A MATEMATIKA HUMORA

Összeállította: Róka Sándor

Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

 TÓTH KÖNYVKERESKEDÉS ÉS KIADÓ KFT.
Felelős vezető: Tóth Csaba
Összeállította: Róka Sándor
Fedélterv: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

4034 Debrecen, Huszár Gál u. 31-33. sz.
Telefon: 06 (52) 450-861, 450-862
06-30-358-569
E-mail: tothbook@mail.matav.hu

Nyomás, kötés: START Rehabilitációs Vállalat és Intézményei

Nyírségi Nyomda Üzeme - 636
Felelős vezető: Balogh Zoltán vezérigazgató
 Az iskolában

EGY, KETTŐ, HÁROM, ...

Matekóra az elsőben.
— Pistike, mond el szépen a számsort egyesével!
— Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, alsó,
felső, király, ász.

ÖSSZEADÁS

— Tanár úr, én tízszer is összeadtam ezt a számoszlopot.

— Nagyon helyes. Mi az er edmén^?
— Itt van mind a tíz.

KIVONÁS

A fiatal tanítónő a matematika fortélyaira igyekszik rávezetni

az első osztályosokat.
— Ha van három banánod, és a testvéred megeszik belőle ket-
tőt, mi lesz a végeredmény? — kérdezi Pistikétől.
— Nagy verekedés — válaszolja a gyerek.
 HAT ALMA
— Pistike, ha hat almád lenne és én elkérnék tőled hármat,
mennyi maradna neked? — kérdezi az iskolában a tanítónő.
— Hat!

ARÁNYOS OSZTÁS

Matematika órán a tanár az osztást magyarázza a gyerekek-

nek.
— Azt mondd meg nekem Pistike, hogy ha a nagymamádnak
négy szem almája van és hétfelé kell elosztania, mit csinál?
— Kompótot.

OSZTÁS I.

A tanár az osztást gyakoroltatja. Felírja a táblára, hogy

3 : 3 =, és megkérdezi az egyik gyereket:
— Mit jelent ez?
— Döntetlen! — válaszol a tanuló.

OSZTÁS II.

A tanítónő megkérdezi Pistikét:

— Ha kapsz tizennégy szem diót, és annak a felét az öcsédnek
kell adnod, hány szem dió marad neked?
— Tíz!
— Rosszul feleltél. Nem tudsz osztani?
— Én tudok, de az öcsém nem.
 FELEZÉS I.

— Mennyi tíznek a fele?

— Fél tíz.

FELEZÉS II.

— Ha egy szelet húst kettőbe vágok, mennyit kapok? — kér-

dezi a tanár.
— Kettőt — feleli Pistike.
— Jó. És ha a kettőt újra elfelezem?
— Nyolcat.
— Pontosan. És ha a nyolcat elfelezem?
— Tizenhatot.
— Remek. És azután?
— Harminckettőt.
— Igen. És ha a harminckettőt kettőbe vágom?
— Fasírtot tanár úr!

TÖRTEK

Tanár szólítja a diákot:

— Mondd meg nekem szépen, mennyi kétharmadnak az egy-
ötöd része?
— Pontosan nem tudom, tanár bácsi, kérem, de valami nagyon
sok nem lehet.
 KÖZÖS NEVEZŐ

— Papa, azt a feladatot kaptuk, hogy keressük meg a | és az

| közös nevezőjét — panaszkodik Pistike.
— Érdekes. Harminc évvel ezelőtt mi is a | és az | közös
nevezőjét kerestük. Azóta sincs meg? — kérdezi az apa.

EJNYE! EJNYE!

Egy farmer megverte a város tanítóját. Ezért felelnie kell a

seriff előtt.
— Miért verted meg a szerencsétlent? — kérdezi a seriff.
— Azért, mert azt a feladatot adta a fiamnak, hogy ha 4 egész
3/4 tyúk 6 egész 7/16 nap alatt 8 egész 2/3 tojást tojik, akkor
hány tojást tojik 9 egész 3/8 tyúk 12 egész 5/13 nap alatt?
A seriff a válasz hallatán megvakarta a fejét, és felmentette a
farmert.

EGY KIS SZÁMTAN

— Hány éves vagy Pistike?

— Mínusz négy.
— Hogyhogy?
— A papám szerint a mamám 30 éves volt amikor születtem,
de most csak huszonhat.
 MIÉRT?

Pistike: — Tanító úr kérem, én azt már tudom, hogy 2x2 = 4,

de azt nem tudom, hogy miért?!

KÉTSZER KETTŐ

Azt kérdezi a tanító néni az iskolában a gyerekektől, mennyi

kétszer kettő.
— Az attól függ — feleli Móricka.
— Mitől? — hüledezik a tanító néni.
— Hogy veszek vagy eladok.

AZ ALKU

— Móricka, mennyi kétszer kettő? — vizsgáztatja Grün a fiát.

— Hat.
— Szamár vagy! Kétszer kettő az négy.
— Csak azért mondtam hatot, mert tudtam, hogy úgy is leal-
kudsz belőle.

ÖTSZÖR ÖT

Két milliomos csemete beszélget:

— Te, mennyi ötször öt?
— Huszonöt.
— Olyan kevés?! ...
 NYUGTALAN VÁRAKOZÁS

A táblánál lévő felelőt sürgeti a tanár:

— Igyekezz fiam, mert mindjárt kicsöngetnek.
— Én is azt várom.

CSAK NYUGODTAN

— Berci — mondja a tanár —, ha adok neked három forintot,

aztán kettőt, utána négyet és végül tizenhármat, összesen mennyi
pénzed lesz?
— Tanár úr, először adja ide a pénzt, aztán majd én szép
lassan, komótosan összeszámlálom ...

Ki TANÍT JOBBAN?

Szülői értekezlet, amelyen az elfoglalt szülők helyett Pistike

nagymamája vesz részt.
— Sajnos — mondja az osztályfőnök —, Pistike bizonyítványa
nem lesz valami szép. Számtanból például bukásra áll!
— És ötöse nem is lesz?
— De lesz az is. Magatartásból, mert amúgy csendes, szófoga-
dó gyerek.
— Na, tetszik látni! Amire én tanítom, abból ötös, amire ma-
guk, abból egyes.
 BIZALOM

— Na, gyerekek — mondja a tanár —, ma lesz a napja, hogy

bebizonyítom nektek a Thalész tételt.
— Ne fárassza magát a tanár úr — szólt közbe Pistike. — Mi
elhisszük magának becsületszóra.

GYANAKVÁS

A tanár előveszi a kijavított dolgozatokat.

— Mondd Pistike — néz rá gyanakvóan az egyik gyerekere —,
te egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
— Nem egyedül, tanár úr kérem —jön a válasz —, hanem két
ismeretlennel.

BIZALOMHIÁNY

Egy anyuka a fogadóórán így szól a tanítóhoz.

— Az tévedés, hogy a kisfiam nem veszi komolyan a matema-
tikát. Azt gondolom, hogy ő már egyszerűen nem is hisz benne!

SZORGALMAS GYEREK

— Kisfiam, ma nem mégy le a játszótérre?

— Nem. Segítek apunak megoldani a számtanleckét.
 TALÁLÓS KÉRDÉS I.

— Elöl kettő, hátul három. Mi az?

— 23.

TALÁLÓS KÉRDÉS II.

— Harminc hétnek mennyi a fele?

— 15 hét. (Ez elmondva jobb, mint leírva.)

TALÁLÓS KÉRDÉS III.

— Hogy hívják a háromdimenziós szekeret?

— Térfogat.

PRÍMSZÁM?

— Miért nem prímszám az M7-es?

— Mert Osztya Penko.

A LEGJOBB GYÓGYSZER

— Melyik a legjobb gyógyszer?

— A -5.
— Miért?
— Mert egyből hat.
 EGYENES ARÁNYOSSÁG

Pistike sürgölődik a konyhában. Belép az édesanyja. Fölé tor-

nyosulva üvölti:
— Hány percig főzted te azt a tojást?
— 9 percig — pityeredik el ijedtében szegény Pistike.
— De hiszen mondtam, hogy csak 3 percig kell! — s azzal
nagyot ráhúz Pistike fenekére.
— Igen, de 3 tojás volt — zokog Pistike.

OKOS KÉRDÉS

— Édesapám, a tanító bácsi elismerte, hogy én okosabb va-

gyok, mint ő.
— Hogyhogy?
— Először azt mondta, hogy ha valamit nem tudunk, kérdez-
zük meg egy okosabbtól. Aztán megkérdezte tőlem, hogy mennyi
ötször tizén kettő.
 NINCS LEJJEBB

Fogadóórán a szülő méltatlankodva kérdezi:

— Azt mondja meg, tanár úr, miért adott a fiamnak matekból
egyest?
— Azért, mert rosszabb osztályzat sajnos nem létezik.

LEHETETLEN

— No, fiam, mikor javítod ki végre azt az egyest matematiká-

ból?
— Nem tudom, apa. A tanárnő sose adja ki a naplót a kezéből.

VÉGTELEN

— Mi a végtelen? — kérdi a tanár az iskolában Pistikétől.

— A világegyetem és a tanév.

ÍGY KÖNNYŰ

— Igaz Pistike, hogy egyedül te nem kaptál tegnap egyest

matematikából?
— Igaz.
— De ez hogy lehet?
— Úgy, hogy tegnap el se mentem az iskolába.
 MENNYI IS?

— Mennyi a háromszög belső szögeinek összege, Pistike? —

kérdezi a tanárnő.
— 360°.
— No, ne beszélj ilyet fiam! A háromszög belső szögeinek
összege mindig is 180° volt. Ennyi volt a középkorban, és ennyi
most is.
— Na de, tanárnő, akkor hol van itt a fejlődés?

PI

— Te, ez az Ottó nagyon szeretheti a matekot ...

— Miből gondolod?
— Képzeld, azt hallottam, hogy otthon a baromfiudvarban
nem úgy hívja a csibéket, hogy pi-pi, hanem 3,14 ..., 3,14 ...

PlTAGORASZ TÉTEL

— Bizonyítsd be, hogy a2 + b2 = c2 — mondja a tanár.

— Én ezt sohasem állítottam!

KORKÜLÖNBSÉG

Két gyerek beszélget:

— Én 7 éves vagyok. És te?
— Én 9 éves.
— Akkor 2 év múlva egyidősök leszünk.
 METSZÉSPONT

A tanárnő a geometriaórán megkérdezi:

— Mi történik, ha két egyenes metszi egymást?
Pistike jelentkezik:
— Véreznek.

HOSSZMÉRTÉK

Matematikaórán a mértékegységekről van szó. A tanár tudni

akarja diákjaitól, hogy milyen hosszmértéket ismernek.
— Centiméter ...
— Milliméter ...
— Deciméter ...
— Méter ...
Pistike hirtelen felkiált:
— Én ismerek még egyet: a tizenegyes!

MEGTÖRTÉNT

1986-ban az Arany Dániel-verseny egyik feladata a következő

volt: Egy bolha a derékszögű koordináta-rendszer egész koordi-
nátájú pontjain ugrál. Mindig egy szomszédos rácspontra ugrik,
függőleges vagy vízszintes irányban. Hány különböző helyen lehet
100 ugrás megtétele után, ha tudjuk, hogy most az origóban van?
Az egyik versenyző helyesen megoldotta a feladatot, majd a
megoldást megjegyzéssel egészítette ki: „A feladat általánosítha-
tó. Nem csak bolhára igaz.”
 MATEMATIKA ÓRÁN

Tanár: Péter, ezzel mit csináljak?

Diák: 2~2-né alakíthatjuk.
Tanár: Igen, de egy ilyen alakkal nem tudok mit kezdeni.
Diák: Arról én nem tehetek ...

TEJESKÁVÉ

Tanár: — Oldjátok meg a következő feladatot! Aranka néni

a következőképpen szokott reggelizni: előkészít egy bögre kávét
és egy kancsó tejet; megissza a kávé felét, és feltölti a bögrét
tejjel; megissza a tejeskávé harmadrészét, majd újra annyi tejet
tölt a bögrébe, amennyi belefér; megissza a bögre tartalmának
hatodrészét, s azt ismét pótolja tejjel, majd elfogyasztja a bögre
tartalmát. Miből ivott többet, kávéból vagy tejből?
Diák: — Tejet egyáltalán nem ivott, csak tejeskávét.

NEM HISZ A SZEMÉNEK ...

Tudod apu, vagy én nem értem jól a matekot, vagy a tanár fe-
lejtette el, mert egész órán azt bizonygatta, hogy egy háromszög-
ben nagyobb oldallal szemben nagyobb szög van és megfordítva.
Úgy látszik, hogy nemcsak velünk szemben bizalmatlan, hanem
már a saját szemének sem hisz.
 TÉRBEN

A tanárnő felírja a sík egyenletét a táblára.

— Hűha, most térben kell rajzolni.
Pistike az első sorból.
— Nem baj! Majd hátrébb ülünk.

FELELÉS

Tanár: Meg tudod végre oldani ezt a példát?

Diák: Hát az a tanár úrtól függ.

ÉLETKOROK

Géza: „Anyám 10 évvel ezelőtt még háromszor annyi idős volt,

mint én; most pedig kétszer olyan idős, mint én.”
— Mikor lesz Géza annyi idős, mint az anyja?

FEJTÖRŐ

— Mennyi: ,,4ó + 2ó”?

— Együtt hat ó.
 DERÉKSZÖG I.

Felszáll az öreg szög a villamosra. Egy fiatal szög máris felugrik

és átadja a helyét. Megszólal az öreg:
— Derék szög vagy, fiam!

DERÉKSZÖG II.

Ha a derékszög 90 fokos, hány fokos a derékszíj?

KILENCVEN FOK I.

A rendőr fia így szól az apjához:

— Apa, annyira fázom.
— Állj be a sarokba fiam. Ott 90 fok van.

KILENCVEN FOK II.

Az Egyesült Államok hadseregében a kiképzés során az őrmes-
ter az európai metrikus mértékrendszerről igyekszik felvilágosíta-
ni az újoncokat.
Őrmester: A metrikus rendszerben a víz kilencven fokon forr.
Újonc: Bocsánat, őrmester úr, száz fokon.
Őrmester: Igaza van, természetesen százon. Ami kilencven fo-
kon forr, az a derékszög.
 A JÓSLAT BEVÁLT

A hetvenes években a Magyar Néphadseregben a politikai tiszt

a honvédeknek a szocializmus dicsőségéről, erejéről beszél.
— Elvtársak! A szocializmus jelenleg a világ egy hetedén győ-
zedelmeskedett, de eljön majd azz idő, amikor az egy tizedén, sőt
egy huszadán lesz szocializmus.

CSELES

Fejszámoló művész produkálja magát a színpadon. Felhív a

színpadra egy nézőt:
— Gondoljon egy számra és felezze meg.
— Igen.
— Most ossza el néggyel.
— Megvan.
— Mi jött ki?

VALÓSZÍNÜSÉGSZÁMÍTÁS

Órán a valószínűség kombinatorikus kiszámítási módját gya-

korolják a diákok. A tanártól ezt a kérdést kapja az egyik tanuló:
„Mi a valószínűsége annak, hogy ezen az órán felelni fogsz, felté-
ve, hogy k tanulót hívok felelni?”
A tanuló: ,,A kedvező esetek száma, amelyekben felelek ...”
Egy suttogó hang: „Ez éppen a kedvezőtlen.”
 KORSZAKOK SZÁMTANPÉLDÁI

Számtanpélda az ötvenes években: A kolhoz tagjai fát vágnak.

Az új ötéves terv előírásait 25%-kal teljesítették túl, így a kivá-
gott fa ára 100 rubel. Sztahanovistáink hány rubellel termeltek
többet az előírt normához képest?
Számtanpélda a hatvanas években: Egy favágó kivág és elad
egy teherautónyi fát 100 forintért. Ennek az összegnek a négyö-
tödébe került a fa. Mennyi a haszna?
Az „Új matematika” példája a hetvenes években: Egy favágó a
rönkök R halmazát elcseréli a forintok F halmazára. F számossá-
ga 100. A favágó termelési költségeinek K halmaza 20-szal kisebb
számosságé F-nél. Mekkora számosságé a haszon H halmaza?
A nyolcvanas évek „egyszerűsített” változata: Egy favágó ki-
vág és elad egy teherautónyi fát 100 dollárért. Neki 80 dollárba
került a fa. A haszna 20 dollár. Karikázd be a 20-as számot!
A kilencvenes évek verziója: Egy sötétlelkű favágó kivág 100
sudár tölgyfát, hogy 20 dollár haszonra tegyen szert. írj fogalma-
zást arról, hogy mi a véleményed a pénzkeresés ilyen elvetemült
módjáról! Cím: Hogyan érezték magukat az erdő madarai és mó-
kusai?
 BEUGRATÓS

A matektanár a suliban úgy gondolja, hogy megszívatja az

elsősöket.
— Ha egy hajó 42 m hosszú, 10 m széles, 8m a merülése és
400 főt képes szállítani, akkor hány éves vagyok én?
A gyerekek hüledeznek, csak Pistike jelentkezik.
— A tanár úr 50 éves!
A tanár álla koppanva ér padlót.
— Te ezt honnan tudod?
— Hááát... Van egy nagybátyám. O 25 éves, de csak félhülye.

ÉRETTSÉGIN

Két rendőr érettségi előtt beszélget:

— Te én biztosan megbukom.
— Na ne hülyülj!
— De hát nem értem a matekot!
— Ne bomolj, hát csak az összeadást kell megtanulni.
— No ez az. Most mond meg, hogy lehet az, hogy: 5 — 7+2 = 0.
— Pedig ez tényleg egyszerű. Na figyelj, elmagyarázom: öten
utaznak az autóbuszon. Mikor beér a megállóba leszállnak heten.
Na mennyinek kell felszállni, hogy ne legyen fenn senki?
 ARANYKÖPÉSEK

Ez itt most gyök, vagy a számok beálltak az eső elől?

Nem mindegy, hogy most négyzetre emelek, vagy abbahagyom

az egészet?

Törtet törttel úgy szerzünk, hogy a műveletek lehetőleg egy

sorba kiférjenek.

A kétismeretlenes egyenletben legelőször megpróbáljuk meg-

keresni az ismerősöket.

Az egyenletet balról jobbra vagy jobbról balra rendezzük ad-

dig, amíg ki nem jön a nulla.

Én értem ám a fizikát, mert jártam fizikoterápiára.

Minden változik, csak a Boltzmann állandó ...

Az én módszerem a nehézségek leküzdésére a nehézség meg-

kerülése.

A geometria az a művészet, amely rossz ábrákból jó következ-

tetéseket von le.
 Ahhoz, hogy ezt a differenciálegyenletet megoldjad, addig kell
nézned, míg egy megoldás eszedbe nem jut.

Ez az elv olyan tökéletesen általános, hogy nem is lehetséges

speciális alkalmazása.

Mi a különbség a módszer és a fogás között? A módszer olyan

fogás, amelyet kétszer alkalmazunk.

Aki a matematikát szereti, rossz ember nem lehet.

A matematika olyan, mint a szép nő — foglalkozni kell vele.

 Az egyetemen

ANALÍZIS ELŐADÁS

Érdekesen telik ez az előadás. Nézem az órát: 9 30. Nézem félóra

múlva: 935.

ALGEBRA ELŐADÁS

A tanár az előadóterembe lépve szomorúan állapítja meg, hogy

az előadásra mindössze ketten jelentek meg.
— Amíg összejönnek iszom egy kávét a büfében — gondolja,
és kimegy. Egyszer csak azt látja, hogy öten kilépnek a teremből.
— Ha most hárman bemennek, akkor senki sem lesz a terem-
ben — állapítja meg és felhörpinti a kávét.

VALÓSZÍNÜSÉGSZÁMÍTÁS ELŐADÁS

Az előadó a klasszikus kockafeldobási példát magyarázza:

— Ha feldobjuk a kockát, a véletlenen múlik, hogy éppen me-
lyik oldalára esik. Dobhatunk vele egyet, kettőt, hármat, négyet,
ötöt és így tovább egészen hatig.
 VIZSGÁN

A hallgató egyszer csak megakad.

— Nos? — kérdezi a vizsgáztató. A vizsgázó hallgat.
— Nos? — kérdezi újra. Ismét csönd.
Ezt követően a tanár: No, de kolléga, már kétszer segítettem,
és még mindig nem megy?

A vizsgán az algebrai struktúrákról kell beszélnie egy fiúnak.

— Milyen struktúrákat ismer két művelettel, amelyek egyike
disztributív a másikra?
___ ???

A tanár segíteni akar: Gondoljon arra, hogy egyiket a fiúk

akarják, a másikat a lányok!
A fiú kapásból rávágja: A test és a gyűrű.

Az egyik vizsgán a vizsgázó a levezetést deriválással kezdte,

és valami ilyesmivel fejezte be: F = —ma.
A diák érezte, hogy valami nincs rendben, idegesen köhögött
és azt mondta: Úgy tűnik, egy csekély hibát követtem el valahol.
A vizsgáztató szárazon így felelt: Vagy annyit, vagy páratlan
számút.

Vizsgáztató: Hát mi itt a problémája? Erre csak rá kell néznie

és köpnie kell.
Vizsgázó: Ez már megtörtént, tanár úr.

— Elég lesz, tanár úr?

— Nekem elég, magának elégtelen.
 Többszöri halasztás után a diák elmerészkedik vizsgázni.
— Készült? — kérdezi a tanár.
— I-igen.
— Na, akkor foglaljon helyet.
— Na, azért annyira nem.

A tanár már elég hosszú ideje gyötri keresztkérdéseivel a vizs-

gázót, aki ezt a gondoskodást szemmel láthatóan szívesen mel-
lőzné. Amikor pedig egy különösen nagy fejtörést okozó kérdést
kap, válasz helyett váratlanul ő kérdez:
— Hányasért tetszik most engem feleltetni?
— Hát, a négyesért.
— Oh, hát miért nem tetszett szólni, amikor a kettest elhagy-
tuk?

Az elsőnek behívott három vizsgázó közül egyik sem meri ma-

gát rászánni, hogy megkezdje a felelést. Eltelik negyedóra, és még
mindig senki nem hajlandó odamenni az asztalhoz. A vizsgáztató
már türelmetlenül kérdi:
— Még mindig nem készült el egyikük sem?
Néma csönd a válasz. Ekkor a tanár újra megszólal:
— Aki elsőnek jön, annak egy jeggyel jobbat adok.
Ekkor az egyik diák feláll, odalép az asztalhoz, és az indexére
mutat:
— Akkor nekem tessék beírni a kettest.

Züllés ...
— Elhatároztam, hogy tanulok.
— Ide jutottál?

Mindenhol jó, de legjobb a vizsgák után.

 AZ EMBER — AVAGY A DIÁK TRAGÉDIÁJA

Négy éves matematika oktatás

Keserves lesz még egykor e tudásod
S tudatlanságért fogsz epedni vissza.

Vizsgaidőszakban
Egy század, egy nap szinte egyre megy.

A tanszék ajtajánál
El e szentelt küszöbről.

Gyenge felelet
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

A jegyre
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy.

Átcsúsztam
Ezúttal a nyakazás elmarad.

Az elégséges
Mi néked semmi, nékem egy világ.

Kirúgnak
Bakó ügyes légy, órjást vesztesz el.

A második uv
Türelem még, a cél el nem marad.

A harmadik uv
Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!
 VALÓSZÍNŰSÉGSZÁMÍTÁS

A gyenge felkészültségéről ismert hallgató mindenki nagy meg-

lepetésére igen jó eredménnyel vizsgázik matematikából.
— Hogyan csináltad ezt? — kérdezik a barátai.
— A dolog egyszerű, ötven százalékra mentem, a 120 vizsga-
tételből megtanultam: írd és mondd egyet.
— Miért ötven százalék ez?
— Hát vagy azt kérdezik, vagy nem.

TALÁLÓS KÉRDÉS

— Hogyan halt meg Cauchy?

— Kapott egy sorozatot.

TALÁLÓS KÉRDÉS

— Miért konvergens a mozgólépcső?

— Mert monoton és korlátos.

INDULÓ

Ünnep van a Hilbert-téren,

Lebesgue már a zászló ...
 A JÖVŐ SZAKEMBEREI

Közgázosokat kérdeznek arról, hogy véleményük szerint meny-

nyi 2x2.
A pénzügyes: Egyszerű! Vételi árfolyamon 5, eladásin 3!
A marketinges: 3,99 reklámáron.
A számvitelis: Miért, mennyi legyen?!
 A bizonyításról

4 X 7 = 32

Egy néninek ötös találata volt a lottón. Kérdezik tőle, hogyan

találta el a számokat.
— Hát az úgy volt, hogy előző este repülő birkákkal álmodtam,
a hátuk pettyes volt, mint a katicabogáré. A birkáknak négy lába
volt, a hátukon hét petty, ezért megtettem a 4-est és a 7-est.
Összeolvasva 47, megtettem hát ezt is. Az összegük 11, szorzatuk
pedig 32, ez lett a negyedik és az ötödik számom.
— De hiszen négyszer hét az nem 32, hanem 28! — veti ellene
a kérdező.
— Már hogyne lenne 32, amikor nyertem vele!

9 : 30 = 5

Bizonyítsuk be, hogy 9 : 30 = 5.

9 : 30 az fél tíz, ha az óránkra nézünk, 10 pedig 5-tel egyenlő.

2+2=5

Bizonyítsuk be, hogy 2 + 2 = 5. (Bizonyíték kell, nem ígéret.)

A bizonyítás indirekt: Tegyük fel, hogy 2 + 2 = 6. Ez hatal-
mas marhaság, tehát nem igaz. Ellentmondásra jutottunk, tehát
2 + 2 = 5.
 ÁLLÍTÁS: EGY MACSKÁNAK 9 FARKA VAN.

Bizonyítás. Nincs olyan macska, amelyiknek 8 farka van. Egy

macskának 1-gyel több farka van, mint egy nem macskának. Ezért
egy macskának 9 farka van.

CSAK LOGIKUSAN!

(1) Minél csúnyább egy nő, annál több kozmetikumot használ.

(2) Minél több kozmetikumot használ egy nő, annál szebbnek
látszik.
Ebből a formális logika szabályai szerint következik, hogy
(3) Minél csúnyább egy nő, annál szebbnek látszik.

FORMÁLIS LOGIKA

A statisztika szerint az elhalálozott férfiak többsége nős. Tehát

a házasság a férfiakra életveszélyes.
A statisztika szerint az elhalálozott nők többsége özvegy. Tehát
az özvegység a nőkre életveszélyes.
 ÁLLÍTÁS: MINDEN POZITÍV EGÉSZ EGYENLŐ.

Bizonyítás. Elég megmutatni tetszőleges két pozitív egész

számra, a-ra és b-re, hogy a = b. Továbbá elég megmutatni, hogy
minden N > 0 egészre, ha az a és & pozitív egészek kielégítik a
max{a, b} — N feltételt, akkor a — b.
Ha N = 1, akkor mivel a és b pozitív egészek, mindkettőnek
1-nek kell lennie. így a = b.
Tegyük fel, hogy az állítás igaz N = k-ra,.
Legyen a és b olyan, hogy max{a, b} = k + 1. Ekkor
max{a - 1, b — 1} = k. És innen a feltevés miatt a — 1 = b — 1,
azaz a — b.

ÁLLÍTÁS: MINDEN LÁNYNAK UGYANOLYAN SZÍNŰ A SZEME.

Bizonyítás. Teljes indukcióval bizonyítunk. Legyen a lányok

száma: n. n = 1-re az állítás nyilvánvalóan (semmitmondóan)
igaz. Marad az n-ről n+l-re való átmenet. A konkrétság kedvéért
3-ról 4-re lépünk át; az általános esetet az olvasóra bízzuk.
Legyen a négy lány Anna, Bea, Cecília és Dorottya, vagy rö-
viden A, B, C és D. Állítólagosán (n = 3) A, B és C szeme
ugyanolyan színű. A B, C és D szeme szintén ugyanolyan szí-
nű (n = 3). Következésképp mind a négy lány, A, B, C és D
szeme ugyanolyan színű; hogy teljesen világos legyen, nézzük a
diagramot:
A^B^D
Ez bizonyítja az állítást n + 1 = 4 esetén; a 4-ről 5-re való
átlépés nyilván nem sokkal nehezebb.
 ÁLLÍTÁS:
A SÍKBAN AKÁRHOGYAN VESZÜNK FEL NÉHÁNY,
PÁRONKÉNT METSZŐ EGYENEST,
AZOK MINDIG EGY PONTBAN METSZIK EGYMÁST.

Bizonyítás. Először próbáljuk ki a legegyszerűbb esetben: két

egyenesnél ez magától értetődő — ha metszik egymást, akkor egy
pontban. Tegyük most föl, hogy valamilyen k számig már bebi-
zonyítottuk az állítást, tehát bárhogy veszünk k számú, vagy ke-
vesebb egymást páronként metsző egyenest, azok szükségképpen
egy ponton mennek keresztül. Mit tudunk mondani a k + 1-edik
egyenesről? Vegyük el a k + 1-ediket. A maradó k számú a fel-
tétel szerint egy közös ponton megy át. De a k + 1-edik helyett
most vegyünk el most egy másik egyenest. Megint k számú ma-
rad, ezek tehát szintén egy ponton mennek keresztül, és köztük
van most már az előbbi k + 1-edik is. Az is nyilvánvaló, hogy ez
a két pont ugyanaz, mert vegyük el most mind a két egyenest,
a feltétel szerint maradó k — 1 egyenesről is tudjuk, hogy egy
ponton mennek keresztül, tehát ezen a ponton kell a maradó két
egyenesnek is átmennie.
 A PÁPA ÉS ÉN.

Egyszer egy okoskodó ember azt kérte Russell-től, bizonyítsa

be, hogy ő a pápa. Russell rövid ideig gondolkozott, majd azt
mondta:
„Én egy vagyok. A pápa is egy. így a pápa és én egyek vagyunk.”

A PÁPA És ÖN.

Ugyanez Hardy-val. Egyszer megkérdezték Hardy-tól:

„Ha 2 + 2 = 5, hogyan lehet bebizonyítani, hogy én vagyok a
pápa?”
Hardy így felelt: „Ha 2 + 2 = 5, akkor 4 = 5. Kivonunk belőle
3-at, így 1 = 2, de ön és a pápa 2 személy, így ön és a pápa egy.”
 A HELYES KÉRDÉSFELTEVÉS MŰVÉSZETE
(avagy hogyan bizonyít egy kísérletező)

Egy zoológushallgatónak sikerült csótányokat idomítania.

Büszkén vitte bemutatni professzorának hónapokig tartó fára-
dozásának eredményét.
A csótányokat csatasorba állította, és vezényelt: Csótányok,
előre in-dulj! —, s a csótányok elindultak. Balra át! —, és mind-
egyik balra fordult.
A professzor éppen elimerését akarta kifejezni tanítványának
idomító teljesítményéért, amikor az közbevágott: Tessék csak
várni, a lényeg most jön!
A hallgató kiemelt egy csótányt az utolsó sorból, kitépte a lá-
bait, majd a csótányt visszatette a helyére. Most ismét vezényelt:
Csótányok, előre indulj!
Azok ismét elindultak, kivéve az egy lábatlant, amelyik csak
ott hevert. Balra át! És minden úgy történt, mint az imént, csak
a megcsonkított csótány hevert mozdulatlanul.
Kérdőn nézett a professzor a hallgatóra.
Ez pedig teljes öntudattal így szólt: íme, ezzel egyértelműen
bebizonyítottam, hogy a csótányok a lábukkal hallanak.
 BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁSOK

Bizonyítás példával: A szerző bizonyít n = 2-re, és kijelenti,

hogy az eljárás nyilvánvaló általános esetben is.
Bizonyítás megfélemlítéssel: „Triviális.”
Bizonyítás zavart tanerők által: A professzor A-t mond, B-t ír,
C-re gondol, a további képletekben 7?-vei számol. Az eredmény
E, holott F lenne a helyes megoldás.
Bizonyítás a jelölések halmozásával: A legjobb, ha legalább
négy különféle ABC-t és sokféle egyéb jelet használunk, amikor
már nem elég a görög ABC az érdeklődő hallgatók elriasztásá-
hoz. Egy rövid kitérő a különleges héber jelekhez valószínűleg
elnémítja a leghangosabb kételkedőket is.
Bizonyítás kihagyással:
□ „A részleteket könnyű gyakorlásként, házi feladatnak szánom,
az érdeklődő hallgatók részére.”
□ ,,A többi 253 eset ebből analóg módon következik.”
□ „... ”
□ „Bizonyítás: nem itt.”
□ ,,A pontos bizonyítást a gyakorlatvezető majd megmutatja.”
Bizonyítás összezavarással: Egy sor hosszú, összefüggéstelen,
valós, vagy jelentőség nélküli, szintaktikusán hasonló kijelentést
használunk. Miközben a feszülten figyelő hallgató megpróbálja
tartani a fonalat, a jelölések halmozásának egyidejű alkalmazá-
sával végleg összezavarjuk.
Bizonyítás személyes hivatkozással: „Az operátor koordináta-
rendszer független. (W. Smith, személyes közlés)”
 Bizonyítás elérhetetlen irodalommal: A szerző egy egyszerű
segédtételét idézi egy elméletnek, amelynek könnyen utána lehet
olvasni, mégpedig a Szlovén Filológiai Társaság 1883. évi körleve-
lében. Ez a bizonyítási mód teljesen kimerítő és a publikációkban
évtizedek óta előszeretettel alkalmazzák. (Lásd: diplomamunkák
vagy habilitációk irodalomjegyzéke.)
Bizonyítás rekurzív irodalommal: Az A forrásban az 5. mondat
a B forrás 3. mondatából következik, emez viszont a C forrás 6.2
alpontjának logikus következménye, amit viszont teljesen triviális
módon levezethetünk az A forrás 5. mondatából.
Bizonyítás pszeudobizonyítással: Az idézett mondathoz még
csak hasonló sem fordul elő a megadott irodalomban.
A törlés módszere: A bizonyítás döntő pontjait a felírásuk után
azonnal töröljük. (Jobb kézzel írni, ballal törölni.)
Bizonyítás metabizonyítással: Adunk egy eljárást, amivel a bi-
zonyítási út létrehozható. Az eljárásunk helyességét bármelyik
fenti módszerrel ellentmondást nem tűrően bebizonyítjuk.
Bizonyítás autoritással: „Ennek igaznak kell lennie. Forster is
így írta a könyvében.”
Bizonyítás szerzői kritikával: „Ez semmiképpen sem lehet igaz,
hiszen Jaenich is ezt írta a könyvében.”
Kapitalista eljárás: „A nyereségmaximum esete akkor áll fenn,
ha semmit sem bizonyítunk, mivel akkor fogyasztjuk a legkeve-
sebb krétát.”
A K.A.T.-eljárás: „Ki akarja tudni?”
Bizonyítás a rossz problémára való redukálással: „Ahhoz, hogy
megmutassuk, hogy ez egy leképezés az S-szaturált ideálok hal-
mazára, redukáljuk a problémát a Riemann-i feltevére.”
Cserny István
 Egyebek

Rényi Alfréd: ,,Ha jó kedvű vagyok, akkor matematikával fog-

lalkozom, hogy jobb kedvű legyek. Ha rossz kedvű vagyok, akkor
matematikával foglalkozom, hogy elmúljon a rossz kedvem.”

A MATEMATIKUS ÉS A KÁVÉ

Erdős Pál: A matematikus egy olyan gép, amelyik a kávéból

matematikát csinál.

A MATEMATIKUS ÉS AZ ÖREGSÉG

Öreg matematikusok soha nem halnak meg, csak elvesztik né-

hány funkciójukat.

AZ IGAZI MATEMATIKUS

Kérdés: Miről lehet felismerni az igazi matematikust?

Válasz: Nem halmozza az élvezeteket, hanem élvezi a halma-
zokat.
 TOPOLÓGUS

A topológus egy olyan ember, aki nem tudja a különbséget a

kávéscsésze és a fánk között.

KÜLÖNBSÉG

Kérdés: Mi a különbség két kombinatorikus között, ha mind-

ketten ugyanazzal foglalkoznak, csak az egyik egy matematikai
kutató intézetben, a másik egy számítástechnikai kutató intézet-
ben dolgozik?
Válasz: Havi 50 000$. (A fizetésben.)

SZÁMOLÓMŰVÉSZ

3-féle ember létezik a világon, az egyik fajta tud számolni, a

másik nem.

A HÍDON

Két matematikus sétál a hídon. Azt mondja az egyik

— Nézd, milyen magas a víz!
Mire a másik:
— Talán inkább mély ...
 STATISZTIKUS

A statisztikus feje lehet kemencében, a lábai pedig jégben, ő

azt fogja mondani, hogy jól érzi magát.

STATISZTIKA

Ha egy ember két bécsiszeletet eszik, és egy másik ezt nézi,

akkor átlagban egy bécsiszeletet ettek.

STATISZTIKUSOK

-- Ismered a statisztikusokról szóló viccet'

— Körülbelül ...

VÉLETLEN

— Mi a különbség a véletlen és az üvegtál között?

— A véletlen lehet fatális.
 PERMUTÁCIÓK

Az oberolfachi Matematikai Intézet könyvtárában a könyvtár

látogatóit a következő szellemes figyelmeztetéssel kérik fel arra,
hogy a könyveket tegyék vissza saját helyükre:
,,Ne feledje, hogy a szomszédos elemek felcserélései a teljes
szimmetrikus csoportot generálják!”

ALGEBRA

Az algebrai jeleket akkor használjuk, amikor nem tudjuk, miről

beszélünk.

METSZET

Két diszjunkt halmaz galériát nyit. Bejön egy vevő:

— Jónapot kívánok! Dürer képet szeretnék vásárolni.
— Sajnáljuk, de metszetekkel nem foglalkozunk.
 MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

Annakidején nehezen találtak új nevet a Tudós Társaságnak.

Jedlik Ányos is sokat töprengett egyik barátjával az akadémia
találó elnevezésén, de nem tudtak zöld ágra vergődni, míg egyszer
egy átvirrasztott éjszaka után a jóbarát a homlokára csapott:
— En már tudom, Anyosl
Azóta hívják Tudományos Akadémiának.

TALÁLÓS KÉRDÉS

— Mitől fél az alma?

__ ???
— Hát attól, hogy kettévágták ...

MIÉRT?

— Miért küldik a rendőrt matekversenyre?

— Elrettentő példának ...

ZÉRÓJELBEN

Két nulla sétál az utcán. Találkoznak egy nyolcassal.

— Nézd — mondja az egyik nulla a másiknak —, ez hogy
elszorította a derekát!
 HIHETETLEN

Az öregek otthonába látogató kislány megkérdezte az egyik

nénit, hogy hány éves.
— Kilencvennyolc — válaszolta büszkén a néni.
A kislány megdöbbent, a szeme el kerekedett, és csodálkozva
kérdezte:
- - És egynél tetszett kezdeni?

LEHETETLEN!

Egy rendőr megállít egy hölgyet az országúton, és azt mondja

neki: ,,Kedves asszonyom, tudja, hogy On óránként 100 km-rel
ment?”
Mire a hölgy: „Ne vicceljen már! Alig egy negyedórája indul-
tam el.”

MIKOR?

Idős hölgy utazik a buszon. „Fiacskám, a Pasadena Streetre

szeretnék eljutni, meg tudnád mondani, hol kell leszállnom?”
Kisfiú: „Csak figyeljen engem a néni; két megállóval előbb
szálljon le, mint én.”
 RÉSZLETEK MURPHY TÖRVÉNYKÖNYVÉBŐL

Tömör útmutató a modern természettudományokhoz.

1. Ha zöld vagy izeg-mozog, biológia.
2. Ha bűzlik, kémia.
3. Ha nem működik, fizika.
4. Ha értelmetlen, közgazdaság vagy pszichológia.
5. Ha érthetetlen, matematika.

Ha a matematikai tételek a valóságra vonatkoznak, nem biz-

tosan igazak; ha biztosan igazak, nem vonatkoznak a valóságra.

Ha bármilyen számításba hiba csúszhat, be is fog csúszni.

Ha valami könnyűnek látszik, akkor fogós.

Ha valami fogósnak látszik, akkor gyakorlatilag lehetetlen.

A problémamegoldás titka: megtalálni azokat, akik majd meg-

oldják.
 ÉRTELMEZŐSZÓTÁR

Abszcissza: Zárdákban a számviteli ügyekkel megbízott nővér.

Algebra: A gebracsalád a zebrák rokona, az algebra pedig a
vezető helyettese.
Antanténusz (Szórakaténusz): Az ókori Róma legkiválóbb ma-
tematikusa. A lelkét is kiszámolta.
Integrál: Több részből egyesített mondái kehely.
Rombusz: Összeütközés során mindkét végén ferdére nyomó-
dott közúti jármű.
 SZÓJEGYZÉK

Algoritmus — alattomos számítási trükk vagy eljárás, nem

keverendő össze a logaritmussal (amiről ez szintúgy elmondható).
Az „al-” előtag (arab névelő) utal arra, hogy a szó arab eredetű,
csakúgy, mint: al-batrosz, al-kohol, al-gebra, al-váz, al-más pite.
Diszkrét tér — elképzelt világ, amelyben bármely két dolog
távolsága megegyezik. Azért diszkrét, mert e világ mindenkinek
ugyanakkora magánéletet biztosít.
Gyűrű — a gyűrű valahol a csoport és a test között van fél-
úton. Derűsen beszélhetünk gyűrűk testekbe és altestekbe való
beágyazásáról, ami valójában elég bonyolult része az algebrának.
A harmadik kizárásának elve — az az elv, mely szerint valami
vagy igaz, vagy hamis, harmadik lehetőség nincs. A parlamenti
közvetítések nézői ebben néha elvesztik hitüket.
Hiperbolikus függvények— az ismert szögfüggvények (sin, cos,
tg, ctg) hiperbolikus párjai (sinh, cosh, th, cth). Általában úgy
kell velük bánni, mint rendes szögfüggvényekkel, csak ezek jóval
inisztikusabban hangzanak.
Integrál— olyan feladat, amit a matematikusok már száz évvel
a nemzeti kisebbségek integrálásának problémája előtt felvetet-
tek, és sikeresen megoldottak.
Intuíció — erre hivatkoznak a matematikusok, ha olyasmit
hangoztatnak, amit nem teljesen értenek.
Komplex szám — a) egy valós és egy képzetes szám hibrid
ivadéka; b) minden olyan szám, ami annyira bonyolult, hogy nem
tudjuk megjegyezni.

Részletek Róbert Ainsley: Blöffölni pedig tudni kell (Móra Könyvkiadó,

1995) c. könyvének 58-62. oldalairól.
 Leirnna — a tétel bizonyítása előtt kiemelt részállítások neve.
Aki nem emlékszik, melyik két lemmát kell alkalmaznia a bizo-
nyításhoz, arról azt mondjuk: dilemmában van.
Operációkutatás — technikai eljárások hatékonyságának ma-
tematikai vizsgálata, aminek leggyakoribb eredménye, hogy a ha-
tékonyság az operációkutatók elbocsájtásával javítható.
 Egy kis fizika

HŐMÉRSÉKLET

— Jean, hány fok van idebent?

— Tíz fok, uram.
— És odakint?
— Öt fok.
— Akkor nyissa ki az ablakot, Jean, hadd jöjjön be az az öt
is.

HŐTÁGULÁS I.

— Tivadar, mit gondolsz, miért rövidebb a karácsonyi vakáció,

mint a nyári?
— Azért tanár úr, mert a hideg a karácsonyi szünetet bizo-
nyára összehúzza.

HŐTÁGULÁS II.

— Melegben a tárgyak kitágulnak, hidegben összehúzódnak

— magyarázza a tanár. — Ki tud példát mondani erre?
— A nappalok télen rövidebbek, mint nyáron — mondja Pis-
tike.

TERMODINAMIKA

— Mi az, ami hőre lassul?

— A lovaskocsi. (A kocsis ordítja: Höőő!)
 FÉNYSEBESSÉG

— Mi terjed gyorsabban a fény, vagy a hang?

— A hang, mert ha bekapcsolom a tévét, előbb a hangot hal-
lom és csak azután tűnik fel a kép.

TÖLTÉSEK

Két töltés beszélget:

— Nagyon rosszul nézel ki.
— Te se vagy Coulomb.

ÁRAMMÉRŐ

— Hogyan lehet átalakítani egy áramerősségmérőt feszültség-

mérővé?
— Le kell ejteni. (Ekkor már csak volt mérő.)

IGAZI SKÓT GYEREK

— Mi a különbség a villám és a villany között?

— Én tudom, tanár úr!
— Nos ... ?
— A villám ingyen van, a villanyért meg fizetni kell.
 DEFINÍCIÓ I.

A fizikatanár felszólítja Pistikét:

— Definiáld nekem a szél fogalmát!
— A szél olyan levegő, amelyiknek sürgős dolga van.

DEFINÍCIÓ II.

— Halljuk, ki tudná elmondani a víz fogalmát — kérdezi a

tanárnő.
— A víz egy olyan színtelen folyadék, amely kézmosás hatására
megfeketedik — vágja rá Pistike.

SZABADESÉS

— Hogyan nevezik másképpen a szabadesést? — kérdezi a

tanár Pistikétől.
— Ahogy esik, úgy puffan — jön a gyors válasz.

MÉRTÉKEGYSÉG

— Pistike, mi a folyadék mértékegysége?

— A liter.
— Jól van. Tudsz mondani egy nagyobbat?
— Demizson.
 TALÁLÓS KÉRDÉS I.

— Hogy hívják a szemüveges akkumulátort?

— Vaksi.

TALÁLÓS KÉRDÉS II.

—- Hogy hívják a radioaktív nyulacskát?

— Paksi füles.

TALÁLÓS KÉRDÉS III.

• Melyik mennyiség mértékegysége a szellem/négyzetméter?

- A lidércnyomásé!

ELLENÁLLÁS

— Mi az ellenállás mértékegysége?
— Partizán/négyzetméter.

A KEDVENC TANTÁRGY

— Mondd Pistike, te melyik tantárgyat szereted legjobban?

— Hát a fizikát ...
— De hiszen ti még nem is tanultok fizikát!
• - Éppen ezért.
 Az ÉLTANULÓ

— Farkaséhes vagyok! Anyu, mi van ebédre? — állít be ottho-

nába nagy sebbel-lobbal az eminens diák.
— Lencse.
— És homorú vagy domború?

SziLÁRD-E A LEVEGŐ?

Két ,,bölcs” srác társalog hazafelé fizikaóra után:

— Még mindig nem értem, hogyan működik a rádió.
— Nagyon egyszerű. Éppen úgy, mint a telefon, csak drót he-
lyett a levegőt használják.
— Idáig rendben is volna. De hogy az isten csudájában erősítik
fel a levegőt a villanypóznákra?

ÚSZÓGUMI

Fizikaórán kísérleteznek. A tanár két vasgolyót tesz a higany-

ba. A vasgolyók fennmaradnak a higany felszínén.
— Mire következtethetünk ebből? — kérdezi a tanár.
— Arra, hogy a vasgolyók úszógumi nélkül is tudnak úszni! —
hangzik a válasz.

NAPSÜTÉS

— Apu, miért süt a Nap?

— Mert nem tud főzni.
 FORDULATSZÁM

— Kanyarodásnál melyik keréknek a legkisebb a fordulatszá-

ma? — kérdezi a tanár.
Rövid gondolkodás után máris válaszol Pistike:
— A pótkeréknek.

HÁZI FELADAT

— Apa, meg tudnád oldani helyettem ezt a fizika példát?

— Nem lenne helyes, Pistikém, ha én ...
— Ne légy kishitű, apa. Próbáld meg, hátha sikerül.

FIZIKA VIZSGÁN

— Beszéljen az abszolút nulla fokról!

— Ezt az abszolút viccet nem ismerem.

ABSZOLÚT

— Mi az abszolút szegénység?
— Volt hátán volt.
 FŐ A PONTOSSÁG

Ne feledd Murphy pontosság elvét:

Mérj mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával!

FEKETE LYUK

— Hogy keletkeztek a fekete lyukak?

— Isten nullával osztott.

TÉR ÉS IDŐ

— Mi az összefüggés a tér, az idő és a tömeg között?

— Ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre.

Az ÚJ ARCHIMEDES

— Hányféle csigát ismerünk? — kérdi a fizika tanára a tanít-

ványát.
— Kétfélét.
— Jól van. S melyek azok?
— Az első az egyszerű csiga.
— Nagyon jól van —, s a másik?
— A másik az összetett, vagyis ...
— Nos, vagyis?
— Az összetett, vagyis — csigabiga!
 FÖLDELÉS

Párbeszéd egy műhelyben a seregben.

— Hadnagy úr, megfogná egy pillanatra ezt a fekete vezetéket?
— Igen, fogom.
— Aha, úgy látszik, a 380-as fázis mégsem ebben a vezetékben
van.

MIÉRT MAGYARORSZÁG A LEGELEKTROMOSABB ORSZÁG?

(1) Mert tele van feszültséggel.

(2) Mert tele van félvezetőkkel.
(3) Mert a vezetők érintése tilos.

FIZIKA ÓRÁN

Tanár: Készültél mára?

Diák: Kénytelen voltam.
Tanár: Akkor ma nem felelsz.
 Számítógépes humor

FELHASZNÁLÓK MONDTÁK

Apu! Mit jelent az, hogy FORMATTING DRIVE C?

Press any key ... de hol lehet az az ANY billentyű?

Miért mondja a számítógépem bekapcsoláskor, hogy 1024 KB

OK ? Nem tudja pontosan?

A hardver az, amibe bele lehet rúgni.

3M = Meglátni, Megvenni, Megbánni.

A leghatékonyabb tömörítés: DEL *. *

A számítógép is csak ember.

... Felülírtam. Nagy baj? (I/N)

Nyugi! Csak egyesek és nullák voltak benne!

Olyan hülye vagy, hogy megérdemelsz egy Microsoft címkét!

A barátnőm méretei: 1024 x 768 X 256.

 A SZÁMÍTÓGÉP ÜZENI I.

Hibás parancs vagy file-név. Álljon a sarokba!

A SZÁMÍTÓGÉP ÜZENI II.

Hunyja be a szemét, és nyomja meg háromszor az ESC gom-

bot.

A SZÁMÍTÓGÉP ÜZENI III.

— Rakja be a 3. installáló lemezt!

— A harmadikat??!! A másodikat is alig tudtam begyömöszöl
ni!
 Pár nappal a számítógép megvásárlása után az ügyfél garan-
ciális alkatrész ügyében telefonál a szervizbe.
— Miről volna szó?
— A pohártartóról.
— ?? ... nem tudok róla, hogy valamelyik típushoz járna po-
hártartó.
— Pedig ezen van. És eltörött. Még nem járt le a garancia,
úgyhogy legyenek szívesek kicserélni.
— Le tudná írni, hogy pontosan hogyan néz ki?
— Az egész a gép jobb oldalán van, gombnyomásra nyílik, van
egy kerek lyuk a közepén ...
— Van rajta bármiféle felirat?
— Várjon, megnézem. Nagyon kicsik a betűk ... Azt mondja,
hogy compact disc.
 WINDOWS ’95

A férj hajnali 6-kor óvatosan lopakodik az ágy felé. Azonban

peche van, a felesége felébred, és rárivall, hogy hol volt az éjjel.
— Hát az úgy volt drágám, hogy az üzemi értekezlet hosszúra
nyúlt, a titkárnőmnek elment az utolsó busza, így hazavittem. O
cserébe megkínált egy teával, és mivel látta, hogy fáradt vagyok,
nem akart hazaengedni, azt mondta, hogy aludjak nála.
— Ne hazudozz itt össze-vissza! Tudom, hogy megint a hiva-
talban ücsörögtél és megpróbáltad a Win’95-öt installálni!

WINDOWS ’95

Hiroshima ’45
Csernobil ’86
Windows ’95

WINDOWS ’95

Úriember nem beszél a Windows-ról, pedig tudna .

WINDOWS ’95

— Miért teszik a kollégisták télen az ablak alá a romlandó

kaját?
— Mert Windows alatt minden fagy.
 AHOGYAN A WINDOWS

Egy szoftveres, egy hardveres és Bili Gates utazik egy autóban

az országúton. Az autó az országút közepén beadja a kulcsot.
Megszólal a szoftveres: „Szerintem kifogyott a benzin, tankol-
junk és máris újra üzemképes lesz az autó.”
Erre a hardveres: „Szerintem leesett a gyertyapipa, tegyük
vissza és guruljunk tovább.”
Mire Bili Gates: „Szerintem szálljunk ki, és szálljunk vissza.”

BILL GATES

— Mi a különbség Isten és Bili Gates között?

— Isten csak azt hiszi magáról, hogy ő Bili Gates!

BILL GATES

Bili Gates meghal, felkerül Istenhez. Megkérdezik tőle, hogy

hova szeretne kerülni, a mennyországba vagy a pokolba. Termé-
szetesen előtte megmutatják neki mind a két helyet. A menny-
országban világos van, gyönyörű felhők és angyalok járnak min-
denfelé. A pokolban meg pálmafák árnyékában fekete bombázók
masszírozgatják az embereket, legyezgetik őket és mindenféle fi-
nomságokat kínálnak nekik. Látva ezt, Bili Gates a poklot vá-
lasztja. Meg is érkezik, de a pokolban mindezek helyett hőség
van, tűznyalábok lövellnek ki mindenhol, emberek jajgatása hal-
latszik. Bili panaszkodik, hogy nem ezt mutatták neki! Erre a
válasz:
— Ja kérem, ez csak a demo változat volt!
 KOMPATIBILIS

Két IBM PC/XT/AT/ ... beszélget:

— Tudtad, hogy mi kompatibilisek vagyunk?
— Heheeee ... ??

INTERNET

Az Ősember és az Ősasszony üldögélnek a pálmafa alatt a

tengerparton, csobog a tenger, susog a szél, lágyan vetődik rájuk
a holdfény, amikor Ősasszony megszólal:
— Mondj nekem valami olyat, amit még soha senki ezelőtt...
Az Ősember elgondolkodik, majd megszólal:
— Internet!

VÉGTELEN CIKLUS

—- Miért hal meg a számítógépprogramozó a zuhany alatt?

— Mert elolvasta az utasítást a samponos üvegen: szappanoz-
zon, öblítsen, ismételje meg.

MINIATÜRIZÁLÁS

Két japán gyerek beszélget.

— Na, mi van a kezemben?
— Számítógép!
— Jó, jó, de mennyi?
 TALÁLÓS KÉRDÉS

— Hol teremnek a floppy lemezek?

— Diszkréten.

TALÁLÓS KÉRDÉS

— Miért hímnemnek a bitek?

— Mert nincs olyan állapotuk, hogy nem tudom.

MIRE JÓ A SZÁMÍTÓGÉP?

Számítógéppel sokkal könnyebben oldhatók meg azok a fela-

datok, amiket nélküle nem is kellene megoldani.

DOKUMENTÁCIÓ

A 17000 oldalas doksi 4000. oldalán láttam:

— Ha idáig elolvasta, rendelje meg a következő verziót!

OPERÁCIÓS RENDSZER

— Mi a legújabb laptop számítógépek operációs rendszere?

— Lap OS.
 Mesék

A GONOSZ COSINUS TÖRTÉNETE

Egyszer volt, hol nem volt, a Koordinátarendszerben vagy még

azon is túl, élt egy öreg háromszög. Ennek az öreg Háromszögnek
volt három szöge. Kettő elég vékony dongájú: Alfonzó és Béta-
más, de a harmadik bíz’ derék szög: Gammatyi. Történt egyszer
egy egységsugarú őszi délutánon, hogy az öreg háromszög ma-
gához hívatta szögeit: „Édes jó szögeim! Én már nagyon öreg
vagyok, érzem, hogy nemsokára áttranszformálódom a túlvilági
térnegyedbe. Menjetek, próbáljatok szerencsét a nagy Trigono-
metriában!”
Ezzel adott nekik egy-egy hamuban sült logaritmust, és út-
nak eresztette őket. Mentek, mendegéltek a szögek, míg meg nem
érkeztek Kirchoff csomópontjához. Ott letelepedtek egy terebé-
lyes gyökjel alá, előjeleikből tüzet raktak, és unottan integrál-
gattak. Amikor kipihenték magukat, mindegyik elindult egy-egy
úton. Gammatyi volt a legfürgébb, elhagyta testvéreit, előresi-
etett, majd leült egy mértani helyre. Alig evett néhány falatot,
amikor megjelent előtte a gonosz Cosinus, és kért a hamuban sült
logaritmusból. Gammatyi azt mondta: Hogyisne! Erre a gonosz
Cosinus mérgében y-ra rendezte magát, majd mindketten előrán-
tottak egy-egy negatív előjelet, és vívni kezdtek. Amikor a gonosz
Cosinus látta, hogy nem bír Gammatyival, köd előtte, köd utána,
egyenlővé tette magát a nullával és eltűnt.
Tovább vándorolt Gammatyi, és amint ment-mendegélt meg-
pillantott egy kacsalábon forgó emeletes törtet. Kapta magát,
mindjárt fölment a számlálóba, megcsodálta a pompás egyenlete-
ket és a csillogó ismeretlent, azután egyetlen ugrással a nevezőben
termett. Amerre elhaladt, csodálatos sinusgörbék kunkorodtak,
brokátfüggvények ragyogtak. Még a zárójel mögé is bekukkan-
tott. Hát, uramfia, mit látott?! Gyökjel alatt az öreg Tangens
feküdt összekötözve, nyögött az öreg, és így szólt Gammatyihoz:
„Látod, látod édes fiam, a gonosz Cosinus elfoglalta országomat,
engem összekötözött, zárójelbe tett, és bedugott a gyökjel alá.”
Ahogy ezt kimondta, megjelent őrzője, a negatív előjelű Sze-
káns. Nosza Gammatyi sem volt rest. Előrántotta a mértani kö-
zéparányosát, és lesújtott vele. Szekáns gonosz lelke nyomban a
nullvilágra szállt. Ekkor az öreg Tangens így szólt: „Amiért kisza-
badítottál, neked adom fele királyságomat meg összes oldalamat:
Amáliát, Beátát és Cecíliát.”
így felelt erre Gammatyi: „Felséges királyom, sok lesz nekem
az a három oldal. Hamar közömbösítenek engem. Inkább hívom
bátyáimat.” Azzal belefújt csodakürtjébe, és nyomban ott ter-
mettek testvérei. Alfonzó aránylott Amáliához, Bétamás Beátá-
hoz, Gammatyi pedig Cecíliához.
Hét nap, hét éjjel folyt a négyzetreemelés és a hatványozás.
Még a kutyák is gyököt vonítottak, míg az ifjú egyenletek közös
nevezőre hozták egymást, és boldogan aránylottak egymáshoz.
Rövidesen létrehozták a Legkisebb Közös Többszöröst, és még
ma is keresik a Közös Osztót, ha azóta le nem egyszerűsítették
egymást ...
 MESE A HAMILTON OPERÁTORRÓL
ÉS A MAKRANCOS GREEN FÜGGVÉNYEKRŐL

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét reprezentáción túl, a disz-

perziós relációkon innen, a Fermi-tenger partján élt egy öreg Ha-
milton Operátor. Nem is volt talán olyan öreg ez az operátor, de
mivel Heisenberg Reprezentációban éldegélt, nagyon meglátszott
rajta az idő. Nagy-nagy bánata volt az öregnek, mert bár fiata-
labb korában gyakran hatott a vákuumra, mégsem tudott létre-
hozni még egy árva kis egyrészecske sajátfüggvényt sem. Sokat
szomorkodott ezen feleségével, a Heisenberg Vákuummal, ami-
kor együtt ültek hosszú téli estéken a csúcsos zárójel mellett,
amelyben vidáman lobogott a statisztikus operátor. Az asszony,
miközben a sajátenergiás gráfokat összegezte, fel-felsóhajtott:
— Hej!, ha csak egy ici-pici kis egyrészecske állapotvektorunk
lenne akármilyen kis energiával!
Az öreg is ugyanígy sóhajtozott, miközben Fourier transzfor-
mációval borogatta fájó emissziós operátorát.
Hát egyszer amint így üldögéltek, sóhajtoztak, hirtelen verte-
xek cikáztak az égből, integrálok süvítettek végig a Fermi-tenger
feletti állapotokon, és az öregek dideregve ültek a szabadban,
mert a nagy zárójeleket elvitte a törlőszivacs. Amint így meg-
dermedve ültek, megnyílt a Fermi-tenger, és kilépett belőle egy
óriás:
— Én a Térelmélet Szellemállapota vagyok — mondta —, én
parancsolok a téregyenleteknek, és én vagyok a rettenetes, de jó-
ságos Green Függvények parancsolója. Kedvellek téged jó öreg
Hamilton Operátor, mert jámbor vagy, és kölcsönhatásod renor-
málható. Egyrészecske állapotot ugyan nem adhatok neked, de
segítségedre lehetek. Spinor indexre van szükséged, és ezt kapsz
tőlem, ha cserébe te is teszel nekem egy szívességet. Ugyanis or-
szágom alattvalói, a félelmetes Green Függvények fellázadtak,
és rettenetes pólusaikat vicsorítják. Ezeket akarom elkerülni. A
te feladatod az lesz, hogy ezeket a Green Függvényeket csatolt
egyenletrendszerekbe kényszerítsd. Segítségül adok melléd felcse-
rélés! relációkat és útbaigazítlak.
— Merre kell tehát mennem, hogy a Green Függvények orszá-
gába érjek — kérdezte Hamilton Operátor, mert mindenre el volt
szánva, csakhogy sajátállapota legyen.
— Elmész először a nagy fekete tábla bal sarkába — hallat-
szott az utasítás —, ahol találsz egy unitér transzformációt, ami
majd elvisz téged a Kölcsönhatási Reprezentációba. Azonban ne
felejtsd el magaddal vinni az inverzét is, mert különben nem tudsz
visszatérni. Ezután keresztül kell haladnod az összeláncolt grá-
fok országán. A divergens gráfok majd könyörögni fognak, hogy
összegezd őket, de te ne törődj velük, hanem siess tovább. Ha
a gráfokon keresztül izzadtad magad, akkor csakhamar a Green
Függvények országába érsz. Ott pedig már tudni fogod, mit kell
tenned.
Elindult hát Hamilton Operátor, vitt magával hamubasült del-
tafüggvényeket, vesszős és vesszőtlen koordinátákat. Megtalálta
az unitér operátort, majd eljutott az összeláncolt gráfokhoz, és
nemsokára a Green Függvények országába ért. Kietlen zord vidék
volt ez. Mindenfelé olyan hatalmas szingularitások meredeztek,
hogy szegény Operátornak még a kölcsönhatási tagja is megre-
megett, amint rájuk nézett. Ahogy így ment, mendegélt, egyszer
csak egy óriási hasadéknál találta találta magát. Amint ott áll-
dogált a hasadék szélén, nem tudván mitévő legyen, egyszer csak
egy koordinátatengelyt látott közeledni:
— Mondd csak valós tengely — szólította meg — mi ez a nagy
hasadék, és hogyan jutok rajta keresztül?
 — Ezer szerencséd, hogy valós tengelynek szólítottál — mond-
ta a koordináta tengely —, mert különben elküldtelek volna a mí-
nusz végtelenbe, de így megmondom neked, hogy ez az a hasadék,
amely a retardált és avanzsált Green Függvényeket elválasztja,
és úgy kerülheted ki, hogy elmész a képzetes tengely irányába.
így is tett a jó öreg Hamilton Operátor, és addig ment, men-
degélt, mígnem egy nagy kapuhoz ért, ahol egy hét argumentu-
mú vákuumszorzat állta útját. Azonban Hamilton Operátor nem
ijedt meg, hanem elővette a magával hozott delta-függvényeket,
és kiintegrálta mind a hét argumentumát. Ezután belépett a ka-
pun. Ekkor egy Green Függvény ugrott elébe:
— Nem mehetsz tovább — kiáltotta.
Hamilton Operátor azonban nem ijedt meg, mert a Térelmé-
let Szelleme jól ellátta tanácsokkal. Minden változójában Fourier
transzformálta a Green Függvényt, mire az megenyhült, és ba-
rátságosan megmutatta pólusait:
— Mondd meg hát, mit kívánsz? — kérdezte.
— Azt akarom, hogy te és többi társad engedelmeskedjetek a
mozgásegyenleteknek — így a Hamilton Operátor.
— Rendben van — válaszolta a Green Függvény —, és lásd,
hogy kikkel van dolgod, még kielégítjük a diszperziós relációkat
is.
Lett erre nagy vigalom a teljes függvényrendszerek birodalmá-
ban. Hamilton Operátor is megkapta a spinor indexet felfelé álló
spinnel. így aztán nemsokára megszületett a kis sajátfüggvény,
akit Gerjesztett Állapotnak kereszteltek. És a kis család ma is
boldogan él a Hilbert térben, hacsak utol nem érte őket a skálát
szorzás.

V. P.
 FIZIKUSS CSALÁDI KÖR

Este van, este van, erők nyugalomba.

Ferdén van sávozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége VQ,
F erő hat rá, azután elnémul.
Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
m tömegű békák szanaszét görögnek.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik.
Jön egy futó macska és hármasba kapcsol,
De oly hirtelen fékez, hogy majd’ elpatkol.
Az ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.
Benn a technikusáé megszűri a tejet,
Deformált fiának enged inni egyet.
Körül az apróság Heron-labda mellett,-
Csúszó- és gördülő csapágyakat kerget.
Dudálás hallatszik, megjött már a gazda,
Ne kapjon defektet a hátsó gumija!

A gazdán kék overálruha fekszik,

Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.
Homlokát megtörli porlepte ingével,
Egész nap szántott a jó német ekével.
Kétütemű pipáját a zsebéből kihúzza,
Egy ütemben rágyújt, a másikban megszívja.
Térül-fordul ám a jó háziasszony,
Illő, hogy urának nyersanyagot hozzon.
Gépszalagon hozza az egyszerű ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt!
De vajon ki csenget?
Nézz ki fiam, Sára!
A csengő zsinórját rezgőmozgás rázza.
Egy vándor van odakint, ki is dobná Sára,
Ám a vendég bejön, s jó estét kívánna.
De már menne is a szegény,
Csak nem hat rá az erő,
Működik a gazda, mint kétkarú emelő.
Kiveszi a vándort tulajdon székéből,
S gyorsulást ad a szoba közepéről.
A vándor először forgómozgást végez,
Azután megjátszik egy TU-154-est.
 13+1 VARIÁCIÓ EGY TÉMÁRA
Kollár János, Debrecen

Klasszikus: A királylány megcsókolta a békát. A béka gyönyörű

herceggé változott. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

1. variáció: A királylány megcsókolta a békát. O is békává válto-

zott. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
2. variáció: A királylány megcsókolta a békát. Ő is békává válto-
zott. A világ kitaszította őket. Boldogtalanul éltek és meghaltak.

3. variáció: A királylány megcsókolta a békát. A királylányból

királyfi lett. A béka nem változott.

4. variáció: A királylány megcsókolta a királyfit. A királyfiból

béka lett. A királylány kolostorba vonult.

5. variáció: A királylány megcsókolta a királyfit. A királylányból

béka lett. A királyfi bevonult.

6. variáció: A királyfi megcsókolta a békát. Abból is királyfi lett.

Megkapták az AIDS-t.

7. variáció: A királyfi megcsókolta a királylányt. Belőle is király-

lány lett. Esténként összejöttek és kipletykálták az egész palotát.

8. variáció: A királyfi megcsókolta a királylányt. Erre kiderült,

hogy a királylány is királyfi. Hatalmi viszályba keveredtek, és
elpusztították egymást.

9. variáció: Egy béka megcsókolt egy másikat. Az egyik királyfivá,

a másik királylánnyá változott. Többször nem mertek csókolózni,
mert féltek, hogy visszaváltoznak békává.
10. variáció: Egy béka megcsókolt egy másikat. Hamarosan új
békák születtek. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

11. variáció: A királyfi megcsókolta az anyósát. Béka lett belőle.

Azelőtt kígyó volt.

12. variáció: A királyfi megcsókolta a békát. Anyós lett belőle. A

királyfi megnézte, majd elvette a lányát.

13. variáció: A királylány megcsókolta a békát. A béka királyfivá

változott, de a királylánynak a béka volt az esete.

+1 variáció: A királyfi megcsókolta a királylányt. Nem történt

semmi. Még egy ideig csókolóztak, aztán megunták egymást.
 CSAPATMUNKA

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, név sze-
rint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak
Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg
kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinál-
ja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki nem csinálta meg.
Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett
volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és
Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül
Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta
meg azt, amit Bárki megtehetett volna.
 KIŰZETÉS A PARADICSOMBÓL
(Kiegészítés a Bibliához.)

1. És az Úr szólt Ádámhoz: íme, neked adom a matematika

egész Paradicsomát.

2. Minden számmal oszthatsz, amelyet benne találsz.

3. A zérussal azonban nem szabad osztanod, mert ő a sötétség

fejedelmének teremtménye.

4. A kígyó pedig ravaszabb volt valamennyi egyéb állatnál és

így szólt Évához: Miért ne osztanátok a Paradicsom valamennyi
számával?

5. Éva így felelt: Uramnak minden számmal szabad osztania,

csak a zérussal nem, mert az a sötétség fejedelmének teremtmé-
nye.

6. A kígyó ezt mondta: Nem igaz, hogy a sötétség fejedelmé-

nek teremtménye. Ellenkezőleg, ha zérussal osztanátok, megtud-
nátok, hogy mi az igaz és mi a hamis.

7. És az asszony gondolkodni kezdett, hogy jó lenne zérussal

osztani s így szólt Ádámhoz: Ossz zérussal, Ádám! Nem látod
mennyivel egyszerűbb lesz az egyenlet?

8. És Ádám gondolt merészet és osztott zérussal.

9. Az Úr pedig így szólt Ádámhoz: Megszegted parancsomat,

kiküszöböllek a Paradicsomból. Arcod verejtékével számold ezen-
túl az egyenleteket és keresd a bizonyítékokat, s ne tudjál addig
hinni, amíg mindent be nem bizonyítottál magadnak.
 Történetek

ÁTLAGSZÁMÍTÁS

Három statisztikus szarvasvadászatra indul. Viszik az íjaikat

és a nyilakat. Meglátnak egy nagy szarvasbikát.
Lő az első statisztikus, a szarvasbikától három méterre jobbra
repül el a nyílvessző.
Lő a második statisztikus, a szarvasbikától három méterre bal-
ra repül el a nyílvessző.
Ujjong a harmadik statisztikus:
— Eltaláltuk! Eltaláltuk!

ELMEGYÓGYINTÉZETBEN

Az elmegyógyintézetben felmérést végeznek. Megkérdezik az

egyik ápolttól:
— 6 X 6 =?
— Negyvenkettő!
A másiktól is megkérdezik:
— 6 x 6 =?
— Péntek!
A harmadiknak is felteszik a kérdést:
— 6 x 6 =?
— Harminchat!
— Hát ez fantasztikus, hogyan találta ki?
— A 42-ből kivontam a pénteket!
 2X2

Összehívták a világ legtehetségesebb elméit, és felvetették a

következő kérdést:
— Mennyi kétszer kettő?
A régi vágású mérnök előkapja a logarlécét, ide-oda tologatja,
majd kijelenti:
— 3,99.
A fizikus szakkönyveiben kezd el kutatni, számítógépre viszi a
problémát, majd kijelenti:
— Az eredmény valahol 3,98 és 4,02 között van.
A matematikus magába fordulva elmélázik, figyelembe se veszi
a körülötte lévőket, majd bejelenti:
— Nem tudom, hogy mi a válasz, viszont azt tudom, hogy
létezik válasz.
A filozófus visszakérdez:
— De tulajdonképpen, mit értenek azalatt, hogy kétszer kettő?
A főkönyvelő becsukja az összes ajtót, ablakot, elhúzatja a
függönyöket, aztán megkérdezi:
— Mit szeretnének, mennyi legyen kétszer kettő?

Ml A 7T?

A matematikus: A ír az egy szám, amely kifejezi a kapcsolatot

a kör kerülete és annak átmérője között.
A fizikus: A ír az 3,1415927, plusz-mínusz 0,00000005.
A mérnök: A ír az körülbelül 3.
 KONZERVEK

Az őrült szociológus elrabolt három neves szakembert: egy

mérnököt, egy fizikust és egy matematikust. Mindegyiket bezárta
egy-egy cellába, ellátta őket rengeteg konzervvel, de konzervnyi-
tót nem adott nekik.
Egy hónappal később visszatért. Először a mérnök cellájába
ment, azonban az üres volt. A mérnök a zsebében lévő apróságok
segítségével készített egy konzervnyitót, alumíniumreszelékből és
szárított cukorból robbanóanyagot készített, és elmenekült.
A fizikus kiszámolta, hogy mekkora erővel és mekkora szög-
ben kell a falhoz vágni a konzerveket ahhoz, hogy kinyíljanak.
A karja teljesen megerősödött, és éppen egy új kvantumelmélet
kidolgozásával foglalkozott.
A matematikus a konzerveket felállította egy nagy halomba,
egy döbbenetesen egyszerű megoldást adva ezáltal a Fermat sej-
tésre. Kiszikkadt teste a falnak dőlt, mellette vérrel a következő
volt a falra írva:
Tétel. Ha nem tudom kinyitni a konzerveket, meghalok.
Bizonyítás. Tegyük fel az ellenkezőjét.
 MÉRNÖK, FIZIKUS, MATEMATIKUS

Skóciában együtt utazik a vonaton egy mérnök, egy fizikus

és egy matematikus. A vonat ablakán kitekintve meglátnak egy
legelésző fekete birkát.
— Nézzétek, Skóciában a birkák feketék — mondja a mérnök.
— Nem — javítja ki a fizikus —, csak az biztos, hogy Skóciá-
ban van legalább egy fekete birka.
— Nem egészen — mondja a matematikus —, csak az biztos,
hogy Skóciában van legalább egy olyan birka, amelynek legalább
az egyik oldala fekete.

ORVOS, ÜGYVÉD, MATEMATIKUS

Egy orvos, egy ügyvéd és egy matematikus vitázik a feleség

ill. a barátnő viszonylagos előnyein.
Az ügyvéd: „Biztos, hogy jobb egy barátnő. Mert ha feleséged
van és válni akarsz, abból egy csomó jogi problémád támad.”
Az orvos: „Jobb, ha feleséged van, mert a biztonság érzése
csökkenti a streszt, és ez jó hatással van az egészségedre.”
A matematikus: „Egyikőtökkel sem értek egyet. Az a legjobb,
ha mindkettő van. így amikor a feleség azt gondolja, hogy a barát-
nővel vagy, a barátnő pedig fordítva, tudsz foglalkozni egy kicsit
a matematikával.”
 Eltéved a Szaharában egy repülőgép, s egyszer csak meglát a
sivatagban egy házikót, mellette egy embert. Fölé repül, s lekia-
bál:
— Hol vagyok?
Az ember visszainteget, bemegy a kunyhóba, hosszasan szá-
molgat, majd kimegy, s felkiabál:
— A Szaharában.
Kérdés: Honnan lehet tudni, hogy a választ adó ember mate-
matikus?
Válasz: Onnan, hogy sokára válaszolt, a válasz teljesen pontos,
és a válasz semmire sem használható.

MÁSIK VÁLTOZAT
Egy kicsi, 14 üléses repülőgép cirkál, hogy Atlantában landol-
jon. Sűrű a köd, alig látni valamit. Váratlanul elektromos zárlat
keletkezik, most már a rádió sem használható. A pilóta folytatja
a cirkálást, de hát eltévedtek, nem tudják merre járnak. Ekkor
meglátnak egy magas épületet. A pilóta letekeri az ablakot (eb-
ben az esetben letekerhető ablaka van a gépnek) és az épületben
tartózkodó személynek kiabálja: Hol vagyunk?
Az válaszol: A repülőben.
A pilóta ezután tesz két kört és hibátlanul leszáll a repülőtéren.
Az utasok megmenekülnek, sértetlenek. Az egyikük azt mond-
ja a pilótának: Nagyon boldog vagyok, hogy épségben leszálltunk,
de nem értem, hogy a kapott válaszból honnan tudta hol va-
gyunk, hiszen az a válasz semmire sem jó.
Egyszerű — mondta a pilóta. A válasz amit kaptam pontos
volt és teljesen használhatatlan, így tudtam, hogy csak az IBM
épületéből adhatták.
 MÉRNÖK, FIZIKUS, MATEMATIKUS

Egy mérnök, egy fizikus és egy matematikus egy szombati na-

pon elment a lóversenyre, és fogadtak a pénzükért. A verseny
után a bárban a mérnök azt mondja: Nem értem, hogy miért
vesztettem el az összes pénzemet. Végignéztem mindegyik lovat,
tekintetbe vettem az erejüket, mechanikai fölényüket és kiszámí-
tottam, hogy melyik milyen gyorsan tud futni.
A fizikus félbeszakítja: ... de nem vetted számításba az egyé-
ni változókat. Én statisztikailag elemeztem az előzőleg nyújtott
teljesítményüket és arra a lóra fogadtam, amely a legnagyobb
valószín őséggel győz.
... ha ennyire okos vagy, miért vesztettél?— kérdezte a mér-
nök. De még mielőtt a vita elmérgesedett volna, a matematikus
elővette a pipáját, és egy pillantást vetett tömött pénztárcájára.
Nyilván ő volt az, aki tudott valamit a lovakról. A másik kettő
meg szerette volna tudni a titkát.
Nos, — mondta a matematikus, két pöfékelés között — először
feltettem, hogy minden ló egyforma, és gömbölyű ...

KÖLTSÉGVETÉS

Az egyetem rektora panaszkodva fordul a fizika tanszékhez:

Miért kell nektek annyi pénz a kísérletekre, a felszerelésekre?! Mi-
ért nem éritek be annyival, mint a matematikusok? Nekik csak
papírra, ceruzára és szemétkosárra kell pénz. Sőt! A filozófia tan-
szék még jobb, nekik csak papírra és ceruzára kell pénz!
 A LABDA TÉRFOGATA

Hogyan méri meg egy kis piros labda térfogatát egy matema-
tikus, egy fizikus, egy mérnök?
A matematikus megméri a kis piros labda átmérőjét, és ebből
kiszámolja a térfogatot.
A fizikus benyomja a kis piros labdát egy vízzel teli kádba, és
méri a kiszorított víz mennyiségét.
A mérnök előveszi a kis piros labda-katalógust, és megnézi a
szabványos térfogatot.

HOGYAN FOG OROSZLÁNT A FIZIKUS, A MATEMATIKUS?

A fizikus. Először is konstatálja, hogy az oroszlán a Szahará-

ban van. Ezután vesz egy nagy szitát és beleönti a Szaharát. Ami
kihull, az a homok, ami bentmarad az az oroszlán.
A matematikus. Megkülönböztet két esetet aszerint, hogy az
oroszlán mozog-e vagy sem. Ha az oroszlán egy helyben áll, akkor
vesz egy kétszer akkora ketrecet, mint amekkorába az oroszlán
belefér. Ezután megfelezi a Szaharát (képzeletben) és kiválasztja
azt a felét, amelyikben az oroszlán van. (Lehet, hogy mindkettő-
ben benne van az oroszlán egy-egy része, ekkor mindegy melyi-
ket veszi.) Majd ezt a felet felezi, és kiválasztja azt a negyedet,
amiben az oroszlán van stb. Ezt addig csinálja, míg olyan kicsi
részhez nem jut, ami kisebb az oroszlánnál. Erre a részre ráteszi
a ketrecet, amivel az oroszlánt megfogta.
Másik módszer (a geometriai inverzió módszere): Elhelyezünk
a sivatagban egy gömb alakú ketrecet, majd bemegyünk abba, s
belülről bezárjuk. Ezután végrehajtunk egy inverziót a ketrecre
vonatkozólag. Ekkor az oroszlán belül van, s mi kívül.
 HOGYAN FŐZ TEÁT A FIZIKUS, A MATEMATIKUS?
(A teáskanna-elv.)

Mindketten azonosan csinálják, ha a kanna üres. Vizet öntenek

bele, meggyújtják a gázt és ráteszik a kannát, a vizet felforralják,
forrázzák a teafüvet, ízesítik a teát.
Mi a helyzet akkor, ha a kannában van víz és a gáztűzhelyen
ég a láng? A fizikus ráteszi a tűzhelyre a kannát, felforralja a
vizet stb. És a matematikus? Elzárja a gázt, kiönti a vizet, és
ezzel visszavezette a feladatot az előbb megoldott feladatra.

TŰZOLTÁS

Egy fizikus és egy matematikus áll az egyetem előcsarnoká-

ban. Egyszer csak kigyullad a kávéautomata. A fizikus megragad
egy vödröt, odamegy a csaphoz, teletölti a vödröt, majd a vödör
vízzel eloltja a tüzet.
Két nap múlva ugyanott állnak, s az automata megint kigyul-
lad. Ekkor a matematikus elment, szerzett egy vödröt, azt odaad-
ta a fizikusnak. Ezzel visszavezette a feladatot a korábban meg-
oldottra.

A TEHÉN-ELV

A matematikus hogyan számolja össze a tehén lábait?

A tehénnek elől van két lába, hátul kettő, bal oldalon kettő
és jobb oldalon kettő — ez összesen nyolc láb. Mivel mindegyik
lábát kétszer számoltuk, ezért a lábak száma: 8:2 = 4.
 ÁLLÍTÁS:
MINDEN PÁRATLAN SZÁM PRÍMSZÁM.

Hogyan „bizonyítja” ezt egy bölcsész?

„Az 1 prímszám, a 2 prím, a 3 prím, a 4 prím, az 5 prím ...”

Hogyan „bizonyítja” ezt egy mérnök?

„A 3 prímszám, az 5 prím, a 7 prím, a 9 prím, all prím ...”

Hogyan „bizonyítja” ezt egy fizikus?

,,A 3 prímszám, az 5 prím, a 7 prím, a 9 kísérleti hiba, a 11

prím ...”

Hogyan „bizonyítja” ezt egy számítástechnikus?

„írok egy programot és lefuttatom.” Odamegy a számítógép-

hez és elindítja a programot, amely ezt írja ki: „3 prím, 5 prím,
7 prím, 7 prím, 7 prím ...”

Hogyan „bizonyítja” ezt egy matematikus?

„A 3 prímszám, az 5 prím, a 7 prím, ... A többi teljes induk-

cióval következik.”
 A VONATON

Programozók és fizikusok utaznak a vonaton. A programozók

— ahogyan illik — mindannyian megveszik a jegyet. A fizikusok
— ahogyan azt kell — csak egy jegyet vesznek összesen. No, feltű-
nik az ellenőr. A fizikusok gyorsan behúznak a WC-be (ugyanab-
ba mindnyájan). Jön az ellenőr, látja, hogy foglalt. Bekopogtat,
az ajtó résében megjelenik egy jegy, az ellenőr lekezeli, köszön,
elmegy.
A programozók nagyot néznek, de azért tetszik nekik a dolog.
— Hu, ezt mi is kipróbáljuk!
Hazafelé utazva a programozók csak egy jegyet vesznek. A
fizikusok egyet sem. Feltűnik az ellenőr, a programozók sutty, be
a WC-be. Egyik fizikus kényelmesen feláll, odamegy a WC-hez,
bekopogtat. Az ajtó résen kicsúszik a jegy ...

EGYMÁS KÖZÖTT

Matematikusok egymás között:

—- Hiszel abban, hogy egyetlen isten van?
— Igen, izomorfizmus erejéig.

AZ EGYENLETEK ÉS A VALÓSÁG

A mérnök azt hiszi, hogy az ő egyenletei megközelítik a való-

ságot.
A fizikus azt hiszi, hogy a valóság megközelíti az ő egyenleteit.
A matematikust ez nem érdekli.
 DERIVÁLÁS

Két függvény sétál a sivatagban. Találkoznak egy matemati-

kussal, aki azzal ijeszti meg őket, hogy így szól hozzájuk: Lede-
rivállak benneteket!
Erre az egyik függvény elrohan, de a másik ottmarad. Te nem
félsz? Nem futsz el? — kérdezi a matematikus.
Nem. Én vagyok az ex — válaszolt a függvény.

INTEGRÁLÁS

Két matematikus férfi van a bárban. Az első szerint az átla-

gember nagyon keveset tud a matematikáról. A másik ezzel nem
ért egyet, és azt állítja, hogy a legtöbb ember meg tud birkózni
az ésszerű matematikával.
Az első kimegy az illemhelyre, távollétében a második hívja
a pincérnőt, és azt mondja neki: Néhány percen belül, miután
a barátom visszajön, ismét szólunk önnek, s kérdezünk valamit.
Erre majd felelje azt: egy harmad x a köbön. A pincérnő nem
érti. A férfi megismétli: Egy harmad x a köbön.
A pincérnő elmegy, magában motyogja: Egy harmad x a köbön

Az első férfi visszajön, a másik egy fogadást javasol, hogy be-

bizonyítsa állítását arról, hogy a legtöbb ember tud valamit a
matematikáról.
Elmondja, hogy megkérdez a szőke pincérnőtől egy integrált,
mire az első felnevet, és beleegyezik a fogadásba.
A második hívja a pincérnőt és megkérdezi: Mennyi x a négy-
zeten integrálja?
A pincérnő: Egy harmad x a köbön. — és már indul is, de
visszafordul, és a válla fölött hozzáteszi: plusz egy állandó.
 ORVOSNÁL

— Önnek nagyon komoly betegsége van — szólt az orvos a

betegéhez. — Tíz ember közül csak egy éli túl.
A páciens ettől eléggé megrémült, mire az orvos folytatta: —
De Ön szerencsés. Ön túléli, mert hozzám jött. Már kilenc bete-
gem volt, akik mind meghaltak.

REPÜLŐGÉPEN

A repülőtéren feltartóztatnak egy utast, mert robbanószerke-

zetet találnak nála.
— Tudják, azért hoztam magammal, mert félek, hogy nincs
szerencsém, s egy terrorista felrobbantja a repülőgépet.
— No és?!
— Annak, hogy egy repülőn legyen bomba van esélye, de hogy
két bomba legyen, annak a valószínűsége szinte nulla.
 ŐFELSÉGE CSILLAGÁSZA

— Mit keres ez a toprongyos ember királyi udvaromban?

— Ő Felséged udvari csillagásza.
— Mi dolga az én udvari csillagászomnak?
— Ő csinálja Felséged kalózkapitányainak a tengeri térképet.
— Miért ilyen toprongyos ez a fontos ember?
— Mert mindössze évi öt aranyat kap Felséged kincstárából.
— Többet érdemel. Legyen mától fogva száz arany a fizetése.
— Bátorkodom Felséged figyelmét alázatosan arra felhívni,
hogy akkor Felséged udvari csillagászának a státuszát soha többé
nem fogja csillagász betölteni.
 HOGYAN NEVELJÜK A MATEMATIKATANÁROKAT?
(tudományos dolgozat)

Neveljük mindenekelőtt nagy-nagy türelemmel!

A matematikatanároknak az a téves elképzelésük van ugyan-
is, hogy a matematika minden ember számára egyformán fontos
tudomány! (Nem kell félni, véleményük nem fertőző: a legritkább
esetben gondolja ugyanezt egy diák.)
A matematikatanár nevelése már az első iskolai órákon elkez-
dődik. A tanár például megkérdezi, hogy mennyi kétszer kettő.
Erre kétféle választ adhatunk. Az egyik: nem tudom. A másik:
hét. Természetesen mi nagyon jól tudjuk, hogy a megfelelő vá-
lasz: négy, de ezt semmiképp se mondjuk meg a matektanárnak.
Ha ugyanis megmondjuk, akkor nevelésünk alanya elalél a bol-
dogságtól, elhatalmasodik rajta a fenti téveszme, és rögtön óri-
ási léptekkel akar továbbhaladni a tananyagban: alapműveletek,
egyenletek, algebra, Einstein!
NEM ETTÜNK MESZET!
Hülyének tettetjük magunkat, amit ő kezdetben nem hisz el, és
elégtelenekkel próbálja tudásunkat felfrissíteni. Az a fontos, hogy
a karóerdő se befolyásolja nevelési elképzelésünket. Ragaszkod-
junk ahhoz, hogy totálkárosak vagyunk, ha matematikáról van
szó. Egy idő után a téboly jelei jelentkeznek majd a tanáron.
Ekkor vonuljunk vissza, és mondjuk meg, hogy kétszer ket-
tő valószínűleg négy. Ez visszaadja a tanár életkedvét, ugyanak-
kor óvatosságra is inti. Kezdi sejteni, hogy nem mi vagyunk a
két Bolyai. Ettől kezdve lassan halad, és mi annyit lóghatunk,
amennyit akarunk. Ügyes pedagógiával még azt is el tudjuk érni,
hogy ugyanolyan hülyén lépjünk ki a nyolc általános végén, mint
ahogy az első osztályba beléptünk.

.
 És ez a zseniális módszer minden tantárgynál alkalmazható!
Aki nem hiszi, járjon utána, s álljon bukásra!
Nógi
 EGY TANÁR GONDOLATAI A DOLGOZAT ÍRATÁSA KÖZBEN ...

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú

az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől.
Úgy teszek, mintha nem rájuk figyelnék. Hadd kezdjenek mozgo-
lódni.
Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom.
Simán kiküldhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másol ki.
így is elégtelen, s még nem is voltam szigorú! Még puskázhatott
is. Ahá! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De
téved. A jó képlet bent sincs a könyvben. Helyesebben benne van,
csak hibásan.
Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki
egyest ír. Majd a nagy dolgozatra rendesen felkészülnek. Akkor
majd kapnak egy primitív példát, amit egy általános iskolás is
meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Majd elbonyo-
lítják az egészet. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szé-
lére, a háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis
fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt
sebességgel terjed az egyes. Horváth túl akar járni az eszemen.
Megint jól felkészült és a helyes képletet is tudja. Már legalább öt
perce készen van és büszkén feszít. Na nem sokáig! Számítottam
rá, ezért tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést.
Most szépen arra ballagok és véletlenül észre veszem. Na megvolt!
Még neki állt feljebb! Nagyon elkanászodtak ezek a mai fiatalok!
Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem.
így kell dolgozatot íratni! Nem kell utána órákig vesződni. Az
egészet kijavítom egy perc alatt!
 HOGYAN MÉRJÜNK MAGASSÁGOT?

Az alábbiakban ismertetünk néhány (pontosabban nyolc)

módszert a következő — elméletileg és gyakorlatilag egyaránt
fontos — feladat megoldására: Hogyan lehet meghatározni egy
több emeletes ház magasságát egy elegendő hosszú madzag és
egy egy méter csőhosszúságú higanyos barométer segítségével?
A leírt eljárások széles körben alkalmazhatók hasonló feladatok
megoldására, mint például az Eiffel-torony, a Mount Everest vagy
a Solti Nagyadó magasságának megmérésére.
Első módszer (triviális). A barométerrel felmegyünk az épület
tetejére, a madzagot rákötjük és leengedjük a földre. Megmérjük
az ehhez felhasznált madzag hosszát.
Második módszer (közvetlen). A barométert függőlegesen tart-
juk. Egy létrán mászva a barométer segítségével méterenként egy-
egy vonalat karcolunk a falra. Összeszámolva a jelzéseket, meg-
kapjuk az épület magasságát méterekben. Figyelmeztetés. Ha a
megadott módon csak egyetlen emelet magasságát mérjük meg
és a kapott mennyiséget az emeletek számával szorozzuk, akkor
az elkövetett hiba túlságosan nagy lesz.
Harmadik módszer (aerosztatikai). Megmérjük a légnyomást
az épület alján és tetején. A nyomáskülönbség alapján meghatá-
rozzuk az épület magasságát.
Negyedik módszer (geometriai). Napos időben kivisszük a ba-
rométert az utcára és függőlegesen tartjuk. Megmérjük az épület
és a barométer árnyékának hosszát. Az épület ismeretlen magas-
ságát a kapott hasonló háromszögek segítségével számítjuk ki.
Ötödik módszer (szociológiai). A ház minden lakóját megkér-
dezzük, hogy milyen magas az épület, eredményül a kapott vála-
szok átlagát vesszük. A barométert kisorsoljuk azok között, akik
az eredményhez legközelebb jártak.
 Hatodik módszer (kinematikai). Ismerve érverésünk percen-
kénti számát, kiszámíthatjuk, mennyi idő alatt esünk le az épület
tetejéről. Zuhanás közben a barométer segítségével tarthatjuk a
függőleges irányt. Az épület magassága a h = ^t2 képlettel szá-
mítható.
Hetedik módszer (bürokratikus). Az illetékes Ingatlan kezelő
Vállalathoz fordulunk. Az ott található tervekből megtudhatjuk
az épület magasságát. (Ebben az esetben a barométerre nincs
szükség, de az úgy is összetört az előző módszer során.)
Nyolcadik módszer (pedagógiai). A Középiskolai Matematikai
Lapokban kísérleti pályázatot írunk ki az épület magasságának
megmérésére.
 Anekdoták

ELVESZETT A NEVEZŐ

Egy professzor, nyilvános előadáson, jegyzetei nyomán nagyon

hoszszú formulát írt fel a táblára. Majd zavartan abbahagyta és
így mentegette magát: „Uraim, odahaza felejtettem a nevezőt.”

NEM UNIVERZÁLIS GYÓGYSZER

Szép Ernő egyszer elpanaszolta Tarján Vilmosnak, hogy napok

óta pokoli fejfájás gyötri.
— Értesz valamit a matematikához? -— kérdezte Tarján. —
Ugyanis épp most olvasom Dugonics Andrásról, az íróról, aki ere-
detileg matematikatanárnak készült, hogy diákkorában gyakran
volt migrénje, és fejfájását mindig matematikai problémák kita-
lálásával mulasztotta el.
— Rólam és a matematikáról annyit — szólt elkínzott arccal
az író — , hogy nálam ez éppen megfordítva volt. Én diákkorom-
ban a matematikai problémákat próbáltam elmulasztani fejfájás
kitalálásával.
 DESCARTES

Egész életében nőtlen maradt. Mikor egy hölgy megkérdezte

nőtlensége okát, így válaszolt:
„Jobban szeretem az igazságot, mint a szépséget.”

PASCAL

Pascal, akit a valószínűségszámítás atyjának is szokás nevezni

— hasonlóan a legtöbb matematikushoz — igen békés természetű
ember volt. Történt egyszer, hogy egy izgága honfitársa mégis
mindenáron párbajozni akart vele.
— Rólam köztudott, hogy elvi ellensége vagyok a párbajoknak
— mérte fel ellenfelét a tudós. — Önnel azonban hajlandó vagyok
kiállni, de csak egy feltétellel: ha a fegyvernemet én választhatom
meg.
— És milyen fegyvernemet választ? — kérdezte ridegen a kra-
kéler.
Pascal ridegen elnézett a feje felett:
— A matematikát, uram, és ön máris halott ...

GALILEI

Valaki azt kérdezte Galileitől: „Mire való a geometria?” Kié-

rezve a kérdés hangjából a gúnyt, Galilei így válaszolt: „Mérlegel-
ni, mérni és leszámolni; mérlegelni a tudatlanok súlyát, megmérni
az ostobákat és mindegyikkel leszámolni.”
 WALLIS

John Wallis, a híres angol matematikus Isaac Newton barátja

volt. Naplója tanúsága szerint egyszer Newton a kutyája képes-
ségeivel kérkedett neki:
— Gyémánt, a kutyám, elég jó a matematikában. Ma ebéd
előtt két tételt is bebizonyított.
— Akkor a te kutyád egy zseni!
— Az azért túlzás — felelte Newton —, az egyik bizonyításban
hiba van, a másik tételre pedig lehet egy furcsa kivételt találni!

EULER

Eulert, a XVIII. század nagy tudósát egyszer megkérdezte va-

laki, hogy miért lett éppen matematikus.
— Mert a matematika szép! — válaszolta Euler. — Az a szép
benne, hogy nem ismer megalkuvást.

GAUSS VÉLEMÉNYE A FILOZÓFUSOKRÓL

„Ha egy filozófus állít valamit, ami igaz, akkor az triviális. Ha

viszont valami olyant állít, ami nem triviális, akkor az nem igaz”
 GALOIS

A huszonegy éves korában párbajban agyonlőtt zseniális fran-

cia matematikusnak, Evariste Galois-nak, akit a modern mate-
matika megalapítójának tartanak, egyszer egy Párizstól nem na-
gyon messze fekvő nyaralóból sürgősen Párizsba kellett utaznia.
Element hát egy útmenti fogadóba, hogy kocsit és lovat béreljen.
— Mennyi idő alatt érhetek a leggyorsabban Párizsba? — kér-
dezte a fogadóst.
— Egy lóval három óra alatt! — hangzott a felelet.
— És ha kétlovas kocsit bérelek?
— Akkor két kurta órán belül odaér. Sőt, négy lóval egy óra
hosszát sem tart az út.
— Pompás! — mosolyodott el a matematikus. — Akkor tán
adjon tizenkét lovat, és már helyben is vagyok.

JEDLIK ÁNYOS

Jedlik Ányos, a kiváló bencés fizikus, a budapesti egyetem ta-

nára azután, hogy hetvenkilencedik életévében nyugalomba vo-
nult, a győri rendházban élte le hátralevő tizenhét esztendejét.
Késő öregségében nagyothallott, és fogai sem voltak, azért egy-
re panaszolta, hogy a mostani fiataloknak nagyon gyenge a hang-
juk, a mostani szakácsok nagyon keményre sütik a húst ...
Amikor közeledni érezte halálát, maga köré gyűjtötte a rend-
ház tagjait, elbúcsúzott tőlük, és azt mondta: ,,Nemsokára a Te-
remtőm előtt fogok állani, és meg fogom tudni, hogy mi a fény és
a villamosság.”
 FULTON ÉS NAPÓLEON

Napóleont 1807-ben felkereste Fulton mérnök azzal a javaslat-

tal, hogy a francia flottát gőzzel hajtott hajókkal szereljék fel.
— Gőzzel hajtott hadihajókkal felséged megsemmisíthetné
Angliát! — mondta nagy hévvel a feltaláló, magyarázatai befeje-
zéseként.
A császár figyelmesen meghallgatva Fultont, így válaszolt:
— Naponta hoznak elém terveket, egyik bolondabb a másik-
nál. Éppen tegnap ajánlották, hogy az angol partokat szelídített
delfineken lovagló katonákkal rohamozzam meg. Hordja el magát!
Ön is nyilván eme őrültek egyike!
Nyolc évvel később a Bellerophon nevű angol sorhajó szállí-
totta a legyőzött császárt Szent Ilona szigetére. Útközben a nyílt
tengeren találkozott az amerikai Fulton gőzhajóval, amely nagy
sebességgel húzott el az angol hajó mellett.
Napóleon tekintetével kísérte a távolodó gőzhajót, majd szo-
morúan mondta útitársának, Bertrand tábornoknak:
— Mikor a Tuilériákból kidobtam Fultont, koronámat veszí-
tettem el.
 NAPÓLEON, LAGRANGE ÉS LAPLACE

Napóleon azt mondta: „A matematika fejlesztése és tökélete-

sítése szorosan összefügg az állam jólétével.” Tudta, hogy a tudo-
mány képes arra is, hogy háborúkat nyerjen meg. Ezért akarta,
hogy a Politechnikai Főiskola (École Polytechnique), birodalmá-
nak büszkesége, ne csak békében, hanem háborús időben is nö-
vekedjék, fejlődjék. A matematika birodalmának fejedelmeit a
császárság hercegeivé, a császár barátaivá tette.
Lagrange híres műve, az Analitikus mechanika betetőzi New-
ton klasszikus tanítását a mozgásról; olyan szerkezetet alkot be-
lőle, amely formailag tökéletes és pontos, mint a geometria. Lag-
range mondta, hogy Newton nemcsak a legnagyobb, hanem a
legboldogabb tudós is, mert a Világmindenség tudományát csak
egyszer lehet megalkotni, és Newton azt alkotta meg.
Lagrange híre már fiatalon is nagy volt, 19 évesen a torinói tü-
zérségi iskolában tanít, 30 éves korában Nagy Frigyes Berlinbe hívja,
Euler helyébe. A porosz király avval indokolta hívását, hogy ,,Európa
legnagyobb geométerének a legnagyobb király mellett kell élnie.”

Laplace, egy paraszt fia, hatvankét éves korában Pierre Simon

de Laplace gróf lett. A nagy forradalom dicsőséget és kitünteté-
seket juttatott neki, a konzulátus belügyminiszterré nevezte ki, a
császárságtól a grófi címet kapta, a restauráció később márkivá
tette. Laplace, a kis ember és a nagy sznob, kimagasló tudós volt.
Erről örök időkre tanúskodik könyve, az Égi mechanika.
A fiatal Laplace-t, amikor Párizsba ment, pártfogói közül többen
D’Alembert-hez, az akadémia titkárához szóló ajánlólevéllel látták el.
Az ajánlólevelek azonban nem nyitották meg az utat D’Alembert-hez.
Nem fogadta a fiatal tudóst. Laplace nem keseredett el, hanem saját
kezűleg írt levélben jelentkezett. Ez az írás pedig a mechanika alapel-
veiről szóló értekezés volt. Vétele után D’Alembert még aznap hívatta
a tehetséges levélírót. Néhány nap múlva Laplace az École Militaire
matematikatanára lett.
Laplace politikai viselkedésére jellemző a következő kis történet.
Az akadémia titkári székére Fourier-t és Biot-t jelölték. Laplace, hogy
egyik jelölt jóindulatát se veszítse el, a kalapjába két szavazócédulát
tett, és így szólt szomszédjához: ,,Ön bizonyára észreveszi, hogy két
szavazólapot töltöttem ki, az egyiket megsemmisítem, amásikat pedig
az urnába teszem. így magam sem tudom, hogy melyik jelöltre sza-
vaztam.” A kínos az egész eljárásban csak az volt, hogy a kelleténél
kíváncsibb szomszéd azt is észrevette, hogy mind a két cédulán Fourier
neve szerepelt.
A hiúság és a politikai elvtelenség azonban nem von le semmit Lap-
lace tudományos érdemeiből. Azt is javára kell írni, hogy a fiatal tu-
dósokat mindig őszinte barátsággal segítette, és ha politikus körökben
nem is, de tudóstársai becsülték és tisztelték.

Napóleon császárságot teremtett — Laplace az egész világ-

egyetem mechanisztikus képét teremtette meg. Szerinte a Világ-
fnindenségben örök időkig egy gigászi gépezet dolgozik, amely-
nek mozgása egyszer s mindenkorra meghatározott. Ha ismerjük
a Világmindenség állapotát a jelen pillanatban, vagyis ha min-
den részének, minden bolygónak és csillagnak a helyét, sebessé-
gét és ezenkívül a természet törvényeit is, akkor rendelkezésünkre
áll mindaz, ami szükséges a Világmindenség múltjának és jövő-
jének meghatározásához. Mindent, ami történt és történni fog,
meghatározzák a jelen és az uralkodó törvények. Ha ezeket is-
merjük, akkor nyitott könyv előttünk a jövő és a múlt. Nincs
semmi, aminek örökre rejtve kellene maradnia az emberi szellem
előtt. A tudomány célja világosan áll előttünk: egyre többet kell
megtudni a kezdeti feltételekből; mindjobban meg kell ismerni a
természeti törvényeket; egyre mélyebbre kell hatolni a matemati-
ka formavilágába. Ezek a Világmindenség múltjának és jövőjének
feltárására alkalmas kulcsok.
 A tudomány birodalmát indokolt felsőbbségi érzés töltötte el.
Azt a büszke felismerést, hogy a világot mechanisztikus törvények
kormányozzák, csak évtizedekkel később rombolta le a modern
fizika.
De 1811-ben a császárság éppúgy, mint a mechanisztikus vi-
lágszemlélet, hatalma tetőfokán állott.
Maga a császár is lapozgatott Laplace Égi mechanika könyvé-
ben. Különösen elbűvölte őt a harmadik kötet, mégpedig ennek
az ajánlása: „ Bonaparténak, Európa megbékéltetőjének, a hős-
nek, akinek Franciaország gazdagságát, nagyságát és dicsőségé-
nek legragyogóbb korszakát köszöni!”
Napóleon a negyedik kötetben hiába keresett hasonló ajánlást.
Türelmetlenül lapozta át a formulákkal és számításokkal teli ol-
dalakat. Azzal a meggyőződéssel csukta be, hogy eleget olvasott
belőle ahhoz, hogy kifejthesse saját nézeteit a Világmindenségről,
amikor éppen úgy tetszik neki. Nemsokára adódott is erre alka-
lom: a Tuilériákban egy bálon észrevette, hogy a tudósok nagy
csoportja tolong Laplace körül, aki feltűnően viselte a becsület-
rend nagykeresztjét és a Réunion ragyogó rendjelét.
,,Ah, Laplace gróf! Éppen most néztem át ismét az Ön Vi-
lágmindenségről szóló könyveit. Valami hiányzik az Ön jelentős
munkájából. ”
„Felség?”
,,Elfelejtette megemlíteni a mindenség teremtőjét.”
A gróf meghajolt, és ravasz mosoly suhant át arcán:
,,Felség, erre a feltevésre nem volt szükségem.”
A császár gőgösen pillantott a szellemes tudósra. Vizsgálódó
pillantását Laplace szomszédjára, egy öreg, beesett arcú, nagy
orrú emberre vetette.
„És Ön, monsieur Lagrange, mit szól Ön ehhez?”
A fáradt szemek felvillantak.
„Felség, a feltevés jó, sok mindent megmagyaráz.”
 DEDEKIND

Dedekind kiváló német matematikus 1916-ban halt meg, 84j-

éves korában. Mindamellett, egy sajátos tévedés folytán, 1904-
ben, a harmadik nemzetközi matematikus-kongresszus alkalmá-
ból alkalmából a Teubner-féle kiadványok között megjelent Ge-
denktagebuch für Mathematiker úgy tüntette fel, hogy: ,,Richard
Dedekind, meghalt 1899. szeptember 4-én Braunschweigben.” Er-
re Dedekind a kiadvány szerzőjének a következőket írta: „Igen
tisztelt Kartárs Uram! Az Ön értékes munkájában rólam igen
kedvesen emlékezett meg. Nagyon köszönöm Önnek, de enged-
je meg, hogy figyelmeztessem Önt arra, hogy a halálom napjára
vonatkozó adat legalább is az évet illetőleg nem lehet helyes.”

STURM

Sturm, midőn az általa felfedezett híres tételből tartott előa-

dást, így szólt: ,,A tétel, melynek nevét szerencsés vagyok visel-
ni. ”

FARADAY

A XIX. század első harmadában fedezte fel Faraday Angliában

az elektromágneses indukciót (1831). Mikor egy látogató minisz-
ter megcsodálta találmányát, azt kérdezte: mi ennek a társadalmi
haszna? Faraday így válaszolt: „Sir, még nem tudom, de biztos
vagyok benne, hogy egyszer majd adót vet ki rá a pénzügymi-
niszter.”
 EINSTEIN

Amikor Einstein kisfiú volt, későn kezdett beszélni, ami termé-

szetesen aggasztotta a szüleit. Végül egy napon vacsora közben
hirtelen megszólalt és ezt mondta: ,,A leves túl forró.” (Die Suppe
ist zu heiss.) A szülök megkönnyebbültek, és megkérdezték, miért
nem beszélt már korábban is. A válasz ez volt: ,,Eddig minden
rendben volt.” (Bisher war alles in Ordnung.)

Einstein szenvedélyesen szeretett hegedülni, és Berlinben rend-

szeresen játszott barátaival kamarazenét. Egy alkalommal Haydn
egy vonósnégyesét próbálták, és amikor a második tételnél Eins-
tein már negyedszer késve lépett be, a csellista felnézett és komo-
lyan megjegyezte:,,Tudod, Albert, az a te bajod, hogy egyszerűen
nem tudsz számolni.”

Egy amerikai újságírónő megkérdezte Einsteint:

— Mi a különbség az idő és az örökkévalóság között?
— Drága gyermekem — felelte nyájasan Einstein —, ha volna
időm, hogy megmagyarázzam mi a különbség, egy örökkévalóság
telne el, mire megértené.
 Einstein előadást tartott a relativitáselméletről, s az előadás
után kíváncsi volt, hogy mennyire értették meg. Odafordult ezért
az egyik hallgatóhoz, aki láthatóan figyelemmel kísérte az előa-
dást:
— Mindent ért?
-— O, igen, minden világos, csak egy dolog nem érthető: mi a
különbség a konkrét és a konkáv között?
— Ami a Gusztáv és a Gasthof (fogadó) között.

Einsteinnel találkozott egyik ismerőse.

— Einstein úr, feltétlenül vennie kell egy új kabátot— mondta
a tudósnak.
— Miért? — csodálkozott Einstein. — Ebben a városban en-
gem senki sem ismer.
Néhány év múlva a tudós ismét találkozott ismerősével ugyan-
abban a városban. Einstein természetesen most is a régi kabát-
jában volt. Az ismerős ismételten azt tanácsolta, hogy vegyen új
kabátot.
— Minek? — csodálkozott Einstein. —- Itt engem mindenki
ismer.
 EDDINGTON

Sir Arthur Eddington, a híres brit csillagász, fizikus és mate-

matikus volt az első, aki 1919-ben kísérleti bizonyítékot szolgálta-
tott Einstein relativitáselméletének érvényességére. A harmincas
években egyszer interjút adott egy újságírónak, aki ezt a meglepő
kijelentést tette:
— Úgy hallom, maga egyike annak a három embernek, aki érti
Einstein általános relativitáselméletét.
Eddington a kérdés hallatán furcsa arcot vágott és mélyen
elgondolkozott. A riporter aggódva kérdezte, hogy nincs-e valami
baj?
— Ó semmi, csak azon gondolkodom, vajon ki lehet a harma-
dik? — válaszolt Eddington.
 BOHR
Bohrt meglátogatta egyik tisztelője, és meglepődve vette észre,
hogy az ajtó felett egy lópatkó van felszegezve.
— „Bohrprofesszor, ön hisz ebben a babonában?” — kérdezte
megdöbbenve.
— „Természetesen nem hiszek, de azt mondják, hogy annak
is szerencsét hoz, aki nem hisz benne” — válaszolt Bohr.

Niels Bohr sokat idézett mondása: „Egy helyes kijelentésnek

az ellentéte egy hamis állítás. Egy mélyértelmű igazság ellentéte
viszont lehet egy másik mélyértelmű igazság is.”

DIRAC
A huszonéves Dirac Newton egykori katedráját kapta meg.
Huszonévesen választotta tagjává a Royal Society, a világ tán
legrangosabb akadémiája. Harmincévesen nyerte el a Nobel-dí-
jat. O ekkor már. világtekintély, szinte intézmény az új generáció
szemében: „Nincs Isten, és Dirac az ő prófétája.” Szavait kinyi-
latkozásként tisztelték. Pedig e szavak nem könnyen hangzottak
el. Legendák vannak Dirac hallgatagságáról: „Minden fényévben
szól egy szót.” Magányosan töprengő szűkszavú szellem, akinek
saját elméje volt a műhelye. Tizenhat órát aludt naponta, mint az
ismeretlen világra először rácsodálkozó, a számtalan valós rejtély
megfejtésén elgondolkodó kisbabák. Egyik (ritka) előadása után
valaki felszólalt: „Dirac professzor, ezt meg ezt nem értem.”
Minden szem Diracra irányult. Csönd. Az elnök: „Dirac pro-
fesszor kíván válaszolni a kérdésre?”
Dirac: „Nem kérdés hangzott el, hanem kijelentés.”
 WIENER

Több történet van Norbert Wiener szórakozottságáról. Az

egyik szerint, amikor Cambridge-ből Newton-ba költöztek, a fe-
lesége tudva, hogy férje hasznavehetetlen lesz a költözésnél, el-
küldte őt az egyetemre, amíg ő irányította a költözést. Mivel
bizonyos volt afelől, hogy férje elfeledkezik az egészről, és arról
is, hogy hova költöznek, leírta az új címet egy darab papírra és
odaadta neki.
Természetesen a tudósnak a nap folyamán egy ötlete támadt.
A zsebébe nyúlt, talált egy darab papírt, amelyre ráírta elkép-
zeléseit, számításait, majd átgondolta és mivel úgy vélte, hogy
tévedés volt, eldobta a papírt. A nap végén hazament (a régi
címre természetesen).
Amikor odaért, akkor vette észre, hogy elköltöztek, s neki fo-
galma sincs, hogy hová. Ráadásul a papírfecni sincs meg. Szeren-
csére jött egy sugallat. Egy fiatal lány volt az utcán, és elhatá-
rozta, hogy megszólítja:
— „Elnézést, talán ismer engem. Norbert Wiener vagyok, és
éppen ma költöztünk el. Nem tudja véletlenül, hogy hova?”
Mire a lány így válaszolt:
— „De igen, apa. Anya gondolta, hogy el fogod felejteni.”
Több évvel később megkérdezték Wiener lányát a történet hiteles-
ségéről. Azt mondta, hogy ez nem teljesen így volt — az apja soha
nem felejtkezett el arról, hogy kik a gyerekei. A többi azonban többé-
kevésbé megfelel a valóságnak.
 Egy diák nagy bámulattal viseltetett Wiener iránt, de soha
még vele személyesen nem beszélt. Egy reggel ez a diák betért
egy postahivatalba, ahol észrevette Wienert, amint rendkívül el-
mélyülten tanulmányoz egy papírlapot. A diákra mély benyo-
mást tett a Wiener arcán tükröződő csodálatos lelki erőfeszítés.
Nem tudta, mi a helyesebb: köszönni, vagy nem köszönni? Ekkor
Wiener felpattant és egyenesen a diákhoz lépett, aki mostmár
szükségképpen „Jó reggelt, Wiener professzor!”-ra\ köszöntötte.
Wiener megállt, rábámult, majd a homlokára csapott: ,,Megvan!
Wiener! Ez az a szó!”
 HILBERT

Hilbertéknél vendégek vannak. Hilbert felesége hirtelen ész-

reveszi, hogy férje elfelejtett tiszta inget venni. Dávid — szól
szigorúan —, menj fel, és végy másik inget!
Dávid, mint jó férjhez illik, engedelmesen bólint, és elindul
felfelé. Telik-múlik az idő, Dávid csak nem jön. Végül Hilbertné
kénytelen utána menni a hálószobába, ahol férjét az ágyban ta-
lálja. Nincsen ebben semmi meglepő, hiszen a dolgok természetes
sorrendje: levetni a kabátot, mellényt, inget és így sorban, majd
lefeküdni.

Göttingenben nagyon sokat adtak a formalitásokra. Ezek egyi-

ke szerint a fakultás új tagjának tisztelgő látogatást illett tennie
valamennyi kollégájánál. Ez általában úgy történt, hogy az ille-
tő fekete kabátot öltött, fejére keménykalapot tett, taxiba ült,
és sorra járta a kollégák házait. A taxi mindegyiknél megállt, és
az új kolléga átadta a névjegyét az inasnak. Az inas néha azzal
tért vissza, hogy a Herr Professzor nincs otthon. Ha otthon volt,
akkor néhány perces beszélgetés erejéig illett bemenni.
Egyszer egy ilyen alkalommal Hilbert (vagy inkább a felesége)
úgy döntött, hogy otthon van. Az új kolléga bejött, leült, kür-
tőkalapját a padlóra állította, és beszélni kezdett. Eddig rendjén
is lett volna, csakhogy a beszédnek sehogy sem akart vége sza-
kadni. Hilbert — aki a látogató érkezésekor minden bizonnyal
valamilyen matematikai problémán töprengett — mind türelme-
netlenebb lett. Végül felállt, felvette a kalapot a padlóról, fejére
tette és így szólt: „Azt hiszem, drágám, nem lenne helyes ha
továbbra is feltartanánk a kolléga urat.” — és ezzel elhagyta a
házat.
 SIERPINSKI

Egy matematika előadáson az előadó hirtelen megtorpant és

az előtte lévő asztalra bámult egy darabig. Aztán felnézett és el-
magyarázta, hogy azt hitte, hozott magával 6 ív papírt, de nem
tudja hogyan számolt, mert csak 5 van az asztalon. Azután ismét
csendben volt egy darabig, majd elmondta a következő történe-
tet:
Amikor fiatal voltam, Lengyelországban találkoztam a nagy
matematikussal, Waclaw Sierpinski-vei. O akkor már öreg volt,
és elég szórakozott. Egyszer új helyre kellett költöztek. A felesége
nem nagyon bízott férje talpraesettségében, így amikor lent álltak
az utcán minden holmijukkal, azt mondta neki:
— Maradj itt, figyeld mind a tíz bőröndünket, amíg én fogok
egy taxit.
A felesége element, ő pedig ott maradt szórakozottan hüm-
mögve. Amikor visszajött a felesége, így szólt:
— Azt hiszem tíz bőröndről beszéltél, de most csak kilencet
számolok.
— Nem, ez tíz.
— Nem, nem, számold csak meg: 0, 1, 2, ...
 RUSSELL

A hidegháború éveiben történt. Bertrand Russell politikai té-

májú előadást tartott egy konzervatív női klubban. Russell bal-
oldali hangvételű előadását a hölgyek ellenszenvvel fogadták, s
bántóan, durván kezdtek viselkedni. A teremőr, egy igazi angol
úriember, meg akarta védeni Russell-t, s mondta a hölgyeknek,
hogy viselkedjenek tisztelettudóbban, hiszen Russell egy nagyon
nagy matematikus. Ez nem hatott rájuk. Erre újra védelmébe ve-
szi Russell-t, mondja, hogy Russell egy nagyon nagy filozófus. Ez
is hidegen hagyta a hölgyeket. Erre kétségbeesve mondja: ,,De-
hát testvére az udvari főceremóniamester.” Ekkor menekült meg
Russell.
 HARDY

Angliában egészen Newtonig visszamenőleg nagy hagyományai

voltak az alkalmazott matematikának, míg a tiszta matematika
főleg Németországban és Franciaországban fejlődött ki. Hardy
a tiszta matematikához vonzódott, és ez a vonzalom alapvető-
en megváltoztatta Angliában a matematikai kutatások irányát.
Hardy nagyon jól és könnyedén írt. Különösen a Riemann-sejtés
izgatta. Legjobb barátja Harald Bohr volt. Találkozásaik szabá-
lyos szertartás szerint bonyolódtak le. Előbb leültek beszélgetni,
majd együtt sétálni mentek. A beszélgetés kezdetén írásos na-
pirendet készítettek, amelynek első pontja mindig ugyanaz volt:
„Bebizonyítani a Riemann-sejtést.” Mint sejthető, ez a napirendi
pont mindig csak terv maradt. Hardy ennek ellenére ragaszkodott
hozzá, hogy minden találkozásukkor vegyék fel a napirendbe.
Egyszer megkérdezték Hilberttől, hogy ha ötszáz év múlva feltá-
madna, mit tenne. „Megkérdezném — felelte Hilbert —, bebizonyí-
totta-e valaki a Riemann-sejtést.”
Egy alkalommal Hardy Dániában, barátjánál, Bohrnál töltötte
a nyári szünidőt, és amikor vissza kellett térnie Angliába, csak egy
egészen kis hajót talált a kikötőben. Az Északi-tenger gyakran
viharos, éss nem volt éppen nulla annak a valószínűsége, hogy egy
ilyen kis hajó elsüllyedjen. Ennek ellenére Hardy hajóra szállt, de
előbb feladott egy lapot Bohrnak: „Bebizonyítottam a Reimann-
sejtést. G. H. Hardy.”
Értik ugye? Ha a hajó elsüllyedt volna, ma mindenki azt hin-
né, hogy Hardy bebizonyította a Riemann-sejtést. Isten nem volt
kegyes, a hajó nem süllyedt el!
 FEJÉR LIPÓT

A magyar matematikát európai szintre - eltekintve a Bolyai-

ak nagyjelentőségű, de a maguk korában majdnem teljesen vissz-
hang nélkül maradt tevékenységétől - Kőnig Gyula és Kürschák
József emelték fel; koherens magyar matematikai iskolát azon-
ban először Fejér Lipót tudott létrehozni. Ennek oka értekezé-
seinek ideáin, gondolatébresztő voltán és ötvözött stílusán felül
egyéniségének közvetlensége lehetett. Tanítványai vele nemcsak
a szemináriumán beszélhettek, egyetemi szobájának ajtaját nem
vigyázta altiszt. A szemináriumi megbeszélés, főleg fiatalabb éve-
iben, a kávéházban folytatódott. Széleskörű műveltsége, univer-
zális kulturális érdeklődése a művészetek iránt, szellemes társalgó
képessége, emberi melegsége rendkívül széles baráti kört vonzot-
tak hozzá, igen sokat a művészvilágból.
Sok tanítványából lett világhírű matematikus. Magyarorszá-
gon csak néhány álláslehetőség volt a matematikusok számára,
így emiatt is sokan külföldre mentek. így fordulhatott elő, hogy
Fejér Lipót tanítványai közül Riesz Marcell a lundi (Svédország),
Fekete Mihály pedig a jeruzsálemi egyetemen ugyanazon a héten
lettek professzorok — „de ez nem fordult elő minden héten” tette
hozzá tréfásan Fejér Lipót.

Egy alkalommal elmesélte, hogy nagyon szeret háton fekve és

a mennyezetet nézve gondolkozni. Bejárónője — amíg meg nem
ismerte ezt a szokását — eleinte betegnek vélte. Amikor meggyő-
ződött róla, hogy betegségről szó nincs, kifakadt: Az egyetemen
leadja azt a pár órát. Ha hazajön, akkor lefekszik és a plafont
bámulja. Hát mikor dolgozik a méltóságos úr?
 Annáig idején mondogatta hallgatóinak (ma is aktuális):
— K¥/hhi jegyezzék meg, hogy egy matematikatanár fizetése
a megélhetéshez szükséges, de nem elegendő feltétel.

Köztudomású volt róla, hogy sok évtizedes egyetemi professzo-

ri pályája alatt soha, senkit vizsgán el nem buktatott. Ha a delik-
vens nem tudott felelni, akkor Fejér Lipót megfogta a készületlen
diák kabátja gombját, s hosszan magyarázni kezdte a feladott kér-
dést. — Érti? — kérdezte közben többször is, s mennél mélyeb-
ben hallgatott, a professzor annál türelmesebben igyekezett vele
megértetni a problémát. S mikor végül úgy érezte, hogy minden
fáradozása eredménytelen — fogta magát, és aláírta az indexet.
Kényelmesen és könyörületesen.
Barátai, tanártársai sokat csipkedték vizsgáztatói vajszívűsége
miatt Fejér Lipótot. Hosszú időn át tűrte az ugratást, egyszer
mégis kifakadt.
— Hiába is beszéltek, nincs igazatok! — mondta. — Mert, ha
kell, tudok én szigorú is lenni a vizsgán. Bárki utánanézhet, 1909.
július 20-án, Kolozsvárt, Domonkos János harmadéves hallgató-
mat kegyetlenül elbuktattam.
Az ugratok köre álmélkodva elnémult. Aztán Kőnig Dénes fel-
emelte kezét, mutatóujjával szelíden megfenyegette Fejér Lipótot,
és hitetlenkedve így szólt:
— Lipi, te felvágsz!
 Tizenhat alapvizsgát abszolvált egy nehéz napon Fejér Lipót.
Tizenhatszor felelt a hallgatókkal — vagy a hallgatók helyett, és
nagyon belefáradt.
Kimerültén ült az íróasztalnál, egyszer csak, mint akinek vala-
mi kellemes, derűs dolog jutott eszébe, felvillanyozódva kapta fel
a fejét.
— Te Gyurka — közölte büszkeségtől sugárzó arccal a szobá-
jában ülő professzortársával, Alexits Györggyel —, azért én nem
csekély vizsgaeredménnyel dicsekedhetem.
Alexits meglepődve pillantott rá:
— Vizsgaeredménnyel?
— Azzal bizony. Legalább ezerszer lealapvizsgáztattam ma-
gam — és mindig kitűnőre feleltem.

Egy szakmai rendezvény szünetében az idős professzort körül-

vették régi tanítványai, akik maguk sem tartoztak már a legfia-
talabb korosztályba. Megható volt, hogy milyen sok régi tanít-
ványára emlékezett. Az egyik őszülő hajú tanárnő megjegyezte:
Csak mi, tanítványok öregedtünk meg, de professzor úr semmit
nem változott.
Fejér Lipót így felelt: Igen, kérem, még fiatalnak érzem magam.
A múltkor a körúton, a hátam mögött valaki kiabált: Fiatalúr!
Fiatalúr! Én, kérem, hátranéztem, hátha nekem szólt.
 RIESZ FRIGYES

Riesz alapjában kedélyes ember volt, nyugodt, kiegyensúlyo-

zott életet élt, szerette a rendet. Voltak apróságok, amelyek ide-
gesítették, így például, ha a tanterem hőmérséklete meghaladta
a 18 - 19°C-ot, azt nagyon nem szerette.
A vizsgákat igyekezett kedélyesen lefolytatni, néha pedig fino-
man gúnyolódott. Egy ízben egy harmadéves hallgató kollokvált.
Riesz feladta a kérdést, amire a vizsgázó a tábla felé fordult,
pontot nyomott krétával a táblára, majd elkezdte:
— Van egy pontom.
Mire Riesz a hallgatóság felé fordulva széttárta karjait, s pá-
tosszal mondta:
— Az kérem mindnyájunké.

Az egyik vizsgázótól megkérdezi, mit tud? A diák bevallotta,

hogy csak egy tételt, de azt jól. Riesz erre azt válaszolta: „Ön
specialista, egyre kevesebbről egyre többet és többet tud, végül
semmiről tud mindent.”
Egy másik vizsgázó pedig ugyanerre a kérdésre elrebegte a
gyakran hallható választ: valami keveset mindenről. Riesz szeme
felcsillant: „Akkor Ön enciklopédista. Egyre többről tud egyre
kevesebbet és kevesebbet, végül mindenről fog tudni semmit.”
 Riesz Frigyes élete vége felé mind szórakozottabb lett. Nem
a gondolatai tévedeztek el, azok tovább is precízen, szabatosan
illeszkedtek rendbe, a precíz, szabatos gondolatok rendjének köz-
lésébe csúsztak itt-ott hibák.
Egyik előadásán, mikor a táblára helyesen felírt tételt élőszó-
ban eltévesztette, hallgatói tisztelettudóan figyelmeztették a té-
vedésre.
— Ne arra figyeljenek, amit mondok — felelte a professzor —,
hanem arra, amit írok.
Az óra folyamán később megismétlődött az eset — csakhogy
fordítva. Riesz professzor a helyesen elmondott tételt téves formá-
ban írta fel a táblára. Egyik hallgatója most igen körülményesen
és diszkréten megpróbálta a táblára felírt tételt helyesbíteni.
— Ne arra figyeljenek, amit írok — jelentette ki ezúttal Riesz
Frigyes —, hanem arra, amit mondok.
Az óra utolsó perceiben azonban már annyira erőt vett rajta
a fáradtság, hogy az egyik levezetésnél szóban és írásban is hibát
ejtett. A hallgatók feszült, tűnődő arcán azonban csakhamar ész-
revette a tévedést, s mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna,
igen határozottan közölte:
— Igen, igen, tudom, tévedtem. Ezzel kapcsolatban egyszer s
mindenkorra megkérem Önöket, hogy ne arra figyeljenek, amit
írok, ne is arra, amit mondok, hanem mindig arra, amit —- gon-
dolok!
 Az ötvenes évek elején Riesz Frigyes Franciaországba utazott,
valami kitüntetést átvenni. Nagy dolog volt ez, a ceremónián részt
vett a köztársasági elnök is, és akkoriban nemigen lehetett Nyu-
gatra utazni. Úgy hozta a véletlen, hogy Riesz éppen arra a re-
pülőgépre várt, amellyel a magyar futballválogatott is utazott.
Puskás Öcsinek feltűnt az öreg, leült mellé, s így kezdte: Utazik,
papa?
Utazom — dörmögte Riesz a pipája mellől.
Párizsba? — faggatta tovább Puskás. Igen, oda.
Puskás közelebb hajolt a tudóshoz: Tudja maga, miiyen híres
emberekkel utazik együtt? Riesz lassan felé fordult. Nem, nem
tudom.
Ide figyeljen — mondta felvillanyozva Puskás —, itt van a
magyar futballválogatott. Nézze, az ott a Bozsik, az a Kocsis,
ott meg a Czibor ... — sorolta, és mutogatta a többieket.
Riesz persze ismerte a csapatot, maga is sportolt, hetvenöt
éves korában is minden reggel uszodába járt. Igen, igen — bólo-
gatott Riesz —, nagyon szép, nagyon szép.
És én vagyok a Puskás Öcsi! — emelte fel a hangját a nagyobb
hatás kedvéért Öcsi.
Erre már kivette a szájából a pipát Riesz Frigyes. Halkan tu-
dakolta: És mondja, fiatalember, maga is futballozik?
 KÁRMÁN TÓDOR

Kármán Tódor egy időben két állást töltött be egyidejűleg: az

aacheni egyetem professzora volt és előadásokat tartott a Kalifor-
niai Műszaki Egyetemen, Pasadenában is. Mint neves repülőmér-
nök és számos légitársaság tanácsadója, ingyen repülhetett azok
járatain, ha talált szabad helyet. így többé kevésbé rendszeresen
ingázott Aachen és Pasadena között: mindkét helyen nagyjából
ugyanarról adott elő. Pasadenába érkezve egyszer kissé fáradtnak
érezte magát, de azért belekezdett az előadásba. Nem volt ne-
héz dolga, előtte voltak az Aachenben használt jegyzetek. Amint
beszéd közben felnézett, úgy érezte, hogy a hallgatók arckifeje-
zése még a szokásosnál is értetlenebb. Ekkor döbbent rá, hogy
mindeddig németül beszélt! Zavartan fordult a hallgatóságához:
„Figyelmeztetniük kellett volna — miért nem szóltak?”
Nagy csend, utána valaki feláll:
„Ne zavartassa magát, professzor úr. Beszélhet angolul, be-
szélhet németül, ugyanannyit értünk belőle.”

SZILÁRD LEÓ

Szilárd Leó hosszú évek magfizikai kutatásai után biológiai

problémákat kezdett el tanulmányozni. Meglátogatta Luria labo-
ratóriumát, ahol fágkutatással foglalkoztak. Luria akadozva kezd-
te a kutatások lényegének ismertetését: „ ... nem tudom milyen
ismereteket tételezzek fel”, Szilárd félbeszakította: „Tételezzen
fel teljes tudatlanságot és határtalan intelligenciát.”
 NEUMANN JÁNOS

A legtöbb legenda már gyermekkorában is csodálatosan gyors

felfogó- és problémamegoldó képességéről szól. Hatéves korában
fejben osztott két nyolcjegyű számot; 8 évesen már jól ismerte
a differenciál- és integrálszámítást; 12 éves korában olvasta és
megértette Boréi Théorie des Fonctions c. művét.
Neumann gondolkodási sebessége félelmetes volt. Ahogyan Pó-
lya György bevallotta, „János volt az egyetlen hallgató, akitől
féltem. Amikor előadáson elmondtam egy megoldatlan problé-
mát, megtörtént, hogy az előadás végén odajött hozzám a teljes
megoldással, kezében egy papírdarabot tartva, melyen néhány ce-
ruzavonás volt.” Absztrakt bizonyítás vagy numerikus számítás
— egyformán gyors volt mindkettőben, de különösen büszke volt
arra, hogy milyen könnyedén kezelte a számokat. Mikor elektroni-
kus számítógépe elkészült az első előzetes kipróbálásra, valaki egy
aránylag egyszerű problémát vetett fel. (Valami ilyesfélét: melyik
2-nek az a legkisebb hatványa, melyben jobbról a negyedik szám-
jegy 7?) A gép és Neumann egyszerre kezdett, és Neumann lett
kész először.
Híres történet szól egy fiatal tudósról és egy bonyolult kifeje-
zésről, amelyet ki akart számítani. A fiatal tudós 10 perc alatt
számította ki az első speciális esetet; a másodiké már egy órai
ceruza- és papírmunka volt; a harmadikhoz asztali számológépet
kellett igénybe vennie, és így is fél napig tartott. Mikor Neumann
a városba látogatott, a fiatalember megmutatta neki a formulát,
és tanácsot kért, hogy mit csináljon. Neumann örült a problémá-
nak: „Nézzük, mi van az első néhány esetben. Ha n = 1, akkor...
” a levegőbe nézett és mormogott egy pillanatig. A fiatal kérde-
ző, ismerve az eredményt közbeszólt: „2,31?” Neumann furcsán
nézett rá, majd folytatta: „Ha most n = 2, ... ” és tovább mor-
mogott, ahogy magában számolt. A fiatalember természetesen jól
követte és néhány másodperccel, mielőtt Neumann végzett vol-
na, bizonytalanul félbeszakította: ,,7,49?” Ekkor már Neumann
szemöldökét ráncolta és folytatta: ,,Ha n = 3, akkor ... ” Ugyan-
az történt, mint előbb — Neumann mormogott néhány percig, a
fiatalember figyelte, és mielőtt Neumann befejezte volna, felki-
áltott: ,,11,06.” Ez már túl sok volt. Lehetetlen! Egy ismeretlen
kezdő túltesz rajta! Izgatott volt és duzzogott, míg a fiatalember
be nem vallotta, hogy ugratta őt.
Aztán itt van a híres légyfeladvány: 20 km távolságra levő
két kerékpáros elindul egymás felé mindkettő állandó 10 km/óra
sebességgel haladva. Ugyanakkor egy 15 km/óra sebességgel ha-
ladó légy is elindul az egyik kerékpár első kerekétől a másik felé,
annak első kerekéig, majd megfordul és az első kerékpár felé re-
pül, és ezt folytatja, míg a két kerékpár első kerekei össze nem
nyomják. Kérdés: milyen hosszú utat tett meg a légy? A hossza-
dalmas megoldási mód az, hogy kiszámítjuk az első útszakaszt,
amelyet a légy az első kerékpártól a másikig megtesz, majd a
másodikat, és így tovább, végül egy végtelen sort kell összegezni.
A gyors megoldás abból az észrevételből adódik, hogy a két ke-
rékpáros pontosan 1 órával az indulás után találkozik, így a légy
is 1 óra hosszat repül; a megoldás tehát 15 km. Mikor a kérdést
Neumannak feltették, egy pillanat alatt megoldotta, csalódást
okozva a kérdezőnek: ,,De hiszen ezt a feladatot a matematiku-
sok egy végtelen mértani sor összegzésével szokták megoldani.”
Erre Neumann: ,,Miért, másképp is lehet?”
A történet csattanójának van egy másik változata is: „Ó, Ön bizo-
nyára ismerte a trükköt!” „Miféle trükköt?” kérdezte Neumann, „Én
csupán összegeztem a végtelen sort.”
 1943-ban Oppenheimer meghívta Neumannt tanácsadónak
Los Alamosba, ahol az atombomba előállításán dolgoztak. Ek-
koriban kezdett kialakulni az elméleti és kísérleti fizikusoknak az
egyik legfigyelemreméltóbb gyülekezete, s a következő sztori jól
érzékelteti egy ilyen csoport karakterét.
Amikor Neumann megérkezett Los Alamosba, a Koordináci-
ós Tanács éppen ülésezett. Az igazgató, Oppenheimer tartotta
a beszámolót. Amikor befejezte, megkérdezte, hogy van-e vala-
kinek kérdése vagy megjegyzése. A hallgatóságra jó benyomást
tett a beszámoló és senki nem tett fel kérdést. Akkor Oppen-
heimer aziránt érdeklődött, hogy más tárgykörben van-e kérdés.
Egy-két másodperces csönd után egy mély hang szólalt meg (a
tulajdonos kiléte a történelem homályába merült): „Mikor lesz
már végre cipész a Dombon?”
Bár pont akkor semmilyen tudományos kérdésben nem for-
dultak Neumannhoz tanácsért, mégis — saját állítása szerint —
abban a pillanatban teljesen megbarátkozott Los Alamos légkö-
rével.

HAJÓS GYÖRGY
Hajós György gonoszkodó tréfája, ha mérnökökről és mate-
matikáról esett szó. Szerinte a magyar mérnöktársadalmat mate-
matikatudás szempontjából a következő csoportokra oszthatjuk.
Először itt vannak azok, akik nem tudják a matematikát és kar-
riert csinálnak; ezek azt mondják: minek az a matematika, lám
én is milyen sokra vittem, pedig hatökör vagyok hozzá. Másod-
szor, itt vannak azok, akik nem tudják a matematikát és nem
csináltak karriert; ezek azt mondják: tanuld fiam a matematikát,
mivel látod, én azért nem vittem semmire, mert nem tanultam.
Ilyenkor Hajós szünetet tartott, mire a társaságból valaki meg-
kérdezte: és milyen csoport van még?
A válasz ez volt: Több csoport nincs.
 Szórakoztató fejtörők

HOGYAN FOLYTATNÁD?

Melyik szó következik a szavak sorozatában: segély, otthon,

világ, birodalom, hadoszlop, érzék, ...
a) víz, b) zene, c) üdvözlet, d) mennyország.

MIÉRT KÖNNYEBB?

Ketten mennek a malomba. Józsi egy zsák lisztet cipelt a há-

tán, András három ugyanekkora zsákot vitt, mégis Józsi cipelte
a nagyobb terhet. Hogy lehet ez?

MIÉRT IGAZ?

Miért igaz az alábbi egyenlőség?

sin x
------ = 6
n
 INDIÁNOK

Egy csónakban két indián ül. Megszólal az egyik: „Te az én

fiam vagy, de én nem vagyok a Te apád.” Hogyan lehetséges ez?

MÓKUSOK

Egy magas fa kinyúló ágán, mely alatt egy pad volt, ült a mó-
kus papa, a mókus mama és a kis mókus. Egyszer csak felsóhaj-
tott a kis mókus: „Ha az ág letörne, mind az öten meghalnánk.”
— Miért mondta a kis mókus, hogy „mind az öten”?

JÁTÉKOSOK

Négy szenvedélyes játékos estétől reggelig játszott, és reggel

mikor megszámolták pénzüket, kiderült, hogy mindegyiküknek
1000 Ft-tal több pénze volt, mint amikor a játékot elkezdték.
Hogyan lehetséges ez?

NYAKLÁNC

Fekete-fehér periodicitású gyöngysorban egy helyen hiba van,

3 egymást követő fekete szem; nem lehet a gyöngysor fonalát
kibontani, a szemeket átfesteni, de meg kell szüntetni a rendelle-
nességet.
 Megoldások

HOGYAN FOLYTATNÁD? Mennyország. (A szavakat egészítsük

ki sorszámmal: elsősegély, második otthon, harmadik világ,
negyedik birodalom, ötödik hadoszlop, hatodik érzék, hetedik
mennyország.)

MIÉRT KÖNNYEBB? András üres zsákokat vitt,

MIÉRT IGAZ? „Egyszerűsítünk” n-nel, s kapjuk: six — 6.

INDIÁNOK. AZ anyja volt.

MÓKUSOK. A kis mókus nem tudott számolni.

JÁTÉKOSOK. A játékosok cigányzenészek voltak.

NYAKLÁNC. A hiba kijavítható egy kalapács segítségével.

Jegyzetek
 Tartalomjegyzék

Az iskolában .......................................................................................................
Az egyetemen .....................................................................................................
A bizonyításról ...................................................................................................
Egyebek ..............................................................................................................
Egy kis fizika ......................................................................................................
Számítógépes humor ..........................................................................................
Mesék .................................................................................................................
Történetek ...........................................................................................................
Anekdoták ..........................................................................................................
Szórakoztató fejtörők ..........................................................................................
Jegyzetek ............................................................................................................
Tartalomjegyzék ............................................................................................

KÉRÉS AZ OLVASÓHOZ!

Ezen gyűjteményt szeretném bővíteni. Hálásan vennék minden se-

gítséget, hogy gazdagodjon ez az összeállítás. Kérem, hogy aki ebbe
a kötetbe illő anekdotákat, történeteket, vicceket ismer, küldje meg
nekem azokat a következő címre:
Róka Sándor, 4400 Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 60. 1/4.