A SZENT TUDÁS

Swami Sri Yukteswar

1
 jnanavatara-svami-sriyuktesvarena pranitam
kaivalyadarsanam

Kaivalya Darsanam

A SZENT TUDÁS

Írta:

Jnanavatar Swami Sri Yukteswar

Fordította:

Kun Attila

TARTALOM

ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
AZ EVANGÉLIUM
A CÉL
A FOLYAMAT
A KINYILATKOZTATÁS
KÖVETKEZTETÉS

2
 ELŐSZÓ

Minden földrész és minden korszak prófétái sikerrel járták az Isten-keresés útját. A valódi megvilágosodás, a
nirbikalpa samadhi állapotába jutva, a szentek megvalósították a minden név és minden forma mögött rejlő
Legfelsőbb Valóságot. Az ő bölcsességük és lelki útmutatásuk eredményeképpen jöttek létre a világ szent
iratai. Ezek, bár látszólag különböznek, a szavak tarka és különböző ruházata miatt (némelyek nyíltak és
világosak, mások rejtettek vagy jelképesek), mind a Szellem azonos alapigazságainak kifejeződései.

Az én gurudevám, a serampore-i Jnanavatar * Swami Sri Yukteswar (1855-1936), rendkívüli alkalmasságot

mutatott a keresztény Szentírás és a Sanatana Dharma alapvető egységének érzékelésére. Elméjének
makulátlan boncasztalára helyezve a szent szövegeket, képes volt ízekre szedni azokat az intuitív okfejtés
sebészkésével, hogy elkülönítse a tudósok hozzátoldásait és helytelen értelmezéseit a prófétáktól eredő
igazságoktól.

Jnanavatar Swami Sri Yukteswar csalhatatlan szellemi látásának köszönhetően, e könyv révén lehetőség nyílt a
Biblia nehezen érthető könyve, a Jelenések Könyve és az indiai Sankhya filozófia közti alapvető összhangnak a
megállapítására. Amint azt gurudevám elmagyarázza bevezetőjében, e lapokat Babaji kérésének
engedelmeskedve írta meg. Babaji szent gurudevája Lahiri Mahasayának, aki viszont Sri Yukteswar
gurudevája volt. Az „Egy jógi önéletrajza” c. könyvemben írtam e három nagy tanítómester krisztusi életéről.

Az „A szent tudás”-ban található szanszkrit szútrák fényt derítenek a Bhagavad-Gíta, és India más nagy írásai
értelmére.

Paramahansa Yogananda

249 Dwapara (A.D. 1949.)

ELŐSZÓ

W.Y. Evans/Wentz, M.A., D.Litt., D.Sc., a

Tibeti Halottaskönyv,
Milarepa, Tibet nagy jógija,
Tibeti jóga és titkos tanítások, stb.
szerzőjének tollából.

„Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam ... Sri Yukteswar Girivel. A tiszteletreméltó
szent megszólalásig hasonlított a „Tibeti jóga és titkos tanítások” című könyvem címlapján látható kép egy
részletére. A Bengáli-öböl partján elterülő Orissa város környékén lévő Puriban ismertem meg Sri Yukteswart.
Ő akkoriban egy tengerpart közelében fekvő, csendes ashrama feje volt, és legfőbb elfoglaltságát fiatal
tanítványainak lelki fejlesztése jelentette ... Sri Yukteswar arca nemes, hangja szelíd, megjelenése kellemes és
annyi tiszteletreméltóságot sugárzó volt, hogy követői önkéntelenül is engedelmeskedtek neki. Mindenki, aki
ismerte őt, függetlenül attól, hogy az ő közösségébe tartozott, vagy sem, a legnagyobb tiszteletet tanúsította
iránta. Élénken emlékszem még magas, egyenes, a világtól elvonultak sáfrányszínű ruhájába burkolt,
aszketikus alakjára, amint a remeteség bejáratánál állva üdvözölt engem. Földi tartózkodási helyéül Puri szent
városát választotta, melynek híres Jagannath („A Világ Ura”) templomába naponta, India minden
tartományából érkező jámbor hinduk zarándokolnak. Sri Yukteswar 1936-ban, Puriban hunyta le halandó
szemeit, létének ez átmeneti állomása elhagyásakor, tudván, hogy e megtestesülése győzedelmes
kiteljesedéssel zárult.

*
A "bölcsesség megtestesülése"; a szanszkrit jnana azaz "bölcsesség" és avatara azaz "isteni inkarnáció" szavakból. (a
kiadó jegyzete)

3
„Valóban boldog vagyok, hogy leírhattam Sri Yukteswar szentségének és emelkedett jellemének e
tanúbizonyságát.”

Swami Sri Yukteswar és Paramahansa Yogananda, Calcutta, 1935.

4
 Swami Sri Yukteswar Paramahansa Yoganandával az utolsó napforduló ünnepen, Serampore, 1935.

Swami Sri Yukteswar és Paramahansa Yogananda az 1935 decemberében, Sri Yukteswar Serampore-ban lévő
ashramjában tartott vallási ünnepen. A következő napon a nagy tanítómester magához hívatta szeretett
tanítványát és a következő szavakkal rábízta ashramjait és spirituális munkájának folytatását: „Küldetésem a
Földön véget ért; neked kell folytatnod ... Mindent a kezeidbe adok.”

5
 A Szent Tudás

BEVEZETÉS

caturnavatyuttara satavarse gate dvaparasya prayagaksetre I

sadarsanavijnanamanvayartham paramgururajasyajnantu prapya II
kanaravamsyapriyanathasvamíkadambiniksetrenathatmajena I
hitaya visvasya vidagdhatustaye pranitam darsanam kaivalyameta II

[E Kaivalya Darsanam-ot (a Végső Igazság magyarázatát) Kshetranath és a Karar családból való

Kadambini fia, Priya Nath Swami * írta.

A Nagy Tanítómesternek (Mahavatar Babajinak) Allahabadban elhangzott kérésére, a jelenlegi,

Dwapara Yuga 194. évének vége felé e magyarázat a világ épülésére nyomtatásban is megjelent.]

E könyv célja az, hogy amilyen tisztán csak lehet, megmutassa az összes vallás mélyén rejtőző lényegi
egységet, azt, hogy nincs különbözőség a különféle vallások által megörökített igazságokban; hogy csak
egyetlen módszer van, melynek révén a világ külső és belső kibontakozása megtörtént, és hogy minden szent
írás ugyanazt az egy Célt írja elő számunkra. Ezt az alapigazságot azonban az emberek nem értik meg
egykönnyen. A különböző vallások között meglévő nézeteltérések és az emberek tudatlansága csaknem
lehetetlenné teszi azt, hogy fellebbentsük a fátylat és egy pillantást vethessünk e nagy igazságra. Az egyik
vallást a másiktól elválasztó szakadékot mélyítik a békétlenség és nézeteltérés szellemét tápláló hitelvek, s a
tudatlanság. Csak néhány, kivételes adottságokkal megáldott személy képes az általa gyakorolt vallás hatásán
felülemelkedni és az összes nagy vallás által hirdetett igazságokban megtalálni az abszolút egységet.

E könyv célja az, hogy megmutassa a különböző vallások alapját alkotó harmóniát, és hogy segítsen e vallások
egymáshoz kötésében. A feladat valóban herkulesi, ám egy szent parancs bízta rám e küldetés beteljesítését
Allahabadban. Allahabad, a szent Prayaga Tirtha, a Gangesz, Jamuna és Saraswati folyók egybefolyásának, s
a Kumbha Mela idején a világi emberek és az Istent odaadóan szolgáló, hívő emberek találkozásának helye. A
világi emberek képtelenek megszabadulni az őket gúzsbakötő, önmaguk által felállított, világi korlátoktól; a
szellemi felfogású, istenhívő emberek pedig, miután lemondtak a világról, nem szívesen vegyülnek el az
előbbiek kavargó nyugtalanságában. Ennek ellenére, még a földi ügyeikkel teljesen elfoglalt emberek is
kifejezetten vágynak arra, hogy segítséget és útmutatást kapjanak azoktól a szent személyektől, akik elhozzák
a világosságot az emberi faj számára. Ezért kell egy hely, ahol e két társaság együtt lehet. A Tirtha, ilyen
találkozóhelyet kínál. Minthogy a város világtenger partján fekszik, s viharok és csapások nem érintik, az
emberiség számára nagy jótéteményt jelentő üzenettel érkező sadhuk (aszkéták) ideális helynek tekintik a
Kumbha Melát arra, hogy a tanításukra odafigyelőket lelki útmutatással lássák el.

Egy ilyen természetű üzenet hirdetésére választtattam ki 1894. januárjában, amikor a Kumbha Mela
alkalmából Allahabadban jártam. Amint a Gangesz partján sétáltam, egy férfi magához intett, s később abban
a megtiszteltetésben részesültem, hogy egy nagy szenttel, Babajival beszélhettem, aki az én gurumnak, a
benáreszi Lahiri Mahasayának volt a gurudevája. E szent személyiség tehát az én paramguruji maharajám**
volt, s ez volt az első találkozásunk.
*
1984-ben, mikor e könyvet írta, kapta meg a szerző a „swami” címet Babajitól. Később, a Bihar tartománybeli, Buddha
Gaya kolostor vezetője (mahanta) hivatalosan is a swami rend tagjává avatta, s ekkor fogadta el szerzetesi nevéül a Sri
Yukteswar-t. A swami rend giri („hegy”) ágához tartozott. (a kiadó jegyzete)
*
* Paramguru, szószerint: „túlsó guru”, vagyis valaki gurujának a guruja. A -ji képző tiszteletet fejez ki. Maharaj, vagyis
„nagy király” címmel gyakran illetnek kivételes képességű lelki tanítómestereket. (a kiadó jegyzete)

6
A Babajival folytatott beszélgetésünk során az embereknek e zarándokhelyeket gyakran látogató, sajátos
osztályáról is szót ejtettünk. Alázatosan azt mondtam, hogy az itt jelenlevőknél jóval intelligensebb,
különböző vallásokat követő emberek élnek a világ távoli részein - Európában és Amerikában -, s nem ismerik
a Kumbha Mela valódi jelentőségét. Ők azok az emberek, akik számára hasznos lenne kapcsolatot tartani az
istenhívőkkel, annál inkább, minél intelligensebb az illető, hiszen a külföldön élő értelmiségiek sok esetben
már az erkölcstelen materializmussal jegyezték el magukat. Közülük néhányan, bár a tudomány és filozófia
birodalmában végzett kutatásaik révén hírnevesekké lettek, nem ismerik fel a lényegi egységet a vallásban. A
követett hitvallások csaknem lekűzdhetetlen sorompókként szolgálnak, azzal fenyegetve, hogy örökre
megosztják az emberiséget.

Az én paramguruji maharaj-om, Babaji elmosolyodott, s megtisztelve a swami címmel, feladatként e könyvet

rótta ki rám. Az okát nem tudom, de engem választott ki arra, hogy eltávolítsam ezeket a sorompókat, és
segítsek a minden vallásban meglévő alapvető igazság megfogalmazásában.

A könyv négy részre tagolódik, a tudásbeli fejlettség négy foka szerint. A vallás legmagasabbrendű célja az
atmajnanam, az önismeret. Ennek eléréséhez azonban szükséges a külső világ ismerete. A könyv első része
ezért foglalkozik az evangéliummal (= veda), s törekszik a teremtés alapvető igazságainak feltárására,
valamint a világ kialakulásának és degradálódásának leírására.

A teremtés láncában a legmagasabbrendűtől a legalacsonyabbig, minden teremtmény három dolog, a Létezés,

a Tudat és a Boldogság megvalósítására vágyakozik. E szándékok vagy célok képezik az okfejtés tárgyát a
könyv második részében. A harmadik rész az élet e három célját megvalósító módszerrel foglalkozik. A
negyedik rész azokat a kinyilatkoztatásokat tárgyalja, melyeket azok kaptak, akik az élet e három
eszményének megvalósításában nagyon messzire eljutottak, és akik a céljukhoz már nagyon közel vannak.

A könyvben követett módszer a következő: először a keleti bölcsek egy tézisének közlése szanszkrit
kifejezésekkel, majd magyarázat a nyugati szent írásokra való hivatkozással. Evvel megpróbáltam a lehető
legjobban megmutatni, hogy nincs valódi eltérés, s még kevésbé található valódi ellentét Kelet és Nyugat
tanításai között. Paramgurudevám sugalmazására a könyvet megírtam, és a tudás minden ágának gyors
fejlődésével jellemezhető, Dwapara korszakban remélem, hogy a könyv jelentőségét nem ítélik meg tévesen
azok, akiknek készült.

A yugák vagy korszakok számításának egy rövid matematikai levezetése magyarázza meg azt a tényt, hogy a
világ jelenlegi korszaka a Dwapara Yuga, és a yugából 194 év telt el eddig (Kr.u. 1894.), gyors fejlődést hozva
az emberek tudásában.

A keleti asztronómiából megtanulhatjuk, hogy a holdak bolygóik körül keringenek, a bolygók a saját tengelyük
körül forogva keringenek holdjaikkal együtt a nap körül; és a nap a bolygóival és azok holdjaival együtt
valamely csillag, mint duál körül kering, körülbelül 24000 földi év alatt írva le egy teljes fordulatot, ezáltal
előidézve a napéjegyenlőségi pontok zodiákus mentén történő, visszafelé haladásának égi jelenségét. A napnak
azonban van egy másik mozgása is, melynek során egy Vishnunabhi-nak nevezett, nagy középpont körül
kering; mely központ a teremtő energia, Brahma, az egyetemes magnetizmus székhelye. Brahma szabályozza
a dharmát, a belső világ szellemi értékrendjét.

Amikor a nap, duálja körüli keringése során e nagy középponthoz, Brahma székhelyéhez a legközelebb kerül
(ez az esemény akkor következik be, mikor az őszi napéjegyenlőség a Kos kezdőpontjához ér), a dharma,
vagyis a szellemi értékrend olyan fejletté válik, hogy az emberek könnyedén megértenek mindent, még a
Szellem misztériumait is.

Az őszi napéjegyenlőség a huszadik század kezdetén, az emelkedő Dwapara Yuga korai szakaszában, a Szűz
csillagkép állócsillagai között kezd hanyatlani. *

12000 év múlva, mikor a nap pályáján eléri a Brahmától, a nagy középponttól legtávolabb fekvő pontot (ez az
esemény akkor következik be, mikor az őszi napéjegyenlőség a Mérleg kezdőpontjához ér), a dharma, vagyis a
szellemi értékrend állapota annyira leromlik, hogy az emberek képtelenek bármit is felfogni a durva anyagi
teremtésen túli dolgokból. S hasonlóképpen, mikor a nap, keringése során, a nagy középponthoz legközelebbi
hely felé halad, a dharma vagy szellemi értékrend elkezd fejlődni, s e növekedés újabb 12000 év alatt,
fokozatosan megy végbe.
*
Lásd az 5. oldal diagramját

7
E 12000 éves periódusok mindegyike gyökeres változást hoz úgy külsőleg, az anyagi világban, mint belsőleg,
a szellemi vagy elektromos világban; ezért ezeket Daiva Yugáknak vagy Elektromos Párnak nevezik. Így tehát
egy 24000 éves periódus alatt a nap megkerüli a duálját, és végére ér egy elektromos ciklusnak, amely egy
12000 éves felszálló ívből és egy 12000 éves leszálló ívből áll.

A dharma vagy szellemi értékrend fejlődése azonban fokozatos, és egy 12000 éves periódus során négy
szakaszra osztható. Azt az 1200 éves időszakot, mely alatt a nap, pályájának 1/20 részét megteszi (lásd a
diagramot), Kali Yugának nevezik. Dharma, a szellemi erény ebben az első szakaszban fejlődésének negyedét
teszi meg; az emberi értelem semmit sem képes fölfogni a külső világon, az örökké változó teremtés durva
anyagán túli valóságból.

Azt a 2400 éves időszakot, melynek során a nap, pályájának 2/20 részét teszi meg, Dwapara Yugának nevezik.
A dharma vagy szellemi értékrend fejődésének második szakasza ez, mely csak félig végzi be a fejlődést; az
emberi értelem ekkor már képes megérteni a finomfizikai anyagokat vagy elektromosságot valamint annak
jellemzőit, melyek a külső világ teremtő elvei.

Azt a 3600 éves időszakot, melynek során a nap, pályájának 3/20 részét teszi meg, Treta Yugának nevezik. A
dharma vagy szellemi értékrend a harmadik fejlődési szakaszában van ekkor; az emberi értelem képessé válik
az isteni magnetizmusnak, a teremtés létét meghatározó, mindenfajta elektromos erő forrásának megértésére.

Azt a 4800 éves időszakot, melynek során a nap, pályájának 4/20 részét teszi meg, Satya Yugának nevezik. A
dharma vagy szellemi értékrend a negyedik szakaszban van és fejlődésének tetőpontjára ér; az emberi értelem
képes lesz felfogni mindent, még Istent, e látható világon túl létező Szellemet is.

8
 DIAGRAM

A Szűz a Halakkal szemközt álló jegy. Az őszi napéjegyenlőség most a leszálló ágában a Szűzben; a szemben lévő pont, a
tavaszi napéjegyenlőség, pedig leszálló ágában a Halakban van. A nyugati metafizikusok, akik a tavaszi
napéjegyenlőséget tekintik meghatározó jelentőségűnek, ennélfogva azt mondják, a világ most a „Halak Korszakában”
van.

A napéjegyenlőségi pontok hátrafelé haladó mozgást végeznek a szemben álló jegyek mentén; ezért, mikor a
napéjegyenlőségi pontok elhagyják a Halak-Szűz jegykettőst, belépnek a Vízöntő-Oroszlánba. Swami Sri Yukteswarji
elmélete szerint a világ Kr.u. 499-ben lépett be a Halak-Szűz korszakba, és kétezer évvel később, Kr.u. 2499-ben fog
belépni a Vízöntő-Oroszlán korszakába. (a kiadó jegyzete )

9
A Satya Yugában élt nagy rishi (megvilágosodott bölcs), Manu még világosabban írja le ezen Yugákat a
Samhitájából idézett, következő részben:

catvaryahuh sahasrani varsanantu krtam yugam I

tasya tavacchati sandhya sandhyamsasrca tathavidhah II
itaresu sasandhyesu sasandhyamsesu ca trisu I
ekapayena vartante sahasrani satani ca II
yadetat parisamkhyatamadaveva caturyugam I
etad dvadasasahasram devanam yugamucyate II
daivikanam yuganantu sahasram parisamkhyaya I
brahmamekamaharjneyam tavati ratrireva ca II

[Azt mondják, a Krita Yuga (Satya Yuga vagy világ „Aranykora”) négy évezredig tart. Reggeli
szürkülete ugyanennyi évszázadra rúg, és esti szürkületének hossza is azonos ezzel (azaz 400 + 4000
+ 400 = 4800). A további három korszakban, a reggeli és esti szürkület évszázadainak, valamint a kor
évezredeinek száma rendre eggyel csökken (azaz 300 + 3000 + 300 = 3600, stb.). A 12000 évet
magábafoglaló, négyes ciklust nevezik az istenek életkorának. Ezer isteni életkor alkotja Brahma egy
napját és ugyanennyi az éjszakáját.]

A Satya Yuga időtartama 4000 év; a Satya Yuga előtt és után 400-400 év alkot egy-egy sandhit vagy átmeneti
korszakot az előző és a következő Yuga valamint e Yuga között, ezért a Satya Yuga valódi, teljes időtartama
4800 év. A többi Yuga és Yugasandhi időtartamának számításánál alapelv az, hogy a számérték az előző
Yuga és sandhik időtartamát jelző évezredek és évszázadok számából levezethető. E szabály alapján úgy tűnik,
hogy a Treta Yuga 3000 év hosszú, előtte és utána 300 éves sandhikkal vagy átmeneti korokkal, melyekkel
együtt a teljes időtartam 3600 évre adódik.

Ugyanígy a Dwapara Yuga 2000 évig tart, előtte és utána 200 éves sandhikkal; ez összesen 2400 év. S végül, a
Kali Yuga időtartama 1000 év, előtte és utána 100 éves sandhikkal, ez összesen 1200 év. E négy Yuga
időtartamának összege így 12000 évre adódik, mely a Daiva Yugák vagy Elektromos Pár egyikének
időtartamával egyenlő, melyekből kettő, azaz 24000 év tesz ki egy teljes elektromos ciklust.

Kr.e. 11501 óta, amikor az őszi napéjegyenlőség a Kos kezdőpontján volt, a nap, pályájának a nagy
középponthoz legközelebbi pontjától távolodva elkezdett a pályának e középponttól legtávolabb eső pontja
felé közeledni, s ennek megfelelően az ember szellemi ereje is csökkenni kezdett. 4800 év alatt, amíg a nap
áthaladt a Satya Párok egyikén, azaz megtette pályájának 4/20 részét, az ember teljesen elveszítette értelmének
a szellemi tudás megértésére szolgáló képességét. A következő 3600 évben, melynek során a nap áthaladt a
leszálló Treta Yugán, az értelem fokozatosan elvesztette minden, az isteni magnetizmus tudásának felfogására
alkalmas képességét. A következő 2400 év során, miközben a nap áthaladt a leszálló Dwapara Yugán, az
emberi értelem elvesztette az elektromosság és tulajdonságai tudásának megértésére szolgáló képességét is.
További 1200 év alatt a nap áthaladt a leszálló Kali Yugán és elérte pályájának a nagy középponttól
legtávolabb eső pontját, ahol az őszi napéjegyenlőség a Mérleg kezdőpontjára esett. Az ember szellemi ereje
annyira lecsökkent, hogy többé már semmi olyat nem volt képes megérteni, ami a durva anyagi teremtésen túl
van. A Kali Yuga és az egész, 24000 éves ciklus legsötétebb időszaka a Kr.u. 500 körüli években következett
el. A történettudomány valóban igazolja az indiai rishik ősi számításainak pontosságát, és feljegyzi a korszak
minden népénél az általános tudatlanságot és szenvedést.

10
Kr.u. 499 után, a nap a nagy középpont felé kezdett elmozdulni, s az ember értelme fokozatosan fejlődésnek
indult. A felszálló Kali Yuga 1100 éve alatt, mely Kr.u. 1599-ig vezetett el minket, az emberi értelem olyan
sűrű volt, hogy képtelen volt megérteni az elektromosságot, a Sukshmabhutát, a teremtés finomfizikai
anyagait. A politika világában is, általánosságban szólva, nem volt béke egyetlen királyságban sem.

E korszak után, amikor a Kali Yuga 100 éves, átmeneti sandhi időszaka elkövetkezett, hogy kapcsolatot
teremtsen a következő, Dwapara Yugával, az emberek kezdtek tudomást szerezni a finomfizikai anyagok, a
panchatanmatra, vagy elektromos jelenségek létezéséről, és kezdett kialakulni a politikai béke is.

Kr.u. 1600 körül William Gilbert felfedezte a mágneses erőket és megfigyelte az elektromosság jelenlétét
minden anyagi szubsztanciában. 1609-ben Kepler fölfedezte az asztronómia jelentős törvényeit, és Galilei
teleszkópot készített. 1621-ben a holland Drebbel feltalálta a mikroszkópot. 1670 körül Newton felfedezte a
gravitáció törvényét. 1700-ban Thomas Savery a gőzgépet vízátemelésre alkalmazta. Húsz évvel később
Stephen Gray felfedezte az emberi testben működő elektromosságot.

A politika világában pedig, az emberek kezdtek tiszteletet tanúsítani egymás iránt, és a civilizáció sokoldalúan
fejlődött. Anglia egyesült Skóciával és hatalmas királysággá lett. Bonaparte Napóleon bevezette új
törvénykönyvét Dél-Európában. Amerika kivívta függetlenségét, és Európa sok része békés volt.

A tudomány fejlődésével a világot kezdték behálózni a vasútvonalak és a telegráf vezetékek. A gőzgépek,

elektromos gépek és különböző készülékek segítségével a finomfizikai anyagokat a gyakorlatban
hasznosították, bár azok természetét még nem értették tisztán. 1899-ben, a Dwapara Sandhi 200 éves átmeneti
időszakának eltelte után fog megkezdődni az igazi, 2000 évig tartó Dwapara Yuga, mely az elektromosságnak
és tulajdonságainak teljes megértését adja az emberiségnek.

Ilyen jelentős tehát az univerzumot kormányzó Idő hatása. E hatást ember nem győzheti le, kivéve az, aki meg
van áldva a természet mennyei ajándékával, a tiszta szeretettel; istenivé vált; megkeresztelkedett a Pranava (a
szent Aum vibráció) szent folyójában, ő megérti Isten Királyságát.

A hindu naptárak pontatlanul írják le a világ helyzetét a jelenlegi (Kr.u. 1894) Dwapara Sandhi korszakra
vonatkozóan. A naptárakat számító asztronómusokat és asztrológusokat a Kali Yuga sötét korszakának egyes
szanszkrit tudósai (olyanok, mint Kulluka Bhatta) által készített feljegyzések félrevezették, és most azon az
állásponton vannak, hogy a Kali Yuga időtartama 432000 év, melyből 4994 év már eltelt (Kr.u. 1894), s
csupán 427006 év maradt hátra. Sötét kép, de szerencsére nem igaz.

A hiba először Kr.e. 700 körül került be a naptárakba, Parikshit Raja uralkodása alatt, éppen az utolsó leszálló
Dwapara Yuga befejeződése után. Abban az időben, Yudhisthira Maharaja, a sötét Kali Yuga megjelenését
felismerve, átadta trónját unokájának, az említett Parikshit Rajának. Yudhisthira Maharaja, udvarának minden
bölcsével visszavonult a Himalája hegységbe, a világ paradicsomába. Parikshit Raja udvarában emiatt nem
volt senki, aki megértette volna a különböző yuga időtartamok pontos számításának elveit.

Ezért, miután letelt az akkori Dwapara Yuga 2400 éve, senki nem merte a sötét Kali Yuga eljövetelét még
nyilvánvalóbbá tenni azáltal, hogy annak első évétől kezdje a kor éveinek számolást, és pontot tegyen a
Dwapara évek végére.

E rossz számítási módszernek megfelelően a Kali Yuga első évét, a Dwapara Yuga időtartamát is
beleszámolva, 2401-re számozták. Kr.u. 499-ben, mikor az 1200 év, az igazi Kali Yuga időtartama letelt, és a
nap elérte pályájának a nagy középponttól legtávolabb eső pontját (amikor az őszi napéjegyenlőség a Mérleg
kezdőpontján volt az égen), a Kali éveinek számát, annak legsötétebb időszakában, 3600-ra számozták, 1200
helyett.

A felszálló Kali Yuga kezdete, azaz Kr.u. 499 után a nap, pályáján közeledni kezdett a nagy középponthoz, s
ennek megfelelően az ember szellemi ereje is növekedésnek indult. Ennélfogva a korszak bölcsei, akik
megállapították, hogy az ősi rishik számításai egy Kali Yuga időtartamát csupán 1200 évben határozták meg,
kezdték észrevenni a hibát a naptárakban. Mivel e bölcsek értelme még nem volt kellően fejlett, csak a hibát
fedezték fel, annak okát azonban nem. A tények összeegyeztetésének érdekében kitalálták, hogy a Kali valódi
időtartamát alkotó 1200 év, nem közönséges földi évekből, hanem daiva évekből („az istenek éveiből”)
tevődik össze, mely évek 12 daiva hónapból, a hónapok 30 daiva napból állnak, a napok pedig megegyeznek
egy közönséges földi év időtartamával. Szerintük tehát a Kali Yuga 1200 éve 432000 földi évvel egyenlő.

11
A helyes következtetés érdekében tekintsük a tavaszi napéjegyenlőség helyzetét az 1894-es év tavaszán.

Az asztronómiai szakkönyvek azt mutatják, hogy a tavaszi napéjegyenlőség most 20°54’36” távolságra van a
Kos kezdőpontjától (a Revati állócsillagtól), s ebből számítással kitűnik, hogy 1394 év telt el azóta, amióta a
tavaszi napéjegyenlőség, a Kos kezdőpontjától elkezdte hátráló mozgását.

Az 1394 évből levonva 1200 évet (a legutolsó, felszálló Kali Yuga hosszát), 194-et kapunk, ennyi év telt el a
világnak a felszálló Dwapara Yugába lépésétől kezdve az idei évig. A régebbi naptárak hibájának érthető
magyarázatát kapjuk, ha a 3600 évet hozzáadjuk az 1394 évhez, s 4994 évet kapunk, mely összhangban van a
jelenlegi évre (Kr.u. 1894) vonatkozó, és a hindu naptárakban teljesen eluralkodott, hibás elmélettel.

[A könyvben található diagram segítségével az olvasó láthatja, hogy az őszi napéjegyenlőség most (Kr.u.
1894) a Szűz csillagkép csillagai közé esik, és a felszálló Dwapara Yugában van.]

Említést teszünk e könyvben bizonyos igazságokról, például amelyek a mágnesesség tulajdonságairól, azok
auráiról, az elektromosság különböző fajtáiról, stb. szólnak, annak ellenére, hogy a modern tudomány még
nem fedezte fal azokat. Az elektromosság öt fajtája könnyen megérthető, ha figyelmünket az idegi
tulajdonságokra irányítjuk, melyek tisztán elektromos természetűek. Mind az öt érzőidegnek jellegzetes és
egyedi rendeltetése van. A látóideg a fényt szállítja, s nem végzi el a halló- és egyéb idegek feladatát; a
hallóideg ezzel szemben csak a hangot hordozza anélkül, hogy betöltené más idegek szerepét, és így tovább.
Ennek következtében tehát világos, hogy a kozmikus elektromosság öt tulajdonságának megfelelően, az
elektromosságnak öt fajtája van.

A mágneses tulajdonságokra vonatkozóan pedig annyit, hogy az emberi értelem felfogóképessége jelenleg
annyira behatárolt, hogy teljesen meddő kísérlet lenne, a témát megértetni a nagyközönséggel. Az ember
értelme a Treta Yugában (a következő Treta Yuga Kr.u. 4099-ben kezdődik) fogja majd fel az isteni
mágnesesség jellemzőit. Ma is léteznek olyan kivételes személyiségek, akik, legyőzve az Idő hatását, képesek
felfogni azt, amit a közönséges emberek nem; e könyv azonban nem azoknak az emelkedett személyeknek
szól, akiknek ebből semmire sincs szükségük.

E bevezetés befejezéseképpen megfigyelhetjük, hogy a hét egyes napjaira hatást gyakorló, különböző bolygók
kölcsönzik nevüket a megfelelő napnak; és ugyanígy az egyes hónapokra ható, különböző csillagképek nevei
adják a hindu hónapok neveit. Minden nagy yuga ennél erősebb hatással van a saját időtartamára; ebből
következően kívánatos, hogy az ilyen időtartamok megmutassák, melyik yugához tartoznak.

Amint a yugákat a napéjegyenlőség helyzetéből számítják, a megfelelő yugára vonatkozó évszámítás módszere
is tudományos elven alapul; melynek használatával elkerülhetővé válik az a sok, múltbeli kényelmetlenség,
mely az egyes koroknak kiváló személyekhez, s nem az állócsillagok égi jelenségeihez kapcsolásából adódott.
Ezért azon év megnevezésére és számozására, melyben e bevezetés megíródott, Kr.u. 1894 helyett, inkább
Dwapara 194-et írunk, hogy a jelenlegi yuga pontos idejét mutassuk meg. Indiában e számítási mód
Vikramaditya Raja uralkodásáig, a Samvat korszak kezdetéig általánosan használt volt. Mivel a yuga számítási
módszer önmagában gondolkodásra serkent, mi ezt követjük, és követésre javasoljuk a nagyközönség számára
is.

Most, a Dwapara Yuga 194. évében, a sötét Kali korszak a már a régmúlté, a világ a szellemi tudás után kutat,
és az emberek szeretetteljes segítséget várnak egymástól. E könyv kiadása, melyet az én szent paramguru
maharaj Babajim kért tőlem, remélem, szellemi szolgálat lesz.

Swami Sri Yukteswar Giri

Serampore, West Bengal

The 26th Falgun, 194 Dwapara
(Kr.u. 1894)

12
 1. FEJEZET

vedah

AZ EVANGÉLIUM

1. szútra

vedah nityam purnamanadyanantam brahma param I

tadevaikamevadvaitam sat (1)

A parambrahma (az Isten Szelleme) örökkévaló, teljes, kezdet és vég nélkül való. Egyetlen, oszthatatlan
létező. *

Az Örökkévaló Atya, Isten, Swami Parambrahma az egyetlen Valódi Lényeg, Sat, minden, ami az
univerzumot alkotja.

Miért felfoghatatlan Isten? Az ember örök hittel bír és ösztönösen hisz egy olyan Lényeg létében, amelynek
csupán tulajdonságai az érzékek - hang, tapintás, látvány, íz és illat, melyek e látható világ alkotórészei -
tárgyai. Mivel az ember a fentemlített tulajdonságokból szerkesztett, anyagi testével azonosítja önmagát, e
tökéletlen szervek segítségével csak ezen tulajdonságokat képes felfogni, de azt a Lényeget már nem, melyhez
e tulajdonságok tartoznak. Az Örökkévaló Atya, Isten, az egyetlen Lényeg az univerzumban, ezokból
felfoghatatlan az anyagi világ embere számára, hacsak nem válik istenivé azáltal, hogy énjét a Sötétség vagy
Maya eme teremtése fölé emeli. Lásd:

Zsidókhoz 11:1
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."

János 8:28
"Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy Én vagyok."

2. szútra

tatra sarvvajnapremabijancit sarvvasaktibijamanandasca (2)

Benne (Parambrahma) foglaltatik minden tudás és szeretet kezdete, gyökere minden hatalomnak és
örömnek.

Prakrti vagy Isten természete. A Mindenható Erő, a Sakti, vagy másszóval Örökkévaló Öröm, Ananda hozza
létre a világot; és a Mindentudó Érzés, a Chit, mely tudatossá teszi a világot, mutatja meg az Atyaisten
természetét, a Prakritit.

*
Swami Sri Yukteswarji e szútrákat (tanokat) csak a fenti szanszkrit formában adta meg. A fordítást a Self-Realization
Fellowship készítette. (a kiadó jegyzete)

13
Hogyan fogható fel Isten. Mivel az ember Isten képmása, figyelmét befelé irányítva, önmagán belül
megértheti az említett Erőt és Érzést, Énjének kizárólagos tulajdonságait - az Örökkévaló Erőt, mint az
élvezetre (Bhoga) irányuló vágyat (Vasana); és a Mindentudó Érzést, mint az ő élvező (Bhokta)
Tudatát (Chetana). Lásd:

Mózes I, 1:27
"Teremté tehát Isten az embert ő képére, Isten képére teremté őt: férfivá és asszonnyá teremté őket."

3. szútra

tatsarvvasakti bijajadaprakrti vasanaya vyaktabhavah I

pranavasabdah dikkalanavo 'pi tasya rupani (3)

A Parambrahma okozza a teremtést, az élettelen Természet (Prakriti) kiemelkedését. Az Aum-tól

(Pranava, a Szó, a Mindenható Erő megnyilvánulása) ered Kala, az Idő; Desa, a Tér; és Anu, az Atom (a
teremtés rezgésszerkezete)

Az Amen (Aum) Szó a Teremtés kezdete. A Mindenható Erő megnyilvánulása (a Taszítás és annak
kiegészítője a Mindentudó Érzés vagy Szeretet, a Vonzás) rezgés, mely mint sajátos hang: az Amen vagy Aum
Szó, jelenik meg. Különböző megjelenési formáiban az Aum hozza létre a változás eszméjét, mely az Idő,
Kala, az Örökkön Változtathatatlanban; és a megosztás eszméjét, mely a Tér, Desa, az Örökkön
Oszthatatlanban.

A Négy Eszme: a Szó, az Idő, a Tér és az Atom. A következő hatás a részecskék - a megszámlálhatatlan
atom, patra vagy anu - eszméje. E négy - a Szó, az Idő, a Tér és az Atom - egy és ugyanaz, s lényegében nem
más, mint eszme.

A Szónak e megnyilvánulása (külső, anyagi testté változva) alkotta e látható világot. Az Amen vagy Aum Szó
tehát, lévén a Mindenható Atya Örök Természete vagy Saját Énje, elválaszthatatlan Tőle és nem más, mint
Maga Isten; ahogy a tűztől is elválaszthatatlan az égető energia, mely nem más, mint a tűz maga. Lásd:

Jelenések 3:14
"Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete."

János 1:1,3,14
"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige ... Minden ő általa lett, és nála nélkül
semmi sem lett, a mi lett ... És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk."

4. szútra

tadeva jagatkaranam maya isvarasya, tasya vyastiravidya (4)

A teremtés oka az Anu, vagy Atomok. Nagy tömegben Mayának vagy az Úr illuzórikus energiájának
nevezik ezeket; minden egyedi Anut Avidyának, Tudatlanságnak neveznek.

Az Atomok alkotják a Teremtő Szellem trónját. Ezek az Atomok, melyek az említett négy eszmén belül és
kívül játsszák szerepüket, alkotják a Teremtő Szellem trónját, mely megalkotva ezen univerzumot, fénnyel
árasztja el ezeket. Nagy tömegükben Mayának, Sötétségnek nevezik őket, mivel nem fogadják be a Szellemi
Fényt; külön-külön mindegyiküket Avidyának, a Tudatlanságnak nevezik, mert az embert még a saját Énje
felől is tudatlanná teszik. Ezért a fenti négy eszme kelti fel mindazokat a zavarokat, melyeket a Bibliában,
mint sokféle állatot említenek. Ameddig az ember a durva anyagi testével azonosítja önmagát, az elsődleges,

14
négyszeres Atomnál jóval alacsonyabbrendű helyzetbe kerül, és szükségszerűen nem érti meg azt. Mikor
azonban arra a szintre emeli magát, nemcsak ezt az Atomot érti meg kívülről és belülről, hanem a teljes
teremtést, is, a megnyilvánulatlant és a megnyilvánultat (azaz "elöl és hátul") is. Lásd:

Jelenések 4:6
"És a királyiszék közepette és a királyiszék körűl négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátúl."

5. szútra

tatsarvvaajna premabijam param tadeva kutastha caitanyam I

purusottamah tasyabhasah purusah tasmadabhedah (5)

A Parambrahma Mindentudó Szeretet aspektusa a Kutastha Chaitanya. Az egyedi Én, mivel Annak
megnyilvánulása, azonos Azzal.

Kutastha Chaitanya, a Szentlélek, Purushottama. A Premabijam Chit (Vonzás, Mindentudó Szeretet)

megnyilvánulása az Élet, a Mindenütt Jelenlévő Szent Szellem, akit Szentlélek, Kutastha Chaitanya vagy
Purushottama néven neveznek, mely fénylik a Sötétségben, a Mayában, hogy annak minden részecskéjét az
Istenség felé vonzza. A Sötétség, a Maya, vagy annak egyedi részecskéi * , az Avidya vagy Tudatlanság
azonban, lévén maga a taszítás, nem képes befogadni vagy felfogni a Szellemi Fényt, csupán visszaveri azt.

Abhasa Chaitanya vagy Purusha, az Isten Fiai. E Szentlélek, mivel az Örökkévaló Atya, Isten, Mindentudó
Természetének megnyilvánulása, egylényegű Magával Istennel; s így e szellemi sugarak visszaverődéseit az
Isten Fiai - Abhasa Chaitanya vagy Purusha - névvel illetik. Lásd:

János 1:4,5,11
"Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága."
"És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt."
"Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt."

6. szútra

citsakasadanormahattvam taccitvam, tatrasadadhyavasayah I

sattvam buddhih tatastadviparitam manah carame' bhimano 'hamkarastadeva jivah (6)

A Chit (univerzális tudás) hatására az Atom kialakítja a Chittát vagy az elme nyugalmi állapotát, melyet,
miután szellemivé vált, Buddhinak, Értelemnek neveznek. Ennek ellentéte a Manas, az Elme, melyben a
Jiva - az én az Ahamkarával, az Ego, a különvált létezés eszméje - él.

Chitta, a Szív; Ahamkara, Ego, az ember fia. Ez az Atom, az Avidya vagy Tudatlanság, az Univerzális
Szeretet, a Chit, a Szent Szellem hatásának kitéve, szellemivé válik - mint ahogy mágnesessé válnak a
vasreszelék szemcséi a mágneses térben -, tudatra, érzőképességre tesz szert, mikoris Mahat, A Szív, a Chitta
néven ismerik; s hajlama szerint, megjelenik benne az én, elkülönült létezésének eszméje, melyet
Ahamkarának, Egónak, az ember fiának neveznek.

Buddhi, az Értelem; Manas, az Elme. Ilymódon átmágnesezve két pólusa van, az egyik vonzza a Valóságos
Lényeg, a Sat felé, a másik pedig eltaszítja attól. Az előbbit Sattwának vagy Buddhinak, Igazságot
meghatározó Értelemnek nevezik, míg az utóbbi Anandatatwa vagy Manas, azaz Elme néven ismeretes, mely

*
Vagyis azok jelenléte minden emberben.

15
része lévén a Taszításnak, melyet a Mindenható Erő az említett módón tett szellemivé, eszményi világot
teremt az élvezetnek (ananda).

16
Ez a kiadók által készített ábra csupán a teremtés különböző aspektusainak fejlődését kívánja bemutatni, és
nem foglalkozik azoknak a térben, egymáshoz képest elfoglalt helyzetének viszonyával.

17
 7-10. szútra

tadahamkaracittavikarapancatattvani (7)
tanyeva karanasariram purusasya (8)
tesam trigunobhyah pancadasa visayendriyani (9)
etani manobuddhibhyam saha saptadasasuksmangani lingasarirasya (10)

A Chittának vagy szellemivé vált Atomnak, melyben az Ahamkara (az Én elkülönült létezésének eszméje)
megjelenik, öt megnyilvánulása (elektromos aurája) van.
Ezek (az öt elektromos aura) alakítják ki a Purusha kauzáltestét.

Az ötféle elektromosság vagy Pancha Tattva, három tulajdonságából vagy Gunájából - Sattwa (pozitív),
Rajas (semleges) és Tamas (negatív) - létrehozza a Jnanendriyákat (érzékszerveket), a Karmendriyákat (a
cselekvés szerveit) és a Tanmatrákat (az érzékelés tárgyait).

E tizenöt tulajdonság, valamint az Elme és az Értelem alkotja a finomfizikai test vagy Lingasarira
tizenhét "finom végtagját".

A Pancha Tattva, a teremtés öt gyökér-oka a kauzáltest. A szellemivé vált Atom vagy Chitta (a Szív), lévén
a Taszítás megnyilvánulása, öt különböző részéből ötféle elektromos aurát hoz létre: egyet a közepéből, kettőt
a két szélső részéből, a maradék kettőt pedig a közép és a két szélső rész közti részből. Az elektromosságnak
emez öt fajtája, az Egyetemes Szeretet (a Szentlélek) hatása alatt a Valódi Lényeg, a Sat felé vonzódva
mágneses teret kelt, melyet a Sattwa Buddhi vagy Értelem testének neveznek. Ezt az ötféle elektromosságot,
mivel ezek minden további teremtés okai, Pancha Tattwának vagy az öt Gyökér-oknak nevezik, és a Purusha
vagy Isten Fia kauzáltestének tekintik.

A három Guna, azaz az elektromos tulajdonságok. A polarizált Chitta által kibocsátott elektromosságok
szintén polarizált állapotban vannak, és el vannak látva a Chitta három tulajdonságával vagy Gunájával,
melyek a következők: a pozitív Sattwa, a negatív Tamas és a semleges Rajas.

Jnanendriyák, vagyis az öt érzékszerv. Az ötféle elektromosság pozitív tulajdonsága alkotja a

Jnanendriyákat, azaz érzékszerveket - a szaglásét, az ízlelését, az érintését és a hallásét -, és a Manas vagy
Elme hatása alatt, ezen
szellemivé vált Atom ellenkező pólusa felé vonzódva, létrehoz egy ahhoz hasonló testet.

Karmendriyák, vagyis az öt cselekvő szerv. Az ötféle elektromosság semleges tulajdonsága alkotja a

Karmendriyákat, a cselekvés - kiválasztás, nemzés, mozgás (lábak), kézügyesség (kezek) és beszéd - szerveit.
Mivel ezen szervek a szellemivé vált Atom vagy Chitta (a Szív) semlegesítő energiájának megnyilvánulásai,
egy energetikus testet alkotnak, melyet energia-testnek, élterőnek vagy Pranának neveznek.

Vishaya vagy Tanmatrák, azaz az érzékek öt tárgya. Az ötféle elektromosság negatív tulajdonsága alkotja az
öt Tanmatrát vagyis a szagló-, ízlelő-, látó-, tapintó- és hallóérzék tárgyait, melyek a cselekvő szervek
semlegesítő ereje
által, az érzékszervekkel egyesítve kielégítik a szív vágyait.

Lingasarira vagy finomfizikai test. E tizenöt tulajdonság, a szellemivé vált Atom két pólusával - az Elmével
és Értelemmel - együtt alkotja a Lingasarirát vagy Sukshmasarirát, vagyis a Purusha, azaz Isten Fia
finomfizikai testét.

18
 11-12. szútra

tatah pancatattvanam sthitisilatamasikavisayapancatanmatranam

pancikaranena sthulasarirasyangani jadibhutapancaksityaptejo
marudvyomanyudbhutani (11)
etanyeva caturvisamtih tattvani (12)

Az említett öt tárgy, mely az ötféle elektromosság negatív tulajdonsága, egymással keveredve létrehozza
a durva anyag eszméjét, annak ötféle formájában, melyek a következők: Kshiti azaz szilárd anyagok, Ap
azaz folyadékok, Tejas azaz tűz, Marut azaz gázneműek és Akasa vagyis éter.

A durva anyagnak ezen öt formája és az említett tizenöt tulajdonság a Manasszal, azaz az Elmével vagy
tudatossággal; a Buddhival, azaz a megkülönböztető értelemmel; a Chittával, azaz a Szívvel vagy
érzőképességgel; s az Ahamkarával, azaz az Énnel vagy Egóval együtt alkotja a teremtés huszonnégy
alapvető elvét.

A durva anyagi test. Az említett öt tárgy, mely az ötféle elektromosság negatív tulajdonsága, egymással
keveredve létrehozza a durva anyag eszméjét, mely számunkra öt különböző formában - szilárdként (Kshiti),
folyékonyként (Ap), tüzesként (Tejas), gázneműként (Marut) és éteriként (Vyoma vagy Akasa) - nyilvánul
meg. Ezek alkotják a Sthulasarira néven ismert, külső borítást, a Purusha durva anyagi testét, az Isten Fiát.

A Huszonnégy Vén. Ezen ötféle durva anyag és az említett tizenöt tulajdonság a Manasszal, azaz az Elmével;
a Buddhival, azaz az Értelemmel; a Chittával, azaz a Szívvel; és az Ahamkarával, azaz az Egóval együtt
alkotja a huszonnégy elvet, vagy a Bibliában is említett Véneket. Lásd:

Jelenések 4:4
"És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék vala; és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér
ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának."

A Sötétség vagy Maya teremtését beteljesítő huszonnégy elv nem más, mint a Tudatlanság vagy Avidya
kifejlődése; s mivel a Tudatlanság, mint azt már fentebb említettük, csupán eszmékből tevődik össze, a
teremtésnek valójában nincs önálló lényegi léte, mindez csak az eszmék játéka az Örökkévaló Lényegen, az
Atyaistenen.

13. szútra

tatraiva caturdasabhuvanani vyakhyatani (13)

Ez az univerzum tizennégy szférára, hét swargára és hét patalára oszlik.

A hét szféra vagy Swarga. Ez az előbbiekben leírt univerzum, kezdve az Örökkévaló Lényegtől, Istentől, le
egészen a durva anyagi teremtésig, hét különböző szférára, azaz Swargára vagy Lokára van osztva.

A 7. szféra: Satyaloka. A szférák közül a legelső Satyaloka, Istennek, az egyetlen Valódi Lényegnek a
szférája. Szó le nem írhatja, s a Sötétség vagy Fény teremtésében semmi sem alkalmas a megnevezésére. Ezért
ezt a szférát Anamaként, azaz Névtelenként ismerik.

19
A 6. szféra: Tapoloka. Sorrendben a következő szféra Tapoloka, a Szent Szellem szférája. A Szent Szellem az
Örök Türelem, mert sohasem zavarják meg véges eszmék. Mivel e szféra még az Isten Fiai számára is
elérhetetlen, Agamának azaz Elérhetetlennek nevezik.

Az 5. szféra: Janaloka. A következő szféra Janaloka, a szellemi visszatükrözésnek, az Isten Fiainak a

szférája, ahonnan az Én elkülönült létezésének eszméje ered. Mivel a Sötétség vagy Maya teremtésében senki
sem képes megérteni, Alakshyának azaz Felfoghatatlannak nevezik.

A 4. szféra: Maharloka. Ezután következik Maharloka, az Atomnak a szférája, mely a Sötétség vagy Maya
teremtésének kezdete, s amelyről visszaverődik a szellemi fény. Ez az összekötő kapocs, az egyetlen átjáró a
szellemi és az anyagi teremtés között, ezért a neve Ajtó vagy Dasamadwara.

A 3. szféra: Swarloka. Ezen Atom körül helyezkedik el Swarloka, a mágneses aura, az elektromosságok
szférája. Ezt a szférát mindenféle teremtett dolog hiánya (még a szervektől és azok tárgyaitól, s a finomfizikai
dolgoktól is teljesen mentes) jellemzi, ezért Mahasunyának vagy a Nagy Vákumnak nevezik.

A 2. szféra: Bhuvarloka. A következő szféra Bhuvarloka, az elektromos tulajdonságok szférája. Mivel e

szférából a teremtés durva anyaga teljesen hiányzik, s csupán a finomfizikai anyag jelenléte teszi tündöklővé,
Sunyának
vagy a Közönséges Vákumnak nevezik.

Az 1. szféra: Bhuloka. A legutolsó és legalacsonyabb szféra Bhuloka, a durva anyagi teremtés szférája, mely
mindig mindenki számára látható.

Sapta Patalas, hét gyülekezet. Mivel Isten az embert Saját képére teremtette, az ember teste e világegyetem
képéhez hasonló. Az ember anyagi teste is hét, Pataláknak nevezett, életerő központot tartalmaz. Az ember,
Énje felé fordulva, és a helyes utat járva, felfogja a Szellemi Fényt ezekben a központokban, melyek a
Bibliában, mint gyülekezetek; a csillagokhoz hasonlónak látott fények pedig, mint angyalok szerepelnek.
Lásd:

Jelenések 1:12,13,16,20
"... megfordulván pedig, láték hét gyertyatartót;"
"És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember fiához, ..."

"Vala pedig a jobb kezében hét csillag; ..."

"... A hét csillag a hét gyülekezet angyala; és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet."

14 Bhuvana, a teremtés szakaszai. A előbbiekben említett hét szféra vagy Swarga és a hét Patala alkotja a 14
Bhuvanát, azaz a teremtés 14 megkülönböztethető szakaszát.

14. szútra

ta eva panca kosah purusasya (14)

Öt kosha vagy burok fedi a Purushát.

5 kosha vagy burok. A Purushát, Isten Fiát öt, koshának vagy buroknak nevezett fedőréteg rejti el.

Az 1. kosha a Szív. Az öt közül az első a Szív vagy Chitta, az említett négy eszméből alkotott Atom, amely
érez vagy élvez, s így a boldogság, az ananda székhelye, ezért Anandamaya Koshának nevezik.

A 2. kosha a Buddhi. A második koshát a mágneses-aura elektromosságai, a Buddhi, azaz igazságot

meghatározó Értelem megnyilvánulásai, alkotják. Így, mivel ez a székhelye a tudásnak, azaz jnanának,
Jnanamaya Koshának nevezik.

A 3. kosha a Manas. A harmadik kosha a Manas, az Elme teste, mely, mint azt az előbbiekben említettük,
érzékszervekből épül fel, s ezért Manomaya Koshának nevezik.

20
A 4. kosha a Prana. A negyedik kosha az energia, életerő vagy Prana teste, mely, mint azt fentebb
ismertettük, a cselekvés szerveiből épül fel, és így a neve: Pranamaya Kosha.

Az 5. kosha a durva anyag. Az ötödik, s egyben utolsó burok a durva anyag, az Atom külső burkolata, mely
Annává, azaz táplálékká válva fenntartja e látható világot, s ezért Annamaya Koshaként ismerik.

A Szeretet működése. A Taszítás működésének, a Mindenható Energia megnyilvánulásának, ilyetén

beteljesülésekor, a Vonzás (a Mindentudó Szeretet a szív mélyén) működése kezd megnyilvánulni. Ennek a
Mindentudó Szeretetnek, a Vonzásnak, a hatása alatt az Atomok egymás felé vonzódva, egyre közelebb
kerülnek egymáshoz, előbb éteri, gáznemű, tüzes, majd folyékony és szilárd formákat alkotva.

Élettelen világ. E látható világ így lesz napokkal, bolygókkal és holdakkal ékes, melyeket együtt a teremtés
élettelen világának nevezünk.

Növényvilág. Ezen a módon, mikor az Isteni Szeretet működése felerősödik, az Avidya vagy Tudatlanság (a
Sötétség vagy Maya, azaz a megnyilvánult Mindenható Energia részecskéje) teret kezd veszíteni. Ezzel együtt
az Annamaya Kosha, az Atom durva anyagi, külső burka visszafejlődik, s a Pranamaya Kosha (a cselekvés
szerveiből, a Karmendriyákból álló burok) kezd el működni. E fejlődési állapotban az Atomok, egymást még
szorosabban szívükre ölelve, mint növényvilág jelennek meg a teremtésben.

Állatvilág. Mikor a Pranamaya Kosha visszahúzódik, a Manomaya Kosha (a Jnanendriyákból, az

érzékszervekből álló burok) kerül napvilágra. Az Atomok ekkor megértik a külső világ természetét, és
különböző természetű Atomokat
vonzva, élvezet céljára szolgáló testeket formálnak, miáltal megjelenik a teremtésben az állatvilág.

Emberiség. Amikor a Manomaya Kosha visszahúzódik, a Jnanamaya Kosha (az Értelemnek,

elektromosságokból álló teste) válik érzékelhetővé. Az Atom, megszerezvén a jó és a rossz
megkülönböztetésének képességét, emberré, azaz a teremtés értelmes lényévé válik.

Devata vagy Angyal. Amikor az ember, szívében kifejleszti az Isteni Szellemet vagy Mindentudó Szeretetet,
képes lesz visszavonni a Jnanamaya Koshát, miáltal a legbelső burok, a Chitta vagy (a négy eszméből álló)
Szív nyilvánul meg. Ekkor az embert Devatának vagy Angyalnak nevezik a teremtésben.

Szabad, Sannyasi. Amikor a Szív vagyis a legbelső burok is visszahúzódik, nincs többé semmi, ami az embert
a Sötétségnek vagy Mayának e teremtéséhez láncolná. Ekkor szabaddá, Sannyasivá, az Isten Fiává válik, és
belép a Fény teremtésébe.

15-16. szútra

sthulajnanakramat suksmavisayendriyajnanam svapnavat (15)

tatkramat manobuddhijnanancayatamiti paroksam (16)

Amint az álmunkban látott tárgyakat ébredés után valós lényeg nélkülinek találjuk, éber állapotunk
megfigyelései hasonlóképpen nem valóságosak - csupán következtetések.

Alvó és éber állapot. Ha az ember összehasonlítja a durva anyagokra vonatkozó, éber állapotban
megfogalmazott eszméit az álmában felmerült eszmékkel, a köztük meglévő hasonlóság arra a természetes
következtetésre vezeti, hogy e külső világ sem az, aminek tűnik.

Mikor aztán további magyarázat után kutat, azt találja, hogy az összes, éber állapotban tett megfigyelése nem
egyéb, mint az érzékek öt tárgyának (az öt belső elektromosság negatív tulajdonságai), az öt érzékszervvel
(ugyanazok pozitív tulajdonságai), az öt cselekvő szerv (az elektromosságok semlegesítő tulajdonságai)
igénybevételével történő egyesülése által kiváltott eszmék halmaza.

21
Ezt az Értelem (Buddhi) segítségével felfogott egyesülést az Elme (Manas) működése befolyásolja. Így tehát
világos, hogy az ember éber állapotában megfogalmazódó eszmék összessége csupán kikövetkeztetett tudás,
Parokshjnana.

17. szútra

tatah sadgurulabho bhaktiyogasca tenaparoksah (17)

Amire szükségünk van, az egy Guru, egy Megváltó, aki Bhaktira (odaadásra) és az Igazság felfogására
ébreszt minket.

Mikor az ember megtalálja Sat-Guruját vagy Megváltóját. Ilymódon, amikor az ember, Parokshjnanája
(helyes következtetése) segítségével megérti a külső világ értéktelenségét, helyesen ítéli meg Keresztelő Szent
Jánosnak, annak az isteni személyiségnek a helyzetét, aki szemtanúja volt a Fénynek és tanúságot tett Krisztus
mellett, miután szívének szeretete, a Természet mennyei ajándéka, megnövekedett.

Bármely fejlett és őszinte kereső részesülhet abban a szerencsében, hogy élvezheti egy olyan személyiség
Isteni társaságát, aki kegyesen rendelkezésére áll, mint Megváltó Lelki Tanítómestere vagy Sat-Guruja.
Alázatosan követve ezen isteni személyiségek szent tanácsait, az ember képessé válik arra, hogy minden
érzékszervét azok közös belső középpontjára - az agyvelőre, Trikutira vagy Sushumnadwarára, a belső világ
kapujára - összpontosítsa, ahol különös, "megdöbbentő" hangként fogja fel a Hangot, az Amen, Aum Szót
[mely azonos a Kozmikus Rezgéssel]; és meglátja Radha Isten-adta, ragyogó testét, melyet a Bibliában az
Előhírnök vagyis Keresztelő Szent János jelképez. Lásd:

Jelenések 3:14,20
"Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete. ... Ímé az ajtó előtt állok és
zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én
velem."

János 1:6,8,23
"Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. ... Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot
tegyen a világosságról. ... Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját."

Gangesz, Jamuna vagy Jordán, a szent folyók. E hang különleges természete, mely hasonlóan egy folyóhoz,
egy magasabb, ismeretlen régióban ered és a durva anyagi teremtésbe engedi önmagát, indokolja, hogy az
emberek különböző vallási csoportjai jelképesen olyan folyók neveivel jelölték, melyeket szentnek tartottak;
például a Gangesz a hinduknál, a Jamuná a vaisnaváknál * és a Jordán a keresztényeknél ** .

A második születés. Az igazi Fény - e világegyetem Élete - létezésében hívő ember, fénylő teste által válik
megkereszteltté vagy alámerítetté a hang szent folyójában. A keresztség, mondhatjuk, az ember második
születése, melyet Bhakti Yogának *** neveznek, s mely nélkül az ember soha nem érthetné meg a valódi belső
világot, Isten királyságát. Lásd:

János 1:9 és 3:3

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert."
"Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát."

Aparokshajnana, az igazi megértés. Ebben az állapotban az ember fia vezekelni kezd, elfordul a durva anyagi
teremtéstől és alázatosan visszatér az ő Istenségéhez, az Örökkévaló Lényeghez, Istenhez. Mikor aztán a
tudatlanság
fejlődése megtorpan, az ember fokozatosan megérti a Sötétség e teremtésének, a Mayának igazi jellegét, s azt
csupán a Legfelsőbb Természet eszméi játékának tekinti az Ő Énjén, az egyetlen Valódi Lényegen. Ezt az
igazi megértést nevezik Aparokshajnanának.
*
Visnunak, azaz Istennek, mint Megtartónak az imádói
**
Máté 3:13-17.
***
Istennel való egyesülés a Szeretet, a Vonzás által, mely az embert állandóan Isten országa felé húzza.

22
 18. szútra

yadatmanah paramatmani darsanantatah kaivalyam (18)

A felszabadulás (kaivalya) akkor következik be, amikor valaki megvalósítja saját Énjének az Egyetemes
Énnel, a Legfelsőbb Valósággal való egységét.

Sannyasi vagy Krisztus a felkent Megváltó. Mikor a Tudatlanság minden szövődménye visszahúzódott, a
tökéletesen áttetsző és megtisztult szív már nem csupán visszaveri a Szellemi Fényt, hanem tettekkel is
bizonyságot tesz arról; s így megszentelt és felkent lévén, az ember sannyasivá, szabaddá vagy Megváltó
Krisztussá **** válik. Lásd:

János 1:33
"A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel."

Megkeresztelkedés a Fény folyamában. E Megváltó révén az ember fia újra megkeresztelkedik vagy
alámerítkezik a Szellemi Fény folyamában, majd a Sötétség, a Maya teremtése fölé emelkedve belép a
szellemi világba, és eggyé válik az Abhasa Chaitanyával vagy Purushával, az Isten Fiával, amint ez a Názáreti
Úr Jézus esetében is történt. Ebben az állapotban az ember mindörökre megmenekül a Sötétség, a Maya
kötelékeitől. Lásd:

János 1:12 és 3:5

"Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az Ő nevében
hisznek."
"Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."

Önfeláldozás. Amikor az ember ily módon belépvén a szellemi világba Isten egyik Fiává lesz, az egyetemes
Fényt - a Szentlelket - tökéletes egészként, a saját Énjét pedig csupán az Aum Fény egy töredékén nyugvó
eszmeként fogja fel. Majd feláldozza magát a Szentlélek, Isten oltára számára; vagyis elveti a különvált létezés
hiú eszméjét és egylényegű egésszé válik.

Kaivalya, az egyesülés. Ilyenképpen eggyé válva az Atyaisten egyetemes Szent Szellemével, eggyé válik a
Valódi Lényeggel, Istennel. Az Énnek ezt az egyesülését az Örökkévaló Lényeggel, Istennel, Kaivalyának *
nevezik. Lásd:

Jelenések 3:21
"A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én
Atyámmal az ő királyiszékében."

****
Azaz eggyé válik a Krisztus-tudattal, az Örökkévaló Atyaisten tudatának a teremtésben való
tükröződésével, mely benne foglaltatik a Szóban vagyis az Aumban, a Kozmikus Rezgésben. Ily módon
megszabadul vagy megváltást nyer a Maya sötétségétől, az Atyától való különváltság tévhitétől. (a kiadó
jegyzete)
*
Szó szerint: "elszigetelődés", abszolút függetlenség vagyis felszabadulás az Istennel való egyesülés által. (a
kiadó jegyzete)

23
 2. FEJEZET

abhistam

A CÉL

1. szútra

ato muktijijnasa (1)

Ezért él a vágy a felszabadulásra.

Az elsődleges cél a felszabadulás. Amikor az ember, még következtetés útján, megérti e teremtés igazi
természetét, valamint a teremtés és közte fennálló valódi kapcsolatot, s mikor később azt is megérti, hogy a
Sötétség, a Maya hatása teljesen elvakította, s hogy egyedül a Sötétség kötőereje felejteti el vele igazi Énjét, és
ugyanez okozza minden szenvedését, természetes módon vágyódni kezd arra, hogy megszabaduljon mindeme
rossztól. Ez a rossztól való megszabadulás, vagy felszabadulás a Maya kötelékei alól, az élet elsődleges
céljává válik.

2. szútra

muktih svarupe vasthanam (2)

A felszabadulás a Purusha (jiva, lélek) megszilárdulása annak valódi Énjében.

Az Énben tartózkodni: felszabadulás. Amikor az ember e Sötétség, a Maya eszmei teremtése fölé emelkedik,
és teljesen kivonja magát annak hatása alól, akkor megszabadul béklyóitól és önnön valódi Énjébe, az
Örökkévaló Szellembe helyeztetik.

3. szútra

tada sarvaklesanivrttih paramarthasiddhisca (3)

Majd megszűnik minden fájdalom és a végső cél (igazi beteljesülés, Istenmegvalósítás) eléretett.

A felszabadulás: megváltás. E felszabadulást elérve az ember minden gondjától megmenekül, és szívének

minden vágya teljesül, így életének végső célját megvalósította.

4. szútra

itaratra apurnakamajanmantaravyapi duhkham (4)

24
Ellenkező esetben az ember születésről-születésre vándorolva tapasztalja meg a teljesületlen vágyak
okozta szenvedést.

Miért szenved az ember? Mindaddig, amíg az ember saját anyagi testével azonosítja magát, és nem képes
megnyugodni saját igazi Énjében, úgy érzi, hogy szükségletei valamint szívének vágyai teljesületlenek
maradnak.
Ezek kielégítése érdekében gyakran kell hús-vér testben megjelennie - a Sötétség, a Maya hatásának alávetve -
az élet színpadán, és elszenvednie az élet és halál minden nehézségét nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is.

5-6. szútra

kleso 'vidyamatrkah (5)

bhave 'bhavo 'bhave ityevam bodho 'vidya (6)

A bajok az Avidya, a Tudatlanság szülöttei. Tudatlanság a nem létező észlelése és a Létező nem észlelése.

Mi a tudatlanság? A tudatlanság, Avidya, téves képzet vagy azon dolgok létének hibás felfogása, amelyek
nem léteznek. Az Avidya révén az ember azt hiszi, hogy ez az anyagi teremtés az egyetlen dolog, mely
valóban létezik, s azon túl nincs semmi, eközben elfelejti, hogy ezen anyagi teremtés lényegében semmi,
csupán az anyagi teremtés tartományán túli egyetlen Igazi Lényeg, az Örök Szellem gondolatainak játéka. E
Tudatlanság önmagában csapás, de az ember minden további bajának is ez a forrása.

7-12. szútra

tadevavaranaviksepasaktivisistatvat
ksetramasmitabhinivesaragadvesanam (7)
tasyavaranasakterasmitabhinivesau viksepasaktasca ragadvesau (8)
svamisaktyoraviviktajnanamasmita (9)
prakrtikasamskaramatramabhinivesah (10)
sukhakaravisayatrsna ragah (11)
duhkhakaravisayatyagatrsna dvesah (12)

Avidya, a Tudatlanság, a polaritás kétszeres erejével rendelkezve úgy jelenik meg, mint önzés,
ragaszkodás, irtózás és (megrögzött) makacsság.

Maya elsötétítő hatalma eredményezi az önzést és a (megrögzött) makacsságot; Maya polarizáló hatalma
pedig létrehozza a ragaszkodást (vonzást) és irtózást (taszítást).

25
Az önzés a fizikai test és a valódi Én megkülönböztetésének hiányából ered.

A makacsság a természeti meghatározottság (hit a Természetben és törvényeiben, mint legvégsőkben, a

Szellem mindenható hatalmában való hit helyett) eredménye.

A ragaszkodás a boldogság tárgyai után való vágyakozást jelenti.

Az irtózás a boldogtalanság tárgyaitól való elszakadás vágyát jelenti.

Minden baj forrása a tudatlanság. Annak érdekében, hogy megérthessük, miképpen válik e Tudatlanság
minden további baj okozójává, idézzük emlékezetünkbe (amint az az előző fejezetben magyarázatot nyert),
hogy a Tudatlanság, Avidya, nem más, mint a Sötétség, Maya egy levált részecskéje, s mint ilyen, rendelkezik
a Maya két tulajdonságával. Az egyik annak elsötétítő hatalma, melynek hatására az ember képtelenné válik
mindannak a felfogására, mely az anyagi teremtésen túl van. Ezen elsötétítő hatalom eredményeként jön létre
az Asmita vagy Önzés, az Énnek a fizikai testtel való azonosítása, mely ezzel szemben az Atom fejlődésének
eredménye s az egyetemes erő részecskéiből áll; és az Abhinivesa vagy megrögzött és makacs hit az anyagi
teremtés valóságában és végső értékében.

A Maya második tulajdonságának köszönhetően, a Tudatlanság vagy Avidya polarizált állapotában vonzódást
szül bizonyos tárgyak és taszítást mások iránt. A vonzódást előidéző tárgyak a gyönyör tárgyai, melyek
tekintetében Ragaszkodás, Raga alakul ki. A taszító hatású tárgyak azok, melyek fájdalmat, szenvedést
okoznak, melyekkel szemben Irtózás, Dwesha alakul ki.

13. szútra

klesamulam karmma tadvipaka eva duhkham (13)

A fájdalom gyökerét az önző cselekedetek alkotják, melyek (tévedésen alapulva) szenvedésre vezetnek.

Miért korlátozott az ember. A következő öt csapás - Tudatlanság, Önzés, Ragaszkodás, Irtózás és Makacs
kötődés az anyagi teremtéshez - hatása arra készteti az embert, hogy önző cselekedetekbe bonyolódjon és
ennek következtében szenvedjen.

14-15. szútra

sarvaduhkhanam nivrttirityarthah (14)

nivrttavatyanuvrttyabhavah paramah (15)

Az ember célja a boldogtalanságtól való teljes megszabadulás.

Ha egyszer valaki a visszatérés lehetőségén túlra száműzött minden fájdalmat, akkor elérte a
legmagasabb célt.

A szív legvégső célja. Az emberben az Artha, vagyis minden szenvedés megszűnése a szív közvetlen célja. E
kínok teljes kiirtása úgy, hogy azok újra jelentkezése lehetetlenné váljék, a Paramartha, a legvégső cél.

16-21. szútra

26
 sarvakamapurnatve sarvaduhkhamulaklesanivrttih tada paramarthasiddhih (16)
saccidanandamayatvapraptiriti sthirakamah (17)
sadgurudattasadhanaprabhavat vittasya prasada evanandah (18)
tatah sarvaduhkhanam hanantada sarvabhavodayasrcit (19)
tata atmano nityatvopalabdhi: sat (20)
tadeva svarupam purusasya (21)

Létezés, tudatosság és boldogság a(z emberi szív) három vágya.

Ananda, vagy boldogság a szív megelégedettsége, mely a Megváltó, a Sat-Guru által ajánlott utakon
érhető el.

Chit, az igazi tudatosság, melyet minden zavar teljes kiküszöbölése és minden erény magas fokra emelése
von maga után.

Sat, a létezés, a lélek állandóságának megvalósításával érhető el.

E három minőség alkotja az ember igazi természetét.

Minden vágy teljesült és minden nyomorúság eltávozott, a Paramartha (a legmagasabb cél) eléretett.

A valódi szükségletek. Az ember természetesen nagy szükségét érzi a Sat, azaz Létezés; a Chit, azaz
Tudatosság; és Ananda, azaz Boldogság birtoklásának. Ez a három képezi az emberi szív igazi szükségleteit,
és saját Énjén kívül semmire nincs szüksége. Ezek saját természetének alapvető tulajdonságai, amint azt az
előző fejezetben megvilágítottuk.

Hogyan éri el az ember a Boldogságot. Amikor az embert az a szerencse éri, hogy egy isteni személyiség,
Sat-Guru (a Megváltó) kegyének biztonságában, és szent előírásainak alázatos követése által képes minden
figyelmét befelé összpontosítani, akkor képessé válik szíve minden vágyának kielégítésére és ezáltal elérheti a
megelégedettséget, Anandát, a Valódi Boldogságot.

Hogyan jelenik meg a Tudatosság. Szívében így beteljesedve az ember képessé válik arra, hogy figyelmét az
általa választott dologra rögzítse és azt minden tekintetben felfogja. Ezáltal fokozatosan megjelenik a Chit, a
Tudatosság a Természet minden módosulásáról, egészen annak első és eredeti megnyilvánulásáig, a Szóig
(Amen, Aum), és ezen túl még saját Valódi Énjéről. S ilymódon alámerülve a folyamban az ember
megkeresztelkedik, vezekelni kezd és visszatér az ő Istenségéhez, a Mennyei Atyához, ahonnan valaha
lebukott. Lásd:

Jelenések 2:5
"Emlékezzél, honnan buktál és vezekelj!"

Hogyan valósítható meg a Létezés. Az ember, tudatossá válva saját valódi helyzetéről és a Sötétség, a Maya
eme teremtéséről, abszolút hatalommal bír fölötte, s fokozatosan visszaszorítja a Tudatlanság minden
fejleményét. Ilymódon, megszabadulva a Sötétség e teremtésének irányításától, saját Énjét Elpusztíthatatlan és
Örökkévaló Valódi Lényegnek ismeri fel. Így kerül felszínre a Sat, az Én Létezése.

Hogyan éri el fő célját a szív. A szív minden kívánsága - Sat, Létezés; Chit, Tudatosság, és Ananda,
Boldogság - teljesült, a Tudatlanság, az ördögök anyja megaszalódott és ebből következően az anyagi világ -
mely mindenfajta
szenvedés forrása- által okozott minden baj örökre megszűnik. Ezáltal a szív legvégső célja beteljesült.

27
 22. szútra

tada sarvakamapurnoparamartha siddhikat gunanampratiprasava

atmanah svarupapratistha tadeva kaivalyam (22)

Természetének minden tökéletessége eléretett, s az ember nem csupán az isteni fény visszatükrözője,
hanem ténylegesen egyesült a Szellemmel. Ez a Kaivalya, az egység állapota.

Hogyan talál az ember megváltásra. Ebben az állapotban, melyben minden vágy megvalósult és a végső cél
eléretett, a szív tökéletesen megtisztul és ahelyett, hogy csupán a szellemi fényt tükrözné vissza, ő maga
jeleníti meg azt. Az ember, így megszentelve, vagy felkenve a Szent Szellemtől, Krisztussá válik, felkent
Megváltóvá. Belépve a Szellemi Fény királyságába, Isten Fiává lesz.

Ebben az állapotban az ember saját Énjét, mint az Egyetemes Szent Szellem részének ismeri fel, és különálló
létezésének hiú téveszméjét elhagyva egyesíti magát az Örök Szellemmel; vagyis eggyéválik az Atyaistennel.
Az Énnek Istennel való egyesülése a Kaivalya, amely minden teremtett lénynek Végső Célja. Lásd:

János 14:11
"Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem."

28
 3. FEJEZET

sadhanam

A FOLYAMAT

1-4. szútra

matrasparsesu titiksa tapah (1)

tapahsvadyayabrahmridhanani yajnah (2)
atmatattvopadesasravanamanananididhyasanameva svadhyayah (3)
pranavasabda eva pantha brahmanah tasmin atmasamarpanam brahmanidhanam (4)

Yajna, vagy áldozat összetevői a vezeklés (Tapas), az elmélyült tanulmányozás (Swadhyaya) és az Aum
szón való meditáció gyakorlása (Brahmanidhana).

A vezeklés a türelem vagy egykedvűség minden körülmények közt (nyugalom a Maya alapvető
kettősségei - hideg és meleg, fájdalom és gyönyör, stb. - között).

Swadhyaya a szellemi igazságok olvasásából, hallásából, az azokon való elmélkedésből és az azokról való
helyes felfogás kialakításából áll.

(Meditáció a) Pranaván, az Aum isteni hangján az egyetlen út a Brahmanhoz (Szellemhez), az

üdvösséghez.

A türelem, hit és szent munka magyarázata. A Tapas vallásos önsanyargatást jelent vagy türelmet úgy az
élvezet, mint a szenvedés elviselésében. A Swadhyaya azt jelenti, sravana vagyis tanulmányozás, elmélyült
figyelemmel vagyis mananával, és ezáltal nididhyasana, azaz képzet kialakítása az Énről - vagyis arról, hogy
ki vagyok én, honnan jöttem, hová megyek, miért jöttem, és az Énnel kapcsolatos egyéb kérdésekről - szóló
igaz hitről. A Brahmanidhana a keresztség vagyis az Én elmerülése a Szent Hang (Pranava, Aum) áramában,
azaz az üdvösség eléréséért végzett szent munka és az egyetlen út melynek révén az ember visszatérhet az ő
Istenségéhez, a Mennyei Atyához, ahonnan lebukott. Lásd:

Jelenések 2:19
"Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó
cselekedeteid többek az elsőknél."

5-6. Szútra

sraddhaviryyasmrtisamadhyanusthanat tasyavirbhavah (5)

svabhavajapremnah vegativrata sradda (6)

29
Az Aum a Sraddha (a szív természetes szeretete), a Virya (erkölcsi bátorság), a Smriti (visszaemlékezés
valakinek az isteni mivoltára) és a Samadhi (igazi összpontosítás) művelése által hallható meg.

A Sraddha a szív természetes szeretetének fokozása.

Hogyan nyilvánul meg a Szent Hang. E Szent Hang, a Pranava Sabda magától megnyilvánul a Sraddha,
vagyis a szív természetes szeretetének erősítése; a Virya, az erkölcsi bátorság; a Smriti, a helyes felfogás; és a
Samadhi, az igazi összpontosítás művelése során.

A Szeretet erénye. A szív természetes szeretete a legfőbb követelmény ahhoz, hogy elérjük az életszentséget.
Mikor ez a szeretet, a Természet mennyei ajándéka, megjelenik a szívben, az izgatottság minden okát
eltávolítja a szervezetből és tökéletesen normális állapotúra hűti azt; majd felpezsdítve az életerőket minden
idegen anyagot - a betegségek baktériumait is - természetes úton (izzadás és így tovább) eltávolít. Ezáltal az
embert testben és lélekben
tökéletesen egészségessé teszi, és megengedi neki, hogy helyesen fogja fel a Természet útmutatását.

Mikor ez a szeretet kifejlődik az emberben, ez képessé teszi őt arra, hogy megértse úgy a saját Énjének, mint
az őt körülvevőkének a valódi helyzetét.

Kifejlődött szeretete segítségével az ember sikeressé válik abban, hogy az isteni személyiségek jámbor
társaságát maga köré gyűjtse, és örökre megmenekül. E szeretet nélkül az ember nem képes természetes
módon élni, még kevésbé képes a saját boldogulása érdekében a megfelelő személyekből társaságot szervezni;
gyakran lesz izgatott a Természet útmutatásainak félreértése következtében a szervezetébe juttatott idegen
anyagoktól, s ennek következtében testében és elméjében is szenved. Sohasem talál békét, s élete teherré válik.
Ezért, e mennyei ajándék, a szeretet művelése a legfőbb feltétele a szent üdvösség elérésének; az ember
számára lehetetlen akár egy lépést is tenni ez utóbbi felé, a szeretet nélkül. Lásd:

Jelenések 2:2-4.
"Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és
megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;"

"És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el."
"De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad."

7-8. szútra

sraddhasevitasadguroh svabhavajopadesapalane viryyalabhah (7)

sarva eva guravah santapaharakah samsayacchedakah santipradayakah
sat tatsangah brahmavat karaniyah, viparitamasat visavadvarjaniyam (8)

Az erkölcsi bátorság (Virya) az ember szeretetét a guru felé irányító Sraddhából, és a guru utasításainak
szeretetteljes követéséből származik.

Igaz tanítók azok, akik megszüntetik gondjainkat, eloszlatják kételyeinket és békét hoznak számunkra.
Ők Istenéhez hasonló munkát végeznek. Velük ellentétben állnak azok, akik csak szaporítják
gondjainkat és kételyeinket, ezek károsak, és el kell kerülni őket, mint a a mérget.

Mint már az előző fejezetben kifejtettük, a teremtés lényegében semmi egyéb, csupán a Természet képzelet-
játéka az egyetlen létező szubsztancián, Istenen, az Örökkévaló Atyán, aki Guru - a legfőbb - ebben az
univerzumban. Éppen ezért az összes teremtmény lényegében nem más, mint ez a Guru, a Legfőbb Atya, maga
Isten, a Természet játékának végtelen számú aspektusán keresztül észlelve.Lásd:

János 10,34

30
"Felele nekik Jézus, Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondom, Istenek vagytok?"

Zsolt. 82,6
"Én mondottam: Istenek vagytok ti, és a Felségesnek fiai ti mindnyájan."

Ebből a teremtésből azt az objektumot, amely megszabadít gondjainktól és kételyeinktől, és békét hoz
számunkra, legyen az élő vagy élettelen, és tűnjék bármilyen jelentéktelennek, legmélyebb tiszteletünk illeti
meg. Mégha ez mások számára a legmélyebb megvetés tárgyát képezi is, mi tekintsük Sat-nak (Megmentő), a
vele társultakat pedig isteninek. Ami pedig ezzel ellenkező eredményre vezet, békétlenséget hoz, kételyeket
támaszt bennünk és gondjaink számát szaporítja, azt tekintsük Asat-nak, a jó teljes hiányának, ami, mint olyan,
kerülendő. Az indiai bölcseknek van egy mondásuk:

apsu devo manusyanam divi devo manisinam

kasthalostresu murkhanam yuktasyatmani devata

[Némelyek szerint az istenségek a vízben lakoznak (azaz a természeti elemekben), míg a tanult ember
mennyben (az asztrális világban) lakóknak tekinti őket, a balga kövekben és fákban keresi őket (azaz képekben
és szimbólumokban) míg a Jógi saját Énjének szentélyében lel Istenre.]

A megváltás eléréséhez az emberek olyan objektumokat választanak ki Megmentőjüknek, amelyeknek

megértését jelenlegi fejlettségi szintjük lehetővé teszi. Így az emberek a betegséget általában szörnyű
csapásnak tartják, és mivel a víz, megfelelően felhasználva segít a betegség megszüntetésében, a tudatlan
ember hajlamos magát a vizet is Istenségnek tekinteni.

A filozófusok, akik képesek felfogni az önmagukban ragyogó elektromos Fény-t, úgy találják, hogy szívük
szeretete energikusan árad a Fény felé, amely megszabadítja őket az izgalmak okaitól, normál állapotra
nyugtatja le szervezetüket, és életerejüket megnövelve tökéletesen egészségessé teszi őket, testben és elmében
egyaránt. Ezért ők ezt a fényt tartják Istenüknek vagy Megmentőjüknek.
A tudatlan emberek vak hitükkel képesek egy darab fát vagy követ Istenüknek vagy Megmentőjüknek tartani a
külső teremtésben, s szívük ezek iránt érzett szeretete addig növekszik, míg ez az energetikus tendencia
megszünteti az izgalom okait, normál állapotra nyugtatja le szervezetüket és növeli életerejüket. Az adeptusok
azonban, teljes uralommal rendelkezve az anyagi világ fölött, az Én-ben találják meg Istenüket vagy
Megmentőjüket, és nem a külső világban.

Mély szeretettel tekintsünk a Guru-ra. A Guru társaságában lenni nemcsak fizikai jelenlétet jelent (ami néha
nem is lehetséges), hanem, és főleg azt, hogy szívünkbe zárjuk őt és lényegileg egyesülünk vele, ráhangoljuk
magunkat.
Lord Bacon így fejezte ki ezt a gondolatot: "A tömeg nem társaság, pusztán az arcok gyülekezete." Éppen
ezért az isteni objektummal társulni annyit jelent, mint Sraddhával kötődni hozzá, a szív intenzív szeretetével,
ahogy azt fentebb kifejtettük, látványát és attribútumait teljesen észben tartva, ugyanakkor reflektálva arra,
szeretetteljesen követve utasításait, mint a bárány. Lásd:

János 1,29.
"Íme az Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit."

Így eljárva, amikor az ember képessé válik isteni testvéreinek szubtilis állapotait felfogni, abban a
szerencsében lehet része, hogy társaságukban maradhat, és segítséget kaphat bármelyiküktől, akit szellemi
vezetőjéül, Sat Gurujául, Megmentőjéül választ.

Tehát, összefoglalva, a Viryát, vagy erkölcsi bátorságot a Sraddha gyakorlása révén érhetjük el, vagyis
természetes szeretetünket vezetőnknek szentelve, mindig a társaságában maradva (a fentebb kifejtett, lényegi
értelemben) teljes szívvel követve szent instrukcióit, melyeket szabadon és spontán módon kapunk.

9-11. szútra

31
 tadviryam yamaniyamanusthanat drdhabhumih (9)
ahimsasatyasteyabahmacaryyaparigrahadayo yamah (10)
saucsantosasdgurupadesaplanadayah niyamah (11)

Az erkölcsi bátorságot a Yama (moralitás vagy önuralom) és a Niyama (vallási szabályok) megfigyelése
erősíti meg.

A Yama a másoknak nem ártásból, igazságosságból, nem lopásból, önmegtartóztatásból és nem-

vágyakozásból áll.

A Niyama a test és elme tisztántartását, a bármilyen körülmények közti megelégedettséget, és az

engedelmességet (a Guru instrukcióinak követését) jelenti.

Az erkölcsi bátorság szilárdságát növelni lehet a Yama, a vallásos tiltások betartásával: tartózkodás a
gonoszságtól, igazságtalanságtól, mohóságtól, a természetellenes élettől és a szükségtelen birtoklástól,.
valamint a Niyama, a vallásos előírások alkalmazásával: a test és az elme tisztántartása - a test megtisztítása
külsőleg és belsőleg az idegen anyagoktól, amelyek, mivel izgatóak, különböző zavarokat és betegségeket
okoznak a szervezetben, és az elme megtisztítása az előítéletektől és dogmáktól, melyek szűklátókörűvé
teszik az embert - a bármilyen körülmények közötti megelégedettség, és engedelmesség az isteni személyek
szent előírásainak.

Mi a természetes élet? Hogy megérthessük, mi is a természetes élet, el kell választani mindattól, ami
természetellenes. Az élet minősége az (1) étel, (2) a lakóhely és (3) a társaság megválasztásától függ. A
természetes élethez - az alacsonyabb rendű állatok ezeket ösztöneik és természetes "őrszemeik" segítségével
választják ki, melyek érzékszerveik - látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás - bejáratánál állnak. Az ember
esetében azonban, ezek a szervek annyira megrongálódnak a már kora gyermekkortól folytatott
természetellenes életmód miatt, hogy nemigen hagyatkozhat rájuk. Éppen ezért, ahhoz, hogy megértsük, mik
is természetes szükségleteink, sok megfigyelésre, tapasztalatra és gondolkodásra van szükségünk.

Mi az ember természetes eledele? Természetes ételeink kiválasztásához először is azokat a szerveket kell
megvizsgálnunk, amelyek a táplálkozás és az emésztés folyamatában részt vesznek, vagyis a fogakat és az
emésztőcsatornát. Aztán az érzékszervek természetes hajlamát arra, hogy az állatokat a megfelelő táplálékhoz
vezessék, s végül a kölykök táplálását.

A fogak vizsgálata. A fogak vizsgálata során megfigyelhetjük, hogy a húsevő állatok metszőfogai kevésbé
fejlettek, a szemfogaik azonban feltűnően nagyok, simák és hegyesek, hogy megragadhassák a prédát. Az
őrlőfogak is hegyesek, ezek a hegyek azonban nem érintkeznek, hanem szorosan egymás mellé záródnak, hogy
hatékonyan szakíthassák az izomrostokat.

A növényevő állatoknál a metszőfogak kifejlettek, míg a szemfogak satnyák (bár néhány esetben félelmetes
fegyverré is fejlődhetnek, mint az elefántnál), az őrlőfogak széles tetejűek és csak oldalt borítja őket zománc.

A gyümölcsevő állatok összes foga nagyjából ugyanolyan hosszú, a szemfogak kissé kiállnak, kúposak és
tompák (nyilván nem a préda megragadása, hanem a rágóerő növelése céljából). Az őrlőfogak széles tetejűek
és felül zománcréteg borítja őket, hogy rágás közben az oldalirányú mozgás miatt kevésbé kopjanak, de nem
hegyesek, tehát a hús rágásához nem célszerűek.

A mindenevő állatoknál azonban, mint például a medve, a metszőfogak a növényevőkére, a szemfogak pedig a
húsevőkére emlékeztetnek, az őrlőfogak széles tetejűek és hegyesek egyszerre, hogy a kettős feladatot
elláthassák.

32
Ezek után, ha megvizsgáljuk az ember fogazatát, úgy találjuk, hogy nem hasonlít sem a húsevőkére, sem a
növényevőkére, sem a mindenevőkére, hanem szinte pontosan megegyezik a gyümölcsevőkével. Vagyis ebből
azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ember gyümölcsevő vagy gyümölcsevő állat. *

Az emésztőcsatorna vizsgálata. Az emésztőcsatornát megvizsgálva kiderül, hogy a húsevő állat beleinek

hossza 3-5-szöröse a testük hosszának, a szájtól a végbélnyílásig mérve, és hasuk gömbölyded. A növényevő
állatok beleinek hossza 20-28-szorosa testhosszuknak, hasuk nagyobb méretű és összetett felépítésű. A
gyümölcsevő állatok beleinek hossza pedig 10-12-szerese testhosszuknak, gyomruk valamivel szélesebb, mint
a húsevőké, és a patkóbélben folytatódik, ami egyfajta második gyomorként szolgál.

Az ember esetében ugyanezt a felépítést találjuk, bár az anatómia szerint az ember belei csak 3-5-ször
hosszabbak testénél - mivel tévesen a fejtetőtől a talpáig méri a testhosszt, nem pedig a szájtól a végbélig.
Éppen ezért újra csak arra a következtetésre juthatunk, hogy az ember minden valószínűség szerint
gyümölcsevő állat.

Az érzékszervek megfigyelése. Az érzékszervek természetes hajlamának vizsgálata során - ami a táplálék

felismerésének irányjelzője - mely az állatokat a táplálékukhoz vezeti, úgy találjuk, hogy a húsevő, amikor
megpillantja prédáját, olyan izgalomba jön, hogy szemei szinte szikrát szórnak, ráveti magát és mohón
szürcsöli a kiömlő vért. A növényevő állatok, ezzel ellentétben, még megszokott táplálékukhoz sem nyúlnak,
hacsak egy kis vér is került rá. Szagló és látó érzéke füveket és más növényeket választ ki számára, melyeket
jóízűen fogyaszt el. Ehhez hasonlóan, a gyümölcsevő állatoknál is azt figyelhetjük meg, hogy érzékszerveik
mindig a mezők és erdők gyümölcseihez vezetik őket.

Az ember esetében, minden fajnál azt figyelhetjük meg, hogy látó, szagló és halló érzékük sohasem vezeti őket
állatok megölésére, ellenkezőleg, többnyire az ölés látványát sem bírják. A vágóhidak a városoktól szinte
mindig messze épülnek, sok helyen rendelettel tiltják a nyers hús fedetlen szállítását is. Tekinthetjük-e a húst
az ember természetes táplálékának azok után, hogy még szeme és orra is ellenzi, kivéve, ha különböző
fűszerekkel, sóval és cukorral ízesítve van? Másrészről milyen élvezetesnek találjuk a gyümölcsök illatát,
puszta látványukra is gyakran összefut a nyál a szánkban! Azt is megfigyelhetjük, hogy a különféle magvak és
gyökerek elfogadható illattal és ízzel rendelkeznek, de ez sokkal gyengébb még akkor is, ha feldolgozatlan
állapotban vannak. Így, ezekből a megfigyelésekből, újra arra a következtetésre jutunk, hogy az embert
növényevő állatnak szánták. *

A kölykök táplálásának vizsgálata. Ezt megfigyelve egyértelműen kiderül, hogy az újszülött utódok
tápláléka a tej. Bőséges mennyiségű tej csak akkor termelődik az anyamellben, ha az gyümölcsöt, zöldséget és
magokat fogyaszt természetes táplálékként.

A betegség oka. Mivel ezekből a megfigyelésekből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az ember
számára legjobb természetes eledelek a gabonafélék, magok, gyökerek és a gyümölcsök, a legmegfelelőbb
italok a tej és a tiszta víz, melyek levegőnek és napnak vannak kitéve. Ezeket, mivel kedvezőek az
emésztőszervek számára - és persze megfelelő mennyiségben fogyasztva, jól megrágva és nyállal keverve - a
szervezet könnyen feldolgozza.
Az ezektől eltérő eledelek, lévén nehezen feldolgozhatók, idegenek a szervezet számára, így a gyomorba
kerülve csak nehezen és rosszul emészthetők. A vérrel keveredve felhalmozódnak a kiválasztó és már
szervekben, melyek nincsenek felkészülve ezekre az anyagokra. Mivel nem találnak kiutat, a szövetrészekbe
ülepednek le a gravitáció törvénye miatt, s mivel izgatóak, mentális és fizikai betegségeket okoznak, és végül
korai halálhoz vezetnek.

A gyermek fejlődése. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a nem túlzott diéta, ami természetes egy
vegetáriánus számára, szinte kivétel nélkül elősegíti a gyermekek testi-szellemi fejlődését is. Értelmük,
gondolkodásuk, akaratuk, fő képességeik, hangulataik és általános állapotuk kielégítően fejlődik.

A természetes élet csökkenti a szenvedélyeket. Megfigyelhető, hogy azok a különleges eszközök, mint
például a túlzott böjt, az önkínzás, vagy a szerzetesi magány, melyek a szexuális szenvedélyeket hivatottak
elfojtani, csak ritkán érik el a kívánt eredményt. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezeket a
szenvedélyeket, melyek az erkölcs fő ellenségei, könnyen le lehet győzni, egy nem túlzott diétán folytatott
*
A gyümölcsbe beleértendő minden, az ember számára hasznos növény. A gyümölcsdiéta, amire Swami Sri Yukteswarji
hivatkozik, zöldségeket, magokat és gabonaféléket foglal magába. (a kiadó jegyzete)
*
„És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen meghozó
gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.” - Genezis 1:29 (a kiadó jegyzete)

33
természetes életmód által, amelyre fentebb hivatkoztunk. Ezáltal az emberi elme lehiggad, amit a
pszichológusok is a gondolkodás, az értés és az ítéletalkotás legfontosabb feltételének tartanak.

A szexuális vágy. Néhány dolgot még érdemes elmondani a szaporodási ösztönről, ami az önfenntartási ösztön
után a legerősebb az állati testben. A szexuális vágynak, mint a többi vágynak is, van egy normális és egy
abnormális, vagy beteges állapota, mely utóbbit az az idegen anyag okozza, ami a természetellenes életmód
miatt halmozódik fel a testben, mint azt már fentebb említettük. A szexuális vágy tulajdonképpen egy nagyon
fontos mérőeszköze testünk egészségi állapotának. Ez a vágy az idegek izgatása miatt kimozdul normál
állapotából, és ezt a szervezetben felhalmozódott idegen anyagok okozzák. Ez a nyomás átterjed a szexuális
szervekre is, fokozott szexuális vágyban nyilvánul meg, amit a potenciál fokozatos csökkenése követ.

A szexuális vágy normális állapota szabaddá teszi az embert a zavaró testi gerjedelmektől, és csak néha hozza
működésbe a szerveket (megkönnyebbülés utáni vágyat ébresztve). A tapasztalatok azt mutatják, hogy mint a
többi vágy esetében, itt is a természetes életmód az, ami a normális állapot fenntartását lehetővé teszi.

Az élet fájának gyökere. A nemi szerv - fontos idegvégződések találkozási pontja, különösen a szimpatikus és
gerinc-idegeké (a has fő idegei), amelyek az aggyal való kapcsolatukon keresztül képesek felélénkíteni az
egész szervezetet - bizonyos értelemben az élet fájának gyökere. Az az ember, aki megtanulta a szex
megfelelő használatát, jó egészségben képes tartani testét és szellemét, és boldog életben lesz része mindvégig.

A szexuális egészség gyakorlati elveit nem tanítják, mert a társadalom tisztátalannak és illetlennek tartja a
témát. Az emberiség, elvakultságában egy fátyolba kívánja burkolni a Természetet, mert tisztátalannak tartja,
elfelejtve, hogy nem Ő tisztátalan, hanem azok a hamis elképzelések, amikkel az emberek felruházzák. Éppen
ezért nem meglepő, hogy azok az emberek, akik nem ismerik a szexuális erő rossz használatában rejlő
veszélyeket, és a természetellenes életmódjuk következményeként fellépő idegi izgalom miatt helytelen
gyakorlatot követnek, különböző betegségektől szenvednek és végül korai halál áldozataivá válnak.

Az ember lakóhelye. Másodsorban pár szó a lakóhelyünkről. Könnyen beláthatjuk, hogy miként a tágas
mezőkről vagy friss levegőjű hegyvidékről egy zsúfolt terembe lépve kényelmetlenül érezzük magunkat, a
városi vagy bármely zsúfolt hely légköre meglehetősen természetellenes tartózkodási hely számunkra. A
hegytető, mező vagy kert vagy egy árnyas liget légköre, melyet szabadon átjár a friss levegő, ezek a megfelelő
lakóhelyek a Természettel összhangban élő ember számára.

A megfelelő társaság. S harmadjára a társaságról, amely nekünk való. Itt is, ha lelkiismeretünkre és
természetes ízlésünkre hallgatunk, azonnal rájövünk, hogy azok társaságát kedveljük, akiknek magnetizmusa
harmonikusan hat ránk, akik megnyugtatnak bennünket, növelik vitalitásunkat, erősítik természetes
szeretetünket, és így megszabadítanak gondjainktól, békét teremtenek szívünkben. Azaz a Sat vagy megmentő
társaságát kell keresnünk, és kerülni kell az Asat társaságát, mint ahogy erről már szó volt. A Sat (Megmentő)
társaságában tartózkodva lehetővé válik számunkra a tökéletes testi-szellemi egészség elérése, és életünk
meghosszabbodása. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk az Anyatermészet figyelmeztetéseit, és nem
hallgatunk lelkiismeretünk szavára, és olyanokkal társulunk, akik bármilyen módon is Asatnak tekinthetők,
ellenkező eredményre számíthatunk, s egészségünk megromlik, életünk pedig jelentősen megrövidül.

A természetes élet és a tisztaság szükségessége. A természetes életmód tehát segíti a Yama, azaz az
aszketikus lemondás gyakorlatát, ahogy azt már korábban kifejtettük. S mivel a test és az elme tisztasága
egyaránt fontos a Niyama, azaz a már ismertetett aszketikus előírások követésének folyamán, minden
erőfeszítést meg kell tenni ennek a tisztaságnak az elérésére.

12-18. szútra

34
 tatah pasaksayah (12)
ghrnalajjabhayasokajugupsajatikulmanah pasastakam (13)
tada cittasya mahattvam viratvam va (14)
garhasthyasramopayogyasanapranayamapratyaharasadhanesu yogyatya (15)

Ettől kezdve a kötelékek megyszűnnek.

A nyolc kötelék vagy csapda a gyűlölet, szégyen, félelem, bánat, megvetés, faji előítélet, származásra való
büszkeség és az önelégültség.

A nyolc kötelék eltávolítása a szív nagylelkűségéhez vezet.

Így az ember képessé válik az Asana, a Pranayama és a Pratyahara gyakorlására, és arra, hogy élvezze a
házigazda életét (beteljesítve minden vágyát, egyben meg is szabadul tőlük).

Asana egy szilárd és kényelmes testtartást jelent.

Pranayama a prana, az életerő feletti uralmat jelenti.

Pratyahara az érzetek külső tárgyakról való visszavonását jelenti.

A szív nyolc romlottsága. Az erkölcsi bátorság szilárdsága, ha sikerült elérni, eltávolítja az összes akadályt a
megváltás útjából. Ezek az akadályok nyolcfélék: gyűlölet, szégyen, félelem, bánat,megvetés, faji előítélet, a
származásra való büszkeség és a tiszteletre való csekély hajlandóság. Ez a nyolc dolog az, amely megrontja az
emberi szívet.

A szív nagylelkűségének felébresztése. E nyolc akadály eltávolításával megjelenik a Viratwam vagy

Mahatwam (a szív nagylelkűsége), és ez lehetővé teszi az Asana (szilárd és kényelmes testhelyzetben való
tartózkodás), a Pranayama (a prana, az akaratlan idegi áramok feletti uralom) és a Pratyahara (az akaratlagos
idegi áramok irányának befelé fordítása) gyakorlását. Ezek a gyakorlatok lehetővé teszik az ember számára,
hogy szívét elégedetté tegye az érzékek tárgyainak élvezetével, ahogy ez a Garhasthyasrama (háztartó,
családos) életmód számára javasolt.

A Pranayama értéke. Az akaratlagos idegeket akkor hozza az ember működésbe, amikor kedve van hozzá, és
le is állíthatja őket, ha elfáradtak. Ha az összes akaratlagos ideg pihenésre szorul, az ember elalszik. Alvás
közben ezek az idegek felfrissülnek, és újra teljes életerővel képesek működni. Az akarattól független idegek
azonban, az ember szándékától függetlenül, folyamatosan dolgoznak, születésétől fogva. Mivel az ember nem
tudja irányítani őket, működésükbe a legcsekélyebb mértékben sem avatkozhat bele. Ha ezek az idegek
elfáradtak, szintén pihenésre, alvásra szorulnak. Az akaratlan idegeknek ezt az alvását Mahanidrának, nagy
álomnak, vagy halálnak nevezik. Amikor erre sor kerül, a keringés, a légzés és más életfunkciók leállnak, és az
anyagi test pusztulásnak indul. Egy idő után, ha a nagy alvásnak, a Mahanidrának vége van, az ember
felébred, minden vágyával egyetemben, és egy új testben születik újjá, hogy beteljesítse különböző vágyait. Ily
módon az ember az élet és halál láncolatában marad, elmulasztva a végső megszabadulást.

A halál feletti uralom. Ha azonban az ember uralmi képes ezeket az akarattól független idegeket a Panayama
gyakorlása révén, megállíthatja a fizikai test pusztulását, és képessé válik az akarattól független idegek (a
szívé, a tüdőé, és más belső szerveké) bizonyos időközönkénti pihentetésére. Ily módon a Pranayama
segítségével az akarattól független idegek felfrissülnek, és újult erővel képesek dolgozni.

Ahogy alvás után (amikor az akarattól független idegek pihennek) az embernek nincs szüksége segítségre a
felébredéshez, a halál után, ha az ember teljesen kipihente magát, új testben új életre kel a földön. Ha az ember
"meg tud halni", vagyis képes egész idegrendszerét, akaratlagosat és akarattól függetlent egyaránt tudatosan
pihentetni minden nap a Pranayama gyakorlása révén, az egész szervezete rendkívüli életerővel fog működni.

35
A Pranayamát álhatatosan gyakorló jógi képes arra, hogy életet és halált ellenőrzése alá vonjon. Így megóvja
testét a korai haláltól, ami a legtöbb ember osztályrésze, és addig maradhat jelenlegi fizikai testében, ameddig
csak akar. Így elég ideje lesz karmájának ledolgozására és szíve minden vágyának beteljesítésére (és egyben a
tőlük való megszabadulásra) egy testben. Végül, megtisztulva, nincs szüksége rá, hogy ismét megjelenjen
ebben a világban (Maya, vagy Sötétség erőinek kitéve), vagy hogy elszenvedje a "második halált". Lásd:

Pál levele a Korinthusiakhoz 15,31

"Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus
Jézusban, a mi urunkban."

Jelenések Könyve 2,11,11

"Légy hív mindhalálig és neked adom az élet koronáját ... aki győz, annak nem árt a második halál."

A Pratyahara szükségessége. Az ember élvez egy dolgot, ha úgy kívánja. Ezen élvezet ideje alatt azonban, ha
érzékszerveit vágyának tárgyára irányítja, sohasem elégszik meg, csak vágyának ereje kétszereződik meg.
Ezzel szemben, ha képes érzékszerveit befelé, Én-je felé fordítani, szíve azonnal eléri a kielégülést. Így a
Pratyahara gyakorlata, amely az akaratlagos idegi áramokat befelé fordítja, a legmegfelelőbb út a földi
vágyak betöltéséhez. Különben az ember kénytelen újra és újra megszületni, míg végre megszűnnek földi
kötődései és megszabadul vágyaitól.

Az Asana fontossága. Az ember képtelen megfelelően érezni vagy gondolkodni, ha elméje nincs kellemes
állapotban, az emberi test különböző részei olyan harmonikusan vannak elrendezve, hogy a legkisebb részt érő
apró sérülés képes az egész rendszer nyugalmát megzavarni. Éppen ezért, hogy egy dolgot felfoghasson,
vagyis, hogy szíve tisztán érezhesse azt, szükséges egy szilárd és kényelmes testtartás elsajátítása az Asana
gyakorlása révén.

19-22. szútra

cittaprasade sati sarvabhavodayah smrtih (19)

tadevarthamatranibhasam svarupasunyamiva samadhih (20)
tatah samyamastasmat brahmaprakasakapranavasabdanubhavah (21)
tasminnatmano yogo bkaktiyogastada divyatvam (22)

Smriti, a helyes felfogás, az egész teremtés ismeretéhez vezet.

Samadhi, a helyes koncentráció lehetővé teszi az egyéniség elhagyását az egyetemességért.

Ezek után jelenik meg a Samyama (az egoisztikus én korlátozása vagy legyőzése) ami révén az ember
megtapasztalja az Aum vibrációját, ami felfedi Istent.

Így a lélek (megkeresztelődik) a Bhakti Yogában (az áhitatban). Ez az Istenség állapota.

Smriti, a helyes felfogás. Az ember, ha már kellően jártas a fentebb említett gyakorlatokban, képessé válik
minden teremtett dolgot a szívével érezni, vagy felfogni. Ezt a helyes felfogást nevezik Smritinek.

Samadhi, a helyes koncentráció. A figyelmet szilárdan valamely felfogott tárgyra rögzítve, amikor az ember
oly mértékben azonosul vele, mintha mentes lenne saját individuális természetétől, eléri a Samadhi, vagy a
helyes koncentráció állapotát.

Pranava Sabda, Isten Szava. Amikor az ember összes érzékszervét ezek közös centruma, a szenzórium,
Sushumnadwara, azaz a belső világ felé irányítja, megtapasztalja saját isteni fénytestét vagy akár Keresztelő
Szent Jánosét, és egy sajátos csengő hangot hall, a Pranava Sabdát, Isten Szavát. Lásd:

36
 János 1:6,7,23
"Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János"
"Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala."
"Én kiáltó szó vagyok a pusztában."

Samyama, az én koncentrációja. Megtapasztalva, az ember természetesen hisz a Szellemi Fény létezésében,

és visszavonva énjét a külső világból, önmagát a szenzóriumban koncentrálja. Az énnek ezt a koncentrációját
hívják Samyamának.

Bhakti Yoga vagy megkeresztelkedés, az ember második születése. A Samyama vagy az énnek a
szenzóriumban való koncentrálása révén, az ember megkeresztelkedik vagy feloldódik az Isteni Hang szent
folyamában. Ezt a megkeresztelkedést nevezik Bhakti Yogának. Ebben az állapotban az ember bűnbánatot tart,
vagyis elfordulva a sötétség, Maya anyagi teremtésétől, elindul vissza isteni állapota, Mennyei Atyja felé,
ahonnan alázuhant. Áthaladva a szenzóriumon, a kapun, belép egy belső szférába, a Bhuvarlokába. Ez a
belépés, a belépés a belső világba az ember második megszületése. Ebben az állapotban az ember Devatává,
isteni lénnyé válik.

23. szútra

mudhacittasya viparyyayavrttivasad jivasya sudratvam, tada brahmanah (23)

Fordítása megegyezik az azt követő kommentárral.

Az emberi szív öt állapota. Az emberi szívnek öt állapota van: sötét, űzött, nyugodt, áhitatos és tiszta. A
felsorolt állapotok egyben az emberi fejlődés fokozatait is jelentik.

24. szútra

kalamatrendiyagrahyasthulavisayaprakasat kalih (24)

A szív sötét állapotában az ember hamis elgondolásokat táplál (minden iránt). Ez az állapot az Avidya, a
tudatlanság eredménye és Sudrává (a legalsóbb kasztba tartozóvá) teszi az embert. Csak az anyagi világ
képeit tudja megragadni. Az elmének ez az állapota jellemző a Kali Yugára, a ciklusok Sötét
Korszakára.

A sötét szív. A szív elsötétült állapotában az ember tévesen gondolkodik; azt hiszi, hogy a teremtésnek e durva
anyagi része a létezés egyetlen alapja, s azon túl semmi sincs. Ez viszont az igazságnak épp az ellenkezője,
amint azt az előzőkben elmagyaráztuk, és csupán a Tudatlanság, Avidya hatásának eredménye.

Sudra, vagy a szolgák kasztja. Ebben az állapotban az embert Sudrának, vagy a szolgák kasztjába tartozónak
hívják, mert ekkor természetes kötelessége a felsőbb kasztokat szolgálni, hogy társaságukban lehessen, és
ezáltal felkészíthesse szívét a magasabb állapotok elérésére.

Kali Yuga, a sötét korszak. Az embernek ezt az állapotát Kalinak hívják; valahányszor, bármelyik
naprendszerben az emberek általában véve ebben az állapotban vannak, és meg vannak fosztva az ennek
meghaladásához szükséges erőktől, az egész naprendszert Kali Yugában, sötét korszakban lévőnek nevezzük.

25-26. szútra

37
 kale cittasya viksepastada pramanavrttivasat ksatriyatvam (25)
tatah sadgurulabho bhaktiyogasya tada lokantaragamanam (26)

Túljutva Brahma síkjának első állomásán, az ember megvilágosodásra törekszik és belép a természetes
Kshatriya (harcos) kasztba.

A kshatriyát (evolúciós erők) hajtják a (igazságért folytatott) nemes kűzdelemre. Gurut keres magának és
tiszteletben tartja isteni tanácsadóját. Így a kshatriya alkalmassá válik a magasabb megértés világaiban való
tartózkodásra.

A buzgó szív. Mikor az ember kissé megvilágosodik, összeveti az ébrenlét állapotában gyűjtött, s az anyagi
teremtésre vonatkozó tapasztalatait az álombeli tapasztalatokkal, s megérti, hogy ez utóbbiak csupán
elképzelések, majd kételyeket kezd táplálni az előzőek megalapozottsága felől. Majd szívében késztetést érez
arra, hogy megismerje az Univerzum igazi természetét és - küzdelmet folytatva kételyeinek legyőzése
érdekében - bizonyítékot találjon az igazság megállapításához.

Kshatriya, a harcos osztály. Ebben az állapotban az embert Kshatriyának, vagy a harcos osztály egy tagjának
nevezik; és természetes kötelessége lesz az előbbiekben leírt módon folytatott küzdelem, melynek végzése
közben bepillantást nyerhet a teremtés természetébe és elérheti annak valódi megismerését.

Sandhistala - a magasabb és alacsonyabb közti hely. Az ember Kshatriya állapota, melyet Sandhistalának
neveznek, a magasabb és alacsonyabb közti hely. Ebben az állapotban az ember a valódi tudást áhítja, mások
segítségére van szüksége ehhez, s így a megváltás elnyerésének fő feltétele, a kölcsönös szeretet megjelenik a
szívében.

Szeretetének energikus természetétől mozgatva az ember szívesen társul azokkal, akik elűzik a gondokat,
eloszlatják a kételyeket és megadják szíve békéjét, s persze elkerül mindent, ami az ellenkező eredménnyel
járna; ezenkívül tudományos gondossággal tanulmányozza a szent személyiségek írásait.

Amikor az ember megtalálja a Sat-Gurut, a Megmentőt. Ezen az úton az ember képessé válik az igazi hit
felfogására, és megérti a szent személyiségek igazi helyzetét, ha olyan szerencsés, hogy valamelyikük isteni
társaságának védelmét élvezheti, aki nagylelkűen melléáll, mint Szellemi Tanácsadó, Sat-Guru vagy
Megmentő. Alázatosan követve a szent szabályokat, megtanulja elméjének koncentrálását, érzékszerveinek
azok közös középpontjára, a szenzóriumra, Sushumnadwarára, azaz a belső szféra kapujára való irányítását.
Ott észreveszi Keresztelő Szent János vagy Radha fénylő testét, és meghallja a szent Hangot (Amen, Aum),
mint áramlást vagy folyót; és elmerül vagy megkeresztelkedik abban, majd megindul visszafelé a teremtés
különböző Lokáin vagy szféráin keresztül, vissza Istenségéhez, az Örökkévaló Atyához.

27. szútra

bhurbhuvahsvarmaharjanastapah satyamiti sapta lokah (27)

A teremtés világai vagy Lokái heten vannak: Bhu, Bhuvar, Swar, Mahar, Jana, Tapo és Satya. (Ez a föld
és az ember tudatosságának "földi" állomása, Bhuloka néven ismert)

A hét Loka. Amint azt már az 1. fejezet 13. szútrájában leírtuk, az Istenséghez vezető úton a teremtés hét
állomása vagy szférája található, melyeket a keleti bölcsek Swargáknak vagy Lokáknak neveznek. Ezek a
következők: Bhuloka, a durva anyag szférája; Bhuvarloka, a finomfizikai anyagok vagy elektromos
tulajdonságok szférája; Swarloka, a mágneses pólusok és aurák vagy elektromosságok szférája; Maharloka, a
mágnesek, az atomok szférája; Janaloka, a Szellemi Reflexiók, az Isten Fiai szférája; Tapoloka, a Szentlélek,
az Egyetemes Szellem szférája és Satyaloka, Istennek, az Örök Lényegnek, Satnak a szférája. E hét sík közül

38
az első három (Bhuloka, Bhuvarloka és Swarloka) alkotja az anyagi teremtést, a Sötétség, a Maya királyságát;
az utolsó három (Janaloka, Tapoloka és Satyaloka) pedig a szellemi teremtést, a Fény királyságát. Maharloka
vagy az Atom szférája középen állván, az "ajtó" szerepét tölti be, biztosítva közlekedést e két világ - az anyagi
és a szellemi teremtés - között; amiért Dasamadwara azaz tizedik ajtó, vagy Brahmarandhra, azaz az út az
Istenséghez névvel is illetik.

28. szútra

bhuvarloka brahmanah dvitiyapadasuksmantarjagatprakasad dvaparah

jivasya dvijatvanca, tada cittasya ksiptatvattasya vrttirvikalpah (28)

Belépve a Bhuvarlokába ("levegő" vagy "a változás világa") az ember Dwijává vagy "kétszer-születetté"
válik. Felfogja az anyagi teremtés második, finomabb, szubtilisebb erőket tartalmazó részét. Az elmének
ez a szintje a Dwapara Yugában válik elterjedtté.

Dwija vagy kétszer-született. Amikor az ember, megkeresztelkedvén, megbánja bűneit és megindul visszafelé
az Örökkévaló Atyához, s énjét visszavonja a durva anyagi világból, a Bhulokáról, majd belép a finomfizikai
anyag világába, Bhuvarlokára, Dwijának vagy a kétszer-született osztályba tartozónak neveztetik. Ebben az
állapotban megérti saját belső elektromosságát, a teremtés második finomfizikai részét; és belátja, hogy a
külső léte lényegében nem más, mint saját belső érzéktárgyainak (az elektromosságok negatív tulajdonságai)
együttélése vagy egyesülése saját érzékszerveivel (a pozitív tulajdonságok) a saját cselekvő szerveinek
(ugyanannak a semlegesítő tulajdonságai) közvetítésével, mely folyamatot elméjének és lelkiismeretének
(tudatának) működése idézi elő.

A nyugodt szív. Az embernek ez az állapota a Dwapara; s ha ez válik az emberi lények általános állapotává,
természetesen bármely naprendszerben, akkor az egész naprendszerre azt mondják, hogy a Dwapara Yugában
van.
Ebben a Dwapara állapotban a szív nyugodttá válik.

Ha az ember megkeresztelkedvén, továbbra is a szent folyamban marad alámerítkezve, fokozatosan egy olyan,
kellemes állapotba jut, melyben szíve teljesen elfordul a külső világ képzeteitől és odaadóvá válik a belső
világ számára.

29. szútra

svarge cittasyaikagrataya vrttih smrtistatah

brahmanastrtiyapadajagatkaranaprakrtijnanavasat
treta, tada vipratvam jivasya (29)

A Swarlokában ("a mennyben") az ember képes a Chitta, azaz az anyagi világ mágneses harmadik része,
misztériumainak megértésére. Viprává (majdnem tökéletes lénnyé) válik. Az elmének ez az állapota a
Treta Yugában lesz általános.

Az odaadó szív. Ebben az odaadó állapotban az ember, énjét visszavonván Bhuvarlokáról, azaz az elektromos
tulajdonságok világából, Swarlokára, a mágneses tulajdonságok, elektromosságok és pólusok világába jut, ahol
képessé válik Chittának, a Szívnek, azaz a teremtés mágneses harmadik részének felfogására. Ez a Chitta,
amint azt az 1. fejezetben már elmagyaráztuk, az átszellemített Atom, Avidya vagy Tudatlanság, a
Sötétségnek, Mayának része.
Az ember, felfogván e Chittát, képessé válik az egész Sötétség, maga Maya megértésére is, melyből a Chitta
ugyanúgy csak egy rész, mint az egész teremtés. Az embert ezután a Viprához, vagy a majdnem tökéletes

39
lények osztályához tartozónak nevezik. Az emberi lényeknek ezt az állapotát Tretának nevezik; s ha ez válik
az emberi lények általános állapotává, természetesen bármely naprendszerben, akkor az egész naprendszerre
azt mondják, hogy a Treta Yugában van.

30. szútra

maharloke cittasya niruddhatvattasya vrttirnidra

tatah sarvavikarabhave brahmavat svatmanubhavat
brahmanatvantadabrahmanastuiyamsasatpadarthaprakasat satyam (30)

Az igazi bűnbánat által az ember eléri Maharlokát (a "nagy világot"). Többé nincs kitéve a tudatlanság,
Maya hatásának, tiszta szívűvé válik. Belép a Brahmanák ("Brahma ismerői") természetes kasztjába. Az
elmének ez az állapota a Satya Yugában általános.

A Tiszta Szív. Az ember, folytatván útját Isten felé, énjét a Maharlokába - a mágnes, az Atom régiójába -
emeli; majd a Tudatlanság minden fejleménye visszahúzódik, szíve egy minden külső elképzeléstől mentes,
megtisztult állapotba kerül. Ekkor az ember képes lesz megérteni a Szellemi Fényt, Brahmát, az univerzum
Valódi Lényegét, mely az utolsó és örökkévaló szellemi rész a teremtésben. Ebben az állapotban az embert
Brahmanának vagy a szellemi osztály tagjának nevezik. Az emberi lénynek ezt a fejlettségi fokát Satyának
nevezik, s ha ez válik az emberi lények általános állapotává, természetesen bármely naprendszerben, akkor az
egész naprendszerre azt mondják, hogy a Satya Yugában van.

31-32. szútra

tadapi sannyasan mayatitajanalokasthe muktasannyasi

tatah caitanyaprakatitatapoloke atmano'rpanat satyalokasthe kaivalyam (31-32)

Nem csupán tükrözve, hanem meg is jelenítve a Szellemi Fényt, az ember Janalokára, Isten királyságába
emelkedik.

Azután átlép a Tapolokára, Kutastha Caitanya szférájába.

Elvetve különálló létezésének hiú elképzelését, eljut Satyalokára, ahol eléri a végső megszabadulást vagy
Kaivalyát, a Szellemmel való egységet.

Ily módon, mikor a szív tisztulttá válik, a továbbiakban már nemcsak tükrözi, hanem meg is nyilvánítja a
Szellemi Fényt, az Isten Fiát; vagyis a Szellem által felszentelve vagy felkenve Krisztussá, a Megváltóvá
válik. Ez az egyetlen út, melyen keresztül az ember, újra megkeresztelkedve vagy alámerítkezve a
Szellemben, a Sötétség teremtése fölé emelkedhet és beléphet Janalokára, Isten Királyságába vagy a Fény
teremtésébe. Ebben az állapotban az embert Jivanmukta Sannyasinak nevezik, mint a názáreti Úr Jézust. Lásd:

János 3:5 és 14:6

"Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."
"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."

Ebben az állapotban az ember csupán Isten egyetemes Szent Szellemének, az Örökkévaló Atyának egy
töredékén nyugvó, kérészéletű gondolatnak tekinti magát, és megértve az igazi imádatot, feláldozza énjét e

40
Szent Szellemnél, az Isten oltárán; vagyis elvetve különálló létezésének hiú elképzelését, "halottá" válik, azaz
feloldódik az egyetemes Szent Szellemben; tehát eléri Tapolokát, a Szent Szellem régióját.

Ezen a módon, eggyé válva Isten egyetemes Szent Szellemével, az ember egyesül Magával az Örökkévaló
Atyával és eljut Satyalokára, ahol megérti, hogy ez az egész teremtés lényegében nem más, mint saját
természetének képzelet-játéka, és az univerzumban semmi sem létezik saját Énjén kívül. Az egyesülésnek ezt
az állapotát nevezik Kaivalyának, az Egyetlen Énnek. Lásd:

Jelenések 14:13
"Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva."

János 16:28
"Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához."

41
 4. FEJEZET

vibhutih

A KINYILATKOZTATÁS

1-3. szútra

sahajadravyatapomantraih dehatrayasuddhistatah siddhih (1)

sadgurukrpaya salabhya (2)
sahajadravyena sthulasya tapasa suksmasya mantrena
karanadehacittasya ca suddhih (3)

A beavatás az ember három testének megtisztításával érhető el. Ezenkívül elnyerhető még a guru kegye
folytán is.

A megtisztulás a Természet, a bűnbánat és mantrák segítségével jön el.

A Természet segítségével megtisztítjuk a sűrű anyagot (a fizikai testet); a bűnbánattal megtisztítjuk a

finom anyagot (a szubtilis test); a mantrákkal pedig megtisztítjuk az elmét.

A beavatás eléréséhez a testet minden tekintetben meg kell tisztítani. Az anyagi test megtisztítását olyan
dolgokkal lehet elérni, amit a Természet azzal együtt hozott létre;. az elektromos testet a minden körülmények
között tanúsított türelemmel, a mágneses testet (chitta, a szellemivé tett Atom, a Szív) a lélegzés
szabályozásával, amit mantrának, az az elme megtisztítójának hívnak. A megtisztulásoknak ezen eljárásait
olyan isteni személyiségek lábainál lehet elsajátítani, akik tanúságot tesznek a Fényről és tanúbizonyságot
tesznek a Krisztus Tudatról.

4-5. szútra

sadhanaprabhavena pranavasabdavirbhavastadeva mantracaitanyam (4)

desabhede tasya bhedat mantrabhedah sadhakesu (5)

A mantra szent hatására a Pranava vagy Aum hang hallhatóvá válik.

A szent hangot sokféle módon lehet hallani, a tanítvány (szívbéli megtisztultságának) előrehaladottsági fokától
függően.

A légzés szabályozásának gyakorlása révén, ami a Szellemi Vezető (Sat-Guru) irányításával történik, a szent
Szó (Pranava vagy Sabda) spontán módon megjelenik és hallhatóvá válik. Ha ez a mantra (Szó, Pranava)
megjelenik, a légzés egyenletessé válik és megállítja az anyagi test pusztulását.

Ez a Pranava a szellemi fejlettség különböző fokain más-más formában jelenik meg, a szív (chitta)
megtisztítottságától függően.

42
 6. szútra

sraddhayuktasya sadgurulabhastatah pravrttistadaiva

pravarttakavastha jivasya (6)

Aki a szív természetes szeretetét gyakorolja, elnyeri egy guru irányítását, és megkezdheti sadhanáját (a
szellemi tudomány útját). Azaz Pravartakává, beavatottá válik.

Már kifejtettük, hogy mi az a Sat-Guru, és hogy hogyan lehet társulni vele. Az ember, ha részesül a tiszta
szeretet mennyei adományából, ösztönösen elkerüli mindannak a társaságát, ami Asat és azoknak a társaságát
keresi, akik vagy amik Sathoz tartoznak. Ha szeretettel társul a Sattal, abban a szerencsében lehet része, hogy
kérésére egyikük kedvesen melléáll, mint Sat-Guru vagy Szellemi Tanácsadó. Vezetőjének isteni társaságában
tartózkodva a tanítvány szívében hajlam, Pravritti, ébred arra, hogy megmentse magát a sötétség, Maya
világától, és Pravartakává válik, beavatottá a Yama és Niyama - a megváltás eléréséhez szükséges aszketikus
tiltások és előírások - gyakorlásában.

7. szútra

yamaniyamasadhanena pasutvanasastatah viratvamasanadisadhane

yogyata ca tadaiva sadhakavastha pravarttakasya (7)

A Yama és Niyama gyakorlása révén az emberi szív nyolc romlottsága megszűnik és megjelennek az
erények. Az ember így Sadhakává, igazi tanítvánnyá válik, aki alkalmas a megváltás elnyerésére.

Valószínűleg említettük már, hogy a Yama és Niyama gyakorlása révén az emberi szív nyolc romlottsága
megszűnik és a nagylelkűség lép a helyére. Ez az az állapot, amikor az ember alkalmassá válik az aszketikus
testtartás és más gyakorlatok folytatására, melyeket a Sat-Guru jelölt ki számára a megváltás eléréséhez. Ha
kitartóan végzi a számára kijelölt gyakorlatokat, Sadhakává, vagy tanítvánnyá válik.

8. szútra

tatah bhavodayat divyatvam tasmin samahite daivavani

pranavanubhavastadaiva siddhavastha sadhakasya (8)

Előre halad az istenné válás útján, meghallja a szent Aum hangot, és Siddhává, isteni személyiséggé válik.

A harmadik fejezetet felidézve, emlékszünk rá, hogy a tanítvány, áthaladva a különböző fokozatokon, hogyan
lesz képes a teremtés különböző tárgyait a szívében felfogni, hogyan halad át a meditációs állapotok
különböző fokozatain. És végül, figyelmét a szenzoriumra koncentrálva, hogyan lesz képes felfogni a különös
hangot, a Pranavát vagy Sabdát, a szent Szót, amikor is a szív istenivé válik és az Ego, Ahamkara, vagy az
ember fia alámerül vagy megkeresztelkedik ebben a folyamban, és a tanítvány Siddhává, beavatottá, isteni
személyiséggé válik.

9. szútra

43
 tatsamyamat saptapataladarsanamrsisaptakasya cavirbhavah (9)

Ekkor felfogja a Szellem kinyilatkoztatásait és keresztülhalad a hét Patala Lokán (vagy a gerincben lévő
centrumokon) megpillantva a hét rishit.

A megkeresztelkedés állapotában (Bhakti Yoga vagy Surat Sabda Yoga, az Ego felszívódása a szent Hangban)
az ember bűnbánatot tart és kivonja énjét a sűrű anyag külsődleges világából, Bhulokából, és belép a finom
anyag belső világába, Bhuvarlokába. Ott megtapasztalja a Szellem, az igazi Fény megnyilatkozását, mint hét
csillagot hét központban vagy asztrálisan fénylő helyen, melyek egy hétágú arany gyertyatartóhoz
hasonlatosak. Ezeket a csillagokat, mivel a Szellem, az igazi Fény megnyilatkozásai, angyaloknak vagy
rishiknek nevezik, amik egymás után tűnnek fel az ember fiának jobb kezében; vagyis az ő Istenség felé vezető
útján.

A hét arany gyertyatartó a testben lévő hét ragyogó központ, melyek pedig az agy, sahasrara; medulla
oblongata (nyúltvelő), ajna chakra; és az öt gerincben lévő központ: a nyaki, visuddha; a háti, anahata; az
ágyéki, manipura; a keresztcsonti, swadhishthana; és a farkcsonti, muladhara; ahol a Szellem megnyilvánulttá
válik. Az Ego, vagy ember fia ezen a hét központon vagy templomon keresztül jut el az Istenségig. Lásd:

Jelenések Könyve 1:12,13,16,20 és 2:1.

"Megfordulván pedig láték hét arany gyertyatartót, és a hét gyertyatartó között hasonlót az Ember Fiához ...
vala pedig a jobb kezében hét csillag."

"A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét
gyülekezet angyala és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet."

"Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között."

A megkeresztelkedésnek ebben az állapotában (Bhakti Yoga vagy Surat Sabda Yoga) az Ego, Surat az ember
fia, fokozatosan végighaladva az említett hét központon, elnyeri az ezekről való tudást; és mikor e nagy útnak
a végére ér, megérti a világegyetem igazi természetét. Kivonva énjét Bhuvarlokából, a finom anyagi
teremtésből, belép Swarlokába, mindenféle, finom és durva anyag forrásába. Ott egy fényteli asztrális formát
talál a szíve (Atom, a Szellem Trónusa, a Teremtő) körül, ötféle elektromossággal és két pólussal ellátva, Ész
és Intelligencia, a szivárvány hét különböző színében tündökölve. Az elektromosságnak, észnek és
intelligenciának ebben a szférájában, amely az érzékek minden tárgyának, és a szervek élvezet iránti vágyának
forrása, az ember tökéletesen elégedetté válik, mivel birtokolja vágyainak összes tárgyát és tökéletesen
megismeri őket. Éppen ezért az említett asztrális formát, áramaival és pólusaival, vagyis hét tényezőjével,
mint a tudás lepecsételt ládáját vagy mint egy hétpecsétes könyvet írták le.
Lásd:

Jelenések Könyve 4:3 és 5:1

"És a királyi szék körül szivárvány vala."

"És láték annak jobb kezében, aki a királyi székben üle, egy könyvet, amelybe volt írva belől és hátul és le volt
pecsételve hét pecséttel."

10. szútra

saptasvargadhikarastatascaturmanunamavirbhavah (10)

44
Ezután, a jóga ismerete és hatalma révén, az ember elnyeri a hét Swarga (menny) feletti uralmat. Eléri a
megszabadulást a négy eredeti eszme szétfoszlatásával (a "négy manu" vagy kezdeti gondolat, melyek a
teremtést működésbe hozzák).

Ezen a Swarlokán keresztülhaladva, az ember fia a Maharlokához ér, a mágnes (az Atom) helyéhez, amelyben
a négy alkotóelemet a következő eszmék alkotják: megnyilatkozás (Szó), Idő, Tér és részecske (Atom). Amint
azt már az első fejezetben említettük, ez a Maharloka az Avidyát, a Tudatlanságot képviseli, amiből az én
elszigetelt létezésének eszméje ered, és ami az Egonak, az ember fiának forrása. Mivel az ember (manava), a
Tudatlanság következménye, a tudatlanságot viszont az előbb említett négy eszme képviseli, ezért ezeket az
eszméket a négy manunak, az ember eredeteinek vagy forrásainak nevezik.

11. szútra

tatah bhutajayadanimadyaisvaryasyavirbhavah (11)

Ekképp győzedelmeskedve a Sötétség és Tudatlanság erőin, az ember eggyé válik Istennel.

Maharloka, a Mágnes (Atom) helye, a Brahmarandhra vagy Dasamadwara, a két teremtés, az anyagi és
szellemi közti ajtó. Amikor az Ego, az ember fia ehhez az ajtóhoz ér, felfogja a Szellemi Fényt és
megkeresztelődik abban. Áthaladva ezen az ajtón, felülkerekedik a Sötétség, Maya elmeszüleményein és belép
a szellemi világba, befogadja az igazi Fényt, és Isten Fiává válik. Ezután az ember, lévén Isten Fia, elszakítja a
Sötétség, Maya összes kötelékét és minden aiswarya, aszketikus méltóság a birtokába kerül. Ezeknek az
aiswaryáknak nyolc fajtája van:

Anima: a hatalom, melynek segítségével az ember olyan kicsivé változtatja testét, vagy bármi mást,
amilyenné csak akarja, akár olyan kicsivé is, mint egy atom, anu.

Mahima: a hatalom, melynek segítségével az ember a testét, vagy bármi mást olyan naggyá (mahat) tehet,
amilyenné csak akarja.

Laghima: a hatalom, amelynek segítségével az ember a testét, vagy bármi mást olyan könnyűvé (laghu) tehet,
amilyenné csak akarja.

Garima: a hatalom, amelynek segítségével az ember a testét vagy bármi mást olyan nehézzé (guru) tehet
amilyenné akarja.

Prapti: apti hatalma, amelynek segítségével az ember mindent elérhet, amit akar.

Vasitwa: vasa hatalma, amelynek segítségével az ember mindent uralma alá vonhat.

Prakamya: minden vágy kielégítésének hatalma, kama, ellenállhatatlan akaraterő révén.

Isitwa: az Isává válás hatalma, mindenek felett. Lásd:

János 14:12.
"Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én
cselekszem, és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek."

12. szútra

tatah srstisthitipralayajnanat sarvvanivrttih

tada mayatikrame atmanah paramatmani darsanat kaivalyam (12)

45
A kifejlődésről, életről és felbomlásról nyert tudás így elvezet Maya, a kárhozat kötelékei alól való teljes
felszabaduláshoz.

Megpillantva az ént a Legfelsőbb Énben, az ember örök szabadságot nyer.

Így az ember, az aiswaryák, az imént felsorolt aszketikus méltóságok birtokában, teljesen felfogja az Örök
Szellemet, az Atyát, az egyetlen Valódi Szubsztanciát, mint Egységet, a Tökéletes Egészet, saját Énjét pedig
csupán, mint a Szellemi Fény egy töredékén nyugvó puszta eszmét. Ezt megértve, az ember eltekint a saját
énje elkülönült létezésének hiú eszméjétől, és egyesül Vele, az Örök Szellemmel, az Atyaistennel. Ez az
Istennel való egyesülés a Kaivalya, az ember végső célja, mint ezt már kifejtettük ebben az értekezésben.
Lásd:

Jelenések Könyve 3:21.

"Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én
Atyámmal az ő királyiszékében."

KÖVETKEZTETÉS

"Szeretet ural udvart, tábort, ligetet,

a gyarló embert is, miként a szenteket.
Mert a szeretet menny, s a menny szeretet."

Gyönyörűen írja le a szeretet hatalmát a költő a fenti versrészletben. * Az előző lapokon világosan bemutattuk,
hogy a "Szeretet Isten" nem pusztán egy szép költői érzelem szüleménye, hanem az örök igazság egy
aforizmája. Bármilyen valláshoz is tartozzon az ember, és bármilyen helyet foglaljon el a társadalomban, ha
megfelelően követi ezt a szívbe természetes módon betáplált elvet, minden bizonnyal jó úton halad afelé, hogy
megmentse magát a sötétség, Maya birodalmában való vándorlástól.

Az előző lapokon azt is megmutattuk, hogy a szeretetet miként kell gyakorolni, hogy lehet a gyakorlás révén
fejleszteni, és ha kellően fejlett, pusztán ennek révén, hogy lelhet az ember szellemi vezetőre, akinek a
kegyéből ismét megkeresztelkedhet a szent folyamban, és feláldozhatja énjét Isten oltárán, egyesülve a
mennyei Atyával mindörökre.

Ez a kis kötet éppen ezért azzal a figyelmeztetéssel végződik, hogy az olvasó sohase felejtse el az élet igazi
célját. A megvilágosodott bölcs, Sankaracharya szavaival:

nalinidalagatajalamatitaralam tadvajjivanamatisayacapalam
ksanamiha sajjanasangatireka bhavati bhavarnavatarane nanka

"Az élet mindig bizonytalan és veszélyes, mint egy vízcsepp helyzete a lótuszlevélen. Egy isteni személy
társasága, mégha csak egy pillanatra is, megmenthet és megválthat bennünket.".

*
A harmadik ének második versszaka Sir Walter Scott, "The Lay of the Last Minstrel" c. költeményéből.

46