11.

Tétel

A gondolkodás fejlődése csecsemőkortól a serdülőkorig. Piaget elmélete a kognitív

fejlődésről. Intelligencia és kreativitás.
A gondolkodás: szimbolikus tevékenység, valami nem jelenlévőnek, nem közvetlenül
adottnak a belső megjelenítése (reprezentációja)
A gondolkodás az emberi megismerő tevékenység legmagasabb foka. Lehetővé teszi a világ
megismerését, ok-okozati összefüggések feltárását. A gondolkodás szoros kapcsolatban áll a
nyelvvel, beszéddel, cselekvéssel.
A csecsemő a körülötte lévő világ változásait, érzékszervei segítségével, érzékeli.
Az újszülött első hangjai a sírás, az á és ó hangjai, melyek differenciálatlanok, élesek.
4. hónaptól kezdve gőgicsél, kapcsolatot talál hangképzése és hallása között.
Az első szavak többszöri ismétlésre kapnak csak jelentést.
A beszédfejlődésnek nélkülözhetetlen előfeltételei vannak:
- a beszélő környezet
- ép látó, halló- és mozgató központ
- beszédmegértő képesség
- a hangképző apparátus épsége.
Az első év végén utánozza a közvetlenül hallott hangokat. Még jelentés nélküli sorok,
„papagájnyelv”.
A beszéd megtanulása:
A szó jelentését a gyermek reflexes mechanizmussal tanulja meg. (Ismétlés – jelentést kap).
Előbb érti meg a szavakat és csak utána kezdi használni, passzív szókészlete ezért nagyobb.
Egyszavas mondatokat használ.
1. év végére, szóingerre cselekvéssel válaszol.
2. életévben többszavas, ragozás nélküli mondatokat használ. Cselekvésre szóval reagál,
képes tárgyat megnevezni. Aktív beszéd kialakulásának kezdete.
3. évben a gyermek szavakra szavakkal válaszol
Óvodáskorban: a gondolkodás és a beszéd együtt fejlődik. Különböző beszédfajták élnek
egymás mellett:
- szituatív beszéd: a beszéd tartalma a szituáció, amelyben él a gyermek. Tehát helyhez
és szituációhoz kötött az érthetőség. A szituációban résztvevők jelzésekből is megértik
egymást.
- egocentrikus beszéd: a gyermek tevékenység közbeni monológja, saját nézőpontjából
látja a világot. Átmenet a későbbi belső beszéd felé.
- szocializált beszéd: az egymás közötti érintkezés funkcióját szolgálja. Az egocentrikus
beszéd szociális természetű, a másik ember felé irányulást szolgálja, s ha eléri azt,
megszüntetve önmagát, szocializált beszéddé alakul.
- kontextusos beszéd: a beszéd értelmét a szövegösszefüggés adja meg.
A szókészlet mennyiségében rohamos növekedés mutatkozik (3000 szóról 6000-re), a
szófajok megoszlásában nagyobb a differenciálódás. Saját maga is alkot szavakat. Megfelelő
szó, illetve név hiányában új szóösszetételeket alkot (fodrász - hajszabó bácsi).
Kisiskoláskor:
Számos beszédhiányosság tapasztalható, nem a logopédiára tartozó beszédhiba, hanem a
hangok-szavak helytelen kiejtéséből, rossz légzéstechnikából adódik.

1
Hangindításukra a végletesség jellemző.
A tanulónak már tudatosan kell elsajátítani a beszéd szabályait.
A szó leírásának fontos feltétele annak előzetes kimondása.
Az aktív szókincs fejlesztését szolgálja a szavak értelmének elemzése.
Verbalizmus veszélye: olyan szavakat is használ, amelynek értelmét nem ismeri.
Gondolkodás fejlődése:

Csecsemőkorban érzékeléssel szerzünk információt a világról. Beszédfejlődésünk a sírásból

indul, mely fokozatosan átalakul, így tart kapcsolatot a környezettel.
Kisgyermekkor:
Érzéki- mozgásos gondolkodás (szenzomotoros. intelligencia) jellemzi. Elemi problémákat
felismer, képes azokat kezdetleges, egyszerű szinten megoldani, (szekrény mögé gurult labdát
kiveszi).
A gondolkodás külső cselekvésből fejlődik ki a tevékenység belsővé válása által.
Óvodáskor:
Gondolkodási műveletek:
- analízis- szintézis: a helyes gondolkodás a két művelet egyensúlyát feltételezi. A
szintézis túlsúlya jellemző, olyan részleteket emel ki, melyek érzelmileg megragadják.
- összehasonlítás: összehasonlításai nyomán rohamosan fejődik, pontosabbá válik
analizáló tevékenysége is. Könnyebben fogja fel a különbözőségeket, mint a
hasonlóságokat. Fontos, hogy világosan kitűnjék az ismertetőjegy, amely szerint az
összehasonlítás történik.
- általánosítás: nem a lényeges jegyek kiemelésén alapulnak, nagymértékben
korlátozott. Foka az ismeretektől függ.
Óvodáskori fejlődési szakaszok:
- cselekvő- szemléletes: akkor tudja megoldani a problémát, ha előtte van, meg tudja
érinteni.
- szemléletes – képszerű: egyszerűbb feladatoknál már látja gondolatban is a megoldást,
így nem kell cselekednie
- nyelvi gondolkodás: egyszerűbb problémahelyzeteket segédeszközök nélkül is képes
megoldani. A beszéd belsővé válása megteremti a cselekvés képzeleti lehetőségét is.
Mindegyik szint előfordul, a megoldás a feladat nehézségétől függ.
A kor főbb jellemzői:
- Egocentrizmus = énközpontú – ovisok: fokozatosan ismeri fel, hogy más emberek
gondolatai, érzései nem egyenlők az övével
- Animizmus = megelevenítő gondolkodás - 6 – 7 évig jellemző: dolgokat, tárgyakat,
természeti jelenségeket élőkre jellemző tulajdonsággal lát el, mindennek életet tulajdonít
alapja, hogy mit jelent az élet, ezt csak önmagához tudja viszonyítani
- Artificializmus = művi előállítás: természeti jelenségeket emberi tevékenység eredményének
hiszi pl. eget festették, hegyet építették
- Finalizmus = cél-okság=6 – 7 évig: a világ emberközpontú, minden dolognak célja, mértéke,
kiindulópontja az ember pl. azért van meleg, hogy fürödni lehessen
- Gyermeki realizmus: valóság objektív és szubjektív elemeit egyneműnek tekinti, észlelt +
érzett, látott + álmodott összefolyik, pl. álmát mindenki láthatja, ha belenéz a fejébe
- Mágikus világkép: bármit szeretne, az megvalósul, mert a világ varázslatok színtere,
szándékok és vágyak vezérelnek

2
Kisiskoláskor:
Gondolkodásának legjellemzőbb tulajdonsága, hogy:
- Konkrét: lényeges összefüggéseket tárnak fel
- képszerű, szemlélethez kötött: számfogalmaknál is először pl. pálcikákat kell végig
számolgatni, ehhez társul majd a számkép.
- képzetek alakulnak ki, már nincs szükség szemléletre, fogalommá válnak, majd
általánosítódnak.
- jelen van a koegzisztencia törvénye (a fejlődés az egyik területen magasabb, másikon
alacsonyabban áll).
- fogalmai más fogalmakkal összefüggésben alakulnak ki.
- absztrakció: az elvont fogalmakkal történő következtetés életkori sajátossággá válik.
- felismeri a viszonylatok összefüggését (rész-egész, ok-okozat…)
- alkotó gondolkodás fejlesztése (nyelvtani feladatokkal, szokatlan kérdésekkel- mi
lenne, ha nem lenne pénz?- igaz- hamis állítások…)
- jelen van még a szinkretizmus (elvész részletekben, vagy túlságosan globálisan fog fel
dolgokat).
Serdülőkorra kialakul az elvont, fogalmi gondolkodás, a koegzisztencia jelen marad,
képességeink más-más területen, más-más szinten állnak, de fejleszthetjük önmagunk.

Az értelmi fejlődés szakaszai Piaget alapján:

I. Szenzomotoros szakasz: 0-2 éves kor, alapja a különböző észleletek egybeszervezése,

összehangolása saját testmozgások, cselekvések által, a fejlődés folyamán az ösztönös
reflexcselekvésektől halad a szimbolikus reflexcselekvések felé, felismeri a rajta kívülálló
világ létezését, vele interakciót folytat, 1. szintje a testkép, testséma megismerése, a 2.
szint az én és mások különválasztás

o Reflexsémák gyakorlása: ez a szenzomotoros szakasz elején van, a cselekvési sémák

összekapcsolódnak ösztönszerű mozgásokkal, (eleinte egy ingerre egész testtel válaszol)
o Elsődleges cirkuláris reakció: a csecsemő saját testével kapcsolatos, számára kellemes
mozgást ismételget (lábaival rúgkapál cél nélkül), később ezek differenciálódnak és
integrálódnak
o Másodlagos cirkuláris reakciók: kiterjesztett akciókat ismételget, melyek a
környezetében érdekes változásokat eredményeznek. Látás és a fogás koordinálása,
sémákat kombinál (ismert eljárásokat alkalmaz új célokhoz), ebben a részben kialakul a
szenzomotoros szakasz legjelentősebb értelmi teljesítménye a tárgyállandóság.
(Ez azt jelenti, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha érzékszerveink számára nem
elérhetőek,
8. hó: a letakart csörgő nincs.
10hó: aktívan keresi a tárgyállandóság ismeretével.
1év: ott keresi ahol eltűnt).
A tárgyállandóság másik jelentése a tárgykonstancia, mely szerint a tárgyak, dolgok a
szemléleti viszonyoktól függetlenül egyformák
o Harmadlagos cirkuláris reakciók: cselekvési sémák tovább differenciálódnak, egy
problémát többféleképpen közelít, a logika kezdetleges alkalmazása kialakul, 1év:
szimbolikus reprezentáció kezdete (tárgyállandóság itt válik teljessé), a sémák jelentős
fejlődése mutatkozik és a beszéd bekapcsolódásával a korábbi fejlődési szakaszokra
jellemző: 1. testsémák, 2. érzékszervi-mozgásos sémák, 3. szinten pedig 5-6 éves korra

3
 állandósulnak a szinkretikus sémák (a különböző benyomások egyetlen egységbe
kapcsolódnak)

II. Műveletek előtti szakasz: 1,5-2-7 éves korig, alapja a szimbolikus rendszer,
nyelvhasználat képviseli a tárgyakat, tárgyak csoportjait ( a tárgyaknak nem kell
közvetlenül jelen lenniük, szimbólumokkal, képek, szavak, gesztusok segítségével képezi
le őket), szakaszai:

o Bizonyos szabályokat, műveleteket még nem ért: szerinte a vékonyabb magasabb

pohárba több fér, mint az alacsony szélesbe, ennek oka a centrálás (egy problémának egy
összetevőjére összpontosít egyszerre, csap egyetlen szempontot vesz figyelembe)
o Vizuális benyomás erősebb ez több O        O          O       O, mint ez: OOOO
o Szemléletes gondolkodás
o Irreverzibilitás: képtelen egy mentális cselekvést megfordítani és meg nem történté
tenni
o Látszat és valóság összekeveredik: a félig vízbe merített pálca valóban meggörbűl
szerintük
III. Konkrét műveleti szakasz:
7-8-12 éves korig, ez már az iskolás kor, melyre a mentális műveletek végzésére válnak
képesség, jellemző a logikai rendszerbe illeszkedő belsővé tett cselekvések, ezek konkrét
cselekvések, szakaszai, jellemzői:
 Decentrálás: a tárgyaknak egyszerre több tulajdonságát figyelembe veszi,
 Egocentrizmus csökken: képes szociális nézőpontváltásra
 Konzerváció: tárgyak bizonyos tulajdonságait akkor is változatlanok maradnak, ha
egyes külső jegyei megváltoztak
 Mennyiség invarianciája: az állandóság kiterjed elvont fogalmakra
 Megfordíthatóság
 Osztályozás képessége: tartalmazási reakció megtanulása jellemző, érti, ha A halmaz
tartalmazza B-t, akkor B minden eleme A-nak is
 Soralkotás képessége: képes sort lemásolni kör alakról egyenesre és fordított sorrendben
is
Jellemző a szimbolikus séma az elvont, valóságban nem létező dolgokkal kapcsolatban
elbizonytalanodnak, megzavarodnak.
IV. Formális műveletet szakasz:
11-12-19 éves korig, serdülőkor ideje, kialakul a szimbolikus fogalmakban történő
gondolkodás képessége, egy problémán belül minden logikai kapcsolatot módszeresen
végiggondol, lelkesen érdeklődik elvont eszmék és a gondolkodás folyamata iránt, a
megoldásokkal módszeresen próbálkoznak, a kombinált sémák jól működnek, jellemző:
 Tisztán logikai úton történő gondolkodás
 Elvont elvek
 Implikációkat alkot (direkt művelet, ennek fordítottja, előbbi reciproka, a reciprok
tagadása)

Intelligencia és kreativitás:
Kreativitás: alkotóképesség, a társadalom számára kívánatos és értékes „újításra”,
„felfedezésre” való képesség. (Kitalálójának új, nem másnak).
Alkotás folyamatának 4 szakasza:
- előkészítés: felfedezik a problémát
- lappangás: félreteszik a problémát, mert megoldási próbálkozásaik kudarcosak voltak

4
- megvilágosodás: váratlan belátás
- igazolás
Problémáink lehetnek nyitott problémák, melyeknek számos jó megoldása lehetséges, illetve
zárt problémák, melyeknek egy jó megoldása van.
Gondolkodásmódunk lehet:
- divergens (széttartó), mely a problémamegoldás kezdeti szakaszában hasznos és célravezető,
mert egyszerre többfelé próbálkozik, több szempontból közelíti meg a problémát,
- konvergens (összetartó), általában előre beállítódik az által elképzelt egyetlen megoldási
irányba, a problémahelyzet összes tényezőjét sorra értékelve, addig szűkíti a lehetőségeket,
amíg megtalálja a megoldást.
A kreativitás mérésére nyílt végű feladatokat szerkesztenek.
Intelligencia: értelem, az alkalmazkodás szolgálatába állított egyéni gondolkodási folyamatok
összjellemzője.
IQ= intelligenciakvóciens (hányados): az értelmi fejlettség mértékének mutatója.
Intelligenciateszteket használnak az értelmi lemaradás megállapítására, vagy
gyógypedagógiai iskolákba való áttelepítési javaslat esetén.
A magas intelligenciával nem feltétlenül jár együtt a magas kreativitás is. (lehet valaki okos,
ötletesség nélkül). Fordítva viszont, hogy valaki kreatív gondolkodó legyen, az
intelligenciának legalább egy jó közepes fokával kell rendelkeznie.
Az optimális az, ha valaki mindkét intellektuális képességének magas fokon van a birtokában.
Mindkettő fejleszthető.
A kreativitás tanítása a tudás alapjainak növelésével, megfelelő légkör megteremtésével és
analógiák keresésével történhet.
Az intelligencia meghatározott képességeket érint: osztályozás, alkalmazkodó
viselkedésváltoztatás, tanulás, következtetés, általánosítás, fogalmi modellkialakítás és
használat és a megértés képességeit.