Pannónia és Savaria

Kr. e. 9-ben Augustus császár meghódította az illír és a pannon törzsek által lakott területet.
Augustus a természetes határ érdekében terjesztette ki birodalmát, hiszen egy természetes
határ – jelen esetben a Duna – sokkal jobban védhető, mint egy limes ( nem természetes
határ ). Indok lehetett még a távolsági kereskedelem fejlesztése, hiszen a Borostyán-út
Pannónián át vezetett, ami az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal volt, az értékes
borostyánkövet szállították Rómába. Kr. u. 1. századra sikerült teljesen provinciává
szervezni Pannóniát. Északról és Keletről a Duna határolta, Délről Illyricum provincia,
Nyugatról pedig Itália és Norvikum volt vele határos. Több folyó is folyt Pannónia területén,
például a Danuvius, Savus, Dravus, Murus, Arrabo legnagyobb tava pedig a Pelso volt. Több
nagyobb város is amolyan kisebb kulturális központként működött, például Savaria,
Aquincum, Shophiane, Gorzium ( Tác ), Brigettio ( Szőny ), Arrabona ( Győr ), Vindobona
(Bécs ). A külső támadások és a védhetőség miatt kettéosztották Pannóniát, Alsó- és Felső-
Pannóniára. A barbár betörések folytatódása miatt négy részre bontották a provinciát Kr. u.
296-ban. Kr. u. 433-ban kénytelenek voltak feladni Pannóniát a hunoknak, a romizált ( latin
nyelvű, római kultúrát művelő ) lakosság Itáliába menekült. A római emlékek sok helyen a
mai napig megmaradtak például az Amfiteátrum Aquincumban, Iseum szentély Savariában,
vagy az ókeresztény sírkamrák Shophianeban, de ezeken kívül több vízvezetékrendszer,
fürdők, paloták, utak maradványai maradtak fenn. Savariat, mint Pannónia egyik jelentős
városát Claudius császár Kr. u. 50. körül alapította Colonia Claudia Savaria néven. Lakói
főleg leszerelt veteránok később kézművesek és kereskedők voltak. Az első század vége
felé, az első virágkorban Domitianus császár uralkodása idején Savaria vallási központ lett.
Később Septimius Severus császár Savariaba latogatásának alkalmából hatalmas
építkezések, felújítások történtek, például az Isis szentély is ilyenkor nyerte el végső
formáját. Savaria életében a legnagyobb változásokat hozó hat császár tiszteletére állították
a császárkövet, ami Traianust, Septimus Severust, Diocletianust, Constantianust, Claudiust
és Domitianust ábrázolja. Savaria vallására a hagyományos római vallás volt jellemző, a
Capitoliumi Triászt tisztelték ( Jupiter, Junó, Minerva ). Később a kereskedőktől átvett Ízisz
istennő kultuszát vallták. A keresztényüldözések idején Szent Quirinusnak mártírhalált kellett
halnia, több emlékhelyet is kialakítottak rá és a keresztényüldözések áldozatainak emlékéül.
Savaria szülöttje volt Szent Márton is, aki később Tours püspöke lett de legendáját a ludakról
és a köpönyegéről minden szombathelyi ismeri. Kr. u. 3. században Savaria tartományi
székhely lett, de az 5.-6. századi népvándorlások után a hunok majd a gótok, longobárdok
és a gepidák telepedtek meg. Savaria területét 456-ban földrengés súlytotta, erősségéről a
mai napig vitatkoznak. Minden esetre rengeteg római emlék maradt fenn az utókor számára.