Don Quijote-t Cervantes konyvebol ismerem. Cervantes Don Quijote c.

muvevel áll a
világirodalom fõszereplõi között. A regény formáját tekintve: lovagregény. Csakhogy egy
olyan lovagról szól, aki rengeteg lovaghistóriát olvasott össze, és elhiszi, ami a kalandos
történetekben áll. Elhiszi a régi erényeket, s maga is olyan nemes lelkû kóbor lovag akar
lenni, mint olvasmányainak hõsei. Így indul el a világba kalandokat keresni. Don Quijote
igazából igen ütõdött alak, de a maga lelki emelkedettségével, jóhiszemûségével a kalandok
során egyre rokonszenvesebbé válik. A kalandok mulatságosabbnál mulatságosabbak, a Don
Quijote a világirodalom egyik legszórakoztatóbb könyve. A nemes lovag állandóan pórul jár,
mivel képtelen felmérni a valóságot, az olvasó egyre tragikusabbnak érzi a sorsát. Élete
végén, halálos ágyán megtagadja téveszméit, és elégetteti a lovagregényeket. S közben mégis
van valami nagyon szomorú ebben a kiábrándulásban, hiszen Don Quijote mélységes
jóhiszemûséggel hitt a téveszmékben, emelkedett lélekkel ismerte félre a világot. Õ valóban
hadakozó óriásoknak látta a szélmalmokat, elvarázsolt seregnek a juhnyájat és szépséges
úrhölgynek a parasztlányt.