SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM

SZAKDOLGOZAT

Fekete Ágnes

Szeged
2021
 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS INFORMATIKAI KAR
ÖKOLÓGIAI TANSZÉK

Az ürge (Spermophilus citellus) élőhelyének felmérése a

Kígyósi-pusztán

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Témavezető:
Fekete Ágnes Dr. Maák István Elek
Biológia BSc szakos hallgató egyetemi adjunktus

Szeged
2021
Összefoglaló

Az ürge (Spermophilus citellus) Közép- és Délkelet-Európa endemikus faja, melynek

állománya elterjedési területén belül mindenhol rohamosan csökken. Ennek oka sokrétű, főként
mezőgazdasági, urbanizációs és környezeti folyamatok állnak a hátterében. A fajt Magyarországon
2012-ben fokozottan védetté nyilvánították, természetvédelmi értéke 250000 forint (100/2012. VM
rendelet).
Az ürge (S. citellus) ökoszisztémában betöltött szerepe igen sokrétű és nagy jelentőséggel
bír. Az üreget ásó kisemlősök befolyásolják a talaj vízháztartását, emellett az általuk ásott lyukakba
húzódva találnak menedéket a hőség elől a kétéltűek és a hüllők. Továbbá fontos táplálékforrást
jelentenek egyes ragadozó madaraknak, mint például a parlagi sas (Aquila heliaca), kerecsensólyom
(Falco cherrug) és a békászó sas (Aquila pomarina).
Magyarországon az ürge elterjedését és állománynagyságát a Nemzeti Biodiverzitás-
monitorozó Rendszer (NBmR) Ürgeprogramjának keretén belül évente kijelölt helyszíneken
ürgelyuk-számolásos módszerrel mérik fel. Ezen mintavételi helyek egyike a Kétegyháza melletti
Hegyes-puszta, ahova 2009-ben telepítettek ürgéket (S. citellus) a Szegedi repülőtérről. Békés
megyében az ürgeállomány drasztikus csökkenése következett be az elmúlt 20 évben, ez az utolsó
ismert élőhelyük.
Ez a kicsi elszigetelt állomány jelenleg nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet az ürge (S.
citellus) természetvédelmi státusza, a faj általános helyzete és az ökoszisztémában betöltött szerepe
alapján kellene. Szakdolgozatomban szeretném felhívni a figyelmet erre a hiányosságra, valamint
lehetőségeimhez mérten felmérni a jelenlegi élőhelyüket, számukra a környező területekben rejlő
lehetőségeket, amely nagyban befolyásolhatja jövőjüket a Kígyósi-pusztán.

Kulcsszavak: ürgelyukszámolás, nemzeti park, Hegyes-puszta, talajvíz, legeltetés

3
Tartalomjegyzék

1. Az ürge (Spermophilus citellus) nemzetközi helyzete és jelentősége.................................4

1.1. Az ürge (S. citellus) szerepe az ökoszisztémákban......................................................6

1.2. Az ürge (S. citellus) természetvédelmi státusza...........................................................7

2. Az ürge (S. citellus) helyzete Magyarországon...................................................................9

2.1. Az ürge (Spermophilus citellus) helyzete Békés megyében......................................13

2.2. Célkitűzések...............................................................................................................14

3. Anyagok és módszerek.....................................................................................................15

3.1. Az ürge (S. citellus) általános jellemzése, élőhelye és területigénye.........................15

3.2. A Kígyósi-puszta jellemzése......................................................................................17

3.3. Ürgemonitorozás a Hegyes-pusztán, az ürgelyuk számolási módszer.......................18

4. Eredmények......................................................................................................................20

5. Diszkusszió.......................................................................................................................26

Irodalomjegyzék...................................................................................................................28

Mellékletek...........................................................................................................................32

Nyilatkozat............................................................................................................................33

4
1. Az ürge (Spermophilus citellus) nemzetközi helyzete és jelentősége

Az ürge (Spermophilus citellus) Közép- és Délkelet-Európa endemikus faja, melynek

élőhelyét a Kárpátok osztják ketté: az észak-nyugati tag országai Csehország, Ausztria, Szlovákia,
Magyarország, Szerbia és Románia nyugati része, amíg a dél-keleti tag Ukrajnán, Moldován,
Románia keleti és déli részén, illetve Bulgárián keresztül húzódik egészen Törökországig és
Görögországig (1. ábra). Találunk még ürgeállományt Észak-Macedóniában, Lengyelországban pár
Magyarországról visszatelepített populáció él, míg Horvátországból és Németországból kipusztult a
faj (Hegyeli 2020). A faj élőhelyét a sztyepprétek, valamint az ehhez hasonló rövid füves területek
jelentik 2500 m tengerszint feletti magasságig (Hegyeli 2020).

1. ábra. Ürge elterjedése Európában (IUCN, 2020)

Az ürgék (S. citellus) állományának felmérése a felsoroltak közül nem minden országban
valósult meg, így az egyes populációk nagyságának megbecslése nem lehetséges (Janák és mtsai.
2013). Ukrajnában például legutoljára 2006-ban észlelték (Bashta és Potish 2007), de azóta nem
született hivatalos feljegyzés a jelenlétéről a lefolytatott kutatások ellenére sem (Barkaszi és
Zagorodniuk 2018). Az viszont valószínűsíthető, hogy az ürgék (S. citellus) jelentős része a

5
következő négy országban található meg: Románia, Bulgária, Magyarország és Szerbia (Hegyeli
2020). Azonban ezeken a helyeken is, ahogyan elterjedési területén mindenhol, állománya
rohamosan csökken (Hegyeli 2020). Ennek oka sokrétű, főként mezőgazdasági, urbanizációs és
környezeti folyamatok állnak a hátterében (Janák és mtsai. 2013). A mezőgazdaság átalakulásával
élőhelyeik nagy része eltűnt. Sok területet beszántottak, a művelési ágak megváltoztak, a
legeltetéssel pedig felhagytak, így a nem művelt területeken magasfüves növénytársulások jelentek
meg, amelyek a faj számára nem alkalmasak (Kryštufek 1999). A monokultúrás növénytermesztés,
a vetésforgó hiánya, a túlzott műtrágyázás és vegyszerezés szintén nem kedveznek az ürgéknek.
Egyes helyeken gondot jelent továbbá az erdősítés is (Janák és mtsai. 2013). A települések, az utak
és egyéb létesítmények feldarabolják az élőhelyeket, elszeparálódott kolóniák jönnek létre, amelyek
között a génáramlás nem tud megvalósulni. Így a kedvezőtlen környezeti hatásokra (mint a talajvíz-
emelkedés, esőzések, tüzek, megnövekedett ragadozószám, betegségek, élősködők) is kevésbé tud
reagálni (Janák és mtsai. 2013).

1.1. Az ürge (S. citellus) szerepe az ökoszisztémákban

Az ürge (S. citellus) ökoszisztémában betöltött szerepe igen sokrétű és nagy jelentőséggel
bír. Például a pusztában az általuk ásott lyukakba húzódva találnak menedéket a hőség elől a
kétéltűek és a hüllők (Váczi 2005). Észak-Amerikában végzett kutatások szerint az üreget ásó
kisemlősök befolyásolják a talaj vízháztartását is (Laundre és Reynolds 1993). Emellett a
különböző ürge-fajok (Spermophilus sp.) fontos táplálékforrást jelentenek egyes ragadozó
madaraknak, mint például az Oroszországban és Kazahsztánban élő parlagi sas (Aquila heliaca)
populációk (Karyakin és mtsai. 2011). Európában az ürgék (S. citellus) és a mezei hörcsög
(Cricetus cricetus) számának csökkenése miatt a parlagi sasok más zsákmányállatok fogyasztására
tértek át. Az általuk hátrahagyott köpeteket és táplálékmaradványokat vizsgálva kiderült, hogy a
fácán (Phasianus colchinus), mezei nyúl (Lepus europaeus), európai őz (Capreolus carpreolus),
különböző varjú-félék és vízimadarak fogyasztása előtérbe került a korábbi évekhez képest
(Horváth és mtsai. 2018). Ez részben a mezőgazdasági művelés során használt gépeknek áldozatul
esett állatok elfogyasztását jelenti (európai őz, fácán, mezei nyúl), mely az áttérés tényével együtt a
parlagi sasok jó alkalmazkodóképességét mutatja a hagyományos zsákmány-állatok eltűnése
esetében (Horváth és mtsai. 2018). Emellett az ürge (S. citellus) más Natura 2000-es jelölőfajoknak
is egyik fő táplálékát jelentette, mint például a kerecsensólyom (Falco cherrug), a békászó sas
(Aquila pomarina), a molnárgörény (Mustela eversmannii) és a tigrisgörény (Vormela peregusna),
amíg számuk meg nem fogyatkozott (Cserkész 2018).

6
 Jelenleg az ürgék (természetvédelmi szempontból) nemkívánt ragadozói a vörös róka
(Vulpes vulpes), a menyét (Mustela nivalis), a házi macska (Felus silvestris catus), valamint a
pásztorok kutyái (Canis lupus familiaris). A pásztorkutyák rágcsálófogyasztási szokásairól
tanúskodik az következő feljegyzés is: „Puli. A legismertebb magyar terelőkutya. Ősei a rideg
pásztor nélkülözhetetlen segítői voltak, aki nagy gonddal ügyelt arra, nehogy elfajozzon a kutyája.
[...] A küllemmel, takarmányozással mit sem törődtek: olyan, amilyen, s fogjon pocikor magának,
ha éhes - rántotta meg vállát még nemrégiben is a pásztorember, ha szóvá tették ezt előtte” (Patay
1975).
Szoros kapcsolatban él az ürgével (S. citellus) az annak hullatékával táplálkozó ürgevendég
trágyabogár (Aphodius citellorum) és az ürgevendég trágyatúró (Onthophagus vitulus) (Janák és
mtsai. 2013). Azonban az ürgevendég trágyatúró nem csak az ürgék üregében, hanem a felszínen
birka, őz vagy ló hullatékában is megtalálható (Merkl és mtsai. 2014).
Az egymáshoz közel élő ürgék (S. citellus) ektoparazitája lehet életmódjuk miatt számos
bolha- és kullancs faj, amelyek közegészségügyi jelentősége is igen nagy az általuk hordozott
különböző patogének miatt (Radulovic és mtsai. 2017, Uslu és mtsai. 2008). Például a Neopsylla
setosa (Siphonaptera) bolhafaj a Yersinia pestis vektora, ugyanis a téli álmot alvó rágcsálón
élősködő bolha átvészeli a hideg téli időszakot, így védelmet nyújtva a kórokozónak is (Ryba és
mtsai. 1986). Egy Szerbiában folytatott kutatás során két kullancs fajt (Ixodes laguri és
Haemaphysalis concinna) is találtak a befogott ürgék bőrén, ezek közül is az Ixodes laguri-t
lényegesen nagyobb számban (79%), főként nimfa állapotban (Radulovic és mtsai. 2017).
Megfigyelték továbbá, hogy általában a felszínen nagyobb utat bejáró hímek között több a fertőzött,
mint a nőstények esetében (Radulovic és mtsai. 2017).
Az ürgék (S. citellus) endoparazitáit vizsgáló kutatások hiányosak, de jelenlétük számottevő
is lehet, ugyanis Bulgáriában ürgék (S. citellus) hullatékában három faj petéit találták meg, melyek
a következők: Eimeria citelli Kartchner és Becker, 1930; Eimeria callospermophili Henry, 1932;
Eimeria cynomysis Andrews, 1928 (Golemansky és Koshev 2007).

1.2. Az ürge (S. citellus) természetvédelmi státusza

Az ürge (S. citellus) természetvédelmi és társadalmi megítélése az évek alatt sokat változott. Az
elmúlt században mezőgazdasági kártevőként volt számontartva és nagy erőkkel irtották, melyről a
következő idézet is tanúskodik: „Szántóföldön legeli a zöld vetést, fölszedi az elvetett szemet,
kikaparja az elvetett kukoricát, elrágja az érő gabona tövét, hogy a kalászhoz juthasson, utóbbit
mindenestől megeszi; […] Száraz években nagyon elszaporodik s ekkor a szántóföldön, a zöld
vetésben s az érő terményben egyaránt érezhető kárt okoz. Legtökéletesebben és legolcsóbban

7
szénszulfiddal irtható. […] Ahol szénszulfid nem áll rendelkezésünkre, vagy nem akarjuk
alkalmazni, továbbá ahol a vizet nem kell messziről hordani s a gabonatáblába még lajttal
bejárhatunk, ott alkalmazásba vehető a vízzel való kiöntés, melyet elszaporodásuk esetén célszerű
szintén rendszeresen végeztetni, mert egy-egy birtokon ez eljárással is évenkint százakat, nagyobb
uradalmakban ezreket pusztíthatunk el s tekintve, hogy minden beszolgáltatott ürgefarkért csekély
összeget szokás fizetni, az ily kiadás bőven megtérül a megmaradt mezei termények értékével. A
kertész a,szőlősgazda és erdész nézőpontjából az ürge teljesen közömbös. Húsát a cigányok eszik”
(Lovassy 1927).
A korábban ismertetett folyamatok következményeként állományainak száma drasztikus
mértékben lecsökkent, ezért védelme jogszabályba foglalt a következő országokban: Ausztria,
Bulgária, Csehország, Görögország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia (Janák és
mtsai. 2013). Az Európai Tanács Berni Egyezményének II. Függeléke, valamint az Élőhelyvédelmi
Irányelv (43/92 EGK) II. és IV. Függeléke is tartalmazza a fajt, illetve az ürge (S. citellus) Natura
2000-es jelölő faj is. A legnagyobb problémát a faj számára az élőhelyeinek (és potenciális
élőhelyeinek) eltűnése jelenti, így különösen aggasztó az az adat, miszerint a Natura 2000-es
hálózatba tartozó területek mindössze 0,65 %-a alkalmas számára (Janák és mtsai. 2013). Ezt
ellensúlyozandó több országban is a számára alkalmas természetes vagy mesterségesen létrehozott
területekre való áttelepítési programokkal igyekeznek megállítani az egyedszám csökkenést, illetve
rendszeresen monitorozzák az ismert állományokat (Koshev 2019, Gedeon és mtsai. 2012, Molnár
2009).
Az áttelepítésnek két formája ismert. Az első az állatok mindenféle előkészítés nélküli vagy
előrefúrt, de később csupán fűvel betömött lyukakba történő kiengedése („hard release”) nem
ajánlott és egyre kevésbé használják (Koshev és mtsai. 2019). A másik módszer („soft release”)
kevésbé költséghatékony és több munkát igényel, azonban sokkal sikeresebb (Koshev és mtsai.
2019). Az áttelepítés során figyelembe veszik a forrás populáció genetikai változatosságát, a faj
preferenciáinak megfelelő kiengedési helyet választanak, amelyet előkészítenek az állatok számára
(Altbäcker és Nagy 2017). Az előkészítés során 50 cm mély, a talajfelszínhez mérten 30-35°-ban
ferde lyukakat fúrnak, amelyekbe sörösüveget vagy fél literes üdítős palackot raknak, majd a
területet apró szemű hálóval kerítik körbe. Az állatok kiengedése közvetlenül a lyukakba történik,
amiket betömnek, ezt követően a területet 3 napig őrzik, illetve plusz eleséget helyeznek ki
(Altbäcker és Nagy 2017).

8
2. Az ürge (S. citellus) helyzete Magyarországon

Az ürgét (S. citellus) 1982-ben nyilvánították védetté Magyarországon (8/1982. OKTH

rendelet). Az egyedszámcsökkenés azonban ezek után sem állt meg, így 2012-ben fokozottan
védetté nyilvánították, természetvédelmi értéke 250000 forint (100/2012. VM rendelet). A faj
védelmét szolgáló hatékony természetvédelmi beavatkozások és programok kidolgozása érdekében
2017-ben megalakult a Földikutya- és Ürgevédelmi Szakértői Csoport, mely országos szakmai
fórum évente ülésezik.
Magyarországon az ürge elterjedését és állománynagyságát először 2000-ben vizsgálták,
majd ezt követően indult be a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Ürgeprogramja. Ennek keretén belül 2001-ben a kijelölt 64 helyszínen (1. Táblázat) indult meg
kötelező jelleggel az állomány felmérése ürgelyuk-számolásos módszerrel (Váczi és Altbäcker
2005). A számolást minden évben a Föld hetében végzik, így az azonos időszakban gyűjtött adatok
összehasonlíthatóak (Váczi 2019). Magyarországon az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy a
kiválasztott mintaterületeken túl további ürgepopulációk jelenlétéről is vannak adatok, többek
között a Vadonleső Program felületén és a nemzeti parkok egyéni feljegyzései alapján. Az NbmR
részeként működő Vadonleső Programban 2009 óta az ürge az egyike annak a 18 állat- és
növényfajnak, aminek országos észlelését bárki rögzítheti a felületen.

1. Táblázat. Az NbmR Ürgeprogramjában 2001-ben évenkénti felmérésre kijelölt élőhelyek

(Ürgemonitorozás TIR Központi protokoll 2015 alapján). Dőlttel jelölve a ma már nem
monitorozott élőhelyek.

Sorszám Repülőterek Nemzeti Park

1. Fertőszentmiklós FHNP
2. Pér FHNP
3. Szombathely FHNP
4. Őcsény DDNP
5. Pécs-Pogány DDNP
6. Kecskemét KNP
7. Szeged KNP
8. Szolnok- Szandaszőlős KNP
9. Budakeszi-Farkashegy DINP
10. Budaörs DINP
11. Dunakeszi DINP
12. Dunaújváros DINP

9
13. Esztergom DINP
14. Ferihegy emlékpark DINP
15. Mátyásföld DINP
16. Hármashatárhegy DINP
17. Kecskéd DINP
18. Székesfehérvár Börgönd DINP
19. Balatonfüred- Tótvázsony BFNP
20. Kápolnapuszta BFNP
21. Siófok-Kiliti BFNP
22. Szentkirályszabadja BFNP
23. Maklár BNP
24. Miskolc BNP
25. Debrecen HNP
26. Hajdúszoboszló HNP
27. Nyíregyháza HNP
28. Békéscsaba KMNP
29. Szentes KMNP
Egyéb területek
30. Kenyeri ÖNP
31. Ürgedomb FHNP
32. Kaposújlak DDNP
33. Németkér Hardi Legelő DDNP
34. Paksi ürge-mező DDNP
35. Vajszló, Feketevíz töltés DDNP
36. Bugac Pásztormúzeum KNP
37. Bugac Öttömösi legelő KNP
38. Harkakötöny-Tázlár, Szabó-sík KNP
39. Kunszentmiklós, Ordasi hodály (II.) KNP
40. Solti ürgés gyep KNP
41. Szabadszállási ürgés gyep KNP
42. Lófej-völgy ANP
43. Körösladány, Kisrét-Vermes KMNP
44. Debrecen, Józsai-legelő HNP
45. Guszev teleptől D-re (Nyíregyháza lőtér) HNP
46. Kállósemjén, Honcsokos HNP
47. Nagykálló, Harangod HNP

10
 48. Sárándtól Ny-ra, Városréti legelő HNP
49. Bp. Vöröskővár DINP
50. Csákberényi legelő, Csákberénytől DK-re DINP
51. Dunakeszi Lóversenypálya DINP
52. Mélykútpuszta DINP
53. Monorierdő DINP
54. Nagyvenyim, Mélykút-puszta (Rab major legelő) DINP
55. Pilis Monori erdő DINP
56. Pusztavacs DINP
57. Sárkeresztúr DINP
58. Tóalmási legelő DINP
59. Vértesboglár felső DINP
60. Balatonendréd BFNP
61. Látrány BFNP
62. Öcsi legelő BFNP
63. Szentkirályszabadjától K-re BFNP
64. Tiszakeszi BNP

Az ürgelyuk-számolásos módszert azért alkalmazzák, mert ugyan abszolút egyedszám-

becslésre nem alkalmas, azonban gyors, speciális szakértelmet nem igénylő egyedszám becslésre
igen, továbbá jól mutatja a változások irányát, mértékét, illetve azok területi megoszlását.
A beküldött adatokból az országos összesítést készítő szakmai koordinátor készíti el az
értékelést. Az elmúlt 19 év adatai egyértelmű állománycsökkenést mutatnak (2. ábra), illetve
figyelembe kell venni azt is, hogy a módszer késleltetést hordoz a lyukak eltűnésének időigénye
miatt (Váczi 2019). A csökkenés több okra vezethető vissza, melyek közül meghatározó a területek
nem megfelelő kezelése, ami lehetővé teszi a gyepvegetáció felnövekedését és a cserjésedést.
Szintén jelentős negatív hatása lehet a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadéknak (különösen
a tavaszi időszakban), illetve a magas talajvíznek. Hazai viszonylatban is elmondható, hogy a
megerősödött rókaállomány (V. vulpes), illetve a házi macska (F. silvestris catus) és kutya (C. lupus
familiaris) is hozzájárulnak az ürgeállományt érintő predációs nyomáshoz, ezenkívül a
túlszaporodott vaddisznóállomány (Sus scrofa) túrásaival a gyepek alkalmasságát tovább ronthatja
(Váczi 2019). Továbbá nagy problémát jelent az egyes állományok izolációja, amely nagyban
csökkenti a genetikai változatosságot, illetve ellehetetleníti az esetleges kipusztulás utáni
természetes újra-kolonizációt (Gedeon és mtsai. 2017).

11
 2. ábra. A hazai ürgeállomány változása az elmúlt 19 évben, éves bontásban (Váczi 2019).

A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is áttelepítéseket végeznek a faj

védelmének érdekében, melyet a 2018-as évtől elfogadott éves ürgetelepítési terv szabályoz (Váczi
2019). Az áttelepítéseket igyekeznek a magyarországi főbb régiókon (Dunántúl, Tiszántúl, Duna–
Tisza köze) belül végezni, hogy a geográfiailag elkülönült csoportokat megőrizzék (Sramkó 2017).
Ezenkívül szükséges megemlíteni két madárvédelmi programot: a HELICON (A parlagi sas
védelme Magyarországon) projektet, mely 2012-2016, és a „A veszélyeztetett parlagi sas és
kerecsensólyom populációk zsákmánybázisának biztosítása a Kárpát-medencében” (Raptors Prey
Life) projektet, mely 2014-2018 között futott. Ezen programok a zsákmányállatok, köztük az ürge
állományainak növelésén keresztül kívánták biztosítani a ragadozómadarak populációinak
növekedését.

3. ábra. Az 1989 és 2017 között kipusztult ürgekolóniák százalékos aránya megyék szerint (Cserkész 2018).

12
2.1. Az ürge (Spermophilus citellus) helyzete Békés megyében

Békés megyében az ürgeállomány drasztikus csökkenése következett be az elmúlt 20 évben

(3. ábra), ugyanis az állomány több, mint 90%-a eltűnt (Cserkész, 2018), melynek okai az élőhelyek
beszántása, a legeltetéssel való felhagyás, rágcsálóirtás és a belvíz. A Zsadány melletti Szalontai-
legelőn közepes méretű állomány élt, amely az 1980-as évek elején egy belvizes időszakot követően
kipusztult. Ide telepítettek 2008-ban a Kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretén belül 196
ürgét (S. citellus), azonban 2010-re az állomány ismételten eltűnt. Ugyanezen program keretén belül
2009-ben is történt ürgetelepítés a Kígyósi-puszta dél-keleti részén található Hegyes-pusztára,
melynek során 198 egyedet telepítettek át a Szegedi repülőtérről, így jelenleg ez az egyetlen hely
Békés megyében ahol ürgék (S. citellus) élnek (4. ábra).

4. ábra. Ürge (S. citellus) élőhelyek a Körös-Maros Nemzeti Park területén. Az 1950-től elfoglalt, ma már elhagyott
élőhelyek pirossal, a jelenleg is elfoglalt élőhely feketével jelölve (A KMNPI által biztosított adatok alapján).

A Körös-Maros Nemzeti Park adatai szerint a Hegyes-halom mellett 1980-ban jelentek meg
ürgék 25 hektárnyi területen, majd 1989-ben eltűntek (Boldog Gusztáv, szóbeli közlés), ezután
ismételten felszaporodott az állomány, ugyanis több száz egyedet számoltak 1993-ban. Később

13
1995-ben újra lecsökkent a számuk és nem is változott egészen az áttelepítésig (KMNPI adatai
alapján). A Nagy-gyöpön, Apáti-pusztán és Peresen 1995-től jegyezték fel ürgék előfordulását,
azonban sajnos 2000-ben ezen részekről ismeretlen okokból kipusztultak, természetes betelepülés
2009 után sem történt. Jelenleg az állomány az áttelepített létszám körül mozog, körülbelül 200
ürge él egy 6 hektáros területen.

2.2. Célkitűzések

Ez a kicsi elszigetelt állomány jelenleg nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet az ürge (S.
citellus) természetvédelmi státusza, a faj általános helyzete és az ökoszisztémában betöltött szerepe
alapján kellene. Szakdolgozatomban szeretném felhívni a figyelmet erre a hiányosságra, valamint
lehetőségeimhez mérten felmérni a jelenlegi élőhelyüket, számukra a környező területekben rejlő
lehetőségeket és jövőjüket a Kígyósi-pusztán. Valamint amennyiben lehetséges javaslatot tenni a
természetvédelmi kezelés olyan irányú módosítására, amely egyedszámuk növekedését és
elterjedésüket segíti elő.

5. ábra. A Kígyósi-pusztán az 1980-as évektől feljegyzett ürgeélőhelyek poligonokkal jelölve, míg feketével jelölve a
jelenleg is elfoglalt élőhely (a KMNPI által biztosított adatok alapján).

A Körös-Maros Nemzeti Park szakembereinek elmondása alapján az ürgéket (S. citellus) a

jelenleg elfoglalt területtől kb. 6 kilométerre észak-nyugati irányban található „Szini-tábla”
elnevezésű lucernával bevetett terület elfoglalására szeretnék ösztönözni (a lucernát is ezért
vetették). A múltban a terület szomszédságában már éltek ürgék, azonban ezen adatok a környező

14
tanyák lakóinak elmondása alapján lettek rögzítve, így sok esetben nem megbízhatóak, mivel a
tanyavilágban a különböző területek elnevezése sem egységes. Elsősorban erre és a jelenleg
elfoglalt hely között elterülő területre szeretnék fókuszálni. Kolóniában élő állatokról van szó,
amelyek negatív hatás bekövetkezése nélkül nem költöznek el egy, a többi fajtársuktól elszigetelt
területre, így a fokozatos terjeszkedés lehetőségeit szeretném mérlegelni. A rendelkezésre álló
adatok (növényzet összetétele és magassága, tengerszint feletti magasság, talajvízszint) alapján
szeretném megvizsgálni, hogy a kijelölt terület alkalmas-e az ürgék (S. citellus) számára.
Amennyiben nem, pedig azt, hogy található-e más számukra alkalmas terület közelebb, egy
kilométeres körzetben.

3. Anyagok és módszerek

3.1. Az ürge (S. citellus) általános jellemzése, élőhelye és területigénye

Az ürge (S. citellus) a rágcsálók rendjébe tartozik, teste nyúlánk, 22-24 cm, farka 7 cm.
Bundája a hátán sárgásszürke, elmosódott pettyezéssel, hasoldala mustársárga, a nyaknál fehér (6.
ábra). Fülkagylói rövidek, szemei nagyok és feketék, bajusza szintén fekete, erőteljes sörtékből áll.
Téli álmot alszanak, amelyből előbb a hímek ébrednek fel március első felében, a nőstények pár
héttel később követik őket. A két nem kizárólag az egy-két hét alatt lezajló párzási időszakban
vonzódik egymáshoz. A nőstények 3-8 utódot hoznak a világra, melyek július végére hagyják el a
fészket. A fiatalok a telet saját maguk ásta járatban vészelik át, ahova később térnek nyugovóra,
mint idősebb társaik (Váczi 2019).

6. ábra. Ürge (Spermophilus citellus). Fotó: Marik Pál.

15
 Fészkeiket a föld alatt 0,5-1 méter mélyre ássák, amelyhez vezető bejáratok száma egy és öt
között változik. A járatok átmérője kb. 5-10 centiméter, hosszuk 0,7-4,5 méter (Hut és Scharff
1998). Minden egyed külön járatrendszert készít, azonban keresik egymás szomszédságát, így laza
kolóniát képeznek. Emiatt az élőhelyfoltokat egyenetlenül népesítik be (Altbäcker és Czabán 2016).
Az egyedsűrűség az egyes élőhelyeken 1-150 egyed/hektár között mozoghat, de különleges
esetekben, időszakosan akár 200 egyed/hektár feletti sűrűséggel is találkozhatunk (Váczi 2014).
Nappal aktív állatok, főként pillangósok (Leguiminosae) és csenkesz fajok (Festuca spp.)
leveleit fogyasztják, míg kisebb mértékben magvak, virágok, gyökerek, valamint ízeltlábúak is
megtalálhatóak étrendjükben (Győri-Koósz 2015). A kínálattól függően a kétszikűeket preferálják
az egyszikűekkel szemben. Tavasszal a magas rosttartalmú csenkesz mellett aromás cickafark
fajokat (Achillea spp.), nyáron és ősszel kisebb rosttartalmú kétszikűeket, valamint magas
fehérjetartalmú pillangósokat részesítenek előnyben (Győri-Koósz 2015).
Döntően közepes vagy laza szerkezetű talajú területeken élnek, de jól alkalmazkodnak a
talajadottságokhoz, csak a vízhatású talajoktól tartózkodnak (Janderková és mtsai. 2011). A
mikrodomborzat is hatással van az ürgék (S. citellus) területválasztására, ugyanis a mélyedésekkel
szemben a dombtetőket preferálják (Váczi 2005). Ennek oka kettős: egyrészt valószínűleg így
kerülik el az esetlegesen összegyűlő csapadékot, mely a kiöntés veszélyével fenyeget, másrészt a
magasabb pontról könnyebben észlelik a ragadozókat. Ugyanezen célból kedvelik jobban a
magasabb növényzettel szemben az alacsonyabbat (Váczi 2005). Élőhelyén a növényzet
összetételénél is sokkal fontosabb számára a növényzet alacsony volta, ugyanis nincs olyan növény
vagy növénytársulás, amely felé kifejezett preferenciát mutatna (Matějů és mtsai. 2011). Ennek
némileg ellentmond annak a Magyarországon végzett kutatásnak az eredménye, amely
megállapította, hogy az ürgék (S. citellus) fészkükhöz több mint 90%-ban friss csenkeszt (Festuca
pseudovina) használnak (Gedeon és mtsai. 2010).
Az ürgék territóriumának mérete a rendelkezésre álló terület nagyságának, az ott található
növényzetnek, valamint az egyed nemének és korának függvényében igen változatos. Ausztriában
egy 100 hektáros sztyepp 7 hektáros részletén, valamint egy 5 hektáros lucernás 1 hektárján végzett
kutatás szerint a sztyeppéken fiatal egyedek esetében 3000-7500 m 2, az idősebb egyedek esetében
1000-7000 m2 közé esik a territórium területe (Turrini és mtsai. 2008). A lucernásban ennél kisebb
távolságot tesznek meg, ugyanis a fiatalok 1500-2500 m2, az idősek 1500-2000 m2-nyi területet
járnak be. Ennek oka feltehetően a tápnövények minőségében és eloszlásában keresendő, mivel a
lucernásban könnyebben találnak megfelelő táplálékot. Ezt támasztja alá a lucernásban élő fiatal
ürgék nagyobb testtömege is (Turrini és mtsai. 2008). Ezzel szemben Csehországban egy 47,2
hektáros golfpálya 2 hektáros részén végzett kutatás eredményeként sokkal kisebb számokat kaptak.

16
A hímek 2000-5400 m2, a nőstények 1000-3000 m2, a fiatal nőstények pedig 240-700 m2-es
territóriumot foglaltak el (Matějů 2008).

3.2. A Kígyósi-puszta jellemzése

A Kígyósi-puszta (7. ábra) teljes területe 4779 hektár, a fokozottan védett terület 735 hektár. A
terület a Kígyósi-puszta Különleges Madárvédelmi Terület (HUKM10001), valamint a Gyula-
Szabadkígyósi gyepek Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUKM20010) néven
része a Natura 2000 hálózatnak (Molnár 2018). A puszta jól körülhatárolható, keletről
mezőgazdasági művelés alatt álló parcellák határolják, dél-keleti „sarkában” fekszik Kétegyháza,
délről halad el a 4434 számú út, nyugati részén szintén mezőgazdasági művelés alatt álló részt
találunk, illetve itt terül el a Szabadkígyósi Nagyerdő és északon Szabadkígyós. A Budapest-
Lőkösháza vasútvonal keresztülhalad a területen, valamint sekély csatornák szabdalják több részre,
azonban ezek vízállása nem állandó.

7. ábra. A Kígyósi-puszta térképe a fontosabb elnevezésekkel (Molnár 2018).

17
 A Kígyósi-puszta növényzete mozaikos, megtalálhatóak a jellegtelen száraz-félszáraz
gyepek (OC), amelyek táplálékforrás szempontjából alkalmasak az ürgék számára (Molnár 2018,
Győri-Koósz 2015). Ezenkívül jelenleg vannak nem művelt, a múltban nagyparcellás
növénytermesztésre használt területek, melyeknek egy része már visszagyepesedett, de több
parcella is ugar-jellegű és egyelőre lucernásként hasznosított (Molnár 2018). Hegyes-pusztán
jelenleg marha- és juhlegeltetés történik, amelynek nyomán a déli részen megjelenik a túllegeltetett
„faluszéli legelő” (Molnár, 2018).
A Kígyósi-pusztán 2006-ban vizes-élőhely rekonstrukció zajlott le, melynek során a
meglévő vízi létesítményeket úgy alakították át, hogy a pusztára áramló vizek megtartása
megvalósuljon (Margóczi és mtsai 2011). A rekonstrukció vegetációra gyakorolt hatásának
monitorozását 2007-2011 között végezték, melynek eredményeként megállapították, hogy a 2006-
ban megvalósított vizes élőhely rekonstrukciónak nem volt kimutatható hatása (Margóczi és mtsai
2011). Azonban az időszak igen száraz volt, így úgy is értelmezhetjük, hogy az
élőhelyrekonstrukció ezt kompenzálta (Margóczi és mtsai 2011). Ezt követően 2016 és 2020 között
valósult meg a „Komplex élőhely-rekonstrukció a Kígyósi-pusztán” című projekt, melynek célja a
vizes élőhelyek rehabilitálása, természetes vízháztartási viszonyainak helyreállítása, a szikeseken
jellemző tavaszi vízborítás tartósságának növelése volt.
A talajvízszint közvetlen megmérésére nem volt lehetőségem, így annak szintjére a belvizes
időszak vízállásából következtettem. A területet 2021. február és március között körbejártam és
fotókat készítettem (12. és 13. ábra).

3.3. Ürgemonitorozás a Hegyes-pusztán, az ürgelyuk számolási módszer

Az Országos Ürgetérképezési Program keretén belül 2010 óta mérik fel az ürgéket Hegyes-
pusztán (8. ábra), melynek során az ürgelyukak megszámolása mellett a protokollnak megfelelően
háttér adatokat is feljegyeznek.

8. ábra. A felmérés helye a fekete téglalap által körülhatárolt terület (KMNPI 2015).

18
 Az ELTE Etológia Tanszékén kidolgozott módszer nem abszolút mintavételezés, viszont
alkalmas akár kis sűrűségű ürgepopulációk egyedszámának gyors, speciális szakértelmet nem
igénylő egyedszám becslésére, egymástól független helyszíneken azonos időben, egységes
formában (Váczi és Altbäcker 2005). A felmérés során egy 1250 méter hosszú útvonal két oldalán
1-1 méteres sávban számolják a lyukakat évente egyszer, a Föld Napjának hetében. Azért ezt az
időpontot választották, mert így az adott évben születő ürgék még nem zavarják a becslést. Ötévente
minden mintavételi helyen az ürgék által benépesített térrészt körbejárják, így vizsgálva a lelőhely
kiterjedését.
A becslés során a következő háttéradatok kerülnek még rögzítésre:
 a növényzet átlagos magassága (5 cm-es pontossággal, szemre),
 a terület mérete (befoglaló ellipszis rövid és hosszú átmérői lépésszámolással, méterben),
 tengerszint feletti átlagos magasság (m),
 a fizikai talaj típus (homokos, vályogos, agyagos),
 a durva kategóriákba sorolt ürgeszám (nincs ürge, 1-100 ürge, 100-500 ürge, 500-1000 ürge,
1000-nél több ürge lehet a területen),
 a talajvíz durva kategóriákba sorolt magassága (előfordul, hogy a felszínen, 1 m-nél
közelebb a felszínhez, 1 m-nél mélyebben),
 ragadozómadarak jelenléte,
 amennyiben meg tudja ítélni a ragadozómadarak kategóriákba sorolt mérete (sas, ölyv,
vércse),
 5 hektárnál kisebb, illetve nagyobb legközelebbi erdőfolt távolsága (m),
 legközelebbi mező távolsága, melyen ürgék élnek (m),
 legközelebbi lakott terület távolsága (m),
 egyéb megjegyzések a munkával kapcsolatban.
Sajnálatos módon a kezdeti évekhez képest jelentősen csökkent az adatgyűjtők aktív háttéradat-
szolgáltatása, ezért „A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Eredményei II. – Gerinces
Állatok” című kiadványban az első 6 év adatait használták fel az elemzések elkészítéséhez (Váczi
2019). Ezen adatok alapján, a Magyarországon jelenlévő csekély különbségek mellett kimutatható
volt a tengerszint feletti magasság egyértelműen pozitív hatása az ürgesűrűségre (Váczi 2019). Bár
a talajvízszint ürgékre gyakorolt hatása igen nehezen vizsgálható, valószínűsíthető, hogy az is
hatással van területválasztásukra (Váczi 2019).

19
4. Eredmények

Az Országos Ürgetérképezési Program 2001-es elindulása óta az élőhelyek listája átalakult,

egyrészt a kipusztulások miatt (az ilyen ürgementes területek 5 évente ellenőrizendők), másrészt a
folyamatosan zajló ürgetelepítések miatt. Ügyfélkapus adatkéréssel igényeltem az összes Nemzeti
Park Igazgatóságtól az általuk monitorozott ürgeélőhelyek listáját, melyeket összesítettem (2.
táblázat).

2. Táblázat. Az NbmR Ürgeprogramjában 2021-ben évenkénti felmérésre kijelölt élőhelyek

(Nemzeti Park Igazgatóságok által biztosított adatok alapján). Dőlttel jelölve a 2001-es protokollban
még nem szereplő élőhelyek.

Sorszám Repülőterek Nemzeti Park

1. Pér FHNP
2. Pécs-Pogány DDNP
3. Kaposújlak DDNP
4. Kecskemét, Repülőbázis KNP
5. Kecskemét-Matkópuszta KNP
6. Szeged KNP
7. Nyíregyháza KNP
8. Hajdúszoboszló KNP
9. Csákvár Repülőtér 2 DINP
10. Dunakeszi Repülőtér DINP
11. Ferihegy Kelet DINP
12. Hármashatárhegyi Repülőtér (Budapest) DINP
13. Kisapostag Repülőtér DINP
14. Mátyásföldi Repülőtér DINP
15. Börgöndi Repülőtér (Székesfehérvár) DINP
16. Börgöndi Repülőtér (Székesfehérvár) új DINP
17. Budakeszi Farkashegyi Repülőtér DINP
18. Siófok-Kiliti BFNP
19. Szentkirályszabadja BFNP
20. Kápolnapuszta BFNP
21. Balatonfüred- Tótvázsony BFNP
22. Maklár BNP
23. Miskolc BNP
Egyéb területek

20
24. Kenyeri ŐNP
25. Ürgedomb FHNP
26. Fertőszéplak 1. FHNP
27. Fertőszéplak 2. FHNP
28. Osli-Hany, Immer-domb FHNP
29. Várbalog, Fácános FHNP
30. Madocsa legelő DDNP
31. Paksi ürgemező DDNP
32. Hardi legelő DDNP
33. Iregszemcse legelő DDNP
34. Ágasegyháza KNP
35. Akasztó KNP
36. Baja, Harábó KNP
37. Bugac, Öttömösi-legelő KNP
38. Bugac, Pásztorépítmények KNP
39. Bugac, Pásztormúzeum KNP
40. Dunapataj, ürgés gyep KNP
41. Harkakötöny 1. (0142/21, /22 hrsz) KNP
42. Harkakötöny 2. (0142/41 hrsz) KNP
43. Kerekegyháza, Kunpuszta-Pongrácz major KNP
44. Kiskőrös, 8-as lőtér KNP
45. Kiskunmajsa, Csikójárás KNP
46. Kunadacs, Felső járás KNP
47. Kunpeszér, Dög-hegy KNP
48. Kunszentmiklós, Nagyállás, XXXI. csat partja KNP
49. Kunszentmiklós, Ordasi hodály KNP
50. Miklapuszta, Érsekszentkirály KNP
51. Orgovány: 0221/25 és/26 és /27 felhagyott szántók KNP
52. Öttömös (2017-ben telepített) KNP
53. Solti ürgés gyep KNP
54. Soltszentimre, Csonka torony KNP
55. Szabadszállás, Zab-szék mellett (2013-ban telepített) KNP
56. Szabadszállási ürgés gyep KNP
57. Szalkszentmárton KNP
58. Tázlár, Felső-dűlő KNP
59. Tázlár, Szűcs-tó KNP

21
 60. Zsana KNP
61. Jósvafő – Lófej-völgy ANP
62. Kétegyháza, Hegyes-puszta KMNP
63. Nyíregyháza, Sima úti volt katonai lőtér HNP
64. Nagykálló, Haragod HNP
65. Kállósemjén, Honcsokos HNP
66. Sáránd, Városréti-legelő HNP
67. Hajdúszoboszló, Gáti-legelő HNP
68. Debrecen-Józsa HNP
69. Csákberény DINP
70. Dunakeszi Lóversenypálya DINP
71. Hármashatárhegy Vöröskővár DINP
72. Monorierdő, Bogárzó DINP
73. Nagyvenyim, Rab-major dűlő DINP
74. Neszmély, Gombáspuszta DINP
75. Nyáregyháza, Pótharaszt DINP
76. Perkáta, Tehénlegelő DINP
77. Pusztavacs DINP
78. Solymár DINP
79. Vértesboglár, Boglári tanya DINP
80. Vértesboglári alsó legelő DINP
81. Öcsi legelő BFNP
82. Szentkirályszabadjától K-re BFNP
83. Maklár, lőtér BNP

A táblázat jól mutatja a Kiskunsági Nemzeti Park területén az elmúlt években lezajlott
ürgetelepítéseket. A táblázatban nem szereplő élőhelyeken túl további 58 helyről van tudomásuk a
KNP munkatársainak, ahonnan ürgét (S. citellus) észleltek (KNP által biztosított adatok alapján). A
talajadottságok, valamint a mezőgazdasági kezelés és a legeltetés jelenléte különösen alkalmassá
teszik ezt a tájegységet az ürge (S. citellus) számára. Továbbra is jelentősek a repülőterek, mint
élőhelyek, azonban ebben az élőhelytípusban is hat területről kipusztultak az ürgék (S. citellus).

22
3. Táblázat. Hegyes-pusztán az Ürgemonitorozó Program során felvett háttéradatok.

Terület
Legeltetés Jelenlévő Egyéb
Év nagysága Talaj típusa
típusa ragadozómadarak veszélyforrás
(ha)
házi macska,
2010 300 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
házi macska,
2011 300 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
házi macska,
2012 300 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
házi macska,
2013 300 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
rétisas, parlagi sas, házi macska,
2014 20 birkával egerészölyv, vörös vércse vályogos kutya
házi macska,
2015 20 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
rétisas, parlagi sas,
egerészölyv, vörös vércse, házi macska,
2016 6 birkával barna rétihéja vályogos kutya
rétisas, parlagi sas,
egerészölyv, vörös vércse, házi macska,
2017 6 birkával barna rétihéja vályogos kutya
házi macska,
2018 6,04 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
házi macska,
2019 6,04 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya
házi macska,
2020 6,04 birkával egerészölyv, vörös vércse agyagos kutya

Az adatsorok alapján szembetűnő a populációra nehezedő fokozott predációs nyomás,

amelyben jelentős szerepe van a közeli településről (800 m) érkező házi macskáknak (F. silvestris
catus) és kutyáknak (C. lupus familiaris). Terepi szemlém alkalmával is találkoztam
kutyasétáltatókkal, valamint egy kóborló, három kutyából álló csapat is rendszeresen áthalad a
területen.

23
4. Táblázat. Hegyes-pusztán az Ürgemonitorozó Program során felvett ürgelyukak száma.

Ürgelyukak száma évenként (db)

200 m-es
becslőutak
sorszáma 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
1 1 0 0 1 7 0 0 0 2 13 11
2 0 0 1 0 11 2 3 3 4 4 5
3 3 0 0 0 5 2 12 12 8 2 3
4 0 0 1 0 9 6 7 7 4 1 1
5 0 0 0 0 2 5 8 8 6 0 0
Összes
ürgelyuk (db) 4 0 2 1 34 15 30 30 24 20 20

Az adatokat felhasználva elvégzett Spearman-féle rang korreláció alapján (ρ = -0,44,

S=40,44, p = 0,3276) alapján az évek és a lyukak száma között nem volt összefüggés. A tendencia
csökkenő, az állomány nem stabil. Az elmúlt 10 év során a területen élő ürgék (S. citellus) jelentős
egyedszám növekedése nem volt tapasztalható, a sűrűsége (kb. 15 egyed/ha) önmagában nem teszi
szükségessé új élőhely felkeresését. Ennek okának feltárása további vizsgálatokat igényel, ám
valószínű, hogy hozzájárul a jelentős predációs nyomás.
Hegyes-pusztán 2016-tól abszolút mintavételezést is folytatnak, melynek során az összes
ürgelyuk koordinátáját felveszik GPS-szel minden év áprilisában és augusztusában (9., 10. és 11.
ábra).

9. ábra. Ürgelyukak elhelyezkedése Hegyes-pusztán 2017 tavaszán (KMNP által biztosított adatok alapján).

24
 10. ábra. Ürgelyukak elhelyezkedése Hegyes-pusztán 2017 nyarán (KMNP által biztosított adatok alapján).

11. ábra. Ürgelyukak elhelyezkedése Hegyes-pusztán 2018 tavaszán (KMNP által biztosított adatok alapján).

Az évszakok függvényében a vártnak megfelelően alakul a lyukak száma. Augusztusban az

új üreget ásó fiatalok miatt több lyuk van nagyobb területen, míg tavaszra ez a szám visszaesik. A
rendelkezésre álló adatokból sajnos nem lehet megállapítani, hogy mi lehet ennek az oka.

25
5. Diszkusszió

A Kígyósi-puszta növényzete a mocsaras területek kivételével megfelelő az ürge (S. citellus)

számára, hiszen nagy mennyiségben található meg a táplálékforrásként, valamint fészeképítésükhöz
is fontos sovány csenkesz (Festuca pseudovina). A növényzet magassága a rendszeresen legeltetett
területeken ideális, csupán nyár végén találunk olyan területeket, ahol 40 cm-nél magasabb.
Az ürgék (S. citellus) által jelenleg elfoglalt élőhely tengerszint feletti magassága 91 méter
(5. ábra). A környező területek ennél alacsonyabban fekszenek, az élőhely teljesen körbe van zárva,
nyugatról és északról a Kétegyházi-árapasztó elnevezésű csatorna választja el a magasabban fekvő
területektől, délre és dél-keletre település és főút található, keleti irányban pedig vasút, amelynek
felújítása 2021-ben kezdődik meg. Ez a elszigeteltség jelentősen rontja az állatok reakcióképességét
az esetlegesen bekövetkező negatív környezeti hatásokra, kiszolgáltatottabbá teszi az egyébként is
magas predációs nyomással szemben, valamint az egyedszám növekedést is korlátozza.
A kora tavaszi időszakban a Kígyósi-puszta nagy része vízzel borított, a Hegyes-halomtól
északi irányban egy nagy összefüggő vízfelület alakul ki (12. ábra). Hegyes-puszta déli részének
kivételével (ahol az állatok most élnek) mindenhol tapasztalható a talajvíz magas szintje (saját
megfigyelés 2021. február-március). A téli álmot alvó állatok számára különösen fontos, hogy az
alvókamra száraz maradjon, azonban ez a talajvíz növekvő szintje miatt nem biztosított a Kígyósi-
puszta többi részén, így elterjedésük valószínűsége igen csekély.

12. ábra. A Hegyes-halom melletti tocsogó 2021. március 26-án (saját felvétel).

26
 A Körös-Maros Nemzeti Park törekvései a terület természetvédelmi kezelését illetően
egyértelműen a vizek megtartását célozzák meg, a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok és a
táplálékul szolgáló egyéb állatfajok számára szükséges feltételek biztosítása érdekében. A jelenleg
elfoglalt terület jelenleg a talajvíz által nem veszélyeztetett, azonban az élőhely állapotának és
változásainak körültekintő vizsgálata továbbra is javasolt, különös tekintettel a talajvíz szintjére.
Emellett fontos a növényzet alacsony szinten tartása, melynek legfontosabb eszköze a legeltetés. A
juhhal való legeltetés esetleg leváltható szarvasmarhára a növényfajok fajgazdagságának növelése
érdekében. Továbbá fontos lenne a nem kívánt ragadozók számának csökkentése, a lakosság
érzékenyítése a témában. Így annak tudatosítása, hogy a felelős állattartás nem engedi meg a kutyák
(C. lupus familiaris) és macskák (F. silvestris catus) felügyelet nélküli kóborlását.
A kolónia jövőjét illetően sajnos túl sok függ a környezeti hatásoktól, mivel az elszigeteltség
miatt ezekre nehezen tud csak reagálni. Egy erősen csapadékos tél vagy tavasz akár végzetes is
lehet számukra, azonban a klímaváltozás tendenciái alapján ennek erősen csökken a valószínűsége.
Amennyiben a legeltetés továbbra is a jelenlegi szinten zajlik, a populáció helyzete stabilnak tűnik,
azonban az egyedszám növekedése nem várható.

13. ábra. Hegyes-puszta déli része, balra már nem használt marhaállás (saját felvétel).

27
Irodalomjegyzék

Altbäcker V., Czabán D. (2016): Az ürge kolóniák stressz állapotának felmérése és ennek alapján az
ürge jóléti tervének kidolgozása. Készült „A veszélyeztetett kerecsensólyom és parlagi sas
populációk zsákmánybázisának biztosítása a Kárpát-medencében”című LIFE13 NAT/HU/000183
RAPTORSPREYLIFE LIFE+ pályázat keretében.

Altbäcker V., Nagy L. (2017): Módosított ürgetelepítési útmutató. Készült „A veszélyeztetett

kerecsensólyom és parlagi sas populációk zsákmánybázisának biztosítása a Kárpát-
medencében”című LIFE13 NAT/HU/000183 RAPTORSPREYLIFE LIFE+ pályázat keretében.

Cserkész T. (2018): Az ürge (Spermophilus citellus) gyakoriságának változása Magyarországon

1950 és 2017 között. Készült a LIFE13NAT/HU/000183 számú, „A kerecsensólyom és a parlagi sas
táplálékbázisának megőrzése a Kárpát-medencében” című LIFE+NATURE projekt A1 akciója
keretében.

Gedeon Cs. I, Hoffmann I. E., Váczi O., Knauer F., Slimen H. B., Stefanović M., Lehoczky É.,
Laborczi A., Suchentrunk F. (2017): The role of landscape history in determining allelic richness of
European ground squirrels (Spermophilus citellus) in Central Europe. Hystrix, the Italian Journal of
Mammalogy 28: 231–239.

Gedeon Cs. I., Boross G., Németh A., Altbäcker V. (2012): Release site manipulation to favour
European ground squirrel Spermophilus citellus translocations: translocation and habitat
manipulation. Wildlife Biology 18: 97–104.

Gedeon Cs. I., Markó G., Németh I., Nyitrai V., Altbäcker V. (2010): Nest material selection affects
nest insulation quality for the European ground squirrel (Spermophilus citellus). Journal of
Mammalogy 91:636–641.

Golemansky V. G., Koshev Y. S. (2007): Coccidian parasites (Eucoccidia: Eimeriidae) in European

Ground Squirrel (Spermophilus citellus L., 1766) (Rodentia: Sciuridae) from Bulgaria. Acta
Zoologica Bulgaria 59: 81–85.

28
Győri-Koósz B. (2015): Az ürge [Spermophilus citellus (Linnaeus, 1766)] táplálékpreferenciájának
vizsgálata hazai természetes és féltermészetes élőhelyeken florisztikai kompozíció- és
mikrohisztológiai hullatékelemzéssel. Doktori (PhD) értekezés. Készült a Nyugat-magyarországi
Egyetem Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola Vadgazdálkodás
programja keretében. pp. 111–117.

Hegyeli Z. (2020): Spermophilus citellus. The IUCN Red List of Threatened Species 2020:
e.T20472A91282380.

Hoffmann I. E. (2008): Home ranges of European ground squirrels (Spermophilus citellus) in two
habitats exposed to different degree of human impact. Lynx (Praha) 39: 323–332.

Horváth M., Solti B., Fatér I., Juhász T. (2018): Temporal changes in the diet composition of the
Eastern Imperial Eagle (Aquila heliaca) in Hungary. Ornis Hungarica 26: 1–26.

Hut R. A., Scharff A. (1998): Endoscopic observations on tunnel blocking behaviour in the
European ground squirrel (Spermpohilus citellus). Zeitschrift fur saugetierkunde-International
journal of mammalian biology 63: 377–380.

Janák M., Marhoul P., Matějů J. (2013): Action plan for the conservation of the European Ground
Squirrel Spermophilus citellus in the European Union. European Commission.

Janderková J., Matějů J., Schnitzerová P., Petruš J., Sedláček J., Uhlíková J. (2011): Soil
characteristics at Spermophilus citellus localities in the Czech Republic (Rodentia: Sciuridae). Lynx
(Praha) 42: 99–111.

Karyakin I., Nikolenko E., Kovalenko A. V. (2011): Eastern Imperial Eagle in Russia and
Kazakhstan: Population status and trends. Acta Zoologica Bulgaria 3: 95–104.

Koshev Y., Kachamakova M., Arangelov S., Ragyov D. (2019): Translocations of European ground
squirrel (Spermophilus citellus) along altitudinal gradient in Bulgaria – an overview. Nature
Conservation 35: 63–95.

29
Krystufek B. (1999): Spermophilus citellus. In: Mitchell-Jones A. J., Amori G., Bogdanowitz W.,
Krystufek B., Reijnders P. J. H., Spitzenberger F., Stubbe M., Thissen J. B. M., Vohralik V. & Zima
J. (eds.): The Atlas of European mammals. Poyser Natural History, London, pp. 190–191.

Laundre J. W., Reynolds T. D.(1993): Effects of soil structure on burrow characteristics of five
small mammal species. Great Basin Naturalist 53: 358–366.

Lovassy Sándor (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Királyi

Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, Magyarország.

Margóczi K., Szabó B., Szántó A., Kertész É. (2011): A vegetáció monitorozásának eredménye a
Kígyósi-pusztán 2011-ben. Crisicum 7: 35–44.

Matějů J. (2008): Ecology and space use in a relict population of the European Ground Squirrel
(Spermophilus citellus) at the north-western edge of its distribution range. Lynx (Praha)39: 263–
276.

Matějů J., Šašek J., Vojta J., Poláková S. (2011): Vegetation of Spermophilus citellus localities in
the Czech Republic (Rodentia: Sciuridae). Lynx 42: 133–143.

Merkl O., Danyik T., Deli T. (2014): Onthophagus species (Coleoptera: Scarabaeidae) associated
with the Hungarian lesser blind mole-rat (Nannospalax hungaricus) (Mammalia: Spalacidae). Folia
Entomologica Hungarica 75: 57–62.

Molnár Cs. (2009): Az ürge mikóházi visszatelepítése és a kapcsolódó változások botanikai

vizsgálata. Készült a „NATURA 2000-es legelő területen, természettel együttműködő gazdálkodást
megvalósító minta program (HUSK 0801/201)” részeként.

Molnár Á. P. (2018): A Kígyósi-puszta aktuális növényzete. Crisicum 10: 59–105.

Patay László (1975): Kutyák, Búvár Zsebkönyvek. Móra Kiadó, Budapest, p. 36.

30
Radulović Ž., Mihaljica D., Ćosić N., Penezić A., Ćakić S., Sukara R., Ćirović D., Tomanović S.
(2017): Hard Ticks Parasitizing European Ground Squirrel, Spermophilus citellus (L., 1766)
(Rodentia: Sciuridae) in Serbia. Acta Zoologica Bulgaria 69: 547–554.

Ryba J., Rödl P., Bartoš L., Daniel M., Černý V. (1986): Some features of the ecology of fleas,
inhabiting the nests of the souslik) Citellus (L.)) I: Population dynamics, sex ratio, feeding,
reproduction. Folia Parasitologica 33: 265–275.

Sramkó G., Németh A. (2017): A magyarországi ürgeállományok (Spermophilus citellus)

filogeográfiai és populációgenetikai szerkezetének feltárása. Készült a LIFE13NAT/HU/000183
számú, „A kerecsensólyom és a parlagi sas táplálékbázisának megőrzése a Kárpát-medencében”
című LIFE+NATURE projekt A2 akciója keretében.

Uslu U., Dik B., Gökçen A. (2008): Ectoparasites of the Ground Squirrel (Citellus citellus (L.)) in
Turkey. Türkiye Parazitoloji Dergisi 32: 142–145.

Váczi, O. (2019): Az ürge hosszú távú, országos monitorozása. In: Váczi, O., Varga, I., Bakó, B.
(Szerk.): A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Eredményei II. – Gerinces Állatok. Körös-
Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas, pp. 14-95.

Váczi O. (2014): Ürge (Spermoohilus citellus) (Linnaeus, 1766). In: Haraszty L (Szerk.): Natura
2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. 683–686.

Váczi O. (2005): Abiotikus környezeti tényezők hatása az ürgék tér – és időbeli

aktivitásmintázatára. Doktori értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi
Kar, Biológia Doktori Iskola, Etológia Program, Budapest, pp. 30, 89-116.

31
 Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
5540 Szarvas, Anna-liget 1.
Levélcím: 5541 Szarvas PF.: 72. Tel.: 66/313-855, Fax: 66/311-658, E-mail: kmnp@kmnp.hu
______________________________________________________________________________________________________________________

1664-1/2020. ikt.sz. Tárgy: Szakdolgozat hozzájárulás

Üi.: Marosi Beáta - Fekete Ágnes

Fekete Ágnes

Gyula
Árnyas u. 14.

5700

Hozzájárulásomat adom, hogy Fekete Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem biológia

szakos hallgatója „a Kígyósi-pusztán élő közönséges ürgék természetes betelepülésének
lehetőségei” témakörben készülő szakdolgozatának megírásához Igazgatóságunk szakmai
segítséget és adatokat nyújtson.

A szakdolgozat megírásához az Igazgatóság részéről Boldog Gusztáv László

természetvédelmi őrkerület-vezető (tel.: 30/475-1777) nyújt segítséget.

Az Igazgatóság könyvtárában (Szarvas, Anna-liget 1.) előzetes bejelentkezés után

helyben használható további szakmai anyagok állnak rendelkezésére a kutatáshoz.

Kérem az elkészült dolgozat egy példányát szíveskedjen Igazgatóságunk részére

eljuttatni.

Szarvas, elektronikus bélyegző szerint

.

Tisztelettel:

Dr. Tirják László

igazgató

Kapják:
1. Címzett (foregnes@gmail.com)
2. Forgách Balázs tájegységvezető
3. Boldog Gusztáv László természetvédelmi őrkerület-vezető
4. Irattár