North, D. C. (2010): Intézmények, intézményi változás és gazdasági teljesítmény.

Helikon, Budapest. 1. fejezet, 13-26. o

Az intézmények adják a mindennapi élet szerkezetét, játékszabályait, ezáltal nagyobb biztonságot

teremtenek az embereknek, ugyanakkor korlátozzák az egyéni választási lehetőségeket. North
intézményi keretek alatt a formális (pl. jogrendszer) és informális szabályokat (pl. szokások,
magatartási normák) és azok érvényesítésének módját (pl. büntetés – azaz olyan szabályok, amelyek
kikényszerítik az előző kettő betartását) érti. Ezeket sportverseny formális játékszabályaihoz,
informális viselkedési szabályaihoz és ezek betartását segítő büntetésekhez hasonlítja.

A szervezetek az intézményi keretek alapján jönnek létre, egyének olyan csoportjai, akiket bizonyos
közös célok elérése köt össze. Ezek lehetnek gazdasági, politikai, társadalmi és oktatási testületek.
Az intézményi keretek és a szervezetek kölcsönösen hatnak egymásra. Az intézményi keret
befolyásolja a szervezetek létrejöttét, majd a szervezetek maguk is aktívan befolyásolják az
intézményi keret fejlődését.

North az intézményi elmélet vizsgálatát a neoklasszikus közgazdaságtan döntéselméletéből indítja.

Mivel az intézményeket emberek hozzák létre, és alakítják át, így az intézmények vizsgálatakor az
egyénből kell kiindulni. Ugyanakkor az intézmények korlátozzák az egyéni választási lehetőségeket,
így a döntéselméleti megközelítést ki kell egészíteni, tágítani.

Az intézmények kihatnak a gazdaság teljesítményére azáltal, hogy befolyásolják a termelés és a csere

költségeit. A költségeket vizsgálva meg kell különböztetni az intézményekhez és a szervezetek
működéséhez kapcsolódó költségeket.

Az intézmények természetéhez tartozik, hogy folytonos változásban vannak, melyet az informális

korlátok, a hagyományok, szokások lassítanak az átalakulás olyan drasztikus időszakaiban is, mint pl.
egy forradalom. Ezen informális korlátok, viselkedési szabályok állnak ellen (vagy legalábbis lassítják)
a formális szabályok politikai célú megváltoztatásának is. Ezen vallási, etnikai, kulturális korlátok
formálják gyökeresen eltérő politikai és gazdasági közösségekké az egyes országokat annak ellenére,
hogy a neoklasszikus elmélet szerint az egymással kereskedő gazdaságoknak a csere révén
fokozatosan közeledniük kéne egymáshoz.

North a gazdaságok hosszú távon gyökeresen eltérő teljesítményére keres magyarázatot.

Az intézményi változás sikeres útjára az USA 19. századi gazdaságtörténetét hozza, amelyben az
intézményi keret újra meg újra megerősítette olyan szervezetek létrehozását, amelyek termelés
központúak – még akkor is, ha nem voltak mindig optimálisak a gazdasági jólét szempontjából.
Alapvető azonban, hogy a 19. század elején létrejött intézményi keret az oktatási célú befektetést
ösztönözte, ami hozzájárult sok viselkedési szabály és informális korlát lebontásához (pl.
rabszolgaság, nők változó szerepe).

Az intézményi változás állandósult kudarcára példaképpen harmadik világbeli országok újraelosztást

támogató intézményi kereteit és szervezeteit hozza amelyek monopóliumokat teremtenek
versenyhelyzet helyett. North nagyon fontos jellemzőnek tartja, hogy csak ritkán ösztönöznek
termelékenységet növelő oktatási befektetéseket.

North nagy fontosságot tulajdonít az eltérő teljesítményben az ideológiák, hitek és mentális modellek
szerepének.