A sirály-motívum elemzése és értelmezése Csehov drámájában

Anton Pavlovics Csehov Sirály című drámája – ahogy a címből is egyértelműen látszik – a
sirály szimbóluma, metaforája köré épül. Jelentése a dráma során változik; más-más
(szöveg)környezetben bukkan elő a madár, ezzel jelentéstöbbletet hordozva magában. Például
Nyina sirályhoz hasonlítja magát, Trepljov pedig egy sirályt lő le Nyinának, és Trigorin egyik
új elbeszélésének az ötlete is a sirály szimbólumra épül.

Az első felvonásban Nyina sirályhoz hasonlítja magát, hogy kifejezze kötődését a fiatalkori
otthonának közelében lévő tóhoz és a Szorin birtokán élő szomszédjaihoz. „Engem pedig úgy
vonz valami ehhez a tóhoz, akár a sirályt...” A tóhoz és a birtokhoz is rengeteg emlék fűzi,
ezért is tud azonosulni a tavi sirállyal, mely vissza-vissza tér oda. Nyina ebben az esetben a
sirályban a biztonságot, az otthon jelentette komfort zónát és szabadságát látja.
A második felvonásban Trepljov lelő egy sirályt, aztán odaadja szerelmének, Nyinának.
Trepljov a Nyinával való beszélgetése során az általa leölt sirályhoz hasonlítja magát,
miszerint „Nemsokára ugyanígy megölöm magamat is.” Ezzel Trepljov elővetítette saját
öngyilkosságát, mely a dráma végén következett be. Trepljov ezen kijelentésére Nyina
teljesen elképed, majd közli vele, hogy nem tudja megfejteni a fiatalember szimbolikus
beszédeit, cselekedeteit. Ez még inkább elkeseríti Trepljovot, hiszen szerelme érezhetően
elhidegült tőle, és kétségbeesett segélykiáltásait sem érti meg.
Nem sokkal később megjelenik Trigorin is. Persze Trepljov sejti, hogy Nyina szíve többé nem
az övé, hanem az íróé, ezért távozik. Trigorin és Nyina beszélgetése során kiderül, hogy
előbbi új íráson dolgozik, és nem habozik megosztani ötletét a lánnyal. „Eszembe ötlött egy
téma... (Zsebre teszi a könyvecskét) Egy kis elbeszélés témája: egy tó partján gyermekkora óta
él egy fiatal lány, olyan, mint maga; szereti a tavat, akár a sirály, és boldog és szabad, akár a
sirály. De véletlenül jött egy ember, meglátta és unalmában elpusztította, mint ezt a sirályt.”
Trigorin ezen ötlete nagyon is valós alapokon nyugszik, közvetlen környezetén. A fiatal lány
nem más, mint Nyina. Metaforikus értelemben ahhoz a sirályhoz hasonlítja, amelyiket
Trepljov lőtte. Ezzel megmutatkozik Trigorin azon személyiségjegye, miszerint rútul
kihasználja a környezetében élőket, hogy saját céljait elérje, azaz írásaiban felhasználja őket.
Az író fényes karrierjét önzőségének és annak köszönhette, hogy megfigyeléseit papírra
vetette kissé átdolgozott formában. Nyina bizalmába férkőzve kihasználta őt, csak hogy újabb
sikersztorit kovácsolhasson az életéből. Majd miután ezt megtette, magára hagyja, amikor már
nincs szüksége a lányra.
A negyedik, egyben utolsó felvonásban Trepljovtól megtudhatjuk, hogy Nyina az időközben
eltelt két év alatt több levelet is írt neki, és ezeket Sirály néven írta alá. De az is kiderül
Samrajev lévén, hogy Trigorin megkérte a jószágigazgatót, hogy tömesse ki azt a sirályt, amit
annak idején még Trepljov lőtt Nyinának. Trigorin egyre azt hajtogatja, „Nem emlékszem rá.”
Ismervén Trigorint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy vagy nem akar emlékezni ezen
kérésére, vagy inkább letagadja, hogy valaha is ilyennel fordult Samrajevhez. Mindenesetre
Trigorin erősen kitart amellett, hogy nem emlékszik az ügyre. Ebben a felvonásban Nyina két
év után először tér vissza Szorin birtokára. A Trepljovval folytatott párbeszéde során többször
is sirálynak hívja magát, majd kijavítja saját nyelvbotlásait. Ebből is látszik, hogy Nyina
továbbra is sirályként gondol magára. „Én sirály vagyok... De nem!” „Én sirály vagyok. Nem,
nem az...” Nyina több okból is hiheti azt magáról, hogy sirály, kezdve a tavi hasonlattól
Trepljov lelőtt sirályán át, egészen Trigorin elbeszélésötletéig. A két férfi és a maga törékeny
mivolta, illetve naivitása miatt jutott el oda, ahova.

A mű elején Nyina egy eleven, szabadon szárnyaló, élő sirályhoz hasonlítja magát, akit a tó
éltet. A lelőtt, élettelen sirály azonban Trepljov hasonlata, aki akarva-akaratlanul is
önbeteljesítő jóslatot tár Nyina elé a madár lelövése után. Trigorin ignoráns magatartása pedig
a negyedik felvonásban a kitömött sirályról szóló beszélgetésben jelenik meg, mintha
tudomást sem szeretne venni Nyinával való egykori kapcsolatáról. A férfi nem tudja, mekkora
sérelem volt ez a fiatal nő számára, és legszívesebben csak elfelejtené az egészet.
Ám Nyina nem felejti egykönnyen a két sirályos férfit az életében: Trepljovot, aki lelőtt egy
sirályt és magát is, és az egoista Trigorint se, aki sirályként jellemezte elbeszélésében.