C. H.

Spurgeon
A te szavadra – áhítatos könyv
Ford. dr. Pótor Imre

Február 10.

„És így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket
Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz,
szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.” 4Móz 21,5

Az izráeliták panasza nagy hazugságot tartalmaz. Volt kenyerük. Ezt a tényt a

következő pillanatban be is kell vallaniuk, de a „mannát” nem tartották kenyérnek.
Közönséges névvel illették.
Nem ismertek-e embereket, akiknek Isten nagy kegyelmet adott, mégis úgy
beszélnek, mintha teljesen elveszettek lennének? A hitetlenség olyan vak, mint amilyen
messzelátó a hit. A hitetlenség nem örvendezik semminek sem, miközben a hit mindennek
örül!
Gondoljatok arra, hogy így beszéltek: „Szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.”
Fokhagymát, vörös- és póréhagymát kívántak ‒ valami csípőset és erőset. Hús után
sóhajtoztak, durva és veszélyes étel után óhajtoztak. Isten tudta, hogy ez nem megfelelő
eledel a forró pusztában, és a legjobb eledellel táplálta őket. Becsmérelték ott, ahol
magasztalniuk kellett volna.
Nincsenek-e közületek is néhányan ilyen állapotban? Nem vagytok-e úgy
elcsüggedve, hogy nem akartok tovább hitben élni? Lehetséges, hogy nem vagytok tovább
megelégedve a régi evangéliummal? Nem vágyódtok-e ti is olyan rendíthetetlen filozófia
után, ami éveken át az értelmen alapul? Nem különös, hogy akik keresztyénnek vallják
magukat, ilyen fajta étel és nem az evangélium után vágyakoznak, ami megmenthet és
megerősíthet, és azt mondják: „Ez használhatatlan, éppen eleget hallottuk már”?
Az Úr „meghallotta zúgolódásotokat.” (2Móz 16,9) Ez komoly dolog. Mindig van
két dolog, amit meghall az Úr. Az első a hit hangja, a második a hitetlenség hangja.
Amennyire szereti az Úr a hitet, annyira utálja a hitetlenséget. Ha erősek vagyunk a hitben,
Isten mindent megtehet velünk és értünk. Erőt fog adni minden nehézségben, hogy mi is
mondhassuk Pállal együtt: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil
4,13)