UCC 1-308 §

OPPT, UCC dokumentumaiba foglalt egyetemes

és Nemzetközi Törvény 2012 év végén Elrendelte
a Bankok, Kormányok kizárását! A Bankok
kizárása megszünteti az adósságokat! A törölt
"kormányokiratok" megszüntették a jogellenes
Adókat, Jogszabályokat és az összes bíróságot,
végrehajtókat, stb....
Az ember és a személy kapcsolata azaz kísérlet
egy társadalmi szintű fatális félreértés
tisztázására A római jogban használt bizonyos
kulcsszavaknak sajátos, a köznyelvtől adott
esetekben lényegesen eltérő meghatározásaik
vannak. Ezért van az, hogy bizonyos hivatalos
levelekben, főleg a bíróságiakban, a
köznyelvtől eltérő, néha meglehetősen
szokatlan szóhasználatokkal találkozunk.
Természetesen, egy jól kimunkált
jogrendszerben ennek így is kell lennie, lássuk
mit mond erről a kánonjog Erdő Péter
fordításában: 36. kán. 1. §. "A közigazgatási
intézkedést a szavak sajátos jelentésének és az
általános szóhasználatnak megfelelően kell
értelmezni; kétség esetén azok, amelyek perre
vonatkoznak, büntetés kilátásba helyezésével
vagy büntetés kiszabásával kapcsolatosak, a
személy jogait korlátozzák, mások szerzett
jogait sértik, vagy a törvénnyel szemben
magánszemélyek javára intézkednek, szorosan
értelmezendők; a többiek tágan." Vajon egy
bármilyen jogrendszerben mely kérdés
megválaszolása nélkülözhetetlen? Leginkább
az, amelyik megmondja, hogy valaki, vagy
valami beletartozik-e az adott jogrendszerbe,
tágabb értelemben, a törvény vajon kire, vagy
mire vonatkozik? Nos, a társadalmi ügyeinkben
ezért talán az egyik legfontosabb dolgunk
eldönteni, hogy az emberre vonatkoznak-e
egyáltalán az állami törvények. Azért olyan
fontos megkülönböztetnünk az embert az
állami jogban használt személy fogalmától,
mert mint látni fogjuk, bár az ember
egyértelműen NEM azonos a törvényekben
használt személy fogalommal, ennek ellenére
mégis azt tapasztaljuk, hogy a hivatalok az
ember kifejezett hátrányára, az embert
következetesen azonosítják a személy
fogalommal. Bíró Endre „SZÓTÁR A JOGHOZ”
(továbbiakban: SZAJ) című könyve nem
tartalmazza sem az ember, sem pedig a
személy meghatározását. -> ember: (SZAJ)
hiányzik -> személy: (SZAJ) hiányzik Azt
tudjuk, hogy a római jogban a személynek
feltétel nélkül vannak jogai és kötelezettségei,
azaz, az ún. jogalany mindig a személy, hiszen
a törvények erről szólnak. Ezzel szemben
például a hivatalok által jelenleg hatályosnak
tekintett 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:1. § (1)
szerint "Minden ember jogképes: jogai és
kötelezettségei lehetnek." és itt a "lehetnek"
szón van a hangsúly, ezt pedig csakis úgy lehet
értelmezni, hogy az emberhez csupán
feltételesen lehetnek hozzárendelve jogok és
kötelezettségek, azaz, az ember jogalanyisága
feltételes. Következésképpen az ember nem
lehet azonos a törvények szerinti személlyel.
Figyeljük meg, hogy bár az ember
jogalanyisága feltételes, a feltétel konkrét
megadása azonban hiányzik. Ez a jogszabályi
"hiányosság" azonban nem lehet véletlen,
hanem inkább - mint majd látni fogjuk - egy
alaposan megtervezett logikai útvesztő fontos
alapköve lehet. Mint láttuk, a Ptk. 2:1.§ (1)
bekezdés állítása szerint az embereket két
csoportra oszthatjuk, az egyik csoport
tagjainak ugyanis adott esetben vannak jogai
és kötelezettségei, míg a másik csoport
tagjainak nincsenek. Vajon honnan tudhatjuk,
hogy adott esetben mi melyik csoportba
tartozunk? A tapasztalat szerint ab ovo
feltételezzük, hogy a törvények minket
köteleznek, de vajon ezt a feltételezésünket
milyen tényekkel tudjuk alátámasztani?
Pontosabban fogalmazva: miből gondoljuk,
hogy a törvények köteleznek minket? A válasz a
római jogban az ún. "jogi fikció" teória
használatában rejlik, ami lényegében nem
más, mint a valótlanság valóságként való
elfogadása. Vicces, igaz? Ki hinné!? Pedig ez
bizony így van és pedig véresen komoly. Az
állami hivatalok feltételezik rólunk,
emberekről, hogy mi azonosak vagyunk egyféle
fiktív személlyel, mi pedig ezt kételkedés
nélkül elhisszük nekik és eszerint is
viselkedünk. What is LEGAL FICTION? Believing
or assuming something not true is true. Used in
judicial reasoning for avoiding issues where a
new situation comes up against the law,
changing how the law is applied, but not
changing the text of the law. (What is LEGAL
FICTION? - Black's Law Dictionary Free Online
Legal Dictionary 2nd Ed.) (Fordítás: Mi a jogi
fikció? Abban való hit, vagy feltételezés, hogy
valami igaz, ami nem igaz. Jogi érvelésben
használják a törvénnyel szemben felmerülő
problémás helyzetek elkerülésére,
megváltoztatva a törvény alkalmazását, de a
szövegét nem.) Lássunk egy példát arra, hogy
vajon milyen helyzet lehet "problémás" egy jogi
érvelésben? Tegyük fel, hogy a bank egy fiktív,
ún. banki hitelből származó adósságot szeretne
behajtani olyan emberen, aki nem tartozik
abba a csoportba, akiknek kötelezettségei
vannak. Ugyanis a törvényekben csupán az áll,
hogy a "személyeknek" vannak kötelezettségei
és nem pedig az embereknek. A jogalkalmazó
tehát keresi a lehetőséget, hogy az emberből
valahogyan személyt lehessen csinálni, aki így
már a megfelelő csoportba fog tartozni, és
akire ezután már lecsaphat a törvény erejével
és bevasalhatja rajta a banki követelést. Nos, a
komikus helyzet valójában az, hogy bár az
állami törvények emberre nem vonatkoznak,
valamint az állami hivatalok (és ide tartoznak a
bíróságok is) tisztában vannak azzal a ténnyel,
hogy az élő ember egyáltalán nem fikció,
mégis, ha az élő ember, bár tudatlanságból,
mégis a saját jószántából magát fiktív
személynek (pl. legelső sorban állampolgárnak)
igazolja, ezt a valótlanságot az állami
hivatalok valónak fogadják el és ettől kezdve
az embert a törvény hatálya alá tartozó
fikcióként fogják kezelni. Ha végigkeressük a
törvényeket az "ember" szóra, akkor kiderül,
hogy mindenütt az ember tiszteletéről és az
ember védelméről találunk dolgokat és még
csak véletlenül sem találunk az ember számára
előírt kötelezettségeket. Ilyenre példák: Az
emberi lét alapja az emberi méltóság. Az
emberi méltóság sérthetetlen. Minden
embernek joga van az élethez és az emberi
méltósághoz. Az élő ember és egy fiktív dolog
közötti alapvető különbség, hogy szemben a
fiktív dolgokkal, az embernek vannak élményei
- úm. érzékelés (fizikai), érzés (érzelmi),
gondolkodás (mentális) és megérzés (szupra-
mentális, tudatalatti), és ezeknek az
élményeknek a megjelenését törvényekkel
szabályozni nem lehetséges. Tanulság: a
döntés a mi kezünkben van: ha azt kívánjuk,
hogy ne mi szolgáljuk az államot, hanem
inkább engedjük végre, hogy az állam
szolgáljon dolga szerint minket, akkor
kezdjünk el élni emberi minőségünkben és
például, többé ne igazoljuk magunkat élettelen
fikciónak! Jótanács: soha ne álljunk
ellenségesen a világhoz! A harag, a gyűlölet,
vagy akár a bosszúvágy is, akadályoz minket a
dolgok helyes felismerésében. Ellenben, ha az
érdeklődés kifejezett szándékával fordulunk a
nekünk ártó dolgok felé, akkor lehetőséget
adunk magunknak azok megismeréséhez és
legyőzéséhez.