Szent Erzsébet

Erzsébet atyja II. András királyunk, anyja Gertrúd volt. Már négy éves korában eljegyezték
Türingia leendő grófjával, ezért a kis menyasszonyt fényes kísérettel és hatalmas hozománnyal
küldték a wartburgi várba.
Jóságával és kedvességével hamarosan
megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idő-
sebb vőlegénye szívből szerette. A leendő
anyós azonban rossz szemmel nézte, hogy
egyenrangú társnak tekintette a legegysze-
rűbb gyermeket is. Azért pedig kiváltképpen
haragudott, hogy a kislány nem vette át az
udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó
tipegve járni, és minden körtáncnál jobban
szerette a vad lovaglást.
Tizennégy éves korában lett Lajos felesége.
Erzsébet imádta a férjét. Ha hazavárta, mesz-
szire elébe lovagolt, és viharos örömmel üdvö-
zölte. Lajos pedig az udvari emberek megrö-
könyödésére egy asztalnál étkezett vele.
Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia
Itáliába, Erzsébet három éven át helyettesí-
tette a grófság vezetésében. Éppen ezekben
az években gyenge aratások és árvizek súj-
tották a vidéket, úgyhogy a nép éhezni kez-
dett. Az ifjú grófné a vár alatt ispotályt1 nyi-
tott, ahol naponta száz szegény kapott ellá-
tást. Gyakran saját kezűleg osztotta nekik a
kenyeret és a pénzt. Eladta ékszereit és drága
ruháit, gyapjút szőtt a szegényeknek.
Kimondhatatlan fájdalmat érzett szeretett
férje korai halálakor. Lajos oltalma nélkül nem folytathatta tovább addigi életét, ezért egy óvatlan
pillanatban, gyermekeivel együtt elhagyta a várat. Özvegyi javaiból Erzsébet újabb ispotályt ala-
pított, ahol betegápolóként tevékenykedett.
1231 novemberében Erzsébet megbetegedett. Elajándékozta a még meglévő holmiját, s vigasz-
talta a mellette lévőket. 16-án éjfél körül halt meg huszonnégy éves korában. Szegényes ruhájában
ravatalozták föl az ispotály kápolnájában. Az emberek pedig seregestül jöttek, hogy utoljára lát-
hassák jótevőjüket. Már négy évvel halála után szentté avatták.
Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében vagy rózsákkal teli kosárral ábrázolják. Ennek
eredete az a legenda, mely szerint férje halála után továbbra is gondoskodott a szegényekről.
Az egyik napon Henrik, Erzsébet sógora váratlanul tért haza a vadászatról, és találkoztak egy-
mással. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a szegényeknek. Erzsébet szétnyitotta
köpenyét, és nagy meglepetésre élelem helyett illatozó rózsákat lehetett látni. Henriknek útjára
kellett bocsátania Erzsébetet. Eszerint Isten nem akarta, hogy a szeretet szent asszonyát jósága
miatt megszégyenítse.
(Széplaki Erzsébet)
1
ispotály: kórház

szovegertes6.indd 8 4/26/14 12:28 PM