Bu

rn
in
gR
eb
el
s
 CRISTIN HARBER
ONLY FOREVER

s
el
MINDÖRÖKKÉ

eb
Rajongói fordítás!
gR
Fordította:

Isabelle
in

Niky
Xavier
rn

Lektorálta:
Briella
Bu
 1. fejezet

Egy órával korábban...

s
el
Emma

eb
Szerda este az Emerald’s mindig tömve van. Már amikor
megfordulok a székemben, akkor tudom, hogy rossz ötlet az
utolsó pillanatban szólni Brunónak. Lehet, hogy simán beteget
gR
kellene jelentem, és akkor hagyná, hogy az egyik lány fellépjen
helyettem a színpadon. De mikor nem voltam vele őszinte?
Soha. Visszagondolok a szülinapi kártyámra, amelyben üzleti
lehetőséget említ. Ez lehetne egy nagyszerű beszélgetés
in

kezdeményezése. Valójában minél többet gondolok erre, annál

inkább remélem, tiszteletben tartja a kérésemet, még ha ilyen
későn szólok is neki.
rn

Nem akarok többet táncolni. Az emberem otthon van.

Talán meg fogja érteni.
Másfelől viszont, nem tudom. A kevesebb pénz bosszantja
Bu

Brunót, és én az utolsó pillanatban jelentem be, hogy

felmondok, ami nem lesz szép. Csak megkérdezem őt – nem. Ez
nem kérés. Nincs szerződésem, de émelygő idegesség tajtékzik a
gyomromban. Ez csak egy munka a szórakoztatóiparban, ahol
nagyon nagy a forgalom. Ez az élet velejárója. Szóval, a
lemorzsolódás nem nagy dolog.
 Rendben. Végig fogom hányni a kedvenc fekete
bársonyköntösöm.
Pfuj. Nem, nem fogom. De bevettem egy kis savlekötőt,
mert bebeszéltem magamnak, elhitetve, hogy ez a beszélgetés
Brunóval, olyan nagyszerű üzlet lesz, hogy az már szinte
nevetséges.
Veszek egy mély lélegzetet, és szorosabbra húzom a

s
selyemövet a bársony felett. A köntös magasan felér a

el
nyakamon és drámaian omlik le a földre, mögöttem húzódva,
amikor a színpadon sétálok, mintha királynő volnék. Ez drámai,
fülledt és szexi. Ebben az együttesben vagyok a legjobb,

eb
kiemelve hosszú műszempillával, füstös sminkkel és magasra
feltűzött hajjal. Ez a megjelenés, annyira nem én vagyok, de
gR
valahogy mégis többet jelent nekem, mint bármelyik más cucc,
amit eddig itt viseltem. Nincs őrült smink, nincs látványos
paróka – ma este csak én vagyok. A passzoló fekete tűsarkúban,
amitől 15 centivel magasabb vagyok, és a kis fenekemet komoly
in

zsákmánnyá változtatja, Bruno irodája felé tartok. Ez nem a

szokásos éjszakai törzshelye, de ez egy jel, hogy itt van, és meg
kéne találnom, hogy beszéljek vele az üzletről. Ritkán hagyja el
rn

az emeletet, amikor a lányok a színpadon vannak. Amikor

visszavonul a színfalak mögé, mindenki tudja, mert a Raszta-
biztonsági csapata tovább követi őt.
Bu

– Helló. – Megállok egy nagy fickó előtt, akit titokban

Herculesnek hívok.
– Állj meg, Ginger. – A keze előrelendül, hogy megállítson.
– Bruno az irodájában van?
– Elfoglalt.
Törékeny önbizalmam elpárolog. Kilépek. Ma este nincs
tánc. Van egy barátom, aki úgy bukkant fel, mint derült égből
a villámcsapás, és nem fogom ezt tenni a háta mögött.
Egyszerűen elég, de el kell mondanom Brunónak most, vagy
később ez nagyobb probléma lesz. – Kérlek. Rövid leszek és
fontos.
Megrázza a fejét. – Később.
Rajta. Kihúzom a vállam és felemelem az állam. A játékos
arcomat veszem fel és kész vagyok üzleti dolgokról beszélni,
még akkor is, ha alapvetően fehérneműben vagyok, és a kedvenc

s
kurvás cipőmet viselem.

el
– Gyerünk. Muszáj vele beszélnem – pislogok, pillogok a
műszempillával. Nem mozdul.
– Kérlek. Üzlet. – Üzlet, ez Bruno kedvenc szava. Nem, a

eb
pénz a kedvenc szava. Tök mindegy. Nem számít. – És ez
időérzékeny. – Összevonja a szemöldökét, a szeme óvatos. – Azt
gR
mondod, üzleti megbeszélésed lesz vele?
– Aha. Még egy hivatalos meghívást is kaptam a
beszélgetéshez, szóval... – Intek a keze felé. – Bemehetek?
Oldalra fordul, és a mikrofonjába beszél. – Bruno? – rázza a
in

fejét, hogy nincs válasz – ami már nyilvánvaló.

– Kérlek – szúrom közbe. – Nagyon fontos.
– Reggie, visszajössz Brunóval? – várakozóan hallgat, majd
rn

bólint. – Ginger azt mondja, hogy hívták. – Hosszú szünet után

bólint, mintha egyetértene valamivel. – Azt mondja, hivatalos
hívás. Szóval? – Egy újabb pillanat. – Rendben.
Bu

Jóképű, nagy és úgy néz ki, mint a többi itt dolgozó

izomember. Sosem váltottunk többet, mint pár udvarias szót.
Nem hívnám magunkat közeli barátoknak, de amikor a szeme
rajtam landol, ő… ...fürkészve vizsgál. Egy újfajta aggodalom
keveredik a már meglévőhöz.
– Biztos vagy benne?
Beharapom az ajkam. – Igen.
 – Rendben, Ginger, ha biztos vagy benne. – Lassan
visszalép egyet.
Jézusom. – Második ajtó balra.
Összehúzom a szemem, ahogy visszaemlékszem az utolsó
alkalomra, amikor itt jártam. Nem ez volt Bruno irodája, de
mindegy. Veszek egy mély lélegzetet. Indulok is. – Köszi.
A terem rosszul megvilágított, és vörösbor színűre festették.

s
Elhagyom azt az ajtót, amit Bruno irodájaként ismerek. Nyitva

el
van, és még mindig nagyon úgy néz ki, mint egy használatban
lévő iroda. De messzebb hangok mormognak, és két biztonsági
őr áll balra a második ajtónál. Mindkettő feszes állkapoccsal és

eb
tétovázó szemekkel néz rám. A fenébe. Mi a pokol folyik itt? A
gyomrom felfordul.
gR
Csendben félreállnak, és én átmegyek az ajtón. Van ott egy
bársony függöny, amit félrehúzok és...
Mi ez az egész. Egy nyílt színpad egy nyitott helyiség
közepén. A falak meg vannak osztva és mélyen árnyékosak. A
in

szoba közepén, tangában és magassarkúban egy olyan lány, akit

még nem láttam.
Annyira fiatal. Olyan nagyon fiatal. A lány kidomborított
rn

csípővel pózol, mintha modell lenne, de egy kínos, kényelmetlen

hangulat érződik a szobában.
– Eladva. – Egy mély hang, amit nem ismerek, a szart is
Bu

kiijeszti belőlem, és ugrok egyet, amikor egy kéz befogja a

számat. Egy vaskos test ránt magához, és egy sötét alkóvba húz.
Annyira gyorsan megyünk, hogy a szemem nem tud
alkalmazkodni. Nem látok semmit, de felismerem Bruno
cigijének szegfűszeg illatát.
– Mit csinálsz itt? – sziszegi nekem, aztán leesik a keze a
számról, körbeforgat, megragadja a vállam. Az ujjai a bőrömbe
marnak, és keményen megráz – olyan keményen –, hogy nem
tudom megtartani a fejem.
– Ó, hagyd abba. – Kérem, de ő csak továbbra is tart.
– A fenébe. – Az akcentusa kemény, miközben a szorítása
felerősödik. – Mit csinálsz te itt?
– Beszélnem kellett veled.
Ő morog, én remegek. A torkom elszorul. Pánik és rémület

s
vakít el. Úgy néz ki, Bruno prostitúciós hálózatot futtat, és ez

el
nagyobb üzlet, mint az emeleten árusított kézimunka. De az
eladva szó kiborít. Zihálok. – Ez egy árverés?
– Ez üzlet. Minden üzlet. Számos vállalkozásom van, és

eb
nincs rá engedélyed, hogy erre kóvályogjon a segged.
– Csak tudatni akartam veled – beteg vagyok. Émelygés,
gR
hányás. Elmegyek. Nem tudom ma este megcsinálni. – Kizárt,
hogy fellépjek egy kivilágított teremben, nyilvánosan,
emberekkel körülvéve. Nem akkor, amikor megráz a sötétben,
mint egy rongybabát. – Kérlek. Haza kell mennem.
in

A szeme összeszűkül a homályos fényben, és elenged.

Idegességemben izzad a kezem, a gyomrom háborog. Nem
tudom, hogy mi történik itt lent, de azt tudom, hogy nem
rn

törvényes. Millió nagyon rossz gondolat fut át az agyamon,

kezdve azzal, hogy eladja az embereket, és azzal befejezve, hogy
vannak olyan emberek a pincében, akikről nem tudtam, és
Bu

lányokat vásárolnak fel. – Ez volt az üzleti javaslatod?

Nevet, elengedi a vállam. – Nem.
El akarok futni, de nem tehetek róla, megpróbálok
visszanézni a színpadra. – Ő rendben van?
– Természetesen.
– Nem úgy néz ki, Bruno.
Sötét szeme összeszűkül. – Vigyázz magadra, Ginger.
 A gyomrom összeugrik, és egy lépést hátrálok. – Mindig
Emmának hívsz.
– A színpadra mész, és utána beszélünk erről.
– A gyomrom.
– Te. Fel. Fogsz. Menni. A színpadra. És később beszélünk
erről.
– Bruno – suttogom, miközben tudom, hogy teljesen

s
elszigetelt a többiektől. Még ha át is jutnék rajta, több biztonsági

el
embere keresztezné az utam, és megállítanának, ahogy a
szökésem hírét meghallják a fülhallgatójukon keresztül. –
Megrémítesz.

eb
– Azt hiszem, mindketten tudjuk az első naptól, hogy egy
ijesztő faszfej vagyok.
gR
– De nem velem, te nem. – A szememet könnyek égetik. –
Sajnálom, hogy félbeszakítottalak.
Csendben marad, a térdem remeg.
– Oké, csak felugrom még az emeletre.
in

Szótlanul oldalra lép, és én elsietek mellette. A három őr

egyike sem lassít le, akik mellett elhaladok, és elhúzom onnan a
seggem. Végül elérek a mulató szintjére, és az öltözőszekrényem
rn

és a fésülködőasztalom felé fordulok. Áttúrom a táskámat,

legyűrök néhány korty vizet, majd szuper gyorsan kifestem újra
a szemem. A tükörben lévő lány retteg. Alig ismerek magamra.
Bu

Hirtelen megijedek, mert fogalmam sincs, mit kéne csinálnom.

– Két perc, Ginger. – Jön az ismerős hívás a lépcsőről. A
kezem remeg. Felhívom Graysont, még akkor is, ha szuper
titkos munkát végez. Kicseng... és csak cseng. A francba, szólalj
már meg, a fenébe! Nincs válasz. Ötletem sincs, hogy mit
mondjak. A hangpostája kapcsol. – Hé. Szia. Hmm. Ha nem
tudok először veled beszélni, szeretném, hogy beszélj Cherryvel.
– Mély levegőt veszek, könnyek csípik a szemem. – Szeretlek.
 – Ginger, gyere fel kislány. – A hívás visszhangzik a lépcsőn.
Fenébe. Istenem. Megtalálom Cherry nevét, és megnyomom
a hívást. Cseng.
– Hé, Emma-
– Valami nincs rendben. – Az agyam pörög. – Nem tudom,
hogy mi történik itt, de-
– Ginger, hozd fel a segged most!

s
Bruno egyik biztonsági embere kijön a sötét teremből. –

el
Minden rendben? – De nincs semmi kedvesség vagy aggodalom
a hangjában. Metsző tekintete azt mondja: tedd le azt a rohadt
telefont.

eb
Mosolygok. – Csak ellenőrzöm a gyerekem. – Nem tudom,
miért éreztem szükségét, hogy ezt elmondjam. Ez csak egy gyors
gR
figyelmeztetés mindenkinek, akiket szeretek, és akik
észrevennék, ha nem mennék haza. Istenem. Totálisan
túlreagálom. Senki sem fog megölni engem, vagy bármi ilyesmi.
De a fenébe – mit láttam?
in

– Emma? – kérdi Cherry, hangjában aggodalommal.

– Mennem kell. Ryan vegyen fel később. Oké? Hívd Ryant.
Ma ő a sofőröm.
rn

– Emma? Mi a baj-
Bizonytalanul leteszem a telefont. Túlreagálom.
Túlreagálom. Egy másik őr jelenik meg a sötétből az első
Bu

mögött, és mogorván néz rám. A picsába. Nem reagálom túl. –

Már indulok is, srácok. Jézusom, mindenki nyugodjon le.
 2. FEJEZET

Emma

s
Ginger Raine! – szólal meg a bemondó hangja.

el
Ez a végszavam, és nem vagyok benne biztos, hogyan
mozdulnak előre a lábaim. De mozdulnak, egyszerre mindig

eb
csak egy erőtlen lépést. Az izmaim remegnek, a gyomrom
háborog, a katasztrófa felé tartok. Nem tudok táncolni – most
nem, és remélhetőleg ezután soha ezen a színpadon.
gR
Mereven, mint egy szexi vámpírkirálynő, a színpad közepére
vonulok, teljesen eltakarva nyaktól lefelé. A köntösöm uszálya
szétterül mögöttem, miközben ringok. A zene dübörög. A fények
homályosak és az árnyékok táncolnak. Minden éjszaka ezen a
in

színpadon szerepeltem, megszakadt a szívem, büntetve és

kínozva magam, amiatt az ember miatt, akit soha nem szűntem
meg szeretni. És most ő visszatért.
rn

Nem kellene itt lennem, de túlságosan elmerültem az

aggodalomban, hogy elmenjek. Az értelmetlen interakcióm
miatt, zuhanórepülésbe kerültem Brunónál, és nem tudok
Bu

elmenekülni a gondolataim elől. Grayson, Bruno. Megfagytam –

nem tudok megmozdulni, nem tudom felfogni vagy átélni. Nem
tudom csinálni ezt a munkát, és nem tudom rávenni a testem,
hogy elkezdjen táncolni.
A tömeg mormolása égeti a fülem. A nevetés is. A bemondó
elejt egy viccet – ráadásul nem értem a szavakat. Lefagytam, és
az elmém gyorsabban száguld, mint a menekülési szándékom.
Felemészt egy túláradó érzelmi hullám, a szám kiszárad, semmit
nem tudok csinálni, csak arra gondolok, hogy ki kell innen
mennem. A bemondó is nevet, mondván, hogy én egy imposztor
Ginger Raine vagyok, és hívja az egyetlen igazit.
Ismerem a zenét. Csak másodpercek teltek el, de óráknak
érzem, mióta felsétáltam a színpadra. Behajlítom a karom és az
oldalamhoz szorítom, majd a tekintetem a VIP arcokra esik a

s
központi emelvényen.

el
Grayson Ford néz mereven vissza rám.

eb
Grayson
gR
Egy pillanatig össze vagyok zavarodva és hitetlenkedve
bámulok a színpadra. A következőben felmordulok és
megfogom a fakorlátot, miközben felállok, készen rá, hogy
in

robbanjak.
– Emma? – A szó üvöltve tör elő a mellkasomból.
Kezek ragadnak meg. A fülemben zúgó vértől a szavak
rn

tompán csengenek.
Ez az én csajom. A színpadon. Ennek semmi értelme. Édes,
ártatlan Emma. Milyen világ az, amiben ez megtörténhet.
Bu

Milyen világban adtam rá okot, hogy ez megtörténjen? A kurva

életbe... le akarom rombolni a falakat, és agyoncsapni
mindenkit, aki valaha is látta ezt.
Harcolok a kezek ellen, melyek lefognak, lendítem az
ökleimet, hogy kiszabaduljak. Nem látok semmi mást, csak a
színpadot. – Emma?
 Egy ököl csapódik az államnak, és a fejem oldalra csapódik.
Nem számítottam az ütésre, és ettől némileg kitisztul a fejem.
Deltával vagyok itt. Egy feladatot kell végrehajtani.
De leszarom. Kitépem magam a kezük közül, készen állva,
hogy felrohanjak a színpadra. Brock és Ryder leterítenek.
Kibaszott A. A padlóhoz csapódom. Kinyírom az egész bagázst.
– Szálljatok le rólam!

s
Pofonok röpködnek. Az egész testem felhördül, ahogy

el
támadok, átkozódva és védekezve. A fiúk visszaütnek, a földhöz
szegezve tartanak mindaddig, míg Brock egy fojtófogással el
nem kap. Közelebb hajol hozzám. – Szedd össze magad, Ford.

eb
Ki van zárva.
Brock a nyakam köré szorítja a karját. Az Isten verje meg. A
gR
pulzusom lelassul, és hasogat a fejem. Küzdök a fojtófogás ellen,
amíg összerogyva el nem tol.
Ismét a földre zuhanok, és Ryder leguggol. – Amennyiben
ez a te nőd, akkor össze kell szedni magad.
in

Visszapillantok a színpadra, de Emma már elment. A

közelben Colin és Javier elbagatellizálja a verekedést a
biztonságiaknál, azt mondva nekik, hogy sikerült lecsillapítani a
rn

kedélyeket, és ez csak egy legénybúcsún szokásos kakaskodás,

ami egy régi vicc a főiskolán.
Talpra ugrom és összekapom magam. A szemem Emmát
Bu

keresi, de egy biztonsági őr lép a látóterembe.

– Jól vagy? – kérdezi.
Basszus, nem. – Igen, ember. Kibaszottul jól.
Nézi a csoportunkat. – Nincs több hepciáskodás. – De
amikor lelép, még azt dörmögi egy karibi akcentussal: –
Kibaszott VIP faszok.
Ryder a hátamra csap. – Úgy vélem, te vagy most a
vőlegény.
 Meg kell találnom őt. – Nem. Dolgom van.
Brock megint a képembe mászik. – A legjobb, amit tehetsz,
hogy eljátszod a szerepedet. Ne hívd fel rá a figyelmet, és mi
ránk se. Felfogtad?
A szemem a tömeget fürkészi. Semmi. Sehol. Hol van
Emma?
Brock szegycsonton vág. – Hé, seggfej. Vetted, vagy nem?

s
Nem találom Emmát, és mindegyikük szeme rám mered.

el
Egy aggodalom-lavina zúdul rám. Mennyit tudhat? Hogy tudta
ezt eltitkolni előlem? – Vettem.
– Jó, mert először is, van egy dolog, amit nem tudtunk

eb
rólad, másodszor, hogyhogy nem vetted észre, hogy valami nem
stimmel ezzel a nővel?
gR
Igen – elkapták. – Úristen – üvöltök, mérges vagyok rá és
dühös vagyok magamra. Hogy történhetett ez meg?
– Szedd össze magad – mondja Ryder. – A francba, fizesd
be magad egy öltáncra. Két legyet ütsz, egy csapásra.
in

Brock szeme Ryder és köztem ugrál, figyelem őt, ahogy

rágódik az ötleten, mielőtt bólintana. – Okos húzás.
– Nem – rázom meg a fejem.
rn

– Ha te nem, akkor valaki más fog. – Javier felnevet, és

nekiugrok.
Levegőbe dobja a kezeit, miközben Brock és Ryder újra
Bu

lefognak. – Vicceltem. A francba, új fiú. Nyugodj meg.

Krisztusom.
Visszahúzódom Brocktól és Rydertől, és megforgatom a
vállaimat. Egy öltánc. Baszódj meg. A segge az enyém egy
különszobában. – Jobb ötletem támadt.
Hátam mögött felhangzik néhány a kurva életbe, és ah, a
francba. Azonban elhagyom a VIP részleget, és elindulok
megkeresni őt, mikor a pincérnőnk az utamba kerül. – Hol van
a lány?
– Ginger?
– Nem érdekel, hogyan szólítod őt.
Pislog, de nem mozdul. – Rendben...
– Találd meg.
– Persze, gyönyörűm. Gyere velem. – Elkövet egy ostoba

s
mozdulatot, a kezét a karomra teszi, de lelököm.

el
Meglepetés és talán aggodalom színezi az arcát. – Csak várj
itt.
Követem a tekintetét, és magamban fortyogok. Csikorgatom

eb
a fogaimat, és zakatol az agyam. Már bent van Emma? Mit
csinál? Istenem. A francba. Mi a faszt tudok én róla? Nem
gR
igazán tudom kezelni ezt, és bár trappolok a szoba felé, még
mindig kába vagyok kissé. A privátszoba sötét és meleg. A
világítás halovány, egy karfa nélküli szék van benne, ami
majdnem olyan, mint egy pad, és a fejembe vér zúdul, miközben
in

az őrületbe kergetem magam a kíváncsiságommal és a

bizonytalanságommal, hogy ki volt már itt bent vele.
Az ajtó kinyílik, és az életem szerelme – ugyanúgy öltözve,
rn

mint a színpadon volt – tekintetét a padlóra szegezve besétál.

A vállai összeesve, és a szívem darabokra hullik. Ez valóban
ő.
Bu

A harag felemésztett engem, amíg képtelen voltam elérni és

karjaimban tartani őt, és most – teljesen összetörtem. Oly
mértékben feldúlt, hogy nem kapok levegőt.
– Sajnálom. – Ez egy suttogás az ő édes hangján, és egyben
az én vesztem.
Mélyről, a lelkem legmélyéből bődülök fel. Ez egy ősi
üvöltés, melynek alapjaiban kell megráznia az átkozott épületet.
Markommal beletépek a hajamba és ledobom magam az ülésre.
 – Emma. Mi a fasz van? Mi a fasz van? Az istenit neki... –
Felemelem a fejem, és látom, hogy néz rám szomorú szemekkel
és könnyek gördülnek le az arcán.
Leküzdöm a gombócot a torkomban, és még egyszer, de
ezúttal rekedtes hangon suttogva mondom: – Mi a fasz van?
A törékeny keze letörli a könnyeket, és óvatosan tesz egy
lépést előre. – El akartam mondani neked.

s
– Miért?

el
Beharapja az ajkát. – Kérlek, később kiabálj velem. Hagyd,
hogy később-
– Ems-

eb
– Bajban vagyok.
Libabőrös lettem. – Mi van?
gR
Felnéz a fejem fölé, és körbepillant a szobán. –
Megpróbáltam elmenni.
– Erőszakkal kényszerítettek ide?
– Nem.
in

– Nem? Krisztus. Basszus, Emma, miért?

– Én láttam... – Félbeszakítja magát, és közelebb lép. –
Miért vagy itt?
rn

– Munka.
Szorosan lecsukja a szemét. – Ne hagyj el. Nem számít,
mennyire dühös vagy, kérlek, kérlek, ne hagyjál itt egyedül.
Bu

– Mi a fasz folyik itt?

A tekintete ismét fölém suhan. Védi magát, odafigyel a
szavaira.
Kop, kop, kop.
Emma az ajtó felé fordul, eléggé remeg ahhoz, hogy a ruhái
ellenére is látom ezt. – Basszus.
 Félretolom a haragot, a bűntudatot, meg minden vele
kapcsolatos kérdést a múltjáról, és a velem szemben álló ijedt
lányra koncentrálok. – Mi folyik itt?
– Csak viselkedj természetesen.

s
el
eb
gR
in
rn
Bu
 3. FEJEZET

Emma

s
– Viselkedjek természetesen? – Grayson nyers hangja rám
telepszik, és figyelem, hogyan alakul át szuper-ijesztő-alfa

el
pasivá, ahogy az ajtókilincs elfordul.
Pontosan fél másodpercünk van, hogy ezt megoldjuk. –

eb
Igen, természetesen – válaszolom.
A kezemet végigsimítom az arcomon, hogy letöröljem az
árulkodó könnyeket, aztán az ujjaimat a hajamba fűzöm,
gR
miközben mozgatni kezdem a csípőmet. Bárki is jön be az ajtón,
az táncolva fog látni, nem pedig Bruno, vagy az előttem lévő
lobbanékony természetű ember által megfélemlítetten
viselkedve. Az igazság az, hogy csipkében és tűsarkúban még
in

soha nem voltam ennyire sebezhető, mint ebben a pillanatban.

Az apró szoba falai körülvesznek, és duplán aggódom a rejtett
kamerák miatt. Valaki mindig figyel. A testem mozog, de a
rn

tekintetem Graysonre tapad. Az eltorzult arckifejezésétől úgy

érzem, mintha nem is ismerne engem – mert nem is. Többé már
nem.
Bu

Sírni szeretnék. El akarok futni a biztonságiak mellett, és

elfelejteni azt, amit láttam a földszinten. De ehelyett magasra
tartom a fejem, és azt szimulálom, hogy biztonságban vagyok.
Meg tudom csinálni – évek óta minden szerdán Graynek
táncoltam. Közelebb lépek hozzá, ahogy az ajtó kitárul. Bruno
egyik embere megköszörüli a torkát, mintha még nem tudnám,
hogy itt van. – Minden oké idebent, Ginger?
 Mély lélegzetet veszek, és a csodában reménykedem: hogy
az Emerald’s bűnözői, vagy a döbbent, idegsokkos Grayson
miatt nem látszom rémültnek. Lehajtom a fejem, és a
legcsábítóbb, legbűnösebb mosolyomat villantom, a hangom
játékosan elmélyítem. – Gondolom, igen. Mi csak éppen
ismerkedünk. Vagy nem, bébi?
– Ez nem történhet meg – suttogja a fülembe.

s
Annyi érzékiséggel, amennyivel csak tudom, Grayson

el
mellkasára helyezem a kezem és odafordulok, hogy ránézzek, a
szemeimmel kérlelve, és imádkozva Istenhez, hogy ő is játssza el
a maga szerepét. Ellenkező esetben a munka véget ér, és

eb
visszahívnak a színfalak mögé. A legkevésbé sincs szükségem
arra, hogy a biztonsági őr el akarjon rángatni; nem tudom,
gR
Grayson hogyan kezelné ezt. A tesztoszteron mennyisége ebben
az apró helyiségben túlterhelt ettől a két erős férfitól.
De a biztonsági őr visszakozik. – Jelezd, ha valamire
szükséged van, Ginger.
in

– Jól vagyunk. Vagy nem, édes? – rebegtettem a hamis

szempilláimat, és azt kívánom, hogy Grayson egyetértsen.
Meg tudjuk csinálni. Grayson valamilyen beleegyezés félét
rn

morog és az izomember bólint felém. Elmosolyodom, mintha ez

is csak egy szerdai munka lenne. – Rendben. – Bezárja az ajtót,
Grayson és én egyedül maradunk. Kivéve a kamerát.
Bu

Tudom, mit kellene tennem, de az arckifejezése azt mondja,

ne tegyem. – Figyelnek – mondom.
Morog. – Hogy érted, bajban vagy?
– Úgy értem, ha most nem adom meg neked a százdolláros
öltáncot, rohadt nagy bajban leszek. Gray. Kérlek.
– Utálom ezt.
Közelebb hajolok hozzá. – Te is dolgozol. Tehát dolgoznunk
kellene.
 Istenem – annak ellenére, hogy mi minden történt,
észreveszem, hogy az illata friss, mint a szappan, és az ajkamat
beszívom. Teljesen képtelennek kéne lennie bármilyen vágyat
érezni ebben a helyzetben. De Gray miatt, aki megvédett engem,
és erre a tömény intenzitásra nem vagyok érzéketlen. Óh, fiú...
becsukom a szemem, a halk zene, amely körülvesz minket,
megrészegít. – Azt mondtad, hogy azt akarod, hogy táncoljak

s
neked, és itt vagyok.

el
– Nem így, és ezt te is tudod.
A kezemet a halántékára helyezem, remegő ujjaim a szőke
hajába túrnak, majd lecsúsztatom a tenyerem az arcára. A

eb
feszültség az állkapcsában szétárad, ahogy tovább folytatom a
simogatását, és lefelé haladva kezeim közé fogom a nyakát és
gR
hagyom, hogy a hüvelyujjam végigsimítson a torkán. Pulzusa
lüktet a bőröm alatt. – Kamera, Grayson. Játszd el a részed.
Annyira feszült. – Emma...
A show-nak muszáj folytatódnia, akár játszani akar, akár
in

nem. A csípőmet lassan ringatom, kezeit elveszem az öléből, és

az oldalamhoz húzom, majd a köntösöm selyemövéhez. Ideges
vagyok, de ez váratlanul... izgató. Nem akar itt lenni, és én sem.
rn

De egy érzelmi roham mindkettőnk megkönnyebbüléséért

sikolt. Nem tudom megmagyarázni miért, de ez több mint egy
begyakorolt mozgássorozat. Ez az álmom. Ez, hogy folyton
Bu

táncoljak neki, és ez most tényleg megtörténik. A szám nedves

és a szívverésem felgyorsul. – Most éppen Ginger vagyok. – A
köpenyem nyitva, ujjaim végigsimítanak a hasamon, fel a
mellemig. A szemei rám tapadnak, és látom – a háborút benne.
Graysonnek ez ugyanannyira tetszik, mint amennyire utálja.
Széttolom a térdeit, és a combja között mozogva hátranyomom
a széken. – Lazíts.
– Nem tudok...
 A szám a füle mellett van, ujjaim a hajával játszanak. –
Hagyd, hogy táncoljak neked. Nem azért, mert félek elhagyni a
szobát. – A nyelvemmel végignyalom a fülkagylóját. – És nem
azért, mert az új munkád azt jelenti, hogy itt kell lenned.
– Nem.
– Ez az én fantáziám, Gray. Ahogyan életben maradtam,
amikor eltűntél.

s
A teste megmerevedik alattam. – Nem...

el
– Nem tudtad. Tudom, bébi. Állj le ennek a
mondogatásával. – Elhúzódom tőle és leejtem a köntösömet. A
szeme éget, és tudom, hogy megadja azt választ, amit akarok,

eb
mert bármennyire dühös vagy csalódott is, ez Gray és én. Nem
vagyok hajlandó megengedni neki, hogy folytassa önmaga
gR
hibáztatását. Én is felelős vagyok, mert elmondhattam volna
valamit az életemről. Talán megtalálhattam volna őt – és többet
tehettem volna, mint a reménykedés és a róla való álmodozás. –
Gray, nem tudod? Nem számít, hogy a világ mely részében
in

voltál, vagy mit csináltál, vagy hogy ez mennyi ideig tartott, csak
azért léteztem, mert tudtam, hogy haza fogsz jönni újra.
Az ölébe ülök és megcsókolom – mélyen és keményen. Nem
rn

vagyok hajlandó megengedni neki, hogy mást mondjon. Nem

fogok elhúzódni ettől a csóktól. Meghalok a nyelvéért, neki is
éppúgy szüksége van a számra, mint nekem az övére. Az
Bu

izgalomtól veszélyesen elfelejtem, hogy mi történik ezen a

szobán kívül. Ujjaim az ingébe kapaszkodnak, csípőmet
forgatom, könyörögve, hogy most azonnal megkívánjon.
– Bassza meg – mondja, ahogy csókolózunk. Aztán birtokba
veszi a szám és megragadja az oldalam. – Nem tudok távol
maradni tőled. – Elpusztít a csókja, megrészegülök az erejétől,
szinte fájdalmas, ahogy tart engem. Nyers éhség szabadul fel a
testéből, és ha azt gondoltam, hogy én irányítottam – tévedtem.
 Megborzongok, izgalom hullámzik végig a testemen, a
vállamtól a bokámig. Szemem becsukódik, miközben
megharapja az ajkam és a csípőjét megfeszíti, lent tartva engem.
Az őrült vágytól felnyögök, ahogy a kemény erekciójához
dörzsölöm magam.
– Istenem, Ems...
Erős mellkasának emelkedése és süllyedése olyan, mint az

s
enyém. Mi egy levegő után kapkodó és ziháló árnyék vagyunk. –

el
Szeretlek, Gray – ilyen édes szavak egy ilyen mocskos helyen. –
Ugyanannyira, mint amennyire te szeretsz engem.
– Szavad ne feledd, mert lehet, hogy egy perc múlva

eb
elfelejted.
Mi?
gR
Grayson keze a fenekemre zárul és megszorítja. Kemény.
Óh, Istenem. A hátam ívbe feszül, és erős szorításának
fájdalmas harapása a magasba röpít. Hozzám dörzsöli
keménységét, és ez a súrlódás sokkal több, mint egy ingerlés.
in

– Mert dühös vagyok. – Megint megharapja a vállam,

végighúzva fogait a nyakamon.
Forog velem a világ. Nem tudok gondolkodni, csak az
rn

ösztöneim hajtanak. – Szent Isten.

Az egyik kezét felfuttatja a gerincemen, a másikat lejjebb
csúsztatja. Kábultan vonaglok rajta. Egyszer sem voltam
Bu

felizgulva az Emerald’s-ban. Minden mozdulat, minden ingerlés

gépies volt, de ez valami rendkívüli.
– Mi mást nem tudok még rólad? – morogja.
Csak annyit tehetek, hogy felnyögök – és ekkor eszembe jut,
hogy hol vagyunk. Abba kéne hagynom, és emlékeztetnem
kellene, hogy el kell menekülnöm, de csak a szükség fájdalmára
tudok gondolni, ami bennem épül. – Van itt egy kamera.
– Mögötted vagy mögöttem?– A vállamba harap.
 – Mögötted. – Megragadom, ahogy keményebben harap.
Gyorsan feláll, a fejét elfordítja, majd megragadja a szinte
elrejtett kamerát és kitépi azt. – Kész.
Nos, a fenébe, a francba, és még inkább a picsába. Bruno
nem fog örülni egy halott kamerának a privát szobában, de
Grayson leveszi a farmerét és én nem törődök senkivel, aki ezen
a szobán kívül van. Túl sok éve álmodtam arról, hogy Grayjel

s
vagyok az Emerald’s-ban.

el
A székre huppan, és magával visz engem is. A lábaim
körbeölelik és a karommal is átölelem. Körülveszem őt,
befészkelődve a mellkasára, kezei végigcsúsznak rajtam, mintha

eb
én lennék számára Isten ajándéka.
– Csinos, Anyuci – súgja a fülembe és oldalra húzza a
gR
tangám. – Szükségem van rád.
– Igen – a pénisze tompa feje nekem feszül. Már annyira
akarom, hogy nem tudok egy percet sem várni. Szorosan
magához présel, aztán belém hatol, felnyársal, szétfeszít, hogy
in

még többért kiáltsak. Grayson hátrahúzódik, aztán a hatalmas

farkát visszalökve előrenyomul.
– A francba, asszony – morogja, ami úgy hangzott, mintha
rn

nem az én fülemnek szánta volna. De nem csak hallom a

szavakat – érzem is a rezgéseiket. A mellbimbóim még jobban
megkeményednek és a legintimebb izmaimat tűzbe borítják. –
Bu

Te vagy a világom. Tudod?

Újra mélyen elmerül bennem, és felzihálok. Ráomlok és
összeszorítom a számat a nyakán. Grayson keményen dönget. A
düh és szívfájdalom ott van a teste minden egyes darabjával az
enyémben. A durvaság – a mohóság, a szükség éhsége, amit tesz
velem – függőséget okoz. Ahogy ziháló lélegzete a bőrömet
égeti, gyorsabban emelkedem, elhagyva azt a pontot, amit még
kezelni tudok. Ah, ó, Istenem. – Grayson!
 Összeszorított foggal a nevét kiáltom, felnyögök és
elélvezek. A szívverése a mellkasomon robban, ahogy ő is
elmegy. Összegabalyodva, egyszerre lélegezve, és túlélve egy
eufóriát, lélegzetelállítóan ijesztő.
– Szeretlek – mormogom a bőrébe. – Jobban szeretlek,
mint amit meg tudok érteni.
Elkapja a számat egy olyan csókba, ami ugyanolyan durva,

s
mint amilyen édes. Elveszek benne és teljesen kimerülök.

el
Kopp, kopp. – Vedd le a kezed a lányról, hacsak nem
csengetsz le érte egy kis pénzt.
Bruno hangja hallatszik át az ajtón.

eb
A fenébe.
gR
in
rn
Bu
 4. fejezet

Emma

s
Mielőtt nemet mondhattam volna és megpróbálhattam

el
volna megmagyarázni mindkét embernek, hogy nincs itt semmi
látnivaló, Gray letesz oldalra. Gyorsan rendbe szedjük a

eb
ruháinkat, és egy másodperccel később kivágódik az ajtó. Bruno
áll ott, mereven bámulva és felmérve a helyzetet.
Grayson keresztbe fonja a karját. – Van valami probléma?
gR
– Tudsz valamit a kamerámról? – csattan Bruno vaskos
akcentusa.
Grayson testbeszéde megváltozik, és úgy viselkedik, mint
akit a legkevésbé sem érdekel egy sztriptíztáncos. – Nem
in

rajongok a közönségért.
– Nem te döntöd el.
Előrelépek. – Gyerünk, Bruno. Tudod, hogy csak táncolok.
rn

Bruno szeme összeszűkül, felmérve Graysont, aztán engem.

– Fejezd be.
– Jól vagyunk – mondja Grayson. Hozzám fordul, hátat
Bu

fordítva Brunónak, furcsa kifejezéssel az arcán. Nem tudom

kitalálni, hogy mire gondol. Az agyam még mindig a
zavarodottságom tetőfokán van, és hirtelen remegni kezdek,
mert nem akarok Brunóval egyedül lenni
– Köszönöm a táncot. – Nem csókol meg, de a fülem mögé
simít egy hajtincset, közelebb hajol és azt suttogja. – Vissza a
munkához. Rajtad tartom a szemem – ne aggódj.
 Aztán egy szó nélkül elmegy Bruno mellett, itt hagyva
engem a főnököm kényelmetlenül intenzív tanulmányozása
alatt. Bruno megropogtatja mindkét öklén az ízületeit, a
folyamat mintha örökké tartana, majd visszarakja a kezét a
zsebébe. – Beszélnünk kell arról, amit láttál.
– Nem láttam semmit, és még mindig beteg vagyok. Szóval,
én csak...

s
Megrázza a fejét, kinyitja az ajtót és beengedi az egyik

el
biztonságis srácot, akit ritkán látok. Ez egy nagyon szűk hely,
egy lépést hátrálok, de a kezei megragadnak. A lábaim nem
mozdulnak, mégis az ajtó felé haladunk, amint kivonszolnak

eb
engem.
– Hé, srácok. – Küzdök. – Engedjetek el.
gR
Nincs válasz, de távolodunk az Emerald’s nyitott
emelvényétől, a hátsó lépcsőhöz, amit csak Bruno és az
izomemberei használnak.
Szarba. A francba. A fenébe. Bruno fog... Nem tudom, hogy
in

mit, de az nagyon rossz lesz.

– Szerintem a lány azt mondta, engedjétek el, seggfejek –
dördül fel Grayson hangja mögöttem.
rn

Köszönöm Istenem. Felé fordulok, megbökve a fickót, aki a

karomat fogja. Ő megrázz, és a fintor Grayson arcán azt mondja,
hogy mindenkit meg akar itt ölni.
Bu

– Nem a csajod, aki miatt aggódnod kell. – Felemel a

biztonságis és megfordul.
A hátam mögül gyomorforgató ordítás jön, és oldalra
lendülök, ahogy Grayson őrült gyorsan közém és az izomember
közé vágódik. Visszairamodok, aztán megpördülök, hogy
lelépjek, de egy szilárd emberi falba csapódok. Mikor felnézek,
látom, hogy ez nem Bruno Raszta biztonsági emberei közül való.
Felemel és átad egy másik – hasonlóan nagydarab – fickónak.
 – Nem szép dolog – mondja közömbösen. Nem
idevalósinak hangzik, különösen az ausztrál akcentusával,
ötletem sincs, hogy mi történik. A karjaiban vagyok, és miután
elhagytuk Brunót, még mindig kiszolgáltatottnak érzem magam,
de nem akarok meghalni.
Az ausztrál srác bólint valakinek. – Menjünk.
Grayson felé fordulok, de úgy néz ki, mint aki Brunóval és a

s
biztonságiakkal akar verekedni. Milyen más választásom van-?

el
– Tedd. Le. Őt – szólal meg mögülem egy hang.
Oh, Istenem! Ez a hang nagyon hasonlít a testvérem
hangjára. A gyomrom lesüllyed.

eb
Labdává gömbölyödöm az ismeretlen ausztrál srácnak
feszülve. Ennek semmi értelme, kivéve – ó, a fenébe –
gR
emlékszem, hogy vészhelyzet esetére elmondtam Cherrynek,
hogy Ryan vigyen ki innen. Felemelem a fejem és imádkozom,
hogy a fülem becsapjon. Ó. A fenébe. A francba. Ryan nem
egyenruhában van, a farmerjára van csíptetve a jelvénye, két
in

nagyon nagy pisztoly van az oldalához szíjazva.

– Tedd le őt, vagy esküszöm... – A keze a pisztolytáskán van.
– Emma, gyere ide.
rn

Az ausztrál lenéz rám. – Ismered?

– A testvérem.
Az arckifejezése azt mondja, hogy a francba, de nekem azt
Bu

feleli. – Rendben van.

A semmiből Ryant hátulról biztonságiak veszik körül. A
testvérem egy félelmetes fickó, egy tiszta, száz százalékos düh
tombol a harcra-kész arcán. Egy kis területen vagyunk, ami tele
van erőszakos kinézetű férfiakkal, akik készek a halálig harcolni.
Az ausztrál még mindig velem a karjában hátrál. Grayson és a
másik fickó Ryan felé nyomakszik, míg mindhármuk szorosan,
vállvetve nem áll egymás mellett. De ők kettő az egy ellen
létszámfölényben vannak.
– Van egy megállapodásom – mondja Bruno. – Itt
nincsenek jelvények.
– Nem velem van egyezséged, seggfej. – Ryan kiegyenesíti a
vállát. – Ha a húgom el akarja hagyni ezt a helyet, akkor
elhagyja.

s
Bruno felém fordul. – A bátyád zsaru?

el
Az ausztrál védelmezően szorosan magához ölel,
megnyugtat, és a sötét hajú srác Grayson mellett elém lép. – A
lány lelép, ma este korábban lesz zárás. Szétszedjük ezt a szart.

eb
Bruno megrázza a fejét. – Semmit sem szedtek szét.
Az ausztrál fickó ismét elmozdul, kihúzva minket, készen
gR
állva a vérfürdőre. Bruno mellékesen felemeli a szájához a
csuklóját. Ismerem ezt a mozdulatot! A színfalak mögötti
embereivel kommunikál. A francba... Ez nagyon rossz.
Nem ismerem az Ausztrált a klubból, de Grayson azt
in

mondta, hogy egy biztonsági állásinterjún volt a jó fiúknál.

Eddig megvédett, így hozzá fordulok és azt suttogom. – Volt egy
lány a földszinten. Nem kellett volna látnom őt.
rn

Kék szeme egy pillanatig engem tanulmányoz, majd az

előttem lévő srácra ugrik. – Főnök.
A sötét hajú fickó elfordul, szemmel tartva Brunót. – Igen.
Bu

Az ausztrál és a sötét hajú srác egy pillantást vált,

információt cserélve a kezeik mozgásával és a szemükkel.
Bruno figyeli őket, majd a mikrofonba kiabál. – Zárd le.
– A francba – mondja mellékesen az ausztrál, éppen akkor,
amikor hirtelen gyorsan elmozdulunk. Egy asztal mögé
kerülünk.
Zaj robban onnan, ahonnan egy másodperccel előbb
voltunk – hús csapódik húshoz, hegyméretű emberek birkózzák
egymást a földre. Egy új srác bukik le az asztal alá hozzánk. –
Beszélj gyorsan.
Ez egy másik akcentus. Dél-Amerikai talán. Az arcán
halványuló zúzódások. Ezek a srácok készek mind verekedni,
vagy mi? Oké. Beszélj gyorsan. Ööö. Harcolok a
gondolataimmal. – Egy lány volt lent a földszinten egy
szobában, de nem ismertem fel. De hallottam eladva... – A

s
gyomrom megint lesüllyed. – Mint aki eladásra kerül.

el
Duzzadt szeme összeszűkül. – Láttál egy prostituáltat?
– Bruno megengedi a lányoknak, ha akarják. Ez inkább egy
árverés volt.

eb
– Kibaszott megerősítés. – Megrázza a fejét. Gyorsabban
beszél bele a csuklóján lévő mikrofonba, mint ahogy kimondom,
gR
és felém fordul. – Jó kislány. Javier vagyok. Ő Ryder.
Köszöntelek a világunkban, gyönyörű.
in
rn
Bu
 5. fejezet

Grayson

s
Ez úgy kezdődött, hogy közülünk hárman szembekerültünk

el
velük. Megoldhattuk volna ezt a problémát. Aztán a csapat többi
tagja is megjelent és gyorsan véget vetett a verekedésnek. Ryan

eb
jelvénye meglepően hasznos volt, de mindent egybevetve, ő és
én nem voltunk benne abban a csapatban, amelyik ezt a munkát
befejezte. Egy próbaidős munkán voltam, amit most már soha
gR
nem fogok megkapni, és Ryannek nem kellett volna
belekeverednie.
A Delta megy és teszi a dolgát, bármi is az, amit a Delta
csinál a színfalak mögött, és én elindulok az asztal felé, ahol
in

Javier és Ryder biztonságban tartják Emmát.

Az Emerald’s-ban káosz van. Evakuálják az embereket – a
férfiak a kocsijukhoz, a sztriptíztáncosnők pedig a ruhájukért
rn

rohannak. A hely felbolydult és elvadult, a csajom meg ideges,

és két srác nyugtatgatja, akiket nem ismerek. Hálás vagyok
azért, hogy itt vannak, de ennyi elég is.
Bu

Átugrok egy korláton, és amikor meglátja, hogy felé tartok,

Emma arca felragyog. A francba. Ember, az a reakció felkavar
engem mélyen legbelül. Elfeledkezem a két férfiról, akik őrt
állnak mellette, karjaim közé ölelem, miközben a fejét a
mellkasomhoz szorítom. Éreznem kell őt és hallani a hangját
ahhoz, hogy tudjam, hogy rendben van.
– Jól vagy, csinos Anyuci?
 Bólint. Azután szipog.
Istenem – nincs rendben. Persze, hogy nincs rendben. Nem
ismerem a részleteket, miért gondolta, hogy korábban bajban
volt, de ha ennek bármi köze van ahhoz, amiért itt van a Delta,
akkor darabokra fogok tépni bárkit, aki megrémítette.
Megsimogatom a haját, az államat a feje tetejére hajtom és
szemem a srácokon. – Jól vagyunk. Köszönöm.

s
Ryder arra felé fordítja a fejét, ahol a csapat eltűnt. – Brock

el
beszélni akar vele.
Bólintok. – Később.
Emma visszahúzódik, és halványan mosolyogva a két férfi

eb
felé fordul. – Köszönöm… mindezt.
Javier bólint, gyengéden megpaskolja a vállát és elsétál.
gR
Ryder keresztbe fonja karját a mellkasa előtt. – Szar
körülmények, kedvesem, de komolyan vettük. Örülök, hogy
találkoztunk.
– Köszönöm. – Emma újra ellazul mellettem, de az ujjai
in

megérintik oldalt az arcomat, ahol biztos vagyok benne, hogy

egy vagy két véraláfutás már kezd kialakulni.
– Ez a küzdelem nagyon úgy tűnik, hogy fájdalmas volt.
rn

Az ajkam félig vigyorba húzódik, és halkan felnevetek. –

Nem gondolkodtam rajta, azt hiszem.
Fészkelődik, és ujjai összekulcsolódnak az enyémmel. –
Bu

Vérzik a kezed.
– A francba. Sajnálom. – Beletörlöm őket a nadrágomba. –
Elintézve.
– Kemény fickó. – De ezúttal valóban mosolyog.
A terem másik végében, Ryan beszél néhány zsaruval. Úgy
tűnik, hogy nagyon közeli barátok, de aztán a pillantása rajtam
landol, majd Emmára siklik. Kezet ráz a férfiakkal és elindul
felénk.
 – Feltételezem, hogy Ryan sem tudott róla.
– Nem – suttogja.
– Alig háromméternyire van és egyre közeledik.
Emma felnyög. – Ó, Istenem. Ez szívás...
– Emma. – Ryan hangja aggodalomra ad okot. –
Beszélhetünk?
– ...lesz – és nekem dől.

s
Megtartom, és Ryan szemébe nézek. Jobban teszi, ha vigyáz

el
a seggére ez alatt a beszélgetés alatt. Ha én képes vagyok kezelni
ezt, akkor ő is képes.
– Ems? – Magamhoz szorítom.

eb
Nem fordul Ryan felé. – Mindenki rettenetesen csalódott
lesz.
gR
– Senki sem csalódott. – Ezt az ő érdekében mondom, de
elég hangosan ahhoz, hogy Ryan is hallja. Istenre esküszöm, ha
bármit mond, ami tovább súlyosbítja Emma helyzetét, a
köztünk lévő fegyverszünetet egy pillanat alatt fel fogom rúgni.
in

Emma
rn

– Képtelen vagyok Ryanre nézni. – Ez nem azért van, mert

zavarban vagyok attól, amit tettem. Kemény döntéseket hoztam,
és egyedül vállalom a következményeket. De van valami, ami ezt
Bu

az érzést annyira megkeseríti, és én olyan közel voltam ahhoz,

hogy... soha többé nem látom. Hogy Ryannek és Graysonnek
verekedésbe kellett keveredni ahhoz, hogy megmentsenek – ez
megaláz. Sosem voltam még ennyire kiszolgáltatott.
Ryan az egyik kezét a vállamra helyezi. – Jól vagy?
– Remekül. –De még mindig nem nézek rá.
– Ems – mormogja Grayson a fülembe. – Beszélj vele.
 Könnybe lábadt a szemem, amikor először megláttam
Graysont – amikor összekapcsoltam a közönség soraiban a
srácot az én Graysonommal, és érzékeltem a sokkot, a haragot,
és a „Mi a fasz van?” kifejezést az arcán. Most szembefordulok a
testvéremmel, aki minden szempontból ugyanolyan fenyegetően
néz ki, mint Grayson, és ugyanazon küzdelemben szerzett
duzzanatok borítják az arcát. A torkomban gombóc nő az

s
érzelmektől, és nem tudom lenyelni a bűntudat miatt, amit

el
teljesen sikerült figyelmen kívül hagynom azalatt, amíg itt
dolgoztam.
– Szia. – Az alsó ajkamat beszívtam a fogaim közé.

eb
Gray elindul, hogy egy széket hozzon nekem. – Jó, akkor
hagylak benneteket beszélgetni.
gR
Ujjaimmal belekapaszkodom az ingébe. Nem akarom, hogy
ott hagyjon.
– Nem, jól van így. – Ryan felemel egy széket és
belehuppan. – Gray maradhat. Értem én.
in

Gray bólint, és ráültet egy székre, Ryannel szemben. A

feszültség megőrjít, és a legrosszabbra számítok.
Egy ribanc vagy.
rn

Hülye vagy.
Csalódott vagyok.
Undorító vagyok.
Bu

De Ryan csak bámul. Végül az egyik kezét végigsimítja az

arcán. – Beszéltem Cherryvel. Tájékoztatott néhány apróságról.
Ó, lőjetek le.
Fogalmam sincs, mit mondhatott Cherry, így beharapom az
ajkam és várok, remélve, hogy folytatni fogja. A tekintete
Graysonra ugrik, aztán vissza rám. – Nyilvánvaló, hogy bármit
is csinálsz, hogy némi pénzt keress, ez a te döntésed. Ugyanez a
helyzet Cherryvel. Nem az én dolgom.
 Tágra nyílik a szemem, és csak elképzelni tudom, mit
mondott Cherry – vagy mivel fenyegetőzött –, hogy a testvérünk
ragaszkodjon ehhez a nem-Ryan féle válaszhoz.
– De most komolyan – jól vagy? – kérdezi.
Vállat vonok. – Nem tudom. Mi a helyzet veled? Jelenleg –
haragszik, szégyell, dühös – dolgozol?
– Valami olyasmi. Van egy kis ... – Félrenéz, mintha keresné

s
a megfelelő szót. – Hatásköri probléma.

el
– Hogy érted?
Grayson megköszörüli a torkát.
- Azok az emberek, akikkel idejöttem, rendelkeznek egy nem

eb
hivatalos szövetségi szerződéssel a lánykereskedőkről...
Kiegyenesedem. Az agyam sebesen pörög. –Várj. Mi van? –
gR
Úgy bámul rám, mintha meg lennék őrülve, és Ryan felé
fordulok. – Ugyanaz a nézés. – Hogy érted azt, hogy kereskedő?
Ryan felemeli a szemöldökét, és látom, hogy átpasszolja a
kérdést Graysonnak.
in

A gyomrom felkavarodik. – Brunónál volt néhány olyan

lány, akiket felkínált. Esetenként. Nem mindenkit. Engem soha.
– Döbbenten pislogok. Én nem helyeslem a prostitúciót – de
rn

ízlések és pofonok. De talán tévedtem – nagyon, nagyon

tévedtem. – Ennyi. Rendben?
Gray kissé megrázza a fejét. – Nem hinném, bébi.
Bu

Arrébb húzódok, fáj a gyomrom. Hányinger hullámzik át

rajtam. – De én ismerem az itteni lányokat. Senkit sem
kényszerítettek. – Vagy talán mégis? Én mindig is más voltam,
és senki sem maradt körülöttem sokáig.
Ryan fészkelődik a székében. – Úgy tűnik, ez érint egy pár
korrupt zsarut is. Nem tudom. Senki sem mondja el ezt egy
újonc zsarunak.
 – Nem vagyok hülye... – Nem tudom felfogni ezt. – Annyira
hülye vagyok. Ó, Istenem.
– Nem vagy az, bébi. – Grayson hangja hiába megnyugtató,
nem hiszek neki.
– Nem tudtam erről. Egészen mostanáig – ó, Istenem. A
lány a színpadon. Vajon... – Nem is tudom, hogy mit kérdezzek.
Vajon... eladták őket a beleegyezésük nélkül? Tudtam, hogy ez

s
nem helyes. Rossz. De ez fel sem merült bennem, hogy ő olyan

el
volt – nem is tudom –, mint akit elraboltak és kényszerítettek. –
Hányni fogok.
Amilyen gyorsan csak tudok, kibújok Grayson karjai közül

eb
és a fürdőszoba felé futok. Téblábolok a fülkében és várom, hogy
hányjak. De nem tudok. Ez csak egy nyomasztó, undorító
gR
valami, amitől összerázkódom.
– Mi a franc! – Beleütök az elválasztófalba, olyan
keményen, amennyire csak tudok, de nem érzem magam
jobban. Belerúgok az ajtóba, és az becsapódik, csak hogy újra
in

kinyíljon. – Ahhh! – kiabálok, aztán a WC-ülőkére rogyok, és

teljesen magamba roskadok.
Arcom a kezembe temetve halkan zokogok, képtelen vagyok
rn

levegőt venni, bármilyen erősen is fuldoklom. Éveken keresztül

azt gondoltam, hogy mindent az ellenőrzésem alatt tartok, és
most, az orrom előtt ez történik. Ez undorító, és ezek a nők nem
Bu

rendelkeztek választási lehetőséggel. Elképzelni sem tudom,

hogy mennyire megfélemlítettnek, dühösnek vagy
összezavarodottnak kellett lenniük. Bedrogozták?
Megzsarolták? Elrabolták? Egyszerűen nem bírom ezt felfogni.
Kopogás. – Emma? – kérdezi Ryan próbaképpen a
fürdőszobai ajtóból.
– Menj el.
 Pár perc sírás után egy újabb kopogás. Lépések zaja, amiből
tudom, hogy Grayson odajön a fülkéhez. – Ems, bébi, minden
oké?
– Légy szíves, csak hagyj békén – szipogom. – Kérlek.
Nem vesz tudomást rólam, és bekopog a fülke ajtaján. –
Aggódom miattad.
– Felesleges. Csak menj el.

s
Nem hiszem, hogy sírtam volna az elmúlt években, és ez –

el
nem, minden – most egy kicsit túl sok, hogy magamban
tartsam. Egyedül akarok lenni.
Kétszer az ajtóba csap az öklével. – Rendben, de itt vagyok

eb
az ajtón kívül, ha szükséged van rám.
– Oké.
gR
Elmegy, hála Istennek. Gyűlölöm, amiért ennyire naiv
voltam. Emberkereskedők? Annyira, de annyira hülye vagyok.
Végül összerogytam. A mozgás-érzékelő lámpák már rég
kikapcsoltak, és a szoba hátborzongatóan csendes – mindaddig,
in

amíg az az átkozott ajtó újra kinyílik, és a világítás

visszakapcsol. – Menj – nyögöm ki – el.
– Ne csináld ezt, édesem.
rn

Sarah. Ó, Istenem. A fülke ajtaja kinyílik, és ott áll a legjobb

barátnőm a pizsamájában és az edzőcipőjében. Gyorsabban,
mint ahogy meg tudnám köszönni neki, hogy felbukkant,
Bu

kirángat a fülkéből.
– Ryan szólt, és Graysonnel is találkoztam. Szóval van egy
csomó megbeszélnivalónk. De először is, jól vagy?
Könnyek törnek elő. – Nem.
Olyan erősen megölel, hogy még a lábujjaimban is érzem. –
Oké, rendben van.
– Annyira hülye vagyok.
 – Nem. Nem tudtad. És te már rég ezer mérföld/órás
sebességgel hajszolod agyon magad. Az egyetlen dolog, amire
fókuszálnod kellett, az Cally volt, nem pedig a világ betegségei
után való nyomozás.
– Tudnom kellett volna. Egy csomó dolog felett szemet
hunytam.
– Nem lehetsz az erkölcsi iránytűje mindazoknak, akikkel

s
találkozol.

el
Beharapom az ajkam. – Már semmit sem tudok. Grayson
meghalt, és most él. Bruno egy fasz, de valójában, ő egy
lánykereskedő? Úgy értem, ugyan már. Kinek hiányzik az ilyen

eb
cucc?
– Édesem. Stop.
gR
– Úgy érzem magam, mint a legostobább személy az
életben.
Sarah megrázza a fejét. – Cherry itt táncolt. Nem észlelt
semmi gyanúsat. Ryan mondott valamit egy belső vizsgálatról.
in

Tehát a zsaruknak benne kellett lennie. Van itt pár

tagbaszakadt, katona kinézetű fószer, akik fedésben voltak, így
mondhatom, hogy egy csomó embernek fogalma sem volt arról,
rn

hogy mi folyik itt.

Felsóhajtok, hagyva, hogy a logikája megragadjon. – Hol
van Bruno?
Bu

– Nem tudom.
– Nem tudom, mit tegyek, Sarah. Nem akarok beszélni
Grayjel és nem akarom látni Ryant sem.
– Azt hiszem, először is megszabadulunk ettől a
sztriptíztáncosnő öltözéktől, és beleugrunk egy farmerbe, vagy
valami hasonlóba. Ráadásul, ott van az a két nagyon aggódó
srác, akik egy pár méterre a mosdótól telepedtek le, várva, hogy
kijöjj. Apropó, fizettem volna, hogy lássam, ahogy távol tartod
magadtól a segítségüket.
Lehajtom a fejem. A szemeim duzzadtak, és a sminkem
teljesen szétmázolódott. Rég eltávolítottam a műszempilláimat.
– Muszáj megmosnom az arcomat, mielőtt kimegyek oda.
A lemosó nélküli smink eltávolítás teljesen haszontalan. Két
perc után sokkal rosszabbul nézek ki. Megrázom a fejem és

s
rámutatok a vörös orromra és a püffedt szemeimre. – Dögös.

el
– Á, nem olyan rossz, mint gondolod – nevet Sarah. – És
hagyd, hogy másodjára is elmondjam... Grayson annyira dögös,
talán dögösebb, mint a testvéred. – A levegőbe emeli a kezeit. –

eb
Nem, nem akarom hallani, hogy nem mondhatom ezt. Ideje és
helye van az ilyen vallomásoknak, és amikor Ryan megjelenik,
gR
mint egy morgós, kemény srác, a csípőjén bazinagy fegyverekkel
– egy másodpercig felejtsük el, hogy a testvéred, így én is
rámutathatok, baszd ki, hogy n-a-gy-o-n jól néz ki.
Nevetnem kell. – Ó, ez már túl sok.
in

– Sosem gondoltam volna, hogy miután felhív az éjszaka

közepén, ez így fog végződni. De megragadom a lehetőséget.
Becsukom a szemem, és figyelmen kívül hagyom a tompa,
rn

lüktető fejfájást, ami elkezdődött. – Rendben. Menjünk.

Kinyitja a fürdőszoba ajtaját, és a következő felállás vár
rám: Ryan – fegyverekkel és jelvénnyel a derekán – mellette egy
Bu

dögös pasi sötét hajjal és tetoválásokkal, aki mellett egy

idősebb-de-még-mindig-dögös sötét hajú férfi áll, és végül ott
van, Grayson – élesen kirajzolódó, de finom metszésű arccal,
elmerengve és megszemélyesítve az alfa szót. Négy férfi, akik
úgy néznek ki, mint akik készek ölni.
– A szívdöglesztők szent anyja – súgja Sarah. – Épp
meghaltam és a rosszfiúk mennyországába kerültem.
 6. fejezet

Grayson

Lehet, hogy a rágófogaim összetörnek, annyira keményen

s
csikorgatom őket. Megfájdult a fejem az utóbbi néhány órától,

el
de különösen miután Emma elrejtőzött a fürdőszobában.
Ryannek esélye sem volt, de a hívd-be-a-legjobb-barátodat

eb
trükkje megérdemel egy csekély elismerést. Sarah gyorsan
beugrott a fürdőszobába, és kijött egy gyönyörű, ámbár
kimerült, zaklatott kinézetű, Emma Kingsleyvel.
gR
A francba. Ebben a pillanatban jobban szeretném azt, hogy
a nevemet viselje, mint amennyire lélegezni akarok. Emma
Ford. Ennek így kell lennie.
Veszek egy mély lélegzetet és ökölbe szorítom a kezemet,
in

megpróbálok összpontosítani az adott helyzetre. Ryan és én

össze voltunk kötve Brock által. Nem sokkal azután, hogy ez az
ember jóváhagyta a Titánhoz való felvételemet. Kiderült, hogy ő
rn

– Jared — a tulajdonosa az egész cégnek. Mindkét srác magasról

tett arra, amit a zsaruk mondtak, és Ryan kivételével, mind
elhajtották őket az Emerald’s-ból, amikor Brunót és a
Bu

bűnözőbandáját letartóztatták.
Csak annyit tudok, hogy Delta a munkája során darabokra
szedte a házat, információk és bármi más után kutatva
nélkülem. Nagy meglepetés. Harc a VIP-ben? Ellenőrizni.
Kibasztak a csapatból, mert szorosan ragaszkodtam a
csajomhoz? Ellenőrizni.
 Gyorsan Emmához lépek, és magam mellé húzom Sarah
oldaláról. Mindkét lány tágra nyílt szemekkel néz. Talán nem
számítottak ránk, hogy várni fogunk, de így megy ez. A Titánnak
olyan kérdései vannak, melyekre csak Emma tud válaszolni, és
én nem mozdulok mellőle. Sem Ryan.
– Gyere. – Karjaim közt tartva odavezetem a fő páholyhoz,
ahol a lámpák már fel vannak kapcsolva.

s
– Várj, haver. – Sarah megfogja a másik karját. –

el
Visszajövünk.
– Em-
Sarah mogorván rám néz. – Komolyan, Grayson, adj egy

eb
percet neki. Rendbe kell szednünk magunkat.
– Jól vagyok – közli Emma. – Át akarok öltözni.
gR
Összehúzom a szemem. Tudom, hogy minden rendben lesz
vele, de nem akarom elengedni.
Mégis megteszem. – Tedd a dolgod. Itt leszünk.
A két nő eltűnik, Brock és Jared megragadnak egy széket és
in

vitatkoznak valamin, aminek nyilvánvalóan nem akarják, hogy

részesei legyünk. Keményen kilélegzek, jóval inkább a
tehetetlenség, mint a kimerültség miatt, aztán Ryan felé
rn

fordulok. Már rég nem beszéltünk egymással a szükséges

társalgási pontok kivételével semmiről.
Hintázom a sarkamon. – Szóval, zsaru lettél, huh?
Bu

Bólint. – Mindig is ez volt a terv.

Szintén bólintok. – Helyes.
Ryan arrébb mozdul, azután beletúr a hajába. Lassan
megrázza a fejét. – Nem tudtam erről a mocsokról.
Fogadok, hogy nem. – Úgy tűnik, ha egy lány titkolózik,
akkor azt jól csinálja.
 Ryan harsány nevetéssel szünteti meg a komorságát. – Igen,
talán. – A szemei átugranak rajtam, és a lányok hangja azelőtt
behallatszik, mielőtt belépnének a szobába.
Besétálnak, Emma farmerben és egy pólóban. Letörölte a
sminkrétegeket az arcáról, de a véraláfutásos szeme még mindig
duzzadt. Ennek ellenére a mosolya újra felbukkant.
Magabiztosabb, mint amire számítottam. Nem tudom, miért

s
vártam tőle azt, hogy még mindig megrendült lesz. Emlékeznem

el
kellett volna rá, hogy Emma egy harcos. Túlélő.
– Rendben. – Jared feláll és felé sétál. – Már találkoztál
Brockkal. – Fejével a Delta-csoport vezetője felé int. – Jared

eb
Westin vagyok. Tudni akarok mindent, amit tudsz.
Beszélgessünk!
gR
A férfinak van egy olyan vonása, ami azt mutatja a világ felé,
hogy először öl és csak aztán kérdez. De abban a mogorva
kérésben, hogy beszéljenek, abban, ahogyan kéri, van valami,
ami azt sugallja, hogy meg kellene bíznia benne.
in

Emma bólint, és Jared úgy néz rám, mint aki az

engedélyemet kéri. Bassza meg, ha tudom, miért. Nem mondott
többet öt szónál nekem. Esélyem sincs rá, hogy megkapjam ezt
rn

az állást, akkor miért tesz úgy, mint akit érdekel. De bólintok.

Sarah átvándorol hozzánk, amint Emma csatlakozik
hozzájuk a szoba másik oldalában.
Bu

Körbepillantok. Egy átkozott jó dolog sem sült még ki

ezekről a helyekről. Gyűlölöm ezeket. Csak amikor a fogaim már
megint csikorognak, Sarah mereven felém fordul.
– Hé, beszélnünk kell. – Ez a kicsi lány fele akkora mérettel
és súllyal, mint én, kezeit a csípőjére téve, olyan mogorván néz
rám, mintha én lettem volna a titkos sztiptíztáncosnők egyik
munkaadója.
Felemelem a szemöldököm. – Miről?
 – Rólad. Haver.
Jézusom. Sarah válla fölött megpillantom, ahogy Ryan küzd
a vigyorával. A francba. Jó képet vágok hozzá és felkészülök rá,
bármi is lesz a mondandója. – Rendben, édesem. Benne vagyok
a beszélgetős játékban.
Ó, egyáltalán nem, Mr. Visszatérő Újra a Színen. Immunis
vagyok a jóképű-sármos dolgokra, amik rád jellemzők, és őrült

s
módon örülök Emmának és... – Félbeszakítja saját magát, és

el
egy pillanatra lelassítja a leckéztető-vagdalkozó-ledorongoló
előadását.
– Cally – segítem ki.

eb
A szemei összeszűkülnek. – Én őrült módon örülök nekik,
de ha megbántod, akkor megtalálom a módját, hogy
gR
tönkretegyelek.
Egy részem inkább megvédené magamat tőle, de megértem.
Valójában örülök, hogy Emma egy olyan lányt tud a háta
mögött, mint Sarah. – Nem kell amiatt aggódnod, hogy
in

fájdalmat okozok neki. Azok a lányok a mindenem.

– Nem engedem, hogy kétszer is megégesse magát.
Ryan Sarah-t figyelve odasétál. – Nyugi, gyilkos.
rn

Ez a védelem váratlan, de úgy tűnik, Ryan tudja, hogyan kell

hatástalanítani Sarah-t.
Egy lépést hátralép, bár az arckifejezése azt mondja, hogy
Bu

inkább egy lépést tenne felé. Aztán felváltva megfenyeget

bennünket az ujjával.
– Ha bármelyikőtök is pokollá teszi az életét ezért, eláslak
benneteket a földbe.
Ryan csücsörített a szájával. – Megértettem, gengszter. –
Aztán egy őszinte mosollyal hozzátette: – Senki sem tervezi,
hogy ráugrik az ügyére.
 Rendben. Oké. Emma testvére meg fogja őrizni a
hidegvérét, és meg fogom találni a módját, hogy kezeljem a saját
érzéseimet, amiért itt találtam a csajom. Kiengedem a
feszültséget, melyet észre sem vettem, hogy felgyülemlett
bennem. Miután láttam, hogy Ryan hogyan reagált a
hazatérésemre, ötletem sem volt, hogyan birkózna meg ezzel. A
fogadásom sikertelenebb nem is lehetett volna, így Ryan

s
engedékenysége Sarah felé kissé sokkoló.

el
– És ti ketten. – Az ujja oda-vissza mozog Ryan és köztem
megint. – Ha seggfejként viselkedtek egymással, az is fájni fog
neki. Akkor pedig meg fogom találni a módját, hogy elintézzelek

eb
mindkettőtöket, pedig nem igazán vagyok alkalmas erre a
gyilkolásos dologra.
gR
Az ajkaimba kell harapnom. Fogalmam sincs, vajon ez a
lány valódi, vagy az őrült barátom, Mazzie, Emma féle változata.
De Ryan odamegy mellé, átkarolja – amitől elpirul és rácsap a
mellkasára – és felnevet. – Minden rendben lesz, Sarah.
in

– Ne hízelegj, Ryan. Immunis vagyok rád. – Kibújik,

otthagy bennünket, hogy megnézze Emmát, de aztán a válla
fölött visszanéz. – Fel kell hívnom Cherryt és megmondani neki,
rn

hogy minden rendben.

Bólintok, és örülök, hogy nem nekem kell felhívni Cherryt.
Ryan integet. Zsebre dugott kezekkel, kínosan álldogálva
Bu

hagyott ott minket.

– Immunis, huh? – viccelek, megpróbálva enyhíteni a
kényelmetlen feszültségen.
Ryan kuncog. – Nem mondanám száz százalékra.
Körülnézek, nem tudom, mi mást mondhatnék. Izeg-mozog,
és köszörüli a torkát. Akár a szoba két egymással szemközti
oldalán is állhatnánk, és agyonüthetnénk az időt a
telefonjainkkal, vagy valami hasonló. De itt ragadtunk. Basszus.
Őszintén, nekem hiányzik a srác. Ha valaha is lett volna egy
testvérem, az ő lett volna.
Van egy szorító érzés a mellkasomban, mert soha nem
fogom kimondani azokat a szavakat, de a testvéremként
elveszteni őt egy súlyos terhet jelentett. Túl sok veszteség volt az
életemben. Elvesztettem a csapatomat, elvesztegettem az
időmet a nővel, akit szeretek és elvesztettem az első éveket a

s
kislányommal. És mindez azért, mert nem tudtam kinyitni a

el
kibaszott pofám.
Az izmok a tarkómon megfeszülnek, merevvé téve a nyakam
és a vállam. A tenyerem bizsereg és izzad. Lassan magába

eb
szippant a sötétség mindennel együtt, amit magam mögött
hagytam, mindazokkal, akiket megbántottam. A torkom fáj és
gR
ég. Nyelni akarok. Vennem kell egy lélegzetet. De nem fogom
elveszíteni az önuralmamat egy kibaszott sztiptízklub kellős
közepén.
Ne gondolkozz!
in

A szürke foltok elhomályosítják a perifériás látásomat, és a

mellkasom összeszűkül.
Egyszer régen Ryan a testvérem volt. Olyan mértékben
rn

elcsesztem az életet, hogy már nem tudom megjavítani.

Basszus. Beszívom a levegőt a fogaim között. Bassza meg.
Bassza meg. A rohadt életbe. Ez most nem fog megtörténni.
Bu

Szorosan összezárom a szememet, miközben a szívem olyan

hangosan zakatol a mellkasomban, amitől az egész átkozott
intézménynek azt kellene gondolnia, hogy halálos támadás érte.
Kényszerítem magam, hogy elforduljak Ryantől, és a
korábbinál még erősebben szorítom össze a szemeimet.
Halálos, végzetes támadás... a robbanások, a vér – morbid
emlékek vágják a földhöz az érzékeimet. Ez minden, amire
koncentrálni tudok.
 Elképzelem Maddox arcát, amint felém nyúlt – mintha
megmenthetném az életét. Az Isten verje meg!
A markom ökölbe szorul a zsebemben, amíg már azt
hiszem, hogy a kezeim össze fognak roppanni.
Egy kéz csapódik keményen a hátamon. Teljesen magam
alatt vagyok, szétesek azok szemében, akiket kétségbeesetten
próbálok lenyűgözni. Eltámolygok ugyanabba az irányba,

s
amerre Sarah ment. Képtelen vagyok kitisztítani a fejem

el
annyira, hogy keressek egy kijáratot, de el kell menekülnöm. A
lépéseim bizonytalanok – tudom, hogy azok. Nem tudom
leállítani ezt. De dühösen haladok előre, a lélegzetemre és a

eb
lépéseimre összpontosítva, próbálom túlélni ezt a pillanatot.
Egy kéz csapódik a hátamon megint, ennek ellenére tovább
gR
megyek. Legalábbis, azt hiszem. A francba. Ez annyira rossz. De
már teljesen csőlátásom van, és csak követem Sarah útját,
amerre kiment.
Nyomás nehezedik rám – nem, én támaszkodom. Valahogy
in

tovább mozgok a célom felé, a hátsó terem irányába, távol

Emmától, távol a Titántól és a Deltától.
Nem kell ezt látniuk.
rn

A fejem lehajtva. Pánikba esem és szégyenkezem, de amikor

felnézek – ez Ryan. Becsukom a szemeim. A lélegzetem zihálva
tör át az összeszorított fogaimon.
Bu

– Nyisd ki a szemed, ember.

Fájdalom és düh gyötör – hallom a robbanásokat, melyek
véres cafatokra tépik a csapatom –, és nem tudok elmenekülni a
saját elmémből. Nem tudom abbahagyni a gondolkodást
mindarról, amit elszúrtam.
– Kihozlak ebből, testvér. – A szavak csendesek. De,
Istenem, erősek.
 A kezei a vállaimon vannak. Az eszem kétségbeesetten be
akarja fejezni a múltban élést. Az ujjízületeim fájnak, a fájdalom
összpontosul és elszakít az utolsó lélegzetvételüktől... Kihozlak
ebből, testvér. A szívem lassan lejjebb csúszik a torkomból, és
úgy érzem, mintha napok óta az első lélegzetet vettem volna.
Azután veszek egy másikat, és kinyitom a szemem.
Ryan leejti a kezeit és hátrál néhány lépést. Egyedül

s
vagyunk. Teleszívom a tüdőmet, és lehorgasztom a fejem. –

el
Baszd meg.
Ketyegnek a másodpercek...
– Rossz volt odaát. – Nem igazán kérdezi, azonban egyfajta

eb
elismerése a pokolnak, ahol éltem.
Bólintok. – Aha.
gR
– Ez gyakran előfordul?
Nem válaszolok.
A folyosó megvilágított vége felé néz, amely a nagyterembe
nyílik. – Senki sem vette észre.
in

A cipőmet nézem. – Annyiféleképpen csesztem el az

életemet, hogy már nem is tudom, hogyan javítsam meg.
– Nem. Ez megjavítható. – Ryan arrébb megy, megrázza a
rn

fejét és keresztbe teszi a karját.

– Mindketten törődünk vele.
Bólintok.
Bu

– És mindketten hatalmas terhet jelentünk számára.

Nevetnem kell. Szomorúan és dühösen tör elő belőlem. –
Gondolom, ebben az egyben rád vertem.
– Igen. – Hátradönti a fejét. – Lássuk, hol csesztem el:
gimnazista koromban egy beképzelt seggfej voltam. Te is.
Rendben? És ő – Istenem, Emma mindig olyan édes volt... Nem
értettelek titeket. Tetszett ez és nem volt ellenemre, mivel ez
boldoggá tette őt, de nem láttam át... az egészet.
 Sóhajt és hozzáüti a fejét a falhoz. – Amikor elmentél,
legszívesebben megöltelek volna. Amikor az ágyamon sírt – az
kinyírt engem. És az a beszélgetés arról, hogy felcsinálták... a
francba.
Egy gombóc képződik a torkomban.
Ryan megköszörüli a torkát. – Elfelejtettem azt, hogy te és
én egyszer kölykök voltunk. Hogy te a testvéremként nőttél fel.

s
– Elmentem. Megérdemlem ezt. Elhagyott minden

el
kibaszott ember.
– Eszembe se jutott, hogy szeretted – annak ellenére, hogy
közeli barátok voltunk. Egy te-és-ő, mint hosszú-távú dolog? Túl

eb
fiatal voltam ahhoz, hogy megértsek egy ilyen nagyságrendű
dolgot. De az, hogy ő terhes és vigasztalhatatlan? – Leereszti a
gR
karjait, azután megropogtatja az ujjait. – Amit próbálok
mondani, az az, hogy régen mindent megtettem azért, hogy
összeboronáljalak benneteket, és most az ellenkezőjét tettem. És
nekem, a pokolba is, valóban tovább kell lépnem.
in

Szavai a levegőben lógnak, miközben visszagondolok.

Miután felfrissítjük az emlékeket, én is megszólalok. – Sok
minden történt a háttérben. Gyerekkorom óta apám kiverte a
rn

szart is belőlem. – Megdörzsölöm a halántékomat. –

Elmenekültem ettől. Ez az, ami miatt elmentem. Lehet, hogy az
a személy voltam, akit akkor ismertél, mikor az iskolában vagy a
Bu

családod körül voltam, azonban otthon értéktelen voltam.

Kivéve, mikor vele voltam.
Felsóhajtok, hagyom, hogy a szemeim lecsukódjanak, és az
elmém visszasodródik a tengerparti házban eltöltött éjszakához
– az éjszakához, amikor majdnem maradtam.
 Emma meleg teste körbevesz a takaró alatt, és nézem,
ahogyan alszik. Vannak dolgok, amiket megjegyzel, ha
megpróbálsz memorizálni valakit... a légzése lágy és álmosító.
Az ajkai kissé felkunkorodnak, miközben belém
kapaszkodik.
Órák teltek el. El akartam menni éjfélkor, aztán reggel
kettőkor, majd négykor. De most a hajnal átfurakodik az

s
éjszakán. A sötétség az ablakból liláskékké válik. Az ágyból

el
való kimozdulás szó szerint a legnehezebb lépés, amit az
életemben tettem.
De megfogadtuk: nincs búcsúzkodás. Szeretne egy jó életet

eb
és szüksége is van rá, hogy megszabaduljon az olyan
emberektől, mint én, akik hasonló helyekről származnak, mint
gR
ahonnan én jöttem, és akiknek el kell titkolniuk a valódi
életüket a legjobb barátaik elöl... Egy lendülettel arrébb
gurulok és visszafordulok. Az a lágy mosoly az alvó arcán
elhalványul. Még mindig alszik, de ez már nem csak egy
in

kifejezéstelen álmodozó arc.

Nem hiszem el, hogy ez így ér véget. – Szeretlek, Emma.
De főiskolára fog menni. Lediplomázik. Talán távol marad
rn

a hülye Summerland megyétől, és elmegy... nem tudom. Híres

fényképésszé vagy Broadway táncossá válik. Bármi lehet, amit
szeretne, anélkül, hogy a magamfajták visszatartanák.
Bu

Hagyom, hogy az ujjaim végigcirógassák az arcát és – az

álmos mosolya visszatér. Rögzítem ezt a képet a fejemben, és
mielőtt eltűnne, elfordulok, nem merve megkockáztatni, hogy
lássam ennek a mosolynak az elvesztését.
Megragadom az ingemet, megtalálom a nadrágot,
berakok mindent egy hátizsákba, és nem tudom megállni,
megfordulok. A mosolya eltűnt, mintha még az álmában is
tudná, hogy elhagyom.
 Elcsesztem. Túl sokáig tartottam magamban, és nem tett jót
nekem. – Ti voltatok a családom.
Ryan bólint.
– A faterom szánalmas volt. Nem tanított nekem semmit, és
megpróbált tönkretenni. De ember, az apád volt az egyik, aki
megtanította nekem, hogyan kell élni. Lehet, hogy némelyikéről

s
lemaradtam nélküle. Ki kellett találnom, hogyan... – megrázom

el
a fejem, próbálom megtalálni a szavakat. – Hogyan töröljem
azokat a mély sebeket, amiket attól a fattyútól kaptam, aki
felnevelt. Az apád nem mondta el, hogyan éljek, vagy hogyan

eb
kezeljem a problémáimat, de megengedte, hogy figyeljek. És
megengedte, hogy része legyek az életednek. – Veszek egy
gR
lélegzetet. – Különben is, Emma és Cally a családom most.
Csend telepedik közénk. Ryan előre-hátra mozgatja az
állkapcsát. – Fogalmam sem volt róla.
– Miért lett volna?
in

A homloka gondterhelt. – Én csak azt gondoltam, hogy a

faterod egy faszkalap... talán? A francba.
– Ne próbáld megérteni. Az a rohadék nem ér ennyit.
rn

Ryan hangja elmélyül. – Istenem, ember. Sajnálom.

Teljesen rám koncentrál, és őszinte bizalom tükröződik az
arcán. – A családok követnek el hibákat. Elsétálnak.
Bu

Visszajönnek. – Összeszűkíti a szemeit. – És nem a vér teszi a

családot családdá.
 7. fejezet

Grayson

Mintha ezek a szavak volnának azok, amiket hallanom

s
kellett, a bűntudat súlya valamelyest enyhül. Nem a vér teszi a

el
családot családdá, és bár tudtam ezt egész életemben, de soha
nem fogtam fel vagy értettem meg ezt. – Jók vagyunk?

eb
Ryan előre lendíti a kezét. – Igen.
Csak annyit kell mondania. Kezet fogunk. – Rendben,
akkor.
gR
Hirtelen lehajtja a fejét, a nyitott szoba irányába bólintva,
ahol Jared és Brock Emmával cseveg. – Elég jól érzed magad
ahhoz, hogy visszamenjünk?
Most én jövök, hogy bólintsak. – Igen, menjünk.
in

Veszek egy mély lélegzetet és a terem felé veszem az irányt.

Már legalább egy tucat alkalommal mondtam, hogy utálom a
sztriptízklubokat, mert az apámra emlékeztetnek, de ebben a
rn

pillanatban különböző okokból kifolyólag el akarok tűnni innen.

Kimerült és sokkal érzékenyebb vagyok, mint ezt valaha is
hangosan be fogom ismerni. És valóban kibaszottul szükségem
Bu

van arra, hogy Emma testét az enyémen érezzem. Ő segít

megőrizni az épelméjűségemet. Ez az egyszerű tény számomra
azt jelenti, hogy képes vagyok életben maradni vele az
oldalamon.
Keresztülvágok a szobán, Brock és Jared felállnak, majd
Emma is. Mosolyog. Mindkét férfi elégedettnek tűnik, és bármi
is volt a kérdésük, nyilván a megfelelő módon kérdezték meg
ezeket. Ők profik. Jó lett volna egy új csapattal dolgozni. Egy
potenciálisan új csapat tagjait ököllel csépelni, valószínűleg azt
jelenti, hogy lövésem sincs erre az állásra, és egy tény, ami ezt
megerősítette, amikor a Delta Brock kérésére elment átkutatni
az Emerald’s-ot, és a parancsból tüntetőleg kihagytak. Ez gáz.
De pont, mint ahogy Ryannel is elrendeződtek a dolgok, lesz
majd egy új csapat, amikor itt lesz az ideje.

s
Azt kell hinnem, hogy a csaknem teljes

el
idegösszeroppanásom ebben a hülye, idióta sztriptízbárban
azért történt, hogy Ryan és én tovább tudjunk lépni. Majd akkor
lesz új munkahelyem, ha keresek és találok.

eb
Megdörzsölöm a tarkómat, ahogy Sarah visszatér
ugyanabból a teremből, ahonnan mi is jöttünk. Ryan Sarah felé
gR
indul, és legnagyobb részét elszalasztom annak, amit mond.
Elsődlegesen Emmára összpontosítok.
Igen, ő édes és gyönyörű, de a fenébe is, ő egy erős nő – egy
túlélő. Emiatt még inkább szeretem. Ahogy odajön hozzám,
in

szeme a szemembe mélyed, és a lehető leggyorsabban a karjaim

közé szorítom. A szoba falánál teljesen hozzám simul. A puha
domborulatai úgy idomulnak hozzám, mintha egy puzzle
rn

darabjai lennénk. – Jól vagy, csini anyuci?

– Már sokkal jobban.
– Jó. A lehető legmesszebb akarok lenni innen.
Bu

Megfordul a karomban, és a színpad felé bámul. – Ne

gyűlöld ezt a helyet, vagy azt, amit tettem. Az Emerald’s nem az,
aki én vagyok. De jobb lettem ezáltal. Erősebb vagyok, mert
boldogultam az életben.
Szent. Szar. Imádom ezt a nőt. – Jó módja annak, hogy a
seggfej hibáim úgy hangozzanak, mint néhány szar átmeneti
lépés az életben.
– Ejha.
 Karjaimba tartva búcsút intek a szobában álldogáló
férfiaknak.
– Készen állsz?
Mosolyog, miközben felém hajol, de aztán lábujjhegyre
ágaskodik és megpuszilja az arcomat. – Megyek, összeszedem a
pénztárcámat és a kulcsimat, rendben?
Megölelem, mielőtt elengedem. Elszalad és felkapja a

s
cuccait, elköszön, és miután visszatér a karjaimba, kihúzom az

el
ajtón. Friss, hajnali levegő fogad kint minket. Belekortyolok a
hűvös reggelbe, és visszanézek az Emerald’s-ra utoljára, röviden
visszagondolva a pillanatra, amikor félelmet láttam Emma

eb
szemében. Soha többé nem engedhetem, hogy ez megtörténjen.
Ismételten szédítő szükség tör rám, hogy végigsimítsak a
gR
kezemmel rajta, ahhoz hogy meggyőződjek róla, hogy minden
rendben van vele.
Odamegyünk a Jeepjéhez, és sikeresen biztonságba
helyezem az utasülésen, mielőtt kezem közé fogom az arcát, és
in

megcsókolom. Belélegzem az illatát, miközben ajkaink egymást

marcangolják. A nyelve simogatja a nyelvemet, és félresöpröm a
hirtelen rám törő aggodalmat. Az élet tele van ismeretlen
rn

tényezőkkel, rejtett ellenségekkel és előre nem látható

rémségekkel. A gondolat, hogy újra elveszíthetem...
elviselhetetlen.
Bu

– Szeretlek, baby – mormolom a szájába. – Nem én vagyok

a legjobb srác idekint.
– Te lehetnél.
– De Isten szerelmére, megígérem neked, Emma. Én leszek
a legjobb a számodra. Nincs több szar meló, nincs több egyik
napról a másikra élés. Meg fogom oldani ezt.
 A szempillái félig leereszkednek, mintha belemerülne a
gondolatba. De aztán a keze az enyémre fonódik. Tisztában
vagyok azzal, hogy mennyire kapaszkodom bele.
– Majd kialakítjuk ezt. Nem azért dolgoztam keményen itt,
mert ez volt az egyetlen lehetőségem, hanem azért, mert
szükségem volt arra, hogy leellenőrizzem, mire lehetek képes a
jövőmben. – Tanulmányoz. – Van ennek értelme?

s
Szavai elgondolkodtatnak. Neki nincs szüksége rám a

el
túléléshez, de maga mellett akar tudni, hogy jobbá tegye. Nagy
különbség van a két dolog között. – Igen, azt hiszem, van.
– Édesem. – Hozzám bújik, lábai lelógnak az utasülésről,

eb
miközben magamhoz szorítom. Belesóhajt a mellkasomba és
megkérdezi: – Hogyan tovább?
gR
– Úgy vélem, hazamegyünk.
Hátradől. – Hazamegyünk?
– Igen, baby. Együtt megyünk haza. – A kezem
végigfuttatom a vállán a bicepszére. – Mi ketten, egy fedél alatt.
in

– A lányunkkal.
Pontosan, Emma. A szívem felrobban a mellkasomban. –
Ne legyél túl tökéletes, csini Anyuci. Egyébként meg,
rn

valószínűleg éppen egy sztriptízbár parkolójában teszek

javaslatot a közös életünkre. Ez elég kínos történet lenne, hogy
elmondjuk a gyerekeinknek.
Bu

Nagy szemekkel és hitetlenkedő, tátott szájjal az arca

felragyog. Néma szájjal tátogja, a gyerekeinknek.
Homlokon csókolom, becsatolom és becsukom az ajtót.
Gyerekek. Többes szám. Ő a családom. A feleségemnek akarom
őt. Nem tudom, hogy hogyan fogom tető alá hozni ezt az
egészet, de ez meg fog történni. Feldobom a Jeep kulcsait a
levegőbe, miközben a vezetőüléshez sétálok és beszállok.
 Emma álmos szemekkel az ajtajának dől. – Micsoda
éjszaka. Örülök, hogy véget ért.
Kuncogok. – Én is, baby. Most már képtelen vagyok
foglalkozni bármivel.
– Lesz egy pár óránk aludni, mielőtt Cally felébred.
– Tökéletes. – Kiveszem a tárcámat és a telefonomat a hátsó
zsebemből, beindítom a motort, és észreveszem, hogy a kijelző

s
villogni kezd. Senki sem tudja ezt a számot, kivéve a Titan

el
srácok és Emma.
És Mazie.
Elcsúsztatom a képernyőt, és ott van az üzenete: Itt van egy

eb
pasi, téged keres. Apád meghalt.
gR
in
rn
Bu
 8. Fejezet

Emma

s
A hüvelykujjam a gomb fölé siklik, hogy egy másik képet
készítsek, de valójában Graysont tanulmányozom, és azon

el
gondolkozom, vajon mi lehet a baj. Hogy dühösebb az
Emerald’s miatt, mint ahogy azt állítja, vagy folytatja a hibái

eb
felidézését?
Lerúgom a flip-flop papucsomat. A hűvös fű simogatja a
talpamat és csiklandozza a lábujjaimat. A nyár a kedvenc
gR
évszakom, és én sütkérezem a lemenő nap sugaraiban. Millió
indok van kimenni a szabadba, millió dolog, amit le lehet
fényképezni, különösen a naplementében. Különösen, amikor
Grayson grillezik a hátsó kertben.
in

De bármennyire is élvezem a kilátást, a felvételek készítését

Grayről, ahogy forgatja a húsokat és Callyról, ahogy megpróbál
minél jobban belehemperegni a fűbe, észreveszem, hogy Gray
rn

mosolya nem szívből jövő.

Ellövök még egy képet és visszalépek a képkeresőbe, hogy
tanulmányozzam az arcát. Szexi férfi, de ez nem az igazi
Bu

mosolya. Egyet sem láttam tőle azóta, hogy tegnap elhagytuk az

Emerald’s-ot.
Újra felemelem a kamerát. – Mosolyogj!
Ismét egy csillogás nélküli mosoly. Megijedek, és a szavai
ellenére is el kell gondolkoznom azon, hogy a pasinak, aki
annyira gyorsan akart csatlakozni a Titanhoz, több izgalomra
van-e szüksége, mint amit Cally és az én tudunk nyújtani neki.
Persze, grillezés a szabadban király. A sörözésekkel a kertben,
míg nézzük a gyerekünket, számomra egy álmom vált valóra, de
most, hogy a való életet kezdjük megszokni, mint egy pár, vajon
lehet, hogy mégis kétségei vannak?
– Minden rendben? – Ez az ezredik alkalom, hogy ezt ma
megkérdeztem tőle. Talán még nincs túl az Emerald’s-os
dolgokon. Talán feldúlt, hogy Mazie visszament délre, és én nem

s
kifejezetten érdeklődtem, hogy ezzel kapcsolatban

el
meghallgassam. Forgattam a szemeimet, miközben ma reggel
felhívta őt. Azt hiszem, Gray mondott valamit arról, hogy Mazie
kijelentkezett a hotelszobából. Talán, talán, talán. Az elmém

eb
kavarog, ahogy a kamerát leengedem, hogy csak lógjon a
nyakamban.
gR
Most mérges vagy rám? Sértett, unott vagy türelmetlen?
Nem számít, hogy kérdeztem, minden válasza ugyanaz.
Nem mérges, nem dühös, nem neheztel azért, amiért az
Emerald’s-ban ráztam a popsimat pénzért. Őszintén szólva,
in

meglep, hogy ilyen hamar ejtette ezt a témát, de aztán újra

tökéletesen egyértelművé tette, hogy mindketten meghoztuk a
döntéseinket és tovább kellene lépnünk. Ez tetszik nekem.
rn

Viszont a hatodik érzékem azt súgja, valami még sincs rendben.

Megfordít egy hamburgerhúst. – Igen, jól vagyok.
Ráharapok az ajkamra, félek megkérdezni az utolsó kérdést,
Bu

ami bennem maradt. De nem húzhatom tovább az időt, meg kell

kérdeznem, különösen úgy, hogy itt marad velünk. Közelebb
lépek, habár már így is Cally hallótávolságán kívül vagyunk. –
Ha nem állsz készen erre, nem muszáj beszélnünk Callyvel.
A spatulát tartó keze lehanyatlik és a szemei tágra nyílnak. –
Mit? Miért?
– Mert valami gond van, és nem akarom elsietni a dolgokat.
– Újra beleharapok az ajkamba.
 – Nem akarom tönkretenni magunkat csak azért, mert
rohantunk. Most igazán minden tökéletes, és tudom, hogy ez
nem tart örökké, de nem akarom, hogy ilyen hamar véget érjen.
– Bébi. – Rácsukja a grillre a fedelét, leteszi a húslapátot és
a karjaiba von. – Ez nem az, aminek látszik. Megígérem. Ez
nincs elkapkodva. A pokolba is, hiszen már így is túl késő.
– De mégiscsak van valami.

s
Nem válaszol, és a gyomrom összeszorul. – Kérlek, csak

el
mondd el.
A karjaiban tart, de mentálisan valahol nagyon messze jár.
– Tényleg semmiség.

eb
– Megölsz engem.
A mellkasa felemelkedik, ahogy egy óriási levegőt vesz, a
gR
szűk pólója teljesen az izmos mellkasára tapad, ahogy
megfeszül. Nézem, ahogy benntartja a levegőt, fejét hátraejtve
nézi a naplementét, majd kifújja a levegőt. Ahogy ezt csinálja,
úgy érzem, mintha ő is vele menne ezzel az eleresztett
in

lélegzettel.
– Csak mondd el – suttogom, azt remélve, hogy szavaimmal
valahogy visszahozom hozzám.
rn

– Fater meghalt.
– Micsoda? – Ez nem az, amire számítottam, hogy hallani
fogok, és most fogalmam sincs, mit mondjak. Hála Istennek?
Bu

Jól vagy? Nem sajnálom. Valójában nem tudom, mit érzek,

feltekintek az narancssárga-rózsaszín égre és a mellkasához
simulok.
Végül hátrahúzódik, felemeli a grill fedelét és a burgereket
beleteszi egy tálba. Amikor kész, a spatulát egy csattanással a
tartóra rakja, és újra lecsukja a grillt. Még mindig nem tudom,
mit mondjak, így mögé sétálok, és hátulról átölelem. A kezeim a
mellkasa köré kulcsolódnak és az állam a lapockájához simul. Az
ölelésem hatására érzem, hogy a teste kezd ellazulni, megfordul,
a kezem az oldalára csúszik, noha nem akarom elengedni.
Ezerféle érzés tűnik fel aggódó arcán. – Érted? – Az ajkai…..
nem igazán egy ráncba, hanem határozottan egy mély
barázdába húzódnak. – Durva, ugye?
– Grayson… – elengedem az ölelésből, és végigfuttatom a
kezeimet a hasán, fel a mellkasára, és le a vállain, végül

s
megállva a bicepszén.

el
– Az apád meghalt. Rettenetes ember volt… de mégiscsak ő
volt... az apád. – Még jobban eltorzul az arca.
– Igen, nos arról kiderült, hogy mégsem.

eb
A szemeim tágra nyílnak. – Mi van? Ezt, hogy érted?
– Megvan az a vacsora Mazie-nél? Láttam őt korábban és
gR
minden a helyére került. – Megpördít és Cally felé bólint.
– Hogy hogyan tudtam pár másodperc alatt ilyen mély
érzéseket táplálni Cally iránt, de fater… ő soha sem törődött
velem. – Grayson visszafordít szembe vele, kisimítja a hajamat
in

az arcomból.
– Egyébként elmondtam neki. Nem ellenkezett. Randall
nem az apám.
rn

– Nos... – hozzásimulok, ahogy a vállamra teszi a kezét.

– Istenem, Gray. Fogalmam sincs, mit mondjak.
– Érthetetlen, ugye? – Elemelem a fejem a mellkasáról és
Bu

közelről tanulmányozom az arckifejezését. – Igen.

– Gyűlölöm őt. – Szája egy vékony vonallá húzódik, amik
így teljesen elfehérednek.
A szemöldökét is összeráncolja. – Egy aljas szemétláda volt.
Egy utálatos, dühös alkoholista. Gyűlölte a világot és utált
engem. De, Istenem….
– Mi az?
 – Úgy gondolom, hogy tényleg szerette az anyámat. Ő vele
volt, igaz? Ezért nem lehetett mindig ilyen rossz, talán, egy
örökkévalósággal ezelőtt.
– Ezt nem tudhatod – suttogom. – Az emberek nagyon sok
minden miatt benne maradnak egy kapcsolatban. Gyengeség,
bűntudat, egy érzékeny pont.
– Szerintem, ez nem igazán számít.

s
– Szóval, ki a biológiai apád?

el
Grayson vállat von. – Gőzöm sincs. Ha tudott rólam, és
mégis elhagyott, akkor baszódjon meg. Ha nem tudta, hogy
létezem, akkor ez így alakult.

eb
– Szóval, lesz temetés? Vagy mi történik?
– Semmi. Nem tervezem ezt.
gR
Bólintok. Soha nem gondoltam még bele abba, mi történik,
ha egy személy, akivel senki sem törődik, meghal.
– Hogy tudtad meg?
A zsaruk tudták melyik hotelben szálltam meg, és Mazie
in

még mindig ott volt. A recepciós csaj pedig a

mennyasszonyomhoz irányította őket.
– Hűha.
rn

– Amúgy a csaj újra elnézést kért. Nagyon szarul érezte

magát amiatt, hogy ti ketten hogyan találkoztatok.
Nézem, ahogy Cally a játékaival a fűben játszik. – Ha ő a
Bu

barátod, akkor nem utálom. Csak nagyon meglepett ez az egész.

– Flúgos a csaj. Gyakran előfordul.
Nevetek. – Rendben. Visszatérve a faterodhoz…
– Mi van azzal a seggfejjel…
Graynek joga van így érezni. – Szóval mi zavar téged? Hogy
az apád meghalt, vagy a tudat, hogy nem volt az apád?
– Tulajdonképpen egyik sem. – A karjába von és magához
szorít. Imádom az illatát, és ahogy pontosan beleillek a karjaiba
és ebben a pillanatban azt imádom a legjobban, hogy milyen
nyugodt egyenletes ritmusban ver a szíve. – De van valami, ami
zavar.
– Gondolkodtam Callyről – vagyis valójában magamról. Ha
elmondjuk neki, hogy én vagyok az apja, akkor el akarok
gondolkozni azon, hogy milyen apa leszek. Rettegek attól, hogy
a múlt megismétli önmagát, és borzalmas apa válik belőlem. De

s
tudod, fejben dől el minden. Nem leszek olyan, mint Fater. És

el
én elutasítom a múltat.
A szemeim lecsukódnak. Néha el sem tudom hinni azt a
mérhetetlen szeretetet, ami ebből a pasasból árad. Olyan,

eb
mintha éppen apának lett volna teremtve, hogy elűzze a múlt
árnyait.
gR
Grayson még erősebben szorítja a vállamat. – Gondolod,
hogy jó apa tudnék lenni, figyelembe véve a velem történteket?
– Persze, hogy tudsz. – A csípőjére rakom a kezeimet. –
Ezenkívül, nem ő volt az egyetlen apafigura az életedben.
in

– Ryan és én beszélgettünk egy kicsit a rokonságotokról…

Ryan? Ez váratlanul ért. – Szóval beszélgettettek?
Bólint. Odahúz magához és állát a fejem tetejére rakja. – Az
rn

apád néha úgy kezelt engem, mintha a fia lennék. Fiús dolgokat
csináltunk. Kempingezést, kosárlabdaedzéseket, ilyesmiket, és
ehhez hasonló dolgokat.
Bu

– Tudom. – Az, hogy Gray olyan volt nekem, mint

valamiféle testvér, bonyolulttá tette a dolgokat, miközben
felnőttünk.
– De én is hoztam néhány rossz döntést. Mint például a
besorozás, amikor totál bepánikoltam, és elmenekültem tőled,
ahelyett, hogy elmondtam volna neked az igazságot.
– Ez évekkel ezelőtt volt – mondom. Utálom, hogy még
mindig emiatt ostorozza magát.
 – De akkor is az én döntéseim voltak. – Grayson úgy
mozdul, hogy egymással szemben álljunk. – Egy jobb életet
akarok kettőtökkel, minthogy sajnálkozni akarjak a múltamon,
vagy azon aggódni, hogyan fogják az apám tettei befolyásolni a
jövőmet.
– Meg tudod tenni.
– El kell hinnem, ha ennyire akarod… –

s
Belül mélyen a szívem szakad meg érte. – Az egyetlen dolog,

el
amit meg kell tenned, hogy megbocsátasz magadnak. –
Könyörögni akarok neki, ösztönözni akarom, de nem tudom.
Mindössze csak annyit tehetek, hogy biztosítsam arról, hogy

eb
tudja, hiszek benne. – Szükségem van arra, hogy ezt megtedd,
Gray. Mindannyiunk érdekében.
gR
Csak bámul rám, olyan nézéssel, amit csak imádatnak
tudnék leírni. Kívül-belül felmelegít ez az érzés, amit kivált
belőlem a tekintete. Ugyanannyira szüksége van rám, mint
amennyire nekem rá. – Grayson, bárhogy is alakult, ezek mi
in

vagyunk. Vagy lépéseket teszünk azért, hogy jobb legyen a

jövőnk, vagy elsüllyedünk a bűntudatban. Nem fogod engedni,
hogy az apád diktálja az életedet. Ugye?
rn

– Nem fogom.
– Olyan érthetően fogom mondani, amennyire csak tudom.
A hibás döntések, a rossz emberek… nem tudom, néha csak
Bu

azért kell ezekkel a dolgokkal foglalkoznunk, mert közelebb

hoznak minket a megoldáshoz, vagy ezek tesznek minket
alkalmassá a jövőre.
Pislog. – Te hiszel ebben?
– A szívem legmélyéből, Grayson. – Nézem, akarva azt,
hogy a hitem belé szálljon. – És amikor majd te is így érzel,
Grayson, tudni fogom, hogy az életünk rendben lesz.
 9. fejezet

s
Grayson

el
Egy újabb nap az új életemben, és ez kibaszottul klassz. Egy
rózsaszín pattogó labdát ütögetek a nappaliban. Cally a kanapé

eb
mögött rejtőzik, teljesen biztos abban, hogy nem látom, és
viharosan kuncog.
gR
– Hová bújt? Látja valaki Cally mackót?
– Rwar! – üvölti a leghangosabb és az átkozottul
legaranyosabb medvemorgást.
Az ellenkező irányba fordulok. – Itt bujkál?
in

Kuncogás. Vinnyogás. Kacarászás.

A tévéhez ugrok, körülnézek a kábeldobozoknál, és úgy
teszek, mintha a lapos, síkképernyő mögé csúszott volna, egész
rn

idő alatt ütögetve és pattogtatva a labdát a lábaim között,

miközben megfordulok – amitől mindig egyre hangosabban
sikít.
Bu

– Hová bújt? Cally mackó?

Kuncogás. Sikítás! Kacarászás.
Megpördülök. – Ah, ott van!
Két lépéssel keresztülvágok a nappalin, rávetem magam a
kanapéra és megérintem a fejét a rózsaszín labdával, amit az
egyik kezemben szorongatok.
– Megvagy, kölyök.
 – Kapj el! Kapj el, kapj el. – Felpattan és körbeszalad a
szobában, miután megkaparintja a labdát tőlem, aztán tesz egy
kört és lehuppan a kanapéra. Felkapom, megtartom a
levegőben, lábai kiegyenesednek, karjai lebegnek.
– Juhé – sikít. - Magaccabbra!
Oldalra döntöm, aztán visszafordítom, és újra felemelem,
közben a repülőgép hangját utánozom, mint ahogy ezt elvárta

s
tőlem.

el
Hátraveti a fejét, felnevet, ahogy landolok a „géppel” a
mellkasomon, és ugrándozva többért könyörög. De Emma bent
alszik, és biztos vagyok benne, hogy a további játék fel fogja

eb
ébreszteni őt.
– Mit szólsz ehhez? Éhes vagy?
gR
A szemei tágra nyílnak, és vadul bólint.
– Ámbár te már reggeliztél. – Úgy teszek, mintha
megráznám a kis vállait. – Biztos vagy benne, hogy van hely a
hasadban?
in

– Igen!
– Hmm, nem is tudom. Talán csinálnunk kéne egy kis
helyet. – Megcsiklandozom, és annyira erősen nevet, hogy attól
rn

tartok, lehet, hogy bepisil. – Rendben.

Felugrok, hónom alá kapva őt. A lábai a levegőben
kalimpálnak, mintha lefelé menet triciklizne egy versenypályán.
Bu

– Lássuk, mit tehetünk egy tízórai érdekében. – Leteszem a

konyhapultra, egy lépést hátralépek, és kielemzem Callyt, ahogy
kucorog a pult peremén. Nem, ez katasztrófával fog végződni –
törött csontok, hiányzó fogak. Emma szétrúgná a seggem.
– Ugorj. – Megfordulok, és felemelem a hátamra. Úgy
kúszik fel rám, mint egy fára, karjait a nyakam köré szorítja, és a
konyhaszekrény felé indulunk.
 Tízórai. Mit csináljak egy élvezetes tízóraira? Egyszerű – a
leányzó szereti a palacsintát. Felcsillant a szeme a cseresznye
szirup láttán, szóval... hát legyen. Megragadok egy kis ropogós
M&M’s-es müzlit és vanília kivonatot, majd a hűtőt célzom
meg... csokoládészirupért.
– Mit gondolsz, kölyök?
– Jó!

s
A kamra felé menet felkapom a banánokat. Biztosan kell

el
lennie palacsinta tésztának Emma konyhájában, ugye?
Szekrényt szekrény után kutatok végig. Micsoda
balszerencse. – Nincs palacsintatészta? Nagy kudarc. A francba.

eb
– Nincs palacsinta. Ideje újragondolni.
Cally kinyújtja a kezét, és rámutat egy tároló dobozra.
gR
Felkapom, bármi is legyen az, abban reménykedve, hogy
tudok készíteni valami ízletes tízórait és – elolvasom a címkét. –
Adjunk hozzá vizet, és rázzuk össze. – Nos, rendben van. A
lányom megtalálta nekem a palacsintatésztát. Indulás
in

palacsintázni.
– Menjünk.
Visszamegyek a pulthoz, ahol a halom extra hozzávalóm
rn

fekszik, és végül átkutatok minden egyes szekrényt és fiókot egy

mérő edényért, amit a legutolsóban fedezek fel. Ajtók nyitva, és
a dolgok átcsoportosítva.
Bu

Cally a fülembe nevet, és úgy viselkedek, mintha nem

élnénk túl, ha nem készítünk palacsintát. Sürget, hogy állítsam
össze, és látom magam előtt őt, amint stratégiát készít, hogy azt
kapja, amit akar. A konyha egy katasztrófazónára hasonlít.
Lehúzom a banán héját és müzlit öntök egy tányérba, kiszedve
belőle az M&M’s-t, aztán megtöltöm a mérőcsészét. – Víz.
– Víz – ismétli, és segít nekem beleönteni, miközben énekli:
– Pajacinta, pajacinta, cejetem a pajacintát.
 Némi kivonatot és M&M’s-t dobok bele, hozzáadok egy
cseppnyi csokoládészirupot, aztán rácsavarom a kupakot. –
Most összerázzuk. – Karjait a nyakam köré fonja, és
körültrappolunk a konyhában, mindaddig rázva a
palacsintatésztát, míg a porkeverék folyékony nem lesz.
Valószínűleg néhány perccel tovább csináljuk, mint kellene, de
ki a francot érdekel.

s
Néhány percet vesz igénybe a palacsintasütő felhevítése.

el
Cally gyorsan elunja magát a palacsinta készítés folyamata alatt,
leül az asztal alatti „erődjébe” a babáival és a csokoládészirupról
beszélget velük.

eb
Az elmúlt néhány percben, amíg velem dolgozott, és
eljátszott magában, Emma kedvességét és az én kitartásomat
gR
látom benne. Lényegében, sosem szórakoztam még ilyen jól egy
konyhában. Sosem.
Készítek egy pár különböző méretű darabot, hogy éppen
elég legyen tízórainak, és feldobom a levegőbe, hogy
in

megfordulva visszaessen a sütőbe. A palacsinták többsége eléri a

célját. Egy pár a padlón landol. Az összes dobást kacagás kíséri.
– Készen állsz a díszítésére?
rn

– Kécen! – Karjai fellendülnek és felkapom őt a derekánál

fogva, felemelem magasra, mielőtt lerakom a pultra. Biztos
vagyok benne, hogy van egy szabály a pultra ülésre, de... egy
Bu

kézzel tartom, és úgy döntök, hogy ezt a lehetséges szabályt

majd később leellenőrzöm. – Így csináljuk. Banán... – Beleejtem
a szeleteket a tányérba. – Vegyél ezekből párat, és dobd rá őket.
– Cally felmarkolja és összetöri a banánokat, majd rádobja őket
a palacsintára és megeszi, ami a kezében maradt.
– Jó?
Bólint.
– Édesem. Következik, a csokoládé.
 Szemei nagyra nyílnak, és az arcán felrobbanó izgalom
alapján úgy döntöttem, hogy a csokoládénak a tányérra való
spriccelése valóban egy Cally-Apa négykezes projekt. Miután
kellő mennyiségű a csokoládészirup, felkapok két villát és a
tányért, és a hátamon odafuvarozom a nagylány székéhez.
– Jól vagy?
Csúszik, mászik, körberohangálva a széken, miközben

s
leteszem a tányért. Egy gyors elrendezés után komolyan a

el
tárgyra térünk.
Felszeletelem a palacsintát, és nekiesünk. Ezek hihetetlenül
jók. Komolyan, én egy desszert-palacsinta-tízórai-séf-mester

eb
vagyok. Ezek a palacsinták zseniálisak.
– Igen. – A feje le-fel mozog. Félig nyitott szájjal eszik, és
gR
csokoládé kenődik az állára és az arcára.
– Valakinek le kell mosdatnia téged.
Kuncog és még több palacsintát szed a közös halomról. –
Jó. – Eszegeti a palacsintáját. – Vajóban jó.
in

– Egyetértek. – Összekoccintjuk a villánkat, aztán még egy

pár harapás, és az enyémet ráejtem a tányérra. Csörömpöl, és
hátradőlök a székemen. Ugyanezt teszi és hátradől, utánozva
rn

engem.
– Jó munkát végeztünk, Cally mackó.
– Igen.
Bu

– Utánozol, igaz?
– Igen – mondja. Az édes vigyora melegséggel tölt el.
– Mit gondolsz, nem kellene felébresztenünk az anyukádat?
– Neeem – kuncog, és megrázza a fejét.
– Biztos vagy benne?
– Ugjájhatunk rajta.
Nevetek és megemelem a szemöldököm. – Ráugorhatunk.
 A tízórai-robbantásunk nyomait viselve felvisít, és kicsúszik
a székéből. – Mama!
Hátulról átnyalábolom és felkapom. Egyenesen Emma –
nem, a mi – hálószobánkba megyünk, és ráugrunk az ágyra.
Cally a párnámon landol, én Emma fölé kuporodom, miközben
a lányunk átbújik a karom alatt és az anyukájához bújik. –
Csikizd!

s
Megcsiklandozzuk Emmát, és a vinnyogása és a nevetése,

el
pontosan úgy hangzik, mint a lányunké. Ebben a ragadós,
nevetős pillanatban semmi kétségem sincs afelől, hogy jól
fogom csinálni ezt a gyereknevelős dolgot.

eb
gR
in
rn
Bu
 10. fejezet

Grayson

Eljött a nagy nap, és már képtelen voltam nyugodtan ülni,

s
ezért átsétálok a nappaliból a konyhába. A fenébe is, nem csak a

el
mai nap, de az időnk is eljött. Itt az ideje megpróbálni
elmagyarázni Callynek, mi történik, és hogyan lesz a jövőben.

eb
Értem én. Ő két éves – ámbár egy nagyon érett két éves a
véleményem szerint, de mégiscsak kettő. Fogalmam sincs, hogy
meg fog-e érteni bármit is abból, amit mondok neki. Ha igen,
gR
talán tetszeni fog neki, de az is lehet, hogy nem.
Egy fészkelődő gyerek hangja hangzik fel a monitorból. -
Felébredt. Emma mosolya beragyogja a világomat. – Aha.
Megyek és kiveszem őt.
in

Bólintok és iszom egy kortyot a Mountain Dew-mból, aztán

rácsavarom a kupakot, eldöntve, hogy már nincs szükségem
több koffeinre. Tiszta ideg vagyok így is. Komolyan, majd’
rn

kiugrom a bőrömből. Talpra ugrom, majd kiballagok a

konyhába.
– Hé, Tündérbogár. – A fények a babamonitoron villognak,
Bu

ahogy Emma kiveszi Callyt a gyerekágyból. – Fent, fent, fent és

az enyém.
– Cejetlek, Mama. – Az édes, álomittas hangja hallatán
hülyén elvigyorodom. Tudom, hogy látszik ez a lökött kifejezés
az arcomon, de csak... izgatott vagyok. Ez valóban megtörténik,
és annak ellenére, hogy Cally nem igazán fogja megérteni és
emlékezni rá, én fogok. Hála ezeknek a lányoknak, enyém egy
újabb nap, amit soha nem fogok elfelejteni. Ez elegendő, hogy
kitörölje a rosszakat, amelyek beárnyékolták az elmémet éveken
keresztül.
Emma befordul a sarkon a konyhába egy álmos-szemű
Callyvel, akit a mellkasához szorít. A szőke haja kócos az
alvástól, és az éppen csak ébredező zöld szemei azonosak az
enyémmel.

s
– Szeretnél egy pár szem kekszet, bébi? – kérdezi Emma.

el
Cally bólint, de előtte még rám mosolyog és sziát integet
nekem. Semmi kétség; ez a kölyök az apja lánya lesz.
– Rendben. – Emma egy székbe helyezi Callyt, és a

eb
derekánál egy övvel rögzíti. – Menjünk, és helyezzünk el téged a
nagylány székbe az uzsonnáddal, aztán lefolytatunk veled egy
gR
„nagylányos” beszélgetést.
Lehuppanok egy székre az asztalnál és a szélén gubbasztok.
Dübörög a vérem és ugrálnak a lábaim. Emma nyugodtan
kikészít egy tányér kekszet és egy doboz tejet.
in

– Szóval ... – Emma Cally másik oldalára ül. – Van valami

örömteli mondanivalónk számodra. Ez egy igazi nagylány hír.
Cally arcán megawattos mosoly villog, és izgatottan bólint,
rn

használva néhány valódi szót és néhány hamisat, hogy

elmagyarázza, hogy tud kezelni bármit, amit nekünk meg kell
vele osztani.
Bu

A kezemmel átnyúlok az asztalon és megfogom Emmáét.

Cally szeme egy pillanatra a kezeinkre téved, de a kekszek is
a látószögében vannak, így kivesz egyet belőlük.
– Tündérbogár, tetszik neked Grayson?
Bólint, és rágcsálja a kekszét, potyogtatva a morzsákat. –
Ühüm.
– Én is így vagyok vele. – Emma megszorítja a kezemet. –
Szeretem őt.
 Visszaszorítom a kezét. – És én is szeretem az anyukádat –
mondom Callynek. És téged szintén.
Cally mosolyog, de továbbra is rágcsálja a kekszét. Emma
szabad kezével lesöpri a morzsákat Cally szája sarkából. – Ő
nagyon szeret mindkettőnket és itt fog maradni a házunkban.
– Örökre – teszem hozzá. Nem tudom, miért, de kifejezésre
kellett ezt juttatnom – sokkal inkább a saját magam

s
megnyugtatására, mint Emma számára.

el
– Örökre – ért egyet Emma, és mindketten Callyt figyeljük.
– Egy család leszünk. Szóval, mint egy anya és egy apa, és te
vagy a mi babánk.

eb
– Mint az én babám. – Cally kivesz egy másik falat kekszet.
– Jól van. – Emma bólint és mosolyog. – Ahogyan te
gR
vigyázol a saját babádra, Grayson úgy fog gondoskodni rólad.
Érthető ez így?
Cally bólint, és éneklő hangon folytatja az ismeretlen szavak
gagyogását. Én nem tudom, hogy megértett-e bármit abból,
in

amit mondtunk, de Istenem, a kölyöknek fogalma sincs arról,

hogy görcsbe volt a gyomrom az idegességtől, és hogy egy
egyszerű bólintás pokoli sokat jelentett, hogy ez a nyomás
rn

megszűnjön.
– Azért, mert én vagyok az apukád.
Cally rám néz, majszolgatja a kekszét, de most emellett
Bu

nagyon is kíváncsi, mintha a fejlődő agya összeszedné ennek a

beszélgetésnek az összes darabkáit. – Oké.
A szeleburdisága alábbhagyott, és annyira mélyen érzem ezt
a beszélgetést a mellkasomban, hogy majd’ belehalok. Egy dolog
volt arról beszélni, hogy elmondjuk ezt Callynek. Hangosan
kitárgyalni ezt – baszd meg – egyfajta csoda, ami számomra
rémisztő. Megköszörülöm a torkomat. – Részedről minden
rendben ezzel, Cally mackó?
 Játszik a kekszével, és megvilágosodik számomra, hogy ezek
csak szavak. Neki ismernie kell egy tucat apukát, de az, hogy
saját apukája van, az nem volt része a világának egészen
mostanáig. Ennek a pillanatnak a bonyolultsága valószínűleg
jócskán maga mögött hagyta az éveimet.
– Apu – mondja, a kis elméje hozzárendel engem.
Bólintok, a torkom kapar. – Aha.

s
Zöld szemei ragyognak. Tudom, hogy túl fiatal még ahhoz,

el
hogy felfogjon bármennyit is ebből, de úgy tűnik, mintha
éppúgy felbecsülne, mint az első napon, amikor találkozott
velem. Mindaddig nem tudok levegőt venni, amíg be nem fejezi

eb
az ő „kétéves” vizsgálatát. Vér zúg a fülemben és szorosnak
tűnik a gallérom. Keresztülmentem már báziskiképzésen, lőttem
gR
már helikopterből kilógva, vertek meg úgy, hogy egy hajszálon
múlott az életem, de most pont úgy érzem, mintha ez összetörne
engem, ha félresikerül.
Végül ismét vigyorog, és keresztültáncoltatja a kekszét az
in

asztalon.
– Rendben – mondom, miközben kis híján levegőért
kapkodok.
rn

– Rendben – mondja Emma is.

Az Apa címet hivatalosan megkaptam. Emma beharapja a
száját és megtörli a szemét. Hátradőlök a székemben, a
Bu

lelkiismeretem tiszta, a szívem csordultig telt... valószínűleg

életemben először.
Cally befejezi a kekszevést, és figyelmen kívül hagyja a
tejesdobozát. Emma kicsatolja őt, segít neki lecsúszni, azután a
hűtőszekrénybe teszi a tejet.
Összecsapom a kezem, rájövök, hogy tennem kell valamit,
vagy el fogom veszíteni a józan eszem. – Rendben, jót
beszélgettünk.
 A kislányom rám startol, és visszahuppanok a székre,
hagyva, hogy felmásszon az ölembe. A kis feje a mellkasomon
nyugszik. Ó, a francba. Ez a lány sikeresen könnyeket csal a
szemembe.
Köré fonom a karjaimat. – Istenem, szeretlek téged, kicsim.
– Én is cejetlek.
Éppen akkor mondta ezt, amikor már azt hittem, hogy

s
képtelen vagyok további érzelmekre. Teljessé vált az életem.

el
eb
gR
in
rn
Bu
 11. fejezet

Emma

A hétvégék új értelmet nyernek így, hogy Grayson is

s
mellettem van és együtt kelünk fel reggelente. Elnyúlva fekszem

el
az izmos mellkasán. A vágás az oldalán már egyáltalán nem fáj
neki – legalábbis azt mondja –, és a szemei csukva vannak. A

eb
keze lazán vándorol fel-le a gerincemen. Már évek óta nem
fekszem csak úgy az ágyban. De Grayson ezt bevezette reggeli
rítusnak. Semmit – abszolút semmit sem csinálunk, és ez az
gR
érzés egyszerűen csodálatos. Épp olyan hihetetlen, mint mikor
az ágyban maradunk és mindenfélét csinálunk.
Egész jó munka és tanulási ritmust tudtam kialakítani.
Jeremy a Creativ Dynamicnél és Jan a Delightful Dinernél
in

mindketten sokkal izgatottabbak voltak, mint vártam, amikor

egy kis pihenő időt kértem. Még mindig érkeznek a csekkek, de
mivel a CDW 1 átvállalta a tanítás költségét, így egy kis
rn

lélegzethez jutottam, miközben Grayson keményen elkezdte a

munkakeresést.
Grayson nem beszélt róla, de úgy gondolom, hogy egy kicsit
Bu

kiborult attól, hogy az Emerald’s-ban minden félresikerült. De

egy szóval sem fog panaszkodni, mert ő "cseszte el” – az ő
szavai, nem az enyémek –, amikor meglátott engem a színpadon
a veszélytől elsápadni, amibe belekevertem magam. Egy nap
majd megszabadul az összes lelkiismeret-furdalásától. Nem tart
még ott, bármit is mond, de egy nap el fog jutni odáig.
1
Speciális felelősségbiztosítás Burning Rebels blog
 – Min gondolkozol? – A hangja még karcos és érdes így
kora reggel. Emiatt még közelebb bújok hozzá.
– Semmi különös. Miért?
– Feszült vagy, bébi.
– Oh… Én nem is tudom. Csak azon gondolkoztam,
mennyire szeretem a laza reggeleket így veled, mielőtt Cally
felkel, és azt remélem, hogy egy napon megbocsátasz majd

s
magadnak. – Sóhajtok, leheletemet érzem a bőrén. – Nem

el
vagyok benne biztos, hogy valaha elmondod nekem.
– Nem vagyok benne biztos, hogy szükséged van még erre a
teherre is. Úgy gondolom, már éppen eleget tettem.

eb
Gyorsan felemelkedem a mellkasáról. – Látod. Ez aggaszt
engem… Úgy gondolod, nem vagyok elég erős, vagy, hogy nem
gR
sebeztél már meg eléggé.
A szája az enyémre tapad, és a szavak elhalnak, ahogy
nyelve finoman végigsimítja a nyelvem. A csókunk nyers
keveréke a vágynak és a törődésnek. Hozzásimulok, a hátamra
in

fordít és belefűzi az ujjait a hajamba. Erős teste rám nehezedik,

de nekem még ez sem elég, hogy az ágyhoz vagyok szegezve.
Csodálatos mozdulatlanságban fekszem, a keményedő
rn

erekciójával a lábaim között.

Gray elszakítja száját az enyémtől, végigcsókolja az államat.
A reggeli borosta az állán csiklandozza a bőröm, és hirtelen
Bu

megmerevednek a mellbimbóim. Szétnyitom a lábam, hogy még

közelebb engedjem magamhoz a testét, megvonaglok, ezzel
kiváltva belőle egy nyögést. A hangja mély, sötét és határozott,
az egész testem ég a vágytól. A fogai a fülcimpámat karistolják.
– Valamit el kell mondanom neked.
– Hmm. – Elakad a lélegzetem, ahogy finoman megharapja
a fülemet ismét, a csípőjét megfeszíti, lassan hozzám nyomja
magát.
 – Az igazság az…
– Gray – zihálom. Hihetetlen dolgokat művel a nyakammal.
A nyelvével, fogával, a reggeli borostájával egyszerűen
ellenállhatatlan. Megfulladok a szükségtől.
– A beszélgetésünk Callyvel? Jól vagyok. Minden nap
halálra izgulom magam, vajon jól csinálom-e, de úgy érzem nem
vagyok többé bezárva a saját börtönömbe.

s
– Nincs több… – nyögök, ahogy a keze észvesztően lassan

el
felcsúszik az oldalamon.
– Nincs több teher?
– Igen, bébi. – Végre a kezei elérik a mellemet, és finoman

eb
masszírozni kezdi, mielőtt az ujjai még jobban felizgatnának,
lassú köröket járnak a duzzadt csúcsokon.
gR
– Akarsz még többet beszélgetni, vagy megengeded, hogy
végre szeretkezzem veled, Emma?
– Istenem, szeretlek.
– Hála az égnek. – Szája újra az enyémre tapad, felemelem
in

a csípőmet és hozzádörgölőzöm. A farka ingerel, és én remegek

a vágytól.
– Kérlek – sóhajtok bele egy csókba.
rn

– Bármit, amit akarsz. – Grayson lassan belém hatol. Ez a

mennyország – a boldog, lélekigénylő mennyország. A kezei
megtalálják az enyémet, a csókjai elmélyülnek, ahogy belémdöf,
Bu

megadja a módját, hogy elfojtott nyögéseket csaljon ki belőlem.

Egész nap el tudnám ezt viselni. Elveszek benne, az érzésekben.
A kezei összekulcsolják a kezemet a fejem felett, a testem
megfeszül alatta. Grayson ki-be jár bennem, homorítom a
hátam, ahogy az orgazmus, amit kétségbeesetten keresek, épül
bennem. A combjaim szorosan körülfogják, ahogy a világ
eltűnik a szemem elől. Dereka köré zárom lábaimat, és minden
elsötétül, szétesek, kapkodva lélegzem a gyönyör perceiben. Az
orgazmus hullámain keresztül érzem, hogy keményebben hatol
belém, aztán ő is eléri a saját kielégülését. A kezeink még mindig
össze vannak kulcsolva, a testünk még mindig össze van
kapcsolódva, ahogy zihálva csókolózunk és örök hűséget
fogadunk egymásnak. Végül rám omlik teljesen, majd legördül a
hátára és szorosan az oldalához szorít.
– Az enyém vagy, Emma. De valójában, csinos Anyuci, én

s
vagyok teljesen a tiéd.

el
eb
gR
in
rn
Bu
 12. fejezet

Grayson

A listámhoz ütögetem a tollat a kávézóban ülve, ahol már

s
jegyzeteket készítettem arról, hogy hol keressek munkát. Már

el
kaptam néhány ajánlatot egyébként, melyek egyikét végül el
fogom fogadni. Summerlandben nincs sok lehetőség az olyan

eb
férfiak számára, mint én. Kifújok egy mély levegőt, és ismét
koppintok a tollal. Megtehetném, hogy elmegyek Emma
kampuszára a biztonságiakhoz. Ryan azt mondta, hogy futhat
gR
néhány kört és szerezhet nekem állást a megyénél. Már kaptam
egy felkérést, hogy önvédelmet oktassak a helyi edzőteremben,
bár egyáltalán nincs képesítésem erre. Háborút megjárni és
kigyúrt srácnak lenni, az nem azt jelenti, hogy tudom, milyen
in

lépéseket kell tenni egy nő biztonságban tartásához egy zűrös

helyzetben – ámbár Emma azt mondta, az állásajánlatnak
semmi köze ahhoz, hogy tudok-e bármit is az önvédelem-
rn

oktatásról. Megforgatom a szemem és ismét rákoppintok a

papírra.
A lépések zaja mögöttem váratlanul ér. Megfordulok, és
Bu

csak pislogok, majd lassan felállok a székemből, hogy

találkozzam Brock Gamble-lel a Delta csapatból.
Féloldalra billentem a fejem. – Hé, hogy megy a bolt? –
Nincs időm újra feleleveníteni, hogy mi sült el balul az
Emerald’s műveletben néhány héttel ezelőtt, de tudtam, hogy ez
csak idő kérdése volt, mielőtt vissza akarják kapni a holmijukat.
Abbahagytam annak a telefonnak a használatát, amit tőlük
kaptam, amikor megvettem az enyémet, de a fenébe, el fogom
veszíteni ezt a járgányt.
Brock bólint. – Megy.
– Az jó. – Mit akar ez a fickó?
– Megpróbáltalak elérni. De a telefon ki volt kapcsolva.
Vállat vonok. – Ez nem az én telefonom volt. Le kellett
volna adnom Parkernek, de esélyem sem volt rá. – Vagy inkább

s
nem szakítottam rá időt, nem akartam egy olyan kellemetlen

el
beszélgetést, mint ez.
– Így van? – Elmozdul, csizmája a járólapot karistolja.
– Parker lekérhette volna az új számomat.

eb
Brock keskeny tekintete hideg. – Nincs kétségem afelől,
hogy le tudta volna kérni.
gR
Ez a beszélgetés szívás. Ez nem csak kínos, de nem akarom
ezt egy rohadt kávézóban, ahol a Summerland megyei
pletykafészkek kavarnak. A hír vissza fog jutni Emmához, aki
stresszelni fog a pénz miatt.
in

Benyúlok a hátsó zsebembe, hogy elővegyem a pick-up

kulcsát, és Brock felé lendítem. – Feltételezem, hogy ezért vagy
itt.
rn

Brock elkapja a kulcsot, de csendben marad.

– Elbasztam az Emerald’s-beli munkát. Elvesztettem a Titan
nyújtotta lehetőséget. Felfogtam. – És komolyan, haver, csak
Bu

menj el.
– Nem egészen. – Visszadobja a kulcsot.
Elkapom, de nem eresztem le a kezem. Nem bízom a
helyzetben, nem látván a nézőpontját, óvatos és fáradt vagyok
ahhoz, hogy azt kívánjam, bárcsak az Emerald’s-beli meló
másként zajlott volna le. Egy titkos műveleti csoportban
dolgozni, aminek a családom közelében van a bázisa? Ilyen
munkát lehetetlen nem kívánni, de eléggé realista vagyok ahhoz,
hogy tudjam, ez nem fog megtörténni.
A fenébe is a munka nem számít. Hamburgereket fogok
sütni, hogy boldoggá tegyem Emmát... annak ellenére, hogy
gyűlöltem ezt a munkalehetőségek listájára tenni.
– Ülj le, Ford. – Brock ledobja magát a szemközti ülésre.
Feltűri az inge ujját, kivillantva a tetoválását. – Ülj már le. Jézus

s
Krisztus.

el
Így hát leülök. Keresztbe teszem a karom, nem igazán
tudom, hogy mit akar. – Mi a helyzet?
Brock előredől, és a könyökét az asztalra helyezi. –

eb
Hallottam a hangfelvételt arról, amikor megpróbálod
megmenteni a haldokló csapatodat.
gR
Egy sziklaméretű gombóc nő a torkomba. – Rendben.
– Hallottam, hogy mész és megpróbálsz minden tőled
telhetőt ott.
A mellkasom összeszűkül. – Próbáltam. Nem sikerült.
in

– Fiam, az ilyen szarságok előfordulnak. A pokol angyalai

rád mutatnak és otthagynak a csatatéren elpusztulni. Neked
nem kellett volna azt csinálnod. Abból a csapatból senkinek sem
rn

kellene élnie. Érted ezt?

– Úgy tűnik, valamivel jobb embernek kellett volna a
helyemen lenni.
Bu

Oldalra dönti a fejét. – Az a tény, hogy te ezt gondolod

erről... az csak megerősíti ezt a beszélgetést.
– Milyen beszélgetést?
– Bárki, aki úgy kezelte a bajukat, mint te Kirkukban, az
megérdemel egy helyet a csapatomban.
– Elnézést? – A megdöbbenéstől nem találtam szavakat.
Nem úgy nézett ki, mint aki baszakodna velem, de az Emerald’s-
ban történt ökölharc és a történetem között – ami sikítozik a
kibaszott poszttraumás-stressztől –, meglehetősen nagy az
ellentmondás.
Brock rácsap az asztalra és feláll. – Tartsd meg a járgányt.
Tartsd meg a munkád. Tekintsd a kocsit egy leigazolási
prémiumnak.
– Várj – felállok és a szemébe nézek. – Nem kellene ezt
tenned.

s
Nevet miközben hátraveti a fejét. – Jézusom, basszus. Be

el
fogsz illeszkedni. Te akarod megmondani nekem, hogy miért
nem kellene, hogy benne legyél a csapatomban?
– Van egy kórlapom, ami ronda.

eb
Kurtán felém bólint. – Láttam. Minden rendben lesz veled.
Látta azt. Szóval a Titánról terjengő pletykák igazak. –
gR
Elszúrtam az Emerald’s műveletet.
Brock megrázza a fejét. – Az az éjszaka végbemehetett volna
száz különböző módon. Információért mentünk oda, és sokkal
többel jöttünk ki – letartóztatások, használható információk,
in

egy hálózat. Ezek az emberkereskedők... olyanok, mint a fonal

egy piszkos kibaszott pulóverben. Fel kell őket göngyölíteni.
Csatlakozz a Deltához, és látni fogod ezt a végéig.
rn

Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. – Mi ebben a csapda?

– Nincs csapda. A munka az munka. Hülye volnál, ha nem
fogadnád el. Te nem vagy hülye, vagy igen?
Bu

A fejemben fater hangosan pozitív választ ad erre a

kérdésre, Igen! De félretolom ezt a memóriámból. – A
legkevésbé sem.
Brock kezet nyújt. – Akkor légy üdvözölve a Titánban.
 13. fejezet

Grayson

s
Nyár elrepült, mindjárt vége. A táskáink a járgányom

el
mögött sorakoznak. Megdöbbentő, hogy mennyi mindenre van
szükség két felnőtt és egy gyerek számára, hogy elutazzon a

eb
tengerpartra. Kilencven százalékig biztos vagyok benne, hogy
Callynek több cucca van, mint nekünk. A nap alacsonyan jár a
kora szeptemberi égen. Emma a fűben van Callyvel, és bár
gR
játszanak, belemerül a gondolataiba.
– Hé, csini Anyuci.
Magához tér a merengésből, és elmosolyodik. – Hé.
– Ez rengeteg cucc. – A fejemmel a poggyász irányába intek.
in

Nevet. – Igaz.
– Minden rendben?
Ropogtatja a vállait. – Első családi vakáció. Ez valami
rn

hihetetlen.
Odalépek hozzá, lehuppanok a fűbe és az ölembe húzom.
Olyan illata van, mint a nyárnak, és a hátát nekem döntve
Bu

ellazul.
– Épp idejében hoztam neked egy ajándékot a tengerpartra.
Emma megfordul. – Mi az?
– Gyerünk. Induljunk és kinyithatod útközben.
Az igazság az, hogy annyira izgatott vagyok miatta, hogy
kinyissa, mint minden másért ezen a hétvégén. Két Delta meló
is van a tarsolyomban. Mindkettő oly módon fizet, amely
lehetővé teszi, hogy Emma egy mély lélegzetet vegyen és nyisson
egy megtakarítási számlát.
Még mindig ideges pillantást vet a számláira és a
bankegyenlegünkre, amikor bármi mást is vásárol, mint a
Ramen tészta, de azt gondolom, hogy hozzá fog szokni az új
életszínvonalunkhoz.
A kicsi házunk határozottan az otthonunk. Értékes idő

s
szabadult fel a Kingsley család számára azzal, hogy a

el
továbbiakban már nem kell a bébiszitterkedés köré szervezni a
munkarendjüket. Mégis, Emma nem hajlandó önmagának
semmi különlegeset vásárolni. Végeztem, elegem van ebből.

eb
Van egy vadonatúj, puccos fényképezőgép, ami az
utasülésen vár rá a járgányomban. Megcsókolom a nyakát, és
gR
felugranak a karjaimba. – Cally mackó – lehajtom a fejem
Emmához. – Pisilnie kell?
Emma nevet. – Már volt.
Korábban már megtanultam ezt a leckét a saját káromon. És
in

ez megkövetelte tőlem, hogy a karjaimba véve fussak vele a

Home Depotnál levő mellékhelyiségbe. Megcsináltuk, de nem
sok hiányzott ahhoz, hogy bepisiljen. – Cally mackó, ideje
rn

indulnunk, kicsim.
Felsikít, és a kocsibeállónkon álló kocsi felé szalad.
Türelmesen várakozik az ajtajánál, míg odaviszem Emmát és
Bu

leteszem a földre. Meg vagyok győződve arról, hogy Cally jobban

szeret az én terepjárómban utazni, mint Emma Jeepjében, mert
magasabban vagyunk. Játékosan vitatkoztam ezen Emmával.
Ugyanannyira szereti a Jeepjét, mint amennyire én imádom a
terepjárómat. – Készen állsz a strandra?
– Igen! – Cally a karjait felnyújtva ugrik a levegőbe.
 – Úgy vélem, akkor be kell csatolnunk téged. – Ez pár
másodpercet vesz igénybe, és amint az autóülés utolsó részét is
bepattintom, elkapom Emma arcát, ahogy felragyog.
Szinte sugárzik, ahogy feltartja a becsomagolt dobozt. – Apu
vett nekem egy ajándékot.
Cally felvisít. – Ez a te fényképezőgép megjepetésed.
Nevetek, megrázva a fejem. – Meglepetés.

s
– Fényképezőgép? – kérdezi tátogva, tágra nyílt szemekkel

el
és túljátszva Cally kedvéért.
Új tanulság: ne mondj el semmilyen titkot Callynek. Emma
feltépi a papírt és kinyitja a dobozt, ami ezelőtt egyszer már ki

eb
volt nyitva, amikor összeraktam az alkatrészeket és feltöltöttem
az akkumulátort. – Készen állunk az indulásra.
gR
– Csíííízzz! – kiáltja Cally, és közel hajolok hozzá egy kép
erejéig.
– Tökéletes. – Emma gyorsan készít egy felvételt, aztán még
néhányat, amint megpuszilom a kislányomat, és beugrom a
in

vezetőülésbe. Ez a hétvége szuper lesz.

rn

Emma
Bu

A laza tengerparti vakációnk tökéletes volt. A hétvégének

hamarosan vége, és nem akarom, hogy a ma este véget érjen.
Holnap hazamegyünk, és akaratlanul is eszembe jut az utolsó
alkalom, amikor utoljára együtt voltunk a parton, mikor minden
annyira kontrollálhatatlan és egyidejűleg mégis annyira
tökéletes volt.
 Cally alszik, és én kint lustálkodom Grayson karjaiban a
tengerpartra néző verandán, úgy érzem, mintha ez az éjszaka
pótolná azok egyikét, amikor elhagyott.
Egy pohár bor van a kezemben, és a babamonitor a közeli
asztalon fekszik. Csillagok ragyognak a magasban, és hűvös
szellő lengedez fölöttünk. Felhúzom a takarót, és hagyom, hogy
az izmos karja betakarjon, és szorosan átölelve tartson.

s
A vállam egy kicsit leégett, és szinte majdnem minden ételt

el
grillezünk, mióta megérkeztünk – alapvetően, ez az ideálom a
strandolásról. – Mindig ilyen nyaralást kell szervezned.
– Igen, ilyet.

eb
A lélegzete csiklandozza a nyakamat és közelebb
fészkelődöm. Grayson azt a rövidnadrágos együttesét vette fel,
gR
amit szeretek, és egy pillanatra sem veszem magától
értetődőnek, hogy mennyire durván jóképű és hogy mennyire
elképesztően kedves Callyvel. Az élet most oly módon tökéletes,
amelyről sohasem hittem, hogy egyszer bekövetkezik. –
in

Szeretlek, bébi. Köszönet ezért.

– Csinos anyuci, te vagy az, aki köszönetet érdemel. – Az
ajkait hátul a fejemhez préseli, mielőtt iszik egy kortyot a
rn

söréből.
Az óceán morajlik körülöttünk. – Gondoltad, hogy valaha is
együtt leszünk újra a tengerparton?
Bu

– Nem tudom – mormolja. – Azon gondolkodtam, hogy mit

élveztél legjobban, amikor legutóbb együtt voltunk a strandon,
és amit elcsesztem akkor. Nem fogom megpróbálni megjósolni a
jövőt újra. Lehet, hogy csak imádkozni fogok, hogy pontosan
megértsem.
Felnézek rá, és megérintem az arcát, hagyom, hogy a
hétvégén leégett nyakszirtjét végigkaristolják az ujjbegyeim. –
Mindennek okkal kellett történnie.
 – Szerencsés fattyú vagyok, hogy így gondolkodsz.
A fejem oldalra billentem. – Így gondolom, és mindennap,
amikor melletted ébredek fel, minden porcikám mosolyog.
– Minden akadályt elhárítottunk.
– Aha. – Kortyolok a boromból, és hozzáfészkelődöm. – Be
akarsz menni?
– Még nem.

s
– Mit akarsz csinálni? – kérdezem incselkedve tőle, mert

el
van valami, amit feltétlenül meg akarok tenni, és ez magába
foglalja a bemenetelt és a maradék ruháink elvesztését.
– Csak ülni itt még néhány percig. – Felsóhajt, erősen

eb
magához szorít, aztán egy mélyet lélegzik. – Szóval, tetszik a
fényképezőgéped?
gR
Már teljesen a rabjává váltam, mióta elérhetővé vált
számomra, kezdve a tengerpartra való utazástól, és azóta is
minden pillanatban. – Természetesen. Szeretem. Túl nagylelkű
vagy, bébi.
in

Rám kuncog. – Készítettél valami jó képet?

– Azt hiszem. Talán felkelek korán, és készítek pár képet a
napfelkeltéről mielőtt távozunk. – Vetek egy pillantást a fekete,
rn

koromsötét óceánra. – Készítettem egy pár szuper-aranyosat ma

este, amíg ti skacok grilleztetek. – Grayson és Cally csinálta a
vacsorát kötényben a fürdőruháik fölött. Cally kevergette a tálját
Bu

a földön Graysonnel szemben ülve, miközben ő a hússal és a

zöldségekkel foglalkozott.
A fényképezőgépemért nyúlok, kíváncsian arra, hogyan
sikerültek a felvételek. Bekapcsolom, és úgy állítom be, hogy
mutassa a fotókat a kisképernyőn. Van egy pár kép Cally arcáról
készítve, amin nem ismerem fel, mert annyira nagyon, nagyon
közel dugta a lencséhez. Felnevetek. – A kis Tündérbogaram
megszerezte a fényképezőgépet, amikor nem figyeltünk rá.
 Arrébb mozdít minket, úgyhogy mindketten láthassuk.
Lassan elkezdek sorra kattintgatni a képeken. További
Tündérbogár képek, azután van néhány Callyről és Graysonról.
– Lebuktál. Ott voltál!
Nevetve a nyakamba suttog: – Attól tartok, igen.
Majd egyenként végigkattintok. Cally és Grayson apa-lánya
szelfiken pózolnak. Aztán egy darab papírt tartanak maguk

s
között, amit Grayson kinyújtott karral tart a fényképezőgép elé.

el
Fekete tintával, tisztán láthatóan áll rajta nyomtatott
betűkkel.

eb
Hozzám.
gR
Mi a...? A következő képre kattintok, biztos, hogy ez nem az,
amire gondolok.

Jössz.
in

Ó, Istenem…
rn

Feleségül?

Felé perdülök. – Gray!

Bu

A mosolya ragyog a fényképezőgép képernyőjéből sugárzó

fényben.
– Készítettünk egy művészi projektet, amíg elmentél a
boltba.
– Arra kérsz, hogy menjek hozzád feleségül!
– Mi kérünk.
Mi kérünk. Istenem. A francba, a picsába, a fenébe. A
szívem már nem bír elviselni ennél több jó dolgot.
 Ez a srác meglep bennünket mindennel, amit mond,
minden alkalommal, valahányszor megszólal. Alig kapok levegőt
a rajtam keresztülrohanó boldogságtól. Fuldoklom a meglepetés
könnyeitől és karom a nyaka köré szorítom. – Természetesen,
feleségül akarok menni hozzád.
A teste elmozdul, amint a karjával lenyúl a székünk alá, és
visszatér onnan kezében egy kicsiny dobozzal. Felpöccinti a

s
fedelét a hüvelykujjával, és ott ragyog a holdfényben a

el
legtökéletesebb gyűrű. Ez nem klasszikus – nincs egyetlen
gyémánt se rajta –, de annyira én vagyok.
– Neked, bébi. – A szájához húz, és megcsókolom, olyan sok

eb
érzelmet viszek bele, amennyit csak képes vagyok közvetíteni. A
fényképezőgép az oldalamra csúszik, és mindkét kezem az
gR
arcára szorítom. Leejti a gyűrűsdobozt közénk, és ujjai a
hajamba fonódnak, csak annyira meghúzva, hogy elég fájdalmat
okozzon, csak annyit, amivel pont eléri, hogy megharapjam az
ajkait.
in

– Mindig is a feleséged akartam lenni.

– Jó válasz – morogja.
– Most pedig, ígérem, itt az ideje, hogy bevigyél.
rn
Bu
 14. fejezet

Egy évvel később…

s
el
Grayson

eb
– Készen állsz, haver? – Ryder sorba állítja a kupicákat a
dohányzóasztalon. – Szedjétek a lábatokat, fiúk. Foglaljuk el a
gR
helyünket.
Brock felém sétál, és nyakon vág, ahogy feltápászkodom a
kanapéról. – Csak nyugi, gyilkos. – Úgy teszek, mintha
lesimítanám a hajamat. Aztán csatlakozom a srácokhoz, akik
in

körben állnak a nappalimban.

Javier. Colin. Ryder. Ryan.
Násznagy. Násznagy. Násznagy. Vőfély. Plusz egy páran
rn

mások. Baszd meg. Micsoda megbízható csapat osztja meg

velem ezt a napot.
Ryder mindegyiküknek skót whiskyt önt, és felemeli a
Bu

poharát. – Azokra, akiket szeretsz, azokra, akiket elvesztettél, és

azokra, akikért meghalnál, hogy újra láthassad őket.
Egészségedre, hogy megkaptad azt a lányt, akit mindig is
akartál.
A szoba visszhangzik a csatakiáltásoktól, aztán legurítjuk az
italokat. Egy pár vállveregetés után bólintok. – Essünk túl rajta!
 Emma és én úgy döntöttünk, hogy az új otthonunkban
házasodunk össze. Cally ezt a kastélyának nevezi. Ems az örök
otthonunknak hívja. Nem tudom, hogy egy helynek szüksége
van-e más névre is az enyém mellett, ami mindent magába
foglal. Az én házam. Az én csajaim. A francba, a szívem kalapál
a mellkasomban, és készen állok arra, hogy feleségemnek
követeljem a nőmet.

s
Kivonulunk a nappaliból, ahol a falakon Cally bekeretezett

el
alkotásai és Emma fényképei lógnak büszkén. Mindenhol
művészi, kézzel készített dolgok vannak, ahogy hátrafelé
megyünk és elhaladunk egy „Ford család” feliratú tábla mellett,

eb
aztán van egy másik, amit magunk mögött hagyunk a
konyhában, amin „A boldogság házilag készül” felirat van. De
gR
nem csak a művészi keze munkája teszi ezt a helyet csodálatossá
– ez attól ilyen, hogy Emma megküzdött minden részletéért, a
szőnyegtől kezdve a falon lévő festékig, és az eredmény kiváló
lett.
in

Csakúgy, mint ez az esküvő. Azt akarta, hogy közvetlen és

családias, hogy emlékezetes és ünnepélyes legyen. Nincs
szükségem a szertartásra, mint ahogy erre a házra sem. Ezek a
rn

falak nem az otthonom; az otthonom az, ahol élek és lélegzem.

Ez, a családom, az életem – mindaz, amit valaha is akartam, és
túlságosan féltem attól, hogy utána menjek. Számomra ez
Bu

Emma és Cally. Ahol ők vannak, én is oda fogok menni. Ők

mindig tudni fogják, hogy mennyire szeretem és óvom őket, és
minden egyes lélegzet, amit veszek, annak van szentelve, hogy a
világom középpontjába legyenek helyezve.
– Nem, nem – Ryder zsémbelődő hangja húz ki a
gondolataimból. – A francba. Mindenki kifelé.
 – Mi van? – Én maradtam a végére a csapatunkból. Ők
továbbmennek egyenesen vissza a fedélzetre, azonban én
megfordulok, hogy lássam – Emmát.
A fehér csipkeruhája tökéletes simul a testére, a karját
csupaszon hagyva, és egy ékszerekkel feldíszített virágcsokrot
visz az egyik kezében. Nem találok szavakat. A szívem erős,
lassú dobogása visszhangzik a füleimben. Nincsenek szavak

s
arra, hogy sikerült életben maradnom és eljutni erre a pontra.

el
– Szia – suttogja. – Nem maradhatsz le.
Magamhoz térek az ámulatomból, és teszek két lépést, hogy
a karomba húzzam. – Gyönyörű vagy.

eb
A szempillái megrebbennek, és az arca elpirul.
– És szexi. Krisztusom. Teljesen az enyém vagy.
gR
Bólint, a fogai közé húzza a fényes, rózsaszín alsó ajkát. – Te
is jól nézel ki.
– Úgy nézek ki, mint aki a tiéd. – Rózsaszín mosolya fénybe
borítja az egész kibaszott világomat.
in

– Rendben vagy, Ems? Ezzel, ami most van?

– Cally elmesélt egy történetet nekem, mielőtt elindult a
családommal. – A szemei csordultig teltek könnyekkel. – És ezt
rn

is ő adta nekem. Azt akarja, hogy nálad legyen, mielőtt

elkezdenénk. – Emma kihúz egy képet onnan, ahol a csokrot
tartotta. Ahogy szétnyitja, látom az új házunkat és előtte állva
Bu

Callyt, Emmát és magamat. Cally van középen és mi két oldalról

fogjuk a kezeit, de a szabad kezünk a kicsi alak feje fölé emelve
és összekulcsolva a levegőben. Minden összekapcsolódott.
– Az első hazajöveteled előtt – megremegett a hangja –,
rajzolt nekem egy képet a régi-új házunkról. És azon úgy voltam
rajta, hogy fogom a kezét, de a másik kezem csak egy irka-firka
volt a lapon. – Becsukja a szemét, mint aki próbálja összeszedni
magát. – Ma este elmesélt egy történetet egy királyról, aki
magányos volt mindaddig, míg két hercegnő nem jött érte, hogy
megmentse. Végül boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Könnyek csorognak az arcán, amíg halkan nevet. – Ó, és a
hercegnőknek volt egy kölyökkutyájuk. Azt hiszem, ezt ötölte ki,
hogy kutyát kérjen.
– Okos gyerek. – Lenyelem a torkomban lévő gombócot. –
A lányunk akar egy kiskutyát. Azt hiszem, veszünk egy

s
kölyökkutyát.

el
Kiveszem Emma kezéből a képet, és szépen összehajtom,
becsúsztatom a zsebembe, aztán a mellkasomra húzom a
menyasszonyomat és gyorsan hálát suttogok Istennek, akiről

eb
egyszer azt gondoltam, elhagyott. A pokolba, többször is ezt
gondoltam. Imádkoztam egy új életért, imádkoztam egy
gR
könnyebb harcért, de az igazság az, hogy az évek során, a
gondolataim mindig visszatértek Emmára.
Egész életemben, miközben azt gondoltam, hogy a
könyörgéseim megválaszolatlanul maradnak, a megmentő
in

kegyelem velem volt. Emma volt a válaszom.

Veszek egy mély lélegzetet. – Teljes szívemből szeretlek
téged, Emma. Remélem, tudod ezt mindig.
rn

Az ingemhez bújva bólint. – Te vagy a mindenem.

Visszasétálok vele a konyhaasztalhoz, leültetem egy székre
és letérdelek előtte. – Az, amit mondanom kell kint, azt neked
Bu

kell hallani először.

– Mi van? – A szemöldöke felemelkedik, és leteszi a virágait
az asztalra.
Emma sokkal, de sokkal többet érdemel, mint egy előre
betanult szöveget. Ha csak egy tizedét is el tudom kapni annak,
amit gondolok... – Te mindig is mellettem álltál. Attól a naptól
kezdve, amikor találkoztunk. És Isten tudja, hogy az eltelt évek
alatt voltak titkok, és viharok, és fájdalom és könnyek, míg fel
nem bukkantam a másik oldalon.
– Gray…
– Már jobb ember vagyok, és érted létezem, értünk. –
Visszatartom a lélegzetem és nézem a csendes nyugalmát. –
Tudnod kell, hogy számomra nincs fontosabb dolog, amit
tehetnék, minthogy feleségemként gondoskodjak rólad, és

s
Callyről, mint a lányunkról. – A mellkasom fáj; a tüdőm ég. A

el
torkom összeszorul, ahogy elfojtom az évtizedes becses
érzelmeket. – Annyira mélyen szeretlek mindkettőtöket, hogy
elveszteném az életkedvemet, a józan eszemet, ha nem lehetnék

eb
veletek.
A hangom rekedt, és az ajkai megtalálják az enyémet. Ez egy
gR
puha, lágy csók, de nagyon ütős. – A tiéd vagyunk örökre.

Emma
in

Soha nem hittem azt, hogy Grayson akart engem

rn

középiskolában, míg ki nem mondta csaknem pontosan ezekkel

a szavakkal, és olyan édesen csókolt meg, hogy évekkel később
még mindig megborzongtam, amikor arra a napra gondoltam a
Bu

hálószobámban. De ma este elhiszek minden egyes szót, ami az

édes szájából elhangzik.
– Gyere, bébi. – Felálltam, és a mellkasához simultam. –
Menjünk, házasodjunk össze.
Lecsúsztatja a karját a derekamra, ahogy felveszem a
csokrot, és elindulunk kifelé.
 Az apám a hátsó ajtónál van, és amint a szemem rá emelem,
melegség fut keresztül rajtam. Bólint Graysonnek, azután
megrázza a kezét.
– Azt mondanám, ő a legjobb dolog, amit elajándékozok, de
mindig is veled volt. Az életed árán is védd meg őket, fiam.
– Igen, Uram.
– Nem kételkedem.

s
Apa megcsókolja az arcomat és otthagy minket, miközben

el
látom, hogy Anyukám – akit otthagytam, amikor tettem egy
kitérőt, hogy lássam Graysont – odaküldi hozzánk Callyt.
– Nézd a ruhám – mondja Cally, miközben megpördül. A

eb
szoknya szétlibben, amíg le nem lassul, és megragadja a kezem.
– Úgy nézek ki, mint egy hercegnő!
gR
– Teljesen! – Gray leguggol. – Emlékszel, mit kell tenned?
Lelkesen bólint, rámutat a ház oldalán körbefutó verandára,
ami a hátsó udvarba vezet, ahol a vendégeink összegyűltek. –
Odasétálok és Cherry néni közelében megállok.
in

– Pontosan. – Összekoccantják az öklüket, aztán Gray arcon

puszilja.
Ez nem egy tipikus esküvő. Senki nem ül sorban. Még csak
rn

egy folyosó sincs. Ehelyett a legkülönfélébb emberek félkör

alakú csoportja vár ránk – egy bólintásra, hogy hogyan akarunk
élni. A srácok a Delta csapatból – a férfiak, akikre Gray úgy
Bu

hivatkozik, mint a testvéreire – sötét öltönyt viselnek. Aztán ott

van a többi Titan családtag, akikhez közel kerültünk. A
családom is képviselteti magát néhány közeli baráttal. Biztos
vagyok benne, hogy Ryan karja Sarah-t fonja körül, Cherry
elkapta Gray haverjai közül néhánynak a pillantását, és Mazie is
legyeskedik a felsorakozott násznagyok körül.
Amint Gray és én együtt kisétálunk, rájövök, hogy a
feltételezésem helyes volt. Még a főnököm, Jeremy is itt van – a
titkárunkkal – és igen, ez az egész azért működik számomra,
mert kőbe van vésve az, amit akarunk: egy teljes körű családot.
A szertartást úgy tervezték, hogy kényelmes, kötetlen
legyen, és gyerekek futkároznak körbe a fűben, a lányok nagy
része hercegnői fejdíszt visel szalagokkal, amelyek a fejük körül
szállnak, amikor mozognak. Ezzel kapcsolatban minden
tökéletes nekünk.

s
Ahogy Gray bevezet a középpontba, a tömeg elnémul, és a

el
szüleim lelkipásztora elmondja a saját beszédét. Nem
koncentrálok a szavakra. Ehelyett Graysont nézem,
megjegyezve, hogy a szőke haja teljesen kócos, és hogy az

eb
élénkzöld szemei ragyognak, ahogy rám néznek. Aztán elmondja
a fogadalmát, egy szívből jövő összefoglalását annak, amit
gR
éppen most a konyhában vallott meg nekem. Most én jövök.
Minden arc elhomályosul, kivéve az övét. A kezeim védően két
keze közé fogva, és közelebb húz magához.
Mielőtt kinyitom a számat, hogy neki szenteljem az
in

életemet, felszínre bukkan egy emlék és felülírja azt, amit

terveztem, hogy elmondok. – Emlékszem az első napra, amikor
rájöttem, hogy te az én barátom is vagy, nem csak a testvéremé.
rn

Szünetünk volt, és egyik gyerek lelökött a hintáról.

– Seggfej – suttogja vigyorogva.
Halkan nevetek. – Elkergetted, felvettél és visszaültettél a
Bu

hintába. Azt hiszem, még egy kicsit meg is löktél. Aztán

elszaladtál játszani. De visszanéztél... ez volt az a nap, amikor
beléd szerettem. – Mosolygok és veszek egy mély levegőt. Van
egy mondás: a csillagok nem tudnak ragyogni, kivéve ha
sötétségbe burkolóznak. Nem tudom, hogy ez igaz-e. Mindig ott
vannak, mindig ragyognak. Ez csak attól függ, hogy látjuk-e
őket. És ez a helyzet velünk is.
Megszorítja a kezemet, a hüvelykujja a bőrömet simogatja.
 – A szerelmünk mindig is ott volt. Te azt mondtad viharok,
de én azt mondom élet, és Grayson, keresztülmegyek veled egy
hurrikánon, bármilyen kihívások is kerüljenek az utunkba, mert
szeretlek. Ugyanannyira a tiéd vagyok, mint amennyire te az
enyém, és én akarok lenni a család, amely vigyázz rád, amely
elfogad és biztat téged. Mrs. Emma Ford akarok lenni.
– Istenem, Ems. – Megrázza a fejét, mintha nem tudná

s
elhinni, hogy itt van, hallgatva mindent, amit mondtam.

el
Szorosan magához húz és mélyen megcsókol. Valahol a csók
közben hátradönt. Ez egy látványos csók.
Biztos vagyok benne, hogy a szertartás tovább folytatódott,

eb
és hogy a Delta haverjai letolták, de elvesztettem a fonalat a
továbbiakban, és ő soha nem megy el. Szeretem ezt a férfit. Ő
gR
megvalósította számomra a tündérmesét, de Istenem, ennél
sokkal többet adott nekem.
Éljen az örök szerelmünk!
in

VÉGE
rn
Bu