Alan Vincent

Az Egyház, amit Jézus épít

(Ez az írás részlet, Alan Vincent 2007-ben, Grazban elhangzott előadásából. )

Amikor a Gyülekezet, a Jézus által épített Gyülekezet kormányzási struktúrájáról

hallasz, lehet, hogy először az jut az eszedbe: ’Oh Uram, hát ennek nyoma sincs a
gyülekezetünkben’. Vagy ha felekezetben vagy, és annak a szervezeti felépítésében
veszel részt, lehet, hogy azt mondod: ’Semmi – vagy majdnem semmi – sem valósul
meg a gyakorlatban mindebből a mi felekezetünkben’. Ha gyülekezetvezető vagy,
lehet, hogy a fejedet vakarod, és azt mondod: ’Hát, az effajta kormányzás nem
valósult még meg nálunk. Van valamiféle gyülekezetvezetés, de nem Királyság
szerinti kormányzás’. Szeretnék így most segítséget adni abban, hogy ahol most
vagy, onnan hogyan juthatsz el a Királyság szerinti kormányzásba. Bátorságra van
szükség, sok munkára, és valószínű, hogy nagy felfordulást és bonyodalmakat fog ez
teremteni, de megéri. MEGÉRI. Franz Lippi

Hadd mondjam ezt itt: ha áttanulmányozzuk az Újszövetséget és megnézzük a szavak

gyakoriságát, akkor látjuk, hogy az ’apostol’ szó valamilyen formája több mint 200-szor fordul
elo. Általában valamilyen igei formában, valamilyen funkcionalitást kifejező formában
szerepel, nem pedig titulusként. Tehát az apostolok ’aposztellóznak’ – az apostolságot végzik
–, nem csak vannak, mint apostolok.

Újszövetségben, majdnem olyan gyakran, mint az ’apostol’ szó. A ’pásztor’ szó csupán 17-szer
szerepel az újszövetségben, és legalább fele ennek a természetes pásztorokról szól, akik a
juhokat – a természetes állat juhokat – pásztorolja, és nincs semmi köze a Gyülekezethez.
Tehát a Gyülekezettel összefüggésben kevesebb, mint 10 alkalommal fordul elo a ’pásztor’
szó. A ’pásztor’ mint titulus pedig csak egyetlen egyszer fordul elo. Akkor hogyan jutottunk
oda, ebbe a furcsa helyzetbe, ahol minden a pásztoroktól függ, és mindent a pásztor vezet? Ez
teljesen bibliátlan.

A következő, amit fel kell fognunk, az ez: van két olyan Biblia-hely, amely leírja a vének
funkcióját. Az egyik ez a hely. Három szó szerepel együtt.

A 17. versben azt olvassuk, hogy magához hivatta a gyülekezet véneit, és amikor eljönnek,
akkor szól hozzájuk. Azt mondja, hogy „három éven át, tanítottam mindazt, ami szükséges
nektek”, s a 28-ik versben:
Ap.Csel.20,28 „Viseljetek gondot, tehát magatokra, és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett
titeket a Szent Szellem, hogy legeltessétek az Isten Eklézsiáját, amelyet tulajdon vérével
szerzett.”

Ugyanazoknak szól, ugyanannak a csoportnak. Az egyik helyen ’vén’ a kifejezés – aki 180
alakalommal többes számban kap felszólítást arra a Bibliában, hogy ’véneljen’. Szinte mindig
többes számban szerepel, sőt igei formában – funkcióként – mindig többes számban szerepel.
Tizenkétszer többször szerepel a funkció, az igei forma, mint maga a hivatás, a főnévi titulus.
Itt azt is elmondja Pál, hogy pásztorként kellene funkcionálnia a vénnek – nem pásztornak
lennie, de pásztorként kell funkcionálnia. Ez egy ige, igealak, vagyis amit tennie kell. Tegyük
az ujjunkat ide, mert vissza fogunk lapozni. Lapozzunk az 1.Péter 5-höz. Péter írja mindezt, s
az első versben bátorítja a véneket:

1.Pét.5,1 „A köztetek lévő presbitereket (véneket) kérem én, a presbiter(vén)társ, és a

Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese …”

Figyeljük csak meg, hogy mit mond: ’én magam is vén-társatok vagyok’. Úgy gondoltuk, nem,
hogy Péter apostol? De amikor a mindennapi életben – egy helyi gyülekezet hétköznapi
életében – funkciót tölt be, akkor apostol is lehet vén funkcióban. Jakab például apostol volt,
de a vének között vénként funkcionált.
Péter tehát, mint presbitertárs szól a presbiterekhez, majd elmond néhány dolgot, hogy mit
tegyenek: 1.Pét.5,2 „Legeltessétek, az Isten közöttetek levő nyáját…”

Ugyanarról a személyről itt megint három szó szerepel az eredetiben. Bárhol, ahol erre
rátalálunk, mindenütt azt látjuk, hogy ugyanabban a személyben kell, hogy ez a hármasság,
ez a hármas tulajdonság megnyilvánuljon. A domináns meghatározó szó ezek közül – ami
funkciót jelöl – az, hogy pásztorolnak, ’vénelnek’ és így vezetnek.

Nézzük csak meg a másik két szót!

A következőt ’felülvigyázó’-ként fordíthatjuk. Ez görögben az ’episzkoposz’ szó, ez a főnévi

alak. Az episzkopális szavunk ebbol származik, ami egy gyülekezeti irányítási rendet jelöl.
Annyira, erre koncentráltak, hogy az egyensúlytól és a jó, igaz dologtól teljesen eltávolodtak.

A Bibliában püspökként van fordítva. Az első kétszáz évben a püspök szót nem is nagyon
használták, később jött be ez a szó, hogy ’püspök’, és teljesen megromlott a jelentése: olyan
uralkodó, aki teljes totális uralmat gyakorol Krisztus teste felett. Pedig soha nem titulusként,
hanem mindig funkcióként, cselekvésként használja az Írás. Háromszor fordul elo megjelölve,
hogy ez a személy az ’episzkoposz’, egyébként pedig mindig a funkciót jelenti. Még a
’felülvigyázó’ sem igazán jó kifejezés a jelentéstartalomra nézve, mert nincs benne az az
irányító jelentéstartalom, ami az eredetiben benne van. Szó szerint azt jelenti, hogy ’teljes
panorámát látsz magad előtt, és mindent szemmel tudsz tartani, ami történik’.
Jó néhány alkalommal az Újszövetségben igei alakban szerepel, mint például, ahogyan Jézus
prédikál. A következot mondja: „és körbetekintve Jézus ezt meg azt mondta”. Ez a
körbetekintés ez az ’episzkopao’ ige. Más szóval a vén nyitva tarja a szemét, és tisztában van
mindazzal, ami a nyájban történik.

Például képzeld magad elé, hogy egy tanító vagy az iskolában, és mondjuk az egyik nap a
játszótéren, felügyelsz a gyerekekre. Mondjuk száz gyerek játszik ott, és te vagy a felelős
mindnyájuk testi épségéért. Folyamatosan körbe kell nézned, és szemmel kell tartanod
mindnyájukat, hogy egyiküknek se essen baja. Tekintélyed van. A kérdés az: vajon nézed-e,
vajon odafigyelsz-e, és figyelmes vagy-e az o érdekükben. Ez a szó eredeti gyökere,
alapjelentése.

Amikor e szónak az iparban használatos jelentéstartalmát nézzük, akkor a ’felügyelő’ az, aki a
főnök, de nem ez a ’felülvigyázó’, vagy felügyelő eredeti jelentése. A gyerekeket védelmező
iskolai tanító sokkal jobb jelentés erre.

2
Tehát ha te jó vén vagy, azaz jó presbiter vagy, akkor folyamatosan nyitva tartod a szemedet
arra, hogy nézd és lásd, hogy mi történik a nép között, azért, hogy ne okozzon semmilyen
sérülést nekik sátán. Nem pedig az: ’Ó! Püspök vagyok. Külön köntösben, külön koronával’. Ez
tejesen idegen ettől a jelentéstől.

Azután eljutunk a harmadik szóhoz. Az igei alakja a ’poimainó’. Ez ugyanannak a személynek

egy különböző funkciója.

Mondjuk pásztor vagy, és száz juhod van, nem a játszótéren, hanem a mezon. Felügyelőként,
felülvigyázóként nyitva tartod a szemedet, hogy egyiknek se essen baja, és felügyeled őket.
Ez egy távoli kapcsolat, hogy mindegyikre rálássál. Nem egy bensőséges kapcsolat.

’Hú, az a kis bárány éppen elfut, jó ha odasietek, nehogy baja essen, nehogy eltávolodjon a
nyájtól’. ’Ó, ott sántít az a másik juh, valami baja van’.

De amikor odamész, közel a nyájhoz, akkor a nyájnak a pásztorává válsz. Személyesen

figyelsz oda bármire, ami nem megfelelő módon történik.

’Ó, itt egy kő, egy nagy tüske beleszorult – kiveszem és meggyógyulsz’. Ennek a funkciója a
pásztorlás funkciója. Személyesen figyelsz oda a személyes szükségekre. De az operatív szó.

Ami leginkább, túlnyomó többségben használatos, az a ’vén’ szó, a ’presbüteros’ szó.

A jelentés: az években – azaz a korban – és tapasztalatban érettnek lenni. Ezt jelenti a szó.
Tehát Isten megértésében és Isten útjai megértésében a nyájból kimagaslónak kell lenned,
előttük kell lenned. Érettnek kell lenned ahhoz, hogy vén/presbiter lehess. El kell tudnod
mondani Jézussal és Pál apostollal együtt: „kövessetek engem, utánozzatok engem, ahogy én
követem Krisztust, ahogy én utánzom Krisztust”.

Ez nem olyan, hogy egy hosszú utat megteszel egy távoli városba. Ez olyan, mint amikor
messzire mész, és valaki, aki már járt ott, az mindaddig el tud vezetni, ameddig eljutott o
maga. Attól kezdve viszont, hogy túljutsz azon a ponton, ameddig o már eljutott, attól kezdve
a ’vén’ nem kielégítő, mert olyan helyen jársz, ahol o még nem.

Más szóval, azt kell, hogy mondjam, hogy minden két évben felül kell vizsgálni a ’vén’
funkcióját, egy adott ember, mint vén, mint presbiter funkcióját, hogy még mindig reális-e,
még mindig van-e jogalapja erre.

Indiában, teljesen pogány körülmények között annyira éhes tanulók voltak az emberek, hogy
egy-két év elteltével vénekké avattuk őket, presbiteri funkcióba állítottuk be őket, mert sokkal
többet tudtak, mint az új megtérők. A falvakban, a teljesen új gyülekezetekben nagyon jól
muködtek, mert sokkal többet tudtak azoknál, akik éppen akkor tértek meg a hindu pogány
hátterükből. De nem vehettem ugyanezeket az embereket, nem foghattam őket, és nem
tehettem őket ’vén’ pozícióba – a vén funkciójába – érett, városi gyülekezetekben, mert nem
érték el azt az érettségi szintet. Értitek ezt?

Tehát a ’vén’ funkció egyáltalán nem egy titulus, amit rád ragasztottak, és azt hordozod egy
életen át, hanem gyakorlatiasnak kell lennie. Ahhoz illeszkedőnek kell lennie, amilyen
helyzetben éppen az az illető benne van.

Csak addig lehetsz ’vén’, ameddig ’vénelsz’. Ha megváltoznak a körülményeid, akkor nem
realisztikus, hogy ’vén’ legyél tovább.

3
Például, ha egy új munkaterületet kap valaki, új állása lesz, és a teljes idejét felemészti az új
munkája, akkor többé nem lehet ’vén’, mert nincs ideje az emberekre. Így ilyenkor le kell
mondania erről a funkcióról. Tehát vén funkcióban csak addig lehet valaki, ameddig a
gyakorlatban is ’vénel’.

Ezért javaslom minden egyes esetben, hogy 2 évente vizsgáljátok felül, hogy az adott vénnek
a funkciója vajon reális-e. Ha továbbra is ’vénel’, akkor továbbra is maradjon a funkcióban.

A vén szerepe első rendben Isten népére való gondviselés, hogy érettségre hozza őket.

Az apostol szerepe viszont a Királyság bevezetése, hogy a Királyság bejöjjön. Ezért – amit én
úgy hívok, hogy Isten munkájára összpontosítanak az apostolok – az apostol arra néz, hogy
Isten munkája, Isten Királysága váljon valóra egy adott helyen.

Velük együtt dolgoznak és működnek az Efézus 4,11 többi szolgálati ajándékai, a folyamatban
viszont gondot kell viselni az emberekre. Ugyanakkor az, hogy o a vén funkcióját tölti be, nem
szabad, hogy ez az apostoli tágabb képről eltérítse őt.

Mind a kettő kormányzási ajándék, de az apostol – természetesen Jézus Krisztus tekintélye

alatt – Isten Királyságát és a Gyülekezetet felügyeli, hogy Isten munkája megvalósuljon. A
vénnek tekintélye van Isten népe felett, az Úr Jézus Krisztus, mint nagy pásztor tekintélye
alatt. A vén figyelme középpontjában az ember, az emberek állnak, az hogy érettségre
vezesse el őket míg Krisztushoz hasonlóak nem lesznek, azok alapján a csodálatos szavak
alapján, amit olvashatunk az Írásban, mindaddig, amíg a nép, az emberek előtt jár. Ha utána
jön a nép, neki még tovább kell jutnia. Egy bizonyos távolsággal előttük jár. Mindaddig
ameddig előttük jár, azt mondhatja nekik, hogy: Kövessetek engem, ahogy én Krisztust
követem. Ez a kép jól mutatja meg a lényegét nektek.

Egy másik dolog, amit éppen csak említettem az,

hogy a véneket az apostolok nevezik ki.

Az Ap.Csel. 20-ban azt olvassuk, a 28-ik versben, hogy arra bátorítja Pál a véneket, hogy
viseljenek gondot magukra, és az egész nyájra, amelynek őrizőivé, felülvigyázóivá tette őket a
Szent Szellem.

Ap.Csel.20,28 „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent

Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten Egyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével
szerzett.”

Tehát még mindig Isten választja ki őket, és a Szent Szellem hangja a domináns, de az
apostolok azok, akik kijelölik őket erre a szerepre. Az apostolok felügyelik őket továbbra is,
hogy helyes módon töltsék be a funkciójukat.

Az Efézus 4,11 szolgálatai a napi ügymenetben a helyi gyülekezeten belül a vén szerepét is
betöltheti, miközben Efézus 4,11-beli szolgáló, de természetesen a feltételeknek eleget kell
tennie. Miközben gyülekezeteket plántáltam, gyakorlatban ott vettem részt a helyszínen a
munkában, úgy mint vén. De abban a pillanatban, amikor ez a funkció megszűnt, az én ’vén’
titulusom is megszűnt.

Apostoli funkciómban több száz gyülekezetet gondoztam és felügyeltem, és ahhoz, hogy a

családom is tudjon élni, általában valamelyik helyi gyülekezetben éltem, ahhoz tartoztam
helyileg. De amióta 15 évvel ezelőtt az Egyesült Államokba költöztem, a szolgálatom szinte

4
100%-ban nem otthon van, hanem más helyen, és az a gyülekezet, ahol egyébként a
bázisunk van, ott csak alkalmankénti konzultációra hívnak meg. Tehát nem vagyok ’vén’
abban a helyi gyülekezetben, mert a funkcióm nem a vén funkciója ott. Jelenleg nem vagyok
vén sehol, egy gyülekezetben sem. Ez nem azt jelenti, hogy bűnbe estem, ez azt jelenti, hogy
a szerepem változott meg.
A helyi gyülekezettel törődik. Az emberekkel foglalkoznak, és érettségre akarják vezetni,
juttatni őket. Kormányozzák az embereket. Lehetnek fo állásúak vagy részmunkaidősek. A
’vezető vén’, vagy a ’pásztor’ vezetése alatt állnak a helyi gyülekezetben, bárhogy is nevezzük
ezt a vezető főt. Nem igazán szeretem a ’pásztor’ szót, de csak csupán szimplán a ’vezető’
nem elég kifejező. De az egyik vén vezető lesz. A fő ajándékuk a kormányzás.

Amikor az Efezus 4,11-es szolgálatnak ez az együttműködése – fő hangsúlyt téve az apostoli

többesség megvalósulására – történik egy gyülekezetben, akkor ez a gyülekezet, amit ők
építenek, az nem helyi gyülekezet, nem egyedi gyülekezet, hanem ’városgyülekezet’ lesz, a
városra vonatkozó látással, és egész várost elérő hatással. Sőt a hatása tulajdonképpen
területi, regionális lesz.

Ahhoz, hogy Jézus az általunk képviselt országokban felépítse az általa kívánt Gyülekezetet,
ahhoz ennek az ’egy gyülekezet egy városban’ félének kell lennie.

Lehet, hogy sok közösség van, de mindnyájan összekapcsolódnak, alárendelik magukat, és az

életüket az Efezus 4,11-es szolgáló csapaton és az apostolokon keresztül kapják.
Nem vetik a szemükre ezeknek a szolgálóknak azt, ha nincsen a kis gyülekezeti dolgukra
annyi idejük, vagy figyelmük.

Az Efezus 4,11-beli szolgálók, szolgálatok látásban, stratégiában, alapelvekben, fogalmakban

és hittételekben, vagy tanításban, alaptanokban gondolkodnak, nem pedig emberekben,
szükségekben, helyi részletekben vagy napi ügyekben.

Minden ’városgyülekezetben’, vagy minden ilyen kezdeményben mindig többes számban

találod meg őket, többességben, apostoli többességben – tehát több apostol van –, és a többi
szolgálatra is ez vonatkozik.

A következő tanításban azt fogjuk látni,

hogy a presbiterekre is ez vonatkozik

Ha területi gyülekezet, ha ’városgyülekezetről’ van szó – ha valóságos módon akar elbánni a

démoni erősségekkel, amelyek megnyomorítják azt a várost –, akkor el kell jönniük a
mesterembereknek, és a Mennyei Jeruzsálemet kell építeniük teljes erejében és teljes
hatékonyságában. Így azok a démoni erők terror alatt lesznek, és ezek a mesteremberek
maguk – apostoli vezetés alatt – rendelkezni fognak azzal az erővel, ami a démoni erők
kiűzéséhez szükséges.

Ezt egy jó néhány esetben, a gyakorlatban is láttam megnyilvánulni. Az egyik ilyen az én

szeretett Bombay-om. Eljött annak a napja – és máig is pontosan tudom, hogy melyik volt az
a nap – amikor feladták a démoni erők és elmenekültek. Ez egy hosszú harcnak volt az
eredménye, és egy dicsőséges befejezéssé teljesedett ki. Azon a napon, amikor kidobták
ezeket a démoni erőket a mesteremberek, akkor kezdtük el valójában az aratást.

Ezt kell kérnünk Istentől, hogy tegye meg minden egyes városban, amit itt képviselünk. Ez
nagyon fontos része annak a Gyülekezetnek, amit Jézus maga épít.

5
Sok felekezeti hagyomány zavaros és összekeveri a bibliai vezetők három fajtáját, és így alkot
meg egyetlen meghatározatlan kormányzó testületet, amit mondjuk diakónusi testületnek,
presbitériumnak, vagy vének tanácsának, véneknek, vagy bármi hasonlónak neveznek.

Nem célom az és nem állítom azt, hogy meg tudjuk változtatni a szóhasználatot, ahogy a ’köz’
használja a szavakat – szép lenne, de erre nincs elég hitem –, viszont a pásztor vezette
gyülekezet gondolatától el kell távolodnunk, ettől el kell szakadnunk.

Sok gyülekezetet – helytelen módon – kétféleképpen vezetnek:

Az egyik az elnöki vezetés, ahol egy vezető van, ő a fő főnök. Ő veszi fel, és ő rúgja ki az
embereket, ahogy neki tetszik. Minden döntést ő hoz, és természetesen személyesen nagyon
szorosan felügyeli a pénzügyeket. Sok gyülekezet így működik, és ez nagyon gyakran a
bizottsági irányítás zavaros rendszerének ellenreakciója.

Számos gyülekezet – főképp baptista gyülekezet – viszont általában diakónusi testülettel

rendelkezik – amit így neveznek, nagyon rossz az elnevezés, vagy még akár
igazgatótanácsnak is nevezhetik őket. Ők veszik fel a pásztort, és azt mondják: ’Mi adjuk a
fizetésedet, pásztor, ezért mi mondjuk meg, hogy mit tegyél’. Ebben a bizottsági uralomban
van egy-két meghatározó család, általában ők a legnagyobb tizedfizetők, ezért senki se
szeretné elveszíteni őket, és valójában a pásztor csupán egy alkalmazott, aki az ő
kívánságaikat kivitelezi. Meg kell szabadulnunk mindettől a gondolkodásmódtól, és vissza kell
térnünk ahhoz a Gyülekezethez, amit Jézus épít.

Tehát láttuk már az apostol szolgálatát, az Efézus 4,11-beli szolgálati ajándékokat, és most
szeretnék továbbmenni a vénekre.

Mindenfajta gyülekezetben megtalálod a véneket. Az apostoli szolgálat is többes szolgálat, az

Efezus 4,11-beli szolgálatok is többes szolgálatok, és Jeruzsálemben is vének irányítottak.
Külön jöttek össze, különálló csoportról van szó, az apostoloktól elkülönülten, mint ahogy
látjuk az Ap.Csel. 15-ben is.

Amikor egy gyülekezet nem régiós központ, hanem csupán egy jó hivő közösség, akkor annak
a közösségnek a vezetése vénekre van bízva, például a „Filippi gyülekezetben”. Filippi nem
regionális központ volt, hanem egy jó helyi gyülekezet, és amikor Pál a Filippibelieknek ír,
akkor véneknek és diakónusoknak ír, apostolokat meg sem említ. És soha nem egyes
számban, hanem mindig többes számban szólítja meg őket, így ír nekik.

Vannak más helyek – különösképpen az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatban, amikor az ázsiai

hét gyülekezetnek ír –, ahol nem többes számban, hanem mindig egyes számban ír, egy
személyt címez meg, és ez pedig a gyülekezet angyala. Ez nagyon furcsa kifejezés, még
mindig próbálom teljességgel megérteni, és még mind a mai napig folyik a vita arról, hogy ki
lehet ez az angyal. Egyértelmű, hogy egyes számban szerepel, egy személyről van szó.
Szerintem – sok más tanítóval egyetértésben úgy gondolom –, emberi lény, nem angyali lény.
Mert az angyal szó jó néhányszor az Írásban emberi lény leírására is előfordul.

Pál apostol a Galatáknak például úgy mutatja be magát, mint Isten angyala, Isten hírvivője.
Epafróditusz szintén angyalként szerepel, mint hírvivő, tehát ez a helyi gyülekezet angyala egy
emberi személy.

Az a nagyon érdekes dolog, hogy ezt a személyt teszi felelőssé Jézus mindenért, ami a
gyülekezetben folyik. Jézus azt parancsolja ennek a személynek, hogy változtassa meg a
dolgokat. Elvárja tőle az engedelmességet, és rendelkezik azzal a hatalommal, hogy ezt meg
is tegye. Minden levélben valamit parancsol, bizonyos dolgokat kifogásol, hibát talál bizonyos
dolgokban, és megparancsolja az angyalnak, hogy változtasson azokon, amik nem tetszenek
Neki, és áldást, jutalmat ígér a gyülekezetnek akkor, ha megteszik, amit Jézus parancsolt.

Meg kell értenünk, hogy minden egyes kormányzati formában, kormányzási rendszerben, amit
Isten vezet be a Gyülekezetbe, két alapvető dolgot találunk:

1. a kormányzásnak mindig pluralitása, többessége van,

6
 2. de ebben a többességen mindig van valaki, aki fej.

A Királyság legkisebb természetes egysége a fizikai család. Az apa és az anya együtt a

kormányzó közösség. Nem azt mondta Isten Ádámnak és Évának, hogy Ádám uralkodjon,
hanem, hogy ők uralkodjanak. Tehát mind a férj, mind a feleség arra hivatott, hogy
kormányozzon, uralkodjon, de a vezetésnek a kettős egységében a férj kapja a ’fej’ szerepét,
hogy vezessen.

Az Efezus 5-ben azt olvassuk, hogy a férj úgy legyen vezetője a családjának, ahogyan Jézus a
Gyülekezetnek:
Efez.5,23-25 „Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az Egyháznak, és ugyanő
megtartója a Testnek. De miképpen az Egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az
asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti
feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az Egyházat, és Önmagát adta azért.”

Tehát úgy szereti a családját, ahogyan Jézus a Gyülekezetet, és természetesen ez

különösképpen vonatkozik a feleség felé való szeretetre. Odaadja az ő életét a feleségéért,
ahogyan Krisztus a Gyülekezetért. Megértő módon él vele együtt, elismeri a feleségét, mint
örököstársát mindabban, amit majd megkapnak.

Tehát férjek, a ti elhívásotok az, hogy úgy legyetek a feleségetek felé, mint ahogyan Jézus
viszonyul a Gyülekezet felé, úgy kezeljétek a feleségeteket, hogy tekintélyetek van, de így
használjátok a tekintélyeteket.

Elmentetek a grazi Szó Iskolájába. Mindketten fáradtak vagytok, amikor hazamentek, és akkor
a férj odafordul a feleségéhez, és azt mondja: ’Te csak ülj le, pihenj, Drágám! Majd én
elkészítem a vacsorát’. A feleség azt mondja: ’Nem, nem. Én megcsinálom’. A férj azt mondja:
’Nem, nekem tekintélyem van, csak ülj le, és elkészítem, megfőzöm én a vacsorát’. Nagyon
kevés asszonynak van problémája az ilyen típusú férjnek engedelmeskedni.
Ha elolvasod az Efezusi levelet, meglátod, hogy ott nem arról van szó, hogy az asszonyok
tegyék meg az asszonyi kötelességüket, hanem inkább, hogy a férjeknek kell megtenni az ő
részüket, hogy olyanok legyenek, mint Krisztus. Nem azon kellene vitázni, hogy kinek mi a
tekintélye, hanem hogyan szolgálhatják egymást.

Ugyanezt a gyülekezeti szerkezetben ezt én fej és vállak kormányzásnak hívom, és

egész tanítássorozat érhető el ebben a témában.
Kell lennie fejnek, de nem diktatórikus kontrollt megvalósító fej az első számú vezető, hanem
teljes szolgáló, akinek a mintája Jézus Krisztus, Aki a Feje az egész Testnek, de ugyanakkor
örömmel szolgál a Testben.

Ez a világnak teljesen idegen, de a Királyság nem olyan, mint a világ. Az univerzális

Gyülekezetben a Fej az Úr Jézus Krisztus, a vállak pedig az apostolok és az Efezus 4,11-beli
szolgálati ajándékok többessége, különös tekintettel az apostolokra és a prófétákra, akik

7
ennek a kormányzásnak az éllovasai. Apostolok és próféták, apostolok és próféták, ismét és
ismét ez jön elő. Jézus a Fej, ők a vállak.

Ézsaiás 9-ben olvasunk a vállakról például: Ézs.9,6 „Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak,
Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Békesség Fejedelmének!”

A vállaknak más a funkciójuk

Konkrét funkciójuk van. Először is a vállak a teherviselő testrészek. Ha olyan kultúrába mész,
mint például Indiába, ahol nincsen az Isten Királyságáról helyes gondolkodásmód, akkor azt
fogod látni, hogy a mindennapi életben is számos dolog teljesen bibliátlanul működik. Az egyik
ilyen például az, ahogy a férfiak a nőket kezelik. Nem lehetünk toleránsak az olyan kultúrával,
amely teljes ellentétben áll Isten Szavával. Nem mondhatod azt, hogy hát toleráljuk őket,
azért, mert ez nem a Királyság módja.

Feleségemmel számos afrikai országban, és Indiában is úttörői voltunk annak, hogy a férjek
hogyan viselkedjenek a feleségükkel. Néhányan azt mondják: ’Mi nem akarjuk azt, hogy a
nyugati gondolkodásmódotokat hozzátok be ide’. De ez nem nyugati gondolkodásmód, ez
Isten Királysága szerint való gondolkodásmód.

Soha nem éltünk a feleségemmel úgy, mint nyugati család. A gyermekeink mindig Isten
Királyságában éltek velünk. Soha nem ’jártak együtt’ senkivel a gyermekeink, hanem mindig
csak csoportban barátkoztak, és ez volt a gyülekezetünknek is az életstílusa. Volt egy olyan
gyülekezetünk, ahol több mint ezren voltak, két-háromszáz fiatallal, nagy közösségi életük
volt, de soha nem ’jártak együtt’ fiatalok párokban – fiú és lány. A szülők nem tolerálták ezt.

Mielőtt teljes odaszánással átadták volna az életüket Jézusnak a gyermekeim, szabályokat

kellett meghoznom arra, hogy távol tartsam őket a bűntől. Tekintélyem volt minden zene
felett, amit a házban hallgattak, akár a gyerekek hálószobájában hallgatott zene felett is.
Halljátok ezt? Teljesen én szabtam azt meg, hogy mit néznek a tévén, akkoriban még nem
voltak számítógépek, de ha lettek volna, akkor a fölött is én rendelkeztem volna, hogy mit
néznek, mivel foglalkoznak a számítógépen.

Amikor eljutottak arra a korra, hogy már szóba jöhetett a házasság, akkor elkezdhettek azzal
a személlyel együtt járni, akivel összeházasodni gondoltak, de nem mással, nem csak úgy
együtt járni valakivel. Még ebben is azt tanítottuk, hogy semmilyen fizikai érintkezés nem
lehet köztük, mert az egyértelműen a házasság utánra vár. Több száz fiatal élt örömmel ezek
között a keretek között.

Visszatekintek most már valahol több mint harminc évre, mindez alatt az idő alatt a
gyülekezeteinkben – minden közösségben, amely egy gyülekezetet alkotott –, egyetlen egy
házasság előtti terhesség volt, és sok száz családból egyetlen egy válás ez alatt az évtizedek
alatt, mert Isten Királyságát éltük. Sok száz sikeres házasság jellemezte ezt az időszakot,
mert Isten Királyságában voltunk.

Gyermekeim így nőttek fel, hogy valakik legyenek Isten Királyságában, és mivel a
Királyságban voltak, ezért nem is fordult meg a fejükben, hogy bárki olyanhoz menjenek
hozzá, akiket én nem hagytam jóvá, hogy az Isten akarata.

Tehát ahogy tanítottam ezeket az Afrikai és Indiai országokban, elmondtam nekik, hogy nem
nyugati gondolkodásmódban és életmódban élünk, hanem Isten Királyságában, és Isten arra
hívott el, hogy ugyanígy legyen ott is.

A kormányzásnak többessége van, de mindig van egy egyértelmű fej a több személy
között.

A természetes családban a feleség a vállak, és a férj a fej. A feleség szerepe az, hogy
támogassa a férjét. A gyülekezetben az egyik személy, az egyik vezető arra hivatott, hogy ő

8
legyen a vezető fej, és a vének azért veszik körül a fejet, hogy támogassák. Nem az a
feladatuk, hogy uralkodjanak a fejen, hanem hogy támogassák azt.

Ha egy teljesen pogány kultúrába mész, nagyon érdekes megnézni, hogyan hordozzák a
terheket: mindig a fejükön.

Indiában és Afrikában a kulik mindig a nagy terheket a fejükön viselik, és a nagy teher miatt,
ami a fejükön van, nem látnak jól, nem tudják a fejüket fordítani, hogy lássák, hova is
mennek.

Egész forradalmat vezettünk be ezeken a helyeken, hogy a vállakra háruljon a teher, és

lássanak, és így felszabadult a fej arra, hogy tudjon nézni és látni, hogy merre is megy.

Ez, szeretteim, a Gyülekezetről szóló kép. Nem terheljük meg a fejet mindennel, hanem a
vállak viselik a terhet, azért, hogy a fej tiszta képet lásson, és Isten akaratát meglássa.

Nem megyek bele ennek a részleteibe, de tapasztalatból is megtanultam, hogy minden egyes
kultúrában működhet a Királyság. Az Írás alapelvei minden egyes kultúrában használhatóak,
és működnek. A különböző kultúrákban különböző hibák vannak, amelyeket ki kell javítanunk,
amelyeket nem engedhetünk meg, hogy fennmaradjanak. Nem lehetsz hűséges az Isten
Királyságához és hűséges a kultúrádhoz is egyszerre.

Mindnyájunknak tanulnunk kell változni különböző módokon, de a Királyság minden más

szintjén is – a területi gyülekezet szintjén is, egy missziós mozgalomban például, vagy
bármiről is legyen szó – hordozniuk kell ezeknek a szinteknek a Királyság jeleit. Ha ezek rajta
vannak, akkor az első dolog, ami a helyére kerül, az a megfelelő kormányzás: lesz fej –
szolgáló fej, egy olyan, aki konzultál másokkal.

Csodálatos példák vannak erre az Írásban, azért hogy tudjuk, hogyan kellene ezt
megvalósítani. Dávid király például, nagyon sok alapelvet tanít meg, ami még mind e mai
napig érvényben van. Vagy Jeruzsálemben az első területi regionális gyülekezet Jakab
vezetése alatt szintén modellként szolgál arra, hogy ennek hogyan kellene történnie.

Szóval attól kezdve, hogy az apostolok a helyükre kerülnek, s az Efézus 4,11-beli szolgálati
ajándékok működnek, a következő vezetői szint a vének szintje.

Egy helyi közösségben – akár része a területi gyülekezetnek, vagy csak önmagában egy helyi
gyülekezet – csak kettő vezetői szint és forma van megemlítve: a vén és a diakónus. Nem
ugyanaz a kettő, nem keverhető össze a kettő, és nem szabad egyik névvel illetni a másikat.

A fő ajándékuk a kormányzás. Ugyanúgy kell vezetniük, vagy igazgatniuk az embereket, mint

ahogy az apa vezeti és igazgatja a családot. Ezért mondja azt az Írás, hogy ha nem tudja
gondozni a családját természetes szinten, hogyan gondozhatná az Isten nyáját, mert
ugyanazokra a képességekre van szükség, csak éppen sokkal nagyobb mértékben, nagyobb
spektrumon.

Ha három gyerekről nem tudsz gondot viselni, hogyan viselnél gondot háromszázra. Teljesen
visszás dolog. Ha nem tudsz a saját családodra gondot viselni, akkor nem lehetsz vén, nem
töltöd be a kritériumokat.

Mi a helyzet akkor, ha nem nős, nem házas az illető? Lehetséges, hogy valaki nem házas, és
mégis az atyaság minden tulajdonságával rendelkezik. Erre az Úr Jézus maga a példa. Ő a
tökéletes atya, annak ellenére, hogy soha nem funkcionált emberként apaként.

Egy másik jó példa erre Pál apostol. Telve volt a legtökéletesebb atyasággal, tökéletes
mélységekben, anélkül, hogy emberileg apa lett volna.

Lehetséges, hogy vannak a gyülekezetben egyedülálló emberek – a Királyság érdekében

egyedülállók –, akikben egyedülállóként megvan az atyaság minden követelménye. Én nem

9
utasítanám vissza őket, hogy ’vén’ funkciót töltsenek be csak azért, mert nem házasok.
Halljátok, mit mondok? Természetesen a túlnyomó többség házas.

Nem minden vénnek van pásztori ajándéka, noha a legtöbbnek van.

A jellembeli elvárások mellett három dolog nagyon fontos a vén számára:

1. a kormányzásra való képesség,

2. a biztos tanítás megvalósítása
3. és a tévelygés kiszűrése, elkerülése

De lássuk azt meg, hogy az apostoli szolgálaton keresztül kapják meg a tanokat, az
alaptanokat, apostoli tanítást. A Jeruzsálemi Gyülekezet odaszánta magát az apostoli tanítás
befogadására.

Tituszt arra bátorítja Pál, jelöljön ki véneket, akik képesek ellenállni a tévtanításoknak, a
tévelygéseknek, és akik ahogyan taníttattak, úgy tartják meg az erőteljes, tiszta tanítást. Ki
tanította őket? Hát Pál apostol.

Sok baj elől menekülünk meg akkor, ha megengedjük, hogy a gyülekezetbe a tanításokat, az
alapokat az apostolok fektessék le, a tanítók pedig ehhez maradnak hűségesek. Értik az Isten
Beszédét, ezért minden egyes tanácsuk Isten Szavára alapul. Hallaniuk kell, hogy mit mond
Isten.

Ha valaki – akárki – odajön hozzám bármilyen problémával, megfelelő részt tudok neki
mutatni az Írásból, és meg tudom neki mutatni, hogy mi Isten válasza arra. A véneknek is
meg kell tudniuk tenni ezt anélkül, hogy nem feltétlenül prédikátorok.

Néhány dolog saját tapasztalatból:

ƒ Valakinek fejnek kell lenni. Én a ’vezető vén’ megnevezést adtam nekik, de nem
szándékozom vitatkozni megnevezésekről.

ƒ Azt olvassuk, hogy az, „aki jól kormányoz, dupla tisztességben részesüljön”. Valószínű,
hogy ez a ’vezető vén’.

ƒ Egy másik dolog, amit fel kell ismernünk, az a rangsor, tekintélybeli sorrend. Ha van
egy csapat kacsád, a rangidős kacsa lesz az, aki először iszik, és ha nem akarod
magadra haragítani az idősebb kacsákat, akkor ki kell várnod a sorodat.

ƒ Egy ilyen rangsornak kell lennie a vének között is. Vannak érettebbek, akiken több
kenet és több bölcsesség van. Anélkül, hogy ez egy törvényben rögzített rangsor lenne,
a kevésbé érettek azok, akik automatikusan, maguktól adnak több teret és több
tekintélyt az érettebb és tapasztaltabb vének szavának.

ƒ Amit minden gyülekezetben megtalálhatunk – ami egy bizonyos szintre már kifejlődött,
lehet, hogy több száz ember tartozik oda –, lehet, hogy hat-nyolc vén is van a
presbitériumban, de kettő-három az, aki osztozik, a gyülekezet terhén.

Tehát ne tolakodjunk, ne legyünk türelmetlenek, hanem ahogy Jézus mondta, viselkedj úgy,
mint a fiatalabb, akkor is, ha nem te vagy a fiatalabb. Egy másik kifejezés, az ’igavonó-társ

10
vén’. Amikor az ökrök együtt húzzák a szekeret, akkor a nyakukat az igába hajtják, és együtt
viselik a terhet. Jézus azt mondta, hogy ’vegyétek az én igámat magatokra’:
Mát.11,29 „Vegyétek föl magatokra az én igámat …”

Mindnyájan osztoztok a terheken, de mégis ez a néhány ember az, aki ugyanúgy imádkozik,
ugyanúgy érdekli őket a gyülekezet sorsa, mint ahogyan téged.

Minden gyülekezetben, amit ismerek, két-három ilyen ’igavonó-társ’ volt a pásztor, a ’vezető
presbiter’ mellett, akik ugyanabba az igába hajtották a fejüket. Jézussal is így volt ez. A
tizenkettő tanítvány között ott volt a három, akik közelebb voltak Jézushoz, mint a többi.

Azt tapasztaltam, hogy jó, ha felismerjük és elismerjük ezeket az igavonó-társakat, és olyan

helyet adunk nekik a szívünkben, ami más, mint a többi. Jó, ha ez a szűkebb csapat félre tud
vonulni a fej-vezetővel, a többiek pedig nem irigykednek rájuk.

Szerintem tudjátok, mire gondolok. Nem azért vagyunk itt, hogy magunkat részesítsük
előnyben, és tolakodjunk, hanem, azért, hogy a Királyságot építsük. Ha zavar az, hogy nem
ismernek el téged eléggé, hogy micsoda szuper ’vén’ vagy, akkor valószínű, itt az ideje, hogy
lemondj.

Egy jó néhány szempontot sorolok itt fel, ami a ’vének’ kiválasztásában segítség.
Huszonhárom ilyen szempontot találtok itt. Tapasztalatban láttam meg mindezt, s azt
gondolom, hogy ezek magukért beszélnek:

1. A felvigyázó apostol(ok) úgy látjá(k)-e, hogy a Szent Szellem ezt az embert jelölte ki?
(Ap.Csel.20,28)
2. Van-e az illetőnek egyértelmű elhívása? Ők maguk elismerik, és felismerik-e ezt az
elhívást az életükön?
3. Az emberek már felismerték-e, hogy ez az illető szolgálata? Ha az apostoli felügyeletet
megfelelő módon gyakorlod, akkor amikor kijelölöd, kinevezed a véneket, akkor csak
azt ismered el, amit a Szent Szellem már nyilvánvalóvá tett.
4. Már keresik-e az emberek és követik-e őt? Már funkcionálniuk kell ezeknek az
embereknek, a körülöttük levő embereknek, már hozzájuk kell jönniük. Ha megfelelő a
választás, akkor az emberek azt fogják mondani: ’Na végre, már erre vártam, hogy ez
az ember presbiter legyen’ – és örömmel értenek egyet, az apostoli vezetéseddel. De
ha mindenki meglepődik, és azt mondja: ’Micsoda? Ő lett presbiter, ő lett vén?’ – akkor
valamit nagyon elszúrtál.

ƒ A többiek előtt jár-e és valódi, követendő példát mutat-e?

ƒ Eleget tesz-e a szükséges, jellembeli követelményeknek? (1.Tim3,1-7;Tit1,5-9)
ƒ Tud tanítani és cáfolni a tévedéseket? (1.Tim.3,2; Tit.1,9)
ƒ Atyaként és anyaként tud-e kormányozni a gyülekezetben? Bizonyította már ezt a
képességét a családjában?
ƒ Elkötelezett-e a vezető iránt és jól tudnak-e együtt dolgozni?
ƒ Érti-e, hogyan működik a fej és szolgálja-e a főt, hatalombitorlási szándék nélkül?
ƒ Jól illeszkedik-e a már hivatalban levő vénekhez?
ƒ Hosszú távon szolgál-e már és tervez-e maradni is?
ƒ Akar-e szolgálni? Tele van-e lelkesedéssel?
ƒ Az ima embere?
ƒ Hit titkával rendelkezik?
ƒ Rendben vannak a pénzügyei? Bizonyította már pénzügyi feddhetetlenségét?

11
 ƒ Mentes az adósságoktól és örömmel, hittel adakozik? Nem kicsinyes pénzügyekben?
ƒ Hittel áll hozzá a gyülekezet pénzügyeihez, és hittel teli, bőkezű adakozásra buzdítja
majd a tagokat?
ƒ Tudja, hogy nyílt, átlátszó kapcsolatban kell majd lennie a vezetővel és a csapat többi
tagjával?
ƒ El tudja fogadni a helyreigazítást?
ƒ Figyelmet fordít az életére?
ƒ Bizonyított folyamatos növekedése és fejlődése, amit mindenki láthat? (1.Tim.4,16)
ƒ Úttörő vagy letelepedő?
ƒ Van ideje és elkötelezett a feladat végzése mellett?
ƒ Milyen állapotban van a házassága?
ƒ A fent leírt összes feltételt betölti a vénnek jelölt férfi felesége is?
ƒ A házaspár az összes fenti szempontból követendő példa mások számára?
A férfi és felesége elválaszthatatlanul egy testet alkot, ezért felesége állapota alkalmatlanná
teheti a férjet is szolgálat betöltésére.

Válaszoljuk meg azt a kérdést – amit már részben megválaszoltunk:

Nők lehetnek-e vének?

Az első dolog, amit fel kell ismernünk, az, hogy a mi bibliafordításaink – főként az angol
nyelvben – időnként nagyon ’hímneműek’. A Biblia szövege egyáltalán nem annyira
’hímnemű’, ahogy azt a mi angol fordításaink sugallják.

A ’preszbüterosz’ görög szó nőnemű alakja is többször előfordul, ez a preszbütisz.

Bármikor, amikor ez előfordul az Újszövetségben, soha nem fordítják úgy a fordítók, hogy ’nő
vén’, ’nő presbiter’, mindig csak ’presbiterről’ van szó. Azt sugallja ez, mintha mindig férfiakról
lenne szó. A ’vén’ így és úgy. Ha ’vén a nő, akkor ’vénasszony’, és inkább csak teát főzzön. Az
a tapasztalatom, hogy örömmel állítok nőket ’vén’ szolgálatba, hogy a kormányzásban atyák
és anyák együtt szolgáljanak, mert ez így sokkal jobb. Ezek a nők sok esetben fantasztikus
munkát végeznek a pásztorlásban, és az emberekre való gondviselésben, odafigyelésben,
felvigyázásban. A gyülekezeten belül anyai szolgálatot hordoznak.

Egy példát hadd mondjak. Belemehetnénk a részletekbe, de lapozzunk az 1.Timóteus 5-höz,

ahol a ’vezető vénről’ van szó. Itt használhatnánk az általunk pásztorként elnevezett
funkcióra, de mindegy – mindenesetre biblikusabb elnevezés lenne. Ez egy a sok közül, de ő a
vezető funkció.
1.Tim.5,17 „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek, első sorban
azok, akik a prédikálásban és a tanításban fáradoznak.”

Itt főként az anyagi elismerésről van szó, de én most a ’vezetésben bevált’ presbiterekre
szeretnék kitérni. A görög szó itt a ’proisztémi’, ami uralkodót is jelent.

A Róma 16-hoz lapozzunk, és hadd mutassam meg azt, hogy néhány bibliafordító hogyan
ferdítette el Isten Beszédét. Róma.16,1-2 „Ajánlom nektek nőtestvérünket Fébét, aki jelenleg
a Kenkreabeli gyülekezet szolgája. Fogadjátok őt az Úrban szentekhez illően, és legyetek
mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nekem
magamnak is.”

12
Ő volt az, akire Pál rábízta a Római levelet, hogy azt elvigye, kézbesítse. A csapat elsődleges,
fontos tagja volt ez az asszony. És arról van itt szó, hogy a szentekhez illően fogadják őt, és
bármilyen szüksége is van, azt töltsék be, mert ő sokaknak lett pártfogója, magának Pálnak is.

A pártfogó ugyanannak a szónak egy másik alakja, ami az 1.Tim.5,17-ben a ’bevált vezető’.
Tehát vezető, uralkodó a funkciója. ’De hát nem ismerhetjük el őt annak, hiszen nő’. Így
’segítőnek’ van angolban fordítva, ami nem egy jó fordítás. Tehát arról van szó, hogy
csodálatos funkciót töltöttek be, mint anyák. A 10. versnél fejeztem be a jellemvonások
listáját.
1.Tim.3,11 „Feleségük is hasonlóan tiszteletreméltó legyen…”

Nem feltétlenül a ’feleségről’ van szó itt, hanem a ’nőről’. Elsődlegesen férfiról van szó a másik
versben, hiszen ott egyértelmű, hogy a feleségével hogyan bánik. Nem keverhetjük össze,
hogyan kezeljük az atyákat és az anyákat, de ezek egymást kiegészítő közös funkciók Isten
uralkodásában. Tehát a Gyülekezetben Isten szerinti anyák osztoznak az Isten szerint való
férfi vezetőkkel a vezetésben, és ez csodálatos.

Ugyanakkor az is meggyőződésem, hogy a végső tekintély, a végső vezető egy-egy

gyülekezetben egy atya kezében, nem pedig egy anya kezében kell legyen. Mert ha ez nem
történik meg, akkor az olyan, mint amikor egy csonka családban az anya neveli a gyermekeit.
Vannak, akik nagyon nehéz helyzetben nagyon jó munkát végeznek az ilyenféle családban is.
Csodálatos, hogy Isten kegyelme mit tud elvégezni azokban az anyákban, akik elvesztették a
férjüket, hogy kitöltsék az űrt, de ez akkor sem az egész.

Láttam olyan nőket, akik csodálatos módon úttörő munkát végeztek sok gyülekezet
megalapításában, de akkor is egy ponton mindig elérkezett oda ez a munka, ahol egy atyának
kellett belépnie azért, hogy ott kiteljesedjen Istennek a terve, és az el legyen végezve.

Voltak olyan tragikus helyzetek is, amikkel foglalkoznom kellett, ahol pl. egy nagyon jól
megalapozott gyülekezetben a férj elment egy másik nővel – általában a titkárnőjével,
úgyhogy figyeljetek erre oda –, elhagyta a feleségét és a fizikai gyermekeit, és mivel vezetőről
van szó: elhagyta a gyülekezetét és a szellemi gyermekeit.

Voltak olyan helyzetek, ahol a legfantasztikusabb módon vitték tovább nők, asszonyok az ilyen
munkát. Sikeresen összetartotta a gyülekezetet a hátramaradt asszony, és a gyülekezet az ő
vezetése alatt fejlődik és növekszik jelenleg is. A gyermekeit is összetartja, fennmaradtak –
mindazáltal ott marad az igazi fájdalom, hogy az apa eltűnt. Az ilyen helyzetben lévő
anyáknak és vezetőknek nem a kritizálásunkra van szükségük, hanem a támogatásunkra, és
fel kell fedeznünk Isten akaratát az ilyen szerencsétlen helyzetekben is.

Nincs most időnk arra, hogy tényleges történeteket mondjak erről. De amire rájöttem, amit
megláttam: néhány év leforgása után eljön egy olyan férfi, aki atyává válhat majd egy ilyen
gyülekezetben. Tapasztaltam olyan helyzeteket is, ahol hasonló szituációban az asszonyok
örömmel adták át a gyülekezet vezetését, és a gyülekezet tovább növekedett.

Láttam olyat, ahol egy asszony a gyülekezetet 2-300 főig vitte. Azután a 17 éves fiú – akit
nagyon kiakasztott az apja lelépése – végül odajutott, hogy az anyja mellett társként tudott
segíteni a gyülekezeti munkában. 15 éves sikeres együttmunkálkodás után az anya átadta a
vezetést a fiának, és így fantasztikus munkát végeztek.

Nem ítélem el ezeket a helyzeteket, amikor ezek a helyzetek Isten akarata szerint való
dolgokat eredményezhetnek, de helytelen, ha azt gondoljuk, hogy a nők ugyanolyan jó módon
tudják pásztorolni a gyülekezetet, mint a férfiak. Jól működik – a fizikai családban is, és a
szellemiben is –, de jobban működik, amikor az atya vezeti, az atyák vezetik a gyülekezetet.
De látnunk kell, hogy a vezető-csapatban ’atya vének’ és ’anya vének’ együtt ülnek, és együtt
szerepelnek, együtt töltik be a funkciójukat.

Mindig elismerem ezeket a nőket, és mindig hagyom, hogy ott legyenek. Odaültetem őket a
vének közé, a férfiak mellé, és az ő tanácsuk miatt általában sokkal jobb döntéseket szoktunk
hozni.

13
14