az intézmények egy részének evakuálását, a gyárak leszerelését,
szabadon engedték a rendőrség által elkapott román értelmiségieket, és Dálnoki Veress Lajos
közbenjárásával a börtönben lévő 60 kommunistát. A közalkalmazottakat feloldotta esküjük
alól, és kifizették nekik a következő három havi bérüket.
 Így a szovjet csapatokat már a fehér zászlót lengető Nagy László főügyész és a kommunisták
fogadták. A román különítmények megérkezése után felszólították Miskolczy Dezsőt, a
Ferenc József Tudomány Egyetem rektorát, hogy adja át a kulcsokat. Az egyetem
romanizálásának gondolata az elmenekült nagyszebeni I. Ferdinánd Tudományegyetem
rektorában Iuliu Hatieganu-ban merült fel először. Miután a csendőrök bevonultak az
egyetemre és figyelmeztető lövéseket leadva, elkezdték leverni a magyar feliratokat, a szovjet
városparnacsnok Makedon ezredes, megparancsolta, hogy a román egyetemi személyzet és a
csendőrség 24 órán belül hagyja el Kolozsvárt.
 Ezt követően a kolozsvári magyar lakosság megmenekült a román kegyetlenségtől, de a
szovjetek így is 5 ezer magyar férfit hurcoltak el, akik nagy része nem tért vissza. Az egyik
deportált Szabó György szerint: „A legelfogadhatóbb magyarázatnak azt a hírt találtuk,
amely szerint egyes román politikusok azt tanácsolták a szovjet hadvezetőségnek, hogy
Kolozsvárt fogassa el a 15 és 55 év közötti férfiakat, mert ezek fasiszta német és magyar
katonák, akik a front áttörése után visszahúzódtak a városba, és civilruhába öltözve
szabotázsakciókat akarnak kezdeni.”
 Az Erdélyi Magyar Tanács vezetőit is elhurcolták köztük Teleki Bélát, Mikó Imrét, Vita
Sándort és Demeter Bélát.
 Ettől kezdve a politikai hatalom egyre inkább a kommunisták kezébe került.
 1945. dec.1-én népesség összeírást tartott a Központi Tanácsadó Testület Kolozsváron és
Marosvásárhelyen. Az adatok szerint az összlakosság Kolozsváron 73 ezer fő volt, ebből 61
ezer magyar (83,5 %,) 11 % román és 900 zsidó. 1941-ben a város lakossága 111 ezer fő volt,
melyből 98 ezer magyar és 10 ezer román volt, A visszaesés okai a 17.500 munkaszolgálatra
behívott, vagy koncentrációs táborba hurcolt zsidó, a több ezer menekült, akik elhagyták

13
 otthonukat, a fronton harcolók hiánya, majd a hazaérkező katonák deportálása.
Marosvásárhelyen is hasonlóan megcsappant a magyarság aránya és száma.
Összefoglalás

 Az 1944 nyaráig lefolyt népesség mozgások során közel 600 ezer embernek kellett új otthont
kiépítenie. Az elköltözöttek 50 %-a román és szlovák volt, akik a szomszédos országokba
mentek, míg a magyarok közül 80 ezren a trianoni határok mögé költöztek, 130 ezren a
visszacsatolt részekre. 64 ezren települtek át Észak-Erdélybe a Felvidékre és a Délvidékre.
 A háborús terror és a megtorlások elől menekülők számát is próbálták megállapítani. Vitéz
Kisbarnaki Farkas Ferenc vezetésével megalakult az Elhelyezési Kormánybiztosság, amely
együttműködött a Vöröskereszttel. A menekültügyi kirendeltségeken kértek mindenkit, aki
elhagyta otthonát, hogy regisztráljon.
 A nyilas hatalomátvétel után is alakult egy belügyminisztériumi menekültosztály, melynek
élén Szentiványi Gábor főispán állt, de az iratok sajnos 1945-56 között eltűntek.
 1945-ben létrejött a Népgondozó Hivatal, mely átvette a menekültügyet, majd később a
Központi Statisztikai Hivatal is közreműködött. A két hivatal adatai szerint 1938 óta 104 403
személy költözött jelenlegi otthonába:
o 21 790 Csehszlovákiából
o 5104 Kárpátaljáról
o 48 793 Romániából
o 28 403 Jugoszláviából
o 313 Ausztriából
o Egy 1946. július 29-ei statisztikai felmérés szerint ezzel szemben összesen 132 981
személy érkezett a trianoni Magyarország területére 1938 óta.

6.) Kényszerű népességmozgások Magyarországon II. A csehszlovák-magyar lakosságcsere

egyezmény.

 Beneš a londoni emigráció alatt már 1941-ben úgy gondolta, hogy az újabb
határváltoztatást csak úgy tudja Csehszlovákia elkerülni, ha az országhatár etnikai
határrá válik. Ez csak egy módon lehetséges, ha a német és magyar lakosságot
kitelepítik Csehszlovákia területéről.
 Eleinte részleges kitelepítést szándékozott Beneš végrehajtani, de a háború
előrehaladtával egyre inkább radikalizálódott. A magyarság teljes kitelepítést célozta
meg. A németek kitelepítésében egységesen támogatták a szövetséges nagyhatalmak,
de magyar kitelepítés tekintetében nem.
 Beneš 1945. február 16-i rádióbeszédében már utal a magyar és német nemzetiségű
lakosság kitelepítésére. Azzal indokolta, hogy Csehszlovákia csak így válhat
nemzetállammá. A csehszlovák emigráns kormány már 1944. november 23-án a
szövetséges nagyhatalmakhoz fordul a magyar lakosság kitelepítése céljából, de a
kísérletük sikertelen maradt, mint ahogy a magyar fegyverszüneti egyezmény
tervezetére tett hasonló javaslat.

14
  1945. április 5-én meghirdették a kassai kormányprogramot. Megtiltották a nemzeti
bizottságok alakítását és minden tömegszervezetből - így a politikai pártokból is -
kitiltották a magyarokat. A magyar közalkalmazottakat elbocsátották és a magyar
nyelvű iskolákat bezárták, így az oktatás nyelve kizárólagosan a szlovák lett. Az
istentisztelet se folyhatott magyar nyelven. Elkobozták az 50 hektárnál nagyobb
földbirtokokat. Megszüntették a közalkalmazottak nyugdíj jogosultságát.
 A csehszlovák politika megindította a belső telepítést, amit úgy képzelte el, hogy a
déli területeket elszlovákosítják. A magyar etnikai tömböket fel akarták darabolni és
ezzel egyidejűleg a magyarok asszimilációját is meg akarták gyorsítani. A végső cél a
szlovákiai magyarság teljes megszűnése volt. A kedvezőtlen nemzetközi visszhangtól
félve belső migrációnak akarták feltüntetni, ami a munkaerőhiány miatt történik.
 A potsdami konferencia elutasította a csehszlovák kéréseket. 1945 áprilisa és 1946
júliusa között 184 tiltakozó jegyzék érkezett a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz.

1945. febr. 27. lakosságcsere-egyezmény Gyöngyösi János külügyminiszter -Vladimir Clementis

külügyi államtitkár.

 A szerződés az áttelepülést paritásos alapon kívánta megvalósítani, vagyis a tervezet szerint

annyi magyart költöztettek volna ki Csehszlovákiából, ahány magyarországi szlovák
kinyilvánította távozási szándékát.
 Az áttelepítés első hulláma 1947 decemberéig tartott, majd 1948 tavaszától – számos
megszakítással – 1949 nyaráig további transzportok keltek át a csehszlovák-magyar határon.
 Prága egyáltalán nem törekedett a kvóta betartására: annak ellenére, hogy mindössze 60 000
szlovák jelezte áttelepülési szándékát, a határ túloldalán több mint 76 000 embert
kényszerítettek otthonuk elhagyására.
 A legtöbb magyart a Csallóköz térségéből telepítettek át főként Pest megyébe, Nógrádba, a
Dél-Dunántúlra és a Dél-Alföldre a korábban kitelepült szlovákok és németek helyére. Ily
módon gyökeresen megváltozott a fentebb említett régióknak a két világháború közt még tarka
etnikai térképe.

7.) A hadifogoly-kérdés Magyarországon, jelentősége és szerepe a belpolitikában 1944-1948.

 A harcok elültével, a jövőt meghatározó pártharcok és a gazdasági talpra állás közepette is az

egész magyar társadalom egyik legégetőbb kérdése a hadifoglyok sorsa, hazaszállítása volt.
 a szovjet fogságba esett és deportált 600 ezernyi magyarról volt szó.
 A hadifogolyügy hatósági kezelése - akárcsak az első világháború után - elvben a Honvédelmi
Minisztérium feladata volt. A Szövetséges (szovjet) Ellenőrző Bizottság azonban nem
járult hozzá a honvédelmi tárca ilyen jellegű tevékenységhez. Nyilván a királyi honvédség
tisztjei által vezetett és a Kisgazdapárt befolyása alatt álló minisztérium a tömeges
elhurcolások leplezésében, valamint a hazaszállítás eltussolásában szovjet részről nem
látszott alkalmas partnernek.

15
 A központi irányítás hiányában számos öntevékeny szervezet jött létre. A legjelentősebb volt
a Hadifoglyok és Hozzátartozók Szövetsége
 A Magyar Kommunista Párt 1945 közepén hozta létre Központi Hadifogoly Irodáját,
melynek vezetésével Sziklai Sándort bízta meg.
 Ígéretekben nem volt hiány, hisz Rákosi Mátyás 1945 óta minden tavasszal kilátásba helyezte
a "hadifoglyok" - értsd ezen a politikai elítélteket és internáltakat is - még az évben történő
hazaszállítását.
 Az MKP legnagyobb félrevezető mutatványát az 1947-es választási harcra készülődvén tette
meg. Az előre elkészített forgatókönyv szerint száztagú asszonyküldöttség járt Rákosi
Mátyásnál, megkérve őt, járjon közben Sztálinnál a hadifoglyok szabadon engedése
érdekében. A pozitív válasz egy héten belül megérkezett. Így a most már valóban tömegesen
hazaérkezők számára készített brosúrák büszkén hirdették: "A Magyar Kommunista Párt
nagy vezére, Rákosi Mátyás személyesen járt közben annak érdekében, hogy Ti hazatérjetek."
 A 100 288 fogoly 1947-ben történt hazaszállítása valójában a magyar békeszerződés
megkötésével volt kapcsolatban A Párizsban tartózkodó magyar küldöttség elsősorban azt
szerette volna elérni, hogy a hadifoglyok hazaszállítása a békeszerződés aláírásától számított
hat hónapon belül történjék meg.
 A magyar érdekeket sajnos nem sikerült érvényre juttatni, így a békeszerződés az eredeti
megfogalmazásban került aláírásra. A hadifoglyokkal kapcsolatos a következőképpen
fektették le: "1. A magyar hadifoglyok, mihelyt lehetséges, hazaszállítandók a hadifoglyokat
visszatartó egyes hatalmak és Magyarország között erre vonatkozólag kötött megállapodások
szerint. 2. Mindennemű költséget a magyar kormány visel.
 A hadifogolykérdés diplomáciai szintű megoldására a békeszerződés aláírása után tehát
egyetlen remény maradt, nevezetesen az említett iratban megcsillantott hadifogoly-
egyezmény. Ezt Magyarországnak a Szovjetunióval kellett megkötnie, mivel 1946 nyarától
Nyugaton már nem volt magyar hadifogoly. Az érintett tárcák (Külügy-, Honvédelmi,
Népjóléti és Közlekedési Minisztérium) szakértői ki is dolgozták az előírt megállapodás
előzetes verzióját.
 1947 tavaszától 1948 februárjáig a megállapodás megkötésére - semmi sem történt. A
Rákosi Mátyás által vezetett kormányküldöttség pedig 1948. február 18-án Moszkvában egy
egészen más jellegű egyezményt kötött meg. A szovjet-magyar kölcsönös barátsági és
együttműködési szerződés az elhurcoltakról nem rendelkezett, magyar-szovjet
hadifogoly-egyezmény - ideértve a civileket is - sohasem született. Nem is születhetett,
mert noha még 1948-ban is 84 310 fő érkezett haza, a Szovjetunió nem tudott elszámolni a
területére szállított 600 000 magyar állampolgárral. Ezért a kommunista diktatúra
kiteljesedésekor, 1948 novemberében a kormányzat a hadifogolykérdést hivatalosan
megoldottnak tekintette, mondván, akkorra már csak a szovjet hatóságok által elítélt
háborús bűnösök maradtak kint.
 A Szovjetunióban még életben lévő foglyokért ekkor a magyar emigráció emelte fel a szavát.
A főleg szolgálaton kívüli katonatisztekből álló Magyar Harcosok Bajtársi Közössége dr.
Makra Zoltán vezetésével 1949-ben felállította hadifogoly-szolgálatát. Az ő megbízásából
készítette el az ENSZ számára Palásthy Rezső a Fehér könyvet, amely addig ismeretlen
adatokat hozott a világ tudomására a Szovjetunióban elpusztult katonai és polgári
deportáltakról. A nemzetközi közvélemény nyomására az ötvenes évek elején további 20
000 fogoly érkezett haza, többségüket a kazincbarcikai és a tiszalöki internálótáborba
zárták.

16
  Az elhurcolt 600 000 személy közül hozzávetőlegesen 400 000 térhetett vissza.
 a hazatérteket sem a szabadság várta. Megbélyegzettek lettek, bizalmi állásba nem
kerülhettek. A Szovjetunióban eltöltött időt sokaknak még a munkaviszonyába sem
számították be. Az egykori elhurcoltak, a megtorlástól félve, a közelmúltig kinti
"tapasztalataikat" nem merték elmondani. Emlékeztek még a szabadulásuk alkalmával kapott
"jó tanácsra": "Aki otthon beszélni mer az itt látottakról, azt visszahozzuk".

8.) Az 1947-es párizsi békeszerződés és előzményei.

 A Külügyminiszterek Tanácsát a potsdami békekonferencián hozták létr 1945. a győztes

hatalmak, melynek moszkvai ülése döntött a békeszerződések tervezetének kidolgozásáról.
 a béketárgyalások 1945 nyarától 1946 végéig folytak a területi, jóvátételi, kisebbségi és
katonai kérdésekben.
 álláspontok
 amerikai:a trianoni határokat Mo. javára kell módosítani észak, északkelet, kelet és
dél felé, ezek nem érték el az 1938-1941 közötti határváltozások mértékét
 brit: hasonló, mint az amerikai, a szlovák-magyar határszakasz az 1938-as
nyomvonalnak felelt meg
 szovjet: trianoni határok visszaállítása. Sztálin Besszabáriát vissza akart kapni és
Romániát Erdéllyel akarta kárpótolni.
 1945. szeptember 20-ai londoni értekezletén az amerikai, a brit, a szovjet / Molotov/ és a
francia külügyminiszterek elfogadták, hogy az osztrák-magyar, jugoszláv-magyar,
csehszlovák-magyar határoknál az 1938 előtti állapotot állítsák helyre.
 A román-magyar határ megállapításánál Molotov ellenállt a trianoni határok akár egy
hajszálnyi módosításának is.
 A román-magyar viszonyok rendezése 1946-ban újra előkerült a nagyhatalmak tárgyalásain.
Ekkora Molotov nézeteihez már megnyerte a franciákat és briteket is. A végső döntés 1946.
május 7-én született meg a Külügyminiszterek Tanácsának ülésén, ahol kimondták, hogy
nemcsak Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország, hanem Románia és Magyarország
között is a trianoni határokat kell meghúzni.
 Miközben a nagyok döntöttek sorsunkról, addig hazánkban is kirajzolódtak különböző
megoldási javaslatok a határok rendezésére. Minden bizonnyal politikusaink nem is sejtették,
hogy nélkülük fognak dönteni.
 A hazai kommunisták és szociáldemokraták elvetették a revizionizmus bármely
formáját. A Szociáldemokrata Párt még a kisebbségvédelem eszméjét is elutasította.
 Velük szemben a Kisgazdapárt politikusai a politikai és nyelvi határok összhangba
hozatalát remélték a békekonferenciától
 A szlovák-magyar határral kapcsolatos magyar álláspont kialakítását nehezítette, hogy Eduard
Benes, a homogén csehszlovák állam megteremtését tűzte ki céljául, így a magyaroktól és
németektől is meg akart szabadulni. A két ország 1946. február 27-én lakosságcsere
egyezményt kötött, amely ugyanannyi csehszlovákiai magyar áttelepítését irányozta elő, mint
amennyi magyarországi szlovákét Csehszlovákiába. A magyarok persze csak a területtel
együtt kívánták fogadni magyarjaikat, ezt azonban a cseh vezetés határozottan elutasította.
 A hazai vélemények egyeztetésén kívül a Nagy Ferenc-kormány a nagyhatalmak támogatását
is szerette volna megnyerni, ezért 1946 márciusa és júniusa között delegációk látogattak el
Moszkvába, Washingtonba, Londonba és Párizsba.

17
  A szovjet vezetők félrevezették a magyarokat, /ez csak az amerikaiakkal történő
tárgyaláson derült ki/ és abban a hitben tértek haza, hogy a Szovjetunió nem ellenzi,
sőt támogatja a magyar területi követeléseket Romániával szemben.
 az amerikai külügyminiszter közölte velük, hogy Románia és Magyarország között a
trianoni határok állnak helyre, s mindezt a Szovjetunió javasolta.
 a franciák közölték, hogy nekik nem sok szavuk van
 Hasonló légkör jellemezte az angolokkal való megbeszélést is
 az 1946. július 29-én kezdődő békekonferencián Gyöngyösi János külügyminiszter
22 ezer négyzetkilométer terület átengedését kérte Romániától közel 2 millió lakossal
együtt. Emellett területi autonómiát követelt Székelyföld számára. Majd követelését
csökkentette 4 ezer négyzetkilométerre és fél millió lakosra, de ezt sem támogatták a
nagyhatalmak.
 A trianoni határok helyreállítását 1946. szeptember 5-én véglegesítették.
 A békekonferencia csehszlovák kezdeményezésre foglalkozott a csehszlovák-magyar
határ kérdésével is. A csehek öt magyar falu Csehszlovákiához való csatolását
követelték. A nagyhatalmak csak három települést (Dunacsún, Horvátjárfalu,
Oroszvár) ítéltek a cseheknek és az 1920-as határokat állították vissza. A
békeszerződést
 1947. február 10-én írták alá Párizsban, amely a területi kérdések mellett
katonai, gazdasági és politikai rendelkezéseket is tartalmazott
o A magyar hadsereg létszámára vonatkozóan előírta, hogy az nem haladhatja
meg a 65 ezer főt, légiereje nem állhat 90 repülőgépnél többől,
atomfegyvereket hazánk nem gyárthat.
o Magyarországot 300 millió dollár jóvátétel kifizetésére is kötelezték,
amelyből 200 millió a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát, 30 millió pedig
Csehszlovákiát illette.
o A politikai jellegű rendelkezések kimondták, hogy fasiszta és revizionista
szervezetek, mozgalmak a jövőben nem működhetnek hazánkban.
o a szövetséges fegyveres erőket ki kell vonni az országból, DE: SZU számára
akkora fegyveres erő tartását engedélyezte, ami az ausztriai szovjet
megszállási övezet ellenőrzéséhez szükséges
 a békeszerződés aláírásával és nemzetgyűlési elfogadásával és becikkelyezésével /1947. júl. 6.
XVIII.tc./ Mo. nemzetközi jogi szempontból visszanyerte szuverenitását és elvileg a független
országok sorába lépett. Gyakorlatilag nem, mert szovjet katonák maradtak itt és felgyorsult a
szovjetizálás folyamata, ezt az 1949. évi szovjet típusú alkotmány zárta.
 a SZEB megszűnt, 51 ezer szovjet katona marad az országban az Ausztriával való
összeköttetés biztosítása címén. Emiatt és az erőszakos szovjetizálás gyorsítása miatt a
szuverenitáselvesztése következett be valójában. A külpolitikai mozgásszabadság megszünt.
Ez az oka, hogy az ENSZ -be Mo-t nem vették fel csak 1955- ben..

9.) A korlátozott demokrácia felszámolása és a kommunista diktatúra kiépítése Magyarországon

1947-1949.

 1945. nov. 4. választások, a kommunisták veszítettek, győzött a Kisgazdapárt 57,5%-os

aránnyal. Miniszterelnök 1946. febr. 1-ig Tildy, majd Nagy Ferenc.
 az MKP vereségét a rossz taktika okozta, a szovjetek előre nyomulásával mindenhol
megjelent a Kommunista Párt, rögtön szervezni kezdték a proletárdiktatúrát, ez pedig a
kisgazdapárt felé lökte az embereket. Ezután következett a szalámi taktika.

18
  MKP. hatalomátvételi taktikájának elemei: egy táborba-Baloldali Blokk-tömörítették a
baloldali pártokat, továbbá összeesküvések leleplezése, pogromok.

1947.

 Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát köztársaság ellenes összeesküvéssel vádolták és

mivel a nemzetgyűlés nem függesztette fel a mentelmi jogát a szovjet katonai hatóságok
szovjetellenes tevékenység vádjával letartóztatták és a SZu-ba hurcoltak
 ezután több, mint 50 képviselő /részben kényszerből/ kilépett a Kisgazda Pártból---
megalapították Magyar Függetlenségi Pártot./Pfeiffer Zoltán vezette/ Ezzel a kisgazdák
tovább veszítettek a súlyukból
 több demokratikus érzelmű személyiség elhagyta az országot: Kovács Imre /Parasztpárt
főtitkára/, Varga Béla kisgazda nemzetgyűlési elnök
 Nagy Ferenc közt. elnököt Rákosi emigrációba kényszerítette, ezután felgyorsultak az
események:
 Kommunisták az idő előtti új választások érdekében új választójogi törvényt
fogadtattak el, kizárták a választók közül a B. listásokat, a korábbi jobboldali pártok
felső és közép vezetői és a Csehszlovákiából áttelepített magyarokat és a Németo-ba
telepíteni akart németeket. Így a választópolgárok száma 10 %-kal csökkent.

 aug.31. kékcédulás választások

o A választáson a kommunisták csalásokkal is csak 22%-ot szereztek. A
Kisgazdapárt és utódpártjai több, mint 50%-ot értek el.
o ez a választás volt az első, ahol a kommunista párt nyíltan hirdette, hogy
célja a szocializmus.
o Dinnyés Lajos a kisgazdapártból lett a miniszterelnök, nem voltak távlati
céljai és a kommunisták felé hajlott.
 Sztálin utasítására a fokozatos hatalomátvétel helyett a szovjetizálás gyorsítása volt a cél.
Ennek külpolitikai oka volt: az USA nem tekintette a SZU-t szövetségesének és meg akarta
állítani a terjeszkedését. Az általa meghirdetett Marshall terv Eu. gazdasági stabilitását
szolgálta, de a SZU megtiltotta az ellenőrzése alatt álló országoknak a segély elfogadását. A
korábban feloszlatott KOMINTERN helyébe létrehozta a KOMINFORM-ot.
1948.
a fordulat éve , a parlamentarizmus és a pluralizmus felszámolásának időszaka / a koalíció
látszatkoalíció, a parlament látszatparlament lesz/
folyamata
1. egyesült a kommunista és a szoc.dem párt. új párt: Magyar Dolgozók Pártja
 elnök: Szakasits Árpád
 főtitkár: Rákosi Mátyás, helyettesei: Farkas Mihály, Kádár János, Marosán György
 a párt ideológiai alapja a marxizmus-leninizmus, célja a szocializmus felépítése

2. többi párt felszámolása

 Magyar Függetlenségi Párt—feloszlatta Rajk László belügyminiszter
 Demokrata Néppárt—passzivitásba vonult
 Kisgazdapárt Dobi István befolyása alatt, aki miniszterelnök lett 1948. dec-ben
/Dinnyést váltotta/
3. Tildy Zoltán—lemondatták, házi őrizetbe került és helyébe Szakasits Árpád került

19
1949.

 Magyar Függetlenségi Népfront létrehozása / a többpártrendszer megszüntetésének

eszköze/
 elnöke: Rákosi
 főtitkár: Rajk László
 tagjai:
 Magyar Dolgozók Pártja—a többi párt elismerte a vezető szerepét
 Kisgazdapárt—a könnyen irányítható Dobi István befolyása alatt állt
 Nemzeti parasztpárt
 a már egyesült Polgári Radikális Párt és Magyar Polgári Demokrata Párt
 Független Magyar Demokrata Párt
 kongresszusukon:
 a többi párt elismerte, hogy az MDP-é a vezető szerep
 közreműködnek a szoc. felépítésében
közös jelöltek a következő választásokon.
1949. május 15. választások

 nem pártok, hanem a Népfront jelöltjei indultak a népfront 96%-ot kapott

 kormány: 1949. jún. 11.
 miniszterelnök: Dobi István
 miniszterek:11 kommunista, 2-2 kisgazda és parasztpárti

1949. aug. 18./ 1949.XX. tv./ új alkotmány

 államforma: népköztársaság
 minden hatalom a dolgozó népé
 cél: szocializmus felépítése
 közt. elnöki cím megszünt, helyébe a 21 tagú Elnöki Tanács lépett elnöke Szakasits Árpád
lett
 új címer

1949 nyara: befejeződött a többpártrendszer felszámolása és a kommunista hatalom átvétel.

10.) A „proletárdiktatúra” politikai rendszerének általános jellemzése (a parlamentáris

demokrácia totális elvetése, a pártállam szervezetének kiépítése stb.)

a modern állam típusai:

 parlamentáris demokrácia
 autoriter
 totalitarianizmus----ez 1949-re kialakult MO-on.
 hatalom koncentrációja
 diktátort övező személyi kultusz
 a potenciális ellenfelekkel leszámolás és olyan terror rendszer felépítése, amely az egész
társadalmat rettegésben tartja

20
a pártállam

 bár működött a hatalmi ágak szétválasztása és korlátozott pluralizmus volt, de valójában

egyetlen párt, az MDP ill. vezetőinek kezében összpontosult a hatalom. Meghatározta és
ellenőrizte a parlament, a kormány és a helyi közigazgatás működését.
 az állami szervek foglalkoztak a mindennapi ügyekkel, a pártszervek ellenőriztek és
meghatározták az irányvonalat.
 amikor Az irányítás és végrehajtás összefonódik az állami és pártszervek között akkor ez a
rendszer a pártállam, a döntéshozatal koncentrációja és az élet minden területére behatoló
politika miatt pedig totális állam az elnevezése.
országgyűlés

 1949-. alkotmány szerint a legfőbb államhatalmi szerv

 gyakorolja a népszuverenitásból adódó jogokat, törvényeket alkotott, megszabta a
költségvetést, megválasztotta az Elnöki Tanácsot és a kormányt, döntött béke és hadüzenet
kérdésében---elvileg
 gyakorlatilag szavazógép, 4 évente választották a képviselőket, jelölteket listás szavazással,
akiket gyakorlatilag az MDP jelölt. 1949-től évente csak 2-3 alkalommal hívták össze, hogy
megszavazza a hozott rendelkezéseket
Elnöki Tanács

 a törvényhozói munkát a rendeletei pótolták, ezek törvényerejű rendeletek voltak

 az országgyűlés és az államfő jogosítványait birtokolta, de alkotmányt nem változtathatott
megelnöke 1950-ig, Szakasits, majd Rónai Sándor és 1952-1967 között Dobi István
kormány

 államigazgatás legfőbb szerve

 Minisztertanácsnak nevezték élén az elnök állt: 1948-1952: Dobi, majd 1953-nyaráig Rákosi
aki minden kormányban 1945-től miniszterelnök helyettes is volt
 minisztériumok voltak

államhatalom helyi szervei

 tanácsok: járási, községi, városi és városon belül kerületi

 élén elnök
 a szakapparátust a titkár vezette, őt nem választották, hanem kinevezték politikai
megbízhatóság volt a szempont
 1950. 19 megye lett /korábban 25 vármegye volt/
bírósági szervezet

 1949. Kúria megszünt legfelsőbb bíróság lett helyette, ítélőtáblák felsőbírósággá, a

törvényszékek megyei bíróságok lettek és voltak járásbíróságok is.

21
  Változtatásokkal de érvényben maradt az 1878-as büntető törvénykönyv a Csemegi kódex. A
bíróságok hivatásos bírókból és ülnökökből álltak.
az állampárt: MDP

 hierarchikusan épült fel, csúcsán a párt főtitkára, 1953-tól elsőtitkára: Rákosi állt. /Rákosit az
1940-es évektől személyi kultusz övezte, ennek csúcspontja 1952-ben volt.
 1948-ban 1 millió fős tagság
 az állami struktúra minden szintjét ellenőrizték a pártbizottságokon és párttitkárokon keresztül
 legfőbb szerve formailag a Kongresszus
 3 évente hívták össze,
 valódi szerepe nem volt, de ez választotta meg a 71 fős Központi Vezetőséget,
amely havonta ülésezett
 Politikai Bizottság, hetente ülésezett, változó volt a taglétszáma 9-17 fő. Közöttük voltak
hazai kommunisták pl. Kádár jános, szoc.demek pl. Marosán és Szakasits és moszkovita
kommunisták pl. Rákosi, Nagy Imre, Farkas Mihály, Gerő Ernő. Ez a csoport volt a
legbefolyásosabb.
 A moszkoviták körén belül is volt egy még befolyáosabb u.n. belső kör /trojka/
tagjai:Rákosi, Gerő, Farkas Mihály. ŐK döntöttek az országot érintő kérdésekben. Ők 3-an
hozták létre a Honvédelmi Bizottságot, melyről még a Központi vezetőség sem tudott.
 a Titkárság is jelentős hatalommal rendelkezett, 8, majd 5 főből állt, a párt csúcsvezetői és
a legfőbb állami vezetők voltak a tagjai.

11.) Az állami terror megnyilvánulásai: ÁVH, koncepciós perek, internálások és az elnyomás

egyéb formái.

a terrorrendszer felépítése és működése

 a hatalom koncentrációja és a diktátort övező személyi kultusz mellett a totális állam fontos
tulajdonsága még az engedetlenekkel és a potenciális riválisokkal való kíméletlen leszámolás,
egy olyan TERRORENDSZER felépítése és működtetése, amely lényegében az egész
társadalmat rettegésben tartotta.
 Mo-n ennek elsődleges eszköze a Belügyminisztérium berkein belül működő különleges
testület: előbb ÁVÓ (Államvédelmi Osztály) majd 1948. szeptember 6-ától- 1956-ig ÁVH
(Államvédelmi Hatóság), amely eredetileg a háborús bűnösök felkutatásával foglalkozott.
 A szervezet 1949-ben kivált a Belügyminisztériumból, s közvetlenül a Minisztertanács, majd
1950-től a Honvédelmi Bizottság, s személy szerint a trojka katonai és biztonsági ügyekért
felelős tagja, Farkas Mihály felügyelete alá tartozott.
 1953-ban már 16 központi osztályból állt, minden megyében, megyei jogú városban, sőt a
járásokban is működtek csoportjai. Kisebb járások és városok rendőrségei mellé ugyancsak
beosztottak 1-1 államvédelmi tisztet.
 Kék váll-lapos és sapkaszegélyű állomány (ahová csak szigorúan ellenőrzött munkás vagy
paraszti származású fiatalokat vettek fel/soroztak be). 1950-től zöld parolis határőrség.
Emellett még körülbelül 40 ezer titkos informátor. A központi kartotékrendszer a lakosság
közel 10%-ról tartalmazott infókat.
 háborús bűnösök felkutatás mellett eleinte a fokozatos szovjetizálás ellen fellépő személyek
– Kovács Béla, Mindszenty stb. – ellen gyűjtött adatokat, fabrikált hamis vádakat,
gyártott hamis bizonyítékokat, és próbálta beismerő vallomásra kényszeríteni az
áldozatokat. 1949-től azonban magukra a kommunistákra is sorkerült, az első áldozat
Rajk László volt.
Rajk-per:

22
 Rajk László, 1946. március 20-tól belügyminiszter volt.
 E posztján a "fasiszta és reakciós csoportok" üldözése címén létrehozta az ÁVÓ-t és számos
vallásos, nemzeti és demokrata szellemű intézményt és szervezetet tiltott be, illetve oszlatott
fel, megrendezte az első koncepciós pereket.
 1949. május 31-én koholt vádakkal (kémkedés az imperialistáknak, a Horthy-rendszer
titkosrendőrségével való együttműködés, kapcsolattartás az 1948-ban kiátkozott
jugoszlávokkal) tartóztatták le.
 Letartóztatás céljai: a Tito-ellenes politikával való szolidaritás vállalás demonstrálása,
valamint egy feltételezett vetélytárstól való megszabadulás. Rákos jelölte ki, ám eleinte
habozott, hezitált közte Rajk és Nagy Imre között, végül előbbi mellett döntött, feltehetően
azért, mert Nagy Imre kivégzésével nehezebb lett volna elszámolnia szovjet elvtársai előtt.
 Rajk eleinte mindent tagadott, ám „Elvtársai” köztük Farkas Mihály és barátja Kádár János
meggyőzték, hogy a per célja csupán az osztályellenség megfélemlítése, s a halálos ítéletet
természetesen nem fogják végrehajtani, sőt utóbb teljes mértékben tisztázzák.
 Rajk ezután mindent bevallott, amit Péter Gábor (ÁVÓ, majd az ÁVH vezetője 1945-1952
között) és az ÁVH emberei kértek tőle, beismerő vallomását rádión közvetítették. A per
vádiratát maga Rákosi Mátyás, a párt főtitkára készítette, és Sztálin hagyta jóvá. A
tárgyalásvezető bíró az a Jankó Péter volt, aki előtte már számos népbírósági perben is
elnökölt.
 Rajkot 1949. október 15-én végezték ki. Még 1955 júliusában rehabilitálták, ugyanis
Rákosinak nem sikerült leállítani a kommunista rendszer által korábban elkövetett
törvénytelenségek felülvizsgálatát, s ebbe beletartozott Rajk László pere és kivégzése is. A
szovjet-jugoszláv kibékülés és az SZKP – Sztálin bűneit feltáró – XX. Kongresszusa után
Rákosi helyzete tarthatatlanná vált. Elismerte a Rajk-perrel kapcsolatos személyes felelősségét
is.
 1950 tavaszán és nyarán a volt szociáldemokraták többségétől szabadult meg a trojka:
több száz letartóztatott közül 276-ot internáltak, 154-et elítéltek. Szakasits Árpádot
életfogytiglani börtönbüntetésre, Marosán Györgyöt előbb halálbüntetésre, majd
életfogytiglanra enyhítették.
 1951 tavasza: haza kommunisták újabb csoportja: 21 ismert vezetőt börtönöztek be, köztük
Kádár Jánost. + ún. tábornok per: horthysta katonai tisztikar likvidálása: 12 tábornok és
főtiszt kivégzése, 13 életfogytiglani börtönbüntetést kapott
 1952: ismét volt szocdemeket tartóztattak le, majd hozzáláttak egy cionista per
előkészítéséhez (ebben is Sztálint majmolva: moszkvai zsidó orvosok pere), Sztálin 1953-as
halála azonban közbeszólt-> ennek a pernek valószínűleg Vas Zoltán lett volna a fővádlottja.
 Az ún. munkásmozgalmi vezetők elleni perekben összesen 28 személyt ítéltek halálra és
végeztek ki, a kínzásokba belehaltak, a börtönökben elpusztultattak azonban 80-at meghaladta
az áldozatok száma.
 Koncepciós pereken kívül más eszközökkel is éltek, cél a lakosság permanens rettegésben
tartása: büntetőeljárások (1950-53 között több mint egy millió eljárás kezdeményezése,
végül 650 ezer vádirat, ezek közül 390 ezer esetben született elmarasztaló ítélet), az elítéltek
egy része börtönbe, másik része internáló- v. munkatáborokba került. Internálótáborok
száma 1953-ban elérte a 100-at, 44 ezer osztályellenes, leghírhedtebb internáló tábor a recski
kőbánya volt, jelentős volt még a tiszalöki, ahol a foglyok vízerőművet építettek.
 Magyar Gulag lakón belül külön kategória: az a 10-15 ezer ember (zömmel régi elit, illetve
felső-középosztály tagjai), akit 1951. május-júliusban minden bűnvádemelés vagy bírósági
eljárás nélkül, egyszerűen rendészeti határozattal telepítettek ki a fővárosból és a vidéki
nagyvárosokból vidékre, elsősorban: Hortobágyra, s kényszerítették mezőgazdasági
munkára. Ez az intézkedés részben a horthysta reakcióval szembeni lankadatlan éberséget és a

23
 keménységet demonstrálta + megkönnyítette az új elit lakásigényeinek kielégítését - a
kitelepítettek nagy és elegáns lakásait szétosztották.

12.)  Gazdaság és életmód a Rákosi-korszakban (1949-1956).

első 5 éves terv 1950-1954

 kötelező tervutasításokra épülő centralizált gazdaság

 két fő cél: iparosítás/elsősorban nehézipar/ és szövetkezetesítés a mezőgazdaságban
 szovjet modell másolása
ipar

 nemzeti jövedelem 20%.át fordították fejlesztésre, a beruházások felét az ipar kapta, ezen
belül az alapanyaggyártás/bányászat, kohászat, építőanyagipar, vegyipar/
 az ipari növekedés évi üteme elérte a 20%-t /két világháború között évi 2% volt/
 az iparban foglalkoztatottak aránya 20-ról 28%-ra nőtt.
 az erőltetett fejlesztések torzulásokat okoztak a gazdaságban
 hatalmas kapacitások voltak a gyárakban, hogy ezeket kihasználhassák importálni
kellett az alapanyagokat, mert itthon nem volt annyi mennyiség
 a technikai haladás és exportképesség szempontjából előnyösebb iparágakat pl.
műszeripar, híradástechnika és az itthon hagyományokkal rendelkező iparágak
fejlesztését elhanyagolták. pl. könnyűipar---ruhagyártás
 nem fejlesztették az infrastruktúrát
 nem voltak felújítások, karbantartások, emiatt gyengébb lett a minőség, de amúgy is
csak a mennyiség számított
 az előállítási ár nem volt arányban az eladási árral

mezőgazdaság

 fő cél a kollektivizálás, ami addig sikertelen volt

 a parasztok téeszekbe /termelőszövetkezet/ kényszerítésének több eszköze volt:
 adóterhek növelése
 kötelező beszolgáltatás
 aki nem tudott fizetni, jött az elszámoltatás, eldugott termény keresése, majd
büntetés, zálogolás, árverés
 tagosítás: a téeszek szerteszét levő parcelláit egyesítették, a parasztokat
ingatlancserére kényszerítették
 a kulákok/25 holdon felüli földdel rendelkező parasztok/ esetében különadók, nem
kaptak hitelt, testületekből kizárták őket, elvették nagygépeiket, épületeiket,
gyerekeik nem járhattak egyetemre, uszítottak ellenük
 az intézkedések következtében a szántóterület 34%-a téeszek és állami gazdaságok kezén volt
 a magántulajdon részaránya 2/3-ra csökkent
 a tulajdonviszonyok felforgatása súlyos következményekkel járt:
 csökkent a megművelt földek aránya
 a népélelmezési gabonák aránya csökkent az ipari növényekhez képest
 a hozam növekedéshez nem voltak meg a technikai feltételek

24
  az új nagyüzemek termelékenysége csak fele volt a háború előtti nagybirtokénak,
egyik oka ennek a szakértelem hiánya
 az állatállomány 7%-kal csökkent összesen

13.) A Nagy Imre-kormány és a diktatúra megingása 1953-1956 (nemzetközi és belpolitikai

összefüggések).

 1953. meghal Sztálin és 1957-ig tartó hatalmi harc a SZU-ban, melyből Hruscsov kerül ki
győztesen
 A szovjetek újra gondolták a külpolitikát: a hidegháborús politika nem folytatható, mert a Szu
veszíthet. kelet Berlinben és a csehszl. Pilsenben tüntetések voltak.
 új doktrína szerint:
 lehet békés egymás mellett élés a kapit. országokkal,
 helyreállították a dipl. kapcsolatokat Jugoszláviával,
 végetért a koreai háború az ország kettéosztásával
 a békés egymás mellet élés elvéből következően mérsékelték a hadsereg fejlesztését, nőttek a
mezőgazdasági és könnyűipari beruházások
 enyhítettek a terrorrendszeren
Magyarországon:

 Rákosi ezekre a fejleményekre nem reagált azt gondolta, hogy a hatalmai harc lezárultával,
minden ott folytatódik, ahol Sztálin abbahagyta.
 1953. májusban Moszkvába rendelték, felszólították a szovjet vonal követésére, de nem
csinált semmit ekkor sem.
 Júniusban ismét odarendelték
 és mindazt, amit korábban követeltek: túlzott iparosítás, hadsereg fejlesztés,
téeszesítés, életszínvonal csökkenés, koncepciós perek, internálások felrótták neki + a
körülötte kialakult személyi kultuszt és a zsidók túlzott részvétele a vezetésben.
 követelték, hogy mondjon le a miniszterelnökségről ossza meg mással is a hatalmat,
változtassanak a gazdaságpolitikán, feloszolhassanak az erőszakkal létrehozott
téeszek
 Nagy Imrét miniszterelnöknek terjesztették elő, amit a magyar delegáció elfogadott.
 az MDP Központi Vezetősége a szovjet követelések szerint járt el. Határozatot hoztak az
iparpolitika és parasztság helyzetének megváltoztatásáról, életszínvonal emeléséről,
internálótáborok megszüntetéséről, káderpolitika változásáról és hozzájárultak Nagy Imre
miniszterelnökségéhez. Ezeket nem hozták nyilvánosságra.
 1953. júl. 4. Nagy Imre miniszterelnöki beszéde, a nép innen értesült a változásokról.
Nagy Imre kormány működése 1953. júl.4.-1955. márc. 18.

 mérsékelték a beruházási előirányzatot és módosították a szerkezetét: kevesebb jutott iparra,

több a mezőgazdaságra, lakásépítésre.
 eltörölték a kuláklistákat, csökkentették a magánparasztok adóit, új beszolgáltatási rendszer
lett és a kvótát is csökkentették. lehetővé vált a téeszekből a kilépés
 növelték a munkások bérét, csökkentették a fogyasztási cikkek árát.
 enyhült a terrorrendszer:
 politikai foglyok 2 év börtön alatti büntetés esetén közkegyelem
 internálótáborok és kitelepítések megszüntetése
 Péter Gábort az ÁVH vezetőjét életfogytig börtönre ítélték

25
  ÁVH ismét a Belügyminisztérium alá került
 ügyészi szervezet függetlenné vált, a legfőbb ügyész az országgyűlés választotta.
 Nagy Imre intézkedéseire a Rákosival és a mögé felsorakozó káderekkel való küzdelemben
került sor. A rákosista-sztálinista és a reformkommunista irányvonal 3 kérdésben tért el:
 koncepciós perek felülvizsgálata
o ha azt véghez viszik, kiderült volna Rákosi személye felelőssége
 gazdaságpolitika módosítás és mértéke
o Rákosiék ezt túl gyorsnak tartották
 szövetségi politika megítélése
o Rákosiék fenntartásokkal fogadták a magánparaszti és kistulajdonosi réteg
adóinak csökkentését
 1954. Rákosival való harc feltételinek javítása céljából újjá szervezte a Függetlenségi
Népfrontot Hazafias Népfront néven, elnöke Szabó Pál író lett.
 1954/1955. fordulója: eddig tartott Nagy Imre szovjet támogatása, ekkor megváltozik a
szovjetek magyar politikája
 bírálták a reformok radikalizmusát és kijavításukra szólították fel
 a külpolitikában az enyhülést veszélyeztető fejlemények következtek be: NSZK a
NATO tagja lett, szovjet-brit és szovjet -francia egyezmény felbontása, Varsói
Szerződés létrejötte 1955.-ehhez Mo. csatlakozott
 a kialakult helyzetet látva Rákosi ellentámadásba ment át:
 1955. ápr. 18. felmentették Nagy Imrét a miniszterelnöki pozícióból és év végén
kizárták a pártból is. Utódja: Hegedús András /báb Rákosi és Gerő kezében/
 beszolgáltatási kötelezettség megemelése
 folytatták az erőszakos kollektivizálást. /téeszesítés/
 leállították a Hazafias Népfront szervezését
 AVH aktivizálódott, börtönbe vetettek száma nőtt
 késleltették a politikai foglyok rehabilitációját
 Rákosi a SZU és USA kapcsolatának további élesedésével számolt, ami nem jött be:
 1955. kivonták Ausztriából a szovjet csapatokat, az ország független és semleges lett
 javultak a szovjet-jugoszláv viszonyok
 1955. Genf: szovjet-USA-nyugat-Eu-i hatalmak tárgyalásai javították a viszonyokat,
ennek köszönhetően Mo-ot felvették az ENSZ-be.
 az enyhülést és a desztálinizációt az SZKP XX. kongresszusa szentesítette.
Meghirdették a két rendszer egymás mellet élésének elvét, elfogadták, hogy a
szocializmus építésének több útja lehet. Hruscsov zártkörben támadta a személyi
kultuszt—ez kiszivárgott.
 a XX. kongresszus igazolni láttatta a magyar reformpolitikát, mozgásba lendült a kommunista
reformértelmiség, bírálták az elmúlt évek politikáját, követelték a bűnösök megbüntetését. A
változás szimbólumává Nagy Imre lett. Rákosi szovjet támogatás hiányában nem tudta
megzabolázni őket és a rehabilitált vezetők közül is támadták őt pl. Kádár János. A rajta levő
nyomás miatt beismerte, hogy Rajkot ártatlanul végezték ki és ezért ő a felelős.
 a helyzet robbanásig feszült, a szovjetek elszánták magukat a menesztésére, ennek
megfelelően 1956. júl-ban felmentették első titkári és politikai bizottsági tisztéből, helyére
Gerő Ernő került. Rákosi a SZU-ba került, onnan nem tért vissza már.
 Kádár és Marosán Politikai Bizottsági tag lett, Nagy Imrét nem sikerült bevonni a vezetésbe.
 a reformerők ősz elején követelték Nagy Imre rehabilitálását. Első nagy megmozdulásukká a
rehabilitált Rajk László és társai okt. 6-i újratemetése vált.

14.) Az 1956-os forradalom és szabadságharc.

26
 1956.

 okt. 13. Nagy Imre rehabilitálása

 több egyetem diákjai kilépnek a DISZ-ből /demokratikus ifjúsági szövetség/ és új szervezetet
alapítanak, őket más egyetemek diáksága is követte és követeléseket is megfogalmaztak.
 okt. 22. Ezek közül a Műegyetem diákjainak 10, majd 16 pontos követelése volt a
legismertebb. Követelések csoportjai:
 külpolitika:
o szovjetek vonuljanak ki,
o szovjet-magyar kapcsolatok kölcsönösségen alapuljanak
o jugoszláv-magyar viszony rendezése
o urániumkincs világpiaci értékesítése
 ország politikai rendszerének megújítása:
o új kormány Nagy Imre vezetésével
o választások, titkos és egyenlőválasztójog alapján több párt részvételével.
o sajtó, szólás és vallásszabadság,
o koncepciós perekért felelősek megbüntetése, elsősorban Rákosi és Farkas
Mihály
 gazdaság és társadalompolitika:
o tervgazdálkodás revíziója,
o normák, árak, bérek rendezése,
o beszolgáltatások mérséklése
o ,magánparasztok diszkriminációjának megszüntetése
 nemzeti szimbólumok és ünnepek:
o Kossuth címer,
o Felszabadulás téren Sztálin szobor helyén 1848-as emlékmű legyen,
o márc. 15. nemzzeti ünnep legyen,
o katonák magyaros egyenruhát kapjanak
 okt.23. egyetemisták békés felvonulást tartottak. A március 15.-e téren kezdődött, itt a
Nemzeti dalt elszavalta Sinkovits Imre, majd a Bem térre vonultak itt már 50 ezren voltak, és
estére, mikor a Parlament felé indultak, már 200 ezren.
 az események este 6-7 órától irányíthatatlanná váltak, 3 helyszínen folytak
 Parlamentnél Nagy Imre beszélt
 Városligetnél ledöntötték a Sztálin szobrot
 Bródy Sándor utca, Rádió épülete, itt be akarták mondatni a tömeg követelésit, de a
rádió vezetése nem engedte
o este 8-kor viszont Gerő beszédét közvetítették, aki nacionalista tüntetésnek
titulálta a felvonulást és retorziót helyezett kilátásba.
o az addig békés felvonulás akkor és ott vált fegyveres felkeléssé.
o a rádió védői közül valaki a tömegbe lőtt, a felkelők fegyvereket szereztek és
megostromolták és elfoglalták az épületet.
 a város más pontjain is alakultak fegyveres csoportok pl. Corvin köz, Széna tér és felvették a
harcot a szovjet páncélosokkal.
 a szovjet beavatkozást Gerő kérte telefonon és magát a döntést az SZKP elnöksége hozta
meg okt. 23-án.
 a forradalmárok csak pár ezren voltak, de a lakosság támogatta őket. Gerillaharc folyt.
 a felkelőknek nem volt jól körül határolható ideológiájuk, közös céljuk a függetlenség
kivívása és a diktatúra megszüntetése volt.

27
 okt. 24-25-én vidéken is voltak tömegdemonstrációk, /egyik központ Győr, másik Miskolc
volt /gyakran kisebb összecsapások is. Mosonmagyaróváron a határőrlaktanyánál történ
sortűzben 50-en meghaltak.
 okt. 23-án Nagy Imrét visszavették a Politikai Bizottságba és miniszterelnökké nevezték
ki.
 Újjáalakult a Titkárság, tagjai Kádár, Kállai Gyula és Donát Ferenc lettek. Gerő továbbra
is a helyén maradt.
 okt. 24. reggel az új kormány statáriumot és kijárási tilalmat vezet be, a rádió továbbra is
ellenforradalmároknak nevezi a felkelőket. Éjjel Nagy Imre döntött a kijárási tilalom
feloldásáról, mert nem tartották be. Hajnalban a rádió azt próbálta elhitetni, hogy az
ellenforradalmi bandákat felszámolták, menjenek dolgozni az emberek.
 okt. 24-én megalakult a Katonai Bizottság, amely az AVH-s egységekből és volt
kommunista ellenállókból fegyveres osztagokat szervezett és készült az ellencsapásra.
 okt. 25-én újabb tüntetés, itt valaki a tömegbe lött, és 100-an meghaltak, ekkor új erőre kapott
a fegyveres felkelés, a legnagyobb indulatok a Köztársaság téri pártszékház ostroma alatt és
után szabadultak e okt. 30-án, itt a védők megadták magukat.
 a Parlamentnél történt vérengzést követően menesztették Gerőt, és Kádár lett az első
titkár. Ő is és Nagy Imre is továbbra is ellenforradalomról beszélt.
 okt. 26. Nagy Imre előtt két út állt /erre jött rá/
o szovjet csapatok segítségével leverni a felkelést
o elfogadva a felkelők követeléseit, élére állni az eseményeknek---ezt választotta
o választását követő események
 okt. 27. átalakította a kormányt—helyet kapott benne Lukács György, Tildy,
Kovács Béla
 a Központi Vezetőség nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette a történteket.
Ez alapján a kormány leállíttatta a támadás előkészületeit és tűzszünetet rendelt el.
 okt. 28. Nagy Imre bejelentette a szovjetek kivonulását, elismerte a létrejött
forradalmi szevezeteket és megígérte beillesztésüket az állami intézményrendszerbe,
harcosok számára amnesztia, Kossuth címer, márc. 15. nemzeti ünnep, ÁVH
feloszlatása, bérrendezés, magánparasztok támogatása.---összhang a tüntetők és
diákok követeléseivel
 okt. 30.
o Nemzetőrség megalakul: rendőrség+felkelők csoportjai. Főparancsnok Király
Béla.
o A szovjetek megkezdték a kivonulást Bp-ről.
o MDP feloszlott és újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt néven.
Szervezői pl. Kádár, Nagy Imre, Lukács.
o A régi koalíciós pártok is átalakultak: Kisgazdapárt /Kovács Béla/,
Szoc.dempárt/Kéthly Anna/, Parasztpárt /Farkas Ferenc/ vezetésével.
 nov.2. új kormány alakul a többpártrendszer elve szerint: 3 kommunista /Nagy,
Kádár és Losonczy/ 3-3 kisgazda és szoc.dem és 2 parasztpárti kormánytag.
Honvédelmi miniszter Maléter Pál
 okt. végén még úgy tünt, hogy Szu elfogadja az ország kibontakozásának ezt az útját és
kijelentették, hogy készek a szovjet csapatok Mo-i tartózkodásáról tárgyalni. Úgy tünt a
vezetőknek, hogy Mo. belpolitikailag önálló lehet mint Finno. és Jugoszlávia és jó viszonyban
maradhat a SZU-val.

28
  ez a lehetőség megszünt, mert okt. 31-én az SZKP elnöksége a forradalom leverése
mellett döntött. Döntés okai:
 magyar forradalom radikalizálódása
 szuezi válság
o Nasszer egyiptomi elnök 1956 nyarán felmondta a britek koncesszióját a
csatorna használatára és államosítását jelentette meg. Izrael megtámadta
Egyiptomot, a támadáshoz csatlakozott Nagy-Britannia és Franciaország is. A
SZU nem avatkozott bele, de elvárta, hogy ezért a Nyugat Kelet-Európában és
Magyarországon mutasson passzivitást
 USA magatartása
o közölték a szovjetekkel, hogy nem tekintik a Kelet-Eu-i országokat, köztük
Mo-t potenciális katonai szövetségesüknek, és nem fognak beavatkozni.

 Nagy Imre a csapatmozgásokból érzékelte, hogy a SZU megváltoztatta álláspontját, ezt

Andropov nagykövet tagadta.
 okt. 31. Konyev marsall, a Varsói szerződés főparancsnoka parancsot kapott a Mo-i
„ ellenforradalom” leverésére és a rend helyreállítására.
 a további szovjet csapatmozgások és a szovjetek kétszínűsége miatt nov.1-én rádióbeszédben
bejelentette, hogy MO. kilép a Varsói szerződésből és semleges állammá alakul. Ezt közölte
az ENSZ főtitkárral, kérte, hogy ismerjék el semleges országnak MO-t és a Biztonsági Tanács
tűzze napirendre a magyar kérdést. Erre nem érkezett válasz, a nagyhatalmak a szuezi
válsággal voltak elfoglalva.
 nov.4. a szovjet csapatok megkezdték a Forgószél nevű támadást Bp. ellen. Sem a
honvédség, sem a nemzetőrség nem fejtett ki ellenállást.
 A szovjet támadást Nagy Imre rádióbeszédben közölte és azt is, hogy a kormány a
helyén áll és a csapatok harcban állnak. Ez nem felelt meg a tényleges helyzetnek,
 nov.4-én Munkácsról sugároztak egy másik rádióbeszédet: Kádár János vezetésével és
Marosán és Münnich Ferenc részvételével forradalmi munkás-paraszt kormány alakult
és a szovjet hadsereg segítségével az „ ellenforradalom” ellen harcot indít. /Kádárt a
szovjetek nov. 1-én választották ki, és nov.7.-én őt és 7 tagú kormányát Bp-re hozták
 A felkelők nem tették le a fegyvert, nov. 10-11.-ig kitartottak.

15.) A korai Kádár-korszak. Megtorlás és konszolidáció. Korrekciók a szocialista politikai

rendszerben az alapelvek változatlanul hagyásával (1957 – 1963).

Kádár korszak szakaszai

1. 1956-1962/1963

 forradalmárokkal leszámolás
 diktatúra intézményeinek helyreállítása
 Kádár személyi hatalmának megszilárdulása
 a rendszer nemzetközi elismerése

2. 1962/1963-1988

 stabilizálódás
 tekintélyelvűség
 a társ. egyes rendszereinek pl. oktatás, kultúra, tudomány viszonylagos önállósága

29
  társ. depolitizálása
 életviszonyok javítására törekvés
 hűség s SZU-hoz, egypártrendszer

megtorlás és politikai konszolidáció 1956-1958

 a fegyveres ellenállás gócait 1956. nov. 10-11-re a szovjet hadsereg felszámolta, de

ellenállásra buzdítottak az értelmiségi csoportosulások, a munkástanácsok, Bibó István,
Mindszenty bíboros. Sztrájkok és tüntetések voltak, de a forradalom sorsa már eldőlt.
 1956. nov.4-én Szolnokon megalakul a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Kádár
János vezetésével
 1956. nov. 12. az Elnöki Tanács felmenti a Nagy Imre kormányt és megválasztja a Kádár
kormányt.
 Kádár legfontosabbnak a fegyveres erő felállítását tartotta, létrehozták a karhatalmat, ezek
vették át a szovjetektől az igazoltatásokat, járőrözést, razziákat. 1957. elején megalakult a
Munkásőrség is.
 a hatalom megszilárdulását jelzi az Országos Munkás Tanács megalakulásának
megakadályozása és Nagy Imre elrablása és Romániába szállítása / a jugoszláv követségre
menekült, és ők tudtak róla és Kádár is bele egyezett/
 1956. dec. elején ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága és itt a felkelést
ellenforradalomnak minősítették, és 4 okra vezették vissza:
 Rákosi-Gerő klikk politikája
 Nagy Imre és csoportjának tevékenysége
 Horthy-fasiszta és magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom
 nemzetközi imperializmus
 ezután felgyorsult a rendcsinálás: Központi Munkástanács vezetőinek letartóztatása,
Értelmiség Forradalmi Tanácsának betiltása, statárium, rögtönbíráskodás, munkások
lefegyverzése, forradalom résztvevőinek letartóztatása.
 Kádár, miután ígéretet kapott, hogy Gerő és Rákosi nem fognak hazatérni, megígérte a
megtorlás könyörtelen folytatását Hruscsovnak.

 1956-1959 között a népbíróságok hoztak ítéleteket kb. 35 ezer ember ügyében és 350-et
kivégeztek,
 a terror szelektíven működött.
o a fegyvert fogott fiatal munkások, ipari tanulók-rájuk általában halál várt
o a forradalom helyi vezetői-börtön, internálás
o forradalom országos vezetői—halál vagy börtön
 Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst, aki az ellenállást szervezte, halálra ítélték és
kivégezték 1958. jún. 16-án. /népi demokratikusrend megdöntésére irányuló szervezkedés
volt a vád/. Többen börtönt kaptak pl. Tildy 6 évet
 Kádár az aktív kisebbséggel szembeni kemény ítéletekkel egyidőben igyekezett a passzív
többséget megnyerni.
 munkásoknak béremelés
 parasztoknak
o a téeszek feloszlását tudomásul vették
o eltörölték a kötelező termény beszolgáltatást
o 5 holdig szabadon lehetett földet venni és eladni
o növelték a felvásárlási árakat

30
 o járulékokat és kötelező biztosításokat töröltek el
 kisiparosok és kiskereskedők: adókulcsok csökkentése, állami boltok egy részének
bérbeadása
 egyéb:
o legények gyermektelenségi adójának eltörlése
o nyugdíjemelés
o utazási kedvezmények-diákok és közalkalmazottak
o szabad munkavállalás
o amnesztia a külföldre menekült és hazajött embereknek-kivéve forradalmárok
o 1956 előtti törvénysértésekért elítélték Farkas Mihályt és Péter Gábort
 1957. máj.9. összeül az Országgyűlés
 jóváhagyta a Kádár kormány addigi intézkedéseit és megerősítette Kádárt kormányfői
tisztségében/ 1958-ban váltotta Münnich Ferenc/
 új zászló /sima trikolor/ és címer /Kossuth címer és a Rákosi címer kombója/
 1957 nyarára befejeződött a párt és állami szervek újjászervezése-ez a rendszer
megszilárdulása miatt volt fontos
 1957. jún. 27-29. az MSZMP első országos értekezlete, 348 küldött, ennek 80%-a ipari
munkás és csak 8 % a paraszt / parasztok az ország összlakosságának pedig 40%-át adták/
 megerősítették Kádár centrista irányvonalát
 új vezető testületeket választott, melyekben a hazai kommunisták domináltak
és csökkent a zsidó származásúak aránya
 ifjúsági szervezetek voltak: KISZ, úttörő és kisdobos mozgalom
 újjáalakult a Hazafias Népfront, elnöke Apró Antal és feladatukat a párt követésében jelölték
meg és támogatásszerzés a pártonkívüliek között.
 a szakszervezeteket is újjászervezték, sztrájk joguk nem volt.
 a hadsereget 1956-1958 között szervezték át, élén a honvédelmi miniszter állt, ő volt a
főparancsnok.

 1958. nov.16. parlamenti és tanácsválasztások

 Népfront jelöltek
 listás szavazás
 a párt, az országgyűlés és a kormányszervek viszonya nem változott
 1958-ra az 1956 előtti politikai rendszer helyreállítása befejeződött, az ellenforradalmi
hatalom erős volt, de a társadalom 3 csoportját még nem sikerült megnyerni és meg
kellett szerezni a Nyugat elismerését is. Ezek a feladatok kötötték le a kormányt 1958-
1962 között
 katolikus papok
 1958-ban a párt kijelentette, hogy a vallásos világnézet elleni harc nem
sértheti a vallásszabadságot, a püspöki kar erre kifejezte, hogy támogatja a
kormányt
 1959-re normalizálódott az állam és egyház kapcsolata: megállapodtak az
állami támogatásról, vallásoktatás szabályozása, új püspökök kinevezése és
esküjük az alkotmányra, Egyházügyi Hivatal létrehozása
 1961-ben a papi békemozgalom és az egyház irányítása egy kézbe került,
amikor Hamvas Endre csanádi püspök lett a püspöki konferencia elnöke
 a kialakult helyzetet a Vatikán 1964- ben okmányszerűen elismerte
Részmegállapodásban, az állam pedig elismerte a szentszék kinevezési jogát,
tehát a főkegyúri jogot

31
  a szellemi élet egyes képviselői, akiket nem lehetett letartóztatni, de háttérbe
húzódásukkal tüntettek a rendszer ellen
 a hatalom előbb új írodalmi folyóiratok kiadását engedélyezte, addig
mellőzöttek Kossuth díjat kaptak pl.Németh László, Kodály, de ezek nem
hozták meg a kellő eredményt. Ezután a párt irányelveiben és a népi írókkal
foglalkozó állásfogalásában kínálta fel a kompromisszum lehetőségét /pl.
elismertre tehetségüket, szerepüket az oktatásban stb./
 a kiegyezés jele volt, hogy 1959-ben újjáalakult az írószövetség, majd addig
hallgató írók műveket jelentettek meg, néhány hónap múlva Németh László és
Ilyés Gyula a szoc. mellett tettek hitet.
 ezután 1960-ban a kormány amnesztiát hirdetett az 56-osoknak /6 év alatti
börtön esetén/, egyéni kegyelmet kapott Déry Tibor, eltörölte az internálást és
a táborokat
 parasztok
 Kádár a kollektivizálás híve volt, 1957-ben meghirdették erről a határozatot,
de a módszer már az agitálás lett, előbb a szegényparasztok, majd a falu
legtekintélyesebb gazdáit akarták megnyerni klf. kedvezményekkel
megnyerni, amire tettek is intézkedéseket. De ha kellett, fenyegetést is
alkalmaztak, pl. kizárják a gyereküket az egyetemről. Ezek megtették a
hatásukat, és 1961-re a parasztok 75%-a téesztag lett, 10 % állami
gazdaságban dolgozott és csak 6% volt magángazdálkodó. Akik nem akartak
megbékélni az iparban kerestek munkát, a parasztság aránya 41%-ról 30%-ra
csökkenr.
 az ENSZ a Kádár kormányt bábkormánynak tekintette és 1958-1961 között nem
akkreditálta az egyébként ott jelen levő magyar képviselőket—tehát a rendszert nem
tekintették törvényesnek.
 Kádár 1960-as ENSZ-beli beszéde után tárgyalások kezdődtek Mo. és az
Ensz között és 1963-ban elfogadta a magyar küldöttek megbízóleveleit és U
Thant ENSZ főtitkár MO-ra látogatott.
 1963. amnesztia: kegyelmet kaptak a politikai foglyok az 56-os fegyveres
harcosok azonben nem
 1963-64-ben nagyköveti szintre lépett Anglia, Franciao.,Belgium, Svédo.,
Olaszo.,Svájc és Kanada
 mindezek jelezték a rendszer külföldi elismerését.
 1962. Kádár /Hruscsovval egyetértésben/ leszámol a politikájával elégedetlen dogmatistákkal:
 a KP határozatban ítélte el az 1956 előtti személyi kultuszt és koncepciós pereket
 kizárta a pártból Rákosit, Gerőt és további 17 személyt
 koncepciós perek munkásmozgalmi áldozatait rehabilitálták /másokat nem/
 Marosánt megfosztották tisztségeitől a párt egységének megbontása címén/1965-ben
ő kilépett a pártból/
 VIII. kongresszuson bejelentették a szocializmus alapjainak lerakása befejeződött és
megkezdődik a szoc. építése, tovább meghirdették „aki nincs ellenünk,az velünk van” jelszót-
vagyis békülékeny hang, összefogást hirdet

16.) Gazdasági reformkísérletek és megtorpanásaik, eladósodás.

 1956-ig a magyar gazdaságirányítás és gazdasági mechanizmus a sztálini elveknek

megfelelően alakult.

32
  A következő periódus az 1956 és 1989 - a rendszerváltásig terjedő - időszak. Ezt a szakaszt
többféleképpen szokták nevezni: posztsztálinista korszaknak, sztálinista korszaknak,
gulyáskommunizmusnak stb. Ez két belső időszakra osztható, melynek határvonala 1968.
Az első időszak: 1957-1968
 1956 értékelését a Kádár-kormány a gazdasági szempontból is elvégezte. A politikai
értékelésnek megfelelően itt is néhány alapvető okra vezették vissza a problémákat.
 50-es évek gazdaságpolitikájának túlzott nehézipar centrikussága. Elhanyagolták a
könnyűipari termékek és az élelmiszerek gyártását.
 a merev gazdaságirányítási rendszer, a tervutasításos szabályozás túlzott bürokratizmusa.
A
 a KGST-n belül betöltött szerep és az ebből fakadó nehézségek.
 a tőkés világgazdasághoz fűződő kapcsolatok megromlása, a nagymértékű autarkiára való
törekvés.
 A fenti négy ok kiküszöbölése jelölte ki a Kádár-korszak gazdasági rendszerének feladatait.
 Nagyobb hangsúlyt kapott a fogyasztási cikkek termelése és a mezőgazdaság fejlesztése
 az életszínvonal növelése vált elsőszámú feladattá. /azt jelentette, hogy az ember jól
érezze magát mint munkás./
 A fenti elvek jegyében 1956 folyamán már nagy összegű kölcsönöket vettünk fel
a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól, amelyek elsősorban árukölcsönök
voltak és a fogyasztási színvonal emelését célozták
 . Ennek érdekében jelentős béremeléseket hajtottak végre.
 A 60-as években elkezdődött egy olyan fogyasztási szerkezet kiépítése, amely
egyrészt az élelmiszerek dominanciáján alapult (ezek közül kiemelkedtek az
alapvető élelmiszerek: kenyér, hús, stb.) és ezeknek az árát politikai kérdésként
kezelték, másrészt olyan tömegfogyasztási cikkeken, amelyek mindenki által
elérhetőek, de silány minőségűek voltak.
 Ennek következtében a fogyasztás egyre jobban elszakadt a termeléstől, így a fogyasztás
színvonalának folyamatos emeléséhez külső erőforrásként a Szovjetuniót és a KGST-t kellett
bevonni. A KGST "elnyelte" a hazai, rossz minőségű iparcikkeket, cserébe viszont szintén
rossz minőségű külföldi iparcikkeket adott. A KGST legnagyobb "adománya" az olcsó energia
volt. Ez tette lehetővé a hazai elavult gyártási technológiák fenntartását és ezáltal a
munkásosztály konzerválását is technológiai oldalról.
 1957-ben elkezdődött az első reformkísérlet amikor a tervutasítások számának csökkentését, a
piaci elemek részleges bevezetését, különböző- önálló - gazdasági szereplők létrehozását
(vállalatok a munkástanácsok irányítása alatt), a beruházások visszafogásának különböző
mechanizmusait határozták el. A stabilizáció megvalósulásával ez a tervezet lekerült a
napirendről.
 A 60-as évek közepén újra gondot okozott a forráshiány, amit nemzetközi hitelfelvételekkel
oldottak meg. A hitelek visszafizetéséhez szükséges exportteljesítményt a mezőgazdaságtól -
ezen belül elsődlegesen a búzatermesztéstől - várták. Ez okból ismét elkezdődött egy reform.
Az 50-es évek végén 60-as évek elején elindult egy újabb szövetkezetesítési hullám, aminek
célja a nagyüzemi mezőgazdasági forma visszaállítása volt. 1962-re lényegében befejeződött a
szövetkezetesítés. A parasztság életszínvonalának fejlődése ellenőrizhető maradt a
szövetkezeteken keresztül, a túlzott mértékű gazdagodást meg lehetett akadályozni.
 A hároméves terv után 1961-től indult az újabb ötéves terv és ekkor kezdték meg annak a
hosszú távú tervnek az előkészítését, mely a szovjet célkitűzések mintájára a nyolcvanas évek
elejére tűzte ki a kapitalista országok túlszárnyalását, megteremtve a kommunizmusba való

33
 átmenet feltételeit. Az állampolgárok számára az életszínvonal állandó emelésével mutatták,
hogy minden jó úton halad. 1962-ben az MSZMP VIII. kongresszusán bejelentették, hogy
"leraktuk a szocializmus alapjait, kezdődhet a fejlett szocialista társadalom építése". Az elért
sikerek a politikai vezetést arra ösztönözték, hogy 1966-ban úgy döntsön, hogy az egész
gazdaságirányítási mechanizmust átalakítja.
A második szakasz: 1968-1989
 Az új irányítási rendszer kidolgozását a párt KB titkára, Nyers Rezsős felügyelte.1968. január
1-jén elindult a reform. Az "új mechanizmus" legfontosabb vívmánya a tervlebontásos
rendszer megszüntetése, , a vállalatoknak biztosított nagyobb önállóság volt.
 A gazdaság működését utasítások helyett az áru-pénz viszonyok és a - korlátozott,
"szocialista" - piac szabályozták volna.
 Elismerték a mezőgazdasági szövetkezeti forma állami tulajdonnal való
egyenrangúságát, a szövetkezetek bizonyos fokú vállalkozási szabadságát
("melléküzemágak"), a vállalatok közötti versenyt, közelíteni szándékoztak az addig teljesen
különvált belső és külső (világ-) piac árviszonyait.
 Megszűnt az alapanyagok, beruházási források teljesen központosított, naturális elosztása.
A vállalati eredményesség függvényében elismerték vezetők és vezetettek anyagi
érdekeltségének elvét.
 A reform intézkedései 1972-ig gyakorlatilag változatlanok maradtak. 1972-ben azonban az
MSZMP KB döntése nyomán kiemelték az 50 legnagyobb ipari és élelmiszeripari
vállalatot a reformintézkedések hatálya alól, és ezzel kezdetét vette a reformellenes
lépések sorozata.
 A 72-es megtorpanásnak két alapvető oka volt:
 az egyik, hogy a piaci viszonyok részleges bevezetése lehetővé tette a bérkülönbség
kialakulását, elsősorban a vezetők és a munkásság közötti távolság növekedett. Ez
arra ösztönözte a szakszervezeti vezetőket, hogy a reform ellen fellépjenek és a
vezetői juttatásokat megnyirbálják. A munkásság másik "sérelme", hogy a reform
lehetővé tette a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari termeléssel való
foglalkozását. Ennek hatására számtalan apró úgynevezett melléküzemág jött létre,
amelyek ügyesen használták ki a nagy vállalatok közötti "árucikkréseket" és jelentős
nyereségre tettek szert a hiánycikkek gyártásával. Ugyanakkor a reform nem engedte
meg a nagyvállalatok hasonló profilváltását, hiszen ez a hagyományos nagyipari
cégek szétesését hozta volna magával, ami pedig a munkásosztály elaprózódását
jelentette volna. Ez viszont nem tette volna lehetővé a munkásosztály ellenőrzését. Az
ellentmondás a jövedelmi viszonyokban kétféle megoldást eredményezett. Egyrészt
adminisztratív úton erősebben szabályozták a vezetői juttatásokat, a
melléküzemágak indítását, másrészt ekkor terjedt el a "fusizás", tehát a munkásság
munkaidő utáni saját zsebre dolgozása. Bár ezt elvileg tiltotta a törvény, gyakorlatilag
nem léptek fel a fusizókkal szemben.
 A 72-es fordulat másik oka a külgazdasági helyzet romlása volt. A reform
elindításakor a gazdaságpolitikusok azt remélték, hogy ez növeli az exportot azáltal,
hogy jobban ösztönzi a termelőerőket. Nem ez történt, főleg azért nem, mert a
reformhoz nem párosult megfelelő külgazdasági politika
 1972-től kezdődően a gazdaságirányítást kétarcúság jellemezte. Egyik oldalon a
reformintézkedések: csökkenteni a hiányt az árucikkekben és felzárkózni a Nyugathoz, másik
oldalon: fellépni a társadalmi változások ellen, visszafogni a reformokat.
 A 70-es évek nyersanyagár-robbanásaira a Kádár-vezetés szomszédaihoz hasonlóan reagált,
feltételezve, hogy a válság megáll nyugati határainkon. A magyar vezetés meggondolásait
továbbra is a hosszú ideje beváltnak tűnő "életszínvonal-emelés + iparosítás" politika

34
 határozta meg. Az egyre jelentősebb külgazdasági veszteségeket a hetvenes évtizedben
bőséggel rendelkezésre álló hitelek felvételével ellensúlyozták. Az energiagondok megoldását
célzó nagyberuházások (Eocén-program, 1976; Bős-Nagymarosi vízerőmű, 1977; szovjet
energetikai beruházásokban való részvétel) javarészt sikertelennek bizonyultak, sőt újabb,
immár politikai feszültségek gyanúanyagát szolgáltatták.
 Az évtized végére, elsősorban az 1979-es második olajárrobbanás következtében a magyar
politika irányítói számára is világossá vált, hogy valamit tenni kell. Mivel a rendszer
valamelyes legitimációját éppenséggel a célok egyikének, az életszínvonal egyenletes és
biztonságos emelésének eredményessége biztosította, a vezetés immár ennek rendelte alá
valamennyi korábbi prioritását. A felhalmozás minimálisra csökkent, a folytatódó
hitelfelvételek az árak és a foglalkoztatottságot fenntartó veszteséget termelő nagyvállalatok
támogatását szolgálták. Egyre nagyobb hányadot kellett azonban a korábbi hitelek és kamataik
törlesztésére fordítani.
 Az olcsó hitelek átgondolatlan felvételének és felhasználásának következményei 80-as évek
elején sorra jelentkeztek. A sokk 1981-ben következett be, amikor a lengyel
fizetésképtelenség bejelentése és a hihetetlenül magas amerikai kamatlábak miatt az ország
órákra volt a fizetésképtelenség állapotától. Az összeomlás elkerülését két tény tette
lehetővé. Magyarország, a korábban kialakított jó pénzügyi kapcsolatain keresztül hiteleket
tudott felvenni magánbankoktól is (ezt egyetlen más szocialista ország sem tudta megtenni,
kivéve a Szovjetuniót), illetve belépett a Nemzetközi Valutaalapba, ami újabb hitelforrást
jelentett, bár nagyon szigorú feltételek mellett. Ezek a piaci viszonyok erősítését követelték.
 Így tehát paradox helyzet alakult ki. A szocialistának nevezett rendszer életben tartásához a
piaci viszonyok erősítése és a világgazdaságba való integrálódás szükséges, de ez éppen a
rendszer alapjául szolgáló hagyományos munkásosztály radikális átalakítását követeli.
 A 80-as évek alapvető jellegzetességei a kvázi-reformok voltak: megteremtették a
kisvállalkozások jogi keretfeltételeit, de gyakorlati lehetőséget nem adtak a tényleges
működésüknek, bérkiegészítő intézkedésekké redukálódott szerepük. Megteremtették a
szektorsemleges adórendszert, de továbbra is fennmaradtak a hagyományos nagyvállalatokat
preferáló támogatások és mellettük szektorspecifikus adófajták is. Létrehozták a kétszintű
bankrendszert, de tényleges mozgási lehetőséget nem adtak a bankoknak, csak az MNB
osztályaiként működtek. A nyolcvanas évek végére a rendszer felélte tartalékait, a kádári
koncepció folytathatatlan volt.

17.) Életmód és kultúra az 1960-as, 1970-es években.

 az 1945 utáni társadalmi átalakulások után

 a magántulajdon jelentéktelenné vált, a kisiparosok és kiskereskedők aránya 3% LETT
 átalakult a foglalkozás szerekezete:, CSÖkkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya
csökkent és az iparban dolgozóké nőtt. Növekedett az értelmiségiek száma
 erősödött a városiasodás, nőtt a városok száma és a városban lakók száma is, a tanyai és
pusztai lakosság egy része kihalt, más része falvakba vagy városokba költözött.
 nőtt az életszínvonal, a reáljövedelem emelkedése munkaidő csökkenésével párosult.
 Teljes lett a foglalkoztatottság
 általánossá tették a társadalombiztosítást és az ingyenes egészségügyi ellátást.
 Ugrásszerűen nőtt a tartós fogyasztási cikkek forgalma.
 1970-re 1 millió lakás épült.
 A női emancipáció biztosítása jegyében kiterjedt a bölcsődei és óvodai hálózat.

35
  A 3 évenként igényelhető valutakeretből már nyugatra is utazhattak a magyar állampolgárok.
 elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az
úthálózat fejlesztését.
 A hetvenes években az alapfokú oktatásban áttörés következett be: a felnőtt népesség
többsége elvégezte legalább az általános iskola nyolc osztályát. Az állam szabályozta a
felsőoktatást: a nyolcvanas években a felvételizőknek csak 35-40%-át vették fel valamilyen
egyetemre vagy főiskolára.
 A korszakban a családok élete is jelentősen megváltozott: nőtt a válások száma, 1950 és
1988 között mintegy a duplájára.
 A gyerekszám is folyamatosan csökkent, ugyanakkor csökkent azon nők aránya, akiknek
nem született gyereke. Az egy-két gyerekes családok váltak jellemzővé. Az állam a
gyermekvállalást ösztönző szociálpolitikai intézkedései, így az óvodai férőhelyek növelése
vagy a gyermekgondozási segély (GYES) 1967-es bevezetése csak kis mértékben lassították a
születések csökkenését.
 Jelentősen megváltozott a szabadidő eltöltésének módja is. A közösségi szabadidős
tevékenységek szerepe visszaszorult, az emberek mind nagyobb mértékben egyedül vagy szűk
családi körben kapcsolódtak ki.
 A sport elvesztette azt a kiemel támogatottságát, amelyet az 1950-es években élvezett. Az
1952-es helsinki olimpián elért teljesítményt – 16 aranyérem – a későbbiekben meg sem
közelítette a magyar csapat. A tömegsport fejlődése s elmaradt a kívánatostól: az emberek
többsége semmilyen sportot nem űzött, és – a táplálkozási szokások mellett – ez is szerepet
játszhatott abban, hogy 1986-ba a magyarországi felnőttek 60%-a túlsúlyosnak számított.
 A magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói
kultúra. A farmer, a rockzene, a fiúk hosszú hajviselete, a miniszoknya kezdetben nem csak a
hivatalos szervek, de a felnőtt korosztály egy részének rosszallását is kiváltotta. Ezek az
ellenérzések csak lassan, a hetvenes évektől kezdtek oldódni. Az áhított fogyasztói javak egy
részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. A szocialista tömbön belül sokáig egyedinek
számított, hogy Magyarországon gyártottak farmernadrágot. A nehezen beszerezhető nyugati
termékek – orkánkabát, nejlonharisnya, farmer, rágógumi, lemezek, kazetták, kvarcórák,
zsebszámológépek és így tovább – jelentős részben a bevásárló turizmus, vagyis a tömeges
méreteket öltő csempészet révén kerültek „forgalomba”.
 A „marxista-leninista” ideológia hivatalosan meghatározta a tömegtájékoztatást, az
oktatást és a művelődést, szabályozta az állami élet rendjét. Az emberek jelentős részére
azonban továbbra is a korábbról örökölt értékek hatottak. A vallásnak a párt ideológiája
szerint fokozatosan el kellett volna halnia, mivel a „szocializmus felszámolja az alapjait”.
Amikor azonban a hetvenes évek végén ismét vizsgálni lehetett az emberek vallásosságát, az
eredmények meglepték a pártvezetést: a népesség mintegy fele, a nyolcvanas években,
pedig már több mint fele vallotta magát vallásosnak. Ugyanakkor az egyházak befolyása a
mindennapi életre csökkent: bár az esküvők, keresztelők és temetések nagy része egyházi
keretek között zajlott, a Kádár-korszak végén a lakosság valamivel több, mint tizede járt csak
rendszeresen templomba vagy imádkozott legalább hetente.
 A növekvő életszínvonal, a javuló társadalmi közérzet egyelőre elfedte, hogy az elvileg
mindenkinek járó társadalmi szoláltatásokhoz mégsem egyenlő mértékben lehet hozzájutni: a
keményebb érdekérvényesítésre képes csoportok (például a nómenklatúra) előnyökhöz jutnak.
A hiánygazdaság (a gazdaság kínálatkorlátos állapota.) miatt még a javuló ellátás mellett is
gyakran csak hosszas várakozás után lehetett hozzájutni a kereset áruféleségekhez,
szolgáltatásokhoz. Az egészségügy nem tudta mindenkink megadni a törvényben előírt
színvonalas ellátást. (Innen a „hálapénz” rendszerré válása.) az iskolák – kellő anyagiak híján
– nemhogy csökkentették, inkább újratermelték, sőt fokozták a társadalmi rétegek között
kulturális különbségeket, ez viszont nagyban gátolta a hátrányos helyzetűek felzárkózását.
A Kádár-rendszer kulturális élete

Az irodalom

36
  A Kádár-rendszer nemcsak a politikában és a gazdaságban mutatkozott emberarcúbbnak, mint
a Rákosi-rendszer, hanem az oktatásban és a kultúrában is. Teljes művész szabadság
természetesen nem volt (talán csak a korszak legvégén), de a szocialista realizmus többé már
nem számított kötelezőnek. A társadalmi tabuk itt is érvényesültek, de a művészek kifejező
eszközei árnyaltabb korbemutatást tettek lehetővé.
 A változást jól szemléltette az 1958 augusztusától meghirdetett Művelődéspolitikai
irányelvek, melyben a párt elfogadta a kulturális élet sokszínűségét.
 Az 1960-as évek elején meghirdetett "Aki nincs ellenünk, az velünk van" elv szélesebbre
nyitotta a kapukat a művészek előtt. A korszak meghatározó kultúrpolitikusa Aczél György
volt. Az ő nevéhez kötődik a három T-nek nevezett politika, mely a Támogatott
kategóriába a "pártos" műveket és szerzőket, a Tűrt kategóriába a szocializmussal és a
marxizmussal nyíltan szembe nem állókat és a Tilt-ba a rendszerrel nyíltan szembe
fordulókat sorolta. Ez egyben meghatározta a szerzők megjelenési és egzisztenciális
lehetőségeit is.
 A visszafogottabb politikai irányítás lehetőséget adott a különböző irányzatok
kiteljesedésének. A népiek (Illyés Gyula, Németh László, Sarkadi Imre, Nagy László, Csoóri
Sándor) és a Nyugat utolsó nemzedékének nagyjai (Weöres Sándor, Vas István) mellett új
alkotógárda vált egyre népszerűbbé (Pilinszky János katolikus költészete, Mészöly Miklós
prózája, Örkény István groteszk egypercesei). A börtönből kiszabadult Déry Tibor elhagyta
korábbi osztályharcos társadalmi témáit.
 A Nagyvilág című folyóirat a világirodalom eddig elhallgatott alkotásainak adott publicitást
(J. Joyce, Proust, Camus, Sartre, Beckett, Jevtusenko).
 A hetvenes években - amikorra teljesen háttérbe szorult a munkástémákat és a
szocialista eszmét megjelenítő írók csoportja (Mesterházi Lajos, Garai Gábor, Váci Mihály)
- új írógeneráció indult (Esterházy Péter, Nádas Péter, Hajnóczy Péter). A neoavantgárd felé
mozdult Petri György, Zalán Tibor költészete.
 A szépirodalom mellett megdöbbentő tények jelentek meg a magyar társadalmi valóság
feltárására vállalkozó szociográfiai irodalom keretében (Magyarország felfedezése sorozat,
Haraszti Miklós: Darabbér).
 A hivatalosan nyilvánosságra került művek mellett megjelent egy "második nyilvánosság"
is, melyben először kéziratos formában, házi sokszorosításban, majd fejlettebb
nyomdatechnikával, esetleg külföldről becsempészve olyan művek is megjelentek, melyek
itthon tabunak számító témákról szóltak: a szocialista rendszer törvénytelen kialakulásáról,
1956-ról (Kopácsi Sándor, Király Béla, Bibó István), a magyar társadalom válságát mutató
alkoholizmusról, öngyilkosságokról, a szegénységről (Solt Ottília) és a határon túli magyarság
agyonhallgatott sorsáról (Duray Miklós.: Kutyaszorítóban, Janics Kálmán.: A hontalanság
évei).
 A hatalom megtorló fellépései időnként megakasztották a kritikai folyamat kiteljesedését
(Haraszti elleni per, a Mozgó Világ, az Alföld, a Tiszatáj folyóiratok elleni akciók). Ismét
elővették az ötvenes évek jól ismert módszerét, a "szilenciumok" gyakorlatát, mikor hosszabb-
rövidebb időre hallgatásra ítéltek szerzőket (Csoóri Sándor, 1983; Csurka István, 1986). Ezek
a fellépések azonban mind szélesebb értelmiségi rétegeket fordítottak szembe a hatalommal.
Az irodalom a társadalom erőinek mozgósítójává, az elégedetlenség megfogalmazójává, a
változások követelésének elsődleges eszközévé vált.
Képzőművészet - zene
 A hatvanas években az idősödő mesterek (Barcsay Jenő) mellett új tehetségek jelentek meg
(Gyémánt László, Kokas Ignác). A tragikus sorsú Kondor Béla nemcsak festőként, hanem
íróként is jelentkezett. A grafikában Reich Károly, Kass János, a plasztikában Martyn Ferenc,
Varga Imre, Schaár Erzsébet, Melocco Miklós alkotott jelentőset.
 A klasszikus zenében a világáramlatok - mivel csak igen szűk közönség érdeklődésére
tartottak számot és politikailag sem jelentettek veszélyt - hamar követőkre találtak itthon.

37
 Szervánszky Endre, Szokolay Sándor, Petrovics Emil műveit a szélesebb közönség még
gyakran értetlenséggel fogadta és helyettük, főleg az idősebbek, a jóval populárisabb operettet,
magyar nótát hallgatták szívesen.
 Az ifjúság a nyugati könnyűzenét először csak a külföldi rádiók adásaiban hallgathatott,
majd amikor a hatvanas évek elején megalakultak az első hazai beatzenekarok (Illés,
Metro, Omega) már a koncertek élményében is részük lehetett. A kezdeti öltönyt lassan
felváltotta a farmer, a rövidre nyírt, fésült frizurát a hosszúra növesztett "háré".
 A hetvenes-nyolcvanas évekre mellettük felnőtt egy keményebb rockot játszó
zenészgeneráció (EDDA, P. Mobil). A rádióban és a televízióban is elfogadottá vált a műfaj
(Csak fiataloknak!, Egymillió fontos hangjegy című műsorok). A könnyűzenében is
érvényesült a 3 T. A hanglemezgyártó vállalat támogatott zenekarai (pl. a Neoton) és a
megtűrt rockbandák mellett itt is létezett a tiltás (Kontroll csoport, Európa Kiadó,
Neoprimitív, CPg).
 A hetvenes években indult a népzenét népszerűsítő táncházmozgalom, melynek indulását
a nemzeti jellege miatt a hatalom először gyanakodva figyelte, majd látva veszélytelenségét
fokozatosan elfogadta (Sebő együttes, Muzsikás együttes, Téka együttes, Budai Ilona,
Sebestyén Márta).
 A nyolcvanas évek végére a műholdas televíziózás elterjedésével (Music TV) és a
hazánkba rendszeresen ellátogató neves nyugati előadók (Santana, Deep Purple, Jethro
Tull, John Mayall) közreműködése révén a magyar fiatalok zenei ízlése és szórakozási
lehetőségei nem tértek el érdemben nyugati kortársaikétól.
Filmművészet a Kádár-rendszerben

 A hatvanas évek a korábbi időszak sematikus alkotásaihoz képest nagyon sokszínű volt.
A személyes hangvételű lírai alkotások (Szabó István: Álmodozások kora, Rózsa János:
Gyermekbetegségek), az egyén és hatalom viszonyát feszegető Jancsó Miklós filmek
(Szegénylegények, Fényes szelek), mellett olyan nemzetközileg is magasan értékelt alkotások
születtek, mint Huszárik Zoltán Szindbád és Makk Károly Szerelem című filmjei.
 Új műfajt jelentett a dokumentarizmus, mely a közelmúlt és a mindennapok világát mutatta
be a hivatalos propagandától eltérő módon (Sára Sándor Cigányok, Kósa Ferenc Küldetés).
 A hetvenes-nyolcvanas évekre már igazi nemzetközi rangot vívott ki magának a magyar
filmművészet. Szabó István Mephisto című alkotása először Cannes-ban nyert, majd 1982-
ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjjal jutalmazták. Ugyanebben a kitüntetésben
részesült Rófusz Ferenc A légy című rajzfilmje is (1981).
 A nyolcvanas években indult új filmes gárdából már hiányzott a korábbi évek
óvatossága, mind formai eszköztárukban, mind mondanivalójukban egyértelművé tették
a kor hivatalos irányzatával való szembenállásukat. (Tarr Béla, Bódy Gábor, Bereményi
Géza).

18.) A „puha diktatúra” szétmállása, ellenzéki mozgalmak a 80-as években és a

többpártrendszer kialakulása.

Kádár bukása és a demokratikus átmenet

 1988. máj.22-22. rendkívüli pártértekezleten Kádárt elmozdították főtitkári posztjáról,

hatalom nélküli elnöki pozíciót kapott, helyébe Grósz Károly lépett
 a lépést válságfolyamat előzte meg, ennek 4 összetevője volt:
1.a gazdaság komplex válsága, életszínvonal csökkenés és össztársadalmi méretű bizalomvesztés

 1986-88-ra az emberek többsége munkához való jog kivételével, minden mást a nyugat
tekintetében rosszabbnak láttak pl. forint értékállósága, oktatás, egészségügy, elvesztették a

38
 bizalmukat, de utcai megmozdulásokra nem került sor /más országokban pl. Lengyelo.,
Románia igen/, a bukást külső körülmények változásai okozták
2.SZU meggyengülése és összeomlása

 az USA olyan fegyverkezési versenyre kényszerítette a SZU-t, amellyel gazdaságilag térdre

akarta kényszeríteni és támogatta a Kelet-európai emberjogi mozgalmakat
 ezekre a kihívásokra a szovjet vezetés nem talált ellenszert, a problémákkal csak 1985-ben
néztek szembe, mikor Gorbacsov lett a főtitkár. Hitte, hogy a szovjet rendszer
megreformálható és a szovjet blokk összetarthatós. Ebben tévedett, a súlyos belső problémák
miatt hajlott 1987-től a kelet-európai hegemónia feladására és a kapcsolatok új alapokra
helyezésére. 1988-as ENSZ beszédében feladta a Brezsnyev doktrínát, ez azt jelentette hogy a
kommunista elit nem számíthatott fegyveres segítségre. 1988-tól az USA a kelet-európai
mozgalmakat támogatta, mert reálisnak látszott demokratikus rendszerek kialakulása.
3.a kommunista vezetés leváltására kész alternatív politikai elit kialakulása

 teret nyert körükben a hagyományos liberalizmus és/vagy nacionalizmus és pártok helyett

civil szervezeteket igyekeztek létrehozni és befolyásuk alatt tartani
 két irányzat
 demokratikus /urbánus/
o általános emberi jogok és civil szerveződés lehetőségeinek biztosítása
o a polgári hagyományokhoz kötődtek
o főleg zsidó származásúak
o 1976-77-től alakultak ki, kezdetben illegális kiadványokat adtak ki és illegális
szervezeteket hoztak létre
programok
1. reformközgazdászok pl. Bokros Lajo, Csillag István 1986.
2. Beszélő c. újság szerkesztői: Társadalmi Szerződés –Solt Ottilia, Kis János,
Kőszeg Ferenc-----Kádárnak mennie kell, nem alkalmas a reformok
véghezvitelére
3. Reform és demokrácia-Bihari Mihály
o ezekkel a programokkal céllá vált a párt kizárólagos hatalmának megtörése és
a hatalom megosztása volt
o 1988. Szabad Kezdeményezések Hálózata szervezet megalakítása, több
ellenzéki szervezetet akarta összefogni, mikor ez nem sikerült saját
szervezetet alapítottak: 1988. Szabad Demokraták Szövetsége
o +a szakkollégisták megalapították a Fideszt 1988.

 nemzeti /népi/
o 1970-es évek végétől jött létre, legfontosabb bázisa az Írószövetség lett
o kisebbségek védelme
o devianciák elleni harc
o népi mozgalmak örököseinek tartották magukat
o főleg paraszti származásúak
o legális folyóiratokban pl. Tiszatáj mondtak véleményt
o nem volt saját programja de létrehozta a legális mozgalmát: 1987. Lakitelek, Magyar
Demokrata Fórum

39
  más egyéb ellenzéki tömörülés is létezett: Jogász Szakkollégium/fidesz innen lett/, Rakpart
Klub, Duna-kör, Bajcsy-Zs. társaság, Bethlen Gábor alapítvány
o szerepet játszottak az alternatív elit kialakulásában a nyugati emigráns körök is.
o az ellenzéki irányzatokat kezdetben az együttműködés és antikommunista fellépés
igénye jellemezte, ennek jelei
 1980-1981. Bibó emlékkönyv kiadása
 1985. monori találkozó
 a hatalomnak volt tudomása az ellenzéki szervezetekről, de kisebb zaklatásoktól,
házkutatásoktól és szamizdat lefoglalásoktól eltekintve nem alkalmazott retorziót.
az ellenzék a következő évtizedben:

 megismertette a politikai történések valódi tartalmát pl. felszabadulás, népi demokrácia, 1956-
os „ellenforradalom”
 gazdasági javaslatok a gazdasági válság kezelésére
 megteremtette a többpártrendszer alapjait
4.párton belüli generációs és ideológiai harc

 a párt csúcsán levő vezetők alatti vezető réteg nem tudott előrejutni a kontraszelekció miatt.
 kiemelkedett közülük Grósz Károly és Pozsgay Imre.
 Grósz: gazdasági reformok a politikai rendszer átalakítása nélkül
 Pozsgay: politikai rendszer demokratizálása
 e nézete miatt a Hazafias Népfront élére tették ami csak egy formális szervezet volt, de ő a
reformpárti erők támogatójává formálta.
 a reformjavaslatokkal szemben Kádár még az 1980-as évek első felében is mutatott némi
megértést
 gazdasági reformok, pl. árreform, csatlakozás az IMF-hez és a Világbankhoz
 1983. választásokon kettős jelölés----eredményeként 10 % független képviselő lett a
parlamentben, továbbá visszaállították az országos listát
 1985. vállalati tanácsok intézményének bevezetése, iskolákban tanfelügyelet megszüntetése
és a tantestület vétójoga igazgató kinevezésekor
 az 1980-as években aktivizálódott a korábban félreállított gazdasági reformer Nyers Rezső is.
 Gorbacsov hatalomra kerülése után bármilyen reform lehetővé vált volna, de ettől Kádár
elzárkózott, a társadalom hangulata is a Kádár ellen fordult, de ő nem akart megválni a
hatalomtól. A nyomásnak engedve 1987-ben hozzájárult Grósz miniszterelnökké
kinevezéséhez, aki felgyorsította a reformfolyamatokat és a diplomáciában is sikereket ért el.
Ezzel egyidejűleg kiéleződött a hatalmi harc, mert Grósz Kádár helyére akart kerülni és tett is
lépéseket ez ügyben.
 elfogadtatta magát Gorbacsovval és a nyugattal
 maga mögé állította a párt fiatal technokratáit
 Pozsgay eközben kialakított szorosabb kapcsolatot a párton belüli reform ellenzékkel és
párton kívüli nép-nemzeti értelmiséggel
 az ő támogatásával készült a Fordulat és reform/1986/ és a Reform és demokrácia
/1987/
 elment Lakitelekre is
 Nyers Rezső is próbálta a 1953-56- os és 1968-as reformkommunistákat tömöríteni—Új
Márciusi Front
 a párt ezekre úgy reagált, hogy pártvizsgálat indult Pozsgay ellen, többeket pl. Bihari Mihályt
kizártak a pártból , de már nem lehetett a bomlást megállítani. A következő fázis 1988. máj.

40
 Grósz pártfőtitkár lett, átalakult a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság, Kádár hatalom
nélküli elnök lett.
 Grósz, aki 1988. nov-ig kormányfő is volt, ezt átadta Németh Miklósnak, aki kezdetben Grósz
követőjének látszott, de rövidesen a párt radikális reformereinek vezetője lett.
 MSZMP 1988. júl tanácskozása
 társasági törvény elfogadása-állami vállalatok válhattak magántársaságokká, ezzel
megkezdődött a társadalmi tulajdon összeomlása és a piac és veresenygazdaság
kialakulása
 a szocialista pluralizmus tisztázása—pártot az országgyűlés ellenőrzése alá kell
helyezni, de Grósz fenntartotta volna az egypártrendszert, de Nyers, Pozsgay és a
radikális reformerek már többpártrendszerben
 miközben a nyugattal javultak a kapcsolatok a szocialista országokkal romlottak, csak
Lengyelország támogatta a magyar reformokat.
 a párt és az ellenzék viszonya ellentmondásos volt, de párton belül is ellentétek voltak Grósz
és Pozsgay között is. Ezt élezte 1989-ben Pozsgay beszéde, aki 1956-ot népfelkelésnek
minősítette és a többpártrendszer szükségességéről is beszélt. A párt Központi Bizottsága
1989. febr-ban kijelentette, hogy a politikai rendszer pluralizmusa a többpártrendszer keretein
belül megy végbe. Ekkor már valójában több párt volt, 1989 végére kb. 60. pl. SZDSZ
,FIDESZ, Szocdempárt, Nagyar Néppárt, kereszténydemokrata Néppárt
 az ellenzék 8 legfontosabb szervezete létrehozta az ELLenzéki Kerekasztalt, hogy kidolgozza
a demokráciába átmenet programját.
 1989 tavasza
 feloszlott a KISZ
 Kádárt minden vezető beosztásából felmentették
 MTA tagok rehabilitálása
 nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztése
 nem kötelező az orosz nyelv tanítása
 júl. 6. Nagy Imre és társaik újratemetése
 NSZK-ba menekülni akaró NDK állampolgárok kiengedése—páneurópai piknik
 1989.szept. 18. a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak eredménye 6 sarkalatos törvény
 1949.-es alkotmány módosítása
 alkotmánybíróság felállítása
 pártok működésének szabályozása
 választások új rendjének kidolgozása
 büntető tv. könyv módosítása
 büntető eljárási törvény módosítása
 a Fidesz és SZDSZ nem írta alá, nélkülük lépett érvénybe
 a Nemzeti kerekasztal résztvevői: Ellenzéki Kerekasztal, MSZMP és harmadik
oldal/szakszervezetek, népfront stb./
 1989. okt. 8-9. MSZMP utolsó kongresszusa, megalakul a Magyar Szocilista Párt
 1989. okt. 23. köztársaság kikiáltása /harmadik köztársaság/
 1989-90: államszocialista rendszer összeomlott

41
42