IH I .
fejezet • Bevezetés: helyzetek és motívumok, alkalmazkodás és kultúra
v.innak olyan környezetek és olyan idők, ahol és amikor a magányos túlélés szin-
ir lehetetlen. Értelmes dolog tehát, hogy az emberekben beépített fogékonyság le­
gyen mások iránt, és hajlamosak legyenek csoportokat alkotni. Amint Arisztote­
lész megfogalmazta: az ember társas állat - vagy ahogy én mondanám: az ember
i ,u sas lény, méghozzá a velejéig az.
ÖSSZEGZÉS
A/ emberek mások iránti fogékonysága a szociálpszichológia minden területén
vív;/,mérő téma: a szituacionizmus szerint az emberek érzékenyek a társas kontex-
i n.sokra, amelyeket más emberek hoznak létre. A társas helyzetek iránti fogékony­
ságunk így azok jelentős hatása is - annak az evolúciós nyomásnak köszönhető,
.ímely az embereket a csoportokban történő túlélésre szorította. Az evolúció hang­
súlyozottan szociális elmélete szerint az emberek több szinten is alkalmazkodtak a
k¡hívásokhoz. Míg az alkalmazkodás kétségkívül jelen van az egyén szintjén, a gé­
néi ¡kai rokonság szintjén vagy akár az egész csoport szintjén is, egyik szint sem il­
leszkedik igazán a szociálpszichológia megközelítéséhez. Ahogyan a szociálpszi-
i liológus a mások (vagyis a társas helyzet) által befolyásolt egyént vizsgálja, ugyan­
úgy az evolúció szociális nézőpontja is a másokkal konkrét társas helyzetekben
11 m enő együttélésre alkalmazkodott emberre kíváncsi. E szerint az elmélet szerint
evőim jós niche-ünket a többi ember alkotja.
T. írsas alapmotívumok
Abból, hogy a puszta túléléshez is szükségünk van másokra, az következik, hogy az
ulok során kifejlődjenek bennünk bizonyos alapvető motívumok, amelyek a társas
hely/elekkel kölcsönhatásba lépve segítik túlélésünket csoportjainkban. Azért va­
gyunk motiváltak arra, hogy jó viszonyban legyünk másokkal, mert ez adaptív
,i utégiának bizonyult. A motívumok általában a viselkedés hajtóerői. A társas
alapműt í vumok azokat a lényeges mögöttes pszichológiai folyamatokat foglalják
ni. ivük bán, amelyek az emberek gondolkodását, érzelmeit és viselkedését irányít-
|.il .1/ olyan helyzetekben, amelyekben mások is érintettek. Ebben az alfejezetben
ivei.kel a motívumokkal foglalkozunk: a valahova tartozással, a megértéssel, a
kunt tollal, az énfelnagyítással és a bizalommal.
A : . / ( ) ( l AI . I’S/.K I I O L Ó C i l A ÖT UG YS l lt .1M IX > M< » I IVl IMA
A mól ivi i m n I ,i ■ e inély e . a belyzei kiili sémh.u i 11■••I 1111m ziiuk . nem áll.ikínos
. r mii Ivi •' edr. ■|h Vti iiil ,i11H lyi I .i Iiely/el lól IIIep l k mii I i n i /1s •le11seii be|iisol
ni l ,i i , II i.li .i \ in i.111' ii 11c>11ív i.i |" ' 11111 in i M 111v la Ik 11/11 i i I [ j f I ,i
Társas alapmotívumok 49
alapvető társas motívumokkal, mert a személy és a helyzet interakciója (egyedi
kombinációja) hozza működésbe őket. Lewin szerint a motívum pszichológiai
erőteret hoz létre a személy körül egy konkrét szituációban vagy élettérben. A sze­
mély nézőpontjából a környezet bizonyos elemei fontos célok elérését segítik vagy
gátolják, így motiváló erővel bírnak. A személy ennek megfelelően pozitívan vagy ne­
gatívan értékeli őket - ezt az értéket Lewin (1951 jCvalenciának nevezi. Ha fel aka­
runk adni egy levelet, a postaláda valenciája pozitív lesz. Ha félünk, hogy a posta­
láda anthraxszal (lépfene) fertőzött, valenciája negatív lesz. Ha társat keresünk, egy
számunkra megfelelő nemű, vonzó és hozzáférhető személy pozitív valenciát
kap. Mivel pillanatnyi céljaink alapján tapasztaljuk meg a helyzetet, ez a pszicho
lógiai környezet lesz az, ami számít, vagyis a tapasztalás fényében vett helyzet. A
társas motívumok működése tehát együttesen függ a személytől és a helyzettől.
Az alapvető társas motívumok tehát összekapcsolódnak a szituacionizmussal,
a pszichológia egyik legfontosabb gondolatával. Működésükben a helyzet mint ;i
személy által értelmezett helyzet kap hangsúlyos szerepet. A személy motívumai
meghatározzák a pszichológiai helyzetet az illető számára; a személy és a helyzet
együttes elemzése pedig tekintetbe veszi mind a külső körülményeket, mind a sze
mély motívumait. Az alapvető társas motívumok tehát meghatározzák a helyzet
jellegét, ahogyan az a személy értelmezésén keresztülszűrődik. A szociálpszicholó
gusők általában elfogadják a szituacionista megközelítést, és elismerik, hogy ami
igazán számít, az az embereknek a helyzetről alkotott értelmezése. A társas motí
vLimolc tanulmányozása tehát beleillik a szituacionizmusba, a szociálpszichológi.i
szemléletmódjába.
A társas motívumok ennek megfelelően egységes magyarázatot adnak egymás­
tól látszólag független kutatási eredményekre. A jelen alfejezetben áttekintendő
alapvető társas motívumok segítenek abban, hogy számon tartsuk a későbbi feje­
zetekben bemutatandó elméleteket és kutatásokat. Több évtized kutatásai során a
személyiség- és a szociálpszichológusok újra és újra találkoztak e motívumokkal,
így ezek nem csupán az én egyéni találmányaim. Az viszont, ahogy leírom őket, az
én saját nézőpontom a szociálpszichológia sok-sok eredményének egységes keret
be foglalására. A szakterületen nem alkalmazzák expliciten ezt az elméleti keretet,
ám a tankönyvíróknak és a tudományos ismeretterjesztő művek íróinak az a dol­
guk, hogy olyan alapelveket találjanak, amelyek koherenciát és rendet biztosba
nak a téma tárgyalásakor. Ebben a tankönyvben tehát a társas motívumok lesznek
ezek az egységes alapelvek.
I la az olvasó újonnan ismerkedik a szakterülettel, érdemes megismerkednie en
nek a vállalkozásnak az intellektuális előzményeivel. A motívumok összegyűjtése
r\ elemzése kockázatos feladat. A szociál- és a személyiségpszichológia a 20. század
elején újabb és újabb felsorolásokkal állt elő az alapvető mólívumokat illetően, és
a/ egyes szerzők vitáikat folytattak e motívumok fontosságáról és rangsoiaiól
Mi I >i>11va11 ( I90H) a/ egyik első szociálpszichológiai alapműben szintén ei re vál
l.ilko. i)tl, a/ melón fogalmái alkalmazva (a I nr./al i é>l lásd pl. Ilóriiig, I'),() átír
I intéséi) .ajnos a /i Hib.ll I in iIII lei i egyes vi sí II is lesi egy egy 1.11 lón ös/1öl II lel 11i . i
1.0 |. Irjiv.ri • Bevezetés: helyzetek és motívumok, alkalmazkodás és kultúra
1.1 . Mik jónak. Az énfelnagyítás a motívum kiegyensúlyozottabb változata, amely
P,|.|<alkalmazkodást tesz lehetővé, mint az inkább énközpontú önbecsülés.
( v,:,/.clViglalva'átenHeHt^az-embereknek tehát szükségük van arra, hogy jó érzé-
, 11 lej »yenek önmagukkal kapcsolatban. Az énfelnagyítás magában foglalja mind
........ becsülésre, mind az önfejlesztésre irányuló törekvéseket. Egyesek mindezt
i ij-\ ' dúsítják m eg hogy Önmagukat helyezik előtérbe, és kedvező fényben igyek-
, i in 1; feltűnni, mások pedig úgy, hogy igyekeznek szerények maradni, töreksze­
nek önmaguk fejlesztésére, és inkább másokat helyeznek előtérbe. Amint később
I.n ni fogjuk, ugyanez a különbség a kultúrák között is megvan. Az énfelnagyítás
logalma mindkét utat magában foglalja, ami persze a társas én számos jellegzetes­
e id megmagyarázza. Az énfelnagyítás fogalma révén magyarázhatók az attribú-
, ¡ól,, a vonzalom, a segítségnyújtás, az agresszió és az előítélet bizonyos kérdései is
mindezek a témák szerepelni fognak a későbbi fejezetekben.
m/.AEOM
\ bizalom fogalma azt jelenti, hogy a társas világatjóindulatúnak látjuk:. Aho-
\.m az emberek felnagyítják önmagukat, ugyanúgy (bár kisebb mértékben) felna-
vn.mák másokat is. A bizalom azt jelenti, hogy „megbízunk vagy hiszünk abban,
In így valaki más, akitől függünk, nem fog olyan módon viselkedni, hogy az fájdal­
ma-. következményekkel járjon számunkra” (Boon, 1995, 656.o.). Az a hajlandó-
■, i,> hogy megbízzunk másokban, számos emberi viselkedést elősegít, az alkudo-
.i•.(ól a szerelemig. A bizalom persze sérülékennyé is tesz, és bizonyos körülmé­
nyi!. között nem bízunk meg másokban - ám ezek az esetek a kivételek közé
i a 111 v/.nak. 11a nem áll fenn semmilyen rendkívüli körülmény, az emberek inkább a
I, ,i ,i számítanak (Parducci, 1964), különösen más emberektől. Amikor az emberek
másokról valamilyen képet alakítanak ki, hajlamosak a kedvező kép irányában tör­
li .mi (Mát lin és Stang, 1978; Sears, 1983). Bár az emberek különböznek, általában
i ni'gl áznak másokban, alapjában véve jóindulatot feltételezve a részükről.
A bizalom jobbá teszi a mindennapi életet is. Az emberek ezáltal szeretette mél-
i,. 11.11. Hinnék, és kedvelik is egymást, méghozzá jó okkal. A bizalomteli emberek
mav.uk in bizalmat érdemelnek; nem valószínű, hogy csalnának vagy lopnának. A
i . i i ..r. kapcsolatok vonatkozásában sikeresebbek, kevésbé gyanakvónk, bosszúál-
|, 11 cs liar.igtartóak, illetve kevésbé magányosak, mint azok, akik nem bíznak má­
nkban (liurtman, 1992; Murray és Holmes, 1993; Rotenberg, 1994; Rotcer,
I •»>«)). A bizalointeli emberek könnyebben veszik az élei dolgait (Morlingés l 'iske,
I tí99 ). A br/a lom leli beállítottság, szemben a pata nőid vagy depi esszív bcállítot i ság
,| éli i .ey it i az emberek kapcsolat lanas.il mások I- al ( mi idoljimk csak bele, meny
nym haiuslalunuk az emberek a társas eleiben, amikoi mindenkitől a legrosszab
bal v.u jrtk.
V d o h á n végi lel. r. k itt al a s okai o l ya n kei m m. l y |,n e k ok I al, a m e l y e k b e n a
,, ;||| ■ul dől 111 ,e I a |lel ko/l l.ipi elel i/i m Ile h i. n 1111111a Ija k .
Társas alapmotívumok 6I
együttműködés és a bizalom, illetve mások kihasználása és az önérdek érvényesít e
se között kell választani (Orbell és Dawes, 1991, 1993). Egyes játékoknál az cinbe
rek minden egyes forduló előtt megválaszthatták, hogy akarnak-e játszani vág.)
sem. Ezt maguk dönthették el annak a mérlegelésével, hogy vajon milyen ered
ményt érnének el, ha játszanának. Más esetekben minden fordulóban részt kellel i
venniük. Amikor lehetett választani, az együttműködő játékosok, azaz a bizalom
teli emberek általában (az esetek 8 1%-ában) hajlandóak voltak játszani - gyak rab
bán, mint azok, akik a játék során nyerni akartak a másik féltől (ők az cselek
54%-ában döntöttek úgy, hogy játszanak). A bizalom teli emberek együttműköd
nek, és másoktól is nagyobb mértékben számítanak együttműködésre, mint azt 4 ,
akik ki akarnak használni másokat. Ha úgy döntenek, hogy beszállnak a játékba,
akkor a párok gyakrabban nyernek, mint veszítenek - ahogy az sokszor a hét köz
napi élet kapcsolataiban is történik (a 18 párból 16 növelte pontjainak számál a ja
ték során).
A bizalom a társas intelligencia egyik megnyilvánulása (Yamagishi, 2002). A bi
/.alom érősttita csoport kohézióját, mivel nemcsak jutalomhoz segít, hanem a lnne
konyságot is növeli. Gondoljunk csak arra, mennyi energia vész kárba az olyan cső
portokban, ahol a tagok fél szemmel állandóan egymást figyelik, attól félve, hogy a
többiek kihasználják őket. Ha az emberek alapjában véve megbíznak másokban,
akik például megmondják nekik, lesz-e eső, vagy hogy mérgező-e a gomba, amit
gyűjtöttek, akkor a csoport hatékonyabban működik. Az emberek ez esetben szá
mit hatnak rá, hogy a többiek megosztják velük, amit tudnak, és amijük van, és se
o,ilenek a bajok elkerülésében. Ahol azonban az emberek nagy része nem bízik a
11 ibbiekben (pl. mert azt gondolják, hogy a többiek az első adandó alkalommal k i
használják őket), ott nagyobb az erőszakos bűncselekmények aránya is (Kenned)’,
Is.iwachi, Prothrow-Stith, Lochner és Gupta, 1998).
I logy az emberek a (társas) világot jóindulatúnak látják, az leginkább akkor mii
i ai kozik meg, amikor súlyosan csalódniuk kell azokban a várakozásaikban, ame
l\i k ebből az alapmotívumból fakadnak. Ilyen például az, amikor trauma, különb
n i amikor más emberek által okozott trauma éri őket. Bár a hírekben napom.i
li.ill.ini gyilkosságokról, nemi erőszakról és más bűnesetekről, a legtöbb einbei
leli el elezi, hogy a többi ember jóindulatú... alapjában véve jó, kedves, segít óké ./
. . gondoskodó” (Janoff-Ikilman, 1992, 6. o.). Az emberek alapjában véve hisznek
ihban, hogy a világ biztonságos és igazságos. A szülők válása után a gyerekek pél
Iául újraépítik a jóindulatú világba vetett általános bizalmukat. Az emberek jósa
. aha vételt hitük pedig optimistává teszi őket saját házasságukat illetően (Frank
lm, lanoll Bul mán és Robcrts, 1990). Az emberek mól ¡váltak arra, hogy helyreállít
.al a világba veiéi i bizalmukat.
\ árulása kihasználás vagy az ellenségesség, állal okozol i poi ei ici.il is karol mi
m a cinbe lel* érzékenyek azokra a jelekre, amelyekéi mások negál ív visi Ikedés*
Ina *lo. amim c/i egy későbbi Ieje/ei ben látni Iogjuk A - evolúciós p.s/.u Imin
ii i 4 o d á i g m é n n é l , h o g y e g y e n e s e n * sal as*l ei eki i ós m ó d i i l o k á l Iel l el éli iu I
i i 11 i hei i ag\ Isi n , a l m I \ a k ¡ i l . i l , ha v a l a k i n u l l á i I a 11 i In a l o m l a (l o a i i h le . i
a IIII ko | ^ .