Nagy Krisztián

KINVA

Vagyok, aki vagyok

Életem, no meg még pár
szösszenet…

 Írta:

Nagy Krisztián - KINVA

Első kiadás. 2021

© Minden jog fenntartva

A kézirat a kiadó írásos engedélye nélkül sem

egészben, sem részleteiben nem másolható, nem
sokszorosítható és nem közölhető, sem
elektronikus, sem nyomtatott formában!

Jogtulajdonos: Nagy Krisztián

A könyvből befolyó profit 10 %-át a Kék Vonal

Gyermekkrízis Alapítvány számára ajánlom fel.

2
„A jóindulat legyőzhetetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny
vagy póz. Mert mit árthat neked még a legerőszakosabb ember
is, ha mindvégig jóindulatú vagy vele, és - ha úgy hozza az
alkalom - szelíden figyelmezteted, és ha éppen akkor, amikor
valami gonoszat forral ellened, nyugodtan így inted jobb
belátásra: "Nem, gyermekem, másra születtünk. Nem nekem,
hanem magadnak ártasz, gyermek."

- Marcus Aurelius

Ez egy korlátozott terjedelmű, részleges kivonat a

könyvből.

A teljes terjedelmű nyomtatott könyv,

IDE KATTINTVA vásárolható meg!


3
Ajánlás

Ezt a könyvet Feleségemnek, Andreának ajánlom, akinek a

támogatása nélkül ma egészen biztos, hogy nem tartanék ott, ahol
ma tartok. Az életem biztosan valami más, valami kevésbé kedvező
fordulatot vett volna. Múlhatatlan szerelemmel gondolok rá, örökre
igényelve a támogatását!

Továbbá ajánlom minden sorstársamnak, akik átéltek, vagy átélnek

hozzám hasonló dolgokat, melyeket e könyv idevágó fejezetében
megírtam. Nekik erőt és önmagukba és az életbe vetett bizalmat, hitet
kívánok!

Végül, de nem utolsó sorban ajánlom e könyvet minden

tanítványomnak, azoknak, akik ismernek és azoknak, akik pusztán
csak kíváncsiak rám. Ajánlom minden alkotónak, hátha inspirációt
nyújt a személyes történetem ahhoz, hogy ők is ki tudjanak teljesedni
alkotói mivoltukban!

4
Előolvasói ajánlások

Krisztián első könyvét olvasom, és nem tudom

letenni. 

Életének mérföldköveiről ír. Nincsenek benne eget
rengető események – többségünk életéhez
hasonlóan, egyszer fent, egyszer lent – mégis
izgalmas. A véletlen, sokszor negatív irányú
fordulatok, váratlan találkozások, hogyan
avatkoznak be sorsunk alakulásába, amelyek végül
valami nagyon kedvező irányba viszik további
életünket. Persze a gyermekkor meghatározó, a
korai élmények kitörölhetetlenek, örökké velünk
maradnak. 

Természetesen a fő téma a festészet, a hozzá
vezető, véletlennek tűnő út, amelybe több a
vargabetű, mégis minden szál ide irányul.

2011-ben ismerkedtem meg Krisztiánnal, azóta
vagyok a tanítványa, festőtáborainak résztvevője.
Mindent tőle tanultam, amit az olajfestészetről tudok
és a festés az én életemnek is része lett, ezt csak
neki köszönhetem.

Ajánlom a könyvet mindenkinek, nem csak
festőknek, életbölcsességeit mindannyian
hasznosíthatjuk

- Jávor Rita

5
Ahogy olvasom Krisztián sorait, a történet az Ő
hangján szólal meg számomra. Így lesznek ezzel
mindazok, akiknek személyesen vagy az online
térben, volt szerencséjük vele együtt alkotni festeni.
Feltárul előttünk az a kalandos út, amelyen KINVA
jár, ahogy festő mesterré majd oktatóvá és
festőművésszé válik. Az úton haladva megjelennek,
rosszakarók, titkok, balfogások, vicces történetek,
lesújtó kudarc, fényes siker, a család, a bölcs
mesterek, segítők, kitartó barátok. Egy kicsit
beleláthatunk az ember lelkébe küzdelmeibe.
Szeretem ahogy KINVA a festő mesterségről, a
művészetről, az anyagokról színekről ír. Alkotói
filozófiája, ahogy ő maga megfogalmazza a
tiszteletre épül. Az egyén, a mesterség, a
hagyományok, a minőség és a tudás előtt
tisztelegve, minden saját tapasztalatát önzetlenül
átadja a tanítványoknak. Az olvasó bepillantást
nyerhet, a hétköznapi élet realitását, valamint a
művészi munka, a megélhetés, a fejlődés
kérdésköreit vizsgáló alkotó világába.
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet azok számára,
akik szeretnék közelebbről is megismerni KINVA
személyes útját, legyen inspiráció azok számára,
akik maguk is szívesen lépnének a művészet útjára.

- Lövei Éva

grafikus, webmester

6
Lenyűgözve olvastam Krisztián könyvét és
elképedtem azon, hogy a sors csinált belőle
festőművészt.  A gyermekkorától többször átélt
kudarcai őt nem a mélybe taszították, mint oly sok –
sok embert, hanem felemelték, mert akarta.
Kibontakozott a magában rejlő tehetsége.

Festőiskolát keresve az fogott meg, hogy nem
ragadt le egy irányzat, vagy művész követésével,
hanem kialakította saját arculatát. Szerzett és
hatalmas tudását önzetlenül, alázattal a részletekbe
menőkig átadja tanítványainak.

Ez a könyv bárki előtt példaértékű történetet tár fel a
nehézségekből felálló és Isten adta képességét
kibontakoztató emberről.  

- Váczy Károly - LoyArk

7
 Tartalomjegyzék

KINVA
1

Ajánlás
4

Előolvasói ajánlások
5

Előszó
10

Bevezető
16

Tinédzser korszakom kezdete, a pokoljárásom

21

Újrakezdés, a kitárult világ

23

A katona időszakom
26

Találkozás a mesteremmel Saáry Zoltánnal

28

A karatés korszakom
30

Egy szál rózsa

32

A tanulás időszaka
35

8
Kísérleteim az anyagokkal
39

Alkotásaimról
45

Utószó
47

A Szerzőről
48

KINVA ART AKADÉMIA

50

Weboldalaim
51

Kövess a közösségi médiában is!

52

Társadalmi felelősségvállalás
53

9
Előszó

„Megmutatom neked misztikus fenségem, ezáltal

megismerhetsz engem...”

- Bhagavad-Gita

Gyermekkorom óta olvasok. Feleségemmel együtt,

otthonunkban egy közel 3000 kötetes könyvtárat
gyűjtöttünk össze, melynek jelentős részét természetesen
el is olvastam. Így hát könyvszerető emberként, a saját
könyv írásának gondolata nem új keletű dolog nálam.

Évek óta forraltam magamban a gondolatot, hogy

megírom ezt a könyvet. Aztán ahogyan az lenni szokott
nálam, egyszer csak egy pillanat alatt belevágtam és
elkezdtem villámsebesen felpörgetni az eseményeket. A
nagy dolgok nálam mindig így születnek. Hosszas
érlelgetés után, egyszerre fénysebességre kapcsolok, és
meg sem állok, amíg meg nem csináltam.

10
Ez történt velem most is. Valami átkapcsolta bennem ezt
a láthatatlan kapcsolót, és a tervezésből a megvalósítás
fázisára tértem át. Igazából az életrajzi fejezetnek a java
része már készen volt, egy korábbi blogbejegyzés-sorozat
részét képezte. Ezt dolgoztam át és bővítettem ki, eme
könyv kedvéért.

Hogy miért is írtam meg ezt a memoárt? Egyáltalán

miből gondoltam, hogy másokat is érdekelhet az életem
történetének eme néhány papírra vetett epizódja?
Nos, talán nem is ez a kérdés, hogy érdekelhet-e
másokat, hanem az, hogy milyen
gondolatokat boncolgatok ebben a könyvben, miközben
magamról és a festészetről írok.

Hiszen ahogy majd látni fogod, itt-ott nagyon súlyos

témákat is érintek, olyan eseteket, amelyek társadalmi
problémákat jelentenek. Így ez sokszorosan felértékelheti
ezt a könyvet is.

Egyébként hiszek abban, hogy minden embernek meg

kellene írnia a memoárját. Minden ember értékes és
mindenkinek az életében vannak olyan történések,
melyek mások számára érdekesek lehetnek. Vannak
olyan tapasztalatok, melyek másoknak értékes tanulságul
szolgálhatnak.
11
Például a nagyszüleim korán meghaltak, kisgyerekként
meséltek néhány érdekes történetet, még a II.
világháborúról, arról, hogy hogyan éltek akkor, mik
történtek velük. De ez csak egy-két kurta kis történet
volt, és gyerekfejjel talán nem is mindent értettem,
jegyeztem meg belőlük.

Mit nem adnék most, ha elolvashatnám az életük

történetét egy könyvben, amiben mindent leírnának, amit
fontosnak tartanak közölni?!

Egy-egy ember életének története olyan örökség tehát,

melyet nagyon nagy kár lenne magunkkal vinni a sírba,
és ha másokkal nem is, de legalább a szűk
környezetünkkel érdemes lenne megosztani.

Miért gondolnám hát azt, hogy pont az én könyvem ne

lenne ilyen? Ne érdekelne másokat?

Így végül az írás mellett döntöttem.

Aztán miközben írtam, rájöttem, hogy írás közben egy

önismereti utazáson veszek részt. Rengeteg történet jutott
eszembe, melyeken közben gondolkodva, folyamatosan
értékeltem önmagam és a múltbeli reakcióimat.

12
Rájöttem sok mindenre saját magammal kapcsolatosan,
melyek eddig nem tudatosultak bennem.

Mire végére értem e könyv megírásának, sokkal többet

tudtam meg önmagamról, mint eddigi 44 évem alatt
összesen.

Ezért úgy érzem ez az írás, életem egyik legjobb

döntésének bizonyult.

Ha bárki csak egy picit is eljátszadozott valaha is a

gondolattal, hogy megírja a saját memoárját, akkor csak
bíztatni tudom. Még akkor is érdemes megírni, ha végül
nem adod ki, nem mutatod meg senkinek.

Mert önmagad „megtanulásának” nincs ennél jobb

módja.

Ahogy alakult a könyv, időről-időre felmerült a dilemma,

hogy egy bizonyos fejezetét beleírjam-e vagy kihagyjam
belőle, végül összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem
megírni a kérdéses fejezetet.

Így utólag már tudom, hogy jól döntöttem, és bár ez pont

nem a festészettel kapcsolatos, ami egyébként engem
meghatároz, mégis úgy érzem, talán ez lett az egyik
legfontosabb rész, ennek a fejezetnek lett a
13
legerőteljesebb üzenete, a legértékesebb mondanivalója
az egész könyvben. Valószínűleg ez lesz az, amely téged
a legjobban megdöbbent majd.

Egyébként a tegező mód nem tévesztés, hanem

szándékos megszólítás részemről.

Részben, mert szerintem így egyszerűbb, másrészt talán a

sok éve tartó, aktív, internetes blogírás alakította ki
bennem ezt a kommunikációs formát.

A művészvilágban egyébként is az a szokás, hogy

többnyire mindenki tegezi a másikat. Általában az online
blogolás világában is ez a bevett módi, amely még
véletlenül sem tiszteletlenségből fakad. Sőt, szerintem
éppen, hogy a tisztelet egy magasabb fokozatát képviseli.
Hiszen a tegező forma, sokkal inkább egy baráti
hangnemhez közelít, ami viszont már valamilyen
mértékű bizalmat feltételez.

Nos, én megelőlegezem ezt a bizalmat neked, az

olvasónak azáltal, hogy bepillantást engedek az
életemnek olyan pillanataiba is, melyeket sokáig
titkoltam, vagy éppen még magam előtt is szégyelltem.

Továbbá megelőlegezem a bizalmat úgy is, hogy baráti

hangnemben, tegeződve szólok hozzád.

14
15
Bevezető

„Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek

maradni, miközben felnövünk.”

- Pablo Picasso

Az előszóban már említettem, hogy felvetek néhány

érdekes kérdést arról, hogy: - Hogyan keletkezik a
művész? Egyáltalán, ki a művész? Mi a művész?

Bár a gondolataimat megosztom ezzel kapcsolatosan, de

a kérdések megválaszolását végső soron rád bízom. A
lexikális adatok közlésén kívül a legjobban azzal tudom
ezt a folyamatot elősegíteni, ha leírom a saját
történetemet. Ha megosztom a témával kapcsolatos
gondolataim egy részét.

Izgalmas kérdés ez is, hiszen magam is szívesen olvasom

más művészek életrajzát, miközben próbálom megtalálni
azokat a mérföldköveket a biográfiájukban, melyek
odavezettek, hogy az illető azzá lett, akit az életműjéből
megismertünk.

16
Mit jelent az, hogy művész? Ki a művész? Ahhoz, hogy
ezeket a kérdéseket tisztázzuk, a legjobb, ha végig
megyünk a művészettörténet idevágó fejezetein.

A “művész”, “művészet” kifejezés a görög “techné” szó

latin átiratából, az “ars” szóból ered, ennek a fordítása az,
amit mi, magyarok úgy mondunk, hogy művészet, vagy a
ma oly divatos angol kifejezéssel írva, azt mondjuk, hogy
“art”.

Ahogyan láthatjuk maga a kifejezés az ókori görög és

római kultúrából ered, ahol még egészen más jelentést
tulajdonítottak neki, mint napjainkban. Ők még sokkal
szélesebb körre használták e kifejezést, és főleg olyan
mesterségek gyakorlóit hívták művésznek, akiknél a
fizikai munka mellett jelentősebb szellemi aktivitásra is
szükség volt. Például nemcsak a festő, a szobrász és a
zenész, költő volt művész, de az író, a grammatikus és
egyéb szellemi tevékenységek folytatóit is annak
tekintették. Emellett akkoriban sokkal inkább volt
mesterség jellege a dolognak, mint napjainkban.

Az ókori görögök egyébként már megkülönböztették a

művész és a zseni fogalmát.
Például Platón és Szókratész azt tartották, hogy amikor
a művész valami nagyot alkotott, akkor azt Géniusz vagy
Démon hatására, segítségével tette, amely megszállta őt
17
az alkotás hevületével. Így az ihletet valami isteni vagy
ördögi jelenségnek vélték, ami nem a művész sajátja,
hanem amely kívülről: “felülről” vagy “alulról” jön.

Ennek a gondolatnak a keresztény kiteljesedése szerint a

tehetség Isten adománya, tehát csakis az isteni kegyelem
eredményezhet kivételes teljesítményeket. A zseniség
tehát “emberfeletti” adottság.

Dr. Czeizel Endre így írt a tehetség kialakulásáról: - A

kivételes tehetség kialakulása az örökletes adottságok és
a környezeti tényezők szerencsés egybeesésének és
kapcsolatának az eredménye. Létrejöttében az
öröklődésnek is bizonyosan szerepe van. Kivételes
tehetséget ezért nem lehet tervezni, tudatosan produkálni.
Aki kicsit is ért a genetikához, jól tudja, micsoda
szerencse kell ahhoz, hogy a tehetséget biztosító gének
véletlen kombinálódása megteremtse a kivételes tehetség
biológiai alapját.
A képesség kibontakozása ugyanakkor megfelelő külső:
családi, iskolai és társadalmi feltételeket is igényel. (A
“megfelelő” az egyedi estekben a szokásostól eltérő is
lehet, így az ellenállás, az elismerés hiánya, az
elnyomatás, a “pokolra menés”, tehát a látszólagos
hátrányos helyzet is hathat így.)

18
Vajon mi teszi a művészt? Művésznek születni kell?
Vagy esetleg csak maga az élet rakja rá az emberre ezt az
olykor édes, máskor oly keserű terhet? Vagy elég, ha a
megfelelő szemléletmódot megtanuljuk, elsajátítjuk?
Egyáltalán ki a művész? Mitől művész a művész?

A választ magam sem tudom egészen, de ha azt mondom,

hogy a fent leírtak összessége, akkor alighanem közel
járok a megoldáshoz.

Akárhogy is, egy dolog biztos. A “művész ember” ritkán

nevezhető átlagosnak. Ahogyan néhai mesterem mondta
volt: “- A művész, az egy külön állatfajta.”

Persze, Zoli bácsi, aki maga is művész volt, nem

degradálóan tette ezt a fenti kijelentést, inkább a sajátos
humorával átitatott öniróniát véltem kihallani e szavak
mögül.

Az viszont bizonyossá vált számomra is, hogy a

művészlét, az nem könnyű sors. Sok csodával és
felemelő pillanattal van tele ez az út, de egyszersmind
folyamatos akadályokkal és eltévelyedésekkel van
fűszerezve. Csak hogy ne legyen olyan unalmas. :)

Száz szónak is egy a vége; okkal léteznek a

társadalomban a művészekkel szembeni sztereotípiák, és

19
nem véletlen a közhelyes fogalom, melyeket az
elvarázsolt, másként gondolkodó figurákra használnak,
“művészlélek”. A magam részéről én azt gondolom, igaza
volt Czeizel doktornak, a művészek olyan különcök,
akiket a genetikájuk és az életük által rájuk pakolt
történetek határoznak meg.

Talán én is valahogy így jöttem létre, így határozódtam

meg. Akárhogy is, majd meglátjuk, hogy igazam van-e,
ha végig olvasod e könyvet.

20
Tinédzser korszakom kezdete, a
pokoljárásom

„Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor

száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem
ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer
győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az
ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes
csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.”

- Szun-Ce: A háború művészete

Életem egyik legbonyolultabb és legnehezebb korszaka

volt ez. Sok olyan dolog történt ekkor velem, melyekről
soha senkinek nem beszéltem eddig a feleségemen
kívül…

…Ugyanis szégyelltem magamat emiatt. Valahogy úgy

éreztem, ez az én szégyenem, hogy ilyen helyzetbe
kerültem. Emiatt persze segítséget sem kértem soha,
senkitől sem. Ma már persze tudom, hogy ez nem az én
bűnöm volt, hanem az övéké. Mindenesetre ez ott és
akkor nem így csapódott le bennem…

21
…Őszintén bevallom, sokat hezitáltam azon, hogy ezt a
fejezetet megírjam-e. Ez az időszak életemnek egy olyan
korszaka volt, amelyet nagyon sokáig szégyelltem, még
saját magam előtt is. Egész életemben soha, senkinek
nem beszéltem róla, kivéve a feleségemet, de vele is
több, mint 10 év házasságban eltöltött idő után tudtam
először erről beszélni. Szőrnyű belegondolni, hogy a
hozzám hasonló abúzusokat elszenvedők, akik valójában
áldozatok, gyakran saját magukat okolják a velük
történtek miatt, és még ők szégyenkeznek. Ez egy olyan
igazságtalanság, amin nehéz túllendülni.

Végül úgy döntöttem, megírom ezt a fejezetet, ahogy

egyre többet fontolgattam ezt. Három jó okot is találtam
arra, hogy meglépjem ezt a nehéz lépést….

22
Újrakezdés, a kitárult világ

„Az élet inkább birkózáshoz, mint tánchoz hasonlít, mert

felkészülten, sőt rendíthetetlenül kell állnunk minden
eshetőséggel, a váratlannal szemben is.”

-Marcus Aurelius

…Ekkoriban kezdtem verseket írogatni, több-kevesebb

(inkább kevesebb) sikerrel. Továbbá a vallások és a
filozófia iránt is komolyabb érdeklődés támadt bennem
ebben az időszakban.

Akkori lelkiállapotomat híven tükrözi az alábbi vers,

melyet ebben az időszakban írtam.

Mindhalálig Taigetosz,
én csak téged szolgállak,
hosszú lesz a zarándokút,
mellyel megtalállak.
Ha meglellek hát felmászom rád,
s szétnézek e világban.
Lelkem apró csillámai,
ez ég alatt szállnak.
23
Repülök, mint saskeselyű
fenn a magas bérceken,
majd szárnyaszegett madárként
zuhanok a mélységbe.
Mily fenséges érzés volt
uralkodni ég felett,
néhány pillanat csupán…
…s, Istenként halni meg.

De nem akarlak a verseimmel untatni, főleg mert

igazából nem éreztem túl erősnek ezt a rövid poéta
korszakomat. Inkább csak arra volt jó, hogy kiírtam
magamból a fájdalmamat.

Viszont a velem történt igazságtalanságok rávilágítottak

arra, hogy a világ milyen ronda hely tud lenni, ha az
emberek azzá teszik. A sok gondolkodás az élet nagy
dolgai felett aztán természetszerűen elvezetett a filozófia
tanulmányozása felé.

Elsőként a Távol-keleti filozófiák találtak meg. Főként a

kínai taoizmus volt rám nagy hatással, majd a görögöktől
Arisztotelész.

Arisztotelészt a művészetekkel kapcsolatos gondolkodás

folyamán szerettem elővenni, alapvetően azt hiszem, az ő
24
igaza áll hozzám közelebb. Ha megkérdezik tőlem, hogy
Platón vagy Arisztotelész, akkor azt hiszem, ez utóbbit
választanám. De persze Platónt is figyelembe kell venni.

Eleinte legjobban a Taoizmus érdekelt. Természetesen

többször elolvastam Lao-Ce: Tao Te King című könyvét
Weöres Sándor fordításában. Eleinte könnyűnek tűnik,
aztán egyre nehezebbnek megérteni, majd újra könnyebb
lesz. De azt hiszem, így van ez minden filozófiával,
folyamatosan változik a dolgok értelme, más
jelentéstartalmat találunk ugyanazon írásban 15 évesen,
és megint mást 40 felett. Bizonyos vagyok abban, hogy
később további változókat tapasztalok majd az
értelmezéseimben.

Végül pedig Marcus Aurelius: Elmélkedések c. írásából

megismerkedtem a sztoicizmus filozófiájával. Talán ez
volt a legfontosabb mind közül. Azt hiszem, a legtöbbet a
sztoicizmusból és a taoizmusból építettem be a
világlátásomba….

25
A katona időszakom
„Én nem voltam bátor, csak nem mertem félni.”

-Moldova György

…Először egy a honvédség által finanszírozott polgári

ejtőernyős táborban kellett részt vennem, még a
bevonulás előtt. Csak úgy lehettem ejtőernyős katona, ha
már civilként megszereztem az alapképzést. Majd a
honvédségnél még egyszer végig kellett csinálnunk
ugyanazt a programot. Így összesen életemben 23
ejtőernyős ugrást hajtottam végre.

Az első ugrást sosem felejtem el. A szél süvített, fütyült a

fülem mellett, ennek ellenére az adrenalin miatt szinte
minden egyes érverésem lüktetését hangos dobbanásként
hallottam, a félelem pedig jeges kézként markolt a
gyomromba, melyet jéghideg kis gombócnak éreztem.

Ott álltam a repülőgép nyitott ajtajában, majd az oktató a

szemembe nézett és azt mondta: “-UGRÁS!!”…

…Társaim látványa ebből a madárperspektívából úgy

tűnt nekem, minthogyha valami fura, zöld,

26
fagylalttölcsérek csak úgy oda lennének ragasztva az
égre, a mindent körül ölelő semmiben. Mivel együtt,
egymással egy ütemben süllyedtünk, nem tűnt úgy, hogy
én mozognék, vagy hogy ők mozognának. Csak
mindenki „oda volt ragasztva” az égre.

Hatalmas csend volt, mely valami békés érzéssel keverte

az eufóriát, amit éreztem. Csak néha-néha törte meg a
csendet egyik-másik társam kurjongatása, mígnem azon
kaptam magam, hogy én is kiáltok, belőlem is felszakadt
egy elnyújtott, örömteli „HAA-HÓÓÓÓÓ!!!”…

27
Találkozás a mesteremmel Saáry
Zoltánnal

Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen

nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek.

- James Redfield

…Aztán egy szép napon vendégek érkeztek. Laja

barátom jött, és a társaságában volt egy ötvenes éveiben
járó szemüveges kis emberke, aki kézfogásnál így
mutatkozott be: “– Szervusz! Saáry Zoltán vagyok, én
vagyok az idősebb, így rögtön fel is ajánlom, hogy
tegeződjünk”.

Ebédnél aztán kiderült, hogy Zoli bácsi azért érkezett,

hogy 3 hétig itt legyen, amolyan alkotói feltöltődésre,
merthogy ő festőművész. Ez nagyon érdekes volt, és
hamarosan a művészetekre terelődött a szó….

28
…Én pedig figyeltem őt munka közben, és közben
kimeríthetetlenül kérdésekkel bombáztam. De nem is a
festés volt az igazi látványosság, bár kétségtelenül nagy
hatást gyakorolt rám az is.

A csodálatos az volt, ahogyan nekikészült. Vázlatokat

rajzolgatott szénnel, ceruzával és azokat alakította,
variálta, mielőtt nekiállt volna egy képnek. Rengeteget
tervezett. Közben mindent megmutatott, elmagyarázott
nekem. Farostlemezekre dolgozott, amit Walkyd
falfestékkel alapozott le előtte 2-3 rétegben. Majd
mindenféle színeket nyomott a palettájára, amelyek
ránézésre elég szedett-vedett tubusokból érkeztek…

…Mennyivel másabb volt ezt ott, akkor élőben megélni.

Mindez tengernyi csodaként hatott számomra. Annyi
szóbeli és vizuális információ ért ez alatt a 3 hét alatt,
hogy szinte beleszédültem. Az a sok egzotikus festéknév,
amelyek egy részét a szakmámból már ismertem, de
akkor mégis újdonságként hatottak. Ott van például az a
“Van Dyck barna”. Milyen fantasztikus név ez egy
színnek?! Nem ám egyszerűen csak sötétbarna, nem,
mert az lehet bármilyen. Itt viszont már csak a festék
nevéből is látszik, hogy nagy dolog készül. Hiszen nem
akármilyen színek vannak itt, hanem „Van Dyck barna”.

Egyenesen a régmúlt idők nagymesteréről elnevezve…

29
A karatés korszakom

„Csak akkor számít valaki legyőzöttnek, ha feladja.”

- W. Bruce Cameron

…Az Európa Kupára Egerben került sor, ez egy kétnapos

rendezvény volt és a második nap estéjén történt az
eredményhirdetés. Csodálatos pillanatnak éltem meg,
mikor a nyakamba akasztották a bajnoki érmeket.

Emlékszem, először a nevemet hallottam, majd az első

helyezéseimet hirdették ki két nyelven, magyarul és
angolul. Miközben kiszaladtam a dobogóhoz, a
hangszóróból a Queen-től a „We are the Champions”
szólt.

Majd feláltam a dobogó legmagasabb fokára, Freddie

Mercury hangja lassan elhalkult, és akkor megszólalt a
hangszóróból a magyar himnusz.

Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.

30
Azt hiszem, amit akkor átéltem ott, az volt az, amit
katarzisnak nevezünk. Nem tudom megfogalmazni,
kifejezni, de feledhetetlen érzés volt.

Halványan dereng még, hogy a 2. helyezett egy német

versenyző volt, de a 3. helyet megszerző nemzetiségére
már nem is emlékszem, mintha az egész világ megszűnt
volna körülöttem, csak az a csodálatos érzés volt és én,
ezen kívül semmi más nem létezett…

31
Egy szál rózsa

„Az igazi szerelmi történetek befejezetlenek. Ha az ember

tudni akarja, mi következik az "ásó-kapa-nagyharang" után, a
tökéletes társ oldalán, akkor nincs más lehetőség, mint hogy
saját maga megélje a dolgot.”

- Richard Bach

A történetben 2004 őszén járunk, nemsokkal az Európa

Kupa megnyerése után. A vállalkozásom összeomlóban
volt, második menyasszonyommal pedig szakítottam,
kezdett minden szétesni körülöttem.

Ekkoriban ismerkedtem meg a feleségemmel, Andreával,

aki azóta is kitartó társ mellettem. Így mondhatni életem
legnagyobb sikerét az ezt követő évben, 2005-ben
könyvelhettem el. Amikor sok férfitársam bánatára
elnyertem választottam kezét, és feleségül vehettem azt a
nőt, aki azóta is a feleségem és Társam, jóban és
rosszban egyaránt. Akinek a támogatása nélkül a későbbi
sikereim biztosan nem következtek volna be. Hiszen
ahogyan a mondás is tartja, “minden sikeres férfi mögött
ott áll egy nő is” (persze többnyire a sikertelenek mögött
is ott áll egy.)

32
Addigra már két gyűrűs menyasszonyt „fogyasztottam
el”, tehát a magánéletem nem volt éppen sikeresnek
mondható. Gyakorlatilag, ahogyan feleségem szokta
viccesen mondani, én lettem a “Gyűrűk ura”. Hiszen
akármerre ment a lakásban mikor megismerkedtünk,
mindenhol egy levetett jegygyűrűt lelt, és ő volt a
harmadik nő, akinek az ujjára végül gyűrűt húztam. Talán
most már elmondhatom, hogy többet ilyet nem kell
tegyek. Andival (a továbbiakban Bercike) tehát hat
hónapos ismeretség után, 2005. április 16-án
összeházasodtunk...

…Megismerkedésünk is érdekes volt, mondhatni

sorsszerű…

…Állítólag, miközben bemutatkozásképpen kezet

fogtunk, én valami nagyon lenéző, nagyképű módon
végig mértem őt. Amin ő előszőr rettenetesen
felháborodott…

…Határozottan emlékszem, hogy olyan érzés volt,

mintha ezer éve ismernénk egymást, …

33
…Egy pillanatra dermedt csend támadt, egymásra
meredtünk, így utólag úgy tűnt, a döbbenet miatt, hogy
ez egy nagyon hosszúra nyúlt pillanat volt. Majd a két
gyerek egyszerre vigyázzba vágta magát, és…

…Ugyanis a boldogító igen kimondása közben a jobb

szememre megvakultam….
…
-Volt korábban valami szemsérülése?
-Igen, volt. Ütés érte.
-Labda?
-Nem. Ököl….

34
A tanulás időszaka

„Ahhoz, hogy megérts valamit, nem szembe nézned, hanem

azonosulnod kell vele.”

- Alan Watts

…Emlékszem, nagyon izgultam. Hiszen azelőtt sosem

csináltam ilyet. Sosem beszéltem előtte emberek előtt, és
nem oktattam még a festészetet. Egy kis ismerős fiút, aki
amatőr videós volt, megbíztam azzal, hogy vegye fel az
egész napot videóra. Azért, hogy utólag vissza tudjam
nézni, okulni tudjak a saját hibáimból.

Eljött a nagy nap, feleségem szendvicseket készített,

üdítőt, ásványvizet és pogácsát vásároltam, ezzel
fogadtuk a vendégeket, akik egész nap rám voltak
utalva…

…Soha nem felejtem el azt a szeptemberi reggelt, amikor

egy dögnehéz iskolatáskával a hátamon, Édesanyám
kíséretében, életemben először beléptem az Alsó Iskola
épületébe, mint első osztályos “nagyfiú”...

35
…A szívem a torkomban dobogott, és nagyon izgultam,
talán féltem is, hiszen minden új, minden ismeretlen volt.
Bár valószínűleg volt valamilyen iskolai előkészítés,
nyílt nap ezt megelőzően, de megmondom őszintén, erre
nem emlékszem, nekem ez az első nap maradt csak meg
az emlékezetemben.

Az osztályban már volt néhány gyerek, zömük ismerős

volt még az óvodából, de akadt közöttük idegen is,
akikkel még nem találkoztam előtte. A padokban ültek,
vagy éppen akkor érkeztek, és tele volt a terem
anyukákkal is, akik csemetéik holmiját próbálták a
padoknál elhelyezni, vagy az akkor még kötelező iskolás
köpenyeket igazgatták, esetleg csak éppen nyugtatgatták
izgatott gyermekeiket, az én osztálytársaimat. A terem
illatát, a friss, még nem használt könyvek és írószerek
illatának sajátos keveréke határozta meg, ami minden
tanévkezdés első napján érezhető egy osztályteremben…

…Az első percek voltak a legnehezebbek. A fülemig

vörös voltam, és minden nyelvbotlás után (ami az első
percekben minden mondatban benne volt) még
rosszabbul éreztem magam.

Aztán végül rátértem az őskorra.

36
Merthogy előre felépítettem az egész nap tananyagát.
Volt egy elméleti rész, röviden összefoglaltam a festészet
történetét az őskortól napjainkig. Majd egyenként
bemutattam az eszközöket és az anyagokat, festékeket,
festőszereket, elmagyaráztam a színeket. Mire miért van
szükség stb. Szóval egy meglehetősen komplex, jó 1,5
órás elméleti kiselőadást tartottam, ezzel nyitottam a
napot.

Tehát, ahogy rátértem az őskorra, már ismerős terepen

jártam. A festészetről kezdtem el beszélni, ami kitölti az
én egész életemet. Amiért a lelkesedésem sohasem
szűnik meg lobogni.

A festészet minden aspektusa számomra a mai napig új

ismeretek tárházát tárja fel, és ez a csoda rengeteg
kihívást támaszt elém. Ezeknek a kihívásoknak a
leküzdése pedig izgalommal és lelkesedéssel tölt el nap
mint nap.

Miközben arról beszéltem, hogyan és mivel festettek az

ősemberek a barlang falára, elöntött ez a jól ismert
lelkesedés. Ahogyan pedig ezt megéreztem, egy csapásra
elmúlott minden bizonytalanságom, és egyre
gördülékenyebben magyaráztam és adtam elő azt, amit el
szerettem volna mondani.

37
Hiszen mikor egy ismeretlen élethelyzetben vagy helyen
bizonytalankodunk és találkozunk egy ismerőssel, akkor
ugyanez történik velünk. Az ismerős jelenléte egy biztos
pontot jelent, amire már tudunk támaszkodni, és ez véget
vet a bizonytalanságunknak is.

Ezzel a lelkesedéssel sodródtam az elkövetkező órákban,

ez vezetett át ezen a nehéz, de csodálatos napon, amikor
oktatóvá váltam…

38
Kísérleteim az anyagokkal

„Gyakorolni azt, ami régi és ismerni azt, ami új. Ez a jó

tanító.”

– Konfuciusz

A festészet sikeressége is, mint minden olyan szakmáé,

ahol anyaggal kell dolgozni, nagymértékben múlik az
anyagok megismerésén, tulajdonságaiknak
kitapasztalásán.

A festészet anyagismerete egy ősi tudáson alapuló,

folyamatosan bővülő ismerettár, amely nélkül nem
lehetünk sikeres festők. A minőségi festmény
létrehozásához tudnunk kell, mit, mivel és hogyan lehet
megcsinálni. Azt is ismernünk kell, mit nem szabad
tennünk az anyagokkal, milyen hibákat nem követhetünk
el.

Tovább-bonyolítja a képletet, hogy bizonyos technikák

csak akkor működnek, ha a megfelelő anyagot használjuk
hozzájuk.

39
Könnyen belátható hát a megfelelő anyagismeret
fontossága.

Miként egy házat sem építhet fel a kőműves rossz

anyagokból, mert akkor később hibák keletkeznek rajta,
akár még össze is dőlhet. Ugyanígy a festő sem
dolgozhat rossz anyagokkal és hibás technológiával, mert
akkor a műve idő előtt romlásnak indulhat, akár még meg
is semmisülhet.

Számomra az anyagismeret mindig érdekes volt, és

könnyen tanultam, szívesen kísérleteztem benne. Mikor
elkezdtem a festészet technikáit tanulni, hamar a
fókuszomba került az anyagismeret kérdése, boldogan
vetettem bele magam a kísérletezgetésekbe.

Sokat kutattam a régi mesterek receptjeit, és kipróbáltam

kortárs művészek módszereit egyaránt.

Először elkezdtem a festészetben használt olajok

manipulálásával foglalkozni. Hidegen sajtolt lenolajat és
dióolajat tisztítottam házilagos módszerekkel,
hagyományosan, sós víz segítségével. Nyaranta pedig kis
üvegedényekben a nap segítségével sűrítettem és
halványítottam a korábban megtisztított olajokat.

40
Krétaföldekből és méhviaszból különböző impasto
anyagokat csináltam, majd festészetben használt
gyantákat – pl. dammar gyantát – oldottam terpentinben,
így készítve különböző festménylakkokat.

A lakkokból aztán további kísérletekkel, olajokkal,

balzsamokkal, oldószerekkel keverve számtalan fajta
festőszerrecept elkészítését is kipróbáltam.

Emlékezetes eset volt, amikor sikerült szereznem 100

gramm madagaszkári kopálgyantát. Ez egy őskorból
visszamaradt, fosszilis maradványgyanta. Az évezredek
folyamán megkövült keménygyanta hasonló a
borostyánhoz. Ezt nem lehet oldószerben oldani, ebből
ún. „olajlakkot” lehet készíteni. Ez úgy történik, hogy a
kopálgyantát meg kell olvasztani egy edényben, egy
másik edényben közben lenolajat forralunk. A forró
lenolajban aztán az olvadt állapotú kopálgyanta egy
részét fel lehet oldani.

A végeredmény egy csodálatos, sötét színű, szirupos

állagú festőszer, melyet lakkozásra és festékhez adagolva
is egyaránt lehet használni.

Szóval, a futár meghozta a kopálgyantát, és én alig

vártam, hogy a feleségem kitegye a lábát a házból. Mikor
ez megtörtént, elővettem a konyhánkból a két kis
41
„rántásos” lábasát, egyikben forralni kezdtem a lenolajat,
a másikban a kopálgyantát olvasztottam.

Egy dologgal azonban nem számoltam...

Mégpedig azzal, hogy a kopálgyanta olvasztás közben

kb. 5-10 %-át elveszíti. Ez az „elvesztés” pedig bizony
úgy történik, hogy gőzzé és füstté, sajnos főleg füstté
válik.

Szóval, míg hitvesem távol volt, én kb. 5-10 gramm

kopálgyantát változtattam légneművé, mindezt a
lakásunkon belül a konyhánkban. 5-10 gramm kopálból
sajnos, mint tapasztaltam, iszonyú mennyiségű füst
keletkezik.

Hát, képzelheted mi történt, amikor Bercike hazatért. A

kis akciómmal majdnem sikerült egy válóokot
produkálnom. Napokig csak szellőztettünk, annyira
beette magát az olvadó gyanta szúrós szagú füstje a
lakásba.

A rántásos lábasokért persze még külön kikaptam.

Ettől függetlenül a végeredmény egy csoda lett.

Fantasztikus anyag ez a házilag késztett kopál-lakk.

42
Azóta bölcsebb lettem, és beszereztem egy villanyrezsót
és egy saját lábaskészletet, és már az udvaron szoktam a
szabad levegőn a hasonló akcióimat csinálni.

De gyakran készítek saját festékeket is, kísérleteztem

saját tojástempera-festékekkel, és csináltam mézből,
gumiarábikumból és glicerinből akvarellfestékeket is.

Leggyakrabban olajfestékeket készítek, ezekből olykor,

ha elkap a hév, egész színsorokat csinálok. Lenolaj és
dióolaj keverékéhez 1-2% méhviaszt adagolok, majd
ebben az elegyben, hagyományos „festékdörzsölő
eszközzel”, ún. „Müller üveggel” dörzsölöm el egy
üveglap felszínén a kiválasztott pigmentport. Így
készítem az olajfestéket, amely sokkal erősebb színező
erejű, jobb tulajdonságú anyag, mint bármely boltban
kapható festék. Ha kész vannak, akkor patikában vásárolt
üres tubusokba töltöm, és még fel is címkézem őket.

Nagyon élvezem ezeket a kísérleteket, és rengeteg

ismeretet gyűjtök közben az anyagokról, ezek az
ismeretek aztán végső soron segítenek az
alkotómunkában is. Könnyebben manipulálom az
anyagot, könnyebben alkalmazom a festőtechnikákat
ezáltal, miközben festek egy-egy képet.

43
Ha csak egy tanácsom lehetne bármely festőnek, amatőr
alkotónak, akkor az az lenne, hogy minél jobban próbálja
megismerni a festészet anyagait, miközben alkot. Ez a
tudás ugyanis felbecsülhetetlen értékű lesz a munkája
folyamán.

44
Alkotásaimról

“Minden gyermek művésznek születik. A probléma, művésznek

maradni miközben felnövünk.”

- Picasso

A festészetben igen változatos irányvonalat képviselek.

Részben amiatt van ez így, mert szeretek kísérletezni,
szeretek mindent kipróbálni, ugyanakkor az a fajta
kétpólusú gondolkodás is megtalálható az alkotásaim
összegzésében, amelyről talán egyszer majd még írok.

Eszerint a klasszikus, realista értékrendeket magában

hordozó, ha úgy tetszik, giccs kategóriájú festmények
festése ugyanakkora örömöt okoz számomra, mint a
modern, absztrakt és expresszionista irányvonal.

Mindkét irányzat jól megfér egymás mellett, akár

koncepciók szerint, akár koncepciók nélkül, csak úgy az
alkotás öröméért.

Nézeteim szerint nem kell feltétlenül magasztos célokat

szolgálnia egy művésznek, hiszen a művész, amikor
mesterséget választ a benne élő művész számára
kifejezőeszközül, akkor azt öncélúan teszi. Például én
magam egyszerűen azért lettem festő, mert szeretem a
színeket és szeretek festeni. Élvezem, ahogyan az
ecsetemmel különböző méretű, formájú színfoltokat
teszek egymás mellé. Élvezem azt az összhangot, ami

45
ennek nyomán kialakul a vásznon. Izgalommal tölt el a
faktúra alakítása is, miközben egy-egy érdekesebb
textúra létrejön a képen. De szeretem a szépet, és
becsülöm a valóság ábrázolásának képességét is.

Így számomra minden belefér a festészetbe, mindent el

tudok fogadni, és bármit magamévá tudok tenni, ha
érdekel.

Ami leginkább meghatározó, az az anyag és a technika

magas szintű alkalmazására való törekvés, hogy egy jobb
minőséget érjek el…

Ez egy korlátozott terjedelmű, részleges kivonat a

könyvből.

A teljes terjedelmű nyomtatott könyv,

IDE KATTINTVA vásárolható meg!

46
Utószó
A könyvből megismerhetted rögös életutamat.
Ezáltal megismerhetted életemet és azt az értékrendet,
melyet a festészetben képviselek.

Tekintetbe véve, hogy a festészet áthatja az egész

életemet, és tulajdonképpen a családom mellett ez
határoz meg engem, ez határozza meg a gondolataimat,
cselekedeteimet és hétköznapjaimat. Csak is így válhat
teljessé a kép velem kapcsolatosan. A bennem élő
idealista örökké szeretné jobbá tenni a világot, de a világ
nélkül ez nem megy. Bízom benne, hogy ez a könyv
minél több emberhez eljut, és talán lesz, akinek segíthet
valamiben.

Ha már egy gyermeket megment ez a könyv attól, hogy

úgy járjon, mint én, akkor megérte megírni.
Ha csak egy embert inspirál az életutam arra, hogy maga
is megvívja a saját csatáit, kiálljon az álmai mellett és
megvalósítsa önmagát, akkor már megérte megírni.
Hiszem, hogy számos értéket tudtam besűríteni ebbe a
kb. 200 oldalba, és tudom biztosan, hogy lesz, akinek
segíthetek általa. Ez a biztos tudat pedig elég nekem
ahhoz, hogy úgy érezzem, megérte gondolataimat papírra
vetni.

Szeretettel:
Krisztián

47
A Szerzőről

Nagy Krisztián - KINVA

 
Saáry Zoltán tanítványaként 1999-ben kezdett a
festészettel foglalkozni. Mestere útmutatásait a
saját kísérletezgetésekkel, és egyéb autodidakta
tanulási módszerekkel egészítette ki.

Több külföldi online festőtanfolyamot elvégezve, és

angol nyelvű szakkönyveket fordítgatva jutott el
odáig, hogy végül a saját módszereinek
fejlesztésébe kezdhetett.
Innen jött az online oktatás módszere is, hiszen
látta a Nyugati festők példáját, és résztvevőként
maga is megtapasztalhatta ennek az új oktatási
módszernek a hasznosságát, előnyeit.

Szenvedélyesen kutatja a Régi Mesterek titkait,

feltárja és kipróbálja azokat a festőtechnikákat,
melyeket ők alkalmaztak a művészettörténet
folyamán.

Továbbá sokat kísérletezik a festészet anyagainak,

festőszereknek, festékeknek a házilagos
előállításával is, ezzel is gyarapítva tudását, és
ezen az anyagok alkalmazásával a saját technikáját
tökéletesíti.

48
2008-óta élő kurzusokon oktatja a festészetet,
nemzetközi és hazai alkotótáborokat vezet.

2014-ben megalapította a KINVA ART AKADÉMIÁT

ahol online festészeti tanfolyamokon oktatja
rajzolásra és festészetre, a saját maga által
összeállított tananyag és képzési módszer szerint a
hallgatókat. 2021-ig bezárólag, több mint 3600
személy tanult rendszeresen a képzésein.

Tanítványai közül számosan jelentős sikereket értek

el, önálló festészeti karriert futottak be. Számos
kiállításon szerepeltek és sikeresen vettek rész
képzőművészeti pályázatokon is. Sőt, néhányan
már, maguk is oktatnak.

49
KINVA ART AKADÉMIA

Akadémiánkon a festészetet és a rajzot

oktatjuk amatőr művészek számára.
Kezdőktől haladókig mindenki talál megfelelő
oktatóanyagokat képzéseink között!

Az oktatás online tananyagok segítségével

történik, melyek a weboldalainkon elhelyezett
zárt oktatási felületen vehetők igénybe.
A tananyagok oktatóvideókból és fotókkal
illusztrált szöveges leckékből, gyakorlati
feladatokból állnak.

Több mint 60 online oktatóanyagunk, ezernél

több leckéből és több száz kép megfestését,
megrajzolását részletesen bemutató
videókból áll össze.

Csendéletfestéstől a tájképekig, portrétól az

aktig, modern festészettől a realista
50
festészetig, akriltól az olajig mindenféle
képzés megtalálható nálunk!

Weboldalaim

https://kinva.hu

Itt találod a KINVA ART FESTŐMŰVÉSZ Blogot

A blogban több száz bejegyzést olvashatsz a festészetről,
festőművészetről. Anyagismeret, művészettörténet, régi
és kortárs mesterek bemutatása, festőtechnikák
ismertetése, mind megtalálható témák a blog cikkei
között.

https://kinvafestmeny.hu

A festményeimet, alkotásaimat tekintheted és

vásárolhatod meg az oldalon. Itt olvashatod a személyes
hangvételű blogomat is.

https://artakademia.hu

Ezen a weboldalon találhatod az online festő és

rajztanfolyamaimat. Közel 70 db online képzés közül
választhatsz! Magyarország első és legnagyobb
tudásanyagot tartalmazó Online Festészeti Képzését
találod az oldalon.

51
Kövess a közösségi médiában is!

Facebook oldalam: https://www.facebook.com/

KINVA.ART

Youtube csatornám: https://www.youtube.com/c/

Kriszti%C3%A1nNagyV%C3%A1rdombi

Instagram oldalam: https://www.instagram.com/kinvaart/

52
Társadalmi felelősségvállalás

A könyvből befolyó profit 10 %-át a Kék Vonal

Gyermekkrízis Alapítvány számára ajánlom fel.

Ezzel szeretném segíteni a gyermekközösségekben

bántalmazott gyerekeknek való segítségnyújtást!

A könyv megvásárlásával most így, közvetve Te is

támogathatod őket!

Ha tudomásod van olyan gyermekről, akit a

gyermekközösségben bántalmaznak a társai, akkor az
alapítvány segélyvonalán vagy a weboldalán keresztül
kérhettek segítséget!

Segélyvonal telefonszáma: +36 1 354-1029

E-mail cím: info@kek-vonal.hu
Weboldal: kek-vonal.hu

53
Ez egy korlátozott terjedelmű, részleges kivonat a
könyvből.

A teljes terjedelmű nyomtatott könyv,

IDE KATTINTVA vásárolható meg!

54