Csaladdinamika Es Csaladterapias Helyzetek

Gyermekpszichológiai konzulens
CSALÁDDINAMIKA,
ÉS CSALÁDTERÁPIÁS HELYZETEK
Best-Work
Családdinamika, és családterápiás helyzetek
Szerkesztette:
Bujdosó Éva pszichológus
Tördelte:
Kovács Krisztián oktatásszervező
Kiadta:
Best-Work Kft., 2017.
Tartalomjegyzék
Bevezetés 5
1. A családról 7
1.1. A család, mint rendszer 8
1.2. A családdal kapcsolatos alapfogalmak, családdinamikai alapok használata 12
1.3. A család fejlődési szakaszai 16
2. Családdinamikai szempontok 20
2.1. Családi működés vizsgálata 20
2.2. Rendszerszemlélet 26
3. Családterápiák 28
3.1. A családterápia és az egyéni terápia 29
3.2. A családterápiás szemlélet és módszer 30
3.3. A terapeuta 31
3.4. A családterápia jövője 32
3.5. Integrációs törekvések 34
3.6. Mit jelent a rendszerszemlélet és családközpontú megközelítés? 36
3.7. Virginia Satir családterápiás modellje 38
4. Veszteségek kezelése a családban 43
5. Mi a családi interjú jelentése, jelentősége? 49
8. Családi konfliktusok kezelése 56
9. A családi konfliktusok eredete 59
Feladatok 62
Bibliográfia 63
Best-Work | Családdinamika, és családterápiás helyzetek 5
Bevezetés
A gyerekeknek életük legelső szakaszában a legnagyobb szükségük az édesanyára van, aki a feltét-
len szeretetével, odaadó gondoskodásával tudja leginkább támogatni gyermeke fejlődését. Bár
ebben a szakaszban az apát sokszor nem említik, az ő szerepe is igencsak fontos, hiszen ő az ekkor,
aki viszont az anyának kell, hogy támaszt nyújtson, mikor az már túlságosan kimerítőnek érzi a kis-
gyermek körüli teendőket. Ekkor kezd a kisgyermek „szellemi térképe” (Skynner, Cleese: 85) kör-
vonalazódni, kezdi felfedezni a körülötte lévő világot, kezdi megtanulni, mire van hatással, mi tar-
tozik hozzá és mi nem. A gyermek (egészséges esetben) 5-6 hónapos korában már képes elkülöní-
teni magát az anyjától, tudja, hogy van ő és van a mama, aki nem teljesen azonos vele. /Ha ez nem
történik meg, a későbbiekben a felnövő gyermek akár skizofréniában is szenvedhet./
A következő hat hónapban a gyermek azt az is megtanulja, hogy a mama egy összefüggő egész,
egy személy, és nem csupán mell, arc; és magát is kezdi pontosabban érzékelni. Ezzel természete-
sen arra is rádöbben, hogy ők ketten teljesen különálló személyek.
Ennek eredményeként ebben a 6 hónapostól 3 évesig terjedő időszakban rendkívül érzékenyen
reagál rá, ha hosszabb időt kell anyja nélkül töltenie, hiszen ekkor még nem tudja azt felfogni, hogy
a mama nem örökre ment el, és hamarosan visszatér hozzá.
Vagyis ebben a szakaszban nagyon fontos, hogy ha az anya rá is kényszerül, hogy magára hagyja
gyermekét, nagyon fontos, hogy arra az időre egy megfelelő pótszemélyt találjon maga helyett.
Amint a kisgyermek elmúlik 2,5-3 éves ezek az elválások nem lesznek olyan sokkolók a számára,
mivel már képes lesz az anyja képét magában felidézni. /Ha ebben a korban, vagy akár az előzőben
hiány, depriváció éri a gyermeket, ezt később a saját gyermekével is meg fogja ismételni, ha csak a
későbbiek során alkalma nem nyílik rá, hogy pótolja azt, amit nem kapott meg. Ezért is fontos tu-
datosítani magunkban, hogy párunknak olyat választunk, akivel a családi hátterünk, élményeink
közösek./
A következő nagyon fontos fejlődési szakasz, mikor a gyermek 2-3 éves kora körül el kezd levál-
ni az anyjáról. Ha ebben a fázisban is megkapja a számára szükséges támogatást, akkor valószínű-
leg a későbbi életében magabiztos, bátor és nyitott személyiség lesz. Ekkor kezdi játékaival utá-
nozni mind az anyját, mind önmagát, vagyis elindul a mások megértésének útján. Emellett az elen-
gedés másik fontos szerepe, hogy nem csak a világ felfedezéséhez segíti hozzá a gyermeket, ha-
nem ahhoz is, hogy az apa bekerülhessen a képbe, és a vele töltött időt is szabadon élvezhesse…
vagyis ez a folyamat előkészíti az apa számára a terepet. /Ha ebben a szakaszban történik megre-
kedés, a későbbiekben jellemző tünetek lehetnek a depresszív típusú betegségek (Skynner, Clese:
170)/
A gyermek 1,5-4 éves korban kezdi kifejezni saját igényeit, kezdi felfedezni az őt körülvevő hatá-
rokat, így feszegetni is azokat, és ezzel párhuzamosan természetes a szülők is kezdenek követel-
ményeket támasztani vele szemben. Ez a gyermekek dührohamos időszaka, ami az előbbiek isme-
retében teljesen természetes, így nincs szükség az elfojtására sem, hiszen ez arra szolgál, hogy a
gyermek felfedezze, mi az amit még szabad és mi az, amit már nem. Ekkor alakul ki a saját akarata,
ekkor tanul meg beilleszkedni a társadalomba (pontosabban lerakja annak alapjait), kezdi elsajátí-
tani az őt körülvevő határokat. Vagyis a szülőknek ilyenkor a felfedezésre kell ösztönözniük gyer-
meküket az egészséges határok mentén, és ebben az ösztönzésben, mely az anyától való folyama-
tosa eltávolodást is jelenti a legjobb személy az apa.
Tehát ez az az időszak, maikor az apa ismét színre lép. De nem csak a leválás segítésében van
nagy szerepe, hanem abban is, hogy a feleségének támaszt nyújtson, aki akárcsak a gyerek, egy
6 Családdinamika, és családterápiás helyzetek | Best-Work
nagyon fontos és mély kötődést veszít el; számára ez azt jelenti, hogy meg kell újítania a kapcsola-
tukat, hogy kitölthessék a kialakuló űrt. Így a leválás folyamata könnyebben megy végbe mind az
anya, mind a gyermek számára. A folyamat végére teljesen természetes módon az apa és anya
kapcsolata megszilárdul, és kialakul egy olyan saját, privát szférájuk melyből a gyerek kimarad (pl.
a házastársi éjszakák). Ezzel a gyermek számára nyilvánvalóvá válnak a határok, és képes lesz meg-
tanulni mit jelent anyának és nőnek, illetve apának és férfinak lenni; és képes lesz az alkalmazko-
dásra is. Így ha nincs apa a gyermek életében, mindenképpen kell találni egy megfelelő pótsze-
mélyt erre a feladatra (pl. a nagyszülők között). /Ha a gyerek nem tanulja meg, hogyan legyen egy
csoport tagja, hogy vannak határok, hogy ő maga nem mindenható akkor későbbi élete során sem
lesz képes a beilleszkedésre, és igyekszik elkerülni a kötelezettségeket, ugyanis korlátozónak érzi.
Csak kívülről mutatja a szabályok elfogadását, legbelül nem így érez. Súlyos formában neurotikus
betegségekhez is vezethet./
Az utolsó fejlődési szakasz a nemiség kialakulása. A sex még ma is tabutémának számít, ha pe-
dig a gyereknevelés kapcsán kerül szóba, talán még kínosabbnak érezhetjük. Az egyik dolog, amit
azonban itt meg kell említeni mindezek „ellenére” a gyermek fejlődésének szempontjából az az,
hogy a gyerekeket valóban ki kell rekeszteni a szülők hálószobájából. Ez azért lehet nehéz, mert ezt
mind a szülő, mind a gyermek érzi, azonban ennek hatására a kicsi ösztönzést érez, hogy később
saját maga jusson tapasztalatokhoz és ezzel befejeződik a leválás.
A másik megemlítendő, hogy a gyermek fejlődéséhez szükség egy egészséges szexuális vonza-
lom közte és a szülő között. Pl. az apa dicsérheti kislányát, hogy milyen csinos az új ruhájában, így
megerősíti annak női identitását, melyre büszke is lesz (kb. 4 évesen).
Ha szülők kedvesen, de határozottan egyértelművé teszik a gyermek számára, hogy nekik van
egy olyan szférájuk, ahova a kicsinek nincs bejárása, akkor a gyermek kb. 6 éves korára lemond
arról, hogy megpróbálja kisajátítani az ellenkező nemű szülőt.
Bár itt most az apai szerepről a nemiség kapcsán később beszélünk, mégis vannak rá bizonyíté-
kok, hogyha kimarad a gyermek első éveiből, akkor később kényelmetlenül érzi majd magát saját
nemi szerepében, főként a fiúk. Tehát a kicsi egész fejlődése során az apának nagyon fontos szere-
pe van az identitás kialakulásában. /Ha sérül a nemi identitás kialakulása, akkor a gyermek felnőtt
korára lehet transzexuális, homoszexuális vagy egyéb más az ’egészséges’ heteroszexuális viselke-
déstől eltérő./
Végül serdülőkorra egy kb. 6 évnyi látens időszak után újra előkerül a gyerekek szexualitása,
azonban ekkor már szinte felnőttek. Ennek eredményeként a szülők majdhogynem penge élen
táncolnak, hiszen támogatniuk, bíztatniuk kell gyermeküket, de mindezt nem szabad túlzásba vin-
niük, mert ha bármelyik irányba is túlzásba viszik, a serdülő szexualitása sérülhet. /Például ha úgy
érzi, szexualitása hatással van szüleire, akkor végképp elfojthatja. A lány megijedve apja reakciójá-
tól akár frigiddé is válhat a későbbiekben./ Tehát itt is a megoldás a szülők részéről az egyértelmű
határok megvonása.
A fejlődési szakaszokat végig tekintve láthatjuk, mennyire fontos a támogató környezet a gyer-
mek számára, melyet ideális esetben a szüleitől kap meg, és láthattuk az is, hogy az anya mellett, a
férfinak is nagyon fontos szerepe van.
1. A családról
A család a legfontosabb elsődleges csoport és társadalom. Olyan komplex működési egység, amely
jelentős értékeket hordoz és ad tovább a következő generációknak, és amelynek óriási az egyénre
gyakorolt személyiségformáló hatása. A családban a tagok állandó érintkezésben vannak, az egy-
más között zajló kommunikációban valósítják meg önmagukat.
Erős érzelmi szálak fűzik őket egymáshoz, élvezik a kis közösség szeretetét, biztonságát, empá-
tiáját. A család a szocializáció legfontosabb színtere, de a társadalmi átalakulás következtében a
szocializáció ma már nemcsak a családban zajlik, ami befolyásolja a modern család szerkezetét. A
változások megnövelik az egyénre háruló terheket és ahhoz, hogy az egyén illetve a család meg-
tartsa egyensúlyát, jó alkalmazkodási képesség és megfelelő nyitottság szükséges.
A család az emberi személyiségi integrálódásának színtere, de gyakran neurotizáló tényezővé
válik a családot alkotó személy vagy személyek száma. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a beillesz-
kedési- és viselkedési problémák, a pszichoszomatikus betegségek, a szenvedélybetegségek stb.
mögött gyakran a családi élet zavarai húzódnak meg.
A társadalom olyan mikro strukturális részrendszere, mely önmagában is viszonylag teljes rend-
szerként működik. Szoros sokirányú kapcsolatban van a társadalom más részrendszereivel. Tagjai
egymással rendszeres életvitelük meghatározó többségét átszövő kapcsolatban vannak. A tagok
közötti kapcsolat alapja lehet jogilag legitim vagy társadalmilag elfogadott kapcsolat és vérségi
kapcsolat és jogilag rendezett befogadás (örökbefogadás).
Jellemzi továbbá, hogy folyamatos működésében a családtagokat közösségi, érzelmi, létfenntar-
tási és szellemi, kulturális értékek, érdekek kötik össze. Valamint a kölcsönös egymásrautaltságból
következően többfunkciós gondoskodó ellátórendszert jelent.
Családfunkciók
 Közösségi, érzelmi, pszichoszociális funkció
 Szocializációs funkció
 Szellemi, kulturális funkció
 Gondozó, ellátó funkció
 Gazdasági funkció (termelő, fogyasztó)
 Reprodukciós funkció (népesség újratermelés)
 Közéleti, politikai funkció
A szocializáció alatt itt az a folyamatot értjük, amelyben az egyén megtanulja mindazokat az is-
mereteket, értékeket, normákat, magatartási szabályokat, szokás és hagyomány rendeket, ame-
lyek birtokában az adott társadalomban az adott társadalmi működési módnak megfelelően tud
élni és tevékenykedni. A szocializáció az a folyamat, amelynek során az egyén puszta biológiai
lényből társadalomtaggá válik. Ebben a folyamatban a családnak nagyon fontos szerepe van.
A gyermek az első jelzéseket a családtól kapja és a későbbiekben is a legfontosabb mintát a csa-
ládtagok jelentik. A szocializációban nem egyoldalúan a gyermekekre irányul, hanem ez a folyamat
alakítja, formálja a család felnőtt tagjainak személyiségét is. A kölcsönös felelősségvállalás, a há-
zastársak egymás iránt érzett felelősségét, tolerancia készségét. Ez a tanulási folyamat a család
egészére vonatkozik, alapvetően a család keretein belül zajlik.
A történelem folyamán itt is változások történtek a kapitalizmus előtti társadalomban domináns
volt a család szerepe a szocializációban a polgárosodás–kapitalizálódás viszont itt is nagy változá-

sokat hozott. Az ismeret átadás a mindennapi élethez szükséges tudásokat egyre fokozódó mér-
tékben átvette az iskolarendszer. Tehát a szocializáció ismertátadó, tudásközvetítő szerepet ját-
szik.
Családon kívülre kerültek az érték közvetítések is. Vannak olyan értékek és normák, amelyek
közvetítésére a külső közeg nem alkalmas. Ilyen például a szolidaritás, tolerancia készség, mások-
hoz való alkalmazkodás képessége, szülök és gyermekek kölcsönös tisztelete.
Fontos még a politikai szocializáció is, hogy az ember el tudjon igazodni politika-közélet között,
és képes legyen ebben a társadalmi mezőben hatékony aktivitásra. Legjobb ez a tanulás is „kicsi-
ben” a családban történhet meg.
Olyan dolgokat, mint vita, érvelés, meggyőzés, kompromisszumkötés, konszenzus kialakítás,
döntés hozatali folyamatban való részvétel. A többoldalú kommunikáció közös elhatározás cselek-
vésben és végrehajtásban, ezek mind segítenek a politikában-közéletben való aktív részvételhez.
1.1. A család, mint rendszer
A család vérségi, érzelmi kapcsolatokra épülő rendszer, melybe beletartozik a csoportot alkotók
múltja, jelene és jövője. Az itt zajló történések hatnak a tagokra, és magára a családi rendszerre is.
Az egyén viselkedését is jobban meg lehet érteni, ha azt családi összefüggéseiben vizsgáljuk. Az élő
rendszereknek időszakonként meg kell újulniuk, követniük kell a külső és belső változásokat, átala-
kulásokat.
A családi élet is egymást követő ciklusokban zajlik, és ezen életciklusoknak megfelelően a csa-
ládtagok egymáshoz való viszonya is átrendeződik, amit az érintettek többnyire elfogadnak.
Ha azonban e változásra valamilyen okból nem képesek, akkor működészavar lép fel, amely kü-
lönböző viselkedésbeli, illetve szomatikus tünetek formájában jelentkezik.
A család belső működése

A társadalom olyan mikrostrukturális részrendszere, mely önmagában is viszonylag teljes rend-
szerként működik. Szoros sokirányú kapcsolatban van a társadalom más részrendszereivel. Tagjai
egymással, rendszeres életvitelük meghatározó többségét átszövő kapcsolatban vannak.
A tagok közötti kapcsolat alapja lehet:
 jogilag legitim kapcsolat
 társadalmilag elfogadott párkapcsolat
 vérségi kapcsolat
 jogilag rendezett befogadás (örökbefogadás)
Jellemzi még, hogy folyamatos működésében a családtagokat közösségi, érzelmi, létfenntartási,

szellemi, kulturális érdekek, értékek kötik össze. Valamint a kölcsönös egymásra utaltságból követ-
kezően, több funkciós gondoskodó ellátó rendszert jelent.
Hagyományos értelemben s család egy olyan elsődleges szociális csoport, amelybe az egyének
beleszületnek, s amely kezdetben biztosítja táplálásukat, intim viszonyaival hozzájárul fizikai és
lelki védelmükhöz.
Döntésen alapul az, hogy családi kapcsolat alakuljon. A családtagok fontosak egymásnak, fontos
az érzelem. Az érzelemmel folyamatosan foglalkozni kell a szociális munkásnak.
Családi kapcsolat fő tartalmai

 kölcsönös, különbözőfajta érzelmek
 az egymással való törődés
 értékek, normák szokások, hagyományok átadása.
7 alapvető családfunkció
1. pszichoszociális funkció: a család a tagjai számára mentális biztonságot, háttérvilágot teremt.

Mentális, érzelmi szükséglet-kielégítés. Ettől lesz a család a társadalom számára az egyént karban-
tartó rendszer. Ettől lesz az egyén kiegyensúlyozott tagja a társadalomnak. Befolyásolta: a civil
társadalom hiánya => csökkent a funkciómegvalósítás ereje:
 családon belüli kohézió lazulása (legláthatóbb jele a válás nagyméretű és gyors növekedése).
 Sajátos családcentrikus forma = az egyén nem találja a helyét a világban, mert bonyolulttá,
áttekinthetővé válik számukra. Ezért a családba húzódik vissza. De ez paradoxon, hisz itt
nem egy választott, értékek mentén vállalt magatartásformáról van szó, hanem egy kény-
szer az egyén számára => ez a fajta családcentrikusság kifejezetten kohézióellenes.
 Rítusok kiüresedése = a rítusok nagyon fontosak egy társadalom életében, ezek adják meg a
keretet, rendet. A rítusnak van egy cselekvésformája és egy tartalma is. Sajnos a tartalom
kimarad, kikopik belőle (pl.: karácsony). Modernizáció következménye a rítusok kiüresedé-
se.
2. szocializációs funkció: változása, alakulása: szocializációs elemekből egyre több kerül át a csa-
ládból a társadalmilag szervezett szocializációba. A gyerek a hagyományokat nem a szülőtől, ha-
nem a nagyszülőtől tanulja meg <= generációugrás. De mi van, ha nincs köztük olyan kapcsolat,
hogy ez az átadás megtörténhessen? Ez a hagyományközvetítés kimarad és kikopnak a közösség
életéből.
3. szellemi kulturális funkció: kulturális értékek közvetítése.

 a társadalomban felhalmozott kulturális értékek közvetítése
 aktuális információk közvetítése, aktuális információk feldolgozásának segítése.
Segítik az információk szelektálásában, rendszeresítésében, már meglévő információkhoz való
csatolásában. E funkció megvalósulásának esélyét csökkenti az, hogy egyre kevesebb időt töltenek
együtt. (az egy helyen töltött idő nem egyenlő az együtt eltöltött idővel.)
4. gondozó, ellátó funkció: megszületik => megbetegszik => megöregszik. Mind alkalmával gondo-
zásra szorul. A legtöbb gondozási feladatnak a legjobb és legmegfelelőbb színtere a család, mert:
 helyileg közel van
 mentálisan közel van
 természetes módon illeszthetők be a család mindennapi tevékenységének rendszerébe.
Modern társadalmakban egyre nagyobb mértékben mindez kikerül a családból. Már egészen cse-
csemőkorban is (bölcsőde). Mindez a családon belüli integráció lazulását vonja magával.
5. gazdasági funkció:
 termelő
 fogyasztó.
Archaikus típusú (feudális) – komplex gazdasági egységként működött. Kapitalizálódás, ipari
termelés következtében e 2 alfunkció elszakadt egymástól: termelési funkciót kivette a családból.
A modern polgári család nem termelőegység, csak fogyasztó => gazdasági funkció integratív eleme
csökken.
Az ember lényegi tulajdonsága a munkavégző képessége, ez a lényegéhez tartozik. Ennek jelen-
tős része termelőmunka. Ha ez kívül kerül a család keretein, az ember mentális irányultsága is kívül
kerül a családi viszonylatokon.
6. reprodukciós funkció: alapvetően a társadalom számára végzett funkció. Utódok létrehozása,

és felnevelése, népesség újratermelése. Ezt ma mennyire töltik be? => a modernizáció együtt jár a
reprodukciós funkció csökkenésével. A társadalom egész állapota befolyásolja a reprodukciós
funkciót. Minél anómiásabb egy társadalom, annál inkább csökken a reprodukciós funkció.
7. politikai, közéleti funkció: A családok kohéziója, integrációja csökken, de a család, mint együtt-
élési forma (még ha csak élettársi keretek között is), nem kérdőjeleződik meg, de a funkciók vál-
toznak.
A család belső működése (A családon belüli kapcsolatok dinamikája)

Az interakciók – kommunikációk – rendszere
A családon belüli kommunikációban sohasem pusztán közlés és ennek tudomásulvétele törté-
nik, hanem mindig jelen van a jelentéstulajdonítás. Ez azt jelenti, hogy a felek kölcsönösen elvárá-
sokat tulajdonítanak, és ezeknek az elvárás-tulajdonításoknak az alapján értelmezik az üzenetet.
De külső szemlélőként mi teljesen mást olvasunk ki egy adott kommunikációs aktus során, mint
ahogy azt a család tagjai értelmezik.
Ezért segítőkén arra kell törekednünk, hogy a családon belül zajló kommunikációt a lehető teljes
összefüggésrendszerében értelmezzük. A jelentéstulajdonítások eltéréseinek sorozatos tisztázása
az a folyamat, amelyben a jelentéstulajdonítások összehangolása, egymás elvárásainak megisme-
rése, a kölcsönös megértés kialakul. Tökéletes megértés sohasem lehetséges, mert minden ember
más és más, de nem mindig kerülnek a felszínre a jelentéstulajdonítások eltérési, vagyis a tisztá-
zandó tisztázásra szorul. A kapcsolat alakulásának az egészét, az adott kommunikációs aktus előz-
ményei határozzák meg, azaz hogy a családtagok milyen képet alakítottak ki egymásról és maguk-
ról. Az egymásról kialakított képnek három fő forrása van: a személy megnyilatkozásai,(hogy mit
akar közölni magáról), a saját közvetlen tapasztalat, és a környezet.
A kommunikáció elemei folytonos változásban vannak, a kommunikációs rendszer a család éle-
te dinamikájának az alapja és egyben megjelenítője.
A családon belüli viszonyrendszerek. Az érzelmi kötődések rendszere

A különböző családi státuszban lévő családtagokat más és más tartalmú és jellegű érzelmek kötnek
össze.
A házaspár: kapcsolatuk kiindulópontja a kölcsönös szeretet, nem köti őket vérségi kapcsolat, és
nem dominánsak az anyagi tényezők, viszont komoly szerepe van a társadalmi státusznak, szere-
pet játszik még a kulturális tényező, az értékvilág. A szeretetnek önmagában is többféle tartalma
van: szexuális vonzás, megbecsülés, bizalom a lényeg a kölcsönösség.
Más jellegű és tartalmú a gyermek – szülő kapcsolat: határozott különbséget kell tenni a szülő-
től a gyermek felé és a gyermektől a szülei felé irányuló érzelmek között. Alapja a vérségi kapcso-
lat, ami létre jön, és csak ezután töltődik fel érzelmekkel. Az érzelmi tartalmak a kapcsolat műkö-
dése során alakulnak ki. A szülő gyermekére irányuló érzelmei: felelősségérzet, aggódás, elége-
dettség (szülői szeretet). A gyermek szülő iránti érzelme más tartalmú, van benne bizalom, tiszte-
let, hála (gyermeki szeretet).
Testvérek közötti érzelmi kapcsolat: vérségi alapú, nincs benne a rászorultság eleme, mint a
szülő gyermek kapcsolatban, itt a mentális – szellemi közösség, bizalom alakítják a pozitív érzelmi
kötődést.
Természetesen a családban is megjelennek a negatív érzelmek a normál működés kapcsán pl:
kistestvér születik, a gyermek leválása a szülőről, felnőtteknél a külső kapcsolatok. A hangsúly a
negatív érzelmek kezelésén van, nem a kiküszöbölésén, mert ezek elkerülhetetlenek. Itt a legfon-
tosabb a bizalom.
A családtagok közötti érzelmi kapcsolatok nem függetlenek egymástól, rendszer alkotnak,
amelyben egy-egy kapcsolat kiegészíti, vagy korlátozza a másikat, esetleg más kontextusba helyezi,
módosítja jellegét, tartalmát.
A kompetencia viszonyok
A kompetencia a valamiben való illetékességet, valamilyen tudást, szakértelmet jelenti.
A családon belüli kompetencia viszonyok ebben az értelemben azt jelenti, hogy a család egyes
tagjai egyféle, mások másféle kérdésekben illetékesek. A kulcskérdés a kompetenciák eloszlása a
kompetencia viszonyok kiegyenlítettsége, vagyis, hogy mindenkinek van valamiben, és senkinek
sincs mindenben kompetenciája.
Homogén kompetencia eloszlás a család minden családtag kompetenciáját elfogadja.
Kompetencia kisajátítás, amikor az egyik családtag saját kompetenciájának tekint olyan dolgot,
amiben egy másik családtag illetékesebb.
Ez a rendszer is dinamikus, folytonosan változik, ahogy nő a gyerek, ahogy változnak a külső kö-
rülmények.
A családon belüli hatalmi viszonyok

A hatalom esély és lehetőség arra, hogy valaki saját akaratát mások ellenkező szándékaival szem-
ben érvényesítse. A családon belüli hatalom lényegében négy forrásra vezethető vissza:
A családon belüli helyzetből származó hatalom ilyen a szülő hatalma a gyermek felett.
A tradíciók, a hagyományok is forrásai a családon belüli hatalomnak.
A gazdasági vagyoni helyzet. Ez régebben a feudális típusú családokban volt jelentős, aki a föl-
det hozta annak volt döntő szava.
Személyes befolyásolás képessége, az ember minden interakciójának a mélyén ott van az a tö-
rekvés, hogy hatást gyakoroljon a másikra. A kérdés csak az, hogy milyen mértékben tudom elérni,
hogy a másikban az történjék, amit én akarok, ez az asszertivitás.
A hatalmi struktúra típusainak felvázolásához két szempontot kell figyelembe vennünk, az egyik
a kompetencia viszonyok kiegyenlítettsége, a másik a kötöttsége. A két dimenzió összekapcsolásá-
val négy típus írható le.
Autoriter és merev struktúra: ebben a helyzetbe egy családtag kisajátítja a főhatalmat, a végső szó
a döntési folyamatban mindig az övé.
Demokratikus és merev struktúra: a döntési jogosultság a családtagok között megosztott, merev-
sége pedig azt jelenti, hogy mindenkinek van egy rögzített szerepe.
Autoriter és rugalmas struktúra: az eldöntendő kérdés függvényében változik a főhatalmat gya-
korló személy, a másik változat, amikor a főhatalom gyakorlója változatlan, de a többiek szerepét
változóan ő osztja ki.

Demokratikus és rugalmas struktúra: a döntési jogosultság itt is megosztott, és a szerepek sem
rögzültek.
1.2. A családdal kapcsolatos alapfogalmak, családdinamikai alapok használata
A család normál működése

 Nincs jó és rossz család, hanem egyensúlyban lévő és az egyensúlyból kilendülő család léte-
zik.
 Van egy olyan érzése, hogy egy integrált egész, összetartoznak (nekem van egy én tudatom,
ezen kívül egy mi tudatom is).
 Külső-belső határait kijelöli, és szilárdan érzékeli (szülőktől, barátoktól le tud válni).
 Élénk és nyílt kommunikáció (az infók megfelelő kódolása és dekódolása verbális és nonver-
bális kommunikáció, érzelmek).
 Egyénileg és/vagy közös célok kezelése kölcsönös bizalom és megbecsülés értéke mentén
történik (értékek a családban).
 Viszonylag éles határral különíti és szeparálja el egymástól a generációkat. Gyerekre nem le-
het vallási döntéseket áthárítani. A gyerekeknél a nagy korkülönbséget jól kell tudni kezel-
ni, életkoruknak megfelelően.
 Kevesebb sablonos, sztereotip elvárás van egymás felé. Az élet maga a változás.
 Normák betartásával szemben működik a tolerancia.
 A családi szerepek a feltételek által kerülnek kialakításra, meghatározásra.
 A problémákat úgy oldják meg, hogy elrendezik, átalakítják a szokásokat, mítoszokat, szabá-
lyokat, szerepeket, tabukat, terveket, személyeket és tényeket az érték prioritásokat.
 Jelen van a humor a játékosság a könnyedség hangulat, amely stressz oldó, feloldja a szituá-
ciós feszültségeket.
 Folyamatos változás, egyensúlyi állapot.
Egyensúly olyankor van, mikor vannak eszközeink a megoldásokhoz. A kilendülés az , hogy nincse-
nek eszközeink a problémákhoz.
A családgondozáshoz tolerancia szükséges, tudnunk kell, hogyan érzik magukat a saját család-
jukban. Ennek felméréséhez kérdések:
1. Szeretsz-e a családodban élni?
2. Úgy érzed-e, hogy barátokkal élsz, akikkel kölcsönösen szeretitek egymást, akikkel bizalom-
mal vagy?
3. Ad-e izgalmat és örömet az, hogy a családodban élsz?
A hosszú életű kapcsolathoz szükséges

 figyelem egymásra,
 idő egymásra,
 érdekes, izgalmas legyen a kapcsolat.
Virginia Satir szerint a család: emberformáló műhely, aminek az a lényege, hogy megtanít emberi
módon élni.
Dimenziók:
 önértékelés,
 kommunikáció,
 szabályok,
 a társadalommal való kapcsolat.
Önértékelés
Az önértékelés az ember érzése és képe önmagáról. A helyes önértékelés az, amikor tisztában van
értékeivel, gyengeségeivel, hibáival. A helyes önértékelés kialakulásához a szülőknek sok időt kell
áldozniuk.
Az élet rejtelmeit kell megismertetni, nem pedig módszeresen foglalkozni. Fel kell fedezni a
gyereket, az értékeit, érdeklődését, stb. A szülő tökéletesen teljesítő gyereket akar, de a gyerek
nem gép. Az örömöt elveszi a teljesítményigény.
A szülő feladata:
 támogasson,
 elfogadjon,
 toleráns legyen.
Kommunikáció
A kommunikáció az a mód, ahogy az emberek megértetik magukat egymással.
A jól kommunikáló gyerek és a szégyen kézen fogva jár. A jól kommunikáló gyerek gyakran kerül
összetűzésbe. A gyerek még nem képes az árnyalt kommunikációra, erre kell megtanítani, amit
leginkább a jó visszajelzésekkel lehet.
Az érzékek kommunikációjáról leszoktatjuk a gyerekeket. Az iskola az irányított kommunikáció-
ra tanít, leszoktat a spontaneitásról. Értelmezni kell a történéseket, szabad mindenről beszélni, és
mindent meg kell beszélni. Nem egy steril világban élünk, sokféle hatás ér minket is, és a gyereke-
ket is. A konfliktusoktól mi félünk, s nem a gyerek.
Szabályok
A szabályok meghatározzák, hogyan kell élni, cselekedni, ahogy a családban működőképesen
tudnak a történések folyni.
A jó szabály:
 rugalmas,
 változtatható,
 emberi.
Az önként elfogadott szabályokat mindenki szívesebben tartja be. A rossz szabály önmagáért
van, nem értünk. Rossz az is, ha a szabályokat presztízskérdésként kezeljük. A szabályok, a szabá-
lyozás az élet hozzátartozója, nem pedig a hatalmaskodás eszköze. A jó szülő nem parancsoló fő-
nök, hanem megbízott vezető.
A társadalommal való kapcsolat

Az a mód, ahogy az emberek a családon kívüli családokhoz, intézményekhez viszonyulnak. A szülők
kínos helyzetektől akarják megkímélni a gyerekeket, de minél inkább ezen iparkodnak, annál in-
kább több nehézsége lesz a gyereknek, mert nem tanulja meg az alkalmazkodást, a viszonyulást.
Akkor jó a világgal való kapcsolat, ha a választáson alapul.
A kapcsolatteremtés nagyon nehéz:

 azoknak, akik vmilyen értékeket hordoznak,
 akik vmilyen titkot őriznek (pl. etnikai hovatartozás, betegség, stb.).
Ha a nyitottságra mindig elutasítást kapnak, akkor a nyitottan közeledőket "kipróbálják".
A gyerek másabb, mint a felnőtt, mert:

 bízik a másikban,
 mindig tisztalappal tud indítani.
A szülők ebben gyakran visszafogják a gyerekeket. El kell választani a gyerekek készségét a felnőt-
tek készségétől.
Jordan: a mentálisan egészséges családra jellemző:

 képes tolerálni a viselkedések, vélemények sokaságát,
 az új gondolatokat könnyebben fogadja be és reagál is rájuk,
 vannak problémáik, de a problémákra új megoldásokat találnak.
Satir: tápláló vagy éltető család:

 érezni lehet a természetességet, elevenséget, őszinteséget, szeretetet,
 meghallgatják egymást,
 tekintettel vannak egymásra,
 kimutatják szeretetüket, de rosszallásukat is,
 a lakásuk kényelmüket, örömüket szolgálja,
 csendjük békés csend, nem a félelemnek, az óvatosságnak a csendje,
 örömmel érintik meg egymást,
 tudják, hogy az élet problémákkal jár, vannak megoldásaik a problémákra,
 a változásokra tudnak reagálni.
Egy kapcsolat biztonságot jelent, tervezhető kell, hogy legyen. A jól működő család mindig keres
megoldásokat a problémákra, rugalmasan áll hozzá ezekhez a kérdésekhez. A család nem azonos a
bajával, ami működik benne, arra kell építeni. Bármilyen formátumú család lehet jól működő csa-
lád, ehhez 2 kellék kell, hogy bármilyen család jól működjön:
 hitelesség,
 kreativitás.
hitelesség: érzések és viselkedés,

kreativitás: a kihívásokra válaszolni.
Mindenkinek definiálnia kell a családban a helyzetét.
Az egészséges család
„A legfontosabb terület, amelyben a normál és a diszfunkcionális, tüneteket mutató családok kü-
lönböznek egymástól, az a családi élet ciklusváltásához való viszonyulás. Minden család életében
természetes módon elkülönülő szakaszok követik egymást.”
Potenciális krízispontok ezeknek a korszakoknak a fordulópontjai. A normál családoknál nem

okoz tüneti-diszfunkcionális viselkedést az ezeken való túljutás.
Az egészséges család azt érzi magáról, hogy egy integrált egész. Lényeges minden rendszernél a
határai megvonása és szilárd érzékelése. Az egészséges család olyan egyénekből áll, akik jól defini-
ált én-határokkal rendelkező felnőtt individiumok, az eredeti családjuktól levált autonóm szemé-
lyek.
A család az a közeg mindenki számára, ahol legmélyebben megéli a társaslény mivoltát. A há-
zastárs számunkra a legfontosabb Másik Ember. Az emberek szociális, másik ember iránti szükség-
letei a családban hatnak leginkább.
A humanisztikus pszichológia szerint az embernek három alapvető szükséglete van, ezeket ki
kell elégítenie individuális és társas módon egyaránt.
1. A valahová tartozás szükséglete.
2. A stabilitás és biztonság szükséglete.
3. A változási-változtatási, illetve hozzáértési, alakítani tudási szükséglet.
Ez a három szükséglet a fenti sorrendben hierarchikusan egymásra épül. A család-terápiával

foglalkozó szakemberek általában olyan családokkal foglalkoznak, akik a stabilitásért harcolnak.
Ezek a családok úgy érzik, hogy nem szabad a stabilitásukat hordozó szabályokból engedniük, mert
akkor sérül valamilyen alapvető szükségletük.
„Alapvető szükségletnek pedig jogosan csak azokat a szükségleteket nevezhetjük, amelyek más-
sá át nem alakíthatók, s amelyeknek a tartós ki-nem elégítése a rendszer valamilyen károsodását,
többnyire a korábbi fejlettségi szintre való regresszióját vagy felbomlását fogja eredményezni.”
Ezek a családok a stabilitásuk fenyegetését alap-szükségleti fenyegetettségnek érzik, akkor ez alap-
szintű egzisztenciális fenyegetettség. Minden ilyen ingerrel szemben nagy ellenállást fognak tanú-
sítani ezek a családok. A családterápiában ez az ellenállás terápiás változással szembeni ellenállás-
ként jelentkezik, hiszen a terápia lényege valamilyen ellenállás létrehozása.
Ez igazi csapda-helyzetet jelent a családok számára nemcsak a pszichoterápiában, hanem min-
den olyan élethelyzetben, amely valamilyen belső strukturális változás megvalósításával lenne
megoldható. A megoldás, ha az egészséges család a természetes önfejlődés során elérkezik a szük-
ségletfejlődés legmagasabb szintjéhez: az alakulás és hozzáértést követelő változás szükségletének
szintjéhez. A családterápia célja, hogy hozzásegítsük a családot a benne rejlő fejlődési lehetőség-
hez és annak kibontásához. Azt, hogy egy család milyen szükségleti-fejlődési szinten van, azt dina-
mikus módszerrel tudjuk megállapítani. A dinamikus „diagnózis” gyakorlati változtatási kísérleteket
jelent.
Három reagálási típus

1. Pre-stabil típusú család (semmilyen változtatási javaslatot nem tud felfogni, nem tud reagálni,
általában a társadalom alacsony szocio-ökonómiai státuszú rétegeiből valók).
2. Stabilitás típusú család (a változtatást követő behatásra kemény ellenállással válaszol, ezek a
családok igen konzervatívak).
3. Adaptív típusú család (a fejlődés legmagasabb szintén állnak, legfontosabb számukra, hogy
minden kihívásnak megfeleljenek, ezt a szintet elért családot nevezhetjük egészséges családnak.
„Az egészséges család tehát az, amelyik hasznosítani képes az őt ért külső hatásokat, „input”-
okat. Ez a mindennapi értelemben vett racionális működésű család.” Az adaptív családokat az
élénk, nyílt kommunikáció jellemzi. A kommunikatív aktusok tiszták, pontosak. A kommunikáció
tisztasága a kommunikátor azonosságának (identitásának) a tisztaságát, jól definiáltságát jelenti.

Az egészséges családokban a kölcsönös bizalom és megbecsülés légköre az uralkodó. Ez a légkör
nem található meg a korábbi fejlettségi stádiumú családoknál.
Az egészséges család a kitűzött célok megvalósításához megfelelő módot használ, míg a disz-
funkcionálisan működő családoknál a fontosnak vélt célok elérése egy szenvedésekkel teli korszak
kezdete.
Három-négy generáció együttélése esetén is az egészséges család viszonylag éles határokkal el-
különíti, szeparálja egymástól a generációkat. Az interakciókból láthatjuk, hogy az apa az anyával
van legszorosabb szövetségben, a gyerekek egymással, s a nagyszülők is viszonylag elkülöníthető
alrendszert alkotnak. Egyazon generáció tagjai egyforma jogokat élveznek, de határozottan elkülö-
nülnek a jogok és a szerepek a generációk között. Mégis a családi szerepek átmeneti, pervazív ré-
szében az egészséges családok esetében nagy a választás szabadsága pld. Bárki elmosogathat.
A hatalom és a kontroll gyakorlásának megosztása is egyenletességet mutat, s bárkinek lehet-
nek kezdeményezései, kívánságai a többiekkel szemben az egészséges családban.
Fontos szimbolikus megnyilvánulást kap a családokban a határok megvonása és a szövetségek
megléte. Az egészséges családokban jóval kevesebb sablonos, sztereotip elvárást küldenek a csa-
ládtagok felé, a normák betartásával szemben nagyobb a tolerancia.
Az egészséges családi dinamikát állandó jellemzőként követi a kommunikációban egyfajta hu-
mor, játékosság. Az egészséges családra egy jobbára megszakítatlan, állandó fejlődés jellemző.
Az egészséges családnak nem okoz gondot az extra stressz, nehézségek, sokszor a nehézségek-
től új lendületet kap. Ezek a családok könnyen fel tudják dolgozni az idő múlását is.
Megfigyelhető, hogy minden családnak vannak mítoszai, a mítoszok fő alapelemeit képezik an-
nak a folyamatnak, amelyben a család meghatározza önmagát. Ezek kedves, sokat emlegetett tör-
ténetek, melyek a család által elfogadott hallgatólagosan is elfogadott közös vélekedések. Ezek
általában vegyülnek a családi büszkeséggel.
A diszfunkcionális családok egyik nagy hibája, hogy a legapróbb változtatásokat sem képes elfo-
gadni a mítoszaival kapcsolatban. Az egészséges családoknál a mítosz-rendszer ezzel szemben fo-
lyamatosan fejlődik. A kedvenc történetek lebomlási, egyszerűsödési és integrálódási szakaszokon
haladnak keresztül.
A családi szerepek a feltételek egész panorámája által kerülnek kialakításra, ilyen feltétel pld. A
múlt történetei stb.
A normál családokban a problémákat úgy oldják meg, hogy átrendezik, átalakítják a szokásokat,
szabályokat, szerepeket, családi mítoszokat stb.
A családdinamikai folyamatoknak lényegében egy fontos tényt kell megoldaniuk: szabályozni
kell a családot, össze kell rendezni, egységes folyamatokká kell tenni az elképzeléseket.
1.3. A család fejlődési szakaszai
A család különböző fejlődési szakaszokon, életciklusokon megy keresztül, ami ismétlődő átstruktu-
rálódást követel.
A családi életciklus fogalma egy gondolkodási keret arról, hogy hogyan működik a család a kul-
turális és társadalmi normák talaján. A normalitást elsősorban a külső elvárások szabják meg. Mi-
nuchin (2005) szerint a család egy olyan fejlődési egység, ami több stádiumon keresztül fokozato-
san fejlődik, és a saját szerveződésén belül mindig átalakul úgy, hogy közben a folytonosság a csa-
ládtagok számára megmarad. Szerinte a fejlődéssel, életciklus váltással járó feszültség minden csa-
ládban normális jelenség, ezek az átmeneti krízisek elkerülhetetlenek. A házasság, gyermekszüle-

tés, második gyermek születése, haláleset, beteg nagyszülő beköltözése a családba, stb. mind
olyan események, amelyek nagy nyomást gyakorolnak a család eredeti mintázatára és általuk új
családi mintázat jöhet létre.
Új egyensúlyi állapotnak kell kialakulnia olyan tartományon belül, amit a család még képes sza-
bályozni. Sok esetben azonban a család nem képes úgy átalakulni, ahogy az szükséges lenne, ami-
nek hatására egy negatív irányú változás következik be a család életében.
A következő táblázatban, a család életét végigkísérő változás folyamata látható, az életciklusok
mentén (Barnes, 1991).
Életciklus stádi- A családi rendszerben szükséges vál-

Átmeneti feladatok
umok tozások
 lehetővé tenni a fiatal leválását
Az otthon el- a családról
hagyása, egyedül Elkülönülés, függetlenség  krízis esetén se hívja vissza a
élés család a fiatalt
 az új családtag elfogadása
Az új helyzet érzelmi felvállalá-  a magánélet tiszteletben
Házasság, házaspár
sa tartása, új egyensúly létrejötte
 helyet csinálni a jövevénynek

Kisgyermekes csa- A kéttagú család átalakulása  új érzelmi elérhetőség formák
lád három-., négy-, öttagúvá  nagyszülő-szerepek elfogadása
 a közdelem, vita és tárgyalás ér-

Viselkedési és véleménysza- tékeinek elfogadása
Serdülők a csalá-
badság még rugalmasabb, de  az egymástól való különbözőség
dban
még az autoritás fennáll fontosságának elismerése
 a gyerekekkel új, felnőtt

Az új családtagok „jövés- viszonyulás kialakítása
Gyerekek
menésének" elfogadása, új  a családon kívüli világ le-
kirepülése, „üres
határok a pár körül hetőségeinek újragondolása:
fészek" szindróma
időben térben, pénzügyileg
 a pár/egyén az öregséggel
szemben is fenntartja tevéken-
ységét
A gyerekektől való nagyobb  túlgondoskodás nélküli függés
Késői életszakasz
függőség elfogadás elfogadása
 a veszteség/halál (saját is) gon-
dolatának elfogadása
Házasságkötés időszaka
A családi életciklusok az eredeti családról való elszakadástól az öregkorig tartanak. Ebből a folyto-
nosságából a romantikus szerelem, házasságkötés időszakát emelném ki először, mivel ez az idő-
szak a házastársi kapcsolatot is jelentősen meghatározhatja. (Feltételezzük, hogy a házasságkötés,
közös elhatározás az együttélésre, romantikus szerelem szakasz után, vagy szakaszban következik
be). Ebben az időszakban, a felek intenzív érzéseket élnek meg, énhatáraik feloldódnak, mintegy
szimbiotikus egységet képezve. (Kulcsár, 2006). Ez az az időszak, amikor az egyének nem éreznek
problémákat egymással kapcsolatban, minden idejüket együtt akarják tölteni, úgy érzik, hogy nem
tudnak és nem is akarnak egymás nélkül létezni.
Ez az időszak az egyik legszebb időszak az ember életében, mégis sok esetben, a későbbi válto-
zások gátjává válhat és a válások egyik oka lehet, egyrészt az ideális állapotba való visszavágyódás
miatt, másrészt mert a felek nem képesek az ettől eltérő érzésekhez, feladatokhoz, elvárásokhoz
igazítani kapcsolatukat és a másikról kialakított idealista képet. A házastársak évekkel a házasság-
kötés után is ugyanolyan elvárásokkal tekintenek a kapcsolatukra, társukra, mint tették azt a há-
zasság kezdetén. Mivel az életciklusok változnak, a feladatok változnak, a pár kapcsolatának is vál-
toztatásra van szüksége, amit a partnerek nem, vagy nehezen vesznek figyelembe. A szerelmes,
érzelmileg és fizikailag is „mindig együtt vagyunk" állapot a két gyermekes család életében már
nem megvalósítható, ami a természetes folyamat része. A változás igénye tehát a kapcsolat és
egyben a krízishelyzetek, stressz-szituációk egyik legjelentősebb alapeleme.
A szerelmes időszakot követi, vagy azzal esik egybe a házasság, házasságkötés időszaka. Ideá-
lisnak mondható, ha a házastársak, élettársak néhány évet eltöltenek együtt gyermek születése
nélkül. Idővel ugyanis a szerelem tüze már kevésbé lángol, a házastársak szeme elől elpárolog a
rózsaszín felhő és kezdenek „tisztábban látni". Ez az újfajta látásmód, a másik hibáinak, értékeinek
felfedezése nagy ajándék. Ha mindez még egy gyermek iránti felelősségvállalás időszaka előtt tör-
ténik, a felek képesek egymásra koncentrálni, megtanulják megérteni egymást, kommunikálni,
egymás szokásait megismerni, feladatokat megosztani, szertartásokat, ünnepeket kialakítani. Eb-
ben az időszakban csak egymásra figyelhetnek, olyan programokat tervezhetnek, ami éltető forrá-
sává válhat kapcsolatuknak. Ezáltal képesek megalapozni azt a biztonságos együttélési formát, ami
lehetővé teszi a gyermekvállalással járó felelősség, feladatok, újfajta kötelékek kialakulásának fel-
dolgozását, az ezekkel való együttélés képességét.
Ebben az időszakban zajlik az eredeti családokkal való kapcsolat újradefiniálása, a tőlük való új-
fajta közelség- távolság meghatározása, az eredeti szülő-gyermek szerepek megváltozásának elfo-
gadása. Ez nagyon nehéz feladata az ifjú párnak, hiszen egyrészt a kettőjük közötti határok kialakí-
tása, másrészt a közös életük határainak kialakítása is elkezdődik. Mivel mindenki másként kötődik
saját, eredeti családjához, szüleihez, ezért a közös, az ifjú pár mindkét tagja számára megfelelő
távolság kialakítása, sok konfliktus forrása lehet (kihez, mikor, mennyit menjünk). Sokszor előfor-
dul, hogy a szülőkkel való kapcsolattartás mértéke, a pár tagjainál eltérő.
Kisgyermekes család
Következő a kisgyermekes család életciklusa. Ideális esetben, a fiatal pár, néhány kettesben töltött
év után vállal gyermeket. Ezen évek alatt előkészítik magukat és kapcsolatukat érzelmileg és lelki-
leg is, a kis jövevény érkezésére. Az is az ideális helyzet része, hogy a gyermek a kívánt időben szü-
letik, azaz nem kell rá sokat várni, nem kell a teherbeesés miatt orvoshoz járni. Nem ideális, ha a
pár együtt töltött ideje, a gyermek születése előtt, nagyon minimális. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy a kapcsolat biztosan kárt szenved a gyermek születésével, csupán nagyobb az esélye a prob-
lémák rögzülésének.
Problémát jelenthet a nem kívánt terhesség, a gyakori spontán vetélés, a gyermekvállalásról

vallott eltérő nézetek a párkapcsolaton belül, valamint a teherbeesésre való képtelenség. A gyer-
mekszületéssel kapcsolatos nehézségek „kikezdhetik" a kapcsolatot, már a házasság elején. Pár-
ként kell funkcionálni a gyermek születése után is. Az újszülött nagyon sok gondoskodást és időt
igényel, ennek ellenére nem szabad eltávolodni a házastárstól. A feladatok megszaporodása miatt,
tudatosan kell arra odafigyelni, hogy a baba megérkezésével a feleség megmaradjon feleségnek, a
férj pedig férjnek lenni.
További feladata ennek az életciklusnak, az eredeti családdal való közelség-távolság mértéké-
nek újragondolása, hiszen a nagyszülők most már „joggal kopogtatnak a fiatalok ajtaján": látni
akarják az unokájukat, sőt szeretni is akarják őket, meg szeretet is kapni tőlük. Ideális esetben a
nagyszülők nem egy házban, lakásban laknak az új, fiatal családdal, hanem elérhető távolságra, de
külön lakásban. Így a jól átjárható határok könnyebben megvalósíthatók, valamint ha akarnak,
tudnak egymásnak segíteni a különböző generációk. Az unoka számára fontos, hogy családi, nagy
családi körben nőhessen fel, hiszen így kaphatja meg a számára oly fontos lelki, érzelmi és fizikai
biztonságot.
Serdülők a családban
Ebben a szakaszban, a gyermekek elérik azt a kort, amikor folyamatosan összetűzésbe kerülnek
szüleikkel, a felnőtt társadalom tagjaival, saját véleményüket erőteljesen képviselve. Határozott
elképzelésük van a világ dolgairól, és nem hajlandók ezen változtatni. A szülők, ilyenkor saját karri-
erjük építésén munkálkodnak, öregedésükkel küszködnek és próbálják serdülő gyermekeiket terel-
getni. Ideális, ha a szülő képes elfogadni a serdülő korral együtt járó nehézségeket és nem akarja a
saját igazát, véleményét ráerőltetni gyermekére.
Jellemző erre a korra a csoportokba, bandákba verődés, amit a szülő oly módon támogathat (el-
lenőrizhet), hogy beengedi saját házába, kertjébe, lakásába a csoportot. Ebben a szakaszban is
fontosak a határok a különböző alrendszerek között. Ennek tiszteletben tartása elvárható a serdü-
lőtől is.
Üres fészek időszak

A gyerekek felnőttek és kirepülőben vannak, vagy már ki is repültek. A házaspár kettesben marad –
ideális esetben –, mint a régi szép időkben, most már azonban idősen. Újfajta szerep, újfajta viszo-
nyulás egymáshoz, a felnőtt gyerekekhez, azok társaihoz. Ez a szakasz nagyon sok felnőtt számára
okoz problémát. Kettesben vagy éppen egyedül maradás, a megszokott gyerekzsivaj elcsöndesülé-
se, az élet értelmének megkérdőjelezése, a lelki teher mellett fizikai, testi bajok felerősödése, az
öregséggel járó gondok intenzívvé válása.
Ezek mellett a „mit kezdjünk egymással, a szabad időnkkel" kérdések megválaszolása komoly
feladat. Ideális, ha a házastársak megtalálják az utat egymáshoz, örülni tudnak a „szabadságuknak"
és a szabad időnek, amit bármivel eltölthetnek. Nem jó azonban, ha a szülők rátelepednek gyer-
mekeikre, unokáikra, mivel nem képesek együtt lenni társukkal.
Késői életszakasz
Ebben az életciklusban felerősödik a halál gondolatával való foglalkozás intenzitása, a fizikai, testi
bajok felerősödése. Ideális esetben a szülő tud kérni a gyerekétől, ha szükséges, a gyermek pedig
tud segíteni. Ezáltal a szülő gyermekétől való függősége erősödik.
2. Családdinamikai szempontok
A család az őt érő külső hatásokat fogadja, szűri, feldolgozza, így igyekszik megőrizni stabilitását.
Ehhez rugalmas, de mégis szilárd külső rendszerhatárra és hatékony, érett belső struktúrára van
szükség. A családi szociális munka a család belső működését, alkalmazkodóképességét, illetve a
környezet és a család kölcsönös viszonyát kezeli.
A család sajátos struktúrával rendelkező interperszonális rendszer, tagjai kölcsönösen hatnak
egymásra. Családi élet szerves része a stabilitáson túl az állandó változás.
A változás oka: külső tényezők (politikai, ideológiai, társadalmi változás) és az idő múlásával be-
következő változások, melynek során a család különböző életciklusokon megy keresztül (házasság,
gyerekszületés stb.). A viszonyok újrafogalmazásán keresztül a családtagok szerepköre is változik.
A család rendszerhatárai
Amikor egy pár összekerül, fontos a kapcsolat, intimitás stabilitása, védelme. Ez a védelem a gyer-
mek megszületésével még fontosabbá válik. Optimális esetben ez a rendszerhatár rugalmas, a kül-
ső hatásokat szelektíven engedi át.
A családi rendszerhatárok gyengülése széteső családokban figyelhető meg (pl. gyermekeit
egyedül nevelő anya instabil kapcsolatai miatt, „átjáró házzá” alakul a rendszer).
Merev rendszerhatár főképp paranoid szülők esetén alakul ki, akik a családot mindentől, min-
denkitől elzárják, nem tartanak fenn külső kapcsolatokat.
Belső rendszerhatárok
Jól működő családoknál: segítik a szülői funkciókat, szabad mozgásteret, autonómiát ad a gyere-
keknek.
Diszfunkcionális családoknál: rigid, vagy elmosott belső határok (pl. házastársi konfliktus során az
egyik szülő „szövetséget” köt a gyerekkel a másik szülő ellen – ez nagy terhet ró a gyermekre)
A feszültségek kezelése
A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokszor a felgyülemlett feszültséget, problémákat az egyik csa-
ládtag veszi magára. Ő a „tünethordozó”. Általában ő a család „leggyengébb láncszeme”.
Ez a „tünethordozó” szerep sokszor több generáción át „öröklődik”.
2.1. Családi működés vizsgálata
Esetmunka során fontos mérlegelnünk a kliens családi hátterét, működését.
A családi működés szempontjai
1. A családon belüli hatalmi viszonyok

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: kaotikus hatalmi viszonyok, ahol valamelyik szülő és
gyerek között szövetség alakul ki a másik szülővel szemben.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: rigid kontroll, versengés a szülők között.
 Egészséges családoknál: hatékony kontroll, egyezkedés és közös döntések, hierarchikus vi-

szonyok szülők és gyerekek között.
2. A családok strukturális differenciáltsága

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: a családon belüli határok összemosódnak, szerepbi-
zonytalanságok, vádaskodás, bűnbakkeresés jellemző.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: elkülönülés és távolság, hűvösség, merev szerepek.
 Egészséges családoknál: világos identitás és intimitás, érzelmi közelség, biztonság.
3. Kommunikáció a családon belül

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: homályos, zavaros, ellentmondásos. „Double bind”
jellegű üzenetek.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: rigid, sztereotip kommunikáció, felszínesség, kölcsö-
nösség hiánya
 Egészséges családoknál: nyílt, világos, közvetlen kommunikáció.
4. Családon belüli kapcsolatok

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: bizalmatlanság, elutasítás, ambivalens érzések, kiszá-
míthatatlanság, ingadozás a szélsőségek között.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: ambivalencia a kapcsolatokban, dominancia, rivalizá-
lás
 Egészséges családoknál: bizalom, gondoskodás, támasznyújtás, kölcsönös felelősségvállalás.
5. A realitáshoz való viszony

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: A realitás nagymérvű elutasítása, menekülés a fantá-
zia világába.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: van realitásérzék, de kisebb-nagyobb érzelmi-indulati
torzítások előfordulnak.
 Egészséges családoknál: stabil realitásérzék és kongruencia jellemző.
6. A család érzelmi klímája

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: cinizmus, ellenségesség, kiábrándultság, reménytelen-
ség érzése.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: örömtelenség, érzelmi gátoltság, fojtottság, olykor el-
lenségesség
 Egészséges családoknál: melegség, humor, gyengédség, empátia.
7. Változásokkal, veszteségekkel kapcsolatos attitűd

 Súlyosan diszfunkcionális családoknál: képtelenek a változásokkal, veszteségekkel megbir-
kózni, a fantázia világába menekülnek.
 Közepes mértékben diszf. családoknál: válságszerűek a változások, veszteségek. Feldolgozá-
sok akadályokba ütközik.
 Egészséges családoknál: Reálisan kezelik, sikeresen dolgozzák fel, erős családi szövetségekkel
Családi működés zavara szervi vagy pszichés tünetek illetve magatartás (viselkedés) zavarok for-
májában jelentkezik. Homeosztázison a család dinamikus egyensúlyát értjük, aminek megbomlása
a család visszarendeződési törekvéseit váltja ki. Fontos, hogy a visszarendeződést közös akciónak
tekintsük. A családi esetkezelés épít a család rendszerszemléletű elemeire (családszerkezet meg-
ismerését a koalíciók feltérképezése segíti)
Cél: család pszichoszociális nehézségeinek enyhítése. A kívánt változás eléréséhez a család és köz-
vetlen környezete közötti kommunikáció korrigálása, szociális források, támogató hálózat bekap-
csolódása, családdinamika megvizsgálásával járulhat hozzá a segítő. Ebben az esetben a kliens az a
családtag, akin keresztül a család bekerül a terápiába. Személy, aki segítséget kér „család által de-
legált” kliens.
Az együttes munkában a többi családtagnak is fontos szerepe van. Eseti munkáról akkor beszé-
lünk család esetében, ha az aktuális nehézség az egész családot érinti (hajléktalanná válás), vagy
egyértelműen diszfunkcionális családi kapcsolatokkal áll közvetlen összefüggésben (gyerekbántal-
mazás).
A családi szociális munka fázisokra bontása többé-kevésbé megegyezik a problémamegoldó
modell által javasoltakkal. Ez még a kontaktus felvételt megelőzően kibővül előzetes információ-
gyűjtéssel (gyámhivatal, hivatalos szakvélemény).
Az interjú helye a pár/családdiagnosztikában

A pár és/vagy család megismerésének szükségszerű alapeszköze az interjú. Az a rendeltetése,
hogy releváns adatokat és megbízható válaszokat szolgáltasson a klinikus vagy kutató kérdésfelte-
vésére és lehetővé tegye a pár/család önbemutatását, valamint - intervenciós cél esetén - a szö-
vetségre lépő segítő kapcsolat kialakítását.
A kérdésfeltevés lehet elsődlegesen diagnosztikai (szelekciós stratégia), de a klinikai gyakorlat-
ban a megismerés útja egyszersmind a segítő, korrekciós ill. terápiás lehetőségek keresését, sőt a
"beavatkozás" megkezdését is jelenti (modifikációs stratégia) (Cierpka, 1988). A kutatás kérdései
kevésbé átfogóak, inkább célzottak, gyakorta terápiás folyamat- vagy hatáselemzésre irányulhat-
nak (evaluáció).
Az a hat fő módszertani lehetőség, mely a megismerést szolgálja, határozott elméleti keretekbe
illeszkedik (a módszertan sem semleges!), ekképp még a kérdezés módja is különbözhet. A rend-
szerszemléletű interjúzás nem a lineáris kérdezést, hanem a beavatkozó interjúzást preferálja. A
cirkuláris, reflexív, stratégiás, jövőre irányuló kérdések egyszersmind intervencióként is szolgálnak.
A megismerő utak hat fő csoportba sorolhatók:

1. interjúmódszerek,
2. megfigyelési és becslő eljárások,
3. a laboratóriumi vagy természetes helyzetekben történő információszerzés,
4. a közvetett, kérdőíves (önkitöltős) tájékozódás,
5. (a félig vagy teljesen strukturált (feladatadó vagy kérdésfeltevő) interjúk,
6. a (szituáció)- strukturáló projektív technikák (szobor, báb, rajz, színház, szceno-, dramatikus
technikák, szociometria stb.) és projektív tesztek (pl. Közös Rorschach Vizsgálat) megannyi
megismerő utat nyitnak a szakember számára.
A feltáró diagnosztikai módszerek többsége - különösen a projektív technikák - gyakran részeivé

válnak a pár- és családterápiának. Eszközbeli lehetőségeikről Scherman és Fredman - magyar nyel-
ven is érthető - könyve bőséges tájékoztatást kínál (1989).

A pár, még inkább a család vonatkozásában az interjúnak az a rendeltetése, hogy
 meghatározza az együttélők életciklus szakaszait, és az ebből adódó kihívásokat,
 ismertté tegye az interakciók azon probléma-területeit, amelyek beavatkozást kívánnak,
 feltárja a gyermeki fejlődés veszélyeztetett zónáit, melyeket olyan családi befolyások fenye-
getnek, mint pl. a kommunikációs zavarok, a hiányos szerepminták, stb.,
 hipotéziseket állítson fel a pár ill. a szülők együttélési problémáira, esetleg pszichopatológiá-
jára vonatkozóan,
 kipuhatolja, vannak-e más veszélyeztetett családtagok is, és
 megállapítsa vajon a család hozzájárul-e a gyermek zavaraihoz, vagy képes-e azokat ellensú-
lyozni, végül
 megtervezze a beavatkozás legígéretesebb módját.
A pár/családvizsgálatok fő dimenziói
A diagnosztika dimenzióiként távlatnyitó megközelítési irányokat mutatunk be. Noha azokat a je-
lentős elméleti modelleket is felvázoljuk, amelyek elősegítették e dimenzió(k) jelentőségének fel-
ismerését és feltárását, sőt kidolgozott (valid, megbízható) módszerekkel is szolgálják a megisme-
rést, nem célunk a családterápiás irányzatok rendszerbe foglalt, teljes ismertetése. Ezt a magyar
családterápiás kiadványokban fellelhetjük (ld. függelék: áttekintő irodalomjegyzék). Kiemelésünk-
ben azok az "iskolák" szerepelnek, amelyekhez pár/családdiagnosztikai szempontból jelentős
eredmények fűződnek.
A pár/családdiagnosztika dimenziói, távlatnyitó megközelítési irányai a megismerés fő feladata-
inak feleltethetők meg. Vizsgáló eszközeinkkel meg kell ismernünk (1) a családstruktúrát, (2) fel
kell tárnunk a családtörténetet, (3) meg kell határoznunk a családi életciklusból (is) következő fej-
lődési feladatokat és (4) a család életfolyamatának, működésmódjának jellegzetességeit. E négy
dimenzió vonatkoztatási keretet is jelent, jelenségértelmezési támpontokat nyújt a (minél átfo-
góbb és elmélyültebb) megismeréshez.
A strukturális dimenzió
E dimenzió kulcsfogalmai : a családszerkezet, határok, alrendszerek, autonómia, távolság-közelség,
szerepek, funkció-hierarchiák, kohézió és alkalmazkodóképesség. Azok a teóriák, amelyek fogalmi
rendszerkeretül szolgálnak, az egyes szerkezeti összetevőket elméletspecifikusan hangsúlyozzák.
A strukturális irányzat (Minuchin és mtsai, 1967, Minuchin 1974) mindenekelőtt a családszerke-
zetet, a generációs határokat és a hierarchikus szerep-elrendeződéseket állítja a középpontba. A
"kapcsolati zűrzavar" versus az elszigeteltség foka illetve az alkalmazkodási potenciál mértéke ad
támpontokat a családi működés megértéséhez.
A jól funkcionáló családokban világos tekintélyi vonalak és határozott határok vannak a szülők
és gyermekek közt, így a szülők képesek elősegíteni a gyermekek tágabb szociális környezetben
való alkalmazkodását. A kihelyezett antennákkal és folytonos egymást ellenőrzéssel élő család a
szimatoló/kontrolláló viszonyulással a kuszaság diszfunkcionalis állapotában él. Az interakció-
szegény és kapcsolathiányos családban "a hajók az éjszakában némán mennek el egymás mellett",
ez az elszigeteltség állapota. E szélsőséges strukturában élő gyermek pszichoszomatikus problé-
mákkal reagálhat, a felnőttek pedig magatartászavarokra esélyesek.
A családi rendszer alrendszerei (házaspár, szülők, és gyermek(ek), testvérek, nagyszülők,
együttélő rokonság) egységeket alkotnak. Ezen egységek különböző síkjainak szabályozását, ellen-
őrzését, valamint a funkcionális differenciáció fenntartásához szükséges határokat hierarchikus
struktúra jellemzi. A túl merev vagy túl diffúz határok funkciózavarokat eredményeznek az alrend-
szerek között, de a család és külső környezete viszonylatában is. A "kusza" család belső határai pl.
diffúzak, ezáltal az alrendszerek közti mozgások kaotikusak, külső határai viszont merevek és ez
akadályozza a kölcsönös kommunikációt a külső környezettel.
A Minuchin (1974) által konceptualizált (strukturális) családmodell operacionalizált, alapvető
diagnosztikai eszköze a Perosa által 1981-ben kidolgozott "Structural Family Interaction Scale"
(SFIS) kérdőív, mely a családi határokat diffúz versus merev kontinuum mentén helyezi el, valamint
dolgozik a család stresszhez és konfliktusokhoz való alkalmazkodás dimenziójával is. A 85 tételből
álló kérdőív 13 alskáláját is a strukturális terápia elméleti hátterén alakították ki, de a kritikák sze-
rint (Cierpka, 1988) a skálák közül hiányzik az affektusok, affektív kapcsolatfelvétel és az értékek-
normák dimenziója.
A családtagok egészséges individuációja, az autonóm személyiség kibontakozása szempontjá-
ból, a távolság és közelség szabályozásának viszonylatában vizsgálja a családi szerkezetet és műkö-
dést Bowen (1978) modellje. Kérdéses, mennyire segíti elő a család az egyes családtagok ill. az
együttélők - esetleg több nemzedék - egészséges autonóm fejlődését vagy éppen akadályát képe-
zi-e a szelf differenciálódás folyamatának. Egy szülőpár "életfélelme" pl. elegendő ahhoz, hogy
ennek elhárítására gyermeküket bevonják saját interakcióikba. Ez a " háromszögesítés " pl. arra
kényszerítheti a gyermeket, hogy a szülők házasságának fenntartása érdekében feláldozza saját
fejlődési igényeit.
A család strukturális dimenziója szempontjából, a kohézióra és alkalmazkodóképességre vonat-
kozóan Beavers (1977) valamint Olson (1993) "circumplex " modellje jelentős. Beavers rendszer-
modellje egy pszichiátriai elméletet kapcsol össze az általános, rendszerszemléletű irányulással
(Beavers és Hampson, 1996). Modellje három előfeltevésen nyugszik: 1.) a családi funkciószintet
egyféle folytonossággal lehet leginkább kifejezni, 2.) a családok feladatteljesítésének mérése a
működésminőség fontos tényezője 3.) a családokra különböző működési stíluspreferencia jellem-
ző: a centripetális (befelé irányuló) a családból erőt merítő felől a kiegyensúlyozotton át a centri-
fugális (kifelé irányuló), az érzelmeket és kielégülést a családon kívül kereső stílusig terjedő konti-
nuumon. Az alkalmazkodóképesség a centrifugális és centripetális erőaránnyal áll összefüggésben.
Ez a modell szervesen illeszkedik a családterápia legfontosabb klinikai irányzataihoz, pl. a struktú-
rát és határokat hangsúlyozó Minuchin-féle, a Szelf differenciálódásra koncentráló boweni vagy az
olsoni circumplex modellhez is.
A "struktúra-dimenzió" keretében kiemelhető főfogalmak, mint diagnosztikailag tisztázandó
összetevők-sajátos kérdéskörökben ragadhatók meg, ezek a szakmai tájékozódás szellemi vezérfo-
nalai lehetnek (Davidson et all, 2003).
A határokra és alrendszerekre vonatkozó legfontosabb kérdések

 Milyen stabilak az alrendszerek és milyen összetételűek? Normálisak (pl. szülők) vagy patoló-
gikusak (pl. apa-gyermek koalíció)?
 Vannak-e utalások határsértésre (pl. szexuális visszaélés, parentifikált (szülőszerepbe be-
vont) gyermek, nemzedékeken áthúzódó koalíciók? Bevonják-e a gyermeket a szülői konf-
liktusokba?
 Vannak-e utalások hierarchikus szerveződésre? Kié a tekintély? Ki veti alá magát? Ki hozza
meg a döntéseket, és hogyan érvényesítik azokat?
 Komplementerek, önmagukban konzisztensek és átfogóak-e a családbeli szerepek, különö-
sen a szülőké és a házaspáré?
 Milyenek a tágabb családdal és a közösséggel kapcsolatos határok?
 Milyenek a jelenlegi család és a korábbi családok tagjai közti határok?
A kohézióra irányuló főbb kérdések

 Hogyan fejezik ki a családtagok az autonómiájukat?
 Illojálisnak tekintik-e a saját igények kifejezésre juttatását a családdal szemben?
 Lehetséges-e az önkifejezés anélkül, hogy ez megterhelné a családtagokat?
 Mekkora és milyen jellegű a gondoskodás a családtagokról?
Alkalmazkodóképességre irányuló kérdéskör

 Hogyan alkalmazkodnak a családi szerepek az előre látható és az előre nem látható fejlődési
feladatokhoz?
 Létezik-e a családban kölcsönös támogatás? Megtalálták-e a kreatív módját annak, hogy
szembenézzenek a kihívásokkal?
 Úgy látszik-e, hogy egyéni tünetek tartják fenn a család előnyben részesített interakciós min-
táját?
 Milyen mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy a tünetek fennmaradjanak?
Salvador Minuchin az alapítója a strukturális családterápiás iskolának. Mivel az egészséges és a

patológiás család nem különböztethető meg a problémák hiánya vagy megléte alapján, a terapeu-
tának szüksége van egy olyan elméletre, melynek segítségével a család működése megragadható
és jelenségei értelmezhetők. Ennek az elméletnek, amely a családot meghatározott szociális kör-
nyezetben működő rendszernek tekinti, három főbb összetevője van.
A) A család átalakulásban lévő, nyitott szociokulturális rendszerre jellemző struktúrával rendel-
kezik.
B) A család különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül, ami ismétlődő átstruktúrálódást
követel.
C) A család alkalmazkodik a változó környezeti feltételekhez, hogy folyamatosságát fenntartsa
és biztosítsa tagjai pszichoszociális fejlődését.
A család struktúrája
A család struktúráját a családtagok interakcióit szervező funkcionális követelmények láthatatlan
rendszere alkotja. A család egy olyan természetes csoport, amely együttélése során kialakítja azo-
kat a szabályokat, amelyek az egyes családtagok viselkedését szervezik és szabályozzák. Ezek ös--
szessége alkotja a struktúrát. A család egy olyan rendszer, amely tranzakciókon keresztül működik.
Az ismétlődő tranzakciók hozzák létre azokat a viszonyulás-mintákat, amelyek meghatározzák,
hogy ki kihez, mikor és hogyan viszonyulhat.
A családtagok viselkedését szabályozó tranzakciós mintákat két tényező tartja fenn. Az első té-
nyező egy általános, amely a család szerveződésének általános szabályait foglalja magába. Így pl.
minden családban van egy hatalmi hierarchia, amelyben a szülők és a gyermekek eltérő hatalmi
pozíciót foglalnak el. Ugyancsak minden családban léteznie kell valamilyen fokú komplementer
működésnek, amelyben a férj és a feleség elfogadja kölcsönös függőségét és azt, hogy együttesen
végezzenek bizonyos funkciókat.
A másik tényező a család egyedi tulajdonságaiból fakad és a családtagok kölcsönös elvárásait
foglalja magába. Ezek eredete gyakran a múlt homályába vesző, nyílt vagy rejtett egyezkedésekig,
alkudozásokig vezethetők vissza. Gyakran az eredeti egyezség feledésbe merült, vagy sohasem volt
világos, a tranzakciós minta azonban a kölcsönös alkalmazkodás és a funkcionális hatékonyság je-
leként fennmarad, automatikusan tovább él.

A rendszer így tartja fenn önmagát. Ellenáll egy bizonyos fokot meghaladó változásnak és prefe-
rált tranzakciós mintáit amíg csak lehet fenntartja. A rendszeren belül természetesen léteznek
nyugvó alternatív tranzakciós lehetőségek, amelyek adott esetben aktivizálhatók. Azonban bármi-
lyen eltérés, amely meghaladja a rendszer tűrőképességét, olyan mechanizmusokat indít be, ame-
lyek helyreállítják az eredeti viszonyokat.
2.2. Rendszerszemlélet
A rendszer kifejezés mindennapi szóhasználatunk része: beszélünk társadalmi rendszerekről, ideg-

rendszerről, naprendszerről... Mi ezekben a közös? A rendszer a kapcsolatokról szól, megvilágítja,
hogy a részek miként függenek össze egymással, ezáltal előrejelezhetővé teszi a dolgokat, jelensé-
geket. A rendszer részei hatással vannak egymásra, ezek a hatások ismétlődnek, ezáltal ad a rend-
szer lehetőséget az előrejelzésre (Minuchin, Colapinto, Minuchin, 2002).
„A rendszer, egymással kapcsolatban lévő, egymás működését kölcsönösen befolyásoló elemek
egysége." (Székely, 2003. 13. o.)
Ennek a tudományos paradigmának a lényege, hogy az embert (jelenséget, tárgyat) nem önma-
gában, hanem egymással és környezetükkel összefüggésben, kapcsolataiban tanulmányozza.
A rendszerszemlélet rövid története

A rendszerszemléletet először a fizikában alkalmazták a XIX. században. Ekkor a jelenségeket a zárt
rendszer elve alapján magyarázták. Ebben a rendszerben megkülönböztették az anyagot, az ener-
giát és az információt. Az energia képes az anyagban változást előidézni, az információ irányítja az
energiát. A zárt rendszer elmélete szerint az energia kívülről hat a rendszerre, illetve az anyagra.
Erre jó példa a XIX. században feltalált gőzmozdony, ahol a dugattyúkat a kívül termelt gőz mozgat-
ja, az információt pedig a kezelő által meghatározott jelzések közlik.
A XX. században nagy fejlődés következett be a természettudományokban (Einstein relativitás-
elmélete és az atomfizikai felfedezések nyomán, - az atomban együtt van az anyag és az energia
is). A zárt rendszer elméletet lassan felváltotta a nyitott rendszerben való gondolkodás. Ludwig
von Bertalanffy közzétette a rendszerszemlélet általános alkalmazhatóságának elméletét a társa-
dalomtudományokban, James Miller (1965) pedig kidolgozta a nyitott rendszerek tulajdonságait.
Nyitott - élő rendszer tulajdonságai

Az ilyen rendszerben az energia része a rendszernek, az információ - ami meghatározza a rendszer
mintázódását - a környezetből, vagy a rendszerből ered. Az információ a rendezetlenség, szerve-
zetlenség állapotából a mintázódás irányába mozdítja a rendszert. Minél több változatosabb az
információ egy rendszerben, annál inkább képes több, egyenlő esélyű alternatíva között választani,
vagyis képes rugalmasan alkalmazkodni a külső és belső környezethez (váratlan zaj - állat elmene-
kül, információkkal rendelkező ember többféleképpen reagálhat).
A folyamat, ami az információt a rendszer egyik pontjáról a másikra eljuttatja, a kommunikáció.
Ha a kommunikációban zavar keletkezik, a rendszer az entrópia, azaz a rendezetlenség felé mozdul
el (pl. zavaros kommunikációjú családok).
Az élő rendszer nyitott, azaz képes a környezetével energiát és információt cserélni, ezáltal al-
kalmazkodni a külső és belső változásokhoz és képes a környezetére hatást gyakorolni.
Az élő rendszer önszabályozó, azaz a dinamikus egyensúlyra törekszik. Ezt a rendszerben műkö-
dő energia két, egymással összefüggő, egymást kiegészítő mozzanata hozza létre. Ez lehet a mor-
fosztázis (az állandóság, stabilitás megtartására irányul) vagy a morfogenezis (ami a változást idézi
elő). Ezen energiák működését a visszacsatolás jelenségénél figyelhetjük meg, ami nem más, mint
a rendszer reagálása valamely rendszerre. A pozitív visszacsatolás a rendszerben változást okoz, a
negatív pedig a rendszert a változás előtti állapot irányába mozdítja (pl. 10 helyett 3-kor haza érő
kamasz. Pozitív visszacsatolás, ha a család változtat a szabályokon, negatív visszacsatolás, a család
ellenállása). Fejlődőképes élő rendszerben a két egymást kiegészítő energia egyensúlyban áll, rea-
gálva a külső és belső változásokra.
Az élő rendszer további jellegzetessége az egységes működés, azaz az egyik elem változása ma-
gával hozza a többi elem és az egész rendszer változását - és fordítva.
A rendszer több mint az elemek összessége, vagyis attól, hogy ismerjük az elemeket egyenként,
nem jelenti azt, hogy ismerjük a rendszert.
Az élő rendszert határok választják el a környezetétől. A határok megjelölése azonban elvi, azaz
a megfigyelő érdeklődési körétől függ. A határok többfélék lehetnek: világosak, merevek, elmosó-
dottak. A határok nemcsak a rendszer és a környezete között létezik, hanem a rendszeren belül,
azaz az alrendszerek között.
Miller két fontos kifejezést jelöl még meg.
Struktúra, vagyis szerkezet, ami nem más, mint a rendszer alrendszereinek és elemeinek egy-
máshoz való rendeződése egy adott időben. Ez többé-kevésbé állandó.
Folyamat, azaz minden megfigyelhető változás az anyagban, energiában, illetve információban.
Az ismétlődő interakciók - szabályok - mintákká alakulnak, meghatározva a rendszerben történő
folyamatokat (Székely, 2003).
Ha a rendszerszemléletben, illetve annak fogalmaival gondolkodunk a családról, akkor azt állít-
hatjuk, hogy az ember nem önmagában létezik, hanem több, nagyobb rendszer, pl. a családi rend-
szer részeként. A család legkisebb alrendszere pedig az egyén, az egyes ember. Az ember része
több szociális közegnek pl. a családnak, ami ha jól működik, az ember is jól tud működni, viszont ha
diszfunkcionálissá válik, ebből következően az egyént magát is a diszfunkcionalitás jellemzi. Ha
problémák keletkeznek a családon belül, több mint valószínű, hogy problémák keletkeznek az
egyén életében, esetlegesen személyiségében is.
Ez a folyamat természetesen visszafelé is igaz: ha az egyes embernek van belső problémája,
amit nehezen vagy nem tud megoldani, ennek hatása az őt körülvevő csoport, esetlegesen a csa-
lád rendszerére is hatással lesz.
Elmondhatjuk tehát, hogy az egyén és a család, illetve családtagok körkörösen, cirkuláris oksági
kapcsolatban vannak egymással.
Ha egy családon belül probléma adódik, egy családtagnak problémái adódnak, jó segítség lehet
a családterápia. A családterápia olyan terápiás megközelítés, ami a családot rendszerként tekinti és
a kezelés tárgyának nem a tünethordozó egyént, hanem a családot nevezi meg. Alapfeltevése,
hogy a család pszichológiai egység, ezért a családterapeuták a tünetet nem csak az érintett család-
tag szempontjából vizsgálják, hanem úgy értékelik, hogy azok egyben a család működésének zava-
raira utalnak.
3. Családterápiák
A családterápia fogalma
A családterápia olyan folyamat, amelyhez szorosan kapcsolódik a prevenció. Nemcsak a már létre-
jött családi működési zavarokkal foglalkozik, hanem elsődleges célja a zavarok, tünetek, betegsé-
gek következő generációra történő „átörökítésnek” megelőzése.
Olyan hatékony pszichoterápiás szemlélet és módszer, amelynek során a szakemberek a prob-
lémákat, tüneteket hordozó egyénnel és annak családjával együttműködve megváltoztatják a csa-
lád viselkedését, az élmények átélésének minőségét, a lehetőségekhez igazodva optimalizálják a
családi rendszer működését. A módszer alkalmazásának célja megszüntetni a tüneteket, elősegíte-
ni az új, harmonikusabb egyensúly kialakítását a családban.
A családterápia hatékonyságának kulcsa az a preventív erő. Amely a diszfunkcióhoz vezető utat
megtörheti, korrigálhatja. Eredményesség esetén nemcsak az indikációt eredményező diszfunkci-
ók, tünetek szűnnek meg, hanem kisebb lesz a szomatikus tünet megjelenésének valószínűsége a
következő generációkban is.
Családterápia az USA-ban
A családterápiát az 1950-es években alkalmazták először az Egyesült Államokban. A szakemberek a
pszichózisok gyógyításának hatékonyabb módszerét keresve a beteget a családtagokkal együtt
kezdték el kezelni. Megfigyelték ugyanis, hogy a páciensek viselkedését, állapotát nagymértékben
befolyásolta a hozzátartozók jelenléte.
A pszichiátriai megbetegedések kialakulásában, illetve fennmaradásában szerepet játszó ténye-
zők közül a kutatók egyre nagyobb szerepet kezdtek tulajdonítani a páciens közvetlen környezeté-
ből származó interperszonális hatásoknak. A családterápia úttörőire nagy hatással voltak a követ-
kező pszichológusok: René Spitz, Erik Erikson, Mittelmann Béla, Gyárfás Kálmán.
Az egyéni terapeuták közül Harry Stack Sullivan, Frieda Fromm-Reichmann és HarolfSearles
kezdett el szisztematikusan foglalkozni az interperszonális kapcsolatokkal. A munka kezdeti szaka-
szában a családterápia jelentős kockázattal járt, mert egy eddig szokatlan terápiás módszert alkal-
mazott. Sok esetben hatékonyabb volt a családterápia az egyéni terápiánál. A családterapeuták az
1970-es években megalakították az Amerikai Családterápiás Társaságot.
A családterápia Európában
Az európai országokban sokkal később alakult ki a családterápia. A legkorábbi jelentős kutató Ro-
land Laing aki Londonban dolgozott. Ammy van Heusden vezetésével jelentős fejlődés kezdődött
Hollandiában. Megszervezte a három hónapos országos családterápiás kiképzési programot. A
családterápia utáni érdeklődés Hollandiában a legfolyamatosabb és a legáltalánosabb.
Németországban Helm Stierlin az 1970-es évek derekán nagy lendületet adott a családterápia
fejlődésének.
Az 1970-es évek végére a családterápiás érdeklődés a nyugat-európai országokban is megjelent.
A családterápiás kongresszusokon több száz résztvevőt regisztráltak. Napjainkban, az USA-ban és
Nyugat-Európában az összes pszichoterápiás iskola legnagyobb önálló ága a családterápia.
A családterápia Magyarországon
A csoportterápiák, a családterápiák csak hosszas késedelemmel terjedtek el Magyarországon. Pe-
dig a családi környezet bevonása a gyógyítás folyamatába korunk egyik legdinamikusabban fejlődő
irányzata.
Magyarországon Buda Béla rendszerelméleti írásai voltak az első közlemények. A hetvenes évek
elején még úttörőnek számító klinikai próbálkozásokról többek között Kun Miklós, Goldschmidt
Dénes, Füredi János, Füzéky Bálint és Komlósi Piroska számoltak be. Az 1970-es évek végére négy
jelentős hazai műhely működött: Pesthidegkúton, a Központi Állami Kórházban, a Sportkórházban
és a Károlyi Kórházban.
E szakmai műhelyek neves külföldi családterapeuták meghívásával továbbképzési lehetőségeket
teremtettek a hazai szakemberek számára. Az Egyesült Államokban élő magyar származású pszi-
chiáter, Böszörményi- Nagy- Iván- aki az egyik legjelentősebb családterápiás iskola alapítója – ha-
zalátogatási alkalmával jelentős hatást gyakorolt a hazai családterápiás mozgalomra. 1980-ban
létrejött a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT), három év múlva pedig az MPT Pszichoterápiás
Szekcióján belül Székács Judit vezetésével megalakult a Családterápiás Munkacsoport.
E munkacsoport szakmai felügyelete mellett indultak el az első családterápiás kiképző tanfo-
lyamok. 1986-ban a családsegítő központok megalakulása új lehetőséget teremtett a családterápi-
ás szemlélet terjesztéséhez. Ugyanebben az évben Velencén megrendezték az első családterápiás
vándorgyűlést. 1987-ben, Prágában tartották meg az első, két évvel később Budapesten a második
nemzetközi „Híd”- konferenciát, amely újabb lendületet adott a családterápia hazai fejlődésének.
Az egyesülési törvény megjelenésével 1989-ben, az MPT-on belül megalakult a Magyar Család-
terápiás Egyesület, 1992 óta az MPT-től függetlenül működik az egyesület.
3.1. A családterápia és az egyéni terápia
A családterápia külön osztálya a pszichoterápiáknak, átmenetet képez a párterápia és a kiscsopor-

tos terápiák között. A családterápia, mint módszer végül is pszichoanalízis, a csoportterápia és a
szociológia bázisán fejlődött ki, felhasználva a kultúrantropológia, a kibernetika kutatási eredmé-
nyeit is.
Ford és Urban 4 olyan tényezőt emelt ki, amely az egyéni pszichoterápiákban közös
1.) két ember bizalmas interakcióban van egymással
2.) az interakció módja rendszerint verbális
3.) az interakció viszonylag hosszú ideig tart
4.) a kapcsolat kimondott és mindkét résztvevő által jóváhagyott célja, hogy változást hozzon
létre az egyik fél viselkedésében.
Ezek a szempontok a családterápiára alkalmazva

1.) a családterápiában kettőnél több ember veszt részt és interakciójuk nem annyira bizalmas
2.) a verbális mellett nonverbális interakció is ugyanolyan súllyal jelenik meg, jelentősség válik
az egyes résztvevők gesztusrendszere, elhelyezkedése (ki- ki mellé ül), testtartása és az, hogy
hogyan befolyásolja, manipulálja a többieket.
3.) gyakran rövidebb, mint az egyéni terápia, de időtartama rendkívül változó
4.) a kapcsolat kimondott és a résztvevők által jóváhagyott célja az, hogy változásokat hozzon
létre a családi interakcióinak rendszerében, nem pedig az, hogy az egyének viselkedését meg-
változtassa. Az individuális változások a rendszer változásának melléktermékei. A családterápia
a család interakcióinak rendszerében kíván változásokat létrehozni.
3.2. A családterápiás szemlélet és módszer
A családterápiák megjelenése a pszichoterápiák rendszerében minden korábbinál jelentősebb

irányzatváltást hozott. A változás lényege, hogy a betegség kialakulásában a környezettel való köl-
csönhatás szerepének egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. A család vizsgálata a kezdeti
időszakban elsősorban a családi interakciók, illetve a szerepstruktúrák vizsgálatának irányában
folyt. Az újabb időszak vizsgálatai közül Brown és munkatársai, illetve Leff és Vaughn kísérleti kuta-
tásai kimutatták, hogy a személyes kapcsolatok csökkentésével a szkizofrén betegeknek jobb esé-
lyük van a visszaesések elkerülésére. Anderson és munkatársai új stratégiát dolgoztak ki.
Ennek célja a családi stressz hosszabb távú csökkentése, s ennek módszere a szkizofréniával va-
ló együttélés készségeinek megtanítása, a beteggel való bánásmóddal kapcsolatos információk
megosztása, a kommunikáció új formáinak megtanítása. A legszélesebb körben elfogadott rend-
szerkoncepció Bertalanffy általános rendszerelméletéből alakult ki. E szerint a családtagok rendkí-
vül komplex egységet alkotnak, mely az egyéni szervezettségi szint fölé van rendelve. A sorrendet
folytatva a kisebb alegységek felé az egyéntől a szervrendszerek, szervek, sejtek felé haladunk. A
családterápia fő áramlata a szülő-gyerek kapcsolat körül mozog. A családterápia legtöbb művelőjét
ez idáig a rendszerelmélet jellemezte.
Ennek elsődleges haszna az, hogy a viselkedés meghatározásának – a résztvevők egyéni motivá-
ciója helyett- egy új értelmezési szintjét fogalmazza meg. Vannak akik, folyamatosan hangsúlyoz-
zák, hogy a rendszer mellett figyelembe kell venni a résztvevők összetett, egyéni motivációit is.
Újabb vitatéma bontakozott ki, amikor az Amerikai Pszichiátriai Társaság új diagnosztikus és sta-
tisztikai kézikönyvet akar létrehozni. Sok családterapeuta akart egy széles körben elfogadható csa-
ládi diagnosztikus rendszert alkotni, de a diagnózis egyéni terápiás konstrukció és semmi sem
nyerhető abból, ha az egész családot betegnek nyilvánítják. A legtöbb esetben akkor választják a
családterápiás módszert, ha az egyik tag betegség címét kap.
Több családterápiás irányzat létezik

 Strukturális
 Stratégiás
 Bowen iskolája
 Behaviorista
 Tranzakcionális
 Experimentális
 Átfogó- kontextuális
Közös jellemzőjük, hogy mindegyik magyarázatot keres az adott diszfunkciós családon belüli
összefüggéseire és a családdal folytatott folyamatos interakciókon keresztül a krízis megoldására
törekszik. Az egészséges családi rendszer tartalmazza azokat a folyamatokat, amelyek működésza-
var esetén a zavart megszüntetni igyekszenek és a fejlődés irányába hatnak.
A kóros családi rendszerekre viszont, a felmerült problémák fenntartása, konzerválása jellemző.
A modern családterápia célja, hogy meghatározza a fenntartó mechanizmusok természetét, és
aktív beavatkozásokkal megszüntesse azokat. Mindenfajta krízis hátterében szinte minden esetben
valamilyen társas kapcsolati konfliktus áll. Ennek megfelelően a módszerrel a családot kell befolyá-
solni, megváltoztatni benne a kommunikációt, és fejleszteni a tagok önismeretét, önértékelését. A
gyógyítás lényege tehát az egyént körülvevő társas tér kapcsolati rendszereinek megváltoztatása,
ezzel együtt lehetőséget adva a belső emberi tartalékok feltárására és kifejlődésére.
A család szemléletének változásai nélkülözhetetlenné tették, hogy a diagnózis kialakításakor és
a kezelés megtervezésekor nem csak egyedileg a pácienst, hanem a családot is figyelembe vegye.
Szükséges az, hogy a kezelés folyamán a család maga találjon rá az otthoni feszültségek okaira. A
családterápia feloldja a családi kapcsolatok kóros és zárt rendszerét. Nyitott, fejlődőképes, tehát
egészséges egységgé formálja a családot.
Növeli a családok egymás iránti türelmét, konfliktustűrését, empátiáját. Az így megújult csa-
ládstruktúra teherbíróbb, teljesítő-képesebb és betöltheti hivatását. Egyaránt szolgálhatja a gyer-
mek és a családtagok biztonságát, jó közérzetét, együttes élményeit és egymást segítő fejlődését.
A családterápia az aktív terápiák, közé tartozik, és egy gazdaságos módszer.
Már egy órás ülés változást idézhet elő, s általában az ülések száma nem szokta meghaladni a
hatot. Eredményessége az adekvátan alkalmazott módszertől, a terapeuta személyiségétől és a
kellően motivált családtól függ. Nem ajánlott túl gyakori összejövetelek szervezése, sokkal inkább
havonta javasoltak, mint hetente. A családi kezelések nincsenek olyan szigorú szabályai, mint a
pszichoanalízisnek, van, aki párokat kezel, más pedig több generációs családot.
Néhány jellemző
 a családot kezelhetik a rendelőben vagy a család otthonában, lehet egy-két vagy több tera-
peuta jelen.
 az ülések hosszúsága 45 perctől több óráig terjedhet
 az ülések lehetnek rendszeresen vagy változó időpontokban
A terapeuták fő célja a családi interakciók megváltoztatása. Ma a családterápia nagyon sokféle

szakma kiképző programjában szerepel: pszichiátria, pszichológia, szociális gondozás, pszichiátriai
gondozás, családjog, egyházi programok, válási tanácsadás.
3.3. A terapeuta
Komoly probléma a képzett terapeuta hiánya. Lehetőség van bizonyos manipulatív, viselkedésvál-
toztató beavatkozásra, viszont a terápia csak akkor elképzelhető, ha azt a szenvedő ember megse-
gítése motiválja. A családterápia a kapcsolatokban lévő erőket mozgósítja és használja fel. A csalá-
di kapcsolatok hálózatában mérhetetlen mennyiségű kihasználatlan lehetőség van a kölcsönös
bizalom, reménység, gondoskodás kialakítására.
A családterapeuta elsősorban a jelenre és a jövőre összpontosít. Feladata, hogy új szempontok
szerinti viselkedést facilitáljon, olyan új megoldásokat kínáljon, amit a családtagok nem éreznek
teljesen idegennek. A terapeuta nem kiváróan, hanem beavatkozóan viselkedik annak érdekében,
hogy a családterápiában résztvevők egymáshoz való viszonya megváltozzon. A terapeuta az összes
családtagért felelősséget vállal, akkor is ha nem mindenki vesz részt az üléseken. A családterápia fő
ereje abban rejlik, hogy kiterjeszti a felelősséget mindazokra, akikre hatással van.
A családterápia javallatai
Az egyén szintjén zajló kríziseknek legtöbbször családi vetülete is van, ezért igen hatásos a család-
terápia: szorongásos gyermekkori zavarok, evési zavarok (anorexia nervosa, bulimia nervosa), sú-
lyos pszichoszomatikus megbetegedések, öngyilkossági kísérletek, gyászreakciók, munkahely el-
vesztése, szenvedélybetegségek (alkoholizmus, narkománia, játékszenvedély), szexuális diszfunk-
ciók (párterápia) családi konfliktusok, stb. esetén.
3.4. A családterápia jövője
A családterápia jövőjének nagy kérdése az, hogy milyen helyet foglal majd el a pszichoterápia egé-
szében. Egy ideje szakadás következett be a családterápián belül- a sokféle irányzat kialakulása
óta- illetve a családterápia és a korábbi pszichoterápiás irányzatok között.
Néhány iskola nagymértékben előtérbe helyezi a viselkedés befolyásolását, és egyáltalán nem
veszi figyelembe a családtagok egyéni jellegzetességeit. Vannak olyan irányzatok, melyek azt állít-
ják, hogy a viselkedést megváltoztató technikák alkotják magát a terápiát. A családterápia lehetővé
teszi, hogy a terapeuta megfigyelje egyes generációk szülői mintáit és ezzel együtt tanulmányozha-
tó a velük kapcsolatban levő gyerekek viselkedése is. Tehát lehetőség van az egymást követő gene-
rációk kapcsolati viselkedésének, törvényszerűségeinek megfigyelésére.
A családterápia fogalma: Formájától függetlenül minden olyan eljárást családterápiának lehet

tekinteni, amely közvetlenül a család interakciós rendszerének befolyásolására törekszik. A szű-
kebb értelemben vett családterápia általában a nukleáris családot tekinti a kezelés egységének.
I. Pszichodinamikus irányzat
Az első családterapeuták szinte kivétel nélkül pszichoanalitikus képzettségűek voltak. Ez a magya-
rázata annak, hogy kezdetben az ismert pszichoanalitikus koncepciók családi megfelelőjét igyekez-
tek megtalálni.
Ma pszichodinamikus családterápiának azokat az eljárásokat tekintjük, amelyek jelentős hang-
súlyt helyeznek az egyes családtagok intrapszichés dinamikájára és a kezelés során hangsúlyozzák
az indulatáttétel és a személyiségen belüli, valamint a családtagok közötti tudattalan történések
fontosságát.
A pszichodinamikus családterápia a többi irányzatnál nagyobb mértékben támaszkodik az egyes
családtagok személyiségfejlődésére, múltbeli tapasztalataira, érzéseire és fantáziáira. A terapeuta
intervenciói elsősorban arra szolgálnak, hogy a családtagokban tudatossá váljanak és módosulja-
nak kölcsönös szükségletek, vágyak és mindenekelőtt a gyermekkorban átélt élmények és az aktu-
ális családi viszonyulások közötti összefüggések. A kezelés viszonylag hosszú.
Bowen családterápiás elmélete

Elméletének legfontosabb alapfogalma az érzelmi háromszög, amely egy három személyből álló
érzelmi rendszer, és egyben minden nagyobb szociális rendszer molekulája, alapvető építőköve.
Bowen családterápiás stratégiájának kiindulópontja az, hogy ha sikerül az emocionális rend-
szerben egyetlen háromszög funkcióját módosítani, miközben ennek a háromszögnek a tagjai kon-
taktusban maradnak a nagyobb rendszerrel, akkor az egész rendszer módosulni fog. Ha egy há-
romszög valamelyik tagja változik, akkor a háromszög maga is, és az egész rendszer módosul. En-
nek a következménye, hogy a teljes családot meg lehet változtatni egyetlen tagján keresztül, ha
annak elégséges motivációja van a változáshoz.
Házaspárok együttes kezelésekor a terapeuta négy fő feladata a következő:

1. A házastársak közötti kapcsolat tisztázása és meghatározása,
2. az én leválasztása a család emocionális rendszeréről,
3. az emocionális rendszerek funkcióinak megtanítása,
4. a differenciáló demonstrálásával a terápia folyamán.
II. Élménycentrikus irányzat

A családtagok élményeinek, érzéseinek szerepét hangsúlyozó irányzat legjelentősebb képviselői:
Whitaker, Hapier, Keith. Terápiás felfogásukat egzisztenciális orientáció jellemzi, a korrekciós él-
ményeken keresztül történő személyes és családi fejlődést hangsúlyozzák, amelyet elősegít a tera-
peuta személyiségének felszabadult használata, a terapeuta saját irracionalitása.
Whitaker módszerének egyediségét a spontaneitás, a terápia „happening” jellegének erőteljes
kidomborítása adja. Elutasít bármiféle terápiás stratégiát. A páciens tünetének egyes elemeit
megnagyobbítja, tovább fokozza egészen az abszurditásig, addig a pontig, ahol a tüneti viselkedés
abszurd jellege a páciens számára is érzékelhetővé válik. A módszer különösen jól használható az
agresszív viselkedés terápiás kezelésekor.
Az élménycentrikus irányzathoz sorolhatjuk a Gestalt – családterápiát, valamint a kliens – cent-
rikus családterápiát is. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a terapeuta személyiségének, mindenek-
előtt eredetiségének, minden családtagra vonatkozó feltétel nélküli elfogadásának és annak az
attitűdnek, hogy bízik benne: ha a megfelelő körülményeket megteremtjük, a családtagok maguk-
tól is megtalálják a bennük rejlő helyes megoldásokat és döntéseket. A terapeuta viszonyulása
minden egyes családtaghoz meleg, elfogadó és gondoskodó.
III. Rendszerszemléletű családterápiák

Rendszerszemléletű felfogás: a tüneteket a rendszer tartja fenn és a patológiás rendszert a tünetek
tartják fenn. A hagyományos, lineáris – kauzális gondolkodás helyett ökológiai szemlélettel közele-
dik a viselkedészavarokhoz.
A hangsúly inkább a jelenen van, az ülések „itt és most” helyzetén. A kezelés folyamatjellegét,
és nem tartalmi vonását hangsúlyozza.
Strukturális irányzat
A strukturális családterapeuták a tüneti viselkedés elsődleges forrásának a diszfunkcionális család-
szerkezetet tartják. Ha a kezelés során sikerül a család szerkezetének megváltoztatása, az viselke-
désbeli változáshoz vezet az egyes családtagokban.
Az áramlat legjelentősebb képviselője: Salvador Minuchin, aki a család struktúráját funkcionális
igények láthatatlan elrendeződésének definiálja.
A diszfunkcionális koalíciók típusai:

1. Stabil koalíció: a családtagok összefogása egy másik családtag ellen, oly módon, hogy ez a min-
ta a kapcsolatok domináns, merev sajátosságává válik.
2. Kerülőutas koalíció: a stabil koalíciónak az a formája, amikor az összefogás célja az, hogy szét-
terítse, csökkentse a koalícióban résztvevő tagok közötti feszültséget azzal, hogy külső személyt
jelölnek meg problémáik forrásának, és indulataikat felé irányítják.
3. Triangulálás: mindkét szembenálló fél arra törekszik, hogy egy harmadik személy hozzá csatla-
kozzon a másik ellen, a harmadik személy pedig valamilyen okból szükségesnek találja, hogy egy-
szer az egyik, máskor a másik szembenálló családtaghoz csatlakozzon.
A kezelés első lépése a családhoz való csatlakozás, ezt követi a rejtett családstruktúrák értékelése,
majd a terapeuta igyekszik olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetővé teszik a struktúra
átalakítását.
Milánói csoport
Mara Selvini – Palazzoli és munkatársai a 70-es évek elejéig enuretikus gyermekek családját kezel-
ték. Egy – egy ülés a következő szakaszokból áll:
1. Információgyűjtés folyik, minden kommentár nélkül figyelik a családi tranzakciókat, különö-
sen az előző ülés végén adott feladatok hatását.
(Az interjút két különnemű szakember vezeti, akiket egy másik hasonló kettős figyel.)
2. Az interjút vezető kettős magára hagyja a családot, és megbeszélik a történteket a megfigye-
lőkkel. Elemzik a legfontosabb aktuálisan megjelenő tranzakciókat, különös tekintettel arra, hogy a
terapeuták miként kerültek bele a rendszerbe. Közösen dolgozzák ki a beavatkozás módját.
3. A családhoz visszatérve általában paradox előírást, vagy utasítást adnak a családnak, majd
elbocsátják a családot, vigyázva arra, hogy ne bonyolódjanak bele a feladat megtárgyalásába.
4. A család távozása után a stáb ismét összeül, hogy megbeszélje a rendszer reagálását a kom-
mentárra, majd összegzik, és lejegyzik a rendszerről alkotott aktuális hipotéziseiket.
Stratégiás irányzatok
A paradox előírások legfontosabb szabályának azt tartják, hogy az instrukció mindig a teljes rend-
szerre vonatkozzon, a feladatba a célba vett rendszer minden tagját be kell vonni; minden család
számára egyedi, testre szabott feladatokat kell kidolgozni. Az intervenciók célja egyben az, hogy
ellenőrizze a korábban kialakított hipotéziseket.
3.5. Integrációs törekvések
Nagy átfedés van az egyes iskolák családfelfogása, de még inkább az üléseken megvalósított és a
családterápiás eset – ismertetésekből nyilvánvalóvá váló gyakorlati terápiás tevékenysége között.
Különböző elméleti hovatartozásuk ellenére, valójában nagyon is hasonló az, amit és ahogy a tera-
peuták az üléseken tesznek. Csak a legutóbbi években nőtt az integrációs törekvések száma és
ereje a családterápiás mozgalomban.
Még egy fontos és nehéz feladat vár a családterápiás kutatásra: elméleti hidakat kellene találni
az empirikus családkutatás eredményei és a terápiás koncepciók között. A tapasztalatok szerint a
strukturális családterápia fogalmai, megközelítése és technikái azok, amelyek a legjobban alkal-
mazhatók a családgondozói gyakorlatban. A többi irányzat ismerete azért indokolt, mert ezek alap-
ján sok, szerkezeti sajátosságokkal nem magyarázható családi történés válik értelmezhetővé.
Mit jelent a megoldásközpontú megközelítés (a de Shazer - modell)?

A középpontban az áll, hogy ha a bajban lévő család a nehézségek megoldása nem hatékony, akkor
kialakul a családnál egy negatív kimenetei beállítódás, ami bénítja, vagy beszűkíti a megoldásra
tett hatékony megoldásokat.
Ezért emelik ki, hogy maguk a nehézségek, illetve az erre lévő megoldások különféleképp ra-
gadhatók meg. Ahogy az erőfeszítéseket teszik, tetten érhetőek olyan kivételek, melyek a kívánt
változás irányába mutatnak. Ezeket a kivételeket kell a segítő munka középpontjába állítani, így
pozitívra lehet fordítani a negatív élményeket, próbálkozásokat.
A változás van a középpontban, ezt a változást kell a szakembernek megtalálni → a család ren-
delkezik azzal az erővel, amivel a pozitív változás elérhető. Ennek a belső erőnek az előhívását kell
elősegíteni. Meg kell találni azt a pozitív dolgot, ami a változást elősegíti.
A rendszerelméletű modell alapelvei
A legfontosabb sajátossága az, hogy az egyik családtagban létrejött változás valahogyan hasson a
többi családtagra, majd az a hatás visszahasson az előző családtagra. Ezt a folyamatot homeosztá-
zisnak nevezzük. Ilyenkor a rendszer dinamikus egyensúlyi helyzetben van, minden eltérés korrigá-
lódik. A rendszerelméletben a feedback lehet hiba által vezérelt és hibát felerősítő is. Az előbbi
negatív visszacsatolás megoldódik magától, a hibát felerősítő viszont káros következményekkel
járó eszkalációhoz vezethet.
Ez a rendszer optimumon működve rendszerint szilárd és állandó. Az optimum fenntartása a fo-
lyamatos változás révén a rendszer normális működésének része, ezt nevezzük első rendű válto-
zásnak.
De a rendszer természete, jellege változik és egy másik egyensúlyon kezd el működni, akkor a
korlátok között tartó változás is másfajta, ez a másodrendű változás.
Első rendű változás mindig családon belül fordul elő, másodrendű pedig az életciklus változá-
soknál. Ha a család elmulasztja a másodrendű változás kifejlesztését, megrekedhet, krízishelyzet
jöhet létre (hibát felerősítő visszacsatolás)és a hatékony megoldást , azaz az elmaradt másodrendű
változást a professzionális segítség hozza meg.
Egy családban minden személy egy sajátos szerepet tölt be, és egy bizonyos funkciót teljesít.
Természetesen a pozíciók felcserélhetők. Az állandóság a család organizációjában van, nem pedig
abban, aki viszi a szerepet.
Egy családi rendszerben egy adott családtag viselkedése beindítja egy másik családtag viselke-
dését. Minden családban vannak szabályok, de ezt a családtagok nem szabályoknak értelmezik,
csak a „megfigyelők”. A családtagok egymással szemben dühöt, szomorúságot, bizalmatlanságot
mutatnak, de nem szomorúak, nem bizalmatlanok és nem dühösek. Ezek mutatott jelenségek, ami
magába foglalja, hogy interperszonális dolgokról van szó, nem individuálisról.
A homeosztázis folyamatából jól megérthetőek az olyan jelenségek, mint a családi interakciók
ismétlődése és bejósolhatósága. Visszatérő mintákat követnek, ezt nevezzük cirkularitásoknak.
Rendszerszemlélet (cirkularitás)
Rendszerszemlélet, cirkularitás alatt a terapeutának azt a képességét értjük, hogy vizsgálódása a
család azon visszacsatolásain keresztül történik, amelyek válaszként jelentkeznek az általa bevitt
információra és így reagálni tud a változásokra és a különbségekre. Az ilyenfajta képesség meg-
szerzésének feltétele, hogy a terapeuta függetleníteni tudja magát azoktól a berögződésektől és
előítéletektől, miszerint a dolgok oksági viszonyai a „helyesek”.
A cirkularitás: az a fajta tudatosság, vagy még inkább meggyőződés, hogy csak akkor vagyunk
képesek hitelt érdemlő információt nyerni a családtól, ha a következő két alapelvet tiszteletben
tartjuk: (1) az információ=különbség, (2) a különbség=kapcsolat (vagy változás a kapcsolatban).
Ahhoz, hogy át tudjuk látni a családot a maga teljességében, a család valamennyi tagját fel kell
hívni arra, hogy mondja el, hogyan látja a család másik két tagjának a kapcsolatát. Ebben helyzet-
ben, amikor felhívjuk valamelyik családtagot, hogy a másik kettő jelenlétében beszéljen a résztve-
vők akárhogy is akarják, nem tudják elkerülni a kommunikációt.
Az információgyűjtés egyéb gyakorlati módszerei:

1. Sajátos események előfordulásánál az adott esemény által kiváltott interaktív mintákra kér-
dezés.
2. Viselkedési különbségek (nem a személy belső lényegét értelmező) kérdések.
3. A különlegesen viselkedő vagy a speciális interakcióban résztvevő családtagok rangsorolásá-

nak kiderítésére.
Pl.: Terapeuta: „Osztályoznád a családtagjaidat abból a szempontból, hogy ki mennyire szeret
otthon maradni vasárnap. Kezdd azzal, aki a legtöbbször otthon marad!”
Az ilyen módon adott osztályozás fontos információforrásként szolgál.
4. A kapcsolat változását indukáló viselkedésnek kutatására egy bizonyos esemény előtt és
után.
5. A feltételezett körülményeknek tulajdonított differenciák megtalálása. Mindezeket a mód-
szereket már az első ülésen alkalmazzuk. A terapeuta azzal folytatja a vizsgálatot: vajon hogyan
reagálnak az egyes családtagok a tünetekre. A modell hármas felépítésű: felhívjuk az egyik család-
tagot, hogy írja le, hogyan reagál egy másik családtag a tünetekre, és még azt is mondja el, hogy
egy harmadik családtag hogyan reagál az előző családtag reakciójára.
A megfigyelt terület fokozatos növelése: az információ gyűjtésének egy másik fontos módszere
a családi interjú során: az alcsoportok (pl.: anya-gyermekek) vizsgálata már az elején. Az alcsopor-
tok után áttérünk az egész családra illetve mikor már kialakítottunk egy jól tagolt képet a család
magjáról, akkor terjesztjük ki a vizsgálatot az egyéb családi kapcsolatokra.
Neutralitás
A terapeuta neutralitásán azt a speciális gyakorlati hatást érjük, hogy az ülés tartama alatt viselke-
dése totálisan a családra irányul és nem saját beavatkozó hajlamaira.
Valójában minden alkalommal, azon idő alatt, amíg a terapeuta egy családtagot kérdez, hogy
nyilatkozzon két másik családtag kapcsolatáról, a számára szövetségesként jelenik meg. Ez azon-
ban a következő pillanatban változik, amikor a kérdés másfelé fordul. Az állandóan változó szövet-
séges állapot következtében a terapeuta mindenkivel szövetségen áll, ugyanakkor, pedig senkivel
sem.
Bármiféle ítéletalkotás, legyen az akár jóváhagyó vagy elítélő jellegű, elkerülhetetlenül azt a ve-
szélyt rejti magában, hogy a terapeuta a család egyik vagy másik tagjával, illetve csoportjával szö-
vetséges. Idejekorán észre kell vennünk, és semlegesíteni kell mindenféle koalíciót, csábítást vagy
privilegizált kapcsolati lehetőséget a terapeuta és a családtagok vagy családi alcsoportok között.
Mit jelent a rendszerszemlélet és családközpontú megközelítés?
Rendszerszemlélet
Az emberi viselkedés rendszerszemléletű megközelítése szerint minden család rá jellemző, sajáto-
san szerveződött interakciós mintázattal rendelkezik. Ezek a minták szabályozzák a család tagjainak
viselkedését. Ez adja a családi működés stabilitását. Mint minden rendszer, a család tagjai is hatnak
egymásra, tehát a rendszerben oda-vissza csatolási mechanizmusok zajlanak.
A szabályok betartása egyensúlyi állapotot, rendezettséget jelent, ennek megbomlása a család-
ból egy visszarendeződési törekvést vált ki. Ezért nehéz a tüneti viselkedés hatékony kezelése a
családi rendszer bevonása nélkül, mert ha a tünet révén volt biztosítva a család belső egyensúlya,
akkor a tünet elhagyása (gyógyulás) veszélyezteti a családi egyensúlyt, és a családból kiváltja a vis--
szarendeződési reakciót. A stabilitáson túl a családi élet másik jellemzője a változás.
A változást kiváltó tényezők hatására a család különböző életciklusokon megy át: házasságkö-
tés, gyermek születése, a gyermek fejlődésének változásai (csecsemőkor, óvodáskor, iskoláskor,
serdülőkor), gyermek leválása, nyugdíjas és öregkor, halál. Az életciklusok közötti határokon való
túljutás azt jelenti, hogy a családnak újra kell definiálnia a rendszeren belüli viszonyokat, ezen ke-
resztül a családtagoknak önmagukat is módosítaniuk kell.
A család, mint rendszer alrendszereker bontható pl. szülői, gyermeki, testvéri, házastársi, férfi,
nő. A család szerkezetét jellemzik azok a határok is, amelyek az alrendszereket övezik. Annak alap-
ján, hogy milyen könnyen léphető át, beszélünk tiszta, merev, elmosódott határról. A család egé-
szét is határ övezi a környezet többi tagjától. Ezek lehetnek hosszú ideig változatlanok, vagy na-
gyon változóak is. A család szerkezetét jellemzik továbbá a koalíciók és szövetségek rendszere:
 Szövetség = ha két tag egyetért
 Koalíció = ha két tag szövetsége egy harmadik ellen irányul.
A rendszerszemléletű megközelítés szerint tehát, a család olyan sajátos struktúrával rendelkező

interperszonális rendszer. Tagjai kölcsönösen hatnak egymásra, azaz rendszerben feedback
mechanizmusok zajlanak. Ha egy viselkedés okát keressük, a megszokott és használatos lineáris
oksági gondolkodást cirkulárisra kell felváltani.
A családi élet szerves része a stabilitáson túl az állandó változás. A változást kiváltó külső ténye-
zők együtt vannak jelen az idő múlásával bekövetkező változásokkal, melynek következtében a
család különböző életciklusokon megy keresztül.
A rendszerszemlélet a változás két szintjét különbözteti meg.
 Elsőfokú változás: változás a rendszeren belül úgy, hogy a rendszer nem változik meg.
 Másodfokú változás: maga a rendszer megy át változáson.
Családközpontú megközelítés
A családoknak nyújtott segítségnyújtás különböző színtereken történik (pl. biológiai, szociális,
egészségügyi, szociálpolitikai). A családi működési zavarok azonban elsődlegesen, eredeti formá-
jukban a pszichoszociális jelenségszínen jelennek meg, így az ezen a szinten történő segítségnyúj-
tásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ezért konkrét, egyedi, „családra szabott” pszichológiai di-
menzióban történő segítségnyújtásra is szükség van. Ha a beavatkozások során ezt a szintet fi-
gyelmen kívül hagyjuk, és a család itt nem kap valódi segítséget, akkor a másik két jelenségszinten
(biológiai és szociális szinten) nyújtott támogatás is elveszti hatékonyságát.
A társadalom jelenlegi intézményei nem képesek a családi problémák, konfliktusok közvetlen
érzékelésére, hiányzik az ehhez szükséges szisztémarendszer. A zavarfelismerő és zavarkorrekciós
intézmények csak a tünetekre érzékenyek, és már kész, „jól fejlett” bajokkal találkoznak, ezeket
aztán külön-külön, az eredeti családi kontextusból kiszakítva kezelik. Sehol sem tudnak a többi
családtagról, vagy arról, hogy a problémák milyen kapcsolatban állnak egymással. Ha tudnak is
ezekről, családdinamikai ismeretük és családterápiás technikák híján nincs sok esély arra, hogy a
család belső világába érdemben, hatékonyan avatkozzanak bele.
Az intézmények megosztottsága atomizálja a diszfunkcionális családra ható segítő kísérleteket,
melynek oka, hogy szemléletünk egyénre orientált, nem fordítunk kellő figyelmet a többszemélyes
rendszerekre. A családterápiás orientációjú családgondozás az esetek egy részében nem megfele-
lő, ezért szükséges a család és környezetének kapcsolatát megérteni és szakszerűen kezelni. Az
erőforrások hatékonyságát növelni lehet, ha közvetlen támogató funkció ellátása helyett a család
természetes környezetéből keresünk szereplőket.
Család rendszerszemléletű megközelítése?

Az emberek egymással összefüggő (interdependens) módon viselkednek. A családtagok folyama-
tosan hatnak és visszahatnak egymásra. A rendszerszemlélet hasznos lehetőség a családok megér-
tésére: az alkotórészek olyan kapcsolata, ahol az egyik elem változása kihat a másikra. A rendszer
dinamikus egyensúlyi állapotban van, minden eltérés az egyensúlyi állapottól korrigálódik. Ez a
homeosztázis.
Virginia Satir családterápiás modellje
A családterápia középpontjába mindig a házastársakat helyezi, az ő kapcsolatukat, a közöttük lévő

kommunikációt. A kommunikáció már a kapcsolat legelején, az első pillanattól befolyásolja a csa-
lád boldogulását, a gyermek(ek)életét.
A házastársak a család építészei, akik a család szerkezetét, életét strukturálják. Ők az alap. Ha ez
rendben van, akkor a család megfelelően működhet. A házastársak kulcsszemélyek, akikkel foglal-
kozni kell.
Figyelmet kell fordítani:
 A szülői funkciókra;
 A házastársak önértékelésének megerősítésére;
 Érzelmi támasznyújtásra.
Emellett a kommunikáció áll a középpontban, melyeken keresztül tetten érhetőek a szerepek,

elvárások, felelősségek.
 Családon belüli pozíciók és szerepviszonyok módosítása.
A családi egyensúly
Család állapotában nincs jó vagy rossz, csak egyensúlyi helyzet van.
Dimenziói:
 Önértékelés:
 Visszajelzés, hosszú folyamat, szán-e időt, ismerje a gyermekét
 Szülő feladata: támogatás, tolerancia, hogyan áll hozzá: elfogadja
 Kommunikáció:
 Verbális, non-verbális összekapcsolódik
 Szégyellje magát, ha arról van szó, de tudnia kell, hogy akkor is szeretik.
 A konfliktusoktól nem kell félni, de meg kell őket oldani.
 Szabályok
 Rugalmasak
 Változtathatóak
 Emberi
 Társadalommal való kapcsolat:
 A családok hogyan kapcsolódnak más családokhoz.
 A választás nagyon fontos:
 Hol él
 Hova megy iskolába
 Van-e munkahelye
 Hogyan válik le a gyermek
 Barát/nő belép
 Kapcsolattartás az elvált szülővel hogyan valósul meg
A strukturális irányzat alapfogalmai

Az irányzat alapítója Salvador Minuchin, Philadelphiából. A családot rendszerként szemléli, az ak-
tuális életszakaszra van tekintettel. Az egészséges családban a hierarchia és határok világosan van-
nak meghúzva, de átjárhatóak. Ha a struktúra jó, akkor az egyén és család egészséges. Rendelle-
nesség akkor keletkezik, ha a család struktúrája tartósan nem felel meg az aktuális életszakasz kö-
vetelményeinek. A terápia célja egy olyan változás, mint például az alrendszerek kapcsolatainak
módosítása, amely a struktúrát alkalmassá teszi az új igények kielégítésére, miáltal a tünet felesle-
gessé válik.
Az ülések aktuális célja a határok és alrendszerek feltérképezése, a viselkedési láncok gyűjtése
és a konfliktus megoldási módjainak változtatása. Ezen célok érdekében olyan speciális techniká-
kat alkalmaznak, mint az új vonatkoztatási keret kialakítása, az eljátszatás, intenzitás fokozása,
direkt utasítások. Feladatokat úgy az ülés alatt, mint otthonra is adnak, amelyekkel meghatározott
viselkedést írnak elő, a határokat és a felelősséget igyekeznek tisztázni. Ebben a felfogásban a te-
rapeuta aktív karmester, aki a felelősséget átvállalja és a változás felerősödésével fokozatosan
kilép a családból.
A rendszerszemléletű megközelítés 3 axiómája

1. Az egyén pszichés élete nem teljesen belső folyamat. Minden ember egy kapcsolati térben él.
2. A családszerkezetben végbemenő változások hozzájárulnak a rendszer tagjainak viselkedésé-
ben és belső pszichés folyamataiban lezajló változásokhoz is.
3. A terapeuta és a család kapcsolódása egymáshoz egy új terápiás rendszert formáz, és ezután
ez a rendszer irányítja tagjainak viselkedését.
A strukturális terápia a cselekvés terápiája. Fő eszköze nem a múlt kutatása és értelmezése, ha-
nem a jelen megváltoztatása. A beavatkozás célpontja a családi rendszer. A terapeuta csatlakozik a
rendszerhez, majd önmagát használja fel annak átalakítására. Ez megváltoztatja a rendszer tagjai-
nak pozícióját, ennek nyomán szubjektív tapasztalataikat, melyek érvényesítik az én, a személyiség
változását is. Ez azt jelenti, ha a kezelés során sikerül a család szerkezetének megváltoztatása, az
viselkedésbeli változáshoz vezet az egyes családtagokban.
A strukturális családterapeuták a tüneti viselkedés elsődleges forrásának a diszfunkcionális csa-
ládszerkezetet tartják. A diszfunkcionális család olyan rendszer, amely a változás iránti belső vagy
külső igényekre működésének sztereotipizálásával reagál. Változás helyett a minták mereven
megőrződnek, és minden alternatíva lehetőségét kizárják.
Kulcsfogalmak
A család nyitott, szociokulturális rendszerként működve folyamatosan fejlődik, és e fejlődés során

időről időre újraszerveződik, vagyis úgy alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, hogy köz-
ben fenntartja folyamatosságát, viszonylagos állandóságát is.
Családszerkezet: azoknak a funkcionális követelményeknek a láthatatlan halmaza, amely szervezi a
családtagok interakciójának módját, mikéntjét. Ismételt tranzakciók kapcsolati mintákba rende-
ződnek, így kialakítva az alrendszereket. A családszerkezet az, amely meghatározza, hogy milyen a
stressz-megoszlás a rendszerben, vagyis a külső megterheléseket hogyan dolgozza fel a család.
Alrendszerek: a családi szabályok arra vonatkoznak, hogy ki kihez, hogyan viszonyul a családban
kialakítva a különböző alrendszereket.
Házastársi alrendszer
 két felnőtt ember családalapítás céljából választja egymást
 fontos feladata a „MI”-tudat kialakítása
 olyan határt kell kialakítania, amely megvédi más rendszerek követeléseitől és igényeitől
Szülői alrendszer
 Az első gyermek megszületésével jön létre
 olyan határt kell kialakítania, hogy a gyerek mindkét szülőhöz fordulhasson, de ki legyen zár-
va a házastársi területről
 szükséges összetevője a tekintély differenciált használata
Gyermeki alrendszer
 ahol a kicsik kísérletezhetnek a kortársi kapcsolatokkal
 a határok védik őket a szülői beavatkozásoktól
Határok: az alrendszereket, ill. a családot a külvilágtól határok választják el, olyan szabályok alkot-
ják, melyek előírják, hogy ki vesz benne részt, és hogyan.
 A határok funkciója, hogy megvédje a rendszer differenciáltságát.
 Jó esetben a határok világosak, határozottak és egyértelműek, de egyben kellően rugalmasak
is.
 A diszfunkcionálisan működő család belső v. külső határai diffúzak vagy merevek.
 Diffúz határoknál a családi struktúra gyengén differenciált, elmosódott lesz, könnyen túlter-
helődik, stressz-helyzetekre az egész család közvetlenül és rendszerint kaotikusan reagál.
Nem lehet tudni, hogy ki miben kompetens.
 Merev határok esetében nehézkessé válik az alrendszerek közötti kommunikáció, gyengül a
család támogató funkciója.
A strukturális megközelítés
 Azon az elképzelésen alapszik, hogy a család több mint tagjainak egyéni biopszichikus dina-
mikája (nonszummativitás)
 A strukturális terapeuta megfigyeli, hogy a családtagok miként tapasztalják meg a realitást,
és azt a módot, ahogyan hozzá és a többiekhez viszonyulnak. Elemzi a kapcsolati mezőt,
amelyen ő és a családtagok találkoznak, és strukturális diagnózist készít. A szerveződés sé-
mája a családi térkép, mely segítségével hipotézisek fogalmazhatók meg. A diszfunkcionális
minták megváltozását úgy tekinti, hogy azt a terapeutának a családdal kialakított közössé-
ge, a családszerkezet gondosan megtervezett átalakítása hozza el. Ha a terapeuta képes a
családdal kapcsolódni, átérezni a családi rendszer feszültségeit, akkor nem kell visszafognia
a spontán reagálásait, mivel azok feltehetően együtt rezdülő megnyilvánulások lesznek. Ha
mégsem, akkor kísérleti beavatkozásként válhatnak érdekessé.
 A család reagálásának 3 esete a terapeuta „együtt rezdülő”beavatkozására.
1. A terapeuta behatását minden nehézség nélkül asszimilálja – ez tanulást jelent, de fejlődést

nem
2. alkalmazkodással vagy kapcsolati mintáinak bővítésével reagál, esetleg alternatív minták aktivi-
zálásával reagál
3. ha új helyzet elé állítódik a család, ekkor válik a próbálkozás szerkezet-átalakító beavatkozássá
A viselkedési problémákkal küzdő családokban előforduló diszfunkcionális koalíciók típusai:

1. stabil, vagy instabil koalíció: a családtagok összefogása egy másik családtag ellen, oly módon,
hogy ez a minta a kapcsolatok domináns, merev sajátosságává válik

2. kerülő utas koalíció: az összefogás célja a tagok közötti feszültség csökkentése azzal, hogy külső
személyt jelölnek meg problémáik forrásának, és indulataikat felé irányítják.
3. triangulálás: mindkét szülő azt akarja, hogy a párjával szemben a gyerek ő mellé álljon.
A strukturális terápia tehát akció-orientált, a jelenre központosít. A terapeuta technikáiban nagyon
aktív. Legfontosabb szerepe, hogy a határok átalakítójává váljék, tisztázza a diffúz határokat és
felnyissa a túlságosan mereveket, helyreállítsa az egyértelmű generáció hierarchiát. Megváltoztat-
ja az ülésrendet, megszabja, hogy ki kivel beszélhet az interjú alatt, és feltételezi, hogy a beszélge-
tések során elért változás tartós marad, mert az alternatív tranzakciós sémák új kapcsolatok meg-
jelenését eredményezik, amelyek önmagukat is megerősítik.
Az új szerkezeti viszonyok kialakításának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyát védő rendszer
átmeneti fellazítása, amely lehetőséget ad a családtagoknak arra, hogy alternatív szerepviselkedé-
sekkel, új funkciók ellátásával próbálkozhassanak.
A strukturális terápiás rendszer kialakítása:

1. csatlakozás és beilleszkedés
 „ragasztó”, ami egyben tartja a terapeutát és a családot
 formái: karbantartás, aktív követés, mimézis
2. diagnózis, melynek 6 fő területre:
 családszerkezet, preferált tranzakciós minták és a rendelkezésre álló alternatívák
 a rendszer rugalmasságának, probléma-feldolgozó képességének értékelése (szövetség – ko-
alíció)
 a rendszer érzékenysége az egyes tagok akcióira – összeolvadás kontra függetlenség
 a család élethelyzete, a támogatás és a stressz forrásai
 milyen életciklusban van
 hogyan használja a család a tünetet v. tünethordozót preferált kapcsolati mintáinak fenntar-
tására
3. terápiás szerződés
4. csatlakozás az alrendszerekhez – szerkezet-átalakító beavatkozás
5. a család szerkezetének átalakítása
A család szerkezetének átalakítása:
1. a családi kapcsolati minták aktualizálása
 Kapcsolati minták lejátszása
 Kommunikációs csatornák újraalkotása
 Bánás a térrel
2. határszabás
 Egyéni határok kijelölése – pl.: kommunikációs szabályok
 teendők az alrendszeri határokkal – pl. kiküldése a gyerekeknek, ha olyan a téma, harag kife-
jezése a tiszteletlen családtaggal, szelektív munka a családtagokkal
3. a feszültség fokozása
 a kapcsolati minták gátlása
 a különbségek hangsúlyozása – provokatív
 a rejtett konfliktusok kibontása – az egyik tag vagy alrendszer mellé áll, majd váltva ismét
4. feladatadás
 feladatok az ülés alatt (pl.. vitassák meg most…! Szeretném, ha a felesége mellé ülne és meg-
fogná a kezét, ahányszor azt mondja, vagy gondolja, hogy aggódik.)
 házi feladat
5. a tünetek felhasználása
 a családterápia az egyes tagok tüneteit egy kontextuális probléma kifejeződésének tekinti
 a tünetre koncentrálás – királyi út a családi szerkezethez
 a tünet eltúlzása
 a tünet jelentéktelenítése
 új tünetre váltás
 a tünet újracímkézése
 a tünet érzelmi jelentésének megváltoztatása
6. a hangulat manipulálása
 Pl. színlelt felháborodás „ezt nem lenne szabad eltűrnie…”
 Uralkodó érzés átcímkézése pl. aggodalomra
7. támogatás, nevelés és irányítás
A strukturális családterápia az első kísérletek egyike volt, amely alacsonyabb rétegű, a hagyo-
mányos kritériumok szerint pszichoterápiára alkalmatlan családok kezelésével próbálkozott. Empi-
rikusan is jól bizonyított eredményeket könyvelhet el drogfogyasztók kezelésében, valamint
pszichoszomatikus tüneteket mutató gyerekek családjában.
Mint látjuk, ennek az irányzatnak tulajdonképpen nincs specifikus módszere, a más iskolák által
is alkalmazott technikákat variálja azzal az elsődleges céllal, hogy az diszfunkcionális család struk-
túráját módosítja.
4. Veszteségek kezelése a családban
A veszteségek
Az ember számára veszteségérzést okoz minden olyan dolognak vagy tulajdonságnak az eltünteté-
se, megszűntetése, amely ez egyén számára fizikai, érzelmi vagy pszichológiai szempontból jelen-
tős volt.
A veszteségek néhány tipikus fajtája:
 Halál általi veszteség
 Válás, elszakadás
 Munkanélkülivé válás
 Ezeken az úgynevezett paranormatív veszteségeken kívül beszélünk még az úgynevezett
normatív veszteségekről, amelyek a fejlődés érdekében egy-egy életciklussal járnak, pl: az
elköltözött felnőtt gyermeke esetében az „üres fészek” szindróma.
A veszteségeket követő gyász-állapotban megragadhatók egymást követő fázisok.

Bowlby 4 fázist ír le:
1. „sokkos állapot”: A kezdeti zsibbadtság és érzéketlenség állapotát fel-felváltja a hitetlenke-
dés és a realitás tagadása.
2. Tiltakozás: dezorganizáltság jellemzi testi tünetekkel, és erős ellenséges , düh, bűnbánat és
bánat, amelyek hullámokban törnek rá a gyászolóra. Viselkedése tétova, céltalan.
3. Kétségbeesés: a dezorganizáltság megszűnik, gondolatai leköti az elveszített személy, mi-
közben aktivitásba próbál menekülni.
4. Gyógyulás: Újraépíti kapcsolatait, céljait s már csak időnként fájdalmas az emlékezés.
A halál és a hozzá vezető út című könyvben ennek a folyamatnak 5 stádiumát különíti el:
1. Elutasítás és izoláció
2. A düh és harag
3. Alkudozás
4. Depresszió
5. Belenyugvás
A családi gyász feldolgozási esélyeiről

A család számára a központi kérdés a szeretett személy elvesztése. A következő fontos kérdés az
életben maradtak vesztessé, károsodottá válása. A tartalomközpontú gyász erre a két szempontra
figyel csak. A folyamatközpontú gyász befelé fordul, s az érzelmek szabadabb kifejezését bátorítja.
Jól működő családok a változásokból a fejlődés irányába mozdulnak el, mert képesek a múltat a
jelennel s a jövővel realisztikusan integrálni valamint tagjai képesek úgy dolgozni a gyászukon,
hogy a legkevésbé sem válik a családi élet állandó részévé. Az úgynevezett zárt családok gyakran
képtelenek a fejlődés irányába haladni, integrálni, beépíteni a gyászt az identitásukban és aktivitá-
sukba.
A hatékony illetve elégtelen családi funkciók egy családtag halálát követően. A gyászmunka fo-
lyamatában facilitálás kell, hogy az elsődleges cél legyen. A gyászolók önállósásának az önmaguk-
kal való elégedettségének erősítése.
Krízisintervenció
Krízisállapot, amikor az egyéni illetve a család egyensúlyi állapota megbomlik.

Krízisintervenció célja: személy védelme a pszichiátriai betegségektől, öngyilkosságtól.
Alkalmazására akkor kerül sor, amikor az igénybevevő már képtelen saját maga kezelni a problé-
máit. A krízis lehet egészségügyi, mentális és szociális.
Alapkoncepció:
 Azonnaliság (minél korábban történik, annál jobb)
 Elkötelezettség (páciens megnyerése, remény felébresztése)
 Térbeli körülhatároltság (beteg eredeti környezete)
 Egyidejű kapcsolatteremtés a környezettel (természetes támasz)
Krízisben lévő ember jellemzői:

 Figyelme szinte kizárólag a problémára irányul
 Félelem, szorongás jellemző
 Heves érzelmi reakciók
 Mindennapi tevékenysége alacsony hatásfokú
 Másokat annak függvényében ítél meg, hogy kap-e segítséget
 Nincs jövőképe
Krízisintervenció lépései:
 Kapcsolat kialakítása (pozitív emberi vonásokra fókuszál)
 Probléma, segítő források, páciens énjének vizsgálata (adatgyűjtés + önértékelés erősítése)
 Megoldási terv kialakítása, feladatadás (növeljük önállóságát, feladatok megfogalmazása)
 Lezárás és nyomon követés
Nem csak a szülők válnak…

A válás már önmagában nagy terhet, veszteséget jelent a résztvevő felek számára, azonban úgy
vélem, mégis csak két felnőtt ember döntése. De mellettük gyakran vannak ezeknek az esemé-
nyeknek olyan szereplői is, akik ezekről nem tehetnek, akik nincsenek befolyással a körülöttük zaj-
ló eseményekre és mégis, gyakorta ők azok, akik a legjobban megsínylik a gyakran csetepatévá
fajuló válási procedúrát… ők a gyerekek.
A házasság egy pár életében (legalábbis a legtöbb esetben) örömteli esemény. Úgy gondolják,
ezután együtt élik le az életüket, közösen nevelik fel leendő utódaikat, és boldogan élnek, míg meg
nem halnak. Azonban a mese nem mindig így ér véget.
Sajnos nagyon sok mindenen futhat zátonyra egy házasság, hiszen már a párválasztásnál szere-
pet játszanak a hasonlóságok… Itt nem a hasonló haj- vagy szemszínre gondolok, hanem arra a
látens mozgatórugóra, mely a hasonló családi hátteret jelenti (pl. mindkettőjük családjában nehéz
volt az érzelmek kimutatása). Így aztán ezek a hasonló „hozott” problémák megnehezíthetik,
megmérgezhetik idővel a kapcsolatot. Ha végül az egyik vagy mindkét fél idővel mást akar; kiderül,
hogy rossz koncepcióval kötöttek házasságot; képtelenek alkalmazkodni a megváltozott helyzetek-
hez, vagy az igényeik, elvárásaik változtak meg időközben, és azokhoz nem tudnak alkalmazkodni,
végül választhatják a válást, mint megoldást.
A válást pedig (bármily meglepő is) lehet jól és lehet rosszul is csinálni. A gyerekek bár érzéke-
nyek mindennemű változásra, mégis igen jól viselik, hiszen fejlődésük során erre szükséges is van.
Amit azonban feltétlenül az eszünkbe kell vésnünk, az az, hogy mindehhez biztosítani kell számuk-
ra az érzelmi biztonságot! Vagyis nem az a legfontosabb a gyermek fejlődése során, hogy a szülei
házasságban élnek-e vagy sem (bár tagadhatatlan, hogy egy jól működő házasság nagy biztonságot
jelent számára), hanem az, hogy milyen a szülők egymáshoz és gyermekükhöz fűződő viszonyuk.
Vagyis a cél az, hogy még válás közben is szem előtt tartsunk, hogy ha mi ugyan nem is gondolunk
már a másikra úgy, mint életünk társára, azonban az akkor is szerves része gyermekükének, és az is
kell, hogy maradjon!
Fontos a gyermek számára, hogy rendelkezésére álljon lehetőség szerint mindkét szülő, mint
minta és mint biztonságot nyújtó, támogató, megerősítő személy.
A gyermek születése alapjaiban változtatja meg a házaspár kapcsolatát, egy teljesen új alkal-
mazkodási stratégiát követel az újdonsült szülőktől, ez pedig akkor is komoly kihívás, ha nagyon
várták már. Talán ennek fényében nem meglepő, hogy a legtöbb válás az első gyermek születését
követő néhány évben követezik be.
Már említettem, hogy a gyermek számára nem az a legfontosabb, hogy szülei házasok-e vagy
sem, hanem hogy mennyire elérhetők a számára, mennyire nyújtanak számára biztonságot.
Azonban még a válás végleges elhatározása előtt több berögzült vélemény, és általános aggoda-
lom merül fel.
Az egyik vélemény, hogy akinek gyereke van, ne váljon. Azt gondolom, hogy ez így önmagában
nem elég ok. Egyetértek azzal, hogy ha gyermekek is vannak már a házasságban, jól át kell gondol-
ni ezt a döntést, de csak azért mert van, nem szabad együtt maradni. Sajnos sok gyermek nő fel
ilyen családban, azonban ez nagyon káros lehet a számukra, hiszen tudattalan bűntudatot érez-
hetnek majd, szüleik rossz házassága miatt.
Egy másik érvelés, mikor azt mondja egy szülő, ott kell hagynia párját a gyerekek érdekében.
Amikor ez az indok, kritikusan kell szemlélnünk, hogy valóban a gyerekek érdeke-e vagy csupán
már nem akar dolgozni a kapcsolaton.
Szintén gyakori fenntartás, hogy hogyan mondják el a gyereknek. Amit gyakran lehet hallani ez-
zel kapcsolatban, hogy a gyermek értelmi szintjének megfelelően, azonban ez nem mindig ilyen
könnyű. Ha nincs is rá jól bevált recept, a dolgot megkönnyíti, ha észben tartjuk: a gyerekek, ha
nem is tudják megfogalmazni az érzéseiket, mindig tudják, érzik, mi történik körülöttük, így aztán
fontos az is, hogy érzelmeinkről beszéljünk gyermekeinknek. Ez nehéz lehet, azonban ha megkér-
dezi mi a baj, és azt válaszoljuk semmi, hamar azt fogja gondolni, hogy a szülők veszekedéseinek ő
az okozója, hiszen késztetést érez, hogy magyarázatot találjon; emellett pedig a későbbiekben le-
hetséges, hogy a saját érzéseit sem tudja majd kifejezni /persze ennek előfeltétele, hogy maguk a
szülők képesek legyenek megfogalmazni érzelmeiket/.
Ha pedig mégsem tudunk beszélni a gyermekkel, azt is mondjuk el, hiszen ha megbeszéljük vele
a történteket, lehetőséget kap, hogy félelmeit, aggodalmait feldolgozza.
Azonban mindig a szülőknek kell dönteniük, a gyermek ez pillanatig sem érezheti úgy, hogy a
döntés rajta is múlhat.
Ha végül a szülők túljutva fenntartásaikon végül úgy döntenek, hogy válnak, és ezt közlik a
gyermekkel, akkor számára egy nehéz, több lépcsőből álló folyamat, a veszteség-feldolgozásának
folyamata indul meg. Ennek a folyamatnak pedig a feldolgozásában a szülőknek nagyon fontos
szerepe van, hiszen itt nem egy játék, hanem az eddig (működésének minőségétől függetlenül)
stabilnak hitt család elvesztéséről van szó a gyermek számára. Sajnos a gyakori érzelmi túlfűtöttség
miatt ugyan nehéz lehet szem előtt tartani, hogy a feleknek együtt kell működniük és csökkenteni
a gyermeket érő veszteségeket (pl. ne ócsárolják egymást a gyerek szeme láttára, hiszen neki
mindkét szülő minta, belőlük építkezett/ áll, így a biztonságérzete mellett saját szerethetősége is
sérül), mégis elengedhetetlen.
„A gyerekek válással kapcsolatos veszteségélményének feldolgozási szakaszai.” (Her-

czog: 116)
1. sokk, tagadás
2. alkudozás
3. düh, agresszió
4. szomorúság, depresszió
5. elfogadás és alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez
1. szakasz:
Ha elveszítünk valamit (pl. egy kesztyűt), elsődleges reakciónk, hogy hitetlenkedünk, de aztán ha-
mar túljutunk rajta. Azonban minél jobban kötődünk az adott dologhoz, annál tovább tart ez a sza-
kasz.
Amikor gyerekek értesülnek a válás tényéről, szinte mindig váratlanul éri őket, attól függetlenül,
hogy előzőleg milyen vitáknak voltak szemtanúi. Számukra ennek a szakasznak a feldolgozása sok-
kal tovább tarthat, mint a felnőtteknek, így ezt fontos szem előtt tartani.
Egyrészről tagadhatja a veszteség érzését, másrészről a történteket (ez esetben a válás tényét).
Előbbi esetben nem engedheti meg magának a veszteség érzését, a szomorúságot (akár szülő
meggondolatlan utasítás hatására: Nem baj, hogy apád/ anyád elment, jobb lesz nekünk nélküle).
Fontos tehát, hogy a gyermek szomorkodhasson, nem kell minden áron felvidítani.
Amikor magát a válás tényét tagadják, olyankor különböző meséket, történetek találnak ki a
számukra oly vágyott családról. Ez bizonyos mértékig természetes, de fontos figyelni arra, hogy
ezek a fantázia élmények ne vegyék át a valóság szerepét.
2. szakasz:
Ez a szakasz arról szól, hogy a gyermek úgy hiszi, tehet még valamit, hogy megmentse a házassá-
got. Mivel a gyerek számára általában nem derül ki hamar, hogy ez egy visszafordíthatatlan folya-
mat, így lehetősége nyílik rá, hogy különböző megoldásokat igyekezzen kifundálni. Ez akkor válik
károssá a gyermek számára, mikor a szülők nem közlik egyértelműen gyermekükkel döntésüket, és
nem biztosítják róla, hogy ez a döntés tőle teljesen független.
Ekkor a gyerekek tipikusan két megoldási stratégiát választanak. Az egyik, hogy nagyon jók lesz-
nek, a másik, hogy különböző problémákat vagy akár betegségeket produkálnak, és ezzel próbálják
együttműködésre ösztönözni a szülőket (pl. a szülők egyet értenek abban, hogy az iskolai előreme-
netel nagyon fontos, akkor egyre rosszabb jegyek visznek haza); de ne feledjük ezek a folyamatok
tudattalanok! Ha a gyermek hosszabb ideig megmarad ebben a fázisban, joggal aggódhatunk érte.
Azonban ez elkerülhető, amennyiben a szülők egyenesen közlik döntésüket a gyermekkel és biz-
tosítják afelől, hogy ő nem tehet róla.
3. szakasz:
Miután tudatosul a gyermekben, hogy a válás tagadhatatlan és visszafordíthatatlan agresszívabbá,
indulatosabbá, ellenségesebbé válik. Ez ugyan természetes és helyén való folyamat, hiszen mi fel-
nőttek is érzünk olykor tehetetlen dühöt, ha valami olyan történik, amit mindenképp szerettünk
volna elkerülni, mégis sajnos a szülők ezt gyakran túlreagálják, mivel sokkal nehezebben kezelhető
ebben a fázisban a viselkedése, mint az előzőekben. Tehát ahelyett, hogy kétségbeesnénk, örül-
jünk, hogy gyermekünk hamarosan túljut a nehézségeken és legyünk mellette megértéssel ebben
a szakaszban is.
4. szakasz:
Ezt a szakaszt a befelé fordulás, visszahúzódás, szomorúság jellemzi, hiszen ekkor érti meg a gyer-
mek, milyen hatással lesz a válás az életére. Ha a szülők hagyják, hogy ezeket az érzelmeket megél-
je úgy, hogy közben érzi, mellette vannak, érzelmileg támogatják, akkor saját tempójában végig
fog haladni ezen az úton is, végül pedig berendezkedik az új életmódra.
5. szakasz:
Ekkorra a gyermek elfogadja a megváltozott körülmények, alkalmazkodik hozzájuk, és már képes a
kialakult helyzet előnyeit is látni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben a családi ünnepek egy karácsony vagy egy szüle-
tésnap ne okozna majd nehézséget, azonban ezekhez már gyorsa(bba)n és könnye(bbe)n fog al-
kalmazkodni, hiszen a válás okozta kihívásokat már megoldotta, és most már a kialakult új egyen-
súlyhoz fog ragaszkodni.
De vajon ez mennyi ideig tart ez a feldolgozás?

Erre nincs egyértelmű válasz. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy mindenki a maga tempójában
halad végig ezen az úton és csak támogatni lehet közben.
Ahhoz pedig, hogy a gyermek a válás okozta veszteséget végképp képes legyen feldolgozni,
rendkívül fontos, hogy a szülők a válás után is képesek legyenek együtt működni és ne tiltsák el a
másiktól a gyermeket (ennek fontossága már a dolgozat elején ismertetett fejlődéi szakaszokból is
kiderül).
Ahhoz, hogy a gyermek a lehető legkönnyebben alkalmazkodhasson a kialakult új helyzethez
nagyon fontos, hogy a válás előtt, alatt és után is türelemmel, megértéssel és odafigyeléssel for-
duljanak felé, még ha ez érthető okokból nagyon nehéz is. Az könnyen belátható, hogy nem lehet
minden helyzetben a tökéletes megoldáshoz nyúlni, azonban mindig törekedjünk a tőlünk telhető
legjobbra.
Ennek a támogatásnak pedig több módja is van. Az egyik módja az, hogy a válás során is igye-
kezzenek a felek a másikról kialakult pozitív képet meghagyni a gyermek számára, vagyis ne pocs-
kondiázzák a másikat. Ennek fontossága könnyen belátható, hiszen a gyermek szüleinek tükörké-
pe. Korábban azt hallotta, hogy ’Jajjj, pont olyan kedves és vicces vagy, mint apukád’, aztán meg
azt hallja, hogy az apja az ócska poénjaival elcsavarja minden nő fejét. Ez válságot okoz benne,
hiszen eddig úgy tűnt, követendő és jó dolog hasonlítani a szülőre, most pedig attól kezd félni,
hogy őt sem fogják szeretni, ha a nem szeretett szülő tulajdonságaival rendelkezik. Emellett az is
kerülendő, hogy a gyermek valamelyik szülő mellett foglaljon állást, hiszen ezzel személyiségének
egy részét tagadja meg. Ez a folyamat ugyan a szülők részéről tudattalan, mégis figyelni kell rá!
A válás során felhalmozódó indulatokat a gyermek megérzi, még ha igyekeznek is titkolni előtte,
így nagyon fontos, hogy ezek az intenzív érzelmek a felek számára egyértelműek legyenek, és ne
legyenek céltalanok, hiszen ez esetben a gyermek akár magára veheti.
Van egy szintén nagyon gyakori, de tudattalan érzelmi veszélyforrás a válás során, ez pedig az,
mikor a gyermek a szülő érezhető elvárásának megfelelően cselekszik. Például nem akar több hét-
végét az apával tölteni, mivel mikor a látogatásból hazaér, látja, hogy az anyja végigsírta a nélküle
töltött időt; vagy a gyerek annyira rossz a másik szülőnél töltött idő alatt, hogy az kénytelen haza-
vinni. Ilyenkor azon kell elgondolkodni, hogy vannak-e olyan érzések a felekben, melyek arra vo-
natkoznak, hogy a gyerektől titkon azt várják, hogy csak hozzájuk kötődjön a másik szülőről pedig
mondjon le.
Másik gyakori érzelmi nehézség, mikor koalíciók szövődnek a családban. Ezek egészséges for-
mában mindig jelen vannak a családokban, azonban ha állandósulnak, akkor már nem egészsége-
sek.
A koalícióalkotásnak 3 formája van:

a) egyik szülő szövetsége a gyermekkel a másik szülő ellenében
b) az egyik szülő az egyik, másik szülő a másik gyerekkel szövetkezik
c) gyerekek szövetsége a szülőkkel szemben
a) Például mikor az egyik szülő sokat van távol (pl. munkájából adódóan), akkor természetes,
hogy az otthon lévő szülővel kissé szorosabb lesz a gyermek viszonya, azonban ha a másik fél akkor
is ki van zárva a közös programokból, mikor pedig elérhető lenne, akkor már egészségtelen. Ezzel a
gyereket bevonják a vitákba, konfliktusokba és állásfoglalásra kényszerítik, és sajnos ezzel jóváte-
hetetlen sérüléseket szenved a gyermek.
b) Ez akkor rejt magában veszélyt, amikor a szülők egymással csatározásba kezdenek. Hiszen
ilyenkor a gyerekek szintén állásfoglalásra vannak kényszerítve, melynek során a testvéri kapcsolat
is sérül.
c) A válások során nagyon gyakran megfigyelhető. Ekkor a gyerekek úgy érzik, már számukra a
szülők nem nyújtanak olyan biztonságot, mint korábban és inkább egymásra támaszkodnak. Sajnos
ezzel olyan termeket vesznek magukra, melyek indokolatlanok az ő korukban, és túl korán kény-
szerülnek felnőni.
Ha sikerült tudatosítani, hogyan is lehet támogatni a gyerekeket a válás során, és ezeket a kész-
ségeket képesek a felek alkalmazni, akkor nagyon sok mindentől megkímélhetők.
Tehát lehet okosan is válni úgy, hogy a felek egymásnak és a gyerekeknek is a lehető legkeve-
sebb fájdalmat okozzák, hiszen a válás kimondásával a család minden kötése nem szűnik meg. A
gyermek életre szóló felelősséget jelent; mindig lesznek alkalmak, mikor a szülőknek így vagy úgy,
de együtt kell működniük, akár egy baleset során, akár a szalagavató, vagy a gyermek lakodalma
okán. Azt pedig nem várhatják egy a gyermektől, hogy majd válasszon köztük /hogy kit melyik alka-
lomra hívja majd meg/.
Úgy gondolom a válás valóban fájdalmas dolog, de nem mindig elkerülhető. Ha mégis úgy érez-
zük, hogy nincs más választás, akkor is viselkedjünk úgy, hogy ezzel megkönnyítsük a folyamatot.
Ez pedig nem csak a gyermekek érdeke, hanem mind a két félé is; tiszteljük magunkat és a másikat
is, és igyekezzünk emelt fővel, büszkeségünket megőrizve kilépni a kapcsolatból, és ezt engedjük
meg a másik félnek is (hiszen ez példa lesz a gyermekek számára is).
5. Mi a családi interjú jelentése, jelentősége?
Az együttes családinterjú lényegesen különbözik az egyéni interjús helyzetektől. A leglényegesebb

különbség abban van, hogy a családgondozónak az együttes helyzetekben érzékenynek kell lennie
a családtagok egymás között áramló üzeneteire, melyeknek nagy része nem szóbeli üzenet. A kér-
dezettek egymás közötti üzenetváltásai folyamatosan szolgának információval a téma mögöttes
dimenzióiról. Ezekre a mögöttes információkra a családgondozónak valamikképpen reagálnia kell.
Ugyanis ezek a jelzések beszélnek arról, hogy a család milyen főbb szabályok szerint működik, ho-
gyan old meg problémákat, különösen hogyan reagál egy külső személy belépésére.
Mi az ellenállás?
A klienseket gyakran címkézik „ellenállónak”. Ez alatt általában azt értik, hogy az illetők többnyire
akaratlagosan gátolják vagy utasítják el az együttműködést a családsegítővel.
Az együttműködés kialakításának útjai

 Gondosan figyeljünk a kliensre, és adjuk meg neki a kételkedés jogát.
 Képzeljük magunkat a helyébe, és mindent ebből a szempontból is vizsgáljunk.
 Képzeljük el, mi fontos jelenleg az ő számára.
 Ne vitatkozzunk a klienssel! – Nem valószínű, hogy ezzel megváltoztathatjuk a gondolkodá-
sát.
 Ellenőrizzük még egyszer, mennyire reálisak elvárásaink a klienssel szemben!
 Nézzünk utána bármilyen kicsi eredményességnek az életében, és kérdezzük meg, hogyan
valósította meg azokat, és hogyan tudná megismételni, kiterjeszteni életének más területe-
ire. Ezzel jelezzük, hogy bízunk problémamegoldó képességében.
 Keressünk pozitív motivációt a viselkedése mögött és emeljük ki azt. Ezután ő maga is elkezd
majd hinni benne.
 Ne szégyelljünk elnézést kérni a klienstől bármely hibáért vagy félreértésért. Minden megbo-
csátás erőt és önbizalmat igényel, de paradox módon erőt is ad.
 A legtöbb kliens jobban reagál, ha konkrét problémákkal összefüggő témákra reagálunk,
mint pl. háztartás, étkezés stb.
Mi a „csatlakozás”?
A „csatlakozás” a családterápiás irodalomból átvett kifejezés. A klienshez való „csatlakozás” végső
célja a munka megkönnyítése. Amikor a kliensek azt érzik, hogy őszintén érdeklődünk irántuk, ve-
lük együtt akarunk dolgozni, akkor valószínűbb, hogy valóban együtt akarnak működni, együtt fog-
nak dolgozni velünk a változás érdekében.
Hogyan „csatlakozhat” a terapeuta a klienshez?

 Mielőtt először találkozunk a klienssel, képzeljük magunkat a helyébe és képzeljük el, mit
akarnánk a terapeutától, mit tegyen értünk. Ne felejtsük el személyes érzéseinket félreten-
ni, és helyezkedjünk tárgyilagos, de kíváncsi álláspontra.
 Kerüljük a szakmai zsargont, használjunk egyszerű, hétköznapi nyelvet.
 Az első találkozó jelentős mértékben meghatározza a későbbi kontaktus hangnemét. Barát-
ságos, pozitív szavakat kell használnunk.
 Keressünk olyan kulcsszavakat vagy egyéni kifejezésmódokat, amelyeket a kliens használ, és

próbáljuk utánozni a használatukat.
 Ne konfrontálódjunk közvetlenül, vagy ne tegyünk olyan dolgokat, amelyektől a kliens elkezd
védekezni.
 Hagyjuk, hogy a kliens „szakértője” legyen a saját problémáinak, körülményeinek, ne mond-
juk meg neki, mi az ő „problémája”.
 Ahelyett, hogy elvárjuk a klienstől a mi gondolkodásmódunkhoz történő alkalmazkodást, in-
kább mi illeszkedjünk a kliens gondolkodásmódjához és cselekvéseihez.
 A munka kezdetén gyakran dicsérjük meg a klienst, bármilyen pozitív dolgot visz véghez.
 Amikor egy családdal foglalkozunk, ne mi álljunk a gyerek mellé, hanem támogassuk azt,
amit a szülők próbálnak tenni vele.
Család funkciók:
 Pszihoszociális funkció (közösség-érzelmi)
 Szocializációs funkció (nevelő-társadalmasító)
 Szellemi kulturális funkció
 Gondozó ellátó funkció
 Gazdasági funkció (termelő-fogyasztó)
 Reprodukciós funkció (népesség-újratermelési)
 Közéleti-politikai funkció
 Szocializációs funkció: A szocializáció alatt itt az a folyamatot értjük, amelyben az egyén
megtanulja mindazokat az ismereteket, értékeket, normákat, magatartási szabályokat, szo-
kás és hagyomány rendeket, amelyek birtokában az adott társadalomban az adott társa-
dalmi működési módnak megfelelően tud élni és tevékenykedni. A szocializáció az a folya-
mat, amelynek során az egyén puszta biológiai lényből társadalomtaggá válik.
Tudománytörténeti szempontból elemzésre méltó kérdés lenne, hogy a családterápia, amelyet

sajátos kezelési módszerek csoportján kívül a viselkedészavarok paradigmatikus jelentőségű köze-
lítésmódjának tekintünk, miért éppen az emberi fejlődésnek abban a szakaszában alakult ki,
amelyben az individualitás, az egyénben rejlő értékek kibontakoztatásának igénye minden korábbi
kornál nagyobb hangsúlyt kap.
Sokan a családterápiás szemlélet alapját képező kontextuális, vagy ökológiai nézőpont kialakítá-
sának legnagyobb nehézségét éppen abban látják, hogy egész értékrendszerünk és gyógyításai
gyakorlatunk minden mozzanata az individumra korlátozódik. Mindennapi és szakmai gondolkodá-
sunk lineáris, okot és okozatot kereső sémákat követ; egész elménket kellene átprogramozni ah-
hoz, hogy emberi csoportokat valóban egységként, a maguk totalitásában, új „Gestalt”-ként tudjuk
észrevenni. Jóllehet, a család és a társas kapcsolatok jelentőségét minden pszichiátriai iskola hang-
súlyozta, azt mindvégig „környezetként”, alaklélektani értelemben vett háttérként kezelte.
A pszichoanalitikus például, miközben elméletalkotásban oly nagy szerepet szán a szülők és a

gyermek kapcsolatának, a terápia során szóba sem áll a páciens családtagjaival, hiszen az megza-
varná az induláttételes lerációt. Sokszor nem is észlelhette, hogy a beteg ellenállása nem minden
esetben a személyiség egyensúlyát védő intrapszichés teljesítmény, hanem mondjuk, egy házasság
egyensúlyát veszélyezteti a depressziós feleség gyógyulása és az ellenállásként észlelt jelenségek a
házaspár közös, kolluzív interaktív teljesítménye. Az sem ritka, és önmagában intrapszichikus szin-
ten nehezen magyarázható, hogy az egyéni pszichoterápia során tünetmentessé váló páciens csa-
ládjában valaki más kezd viselkedészavarokat mutatni.
A családterápia rövid története alatt is hosszú utat tett meg, amíg képessé vált a rendszerszem-
lélet többé-kevésbé következetes alkalmazására. Azzal, hogy pszichiátriai betegségek „okát” a csa-
ládi interakciós minták és kommunikációs zavarok jelenlétében véljük felfedezni, esetleg a szülők
hibás magatartásában és kóros személyiségében (pl. „schizophrenogén anya”) még nem léptük túl
a lineáris gondolkodásmódon. Jól tükrözi a hagyományos gondolkodási sémát a gyakran használt
„bűnbakképzés” (scapegoating) kifejezés is, amely azt sugallja, hogy a gyermek a szülők vagy a
családi zavar passzív áldozata, szenvedő alanya.
A családot rendszernek nevezni és az általános rendszerelméletből származó kifejezéseket
használni még nem jelent rendszerszemléletű gondolkodást. Az utóbbi fontos kritériuma az, hogy
az oksági viszonyokat nem lineárisnak és egyirányúnak tekintsük, hanem cirkulárisnak és kölcsö-
nösnek. Röviden, a cirkuláris oksági kapcsolatok azt jelentik, hogy az ok ugyan létrehozza az okoza-
tot, de folyamatról lévén szó, csak együtt léteznek, az okozat visszahat az okra, és ez a kölcsönha-
tás tetszőlegesen sokszor megismétlődhet.
A rendszerszemlélet elveinek felhasználásakor azt is fontos tudnunk, hogy a rendszer határaink
kijelölése (hogy mit tekintünk rendszernek) mindig tetszőleges, és ennél fogva önkényes.
Ha rendszerről beszélünk, ez azt jelenti, hogy a választott entitást elemek szervezett, interde-
pendens egységének tekintjük, amely több mint elemeinek összege. Az „elemek” maguk is rend-
szerek (a választott rendszer alrendszerei) és a rendszer a maga totalitásában egyben nagyobb
rendszerek része is.
A családot nyitott, önszabályozásra és fejlődésre képes rendszernek tekinthetjük. Visszacsatolá-

sos mechanizmusokon alapuló önszabályozás biztosítja, hogy a család változó körülmények között
is képes dinamikus egyensúlyának megőrzésére. A homeosztázis fenntartása mellett ugyanilyen
fontos a család un. morfogenetikus sajátossága, amely azt jelenti, hogy fejlődése során képes saját
struktúráinak megváltoztatására, ill. új struktúrák létrehozására. (Struktúra alatt a család bármely
stabil kapcsolatát értjük.)
Lényeges szempont, hogy a fejlődés sohasem egyenletes és folytonos. Minden élő rendszerre
érvényes, hogy változása szekvenciális és fázikus jellegű.
Az állandóság és változás dialektikus viszonya a rendszer szabályozásában ragadható meg a leg-
jobban. Szabályozást jelentenek egyfelől az adott fejlődési fázisnak ("családi életciklusnak") megfe-
lelő struktúrák fenntartását szolgáló negatív visszajelentéses mechanizmusok, amelyek a családot
a "programtól" való eltérés esetén visszatérítik egyensúlyi állapotába (morfosztázis), másfelől lé-
teznek kicsiny eltéréseket felerősítő (deviation-amplifying) mechanizmusok, amelyek pozitív vis--
szacsatolás útján elérik, hogy a rendszert - struktúráinak megváltoztatásával - új fejlődési szakasz-
ba, magasabb szintű egyensúlyi állapotba kerülhessen (morfogenezis). A család a házasságtól (ill. a
házaspárok megismerkedésétől) a család felbomlásáig tartó életciklusán keresztül számos fejlődési
szakaszon megy keresztül, miközben az egyes szakaszokra a strukturális viszonyok viszonylagos
stabilitása jellemző. Közismert a család homeosztatikus egyensúlyát védelmező erők hatalma a
változással szembeni ellenállásban.
Elméleti és gyakorlati szempontból különös jelentőségűek a család fejlődésének átmeneti sza-
kaszai. A külső behatások, vagy családon belüli változások (pl. gyermekszületés, családtag elveszté-
se stb.) alkalmazkodásra késztetik a családot, és ha az alkalmazkodás, amely gyakran strukturális
változásokat is igényel elmarad, patológiás irányú fejlődés indulhat meg. A diszfunkcionális csalá-
dokra éppen az a jellemző, hogy valamely fejlődési szakaszban megrekedtek, az alkalmazkodás
hiányos vagy hibás, valamely családtag megbetegedése árán is igyekszik, a korábbi "elavult" szer-
kezetet fenntartani. A rendszerszemléletű családterápiás irányzatok felfogása szerint a tünethor-
dozó családtag a teljes családrendszer számára valamilyen funkciót lát el, ezért "meggyógyítása"
elképzelhetetlen a család rendszerszintű változása nélkül.
Hangsúlyozni kell, hogy nem arról van szó, hogy "családi patologiál" lenne a tüneti viselkedés
"oka". A családi interakciók nem direkt és közvetlen módon hatnak a családtagok személyiségére,
hiszen a személyiség önmagában is komplex, relatív autonómiával bíró rendszer.
A hierarchikus rendszerszemlélet koncepcióját alkalmazva úgy fogalmazhatunk, hogy valamely

családtag tüneti viselkedése a személyiségszintjén és a családi interakciók szintjén egyaránt meg-
mutatkozik, és ez azt jelenti, hogy a patológiás viselkedés elemzésekor a személyiség dinamizmu-
sának és a család-szintű elemzésének egyaránt helyet kell kapnia.
Terápiás szempontból újrafogalmazva a fenti megállapítást, azt mondhatjuk, hogy arra kell tö-
rekednünk, hogy intervenciónkat azon szinten alkalmazzuk, amely a leghatékonyabban képes be-
folyásolni a tüneti viselkedést, tudva azt, hogy a hierarchia bármelyik szintjén létrejövő intervenció
- ugyan nem közvetlenül és nem automatikusan - minden szinten változást hoz.
Tisztában kell lennünk például azzal, hogy egyéni pszichoterápia milyen behatást hoz a családi
interakciós rendszerében, és megfordítva, elképzelhetetlennek tűnik olyan családterápia, amely ne
venné számításba interakciós szintű beavatkozásainak a családtagok személyiségére gyakorolt ha-
tását. (A személyiség fontosságát tagadó szélsőségesen "rendszerorientált" felfogás találó kritikája
egy kongresszuson elhangzott megjegyzés, miszerint "egy rendszert nem lehet megcsókolni".)
A családterápia, mint kezelési módszer, elsődlegesen az interakciós szintet vizsgálja. Egyéni in-
terjúk során csak áttételesen kapunk rendszerint pontatlan információkat a család interakciós vilá-
gáról, hiszen az interakciók jórészt nem tudatosak, a családtagok szekvencialitásukat, törvényeiket
nem érzékelik, ezért elmondani sem tudják. Megfigyelésük és értékelésük a terapeuta számára is
nehéz feladat, részben természetüknél fogva, mivel a fontosabb az, ami nem verbális síkon zajlik,
részben mert maguk is a helyzet résztvevőivé válnak, bevonódnak. (Andolfi: „A terapeuta a rend-
szer aktív és reaktív tagja”.) A terapeuta-család-rendszer megértéséhez, ezért elengedhetetlen a
külső megfigyelés segítése, a képmagnón vagy egyirányú tükrön keresztül történő szupervízió. Ha
ez nem lehetséges, legalább koterapeutával ajánlatos dolgozni.
Teniszből vett hasonlattal élve, amíg az egyik terapeuta a háló közelében játszik és érzelmileg
involválódik az eseményekbe, a másik viszonylag nagyobb distanciával figyelheti az eseményeket,
a „hosszabb labdákra” figyelve. Még így is nagy a veszélye, hogy a rendszer „beszippantja” a család
rákényszeríti törvényeit „tiszteletbeli családtaggá” teszi a terapeutát. Ezt a jelenséget Mara Selvini-
Palazzoli például annyira fontosnak tartja, hogy indokolt esetben a korábbi kezelőorvost is bevonja
az interjúba. A családterápia szerteágazó gyökérzetből táplálkozva egymástól kezdetben függetle-
nül dolgozó pszichiáterek iskolateremtő munkássága nyomán bontakozott ki. (Történeti áttekin-
tésre nincs lehetőségünk, ezt pótlandó a mellékletben felsoroltuk a legfontosabbnak ítélt előzmé-
nyeket és a családterápia „atyjait”.)
Jórészt ezzel magyarázható az elméletek és módszerek sokszínűsége. A vitaindító előadás során
röviden ismertetésre kerülő irányzatok (ld. melléklet) összehasonlító értékeléses integrálási kísér-
letek csak az utóbbi néhány évben kezdődtek meg. Arra már többen felhívták a figyelmet, hogy
egészen eltérő elméleti alapállású terapeuták gyakorlati munkája meglepő módon nagyon hason-
ló. Feltételezhetjük, hogy a családterápiában is léteznek nem specifikus hatótényezők, és az vár-
hatjuk, hogy terápiás folyamat-vizsgálatok hamarosan többet felderítenek ezekből.
Néhány évre tekint vissza csupán az a törekvés is, hogy a terápiás stratégiát és taktikát rend-
szerszintű diagnózisra alapozzuk. Feltételezhető ugyanis, hogy azonos tünethordozó mögött eltérő
családi dinamika állhat, azaz, nem minden alkoholista vagy nem minden schizophrén családja azo-
nos. Jellemző például, hogy nem találták a schizophrének családjára kizárólagosan jellemző sajá-
tosságokat. A rendszerszintű tipológia kidolgozásának biztató kísérlete többek között OLSON cir-
cumplex modellje, amely a család adaptabilitása és kohéziója alapján osztályozza a családokat.
További problémát jelent, hogy nagyon keveset tudunk az egészséges, funkcionális családok
működéséről. Az alábbiakban különböző kutatások alapján és családterápiás esetközlésekből álta-
lánosítva próbáljuk összefoglalni a diszfunkcionális családokra általánosan jellemző sajátosságokat.
1. A családi hierarchia zavarai

A diszfunkcionális családokra kaotikus hatalmi struktúra jellemző, hiányzik a szükséges szülői koalí-
ció , differenciálatlanok a generációs határok. Gyakori sajátosság, hogy a szülők egymás közötti
konfliktusaikat kerülő úton, a gyermeken keresztül mondják ki (detouring). A gyermek tüneti visel-
kedése (magatartászavara, pszichoszomatikus megbetegedése, iskolafóbiája, stb.) a házassági
konfliktusok elfedését szolgálja. A gyermek nem passzív áldozata valamilyen „bűnbakképzési” fo-
lyamatnak, hanem egyensúly-fenntartó szerepét aktívan fenntartja, hiszen a család egybetartása
létérdeke. Salvador MINUCHIN diabeteses gyermekek családjában még fiziológiai paraméterek
objektív mérésével is ki tudja mutatni a tünethordozó gyermek feszültségszabályozó szerepét.
Gyakori családi konstelláció az is, amikor az egyik szülő perifériás helyzete mellett a másik szülő és
(általában a legidősebb) gyermek szoros koalíciót alkot, a gyermek szülőszerű (parentifikált) hely-
zetbe került.
2. Az individuáció zavara
A diszfunkcionális családokra általánosan jellemző sajátosság a distanciaszabályozás zavara. Az
együttesség és a különállás egyensúlya bomlik meg. Jól ismert pl. a gyermekét egyedül felnevelő
anya leválást nehezen elfogadó viselkedése. A család egészében is túl szoros lehet a családtagok
közötti viszony (enmeshed családok), vagy ellenkezőleg, túlságosan laza (disengaged családok). Az
előbbi esetben a legkisebb külső behatás azonnal szétfut a családon és mindenkit megvisel, a
gyermek autonóm fejlődése hiányos, az ellenkező végletnél a család támaszt nyújtó szerepe káro-
sodik, idő előtti, értetlen leválást eredményezve.
3. Kommunikációs zavarok
A diszfunkcionális családok közös jellemzője az információáramlás zavara. A közlések bizonytala-
nok, ködöse (misztifikálás) vagy ellentmondásosak. Az utóbbira ismert példa a kettős lekötés
(double bind). A tüneti viselkedés is felfogható sajátos, paradox kommunikációként, amikor a
kommunikátor a tüneti viselkedéssel kapcsolatait próbálja szabályozni, de ezt egy másik szinte
tagadja is. A stratégiák családterapeuták a patológiás paradoxonokkal szemben paradox terápiás
intervenciókkal, terápiás kettőskötéssel próbálnak szembeszállni.
4. Érzelmi zavarok
Integrálatlan ambivalens érzések, bizalmatlanság, szorongás általánosan jellemző. Nem elsősorban
az érzések minősége a döntő, inkább azok kifejezése, kezelése zavart. A konfliktusok feldolgozása
hiányos, elhárítás, tagadás, elfojtás folyik, a család érzelmi klimáját védendő (pseudomutuality
pseudohostility). A kollektív elhárítás eredménye, hogy kimondhatatlan családi titkok, mítoszok
élnek, gyakran generációkon keresztül például egy családtag elvesztésével kapcsolatban („családi
kísértet”).
Mindezek a sajátosságok egyelőre túlzottan általánosak, és viszonylag kevés hasznuk van konk-
rét esetek kezelésekor. Meglepően kevés az átfedés egyelőre a családdinamikai vizsgálatok és a
családterápiás klinikai tapasztalatok között.
A családterápiás mozgalom integrálatlansága ellenére is jelentős szerepet játszik a pszichoterá-
piás szemléletünk tágításában elsősorban az által, hogy hangsúlyossá teszi a személyiség kontextu-
sában történő megértésének fontosságát, vizsgálata sok tekintetben (pl. diagnózis kérdése) kihí-
vást jelentve a hagyományos pszichiátriai gondolkodás számára. Mint szemlélet, a gyakorlatban
megváltoztatja a hozzátartozókkal való viszonyunkat, érthetővé teszi terápiás kudarcaink egy ré-
szét és alternatív, interakciós szintű intervenciók keresésére sarkall.
Felderítés és terepmunka a családgondozásban

A családgondozói tevékenység módszertani tisztázatlanságának egyik forrása mindenképpen az,
hogy a gyakorlatban, konkrét esetekben egyszerre kell figyelemmel lennünk olyan sajátosságokra,
amelyeknek fogalmi, szaktudományos megközelítése hagyományosan különbözik egymástól, né-
melykor pedig éppenséggel ellentmond egymásnak.
A családgondozó nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy figyelmen kívül hagyja a terepen
észlelt realitás egyik vagy másik oldalát. A családgondozói gyakorlatban olyan tényezőket kell kö-
zös nevezőre hoznunk, melyeknek semmilyen szaktudományos elmélet nem kínálja fel a legkisebb
közös többszörösét. E tényezőknek két csoportja játszik középponti szerepet a napi döntések ki-
alakítása, a beavatkozás irányának meghatározása során.
E tényezők:
 egyik csoportja szociológiai módszerekkel és a különböző ágazati szociológiák fogalmi appa-
rátusával közelíthető meg. Kulcsfogalmai: réteghelyzet, depriváció, hátrányos helyzet, sze-
génység, társadalmi-gazdasági szituáció.
 másik csoportjának fogalmi megragadása hagyományosan klinikai szövegkörnyezetben ala-
kul ki, pszichoterápiás, klinikai pszichológiai, pszichoterápia illetve kapcsolati lélektani be-
avatkozások teoretikus háttereként. Ide tartozik a különböző devianciaformák leírása.
A családdal való kapcsolat felvétele után a családgondozó feladata, hogy információt szerezzen
minden olyan lényeges tényről és körülményről, ami a családdal való további munkát befolyásol-
hatja. A legtöbb helyen a családgondozó környezettanulmányt készít, ezek felvételének módja
részletessége, szerkezete és alkalmazottságának szempontját illetően sokféle helyi sajátosság ala-
kult ki, s ugyan ez jellemzi kiértékelésüket is. A problémafeltárásának és kiértékelésének az a mód-
szere, ami következőkben leírásra kerül, a családgondozók stábszerű működését feltételezi. A stáb
működésének elsődleges formája a csoportos esetmegbeszélés.
A feltáró interjú szorosan kapcsolódik az esetmegbeszéléshez. Az interjús helyzetben a család-
gondozó úgy működik, mint egy szonda. Miközben vezeti a beszélgetést, tudatosan igyekszik rend-
szerezhető információkat szerezni. A feltáró interjú alanya mindig a család, formája, pedig az
együttes lekérdezés, ahol lehetőség szerint jelen van az adott háztartásban együtt élők mindegyi-
ke.
Az együttes családinterjú lényegesen különbözik az egyéni interjús helyzetektől. A leglényege-
sebb különbség abban van, hogy a családgondozónak az együttes helyzetekben érzékenynek kell
lennie a családtagok egymás között áramló üzeneteire, melyeknek nagy része nem szóbeli üzenet.
A kérdezettek egymás közötti üzenetváltásai folyamatosan szolgának információval a téma mögöt-
tes dimenzióiról. Ezekre a mögöttes információkra a családgondozónak valamikképpen reagálnia
kell. Ugyanis ezek a jelzések beszélnek arról, hogy a család milyen főbb szabályok szerint működik,
hogyan old meg problémákat, különösen hogyan reagál egy külső személy belépésére.
A problémafeltáró interjú feladata, hogy összegyűjtse a további munkához szükséges informá-
ciókat. A kötött sorrend bizonyos garanciával szolgál, hogy ne maradjon ki egyetlen lényeges terü-
let sem.
A kérdezés négy szektorban folyik (realitás, aspirációk, akadályok, megoldások) és négy témacso-
portot érint (I-IV).
 Az I. téma a család materiális életfeltételeivel foglalkozik, és a kérdezésnek ebben a szaka-
szában rögzíthetjük a lakásra, jövedelemre, munkahelyre stb. vonatkozó adatokat.
 A II. témacsoport a család és a különböző intézmények kapcsolatait vizsgálja.
 A III. témacsoport a családot körülvevő informális támogató hálózatot, illetve a nem együtt-
élő rokonokkal folytatott tranzakciókat térképezi fel.
 A IV. témacsoport, mint külön „téma” általában nem kerül terítékre, viszont állandó megfi-
gyelési szempontot jelent az egész interjú alatt. A család belső kapcsolati szerkezetéről és
annak működésbeli vonatkozásáról kaphatunk információkat. Elsődleges megfigyelési
szempontunk, hogy a családtagok milyen módon kommunikálnak egymással.
Információk forrása lehet maga a tárgyi környezet, amelyben a család él. Kinek hol van saját he-
lye a lakásban? Ki hol tartja személyes tárgyait? Az étkezi szokások, szintén sokat elárulnak a csa-
lád kapcsolati szerkezetéről. Sokat elárul az interjús szituációban a család térbeli elhelyezkedése, ki
hova ül, ki mellé, kitől távolabb stb. Fontos szempontot jelent a családtagok egymás közötti tárgya-
lásának stílusa: mennyire gördülékeny, vagy akadozó, félreértett; mennyi a kétértelműség, homá-
lyosság
A feltáró beszélgetés időtartama legalább másfél óra.

8. Családi konfliktusok kezelése
Mi a konfliktus?
A konfliktus olyan helyzet, vagy folyamat, amelyben a résztvevők között szükségletbeli és/vagy
érdekellentét van, és az ellentét interakciókban is kifejeződik, valamint az egész folyamatot erős
érzelmek kísérik. Ez a konfliktus általános fogalma, és minden konfliktusra érvényes. A történelem
során számtalan filozófus foglalkozott a kérdéssel, és arra jöttek rá, hogy a konfliktus természetes
velejárója az emberi társadalom fejlődésének, ezért nem az a kérdés, hogy van-e vagy nincsen,
hanem az, hogy mit kell vele kezdeni.
A családi konfliktusok forrásai

A konfliktus mindig egy adott életterületen jelentkezik, és a lényege éppen az, hogy az adott kér-
désben van különbség az érintettek véleménye, szándéka, akarata között.
Konfliktusok az érzelmi területen

Akkor van probléma ezen a területen, ha a család működése nem kiegyensúlyozott. Egészen sajá-
tos konfliktus ez, mert nem lehet valóban kézzelfogható jeleit tapasztalni a hiánynak. A konfliktus
forrása nem racionalizálható, hanem érzelmeken alapul, és mint olyan, nem lehet tudatosítani, pl.
hogy mától szeretni fogok valakit, vagy utálni. A konfliktus tárgyára vonatkozó döntés elvileg meg
sem születhet, mert hiába látja be, de képtelen az érzelmein racionálisan változtatni.
Az érzelmi viszonyok sajátos konfliktusa az érzelmi zsarolás. A szeretet feltételekhez köti, olyan
feltételekhez, amelyek nem az érzelmi szférához tartoznak. Az érzelmi szféra racionalizálatlansága
miatt gyakran tevődik át más szférába, pl. kapcsolatiba.
Kapcsolati szféra konfliktusa: két fő része van, a családon belüli, és a családon kívüli.
1. A családon belül: amikor a családban valamelyik családtagnak szüksége van arra, hogy egy
vagy több családtaggal meghatározott kapcsolata legyen, ill. arra, hogy a család szerkezetében
meghatározott helyet foglaljon el, de ezt a család többi tagja nem akceptálja. Ha éppen lázadó a
családtag, akkor nagyobb kompetencia, és döntési igénye, ha megalapozott, akkor nagyon is való-
ságos érdekellentétről van szó.
2. Családon kívüli kapcsolatok, mint konfliktusforrások: a család nem egy elszigetelt rendszer,
ami természetes dolog, csak akkor van ebből gond, ha a családtagoknak különböző a kapcsolati
igénye.
A családi gazdálkodás konfliktusai

A jövedelem megszerzésének módja. A családi jövedelem nagyságával kapcsolatos, ez a konfliktus
gyermek és szülő között is kialakulhat. A férfi a család fenntartója, ez egy általános elfogadott né-
zet hazánkban, és ez is lehetséges forrása lehet a konfliktusnak, ha a nő fizetése magasabb, vagy
ha a férfi munkanélküli.
A jövedelem felhasználás a családi pénzgazdálkodás konfliktusait eredményezheti. Itt a fő kér-
dés az, hogy mire költse el a család a jövedelmét. Kinek, milyen mértékben van beleszólása ezekbe
a dolgokba.
A mindennapi családi üzemmenet konfliktusai

Étkezés, hogy mit egyenek, mennyibe kerüljön, és kinek a kedvence, és természetesen a beszerzé-
se ezeknek a dolgoknak. Lakástakarítás, hogy ki, mit, mikor, milyen gyakran kell, hogy végezzen el.
Lakás használati kérdések, hogy ki, mikor, hol, milyen gyakran használhatja a lakás közös helyisége-
it. Ezt a családnak kell kialakítani folyamatosan a felmerülő igényeknek megfelelően.
A lakás berendezése, mindenki számára megfelelő legyen, mind esztétikai, mind pedig funkcio-
nalista igényeknek. Itt még fontos az önálló lakás megszerzésének az igénye, hiszen az összecsiszo-
lódásra a zavartalak egymásra figyelésre ennek hiányában nincsen mód.
A családtagok életstílusa, mint konfliktusforrás

Életstílus az, ahogy az emberek mindennapjaikat megélik. Látható, hogy ez nagyon erősen szemé-
lyiség függő. Épp ezért alapfeltétel a tolerancia a másik különbözőségének elfogadása, és az össze-
csiszolódás. Konfliktus akkor alakul ki, ha valamelyik fél rákényszeríti életstílusát a másikra.
A munka, szakma, hivatás területének konfliktusai

A munka az emberi személyiség kiteljesedésének mással nem pótolható területe. Az emberek egy
része olyan munkát végez, amit nem szeret, és ez akár tudatosan, akár tudattalanul is befolyással
lehet a családi életére. Ennek egy másik változata, amikor a család rovására megy a túlzott munka,
a hivatás gyakorlása, megnyújtott túlórák, megbeszélések, konferenciák. Ez előbb-utóbb konflik-
tusforrás lehet.
Az értékrendek eltérései, mint konfliktusforrások

Az érték válság hatására az emberek kénytelenek a saját értékrendjeiket megalkotni, ami egyéni,
és ebből fakadóan az eltérő értékek és az azok által vezérelt eltérő cselekvések, cselekvési szándé-
kok, akaratok kemény konfliktushelyzethez vezethetnek.
Az általános világkép eltérése, mint konfliktus

Olyan kérdések tartoznak ide, mint hogy ura-e az ember saját életének, és hogy lehet-e az ember-
nek élete során változtatni az életén, csak akkor van ezekkel gond, ha verbálisan megfogalmazzák
ezeket a dolgokat. Az eltérő világkép cselekvésvezérlő értékként működik, és eltérő cselekvést,
cselekvési szándékot vált ki. Ez az ellentét, ha manifesztálódik, az maga a konfliktus.
Magatartást szabályozó értékek normák

Feltételezzük, hogy egyik fél egyik, másik fél másik normarend szerint kívánja alakítani a dolgot, az
összeütközés elkerülhetetlen. Fontos a család életében az első ciklus, az összecsiszolódás, éppen a
mindennapi magatartásokra vonatkozó szabályok egyeztetése, a közös normák kialakítása. A meg-
felelő összecsiszolódás hiánya permanens konfliktus-mezőt alakíthat ki, melynek kezelése éppen a
permanencia következtében, különleges erőfeszítést igényel.
A szellemi kulturális értékek eltérései

A szellemi kulturális értékek világa eléggé merev mozdíthatatlan struktúra. Csak akkor jelentenek
konfliktust, amikor aktuálisan vezérlik az emberek cselekvéseit. Ezért nevezzük az érték világos
átmenetnek a mögöttes konfliktusforrásokhoz. A szellemi kulturális értékek csak közvetve, a cse-
lekvési mezőre transzformálódva jelentenek, ill. okoznak konfliktust.
A közéleti politikai értékek

Az ember és a tágabb közösség viszonyára vonatkoznak. Az ember természeténél fogva társadalmi
lény, ennél fogva minden megnyilvánulásában rajta van társadalmiságának lenyomata. Saját rész-
vételére vonatkozóan független attól, hogy nem származik érdeke belőle, vagy csak akkor, ha csak
így tudja saját érdekét megvalósítani. Csak akkor jelent családi konfliktust, ha cselekvési szinten
konkretizálódik, de ekkor viszont valóságos érdek különbsége és ellentétet jelent.
A személyiség, és a szerepek a családi konfliktusokban

A szerepeknek több vonatkozása is van. A szerep felfogás és a szerepértelmezés nagymértékben
személyiség függő. Van a saját és a családtagok viselkedéséről elképzelt elvárása, de az eddigi fel-
sorolt szerepek családon belül, és kívül mind-mind ugyan ilyen szempontokkal és konfliktussal bír-
nak, de ez akkor jelentkezik csak, ha az elvárt szerepektől eltérő a cselekvést irányító szerep. Lehet
ez politikai, anyai, apai stb.
Családi konfliktusok kezelése és lehetséges kimenetelei. Mindig egy interakció és egymásnak el-
lentmondó szándéka, akarata, törekvése van, és ez a szükségletek eltéréséből következik.
A családi konfliktusok lehetséges kimenetelei

A konfliktus folyamata, amikor az egyik fél szándéka már ismert, de a másikban viszont még nem
fogalmazódott meg a maga eltérő törekvése. Ez a konfliktus lappangásának időszaka. A következő
fázis a manifesztálódás, az ellentét nyilván való lesz. Itt fontos, hogy minél pontosabban fogalmaz-
zák meg magát a konfliktust. A harmadik fázis az összeütközés. A felek mindegyik a saját akaratát
akarja érvényesíteni. Végül a konfliktus lezáródása jön.
A konfliktusok kimenetelés befolyásoló tényezők

1. Milyen erős a konfliktus?
2. A felek mennyire érdekeltek a konfliktus megoldásában?
3. Van-e a felek között érdekazonosság?
4. Negyedik szint, bizalmi szint.
5. Vannak-e és ha igen, akkor milyen a családban a konfliktuskezelő eljárások, technikák.
6. A konfliktuskezelés módjai
Legfeljebb olyan általánosságokról lehet beszélni, hogy figyelembe kell venni a másik érdekeit,
szükségletét, de már arról, hogy milyen konkrétumok vannak, arról nagyon keveset tudnak mon-
dani. Alapvetően függ a konfliktusban résztvevők személyiségétől, másrészt a kapcsolat történeté-
ről.
A konfliktuskezelés módjai
1. A konfliktus kikerülése (vagy a konfliktus elrejtése, félre tétele)
2. Önkéntes alávetés, alkalmazkodás. A szeretetből eredő cselekvés a konfliktus kezelés igen jó
módja.
3. Önérvényesítés erővel
4. A kapcsolat megszakadása
5. Kompromisszum keresése
6. Konszenzus keresése. Kell hozzá a megértés idős és fáradságot a kölcsönösen elfogadható,
minden érintett kielégítő megoldás kimunkálására. Ám feltétlenül szükség van erre, mert komp-
romisszum esetén már lehetséges, konszenzus esetén pedig mondhatni biztos a konfliktus tényle-
ges megoldása. Tartalmi konfliktus megoldás csak a kompromisszumos vagy konszenzusos konflik-
tuskezelési mód esetén lehetséges.
9. A családi konfliktusok eredete
Mindannyian jól ismerjük a népmesék megnyugtató utolsó mondatát: „Hatalmas lakodalmat csap-
tak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” A valóságban azonban a történet éppen itt kezdődik.
A közös élet kiépítése, a boldogság megtartása, a különféle akadályok leküzdése vagy a veszte-
ségek, kudarcok elviselése és az ellentétek kezelése mind-mind komoly próbakövei az együttélés-
nek. Vagyis a családi élet egyik legnagyobb kihívása az óhatatlanul adódó konfliktusok megoldása.
Ha egy pár azt mondja magáról, hogy náluk nincsenek konfliktusok, családterapeutaként bizony
azt gondolom, hogy az egy halott kapcsolat! Hiszen az őszintén megélt kapcsolatban az együttélés
természetes velejárói a jól kezelt konfliktusok.
A konfliktusok kezelésére a születéstől kezdve, a családban készülünk fel. Optimális esetben itt
tanulják meg a gyerekek azokat a mintákat, amelyeket későbbi életükben hasznosítanak majd.
Gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők féltésből, kíméletből eltitkolják a gyerekek elől nézeteltérései-
ket, problémáikat. Egyfajta idealizált családi képet mutatnak, és a gyerekek csak akkor szereznek
tudomást a nehézségekről, amikor már akkora a baj, hogy nem lehet tovább leplezni. Így azonban
nincs lehetőségük megfigyelni, hogyan lehet egymás álláspontját megérteni, elfogadni. Hogyan
lehet kompromisszumokat, döntéseket közösen meghozni, érzelmeket, igényeket kifejezni, fe-
szültséget oldani, megbocsátani. Ahhoz, hogy ne féljünk tőlük, érdemes megismerkedni a konflik-
tusok természetrajzával.
A családi konfliktusok leggyakoribb gyökerei
Eltérő családi minták

A pár tagjai, eredeti (származási) családjukból, különböző „viselkedési mintákkal”, vagyis eltérő
hagyományokkal, értékrenddel, életstílussal érkeznek a kapcsolatba. Gyakran csak az együttélés
során derül ki, hogy mennyire különbözőek a pár tagjainak igényei a házassággal, a férfi-női szere-
pekkel s a szülői szereppel kapcsolatban. Tapasztalataim szerint, a legérzékenyebb téma a pár
egymáshoz mért közelsége, távolsága. Ha például az eredeti családok közül az egyikben mindent
együtt csináltak, míg a másikban a házastársaknak voltak önálló programjai, barátai, az új pár igé-
nyei erősen eltérnek egymástól. Akinek a családjában nem volt „szokás” az önállóság, a szeretet-
lenség jelének fogja értékelni, ha a párja nélküle megy valahova; társa azonban korlátozásnak, bi-
zalmatlanságnak éli át, ha ebből konfliktus kerekedik. Ösztönösen távolodni fog a másiktól, aki
ettől egyre inkább úgy érzi, hogy baj van, s egyre nagyobb közelségre törekszik. Vagyis kialakul az
ördögi kör.
Az optimális távolság életszakaszonként, sőt élethelyzetenként is változik, s nem is mindig van
egymással összhangban. A szerelem első időszakában mindig sokkal szorosabb a kapcsolódás; a
pár szinte nem tud egymás nélkül létezni, az „én” helyett a „mi” az alapegység. Ezt a nagyon erős
kötődést szoktuk szimbiózisnak nevezni. A későbbiekben is előfordul erőteljesebb közeledés, első-
sorban nagyobb nehézségek, tragédiák vagy éppen örömök közös megélésekor, illetve időskorban.
Az összecsiszolódás sok belső és külső konfliktus árán jön létre.
Egyéniségek eltérése
A párok különbözhetnek gondolkodásmódban, vérmérsékletben, ízlésben, igényekben, életvitel-
ben. Azok az eltérő tulajdonságok, amelyek a szerelem kibontakozása idején kifejezetten vonzóak
lehetnek, annak múlásával gyakran egyre zavaróbbá válnak, és nyílt konfliktust válthatnak ki. A
problémát leggyakrabban a felek egymás megváltoztatására tett kísérletei okozzák. Ugyanez meg-
jelenhet a családban a gyerekekkel kapcsolatban is, amikor valaki, akár tudattalanul, a saját mintá-
jára szeretné formálni őket, elnyomva személyiségük sajátosságait.
Belső lelki konfliktusok kivetítése a családtagokra

Előfordul, hogy magunkban meglévő, de nem vállalt tulajdonságainkat vetítjük rá tudattalanul
környezetünkre, s így indokolatlanul, igazságtalanul „rossznak” látjuk őket. Vagy épp ellenkezőleg:
idealizáljuk szeretteinket, ami később okozhat csalódást. Ezt a jelenséget tapasztalhatjuk gyakran
abban az „elfogultságban”, ahogyan a szerelemesek egymást, a szülők pedig gyermekeiket látják.
Nyílt vagy burkolt hatalmi harcok

A hatalmi harcok nyílt vállalása helyett gyakrabban tapasztalható valamilyen burkolt forma. Ilyen-
kor például a szexen, a gyermeknevelésen keresztül, vagy programok, elméleti kérdések körül foly-
tatott vitában „vívnak meg egymással” a felek. Ezek a helyzetek valójában arról szólnak, hogy ki-
nek a véleménye győz, ki irányítja a másikat.
Igényeink változása
A párkapcsolatban a közös fejlődés mellett az egyéni fejlődésnek is tere van. Azonban előfordul,
hogy az eltérő adottságok, ambíciók, vagy a lehetőségek különbözősége miatt idővel az igények
lényegesen megváltoznak, és egyre nehezebben egyeztethetőek össze.
Túlterheltség
A túlterhelt, fáradt ember érzékenyebb, kevésbé tud figyelni a környezetére, és kisebb az önkont-
rollja is. Ilyenkor minden apróság szikraként hat, a feszültséget a családtagok is átveszik, az indula-
tok kiterjednek.
Kimondhatatlan feszültségek, hiányok levezetése

A parttalan, állandósult családi konfliktusok hátterében olyan ki nem mondott igények, csalódások,
hiányok állnak, amelyekről nehéz, vagy veszélyes beszélni. Ehelyett úgynevezett „fedő” konfliktu-
sok alakulnak ki. Szinte minden apróságból veszekedés keletkezik. Hiszen a vásárolni tervezett füg-
göny színéről, a takarítás rendjéről, a kirándulás célpontjáról sokkal könnyebb összecsapni, mint
arról beszélni, hogy eltűnt a gyengédség a kapcsolatból, vagy hogy kevés az együtt töltött kellemes
idő. Sokkal könnyebb apróságokon veszekedni, mint elmondani: bánt, hogy sikeresebb a társam,
vagy bevallani, hogy féltékeny vagyok rá.
Bármilyen furcsa, az ilyen, állandósult konfliktusnak pozitív „célja” van a kapcsolat szempontjá-
ból. Egyfajta intim kapcsolódásról van szó, ami áttöri a csendet és az érdektelenséget. A veszeke-
dés intenzív egymás felé fordulás, amit időnként békülés, rövid egymásra találás követhet. Ezzel
az időről időre bekövetkező „jutalommal” pedig állandósul a veszekedésekre épülő forgatókönyv.
Intim helyzetek elkerülése

Az állandósult viták hátterében a közelkerüléstől, intimitástól való félelem is állhat. Gyakran ta-
pasztaljuk, hogy a több éve együtt élő párok, amikor lehetőségük adódna kettesben, bensőséges
hangulatot teremteni, „inkább” konfliktushelyzetet provokálnak, lehetetlenné téve az intimitást.
Így akadályozzák meg, hogy kiderülhessen, nem tudnak mit kezdeni egymással. Hogy megkopott a
vágy, hogy kiüresedett a kapcsolatuk.
Kommunikációs nehézségek
A kommunikáció elengedhetetlen velejárója a kapcsolatnak. Minden viselkedéssel egyúttal köz-
lünk, azaz kommunikálunk is; lehetetlen nem kommunikálni. A hallgatás is közlés: azt üzeni, hogy
haragszom rád, vagy azt, hogy valami bajom van: vedd észre, figyelj rám, vigasztalj meg.
Kommunikáció a családban
A szóban és magatartásban küldött üzenetek lehetnek egyértelműek, de lehetnek egymással ellen-

tétesek is. Amikor a beszélő szavai és magatartása nem egyeznek meg egymással, inkább a nem-
verbális üzenetnek hiszünk.
A kommunikációnak két szintje van: a tartalmi és a kapcsolati üzenet. A tartalmi közlést inkább
a kommunikáció szóbeli része hordozza, a kapcsolati üzenetet pedig a metakommunikáció. Ez sok
félreértés és rossz érzés forrása lehet, hiszen amikor az információra reagálunk az érzelmi monda-
nivaló helyett, a másik fél valódi fájdalmai, érzelmi igényei válasz nélkül maradnak.
Egy pár mesélte egy alkalommal, hogy vacsora közben megszólalt a telefon, és a férfi hosszasan
beszélt a munkatársával. Ezek után a nő felpanaszolta, hogy kihűlt a vacsora, és arról kezdtek vi-
tatkozni, hogy egészségtelen-e hidegen az étel, vagy nem egészségtelen. Valójában a nőnek az fájt,
hogy úgy érezte, a család kevésbé fontos a párjának, mint a munka vagy a karrier. De nem erre
kapott választ, hanem arra: nem baj, hogy kihűlt a vacsora.
A kommunikáció lehet egyenrangú vagy egyenlőtlen. A konfliktust gyakran az egyik fél által
okozott aránytalanság, befolyásolási többlet okozza a másik fél kárára. Az egyik családterápiás al-
kalommal a szülők elhozták kamasz fiúkat, akire az volt a panaszuk, hogy nem beszél velük. Amikor
hozzá fordultam, az ő véleményére lettem volna kíváncsi, a szülei időt, lehetőséget sem hagyva
gyermeküknek, rögtön válaszoltak helyette. Ugyanígy megfigyelhető, hogyan alakíthatják egymást
a párok is – a hallgatag a másikat bőbeszédűvé, és fordítva.
Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a konfliktusok kialakulásában, fenntartásában, de megoldásá-
ban is mekkora jelentősége van a kommunikációnak. Annak, hogy „tudunk-e beszélni róla”: képe-
sek vagyunk-e az igényeinket tisztán megfogalmazni, s képesek vagyunk-e nyitottan, elfogulatlanul
meghallgatni egymást?
Feladatok
Kérjük, hogy a feladatokat külön lapon dolgozd ki kézzel írottan, vagy gépelve nyomtasd ki, vagy az
alábbi e-mail címre, elektronikusan továbbítsd. Minden esetben tüntesd fel a neved, a csoport-
számod és a tantárgy nevét! (E-mail esetén a tantárgy megnevezését a „Tárgy” mezőben is tün-
tesd fel!)
E-mail cím: lecke@pszichologuskepzo.hu
A jegyzet feldolgozása után modellezze saját családi, vagy párkapcsolati-kapcsolati dinamikáját

megközelítőleg 2 oldalban!
Bibliográfia
Herczog Mária: Együtt vagy külön. Budapest, KJK-Kerszöv, 2002.

Robin Skynner, John Cleese: Hogyan éljük túl a családot? Budapest, 1993, Helikon Kiadó.
Családterápiák, Válogatta és összeállította: Füredi János Akadémia Kiadó Budapest, 1989.
Pszichoterápia Válogatta: Buda Béla Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1981.
Dr. Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest,
1977.

Csaladdinamika Es Csaladterapias Helyzetek

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Csaladdinamika Es Csaladterapias Helyzetek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Gyermekpszichológiai konzulens

4. Veszteségek kezelése a családban 43

5. Mi a családi interjú jelentése, jelentősége? 49

8. Családi konfliktusok kezelése 56

9. A családi konfliktusok eredete 59

volt a család szerepe a szocializációban a polgárosodás–kapitalizálódás viszont itt is nagy változá-

1.1. A család, mint rendszer

A család belső működése

Jellemzi még, hogy folyamatos működésében a családtagokat közösségi, érzelmi, létfenntartási,

Családi kapcsolat fő tartalmai

1. pszichoszociális funkció: a család a tagjai számára mentális biztonságot, háttérvilágot teremt.

3. szellemi kulturális funkció: kulturális értékek közvetítése.

6. reprodukciós funkció: alapvetően a társadalom számára végzett funkció. Utódok létrehozása,

A család belső működése (A családon belüli kapcsolatok dinamikája)

A családon belüli viszonyrendszerek. Az érzelmi kötődések rendszere

A családon belüli hatalmi viszonyok

változóan ő osztja ki.

1.2. A családdal kapcsolatos alapfogalmak, családdinamikai alapok használata

A család normál működése

A hosszú életű kapcsolathoz szükséges

A társadalommal való kapcsolat

A kapcsolatteremtés nagyon nehéz:

Ha a nyitottságra mindig elutasítást kapnak, akkor a nyitottan közeledőket "kipróbálják".

A gyerek másabb, mint a felnőtt, mert:

Jordan: a mentálisan egészséges családra jellemző:

Satir: tápláló vagy éltető család:

hitelesség: érzések és viselkedés,

Mindenkinek definiálnia kell a családban a helyzetét.

Potenciális krízispontok ezeknek a korszakoknak a fordulópontjai. A normál családoknál nem

Ez a három szükséglet a fenti sorrendben hierarchikusan egymásra épül. A család-terápiával

Három reagálási típus

tisztasága a kommunikátor azonosságának (identitásának) a tisztaságát, jól definiáltságát jelenti.

1.3. A család fejlődési szakaszai

ládban normális jelenség, ezek az átmeneti krízisek elkerülhetetlenek. A házasság, gyermekszüle-

Életciklus stádi- A családi rendszerben szükséges vál-

 helyet csinálni a jövevénynek

 a közdelem, vita és tárgyalás ér-

 a gyerekekkel új, felnőtt

Problémát jelenthet a nem kívánt terhesség, a gyakori spontán vetélés, a gyermekvállalásról

Üres fészek időszak

2.1. Családi működés vizsgálata

Esetmunka során fontos mérlegelnünk a kliens családi hátterét, működését.

A családi működés szempontjai

1. A családon belüli hatalmi viszonyok

 Egészséges családoknál: hatékony kontroll, egyezkedés és közös döntések, hierarchikus vi-

2. A családok strukturális differenciáltsága

3. Kommunikáció a családon belül

4. Családon belüli kapcsolatok

5. A realitáshoz való viszony

6. A család érzelmi klímája

7. Változásokkal, veszteségekkel kapcsolatos attitűd

Az interjú helye a pár/családdiagnosztikában

A megismerő utak hat fő csoportba sorolhatók:

A feltáró diagnosztikai módszerek többsége - különösen a projektív technikák - gyakran részeivé

ven is érthető - könyve bőséges tájékoztatást kínál (1989).

A határokra és alrendszerekre vonatkozó legfontosabb kérdések

 Milyenek a jelenlegi család és a korábbi családok tagjai közti határok?

A kohézióra irányuló főbb kérdések

Alkalmazkodóképességre irányuló kérdéskör

Salvador Minuchin az alapítója a strukturális családterápiás iskolának. Mivel az egészséges és a

leként fennmarad, automatikusan tovább él.

A rendszer kifejezés mindennapi szóhasználatunk része: beszélünk társadalmi rendszerekről, ideg-

A rendszerszemlélet rövid története

Nyitott - élő rendszer tulajdonságai