Kedves ezüsthajú, aranyszívű vendégek!

Két nemes fémből kellene ötvözni e mai, de nem mindennapi ünnepi jelvényt. Aranyhoz hasonlítom
szerető szívüket. Az arany fénye nem halványult a sok gondtól, megpróbáltatástól. Életüket hol
boldogan, hol fáradtan élik.. Az arany mellett ezüst fény is csillan mai nap. Ezüst hajukban sok-sok tél
ott felejtette fehérségét. Az idős kor az Élet rendje, az éretté válás korszaka, életbölcsességgel, gazdag
tapasztalatokkal.
Kérjük a jó Istent, adjon még sok-sok lágy, simogató tavaszt! Köszönjük a példamutatást! Köszönjük
az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettek. Szívből kívánjuk, továbbra is ragyogja be életüket
a két nemes fém: az arany és az ezüst fénye.

Hallgassunk az okosabbra és jól fogunk járni,

Okos szóra ki nem hallgat, meg fogja még bánni.
Hallgassunk az öregekre, ők sokat átéltek,
Ifjú ész,új könyv,divat ezzel föl nem érnek.
 
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

 Foltos, ráncos, öreg kezek!

Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
 
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
 
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
 
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!

Csak az, mi minden kincsnél többet ér:

Ma még tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...  
  
  Hideg szél borzolja hajunkat,
Az őszi nap sugara fáradtan pislog csak.
Elmúlt a nyár, itt van az ősz,
Elmúlt sok év, itt egy új köszöntő. 
Köszöntünk most minden időset, ki élhet
Ebben a helységben, csendes békességben
Adjon nekik az Úr nagyon szép öregkort,
Hozzá jó egészséget, mert ez csak úgy jó. 
Mondják el, hogy mily sokat dolgoztak,
Drága gyermekükért mennyit fáradoztak.
De mondani sem kell, mert dolgos két kezük
Elárulja azt, hogy nem ültek tétlenül. 
Legyenek boldogok s élvezzék az életet.
A jó Isten adjon még számtalan sok évet.
Szemükben a könnycsepp örömet jelentsen,
A szeretet lángja töltse be szívüket. 
Ha minden jókívánság beteljesülne,
De boldog is lenne minden idős ember.
Szívemből kívánom, hogy ez így legyen,
Szomorú arcokat ne lásson két szemem.