Chester Irving Barnard amerikai vállalatigazgató, társadalmi ügyintéző volt. Úttörő
művek szerzője menedzsmentelméleti és szervezetelméleti témákban. Leghíresebb könyve az 1938-ban megjelent A vezetői feladatai című írása , amelyben kifejti a szervezetelmélet modellt és a vezetői funkciókat a szervezeten belül. Az ő könyve hozta meg az áttörést az Amerikai Egyesült Államokban a harmincas években. A negyvenes években azonban Weber bürokrácia-elmélete is felszínre került, mellyel egy reális alternatívát jelentett Max Weber elmélete mellett, mint a szervezeten belüli együttműködésre fókuszáló irányzat. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ők ketten voltak azok akik sok ideig “uralták” a szervezetelméletet, bár két különböző modellel. A két modell vázát alapvetően egy kissé leegyszerűsített meghatározások alkotják. A szervezet mechanikus vagy organikus avagy organikus rendszer, merev és rugalmatlan avagy adaptív és reagáló, racionális vagy irracionális, vagy hogy autoriter esetleg demokratikus jellegű lehet. Barnard azon az állasponton volt, hogy a szervezet képes racionálissá tenni az ember nem-racionális viselkedését, azáltal, hogy kikényszeríti a szabályokat. Barnard elmélete is kapott kritikákat, annak ellenére, hogy vállalatigazgatóként, tehát konkrétan gyakorló vezetőként volt jelen, aki a mindennapi munkája során látta a szervezetek működésének minden apró részletét. A bonyolult és részletes elméleti leírásának alátámasztására csupán néhány egyszerűbb példát hoz csak fel a könyvében. Igazából mi nem is nyerhetünk valódi betekintést egy elméleten keresztül egy működő szervezet leírását, nem látjuk a valódi konfliktusokat, nem kapunk betekintést egy szervezet működésének, vezetésének rejtelmeibe sem. Ehelyett inkább egy tiszta kooperációs, együttműködéseken alapuló rendszer modelljét próbálja Chester Barnard bemutatni A vezető feladatai című könyvében. De ami érdekes, hogy amint valódi problémákat kell megoldani rögtön szakit ezzel a modellel. Sokan vádolták azzal, hogy elmélete szélsőségesen funkcionalista azaz egy olyan iranyitasi rendszer, melyben a kisebb egységeket több felső szervezet irányítja, mert úgy véli, hogy a szervezet mindenki által elfogadottan funkcionális, és ebből adódóan az következik, hogy morális céllal kell bírnia. A kritikák ellenére Barnard jelentősége mégis vitathatatlan, már csak azért is, mert az ezt követő harminc évben nagyrészt az ő elméletére reflektálva alakultak ki a legmeghatározóbb irányzatok a szervezetszociológiában. A számtalan irányzat közül most csak hármat emelnék ki: (1) az institucionalista, (2) a döntéselméleti, valamint (3) az emberi viszonyok („human relations”) irányzatát. Egy kis érdekesség, hogy Chester Barnard könyvben leírtakat a mai napig széles körben tanítják és alkalmazzák egyetemeken menedzsmentelmélet és szervezetszociológia témájú kurzusokon. Henry Laurence Gantt
Henry Laurence Gantt, amerikai volt gépészmérnök és menedzsment
szaktanácsadó aki leginkább a fejlesztésében végzett munkájáról ismert. Ő hozta létre Gantt-diagaramot az 1910-es években. Gantt-diagramokat alkalmaztak a főbb infrastrukturális projektekben, ideértve a Hoover-gát és Államközi autópálya rendszer továbbra is fontos eszköze projektmenedzsment és a program menedzsment. Henry ugyan gépészmérnök volt, de a mai napig fontos menedzsment eszközként elfogadott grafikus ütemtervet hozott létre a munka megtervezéséhez es ellenőrzéshez , valamint a projekt szakaszai felé történő haladás rögzítéshez a Gantt- diagramot. A diagramnak ma mar modern változata van a a Program értékelési és felülvizsgálati technikája (HETYKE). A diagram vagy harmonogram a savdiagram egyik típusa amely szemlélteti a projekt ütemtervet. Ez a diagram felsorolja a függőleges tengelyen végrehajtandó feladatokat és a vízszintes tengelyen az időintervallumokat. A grafikonon lehet látni hogy a vízszintes sávok szélessége az egyes tevékenységek időtartamát mutatja. A diagramok bemutatják hogy a terminálok kezdő és befejeződ dátumát valamint magát a projektet. A terminál és az összefoglaló elemek alkotják a munka felbontási szerkezetet a projektről. A modern diagramok a függőségi kapcsolatokat mutatja be a tevékenységek között. A Gantt-diagramok egyik első jelentős alkalmazását az Egyesült Államok végezte I.világháború kezdeményzésére William Crozier tábornok. Az 1980-as években a személyi számítógépek lehetővé tették az összetett és kidolgozott Gantt-diagramok széles körű létrehozását. Az első asztali alkalmazásokat főleg projektmenedzsereknek és projektütemezőknek szánták. Az internet megjelenésével és az 1990-es évek végén a hálózatok közötti fokozott együttműködéssel a Gantt-diagramok a webalapú alkalmazások, 2012-re szinte az összes Gantt-diagramot szoftver készítette, amely könnyedén beállítható az ütemterv változásaihoz. 1999-ben a Gantt-diagramokat "a projektütemezés és -ellenőrzés egyik legszélesebb körben használt menedzsment eszközeként" azonosították. Gantt sokféle diagramot készített. Úgy tervezte a táblázatait, hogy az elöljárók vagy más felügyelők gyorsan megtudják, hogy a gyártás menetrend szerint, ütemterv előtt vagy késésben van-e. A modern projektmenedzsment szoftver tartalmazza ezt a kritikus funkciót. Gantt (1903) két típusát írja le: - az "ember nyilvántartása", amely megmutatja, hogy az egyes munkavállalók mit és mit tegyenek, és a "napi munkamérleg", amely az elvégzendő munka mennyiségét és az elvégzett mennyiséget mutatja. Úgy gondolom, hogy ez a két ember nagyban kapcsolódik az emberi erőforrás menedzsment elméletéhez, ugyanis mind a kettőjüknek az a célja, hogy a társadalom és/vagy a vállalat sikeresen működjön.