Fizika kiegészítő

Vázlat

Tartalomjegyzék
A mozgás elemi tulajdonságai ............................................................................................................. 2

Dinamika .............................................................................................................................................. 3

Súlyos és tehetetlen tömeg ................................................................................................................. 3

Kényszermozgás .................................................................................................................................. 4

Bolygó mozgás ..................................................................................................................................... 5

d’Alembert........................................................................................................................................... 5

Impulzus, mozgásmennyiség ............................................................................................................... 6

Munka.................................................................................................................................................. 6

Konzervatív erők .................................................................................................................................. 7

Merev testek kinematikája és sztatikája ............................................................................................. 7

Forgatónyomaték ................................................................................................................................ 8

Az impulzusnyomaték ......................................................................................................................... 8

Súlypont............................................................................................................................................... 9

Stabilitás ............................................................................................................................................ 10

A virtuális munka elve ....................................................................................................................... 11

Mérleg egyensúlya ............................................................................................................................ 12

A rugalmas ütközésről ........................................................................................................................... 13

Térerő ................................................................................................................................................ 15

Hidrosztatika...................................................................................................................................... 16

Úszás .............................................................................................................................................. 16

Aerosztatika ....................................................................................................................................... 18

Hidrodinamika ................................................................................................................................... 18

Felületi feszültség .......................................................................................................................... 18

Örvény, forrás, forgatag .................................................................................................................... 19

 Deformálható testek mechanikája .................................................................................................... 22

A statika törvényei............................................................................................................................. 26

Szuperpozíció leve (Ludwig Eduard Boltzmann 1844–1906) ........................................................ 26

De Saint-Venant-elv (Adhémar Jean Claude Barré de Saint-Venant 1797–1886)......................... 26

Betti-féle reciprocitási elv (Enrico Betti 1823–1892) .................................................................... 26

Reológia ............................................................................................................................................. 27

A reológia axiómái ......................................................................................................................... 27

Az elasztikus alaprendszer ............................................................................................................. 28

A viszkózus alaprendszer ............................................................................................................... 28

A plasztikus alaprendszer .............................................................................................................. 28

Folyásgörbék (Ostwald, Bingham) ..................................................................................................... 29

Soros és párhuzamos reológiai modellek ...................................................................................... 31

Optika ................................................................................................................................................ 31

Színtan ............................................................................................................................................... 31

Időegyenlítés, időszinkron

Mérések elve Metrológia (összehasonlító, stb)

Áramló mennyiségek Mennyiségek mérése

Mértékegységek értelmezése (IUPAC)

számítási példa az összetételi aránnyal kapcsolatban

A mozgás elemi tulajdonságai

Az általános mozgás pályamenti tulajdonságait a baloldali ábrán láthatjuk. Az első szakasz: egyenletes
gyorsuló mozgás. A második szakasz: állandó sebességű (egyenletes) mozgás. A harmadik szakasz:
egyenletesen lassuló mozgás. Megfigyelhető az integrál és a derivált függvény kapcsolata (nullad-
első- és másodfokú függvény)

Körmozgás és egyenes vonalú mozgás körmozgás. Vektor, deriválás. Skalárszorzat. Ferde hajítás:

1
x  v0 t  cos  ; z  v0 t  sin   g  t 2 út
2

v x v 0  cos  ; v z  v0  sin   g  t sebesség

a x  0 ; a z   g gyorsulás
 g
pályaegyenlet z  f ( x)  x  tg 0  x2
2v  cos 2 
2
0

A Hold 1 másodperc alatt 1020 m-t tesz meg és 1,4 mm-

t esik

poláris-derékszögű
x  r  cos   t ; y  r  sin   t ;     t

1
s  s0  v  t  a  t 2 egyenes vonalú mozgás
2

1
   0    t    t 2 forgó mozgás
2

Dinamika
axióma: egyszerűek, egymástól függetlenek, ellentmondásmentesek, teljesek Newton törvényei

I. Minden test megmarad a nyugalom (vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgás) állapotában,
míg más testek hatása mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti

A legegyszerűbb mozgás. Vonatkoztatási rendszer: inerciarendszer

II. A testeknek más testekre való hatását erőnek nevezzük, ez alkalmas a mozgásállapot
megváltoztatására.
Egy pontszerű test a gyorsulása egyenesen arányos a testre ható (a gyorsulással azonos
irányú) F erővel és fordítva arányos a test m tömegével

(elektromos töltés mozgatása – erő)

m2 a1
Dinamikai erőmérés F= m1a1=m2 a2 
m1 a 2

a  r 2
r
2 
2
tehát
m2 a1 T22
  a lengésidők hányadosa
T2 m1 a 2 T12

A tömeg additív, ezért skalár. A tömegek összege akkor is állandó, ha halmazállapot-változások, vagy
kémiai átalakulások játszódnak le (Lomonoszov-Lavoisier)

Itt megemlítendő az extenzív, amely additív és skalár, valamint az intenzív, amely kiegyenlítődő és
vektor (extenzív: tömeg, villamos töltés, hő). Hajtóerő: intenzív (erő,
nyomás, nyomaték, hőmérséklet, villamos és mágneses térerő)

Súlyos és tehetetlen tömeg

G=m g (erőtérből)

F=m a (gyorsulásból)
 Statikus mérlegelés (kétkarú mérleg) összehasonlítás elve (rugós mérleg)

Ha egy test homogén, akkor minden elemi részecskéjében azonos tulajdonságú. ρ sűrűség
m m dm
 ... ... a légköri levegő sűrűsége egy adott irányban folytonosan változó értékű
V V dV

1l=1,000028 dm3 (ma már érvénytelen)

III. a kölcsönhatás törvénye. Ha egy testre egy másik F erővel hat, akkor a másik testre az egyik
ugyanakkora erővel hat

IV. Az erőhatások függetlenségének elve. Ha egy anyagi pontra több erő hat, akkor hatásuk
azonos az eredőjükkel jellemzett egy erő hatásával -> szuperpozíció elve

Egyensúly: ha ez az erő nulla értékű

Rezgőmozgás: F   Dx direkciós erő (a rugóállandó

reciproka) a  x 2 és F  m 2 x  d  x (a rezgő
rendszer független az amplitúdó nagyságától) m 2  D
D m
 és T  2 (75. oldal)
m D

Kényszermozgás
Kényszermozgások

Szabad mozgás (pl. az égitestek mozgása)

Kényszermozgás: merev testtel határolt

mozgás (kényszerfeltétel: fonálinga, vasúti sín,
asztallap) m  a  Fsz  Fk a test gyorsulása a
szabaderők és kényszererők összegével
arányos
Mozgás lejtőn. A lejtővel párhuzamos Fl=Fsz erő Fsz  m  g  sin  gyorsuló mozgást hozna létre
súrlódásmentes állapotban

A lejtőre szorító erő kényszererő (Fk=Fny) Fk  m  g  cos  . Ez az erő ebben az irányban nem képes
elmozdulást létrehozni. Ez az erő akár kisebb, akár nagyobb,
értékét pontosan ugyanakkora ellenerő egyensúlyozza ki. Ebből
számítható a súrlódóerő.

A száraz súrlódás (dry friction) esetéről beszélünk.

Tapadási, nyugvásbeli súrlódás = static friction, Haftreibung, Ruhereibung, frottement statique

Mozgásbeli, csúszó, kinetikus súrlódás = kinetic, sliding friction, Gleitreibung, frottement cinétique

Mozgás lejtőn súrlódással F  m  g sin    cos  

Bolygó mozgás
I. A bolygók ellipszispályákon keringenek, amelyeknek egyik gyújtópontjában a Nap áll

II. A Naptól valamely bolygóig húzott rádiuszvektor egyenlő idő alatt egyenlő területet súrol

III. A keringési idők négyzetei arányosak a nagytengely köbeivel (Kepler)

4 2 T12 r13 r C m
F  m  r  2  m  r ,   CN ;  2N , tovább: F  4 2 C N és
T2 T22 r23 T 2
r r2
M m
CN-nek tartalmaznia kell a Nap tömegét, tehát 4 2 C N  M N és így F   , ahol a γ
r2
M m
univerzális állandó. Súlyerő esetén m  g   .
r2
M m 3 5,97  10 24 kg m
g  6,67  10 12  9,80665 2
r 2
kg  s 6370000m
2 2
s

g   r 2 
m 2m 2
m3
    s  (szabaderő-formátum);
M  kg kg  s 2

   F  r  N m
2 2
(kényszererő-formátum). Tanulság: a mértékegységeket nem szabad
M  kg 2
értelem nélkül egyszerűsíteni, mert ezzel elvész az ábrázolt mennyiség jellege.

d’Alembert
Az egyensúly feltétele:  F  0 . Ha mozgás van,  F  m  a  0 Legyen F *
 m  a (d’Alembert-
féle erő), akkor F  F *
 0 , vagyis a dinamikai problémák statikai problémákra vezethetőek
vissza. Jean le Rond d’Alembert (1717-1783) Église Saint-Jean-le-Rond templomról kapta a nevét.
Impulzus, mozgásmennyiség
I  mv

dI d m  v 
Newton második törvényének teljes alakja: F  , tehát F  ahol
dt dt
dm  v   dI  F  dt (az erőlökés). Ha a tömeg
dv
változatlan, akkor F  m  m  a , ha a
dt
dm
sebesség változatlan, akkor F  v  v  qm . A
dt
tömegáramot jelölhetjük qm-mel, illetve Im-mel
(hasonlóan egyéb áramokhoz). A tömegáram-
sűrűség az ehhez kapcsolódó kisbetű: im

I m   kg im   kg
s m 2s

Munka
W   F  s , elemi kis mennyiségekből:
W   F  ds

A súlyerő ellen végzett munka W  m  g  h Tetszőleges erő tetszőleges útvonal mentén:

W  F  s  cos  . Ebből látható, hogy a munka skaláris mennyiség. A súlyerő ellenében végzett
munka a megtett út függőleges vetületéből számítható, mert ez esik az erő útvonalába.

Súrlódási munka: W    G  s

Rugalmas erő F  D  x munkája: W  F  x ; az erő a megtett úttal arányosan változik, ezért:

1
W D  x2
2

1
Gyorsító erő F  m  a : munkája: W  m  v2
2

W  F  s  m  a  a  t 2  ma  t   m  v 2
1 1 2 1
2 2 2

A baloldali ábrán egyetlen apró különbség

látható. A tömeg azonos, tehát az erő
arányos a gyorsulással. Felül a gyorsulás
látható a megtett út függvényében, alul a
vonóerő. A vonóerő és a megtett út
szorzata a munkavégzés. A fogaskerekű
motorját völgymenetben generátoros
üzemmódban járatják, ezért regeneratív
féküzemben működik, energiát termel vissza a hálózatra. A gőzmozdony azonban nem tud
lejtmenetben szenet termelni.

Konzervatív erők
A múltban az elnevezések nem voltak egységesek. Jelen esetben az erő kifejezés akár munkát, vagy
energiát is jelenthet.

Konzerválódás -> konzervatív erők

Ellentéte: a disszipatív erők (ezek visszavonhatatlanul veszteségbe mennek)- jellegzetesen ilyen a

súrlódás. Nem cáfoltuk meg az energia megmaradás törvényét; csupán arról van szó, hogy a súrlódás
eredményeképpen letört részecskék és a keletkezett hő nem változtatható vissza reverzibilisen
súrlódási munkává.

Merev testek kinematikája és sztatikája

Helyzet a térben: középpont; x, y, z koordináták. Euler
(1707-1783): 6 szabadsági fok

xA, yA, zA, xB, yB, zB, xC, yC, zC kilenc adat volna,
de redukálható 6-ra. Képzeljünk el egy igen
egyszerű testet (téglatest, amelynek élei és oldalai
merőlegesek egymásra)

Ha ismerjük az A pont helyzetét három koordinátájával (és ismerjük az AC hosszúságát), akkor a C

pont egy gömb felületén akárhol lehet.

Ha ismerjük C pont helyzetét (ismét három koordináta), akkor a B pont egy körvonal mentén bárhol
lehet (az AC tengely körül megforgatott térbeli pont)

Ha ismerjük B pont helyzetét (ismét három koordinátával), akkor a test teljes egészében
meghatározott. Ez összesen kilenc koordináta. Ez a szám azonban csökkenthető, ha ismerjük a belső

összefüggéseket. Ilyen például a testátló: d AC  xC  x A 2   yC  y A 2  zC  z A 2

Valamennyi összefüggést figyelembe véve az egymástól függetlenül megadható adatok száma 6. Ezt
Euler szabadsági foknak nevezte el. Kevesebb
adat megadása nem elégséges; több adat
megadása túlhatározott értékmegadást jelent. Az
adatok megadhatók más formában is, például 3
hosszúság és három szög; elmozdulás 3 irányban
(transzláció) és elfordulás 3 tengely körül
(rotáció). A legáltalánosabb mozgás is felírható
elemi
transzlációk és
elemi rotációk
egymásutánisá
gával
(szuperpozíciójával). A transzlációk sorrendje nem befolyásolja az elmozdulások eredőjét. A rotációk
sorrendje nem cserélhető fel (Rubik Ernő, Rubik-kocka).

Nagy elfordulásokra a vektoriális szemlélet nem vihető át, mert a rotáció csak egytengelyű forgásra
értelmezhető.

v    r  sin  (abszolú érték)

v    r (vektor)

A mozgás középpontja az O origó. A P ponthoz

húzott sugár jele r. Ennek vetülete a v kerületi
sebesség vektor síkjára ρ.

Forgatónyomaték
A baloldali ábrán a d1 kar és F1 erő azonos
nagyságú, de ellentétes előjelű nyomatékot
hoz létre, mint a d2 karon az F2 erő nyomatéka.
Ezért a test megtartja forgási mozgásállapotát
(egyszerűbben: nem forog).

Az erőpár nyomatékvektora önmagával

párhuzamosan a testen belül akárhová eltolható.
Az ábrán az M1 és M2 nyomatéka azonos
nagyságú és ellentétes előjelű, eredőjük tehát
nulla: a test megtartja forgási mozgásállapotát (a
legegyszerűbb estben: nem forog). Ha M2
nyomaték támadáspontját a testen belül eltoljuk,
az egyensúly továbbra is fennáll. Ebből
következtethető az erőrendszer redukálása: több
erőpár nyomatéka egyetlen erőpár nyomatékával
helyettesíthető.

Az impulzusnyomaték
dI
A mozgásmennyiség (más néven impulzus) időderiváltja az erő:  F (előzőleg így írtuk)
dt
d m  v 
 F . Az alábbiakban vektormennyiségekkel számolunk. Ennek egyik következménye, hogy a
dt
szorzandók sorrendje lényeges. Például r·F azonos nagyságú, de ellentétes előjelű F·r-hez képest.

dI
Ennek nyomatéka valamely középpontra: r  F  r
dt
  dI i 
Pontrendszer esetén tetszőlegesen sok ilyen nyomaték egyensúlya:  r F     r
i i i
dt 
 . Teljes

d ri I i   dri   dI i 
deriváltja:  I i    ri  . Ennek a kifejezésnek a baloldali tagja zérus, mert a
dt  dt   dt 
dri
sebesség és az I i  mi vi impulzus azonos irányúak, ezért vektoriális szorzatuk nulla. Képezhető
dt
tehát a vektorok nyomatéka: N   N i   ri I i    mi ri vi  . Ez a rendszer teljes
impulzusnyomatéka (más néven impulzusmomentuma, vagy forgási impulzusa). Ennek ismeretében
számítjuk a rendszerre külső ható erők forgatónyomatékának eredőjét: M   M   r F  . Az
i i i

dN
impulzusnyomaték tétele tehát:  M . Egy mechanikai rendszer impulzusnyomatékának idő
dt
szerint vett differenciálhányadosa egyenlő a rendszerre ható külső erők eredőjével. A vonatkoztatási
pont az inerciarendszer bármely nyugvó pontja, vagy akár a súlypontja is lehet. Az integrálási
szabályok értelmében, ha M=0, akkor N=konstans, N   mi ri vi   const . Ez az
impulzusnyomaték megmaradásának tétele. Ha a rendszerre nem hatnak külső erők (zárt rendszer),
vagy, ha a külső erők forgatónyomatékainak eredője zérus, akkor a rendszer impulzusnyomatéka
állandó. Alkalmazva egyetlen tömegpontra: (r·v)=konstans és (r·F)=0

Centrális erőkről van szó (irányuk mindig a vonatkoztatási pont felé mutat); a r·v szorzat a
rádiuszvektor által súrolt terület kétszerese.

Vizsgáljuk meg az impulzusnyomaték abszolút értékét! N i  mi ri vi . Ha ezt a térben valamely z

tengely körüli forgásra vizsgáljuk, amely  szöggel tér el N irányától, akkor a rádiusz vektor vetülete
ri cos i  li és vi    li . Következésképp az impulzusnyomaték abszolút értéke a z tengelyre
N iz  mi li2  ; összegezve valamennyi tömegpontra: N z   N iz  z  mi li2 . Utóbbi függ a test
tömegeloszlásától:  
   mi li2   mi xi2  yi2 , a pontrendszernek a z tengelyre vett
tehetetlenségi nyomatéka. Ezzel az értékkel kifejezve a fenti egyenletet: N z    z , több merev
test esetén ezek szummája: N z  1z 1z  2 z 2 z  3 z 3 z ... Átrendezve az egyenletet:
1z  2

2 z 1

Súlypont
A tetszőlegesen sok pontból álló rendszert anyagi pontok halmazának nevezzük (ilyennek tekintjük a
súlypont szempontjából a homogén testeket is). Minden, egynél nagyobb anyagi pontból álló testnél
található egy olyan pont, amelyben az m1  m2  mi g erő (Newton IV. törvénye) azonos hatású,
mint az elemekre ható erők összege. Az origót nem kell feltétlenül a súlypontba helyeznünk.
 m x m y m z
xs  , valamint y s  (esetleg a térben): z s  m  megész (az
i i i i i i
ahol
m m m
i
i i i

egész test tömege)

Stabilitás
A G súlyerő támadáspontja mindig a súlypontban van
(az ábrán S). Vele azonos hatásvonalú, eltérő
támadáspontú, de vele azonos nagyságú F erő többféle
stabilitási helyzetet hoz létre. Az erők egyensúlya miatt
a test helyben marad. Nyugalmi állapotban mindhárom
ábrán az erő kar nulla, ezért az eredő nyomaték is nulla.
Ha azonban bármilyen zavarás kimozdítja helyzetéből a
testet, akkor az a esetben visszatérítő nyomaték jön
létre, c esetben nem jön létre nyomaték; azonban a b
esetben létrejövő nyomaték tovább növeli az
elfordulást. Éppígy: az óraüvegen egyensúlyban marad a
golyó mindaddig, amíg a helyzetéből ki nem lendíti
valami.

A következő ábrán az állásszilárdság három lényeges esetét látjuk. Az A ábrán a szélső alátámasztási
pont jele E. Az mg súlyerő támadáspontja az S súlypont. A súlyerő az S és E pontok vízszintes
vetületével meghatározott
forgatónyomatékot hoz létre,
amely az alátámasztási felületre
szorítja a testet. Látjuk: a test
megmozdítása Δh értékkel
megemeli a súlypontot, tehát
munkát kellene végezni a
gravitációs tér ellenében, hogy ez
megvalósuljon. A B ábrán az erő
kar igen kicsi, tart a nullához. A C
ábrán a súlyerő hatásvonala a
szélső alátámasztási ponton
kívülre esik, ezért felborítja a
testet.

Szokás a stabilitás estét más megközelítésben vizsgálni. Ehhez felveszünk az S pontból jobbra egy
akkora vízszintes hatásvonalú (felborítást előidéző) erőt, amellyel az eredő éppen a szélső
alátámasztási pont felé irányul. Értéke tehát épp egyenlő a stabilitás határesetével. Ennek alapján
megfogalmazható a biztonsági tényező, például így: a felborítást előidéző erő nyomatéka nem lehet
nagyobb, mint a súlyerő nyomatékának a 90 százaléka.
A virtuális munka elve
Az egyensúlyi helyzetből kimozdítva nincs olyan
virtuális elmozdulás, amelynél a szabaderők munkája
pozitív lenne.

A szabaderő jelenleg az mg súlyerő, ez azonban nem

emelni tudja, hanem lefelé képes elmozdítani a testet.
Az ábrán a, b és c a virtuális elmozdulások iránya. A
felfüggesztést megvalósító fonalat végtelenül
merevnek tekintjük, ezért a fonál irányában nem
jöhet létre elmozdulás.
Mérleg egyensúlya
Az ábrán kétkarú mérleg látható, amelynek mindkét karja l hosszúságú, S súlypontjában hat a
G0=m0g, a szerkezet súlya. Mindkét kar végén eredetileg m tömeget helyeztünk el, amelyek mg
súlyerőt hoztak létre. Ha a két mérlegkar végén eltérő nagyságú súlyokat helyezünk el, a mérleg
elhagyja egyensúlyi állapotát, és megváltozott állapotban vesz fel új egyensúlyi helyzetet. Az eltérést

G    g igen kicsi többlet okozta, emiatt a mérleg φ értékkel elfordult. Az egyensúlyi helyzetet a
mérleg mozgó részére ható nyomatékok egyensúlyából írjuk fel. Elhagyható a két mérlegkarra ható
M  l  G  l  m  g nyomaték, hiszen az a két oldalon egyenlő nagyságú, de ellentétes előjelű.
Elegendő a különbségként ható nyomatékokat felírni. Az elfordulást előidéző nyomaték
M     g  l  cos  . A szerkezet önsúlya ezzel ellentétes nyomatékot hoz létre:
M 0  m0 g  s  sin  . Egyensúlyban egyenlők egymással:   g  l  cos   m0 g  s  sin  . Látjuk, a
mérleg egyensúlya független a gravitációs erőtér nagyságától:   l  cos   m0 s  sin  . Alkalmazzuk
l
a szögfüggvényre vonatkozó összefüggést! tg  . Tudjuk azonban, hogy a nagy pontosságú
m0 s
mérlegeknek igen kicsi az elfordulásuk. Ilyenkor a szög és a tangense közel egyenlő egymással:
l
tg   . Így a fenti összefüggés tovább egyszerűsíthető:   . Ebből képezzük a mérleg
m0 s
érzékenyégének értékét; azt, hogy a mért mennyiség megváltozása mekkora elmozdulást
 l
(elfordulást) idéz elő a mérőműszeren: É   . Látjuk ebből, hogy
 m0 s

1. a mérlegkar hossza növeli a mérleg érzékenységét

 2. a mérleg elforduló részének saját tömege csökkenti a mérleg érzékenységét

3. a mérleg elforduló része súlypontjának távolsága a forgásponttól csökkenti a mérleg

érzékenységét

A súlypontnak a forgásponttól való távolságát változtatni lehet egy kis csavarral, amely az elforduló
rész tetején található (ott, ahol az ábrán az O betű látható). Érdemes megjegyezni, hogy az
érzékenység növelésével a mérleg lengési hajlama is növekszik.

Gauss: felcseréléses mérlegelés. Eljárása kiküszöböli azt a hibát, ha a két mérlegkar nem pontosan
egyenlő hosszúságú. Ezért az első mérés után felcseréli egymással a mérendő tömeget és a
mérlegsúlyt (áthelyezi a másik serpenyőbe). A mérlegelés eredménye a két mérés számtani
középarányosa.

Borda: helyettesítéses mérés söréttel. Eljárása kiküszöböli a két mérlegkar hosszának eltérését,
valamint a mérlegkarnak a terhelés következtében létrejött alakváltozását (meghajlását). Elsőként
kiegyensúlyozza a mérendő testet a másik serpenyőbe beleszórt söréttel, vagy vasreszelékkel. Utána
elveszi a mérendő testet, és mérlegsúlyokat tesz a helyébe mindaddig, amíg a mérleg egyensúlya
ismét helyre nem áll.

A rugalmas ütközésről
A rugalmas ütközés leírása nem foglalkozik azzal, hogy az ütköző testek szenvedtek-e alakváltozást
ütközés közben. Csakis az ütközés előtti és az ütközés utáni állapotot vizsgálja.

(Angol: elastic collision). m1 és m2 tömegek ütköznek. Ütközés előtti sebességük v1 és v2. Ütközés
utáni sebességük v1' és v2'.

Az impulzus (súlypont) megmaradásának tétele: m1v1'  m2 v2'  m1v1  m2 v2

A kinetikai energiák megmaradásának tétele:
1
2
2
 
1
m1 v1'  m2 v2'
2
  2

1
2
m1 v1   m2 v2 
2 1
2
2

Egyszerűsítve egyketteddel:

m1 v1'   m2 v2'   m1 v1   m2 v2 

2 2 2 2

Az azonos tömegeket az egyenlet azonos oldalára rendezzük:

 
m1 v1'  v1  m2 v2  v2'  
m v
1
'2
1  
 v12  m2 v22  v2'2 
Ha elosztjuk az egyenletek baloldalait egymással és jobboldalait is egymással, akkor az egyenlőség
érvényes marad (bizonyos peremfeltételekkel, pl. egyik tömeg sem nulla nagyságú):
v1'2  v12 v22  v 2'2

v1  v1
'
v2  v 2' A számláló nevezetes szorzat (összeg és különbség szorzata), ezért az

összefüggés egyszerűsödik: v1'  v1  v2  v2'

Ezt m2-vel megszorozva, majd m2v2'-t kifejezve kapjuk: m2 v2'  m2 v1'  m2 v1  m2 v2

Ugyanígy, a mozgásmennyiségekre vonatkozó egyenlőségből: m2 v2'  m1v1  m2 v2  m1v1'

A két kifejezést egyenlővé tesszük egymással: m2 v1'  m2 v1  m2 v2  m1v1  m2 v2  m1v1'

Minthogy az 1-es jelű testnek az ütközés utáni sebessége érdekel bennünket, v1' szerint rendezzük az
egyenletet: m1v1'  m2 v1'  m1v1  m2 v1  m2 v2  m2 v2

Kiemelve a sebességeket: v1' m1  m2   v1 m1  m2   v2 2m2

m1  m2 2m 2
v1'  v1  v2
Ebből v1':
m1  m2 m1  m2
Ha például a két tömeg nagysága megegyező, az első tag kiesik; azaz az 1-es tömeg a 2-es tömeg
sebességét veszi fel. Más szóval: a sebességeik kicserélődnek.
Ha például v2=0 és m2=végtelen (merev falba való ütközés), akkor a második tag esik ki, és v1'=-v1,
tehát ütközés után az 1-es tömeg ellentétes irányú, de azonos nagyságú sebességgel mozog.
(Gaspard-Gustave de Coriolis: Théorie mathématique des effects du jeu de billard, Paris, 1835.)

Rugalmatlan ütközésnél (inelastic collision, unelastischen Stoß) a két test sebessége az ütközés után
m1v1  m2 v2
egyenlő: v1'  v2' Ebben az esetben v1'  v 2'  v s (a súlypont sebessége)
m1  m2

m1v1  m2 0 1
Például, ha m1  m2 és m2 nyugalomban volt (v2=0), akkor v1'  v2'   v . Elviekben
mm 2
tehát ilyen rugalmatlan ütközésnél csak az energia fele adódik át.

1 m1 m2
Az energiaveszteség (ez hővé alakul) v2  v1 2
2 m1  m2

Mérését a rugalmatlan ütközési együtthatóval (Coefficient of restitution, Restitutionskoeffizient)

v1'  v 2'
végezzük   . Mérhető például úgy is, hogy a vizsgálandó testet adott magasságból leejtjük,
v 2  v1
és mérjük: milyen magasra pattan vissza. A sebességek a helyzeti energiákból számíthatóak:

h1
v1  2 g  h1 ; v2  2 g  h2 és így  
2

h2
Térerő
A Föld erőterét a gravitáció és a centrifugális erő határozza meg. A felület szögsebessége a Nap körüli
365nap
mozgást figyelembe véve az idő értékéből ( t  24h  3600s   86163,9s )
366nap
2rad rad
  0,0000729 . A radián per szekundumot általában így írják: s-1 A centrifugális
86164s s
 2 m
gyorsulás ac  r  6,37 10 6 m 72,9 10 6 s -1  0,033853 2 . Ezért az eredő gyorsulás változó
s
értékű. Például Zürichben 9,80665 m/s2, Budapesten 9,80852 m/s2.

Ha kifejezzük valamely testre ható erőt, az Newton szerint (vektoriális formában):

M m r
F    (az m tömegre vonatkozóan) írható a következő formában is: F  m  K , ahol a K
r2 r
vektormennyiség; a gravitációs térerősség; a tömegegységre ható erő.

Erővonalak: görbék, amelyek érintője a térerősség irányába esik (kis léptékben szemlélve egyenesek).

Szintvonalak: merőlegesek az erővonalakra; összekötik azokat a helyeket, ahol azonos a térerő

nagysága. Térbeli elhelyezkedésük szempontjából szintfelületekről beszélünk.

Homogén erőtér: erővonalai párhuzamosak, következésképp a szintvonalak is párhuzamosak.

Elméletileg a világtengerek felülete szintfelület (nívófelület).

Newton-féle gömbszimmetrikus erőtér: erővonalai egy centrum felé tartanak, mint például a Föld
középpontja. A szintfelületek ebben az esetben koncentrikus gömbfelületek. (A világtengerek felszíne
makroszkóposan nézve valójában a geoid felületét követi.)


Munkavégzés erőtérben: W   Fs  ds  E p meghatározza, hogy mekkora a munkavégzés, ha az
A

A ponttól B pontig mozdítunk el valamit és a megtett út jele s (latinul: spatium). Itt ΔEp a potenciális
energia megváltozása. Ha F=m·K, akkor

W   F  ds
tehát az U potenciál az a munka, amellyel az egységnyi tömeget a zérusból valamely
U   K  ds
tetszőleges pontba visszük. A potenciál mértékegysége a térerő és az út mértékegységéből:
m2
U   K s  2 m  2 . A Föld erőterében a felszínen például
m
s s
M m 3 5,97 10 24 kg 6 m
2
U   6,67 10 12  6,2511  10 . Másképpen: U  g  h
r kg  s 2 6,37 10 6 m s2

dU

Az U  K  ds művelet megfordítása: K 
dz
(a megtett út helyébe most a függőlegesen mért

elmozdulás jelét, a z betűt írjuk). Ennek matematikai felírása: K  grad U , tehát a térerő a
potenciál negatív grádiense.
Hidrosztatika
A folyadék a Pascal-elv szerint fogalmazható meg: a súlytalan folyadék belsejében és határfelületén a
nyomás mindenhol ugyanakkora, és független a felületelem irányítottságától.

A felületelem irányítottsága meghatározható a középpontjában a felületére húzott merőlegessel,

ennél fogva vektormennyiség. Görbe felületeknél a felületelem középpontjához simuló gömböt
képezünk. Ennek középpontjától a felületelemig húzott vonal a görbületi sugár, a görbület a görbületi
sugár reciprok értéke. A felületelem meghatározható egy, a felületelemre merőleges vektorral,
amelynek iránya a rádiusz vektoréval azonos, nagysága pedig a felületelem nagyságával. Domború
felületeknél a felületelem vektor (a felületelem normálisa) kifelé mutat.

A folyadéknak az ideálistól való eltérését kétféleképpen szokás meghatározni. Az egyik a nyíróerő (a

folyadéksúrlódás), a másik a folyadék összenyomhatósága, a kompresszibilitás. Bővebben az ideális
folyadék tulajdonságai:

 nem alaktartó

 inkompresszibilis (térfogattartó)

 részecskéi között kizárólag nyomóerők adódnak át

 részecskéi végtelen kicsiny gömb formájúak

 a teret egyenletesen töltik ki

 tulajdonságait tekintve izotróp és homogén

 szabad felszíne merőleges a rá ható erők eredőjére (nívófelület)

 a nyomás minden irányban egyformán terjed

A reális folyadék részecskéi között egyéb erők is átadódnak, például nyíróerők, elektrosztatikus és
mágneses erők (a vízmolekula poláris; van negatív és pozitív töltésű eleme). A víznek reális
folyadékként 1 bar nyomásemelkedésnél 10-5-en mértékben csökken a térfogata. Ez SI
mértékegységben 10-11 Pa-1 értéket jelent. A víz moláris mágeneses szuszceptibilitása −1,631×10−10
m3/mol, elektromos szuszceptibilitása 79.

A vízmolekula súlyzó formájú. Tehetetlensége egyenes vonalú mozgás vonatkozásában (például

rezgése) azonos, de a forgó mozgás tekintetében nem: pörgő mozgása, vagy oszcillációja a molekula
tengelyétől függően eltérő lehet.

Archimédesz: a folyadékba merített testre felhajtóerő hat, amely azonos a bemerülő résszel egyenlő
térfogatú folyadék súlyával

Úszás
A folyadékba merített test helyzete háromféle lehet:

1. ha sűrűsége nagyobb, mint a folyadéké, akkor lemerül

 2. ha sűrűsége azonos a folyadékéval, akkor lebeg

3. ha sűrűsége kisebb, mint a folyadéké, akkor felúszik a felszínre

A baloldali ábrán eltérő formájú úszó testek láthatóak, ám úszás szempontjából helyzetük indifferens

(meghatározhatatlan). A súlyerő és a
felhajtóerő hatásvonala ugyanis egybeesik. Ezért eredeti helyzetéből kibillentve nem képződik olyan
nyomaték, amely visszabillentené eredeti helyzetébe.

A jobboldali ábrán a stabil, b labilis helyzet látható. Az a ábrán a G súlyerő támadáspontja az S

súlypontban van. A felhajtóerő támadáspontja az Sf pontban látható, és erőpárt képezve a súlyerővel
visszafelé forgatja az úszó testet eredeti nyugalmi állapotába. A b ábrán viszont ez az erőpár tovább
növeli a test elfordulását, tehát felborítja.

A következő ábrán ennek a jelenségnek másféle ábrázolását látjuk. A súlyerő eredeti hatásvonalát
piros szín jelöli, míg a B pontban támadó felhajtóerő súlyvonalát szürke szín jelöli. A két súlyvonal
metszéspontja az M metacentrum. Az úszó test helyzete stabil, ha a metacentrum a súlyerő
támadáspontja felett van.

(G…M a súlyerő hatásvonala, B…M a felhajtóerő hatásvonala)

Aerosztatika
0 g 0 g
 h - h
p  p0e p0
,   0 e p0
A Föld légkörében a nyomás és a sűrűség a magasság
exponenciális függvényében csökken. Az emberi légzés számára az oxigén parciális nyomásának meg
kell haladnia az 1/3 bar értéket. Ebből következőleg a légzés kb. 8000 m magasságig lehetséges (ott
már nem a parciális nyomás, hanem még az össznyomás is alacsonyabb, mint 1/3 bar). Csupán
sportolók képesek oxigénhez jutni ennél nagyobb földfelszín feletti zónákban légzőkészülék nélkül. Az
Apolló 1 űrhajón a legénység légzéséhez 1/3 bar nyomású tiszta oxigén atmoszférát hoztak létre. A
tiszta oxigén váratlan és végzetes tűzvészt okozott (1967 január 27).

Ugyanez a képlet megmagyarázza az anizotrópia jelenségét: a nyomás és a sűrűség egyetlen térbeli

irányban folytonosan változó értékű, van tehát iránya az anizotrópiának. Erre az irányra merőlegesen
sem a nyomás, sem a sűrűség nem változik. Ha időjárási jelenségek nem volnának, az állandó
nyomású értékeket koncentrikus gömbfelületek képviselnék a
légkörben.

Hidrodinamika

Felületi feszültség
Az ábrán a Quincke-féle mérleg látható. A rögzített keretet alulról
l hosszúságú mozgatható keret határolja. Közöttük szürke színnel
jelölt, meghatározható felületi feszültségű folyadék van (például
szappanhártya). Erre mérlegsúlyokat helyezünk mindaddig, amíg a
hártya el nem pattan. Fh a legnagyobb erő, amellyel a hártya még
ellen tudott állni a szétszakítás erejének. Ez tehát a felületi
feszültségből származó erő. F  2  l

Másféleképpen: ha a hártya felületét lΔd értékkel megnöveljük, ehhez W nagyságú munkát kellett
végeznünk: F  2l , W  F  d  2ld , W  A ahol α (néhol γ) a felületi feszültség és
A  ld a keret által megnövelt folyadékhártya felülete. Ez e munka reverzibilis. Ha „elengedjük” a
hártyát, az visszaáll eredeti állapotába. Ezért beszélünk E felületi specifikus energiáról, amely egyenlő
a munkavégzéssel E=W, és potenciális energiaként viselkedik.

Jelenségek a felületi feszültséggel kapcsolatban: nedvesítés, folyadékoszlop felemelkedése, általános

felületek (Laplace-képlet)

Mérési eljárások: csepegtetéses (sztalagmométeres), gyűrű leszakításos, buborékoltatásos, síklap

behatolása, függő csepp módszere (a csepp formájának mérése).

sztalagmométer számítási példa

Örvény, forrás, forgatag
Pozitív forrás: ahol a vizsgált mennyiség belép a térbe.

Negatív forrás: ahol a vizsgált mennyiség kilép a térből.

A hidrodinamikában a térfogatokat tekintjük forrásnak. Egy forrás forráserőssége a térfogatáram. A

gravitációs térben a tömegek nevezhetők forrásnak. A villamosságtanban forrás az, ahol töltések
lépnek be a térbe.

Forrás általánosságban (pozitív és negatív forrás)

Forrás a villamosságtanban (jobboldalt: két pozitív forrás erőtere):

Forgás általánosságban. Ez a fajta forgómozgás egyaránt előfordul merev testeknél és folyadékoknál
is. A mozgás irányát jelző nyilak érintőlegesek a körmozgáshoz képest, és merőlegesek a részecskéket
a forgás centrumával
összekötő vonalra.
A következő ábrán látjuk, hogyan mozognak a folyadékrészecskék két ellentétes határesetben: ha
tiszta rotációs, vagy, ha tiszta transzlációs körmozgás jön létre. Rotációs körmozgásnál az AB, illetve a

DC vonalak sugárirányúak maradnak a körmozgás alatt. Ezért a centrumtól távolabb eső pontok (B és
C) nagyobb ívhosszon mozognak, mint az A és a B. Transzlációs körmozgásnál ellenkezőleg: a kijelölt
folyadékrészecske valamennyi pontjának azonos az elmozdulása. A pontokat összekötő vonalak
párhuzamosak maradnak egymással (például az AB él párhuzamos marad az A’B’ éllel).

A valóságos körmozgások e két véglet közé eső

általános mozgások. Ennek leírásához felhasználjuk
az örvényekre vonatkozó tételeket. Tekintsünk egy
folyadékrészecskét, amely zárt göbe mentén mozog.
Valamely i-edik mozgáseleme Δsi elmozdulással
jellemezhető, és sebessége az adott pontban vi. A
sebességnek a mozgás irányára vett vetülete vsi.
Adjuk össze az elmozdulások és a sebességek


szorzatát az egész görbe hossza mentén!   vs ds
G

Ha nem valósan nagy, hanem elemi kis úthosszakra számítjuk, akkor végtelen jó közelítést kapuk. A
körintegrál értéke Г a cirkuláció. Ebből megfogalmazható a tétel: az áramlás örvénymentes, ha a
V q r
cirkuláció zérus. A qV  forráserősségű pontszerű forrás áramlási képe: v  V 2 (itt r a
t 4r r
rádiusz vektor, míg r ennek az abszolút értéke). 4πr2 a gömbfelület nagysága; a forrás közvetlen
közelében jó közelítést ad.
 k
Örvényes áramlásnál v    r , cirkulációs áramlásnál v 
. Ha az áramlás örvényes, a cirkuláció az
r
örvényerősség kétszerese (örvényerősség: A  r 3    ). A gravitációs erőtérben Г=0, tehát
örvénymentes. A forgatag két részből áll. A mag forog, míg a szélén transzlációs körmozgást végez
(ezt nevezi a hétköznapi nyelv örvénynek).

Az élelmiszeriparban két fontos területen kell ezekről beszélni. A malomiparban a porleválasztó

ciklonok belsejében részben (a palást mentén) a forgás centrifugális erőt hoz létre. Ettől a szemcsés
részek (liszt) a paláston súrlódást szenvednek, elvesztik sebességüket, és lecsúsznak az ürítő nyílás
felé. A hidrociklonok működése hasonló. Hidrociklonokat és centrifugális ülepítőket (mint a Dorr
ülepítő) a szennyvíztisztítás gyakorlatában használnak.

Dorr ülepítő vázlata. A

készülék átmérője
gyakran a 20 métert is
eléri.

Deformálható testek mechanikája

A testekre ható erő és az alakváltozás összefüggése kétféleképpen írható le:

Korpuszkuláris megközelítés. A szilárdságtani tulajdonságokhoz ismerjük az anyag belső szerkezetét

és abból következtetünk a viselkedésére

Fenomenológiai megközelítés. Vizsgálatokat, kísérleteket végzünk, feljegyezzük az eredményt, ebből

megismerjük az anyag tulajdonságait, de a belső szerkezetét nem. Az élelmiszeriparban előnyösebb
módszer, mert az anyag belső szerkezete rendkívül komplex.

A szilárdságtani tulajdonságok a test terjedelmén belül lehetnek

homogén izotróp

inhomogén anizotróp

Robert Hooke (1625–1703) törvénye (1676) kezdetben csak a húzó igénybevételre vonatkozott
(nyújtás).

Az alakváltozás arányos a deformáló erővel, ha az elegendően kicsi, s ezért az arányossági határ alatt
marad.
A rúd eredeti hossza l. Ha F erő hat rá, akkor megnyúlik Δl értékkel és d átmérője lecsökken Δd
l
mértékben. Ezzel kapcsolatban a következő mennyiségeket értelmezzük:   relatív alakváltozás.
l
Ez jelen esetben nyúlás, de az arányossági határon belül összenyomásra is értelmezhető. A
d
hossztengelyre merőleges irányban értelmezzük a befűződés (kontrakció) értékét: . Ha ismert a
d
rúd A keresztmetszete (nem kell feltétlenül kör keresztmetszetűnek lennie), akkor a rúdra ható
F 
mechanikai feszültség   . Az anyag tulajdonságait a rugalmassági modulus fejezi ki: E  .
A 
Homogén és izotróp anyagoknál a rugalmassági modulus a test terjedelmén belül mindenhol állandó.
1 F
A megnyúlás más formában is kifejezhető. Például: l  . A relatív nyúlás és a rá merőleges
E A
 d
relatív alakváltozás hányadosa a Poisson-állandó:   d . A negatív előjel kifejezi azt, hogy a
l
l
szilárd testek alaktartóak; pozitív megnyúláshoz negatív átmérő-változás tartozik. A Poisson-állandó
értéke 0 és 0,5 közötti érték. Fémes szerkezeti anyagoknál 0,3 nagyságrendjébe esik, és csak ideális
folyadékoknál érheti el a 0,5 értéket. 0,5 kifejezi azt, hogy az ideális folyadék térfogattartó.

A relatív térfogatváltozás a következőképpen számítható. V  l  l l l   l 3 . A szorzat

2

kiértékelésénél tekintetbe vesszük, hogy a relatív alakváltozás igen kicsi; a négyzete még kisebb, s
 
ezért l 2  0 . A térfogatváltozást elosztva az igénybevétel előtti V=l3 térfogattal kapjuk, hogy
V l V 1 2
 1  2  , így   . A relatív térfogatváltozás és a képlete így is írható:
V l V E
1 2
V  
E

V
Nyomó igénybevételnél, ha az alakváltozás a tér mindhárom irányában azonos,   p , ahol p a
V
1 1  2
nyomás, és a kompresszibilitás:   3 . A K anyagi állandó, és a neve: kompressziós
K E
modulus (angolul: bulk modulus). Ideális (inkompresszibilis) folyadékoknál   0,5 , ezért K  0 .
dp dp
További összefüggések: K  V (a nyomásváltozás térfogat szerinti deriváltja), K   (a
dV d
nyomásváltozás sűrűség szerinti deriváltja). Ideális gáz esetén K s  p (kompressziós modulus
adiabatikus állapotváltozásnál), KT  p (kompressziós modulus izotermikus állapotváltozásnál). A
 K
hang terjedési sebessége c  a sűrűség és a kompressziós modulus értékéből számítható (a

hang gömbalakú nyomáshullámok formájában terjed).

A következő anyag tájékoztató jellegű. A képleteket

nem kell megtanulni, de az igénybevétel típusát érteni
kell.

A keresztmetszet másodrendű inercianyomatéka

I x   y dA az x tengelyre és
2
I y   x 2 dA az y
tengelyre. A poláris másodrendű nyomaték:
I p   r dA (a sugár jele gyakran ρ betű). SI
2

mértékegysége m4, de ezt ritkán használják. Szokásos

mértékegysége: cm4.

A hajlító igénybevétel egyik esete:

4 l3
Az l hosszúságú tartó végének s lehajlása, ha vastagsága b és szélessége a: s  F illetve
E a  b3
F l3 1
s , ahol a másodrendű inercia nyomaték I  ab 3
3E  I 12

A hajlító igénybevétel másik jellegzetes esete (szimmetrikusan terhelt rúd):

1 l3
s F
48E I
Jobboldalt egy olyan rúd látható, amelyet felülről ér terhelés. A
meghajlást leginkább körvonallal lehet közelíteni. A terhelés felőli
vonala megrövidül, a terheléstől távolabbi része megnyúlik.
Következésképp található a rúd belsejében egy olyan vonal, amely nem
rövidült meg, és nem is nyúlt meg; azaz:
megtartotta eredeti hosszát. Ennek neve:
rugalmas vonal, illetve semleges szál.
Ilyennek alkották meg a XIX. században a
méter etalont. Az egy métert jelentő vonásokat épp a semleges szál
vonalába jelölték be Henri Tresca, a Conservatoire National des Arts et
Métiers (a párzsi műszaki főiskola) tanárának javaslatára. A semleges
szál angolul neutral axis, N.A. az ábrán), franciául fibre neutre.

A nyírási igénybevétel ábráján látjuk,

hogy az alakváltozást okozó erő az
alakváltozás síkjában hat. Látható az
is, hogy ennek a képzeletbeli
téglatestnek a véglapja elfordult
eredeti helyzetéből. Következésképp
a nyíró (csúsztató) igénybevétel
szilárdságtanilag azonos a csavaró
(torziós) igénybevétellel. Az

1 F
elcsavarodás szöge   , ahol G a csúsztató (torziós)
G A
rugalmassági modulus, A pedig az elcsúszott felület
nagysága.

A csavaró igénybevétel leírásához a körhenger viselkedését

vizsgáljuk. A henger fedőlapja helyben marad, és alaplapját
M nyomatékkal terheljük, akkor kétféle elcsavarodást mérhetünk. Az egyik az alaplap elfordulása, a
másik a henger egyik alkotójának elcsavarodása. Az alaplap
2 l
elcsavarodási szöge   M , ahol G a torziós rugalmasság
G R 4
modulus, l az alkotó hossza, R a henger sugara és M az alakváltozást
előidéző nyomaték nagysága.

Hasonlóan a rugóállandó fogalmához képezhető olyan mennyiség,

amely az elfordulást okozó rugalmas alakváltozást írja le. Ha az
F   Dx képletben D a direkciós erő az erőből és a megnyúlásból
írható fel, akkor felírható a D* direkciós nyomaték az M   D*
G R 4
egyenlettel. Hengeres test esetén a direkciós nyomaték D *  .
2 l
Ezzel a képlettel számítják például a tekercsrugók és az órarugók tulajdonságait.

Összetett igénybevétel egyszerűsített kifejezése (két dimenzióra)

feszültségből alakváltozás alakváltozásból feszültség

 xx 
1
 xx     yy   xx 
E
 xx   yy 
E 1 2

 yy 
1
 yy     xx   yy 
E
 yy  xx 
E 1 2

  zz  0
 zz    xx   yy 
E

 xy   yx  G   xy
 xy 
2
1    xy
E

γ relatív elcsavarodás, τ nyírófeszültség (   G   , ahol a G a csavaró, nyíró rugalmassági modulus)

A statika törvényei

Szuperpozíció leve (Ludwig Eduard Boltzmann 1844–1906)

(Superpositionsprinzip: Zur Theorie der elastischen Nachwirkungen, 1874)

A rugalmasságtan egyenletei lineárisak. A kezdeti feltételek és az együtthatók megfelelő

megválasztásával az egyenletek új körülmények között is kielégíthetőek.

De Saint-Venant-elv (Adhémar Jean Claude Barré de Saint-Venant 1797–

1886)
(Le Principe de Saint-Venant: La résistance des matériaux)

Ha egy erőrendszer és egy másik egyaránt egyensúlyi helyzetet teremt, akkor a vizsgált helytől
távolodva az erők hatása csökken, ezért elegendő a kérdéses környezetben vizsgálni az erők hatását.

(Példa: rácsos szerkezetet a kötési pontokat egyenként méretezve számítják ki.)

Betti-féle reciprocitási elv (Enrico Betti 1823–

1892)
(Maxwell-Betti reciprocal work theorem)

Ha a terhelést részeire bontjuk, és egymás után F1…F2 sorrendben

visszük fel, U12 belső energia növekményt okoz a munka; majd, ha F2…F1
eltérő sorrendben visszük fel, U21 belső energia növekmény jön létre,
akkor ez a kettő egyenlő egymással: U12=U21.

Az ábrán a P és a Q erők által végzett munka azonos, és felcserélhetők

egymással.
A mechanikai feszültség által keltett termikus energia

 Adiabatikus állapotváltozásnál, ha q  0 akkor   d  du (belső energia növekmény)

 Izotermikus állapotváltozásnál, ha T  0 akkor   d  df (szabadenergia növekmény)

f  u T  s

(s a fajlagos entrópia)

Deformálható testek (adatok példája)

Reológia
A reológia a szilárdságtanra építve az anyagoknak a folyási tulajdonságaival foglalkozik, amelyek
lehetnek az idő függvényei, de függhetnek más jelenségektől is. Eredetileg a polimerizált anyagok
tulajdonságainak leírására fogalmazták meg Eugene Cook Bingham 1916-ban és Green 1919-ben. A
reológia kifejezés és a Reológiai Társaság (The Society of Rheology) megalapítása 1929-ben Markus
Reiner (1886–1976) nevéhez fűződik. Elnevezése a görög ρεω (folyás) szóból származik (Πάντα ῥεῖ,
minden folyik, Herakleitosz, más források szerint Σιμπλίκιος Κιλικία: Simplicius Cilicia). Az
élelmiszeriparban ilyenek a gélek, szuszpenziók, pépek.

Reológiai rendszer az, aminek tulajdonságait a reológia összefüggései alapján a reológia egyenleteivel
tudunk leírni. Ezek: az elasztikus, a viszkózus és a plasztikus tulajdonság.

Vizsgálati módszere kétféle módon értelmezhető, a szilárdságtanhoz hasonlóan:

 Mikroreológia az anyag belső szerkezetének ismeretéből indul ki, és abból fogalmazza meg az
anyag tulajdonságait.

 Makroreológia (vagy fenomenológia, görög φαινόμενoν = megmutatás, megfigyelés)

homogénnek tekintett anyagokon végzett kísérletekből kindulva fogalmazza meg az anyagi
tulajdonságokat, a belső szerkezet ismerete nélkül.

A reológia axiómái
o Az izotróp erő hatása reverzibilis mindaddig, amíg kémiai, vagy szerkezeti változás nem
következik be

o A valóságos alakváltozások mindig összetettek és elemi alakváltozások szuperpozícióiból

tevődnek össze. Minden test különböző mértékben hordozza az alapvető reológiai
tulajdonságokat. Ez a Boltzmann-féle szuperpozíciós elv.

o A fizikai állandók zérussá válásával a matematikai összefüggések egyszerűbb reológiai

rendszerek függvényeivé degradálódnak.
 Az elasztikus alaprendszer
Az elasztikus alaprendszer
tulajdonságait a Hooke-törvény írja
F dl
le,   E   , ahol   és  
A l

A feszültség–relatív alakváltozás
ábrán az egyenes meredeksége
azonos a rugalmassági modulus
  xx  xy  xz 
 
értékével. A feszültség nem függvénye az alakváltozási sebességnek.     yx  yy  yz 
  zy  zz 
 zx

A viszkózus alaprendszer
A viszkózus alaprendszer tulajdonságait a súrlódásos
d
folyadékok newtoni törvénye írja le,    , ahol τ a
dt
nyírófeszültség, η a dinamikai viszkozitási együttható
d
és a relatív alakváltozás idő szerint vett deriváltja.
dt
A reológiában nyírósebességnek is nevezik (shear rate,
Schergeschwindigkeit, taux de cisaillement). Gyakran
használt jele  , vagy D.

dv z
(tehát valamennyi sebességkomponens deriváltja valamennyi irányban). Egyszerűsítve , ahol z és
dr
r iránya merőleges egymásra.

A plasztikus alaprendszer
A plasztikus alaprendszer egy bizonyos terhelés
alatt nem szenved alakváltozást. Ennek a
határnak átlépése után nem határozható meg
az alakváltozás, az akár a végtelenig is
növekedhet, és mozgása nem jellemezhető a
sebesség fogalmával. Nagyságát a határ-
nyírófeszültséggel adjuk meg,    h , illetve
   0 . Látható, hogy a jelenség képes a
súrlódás leírására is, ezért az alapmodell neve:
súrlódó elem. Az igénybevétel nulláról közelít
egy olyan határértékhez, amelynél a mozgás
még nem indul meg. Ennek a szakasznak a
meredeksége hasonló a rugalmassági
modulushoz. Ahhoz, hogy a modell valóban
plasztikus elem legyen, e (1) szakasz
meredekségének a végtelenhez kell tartania. Ha
ez a (τmax) feszültség fennmaradna, a test
gyorsuló mozgást végezne. Ahhoz, hogy a
modell valóban plasztikus alapmodellként
viselkedjék, a feszültségnek le kell csökkennie (2) a definícióval egyező τ0 határfeszültségre. Ahhoz,
hogy ez ne legyen több, mint a plasztikus alapmodell, nem köthetjük ki a mozgás formáját, nem
rendelhető hozzá sebesség (mert az a viszkózus alapmodell tulajdonsága). Végül, ha a τ0 fennmarad, a
test relatív alakváltozása akár a végtelent is elérheti.

Folyásgörbék (Ostwald, Bingham)

(NIST Special Publication 946
Guide to Rheological Nomenclature: Measurements in Ceramic Particulate Systems)

Carreau–Yashuda:
 
 0

 1   
a
 n 1 / a

  1
Cross: 
   0 1   m

0 
Meter:     
1   /  2 
 1
 sinh 1  
Powell–Eyring:       0    


 p r 4
Kiindulás: a Hagen–Poiseuille-törvény qV  átrendezve pl. a nyomás grádienst tartalmazó
8 l 
p r 4
tagot az x tengelyre x  , a térfogatáramot tartalmazó tagot az y tengelyre y  3 qV
l 2 r 
d
hasonló képet kapunk. Felbontva a térfogatáramot: qV  A  v  A  l az átrendezett egyenlet:
dt
4 A  v  l d 1 p r
  , ahol p  
r 3  dt  l 2

Shear thickening = nyírásra keményedő

Shear thinning = nyírásra ernyedő

Yield stress = folyáshatár (a következő ábrán ez a kifejezés a határ-nyírófeszültségre utal)

Bingham plastic = kételemű Bingham-modell (viszkózus és plasztikus alapmodelleket tartalmaz)

A pszeudoplasztikus és a dilatáns modell nevét nem fordítjuk le, csak magyar helyesírással
használjuk.

Shear stress = nyírófeszültség, shear rate = nyírósebesség. Power law = hatványtörvény. A kifejezés
arra vonatkozik, hogy az összefüggésben hatványkitevőt használunk, például a Bingham-modellnél:
 d 
n

   0   p   , ahol τ0 a határ-nyírófeszültség, ηp a plasztikus modell látszólagos viszkozitása

 dt 
(apparent viscosity) és n a hatványkitevő. Ennek értéke a newtoni modellnél n=1,
pszeudoplasztikusnál n<1 és dilatánsnál n>1.

Amennyiben az alakváltozás sebessége

növeli a viszkozitást, reopexiáról
beszélünk (az anyag „keményedik”).
Csökkenő viszkozitásnál tixotrópiáról
beszélünk („hígulás”). Ezeket a
kifejezéseket szokás az igénybevétel
növekedéséhez (terhelés) illetőleg
csökkenéséhez (tehermentesítés)
rendelni. Az általánosított Bingham-
modell a fenti függvénnyel közelíthető.
Ez azt jelenti, hogy felvesszük
kísérletileg a nyírófeszültség–
nyírósebesség függvényt, és
megkeressük az egyenlet együtthatóit
(és kitevőjét) úgy, hogy a legkisebb négyzetek módszere segítségével illesztve a legkisebb eltérés
jöjjön létre.

Soros és párhuzamos reológiai modellek

Soros modellnél az alakváltozás – és ezért a relatív alakváltozás is – összeadódik:   1   2 , a
feszültség valamennyi elemen azonos:   1   2 . Nyomófeszültségekkel és rugalmassági
E1  E2
modulusokkal két soros elasztikus elemre   
E1  E2

Párhuzamos modellnél az alakváltozás valamennyi elemen azonos:

  1   2 , a feszültségek eloszlanak az elemeken:   1   2
(természetesen kettőnél több elem esetén is). Nyomófeszültségekkel és
rugalmassági modulusokkal két párhuzamos elasztikus elemre:
  1  2  E11  E2  2  E1  E2  

Reológia, kézi penetrométer

Jenike életrajz

Optika
Optikai tulajdonságok

Színtan
Fénytan