Matriarchátus és feminizmus

Nemcsak feministák, de átlagemberek is meg vannak arról győződve, hogy a matriarchális társadalmak a megtestesült
mennyországot képviselték, képviselik a földön. Rengeteg feminista beszél úgy a háborúkról, éhezésről,  erőszakról, mint a
patriarchátus bűnéről.  Úgy tűnik, az anyajogú társadalom, a „nőuralom” sokak szemében a megoldás lenne a jelenlegi
gazdasági- társadalmi problémákra. De valóban így van? A következőkben áttekintjük a jelenkori és a feltételezett ősi anyajogú
társadalmak főbb jellemzőit, valamint megnézzük, a nyugati társadalmakban mennyire valósult meg a modern matriarchátus.

I. Anyajogú társadalmak
fogalmak
A matriarchátust általában anyajogú társadalmi berendezkedésként értelmezzük, a patriarchális, azaz apajogú társadalom
ellentéteként. Felfogható egyfajta gyűjtőfogalomként, hiszen az anyajogú társadalmakon belül is vannak eltérések.
A matrilokális társadalomban a nő családjához tartoznak a gyerekek, az esetleges apa csak látogatja őket. Amennyiben létezik a
házasság intézménye, úgy megkötése esetén a férfi költözik a nőhöz vagy a nő családjához. A matrlineáris leszármazásban a
családnév, a rang és a vagyon nőágon öröaqklődik. A jelenleg is meglévő matriarchális társadalmak nem egységesek, mindegyik
némiképp eltérő struktúrát használ a közösség működtetésére. Pontosabb tehát matriarchális jellegű társadalmakról beszélnünk.
mai matriarchális jellegű társadalmak
Afrikában élnek a 20 millió lelket számláló akan -ok. A Szumátrán élő minangkabau törzs a második legnépesebb, nagyjából 6
millióan vannak. A khasi - k (khászik) Északkelet- Indiában élnek, körülbelül 1.4 millióan, a garo – k szintén Indiában, valamint
Bangladesben találhatók.  A mosuo-k (moszók) nagyjából 40.000 főt számláló társadalma Kínában,  a tibeti határhoz közel
található. A bribri – k Costa  Rica- n élnek, nagyjából 13.000-ren. Északkelet- Peruban a nagyjából 6.000 machiguenga -val, míg
Pápua Új- Guineán kb. 5.000 nagovisi- vel találkozhatunk, ha netán arra tévednénk. Ezeknek a népcsoportoknak a társadalma
különböző mértékben tartalmaz matriarchális elemeket, a matrilineáris berendezkedés azonban kivétel nélkül valamennyire igaz.
gazdaság
A mai matriarchális jellegű társadalmakban a gazdasági erőfölény jellemzően a nők kezében van. A családon belül a nők
birtokolják a földet, házat, vagyont, a férfiak csak haszonélvezői lehetnek. Természetesen a nők is öröklik a vagyont, általában a
legidősebb, de a khasi -knál és a garo- knál például a család legkisebb lánygyermeke örököl. A vagyon persze kötelezettségekkel
is jár, a minangkabau nőnek kötelessége a családja vagyonából férjét és a gyerekeket eltartani.
Ezekre a társadalmakra az önellátó gazdálkodás a jellemző. A földművelés, állattartás, halászat biztosítja a megélhetést, ezért a
legfőbb vagyon a föld. Az elektromosság használata a nagyobb közösségekben elterjedt, de itt is jellemzően kiegészítő szerepe
van, a kisebb közösségek törzsi színvonalon élnek. A házi, ház körüli munkákat jellemzően a nők végzik, a férfiak a halászattal,
állattartással foglalkoznak.  Híres a minangkabau férfiak rizsaratás utáni tradicionális tehénversenye, ahol párosával hajtott
teheneket futtanak. A mosuo közösségekben kizárólag a férfiak végzik a haszonállatok leölését, feldolgozását, összességében
azonban a nők dolgoznak többet. A nagovisi törzsben az a férfi dolgozhat egy nő kertjében, földjén, aki a nő aktuális társa, itt a
nők elsősorban irányítják a nehéz munkákat elvégző férfiakat.
vezető szerepek
Általában a nőké a vezető szerep a családon belüli és a közösségi kérdésekben. A férfi esetleg csak mint a legidősebb nő testvére
rendelkezhet némi hatalommal, mint a khasi- k esetében, vagy a férfiközösség kérdéseiben van joga dönteni, természetesen a női
vezetők akaratával összhangban. A minangkabau férfiak tudósok, politikusok lehetnek kellő tanulás után, ezt általában azok a
férfiak választják, akiket egy nő sem vett férjül. A mosuo falvakban a papok, sámánok (daba) kizárólag férfiak.
család
Igen gyakran több generáció él együtt egy családban, a családok pedig nemzetségeket, klánokat alkotnak. Némely közösségekben
a hivatalos házasság nem létezik, a párok hosszabb- rövidebb ideig tartó kapcsolatokban vannak együtt. Ez tartalmazhatja a közös
földművelő munkát, mint a nagovisi törzsben, de korlátozódhat főleg az éjszaki együttlétre, mint a mosuo – k esetében. Ahol
köttetnek házasságok, ott jellemzően exogám módon, azaz kifelé házasodnak, a nemzetségen belül nem. A khasi lányok
házasodhatnak idegennel, ám ekkor el kell hagyniuk a közösséget. A válás minden esetben gyors és egyszerű, a gyerekek és a
teljes vagyon mindig a nőnél marad. A gyerekek egyébként is minden esetben az anya családjával nevelkednek és annak nevét
kapják. A nők általában tudják, ki az apja az adott gyermeknek, de ha nem, akkor sem éri őket megvetés a közösség részéről. A
(vélt) apa látogathatja a gyermekét, vihet ajándékot neki és az anya családjának, de nem lesz a család tagja és a gyermekére
sincsen semmi joga. A garo családoknál jellemző, hogy a legkisebb lányt előre elrendezett házzasságban adják férjhez, mivel ő
örökli a vagyont. Itt a  ”fiúkérésnek” tradicionális, megszabott menete van, melynek során a garo vőlegény elszalad, a
menyasszony családja utánamegy és visszahozza. A vőlegény ismét elszalad, ismét visszahozzák, mindezt addig ismétlik, míg
vagy a menyasszony nem mond le a dologról, vagy a vőlegény nem adja fel a menekülést, elhívén arája fogadkozásait, miszerint
az tisztelni és szolgálni fogja.
összegzés
Látható tehát, hogy a mai matriarchális jellegű társadalmakban nincs szó a nemek közti bármilyen egyenlőségről. Bár a férfiak
örvendenek némi megbecsülésnek és megvan a helyük, szerepük a közösség életében, ám összességében az élet minden területén
alávetett szerepet játszanak. Amely közösségbe kezd beszivárogni a jóval modernebb külvilág, ott a férfiak igyekeznek munkát
vállalni és a saját keresettel önálló életet élni. A matriarchális jellegű társadalmak az önellátás szintjén rekedtek meg és csak ezen
a szinten tarthatók fenn.

II. A férfi felemelkedése

az ősi matriarchátus
Régészeti, mitológiai és vallási emlékek tanúskodnak arról, hogy a neolitikumban egy viszonylagosan egységes, matriarchális
jellegű vallási- társadalmi berendezkedés volt Európa legnagyobb részén. Ez alatt természetesen nem egy utópisztikus,
egyöntetűen nők uralta békés államot vagy államok sorát értjük, amit például Marija Gimbutas, a litván –amerikai archeológusnő
képzelt és ami azóta a „feminista történelem” egyik vezető tanává nőtte ki magát. Hasonló közösségi struktúrák, szokások és
vallások halmazát kell elképzelni, melyeknek megvoltak a viszonylag jól körülhatárolható közös vonásaik Az istenségek
nőneműek voltak, pontosabban ugyanazt az istennőháromságot imádták, különböző neveken. A vallási vezetők irányították a
közösségeket, ezek jellemzően nők voltak. A férfiak elsősorban  a férfiügyekben dönthettek, helyi vezetők illetve a katonai
vezetők is ők voltak, alárendelve a legfőbb papnőnek. A legfőbb égitest a Hold volt, az év pedig 13 hónapból állott, a holdhónap
időtartama ugyanis megegyezik a nő 28 napos ciklusának idejével. Mindez, a nő jóval magasabb státusza abból adódott, hogy őt
ismerték el a közösség sokkal hasznosabb tagjának, mert ő adta az új életet, az anyaság volt a legfőbb misztérium. A férfiakat
ugyanis nem tartották a fogamzás résztvevőjének.  A dolgok csak úgy megtörténtek, a szexhez kellett a férfi, a terhesség, szülés
viszont csak a nőt érintette. Biológiai ismeretek hiányában semmi okuk nem volt arra, hogy a rendszertelenül, több partnerrel
folytatott nemi élet és a kiszámíthatatlanul, valamikor bekövetkező terhességek között ok- okozati viszonyt állítsanak fel.  A
teherbe esést általában a szeleknek, vagy a folyóknak tulajdonították. A férfiak helyzete akkor kezdett javulni, amikor elismerték a
fogamzásban való részvételüket.
az uralkodás ára
A főpapnő, később királynő férjet választott magának. A király hatalmát azonban csak a királynő nevében gyakorolhatta,
beöltözve annak ruhájában, sokszor műmelleket viselve és akit a holdév egy bizonyos napján feláldoztak, hogy szétfröccsenő vére
megtermékenyítse a fákat, a termést és a nyájakat. Később a holdévből 19 évnyi Nagy Év lett, azaz eddig uralkodhatott a király
halála előtt. Még később a király helyett fiatal fiúkat áldoztak fel, aki ilyen áron megtarthatta életét és szerepét. Sok görög mítosz
és monda tartalmaz ilyen részeket, ha némileg megváltozott formában is.
 
indoeurópai invázió
Kr.e. 4.000 és 2.500 között több hullámban indoeurópai törzsek özönlötték el Európa középső és keleti részét. Harciasabb,
katonailag nagyobb erőt képviselő népek lévén a saját szokásaikat és vallásukat honosították meg a legyőzött népek körében. A
katonai- vallási vezetőik férfiak voltak, ahogy az isteneik is; a hatalom és a vagyon férfiágon  öröklődött. Az elfoglalt területeket
szép lassan a maguk képére formálták, habár ez a folyamat szükségszerűen kölcsönös volt. Görögországban a betelepülés később,
Kr.e. 1500 körül zajlott le, a régi és az új rend tudatos vallási konszenzusának eredménye lett a 12 olümposzi isten, melynek fele
nő, fele férfi.
összegzés
Számtalan nyoma van az európai kultúrában a neolit kor előtti matriarchális jellegű társadalmak meglétének. Nincs egyöntetű
vélemény a történészek közt a témát illetően, abban azonban megegyezhetünk, hogy erősen feminista szemüvegen kell szemlélni a
tudományt, ha valaki nők uralta paradicsomot, patriarchák által elpusztított matriarchális mennyországot szeretne látni a korabeli
Európában. Persze a feminista logika itt is bukfencet vet: Cynthia Eller egyetemi tanár a Myth of matriarchal prehistory (A
történelem előtti matriarchizmus mítosza) című könyvében azt bizonygatja: az egész elméletet csak a férfiak találták ki annak
alátámasztására, hogy a patriarchátus fejlettebb a matriarchátusnál. A történelemre érdemesebb ideológiamentesen tekinteni,
nemcsak egy bizonyos szemszögből.

III. Társadalmi változások és az egyenlőség

nőuralom
Mint láttuk, a matriarchális jellegű társadalmakban szinte minden téren a nők jutnak szerephez a férfiak rovására. Övék a vagyon,
ők a vezetők, ők döntenek a család ügyeiben és a gyermekek is hozzájuk tartoznak. A férfiak egyértelműen másodrendű, megtűrt
tagjai a közösségnek. A patriarchálisnak mondott nyugati társadalmakban olyan változások zajlottak le az elmúlt évtizedekben a
feminizmusnak köszönhetően, melynek eredményeképpen a férfiak jogai, lehetőségei egyre inkább korlátozva vannak a nők
javára, az eredmény pedig nemhogy a sokat emlegetett egyenlőség felé tendálna, de kísértetiesen hasonlít az anyajogú rendszerek
fentebb tárgyalt, férfiellenes jellegzetességeire.
gazdaság
A feminizálódó országokban évtizedek óta szisztematikusan zajlik a vagyon nők kezére való átjátszása. Bár a jövedelem nagyobb
részét a férfiak keresik meg, a törvények a nőknek juttatnak többet. A nők kevesebbet fizetnek a nyugdíjalapba, de többet vesznek
ki belőle. A családjogi törvények nemcsak komoly összegű gyerektartásra kötelezik a férfit, de bizonyos országokban
asszonytartás megfizetésére is. Sok helyen a vagyonközösség már együttélés során is megvalósul, vagyis a szerzés mértékétől
függetlenül váláskor a nőnek jár a vagyon fele. Tanulmányok mutatták ki, hogy habár a pénzt elsősorban a férfiak keresik, ám  a
nők rendelkeznek felette. A piac felismerte ezt a tendenciát,  ezért szólnak a reklámok egyre inkább a nőknek.
vezető szerepek
A kvótarendszert támogató feministák alkalmasság helyett nemi alapon akarják rendezni a politikai illetve a vállalati vezetők
kiválasztását. Követelésük szerint bizonyos számú helyet a parlamentekben, nagy cégek igazgatóságában kötelezően nők töltsenek
be, annak ellenére is, hogy esetleg vannak olyan férfijelöltek, akik tudásuk, tapasztalatuk alapján az adott pozícióra alkalmasabbak
lennének. Pedig manapság egy nő mesterséges hátszél nélkül is lehet vezető, ha rendelkezik a szükséges képességekkel,
kapcsolatokkal, tudással, befektetett munkával, felelősségvállalással – tehát mindazzal, amivel minden férfinak rendelkeznie kell,
aki vezető szerepre vágyik.
család
A feminizmus ellenségnek tekinti a mai családmodellt, mert a nők elnyomását látja benne – mint oly sok mindenben. A család
fogalmába szerintük az anya és a gyermekek tartoznak csak bele, a férfi a szükséges rossz, de semmi estre sem egyenrangú
résztvevője a közös életnek. Néhány feminista odáig megy, hogy a férfiak nagy részére még a szaporodáshoz sincs már szükség,
hiszen a spermabankokban annyi „betét” van, amivel többszörösen meg lehet újítani a Föld népességét. A férfi még az  apaságáról
sem győződhet meg egyes országokban, ahol az apasági vizsgálat egyéni kérése törvényellenes. A férfinak a kötelességeit muszáj
teljesítenie – sokszor börtönbüntetés terhe mellett – ám szinte semmi joga nincs az utódokra nézve. Váláskor szinte mindig az
anya kapja a gyermekeket, körülményektől függetlenül, az állam őt tekinti szinte egyedüli gondviselőnek, ő dönthet a sorsuk felől
minden kérdésben. Az anyaság önmagában nem érték a feminizmus szemében, a munka, karrier általi önmegvalósítás azonban
annál inkább. A házasságot egyre inkább felváltja az együttélés,  az egymás utáni kapcsolatok sorozata.
 
összegzés:
Könnyen párhuzam vonható a matriarchális jellegű társadalmak jellegzetességei és a nyugati társadalmak változásainak iránya
között. Ez a párhuzam határozott, jól érzékelhető markerekkel rendelkezik, jelenlétük azt mutatja, hogy nemcsak a férfiuralomtól,
de a feministák által oly sokszor emlegetett egyenlőségtől teljesen ellentétes irányba mutat a társadalmi berendezkedés
struktúráinak alakulása. A vagyon feletti női kontroll, a vezető szerepek erőszakos kisajátítása, az apaság és az apa –gyermek
kapcsolat elértéktelenítése, a nevelés és az oktatás feminizálása mind arra utal, hogy a modern feminizmus célkitűzése a modern
matriarchátus megteremtése. Egy olyan rendszeré, ahol a békés, boldog társadalom létrehozását a férfiak teljes elértéktelenítésével
és jogfosztásával kívánják elérni, olyan mértékű elértéktelenítésével és jogfosztásával, amiben a nőknek sosem volt részük a
nyugati történelem során.
 
felhasznált irodalom:
1. https://en.wikipedia.org/wiki/Kurgan_hypothesis
2. https://kutakodunk.wordpress.com/2011/10/10/matriarchatus-iii-%E2%80%93-nokozpontu-torzsek-a-valosagban-1-khaszik/
3. https://en.wikipedia.org/wiki/Mosuo
4. http://www.erdekesvilag.hu/a-minangkabauk-vilaga-tarsadalom-ahol-a-nok-parancsolnak/
5. http://www.webilium.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2153
6. http://konteo.blogrepublik.eu/2011/03/08/a-noellenes-vilagosszeeskuves/
7. https://en.wikipedia.org/wiki/Marija_Gimbutas
8. https://en.wikipedia.org/wiki/Garo_people
9. https://en.wikipedia.org/wiki/Akan_people
10. http://mentalfloss.com/article/31274/6-modern-societies-where-women-literally-rule
12. http://heliotricity.com/matriarchalsocieties.html
12. Robert Garves: The White Goddess
13. Robert Graves: The Greek Myths

http://www.ferfihang.hu/2016/01/10/matriarchatus-es-feminizmus/