I

ROBIN SKYNNER JOHN C

ROBIN SKYNNER

JOHNCLEESE H ogya n

éljük túl Á
családot?
HELIKON
KIADÓ
FORDITOTIA.RAKOVSZKY ZSUZSA ILWSZTRÁLTA.BUD
HANDELSMAN
A mü erdeti címe: Families and how to survive them A
fordítás a Methuen London Ltd 1983-as kiadása akapján
készült.
@ 1983 Robin Skynner, John Cleese
@ 1983 Methuen London Ltd
Hungarian translation @ Rakovszky Zsuzsa, 1993

Köszönetnyilvánítás
Szeretnénk köszönetet mondani az alábbi barátainknak és kollégáinknak azért,
hogy időt szakítottak a kézirat egyes részeinek elolvasására, és értékes
megjegyzéseket fűztek hozzájuk, valamint az általuk szolgáltatott információkért
és tanácsokért. Kijelentjük azonban, hogy az itt kifejtett nézetekért, valamint az
esetleges hibákért és mulasztásokért természetesen teljes egészében minket
terhel a felel ősség.
Jane Abercrombie, Susan Barrows, Ruth Berkowitz, Dennis Brown, Arnon
Bentovim, John Bowlby, John Byng-Hall, Douglas Connor, Chris Dare, Shirley
Dare, Ronaid Eyre, Lionel Kreeger, Marianne Kreeger, Malcolm Pines, Denis
Robinson, Margaret Robinson, Meg Sharpe, David Skynner, Prue Skynner,
Katrin Stroh és Barbara
Trentham.
Külön is szeretnénk megköszönni' Christopher Falkus és Ann Mansbridge igen
értékes szerkeszt ői munkáját; ugyancsak rendkívül hálásak vagyunk Daphne
Day-nek, Dee Edwardsnak, Joan FakenhamWalshnek, Briar Silichnek és Joan
Snellnek, a kézirat számos fogalmazványának legépelése során végzett kit ű nő
munkájáért.
Edward Albee Nem félünk a farkastól cím ű darabjának részletét a londoni
Jonathan Cape Ltd, valamint a New Y ork-i Atheneum Publishers Inc
engedélyével idézt űk könyvünkben.
BEVEZETÉS

Miért írtuk meg ezt a könyvet?

JOHN Tíz évvel ezel őtt csoportterápiás kezelésre jelentkeztem. Két okból.
Először, mert már legalább két éve er ős influenzás tünetekt ől szenvedtem,
amelyekkel szemben a kezel ő orvosom tehetetlennek bizonyult. Végül, három
alap os kivizsgálás után, azt a tanácsot adta, hogy mivel a tüneteim alighanem
pszichoszomatikus eredet űek - a leghelyesebb pszichológiai megközelítéssel
próbálkozni. Nagyjából ugyanebben az id őben az első házasságommal
kapcsolatban is különféle problémákkal küzdöttem, teljesen sikertelenül. Egy id ő
után az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy nem is tudok velük küls ő
segítség nélkül megbirkózni... ami azt illeti, akkor úgy gondoltam, hogy nin-
csenek meg hozzá a megfelel ő szellemi eszközeim, hogy megértsem, mi is
történik velem voltaképpen. Ma már tisztában vagyok vele, hogy bizonyos
érzelmi tapasztalatoknak is híjával voltam. Ezeket a tapasztalatokat kellett
megszereznem a csoportterápia során ahhoz, hogy képes legyek megoldani a
problémáimat.
Mondanom sem kell, hogy nem valami nagy lelkesedéssel léptem át az
Analitikusok Nagyszerű Világának küszöbét, mivel teli volt a fejem a szokásos
angol fenntartásokkal ezzel az egész Lélektani Vircsafttal szemben. És mégis,
minden szkepticizmusom - akár azt is mondhatnám, bizalmatlanságom -
ellenére, elkezdtem járni a csoportterápiás ülésekre. A terápiát Robin Skynner
és felesége, Prue vezették, akik egy űtt dolgoztak mint társ terapeuták. Rajtuk és
rajtam kívül még hét ember volt a csoportban, köztük néhány házaspár is. És ez
a tíz ember minden csütörtökön, kés ő délután, másfél órára összeült egy
szobában, és csak beszéltünk és beszéltünk; és ez így ment három és fél éven
keresztül. Ez alatt az id ő alatt a csoport tagjai természetesen kicserél ődtek;
amint valaki úgy érezte, készen áll rá, hogy befejezze a terápiát, az üresedést
azonnal betöltötték egy újonnan jelentkez ővel.
Körülbelül egy évvel azután, hogy csatlakoztam a csoporthoz, az az érzésem
támadt, hogy egész feln őtt koromban nem történt velem semmi, ami
izgalmasabb lett volna, mint a terápia. El őször is azért, mert amint egy kissé
felengedtünk egymással szemben, a csoport tagjai kezdtek sokkal szabadabban
és nyiltabban viselkedni, mint ahogy azt az ember megszokott társadalmi élete
során valaha is teszi, kivéve talán két-három
legbensőségesebb barátjával. Anélkül, hogy bagatelizálni kívánnám mindazt,
ami a csoportban történt, megállapítottam magamban, hogy a terápiás ülésekkel
összehasonlítva a legtöbb film és tévéjáték fakónak, mesterkéltnek és hamisnak
tűnik. Az olvasó ebb ől a megjegyzésb ől talán arra következtet, hogy
megpróbáltam bizonyos távolságtartással nézni, ami a csoportban történt. Nos,
erről szó sem volt. Nagyon is részt vettem mindabban, ami történt, ami azt
jelentette, hogy ahogy teltek a hónapok, én a különféle hangulatoknak és
érzelmeknek igen széles skáláján estem át. Ezek közül nem egy teljesen új volt
számomra, és nemigen tudtam mit kezdeni velük. De ezekt ől az érzelmi
tapasztalatoktól, és attól a néhány felfedezést ől eltekintve, amelyet önmagam-
mal kapcsolatban tettem - és amelyek sehogy sem akartak beilleszkedni akkori,
önmagamról alkotott képembe! -, az volt számomra a legmegdöbbent őbb, hogy
kérdésessé vált jó néhánya legmélyebben gyökerez ő meggyőződéseim közül is
- elsősorban azok az alapfeltevéseim, amelyek a férfi-n ő viszonyra vonatkoztak.
Ezeket olyan, teljesen új módon vetettük vizsgálat alá, hogy lassanként kezdtem
el bizony talanodni benne, vajon azok az elképzelések, amelyeket Weston-
superMare-ben plántáltak belém, csakugyan jó szolgálatot tettek-e nekem éle-
tem során.
Ma, több mint öt évvel azután, hogy befejeztem a terápiát, a leg-
határozottabban állíthatom, hogy rengeteget segített nekem mindaz, amit a
csoporttól tanultam. Azóta sokkal örömtelibbé vált számomra az élet.
Mondanom sem kell, hogy a csoportterápia során nyom nélkül elmúltak
mindazok a testi tünetek, amelyekt ől korábban szenvedtem, és lényegesen
csökkent bennem a fizikai feszültség; azt hiszem, a többi ember megértésében
is sok hasznát veszem a terápián tanultaknak, s őt néha még segíteni is képes
vagyok a barátaimnak, jóval hatékonyabban, mint azel őtt. Sokat segített a
terápia szakmailag is, mivel mélyebb bepillantást nyújtott az emberi ,Jellembe",
kiszélesítette a látókörömet, és lehet ővé tette, hogy új szemmel figyeljem,
hogyan viselkednek az emberek a társadalmi és politikai életben, és ezáltal, azt
hiszem, sikerült magyarázatot találnom számos olyan jelenségre, amelyet
korábban sehogy se értettem. De a terápia legnagyobb haszna - amely
önmagában is elég lett volna hozzá, hogy felszabadítson és élvezetesebbé
tegye számomra az életet - az volt, hogy bármilyen problémáim adódjanak is
mostanában, mindig sokkal enyhébb és kezelhet őbb formában jelentkeznek -
mintha csak árnyékai lennének korábbi önmaguknak -, a csoportterápián tanult
módszerek pedig lehet ővé teszik, hogy sokkal könnyebben és hatékonyabban
birkózzak meg velük.
Mindez elegendő ok arra, hogy mélységes hálát érezzek - els ősorban
természetesen Robin és Prue Skynner iránt, de a modem Csoport- és
Családterápia valamennyi tanítása, álláspontja és módszere iránt is,
amelyeket a szellemi egészségügy m űvelői a legutóbbi években kifejlesztettek.
De bizonyos vagyok abban is, hogy ez az újfajta gondolkodásmód más
emberek képzeletét is megragadja majd. Legtöbbjüknek természetesen se ideje,
se kedve, se szüksége nem lesz rá, hogy magával a terápiával is
megpróbálkozzék. Én azonban még soha nem találkoztam olyan könyvvel,
amelyb ől ezekkel a gondolatokkal valaki laikusok számára is érthetö nyelven
megismerkedhetett volna. Ezért két évvel ezelött felvetettem Robinnak, mi
lenne, ha mi ketten próbálkoznánk me— egy ilyen könyv megírásával.
Es mégis, most hogy befejeztük a könyvet, azon veszem észre magam, hogy
kénytelen vagyok eltöprengeni rajta: csakugyan olyan újak és meghökkentöek
lennének ezek a gondolatok? Valójában nem is tudom. Például ma már teljesen
magától értetődőnek tűnik számomra, hogy véleményeink és tulajdonságaink
java része azokban a tapasztalatok ban és kapcsolatokban gyökerezik,
amelyeket saját családunkban éltünk át gyermekkorunk ban. De azt is tudom,
hogy azért akad még néhány ember, akit ez a gondolat meglepne - söt
megdöbbentene. Arról is meg vagyok gyözödve, hogy azoknak a
"problémáknak" egy része, amelyekkel felnött fejjel küszködünk, voltaképpen
olyan gyermekkori nehézségekböl ered, amelyekkel akkor nem tudtunk
megbirkózni, ezért felnött életünkbe is magunkkal cipeltük öket. De vajon ez az
olvasó számára is ennyire nyilvánvaló, vagy a felfedezés erejével hat rá? Talán
ahhoz a gondolathoz kell vigaszért folyamodnom, hogy egy újszülöttnek minden
vicc új ..
k On. Doktor? meséljen az On
érzéseir8/.

No s én

(Sajnálom,doki
_járt az id ő t
Egyet azonban nyugodtan állíthatok: ha az olvasó csak századannyira is
izgalmasnak találja majd ezeket a gondolatokat, mint én annak idején,
akkor ennek a könyvnek a példányai nem fognak eladatlanul porosodni
a könyvesboltokban...

ROBIN Nekem a magam részéről először 1976-ban fordult meg a fe-

jemben, hogy jó lenne egy ilyesfajta könyvet írni, egy Fred nagybá-
tyámmai folytatott beszélgetés során. Éppen akkoriban jelent meg az
Egy test: több személy című pszichológiai szakkönyvem, és minden
rokonomnak küldtem belőle egy tiszteletpéldányt. Arra számítottam,
hogy ez a könyv is olvasatlanul fog majd porosodni a család tagjaim
könyvespolcán, és igen kellemes meglepetésként ért, amikor Fred nagy-
bátyám, aki sem képzettséget nem szerzett ebben a témában, sem nem
érdeklődött iránta különösebben, és aki egész életében egy kis boltot
vezetett abban a cornwalli halászfaluban, ahol annak idején anyámmal
felnőttek, kijelentette, hogy a könyvet elolvasta, mi több, nagyon
érdekesnek is találta, és sokat segített neki abban, hogy megértsen és
elrendezzen magában néhány bonyolult dolgot, amin házaséletének els ő
idő szakában ment keresztül. Reméli, folytatta, nem fogok megbántódni
azon, amit mondani készül, és aztán pattogó cornwalli dialektusában
kijelentette: "Az embernek magától sose jutnának eszébe ezek a dolgok,
míg ott nem látja őket leírva egy könyvben, fehéren feketével, mint a te
könyvedben; de amint egyszer így leírva látta őket, rögtön tudja, hogy ez
így igaz, józan ésszel bárki beláthatja."
Bár a könyv a lapokban is kedvez ő kritikákat kapott, én egyiknek sem
örültem annyira, mint Fred bácsiénak. És amikor a könyvr ől beszélt,
ráébredtem, hogy amit a benne kifejezett gondolatokból megértett, az
valamilyen kedvez ő módon megváltoztatta azt is, ahogyan a tulajdon
életéről gondolkodott. Azokat a fájdalmas élményeket, amelyekr ől
korábban azt hitte, hogy a saját hibájából érték, vagy mások
igazságtalanságának és szívtelenségének, vagy a sors valamilyen érthe-
tetlen csapásának tulajdonította őket, most egyre inkább egyszeruen a
gyermekkorában történtek következményének látta, olyasminek, amit
nem állt módjában befolyásolni. És ez nemcsak attól az érzést ől szaba-
dította meg csaknem teljesen, hogy felel ő s valamiért vagy hibás valami-
ben, amiről voltaképpen nem tehetett, hanem abban is segített neki, hogy
elvállalja a felelősséget abban az új, feln őttkori családi kapcsolatában,
amelyben addig egymás kölcsönös hibáztatása meghiúsította a
kibékülést, jóllehet voltaképpen arra vágyódott. Kés őbb hallottam, hogy
még halála előtt lépéseket tett, hogyelrendezze ezt a bizonyos ügyet.
Éveken keresztül magyaráztam a diákjaimnak, hogy bár szakmai
ismereteink és tapasztalataink lehet ővé teszik számunkra, hogy másokon
segítsünk, abban nem reménykedhetünk, hogy a saját családtagjaink
lelki problémáiban is segíteni tudunk, mert azokban mi magunk is
érdekeltek vagyunk, s így képtelenek a szükséges el őítéletmentességre
és tárgyilagosságra. Ám a Fred bácsival folytatott beszélgetés hatására
eltöprengtem rajta: ha az ember még egy szakkönyvvel is, amelyben
ezeket a gondolatokat fejtegeti, a segítségére tud lenni a tulajdon
családjának, mennyivel többet segíthet egy olyan könyv, amely kifeje-
zetten a nagyközönség számára íródott?
És hogy az els ő könyvet miért írtam meg? És egyáltalán, miért lettem
éppen pszichológus, miért foglalkoztam legszívesebben a családi élet
pszichológiájának tanulmányozásával? Ennek a cornwalli látogatásnak
az ideje alatt szerettem volna minél többet megtudni a saját családom
történetéről. Mint ahogy azt a családterapeuták szerte a világon minde-
nütt teszik, mi is azzal foglalkoztunk pszichológus kollégáimnak azzal a
kis csoportjával, amelyet ennek a tárgynak az oktatására toboroztam
össze Londonban (kés őbb ebből a csoportból nőtt ki a Családterápiás
Intézet), hogy megosszuk egymással azokat a tapasztalatokat, amelyeket
saját családunk történetének felderítése során szereztünk, hogy ezek
segítségéveljobban megérthessük azokat a családokat, amelyek hozzánk
fordultak segítségért. A mi családunkban Fred bácsit úgy tartották
számon, mint a család krónikását, aki számtalan mulatságos történetet
tudott az összes családtag múltjából. Azon a bizonyos estén hallottam
tőle még valamit; valamit, amit anyám mondott rólam kisgyerekko-
romban: "Igazán nem is tudom, mit gondoljak Bobról: vagy zseni lesz
ebből a gyerekb ől, vagy a Bodmin Szanatóriumban fogja végezni [így
hívták a helybeli elmegyógyintézetet]." Így, utólag azt is tisztán látom,
hogy mivel hiányzott bel őlem a tehetség, hogy valóra váltsam jóslatának
az els ő felét,jó ideig jóformán egyebet se tettem, mint hogy megpróbál-
tam elkerülni, hogy a második fele igazolódjék be, mígnem végül kom-
promisszumos megoldást választottam: elmegyógyintézetbe kerültem
ugyan, de nem a Bodminba, és a kórház alkalmazottai számára fenn-
tartott bejáraton keresztül.
De miért volt minderre egyáltalán szükség? És miért történt mindez
énvelem, és nem a négy fivérem közül valamelyikkel? Most visszate-
kintve, mindannak a tudásnak a birtokában, amelyet Fred bácsitói és
másoktól szereztem a saját családomról, és szakmám gyakorlása során a
családokról általában, tisztán látom, milyen hatalmas érzelmi ellen-
áramiatoknak a fókuszába kerültem gyermekkoromban, hogy ezek
mennyire feldúltak és összezavartak akkoriban, és hogy kés őbb felnőtt
életem java részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam elmenekülni a
következményeik el ől. Szüleim tisztességes, jólelkű és jó szándékú
emberek voltak, az egész falu tisztelte és szerette őket, és mindig azt
tették, amiről úgy gondolták, hogy a leghelyesebb. Nem értették, hogyan
lehet nekik egy olyan gyerekük, aki tele v an félelemmel, képtelen
szembenézni a valósággal, álmokba és magányos szórakozásaiba me-
nekül.
Ma már világosan látom, hogy ők is éppolyan tanácstalanok voltak,
mint én magam. Akkoriban azonban csak azt éreztem, hogy el kell titkol
nom előlük a problémáimat, ha nem akarok nekik csalódást okozni.
Emlékszem, mennyire vágyódtam akkoriban valamiféle térkép vagy
iránytű után, amely segítene eligazodni önmagamban és valamilyen
megoldást találni... Mivel a családomban nem találtam ilyen irány t űre,
a külvilágban kezdtem keresgélni, de eredménytelenül. Végül, miután a
második világháborúban mint pilóta leszolgáltam a katonaid őmet az
angol légíerőnél, úgy döntöttem, jelentkezem az orvosi egyetemre, és
később pszichológíára szakosodom. Majd ráébredtem, hogy legalább
annyira önmagamon akartam segíteni, mint másokon, és hogy els ősorban
azt szerettem volna kideríteni, "melyik út vezet felfelé" - vagyis hogy
mit jelent "normálisnak" vagy "egészségesnek" lenni, és hogy én magam
hogyan indulhatnék el ebbe az irányba. De amikor elvégeztem az
orvostudományi egyetemet, és végre elérkeztem a Pszichiátriai Inté-
zetbe, hogy megkezdjem pszichológiai tanulmányaimat, s amikor be-
szabadultam az intézet hatalmas könyvtárába, olyan könyvek után
kezdtem kutatni, amelyek a "normalitással" foglalkoztak, ám mindössze
három kurta tanulmányra bukkantam. Ezek közül kett ő használhatatlan
volt, a harmadik érdekes ugyan, de nem több esetgy űjteménynél.
Kénytelem voltam hát ráébredni, hogy itt is, akárcsak gyerekkorom-
ban, mindenre önmagamnak kell rájönnöm. Úgy határoztam, hogy
terapeuta leszek, és egyénekkel, csoportokkal és családokkal fogok
foglalkozni, ugyanakkor én magam is jelentkeztem csoportterápiára,
melynek során jobban megismerem önmagamat, és remélhet őleg sikerül
választ találnom a kérdéseimre: mit is jelent voltaképpen lelkileg egész-
ségesnek lenni, és mit tehetnek a családok tagjaik lelki épségéért?
Több mint húsz évvel később mindazt, amit err ől megtudtam, megír-
tam egy könyvben, és Fred bácsi, amikor "ott látta leírva, fehéren
feketével" , rádöbbent, hogy "ez így igaz, józan ésszel bárki beláthatja".
Ekkoriban végre megjelent néhány olyan tanulmány is, amely a lelkileg
egészséges családokkal foglalkozott; az els ő ilyen tanulmány, amelynek
témája a kivételes lelki egészség - az "optimális egészség" volt, ugyan-
abban a hónapban és ugyanannál a kiadónál jelent meg, mint az én
könyvem amerikai kiadása. Mindkét könyvet megküldték nekem, és
amikor arrólolvastam, milyen munka folyik a Timberlawni Kutató
Alapítványnál, a texasi Dallasban, izgatottan ismertem fel, mennyire
megegyeznek az ő eredményeik azokkal a következtetésekkel, amelyeket
én vontam le saját klinikai tapasztalataimból. Még be sem fejeztem a
könyv olvasását, amikor levelet kaptam ennek a kutatócsoportnak a
vezetőjétől - aki viszont -ppen az én könyvemet olvasta, bár én ezt
akkor még nem tudtam. O is arra hívta fel a figyelmemet, mennyire
hasonlóak az eredményeink.
Úgy tűnt tehát, hogy végre bizonyos dolgokat helyesen látok, és
ráadásul más emberekkel is meg tudtam értetni őket, méghozzá laiku-
sokkal, egy pszichológusok számára iródott szakkönyvben .. .
Így azután amikor John Cleese felvetette, hogy megpróbáihatnánk
együtt írni egy könyvet, népszer ű formában, én mohón kaptam az
ötleten, igaz, rövid habozás után - mert azért ijeszt ően nagy feladatnak
tűnt ilyen mennyiségű anyagot összesűríteni és világosan kifejteni. Ha
ennek a könyvnek sikerül valamit érzékeltetni az olvasóközönséggel
abból, mennyi érdekes, izgalmas és hasznos új felfedezés született
mostanában azzal kapcsolatban, hogyan működnek a családok, és hogy
miként lehetne segíteni nekik abban, hogy jobban m űködjenek, ez
legalább annyira John élénk és eredeti szellemének és logikus gondol-
kodásának köszönhet ő , mint annak az ismeretanyagnak, amelyet én
gyűjtöttem össze hozzá szakmám gyakorlása során. Remélem, hogy
beszélgetéseink, amelyeknek lényegét ebben a könyvben adjuk közre,
másoknak is olyan sokat segítenek majd, mint nekünk kettőnknek és a
családtagjainknak; és remélem, abból is megérez majd valamit az
olvasó, mekkora öröm volt számomra Johnnal együtt dolgozni...
Miért kellett nekem?

é elvenni •

JOHN Kezdjük talán egy könny ű kérdéssel... miért határozza el két

ember, hogy összeházasodik?
ROBIN Azért, mert szerelmesek egymásba.
JOHN Ugyan, menj már!
ROBIN Komolyan beszélek.
JOHN Jó, tegyük fel, hogy így v an , de azért mégiscsak roppant bizarr,
ahogy az emberek szerelembe szoktak esni! Gondold csak meg: adva
van egy tökéletesen mindennapi, értelmes, józan ember, mondjuk egy
számitógép-programozó vagy egy hites könyvvizsgáló... az egyik
pillanatban még vidáman programoz vagy hites-könyvvizsgál, a
következőben hirtelen meglát valakit egy zsúfolt terem másik
végében, és máris tisztában v an vele: "Ah, azt a személyt ott az Isten
is nekem teremtette! Gondolom, az lesz a legjobb, ha vele töltöm el a
hátralevő életemet!" Már-már okkultnak is nevezhetném .. .

ígéred-e, hogy az itt jelenlév ő ping-pong

mániással játszol, mig a ha/á/ e/ nem választ titeket?
 ROBIN Eszerint neked háromszáz évvel ezel őtt kellett volna élned,
amikor még a szülők kerestek jövend őbelit a gyermeküknek, olyan
ésszerű szempontok alapján, mint hogy mennyi földje vagy pénze van
őnek, vagy hogy milyen magasan áll a társadalmi ranglétrán. azilet
Ők is úgy gondolták, hogya "szerelem" a lehet ő legrosszabb alap egy
házassághoz - a katasztrófa biztos receptje.
JOHN Igen, tudom. Samuel Johnson például kijelentette, hogy minden
házasság felől a Lordkancellárnak kellene döntenie, anélkül, hogy az
érdekelt felek kívánságait tekintetbe venné.. .
ROBIN Mindezzel csak annyit akartam mondani, hogy ma szabadsá-
gunkban áll azzal a személlyel házasodni össze, akit igazán szeretünk,
aki igazán boldoggá tesz bennünket.
JOHN Következésképp természetesen ma több a válás, mint a történe
lem során bármikor!
ROBIN Mivel mi ketten is megtettük a magunkét érte, hogy ez az
arányszám olyan magas legyen, mint amilyen, talán jobb, ha nem
ütünk meg túlságosan kritikus hangot.. .
JOHN Sajnálom, nem akartam. Voltaképp azt hiszem, általában alá-
becsülik a válást. Pedig az ember csak a válás segítségével nyerhet
bepillantást a házasság legfogósabb kérdéseibe, olyan finom árnya-
latokba, amelyekről azoknak a házaspároknak, akik harminc éven át
boldogan élnek egymással, fogalmuk sem lehet. Ett ől eltekintve, ha
elválunk, ha nem, itt állunk, sok-sok millióan, és vígan házasodunk,
abban a hiszemben, hogy "Ez az, akit az isten is nekem
teremtett!" Szóval hogy is v an ez az egész, doktor?
ROBIN Te mit gondolsz, mit jelent beleszeretni valakibe?
JOHN Annyi bizonyos, hogy jóval többet, mint hogyegyszer űen sze
xuálisan vonzónak találom az illetőt. És az is biztos, hogy ha komo-
lyan szerelmes vagyok valakibe, az illet ő jóval többet jelent
számomra egyszerű barátnál, aki történetesen tetszik is nekem. De
hogy ez a többlet voltaképpen miben áll, arról fogalmam sincs, és még
sose hallottam, hogy valaki meghatározta volna. Ha szóba kerül, az
emberek sokat tudóan mosolyognak, a "kémiáról" beszélnek valamit,
aztán gyorsan témát változtatnak. Szóval szerinted micsoda?
ROBIN Hát én azt hiszem, hogy amikor ezen az igen mély szinten
vonzódunk valakihez, ez azért v an, mert az illető alapjában véve
ugyanolyan, mint mi magunk -a szó lélektani értelmében.
JOHN De hát a bölcsek szerint "az ellentétek vonzzák egymást".
ROBIN Csakhogy ez nem igaz. Vagy ha mégis, akkor az illet ők csak
látszólag ellentétek. Valójában azonban az emberek azért vonzódnak
valakihez, mert az illető hasonlít hozzájuk, méghozzá a legalapvet őbb
dologban -hasonló a családi háttere.
JOHN Csak nem azt akarod mondani, hogy azok az emberek, akik
 annak idején - sőt még ma is - azért ugrottak fejest egy házasságba,
hogy elmeneküljenek a családjuktól, a szó lélektani értelmében
valami módon magukkal cipelték a családjukat a házasságba is?
ROBIN De, pontosan ezt mondom.
JOHN Na de várj egy kicsit! Én például jóformán semmit sem
tudtam
az első feleségem családjáról, amikor beleszerettem. Csak jóval ké-
sőbb.. .
ROBIN Na és te? Te beszéltél neki a tiédrőn
JOHN Nem, nem hinném.
ROBIN Akkor talán éppen ez volt a közös bennetek.. .
JOHN Ezt nem értem.
ROBIN Talán azért nem beszéltetek egymásnak a családotokról,
mert
se a te szüleid, se az övéi nem beszéltek valami sokat az ő
családjukról. Más szóval talán ebben hasonlított kett őtök családi
háttere.
JOHN Ez túlságosan csavaros, semhogy meggyőző lehetne. És külön-
ben is, az ember már jóval korábban érzi, hogy "v an valami a
levegőben", mielőtt még elkezdene az illet ővel információt cserélni a
családjáról.. .
ROBIN Igen, ez így v an .
JOHN Tehát elismered?
ROBIN Megpróbálom elmagyarázni. Nyugodtan állíthatom,
hogy ez
volt talán a legmeglep őbb dolog, amire rájöttem az alatt a sok év alatt,
amióta családokkal foglalkozom, és én is csak fokozatosan fogadtam
el, hogy igaz. Pedig az, és ezt egy bizonyos "Családi Rendszereket
Vizsgáló Gyakorlat" neV Ű kísérlettel lehet bebizonyítani a
leglátványosabban. Els ő alkalommal I973-ban voltam a szemtanúja
ennek a kísérletnek, néhány idelátogató amerikai családterapeuta
mutatta be nekünk. Ma már mi is felvettük a Családterápiás Intézet
tananyagába.
JOHN Mit akar bebizonyítani ez a gyakorlat?
ROBIN Az a célja, hogy megmutassa, milyen ok ok alapján
választják
ki egymást a párok egy emberekkel zsúfolt szobában. Ez a kísérlet
még a korábbinál is jóval világosabbá tette számomra, hogyan
működnek ezek a tudattalan vonzalmak, és mi a lényegük.
JOHN Úgy érted, ez a kísérlet megmutatja, hogyan választjuk ki
egymást, még miel őtt bármit tudnánk a másikról?
ROBIN Igen. A hallgatók még a képzés elején elvégzik ezt a gyakorla-
tot - eszményi esetben már akkor, amikor még semmit nem tudnak
egymásról. A csoport minden tagját beterelik egy szobába, majd
felkérik őket, hogy válasszanak ki egy másik személyt a csoportból,
 része - egyáltalán nem szabad beszélniük egymáshoz, míg
választanak. Egyszerüen neki állnak föl-alá bolyongani a szobában és
nézegetni a többieket. Amikor mindenki választott már, azaz amikor
már párokat alkottak, akkor megkérik őket, hogy beszélgessenek egy
darabig, és próbáljanak meg rájönni, miért is választották a másikat.
Arra biztatják őket, hogy hasonlítsák össze a családi hátterüket. A
következő lépésben felkérik a párokat, hogy válasszanak ki egy másik
párt, amelyekkel négyest alkotnak. Azután minden négyest
felszólítanak rá, hogy alkossanak valamiféle családot úgy, hogy
megállapodnak egymással, ki milyen szerepet tölt majd be ebben a
családban. Aztán megbeszélik egymással, mi volt az a saját családi
hátterükben, ami erre a döntésre vezette őket. Végül pedig be kell
számolniuk róla az egész csoportnak, hogy mire jöttek rá.
JOHN És mire?
ROBIN Arra, hogy valami módon a kísérletben részt vev ő valamennyi
személy olyan másik három embert választott, akinek a caládja a saját
jához nagyon hasonlóan müködött.
JOHN Hát ezen meg mit értesz, hogy a sajátjához "nagyon hasonlóan
müködött"?
ROBIN Hát például rájönnek arra, hogy mind a négyen olyan családból
jöttek, ahol a családtagoknak nehézségeik voltak gyöngéd érzelmeik
kimutatásában, vagy talán a harag vagy az irigység kifejezésében;
vagy ahol jó néhányan csaknem incesztuózus kapcsolatban álltak
egymással; vagy ahol az embert ől azt várták, hogy örökké optimista
ésjókedvü legyen. Vagy felfedezhetik, hogy mind a négyüknek olyan
apja volt, aki sokat volt távol otthonról azokban az években, amikor a
legfontosabb lett volna számukra, hogy velük legyen; vagy hogy mind
a négyen egyidősek voltak, amikor a családjukban valami súlyos
veszteség vagy jelent ős változás következett be.
JOHN És nem lehet, hogy ezekre a közös tulajdonságokra csak azért
bukkannak rá, mert megmondták nekik, hogy ilyeneket kell keres-
niük?
ROBIN Ez korántsem magyarázná meg kielégít ően, miért találnak
mindig olyan sok és egymással összefügg ő hasonlatosságot. Tudom,
hogy ez nem hangzik elég meggy őzően olyasvalaki számára, aki soha
nem vett még részt ebben a kísérletben, de ha az ember személyesen
megtapasztalja, már-már ijeszt ő, mennyire pontosan bekövetkezik,
amire számítunk.
JOHN Na és mi a helyzet azokkal, akik "petrezselymet árulnak"? Azt
mivel magyarázod, hogy őket nem választja senki?
ROBIN Hát fura módon, számomra éppen a "petrezselymet árulók"
szolgáltatták a dönt ő bizonyítékot: ők győztek meg róla végül, hogy
itt valami egészen döbbenetes dolog történik. A legels ő alkalommal,
 amikor körülbelül húsz leendő családterapeutával kellett elvégeztet-
nem ezt a gyakorlatot, nagyon aggódtam, hogy azok, akiket csak a
legvégén választanak ki, úgy fogják érezni, hogy őket mindenki
visszautasította. Ezért, amikor ki kellett kérdeznem a csoportokat
arról, mire jöttek rá, ezeknek a "petrezselymet árulóknak" a kikér-
dezését halasztottam a legvégére, mert féltem hallani, milyen
érzéseket váltott ki bel őlük a dolog. De kiderült, hogy őket is
ugyanolyan izgalomba ejtette a gyakorlat, mint a többi hallgatónkat.
Felfedezték, hogy valamennyien nevel őszülőknél nőttek fel, vagy
adoptálták őket, vagy gyermekotthonokban nevelkedtek. Tehát
gyermekkorukban valóban úgy érezték, hogy elutasították őket, és
tévedhetetlenül ki is szemelték egymást a tömegb ől!

H ű, de istenien sérült személyiség...

JOHN Tehát valahányszor ezt a gyakorlatot végrehajtj átok, az lesz az

eredménye, hogy a résztvev ők azért választják egymást, mert figye-
lemre méltóan sok közös vonás van a családi hátterük ben - vagyis
abban, mi történt velük gyerekkorukban, és abban is, hogyan visel
kedtek egymással és velük a családtagjaik?
ROBIN Így van.
JOHN Na és miben hasonlitanak azok az okok, amelyek alapján a
kísérlet résztvev ői kiválasztják egymást, azokhoz, amelyek bennünket
indítanak arra, hogy beleszeressünk valakibe?
ROBIN A legalapvetőbb dologban. Nézd, két ember a legkülönböz őbb
okokból határozhat úgy, hogy összeházasodik, és ezeknek az okoknak
a legtöbbje könnyen érthet ő. A házasságterápia egyik úttör ője,
 Henry Dicks, az ötvenes években három fő kategóriába sorolta be
őket. Ott vannak el ő ször is azok a társadalmi okok, amelyek valami-
lyen irányban nyomást gyakorolnak az egyénre: például az osztály-
helyzete, a vallása és a pénz; aztán ott vannak azok a személyes
indítékok, amelyeknek az egyén tudatában v an, például hogy a jó
külsejéért vagy a hasonló érdekl ődési köréért; és harmadikként ott
vannak ezek a mély, tudattalan vonzalmak, amelyeket mindenki
"kémi ának" szokott nevezni.
JOHN És a kísérlet azt bizonyítja, hogy ez a harmadik csoport, a
tudattalan vonzalmaké, játssza a főszerepet? És azt is elárulja, hogy az
emberek öntudatlanul azért szemeinek ki maguknak valakit, mert
annak a családja az övékéhez hasonlóan m űködött?
ROBIN Így van. Ne felejtsd el, hogy a mi hallgatóink tudatában voltak,
hogy olyasvalakit keresnek, aki egy családtagjukra emlékezteti őket
vagy aki fontos hiányt töltött volna be a saját családjukban. Ugyan-
akkor nem is ismerték egymást - szó sem lehetett tehát arról, hogy
öröklött hasonlóság lett volna a megjelenésükben vagy a személyisé-
gükben. És az igazán megdöbbent ő dolog az, hogy ennek ellenére,
pusztán azáltal, hogy megnézték maguknak a másikat, olyan szemé-
lyeket választottak, akiknek meglep ően hasonló gyermekkori élmé-
nyeik és ugyanolyan jellegzetes családi problémáik is voltak, mint
nekik.
JOHN Másképpen fogalmazva, mindenhová magunkkal cipeljük a
családunkat, valahol mélyen a lelkünkben elrejtve, és állandóan olyan
jeleket küldünk szét a világba, amelyekr ől mások, akiknek hasonló
volt a családi hátterük, fel tudnak ismerni bennünket 9
ROBIN Hogy aztán, amikor ezekkel az emberekkel összekerülünk,
újrateremtsük velük, legalábbis bizonyos értelemben, a saját csalá-
dunkat. Elég megböbbent ő , nem?
JOHN ...Igen, azt hÍszem nyugodtan annak nevezhetjük. Tudom, hogy
mint pszichológus, semmi szokatlant nem találsz a gondolatban, hogy
az emberek viselkedésére mekkora hatással vannak a tudattalan er ők,
de egy laikusnak, mint én, nem kis megrázkódtatást jelent, amikor
egyszerre csak rádöbben, hogy mi, emberek milyen gyakran teszünk
valamit olyan indítékok alapján, amelyekr ől nem is tudunk. Ha csak
azt veszem például, eszerint milyen hihetetlen mennyiség ű
információt szerzünk be egymásról állandóan, anélkül hogy ennek a
legcsekélyebb mértékben is tudatában lennénk! .. .
ROBIN Igen, csakugyan elképeszt ő, milyen óriási mennyiség ű jelet
adnak le az emberek, amelyek alapján meg tudjuk ítélni a jellemüket,
következésképp azt is, milyen családban n őttek fel.. .
JOHN Elmagyaráznád egy kissé részletesebben, mik ezek a jelek?
lelek

ROBIN Mindnyájan állandóan informáljuk arról a környezetünket, hogy

miféle emberek vagyunk. Jellemünk kiolvasható az arckifejezé-
sünkből, abból, ahogy mozgunk - tudod, a "testnyelv"-b ől, amiről
annyit lehetett hallani mostanában...
JOHN A testtartásunkból, az öltözködésünkb ől, abból, ahogy moz
gunk, ahogy gesztikulálunk.. .
ROBIN És nemcsak abból, hogy milyen mozdulatokat teszünk, hanem
abból is, hogy hogyan és milyen gyakran, és így tovább.. .
JOHN Jó, eddig rendben v an , de azt sehogy se értem, hogy ezek a jelek
hogyan árulhatnak el bármit is az illető személy családi hátteréről.
ROBIN Valamennyien tudunk rá következtetni, hogyan éreznek más
emberek egy adott pillanatban, igaz? Pontosan tudjuk, hogy barát-
ságos vagy ellenséges kedvükben vannak-e, jókedvüek-e vagy éppen
nyomorultul érzik magukat, és így tovább... Igen, de ezeken az
állandóan változó érzelmeken kívül és felül, amelyeket mindnyájan
állandóan átélünk, vannak még bizonyos habituális érzelmeink vagy
megnyilvánulásaink is.

Oh , A testnvelv..

e most...
ellenePpefebpjele. up
/

JOHN Ezt úgy érted, hogy ami az emberek alapszemélyiségéb ől fakad?

Hogy valaki rendszerint rosszkedvü vagy szeszélyes, vagy a mártírt
játssza, vagy ilyesmi?
ROBIN Igen, erre gondoltam. És ezek a habituális érzelmek megmutat-
koznak az ember testtartásában, arckifejezésében, abban, ahogy
általában mozog. Vegyünk például valakit, aki hajlamos a depresszi
 óra: többnyire görnyedten tartja magát, csoszogva jár, végtelen
lassúsággal vonszolja magát. És mivel éveken át lehangolt arckifeje-
zéssel jár-kel, bizonyos fajta ráncok vés ődnek az arcára, amelyeket
azonnal felismerünk. Ugyanez vonatkozik az olyan kedélyes fickókra
is, akik gyakran mosolyognak - nekik nevet őráncok képz ődnek a
szájuk körül, és többnyire határozottabban, fürgébben mozognak és
egyenesebben tartják magukat; mig valaki, aki mániákus, folyton izeg-
mozog, feszültnek tünik, és többnyire tágra nyílt szemmel néz.
JOHN 6, ezt az arckifejezést aztán nagyon jól ismerem! Én is pontosan
így nézek, valahányszor szorult helyzetbe kerülök. Tudatosan, a
színpadon is gyakran használom ezt az arckifejezést. Ilyenkor az
ember szeme kissé kidülled, és a halántékán, a homlokán és az állán
megfeszülnek az izmok.
ROB IN Megfigyelted már valaha, hogy én is gyakran nézek így?
JOHN Nem, még soha. De tényleg: tudod, hogy még sose vettem észre?
ROB IN A fura dolog az, hogy amikor én is részt vettem a Családi
Rendszereket Vizsgáló Gyakorlatban, kiválasztottam valakit, aztán
ketten kiválasztottuk a másik párt. .. még miel őtt bármelyikünk is
ráébredt volna, hogy mind a négyünknek ilyen szeme v an !
JOHN Gondolod, hogy mi ketten azért jövünk ki ilyen jól egymással,
mert tágra nyílt szemünk arra utal, hogy hasonló a családi hátterünk?
ROB IN Nagyon valószínü. Ezután majd nyitva tartjuk a szemünket a
munka során, hogy ne szalasszunk el egyet se a hasonlóságaink közül.
JOHN Most, hogy így szóba került, hirtelen eszembe jutott, hogy néhány
évvel ezelőtt megfigyeltem: gyakran vonzó dom olyan lányokhoz,
akiknek ilyen a szeme - bár, fura módon, amint erre rájöttem, már nem
is vonzódtam hozzájuk annyira. És annyi bizonyos, hogy legalább egy
személy volt a családomban, akinek ilyen volt a szeme. Err ől jut
eszembe, hogy volt még egy dolog, amit nem értettem. Azt mondod,
hogy valakinek a személyíségéb ől vagy a habituális érzelmeib ől,
ahogy te nevezted, következtetni lehet arra, hogy milyen családban
nőtt fel. De miért? Hol itt az összefüggés?
ROB IN Nézd csak• minden családban egy bizonyos módon bánnak az
érzelmekkel. Mindnyájan hajlanak rá, hogy bizonyos érzelmeket jó-
nak, másokat "rossz"-nak tekintsenek. Igy azután a jó" érzelmeket
hajlamosak lesznek nyíltan kifejezni, míg a "rosszakkal" kapcsolatban
igencsak résen lesznek. Vagy egy arcizmuk sem rándul, érezzenek
bármit, vagy éppen hogy nagyon is rándul valamennyi. Mindez azzal
az erdménnyel jár, hogy minden egyes család kialakít egy jellegzetes
érzelmi magatartáskészletet, tehát az egyes családtagoknak
ugyanolyanok lesznek az érzelmi szokásaik.
JOHN Vagyis mindnyájan többnyire ugyanazokat a fajta jeleket bo
csátják ki magukból, és meglehetösen hasonlítanak egymásra?
ROBIN Igen, egy család tagjai nemcsak az öröklött vonásai miatt
hasonlítanak egymáshoz Bizonyos dolgokban még egy örökbe foga-
dott gyerek is id ővel emlékeztetni kezd a család többi tagjaira.
JOHN Ezért v an az, hogy többnyire a kutyák is hasonlítanak a gaz
dájukhoz? .
ROBIN Igen, ebben is sok igazság v an . Egy család a kedvenc háziálla-
taival is aszerint bánik, milyen a viszonya a tulajdon érzelmeihez. Így
például azoknak a családoknak, amelyek hisznek az önuralom fon-
tosságában, engedelmes kutyáik szoktak lenni, azokban a családokban
viszont, ahol nem hisznek benne, és ahol a gyerekek is fegyelme-
zetlenül viselkednek, a kutyákat is hasonló viselkedésre ingerlik.
JOHN Tehát, hogy összefoglaljam az eddigieket... az arckifejezésünk,
a testtartásunk, a mozgásunk segítségével jeleket adunk a környeze-
tünknek bizonyos habituális érzelmi állapotainkról, amelyekben
családunk más tagjai is osztoznak. És a hasonló családból származó
személyek ezeket a jeleket veszik és reagálnak rájuk.
ROBIN Pontosan. Ezt bizonyítja a Családi Rendszereket Vizsgáló Gya
korlat is.
JOHN Ez mind rendben v an , de még mindig v an valami, amit nem
értek. Azt mondtad, gyakran kiderül, hogy azok az emberek, akik a
gyakorlat során egymást választották, ugyanolyan id ős korukban
ugyanolyan élményeken mentek keresztül - példaként az apa távol-
létét vagy egy családtag halálát hoztad fel. Ez hogyan illik bele abba,
amiről beszélgetünk?
ROBIN Nézd, megpróbálhatjuk másként is megfogalmazni azt, amit a
Családi Rendszereket Vizsgáló Gyakorlatból tanultunk. Mondhatjuk
azt is, hogy ha valakinek nem sikerült igazán megbirkóznia a
felmerülő nehézségekkel fejl ődésének egy bizonyos szakaszában,
akkor vonzódni fog az olyan személyekhez, akiknek ugyanezzel a
fejlődési szakasszal voltak problémái.
JOHN Hát ez nem éppen úgy hangzik, mintha ugyanazt a dolgot vetted
volna szemügyre egy új szemszögb ől; sokkal inkább olyan teljesen új
gondolatnak tűnik, ami semmiféle kapcsolatban nincs azzal, amir ől
eddig beszéltünk.
ROBIN De igen, nagyon is szoros kapcsolatban áll azzal, amir ől be-
széltem. Légy türelemmel még egy-két percig; mindjárt elmagyará-
zom, hogyan.
JOHN Mit értesz azon, hogy valakinek "nehézségei voltak egy bizonyos
fejlődési szakaszban"?
ROBIN Hát ha valakinek kimaradt egy szakasz a fejl ődéséből, akkor
nagyon valószínű, hogy olyan személyekhez vonzódik, akik - hiszen
hasonló családban n őttek fel - ugyancsak elmulasztották ezt a
fejlődési szakaszt.
JOHN Igyekszem nem veszíteni el a fejemet. . . talán kezdhetnéd
azzal, hogyelmagyarázod, mit értesz "fejl ődési szakasz"-on? Akkor
talán azt is kezdeném kapiskálni, hogyan mulaszthatja el valaki.. .

Fejlődési szakaszok.. .

ROBIN Az életet tekinthetjük úgy is, mint egymást követ ő fázisok

sorát, amelyeken sorra át kell esnünk. És amikor keresztülmegyünk
egy-egy ilyen szakaszon, mindig megtanulunk bizonyos dolgokat.
Ami azt illeti, meg is kell tanulnunk őket ahhoz, hogy annak rendje
és módja szerint megkezdhessük a következ őt.
JOHN Tudnál néhány példát mondani a legkorábbi szakaszokra?
ROBIN Hát például mindnyájunknak következetes, megbízható szere
tetre és gondoskodásra v an szükségünk gyermekkorunk ban. Ezért
egészen kiskorunkban természetesen anyánk az életünk legfontosabb
szereplőj e.
JOHN És mit tanulunk meg mindebb ől?
ROBIN Hát például ha anyánk nem volt képes megfelel ően gondos
kodni rólunk, akkor nem tanuljuk meg, hogyan gondoskodjunk
másokról.
JOHN Tényleg?

A ny u! Szabad a
ossni?
macskát rufg/do

apuhoz
/ Fordult
 Ellenzem! tppen ideje, hogya
Apu! A macska szeretné-
macska
ha megrúgnám
rendet tanulj]

ROBIN Igen, ha nem töltöttek fel bennünket boldog, szeretetteljes

érzésekkel, akkor nem is lesz bennünk elegend ő ilyen érzés ahhoz,
hogy más embereknek juttassunk belőle,
JOHN Értem. De talán kissé szokatlan ezt a folyamatot "tanulás" -nak
nevezni.
ROBIN Nézd, az ember sok mindent tanul meg öntudatlanul. Különösen
gyerekkorában, amikor a leggyakrabban utánzás útján tanul, úgy, hogy
más emberek példáját követi, els ő sorban a szüleiét, persze. Ezért ha a
szüleid nem nyújtanak alkalmat bizonyos tapasztalatok megszerzésére,
később sokkal nehezebb lesz számodra, hogy te nyújtsd azokat
másoknak, nehezebben tudod majd eldönteni, hogy
jól csinálod-e.
JOHN És mi a következ ő fázis?
ROBIN Hát amint kezdünk kissé függetlenebbé válni, és kifejl ődik az
akaraterőnk, némi szeretetteljes határozottságra és irányításra v an
ől. Ebben a fázisban válik különösen fontossá szükégnaleit
az apa szerepe.
JOHN Mert meg kell tanulnunk tőle. ..?
ROBIN Az önfegyelmet. Enélkül soha nem sikerül jó viszonyt kialakí
tanunk a tekintéllyel. Soha nem leszünk képesek elfogadni, dacolni
fogunk vele, sőt még az igénnyel is, ami bennünk él iránta. Ha pedig
mi magunk kerülünk olyan helyzetbe, hogy másokat kell irányíta
 nunk, igencsak nehezünkre fog esni. Állandóan ingadozni fogunk: az
egyik pillanatban gyöngék és határozatlanok leszünk, a másikban
elkezdünk önkényesen és csökönyösen viselkedni, hogy megmutas-
suk, valójában mégiscsak er ősek vagyunk.
JOHN Úgy érted, hogy például egy politikus, aki egész életében lázadt a
fennálló rend ellen, nehéznek találhatja, hogy kell őképpen határozott
legyen, ha hatalomra kerül?
ROBIN Igen, vagy pedig nagyon is autoritárius módon kormányoz, de
úgy tesz, mintha minden döntése voltaképpen demokratikusan szü-
letett volna, például a hallgatag többség vagy a proletariátus nevében.
JOHN Pedig ha a szülei szeretettel és határozottan éltek volna a
tekintélyükkel 9
ROBIN Akkor az illető, amikor felnő, képes lenne kikérni mindenkinek
a véleményét, majd pedig határozni, és ki is tartani amellett, amit
elhatározott; ha pedig kiderül, hogy tévedett, képes lenne megvál-
toztatni az elhatározását.
JOHN Mellékvágányra tévedtünk... Beszéljünk inkább arról, mi a
következő fejlődési fázis.
ROBIN Nos, szükségünk v an még testvérekre vagy barátokra is, akikkel
játszhatunk, hogy azt is megtanuljuk, hogyan kell osztozni másokkal;
és hogy megtanuljunk megbirkózni az élet keményebb oldalával.. .
hogy csúfolnak minket, néha kihagynak a játékból, hogy id őnként
érvényesítenünk kell az akaratunkat, és így tovább. Az "egykéknek"
vagy a legidősebb testvéreknek, akiknek sok évig nem volt verseny-
társuk, gyakran nem sikerül mindezt valami jól megtanulniuk, amib ől
később sok bajuk származhat.
JOHN Igen, én is egyetlen gyerek voltam, és biztos, hogy én is elmu-
lasztottam ezt a fejl ődési szakaszt. Még velem egykorú barátom se sok
volt. Így, amikor nyolcéves koromban nagyobb iskolába kerültem,
nehezen tudtam beilleszkedni, és a többiek rengeteget zsarno-
koskodtak fölöttem. De azért végül abbahagyták.
ROBIN Vagyis megtanultad a leckét, még ha egy kicsit kés őn is. Aztán
jön a következő fejlődési szakasz, amikor meg kell tanulnunk bánni a
másik nemmel. Azok a gyerekek, akiknek ezek a tapasztalataik
hiányoznak - például azok a lányok, akik apa vagy fiútestvérek nélkül
nőnek fel, vagy azok a fiúk, akik egész serdül ő korukat egy
fiúintézetben töltik - kés őbb bizonytalanok lesznek benne, hogyan
viselkedjenek a másik nem képvisel őivel.
JOHN Mintha csak az én élettörténetemr ől beszélgetnénk! Tizennyolc
éves koromban, mire átestem a szokásos angol magán középiskolán,
hirtelen fölfedeztem, hogy a lányok olyan idegenek, mintha marslakók
lennének. Sok évembe került, míg megszabadultam a középiskolában
szerzett, kínos félszegségemt ől - tudod, mikor az ember ott
 ül valakivel a vacsorázóasztal mellett, és azzal próbál
imponáini neki, hogy kiselöadást tart a tözsde müködéséröl,
miközben a könyökét állandóan belenyom ja a vajtartóba.
ROBIN Igen. És ha az ember serdülökorában nem ismeri meg
közelebbröl a másik nemet, akkor nemcsak szorongó és
félszeg lesz vele szemben, hanem olyan irreális várakozások
alakulhatnak ki benne, hogy késöbb, amikor kapcsolatokat
próbál kötni, sok csalódás fogja érni. Aztán jön a következö
fejlödési szakasz: le kell válnunk a szüleinkröl, márpedig ez
igen nehéz feladat, hacsak nem csatlakozunk tizenéves
korunkban a kortársaink valamilyen csoport jához. Azok az
emberek, akiknek erre nem volt alkalmuk, többnyire egész
életükben a szüleikbe kapaszkodnak. Vagy ha mégis
házasságot kötnek, akkor a férjükböl vagy a feleségükböl
csinálnak maguknak szülöt, és öbelé kapaszkodnak, ahelyett,
hogy lenne néhány, azonos nemü barátjuk, akiktöl szintén
támogatást nyernek.

Tisztességes firk°nak Pedig míndenfe/éhei'

de nem akart
kart jalszan
benne van .
velem...

JOHN Rendben, azt hiszem, értem már, mit értesz "fejlödési

fázis" alatt. És az is világos, hogy minden fázisban meg kell
tanulnunk valamit. Tehát mi történik akkor, ha valaki kihagy egy
szakaszt? Egész életében nehézségei lesznek azokkal a
dolgokkal, amiket abban a szakaszban kellett volna
megtanulnia?
ROBIN Nem feltétlenül. Ha ki hagysz is egy fázist, késöbb még
mindig keresztüleshetsz rajta, és bepótolhatod, amit
elmulasztottál. Mint ahogy például egy idö után te is
 érvényesíteni az akaratodat, amikor abba a nagyobb iskolába kerültél.
És ugyanígy, ha valakinek páldául kiskorában meghal az apja, akkor
hajlani fog rá, hogyapahelyettest keressen - egy nagybátyjában, egy
tanárjában, az ifjúsági klub vezet őjében vagy a hivatali főnökében -,
aki személyes érdekl ődés sei kíséri a sorsát, és valamit átad neki
azokból a tapasztalatokból, amit más gyerekek az apjuktói szoktak
megtanulni. Vagy az a fiatal, akit a szülei mindig otthon tartottak, és
túlságosan óvtak attól, hogy kortársaival barátkozzék, mondván, hogy
azok nem illenek hozzá, bepótolhatja, amit mulasztott, az els ő
munkahelyén vagy amikor egyetemre kerül.
JOHN És ebben a kés őbbi életszakaszában a kortárscsoport segítsége
lehetővé teszi, hogy függetlenné válj on a szüleit ől.
ROBIN Igen. Szóval, ha az ember kihagy egy fázist, kés őbb még
bepótolhatja, amit mulasztott, úgy hogy helyettesít ő tapasztalatokat
igyekszik szerezni.
JOHN De azért az emberek valójában nem tudatosan keresik ezeket a
"helyettesít ő tapasztalatokat", igaz?
ROBIN Nem, teljesen igazad v an , ez többnyire nem olyasmi, amit az
emberek tudatosan kigondolnak és elterveznek - különösen nem fiatal
korukban. De többnyire mégis megtalálják ezeket a helyettesít ő
tapasztalatokat, mert valami vonzza feléjük őket - érzik, hogy
szükségük v an rájuk, mint ahogy az embert, ha éhes, vonzza az étel.
Így amikor módjuk nyílik rá, hogy megszerezzék ezeket a tapasztala-
tokat, valószínűleg többet profitálnak bel őlük, mint más emberek. De
emlékszem rá például, hogy amikor tizenegy éves voltam, csakugyan
elhatároztam, nagyon is tudatosan, hogy ezentúl igyekszem jobban
beilleszkedni, amikor másik iskolába kerültem, mert ez az el őzőben
egyáltalán nem sikerült.
JOHN No és mit gondolsz, te milyen lépéseket hagytál ki?
ROBIN Hát egyrészt apám sosem volt velem elég határozott, mert ő
annak idején rosszul jött ki a saját apjával, a saját kisfiú korában. Így
aztán sok problémám volt mindig a fels őbbséggel, de később sokat
segített, hogy a háború alatt az angollégier őnél szolgáltam, és ott
megtanítottak rá, mi a fegyelem.
JOHN Ami azt illeti, hozzám is túlságosan kedves volt az apám, ezért
gyerekkoromban soha nem tudtam meg, milyen az, ha valaki igazán
szigorú az emberrel, vagy komolyan haragszik rá. Mikor aztán kés őbb
ilyesmit tapasztaltam, alaposan megrémített.
ROBIN No és úgy érzed, kés őbb bepótoltad, amit elmulasztottál?
JOHN Csak nagyon korlátozott mértékben. Fura módon, azt hiszem,
én a tévénél, a show-műsorok készítése során tanultam meg, mi a
fegyelem. Ha ugyanis nem készültünk el a m űsorral időre, akkor
üresen maradt a képerny ő . És volt néhány, tudományszervez ők
 számára készült oktatófilm, amely gyökeresen átalakította a maga-
tartásomat - volt például egy film a döntéshozási folyamatról, amely-
nek hatására kénytelen voltam felülvizsgálni valamennyi, a
tekintélyre és fels őbbségre vonatkozó nézetemet. De hát ezek csak
szánalmas pótszerek, az igazi tapasztalat egészen más. De azért
valamit mégiscsak tanulhattam bel őlük, mert azóta képes vagyok rá,
hogy időnként tudatosan szigorúan és haragosan viselkedj ek
alányommal, hogy öt késöbb ne rémítse majd meg annyira, ha
ilyesmível találkozik, mint engem. Így aztán ö is megtanult bánni az
ilyen helyzetekkel nem esik tölük pánikba. Azt hiszem, éppen ezért
sokkal kevésbéérzékeny, mint én voltam az ö korában.
ROBIN Nem sajnálod, hogy nem voltál katona?
JOHN Ma már igen, de csak azért, mert már túl vagyok a
veszélyen.
De te, gondolom, úgy látod, hogy jót tenne nekem néhány hét a
seregben, igaz?
ROBIN Sose túl késö, hogy az ember helyettesít ő tapasztalatokat
szerezzen, fiacskám.
JOHN Hát ha nem, akkor erre felelj, légy szíves! Ha ezek a helyettesít ő
tapasztalatok vonzanak bennünket, ha segítenek nekünk beérni a
többieket, és megtanulni, amit elmulasztottunk, akkor hogyan lehet-
séges, hogy az emberek egy részének mégiscsak komoly problémái
vannak?

Ha titkoljuk, hogy kihagytunk egy fázist...

ROBIN Ha kihagytunk egy fázist, úgy pótolhatjuk be, amit mulasztot

tunk, hogy helyettesítö tapasztalatokat keresünk. Eddig rendben?
JOHN Rendben. ROBIN Namármost v an valami, ami megakadályozhat
bennünket
abban, hogy pótlólag megszerezzük ezeket a tapasztalatokat. Még-
pedig az, ha úgy teszünk. mintha nem mulasztottuk volna el azt a
bizonyos szakaszt - ha eltitkoljuk, hogy bizonyos szempontból nem
vagyunk igazán felnöttek.
JOHN Mert ezt kínosnak találjuk?
ROBIN Igen. Ahogy felnövünk, szégyellni kezdjük, hogy egy korábbi
szakaszt kihagytunk. És természetesen minél id ősebbek leszünk,
annál jobban szégyellnénk, ha be kellene vallanunk, hogy valami
alapvető dologgal nem sikerült zöldágra verg ődnünk - és ostobának
és gyerekesnek éreznénk magunkat, ha ez valahogy a többiek
tudomására
jutna.
JOHN Tehát megpróbáljuk eltitkolni el őlük.. .
 után annyira hozzászokunk a titkolózáshoz, hogy a végén saját
magunk elől is sikerül eltitkolnunk.
JOHN Saját magunk el ől? Ezt úgy érted, hogy a végén nem is tudunk
róla, hogy valami bajunk v an ?
ROB IN Igen. És amint egyszer tagadni kezded saját magad el őtt, hogy
valamilyen alapvet ő fontosságú dolgot elmulasztottál, többé nem
keresel helyettesít ő tapasztalatokat. Pedig éppen azokra lenne szük-
séged, hogy megoldd a problémádat.
JOHN Jó, ge sehogy se értem, hogy ha mások el ől rejtegetünk valamit,
ez miért vezet oda, hogy egy id ő után mi magunk se legyünk ennek
tudatában?
ROB IN Ez a bizonyos probléma kínos érzéseket okoz, igaz?
JOHN Igaz.
ROB IN Jobb szeretnénk, ha nem is létezne. Mármost csak rajtunk
múlik, hogy a körülöttünk levő világban odafigyelünk-e valamire,
vagy nem veszünk róla tudomást. Ugyanezt megtehetjük azokkal a
dolgokkal is, amelyek a saját fejünkben vannak, a gondolatainkkal
vagy az érzelmeinkkel Megtanulhatjuk, hogyan kerülhetünk el bizo-
nyos fajta gondolatokat vagy érzelmeket, hogyan nézhetünk gyorsan
másfelé, ha mégis megpillantjuk őket. Ha ezt elég gyakran tesszük,
olyan mélyen gyökeret ereszt bennünk ez a szokás, hogy bizonyos
fajta érzelmeket ne vegyünk észre, olyan ösztönössé válik, hogy már
nem is igen tudunk róla, hogy ezt tesszük. Ezt a folyamatot nevezte
egy amerikai pszichiáter, Harry Stack Sullivan "szelektív figyelmet-
lenségnek" .
JOHN Márpedig ha nemis igen tudunk róla, hogy szántszándékkal
nem vesszük észre bizonyos fajta érzelmeinket.. .
ROB IN Azt már csak egy hajszál választja el attól, hogy azt is elfelejt-
sük: egyáltalán vannak ilyen érzelmeink. Mintha lehúztunk volna egy
rolót az agyunkban, hogyeltakarjuk magunk el ől azt az érzelmet,
amelyet nem akarunk látni, azt, amelyr ől úgy érezzük, hogy titkol-
nunk kell.
JOHN Mert szégyenletesnek érezzük... mint valamiféle gyöngeséget?
ROB IN Igen, és mert rossznak érezzük őket.
JOHN Milyen értelemben? Erkölcsileg?
ROB IN Hát a végén már erkölcsileg is. De ennél sokkal fontosabb,
hogy nagyon rossz, kínos és kényelmetlen érzéseket keltenek
bennünk, mintha minket nem is lehetne elfogadni vagy szeretni.
JOHN Tehát akkor is "rossznak" érezzük magunkat, ha csak saját
magunknak valljuk be, mit érzünk. Hát inkább magunk el ől is
eltakarjuk .. .
.ROBIN Így van .
JOHN Nem vehetnénk egy bizonyos érzelmet - mondjuk a dühöt - ,
 hogy szemléltesd rajta, hogyan tanulja meg egy gyerek elrejteni
önmaga elől?
ROBIN Hát egy egészséges, normális családban időnként mindenkivel
előfordul, hogy dühös, és ezt még nem tekintik halálos b űnnek. A
gyerektől elvárják, hogy ésszerű határok között tartsa a dühét, de
a szülők nem csinálnak belőle minden alkalommal nagy ügyet. A
gyerek így megtanulja, hogy a düh is csak olyan érzés, mint a
többi; hogy ki is lehet fejezni; hogy nem destruktív, és senki nem
fog belehalni, ha ő dühös. Ha tehát a szüleit nem rémíti meg
különösebben a saját dühük, akkor ő is nyugodta bb an meri
kifejezni, ha mérges, és ha segítenek neki abban, hogy
megbirkózzék az indulataival, akkor megtanulja, hogyan szorítsa
normális határok közé őket, amikor társadalmilag ez a kívánatos.
JOHN És hogy romolhat el mindez9
ROBIN Ami azt illeti, kétféleképpen is. Vegyük el őször a hagyományos
magyarázatot, amelyet annak idején Freud és az els ő analitikusok
kínáltak erre a jelenségre. Ők azt állították, hogy ha egy érzést a
szőnyeg alá söprünk - azaz elfojtunk -, ennek mindig valamiféle
"trauma" az oka.
JOHN Vagyis egyetlen, egyszeri, de rendkívül fájdalmas esemény.
ROBIN Úgy van. Vegyünk például egy kisgyereket, akit a normálisnál
jóval nagyobb mértékben megrémít a tulajdon dühe. Az a
bizonyos egyszeri, fájdalmas tapasztalat lehetett például az, hogy
a gyermek anyja kórházi kezelésre szorult, és ezért egyszer csak
eltünt otthonról, éppen abban az id ő szakban, amikor a gyerek
dühkitörései egymást érték. Ahhoz még túlságosan kicsi volt,
hogy megértse, miért tünt el valójában az anyja, hogy kórházba
került, ezért esetleg azt gondolja, elhagyta őt, mert olyan gyakran
volt indulatos - mert olyan "rossz" volt. Így ahelyett, hogy id ővel
kinőné a dührohamait, megtanulná korlátok között tartani az
indulatait, és olyankor is biztonságban érezné magát, amikor
mérges, mert tudná, hogy akkor is szeretik, ezentúl rettenetesen
megrémül, valahányszor haragot érez. És bármilyen hasonló,
későbbi traumatikus eseménynek is aránytalanul nagy lesz rá a
hatása, és tovább fokozza a félelmeit. Például megeshet,
hogy összeverekszik egy másik fiúval, és az csúnyán megsérül,
teljesen véletlenül, de ő azt fogja hinni, hogy ez megint csak a
saját hibája, és a tulajdon dühe ett ől kezdve még jobban meg
fogja rémíteni, míg végül annyira "rossznak" érzi, hogy
megpróbál úgy tenni, mintha soha nem is lenne dühös - vagyis a
szőnyeg alá söpri.
JOHN Tehát ez a freudi magyarázat. De emlékszem, hogy ezt néhány
szor mint "hollywoodi sikerfilm-sztorit" emlegetted.
ROBIN Hát, ami azt illeti, csakugyan remek darabot lehetne csinálni
belőle! De ma már tisztában vagyunk vele, hogy ugyanez a folyamat /
 végbemehet sokkal kevésbé látványos és drámai módon is, sokkal
fokozatosabban, és hogy a kiváltásához elegend ő az a félelem és
feszélyezettség, amellyel a gyerek családtagjai egy bizonyos fajta
érzelemre reagálnak. Tehát a példánkban szerepl ő kisgyerekben
fokozatosan alakul ki az a meggyőződés, hogy a düh valami rossz
dolog, mert a család többi tagjaiban kínos zavart és kényelmetlen
érzelmeket kelt.
JOHN Vagyis mert az egész család "rossz dolognak" tartja a dühöt?
ROBIN Igen. És a gyerek újra és újra érzékeli ezt az "üzenetet". És
látja azt is, mennyire felzaklat ja a szüleit az, ha ő dühös, hogy
képtelenek mihez kezdeni vele, és hogy tudomást sem vesznek róla,
magára hagyják, vagy éppen rátámadnak, ha megpróbálja kifejezésre
juttatni. Nem sok id ő kell hozzá, hogy benne magában is kényelmet-
len érzéseket keltsen a tulajdon dühe. Látja, hogy a szülei nem
szeretik, ha mérges, és mivel minden gyerek azt szeretné, ha szülei
szeretnék, és ha cserébe ő is szerethetné és boldoggá tehetné őket,
megpróbálja eltitkolni el őlük, ha haragot érez.
JOHN Azaz számára a düh ezentúl azt jelenti, hogy a szülei el fogják
utasítani, márpedig alighanem egy gyerek számára ez a legszörny űbb
fenyegetés.
ROBIN Igen, éppen err ől beszéltem az imént, amikor azt mondtam,
hogy valaki rossznak érzi saját magát. Persze ett ől kezdve viszont a
gyerek ráadásul úgy érzi, becsapja a szüleit, mszen nem valódi
önmagát mutatja nekik. És úgy érzi, eltávolodott a szüleit ől, mivel
azok nem fogadják el egészen olyannak, amilyen - hiszen úgy kell
tennie, mintha sose lenne dühös. Oe az, hogy csalónak érzi magát,
még mindig jobb, mintha attól kellene félnie, hogy a szülei teljes
egészében elutasítják, tehát alighanem azt fogja választani, hogy
színleljen, ha azért szeretik, semmint azt, hogy önmaga legyen, és
elutasítsák.
JOHN Ettől kezdve tehát ha valami olyasmi történik, ami egy
egészséges
gyereket felmérgesítene, ez a gyerek magába fogja fojtani a dühét.
ROBIN Hogy elrejtse a szülei el ől. Ám a következő lépésben
megtanulja azt is, hogyan rejtse el önmaga el ől, mert ez az egyetlen
módja, hogy szeretetre méltónak érezze magát. A düh olyan
szörnyen"rossz dolog", hogy nem vallhatja be, még önmagának sem,
hogy időnként dühös. Így aztán szokásává válik, hogy ne vegye észre,
ha dühös hogy a szőnyeg alá söpör je - addig-addig, míg végül el is
mszi, hogy csakugyan nem érez soha haragot.
JOHN Rendben, most már értem, hogyan tanulja meg elrejteni az
érzelmeit önmaga elől, de azt a gondolatot még mindig nem tudom
sehogy se megemészteni, hogy egész családok ugyanazokat az érzése-
ket titkolják önmaguk el ől.
ROBIN Igen, vagy legalábbis hajlanak rá. Ha körülnézel, azt látod,
hogy minden családban vannak érzelmek, amelyeket "jónak", és
vannak, amelyeket "rossznak" tartanak. A rosszakat gondosan a
szőnyeg alá söprik, és a család minden tagját köti az a kimondatlan,
de hatalmas erej ű egyezség, hogy ezeket az érzelmeket nem szabad
észrevenni. Minden családtag úgy tesz, mintha nem is léteznének. Így
a gyerekek is mind megtanulják, hogy nekik is ugyanazokat a
dolgokat kell a szőnyeg alá söpörniük. Ezt a szokást egymásnak adják
át, éppolyan szándéktalanul, mint a kanyarót, anélkül, hogy
bármelyikük is tudná, hogy ezt teszik.
JOHN Az teljesen világos, hogy a gyerekek miért követik ezt a családi
mintát. De azt még mindig nem értem, hogy hogyan alakul ki ez a
minta a kezdet kezdetén. Miért v an az, hogya két szülő is ugyanazt a
dolgot söpri a szőnyeg alá? Végül is ők ketten nem ugyanabban a
családban nőttek fel.
ROBIN Ebben igazad v an . De nem emlékszel, mir ől beszélgettünk az
előbb: hogy az emberek azért vonzódnak egymáshoz, mert mind a
ketten ugyanazt a fejl ődési szakaszt mulasztották el?
JOHN Csakugyan. Ami azt illeti, az az érzésem, hogy ez az egész
beszélgetés része a magyarázatnak, hogy miért v an ez így.
ROBIN Valóban. Ez az oka, hogya férj és a feleség is hajlamos
ugyanazokat a dolgokat söpörni a sz őnyeg alá. De hogy miért, ezt
egyelőre nem tudom elmagyarázni, mert még hiányzik a kirakós játék
néhány darabkája. Perceken belül azok is a helyükre kerülnek. Ú
gyhogy légy szíves, egyel őre hidd el nekem becsületszóra, hogy így
van , és ne okvetetlenkedj!
JOHN .. .Hát Sir Robin Day ezt nem nyelné le szó nélkül!
ROBIN Szerintem se. Még szerencse, hogy ő nem ért rá könyvet írni
velem.
JOHN Kösz szépen. Najó... tehát ha a szül ők is mindketten ugyanazt az
érzelmet rejtik szőnyeg alá, akkor értem, hogy miért tanulják el t őlük
ezt a gyerekeik is Aminek aztán az az eredménye, hogy a család
minden tagja ugyanazt teszi. Mindenki ugyanazzal kapcsolatban
fejleszti ki a tulajdon vakfoltját.
ROBIN Vagy vakfoltjait. Egynél több olyan érzés is lehet,
amelyet
tudat alá szorÍtanak.
JOHN ló, rendben. És a különböző családok különböző érzelmekre
vakok?
ROBIN Igen, minden család más érzelmeket vagy érzelmek más kom
binációit söpri a szőnyeg alá.
JOHN És egy terapeuta hogyan tudja megmondani, milyen érzelmeket
titkol önmaga el ől egy bizonyos család? Hogy ismeritek fel, hol
vannak a vakfoltjaik?
 ROBIN Az egyik legegyszerubben felismerhet ő árulkodó jel, ha
vala
mennyien tal{adják, hogy valaha is éreznék azt az érzést. Például ha
kijelentik: „O, a mi családunkban ismeretlen dolog a féltékenység",
akkor annyit máris tudsz, hogy ebben a családban sok baj van a
féltékenységgel - hogy számukra a féltékenység tabu.
JOHN Ilyen egyszerű lenne?
ROBIN Önmagában ez a legjobb nyomravezető . De azért vannak még
mások is. A terapeutának rövidesen alkalma v an megfigyelni, hogya
család milyen nagy ívben kerülgeti a "vakfoltját", átsiklik fölötte,
megváltoztatja a témát - egyszer űen tudomást sem vesz róla. És az a
legizgalmasabb, hogy ezek a vakfoltok, ezek a tabuk nemzedékr ől
nemzedékre örökl ődnek.
JOHN Anélkül, hogy bárki is tudna róla?
ROBIN Persze, hiszen ha tudnák, mit söpörtek a sz őnyeg alá, akkor az
többé nem lenne a szőnyeg alatt, nem igaz?
JOHN És azt honnét tudjátok, hogy a tabuk nemzedékr ől nemzedékre
öröklődnek?
ROBIN Mi, családterapeuták újra és újra megbizonyosodunk róla, ami-
kor felderítjük a pácienseink családi hátterét, mert szeretnénk megér-
teni, milyen családból jöttek, vagy amikor egyszerre kezeljük ugyan-
annak a családnak több nemzedékét, vagy ha alaposan szemügyre
vesszük a tulajdon családunkat. És a kutatások is ezt támasztják alá.
JOHN Rendben van. Hát akkor lássuk, mit tudtam meg eddig. Ahogy
felnövekszünk, mindnyájan különböz ő fejlődési szakaszokon me-
gyünk át, és minden szakaszban meg kell tanulnunk valamit. Ezek a
dolgok, amiket az egyes fázisokban elsajátítunk, alapvet ően azzal
kapcsolatosak, hogyan bánjunk az érzelmeinkkel Például megtanul-
juk, mihez kezdjünk azokkal az érzelmekkel, amelyeket mások ha-
talma és tekintélye, vagy azokkal, amelyeket a másik nem ébreszt
bennünk, vagy azzal, amit akkor érzünk, amikor függetlenné válunk a
szüleinktől és elszakadunk tőlük.
Megeshet azonban, hogy valamelyik szakaszt elmulaszt juk. De
akkor még mindig bepótolhatjuk, ha kés őbb helyettesít ő tapasztala-
tokat szerzünk. Ezek segítségével, hogy úgy mondjam, beérhetjük a
többieket.
Megeshet azonban, hogy valami félresiklik ebben a folyamatban.
Ha kihagytunk egy fázist, és nem estünk át helyettesítö tapasztalato-
kon, azok az érzelmek, amelyekkel nem tanultunk meg bánni, igen
kínosak lesznek számunkra. Ezért alighanem megpróbáljuk elrejteni
öket mások elöl, aminek az lesz a vége, hogy önmagunk el őtt is
leplezzük őket, és arról is megfeledkezünk, hogy egyáltalán léteznek.
Mármost két okunk lehet rá, hogy valamilyen érzelemmel ne
tanuljunk meg bánni, és arra kényszerüljünk, hogy a szönyeg alá sö
 pörjük. Az első, ha valami váratlan traumát szenvedünk el vele
kapcsolatban - egyszeri, drámai, igen fájdalmas élményt. A második
és lényegesen gyakoribb eset, ha fokozatosan tanuljuk meg eltitkolni
azt a bizonyos érzelmet, mert a családunkban tabunak tekintették.
Minden családban vannak érzelmek, amelyeket rossznak tartanak,
és elfojtanak. A gyerek is hamarosan megtanulja, hogy ezt kell tennie,
mert ha bármi jelét adja, hogy megvan benne a tabunak tekintett
érzelem, ezzel azt kockáztatja, hogy a szülei elutasítják, ezért, ha
mégis érzi, "rossznak" tartja magát. Így ez a minta szül őről gyerekre
öröklődik.
ROBIN És nemzedékről nemzedékre. Ezt se felejtsd el! Ha valaki
gyerekkorában nem tanulta meg, hogy bánjék egy bizonyos fajta
érzelemmel, akkor feln őtt korában a tulajdon gyermekeit se tudja
megtanítani rá.
JOHN Igen. És mondd csak, voltaképp miért baj, ha egy érzelem tabuvá
válik? ROBIN .. .Hát ezt meg hogy érted?
JOHN Hát ha valami komisz és kellemetlen dolgot érzel, amivel nem
tanultál meg bánni, és amit ől nagyon rossznak érzed magad, végül is
miért nem szabadulhatnál meg t őle úgy, hogy jó alaposan a sz őnyeg
alá söpröd?
ROBIN Vagy úgy! Hát azért, mert ez a módszer nem m űködik valami
jól, és többnyire az a vége, hogy több problémát okoz, mint ahányat
megold.

Mi a baj a szőnyeggel?

JOHN Hogy érted, hogy ez az egész "sz őnyeg alá söprés" nem müködik
valami jól?
ROBIN Többféleképpen. Először is, a szőnyeg újra meg újra félrecsú-
szik, és kilátszik valami a tiltott érzelmekb ől. Másodszor, ha az ember
szilárdan a helyén akarja tartani a sz őnyeget, ez rengeteg energiáját
fölemészti. Es harmadszor, hát egyszerüen nem nyeshetsz le egy
darabot a teljes emberi személyiségb ől, anélkül hogy fel ne borítanád
az egész rendszert - a teljes emberi lényt.
JOHN Hu, de ékesszóló ma, doki! Nem mehetnénk ezeken a dolgokon
végig újra, egyenként? Szóval a szőnyeg félrecsúszhat?
ROBIN Igen, különösen ha fáradtak vagy betegek vagyunk, vagy egy
kicsivel többet ittunk a kelleténél. Ilyenkor a tabu alá került érzelem
kiszabadul. És mivel olyan része a személyiségünknek, amellyel
elvesztettük a kapcsolatot, váratlanul tör ránk, és így nem is igen
tudjuk kordában tartani. Tehát megeshet, hogy hirtelen valami
 nagyon visszataszÍtót mondunk vagy teszünk, valamit, amir ől úgy
érezzük, hogy "ez nem is én voltam"!
JOHN Csakugyan. Soha nem fogom elfelejteni, mi történt velem
egyszer abban a csoportban, amit te vezettél. Olyan volt, mintha valaki
más szájából jöttek volna a szavak, valakiéb ől, akinek semmi köze
hozzám Egészen megrázott, amikor rádöbbentem, hogy én mondtam
őket. Még most is emlékszem, mennyire szégyelltem magam, mert
amit mondtam, teljesen ellentétben állt az önmagamról alkotott
képemmel. Mindig azt hittem magamról, hogy nem vagyok rossz
ember.. .
ROBIN Igen, pontosan err ől beszélek. Ha bizonyos dolgokat állandóan a
szőnyeg alatt tartasz, amikor mégis el őbukkannak, úgy érzed, hogy ez
"nem is te vagy". És néha valami egészen jelentéktelen ok elég rá,
hogy a titokban alaposan felgyülemlett érzés kirobbanjon. De éppen
mert a kiváltó ok olyan jelentéktelen, az érzelemkitörés nevetségesnek
tünik, úgyhogy csak szégyelled és zavarban vagy miatta, és eggyel
több okod v an rá, hogyelfojtsd. De az is megeshet, hogy az érzelem
rejtekutakat keres, hogy megnyilvánulhasson. Ha például
haragszol valakire, de a haragodat a sz őnyeg alá söpörted, akkor
esetleg elfelejted a nevét vagy a születésnapját, vagy "véletlenül" a
fejére ejtesz egy téglát. Vagy destruktív fantáziáid támadhatnak vele
kapcsolatban. Bár meglehet, hogy még ezt is álcázod, és afantázia az
aggodalom álarcát ölti.. .

c=.., B .a^ 1 .
6—/alak _ CSOdála/O; VOI/./ lt:—/. n: 'va ..

1
JOHN Az aggodalomét?
ROBIN 6, igen. Például ha egy asszony haragszik a férjére, mert
az
elkésett a vacsoráról, és még csak haza se telefonált, akkor elképzel-
heti, hogy a férje karambolozott, és most sebesülten fekszik az
országúton, és ezáltal kifejezést adhat, álcázott formában, annak a
természetes dühének, amit a férje késése ébresztett benne. De ugyan-
akkor azt is elképzelheti, hogyan telefonál a ment őnek, hogy idejében
odaérjenek, és ezzel pozitiv érzelmeit is kifejezheti. A lényeg az, hogy
az elfojtott érzés azért talál ilyen álcázott formákat, mert elveszitettük
vele a kapcsolatot. Tehát bizonyos fokig úgy müködik, mint egy
lesben álló b andita, nincs hatalmunk fölötte.
JOHN Aztán azt is mondtad, hogy rengeteg energiát felemészt, hogya
szőnyeget szilárdan a helyén tartsuk...?
ROBIN Igen, mert valahogy megorrontjuk, hogy megvan a veszélye,
hogy a leplezett érzelem - legyen az düh, féltékenység, félelem vagy
bármi egyéb - valahogy kicsusszan, ha nem állunk állandóan résen.
Egyik részed tehát állandóan éberen figyeli, nem közeledik-e a látha-
tatlan ellenség. Bár fogalmad sincs róla, miért, de sose tudod teljesen
elengedni magadat, és ett ől feszült és fáradt leszel. Azok a bizonyos
érzelmek állandóan ott kísértenek a sz őnyeg alatt, és az az er őfeszítés,
amivel megakadályozod, hogy a felszínre bukkanjanak, szoros kap-
csolatban áll a legkülönfélébb pszichoszomatikus eredetü betegsé-
gekkel - fejfájással, gyomorfájdalmakkal, emésztési zavarokkal, a
reuma bizonyos fajtáival, és így tovább.
JOHN Csakugyan, én is azért jelentkeztem a terápiára, mert a kezel ő-
orvosom egyszeruen semmiféle szervi okot nem talált rá, miért
szenvedek olyan gyakran csúnya influenzás tünetekt ől, no meg azért
is, mert sehogy se értettem, miért olyan nagy bennem a feszültség.
ROBIN Na és vissza tudsz rá emlékezni, mi történt?
JOHN Hát az inftuenzás tünetek szinte egyik pillanatról a másikra
eltüntek, és soha többé nem tértek vissza. A feszültség is állandóan
csökkent bennem, de ami azt illeti, elég lassan. Azt hiszem, körülbelül
három évbe beletellett, amig sikerült a normális szintre csökkenteni.
Ezzel együtt, roppant izgalmas dolog, ugye, ha az ember elbeszélget
egy-két fiziko terápiás orvossal vagy massz őrrel, és rájön, hogy volta-
képpen milyen magas fokú az a feszültség, amit még "normálisnak"
tekintenek.. .
ROBIN Igen, és mint mondtam, igen gyakran megesik, hogy egész
családokban rengeteg v an belőle titokban fölhalmozva.
JOHN Mármost hogy állunk a harmadik okkal, amiért szerinted mü
ködik a szönyeg alá söprős módszer... hogy "felborítja a személyiség
egyensúlyát"?
ROBIN Nos, valamennyi érzésünknek megvan a hasznos funkciója.
JOHN Valamennyinek?
ROBIN Igen, még azoknak is, amelyeket időnként negatívnak tartuk,
feltéve, hogy v an valamelyes uralmunk fölöttük. Egy egészséges
emberben mindezek az érzelmek egyensúlyban tartják egymást. Ha
viszont elfojtunk bel őlük néhányat, az az egész egyensúlyi helyzetre
kihat. Másként fogalmazva, az elfojtott érzéshez nem tudunk hozzá
férni, amikor szükségünk van rá.
JOHN Igen, ez bizonyos tekintetben világos, de még mindig nehezen
tudom elképzelni, hogyan lehetne hasznos például a harag, irigység,
a kegyetlenség és hasonlók.
ROBIN Hát ha elfojtjuk őket, akkor nem is hasznosak. Akkor elveszít
jük velük a kapcsolatot, és egyáltalán nem tanulunk meg bánni velük.
Tehát amikor mégis felszínre törnek, akkor irányíthatatlanok és
destruktívak. De ha nem söpörtük őket a szőnyeg alá, ha tudatában
vagyunk a létezésüknek, és ha nem rémítenek meg minket túlságosan,
akkor valamelyest irányítani is tudjuk őket
JOHN Jó, azt értem, hogy akkor nem olyan destruktívak, de hogyan
lehetnek hasznosak? A düh például?
ROBIN Hasznos lehet, ha a sarkadra kell állnod, mert valaki paran-
csolgatni akar neked, vagy megpróbál kihasználni. Düh nélkül nem
vagy képes megvédeni magadat, amikor erre v an szükség. Tehát az az
ember, aki mindezt a szőnyeg alá söpörte, passzívnak és félénknek
tünik, és gyakran megesik vele, hogy parancsolgatnak neki, mert
nem tud hozzáférni a tulajdon dühéhez. Nem képes a sarkára állni.
JOHN Vagyis olyan rendes, hogy azzal már kárára v an önmagának?
ROBIN És ráadásul "olyan rendes, hogy az már nem is igaz". Az
emberek nem bíznak benne igazán, mert megérzik, hogy a düh ott
munkál benne valahol. Mint ahogy csakugyan ott is v an , a szőnyeg
alatt.
JOHN Jó, rendben. De hogy lehet hasznos az irigység?
ROBIN Az irigységgel nincs semmi baj, ha tudatában vagyunk, ural
kodni tudunk rajta és más érzelmekkel ellensúlyozzuk. Akkor az
irigységnek üdvös hatása is lehet, példáuljó hasznát vesszük, amikor
versengünk a munkában vagy a játékban, vagy amikor megpróbáljuk
követni valakinek a példáját, akit csodálunk.
JOHN .. .Tényleg, ez csakugyan így v an .. . Én is irigyelem Tom Stop-
pardnak a munkáit, és Michael Fraynét és Al an Ayckbournét is, de ez
csak annyit jelent, hogy szeretném, ha egy nap én is olyan jót tudnék
írni, mint ők. De az irigység könnyen elfajulhat, nem? Amikor az
ember csak ül egy zugban, és gyülöl mindenkit, aki valamiben sikert
ért el.
ROBIN Az irigység csak akkor fajul így el, ha valamit nagyon szeretnél
megkapni, és ha aközött, amivel te rendelkezel, meg amivel a másik,
 széles szakadék tátong, és neked semmi reményed nincs arra, hogy ez
a távolság idővel csökkenni fog, és te is megkapod a magad részét
abból a jó dologból, amit irigyelsz valakitől.
JOHN Pontosan ezért nem állhatom például Teresa anyát. Ha valaki
ennyivel szent életűbb, mint mi, többiek, az b őven rászolgált, hogy
egy kicsit lejjebb szállítsák a magas lóról. Remélem, az újságírók
rászállnak, és kiszagolnak valami jó kis szaftos pletykát.. .
ROBIN Csak az idejüket vesztegetnék.
JOHN Ez ritkán szokta visszatartani őket. Erről jut eszembe, a kegyet
lenségről még nem beszéltünk. Szóval szerinted a kegyetlenség is
hasznos lehet?
ROBIN Igen, mert megeshet, hogy fájdalmat kell okoznod valakinek a
saját érdekében. Erre még azokkal az emberekkel szemben is szükség
lehet, akiket a legjobban szeretsz. Vagy velük leginkább. Például a
szülőknek segíteniük kell a gyerekeiket abban, hogy fokozatosan
függetlenné váljanak. De ez a folyamat a gyermek számára mindig
fájdalmas, mert amikor el őször ízleli meg a függetlenségét, az rend-
szerint szorongást és rémületet kelt benne. Ha azonban a szül ők
tudják, mit kell tenniük, akkor nem avatkoznak közbe, hanem
engedik, hogya gyerek minden alkalommal egy kicsivel több és több
ilyen kényelmetlen érzést legyen kénytelen elviselni, hogy apránként
megtanuljon szembenézni a félelmével és felülkerekedni rajta, amit ől
megnő az önbizalma.
JOHN Vagyis "jóságból kell kegyetlennek" lenniük.
ROBIN Ha azonban a sz őnyeg alá söpörték a tulajdon kegyetlenségü
ket, akkor erre képtelenek, és a gyerek sose válik valóban függetlenné.
Na és gondolj bele, mire menne kegyetlenség nélkül például egy se-
bész, akinek bele kell vágnia más emberek testébe? Képtelen lenne rá,
ha túlságosan finnyás volna. És mint pszichológusnak, nekem is gyak-
ran kell az embereket igen fájdalmas dolgokkal szembesítenem, ha azt
akarom, hogy felismerjék és megoldják a problémáikat... és én még
csak érzéstelenítést sc használhatok. Régebben ez sokkal inkább
nehezemre esett, mint most, mert nem szerettem, ha mások kegyet
lennek tartottak, vagy ha azt kellett éreznem, hogy kegyetlen vagyok.
JOHN Ezzel azt akarod mondani, hogy volt benned némi kegyetlenség,
csak szőnyeg alá söpörted, és amikor tudatosodott benned, hozzáse
gített, hogy hatékonyabb terapeuta legyél?
ROBIN Igen, azt hiszem, így történt. Ha egy páciensemnek valami
valóban fájdalmas dologgal kell szembenéznie, ma már sokkal ke
vésbé riadok vissza attól, hogy erre rákényszerítsem. Persze ha valaki
szerint kegyetlennek lenni annyit jelent, mint örömöt találni benne, ha
szántszándékkal és öncélúan fájdalmat okozunk, ebben az értelemben
a kegyetlenség soha nem lehet jó dolog.
JOHN Na és mi a helyzet a szorongással?
ROB IN A szorongással? Az létfontosságú!
JOHN Hogyhogy?
ROB IN Csak egyszer ülj bele egy olyan autóba, amelyiknek a
vezetőjébe
egy csepp sem szorult bel őle, majd megtudod!
JOHN Igen, persze. ló, tehát akkor minden érzelmünk hasznos, ha
tudatuk ban vagyunk, és nem félünk t őlük túlságosan, mert akkor
bánni is tudunk velük. De ha a sz őnyeg alá söpörjük őket, akkor
először is nem tudunk hozzájuk férni, amikor szükségünk v an rájuk;
másodszor, amikor a szőnyeg félrecsúszik, és az elfojtott érzelem
kiszabadul, sok kárt okozhat, mert nem vagyunk képesek az ellen őr
zésünk alatt tartani.
ROB IN Igen, nagyjából így v an .
JOHN Mármost te azt állítod, hogy mindnyájunkban megvan nak
mindezek az érzelmek.
ROB IN Igen, azt hiszem, hogy az emberi természet nagyjából egyforma
mindenütt, már úgy értem, hogy minden emberi lényben az érzel-
meknek nagyjából ugyanaz a skálája él, mint ahogya testünk is
ugyanazokból a kémiai anyagok ból épül fel. Mindnyájunkban v an
szert,félknygbáoszmrú,hatoságöm
gyávaság, kedvesség, kegyetlenség, szexuális vágy, szégyenl ősség és
így tovább, és így tovább.
JOHN És ezekb ől az érzelmekb ől néhányat mindnyáj an a tudatalattiba
szorÍtunk. Mindnyájan, kivétel nélkül.

SEMMIIIARAG SEMMI BAroRSAG

SEMMI GYENGÉDSÉG

SEMMI SEX. KÉREM SEMMI BANAT

SEMMI SZORONGAs
ROBIN Igen. Bizonyos mértékben legalábbis. Különböző emberek az
érzelmek különböz ő kombinációit fojtják el.
JOHN Szóval akkor szerinted arra, amit általában a személyiségünknek
szokás nevezni, úgy teszünk szert, hogy ki-ki más és más érzelmeket
tanul meg a sz őnyeg alá söpömi?
ROBIN Pontosan. Például valaki, aki a gyöngéd érzelmeit fojtotta el,
barátságtalannak t űnik. Aki a dühét, az túlságosan jó ahhoz, hogy igaz
legyen; ha az irigységünkt ől szab—dultunk meg, nem tudunk
versengeni, ha szexuális érzelmeinkt ől, merevek és távolságtartók
leszünk, ha a szomorúságot veszítettük el, egy kissé mániásakká, ha
pedig a szorongást, akkor rettenetesen veszélyesekké válhatunk.
JOHN Még egy utolsó kérdés. Ez a sz őnyeg alá söprés, ez azonos azzal,
amit Freud "elfojtásnak"-nak nevezett, és amit a sz őnyeg alá
söpörtünk, az a "tudattalan"?
ROBIN Nagyjából. Ugyanazokat a gondolatokat fejezzük ki különböz ő
nyelven. JOHN És miért különböz ő nyelven? ROBIN Hát én azzal
próbálkozom, hogy Freud gondolatait, de más
analitikusokét és pszichológusokét is összekapcsoljam bizonyos, a
családterápiából és a viselkedésterápiából származó új gondolatok
egész sorával. Ezeket a gondolatokat meglehet ősen vázlatosan, elna-
gyoltan fejtettem csak ki itt, de azért azt hiszem, azt sikerült érzékel-
tetnem, hogy amikor önmagunk egy részét kiszorít juk a tudatunkból,
ez egy rendkívül aktív folyamat; hogy rendszerint azzal kezd ődik,
hogy szántszándékkal rejtegetjük bizonyos érzelmeinket a szüleink
elől; és csak később veszítjük őket szem elől mi magunk is; és hogy
ezek az érzelmek azért mindvégig ott vannak bennünk, és azzal
fenye—.etnek, hogy bármelyik pillanatban újra felbukkanhatnak .. .
JOHN Es ezért v an az, hogy a szőnyeg alá söprés -az elfojtás -nem
működik.. .

Vonzódás

ROBIN Azt hiszem, most már megismerkedtünk azokkal a fogalmak-

kal, amelyekre szükségünk v an ahhoz, hogy visszatérhessünk az
eredeti kérdésünkhöz, vagyis ahhoz, miért vonzódnak egymáshoz
azok az emberek, akiknek hasonló volt a családi hátterük -
vagyis akik valószínűleg ugyanazt a fejlődési szakaszt hagyták ki.
JOHN Hát ha mindketten ugyanazt a szakaszt hagyták ki, akkor
ugyanazokkal az érzelmekkel lesznek problémáik, nem igaz? Vagyis
azokkal az érzelmekkel, amelyekkel a kihagyott szakaszban kellett
volna megtanulniuk bánni, de elmulasztották.
 Annyi közös van bennünk,
drágám Példá u/,
a vezet ő i hajlam...

ROBIN Úgy van . És ha mindkettőjüknek ugyanazokkal az érzelmekkel

vannak problémáik.. .
JOHN .. .akkor mindketten ugyanazokat söpörték a sz őnyeg alá,
igaz? ROBIN Heuréka. Hát ezért vonzódnak egymáshoz. Mivel
mindkettejükben ugyanazok az érzelmek vannak a sz őnyeg alatt és
fölötte. JOHN Hogyhogy fölötte is ugyanazok vannak? Az emberi
természet
mínusz amit elfojtottak, Így érted?
ROBIN Úgy van . Tehát meglátják egymást... és úgy érzik, megtalálták
az igazit. Hogy Isten is egymásnak ter—mtette őket. Egyenesen elké-
pesztő, mennyi közös v an bennük... Es csakugyan. Ugy osztották fel
a tulajdon lelküket, hogy pompásan illenek egymáshoz. Mindketten
megtalálták a tökéletes házastársat!
JOHN Na de várj már egy percet! Ezeket az embereket nem az vonzza,
amit a sz őnyeg alá söpörtek... az taszítja őket, nem? Hiszen az tabu.. .
ROBIN Igazad v an , csakugyan nem az vonzza őket, hanem, ami a
felszínen v an . .. akirakatban. De a kirakat azért olyan, amilyen,
mert a háttérben is ugyanazok a dolgok vannak.
JOHN Értem. Tehát a kirakat vonzza őket, az, amit a másik látni
enged magából.
ROBIN Igen, hiszen éppen ezek azok a tulajdonságok, azok az érzelmi
viselkedésformák, amelyeket gyermekkorukban megtanultak tisztelni
és csodálni. És ami még ennél is nagyszer űbb, a vak is látja, hogy a
partnerükben nyoma sincs azoknak az érzelmeknek, amelyeket a
 szüleik és ők maguk is a szőnyeg alá söpörtek. Mi több, ő is mélysé-
gesen helyteleníti őket!
JOHN Ami pedig a másiknak azokat a tulajdonságait illeti, amelyeket
az gondosan takargat... hát hiszen a szüleikt ől éppen azt tanulták,
hogy azokat nem szabad észrevenni! Tehát egyik sem képes arra,
hogy meglássa a másik hibáit.
ROBIN Igen, ez így 111. űködik. De ugyanakkor valami más is történik.
Tudod, az embereket rendszerint meglehet ő sen izgatják, megbűvölik
azok az érzelmek, amelyeket elfojtottak - érdekl ődés seI vegyes bor-
zalommal figyelik őket. Ha például a kegyetlenség az, akkor hajlanak
rá, hogy újra és újra elolvassanak, mondjuk, egy kínvallatásról szóló
újságcikket, de közben furdalja őket a lelkiismeret, és eltitkolják a
partnerük el ől, hogy érdeklik őket az effajta írások. Ha er ős szexuális
érzéseiket rejtegetik önmaguk el ől, akkor alighanem gondosan vé
. gigtanulmányozzák a Hírek a világbó It, és lelkesen egyetértenek
abban, milyen undorító, hogy az újság efféle visszataszító dolgokat
kinyomtathat. Ne is próbálj ebben logikát keresni - ennek az egésznek
az érzelmekhez v an köze, nem a gondolkodáshoz, és minden érzelem
ellentmondásos is lehet.
JOHN Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy ha egy-egy pillanatra
megsejtik, mi v an a partnerük sz őnyege alatt, ez mégfokozhatja is a
másik vonzását?
ROBIN Igen, feltéve, hogy csak utal valami a háttérben lev ő
érzelmekre, az nagyon izgalmas lehet, "fedobhatja" őket. De ha már
több egyszerű utalásnál, akkor taszít. Mint ahogy ha az embert éppen
csak meglegyinti valami kellemetlen szag, annak egészen más hatása
lehet, mintha hatalmas adagot kap bel őle. De azért is nehéz
megérteni, mi történik valójában, mert "kett ős gondolkodással" v an
dolgunkamirzeb tudjalkez,micsnájob.
JOHN ló, értem, de akkor is... miért olyan elb űvölő egy leheletnyi
adag abból, ami különben tabu?
ROBIN Hát... bár valamennyien azt szeretnénk, ha a szüleink szeret-
nének bennünket, ezért elrejtjük azokat az érzéseinket, amelyek
nyugtalanítanák őket, arra is hevesen vágyakozunk, hogy egészek,
hogy teljesek legyünk. Amikor megérezzük tulajdon megtagadott
részeinket a partnerünk lelkének hátterében, és ezek vonzanak ben-
nünket, akkor a lelkünk mélyén voltaképpen abban reménykedünk,
hogy visszaszerezhetjük saját hiányzó részeinket.
JOHN Lehet, hogy költ őnek kellett volna lenned, Robin, és nem
pszichológusnak? Na szóval, adva v an egy szerelmes fiatal pár, akik
nem győzik csodálni a másik kirakatában látható nagyszer ű árucik-
keket, akik lovagias an nem hajlandóak meglátni egymás sz őnyeg
alásöpört hibáit, és ha érzékelnek is egy leheletnyit a tiltottból, az
még
 izgatja is őket kissé. Oe miért v an az, hogy ez az idilli állapot soha
nem bizonyul tartósnak?
ROBIN Mert nem tudjuk elég szilárdan a helyén tartani a sz őnyeget.
Képesek vagyunk rá egy estére vagy egy hétvégére, de ha elkezdünk
együtt élni, akkor az alágyömöszölt dolgok kezdenek sorra el őbuk-
kanni. És a partnerünk kezd mind kevésbé és kevésbé hasonlítani arra
a valakire, akivel összeházasodtunk.
JOHN Oe ha ez így v an , doki... akkor végül isjó dolog az, hogy olyan
emberekbe szeretünk bele, akik ugyanazokat a dolgokat söpörték
szőnyeg alá, mint mi? Vagy talán mégis vissza kellene forgatnunk az
idő kerekét háromszáz évvel, és engednünk, hogya szüleink vá-
lasszanak nekünk férjet vagy feleséget?
ROBIN Van azért jó része is a dolognak. Ha két embernek ugyanazok a
gyöngéi, önhibájukon kívül, akkor lehet, hogy jobban meg fogják
érteni egymást.
JOHN Ezért érezzük, hogyakibe szerelmesek vagyunk, "azonos hul-
lámhosszon" v an velünk, ezért sebeznek meg minket olyan könnyen,
és ezért bízunk bennük mégis?
ROBIN Igen, az az érzésünk, hogy megértenek minket, hogy tisztában
vannak gyöngéinkkel, és mégis elfogadnak minket Nem támadnak
ránk, amikor felfedjük el őttük a legrejtettebb érzéseinket, pedig ett ől
féltünk. És úgy érezzük, bár sose tudjuk pontosan, miért, hogy ez az a
személy, aki ösztönösen megért bennünket, aki segíteni tud nekünk,
aki talán képes teljessé tenni bennünket.
JOHN Igen, ez mind beleillik a képbe... Oe az a bökken ő ... hogy
hogyan segíthetünk egymáson, ha egyszer mindkett őnk ugyanazok ra
a dolgokra vak?
ROBIN Hát igen, fogós kérdés! Milyen képtelen ellentmondás, hogy
éppen az a személy, aki a legtöbbet segíthetne neked a fejl ődésben.. .
ugyanaz, aki a leginkább képes akadályozni benne. S őt... az a
személy, akit esetleg mindenkinél jobban meggy űlölsz.
JOHN Hát akkor most következik a 64000 dolláros kérdés, nagyokos!
Mitől függ, hogy melyik történik a kettő közül?
ROBIN Minden azon múlik, mennyire hajlandó az illető házaspár
tudomást venni arról, amit a sz őnyeg alatt rejteget, és szembenézni
vele. Minél több erre bennük a hajlandóság, és minél bátrabban
vállalják azokat a kínos érzéseket, amelyeket az kelt bennük, hogy
ráébrednek, mennyire különböznek attól a képt ől, amely önmagukról
élt bennük, annál nagyobb esélyük v an rá, hogy sikerül esetleges
problémáikra megoldást találniuk.
JOHN Miért mondod azt, hogy "esetleges problémáikra"? Hát nem
mindig ez a helyzet?
ROBIN Nem, nem mindig. Vannak házasságok, amelyek ilyen szem
 pontból a skála közepe táján helyezkednek el: stabilak, ha nem is
túlságosan izgalmasak, és a két házasfél egész t űrhetően kijön egy-
mással, anélkül hogy egyiküknek vagy másikuknak a sz őnyeg
alákellene pillantania.

Házasságtípusok

JOHN Nem léphetnénk most tovább egy kicsivel? Jó lenne szemügyre

venni, milyen fajtái lehetségesek a házasságnak... például van-e
valami összefüggés aközött, mennyire boldog és sikeres egy házasság,
és aközött, mennyi mindent söpörtek a partnerek a szőnyeg alá?
ROBIN V an , de nemcsak a mennyiség a fontos, hanem az is, hogyan
viszonyulnak ezekhez a tudatalattiba szorított dolgokhoz. JOHN
Tehát hogyan jellemeznéd a legboldogabb házasságokat? ROBIN Hát,
ahol mindkét fél toleráns azzal szemben, ami a sz őnyeg
alatt található -legyen az a sajátja vagy a házastársáé. Megvan bennük a
hajlandóság, hogy szembesüljenek ezekkel az érzelmekkel, és hogy
elviseljék azt a pillanatnyi szorongást, amit ez a szembesülés okoz.
Következésképp szabadabbak, kevésbé szorítják egymást korlátok
közé, több szórakozásban v an részük, kevésbé hajlanak rá, hogy
belesüppedjenek valamilyen unalmas rutinba, így módjukban
áll mint emberi lényeknek fejl ődni és kibontakozni.
JOHN No és mi a helyzet a skála másik végén?
ROBIN A legboldogtalanabb házasságok azok, ahol mindkét pa rtner
rengeteg mindent söpört a sz őnyeg alá, és a legcsekélyebb mértékben
sem hajlandó elismerni, hogy valami baj lenne vele. S őt ami azt illeti,
rendkívül érzékeny a legenyhébb bírálatra is, elég, ha valaki csak a
leghalványabban is utal a hibáira.. .
JOHN Az ilyen házasságban gyakori a konfliktus, igaz?
ROBIN Igen, rengeteget veszekszenek. Kutya-macska viszonyban v an
nakesymál.
JOHN Es mi a helyzet a két széls őség közt?
ROBIN Hát, a közepes házasságokban, ahogy nevezni szokás őket, a
házastársak tűrhetően boldog és stabil kapcsolatban vannak. De arra
nincs bennük túl sok hajlandóság, hogy a sz őnyeg alá pillantgassanak.
Sőt ami azt illeti, inkább még támogatják is egymást abban, hogy amit
ott rejtegetnek, az biztosan homályban maradjon. Ezek a házasságok
tehát megbízható an működnek, csak éppen a házastársaknak ezért
meglehető sen egyhangú élettel kell fizetniük. Választási lehet őségeik
erő sen leszükülnek. Akár azt is mondhatjuk, hogy túlságosan is
védelmezik egymást minden bírálattói, ami pedig segíthetne nekik
kiszabadulni abból a rutinból, amelybe belesüppedtek.
JOHN Szeretnék valamivel több részletet megtudni róla, hogyan m ű
ködnek ezek a különféle kapcsolatok.
ROB IN Jó, akkor nézzünk egy-egy tipikus házasságot a skála minden
részéről. Melyikkel kezdj űk: a jókkal vagy a rosszakkal?
JOHN Először talán lássunk egy rosszat!

Nem félünk a farkastól.. .

ROB IN Ha igazán akarsz egy kis ízelít őt belőle, hogy fest egy házasság
a legrosszabbak közül, azt javaslom, olvasd el az alábbi részletet
Edward Albee Nemfélünk afarkastól cÍmű darabjából. A két szerepl ő,
George és Martha, egy középkorú házaspár, szinte állandóan heves és
kíméletlen szócsatát vív egymással.

Martha (pillanatnyi tűnődés után) Okádok, ha rád nézek!

George Tessék?
Martha Pfuj! Okádok, ha rád nézek!
George (megfontolja, aztán) Ez nem valami szép, Martha.
Martha Mi nem szép?
George Hogy így nyilatkozol rólam.
Martha Szeretem, ha dühöngsz. Alighanem ezt szeretem a legjobban
benned... amikor dühöngsz. Olyan... de olyan... mamlasz vagy!
Nincs benned egy csöpp... izé sem... na, hogy is mondják.. .
George Szufla?
Martha Finoman szólva. (Szünet, majd mind a ketten nevetni kezdenek)
Hé, tegyél még egy kis jeget a poharamba, jó? Sohasem teszel jeget a
poharamba. Miért nem teszel? He?
George (elveszi Martha poharát) Mindig teszek jeget a poharadba. Csak
te mindig megeszed. Az a mániád ... szétropogtatod a jégkoc
kákat ... mint egy öleb. A végén még kitörnek a fogaid.
Martha Hát aztán! AZ ÉN FOGAIM!
George Már amelyik... már amelyik.
Martha Több fogam v an , mint neked.
George Kettővel.
Martha Na, kett ővel több, az már sokkal több.
George Feltétlenül. Ez már feltétlen eredmény... pláne a te korodban.
Martha FOGD BE A SZÁD! (Szünet) Te se vagy az a jaj de fiatal.
George (gyerekes elégtétellel, énekelve) Én hat évvel fiatalabb vagyok,
mint te... És mindig fiatalabb is voltam, és fiatalabb is leszek. Martha
(mogorván) Na,... azért már kopaszodsz.
George Akárcsak te. (Szünet... mind a ketten nevetni kezdenek) Szent
a béke, szia
Martha Szia. Gyere ide, és adj anyucinak egy nagy, cuppanós puszit.
George Na, ne! .. .
Martha NAGY CUPPANÓS PUSZIT AKAROK!
George (gondterhelten) Én pedig nem akarok puszizkodni, Martha.
Hol vannak ezek a népek? Hol vannak ezek az emberek, akiket
idecsődí tettél?
Martha Még maradtak egy kicsit, Pap si v al beszélgetnek.. . Mindjárt
itt lesznek... Miért nem akarsz megpusziini?
George (feltűnően tárgyilagos) Azért, drágám, mert ha megpuszillak,
begerjedek. .. Elveszítem az önuralmamat, leteperlek itt helyben, a
kandalló el őtt, és a mi aranyos vendégeink egyszerre betoppannak,
és ... Képzeld el, mit szólna az apád.
Martha Disznó?
George (dölyfösen) Röf-röf-röf.
Martha Ha-ha-ha! HA! Tölts nekem még egy pohárral... szerelmem.
George (elveszi a poharát) Te jó isten, még bírsz vedel ni?
Martha (gügyög) Szomjasz vadot.
George Jézusisten!
Martha (megperdül) Ide figyelj, szivikém, téged bármikor asztal alá
iszlak ... Ugyhogy ne fájjon a fejed miattam!
George Martha, én már évekkel ezel őtt neked ítéltem anagydíjat .. .
Nincs a világon olyan ocsmánysági verseny, amit te meg ne.. .
Martha Esküszöm... ha egyáltalán léteznél, már rég elváltam volna
tőled.. .
George Csak a lábadon megállj, az a lényeg... Ezek az emberek
mégisc-ak a vendégeid, ugye, és.. .
Martha Eszre se veszlek... Evek óta észre se veszlek.. .
George ... ha elájulsz, vagy okádni fogsz, vagy mit tudom én... Martha
... egy nulla vagy, egy zéró.. .
George ... és lehetőleg ne kezdj mindjárt vetk őzni. Ritka undok látvány
vagy, amikor benned v an egy jó pár pohár szesz, és kezded leránci
gálni a szoknyádat, a fejeden át.. .
Martha ... egy nagy semmi.. .
George ... pardon, a hét fejeden.. .
(ElbertJánosfordúása)

JOHN Hát egyszer vagy kétszer azért kötnek egy rövidke fegyverszü-
netet, amikor némi gyengédséget mutatnak egymás iránt, nevetnek
egyet együtt, de az id ő nagy részében egyszeruen megpróbálják
egymást porrá zúzni, igaz?
ROBIN Igaz. Ez a nagyszer ű darab mintha egyenesen nekünk íródott
volna, olyan kitűnően szemlélteti, miről van szó.
JOHN Gyakran találkozol ennyire destruktív házasságokkal?
ROBIN Oh, igen, még sokkal rosszabbakkal is. Bár a házastársak nem
mindig mutatják ki ilyen nyíltan az érzelmeiket, és a támadások lep
lezettebbek lehetnek, bár mégis ugyanolyan kíméletlenek maradnak.
JOHN Szerinted mi történik voltaképp e között a két ember között?
ROBIN Hát, George is, Martha is borzasztóan sebezhet ő. Mindketten
annyira vágynak a szeretetre, mint egy kisgyerek. Ám ezt a vágyat
elfojtották magukban. Körömszakadtáig tagadják, hogy szeretetre
vágy nak, sőt egyáltalán nincsenek is tudatában, és valódi énjüket
rafmált homlokzat mögé rejtik.
JOHN Csakhogy ez a homlokzat igencsak törékeny. Talán azért, mert
a gyermeki részük sose kapja meg azt a szeretetet, ami után sóvárog?
ROBIN Így van . Ezért a gyermeki részük állandóan kielégítetlen, dühös
és gyülölködő. És ez a düh felgyülemlik bennük, míg végül el ő tör
belőlük a "tomboló gyerek". Így azután a fél életüket azzal töltik,
hogy infantilis dühvel gyötrik egymást.
JOHN Mert képtelenek felismerni, hogy valójában azért dühösek, mert
nem kapják meg azt a szeretetet, amelyre olyan borzasztóan nagy
szükségük v an .
ROBIN Így v an . És részben azért nem kapják meg, mert körömszakad-
táig tagadják, hogy szükségük lenne rá, és ezért képtelenek azt a
másiktól egyszerűen, nyíltan kérni.
JOHN Martha kénytelen azt mondani: "Adj egy puszit Anyucinak". Ha
egyszerűen azt mondaná: "Csókolj meg!", ez túlságosan kiszol
gáltatná, igaz?
ROBIN Igen.
JOHN És vajon miért kezdtek annak idején vonzódni egymáshoz?
ROBIN Mert afelszínen nagyon hasonlítottak egymáshoz mindket
ten ugyanazokat az árukat rakták a kirakatba. Nyilván úgy látták
mindketten, hogy a másik művelt, értelmes, szellemes, nagyon
felnőtt, talpraesett lény, aki otthonosan mozog a világban. És
természetesen ösztönösen azt is megérezték, mit rejteget a másik a
szőnyeg alatt, egy-egy villanás ra megpillantották a dühös,
kétségbeesett gyereket is a másikban. .. ami rémít ő volt, de furcsán
vonzó és izgató is, és
valami módon ismerős.
JOHN Ismerős, szó szerint, mert már a saját családjuk ból ismerték.
ROBIN Ahogy mondod. És ahogy szüleikt ől megtanulták, azonnal
másfelé néztek, ha egy pillanatra felbukkant ez a rémít ő, árnyszerű
figura. .. mert ilyenkor bizonyára úgy érezték, mintha magát az
ördögöt látnák. Inkább tudomást se vettek róla. De amikor összeke-
rültek, az ördögeik mind gyakrabban bukkantak el ő a homályból, és
többé nem lehetett úgy tenni, mintha nem léteznének. Ezért amikor az
egyikükből csakugyan kitört az ördög, a másik megrémült, és vad
dühvel támadt erre az ördögre.
 Istenem! Ez a mi
beteg!

Na
á/ii iYt, te
fazankói
1
JJ
Nivry a
men tóket! )S
J

JOHN Várj egy kicsit! Mi itt holmi "ördögöket" emlegetünk. való-

jában, persze, nincs semmiféle ördög, igaz? Csak egy rettenetesen
boldogtalan gyerek, aki boldogtalanságában tör-zúz?
ROBIN Hát persze, de a másik szemében ez maga az ördög. És azért
olyan ismerös és olyan rémítö mindkettejüknek, mert valahol a
szüleikben is ott kellett lappangania ennek a kétségbeesett gyereknek,
akik ezért nem is tudtak elég támogatást és szeretetet nyújtani George-
nak és Marthának. Ezért is maradt egy részük tomboló, szeretetre
sóvárgó gyerek.
JOHN És a szülök minden bizonnyal tagadták, hogy bennük is él egy
ilyen gyerek, és vakfoltjukat átörökítették George-ra és Marthára.
ROBIN Ezért amikor szembekerülnek a másik "ördögévei", rátámad
nak ... a tulajdon "ördögüket" vetik be ellene! Ezért olyan gyakoriak
köztük a rettenetes veszekedések.
JOHN De hát szinte mindnyájan részt vettünk egy-két szörny ű vesze-
kedésben életünk során, nem igaz? Másként fogalmazva, ha egyszer
valamennyien a szönyeg alá söpörtünk bizonyos dolgokat, miért
nincsenek minden házasságban olyan borzalmas jelenetek, mint az
Albee-darabban?
ROBIN Bizonyos fokig vannak is, legfeljebb szelídebb vagy álcázott
formában. De a darabbelihez hasonló házaspárok annyi mindent
rejtegetnek a szönyeg alatt, és annyira/élnek attól, amit rejtegetnek,
hogy egyszerűen semmiféle kompromisszum nem jöhet szó ba.
Semmi megértés nincs bennük a másik iránt, ezzel pedig mind több és
több gyűlöletet és keser űséget váltanak ki belöle, és ebböl az ördögi
körböl
 nem tudnak kitörni. Gyakran megesik, hogy a veszekedés komoly
verekedéssé fajul. Az esetek legtöbbjében az eröszak nem fokozódik
egészen a gyilkosságig, mert el őbb kifogy a felekb ől a szusz. A szó
szoros értelmében kimerülnek. Aztán id ővel megint felgyűlik bennük
a feszültség, és kezd ődik minden elölről.
JOHN De hátha annyi bajuk v an egymással, miért nem válnak el?
ROB IN Nem könnyű megérteni, de az ehhez hasonló házaspárok
nagyon nehezen tudnak elszakadni egymástól. A kívülállók szemében
valóságos pokol lehet az életük, de az állandó csetepaté ellenére az
ilyen házasságban a házasfelek néhány szempontból jobban funkcio-
nálnak, mintha egyedül lennének.
JOHN Azért, mert amíg a másik ördögévei harcolnak, nem kell tudo
mást venniük a sajátjukról?
ROB IN Pontosan. És ettől sokkal jobban érzik magukat... sokkal
"angyalibbnak", ha úgy tetszik. És még egy el őnye is v an számukra
ennek a fajta házasságnak. Mivel a házastársuk olyan szörnyen, olyan
ördögien viselkedik, nekik is megvan rá a mentségük, ha lényük tiltott
része a felszínre bukkan és megnyilvánul, tehát nem kell büntudatot
érezniük miatta. Mindketten azt állíthatják, hogy mindenr ől a másik
tehet, hiszen " ő kezdte".
JOHN "Pedig én csak azt mondtam neki, hogy..."
ROB IN "Békeszeret ő ember vagyok, de mindennek v an határa..."
Tehát mindketten azt hihetik, hogy ők valójában nem is olyanok,
amilyennek mutatkoznak. Azt hihetik, hogy a saját ördögük csak
válasz a másikéra, hogy voltaképpen nem is létezik, és hogy valaki
mással minden egészen másként lenne.
JOHN És ha egész idő alatt haragszanak egymásra, akkor természetesen
van mivel igazolniuk önmaguk előtt, hogy miért nem nyújtanak a
másiknak gyöngédséget és szeretetet.
ROB IN Igen, és ezáltal minden maradhat a régiben, és egyiküknek sem
kell szembenéznie azzal, amit a sz őnyeg alatt rejteget. JOHN És mi
történik, ha mégiscsak szétválnak? Vagy egyikük meghal?
ROB IN Hát, akkor veszélyes helyzetbe kerülnek, mert többé nem
tehetik a másikat felel őssé a saját "rosszaságuk" -ért, a saját "ördö-
gükért". Gyakran megesik, hogy lelkileg összeomlanak, néha még
öngyilkosságot is elkövetnek.
JOHN Ismertem egy öreg házaspárt, akik állítólag tíz évig nem
beszéltek egymáshoz Egy házban laktak, de még a bejárati ajtót is
kettéosztották egy válaszfallal. Végül az öregasszony megölte magát.
Négy nap múlva az öregember is követte a példáját.
ROB IN Igen, ezért olyan tartósak ezek a házasságok. A házastársak
esetleg többször is szétválnak, rövid id őre, de aztán egyedül kezdik
megint rosszabbul érezni magukat, és újra összeköltöznek.
JOHN No várj csak egy kicsit! George-nak és Marthának például vannak
pillanataik, amikor felfüggesztik a veszekedést, és olyan érzelg ő sen,
gügyögve beszélnek egymáshoz, mint egy kisgyerekhez.
ROBIN Igen, ezekről a változó hangulatokról még nem beszéltem. Vannak
időszakok, amikor a kétségbeesett tomboló gyerek még kielégületlenebb,
mint máskor, és bármelyik pillanatban a felszínre törhet; máskor viszont
szelídebb hangulatban v an , és könnyebb a háttérben tartani. Id őnként
tehát amint az egyik "ördög" el őugrik a színfalak mögül, azon nyomban a
másik is előpattan, harcra készen, máskor viszont a két "angyal" v an az
előtérben, ők uralják a színpadot. Amikor történetesen mindketten
egyszerre vannak "angyali" hangulatban, akkor a házastársak úgy érzik -
és mások is úgy látják -, hogy közelebb vannak egymáshoz, jobban
feloldódnak egymásban, mint más, normális párok, akik t űrhetően
kijönnek egymással. Ebben a szakaszban tehát békét kötnek, és szentül
megfogadják, hogy sose veszekszenek többet. És csakugyan el is hiszik,
hogy így lesz. Ú gy tűnik, mintha az el őző napi, heves veszekedés
valójában csak rossz álom lett volna... Nem értik, hogyan történhetett
meg velük, és komolyan arra gondolnak, hogy ez többé soha nem
fordulhat el ő .
JOHN Mert a problémát egy id őre sikerűlt visszagyömöszölni a szőnyeg
alá. És mert nincs szem el őtt, amint jobban érzik magukat, tényleg el sem
tudják hinni, hogy egyáltalán létezik. Tehát a házasságukat egyáltalán
nem képesek irányítani, mert ők maguk olyannyira elveszítették a
kapcsolatot a valósággal.. .
ROBIN Igen. Az egyetlen jó dolog, amit az ilyen házasságról el lehet
mondani, az, amit Carlyle-ről, az íróról és a feleségér ől mondogattak
annak idején: még szerencse, hogy egymással házasodtak össze, és nem
tettek két másik embert szerencsétlenné. De azért ne feledjük, hogy ezek
a házasságok csak egy kis részét alkotják az összesnek, és a skála
legszélén, a legeslegrosszabbak között helyezkednek el.
JOHN Lehet, de azért nekem is vannak emlékeim veszekedésekr ől,
amelyek igencsak hasonlítanak adarabbeliekhez .. .
ROBIN Ugyan, kinek nincsenek? De maga a tény, hogy ezt képes vagy
belátni, arra mutat, hogy nem söpörted a sz őnyeg alá. Ha ezt tetted volna,
akkor az égvilágon semmi hasonlóságot nem tudnál találni önmagad és a
darabbeli házaspár között! Tehát bárki, mihelyt elfogadja a gondolatot,
hogy maga is volt más hasonló jelenet résztvev ője,
összehasonlíthatatlanul el őbbre jutott, mint az, aki nem. És mert a
problémát nem söpörték a sz őnyeg alá, a legjobb úton vannak afelé, hogy
meg is oldják, ha ugyan meg nem oldották máris.
JOHN Rendben v an . No és mi a helyzet a normálisabb kapcsolatok
kai... "a közepes házasságokkal"?
 abaháZ és papucsfer) .. .

ROB IN Hát, a közepes házasságnak több fajtája v an , mint ahány fa az

erdöben, azért ki kell választanunk közülük egyet-kett őt, és csak
azokról beszélünk. Nagyon gyakori típus az, amit "babaház"-házas-
ságnak szokás nevezni - ez volt ugyanis Ibsen Nórájának az eredeti
címe. Az ilyen házasságban a házastársak mereven tar tj ák magukat a
sztereotip férfi és n ői szerephez. A férj eljátssza a nagy, er ő s férfit,
aki nagyon felnőtt és atyai; a feleség pedig a szegény kis gyámoltalan
gyermeteg asszonykát, aki egy lépést sem tud tenni önállóan, a férje
nélkül.
JOHN Ahá, kezd már derengeni, miröl szól a darab. A férj megbeteg-
szik, és a feleség megmenti az életét azzal, hogy külföld re viszi.. .
ROB IN És bizonyos áldozatokat kell hoznia, hogy megszerezze az
utazáshoz szükséges pénzt. Oe a lényeg az, hogy ezeket az
áldozatokat titokban kell tartania a férje el őtt, mert attól fél, a férfi
összeomlana - vagyis túlságosan megsebezné a férfiúi büszkeségét -,
ha valaha is fölfedezné, mivel tartozik a feleségének. Azaz ha
rájönne, hogy neki mekkora szüksége v an a feleségére.. .
JOHN Tehát egy "babaház"-házasságban mindenki számára nyilván-
való, hogya feleség érzelmileg rá v an utalva a férjére; de a férfi is
rávan utalva az asszonyra, csak éppen nem tud róla. És mindketten
úgy viselkednek, mintha ez nem így lenne.
ROB IN Így v an . A férjet arra tanították, hogya férfiaknak er ősnek és
függetlennek kell lenniük. Egy férfi sose sír, és nincs szüksége rá,
hogy törődjenek vele. Az ilyen férfi arra kényszerült, hogy túl
gyorsan válj on felnőtté. Nem volt ideje kin őni abból a gyermeki
vágyból, hogy gondoskodjanak róla, hanem el kellett fojtania
magában. Tehát valahol továbbra is ott él benne, rejtve, a kielégítetlen
kisgyermek bár nincs annyira kiéhezve a tör ődésre, és ezért nem is
olyan kétségbeesett és gonosz, mint a Nem félünk a farkastól
házaspárja.
JOHN Tehát ő is egy kisgyereket rejteget a színfalak mögött, akinek
szeretetre és figyelemre v an szüksége; de ezt nem vallhatja be és nem
kérheti, hogy törődjenek vele.
ROB IN Nem bizony. Ezért valamilyen álcázott formában szerzi azt az
érzelmi támogatást, amire szüksége v an . A leggyakrabban úgy, hogy
megbetegszik; mert ha az ember beteg, akármilyen "nagy, er ős férfi"
is különben, törődni kell vele, és nagy hűhót kell csapni körülötte.
JOHN Azaz valamilyen formában megkapod azt a tör ődést, azt a
szeretetet és gyöngédséget, amire szükséged v an , anélkül, hogy be
kellene vallanod, hogy szükséged v an rá?
ROB IN Igen. És ha még ennél is több gondoskodásra v an szükséged.
akkor esetleg kapsz egy "idegösszeomlást" ... A lényeg az, hogy
így
 is, úgy is, a "nagy, erös férfi" megkapja a gondoskodást, ugyanakkor
úgy érezheti, hogy a betegségéröl gondoskodnak, és nem öróla.
JOHN Azaz azzal áltatja magát, hogy csak valami véletlenszer ű testi
bajról v an szó, nem pedig egy lelki szükségletröl..., mert azt gyönge-
ségnek tekintené.
ROBIN De még mennyire!
JOHN És afeleség? Vele mi történik az ilyen "babaház" típusú házas
ságban?
ROBIN Hát öt meg arra tanították, hogy egy lánynak mindig édesnek
kell lennie, mint a csepegtetett méznek... Neki szabad érzelmesnek,
fd3Ru á 1 cél~ i atgtffik1 s5 11~a;
viszont azt tanulta meg, hogy sose szabad a sarkára állnia, támadnia,
vagy, ami a leborzasztóbb vétek, úgy viselkednie, hogy a férfiak
úgy érezzék, tultesz rajtuk.
JOHN Tehát továbbra is úgy viselkedik, mint egy gyerek. Akkor ö
voltaképp nem is egy kisgyereket rejteget a lelkében, hanem... a
sajátfelnőttségét?
ROBIN Igen, ö az erös, felnött, talpraesett részét rejtette a szönyeg alá.
JOHN Elsösorban, gondolom, az agresszióját.
ROBIN Na igen, elsösorban azt. Ha tehát mégis megpróbálja érvénye
síteni az akaratát, vagy ha megpróbál erös és agresszív lenni, ezt csak
valamilyen álcázott formában teheti. Ha sikerül neki valami, úgy kell
tennie, mintha valójában maga se tudná, hogy csinálta. Vagy ha dühöt
érez a férje iránt, ez destruktív fantáziaképek formáját öltheti.
É ml( csmAlt ma az én

(
pici, védtelen feleségem?

Egy gazembehr meg

akart erő szakolni,
de egy kahrate ut ě ssel
e/töhrtem szegény
n yakicéjé t.
JOHN Például azon aggódik, hogy a férje karambolozott.
ROBIN Igen, és most vérbe fagyva fekszik az országúton. Vagy neki
állhat pont a férje lába alatt porszívózni, teljesen szükségtelenül,
amikor az éppen újságot szeretne olvasni
JOHN Vagy vég nélküli panaszáradatba kezdhet az udvariatlan bolti
eladókról és a Mamáról és az id őjárásról és a gyerekekr ől és arról,
hogy a Föld miért gömböly ű, míg a férjének valahogy derengeni nem
kezd, hogy a felesége mindezért őt hibáztatja?
ROBIN Igen, ez is egy módszer. De a lényeg az, hogy a feleség nincs
tudatában annak, hogy dühös; vagy hogy ő is tud erős lenni és
irányítani. Ezt mind a sz őnyeg alá söpörte.
JOHN Világos. Na és miért kezdtek vonzódni egymáshoz, amikor
összekerültek?
ROBIN Hát észrevették, milyen csodálatosan illenek egymáshoz
mint egy kirakós játék darabkái. Tudatos szinten is, hiszen az asszony
éppen az a fajta n ő, akit a férj gyermekkorában megtanult csodálni, a
férj pedig az a fajta férfi, amilyennek az asszony családja szerint egy
férfinak lennie kell. Ugyanakkor tudattalan szinten is jól illenek
egymáshoz És ezen a szinten alkut kötnek egymással: a feleség
elvállalja a férjében él ő kisgyermeket is, cserében pedig a férj magára
veszi az asszony keményebb, feln őttebb oldalát.
JOHN Mit értesz azon, hogy az asszony elvállalja a férjében él ő kis
gyermeket is?
ROBIN Hát, ugye, mindkettejük személyiségének v an egy éretlen, gyer-
meteg oldala, de a feleség úgy tehet, mintha minden gyerekesség
kizárólag őbenne lenne - ő gyermeteg mindkett őjük helyett. Ugyan-
akkor a férj úgy tesz, mintha ő hordozná mindkettejük feln őtt részét,
mintha egyedül ö lenne határozott, talpraesett, mintha csak neki lenne
akarata. Így aztán a házasság egész jól m űködik, és a szőnyeg alá
söpört érzelmek ritkább an okoznak bajt köztük, mert ritkábban
kényszerülnek arra, hogy álcázott formában nyilvánuljanak meg. Az
ilyen házaspárok sok szempontból jobban élnek együtt, mintha külön-
külön tennék.
JOHN "Sok szempontból" ... Tehát mégiscsak v an hátulütője az ilyen
házasságnak is?
ROBIN Igen, mégpedig az, hogy a feleség voltaképpen két adag gyere-
kességet hordoz magában, és a férfi viseli a felel ősséget mindenért.
Így könnyen megeshet, hogy valamilyen többé-kevésbé széls ő séges
formában megrekednek "Én Tarz an, te Jane" típusú berendezkedés-
ben. A férfi mind nehezebbnek és nehezebbnek találja, hogy spontán
legyen, hogy játsszék, elengedje és jól érezze magát; és valamilyen
mélyebb szinten azért haragot érezhet, bár nincs tisztában vele, miért
haragszik.
JOHN Miközben a feleség egyre több és több id őt tölt otthon, és egyre
inkább szorong minden házon kívüli tevékenységt ől?
ROBIN Igen, minden idejét lekvárfőzéssei tölti, meg azzal, hogy ho-
mokvárat épít a gyerekeknek. Személyiségének egy része szeretne
felnőttebb dolgokat csinálni, de egyre kevesebb az önbizalma, és
ezért egyre kevésbé mer megpróbálkozni velük.
JOHN De azért ez a rendszer türhet ően müködik, még akkor is, ha
súlyosan korlátozza mindkettejüket.
ROBIN Ó, hogyne! Végtére is ez a rendszer hódította meg a Nyugatot,
erre épült a Brit Birodalom... És ha hihetünk a Dallas-sorozatnak,
akkor még ma is kitün ően müködik. JOHN Mi az hát, ami elromolhat
egy ilyen házasságban? ROBIN Ha az egyik házastárs megunja, hogy ő
legyen "J an e" vagy
"Tarz an " - még ha ez az elégedetlenség nagyrészt tudattalan is benne -
abban a pillanatban, amint elkezd azzal próbálkozni, hogy
megváltoztassa az egyensúlyt, a másik ennek foggal-körömmel ellen-
áll. És mivel annak a házasfélnek, amelyik egyedül próbálja átalakí-
tani a játékszabályokat, iszonyú nehéz dolga v an , rendszerint igen
hamar újra helyreáll az egyensúlyi helyzet, és visszatérnek "J an e és
Tarz an " szerepéhez.
JOHN De mi történik pontosan, amikor valamelyikük változtatni akar
a játékszabályokon?
ROBIN Vegyük talán el ő ször férjuramat, Tarzant, a "nagy, er ős férfiút".
Tegyük fel, hogyamunkahelyén egy idő óta több stressz-hatás éri,
mint amennyivel meg tud birkózni. Ezért a kisgyerek, akit a háttérben
rejteget, nyűgös lesz, és egy kis becézgetésre v an szüksége.
Felbukkan a felszínre néhány azok közül a gyámoltalan, gyermeki
érzelmek közül, amelyeket általában a sz őnyeg alatt rejteget, és ez
nyugtalanítja. Lehet, hogy ett ől erőt vesz rajta a depresszió, már nem
viselkedik
olyan felelő sségteljesen, és jobban támaszkodik a feleségére. Ám ez
nincs benne az "Én Tarz an , te J an e" szereposztásban, ezért az
asszonyt szorongással tölti el.
JOHN Mert ha reagáina rá, akkor feln őttebb módon kellene viselkednie.
.., ami azt jelenti, hogy engednie kellene, hogy felszínre kerüljön,
amit ő rejtett a sz őnyeg alá.
ROBIN Igen, és ez teljesen felborítaná azt az egyezséget, amelyet annak
idején kötöttek egymással, amikor egymást választották. Ez pedig
mindkettőjüket szörnyen megrémíti. A férfmak nehezére esik beval-
lani, hogy gyámolításra v an szüksége, mert ettől "gyöngének" érzi
magát, a feleség pedig retteg attól, hogy átcsúszik az irányítás az ő
kezébe. Tehát megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt, és ellene
szegül minden változásnak. Az is megeshet, hogy ilyenkor a feleség
még depressziósabb vagy betegebb lesz, mint a férje. Gyakori ebben
 Kint lenni átkozott
dzsungel...

a helyzetben, hogy az asszony fordulorvoshoz, holott a férj volt a

szokásosnál több stressznek kitéve a munkahelyén, és eredetileg ő
esett emiatt depresszióba. Az orvos pedig természetesen nem érti,
miért nem használ a feleségnek a gyógyszer, amit felírt.
JOHN Mi történik a férjjel?
ROBIN Azzal, hogy ő maga még gyámoltalanabbá válik, és a
férj ének
őmiatta kell aggódnia, a feleség visszakényszeríti a "nagyer ős férfi"
szerepébe. És ezzel az ügyes módszerrel, anélkül, hogy tudatában
lenne, mit tesz, gondoskodik róla, hogy a férje ne roppanjon össze.
Hiszen erősnek kel/lennie, talpon kell maradnia, hogy gondoskodni
tudjon afeleségéről! Mint ahogy egy kimerült katona, aki a sebesült
baj társát viszi a vállán, valahogy tovább vonszolja magát, holott ha
egyedül lenne, és csak önmagát kellene mentenie, vagy ha lenne
valaki, aki őt veszi a hátára, már régen feladta volna.
JOHN Igen, de mi történik a depressziójával vagy a betegségével?
Hogy lehet az, hogy idővel kilábal bel őle?
ROBIN Ó, hát idővel csökken a stressz a munkahelyén, vagy megtalálja
a módját, hogyan birkózzék meg vele, vagy állást változtat, vagy
valami hasonló. Így aztán el őbb vagy utóbb a benne él ő kisgyerek
újra lecsendesedik, és nem fenyegeti többé felborulás sal a
házasságot.
JOHN És akkor a feleség is jobban lesz?
ROBIN Igen, mert a betegsége már megtette a magáét. És akkor talán a
 kezelöorvosa is megkönnyebbül, hogy lám, az a tabletta, amit
legutóbb írt fel, mégiscsak hatásosnak bizonyult!
JOHN Tehát a "babaház" típusú házasságban, még ha idönként
valamelyik fél elégedetlen is vele, a másik mindig
megakadályozza a változást... és ebben talán az is segít neki,
hogy az a fél, amelyik a változást szorgalmazza, emiatt
önmaga is kényelmetlenül érzi magát.
ROBIN Igen, ez a fajta házasság meglehetösen stabil, bár elég
fojtogató.
JOHN No de tegyük fel, hogy valamelyik házasfél csakugyan
elhatá
rozza, hogy változtat a helyzeten. A feleség, mondjuk,
csatlakozik a feminista mozgalomhoz, vagy a férj nem hajlandó
többé hajtani a karrierje érdekében?
ROBIN Ez bizony olyan feszültséget fog elöidézni a
kapcsolatukban,
amely alighanem váláshoz vezet.
JOHN Nincs rá esélyük, hogy erre a helyzetre is találjanak valami
megoldást?
ROBIN Nincs, hacsak az a házasfél, amelyik ellenszegül a
változásnak,
nem kap valahonnét segítséget, hogy megtanulja, hogyan
változhat
meg ö maga is.
JOHN Jó, értem. Most nézzük, mi a helyzet az olyan "babaház"
típusú házasságban, ahol a szerepek föl vannak cserélve -
ahol a n ő játssza az erös felnött szerepét? Az "Én John, te
Ta rzan" típusú házasságban?
ROBIN Nos, ennek a legismertebb változata a papucsférj-
zsarnok feleség típus, ahogy azt a tréfás levelezölapok
ábrázolni szokták. Ahogya "babaház" típusban a feleség, itt a
férj az, aki nem hajlandó felelösséget vállalni, képtelen a
sarkára állni, és annak rendje és módja szerint törödni a
feleségével. Ami azt illeti, voltaképpen úgy viselkedik, mint egy
gyerek. De valakinek a családban mégiscsak felnöttnek kell
lennie, és gondoskodnia kell róla, hogy menjenek a dolgok, így
a végén a feleség vállalja magára ezt a szerepet. Voltaképpen
nem is a felesége a férjnek, hanem az anyja. Ám lelkének egy
része ezt a helyzetet elviselhetetlennek találja, ezért elkezdi
gyötörni a férjét.
JOHN Itt tehát az asszony kénytelen mindkettejük helyett
határozott és agresszív lenni, mert a férj nem hajlandó elvállalni
a maga részét. És tekintve, hogy most már dupla adag
agresszió van benne, ennek egy részét a férjén fogja
levezetni?
 Sieghiey,
Lieb ch
e Vaikúr va9Yok/en,

r1 Én meg Szüz, a
Vízönt ő felszálló ágában
.
.
Légy hozzám kedves

Va9Ylr
nkább
erószakosi
y

ROB IN Mint pszichológus én is nap mint nap találkozom ezzel a fajta

libikókával, és persze mondanom se kell, a saját házasságomból is jól
ismerem. Azt hiszem, ez mindenhol így v an ... ha az egyik fél nem
veszi ki a maga részét az önérvényesítésb ől és az agresszió ból, a
másik kénytelen "nagyobb hangerőre állítani" saját magát.
JOHN Ebben a fajta házasságban tehát a n ő Tarz an ?
ROB IN Igen. Valószínűleg olyanfajta tapasztalatokat szerzett gyerek
korában, hogy most fél sebezhet őnek mutatkozni, vagy kimutatni,
hogy neki is szüksége v an a másikra. Ezért személyiségének gyerme-
kibb, támogatásra szomló részét a sz őnyeg alá söpörte; és az az
ilyenfajta házasságban örökre rejtve is fog maradni, mert olyan férjet
választott magának, aki helyette is gyerekes és gyámoltalan.
JOHN Tehát itt a férj söpri a sz őnyeg alá tulajdon feln őtt részét; ő az,
aki fél attól, hogy irányítson, hogy érvényesítse az akaratát, és ezt a
nő teszi meg helyette.
ROB IN A helyzet tehát éppen a fordítottja, mint a "babaház" típusú há-
zasságban. Ez a fajta házasság meglehet ősen stabil, de a házasfelek
időnként fojtogatónak találhatják, és képtelenek kitörni a szerepükb ől.
És ők nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, ha változni próbálnak.
JOHN Nos, tegyük fel, hogy egy szép tavaszi reggelen a férj arra ébred,
ho.gy sokkal határozottabbnak és feln őttebbnek érzi magát. Mi
történik ekkor?
ROB IN Egész addig, ugye, a felesége azért pörölt vele, merthogy olyan
megbízhatatlan... De amikor kezd megmutatkozni a férfi személyi
 ségének felelösségteljesebb része, a feleség rögtön megérzi a veszélyt,
hogy ettöl ö sebezhetöbbé válik, és nagyobb szüksége lesz a férjére.
Ezért aztán csak még makacsabbul ügyel, hogy a sz őnyeg a helyén
maradjon.
JOHN Vagyis még a korábbinál is határozottabban tagadja, hogy neki
bármiféle támogatásra vagy gyöngédségre lenne szüksége.
ROBIN Sőt, hogy még er őteljesebben megvédelmezze a családban
betöltött szerepét és aláássa a férje önbizalmát és visszakényszerítse a
gyerekszerepbe, azt fogja bizonygatni neki, hogy mindent rosszul
csinál, s még ha megpróbálná, se tudna segíteni neki, úgyse sikerülne.
JOHN Vagyis úgy érzi, hogy ő már mindent megpróbált, és többé nem
áltatja magát, mert tudja, hogy a férje reménytelen eset.
ROBIN És mivel szegény emberben amúgy sem teng túl az önbizalom,
rövideseQ fóladja a dolgot, és személyiségének feln őtt részét
sürgő sen visszagyömöszöli a szönyeg alá, ahol biztonságban v an . Ez
az egyik lehetséges forgatókönyv. Máskor viszont megeshet, hogya
feleség mutatja ki egy kicsit, hogy voltaképpen sebezhet ő - megnyílik
a férje előtt, elárulja, hogy valójában szüksége v an rá, hogy szüksége
van egy kis gyöngédségre és támogatásra... ez viszont a férjet rémíti
meg. Ú gy érzi, nem tud megfelelni a kihívásnak.
JOHN Ezért aztán mégjobban ügyel, hogy félre ne csússzék a sz őnyeg,
és még gyámoltalanabb lesz?
ROBIN És ő is aláássa a felesége önbizalmát. Például azt mondja: "Fo-
galmam sincs, mit akarsz voltaképpen... egyszer űen megint rádjött
az ötperc, igaz?" Mire a feleség, akinek amúgy se volt könny ű nyíltan
viselkedni, fóladja a dolgot. "Ugyan, mi értelme, gondolja, úgyis
tudom, hogy semmi jó nem sül ki belőle."
JOHN Szóval megnyugodhatnak, mert megint csak ott vannak, ahonnét
elindultak. Még ha nem is elégíti ki őket a helyzet, de legalább otthon
érzik magukat benne.
ROBIN Pontosan. Hiszen otthon is minden ugyanígy volt annak idején,
igaz? ... Ezért is házasodtak össze, emlékszel?
JOHN Ennek az egésznek megvan a maga ellenállhatatlan, őrült logi-
kája, nem? Hanem idefigyelj, v an egy dolog, ami számomra sehogy
se illik bele a képbe. A Nemfélünk afarkastól típusú, rossz házasság-
ban mindkét fél ugyanazt a részét az "angyalit" - helyezte a kirakatba,
és ugyanazt - az "ördögit" - gyömöszölte a szönyeg alá. Viszont a
"babaház" meg a papucsférj-zs-.rnok feleség típusban az egyik
házastársnak a gyermeki része marad háttérben, a másiknak viszont
ugyanez a része kerül előtérbe. Ők is két részre osztották önmagukat,
egy szönyeg alattira és egy szönyeg fölöttire, de ők kiegészítik egy-
mást, ahelyett, hogy hasonlítanának egymásra. Ú gy t űnik, mintha
mégiscsak az lenne a helyzet, hogy bizonyos párok azért vonzódnak
 egymáshoz, mert hasonló családból jöttek, mások meg azért, mert
nagyon is különbözőből?
ROB IN Jogos a kérdés. Fején találtad a szöget, csakugyan kicsit leegy-
szerűsítettem számodra a dolgokat. Valamivel csakugyan bonyolul-
tabb a helyzet, mint amilyennek eddig feltüntettem: ha ugyanis az
ember a szőnyeg alá söpri a személyiségének egy bizonyos részét, ez
később arra vezet, hogy további érzelmekkel is problémái támadnak,
és most már ezeket is a sz őnyeg alá kell söpörnie. Vegyünk például
valakit, aki elfojtotta a dühét, hogy a szülei kedvére tegyen, és most
azon veszi észre magát, hogy képtelen a sarkára állni, amikor arra v an
őle az önbizalom, kitér mindenfajta szükég.Ertaánhiyzbel
konfliktus elől, és a családja most már azért kritizálja, hogy miért
olyan anyámasszony katonája. A következ ő lépés tehát az lesz, hogy
ezt a természetes félelmét és támogatás iránti igényét is eltitkolja
mások és önmaga el ől. Most már tehát ez is a szőnyeg alatt v an . A
terapeutának gyakran ahhoz kell hozzásegítenie a páciensét, hogy
egyik szőnyeget a másik után emelje le, míg a legalsó alatt végre
rábukkan arra az érzelemre, ami az illet ő családjában leginkább tabu
alá esett.
JOHN Tehát ha valaki elő ször x érzelmet rejti el maga elől, aztán azt a
félelmet, amelyet x kelt benne, akkor az lehet a látszat, hogy semmi
baja x-szel. Oe hogy illik bele mindez abba, amit arról mondtál, hogy
miért dönt két ember úgy, hogy éppen egymással házasodik össze?
ROB IN Megmagyarázza, miért v an némi igazság abban a mondásban,
hogy "az ellentétek vonzzák egymást", jóllehet ellentmond annak a
felismerésnek, hogy az egyes párok azért választják egymást, mert a
család, amelyben feln őttek, hasonlóan viszonyult a tulajdon érzelme-
ihez. Mondok neked egy példát: nemrégiben egy tipikus "babaház"
típusú házaspár jelentkezett nálam terápiára, mert a feleség állandóan
betegnek érezte magát. Látszott rajta, milyen félénk és szorongó, a
férje viszont magabiztosnak és er ő snek tűnt. Oe rövidesen kiderült,
hogy mindketten nagyon megszenvedték hatéves korukban, hogy
elveszítették az édesapjukat. Egy mélyebb szinten tehát hasonlítottak
egymásra, és mindketten a szőnyeg alá söpörték a szomorúságukat.
Csak éppen a feleség azt a módszert választotta, hogy mindig beteg
lett, valahányszor valami olyasmi történt vele, ami elszomorította, a
férj viszont ilyenkor is az "erős férfi" szerepét játszotta, és a saját
érzelmei helyett a feleségére figyelt, akivel tör ődnie kellett.
JOHN Tehát a látszólagos különbségeknek, amelyek egy-egy házasság-
ban a felek között mutatkoznak, az a magyarázata, hogy
különbözőszerepek segitségével birkóznak meg ugyanazzal az
érzelmi problémával. Oe van-e valami igazán alapvet ő kölönbség a
valóban destruktív kapcsolatok és a közepesek között?
ROBIN Ha egy házasságban a két házastárs rengeteg dolgot
söpört a szönyeg alá, és ezek az érzelmek nagy feszültséget
gerjesztenek bennük és állandóan kitöréssel fenyegetnek - mint
az gyakran megesik a neurotikusabb házaspárok esetében -,
akkor valószínübb, hogya két házastárs konfliktus ba kerül és
verseng egymással. Ugyanez kevésbé valószínü ott, ahol a
partnerek kiegészítik egymást, és különbözö szerepeket
játszanak. Ez ugyanis lehetövé teszi számukra, hogya
szerepeiknek megfelelöen osszák föl maguk között a világot, és
így jobban kijönnek egymással. De természetesen mindenben
vannak fokozatok.. .
JOHN Ami azt illeti, egy jó csomó közepes házasságban':"'
mindennapi, normális házasságokban - is van egy adag a
"babaház" vagy papucsférj típus tulajdonságaiból, igaz?
ROBIN Igen, méghozzá gyakran nem is kevés, bár talán igen
enyhe
formában.
JOHN Hát örülök neki, hogy ez normális dolog, mert saját
magamban
is jó néhányat felismertem belölük. ROBIN Például? JOHN Hát,
amikor csatlakoztam a csoportodhoz, és magam is min
denáron a "Tarzan" szerepet akartam játszani. "Erösnek" hittem
magam, azt gondoltam, nekem valójában nincs is szükségem
gyöngédségre és támogatásra. Söt úgy véltem, egész jól
meglennék nélkülük!
De aztán te tapintatosan felhívtad rá a figyelmemet, hogy
nagyon is rászorulok erre, és hogy milyen nehezemre - milyen
szörnyü nehezemre - esik ezt bevallani. És ha már néhány
ezerszer fel hívták erre az ember figyelmét. .. nos hát akkor
elöször kezdi elfogadni, hogy igen, talán lehet benne valami.. .
aztán egy idö múlva már magától is észreveszi. Söt észreveszi
azt is, milyen gyorsan elfordítja róla a pillantásodat,
valahányszor a szemébe ötlene.
ROBIN Hát ez elöször alaposan meglepi az embert, igaz? De
aztán
egyre inkább felcsigázza a kíváncsiságát.
JOHN Igen, egy idö után elkezded rajtakapni magadat. És akkor
úgy érzed, lassanként fokról fokra kezdesz megváltozni. És
ennek egyszerüen az az oka, hogy most már világosabban látod
ezeket a dolgokat?
ROBIN Igen, amint egyszer csakugyan észreveszel valamit, amit
odáig rejtegettél, hozzáfoghatsz, hogy felhozd a felszínre, és az
egész személyiségedet megbízhatóbb alapokra helyezd.
JOHN De arra is emlékszem, hogy milyen kínos érzéseket
keltettek bennem ezek a felismerések. Valahogy
ROBIN Valószínűleg azért, mert a gyöngédség iránti igény a te
fejedben összekapcsolódott azokkal a "rossz" érzésekkel, amelyek
miatt annak idején ezt az igényt a sz őnyeg alá söpörted. És amikor
újra napvilágra került, egy id őre újra át kellett élned ezeket a szégyellt
érzelmeket is. Ezért v an az, hogy a terápiához id ő kell... az az
igazság, hogy az embernek egy ideig rosszabbul kell éreznie magát,
hogy jobban legyen!
JOHN És amikor elkezdesz változni, hát az is fura egy érzés, nem?
Hirtelen az az érzésed támad, hogy még sose jártál ott, ahol most
vagy minden nagyon szokatlannak tűnik, meglehetősen zavarba
ejtőnek és kockázatosnak.
ROBIN Igen, a boldogsághoz rengeteg gyakorlásra v an szükség! JOHN
Mindenesetre eddig láttunk már kettőt a közepes házasság
lehetséges válfajai közül. Mármost mi a helyzet azokkal, amelyek a
skála legtetején helyezkednek el, a legegészségesebb házasságokkal?

Á legegészségesebb házasságok.. .

ROBIN Tudod, mi a legfurább dolog a valóban egészséges házasságok-

kal kapcsolatban? Az, hogy a lelki egészségügy szakemberei szinte
semmiféle érdeklődést nem tanúsítottak irántuk egészen mostanáig.
Tíz évvel ezel őtt még az égvilágon semmiféle információt nem
találtál volna róluk. És most, hogy mégiscsak megindult végre a
kutatás ezen a területen is, a szakma nem vesz tudomást az
eredményeiről. Nagyon furcsa...
JOHN Igen, én is megkérdeztem néhány pszichológustól, folyik-e ku-
tatás ezzel a témával kapcsolatban, és mind azt felelték, hogy nem.
Talán titokban tartják, mert megrendítené az önbizalmukat. No
mindegy, szóval milyen fontosabb.eredményekre jutottak a kutatók?
ROBIN Hát ha egyetlen mondatban akarnám összefoglalni, azt mond-
hatnám, hogy minél kevesebb dolgot söpörtek a házastársak a
szőnyeg alá, és minél nagyobb bennük a hajlandóság, hogy szembe-
süljenek ezekkel az elfojtott dolgokkal, ha a másik felhívja rá a
figyelmüket, annál több esélyük v an rá, hogy kiteljesedjék a szemé
lyiségük, és annál gazdagabbá válik a kapcsolatuk.
JOHN Mert nem kell állandóan gondosan ügyelniük rá, nehogy a
szőnyeg félrecsússzék, igen? És azzal sem kell tör ődniük, hogy
fenntartsák a házasságukban a megszokott egyensúlyt és hogy meg-
akadályozzanak mindenfajta változást.
ROBIN így aztán mindkettejüknek több a szabad tere hozzá, hogy
fejlődjék, hogy minél több lehet őséget próbáljon ki, hogy
elégedettebb legyen az életével. És mivel így érdekesebb emberekké
válnak, egymás
 társaságát is jobban élvezik. Vagyis felfelé haladó spirálban mozog-
nak.
JOHN V an ezeknek az embereknek valami olyan tulajdonságuk, ame
lyik ebben kulcsszerepet játszik?
ROBIN A kutatások szerint az a legfontosabb, hogy ezek a személyek
igen könnyen meg tudnak barátkozni a változással.
JOHN És feltehetőleg erre megint csak azért képesek, mert nem riasztja
őket az a lehet őség, hogy bármiféle változás esetén a sz őnyeg alá
söpört dolgok könnyen a felszínre kerülhetnek?
ROBIN Igen, természetesen ez az egyik oka. Ami azt illeti, ezek az
emberek éppen hogy segítenek egymásnak abban, hogy rejtett érzel-
meik napvilágra kerüljenek. Más szavakkal, mindketten elfogadják a
másik bírálatát, bár az is igaz, hogy ez a kritika rendszerint
konstruktív és segítőkész formában hangzik el... és a megfelel ő
időpontban.
JOHN Oe hát egy kissé minden bírálat fájdalmas, nem igaz, különösen,
ha v an benne valami igazság?
ROBIN Csak akkor, ha olyasmire vonatkozik, amit a sz őnyeg alá
söpörtünk. JOHN Tényleg? ROBIN Igen, mert sebet üt az
önmagunkról alkotott képünkön. Ez a
fájdalmas benne.
JOHN Ezt úgy érted, hogy ha tudatában vagyunk valamilyen hibánk
nak, nem érezzük fájdalmasnak, ha valaki felhívja rá a figyelmünket 9
ROBINem,hacskugyntizábv mdenoatkzásvl.
Én legalábbis így tapasztaltam.
JOHN Tehát akkor most ezek a "Iegegészségesebb"párok azért olyan
egészségesek, mert már eleve is kevés dolgot söpörtek a sz őnyeg alá,
vagy azért, mert olyan készségesen néztek szembe mindazzal, amit ott
rejtegettek?
ROBIN Mindkettő lehetséges. Vannak emberek, akik már a kezdet
kezdetén is nagyon közel vannak egymáshoz, mert valóban boldog
családból jöttek. .. ennél nagyobb szerencse nemis érhet senkit
Másoknak az indulása kevésbé szerencsés, és ezért kezdetben meg-
osztottabbak - nekik viszont abban volt szerencséjük, hogy olyan
házastársat találtak maguknak, akinek a segítségével kezdenek ke-
vésbé félni mindattól, amit elfojtottak, vagyis megkapják t őle mindezt
a támogatást és szeretetet, amire szükségük v an ahhoz, hogy megbir-
kózzanak azokkal a kínos érzelmekkel, amelyek szükségszer űen
felébrednek bennük, amikor kapcsolatba kerülnek személyiségük
rejtegetett részeivel és felhozzák őket a napvilágra. Mindez képessé
teszi őket arra, hogy változzanak, hogy elinduljanak felfelé a skálán, a
legegészségesebbek közé.
Együtt, fölfelé.. .

JOHN Tehát te azt állítod, az lenne az eszményi mindnyájunk számára,

ha minden elfojtott érzelmünk napvilágra kerülne?
ROB IN Hát az eszményi, gondolom, csakugyan ez lenne, ez az a
vezércsillag, amelyhez igazodhatunk, de azért azt nem hinném, hogy
ez csakugyan sikerülne is valakinek, és biztos, hogy nincs is erre
szükség.
JOHN Egy bizonyos határig azonban mindnyájunknak sikerülhet.
ROB IN Kétségkívül. Azt hiszem, sok ember id ővel jobban megismeri
önmagát, anélkül, hogy erre különösebben törekedne. Mások izgal-
masnak találhatják a dolgot, és ezért némi er őfeszítést is hajlandóak
tenni, így gyorsabban haladnak, mint különben tennék.
JOHN Megtörténhet ez például George-dzsal és Marthával is, a Nem
félünk a farkastól házaspárjával?
ROB IN Az olyan valóban destruktív kapcsolatok, mint az övék, rend-
szerint nem változnak. Olyan sok minden v an a szőnyeg alatt, és
olyan rémítő számukra, ami ott rejtőzik, hogy rendszerint egyszer űen
állandóan ügyelniük kell, nehogy a sz őnyeg csak egy hajszálnyit is
félrecsússzon. Sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha
minden marad a régiben és folytatják a marakodást.
JOHN Lehetséges-e egyáltalán bármiféle változás?
ROB IN Csak akkor, ha a pár kívülr ől kap valamilyen segítséget. Egye
dül képtelenek úrrá lenni a tabukon és a tulajdon rettegésükön. JOHN
Tegyük fel, hogy elmennek egy pszichológushoz. Ekkor mi
történik?
ROB IN Hát még ha el is jönnek. .. megvan a határa, hogy mennyit tehet
az ember egy ennyire rossz kapcsolatért. Krízishelyzetben nyújthat
nekik valami kis segítséget, de az id ő nagy részében úgy érzi,
voltaképpen jobb is, ha azok a rejtett érzelmek megmaradnak,
ahol vannak, a sz őnyeg alatt.
JOHN Miért, mi történne, ha a szőnyeg egy kicsit félrecsúsznék?
ROB IN Az túlságosan fájdalmas lenne számukra, és egyszer űen nem
tudnák elviselni. Ha pedig az ember megpróbálja rákényszeríteni őket,
akkor úgy védekeznek, hogy egységfrontot alkotnak a terapeuta ellen,
és egész egyszer űen abbahagyják a terápiát. Tehát okoztál nekik egy
csomó kínos érzést, és semmi hasznuk bel őle. Neked nem lesz még
egy alkalmad rá, hogy segíts nekik, és az is kevésbé valószín ű ezek
után, hogy túlságosan megbízzanak bárkiben, akihez esetleg a
jövőben fordulnak. Tehát az ember csak bajt csinál, ha er őlteti a
dolgot.
JOHN Világos. Nézzük akkor a közepes házasságokat. Vajon azok a
párok, akiknek ilyen a kapcsolatuk, képesek-e a változásra, arra,
 hogy elökotorják a szönyeg alá söpört érzelmeket, hogy
elinduljanak fölfelé a skála másik végére, a
legegészségesebbek közé?
ROBIN Igen, ez elöfordulhat. Minden attól függ, hogyan viszonyul
nak a szönyeg alá söpört dolgokhoz. Lehet, hogy úgy
döntenek, jobb, ha minden marad a régiben, mert így
megúszhatják azokat a kényelmetlen érzéseket, amellyel
mindig számolnunk kell, ha a szönyeg alápillantunk. Ne felejtsd
el, hogy az effajta házasság meglehetösen stabil lehet, még
akkor is, ha a felek idönként börtönnek érzik.
JOHN Tegyük fel, hogy problémáik támadnak, és
pszichológushoz
fordulnak.
ROBIN Hát a közepes házasságokban elérhetünk bizonyos
haladást,
segíthetünk a házasfeleknek a szönyeg alá pillantani, ha
csakugyan
akarják!
JOHN Tehát mi történik akkor, ha egy "babaház" típusú
házasságban
élö pár pszichológushoz fordul?
ROBIN Tegyük fel, hogy azért jöttek el, mert a férj a szokásosnál
nagyobb stressznek van kitéve, és csakugyan szüksége van a
támogatásra, de mivel lényének gyermeki bb része ott lapul a
szönyeg alatt, képtelen rá, hogy nyíltan kérjen se'gitséget. Ez
arra vezet, hogy a benne élö kisgyermek egyre
nyughatatianabb, nyügösebb és követelözöbb lesz, és ennek a
nyügösségnek egy része kicsúszik a szönyeg alól, és
valamilyen áttételes formában megmutatkozik.
JOHN Most tehát a feleség is megrémül, hogy ezentúl több
felelösséget kell magára vállalnia, mivel ö meg a felnöttebbik
énjét rejtette a szönyeg alá. Ha jól emlékszem, azt mondtad, a
feleség úgy reagál erre a helyzetre, hogy ö még a férjénél is
lahangoltabb és nyügösebb lesz.
ROBIN Ugy van. Namármost... ha a terapeuta észreveszi, hogy
ez történik, megnyugtathatja a férjet, hogy teljesen
természetes, normális, söt kifejezetten egészséges dolog, ha
idönként lényének ezt a támogatásra szoruló, gyermeki oldalát
is ki tudja mutatni. .. hogy voltaképpen egészen meglepö, söt
egy kicsit aggasztó, hogy nem mutatja ki gyakrabban. Ez
enyhíti a férj félelmeit, úgyhogy fokozatosan egyre kevésbé
küzd ellene, hogy felismerje önmagában ezeket a
szükségleteket, és néha engedi azt is, hogy a felesége
támogassa öt.
Ugyanakkor a terapeuta megértetheti a feleséggel, hogy
 hogy azok a dolgok, amelyeket addig a sz őnyeg alatt rejtegettek,
teljesen rendjénvalóak, és ezzel felbátoríthatja őket arra, hogy
segítsenek egymásnak a fejl ődésben, ahelyett, hogy egy bizonyos
szinten megrekednének.
ROB IN Igen, és az igazán nagyszeru dolog az, hogy —gy bizonyos
ponton túl ezt már önállóan is folytatni tudják.
JOHN Tehát ha ugyanezt az elvet a papucsférj-zsarnok feleség típusra
alkalmazzuk, ebben az esetben a terapeutának a feleséget kell ráéb-
resztenie, mennyire retteg attól, hogy engedje a férjét
felnőttebbéválni.
ROB IN És amíg az ember segít neki, hogy ráébredjen erre,
egyszersmind elég érzelmi támogatást nyújt neki ahhoz, hogy
megbirkózzék azokkal a kínos érzelmekkel, amelyeket az vált ki
belőle, amikor ráébred, mennyire retteg attól, hogya férje cserben
fogja hagyni. És ha eközben a férjet pedig ráébreszti, mennyire fél a
felelősségtől... ugyanakkor abban is segít neki, hogy észrevegye a
felesége álarca mögött rejt őzködő sebezhető kislányt, és abban is,
hogy felismerje: csak azért viselkedik a felesége zsarnoki anyaként,
mert ő nem törődik kellőképpen ezzel a sebezhet ő kislánnyal... akkor
ezzel elindíthatod a kapcsolatukban azokat a változásokat, amelyek a
helyes útra terelik.
JOHN Vagyis elmagyarázod nekik, hogyan rekedtek meg egy olyan
rendszerben, amelyben mindketten segítik abban a másikat, hogy
eltitkolják egymás el ől az igazságot, nem?
ROB IN Igen. De a leghatékonyabb mégis az, ha egyszer űen a dolgok
pozitív oldalával hívod fel a figyelmüket arra, hogy J an e mekkora
áldozatot hoz, amikor magára vállalja a gyámoltalan asszonyka
szerepét azért, hogy Tarz an viszont erő s maradhasson. Vagy hogy a
papucsférj tulajdonképpen a feleségét védelmezi attól, hogy gyöngé-
nek és sebezhet őnek érezze magát, amikor engedi, hogy ő vegyen a
vállára minden felel ősséget. Amint egyszer meglátták az egész mintá-
nak legalább egy részét, és kezdik ketten együtt szemügyre venni,
egyszeruen lehetetlen, hogy ne lássák meg a többit is, és ne akarjanak
változtatni rajta.
JOHN Tehát a skála egyik végén ott találjuk George-ot és Marthát, akik
kétségbeesetten ügyelnek rá, nehogy a sz őnyeg egy haj szálnyival és
félrecsússzék, mert annyi mindent gyömöszöltek be alája. A másikon
pedig olyan párokkal találkozunk, akik id őről időre benéznek a
szőnyeg alá, akik különben s —, sok mindent söpörtek oda, és abból a
kevésből is állandóan a felszínre hoznak valamennyit. Középütt pedig
minket, többieket.
ROB IN Igen, csak azt ne felejtsd el, hogy ez a két széls őség
meglehetősen
kis százalékát alkotja az egész népességnek. Túlnyomó többségük a
 középső sávba tartozik, mint ahogya testmagasságunk is többnyire az
átlaghoz közelít, és viszonylag kevés köztünk a törpe vagy a
kétméteres óriás.
JOHN Tehát én nyilvánvalóan a középs ő sávba tartozom, ti, pszicho-
lógusok pedig természetesen valamennyien a skála másik végén, a
legegészségesebbek között helyezkedtek el .. .
ROBIN Ugrasd talán a nénikédet, John!
JOHN Jó,jó, természetesen mindenki tisztában v an vele, hogy minden
pszichológus bolond - én legalábbis több viccet hallottam már
életemben az őrült pszichológusról, mint ahányszor meleg étel volt a
számban - de te természetesen nem így gondolod, vagy igen?
ROBIN Természetesen nem állítom, hogy őrültek lennénk. De azt
hiszem, a legtöbben közülünk is a középs ő sávban helyezkednek el.
JOHN Tényleg? De hát akkor hogyan tudtok más embereken segíteni?
ROBIN Nos, próbáld meg egy kicsit más szemszögb ől némi a dolgokat:
ha valakinek soha életében nem volt súlyosabb problémája, ha soha
nem esett át azon a fájdalmas élményen, hogy napvilágra kellett
hoznia valamit, amit a sz őnyeg alá rejtett, akkor nem hiszem, hogy
igazán a segítségére tud lenni ugyanebben más embereknek. Egysze-
rűen fogalma nincs róla, hogy milyen érzés. Borzasztóan nehéz dolog
lenne intuitívan felfognod és megértened egy olyan helyzetet,
amelyről az égvilágon semmiféle tapasztalatod nincsen. S őt, azon is
őszintén meglepődnék, ha valaki, aki csakugyan tökéletesen
egészséges lelkileg,

Igazán sakat seggelt ď

érzem magma, hogy m

Cs odalatos!
Ta/án
megad ám az én
mamám cinét
is.
 éppen az ilyen fajta munka iránt érdekl ődnék. Már úgy értem, az ilyen
ember lehet barátságos és segít őkész, de azt alig hinném, hogy ezt
választaná élethivatásának.
JOHN Hát, ez kissé váratlan számomra, amit most mondtál.
ROB IN Akkor próbáld meg egy kicsit más szemszögb ől nézni Ha
például meg akarsz mászni egy hegyet, a vezet őnek akkor veszed a
legtöbb hasznát, ha csak néhány lépéssel jár el őtted, és meg tudja
mondani, a következő pillanatban hová lépj. Nem sok hasznát veszed
a fickónak, ha sok száz méterrel megel őzött.. .
JOHN Emlékszem, egyszer nekem is ugyanez jutott az eszembe,
amikor meghallgattam Krishnamurtit. Tudod, mire jöttem rá? Én
bizony igencsak irigylem ezeket az embereket, akik a skála
legegészségesebb végén helyezkednek el, még akkor is, ha csapnivaló
terapeuták lennének bel őlük.
ROB IN Hát persze. Gondolod, hogy én talán nem?
JOHN Hát... az ember óhatatlanul eltöpreng rajta, nem azért ódz
kodnak-e a pszichológusok attól, hogy ezekkel a valóban egészséges
emberekkel foglalkozzanak, mert ők is irigylik tőlük az egészségüket,
és legszívesebben tudomást sem vesznek a létezésükr ől. Mert az az
orra alá dörgöli a pszichológusoknak és a lelki egyészségügy egyéb
szakembereinek, hogy mi, emberek, szinte valamennyien a középs ő
sávba tartozunk, és nem is különbözünk olyan nagyon egymástól.
ROB IN Meglehet. És ha már egyszer odatartozunk, akkor nyilván
nekünk is megvannak ugyanazok a hibáink, mint a legtöbb ilyen
embernek, mint például a féltékenység, nem igaz? Miért éppen mi
lennénk különbek?
JOHN Na de ide figyelj. .. ha egészségesebbnek lenni csak annyiból áll,
hogyelőkotorjuk, amit a szőnyeg alá rejtettünk, akkor miért nem teszi
ezt gyakrabban mindenki?
ROB IN Mertfájdalmas, hát nem emlékszel? Napvilágra hozni valamit,
amit a szőnyeg alá rejtettél, igencsak fájdalmas lehet. És ami még
ennél is nagyobb baj, a szó szoros értelmében helytelennek érzed.
Korábban már említettem, hogy ezeket a dolgokat eredend ően azért
söpörtük a szőnyeg alá, mert a családunkban mindenki így tett, és
átörökítették ránk ezt a viselkedési mintát, mert ha bármelyik csa-
ládtag valami jelét adta, hogy él benne az a bizonyos tiltott érzelem,
ami tabu alá esett. .. az összes többi családtag veszélyt szimatolt.
JOHN És ezért rátámadt arra, aki megsértette a tabut.
ROB IN Vagy, ami épyen olyan rossz, keresztülnézett rajta. Kiközösí
tette. Elutasította. Es az az érzés, hogy az embert a családja elutasítja,
mélységesen riasztó, főleg egy kisgyerek számára.
JOHN Tehát amikor az ember el őkotorja ezeket a tiltott érzéseket a
szőnyeg alól, akkor újra átéli az összes régi félelmeit is?
ROBIN Igen. Ilyenkor úgy érezzük, az egész család helyteleníti, amit
teszünk, hogy el fogjuk veszíteni a szeretetüket és a támogatásukat.
Ezért v an szükségünk valakire, aki segít nekünk.
JOHN Már úgy érted, egy pszichológusra.
ROBIN Hát a súlyosabb esetekben talán igen. Bár voltaképpen egy
pszichológus még akkor is segíthet az embereknek rálelni a helyes
útra, ha nincsenek komoly problémáik. De hosszú távon az eszményi
személy mégiscsak olyasvalaki lenne, aki egy másfajta családban n őtt
fel - olyanban, ahol a családtagoknak nem pontosan ugyanott voltak
a vakfoltjaik, ahol nekünk -, ugyanakkor mégis, sok szempontból
nagyon hasonlított a miénkhez, hogy mégiscsak megérthessük
egymást.
JOHN Hallom, pillanatokon belül felcsendül a finálé. Mindjárt azt
fogod mondani, hogya házastársunk lehet a legjobb analitikus szá-
munkra
ROBIN Az bizony lehet. De ne felejtsd el, mit is jelent az analitikus szó
voltaképpen. JOHN Ezt meg hogy érted? ROBIN Azért olyan
fájdalmas megtudni az igazságot önmagunkról,
mert először elemeire kell bontanunk a magunkról alkotott, hízelgö
képet, hogy aztán újra összerakhassuk. Talán tudod, hogya pszicho
lógusokat "fejzsugorítónak" is szokták nevezni.. .
JOHN Igen? Ez jó.
ROBIN Igen, de miközben a felfuvalkodottságunkat összezsugorít ja . .

mint emberi lények növekszünk.

ISTEN vagyok, maradjunk
e1111 —1>—n

Mi a jó és mi a rossz a változásban.. .

JOHN Szeretnék egy kicsivel többet tudni arról, mit állapítottak

meg a
kutatók ezekről a "valóban egészséges családokról". Mi különbözteti
meg őket más családoktól?
ROB IN Jó néhány dolog. De elsősorban mégiscsak az, hogy nem esik
nehezükre megbirkózni a változással.
JOHN A kellemetlen változással?
ROB IN Nem, mindenfajta változással.
JOHN Hát a kellemes változással voltaképpen mindenki könnyedén
megbirkózik, vagy nem?
ROB IN Bármilyen meglep ő, a tudósok úgy találták, hogy mindenfajta
változás stresszel jár. Vess csak egy pillantást az alábbi táblázatra:

ESEMÉNY A VIZSGÁLT SZEMÉLY ÉLETÉBEN STRESSZÉRTÉK

Házastárs halála 100

Válás 73
Különválás a házastárstói Börtönbüntetés 65
Egy közeli rokon halála 63
Baleset vagy betegség 63
Házasság 53
Állásvesztés 50
Kibékülés a házastárs sal 47
Nyugdíjba vonulás 45
Egy családtag betegsége vagy gyógyulása 45
Terhesség 44
Szexuális problémák 40
Új családtag születése 39
Változások üzleti ügyekben 39
Anyagi helyzet megváltozása 39
38
 Közeli barát halála 37
Megváltozott munkakör 36
Házastársi viták számának növekedése vagy csökkenése 35
Jelzálogteher 31
Jelzálog vagy kölcsön visszafizetési határid ej ének lejárta 30
Magasabb vagy alacsonyabb beosztás a munkahelyen 29
29
Gyermek távozása a szül ői házból
29
Problémák a házastárs családjával 28
Kiemelkedő teljesítmény valamilyen téren 26
A feleség munkába állása vagy kilépése a munkából 26
Tanulmányok megkezdése vagy befejezése 25
Változás az életkörülményekben 24 23
Változás az illető személy megszokott tevékenységeiben 20
Problémák a hivatali főnökkel 20
20
Változás a munkaidőben vagy a munkakörülményekben
19
Lakásváltoztatás 19
Iskolaváltoztatás 18
Változás a szabadid ős tevékenységekben 16
Változás a vallásgyakorlásban 15
Változás a társadalmi életben 15
Változás az alvási szokásokban 13
Változás a családi összejövetelek számában 12
U
Változás az étkezési szokásokban
Üdülés
Karácsony
Kisebb törvényszegés

(Ezen a táblázaton apróbb változtatásokat hajtottunk végre,

hogy jobban tükrözze az 1980-as évek angol olvasójának
helyzetét. Az eredeti a Journal of Psychosomatic Research
címü kiadvány II. kötetében jelent meg 1967-ben, a Perga-
mon Press kiadásában. A szerz ők Thomas H. Holmes és
Richard H. Rahe.)

Amint látod, a házastárs halála okozza a legnagyobb,

100 százalékos stresszt. És minél több dolog történik
meg veled a táblázaton szerepl ők közül egy adott
idő szakban, annál nagyobb a valószínüsége, hogy
megbetegedsz valamiben.
JOHN Hát az nem éri váratlanul az embert,
hogyaterhességnek vagy annak, ha gyerek születik a
családban, nemcsak kellemes oldalai vannak, hanem
egy csomó feszültséget is okozhat, de az már
egészen fantasztikusan hangzik, hogy ha az ember
hosszasabb különélés után kibékül a házastársával,
az 45 pontjába kerül. És az is jócskán meglepett,
hogy ha az ember kevesebbet veszekszik a
 / A_h icteJe^. vá.'tmsv^.^
V e én 7geňt
Hozzászoktam a
mondtam. Mi a baj?^
(
visszautasításhoz.

mint rendesen, ezzel is 35 pontnyi stresszt szerez be magának. Gon-

dolom, ha váratlanul minden gondom egy csapásra megsz űnne, én
egyszerűen összeomolnék. Hogyan lehetséges ez, doki?
ROB IN Bármilyen változás történjék is a küls ő körülményeink ben,
akár jó, akár rossz, alkalmazkodnunk kell hozzá.
JOHN Igen, de mi történik velünk valójában, amikor alkalmazkodunk?
Mi megy végbe bennünk, a fejünk ben?
ROB IN No jó. Hogy ezt megmagyarázzam, meg kell hogy ismertesselek
egy újabb fogalommal. JOHN Csak bátran!
ROB IN Mellesleg úgyis újra meg újra beléütközünk ... Szóval vala
mennyien egy térképet vagy egy lemezt hordozunk a fejünkben a
világról, azaz arról, ahogy mi látjuk, és ez a szellemi térkép leképezi a
külső körülményeinket, mint ahogy egy Anglia-térkép leképezi Ang-
liát. És ennek a térképnek az alapján döntjük el, hogyan a legcélsze-
rűbb viselkednünk.
JOHN Szóval ezen a térképen minden rajta v an , ami valami módon
szerepet játszik az életünkben? A házastársunk, a gyerekeink, a szü-
leink, a barátaink, a lakóhelyünk és környéke, a munkahelyünk .. .
ROB IN Igen, minden szerepel rajta, ami valamilyen módon érint ben
nünket, hogy segítsen eligazodni a tulajdon életünkben.
JOHN Egyszerre mindig csak egyik részét vesszük szemügyre, de csak
rajtunk múlik, hogy melyik pontjára fordítjuk a figyelmünket.
ROB IN Így v an . Ha például meghal a házastársad, akkor a régi szelle
mi térképedet, amelyen a házastársad hatalmas helyet foglalt el, na
 gyobbat bármi egyébnél, most egy olyanra kell cserélned, amelyen
egyáltalán nem szerepel többé. "Alkalmazkodásnak" azt a folyamatot
nevezzük, ahogy az egyik térkép használatáról áttérsz a másikéra.
JOHN Vagyis hogy átrajzoljuk az agyunkban a körzethatárokat.
ROBIN Igen. A lényeg pedig az, hogy az alkalmazkodás, amihez
például
a térkép újrarajzolása is hozzátartozik... rengeteg energiát emészt
fel.
JOHN Még akkor is, ha a változás "kellemes" . Jó, értem. De hát
végül is az életünk örökké változásokból áll. Odahaza, Weston-super-
Mare-ben azt szokás mondani, ha valaki rossz b őrben v an , hogy "egy
kis környezetváltozásra lenne szükséged, drágám!"
ROBIN Igen, a világ állandóan változik. S őt, ami azt illeti, bizonyos
mennyiségű változásra szükségünk is v an , hogy inspiráljon. Ha
semmi nem változik körülöttünk, akkor unatkozunk, és úgy érezzük,
csak félig élünk. A változás csak akkor káros, ha meghaladja azt a
mértéket, amivel a szervezetünk még meg tud birkózni... például
amikor teljesen váratlanul zúdul ránk valami jelent ős változás, vagy
amikor apróbb változások egész sorát éljük át gyors egymásutánban,
anélkül hogy közben lenne id őnk visszanyerni az egyensúlyi
állapotunkat.
JOHN Mint amikor egy lakásban állanqóan rendetlenséget csinálnak,
mire időnk lenne rendet rakni. Tehát ha túlságosan sok változáson
megyünk keresztül egy adott periódusban, akkor ez komoly stresszt
jelent számunkra. Na és mib ől meríthetünk er őt hozzá, hogy megbir-
kózzunk a helyzettel?
ROBIN Hát el őször is, le kell tennünk a vállunkról azoknak a terheknek
egy részét, amelyeket hordozni szoktunk, hogy a felszabaduló energia
segítségével megbirkózzunk a változásokkal.
JOHN Ilyenkor szoktak az orvosok "kikapcsolódást" javasolni.
ROBIN Igen, de el kell árulj am neked, hogy amikor mi, orvosok, nem
csinálunk semmit, ezt "mesteri tétlenségnek" szoktuk nevezni. A ki
kapcsolódás rendszerint azt jelenti, hogy valaki megvédelmez bennün-
ket azoktól a követelményekt ől, amelyeknek általában meg kell felel-
nünk. Ezenkívül pedig, mivel többnyire mindenfajta változástói szo-
rongunk egy kicsit, igen nagy segítségÜnkre v an minden olyan infor-
máció, bárkitől kapjuk is, amely megnyugtat bennünket afel ől, hogy
képesek leszünk talpon maradni, és meg is mutatja, hogyan tehetjük.
JOHN Mindazt az energiát, amit az aggódásra pocsékolunk, akár arra
is fordíthat juk, hogy megbirkózzunk ezekkel a változásokkal.
ROBIN Így v an . JOHN De v an itt még valami más is, nem igaz? Néha
elegendő, ha
olyasvalakinek a társaságában vagyunk, akit szeretünk és akiben
megbízunk; valami módon ez is segít rajtunk, bár egy kicsit másképp,
mint a kikapcsolódás vagy a megnyugtatás.
 végezzük a bevásárlást valaki helyett, aki rossz börben v an , vagy
hogy vigyünk neki valami ennivalót, vagy hogy megosszuk vele a
gondjait, de az már ritkábban, hogy mekkora segítséget nyújt számára
pusztán az, hogy jelen vagyunk, hogy "ott vagyunk kéznél". Még ha
nekünk úgy is tünik, hogy semmit sem teszünk érte.
JOHN No de hát mit is teszünk ilyenkor voltaképpen?
ROBIN Azzal, hogy egyszerűen ott vagyunk? Hát ezt elég nehéz lenne
pontosan meghatározni, nem? Bár mindnyájan tapasztaltuk már,
milyen fontos az effajta segítség. Egyelöre nevezzük talán "érzelmi
támogatás" -nak.
JOHN Akkor talán foglaljuk össze az eddigieket: ahhoz, hogy megbir-
kózzunk a változással, elöször is arra v an szükségűnk, hogy egy idöre
megszabadítsanak bennünket a szokásos kötelezettségeinktöl, tehát
hogy kikapcsolódhassunk; másodszor olyan információra, amely
megnyugtat bennünket, és segít talpon maradni; harmadszor pedig
"érzelmi támogatásra".
ROBIN Így v an .
JOHN Akkor most talán beszéljünk arról, hogyan fest mindez a család
szempontjából. Azt már megbeszéltük, miért választja egymást két
ember. Mármost tegyük fel, hogy már összeházasodtak. Ez 50 stressz-
pontjukba került, mert át kellett rajzolniuk a térképüket, hogy a másik
ezentúl mint állandó szereplö helyezkedjék el rajta. A mézeshetek
alatt természetesen még mindig az egymás kirakatában található
árucikkeket csodálják, hogy úgy mondjam. Aztán amikor elkezdenek
együtt élni, kezd egy s más elöbukkanni abból, amit a szönyeg alá
söpörtek.
ROBIN Vagyis a kapcsolat kezd valóságosabbá válni. Ez is egyfajta
változás. JOHN Azaz rajzolhatják újra és újra a térképüket.
ROBIN Ebben azonban nagy segítségükre v an , hogy az idö nagy
részében rengeteg szeretetet és támogatást nyújtanak egymásnak,
talán többet, mint amennyiben valaha is részük volt.
JOHN Na és mikor jön a következö nagy változás? ROBIN Abban a
pillanatban, amikor valódi család lesz belölük, amint
megérkezik az elsö gyerek. JOHN Hát, emberek, megint oda v an 39
pontunk. ROBIN Még mindig kevesebb 1 1 ponttal, mint amennyit
akkor vesz
tettek, amikor összeházasodtak.
JOHN Alighanem ezért szokták a lelkűnkre kötni, hogyne egyszerre
idözÍtsük a kettöt. ROBIN Föként pedig ne karácsonyra. JOHN ...Mi
itt csakjópofáskodunk, de hirtelen kezd az egész szörnyen
rémítöen hangzani.
ROBIN Csak az a rémítö benne, hogy ez a helyzet rengeteg
alkalmazkodást kíván tölük, óriási ugrást elöre a
felelösségvállalás és a felnöttség felé. Amint egyszer ezt az
ugrást megtették, amint egyszer áttörtek ezen a korláton,
rengeteg örömöt és boldogságot fog szerezni nekik a gyerek.
JOHN De azért az adott pillanatban valamivel többet is
elvesztettek,
nemcsak a szabadságukat.
ROBIN Igen, hiszen az újszülöttnek annyi figyelemre és
szeretetre van szüksége, hogy egymásnak lényegesen
kevesebbet - sokkal, de sokkal kevesebbet - tudnak adni a
házastársak. És ez mindkettejük számára
igen fájdalmas lehet.
JOHN Az elsö gyerek születése tehát egy Viszonylag Boldog
Esemény. ROBIN Igen, az embernek tagadhatatlanul az az
érzése, hogy az egész
társadalom összeesküdött, hogy romantikus színben tüntesse
fel az elsö gyermek érkezését. Ezzel persze nem azt akarom
mondani, hogy nem csodálatos pillanat és csodálatos élmény,
de azért nem szabadna megfeledkezni arról sem, milyen
nehéz tud lenni eleinte. Különösen akkor, ha a házaspár nincs
tisztában vele kellöképpen, mire is számíthat. És ne felejtsd el
azt sem, hogya gyermektelenségböl az "egy gyerekig" vezetö
út rendszerint sokkal több változással és stresszel jár, mint az
"egytöl" eljutni a "kettöig" vagy még többig.
Szülők szükséghelyzetben

JOHN No jó. Szóval megérkezett az els ő gyerek. Tehát mire kell a

házaspárnak felkészülnie?
ROBIN Talán nézzük el őször azt, milyen gyökeresen megváltozik a
gyerek megérkezése után a családi egyensúly. Annak el őtte mindket-
tejüknek módjában állt minden érzelmi támogatást megadni a má-
siknak, ami csak t őlük tellett, de most ott v an a gyerek, annak
rengeteg törődésre v an szüksége az anyjától. Ez komoly terheket ró
az asszonyra, ami azt jelenti, hogy még több szeretetre és támogatásra
lenne szüksége a férjét ől, mint korábban. Az ő energiáit viszont
annyira leköti a gyerek, hogy a férje számára többnyire igen kevés
marad. A férjet tehát éppen akkor fosztják meg attól az érzelmi
támogatástól, amelyet korábban megkapott, amikor a gyermek any
jának több támogatásra lenne szüksége t őle, mint valaha.
Tehát ha nem éri be kevesebb érzelmi támogatás sal, mint korábban,
akkor a végén a felesége fogja rendkívül elhagyatottnak és elhanya-
goltnak érezni magát.
JOHN És ha meggondoljuk, hogy mindez szinte közvetlenül az els ő
gyermek születésének eufóriája után szakad az újdonsült anyára, hát
igencsak úgy érheti, mint derült égb ől a villámcsapás.
ROBIN Bizony. Egészen addig a leend ő anya volt mindenki
figyelmének középpontjában. Mindenki körülötte sürgölődött, őt
kényeztette, ahogy talán soha azel őtt. Aztán egyszer csak hirtelen ott
van az a parányi, hihetetlenül védtelen kisbaba, akiért minden
felelősség az ő vállát nyomja éjjel-nappal, a nap 24 óráján keresztül.

Hogy hivják ezt

a dolgotr ?
JOHN Olyan gyámoltalan egy ilyen gyerek, hogy az emBer attól fél, az
első szél elfújja, nem?
ROBIN Emlékszem, én is úgy éreztem annak idején, amikor a miénk
megszületett, hogy levegőt se tud venni segítség nélkül. Márpedig én
leszolgáltam a magam idejét a szülészeti osztályon is! Ugyhogy
csöppet sem meglep ő , ha az újdonsült anyát megrémíti ez az óriási
felelősség. Prue, a feleségem, egy olyan terápiás csoportot vezet, ahol
olyan teljesen egészséges anyáknak nyújt segítséget, akik nemrégiben
szülték az els ő gyereküket. Ezek a n ők szinte mindnyájan arra
panaszkodnak, hogy senki sem készítette fel őket arra, mekkora
változás áll be az életükben.
JOHN Az anya úgy érzi, ő a felelős érte, hogy a gyerek életben marad
jon, ugyanakkor teljesen tapasztalatlan mindabban, amit tennie kell.
ROBIN Igen, és gyakran olyan fáradt és kimerült, hogy néha úgy érzi,
egyszeruen nem bírja tovább. Ett ől pedig alighanem b űntudata támad,
attól fél, hogy ő "nem elégjó anyuka". Tehát el kell titkolnia az
emberek el őtt, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni a feladatának, és ez
is jókora feszültséggel jár. A legnagyobb probléma természetesen az,
hogy manapság, amikor ritkán él együtt több generáció egy családban,
a fiatal anyáknak csakugyan szinte egyedül kell megbirkózniuk
mindennel Megeshet, hogy az els ő két hétben minden jól megy.
Mondjuk, odaköltözik valamelyik nagyanya, és rendszerint a férj is
kivesz egy hét szabadságot. De ezután a fiatal anya magára marad, és
gyakran roppant tapasztalatlannak és elhagyatottnak érzi magát.
JOHN Hát az biztos, hogy a régi barátai tói semmi segítséget nem
kaphat ebben a helyzetben, de hát mégiscsak ott v an a férje, és az
segít neki valamennyit, nem igaz?
ROBIN Kezdetben igen, egy idő után azonban a férj kezdi elhanyagolt
nak érezni magát. JOHN Igen, emlékszem, én is úgy éreztem, hogy
mindenből kimaradok. ROBIN Hát igen, ez gyakran megesik. Ami azt
illeti, Prue-nak gyakran
megesik a szíve a szegény apán, mert az anyának legalább ott v an a
gyerekkel folytatott meghitt kapcsolat, ami óriási kielégülést jelent
számára. Az anya csodálatosan mély új érzéseket él át, még ha
mindez szörnyen kimerítő is. De az újdonsült apukától mindenki azt
várja, hogy még többet törődjék a feleségével, mint azel őtt.
JOHN Nem csoda, ha időnként pattanásig feszül a helyzet.
ROBIN Hát igen, a férj hazajön a munkából, fáradtan... valószinüleg
már akkor fáradt volt, amikor munkába indult, hiszen nem sokat aludt
az éjszaka... a feleségének egész nap minden idejét lekötötte a
gyerek, aki valószínűleg éppen akkor kezd üvölteni, amikor a férj
hazaérkezik, mert elfogta a hascsikarás. Az meg szegény csak ül, úgy
 érzi, hogy vele senki nem tör ődik, és várja a vacsoráját, az anya pedig
iszonyúan érzi magát. "Mintha kétfelé kellene szakadnom", így
szokták leírni ezt az érzést.
JOHN Ne, ebb ől elég! Borzalmas. Ú gy hangzik, mint egy jelenet
valami
Strindberg-darabból. Vagy Billy Conollytól.
ROBIN Igen, de ne felejtsd el, hogy ezek a legnehezebb pillanatok az
első gyerek születése után. Kés őbb javul a helyzet. JOHN Mit ől?
ROBIN Pusztán attól, hogy telik az id ő. A szülők rövidesen kezdik úgy
érezni, hogy nem is olyan kétségbeejt ő az egész. Az anyának megn ő
az önbizalma, már nem rémíti meg annyira a felel ősség.
JOHN Vagyis kezd alkalmazkodni a gyerekkel járó rengeteg változás
hoz.
ROBIN Úgy v an . És most már a gyerek se köti le minden idejét,
például idővel nagyobb időközönként kell csak szoptatnia. Aztán
kezd eljárogatni a csecsem őgondozó ba, összemelegszik a többi
kisgyerekes anyával, és ez borzasztó nagy segítséget jelent. És közben
egyre ügyesebb lesz a gyerek gondozásában, amit ől egyre
kiegyensúlyozottabbá válik.
JOHN És mégis, mindarról, amit most mondtál, az jut eszembe, hogy
egy bizonyos Guttman neVŰ amerikai pszichológus a gyermekek
érkezését "családi szükségállapot" -nak nevezte.
ROBIN Igen, úgy véli, hogy a férfiak és n ők közötti lélektani különbsé-
gek főként abból fakadnak, hogy mindegyiknek más és más felada-
tokkal kell megküzdeniük gyermekeik felnevelése során. Ú gy gon-
dolja, hogy a gyerek születése után egy kissé úgy öltjük magunkra a
 férfi vagy a nöi szerepet, mint ahogy a katonák vetik be magukat a
harctér különbözö pontjain. A társadalom természetesen a kezdet
kezdetétöl erre a szerepre készít fel bennünket, de mindaddig, amíg a
gyerek meg nem érkezik, addig, hogy úgy mondjam, "tartalékosok"
vagyunk, és egy bizonyos határig tetszés szerint váltogathatjuk a két
szerepet, ha éppen úgy tartja kedvünk.. .
JOHN Amikor viszont megjön a gyerek, "megkapjuk abehívónkat".
ROBIN És azon vesszük észre magunkat, hogy felosztottuk egymás
között a szerepeket: egyikünk a melegszív ű, gondoskodó mama,
másikunk az erös, felelösségteljes apa. Mivel erre programoztak
bennünket.
JOHN És azzal nem foglalkoztak véletlenül a kutatók, hogy amikor a
gyerekek felnönek, és elhagyják a családi otthont, az apákból és
anyákból ismét egyszer űen emberi lények lesznek?
ROBIN Érdekes módon a kutatások azt bizonyítják, hogy ilyenkor a
szerepek bizonyos fokig felcserélödnek. A férfiak érzelmesebbek
lesznek, csökken bennük az ambició, jobban igénylik a kikapcsoló-
dást, és hogy kivegyék részüket az élet jó dolgaiból, míg az
asszonyok gyakran aktívabbá válnak, nagyobb szervezökészségröl
tesznek tanúbizonyságot, gyakrabban érvényesítik az akaratukat, és
minden téren igyekeznek pótolni, amiröllemaradtak. Azt hiszem,
voltaképpen csak a gyerekek távozása után kezd világossá válni,
valójában miért is folyt a "harc".
JOHN No és neked mi a véleményed, csakugyan feltétlenül különbözö
szerepeket kell játszanunk, míg a gyerekeket fel nem neveltük?

Van itt telefon? Nyolc óra van,

és ahogy a férjemet ismerem.
elfelejti megszoptatni
ROB IN Hát manapság mind többen és többen állítják, hogy az anya
szerepét voltaképpen bármelyik szül ő betöltheti. És tagadhatatlan,
hogy az apák csakugyan képesek rá, s őt némelyikük jobban is
csinálja, mint egyik-másik anya. Biztos vagyok benne, hogya gyere-
keknek csak jót tesz, ha bizonyos fokig osztoznak a szülei az anyai
szerepen. De ha meggondoljuk, milyen különböz őre alkotta a termé-
szet a férfi és a n ői testet, hogy milyen különböző szerepet játszanak a
gyermek létrehozásában, rendkívül valószín űtlennek tűnik számomra,
hogy ne lennének bizonyos velünk született pszichológiai
különbségek is, melyek következtében bizonyos dolgokra azok közül,
amelyekre a gyerekeknek szükségük v an , a nők az alkalmasabbak,
másokra a férfiak. Legalábbis nagy általánosságban. De ez a kérdés
még nincs eldöntve.
JOHN És különben is, az újdonsült szül őknek kisebb gondjuk is na-
gyobb, mint hogy azon töprengjenek, a köztük lev ő különbségek
velük születettek-e, vagy a társadalmi kondicionálás eredményei, nem
igaz? Még ha történetesen nem velünk született tulajdonságokról v an
iszó,akondcálmrisegtöén.
ROB IN Nem, ezzel nem értek egyet. Éppen mostanában rendkívül
mélyreható változások mennek végbe a nemi szerepekben, és azt
hiszem, ez a folyamat még folytatódni fog. Se a férfiakat, se a n őket
nem kötik meg többé olyan mértékben a régi sztereotípiák, mint
valaha, és ez a nagyobb szabadság, és egymás jobb megértése, ami
neki köszönhető, sokkal gazdagabb és érdekesebb személyiségekké
formálja őket. Az én életemre például komoly hatással voltak ezek a
változások, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen izgalmas id őkben
élhetek.
JOHN Nem ismered ezt a kínai jókívánságot: "Adja Isten, hogy unal-
mas időkben éljél !" Ami azt jelenti: "Adjon isten békés életet!" No
mindegy, azt hiszem, most már eleget beszéltünk arról, milyen prob-
lémákkal kell szembenézniük a szülőknek a "szükségállapotban". De
mi a helyzet a gyerekkel? Ha az ember megszületik, ez már csak elég
komoly változást idéz el ő az életstílusában, nem igaz?
ROB IN Igen, megrendít ő élmény lehet. Míg a magzat az anyaméhben
van , az anya rengeteg dolgot elvégez helyette, például a lélegzést és
az emésztést. Mostantól kezdve mindezt neki magának kell véghez-
vinnie. Odabenn az anyja testében tökéletesen biztonságban volt,
minden baj tói védve, melegben, sötétben, csöndben... és most egy-
szerre csak védtelenné és kiszolgáltatottá válik, és nincs olyan dolog a
környezetében, amely ne lenne új és idegen a számára. Es az új és
idegen dolgok mindig ijesztőek. Ráadásul, amilyen parányi, olyan
hihetetlen tempóban növekszik.
JOHN Ha visszalapozunk a stressztáblázatunkhoz, úgy látom, hogya
születés nem szerepel a listán.
 Végje megtaláltam a
legjobb helyzetet.
Nem megyek sehova!

ROBIN Ha egyáltalán mérni tudnánk, mekkora stresszt okoz, aligha

nem a lista első helyére kerülne.
JOHN Legalább akkora stressz lehet, mint tizenhat kibékülés és egy
autóbaleset együttvéve. Ezért is v an a gyereknek annyi tör ődésre
szüksége. Azaz pihenésre, arra, hogy megvédelmezzék minden to-
vábbi fölösleges stresszt ől, szeretetre és érzelmi támogatásra... ó, de
van még egy dolog, amire szüksége lenne, de nem kaphatja meg:
megnyugtató információra.
ROBIN Éppen ez az egyik probléma az új szülöttekkel. Ha szenvednek
valamitől, még nem tudhatják, hogy ez csak átmeneti állapot. Ezért is
tudnak olyan rettenetesen elkeseredni.
JOHN Tehát mindaddig, amíg valahogy ki nem alakul bennük a felis-
merés, hogy a kínos helyzetek el őbb-utóbb elmúlnak, még sokkal
több érzelmi támogatásra és pihenésre v an szükségük.
ROBIN Igen, a szülőknek szinte teljes mértékben meg kell
védelmezniük őket a küls ő, zavaró körülményekt ől, gondoskodniuk
kell róla, hogy jó meleg ben, kényelmesen feküdjenek, hogy ne
éhezzenek meg túlságosan, és távol kell tartaniuk t őlük minden túl
nagy zajt és felfordulást. Apróbb változtatásokat természetesen
véghezvihetnek a gyerek környezetében, de ügyelniük kell rá, hogy
azok egyszerűek és ne túlságosan riasztóak legyenek, elegend őek
ahhoz, hogy fölkeltsék a kisgyerek érdekl ődését, de nem nagyobbak,
mint amekkorával még kényelmesen megbirkózik. Egy kisgyerek
teljesen rá v an utalva a szüleire, de szerencsére az ember esetében is,
csakúgy, mint az állatokéban, a természet gondoskodott róla, hogy
anya és gyermeke ösztönösen egymás közelében maradjanak, és ha
valamiért szét kell válniuk, azonnal keresni kezdjék egymást.
JOHN Ezt nevezik köt ődési viselkedésnek?
ROBIN Így v an . Ez egyszer űen annyit jelent, hogy például egy házi-
szárnyas, jóllehet egy-két percre rá, hogy kibújt a tojásból, már
megáll a lábán, még éveken keresztül ösztönösen mindig ott lábat-
lankodik az anyja közelében Emlékszem, egyszer odahaza, Walesben
megpróbáltam egy csirke és az anyja közé állni, és látszott, hogy
milyen rossz érzést okozt ez mind a kett őnek. Tulajdonképpen soha
nem is sikerűlt szétválasztani őket. Ennek a kötődési viselkedésnek
természetesen megvan a maga evolúciós szerepe, mert biztosítja,
hogy a szülők megvédjék a kicsinyeiket a ragadozóktói, abban az
időszakban, amíkor a fiatal állatok a legvédtelenebbek. Természetfil-
mekben mindenki látott már olyan jelenetet, amelyben a ragadozók
rávetik magukat a magára maradt fiatal állatra.
JOHN Igen, ez világos, de nem gondolod, hogy ennek a köt ődési
viselkedésnek más funkciója is v an , nemcsak a fiatal lények védelme?
Mi a. helyzet a szeretet iránti igénnyel?
ROBIN Hát akad egy-két szakember, akit ől alaposan megkapnád a
magadét, ha így próbálnád nevezni, ámbár én a magam részér ől
korántsem vagyok olyan biztos benne, hogy az a két dolog, amir ől
beszélünk, valójában olyan nagyon különböz ő lenne. Eddig arról
beszéltem, hogy ez a köt ődési viselkedés milyen szerepet tölt be az
egyén és a faj fennmaradásában, vagyis kívülről néztem a jelenséget,
te pedig arról szeretnél hallani, milyen érzés a résztvevők számára.
JOHN Igen, hogy milyen belülről. Beszéljünk erről még egy kicsit, jó?
Az érzelmi támogatásról, ahogy te nevezted. Már úgy értem, hirtelen
azon kezdtem töprengeni, hogy amikor azt mondjuk, hogy egy anya
szereti a gyerekét, vajon mítjelent ez a kisgyerek szempontjából
nézve.

Á gyermek és az anyai szeretet.. .

JOHN Nos, kedves doktor úr, tehát hogyan érzékeli az anyai szeretetet
a kisgyerek?
ROBIN Hadd beszéljek neked egy rendkívül izgalmas kísérletr ől, ame-
lyet egy Harlow nevezetű pszichológus hajtott végre ezzel a témá val
kapcsolatban. Harlow több csoport kísérleti majmot nevelt fel,
egyeseket a szokásos módon, de igen különböz ő körűlmények között:
egy ketrecben az anyjukkal; másokat üres ketrecben, gondosan
elválasztva az anyjuktól; egy harmadik csoportot pedig ugyanígy, de
azzal a különbséggel, hogy egy drótvázat is elhelyezett a ketrecben.
Ennek a bábunak a formája az anyáéra emlékeztetett, és apró
csecseket helyezett el rajta azon a helyen, ahol az anya mellbimbói
lettek volna, és ezekb ől a kismajom képes volt táplálékot szívni. A
 negyedik csoport ketrecében szintén elhelyezett egy ilyen
majomanyát formázó drótbábut, de a drótot beborította valamilyen
szőrös anyaggal.
JOHN Tehát volt egy "normális" csoport, egy "anyátlan", egy "drót
anyás" és egy "sz őranyás" csoport.
ROBIN Igen. Mármost a "normális" kismajmok azzal töltötték az
idejüket, hogy elindultak felderíteni a környezetüket, aztán vissza-
tértek az anyjukhoz és belécsimpaszkodtak, aztán újra felfedez őútra
indultak, és így tovább. De Harlow azt találta, hogy a második
csoport tagjai, azok a kismajmok, akik anya nélkül, üres ketrecben
nőttek fel, rendkívül visszahúzódóvá és gátlásossá váltak. Nem
játszottak, nem is indultak felfedez őútra, hanem a ketrec sarkában
kuporogtak rémült képpel. És amikor feln őttek, úgy tűnt, képtelenek
beilleszkedni a csoportba; rendszerint nem párosodtak, és ha mégis
utódokat hoztak a világra, semmi érdekl ődést nem tanúsítottak
irántuk és nem is gondoskodtak róluk.
JOHN És mi volt a helyzet azokkal, akik a drótanyán n őttek fel?
ROBIN Ők ugyanúgy viselkedtek, mint az anyátlan csoport.
De azok,
akiknek a ketrecébe sz őranyát helyeztek, sokkal bátrabbak és egész-
ségesebbek lettek. / ta .

é;
\

Eze _gotatfaatalok!S
ě mma mo ális
Wíst Mia puszta rácson nóttünkfel és
ltünk ha néha egy kis szórhöz
tottunk. .

iz

JOHN Tehát a szőranyának sikerült mérsékelni mindazt a kárt, amit a

valódi anya híánya okozott.
ROBIN Igen! A kismajmok rengeteg id őt töltöttek a sz őranyába ka
paszkodva, mint ahogy azt rendes kör űlmények között a valódi
anyjukkal tették volna, és ett ől valahogy megjött hozzá a bátorságuk,
 hogy két kapaszkodás közöttjátsszanak és felfedez ő útra
induljanak. És felnőtt korukban is valamivel könnyebben
illeszkedtek a többi majom közé, mint a másik két csoport tagjai.
JOHN Tehát a fizikai kontaktustól, még akkor is, ha mindössze egy
élettelen "sz őranyába" kapaszkodott, a kismajom kapott valamit. De
mit?
ROB IN Harlow "bátorság"-nak nevezte. Én jobban kedvelem az "ön-
bizalom" szót, mivel lényegében ugyanazt jelenti, de szerepel benne a
"bizalom" szó, vagyis arra utal, hogy valaki abban a reményben fog
hozzá valamihez, hogy a végén minden rendben lesz. Meglehet, hogy
még a "szőranya" is képes annyi biztonságot nyújtani, hogy a
kismajom megnyugodjék, és ne szorongjon túlságosan, amikor felfe-
dező útra indul, és több változással kerül szembe, mint
amennyivel egy csapásra meg tud birkózni.
JOHN Vagyis mialatt a "sz őranyába" kapaszkodik, átmenetileg újra
részesül a stabilitás áldásaiban, nyugalmas oázist talál a sok változás
közepette, és ennek segítségével visszanyeri a lelki egyensúlyát.
ROB IN Igen, úgy tűnik, valahogy így v an . A tudósok valószínűleg
"negatív entrópiának" nevezik ezt a jelenséget, ami azt jelenti, hogy
csökken a rendezetlenség szint je. Persze egy kis sz őrös ronggyal
borított bábu nem tehet túlságosan sokat ennek érdekében, de valamit
azért mégis.
JOHN Tehát akkor szerinted ennyib ől áll az "anyai szeretet"?
ROB IN Legalábbis ez a hatása a kisgyermekre. Szeretetet adni annyit
tesz, hogy képes vagy biztonságérzetet nyújtani egy másik
személynek, amikor szüksége v an rá.
JOHN És ha egy kisgyerek nem kapja meg ezt a szeretetet, akkor
túlságosan félénk lesz hozzá, hogy elinduljon felfedezni a világot.
ROB IN Igen. Egy gyerekb ől csak akkor lesz valódi feln őtt - és a
felnőttségnek szinte az a legmegbízhatóbb ismérve, hogy az illet ő
egyén független-e vagy sem -, ha v an elegendő önbizalma, ezt azon-
ban csak akkor szerezheti meg, ha valakit ől megkapja az ehhez
szükséges támogatást és biztonságot.
JOHN Igen, a gyerekek, ha elmerülnek a játékban a játszótéren, gyak-
ran azt is elfelejtik, hogy a mama a világon v an . .. egészen addig,
amíg orra nem esnek. Akkor viszont hanyatt-homlok rohannak visz-
sza a mamához, hogy egy újabb szeretet- és önbizalomadagot fecs
kendezzen beléjük, amitől helyreáll a lelki egyensúlyuk.
ROB IN Fogalmazhatunk éppen így is, de mint mondottam, szerintem
ilyenkor inkább az történik, hogy igyekeznek a rengeteg változás
közepette megkapaszkodni valami állandóban, nem pedig az, hogy
valami átáramlik beléjük az anyából, mintha egy akkumulátort újra
feltöltenének .. .
JOHN Értem. És nyilván ahogy egyre idősebbek leszünk, ennek a
kapaszkodásnak ajelent ősége egyre csökken.
ROBIN így v an . Ahogy egyre nő az önbizaimunk, ahogy mind többet
tudunk meg a világról és arról, hogyan boldogulunk benne, mind
több és több stresszt vagyunk képesek elviselni anélkül, hogy
támogatásért kellene fordulnunk. De a szüksé.8let, legalábbis
potenciálisan, meg. marad bennünk életünk végéig. Eletünk olyan
szakaszaiban, amikor az elviselhetőnél nagyobb stressznek vagyunk
kitéve, valamennyi ünknek szükségünk v an rá, hogy tör ődjenek
velünk. És ez a "törődés" nagyon hasonlít arra, amit a csecsem ők és a
kisgyerekek kapnak az anyjuktól... igen, ilyenkor "anyáskodásra"
van szükségünk.
JOHN Igen, bármilyen természeti katasztrófa, például földrengés, vul-
kánkitörés, bombázás és más hasonlók után a túlél ők első , ösztönös
reakciója, hogy más emberek társaságát keresik.
ROBIN Igen, ez velünk született, már-már gépies reakció. Mindnyájan
úgy vagyunk "programozva", hogy másokhoz forduljunk segítségért,
amikor erre szükségünk v an , és hogy mi magunk is segítséget nyújt-
sunk, amikor tőlünk kérik ugyanezt.

7;;;,,etkedpeSek
miW e 'berek Nem snnvue'k fe^
Na béren g eu dne
kr /

^=^n
J eJ^"^ •

pedig pene
l ^ is lenyegetdrteml

JOHN Visszatérve a kisbabához, honnét tudja vajon az anyja, hogya

gyereknek mire v an éppen szüksége? Hogyan képes megérteni azokat
a jeleket, amelyekkel egy ilyen apróság kifejezi magát?
ROBIN Hát egy egészséges lelkü anya megérzi, mit érez a gyereke,
hogy mire v an szüksége, mert ő maga is képes kapcsolatba kerülni a
tulajdon gyermeki érzelmeivel. . . azaz képes újraélni a saját
csecsemőés kisgyerekkorát.
JOHN Ezt úgy érted, hogy emlékezetben visszatér a tulajdon csecse
mőkorába?
ROB IN ...Igen, úgy, hogy ösztönösen képes beleélni magát a gyerek
helyzetébe. S őt, ezt rendkívül élvezi is, és ez segít neki ráálIni az
apróság hullámhosszára, és kifejleszti benne azt az empátiát, amely-
nek segítségével kommunikálni tud vele, felismeri a jeleket,
amelyeket az kibocsát magából, és megfelel ően tud reagálni rájuk. És
ha ez sikerül neki, akkor a gyerek mind több és több önbizalomra tesz
szert, és ennek birtokában képes lesz rá, hogy felfedezze a körülötte
lévő világot.

A csecsemő szellemi térképe.. .

JOHN Tehát a kisgyerek megkapja az anyjától azt az önbizalmat,
aminek birtokában elindulhat felfedezni ezt a színes, zajos, új világot,
amelybe megérkezett. De mivel gyakorlatilag képtelen akár egy lépést
is tenni, hogyan fog hozzá a dologhoz?
ROB IN Hát a legfontosabb dolgok egyike, hogy elkezdje megtanulni,
milyen is a világ valójában.
JOHN Vagyis elkezdi megrajzolni a fejében a saját szellemi térképét a
világról?
ROB IN Igen. És erre a térképre természetesen saját maga is rákerül.
JOHN Na és hogyan kezd hozzá önmaga feltérképezéséhez?
ROB IN Te például mit csinálsz legelő ször, ha meg akarod rajzolni
Anglia térképét?
JOHN Felvázolom a körvonalait.
ROB IN Pontosan. A körvonal/al kezded - vagyis a határokkal -, nem
pedig a részletekkel. A gyerek is ezt csinálja: el őször önmaga körvo-
nalait kell megvonnia. Fel kell fedeznie, mi az, ami benne önmagában
van , és mi az, ami a külvilágban. Más szavakkal fel kell ismernie,
meddig tart ő , és hol kezdődik a külvilág. És a kezdet kezdetén
gyakorlatilag mindaz, ami nem Ő, az az anyja.
JOHN Hát ez elég furán hangzik. .
ROB IN Próbáld egy kicsit a gyerek szempontjából nézni a dolgokat.
Egy újszülött csecsemő agya a saját testéb ől is, a külvilágból is kap
jelzéseket, ám kezdetben semmi alapja nincs rá, hogy felismerje:
bizonyos jelzések bel őle magából jönnek, mások viszont a
külvilágból. Annak alapján, amit ebben a fázisban a világról tud, akár
valamennyi jelzés származhat bel őle magából is.
JOHN Vagyis ekkor még azt hiszi, hogy ő maga az egész világ. Vagy
hogy az egész világ őmaga.
ROB IN Végül is semmi oka rá, hogy másként gondolja. És ameddig
 nem történik valami, amitöl rá kell döbbennie, hogy nem ez a
helyzet, addig az anyját sem tekinti másnak, mint önmaga
kiterjesztésének. Monqiuk egy szokatlanul mozgékony
végtagjának.
JOHN Es hogyan kezd derengeni a gyereknek, hogy mi az
igazság? ROBIN Úgy, hogy fokozatosan fölfedezi, hogya külsö
dolgokat nem
tudja olyan könnyen irányítani, mint önmagát.
JOHN Azt hiszem, ezt nem egészen értem.
ROBIN Hát nézd, itt van például az én ujjam... tudom,
hogy az enyém,
mert mozgatni tudom, ha akarom. Tehát tudom, hogy
énhozzám tartozik. De ha a te ujjaidat próbálom mozgatni, ez
már nem sikerül, tehát tudom, hogy azok nem tartoznak
énhozzám. Bizonyos, hogy kívül esnek a határaimon. Így tehát
megtanulom, hol húzódnak a határaim - hol végzödöm én és
hol kezdödnek más emberek. A kisgyerekek is pontosan így
tanulják meg.
JOHN De ez azt jelenti, hogy a gyerek csak akkor tanulja meg,
hol vannak a határai, ha az anyja idönként nem azt teszi, amit
kívánna töle.
ROBIN Így van.
JOHN Tehát ha az anyja tökéletes lenne, aki a gyerek
minden igényét
mindig tökéletesen kielégítené, akkor a csecsemö sose tanulná
meg, hogy nem azonos az anyjával.
ROBIN Igy van. Akkor továbbra is elmosódnának a kettejük
közötti határok, és a gyerek fejében teljesen összekeveredne
önmaga és az anyja. Tehát igencsak nehezen tudna felnöni és
szabaddá válni.
JOHN Vagyis ezzel voltaképpen azt állítod, hogya frusztráció jót
tesz
agyereknek?
ROBIN Igen is, nem is. Legalábbis az elsö évben, de - bár
csökkenö mértékben - még ezután is a kisgyereknek szinte
minden erejét latba kell vetnie, hogy megbirkózzék azokkal az
erös érzelmekkel, amelyeket a változás és az abból származó
stressz ébreszt benne, még akkor is, ha a szülei minden tölük
telhetöt megtesznek, hogy minden igényét kielégítsék. Ha
kiteszik is a lelküket, hogy a lehetö legnagyobb állandóságot és
biztonságot nyújtsák számára, a gyereknek még akkor is
éppen elég frusztrációt kell elszenvednie, tehát semmi szükség
rá, hogy szántszándékkal teremtsenek ilyen helyzeteket a
számára. . . az a puszta tény, hogy egyetlen szülö sem
tökéletes, úgyis megteszi a magáét. Például- akár azért, mert
JOHN Tehát ahhoz, hogy a gyerek képes legyen megrajzolni a fejében a
külvilág szellemi térképét, megfelel ő egyensúlyi helyzetre v an
szüksége, vagyis egyrészt arra, hogy bizonyos mennyiség ű frusztrációt
szenvedjen el, aminek segítségével új információkat szerez a világról,
másrészt meg kell kapnia a szükséges érzelmi támogatást, hogy képes
legyen megbirkózni ezzel a frusztrációval?
ROBIN Igen, és éppen ezért v an szüksége erő s és megbízható támoga-
tásra, mert ez a frusztráció rendkívül fájdalmas, a következ ő okokból.
Mint láttuk, az élet legkezdetén, miel őtt még az elszenvedett kudarcok
és a frusztráció hatására kezdi felfedezni a saját határait, a kisgye-
reknek minden oka megvan rá, hogy azt higgye, hogy ő "minden", ott
van "mindenütt", hogy "mindenható". Mármost valahányszor felfedez
egy újabb dolgot a világból, ami "nem én", hát. .. ez bizony komoly
csapást jelent az önmagáról alkotott képére, egészen addig ugyanis
mindenható istenségnek látta önmagát.
Oeh:
c kehk ezzel a hrdaual?

O
1^
0

rto kisiwefi
,Akkor áglégyee ,"

1
JOHN Ezt úgy érted, hogy jóllehet senki emberfia nem lelkesedik érte
különösebben, ha kritizálják, mert ez sebet üt az önmagáról alkotott,
hízelgő képén, a csecsem őnek, szegény kís jószágnak, nem elég, hogy
tudomásul kell vennie, hogy nem ő az Isten, ráadásul arra is rá kell
döbbennie, mílyen parányi és gyámoltalan. Hát ez bizony szörnyen
fájdalmas lehet, ha az embernek ekkorát kell zuhannia a saját
szemében. Mintha Mussolini hirtelen felfedezné, hogy ő voltaképpen
csak egy törpepapagáj.
ROBIN Bizony. Egyrészt tehát arra v an szükség, hogy az anyja, ahogy
az idő halad, állandóan és fokozatosan növelje azoknak az alkal-
maknak a számát, amikor nem tesz azonnal eleget a gyerek kívánsá-
gainak, és ezzel megadja neki az esélyt, hogy vállalja a felel ősséget
saját magáért, másrészt ebben a korai szakaszban az anyára hárul az a
feladat is, hogy a gyermeket ér ő frusztrációt a minimális szinten
tartsa. A gyereknek éppen elég annyi, amennyi az élettel amúgy is
vele jár.
JOHN Világos. De valahogy nem igazán tudom ebbe az egészbe bele
képzelni magam.
ROBIN Ne aggódj, ez egészen természetes. Mindenkinek nehezére esik
elképzelni, hogy mit érezhet egy csecsem ő , ha igazán megpróbálják
belülről látni a helyzetét, és nem csak tárgyilagos, logikus módon
próbálnak gondolkodni fel őle Énnekem is míndig nagy nehézséget
okoz, ha megpróbálom magam beleélni ebbe a fejl ődési fázisba, nem
számít, hányszor próbálkoztam már vele korábban vagy mennyit
olvastam róla. Azt hiszem, ez azért v an , mert ebben a korai szakasz-
ban a kisgyerek képe a világról igencsak zürzavaros - éppen most
beszéltünk róla, hogy míért -, és ha megpróbálunk belehelyezkedni,
mi magunk is alaposan összezavarodunk.
JOHN És mégis, mint mondtad, pontosan ez az, amít az anyának tennie
kell -, lélekben vissza kell térnie a saját kisgyerekkorába, ha tudni
akarja, min megy a kisbaba keresztül, hogy rá tudjon állni a
hullámhosszára, hogy felismerje, míre v an szüksége, és biztosítani
tudja számára a szükséges mennyiségü érzelmí támogatást, amelynek
segítségével a gyerek meg tud birkózni astresszel... Hogy képes tehát
minderre az anya?
ROBIN Egy egészséges lelkü anya, aki jó tapasztalatokat szerzett a
saját kísgyerekkorában, magától értet ődően, majdhogynem auto-
matikusan áll rá a gyerek érzelmí hullámhosszára. Egyáltalán nem
kell "gondolkodnia" rajta, mit tegyen. Meg fogja "érezni", azt teszi-e
éppen, amire a gyereknek szüksége v an , vagy valamí olyasmít, amí
nem tetszik neki.
JOHN Vagyis ha éhes, megeteti, ha pedig már jóllakott, akkor abba
hagyja az etetést. Felveszi, ha arra v an szüksége, hogy foglalkozzanak
 vele vagy megnyugtassák, de nem fogja nyaggatni, amikor aludni
szeretne. Így aztán a csecsem őnek minimális frusztrációban v an része.
ROBIN Igen, de nemcsak arról v an szó, hogy a gyerek testi
szükségleteit elégítse ki a megfelel ő pillanatban. Szükség v an a
személyes kontaktusra is, az érzelmi összhangra. Az az anya, aki
csakugyan ráállt a gyerek hullámhosszára, ezt nagyon élvezi. Biztos te
is láttad már, hogyan játszik egymássaranya és gyermeke: bámulnak
egymásra, és valamit művelnek a szemükkel, amit akár "a szemek
táncának" is nevezhetünk. A kisbaba az anyjára néz, és valamilyen
grimaszt vág. Válaszul a mamája is vág valamilyen grimaszt,
rendszerint ugyanolyat, mint a gyerek, valósággal tükrözi a gyerek
arckifejezését. Aztán a kis!ryerek megint másfajta arcot vág, és így
tovább.. .
JOHN Es ez a játék fontos a gyerek fejl ődése szempontjából?
ROBIN Úgy tűnik, bizonyos szempontból csaknem ugyanolyan fontos
lehet, mint a testi szükségleteinek a kielégítése. Elképzelni is nehéz,
mennyire megzavarja a csecsem őt, ha az anyja nem reagál rá, ha nem
vesz részt a játékban. Ami azt illeti, egy pszichológus egyszer kísér
letképpen arra szólította fel kisgyerekes anyák egy csoportját, hogy
szántszándékkal ne reagáljanak a gyermekeik arcjátékára. A kísérlet
mindössze három percig tartott, de a gyerekeket annyira kétségbeej-
tette, hogy az anyák egyszer űen képtelenek voltak végigcsinálni.
JOHN Na és mi történik akkor, ha az anya valamilyen okból képtelen
belemenni ebbe a "szemek tánca" játékba? Ha képtelen érzelmi
kontaktust teremteni a gyerekével?

Ha az anya nem reagál megfelelően.. .

ROBIN Ha nem jön létre ez a szoros érzelmi kontaktus anya és gyermeke

között a gyerek életének els ő heteiben, ha csakugyan teljesen
képtelenek szinkronba kerülni egymással - és itt most csak azokról az
esetekről beszélek, amikor szinte teljesen hiányzik ez a kontaktus,
márpedig egy normális anya esetében, aki az ösztöneit követi, az
ilyesmi rendkívül ritkán történik meg -, akkor a gyerek "kikapcsolja a
világot", én legalábbis így szoktam nevezni ezt a jelenséget. A baj
gyökere éppúgy lehet az anyában, mint a gyerekben. Ami az anyát il-
leti, ne felejtsd el, hogy onnét meríti a gyerekkel való jó kontaktushoz
szükséges empátiát, hogy engedi magán eluralkodni a tulajdon cse-
csemő- és kisgyerekkori érzelmeit, hogy újra átéli azokat. Mármost,
tegyük fel, hogy az anyának boldogtalan volt akisgyerekkora .. .
JOHN Vagyis fájdalmas érzelmeket ébreszt benne, ha visszagondol rá.
ROBIN Pontosan. Ha ővele magával is rosszul bántak csecsem ő- vagy
kisgyerekkorában, akkor igen fájdalmas számára, ha megpróbálja
 visszaidézni akkori érzelmeit. Ha viszont nem hajlandó visszaidézni
őket, akkor nem kell újra átélnie ezeket a lehangoló érzelmeket.
JOHN Oe mivel így nem képes tanácsért fordulni a tulajdon kisgyer-
meki érzelmeihez, nem tudja magát beleélni a gyermeke helyzetébe
se, és ezért nem tud szoros kapcsolatot kialakítani vele.
ROBIN És a gyermek valamilyen mélyebb szinten ezzel pontosan tisz
tában v an .
JOHN Igen, úgy érzi, hogy nem tud igazán kapcsolatba kerülni anyjá
val, mert az valamit visszatart.
ROBIN Igen Emlékszel, ugye, az el őbb említettem azt a kísérletet,
amikor az anyákat felkérték rá, hogy három percre szüntessék be a
kommunikációt a gyermekükkel, és hogy ez micsoda szenvedést
okozott a gyerekeknek. Hát akkor képzeld el, milyen érzés lehet,
amikor az anya egyáltalán nem tud reagálni, sőt, még csak azzal
sincsen tisztában, hogy egyáltalán reagálnia kellene. A csecsem ő ezt
annyira fájdalmasnak találhatja, hogy egy id ő után abbahagyja a
próbálkozást, és ez természetesen csak tovább rontja a helyzetet, mert
ettől meg az anya érzi úgy, hogy nem fontos agyerekének, és ett ől
még inkább nehezére esik, hogy nyílt és természetes legyen vele, és
valahogy rendbe hozza a dolgokat.
JOHN Gondolom, ugyanezt a folyamatot elindíthatja az is, hogy a
gyerekkel van valami baj, hogy ő nem adja le azokat a jeleket,
amelyek segítenek az anyának ráállni a hullámhosszára, hiába m ű-
ködnek az anya ösztönös reakciói hibátlanul, hiába áll készen, várva
 a gyerek megnyilvánulásaira, ha egyszer attól nem kapja meg a
"végszót"? Olvastam valahol, hogy az egészséges csecsem őkben ott él
az az ösztönszeru késztetés, hogy már egészen kiskorukban elmo-
solyodjanak, ha meglátják az anyjuk arcát, jóval korábban, semhogy
tisztában lehetnének vele, mire is mosolyognak, és az anya ennek a
mosolynak annyira megörul, hogy ett ől kezdve még jobban szereti a
gyerekét és még jobban élvezi a vele való foglalkozást.
ROBIN Így v an . Egy olyan gyerek viszont, akivel valami baj v an ,
esetleg nem tud ráállni az anya hullámhosszára, így az asszonyban él ő
anyai ösztönök semmilyen bátorítást nem kapnak. Emiatt aztán
megpróbálja ezeket puszta okoskodással pótolni, vagy kénytelen
könyvekből megtanulni, mit kell tennie, akár akarja, akár nem.
JOHN Tehát a probléma forrása éppúgy lehet az anya, mint a gyerek.
ROBIN Így v an . Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy mindig a
csecsemővel v an baj ilyenkor, én viszont azt tapasztaltam, hogya
legkülönfélébb variációk lehetségesek. A skála egyik végén azok a
szülők állnak, akik szinte teljesen el vannak vágva a tulajdon érzel-
meiktől, a másikon azok, akik olyan egészségesek, hogy az ember
egyszeruen nem érti, hogyan lehet ilyen embereknek ennyire abnor-
mális, reakcióképtelen gyerekük. És persze azt se felejtsd el, hogy
akárhogyan is kezd ődött a dolog, rövidesen egy ördögi körbe tor-
kollik... ha a gyerek nem fejl ődik annak rendje és módja szerint, az
anyja elbizonytalanodik és lehangolt lesz, ami azt jelenti, hogy a
gyereknek még kevesebb empátiában lesz része, az anyja még rit-
kábban reagál helyesen a megnyilvánulásaira, és így tovább.
JOHN No és ha ez az ördögi kör kialakul, akkor a gyerek egyre
elhagyatottabbnak érzi magát, tehát bizonyos értelemben túlságosan
hamar kell komoly frusztrációt elszenvednie?
ROBIN Igen, méghozzá nagyon is súlyosat. Ha az anya képtelen ráállni
a gyerek hullámhosszára, bármi legyen is ennek az oka, akkor a
csecsemőnek kell megpróbálnia, óriási er őfeszítések árán, alkalmaz-
kodnia az anyjához, ahelyett, hogy az alkalmazkodna őhozzá. Vagyis
alig hogy megszületett, fel kellene n őnie, hogy alkalmazkodni tudjon
az anyja feln őttes viselkedéséhez, ahelyett, hogy ez lassan, fo-
kozatosan történne, abban a tempóban, ahogyan a gyereknek szüksége
van rá.
JOHN Oe hát egy gyerek erre nyilván képtelen.. .
ROBIN Hát persze. Így aztán semmi egyebet nem tehet, csak annyit,
hogy feladja a kísérletezést és magába zárkózik - hátat fordít a
világnak, és úgy tesz, mintha nem is létezne - vagy legalábbis a
világnak arról a részér ől nem vesz tudomást, amelyik túlságosan sok
fájdalmat és szorongást okoz neki. Úgy fog viselkedni, mintha a világ
jelentős része egyáltalán ott sem lenne.
JOHN No és milyen szellemi térképet rajzol magának egy ilyen gyerek
a világról?
ROBIN Olyant, amelyiken más emberek egyáltalán nem szerepelnek.
És az ilyen gyerek úgy is viselkedik, mintha a többi ember nem is
létezne - mintha a világ "Robinson szigete" volna.
JOHN Vagyis ami a többi embert illeti, ezek a gyerek térképén éppúgy
nem szerepelnek, mint ahogya csecsem őéről is teljesen hiányoztak a
kezdet kezdetén?
ROBIN Igen, ő egymaga tölt be minden rendelkezésre álló teret. Egy
maga v an a világon. Nehéz érzékeltetni, mit élhet át egy ilyen gyerek,
olyan őrülten hangzik. JOHN Sőt, azt hiszem, ez maga az őrültség.
ROBIN Vagy legalábbis egyik fajtája. A széls őségesen
kapcsolatképtelen
gyerekeket a pszichológusok "autisztikusnak" szokták nevezni. Kan-
ner, az a gyermekpszichológus, aki els őként írta le ezt a jelenséget,
megfigyelte, az ilyen autisztikus gyerekek szülei többnyire magasan
képzett, hiperérzékeny emberek, akik hajlamosak rá, hogy a tulajdon
gondolataikba merülve éljenek, a világot csak eszméken és
absztrakciókon keresztül érzékeljék, és az érzelmek iránt alig-alig
fogékonyak. Vagyis olyan emberek, akik az átlagosnál is nehezebben
viselik el azt az érzelmi z űrzavart, ami akkor támad bennük, ha
megpróbálnak belehelyezkedni a kisgyerek világába. Manapság
széles körben elterjedt az a nézet, hogy ilyenkor a gyerekkel nincs
rendben valami, ezért képtelen reagálni a szülők gondoskodására.
Hogy valójában mi az igazság, az egyel őre bizonytalan. De
szerencsére ez az állapot csak igen ritkán fordul el ő . Bár ami azt illeti,
egy alkalommal valóságos kis járvánnyal volt dolgunk... Olyan
kisgyerekek között tört ki, akiknek a szülei csak nemrégiben
vándoroltak be az országba. Mivel mindkét szül őnek munkába kellett
állnia, a gyerekeket gondozón őkre bízták, akik a táplálásukról
gondoskodtak ugyan,
de egyébként egyáltalán nem figyeltek a gyerekekre.
JOHN Miről lehet felismerni egy autisztikus gyereket? Hogy
viselkedik? ROBIN A legszembeszökőbb vonásuk, hogy teljesen
képtelenek részt
venni abban a fajta társas "adok-kapok"-ban, amir ől eddig beszél-
gettünk. Az emberek rendszerint úgy jellemzik őket, hogy "zárkó-
zottak", "elefántcsonttoronyba vonulnak", "álomvilágban élnek" ... A
társaságukban mindig az az érzésed, hogy észre sem vesznek, hogy
kitöröltek az agyukból, mintha a világon se volnál.
JOHN De azért voltaképpen tudatában vannak, hogy mellettük vagy?
ROBIN Ó, igen. Nem próbálnak meg átsétálni rajtad, mintha leveg ő
lennél, vagy ha akarnak tőled valamit, felhasználnak, de csak úgy,
mint egy bútordarabot. Mindez különösen világosan megmutatkozik
abban, hogy mindig elkerülik a másik ember pillantását. Ami azt
 Hsdd mondjsm el. hogy nem volt nsgy
öröm sulislsk6n1 feln őni...

illeti, az ilyen embert igen könnyen fel lehet ismerni arról, hogy a
tekintetét abban a pillanatban félrekapja, amint azt hiszed, hogy
na, most sikerül a szemébe nézned. Az az érzésed a
társaságukban, hogy nagyon is tudatában vannak a
jelenlétednek, ugyanakkor megpróbálnak kitörölni a térképükr ől.
Rendkívül furcsa érzés.
JOHN Mintha valaki a puszta jelenlétével beléd fojtaná a szót?
ROBIN Igen, ilyesféle érzés, de sokkal széls őségesebb formában.
JOHN És ugyanezt csinálják a szüleikkel is?
ROBIN Igen. Semmi jelét nem adják a szokásos megkapaszkodó
visel
kedésnek. Nem szeretik, ha hozzájuk érnek, ha megöleigetik őket, ha
a szüleik elmennek otthonról, nem próbálják tartóztatni őket, és ha
megjönnek, semmi örömet nem mutatnak. Mindez természetesen
iszonyúan lehangoló a szül ők számára.
JOHN És valami küls ő forrásból tudnak-e esetleg segítséget kapni?
ROBIN Gyakran megesik, hogy hevesen ragaszkodnak valamilyen
élettelen tárgyhoz - mondjuk egy kőhöz vagy egy bizonyos
ruhadarabjukhoz. Vagy később ugyanilyen élénken érdekl ődnek
bizonyos fajta információk, például a menetrend, a térképek, a
buszok útvonala iránt. Nagy szükségük v an rá, hogy soha semmi ne
változzék körülöttük, hogy a napi élet a megszokott mederben folyjék;
még azt sem tudják elviselni, ha átrendezik körülöttük a lakást, vagy
ha bizonyos dolgok nem ugyanabban a sorrendben történnek
minden alkalommal.
JOHN Ez érthető, nem? Nem tudják elviselni a változást, mert hiányzik
nekik az a támogatás, amit, ha a dolgok rendjén mennek, az anyától
kellett volna megkapniuk, ezért meg kell próbálniuk, hogya körü
 löttük levő világban a változást minimális szinten tartsák, és azáltal
próbálják csökkenteni a bennük lév ő feszültséget, hogy élettelen
tárgyakba kapaszkodnak. Jól feleltem, doktor úr?
ROBIN Hát én és még jó néhány kollégám csakugyan így látjuk a
dolgot, bár nem titkoihatom el őtted, hogy a kérdés nem egy
szakértője egészen más véleményen van. Ők alighanem teljesen
értelmetlennek találnák, amit az imént mondtál.
JOHN Annyi baj legyen. Mármost azt mondod, hogya valódi autizmus
rendkívül ritka... mégis, mennyire?
ROBIN KörÜlbelÜl minden kétezredik gyerek autisztikus.

gondol. Doktor?
Er a gyerek au(ista? ^

- Doktor!?

bogl
Rétir á^—
anevm.
kedves réti
boglárka... I

JOHN Akkor miért lovagolsz ennyit ezen a témán?

ROBIN Mert ezek a széls őséges esetek szemléltetik a legvilágosabban,
mi történik akkor, ha a csecsemő olyan ijesztő nek és zűrzavarosnak
találja maga körül az életet, hogy kénytelen elfordulni t őle és magá-
nyosan a saját világába süppedni.
JOHN És mert ezek a széls őséges esetek segítenek nekünk azoknak a
mindennapibb, sokkal enyhébb eseteknek a megértésében, amelyek-
ben u-yanezzel, a problámával kapcsolatban találkozunk?
ROBIN Igy van. En úgy látom, hogy ezek az autisztikus személyek egy
skála szélső pontj án helyezkednek el, és ez a skála egészen a csaknem
teljesen egészséges emberekig terjed.
JOHN Mit értesz "csaknem egészséges emberek"-en?
ROBIN Hát, vannak emberek, akiket normálisnak szoktunk ugyan
tekinteni, de akik rendkívül zárkózottak, távolságtartóak, magukba
vonultak, akik rendkívül kínosan érzik magukat, ha emberek közé
kell menniük. Rendszerint valamiféle hobbi a legfontosabb számukra
 az életben; egyáltalán nincsenek "egy hullámhosszon" a többi em-
berrel, és "a saját álomvilágukban élnek".
JOHN Ez úgy hangzik, mint egy slágerszöveg. De ha anya és gyermeke
jól kommunikálnak, ahogy azt kétezer esetb ől ezerkilencszázkilenc-
venkilencben teszik, a gyereknek nincs miért magába zárkóznia.
ROB IN Nem, csakugyan nincs. Egy átlagos anya képes ráállni a saját
gyermeki érzelmeinek hullámhosszára, és egyszeruen azt teszi, amit
természetesnek érez. Mivel azonos hullámhosszon v an a gyerekkel,
elég, ha egyszer űen engedi, hogy az hatással legyen rá, és máris tudja,
ösztönösen, hogy mit érez és mire v an szüksége. És mindezt
csodálatosnak, örömteli nek találja.

Amíg az énhatárok tisztán kirajzolódnak.. .

JOHN Tehát ha az anya "rááll a csecsem ő hullámhosszára", akkor
létrejön közöttük az a mély érzelmi kapcsolat, amelyre a gyerek nek
szüksége v an . Ez a kapcsolat létfontosságú a gyerek számára, mert
enélkül nem tudna megbirkózni azzal a "borzalmas, megrázó" felfe-
dezéssel, hogy nem mindenható; és mert ez biztosítja számára azt az
érzelmi támogatást, amelyre szüksége v an , miközben fokozatosan
mind több és több olyan dolgot fedez fel a világban, amit nem tud
befolyásolni.
ROB IN Igen, ha az anya megfelel ően reagál a gyermek megnyilvánulá-
saira, akkor az lassanként felfedezi a tulajdon körvonalait, az énha-
tárait, és kés őbb, ahogy egyre jobban megismeri a környezetét, a világ
egyéb dolgainak a határait is sikerül pontosan megállapítania.
JOHN De nekem úgy tűnik, hogy amikor egy anya játszik a kisgyere-
kével, amikor megteremti azt a bizonyos mély érzelmi kapcsolatot,
amiről az imént beszéltél, akkor nem egyszeruen csak tükrözi, amit a
gyerek csinál, hanem mindig valami újat is hozzáad. Vagyis egy
újabb apró különbséggel ismerteti meg a gyereket.
ROB IN Így v an . Azt hiszem, abban az elragadó, spontán tevékenység-
ben, amelyet általában "játék" -nak szoktunk nevezni, állandóan
improvizálunk, új dolgokat találunk ki, és ezekkel gazdagít juk a
korábbi játékszabályokat. Tehát amikor egy átlagos anya agyerekével
játszik, viszonozza a grimaszait, beszél hozzá, utánozza a
viselkedését, ez azért nyújt komoly támogatást agyereknek és azért
erő síti meg az önbizalmát, mert ilyenkor ő irányít és az anya követi.
Ilyenkor nem történik semmi váratlan, semmi új, és a kisgyerek
fokozatosan mind többet tanul meg önmagáról, mintha csak egy
tükörbe nézne. De egy egészséges anya ugyanakkorjátszik is a
gyerekkel. Egy kicsit változtat is a dolgokon, amikor válaszol a
gyerek valamilyen megnyilvánulá
 sára, nem egyszerűen csak másolja azokat. És ezeknek az apró
jeleknek a segítségével kifejezésre juttatja, hogy ő egy másik, a
gyermektől különböző személy. A gyerek lassan megtanulja, hogy I
rajta kívül más emberek is vannak a világban, mert az anyja nem 1
mindig pontosan azt csinálja, amire őszámít, nem tud mindent
irányítani, de mivel ezekhez az új ismeretekhez a gyöngéd támogatás
légkörében, élvezetes formában és fokozatosan jut hozzá, meg tud
birkózni velük.
JOHN Tehát a kisgyermek megkapja a szükséges stabilitást, egyforma-
ságot és támogatást, ugyanakkor, ha csak kis adagokban is, az
újdonságot, különbözőséget és különállást is.
ROBIN Igen. Ha sikeresen rááll tak egymás hullámhosszára, és a gye-
rekben az anya helyes reakciói megteremtették a feltétlen bizalmat,
akkor lassan, nagyon lassan, az anya és a gyerek kezdenek kettéválni
a kisbaba szellemi térképén. Eleinte úgyszólván teljesen egybeesnek,
aztán - ahogy az ábrán látható - már csak ennyire, majd ennyire, míg
végül, a kisgyerek öt vagy hat hónapos korúra, mÚr teljesen
ak:

-ból ],sz, majd

és kb. 5-6 hónap múlva az ,redmén, C

a gyerek ekkor döbben rá, hogy anyja egy másik, egy különálló
személy!
JOHN És ha az anya kellö támogatást nyújt a kisgyereknek, akkor ez a
ÉsfRjly t el sbé magától megy végbe.
ROBIN Igen, feltéve, hogy a csecsemö elegendö információt kap arról,
Rcí3i[ i , Pí řhango1ódni a kis 14 erekre,. egy időre fel
JCWINtR% lá atW3' Éíl í i1,°éše 1R41Étgy
Q é éď lc iblfl^ié^l7tXf^ Btfl^16 ''" -i és érzésmódjai.
Jitn W 1ny anya akad, aki könnyedén ráhangolódik a
gyerekre, kés őbb azonban képtelen visszatérni saját feln őtt énjéhez.
JOHN Vagyis nem tudják visszaszerezni a saját feln őttkori határaikat,
amikor arra lenne szükségük. De miért nem?
ROB IN Mert az ő határaik is elmosódottak. Mert az ő anyjuk határai
is elmosódottak voltak.. .
JOHN ...Mert már a nagyanyjuk határai is elmosódottak voltak...?
ROB IN És így tovább. Ahogy az már lenni szokott, senki nem "hibás" a
dologban, egyszerűen csak kialakul ez a jól ismert ördögi kör. JOHN
Tehát ha az anya énhatárai elmosódottak, nem tud leválni a
gyerekről, amikor arra lenne szükség.. .
ROB IN Így aztán a gyerek túlságosan is könnyen tudja irányítani, és
túlságosan hosszú ideig. Ami azt jelenti, hogy a gyerek nem kapja
meg mindazt az információt, amire szüksége lenne, nem értesül róla,
hogy az anyja tőle különböző személy. Így aztán a saját énhatárai sem
rajzolódnak ki tisztán önmaga számára, és nehezére esik megkü-
lönböztetnie magát az anyjától. Bizonyos fokig továbbra is egybeol-
vadnak, öszekeverednek egymással.
JOHN Tehát a kisgyerek énhatárai is elmosódottak, akárcsak az anyáéi.
No és milyen hatással v an mindez a csecsem őre, vagy inkább arra a
felnőttre, aki válik bel őle? Milyen problémákat okoznak ezek az
elmosódó határok?
ROB IN Hát attól függ ően, milyen mértékben váltak ködössé ezek a
határok, problémák egész sorával lehet dolgunk. Vannak, akik a skála
legszélén helyezkednek el, akiknek az énhatárai a leginkább "el-
mosódnak"; számos pszichiáter szerint a világos énhatárok nak ez a
hiánya játssza talán a legfontosabb szerepet a skizofréniának nevezett
elmebaj oknak legalábbis egy részében, bár ma már az is bizonyos,
hogy az öröklött tényez őknek is igen fontos szerepük v an a betegség
kialakulásában. A skála másik végén pedig azokat a családokat
találjuk, akiknek nincsenek különösebb problémáik, csak éppen egész
életükben rendkívül szoros kapcsolatban maradnak egymással.
JOHN Vagyis sose válik belőlük normális, független feln őtt.
ROB IN Nem, mert érzelmileg képtelenek leválni egymásról - vagy ez
csak úgy sikerűl nekik, ha egészen messzire költöznek a többi család-
tagtói -még az is megesik, hogy minden egyes családtag más és más
országba!
JOHN No és a középmezőny?
ROB IN Vannak úgynevezett "határesetek", méghozzá elég gyakoriak,
amikor az illet ő nem omlik össze, nem kerül kórházba valamilyen
ideg- vagyelmebetegséggel, egyszeruen csak rendkívül furának és
excentrikusnak tűnik más emberek szemében.
JOHN Na és a legsúlyosabb eseteket milyennek látja a többi ember?
ROB IN Azokat egész egyszeruen " őrültnek". Nézd, ezeknek az embe
reknek olyannyira elmosódottak az énhatáraik, hogy gyakran fogal
 muk sincs róla, mi az, ami őbennük v an , és mi, ami más emberekben,
mi v an kívül és mi belül. Lehet, hogy hallucinációktól szenvednek,
mert nem tudják megkülönböztetni az álmaikat vagy az ábrándjaikat
az érzékeik által közvetített, valódi világtól. Vagy úgy érezhetik,
hogy a gondolataik és érzéseik által befolyásolni tudnak másokat,
vagy hogy mások befolyásolják őket teljességgel lehetetlen eszkö-
zökkel. Tehát a viselkedésük rendkívül furcsa az átlagember szemé-
ben... sőt, voltaképpen tökéletesen érthetetlen, hacsak a többiek fel
nem ismerik, hogy az énhatárok hiánya miatt ezek az emberek
összekeverik önmagukat és a külvilágot.
JOHN Vagyis azért lesz érthetetlen a viselkedésük, mert nem felel meg
annak a térképnek, amit az átlagember hord az agyában a külvi-
lágról.
ROBIN Nem is egyszeruen értelmetlen, hanem jócskán ellentmondásos
is, hiszen az ilyen emberek gyakran esnek a "kett ős kötések" csap-
dájába.
JOHN Na, várj csak egy pillanatra! "Kett ő s kötésről"-ről olyankor
szokás beszélni, amikor a gyerek "kétértelm ű üzeneteket" kap a
szüleitől, igaz? Amikor a szül ők két ellentmondó utasítást adnak a

•
gyereknek arról, hogyan viselkedjék.
ROBIN Igen, nagyjából err ől van szó, csak persze mindezt nem szánt
szándékkal csinálják, sőt még csak azt sem állíthatjuk, hogy a család

ELMOSÓ DOTi-
HATAR-
TARTO M ANY
ANYAKD NYVI
HIVATAL
 valamelyik tagja, akárcsak véletlenül is, elkövet valamit más család-
tagok ellen. Maga a rendszer m űködik úgy, hogy valamennyien
kénytelenek részt venni benne, mindenki azért viselkedik egy
bizonyos módon, mert a többiek is úgy viselkednek vele, ahogy. Ami
azt illeti, az ilyen családokban mindenkinek rengeteg problémája v an ,
és igen sokat szenved.
JOHN Van itt két dolog, amit nem értek. Az egyik, hogy ezt a "szenve-
dés"-t kizárólag az a z űrzavar okozza, ami abból származik, hogya
családtagok énhatárai nem elég szilárdak, vagy v an valami más oka
is? A második, hogy miért bocsátanak ki magukból- és fogadnak el -
a családtagok önellentmodó üzeneteket.
ROBIN Oké. Ne felejtsd el, hogy az anya énhatárai is rendkívül elmo-
sódóak. És ha még emlékszel rá, mivel kezdtük ezt a beszélgetést,
akkor az is nyilvánvaló számodra, hogy alighanem olyasvalaki hez
ment férjhez, akinek a körvonalai ugyanilyen elmosódottak.
JOHN Ahá! Tehát azt akarod mondani, hogy bizonyos szempontból
mindkét szül ő azon a szinten rekedt meg, ahol a kisgyerek is?
ROBIN Pontosan. Természetesen a szül ők emeltek valamilyen ingatag
homlokzatot maguk elé, hogy ezt elrejtsék, és ennek segítségével
valahogy boldogulnak az életben, és sikerül megtéveszteniük a többi
embert, de a homlokzat alatt az alapok igencsak gyönge lábon állnak,
és érzelmileg sok szempontból még mindig ezen a kisgyerme ki
szinten működnek. És ne felejtsd el, hogy mit is jelent valójában
érzelmileg kisgyermeknek lenni! A kisgyerek önmaga szemében
azonos az egész világgal - azaz "mindenható". És nyilván emlékszel
arra is, hogy valahányszor egy újabb lépést kell tennie a saját
határainak és korlátainak a felismerése felé, ez mindig rendkívül
fájdalmasan érinti, mert minden lépéssei veszít az isteni
mindenhatóság érzéséb ől, aminek kezdetben birtokában v an .
JOHN Tehát az a helyzet, hogyaszül őknek sem sikerült egészen
megszabadulniuk ezektől a csecsemőkori érzésektől, hogy minden-
hatónak tartsák magukat.
ROBIN Így v an ! Az ő határvonalaik pedig azért elmosódottak, mert
annak idején nem tudtak leválni az anyjukról, a családjukról, tehát
még mindig élnek bennük ezek a kisgyerekkori érzések! Ez pedig
elkerülhetetlenül arra vezet, hogy vadul versengeni kezdenek egy-
mással, nehogy engedniük kelljen saját mindenhatóságuk tudatából.
Mindezt persze szinte gépiesen, öntudatlanul teszik.
JOHN Na és hogyan viselkednek egymás között az ilyen család tagjai?
ROBIN Képzelj magad elé egy dobozt, amely teli v an léggömbökkel, és
ezeket a léggömböket valami módon kívülr ől fel lehet fújni. A
léggömbökjelképezik a családtagokat, vagy inkább azok önmagukról
alkotott, irreális elképzeléseit, a doboz pedig a külvilág. Mármost ha
minden egyes léggömb - azaz családtag - azt hiszi magáról, hogy
mindenható, ez annyit jelent, hogy mindegyikük megpróbálja kitöl-
teni az egész dobozt. Márpedig azt nem teheti anélkül, hogy a többi
léggömböt ki ne szorítsa a létezők sorából. És csakugyan az összes
léggömbök - azaz az összes családtagok - pontosan erre törekszenek:
hogy megsemmisítsék a másikat. Tehát szünet nélküli harc folyik
köztük, amelyet csak nagy néha szakít meg egy-egy igencsak kény-
szeredett fegyverszünet.

Ama Cassius sovány, éhes kinézet ű. Olyan

Nagy Léggömb akar lenni, mint én.
Magam is Nagy
1
Léggömb volnék... 1

99
JOHN Igen, így már érthető , hogy miért szenvednek annyit a családta-
gok egy ilyen családban. De miért folytatható ez a harc vég nélkül?
Miért nem győz valamelyikük?
ROBIN Mert valamennyien megrekedtek ugyanazon a gyermeki szin-
ten, és pontosan tudják, hogy képtelenek megállni a saját lábukon.
Mindnyájuknak iszonyúan nagy szüksége v an a többiekre. Így azzal a
lehetetlen dilemmával kell szembenézniük, hogy szükségük lenne a
többiek szeretetére, mégis állandóan az a veszély fenyegeti őket,
hogy bármelyik pillanatban iszonyú küzdelembe bonyolódhatnak
velük.
JOHN Ha valamelyíküknek csakugyan sikerül túl nagyra n őnie, rögtön
rádöbben, hogy ezzel megsemmisítheti a többieket, akik nélkül pedig
nem tud létezni.
ROBIN Ha pedig túlságosan összezsugorodik, akkor elveszíti azt
az érzést, hogy mindenható, holott az létfontosságú számára.
Bármelyik megoldást választja tehát, mindenképpen
gyötrelmesen érzi magát. Ez a helyzet valamennyi családtag
számára rettenetesen boldogtalan és fájdalmas. Voltaképpen
ugyane nnek a konfliktusnak rendkívül szelíd változatát a
mindennapi életben is megfigyelheted, amikor az emberek
kisgyermeki szinten kommunikálnak egymással. Például
amikor egy szerelmespár úgy gügyög egymással, mintha a
másik csecsemö lenne, vagy amikor a felnöttek egészen kis
gyerekekhez beszélnek. "Juj, de ennivaló vagy!", szoktuk
mondani ilyenkor, és ez egyszerre fejezi ki azt, hogy szeretjük
a másikat és szükségünk van rá, ugyanakkor a felfújt léggömb-
viselkedésböl is van benne valami, amikor magunk akarjuk
betölteni az egész teret, a többieket pedig ki akarjuk szorítani.
Az átlagemberek csak játékosan, a mulatság kedvéért
mondanak ilyesmiket, mert ez egy kis plusz izgalmat, némi
enyhe, élvezetes borzongást ad hozzá a kedveskedéshez. De
ha egy család csakugyan zavart érzelmileg, akkor kínosan
közel járnak hozzá, hogy csakugyan így érezzenek, söt hogy
így is cselekedjenek. Ú gy érzik, az a veszély fenyegeti öket,
hogy a többiek, érzelmi éhségükben valósággallenyelik,
felfalják öket, ha nem vigyáznak magukra.
JOHN Na és mit tehet a terapeuta az ilyen "elmosódó körvonalú"
családokért?
ROBIN Az enyhébb esetekben, azokért, akik a skála "legkevésbé
elmosódó" részén helyezkednek el, elég sokat. Az ember
segíthet az egyes családtagoknak, hogy világosabban
megvonhassák a tulajdon határaikat, ha valamennyiükkel
egyszerre foglalkozik, és igen világosan és határozottan
érezteti, hogy máshogy és máshogy viselkedik az egyes
családtagokkal. Ez a világos és határozott viselkedés aztán
átterjed a terapeutáról az egyes családtagokra. De nem elég,
ha az
 ember nagyon határozott, ugyanakkor elegend ő mennyiség ű támogatást is
kell nyújtania.
JOHN Mert miközben a határvonalaik mind világosabbá válnak, el kell
viselniük, hogyakisgyermeki, túlfejlett "egó"juk összezsugorodik.
ROBIN Igen, ezen az embernek át kell segítenie őket. De egészen
megdöbbentő, milyen óriási hatást tud elérni a terapeuta pusztán azzal, hogy
rendkívül világos határokat állít fel a fentebb jelzett módon önmaga számára.
.. hogy mindjárt az elején közli a páciensekkel, mire hajlandó és mire nem,
és nem engedi, hogy megpróbálják manipulálni és rábírni, hogy változtasson
ezeken az elhatározásokon, miközben mindvégig rendkívül barátságosan és
bátorítóan viselkedik.
JOHN Na és mi a helyzet azokkal a családokkal, akik a skála súlyo
sabbik vége felé helyezkednek el?
ROBIN Ezekben az esetekben igen nehéz valóban győkeres változást
el őidézni. Általában a legtöbb, amit tehetsz, ha támogatást nyújtasz
nekik a súlyosabb stressz-helyzetekben, hiszen ezek a családok az id ő
nagyobbik részében egész jól elboldogulnak, s őt még stresszhelyzetben sem
feltétlenül omlanak össze, feltéve, hogy valamelyes támogatásban
részesülnek. A család legsebezhet őbb tagjának, akinek a
legbizonytalanabbak a határvonalai és akinek a legnagyobb az esélye arra,
hogy összeomlik, és orvoshoz kerül, segíthetünk bizonyos fajta
gyógyszerekkel, ezek kissé tompítják a benyomások nak azt az óriási
tömegét, amely az illetőt a gyöngén m űködő határvonalain áttörve elárasztja.
Ha ez nem m űködik, akkor szükség lehet rá, hogy e családtag számára olyan
helyzetet biztosítsunk, ahol védve van a családi pressziótói - például
elhelyezhetjük kórházban vagy valamilyen speciális közösségben arra az
időre, amíg egy kissé megnyugszik és a határvonalai valamelyest újra
megszilárdulnak.
JOHN No és ha visszakerülnek a családba, nem omlanak újra össze?
ROBIN Ez bizony megeshet, ha a stressz szintje a családban újra
megnövekszik, és ha nem jutnak idejében valamilyen támogatáshoz. De a
legújabb vizsgálatok szerint már az is elég, ha csökkentjük azt az id őt,
amelyet ezek a sebezhet ő egyének a családtagjaikkal együtt töltenek -
például ha biztosít juk számukra, hogy a nap bizonyos részét távol töltsék
tőlük -, már ez is nagymértékben ritkíthatja az
összeomlásokat. És ha a terapeuta találkozik a család többi tagjával, és
igyekszik rávenni őket, hogy biztosítsanak egymás számára nagyobb érzelmi
"mozgásteret" - például ne foglalkozzanak annyit egymással, és hogy
csökkentsék a kártékony, romboló bírálat gyakoriságát -, már ezzel is igen
ígéretes eredményeket lehet elérni.
JOHN Hát akkor megpróbálom összefoglalni az eddigieket... feltéve, hogy
elegendő érzelmi támogatásban részesül, a gyerek képes lesz rá, hogy
befogadja a világról szerzett információkat ... tehát elkezdi
 megvonni a saját határait. De ha az anya határai túlságosan ingatagok - ha
nem eléggé különálló, független lény -, akkor a gyerek sem lesz képes
megvonni a tulajdon határait, és idösebb korában is megmarad ebben a
meglehetösen primitív, differenciálatlan, csak elmosódó határokkal
rendelkezö stádiumban.
ROBIN Hacsak késöbb valaki nem gondoskodik számára olyan ta-
pasztalatokról, amelyek segítségével kialakíthatja azokat a világos
határvonalakat, amelyeket korábban elmulasztott, feltéve, hogy ezenközben
támogatásban is részesül, és nem kell elviselhetetlenül súlyos stresszt
elszenvednie.
JOHN De ha valaki megmarad ezen a kisgyermeki szinten, akkora legrosszabb
esetekben késöbb akár még skizofrénnek is diagnosztizálhatják, igaz?
ROBIN Igen, részben az öröklött sebezhetösége, részben a családi
határvonalak "elmosódottsága" miatt, vagy mindkettö is elöfordulhat
egyszerre. Ne felejtsd el, hogy én itt most csak meglehetösen elnagyoltan,
madártávlatból vázoltam ezt a témát, holott ezzel kapcsolatos tudásunk
amúgy is még mindig rendkívül zürzavaros, és rengeteg egymásnak
ellentmondó vélemény ismeretes. Ennek ellenére, az alapelvek ben azért
nagyobb egyetértés uralkodik a pszichiáterek között, mint azt a legtöbb
ember gondolná, és én ezeket a különféle nézeteket itt most megpróbáltam
úgy összefoglalni, ahogy az én személyes és szakmai tapasztalataim alapján
a legérthetöbbnek tünik, és ahogy, úgy látom, a gyakorlatban is müködik.
JOHN Mármost, ha az anya határvonalaival minden rendben van, akkor a
csecsemö feltehetöleg mind világosabban és világosabban képes
meghatározni önmagát, mind pontosabb térkép alakul ki a fejében, és id ővel
pontosan el tudja majd határoini magát az apjától, testvéreitöl, majd végül a
családon kívüli, tágabb világtól is.
ROBIN Igen, én így látom a dolgot. De azt hozzá kell tennem, hogy van azért
még egy akadály, amelyet sikerrel kell vennie, mielött igazán el tudja magát
különíteni a külvilágtól.
JOHN Na igen, gondolhattam volna, hogy ennyivel nem ússzuk meg.
És mi az a bizonyos akadály?
ROBIN Ha valaki "paranoid" módon próbál megbirkózni astresszel.

Mindnyájan paranoidok vagyunk ....

JOHN Akkor tehát az "elmosódó énhatárok" témáját kimerítettük?

Egy újabb fejlödési szakaszról fogunk beszélni?
ROBIN Nem, tulajdonképpen nem. Kétségtelen, hogy "paranoid"
módon csak az tud funkcionálni, akinek a határai bizonyos mértékig
 már kialakultak, viszont csak azért lehet egyáltalán paranoid, mert ezek a
határok még mindig meglehetősen homályosak. Nézd, a kisgyerek számára
vannak bizonyos el őnyei annak, hogy csak elmosódott határvonalakkal
rendelkezik. Ezt az elmosódottságot, amely bizonytalanná teszi, hol
végződik ő, és hol kezd ődik a külvilág, kitű nő en fel tudja használni arra,
hogy megvédelmezze magát olyankor, amikor több stresszt és fájdalmat kell
elviselnie, mint amennyivel meg tud birkózni. A paranoid viselkedésmód úgy
mű ködik, mint egy biztonsági szelep, mint egy túlfolyócs ő . A csecsem ő
ennek segítségével tudja levezetni a túlságosan nyugtalanító és fájdalmas
érzéseit. Ez a jelenség részben azért fontos, mert magyarázattai szolgál a
gyermeki és a feln őtt lélek bizonyos kű lönbségeire, részben pedig azért,
mert a
segítségével megérthetjük azt a fajta viselkedést, amelyet a szaknyelv
"paranoid" -nak nevez.
JOHN "Paranoid" -nak abban az értelemben, mint amikor például valaki nem
megy ki a futballmeccsre, mert úgy érzi, a csatárok azért bújnak állandóan
össze, hogy róla sutyorogjanak?
ROBIN Igen, ez ugyanannak a dolognak egy válfaja. Széls őséges esetben az
illető a szó klinikai értelmében is paranoiában szenved, abban, amit az
emberek gyakran "üldözési mániának" neveznek. És a mindennapi életben is
ez a gyökere egy csomó problémának, például óriási szerepet játszik abban,
amikor valaki minden bajáért másokat hibáztat.
JOHN És miért olyan fontos a kisgyereknek ebben a stádiumban, hogy
ilyen paranoid módon viselkedjék?
ROBIN A szakemberek úgy vélik, hogy az életnek ebben a korai szakaszában,
amikor a csecsem ő agyában az idegpályák még korántsem járatódtak be és
kapcsolódtak össze tökéletesen, a kisgyermek iszonyatosan er ős érzelmeket
él át, mert ezeket az érzelmeket még nem kapcsolja egymáshoz az
emlékezet, még nem integrálódtak, nem egyensúlyozzák ki egymást.
JOHN Hát egy csecsem őnek csakugyan igencsak er ősek az érzelmei szemmel
láthatólag. Vagy inkább azt mondhatnám, hogy füllel hallhatólag. Kevés hang
van, ami úgy fel tudja borzolni az ember idegeit, mint egy csecsem ő sivítása.
ROBIN Igen. Egy csecsem ő számára etetés után az élet maga a paradicsom,
de ha a következ ő csak egy percet is késik, már szinte megfojtja a düh és a
szorongás. Mármost úgy t űnik, hogy amikor ez a düh és fájdalom
elviselhetetlenné fokozódik, a csecsem őnek ebben a bizonyos
életszakaszban nem marad más lehet ősége, mint hogy úgy csúsztassa el az
énhatárait, hogy ezeket az érzelmeket ne őnmagába, hanem őnmagán
kívülre helyezze. Hogy az "én" helyett inkább a "nem-én" részei legyenek.
JOHN Hé, ne siess annyira! Ez egy kicsit meredek volt nekem. Tehát azt
akarod mondani, hogy mint csecsem ő el tudom csúsztatni az énhatáraimat -
a szellemi térképemen -, úgyhogy ezek az elviselhetetlen érzelmek rajtam
kívülre kerüljenek, ahelyett, hogy az én részeim maradnának?
ROBIN Pontosan. Úgy képzeld el ezeket az énhatárokat, mint azokat a
mozgatható m űanyag kúpokat, amelyekkel a közlekedés számára fenntartott
sávot szokták jelölni útjavítások idején, ne pedig úgy, mint a rögzített
korlátokat! Ezeknek a kúpoknak a segítségével könnyen változtatható, melyik
sáv tartozik éppen az autóúthoz, és melyik nem. . . azaz, a kisgyerek
esetében, hogy mi az, ami még "én" vagyok, és mi az, ami már "nem én".
JOHN Tehát a kisgyerek ilyenkor voltaképpen azt játssza", hogy bizonyos
részei - érzelmei - valójában nem is őhozzá tartoznak. ROBIN Így van. Ha nem
tudja elviselni ezeket az érzelmeket, egyszeruen
letagadja önmaga el őtt, hogy őhozzá tartoznak. JOHN És ett ől jobban érzi
magát? ROBIN Igen is, nem is. Hadd magyarázzam el, mi történik a kővetkező
lépésben. A kisgyerekben feltámadtak ezek a rémiszt ő érzések, és most úgy
tesz, mintha azok nem is őbenne lennének. De természetesen az érzelmek
nem tűnnek el csak úgy egyszer űen. A gyerek érzi, hogy
valahol még mindig ott vannak. De ha egyszer nem őbenne.. .
JOHN Akkor valahonnan a külvilágból kell jönni ű k? ROBIN Így
van.
JOHN Ezt szokás projekciónak nevezni?
ROBIN Igen, ez rá a szakkifejezés. Szóval akkor összefoglalom: Tegyük
fel, hogya kisgyerek ijeszt ő, vad indulatokat él át, de úgy tesz, mintha azok
nem is őbenne lennének. Ezt úgy sikerül elhitetnie magával, hogy rést üt az
énhatárain, és ezen a résen át ki űzi önmagából ezeket a fájdalmas
érzéseket. Ett ől persze ezek az indulatok még nem t ű nnek el, csak éppen a
kisgyerek most úgy látja, hogy azok kívülről fenyegetik.
JOHN yagyis projektálta őket a külvilágba?
ROBIN Igy van. Es ettől kezdve a világ sokkal ellenségesebbnek és
kegyetlenebbnek fog t ű nni, mint amilyen valójában. Szóval ha azt kérdezed,
hogy a kisgyerek ett ől kezdve jobban érzi-e magát... igen, mert többé nem
kell olyan rossznak tartania magát, és nem, mert a körülötte lévő világ sokkal
veszélyesebb hellyé vált, mint azel őtt volt. És természetesen ebben a
fejlődési fázisban a külvilágot még mindig csaknem kizárólag az anya
alkotja. Így tehát a csecsem ő ahelyett, hogy úgy érezné, ő akarja darabokra
szaggatni az anyját, vagy sz őröstül-b őröstül felfalni, amikor éhes vagy
dühös, ezeket az érzéseket magába az anyába projektálja.
ROBIN Tehát ettől kezdve a gyerek rémisztő boszorkánynak látja az
anyját, aki fel akarja őt falni.
JOHN Vagyis ahelyett, hogy őrjöngene dühében, most egyszeruen
halálra van rémülve.
ROBIN Azaz cseberb ől vederbe került.

JOHN Gondolom, ezért történik annyi döbbenetes rémség a gyerekmesékben

és ezért nyüzsögnek bennük a szörny űséges n őszemélyek, a gonosz
mostohaanyák, a boszorkányok, rút n ővérek és így tovább. Még véletlenül
sem találkozni bennük egy normális. átlagos anyával. Az apák pedig
többnyire elmosódó figurák, gyámoltalan, tehetetlen alakok, akik ott
lézengenek valahol a háttérben. Jólelk ű nő nem is igen szerepel a
mesékben, kivéve a tündér keresztanyát, ő viszont tényleg hibátlan és
tökéletes, és - akárcsak az Ötödik Lovas Hadosztály -, mindig a megfelel ő
pillanatban érkezik, hogy mindent rendbe hozzon - feltehet őleg a következő
"etetés" id őpontjában.
ROBIN Ne felejtsd el azért azt sem, hogy az apa iránti rossz érzések
projekciójára is rengeteg mód nyílik a mesékben... ott az a sok gonosz
emberevő óriás és hasonlók, igaz, ott vannak a királyok, hercegek, varázslók
is, akik mindent rendbe hoznak.
JOHN Tehát ezek a mesék azért b űvölik el annyira id őtlen idők óta a
 És akkor jött a félelmetes emberev ő óriás, -
tudod, milyen: vézna áll, ritkuló haj...

kisgyerekeket, mert megtalálják bennük a tulajdon fantáziáikat és

projekcióikat?
ROBIN Igen. A mesék szerepl ői vagy rendkívül jóságosak vagy teli vannak
gonoszsággal és gy ű lölettel, vagyis éppen olyanok, amilyennek a csecsem ő,
sőt nagyrészt még a kisgyerek is érzékeli a kömyezetét. Az a folyamat,
melynek során megtanulja a megfelel ő helyen megvonni a tulajdon
határvonalait, és azzal ellensúlyozni a rátör ő, vad gyű löletet, hogy
visszaemlékezik a korábbi, szeretetteljes érzelmekre, alaposan belenyúlik
akisgyerekkorba, és voltaképpen sose fejez ődik be egészen. Bár csökken ő
mértékben, de egész életünkön kereszt ű ) mindig ehhez a biztonsági szelep
hez folyamodunk, valahányszor túlságosan heves érzelmek vesznek er őt
rajtunk.
JOHN Na és a tündérmesék segítenek a gyerekeknek megbirkózni
ezekkel az érzelmekkel?
ROBIN Igen, ezek a mesék egyenesen bátorítják őket arra, hogy kezelhetetlen
érzelmeik egy részét emberev ő óriásokba és boszorkányokba projektálják,
és valahányszor a szüleik vagy más, szeretetteljes feln őttek felolvassák nekik
ezeket a történeteket, a gyerekek számára ez megnyugtatást jelent, mert
kiderül bel őle, hogyafeln őttek is ismerik ezeket az indulatokat és jól
elboldogulnak velük.
JOHN Ha azt látják, hogy a szüleiket nem rémítik meg ezek az indula
tok, a'—kor me—nyugszanak, hogy nekik sem kell rettegniük t őlük?
ROBIN Igy van. Es minél kevésbé t ű nnek veszélyesnek ezek az érzések,
annál kevésbé lesz szükségük arra, hogy projektálják őket. Így a
 gyerek lassanként elkezdheti elvállalni és beleépíteni őket a személyiségébe.
Ez pedig azt jelenti, hogy ezek az érzelmek most már nem különülnek el a
többitől, jobban képesek egyensúlyban tartani egymást, és ezért kevésbé
szélsőséges formában jelentkeznek. Most már nem rémítik meg annyira a
gyereket, és egyre kevésbé lesz szüksége rá, hogy megtagadja ezeket a
fájdalmas indulatokat, és a saját személyiségének határait úgy vonja meg,
hogy ezek az érzelmek kívül kerüljenek rajtuk. Vagyis csökken a
"paranoiára" való hajlama.
JOHN Hát ez érdekes. Tehát azok a feln őttek, akik úgy hiszik, hogya
gyerekeket meg kell kímélni a hagyományos mesékt ől, mert azok tele
vannak borzalmas, er őszakos jelenetekkel, ezzel valami olyasmit közölnek a
gyerekkel, ami annak ártalmára van. . . hogy van valami ezekben a
mesékben, ami a szül őket is megrémíti.
ROBIN így van. Valahányszor olyan család jön el hozzám, ahol a szül ők meg
akarják védelmezni a gyerekeket az ilyenfajta mesékt ől, mindig bizonyos
vagyok benne, hogy egy iszonyatosan szorongó gyerekkel fogok találkozni.
Ezek a történetek segítenek abban a gyereknek, hogy valahogy
megbirkózzon a tulajdon agresszivitás ával,
feltéve, hogy a szül őktől megkapja a szükséges bátorítást és szeretetet, és
ha őket magukat nem rémítik meg a gyerek er őszakos, gyű lölködő érzelmei.
JOHN Egy szó, mint száz, fejl ődésének ebben a szakaszában a csecsem ő még
nem képes egymással összekapcsolni és ellensúlyozni az érzelmeit, így
bizonyos fajta indulatai szörnyen megrémítik. A csecsem ő ezeket az
indulatokat másokba projektálja, és ett ől egy kissé megkönnyebbül. De ettől
kezdve viszont az őt körülvevő világ lesz rémületes.
ROBIN így van. De ha megfelel ő mennyiség ű támogatást és gondoskodást kap
ebben a fázisban, ez természetesen enyhítheti az átélt fájdalmat, dühöt és
frusztrációt. így nem kell úgy tennie, mintha ezek az indulatok nem is őbenne
támadtak volna, hanem a külvilágban, így már tud annyira uralkodni fölöttük,
hogy újra a magáénak ismerje el őket. Vagyis elkezdheti pontosan megvonni
a tulajdon határvonalait.
JOHN És vidáman nekiláthat a világ föltérképezésének. Oké, ezt értem.
Mármost mi történik akkor, ha nem kap elegend ő támogatást és
gondoskodást?
ROBIN Akkor többé-kevésbé megreked ebben a fázisban.
JOHN Ezt úgy érted, hogy továbbra is projektálni fogja a "rossz"
érzéseit? Mellesleg... melyek ezek a "rossz" érzelmek? Minden esetben a
düh és az erőszak?
ROBIN Egy csecsem ő valószín ű leg ezekkel boldogul a legnehezebben.
De ha valaki megrekedt ebben a stádiumban, akkor id ősebb korában minden
olyan érzelmet projektálni fog, amelyik túlságosan fájdalmas vagy rémít ő
ahhoz, hogy elfogadja mint saját szeJDélyiségének ré
's-ét: .. a szexuális vágyait, az irigységét, féltékenységét, a szomorú
sagat ...

I JOHN De bármi legyen is ez az érzelem, az illet ő a külvilágra hárítja

őket, és ettől a világ rendkívül ellenségessé és fenyeget ővé válik. Mármost
mi köze ennek a jelenségnek ahhoz, amit "paranoiának" vagy "üldözési
mániának" szokás nevezni?
ROBIN Azok, akiket a szó orvosi értelmében paranoiásnak szokás tekinteni, a
legszélsőségesebb formáját képviselik annak az embertípusnak, amelyik
soha nem n őtt ki ebb ől a stádiumból. De talán nem árt, ha közlöm veled,
hogy véleményem szerint id őről időre, valamennyien paranoidok vagyunk
egy kicsit.

Mibd/ gondolja uram,

hogy szándékosan?/

JOHN Hát... ha ez ellen tiltakozni próbálnék, az úgy festene, mintha személyes

sértésnek tekinteném, ami azt bizonyítaná, hogy paranoid vagyok. .. tehát
inkább egyetértek.
ROBIN Mindössze annyit akartam ezzel mondani, hogy id őnként mindenki
mutat bizonyos paranoid jellemvonásokat. Más szóval, csak nagyon-nagyon
kevés olyan ember van, aki tökéletesen kinövi ezt a fázist. Például te még
sose próbáltál minden felel ősséget valaki másra
hárítani olyasmiért, ami részben a te hibád volt?
JOHN Na de hát ez tökéletesen egészséges és normális dolog, nem? ROBIN
De igen. És paranoid.
JOHN Oké, akkor légy szíves, magyarázd el, mit értesz "paranoid"
alatt?
ROBIN Hát valahányszor valamilyen vitád vagy konfiiktusod támad valakivel,
legyen az bármilyen jelentéktelen, úgy döntesz, hogy te semmiben nem vagy
hibás, hogy te vagy a feddhetetlen áldozat, és mindenről a másik tehet -
vagyis ő a "rossz ember" -, hát például ilyenkor paranoid módon viselkedsz.
És az sem véletlen, hogy az imént az "egészséges" szót használtad erre a
viselkedésre, hiszen
jobban érezted magad tőle.
JOHN A ,jó" szót itt morális értelemben használtad?
ROBIN Mindenfajta értelemben. Ha úgy érzed, hogy neked van igazad,
akkor minden egyszerűvé válik. Mindenben a másik személy a hibás, és
csakugyan, morálisan is fels őbbrend űnek érzed magad. Ráadásul nem kell
olyan kényelmetlen érzésekkel bajlódnod, mint amilyen a b ű ntudat. Hiszen
már a csecsem ő is azért folyamodott ehhez a megoldáshoz, nem emlékszel?
Hogy jobban érezze magát.
JOHN Oe ha valaki más kívülről figyel, az ő szemében éppenhogy rosszabbnak
tűnsz, hiszen képtelen vagy bárki más néz őpontjába
beléhelyezkedni, bevallani a hibáidat vagy kompromisszumot kötni.
ROBIN Így van.
JOHN Például sokszor észrevettem, hogy amikor autót vezetek, majd
megpukkadok mérgemben, ha valaki nem jelzi idejében, hogy kanyarodni
akar; viszont ha én felejtek el jelezni, és valaki rám dudál, rendszerint azon
kapom magam, hogy úgy érzem, teljesen fölösleges lett volna jeleznem,
hiszen csak a hülye nem látja, hogy be akarok fordulni. Ez is paranoid dolog?

Maga i '". na. sso

ho y
y
ondaéar5
nge m ne hib
á zta s sincS
irvánYDm
nekem még logos

ROBIN Bizony. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy paranoid elmebeteg

vagy aszó orvosi értelmében, hiszen te sem veszed a dolgot túl
komolyan, öt perccel kés őbb már csöppet sem dühöngsz vagy méltat-
lankodsz, és különösebb nehézség nélkül elfogadod a valóságos helyzetet.
Ennek ellenére, bizony, ilyenkor paranoid módon viselkedsz.
 JOHN Na és ha beverem a sípcsontomat az asztal lábába, és egy pillanatra
dühbe gurulok, és az asztalt hibáztatom... ezzel azt spórolom meg
magamnak, hogy bevallj am: hibát követtem el?
ROBIN Igen, ez jó példa a paranoid viselkedésre. És ha még további példákra
van szükséged, akkor gondolj például Basil Fawltyra, aki mindig másokat
hibáztat, söt ami azt illeti, nem gyöz csodálkozni rajta, milyen ostoba és
meggondolatlan mindenki más rajta kívül, miközben saját magát mindvégig
morálisan makulátlannak látja.
JOHN És gondolom, ha az ember a paranoia szervezett formáját akarja
tanulmányozni, elég, ha kimegy egy futballmeccsre. Ha az ellenfél csapatából
egy játékos belerúg a miénk be, akkor ezt természetesen szántszándékkal
tette, de ha a miénk rúg bele az ö játékosukba, akkor csak véletlenül találta el
az ellenfél sípcsontját a labda helyett. A mi csapatunk mindig keményen, de
sportszerűen játszik, a másik csapat viszont teljesen elvetemült, a bíró pedig
elfogult a javukra.
ROBIN Ha nem így látnád, mindjárt nem is lenne olyan szórakoztató a
meccs, nem igaz?
JOHN De miért van szükségünk minderre? Talán azért, mert így sokkal
egyszerű bbnek tű nik a világ, nem? Olyan, mint amikor a westernfilmekben a
gonosz szereplök mindig fekete kalap ot viselnek, hogy tudjuk, semmi ok az
aggodalomra, ha kapnak egy golyót a koponyájukba.
ROBIN Igen, ha a világot takarosan két részre osztjuk, és az egyikbe a
"rosszak" kerülnek, a másikba a "jók", ezzel több legyet is ütünk egy
csapásra, és több okból is jobban érezzük magunkat. Elöször is, nyilvánvaló,
hogy saját magunkat a "jók" közé soroljuk, ez pedig roppant megnyugtató.
Másodszor, egy kicsit lazíthatunk, nem szükséges olyan mértékben
alkalmazkodnunk a korrekt viselkedés szabályaihoz, mint egyébként tennénk,
vagyis nem kell azokkal a morális döntésekkel bajlódnunk, amelyek az
egyértelm ű "fekete" és "fehér" közötti szürke sávba esnek. Harmadszor pedig
egy kicsit lecsapolhatjuk a bennünk felgyülemlett feszültséget, azaz
megszabadulhatunk a tulajdon "rossz" érzéseinktöl úgy, hogy a "rossz
embereken" vezetjük le öket.
JOHN Ú gy érted, egy kicsit könnyíthetünk azon a frusztráción, amely
felgyülemlett bennünk hét közben, amikor "korrekten" kellett viselkednünk?
És rázúdíthatjuk az "ellenségre", hiszen az böven megérdemli - így aztán
nem kell magunkat "rossznak" érezni miatta?
ROBIN Így van. Azt hiszem, ezért élvezi a legtöbb ember a versenysportokat.
Ami azt illeti, a lelki egészséggel foglalkozó kutatatásoknak az volt az egyik
legmeglepöbb eredménye, hogy - a neurotikusokkal el
lentétben - a valóban egészséges emberek élvezik a versenysportokat.
Minél kevésbé egészséges valaki, minél rosszabbul alkalmazkodik
 a környezetéhez, annál kevésbé leli örömét bennük. Csakhogy, persze, ezek
az egészséges emberek pontosan tudják, hogy csak játékról van szó, és
tisztában vannak vele, hogy mit csinálnak. Szántszándékkal élik bele
magukat a verseny izgalmába, de amint a játéknak vége van, azonnal
kikapcsolnak és visszatérnek a normális, mindennapi lelkiállapotukhoz.
Tudják, hogy az mindössze egy kis szórakozást jelentett, egy kis kellemes
kikapcsolódást. Az egészet nem veszik túlságosan komolyan.
JOHN Na és mi a helyzet azokkal, akik komolyan veszik? A futballhuligánokkal,
vagy azokkal az emberekkel, akik fenyeget ő leveleket írkálnak a
játékosoknak?
ROBIN Hát ők valahol középen helyezkednek el az egészséges, normális
emberek és azok között, akik klinikailag paranoidnak tekinthet őek. Ezeknek
az embereknek csakugyan szükségük van rá, hogy másokba vetítsék a
tulajdon gonosz indulataikat. Úgy, mint ahogya paranoid egyéneknek és
családoknak szükségük van rá, hogy úgy érezzék, a külvilág rosszindulatú és
ellenséges velük szemben, mert csak így képesek meg őrizni a lelki
egyensúlyukat.
JOHN Azért van erre szükségük, mert ha rádöbbennének, hogy a
"rosszaság" voltaképpen őbennük van, akkor összeroppannának?
ROBIN Igen. Minél inkább megreked valaki ezen a szinten, annál nagyobb
szüksége van rá, hogy a világot gonosznak lássa, ha önmagát továbbra is
feddhetetlennek akarja érezni. És minél jobban elhatalmasodik rajtuk ez a
magatartás, annál jobban elveszítik a kapcsolatot a valósággal, és annál
közelebb kerülnek a szó orvosi értelmében vett "paranoiához" vagy "üldözési
mániához".
JOHN Tehát ha csakugyan megreked nek ezen a szinten, ez azért van, mert
mint csecsem ők vagy kisgyerekek nem n őttek ki ebb ől a fázisból, ahogy azt a
"normális" emberek teszik. És ez azért nem sikerült nekik, mert a szüleikt ől
nem kaptak elegend ő szeretetet és gondoskodást. .. feltehet őleg azért, mert
őket is megrémítette, amikor kénytelenek voltak felfedezni ezeket a "rossz"
érzéseket önmagukban. Vagyis a szül ők is megrekedtek ugyanezen a
szinten.
ROBIN Azt hiszem, ez így van. A gyerekeknek ritkán sikerül fejl ődésük során
meghaladni a szül ők szintjét, hacsak nem kapnak rengeteg támogatást
valamilyen családon kívüli forrásból.
JOHN Tehát ha valaki közel áll hozzá, hogy a szó orvosi értelmében paranoiás
legyen, akkor az alighanem meglehetősen paranoid családból származik.
Hogyan m űködik egy ilyenféle család?
ROBIN Hát, mint azt talán úgyis sejted, egy olyan családban, ahol minden
családtag megrekedt azon a kisgyermekkori szinten, amikor az énhatárok
még nem rögzültek teljesen, mindenki állandóan azon igyekszik, hogy
megszabaduljon a tulajdon gonosz indulataitól!
JOHN Méghozzá úgy, hogya többi családtagra projektálja öket. ROBIN Igen.
Oe mivel senki nem akarja elvállalni őket, a család végül
minden idejét azzal tölti, hogy egyfajta "megy a gy űrű vándorútra" játékot
játszik, azaz megpróbálja továbbpasszolni ezeket az indulatokat.
JOHN Vagyis sorra mindenkinek a nyakába varrják őket, hogy aztán
az illető sürgősen átruházza egy másik családtagra.
ROBIN Ahelyett hogy ráébrednének, hogy a tulajdon érzelmeikr ől van szó, és
megpróbálnának valahogy boldogulni velük. És inivel egyikük sem tud mihez
kezdeni ezekkel az érzelmekkel, a gyerek id ővel megtanulja, hogy van
bennük valami "veszélyes", és ő is csatlakozik a játékhoz.
JOHN Na és az érzelmeknek ez a "továbbpasszolása"? Így folyik az
idők végezetéig?
ROBIN Igen, így is történhet. Oe ha egy családban a kínos érzések
mennyisége túlcsap egy bizonyos ponton - ami könnyen megeshet, ha
valamilyen nyugtalanító esemény történik, például haláleset vagy valamilyen
súlyos veszteség -, akkor úgy találhatják, hogy ez a módszer többé nem elég
hatékony, ezért kiszemelhetik a család valamelyik tagját, és őt tehetik
felelőssé minden kínos élményükért. Ezt a folyamatot szokás 'b űnbak-
képzésnek" nevezni.
JOHN Ettől kezdve tehát a b űnbaknak kell hordoznia az egész család
minden elfogadhatatlan indulatát?
ROBIN Igen. Fogalmazhatunk úgy is, hogya család ilyenkor újrarajzolta a
tulajdon határait, oly módon, hogya b űnbak kívül maradjon rajta. Ett ől kezdve
az összes többi családtag "jó", egyes-egyedül a b ű nbak hordozza az összes
rosszaságot, ő "okozza a család minden baját", miatta szenved a többi
családtag. És persze a b űnbak olyan "gonosz", hogy mindenki nyugodtan
rázúdíthatja összes ellenséges érzéseit... hiszen megvan az a mentségük,
hogy mindenről a bű nbak
tehet, tehát egyszeruen kénytelenek kíméletlenül bánni vele.
JOHN Na és a b űnbak? Ő nem roppan össze ekkora nyomás alatt? ROBIN
Nem feltétlenül. Oe ha a családban a stressz szintje nagyon
magas, és mind több és több fájdalmas érzést varrnak a b ű nbak nyakába,
lehet hogy a végén összeomlik és kórházba kerül.
JOHN Oe ha ez így van... akkor aligha lehet sikeresen gyógyítani a b űnbakot,
hacsak a terapeutának nem sikerül rábírnia az egyész családot, hogy
vállalják el a tulajdon "rossz" érzéseiket, amelyeket eddig a b űnbak hordozott
helyettük.
ROBIN Nagyon igaz! Pontosan err ől van szó! Oe sajnos, jó néhány olyan
szakember akad, aki nem veszi észre, mi is történik ilyenkor valójában - és
ilyenek még manapság is szép számmal vannak -, és elfogadja a családnak
azt a követelését, hogya b űnbakot különítsék
 el tőlük, és "gyógyítsák meg". Más szóval egyetértenek a családdal abban,
hogy a b űnbak "orvosi eset", és hogy elmegyógyintézetbe kell zárni.
JOHN Másképp fogalmazva, ők is úgy kezelik a b ű nbakot, mintha csakugyan
mindenben ő lenne a hibás. Azaz valójában a család pártjára állnak. Most
tehát a b űnbakot kiemelték a családból - mi történik ezután?
ROBIN Hát egy ideig egy kicsit talán jobban érzik magukat. Aztán
természetesen helyreáll a régi minta -kezdenek újra feltámadni a régi, rossz
érzések -, és ráadásul most már nincs kéznél a b ű nbak, akit mindenért
hibáztathatnának!
JOHN Na és akkor mi történik?
ROBIN Ezen a ponton megpróbálhatják visszaszerezni a b űnbakot. JOHN Hogy
megint rázúdíthassák az összes ellenséges érzelmüket? ROBIN Igen.
JOHN Hát ettől megáll az ember esze.. . vagy, gondolom, az is lehetsé
ges, hogy most egy másik családtagon próbálják meg levezetni a rossz
érzéseiket.
ROBIN Igen, bizonyos idő múltán ez gyakran megtörténik. Sokszor volt
alkalmam megfigyelni ezt olyan családokban, akik úgy szabadultak meg a
"problémás gyerekükt ől", hogy intézetbe adták, holott a gyerek voltaképp
csak a szivacs szerepét töltötte be, aki az egész család minden problémáját
magába szívta. Ilyenkor aztán rövidesen egy másik családtagra osztották a
"szivacs" szerepét.
JOHN Mármost ha egy ilyen családot csak úgy lehet sikeresen kezelni, ha
megérteted velük, mit tesznek a b ű nbakkal, és ha rábírod őket, hogy vállalják
el személyiségük részeként a "rossz" érzéseiket, akkor feltehet őleg a terápia
csak abban az esetben lesz sikeres, ha az egész család részt vesz benne.
ROBIN Igen, és ez gyakran valódi nehézségeket okozhat. Mármint hogy
valamennyiüket becsalogassuk a terapeuta rendel őjébe. A szül ők többnyire
eljönnek ugyan, de a többi gyereket rendszerint sehogy se akarják elhozni,
csakis és kizárólag a b űnbak ot.
JOHN De miért?
ROBIN Hát, amint láttuk, ennek a paranoid m ű ködési módnak az a
lényege, hogy a páciensek "rossz" érzéseiket szeparálják a jóktól", nehogy
az egyik megronthassa a másikat. Ezért azt szeretnék, ha a jó", boldog
gyereknek vagy gyerekeknek minél kevesebb közük lenne ahhoz, akir ől úgy
vélik, hogy maga a megtestesült rosszaság .. .
JOHN Nehogy a "rothadt alma" őket is megfertőzze .. .
ROBIN Igen, ők így látják a dolgot. A lelkük mélyén viszont, azt
hiszem, tisztában vannak vele, hogy ha a terapeuta a többi gyerekkel is
találkoznék, összeomlana a rnitosz, amit a "b ű nbak" köré építettek.
 Oe ha az ember megpróbáina akár csak utalni is erre, nem tudnának hova
lenni a felháborodástól, és biztos vagyok benne; csakugyan nincsenek
tudatában, hogy ez a valódi ok. S őt, kivétel nélkül minden családtag így
reagál. Nézd, az a helyzet, hogy bizonyos mértékben a b ű nbak mindig
önként vállalkozik arra a szerepre.
JOHN ...Ezt nem mondhatod komolyan!
ROBIN Oe igen, a legtöbb családterapeuta egyetért benne, hogy ez így
van. Az kétségtelen, hogya b ű nbakot a többiek szorítják bele ebbe a
szerepbe; de azzal maga a b űnbak is tisztában van, hogy valami módon
segítséget nyújt a családnak, azáltal, hogy vállalja a "csibész" szerepét. Amíg
nagyon kicsi vagy, többnyire még mindig megnyugtatóbbnak találod, ha a
szüleid legalább együtt maradnak, minden veled való problémájuk ellenére,
ha nem túl szerencsétlenek, depreszsziósak és kétségbeesettek ahhoz, hogy
gondoskodjanak rólad, kétségbeejt őnek azt találod, ha úgy t űnik, mindjárt
darabokra szaggatják egymást, vagy öngyilkosságot követnek el, és magadra
hagynak.
JOHN Oe hát egy gyerek mégse lehet mindezzel tisztában!
ROBIN Mondjuk talán úgy, hogy halványan sejti; a helyzet stabilabb
nak tű nik akkor, ha elfogadja, hogy ő a "rossz gyerek" .. .
JOHN Tehát a gyerek a család érdekében "elfogadja" ezt a szerepet... hogy ő
legyen a család minden rossz érzésének szemetesládája. És, gondolom, ez
mégiscsak azt jelenti, hogy bármilyen torz módon ugyan, de legalább jó adag
figyelemben van része.
ROBIN Így van. És természetesen a gyerek azt is érzi, hogy igen fontos
szerepet játszik a családban.
JOHN Hát ez fantasztikus! Csak nem azt akarod mondani, hogy a
b űnbak "fontosnak érzi" magát?
ROBIN De bizony. A családnak nagyon is nagy szüksége van rá
mindaddig, amíg elfogadja ezt a b űnbak szerepet, és valami abszurd
módon ez az ő számára is biztonságot nyújt.
JOHN Tehát ha egy ilyen családot kezelsz, akkor valamennyiükkel
egyszerre kell foglalkoznod, és óvakodnod kell t őle, hogy a család
pártjára állj a b ű nbakkal szemben.
ROBIN Vagy a bűnbakéra a családdal szemben. Egyáltalán, senkinek a pártjára
nem szabad állnod, mert akkor te is csatlakozol az "egymás hibáztatása"
cím ű játszmához, azaz te is paranoid módon kezdesz viselkedni. Ezért nem
értek egyet alapvet ően R. D. Laing és Cooper nézeteivel. Ha az érzelmi
oldaláról nézzük a dolgot, magától értet ődőnek tűnik, hogy az ember a
b űnbak pártjára álljon, de a terapeutá
nak nem szabad beleesnie ebbe a csapdába, mert ezzel kockára teszi a
kezelés eredményét. Ha támogatást nyújt a b ű nbaknak, ezzel csak még
jobban elbizonytalanítja a család többi tagját, akik így még paranoidabbak
lesznek, még kevésbé képesek elfogadni a saját
 Minden bizonnyal, ez a legönsorsrontóbb Nem akarjuk
család, amivel találkoztam - természetesen megrémíteni
a szó pozitiv értelmében. a túl gyors
fejlő désünkkel.

... mesélhelnék róluk..

"rossz" érzéseiket, és ezért alighanem még gyakrabban és kíméletlenebbül

fogják azokat a b ű nbak nyakába zúdítani, abban a pillanatban, amint
hazaértek a terápiás ülésr ől. A családot rendszerként kell kezelnünk, anélkül,
hogy bárkit is hibáztatnánk. S őt ami azt illeti, valamennyiük számára
elegendő támogatást kell nyújtani, és azt hiszem, most már számodra is
nyilvánvaló, hogy miért; azért, mert így kevésbé lesz szükségük mások
hibáztatására mint biztonsági szelepre.
JOHN Oké. Tehát, röviden: hat hónapos kora körül a csecsem ő keresztülmegy
egy paranoid fázison, ami azt jelenti, hogya "rossz" érzéseit a külvilágba
vetíti, és így szabadul meg tőlük. Ezzel viszont nem sokat nyer, mert ett ől
kezdve az őt körülvevő világ tű nik rosszindulatúbbnak, mint amilyen
valójában. Ha azonban a gyerek megkapja mindazt a támogatást, amire
szüksége van, akkor rövidesen képes helyesen megvonni az énhatárait és
reális képet szerezni a külvilágról. . . mivel ennek a támogatásnak a
birtokában már nem érzi annyira "csúnyának" és elviselhetetlennek ezeket az
érzelmeket, és könnyebben el tudja fogadni, hogy azok is az ő részét
alkotják. így aztán a gyerek kin ő a paranoid fázisból - kivéve, ha a család is
megreked ezen a szinten. Ebben az esetben minden egyes családtag,
valahányszor ezek a "rossz" indulatok er őt vesznek rajta, igyekszik
"továbbpasszolni" őket, mígnem végezetül valamennyi ilyen érzést egyetlen
családtag - a "bünbak" nyakába zúdítják, aki elfogadja
 őket, hogy segítséget nyújtson a család többi részének. Viszont
az is igaz, hogy csak igen kevesen akadnak köztünk, akiknek
sikerül teljesen megszabadulniuk ezektöl a paranoid
hajlamoktói, ezért még a legnormálisabb családokban is
megeshet, hogy az a családtag, amelyik az átlagosnál nagyobb
stressznek van kitéve, enyhén paranoiddá válik egy idöre, és
például elkezd olyanokat mondani, hogy "mindez a te hibád, én
nem tehetek semmiröl". A lényeges különbség azonban az,
hogy az ilyen személy rövidesen újra felismeri a tulajdon
határait, és ráébred, hogy korábbi viselkedése csak pillanatnyi
eltévelyedés volt, míg az olyan ember, aki a szó "klinikai"
értelmében paranoiás, sose emelkedik ki saját paranoid
téveszméi közül, sose képes a világot úgy látni, ahogy az
valójában van.. .

Az anya felismerésének fokozatai.

JOHN Ha tehát megkapja a kellö mennyiség ű szeretetet és

gondoskodást, mennyi idös korában n ő ki a csecsemö ebböl a
paranoid fázisból? A hatodik hónapban?
ROBIN Igen, körülbelük olyantájt. Mindez természetesen
fokozatosan
történik, nem egyik pillanatról a másikra. JOHN Na és mi a
következö lecke, amit meg kell tanulnia? ROBIN Hát ugye, a
paranoid fázisnak az volt a legföbb jellegzetessége,
hogy a gyermek benyomásai és érzelmei nem kapcsolódtak
össze
egymással, nem alkottak egységet, és nem ellensúlyozták
egymást.
JOHN Vagyis a kisbaba jól szeparált rekeszekben tartotta a
különféle
érzelmeit.
ROBIN Nemcsak az érzelmeit. Például az öt hónaposnál fiatalabb
csecsemő számára az anya valószín ű leg nem egységes
személy, csak
különálló mell, hang, szemek, karok, arc és így tovább. JOHN
De hát a csecsemö már jóval korábban felismeri az anyját, nem?
ROBIN Igen, persze. Az imént rengeteg különbözö típusú
információt
próbáltam röviden vázolni a számodra, de abban a legtöbb
ember egyetért, hogy valamiféle határozott társas kapcsolat
már a gyerek egy hónapos kora körül kialakul az anya és a
csecsemö közt, például a csecsemö ilyenkor már elkezdi
 Ez az én anyukám, azt
hiszem. A pöttyös ruha,
s ez az órült kalap.••
é

JOHN És amikor kezdi már az anyját egységes egésznek tekinteni,

akkor feltehet őleg kezdi ugyanígy látni őnmagát is?
ROBIN Igen, ekkor már kezdi világosabban érezni önmaga id őbeli foly-
tonosságát is. Ett ől kezdve tehát már nincs annyira kiszolgáltatva a saját
szélsőséges érzelmeinek. Még mindig rettenetes érzés, ha éhes, vagy ha
nem veszik fel, amikor sír, de már nem olyan rémit ő, mint régebben, mert a
kisgyerek most már vissza tud emlékezni rá, még ha eleinte halványan is,
milyen boldog volt legutóbb, amikor megetették, és azt is sejti, hogy
rövidesen újra része lesz ebben a boldogságban.
JOHN Tehát az érzelmek lassanként összekapcsolódnak és kiegyenlítik
egymást, így a kisgyerek képessé válik valamelyes önuralomra.
ROBIN Így van. Mármost térjünk vissza arra a kérdésre, hogyan látja a
kisgyerek az anyját. Ahogy a fizikai mivoltának egyes elemeit összerakja,
kezd rádöbbenni arra is, hogy az anyja, aki id őnként jön és megeteti, és ezzel
akkora boldogságot okoz neki, ... ez az anya ugyanaz a személy, aki időnként
magára hagyja, vagy aki szántszándékkal nem veszi fel, amikor sír, és ezzel
rengeteg szenvedést okoz neki.
JOHN Ezt úgy érted, hogy korábban úgy képzelte, két, különböző anyja van?
Egy jóságos, tündér-keresztanya és egy gonosz, boszorkányszer ű?
ROBIN Igen, úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Mármost az első hat hónap letelte
után ez a két tökéletesen ellentétes lény kezd egyetlen személlyé
összeolvadni a kisgyermek agyában.
JOHN És ezért közelítenie kell egymáshoz azokat a tökéletesen ellenté
 tes, rendkívül heves érzelmeket is, amelyeket kivált bel őle. Hát ez igencsak
zavarba ejtő helyzet lehet, enyhén szólva.
ROBIN És roppant fájdalmas is. Mindig nagyon nehéz dolog ráébredni,
hogy gyű lölsz valakit, akit voltaképpen szeretsz.
JOHN Különösen ebben a korai életszakaszban, amikor az ember
egyszeruen elpusztulna az illető nélkül.
ROBIN Oe azért mindennek megvag Ji maga jó oldala is. Egy újfajta szeretet
kezdetét jelentheti... a tőrődés kezdetét, a szeretetteljes aggodalomét, amikor
fontos lesz számodra, hogy azoknak a személyeknek, akik közel állnak
hozzád, nehogy valami baja essék.
JOHN Nem úgy, mint aníikor csak azért érdekl ődsz valaki iránt, mert
"nála van az éléskamra kulcsa", azaz mert akarsz valamit t őle.
ROBIN Igen. A kisbaba ezáltal teszi meg az első lépést afelé, hogy képes
legyen a felnőttebb, egyenlőségen alapuló szeretetre, amikor az emberek
azért törődnek egymással, mert fontos nekik a másik személy jóléte. Azok az
emberek, akik sose jutnak el erre a fejl ődési fokra, úgy kezelik a többi embert,
mint egy mellet vagy cuclisüveget, ami csak addig érdekes, amíg van mit
kiszívni bel őle. Például a kábítószeresek és a súlyos alkoholisták valahogy
így látják embertársaikat, mert megrekednek a hat hónapos csecsem ő
szintjén. Vagy ott vannak a skizofrének, akik úgy kezelik a többi embert,
mintha tárgyak lennének, azaz összefüggéstelen elemekb ől álló dolgok,
hangok, ajkak, testek, agyak, keblek vagy nemi szervek... Mi sem természe-
tesebb, hogy az ember nem érezheti ugyanazt a tör ődést és aggodalmat az
anyamell iránt, mint a valódi, eleven, teljes anya iránt.
JOHN Tehát ahogyakisgyermeknek a világról rajzolt térképe egyre pontosabb
lesz, képes az anyját is, önmagát is különálló, egésznek tekinteni. Ennek
eredményeképpen megszülethet benne az az érzés, hogy tör ődnie kell más
emberi lények boldogságával. Ennek viszont az az ára, hogy a kisgyerek
kénytelen mindazokat az egymással konfliktusban álló érzelmeket, amelyeket
a paranoid fázisban gondosan különválasztott, most kapcsolatba hozni
egymással. Ez alighanem jókora szorongással töltheti el, különösen, amikor
ráébred, hogy id őnként gyűlöletet érez egy szeretett lény iránt, aki nélkül
elpusztulna. .. azaz az anyja iránt.
ROBIN Igen, és ezt a szorongást még csak növeli, hogy ezzel egyidej űleg
valami más is történik. Tudod, ahogy a kisgyerek kezdi az anyját is, önmagát
is egészében érzékelni, kezd rádöbbenni arra is, hogy mindketten különálló
lények, ő és az anyja. Egészen addig bizonyos fokig egymásba folytak.
JOHN Úgy érted, hogya szellemi térképén el őször az anyját és önmagát
kerítette el a világ többi részét ől, aztán egyszer csak leesik neki a tantusz,
hogy kettejük között is húzódik egy határvonal?
ROBIN Bizony. Ha az ember meghúz egy határvonalat, ezzel meghatározza
nemcsak azt, hogy mi van ezen belül, hanem azt is, hogy mi esik kívül rajta.
Ezt a különbséget még a nyelv is kifejezi: az ember "egyesül" valakivel, vagy
"elválik" tőle. És minél világosabbá válik a kisgyerek számára, hogy különálló
lény, annál inkább növekszik benne a szorongás... amíg a határai összefoly
tak az anyjáéival, addig ez a szorongás jóval kevésbé volt heves. Most, hogy
ráébredt, az anyja különálló lény, a kisgyerek egyszerre arra is rádöbben:
megvan rá a lehetőség, hogy elveszíti... ha egyszer csak elt ű nik az a
köldökzsinór, amely az élethez köti. És ez az, amit a következ ő fázisban
meg kell tanulnia, hogy eljusson

m ,bbő l. O O ,hh".

JOHN Hát, ha az ember rádöbben, hogy elveszítheti a lélegeztet ő készülékét -

hogy leválaszthatják róla -, hát ez elég hátborzongató érzés lehet. És milyen
hosszú id őre van szükség ehhez a leválási folyamathoz?
ROBIN Hát az bizony végigvonul az ember egész gyerekkorán, s őt bizonyos
értelemben az egész életünkön, különösen azon a ponton, amikor szembe
kell néznünk a halállal. De ami a kisgyereket illeti, számára a leválási
folyamat legnehezebb része hat hónapos korától körülbelül hároméves
koráig tart. Ebben az id őszakban tölti el a gyereket a legnagyobb rémülettel
az a lehetőség, hogy elveszítheti az anyját, és ekkor van a legnagyobb
szüksége a megnyugtatásra, hogy az anyja nem fog egyszerüen elt űnni.
JOHN No és hirtelen éri utol a kisgyereket ez a szorongás, amikor
rádöbben a saját különálló voltára, vagy fokozatosan?
ROBIN Úgy hat hónapos kora után kis id ővel elég hamar leesik a tantusz, hogy
az anyja különálló lény. És ebben az id őszakban éli át a leghevesebb
szorongást, ami aztán id ővel alábbhagy. Ezért ebben a hat hónapostól
hároméves koráig terjed ő időszakban a gyerek rendkívül érzékenyen reagál
rá, valahányszor hosszabb id őt kell távol töltenie az anyjától. És részben
ezért, részben mert most már felismeri az anyját, a "megkapaszkodási
szükséglet" rendkívül föler ősödik benne.
JOHN Mi történik, ha ebben az id őszakban a gyereknek hosszabb
időre meg kell válnia az anyjától?
ROBIN Néhány angol szakértő, például John Bowlby, valamint James és Joyce
vizsgálatokat végeztek olyan gyerekekkel, akik hosszabb id őt töltöttek távol
az anyjuktól. E kutatók szerint az ilyen gyerekek három egymást követ ő
fázison mennek keresztül. Az els ő fázis a
 "tiltakozásé" - a gyerek kétségbeesik, dühösen sír, mindenfelé keresi
az anyját. Fura módon az olyan gyerek, akihez az anyja ebben a
szakaszban visszatér, egy id őre meglehet ősen nehezen kezelhet ővé
válik. Olyan, mintha meg akarná büntetni az anyját, amiért magára
hagyta. Amikor aztán kiadta magából a mérgét, ismét olyan lesz, mint
volt. Visszanyeri az önbizalmát, bár még elég hosszú ideig az
átlagosnál érzékenyebben reagál rá, valahányszor el kell szakadnia az
anyjától.
JOHN Ez érdekes, hogy a gyerek megbünteti az anyját. .. Én ennek
eddig csak a fordítottját figyeltem meg. Ha egy kisgyerek elveszik,
aztán megtalálják, az anyja gyakran azzal ünnepli meg a gyerek
megkerülését, hogy alaposan elrakja, hogy megbüntesse a miatta
kiállott aggodalomért.
ROB IN Így v an . Könnyü megfeledkezni róla, hogya megkapaszkodási
szükséglet mindkét félben egyformán müködik, csakúgy, mint az
elszakadástól való szorongás.
JOHN No és mit mondanak Bowlby és Robertsonék, mi történik akkor,
ha a gyermek anyja lovábbra sem tér vissza?
ROB IN Akkor a gyerek átléphet a következ ő, "kétségbeesés"-nek
nevezett fázisba. Csöndes lesz, visszahúzódó, szomorú és mélységesen
lehangolt. Abbahagyja a játékot... úgy tünik, minden iránt elveszí-
tette az érdeklődését. Mármost miel őtt a pszichológusok rájöttek, mi
történik valójában ilyenkor, a kórházi személyzet azt hitte, hogya
gyerek belenyugodott a helyzetébe, azért nem ny űgösködik többé.
Valójában azonban a gyerek attól fél, hogy az anyja soha többé nem
tér vissza. És amikor hazakerül, sokkal hosszabb id őbe telik, amíg
valahogy megemészti ezt a fájdalmas tapasztalatot. Sokkal jobban
belecsimpaszkodik az anyjába, mint korábban. Úgy t űnik, minden
önbizalmát és életkedvét elveszítette, és még egy ideig valószín űleg
lehangolt marad. És miel őtt elkezdene helyrejönni, rendszerint ő is
átesik a tiltakozási fázison, és egy darabig igencsak nehezen lehet
bírni vele. Talán furcsán hangzik, de ha így történik, az bizlaló jel.
JOHN Mintha előbb vissza kellene hozzá nyernie valamelyest az önbi-
zalmát, miel őtt összeszedi a bátorságát, hogy kimutassa a dühét.
ROB IN Mármost il harmadik fázis - a tagadás - a legsúlyosabb. Ha az
anya még a "kétségbeesési" fázist követ ően sem tér vissza, úgy tűnik,
mintha a gyerek lelki egyensúlya helyreállna. Felélénkül, úgy látszik,
mintha kiheverte volna a boldogtalanságot, ismét játszani és barát-
kozni kezd a többiekkel. Régebben a kórházi személyzet ilyenkor
megint csak azt gondolta, hogy a gyerekkel újra minden rendben v an .
Ma már tudjuk, hogy ez a gyógyulás csak látszólagos, és csak azon az
áron lehetséges, hogy a gyerek kiölte magából az anyja iránti
szeretetét.
JOHN Ki kellett őlnie magából a szeretetet, hogy képes legyen elviselni
a veszteséget. Ha egyszer az ember nem szereti a mamáját, nem is
olyan nagy tragédia, ha elveszíti.
ROBIN Így v an . Mármost ha a gyerekhez a "tagadási" periódus után tér
vissza az anyja, az egész család számára igen lehangoló helyzet
alakulhat ki. A gyerek olyan, mintha kicserélték volna. Úgy tünik,
nem is igen érdeklik a szülei, érzelmileg távol tartja őket magától. És
ennek az az oka, hogy kihalt bel őle az anya iránti szeretet, vagy
inkább, hogy úgy mondjam, ott él ugyan benne, de jéggé dermedve.
Azt a károsodást, amelyet ez a fázis okozott, a legnehezebb helyre-
hozni.
JOHN Oe tegyük fel, hogy az anya távollétének idejére egy megértö és
megbízható anyapótlékot talál a gyerek.
ROBIN Hát feltehetőleg akkor is átesik az els ő és második fázison,
azaz a tiltakozáson és a kétségbeesésen, de a harmadik, legrosszabb
fázis ilyenkor rendszerint elmarad. JOHN Hát mindez elég riasztóan
hangzik. ROBIN Igen, ez nagyon súlyos probléma. Szerencsére most,
hogy már
értjük, mi történik ilyenkor, a kórházak több lehet őséget biztosítanak
a szőlőknek arra, hogy gyakrabban látogathassák a kisebb gyerekeket,
vagy hogy akár be is költözzenek a kórházba. Így a két kés őbbi
szakaszra sokkal ritkábban kerül sor.
JOHN És miért nem olyan érzékenyek a szeparációra a hat hónapnál
fiatalabb gyerekek?
ROBIN Ne felejtsd el, hogy a kisgyerek körülbelül öt-hat hónapos
koráig nincsen egészen tisztában vele, hogy az anyja egy bizonyos,
felcserélhetetlen személy. Egyes anyáknak ez igen nagy
megdöbbenést okoz, de a helyzet az, hogy ebben az id őszakban egy
pótanya is átveheti a valódi szerepét anélkül, hogy ettöl a gyerek
különösebb kárt szenvedne, hiszen még nincsen teljesen tisztában a
különbséggel.
JOHN Most már legalább értem, ami azel őtt sehogy se ment a fejembe.
Tudjuk, hogy Angliában évszázadokon át bérelt dajkák szoptatták a
csecsemőket, és ez mégsem okozott helyrehozhatatlan károkat a
gyerek lelkében. Mármost azt mondod, hogy kés őbb, a gyermek
hároméves kora körül már nincs rá olyan szörny ű hatással, ha
hosszabb időre el kell szakadnia az anyjától. Ennek mi az oka?
ROBIN Ha a gyermek már elmúlt két és fél-hároméves, egyre inkább
képes rá, hogy a képzeletében elevenen tartsa az anyja képét, s őt'
voltaképpen az egész családját magával hordozza az agyában. Még ha
személyesen nincsenek is jelen, a gyerek most már megérti, hogy
azért még nem tüntek el az él ők sorából, és rövidesen visszatérnek
hozzá.
JOHN Oké Akkor most talán térjünk vissza ahhoz, amir ől az előbb
 beszéltél. Én arról kérdeztelek, mi történik a gyerekkel, ha nélkülöznie
kell az anyai támogatást, és te elmondtad, milyen eredményekre jutott
kutatásai során Bowlby és a Robertson házaspár. Oe mondtál valami
mást is, vagy legalábbis utaltál rá. Nevezetesen hogy elöfordulhat az
is, hogy az anya jelen v an ugyan, ennek ellenére képtelen megadni a
kisgyereknek a megfelelö fajtájú... mit is?
ROBIN Nevezd, aminek akarod. .. gondoskodást, támogatást, szülöi
szeretetet.. .
JOHN No de komolyan, minden anya szeretné szeretni agyerekét,
vagy nem? ROBIN Biztos vagyok benne, hogy igen.
JOHN Akkor hát miért v an az... nem is tudom, hogy fogalmazzam
meg... miért v an az, hogy az egyik anya szeretete nem olyan... nem
olyan hatékony, mint a másiké?
ROBIN Érdekes, mennyire habozva tetted fel ezt a kérdést. Nyilván
azért, mert te is érzed, hogy itt már igen síkos talajon mozgunk, olyan
témáról beszélgetünk, amely igencsak heves érzelmeket képes
kavarni. Egyrészt úgy tűnik, az emberek teljesen spontán módon,
azonnal ráéreznek, ha egy anya nem a megfelelö módon bánik a
gyermekével. Talán nincs is súlyosabb szidalom az egész emberi
nyelvben, mintha valakire azt mondják, hogy "rossz anya". Másrészt
nagyon kevés ember akad az anyán kívül, aki megértené, micsoda
iszonyatosan nagy követelményeket támaszt egy csecsemö gondozása
az anyával szemben, és ezekkel a követelményekkel gyakran
megfelelö mennyiségű támogatás nélkül kell megbirkóznia. Ennek
ellenére, valóban akadnak nök, akik képtelenek megadni a gyereknek
azt a szeretetet, értve ezen az érzelmi kontaktust, amire szüksége v an .
Deés ezt nem hangsúlyozhatom eléggé - borzalmas hiba lenne, ha
ezért az anyát hibáztatnánk.
JOHN Igen, korábban már mondtad, hogy azért nem tudja beleélni
magát a kisgyerek helyzetébe, mert a saját csecsem őkori tapasztalatai
olyan fájdalmasak voltak... Ami azt jelenti, hogy az ő anyja sem tudott
ráhangolódni az ő hullámhosszára.
ROBIN Akinek viszont a saját anyja nem tudott eleget adni, és így
tovább, nemzedékekre visszamenöleg. A szakemberek ezt szokták
deprivációs ciklusnak nevezni. Nyilván emlékszel még arra, amit
azokról a kísérletekröl meséltem, amelyeket Harlow végzett majom-
kölykökkel.
JOHN Igen, hogy jobb szerették a szöranyát a drótanyánál és így to
vább.
ROBIN Igen. Hát Harlow kísérletei igen világosan bebizonyították,
hogy ez a deprivációs ciklus csakugyan működik. Azok akismajmok,
akiket az anyjuktól elkülönítve neveltek fel, felnött korukra maguk
 is igen ügyetlen anyákká váltak. Rendszerint tudomást sem vettek a
kölykeikröl, ahhoz se vették a fáradságot, hogy megetessék öket, s őt
sokszor még el is lökték öket maguktól, amikor megpróbáltak beléjük
csimpaszkodni. A legsúlyosabb esetekben még rájuk is támadtak
olyan durván, hogy a kölykök élete veszélybe került, és el kellett
távolítani öket az anyjuk közeléböl.
JOHN Na és azokból a majomkölykökböl, akiket a szöranyával egy
ketrecben neveltek fel, jobb anyák lettek valamivel, mint azokból,
akiknek csak a drótanya jutott vagy akiket teljesen elszigeteltek?
ROBIN A kísérletek azt bizonyítják, hogy igen. És ha az anyátlanul
felnött majomanyának legalább játszótársai voltak kölyökkorában,
akkor is lényegesen jobban kifejlödött benne az a képesség, hogy
gondoskodjék a tulajdon kölykéröl.
JOHN ló, rendben, de azért várj egy pillanatig' Ennyi mindent képtelen
vagyok egyszerre megemészteni. Tehát hadd szaladjak végig még
egyszer azon, amit eddig elmondtál. Elöször a változásról beszélget-
tünk. Kiderült, hogy ha túlságosan rövid idö alatt túlságosan sok
változás áll be az életünkben, ez kétvállra fektet bennünket. Aztán
arról beszéltünk, mire v an szükségünk ahhoz, hogy elboldoguljunk a
változással - arra, hogy egy idöre megvédelmezzenek bennünket a
stressztöl, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat, aztán hogy meg-
nyugtassanak és érzelmi támogatást nyújtsanak. Mármost elöször
megtárgyaltuk, mennyi stresszel kell egy újszülött szüleinek megbir-
kózniuk, aztán azt vettük szemügyre, milyen elképesztöen gyorsan
követik egymást azok a változások, amelyeket a kisgyermek érzékel,
és tisztáztuk, hogy ezért v an akkora szüksége védelemre és szeretetre.
Eddig rendben. Mármost ezt a védelmet és szeretetet a csecsemö
rendszerint az anyától kapja, és a természet ezért gondoskodott róla,
hogy anya és gyermeke között m űködjék egy bizonyos, ösztönös
viselkedési mech an izmus, az úgynevezett megkapaszkodási ösztön,
ami gondoskodik arról, hogy egymás közelében maradjanak. Erre
nemcsak a gyermek puszta fizikai fennmaradása miatt v an szükség,
hanem azért is, hogy megkapja az anyjától azt a szeretetet, amelynek
segítségével képes felnövekedni, képes apránként egyre több önbiza-
lomra szert tenni, függetlenebbé válni. Mi is következett ezután?
ROBIN Hát ezután tisztáztuk, hogy az emberi csecsemö csak körülbelül
öt-hat hónapos kora körül kezd el érzelmileg kötödni egy bizonyos
személyhez... ugyanis csak ettöl kezdve tudja viszonylag megbízha-
tóan felismerni és azonosítani az anyját.
JOHN Míg viszont az állatoknál az a kötödés sokkal korábban elkez
dödik?
ROBIN Igen. Nem emlékszel Konrad Lorenzre és a nyárilúdjaira?
Lorenz megfigyelte, hogy ezeknél akismadaraknál életük elsö per
 ceiben működésbe lép ez az ösztön, és azonnal köt ődni kezdenek az
első mozgó dologhoz, amit megpillantanak.
JOHN Igen emlékszem, hogy egy alkalommal maga Lorenz volt az els ő
mozgó dolog, amit egy fészekalja, frissen kikelt nyárilúd megpil-
lantott, és ettől kezdve őt tekintették a mamájuknak.
ROBIN És talán arra is emlékszel, hogy volt egy másik kisliba, ame-
lyiknek egy nagy sárga léggömbre esett az els ő pillantása, és azt
követte mindenhová gondolom, amíg ki nem pukkant.
JOHN Hát ez bizony iszonyú érzés lehet, ha az embernek a szeme
láttára pukkan szét a saját anyja. Az a gyanúm, él valahol Németor-
szágban egy rendkívül elidegenedett nyárilúd. Na mindegy, szóval ott
tartottunk, hogy az átlagos gyermek hat hónapos korától körülbelül
két-három éves koráig nagyon, de nagyon er ősen kötődik az anyjához,
és ha ez alatt az id őszak alatt az anya valamiért magára hagyja a
gyermekét, és ha a gyerek nem kap kárpótlásul valami hihetetlenül
nagy mértékü támogatást, akkor több mint valószínü, hogy igen
alaposan megsínyli a dolgot. És ha az anya valóban sokáig távol
marad - például valamelyikük kórházba kerül-, akkor a gyerek három
egymást követ ő fázison esik keresztül, amelyeket Bowlby a tiltakozás,
a kétségbeesés, végül a tagadás fázisaként jellemez. Arra is rámutattál,
ha anya és gyermeke nem válnak is el egymástól még rövid id őre sem,
akkor is adódhatnak problémák, ha az anya képtelen rá, hogy
megfelelőképpen kommunikáljon a gyerekkel, azaz, ha képtelen
beleélni magát a csecsemő érzelmeibe, mert képtelen visszaidézni a
tulajdon csecsemő- és gyermekkori érzelmeit, mivel azok annyira
fájdalmasak voltak. Ezt a gyermek megérzi, és az az érzése támad
tőle, hogy hiába adnak meg neki mindent, valahogy mégsem szeretik
igazán. De ne feledjük, hogy ostobaság lenne, ha ezért az anyát
"hibáztatnánk", hiszen valószínüleg neki magának is nehéz
gyermekkora volt. De nem hibáztathatod a nagyanyát se, hiszen
alighanem már a dédanyának is és így tovább és így tovább.. .
ROBIN Igen, a bünösök keresését jobb, ha ráhagyjuk a politikusokra.
JOHN Jó, rájuk hagyom. Mármost akkor arról szeretnék valamivel
többet hallani, amit "deprivációnak" neveztél.. .

Hogyan viseljük gondját a bennünk él ő kisgyermeknek ...

ROBIN Hát, te például hogyan reagálsz, ha úgy érzed, hiába szeretnél
elérni valamit?
JOHN Amikor valamilyen különösen er ős stresszhatásnak vagyok
kitéve?
ROBIN Igen.
JOHN Hát elöször is bizonyos izmaim megfeszülnek, különösen a
vállam és a nyakam körül. Ami azt illeti, a vállam elkezd valósággal
fölfelé mozogni a fülem felé! Az állam körül is megfeszülnek az
izmok, söt a halántékomon és a homlokomon is.
ROBIN És lelkileg?
JOHN Kezdetben dühbe gurulok. Úgy érzem, hogy én a lelkemet kite
szem, és nem kapok cserébe semmit. Ideges leszek, bár ezt, ameny-
nyire tudom, titkolni próbálom. Oe hiába leplezem a dühömet, azért
az valami módon kitör. Olyan az egész, mintha szavak nélkül pa-
naszkodnék. Aztán kezdem kissé paranoid módon éremi magamat.. .
mintha a világ ellenem fordult volna, az emberek lehetetlen követel-
ményeket támasztanának velem szemben. Közben tisztában vagyok
vele, hogy mindez képtelenség, de az agyam nem tud ráparancsolni az
érzelmeimre, hogy szűnjenek meg. Ami azt illeti, kezdem tényleg úgy
érezni magam, ahogy Basil Fawlty érezheti élete minden napján.
És amikor ilyen hangulatba kerülök, magamat is elkezdem utálni.
ROBIN És nem érzed véletlenül úgy, hogy kedved lenne sikítani?
JOHN .. .Hát ma már nem, de öt évvel ezelött erre a kérdésre még
igennel válaszoltam volna. Tudod... hirtelen az jutott eszembe, hogy
ez az egész olyan érzés, mintha egy dühös csecsemö lenne bezárva az
emberbe. Nagyon furcsán hangzik, amit mondtam?
ROBIN Nem. Azt hiszem, az emberek nagy része gyakran élt át hasonló
érzelmeket, bár a legtöbben nem tudják ilyen világosan leírni. Oe
engem most az a kifejezés izgat a legjobban, amit legutóbb használtál,
hogy úgy érzed, egy "dühös csecsemö" rejtözik benned. Bizonyos
szempontból nézve akár azt is mondhatnánk, hogy az a bizonyos
csecsemö valamennyiünkben benne rejtözik. Amikor a dolgok annak
rendje és módja szerint mennek, olyankor ez a csecsemö békésen
szunnyad. Oe ha sresszhelyzetbe kerülünk, azonnal rákezd a nyafo-
gásra. És ha mi magunk nem figyelünk oda rá, ha nem dédelgetjük,
söt ha esetleg nem veszünk rá másokat, hogy dédelgessenek bennün-
ket egy kicsit. .. nos, akkor lehet, hogy rövidesen kórházban talál-
hatjuk magunkat. Egyszerüen összeomlunk. Igen, az érzelmi gon-
doskodás hiányának akár ilyen komoly, fizikai hatása is lehet.
JOHN Azt mondtad, "mindnyájan". Csakugyan azt hiszed, hogy kivétel
nélkül mindenkiben ott él ez a bizonyos csecsemö?
ROBIN Természetes, hogy ezt hiszem. Amikor elöször olvastam Bowl-
by írásait, úgy gondoltam, túl nagy h űhót csap az anyai gondoskodás
fontossága körül, hogy ez a vesszöparipája. Oe minél több esetet v an
alkmszeéyntuláoi,ajbnmegzo-
nyosodom róla, hogy igaza v an .
JOHN Tehát egyes emberek egy jókora csecsemöt rejtegetnek maguk
ban, mások csak egy aprócskát?
 e hisz -"st adté- ,
vigyé .pa
p Ités1 A bennem r ■ +++}}
}^^^ _
Á eitézd
■
nyúgoskodnil , , 8 r---r

ROBIN Mondjuk talán úgy, hogy egyes emberekben ez a bizonyos

csecsemö sokkal elkeseredettebb, mint másokban.
JOHN Na és a valóban kemény fickók? Lehetséges, hogy
öbennük is
ott él egy ilyen csecsemö?
ROBIN Hát én a legkülönbözöbb fajta emberekkel kefÜlök
kapcsolatba
a munkám során, és még sose találkoztam eggyel sem, akiben
ott ne
rejtözött volna.
JOHN Tehát jóllehet vannak ugyan emberek, akikben ez a
bennünk rejtegetett csecsemö többnyire nagy-nagy csöndben
van, de ha stresszhelyzetbe kerülnek, az ö "belsö
csecsemöjük"is azonnal rákezd a nyafogásra.
ROBIN Igen. Ami azt illeti, érdemes egy kicsit közelebbröl
szemügyre venni, mit is szoktunk "kemény fickó" alatt érteni. Ha
a kíméletlen, "macho" típust értjük alatta, hát velük az a helyzet,
hogy megpróbálnak úgy tenni, mintha bennük az árnyéka se
élne annak a bizonyos kisgyereknek. Ezért aztán nem is viselik
gondját. Emiatt ez a típus sosem képes bármit is "adni" más
embereknek, és hajlamos rá, hogy indulatos és kötekedö
legyen. Egy darabig minden stresszt zokszó nélkül visel, aztán
egyszer csak összeomlik. Az olyan emberek, akik valóban
erösek, tudomásul veszik a bennük élö kisgyermeket, és tudják,
hogyan viseljék gondját. Közülük valók azok, akik még a
Gestapo válogatott kínzásait is kiállták, és még mindig maradt
erejük hozzá, hogy támogatást és gyöngédséget nyújtsanak a
társaiknak.
 kidolgozva, hogy kihozzák az emberb ől ezt a benne lappangó kis-
gyereket, nem igaz? Miközben a lehet ő legnagyobb stressznek teszik
ki, elvágják tőle bármiféle érzelmi támogatás lehet ő ségét.
ROBIN Sőt, a kihallgatók arról is gondoskodnak, hogy a rabok el-
veszítsék az id őérzéküket, például kámzsát borítanak a fejükre, mi-
közben mindenféle zajokat keltenek, amelyeknek a forrását foglyaik
nem tudják azonosítani. Céljuk az, hogya megzavart emberek teljesen
elveszítsék kapcsolatukat a külvilággal - hogy még a támogatásnak
ettől a forrásától is el legyenek vágva.
JOHN "Vigyázni magunkra", ez a kifejezés sok mindent elárul, nem
igaz? Kemény fickónak azt szoktuk tartani, aki nem "vigyáz magára".
Általában az emberre az anyja szokott "vigyázni" Tehát valaki attól
lesz igazán erős és független, hogy képes "anyáskodni" önmagával.
ROBIN Így v an . Hogy megadja magának azt, amire szüksége v an .
Azokat az embereket érzékeljük nagyon er ősnek és függetlennek,
akik erre rendszeresen és magától értet ődően képesek.
JOHN Azaz azokat, akik gondoskodnak róla, hogy a bennük él ő
csecsemő elégedett legyen. Jó, akkor most térjünk vissza az anyához
és kisgyermekéhez. Vagy inkább kisgyermekeihez; a valódihoz és a
benne élőhöz. Feltételezem, hogy neki mind a kett őnek gondját kell
viselnie.
ROBIN Pontosan. Mondok neked valamit, ami talán meg fog lepni; az
igazán ,Jó" anyák, vagyis azok, akikr ől annak idején megfelelően
gondoskodtak, akiknek boldog gyerekkoruk volt - valószín űleg jóval
korábban hagyják abba a szoptatást és kezdik üvegb ől táplálni a
gyereket, mint a többiek.
JOHN Na de miért?
ROBIN Azért, hogy másokkal is megoszthassák a gyerek körüli teen
dőket. Így például már a férj is képes elvégezni bel őlük egyet-mást,
vagy valaki más is vigyázhat a babára, amíg ők ketten együtt ki-
mozdulnak egy kicsit.
JOHN Csak nem azt akarod mondani, hogy az egészséges anyák,
akikről annak idején jobban gondoskodtak, kevesebbet adnak a
gyermekeiknek?
ROBIN Mindent összevéve természetesen nem. A lényeg az, hogy
tudják, mikor kell a gondoskodást egy kicsit abbahagyni Másképpen
fogalmazva, tudják, mikor kell egy kicsit önmaguknak is gondját
viselni. Máskor viszont gyakran akár egy évig vagy még tovább is
szoptatják a gyereket.
JOHN Miért?
ROBIN Mert élvezik. Mert rengeteg örömük fakad bel őle. Tehát a két
dolog voltaképpen ugyanaz. Tudnak adni önmaguknak, vigyázni
 önmagukra. Tehát amikor a gyerekkel foglalkoznak, akkor azt
csakugyan élvezik, örömmel fordítják rá a teljes figyelmüket. Ha
szereted önmagadat, akkor az valahogy átragad más emberekre is,
nem igaz?
JOHN A buddhisták is ezt mondják. Volt egy barátom, aki úgy érezte,
nem tud eleget adni más embereknek, ezért eltöltött egy hétvégét egy
buddhista táborban, és részt vett egy "Szeret ő Gyöngédség" címü
oktatás-sorozatban. Az egész hétvégét azzal töltötték, hogy megmu-
tatták neki, hogyan lehetne gyöngédebb és kedvesebb önmagához. A
buddhisták számára ez a kiindulópont. Tehát... egy "jó" anya azért
tud teljes figyelmével a csecsem ője felé fordulni úgy, hogy élvezze is
a dolgot, mert ugyanakkor a benne él ő csecsemőről is gondoskodik.
ROBIN Így v an . De én valahogy nem igazán szeretem a ,Jó anya"
kifejezést. Winnicott, ez a nagyszer ű gyermekgyógyász és pszicho-
analitikus szívesebben használta az "elégjó anya" kifejezést. Ami azt
illeti, épp az imént tisztáztuk, hogy ha létezne olyan anya, akí teljesen
tökéletes - azaz aki mindig megérkezik abban a pillanatban,
amint a csecsemőnek szüksége v an rá, és mindig pontosan magadná
neki azt, amit kíván -, komoly problémákat okozna agyereknek.
JOHN Mert a határaik mindörökre elmosódottak maradnának.. .
ROBIN Vagyis mi itt most nem abszolút tökéletes, 24 karátos, olimpiai
aranyérem-nyertes anyákról beszélünk, hanem olyanokról, akik elég
gyakran elég sok figyelmet fordítanak a gyerekükre - azaz "elég jó"
anyákról.
JOHN ló, most viszont beszélj egy kicsit azokról, akik erre képtelenek
- azokról, akik maguk se kaptak eleget annak idején.
ROBIN Azokról, akik kisgyerek korukban nem részesültek elég szere-
tetben? Hát ők azok, akiknek szörnyen nehezére esik, hogy bármilyen
rövid időre is átengedjék valaki másnak a gyerek gondozását, mert ezt
helytelennek érzik. Tehát szinte minden idejüket a gyerekkel töltik. De
így rendkívül nehéz számukra, még igen rövid id ő szakokra is, hogy
teljes figyelmük kel a gyerek felé forduljanak. Többnyire valahol
máshol jár az eszük; nehezükre esik, hogy ráálljanak a gyerek
hullámhosszára, mert lehet őleg elkerülik, hogy ráálljanak önmaguk
gyermeki hullámhosszára. És természetesen iszonyúan érzik magukat.
A bennük élő csecsemő egyfolytában bömböl, hogy figyeljenek oda
rá, hiszen az anya szinte minden idejét leköti a gyerek, de fogalma
sincs róla, hogyan adja meg önmagának, amire szüksége v an .
JOHN És ettől természetesen úgy érzik, hogy kudarcot vallottak mint
anyák.
ROBIN De még mennyire! Érzik, hogy vala--it elmulasztanak, pedig
mindent megtesznek, amire csak gondolni tudnak sokszor úgy tűnik,
-

még többet is -, mint amit az "elég jó" anyák, akiknek a gyerekei

 nagyszerűen fejlődnek. És természetesen azt hiszik, hogy kör űlöttük
mindenki más mindent tökéletesen csinál, egyesegyedül ők azok,
akik képtelenek boldogulni.
JOHN Oe ha mégiscsak belenéznének a tulajdon lelkükbe?
ROBIN No de hát pontosan ez a probléma... nem néznek.
JOHN No és mit gondolnak, voltaképpen mi a baj?
ROBIN Hát az egész helyzetb ől általában csak annyit látnak, hogy
nagyon nehezen kezelhet ő kisbabájuk v an . És a gyerekeik tényleg
nehezen kezelhetőek . .. nem hagyják aludni az anyjukat éjszaka,
gyakran jön rájuk a hasfájás, rengeteget bömbölnek.
JOHN Akárcsak az anya lelkében él ő csecsemő .
ROBIN Pontosan. A bennük élő csecsemő azért bömböl, mert teljesen
elhanyagolják. Ugyanazt teszik önmagukkal, mintha egy valóságos
kisbabára rázárnák az ajtót, hátha attól abbahagyja a bömbölést,
ahelyett hogy a karjukba vennék és megvigasztalnák. Tehát a valódi
kisbaba, amelyik a kiságyában bömböl, valósággal a tükörképe az
anya lelkében "visító csecsem őnek". A gyerek nyugtalan és nyomo-
mltul érzi magát.
JOHN Nagyon izgalmas, amit mondasz, mert ezzel visszajutottunk oda,
amiről a könyv kezdetén beszélgettünk, és az els ő nagy tanulsághoz,
amit akkor levontunk; vagyis hogy nem a "kínos" érzelmeink
okozzák a problémáinkat, hanem az, ha letagadjuk, hogy ilyen
érzelmek élnek bennünk. Márpedig ha letagadjuk őket, azért tesszük,
mert a családtagjainkat mind feszélyezi, ha észreveszik őket, és ezért
kénytelenek vagyunk ezeket az érzelmeket a sz őnyeg alá söpörni. Itt
is az érzelem az... a kielégületlenség, a boldogtalanság... más
szavakkal, az üvöltő csecsemő ... amit gondosan elrejtve, a háttérben
tartanak. Tehát ha meg akarjuk oldani a problémát, ha azt szeretnénk,
hogy az illető egy kicsit nyugodtabb és boldogabb legyen, akkor el ő
kell hozni a csecsem őt a napvilágra, elismerni, hogy létezik, és
törődni kell vele.
ROBIN Igen, és arra emlékszel-e, hogy rendszerint mi akadályozza
meg az illetőt abban, hogy ezt megtegye?
JOHN Az az érzés, hogy a családja helyteleníteni fogja. Ha a családod
helytelenítette azt a bizonyos érzést, és ezért kellett annak idején
gondosan a szőnyeg alá söpörnöd, akkor ugyanazt a helytelenítést
fogod érezni a tulajdon lelkedben, amikor megpróbálod ezt az érzést
felszínre hozni - még ha mindez évekkel kés őbb történik is.
ROBIN És mert annak idején, amikor mindez történt, olyan kicsi és
gyámoltalan voltál, ezek az érzések csakugyan nagyon-nagyon
erő sek. Tehát nem könny ű dolog keresztülesni ezen a folyamaton.
JOHN Valóban nem, ezt a saját tapasztalataim alapján is tanúsíthatom.
Annak idején, az intézetben, akárcsak a többi fiú, én is igencsak
 önálló és kemény fickónak tartottam magamat, és mindenekfölött
rendkívül normálisnak. Annyi szent, hogy nekem aztán nincs szüksé-
gem rá, hogy pátyolgassanak, nyalja nak-falja nak, és más efféle
ostobaságra - és idővel kezdtem jócskán lenézni azokat a társaimat,
akik úgy festettek, mintha anyáskodásra szorulnának. Csak amikor
harmincöt évesen, a te csoportodba kerültem, kezdett derengeni,
mekkora szükségem v an melegségre és gyöngédségre, és hogy
mennyire nehezemre esik ezt kimutatni.
ROBIN Hogy érezted magad. ha megpróbáltál valakit ől gyöngédséget
kérni?

Fér/iatlannak
gondolna, ha kérnék
egy dlelést?

JOHN Férfiatlannak. Olyasvalakinek, aki nem áll meg a saját lábán.

Végtére is, mindaddig azt hittem magamról, hogy. . . "férfias"
vagyok, tehát az els ő gondolatom az volt, hogy az emberek
megvetően fognak bánni velem, ha gyöngédséget koldulok t őlük. Oe
ráébredtem arra is, hogy úgy érzem, erre nincs semmiféle ,jogcímem".
Aztán arra a megdöbbent ő felfedezésre jutottam, hogy amikor
kimutattam egy nő előtt, hogy szeretetre szomjazom, megkedvelt érte,
ahelyett, hogy - mint azt öntudatlanul mindig is feltételeztem - azon
nyomban kihajított volna, amiért olyan szánalmas, nyámnyila figura
vagyok. Oe még hosszú id őbe beletelt, amíg csakugyan bízni kezdtem
ezekben a felismerésekben.
ROBIN Hát a "kondicionálás" -nak elég hosszú id őszaka állt mögötted,
úgyhogy nem csoda, ha beletellett egy id őbe, amíg száznyolcvan
fokos fordulatot vettél ezen a téren. Oe pontosan azok az érzelmek,
amelyeket te átéltél - a szégyen, a rettegés attól, hogy nem
felelsz
 meg a követelményeknek, a félelem, hogy nincs jogunk követel őzni -,
ezek nehezítik meg annyira egy anyának is, hogy elfogadja a lelkében
rejtegetett kisgyereket, amint egyszer már rázárta az ajtót. Neki persze
azon nem kell gyötörnie magát, hogy nem elég "férfias", de az
legalább annyira aggaszthatja, hogy újra "kisgyereknek" érzi magát.
Es ez erő sen megnehezíti, hogy elfogadja önmagában ezeket a
szükségleteket, még ha ezek mindenki másban élnek is.
JOHN Na de várj egy pillanatra, Robin! Mi v an akkor, ha ezeknek az
anyáknak igazuk v an? Már úgy értem, nem abban, hogy úgy tesznek,
mintha bennük nem élnének ezek az igények. De tegyük fel, hogy
igazuk v an , amikor úgy látják, hogy csakugyan nem juthatnak
semmiféle törődéshez. Ha hiába fordulsz bárhová gyöngédségért,
akkor esetleg mégiscsak jobb, vagy mondjuk, biztonságosabb, ha
magadba zárod abajaidat, és nem kockáztatod meg, hogy fölkavarod
ezeket a fájdalmas érzéseket, ha egyszer sehonnét sem várhatsz
támogatást ahhoz, hogy megbirkózz velük?
ROBIN Hát én mindig is úgy tapasztaltam, amikor segíteni próbáltam
azoknak az embereknek, akik olyannak látták a helyzetüket, ami-
lyennek te most leírtad, hogy mindig is b őségesen találhattak volna
támogatást, ha igazán akarják.
JOHN De hát azt csak nem állítod, hogy ez minden emberre igaz?
ROBIN Hadd próbálj alak meggy őzni.

Hogyan találhatunk támogatásra...

JOHN Tehát te úgy véled, hogy szinte mindig megszerezheti az ember

a szükséges tör ődést és támogatást, csak kérnie kell?
ROBIN Ha nem zárja el magát tőle szántszándékkal, akkor igen. A saját
magatartásunk az, ami megakadályoz bennünket abban, hogy
elfogadjuk a gyöngédséget. Mint ahogy bizonyos emberek a bennük
élő "csecsemőt" is gondosan bezárták egy jó vastag ajtó mögé, éppígy
ők maguk is olyan jeleket bocsátanak ki magukból - az arckifejezésükkel, a
mozgásukkal, a testtartásukkal -, amelyek arra figyelmeztetik a többi
embert, hogy tartsák be a három lépés távolságot.
JOHN Vagyis mintha azt próbálnák jelezni, hogy ők aztán nem rejte-
getnek semmiféle kisgyereket a lelkük mélyén. Nehogy valakinek
eszébe jusson úgy viselkedni, mintha mégis.. .
ROBIN De természetesen fogalmuk nincs róla, hogy ezt teszik. Mi,
többiek kissé vészjóslónak és ellenségesnek látjuk őket, úgyhogy úgy
éreznénk, bolondot csinálunk magunkból, ha bátorítást és melegséget
kínálnánk nekik.
JOHN Emlékszem, volt egy lányacsoportunkban, aki az els ő három
 terápiás ülést azzal töltötte, hogy mindenkit felhergelt. Az ember látta,
hogy valósággal örömét leli benne, ha valakit felbosszanthat. És
amikor a többiek viszonozták az agresszióját, azt szemlátomást
mégjobban élvezte. Aztán, körülbelül a harmadik ülésen, te egyszerre
csak elengedted a füled mellett ezeket az agresszív megnyilvánuláso-
kat, és talán egy percen keresztül nagyon melegen, támogatóan és
gyöngéden beszéltél hozzá. Ekkor, mindnyájunk legnagyobb megle-
petésére, a, lány könnyekben tört ki, és yagy tíz percen keresztül
zokogott. Es amikor a következö héten megérkezett az ülésre, szinte
sugárzott.
ROB IN Így v an . Azokat a nézeteltéréseket csak azért provokálta, mert
így tudta a legegyszerübben kordában tartani a saját gyöngédség iránti
igényét.
JOHN És ez arra is jó példa, hogyan m űködik a csoportterápia. Az
emberek gyakran azt képzelik, hogy ott valami rettenetesen száraz,
unalmas, intellektuális elemzés folyik. Valójában azonban ilyesmivel
alig találkozni.
ROB IN Igen, valójában az történik, hogy a terapeuta megpróbálja
kivárni az alkalmas pillanatot, amikor valaki már kész megbirkózni
valamilyen kellemetlen érzelemmel, és aztán fokozatosan
megpróbálja rávezetni, segíteni neki, hogy szembenézzen vele. És
mint mondod, mindennek csak elenyészö része történik szóbeli
elemzés formájában. Még az "analitikus" terápia nagy része is annak
köszönheti az üdvös hatását, hogy a páciens talál egy mintát, amelyet
követhet. Ha az analitikus természetesen, nyíltan viselkedik és nem fél
a tulajdon érzelmeitöl, ez felszabadítja a pácienseket, hogy ők is
ugyanilyenek legyenek... anélkül, hogy megértenék, mi is történik
valójában.
JOHN ló, akkor most térjünk vissza a kielégületien anyákra. Mármost te,
ugye, azt állítod, hogy részük lehetne a szükséges gyöngédségben, ha
a megfelelö jeleket adnák ki magukból. De ezek az anyák ugyanilyen
érzelmileg kiéhezett családokból származnak, tehát a szüleiknek, a
tivéreiknek és növéreiknek is hasonló problémáik voltak. És
alighanem az anya olyasvalakihez ment férjhez, aki szintén megrekedt
ugyanezen a szinten. Feltehetöleg a barátaikjó része is hasonló lesz.
ROB IN De akkor még mindig ott v an egy csomó másfajta barátjuk, a
szomszédok és így tovább. És még ha valamennyien meg is rekedtek
ezen a szinten, ne felejtsd el, hogy v an még egy fontos forrása a
támogatásnak. Érdekes megfigyelni, hogy gyakran a felnövekvö
gyerekek adják meg a szülöknek azt a szeretetet, amire azoknak
szükségük v an .
JOHN A gyerekek?
ROB IN Bizony!
JOHN De ez aligha tesz valami jót a gyerekeknek, nem?
ROBIN Miért ne? Amíg ezt nyíltan és szabadon tehetik, addig igen. A
gyerekek természett ől nagyon nagylelkűek, és örülnek, ha adhatnak
valamit a szüleiknek, feltéve, hogy azok elfogadják. És ha a szül ők
nem voltak túlságosan féltékenyek, ha nem akarták mindenáron
kisajátítani a gyerekeiket, akkor a gyerekek rengeteg más forrásból is
juthattak szeretethez - a rokonoktói, szomszédoktói, barátoktói, az
iskolából -, és így bizonyos szempontból érettebbek lehetnek a
szüleiknél. Másként fogalmazva, tudnak mit adni nekik, és örömmel
adják. Mi több, a gyerekek gyakran úgy sajátítják el a kés őbbi szülői
magatartásmintát, és úgy tanulnak meg tör ődni másokkal, hogy a
családban időnként felcserélik a szül ő-gyerek szerepeket.
JOHN Tehát te valójában azt hiszed, hogy csakugyan mindenki ele-
gendő támogatásra talál maga körül, ha a megfelel ő jeleket adja ki
magából?
ROBIN Igen. Vegyük például az újszülött gyerek apját. Mint tudjuk, ő
úgy érzi, elhanyagolják, hogy mindenb ől kimarad. Azt várják t őle,
hogy ahogy csak bírja, támogassa az anyát, miközben viszonzásként
alig kap tőle valamit, mint ahogy nem sok öröme telik a gyerekkel
való közelségben sem. Az kell hát neki, hogy más forrásokból szívja
magába a támogatást, amire szüksége v an - a saját szüleit ől, a
kollégáitói, a barátaitói és egy kicsit er ősebben támaszkodjék rájuk,
miközben a felesége meg a gyereke őbelőle merítik a szükséges er őt.
Ha segítséget kér, az emberek többnyire megadják neki, hiszen így
vagyunk "programozva".
JOHN Rendben v an . Ha tehát valakinek nem voltak valami jaj de
boldogok az élete els ő évei, még mindig szerezhet kés őbb egy csomó
kedvező tapasztalatot, hogy bepótolja, amit veszített, feltéve, ha
ráébred, hogy szüksége v an rá, és elkezdi a megfelel ő jeleket kibocsá-
tani magából. De ilyenkor néhány igencsak kínos érzéssel kell szem-
benéznünk - például meglehet ősen szégyelljük magunkat, és arra
gyanakszunk, hogy ha valaki megorrontja, valójában milyenek va-
gyunk, meg fog vetni a gyámoltalanságunkért, szóba se áll velünk
többet.
ROBIN Én azért nem hangsúlyoznám túl ezeknek a kellemetlen érzé-
seknek a fontosságát. Akadnak emberek, akik tökéletesen tisztában
vannak vele, hogy időnként szeretetre és figyelemre v an szükségük,
és semmi másra nem kell ráébredniük, csak arra, hogy mondjuk húsz
százalékkal többet igényelnek mindezekb ől, mint amennyit kapnak.
Ennek a felismerése azonban egyáltalán nem fog nekik semmiféle
kínos érzést okozni. Aztán ott vannak azok, akik hajlamosabbak rá,
hogy rejtegessék a bennük él ő kisgyereket, de ennek felismerését ők
se feltétlenül találják túlságosan nehéznek. Például abban a csoport
 ban, amelyet Prue vezet kisgyerekes anyák számára, Prue szerint az
érzelmileg nélkülöz ő anyákon már az is segít, ha látják, hogy azoknak
az anyáknak is vannak problémáik a gyerekeikkel, akik könnyebben
boldogulnak az anyasággal. Csak éppen ők nem haboznak beismerni
ezt, és igyekeznek kielégíteni az igényeiket. Ezt látva a szorongó
típusú anyák is megnyugszanak egy kissé, és természetesebben kez-
denek viselkedni. Többé nem kell a tökéletesség látszatát kelteniük,
és amint egyszer képesek megnyílni és támogatást kérni, az emberek
szinte ösztönösen a segítségükre sietnek.
JOHN Hát mindez roppant megnyugtató nak hangzik. De szeretném, ha
egy kicsit azokról az esetekr ől is beszélnél, amikor a gyerekkel
valóban rosszul bánnak. Azokra a dolgokra gondolok, amelyek
hallatán mindnyájan összeborzadunk, például amikor a szül ők fizi-
kailag bántalmazzák a csecsem őt. Ezekről mit tudsz mondani?

Súlyos érzelmi hiányállapot .. .

ROBIN Ha szemügyre vesszük azokat a családokat, ahol súlyosan

bántalmazzák a kisgyerekeket, rájövünk, hogy itt ismét "deprivációs
ciklussal" v an dolgunk. Azokat a szülőket, akik verik akisgyereküket,
rendszerint borzalmasan elhanyagolták gyerekkorukban, vagy rette-
netes büntetésekkel fenyegették őket; s őt esetleg csakugyan verték is
őket a saját szüleik. Ami azt illeti, érdemes egy pillantást vetni rá,
milyen további eredményekre jutott Harlow az anyátlanul feln őtt
majmokkal folytatott kutatásai során. Mint azt már említettem, amikor
ezek az állatok feln őttek, és kölyköket hoztak a világra, gyakrabban
fordult elő , hogy mégiscsak gondjukat viselték, ha korábban,
miközben felnövekedtek, módjukban állt más kismajmokkal játszani,
sőt úgy tünik, még akkor is, ha mindössze egy sz őranyát adtak nekik
csecsemőkorukban, hogy legyen mibe kapaszkodniuk.
JOHN Már ennyi is elég volt, hogy megtanulják, hogyan kell kapcsola
tot teremteni.
ROBIN És ami még ennél is meglep őbb, néhány majom azok közül,
amelyek a legnagyobb elszigeteltségben nevelkedtek, és elkergették
maguktól vagy megtámadták az első kölykeiket - egy vagy két
esetben még meg is ölték őket - tehát ha ezek a majmok másodszor
vagy harmadszor is szültek, akkor már sokkal inkább tudtak
gondoskodni
a kölykeikről - legalábbis a maguk módján.
JOHN No és mi változtatta meg őket?
ROBIN Hát Harlow úgy vélekedik, hogy az anyákat az els ő kölykeik
változtatták meg.
JOHN Azok, akikkel olyan rosszul bántak?
ROBIN Igen. Mivel maguk a kölykök rettenetes erőfeszítéseket tettek,
hogy átöleljék és szeressék az anyjukat, bármennyire megbüntették is
és elutasították is őket ezért. Így azután az anyák mégiscsak kaptak
valamelyes szeretetet az els ő kölykeiktől, még ha nem akarták is
elfogadni. És úgy tűnik, ez kezdte megváltoztatni őket.
JOHN No és mit lehet tenni a legsúlyosabb esetekben, amikor emberi
anyákról és gyerekekr ől van szó?
ROBIN Az a meglep ő, hogy végül az érzelmileg leginkább elhanyagolt
szülők is rendkívül élénken reagálnak a gyermekeikre. A baj csak az,
hogy olyan borzalmasan nehéz áttörni a véd ősáncaikon, elérni őket,
elkezdeni a gyógyítást.
JOHN Tehát hogyan fogsz hozzá a gyógyításhoz olyankor, amikor
valaki egy különlegesen elhanyagolt és ny űgös csecsemőt rejteget a
lelke mélyén? Hogy tudsz segíteni nekik, hogy kezdjenek ráébredni
ennek a csecsemőnek a létére?
ROBIN Meg kell találnod a módját, hogy tapintatosan közöld velük
azokat a dolgokat, amelyek tudatában már képesek elfogadni a
támogatást, anélkül, hogy túlságosan hirtelen kellene szembesülniük a
ténnyel, milyen iszonyúan nagy szükségük v an rá. Például meg lehet
próbálkozni azzal, hogy barátságosan közeledsz hozzájuk, és
megdicséred őket, amiért a maguk módján olyan erősen igyekeznek jó
szülővé válni.
JOHN Erősen igyekeznek? Azok a szül ők, akik bántalmazzák a gyere
keiket?
ROBIN Igen. Még ők is. Még nekik is mondhatod: "Látom, mennyire
igyekeznek, hogy helyesen neveljék a gyermeküket." És ez tulajdon-
képpen igaz. A szándék mindig jó, bár az erőszak és a büntetés az
egyetlen módszer, amelyhez értenek. Tehát ahelyett, hogy pálcát
törnél felettük, ami csak rontana a helyzeten, felkínálhatod, hogy
segítesz találni nekik egy jobb módszert, és ugyanakkor meg is
mutathatod nekik, milyen ez a jobb módszer, azzal, ahogyan te magad
viselkedsz velük. Más, kevésbé súlyos esetekben nyíltabban is
kifejezheted magad. Még a pályám kezdetén, az els ők között kezeltem
egy családot, ahol úgy tűnt, a leánygyermekkel vannak a problémák.
De kiderült, hogy ő mindössze a bünbak, és hogy ő tartja a hátát
mindenért, ami a családban történik. A szül ők közölték velem, hogy a
kislány már kétéves kora óta állandóan nyugtalanságot okoz nekik -
amikor elhozták hozzám, tizennégy éves volt -, olyannyira, hogy az
anyja többször is hosszabb időt volt kénytelen elmegyógyintézetben
tölteni, és többször is öngyilkosságot kísérelt meg. Négy terápiás ülés
után, amelyen az egész család részt vett, az anya kezdte felismerni,
milyen mélységesen sóvárog szeretet és gyöngédség iránt. És amint
 ezt felismerte, a lánya abbahagyta a fegyelmezetlen viselkedést, és
ettöl kezdve ö nyújtotta az anyának azt a szeretetet, amelyben az
korábban soha nem részesült. Az anya soha többé nem került kór-
házba.
JOHN És mindez annak volt köszönhetö, hogy segítettél neki szembe
sülni a tulajdon kielégítetlen igényeivel?
ROB IN Igen, amint tudatára ébredt, hogy egy síró kisgyermeket rejteget
a lelke mélyén, a mi bátorításunkkal már képes volt engedni, hogy a
család többi része gondoskodjék róla.
JOHN Oe ehhez pszichológus kellett.
ROB IN Igen, de ez egy igen súlyos eset volt, ahol a probléma már több
mint tizenkét éve fennállt, és az anya több öngyilkossági kísérletet is
elkövetett. Oe ami azoknak az embereknek az óriási többségét illeti,
akikkel nap mint nap találkozunk, elég, ha annyit mondunk nekik,
hogy bárki segíthet bárkinek, feltéve, hogy az illetö elismeri, hogy
szüksége v an szeretetre és támogatásra. Ha valahogy el tudnánk érni,
hogy minden család csak tíz percig eltöprengjen ezen, azt hiszem,
három héten belül jóval több boldog család lenne az országban!
JOHN Tudod, most már csak egyetlen dolgot szeretnék kérdezni. Annyit
beszéltünk már érzelmi támogatásról, ragaszkodásról, törödésröl,
vonzalomról, figyelemröl, .. .egyszóval mindenröl, kivéve arról a
bizonyos titokzatos X faktorról. Nos, doktor, mi az a valami, amit
"szeretetnek" szoktunk nevezni?

Szélesebb kör ű kötődéseink .. .

ROB IN Miért, szerinted micsoda?

JOHN Szépen visszapasszoltad a kérdést... hát, ha az érzelmek szem
pontjából nézzük, akkor minden bizonnyal a testi érintés aktusához
van valami köze. Amikor valakit megérintünk, cirógatunk, átölelünk,
mindaz, amit régebben úgy szoktak nevezni, hogy "dédelgetés". Ha az
ember feszült, akkor ezektöl a dolgoktól jobban, nyugodtabban érzi
magát, elnyeri tölük a belsö béke érzését. Úgy tünik, a segítségükkel
sikerül felismernünk, hogya baj nem is akkora, mint eleinte hittük. Oe
azért ennél sokkal többröl v an szó. Ha aggódom valami miatt, és
egyszeruen csak leülök beszélgetni valakivel, akit kedvelek és akiben
bízom, úgy tűnik, mintha az illetö puszta jelenléte lecsillapítana, és
jobb kedvre hangolna. Még ha nincs is köztünk fizikai kontaktus, és
még ha nem is tud semmiféle tanáccsal vagy ésszer ű megnyugtatással
szolgálni. Úgy tűnik, mintha már maga az a tény is segítene, hogy
együtt vagy valakivel, akiben megvan ez a belsö béke. Emlékszem,
Koestlertöl hallottam egyszer arról, hogy v an egy bizo
 nyos falu, ahová az indiánok seregestül tódulnak, csak azért, hogy
meghallgassák valamelyik nagy indián szentjük tanítását. Koestler
először meglep ődött rajta, amikor észrevette, hogy az indiánok oda se
igen hallgatnak arra, amit a szentjük beszél. Csak föl-fölnéztek rá
időnként, aztán tovább játszottak a magukkal hozott kisgyerekeikkel.
Koestler rádöbbent, hogy az indiánok egyszeruen a gurujelenlétéböl
merítenek er őt. nem abból. amit mond.

e lem szorongok, de még járok hozzá .

se itókés z?
Es most !s olyan 9

Oh, még inkább)

ROBIN De hát nem látod, milyen szépen egybevág ez mindazzal, amit a

testi érintkezésb ől merített megnyugvásról beszéltünk? Emlékszel,
amikor az imént azt kérdezted, hogy tulajdonképpen mi az a "szere-
tet", és mit kap voltaképp a majomkölyök a "sz őranyától"? Arra a
következtetésre jutottunk, hogy arról v an szó: az érintést ől egy időre
megnyugszunk, lecsendesülünk, képesek vagyunk lehiggadni, újra
talpra állni, összeszedni magunkat valamilyen fölzaklató változás
után, amitől egy időre "összeomlottunk", "darabokra mentünk". Hogy
mennyi támogatásra v an szükségünk, attól függ, mekkora
stresszhatásnak voltunk kitéve. Ha jól belegondolsz, rájössz, hogy
valahányszor túlságosan nagy bennünk a feszültség, egyfajta sebes-
ségváltásra v an szükségünk, arra, hogy belekapcsolódjunk valamilyen
nagyobb rendszer áramkörébe. Valahányszor a kisgyermekben túl
nagy a feszültség, kénytelen az anyjába kapaszkodni, hogy bel őle
szívja magába a szükséges stabilitást és a támogatást. Ugyanígy az
anya az apa, az apa a saját szülei vagy munkahelye áramkörébe
kapcsolódik bele, és így tovább. Másként fogalmazva, ha az egyén
számára a stressz elviselhetetlenül nagy, akkor arra v an szüksége,
hogy belekapcsolódjék egy csoportba, amelyik megbirkózik a válto
 zással. Minél nagyobb a változás, annál nagyobb csoportra
lehet ehhez szüksége.
JOHN Vagyis azok köre, akikbe "belekapaszkodunk" egyre
nagyobbra
és nagyobbra nöhet.
ROBIN Igy van. Ha egy gyerek fölsérti a térdét, akkor elég egy
kis ragtapasz meg egy kis dédelgetés amamától, és máris
minden rendben van; ha valami komolyabb baja esik, akkor
már esetleg az orvos sem tudja a helyszínen ellátni, a gyereket
kórházba kell küldeni.
JOHN És gondolom, ha az ember a létezö legnagyobb
áramkörbe kapcsolódik bele. . . de itt már voltaképpen a
vallásos érzés valamilyen fajtájáról beszélünk, ennek már
Istenhez van valami köze.
ROBIN Igen, vagy legalábbis annyit elmondhatunk, hogy vannak,
akik képesek annak az érzésnek az áramkörébe
belekapcsolódni, hogy a világegyetem értelmes és harmonikus
rendszer, és hogy történjék bármi, annak megvan a maga
értelme és célja. Még ha pillanatnyilag valami rossz történik is
velünk éppen, azt azért érzik, hogy a világgal alapvetöen
"minden rendben van".
JOHN Gondolom, ide tartozik még valami, amin nem gyözök
csodál
kozni; hogy milyen hihetetlenül jótékony hatása van a
meditációnak.
ROBIN Azt hiszem, ugyanebböl az okból. Ha valaki érzi, hogy
valamilyen módon beletartozik egy jelentéssei bíró, kozmikus
rendszerbe, akkor az mindenképpen nagyobb lelki egyensúlyra
és stabilitásra tesz szert, akár hisz benne, hogy ott ül egy
istenszeru lény a kapcsolótáblánál, akár nem. És rengeteg
ember élte már át ezt a jótékony élményt, hogy bekapcsolódik
valami önmagánál nagyobb létezöbe, még ha nem is vallásos
abban az értelemben, hogy minden vasárnap ott van a
templomban.
JOHN Én mindig is kicsit rémitönek találtam, micsoda iszonyú erö
rejlett a Viktória-korszak nagy alakjaiban. Azt hiszem, jórészt
annak köszönhették, hogy a legtöbbjük mélyen vallásos volt.
Úgy tünik, akármilyen katasztrófa zúdult is rájuk, képesek
voltak elviselni, és aztán irigylésre méltó gyorsasággal újra
talpon termettek.
ROBIN Azt hiszem, említettem már neked, hogyadallasi
Timberlawnban milyen kutatásokat folytattak az egészséges
családokkal kapcsolatban. Az egyik legizgalmasabb dolog,
amire rájöttek, az volt, hogy a legegészségesebb családok
szemmel láthatólag azonosították magukat valamilyen
JOHN Jókora utat tettünk meg, nem igaz? Azzal kezdtük, hogya változások o]
mE

Paranoia és Politikaa bel

né
az anyjával, mert csak így tudja elviselni azokat az iszonyatos méretü vált
végén megérkeztünk oda, hogya legegészségesebb családok - tehát azok, a
boldogulnak a változással - leginkább abban hasonlítanak egymáshoz
transzcendens alapú értékrendszerbe.
ROBIN Alighanem legfőbb ideje, hogy témát váltsunk.

JOHN Tudod, mióta elmagyaráztad, mi is voltaképpen a paranoia, és

hogy hogyan is működik valójában a projekciós mech an izmus, mind
több és több példát fedezek fel rá a saját környezetem ben.
ROB IN Ezt úgy érted, hogy mind több és több ember esk űszik össze a
hátad mögött?
JOHN Kösz, hogy olyan megért ő, doktor úr! Oe igazából nem erről van
őre nem. Oe te azt mondtad, hogy szó.Vagyleábi
valahányszor azon vesszük észre magunkat, hogy úgy gondoljuk, mi
teljesen feddhetetlenül viselkedtünk valamilyen ügyben, és minden
bajunkban kizárólag a többi ember a b űnös, akkor paranoid módon
gondolkodunk - ami nem azt jelenti, hogy tartósan, a szó orvosi
értelmében paranoidok lennénk. Mindössze azt, hogy ez a bizonyos
gondolat paranoid.
ROB IN Hát ha az érzelmeidet el őször gondosan szétválogatod jók" -ra
és "rosszak"-ra, szeretetre és gy űlöletre, aztán azokat, amelyek kínosak
számodra, belevetíted valaki másba, vagy egy másik csoportba, akkor
csakugyan paranoid módon viselkedsz.
JOHN Oe azért abból még semmi bajunk nem lesz, ha ezt néha megen
gedjük magunknak, például egy futballmeccsen?
ROB IN Nem, akkor mindössze lecsapolunk egy keveset a bennünk
felgyülemlett gőzből, lazítunk és úgy érezzük, hogy egy csoport részei
vagyunk.
JOHN És a normális emberek azután szélnek eresztik ezeket az érzel
meket?
ROB IN Igen, a meccs végén egyszeruen ki kapcsolják őket. Szórakoztak
egy jót, és ennyi az egész.
JOHN Oe ha valaki csakugyan paranoid, akkor szünet nélkül így
gondolkodik?
ROB IN Igen, ők kénytelenek a csúf indulataikat állandóan más embe
rekbe vetíteni.
JOHN Ha például egy kissé szemügyre vesszük a politikai életet, ahol a
résztvevők valóságos művészetté fejlesztették, hogy önmagukat ár
 tatian báránynak, az ellenfelet sötét csirkefogónak tüntessék fel,
meglehetősen gyakran találkozik paranoid viselkedéssel, igaz?
ROBIN Hát, én azt hiszem, az átlagos, egészséges emberek egy
politikai vitába is úgy vetik bele magukat, mint mondjuk a futballba,
vagy abba, amikor a kedvenc csapatuknak szurkolnak. Lehet, hogy
dühbe gurulnak, ha a vitapartner nézeteit nagyon szokatlannak
találják, de aztán lehiggadnak, és többé nem a politikai ellenfelet
látják benne, hanem a másik emberi lényt. Más szavakkal, azt hiszem,
a legtöbb ember a lelke mélyén tisztában v an vele, hogya politika
egyfajta játék, bizonyos, valamennyi résztvev ő által elfogadott
szabályokkal, amelyek lehet ővé teszik a különböz ő embercsoportok
közötti ko.nfliktusok megoldását.
JOHN Tehát ha szemügyre vesszük az angol politikai élet szokásos
gyakorlatát, azt kell mondanunk, hogy tökéletesen egészséges dolog,
ha a pártok dühödten hajba kapnak egy-egy parlamenti vita vagy
választás során, hiszen ezek az érzelmek lehiggadnak, és kés őbb már
barátságos hangnemben is képesek megbeszélni egymással a szóban
forgó ügyeket.
ROBIN Igen. Végül is a politika a lehetséges dolgok művészete, nem
igaz? Nincs két ember, akinek minden kérdésben pontosan egyezne a
véleménye, ezért nem tehetünk mást, mint hogy tiszteletben tartjuk
egymás nézeteit és megpróbálunk valamilyen ésszer ű kompromisszu-
mot kötni, ha lehetséges.
JOHN De egy igazi széls ő séges erre nem egykönnyen kapható, igaz?
Ezek az emberek képtelenek arra, hogy a politikai ellenfeleikben is
meglássák az emberi lényt, akinek történetesen más a véleménye,
mint nekik. Ők valóban a megtestesült gonoszságot látják bennük.
ROBIN Hát nézd, az ilyen emberek kénytelenek az ellenfeleiket afféle
"szemétkosárnak" használni, amelybe belezúdíthatják önmaguknak
azokat a részeit, amelyeket képtelenek vállalni. Ugyanaz a szerepük,
mint a családban a bűnbaknak. Tehát gyűlölniük kell őket, hogy ők
maguk épelméj űek maradjanak.
JOHN Ezt úgy érted, hogy míg gy űlölik őket, addig nem kell szembe
nézniük a tulajdon, szőnyeg alá söpört hibáikkal?
ROBIN Így van. Gyakran csak azért veti bele magát valaki olyan
szenvedélyesen a politikába, mert ezzel sikerül bizonyos kínos sze-
mélyes konfliktusait önmagán kívülre helyezni, és így nem kell
elvállalni a őket.
JOHN És mi történne akkor, ha elkezdenének egy kicsit jobban odafi
gyelni az ellenfeleik nézeteire?
ROBIN Ez komoly veszélyt jelentene számukra, mert akkor kénytelenek
lennének idővel szembenézni a tulajdon hibáikkal és gyöngeségeikkel.
Annak a bizonyos szőnyegnek fellebbenne a sarka, és kénytelenek
 lennének meglátni önmagukban azokat a rettenetes dolgokat, ame-
lyeket az ellenfeleiknek tulajdonítottak. Ezért ha ilyesrní fenyeget,
akkor fogják magukat, és gyorsan tartanak egy gyújtó hatású beszé-
det, amelyben azzal vádolják ellenfeleiket, hogy azok legh őbb vágya,
folyjon a vér az utcákon patakokban, vagy hogy fasiszta diktatúrát
ültessenek az ország nyakára, és ezzel egy id őre megint sikerül
elhárítaniuk a tulajdon összeomlásukat, vagy legalábbis sikerül a
bennük levő feszültséget olyan viszonylag kezelhet ő szinten tartaniuk,
hogy kollégáik az alsóházban még semmi felt űnőt ne vegyenek észre
rajtuk.
JOHN Ezt úgy érted, hogy ha kénytelenek lennének szembenézni a
tulajdon hibáikkal, összeomlanának?
ROBIN Így v an . Ezért védik azzal elméjük ingatag épségét, hogy
másokat hibáztatnak.
JOHN Talán ezért is fejtenek ki a széls őségesek olyan óriási politikai
aktivitást. Mert kénytelenek! Ha egy id őre felhagynának vele és
megpróbálnák egyszer űen kellemesen el tölteni az id őt, alighanem
megőrülnének. A politikai küzdelemnek köszönhetik, ha sikerül
megőrizni az ép elméjüket.
ROBIN Ami azt illeti, rendkívül nehéz dolog olyasvalakit kezelni,
akinek szélsőségesen militáns politikai nézetei vannak. Az ember
legjobb esetben is csak a tüneteken tud enyhíteni valamit gyógyszere-
zéssel. Olyan az egész, mintha valóságos paranoia lenne - s őt valójá-
ban az is -, amelyet sikerült olyan ügyesen hozzáigazítani az
uralkodópolitikai véleményekhez, hogy az embereknek fől sem tűnik,
miről van szó valójában. De ha valaki a pszichoterápia hatására
felismeri ezt önmagáról, ezzel hatalmas lépést tesz el őre. Volt az
egyik terápiás csoportomban egy külföldi páciensem, aki a
szülőhazájában igen rnílitáns baloldali aktivista volt. Ez a lány
hevesen ellenállt, valahányszor megpróbáltam megvizsgálni vele
életének ezt a részét. Nemrégiben azonban hazalátogatott, és amikor
visszatért, egyszeruen csodálatosan festett - minden ízében eleven
volt, csak úgy sugárzott bel őle az önbizalom. Az egész csoport
észrevette rajta a változást, és meg is mondták neki. Mire ez a lány azt
felete, hogyamíg odahaza volt, egyszerre csak rádöbbent, hogy csak
azért volt olyan vakbuzgó kommunista, mert máshogy nem tudott
megbirkózni az anyjával kapcsolatos, fájdalmas érzéseivel. Most
hogy erre rájött, mindkett őtől megszabadult.
JOHN No és rnílyen hatással volt ez a politikai nézeteire?
ROBIN Nem változtatta meg őket lényegesen, de most már
tudott
beszélni róluk anélkül, hogy minden, az övét ől különböző nézetben
veszélyt szimatolt volna. Most már oda tudott figyelni mások érveire,
jóllehet korábban becsukta el őttük a fülét, és teljesen mereven ra
 gaszkodott a saját dogmáinak minden betüjéhez. Érdekes, hogy
amikor megkérdeztem tőle, hogy a politikai munkáját ettől kezdve
hatékonyabban vagy kevésbé hatékonyan végezte-e, azonnal rávágta:
"Hatékonyabban". És én biztos vagyok benne, hogy igazat mondott,
hiszen most már sokkal realisztikusabban és gyakorlatiasabban látja a
dolgokat, mert már kevésbé uralkodnak rajta a saját pszichológiai
szükségletei. Most már képes volt arra, hogy szövetségeseket találjon
és kompromisszumokat kössön, hogy társaival meg tudjanak egyezni
a követendő stratégiában.
JOHN Ezekben az igazán széls őséges politikai csoportosulásokban az a
legmulatságosabb, hogy egymással sem képesek kijönni. Egyremásra
feloszlanak és külön csoportokat alapítanak, aztán egy id őután ezek a
csoportok is részekre válnak. Sokat nevethettünk ezen Monty Python
Life of Brian (B rian élete) címü müvében. Épp mostanában
számláltam össze, hány ilyen csoportosulás is található mostanában az
angol politikai élet térképén, és a következ ő listát sikerült
összeállítanom a spektrum baloldalán és a jobboldalán elhelyezked ő
pártokból. A szélsőbalon az alábbiakat találtam:
Nagy-Britannia Kommunista Párt ja (marxista-leninista), Új Kom-
munista Párt, Élcsapat Csoport, Szocialista Munkáspárt (trockista),
Nagy-Britannia Szocialista Párt ja (marxista), Nemzetközi Marxista
Csoport, Forradalmi Ifjúság, Forradalmi Munkáspárt (trockista),
Forradalmi Kommunista Párt, Spartacus Szövetség (trockista), char-
tisták, Kommunista Munkások Szervezete, Nagy Láng (eredetileg
maoista), Forradalmi Marxista Irányzat, Munkáspárt, Munkásha-
talomért Küzdő Intézmény, Anti-Fasiszta Szövetség, Nemzetközi
Kommunista Szövetség, Forradalmi Munkáspárt, Szocialista Mun-
kások Forradalmi Párt ja, Munkáshatalom Csoportja (trockista),
Munkásküzdelem, Munkásszövetség, Brit Forradalmi Kommunista
Párt (marxista-leninista, er ősen albánbarát), Angol Kommunista Párt,
Kommunista Munkások Szövetsége, Internacionalista Szocialista
Szövetség, Kommunista Munkások Mozgalma, Nagy-britanniai
Ifjúkommunisták Szövetsége, Szolidaritás a Társadalmi Forra-
dalomért, Brit Forradalmi Kommunista Szövetség (maoista), Népi
Demokrácia (marxista-leninista), Világforradalom, Alternatív Szo-
cializmus, Ifjú Szocialisták, Militáns Irányzat, Munkások Szocialista
Szövetsége, Forradalmi Marxista Áramlat (trockista), Szocialista
Cselekvésért Szövetség, Marxista Munkás (trockista), Forradalmi
Kommunista Irányzat (trockista), Forradalmi Szocialista Szövetség
(trockista), Nemzetközi Szocialisták és Független Munkáspárt. A
spektrum másik végén pedig, horogkeresztekkel és a germán mitoló-
gia egyéb szimbólumaival fölszerelkezve ott v an a Nemzeti Front, a
Brit Mozgalom, a Brit Nemzeti Párt, a Nemzeti Újjászervezés Pártja.
 a 88-as Hadoszlop, a Szent György Szövetség, az Északi Szövetség, a
Londoni Odinista Bizottság, a Viking Ifjúság, az SS-Wotan 18, a
Huszonnegyedik Óra Dandár, az Adolf Hitler Kommandó Csoport, a
Vasgárda, a Vaskereszt Lovagjai, a Dirlwanger Dandár, a Jogot a
Briteknek Liga, az Önsegélyez ő Szervezet, a Választottak Szervezete,
a Bevándorlást Szabályozó Egyesület és a Fajvéd ő Társaság.
ROB IN Biztos, hogy nem hagytál ki egyet sem?
JOHN Egyáltalán nem biztos. Ezek a csoportok olyan villámsebesen
válnak szét és alakulnak újjá, hogy mire ezt a listát leírtam, könnyen
meglehet, hogy időközben keletkezett néhány. Egy kicsit olyan az
egész, Inintha osztódással szaporodó egysejt űeket figyelnél egy Inik-
roszkóp alatt. De azt még Inindig nem értem igazán, Iniért szakadnak
ezek a csoportok olyan könnyen széjjel, és hogy miért támadnak
szemmel láthatólag sokkal dühödtebben egymásra, mint ahogyan a
politikai spektrum másik végén elhelyezked ő "valódi ellenségeikre".
Mi az ördög történik itt tulajdonképpen?
ROB IN Ó, azt hiszem itt egy kissé módosult formában érvényesül az az
elv, amelyikről eddig beszéltünk. Egy paranoid személy úgy próbálja
a jót különválasztani a rossztól, hogya rosszat önmagán kívülre
helyezi; azaz önmaga határait túlságosan sz űkre, túl keskenyen vonja

Robespierre
po/gártárs nagyon
elégedett önnel.

Boldog vagyo
 meg, hogy kívül kerüljenek rajta mindazok az érzések, amelyeket nem
tud a sajátjának elfogadni. De az ilyen, paranoid módon funkcionáló
személy legalább rendelkezik valamiféle határokkal, és így
megengedheti magának, hogy elismerje, rajta kívül más emberek is
vannak a világon. Tehát egy olyan személy, aki paranoid ugyan, de
csak bizonyos mértékig, viszonylag tűrhetöen együtt tud m űködni
másokkal, ha egy olyan politikai csoporthoz csatlakozik, amely az
övéhez hasonló nézeteket képvisel, feltéve, hogy létezik egy másik
párt is, amely szöges ellentéte annak, amelyhez ö csatlakozott, és
amely azoknak a dolgoknak egy részét képviseli, amelyeket ő nem tud
elviselni a saját személyiségében. Így módjában áll, hogy támogassa a
saját pártját, és gy űlölje a másikat, és remekül érzi magát. Ez a fajta
élet tökéletesen megfelel neki, és megóvja a lelki összeomlástól. Arra
természetesen képtelen lesz, hogy "elássa a csatabárdot" , amikor a
vita véget ér, mint ahogy azt pártjának normálisabb tagjai teszik, mert
nem engedheti meg magának, hogy ne ellenségeskedjék továbbra is a
másik párttal. De legalább a saját elvbarátaival t űrhetöen kijön,
mindaddig, amíg ott az ellenség, akit gy űlölhet.
JOHN Szóval az ilyen ember valószín űleg inkább valamelyik nagyobb
politikai pártba fog belépni?
ROBIN Igen. De ha valóban olyan nagy szüksége v an rá, hogy ezt a pa-
ranoid védekezési mechanizmust alkalmazza, és ráadásul az a veszély
is komolyan fenyegeti - hacsak nem áll résen éjjel-nappal, hogy
visszacsúszik abba a kora gyermekkori állapotba, ahol a személyek
közötti határvonalak szinte teljesen elmosódnak, akkor elkezd ugyan-
úgy viselkedni a saját elvbarátaival is, mint az ellenfeleivel. És saját
isteni mindenhatóságának tudatát - azt a késztetést, hogy ö legyen a
nagy léggömb, amelyik az egész dobozt kitölti - minden más ember
léte fenyegeti, kivéve, ha annak a másik embernek a nézetei olyan
hajszálpontosan megegyeznek az övéivel, hogy voltaképpen nem is
érzi az illetöt "másik embernek". Így aztán, mivel az emberek
többnyire legalábbis valamelyest k űlönböznek egymástól, és mert ez a
különbség elöbb-utóbb napvilágra kerül, ezek a bizonyos szélsöséges
pártok állandóan kisebb csoportokra hasadoznak, mivel minden egyes
tagjuk arra törekszik, hogy megörizze az elvek szeplötelen és
tökéletes egységének érzését. Ezért aztán vagy kizárják az
"eretnekeket", vagy ők maguk lépnek ki, hogy egy új pártot
alapítsanak, amelyik most már csakugyan a makulátlan,
százszázalékos igazságot képviseli.
JOHN Milyen igaz! Egy valódi szélsöséges mindig roppant büszke a
hitének tisztaságára, nem?
ROBIN Bizony. Persze abból senkinek semmi baja nem lesz, ha meg
próbálja tökéletesíteni magát, amíg nem rugaszkodik el a valóságtól.
De abban a pillanatban, amint megpóbálsz róla meggyözni másokat,
 sőt még saját magadat is, hogy tisztább vagy, mint amilyen csakugyan
vagy, ez aztjelenti, hogy kezdheted a szönyeg alá söpörni mindazokat
a tulajdonságaidat, amelyek sehogy se fémek össze ezzel az állítással.
JOHN Es amint egyszer a szönyeg alatt vannak, már kezdheted is
belevetíteni öket más emberekbe vagy csoportokba.
ROB IN Mármost ha te magad vagy az, aki a projekciót végzed, akkor
ettől egy idöre természetesen csakugyan sokkal tisztábbnak, tökéle
tesebbnek érzed magad - de csak egy idöre.
JOHN Mint ahogy az inkvizítorok is azt gondolták, hogy jó pontokat
szereznek Istennél, és nagy szolgálatot tesznek Krisztusnak, ha
nekiállnak embereket elevenen elégetni.
ROB IN Valószínű, hogy a legtöbbjük komolyan azt hitte, hogy amit
tesz, azt az áldozat érdekében teszi. Tudatos szinten az inkvizítorok
azt érezhették, hogy áldozataikat a halálnál is rosszabb végzett ől
mentik meg, de megóvják a világot is attól a szörny ű
elvetemültségtöl, ami ezekben az emberekben szerintük lakozott. A
dolog rejtett célja azonban az lehetett, hogy eltitkolják önmaguk elöl,
hogy ugyanez az "elvetemültség" bennük is ott él; hogy letagadják,
hogy az áldozataikba projektálják, és ezzel megszabaduljanak t őle az
áldozat megsemmisítése árán.
JOHN És ettöl egy ideig csakugyan jobban érezték magukat? ROB IN
űn visszaszáll Igen.Míújraflmütveszéy,hogab
az ö fejükre.
JOHN Akkor biztosan ezért vetették alá kínvallatásnak az áldozatot,
hogy ismerje be a bűnösségét. Írásos bizonyítékra volt szükségük,
amelyik tanúsította, hogy az inkvizítor valójában derék ember, aki
csak a munkáját végzi. Ettöl alighanem még hosszabb idöre meg-
könnyebbültek.
ROB IN Igen, valószínűleg. Megerösítette öket abban a hitükben, hogy
helyesen cselekedtek, el űzte a kételynek még az árnyékát is. Ezzel
bebizonyították önmaguknak, hogy minden gonoszság és elvetemült-
ség csakugyan a külvilágban, az áldozatokban fészkelt, nem pedig
bennük magukban. Igen, ha az áldozatok vallottak, az csakugyan igen
megnyugtató lehetett.
JOHN És valószínűleg ez áll a tizenhetedik századi angliai boszorkány-
üldözésekre. Mivel a puritánok a szexuális vágyat olyan szörnyen
gyalázatos dolognak tartották, gondosan elrejtették önmaguk el ől, és
más emberekbe projektálták - szegény öreg "boszorkányokba".
ROB IN Így v an . Azután ha mégiscsak valami illetlen szexuális gondolat
ötlött a fejükbe, ezért minden felelösséget a boszorkányokra hárít-
hattak, mondván, hogy azok küldik rájuk ezeket a kísértö képzeteket.
JOHN És megégették öket. És ezt mindaddig folytatták, amíg az
erkölcsök nem lettek egy kissé lazábbak, és így a pajzán gondolatok
 már nem váltottak ki akkora elutasítást. Ekkor nem volt többé szükség
a boszorkányégetésre, ehelyett tömegével születtek a trágár
restauráció kori vígjátékok.
ROBIN Mindezjó példa arra, milyen veszélyes lehet, ha megpróbálunk
túlságosan jók lenni. Annak mindig az a vége, hogy keresnünk kell
egy "rossz fiút", akibe a saját b űneinket belevetíthetjük.
JOHN De miért esik nekünk olyan jól, amikor átengedjük magunkat az
effajta paranoid gondolkodásnak és viselkedésnek? Azt még csak
értem, hogy az ember jobban érzi magát, ha megszabadul az összes
"gonosz" érzelmeit ől. De közben valami más is történik, igaz? Amint
egyszer sikeresen belevetítetted őket más emberekbe, rögtön elkezd-
hetsz igazán ocsmányul viselkedni velük szemben, hiszen a másik
olyan "gonosz", hogy ez a te viselkedésedet tökéletesen igazolja. Ami
azt jelenti, hogy most már ténylegesen szabadjára eresztheted összes
ocsmány, kegyetlen, irigy, ellenséges érzésedet és istenigazában
komiszul bánhatsz velük. Tehát duplán jól jártál, igaz?
ROBIN Igaz. És figyeld csak meg, hogy ebbe a folyamatba még egy
további pszichológiai "ördögi kör" is bele v an épülve, amitől mindjárt
érthetőbbé válik, hogyan lehetséges, hogy emberi lények olyan ördö-
gien kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz Bármennyire is igyekszik
az üldöző önmaga előtt igazolni, hogy az áldozat csak azt kapta t őle,
amit megérdemelt, maga a puszta tény, hogy megkínozza vagy
elevenen megégeti, azzal a veszéllyel jár számára, hogy rádöbben;
voltaképpen élvezi, amit csinál - vagyis hogy szembetalálkozik a
tulajdon gonoszságával. Ezért aztán tovább kell emelni a dózist, az
áldozatot még gonoszabbnak kell feltüntetni, ami még több kegyet-
lenségre jogosít fel vele szemben, ami megint csak fokozza a
veszélyt, hogy a kínzó szembesül önmagával... hogy felismeri, milyen
valójában. .. és így tovább. Tehát az áldozat iránt kínzója nemhogy
könyörületet nem fog érezni, ellenkez őleg, minél többet szenved az
áldozat, ez a kínzóját annál jobban felingerli, annál könyörtelenebbé
teszi és annál borzalmasabb kínzásokra ösztökéli. És a kegyetlenség-
nek, bűntudatnak, bűntudat szülte projekciónak és ebb ől fakadóújabb,
még szörnyűbb kegyetlenségnek ezt az ördögi körét az is segit
fenntartani, hogy a kínzók mindnyájan kölcsönösen biztosítják egy-
mást róla, hogy amit tesznek, az helyes. Mivel ha egyikük elkezd
kételkedni benne, csakugyan helyes és szükséges-e mindez a kegyet-
lenség, az illető ezzel a többiek lelki egyensúlyát is megingatja. Ezért
aztán el őször megpróbálják megnyugtatni és minden támogatást
megadnak neki, hogy folytatni tudja üdvös tevékenységét; de ha
továbbra is ingadozik, akkor ellene fordulnak, és ő is máglyán végzi.
És ez az elv érvényesül hétköznapibb körülmények között is. A
politikában például mindenki megkaphatja a kölcsönös támogatás
 rendkívül megnyugtató érzésé-t a saját csoportjától, ha ellenséges
érzéseiket az ellenfélre koncéntrálják. Ha meg kell küzdenetek az
ellenséggel, ez azt jelenti, hogy v an valamilyen közös célotok, amely
téged is ráébreszt arra, hogy szükséged v an a többiekre, őket is arra,
hogy szükségük v an rád, és ezzel kialakul köztetek az összetartozás
erő s érzése.
JOHN Ezt a különféle pártkonferenciákon is jól meg lehet figyelni,
igaz? Mind ott ülnek és komor képet vágnak, aztán föláll egy szónok,
akiben v an némi spiritusz, és elkezd tüzet fújni az ellentáborra,
mondván, "Ezeknélocsmányabb csirkefogókat, még egy ilyen balol-
dali - vagy jobboldali - bandát a föld nem hordott a hátán, mióta ez a
mi hatalmas és nagyszeru országunk fennáll, és ha hatalomra
kerülnének - vagy ha hatalmon maradnának -, az egyszer űen ka-
tasztrófába sodorná a nemzetet, éppen ezért nekünk kell hatalomra
kerülnünk, vagy hatalmon maradnunk, de ehhez fel kell készülnünk a
lehető legádázabb, legszörny űbb küzdelemre, és ezért nem marad-
hatunk tétlenek, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, nem, nekünk küzde-
nünk kell, harcolnunk kell és me—int csak harcolnunk és küzdenünk
kell, és még és még és még!" Es amikor leül, szerte a teremben
mindenkit átjár valami kellemes, meleg érzés, mintha az imént szol-
gálták volna fel nekik a teát és a vaj assüteményt, és csak úgy sugárzik
róluk a béke, boldogság és jókedv, valósággal süt bel őlük az elége-
dettség és a jóakarat. Ha viszont a szónok azt mondta volna nekik:
"Próbáljuk meg jól érezni magunkat együtt, keressünk valami remek
szórakozást és legyünk kedvesek egymáshoz", alighanem egyszeruen
meglincselték volna. Szóval miért v an az, hogy ezektől a víg csataki-
áltásoktói, amelyek harcra, harcra és megint csak harcra tüzelnek,
mindenki mindig úgy megnyugszik, és sokkal kedvesebb lesz?
ROBIN Itt is ugyanaz az elv érvényesül. Az emberek elválasztják a
haragos, elutasító érzelmeiket a gyöngédekt ől és szeretetteljesekt ől, és
a "gonosz" érzéseket kizárólag az ellenpárt felé irányítják. Ett ől a
"jók" megmaradnak hiánytalanul jónak, és még pozitívabbak lesznek.
Az a meghitt melegség azonban, amelyet ez az eljárás a résztvev ők
keblében éleszt, persze nem tarthat sokáig, mert öncsaláson alapul, és
egy idő után kénytelen vagy szembesülni a ténnyel, hogya te
oldaladon állóknak is akadnak hibái. De mindenesetre egy id őre
megkímél a felismeréstől, hogy mindenkiben van jó is, rossz is,
önmagadat is beleértve. Ez már valamivel összetettebb, érettebb
álláspont, és lehet némi kijózanító, már-már lehangoló hatása is.
Ezért aztán mindnyájan jobban kijövünk egymással, ha v an egy
ellenség, akit közösen gyűlölhetünk. Ezzel magyarázható, hogy azok,
akik átélték a második világháborút, úgy emlékeznek erre az id ő-
szakra, hogy akkor az emberek sokkal kedvesebbek és barátságo
 sabbak voltak egymáshoz, és nem értik, hová t űnt ez amelegség
békeidöben.
JOHN Valahol hallottam, hogy a depressziós megbetegedések száma is
csökkent ebben az idöben.
ROBIN Igen, bizonyos adatok erre mutatnak. És megesik, hogy az a
paranoid gondolkodás- és viselkedésmód tömeges méretekben is
elharapózik olyankor, amikor az egész társadalmat sújtja valami
lehangoló esemény. Például emlékszel az I977-es, grunwicki sztráj-
kokra?
JOHN Hogyne, hiszen hetekig tartott a dolog. Egyik sztrájkörség a
másikat érte, a gyárkapuknállökdösödés és verekedés, tudósítások a
tévéhiradó minden egyes kiadásában, mindenki, aki számít, felbuk-
kant Grunwickban, hogy t űntessen egy so rt . A dolog alaposan
megragadta az emberek képzeletét, igaz?
ROBIN Igen, de az egész konfliktusnak se a mértéke, se a jelentösége
nem indokolta, hogy az emberek ennyire érdeklödjenek iránta. Egy-
szeruen nem értettem, hogy lehet az, hogya társadalomnak ilyen
óriási keresztmetszetét ennyire lázba tudja hozni a dolog, mígnem
egy szép nap ráébredtem, hogy legszívesebben magam is odautaznék
és meghajigálnék valakit egy-két féltéglával. Aztán azt is
észrevettem, hogy amikor erre gondolok, azonnal jobb kedvem támad
és eröre kapok, bár korábban meglehetösen kedvetlen és morózus
voltam. És ettöl hirtelen ráébredtem, hogy ez az egész grunwicki ügy
akkor került az érdekfödés középpontjába, amikor az események ránk
kényszerítették, hogy szembenézzünk azzal, milyen borzalmas álla-
potban v an az angol gazdaság - s ennek következtében a jövöben
valamennyien szegényebbek leszünk. Emlékszem, korábban is gyak-
ran elkeseredtem, ha erre gondoltam, de amikor engedtem, hogy a
grunwicki ügy lázba hozzon, és elképzeltem, hogy én is csatlakozom
a harcolókhoz, akkor feldobódtam, mintha egyadrenalininjekciót
kaptam volna.
JOHN És a végén mindez a nagy izgalom és érdekfödés csöndesen
elhalt, anélkül hogy valami változott volna. Tehát ez a dolog így
müködik. Mindenkinek hanyatlik az életszínvonal a, mivel a világ
ilyen irányban halad, és mi nem tudjuk megállítani. .. hát ez elég
lehangoló mindnyájunk számára. De ha az egész társaság két nagy
csapatra oszlik, és az egyik csapat azt kiabálja, hogy mindnyájunkat
felvetne a pénz, ha nem volnának a kapzsi, önzö főnökök, a másik
meg azt, hogy jól menne itt mindenkinek, ha nem lennének a régi
elöjogaikhoz foggal-körömmel ragaszkodó szakszervezeti vezetök és
a lusta munkások, akkor az egész olyan lesz, mint a futballbajnokság
döntöje, ahol mindenkit elkap a hév, indulatba jön és megfeledkezhet
a bonyolult és lehangoló, valóságos gazdasági problémákról.
ROBIN Így v an . Természetesen ett ől még a valódi problémák nem
oldódnak meg, mert ahhoz el őször szembe kellene néznünk velük,
akármilyen lehangoló legyen is ez. Ráadásul, ha sikert akarunk elérni,
egymással is együtt kell működnünk.
JOHN Tehát rövid távon a paranoid viselkedés csakugyan alkalmas
rá, hogy jobb kedvre derítsen. De ennek megvan az ára.. .
ROBIN Valóban. Ezzel együtt, kis adagokban nem okoz bajt. Feltéve,
hogy tudjuk, mit csinálunk, és a kell ő pillanatban fel tudunk hagyni
vele, visszatérve a normális viselkedéshez - ahogy azt a legtöbb
ember teszi is egy-egy sportesemény vagy politikai vita után -, akkor
mindössze földob minket egy kicsit, anélkül hogy ennek bármiféle
káros hatása lenne másokra. Ez is csak egy példája annak, hogy a
normális emberek képesek valamilyen gyerekesebb gondolkodásmód-
hoz és viselkedéshez folyamodni olyankor, amikor úgy érzik, nem
kell feltétlenül komolynak és óvatosnak lenniük, hanem szabadjára
ereszthetik magukat, lazíthatnak és bolondozhatnak egy kicsit. De
abban a pillanatban, amint valamilyen fontos probléma megbízható,
kiegyensúlyozott ítél őképességet követel tőlük, azonnal abba is tudják
hagyni, hogy visszatérjenek a gondolkodás érettebb formájához.
JOHN És mint mondottad, éppen ez az, amire az igazi széls ő ségesek
nem képesek... ők kénytelenek kitartani a paranoid gondolkodás és
viselkedés mellett. Mi történik tehát akkor, ha az ő kezükbe kerül a
kormányzás?
ROBIN Attól függ, mennyire hatalmasodott el rajtuk az őrület. Ha egy
politikai vezető néhány szempontból megrekedt az elmosódott hatá-
rok stádiumában, ugyanakkor azonban okos,oés az embereket meg
tudja győzni az igazáról, akkor olyasfajta helyzet jön létre, mint
amilyen néhány évtizede a náci Németországban. A diktátor minden
szempontból széls őségesen paranoid módon gondolkodik és viselke-
dik, és rendszerint felhasználja valamelyik kisebbségi csoportot a
bűnbak szerepére, úgyhogy a népesség haragos, elégedetlen érzelmei
elterelődnek a rendszerről és a bűnbakok felé fordulnak. De mindezek
tetejébe a diktátor a saját határaival sincsen tisztában. Még mindig
mindenhatónak képzeli magát, akinek senki és semmi nem szabhat
gátat - vagyis ő az Úristen -, tehát mindent és mindenkit neki kell
irányítania, az élet minden területét, mert csak így kerülheti el, hogy a
valóság ellentmondásba kerüljön az ő fantazmagóriáival. Hogy csak a
legegyszerübb példát vegyük, valahányszor Hitler felemelte a karját,
azt akarta, hogy mindenki más is ugyanezt tegye.
JOHN És feltehet őleg a dolog fordítva is működik. Azaz mennél inkább
úgy viselkedik mindenki, ahogy a diktá tor akarja, annál jobban
összezavarodnak benne még azok a határok is, amelyekkel mégiscsak
rendelkezik.
ROBIN Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogya hatalom megrontja
az embereket. Akinek korlátlan hatalma v an , az egyre inkább elveszíti
a kontaktust a valósággal, mert senki nem mer ellentmondani neki,
márpedig éppen erre lenne szüksége ahhoz, hogy felismerje a határait.
És minél jobban romlik az állapota, annál fenyeget őbbnek érez
bármilyen egyéni megnyilvánulást vagy az átlagtól való eltérést,
amelyet nem ő maga hozott létre, mivel ezek azt bizonyítják, hogy
mégiscsak vannak határai, hogy mégsem mindenható, mégsem ő az
Isten. Ezért aztán a diktátorok kedvelik az uniformist és az unifor-
mizálódást, és teljes szívb ől gyűlölnek és el akarnak tiporni mindent,
ami más, ami különálló, aminek erős, saját identitása v an . A zsidók-
nak különösen erős, önálló és összetéveszthetetlen identitásuk v an ,
tehát természetes célpontot kínálnak bárkinek, aki azt hiszi magáról,
hogy ő az Úristen.
JOHN És a más bőrszínnel rendelkez ő emberek úgyszintén. A diktá tor
kénytelen vagy észrevenni, vagy betiltani ezt a "más" -ságot.
ROBIN Így v an . Tehát a diktátornak meg kell szabadulnia mindazoktól
az emberektől, akik különböznek attól a képtől, amelyet ő önmagáról
alkotott. Ugyanakkor nekik tulajdoníthatja mindazt, amit önmagában
nem kedvel, személyiségének azokat a részeit, amelyekt ől
gyöngének, rossznak, nem eléggé istenségszerunek érzi magát.
JOHN A következő problémát - gondolom - az övét ől különböző ,
független nemzetek léte jelenti.
ROBIN Igen. Így aztán kézenfekv ő , hogya diktátornak vagy le kell
igáznia őket, és ezáltal önmagához hasonlóvá tennie - azaz
beolvadásra kényszerítenie -, vagy el kell törölnie őket a föld
színéről, ha túlságosan különbözőek ahhoz, hogy beolvadhatnának.
Bármilyen borzalmasan hangzik is, mindez egészen logikusan, szinte
gépiesen következik egymásból. És amint egyszer valaki rálépett erre
az útra, minél nagyobb sikert ér el rajta, annál gyakrabban kényszerül
további projekcióra és rombolásra. Nyilvánvaló, hogya diktá tor és
klikkje valójában egyáltalán nem szabadultak meg a bennük él ő
gonosz indulatoktól, egyszeruen csak belevetítették őket egy másik
csoportba. Ett ől kezdve ez a csoport volt az els ő számú közellenség,
és rövidesen megsemmisítették őket. Ám egy kis id ő múlva kezdhetik
az egészet elölr ől, most már egy másik csoportba projektálva a
tulajdon gonosz indulataikat, és így tovább.
JOHN Akárcsak a jó öreg Oliver Cromwell. Mikor színre lépett, még
támogatta a parlament, a hadsereg és a skót puritánok, és az ő
segítségükkel végzett a royalistákkal. Aztán a skótokkal számolt le.
Majd elkezdte a tisztogatást a hadseregben. Kés őbb a parlamentben.
Aztán megszabadult az egész parlamentt ől, szőröstül-bőröstül. Mire
ütött az utolsó órája, gyakorlatilag mindenkit ől megvált, aki valaha
 is támogatta a Protektorátust. Nem csoda, hogy két éven belül
visszaállították a királyságot. A nácik is ugyanazt az elvet alkalmaz-
ták. Hitler nekilátott, hogy kiirtsa a kommunistákat, a szocialistákat, a
szakszervezeteket, a katolikusokat, a protestánsokat, a zsidókat, a
cigányokat, és így tovább. De tisztogatás okat végzett a saját barna-
ingesei között is, és a végén már ott tartott, hogy a saját hadseregének
és légierejének a vezérkarát is kezdte megtizedelni. Már-már az SS-re
is sort kerített, amikor az események maguk alá temették. Na és
Sztálin ... végül gyakorlatilag minden egyes embert, aki annak idején
fontosabb szerepet játszott a forradalom kirobbantásában, megvádolta
avval, hogy ellenforradalmi tevékenységet folytat, és kivégeztette.
Egy ilyenfajta diktátornak nincs is más választása: amint
megszabadult az ellenségeit ől, kezdheti kiirtani a párthíveit.
ROBIN Igen, mind több és több másként gondolkodót, árulót és
hasonlót kell találnia magán a mozgalmon belül. Ha valaha is
kifogyna belőlük, a diktá tor eljutna egy olyan pontra, ahol még ő se
lenne képes hinni benne többé, hogy az a sok gonosz indulat mind a
külvilágból érkezik, és nem őbelőle.
JOHN Vagyis a szőnyeg kezdene félrecsúszni...
ROBIN És ebben az esetben az lenne az egyetlen logikus viselkedés, ha
önmagát is törölné az él ők sorából.
JOHN Fura, hogy ezt mondod. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy
végül az ayatollah marad az egyetlen él ő ember Iránban, és amikor ott
ül majd egyszál magában komoran, nekilát lenyiszálni a tulajdon
végtagjait ... És most jut eszembe, Jim Jones és a szektája is éppen
akkor követtek el tömeges öngyilkosságot, amikor elérkeztek Guya-
nába, az ígéret földjére.
ROBIN Látod, ez különösen jó példa. Azok az emberek végre teljesen
megszabadultak a kívülállóktói, gonosz üldöz őiktől, és nem maradt
kibe belévetíteniük saját gonosz indulatai kat. Így aztán mind nehe-
zebbé és nehezebbé vált, hogy elkerüljék a szembesülést az igazság-
gal... vissza kellett származtatniuk ezeket az indulatokat önmagukba,
és egyre kevésbé tudtak megbirkózni velük. Igen, az ő esetük jól
példázza, hogy a halál és a tömeges méret ű pusztítás a logikus
végeredménye annak, ha paranoid módon megpróbáljuk elkerülni,
hogy szembenézzünk az igazsággal, a kritikával. Mivel természetesen
a bírálat, mind a negatív, mind a pozitív visszacsatolás az, aminek
segítségével meg őrizzük ép elménket. Nyilván emlékszel a "szellemi
térkép" hasonlatunkra, amelyhez állandóan visszatérünk. Nos, arra
van szükségünk, hogy ezen a térképen állandóan, újra és újra kiiga-
zítsuk a határvonalakat, és erre csak akkor vagyunk képesek, ha
mások megfelelő információkkallátnak el bennünket önmagunkról.
Tehát ha valaki úgy kezdi, hogy egy kissé flúgos, és úgy végzi, hogy
 kiirt az él ők sorából minden olyan személyt vagy csoportot, amelyik
bírálni merészeli, akkor ezenközben az illet ő szellemi térképe mind
kevésbé és kevésbé hitelesen ábrázolja a valódi világot - tehát egyre
őrültebb és őrültebb lesz. És még az is jellemz ő minden olyan
csoportra, amelyik így működik, hogy szigorúan ellen őrzik a kom-
munikáció minden fajtáját, nehogy kívülr ől olyan információ jut-
hasson a rendszerbe, amely helyesbítené annak a világról alkotott
képét. Tehát az olyanfajta családokban például, amelyekr ől beszélek,
többnyire szintén ahhoz a szabályhoz tartják magukat, hogy a
családtagok nem beszélhetnek túlságosan nyíltan olyan emberekkel,
akik nem tartoznak hozzájuk.
JOHN Van egy remek párbeszéd a Keresztapában, ahol a Keresztapa
azt követően, hogy egy másik maffiacsaláddal tárgyaltak, leszidja
valamelyik fiát. "Dino - mondja neki -, teljesen elment az eszed? Ne
forduljon még egyszer el ő, hogy a családon kívül bárkinek is elárulod,
mit gondolsz."
ROBIN Hát, ami azt illeti ha nem csalódom, ennek a családnak a
bünlistáján is szerepelt egy-két haláleset meg egyéb er őszakos ese-
mény, mire a történet véget ért. S őt a családon belül se sokan
maradtak, akiknek szegény Dino őszintén elmondhatta volna, mit
gondol. És ugyanezeket az elveket alkalmazzák a lelkibeteg családok,
csakúgy mint néhányan a széls őségesebb szekták és politikai csopor-
tok közül; megszabják a tagjaiknak, hogy kizárólag a család vagy a
csoport határain belül cserélhetnek információt. Semmiféle olyan
ismeretnek nem szabad beszivárognia, amely ellentmond a "családi"
térképnek, mert attól tartanak, hogy ha ez mégis megtörténik, az
egész rendszer összeomlik, és meg kell változniuk.
JOHN És a totalitárius államok szintén cenzúrázzák a híreket, s őt még a
történelmüket is, és megpróbálják alaposan elvenni a polgáraik kedvét
attól, hogy külföldi rádióadókat hallgassanak.
ROBIN Ha az ember erre gondol, akkor kezdi igazán méltányolni azt,
hogy nálunk szabadság v an , nem igaz? Többnyire eszünkbe se jut,
olyan magától értetődőnek tekintjük, pedig valójában ez jelenti a
különbséget az épelméjüség és az őrület között.
JOHN Amitől az ember igazán megrendül, az az, hogy - az Amnesty
Inte rn ational szerint - a világnak több mint 1100 országában vannak
emberek rács mögött csak azért, mert békés eszközökkel kifejezésre
juttatták a nézeteiket. De azért, gondolom, egyvalamit mégiscsak a
paranoia javára írhatunk... az ember jobban érzi magát t őle.
ROBIN Hát legalábbis egy időre biztosan. Ezért is ütközünk bele lépten-
nyomon. És kétségkívül ezért engedtük át mi is magunkat olyan
szívesen ennek az élvezetnek, hogy a paranoiásokat szidjuk.
JOHN Ahá! Értem már, mit ől lett hirtelen olyan jókedvem!
A Godálatos Játék nYÚ1
Hogyan válunk önállóvá.. .
JOHN Az imént arról beszélgettünk, hogyan kezdi el a csecsem ő a
fejében megszerkeszteni a világ térképét, és hogy miért v an szüksége
ehhez arra, hogy egyrészt érzelmi támogatást, másrészt kell ő mennyi-
ségü információt kapjon arról, hogy ő és az anyja két
különbözőszemély. Mi a következ ő témánk?
ROBIN A következ őkben arról fogunk beszélni, hogyan ébred rá a
kisgyermek, hogy ő nem az anyja része, hanem alapvetően különálló
lény; valamint arról, hogy miért létfontosságúak a játék mackók; hogy
miért vagyunk id őnként nyíltak és nyugodtak, máskor pedig
zárkózottak és feszültek; hogy mi a különbség a depresszió és a
szomorúság között, és hogy milyen hasznos dolog a szomorúság;
hogy miért olyan ingerlékeny Basil Fawlty; hogy miért v an "kémiai"
oka minden depresziónak; és hogy miért kell engedniük az anyáknak,
hogya gyermekük néha-néha egy kicsit szomorkodjék.
JOHN No és mi lesz a kiindulópontunk?
ROBIN Az egész folyamat azzal kezd ődik, hogy valamikor hét hónapos
kora táján a kisgyermek ráébred: ő és az anyja két különálló lény.
Egyre világosabban látja, hogy szakadék tátong kettejük között, és
most ezzel a felismeréssel kell valamihez kezdenie.
JOHN Azt mondtad, hogy ezen a ponton a kisgyerekben általában je
lentősen megnő a szorongás... mintha hirtelen leesne a tantusz...
ROBIN Így v an . Amikor ráébred, hogy növekszik a távolság közte és az
anyja között, igencsak riasztó élményben v an része. Olyasféle érzés
lehet, mint az a kínos pillanat, amikor az ember egyik lába már a
csónakban v an , a másik még a folyóparton. Természetesen a
megkapaszkodási ösztön - az a szükséglete, hogy a mama közelében
maradjon, és a szorongás, amely akkor tör rá, ha el kell válnia t őle
szintén fölerősödik benne. Ezért olyan nagyszer ű játék a buj ócska
ebben az életkorban.
JOHN A mama ott v an , aztán egyszerre csak mintha a föld nyelte volna
el! Egy leheletnyi szorongás... és a mama újra el őbukkan! A
szorongást mintha elfújták volna, a kisgyerek gügyög a boldogságtól.
ROBIN ÉS felkacag örömében. A nevetés rendszerint annak a jele,
hogy feloldódott bennünk valamilyen feszültség.
JOHN Oe azt mondod, hogy ahogy a gyerek n ő, úgy csökken benne a
szorongás...
ROBIN Igen, mert lassanként megtanulja, hogy ő maga is képes meg
szerezni azt önmagának, amit korábban csak az anyjától kaphatott
meg.
JOHN Ezt úgy érted, hogy nagyon leegyszer űsítve a dolgot - a szoron
gása azzal arányos, hogy mennyire függ még az anyjától?
ROBIN Hát talán mondjuk inkább azt, hogy minél inkább képes
"anyáskodni" önmagával, annál kevesebb oka v an a szorongásra.
JOHN "Anyáskodni önmagával"... Ez alatt pontosan mit értesz?
Hogy képes elvégezni azokat a gyakorlati teend őket, amelyek koráb
ban az anyjára hárúltak, vagy érzelmi "anyáskodásra" gondolsz?
ROBIN Mindkettőre. A gyereknek meg kell tanulnia önállóan begom
bolkozni, önállóan étkezni..., de azt is, hogyan merítsen örömöt és
támo-atást önmagából.
JOHN Ugy érted, meg kell tanulnia meggy őzni önmagát arról, hogy
minden rendben lesz, vagy hogy ha összeszedi minden erejét, igenis
meg tudja csinálni ezt vagy azt a feladatot? Hirtelen az ötlött az
eszembe, hogyan szokták a teniszjátékosok biztatni magukat a kriti-
kus pillanatokban: "Gyerünk, Jim, fog ez menni!"
ROBIN Igen, idővel a gyerek is megtanulja, hogy valahogy így nyug
tassa meg magát.
JOHN Oe amig nem tanulta meg, addig mindig szorongást okoz neki,
ha el kell válnia az anyjától?
ROBIN Hát többnyire igen, de szerencsére a kisgyerekben ott él egy
másik vágy is, amely ugyanolyan természetes igény, mint az, hogy az
anyja mellett legyen: szeretné megismerni a körülötte lév ő világot, s
ehhez felfedez ő útra kell indulnia, akkor is, ha ezzel egy id őre
eltávolodik az anyjától. Úgy kilenc hónapos kora körül a kisbaba
négykézláb nekivág a világnak, hogy felfedezze, és közben remekül
érzi magát... feltéve, hogy megkapja az anyjától mindazt a szeretetet
és érzelmi támogatást, amire szüksége v an ahhoz, hogy elegendő
önbizalma legyen "szóló"-ban is ellenni egy darabig.
JOHN Oe azért a mamának még mindig ott kell lennie valahol a
közelben, hogy visszamenekülhessen hozzá, ha valami megijeszti!
ROBIN Vagy hogy visszakúszhasson hozzá, és újra felfedezhesse! És
magától értetődően nagyon fontos, hogy az anya bátorítsa a gyereket
ezekre a kalandokra, hogy tudtára adja: "Mehetsz, ahová csak akarsz,
és visszatérhetsz, valahányszor szükséged v an rám!"
JOHN Oe várj már egy pillanatig! Persze remek, ha a mama ott v an a
közelben, mivel ha a kisgyereken er őt vesz a szorongás, mert eltávo
 lodott az anyjától, az rögtön el őkerül, hogy megnyugtassa. De a
gyereknek végül is meg kell tanulnia, hogy önállóbbá váljék. Abban,
ugye egyetértünk, hogy ez kívánatos dolog?
ROB IN Igen.
JOHN Tehát meg kell tanulnia, hogy egy ideig meglegyen az anyja
nélkül. Ettől viszont erőt vesz rajta a szorongás, tehát jönnie kell az
anyjának, hogy megnyugtassa. De hiszen így a gyerek végül is nem
tanulja meg, hogyan legyen önálló! Másként fogalmazva, ha egyszer
a gyereknek ahhoz, hogy megtanuljon meglenni az anyja nélkül,
szüksége v an arra, hogy az anyja ott legyen mellette ... hát akkor ez
a 22-es csapdája, vagy nem? Mit tehet tehát az anya, hogy átsegítse a
kisgyereket azokon az időszakokon, amikor ő csakugyan nincs jelen?
ROB IN Elláthatja egy póttárggyal.
JOHN Ti, pszichológusok aztán értetek hozzá, hogy éreztessétek ve
lünk, laikus halandókkal, hol a helyünk.
ROB IN Tudod, a "póttárgy" az valami olyasmi, amit mi, doktorok,
szaknyelven játék mackónak hívunk.

Engedély a felnövésre.. .

JOHN Na és miért hívják a játék mackót "póttárgynak"?

ROB IN Mert segít a kisgyereknek pótolni az anyát abban az átmeneti
periódusban, amikor még nem tud meglenni annak érzelmi támogatása
nélkül, és átsegíti abba a fázisba, amikor ezt az érzelmi támogatást
már más emberek is nyújtani tudják neki.
JOHN Na és hogyan tudja egy játék mackó áthidaini ezt az érzelmi
szakadékot?
ROB IN Úgy, hogy lehet ővé teszi a kisgyerek számára, hogy azokból a
hatalmas erejű érzelmekb ől, amelyek olyan szorosan kötik az anyjá-
hoz, néhányat átvigyen a póttárgyra. Ez a póttárgy lehet bármilyen
játékszer, amelyet jóllehet szorongatni, ölelgetni; valami, ami külö-
nösen fontos a gyerek számára, amit mindenhová magával cipelhet,
és magához ölelheti, amikor elalszik.
JOHN Mint Linus biztonsági paplana a Peanuts címü képregényben?
ROB IN Igen.
JOHN Az enyém egy Reggie neVŰ rongynyuszi volt. Szóval a kisgyerek
a szó szoros értelmében átvisz az érzelmei közül néhányat erre a
"póttárgyra" .. .
ROB IN Szinte az ember szeme el őtt játszódik le a dolog: amikor az anya
átnyújt ja a gyereknek a rongynyuszit vagy bármi legyen is ez a
bizonyos tárgy, aztán magára hagyja vele, érezni lehet, hogyan viszi
át a gyerek megkapaszkodási igényének egy részét erre a játékszerre.
 Ha
iTafooófigpádat? 1

Krrhh
O is van olyan lélektelen_

De nehezebb
hurcolni.

S^^f

JOHN Szóval ezért van ekkora szerepük azoknak a játékoknak a

kisgyerek életében, amelyeket olyan jóllehet szorongatni! Sose értet-
tem tisztán, mi ennek az oka. Na és mikor kezd ődik körülbelül ez a
folyamat?
ROBIN Más és más életkorban egyes gyerekeknél. legtöbbjük számára
a második, s őt olykor csak a harmadik évükben. Így tehát a gyereknek
most már v an egy hordozható "támogatókészüléke", amely segít neki
abban a folyamatban, hogy leváljon az anyjáról. Ez
a folyamat ebben az id őszakban már javában tart.
JOHN Tehát a játék csakugyan pótolja az anyát bizonyos tekintetben?
ROBIN Igen, ez az egyik igen fontos szerepe. Eleinte gyakran megesik,
hogya kisgyerek egyszerüen a leped ő vagy a párna csücskét használja
póttárgynak, azt veszi a szájába hüvelykujjával együtt, és az agyában
ez a rongydarab felidézi anyja közelségének és az etetésnek a meg-
nyugtató hatását. Azaz az anyát jelképezi.
JOHN És amikor mindenhová magával hurcolja a takarót, a mackót
vagy a rongynyuszit, akkor ez arra emlékezteti, hogy az anyja is
előbb-utóbb előkerül, vagyis az "emlék-anya" szerepét tölti be.
ROBIN Igen, ez nagyon találó elnevezés. A gyerek memóriája még
csakugyan meglehetősen ingatag ebben az életkorban. Még ha össze
tudja is már kapcsoini egymással az anya különböz ő részeit egyetlen,
teljes személyiséggé, az anya képe valamilyen er ős és fájdalmas
élmény hatására ismét könnyen darabokra törik. Ha az anyja
túlságosan sokáig marad távol, a gyerek dühbe gurul, és a düh úgy
rombolj a
 benne szét az anya képét, mint ahogy egy kirakós játék hullik szét, ha
túlságosan erő sen csapsz rá az asztalra, különösen, ha néhány darabka
még hiányzik belőle. Ilyenkor a gyerek nem tudja felidézni magában
a távol lévő anya képét, hogy azzal vigasztalja magát. Viszont a
rongynyuszi segít abban, hogy felidézze az elt ű nt anya alakját, és
abban is, hogy ne vegyen er őt rajta túlságosan a nyugtalanság. Így a
gyerek vissza tud emlékezni az anyai támogatásra, anélkül, hogy az
anyjának ténylegesen jelen kellene lennie
JOHN Azt mondod, ez csak egyik szerepe a póttárgynak. Milyen egyéb
haszna v an még?
ROBIN Hát, másodszor, a kisgyerek sok mindent megtud önmagáról is,
miközben egyedül játszik a rongynyuszival. Ha megfigyeled, hogyan
játszanak a gyerekek a "póttárgyakkal", rá fogsz jönni, hogy a
játékszer gyakran magát a gyereket jelképezi, ő viszont az anya
szerepét játssza. És ilyenkor bizonyos értelemben a gyerekb ől
csakugyan az anya lesz, aki gondját viseli a játék nyúlnak.
JOHN "ló kis nyuszi vagy..." vagy "Ezt nem szabad, ezt Anyuka
nem szereti".
ROBIN Igen, amikor már tud beszélni a gyerek, akkor ilyesmiket
mondogat a játékszereinek. Nos, tehát a gyerek úgy ismeri meg a
tulajdon érzéseit, hogy belevetíti őket a játékszereibe. Az egyik
pillanatban azt játssza, hogy ő az anya, és ő viseli gondját a játéknak,
a másikban, hogy a játékszer az anya, és ő belékapaszkodik támoga-
tásért.
JOHN Tehát miközben váltakozva játssza a gyerek és az anya szerepét,
valamivel többet tud meg arról is, milyen érzés anyának lenni... és
ettől egyrészt jobban fogja érteni az anyját, másrészt többet tud meg
önmagáról is. Voltaképp mindez arra jó, hogy mind tisztábban lássa,
hol húzódnak a tulajdon énjének határvonalai, hogy lassanként
megértse, voltaképpen mi játszódik le közte és az anyja között.
ROBIN Ez az.
JOHN Valahogy úgy érzem, az is sokat segít, hogy a játék nyúl
csak
egy tárgy és nem él őlény. Ö maga nem változik, nem reagál a gyerek
viselkedésére, nincsenek érzelmei, és ezzel valószín űleg segít
tisztázni a dolgokat.
ROBIN Folytasd csak.
JOHN Hát vegyünk például egy olyan érzést, amelyikkel én
sose tudtam
igazán zöldágra verg ődni - a rivalizálást. Megesik, hogy együtt
vagyok valakivel, és hirtelen rádöbbenek, hogy javában versengünk
az illetővel, de mindig borzasztó nehezemre esik megállapítani, hogy
ezt a versengést milyen mértékben kezdeményezem én, és milyen
mértékben a másik. A "folyamatban lév ő interakció" - az érzés
folyamatos apálya-dagálya - nagyon megnehezíti számomra, hogy
 tisztázzam, hol a határ aközött, ami bel őlem indul ki, és aközött, ami
belőle, még ha kés őbb sikerül is tisztáznom magammal. Viszont az a
tény, hogy a játék nyúl részér ől, éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem
kell változással, viszontérzelmekkel számolni, rengeteget segíthet a
kisgyereknek a tanulási folyamatban.
ROBIN Igen, azt hiszem, ez így igaz. Mellesleg, ez az egyik oka - s őt
véleményem szerint a legfőbb oka -, hogy miért olyan hatékonya
pszichoanalitikus módszer. A páciens, akinek nincsenek világosan
kialakult énhatárai, azért képes végül tisztábajönni vele, hol kezd ődik
ő és hol kezdődik a világ, és kibogozni, melyik érzelmek tartoznak
valójában hozzá, és melyek pusztán a képzeletbeliek, amelyeket ő
vetített bele másokba, mert az analitikus "csöndben marad", nem
reagál a hallottakra, legfeljebb egy-két semleges kommentár erejéig.
JOHN És feltehet őleg a kisbaba, amikor "az anya szerepét játssza",
fölfedezi, hogyan kell anyának lenni, és ennek segítségével arra is
rájön, hogyan anyáskodjék önmagával, miként viselje saját magának
gondját. Márpedig ez létfontosságú lépés a leválási folyamatban.
ROBIN Én is azt hiszem.
JOHN Tehát ez a póttárgy második hasznos szerepe. Van-e
még valami,
amit ez ami roppant tehetséges nyulunk képes megtenni a kisgye-
rekért?
ROBIN Van bizony. Méghozzá éppolyan fontos, mint az el őző kettő,
amiről beszéltünk, vagyis az, hogy a kisgyermek biztonságérzetet
nyer a póttárgytól, és hogy a játék segítségével mindenfélét megtanul
önmagáról és az anyjáról. Tulajdonképpen majdhogynem fontosabb is
náluk. A játéknyúl üzenetet juttat el az anyától a gyerekhez: "en-
gedélyt ad a felnövekedésre" .
JOHN Ez roppant rejtélyesen hangzik.
ROBIN Hát ne felejtsd el, hogy amikor egy kisgyerek n őni
kezd, azaz
kinő abból az állapotból, amelyben az anyja volt egyes-egyedül fontos
a számára, belen ő abba a kés őbbi életszakaszba, amelyben kötödése-
inek egy részét átviszi másokra, az apára, a testvéreire és így tovább.
Mármost, ha az anya kifejezésre juttatja, hogy örül ennek, azzal, hogy
megajándékozza a gyermeket a játék nyúllal, és a késöbbiekben is
úgy viselkedik, hogy a gyerek lássa: az anyja helyesli, hogy ő kötödik
a nyúlhoz, ezzel az anya létfontosságú dolgot értet meg a gyerekkel.
JOHN Azaz azt üzeni neki: "Örülök, hogy fölnösz, és ezzel eltávolodsz
tölem". Azt hiszem, értem. Ha az anya kimutatja, hogy örül neki, ha a
gyerek játszik a nyúllal, amikor ő nincs jelen, ezzel azt közli a
gyerekkel, hogy semmiféle b űnt nem követ el azzal, ha az anyja
távollétében is jól érzi magát; ugyanakkor mégiscsak ott v an a
gyerekkel egy darab az anyá ból, a nyúl formájában, hogy vigasztalja
 öt az anyja távollétéért. Ez voltaképp egész elfogadható megoldása
ennek a 22-es csapdája helyzetnek, nem igaz?
ROBIN Igen. És azt hiszem, a nyúl még egy további üzenetet is
közvetít, mégpedig azt, hogy "olyan ütemben növekedhetsz és
távolodhatsz el tölem, ahogy neked jólesik: magad szabhatod meg,
mílyen gyorsan akarsz feln őni, nem kell sietned vele. És végül azt is
el fogom viselni, ha elhagysz engem."
JOHN Hogyan, ha teljesen elhagyja az anyját?
ROBIN Igen, ez is benne v an az üzenetben. "Azt szeretném, ha feln őnél,
és végül egyáltalán nem lenne szükséged rám."
JOHN Azt még csak értem, hogyan közvetÍtheti a játék nyúl az üzenet
többi részét, de hogy ezt az utolsót is képes lenne tudtára adni a
gyereknek, azt már sajnos nehezen tudom elképzelni.
ROBIN Nekem úgy tünik, ez voltaképp ugyanaz az üzenet, csak kissé
másként fogalmazva, és elvezet a logikus végkifejletéig.
JOHN Hát te vagy a szakember. No, akkor nézzük, jól értettem-e amir ől
eddig beszéltünk. Tehát úgy hat hónapos kora körül a kisgyerek kezd
leválni az anyjáról egy kicsit... azaz kezd kin őni abból az állapotból,
amikor érzelmileg teljes mértékben az anyjától függ, és belen őni abba,
amikor már másoktól is képes érzelmi támogatást elfogadní.
Tisztáztuk azt is, hogy ezt a célt egy póttárgy segítségével
könnyebben elérheti. Hogy miért, annak több oka v an . Először is, a
kisgyermek az anyjával kaycsolatos érzelmei közül egyet-kett őt képes
átvinni a játék nyúlra. Igy amikor szorongás ébred benne, arra
használja a nyulat, hogy emlékeztesse rá, milyen vigasztaló az anyja
jelenléte, ha a közelében v an . Másodszor, amikor a nyúllal játszik, a
kisgyerek kipróbálhatja mind az anya, mind a gyerek szerepét, és
ennek segítségével megtanul hat ja, mit is jelent anyának lenni, vagy
másként fogalmazva, míként anyáskodjék saját maga fölött... ugyan-
akkor azáltal, hogy jobban megérti az anyját, világosabbá válnak
számára a saját énhatárai is. És harmadszor, az a tény, hogy az anya
helyesli, ha a kisgyerek eljátszadozik a rongynyúllal, tudtára adja a
gyereknek, hogy az anya szemében is jogos, ha ő önállóbbá válik, és
már nem szorul rá annyira. Most már legalább értem, hogy nem rös-
tellnek akkora összegeket elkérni a boltban egy ilyen játék állatért.
ROBIN Tehát jóllehet a csecsem ő és az anyja közti szoros kapcsolat
kezd egy kicsit lazulni, a póttárgy jóvoltából a gyerek mégis úgy érzi,
részesül a számára szükséges támogatásban, és azt is megtanulja,
hogyan biztosítsa ezt a támogatást önmaga számára. És ett ől enyhül
benne a szorongás. Fokozatosan "nyílt", bizalomteli magatartással
kezdi fogadni a környezetében végbemen ő változásokat, ahogy las-
sanként kinő akisgyermekkorból és lazulni kezd az anyjával
valószoros kapcsolata.
 ... de amikor férfivá
lettem, felhagytam a
gyerekes dolgokkal.
- Oh, élvhajhászok..,

O
Nagyobb
o
nyuszikat
O
szereztem.

Torkig
vagyok!
1r -

JOHN De hát mi, feln őttek is ugyanígy vagyunk vele, vagy nem? Ha
eszünkbe tudjuk idézni, hogy v an hová fordulnunk támogatásért, ez
önmagában is segít megbirkózni astresszel, és nyitottabbá tesz az új
lehetőségek iránt. Gondolom, ezért szokták az emberek maguknál
tartani a család tagjaik képét vagy a jegygy űrűjüket, vagy bármilyen
más tárgyat, amelynek effajta érzelmi értéke v an , és amely valami
módon kapcsolatot jelent köztük és szeretteik között... talán még
keresztet is ezért szokás viselni?
ROBIN Igen, mindezek a tárgyak segítenek nekünk meg őrizni az önbi-
zalmunkat, azt az érzést, hogy vessen az élet bármilyen helyzetbe,
meg fogunk birkózni ezzel a változással és tovább tudunk haladni.
JOHN Ahogy így eltöprengek rajta, min mehet keresztül a kisgyerek
életének ebben a fázisában, eszembe jut még egy dolog, ami magya-
rázattai szolgálhat arra, miért okoz akkora stresszt minden változás.
Azért, mert az ember képtelen továbblépni és valami új dologba fogni
mindaddig, amig előbb meg nem vált valami régitől. A kisgyerek nem
kezdheti élvezni az apjával való kapcsolatát mindaddig, amig kicsit
távolabb nem került az anyjától. És nem kezdheti el élvezni az iskolát,
amig fel nem adott egyet-mást az otthonlét örömeib ől.
ROBIN Így v an . Még egy igazán új gondolatot sem tudsz befolyásolni
mindaddig, amig egy régitől meg nem szabadultál.
JOHN ...Talán ezért is olyan kemény munka a gondolkodás. Na mindegy.. .
szóval ha valamit ől meg kell válnod ahhoz, hogy tovább léphess, akkor két
lehetséges okból is elfoghat a szorongás. El őször,
 mert valamitől meg kell válnod... ami végül is azt jelenti, hogy
valamit elveszítesz... és ez rendszerint fájdalmas érzésekkel jár;
másodszor, mert valami új dolog birtokába jutsz, és még a legjobb
esetben sem lehetsz benne egészen biztos, hogy ez az új dolog
teljesen megbízható, a legrosszabb esetben pedig egészen riasztó is
lehet. Bár voltaképpen az ismeretlenség riaszt bennünket, nem pedig a
tényleges veszély.
ROBIN Igen. És a szorongás olyankor a legnagyobb, amikor még se itt,
se ott nem vagy, már nem kapaszkodsz a régibe, de még nem tartod
biztosan a kezedben az újat. Mindezek tudatában érthet ő, miért olyan
fontos ebben a stádiumban, hogyakisgyerekben kifejl ődjék az a
bizalom, amelynek birtokában meg tud válni attól, amit addig
birtokolt, mert bízik benne, hogy amit helyette kap, az is ugyanolyan
jó lesz - ha ugyan nem jobb. Ha ez a bizalom él benne, akkor félelem
nélkül, az új dolog befogadására nyitottan fog nekivágni az életnek,
és semmi sem gátolja a folytonos fejl ődésben.
JOHN De ha nem, akkor meg fog rekedni valamelyik szinten, igaz?
Bezárul, retteg kipróbálni bármit, ami új, mereven távol tartja magától
a külvilágot?
ROBIN Így v an . Ha kisgyerekkorunkban elültették bennnük ezt a fajta
bizalmat, akkor nyílt sisakkal, félelem nélkül tudunk szembenézni a
világgal. Ha úgy hozza a sors, hogy meg kell válnunk valamit ől,
minden különösebb nehézség nélkül képesek vagyunk rá, mert bízni
tudunk benne, hogy nem omlunk össze azoknak a meglehet ő sen
ijesztő érzéseknek a súlya alatt, amelyeket ez a veszteség magával
hoz. És azzal, hogy nem kíméljük meg magunkat ezekt ől a kínos ér-
zésektől, megszabadulunk azoktól a szükségletekt ől is, amelyek
ahhoz a dologhoz kötöttek, amit magunk mögött hagyunk. És ha
valami új dologgal kerülünk szembe, ahelyett, hogy rémületünkben
bezáródnánk előtte, bizalommal fordulunk feléje, és így módunkban
áll föl fedezni, hogy az új dolgok egyáltalán nem is veszélyesek,
éppen ellenkez őleg, segítséget és támogatást nyújtanak nekünk.
JOHN De ha nem esünk keresztül ezen a fázison annak rendje és módja
szerint, akkor soha nem akarunk megválni semmit ől, mert nem bízunk
benne, hogy meg tudunk küzdeni azokkal az érzésekkel, amelyeket ez
a veszteség ébreszt bennünk.. .
ROBIN Így tehát amikor valamilyen szokatlan helyzetbe kerülünk,
rendszerint erőt vesz rajtunk a feszültség, gyanakodva, bizalmatlanul
fordulunk a környezetünk felé. És jóllehet ez tökéletesen természetes
viselkedés olyankor, amikor valamilyen valódi veszedelemmel szem-
ben kell megvédelmeznünk magunkat, akkor, amikor egyszerüen
valami "új"-jal kerülünk szembe, már korántsem ez a megfelel ő
reakció.
 Látom, hogy Hermione kivételesen
oldott, bizakodó hangulatban van/ Igen,
nincs nála
lándzsa. /

JOHN Olyan érzés, mintha az ember egy őrtoronyban ülne, nem igaz?
Feszülten lesi, nem közelít-e az ellenség, a határok pedig le vannak
zárva.
ROBIN Pontosan. Tehát az a gyerek, aki nem részesül megfelel ő meny-
nyiségü támogatásban, amikor szüksége lenne rá - nem áll a rendel-
kezésére egy póttárgy, amelyik segit neki legy űrni a szorongást,
amikor távol v an az anyjától, vagy nem áll módjában visszaszaladni
az anyjához, amikor valami megijeszti -, kénytelen arra fanyalodni,
hogy ilyen őrtoronyból védelmezze magát mindenféle változás és
stressz ellen. Az ilyen gyerekb ől valószinűleg feszült, zárkózott,
meglehető sen bizalmatlan felnőtt lesz... mint ahogy te is mondtad,
mereven távol tartja magától a külvilágot.
JOHN És igy sose lesz módja megbizonyosodni arról, hogy az új dolgok
nem veszélyesek.
ROBIN És természetesen arról sem, hogy olyan újfajta támogatást
biztosithatnak a számára, amely fokozatosan átveszi az anyai gon-
doskodás szerepét, ahogy nyitottá válik az új kapcsolatokra az
apjával, a testvéreivel, barátaival, iskolatársaival, klub- és sporttár-
saival és egyéb csoportokkal, és végül, természetesen, a szerelmével.
JOHN Tehát aki "nyiltan és félelem nélkül" közeledik hozzá, az
egészen
másnak fogja találni az életét, mint aki zárkózottan és bizalmatlanul.
ROBIN Igen, az egyik fajta magatartás állandó növekedéshez és válto
záshoz vezet, a másik pedig a "megrekedéshez" .
JOHN De végül is az a helyzet, hogy a legtöbb ember mindkét fajta
hangulatot jól ismeri, nem? Már úgy értem, néha olyan könnyedén
 veszem a dolgokat, hogy még ha mégoly nehéz helyzetbe kerülök is,
nem érzek mást, csak valami rendkívül kellemes, majdhogynem
szenvtelen kíváncsiságot, hogy mi is fog történni... és ilyenkor, mert
nyitottabban viselkedem az emberekkel, könnyen sikerül megállapo-
dásra jutnunk, ha valami vitás ügyünk v an . Ha azonban ideges
vagyok, abban a bizonyos " őrszem az őrtoronyban" hangulatban,
sokkal merevebb vagyok, és a dolgok sehogy se akarnak
elrendeződni, sehogy sem sikerül mindenki számára kielégít ő
kompromisszumot találni. De a lényeg az, hogy mindkét fajta
viselkedésre képes vagyok, attól függ ően, hogy milyen hangulatban
vagyok éppen.
ROB IN És ez így is v an rendjén. Még a legnyíltabb ember is "bezárul"
időnként, ha túlságosan sok stressz éri, anélkül, hogy lenne ideje újra
feltöltődni, és még a legzárkózottabb is megnyílik, ha kell ő mennyi-
ségü melegséggel találkozik. De általánosságban elmondhatjuk, hogy
egy-egy ember az esetek túlnyomó többségében vagy az egyik, vagy a
másik módon viselkedik.

Á helyes vágányon.. .

JOHN Tehát azt mondod, hogy életünk során kétféle vágányon indul-
hatunk el: Az egyik a "nyíltsá& és könnyedség" útja, a másik a
"merevségé és zárkózottságé" . Es hogy végül is melyik vágányra
terel ődik az életünk, azt főként az határozza meg, hogyan sikerül
megoldania anyánknak azt a feladatot, hogy hat hónapos és háro-
méves korunk között segítsen nekünk leválni róla?
ROB IN Azt hiszem, így v an valahogy, bár ha így fogalmazunk, ezzel
túlságosan nagy felel ősséget ruházunk az anyára. Pedig hátha az anya
maga is megrekedt a "merevség és zárkózottság" vágányán, ez csak
azért v an , mert már a családja is ugyanilyen volt. Nem őmaga tehet
róla, és nem könnyÜ feladat a számára, hogy "átállítsa a váltót", és a
kisgyermekét, a "nyílt, könnyed" magatartás vágányára irányítsa.
JOHN Hogy erre képes legyen, arra lenne szüksége, hogy jó sok támo-
gatást kapjon valakit ől. De a férjét ől nemigen számíthat ilyesmire,
hiszen feltehet őleg olyasvalakit választott, aki ugyanazon a vágányon
halad, amelyen őmaga.
ROB IN így v an . De ez a gondolat - hogy az emberek kétféle vágányon
indulhatnak el az életben, és hogy melyikre állnak rá, ez nagyjából
meghatározza, milyen feln őtt lesz belőlük - annyira fontos, hogy
szeretném egy kicsit közelebbr ől szemügyre venni, hogyan alakul
anya és gyermeke viszonya az egyik vágányon, és hogyan a másikon.
Nézzük el őször az "egészséges" vágányt. Ebben az esetben az anya
 lelkileg egészséges, az a típus, akit "elég jó" anyának neveztünk.
Emlékszel még rá, mi jellemző erre a típusra?
JOHN Az, hogy képes gondot viselni önmagára. Tisztában v an a saját
igényeivel, és örömét leli benne, ha kielégítheti őket. Így aztán nyu-
godt lélekkel bízza rá a kisbabát másokra, amikor egy kis pihen őre
van szüksége, és képes rá, hogy szeretetet és támogatást kérjen a kör-
nyezetétől, amikor szüksége v an rá.
ROBIN Így van . Tehát mindennek az lesz az eredménye, hogy elegendő
szeretetben, érzelmi támogatásban vagy kikapcsolódásban részesül,
hogy v an miből önbizalmat merítenie, vagy nevezd a dolgot úgy,
ahogy akarod. Mármost ennek kétféle eredménye is v an . Először is,
mivel a saját érzelmi szükségletei kielégülnek, képes arra, hogy a
gyereknek is megadja a kell ő mennyiségü érzelmi támogatást, amire
annak v an szüksége. És másodszor, mivel nem szenved hiányt
ezekben a dolgokban, nem kényszerül arra, hogyakisgyerekét ől várja
a szeretetet és a támogatást, és így v an hozzá ereje, hogy eleressze,
amikor az készen áll rá, hogy leváljon róla.
JOHN Vagyis engedi, hogy a gyerek a kedvenc büdös pokrócdarabkáját
hurcolássza, és megajándékozza azzal a bizonyos rongynyuszival. És
mindez nemcsak azért segít a gyermeknek abban, hogy önállóvá
váljék, mert ezek a tárgyak összekapcsolódnak a fejében az anyai
szeretettel, hanem azért is, mert az anyja helyesli, hogy ragaszkodik
hozzájuk. Ezzel világossá teszi a gyerek számára, hogy ő is azt akarja,
hogy önállóbbá váljék, és már ne szoruljon annyira őrá, amint erre
lélekben megérett.
ROBIN Így azután a gyerek nagyobb biztonságban érzi magát, ett ől
felbátorodik, és élvezettel képes kockázatokat is vállalni. Nem lesz
szüksége arra, hogy mereven elzárkózzék minden új tapasztalat el ől.
Az egész világot szórakoztató bb nak, az életet élvezetesebbnek talál-
ja. A kisgyerek könnyebben barátkozik, és így több forrásból is
megkaphatja a számára szükséges támogatást, amikor az anyja és a
család nincsenek a közelben, hogy segítsenek. Így aztán nem köt ődik
görcsösen az anyjához, kés őbb pedig a családjához sem. Ami,
mellesleg, azt jelenti, hogy sokkal jobban fogja tudni élvezni a
társaságuka t.
JOHN Hogyhogy?
ROBIN Mert amikor együtt vannak vele, nem fog egyfolytában azon
aggódni, hogy egyik pillanatról a másikra elt űnhetnek, így ez a
szorongás nem fogja akadályozni abban, hogy élvezze a jelenlétüket.
Sokkal könnyebben meg tud majd birkózni a változással, a veszte-
séggel és mindenféle stresszel, és így az élete nemcsak egyszeruen
gazdagabb lesz, hanem egyfolytában gazdagodni és változni fog.
JOHN Szóval ez volt az "egészséges" vágány. Viszont az az anya, aki a
 másik vágányon halad, képtelen ilyen egészséges módon önz ő lenni,
igaz? Képtelen rá, hogy megszerezze magának, amire szüksége v an .
ROBIN Valóban. Így azután mindig kielégületien lesz érzelmileg. És
amiből neki magának sincs elege, ugyan hogyan adhatna abból a
gyereknek? Tehát a gyerek már a kezdet kezdetén sem kapja meg a
szükséges érzelmi támogatást. Az érem másik oldala pedig az, hogy
mivel maga az anya érzelmileg kielégületlen, kénytelen a gyerekhez
fordulni azért a szeretetért és támogatásért, amire szüksége v an .
Belecsimpaszkodik a gyerek be, és az is őbelé. És így, még ha meg
ajándékozza is egy játék mackóval vagy nyuszival, egészen másképp
fog viszonyulni ehhez a játék állathoz, mint ahogy az helyes lenne. Azt
szeretné, ha a gyerek kizárólag az övé lenne, és ezért nem örül neki,
ha annak a figyelmét teljesen leköti a játék nyúl, ha már-már
ugyanolyan fontos neki, mint ő, az anyja! Szegény rongynyuszit
valósággal a vetélytársának érzi!
JOHN Tehát a nyúl nem közvetíti azt az üzenetet, hogy "támogatlak
benne, hogy feln őj!", és így a kisgyereknek nem is lesz elegend ő
önbizalma a növekedéshez. S őt ami azt illeti, az üzenet ebben az
esetben éppen a fordítottja a szükségesnek.
ROBIN Így v an . Mármost, amit az előbb elmondtam, az csak az egyik
lehetséges változata annak, hogyan alakulhatnak a dolgok az "egész-
ségtelen" vágányon. De történhet egészen másképp is, ha az anya
megtanul ta eltagadni önmaga elől, hogy neki is szüksége v an a
gondoskodásra.
JOHN Azaz ha besöpörte a sz őnyeg alá.
ROBIN Igen. Így bármiféle kapaszkodás kényelmetlen érzéseket kelt
benne, az is, ha a gyerek kapaszkodik őbelé, az is, ha ő agyerekbe.
Megpróbálja letagadni önmaga el őtt, hogy erre akár neki, akár a
gyereknek szüksége lenne, és ha a gyerek mégis megpróbál belécsim-
paszkodni, eltaszítja magától. Természetesen az is kínos érzéseket kelt
benne, ha látja, hogy a gyerek a rongynyuszihoz ragaszkodik,
különösen amikor már egy kicsit idősebb, ezért megpróbálja elvenni
tőle a gyerek kedvét, hogy játsszék vele.
JOHN Tehát ha az anya az "egészségtelen" vágányon halad, a gyerek
számára a játéknyúl mindenképpen negatív üzenetet fog hordozni.
ROBIN Igen, a gyereknek szüksége v an rá, hogy az anyja jó szemmel
nézze a játék nyulat - vagyis inkább azt, amit az jelképez, a gyermek
szabadságvágyát, azt, hogy távolodni kezd t őle. A játék nyúl csak
ekkor segít a gyereknek abban, hogy leváljon az anyjáról és önálló-
sulni kezdjen. Ha ezt a helyeslést nem kapja meg a gyerek, akkor
egyszerűen képtelen felnőni. Megáll a fejlődésben, az anyja szoknyá-
jába kapaszkodik, képtelen leválni róla.
JOHN És az ilyen gyerek azért "reked meg" a fejl ődésben, mert
képtelen
 átlépni abból a periódusból, amikor még minden támogatást az
anyjától kapott, abba a fejlettebb szakaszba, amikor már más forrá-
sokból is képes támogatást meríteni.
ROBIN Tehát azt fogjuk tapasztalni, hogy azok a gyerekek, akik ezen
az "egészségtelen" vágányon haladnak, állandóan ott sündörögnek az
anyjuk körül, vagy ha találnak valaki mást, .aki képes biztonság-
érzetet nyújtani a számukra, akkor akörül.
JOHN Ugyanakkor mégsem kapnak elegendö biztonságot az anyjuktól.
Tehát hiába lebzselnek állandóan körülötte, ez sem elégíti ki öket
teljesen érzelmileg.
NEM MEHET VISSZA. HOGY
MEGKAPJA. AMIRE SIUKSEGE LENNE.

... E S FEL

TOVABB
MENNI

ROBIN Nem bizony. Ezek a gyerekek mintha mindig keresnének vala-

mit, mintha mindig reménykednének valamiben. Mégis, úgy tűnik,
nem sok kielégülésben v an részük. Így aztán nem is tudnak valami
nagy önbizalommal nekivágni a világ felfedezésének, nem elég nyi-
tottak az új tapasztalatokra.
JOHN Szegény gyereknek igencsak fől van adva a lecke, nem igaz?
Gyanítom, hogy ebben a helyzetben nem is annyira szomorúnak érzi
magát, mint inkább tökéletesen tanácstalannak. És egy kissé merev-
nek. I-'en. Mintha megdermedt volna, és maga se tudja, miért.
ROBIN Es természetesen a tanácstalanságát csak tovább fokozza a
külvilág viselkedése. Egy idö után ugyanis a többi gyerek már nem
kiált be neki az ablakon, hogy "gyere játszani", hanem egészen más
dolgokat fognak neki ordítani, különösen akkor, ha kisfiúról v an szó.
A gyerek tanácstalansága és kétségbeesése egyre nö, mert a külvilág
azt követeli töle, hogy szakadjon el az anyja szoknyájától, de neki
 Nem tud
NEM MEHET VISSZA,
vigyázni Anyuci
HOGY MEGKAPJA,
magára! Lehet, fiacskája!
AMIRE SZUKSÉGE LENNE..
hogy
pisis!

...ESFEL

f•N•
MENNI

fogalma nincs, hogyan kezdj en hozzá. Ezért aztán a többiek kritizálják

és kicsúfolják, mert nem képes továbbhaladni a fejl ődésben.
JOHN Ha a külvilág békén hagyná őket, és csak ketten lennének az
anyjával, akkor legalább egymásba kapaszkodhatnának, és egymástól
nyerhetnének valamelyes kölcsönös támogatást. Azt hiszem, legalábbis
régebben, a lányoknak ez módjában állt, anélkül hogy az emberek ezért
bírálgatták volna őket. Legföljebb megjegyezték, hogy milyen
"csöndes, jó kislányok", vagy "olyan kis otthonül ők" . A fiút viszont
"anyámasszony katonájának" csúfolják.
ROBIN Ami tovább bonyolítja a helyzetet a fiú számára. Ezentúl
ugyanis kénytelen a sz őnyeg alá söpörni a megkapaszkodás utáni
kielégítetlen vágyát, mivel azt a külvilág annyira helyteleníti.
JOHN Szóval ráadásul most már be se szabad vallania, hogy megrekedt
a fejlődésben! No és mit tehet az ember valakiért, aki ebben az
állapotban v an ? Hogyan irányíthatja át a másik vágányra - afelé a
könnyedebb, magabiztosabb viselkedés- és érzésmód felé, amely
megnyitja számára az utat a feln őtté váláshoz?
ROBIN Hát nem könnyű... Amint egyszer egy család ráállt akár az
egészséges, akár az egészségtelen vágányra, nagyon nehéz áttérniük a
másikra. Ami teljesen rendjén is v an , ha valaki a "nyugodt, könynyed"
magatartás sínein halad, de a "zárkózott és merev" vágányon haladó
családok aligha lesznek képesek átállítani a váltót küls ő segítség
nélkül.
JOHN Már csak azért sem, mert az egyes családtagok mindnyájan
 ugyanolyan módon működnek, így aztán aligha tudnak segíteni
egymásnak, igaz?
ROBIN Igaz. Hiszen már a szül ők is emiatt a hasonlóság miatt válasz-
tották egymást annak idején. És természetesen a gyerekek is ugyan-
ezzel a tudattalan attit űddel nőnek fel. Így az egész család csak a
tulajdon félelmein és feszültségein keresztül képes közelíteni az élet
felé, és ebb ől a körből nem tudnak kitömi. Az ilyen családok egész
egyszerűen így működnek... ilyen a családi rendszerük.
JOHN Tehát valamennyiüknek nehezére esik egy kis egészséges önzés.

hogy megszerezzék, amire szükségük v an .

ROBIN Igen. És ha az egyik szül ő képtelen elég "figyelmet" vagy
"szeretetet" kínálni önmagának, akkor mindenki másnak állandóan ott
kell téblábolnia körűlötte, és megpróbálni megadni neki, amiben
hiányt szenved.
JOHN Tehát az ilyen, egészségtelen vágányon haladó családok általá
ban erősen egymásba kapaszkodnak.
ROBIN Így v an . Mindnyájan "megreked tek" . És ezekb ől a
családokból kerülnek ki a leggyakrabban azok az emberek, akik az
érzelmi problémák második legnagyobb csoportjában, valamilyen
depresszív típusú betegségben szenvednek.
JOHN Miért, melyik volt az első nagy csoport?
ROBIN Az elmosódó énhatárokkal kapcsolatos problémák - amelyek
szélsőséges esetben autizmushoz és skizofréniához is vezethetnek.
JOHN Aha. Ne haragudj, kezdek kicsit összezavarodni. Hadd próbáI-
jam meg összefoglalni a dolgokat a magam számára. Láttuk, hogya
csecsemő csak akkor tud felnőni, csak akkor tud önállóbbá válni, ha
eltávolodik az anyjától. A normális, "elégjó" anya ebben támogatni
fogja a gyereket. Ellátja valamilyen póttárggyal, hogy átsegítse az
egyedüllét els ő nehézségein; és jó szemmel nézi, ha a gyerek ehhez a
póttárgyhoz er ősen kötődik. Ilyenkor a kisbaba úgy érzi, segítik
abban, hogy megtanuljon egyedül lenni. Ett ől megnő az önbizalma,
képes feladni a korábbi kötöttségeit, és új dolgok felé indulni. Ez
pedig aztjelenti, hogy a kisgyerek elindult az "egészséges vágányon".
ROBIN Eddig minden stimmel.
JOHN Mármost ha az anya képtelen megadni önmagának, amire
szüksége v an , hát... akkor először is, a gyerek már a kezdet kezdetén
nélkülözi a támogatást; másodszor, az anyának nagy szüksége lesz a
kisgyerek szeretetére, szóval a szíve mélyén ellenzi, hogya gyerek
önállóbbá váljon. Még ha oda adja is neki azt a bizonyos játék nyulat,
az nem hordozza magában a gyerek számára szükséges üzenetet. Így
a gyerek kétszeresen is meg v an fosztva attól a lehet őségtől, hogy
megszerezze az anyjáról való leváláshoz és a továbbhaladáshoz szük-
séges önbizalmat. Aminek alighanem az lesz a vége, hogy a gyerek
 megreked a fejl ődésben, az anyjába csimpaszkodik, képtelen leválni
róla. Vagyis ráállt az egészségtelen vágányra, és elég nagy a valószí-
nüsége, hogy felnőtt korára valamilyen depresszív típusú megbetege-
désben fog szenvedni.
ROBIN Wordsworth sem fogalmazhatta volna szebben.
JOHN A bennem élő költő időnként kitör és helyet kér. Oe
könyörgök,
miért beszélsz depresszív típusú megbetegedésekr ől, miért nem egy-
szerűen depresszióról?

Szomorúság... és ami még annál is rosszabb.. .

ROBIN A valódi depresszió csak egyike a sokféle "depresszív típusú

megbetegedésnek" . Rajta kívül v an még egy csomó másik, amelyeket
"depresszió-ekvivalenseknek" szoktak nevezni. Ezen azt értik, hogy
az ilyen esetekben a depressziót elfedi valamilyen más betegség, és
csak álcázott formákban jelentkezik.
JOHN Olyanokban például, mint a pszichoszomatikus betegségek?
ROBIN Igen, például amikor a beteg fájdalmat érez - valódi fájdalmat
-, de az orvosok semmiféle szervi okot nem találnak rá. Oe számos
más módja is lehet a depresszió álcázás ának, például táplálkozási
problémák, alkoholizmus, számos fóbia, vagy ha valaki állandóan és
fölöslegesen aggodalmaskodik az egészsége miatt... nem is gy őzöm
felsorolni, hány fajtája lehetséges.. .
JOHN Oe mindezek a depresszió álcázott formái.
ROBIN Igen. Amikor egy kicsit mögéjük nézel, például meghallgatod,
hogy amikor az ilyen tünetekkel rendelkez ő emberek beszámolnak a
gyerekkorukról, mindig azt találod, olyan családi körülmények között
nevelkedtek, amelyek alapján szinte biztosra vehet ő, hogy az illető
később depresszióban fog szenvedni. És mellesleg ezeket az
embereket nem is lehet igazán kezelni mindaddig, amíg az orvos fel
nem ismeri, hogya tüneteik mögött depresszió lappang, és nem
igyekszik azon
enyhíteni.
JOHN Tehát, doktor úr, mi is valójában a depresszió?
ROBIN Azzal kell kezdenem, hogy felhívom a figyelmedet egy alapvet ő
különbségre... arra, hogy a depresszió és a szomorúság két különböz ő
dolog.
JOHN Értem. Bár a legtöbb ember ezt a két szót rendszerint szinoni
maként kezeli. ROBIN Te is? JOHN Igen, többnyire. Részben, mert
ha az ember azt mondja "ma
olyan depressziós vagyok': ez kevésbé hangzik drámaian, mintha
azt mondaná: "ma olyan szomorú vagyok': Oe azért, azt hiszem, "de
 Nem tudok mit kezdeni
Gyere, nézd az u Üvölt6 a szomorúsággal. Zavarja

szelek':et - olyan szomorúl

a depressziómat. 2

presszió" alatt inkább valami olyasmit értek, amikor az ember

meglehető sen élettelennek érzi magát legbelül... ha viszont szomorú
vagy, az azt jelenti, hogy valamilyen érzelmet az átlagosnál er ősebben
élsz át.
ROBIN ló, ebbe menjünk egy kicsit mélyebben bele, mert azt hiszem,
hogy itt valami kulcsfontosságú dolgot érintettünk, és sok minden
homályban marad előttünk, ha nem különítjük el világosan ezt a két
fogalmat. Mint ahogy azt az imént mondtad is, az ember nem
"haladhat tovább" anélkül, hogy ezáltal meg ne válna valamit ől. Azaz
anélkül, hogy elszenvedne valamilyen veszteséget. Mármost hogyan
szoktunk reagálni a veszteségekre? Ha elhagy a szerelmünk, ha
meghal valaki, aki közel állt hozzánk, vagy ha elveszítjük az
állásunkat?
JOHN Azt hiszem, először mindig hirtelen, váratlanul belenyilall az
emberbe a fájdalom. De ezt az els ő fájdalmat többnyire elfojtjuk, és
helyette dühöt vagy haragot érzünk azok iránt az emberek iránt, akik a
veszteségünkért "felel ő sek" - gondolom, hogy ezáltal tompítsuk a
fájdalom élét.
ROBIN De aztán egy idő után ezek az érzések elhalnak, és mi
egyszeruen
"lelombozódunk". Vagyis szomorúak leszünk. JOHN Azaz valódi
fájdalmat érzünk.
ROBIN Ami eltart egy bizonyos ideig, és ez így természetes. De aztán,
ha viszonylag egészségesek vagyunk, akkor id ővel kikecmergünk
ebből az állapotból, és kezdjük jobban érezni magunkat. A kedélyál-
lapotunk javulni kezd, és lassanként kiheverjük a veszteséget. Bármi
 volt is, amit elveszítettünk, végre kezdjük magunk mögött tudni, és
másfelé fordítani a figyelmünket
JOHN És ez csak azért lehetséges, mert nem spóroltuk meg magunknak
a fájdalmas érzéseket?
ROB IN Pontosan. Miután meggyászoltuk, amit elveszítettünk, el tudjuk
ereszteni, és tovább tudunk haladni más dolgok felé.
JOHN De ha az ember nem gyászolja meg rendesen, amit elveszített,
akkor nem is tudja elengedni.
ROB IN Ahogy mondod. A veszteség érzése örökké ott lebeg valahol
körülötte, és egyszeruen képtelen igazán megszabadulni t őle, hogy
tovább haladhasson.
JOHN Egyszer, amikor az egészséges családokról beszélgettünk, azt
mondtad, hogy amikor annak idején megismerkedtél a velük kap-
csolatos kutatási anyaggal, nagyon meglepett, milyen könnyen, mi-
lyen természetesen házasodnak újra az egészséges emberek, ha elve-
szítik a házastársukat.
ROB IN Így v an . Pedig nagyon mélyen és er ősen meggyászolják az
elveszített házastársat. Azután, éppen azért, mert nem kímélték meg
magukat ettől a fájdalmas folyamattól, hanem hiánytalanul végigcsi-
nálták, sokkal gyorsabban talpra állnak ez után a súlyos veszteség
után, mint azt legtöbben tennénk. Így aztán képesek továbbmenni és
újraépíteni az életüket.
JOHN Tehát a gyász - azaz ha valóban átérezzük a veszteség fölötti
fájdalmat - nemcsak természetes dolog, hanem komoly teljesítmény
is, amelynek segítségével továbbléphetünk.
ROB IN Igen. Engednünk kell, hogya régi kötelékek lehulljanak rólunk,
mielőtt újra összeszedjük magunkat, hogy bele tudjunk illeszkedni az
új helyzetbe. Olyan ez, mint amikor egy házból el őször kihajigálják a
régi holmit, mielőtt újraépítik. És ezt a folyamatot nevezem én
"szomorúságnak" .
JOHN Igen, az a gondolat volt talán a legfontosabb, és -legalábbis az én
számomra - a legmeglep őbb dolog, amit a csoportodban tanultam,
hogy a szomorúság tulajdonképpen hasznos. Egészen addig úgy
éreztem, hogyaszomorkodással az ember csak az idejét vesztegeti, és
ráadásul túlságosan elnéz ő a saját gyöngeségével szemben. Ilyeneket
gondoltam: "Nem szégyelled magad, semmiségeken nyavalyogni,
amikor Indiában százezrek éheznek?" vagy "Miért ne rázhatnám le
magamról a szomorúságot és mehetnék el egy kicsit szórakozni?" A
szomorúság valahogy mindig olyan céltalannak tetszett. De a te cso-
portodban nemcsak azt tanultam meg, hogy teljesen rendjénvaló, ha
az ember időnként szomorú, hanem azt is, hogy ezzel véghez is visz
valamit. És ez a tudat persze segít az embernek abban, hogy jobban
átadja magát a szomorúságnak és gyorsabban kilábaljon bel őle.
ROBIN És természetesen az emberek gyakran mérhetetlenül megköny-
nyebbülnek, amikor megtudják, hogy ha szomorúak, ez tökéletesen
egészséges érzés az adott körülmények között.
JOHN De miért is gondolná bárki, hogy nem az? Azért, mert azok az
emberek, akik elfojtották a maguk szomorúságát, besöpörték a
szönyeg alá, a létezését is letagadták, a más szomorúságát is hely
telenítik?
ROBIN Hé, lassan a testtel! Nemsokára erre is rátécünk majd, de
egyenlöre elég, ha annyit tartasz észben, hogy mindaz, amit a súlyos
veszteségekröl elmondtunk, értelemszerüen igaz az apró
veszteségekre is, kivéve, hogya düh és a szomorúság ilyenkor sokkal
enyhébb és így sokkal könnyebb túljutni rajta.
JOHN Vagyis ha a West Ham-i csapat elveszti a meccset, körülbelül
egy órára van szükségem, hogy kiheverjem a csalódást, ha a fulhami,
három percre, az Arsenalnál pedig 0,00006 másodperc is tökéletesen
elegendö.
ROBIN Roppant egzakt. Mármost nézzük, hogy fest mindez az anya és
gyermeke kapcsolatában. Ennek a fejlödési fázisnak az a vezérmotí-
vuma, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia leválni az anyjáról.
Ahogy az idö halad, egyik apró lépést a másik után teszi az önáll óság
felé, és minden lépésnél el kell szenvednie valamilyen kis veszteséget.
Ilyenkor egy kis idöre át kell élnie a veszteséggel járó szomorúságot.
Mindez egészséges és természetes. A szomorúságnak és szorongásnak
ezek a rövidke pillanatai segítik a gyermeket az önáll óság felé vezetö
úton.
JOHN Ha viszont nem esik át ezeken a fájdalmas pillanatokon, akkor
képtelen rá, hogy apránként elvágjon egyet-egyet az anyjához fúzödö
szálak közül.
ROBIN Pontosan. Tehát az anyának képesnek kell lennie rá, hogy
elviselje, ha látja, hogy a gyerek id önként szorong és szomorú, mivel
ez is része annak a változásnak, amely a nagyobb önállósághoz vezet.
Az az anya feladata, hogy eldöntse, milyen mérték ű az a szorongás és
szomorúság, amelynél még nem avatkozik közbe. Ha a gyermek
nagyon nyugtalan, akkor természetesen a segítségére kell sietnie,
hogyenyhítsen a szenvedésén. De ha megérzi, hogy mindössze
"növekedési fájdalmakkal" van dolga, akkor semmi szükség rá, hogy
lélekszakadva rohanjon megszabadítani töle a gyereket. Ilyenkor az
szükséges, hogya háttérben maradjon, és onnan figyelje, a gyerek meg
tud-e birkózni az érzelmeivel.
JOHN Vagyis nem kell kezét-lábát törve azonnalodarohannia, hogya
gyereket minden apró kényelmetlenségtöl megszabadítsa.
ROBIN Vagy legalábbis akkor semmi esetre sem, amikor a gyerek már
elég idös ahhoz, hogy megtanulja, hogyan váljék függetlenebbé az
 anyjától. Mármost visszatérve a mi "két vágány'—elméletünkhöz... az
egészséges, "elégjó" anya megérzi, mir ől v an szó, és engedi, hogy a
gyermeke önállóan próbáljon megbirkózni az aggodalm ával, hagyja,
hogy "átessen rajta", ő pedig a közelből figyeli, ha a gyerek mégse
boldogulna egyedül.
JOHN Hát ezt elég nehéz lehet eldönteni, pontosan mikor v an szükség
a közbeavatkozásra, nem?
ROBIN Elég, ha hosszú távon nagyjából helyesen dönt az esetek leg-
többjében. Semmi szükség rá, hogy mindig és azonnal megtalálja a
helyes megoldást. Nyilván követ el majd hibákat, de fokozatosan
helyrehozza őket. Az évek során a legtöbb anyában kialakul az a
képesség, hogy meg tudja állapítani, mikor v an a gyereknek tényleg
valami baja, és mikor nyafog csak azért, hogy kipróbálja, tud-e hatni
vele a szüleire, különösen amikor már a gyerek egy kicsit id ő sebb. És
ha az anyja általában úgy nagyjából helyesen érzékeli ezt a különbsé-
get, akkor a gyerek lassanként egyre talpraesettebb és magabiztosabb
lesz..., mert az anyja segít neki, hogy fokozatosan a saját lábára álljon
és ne legyen mindenben őrá szorulva.
JOHN Tehát te azt mondod, ha viszont az anya erre nem képes, ha ész
nélkül rohan megvigasztalni a gyereket minden egyes alkalommal,
valahányszor úgy t űnik, hogy annak valami baja v an , akkor a gyerek
nem tudja megtanulni, hogyan váljék le fokozatosan az anyjáról, mert
az megakadályozza benne, hogy szomorkodjék egy kicsit,
valahányszor veszít valami keveset a kizárólagosságából kettejük
kapcsolata.
ROBIN Pontosan! Ez az, amire az ilyen típusú anya sose nyújt
alkalmat. Tehát ha az anya nem képes megszerezni önmagának, amire
szüksége v an , akkor ő maga is egy kissé szorongó és lehangolt lesz,
ez pedig túlérzékennyé teszi a gyerek szenvedésére. Tehát az
egészségtelen vágányon haladó anya hajlamos lesz rá, hogy
túlságosan hamar siessen a gyerek segítségére, amikor az teljesen
normális, egészséges módon szomorú egy kicsit, mert egy apró
lépéssel távolabb került az anyjától. Így a gyerek képtelenné válik
arra, hogy megtegye a szükséges ugrást a következ ő fázisba.
Állandóan visszatér oda, ahonnét elindult, mert az anyja megakaszt
otta a fejlődési folyamatban.
JOHN Úgy is mondhatnánk, hogyagyereknek így nincs rá módja, hogy
megtanulja, hogyan birkózzék meg a szomorúsággal.. . hogyan adja át
magát neki és hogyan jusson túl rajta, anélkül, hogy pánikba esne
tőle.
ROBIN És ezzel lassan elérkeztünk a depresszióhoz.
JOHN Oké!
ROBIN Ugyanis ha ez elég gyakran ismétl ődik... ha az anya a gyermek
szomorúságának els ő jelére mindig rohan, hogy megvigasztalja .. .
 akkor a gyerek nem azt tanulja meg, hogyan élje át a szomorúságot,
és hogyan essen túl rajta ezáltal, hanem ennek éppen az ellenkez őjét.
Azt, hogy megspórolhatja magának ezt a fájdalmas érzést, ha olyan
jeleket bocsát ki magából, amelyekkel az anyja tudtára adja, valami
baja v an . Azt tapasztalja ugyanis, hogy az anyja ezeknek nem tud
ellenállni.
JOHN Tehát azt tanulja meg, hogyan úszhatja meg, hogy át kelljen
élnie a szomorúságot. Így aztán képtelen lesz elviselni bármiféle
veszteséget, s nem tud igazán feln őni.
ROBIN Ahogy mondod. Valahányszor egy kis egészséges
szomorúságot érez, amely lehet ővé tenné számára, hogy apránként
annak rendje és módja szerint eltávolodjék az anyjától, azonnal
megjelenik az anyja mint ment őangyal, hogy megóvja tőle. És így a
gyerek megtanulja - olyan automatikusan, mint ahogy egy kutya
megtanulja, hogy két lábra álljon, ha ezért minden alkalommal
kockacukrot kap
jutalmul -, hogy alkalmazkodjék ehhez a fajta viselkedéshez. Rövi-
desen rászokik, hogy boldogtalan képet vágjon, valahányszor valami
egy icipicit nehezére esik, jóval azelőtt, semhogy valódi szenvedést
érezne, mert valahányszor ezt teszi, mindig azon nyomban elökerül az
anyja, hogy megkímélje att ől a stressztől, amivel voltaképpen meg
kellene tanulnia megbirkózni. És ha az anya minden alkalommal
azonnal a gyerek segítségére siet, és minden nehéz helyzetb ől kimenti,
mihelyt az a kétségbeesett képével arra kéri, "Anyu, segíts!", ez a vi-
selkedési minta mind mélyebben beleivódik a gyerekbe, egyre inkább
szokásává válik, és egyre nehezebb lesz megszabadulnia t őle.
JOHN Tehát a gyerek csak szimulálja a kétségbeesést?
ROBIN Nem, egyáltalán nem. Ez azt jelentené, hogya gyerek pontosan
tudja, mit csinál.
JOHN Nem, én arra gondoltam, hogy öntudatlanul színlel.
ROBIN A gyereknek fogalma sincs róla, mit csinál tulajdonképpen. És
ezt a viselkedési mintát olyan korai életkorban sajátítja el, hogy
amikor kicsit idő sebb lesz, már egészen természetes dolognak érzi,
ennek így kell lennie. Azt gondolja, hogy "Én nem tehetek róla", és ez
igaz is ... sejtelme nincs róla, hogy mindezt másképpen is lehetne
csinálni, mivel soha nem tanították meg rá, hogy ilyen helyzetekben
másféle viselkedés is lehetséges. Ezért gondolom, hogya "szimulálás"
szó itt egyáltalán nem helyénvaló.
JOHN Akkor megpróbálok másképp fogalmazni. A gyerek fájdalmas
arckifejezésévei azt közli az anyjával, "segítségre v an szükségem,
mert borzalmasan érzem magam!", holott valójában nem is érzi magát
borzalmasan.
ROBIN Ez az. A legkülönfélébb módokon azt jelzi, hogy szomorú,
nyomorúságosan érzi magát, panaszos hangon beszél vagy fájdalmas
 arcot vág, de soha nem kapja meg a lehet őséget, hogy csakugyan
átélje a szomorúságot.
JOHN De azért csakugyan érez valamit, ami nem túlságosan kellemes
a számára.
ROBIN Ez igaz, de ez az érzés még csak nem is hasonlít a szomorúság
hoz, amit megpróbál megspórolni magának.
JOHN ...Vagyis azt mondod, hogy a gyerek ilyenkor nem szomorúsá
got érez, hanem depressziót. ROBIN Oké! JOHN Vagy legalábbis
azt, amit te depressziónak nevezel, ó, Minden
Bölcsesség Kútfeje!
ROBIN ló, hát akkor hasonlítsuk össze, mit érez valaki az egyik és mit
a másik esetben. Próbáld csak meg felidézni, mit érzel olyankor,
amikor szomorú vagy: valami gazdag, mély érzést élsz át. És a
szomorúságtói nagyon is elevennek érezzük magunkat, még akkor is,
ha fájdalmat okoz. Nem érezzük úgy, hogy el vagyunk vágva a
világtól... ellenkez őleg, nagyon is szoros kapcsolatban állunk mind-
azzal, ami körülöttünk zajlik.
JOHN Igen, és az ember valamilyen módon telj esnek érzi magát... érzi,
hogy benne v an a tulajdon testében, tudatában van önmaga létének
csakúgy, mint annak, ami körülötte megy végbe. És ilyenkor azt sem
érzi, mintha küzdene valami ellen. Amikor ebben az állapotban
vagyok, úgy tűnik, elfogadom, ami történik velem, továbbra is képes
vagyok befogadni a külvilágot és tudatában vagyok, hogy milyen
sokfelé fordulhatok támogatásért. És bármilyen fájdalmas is a dolog,
azért valahogy elviselhet ő, mert az ember érzi, hogy él.
ROBIN Azt hiszem, ezért érezzük magunkat olyan elevennek és
telj esnek olyankor, amikor egy olyan tragédiát vagy egy filmet látunk,
amely igazán magával ragad bennünket. Viszont ha megpróbálod
elvágni magadat ett ől az érzést ől, akkor ott maradsz üresen,
élettelenül, kizárva az életb ől, és anélkül, hogy valódi érzelmi
kapcsolatra léphetnél más emberekkel.
JOHN Hát, ami az illeti, én is éreztem így magamat egy-két évvel
ezelőtt. Már-már céltalannak találtam az egész életet, úgy véltem, el
vagyok vágva mindent ől és mindenkitől - még a saját testemt ől is. Ezt
az utóbbit talán az magyarázza, hogy állandó izomfeszültségt ől
szenvedtem. És úgy láttam, mintha fal választana el mindattól, ami
körülöttem történik. Teljesen elszigeteltnek, valósággal él őhalottnak
tekintettem magam, ahogy te is jellemezted ezt az érzést. És üresnek.
Ugyanakkor mintha küszködtem volna ez ellen az érzés ellen, ahe-
lyett, hogy átengedtem volna magam neki. Ú gyhogy már az is
iszonyúerőfeszítésembe került, hogy valahogy a víz fölött tartsam
magam. És a humorérzékem már a kezdet kezdetén elveszítettem.
Ami azt
 illeti, amikor először voltam képes újra elnevetni magam, akkor
kezdett oszladozni ez az egész lidércnyomás. És persze ott v an aztán
az az érzés is, mintha valami súly nehezedne az emberre és nyomná le
a földre. Gondolom, maga a depresszió szó is innét származik.
ROBIN Igen, a depressziós oknak csakugyan olyan a testtartása, mintha
valami iszonyú súly nehezedre rájuk.
JOHN Most, hogy szóba került a dolog, legjobban az lep meg, hogy
akkor egyáltalán nem ébredtem rá, hogy nem vagyok szomorú.
Emlékszem, láttam akkoriban a tévében egy kerekasztal-beszélgetést
Spike Milligannel és Olivier Todd-dal, ahol a depresszióról volt szó,
és az egyik résztvev ő azt mondta, amikor valaki depressziós, valójá-
ban nem is érzi, hogy szomorú lenne, és ez annyira meglepett, hogy
kénytelen voltam félrevonulni egy darabig, és eltöprengeni a dolgon.
Oe vaj on miért nem vettem észre korábban a különbséget? Csak azért,
mert ezt a két szót szinonimaként szoktuk használni?
ROBIN Gondolom, ezért. Sokkal világosabb lenne a helyzet, ha a
"depresszió" szót mindenki abban a szükebb értelemben használná,
ahogya pszichológusok szokták. Így könnyebben meg tudnánk
különböztetni egymástól ezt a kétfajta lelkiállapotot.
JOHN No és mit gondolsz, más emberek is ugyanígy írnák le ezeket az
érzéseket, ahogy mi az imént?
ROBIN A legtöbb ember igen. Évek hosszú során át az egyes
pácienseim újra és újra mindig hasonló módon számoltak be az
érzéseikr ől, és úgy tűnt, mindig az volt a dönt ő különbség, hogy az
illető "elevennek" vagy "élettelennek" érzi-e magát. Ne felejtsd el, az
ember meg akarja spórolni magának a szomorúságot. Márpedig nem
határozhatod el, egy bizonyos fajta érzést nem vagy hajlandó átélni
anélkül, hogy ezzel egyszersmind el ne vágnád magadat a többi
érzelmedtől is. Es amikor az érzelmeid elhalnak, te magad is elhalsz.
Aligha meglepő tehát, hogy amikor valaki ebben a hangulatban v an ,
egy csöpp kedve sincs bármiféle tevékenységbe fogni.
JOHN No és még egy különbséget is észleltem a kétféle lelkiállapot
között. Amikor elfog a szomorúság, azt tudom mondani valakinek:
"Szomorú vagyok, de különben minden rendben". És örülök a
társaságuknak anélkül, hogy bármit is várnék t őlük, legfeljebb azt,
hogy mellettem legyenek. Oe amikor depressziós vagyok, akkor a
lelkem mélyén arra számítok, hogy jön valaki. és megszabadít tőle, és
akármilyen képtelenség is, dühös vagyok rájuk, hogy miért nem teszik
már meg!
ROBIN Gondolj csak Basil Fawltyra! Ő aztán állandóan depressziós,
igaz, ezt a világért be nem ismerné. Ehelyett azzal tölti az életét, hogy
mindenkinek értésére adja: az ő hibájuk, hogy ő olyan rosszkedVŰ.
mert annyira megnehezítik az életét.
 JOHN Viszont amikor szomorúak vagyunk, akkor nem hibáztatunk
másokat. Ez azt jelentené, hogyafolytonos panaszkodás a depresszió
jele?
ROB IN Igen, valahányszor az ember depressziósokkal beszélget, az az
érzése, hogy - még ha álcázott formában is - egyfolytában arról
panaszkodnak neki, hogy "engem senki nem szeret", "ennek nem
lenne szabad éppen velem megtörténnie" , "miért nem jön már valaki,
hogy rendbe tegye a dolgokat" vagy valami hasonló.
JOHN Hát ha az embert annak idején arra szoktatták, elég "szomorú
képet" vágnia, és máris jön a mama, hogy mindent rendbe hozzon, és
aztán egyszer csak nem jön többé... akkor feltehetöleg a lelke egy
része öt fogja hibáztatni, amiért cserbenhagyta. Tehát akkor ezért
sugárzik a depressziósokból állandóan valamiféle szemrehányás: úgy
érzik, valakinek rendbe kellene rakni a az életüket.
ROB IN És persze, ha az ember csak gubbaszt egy helyben, és arra vár,
hogy jöjjön valaki, aki mindent rendbe hoz, akkor alighanem alaposan
megreked a fejlödésben.
JOHN Ez is lehet az egyik magyarázata annak, hogy az egészségtelen
vágányra futott emberek miért nem képesek továbbhaladni. De mi
mozdíthatja ki öket erröl a holtpontról? Hogyan lehet öket átállítani az
"egészséges" vágányra?
ROB IN Az ember segíthet ráébreszteni öket, hogy folyton olyan jeleket
adnak le más emberek számára, mintha tölük várnák az életük
megváltoztatását, és megpróbálhatják rábírni őket, hogy ők maguk
változtassanak az életükön.
JOHN És mi kell ahhoz, hogy erre képesek legyenek?
ROB IN Hogy megtalálják a kapcsolatot a tulajdon
szomorúságukkal.
Ehhez pedig segítségre v an szükségük, hiszen annak idején pontosan
arra kondicionálták öket, hogyan kerülhetik ezt el.

Egészségtelen vágányon

JOHN Mármost ha mindezt az "egészségtelen vágányon" haladó anya és

gyermeke szempontjából vesszük szemügyre... akkor úgy fogal-
mazhatunk, ebben az esetben a gyerek szomorú arca és lehangolt
viselkedése többé nem azt jelzi, hogy megpróbál megbirkózni vala-
milyen szükséges változással... hanem arra szólítja fel a többieket,
hogy jöjjenek, és szabadítsák meg a stressztöl.
ROB IN Igen, ezt ügyesen megfogalmaztad! Csak éppen ha a ,jelzés"
szót használod, ez azt a benyomást kelti, mintha az egész dolog
sokkal tudatosabb szinten zajlana, mint valójában. Holott nem az
történik, hogy az anya fölfigyel rá, hogy a gyerek szomorú arcot vág,
 tudomásul veszi, és eldönti, hogya segitségére siet. Éppígy a gyerek se
határozza el, hogy jeleket fog küldeni az anyjának, hogy rosszul érzi
magát. Mindez sokkal öntudatlanabbul történik.
JOHN Egyiküknek sincs halvány fogalma se róla, hogy miért teszik,
amit tesznek.
ROBIN Sőt még arról sem, hogy mit tesznek. Mint egy automata
mosógép, egyszeruen végzik, amire programozták őket. Es természe-
tesen nemcsak az anya. Az apa és a többi gyerekek is, az egész család,
amely ezen a módon m űködik, mivel rendszerint ilyenkor olyan
családi mintáról v an szó, amelyet több el őző nemzedék örökített át
mindkét szülőre. Így aztán minden egyes családtag megrekedt ezen a
fejlődési szinten, még akkor is, ha úgy tesznek, mintha ez nem így
lenne.
JOHN Hogy tudnak "úgy tenni"?
ROBIN Hát például a kívülállók számára úgy tűnhet, a mama túlságo
san elkényezteti a gyereket, de az apa ezt helyteleníti. Az is lehet,
hogy időnként ráreccsen a feleségére, hogy "teljesen elkényezteted azt
a gyereket': De ha közelebbr ől szemügyre veszed a családot, amikor
mindnyájan együtt ülnek le beszélgetni veled, akkor rövidesen
észreveszed, hogy a férj egyszeruen féltékeny, és azt szeretné, ha őt is
ugyanúgy "kényeztetné" a felesége, mint a gyereket, így valójában
nem tud segíteni. Tehát bármi is a helyzet, akár az, hogy az apának is
 több törődésre lenne szüksége, és ezt nem is tagadja, akár az, hogy
magának se vallja be, hogy ilyen igények élnek benne, a gyerek
mindenképpen megtanulja, hogy elég, ha tehetetlen, gyámoltalan,
szenvedő arcot vág, máris jön valaki, aki megóvja a stresszt ől.
JOHN Tehát ha mindez ilyen öntudatlanul történik, akkor voltaképp
az egész folyamatot a szőnyeg alá söpörték?
ROBIN Igen, méghozzá minden egyes családtag, nemcsak az a
személy, aki egy adott időpontban depressziós tünetekre panaszkodik.
Ezért is v an szükség valakire, aki kívül áll a családi rendszeren, hogy
segítsen nekik felismerni, mi történik, és elfogadtatja velük a sz őnyeg
alá söpört szomorúságot, hogy megszabaduljanak ett ől a viselkedési
mintától.
JOHN Esetleg a barátaik segíthetnek ebben?
ROBIN Talán, ha az eset nem túlságosan súlyos. Ám ha igen, ha ez a
viselkedési minta mélyen gyökeret vert a családtagokban, akkor nem
valószínü. Nézd, az a személy, aki egy ilyen viselkedési mintát tanult
el az anyjától, alighanem magához hasonló barátokat is fog választani.
.. olyanokat, akik nem szembesítik vele, mit is csinál tulajdonképpen.
JOHN És éppígy olyasvalakivel fog összeházasodni is, akit szintén arra
tanítottak a saját családjában, hogy automatikusan reagáljon ezekre a
jelekre.
ROBIN Tehát nem túlságosan valószín ű, hogy véletlenül olyasvalakire
bukkanjanak, aki azt teszi, amire ebben a helyzetben szükség v an .
JOHN Miért, mire v an szükség?
ROBIN Ha ezektől a tünetektől szeretnénk megszabadítani valakit,
szárnos módszert kell alkalmaznunk párhuzamosan. Olyan helyzetet
kell teremtenünk számára, amikor nem hoz ,számára nyereséget, ha
szomorú arcot vág; ám ugyanakkor éreztetni kell vele, hogy megért
jük, miért adja le azokat a bizonyos jelzéseket, és nem ítéljük el érte;
egyúttal érzelmi támogatást kell kínálnunk számára, amelynek segít-
ségével elkezdheti átélni a szomorúságát.
JOHN Várj egy kicsit! Hadd haladjak végig egyenként az egyes tétele-
ken. Azt mondod, arra v an szükség, hogy a depressziós ne nyerjen
vele semmit, ha szomorú arcot vág. Miért, mit nyerhetne vele?
ROBIN Egyszerűen azt, hogy valaki odarohan hozzá és megnyugtatja:
"Nem kell szembenézned azokkal a nehézségekkel, amelyek úgy
fölzaklatnak! "
JOHN Azaz, ha nagyon leegyszer űsítve fogalmazunk, azt mondhatjuk,
hogy a terapeutának azt kell közölnie a depresszióssal: "Igenis
szembe kell nézned az élet fájdalmas eseményeivel, még akkor is, ha
elszomorítanak. "
ROBIN Hát nagyon leegyszerűsítve, csakugyan.
JOHN Azután azt mondtad, hogy a terapeutának meg kell értenie, mit
akar elérni a beteg azzal, hogy szomorú képet vág, de nem szabad
elítélnie érte.
ROBIN Ez azt jelenti, hogy értésére kell adni az illet ő nek: teljesen
rendjénva/ó, hogy ott vannak benne ezek a szomorú érzések, attól
még nem kell "kisbabának" tartania magát.
JOHN És ezzel segítünk felszínre hozni a sz őnyeg alá söpört
érzelmeket,
hogy a páciens megbirkózhassék velük.
ROBIN Igen, hogy végre átélhesse őket. Mindössze ennyit kell tennie
velük.
JOHN Oe mivel ezen a téren semmi tapasztalata nincsen, ez a kilátás
igencsak rémítő lehet számára. Tehát ezért v an szüksége érzelmi
támogatásra.
ROBIN Igen, és az, hogy ezt megkapja, legalább olyan fontos, mint a
másik két dolog, amelyet említettem.
JOHN Ha viszont az egészséges vágányon haladó személyt éri valami-
lyen apró veszteség, minden ilyen alkalommal átéli a vele járó szo-
morúságot, és ezzel meg is szabadul t őle. Hogy egy ostoba példával
érzékeltessem, mir ől van szó, mondjuk azt, hogy ha 1 000 egységnyi
szomorúság átélésére v an szükség ahhoz, hogy a gyermek leváljon az
anyjáról, akkor az egészséges gyerek képes rá, hogy minden egyes
lépésnél, amely távolabb viszi az anyjától, rendre átéljen egyet-egyet
az 1 000-ből. Igy aztán apró, elviselhet ő veszteségek sorát éli áto Oe
az egészségtelen vágányon haladó személy mind az 1000 egységet ott
őrizgeti felhalmozva egy kupacban a lelke hátterében.
ROBIN Sőt, ami azt illeti, minden további veszteség, amit kés őbb élete
során elszenved, még hozzá is ad ehhez az összeghez, így azután
egyre jobban szorong t őle, nehogy érintkezésbe kerüljön ezekkel az
érzésekkel. Természetesen amint egyszer elkezdi átélni a szomorúsá-
got, nem fog az egész egyszerre rázúdulni, elég, ha minden alkalom-
mal csak egy kis adag kerül bel őle a felszínre. Oe azért természetesen
sejti, micsoda hatalmas készleteket halmozott fel bel őle, és állandóan
rettegésben tartja a gondolat, hogy ezek az érzelmek teljesen letag-
lózzák, ha felhagy vele, hogy folyton kitérjen el őlük. Ezért mondtam
az előbb, hogy feltétlenül állandó érzelmi támogatáshoz kell juttat-
nunk a beteget, és ez legalább olyan fontos, mint az, hogy olyan
helyzetbe hozzuk, amikor nem ér el vele semmit, ha leadja a szokott
jelet, ami a családjából annak idején automatikusan kiváltotta azt a
reakciót, hogya segítségére siessenek.
JOHN Engem valóságos megvilágosodásként ért, amikor a csoportod-
ban először hallottam err ől. Azt hiszem, korábban, ha olyasvalakivel
találkoztam, aki éppen depressziós volt, úgy gondoltam, erre csak
kétféleképpen lehetséges reagálni. Azaz vagy engedi az ember, hogy
 öt is magába szippantsa a másik lelkiállapota, és ezzel menthetetlenül
beleesik abba a szokásos hibába, hogy úgy kezeli a másikat, mintha
beteg kisgyerek lenne - "Na meséld el szépen, mi a bibi?" -, és közben
kétségkívül úgy érzi, hogy ő most bámulatra méltóan gyöngéd és
óriási segítséget nyújt a másiknak azzal, hogy ráhagy mindent, amit az
elpanaszol... vagyis engedi, hogy a másik kicsikar ja bel őle azt a reakciót,
ami, mint te is mondtad, a viselkedésének a rejtett célja. Máskor
viszont, másféle hangulatban, ha mondjuk esetleg én magam is
lehangolt voltam valamelyest, akkor eljátszottam a kemény,
fegyelmezett angol férfiút, tudod, aki ilyenkor ráförmed a másikra,
hogy "ugyan, öregem, tölts már magadnak egy whiskyt, és szedd
össze magad". Azt hiszem, soha még csak fel sem merült az agyam-
ban, hogy egész egyszeruen leülhetnék az illet ő mellé, és azt mond-
hatnám neki: "Igen, tudom, hogy neked most nagyon nehéz, és
nagyon fájdalmas érzésekkel kell megküzdened magadban. Ezért
most leülök ide, hogy melletted legyek, hátha attól könnyebb lesz egy
kicsit." Emlékszem, egyszer, amikor egy barátn őm szakított velem, a
szemembe vágta, hogy amikor depressziós volt, én sose tudtam
"egyszerüen csak ott lenni mellette" . Akkor nem értettem, mit akar
ezzel mondani, de remélem, most már igen.
ROBIN Ez a depresszív minta kétségkívül az én családomban is igen
erő s volt, és jó hosszú időbe beletellett, amíg felismertem, mire v an
valójábnziyemrksüégahoz,yváltni
tudjanak ezen a mintán. Természetesen sokkal könnyebb nyugodt és
személytelen módon nyújtani valakinek a szükséges támogatást, ha
csak orvos-beteg viszonylatban vagy vele, mert akkor személyes
érzelmeid nem játszanak annyira bele a dologba. Ha olyasvalakir ől
van szó, aki közel áll hozzád, akkor sokkal nehezebb meg őrizned a
támogatás és a szilárdság közötti helyes arányt.
JOHN Igen, mert akkor saját érzelmi igényeiddel is számolnod kell!

Á súlyos depresszió.. .

JOHN Na és mi a helyzet a valóban súlyos depresszióval? Gyakran

hallottam, hogy a depressziónak ez a fajtája inkább kémiai, semmi nt
lelki eredetü, következésképp nem is lehet rajta máshogy segíteni,
csak gyógyszerekkel.
ROBIN Hát végső soron mindnyájan kémiai anyagokból épülünk fel.
Bármi történjen is velünk, az egyszersmind kémiai változásokat is
előidéz a szervezetünkben, nem igaz? Ha megpillantasz egy csinos
lányt, vagy kis híján elüt az autóbusz, amikor átmész az úttesten, vagy
ha dühös vagy valakire, akkor mindenféle kémiai változások
 mennek végbe a véredben. Így aztán természetesen ezek közül a reak-
ciók közül néhányat kémiai úton is lehet befolyásolni. Vagyis a de-
presszió bizonyos fajtáit tényleg lehet gyógyszerek segítségével eny-
híteni. Söt ami azt illeti, a gyógyszerek átmenetileg rendkívül
hasznosak lehetnek, egy bizonyos ponton, amikor arra v an szükség,
hogy valahogy megtörjük azt — ördögi kört, amikor azok a kémiai
változások, amelyeket a súlyos depresszió idéz elö a páciensben,
megakadályozzák az illetöt, hogy együttm űködjék a terapeutával, söt
abban is, hogy világosan gondolkodjék, olyannyira, hogy ilyen
körülmények között a pszichoterápia teljesen hatástalan, és még a
beteg élete is veszélybe kerülhet. Oe az, hogy valaki gyógyszereket
szed, természetesen nem változtatja meg a személyiségét, nem építi le
azokat a rejtett, gépies viselkedési mintákat, amelyekröl
beszélgettünk. Így aztán ezek a minták tovább m űködnek, és
hatásukra az illetö teste ugyanazokat a kémiai reakciókat hozza létre,
amelyeket a gyógyszereknek ellensú
lyozniuk kellene. Oe ha az ember valakinek az önkéntelen reagálás;
módját tudja megváltoztatni, akkor az illetö nem lesz többé dep-
ressziós és egyáltalán nem lesz szüksége gyógyszerekre.
JOHN És ez még a legsúlyosabb depressziós esetekre is igaz?
ROBIN Erre nehéz mit válaszolni, mivel rengeteg olyan eset v an szerte
a világon, amelyeket korábban kizárólag gyógyszerekkel tudtak ke-
zelni, és most remekül reagálnak az újonnan kialakított családterápiás
módszerekre. És állandóan születnek az újabb és újabb, még hatéko-
nyabb módszerek, tehát nem állíthatjuk biztosan, még azokról az
esetekröl sem, amelyekkel jelenleg nem tudunk mihez kezdeni, hogy
mondjuk egy éven belül ezeknek az új módszereknek a segítségével
nem válnak gyógyíthatóvá. Annyi bizonyos viszont, hogy jelenleg és
talán még hosszú ideig - a legsúlyosabb depressziós állapotokon
gyakorlatilag kizárólag gyógyszerekkel, orvosi támogatással és kór-
házi kezeléssellehet segíteni, söt még az elektrosokkot is alkalmazzák
azokban az esetekben, amikor minden más módszer csödöt mondott.
JOHN Mit gondolsz, az miért v an , hogy egyes betegek depressziója
súlyosabb, mint másoké, és következésképp nehezebb rajtuk segíteni?
ROBIN Hát különféle magyarázatok vannak. Az én számomra az t űnik
a legelfogadhatóbbnak, és a gyakorlatban is ez vált be a legjobban, ha
úgy magyarázzuk a dolgot, hogya depresszió súlyossága attól függ,
hogy az illetö beteg melyik fázisában rekedt meg annak a hat hónapos
kor körül kezdödö folyamatnak, amelyben a kisgyermek nek az a
legfontosabb feladata, hogy leváljon az anyjáról. Az olyan ember, aki
csak egy igen rövid szakaszát tette meg ennek az útnak, alighanem
sokkal súlyosabban sérül és sokkal nehezebben kezelhetö.
JOHN Tehát ha a gyerek abban a fejlödési fázisban reked meg, amikor
éppen csak hogy elkezdte fölfedezni az énhatárait, amikor még csak
 pillanatokra ismeri fel, hogy az anyja egy másik teljes, különálló
személy... akkor sebezhet ő bb lesz?
ROBIN Igen, ha valakinek az énhatárai még mindig kissé
bizonytalanok és könnyen elmosódnak, az ilyen személy, ha súlyos
stressznek v an kitéve, könnyen elveszítheti a kapcsolatát a valósággal.
Ha azután elveszít valamit, ami létfontosságú a számára -legyen az
egy szeretett személy, maga elé t űzött cél, vagy az önmagáról alkotott
képnek egy olyan eleme, amely nagyon kedves volt neki -, ez sokkal
nagyobb fájdalmat, kétségbeesést és dühöt ébreszt benne, mint
amennyivel képes megbirkózni. Még nem érte el azt a pontot, amikor
bele tud kapaszkodni a szerettei vel vagy a boldogabb id őkkel
kapcsolatos, kedves emlékei be, hogy ezek segítségével ellensúlyozza
a fájdalmat és meg őrizze a lelki egyensúlyát. Így az éppen átélt
fájdalom csak még jobban kínozza és néha semmi más módot nem
talál rá, hogy valahogy legy űrje, mint azt, hogy visszacsúszik néhány
lépcsőfokot a fejlődésben, és azt a biztonsági szelepet alkalmazza,
amelyet egy korábbi id őszakban szokott használni, vagyis azt, hogy a
fájdalmas érzéseket kivetíti a külvilágb a és más emberekbe. S őt,
egyenesen visszasüllyedhet abba a stádiumba is, amikor még azt hitte,
hogy irányítani tudja az egész világot.
JOHN Tehát egészen a paranoia, s őt a skizofrénia szintjéig
regrediálhat?
ROBIN Igen, bizonyos tekintetben visszacsúszhat egészen ezekig a
szintekig, és kitörhetnek rajta valamiféle "elmebajnak" a tünetei: az
érzékcsalódások, a hallucinációk és az összes többi.. .
JOHN De ha már egy kicsit messzebbre jutott a leválási folyamatban.. .
ROBIN Akkor képes meg őrizni és felidézni élete boldog eseményeinek
emlékét is, bármennyire elkeseríti is éppen valamilyen súlyos veszte-
ség, és ennek segitségével meg tud kapaszkodni a "depressziv"
szinten, és nem csúszik még mélyebbre. És mivel valamivel fejlettebb
fokon v an , mint azok, akik egy korábbi szinten rekedtek meg, több
van belőle az érett, feln őtt személyiségb ől is, és így egyrészt
könnyebben megbirkózik a problémákkal, másrészt a terapeutának is
módjában áll ehhez az érettebb személyiségrészhez fordulni, hogy
együttműködjék vele, ha az illető netán kezelésre jelentkezik.
JOHN Na és arra v an valamilyen perdöntő bizonyíték, hogy az igazán
súlyos depressziós típusú betegségek örökl ődés útján terjednek?
ROBIN Igen, azt hiszem, abban a legtöbb szakért ő egyetért manapság,
hogy legalábbis valamiféle fogékonyság alighanem örökl ődik, és úgy
tűnik, a különböző típusú depressziókban más és más az örökl ődés
szerepe. Ez a nagyobb sebezhető ség bizonyos családokat vagy csa-
ládtagokat fogékonyabbá tehet a stressz bizonyos fajtáira, és így
valószínűbbé teszi, hogy id ővel kialakítják azokat az öntudatlan
viselkedési mintákat, amelyekről beszélgettünk.
JOHN És hogy illik bele mindebbe a mániás depresszió - amikor a be
tegben a depressziót id őnként erős felhangoltság váltja fel?
ROBIN Az orvosok egy része úgy véli, hogy itt egyszer űen öröklött
betegséggel van dolgunk, de arra is szép számmal vannak bizonyíté-
kaink, hogy a környezeti tényez ők is szerepet játszanak.
Pillanatnyilag egyszer űen nem tudjuk, melyik tényez ő mennyire
fontos ennek a
betegségnek a kialakulásában.
JOHN Na, de hol helyezkedik el ez a betegség azon a bizonyos skálán?
ROBIN Én a mániás depressziós személyiséget valahol a skála alsó
vége felé helyezném el, a paranoia mellett, ami az énhatárok világos-
ságát és az anyáról való leválás mértékét illeti. A mániáról pedig az a
véleményem, ami a legtöbb analitikusnak, hogy az még az általános
depressziónál is kevésbé érett stratégia az élet problémáinak megol
dására; sőt ami azt illeti, valójában védekezés a depresszió ellen.
JOHN Vagyis a mánia a depresszió és a paranoia között helyezkedik el.
ROBIN Így van. Valójában a mánia is felhasznál néhányat annak a fej
lődési szakasznak az egyes sajátosságai közül, ami a skizofréniához
vagy paranoiához vezethet - elmosódott énhatárok, a valósággal való
kapcsolat elveszítése, meg az, hogy az illet ő külön rekeszekben
tárolja a rossz és a jó érzéseit, és a kellemetleneket kivetíti a
külvilágba. De mindez valamivel bonyolultabb módon történik, mint
a paranoia esetében, mert a mániás depressziós ezen a fázison már
túljutott.
JOHN Csaknem úgy hangzik, amit mondasz, mintha a m iás de-
pressziós kényszerűségből hátrálni ezdett volna a paraneiafelé, de
megállt va félúton.

Briddle-nek már n,
ániás. Mgkt,gepres,
d a 13$̀s.
 ROBIN Igen. Rendszerint ezt a betegséget is valamilyen veszteség
szokta kiváltani, és a beteg a súlyos depresszió elleni védekezésként
alkalmazza.
JOHN De hát a mánia szinte teljesen az ellenkez ője a depressziónak,
nem? A mániások felhangoltak, széls őségesen optimisták, míg a
depresszíósok lehangoltak és túlságosan borúlátók.
ROBIN Így van. Ha valaki mániás periódusban v an, a viselkedése
leginkább arra emlékeztet, amikor egy egészséges ember izgatott vagy
diadalmas, "madarat lehetne fogatni vele". Mivel, mondhatni, "nem a
földön járnak", a mániások hihetetlenül lelkesek és közlékenyek,
nagyon nagynak és erősnek érzik magukat, és mindenféle túlsá&osan
nagyralátó tervbe fognak bele.
JOHN Es elköltenek egy rakás pénzt, amely az adott pillanatban még
nincs a zsebükben, de ők egészen bizonyosak benne, hogy pillanato-
kon belül az ölükbe pottyan.
ROBIN Így van. Minden alap nélkül úgy érzík, hogy irányítani tudják a
dolgokat. Éppen ezért őket magukat viszont színte lehetetlen
irányítani!
JOHN Ez egy kicsit emlékeztet arra, amit a hatalmasra felfújt, mindenki
mást kiszorító léggömbökről mondtunk, nem?
ROBIN Igen, de van egy fontos különbség a mánia és a skizofrénia
között. Megeshet persze, hogy valaki a mániás fázisból még le.üebb
csúszik, és meg sem áll a skizofréniáig. De az átlagos mániás de-
pressziós a mániás fázísban még mindig sokkal racionálisabban és
érthetőbben viselkedik, mint egy skizofrén.
JOHN Tehát valamílyen szinten mégiscsak kapcsolatban maradt a
valósággal?
ROBIN Igen. Úgy fest a dolog, mintha a skizofrén soha nem is ébredt
volna tudatára, mekkora is ő valójában, vagyis még míndig azt
gondolja, hogy ő az a hatalmas léggömb, aki betölti az egész teret. A
mániás viszont korábban már rádöbbent, hogy nem képes irányítani az
egész világot - ezzel a kínos igazsággal szembe kellett néznie, és
megtanulnia a leckét - de kétségbeesetten megpróbál úgy tenni,
mintha mégiscsak ő lenne az a bizonyos óriási léggömb. És mivel a
lelke mélyén pontosan tisztában van vele, hogy nem ez a helyzet,
végül is a léggömb el őbb-utóbb elpukkan ... és az emberünk ott áll
összezsugorodva, azaz újra depresszióba esik.
JOHN De azért ezek a mániás periódusok akár hónapokig is eltarthat
.nak, igaz?
ROBIN Igen, megeshet. Néha ezek a hangulati ingadozások bizonyos
ritmust mutatnak, de többnyire nehéz bármiféle szabályszeruséget
kiolvasni belőle. Azok a kutatók azonban, akik ezzel a betegséggel
foglalkoznak, úgy találták, hogy minden esetben a stressz, azaz
 valamilyen fontos dolog elvesztése indítja el a hangulati ingadozást,
akár jobbra, akár balra leng ki az inga.
JOHN Értem. Most már csak azt mondd meg, mí a helyzet azokkal az
esetekkel, amelyek a skála másik végén helyezkednek el. Feltehet őleg
az ő depressziójuk sokkal enyhébb, de nagyjából megszakítás nélkül
szenvednek tőle?
ROBIN Igen, ezek az emberek már er ő sebb "én" -nel rendelkeznek, és a
többiek általában semmi különöset nem vesznek észre rajtuk. Mind-
össze arról v an szó, hogy a szüleik annak idején a szélt ől is óvták
őket, és így er ősen gyökeret vert bennük az a szokás, hogy mind-
annyiszor sértetten és sebzetten reagáljanak, ha valami nehézség
adódik. És mint családok természetesen sokkal szorosabban kapasz-
kodnak egymásba, mínt az egészséges vágányon haladó családok.
JOHN Ezzel tehát a depresszió teljes skáláján végigmentünk, igaz? A
skála alsó végén azok a súlyos esetek helyezkednek el, akik komoly
stressz esetén akár egészen a paranoiáig vagy skizofréniáig
süllyednek vissza, de még legjobb esetben is szinte mínden erejüket
felemészti, hogy megállják a helyüket a köznapi életben. Utánuk
következnek a mániás depressziósok, akiknek a baja valamivel
kevésbé súlyos, mert ők egy kicsivel jobb kapcsolatot tartanak a
valósággal: őrajtuk hol a széls őséges földobottság és túlzott
optimizmus tör ki rohamszeruen, hol a depresszió. És végül, a
skálának azon a végén, ahol a legenyhébb esetek helyezkednek el,
vannak azok az emberek, akik voltaképp egész jól megállják a
helyüket az életben, egyszeruen csak nem érzik magukat valami
fényesen.
ROBIN Nagyjából így v an .
JOHN No és mí a helyzet a kezeléssel? Mihez tudtok kezdeni a legsú
lyosabb esetekkel?
ROBIN Hát mínél súlyosabb az eset, annál valószín űbb, hogy csak
gyógyszerekkel tudod a család egyik-másik tagját átsegíteni a valóban
heveny depressziós periódusaikon, és az is, hogy az egész családnak
részt kell vennie a terápiában, ha azt akarjuk, hogy csakugyan
hatékony legyen.
JOHN Na és az enyhébb esetekben?
ROBIN Az ilyen esetekben mínden esély megvan rá, hogya pszicholó
giai kezelés eredményes lesz. Mármínt ha egyáltalán igénybe veszik!
Ne felejtsd el, hogy az ebbe a csoportba tartozó emberek gyakran igen
sikeresek az életben! Annyira igénylik a szeretetet és a helyesiést,
hogy rendkívül keményen képesek dolgozni, képesek feláldozni ma-
gukat a cég, a szervezet vagy valamilyen más csoport érdekeiért.
JOHN Vagy a családjukért.
ROBIN Igen, ez is része a problémának! Emlékszel, beszéltünk már
róla, hogy ezek az emberek képtelenek megszerezni maguknak, amíre
 szükségük v an . Tehát meglehetősen szorosan tapadnak nemcsak a
családjukhoz, hanem más olyan csoportokhoz is, amelyekkel érint-
kezésbe kerülnek, és ezekkel szemben azután rendkívül lojálisan,
megbízható an és - kínosan -lelkiismeretesen viselkednek. Így aztán
magas polcra kerülhetnek, és komoly pénzt és pozíciót szerezhetnek
maguknak.
JOHN Meg gyomorfekélyt Emlékszem, abban a terápiás csoportban,
amelyikbe jártam, szinte csupa olyan ember volt, aki csaknem a lehet ő
legtöbbre vitte a szakmájában, a feleségeket is beleértve. Csak éppen
úgy tűnt, egy percre sem képesek igazán jól érezni magukat, nem
utolsósorban azért, mert annyira rá voltak utalva lelkileg a
házastársukra. Az ilyenfajta családokban a családtagok többnyire
szorosan belekapaszkodnak egymásba, igaz?
ROBIN Igen, többnyire, legfeljebb lehet, hogy valamilyen álcázott
formában.
JOHN De mivel egyikük sem képes egészséges úton megszerezni
magának azt, amire szüksége v an . .. ez azt jelenti, mint ahogy azt már
vagyegymilliószor elmondtad, hogy nem is igen v an mit adniuk egy-
másnak. De hát akkor végül is mit nyernek vele, hogy egymásba ka-
paszkodnak?
ROBIN Még mindig ez a legjobb kompromisszumos megoldás, amire
képesek. Tekintve, hogy valamennyien ugyanazokkal a nehézségekkel
küzdenek az emberi kapcsolataikban, mert valamennyien ugyanazon a
szinten rekedtek meg a fejl ődésben, jobban összeillenek, mint az
egészséges helyzetbe illeszked ők. Igaz, a helyzetük nem olyan jó,
mint amilyen lehetne, de még így is sokat adnak egymásnak. A maga
módján ez a rendszer is elműködik valahogy, egészen addig, amíg
valami komoly veszteség nem éri a családot: például meghal valaki,
esetleg valamilyen más okból kell megválniuk egyik családtagtói,
vagy valami lényeges változás következik be az életükben. A lelki
egyensúlyuk sokkal ingatagabb, mint egy normális családé, és sokkal
könnyebben zuhannak válságba, amikor a rendszer felmondja a
szolgálatot. Ezért volt olyan hasznos a múltban a nagy, kiterjedt
család és azért okoz a manapság tipikus, "üvegház"-szer ű, nukleáris
család annyi problémát.

Senki sem tökéletes.. .

JOHN Ú gy érzem, számos depressziós tünet, amelyeket leírtál, énrám

is jellemző. Bár manapság már sose szoktam olyan hosszan tartó,
mély depresszióba esni, mint annak idején, hét-nyolc évvel ezelött,
még mindig felfedezem magamban ezeknek a tüneteknek legalábbis
 az árnyékát, valahányszor bizonyos fajta lelkiállapotba kerülök.
Például ha valaki megsért, olyankor ahelyett, hogyelengedném
magam és átélném az önértékelésemnek azt a pillanatnyi
csökkenését, amelyet a megjegyzés okozott, gyakran azon kapom
magam, hogy megmerevedem, hogy távol tartsam magamtól ezt a
kínos érzést. Vagy amikor valami sürg ő s, nehéz munkám v an ,
nemigen sikerül közben egy kis "kimen őt" adnom magamnak.
Ehelyett többnyire g őzerővel hajtok tovább, ami ismét csak azt
jelenti, hogy lemerevedem, elveszítem a kapcsolatot a tulajdon
testemmel és a körülöttem lév ő világgal. Néha pedig azon kapom
magam, hogy amikor kedvez őtlenül alakultak a dolgok, sértődötten
dühöngök az Úristenre, amiért szántszándékkal gonosz tréfákat űz
a rovásomra, márpedig ezt a tulajdonságot igazán nagyon utálom
magamban. És tudom, hogy számos barátom is hasonlóan
depresszív módon szokott reagálni a stresszre. Mármost ezzel a
hosszadalmas bevezetéssel csak oda akartam kilyukadni, hogy
megkérdezzelek ... te hogy vagy mindezzel?
ROBIN Hát amikor gyermekpszichológusként dolgozni kezdtem,
gyakran tréfáltam a kollégáimmal, hogy ha érek egyáltalán valamit
ebben a szakmában, az főként azért v an , mert nálunk otthon a
családban
minden elképzelhet ő lelki bajból volt legalább valamicske
valamelyik családtagban - tehát az összes problámákat els ő
kézből ismerem. Persze ez egy kicsit emlékeztet arra, amikor a
legtöbb orvostanhallgató rendre fölfedezi magán azoknak a
betegségeknek a tüneteit, amelyekr ől éppen tanul, de azért nyilván
sok igazság is volt benne. Eleinte azt hittem, csak én vagyok így
ezzel, de kés őbb, amikor a kiképzés részeként csatlakoztam egy
terápiás csoporthoz, és jobban megismertem a csoporttársaimat,
felfedeztem, hogy ők is ugyanolyan sok problémával küszködtek a
saját családjukban, mint én az enyémben. Miután egy kicsit jobban
megértettem önmagamat, visszamen őleg ráébredtem, hogy legalább
annyira önmagamon akartam segíteni, ámikor ezt a szakmát
választottam, mint amennyire másokon, és még az is lehet, hogy a
családom, anélkül hogy ennek tudatában lett volna, azt a küldetést
bízta rám, hogy mentsem meg őket is. Szerencsére ez az egyetlen
olyan szakma, ahol az ilyenfajta nehézségeidet el őnyödre
fordíthatod.
JOHN Miért, a politikában nem?
ROBIN Igen, talán még ott is. Oe az én szakmámban, ha az ember
tudomásul veszi, hogy segítségre v an szüksége, akkor azt a saját
maga számára is megszerezheti, és bizonyos mértékig el tudja
rendezni magában a dolgokat.
A napokban kezembe akadt egy régi magnószalag, a
családterapeuták első nagyszabású kongresszusának
család terapeuta biztatására, akik a New Y ork-i Ackennan Intézetb ől
érkeztek a konferenciára, els ő alkalommal valamennyien megpró-
bálkoztunk a pszichodrámával. Nevezetesen azzal, hogy jeleneteket
játszottunk el a saját családunk életéb ől csakúgy, mint egyes
betegeink családi életéb ől, hogy jobban megértsük őket. Érdekes volt
rábukkanni ennek a könyvnek az alapötletére abban a beszédben,
amelyet a záróülésen mondtam:
"Számomra az egyik legnagyobb nyeresége az volt ennek a konfe-
renciának, hogy segítségével sikerült megtalálnom a kapcsolatot a
saját családommal. Mindig is tudtam, hogy erre lenne szükségem, de
azt már nem, hogyan fogj ak hozzá. De aztán rádöbbentem, hogy
mindazok a családok, akiket itt kollégáimmal megjelenítettünk, vala-
mennyien az én családom... hogy egész id ő alatt egy és ugyanazon
családot jelenítettük meg.
Újra és újra magunk előtt láthattuk azt a bizonytalan anyát, akinek
nincs meg az a biztos bázisa, ahonnét felfedez ő útra indulhat. Tehát
még mindig ambivalens módon köt ődik a saját anyjához, a férjétől és
a gyerekeitől pedig gondoskodást várna, de mivel védekezik ennek
felismerése ellen, inkább őmaga tukmálja rá ezt a gondoskodást a
családtagjaira, és nem vesz róla tudomást, hogy azok is szeretnék
megőrizni a saját autonómiájukat. És tennészetesen depressziós, mivel
nem jutott túl ezen a fázison.
Ami az apát illeti, ezekben a családokban újra és újra olyan apával
találkozunk, aki rossz viszonyban volt a saját apjával, és akinek nem
 1

7Itt jön ami Szegény botQnd,

i rászedett családi szr, ó ts
\\ terapeutánk . O/Van zavarodott/
mint nti.

sikerült kinönie abból a fázisból, amikor még mindig szüsége v an az

anyjára, ezért aztán ingerült, tehetetlen, távol tartja magát a többiektöl
és ugyanakkor kirekesztettnek érzi magát.
A házaspárnak nem jó a szexuális kapcsolata sem, mert még nem
értek el a fejlödésükben erre a szintre, és szexuális pa rtner helyett
még mindig szülöt keresnek a házastársukban, aki gondoskodik róluk.
Amíg nem részesültek ebben a szülöi gondoskodásban, amit
egymástól természetszer űleg nem kaphatnak meg kielégítö mérték-
ben, addig az ágyban sem tudják igazán élvezni egymást. És a
gyerekek is ugyanezt a családi mintát követik. Ettöl a szülök teljesen
tehetetlennek érzik magukat, éppen ezért megpróbálnak mindenha-
tóak lenni, és túlságosan nagy energiákat fektetnek bele, hogy rende-
sen neveljék a gyerekeiket.
Látván, hogy a szerepjátékokban unos-untalan ez a minta ismétlö-
dik, és nemcsak akkor, amikor a páciensek családját jelenítettük meg,
hanem akkor is, amikor a kollégákét, el kellett hogy töprengj ek rajta,
nem olyan vagyok-e, mint az az ember, aki kiment a kertbe,
megpillantotta a holdat, és úgy gondolta, hogya hold kizárólag neki
süt. Megeshet, hogya jelenlévök közül mindenki ugyanazt a holdat
látja, ugyanazt a családot, a saját családját. Lehet, hogy voltaképp
csak egyetlen család létezik, az emberi család, csak éppen az egyes
családok különbözö szinteken akadhatnak el a fejlödésben vagy más
és más pontokon szaladhatnak le a megfelelö vágányról:'
JOHN Akkor, gondolom, nem alaptalan az a feltételezés, hogy igen
sok ember, aki ezt olvassa, felismeri önmagát egyik vagy másik visel
 kedési mintában, vagy ha nem is önmagát, legalábbis a családját vagy
a barátait.
ROB IN Igen, én is azt hiszem, nagyon sokan lesznek, akik magukra
ismernek, még akkor is, ha a viselkedésük csak egy sokkal enyhébb
változata annak, amit az imént leírtam.
JOHN Na és aki egyáltalán nem ismer magára?
ROB IN Hát, az tökéletesen túlhaladta ezt a fázist, de erre, azt hiszem,
az embereknek csak egy elég kis százaléka képes.
JOHN De nyilván akadnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy őrájuk
mindez nem vonatkozik, pedig nagyon is róluk szól a "mese".
ROB IN Nos, ez a csoport is képes lesz magára ismerni a leírásunkban,
ha igazán akar. JOHN Hogyan?
ROB IN Azon veszik észre magukat, hogy érthetetlenül ingerültté vál
nak, amikor ezt olvassák, de hogy pontosan miért, azt képtelenek
lennének megmondani.
JOHN Csuda szellemes, dokikám, csuda szellemes! De nyilván gyakran
jelentkeznek nálad terápiára olyan emberek. . .akik dühödten véde-
keznek, amikor megpróbálod rávezetni őket, hogy esetleg nekik is
lehetnek olyan szükségleteik, amelyeket nem elégítenek ki.
ROB IN Ami azt illeti, még ennél is nagyobb problémátjelentenek azok,
akik megpróbálnak provokálni, mihelyt rátapintasz, hogy bennük is
élnek ezek az elfojtott szomorú érzelmek, ahelyett, hogy ők maguk
gurulnának dühbe. Emlékszem, volt egy páciensem, akinek minden
egyes alkalommal sikerült alaposan felhergelnie, ahányszor csak
megjelent a kezelésen - határeset volt a fickó, er ősen paranoid
személyiség, akit már rengetegen megpróbáltak kezelni, minden
eredmény nélkül, én mégis elvállaltam, hogy néhányszor
elbeszélgetek vele, mert meghalt az a terapeuta, akihez addig járt.
Általában több hónap is eltelt egy-egy besz—lgetés között.
Valahányszor megjelent a fickó, mindig kirakott egy rakás könyvet az
asztalra - a Micimackót, Freud Álomfeltését, az Alice
Csodaországbant, Melanie Klein Irigység és háláját, vagy valami
effélét -, aztán elkezdett arról beszélni, mit értett meg ezekb ől a
könyvekb ől, én meg csak ültem, és próbáltam kihámozni a
fecsegéséb ől, voltaképpen mit is akar a tudtomra adni. Rendszerint
alaposan felbosszantott, és úgy éreztem, képtelen vagyok segíteni
neki, de ő azért csak vissza-visszatért h űségesen, és egy idő után úgy
tűnt, hogy lassanként javulni kezd az állapota. Egyik alkalommal
nemcsak könyveket hozott magával, hanem egy hatalmas
papírzacskót is, amelyb ől óvatosan előhúzott egy majd egy méter
magas óriási fehér játék nyulat, és azt is lerakta az asztalra, gondosan
a könyvek mellé. A nyúl azonban folyton hanyatt d őlt, úgyhogy mind
több és több könyvet kellett leemelnem a polcokról, hogy
 megtámasszam velük, mígnem végre egyenesen és biztosan ült, bár a
páciens folyton azt ismételgette, hogy ugyan, hagyjam, nem számít.
Az ezt követő beszélgetésben aztán tényleg alaposan kihozott a
sodromból, annyira felbosszantott, hogy úgy döntöttem, csak vesz-
tegetjük egymás idejét, bár ezt hangosan nem mondtam ki. Nem kis
meglepetésemre, amikor a beteg távozni készült, rendkívül elégedett
képpel szedegette össze a könyveit, és csúsztatta vissza azt az óriási
játék nyulat a papírzacskóba. "Nagyon-nagyon köszönöm - mondta -,

amit a nyúlért tett!"

JOHN Azaz önmagának képtelen volt segítséget kérni, de amikor te
megtámasztottad a nyulát, úgy érezte, hogy őt magát támogatod.
ROBIN Azt hiszem, így történhetett. Ez volt a legtöbb, ami t őle telt,
ennél közvetlenebb módon nem tudott segítséget kérni. És valahogy
azt is tudtomra adta, hogy bár magam sem voltam tisztában vele,
ösztönösen mégiscsak reagáltam arra, hogy támogatást kért t őlem,
azon az egyetlen módon, ahogy képes volt rá. Kés őbb arra is ráéb-
redtem, hogy valószín ű leg azt is megpróbálta értésemre adni, hogy
legyek csak nyugodtan dühös rá, mert így biztos lehetett benne, hogy
nem aggódom érte túlságosan, mert ez megrémítette volna.
JOHN .. . Ahogy eltöprengtem azon, milyen szerepet is játszik a pót-
tárgya gyerek fejlődésében..., hogy támogatást nyújt számára,
ugyanakkor megérteti vele, hogy az anyja nem fog azonnal a segítsé-
gére rohanni, ha arra nincs feltétlenül szükség... aztán összehasonlÍ-
tottam azzal, amit arról mondtál, hogyan kezeled a depresszíveket,
rájöttem valamire. Tudod, mi vagy te pszichológiai szempontból?
Egy kitömött játék nyúl!
ROBIN Igen, de fogalmad sincs arról, milyen nehéz ezt jól csinálni!
JOHN Talán könnyebben menne, ha te is rongyból lennél!

`Nekem felfújható pszicho-terapeutám van. Olyan

szépen nyugton marad, sosem fészkelódik...

^És persze hosszútávon

kifizet ő dik!
w az UR a házban?
Akarod, anyu, hogy valóságos angyalka legyek? . .

JOHN No és most mi mindenről fogunk beszélgetni?

ROBIN Hát elég érdekes ügyekr ől. Arról, hogy hogyan viszonyulnak
az emberek a tekintélyhez, miért vetik neki alá magukat egyesek
olyan könnyen és miért lázadnak ellene mások, mennyire szigorúnak
kell lenniük a szülőknek, milyen létfontosságú feladatai vannak az
apának a gyerek nevelésében, miért van az, hogy egyes emberek
kitűnően tudnak együttműködni másokkal, míg mások, akik hatal-
masra duzzadt "ego"-val rendelkeznek, miért nem tudnak sehogy se
beilleszkedni, miért rosszalkodnak vagy betegeskednek egyes gyere-
kek, hogy a szüleiket együtt tartsák, a rögeszmékr ől, arról, miért
"hisztiznek" a kisgyerekek, miért jó, ha a szül ők időnként veszeked-
nek e- ymással, no meg a- , Édenkertről .. .
JOHN O, mindössze erről? Es valószínűleg azért kerülnek ezek a témák
éppen most sorra, mert mindnek valami köze van a csecsem ő követ
kező fejlődési fázisához.
ROBIN A csecsemőből időközben kisgyerek lett, épp ez a lényeg.
JOHN A csecsemő többé-kevésbé gyámoltalan volt.. .
ROBIN Többé-kevésbé. De az agya egész id ő alatt fejlődött, és az egyes
idegsejtek kapcsolatba léptek egymással és a test izmaival. Mármost
valamikor egy- és kétéves kora között a kisgyerek megtanul egyedül
járni és kiejti az els ő egy-két valódi szót.
JOHN Na és mi a helyzet a "természetes szükségleteivel", ahogy azt
nálunk Weston-super-Mare-ban nevezni szokták?
ROBIN Ebben a korban már teljesen kialakult az "összeköttetés" a
húgyhólyag és a belek, valamint az agy között. Tehát ezeknek a
szerveknek a működését a kisgyerek tetszése szerint tudja irányítani,
nem úgy, mint korábban, amikor ezek a folyamatok még automati-
kusan mentek végbe. És körülbelül másfél éves kora körül a kisgyerek
kezdi félreérthetetlenül tudtára adni a szüleinek, hogy neki is megvan
a saját akarata.
JOHN Szegény szül ők! Egészen eddig a gyerek, ha valami nem volt
 ínyére, legfeljebb annyit tehetett, hogy üvöltött vagy visszautasította
az ételt.
ROBIN Vagy megbetegedett. Ett ől kezdve viszont korlátlan
lehetőségek állnak rendelkezésére, hogy az akaratát kifejezze. Ha
hívják, úgy dönthet, hogy csakugyan odamegy, de el is szaladhat.
"Igent" mondhat a szül ői parancsra, vagy "nemet". Elhajíthatja vagy
leverheti a szobában található tárgyakat, még ha ez a mamának
egyáltalán nem
is tetszik. És ha ráüitetik a bilire, elvégezheti a "kötelességét", vagy
úgy dönthet, hogy egy sokkal alkalmatlanabb pillanatra halaszt ja.
Ahogy egyre aktívabbá válik, a szül ők is kezdik tudtára adni, mi az,
amit helyeselnek, és mi az, amit nem.
JOHN Azaz kezdenek követelményeket támasztani vele szemben, mert
lassanként a gyerek is képes dönteni arról, mit tegyen és mit ne.
ROBIN Pontosan. Most már kezd valóban önállóvá és szabaddá válni,
így azután szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy ezután választania
kell a ,Jó" és a "rossz" között.
JOHN Ráadásul a rossz ebben az id őszakban rengeteg új és izgalmas
lehetőséget kínál. Ezért v an tehát, hogy ebben a korban a kisgyerekek
olyan gyakran kapnak dührohamot.
ROBIN Igen. Természetesen a gyerek ilyenkor csak a saját erejét akarja
kipróbálni, szeretné felfedezni, hányféle új dologra képes. És ha
eközben valami útjába áll, akkor addig er őlködik, amíg el nem löki az
útjából azt az akadályt. Néha persze megesik, hogy ez az akadály
maga a szülő .
JOHN Vagyis ha úgy vesszük, a gyerek csak kísérletezik!
ROBIN Igen. A szül ők néha azt hiszik, valamit rosszul csinálnak, hogy
valamilyen szempontból cserbenhagyták a gyereket. Pedig err ől szó
sincs. Teljesen normális dolog, ha egy kisgyereknek dührohamai
vannak.
JOHN Igen, de miért olyan hevesek ezek a dührohamok?
ROBIN Hát nézhetjük a dolgot a jó oldaláról is. Azon, hogy micsoda
szörnyű patáliát képes egy kisgyerek csapni, lemérhetjük, mekkora
akaraterőre tehet majd szert, ha segítenek neki kordában tartani ezt a
rengeteg energiát. A dühroham ok azért olyan hevesek, mert a
gyereknek most már v an saját akarata, amelynek érvényesülése elé
akadályokat gördítettek. Például úgy látni, mintha a gyerek akaratereje
lenne az az energia, amely az ürrakétát ellöki a földt ő !. És a
dührohamok pedig azok az els ő rakéták, amelyek már a kilöv őpályán
vagy közvetlenül a felszállás után felrobbantak, miel őtt még az
emberek rájöttek volna, hogyan lehet irányítani azt a rengeteg ener-
giát, és a segítségével oda küldeni a rakétát, ahová szánták.
JOHN Erre még sose gondoltam, hogy a gyerek dührohamalt a túlteng ő
energia váltja ki, és nem az indulat. Ebb ől legalább világos, hogya düh
miért lehet alkalomadtán olyan kit űnő erőforrás, nem igaz? Ha például
elakadok az írásban, sehogy se tudok zöldágra verg ődni, és ettől
dühös leszek magamra... ebb ől a dühből olyan energia többletet
tudok meríteni, hogy azért is tovább ny űglődöm a problémával, és
ilyenkor többnyire jóval tovább kitartok, mint akkor tettem volna, ha
előzőleg nem érzem azt a bizonyos tehetetlen dühöt.
ROBIN Egy gyereknek is pontosan ezt kell megtanulnia . . .
kontrollálni a dührohamait, hogy aztán úgy lovagolhassa meg ezt a
csodálatos, új energiaforrást, ahogy egy jó lovas irányítja a lovát:
engedi, hogy vágtasson vele, de ő szabja meg, milyen irányba. A
dührohamok rögtön abbamaradnak, mihelyt a kisgyerek megtanulja,
hogyan bánj on ezzel az energiával, és hogyan fog/a munkára a saját
céljai érdekében.
JOHN És ehhez semmi másra nincs szüksége, csak bizonyos
mennyiségű
időre?
ROBIN Igen, feltéve, hogy a szül ők is felismerik, hogy ezek a kisgye-
rekkori dühroham ok teljesen normális jelenségek, és nyugodtan, de
határozottan viselkednek ilyenkor a gyerekkel szemben, akkor id ővel
minden különösebb nehézség nélkül megtanulja az indulatait korlá-
tozni.
JOHN Tehát most már a kisgyerek mindenféle új készségekre tett szert,
és megvan a saját akarata... mit kell megtanulnia a következ ő
stádiumban?
ROBIN Hogy hogyan illeszkedjen be a többiek közé; el őször a család
jába, később a társadalomba úgy általában.
JOHN Mert ha ez nem sikerül neki.. . akkor elveszíti a többi ember
szeretetét és támogatását, amire pedig bizonnyal szüksége lesz.
ROBIN És annyi bizonyos, hogy az életben sokkal több lesz az öröm és
az érdekesség, ha jól kijön másokkal.
JOHN Tehát meg kell tanulnia, hogy "jó" legyen, és tilos "rossznak"
lennie?
ROBIN Nem.
JOHN Neeem?!
ROBIN Nézd, azzal semmit nem értünk el, ha egy gyereket arra nevel
tünk, hogyegyszer űen csak "jó" legyen. Ha egészséges, független,
önálló személyiséggé akar fejl ődni, aki tudja, mit akar, akkor ebben a
stádiumban el kell kezdenie belevágni, kreatív módon, mindenféle
vállalkozásba, olyan dolgokba, amelyeket ő maga önállóan talál ki, és
amelyeket a szülei nem láthatnak el őre. Sőt gyakran nem is
helyeselnek.
JOHN Tehát a gyereknek elegendő önbizalma kell legyen hozzá, hogy
felfedező útra induljon, és ugyanakkor... meg kell tanulnia, hogyan
illeszkedjék bele a környezetébe?
ROBIN Így v an . Meg kell tanulnia, hogy ne legyen túlságosan "rossz
gyerek", de túlságosan "jó" sem. Meg kell találnia a középutat a kett ő
között.
JOHN Várj egy pillanatig! Azt még csak értem, hogy meg kell tanulnia,
miért ne legyen túlságosan "rossz", hiszen ha teljesen önz ő módon
viselkedik, és egyáltalán nincs tekintettel másokra, akkor senki nem
fogja szeretni, és magára marad. De mi a veszélyes abban, ha "túl
jó" talál lenni?
ROBIN Ha a szülei nem bátorítják, hogy felfedezze maga körül a
világot, hogy önállóan formáljon véleményt, ha arra kényszerítik,
hogy mindig mindenben engedjen, akkor kés őbb túlságosan is meg-
alkuvóvá válik. Annyi szent, hogy senkinek nem fog semmiféle
kellemetlenséget okozni... viszont szürke, unalmas, érdektelen ember
lesz belőle. A többiek folyton félrelökik az útból, és így képtelen lesz
megszerezni, amit akar vagy amire szüksége v an . Úgy tűnik, mintha
nem is lenne saját személyisége, csak nagyon ködös képe lesz róla, ki
is ő valójában.
JOHN Azaz hites könyvvizsgáló lesz bel őle, vagy ilyesmi. Fura, de
amikor tanítottam, magam is észrevettem, hogy azt az egy-két gyere-
ket, aki sose követett el semmiféle csibészséget, nemigen sikerült
megkedvelnem.
ROBIN Igen, éppen ez a probléma. Nem lehet állítani, hogy ezeket a
"túl jó gyerekeket" túlságosan kedvelnék vagy szeretnék. Így aztán
éppoly kevés támogatásban részesülnek az életben, mint azok, akik
szélsőségesen önzők. Tehát, mint látod, a szül őknek ebben a stádi
 um ban alaposan fel v an adva a lecke, ha azt akarják, hogy a gyerek
szerencsésen megtalálja a középutat e között a két széls őség között.
JOHN Azaz elég szabadságot és bátorítást kell adniuk akisgyereknek
ahhoz, hogy legyen benne elég önbizalom és önállóság a világ felfe-
dezéséhez, ugyanakkor elég erélyes nek és határozottnak kell lenniük
vele, hogy szert tegyen a kell ő önfegyelemre.
ROBIN Vagyis hogy megteremtse azt az érzékeny egyensúlyt a
beilleszkedés és a függetlenség között, amelyért egész életünk
folyamán meg kell küzdenünk.
JOHN Egyszer csak beledobnak bennünket a mély vízbe. Mindaddig
boldogan heverésztünk a járókánkban, mi voltunk anyánk szeme
fénye, a nap huszonnégy órájában minden körülöttünk forgott.. .
aztán egyszer csak kiüznek minket ebb ől a Paradicsomból.. .
ROBIN Ha már a Paradicsomról v an szó.. .
JOHN Igen?
ROBIN Hát vannak, akik úgy vélik, hogy a Paradicsom kert
mítosza
éppen erről szól. Csecsemő ko runk ban valamennyien az Édenkertben
élünk, ahol mindennel ellátnak bennünket, és semmit sem követelnek
cserébe. A "bünbeesés" pedig az a pillanat, amelyikt ől kezdve már
van választási lehet őségünk, amikor már dönthetünk, azt tesszük-e,
amit mi akarunk, vagy azt, amit a szüleink várnak tőlünk. Ekkor
"eszünk a jó és a gonosz tudásnak gyümölcséb ől". Azelőtt "ártatla-
nok" voltunk -a jó és rossz semmit nem jelentett a számunkra.
JOHN Tehát el őbb rossznak is kell lennünk, és nemcsak jónak, miel őtt
igazán önmagunk lehetünk.
ROBIN Legalábbis képesnek kell lennünk mind a kett őre... hogy va-
lóban választani tudjunkjó és rossz között. Ami szükségképpen azzal a
lehetőséggel jár, hogy alkalomadtán szembeszegülünk a fennálló
rendszerrel, még ha ez azzal a veszéllyel jár is, hogy az eltipor ben-
nünket. Erről mégis gyakran megfeledkezünk, és abban reményke-
dünk, hogy lehetünk szabadok és hüek önmagunkhoz anélkül, hogy
időnként kockára tennénk a népszer űségünket és a biztonságunkat.
JOHN ...Igen, csakugyan. Vagy legalábbis én csakugyan így vagyok
vele. .. Tehát azt állítod, hogy egy gyerek nem alakíthat ki pontos
képet a tulajdon identitásáról, ha nem rosszalkodik id őnként?
ROBIN És mivel egyéniségek vagyunk, és mind különböz őnek szület-
tünk, a kisgyerek olyan, mint egy kísérleti repülést végz ő pilóta,
amikor éppen egy új gépet próbál ki. Ki kell tapasztalnia önmaga
lehetőségeit, kísérleteznie kell, elmenni a lehetséges határig, ami azt
jelenti, hogy néha még azon túl is.
JOHN Na és mi a helyzet a fügefalevéllel? Ha jól emlékszem, Ádám és
Éva a tulajdon szexualitásukat is akkor fedezték föl, amikor ettek a jó
és gonosz tudás fájáról?
 Ki mondá néktek,
Z hogy p ő rék valátok?

Alapjában a ruha
hiánya vezetett ra
minket.

ROBIN A gyerekekben a szexualitÚs \:sak valamivel kés őbb kezd bim-

bózni. Ebben a fázisban, amiről beszélünk, a gyerekek még nem
magát a szexualitást fedezik fel, hanem a nemek közötti fizikai
különbségeket. Ezek iránt viszont nagyon is érdekl ődnek. Úgyhogy,
azt hiszem, ennek a fejl ődési szakasznak nemcsak az a szerepe, hogy
a gyerekek felismerjék, lehetnek jók", de "rosszak" is, hanem ebben
az időszakban kell elfogadniuk azt a tényt is, hogy az ember vagy
hímnemű, vagy nőnemű..., de nem lehet egyszerre mindkett ő.
JOHN Tehát a bibliai történet tulajdonképpen nem a szex, hanem a
nemi identitás felfedezésér ől beszél.
ROBIN Így v an . Ádám és Éva rádöbbennek, hogy különböznek egy-
mástól, és ettől arra is ráébrednek, hogy különálló emberi lények,
hogy egyedül vannak. Ezt természetesen úgy élik meg, hogy ki űzték
őket az Édenkertb ől.
JOHN Ahol boldogító egységben éltek a Mindenható Mamával.. .
Tehát a "bűnbeesés" egyrészt azt jelenti, hogy felfedezzük a jó és a
rossz közötti különbséget - azaz azt, hogy vannak szabályok, ame-
lyeket betarthatunk vagy áthághatunk... ugyanakkor arra is ráéb-
redünk, hogy le kell válnunk anyánk ról. Oe hát korábban azt mond-
tad, hogy ennek a leválásnak körülbelül hat hónapos és hároméves
korunk között kell valamikor végbemennie . . . a kisgyerekkor
viszont, amiről most beszélünk, mett ől meddig is tart? ... mondjuk
egyéves kortól négyévesig?
ROBIN Igen, nagyjából. Én inkább azt mondanám, úgy tizenöt hónapos
korunk körül kezdődik. JOHN Nos, én csak rámutatnék, hogy a két
szakasz között átfedés v an . ROBIN Hát persze. Ezekb ől az
eseményekb ől jó néhány - az a sok lec
ke, amelyet el kell sajátítanunk... időben átfedi egymást. Mint amikor
például ebédet főzöl: a húst előbb kell a sütőbe tenned, mint a
krumplit a főzővízbe, és a krumplit el őbb, mint a borsót, és
mindezeknél el őbb még el kell készítened a levest; de az id ő nagy
részében több dolog is történik egyszerre.
JOHN Vagyis a kisgyerek bonyolult változások egész során esik áto
Meg kell tanulnia, hogyan váljék függetlenebbé az anyjától, fel kell
fedeznie maga körül az egész új, izgalmas, de kissé ijeszt ő világot, el
kell kezdenie elfogadni tulajdon nemi identitását, és ugyanakkor meg
kell tanulnia engedelmeskedni a családban uralkodó szabályoknak. Ú
gyhogy alighanem egy perc nyugta sincs, mert szinte minden
pillanatban újra kell rajzolnia a fejében a térképet, igaz?
ROBIN Igen, és most már azokat a határokat is fel kell tüntetnie rajta,
amelyeket a szülei vonnak meg a számára mint családi szabályokat.
Most tehát azzal a feladattal kell megbirkóznia, hogy elkezdje azt is
feltérképezni, hogyan működik a társadalom.

Á szülői szigor.. .

JOHN Erről elég rémítő szemléltető oktatást kaptam a környékbeli

áruházban úgy három héttel ezel őtt. Volt ott egy mama két gyerekkel,
akik valóságos professzorok voltak a rosszalkodásban, és valahány-
szor valamelyikük olyat tett, amit nem lett volna szabad - ami
körülbelül nyolc másodpercenként megtörtént -, az anyja rákiáltott, és
mindenféle elképzelhetetlen büntetésekkel és kínzásokkal fenyegette,
a kölyök azonban oda se bagózott rá, és a következ ő másodpercben
már el is követett valami újabb galádságot. Szegény asszony
kénytelen volt folyton emelni abeígért büntetésadagot, mígnem végül
kínjában már az ötezer korbácsütésnél és a spanyolcsizma alkalma-
zásánál tartott; mire a kis átokfajzatok most már istenigazából
nekiláttak, hogy valami csakugyan égrekiáltó galádságot kövessenek
el, csakhogy megmutassák, ki az úr a házban. A végén az anyjuk
kénytelen volt egy nagy zacskó cukorkávallekenyerezni őket, kűlön-
ben talán felgyújtották volna az áruházat.
ROBIN EI tudom képzelni. Amikor egy családban sok a veszekedés, az
az általában azért v an , mert a szül ők nem képesek világosan meg-
vonni azokat a határokat, amelyek a gyereknek szükségesek.
JOHN Mármost szeretnék egy kicsit jobban belemélyed ni ebbe a "ha
 tárvonal" dologba. Már úgy értem, ha a kisgyerek nek meg kell
tanulnia beilleszkedni a társadalomba, ez csak akkor lehetséges, ha
világosan el őírják számára a szabályokat, nem igaz? És feltehet őleg,
ha rá is kényszerítik, hogy betartsa őket. És ezzel el is érkeztünk egy
kényes fogalomhoz, a fegyeleméhez.
ROBIN A "diszciplina", a fegyelem latin elnevezése a "disciplares" ta
nítani igéb ől származik.
JOHN Bizony. Márpedig nem emlékszem, hogya Biblia szerint Jézus a
tanítványait rendszeresen megfegyelmezte volna. Oe ha manapság
kiejted a szádon a fegyelmezés szót, az emberek fejében azonnal zord
szülők, és sűrűn eldöngetett, boldogtalan gyerekek képe jelenik meg.
ROBIN Az a helyzet..., hogyagyerekeket rendszerint csak azokban a
családokban szokták gyakran veréssel fegyelmezni, ahol nem vonják
meg tisztán a határvonalakat a "szabad" és "nem szabad" között. Ha
az apa tudja, hogyan bírja feltétlen engedelmességre a gyereket,
amikor erre szükség v an , akkor rendszerint alig v an rá szüksége, hogy
afféle eszközökhöz nyúljon, mint a verés.
JOHN Igen, én is ezt tapasztaltam a lányom mal kapcsolatban. Sajnos,
nem kezdtem olyan korán részt venni a nevelésében, mint kellett
volna. Ám négyéves kora körül kezdett szörnyen kezelhetetlenné
válni, mígnem végül elveszÍtettem a türelmemet, és életemben
először lekentem neki egy jó nagy pofont. És végtelen
meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy kapcsolatunk abban a
pillanatban javulni kezdett. Egyszer-kétszer még kés őbb is le kellett
kevernem neki egy nyaklevest, de ahogy az id ő haladt, egyre
ritkábban volt rá szükség. Es miután elmúlt hatéves, többé szinte egy
ujjal sem kellett hozzányúlnom. És az volt a legjobb a dologban -
mert azt hiszem, az ember ilyenkor egy kicsit mindig b űnösnek érzi
magát, még akkor is, ha tudja, hogy igaza v an -, hogy úgy láttam,
sose tartott haragot velem a verés miatt. S őt mintha valamilyen fura,
ellentmondásos módon még közelebb is hozott volna bennünket
egymáshoz
ROBIN Igen, ilyesmit szinte mindenki tapasztalt már. Én is átestem
ugyanezen a saját gyerekeimmel, és a kezelés alatt álló családok is
mindig rájönnek erre, ha hajlandóak megfogadni a tanácsomat és
kissé szigorúbban fogni a gyerekeiket. A gyerekek pedig mindig
megbocsátják... S őt, ami azt illeti, csak jobban szeretnek érte, mert
látják bel őle, hogy mennyire fontosak neked, hogy mennyire tör ődsz
vele, mit csinálnak.
JOHN Képzelem, hogy örülne a G. L. C., ha ezt olvasná... Szinte
hallom, amint a pszichológusok egy emberként gúnyosan felhördül-
nek... Oe az, ha követeléseket támasztasz a gyerekkel szemben, ez
ugyanúgy tanúskodhat arról, hogy tör ődsz vele, mint az anyai gon-
doskodás, bármennyire különbözik is a kett ő.
ROBIN Így v an . Ami azt illeti, bizonyos szempontból talán még mé-
lyebb törődésről tanúskodik, mivel azzal a kockázattal jár, hogya
szülő átmenetileg elveszíti a gyerek szeretetét, s őt talán egy időre a
gyerek még meg is gyűlöli, hiszen a szülő korlátozza valamiben, még
akkor is, ha ez a gyerek érdekében történik. Bizonyos szempontból ezt
a fajta szeretetet nehezebb megadni a gyereknek, mert erre ő nem
reagál azonnal úgy, hogya szül őnek örömöt okozzon. S őt, a gyerek
egy időre el is fordulhat t őle. A hála csak kés őbb következik.
JOHN A vakáció alatt elbeszélgettem a lányommal az iskolai dolgairól,
és ismét meggyőződhettem róla, mennyire megvetik a gyerekek
azokat a tanárokat, akik nem tudnak rendet tartani. S őt, voltaképpen
haragszanak is rájuk. A szigorúakat viszont meglehet ősen kedvelik.. .
a nagyvonalúakat pedig igazán szeretik, feltéve, hogy tudnak rendet
tartani is. És még egy tanártípus v an , akit ki nem állhatnak: a
következetlen, aki egyik pillanatban szigorú, a másikban engedékeny.
ROBIN Agyerekeknek következetességre v an szükségük. Szegény ör-
dögök honnét is tudnák különben, hogyan kell viselkedniük, hacsak
valaki meg nem húzza számukra a határokat, mit szabad, és mit nem.
JOHN Miért idegenkednek annyira a bizonytalanságtói? Mert szoron-
gással tölti el őket? Miért v an olyan nagy szükségük világos szabá-
lyokra?
ROBIN Akkor érzik biztonságban magukat, ha tudják, meddig mehet-
nek el. A gyerekek szeretnek tanulni, teljesítményeket elérni, ha azt
várják tőlük, hogyerőltessék meg magukat egy kicsit, és nagyobb
biztonságban érzik magukat, ha azt is pontosan tudják, mennyire
lazíthatnak és meddig mehetnek el a bolondozásban. Tehát sokkal
boldogabbak, ha szabályokkal veszik körül őket, és ezzel segítenek
nekik önmaguk kordában tartásában.
JOHN Kezd már valamiféle képem kialakulni róla, pontosan hogyan
érezheti magát egy gyerek. Látom magam el őtt, ahogy ott ül egy sötét,
ismeretlen szoba kellős közepén, és össze kell szednie minden
bátorságát, hogy fölkeljen a székr ől, és felfedező útra induljon a
szobában. De minden olyan homályos, és még abban sem lehet biztos,
nem ütközik-e falba. Mégis arra v an szüksége, hogy nekivág
jon, felfedezze a környezetét, és amikor végül beleütközik a falba,
érzékelje, hogy az csakugyan ott v an , ahol v an , tartósan, egyértelm űen
és szilárdan. Ezek után már nekivághat, és kíváncsisággal telve,
félelem nélkül felderítheti, mi v an a szobában. De ha nem érzékel
falakat sehol, akkor megrémül. Nem biztos benne, meddig mehet el.
Lehet, hogy túlságosan messzire merészkedik, és lezuhan a
mélységbe? Vagy esetleg nem talál vissza többé a kiindulópont jához,
a székhez, amikor oda szeretne visszajutni? Amikor a szül ők falakat
állítanak számára, amelyekbe beleverheti a fejét, ezzel egyszersmind
 elegendő bátorságot is nyújtanak neki ahhoz, hogy fölfedezze a
világot.
ROBIN Ezt mind nagyon helyesen mondtad, de egyvalamir ől megfe-
ledkeztél. Amikor elér a falig, képesnek kell lennie rá, hogy döngetni
kezdje, különben honnét tudná, hogy a fal csakugyan szilárd.
JOHN És ilyenkor éli át kis időre azt a tehetetlen dühöt, amir ől
beszéltünk.
ROBIN A falnak tehát szilárdnak kell lennie. És ha a gyerek dörömb ől
rajta, de semmi borzasztó nem történik, nem szakad rá a plafon, akkor
tudni fogja: "Hát igen, itt egy fal v an ", Nézd, ahhoz, hogy igazán
biztos lehess önmagadban, el kell menned a saját lehet őségeid
határáig, hogy azt is megtanuld, hogyan kell bánnod a legszéls ősége-
sebb érzelmeiddel. Amint egyszer eljutottál eddig a határig, és meg-
tapasztaltad, hol húzódik pontosan, és hogy se te nem pusztultál bele,
sem azok, akiket szeretsz, a továbbiakban már nem kell tartanod
magadtól, nem kell félned a tulajdon dühödt ől. Most már tudod, hogy
meg tudsz birkózni vele. Magától értet ődik: ahhoz, hogy egy ilyen
tapasztalat megszerzésére módod nyíljék, valakinek vigyáznia kell
rád;és az illető nek vigyáznia kell önmagára is, annak ellenére, hogy
te éppen vadállati dühöt érzel vagy emberöl ő kedvedben vagy, vagy
ilyesmi. Kézben kell tartania a helyzetet, korlátok közé szorítania, el
kell fogadnia az érzelmeidet a maguk teljes vadságában, de azt meg
kell akadályoznia, hogy bárkinek is valami valódi baja essék.
Mármost ha a szül ők világosan megszabják, meddig mehet el a
gyermek, ugyanakkor továbbra is érzelmi támogatást nyújtanak neki,
a gyerek kipróbálhatja az erejét, elmehet a végs ő határig, és mivel
nem fél tőle, fokozatosan megtanulhatja irányítani.
JOHN És így aztán az embert nem rémíti meg többé a tulajdon dühe.
Lenyűgöző. Tehát akkor... azért v an a gyerekeknek szükségük rá,
hogy világosan és következetesen megszabják a számukra, mit
szabad, mit nem?
ROBIN Igen, és néha az is megesik, hogy egy gyerek csak azért rosszal-
kodik, mert így próbálja rákényszeríteni a szüleit, hogy világos és
következetes szabályokat fektessenek le a számára.
JOHN Most jut eszembe: néha szokták is ezt a kifejezést használni,
hogy a büntetést "a gyerek. .. maga kereste magának" ... na, nem
feltétlenül a pofont, hanem a világos, egyértelm ű szabályt.
ROBIN Igen, így akarta "megtudni, hányadán áll", hogy ezzel megsza-
baduljon a szorongásaltóI. Ha a szül ők nem szabják meg számára
világosan a tilalmakat, akkor a gyerek semmi egyebet nem tehet, mint
hogy elmegy a végsőkig, hogy kiderítse, hol a határ! Minél hosszabb
ideig bizonytalankodnak a szül ők, mert mindenkinek kedvére akarnak
tenni, és mert félnek, hogy ha szigorúak a gyerekekhez,
 azok nem fogják többé szeretni öket, annál féktelenebbül kell visel-
kedniük a gyerekeknek, hogy valami határozott tilalmat kényszerit-
senek ki belölük.
JOHN És természetesen minél hosszabb idöbe telik, míg a szülök
türelmének vége szakad, amikor a szülök végül is megvonják a határt,
meddig mehet el a gyerek.
ROB IN Igen. És minél késöbbre halasztják, annál nagyobb lesz a
robbanás és annál hosszabb ideig tart, amíg leülepszik a por, amelyet
felkavart. Az ember gyakran találkozik olyan szülökkel, akik a gyerek
nyolc-tízéves vagy épp tinédzser koráig halogatják, hogy szembesze-
gezzék az akaratával a magukét. Ilyen esetekben, amikor azt taná-
csolom nekik, hogy álljanak végre a sarkukra, jó elöre figyelmeztetem
öket, hogy egy darabig úgy fogják érezni magukat, mintha egy
második normandiai partraszállásban vennének részt, és számíthatnak
rá, hogy legalább egy hétre teljesen elszabadul a pokol. Ettöl kezdve
viszont rendszerint egész jól boldogulnak. Viszont kétségkívül sokkal
jobb akkor vonni meg egyértelmüen a határokat, amikor azokat a
gyerek "maga keresi magának", kisgyerekkorban, és segíteni neki,
hogy megtanulja, hogyan felelhet meg lassanként, lépésröl lépésre, a
környezete várakozásainak, hogy válik mindinkább képessé az
önuralom gyakorlására.
JOHN Id önként vérbe borul az agyam, amikor olyan roppant felvilá-
gosult szülökkel és tanárokkal beszélgetek, akik nem hajlandóak
vállalni a felelösséget azért, hogy világosan megszabják a gyerekek
számára, mít szabad és mit nem, egyszeruen azért, mert attól félnek,
hogy valaki ezért szeretetlennek vagy "fasisztának" fogja bélyegezni
öket. Az én szememben az ilyesmi egyszeruen megvetésre méltó
felelötlenség.
ROB IN És természetesen Freudra szokták hárítani az egészért a fele-
lösséget, jóllehet ö valójában igen józanul és gyakorlatiasan gondol-
kodott ezekröl a dolgokról. De az emberek belöle is azt olvassák ki,
amit akarnak, akár a Bibliából.
JOHN Na de várj csak! Mi v an akkor, ha a szülök nagyon szigorúak?
Ennek milyen hatása v an a gyerekre?
ROB IN Hát az én tapasztalataim szerint mindaddig, amíg a gyerekek sok
szeretetben is részesülnek, a szigorú nevelés önmagában nem sok kárt
tesz bennük. Lehet, hogy felnött korokra valamivel konformistábbak és
szűkebb látókörűek lesznek az átlagnál - esetleg meglehetösen konzervatív
nézeteket vallanak, könnyebben alávetik magukat a tekintélynek, és
kevesebb ellenérzéssel fogadják el a társadalmi hierarchiát, mint te
vagy én, de mindez a segítségükre lehet abban, hogy különösen jól
megfeleljenek a követelményeknek olyan szervezetekben és
szakmákban, ahol arra v an szükség, hogy az ember
 alávesse magát a felsöbbségnek, például kit űnö katonák, rendörök,
köztisztviselök, jogászok vagy hasonlók lehetnek belölük.
JOHN Kihagytad a könyvelöket. Tehát az ilyen emberek mindig be-
tartják a szabályokat, bármilyenek legyenek is, és ebben semmi
kivetnivalót nem találnak.
ROBIN Ami azt illeti, meglepö módon, úgy találtam, hogy az emberek
mindig hálásak a szigorú szülöknek. Már gyerekkorukban, úgy
látszik, megérzik, hogy ez a szigorúság a szülöknek nem kevés
eröfeszítésébe kerül.
JOHN Feltéve, hogy csakugyan a gyerekek érdekében csinálják.
ROBIN Igen. Ha viszont a szülök azért szigorúak, hogy percre se en
gedjék el maguktól a gyerekeiket, mert így akarják kielégíteni a saját
érzelmi igényeiket, vagy valami hasonló okból, hát az már egészen
más helyzet. És amilyen hálásak a gyerekek a szigorú, szeretö szülök-
nek, éppoly kevéssé bocsátanak meg a túlságosan engedékenyeknek.
JOHN Mert megérzik valahogy, hogy az a nagy engedékenység végsö
soron nem az ö javukat szolgálta?
ROBIN Igen, valahogy rájönnek, hogy a túlzott engedékenység mögött
vagy lustaság rejlik, vagy a szülö nek az az infantilis vágya, hogy a
gyerek mindig szeresse és soha, egy percre se haragudjék rá. És ha a
gyerek ezt akkor még nem is ismeri fel, élete során késöbb rendszerint
rájön, hogy ez volt a helyzet.
JOHN Tehát te azt állítod, feltéve, hogy szeretettel gyakorolják, még a
legszigorúbb, leghagyományosabb, "viktoriánus" nevelés sem okoz
lelki károkat agyerekeknek.
ROBIN Igen, de nem ismételhetem elégszer, hogy csak akkor, ha
szeretettel, és a gyermek érdekében gyakorolják. Ezzel a kikötéssel
azt hiszem, csakugyan egyetértek a fenti állítással.
w(!
a sz
Ma

jltred, a reggelit
a'szokásos id6ben kérjűJC.
Ma este már nem lesz
sňrkSégůnksemm;te.

t
 JOHN Mindez úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy ha a szül ők
nem egészen biztosak a dolgukban, jobb ha szigorúbbak, mintha
engedékenyebbek a kelleténél.
ROB IN Igen, én is így gondolom valahogy. Oe szerencsére v an az
emberben egy beépített mech an izmus, amelynek segítségével a szül ők
amúgy is megértik, miről van szó ilyenkor. Voltaképpen nagyon
egyszerü a képlet "ha a gyerekeid az őrületbe kergetnek a viselkedé-
sükkel, ezt azért teszik, mert rá akarnak kényszeríteni, hogy hordd le
őket a sárga földig!" Ha tehát kétségeid vannak, a leghelyesebb, ha
már akkor alaposan leszidod őket, mielőtt még egészen féktelenül
kezdenek viselkedni. Oe érdekes módon még egy további oka is v an ,
miért helyesebb inkább szigorúbbnak, mint engedékenyebbnek lenni a
kelleténél, ha már az eszményi arányt nem találja el az ember: az,
hogya túlságosan szigorú fegyelmezés hatása id ővel elhalványul, tehát
annak a személynek, aki annak idején elszenvedte, jó esélye v an rá,
hogy egészen normális feln őtt legyen belőle. Viszont ha valaki
kiskorában nem kapott elegend ő segítséget hozzá, hogy megtanuljon
uralkodni magán, kés őbb sokkal nehezebbnek fogja találni, hogy
elinduljon a másik irányba, hogy ránevelje magát az önfegyelemre.
JOHN Oe az tagadhatatlan, hogy gyakran hallasz gyerekeket, s őt
időnként felnőtteket is arról panaszkodni, hogya szüleik túlságosan
szigorúan fogták őket.
ROB IN Ó, igen. Oe valahányszor egy kissé közelebbr ől szemügyre
vettem azoknak az embereknek a családi hátterét, akik a szüleik "túl-
zott szigorúságát" hibáztatták mindazokért a nehézségekért, ame-
lyekkel az életben szembekerültek, mindig kiderült, hogy a szül ők va-
lójában túlságosan gyöngék és túl könnyen manipulálhatóak voltak.
JOHN Akkor hát honnét vettük azt az elterjedt hiedelmet, hogy a
"túlságos szigor" kárt tesz a gyerek lelkében?
ROB IN Ezt az elméletet azok a szül ők szokták önigazolásként hangoz-
tatni, akik egyszerüen nem mernek szigorúak lenni, mert attól félnek,
hogyagyerekeik nem fogják szeretni őket. Így aztán a gyerekeik is
eltanulják tőlük ezt a magatartást, és készpénznek veszik ezt az
önigazoló elméletet. Végül is, ha egyszer a szül ők olyan buzgón
hibáztatják önmagukat, érthet ő , ha a gyerekek hitelt adnak nekik, és
ők is hibáztatni kezdik őket.
JOHN Végül is milyen más mérce alapján ítéljék meg a szüleiket, mint
az ő saját mércéjük alapján?
ROB IN Amint egyszer a gyerekek rájönnek, hogy a szül ők rettegnek
tőle, hogy a gyerekeik túlzott szigorúsággal vádolják őket, hamar
megtanulják, hogyan aknázzák ki a szül ők büntudatát és vigyék
keresztül ennek segítségével a saját akaratukat.
JOHN Értem. Oké. Nézzük, akkor jól értettem-e, mi a lényege annak,
 amiről eddig beszéltünk. A gyermekeknek világos határok ra v an
szükéga"bdtilosgköz.Haül
megvonják számukra ezeket a határokat, ezzel több legyet ütnek egy
csapásra. El őször is, a gyerek ezek segítségével tanulja meg, hogyan
illeszkedjék be a különféle közösségekbe; másodszor, megkíméli őket
attól a szorongástól, amelyet az okoz nekik, ha "nem tudják, hányadán
állnak"; harmadszor, lehetőséget nyújt számukra, különösen 1-4 éves
korukban, hogy "gondos felügyelet alatt" éljenek át szélsöségesen
erő s érzelmeket, és így megismerkedhessenek velük és megta-
nulhassák kordában tartani őket.
ROBIN Igen, ez így egyelőre megfelel.
JOHN Mármost v an valami, amit sehogy se értek. A gyereknek
nem
szabad "túlságosan jónak" lennie sem, igaz? Mármost ha a túlságosan
szigorú nevelés, feltéve, hogy az szeretettel párosul, nem árt a gye-
reknek... hát akkor hogy jön létre az a bizonyos embertípus, amelyik
"megijed a saját árnyékától is"?
ROBIN Hát erre a bizonyos riadt, megfélemlített típusra a szülei annak
idején csakugyan rendszerint óriási nyomást gyakoroltak, hogy az ő
várakozásaiknak megfelel ően viselkedjék. De ezt nem a határozott-
ságuk segítségével érték el, hanem úgy, hogy b űntudatot ébresztettek
a gyerekben. Az ilyen szül ők nem azt mondják: "Ne tedd ezt vagy azt,
mert mérges leszek", vagy "Ha így viselkedsz, nem viszlek el ide
vagy oda, vagy nem kapod meg ezt vagy azt a játékot", vagy "mára
elég volt, mars az ágyba!" Nem, ők azt mondják: "Ne csináld ezt, kü-
lönben nagyon szomorú leszek!"
JOHN "Apád szívrohamot kap, szegény anyád majd meg őrül az aggo
dalomtól, rád szakad a magasságos mennyboltozat . . ."
ROBIN "Meg fogod te ezt még bánni amikor én már nem leszek!"

Te mit adsz Karácsonyra

az apukádnak?

Nyakkend ő t
és asztmát.
JOHN "Ha szeretnél, nem csinálnál ilyeneket!"
ROBIN Vagy pedig.. . azzal is el lehet érni ezt a hatást, ha agyerekben
elültetik a félelmet, hogy ha nem jól viseli magát, a szülei ténylegesen
magára hagyják.
JOHN Márpedig mindkét fajta viselkedés rettenetes felel ősséget rak a
gyerek vállára, igaz?
ROBIN Igen, valósággal kényszerzubbonyba szorítja a gyereket, vagy
ami még rosszabb, arra kényszeríti, hogy az maga vegye magára a
kényszerzubbonyt.
JOHN Azzal, hogy őt teszik felelőssé a szülők boldogságáért, s őt az
életben maradásáért! Vagy a család stabilitásáért, ami a gyerek
számára úgyszólván a saját életben maradását jelenti!
ROBIN Mi sem természetesebb tehát, minthogy egy ilyen gyerek képte
len lesz föl fedezni a tulajdon érzéseit, annyira retteg t őle, hogy kárt
tehetnek valakiben.
JOHN Azaz sose lesz képes dörömbölni a falon, mert azt mondták
neki, hogy ha megpróbálja, az egész ház a fejére d ől.
ROBIN Így aztán nem csoda, ha kés őbb se mer a saját érdekében a
sarkára állni.

Az apa visszatér.. .

JOHN Még a beszélgetésünk legelején azt mondtad, hogya kisgyer-

mekkor az az életszakasz, amikor az apának létfontosságú feladatai
vannak. Feltehetőleg azért, mert most neki kell nyújtania a gyerek
számára szükséges támogatást és bátorítást ahhoz, hogy leszakadjon
az anyjáról, és elinduljon felfedezni a környez ő világot.
ROBIN Oe nemcsak ezért v an szükség rá. V an még valami más is.
Ebben az időszakban el kell kezdenie visszakövetelni magának a
feleségét.
JOHN Elmondanád ezt még egyszer?
ROBIN A gyerek születése óta az volt a dolgok rendje, hogy az anya az
apára támaszkodott, miközben az ő idejének és figyelmének nagy
részét a csecsem ő vette igénybe. Most viszont az apának el kell
kezdenie visszaédesgetnie magához a feleségét, mondhatni, visszakö-
vetelni a csecsem őtől. Hogy az ő számukra megint a kettejük házas-
társi viszonya kerüljön az els ő helyre.
JOHN Igen, hiszen amikor az anya engedi, hogy a kisgyerek leváljon
róla, úgy érzi, súlyos veszteség éri - hogy elveszít egy hihetetlenül
szoros kapcsolatot -, ha viszont az apa ott v an kéznél, és kárpótolni
tudja a veszteségért azzal, hogy megújítja kettejük kapcsolatát, ez
megkönnyíti az anya számára, hogy elengedje a gyereket.
ROBIN Vagyis, ha az apa nem lép ezen a ponton az elötérbe,
hogy visszakövetelje a helyét a családban, hogy újra férj és
szeretö is legyen, és ne csak apa, akkor ezzel megnehezíti az
anya vagy a kisgyermek számára, hogy megbirkózzanak a
következö feladattal, azzal, hogy némileg el kell távolodniuk
egymástól.
JOHN Tehát az apára elsösorban azért van szükség, hogy
megkönnyítse a szeparációt, azáltal hogy visszaköveteli
magának a feleségét. Másodszor pedig, mint az anya után
következö, kettes számú szeretetés támogatásforrás,
különösen alkalmas rá, hogy segítse akisgyereket a világ
felfedezésében.
ROBIN Igen, ö valami mást kínál a kisgyereknek, mint az anyja.
Rendszerint a kapcsolatuk kevésbé meghitt ugyan, de
eröteljesebb, izgalmasabb és ösztönzöbb. Tehát nemcsak
támogatja a gyereket, amikor az elindul elsö fölfedezö útjára és
ezzel eltávolodik az anyjától; az apa arra is képes lehet, hogy
ezt az eltávolodást meglehetösen vonzóvá tegye.
JOHN Szóval a híd szerepét tölti be az a anya és a külvilág
között, segít a kisgyereknek, hogy elegendö önbizalommal
vághasson neki a világ felfedezésének, és ennek segítségével
elkezdhesse a fejében megrajzolni azt a térképet, amelyre
szüksége lesz ahhoz, hogy eligazodjon a társadalomban.
ROBIN Így van. Már pusztán azzal, hogy visszaköveteli magának
az anyát, hogy az anya és gyereke közé áll, az apa segítséget
nyújt ennek a térképnek a megrajzolásában. Egészen idáig a
kisgyerek ebben a helyzetben volt:
é most hirtelenebben a helyzetben találja magá

o
JOHN Vagyis a gyerek arra kényszerül, hogy osztozzon az anyján.
Mivelhogy egészen addig önz ő kis kutya volt, bizony, hatalmas lépést
kell tennie előre, hogy megbarátkozzék a gondolattal: vannak a
világban más emberek is, akiknek szintén megvannak a maguk
szükségleteik. Tehát bizonyos értelemben az apa ett ől kezdve a gyerek
riválisa. Nem gondolod, hogy az embereket ez a gondolat kényel-
metlenül érinti?
ROB IN Csak azért, mert az utóbbi id őben a "gyerekpártiság" akkora
méretet öltött, az apák pedig határozottan "kimentek a divatból".
JOHN Ezt hogy érted? ROB IN Hát körülbelül két évtizeddel ezel őtt az
úgynevezett "apai eré
nyek" egy részét kezdték kissé kevesebbre értékelni, ezzel szemben
óriási mértékben megn őtt az érdeklődés az "anyai" erények iránt.
Kezdetben ez a változás rengeteg haszonnal járt. De egy id ő után a
legtöbb ember érezte, hogy az inga túlságosan messzire kilengett az
egyik irányban, különösen, amikor ez az áramlat a tet őpontját élte, a
hatvanas években. Most azt hiszem, az emberek nekiláttak, hogy ezt a
hibát helyrehozzák, és ismét elindultunk visszafelé, középre, azaz ma
már mind az apa, mind az anya szerepének fontosságát elismerjük, bár
tudjuk, hogy más és más szempontból fontosak. De hogy visszatérjünk
a rivalizálás kérdéséhez, amir ől hallani akartál... Kérlek, jól vésd az
eszedbe, hogy bár egészen természetes, ha az apa féltékeny egy kicsit a
csecsemöre, ugyanakkor képesnek kell lennie arra, hogy szeresse, és
gondoskodást nyújtson neki. Csak egy szeretetteles apa
jelenléte segít a gyereknek abban, hogy szembenézzen azzal a fájdal-
mas ténnyel: osztoznia kell az anyján, és hogy a kett őnél több személyt
tartalmazó csoportokban is megállja a helyét. És természetesen ahhoz,
hogy ezt a feladatot betöltse, az apának ott kell lennie.
JOHN Tehát a családban minden egyes új gyerek a kezdet kezdetén az
anya kizárólagos birtokosának érezheti magát, aztán jön az apa és
visszaköveteli magának az anyát, és ekkor a gyerek ráébred, hogy fel
kell adnia az anyával való különleges viszonyát, és egy csoport
részévé kell válnia.
ROB IN Ha minden jól megy, a végül ez az elrendez ődés alakul ki .

v) •
 Mind a két szülő számára a másik kell hogy legyen az elsö és
legfontosabb személy, kell hogy egy külön el kerített területet tartsa.
nak fenn a maguk számára, ahonnét a gyerekek ki vannak rekesztve.
JOHN Mert ha a szül ők nek nincs meg ez az elkerített, közös területük,
akkor a gyerekek nem tudnak leválni róluk?
ROBIN Vagy legalábbis sokkal nehezebben. Azok a szül ők, akik meg-
követelik, hogy legyen egy saját maguk számára fenntartott területük,
ahová a gyerekeknek nincsen szabad bejárásuk, ezzel hozzásegítik a
gyerekeiket ahhoz, hogy leváljanak róluk, és feln őjenek. Jó példát
mutatnak nekik.
JOHN Tehát mindenkinek az az érdeke, hogy apa visszakövetelje ma-
gának anyát. Rendben v an . Mármost térjünk vissza ehhez a stádi.
umhoz, amikor a kisgyerek felfedezi, hogy más dolgok is vannak a
világban az anyán kívül, az apa pedig bátorítja ebben a vállalkozás-
ban. Ez azonos a tilos és a szabad közötti határok megvonásával,
vagy hogy úgy mondjam egy párhuzamos folyamat?
ROBIN Amikor az apa "meghúzza a határt", ha erre v an szükség azaz
megszabja, meddig mehet el a gyerek ezzel segít neki abban, hogy
-

azon a saját, belső térképén is- amelyet a világról kezd el megalkotni -

megvonja a szükséges határvonalakat.

JOHN Na, de most következik a 64000 dolláros kérdés. Mib ől gondol-
juk, hogy az apa - azaz a férfi - különbül el tudja látni ezt a feladatot,
mármint a határvonalak meghúzását, mint az anya? Lehet, hogya
hagyományos nézetek szerint ez így v an , de akkor mit szóljunk Golda
Meirhez vagy Indira Gandhihoz és Thateherhez?
ROBIN Nem hinném, hogy ennek az egész dolognak bármi köze v an a
férfi és nő közötti, veleszületett pszichológiai különbségekhez.
Kivéve azt a fizikai különbséget, hogya n ő az, aki szül, és nagy
valószínűséggel elsősorban ő viseli gondját a kisgyereknek, életének
legelső
szakaszában, és ez a tény alighanem rányomja bélyegét a következ ő
fejlődési szakaszra is. Hiszen a gyerek nek még mindig s űrűn
szüksége lesz rá, hogy visszarohanjon amamához vigasztalásért, és
hogy egy újabb adag önbizalmat merítsen bel őle, amikor a külvilág
túlságosan nehéz követelményeket támaszt vele szemben.
JOHN Igen, a külvilág, ahol a dzsungel farkastörvényei uralkodnak.. .
ROBIN Tehát a kisgyereknek olyan szeret ő anyára v an szüksége, aki a
külvilágnak éppen az ellenkez őjét nyújtja számára: gyöngédséget,
melegséget, cirógatásokat: egyszóval biztonságot!
JOHN Tehát?
ROBIN Hát azt hiszem, amíg a gyerek nagyon kicsi, de még két-három
éves korában is igen zavarba ejt ő lehet számára, ha mindkét szerepet
jószerivel teljesen az anyjának kell betöltenie -, ha az egyik pillanat-
ban nagyon gyöngéd, bátorító, a másikban pedig szigorú és követel ő .
 Emlékszel, a gyereknek épp elég baja volt avval, hogy összerakja a ki-
rakósjáték darabkáit, és egyetlen, egész személynek lássa az anyját.
JOHN Tehát ebben az id őszakban jobb, ha az anya többé-kevésbé
egyértelmű képet nyújt önmagáról agyereknek . . . Mert azt a gyerek
könnyebben felfogja?
ROBIN Igen, ez az egyik oka, legalábbis ebben a fázisban, hogy az
apának kell magára vállalnia azt a feladatot, hogy követelményeket
támasszon a gyerekkel szemben és megtanítsa rá, hogyan legyen
tekintettel a többi családtagra. Mindez természetesen fokozatosan
megy végbe, ahogy a gyerek mind jobban és jobban megtanul ural-
kodni magán. De azért mindenképpen az apa az, aki többet követel a
gyerektől.
JOHN Azt hiszem, még egy okból is így kell lennie. Sok olyan n őt
ismerek, akik a lelkük mélyén rettenetesen aggódnak, hogy nem "elég
jó anyák". És ez nagyon megnehezíti számukra, hogy határozottak
legyenek a gyerekkel szemben, mivel egy hang a belsejükben ilyenkor
mindig közbeszól: "Várj csak, elég szeretetet adsz te annak
a gyereknek? Nem lenne egy igazánjó anya megért őbb a helyedben?
ROBIN Elismerem, hogy az anyák gyakran tesznek efféle
szemrehányást önmaguknak, többnyire teljesen indokolatlanul, és ha
az apa magára vállalja, hogy szigorúan viselkedik a gyerekkel, ezzel
sokat segít a feleségének - különösen a gyerek két-három éves
korában. Természetesen ahogy a gyerek id ő sebb lesz és
magabiztosabb, és kezdi tisztábban látni a szüleit, többé nem zavarja
annyira össze, ha azt tapasztalja, hogy ugyanaz a szül ő időnként
gyöngéd és megért ő, máskor pedig szigorú. És ebben az id őszakban
már mindkét szül ő egyaránt nyújthat támogatást is agyereknek, és
támaszthat követelményeket is vele szemben. És valóban magától így
is alakul a helyzet a legtöbb családban, ahogy a gyerekek egyre
idő sebbek lesznek.
JOHN Már két okot is adtál rá, miért játszik az apa különösen fontos
szerepet ebben a fejl ődési szakaszban. Miféle egyéb feladatai vannak
még ezeken kívül?
ROBIN Hát ott v an még az is, hogy egészen odáig a mama és gyereke
kölcsönösen feltétlen csodálatot és imádatot tanúsítottak egymás iránt.
És jóllehet erre a feltétlen, őt minden hibájával együtt elfogadó
szeretetre a kisgyereknek nagy szüksége v an ahhoz, hogy kellő
mennyiségű bizalmat és önbizalmat alakítson ki magában, ezt az
állapotot annyira élvezik az anyjával mind a ketten, hogy az
anyának meglehetősen nehezére esik többé-kevésbé a valóságnak
megfelelően látni a gyermek valódi erényeit és hibáit.
JOHN Tehát a gyerek nem kapja meg a szükséges, pontos visszajelzé-
seket az anyjától, amelyek segítségével helyesen képes felvázolni a
világról alkotott térképét?
ROBIN Igen, azt a térképet, amelynek maga a kisgyerek is része.
JOHN Hogy micsoda? ... Ó, már értem! Neki saját magának is rajta
kell lennie a tulajdon térképén. Hát persze! Helyes fogalmat kell
alkotnia arról is, hogy őmaga mekkora helyet foglal el a világ többi
dolgaihoz képest, ha nem akarjuk, hogy irreális elképzelései legyenek
a saját fontosságáról..., mert akkor túlságosan őnzővé válna, igaz?
ROBIN Nemcsak az a baj. Ha a saját méreteit nem a valóságnak meg-
felelően tünteti fel ezen a térképen, ha nem tudja, hol vannak a ha-
tárai, milyen messzire mehet el anélkül, hogy másokba ütközne, ak-
kor nincs honnét megkapnia a megfelel ő útbaigazítást. A
megfelelöútbaigazítást arra nézve, miképpen viselkedhet a
legcélszerübben a világ többi részével annak érdekében, hogy
megkapja, amire szüksége v an . Végül is ezért v an szükség a
"tilalomfák felállítására".
JOHN Igen, ezt értem. Tehát ha azt akarjuk, hogyatérképünk se-
gítségével valóban el tudjunk igazodni a világban, akkor magunkat is
föl kell tüntetnünk ezen a térképen, méghozzá méretarányosan?
ROBIN Igen, ezért v an az anyának is, a gyereknek is szüksége az apára,
aki képes egy kicsit távolabbról szemlélni a gyereket, hogy segítsen
mindkettejüknek kissé tárgyilagosabban látni a gyerek képességeit.
JOHN...Akad még egyéb feladata is az apának?
ROBIN Igen, azt hiszem, legalább még egy biztosan v an . Ahogy azt az
előbb már megbeszéltük, eleinte a csecsem ő úgy érzi, hogy ő tölti be
az egész világot. Aztán, ahogy kezdi felfedezni a tulajdon körvonalait,
kezd összezsugorodni, fokozatosan elveszíti azt az érzést, hogy ő
mindenható. Ez ugyan szörnyü csalódás a számára, de kárpótolja érte,
hogy olyan közel v an az anyjához, aki ebben a stádiumban olyan
hatalmasnak tünhet, mint maga az Úristen. Most a következ ő
lépésben ezt az illúziót is el kell veszítenie. Így egy id ő után, amikor
rádöbben, hogy mégse a mama igazgatja a világot, hogy neki is meg
kell osztania a hatalmát az apával, ezzel is egy újabb lépést tesz el őre.
JOHN Később pedig arra is rá kell jönnie, hogy az apja se az Úristen.
ROBIN Hát persze. És ha az apja jól végzi apai feladatait, akkor
rövidesen megérteti a gyerekkel, hogy ő maga is része valami
nagyobb egységnek, és neki is alkalmazkodnia kell, mint mindenki
másnak.
JOHN Tehát ha az apja a mama papucsa alatt v an , akkor a gyerek ebb ől
nem a megfelelő tanulságot olvassa ki? Mivel akkor nem kell
megtennie azt a bizonyos ugrást, igaz? Nincs rá szüksége, hogy
felülvizsgálja azt az elképzelést, hogy az anyja maga az Úristen.
Hiszen ha egyszer az apjának is ő parancsol, a gyereknek nincs semmi
oka rá, miért ne láthatná továbbra is mindenhatónak az anyját.
ROBIN Így v an . Azt hiszem, első lépésként a kisgyereknek azt kell
belátni a, hogy az anyja nem az Úristen, ahhoz, hogy kés őbb belássa,
hogy az apja sem az, és végül, hogy senki más sem az.
 Ap/ egyenesen,
te rettenetes
ern

Nem hiszem,
drágám, hogy itt
lenne az ideje...

JOHN Ezt még soha nem hallottam.

ROBIN Márpedig azt hiszem, létfontosságú, hogy a gyerek ezt a leckét
megtanulja, és talán ez a legfőbb oka, hogy az olyan család, amelyik
ben az anya uralkodik, nem tesz valami jót agyereknek.
JOHN Ne beszélj! Csakugyan?
ROBIN Sőt, ami azt illeti, szinte minden olyan család, amellyel a
gyermekpszichiátriai kezelésen találkoztam, vagyis ahol a gyereket
hozták el a pszichológushoz, mondván, hogy probléma van vele, az
anya uralma alatt állt. Vagy pedig teljesen kaotikus viszonyok ural
kodtak benne.
JOHN Hát ez elég megdöbbent ő.
ROBIN Bizony. Ami azt illeti, engem is alaposan meglepett, amikor
először észrevettem. Éppen akkoriban képeztek ki gyerekpszicholó-
gusnak, és amikor már vagy tíz ilyen esetet láttam, elmentem a
fölöttesemhez, ahhoz a társadalomgondozóhoz, aki kijelölte, melyik
eseteket ki lássa el, és elpanaszoltam neki, hogy engem mindig
ugyanolyan tÍpusú családba rendelnek ki. Megkérdeztem, nem kap-
hatnék-e egyszer a változatosság kedvéért másfélét. Oe ő megnyug-
tatott mondván, már tíz éve v an a szakmában, és neki elhihetem:
minden eset egyforma.
JOHN Folytasd!
ROBIN Hát, nehogy téves elképzeléseket ébresszek benned, gyorsan
mondanom kell valamit: a legegészségesebb családokkal foglalkozó
kutatások azt bizonyítják, hogy ezekben a családokban mindkét szül ő
egyforma arányban részesedik a hatalomból. Együttműködnek
egymással, és nagyon is tudatosan döntenek arról, kinek mi a feladata.
Oe ezektől a legeslegegészségesebb családoktói eltekintve, ha már
 valakinek a fönök szerepét kell játszania a családban, az
esetek többségében, úgy tünik, jobb, ha az apa az, mint az
anya.
JOHN Mármint hogy a gyerekek számára jobb, igaz?
ROBIN Hát persze! Ezt nem gyözöm eleget hangsúlyozni. Hogy
aztán
azok a házaspárok, akiknek nincs gyerekük, hogyan osztják
meg a hatalmat egymás között, ez kizárólag az ö dolguk.
JOHN Szinte hallom, hogyan köszörülik a feministák a kardjukat.

ROBIN De kérlek! Én tudom a legjobban, milyen maradinak és

nöelle
nesnek hat, amit mondtam. Hosszú idöbe tellett, amíg
bevallottam magamnak, hogy erre a következtetésre jutottam,
de végül is nem volt mit tennem, el kellett fogadnom az elém
táruló tapasztalatok alapján. Az embernek meg kell próbálnia a
maguk egészében látni ezeket a problematikus családokat.
Amikor a mi nemzedékünk kezdte a szakmát, tagadhatatlanul
nagy hibát követtünk el, mert minden bajért az úgynevezett
"kasztráló anyát" tettük felelössé. Aztán, ahogy lassanként
kezdtek az apák is rendszeresen felbukkan ni a terápián, és mi
világosabb képet kaptunk róla, hogyan müködnek ezek a
családok, rádöbbentünk, hogyahelyzetért az apa legalább
annyira felelös, mint az anya. Ő ugyanis következetesen
áthárítja a feleségére a felelösséget.
JOHN Ezt úgy érted, hogy így az anyáknak nincs más
választásuk,
mint kézbe venni a kormánypálcát?
ROBIN Pontosan. Nincs más választásuk. De manapság, amikor
a
családot úgy szemléljük mint összefüggö rendszert, látjuk, hogy
vol
taképp senki sem hibáztatható. Egész egyszeruen a rendszer
így müködik. Automatikusan. Gépiesen.
JOHN Akkor most élesen fogok fogalmazni, hogy egy kicsit
zavarba hozzalak. Tehát a legegészségesebb családokban a
hatalmat megegyezéses alapon osztják meg. A tőbbiben
rendszerint vagy az egyik, vagy a másik szülö a hatalmasabb.
A te tapasztalataid szerint, ahol a hatalmasabbik fél az anya,
ott valószínübb, hogyagyerekekkel valami probléma lesz.
Következésképp úgy érzed, hogy ha már valakinek fönöknek
kell lennie a családban, akkor jobb, ha az az apa. Vádlott,
szíveskedjék bizonyítékokkal alátámasztani ezt az állítását!
ROBIN Hát azt kell mondjam.. .
JOHN Látom, felkészül tél rá, hogy foggal-körömmel fogsz
ROBIN Tényleg. Nekem mostanáig úgy tünik, ez ellenkezik a józan
ésszel. Ugyanis hittem az egyenjogúságban, a meggyőzés erejében, a
közös döntésekben.
JOHN Persze, a valóban egészséges emberek így tesznek.
ROBIN Ne kotyogj már folyton közbe, hanem figyelj! Újra és újra,
valahányszor egy család hozzám fordult azzal, hogy valami baj v an a
gyerekkel, az anya mindig elmondta nekem, mennyire szeretné, ha az
apa venné kézbe az irányítást. Még ma is ezt mondják. És a problémás
gyerek testvérei is mind egyetértettek ezzel, és azt mondták,
ők is azt szeretnék, ha az apjuk szigorúbb lenne.
JOHN Szóval vissza a patriarchátushoz, igaz?
ROBIN Nem, dehogy, hiszen végül is az anyák döntötték el számomra
a kérdést. Hallgasd csak meg, mit mondott nekem az egyik: "Vala-
hogy akkor kezd ődnek a bajok egy házasságban, amikor megérkeznek
a gyerekek. Eleinte minden jól megy, aztán jönnek a gyerekek, és az
emberre hirtelen annyi minden rászakad, és olyan rémít ő ez a
hatalmas felel ősség, és... az embernek tekintélyre van szüksége.. .
Igen, arra v an szükség, hogy valakinek tekintélye legyen el őtted. Ez
olyan, mintha az ember újra meg újra kapna egy er ő sítő injekciót,
hogy legyen ereje folytatni a dolgot, hogy megbirkózzék a
felelősséggel, hogy érezze, elég er ő s hozzá, hogy végigcsinálja..."
JOHN... Hát... ebben v an valami, nem? Néha, amikor az ember
valami nehéz feladattal küszködik, és sehogy se megy, aztán jön
valaki, és ráreccsen, hogy "Hagyd már abba a nyavalygást, és csináld
szépen tovább", ebb ől valahogy tényleg er őt lehet meríteni. És
csakugyan, ha a férjnek tekintélye v an a családban, akkor ezzel a
felelősségből is átvállal egy részt, nem? És ezzel valóban segíthet a
feleségének...
ROBIN Mármost ez az asszony kés őbb mondott még valami ugyanílyen
érdekeset. így fogalmazott: "Az ember váratlanul szembesül ezzel az
egésszel, és kővé dermed a rémülett ől ... és azt hiszem, ha ilyenkor
egy asszony megpróbálja fölhergelni a férjét, és az erre agresszíven
reagál..., akkor ezzel elvállalja, hogy ő az erős ember a családban, a
vállára veszi a felel ősséget, és akkor az ember ebb ől erőt merít,
anélkül hogy sokat töprengene az egészen."
JOHN... "Ha a férj agresszíven reagál"?
ROBIN És amikor megkérdeztem ett ől az asszonytól: "Tehát ilyen
körülmények között nem tekintené ellenséges dolognak, ha a férje
agresszíven viselkedne?", azt válaszolta: "Nem, persze hogy nem."
JOHN Hát mindez úgy hangzik, mintha ez az asszony megértett volna
valamit, ami sehogy se tudom megfogalmazni, mi is az.
ROBIN Hát nem is könnyű, de én újra és újra ezt hámoztam ki abból,
amit ezek az asszonyok elmondtak nekem, és úgy tünik, hogy a
fejlődésnek ebben a szakaszában csakugyan egy ilyenfajta berendez
 kedésre v an szükség. Lehet, hogy ezt az emberek nem is tudják
felfogni mindaddig, amíg maguk is végig nem csinálják.
JOHN És vajon azelőtt is így vélekedett ez az asszony, mielőtt
megszülte
agyerekét?
ROBIN Nem, dehogy. Meg is kérdeztem t őle, hogy nem találta volna-e
felháborító nak, amit mondott, mielőtt anyává lett. Nevetett, és azt
mondta, hogy igen, nagyon is felháborodott volna rajta. Az egyenjo-
gúságát ért szörny ű támadásnak tekintette volna. Ezért nincs semmi
értelme erről vitatkozni az emberekkel: vagy fölfedezték már a saját
maguk számára, vagy nem. Természetesen elképzelhet ő, hogy egy
rendkívül egészséges személyiségnek sose lesz szüksége rá, hogy ezt
felfedezze.
JOHN Hirtelen az jutott az eszembe, mit mondtunk arról, amikor a
gyerek azért agresszív, hogy rákényszerítse a szüleit, végre szabják
meg számára, hol v an a határ. Amit ez az asszony mondott, abból
mintha azt lehetne kihámozni, hogy arra lett volna szüksége, a férje
világosan megvonja a számára az ő határait, mert azok a gyerekhez
való túlságos közelség miatt elmosódtak.
ROBIN Igen, mintha csakugyan err ől lenne szó. Az anyának engednie
kellett, hogy a saját határai elmosódjanak, hogy visszajusson a
csecsemő szintjére, és így minél közelebb kerüljenek egymáshoz és
minél fontosabbak legyenek egymásnak, részben szinte egymásba
olvadjanak. Amikor a csecsem őből kisgyerek lesz, és megpróbálja

Hagyjuk ő ket, Éva! Káin talpraesett gyerek nem kellene

frusztrálnunk-, Ábel pedig
tanulja meg
megvédeni magát.
 kitapogatni a saját határait, azáltal, hogy fől bosszant ja az anyját,
lehet, hogy az anyának nehezen sikerül visszanyernie a tulajdon, tiszta
körvonalait.
JOHN De feltehet őleg ez fordítva is megtörténhet, nem? Néha a férfi
veszíti el az énhatárait, és neki v an rá szüksége, hogy a felesége újra
meghatározza őket a számára.
ROBIN Ó hogyne, persze. Nem hiszem, hogy sok apa lenne a világon,
aki ne ment volna keresztül azon a megalázó élményen, hogy a
felesége rábízza a gyereket, aztán amikor az asszony visszatér, tüzet
fúj mérgében, mert a távollétében az egész ház a feje tetejére állt és a
gyerekek nem bírnak magukkal az izgalomtól.
JOHN Mivelhogy a drágalátos apjuk is úgy viselkedett, mintha ő is
ötéves lenne. Tehát a feleségének le kell teremtenie, hogy újra úgy
viselkedjék, mint egy felnőtt.
ROBIN Emlékszel ilyen esetre a saját életedb ől?
JOHN Hajjaj! Mondhatom, pocsék érzés. Valóságos szégyen. ROBIN
Na igen, mert maga is érzi, hogy túlságosan gyerekesen visel
kedett, és rászolgált a leszidásra.
JOHN Tehát ilyenkor az apának v an arra szüksége, hogy az anya újra
megvonja számára az énhatárait.
ROBIN Na és persze az apának a barátaira is szüksége v an olykor,
ugyanebből a célból.
JOHN Miért, azok mit mondhatnak neki ennek érdekében? "Öregem,
hagyd már abba a nyavalygást, hát persze hogy odahaza most nem
tekörülötted forog minden, adj hálát az Istennek, hogy ilyen h űséges
barátaid vannak.. .", ilyeneket?
ROBIN Igen. Egyszerre kell bátorító nak és keménynek lenniük. Tenni-
ük kell róla, hogy a férfi ne adja át magát az önsajnálatnak, ugyan-
akkor támogatniuk is kell.
JOHN Tehát azt mondod, hogy bármelyik szül ő is kerül közelebb a
gyerekhez, azt az a veszély fenyegeti, hogy az énhatárai egy kissé
elmosódnak, és ezért szüksége v an valakire, aki fölötte áll a ranglét-
rán, hogy segítsen neki újrarajzolni őket. És ha ennek a személynek is
kezdenek elmosódni a határai, akkor neki is szüksége v an valakire, aki
még távolabb áll a gyerekt ől, hogy újra megvonja az ő énhatárait. De
mivel valószínűbb, hogy az első időben az anya v an közelebb a
gyerekhez, az is valószín űbb, hogy az apa lesz az, aki újra meghatá-
rozza az anya körvonalait, nem pedig fordítva.
ROBIN Igen, úgyhogy azt hiszem, mindennek semmi köze az egyenjo-
gúsághoz, mindössze arról v an szó, hogy helyesebb, ha a szülői
"munkacsoportban" az egyes tagok más és más szerepet játszanak a
gyerek fejl ődésének más és más idő szakában, mert ez szolgálja
legjobban a gyerek javát.
JOHN Bizonyos értelemben e- es fejl ődési fázisokban az anyáé, má-
sokban az apáé a főszerep. Erdekes, ugye, hogy a dolognak ez az
egyenjogúság-ellenes éle rögtön szinte teljesen elt űnik, ha az ember
"munkacsoportnak" tekinti a szülőket, akik együtt végeznek valami-
lyen feladatot. Már úgy értem, munkacsoportot alakítani akkor v an
értelm,hazgysoknmáé apesgik,
ezért különböző funkciókat töltenek be, de mindnyájan ugyanazt a
célt igyekeznek elérni. Semmi értelme az olyan csapatnak, ahol
mindenki csatár vagy mindenki kapus akar lenni. Így már egy kicsit
inkább úgy fest az anya-apa kapcsolata, mint az igazgatótanács
elnökének és az ügyvezet ő igazgatónak az egymáshoz való viszonya.
Az egyik inkább azzal v an elfoglalva, mi történik a vállalaton kívül, a
másik a vállalati belügyekkel. De mind a kett ő egyformán fontos.
ROBIN Hát, mint azt majd kés őbb részletesebben is látni fogod, a
kisgyereknek is éppen ezt kell megtanulnia ebben az id őszakban:
hogy hogyan legyen egy csoport része.
JOHN Hogy legyen tekintettel másokra, tartsa be a szabályokat, ismerje
el a tekintélyt.. .
ROBIN Így v an . Ha tehát ezeket a leckéket már megtanultad, és ennek
segítségével átláttad, hogy egy munkacsoport ezek és csak ezek
alapján működhet, akkor belátod azt is, hogy a szül ői "team" is
remekül együttműködhet ezeknek az elveknek az alapján, anélkül,
hogy ez a helyzet feltétlenül konfliktusokat okozna közt űk. Viszont
ha olyasvalaki hallja mindezt, aki önmaga nem tette meg ezt az
ugrást, és ezért kényelmetlenül érzi magát, valahányszor egy csoport
tagjaként kell működnie, az eleve feltételezi, hogy a "csoportmunka"
valójában hatalmi harcot jelent. És ebben az esetben valóban úgy
fogják vélni, hogy amit az imént mondtam, az ellentétben áll a n ői
egyenjogúsággal.
JOHN Hát ez roppant eredeti érvelés. És megvan az az el őnye, hogy
nem lehet megcáfolni, mert ha valaki megpróbálja, az nyilván maga
se tette meg azt a bizonyos ugrást, és ezért idegenkedik t őle, hogy bel
ássa az igazadat, és így tovább. No de sebaj. V an egy másik
kifogásom is. Mindezek a feladatok, amelyet az apának szerinted a
gyerek fejl ődésének ebben a stádiumában végre kell hajtania, azaz
hogy visszakövetelje magának a feleségét, hogy szigorúbban vonja
meg a határokat a "szabad" és "nem szabad" között, mint az anya,
hogy segítsen akisgyereknek ráébredni, az anyja nem az Úristen, és
hogy pontosabb információkkallássa el a gyereket önmagáról, mint
amilyeneket az a mamájától kaphat, aki bálványozza, szóval minde-
zeket a feladatokat az els ő kivételével, végül is bárki más így ugyan-
olyan jól elvégezheti, mint az apa. Na és például mi v an akkor, ha
nincs apa a családban?
ROBIN Hát ha az anya teljesen egyedül lenne . . . akkor igencsak nehezen
sikerülne akisgyereknek elsajátítania ezeknek a fontos leckéknek
egyikét-másikát. De szinte mindig ott vannak azért anagyszül ők,
vagyis a rokonok, a barátok, a szomszédok, a tanárok, azaz mindig
vannak körülöttük olyan emberek, akik az anyának - és agyereknek -
hasznára lehetnek azzal, hogy elvégzik ezeket a feladatokat. És
mindez tökéletesen jól müködhet, feltéve, hogy az anya elfogadja,
hogy időnként segítségre v an szüksége ahhoz, hogy újra megvonja az
énhatárait, ahogy azt már megbeszéltük.
JOHN Tehát egyszerüen csak egy másik személyre v an szükség, aki
nem áll túlságosan szoros érzelmi kapcsolatban a gyerekkel. Tehát
akár egy másik n ő is elvégezheti mindezt.
ROBIN O, —en, gyakran meg is esik, hogya nagyanya ez a másik
személy. Es természetesen egy jó nagyanya jobb, mint egy rossz apa,
de nyilvánvalóan mégiscsak egy szerető apa az eszményi személy erre
a feladatra, mert ő más szempontból is fontos szerepet játszik a gyerek
és az anya életében.

Mr. Csodálatos...

JOHN Tehát ha az apa eljátssza a számára kijelölt szerepet, a szül ők

képesek világos határvonalakat húzni "szabad" és "nem szabad"
között a gyerek számára, amire nagy szükség v an , mert a kisgyerek-
nek éreznie kell, hogy valaki "szilárdan tartja a kezében a kormány-
pálcát". Ja, azt már elfelejtettem, hogy ez mire jó.
ROBIN Arra, hogy ha módodban áll ököllel verni a falat, amelyet a
szüleid emeltek az utadba, ezzel két dolgot is megtanulsz. El őször, ha
már egyszer képes voltál döngetni azt a falat, és felfedezted, hogy
semmiféle tragédia nem történik, akkor a tulajdon dühöd nem rémít
meg többet. Tudod, hogy ura tudsz maradni, tehát fel is tudod
használni, amikor szükséged v an rá. Így aztán a sarkadra tudsz állni,
és meg tudod szerezni, amire szükséged v an . Másodszor, mivel a
falak szilárdak, ebb ől megtanulod azt is, hogy más embereknek is
vannak igényei rajtad kívül, s így azt is, hogy milyen
követelményeket támasztanak veled szemben a társadalmi élet
különböző területein. Tehát az a térkép, amely a fejedben összeáll a
világról, meg fog felelni a valóságnak, és a saját körvonalaidat is
pontosan fogod bejelölni rajta - és a valóságnak megfelel ő méretben!
JOHN Oké. Jó, tegyük fel, hogy a kisgyerek mindezzel megbirkózott.
Mi a következő lépés?
ROBIN Hát meg kell tanulnia megtalálni a helyes egyensúlyt a saját és
a másik érdekei között Öszintén szólva, nem mondhatni, hogy az
 élet ezek után túlságosan nagy problémák elé állítaná. Megtanulja,
hogyan működik a világ, megtalálja benne a helyét, megtanulja,
mekkora valójában és hogy mások hogyan látják. Tehát fokozatosan
egyre függetlenebb és önállóbb lesz, egyre szabadabban mozog a
világban és mindinkább képes megszerezni magának mindazt, amire
szüksége v an , mert tudja, mit kell tennie érte, hogy megkapja. És ez
egyre inkább így lesz.
JOHN Ez történik tehát a gyerek tipeg ős korában.
ROBIN Úgy nagyjából. Oe még egy fontos szempontból is szemügyre
vehetjük ezt a dolgot. Ne felejtsd el, hogy minden attól függ, sikerül-e
a kisgyerek nek megtennie azt a bizonyos ugrást a mamával való ket-
tősből

r
e
az apával való hármasba.

Hogy egy csoport tagja legyen, nem pedig

egyetlen másik személy "szeme fénye", hogy ne maradjon örök
időkig az anyjával való kettősben.
JOHN Tehát ha valaki megtanulta ezt a leckét, az kés őbb is jól tud
majd egyűttműködni másokkal.
ROBIN Igen. Képes lesz rá, hogy csatlakozzék egy csoporthoz, úgy és
akkor, ahogy és amikor akar, és fől fogja fedezni, hogy mindazok a
tapasztalatok, amelyekre a csoportban szert tesz, er őt adnak neki és
talpraesettebbé teszik.
JOHN Erőt adnak neki? Tudod, ezt nehezen tudom megemészteni. Azt
hiszem, mihelyt csoportról v an szó, én rögtön arra gondolok, hogy
 azok korlátozzák valamiben az embert. Legalábbis részben. Gondo-
.lom, annak idején kisgyerekkoromban nem tanultam meg ezeket a
leckéket annak rendje és módja szerint.
ROB IN Mint ahogy én sem. De ne felejtsd el, hogy az ember késöbb
mindig bepótolhatja, amit elmulasztott. Ez történt velem is a háború
alatt, amikor a légierönél szolgáltam. Legnagyobb meglepetésemre
felfedeztem, hogy nem érzem magamat gyöngének vagy megalázott-
nak, amikor az altisztek úgy megdolgoztattak a díszszemlén, hogya
nyelvem kilógott, pedig ettöl tartottam. Ehelyett az embert növekvö
büszkeség és önbizalom töltötte el, és ez tényleg nagyon jó érzés volt.
Az ember megtanulta, hogyan kell viselkednie egy rendkívül fegyel-
mezett csoport tagjaként, és ettöl valahogy saját magát érezte erö-
sebbnek. Ami azt illeti, azt hiszem, ezek az élményeim segítettek
benne, hogy megértsem, mi megy végbe ebben akisgyerekkori fejlö-
dési fázisban, amikor késöbb gyerekpszichológiával kezdtem foglal-
kozni.
JOHN Ezt úgy érted, hogy ha keményen és agresszíven korlátokat
szabnak neked - a saját érdekedben -, akkor saját magadból is több
agresszív energiát tudsz a felszínre hozni, holott korábban nem is
sejtetted, hogy megvan benned.
ROB IN Vagy pedig... korábban kényelmetlen érzéseket vagy rémületet
váltott ki belöled. Mindennek eredményeként, úgy érzed, közelebb
kerülsz ahhoz, hogya benned rejl ő valamennyi lehet őséget kibonta-
koztasd.
JOHN Hát, én mindig lehetöleg messze kitérek az olyan dolgok útjából,
amelyek túl nehéznek ígérkeznek... mint például a Mount Everest
megmászása vagy a reggeli fölkelés. De ha egyszer űen lehetetlen
megúszni öket ... hát, az igaz, hogy ha mégis vé-hezvittem valame-
lyiket, akkor furán elégedettnek érzem magam. Es teli vagyok önbi-
zalommal. Tudom, hogy a következö alkalommal már nem t űnik majd
olyan nehéznek. Ámbár a reggeli fölkelés kivétel az alól a szabály
alól...
ROB IN Hát az olyan személy számára, aki sikeresen átesett ezen a
fázison, valóban egyenesen kellemes, hogy a csoport
követelményeket támaszt vele szemben. Hogy a problémáknak
nekiveselkednek, és megoldják őket, nem pedig nyafognak miattuk.
Ha valamilyen nagyobb csoport tagja vagy, olyan élményeket szerzel,
amelyekt ől megerösödsz, élesebb szem ű és ügyesebb leszel.
JOHN Érdekes, hogy ezt mondod, mert tudom, hogy világéletemben
hadilábon álltam a nagyobb csoportokkal, tehát a tekintéllyel, és
föltételezem, hogy azért, mert apám, aki nagyon-nagyon szeretett,
nem bánt elég szigorúan velem. Túlságosan könnyen megengedte,
hogy kihúzzam magam a kellemetlen dolgok alól. De azért az elmúlt
 néhány év során mindez kezdett lassanként megváltozni, talán azért,
mert csakugyan el kellett vállalnom bizonyos kötelezettségeket,
amelyek alól nem tudtam ügyesen kibújni. Egészen addig minden
esetben a lázadókkal szimpatizáltam, de most érzem, hogy csak
gyöngeségb ől, mert ez volt a könnyebbik megoldás, ami nem követelt
tőlem semmit. Ami azt illeti, lassanként a szívem mélyén tisztelni
kezdtem azokat az embereket, akik véghezviszik, amire szükség v an ,
és türik, hogy ezért mások kígyót-békát kiabáljanak rájuk. Oe azért ez
a tekintélyhez való viszony, ez fogas egy kérdés... Gondolom,
eszményi esetben az emberben nem él rögeszmés késztetés se a
lázadásra, se a beilleszkedésre, hanem el tudja dönteni, aláveti-e
magát egy bizonyos hatalomnak, vagy sem, és meg tudja ítélni, hogy
ésszerűen gyakorolják-e. Oe olyan sok ember szinte ösztönösen rea-
gál a hatalom puszta tényére - hogy az "jó dolog",- e vagy "rossz do-
log" -, hogy az egyes esetekben nem igazán szabadon választják meg,
melyik oldalon állnak. Mindez teljesen automatikusan megy végbe
bennük.
ROBIN Azt kell mondjam, hogy ha valaki teljesen merev álláspontot
foglal el a nagybetűs Hatalommal szemben, az lényegében gyermeteg
magatartás, akár aláveti magát neki, akár ellene v an . A hatalom, a
hierarchia, a szervezettség - mindez csak módot nyújt arra, hogy
elrendezzük, hogyan hajtsák végre azokat a feladatokat, amelyeket
végre kell hajtani. Nem mehet mindenki keresztül ugyanabban a
pillanatban a forgóajtón, és ha egy százlábú egyszerre lépne az összes
lábával, alighanem felborulna. Szükségünk v an valamiféle szerve-
zettségre, ha valamilyen, csak kicsit is bonyolultabb feladatot végre
akarunk hajtani, vagy olyant, amely sok embert érint. Olyan ez,
mintha_ _mondjuk francia négyest táncolnál. Le kell mondanod arról,
,

hog#ť fi 41d. ai ^i éppen eszedbe jut. és venned kell a fáradságot,

ur varte ljet
kellene játszanunk,
Opus 127, No.12? No 6!
J
ki mondta? Mos
o; ák F-dúr
kedvem,
6!
 hogy megtanuld a lépéseket és a figurákat, de ha minderre
hajlandó vagy, akkor nagyon fogod élvezni a dolgot, ha másképp is,
mint a teljes kötetlenséget. És igazán nem állíthatod a zenekarról sem,
hogy csak azért v an ott, hogy téged ide-oda rán—asson.
JOHN De még mennyire, hogy azért v an ! Uristen, hogy győlöltem őket
mindig. Szerintem csak azért találták ki a táncot, hogy legyen mivel
megszégyeníteni az embereket. No de mint tudjuk, én csak egy óvodás
vagyok. De arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy igen sok
embernek v an valamiféle nehezen körvonalazható, megoldatlan
viszonya a hatalomhoz. Hogy mást ne mondjak, elég, ha megnézed,
mekkora hűhót csap körülötte a tévé meg a sajtó, valahányszor John
McEnroe összeszólalkozik a játékvezet ővel. Voltaképpen teljesen
jelentéktelen, hétköznapi esemény, de néha a második vagy a harma-
dik helyen szerepel a hírek között a híradóban. Valószín űleg azért
érdekli annyira az embereket, mert a "lázadó" -nak és a "tekintély
képviselőjének" archetipikus perpatvarát látják benne. És úgy tünik,
mindenki roppant határozottan és indulatosan foglal állást az ügyben:
vagy McEnroe pártját fogja lelkesen, mint te, vagy ugyanilyen
hevesen védelmezi a játékvezet őt, mint én szoktam. Maga az, hogy
egy ilyen jelentéktelen dolog ekkora érzelmeket kavar, sok mindent
elárul, nem igaz? Az ember csak akkor vitatkozik ilyen izgatottan, ha
maga se biztos az igazában, vagy nem így v an ?
ROBIN De igen, csak ne felejtsd el, hogy ha az ember egészséges, ez
azt jelenti, hogy megtalál ta az egyensúlyt két széls őség között, és nem
úgy viselkedik, mint egy robot, de nem is úgy, mint egy megátalkodott
kölyök. Már úgy értem, hogy hol így, hol úgy reagál, de ezek a
döntések, egy hosszabb idő szak átlagában kiegyenlítik egymást.
Sokunknak olyan a szakmája vagy az élete, hogy az er őteljesen az
egyik irányba taszigál bennünket, úgyhogy valószín űleg jót tesz
nekünk, ha kissé ellensúlyozzuk a dolgokat, amikor éppen nem
vagyunk "szolgálatban". Az én szakmámban az embernek rengeteget
kell a "játékvezető" szerepét játszania, úgyhogy én tényleg élvezem,
ha McEnroe jól felhergeli a bírót, és ezzel hangot ad a bennem bujkáló
lázadónak is. Neked, mint vígjátékok szerz őjének annyi lehető séged
van rá, hogy aláásd mások tekintélyét, amennyit csak akarsz, úgyhogy,
gondolom, McEnroe belőled a személyiséged másik oldalát, az
éltanulót hozza ki.
JOHN De azért bizonyára akadnak emberek, akik mindig csak a
személyiségük egyik oldalát juttatják kifejezésre.. .
ROBIN Azt hiszem, valamilyen formában azért mindkét oldalt megta-
lálod mindenkiben, még ha az egyik csak valamilyen hobbijában, a
fantáziájában vagy az álmai ban jelentkezik is. Az egészséges lelkü
ember személyiségének mindkét oldalát nyíltan kifejezi. De ha valaki
 nem ilyen, akkor vagy olyasvalaki lesz bel őle, aki folyton lázad -
mondjuk, egy bűnöző , aki addig mesterkedik, míg a rend őrség el nem
csípi, így kényszerítve rá a küls ő hatalmat, hogy egy egészségesebb
belső egyensúlyt hozzon benne létre -, vagy ennek a tökéletes
ellentéte olyasvalaki, aki teljesen merev, kényszeres és
-

agyonfegyelmezett, aki látszólag sose lóg ki a sorból, sose ejt ki egy

goromba szót a száján, de végül is mindenkit az őrületbe kerget a
lassúságával és a makacsságával, míg titokban talán abban leli örömét
a fickó, hogy arról fantáziál, miként fogja darabokra fürészelni a
főnökét.
JOHN Igen, vannak ilyen fickók. S őt hölgyek is. Tehát még ha megta-
nultuk is kisgyerekkorunkban, hogyan találjunk rá az arany középútra
a teljes megalkuvás és a lázadás között, szükségünk v an némi
erőfeszítésre a továbbiakban is, hogy le ne térjünk róla.
ROBIN Igen, de ez az ára, hogy lelkileg egészségesek maradjunk
-vagy
hogy megőrizzük a politikai szabadságunkat.
JOHN Oe feltűnt nekem itt még valami. Ha ezeket a dolgokat úgy
nagyjából jól megtanulod kisgyerekkorodban, és utána is könnyen
megmaradsz az arany középúton ... feltehet őleg akkor, ha neked
magadnak kell a hatalmat gyakorolnod, azt is jobban csinálod!
ROBIN Én is azt hiszem, hogy ez a helyzet. Ha az ember hatalmi
pozícióba kerül, és valamiyen döntést kell hoznia, hát akkor el őbb
természetesen alaposan megfontolja, összegy űjti a rendelkezésre álló
összes információt, és meghallgatja minden alárendeltjének a véle-
ményét. Oe aztán végül is neki magának kell meghoznia a döntést. És
amint egyszer döntött, készen kell lennie rá, hogy kielégítően meg is
tudja indokolni. És ki is kell mellette tartania, és semminek nem
szabad eltérítenie attól, hogy végre is hajtsa.
JOHN Engem ez a dolog akkor kezdett izgatni igazán, amikor a Video
Artsnak azt a filmet írtam a döntéshozási folyamatról. Arra jöttem rá,
hogy az emberek, ha el őzetesen csakugyan komolyan kikérik a
véleményüket, kés őbb akkor is készek egy döntés végrehajtására, ha
eredetileg nem értettek vele egyet, feltéve, hogy a véleményüket
csakugyan komolyan fontolóra vették, és feltéve, hogya felel ős
személy, aki a döntést hozta, vette a fáradságot, hogy "eladja" nekik a
döntést. Oe hogyan birkózna meg mindezzel valaki, amikor hatalmi
pozícióba kerül, ha el őzőleg nem tanulta meg ezeket a leckéket?
ROBIN Hát az ilyen ember valószínűleg képtelen lesz a sarkára állni, de
időről időre fejjel rohan a falnak, hogy megmutassa a többieknek,
milyen határozott... aztán kés őbb alighanem vissza kell vonnia az
elhamarkodott döntését... vagy pedig autoritárius módon viselkedik,
miközben igyekszik roppant demokratikusnak látszani. Nem nagyon
örül neki, ha csakugyan ütköznek egymással a vélemények, márpedig
ez elkerülhetetlen, amikor valamit valóban megvitatsz másokkal.
 Tehát csak azoknak az embereknek fogja kikérni a véleményét,
akikröl elöre tudja, hogy egyetértenek vele. És mindenki, aki más
véleményen v an , mint ö, az "szabotálja" a munkát.
JOHN És egyszerűen bejelenti, így döntött, és kész, anélkül, hogy
megmagyarázná, miért. Mint ahogy azt az angol vezetök három ne-
gyede és a kormány tagjainak kilenctizede tenni szokta.
ROB IN Hát ez talán egy icipicit túl merész általánosítás.
JOHN Úristen, hát nem emlékszel, mi történt, amikor Heseltine meg
próbált vitatkozni a CND-vel! Ne is törödj velem.. . bocs, egy
kisséeiragadtattam magam. Hisztiztem egy so rt , mint afféle óvodás.
Mármost lássuk csak: szóval ha a kisgyerek megteszi azt a nagy ugrást
a mamával való kettösböl amamával és a papával alkotott csoportba,
akkor egészségesen és rugalmasan fog viszonyulni késöbb a
hatalomhoz, és jó "csapatjátékos" lesz belöle. A megfelelö vissza
jelzéseket kapja a külvilágból, tehát képes önmagát a valóságnak
megfelelö méretben vázolni fel a tulajdon térképére.
ROB IN És természetesen ez a térkép állandóan változik, mivel a gyerek
mindannyiszor újrarajzolja, valahányszor egy újabb adag információ
birtokába jut. Oe mert úgy nagyjából jól fogta meg a dolgot, késöbb
sem kell óriási és nagyon fájdalmas változtatásokat végrehajtania
rajta. Ha a viselkedése valamilyen szempontból hibás, elég felhívni rá
a figyelmét, és ö igazít valamit a térképen. Így aztán egyre jobban fog
illeszkedni ahhoz a helyzethez, amelyben éppen v an . Viszonylag
könnyen megy majd neki, hogy másokkal tárgyaljon és elfogadható
kompromisszumokat találjon, ha konfliktushelyzetbe kerül. És vala-
hányszor ez történik, mindig igazít valamit az öt magát és a többi
embert ábrázoló térképén, s így az jobban meg fog felelni a valóság-
nak. S mivel mindezt szinte automatikusan teszi, mindig többet és
többet fog megtudni arról, hogyan boldogulj on az életben, hogyan
használjon önmagának és másoknak a "munkacsoportnak".
-

JOHN Amikor azt mondod, hogy mindezt "automatikusan" teszi majd,

ezt úgy érted, hogy nem kell megharcolnia érte, nem kell er őfeszítése-
ket tennie?
ROB IN Hát valahányszor valami nagyobb kiigazítást kell végrehajtania
a térképén például ha leszidják vagy keményen megbírálják,
-

ilyenkor azért meg kell küzdenie önmagával. Oe mivel a térképe

alapvetöen helyes, ahogy már mondtam, nem kell fájdalmasan nagy
változásokat végrehajtania rajta, és amint egyszer kijavította, már
ponto
san útbaigazít ja, úgyhogy nincs szüksége különösebb küzdelemre
mármint a következö kiigazításig, persze. Vagyis így pontosan mindig az
adott helyzetre fog reagálni, azaz számítani lehet rá, hogy nagy
mennyiségű ,felelősségtudat" van benne.
JOHN Ez még sose jutott eszembe, hogya felelösségtudat ezt jelenti:
 megfelelően tudsz reagálni egy-egy helyzetre. Oké, tehát ha a kisgye-
rek megteszi azt a bizonyos ugrást az anyával való kett ősből a
háromtagú csoportba, és innét más csoportokba, akkor mindenki
szeretni fogja, rokonszenvesnek, önzetlennek és felel ősségtudónak
fogják találni, ő viszont tökéletesen tisztában lesz vele, mire v an
ő lesz a Csudá- szükége,nimparcsolgtheki.Vy
latos Gabi.
ROBIN Miért pont Gabi?
JOHN Hogy senki se vádolhasson egyenjogúság-ellenes el őítéletekkel.
.. ROBIN Ahá, remek.

Á kívülálló.. .

JOHN Akkor most beszélgessünk egy kicsit Mr. és Mrs. Nem Olyan
Csodálatosról. Azokról, akik nem tanulták meg ezeket a leckéket.
Öbelőlük milyen ember válik?
ROBIN Te mit gondolsz?
JOHN .. .Hát, ugye, miután nem hajtották végre annak rendje-
módja
szerint azt a bizonyos, a párból a csoportba vezet ő ugrást, ez azt
jelenti, hogy nem váltak le eléggé az anyjukról.
ROBIN De azért valamennyire mégiscsak leváltak. Nem csimpaszkod-
nak belé továbbra sem, nem süllyednek depresszióba. Ők már tettek
néhány lépést a függetlenné válás irányába.
JOHN Egyetértek. De azért még nem jutottak el a háromtagú csoportig.
Tehát nem fognak tudni jól együttműködni másokkal.
ROBIN így v an . Ezért, gondolom, a —, lesz a legjobb, ha ezeket az
embereket "kívülállók" -nak nevezzük el.
JOHN Várj már egy pillanatig! Ezekb ől az emberekből azért lesz
"kívülálló", mert túlságosan sok v an bennük az "átok kölyök"-ből,
vagy azért, mert túlságosan "félénkek"?
ROBIN Ezért is, azért is. Természetesen az "átok kölykök" a felt űnőb-
bek, hiszen ők azok, akik folyton handabandáznak és mindenkinek
szemet szúrnak, de a félénkek ugyanolyan komoly problémákat
okozhatnak a csoport többi tagjainak, csak kevésbé szembet űnő
módon.
JOHN A csöndes csökönyösségükkel?
ROBIN Egyszerűen úgy, hogy nem végzik el tisztességesen a dolgukat,
de valahogy mindig úgy fest, mintha ez nem egészen lenne az ő
hibájuk.
JOHN Például elveszíti a cég miattuk a megrendel őit, mert a vásárlókkal
tizenhat kérd őívet is kitöltetnek, és ragaszkodnak hozzá, hogy hibát-
lanul csinálják.. .
 MMMM

C y sz útból. Msdgsl
Ms ml6sbs vllgtsk
Ik nsm vsgyrok trll11{s
ksdvsmben I 1

Keverj egy
nagy ita t kis
pohárban/

ROBIN Vagy tesznek róla, hogy mások ne hajthassanak a megengedett

sebességnél gyorsabban, mert nem engedik el őzni őket.
JOHN Igen, ezt ismerjük. Szóval vagy így, vagy úgy, de nem alkalmaz
kodnak a többiekhez. Rossz szemmel nézik, ha a csoport követelmé
nyeket támaszt velük szemben.
ROBIN Igen. Úgy érzik, ha valóban csatlakoznának a csoporthoz, ez
azt jelentené, hogy az irányítja, megváltoztatja, a helyükre teszi őket.
JOHN Mivelhogy csakugyan ezt teszi. ROBIN Igen, de egészséges
módon. Természetesen ezek az emberek ezt
nem így látják. Ők úgy éreznék, hogy valami fontosat elveszítenek.
JOHN Jóllehet, hogy csak javukra válna, ha elveszítenék ezt a valamit.
Miután az csak illúzió, egy "óriási én". Egy csecsem ő énje voltakép
pen, amely nem zsugorodott össze a valóságnak megfelel ő méretre.
ROBIN Mivel a kellő időben, a családjukban nem segített nekik senki
ebben az összezsugorodásban, a kényszer és a bátorítás megfelel ő
elegyével. Tehát sem a világról alkotott térképük nem felel meg a
valóságnak, sem önmagukat nem a megfelel ő méretben és a megfelel ő
helyzetben ábrázolták rajta.
JOHN És ezért igen valószínű, hogy a cselekedeteik következményeit is
rosszul számítják ki. Például megsértik az embereket vagy megtámad-
nak egy országot. És ez az óriásira felpuffadt énjük sokkal
gyöngébbéés sebezhet ővé teszi őket másoknál.
ROBIN Így van. Mindig borzasztóan nehéz megértetni ezekkel az
emberekkel, hogy semmi bajuk nem lesz bel őle, ha mások "a helyükre
teszik" őket, ellenkezőleg, sokkal jobban boldogulnak majd, sokkal
könnyebben megszerzik, amire szükségük v an. Mert persze az, ha az
embert a "helyére teszik", azaz korlátozzák és frusztrálják, fájdalmas
dolog; hogyne lenne fájdalmas, ha az embernek el kell veszítenie a
grandiózus "énjét" ... Viszont az a végeredménye, hogy mint embe-
rek, nagyobbak leszünk t őle. Azt hiszem, ezt az emberek voltaképpen
ösztönösen megérzik, rájönnek, hogy az erélytelen, túlságosan enge-
dékeny szülők gyerekei rendszerint gyöngék, nem könnyen boldo-
gulnak a világban, és életük végéig azt az illúziót dédelgetik maguk-
ban, hogy ők mások, mint a többi ember.
JOHN Oe azért ezek az emberek valamivel mégiscsak tovább jutottak
a fejlődésben, mint a depresszívek.
ROBIN Igen, tehát bizonyos fokig mégiscsak el akarnak vegyülni a
többi ember között, és élni azokkal az el őnyökkel, amelyeket a
csoporthoz tartozás jelent. Tehát valamiféle kompromisszumot kell
találniuk, amelynek segítségével a csoport normális tagjainak mutat-
kozhatnak, azt a benyomást kelthetik, mintha elismernék mások
tekintélyét és elfogadnák a szabályokat, ami a csoporthoz tartozással
együttjár, míg a lelkük mélyén továbbra is azt az illúziót dédelgetik,
hogya világ körülöttük forog.
JOHN Na és hogy akadályozzák meg a kívülállók, hogya valóság
elsöpörje ezeket az illúziókat?
ROBIN Úgy, hogy önmagukat nem tüntetik fel világosan a térképükön.
Állandóan kozmetikázzák, elkenik az összefüggéseket, a saját ma-
gukról és a saját fontosságukról alkotott képüket pedig minden
egyébtől elrekesztve tárolják. Tehát nem kapcsolják össze egymással
az önmagukról és a másokról alkotott elképzeléseiket.
JOHN Azaz egy "kívülálló" kénytelen kívül maradni önnön térképén.
ROBIN Igen, ezért is érzem olyan találónak ezt a szót erre a csoportra.
Tehát egy kívülálló, mondhatni, egy külön aktában tárolja az önma-
gáról alkotott képét, és még véletlenül sem tünteti fel azon a térképen,
amelyet a többi emberr ől rajzol magának.
JOHN És gondosan ügyel rá, hogy ne vegyen észre semmit, ami arra
utal, hogya térképe nem tükrözi h űen a valóságot, hogy ő se más, mint
mások.
ROBIN És természetesen óvakodik észrevenni, hogy ezt nem veszi
észre! Tehát másoktól elvárja, hogy betartsák a szabályokat, de
önmagát meggyőzi arról, hogy ő kivételes eset. És így sose lesz igazán
tagja a csoportnak, bár úgy tesz, mintha az volna. Néhány embert a
csoportból esetleg megtéveszthet ezzel, de a legtöbben éremi fogják,
hogy nincs igazán benne a játékban. Ahelyett, hogy megpróbáina
 Fiúk ti csak ...s mi több,
változzatok a vi lág els ő
lepkévé. ha ahhoz van kedvetek. számú
sündisznója!
de én (znó
leszek...

kompromisszumokat kötni, hogy hajlandó lenne adni és kapni, és

főleg arra, hogy esetleg megváltoztassa önmagát, amikor arra v an
ő inkább megpróbál ehelyett mindenki mást megváltoztatni. szükég-
JOHN Azért, hogy neki ne kelljen megváltoznia! Te, ez nagyon izgal-
mas, hogy valakinek azért kell megváltoztatnia a többieket, mert nem
tudja elviselni, hogy neki magának kelljen megváltoznia! Feltehet őleg
azért, mert ha az i11etÖ férfi - vagy n ő - már elérte a feln őttkort, és az
énje még mindig olyan túlméretezett, mint kisgyerek korában volt,
most már olyan fájdalmas lenne számára, ha a valódi méretére kellene
zsugorítania, hogy egy pillanatra se engedheti el magát, nehogy a
valóságnak akár csak egy darabkája is áttörjön a véd ővonalain, és
porrá zúzza az önmagáról dédelgetett illúzióit. Ezért aztán jeleket küld
szét a többi embernek, nehogy olyasmit merjenek kiejteni a szájukon,
ami neki nem tetszik... vagy ami még jobb, olyan sleppel veszi körül
magát, amelynek tagjai garantáltan nem mondanak soha semmi
olyasmit, ami nem illik rá az ő térképére. . . azaz sose tesznek
semmiféle bíráló megjegyzést.
ROBIN Így v an . Folyton hízelegnek, fondorkodnak, vagy terrorizálnak
mindenkit, folyton "rájuk jön az ötperc", csakhogy keresztül vigyék a
saját akaratukat. Úgy viselkednek mindig, mint egy bábszínház-
igazgató, aki dróton rángatja a többieket, és megpróbálja rávenni
őket, hogy úgy táncoljanak, ahogy ő fütyül, ahelyett hogy megtanul-
nák, hogyan állhatnak be ők is abba a nagy táncba, amelyben
mindenki más is részt vesz.
JOHN Tehát azok az emberek, akiknek szükségük van a hatalomra, akik
egész életüket azzal töltik, hogy megpróbálnak hatalmat szerezni,
azért teszik ezt, mert így más embereket rá tudnak kényszeríteni az
 alkalmazkodásra. Csakhogy ne kelljen kiigazítaniuk az önmaguk
túlzott fontosságáról alkotott képüket.
ROBIN Így van.
JOHN Tehát azoknak az embereknek, akiknek a térképük jó, realista,
nem lesz szükségük arra, hogy másoknak parancsoljanak?
ROBIN Az ilyen emberek biztosak a tulajdon identitásukban, tehát
nincs ilyesmire szükségük.
JOHN Oe várj egy percig! Még nem tudtam végiggondolni, mi minden
következik ebb ől, mert ez az egész dolog egy kicsit meglep ő. Tehát
aki hatalomra tör, az nem lehet valódi tagja a csoportnak, mert nem
tud adni is, kapni is, így nem lehet valóban felel ő sségtudó, abban az
értelemben, ahogy te használod ezt a szót, mert a legfontosabb mindig
is az lesz a számára, hogy megvédelmezze a tulajdon énjét a valóság-
tól, nem pedig az, hogy megfelelőképpen reagáljon egy-egy helyzetre.
ROBIN Ráadásul függeni fog a hatalmába kerített csoporttól.
JOHN Másképpen is függeni fog tőlük, nemcsak azért, mert fél, hátha
megbírálják? És mindez azért, mert nem vált le az anyjáról teljesen...
ROBIN Bizonyos értelemben, gondolom, igen. Ha te magad is be tudod
gombolni a ruhádat, akkor nincs szükséged arra, hogy a mama
gombolja be neked. Tehát leváltál róla, független vagy t őle. Oe ha
nem tudsz eléggé uralkodni önmagadon ahhoz, hogy valamit véghez-
vigyél, kénytelen vagy másokon uralkodni, és rájuk parancsolni, hogy
tegyék meg helyetted.
JOHN Mint azoknak az iparmágnásoknak, akiknek szükségük v an egy
gátlástalan politikusra, hogy elvégezze helyettük a piszkos munkát.
Vagy egy hatalmas bankbirodalom elnökének, aki odahaza a
feleségére bízza, hogy elszámoltassa a gyerekeket a zsebpénzükkel.
Tehát azért kell valakinek uralkodni másokon, mert nem tud ural-
kodni önmagán!
ROBIN Így van ! Ha túlméretezett az "éned", az önmagadról alkotott
képed - akkor nem tudsz uralkodni magadon, "kívülálló" leszel. Tehát
azzal töltöd az egész életed, hogy másokon próbálsz uralkodni,
nehogy azok kerüljenek olyan helyzetbe, hogy megmondják neked az
igazat önmagadról, és így soha ne kelljen elszenvedned, hogy "a
helyedre tesznek" és a valódi méreteidre zsugorítanak.

Á kívülálló családja.. .

JOHN ló, tehát most már tudom, kik azok a "kívülállók". Mármost
szeretnék valamivel világosabb képet kapni róla, miféle családból
jönnek ezek az emberek. Úgy tünik, az az elv kivétel nélkül mindig
érvényes, hogy egyetlen gyerek se tanulhatja meg az egyes fejl ődési
 szakaszokban elsajátítandó leckéket, ha a szülei nem tanulták meg
azokat annak idején, és így nem tudták nekik továbbadni. Vagy ha
meg tanulja is őket, nem a saját családjától.
ROBIN Azt hiszem, ez magától értet ődő.
JOHN Oké, tehát föltételezem, hogy akkor annak a gyereknek, aki
nem tudta megtenni a kettősből a hármasba való ugrást, a családtagjai
maguk is valamennyien kívülállók.
ROBIN Igen. Ha a gyerek megrekedt valamilyen fejl ődési szinten,
akkor nyilvánvaló, hp gy a szülei is megrekedtek valamelyest. Tehát
egyiküknek se megy valami jól, hogy adjon is és kapjon is, ami pedig
feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember egy csoport tagja legyen.
Így valamennyien megpróbálják bizonyos mértékben manipulálni a
másikat. Az ilyen családban a leplezett hatalmi harcok egész hálózatát
fedezheti fel az ember, és ez a harc egy pillanatra sem marad abba. Az
egész család egyetlen nagy drótgubanc, és ezt a gubancot azok a
drótok alkotják, amelyek egyik bábutói - egyik családtagtói - a
másikig vezetnek.
JOHN Igen, ezt el tudom képzelni.
ROBIN Oe a probléma még annál is bonyolultabb, mint amilyennek az
első pillanatra látszik. Mivel most az egész családról, azaz egy igen
bonyolult rendszerről beszélünk, igencsak résen kell lennünk, hogya
problémáik egyetlen vonatkozását se tévesszük szem el ől. És most itt
nemcsak a "tyúk vagy a tojás" szituációra gondolok, amit az teremt,
hogy nemzedékek átadják egymásnak ezeket a viselkedési mintákat,
hanem arra is, hogy ez a rendszer nemcsak lineárisan, hanem körbe-
körbe is működik, mindenki össze v an kapcsolva mindenki mással,
mindenkinek köze v an a másikhoz, ugyanakkor mindenki mindenki
mást megpróbál irányítani, és őt magát is irányítják.
JOHN Oké, ez világos. Oe miért említed ezt éppen ezen a ponton? Ez
már a kezdet kezdetén is így volt, vagy nem?
ROBIN Jogos a kérdés. Az, hogy ez a rendszer körkörösen is m űködik,
a kisgyerekkorban válik igazán nyilvánvalóvá, mert ekkor kerül bele
az apa is a képbe.
JOHN Oké, világos. Akkor légy szíves, értekezz tovább a családi
rendszer körkörösségér ől.
ROBIN A gyerek megreked a fejl ődésben, mert az apja is megrekedt.
Hiszen már a felesége is ezért választotta annak idején, aki szintén
megállt a fejl ődésben, mert hiszen az ő szülei is így tettek. A gyerek
nem mozdulhat ki a holtpontról mindaddig, amíg az anyját ki nem
mozdítja a holtpontról az apja, aki önmaga már eléggé kimozdult
ahhoz, hogy belépjen a képbe és elmozdítsa a gyereket is.
JOHN Ú gy érzem, mintha nem érteném, úgyhogy alighanem kikapcsolt
egy pillanatra az agyam.
ROBIN Mindössze arról v an szó, hogy az embernek ilyenkor az összes
gondolatokat és kapcsolatokat mind egyszerre kell észben tartania, és
ez csak időnként sikerülhet. Tehát... egy "kívülálló család" tagjai
nem csimpaszkodnak úgy egymásba, mintha az életük fiiggne t őle,
mint a depresszívek családtagjai. Ők hisznek az önállóság értékében.
Vagy legalábbis azt hiszik, hogy hisznek.
JOHN De valójában egyikük sem tette meg ezt a bizonyos nagy ugrást,
kifelé az anyával való kett ősből.
ROBIN Nem, vagy legalábbis nem ugrottak elég nag)'ot ahhoz, hogy el
tudják fogadni: csakugyan különálló lények. Es így bár elvben
helyeselni fogják, hogy függetlennek és önállónak kell lenni, a gya-
korlatban ezzel korántsem boldogulnak olyan jól, mint hiszik. Ezért,
bár a látszat az lehet, mintha buzdítanák a gyereket az önállóságra,
valójában továbbra is egymásba kapaszkodnak, de leplezett formá
ban.
JOHN Tehát a gyerek ellentmondó üzeneteket fog kapni t őlük.. .
ROBIN Így v an . Az egyik pillanatban azt hallja: "Te már nagylány
vagy", vagy "Egy ilyen nagy fiú már nem sír" vagy "Miért nem
próbálod meg egyedül megcsinálni?" De a következ őben már ezt: "Ó,
látom már, jobb lesz, ha én megcsinálom helyetted".
JOHN Azaz közlik a gyerekkel, hogy úgyse boldogulna egyedül, és
ennek segítségével függ ő helyzetben tartják. "Ó, te tényleg reményte-
len eset vagy! Sose leszel képes egyedül elboldogulni..."
ROBIN És ha mégis megpróbál valamit önállóan csinálni, akkor jön az,
hogy "Velem miért nem törődsz, hát nem szereted szegény
anyukádat?"
JOHN Vagy egy kicsit körmönfontabban: "Oh, menjél csak, és érezd jól
magad, velem igazán nem kell törődnöd!" Tehát a gyerek elég
reménytelen helyzetbe kerül- "kett ős kötésbe". De hát mi az ördögöt tud
csinálni?
ROBIN Meg kell találni a módját, hogyan maradhat továbbra is szoros
kapcsolatban a szüleivel - azaz hogyan függhet továbbra is t őlük -
úgy, hogy közben úgy tesz, mintha végrehajtaná azokat az utasításokat,
hogy legyen önállóbb, függetlenebb, tanuljon meg egyedül
dönteni.
JOHN Teljesen összezavarodtam. Hogy képes mindkett őre egyszerre?
ROBIN Ami azt illeti, többféle módja is v an . A legkézenfekvőbb az, ha
továbbra is úgy viselkedik, mint egy átlagos kisgyerek. Azaz id őnként
továbbra is dührohamot kap, rosszalkodik, fegyelmezetlen, nem
engedelmeskedik, visszafelesel, és egyáltalán, kétségbe ejti az egész
családot.
JOHN Sajnálom, de nem értem, hogy ezzel mit ér el.
ROBIN Hát nézd... Amikor vitatkozol meg harcolsz valakivel, akkor
 valójában nagyon közel vagy az illető höz, és az oda is figyel rád. És
te is odafigyelsz őrá.
JOHN Ahá! Tehát ha veszekszel valakivel, akkor fontos neked az illet ő !
ROBIN Ugyanakkor mindaddig, amíg csakugyan veszekszel vele, meg
marad köztetek a kell ő távolság, mint a csatában a két ellenséges tábor
közt húzódó senkiföldje, és biztonságban érezheted magad. Közben
részben úgy érzed, és mások is úgy látják, mintha önállóan
viselkednétek, mintha eltávolodnátok egymástól.
JOHN Ahá, leesett a tantusz. Tehát ezért provokálja ki a gyerek a
veszekedést..., hogy egyszerre tudjon engedelmeskedni azoknak az
ellentmondó utasításoknak, amelyeket a szüleit ől kap.
ROBIN Csakhogy... ne felejtsd el, hogy ez a rendszer körkörösen
működik. Világos? Minden családtagnak ugyanaz a problémája. Tehát
ha a kisgyerek éppen nem rosszalkodik és ezzel nem ad okot a
veszekedésre, az anyjának kell kitalálnia valamit, hogy nyaggathassa
vele. És ha ők ketten jól kijönnek egymással, akkor az apának kell
találnia rá valamilyen okot, hogy egy kis vihart kavarjon.
JOHN Mindannyian ugyanabban a kettős kötésben vannak, tehát va-
lamennyiüknek többé-kevésbé állandóan konfliktusban kell állniuk a
többiekkel, mert ennél jobb megoldást nem találnak a dilemmájukra.
ROBIN Amellett a család alighanem nemzedékek óta ugyanezt a rend
szert alkalmazza.
JOHN Ahogy azt már megszokhattuk. És természetesen senki sincs
tudatában, mi is folyik voltaképpen.
ROBIN Csakugyan. De a szül ők, jóllehet hatalmi harcban állnak egy
mással, egy dologban azért rendszerint egyetértenek. JOHN Abban,
hogy valaki hibás benne, hogy így állnak a dolgok? ROBIN Igen. Holott
természetesen nem ők tehetnek róla, hanem a
rendszer. És többnyire a gyerekb ől csinálnak bűnbakot.
JOHN Elképesztő. Tudnál egy példát mondani? Már úgy értem, egy
olyan családról, amelyikkel tényleg foglalkoztál?
ROBIN Hát ismertem egy tizennégy éves fiút például, akit azért küldtek
el hozzám, mert állandóan ellentétek voltak közte és a szülei meg a
tanárai között... azaz ez a fiú lélekben még mindig kisgyerek volt.
Az egész családja elkísérte a rendelésre - az apja, az anyja, a
tizennyolc esztend ős bátyja és a tizenhat éves n ővére. Egyvalami
nagyon hamar világossá vált: a fiú a vele való foglalkozást azzal
kényszerítette ki a szüleib ől, hogy provokálta és felingerelte őket,
miközben egyfolytában azon panaszkodott, hogy állandóan
beleavatkoznak a dolgaiba, és pörölt velük, hagyják már békén. Ezzel
a módszerrel sikerült rengeteg figyelmet kicsikarnia, ugyanakkor
mégis úgy viselkedett, mint aki szeretne önálló lenni.
JOHN Vagyis igyekezett valahogy megoldani a problémát, amelyet a
kettős kötés okozott számára. Na és hogyan reagáltak minderre a
szülők?
ROB IN Hát a vak is látta, hogy az apjának és az anyjának voltaképpen
nehezére esik egymással foglalkozni, és sokkal megnyugtatóbb szá-
mukra, ha a fiúra összpontosíthatják a figyelmüket. Akárcsak a fiút,
őket is zavarba hozta volna, ha úgy kell bánniuk vele, mintha még
mindig kisbaba lenne, akit bálványoznak, így azonban mégis kitart-
hattak az "anyuka és apuka" szerepe mellett, és ezzel kibújhattak az
alól, hogy megbirkózzanak a "férj és feleség" jóval nagyobb
intimitást igénylő szerepévei mindaddig, míg a fiuk úgy viselkedett,
mint egy kezelhetetlen óvodás. Újra meg újra a szemembe ötlött,
hogy valahányszor arra szólítottam fel őket, nézzenek egymásra és
beszéljenek
egymáshoz, ez a bizonyos fiú elkezdett kiabálni velük, hogy hagyják
már békében - jóllehet pontosan ezt tették, természetesen -, mire
mindketten azonnal megfeledkeztek egymásról, és ehelyett a fiúval
kezdtek foglalkozni.
JOHN Vagyis meg kellett húznod egy-két határvonalat a számukra.
ROB IN Igen, miközben természetesen minden t őlem telhető támogatást
is megadtam nekik. És rendkívül barátságos voltam ugyan a gyere-
kekhez, de azért figyelmeztettem rá őket, maradjanak csöndben, és
engedjék a szüleiket beszélni. Az egyik probléma éppen az volt:
mindkét szül ő túlságosan szégyellte, hogy neki is szüksége lenne a
másik figyelmére: nem akarták, hogy ezt a gyerekek is megtudják.
Ezért az els ő két ülés után, amelyen az egész család jelen volt, két
alkalommal csak a két szül ővel foglalkoztam, őket részesítettem
párterápiában. - -
JOHN Azaz egy újabb határvonalat húztál a szül ők és gyerekeik között.

1111 11 - _
1

I rv rv rr r
•••
TI

ROB IN Igen, gondoskodtam róla, hogy mindkét nemzedéknek megle-

ROBIN És azzal, hogy biztosítottam róla a gyerekeket: ez így v an
an arra, tudjátok, hogy néha rendjé,sa"zülitke ségv
csak egymással foglalkozzanak". Amint egyszer kettesben maradtak,
képesek voltak rá, hogy fokozatosan tudomásul vegyék, ők maguk is
több szeretetet és figyelmet igényelnek, és én éppen ezt írtam el ő a
számukra! Szerezzenek minél több örömet egymásnak, háromszor egy
nap, a szexet is beleértve! És arra is felszólítottam őket, hogy egy
időre hanyagolják el agyerekeket!
JOHN Nyilván szerepelt egy olyan szabálya térképükön, amely meg
tiltotta nekik, hogy megszerezzék maguknak, amire szükségük v an.
ROBIN Igen, valami olyasféle szabály, hogy "egy szül őnek
tökéletesnek kell lennie" , hogy nekik maguknak voltaképp nem is
lehetnek igényeik. Én tehát megpróbáltam ezt a szabályt
újrafogalmazni a számukra, miközben a "gyámolító szül ő" szerepét
játszottam velük
szemben. És én magam is megpróbáltam megszegni ezt a szabályukat!
JOHN Hogyan?
ROBIN Hát úgy, hogy többet foglalkoztam a szül őkkel, mint a gyere
kekkel, és ezáltal hangsúlyoztam, hogy én azt teszem, amire nekem
van szükségem, ami nekem örömet szerez, és így tovább.
JOHN Na és mi történt?
ROBIN Az ötödik beszélgetésre, amely egyszersmind az utolsó is volt,
megint valamennyi családtag eljött. A szül ők a díványon ültek egymás
mellett, és sugárzott bel őlük az elégedettség. A fiúnak egy kissé lógott
az orra, de hiába próbálta magára terelni a szül ők figyelmét, nem
sikerült neki többé. Kés őbb hallottam, hogy fokozatosan lehiggadt, de
azok a tünetek, amelyek miatt elhozták hozzám, már akkor is többé-
kevésbé megsz űntek, a gyerek elkezdett keményen tanulni és jól
alkalmazkodni az iskolában.
JOHN És te még csak el sem magyaráztad nekik, hogyan m űködött a
rendszerük, csak megváltoztattad a meghúzott határvonalakkal!
ROBIN Hát, ami azt illeti, az utolsó alkalommal, amikor az összes
családtag jelen volt, végül is elmagyaráztam, milyen viselkedési
mintát követett korábban az egész család, és amikor megbeszélték a
dolgot, rádöbbentek, hogy ez már négy nemzedék óta így megy a
családjukban! Már a dédnagybátyjukkal is hasonló problémák voltak,
és minden legfiatalabb gyerekkel a családban, ameddig csak vissza
tudtak emlékezni!
JOHN Ez tehát egy olyan család volt, ahol a gyerek, akivel problémák
voltak, az "átok rossz kölyök" típusba tartozott. Mi v an akkor, ha a
kisgyereki fázisban megrekedt családtagok abba a típusba tartoznak,
amelyik "a saját árnyékától is megijed"?
ROBIN Ilyenkor is ott munkál bennük a düh, csak rejtve, mert nem
tudtak megbirkózni vele.
JOHN Jó, de én azt nem értem, hogyan működik egy ilyen család. Már
úgy értem, ha a gyerek dühkitöréseinek az a célja, hogy mindenki
vele foglalkozzék, miközben megmarad a kell ő távolság közte és a
többiek közt, akkor ha ugyanazt a dühöt elfojtja valaki, akkor a
távolságot sem képes fönntartani.
ROBIN De igen, képes. Ilyenkor is megvan a lehető ség a passzív láza
dásra, egyfajta ülő sztrájkra... JOHN Például? ROBIN Sokféle
lehetőség v an . Én leggyakrabban, legalábbis a már
iskoláskorú gyerekek esetében, azt szoktam tapasztalni, hogy ilyenkor
a gyerekeknek nehézségeik támadnak a tanulásban. Mereven bámul-
ják a táblát, a homlokukat ráncolják a nagy igyekezett ől, gond ter-
helten rágcsálják a ceruzájuk végét, mégsem jut el semmi az agyukba.
JOHN Ó, én is emlékszem egy ilyen fiúra tanárkoromból. Mindig
roppant igyekezettel bámult a táblára; úgy t űnt, akkora erőbedobással
küszködik a feladattal, hogy a megoldás ra már nem is marad
energiája Emlékszem, még azt sem bírtam megtanítani neki, hogya
Niger folyó Nigériában, ezzel szemben a Kongó folyó Belga-Kongó-
ban folyik. És amikor úgy tettem fől neki a kérdést, hogy hol folyik a
Niger, Nigériában vagy Belga-Kongóban, még akkor is következete-
sen rosszul válaszolt. Én megpróbáltam megnyugtat ni, hogy nem
akarom beugratni, mindössze azt szeretném, ha helyesen válaszolna,
de ő egyszerűen nem látta meg a kapcsolatot az egyes szavak között,
még akkor sem, amikor már vagy fél tucatszor felhívtam rá a figyel-
mét... Azt hiszem, még csak nem is haragudtam rá, inkább megré-
mített.

Akinek nehezen megy a tanulás,

most fölzárkózhat.

MADRID
AUSZTRIA
F Ő VÁROSA A környezet-
szennyezés
egészséges
(C-VITAMINT
TARTALMAZ)
 ROB IN Hát, ha sokáig kellett volna bajlódnod vele, fogadok, hogy
előbb-utóbb dühbe gurultál volna. Mire az ilyen esetek eljutnak
hozzám, a tanárok már a szó szoros értelmében majd fől ro bb annak,
mert a gyerek olyan ártatlannak és gyámoltalannak tünik, hogy nekik
valósággal büntudatuk v an , és nem merik kifejezésre juttatni a
tehetetlen dühüket és bosszúságukat. És ami azt illeti, minden okuk
megvan az ingerültségre, hiszen ez a fajta tanulási nehézség volta-
képpen a düh álcázott formája, lázadás a szül ők ellen, amelyet otthon
nem mernek nyíltan kifejezni.
JOHN Mert a düh tabu a családban.
ROB IN Így van . Ezért aztán a gyerek a szül ők helyett a
tanárokra
irányítja, mert velük kapcsolatban a tulajdon haragja nem rémíti meg
olyan erősen. De azért még így is csak álcázott formában teszi.
JOHN De hát nem ugyanígy viselkednek ezek a gyerekek odahaza is?
ROB IN Hát miután ott nem az iskolában vannak, másféle formát
kénytelenek találni.
JOHN Úgy érted, hogy nem lehet rajtakapni őket?
ROB IN Igen. Lassúak, lomhák, folyton elkésnek, ábrándoznak,
amikor
figyelniük kellene, neki állnak valamit csinálni, aztán megfeledkeznek
róla, és valami másba fognak, és így tovább.
JOHN Azaz "nincsenek egészen jelen".
ROB IN Pontosan erről van szó.
JOHN Tehát a szülők rengeteget foglalkoznak a gyerekkel, de ez
az
állandó bíráigatás formáját ölti, így megmarad köztük a távolság, nem
kerülnek túl közel egymáshoz Azaz a gyerek engedelmeskedik az
egymásnak ellentmondó üzeneteknek, annak, hogy "n őj fel, de mégse
nőj fel", ugyanakkor a családi tabut is tiszteletben tartja..., de nem
történik ilyenkor egyúttal valami más is? Biztos vagyok benne, hogy
én is ilyen tetten érhetetlen módon szabotáltam iskolásfiú koromban,
és úgyemlékszem, ezzel sikerült ügyesen elérnem, hogy mégiscsak
legyen egy kis saját terem, valamiféle magánéletem.
ROB IN Amikor azt mondtad, hogy az ilyen gyerek "nincs egészen
jelen", akkor alaposan a fején találtad a szöget. Ezek a gyerekek
csakugyan nincsenek jelen, tehát valahol másutt vannak, ahol még-
iscsak v an egy kis szabadságuk, v an saját életük, valahol távol, ahol
már nem kapaszkodnak a családtagjaikba ezen az álcázott módon.
Talán ez az egyetlen módja, hogy valami kis szabadsághoz jussanak,
ha elmennek valahová messzire, legalábbis lélekben, miközben a
küls ő szemlél ő számára úgy tünhet, a viselkedésük alapján, mintha
mindenben engedelmeskednének a szüleiknek.
JOHN Miért lázadnak akkor az iskolában nyíltabban? Mert ott nem
élnek olyan erő s tabuk a dühvel szemben?
r
 / Még valami, Ikarusz! Ne menj túl
közel a naphoz, mert a viasz megolvad
és a szárnyak leesnek és...

gen. papa.
Amit te
A mondasz,
papa. /

JOHN De azért a gyerek látszólag továbbra is ártatlan, mint a ma

született bárány.
ROBIN Igen, de semmi egyébre nincs szüksége, mint arra, hogy valaki
szembesitse vele, hogy a viselkedése mögött ez a szótlan lázadás
búvik meg, mint ahogyakisgyereknek, a rosszalkodó, egészséges,
engedetlen kisgyereknek is csak arra v an szüksége, hogy valaki
megvonja számára a határokat a "szabad" és a "nem szabad" között.
JOHN Ez a "tanulási probléma", afféle kísérlet, hogy meddig mehet el
büntetlenül?
ROBIN Így v an . JOHN Tehát ha a tanárok szigorúan értésére adják,
hogy eddig és nem
tovább.. . ha közlik a gyerekkel, hogy vagy tanul, vagy.. .
RQBIN ... akkor, az én tapasztalataim szerint, a gyerek "tanulási prob
léméi" azonnal megszűnnek. JOHN Csak nem? ROBIN De igen.
Amint egyszer a tanár ráébred, miben mesterkedik
voltaképpen a gyerek, és alaposan lehordja, ha úgy istenigazából
dühbe gurul -, ha úgy bánik vele, mintha nyiltan lázadó módon
viselkedne -, akkor, ha v an egy kis szerencséje, az álcázott lázadásból
először egészen mindennapi rosszalkodás lesz, amit a tanárok jól
ismernek, és tudnak bánni vele, majd pedig fokozatosan elt űnik, mint
ahogy a kisgyerek is lassanként fölhagy a rosszalkodással, ha elég
szigorúan bánnak vele. Természetesen nem nehéz kikövetkeztet
ni, hogy mindez milyen következményekkel jár a családban.
JOHN Milyenekkel?
ROBIN Magától értetődik, hogy most a szülők kezdenek arra panasz
kodni, hogya gyerek otthon agresszívebben viselkedik.
JOHN Igen, hiszen felszabadult a tabu hatása alól.
ROBIN Pontosan. És ezt a szül ők nem tudják elviselni. Ezért olyan
 fontos, hogy lehetőleg az egész család eljöjjön a terápiára, és hogy az
ember minden egyes családtagnak segítsen megbirkózni azzal a féle-
lemmel, amivel a tulajdon dühe eltölti.
JOHN Na és a gyerek voltaképpen mit gondol magában, miért csinálja
azt, amit csinál? Tisztában v an vele valahol a lelke mélyén, hogy
voltaképpen a dühét juttatja kifejezésre?
ROBIN Nem hinném. Vagy legalábbis egészen addig nem, amíg valaki
el nem kezd szigorúan bánni vele és korlátokat szabni neki, amíg
valaki nem kezdi úgy kezelni a tanulásra való képtelenségét, mintha
nyílt düh lenne. Ha valaki így tesz, ett ől kezdve a gyerek is kezd
rááébredni, hogya viselkedése mélyén tulajdonképpen dac búvik meg.
Dac és düh.
JOHN Oe mielőtt erre képes volna, arra v an szüksége, hogy azok a
felnőttek, akikre rá v an bízva, ne rémüljenek meg a düht ől, és így a
segítségére lehessenek abban, hogy uralkodni tudjon a magáén?
ROBIN Igen, úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Amint egyszer a gyerek
rádöbben, hogy mások tudnak bánni vele, őneki magának is módjában
áll átélni a tulajdon dühét, és nem kell többé azt színlelnie, hogy
valójában nem is dühös, és nem is kell többé "elkülönÍtenie" a dühét
azoktól, akikre valójában mérges.
JOHN Hogy érted azt, hogy "elkülönítenie"?
ROBIN Hát ezt elég nehéz megfogalmazni. Mint már mondtam, a
helyzet nem úgy fest, hogy az ilyen emberek az érzéseiket egyáltalán
nem élik áto Sokkal inkább arról v an szó, hogyelkülönítik őket
egymástól, így az illető érzés elveszíti a jelent őségét. A legkülönbö-
zőbb érzések - a düh, a félelem, a bűntudat és így tovább - mind
jelen vannak bennük, és a valódi formájukban, csak éppen azt nem
tudják, mire vonatkoznak, mert elszigetelték őket, elkülönítették
egymástól - különböző rekeszekben tárolják őket. És ez a "felapró-
zási" folyamat rejlik a lelki betegségek egy másik csopor tj ának, az ún.
"kényszerneurózisnak" a mélyén.

A kényszemeurózis .. .
JOHN Voltaképpen mit értünk "kényszeren"? Azt, amikor valaki úgy
érzi, meg kell tennie vagy végig kell gondolnia bizonyos dolgokat?
ROBIN Az ilyen emberek úgy érzik, hogy különböz ő részeik állandó
harcban állnak egymással, és ez a küzdelem nem képes eld őlni az
egyik fél javára sem. És azt sem látják világosan, miért is folyik
valójában a harc.
JOHN Miben különböznek ezek az emberek a "kívülállóktói"? ROBIN
Voltaképpen ugyanarról v an szó, csak sokkal széls ő ségesebb
 formában. És mint ahogy az egyéb lelki rendellenességek esetében, itt
is kialakul egy ördögi kör; a beteg kísérletei, hogy megoldja a
problémáját, még súlyosabb problémákhoz vezetnek. Tudod, kez-
detben csak azzal próbálkozott, hogy önmagát kívül tartsa a tulajdon
térképén, és ne kapcsolja össze más emberekkel, de a vége az lesz,
hogy odáig megy a dolgok szétválasztásában, mígnem végül önmaga
tulajdon részei sem állnak többé kapcsolatban egymással. Így aztán az
egyik része, például a lelkiismerete, nem biztosítja az egyensúlyt és
nem irányítja majd más részeit, például az ösztöneit vagy az
indulatait. Emiatt elveszíti a kapcsolatot a tulajdon érzelmeivel, és így
nem is bízhat önmagában. Allandó szorongásban él, hogy az a része
vagy azok a részei, amelyeket leválasztott önmagáról, kics úsznak az
irányítása alól, és rettenetes bajba sodorják.
JOHN Mik a tünetei ennek a betegségnek?
ROBIN Néha semmi egyéb, mint hogy úgy tünik, a beteg túlzottan és
megmagyarázhatatlan módon retteg attól, hogy valami olyasmit talál
elkövetni, amivel ártalmára lesz másoknak, vagy hogy máris elköve-
tett valami ilyesmit, anélkül hogy tudna róla. Az ilyen személynek
állandóan ellenőrzésre lesz szüksége, hogy nem követett-e el valami
ilyesmit, és megnyugodhassék afel ől, hogy akkor sem követte el,
amikor éppen nem figyelt oda önmagára. Holott természetesen egész
idő alatt éberen figyeli önmagát. Valószínüleg ő is jól tudja, hogy ez a
félelme valójában ostobaság, és senki más se lesz képes megérteni,
voltaképpen miért és mit ől retteg.
JOHN Na és mitől fél, mit követhet vagy követhetett el?
ROBIN Olyasmiket, amiknek az elkövetését ől az embert többnyire
megóvja a lelkiismerete. Els ősorban erőszakos vagy szexuális jellegü
dolgokra gondolok. De bármi lehet az, amit az emberek általában
helyteleníteni szoktak.
JOHN De én eddig úgy tudtam, az olyasmit szokás kényszergondolat-
nak vagy -cselekedetnek nevezni, mint amikor valaki például mindig
megszámolja az ablaktáblákat, valahányszor belép a helyiségbe, vagy
ha mindig ugyanolyan sorrendben veszi fel a ruhadarabjait.
ROBIN Hát, bevezet őként a szétválasztásnak azokról a nyíltabb formá-
iról akartam beszélni, amikor az illet ő a lelke mélyén - gondolatban -
legalább azzal tisztában v an , micsoda valójában az az érzés vagy
késztetés, amely miatt aggódik, még ha el vágta is magát attól, hogy
valóban át is élje ezt az érzést. Viszont nem beszéltem még arról,
hogy milyen ördögi kör alakulhat ki ennek alapján.
JOHN Akkor most beszélj róla.
ROBIN Úgy tünik, valami ilyesmi történik ilyenkor: noha eredend ően
az okozza a túlzott szorongást, hogy az illet ő személy elveszítette a
kapcsolatot a tulajdon érzelmeivel, de ő maga ezt nem így látja.
 Tehát minél jobban retteg t őle, hogy elveszítheti az irányítást önmaga
felett és ámokfutóvá válhat, annál jobban igyekszik még jobban
elvágni magát a tulajdon érzelmeit ől. Azaz bármit tett is eddig annak
érdekében, hogy énjének különböz ő részei jól elválasztott rekeszek-
ben, elkülönítve maradjanak, most még inkább ezt fogja tenni.
JOHN Amivel valójában csak növeli a problémát.
ROBIN Így v an . Hiába próbálja meg a kényszerneurotikus kikapcsolni,
álcázni vagy kiölni magából az érzelmeit, nem megy vele semmire,
mert csak azt éri el, hogy még azt a valódi uralmat is elveszti önmaga
felett, amivel addig rendelkezett, és ezért csak mégjobban retteg t őle,
hogy be fog következni az, amit megpróbál elkerülni. Tehát még
nagyobb erőfeszítéssel próbálja kikapcsolni vagy kiölni magából az
érzelmeit, ezekkel az er őfeszítésekkel arányosan fokozódik a szoron-
gása is. Tehát az emberünk még aggályoskodóbb, még határozatla-
nabb lesz, még jobban fog félni attól, hogy bármiféle kockázatot
vállaljon, még inkább olyan lesz, mint egy két lábon járó holttest.
Jóllehet szünet nélkül töpreng és aggódik, a többi embernek az lesz
róla a benyomása, hogy nincsenek is érzelmei - kivéve persze a
szorongást, amely mindig feltör valami módon, többnyire olyan
gondolatok formájában, amelyeknek nem tud megálljt parancsolni, és
amelyek álcázott formában éppen azokat az érzelmeket fejezik ki,
amelyek elszabadulásától annyira retteg.
JOHN Ezek a bizonyos, különös kényszergondolatok.
ROBIN Bizony. Például az olyanfajta félelmek, hogy valami balesetet
okoz a gáz vagy a villany, vagy hogy az illet ő elfelejtette bezárni az
ajtót, vagy hogy betör őkjutnak be a házba és nagy károkat okoznak,
úgyhogy az emberünk állandóan ellen őrzi a vízcsapokat, a zárak at és
a villanykapcsolókat, újra meg újra meg újra. Es bár nincs egy perce,
hogy megbizonyosodott róla, minden rendben v an , máris újra indul
meggyőződni róla, csakugyan nincs semmi baj. Vagy folyton attól
retteg, hogy megtámadja valamilyen bacilus, és ezért nem gy őz kezet
mosni, vagy nem hajlandó hozzáérni a kilincshez.
JOHN Tehát mindezzel egyidejűleg fejezi ki a "helytelen" érzelmeit, és
a miattuk érzett lelkifurdalást.
ROBIN Ha attól fél, hogy a szexuális jelleg ű érzelmei csúsznak ki az
irányítása alól, ez például a nemi betegségt ől való rettegés formáját
öltheti. Ez a rögeszme egyidej űleg fejezi ki a szexuális vágyat,
amelyet valójában érez, és hogy a lelkiismerete gátat vet ennek a
vágynak a megvalósulása elé, mert erre nevelték. És ha valaki
állandóan a kezét mossa, ezzel mintha azt mondaná, mint Lady
Macbeth, "Oh, átkozott folt!", azaz kifejezi azt a gyilkos érzést,
amelyben bűnös.
JOHN Jóllehet valójában nincs tudatában, hogy az érzései és a lelkiis
merete harcban állnak egymással.
ROBIN Igen, ez, úgy látszik, így m űködik. És ha segíteni akarsz valaki-
nek, aki ilyen tünetekt ől szenved, hogy megszabaduljon t őlük, akkor
nagyon határozottan mellé kell állnod, mialatt újra megtalálja a
kapcsolatot ezekkel az érzéseivel és elfogadja, hogy azok, amik.
JOHN Azt hiszem, kezdem kapiskál ni a dolgot. Olyan egy kicsit az
egész, mintha egy sofőr attól való féltében, hogy balesetet okoz,
bemászna a hátsó ülésre, hogy elmondhassa magáról: ő nem tehet
semmiről, hiszen nem is ő irányította az autót! Es ezeket a tényleg
borzasztó, kényszeres tüneteket az okozza, hogy annak idején az
illető szülei nem voltak elég szigorúak?
ROBIN Igen. Bár el kell mondjam, jó néhány pszichológus úgy gon-
dolja - véleményem szerint teljesen tévesen -, hogy éppen ellenkez ő-
leg, a túlzott szigorúság következményei. Nekem azonban minden
idevágó tapasztalatom az ellenkez ő irányba mutat. Valahányszor
sikerult meggyőznöm róla a szüleit azoknak a gyerekeknek, akik
ilyen kényszeres tünetekt ől szenvedtek, hogy legyenek keményebbek
és szegezzék szembe a gyerek akaratával a magukét, a gyerek
állapota mindig igen gyorsan javulni kezdett. De ugyanez a helyzet a
felnőtt kényszerneurotikusokkal is. Ha az analitikus hagyja őket
szabadon
asszociál ni a díványán, valószín űleg elpatkol az unalomtói vagy
végelgyengülésben múlik ki, mielőtt még a kezelés befejez ődött
volna.

Konfliktus a szül ők közt.. .

JOHN Szeretnék valamivel többet tudni a kívülállók családjáról, mert
hirtelen eszembe ötlött a dolognak még egy vonatkozása, amir ől még
nem beszéltünk. Mivel a szülők maguk is kívülállók, és így nehezükre
esik, hogy adjanak is, ne csak kapjanak, valószín űleg állandó hatalmi
harc dúl kettejük között. Abban sem fognak tudni megegyezni,
hogyan neveljék a gyereket. Így a gyereknek eggyel több
oka v an rá, hogyne tudjon helyes határvonalakat húzni.
ROBIN Így v an .
JOHN És ezzel rengeteg alkalmat szolgáltatnak a gyereknek arra, hogy
kijátssza egyik szülőt a másik ellen, igaz?
ROBIN Igaz, de ha így fogalmazol, az úgy hangzik, mintha a gyereket
hibáztatnád, pedig egyszeruen így müködik a rendszer. A kívülál-
lónak úgy tünhet, mintha a gyerek manipulálná a szüleit és
kijátszanáőket egymás ellen, de ez csak azért v an , mert mindkét szülő
azzal
próbálkozik, hogy a maga oldalára állítsa a gyereket.
JOHN De ők nem így látják a dolgot.
ROBIN Nem, ők mindketten úgv vélik, hogy egvszeruen kiállnak
 anya túlságosan engedékeny és elkényezteti a gyereket; az anya meg
azt, hogy az apa túlságosan durva, és megsérti a gyerek érzelmeit. De
ha nem tudnak megegyezni, mindezzel csak azt érik el, hogy folyton
kijátsszák a gyereket egymás ellen. Ki vetheti hát a gyerek szemére,
ha végül is csatlakozik a játékhoz?
JOHN Végtére is ez az egyetlen játék, amelyet ismer. De azért néha.. .
nem lehetséges, hogy mégiscsak kényelmetlenül érzi magát, amiért a
szülei folyton veszekszenek? .. .
ROBIN De igen. Tehát néha megesik, hogy a gyerek más formában
kezdi játszani a hatalmi játékot, megpróbál segíteni a szüleinek azzal,
hogy igyekszik pártatlan lenni, hol ennek, hol annak a szül őnek az
oldalára áll, és így tovább. Végül is a legtöbb gyerek szeretné az apját
is, az anyját is szeretni.
JOHN Szóval a gyerek megpróbálja helyreállítani a békét.
ROBIN És még csak nem is ez az egyetlen taktika, amit a gyerek
alkalmazhat ennek érdekében. A családterápiai tapasztalataink arra
mutatnak, hogy a legtöbb gyerek elképeszt ő erőfeszítéseket tesz, hogy
csökkentse a szülei közti ellentéteket, és néha egészen zseniális
megoldásokra bukkannak rá. Öntudatlanul, persze.
JOHN De ha egyszer a szülők szünet nélkül hatalmi harcban állnak
egymással, mit tehet a gyerek?
ROBIN Hát els ősorban azzal csökkentheti a szülei közti ellentétek
hevességét, hogy ő maga okoz valamiféle problémát, amelynek a
megítélésében a szül ők egyetérthetnek.
JOHN Ahá! Tehát azzal, hogy 'problémás gyerek" lesz belőle, rákény
szerítheti a szüleit, hogy együttmüködjenek, és megpróbálják őt
rávenni arra, hogy ne legyen többé "problémás" .. .
ROBIN Vagy ha esetleg az együttmüködésre nem is tudja rávenni a
szüleit, legalább annyit elérhet ezzel, hogyaveszekedéseik ett ől
kezdve arra szorítkozzanak, őt hogyan kellene nevelni. Tehát a
konfliktusuk ból "helyi jellegü háború" lesz, ezentúl kizárólag
agyereknevelés kérdéseiben csatároznak, és nem kerül sor olyan
mindenre kiterjedő , globális összeütközésre, amely váláshoz vezethet.
JOHN ... Ez az egész hirtelen olyan szomorúnak tünik, nem? Hogy egy
gyerek erre kényszerüljön, azért, hogy segítsen a szülei házasságát
stabilizál ni.
ROBIN Kezdetben, amikor elkezdtem a családterápiát, én is így érez-
tem. Ma azonban a számomra mindez mindössze technikai problémát
jelent, mintha azt kellene megállapítanom, hogy mi baja v an egy
motornak, amelyben meglazult valami, és hogy hogyan kell megjaví-
tanom. És természetesen manapság, amikor olyan sok új, hatékony
módszerünk v an ezeknek a problémáknak a kezelésére, az ember
tudja, hogy nem tehetetlen az effajta helyzetekben, ha a családtagok
 hajlandóak csakugyan szembesülni vele, mi bajuk valójában.
Így aztán joggal érezheti az ember magát optimistának, és ez
kissé ellensúlyozza a szomorúságot..., mert ennek ellenére,
persze, sajnálja öket.
JOHN Tehát akkor hogy müködik ez a dolog?
ROBIN Hát vegyük például azt a helyzetet, amikor a szülök
állandóan
veszekszenek, és megpróbálják a gyereket a maguk oldalára
állítani. Nézd csak meg ezeket az ábrákat! Az elsöben az anya
és a gyerek alkotnak közös frontot az apával szemben.

It) .7\,\/.,"\A\,t5
q

ao

Aztán a következöben, egy-két órával késöbb, talán már az apa

oldalára állt a gyerek, cserbenhagyva az anyát.

Mármost ha a gyerek megpróbálja megoldani valahogy ezt a

helyzetet, ha megpróbálja megszüntetni a konfliktust és
összehozni a szülöket, ezt kétféleképpen is megteheti. Vagy
úgy, hogy "átok rossz kölyök"-ként kezd viselkedni.. .
óvodásként. Teljesen elviselhetetlen és lehetetlen, és ezzel
annyira felhergeli a szülöket, hogy azok egészen
megfeledkeznek róla, mennyire dühösek is egymásra.

De elérheti ugyanezt másként is, egy egészen más módszerrel.

Kife} leszthet magában valamilyen ideges vagy testi tünetet,
 róla és meggyógyíttatni. Vagy természetesen a gyerek felhasználhat
egy már korábban meglévö betegséget - például az asztmát - is
ugyanerre a célra.

N /
JOHN Rendkívül érdekes Tehát mindkét módszerrel sikerül összehozni
a szülöket. Az elsö esetben a gyerek villámhárítóként szolgál a család
minden negatív, elutasító, bíráló indulata számára, a másikban
magára vonja az összes aggodalmat és gondoskodást. V árj már
egy percig. .. az imént még azt mondtad, hogy a gyerekek id
önként kijátsszák a szülöket egymás ellen. .. de hát ez a két módszer,
amiröl most beszéltél, éppen arra jó, hogy összehozza öket!
ROBIN Tudom, úgy hangzik, mintha ellentmondás lenne a kettö között,
pedig nincsen.
JOHN Ezt úgy érted, hogy a gyerekek hol ezt, hol azt teszik, attól
fiiggöen, hogy mi a helyzet?
ROBIN Pontosan. Ez a kétfajta viselkedési mód mindössze két elem egy
rendkívül bonyolult családi rendszerben, amely a családtagok közti
közelséget, illetve távolságot szabályozza. És minden családnak
megvan a maga hagyománya - és hagyomány alatt itt szokást értek,
nem pedig olyan nézeteket, amelyeknek az emberek tudatában vannak
-, amely megszabja, mi a normális távolság férj és feleség között.
Ameddig ez a szokásos távolság fennáll, addig nyugodtak - hiszen ezt
szokták meg! -, de az már kényelmetlen érzéseket okozna, ha
"túlságosan közel" kerülnének egymáshoz, ha folyton "nyalnák-
falnák" egymást, mint ahogy az is, ha túlságosan önállónak t űnnének,
azt a látszatot keltve, hogya következö pillanatban elt űnhetnek a
színröl, és sorsukra hagyhatják a gyerekeket. Tehát valahányszor a
szülök kényelmetlenül közelre vagy távolra kerülnek egymástól, a
gyerek, mint a rendszer része, igazít egy kicsit a kormányrúdon, hogy
helyreálljon a helyes távolság. De ezt természetesen öntudatlanul
teszi, ez is része annak, ahogya rendszer m űködik.
JOHN Kezdem már érteni, amit a "körkörösségröl" mondtál, és hogy
milyen nehéz valamennyi összefüggést egyszerre fejben tartani. Na jó,
tehát a gyerekek ennyiféleképpen reagálhatnak a sZ Űlök hatalmi
csetepatéjára. Most akkor vegyük szemügyre ugyanezt a gyermek fe-
jében felvázolt térkép szempontjából. Ha a szülök képtelenek komp
 romisszumot kötni..., akkor a gyereknek két különböző térképe lesz a
fejében... ahogy az egyik szül ő látja a világot, és ahogya másik.
ROBIN Bizony. Méghozzá két olyan térképe lesz, amelyek ellentmon-
danak egymásnak. És mert a gyerek mindkét szül őjét szeretné szeret-
ni, mindkett ő höz lojálisnak akar lenni, ha a szül ők egymással nem
tudnak megegyezni, csak egy megoldás marad a számára: az, ha a
mindkét szülő által képviselt értékeket felveszi a hajójára, de külön-
böző rekeszekben tárolja őket az agyában.
JOHN Így végül a gyerek önmagában éleszti újra a szül ők konfliktusát.
ROBIN Pontosan.
JOHN És ezután a két eltér ő térkép alapján kell megpróbálnia
táj éko
zódni. Aligha ez a legbiztosabb módszer arra, hogy valaki meg őrizze
a lelke békéjét.
ROBIN Hát nem. Az esetek legtöbbjében neurózishoz vezet, ha csak
nem segít valaki agyereknek - vagy feln őttnek -, hogy tudatára ébredjen:
két, egymásnak ellentmondó térkép él a fejében, és abban, hogya
kettőt valahogy összehozza. De talán érdekeini fog, hogy ez a
"kéttérkép-konfliktus" bizonyos emberek esetében azzal is járhat,
hogy az illetők rendkívül kreatívak lesznek.
JOHN Hallottam már valamit harangozni róla, hogyaneurózisnak és a
kreativitásnak v an valami köze egymáshoz Ami azt illeti, magam is
számtalanszor megfigyeltem. De mit gondolsz, miért lesz ezeknek a
két térképes embereknek egy része kreatív, a többi pedig nem?
ROBIN Úgy vettem észre, a dönt ő szerepet az játssza, hogyan viszonyul
az illető egyén ehhez a bels ő konfliktushoz. Ha passzívan elfogadja,
tagadja a létét, olyan értelemben, hogy nem hajlandó tudomást venni
róla, hogy aztán megbirkózhassék vele, akkor alighanem neurotikus
problémái lesznek. Azokban az esetekben viszont, ahol nagyfokú
kreativitáshoz vezet, úgy t űnik, hogy az illetö megbirkózott a konf-
liktussal, bizonyos fokig elismerte a létét, és addig küszködött, amíg
nem talált rá valami módot, hogy összhangba hozza egymással a két
ellen tm ondó térképet.
JOHN Tehát a neurotikus képtelen beismerni, hogy "voltak problémák
a családjában", a művész viszont igen?
ROBIN Azt hiszem, ebben is v an valami. De az is bizonyos, hogy azok
az emberek, akiknek meg kell küzdeniük a kétféle térkép
egyesítéséért, rákényszerülnek, hogy szokatlan, eredeti módon
gondolkodjanak, és így képessé válnak valami új teremtésére.
JOHN De azért azoknak a kreatív embereknek is lehetnek neurotikus
tüneteik, akik csakugyan nagy erövel küzdenek a problémával? ROBIN
Ó, hogyne. A háttérben zajló konfliktus sebezhetöbbé teszi öket. De a
kreativitásuk a segíti öket problémáik megoldásában.
JOHN Ez azt jelentené, hegy a neurózis hozza létre a kreativitást?
 Egész nap kreatív volt. Nem '
kellene orvost hívnunk?

ROBIN Nem, ez azt jelenti, hogy az egymásnak ellentmondó

térképek kreatívvá tehetnek valakit meg neurotikussá is. Vagy
létrejöhet a kettönek valamilyen kombinációja, amelyben
többnyire a kreativitás kioltja a neurózist.
JOHN Legalább két olyan embert ismerek, akik félnek alávetni
magukat a pszichoterápiának, mert attól tartanak, ettöl
csökkenne a kreativitásuk. Gondolom, te ezzel nem értesz
egyet.
ROBIN Nos, én ilyen esettel sose találkoztam. Tapasztalataim -
és más pszichológusok tapasztalatai - szerint a terápiától a
kreatív emberek még kreatívabbá lesznek. Miért, te nem lettél
töle kreatívabb?
JOHN De igen, azt hiszem. Nem gondolnám, hogy a tehetségem
- már amennyi van - megnött volna töle, de úgy érzem, azóta
szabadabban fel tudom használni, jobban kiaknázom a
lehetöségeit, mondhatni, kevesebb gátat szabok neki. De elég
az én önéletrajzomból! Térjünk vissza a szülöi
veszekedésekhez. Azt értem, hogy miért alakul ki a kívülálló
család gyermekeinek fejében két térkép, a szülök állandó vitái
miatt. Míg ha a szülök kapcsolata egészséges lenne, akkor a
gyereknevelés kérdéseiben is egyetértenének, így a gyerek
fejében egyetlen ellentmondásmentes térkép jönne létre. De
hát végtére is az
egészséges szülök sem értenek egyet mindenben.. .
ROBIN Nem is tenne jót a gyereknek, ha
egyetértenének! JOHN Mivel...
ROBIN Mivel valamennyiünknek szembe kell néznünk néhány
 házaspár két tagja különbözik egymástól valamelyest, utóvégre is két
különböző családban n őttek fel. Tehát lesznek közöttük nézetel-
térések, legalábbis eleinte - bár lehet, hogy ezeknek száma id ővel
csökken - azzal kapcsolatban, hogy hogyan neveljék agyerekeket. Oe
ha szerencsésen túljutottak a "kívülálló" fázison és megtanulták,
hogyan működjenek együtt másokkal egy csoport tagjaiként, akkor
hajlandóak rá, hogy meghallgassák egymás véleményét, és addig
érvelnek, míg nem találnak valamilyen kompromisszumot.
t ^.

Mami ökle landolt

Papi szemén, szívem.
^Mi volt ez
aZ ^
f fa n
undorító pu

JOHN Tehát az egészséges szül ők nem tekintik a vitát egészségtelen

dolognak! Így aztán például el tudják viselni a kisgyerek dühkitöréseit
is, ami segít a gyereknek abban, hogy akadálytalanul fejl ődjék tovább,
és átlép jen a következ ő életszakaszba. Es ráadásul végül olyan
üzenetet kap a szülőktől, amelyben azok mindketten egyetértenek, és
erre alapozhatja a térképét.
ROBIN Igen, de... ezzel egyidej űleg még valami mást is megtanul t ő-
lük: azt, hogy természetes, ha különbözünk egymástól, hogy egész-
séges dolog néha vitatkozni, de ha valaki nem képes ellentétes
gondolatokat összevetni egymással, és küszködni velük egy kicsit,
míg valamilyen áthidaló megoldásra nem bukkan, ez a lehet ő legjobb
dolog a világon. Tehát a gyerek nemcsak hogy ellentmondásmentes
térképet kap a szüleit ől, hanem azt is megtanulja a példájuk nyomán,
mivel ott, a szeme el őtt játszódik le, hogyan kell megoldást találni, ha
a te térképed nem egyezik valaki máséval.
JOHN Vagyis a szülők példamutatással tanítják.
ROBIN Igen, márpedig ez a leghatékonyabb módszer. A gyerekek
sokkal többet tanulnak abból, amit teszel, mint abból, amit mondasz
nekik, és ez a fajta tudás sokkal mélyebben ver bennük gyökeret. Ha
például a szül ők azt mondják a gyereknek, hogy a sarkára kell állnia,
ha úgy érzi, igaza v an , de ők nem mernek egymással szemben a
sarkukra állni. .. hát akkor a gyerek el őtt természetesen ott áll a rossz
példa, egy olyan példa, amely ellentmond annak, amit a szül ők
szavakkal adnak tudtára. Az ilyen gyereknek aztán csakugyan nehe-
zére eshet egy csoport tagjaként kitartani a véleménye mellett, vagy
elég kezdeményez őkészségről és önállóságról tanúbizonyságot tenni
ahhoz, hogy értékes tagja legyen egy munkacsoportnak. Alighanem
inkább konformista, ha ugyan nem kényszeres típus lesz bel őle.
JOHN Tehát végül is jó dolog, ha a szülők képesek veszekedni egymás
sal?
ROBIN Hogyne, feltétlenül. Mindaddig, ameddig szeretik egymást, jól
kijönnek egymással, és a legtöbb vitát valamilyen megegyezéssel
zárják, legalábbis azzal kapcsolatban, hol húzzák meg a gyerek
számára a határokat. Ráadásul úgy tűnik, van valami kapcsolat a
között, hogy valaki képes-e nyíltan elvállalni az agresszív érzelmeit,
és a között, hogya szexuális vágyait mennyire képes elfogadni. Tehát
ha egy házaspár nem riad vissza attól, hogy nyíltan vállalja a konflik-
tusait, ezzel használ önmagának is, a házasságának is ... és a gyere-
keknek is.
Egy kis kitérő.' ,

tucatjaval egészségesebbe

JOHN Rengeteget beszéltünk már munkacsoportokról, adás-kapásról,

beilleszkedésröl, de többnyire abból a szempontból, mit jelent mindez
az elsöszülött gy-rek és szülei számára. Milyen hatása v an minderre
annak, ha megérkezik a második gyerek?
ROBIN A szülök szempontjából ez már többnyire egészen más történet.
Elöször is, ekkorra már megtették az elsö nagy ugrást abból az
állapotból, amikor, házasságuk kezdetén, csak ketten voltak egymás
számára, és minden figyelmüket a másikra fordíthatták, abba a
másikba, amikor családdá váltak, és mindkettejüknek támogatnia kell
a másikat abban, hogy egy harmadikat gondozzon. Most egy. szer űen
kis családból valamivel nagyobb családdá válnak.
JOHN Oe alapjában véve azért ugyanazok az elvek érvényesülnek most
is, tehát felhasználhatják a második gyerek gondozásában mindazt,
amit az elsöéböl megtanultak?
ROBIN Igen. Úgyhogy, ha minden egyéb körülmény változatlan maradt,
ezúttal sokkal könnyebben ráébrednek, mire számíthatnak és hogyan
elégíthetik ki a gyerek szükségleteit. Az elsö gyereknél még mindez
egészen új világot tár fel a szülök számára, amelyröl korábban mit sem
tudtak, és ez a tudatlanság némi szorongást keltett bennük, attól féltek,
hogy hibákat követnek el. Oe mire a második megjön, már öreg
rókának érzik magukat. Addigra tudni fogják, 'hogy azok az
aggodalmak, amelyektöl az elsö alkalommal szenvedtek, többnyire
alaptalanok voltak, és magabiztos an oldják meg az egyszerű problé-
mákat. Nincs szükségük arra, hogy akár könyvekböl, akár más
emberektöl tanácsokat kapjanak. Ami azt illeti, én mindig azt szoktam
javasolni az embereknek, kezdjék a dolgot mindjárt a második
gyerekkel!
JOHN Igen, de még így sem olyan könny ű egyszerre két gyerekre
vigyázni, mint egyre.
ROBIN Hát persze, én mindössze azt állítom, hogy önmagában véve a
második gyerek kevésbé nehéz ügy a szülök számára, mint az elsö
volt. Oe természetesen az, hogy most már kettö v an belölük, "dupla
 bajjal jár". És nemcsak azért, mert most már két szájat kell etetniük és
két feneket kell kitörölniük. Tetejébe ott vannak a megváltozott
viszonyok az összes családtag közt, azokkal is meg kell birkóÚliuk
valahogy.
JOHN Ezt úgy érted, hogy mire a második gyerek megérkezik, az elsö
már keresztülment néhány fejlödési fázison, tehát a két gyereknek
különbözö fajta gondoskodásra v an szüksége?
ROBIN Igen, és a szülök elött az a feladat áll, hogy úgy osszák meg
figyelmüket a két gyerek között, ahogy az mindkettönek leginkább a
javát szolgálja. Megtehetik például, ha a két szülö között jó az
összhang, hogy az apa átveszi az anyától az idösebbik gyerek gondo-
zásával kapcsolatos feladatok egy részét, és így az anyának több ideje
marad a csecsemöre. Manapság persze a férj gyakran kiveszi a részét a
csecsemögondozásból is, de azt hiszem, már elmagyaráztam, miért
értelmesebb a hagyományos módon osztani fel a szerepeket addig,
amíg a gyerekek kicsinyek.
JOHN De tegyük fel, hogyaszülöknek nehezére esik az osztozás?
ROBIN Akkor sokféle dolog történhet. A kívülálló családokban esetleg
a hatalmi harc még bonyolultabb formákat ölt, ahogy nönek a
gyerekek, mivel így egyre több potenciális szövetséges áll mindenki
rendelkezésére. A belekapaszkodós, depresszív családban az egyik
gyerek rendszerint az anya, a másik az apa kedvence, de nem azért
alkotnak párokat, hogy jobban tudjanak együttm űködni, hanem a
házastársi kapcsolat rovására. Egy házaspár helyett most már két pár is
van a családban, és mindkettö az egyik szülöböl és az egyik gyerekböl
áll. Az elmosódó énhatárok kal rendelkezö családokban, vagy ott, ahol
a családtagok túl gyakran alkalmazzák a projekciót problémáik
megoldására, rendszerint felosztják a gyerekeket ,jókra" és
"rosszakra". A ,jót" bálványozzák, a "rossz" játssza a b űnbak szerepét,
mígnem lassacskán csakugyan úgy kezd viselkedni mindkettö, hogy
beteljesítse a szülöi jóslatot.
JOHN Rendben v an , akkor nézzük most a megnövekedett családot a
gyerekek szempontjából. Milyen érzés legidösebbnek, legkisebbnek
vagy középsö gyereknek lenni?
ROBIN Nagyon sokféle lehetöség nyílik, még a "legnagyobbak" és
"legkisebbek" számára is, és sok mindentöl függ, melyiket valósítják
meg, mondjuk például attól, milyen nemű a másik gyerek vagy
gyerekek, vagy hogy a szülők hányadik gyerekként születtek annak
idején! De v an azért néhány általánosítható különbség is az egyes
gyerekek helyzetében, bár ezek meglehetösen kézenfekvöek. Például a
legidösebb elkerülhetetlenül több figyelemben részesül a szülök
részéröl, mint a többi. Ez egyrészt nagyon kellemes dolog, mert azt
jelenti, hogy a kezdet kezdetén több jut neki a húsosfazékból - több
 bátorítás és támogatás. A dolog árnyoldala az, hogy több várako-
zásnak is kell megfelelnie, nagyobb nyomást gyakorolnak rá, és bár
ez komoly teljesítményhez és sikerhez vezethet, ugyanakkor megter-
heli a legidő sebb gyereket a szül ők becsvágyának súlyával, aminek az
lehet a vége, hogy az ő kedvükért hajszolja a sikert, és nem a saját
életét éli. Na és természetesen szörny ű csalódás a legidősebb számára
kicsöppenni a szül ők kegyeiből, amikor megérkezik a második
gyerek.
JOHN Te is egy legidősebb testvér voltál, igaz? Emlékszel milyen volt?
ROBIN Igen, én voltam a legid ősebb az öt fiúból. És természetesen
mindenre emlékszem. Ha az els ő négy évemre gondolok - négyéves
voltam, amikor a legidősebb öcsém megszületett -, csak a napsugár és
felhőtlen boldogság merül fel az emlékezetemben, aztán mintha
felrobbant volna egy bomba, és hosszú ideig semmi másra nem
emlékszem, csak valami mindent elöntő szürkeségre és szomorúságra.
Mint olyan sok legidősebb gyerek, biztos én is "el voltam ké-
nyeztetve" eleinte, azért aztán csak még inkább nehezményeztem a
következő gyerek érkezését, amivel viszont sikerült elérnem, hogy
mindenkinél kihúzzam a gyufát. Ráadásul, azt hiszem, a családunk-
ban nemzedékeken át tabu volt a féltékenység, tehát a szüleim is a
szőnyeg alá söpörték. Úgyhogy azzal próbálták megszüntetni a fél-
tékenységemet, hogy engedtek nekem, amikor pedig többet használ-
tak volna vele, ha szigorú határvonalakat húznak a számomra,
amelyekkel megtanul ok együtt élni, és lassanként túljutok a dolgon.
JOHN Tehát a testvéreiddel egy kicsit se féltékenykedtetek egymásra?
ROBIN Oe még hogy! Állandóan kitört valamin köztünk a civakodás,
és a szüleink sehogy se tudták elsimítani. "Nem is értjük, miért olyan
féltékenyek", szokták mondogatni az ismer ő söknek, "hiszen mi
megpróbálunk igazságosak lenni velük". És azok is voltak. Oe mert a
féltékenység annyira megijesztette és aggasztotta őket, sose volt meg
rá a lehetőségünk, hogy csakugyan, annak rendje-módja szerint
féltékenyek legyünk, átessünk rajta, teljes egészében átéljük, és
ezáltal ráébredjünk, ez is csak olyan érzés, mint a többi, és megvan a
természetes helye a személyiségünkben. Oe azért mégiscsak tanultam
mindebből valamit, és ma, ha egy család eljön hozzám terápiára, és
arról panaszkodik, hogy a gyerekeik féltékenyek egymásra, pedig ők
mindig vonalzó segítségével vágják egyforma szeletekre a tortát, és
minden gyerekük kap penicillint, akkor is, ha csak az egyiknek fáj a
torka, már tudom, hogy mit kell tennem. Rendszerint azt mondom
nekik, hogy jóllehet ők roppant kedves, sikeres család sok szempont-
ból, azt a vak is látja, hogyaféltékenységgel nemigen tudnak zöldágra
vergődni, és egy kicsit gyakorolniuk kellene azt, miel őtt újra eljönnek
hozzám
JOHN Tehát ezzel, hogy helyesl ően nyilatkozol róla, arra bátorítod
őket, hogy vegyék tudomásul a féltékenységüket, engedjék el őbuk-
kanni a szőnyeg alól.
ROBIN Igen. Sokat segíthet, ha úgy kezeled a dolgot, mintha játék
lenne, valami enyhén mulatságos dolog. És többnyire jó ötlet, ha az
apával kezded - ha meghagyod a mamának, hogya következ ő vasár-
napi ebédnél eggyel kevesebb krumplit adjon neki, mint a többieknek,
és azt javasiod, hogy egy darabig mindenki hangosan kárörvendjen a
dolgon. Az apa rendszerint örül annak, hogy így az őkezébe kerül a
kezdeményezés, és mindenki másnak jó példát mutathat, ha ezt
tanácsolod neki, aztán pedig az ő feladata lesz kiválasztani, hogy ki
legyen a következ ő áldozat.
JOHN Na és a szülők nem háborodnak föl, ha fölveted, hogy ők
maguk is lehetnek féltékenyek?
ROBIN Akkor nem, ha úgy fogalmazod meg számukra a dolgot... a
gyerekeknek segítenek, amikor lehet ővé teszik, hogy féltékenyek
legyenek, szembe tudjanak nézni ezzel az érzéssel és megtanuljanak
bánni vele. Oe természetesen közvetlenül a szül őkhöz is ugyanezt az
üzenetet juttatod el. Neki is megpróbálsz lehet őséget teremteni arra,
hogy "kisöpörjék" a tulajdon féltékenységüket a sz őnyeg alól, és ne
ijedjenek meg attól a kis egészséges versengést ől, ami kettejük között
létezik. Nézd, a gyerekek rendszerint csak nyiltabban fejezik ki azt a
természetes féltékenységet, amit a szül ők éreznek önmagukban, de
próbálják elkerülni, hogy szembenézzenek vele.
JOHN Mit értesz azon, hogy "természetes" féltékenység?
ROBIN Azt a féltékenységet, amit azért éreznek a másik iránt, mert az
más, férfi vagy n ő, apa vagy anya, és ez bizonyos el őnyökkel jár a
számára. Valami belekeveredhet abból a féltékenységb ől is, amit
gyerekkorukban a testvéreik iránt éreztek. Ha a szül ők megtanulják,
hogy ne ijedjenek meg attól, ha néha versengenek egymással, a
gyerekek az esetek legtöbbjében maguktól abbahagyják a veszekedést.
JOHN Én egyetlen gyerek voltam, és most már látom, hogy jó sok
mindent mulasztottam. Nem tanultam meg azokat a dolgokat, ame-
lyeket a testvérek közötti természetes versengésb ől sajátít el az ember.
Ugyhogy bizonyos vagyok benne, hogy a tulajdon féltékenységemet
és irigységemet bizonyos fokig mindig a sz őnyeg alá söpörtem, és
csak akkor kezdtem egy kicsit tisztábban látni, amikor csatlakoztam
a csoportodhoz.
ROBIN Na és mit gondolsz, miről maradtál le mint "egyke"? JOHN Hát
a bunyóktól és esésekt ől. Többnyire törékenyebb alkatú
voltam, mint a barátaim... és a helyzetet csak súlyosbította, hogy az
egykék szülei mindazt az aggodalmat és féltést, amit különben több
gyerek közt osztanának meg, arra az egyetlenre pazarolják.
 Hová mégy? Hiszen a tojáshéj
még ott a fenekeden!

r Ki hallott már
epülő tojáshéjról)

Papagájkóros
leszek tő led!

,r" f

ROBIN És ezt a gyerek is eltanulja tőlük.

JOHN Aztán meg ha az ember egyke, akkor, gondolom, arra a követ
keztetésre jut, hogy ő "más, mint a többiek". Talán ezért is érzem úgy,
hogy megvan bennem azoknak a kívülálló tulajdonságoknak egyike-
másika, amelyeket leírtál. És végül, mert a szüleidnek nincs több
gyerekük rajtad kívül, nehezebb elmenekülnöd t őlük és függetlenné
válnod. Miután befejeztem az egyetemet, tizennyolc hónapot
tőltöttem az Egyesült Államokban, és örök szégyenemre, alig né-
hányszor írtam haza. De azt hiszem, a magam ügyetlen és öntudatlan
módján végül is így vágtam el a szüleimhez f űző köldökzsinórt.
ROBIN Hát, alighanem az egykék még nehezebben szakadnak le a
szüleikről, mint a legidősebbek.
JOHN No és egyébként miben hasonlítanak vagy különböznek még az
egykék és a legid ősebbek?
ROBIN Az egykék többnyire agresszívabbak és kevésbé szorongóak,
mint a legidő sebbek, valószín űleg azért, mert nem kellett átesniük
azon a traumán, hogy egy darabig ők a mama "egyetlenkéje", aztán
detronizálják őket.
JOHN És mi a helyzet a legkisebb gyerekekkel?
ROBIN Nos, ők viselik annak minden hátrányát, hogy megmaradnak
"bébinek" a családban, mivel nincs egy még fiatalabb jelentkez ő , aki
átvegye a helyüket a mama szoknyája mellett. De akárcsak a leg-
idő sebb és az egyetlen gyerekek, a legkisebbnek is rengeteg plusz-
figyelmet és támogatást kapnak a szüleikt ől, és ők ráadásul az idő sebb
testvéreiktől is számíthatnak támogatásra, nem úgy, mint az "egykék"
 és a "legidősebbek". A középs ő gyerekek néha úgy érezhetik, elha-
nyagolják őket, és hogy egész gyerekkorukat az id ősebb testvéreik
kinőtt ruháiban töltik. Ezzel együtt rendszerint sokkal könnyebben
beilleszkednek a többi gyerek közé és jobban kijönnek velük, mint a
legnagyobbak vagy a legkisebbek. De ne felejtsd el, az is lehetséges,
hogy valamennyi gyerek összeáll és csapatot alkot a szül őkkel szem-
ben; túl akarnak járni az eszükön, és elkerülni, hogy azok túlságosan
ki akarják sajátítani őket. Alkalmazhatják az "oszd meg és uralkodj
megúszhatják az állandó parancsolgatást meg felügyeletet
azáltal, hogy zűrzavart támasztanak, alibit igazolnak egymás számára.
Esetleg túl sok félrevezet ő nyomot hagynak a szül őknek, mint amikor
a gengszterek ahányan vannak, annyifelé menekülnek, jól tudva, hogy
a seriff különítménye nem követheti mindegyiküket egyszerre.
CÝII: EST B ÉM LAP

Mcvn: TOTYOGOS INvAáO

FENYEG ET 3. oldal
akím: Lovaggá
ütőtt karikatúrtsta

JOHN És mivel így gyakorlatilag "összedobják" mindazt az egészséges

hatást, amit a családon kívül tápláltak beléjük, ez a csapatmunka
bizonyos fokig megóvhatja őket attól, hogy átvegyék a szül ők prob-
lémáit.
ROBIN Bizony. Ahhoz, hogy az ember egy mindenféle problémákkal
megvert családban is viszonylag egészségesen n őjön fel, arra v an
őkszükég,hoylencsmótvér.Melgaszü
számára is megvan a dolognak a pozitív visszahatása. Pályafutásom
egyik leggyönyörűbb családterápiás beszélgetését egy olyan családdal
folytattam, ahol a szül ők először egyedül jöttek el hozzám, párterá-
piára - ők voltak a legvadabb, legagresszívebb, legfegyelmezetlenebb
 pár, amellyel életemben találkoztam. Nem is bírtam velük egyedül, a
feleségemnek is részt kellett vennie a terápiában, de nem jutottunk
velük előbbre, körbe-körbe rohangáltak körülöttünk. Igy aztán
megkértük agyerekeket - heten voltak -, hogy jöjjenek el ők is.
Ott ültünk, körben, mind a tizenegyen a szobában, és én meglep ődve
tapasztaltam, milyen normálisak és kedvesek a gyerekek valamennyi-
en a szülőkkel összehasonlítva. Még azt is lehet ővé tették a szül ők
számára, hogy - akkor el őször a terápia során - a szexuális kap-
csolatukat is konstruktívan megbeszéljék.
JOHN És ezt a gyerekek tették lehet ővé..., de hogyan?
ROBIN F őként a nagyobb lányok segítettek sokat, ők találták meg
legjobban a hangot az apjukkal. Az egyik lány különösen ügyesen
csinálta. "Igazán nem akarlak felidegesíteni, apu - mondta például
-, és remélem, nem veszed rossz néven, amit mondani akarok. .." Az
apja biztatta, hogy mondja csak, aztán csöndesen, figyelmesen hall-
gatta. "Az a baj, apu" - folytatta a lány -, "hogy te nem nagyon érted a
nőket. Ez a sok kiabálás meg ezek a csúnya szavak.. . tudod, nem így
kell ezt csinálni. A nőkkel kedvesnek kell lenni ..." És így tovább. A
férfin látszott, hogy eltöpreng azon, amit hallott, csöndesen
bólingatva, és láttam, hogy kimozdultunk a holtpontról. A többi
gyerekek természetesen támogatták a n ővérüket. Egy kisebb
családban mindez sokkal nehezebben ment volna.
JOHN Mindez úgy hangzik, mint a demokrácia dicsérete, nem igaz?
Minél többen. fejezhetik ki akadálytalanul a véleményüket, annál
valószínűbb, hogy az ember ki tudja választani az elhangzottak közül
azt, ami a segítségére lehet. Mint egyetlen gyerek, nekem csak a
szüleim nézeteit volt alkalmam eltanulni, és azt hiszem, csak akkor
tudtam megszabadulni bizonyos weston-super-mare-i el őítéletektől,
amelyeknek nem sok hasznát vettem, amikor csatlakoztam a te
csoportodhoz, és új családi tapasztalatokra tettem szert - amikor
átmenetileg te és Prue voltatok a szüleim, a csoport többi tagja pedig a
testvéreim. Talán ha lettek volna valódi testvéreim, már korábban
jobban beletanultam volna a vitatkozás m űvészetébe!
Mit míveltek odabenn, ?
t^ kerren .
Élet-halál kérdése.. .

JOHN Már beszéltünk róla, hogyan fedezi fel a gyerek a határokat a

"szabad" és "nem szabad" között, hogyan válik önállóbbá és hogyan
csatlakozik különféle csoportokhoz. Mi a következ ő kulcsfontosságú
témánk?
ROBIN A szex. Minden, amit valaha tudni szerettél volna róla, de nem
merted megkérdezni, mert attól féltél, hogy már tudnod kellene.
Például, hogy miért v an szükségünk két nemre; miben különböznek a
férfiak és a n ők, és hogy különböznek-e egyáltalán; miért nem sze-
rencsés gondolat a vérfert őzés; miért a n ő az ember prototípusa, a férfi
pedig csak a kiegészít ője; miért lesz valaki homoszexuális; miért ölte
meg Oidipusz az apját, hogy ne legyen kénytelen feln őni; és miért
bizonyultak hatékonynak a legújabb szexuálterápiás módszerek.
JOHN Es mindeme tiltott tudással azért halmozol el most, mert a
gyereknek is ezt a fajta tudást kell megszereznie a fejl ődése következ ő
fázisa során?
ROBIN Igen, a következ ő fázisban a kisgyerek ráébred a tulajdon nemi
identitására.
JOHN Oké. De megmagyaráznál el őbb valamit? Legalább százezer
disznó viccet hallottam már életemben, és legfeljebb ha hetet találtam
igazán mulatságosnak. És mégis, elég, ha a poénban el őfordul egy
trágár szó, mindenki majd hanyatt dől a nevetéstől. Valaha azt hittem,
azért nem találom olyan mulatságosnak ezeket a vicceket, mert engem
sokkal jobban zavarba hoz a téma, mint őket. Ma már biztos vagyok
benne, hogy éppen fordítva v an . De miért vagyunk végül is vala-
mennyien zavarban, ha a szexre terel ődik a szó?
ROBIN Azt hiszem, azért, mert a szex olyan óriási és őrjítő érzelmeket
képes felkavarni. Olyan hatalmas er ő , hogy ez már önmagában is
kényelmetlen érzéseket vált ki bel őlünk.
JOHN És a trágár viccek arra jók, hogy áramtalanítsák a témát..., hogy
úgy tegyünk, mintha valójában ezek az érzések nem is lennének olyan
erősek, "hiszen, lám, nevetni tudunk rajtuk, ugye"?
ROBIN Azt hiszem, csakugyan így lehet valahogy.
JOHN No és miért gondolod, hogya szex puszta gondolatának is ilyen
óriási a hatása?
ROBIN Azt hiszem, egy egész sor okból, amelyeket valamennyien
ismerünk, de valahogy az id ő nagyobbik részében sikerül megfeled-
keznünk róluk. Például mert a saját létünknek is az a forrása! Ha
annak idején a szüleink nem ajándékozták volna meg egymást a
kegyeikkel, mi most nem is lennénk a világon!
JOHN Ezzel együtt, az a gondolat, hogy ami apánk és a mi anyánk is
csinálta, igencsak próbára teszi az ember képzeletét, nem igaz? Hát
még, ha belegondolunk, hogy valaha az életünk függött t őle!
ROBIN És mihelyt ez a gondolat az eszedbe ötlik, csak egy lépésnyire
vagy attól a másiktól, hogy egy napon majd megint nem leszel.
JOHN Ami, gondolom, elvezethet minket további kérdésekhez, például
hogy miért vagyunk itt egyáltalán, márpedig ezen többnyire nemigen
szeretünk eltöprengeni. ..

ROBIN Vagyis mindezek a gondolatok kissé kényelmetlenek. Aztán ott

van az a tény, hogy maga a szexuális élmény alighanem a legjobb,
leghatalmasabb és legmegrendít őbb, amivel csak életünk során talál-
kozunk, eltekintve talán a misztikus extázistól, amelyet a legtöbb
ember sosem ismer meg.
JOHN Igen, "megindul az ember alatt a föld", ahogy mondani szokás.
ROBIN Egy földrengés roppant izgalmas dolog ugyan, ám egy kissé
nyugtalanító is. Továbbá kényelmetlen érzéseket okozhat, hogya szex

Jó volu Jó volt ?
Fantasztiku s! Bámulatos!
a föld!
Rengt Rengett a föld!

Jó vo ^ t ^/
/ dálatos'
Re ett a föld!
Y ng

SAN FRANCISCO, 19(36

 csak akkor igazán izgalmas és örömteli, ha képesek vagyunk rá, hogy
elveszítsük az önkontrollunkat, és teljes egészében átadjuk magunkat
az élménynek. Ha "el tudjuk engedni magunkat" .. .
JOHN Márpedig akkor kiszámíthatatlan dolgok történhetnek, igaz? Ha
túlságosan elengedjük magunkat szeretkezés közben, még megeshet,
hogy megtudunk valamit önmagunkról, amir ől korábban fogalmunk
sem volt.
ROB IN Még akkor is, amikor csak fecsegünk a szexröl, ennek a ve-
szélynek az árnyéka ott kísért gondolataink hátterében. Aztán v an még
egy másik oldala is a dolognak..., hogy a szexnek olyan hihetetlenül
fontos szerepe v an az egész életünk szerkezetében. Például
gyermekkorunkban a biztonságunk nagyban függött attól, hogy
milyen volt a szüleink szexuális kapcsolata. A jó nemi életnél semmi
sem tud jobban megszilárdítani egy házasságot, márpedig a szüleink
házasságára épül föl az a család, amelynek a tartóssága létfontosságú
számunkra, amíg kicsinyek vagyunk. Azt hiszem, a gyerekek mindezt
megérzik, bár nincsenek egészen tisztában vele, mir ől v an szó volta-
képpen. Ha a szül ők boldogok, és sugárzik belölük az az elégedettség,
amit egy jó szexuális kapcsolat adhat, akkor az ember mindig azt
tapasztalja, hogya gyerekekböl is ugyanez az elégedettség sugárzik.. .
JOHN De még feln őtt korunkban is meglehetösen riasztó gondolat, hogy
a házasságunk stabilitása egy ilyen robbanékony és kiszámíthatatlan
dologtól függjön, mint a szex. Azt hiszem, ezért volt a szex mindig is
a bohózatok nélkülözhetetlen alkotóeleme... A lelke mélyén mindenki
tisztában v an vele, milyen hatalmas és romboló erő lehet a nemi vágy,
így aztán igencsak hihetöen hangzik, amikor a bohózat írója
komikusan veszélyes helyzetekbe juttatja szerelmes szereplöit .. .
ROB IN És persze minél inkább megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy
a szex voltaképpen nem is fontos, és minél inkább igyekszünk
elfojtani, annál hatalmasabb és fékezhetetlenebb lesz, amikor végül is
a felszínre tör. Vagyis az lenne a meglepö, ha nem rettegnénk egy
kicsit a szex hatalmától... és nem próbálnánk ezt a rettegést viccelö-
déssel leplezni.
JOHN De mindez még nem magyarázza meg, miért sokkal, de sokkal
nehezebb a gyerekeknek a szexr ől a szüleikkel beszélni, mint
másokkal, akik nem tartoznak a családhoz.
ROB IN Hát ez annyira általános jelenség, hogy azt hiszem, a legtöbb
ember, a szakmabelieket sem kivéve, úgy véli, egyszer űen így v an , és
nemigen firtatj a, miért. Én azt hiszem, az az oka, hogy a szex
hatalmas ösztönzést ad - talán a leghatalmasabbat - a gyerekeknek
arra, hogy felnőjenek, valóban függetlenné váljanak és kirepüljenek a
családi
fészekb ől. Igencsak keserédes felismerés lehet a szülök számára,
 amikor rádöbbennek, hogy a gyermekeik leend ő férfiak és nők, akik
egy szép napon majd valaki mással kötnek házasságot, de a gyere-
keknek is, amikor ráébrednek, hogy soha nem kerülnek olyan meghitt
közelségbe a szüleikkel, mint azok egymással. És ez különösen akkor
igaz, amikor a gyerekek éppen elérik a nemi érettség korát, és a
szülők és a gyermekek a leginkább tudatában vannak annak, milyen
vonzó és kedves is a másik.
JOHN Miközben az elválás napja egyre közelít.
ROBIN Igen, és ez az elválás egy másikat is eszükbe juttathat - azt,
hogya szülő valószínűleg előbb fog meghalni, mint a gyerek. Ezek a
gondolatok mind igen kényelmetlenek, elszomorítóak, és hozzájá-
rulnak ahhoz, hogy olyan zavarba ejt ő dolog aszülőknek és a
gyermeknek a szexr ől beszélni egymással.
JOHN Pedig manapság rengeteg szül ő egészen nyíltan beszél a gyere
keivei erről.
ROBIN Igen, de ha figyeled közben a hanghordozásukat is, rá fogsz
jönni, rendszerint erőt kell venniük magukon, hogy leküzdjék ezeket a
kényelmetlen érzéseket. Lehet, hogy a nemi élet "tényeir ől" renge-
teget beszélnek, de az azokat kísér ő "érzelmeket" gondosan besöprik a
szőnyeg alá. Pedig valójában az érzések számítanak.
JOHN A csoportfoglalkozáson egyszer azt mondtad, úgy véled, a
szülők zavara amiatt, hogy becsukják maguk mögött a hálószoba
ajtaját és evvel kívülrekesztik a gyerekeiket, els ősorban nem szexuális
okokból fakad - hanem az elválás, az elkülönülés miatti
bűntudatból, már akkor is, amikor a gyerekek még nagyon kicsik.
ROBIN Igen. Ha azt firtatod, miért jön a legtöbb szül ő zavarba, amikor
a gyerekeit el kell távolítaniuk a hálószobából, és még ennél is
jobban, ha valamilyen hangot ad szeretkezés közben, amit a gyerekei
meghallhatnak, az emberek soha nem tudják kielégít ően
megmagyarázni - még a saját maguk számára sem. Úgy t űnik, a
zavaruk sehogy sincs arányban a kiváltó okkal. Én a magam részér ől
csak akkor kezdtem érteni a dolgot - és csak akkor tudtam megértetni
a szülőkkel is, akikkel err ől beszéltünk -, amikor ráböbbentem, hogy
voltaképpen azért szoronganak, mert kizárják valamib ől agyerekeket;
és ekkor azt is megértettem, hogya gyerekek számára ez a kizártság,
és az, hogy ez féltékenységet ébreszt bennük a szül ők különleges
meghittsége és örömei iránt, hatalmas er őt jelent. Ez az er ő afelé
taszítja őket, hogy fordítsák el figyelmüket a szül őktől a külvilág felé,
ahol idővel ők maguk is hasonló kielégülést találhatnak.
JOHN Tehát ha kizárjuk a gyerekeket a szül ői kettősből, és ezzel
rákényszerítjük őket a szembenézésre az elszakadás fájdalmas tényé-
vel, teszünk róla, hogy végül faképnél hagyjanak bennünket valaki
másnak a kedvéért.
ROB IN Igen, és éppen ezért kell ennek így lennie, és ez a legnagyobb
ajándék, amit adhatunk nekik. De azért mégis nehezünkre esik, és
ódzkodunk tőle. Végül még egy rendkívül fontos okunk v an rá, hogy
kényelmetlenül érezzük magunkat, ha a szexr ől van szó a családban,
mégpedig az, hogy a gyerekek felnövekedésének ösztönzéséhez "meg
felelő mennyiség ű" szexuális vonzalomnak kell lennie a szül ők és a
gyerekek között.
JOHN Hát ezt meg hogy érted?
ROB IN Úgy, hogy nem túl soknak, természetesen, de nem is túlságosan
kevésnek. A szülőknek borotvaélen kell egyensúlyozníuk: nem szabad
hideg, frigid, aszexuális légkört teremteniük, de olyat sem, amelyik
egy kicsit túlságosan is át v an fűtve szexuális érzelmekkel.
JOHN Egészen durván fogalmazva, tehát óvakodniuk kell a hidegségt ől
egyfelől, a vérfert őzéstől másfelől?

rAzt mondta, el fogja C"'"

venni a mamáját
és most úgy látszik,
(\,,, muszáj lesz neki!

ROB IN Így v an . A lelke mélyén minden családtag érzi, hogy szükség

van ennek a kényes egyensúlynak a megteremtésére, nem csoda hát,
ha a legtöbb családban úgy érzik, a szexualitás valóságos aknamez ő.
JOHN Igazán lenyügöz ő listát tálaisz itt elébem. Ami azt illeti, kezdem
egészen félvállról venni a gátlásaimat. De v an a dolognak még egy
oldala, amiről még nem beszéltél - az,. hogy alapjában véve milyen
groteszk is a nemi aktus. Már úgy értem, ha le kellene írnod egy
bíróság el őtt, mi történik ilyenkor, a bíró egy árva szót se hinne az
egészb ől, nem igaz? Azt gondolná rólad, hogy elment az eszed. "Mit
ROBIN Néha azon kapom magam, arra gondolok, az egész mulatságos
rítust csak azért találták ki, hogy ráébresszenek bennünket, nem
állunk a világegyetem középpontjában, és egy kicsit kisebb legyen a
mellényünk. Ismered azt a régi, vallási tanítást, hogy részben
emberek, részben Istenek vagyunk tudod, milyen könnyen elragad
minket a fantáziánk, milyen könnyen isteneknek képzeljük magunkat.
Nos hát semmi nem juttatja eszünkbe jobban földi halandó voltunk,
mint ha belegondolunk, hogyan szoktunk "szeretkezni" egymással.
JOHN Tetszik nekem ez a gondolat..., hogy ez a dühödt vágy bennünk
a gyönyör után valamiféle kozmikus banánhéj, amin hasra esünk.. .
No de ne köntörfalazzunk tovább... Tudom, a hagyomány megkí-
vánja, hogy az ember csevegjen egy ideig, miel őtt rátér a szexre, de
most már igazán jöhetne a lényeg, vagy nem?
ROBIN Igen, én is azt hiszem, hogy nem halogathatjuk tovább.

Miért van két nem? .. .

ROBIN Szóval... a szex. Hát, ehhez el őször is két nemre v an szük

ségünk. JOHN Eddig nagyon jó. ROBIN És ez azért v an , mert az új
születéséhez mindig két szül őre v an
szükség.
JOHN Ezt úgy érted, hogy ha valakinek sikerülne szüznemzéssel gyere
ket szülnie, akkor a gyerek az anyja pontos hasonmása lenne?
ROBIN Igen, ha a gyerekek úgy "hajtanának ki" bel őlünk, mint ahogy
némelyik primitívebb növény vagy állat hozza létre utódait, akkor a
génállományuk pontosan megegyezne a miénkkel. De az emberi
lényben a kromoszómáknak a fele az anyától származik - ezeket
tartalmazza a petesejt - és a másik fele az apától- ezeket tartalmazza a
sperma. Ezért aztán minden egyes ember a gének új kombinációját
jelenti.
JOHN Te, mi az a kromoszóma?
ROBIN Hát nektek egyáltalán semmi biológiát nem tanítottak az isko
lában?
JOHN De igen, csakhogy a tanár korábban nemzetközi rögbi sztár
volt, és ő se tudta.
ROBIN Nohát, a kromoszóma olyan, mint egy egészen apró, mikrosz-
kopikus méretü gyöngysor, ahol minden egyes gyöngyszemjó néhány
utasítást hordoz azzal kapcsolatban, milyen új individuumot hozzon
létre. Az emberi test minden egyes sejtjében huszonhárom párat
találsz ezekb ől a kromoszómákból, és mindegyikben benne v an az
illető egyén tervrajzának és fenntartásának egész programja.
JOHN Tehát minden egyes sejtünk egyfajta "kézikönyvecske", amely
utasításokat tartalmaz egy megszületend ő csecsemő előállításához. De
miért alkotnak ezek a kromoszómák "párokat"?
ROBIN Kénytelenek, hogy amikor egy-egy sejt kettéhasad, mindegyik
új sejtnek legyen egy teljes készlete bel őlük. Mármost a lényeg az,
hogy egy kromoszómapár feltűnően különböző a férfiakban és a
nőkben. A normális női sejt két egyforma, hosszú, úgynevezett X
kromoszómát tartalmaz, a normális férfi sejt pedig egy hosszú X és
egy rövidebb, Y nevű kromoszómát. Mármost amikor az ivarsejtek
létrejönnek - a férfi spermája és a n ő petesejtje -, mindegyikbe csak az
egyik fele kerül azoknak a kromoszómapároknak, amelyeket minden
egyes sejtünk párosával tartalmaz.
JOHN Folytasd csak, velem ne is törődj!
ROBIN A nehezén már túl vagyunk. Tehát amikor az anya petesejtje
egyesül az apa magjával, hogy megalkossák a csecsem ő első sejtjét, a
petesejtben mindenképpen lesz egy X kromoszóma; de a spermában
éppúgy lehet X, mint Y.
JOHN Tehát az apa határozza meg a gyerek nemét?
ROBIN Így v an . Mármost a kezdet kezdetén a magzat életének legels ő
szakaszában, még mindkét nem nemi szerve megvan benne. De ha
nincs jelen Y kromoszóma, akkor a férfirészek kezdeményei elt űnnek,
a női részek pedig fejl ődésnek indulnak, és kialakul bel őlük a méh és
a vagina.
JOHN Vagyis ha a férfikromoszóma történetesen X, akkor az XX
kombinációt kapjuk - azaz leánygyermeket.
ROBIN Ha pedig történetesen Y, akkor az Y kromoszóma jelenléte a
magzat sejtjeiben abba az irányba tereli a magzat fejl ődését, hogy fiú
legyen belőle. Ilyenkor nem a n ői nemi szervek, hanem a herezacskók
indulnak növekedésnek. A következ ő lépésben ezek a herék olyan
kémiai anyagokat hoznak létre, amelyek hatására a n ői nemiszerv-
kezdemények eltűnnek, és megjelenik a férfi nemi szerv, a pénisz.
JOHN Erre még sose gondoltam: hogy voltaképpen a n ő az ember
prototípusa! A megtermékenyített petesejtb ől voltaképpen mindig
lány fejlődne, hacsak nincs ott az Y kromoszóma, hogy a másik vá-
gányra terelje a folyamatot?
ROBIN Így van . De amint egyszer az Y kromoszóma "elvetette a
kockát", már nem lehet visszaterelni az eredeti vágányra. Akkor a
fejlődés iránya egyszer és mindenkorra eldőlt.
JOHN Elromolhat valami ennek az egyszer ű kis XX vagy XY tervnek
a végrehajtása során?
ROBIN Megesik, de rendkívül ritkán. Előfordul, hogy a csecsem őnek
csak egyetlen X kromoszómája v an ; ebben az esetben egyértelm űen
nő fejlődik belőle, de neki magának nem lehet gyereke. Vagy az is
 megeshet, hogy két X kromoszómája és egy Y -ja v an , vagyis
összesen XXY, ebben az esetben férfi nemi szervei lesznek, de igen
kis herékkel és valamelyest a melle is kifejlödik. És aztán vannak
olyan férfiak, akiknek egy X és két Y kromoszómájuk v an , ök, úgy
tűnik, többnyire sok szempontból rendellenesek. És végül még az is
megeshet, hogy egy daganat az átlagosnál több szexhormont termel a
szervezetben, vagy a hormonok nem m űködnek rendesen, esetleg
hogy az anya valamilyen gyógyszert szedett a terhessége alatt,
amelynek nem kívánt hormonális mellékhatásai vannak, és ez egy
késöbbi stádiumban megzavarja a szexuális fejlödést. De ezek az
esetek rendkívül ritkák.
JOHN Tehát fizikai szempontból nézve az ember vagy férfi, vagy nö.
Mi a helyzet pszichológiai szempontból?

A pszichológiai fejl ődés mérföldkövei .. .

ROBIN Kezdjük talán azzal, hogy gyorsan átfu tunk rajta, melyek a
gyermek pszichoszexuális fejlödésének mérföldkövei, kisgyerekko-
rától kezdve.
JOHN Mennyire v an vele tisztában a kisgyerek, hogy ö melyik nemhez
tartozik?
ROBIN Hát éppen a kisgyerekkor az a fejlödési szakasz, amikor las-
sanként tisztába jön ezzel. De kezdetben, és úgy látszik, még egy
ideig, mindkettö egyszerre akar lenni, és hiszi is, hogy ez lehetséges.
Miközben felnö, lassacskán le kell mondania róla, hogy a másik
nemhez is tartozzék egyszerre.
JOHN Hát ez tényleg nagy lépést jelenthet azon az úton, amelynek
során fölszámolja a saját nagyságáról alkotott, téves elképzeléseit!
Mikor történik mindez9

e é! Nekik is vannak
olyóik, és mekkorák!

De mi/yen
hülye
helyen
hordják!
ROBIN Úgy két és fél éves koruk körül a gyerekek elkezdenek érdek-
lődni a nemek közötti különbségek iránt, és úgy nagyjából hároméves
korukra kialakul bennük a saját nemi identitásuk.
JOHN Fuj, milyen ocsmány szavakat használsz!
ROBIN Sajnálom. Arról a mély és nagyjából megváltoztathatatlan
meggyőződésről beszélek, amely olyan mélyen gyökerezik bennünk,
és megmondja nekünk, melyik nemhez tartozunk valójában. Vagyis...
a nemi identitásunkról.
JOHN Ez azt jelentené, hogyagyermeken mintegy hároméves kora körül
már megfigyelhető , hogy "fiúsabban" vagy "lányosabban" viselkedik?
ROBIN Hát a viselkedésük már kezdett ől fogva fejlődött valamelyik
irányba, részben a velük született különbségek miatt, részben pedig
azért, mert a szül ők általában már születésükt ől kezdve másként
kezelik a fiúkat és másként a lányokat... és mint az köztudott,
rendkívül nehéz eldönteni, mi tulajdonítható aztán a velünk született
különbségek nek és mi a környezeti hatásoknak. A gyermek nemi
identitása azonban - vagyis hogy ő maga mihez kezd ezzekkel a
különbségekkel - megint más dolog, és a gyerek nek id őre v an szük-
sége ahhoz, hogy tisztába jöjjön vele. Oe körülbelül négyéves korukra
a gyerekek elkezdenek azonos nem ű társaikkal csoportokat alkotni, és
rendkívül sok szórakozás, élvezet és izgalom forrása számukra az is,
ha intim testrészeiket mutogathatják.
JOHN Ami arra utal, hogy bizonyos fokig ekkor már büszkék a nemi
identitásukra.
ROBIN Igen, csakugyan úgy fest a helyzet. És még egy dolgot is meg-
figyelhetünk az ilyen korú gyerekeknél: ahogyan n ő az érdekl ődésük a
nemi szervek működése iránt, és ahogy foglalkoztatni kezdi őket,
hogyan születik a gyerek és mi is az a házasság, ezzel párhuzamosan
rendszerint kialakul valamiféle romantikus, áhítatos és igazán nagyon
megrendítő ragaszkodás a kisfiú részér ől az anyja, a kislány részér ől
az apja iránt. Gyöngédséggel halmozzák el az ellenkez ő nemű szülőt,
sőt ami azt illeti, megpróbálják kisajátítani, és gyakran féltékenyked-
nek a velük azonos nemű szülőre Aminek az az eredménye, hogya
gyerek mindig közbeavatkozik, ha a szül ők túl sokat foglalkoznak
egymással, és megpróbálja szétválasztani őket; vagy hogy mindenféle
ürüggyel állandóan megjelenik éjszaka a szülők hálószobájában, és
nem engedi, hogy azok ketten magukra maradjanak.
JOHN És mennyi ideig viselkedik így a gyerek?
ROBIN Hát feltéve, hogy a szül ők - nagyon kedvesen, de nagyon
határozottan -meghiúsítják ezeket a kísérleteket, és magukra zárják a
hálószoba ajtaját, a gyerek úgy körülbelül hatéves korára nagyjából
túljut rajta. Ekkor ezek a romantikus érzelmek elrejt őznek, és nem is
 bukkannak a felszínre voltaképpen mindaddig, amíg a nemi hormo-
nok el nem indítják őket a serdülőkor felé.
JOHN Oe addig még a gyereknekjó sok féltékenységet le kell küzdenie
önmagában, meg azokat a csúnya indulatokat is, amelyeket az ébreszt
benne, hogy kizárták valamib ől.
ROBIN Ez így igaz. Oe minderre szükség v an, mert így a gyerek
idejében átesik ezeken a dolgokon, és ezzel elkerüli, hogy kés őbb
okozzanak neki problémákat.
JOHN Márpedig ez történne, ha a szül ők engednék, hogy szétválassza
őket?
ROBIN Így van. Tehát hatéves korára a gyerek fölhagy a szülei elvá-
lasztására irányuló kísérletekkel. És ezután az az id őszak következik,
amelyet "látenciának" szokás nevezni - ez a gyerek tizenkét
éves koráig tart.
JOHN Oe mennyire látens a szexuális érdekl ődés ebben az idő szakban
voltaképpen? Azért egészen nem veszítik el, vagy igen?
ROBIN Szó sincs róla! Csak megtanulják elrejteni, mint ahogya fel
nőttek is ezt teszik, de egymás közt azért továbbra is nagy érdekl ő-
déssei tárgyalják meg az ilyen természet ű értesüléseiket. Azok az
érzelmek azonban, amelyek létrehozzák az els ő "örök háromszöget" a
szülőkkel, azok csakugyan elhalványulnak, és a felszabadult energiát
a gyerek másféle fizikai és szellemi tevékenységekre fordíthatja.
JOHN Például tökélyre fejlesztheti az ocsmány szavak használatát, és
rövidesen a kisujjában van az is, hogyan kínozzuk embertársainkat
vagy hogyan keltsük föl az irigységüket.
ROBIN Igen, és más efféle természetes, egészséges tevékenységek.. .
Oe aztán természetesen, amint a serdül őkor - a "pubertás" -
megkezdődik, az ivarmirigyek elkezdik termelni azokat a
hormonokat, amelyek aztán mindenféle változást idéznek el ő az
ember testében.
JOHN A lányoknál mindez előbb kezdődik, mint a fiúknál, ugye?
ROBIN Igen, valamikor a lányok tíz- és tizenhat éves kora között kezdi
el a petefészek havonta megteremni a petesejtet. A hormonok hatására
a kislány teste egyre n őiesebb lesz, a csíp ője megszélesedik, n őni
kezd amelle és így tovább, vagyis felkészül rá, hogy kés őbb ő is
gyerekeket szüljön majd. Ez az egész folyamat a lányoknál úgy
három-négy évet vesz igénybe.
JOHN Míg viszont a fiúknál.. .
ROBIN Hát a fiúknál ezek a változások kés őbb kezdődnek, és négy-öt
évig is eltart, míg teljesen befejez ődnek. A herék termelni kezdik a
férfi szexhormont, a fiú mellkasa szélesebb lesz, az egész test izmai
is erősebben kifejlődnek, és természetesen a nemi szervek is. A hangjuk
mélyebb lesz, megindul a szőrnövekedés, a herék spermát termelnek,
amely már képessé teszi a fiút a gyermeknemzésre, és
 ezzel ő maga is tisztában van, mivel elkezdődnek az éjszakai, spontán
ejakulációk.
JOHN Én mindig azt hittem, hogy az a francia tévé egy kés ő esti adása.
ROBIN Te biztos "erotikus álom" néven ismered ezt a jelenséget.
Amelyre, persze, csak akkor kerül sor, ha a fiú el őzőleg még nem
szabadult meg maszturbációval a fölösleges spermától.
JOHN Ami szintén nagyon kellemes. Milyen korú fiúkról is v an itt szó?
ROBIN Mindez bármikor megkezdődhet a fiúgyermek tizenegy és
tizenhat éves kora között, de a tizennégy éves kor tekinthet ő az
átlagosnak.
JOHN Na és mi történik lélektani szempontból nézve?
ROBIN A nemi hormonok egyik hatása, hogy szexuális érzéseket és
gondolatokat támasztanak, amelyek egészen zavarba ejt őek lehetnek a
fiatalok számára, akik minderre nem is számítottak, vagy nem értik,
mi történik velük. Egy másik hatásuk, hogy arra programozzák
mindkét nem tagjait, találják izgalmasnak azokat az új formákat,
amelyek akkor ötlenek a szemükbe, ha a "másik csapat" tagjaira
pillantanak, mintha azokat hirtelen valamilyen ismertet ő jelvénnyel
látták volna el.
JOHN Holott idáig lehetőleg kerülték egymás társaságát, legfeljebb
néha csúfolták egy sort a fiúkat vagy a lányokat.
ROBIN Igen, de most elkezdenek vonzódni az ellentétes nem űekhez.
Elő ször igyekeznek biztosra menni, és csak nagy csoportokban
elegyedni egymással, ahol rendszerint ügyelnek rá, hogy megmarad-
jon köztük a szükséges távolság, és legfeljebb bosszantják vagy
lelökik a bicikliről egymást; de azért id őről időre, szégyenl ő sen és
habozva, gyöngédebb érzelmeiknek is adják némi jelét, miel őtt
gyorsan visszamenekülnének a biztonságot jelentő tömegbe. De a
csoportok fokozatosan egyre kisebbek lesznek, míg végül négyesekre,
majd pedig párokra zsugorodnak.
JOHN Hát úgy tűnik, mintha a pszichoszexuális fejlődésnek négy
főszakasza lenne. Az els ő körülbelül a gyerek két és fél éves koráig
tart - ebben az id ő szakban alakítja ki önmagában a nemi identitását; a
következő háromtól hatéves koráig, ebben az id őszakban esik
keresztül a másik nemű szülő iránti romantikus rajongáson; aztán
következik a hattól körülbelül tizenkét éves korig tartó periódus, a
"látencia" szakasza, amikor a szex iránti érdekl ődés nem tűnik sokkal
erősebbnek, mint az, amit egy csomó másik dolog iránt tanúsít a
gyerek; végül pedig jön a serd űlőkor, amikor az ember testében vadul
rohangálnak ide-oda a hormonok, és vagy ötvenhétféle új gondolatot
és érzést kavarnak fől benne.
ROBIN Nagyjából így van. Most pedig gyerünk vissza a kezdetekhez,
és beszéljünk meg mindent alaposan és részletesen!
A kisgyerek megtanulja, hogy fiú-e vagy lány...

JOHN Azt mondtad, hogya kisgyerekkor kezdetén a gyerekek még azt

hiszik, hogy egyszerre lehetnek fiúk is és lányok is.
ROBIN Így v an . Ekkor még mindent a saját kényük-kedvük szerint
szeretnének eTrendezni.
JOHN Mivel még a "kívülálló" fázisban vannak, és ezért úgy éreznék,
túlságosan korlátozná és a "helyükre tenné" őket, ha be kellene
illeszkedniük a fiúk vagy a lányok "csapatába"?
ROBIN Igen. Tehát nincs ínyükre a gondolat, hogy le kell mondaniuk
azokról a dolgokról, amelyeknek a másik nem a birtokában v an . De
természetesen mégiscsak ez lesz a vége. A kislánynak le kell mondania
arról, hogy valaha is pénisze legyen, a kisfiú nak fel kell adnia a
reményt, hogy valaha is képes legyen gyereket szülni. Ám ez eleinte
igencsak nehezükre esik.
JOHN És mi segít a gyerekeknek abban, hogy ebbe végül is belenyu
godjanak? ROBIN A legfontosabb hatással a szül ők példája v an rájuk.
JOHN Csak éppen persze nem az, amit mondanak, hanem az, ahogyan
viselkednek.
ROBIN Igen, a viselkedés a kulcsfontosságú dolog. A gyerek úgy
tanulja meg a saját nemi identitását, hogy elkezdi követni a vele
azonos nemű szülő példáját. De természetesen minden sokkal
világosabb a számára, ha ugyanakkor a másik nemet is megismeri, és
össze tudja hasonlítani a kett őt.
JOHN Tehát mindkét szülőre szüksége v an , hogy annak rendje és módja
szerint legyen képes véghezvinni a dolgot.
ROBIN Igen, vagy legalábbis arra, hogy két különböz ő nemű személy
játsszon fontos szerepet az életében. JOHN De hát miféle követend ő
példákra v an szüksége? ROBIN Hát egészen a legutóbbi id őkig mindez
elég egyszerű volt, nem?
Az apáknak egyszerűen férfiasnak kellett lenniük, az anyáknak
nőiesnek, és mindenki pontosan tudta, hogy ez alatt mi értend ő. De
manapság, amikor a nemi szerepek változófélben vannak, és nem
követik többé a hagyományos mintát, szükségünk v an egy időre, míg
úrrá leszünk a zűrzavaron.
JOHN No és mit gondolsz, mi lesz ennek a folyamatnak a végered
ménye?
ROBIN Gyanítom, hogya hagyományos mintákból elég sok mindent
meg fognak őrizni az emberek, s őt egyesek, akik túlságosan radikáli-
san próbálták megváltoztatni őket, részben vissza fognak térni hoz-
zájuk, de azért ami jó volt az újítások ban, annak nagy része megma-
rad. Vagyis a férfiak és n ők többsége továbbra is ragaszkodik majd
 az egyenjogúsághoz, és ahhoz, hogya teend ők jelentős részén osz-
tozzanak, de ahhoz is, hogy határozottan és világosan különbözzenek
egymástól a szó lélektani értelmében.
JOHN És hogy viszonyul mindez ahhoz, hogy mire v an agyereknek
szüksége, ha azt akarjuk, hogy szívesen elfogadja a saját nemi
identitását?
ROBIN Hát azok a kutatások, amelyek azzal foglalkoznak, mit ől lesz
valaki egészséges, boldog és önbizalommal teli férfi vagy n ő, arra
utalnak, hogy azok a szül ők, akik igazán tudnak segíteni a gyere-
küknek ilyen szempontból, nemi szerepükben igen sok átfedést mu-
tatnak egymással, azaz jó néhány közös tulajdonságuk v an , és sok
olyan tevékenységet folytatnak, amelyet mindketten kedvelnek.
Ugyanakkor azt is élvezik, hogy számos szempontból különböznek
egymástól, és hisznek is ennek fontosságában.
JOHN Tehát ha a szül ők uni szex viselkedésre rendezkednek be, az nem
tesz jót agyerekeknek.
ROBIN Igen, úgy tünik, hogy ez csak összezavarja a gyereket. Neki
ugyanis olyan szülőkre v an szüksége, akik számos fizikai és szellemi
tevékenységen osztoznak, és - legalábbis bizonyos fokig - az ő
gondozását is közösen végzik. Ugyanakkor azonban arra is szüksége
van , hogy különbözőek legyenek, és különböz ő dolgokat jelképezze-
nek számára, és hogy tiszteljék, élvezzék és csodálják egymás külön-
bözőségét. Végül is két pontra v an szükséged ahhoz, hogy meg tudj
határozni egy irányt és tisztázd, hol is vagy voltaképpen - méghozzá
két olyan pontra, amelyek bizonyos távolságra vannak egymástól!
JOHN Tehát te azt mondod, hogy az apa azzal teheti a fiait férfiassá,
hogy ő maga is rendkívül férfiasan viselkedik, és ezzel példát mutat
nekik?
ROBIN Nem. Nagyon érdekes, de valójában minden jel arra mutat, hogy
az apák nem tehetik férfiassá a fiaikat egyszerüen úgy, hogy nagyon
férfias modellt állítanak eléjük saját személyükben. De úgy sem, hogy
megpróbálják rákényszeríteni őket a férfias viselkedésre
ami azt illeti, ezzel éppen az ellenkez ő hatást érik el! Csak amikor egy
apa csakugyan férfias, ugyanakkor szeretetteljes és bátorító is, és
időnként részt vesz a gyerekek gondozásában, akkor képes úgy
felnevelni a fiait és a lányait, hogy azok kell ő önbizalommal töltsék
be a saját nemi szerepüket.
JOHN Na és mi a helyzet az anyákkal?
ROBIN Ugyanez. Ha örömmel vállalják tulajdon n őiességüket és a
lányukét is, ugyanakkor örülnek a férjük és a fiaik férfiasságának,
akkor segítenek a gyerekeiknek abban, hogy id ővel azok is örömmel
elfogadják a saját nemi identitásukat.
JOHN Úgy hangzik, hogy az apa jelenléte id őnként létfontosságú
 ugyan, az azonban korántsem annyira lényeges, hogy ő is olyan
rendszeresen jelen legyen a gyerekek életében, mint az anya.
ROBIN Csakugyan úgy látszik, ez a helyzet. Nem annyira az a fontos,
hogy mennyi időt tölt az apa gyerekei vel, inkább az, milyen szerepet
játszik, amikor velük v an . De sok bizonyíték utal arra is, hogya
gyerek életéb ől az első években hiányzik az apa, akkor kés őbb
problémái lehetnek avval, hogy kényelmesen érezze magát a saját
nemi szerepében, különösen a fiúknak.
JOHN Mivel a lányok el őtt ilyenkor is ott áll legalább az anyjuk
példája, mutatva, hogy mivé kell fejl ődniük, ha a másik nemet nem is-
merik is meg olyan közelről... de a fiúknak ilyenkor egyáltalán nincs
modelljük ... ők mindössze azt a nemi szerepet látják maguk el őtt,
amit nem szabad követniük?
ROBIN Igen, de ennél azért többr ől van szó. Az apa jelenléte a fiúk
számára azért is olyan fontos, mert férfivá fejl ődni sokkal bonyolul-
tabb dolog, mint nővé. Ú gy tünik, mintha valami "plusz" -nak kellene
történnie a fiúkkal, amire a lányoknak nincs szükségük.
JOHN Csakúgy, mint magzatkorukban, amikor a plusz Y kromoszó
mának kellett jönnie, hogy "elvesse a kockát", és fiút hozzon létre?
ROBIN Igen, ugyanennek a lélektani megfelel őjéről van szó. Nézd
csak, ezen az ábrán azt láthatod, mi történik a gyerekekkel egy és
egynegyed
éves korukig. Mivel mind a fiúk, mind a lányok az anyaméhben
kezdik az életüket, és mert csak az anyának v an melle, amiből táplálni
tudja őket, rendszerint eleinte minden gyerek az anyjához köt ődik -
ezért rajzoltam őket ennek a jelképes folyónak ugyanarra a partjára. A
túloidaion álló apa eleinte távolibb jelenség a gyerekek számára.
Hogy úgy mondjam, ő vezeti az egész vállalkozást, ő támogatja a
teljes hadmüveletet. Ebben az id ő szakban ezért dkét gyerekre
elsősorban az- ánya -van -hatással. és mindkette ` ' próbálják meg
- '

után . zni.
'
► Itíl 11111 AI
91111"i "ú^il,iÍÍl!SlfülÍfüÍ^Í'Í III
""
JOHN És ha ez a helyzet így folytatódik, akkor a fiú nem kapja meg
azt a férfihatást, amire szüksége v an .
ROBIN Így v an . Tehát ahhoz, hogy valakib ől a szó pszichológiai
értelmében férfi legyen, "át kell kelnie a hídon", hogy átjusson az
apa oldalára. JOHN Míg a lányok maradhatnak, ahol vannak, az
anyjuk mellett? ROBIN Igen. Természetesen egy lány is eljátszadozhat
a hídon, tehet
pár lépést a túlpart felé, s őt, egészen messzire is elmehet, lehet bel őle
afféle vadóc, "fiús" lány. Ám mindenki azt várja t őle, hogy végül is
ugyanazon a parton marad, ah onnét indult, és az anyjához való korai,
intenzív kötődése ebben segíteni fogja.
JOHN Tehát az átkelés a hídon az a bizonyos "plusz", amire a fiúnak
képesnek kell lennie?
ROBIN Igen. És ez persze azt is jelenti, hogy harcolnia kell azért, hogy
eltépje azokat a rendkívül er ős szálakat, amelyek az anyához kötik.
JOHN No és mi segítheti abban, hogy megszabaduljon ett ől a kötődés
től és szerencsésen átkeljen a hídon?
ROBIN Kétfajta hatásra is szüksége v an , ha ki akar törni ebb ől az elsőd-
leges kötődésből. Először is, az anyának kell segítenie a sikeres eltá-
volodásban, hiszen eleinte érzelmileg még mindig ott feszül közöttük
a köldökzsinór, és ha az anya nem vágja el a zsinór végét, a fiúnak
igencsak nehéz lesz kiszabadulnia. És másodszor, arra v an szüksége,
hogy az apja szeresse, és azt akarja, hogy bel őle is férfi legyen.
JOHN És ha mindkettejüktől megkapja a segítséget, akkor mennyi
ideig tart, amíg átkel a hídon?
ROBIN Körülbelül a gyerek két és fél éves koráig. Mire a kisfiú másfél
éves, a folyamatot már nemigen lehet megfordítani. De a fiúknak is, a
lányoknak is beletelik néhány évükbe, amíg hozzá zoknak azokhoz a
szerepekhez, amit a folyó egyik vagy másik p „ betöltenek, és ;

minél többet megtanul nak róluk. Ó

iT ,"t..
IfinfillY1. 1∎
ll
j 0111 !1'lllllllfíll!llleü üw
IIUI1 Ý (H' Q9lIÍ#1 1.P' I
JOHN Tehát úgy körülbelül három és fél éves korára a fiú átjutott a
hídon, és ott v an az apja mellett. Azaz önbizalommal és örömmel
tölti el, hogy hímnemű.
ROBIN Igen, így aztán hátrafordul, szembe az anyjával, és ftörtölni
kezd vele, mint ahogya túloldalról a kislány is éppen ftörtölni kezdett
az apukájával.

14tgpIl
Illlllilll fig1101111ü1"""AIIICI i ^
i"'

Ettől kezdve úgy körűl belül ötéves korukig tart az a periódus, amir ől
már beszéltem, amikor a gyerek valósággal szerelmes az ellenkez ő
nemű szülőbe.
JOHN Ez volna az Oidipusz-komplexus?
ROBIN Igen, bár ahhoz sok minden egyéb is hozzátartozik. Ott
van
például az azonos nemű szülő iránti féltékenység, és az a félelem,
hogy az bosszút áll a gyereken, amiért az megpróbálja ellop ni t őle a
házastársát.
JOHN Mármost abban az időszakban, amikor a fiú átkel a hídon,
milyen hatást gyakorol az apa a Lál1.1'ára?

INno, ^
11i
Illlllif
I1111II 1111 Ill Uí1l lll1111 Il ''
--
.....unllll^llllllll^"Nul^^^
ROBIN Hát azért a lányok nak is le kell válniuk az anyjukról. Tehát ha
az apa elvégzi mindazokat a feladatokat, amelyekr ől már beszéltünk,
azaz ha meghatározza számára a kívánatos viselkedési szabályokat,
ha szigorú, ha bátorítja a világ felfedezésében, na és természetesen, ha
"visszaköveteli magának" a feleségét, akkor a lányának is segít abban,
hogy függetlenedjék az anyjától. Így, bár ugyanazon a parton marad,
mint az anyja, el is távolodik t őle, hiszen neki a saját identitását kell
felfedeznie.

A férfi ak énje .. .

ROBIN Ennek a híd-hasonlatnak a segítségével más, rejtélyes jelensé-

geket is könnyebben meg tudunk magyarázni Például, hogy miért
érzik a férfiak többnyire kínosabbnak, hogy beismerjék, ha támoga-
tásra és gondoskodásra v an szükségük egy nőtől, mint a nők, ha ők
remélik ugyanezt egy férfit ől.
JOHN Mert a férfiak attól rettegnek, hogy visszacibálják őket a híd
innenső oldalára?
ROBIN Igen, erről van szó. Ezek az igények őket azokra az id őkre
emlékeztetik, amikor még a folyónak ugyanazon a partján álltak, mint
az anyjuk, amikor még kisgyerekek voltak. Ezért aztán egyes férfiak
attól rettegnek, ha engedik, hogy valaki anyáskodjék velük, akkor
soha nem lesznek képesek visszatérni a folyónak a férfiak számára
fönntartott partjára.
JOHN Azaz attól félnek, hogy az anyáskodás mindörökre csecsemővé
változtatja őket?
ROBIN Igen, vagy nőkké. Tehát éppen azért rettegnek annyira, mert
érzik, hogy a nőknek csakugyan hatalmuk v an fölöttük - és ez a
hatalom valójában azzal arányos, mennyire sóvárognak titokban
azután, hogy anyáskodjanak velük. Tehát gyakran öltik fel a rettent-
hetetlen, faragatlan "szuperférfi" maszkját, sért ően és megvet ően
viselkednek a n őkkel szemben, és mindezt azért, hogy elkerüljék a
túlságos érzelmi közelség veszélyeit.
JOHN Nehogy véletlenülleleplez ődjék, mennyire sóvárognak valójában
az anyáskodásra, és ezzel anyuka hatalmába kerüljenek hátralev ő
életükre.
ROBIN Igen, és ezt a fajta bizonytalanságot a férfiakban csak tovább
növeli, hogy a hagyományos felfogás szerint nekik kell a vadászoknak
és a gyöngébbek lovagias védelmez őinek lenniük.
JOHN Oe várj egy kicsit! Ha túl sok stressz éri, minden férfinak arra
van szüksége, hogy anyáskodjanak vele! Miért félnek az anyásko-
dástól egyesek, mások pedig nem?
 A nagyszerv harcos
Jtta kelt, hogy megytyla
csatáját a tő zsdén.

ROBIN Minden attól függ, be meri-e vallani az illet ő férfi vagy sem,
hogy időnként támogatásra és anyáskodásra szorul. Ha igen, azt is ő
szabhat ja meg, mennyit akar bel őle. Megtapasztalta, milyen érzés,
így aztán tudja, hogy képes irányítani, nem fogja teljesen maga alá
gyürni. Egy idő után azt is megtanulja, ha kielégíti ezt a vágyát, az el
is tünik, mint bármilyen más vágy, és ekkor ismét feln őtt férfiként fog
viselkedni. Így aztán félelem nélkül bevallja, mire v an szüksége, és
bizonyos benne, hogy ennek ellenére valódi férfi.
JOHN Tehát ha képes elfogadni önmagában ezeket az igényeket, akkor
biztosabb alapokon nyugszik a nemi identitása?
ROBIN És ha biztosabb a tulajdon nemi identitásában, akkor könnyeb
ben veszi tudomásul ezt az igényét - és ezzel a kör bezárul. JOHN Ha
viszont nem képes bevallani igényét, ha megtagadja ...? ROBIN Hát, ha
eltitkolja maga el ől ezt a vágyát, akkor elveszíti vele a
kapcsolatot. Soha nem éli át igazán. Ennek ellenére, érzi, milyen
hatalmas ereje v an ennek a vágynak, már csak azért is, mert soha nem
elégítette ki ... úgyhogy meg v an rémülve, és azt hiszi, ha valaha is
felszínre törne, nem tudná kordában tartani, és soha nem lenne bel őle
valódi felnőtt ember.
JOHN Megint csak a 22-es csapdája. Nem meri bevallani, mert fél,
hogy akkor nem tudná kordában tartani, de mindaddig nem bízhat
magában, hogy mégiscsak képes erre, amíg be nem vallja önmagának
ezt a vágyat. Tehát az ilyen ember bizonytalan lesz a nemi
szerepében'?
ROBIN Igen. Még ha nem feltétlenül játssza is a "szuperférfit", úgy
fogja érezni, távol kell tartania magától a n őket. Veszélyesek rá nézve,
mert leleplezhetik ezt a titkolt vágyát.
JOHN Ezzel szemben a túlparton ... ha a nőknek van szükségük támo-
gatásra vagy anyáskodásra, akkor nekik nem kell ebb ől problémát
csinálniuk, hiszen mindezek a fejükben amúgy is a folyónak ahhoz a
partjához kapcsolódnak, amelyen ők maguk is vannak.
ROBIN És nekik rettenthetetlen harcosnak sem kell mutatniuk ma—ukat,
tehát ezt a tabut sem sértik meg, amikor támogatást kérnek. Igy aztán
a nők jobban vállalják a n ői identitásukat, és ezért biztosabbnak érzik
magukat benne. Ami azt illeti, épp elég alkalmam volt rá mint
pszichológusnak, hogy a legtermészetesebb és legnyíltabb pillanata-
ikban figyelj em meg az embereket a rendel őmben, és újra meg újra
meglepődöm rajta, mennyivel erő sebbnek látszanak a n ők, mint a
férfiak. Áfelszínen esetleg úgy tűnhet, sok nőnek kevesebb az önbi-
zalma, de alapjában véve ők sokkal szilárdabban megvetik a lábukat a
földön, mint a férfiak.
JOHN Az emberek annak idején gyakran kérdezték t őlem, miért nem
irok több komikus n ői szerepet a "Monty Python" -ba, és én csak azt
tudtam felelni nekik, hogy én ugyan nem tudok valami sokat a n őkről,
de ami keveset mégiscsak tudok, annak alapján úgy érzem, hogy
korántsem olyan komikusak, mint a férfiak.
ROBIN így van ! A nők nem szokták olyan gyakran "megjátszani
magukat", nem ábrándoznak annyit a státusról, hatalomról és telje-
sítményről, mint a férfiak. És mert ezt a maszlagot nem veszik
komolyan, az énjük nem olyan kényes és törékeny, mint a férfiaké.
Mellesleg, éppen azért, mert közelebb állnak a valósághoz, sokkal
jobb eredményeket lehet náluk terápiával elérni.
JOHN És mi a helyzet a feministákkal? Közülük jó egynéhány éppúgy
fülig belemerült a hatalmi harcokba, mint a férfiak, és a teljesítmény-
kényszer is éppen úgy gyötri őket, vagy nem?
ROBIN Igen, annak a fajta harcias feministának, aki a hagyományos
férfiszereppel kel versenyre, ebben az alapvet ő értelemben kevesebb
önbizalma van, mint az átlagn őnek - vagy legalábbis azoknak, akikkel
én találkoztam, kevesebb volt.
JOHN Azért kezdtünk hirtelenjében, hatalomról, státusról, teljesít-
ményről és más effélékr ől beszélgetni, mert ezek voltaképpen arra
szolgálnak, hogya valódi szexuális önbizalmat pótolják?
ROBIN Igen. Ha közelebbr ől szemügyre veszed őket, többnyire ráj össz,
hogy az illető, akinek birtokában vannak, csak azért fitogtatja őket,
mert szeretné meggy őzni róla önmagát - és még ennél is jobban a
környezetét -, hogyalaptalan az a mély bels ő félelme, miszerint mint
férfi szexuálisan nem állja meg a helyét.
JOHN Talán ezért is olyan komikus gyakran a nagy hatalmú emberek
pózolása ... ösztönösen megérezzük mögötte a sebezhet ő séget.
ROBIN És van még egy érdekes dolog ebben a férfiúi sebezhet őségben.
Elképesztő, mennyi tapintattal és gyöngédséggel közelítenek hozzá a
nők. Hihetetlen dolgokra képesek - és gyakran hatalmas áldozatok
árán - annak érdekében, hogy ne legyenek kénytelenek egy férfit
olyan helyzetbe hozni, amikor annak szembe kell néznie a saját, ilyen
természetű gyöngeségével.
JOHN Oe hát milyen természet ű végül is pontosan ez a gyöngeség?
Egyszerűen annyit jelent, hogy az illet ő bevallja, időnként csakugyan
szüksége van az anyáskodásra?
ROBIN Igen, ennyit, de ettől az illető nek az lesz a véleménye saját
magáról, hogy nem tudott megfelelni a követélményeknek. Ezért
aztán maszk mögé rejt őzik, és a nők mindent elkövetnek, hogy ezt a
maszkot ne legyenek kénytelenek letépni. Ez akkor vált különösen
világossá számomra, amikor megfigyeltem a koltégan őimet munka
közben. Amikor egy-egy házaspárral vagy családdal foglalkoztak,
gyakran elképesztő dolgokat nyeltek le a férjt ől, aztán kés őbb el-
mondták nekem, mennyire felpaprikázta őket a pasas""Oe hát miért
nem szóltál rá? - szoktam kérdezni t őlük. - Csak jót tett volna neki."
Mire rendszerint azt felelték. "Ó, ilyesmire képtelen lennék, olyan
lenne, mintha kasztrálni akarnám!"
JOHN Jóllehet a fickónak éppen arra lett volna szüksége, hogy valaki
felhívja a figyelmét erre a gyönge pontjára - amelyet annak köszön-
hetett, hogy rettegett az anyáskodás iránti vágyától -, máskülönben
sosem lesz képes változtatni a dolgon?
ROBIN Igen.
JOHN És ezek a nők szakképzett terapeuták voltak?
ROBIN Igen. Még azoknak a n őknek is, akiknek az a szakmájuk, hogy
segítsenek az embereknek szembenézni az igazsággal, eleinte iszo-
nyatosan nehezére esik, hogy egy férfit szembesítsenek ezzel a fajta
gyöngeséggel. Mintha csak a születésükt ől kez4ve arra nevelték volna
őket, hogy ez tilos. Úgy tűnik, még a nőmozgalmak támogatásával se
sikeTÜlt a legtöbb n őnek megszabadulnia azoktól a gátlásaitói,
amelyek megtiltják neki, hogy próbára tegye a férfit, képes-e megma-
radni a folyó másik partján. Pedig hát, ha ett ől szegény ördög
elveszítené a férfiasságát, jelképesen szólva, persze, akkor legalább
tudnánk, mi a baja, és segíthetnénk neki megbízhatóbb an visszara-
gasztani a helyére. Ha pedig semmi ilyesmi nem történne, ez minden
érdekeltet megnyugtatna. Igazán elképeszt ő , mennyire fontos a n ők-
nek, hogy megvédelmezzék a férfiak önmagukról alkotott képét.. .
mintha az ezzel kapcsolatos gátlásaik gyökereznének bennük a
legmélyebben.
Változatos lehet őségek.. .

JOHN Az előbb azt mondtad, hogy azok a nők, akik átkelnek a hídon,
bajba kerülnek. De miért vállalkozna egy n ő ilyesmire egyáltalán?
ROBIN Hát például ha az anyja nagyon hidegen viselkedik vele, és nem
nyújt neki semmit, az apja viszont annál többet, akkor megeshet, hogy
félig vagy akár egészen is átkel a híd túloldalára. Ha egészen
átjut a túloidaira, akkor transzszexuális lesz bel őle.
JOHN Az mit jelent?
ROBIN Úgy érzi, mintha valójában férfi lenne. És lélektani értelemben
csakugyan az is. Úgy akar viselkedni, mint egy férfi, és azt kívánja,
hogy mások is férfinak tekintsék. Alighanem azt kívánja majd, hogy
operálják férfivá.
JOHN Na és a férfi transzszexuálisok?
ROBIN Ők azokból a fiúkbóllesznek, akik ottragadtak a mama mellett
a híd rossz oldalán, teljesen az anyjukkal azonosulnak, és úgy érzik,
hogy ők valójában nők.
JOHN No és miért nem jutottak el legalább addig, hogy a lábukat
rátegyék az apához vezet ő hídra?
ROBIN Többnyire azért nem, mert az anyjuk csecsem őkorukban min-
dent megadott nekik, de még akkor is csecsem őként bánt velük,
amikor már javában azon kellett volna lennie, hogy a gyerek leváljon
róla, és elkezdjen felnövekedni, de ő éppen ezt nem akarta.
JOHN Az apa pedig semmi olyasmit nem kínált a fiúnak, amivel
átcsalogathatta volna magával a túloidaira?
ROBIN Így van. Ezek az apák többnyire teljesen jelentéktelen alakok,
akik mintha ott se lennének valójában. Márpedig ha ezeknek a
fiúknak nem segít valaki, hogy úgy két és fél éves koruk táján, vagyis
abban az életkorban, amikor az emberek nemi identitása kialakul,
átkeljenek a hídon, kés őbb már nem sok esélyük v an a változásra,
még akkor sem, ha terapeutához fordulnak. Valószínüleg nem is
érdekli őket, hogy lelkileg férfivá váljanak, és ők is mütétnek akarják
magukat alávetni, hogy n ővé operálják őket.
JOHN Értem. Mármost mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik a
hídon állnak - vagyis akik elindultak, hogy átkeljenek, de nem értek el
a túlpartra? Ezek a homoszexuálisok?
ROBIN Igen, legalábbis én úgy látom a homoszexuálisokat, hogy ők a
híd korlátja mentén, a parttól különböz ő távolságra helyezkednek el.
JOHN Vagyis őket mégiscsak elengedte valamennyire az anyjuk?
ROBIN Hát, ami azt illeti, a homoszexuális férfiaknak többnyire meg
lehető sen erőszakos anyjuk van, aki igyekszik kisajátítani a gyereket.
JOHN De azért mégsem annyira, mint a transzszexuálisok anyja?
ROBIN Vagy legalábbis kevésbé hiánytalanul azonosul a gyerekkel.
 Ráadásul - legalábbis azokból a tanulmányok ból, amelyeket ezzel
kapcsolatban olvastam, az volt a benyomásom - ezek az asszonyok,
nem tették olyan elégedetté és boldoggá a fiaikat csecsemökorukban,
mint a transzszexuálisokat tette az anyjuk, jgy annak kevesebb oka
volt rá, hogy mellettük maradjon.
JOHN Na és a fiú apja?
ROBIN Róla csaknem mindig azt írják, hogy nemigen gyakorol olyan
természetű hatást a fiára, ami azt normális körülmények között arra
csábítaná, hogy átkeljen az ö oldalára. Vagy azért, mert jelen sincs,
vagy mert túl távoli és erélytelen, vagy azért, mert durva és
szeretetlen. Ezzel együtt, a homoszexuális férfiak legalább addig
eljutnak, hogy elfogadják a saját férfi identitásuk at. Talán azért, mert
az anyához fúzödö kötöttségüket is fenyegetönek érzékelik.
JOHN És miért érzékelik fenyegetönek?
ROBIN Ugyanazért, amiért azok a férfiak is félnek a nöktöl, akik
átértek a túloldalra - attól rettegnek, hogy örökre visszacsalogatják
öket a híd másik oldalára. De a homoszexuális férfiak természetesen
még sokkal jobban félnek ettöl, hiszen nekik nem sikerült átkelniük az
apa oldalára. És ráadásul öket még nagyobb rettegéssel tölti el a
gondolat, hogy az apa féltékeny lesz rájuk, ha megpróbálnak rivali-
zálni vele, hiszen sose kerültek igazán közel hozzá.
JOHN Tehát a homoszexuális férfiak sose értek át az apa oldalára, így
nem is tudnak hátrafordulni és ftörtölni az anyjukkal, vagyis nem
tudják végigjátszani az Oidipusz-történetet.
ROBIN Nem, ezek az emberek a hídon maradnak, arccal az apjuk felé
fordulva, jobban mondva afelé az apa felé, akire szükségük lett volna,
de sose kapták meg. így aztán továbbra is a férfiakhoz kötödnek,
ahelyett, hogy érzelmeikkel szexuális formában visszatérnének az
anyához, és rajta keresztül az egész nöi nemhez.
JOHN Vagyis te azt állítod, hogya homoszexuális férfiak lényegében
még mindig azt a szeretö apát keresik, akitöl megkaphatnák, amiröl
lemaradtak?
ROBIN Alapjában véve erröl v an szó... bár természetesen az egész
dolog ennél jóval komplikáltabb, számos okból. De az én tapasztala-
taim szerint abból a fiúból lesz homoszexuális, akinek gyermekkorá-
ban nem volt normális homoszexuális - ne felejtsd el, a szó "azonos
neműt" jelent -, azaz meleg és szeretetteljes viszonya az apjával.
JOHN Akinek nem volt homoszexuális viszonya az apjával. ..?
ROBIN Ezen nem azt értem, hogy egymás nemi szervével játszanának.
De a testi kapcsolatot azt nagyon is beleértem - olyasmit, mint a
birkózás, ölelkezés, játékos verekedés, ahogya férfi futballisták is
szemlátomást alaposan megszorongatják egymást, valahányszor egyi-
kük berúgja a döntö gólt.
JOHN Vagy bármilyen gólt, ha már ott tartunk. Tehát azok, akiket az
apjuk ilyen meleg, testies, birkózós szeretettel szeretett, könnyebben
megtalálják az utat a híd túloldalára?
ROBIN Igen, és mellesleg erőt és tekintélyt is kölcsönöznek az apá tói
azáltal, hogy elismerik az ő tekintélyét, mint ahogy azt már megbe-
széltük. Tehát valószínűbb, hogy később majd alkalmasnak érzik
magukat arra, hogy a vállukra vegyék azt a felelősséget, ami a
nő süléssel és a családalapítással jár. A homoszexuális férfiak rend-
szerint azt az akadályt sem vették sikerrel, hogy megbarátkozzanak a
tekintély gondolatával, ezért azzal töltik az életüket, hogy úgy
tesznek, mintha ezt a problémát megoldották volna, és egyfolytában
az apa tekintélyének és erejének a szimbólumát keresik más férfiak
péniszének alakjában, nem pedig a valóságos dolgot - a tekintélyt és a
felelősséget magát.
JOHN Megdöbbentő gondolat! Szóval te azt mondod, szerinted a
homoszexuális férfiak azért kedvelik más férfiak péniszét, mert úgy
érzik, az olyasvalamit jelképez, amib ől nekik nem jutott elég?
ROBIN Igen. A pénisz az apai szeretetet és melegséget jelképezi, a
szeretetteljes tekintélyt és er őt, és ezen keresztül azt az érzést, hogy
ezeket a dolgokat elsajátítottuk, magunkévá tettük. És ha nem így
történt, akkor mindezeknek a szimbólumát igyekszünk megszerezni -
azaz más férfiak péniszét. És mivel egy dolog sosem az, amit
jelképez, az illető soha nem elégedett, soha nem érzi úgy, hogy
 csakugyan azt kapta, amire vágyott, és ezért többnyire gyakran
váltogatja a partnereit. Oe természetesen most olyan emberekröl
beszélek, akik a híd egy bizonyos pontján - a közepe táján - állnak, és
akik ebbe bele is nyugodtak, és föladták a reményt, hogy valaha is
átérnek a túloldalára. Azoknak, akik valamivel közelebb jutottak a
túlparthoz, ahol az apa v an , esetleg részük lehet egy másik férfival
olyan mély, érzelmi kapcsolatban, amelynek során kapnak valamit
mindabból, amit nem kaptak meg az apátói, és ennek segítségével
esetleg sikerül átkelniük a híd túl pa rt jára, és csatlakozni a férfiak
"csapatához". Ez a másik férfihoz fűződő, mély érzelmi kapcsolat a
szexet is magában foglalhatja, de gyakran megesik, hogy tényleges
szexre nem kerül sor, és a kapcsolat inkább az apa-fiú-viszonyra
emlékeztet.
JOHN Ha tehát a homoszexuális férfiak és n ők a híd mentén különbözö
pontokon helyezkednek el, néhányan közülük közelebb a férfi, mások
a női parthoz... akkor a homoszexuális párok is úgy állhatnak össze,
hogy egyikük a férfi, másikuk a n ő szerepét játssza, és így valamit ők
is megtapasztalnak abból a "másság" -ból és egymás kiegészítéséb ől,
ami a "normális" párokra jellemz ő .
ROBIN Azt hiszem, ez is igaz, bár talán mértékkel kellene
alkalmaznunk ezt a híd-hasonlatot, mert csak egyik aspektusát fejezi
ki mindannak, ami ilyenkor történik.
JOHN ló, rendben. Mármost alig beszéltünk homoszexuális n őkről...
ROBIN Csakugyan nem. Érdekes, hogy még a szakirodalom is jóval
kevesebbet foglalkozik velük, mint a férfiakkal. Mintha csak a
pszichológusok úgy gondolnák, hogy a n ői homoszexualitás viszony
lag egészségesebb jelenség, és így kevésbé v an szükség rá, hogy
foglalkozzanak vele.
JOHN Mi a helyzet a feminista szerzőkkel?
ROBIN Hát ők mintha még a pszichológusoknál is egészségesebbnek
tartanák a dolgot... És a szakmám gyakorlása során szerzett ta-
pasztalataim is tagadhatatlanul arra utalnak, hogy a n ői homoszexu-
alitás valahogy természetesebb, szeretetteljesebb és több érzelmi
támogatást nyújt, mint amennyivel az ember az átlagos
homoszexuális férfiak esetében találkozni szokott. Tehát a n ők
rendszerint nem is fordulnak orvoshoz miatta. Úgy tünik, jó néhány
nő fejlődésében gyakran nem is egyéb, mint egy átmeneti fázis.
JOHN Ezzel együtt, ezek a n ők sem flörtöltek a másnemü szül ővel,
mint ahogya homoszexuális férfiak sem - még mindig az azonos
nemű szülő felé fordulnak.
ROBIN Igen, és rájuk is ugyanaz áll, ami a férfiakra - rendszerint ők is
még mindig azt keresik, amir ől lemaradtak, a meghitt, szeretetteljes
testi kapcsolatot az anyjukkal.
JOHN Oké. Tehát, hogy összefoglalj am: ha ragaszkodunk a híd
hasonlatunkhoz, akkor úgy kell fogalmaznunk, hogy a valóban
nöies lányok az anya oldalán maradtak, csak egy kissé
eltávolodva töle; a férfias fiúk átkeltek az apa oldalára; a férfi
transzszexuálisok egyáltalán el se hagyták az anyjuk oldalát; a
nöi transzszexuálisok átkeltek egészen az apáéra; a
homoszexuálisok pedig a híd különbözö pontjain szétszórva
helyezkednek el. Hadd tegyek fel még egy utolsó kérdést!
Mindig azt hittem, ma már általánosan elfogadott tény, hogy
igen kevés ember van, aki lelkileg száz százalékig hete-
roszexuálisnak tekinthetö. Nem lenne tehát pontosabb úgy
fogalmazni, hogy az emberek többsége valahol a hídon
helyezkedik el, azaz hogy mindnyájunkban él valamelyes, bár
talán csak igen gyönge, homoszexuális hajlam?
ROBIN Hát ez az a pont, ahol a metaforánk egy kissé
félrevezetövé válik. De hogy még egy kis ideig használhassuk,
talán fogalmazzunk úgy, hogy bizonyos körülmények hatására
visszatérhetünk egy már meghaladott fejlödési fázisba, még
akkor is, ha általában szívesebben viselkedünk egy magasabb
fejlödési szakasz normái szerint. Például korántsem szokatlan
jelenség, hogya férfiak, ha hosszabb idön keresztül el vannak
zárva a nöktöl - például börtönben, a tengeren, vagy egy
bentlakásos iskolában -, más férfiakkal élnek nemi életet, mert
nincs más választásuk, még akkor is, ha egyébként, amikor
vannak elérhetö nök a közelben, heteroszexuálisok. De abban
igazad van, hogy ezek az érzések csakugyan ott vannak
valahol a normális
emberekben is.
JOHN Csak éppen azok nem akarnak ennek megfelelöen
viselkedni. ROBIN Igen, vagy nem akarnak, vagy nincsenek
tudatában ezeknek az
érzéseknek, mert besöpörték öket a szönyeg alá.

Ahogy
hhoz kép est,
az elsó tétf
a va9Y ,

akivel csináltatni

Mozgott a tenger. j

Az7 se
báno m,
soha n ha
ein fedezzük
e/ A mEri/, u
Szexuális taktikák.. .

JOHN Már most ha vetek egy pillantást erre a te hidadra, azt látom,
hogya híd minden pontj án és mindkét parton találhatók olyan
személyek, akik fizikailag férfiak vagy nök. Azt, hogy egy bizonyos
személy milyen pontot foglal el, az dönti el, hogy pszichológiai
szempontból milyen a nemi identitása. Oe végül is mi a különbség
lélektani szempontból a "férfiasság" és a "nöiesség" között?
ROBIN Az a baj, hogy erre a kérdésre rendkívül nehéz válaszolni.
Általában mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy igencsak szem-
beszökö különbségek vannak a férfiak és nök közt, nem igaz? De
mihelyt mérni próbáljuk ezeket a különbségeket, hogy pontosan
meghatározzuk, miben rejlenek, lépten-nyomon szem elöl vesztjük
öket. Vagy legalábbis bármit találunk is, az legfeljebb a férfiak vagy
a nök átlagára érvényes.
JOHN Azaz egy bizonyos nöt jobban érdekelhet az asztrofizika, vagy
az, hogy körülhajózza a földet, mint egy bizonyos férfit.
ROBIN Igen, óriási nagy az átfedés, sokkal nagyobb, mint azt az
emberek hinni szokták. Ami azt illeti, az azonos nem ű egyének között
nagyobb lélektani különbségek vannak, mint amekkorák az átlagos
különbségek a férfiak és nök között szinte bármiféle dologban, amit
idáig mértek.
JOHN Tehát akkor valami mérhetö különbséget mégiscsak találtak?
ROBIN Hát ez nincs még kielégítö bizonyítékokkal alátámasztva.
JOHN Várj egy pillanatig! Most a veleszületett különbségekröl beszé
lünk, vagy azokról, amelyeket a környezet alakít ki az emberben?
ROBIN Hát újra csak azt kell mondjam, rettenetesen nehéz megállapí-
tani egy adott különbségröl, vajon velünk született-e, vagy teljes
egészében annak az eredménye, hogyafiúkat és a lányokat másként
nevelik. Magától értetödik, hogy ha egy adott iskolában minden fiú
természettudományi tárgyakat és mechanikát tanul, és minden lány
főzést és szabás-varrást, akkor nem igazán meglepö, ha a fiúk jobb
szeretnek motorbicikliket javítani, és ügyesebbek is benne, mig a
lányoknak jobban megy a sütés vagy a gombfelvarrás. És azok a
különbözö várakozások és hatások, amelyek születésüktöl fogva
attól a pillanattól kezdve, hogy a testi különbség kiderül - más irányba
taszigálják a fiúkat és a lányokat, olyan erösek és annyira elterjedtek
az élet minden területén, hogy roppant nehéz a szétválasztás során
megtalálni köztük azokat a különbségeket, amelyek
csakugyan velünk születnek, ha v.annak ilyenek.
JOHN Na és te mit gondolsz, vannak?
ROBIN Igen, de ne felejtsd el, hogy ezek megint csak átlagosan érten
dök. Oe Corinne Hutt, a kérdés egyik angol szakértöje, akiben én
 nagyon megbízom, számos ilyen, határozottan veleszületettnek te-
kinthetö különbséget írt le. Megállapította például, hogya fiúknak
nagyobb az energiafogyasztása mind nyugalmi, mind aktív állapot-
ban, és hogy nagyobb tehetségük v an a vizuális és térbeli feladatok
megoldására. Másrészt a lányok minden szempontból - szellemileg,
fizikailag és társadalmilag - gyorsabban fejlödnek a fiúknál, jobb
eredményeket érnek el a nyelvtanulás ban, ésjobban kommunikálnak.
Ezenkívül a férfiak általában agresszívebbek, mint a nök. Olvastam
azonban egy igen részletes elemzést az ezzel foglalkozó szakiroda-
lomról, két amerikai kutató, Maccoby és Jacklin tollából, amely a
fentiek nagy részével egyetért ugyan, de megállapítja azt is, hogy még
a vizuális, térbeli és nyelvi feladatok megoldásában mutatott kü-
lönbségek is erösebbek ott, ahol a nök alávetett helyzetben vannak, és
gyöngébbek, ahol mindkét nem szabad és független, tehát még azt is
kétségbe lehet vonni, hogy ezek a különbségek csakugyan velünk
születtek-e.
JOHN És mi a helyzet az agresszivitással?
ROBIN Arra, hogy a férfiak általában agresszívebbek a nöknél, igen
sok kutató felfigyelt, és terjedelmes szakirodalom támasztja alá.
Ráadásul ez nagyon is könnyen testi okokra vezethetö vissza. Például
ha növekszik egy fiúban a férfi nemi hormon mennyisége, akkor
gyakrabban kezd élénk, vállalkozó szellemü, agresszív játékokba, míg
ha a nöi nemi hormon szint je nő - mellesleg mindkét nemben
egyaránt megvan nak a férfi és a nöi típusú hormonok -, akkor a fiú
engedékenyebb, csöndesebb lesz, kevésbé élénk és agresszív. Oe még
itt sem tudhat juk biztosan, mi volt elöbb, a tyúk vagy a tojás, mivel
megfigyelték például, hogy bizonyos állatokban emelkedik a férfi
nemi hormon szint je, ha olyan nöstény v an a közelben, amelyik
reagál a közeledésükre, és csökken, ha az állatot legyözi egy vetély-
társa vagy ha stresszhelyzetbe kerül.
JOHN Úgy érted tehát, hogy mivel mindkét nemben megvan mindkét
hormon, és mert a kétfajta hormon egyensúlyát befolyásolja, hogy mi
történik a környezetünkben, szépen visszatértünk oda, ahonnét
elindultunk?
ROBIN Vagyis a helyzet nem olyan egyszer ű, mint amilyennek látszik.
JOHN Oe akár velük született tulajdonság, akár nem, nagy általános
ságban elmondható, hogya férfiak agresszívebbek, mint a nök, igaz?
Ezért próbálnak meg uralkodni mások felett, magasabb pozíciókat
betölteni, és egyáltalán, közel kerülni a húsosfazékhoz.
ROBIN Igen, úgyhogy nem is meglepö, ha a nömozgalmak annyi
figyelmet fordítanak arra, hogy megtanítsák rá a nöket, miként
álljanak jobban a sarkukra. Oe megint csak ne felejtsd el, hogy ez a
különbség csak az átlagra érvényes. A legagresszívebb nök sokkal,
 de sokkal agresszívebbek, mint a legkevésbé agresszív férfiak...
szörnyűségesen nehéz ezt az egészet jól megfogni. Amikor elkezdtem
ezekkel a dolgokkal foglalkozni, egy id ő után rájöttem, hogy szinte
minden könyvben körbe-körbe jár az érvelés, szinte minden állításuk
tautologikus. A férfiak azért férfiasak, mert férfias dolgokat csinálnak,
férfias dolgon pedig olyasmí értend ő , amit a férfiak csinálni szoktak.
JOHN Kivéve, amikor a n ők csinálják őket.
ROBIN És vice versa. Néha már azt gondolod, mindjárt megvan a vá
lasz, de aztán újra köddé válik.
JOHN Vagy is alapjában véve semmit sem tudsz mondani az egészr ől,
bár azt kétségkívül rendkívül jól informált formában teszed. Ne
aggódj, a közgazdászok is egészen jól elviselik ezt az állapotot.
ROBIN Igen ám, csak az a baj, hogy feltétlenül meg kell tudnunk
valamit ezekről a dolgokról, mert éppen fülig vagyunk abban a
feladatban, hogy új alapokra helyezzük a férfiak és a n ők közötti
kapcsolatokat. Az "Én Tarz an - te J an e" típusú berendezkedést igen
sok ember nem hajlandó többé elfogadni, de még nem sikerült
megtalálnunk azt az új formát, amely mindkét nem számára megfe-
lelőbb ennél - a gyerekekről nem is beszélve. Úgyhogy, úgy látom,
egyik fél sem akar engedni a negyvennyolcból, mert attól fél, hogya
másik előnyök höz jutna. És mindketten többnyire megbízhatatlan és
elöítéletöl torzított kutatási eredményekre alapozzák az érveiket.

Hogy van akkor

Én Jane,Jane.
Tarzannak „Y"'
Te S Jane.
Nlindenki kromoszóma? J
/
^

- , v, I \ 1A\ I\ 'U,

1,11It\I\\".1
G!.
.J\\j,
JOH N Azt mondod, az emberek eltorzítják a kutatások eredményét,
hogy azok összhangba kerüljenek a nézeteikkel?
ROBIN Igen, bár nem hiszem, hogy ezt általában tudatosan, szánt-
szándékkal teszik. Inkább arról v an szó, hogy az emberek többnyire
csak azt látják meg, amit akarnak, ami alátámasztja hiedelmeiket és az
előítéletei ket. A szexuális különbségek területén ugyanaz a szelektív
vakság és vágyaktól befolyásolt gondolkodás érvényesül, mint a
súlyos elmebetegségek, például az autizmus és a skizofrénia megíté-
lésében. Így aztán akadnak emberek, akik úgy találják, hogy
alapvetőkülönbségek vannak a férfiak és a n ők között, mások
egyáltalán semmi különbséget nem látnak. És ez még azokra az
írásokra is igaz, amelyekr ől az ember első pillantásra azt hinné, hogy
rendkívül gondos kutatómunka eredményei, mivel az el őítéletek,
amelyekkel az ember nekivág a kutatásnak, megszabják, hogy mit fog
lemérni, és hogyan méri le, a végkövetkeztetéseket pedig er ő sen
befolyásolja, hogyan értelmezed ezeket a kutatási eredményeket.
Emiatt valahányszor a "szakért ők" eredményeire és nézeteire vagy
kíváncsi, jó, ha el őször azt próbálod meg eldönteni, mennyire nyitott
és előítéletmentes az illető a témával kapcsolatban, és ennek
érdekében hosszasan tanulmányoznod kell az írásalt, és ügyelned,
nem adftl-e jelét, hogy érzelmileg elfogult a dologban. Még akkor is,
amikor a bizonyítékok nagyon meggy őzőnek tűnnek, megeshet, hogy
az említett tudós csak a nehézségeit leplezi velük.
JOHN Szóval úgy gondolod, hogy azok a tudományos írások, amelyek
a nemek közötti lélektani különbségekkel foglalkoznak, meg azzal,
hogy mi okozza ezeket, különösen megbízhatatlanok manapság.
ROBIN Igen, de a tudományos munkában többny-.re ez a helyzet,
amikor valamelyik témának főbenjáró politikai és társadalmi vonat-
kozásai vannak. Jóformán már csak egyetlen dolog v an , amiben
teljesen biztos vagyok ezen a téren: az, hogy mind a kemény tradicio-
nális álláspont, mind a széls őséges feministáké téves, és a válasz
valahol középütt keresend ő..., de hogy pontosan hol, azt még egy
ideig aligha fogjuk megtudni.
JOHN De neked, aki napjában találkozol a legkülönböz őbb házaspá-
rokkal és családokkal, kell legyen valamiféle ösztönös sejtésed a
dologról, még ha nem tudod is tudományosan bebizonyítani.
ROBIN Hát az egyes elméletek közül, amelyekkel találkoztam, a leg-
érdekesebbről már beszéltem neked... Guttman elméletér ől a "szülői
szükséghelyzettel" kapcsolatban.
JOHN Ő az ugye, aki azt állítja, hogy a gyermekek megérkezése kény-
szeríti különböző szerepekbe a szülőket azzal, hogy egyfajta szükség
helyzetet teremt?
ROBIN Igen, azt mondja, hogy a gyerekek szükségletei kényszerítik rá
 a szülöket, hogy különbözö nemi szerepeket játsszanak. Mivel, mint
azt már láttuk, a gyereknek szüksége v an egy olyan gondviselöre, aki
igen közel áll hozzá érzelmileg, aki élvezi, hogy meglehetösen
hosszú időszakokon keresztül állhatatosan és gyöngéden táplálja és
gondozza öt. Mármost ha ez a személy kellöképpen ráhangolódik a
csecsemő hullámhosszára, akkor óhatatlanul elveszíti bizonyos fokig
a kapcsolatát a külvilág kemény realitásaival. Magától értetödik, hogy
kezdetleges életfeltételek között ez meglehetösen veszélyes dolog
lehet, hacsak nincs egy másik személy is a gyerek körül, aki a
külvilág segítségé vel kielégíthetö igények kel és az onnan eredö
veszélyekkel is megbirkózik, és aki vigyáz a gyermek elsö számú
gondviselöjére is. Ahhoz, hogy valaki ennek a kettes számú
gondviselönek a szerepét betöltse, számos különbözö tulajdonságra
van szüksége, mert ügyesnek kell lennie a harcban és az
élelemszerzésben - például testi er őre, agresszivitásra, és arra a
képességre, hogy jó elöre meg tudja tervezni a dolgokat. Tehát mivel
a csecsemö a n ő méhében fejlödik és a n ő kebléből szopik,
tökéletesen ésszecü, ha a n ő vállalja az egyes számú gondozó
szerepét, és a férfi a kettes számúét.
JOHN A múltban tehát a férfiakat és a nöket kora gyermekségüktöl
kezdve ezekre a szerepekre nevelték, hogy azonnal készen álljanak az
akcióra, amint eljutnak a gyerekek megérkezésének fázisába. És
ezeket a viselkedésmódokat egyik nemzedék a másikba táplálta bele,
évszázadokon át, mígnem ezek lettek a társadalom uralkodó maga-
tartásformái. Oe hát ez nagyjából megegyezik azzal, amit a feministák
mondanak, vagy nem?
ROBIN Igen, ők is azt állitják, itt arról v an szó, hogy az emberek ho-
gyan rendezték el a dolgokat..., hogy különbözö szerepeink nagy-
mértékben a neveltetésünk eredményei. Ugyanakkor nem hajlandóak
tudomásul venni azt a kézenfekvö dolgot, hogy ez az elrendezés
valamilyen célt szolgál, hogy mekkora szerepe v an a gyerekek életben
maradásában és jólétében, vagy volt a múltban legalábbis. Abban
pedig egészen tévednek a feministák, amikor azt képzelik, mindez
valamiféle gonosz férfiúi összeesküvés eredménye. A férfiakat épp-
annyira ránevelik a tulajdon szerepükre, mint a nöket; és a rendszer
éppen azért bizonyult olyan tartósnak, mert mindkét nemet arra
szoktatják, hogya másikat megtartsa abban a szerepben, amire azt
ránevelték.
JOHN Akárcsak a családi rendszer... az is úgy m űködik, hogy meg-
akadályozzon minden változást, amelyet valamelyik családtag kez-
deményezni próbál. Ezért ragaszkodnak annyira hozzá a családtera-
peuták, hogy az egész családot kezeljék egyszerre, mint egységes
rendszert, ahelyett, hogy kiszemelnék valamelyik családtagot, és
mindenért öt hibáztatnák, jóllehet ő sem felelös jobban vagy kevésbé
 a rendszer működéséért, mint a többiek. Ami azt illeti, talán jó lenne,
ha a harciasabb feministák nem feledkeznének meg arról, amit te nem
győzöl ismételgetni: ha b űnbakká tesszük valamelyik család tagot,
ezzel csak megnehezítjük a családi rendszer megjavítását!
ROBIN Tehát az a rendszer, amelyet társadalomnak nevezünk, ilyen
szempontból úgy működik, hogya férfiak ügyelnek, nehogy a n ők
fölébük kerekedhessenek - hiszen erre nevelték őket -, a nők pedig
ügyelnek, hogy a férfiak valóban fölébük kerekedhessenek, mert így
módjuk lesz ügyelni arra, hogy ők nehogy fölébük kerekedhessenek. .
. mivel őket meg erre nevelték. Ez is a "tyúk vagy a tojás" helyzetek
közé tartozik.
JOHN Igen, és így már érthető, amit korábban mondtál arról, mennyire
nehezükre esik a n őknek aláásni a férfiak elbizakodott tekintélyét,
amikor arra lenne szükség. De örülök, hogy azt mondtad az el őbb,
amit mondtál, mármint hogy ez az egész egy rendszer, mivel gyakran
találkozom bizonyos fajta n ői érveléssel, amely valahogy így hangzik:
Nő Te, férfiú, tettél valamit, ami nem volt ínyemre.
Férfi És te, asszony, tettél valamit, ami sehogy se tetszett nekem.
Nő De hát, te, férfiú nagy vagy, er ős és hatalmas, s ezért bármit teszel is,
azt saját szabad akaratodból teszed. Mígnem én, gyönge n ői lény,
elnyomott vagyok és eltiport, nekem tehát nincsen szabad
választásom. Azt teszem, amit tennem kell, tetteim spontán és
szükségszer ű reakciók bizonyos küls ő eseményekre. Ezért aztán nem is
vagyok felel ősségre vonható értük.
Férfi Vagyis én felel ős vagyok azért, amit teszek, te viszont nem vagy
felelős azért, amit te teszel. Nő Csak tudnám, miért tartott olyan
sokáig, míg végre megértetted.. .
ROBIN Igen, de a férfiak se különbek ám! Gondolj csak a papucsférjre,
aki addig provokálja a feleségét, míg az veszekedni nem kezd vele,
aztán érzékelteti az asszonnyal, hogy ő nem tehet a saját fogyatékos-
ságairól, de a feleségének képesnek kellene lennie rá, hogy engedéke-
nyebb legyen vele.
JOHN Oké, belátom. Tehát a társadalmat rendszernek kell tekintenünk,
és nem szabad csatlakoznunk annak a két csoportnak valamelyikéhez,
amelyek paranoid veszekedéseikben egymással vetélked ő összeeskü-
vés-elméleteket vagdosnak egymás fejéhez. De hogy visszatérjünk a
"szülői szükséghelyzet" gondolatához, ha a nemi különbségeket úgy
tekintjük, mint a gyereknevelésseljáró feladatok szükséges velejáróit,
ez kétségkívül megmagyarázza, hogy miért hasonlitanak egymásra
eleinte annyira a fiú- és lánycsecsem ők, és miért kezdenek azután,
ahogy nőnek, fokozatosan egyre jobban különbözni.
ROBIN Olyannyira, hogya fiúk és a lányok külön csoportokba tömö
rülnek, mintha csak két különböz ő kiképzőtábor növendékei lenné
 nek! Annyi bizonyos, hogy a férfiak és n ők, úgy tűnik, akkor külön-
böznek leginkább egymástól- annyira, hogy gyakran még szót érteni
is nehezen tudnak -, amikor megérkeznek a gyerekek, jóllehet kis
idővel azelőtt még nagyon is közel érezték magukat a másikhoz.
JOHN Na és mi történik akkor, amikor a gyerekek id ő sebbek lesznek,
és lasanként elhagyják a szül ői házat? Ha Guttmannak igaza v an ,
ekkor a különbségeknek csökkenniük kell.
ROBIN Pontosan ez is történik. S őt ami azt illeti, az ötvenes éveik
végén olykor a házaspár tagjai még szerepet is cserélhetnek
egymással! JOHN Micsoda?!
ROBIN Sose vetted még észre? Az ötvenes és hatvanas éveik ben a n ők
gyakran sokkal aktívabbá, kezdeményez őbbé, magabiztosabbá és
becsvágyóbbá válnak, mint amilyenek korábban voltak, a férfiak ez-
zel szemben gyöngédebbé, kevésbé feszültté, érzékenyebbé és
érzelmesebbé alakulnak, jobban kezdi érdekeini őket a természet, a
kertészkedés és más hasonlók. Azaz a férfiak és a n ők először elkezde
nek jobban hasonlítani egymáshoz, kés őbb akár "szerepet is
cserélhetnek", így azután mindazok a konfliktusok, amelyek korábban
támadtak köztük eltér ő nemi szerepeik miatt, újra visszatérhetnek,
csak éppen
ezúttal fordított szereposztásban! Megeshet például, hogya feleség
egész életében amiatt panaszkodott, mert a férje nem osztozott az
érzelmeiben és az érdekl ődési körében. Most végre ezt teszi, de az
asszony most már nem kér belőle... nincs többé ideje ilyesmíre, híszen
indul a polgármester-választáson vagy a szabadegyetemi el őadásaira
összpontosít -, miközben a férfi, aki korábban folyton azért kritizálta,
mert semmi nem érdekli az otthonán kívül, most arra vágyódik, hogy
bár maradna a felesége gyakrabban odahaza vele.
JOHN Fura... csakugyan észleltem már ezt a jelenséget, de eddig még
sose hatolt el az úgynevezett tudatomíg. Talán azért nem voltam
hajlandó észrevenni, mert ellentétben állt mindavval, amit nekem
ezekről a dolgokról tanítottak. Vagyis Guttman elmélete egész jól
megállja a helyét, nem?
ROBIN Es a feministákat is ki kellene elégítenie, hiszen ez az elmélet is
azt támasztja alá, hogy a nemi szerepek rendkívül rugalmasak, bár
lehet, hogy v an egy fontos biológiai, velünk született összetev őjük is.
JOHN Tehát, hogy összefoglalj am, valójában nincs még semmiféle
egyértelmű bizonyítékunk vagy meghatározásunk arról, mit is jelent a
szó lélektani értelmében n őnek vagy férfinak lenni.
ROBIN Nem, a szó abszolút értelmében csakugyan nincs.
JOHN Kérdezhetek t őled valamit? Milyen tanácsot adnál ebben az
égetően fontos kérdésben azoknak az embereknek, akik már most
házasságban élnek? Hogyan viselkedjenek egymással addig is, amíg
ti, pszichológusok végre dűlőre méltóztattok jutni?
ROBIN Örülök, hogy éppen ezt kérdezted. Végül is nem tehetünk
egyebet, csak azt, hogy ő szintén viselkedünk, és próbálunk elfogulat-
lanul nézni ezekre a dolgokra. Szerencsére, úgy t űnik, ez
egyszersmind a házastársak közötti jó viszony eszményi receptje is.
Ha így viselkedünk, akkor figyelünk egymásra, és ez a legjobb esélyt
nyújtja ahhoz, hogy csakugyan meg is ismerjük egymást, és segítsünk
egymásnak abban, hogy érdekes és teljes emberré váljunk, ne pedig
puszta sztereotípiákká.

Az Oidipusz-komplexus.. .

JOHN Tehát akkor térjünk vissza akisgyerekre ... szóval, ha minden jól
megy, úgy hároméves korára a kisfiú átkel a hídon az apjához, míg a
kislány ott marad az anya oldalán. És ha már egyértelm űen az egyik
vagy a másik parton állnak, akkor, azt mondod, el fogják fogadni a
férfi vagy női nemi identitásukat... még akkor is, ha senki nem tudja
meghatározni, miben is áll ez valójában.
ROBIN Vagy legalábbis elsajátítják azokat a viselkedési mintákat,
amelyeket a külvilág, elsősorban a szüleik nyújtanak számukra azzal
kapcsolatban, milyen magatartást várnak a fiúktól és milyet a lá-
nyoktól. Ezeket az irányelveket természetesen egész öntudatlanul
közlik velük a szülők, anélkül, hogy ennek bármelyikük tudatában
lenne, azon keresztül, ahogy a gyereket a karjukba veszik, öltöztetik,
hozzáérnek, beszélnek és játszanak vele, játékokat ajándékoznak neki
és így tovább. Mindehhez jönnek még a biológiai különbségek,
amennyiben léteznek ilyenek.. .
JOHN Tehát ebben a korban már mélyen gyökeret vert bennük az
érzés, hogy az egyik vagy a másik csapatba tartoznak.. .
ROBIN És bizonyos értelemben ezt az érzést nemcsak az ember saját
csapata erő síti meg, amikor azt várja t őle, hogy ugyanolyan legyen,
mint a csapat többi tagjai, hanem a másik társaság is, amelyik nem
győzi hangsúlyozni, ők mennyire különbözőek.
JOHN Most, hogya folyó két különböz ő partján állnak, a kisgyerekek
arccal a túloldal felé fordulhatnak, ahol az ellenkez ő nemű szülő áll.
ROBIN Így v an . Azaz eljutottak az ödipális szakaszba, amely körülbelül
hároméves koruktól körülbelül hatéves korukig tart.
JOHN Mármost a mítoszban Oidipusz megöli a papáját, és feleségül
veszi a mamáját, anélkül hogy ráébredne, mit tett.
ROBIN És amikor fölfedezi, annyira szenved a b űntudattól és a borza
lomtól, hogy megvakítja magát.
JOHN És ez a helyzetkomikumban b ővelkedő ókori vígjáték azért fon
tos a számunkra, mert Oidipusz a tulajdon anyjára vetett szemet?
 Nitted volna, ödip usz, hogy veled 4:
van? Remélem, neki egykorúfiam
nincs apa-komp/exusa.

Netörd ezen
gad,
/ tokaszta. Majd
beszélek a gyerekkel

ROBIN Igen. Mert a kisfiúk átesnek egy perióduson, amikor szerelme-

sek a mamájukba. És nemcsak egyszer űen szeretik, hanem megpró-
bálják kisajátítani is, és gyakran adjákjelét az apjuk iránti féltékeny-
ségüknek.
JOHN Szeretnének megszabadulni tőle, ahogy Oidipusz is tette. És
ugyanez a helyzet, csak fordított szereposztásban, a kislány és az
apja között is?
ROBIN Igen.
JOHN Na és Freud volt az, aki ezt először észrevette?
ROBIN Inkább azt mondanám, neki tűnt fel, milyenfontosnak látszik
ez a kis dráma valamennyi páciensének az élettörténetében - valamint,
hogy mennyire hajlamos mindenki megfeledkezni róla, s őt
éppenséggel letagadni, hogy valaha is történt ilyesmi vele.
JOHN Az embereket feltehet őleg azért hozza a dolog annyira zavarba,
mert úgy érzik, v an valami köze a vérfert őzéshez; ezért aztán, még ha
esetleg nem is tagadják le, mi történt, legalább megpróbálnak úgy
tenni, mintha nem is lenne olyan fontos ez az egész.
ROBIN Igen, pedig nem lehet túlbecsülnünk, mennyire fontos ez a
fejlődési szakasz a gyerek számára. A gyermek érzelmei igen
hevesek, nem csoda hát, ha féltékeny, és szeretné az ellenkez ő nemű
szülőt kisajátítani, de ezek az érzelmek - éppen mert hevesek - er ős szoron-
gást is kelthetnek benne. Ú gy érzik, megpróbálják ellop ni az
ellenkezőnemű szülőt a házastársától. Így aztán nem csoda, ha
ugyanakkor szörnyen rettegnek tőle, hogy az azonos nemű szülő
ugyanolyan féltékeny lesz rájuk, mint ők rá.
JOHN Tehát a "kasztrációs komplexus" voltaképp azt jelenti, a gyer
 mek fél, hogy az azonos nemű szülő meg fogja büntetni, amiért
megpróbálta ellopni tőle a másik szülőt? Ez esetben a büntetés
csakugyan illene a b űnhöz.. .
ROBIN Freud és követ ői nagy hűhót csaptak körülötte, és a kasztrációs
komplexus csakugyan az egyik legfelt űnőbb módja lehet annak,
ahogya gyermeknek az egyik szül ő féltékenységét ől és bosszújától
való rettegése megnyilvánul. Ugyanakkor valójában csak az egyik
lehetséges megnyilvánulása annak az átfogóbb félelemnek, hogya
gyerek elveszíti a vele azonos nem ű szülő szeretetét és támogatását,
márpedig ez a lehet őség természetesen kimondhatatlan szorongással
tölti el az ilyen korú gyermeket.
JOHN Vagyis a gyerek igencsak nehéz, s őt ijesztő helyzetben v an , igaz?
Megpróbálja ellopni az egyik szülőt, de retteg a másik bosszújától?
Mire v an szüksége ahhoz, hogy megoldja ezt a dilemmát?
ROBIN Hát szerencsére a dolog valójában elég egyszerü. Mindössze az
kell hozzá, hogy a szülei jól kijöjjenek egymással, és a saját kapcsola-
tuk legyen a legfontosabb számukra - és mindenekfölött, hogy
jólegyen a szexuális viszonyuk. Ha ez a helyzet, akkor kedvesen, de
határozottan meg fogják hiúsítani a gyermek kísérleteit, amikor az
megpróbálja beleártani magát kettejük kapcsolatába. Vagyis becsukják
maguk mögött a hálószoba ajtaját. Mindez óriási megkönnyebbülést
jelenthet a gyerek számára, mert megérti bel őle, hogy úgysem sikerül
neki ellopnia az ellenkez ő nemű szülőt a másiktól. Hiszen azzal a
gyermek is tisztában v an , hogy ha ez sikerülne neki, ezzel
megrendítené azt a házastársi kapcsolatot, amelyt ől az ő érzelmi
biztonsága teljes mértékben fiigg.
JOHN Tehát a gyerek ebben az id őszakban kénytelen megismerkedni
a féltékenységgel és a kirekesztettség érzésével.
ROBIN Igen, és ez természetesen igen fájdalmas frusztrációt jelent a
számára, bármennyire szükség is v an rá. De ezek az érzések pontosan
annyit veszítenek az erejükb ől, amennyi szeretetet és megbecsülést
kap az élet más területein. Rövjden, a gyerek kénytelen elszenvedni
hódítási reményeinek a meghiúsulását - de ez a vereség jótékony
hatású, és szeretetteljes, mert az azonos nemű szülő korántsem reagál
annyira féltékenyen, mint ahogy attól a gyerek rettegett, ellenkez őleg,
továbbra is szeretetet és támogatást kínál számára.
JOHN Tehát a gyereknek mindenekfölött arra v an szüksége, hogy tudja:
a szülők házassága "megbízható", és egymás iránti szeretetük a
legfontosabb számukra.
ROBIN Pontosan. És ezt a legjobban úgy tudják az értésére adni, ha
természetesen viselkednek, és nyiltan kimutatják egymás iránti érzé-
seiket. És ha ilyen a magatartásuk, akkor minél örömtelibben reagál-
nak a gyermek rajongására, annál többet tesznek azért, hogy a gyer
 mek olyan szexuális önbizalomra tegyen szert, amely életének egy
későbbi szakaszában nagyon fontos.
JOHN Szóval úgy körülbelül hatéves korára, nagy megkönnyebbülé-
sére, a gyermek rájön: hiába is próbálkozik azzal, hogy a szülei
közéálljon és tönkretegye a házasságukat!
ROBIN És ekkorra már alighanem azt is elhatározza, hogy "ha legy őzni
nem tudod őket, legjobb, ha csatlakozol hozzájuk", és hogy egy
kisfiúnak, ha már nem veheti feleségül a mamáját, még mindig ott
van az a lehetőség, hogy megtanulja, miként válhat hasonlóvá az
apjához, és hogy ha legalább részben osztozni akar majd vele az anya
csodálatában, akkor legjobban teszi, ha azonosul az apjá val, és egyre
inkább hasonlóvá válik hozzá; a kislány pedig azzal vigasztalódhat,
hogy utánozni kezdi az anyját, mivel szemmel láthatólag ez a módja
annak, ha az ember meg akarja kedveltetni magát egy olyan kedves és
vonzó fickóval, mint a papa. Mindezek hatására a gyerek elindul a
felnőttkor irányába, hatalmas ösztönz ő erőre tesz szert, hogy a lehet ő
legjobban tanuljon az iskolában, és hogy sikeresen illeszkedjék be a
társai közé a játszótéren, a versenypályán és mindenhol másutt. Azaz
továbbléphet a következ ő fázisba.
JOHN Mármost ha a gyerek nem kapja meg azt a megnyugtató üzenetet,
hogy a szülők házassága szilárd alapokon nyugszik, ennek két oka
lehet. Vagy csakugyan nem szilárd a házasság, vagy szilárd, de a
szülők ezt nem adják világosan értésére.
ROBIN Csakugyan fontos, hogy ezt a második lehet ő séget is megem-
lítsük, mert csak így tudjuk megérteni, többnyire miért azoknak a
túlságosan engedékeny, erélytelen szül őknek a gyerekei szoronganak
a leghevesebben ebben a fázisban, akik rettegnek t őle, hogya gyerek
úgy érzi, kirekesztették valamib ől, vagy akik az iránta érzett esetleges
féltékenységüknek a leghalványabb jelét sem merik adni?
JOHN Miben nyilvánul meg ez a szorongás?
ROBIN A gyerekek rendszerint gondosan rejtegetik mindenki el őtt, de
azért szimbolikusan megnyilvánul a játékaikban, gyakran pedig
különféle fóbiákban és lidércnyomásos álmokban, amelyek leplezett
formában ezt a szeretet és féltékenység közötti konfliktust fejezik ki.
JOHN Tehát ha a szülők semmiből se merik kirekeszteni a gyereket,
akkor a gyerek az átlagosnál is jobban fog rettegni attól, hogy
feldúlhatja a boldog családi otthont.
ROBIN Ami csakugyan meg is történhet, ha a szül ők úgy érzik, képte-
lenek becsukni maguk után a hálószobaajtót; azaz ha mind önmaguk,
mind a gyerek elől olyan tökéletesen eltitkolják szexuális természet ű
érzéseiket, hogy bár a házassággal semmi baj, a gyerek azt képzeli,
mégis baj v an vele, és hogy - ó, borzalom! - sikerült kiütnie a
nyeregb ől az azonos nemű szülőt!
JOHN Értem. Mármost tegyük fel, hogya házassággal mégiscsak va
lami baj v an ...?
ROBIN Hát, akkor megvan a veszélye, hogy a szül ők versengeni kezde
nek a gyerek szeretetéért. JOHN Vagyis túlságosan melegen
reagálnak a gyermek imádatára? ROBIN Igen, márpedig ettől a gyereket
a lehető legerő sebb szorongás
fogja gyötörni, mert úgy érzi, sikerül tönkretennie a szülei házasságát.
Azt képzeli, hogy ő nyert, még akkor is, ha a házastársak problémái-
nak az égvilágon semmi közük őhozzá.
JOHN No és mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket gyötör a
szorongás, mert úgy érzik, hogy elszakították az azonos nem ű szülőt a
házastársától?
ROBIN Hát az a lehet őség, hogy tönkretette a szülei házasságát, annyira
ijesztő, hogy a gyermek kés őbb nem meri majd tudomásul venni a
tulajdon szexualitását - hiszen úgy t űnik, az okozza ezt a rengeteg
problémát. Ezért aztán, hogy úgy mondjam, elvágja a telefon-
összeköttetést az agya és a szexuális érzései között, ami aztán
felnőttkorában frigiditáshoz és impotenciához vezet.
JOHN Impotenciához a szó szoros vagy jelképes értelmében? ROBIN
Mindkettőben. És a szó jelképes avagy lélektani értelmében az
impotencia voltaképpen a siker minden formájától való átható rette
gést jelent.
JOHN Tehát nemcsak a szexuális sikert ől retteg az illető?
ROBIN Nem, hanem mindent ől, amit sikernek tart, s őt még attól is,
amiről azt hiszi, hogy más emberek sikerként könyvelik el.
JOHN Mivel annak idején sikerült megingatnia a szül ők házasságát,
most attól retteg, hogy bármilyen másfajta sikernek is katasztrofális
következményei lehetnek?
ROBIN Így v an . Bizonyos értelemben ezek az emberek, akiket gyerek-
korukban a szülők nem rekesztettek ki elég határozottan kettejük
külön életéb ől, megragadnak ebben az ödipális fázisban; ami azt is
jelenti, hogy estleg egész életükben újra meg újra megismétlik
szexuális életükben ugyanazt a mintát.
JOHN Azt a mintát, hogy állandóan versengenek egy velük azonos
nemű személlyel egy másnemű személy birtoklásáért?
ROBIN Ezek azok a férfiak, akik kizárólag férjes asszonyokhoz von
zódnak, de azonnal elmenekülnek, mihelyt a kapcsolat azzal fenyeget,
hogy több lesz belőle egyszerű viszonynál.
JOHN Azaz szükségük van a férjre, hogy megvédelmezze őket egy
teljes kapcsolattól?
ROBIN Pontosan, mint ahogy azoknak a n őknek is, akik állandóan
házasemberekkel esnek szerelembe, szükségük v an a feleségre. Így
biztosítják a maguk számára, hogy ne kelljen szembenézniük egy
 BekJáradtam 8 ..másik mí" szerep ébe.
JamesiEZ volta 643-ik eset

teljes kapcsolat követelményei vel, amire nem állnak készen, mivel

gyerekkorukban nem estek át ezen a fejlödési szakaszon annak rendje
és módja szerint. Mivel a szüleik engedték nekik, hogy közéjük álljon.
JOHN Vagy engedték, hogy azt higgyék, közéjük álltak.
ROBIN Így v an . Tehát még akkor is, ha a szülök kapcsolata egész
tűrhetö, ugyanilyen, bár kevésbé súlyos problémákat okozhat, ha a
szülök elrejtik egymás iránti szexuális vonzalmukat a gyerek el ől,
ahogy azt már megbeszéltük, vagy ha általában félszegek és szégyen-
lösek a szexszel kapcsolatban. Bármelyik is a helyzet, agyerekeknek
az lehet a benyomásuk, a szüleik engedik nekik, hogy közéjük
álljanak, és többé-kevésbé megtapadnak ugyanennél a problémánál.
JOHN Még a legjobb esetben is gyökeret ver bennük a meggyözödés,
hogya szex az "valami csúnya dolog".
ROBIN Igen. Egyike azoknak a dolgoknak, amit a gyereknek meg kell
tanulnia ebben az életszakaszban, az, hogy élvezze azokat a regényes,
szexuális színezetű érzéseket, amelyeket átél. Arra v an szüksége,
hogy ne ijedjen meg tölük, biztonságban érezze magát annak
tudatában, hogy ezekkel nem fogja tönkretenni a szülei házasságát.
Ha azonban a szüleit nagyon zavarba hozza velük, akkor ennek az
lesz a következménye, hogya gyerek kikapcsolja a szexuális érzéseit.
Később, felnőttkorában aztán igencsak nehezére eshet újra
bekapcsolni öket, amikor beleszeret valakibe. Ha az apa kimutatja,
hogy vonzónak tartja a kislányát, amikor az flörtöl vele, de azért
megtartja kettejük között a szükséges távolságot, ezzel növeli a
kislány szexuális önbiza Imát; és pontosan ugyanez megy végbe az
anya és fiai között.
JOHN A flörtölés tehát azért veszélytelen, mert mindenki számára
világos, hogya valódi szexre a szülöi hálószoba ajtaja mögött kerül
 sor. De mennyit helyes agyerekeknek megtudni arról, hogy volta-
képpen mi történik e mögött az ajtó mögött?
ROBIN Hát annak a részletei, hogy a szül ők pontosan mit mívelnek,
egyáltalán nem tartoznak a gyerekre. De csakugyan jót tesz neki, ha
tudja, hogy a szülei igenis szoktak szeretkezni, hogy örömüket lelik
benne, és boldoggá teszi őket.
JOHN Mivel ezzel két dolgot is a gyerek tudtára adnak. Egy, hogya
szex jó dolog. Kettő, hogy a mama és a papa ezt egymással éli meg.
ROBIN Ez pedig azt jelenti, hogy a szexuális érzések úgy müködnek,
mint az a sárgarépa, amellyel a szamarat szokták mozgásra ösztökélni.
Arra ösztönzik a gyereket, hogy felnövekedjék, és saját partnert
találjon magának, akivel majd ő is részesedik a szex örömeiben.
JOHN A prüdéria tehát teljes mértékben elsinkófálja ezt a sárgarépát,
és így a szamárnak nincs miért elörehaladnia ...
ROBIN A vérfertőzés pedig, legyen az akár tényleges, akár - ami
milliószor gyakrabban előfordul csak egy olyan helyzet,
-

amelyben a szülő szorosabb érzelmi kapcsolatot kínál a gyereknek,

mint amilyenben a házastársát részesíti... aztjelenti, megengedjük a
számára, hogy megegye a sárgarépát. És ebben az esetben is alaposan
lecsökken az az ösztönz ő erő, amely a továbbhaladásra, a
felnövekedésre sarkallhatná a gyereket.
JOHN Tehát a prüdéria is, a vérfert őzés is megakadályozzák benne a
gyereket, hogy felnövekedjék. Valószínüleg azért, mert a szül ők sem
akarnak feln őni. Azt szeretnék, ha mindenki örökre együtt maradna.
ROBIN Így v an . És azt hiszem, pontosan ezt jelenti a vérfert őzés. És
ismételnem kell, hogy itt most nem a tényleges vérfertözésr ől beszé-
lünk, hanem egy olyan helyzetr ől, amikor a szülőknek nem jó a
szexuális kapcsolatuk, nem elégítik ki teljesen egymást, és engedik,
hogy a szexuális érzéseiket átvigyék egymásról a gyerekre, még ha
csak igen leplezett és öntudatlan formában is.
JOHN Oké. Tehát ha a szül ők szeretettel, de határozottan meghiúsítják a
kisgyerek kísérleteit aria, hogy tönkretegye a kapcsolatukat, ugyan-
akkor azt is értésére adják a gyereknek, hogy örömüket lelik egymás-
ban szexuálisan, a gyerek úgy hatesztend ő s korára sikeresen át fog
esni az ödipális fázison. Azaz eljut a szexuális fejl ődés négy szakasza
közül a harmadikba, a "látencia" periódusába.

Látencia - közjáték.. .

ROBIN Freud azért nevezte el ezt az id ő szakot a "látencia" periódusá-

nak, mert arra akart utalni, hogya szexuális érzések és érdekl ődés egy
időre a "föld alá húzódnak". Azóta azonban gondosabban
 tanulmányozták, hogyan viselkednek és mir ől beszélnek az ilyen korú
gyerekek, és bebizonyosodott, hogy a szexuális érdekl ődés ebben a
periódusban is igen erős marad.
JOHN Mintha azt mondtad volna, hogy ebben az időszakban a szex
megszűnik a számukra központi kérdés lenni, és egyszer űen csak egy
lesz a fontos témák egész sorából.
ROBIN Voltaképpen a szülők iránti rajongás gyöngül ezen a ponton,
tehát a szexszel kapcsolatos érzések nem uralják annyira a gyerek
lelkét, mint az ödipális fázisban. Ráadásul ekkorra már megtanultak
viselkedni, úgyhogy titokban tartják a szexuális érdekl ődésüket, hogy
megfeleljenek a felnőttek róluk alkotott képének, amely szerint őket az
ilyesmi nem érdekli. De természetesen továbbra is kíváncsiak, és
egymás közt rengeteget kísérleteznek valamiféle ártalmatlan, és több-
nyire igen hasznos formában.
JOHN Milyenfajta kísérletezésre gondolsz, és mennyire gyakori jelen
ségről van szó?
ROBIN Ez rendkívül változó, attól függ ően, milyen társadalmi osztály-
ba tartozik a gyerek, városon él-e vagy falun és így tovább. De egy
felmérés például, amelyet egy meglehet ősen konzervatív, középnyu-
gat-amerikai kertvárosban végeztek, azt bizonyította, hogy a tizenegy
éves fiúknak több mint a fele maszturbált már, és ugyanennyien
vettek már részt valamilyen, lányokkal folytatott szexuális játékban is.
Több mint negyed részük folytatott már valamiféle homoszexuális
játékot, és ugyanennyien megkísérelték már a közösülést is.
JOHN Gondolom, ebben a korban a homoszexuális játék valamilyen
formája egészen természetes.. .
ROBIN Ó, igen, az azonos nemű gyerekek közötti erotikus játszadozás
igen gyakori úgy tizenkét éves kor körül. Ami azt illeti, én nem is
szívesen alkalmazom rá a "homoszexuális" szót, mert egyáltalán nem
jelenti azt, hogy ezekb ől a gyerekekb ől később nagy valószínűséggel
csakugyan homoszexuális lesz - egyszer űen csak arról v an szó, hogy
gyakorlatot szereznek a szerelmi játékban egy másik, t őlük különböző
személlyel, els ő lépésként a másik nem felé vezet ő úton.
JOHN Igen, végeznek egy kis kutatómunkát a "terepen" is, hogy némi
hús is kerüljön az elmélet csontvázára.
ROBIN Csak éppen persze az elméleteik nagy része is teljesen hibás,
különösen a közösüléssei kapcsolatosak, tehát rengeteg szorongástól
meg szabadíthat ja őket, ha a mamájuktól és a papájuktól érthet ő
információkat kapnak.
JOHN Gondolom, maga a tény, hogy beszélnek róla, világosan utal rá,
hogya szülők a szexet valami jó dolognak tartják, és hogy amennyi-
ben a megfelel ő időben és helyen kerül rá sor, semmi kifogásuk
ellene.
ROBIN Pontosan. És ez az, amit a gyerekek nem kapnak meg, ha a
 szülők ezt a feladatot teljességében az iskolára hárítják. A tényekkel a
gyerek előbb-utóbb amúgy is tisztába jön, de ha a szül ők nem vesznek
részt a felvilágosításban, ez azt jelenti, hogy nem adták áldásukat a
szexre, így aztán az mindig is többé-kevésbé valami sötét ügy maradt,
-bármilyen jól elmagyarázzák is mások a tényeket.
JOHN Na és meddig tart a látencia periódusa?
ROBIN Körülbelül a gyerekek tizenkét éves koráig.
JOHN És aztán jön... a serdül őkor.

Á kamaszkori krízis

JOHN Most tehát rátérünk a szexuális fejl ődés negyedik fázisára - a

serdülőkorra, amiről te korábban azt állítottad, hogy ebben az
idő szakbanjó néhány olyan dolognak az "újrajátszására" kerül sor,
amivel a gyerek három- és hatéves kora között, az ödipális fázisban
találkozunk el őször.
ROBIN Ami a szülőket illeti, az ő számukra úgy tűnhetett, hogy az
egész cécó körülbelül hat évre lekerült a napirendr ől. Lehet, hogya
gyereket egész idő alatt erő sen érdekelte a dolog, ám ezt gondosan
titkolta a szülei elől. De amint eljut a pubertásig - a serdül őkor
küszöbéig -, úgy tűnik, hogy a gyerek többé nem tudja fed ő alatt
tartani ezeket az érzéseket, mivel azok annyira felszaporodtak, és az
intenzitásukat annyira megnövelték a testében végbemen ő kémiai
változások, hogy egyszerre csak a felszínre törnek.
JOHN Tehát a gyermek most, el őször életében, valódi szexuális érzése
ket él áto
ROBIN Igen, és ezek az érzések egészen újak és hatalmasok - s őt
időnként riasztóak -, és a tinédzsert szégyennel és zavarral töltik el.
Azt a természetes vágyát tehát, hogy flörtöljön és kísérletezzék saját
növekvő vonzerejével, eleinte az ellenkez ő nemű szülőn próbálja ki,
akivel nagyobb biztonságban érzi magát, mint az ellenkez ő nem más
képviselőivel, feltéve, hogy különben elég jó a kapcsolatuk.
JOHN Szóval megint valami olyasmi történik, mint az ödipális fázis-
ban? A gyerek megint flörtöl az ellenkez ő nemű szűlővel és féltékeny
az azonos neműre?
ROBIN Igen, de a nagy kűlönbség az, hogy mindez ezúttal sokkal
kényesebb és kényelmetlenebb a szülők számára. A gyerekek ugyanis
nem kis kölykök többé, akik olyan mulatságosan alakítják anyuka
fényes páncélú lovagját vagy apuka Marilyn Monroe-ját. Ezúttal
úgyszólván feln őtt emberek, és valódi, er ős, szexuális fényjeleket
adnak ki magukból, amikor a szül ők esetleg már egészen elszoktak
tőle, hogy valaki ilyeneket sugározzék rájuk.
JOHN Vagyis a gyerek ezúttal valódi szexuális izgalmat él át, és fizi
kailag csakugyan vonzóvá vált. ROBIN Úgyhogy a szül ők igencsak
forró helyzetbe kerültek! JOHN Ennek ellenére, meg kell próbálniuk
úgy reagálni, mint az els ő
alkalommal. .. vagyis természetesen és örömmel, de határozottan meg
kell húzniuk a határt, ameddig elmehetnek, nehogy a viselkedésük
valaha is valóban szexuális jelleg űvé váljék?
ROBIN Így van . Ám ezt a kényes egyensúlyt nem is olyan könny ű
megőrizni. Az egyik legnagyobb probléma az, hogya tinédzserek
olyan szörnyen lámpalázasak ilyenkor, és egyszerre próbálnak hideget
és meleget fújni; leadják a hívójeleket, aztán olyan váratlanul fújnak
visszavonulót, mintha éppen egy mocskos es őköpenyes cukrosbácsi
készülne molesztálni őket!
JOHN Igen, el tudom- képzelni, mennyire kényes a helyzet. Már úgy
értem, ha a szül ők egyáltalán reagálnak, vagy ha egyszeruen rémesen
zavarba jönnek, és mint afféle tartózkodó angolok, roppant félszegen
viselkednek. Ezt a gyerekek elutasítás nak érzékelheti, ezért aztán
elmegy a kedvük az egészt ől, és nem flörtölnek többé, nehogy újra
visszautasítsák őket. Ami azt jelenti, hogy nem szerzik meg szexuális
téren a kell ő önbizalmat. Ha viszont a szülők nagyon is reagálnak,
akkor a fiatalokvisszahúzódnak, mert megrémíti őket, ami történik, az,
hogy mekkora hatása lehet a szexualitásuknak.
ROBIN Amikor pedig a tinédzserek kikapcsolják a szexualitásukat, és
roppant félszegek és tüskések lesznek, akkor a szül ők tanácstalanul
igyekeznek rájönni, mit hibázhattak el, és ők maguk is félszegnek és
gátlásosnak érzik magukat. Persze a tinédzsereknek voltaképp sejtel-
mük sincs róla, mi történik valójában, hogy miféle jeleket bocsátanak
ki magukból.
JOHN Igencsak próbára teheti a szül őket, hogy a fiatalok az egyik
pillanatban roppant barátságosak, a következ őben pedig hidegek és
elutasítóak.
ROBIN Meghiszem azt! Gyakran megesik, hogya végén már úgy érzik,
bármit tegyenek is, az rossz! Természetesen az id ő egy részében
mégiscsak jól csinálják, amit csinálnak, azaz igyekeznek megtalálni a
helyes egyensúlyt, örömüket lelik egy kis ugratásban, melegségben és
flörtben, miközben ügyelnek rá, nehogy túl messzire menjenek. Oe
ami azt illeti, el kell fogadniuk, hogy a gyerekek id őnként minden-
képpen hibáztatni fogják őket... és képesnek kell lenniük rá, hogy ezt
elfogadják, és továbbra is természetesen viselkedjenek, anélkül hogy
ezzel túl sokat tör ődnének.
JOHN Ahelyett, hogy ők is elfojtanák a természetes érzéseiket, ahogy
azt a serdülők teszik.
ROBIN Igen, ez a dolog kulcsa! A tinédzserek számára csakugyan
 nagyon fontos, hogy a szül őkön gyakorolják a szexuális viselkedést,
de az már komoly szorongást okoz bennük, ha úgy érzik, hogy
túlságosan könnyen tudják irányítani a szüleik szexualitását- bárme-
lyik irányba történjék is ez.
JOHN Azaz akkor is, ha túlságosan felizgatják, és akkor is, ha túl
könnyen lehűtik őket.
ROBIN Így v an . Ilyen súlyos felelösséget a tinédzserek nem tudnak a
vállukra venni. Ha tehát megérzik, hogy csakugyan hatalmukban áll a
szüleik reakcióinak irányítása, ettöl alaposan megrémülhetnek, és
teljesen elfojthatják a saját szexualitásukat, nehogy valami bajt
okozzon; aztán ez szokássá válhat, és akkor már egészen gépiesen
csinálják.
JOHN Mindez igencsak emlékeztet valamire a saját életemb ől. Néhány
évvel ezelőtt együtt jártam egy csodálatos lánnyal, de a szexszel,
sajnos, állandóan bajunk volt. Amikor elkezdtük, még minden töké-
letesen rendben volt, de aztán egyik pillanatról a másikra a lány
teljesen kikapcsolt, és mindig engem hibáztatott érte, hogy tettem
valamit, amit nem kellett volna, vagy nem tettem valamit, amit kellett
volna - ámbár én úgy éreztem, ha megnyúznak, se tudom
megmondani, mit is csináltam rosszul. Sajnos, ezt a problémánkat
sehogy se tudtuk megoldani, és elsodródtunk egymástól, de aztán,
valamivel késöbb, újra összefutottunk, és akkor elmesélte, hogy egy
ideig terápiára járt, és siker űlt visszavezetnie ennek a viselkedésnek az
eredetét az apjával való serd űlőkori kapcsolatára. Az apja a legjobb
fajta értelmiségi típus volt, nagyon egyenes, nagyon becsületes, és
amikor flörtölni kezdtek egymással egy kicsit, egy darabig minden jól
ment, aztán hirtelen. .. az apja ráébredt, hogy hiszen neki szexuális
érzései támadtak a tulajdon lányával kapcsolatban..., de hiszen ez
vérfertőzés! Ez annyira megrázta és elborzasztotta, hogy azonnal
kikapcsolt, éppen, amikor a lánya kezdte volna istenigazában élvezni
a dolgot. Ettől aztán a lány borzalmasan érezte magát, mintha valami
szörnyű bűnt követett volna el. Hogy ettöl az érzéstöl megóvja magát,
meg kellett tanulnia, hogy el öbb kapcsoljon ki, mint az apja. És a mi
kapcsolatunkban ugyanezt a helyzetet játszotta újra, egy bizonyos
ponton mindig kikapcsolt, mert öntudatlanul attól félt, hogy
pillanatokon belül én is így teszek.
ROBIN Igen, ez tökéletesen példázza, milyen hatása lehet mindennek a
gyerek további életére. No és most hogy v an a barátnöd, tudsz róla
valamit?
JOHN Nemrégiben elmondta nekem, hogy amint ráébredt, mi történik
vele voltaképpen, lassanként arra is képessé vált, hogy ne kapcsoljon
ki. De azért még jó sok idöbe beletelt, amig valóban képes lett rá,
hogy uralkodjék a szorongásain, ezek a reflexek olyan mélyen bele
 ivódtak. Meg kell mondjam, most, hogy err ől beszélünk, elfogott a
szorongás, mert hirtelen rádöbbentem, hogy mi, szül ők valósággal
borotvaélen táncolunk, az én lányom pedig most töltötte be a tizen-
kettőt, és roppant csinos kis jószág. Tudsz valami vigasztalót?
ROBIN Ne aggódj! A lányod majd megadja a végszót. Már úgy értem,
tudtodra fogja adni, mire v an szüksége. Amikor ahhoz érez kedvet,
rajtad fogja kipróbálni a b űverejét, amikor viszont már elege lesz a
kísérletezésb ől, vagy amikor úgy érzi, hogya te reakcióid túlmentek a
számára kívánatos határon, akkor majd egy pillanatra visszahúzódik,
és megvárja, míg újra kedve kerekedik rajtad gyakorolni magát.
Neked mindössze annyit kell tenned, hogy elengeded magad és
élvezed a dolgot, és hogy nem jössz zavarba, amikor csábos pillantá-
sokat vet rád, és nem nyugtalankodsz, amikor leh űt, mert már elege
volt belőled. Megint csak arról v an szó, hogy meg kell találnod a
középutat; nem szabad önvédelemb ől változtatn od a természetes
reakcióidon, hanem nyugton kell maradnod, vagy inkább tovább-
menned a saját utadon. Akkor a lányod nyugodtan gyakorolhatja
rajtad a céllövészetet. Mindenesetre ezeket a nehézségek et a szülök
sokkal könnyebben megoldják, ha jó egymással a szexuális kapcso-
latuk, és ha ezt világosan a gyerekeik tudtára is adják. Akkor nem kell
aggódniuk, ha enyhe izgalmat éreznek, amikor látják, milyen vonzóvá
serdült a csemetéjük... s őt, ami azt illeti, az, hogy v an valami ilyesmi
a levegőben, csak megnyugtathatja az összes érdekeltet, hogya dolgok
annak rendje és módja szerint folynak.
JOHN Mivel azzal mindnyájan tisztában vannak, hogy a valódi szex a
szülök hálószobájának zárt ajtaja mögött folyik, és ott is fog maradni.
ROBIN Így v an . Ne felejtsd el, a fiatalok részben azért is félnek töle
annyira, hogy túlságosan könnyedén tudják a szüleik szexuális
vágyait ki- vagy bekapcsolni, mert él bennük az az egészséges vágy,
hogy egyik szülönek se okozzanak fájdalmat, és ne dúlják fel a
házasságukat. Minél nyilvánvaló bb számukra, hogy a szüleik
házasságában minden rendben v an , hogya szüleik nemi élete is
javában virágzik, annál könnyebben elengedhetik magukat a
kamaszok, és annál nagyobb élvezet számukra, hogy egy kis
gyakorlatra tegyenek szert a ftörtölésben.
JOHN Igen, de nem történik egyszersmind valami más is, ami megne-
hezíti mindenkinek az életét? A szül ők pillanatokon belül középko-
rúak lesznek, és lassan kezdik észrevenni, hogy a nemi késztetésük és
a vonzerejük hanyatlik. ló néhány nő elpanaszolta már nekem, hogy
kellö bátorítás híján a szexualitása sose virágzott ki igazán, mert az
anyja féltékeny volt rá, és rosszallotta - s őt rátámadt -, valahányszor
kicsinosította magát vagy kissé kihívóan kezdett viselkedni.
ROBIN Hát erre megint csak azt mondhatom, hogy ha a szülök nemi
 kapcsolata igazán kielégít ő , akkor aligha fognak enyhe, futó félté-
kenységnél többet érezni ilyenkor. És akkor sem túl valószín ű, hogy
komolyan féltékenyek lesznek, ha annak idején, a saját kamasz
korukban, elég sok tapasztalatot szereztek a másik nemr ől, mielőtt
összeházasodtak és családot alapítottak volna. De természetesen a
légkör erősen megváltozott ezen a téren, és az el őző nemzedéknek
még nem volt része abban a szexuális szabadságban, amiben a mai
fiataloknak, akik sokkal könnyebben, sokkal nyiltabban sokkal több
örömhöz jutnak, mint annak idején a szüleik. Ez természetesen
megnehezíti a szül őknek, hogy elviseljék azt az irigységet, amelyet
kamasz gyerekeik szerelmi élete magától értet ődően felkelt bennük.
És természetesen ha a házassággal nincs minden rendben, ezt még
fokozottabban fogják éremi olyankor, ha a fiatalok állandóan a
szívszerelmükkel fecsegnek a telefonon, ha hajnalban járnak haza,
vagy ha három órába telik nekik, amíg búcsút vesznek egymástól a
kapuban.

A te korodban mi nem
`\ szeretkeztünk folyton.

Szoros volt
ám a gyep/ól

Akkor
kérek egy
lovat.

JOHN Márpedig ha a szülők nagyon féltékenyek, ez arra kényszerítheti

a kamaszokat, hogy azonnal kikapcsolják a szexualitásukat, nehogy
ennyi csúnya indulatot támasszanak a szül őkben.
ROBIN Igen. Tehát rendkívül fontos, hogya szül ők megpróbáljanak rá-
ébredni a tulajdon féltékenységükre, és számításba is vegyék, amikor
eldöntik, mennyire szigorú szabályokat fektessenek le agyerekeik
számára, hányra kelljen hazajárniuk a fiataloknak, és hogy mi legyen
a házirend az udvarlókkal vagy a barátn őkkel kapcsolatban.
JOHN De persze a házirendben más dolgok is szerepelnek, nemcsak a
szex. Mi tehát a helyzet azokkal a szabályokkal, amelyeket a szül ők
egyéb területeken állítanak fel agyerekeknek?

Hogyan szab junk határokat a serdülőknek...

JOHN Azt mondod, a serdül őkor sok szempontból a kisgyerekkor

újrajátszásának tekinthet ő . Mármost annak idején létfontosságú volt,
hogy a szülők világosan és határozottan meghúzzák a gyerekek
számára a szabad és nem szabad közti határokat. Mennyiben mond-
hatjuk el ezt a serdül őkorról is?
ROBIN A serdülők számára is iszonyúan fontos, hogy úgy érezzék, a
szüleik magatartása szilárd és határozott. Arra készülnek, hogy még
önállóbbá váljanak..., hogy leszakadjanak a családról. Most nem az
apjukra v an szükségük, hogy az gyöngítse az anyjukhoz fűződő
kötelék erősségét, hanem arra, hogy a családon kívülről- elsősorban a
barátaiktól - kapják meg a szükséges támogatást, amelynek segít-
ségével kevésbé szorossá tehetik a kapcsolatukat mindkét szül ővel.
Azzal kísérleteznek, hogy kialakítsák a saját új, külön identitásukat, és
ebben az új szerepben megfelel ő önbizalomra tegyenek szert. Nagyon
egészséges, ha mindezt úgy érik el, hogy lázadnak egy kicsit a szüleik
ellen.
JOHN Azaz szükségük v an valamire, ami ellen lázadhatnak? Világos
határvonalakra, amelyeken kipróbálhatják az erejüket? ROBIN Igen,
akárcsak akisgyerekeknek, és ugyanolyan okokból. JOHN Tehát a
szülők, amikor megvonják ezeket a határvonalakat,
ezzel egyszersmind biztonságot is nyújtanak nekik?
ROBIN Feltétlenül. Nem szabad megfeledkeznünk róla, milyen bizony-
talan és változékony is az ember kamasz korában. Az egyik pillanat-
ban még tele v an önbizalommal, szabadságot, függetlenséget követel,
és mindenfajta szül ői korlátozással szembeszegül; a következ őben
belezuhan a bizonytalanságba, gyámoltalanságba, megnyugtatásra és
támogatásra v an szüksége. Azt is mondhatnánk, egyik pillanatban
felnőttek, a következ őben megint gyerekek. Nagyon nyugtalanító
idő szak ez, és a fiataloknak szilárd és állandó irányelvekre v an
szükég,hoyátvelj.
JOHN Ahogy így elhallgatom, a szül ők alighanem úgy érzik, mindezen
egyszer már keresztülestek.
ROBIN Ami azt illeti, ha csakugyan így v an , akkor szerencsésnek
érezhetik magukat! Ha viszont annak idején, a gyerekek kiskorában
nem állítottak fel elég egyértelm ű szabályokat a számukra, most,
hogyagyerekeik sokkal nagyobbak és er ősebbek, jóval nehezebb
 dolguk lesz. Oe ennek meg kell történnie, még akkor is, ha egy id őre
az élet hajmereszt ően zaklatottá válik odahaza.
JOHN No és azonkívül, hogy szigorúan megszabják a házirendet, mit
tehetnek még a szül ők annak érdekében, hogy támogassák a gyere-
keiket az önállóságukban?
ROBIN Segíthetnek nekik abban, hogy megtalálják a saját érdekl ődési
és tevékenységi kőrüket odakinn a külvilágban. Otthon pedig a
rendelkezésükre bocsáthatnak bizonyos teruleteket, ahol fölösleges
korlátozások nélkül gyakorolhatják szabadságukat - ilyen lehet
például a gyerekek szobája. Többé-kevésbé minden tinédzser kibo-
csátja a saját függetlenségi nyilatkozatát, amikor a szobáját úgy
alakítja, hogy az lehet őleg félreismerhetetlenül különbözzék a ház
többi részétől. És ez rendben is v an . Ám kinn, az otthon közös
helyiségeiben, amelyeken a szüleivel és a testvéreivel osztozkodik, a
szülőknek feltétlenül ragaszkodniuk kell hozzá, hogy a tinédzser is
kellőképpen tekintettellegyen másokra - például, hogy elfogadható
állapotban hagyja maga után a fürd őszobát vagy segítsen a házi-
munkában.
JOHN Emlékszem, egyszer azt mondtad: "A pokolnak nincs oly vad
fúriája, mint az a kamasz lány, akire nem szólnak rá, hogy segítsen a
mosogatásban. "
ROBIN "... akire nem szól rá az apja." Látom, ezt a részét sikerult el-
felejtened. A terápiának v an egy bizonyos szakasza, amikor a passzív
apákra, akik "mindössze nyugodt életet szeretnének", a kamasz
lányaik rázúdítják megvetésük és szemrehányásaik egész áradatát.
"Igen, és ráadásul", kiáltják, amikor elérnek a vádirat végs ő, leg-
súlyosabb vádpontjához, "még azért se szólsz rám soha. hogy mo-
sogassak elf
JOHN Azaz a a tinédzsereknek csakugyan szükségük v an a házirendre.
Ha másért nem, hát azért, hogy legyen mire panaszkodniuk.
ROBIN És hogy legyen mi ellen fellázadniuk, még ha viszonylag
szelíden teszik is. Nézd, ezen a ponton a kamaszok személyisége még
nem feltétlenül alakult ki teljesen, így aztán nehezen menne nekik,
hogy valóban, a szó jó értelmében függetlenek legyenek. Voltaképpen
elmond hat juk, alapjában véve a tagadáson keresztül kell megismer-
niük önmagukat. Legalábbis kezdetben.
JOHN Azaz jobban megtanulják, hogyan legyenek önállóak, ha nem azt
teszik, amit a szül ők akarnak, vagy azt teszik, amit azok nem akarnak,
mintha egyszeruen azt tennék, amit ők maguk akarnak.
ROBIN Igen, eleinte legalábbis így v an , talán azért, mert nem látják
még elég világosan, mit is akarnak ők maguk voltaképpen, milyen a
saját személyiségük. A tulajdon identitásukat nem érzik még egészen
világosan. Na meg aztán az izmait se úgy er ősíti az ember, hogy lazít,
 vagy a legkisebb ellenállás útját követi, vagy igen? Ahhoz is arra v an
szükég,hoyledjvaminálst.ehézúyokaml-
gess vagy nekifeszülj valamilyen akadálynak. Ugyanez a helyzet az
akaraterövei, jellemmel, önbizalommal is.
JOHN Tehát a kamaszoknak is szükségük v an valamire, aminek neki-
feszülhetnek, hogy önállóbbá váljanak. Talán ezért fecseg az a ren-
geteg kamasz forradalmár folyton "a küzdelem fontosságáról': Szük-
ségük v an a küzdelemre, mert anélkül sose lesz belölük igazi felnött.
ROBIN De gonosz nyelved van! Mármost ha a szülök tudomásul
veszik, hogy erre a küzdelemre szükség v an , s a gyerekeiknek
segítenek avval, ha szilárdan ragaszkodnak a szabályokhoz, akkor a
gyerekek kapnak valamit, ami ellen fellázadhatnak. Természetesen a
szabályokat idöröl idöre módosítaniuk kell, hiszen a gyerekek nönek,
és egyre függetlenebbé válnak, és helyes, ha idövel n ő a mozgásterük
is. De a szülöknek semmiképpen sem szabad engedniük, hogy a
gyerekek belerángassák öket a szabályok apró részleteinek a
megvitatásába, és nem kell azt hinniük, hogy minden vitát feltétlenül
meg is lehet oldani egy adott pillanatban, sem azt, hogy valamit
rosszul csináltak, és nem kell kétségbeesetten próbálkozniuk a
"kijavításával". Ha minden alkalommal engednek a fiatalok
követeléseinek, ha megpróbálnak kedvükre tenni, boldoggá tenni
öket, ezzel nemcsak azt érik el, hogy a végén még tehetetlenebbnek és
hibásabbnak fogják érezni magukat, hanem valójában is helytelenül,
hibásan fognak reagálni. Végtére is az egész hadm űveletnek az a
célja, hogy a tinédzser találjon valamit, ami ellen küzdhet. Ha tehát a
szülök állandóan engednek neki, a gyerek kénytelen
kétségbeesésében addig próbálkozni, amíg nem sikerül valami olyat
elkövetnie, amire már csakugyan határozott
választ kap a szüleitöl, és a konfliktus mindaddig eszkalálódik, míg
csak a szülök nem állnak végül a sarkukra vagy a gyerekek fel nem
gyújtják a házat.
JOHN Izgalmas dolog, amikor az ember rádöbben: arra v an szükség,
hogy a gyerekek viselkedésének a célját lássa át, nem pedig arra,
hogy minden egyes nézeteltérés során pontról pontra minden részlet-
kérdésben megállapodjék velük. Mi a helyzet a házirendnek az
"öltözködésre" vonatkozó pontjaival?
ROBIN Hát egyes szülök úgy döntenek, hogy ebben nagyobb szabad-
ságot adnak a gyerekeiknek, mások úgy, hogy kevesebbet. De az
rendkívül káros lenne a tinédzserekre nézve, ha a szüleik egyáltalán
nem szólnának bele az öltözködésükbe, mint ahogy az is, ha meg-
szabnák, hogy a gyerekeknek pontosan úgy kell öltözködniük, mint
ők tették annak idején. Amellett a dolog meglehetösen mulatságos,
mert közvetlenül a serd űlökor elött a gyerekek könnyen zavarba
 jönnek az évzárón vagy az iskolai sportünnepélyen, ha a szüleik nem a
lehető legunalmasabb és legkonformistább öltözékben jelennek meg.
Emlékszem, engem egyszer hogy lehordott a lányom, mert olyan
nyakkendőt merészeltem fölvenni, amelyen három csík volt kett ő
helyett. De amint beköszönt a serdül őkor, a gyerekek boldogok, hogy
megbotránkoztathatják avval a feln őtt világot, hogy olyan
fantasztikusan öltözködnek, amennyire még az elviselhet ő ség határain
belül csak lehetséges.
JOHN Tehát éppen a gyerekek kedvéért, a szül őknek nem szabad
engedniük a negyvennyolcból.
ROBIN Így v an . Fel kell állítaniuk azokat a mérföldköveket, amelyek
segítségével a gyerekek betájolhatják, bemérhetik önmagukat, elfo-
gadhatják, ami tetszik nekik, és elutasíthatják, ami nem. És termé-
szetesen egy mérföldkővel kapcsolatban az az els ő számú követel-
mény, hogy az ember tudja, hol v an .
JOHN A szülőknek tehát világosan a gyerekek tudtára kell adniuk,
hogyan vélekednek a dolgokról, és nem szabad tör ődniük vele, ha a
gyerekeik nem értenek velük egyet. S őt ami azt illeti, el kell
fogadniuk, hogy a gyerekek gyakran vannak más nézeten, mint ők, és
titokban alighanem tébolyodott, fasiszta zsarnokoknak szidják őket.
ROBIN Pontosan. Ha a szül ők képesek elfogadni ezt a szerepet, és
egyszerűen élvezik a tulajdon életüket, akkor valószín űleg nem lesz
semmiféle "nemzedéki" probléma a házban. Egy - átlagos családok
körében végzett - felmérés szerint a kamaszok kör űlbelül85 százaléka
kedveli és tiszteli a szüleit, és egészen jól kijön velük. Azt, hogya
gyerekeik élénk érdekl ődéssei fordulnak a külvilág felé és megpró
bálják felfedezni, a szül ők egyáltalán nem tekintik "problémának".
JOHN Ebben az esetben viszont nem értem, miért hangsúlyoztad
annyira ennek az egész "küzdelemnek" a fontosságát.
ROBIN Azt hiszem, minden szül őre ráfér egy kis megnyugtatás, hogy
teljesen normális jelenség, ha a gyerekei lázadoznak, mivel az mindig
egy kissé váratlanul éri őket. A legtöbb embert id őnként elfogja a
kétség, hogy nem követ-e el hibákat ilyenkor, ha keményen a sarkára
áll. Még azokat a szül őket is, akik a "mode rn " nevelési elvek hatására
helyeslik az engedékenységet, meg lehet gy őzni arról, hogy álljanak
jobban a sarkukra, ha rádöbbennek, hogy bizonyos mennyiségü
konfliktusra feltétlenül szükség v an .
JOHN Alaposan megindokoltad, miért nem helyesled a szó tágabb
értelmében vett engedékenységet, azaz azt, ha a szül ők nem szabják
meg világosan a gyermekeiknek, mit szabad és mit nem..., de a szó
szexuális értelmében nem vagy az engedékenység ellen, vagy igen?
ROBIN Ezt meg hogy érted?
Fantáziák.. .

JOHN Hát az eddigiekböl az volt a benyomásom, jó ötlet nek tartod, ha

a fiatalok egy sor különbözö partnerrel megpróbáikoznak, hogy elég
sok tapasztalatra tegyenek szert érzelmi, és ha úgy látják jónak,
szexuális téren is.
ROBIN Igen, ezt gondolom, feltéve, hogy ez nem ütközik az illetök
vallásával, vagy azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket követni
akarnak.
JOHN És miért gondolod, hogy ez jót tesz nekik?
ROBIN Mert így késöbb szilárdabb alapzatra építhetik a házasságukat.
JOHN Te mint pszichológus ezt így tapasztaltad?
ROBIN Igen. Állandóan, újra és újra találkozom azzal a helyzettel,
amikor házasságban élö, középkorú emberek, akik serdülö korukban
lemaradtak ezekröl a tapasztalatokról, mert nagyon kevés fiúval vagy
lánnyal jártak, olyanfajta képzelgéseken alapuló, házasságon kívüli
viszonyokba sodródnak, mintha még mindig kamaszok lennének.
Vagy ami még ennél is rosszabb, fél életüket fantáziálással töltik, és
arról ábrándoznak, valaki mással mennyivel boldogabbak lehettek
volna.
JOHN Úgy érzik, hogy megöregszenek anélkül, hogy valaha is részük
lett volna egy kis szórakozásban, vagy mi?
ROBIN Egyszerűen arról van szó, hogy sose szereztek tapasztalatokat
másfajta kapcsolatokról, ezért képzeletben minden széppel felruház-
zák őket. A valóságban sose kellett szembenézniük vele, milyen egy
ilyen kapcsolat valójában, ezért belekapaszkodnak a gondolatba,
hogya szomszéd kertje bizonyára zöldebb. Így aztán akár ténylegesen
hűtlenek hozzá, akár csak erröl ábrándoznak egész idö alatt, a
házastársukat folyton egy tökéletes fantáziaképpel hasonlítják össze,
és a valóságos házasság - csodák csodája! - a képzeletbelivel össze
vetve alulmarad.
JOHN Tehát irreálisan sokat várnak a házasságtól?
ROBIN Igen, teljesen lehetetlen dolgokat. Oe erre soha nem jönnek rá.
Ezzel szemben azok az emberek, akik kivették a részüket a házasság
elötti kapcsolatokból, és t űrhetö mennyiség ű tapasztalatra tettek szert,
ráébrednek, hogy szexuális téren sem olyan könny ű jól alkalmazkodni
egymáshoz, és hogy sikerül-e, óriási mértékben attól függ, hogy
mennyire jó a kapcsolat egésze. Arra is rájönnek, hogy csak akkor
érhetnek el valamit, ha sok energiát fektetnek a dologba, így aztán
valószínűbb, hogy inkább a házasságuk megjavítására fognak
törekedni, ahelyett hogy más partnerröl ábrándoznának.
JOHN Miért mondtad azt, hogya h űtlenségröl fantáziálni "rosszabb",
mintha valaki ténylegesen el is követi?
ROBIN Mert a fantáziálás lerombolja a meglév ő házasságot, anélkül
hogy az illető nek módjában állna felfedezni, milyen valóságos komp-
likációkkal járnak a házasságon kívüli kapcsolatok.
JOHN Ezt úgy érted, sose jönnek rá, milyen szörny ű nehéz dolog is
valójában egyszerre két kapcsolatot fenntartani, és hogya francia
bohózatok tulajdonképpen igen híven tükrözik az életet?
ROBIN Ennél többről v an szó. Sose lesz rá alkalmuk, hogy ráébredje-
nek: ugyanazok a problémák, amelyek a férjükkel vagy a feleségükkel
való kapcsolatukat megkeserítik, végül fel fognak bukkanni a viszo-
nyukban is.
JOHN Mígnem ha csakugyan viszonyuk v an valakivel, akkor erre
idővel rá fognak jönni?
ROBIN Igen, és ennek hatására úgy határozhatnak, hogy a házasságuk
végül is nem is olyan rossz.
JOHN De tegyük fel, hogy a házasságuk csakugyan nagyon rossz.. .

Az én Billem már nyolc éve

impotens. Nálatok is vannak
hasonló problémák?
j— C^.
lenek.
Isten ne Jackem meg c
sak
'n éve az .

ROBIN Hát, ha csakugyan olyan rossz, akkor az ábrándozásból merített

megkönnyebbülés csak arra jó, hogy még éppen elviselhet ővé tegye a
helyzetet, és a házaspár tovább kínlódjék, jóllehet valójában aligha-
nem jobban tennék, ha mindketten kikeverednének az elrontott
házasságukból, addig, amíg még v an idejük valami jobbat építeni
helyette.
JOHN Örülök, hogy így vélekedsz az ábrándozásról. Nekem mindig is
alapvetően káros dolognak tűnt, úgy érzem, komoly visszahúzó er őt
jelent, amikor döntéseket hozunk arról, hogyan irányítsuk az életünk.
Nem a játékos fantáziákról beszélek, amelyekben az ember tetszése
 szerint elmerülhet vagy felhagyhat velük, ha úgy tartja kedve, hanem
azokról, amelyek a Romantikus Szerelemmel kapcsolatos, nevetséges
elképzeléseinkből táplálkoznak. Egyetlen olyan "romantikus" elkép-
zelést sem tudnék említeni, amely - legalábbis hosszú távon - ne tenné
az embereket boldogtalanabbá, mint amilyenek nélküle lennének.
Olyan ez az egész, mintha valaki csokorba szed te volna a
depressziósok legjellegzetesebb tulajdonságait, és kikiáltotta volna
őket a legfőbb jónak... mintha nagyszerű dolog volna kisgyerekként
kapaszkodni a másikba; mi sem volna erkölcsösebb, mint ha valaki
képtelen megállni a saját lábán; szégyenletes dolog, ha egynél több
forrásból merítünk érzelmi támogatást; valamint állítólag egyetlen
más érzés sem képes olyan mély kielégülést okozni, mint a veszteség
előérzete; akkor érezzük igazán, hogy élünk, amikor nélkülözünk
valakit; és egyáltalán, a szenvedés a legf őbb bizonyítéka, hogy
mégiscsak érdemes élni. De nem mondhatnám, hogy ezek a nézeteim
túl—á!!osan népszer űek lennének. Az emberek büszkék rá, hogy ők r.
dlLikusok. "Sajnos, azt hiszem, meglehet ősen romantikus termt..—et
vagyok", jelentik ki fens őbbséges mosollyal, és látni rajtuk, hogy -
bármilyen furcsa - ett ől morálisan és lelkileg különbnek érzik
magukat másoknál. És igencsak rossz néven veszik, ha arra kéred
őket, magyaráznák már meg, miért v an szerintük olyan jó hatással az
emberre az olyan szenvedés, amit maga keres magának. Bármilyen
furcsa, úgy tűnik, különösen a nők ragaszkodnak tűzön-vízen át
ezekhez a romantikus elképzelésekhez, jóllehet a valóságban sokkal
tisztánlátóbbak - és határozottabbak - a kapcsolataik ban, mint a
férfiak.
ROBIN Nem hinném, hogy túl nagy különbség lenne a férfiak és a n ők
között abból a szempontból, melyikük ábrándozik többet... - s őt ha
már arról v an szó, azt hiszem, a férfiak távolodnak el jobban a
valóságtól, csak ennek az eltávolodásnak mindenféle tiszteletet pa-
rancsoló neveket adnak, olyanokat, mint "politika': "filozófia" és más
hasonlók. A nők - legalábbis régebben - megtettek minden t őlük
telhetőt, hogy bátorítsák a férfiaknak ezeket az ábrándjait, nehogy
azok a konyhában okvetetlenkedjenek, és akadályozzák őket a
fontosabb dolgokban.
JOHN Tehát az a leghelyesebb, ha megszabadulunk illúzióinktól.
ROBIN Nem, nem feltétlenül. Azt hiszem, ezt rá kell bízni az
emberekre,
döntsék el maguk. Én személy szerint azt hiszem, jobb, ha az ember
megszabadul az illúzióitól, és közelebb kerül a valósághoz, de azért
ezt nem merném mindenkinek ajánlani Az én szakmám ban az ember
persze azt tapasztalja, hogy azok számára jár a legtöbb haszonnal a
kezelés, akik maguk is meg akarnak szabadulni ett ől, ám ez egy
fájdalmas folyamat.. .
JOHN Vagyis ha az ember egy illúzióját veszíti el, az ugyanolyan
fájdalmas lehet, mintha valami valóságos veszteség érné?
ROBIN Bizony. És ezt nem mindenki bírja vagy akarja elviselni. Én
ugyan segítek nekik abban, hogy szembenézzenek az ábrándjaikkal, és
megváltoztassák őket, de csak olyan mértékben, amennyire feltétlenül
szükségük van ahhoz, hogy megkapják, amiért eljöttek hozzám.
Mindaddig nem szabad lerombolni egy illúziót, amíg nincs a
látóhatáron a valóságban is valami jobb, amivel az illet ő felcserélheti.
JOHN Tehát azért helyesled, hogy a fiatalok tapasztalatokat szerezze-
nek, mert úgy érzed, tanulnak bel őlük, és a segítségükkel megszaba-
dulnak a szerelmi kapcsolatokhoz f űződő irreális várakozásaiktói,
jobban megismerik önmagukat, a saját szükségleteiket és a másik
nemet; és mindezek alapján sokkal több esélyük lesz rá, hogy olyan
partnert válasszanak, akivel tartós és sikeres lesz a házasságuk.
ROBIN Szóról szóra így van. Azért fogadom el, hogy jó dolog a
házasság el őtti szexuális szabadság, mert hiszek benne, hogy egy
szilárd házasság fontos dolog a gyerekek számára, és mert nagyra
értékelem a h űséget és az érzelmi elkötelezettséget. Valószín űbb,
hogy egy házaspár tudatosan választja ezeket az értékeket, ha el őbb
meggyőződött róla, hogya sekélyes, futó kalandok sokkal kevesebb
örömet jelentenek. Ez utóbbiak is nagyon kellemesek lehetnek ugyan,
de egész egyszer űen össze se lehet őket hasonlítani egy teljes és
elkötelezett kapcsolattal. Ám az emberek mindezt könnyebben elhi-
szik, ha a saját b őrükön tapasztalták, mint ha azt kívánják t őlük, hogy
becsületszóra higgyék el másoknak.

Á szexuális problémák gyógyítása

JOHN Tehát megbeszéltük a szexuális fejl ődés valamennyi stádiumát,

és eljutottunk egészen a házasság küszöbéig. Röviden összefoglalva:
időre - rendes körülmények között nagyjából két és fél-három évre -
van szükségünk ahhoz, hogy kialakuljon bennünk saját nemi identi-
tásunk tudata; ennek az id őszaknak a végére a gyermek megtalálja a
maga egyértelmű helyét a folyó férfi vagy n ői partján... Aztán jön az
ödipális fázis.. . az első szerelem, három- és hatéves kor közt,
amelynek tárgya az ellenkez ő nemű szülő; a következ ő hat évben a
viszonylagos látencia id őszaka következik, amikor a szexuális érdek-
lődés megmarad ugyan, de kevésbé szembeszök ő; aztán pedig a
serdülőkor, amikor a hormonok mindent fölkavarnak, és megismét-
lődik az ödipális fázis, csakhogy ezúttal igazi szexuális színezettel;
ezután a fiatalok nekivághatnak a világnak, és megszerezhetik azokat
 a tapasztalatokat, amelyekre szükségük v an , ahhoz, hogy valóban
hozzájuk illő házastársat találjanak. Akkor most térjünk át arra a
kérdésre, mit lehet tenni, ha ennek a folyamatnak valamelyik állo-
mása nem úgy sikerül, mint kellene.
ROBIN Hát ez főként attól függ, hogya fejl ődés melyik pontján je-
lentkezett a probléma. Minél kés őbben, annál többet tehetünk. Pél-
dául ma már a pszichológusok egészen másként vélekednek az olyan-
fajta szexuális problémákról, mint az impotencia, a frigiditás vagy az
ejaculatio praecox, mert sikerült olyan új módszereket találni, ame-
lyek segítségével a legtöbb esetben hetek alatt meg lehet szüntetni
őket, míg régen megesett, hogy többéves terápiával sem sikerült túl
sok eredményt elérni.

Orvasokhoz fordultunk,
mert Problémáim
vannak kamaszriko —

szamárköhög ésem
miatt...

JOHN ló, de tegyük fel, hogy a probléma az ödipális fázis előtt ke

letkezett, azaz az illet ő egyén szexuális identitásával v an valami baj.
ROBIN Hát ha így v an , akkor gyakran nagyon nehéz bármit is kezdeni
vele. És a transzszexuálisok és a homoszexuálisok többsége
egyáltalán nem is fordul pszichológushoz, hogy az segítsen
megszüntetni magát a devianciát, mivel ezt a problémát már
megoldották önmaguk számára úgy, hogyelfogadták és
alkalmazkodtak hozzá. Tehát a
változtatás kérdése valójában fől sem merül.
JOHN No de lehetne egyáltalán változtatni rajtuk?
ROBIN Ó, igen. De ha ilyesmire kerük sor, ez rendkívül lassú, fá
radságos és gyakran fájdalmas er őfeszítéseket igényel, mert magának
a személyiségnek az alapjait kell megváltoztatnunk. Az
erőfeszítéseink mindenre kiterjednek, ha meg akarjuk változtatni
valakinek a nemi identitását, szükség lehet rá, hogy szinte minden
megváltozzék az illető személlyel kapcsolatban. Azaz voltaképpen az
egész személyiséget kell újjáépíteni. Magától értet ődő tehát, hogy
mindenkinek, aki ilyesmit forgat a fejében, magának kell eldöntenie,
megéri-e ez
 neki azt a sok küzdelmet és szenvedést. Jó néhányan akadnak aligha-
nem, akiknek nem éri meg, és még az is el őfordulhat, hogy egyes
esetekben még megpróbálni is veszélyes lenne. Különben is, azt
hiszem, a pszichológusnak az a dolga, hogy tiszteletben tartsa minden
egyes páciensének a nézeteit és az érzékenységét. A páciensek
gyakran sokkal jobban megérzik, mint a pszichológus, mi válik
leginkább a javukra. Tehát ha egy ilyen személy valamilyen más okból
fordul pszichológushoz, gyakran igen sokat tehetünk érte, hogy jobb
legyen az élete, és jobban érezze magát a b őrében, közben pedig
tiszteletben tarthat juk azt a kívánságát, hogy szexuális téren olyan
maradjon, amilyen volt.
JOHN Felfigyeltem rá, hogya "deviancia" szót használtad.
ROBIN Eredetileg persze "perverziónak" hívták az ilyesmit, de ehhez a
szóhoz túl sok kellemetlen képzettársítás tapadt hozzá akkoriban,
amikor a törvény még szigorúan büntetett mindent, kivéve a há-
zasságon belüli, "szabályos" szexet. Tehát manapság inkább a "de-
viancia" szót használjuk.
JOHN Oe jó néhány homoszexuális akad, aki még "deviancia" szó
használatát is ellenzi. Szívesebben használják a "variáció" szót, ami
azt sugallja, hogy az egyik fajta szexuális viselkedés ugyanolyan
"normális", mint a másik.
ROBIN Egy csöppet sem ellenzem, hogy ők maguk ezt gondolják, és
hogy védelmezzék is a nézeteiket - ez jogukban áll, feltéve, hogy ők is
betartják ugyanazokat a szabályokat, mint mindenki más, és nem
tesznek kárt senkiben. Oe mint azt láthatod abból, amit a szexuális
fejlődés egyes állomásairól magyaráztam - és ez a magyarázat nem-
csak azt foglalja össze, amit mint pszichológus és mint magánember
tapasztaltam, hanem segítséget nyújt az embereknek a viselkedésük
megváltoztatásához és a hatékonyabb m űködéshez is -, a különféle
szexuális viselkedéseket úgy lehet a legjobban elemezni és megérteni,
ha a normális fejlődéssei vetjük őket össze. Azért dönt őttem úgy,
hogy ebből a nézőpontból szemlélem őket, mert ezt találtam a
leghasznosabbnak, mert láttam, hogy beválik a gyakorlatban, és
érthetővé teszi mindazt, amit tapasztaltam. Oe ha más emberek jobb
szeretik azt hinni, hogy a devianciák a semmib ől keletkeznek, hogy
nincs rájuk magyarázat - és természetesen ez a nézet tökéletesen
érthető olyasvalaki részér ől, aki nem akar megváltozni -, én egyáltalán
nem bánom azt sem. Az a fejl ődési séma, amit itt felvázoltam, nem
foglal magában semmiféle erkölcsi ítéletet, nem hibáztat senki, és nem
állítja, hogy bárkinek is másnak kellene lennie, mind amilyen
valójában.
JOHN Tehát azért olyan nehéz a nemi identitással kapcsolatos problé
mákat kezelni, még akkor is, ha a páciens csakugyan meg akar
 változni, mert az illet ő egész személyisége ráépült a már meglévö
identitásra, tehát a teljes személyiség lebontására és újjáépítésére
lenne szükség. Na és mi a helyzet azokkal a problémákkal, amelyek a
fejlődés későbbi szakaszában alakultak ki?
ROBIN Hát vegyük a frigiditást, az impotenciát és a korai magömlést-
ezeket többnyire szexuális "diszfunkcióknak" szokás nevezni. Ezek a
problémák akkor alakulnak ki, amikor a nemi identitás kialakításának
fázisán már szerencsésen túljutott az illet ő . A devianciák esetében a
vonat a rossz vágányon indult útnak. A diszfunkciókéban a vonat
megindult a helyes vágányon, de aztán piros jelzést kapott, és megállt.
A terapeutának tehát az a dolga, hogy pirosról zöldre állítsa a jelzést.
JOHN Tehát az illető a szexuális fejl ődés ödipális fázisában kapott
piros jelzést?
ROBIN Igen. Vegyük például a frigiditást. Ha az apa túl könnyen za-
varba jön, amikor észreveszi a kislánya rajongását, és zavartan,
ijedten, tiltó an reagál rá, a kislány kezdi azt hinni, hogy ezek a frissen
támadt érzései valahogy "helytelenek" . Ezért aztán megpróbálja
kikapcsolni őket. Így kés őbb felnőtt korára, már annyira hozzászokik,
hogy kikapcsolja ezeket az érzéseket, hogy képtelen őket újra
bekapcsolni.
JOHN Na és akkor is ugyanez történt volna, ha az apja túlságosan
erősen reagált volna a kacérkodására? .
ROBIN Igen, akkor is ki kellett volna kapcsolnia az érzéseit, hogy
biztonságban érezze magát. Vagy ugyanez lehet a hatása annak is, ha
a családon kívül is, például egy igazán szigorú lakóhelyi közösségben
találkozik a kislány azzal az igen merev el őírással, hogy az embernek
nem szabad kimutatnia a szexuális érzéseit. Vagy néha, bár igen
ritkán, az is megeshet, hogy valami valódi trauma éri, valami
ocsmányság történik vele a fáskamrában.
JOHN És az impotenciát is ugyanez okozza, csak éppen ezúttal az
anya ad helytelen válaszokat akisfiúnak?
ROBIN Így v an . De azért azt hozzá kell tennem, hogy minden férfinál
jelentkezhet időnként átmeneti impotencia - azaz hogy nem képes
erekcióra, vagy hajlamos rá, hogy elveszítse az el őjáték vagy a
közösülés alatt -, ha erős stressznek v an kitéve, ha nem érzi jól
magát, ha bizonyos fajta gyógyszerek vagy alkohol hatása alatt áll; s őt
még akkor is, ha az átlagosnál jobban szorong, hogy minden jól
menjen - például, amikor els ő alkalommal közösül a szeret őjévei vagy
a feleségével. Mármost ha ez csakugyan megtörténik, ördögi kör
alakulhat ki, mert minél jobban aggasztja az illet őt, hogy nem képes
teljesíteni, annál jobban romlik a teljesítménye, és minél több kudarc
éri, annál jobban aggódik. Úgyhogy végül is az átmeneti im
 potencia tartóssá válhat, hacsak egy megértö n ő vagy a terápia, vagy
egyszerűen a jószerencse meg nem töri az ördögi kört.
JOHN De azt állítottad, hogy a frigiditás és az impotencia kezelésének
kilátásai igen jók, bármi okozta is öket.
ROBIN Így van. És a legegyszerűbb eseteket - szerencsére ezek a
leggyakoribbak - a kudarcnak és a szorongásnak ez az ördögi köre
hozza létre, valamilyen szokatlan körülmény hatására olyan embe-
rekben, akik korábban teljesen normálisan reagáltak. Természetesen az
ilyesmi könnyebben megesik azzal, aki már amúgy is egy kicsit
gátlásos vagy szégyenlös volt szexuális téren - hogy miért, azt már
megbeszéltük. És persze ugyanezek az elvek lépnek m űködésbe akkor
is, amikor a nő frigiddé válik
JOHN Na és mi a helyzet a korai magömléssel? Az is egyfajta kísérlet
arra, hogy az ember kikapcsoljon, úgy menekülve a szextöl, hogy
befejezi, mielött csakugyan elkezdte volna?
ROBIN Nem, azt hiszem, semmi ilyesmiröl nincs szó. Ne felejtsd el,
szám os különbözö elmélet v an rá, miért olyan hatékonyak ezek az
újfajta gyógymódok. De az alapgondolat, amely valamennyit érthetövé
teszi, az, hogy azok a férfiak, akik túl hamar, a partnerüknél korábban
"elmennek", valójában nem túlságosan érzékenyek a gyönyörre,
hanem éppen ellenkezöleg. Azért nem képesek uralkodni magukon,
mert annak a testi gyönyörnek, amely az elöjáték, majd a közösülés
alatt fejlödik ki a nemi szervekben, elsösorban a pénisz ben, nincsenek
annyira tudatában, mint kellene. Tehát erre a helyzetre is alkalmazható
az a hasonlat, amelyet nemrégiben használtunk - az ilyen férfi olyan,
mint az az autóvezetö, aki levette a kezét a kormányról és bemászott a
hátsó ülésre - az autó a pénisze, a kormánykerék pedig a vele való
kapcsolata, azaz az, hogy tudatában v an a nemi szervében
tapasztalható érzeteknek. Így az izgalom kicsúszik az ellenörzése alól
és magával ragadja, mint ahogy hasonló körülmények között egy autó
is ezt tenné.
JOHN Ezt úgy érted, hogy az "izgalom" nincs kellöképpen összekap-
csolódva a fizikai örömérzetten Hogy mielött képes lesz az
illetöirányítani önmagát, elöször a gyönyört kell erösebben éreznie?
ROBIN Pontosan. Így aztán már érthetö, hogya régimódi szexuális
kézikönyvek miért súlyosbították valójában a problémát. Ezek
ugyanis rendszerint azt tanácsolták, hogy az illetö próbálja csökken
teni az izgalmat azzal, hogy más dolgokra gondol közben - például
felmondja magának a szorzótáblát, vagy valami hasonló. Tehát ha
eddig csak az autó hátsó ülésén ült, ettöl kezdve egyenesen a csomag-
tartóba kerül!
JOHN No de miért vágta el magát egyáltalán az illetö a tulajdon fizikai
élményeitöl?
ROBIN Valószínűleg annak idején azért terelte el a figyelmét a
szexuális érzéseiről, mert a család szorongással reagált minden, a
szexszel kapcsolatos dologra, mint ahogy azt már megbeszéltük.
Tehát már gyerekkorában arra a meggy őződésre jutott, hogy "nem
egészen helyes", ha az embernek egészséges, életer ős szexuális
étvágya v an , és ha élvezi, amikor er ősen izgalomba jön.
JOHN Mármost azt állítod, hogy az elmúlt tíz évben megdöbbent ően
hatékony módszerek születtek ezeknek a "diszfunkcióknak" a keze-
lésére. Minek köszönhet ő, hogy ezek a technikák ilyen hirtelen
kifejlődtek?
ROBIN Ez a folyamat valójában az Egyesült Államokban kezd ődött
Masters és Johnson munkásságával. Ők ahelyett, hogy a párnak csak
azt a tagját kezelték volna, akivel állítólag baj volt, mindkettejükkel
egyidej űleg foglalkoztak; a két terapeuta is párt alkotott és egy űtt
dolgozott, úgyhogy néha mind a négyen jelen voltak a terápiás ülésen.
És aztán, ahelyett, hogyegyszer űen csak beszéltek volna róla, hogy mi
okozta a problémát - a gyermekkori élmények és így tovább -, a terapeuták
tanácsokat ésJeladatokat adtak a pácienseknek. Azaz megért ően, de
határozottan arrafelé irányították a párt, hogy újra és újra
próbálkozzanak, és ne aggódjanak, ha először nem sikerül.
JOHN Tehát nem törődtek vele, mi okozza a problémát, egyszer űen
azt mondták a házaspárnak, hogy tessék gyakorolni?
ROBIN Így van . És ez elképesztően hatásosnak bizonyult. És mások
ugyanerre az eredményre jutottak. JOHN Na és miféle tanácsokat és
"feladatokat" kell adni? ROBIN Hát például ha a házaspár az asszony
frigiditásától vagy a férfi
impotenciájától szenved, és mindketten igen feszültek és nem bíznak
benne, hogy valaha is menni fog nekik a dolog megint, akkor el őször
is el kell nyerned a bizalmukat, és rá kell venned őket, hogy újra
beszélgessenek egymással. Aztán azt kell tanácsolnod nekik, hogy egy
időre ne is kísérletezzenek a közösüléssei, míg meg nem tanulták
egyszerűen élvezni egymás testét.
JOHN Amikor megtiltod nekik a közösülést, ezzel csökkented bennük a
szorongást, hogy kudarcot fognak vallani. Na és milyen "feladatokat"
szoktál adni nekik?
ROBIN Példáuljavasolhatod nekik, hogy felváltva simogassák és masz-
szírozzák egymást fél óráig, úgy, hogy az mindkettejüknek örömet
okozzon, de nagy ívben kerüljék el a nemi szerveket. Annak, akit a
partnere éppen simogat, csak annyi a feladata, hogy "engedje el magát,
és élvezze a dolgot", ugyanakkor közölnie kell, mi esik neki a
legjobban. Így ő is közreműködik abban, hogy a lehet ő legnagyobb
örömet okozzák neki.
JOHN Ez az elv a "viselkedésterápiából" ismer ős, nem igaz? Hogy az
 ember valami könnyüvel kezdi, ami nem okoz neki túl nagy szo-
rongást, aztán fokozatosan, lépésenként közelíti meg a célt, és vala-
hányszor úgy érzi, hogy a szorongás túlmegy egy bizonyos ponton,
tart"egy kis szünetet.
ROBIN Ez az. Amikor a házaspár beleegyezik, hogy egy id őre tartóz-
kodni fog a közösülést ől, sőt, még egymás nemi szerveinek érintését ől
is, megszünik bennük a szorongás, hogy "teljesíteniük" kell. Így
visszatérhetnek abba a fázisba, amikor még csak "ismerkednek
egymással", és mindent elölr ől kezdhetnek. És ha elegendő bátorítást
kapnak, hogy legyenek gyöngédek, kedvesek és érzékenyek
egymásra, a férfi és a n ő egy idő után rendszerint azon veszi észre
magát, hogy újra megnyílik egymás felé, néha majdhogynem még újra
bele is szeretnek egymásba.
JOHN És így fokozatosan eljutnak a teljes közösülésig?
ROBIN Igen, lassan, fokozatosan; a következ ő lépésre mindig csak
akkor kerül sor, amikor úgy érzik, készen állnak rá. Például ha a pár a
férfi impotenciája miatt keresett fel bennünket, akkor az els ő lépés,
amikor a nem szexuális simogatás már nem tölti el szorongással őket,
az lesz, hogy a n ő a férfi genitáliáival játszik, anélkül hogy elvámá
tőle az erekciót vagy bánná, ha nem sikerül neki, csak azért, hogy
ingerelje és örömöt szerezzen neki. Természetesen most, hogy nem
nehezedik rá a teljesítmény kényszer, a "gépezet" rendszerint
rövidesen újra müködni kezd, és az, hogy a n ő beleviszi ugyan a
játékba, de egyáltalán nem siet kielégíteni, azzal az eredménnyel
járhat, hogy a férfi szokatlanul mohónak érzi magát. Amikor csak-
ugyan visszatér az önbizalma, megpróbálkozhatnak a behatolással,de
anélkül hogy a férfit ől elvámák, hogy képes legyen fenntartani az

l Azt hiszem, doki, most mát

készen állunk, úgyhogy ha Nem szeretnénk,
lenne kedves kimászni... ha megsérulne...
 erekcióját, és ha visszaesés mutatkozik, akkor bármi kor visszatér-
hetnek a folyamat egy korábbi fázisába. Így nem kell attól tartaniuk,
hogyelveszítik a bátorságukat, vagy hogy újra létrehozzák az ördögi
kört. Rendszerint legfeljebb néhány hétre v an szükség ahhoz, hogya
pár szexuális élete teljesen helyreálljon, és az abból merített öröm és
kielégülés csak megszilárdítja a terápia hatását.
JOHN Na és mi v an akkor, ha a házaspár "el őreszalad", és megpró
bálkozik a közösüléssei, miel őtt a terapeuta azt tanácsosnak tartaná?
ROBIN Nem számít. Ha sikerül- és gyakran sikerül, mert a "feladatok"
annyira felizgatták őket, hogy nem tudnak tovább várni -, akkor
mindössze felgyorsult az egész folyamat. Ha nem sikerül, akkor sem
kell úgy érezniük, hogy kudarcot vallottak, hiszen te el őzőleg megtil-
tottad nekik a dolgot, így a tilalom megszegése élvezetes lázadásnak
és kötelességszegésnek tünik!
JOHN Azt mondod, más terapeuták is igen hatékonynak találták ezeket
a módszereket. Változtattak rajtuk valamit?
ROBIN Ó, rengeteget. De az minden ilyen új módszerben közös, hogy
a közvetlen élményre összpontosítanak. JOHN Vagyis azt kívánják a
házaspártól, hogy arra figyelj en, amit érez?
ROBIN Igen, arra, hogy mit érez itt és most a másik iránt, hogy újra
kapcsolatba kerüljenek a szexuális érzéseikkel és érzeteikkel, amelye-
ket kiskorukban megtanultak kikapcsolni, és hogy egyre élénkebben
és mélyebben átéljék őket. Annak az elvnek alapján válik ez lehetsé-
gessé, amely megköveteli, hogy a páciensek ténylegesen
elvégezzenek bizonyos feladatokat, hogy megpróbálják
megváltoztatni a dolgokat.
JOHN Es azzal egyáltalán nem is foglalkoznak, hogy megpróbálják
megállapítani, mi okozta a problémát?
ROBIN Hát manapság számos terapeuta megpróbálja kombinálni eze
ket az új technikákat a hagyományosabb pszichoanalitikus módsze-
rekkel, amelyek segítségével a problémák okát is fel lehet deríteni. És
úgy vesszük észre, hogy ennek segítségével még a korábbinál is jobb
eredményeket érünk el ezeknek a diszfunkciós problémáknak a ke-
zelésében.
JOHN Oké. Mármost, ha a nemi identitású problémák a tipeg ő korban
keletkeznek, a "diszfunkciók" az ödipális fázisban vagy kés őbb... hol
kerül bele a képbe a mazochizmus, a szadizmus és a fetisizmus?
ROBIN Hát itt megint olyan emberekkel v an dolgunk, akik némileg
elakadtak a szexuális fejl ődésükben. Odáig esetleg eljutottak, hogy
tűrhetően biztosak a nemi identitásukban, ahhoz viszont nem jutottak
elég messzire, hogy képesek legyenek szeretetteljes, bizalm on
alapuló kapcsolatot létrehozni a másik nemmel, ahol félelem nélkül,
természetesen tudnak viselkedni. Ezért nem is tudják teljesen
elengedni magukat szeretkezés közben, mindig v an bennük annyi
félelem és
 bizalmatlanság, hogy ennek útjába álljon. A kielégülésnek ez a furcsa
formája, amelyet az ilyen személyek választanak, a legtöbb, ameddig
el tudnak jutni a normális szex élvezetében úgy, hogy ugyanakkor
védekeznek ez ellen a félelem ellen is.
JOHN És mitől félnek?
ROBIN Lényegében attól, hogy kihasználják őket, ha megengedik ma
guknak, hogy teljesen nyitottak és sebezhet őek legyenek, mivel ez
szükséges ahhoz, hogy a szex csakugyan élvezetes legyen. Kisgyerek-
kori tapasztalataik hatására kialakult bennük a közeli kapcsolatoktói, a
szeretettől vagy a másokért való felel ő sségtől való félelem. Ezért
olyanfajta szexet keresnek, amelyben erre nincs szükség, amely
speciális feltételekkel v an kÖfülkeritve, hogy mégiscsak
hozzájussanak valami kis örömhöz, anélkül, hogy olyan rengeteget
kockáztatnának.
JOHN Oe hát a szadomazochizmus enyhe formája korántsem szokatlan,
ugye? Jó néhány ember szokta s Űfün harapdálni a partnerét, vagy
bánik kissé durván a másikkal, amikor izgalomba jön, nem?
ROBIN Oe igen, persze. A legtöbb pár izgalmasnak talál egy kis in-
gerlést, harapdálást, fölülkerekedést vagyalávetettséget, legalábbis a
szerelmi játék egy bizonyos szakaszában. Mindaddig, amíg hozzá-
segíti őket, hogy jobban élvezzék a játék többi részét, ez teljesen
normális. Abnormálissá csak akkor válik, ha nem tudnak bízni
egymásban, és szabadon átadni magukat a másiknak; azaz amikor a
szeretet és az érzelmi elkötelezettség pótlékának alkalmazzák, azért,
hogya nemi izgalmat elválasszák attól az érzelmi közelségt ől, ami
rendszerint vele jár.
JOHN Tehát azért abnormális, mert szeretet nélküli szexet jelent?
ROBIN Igen. Olyannyira, hogy még mint emberi lényt sem szeretik a
másikat. Ha valakinek a szex élvezetéhez rendszeresen arra v an
szükége,hoyvalódifájmtkzonsia,elrdz-
rint két legyet üt egy csapásra. El ő ször is megkapja annak illúzióját,
hogy nagyon közel került a másikhoz, olyan meghitt közelségbe, mint
a valódi szerelmesek, amikor rábízzák magukat egymásra, és boldo-
gan a másik hatalmába adják magukat, engedik, hogy a szerelem
érzése magával sodorja és irányítsa őket. Oe valójában a szadomazo-
chi sta partnerek óriási távolságra vannak egymástól. Ami a szadistát
illeti, az ő számára a partnere csak egy élettelen tárgy, amelyet érzés,
aggodalom vagy részvét nélkül lehet használni és kihasználni. A fáj-
dalom, amit az áldozatnak okoz, afféle másodkézb ől való pótszere a
szeretetnek és a tör ődésnek, amelyre a szadista vágyódik, de meg-
kockáztatni nem mer, mert attól fél, akkor az áldozat hatalmába
kerülne. Másrészt a mazochista áldozatot is megvédi ez a helyzet a
valódi törődéstől, szeretettől és elkötelezettségt ől. A fájdalom és a
félelem ugyanis arra kényszerítik, hogy visszariadjon a szadistától,
 Ma trii fárad[ vagyok, óeorge ,

tartoU volna fz
Csaked di g c sel ő a nó
lebili n szadista/
k a p csola tui' k ^

miáltal megnyugtató érzelmi távolság jön létre köztük. Így aztán

mindketten védve vannak a közelségt ől és az adakozástói, ezért bi-
zonyos határig el tudják viselni azt a vonzalmat, amit a szexuális
izgalom támaszt bennük.
JOHN És szerinted a szadomazochista viselkedés teljes skálájára ér
vényes, hogy csak védekezés a valódi közelség ellen? ROBIN Igen,
azt hiszem. JOHN Kezdve azokkal, akik komoly fájdalmat okoznak a
partnerük
nek, és végezve... mivel is?
ROBIN Hát a hajlam, meglehetősen gyönge formában, azokban a
férfiakban is megvan, akik azzal igyekeznek megbotránkoztatni a
nőket, hogy mutogatják magukat, vagy a kukucskálókban, akik úgy
használnak ki másokat, hogy azok még a jelenlétükr ől sem tudnak.
És mellesleg a pornográfia nagy része is ezen az elven alapszik - azaz
megkísérli teljesen elválasztani a szexet a szeretett ől, és elszigetelni
minden olyan gyöngéd vagy meleg érzést a szexuális helyzett ől,
amely azt kísérni szokta.
JOHN Tehát ami közös a szadizmusban, mazochizmusban, fetisizmus-
ban, voyeurizmusban, exhibicionizmus ban és a pornográfiában, az a
személyes elkötelezettségt ől való félelem.
ROBIN Igen, mert az illet ő nem tud megbirkózni a szexszel és a sze-
retettel egyszerre. Attól fél, hogy akkor a másik hatalmába kerülne, s
joggal, hiszen a szeretet éppen erre való! Ezek az emberek azonban
ezt nem tudják elviselni, mert rossz tapasztalataik vannak: valaki,
akit kisgyerekkorukban szerettek, visszaélt evvel a hatalmával.
JOHN Tehát bizonyos értelemben a perverzió megvédi töle a szexuali
tásukat, hogy még tovább károsodjék?
ROBIN Így v an . A szexualitásuk annak idején, kisgyerekkorukban
veszélybe került, és ha mégis meg akarták örizni, el kellett rejteniük,
hogy biztonságban legyen. Álcázniuk kellett, hogy az emberek ne
ismerjenek rá, vagy el kellett rejteniük valahová, ahol az a személy,
aki fenyegette, nem találja meg. Más szóval a szeretetteljes
szexualitást bezárták valahová, ahol az emberek nem találnak rá. Így
aztán csak torzított formában juthat kifejezésre, és nem kockáztatják
meg, hogy még egyszer átéljék azokat a meleg érzelmeket, amelyeket
gyerekkorukban az emberek kihasználtak.
JOHN És ezt a problémát csak súlyosbítja, hogy a társadalom elítéli
azt a "biztonságos" módot, ahogy ők kifejezik a szexuális érzéseiket.
ROBIN Ezért természetesen ők is hajlanak rá, hogy bünös titokként
kezeljék. Érthetö, hogy ragaszkodnak hozzá, hiszen ez a szex egyetlen
olyan formája, amely nyitva áll elöttük. Így aztán csak annyit valósí
tanak meg belöle, amennyit mernek.
JOHN Gyakran megesik, hogy pszichológushoz fordulnak?
ROBIN Elég ritkán. És még ha eljönnek is, mert meg akarnak változni,
többnyire nem hajlandóak szemügyre venni, mi is az, amin változtatni
akarnak, mert szégyellik és büntudatot kelt bennük. Csak éppen,
persze, ha az ember meg akar változni, akkor elöször azzal kell
tisztába jönnie, hogy milyen is most.
JOHN Úgy érted, hogy úgy szeretnének eljutni a "normális" szexuali-
táshoz, hogy közben megpróbálják elfelejteni, hová rejtették azt.
ROBIN Igen. Úgy járnak, mint az az ember, aki elejtette a kulcsát, és az
ötvenméternyire álló lámpaoszlop alatt kezdi keresni, mert ott sokkal
jobb a világitás. És pontosan ezért olyan hiábavaló egyszeruen arra
biztatni öket, hogy legalább próbálkozzanak meg a szexuális
kielégülés normálisabb formáival. Ha viszont onnét indulunk ki, ahol
a szexualitásuk csakugyan rejtözik, és azt igyekszünk felszabadítani,
akkor az a felszínre törhet, és természetesebbé válhat; ezáltal
szorosabb lesz a kapcsolata az összes töbqi egészséges érzelemmel,
amelyek így segíthetnek a helyes útra téríteni. Ezért a kezelés elején
mindig azt kell megkeresnünk, hol rejtözik a páciens szexualitása; és
amikor rátaláltunk, segítenünk kell neki, hogy el tudja fogadni a
megszabott formában, söt, hogy még örömöt is találjon azokban a
fantáziákban, amelyek nyugtalanítják.
JOHN Hogy örömöt találjon bennük? De hiszen azért fordult pszicho
lógushoz, hogy megszabaduljon tölük!
ROBIN Furcsán hangzík, tudom. Nem is úgy gondoltam, hogy arra
biztat juk a pácienst, élje ki a fantáziáit a valóságban, és er őltesse rá
öket más emberekre. De bármi legyen is az a bizonyos deviáns kész
 tetés vagy fantázia, amögött rejlik a valódi, igazi, szeretetteljes szexu-
alitás. És ha a szégyen vagy a b űntudat meggátolja benne, hogy
szembenézzen ezekkel a fantáziákkal, akkor sose fogja megtalálni azt
a kincset, ami mögöttük rejt őzik. Ezzel szemben ha arra bátorítod,
hogy érezze át azt az izgalmat, amely a deviáns érzéshez kapcsolódik,
akkor fokozatosan a mögötte rejl ő, mélyebb érzések is a felszínre
törnek. Amint pedig egyszer felszabadultak, megtalálják a normális
csatornákat, és végül lehetségessé válik a páciens számára a valódi,
szeretetteljes nemi élet.
JOHN Na és azok az új, Masters és Johnson-féle módszerek ezeken a
problémákon is segítenek?
ROBIN Közvetlenül nem. Mint már mondtam, ezek a devianciák
valahol a nemi identitás sal kapcsolatos problémák, azaz a transzsze-
xualizmus, a homoszexualitás és a diszfunkciók, azaz az impotencia
és a frigiditás között helyezkednek el. Ha a páciens csakugyan akarja,
valamivel könnyebb változtatni rajtuk, mint a homoszexualitáson, de
sokkal nehezebb, mint olyankor, amikor egyszer űen át kell állítani a
tilos jelzést szabadra. Többnyire egy évbe - s őt évekbe - is beletelik a
kezelés, amelyet rendszeresen kell végezni, az analízis valamilyen
formájában.

Önmagunk legnagyobb ellenségei.. .

JOHN Ha belegondolunk, hány olyan ember v an , akinek sehogy se

sikerül normális nemi életet élnie - annak dacára, hogy manapság ezt
többnyire helyeslik és bátorítják -, kénytelen rájönni, milyen iszo-
nyúan nehéz lehet azoknak, akik valamilyen szempontból "devián-
sak", és valahogy meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy
még azt is, amire egyáltalán képesek, a többiek helytelenítik és
szégyenletesnek találják.
ROBIN És ez a helytelenítés természetesen magának a társadalomnak
is kárára v an . JOHN Milyen szempontból? ROBIN Hát csak gondold
meg, mi mindent tehetnének a társadalomért
a homoszexuálisok és a többiek, akiknek az életformája deviánsnak
számít! Ahol viszont intolerancia uralkodik, és minden devianciát
elutasítanak, ott ezek az emberek "illegalitásba vonulnak", valamiféle
"törvényen kívüli" státusba kerülnek, ahol nem marad más választá-
suk, mint az, hogy azonosuljanak a saját kisebbségi csoportjuk többi
tagjával, és védekezzenek a társadalom egésze ellen. Többé-kevésbé
rájuk kényszerítik, hogyellenségesen érezzenek a társadalommal
szemben, amely szintén ellenségesen viselkedik velük.
JOHN Vagyis rákényszerülnek, hogy mindent, ami "normális", eluta-
sítsanak, ahelyett, hogy úgy éreznék, nekik is szabadságukban áll
elfogadni mindazt, ami jó a társadalomban.
ROBIN Ez a helyzet nem válik javukra nekik sem, a társadalomnak sem.
És ez éppennyire igaz fordítva is. Vegyük csak megint a ho-
moszexualitást! Ha szigorú tabu alá esik, akkor az emberek szörnyen
retteghetnek töle, hogya saját viselkedésük valamilyen teljesen
normális eleme esetleg "homoszexuális".
JOHN Hiszen, mint mondtad, a legtöbb emberben v an valami kis
homoszexuális hajlam, abban az értelemben, hogy örömmel tölti el
öket az, hogy vonzónak találják a saját nemük egyes tagjait?
ROBIN Oe ha megijednek ezektöl az érzelmektöl, akkor kénytelenek
összezúzni, elfolytani és a szönyeg alá söpörni öket.
JOHN így még attól is rettegni fognak, hogy szeretetböl hozzáérjenek
egy másik emberhez, mert attól félnek, ez annak a jele, hogy felszínre
tör a lappangó homoszexualitásuk.
ROBIN Oe ennél is többröl v an szó. Mivel alapjában véve ugyanaz az
energia táplálja a homoszexuális és a heteroszexuális érzéseinket, ha
ezeknek az érzéseknek az egyik részét szigorúan kordában tartjuk, ez
azt jelenti, hogy egyszersmind a teljes szexuális energiánkat erösen
visszafogjuk. Ez pedig oda vezet, hogy a másik nemmel sem tudjuk
úgy elengedni magunkat és élvezni a szexet, mint azok az emberek,
akiket semelyik természetes érzésük sem ijeszt meg.
JOHN Pontosan-ezt tapasztaltam egy alkalommal én is. Már egy ideje
együtt jártam egy lánnyal, és szexuális téren kit űnöen megértettük
egymást. Oe egy napon rájöttünk, hogy mindkettönket nagyon
hasonló érzések nyugtalanítanak. A barátnömnek volt egy kolléga-
nöje, aki egyszer csak elkezdett flörtölni vele, és ettöl ö
rettentökényelmetlenül érezte magát. Én pedig elmondtam neki, hogy
a tornateremben, ahová edzésre jártam, v an egy-két jóképű és kétség-
beejtöenjó eröben lévö fiatalember, akik állandóan azzal vágnak fel,
hogy könnyedén hajigálják ide-oda a súlyzó kat, és hogy ezek
szörnyen idegesítenek engem. Szóval ezzel a barátnömmel megígértük
egymásnak, hogy megpróbáljuk élvezni ezeket a helyzeteket.
Úgyhogy öviszonozni kezdte a kolléganöje kacérkodását, és azon
vette észre magát, ez nem is érinti túlságosan kínosan; én pedig
visszamentem a tornaterembe, és fogcsikorgatva megpróbáltam örülni
azoknak az izompacsirtáknak. Egy darabig iszonyú kínosan éreztem
magam, főként azért, mert féltem, hogy egy vén buzi lesz belölem, és
aztán egyszer, hallj csudát, tényleg egyszerüen csak jólesett rájuk
nézni! Tehát valóban tudtam örülni nekik, és nem ingerelte angol
jólneveltségemet az a kis enyhe nárcizmusuk. Napokon belül azon
vettük észre magunkat a barátnömmel, hogy ugrásszer űen megnött a
szexu
 ális étvágyunk, és egyre nagyobb örömet találtunk a szeretkezésben.
Vagyis felszabadult a szexuális energiánknak az a része, amelyet
korábban megkötött ez a félelem.
ROBIN Pedig a szeretetteljes szexnek éppen az a lényege, hogy teljesen
át kell engedned magad az élménynek, feltétel nélkül a másik kezébe
kell adnod magad arra az idöre, amíg szeretkeztek. Teljesen felsza-
badultnak és gátlástalannak kell lenned, nem szabad megpróbálnod
irányítani sem önmagadat, sem a partneredet, egyszeruen reagáinotok
kell egymásra, ami az öröm és szeretet egyre fokozódó láncreakcióját
váltja ki. Am erre képtelen vagy, ha megpróbálod megvédeni
magadat, mert rettegsz a partnered valamilyen lehetséges reakciójától.
És akkor sem vagy rá képes, ha amiatt aggódsz, hogy te magad
árulhatsz el olyan érzéseket, vagy tehetsz olyasmit, amiröl úgy érzed,
hogy nem helyénvaló. Ez természetesen nemcsak a homoszexualitásra
érvényes, hanem mindenfajta érzelemre, ami csak szerepel az érzelmi
skáládon. Nézd, eszményi esetben az ember akkor sem veszíti el
teljesen a kapcsolatát fejlödésének korábbi fázisaival, amikor felnö, és
a szexben majdhogynem az a legjobb, hogy szeretkezés közben
mindezeknek a meghaladott fejl ődési fokoknak is módjuk v an
megnyilváu.Vasdenhlyévó,amipárzgt
fokozza. Lehet, hogy valaki abban leli örömét, hogy zsarnokot és
rabszolgát játszik, vagy abban, hogy úgy dédelgeti a másikat, mint
egy kisbabát, vagy abban, hogy szerepet cserél a másikkal, és úgy
viselkedik, ahogyan az szokott. Ha mindez csak játék egy alapvet ően
szeretetteljes viszonyban, az nagyszeru! Azt jelenti, hogy a
személyiség legkülönböz őbb szükségletei is mind kifejezést nyernek,
és nemcsak arra nyílik lehet őség, hogy bepótoljunk bizonyos fontos
tapasztalatokat, amelyeket a különböz ő fejlödési szakaszok
valamelyikében, gyerekkorunkban elmulasztottunk megszerezni,
hanem az energiáinkat is felszabadítja, hogy képesek legyünk a lehet ő
legtöbb örömöt találni a szex ben, egymásban és az életben.
JOHN Valahogy úgy érzem, hogy a ,Játék" fogalma fontos szerepet
játszik. Ha az egész csak játék, akkor könnyebb felszabadultnak lenni,
elengedni magunkat, és kockáztatni, nem igaz?
ROBIN De igen. De ne felejtsd el, hogya ,játéknak" az a lényege, hogy
határokra van szüksége. Azaz meghatározott helyre és id őre kell
korlátozódnia, hogy az ember tudja, mikor kezdödik... és hogy mikor
végzödik, és mikor kell vissza térnie a mindennapi élet szabályaihoz.
Az emberek csak akkor merik magukat teljesen elengedni, ha tudják,
hogy v an egy határ, amely megvédelmezi őket. Ha v an ilyen határ,
akkor az összes többi sorompót felnyithatod, teljesen elengedheted
magad, és egybeolvadhatsz a másikkal.
JOHN Úgy érzed, ismét visszatalálsz önmagadhoz amikor akarod?
ROBIN Erről van szó. A kutatások arról tanúskodnak, hogy a lege-
gészségesebb családok egészségének az a kulcsa, hogy a családtagok
egyaránt képesek az intimitás megteremtésére és fölfiiggesztésére:
nem okoz nekik kényelmetlen érzéseket, ha id őnként nagyon közel
kerülnek egymáshoz, de azt sem bánják, ha egy id őre messzire tá-
volodnak egymástól. És én azt hiszem, els ősorban erre kell töréked-
nünk, ha gazdagabbá akarjuk tenni a házasságunkat. De az ember csak
akkor mer "összeolvadni" a másikkal, ha biztos benne, hogy kés őbb
az énhatárai újra helyreáll nak.
JOHN Szóval azt mondod, megeshet, hogy valaki azért fél a túlságos
közelségtől, mert attól tart, hogy kés őbb nem tudja visszaszerezni a
különállását?
ROBIN Igen. Ilyen problémák akkor adódnak, ha valaki elakadt annak
idején a fejlődésben, mert a családja nem segítette kell őképpen. Ezért
megrekedt, és nem tud annak rendje és módja szerint leválni az
apjáról és az anyjáról. Így vagy feln őtt korban is hozzájuk köt ődik a
házastársa helyett, vagy ha mégiscsak kiszabadul a családból, és
legalább térben eltávolodik t őlük, de akkor is magával viszi minden-
hová a szüleivel kapcsolatos, megoldatlan problémáit, és újrajátssza
őket a házastársával vagy a gyerekeivel, mintha azok csakugyan a
szülei volnának.
JOHN És ezzel megtettük a teljes kört, és visszatértünk ahhoz az
állításhoz, amit a beszélgetésünk legelején hallottam t őled: hogy a
házastársak a "megoldatlan problémáik" miatt választják egymást.
ROBIN Igen, ez a dolog kulcsa. De ezeket a problémákat "meg kell
oldanunk", ha fel akarunk n őni és különálló, független személyekké
akarunk válni - márpedig ez aztjelenti, elhagyjuk a szüleinket, abban
az értelemben, hogy nem lábatlankodunk tovább körülöttük, arra
várva, kapjunk még valamit t őlük. Persze azért nem kell
megtagadnunk őket vagy elveszítenünk a barátságukat és a
támogatásukat. Ami azt illeti, bár a tényleges vérfertözés tilos, senki
nem tilthatja meg nekünk, hogyapartner, akit választunk magunknak,
olyan vonzó, kedves, szexis vagy gyöngéd legyen, mint a mamánk
vagy a papánk, a bátyánk vagy a növérünk, a nagymamánk vagy a
nagypapánk volt
vagy akár olyan, mint valamennyien együttvéve.
JOHN Rendkívül felszabadító hatású gondolat...
ROBIN Én is azt hiszem. Voltaképp az ember mindaddig nincs is
egészen tisztában vele, hogy amikor házastársat választ, mennyire
befolyásolják a cs—liádtagjai iránt érzett kora gyermekkori érzelmei,
amíg rá nem döbben, hogy tökéletesen rendjénvaló, ha ezen az alapon
választja meg a partnerét, és semmiféle szabályt nem szeg meg vele.
JOHN Tudod, attól, amit most mondtál, kezdem hirtelen új fényben
látni a dolgokat. Egy csomó házassági probléma voltaképpen teljesen
 szükségtelen! Már úgy értem, megeshet, hogy valaki azért "kapcsol
ki" szexuálisan, mert még nem ébredt rá, hogy tökéletesen
helyénvaló, ha a házastársával kapcsolatban örömét leli azokban a
kellemes érzésekben, amelyeket valaha, gyerekkorában, a családtagiai
támasztottak benne. Ha a pa rtner iránti vonzalomnak ezt az okát a
szőnyeg alá söpörték, akkor megeshet, hogya kapcsolatot csakugyan
vérfert őzőnek érzik, és emiatt kínos érzéseik támadnak, jóllehet
valójában szó sincs vérfert őzésről.
ROBIN Ez pontosan így igaz. Ha az ember közelebbr ől szemügyre
veszi a kölönféle házassági és szexuális problémákat, azt látja, hogy
közülükjó néhány abban az érzésben gyökerezik, hogy a partnerrel
folytatott nemi élet vérfert őző, mert a partner hasonlít valakihez a
tulajdon családunkból. Természetesen szó sincs vérfert őzésről, a
gondolat csak érzelmi z űrzavar következménye. De az emberekben
könnyebben összezavarodnak ezek a dolgok, ha a szüleik félszegen és
kínosan érezték magukat szexuális téren. Most már érted, gondolom,
hogy már eleve is kisebb a valószín űsége ennek a zűrzavarnak, ha a
szülők szexuális élete jó, mert akkor teljesen világos, hogya szexuális
természetű dolgok az ő hálószobájuk ajtaja mögé tartoznak. Tehát
eggyel több okunk v an azt állítani, hogy a szül ők közötti szexuális
harmónia létfontosságú a gyerekek érzelmi biztonsága szempontjából,
és a szül ők nemcsak önmagukkal, mindenki mással is jót
cselekszenek, ha gondoskodnak róla, hogy éppolyan jól érezzék
magukat együtt az ágyban, mint ágyon kívül.
JOHN Azaz ugyanaz érvényes a szex re is, mint az összes többi problé-
mánkra, amelyeket annak idején elmulasztottunk megoldani: ha
előkotor juk a szőnyeg alól, a házastársunk segítségével helyre tudjuk
hozni, amit mulasztottunk. Vagyis akkor, ha felismerjük, mi is a
bajunk voltaképpen.
ROBIN Hát nem komikus 9 mindazok a problémák, amelyek miatt a
legtöbbet fáj a fejünk, pusztán képzeletbeliek! Tudod, amikor a
páciensek már kis híján készen állnak rá, hogy befejezzék a terápiát,
és végre megértették, hogy ők maguk okozták maguknak minden
problémájukat, anélkül hogy ezzel tisztában lettek volna - szinte
mindig megkérdezik tőlem, hogy miért nem mondtam meg nekik már
előbb. Persze az igazság az, hogy szó szerint ugyanezt mondtam nekik
jóformán minden egyes alkalommal, amióta csak elkezdtek hozzám
járni, és ők majdhogynem leharapták a fejemet, amiért ilyet
merészelek állítani!
JOHN És ekkor, ha még jól emlékszem, te nevetsz egy nagyot rajtuk.
ROBIN És ha ők is nevetnek egy nagyot önmagukon, mert az egész ügy
voltaképpen nevetséges, akkor már biztos, hogy használt nekik a
terápia.
TARTALOM

Köszönetnyilvánítás / 5
BEVEZETÉS /7
Miért kellett nekem éppen TÉGED elvennie / 14 ISTEN
vagyok, maradjunk ennyiben / 69
Egy kis kitér ő: paranoia és politika / 141 A
csodálatos játék nyúl / 155
KiazÚRa házban? / 195
Egy kis kitér ő: tucatjával egészségesebbek /252
Mit míveltek odabenn, ti ketten? /259
Kiadta a Helikon Kiadó Kit.
A kiadásért a Helikon Kiadó igazgatója felel.
Készült a Dürer Nyomdában, Gyulán, 1993-ban. Felel ős vezető Székely
András igazgató.
Felelős szerkesztő Steinert Ágota.
Műszaki szerkesztő Nagy András.
A szedés a Helikon Kiadó fényszedő rendszerén készült. Művészeti
vezető Kováts Imre.
Megjelent 19,27 (A/5) ív terjedelemben.
HE 398 / ISBN 963 208 280 x
410,- Ft

Minden ember életében dönt ő fontossága van

a családnak, nemcsak gyermekként, de feln ő tt korb a
Ráadásul azt, hogy mi magunk miféle családot
alapítunk, képesek vagyunk-e harmonikus, szeretette
otthont kialakítani, a szül ői házban szerzett korai
élmények határozzák meg.
A neves amerikai pszichológus és egykori páciense,
a kitűnő komikus nagy szakmai felkészültséggel és r
humorral tanítja meg a családi élet kisebb-nagyobb
konfliktusainak „kezelési technikáját", végigkísérve e
párkapcsolatot a szerelem, a házasságkötés, az els ő
otthon, a gyerekszülés és a -nevelés válsághelyzetein
A párbeszédek során efféle, a mindennapi életben g}
elhangzó kérdéseket tesznek fel egymásnak a szerep]
hogy „Miért kellett nekem éppen téged elvenni?" va;
„Mégis mit gondolsz, ki az úr a házban?", s próbált
rá hiteles válaszokat adni, életvezetési programokat
megfogalmazni.
Nemcsak meglep ő tapasztalatokkal leszünk gazdaga
ha elolvassuk ezt az üdít ően Friss, érdekes és szellem
könyvet, hanem remekül fogunk szórakozni is.

HELIKON KIADÓ