- 22 -

magyar halászat eredete c. munkáját./ Nyilvánvaló, hogy az a-

var8ág a földművelést Í6 ismerte és folytatta, ennek tárgyi bi-
zonyítékai a sírokban talált sarlók. Az is kétségtelen,hogy az
idók folytán a földművelésnek a körülmények kényszeríti hatásá-
ra egyre nagyobb szerepet kellett kapnia.
Megfigyelhetjük, hogy a lelőhelyek egy része a régi tér-
képeken feltüntetett, szárazulatokon kialakult út&k mellett he-
lyezkednek el, főleg Szentestől délre. A Gógány-parti, berekhá-
ti, sáphalmi, kórógyparti, aerekegyházi, egy másik irányban pe-
dig a Szegvár és Mindszent közötti lelőhelyek azt mutatják,hogy
az avarkorban is ugyanezeket az utakat használták. Lászlő Gyula
feltételezi, hogy az avarkorban az erdélyi ső egyik útja a Ma-
ros vonalából Arad táján ágazott ki és Szentes-Kecskemét-Pestep
keresztül ment nyugat felé.1/ Valószínűleg ennek az űtnak az 1-
rányát követik területünkön a lelőhelyek. Az utak böldi révnél
futottak össze és mentek át a Duna-Tisza közére. A révnek / u-
gyanűgy, mint a pannóniai római területtel szoros kapcsolatban
lévő szarmatáknál/ nagyon fontos szerepe volt az avarkorban is,
a Kecskemét környéki nagy avar szállásterülettel kötötte ösBze
Szentes vidékét és amint láttuk, az egyik fő kereskedelmi út
haladt rajta keresztül. A rév fontosságát mutatja, hogy kőzeté-
ben találjuk az egyik legnépesebb temetőt, a nagyhegyit. Ezen-
kívül a felsőosordajárási és sárgaparti leletek is bizonyítják,
hogy az avarok igen erősen megszállták a kettős átkelő helyet.
/Tieza-Kurca/ A rév közelében talált temetőkben a préselt és
griffes-indás csoport emlékeit egyaránt megtalálhatjuk, kétség
telen, hogy az egész avarkorban kézben tartották a révet.

1/ László Gyula: Budapest a népvándorlás korában. Budapest tör-

ténete II.köt. 793.
 - 23 -

I^i_A_honfoglalás-_és_magyar_közé£kor

A honfoglalás korából - ugyanágy mint az avarkorból -

csak temetőket ismerünk. A XI. századtól kezdve a temetőkön és
a telepről eddig ismert szórványos leleteken kivül terepbejé -
rásaimon sikerült több árpádkori /ezek egy része időben a X.
századba is visszanyúlhat/ és késő középkori telepet felkutat-
nom s azok egy részét a helynevekkel azonositanom. A késő kö-
zépkorból viszont temetőből származó leletanyagunk nincs.
Vegyük először számba a temetőket. A honfoglaló temetők
között területünkön kevés olyan van, amelyből a honfoglaló jel-
legű leletanyag tisztán, más nép, vagy későbbi kor emlékeivel
való keveredés nélkül került eló. A tisztán honfoglaló jellegű
lelőhelyek nagy része is olyan, hogy csak néhány eirt, vagy
szórványként néhány tárgyat ismerünk onnan. Teljesen csak a
Szentes-Borbés-földi temetőt tárták f e l . / I I I . 4 2 . /

A véletlenül előkerült sírok közül a hitelesítő ásatások

során a legtöbb esetben legfeljebb még egy-két sirt tártak fel,
ami még nem elég ahhoz, hogy biztosan megállapíthassuk, vájjon
kevés sirbél álló csoportról, vagy nagyobb temető kis részéről
ven-e szó. Ilyenek a következők: Köttönhalom /III.3/, Nagyhegy
/III.23/, Fábiánsebestyén /III.34/, Szentes Kossuth U./III.38/,
Derekegyháza /III.45/, Orom-dűlő /III.51/, Koszorús-dűlő /III.
54/.
Szórványként is kerültek a múzeumba honfoglaló jaDLegű le-
letek, közelebbi adatokat azonban nem tudunk róluk: Nagyhegy ,
/III.24/ Fábiánsebestyén /III.33/, Szentes határa /III.68/.
A X.-XI. századi lelőhelyeknél sem tudjuk pontosan,melyek
azok, amelyeket teljesen feltártak. Talán még leginkább telje -
sen feltártnak mondható a Szentes Szent Lászlói /III.28/temető.
A legtöbb esetben ásatásra mór csak akkor került sor,mikor a
temető egyrészét homokbányászás, szőlő alá való földfordítás ,
stb. alkalmával tönkretették. Ilyan a Csanytelek-dilitori/III,
 - 24 -

2o/, Szentes jámborhalmi /III.11/, a nagymágosi út melletti te-

mető. /III. 48./
Ezekben nagyon sok sirt /3o-6o/ pusztítottak el és a hi-
telesítő ásatáskor sem bizonyos, hogy a bolygatatlan temetőrész
minden sirja előkerült. Terepbejárásom alkalmával a Szegvár 0 -
rom-dúlő 4o.sz. alatti homokbányában olyan eddig ismeretlen ár-
pádkori temetőt találtam, melyből az itt dolgozó munkások sza-
vai szerint loo-nál is több sirt termeltek ki./III.49./
Leggyakoribb eset, hogy egy-egy lelőhelyről csak náhány
sirt ismerünk. Szentes Szent László /III.35/, Mindszent Felső-
ludas /III.55/, Fábiánsebestyén Molnár Farkas földje/III.
32/, Nagyhegy /III.25/, Kistőke-Székhát /III.9/, Kietőke-
Dinnyéshalom /III. 13/, Mindszent Ludasoldal /HI.53/,Fá -
biánsebeBtyén /III.3o,3l/ Csongrád Juszt űyula u./III.14/
Kaján /III.lo./, Derekegyháza Rárós /III.56/, Sáphalom/lII.
43/, Kunszentmárton Péterszög /III.1/,

A hitelesen feltárt pontosan megállapítható helyű temető-

kön, vagy sírokon kivül a múzeumban igen sok X.-XI. századi szór-
ványosan előkerült lelet is van. Ha ezeknek nincs is olyan ér-
tékük, mint a temetőknek, a terület lakottságára mégis nyújta-
nak némi támpontot.
Szentes Ficsorhalom /III.26/, Szentes Szent Ilona /III.39/,
Kistőke Dinnyéshalom /III.13/, Szentes belváros /III.37/,
Szentes Bökény /III.5/, Fábiánsebestyén Kántorhalom /III.
36/, Szegvár Cickazug /III.52/.
Természetesen a temetők, melyek általában a települések -
tői bizonyos távolságra vannak, nem rögzíthetik pontosan a tele-
pülések helyét. Ez azonban nagyobb eltérést, illetve torzulást
a térképen nem okozhat.

A temetők korának meghatározása csak nagy vonalakban le -

hetséges. A honfoglaláskori temetők anyagát viszonylag biztosan
elkülöníthetjük a későbbiektől, de ha ezt külön választva vizs- '
gájjuk, igy ie megállapíthatunk benne időbeni eltéréseket. Leg-
korábbinak látszik a derekegyházi /III.45/, nagyhegyi /III. 23/,
köttönhalmi /III.3/ és Borbás-földi /111.42/temető. ízekben a
jellegzetes honfoglaláskori temetkezési szokásokat látjuksa ha-
lottét lévai, nyereggel, ijjal, tegezzel temették el.
Honfoglaló Jellegű, de már későbbi időből való néhány
pénzzel is keltezhető temető. ízek ugyan átfúrt pénzek, de a
temető korát post quem keltezik.
A Mindszent Koszorús-dűlői 945-ből származó pénzzel kel-
tezett jellegzetes honfoglaláskori temetőben /III.54//3 sir /
már a kereszténység nyoma is megmutatkozik: a gyermek nyakában
kereszt volt.
A leletanyag szempontjából ehhez hasonló a Szegvár Orom-
dűlői temető,/III.51/ bár ebben lovas temetkezésről nem tudunk,
963-64-ből való pénz volt benne. Anyagában hasonló a Szentes
szentlászlói temető /III.28/, melyet a későbbi időben is hasz-
náltak: Salamon pénzét találták az egyik sirban.V
A Csongrád Vendel-halmi temetőben /III.15/ kétféle temet-
kezési szokást különíthetünk el. A temető 38 sirjábél lo K-Ny-i
irányításé. ízek voltak a honfoglaló jellegű mellékletekkel/ló,
nyereg, szablya, fémveretek/ ellátott sirok. A többi sir irányí-
tása 45 fokkal eltér. ízek közül hétben "S"-hajkarikákat és ál-
latfejes bronz karperecet találtak. Pénz nem került elő a teme-
tőből.
A Csanytelek siróhegyi temetőben /III.21/is együtt vannak
a honfoglaláskori ós későbbi sirok. Lovasslrokkal IX.BZ.-1 át-
lyukasztott pénzzel eltemetettekkel egy temetőben "S"-hajkari -
kás, állatfejes karpereces sirok is kerültek elő, melyekben Sz.
István és I.András pénze volt.

1/ Széli ]i£rta közöl ugyan egy "S"-hajkarikát is a temetőből,de

Kralovánszkl Alánná - aki a temetőt részletesen feldolgozza-
szives szóbeli közlése szerint a temető leletanyagában nincs
"S»-hejkarika.
 - 26 -

Hasonló korú a Csongrád Geda-halmi temető is /Ill.ia/mély-

ne egyik honfoglaló jellegű mellékletekkel ellátott sirjáha
goibos markolatvégű kétélű egyenes kardot tettek. Ugyanitt "St
hajkarikás, sodrott bronz nyakpereces, hegyesvágű nyílt ksrpe-
reoes sirok is voltak.
A Csanytelek dilitori temető /III.2o/, 65 sírjának túl-
nyomó többsége "S"-hajkarikás /23 sir/, vagy melléklet nélküli
/19 sir/. A temető 4 sírjában azonban megtaláljuk a honfoglaló
jellegű emlékeket is: kengyelt, zablát, tegezt, nyilakat, csi-
holót, pitykéket. A temető korát Szent Istvántól Szent László-
ig található pénzek határozzák mrg.
Vannak olyan pénzekkel keltesett XI. századi temetők is
ezen a területen, melyekben bonfoglaló jellegű leletanyag nin-
csen. Ezeknek a temetőknek a jellegét az "S"-hajkarikák,kigyó-
fejes karperecek, csavart nyakperecek, gyűrűk adják meg. Ezek-
ben minden esetben sok a mellékletnélküli sir is. Ilyenek pl.
Fábiánsebestyén Molnár Farkas földje: I.Endre /III.32/, Fábi -
ánoebestyén Csárdahalom: Szent László /III.3o/ Kaján: I. Endre
/III.lo/. Kerekegyháza Fárós: I.Endre /III.56/.
Vannak ugyanilyen jellegű olyan temetők is,melyekből csak
néhány sirt ástak ki. Ezek között "S"-hajkarikát találtak a
következőkben: Szentes Szentlászló /III.35/, Sáphalom /III.43/,
Csongrád Juszt Gyula u./III.14/, Orom-dűlői homokbánya ,
/III.49/ Ludasoldal 93.3z. /III.53/, Felsőludas 163/a/m.
55/, Szentes nagymágocsi út /III.48/.
Sodrott bronz nyakperec volt a Székhát 222 alatt talált
sirban /III.9/.
Héhány lelőhelyre vonatkozólag csak nagyon bizonytalan
feljegyzéseket találtam. Ilyen pl. fábiánsebestyéni puszta -
templom rom közelében feltárt 15 sir /III.34/, amelyről az á -
sató csak annyit jegyez meg, hogy a honfoglalás körüli időből
való. Árpádkoriaknak jelzik a következő helyeken talált siro-
kat: Kiatőke Dinnyéshalom /III.13/, Nagykirályság 1í6 sz./III.
31/.
 - 27 -

Ezek korának meghatározása nagyon nehéz, mert lehetnek

közöttük X.és XI. századiak, vagy átmeneti korúak /X.-XI. szá-
zad/ egyaránt. Nyilván ezekben kell keresnünk annak a honfog-
leláskor már itt élő helyi lakosságnak az emlékanyagát, mely-
nek ittlétéről Kniezsa István is ir.1/
Bár, mint fenntebb láttuk, a hiányos régészeti leleta-
nyagból teljes biztonsággal nem olvasható ki, Anonymus leírá-
sából azonban tudjuk, hogy Csongrád várát az itt élő szlávok -
kai építtetik fel a magyarok. Feltehető, hogy itt korábban is
meglévő szláv földvárról van szó, amint neve is mutatja. Más
helynévanyag is utal erre a lakosságra /pl.halastavak nevei: 1.
alább/ és a későbbi időkből már ismerünk szláv jellegű temetőt
is.
A honfoglalást közvetlen követő időkből való temetőket
vizsgálva megfigyelhetjük, hogy a magyarok külön temetőkbe te-
metkeztek, később azonban egyre több olyan temetőt találunk,a-
inelyikben a honfoglaló jellegű siroV: együtt vannak a helyi la-
kosság sirjaival, de vannak tisztán szláv jellegű temetők ie.
Ami már most a településeket illeti. - amint már előbb
emiitettem, - a szórványos leletek mellett főként terepbejárá-
saimon felkutatott faluhelyekről számolhatok be. Ezeknek - le-
letanyag hiányéban - a temetőkéhez hasonló finomabb elkülöni -
tése /időbeli/ lehetetlen.
Nagyobb időszakokba azonban mégis beoszthatjuk ezeket.Kö-
zöttük ugyanis vannak olyanok, amelyeken csak az árpádkor fo-
lyamán laktak, vannak olyanok, amelyeken az árpádkortól kezdve
a késő középkoron át volt élet s találtam olyat is, amelyen
csak a késő középkori nyomokat figyelhettem meg. A települése-
ket rendszerint vízpartokon emelkedő magas homokhátakon talál-
tam meg. A koraiaknál árpádkori edónycserepek, cserépbogrács
töredékek jelezték a települések helyét: Karácsonytelken /III.
7/, Dánházán /XIX. 12/, Várháton /III.22/, Szent Ilonán /lII.4o/.

1/ Kniezsa István: Magyarország népei a XI.században. Szent

István emlékkönyv II.köt. 365.
 - 28 -

A Geda-halrai /III.19/ és Sáp-halmi /III.44/ temetőkhöz

tartozó település mindkét esetben a halom lábánál helyezkedett
el. Szintén cserépbogrács- és edény cserepek mutatták a helyü-
ket.
A felszínen található korongon készült edányoserepekjkáfe^
haszem darabok stb. mellett cserépbogrács töredékek bizonyítot-
ták, hogy árpádkori előzményeken alapuló, de késő-középkori fa-
lu volt Szántón /III.16/, a böldi révnél /III.17/. Ugyanilyen
leleteket találtam a vekeri átkelő közelében lévő Szentlászló,
/III.29/ a Kőrőgy és Mágócs-ér szögében lévő Donát /III.47/ és
a Veker partján lévő Tőke falu területén. Szentes az előkerült
szórványos leletek szerint a kora árpádkortól kezdve lakott voLt
/III.37/. Csak késő középkori cserepek mutatták Szentgyörgy fa-
lu helyét /III.5o/.
Késő középkori szórványokat találtak a következő helye -
kens Bökény /III.57/, Dánháza /III.58/, Picsorhalom /III.59/ ,
Besenyőhalom /III.61/, Szentes Gogány-part /III.62/, Teás/Ili.
7o/ és néhány olyan helyen amit még nagyjából som lehet azono-
sítani: Szentes Yeker-meder /III.64/, Veker-zug /Hl.65/,Szen-
tes homokbánya /III.69/. Ezek között főképen késő középkori sar-
kantyúk, fegyverek, kályhaszemek vannak.

Vannak olyan középkori települések, amelyek az oklevelek-

ben is szerepelnek és ma is léteznek, de a régi település pon-
tosabb helye megállapítva nincs: Csongrád, Derekegyháza, Fábi-
ánsebestyén, Győ, Mágocs, Szegvár, Teés /szórványos leletek is;
/III.7o/.
Egyedül Fábiánsebestyén az, amelynek templom helyét •• mos-
tani katonai térkép is feltünteti./Azonoaitatlan k.k.falvak./
Más települések szerepelnek a késő középkori oklevelekben,
fennmaradtak helynév /határ, halom, stb./ formájában, de helyűt
azonositva nincs: Bökény /szórványos lelet is; III.57/, Hékéd,
Szent-Mihály /szórványos lelet is; III.56/./Azonositatlan k.k.
falvak./
 - 29 -

Szentes környákén a földrajzi adottságok /tavak, mocsa -

rak, árterület/ aránylag szikre korlátozzák a településre al-
kalmas helyeket. A honfoglaláskori és a XI. századi lelőhelyek
általában a vízpartok közelében találhatók, rendszerint magas
homokpartokon. Találunk azonban néhány XI. századi lelőhelyet,
temetőt, telepet egyaránt, olyan helyen is, mely nagyobb vize-
nyős területből szigetszerűen emelkedik, vagy amelytől jelen -
leg csak több kilóméterre van folyó vagy mocsár /pl. Jámborha-
lom/.
A terület sűrűsödő benépesedésére mutat az a Jelenség,
hogy a XI. századi temetőink száma kb. kétszar annyi mint a X.
századiaké.
Eddigi ismereteink szerint a honfoglaló magyarság első -
sorban rideg állattenyésztő életmódot folytatott. Ez azonban ,
nyilván nem volt kizárólagos, hiszen nyelvészeti adatok bizo -
nyitják, hogy ismerte a földművelést és komoly arányú halásza-
tot is űzött. Bizonyára az adott földrajzi körülmények is köz-
rejátszottak abban, hogy mely foglalkotási ág legyen a döntő .
így pl.'a mi területünkön a Tisza /amiről még a XV. században
is azt halljuk, hogy a leggazdagabb halakban/1/ A Körös, a
Kurca és a nagy tavak önként kínálták a lehetőséget a halászat-
ra.
Hogy ebben az időben a halászat rendkívül fontos volt,ár-
pádkori okleveleinkből is kitűnik. I.Séza/?/ a garamszantbene-
deki apátságnak adományozza a Tisza melletti Csany falut a ti-
szai halászattal és a Ti3za melletti halastavakkal együtt. U-
gyanez az oklevél említi a Kurcát és a Kontra tavat is."V
Az oklevélből kitűnik, hogy mind a Tiszában, mind mester-
ségesen megépített halastavakban halásztak, tehát keritő- és
rekesztő halászat egyformán folyt ezen a területen. Az utőbbi-
1/ Szamota I: Eégi utazások Magyarországon. 91.
2/ Knauz: Mon.Eccl.Strig.1.56. /Bár az oklevélben XII.,XIII.sz«-
i betoldások is vannak, egészében mindenképen a tatárjárás
előtti állapotokat rögzíti./ Lásd: Szentpótery I: Az Árpád-
házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke Bp.1923.1.8.
 - 3o -

nak egyik formájáról tudósít egy másik oklevél.1/ Leirja, hogy

a tó kifolyó nyílását elzárták és a nyilásnál fogták a halakat,
nyilván varsával. Ezeken kivül biztos a halászatnak még sokfé-
le módját űzték.
Az itt letelepülő magyarság döntő szerepét a halászatban
bizonyitja az, hogy az oklevelekben megnevezett halászé helyek
jelentős részének magyar neve van s alig néhány az,amelyik szláv
eredetű.
Kniezsa István nyelvészeti elemzése alapján a szláv nevű
Csany melleti 14 halastó neve közül 2 biztosan és 1 valószínű-
leg szláv eredetű /Osztra, TColve, Zirega?/. Hat nevet magyar -
nok határoz meg /Sarustou, Haperies, Sulmus, Ecetoua, Nandur -
tou, Cunutou/. / Az általa nem emiitetteken kivül biztosan ma-
gyarnak látszik az Ertue nevű halászó hely, e rotunda és lutea
piscina bármelyikhez tartozhat és van két bizonytalan név.
Az árterületek, nádasok, rétek rendkívül sok vlzimadárnác
és vadnak nyújtottak menedéket. A halászat mellett bizonyára
fontos szerepet játszott a tőrökkel, csapdákkal, ijjal való va-
dászat is.
A folyóknak a közlekedés szempontjából is nagy Jelentősé-
gük kellett legyen. Ezek között ie elsősorban a Tisza volt fon-
tos. XVIII.-XIX. századi adatokból tudjuk, hogy a Tiszán nem -
osak a fenyőfát úsztatták le lápként /=tutaj/, melyet még Mára-
marosban eladtak, hanem a lápon hoztak még ölfát, sót óe almát
is. 5 / A Kurca és a Körösök a tiszántúli részekkel kapcsolták
össze területünket. Ezeken a folyókon egászen Nagyváradig el-
jutottak a szentesiek, vitték a Bőzott halat Erdélybe.
A széles árterekkel, sok mocsárral b orltott területen ki-
sebb távolságra is bizonyára gyakran osak vizi úton lehetett

1/ Szabó D.:A dömösi prépostság adománylevele. Magyar nyelv

1936. 3-4.135.
2/ Kniezsa I.lMagyarország népei a Xl.ezázadban. Szent István
Emlékkönyv II. 465-47o.
3/ Nyiri A.: A kihaló szentesi vizi élet néprajsl és népnyelvi
maradványai. Alf.Tud.Int.Evk.il.197.
 - 31 -

eljutni.
A régészeti lelőhelyek a szárazföldi útak megrajzolásá-
hoz nyújtanak bizonyos támpontot. A legfontosabb szárazföldi út
ezen a területen az, amelyik a böldi réven át a Duna-Tisza kö-
zével teremti meg a kapcsolatot. Nagyrészt ide vezetnek a már
ősidők óta a terület szárazulatain kialakult útak. Ha a László
Gyula által feltérképezett honfoglaláskori lelőhelyeket1/ és a
József császár-kori úthálózatot nézzük, - mely nyilván igen ré-
gi állapotokat rögzít, - láthatjuk, hogy a réven megy keresztül
az aradi út Pest felé, melybe a Tisza jobb partján a Seged íe-
lól jövő út is bekapcsolódik. A révet a honfoglalással kapcso-
latban Anonymus is emliti: a magyarok ösbő és Velek vezetésével
"a Böld-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen tovább lovagol-
va a Kórógy vize mellett ütöttek tábort." / Árpádkori oklevele-
inkbe is szerepel ez a fontos átkelő hely: I.Géza /?/ a garam-
szentbenedeki apátságnak adja a böldi révnél lévő vámot és a
kurcai vámot is. /
Nem véletlen dolog, hogy a XI. századi lelőhelyeink az át-
kelők és az útak mentén helyezkednek el. A böldi rév közelében
a Tisza jobb partján a réven keresztül jövő és szétágazó útak
mellett kerültek elő a Gcda-halmi és Vendel-halmi leletek. A
balparton, - a kurcai átkelőt is figyelembe véve - találjuk a
nagyhegyi temetőket. A ezárazföldi útak találkozásánál és a
Vekeren való átjáró közelében volt a szentlászlói temető.
A gedahalmi temetőben talált kétálú kard nyilván össze -
függ a fejedelmi törzs megerősödésével, illetve Géza fejedelem
és Szent István hatalmának megnövekedésével. László Gyula ép-
pen a kétélű kardok lelőhelyeinek feltérképezésével világosan
kimutatta, hogy Géza és Szent István a főbb kereskedelmi utak-
ra ráteszi a kezét. Különösen fontosak e szempontból a vizi
átkelő helyek, a révek. A József-térképen láthattuk, hogy ez a
temető és a hozzátartozó település jelentős utak találkozásánál
1/ László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete.124.
2/ Pais D.: tiagyar Anonymus 88.
3/ Knauz: Mon.Ecel.Strig.I.59.
 - 32 -

fekszik. Egyrészről a Buda-szegedi, másrészről a böldi réven át

a Tiszántálra vezető út mellett. Ez adja meg ennek a leletnek
fontosságát és a kialakuló központi hatalommal való szcros kap-
csolatát.
Ha fentieket kiindulásként elfogadjuk és a temetővel két-
ségtelenül összefüggő itteni - a leletanyag alapján X.-XI.szá-
zad fordulójára mutató - települést összevetjük a garamszentbe-
nedeki apátságnak I.Géza/?/ által itt adományozott birtokai né-
hány adatával, akkor igen érdekes következtetésekre juthatunk.
Az emiitett apátságnak a környéken adományozott birtokai az
oklevélben szereplő ée a mai helynevek összevetése alapján a
Ti3za két oldalán nagy vonalakban körülhatárolható területen
vannak, amibe beleesik, - vagy legalábbis határos vele - a fen-
ti lelőhely is. Az oklevél emlit "in mohte presbyteri" helyet,
amely "iuxta uillam centurionis, qui uocatur deucha" van. Mi -
vei a lelőhely közelében ma ie van egy Paphalom nevű domb, ta-
lán feltehető, hogy a villa centurionis - mely nyilvánvalóan ka-
tonáskodó királyi ember faluja - megegyezik a feltárt temető
falujával. Megerősiteni látszik ezt a falu neve - deucha - is,
mely lehetséges, hogy egyzik a Geycha = Géza szóval.
Más a helyzet a vekeri átkelőnél ta3SLt temető /amelyben
szablya markolatú kétélű kard került elő / s az aránylag tőle
távolabb /kb. 1.5 km/ eső falu esetében. E területre korai ok-
leveles adat nincsen, de a leletek helynevet sejtető határrésa-
ről - Szent Lászlóról - kerültek elő. Az itteni korai falu - a-
kár a megtalált temetőbe temetkeztek lakói, akár nem - eredeti
neve valószinűleg nem egyezett a későbbi forrásokban szereplő
Szent Lászlóval, mivel I.Lászlót csak III.Béla korában avatták
szentté.
Az árpádkorból névszerint ismert falvak egy részét arány-
lag több valószínűséggel azonosíthatjuk a régészeti lelőhelyek-
kel,na azoicat valamilyen formában a mai napig fennmaradó helynél
vei összekötötte. így pl. Szentes korai települése közvetlenül
a Kurca melletti partosabb részen volt, ahonnan korai temetőre
 - 33 -

és telepre mutató leletek egyaránt előkerültek. A mai létező

Csany falu mellett két árpádkori temetőt is találtak.Ezek közül
egyik közvetlenül a mai falu szélén van. Igen valószinű, hogy
ebbe a temetőbe az árpádkori Ceany lakői temetkeztek, /lásd a
III.térképet/ Ugyanúgy a mal Sáphalmor. talált temetőben a ha-
lon lábánál levő - nyilván Sáp - falu lakéit hantolták el. A
böldi rév őrizhette meg a nevét annak a falunak, amely a rév-
től nyugatra a Tisza partján volt és amelybe a leletek tanúsá-
ga szerint az árpádkortól a középkorig laktak, de neve okleve-
lekbea nem maradt fenn.
Sokkal nehezebb az olyan falvak azoncsitása, amelyek ne-
ve idővel eltűnt. Ilyen pl. Ingó falu, mely az okleveles ada-
tokból kiolvashatóan határrészhez rögzithető ugyan s neve azt
sejtteti, hogy vizek környezetében - talán valamelyik sziget -
félén - volt. Helyét azonban eddig nem sikerült megtalálni.
Vannak olyan árpádkori falvak, amelyeknek nevét korai
forrásokból nem ismerjük. /Karácsonytelek, Dánháza, Várhát,Szt,
Ilona/.
Donát és Tőke falu neve az irott forrásokban csak a késő
középkorban tűnik fel, de a felszini leletek tanúsága szerint
- ugyanágy mint Szentes, Szent László, Böld - már az árpádkor-
ban települtek benne.
A Szántón előkerült árpádkori és késő középkori falut ed-
dig okleveles adatokkal nem sikerült azonosítani. A késő közép-
kori oklevelekben feltűnő Szentgyörgy falu helyén a felszini le-
letek is késői településre utalnak.
Az előbbiekben láttuk azt, hogy mindezeken kivül még jó
néhány olyan település volt a magyar középkorban területünkön,
amelyekről vagy osak bizonytalan helyű szórványos leleteink van-
nak, vagy amelyekről irott feljegyzések, illetve ma is meglévő
települések tanúskodnak. A fentiek azt bizonyitják, hogy a te-
rületünk az árpádkorban sűrűn települt volt. E falvak egy ré-
sze nyilvánvalóan elpusztult a tatárjáráskor s nem települt új-
ra, másrészről bizonyára gazdasági okokból később is elhagyhat-
 - 34 -

ták. A települések közül azonban még Így is számos továbbra is

fennmaradt, sőt valószínűleg újabbakkal is gyarapodott,úgy ho^y
a török pusztításig területünk betelepülése sűrűnek mondható.
A terület természeti adottságai miatt a halászat mellett
bizonyára továbbra is inkább az állattenyésztés lehetett dön-
tőbb, mint a földművelés. Az előbbire a szomszédos kun terüle-
tek is hatással lehettek, viszont az utóbbi térhódítása egyre
inkább fokozódhatott.
A török pusztítást csak néhány település élte tűi, ill.
csak néhány régi hely települt újra s igy alakultak ki itt is
- mint általában Alföldünkön - a nagyhatárú városok és közsé -
gek.
A vizszabályozásnak volt komoly szerepe abban, hogy te -
rületünkön, a földművelés vált döntő Jelentőségűvé.
Az a gazdag áthálózat, amelyet még a XVIII. századból a
József osászár-kori térkép és a Verlch-féle térképek is ábrá -
zolnak, a vizszabályozások után - a lecsapolt részeket is magá-
ba foglalva - helyi vonatkozásban is sűrű szövevénnyé alakult.
 - 35 -

III^Fejezet

Ha az összes régészeti lelőhelyet egy térképre vetítjük,

az alábbi településtörténeti jelenségeket figyelhetjük meg:
Az őskor korábbi szakaszaiban azt láthatjuk, hogy terű -
létünk már a fiatalabb kőkorban sűrűn betelepült. A kisebb-na-
gyobb települések elsősorban a nagy folyók - Körös, Tisza - ka-
nyarulataiban, a mellettük levé ártérből kiemelkedő szigeteken,
az élő és holt ágak találkozásánál helyezkednek el. A nagy fo-
lyóktól távolabb eső belső helyeken osak szórványosan találjuk
meg e települáeek nyomait. Itt is mindig az akkor még bővizű fo-
lyók /Veker, Kérógy/ mellett. Viszont az ártérnek azon a részén
mely az élő viz partjától a legtávolabb van, nincsenek telepü-
lések /pl. a Körös árterületének keleti szegélyén,- Fertő/.En-
nek egyik oka bizonyára az, hogy az ilyen távoli ártéri vizek
nem járultak hozzá megfelelő módon megélhetésükhöz. /Pl. halá-
szat/ Az élővizek biztos védelmet nyújtottak külső veszélyek
ellen, de ugyanakkor az egyes települések közötti kapcsolat
fenntartására ie szolgáltak.
Az élővizek melletti aránylag sűrűn levő települések azt
mutatják, hogy az őskor emberét lakéhelye kiválasztásában el-
sősorban a természetadta lehetőségek kihasználása vezette. A
halászat döntő fontossága megszabta azt, hogy a telepek a vizek
mellett legyenek. A vizek gyakori elöntéseikkel nemcsak bőséges
legelőkkel kedveztek a kialakuló állattartásnak, hanem a legter-
mékenyebb földet nyújtották a kezdetleges földművelésnek is.Je-
lentősebb természetátalakitásról ekkor még alig lehet szó.
Idő elteltével, minél kevésbbé függött az ember a termé -
szet erőitől, tehát munkájával minél jobban tudott visszahatni
a természetre, vagyis alakítani azt - annál jobban megszállta a
belső szabadabb területeket le. Az őskor további szakaszában a
gazdag legelők biztosították azt, hogy az állattartás nagyobb
arányú lehessen. Ugyanakkor a fémek megismerése, különösen a
vaseke elterjedése egyre nagyobb területek bevonását és felhas-
 - 36 -

nálását tette lehetővé a földművelés számára is. Természetesen

továbbra is a nagy élő vizek környéke települt legsűrűbben, hi-
szen a hal ekkor is igen jelentős szerepet játszott a táplál-
kozásban. A különbség a régihez képest annyi, hogy a halászat
módozatai egyre gazdagabbakká válnak.
Az őskorvégi népmozgalmak különleges helyzetet teremte -
nek. A helyi lakosság véderőművek /földvárak/ építésére kény -
szerült. Ez egyúttal a munka megszervezésének más módját is
szükségessé tette. A lakosság egy része elmenekült, más része
védett /de fontosabb utak környezetébe eső/ helyre épített vá-
rakba tömörült. /Csongrád, Dónát stb./ Ezek körül a fejlettebb
életmódnak megfelelő szélesebb környezetű gazdasággal.
Bizonyára a szkíták ura iával indul meg a döntő változás
területünkön az állattenyésztő 3 oldalára. A népvándorlások ko-
rában a nagyobb arányú állattenyésztés a mindenfelé jó legelő-
ket nyújtó területen való szétszóródásra vezet. Az élővizek cse-
repe /halállomány/ most is igen fontos, de már kevésbbé irányt
adó. Itt már a halakban szegény, vagy hal nélküli áradásos és
lefolyástalan területek vize is jelentősebb szerephez jut /pl.
Fertő/. Ezért találjuk meg mindenfelé az avar lelőhelyeket. U-
gyanez a helyzet a honfoglaló magyaroknál. Az állattenyésztés a
terület adottságai miatt - mint föntebb már emiitettem - bizo -
nyára az államalapítás után a feudalizmus korában is igen je -
lentós marad a növekvő földművelés mellett.1/ Az irott forrásét
adataiból látjuk fentebb, hogy a magyarság is kezdettől fogva
nagyarányú halászatot űzött ezen a területen.

Figyelembe véve a települések elhelyezkedését, az utak

alakulásában a következőket figyelhetjük meg:
A viziutaknak, elsősorban a Tiszának és Körösnek, kisebb
és nagyobb távolságokra egyaránt, nyilván minden időben szere-
pe volt. A viziutak jelentősége azonban mindig korlátozott,mert
1/ Nyilván e területre is áll, amit Bertrandon de la Brocquiere
Szegedről a lovakkal kapcsolatban ir. L. Szamota I.: Régi u-
tazasok Magyarországon. 91.old.
 - 37 -

azonos irányhoz kötöttek és csak bizonyos természetű forgalom,

szállítás bonyolítható le rajtuk. Ez a megkötöttség, bár a
szá-llitőeszközök változatainak gyarapodása és • tökéletesedése
többrétűvé tette a forgalmat, valamennyi korban éreztette ha-
tását. A viziutak szervesen kapcsolódnak a szárazföldi utakhoz
az átkelőknél. •
A szárazföldi utak helyét is bizonyos mértékben korlátoz-
zák a földrajzi adottságok, ám az itt adódó nehézségek többé-
kevésbbé kiküszöbölhetők. . /Pl. a vizes területeken töltések./
A fiatalabb kőkorban, noha a lelőhelyek zöme az élő vizek
melletti védettebb területekre zsúfolódik össze, mégis már e-
korban kezdenek kiformálódni területünk fontosabb szárazföldi '
útjai. Az éló vizek mellett /Körös, Tisza/ É-D-i irányban húzó-
dó útvonal látszik igen jelentősnek /Szolnok-/ Kunszentmárton-
Szentes-Szegvár-Mindszent-/Hődmezővásárhely-Szeged/. Azonban a
leletek tanúsága szerint az útvonalból Kunszentmárton- Szent-
láezló- Pábiánsebestyén, s az utóebinál böldi-rév-Szentes fe-
lől is belekapcsolódó s együtt Orosháza /Arad, illetve Nagyvá-
rad, tehát Erdély/ felé haladó útnak is meg kellett lennie.Sőt
nyoma van annak is, hogy Szentesről Dónáton keresztül Orosháza
/stb./, a böldi-rév-Szentes-Derekegyháza-Hódmezővásárhely -é-s-
böldi-rév-Szentes-Szentlászlő-Ecser-Szarvas felé vezető út is •
meg lehetett már. Nagyjából ugyanezeket a fő útvonalakat - ha
kevesebb lelettel is - mutatják az őskor további szakaszainak,
sőt a korai népvándorláskornak a lelőhelyei is, azzal a különb-
séggel, hogy a lelőhelyek inkább a főbb átkelőhelyeknél tömö -
rülnek.
Az avarkor útjairól a leletek ismertetésekor bővebben szó
volt, itt csak a következőket emlitem megs' egyes, "régebíről is-
mert utak, úgy látszik elvesztették jelentőségüket, vagy megver
toztatták irányúkat. így például a Kunszentmárton-Szentlászló-á,
itt Szentes, illetve Pábiánsebestyén- Orosháza felé ágazó út .
Ennek Kunszentmárton-szentesi szakasza helyett láthatólag a Kö-
rös mentén vezető útat használták. Az Orosházára vezető mindkét
 - 38 -

útvonalnak és a szarvasi útnak /utóbbi a nagykiinsági avar te -

rületek felé halad/ szerepe volt, de mint már elóbb említettem,
a legjelentősebbeknek a délre vezető útek látszanak. Ezt bi -
zonyára a Szeged környéki nagy avar településtömb indokolja,de
nyilvánvalóan sokkal távolabb vezető fontos útak szakaszai e-
zek.
A honfoglalás és magyar középkor úthálózatáréi is volt
már szó. összefoglalóan még annyit emiithetek meg, hogy minda-
zok a főbb útvonalak, melyek a korábbi korokban jelentősek vol-
tak, - az emlékek taneága ezerint - továbbra is fennmaradtak ,
illetve újra forgalomba kerültek s igy szervesen belekapcsol -
ták területünket az ország gazdasági vérkeringésébe. A közép -
kor végén a török hóditás körében a forgalom megszakadása,vagy
irányának megváltozása következtében ugyan ingadozások vannak
jelentőségükben, egyesek el is veszítik átmenetileg szerepüket,
a török kiűzése után azonban újra bekapcsolják ezeket is a for-
galomba.
Annyit talán még meg kell jegyeznem, hogy mig az őskor
folyamán - főleg az elején - inkább a folyók /Tisza,Körös/mel-
lett húzódó útak jelentésebbak, a magyar középkorban látható -
lag éppen ezeknek egyes szakaszai veszítenek fontosságukból.
A történelem folyamán a fontosabb viziútak közül a Tisza
elsősorban hazánk északi és déli területeivel kötötte össze
vidékünket s dél felé - a maga korlátolt határai között - a tá-
voli nemzetközi forgalomba is bekapcsolta. A szárazföldi fonto-
sabb útvonalak főként a böldi-réven át - mely mindenkor fontos
tiszai átkelőhely volt - a. Déltiszántúl s nagyobb összefüggése-
iben Erdély és Erdélyentűi területének forgalmát kapcsolta be-
le a Duna-Tisza közén át részint a Pestre vezető nagy nemzet -
közi útba, részint a Dél-Dunántúli úthálózatba.
 - 39

I. 0 S K 0 B

1. Kunszentmárton Péterszög
Égetett agyagkúp felül átfúrva, hálósuly, keoecsont, csont
korcaolya. N.M. 1886/61.
2. Szentes Túzkövea.
Füles agyagfazék, oldalán két dudor. Volt benne egy kisebb
hamuval telt edény és volt fedője. N.M. 1876/311.7.
3. Bökény göröspart.
Csiszolt kőbalta, hengeres fűrásá lyukkal. N.M. 1895/58.4.
4. Caongrád Yárhát.
Egetett agyagedény. N.M. 1883/138. 759.
5. Csongrád.
Egetett agyagtégelyek. N.M. 1883/138. 757, 8o2, 8o9.
Callus Sándor prébaásatásából: füles kancsó, csésze,kőpen-
ge, osonttűk,-árak,-vésők,-kapa. N.M. Bég. 1938/38,1938/39.
6. Szentee Vekerzug.
Trapéz alakú csiszolt kőbalta. Sz.M. 54.1o3.1.
7. Bökényi rév.
öpál mag-kő. N.M. 1886/61. 3.
8. Szentes Kurca.
Kis szürke agyagbögro. N.M. 1876/311. 9.
9. Szentes.
Lapos agyagtál átfúrt füllel, agyagbögre töredéke, átfúrt
agyagkorcng, csiszolt csonttá, zúzokő, N.M. 1883/138. 756,
815, 82o, 831, 833.
10. Szentee Pőstaépület.
Csiszolt nyéllyukas kőbalta. Sz.M. 54. 16.1.
11. Szentes Gógánypart.
Agyagedény. N.M. 19o3/3.1.
12. Szentes Berek.
fcekete cserépedény gyengén bekarcolt cikkelyee és kereszte-
ződő vonalakkal. N.M. 1896/4. 1.
Tojásidomú átfúrt cseréphenger. N.M. 1876/311. 17.
13. Szentes.
Kucorl csárdától lefelé 7 km-nyire« átfúrt csiszolt szerpen-
tin kőbalta töredéke. N.M. 1886/61.1.
14/ Szegvár.
Bronz lándzsavég. A vasútállomás irányában a Kórógy medréből
került elő. N.M. 1895/64.2.
15. Mindszent.
Egyfülű agyagpohár nyaka körül többszörös vonaldisz. Para -
 - 4o -

gott szarvasaggance részlet. Emberi alsé állkapocs. N.M.

1895/58. 1-3.
16. Csongrád. Feketevári Ostelep.
Megpörkölődött gabonamagvak. Sz.M. 54. lo5.1.
17. Szentes. Kistőke.
Bronz lánizsavég. N.M. 1895/149. lb.
18. Szentes Vekermeder.
Bronz lándzsavég. N.M. 1895/59.1.
19. Szentes Yekerpart
Häidri •szarvasaggancs-balta, csiszolt kőgyalú töredéke.N.M.
1895/63. 1-2. • • •
20. Szentes vidéke.
Csiszolt kőcsákány töredéke, bronz tokos véső füllel. N.M.
1892/84. 174, 176.
21. Szentes vidéke.
falpcsöves agyagedény talpa, hosszában négy sor lyukkal,a-
zok között 9-9 benyomkodott pontból képzett négy asögek. N.
Mi 19oo A3.1.
22. Szentes vidéke.
Kulacsalakú agyagedény, Gömbszeletalakű teste egyik felén
laoos A tölcséres nyakhoz két oldalt kissé ives pántfü-
lek támaszkodnak. Kézzel formált, simított, vöröses sárgá-
ra égett. N.M. 1892/116.

1. FIATALABB KŐKOR •

K ö r ö s k u l t ú r a
2. Nagy Jaksorpart.
A nagy Jaksor K-i csücskében kb. 12o m hosszan húzódé tele-
pülés. Sok .vékony, sűrún csipkedett, vagy egymást kereszte-
ző vonalakkal diszitett cserép. Átfúrt bütyökfülek, lábsze-
rű edénytalpak, cserépbélyegzők. Csonteszközök, kőszilánkok,
csiszolt, fűratlan kőbalta töredékek. Hálósulyok csomóban a
paticsfala romjai között. 193o-ban kisebb ásatás volt ezen
a helyen.
Schupiter E.i Neolitikus telepek Szentes környékén. Dolg.
1931. 56.
3. Kökényzug.
Molnár Ignácz Jaksor l.ss. tanyája mellett a Körös holt med-
rének magasabb partján terepbejárások alkalmával becsipke -
dett cserepekkel jelzett települést találtam. A.település kb
8 0 - D 0 0 m. hosszan húzódott a régi parton, a mai gáton belül
Jelentés a Szentes-környéki terepbejárásról.!.
 - 41 -

4. Kis Jaksorpsjt.
Nagy kiterjedésű telepről származó tiszai kultúra III.sza-
kaszából /=Köröskultúra/ való leletekről tesz említést Za-
lotay E. A Kettőshalomról arcos urna töredéke került elő
193o-ban.
Schupiter E. s Neolitikus telepek Szentes környékén. Dolg.
1931. 57.
Zalotay E.: Csongrád vármegye őskori települése./Szeged
1933/.14«
Csalláng G.: G-esichtedarstellungen auf Gefässen der Theiss-
kultur. Germania 1939. 145-146.
5. Szentee Csúcsföld.
A Kis Jeksor és a Tőke-ér összefolyásánál tiszai kultúra
III.szakaszába tartoző /=Kőrös kultúra/település. Zalotay
E.: Csongrád vm. ősk. 14.
le. Csongrád Belváros.
A Tisza partján lévő telepről Farkas Sándor kova és obszi-
dián pengéket, nyílhegyeket, magköveket, csont ós ezarvas-
aggancs eszközöket, kővésőket, edénytöredékeket ajándéko -
zott a Nemzeti Múzeumnak. Zalotay E. a tiszai kultúra III.
szakaszába /=Kőröskult./ tartozóaak mondja ezeket.
A N.Múzeumi régiségtár gyarapodása. Arch.Ért.1892.327.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 13.
11. Csongrád.
'Belső városi telep. A Tisza partján a vízmosásból kerültek
ki» pattintott kovanyilhegyek, kova ée obszidián pengék,
csiszolt kővésők, benyomkodott diszitésú ée pont-sorokkal,
dőlt kockás hálómintával bütykökkel diszitett cserépedény-
darabok /közöttük tiszai kultúrába tartozók is/ szarvasag-
ganc3 kalapácsok, lándzsavágek, hálósulyok. N.M. 1892/84.
1-172.
12. Tőke Takerpgrt.
Szentestől EK-re a Veker Ny-i kanyarénál a Sarkadi szélma-
lomtól kissé északra, az országút és a Teker között a fo-
lyóparton körömcBipkedéses cseréptöredékeket találtam.
Jelentés a Szentes-környéki terepbejárásról.III.
15- Szentes Flcsorfaalom.
Citromalakú háló nehezék, ujjbenyomással dlszitbe. Sz.M. 54.
145.1.
21. Szentes Szánt Ilona.
Szentes DNy-i részán a Kurca jobb partján lévő Szent Ilona-
hát ÉK-i részén Körös és tiszai kultúrába tartozó települést
találtam terepbejárásomon. Mindkét kultúra anyaga ugyanazon
a helyen, a régi sziget közvetlen szélén egymással kevered-
ve található a felszínen. A sziget közepét a Kurca kanyaru-
lata igen erősen elmo3ta, de a kb. 2 m magas partban a kul-
túrréteg vastagságát nem lehetett megfigyelni.
Jelentés a Szentes-környéki terepbejárásról.lII.Kovaszilárk,
 kis agyag bögre. K.M. 1376/311.1,10.
Zalotay E. Tiszai települést említ Szent Ilonán. Zalotay
E.: Csongrád vm. ősk.
27. Szentes Berek.
Berek oldalon a Kurca partján, közelebbről meg nem határo-
zott helyen tűzhelyeket talált Farkas Sándor. A tűzhelye-
ken hamu, állp.tosonttöredékek, kagylók^ halcsontok,köröm-
oeipkedésee és beszurkált diszű edénytöredékek, csontárak,
obszidián szilánkok voltak.
Farkas S.: őskori leletekről Szentes vidékén. Aroh.Ért J899.
253.
Berekről Farkas Sándor ütján obszidián magkövek, pengék ,
ezarvaaagganos-kapák, ceonteszközök, csiszolt kővéeők.kő-
balta, őrlőkő töredéke, agyaghálóeuly, Kőrös és tiszaikul-
túrába tartozó edányek kerültek a Nemzeti Múzeumba. N. M.
1895/126- 1-177-
29. Szentes Sáphalom.
A régi Konira-tó partján emelkedő Séphalomtól K-re kb.3o-
5o m-re, kissé kiemelkedő magaslaton néhány körömcsipkedó-
see ceeréptöredékkel jelzett települést találtam. Feltűnő,
hogy a telep elég messze, kb. loo-15o m-re van a régi víz-
parttól, amitől még a halom is elválasztja.
Jelentés a Szentes-környéki terepbejárásról.III.
35. Derekegyháza.
A temetőben sírásáékor körömcaipkedéses cseréptöredékeket
találtak. Sz.M. 54. 113.1.
T i s z a i kultúra.
8. Szentes Zalota.
1879-ben a Bökény-mindezenti gát épitésekor tiszai kultú-
rába tartozó leletek kerültek elő.
Pulazki F.: Bökény-rainaszenti leletek. Arch.Ért.1882.2o2.
Farkas S.: őskori leletekről Szentes vidékén. Arch.Ért.
1889. 255.
Zalotay E.» Caongrád vm. ősk. 15.
9. Teás.
1879-ben a Kurca magas partjáról csiszolt kőbalta, véső,
hálóeulyok, tiszai edények kerültek elő.
Farkas S.: őskori leletekről Szentes vidékén.Arch.Ért.1899-
255.
Zalotay E.i Csongrád vm. ősk. 15.
Vaskó3, széle3fokú csiszolt kőbalta. Sz.M. 54. 35.1.
Kavics ütőkő. Sz.M. 54. 55.1.
17. Szentee Hagyhegy.
A szőlő különböző pontjairól, az É-i magas partról, a Mecs-
halom környékéről, a Nagyvölgy mentéről, a Szeszfőzde mel-
lől és a vasúti átvágásból tűzhelymaradványok, őrlőkövek,
kőeszközök, tiszai ceerepek kerültek elő. 1929-ben arooe
urna töredékeit találták meg Nagyhegyen.
 - 43 -

Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 15.

Csallány S.: Gesichtsdarstellungen auf Gefässen der Theise-
kultur. Germania 1939. 145. 146.
Talpcsöves edény talptöredéke, három lyukkal, kiviil trapéz
alaká pont diszitéssel. N.M. 1892/43.
20. Szentes Belváros.
A Kurca balpartján húzódó gerincvonal legmagasabb pontjától,
kiindulva végig a Tóth József utcán a Vármegyeházáig, az
Erzsébet téren, a Városháza és a Takarékpénztár épületének
telkén kúp alakú földbevájt veremlakások és tiszai cserepek
kerültek elő, a Megyeháza udvarán 1927-ben arcos urna töre-
dékét találták.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk.16.
Csallány G.: Gessiohtsdarstellungen auf Gefässen der Theiss-
kultur. Germania 1939. 145. 146.
21. Szentes Szent Ilona.
lásd: Körös kultúra 21.
28. Szenteg Berek.
Lásd: Körös kultúra 27.
31. Szentes Túzköves.
A Sáphalomtól D-re kb. 1 km-re a Kontra tó mellett emelkedő
magas parton lévő tiszai településről már 1876-ban kerültek
a Nemzeti Múzeumba tárgyak /csőtalp, kőbalta/.Farkas Sándor
leirja, hogy innen többszáz kova és obszidián pengét,kőbal-
tákat változatos alakú és diszitésű edényeket és töredékácet
/köztük ember-, állatábrázoiasosak/ gyűjtöttek össze. A le-
szakadt partban hamuval állatceontokkal, cserepekkel és fe-
kete földdel tele gödrök nyomait figyelte meg. Terepbejárá-
som alkalmával megállapítottam, hogy a telep a Kontra tó e-
gyik kis öble mellett Ívelten követi a tó partját. 15o-2oo
m hosszan. A házak helyeit égett paticsdarabok, nagyméretű
vastagfalu edények és a jellegzetes tiBzai kerámia töredé -
keinek sűrű előfordulása jelzi. Ezek a Túzköves D-i részén
közvetlenül egymás mellett, az É-i részén pedig egymástól
távolabb /5o-loo lépésnyire/ vannak. A felszini leletek kö-
zöttbekarcolt emberarc-ábrázolásos edény töredéke is előke-
rült. N.M. 1876/49. 1-5.
N.M. Rég. 195lAo6. 1-3, 5-6.
Farkas S.: A szegvári kőkori leletekről.Arch.Ért.1892. 69.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 16.
Zsilinszki M.: Csongrád vm. története.I.11.
Jelentés a Szentes környéki telepbejárásról.III.
33. Szegvár.
A Kurca és a Kórogy összefolyásánál a Kórógy parton tűzhely-
maradványok és tiszai cseréptöredékek.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 17.
34. Ludasoldal.
A Nagy Ludasér D-i partján lévő magas partvonűLaton szórvá-
nyosan tiszai cserepek.
Zalotay E.:Csongrád vm. ősk.17.
KÖZELBBB3ŐL MEG EEM HATÁROZOTT gQED FIATALABB KCXOEI^LELŐHELl'ES

6. Tűzkövea,
X"fcörösparti gátépítéskor edénycserepek, megpörkölődött ga-
bonamagvak kerültek elő. Sz.tl. 54, 14. 1-3.
őskori agyagurcák átlyukasztva, égetett, átfúrt agyagkupok,
szarvaseggaaco töredéke, őrlőko, fenSkő.
H.H. 1633/138. 775-786, 791, 823.
7. BSkény.
Csiar.ol't, átfúrt kőbalta fele, csiszolt kivéső.
N.M. 1395/149. 11-12.
Csiszolt kőbalta íöredéka, agyagháldeuly.
N.M. 1895/150. 2, 4.
Utőkő, törött kíbaltából. Sz.M. 54, 54.1.
Csiszolt kaptafa-ék alakú kis kővéső. Sz.M. 54. 81.2.
Zalotay E.% Csongrád vm. őak. 14.
13. Szentes glstőke.
TrvasiT£l~mőg5ITö közelében a Vekertől É-ra húzódó Erek zu-
gában szórványos leletek, festett cserepek, kőeszközök.
Zalotay E.« Csongrád vm. ősk. 15.
14. Szgntao FjesorhalOK.
Ä" Voker fanyarának déli csücskében elterülő lapos halmon
1895-ben Jankó János, majd Csallány Gábor végzett ásatást.
Csonteszközök, kovapengék, háldsulyok, edénycserepek, kő-
balták spondyluB karperec kerültek elő.
N.M. 1895/57, 1895/58, 1895/149. 1-7.
Zalotay E. > Csongrád vm. ősk. 15.
16. Szentes gucori.
Zalotay fe. a Íftsza-Kurca szigeten, közvetlenül a böldi rév
mellett fiatalabb kőkori lelőhelyet enlit.
Zalotay E.s Csongrád vm. ősk.16.

í csiszolt kőbalta. Sz.M. 54, 46. 1.

Eaviosból csiszolt parittyakő. Juhász János szőlőjéből.
Sz.M. 54. 44. 1.
Gömbölyű tetejű kúpos szövőszék-nehezék.Sz.M. 54. 51.1.
19. Fábián-Sebestyén.
Kőrőgyparti telepről származó ezórványoe leletekről tesz
említést Zalotay E.
Zalotay E. Csongrád vm. ősk. 16.
23. Szentes Alsórét.
Obszidián kaparó, penge, magkő. Sz. M. 54. 129« 1-3.
24. Szentes Bereghát.
Panyik íóth János és Dancsik Gergely földjén vermekben őr-
lőköveket, megszenesedett búzaszemeket, kőbaltákat talált
Csallány Gábor. D.i. zsugorított csontvázas sirok is előke-
 - 45 -

riiltek. Parkas Sándor kova és obszidián magköveket, pengé-

ket, csonteszközöket, hálósulyokat és csiszolóköveket kül-
dött a Nemzeti Múzeumba.
Csallány G.: Szentes őskori képe. Sima 1.: Szentes város
története o. kötetben 18.
A N. Múzeum gyarapodása. Arch. Ért. 1896. 179.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 16.
Csiszolókövek homokkőből. Sz.M. 54. 57. 1-2, 54. 58. 1.
Kaptafa-ék alakú kőbalta Sz.M. 54. 92. 1.
Trapéz alakú kővéső. Sz.M. 54. 93.1.
25. Szentes Bereghát.
Lásd: 24.
3o. Szentes Dónátpuszta.
Obszidián és kovaszilánk leletekről irt Zalotay E.Közelebb:
lelőhely ismeretlen.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 17.
32. Szegvár.
Lapos, csiszolt szélesfokú kőbalta. Sz.M. 54. 31.1.
Kúp alakú szövőszék nehezékek. Sz.M. 54. 5o. 1.
36. Csánytelek.
Kőfejsze, cserepek kerültek elő szórványként.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 19.
37. Szentes Nagytőke.
Hálósulyok, patics. Sz.M. 54. 147. 2-6.
38. Csongrád Tiszaparti szőlő.
Agancs-furó és fazék.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 18.
39. Csongrád vármegye.
Poháralakú cserépcsésze. Sz.M. 54. 8o.3.
40. Csongrád vm.
Cseréptöredék kúpszerűen kidomborodó dudorral.Sz.M. 54. 8o.5

2. BÉZKOB

1. Szentes Tűzkövéé.
Gömbölyű aljú egyfülű korsó, öble függőlegesen árkolt. /Ba-
den!/ N.M. Rég. 195l/lo6. 7.
2. Bökény.
A Körös bökényi átkelőjénél két zsugorított csontváz, mel -
lettük 5 pusztaistvánházi tipüsú edény került elő 1932-ben.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 29.
5. Csongrád Tárhát.
Öodrogfceresztúri tipusú edénytöredékek. Sz.M. 54. 75.1.
4. Teás.
A Gyapjas melletti magas parton 1876-ban egy gyermek csont-
 - 46 -

váza mellett fekete dúdoros agyagtányért és 3 másik edényt

találtak. 1882-ben agyagkanál emberi és állat-csontok, a-
gyagidol, zúzókő, szűrő edény, agyagkupok, égett búza,edé-
nyek és vörösréz karperecek kerültek elő.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 3o.
5. Teés.
Lásd: 4.
6. Teés.
Csiszolt kőfokos töredéke nyéllyuknál eltörve. Sz.fc!.54.23ü.
Körösmederből fűzfnlevél alakú réz kés. Sz.M. 54.181.1.
7. Teés.
A Szentesről Szelevénybe vezető múút lo ÓB lo.l km közötti
szakaszán bodrogkereszturi tipusú temetőt tárt fel Csákány
Gábor 1937-ben. 3 zsugorított csontvázas sir került elő.
Patay Pál.: Szentes vidéki rézkori temetők.Arch.Ért.1943.34.
8. Eoser.
A templom körül kézzel mintázott, bütyökdiszes edénycserép
került elő. S2.M. 54.149.1.
9. Szentes Klstőke.
Szegi Jánosné 24o.sz. házánál X929-3o-ban 28 sirt tárt fel
Csallány G. A temető anyaga a bodrogkereszturi kultúrába
tartozik. A Birokban általában K.-Ny-i tájolású, zsugori -
tott csontvázak voltak.
Patay P.: Szentes vidéki rézkori temető. Arch.Ert.lS43.25.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 3o.
10. Szentes Nagybegy.
Szórványos leletek, edények, zsugorított csontváz mellől.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk.3o.
11. Szentes Szent László.
Három bütyöklábon álló cserépedény /eneolit/.Sz.M. 54.7.1.
Terepbejárásomon középkori cserepekkel együtt kettős bü -
työkkel ellátott eneolitikus edénycserepet találtam.
Jelentés a Szentes-környéki terepbejárásról.III.
12. Szentes Belváros.
A Kurca partján spondylus kagyló,rézkarperec, rézcsákány
került elő 1882-ben.
Zalotay E.: Csongrád vm. ősk. 3o.
13. Szentes Gógőnypart,
Farkas Sándor rézvésőt ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak. A
N. Múzeum gyarapodása. Arch. Ért. 1896. 176.
14. Sze: tee Bánomhát.
A bo-as években az akkori szentesi alsó temetőben sirásás-
kor százakra, menő rézszerszámot találtak, melyeket később
rézművesek használtak fel.
Parkas S.: őskori leletekről Szentes határában. Arch.Ért.
ie85. ?55.