A magisztrális gyógyszerkészítés múltja,

jelenlegi válsága és jövője Magyarországon

Dobson Szabolcs

Budapest, 2021

1
 TARTALOM

1. Út a gyógyszerkészítő (magisztrális) gyógyszerészetból a mába:

a szintetikus gyógyszerek dominanciájának kialakulása 5

A gyógyszertárak elrendezésének változása 5

A gyári késztermékek dominanciájának kialakulása 7

A tudomány 8

A szabadalmi rendszer 8

A társadalombiztosítás, a társadalom medikalizációja, a gyors receptírás szempontja 9

A gyógyszertárak és az orvosi ellátó hálózat közegészségügyi tényezővé válása 10

A gyógyszergyárak paradigmaváltása hatóanyaggyárakból kész gyógyszerformagyárakká 11

A gyógyszerészi szakmapolitika válasza a fenti folyamatokra 13

A magisztrális gyógyszerkészítés válsága 17

2. Kulturális érdekességek a magisztrális gyógyszerkészítés történetéből 20

Honnan ered a gyógyszer, a gyógyszertár és a gyógyszerész szó? 20

Honnan ered a vény szó? 20

Honnan ered az officina szó? 21

Miért nevezik tárának a patikai asztalt, ahol a gyógyszerkiadás zajlik? 22

Honnan ered a gyógyszertári forgópolc? 23

Honnan ered a méregszekrény? 23

Honnan ered a gyógyszertári fehér köpeny? 23

Higénia és magisztrális gyógyszerkészítés 25

Honnan ered a gyógyszertári aszeptikus gyógyszerkészítés 27

Miért bougie gép a buzsi gép? 28

A Hunfalvi féle porosztó eredete 29

A kúp(rúd)osztó tábla (citdivid) eredete 30

2
Miért kúp a végbélkúp? 31

Honnan ered a patendula? 32

Honnan ered a pistillus szó? Egy patikai eszköz neve, ami átment a növénytanba 32

Mióta nincs fából készült dörzscsésze és pisztillus a patikákban? 33

A patikaedény feliratok festéséről és átfestéséről (szignálásáról és átszignálásáról) 34

A rézmozsarak, avagy mikor vágták ki a patikusok a rezet? 35

A modern gyógyszertári súlyok eredete 36

Üvegedények: miért barna színűek a fényérzékeny anyagok állványedényei? 37

3. Példák a mai magisztrális vények problémáira 39

A színes disznózsír, mint csodaszer – történeti háttér 39

A Magyar Gyógyszerész Kamara által 2021. 10. 21-én kiadott nyilatkozat

a magisztrális gyógyszerkészítésről 40

Gyakorta miért csípnek, büdösek és/vagy színesek a magyar patikai fájdalomcsillapító

kenőcsök, és többbet érnek-e a bonyolult magisztrális fájdalomcsillapító kenőcsök
a hatóanyag nélküli placebónál? 42

Patikai (magisztrális) neomicines, efedrines, szteroidos orrcseppek 44

A patikai (magisztrális) gyógyszerekről és a hasonló gyári készítményekről 46

A reumásoknak adott "betonkenőcs" eredete 47

Honnan származik a Cremor aquosus? 48

Az adrenalinos (Tonogénes), perubalzsamos végbélkúp aranyeres panaszokra 49

Mindentbele típusú kenőcsköltemény 51

A Fastum géles kenőcs – amikor a Nyugat találkozik a Rákosi féle

Magyar Népköztársaság örökségével 52

A 31 összetevőből álló csodakenőcs 54

Az Opodeldoc gél eredete és a Szabványos Vényminták gyűjteménye

(Formulae Normales avagy FoNo) 56

A Mixtura pectoralis 58

3
Összeférhetetlenségi problémák 60

A bórsav és a bórax (nátrium-tetraborát)

Az ipekakuánát (hánytató gyökeret) tartalmazó köptetők –

Infusum ipecacuanhae FoNo VIII. 64

Egy (meg)rázókeverék 66

Az indometacin nemszteroid gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító plusz lidokain

helyi érzéstelenítő kenőcs kombinációk 69

Mikor nincs értelme a Burow (alumínium-acetát-tartarát) oldat használatának? 71

Miért szereti a magyar orvos az efedrin alkaloid sósavas sóját

a mozgásszervi fájdalmakra rendelt kenőcsökben? 72

Unguentum nasale (orrkenőcs) (FoNo VIII.) 73

Hajhagymák riadó! 74

A köhögésre adott Gutta ethylmorphini FoNo VIII. (etilmorfinos cseppek) 75

Miért éppen a csukáról nevezték el a csukamájolajat? 77

Unguentum refrigerans (hűtőkenőcs) a Szabványos Vényminták (FoNo) jelenlegi,

VIII. kiadásában 78

Magisztrális efedrines fogyasztóporok 79

4. Mit lehetne tenni a patikában előállított (magisztrális) gyógyszerek

területének megreformálása érdekében? 80

4
1. Út a gyógyszerkészítő (magisztrális) gyógyszerészetból a mába: a szintetikus
gyógyszerek dominanciájának kialakulása
1.1 A gyógyszertárak elrendezésének változása
Az orvosi tevékenységektől független gyógyszerészet létrejöttének alapvető oka az volt, hogy egyfelől a
gyógyszerek elkészítése idő- és szaktudásigényes tevékenység, másfelől nélkülözhetetlen volt egy speciális
hely, az apotheca, azaz mai fogalommal élve gyógyszertár működtetése.
Az apothecában az apothecarius, azaz a gyógyszertárban a gyógyszerész évszázadokon át alapvetően az
orvos receptjei alapján készítette el a gyógyszereket.
Az alábbi képeken négy úgynevezett officina (régi magyar nevén műterem – lásd a részletesebb
magyarázatot „Honnan ered az officina szó” fejezetben) vagy vevőtér látható négy korszakból, amely jól
szemlélteti az elmúlt kb. három évszázad változásait.
A bal felső sarokban a kőszegi patikamúzeum bútorzata látható a 18. századból, a jobb felső fényképen egy
gyógyszertár officinája az 1930-as évek közepéről, a bal alsó képen egy 1960-as évekbeli, míg a jobb alsó
képen pedig egy 2010 utáni patikabelső szerepel.
A 18. századtól az 1930-as évekig (sőt, egyre zsugorodó mértékben az 1950-es évekbe nyúlóan) alapvető
hasonlóság figyelhető meg. A gyógyszerész az officinában, az ott lévő asztalnál dolgozott, amelyet a rajta
lévő, és az 1930-as évekbeli fényképen látható úgynevezett táramérleg miatt táraasztalnak neveztek (lásd a
részletesebb magyarázatot „Miért nevezik tárának a patikai asztalt, ahol a gyógyszerkiadás zajlik”
fejezetben). A patikabútor polcain látható edényekben (standedényekben) és a fiókokban voltak azok a
gyógyszer alapanyagok, amelyekből a gyógyszerész elkészítette a gyógyszereket. A 18. századi
patikabútornak padja is volt, amelynek fedele felhajtható lehetett, és az alatta lévő ládákban szintén
alapanyagok, pl. gyógynövényi részek voltak. Ezért nevezte el Carl von Linné (Carolus Linnaeus) például
az orvosi zsályát latinul Salvia officinalisnak, mert itt az officinalis azt jelenti, hogy a patika officinájából
való, hiszen ott történt a tárolása és a feldolgozása. Vagyis voltaképpen nem orvosi, hanem gyógyszerészi
zsályának kellene neveznünk. De az orvosi pióca régi magyar neve is műtermi nadály volt, mert ezt is az
officinában tartották.
Mármost, ez a modell, vagyis az officinában való gyógyszerkészítés nálunk az 1950-es gyógyszertár
államosítástól kezdett tömegesen és tervszerűen megszűnni. Helyette a gyógyszerész által készített
gyógyszerek munkafolyamatai külön laboratóriumot kaptak, amely a mai napig így van. Ennek a
folyamatnak a mozgatója Magyarországon az úgynevezett szovjet mintájú gyógyszertár modell volt, ami
tulajdonképpen eredetileg orosz mintát jelentett. Az Orosz Birodalomban, majd a Szovjetunióban ugyanis
a gyógyszerkészítést és a gyógyszerek kiadását már jóval korábban kettéválasztották. Ebben könnyű a
bölcsességet látni: hazánkban is volt panasz arra, hogy a betegek elterelték a gyógyszerész figyelmét.
Nálunk az első orosz mintájú gyógyszertár (Hunnia) már 1920-ben megjelent Budapesten, vélhetően volt

5
orosz hadifogoly gyógyszerészek hozták haza. Azonban a gyógyszertárak ilyen tömeges átalakítása már az
államosítás után zajlott.

Az első orosz, illetve szovjet mintájú gyógyszertárak Magyarországon

Érdekesség, hogy 1936 július 15-én Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja rendelettel tiltotta meg a
dohányzást a patikában az alábbi szöveggel: „A gyógyszertárakban mint közegészségügyi intézményekben,
számtalan olyan gyógyszer van, amely a dohányfüsttől a szagot átveszi és sokáig megtartja. Köztudomású,
hogy a gyógyszertárak kiszolgáló helységében nagyszámú várakozó dohányzik, így indokolt ennek
megszüntetése. Ennélfogva elrendelem, hogy a vezetésem alatt álló törvényhatóság területén elhelyezett
gyógyszertárakban, anyagraktárakban és laboratóriumokban dohányozni nem szabad és ezen tilalomról jól
látható helyre kifüggesztett „Dohányozni tilos” feliratú táblák útján figyelmeztessék állandóan a
közönséget.”
A fenti elvek és folyamatok eredményét láthatjuk az 1960-as évekbeli patikabelsőn (jobb alsó kép): itt már
eltűntek a polcokról a standedények, pontosabban átkerültek a laboratóriumba. Értelemszerűen eltűnt az
asztalról a táramérleg is és megjelent a pénztárgép (az első patikai pénztárosok Budapesten jelentek meg az
1800-as évek végén), és immár mindenki, gyógyszerész, asszisztens és pénztáros is fehér köpenyben van (a
fehér köpeny eredetét lásd az „Honnan ered a gyógyszertári fehér köpeny?” fejezetben). A polcokon
megjelentek a gyári késztermékek, amik az 1930-as években készült fotón még a táraasztal vitrinessé
átalakított polcain láthatóak, legalább is a vény nélkül (úgynevezett kézi eladásban) kaphatók.

6
A 2010-es években készült fényképen lényegében már az 1960-as évekre általánossá vált officina modell
látható azzal a lényeges különbséggel, hogy megszűnt a patikai pénztáros szakma és a polcok roskadoznak
a gyári késztermékektől.

Gyógyszertári officinák a 18. századtól a 21. századig

A következő kérdés az, hogy miként jelentek meg ezek a gyári készítésű gyógyszerek a patikákban?

A gyári késztermékek dominanciájának kialakulása

Ha egy egyetemi gyógyszertan- vagy gyógyszertechnológia könyvet a kezünkbe veszünk, azt gondolnánk,
hogy a színtiszta tudomány, a gyógyszertan (farmakológia), a kémia és egyebek mozgatták a gyógyszerészet
fejlődését-átalakulását. Ez azonban messze nem ilyen egyszerű.
A tudomány ugyanis mindig adott társadalmi környezetben létezik, amelynek jellemzői meghatározó
hatásúak lehetnek a tudomány fejlődésére és annak társadalmi következményeire.
Az alábbiakban dióhéjban áttekintjük a gyógyszerészet átalakulását mozgató tényezőket az alábbiak szerint:
• tudomány,
• szabadalmi rendszer,

7
 • társadalombiztosítás, a társadalom medikalizációja, a gyors receptírás szempontja,
• a gyógyszertárak és az orvosi ellátó hálózat közegészségügyi tényezővé válása,
• a gyógyszergyárak paradigmaváltása hatóanyaggyárakból kész gyógyszerformagyárakká,
• a gyógyszerészi szakmapolitika ezekre adott válasza.

A tudomány
A 18. századból kiindulva, ez volt a gyógynövényekre alapozott orvoslás és gyógyszerészet aranykora.
Magyarországon az akkori több, mint 2700 féle gyógyszer alapanyag kb. 52%-a tisztán gyógynövényi
eredetű volt. A kémiai szerek aránya csak 12%-ot tett ki, aminek jó része szervezlen volt (mint pl. a cink-
oxid). A 19. századtól megjelent a gyógyszeripar, a természettudományok forradalmi fejlődésnek indultak.
A patikák polcain, a standedényekben, és a gyógyszerösszetételekben egyre gyakoribbá váltak a gyári
előállítású ható- és segédanyagok (különösen a szerves szintetikus vegyületek), ám a gyógyszereket
egyelőre alapvetően továbbra is a gyógyszerész készítette, mint az előző évszázadokban.
A gyógynövények sem tűntek el, csak nagy részük a „mainstream” gyógyszerek csoportjából átkerült a
komplementer vagy a homeopátiás kategóriába, mint ahogyan a régi vallás istenei nem tűnnek el, hanem
alvilági démonokként megjelennek az új vallásban.

A szabadalmi rendszer
Kezdetben a gyógyszereket nem lehetett szabadalmaztatni, mert úgy vélték, ezzel egész társadalmakat
szolgáltathatnának ki magánérdekeknek és vészhelyzetekben akár zsarolásoknak. Így hazánkban az 1876.
évi XIV. törvénycikk 54§ szerint: „Gyógyszerek vagy betegségek elleni óvszerek készítésére, továbbá oly
felfedezésekre, találmányokra vagy javításokra, melyeknek alkalmazása közegészségi tekintetekből meg nem
engedhető, szabadalom nem adatik.”
Hamarosan kiderült azonban, hogy a szabadalmaztathatóság hiánya gátolja a befektetők és az innováció
megjelenését, így a gyógyszeres terápiák fejlődését. Ezért aztán nálunk az 1895. évi XXXVII. törvénycikk
2§ paragrafusa már az alábbiak szerint rendelkezett: „Szabadalom nem engedélyezhető oly találmányra:
. . . 4. emberi és állati élelmezésre szolgáló cikkekre, gyógyszerekre és oly tárgyakra, amelyek vegyi* úton
állíttatnak elő ; ezek előállításánál alkalmazandó eljárás azonban szabadalmazható.”
Az aláhúzott rész kiemelten fontos. Ezt nevezik eljárásszabadalomnak, amikor tehát a hatóanyag nem volt
védett, csak a hozzá vezető kémiai előállítás (azaz szintézis) útja(i). Így próbálták összhangba hozi a
társadalmi és a magánérdeket. Vagyis, ha valaki volt olyan ügyes, hogy más úton mégis elő tudta állítani az
adott hatóanyagot úgy, hogy nem sértett szabadalmat, az törvényesen gyárthatta az adott gyógyszert. Ezt a
szabadalmi rendszert örökölte meg a szocialista gyógyszeripar is.

8
Ezt az 1895-től érvényes rendszert majd csak 99 év múlva, 1994-ben váltja fel hazánkban amerikai
nyomásra az eljárásszabadalom, amikor maga a hatóanyag védett, függetlenül a hozzá vezető előállítási
utaktól. Ezen változás mozgatórugója a gyógyszerkutatások hatalmasra duzzadó költségei és időtartama
volt.
Érdemes megfigyelni, hogy sem az 1876. évi XIV. törvénycikk, sem a későbbi jogszabályok nem adtak
kizárólagossági jogot a gyógyszerészeknek a gyógyszerek készítésére. Amire a gyógyszertáraknak
monopóliumuk volt, az a gyógyszerek forgalmazása, bár az illatszertárosokkal (drogériákkal) és olykor a
szatócsboltokkal lényegében folyamatos csetepaté ment évtizedeken át a határterületi súrlódások miatt.
Ez azért lényeges, mert a fenti joghézag volt a gyógyszeripar alapja: ha ugyanis gyógyszer gyártható volt a
patikákon kívül, akkor nem volt akadálya annak, hogy például festék- és vegyigyárak, patikai
laboratóriumokból kinőtt vállalkozások hozzáfogjanak gyógyszert előállítani. Ezt a magyar gyógyszerészi
szaksajtó is tárgyalta egyébként az 1920-as években, Richter Gedeonnal példálózva, aki ugyan nem az első
gyógyszergyártó volt hazánkban, de az első olyan gyógyszerész, aki a gyógyszertárát teljesen otthagyva,
azt eladva elment színtiszta gyógyszergyárosnak. Többnyire a gyógyszerészek, még ha gyógyszergyártással
foglalkoztak is, nehezen vagy nem szakadtak el a gyógyszertártól.
Azt is figyeljük meg, hogy a törvényben a vagyi úton előállított gyógyszerekről esik szó, tehát a növényi
eredetűekről nem. Azokat nem védte szabadalom. Ez is komoly szerepet játszott abban, hogy a szintetikus
hatóanyagkutatáson legyen a hangsúly, és oda vezetett, hogy a növényi gyógyszerekkel kapcsolatos
kutatások mennyisége meg sem közelíti a szintetikus gyógyszerekét, főleg, ami a nagyon drága klinikai
vizsgálatokat illeti.

A társadalombiztosítás, a társadalom medikalizációja, a gyors receptírás szempontja

Hazánkban a betegbiztosítás 1891-től vált részlegesen kötelezővé, de már önkéntes alapon korábban
elindult. Ugyanis hiába vannak hatékony modern gyógyszerek, ha túl drága az orvos és a gyógyszer. Ennek
megoldása volt a betegbiztosítás intézménye. Az állam ily módon törvényi eszközökkel hatalmas pénzeket
irányított és irányít a mai napig az orvosi ellátásba, a gyógyszerkészítésbe és a gyógyszergyártásba, ezen
belül a kutatás-fejlesztésbe.
Ez vezetett a társadalom medikalizációjához, ahhoz a helyzethez, amikor az emberek számára természetessé
vált az orvosi és a gyógyszerészi szolgáltatások igénybevétele, a gyógyszer használata. Korábban ugyanis,
az 1800-as évek elején olykor elkergették az orvost a kolerajárványok idején és a települések elöljárói nem
mindig támogatták a gyógyszertár nyitását sem, mert minek az: az a kevés gyógyszer megtalálható az orvos
házi gyógyszertárában, olykor még az sem fogy el és a nép amúgy sem él patikaszerekkel.
Ezt mutatja például Karcag város elöljáróságának egy 1822-es döntése:

9
Mindez gyökeresen megváltozott, olyannyira, hogy társadalmunk gyakorlatilag gyógyszerfüggővé vált.
Magyarországon a biztosítottak lakosságon belüli aránya családtagokkal együtt 1938-ra már elérte a 31%-
ot, és később tovább emelkedett.
Mindennek következtében az Orvosi Hetilap egyik korabeli írása szerint, míg az 1920-as években
Budapesten egy körzeti orvosnak 1-2 órás rendelés alatt 8-9 beteget, addig a 30-as évek végén 20- 30
biztosítottat kellett ellátnia. Egy betegre 4-5 perc jutott. Ez azzal a következménnyel is járt, hogy az
orvosoknak egyre kevesebb idejük volt hosszú, patikai készítésű (magisztrális) vények felírására, és ezt
szívesen cserélték fel azzal, hogy a gyári késztermékek rövid neveit írták fel a vényekre. Ez értelemszerűen
önmagában is hátrányos helyzetbe hozta a gyógyszertári gyógyszerkészítést és ennek ellensúlyozására
vezette be később a Szabványos Vényminták gyűjteménye (Formulae Normales) az egyes összetételek rövid
neveit. Ez így van a mai napig, és ennek oka tehát eredetileg a gyári termékekkel való versenyképesség
biztosítása volt.
Közben 1914-ig jelentősen nőtt a lakosságszám és az átlagéletkor is, csökkent a gyermekhalandóság. Ezek
szintén a gyógyszerpiac forgalmát fokozó tényezők voltak.

A gyógyszertárak és az orvosi ellátó hálózat közegészségügyi tényezővé válása

Az idő előrehaladtával, a fenti folyamatok révén egyre több orvos dolgozott és egyre nőtt a patikák száma
is, amely az 1910-es évek végére az akkori Magyarországon közel 2000 volt. Ezt Trianon csaknem
megfelezte, majd a gyógyszertárak száma ismét szaporodásnak indult, de az Nagy Gazdasági Világválság
ezt a szektor, és benne a gyógyszerészeket is rendkívül súlyosan érintette. Gyakran lett téma a
patikaalapítások túlzott száma. A II. Világháború idején az átmeneti területvisszacsatolások miatt a patikák
száma kb. a Trianon előtti szintre nőtt, majd értelemszerűen visszazuhant. A háború végén valamivel több,
mint 1400 gyógyszertára volt az országnak. A szocialista időszakban ez a szám lényegesen nem változott,
de ezen belül dinamikus átalakulások zajlottak; számos gyógyszertárat bezártak és sok újat nyitottak. Az
1990-es rendszerváltás után, a patikaprivatizáció és az új magánpatikák megnyitása, később pedig a

10
liberalizáció hozott új fejezeteket a gyógyszertárak életében, amelyek eredményeképpen a hazai
gyógyszertárak száma 2300 fölé emelkedett.

A gyógyszergyárak paradigmaváltása hatóanyaggyárakból kész gyógyszerformagyárakká

Kezdetben a gyógyszergyárak hatóanyagokat gyártottak és szállítottak, majd az 1920-as évektől kezdett
erősödni a késztermékgyártás, amikor kezdtek megjelenni a tömeggyártásra kivlóan alkalmas
gyógyszerformák, különösen a tabletta.
Például az 1910-es hazai gyógyszerárszabásban (Taxa Medicamentorum-ban) a kb. 2500 felsorolt (hivatalos
és nem hivatalos, azaz gyógyszerkönyvben szereplő és nem szereplő) gyógyszeranyag közül 240 db.-nak
(9,6%) volt legnagyobb egyszeri adagja ≤0,5 g, amely már tablettázható mennyiséget jelenthet. A fizikai-
kémiai tulajdonságok 177 db. esetében nem zárják ki azonnal a tablettázhatóságot. Csakhogy, abben az
időben a hatályos III. Magyar Gyógyszerkönyvben 1909-ben csak 2 pasztilla (szantonin féregirtó és
nitroglicerin) szerepelt, míg a IV. Gyógyszerkönyvben, 1934-ben pedig már 25 tabletta (hazánkban a
Szabványos Vényminták elődje, a szegénysorsú betegeknek az államkincstár terhére rendelhető magisztrális
összetételeket tartalmazó Norma Pauperum1932-es V. kiadása vezette be hivatalosan a tabletta
gyógyszerformát). Ennek az volt a magyarázata, hogy a IV. Magyar Gyógyszerkönyv volt az utolsó olyan,
amely a gyógyszertári gyógyszerészetre fókuszált, és a korabeli szakmapolitika ily módon is,
gyógyszerkönyvi tabeltta előiratokkal szerette volna segíteni a gyógyszerészek versenyképességét a
gyógyszergyárakkal szemben.
Fontos megemlíteni, hogy 1933-ban megkezdődött hazánkban a kötelező törzskönyvezés, amely
értelemszerűen legelsősorban a gyógyszergyárakat érintette, de mellettükakkor még több gyógyszertárnak
volt saját törzskönyvezett készítménye is.
A gyógyszergyárak tehát kezdték felismerni a lehetőséget arra, hogy ne csak hatóanyagot, hanem
készterméket is szállítsanak a patikákba. Az alábbi fényképen ennek az átmeneti állapotnak az emléke
látható, amikor is a Richter gyár nemcsak Kalmopyrin tablettákat gyártott, hanem még ömlesztve, por
formában is szállított hatóanyagot a patikáknak.

11
Meg kell jegyezni, hogy a modern gyógyszerformák nagyon jelentős szerepet játszottak a szintetikus
hatóanyagok elterjedésében. Ez kimutatható a Szabványos Vényminták I. kiadásában is (1939). Ebben
összesen 224 féle hatóanyag szerepel, amelyből 95 volt szerves szintetikus, avagy organikus (42,4%).
Azonban, ha a modern, gyógyszeriparban is jól gyártható gyógyszerformákat (tabletták, injekciós oldatok,
kúpok. belsőleges oldatok) nézük, ezekben a szerves szintetikus hatóanyagok aránya felülreprezentált (azaz
nagyobb, mint 42,4%). Ez nem véletlen, hiszen ezek többnyire kismennyiségben is erős biológiai hatást
kiváltó, jól definiált, kristályos vegyületek, amelyeket nagyon jól lehet az ipari gyógyszergyártás céljaira
használni. Ez látható részleteiben az alábbi ábrán.

12
Formulae Normales I (1939): a korszerű (főleg gyári) gyógyszerformák és a szintetikus hatóanyagok
összefüggése

A gyógyszerészi szakmapolitika válasza a fenti folyamatokra

A korabeli gyógyszerészi szakmapolitikusok meghatározó része rossz szemmel és aggodalommal figyelte
a gyógyszeripar előretörését, különösen ami a tablettagyártást illette. Ugyanis a gyógyszerészi hivatásra
nélzve alapvetően veszélyesnek tartották azt, hogy a gyógyszertári gyógyszerkészítés elsorvad, és helyette
a gyógyszerészek csak leemelik a polcról a gyári gyógyszereket.
A szakmapolitika által megjelölt problémák:
- olyan gyári készímények vannak, amelyek gyári előállítását semmiféle tudományos vagy
gyógyszertárban meg nem valósítható gyakorlati előny nem indokolja.
- a tömeges tablettagyártás, amelyekkel egy korabeli cikk szóhasználatával „szemérmetlenül,
minden magasabbrendű cél nélkül, egyszerűen a gyógyszerész kenyerére törnek, elvonván tőlünk
azt a munkadíjat, melyből a gyógyszerész, s a gyógyszertár alkalmazottai élnek”.
A helyzet orvoslására, lényegében a gyógyszeripar elleni fellépés céljára a Magyarországi Gyógyszerész
Egyesület 1935. május 12-én, Budapesten tartott közgyűlésén Tauffer Gábor elnök bejelentette tervét egy
Gazdasági Szolidáris Front megalakítására. Ennek volt eg „Nostra” mozgalma, amelynek keretében a cél az
volt, hogy központilag egységesített csomagolásban, de az egyes gyógyszertárakban helyben előállított
gyógyszerek kerüljenek a betegekhez. Egy tabletta előiratgyűjteményt is kiadtak 1935-ben, és elhatározták,

13
hogy a már említett Norma Pauperum átalakításával kiadják a Szabványos Vényminták gyűjteményét, azaz
a Formulae Normalest.
1936. január 11-én, majd február 11-13-án egy Magyarországi Gyógyszerész Egyesület kebelében
megválasztott bizottság kidolgozta a VI. Norma Pauperum (1935. január 1.) vénymintáinak
megváltoztatását és kiegészítését szolgáló részletes javaslatát, és azt az elnökség a választmány 1936. évi,
március 21-i ülése, majd a június 6-i egri országos közgyűlés elé terjesztette.
A Formulae Normales név onnan ered, hogy annak idején az orvos háromféleképpen rendelhetett
magisztrális gyógyszert:
- Magistraliter írott (formula magistralis): az orvos a gyógyszert egyénre szabottan, minőségi és
mennyiségi összetétellel és az elkészítés módjával rendelte (a Magister, azaz az orvos által
összeállított gyógyszer).
- Hivatalos formula (formula officinalis szerinti) rendelés: a gyógyszerkönyvben feltüntetett
néven, az összetételt nem részletezve történt a rendelés.
- Normaliter (formula normalis szerinti) rendelés: az orvos az 1898 évi 99.000 sz. belügyminiszteri
körrendelethez csatolt szabályzat értelmében nyilvános felügyelet alatt álló alapok, betegsegélyező
pénztárak költségeire gyógyszereket a kijelölt vényminták alapján rendelt.
Ez utóbbi, tehát a normaliter gyógyrendelés az, amelynek az emlékét a Formulae Normales hordozza.
Végül is a Hivatalos Lap 1939. 29-i számában kihirdetésre került a m. kir. Belügyminiszter 189549/1939
B. M számú rendelete a Formulae Normales I. kiadásáról.
A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület ezt a saját költségén zsebkönyv formában is megjelentette és az
volt a terv, hogy ezt osztogatják az orvosoknak, hogy ebből rendeljenek az egyes vények rövid nevével
magsiztrális gyógyszert a gyáriak helyett. A Formulae Normales e kiadása látható az alábbi fényképen.

14
 A Formulae Normaes I. (1939) a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület kiadásában

Csakhogy az öröm nem tartott sokáig: a gyógyszergyárak megtámadták a Formulae Normalest, mint
gyógyszergyár-ellenes szakmapolitikai fegyvert, mert abban az érdekeiket sértő összetételek is szerepeltek,
és hosszas háborúskodás után az állam nekik adott igazat.
Új Formulae Normales rendelet jelent meg 1941-ben, amely törölte, illetve módosította a gyárak által
sérelmezett összetételeket.
Gyakorlatilag ez volt a magyar gyógyszergyáró gyógyszerészet Waterloo-ja, mert innentől teljesen
nyilvánvalóvá vált, hogy a patikai gyógyszerkészítés csak kiegészítő szerepet tölthet be, és a gyógyszertárak
fő funkciója a gyári készítmények disztribúciója a lakosság felé.
Ilymódon tehát a mai gyógyszertárak pontosan azt a pokolbéli víziót testesítik meg, amit az 1920-as – 1930-
as évek szakmapolitikusa el akartak volna kerülni.
A Formulae Normales II. kiadásának 1941-es megjelenésével tehát a gyógyszerészet hazánkban
szimbolikusan és mintegy jogi értelemben is átment egyfajta paradigmaváltáson.
Ez nagyon komoly csapás volt a gyógyszerészet egészére nézve is, hiszen egy központi gyógyszerészi
szerepkör alól csúszott kia a szőnyeg, amennyiben ez a hivatás alapvetően arra született, hogy a
gyógyszerész gyógyszert készítsen. Ez immár alapvetően a gyárakba vándorolt és azóta fokozottan tart a
gyógyszerészet útkeresése az újabb szakmai misszió(k) iránt.
A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület akkori elnökéről, aki a Formulae Normales létrejöttében alapvető
szerepet játszott, érdemes megemlékezni. Ő volt dr. Tauffer Gábor (1884. 01. 16. – 1945. ?. ?), aki

15
elsősorban jogász és kersztény-nemzeti platformon politizáló közéleti személyiség volt, de édesapja
patikáját tovább kellett vinni, így gyógyszerész végzettséget is szerzett. A Magyarországi Gyógyszerész
Egyesületnek 1918-1935 között alelnöke, majd 1935-1940 között elnöke volt. A parlamentben pedig a
Kereszény Nemzeti Szocialista Front nevű fasiszta párt képviselőjenént tevékenykedett, mert nézetei
fasizálódtak. 1945-ben ismeretlen körülmények között vélhetően Sopronkőhidán kivégezték, bár a háború
után keresték mint háborús bűnöst és úgy gondolták, hogy külföldre menekült.

Dr. Tauffer Gábor (1884. 01. 16. – 1945. ?. ?.)

A Formulae Normales vénymintáinak gyógyszertechnológiai kidolgozását Dr. Mozsonyi Sándor orvos-

gyógyszerész professzor (1889. 03. 15. – 1976. 09. 02.), a Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi
Gyógyszertárának, majd a belőle alakult Egyetemi Gyógyszerészeti Intézetének igazgatója irányításával
munkatársai végezték. Az alábbi fényképen középen, csokornyakkendőben Ő látható, mellette két közeli
munkatársa, balján Csipke Zoltán, jobbján Némedy Imre gyógyszerésszel.

16
Az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár kollektívája 1936/37-es tanévben. Középen
Mozsonyi Sándor, balján Csipke Zoltán, jobbján Némedy Imre

Összességében a Norma Pauperum-ok és Formulae Normalesek kiadásai az alábbiak:

Norma Pauperum-ok (6 kiadás): I. /1850/, II. /1872/, III. /1893/, IV. /1898/, V. /1931/, VI. /1935/.
Formulae normales (FoNo) (7 kiadás): I. /1939/, FoNo II /1941/, FoNo III. /1954/ + Add. /1956/, IV.
/1958/, V. ( 1967), VI (1987), VII (2003); VIII (2021)

A magisztrális gyógyszerkészítés válsága

A több összetevőt tartalmazógyógyszerek alapvetően jellemzőek voltak a gyógyszeripar előtti történelmi
időkre és később a szintetikus hatóanyagok kombinálása is általános volt.
A Formulae Normales I. kiadása Emil Bürgi (1872-1947) svájci farmakológus gógyszerkombinációs
elméletét és gyakorlatát vette példaképként. Bürgi elmélete alapján minden hatóanyagnak van/vannak
főhatása/főhatásai és vannak mellékhatásai. A jó kombinációkban a főhatások összeadódnak (vagy additív,
vagy szinergista módon), ami lehetővé teszi az egyes összetevők adagjának csökkentését. Ezáltal viszont a
mellékhatások is csökkenthetők, vagy azok ki is olthatják egymást.

17
Ekkor még nem voltak modern értelemben vett klinikai vizsgálatok, csak laborvizsgálatok, illetve klinikai
esetek/esetsorozatok. Természetesnek tekintették azt, hogy íróasztal mellett lehet lehet gyógyszereket
tervezni.
Később kiderül, hogy mégsem, hanem mindenképpen muszáj a klinikumban az empíriára támaszkodni.
Ekkor paradigmaváltásra került sor, amely túlhaladottá tette a magisztrális gyógyszerrendelés Bürgi féle
elveit.
Az első kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálatra (patulin nátha ellen, Anglia) csak 1943-ban, míg az első
randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatra (sztreptomicin tüdő tbc ellen) szintén Angliában, 1946-ban
került sor. Hazánkban 1951-től váltak kötelezővé a klinikai vizsgálatok.
Érdemes felfigyelni arra, hogy a szintetikus gyógyszerek még azelőtt váltak dominánssá az 1930-as - 1940-
es évekre, hogy a modern klinikai vizsgálatok kora elkezdődött volna.
A magisztrális készítmények egykor nagyon kifinomult rendelési elvei kezdtek a feledés homályába merülni
az orvosképzésben, és minden, ami perifériára szorul, az archaizálódik, primitívebbé válik.
Elfelejtődnek régi rendezőelvek, szétesik a logikai keret, elsatnyul az oktatás. Marad az örökség mélyebb
értelmezés nélküli továbbadása, a másolások és az elvek ismeretének hiánya miatt mutálódva és eltorzulva.
Az újabb vények kidolgozása esetén leggyakrabban szintén ez a jellemző.
Mindebből következően, a mai magisztrális vények zömére egyszerre jellemző a klinikai vizsgálatok előtti
korszak gondolkodásmódja, ám a korszak egykori rendező elvei ismeretének hiánya.
A magisztrális gyógyszerkészítés sok országban (pl. angolszász országok, Észak-Európa, vagy a
környékünkön Szlovákia és Románia) eltűnt vagy nagyon erősen visszaszorult (Németország, Ausztria).
Azonban, ahol létezik, mint az utóbbi két országban, ott hazánkhoz képest jóval részletesebb szakmai
irányelvek és minőségbiztosítási előírások szabályozzák ezt a tevékenységet, amely ily módon a hazaihoz
képest jóval megbízhatóbb szakmai alapokra került.
Magyarországon, talán a Szabványos Vényminták (Formulae Normales) létezése, a szocialista korszak gyári
gyógyszerhiányainak pótlása, majd a később, mindmáig az olcsó gyógyszerek iránti igény jelentős
hajtóereje maradt a magisztrális gyógyszerrendelésnek. A polipragmáziának általában és a magisztrális
gyógyszerrendelésnek is lehet mozgatója a betegek megfelelő kivizsgálásának és a valódi oki terápiának a
hiánya. Egy nem megfelelően működő egészségügyben egyszerűbb lehet inkább gyorsan rendelni valami
gyógyszert. Ez gyakran találkozhat a betegek elvárásaival is.
Ezeken felül ez a terület ezidáig, hosszú évtizedek óta kívül maradt részletes hatósági szabályozáson. A
hazai gyógyszerhatóság alapvetően a Formulae Normales-re összpontosította figyelmét, amelyet ő szerkeszt
és jelentet meg, míg a „nagyképre” nem fordított és nem fordít kellő figyelmet. Ennek oka az is, hogy eddig
senki sem tudta igazán, mi zajlik a Formulae Normales-en kívüli receptúrában, vagyis nem volt átfogónak
nevezhető képünk ennek részletes jellemzőiről. Ily módon a magisztrális gyógyszerkészítés szakmai

18
minősége lesüllyedt. Az első Formulae Normales 1939-ben az akkori modernnek számító szakmai elvek
(lásd Bürgi féle elmélet) alapján íródott és korszerű készítményeket tartalmazott. Ilyen értelemben rendkívül
példamutató az, amit elődeink alkottak.
Mindenképpen alapos reform szükséges ahhoz, hogy a magyar betegeket méltóképpen szolgáljuk és
felnőjünk elődeinkhez. Korszerű magisztrális gyakorlatot létrehoznunk, amely megtartja az értékes
vényeket, tudatosan korrigálja vagy elveti a rengeteg orvosi és/vagy gyógyszerészeti szempontból hibás
összetételt. Az egyedi gyógyszerrendelés továbbrA fontos érték lehet sok beteg számára.
2019-ben megkezdtük a www.mgisztralisvenyek.hu adatbázis felépítését, a mai Formulae Normales-en
kívüli orvosi receptek összegyűjtését. Jelelleg ebben az adatbázisban 1176 ilyen vény került számos módon
kutatható feldolgozásra. Célunk részben az, hogy az orvosoknak és a gyógyszerészeknek segítséget
nyújtsunk számukra ismeretlen vények ellenőrzéséhez, mások hasonló rendeléseivel való összevetésekhez,
és legfőképpen szakmai alaput adjunk ahhoz, hogy a jelenlegi vényírási gyakorlatot és annak problémáit
mélyebben megismerhessük, ezáltal pedig egy reformfolyamat előkészítését segítsük.
Még 2019-ben végeztünk egy vizsgálatot is 112 magisztrális vény értékelésével. 112 vény jellemzőit
vizsgáltuk meg. A vények összetételének racionalitása 37,5% (42 db.) esetében megkérdőjelezhető, míg
a fennmaradó 70 vény (62,5%) jelentős többségében teljesen nem támasztható alá. Tekintettel arra, hogy
a vények 89,3%-a külsőleges (helyi) alkalmazású volt és a szisztémás hatású összetételek között is csak
2 db. tartalmazott erős hatású szert, a Formulae Normalesen kívüli magisztrális vények túlnyomó
többsége nem képvisel jelentős gyógyszerbiztonsági kockázatot. A 112 vény közül 55 esetben (49%)
használtak fel az orvosok törzskönyvezett gyári készítményeket, amely felveti a téma pénzügyi jelentőségét
is (gyógyszerkassza).
Fontosabb helyteleníthető gyakorlatok:
• a bórsav és az alumínium-acetát-tartarát (Burow) széleskörű alkalmazása
• a szteroidhígítások jelentős része
• a cink-oxid szteroid kenőcsökben való használata (bonthat egyes szteroidokat)
• a Tonogen (adrenalin) oldat végbélkúpokban történő alkalmazása (a Tonogen utoljára végbélkúpban a
Formulae Normales II kiadásában szerepelt 1948-ban, majd a III. kiadásból (1954) már kimaradt.
• az efedrin mozgásszervi panaszok kezelésére szolgáló kenőcsökben való rendelése
A fenti történelmi folyamatok következtében a Formulae Normales-en kívüli receptek a
gyógyszertechnológiai hibák és a hatástani értelmetlenségek melegágyaivá váltak. A magyar magisztrális
gyógyszerkészítés fényévnyire maradt le minőségbiztosítás területén például a némettől. Bár a jogi keretek
nagyjából léteznek, de a minőségbiztosítási dokumentációs rendszer hiánya, a szakmai ajánlások
elégtelensége és a technológiailag hibás vények elkészítését szankcionáló hatósági ellenőrzés hiánya a nem
megfelelő egyetemi képzéssel oda vezetett, hogy manapság egy sarlatánipar virágzik.

19
2. Kulturális érdekességek a magisztrális gyógyszerkészítés történetéből

Honnan ered a gyógyszer, a gyógyszertár és a gyógyszerész szó?

A gyógyszertár szót, csakúgy, mint a gyógyszert és a gyógyszerészt, a nagy nyelvújító, Bugát Pál
orvosprofesszor alkotja meg az 1820-as évek végetáján. Ezzel egyidejűleg használták még a
gyógytár/gyógytáros és a gyógyszertáros szavakat is, mint olykor még manapság is. A különbség elég nagy,
ha meggondoljuk, hogy az Apotheker vagy a pharmacist szó szerinti fordításban gyógyszertárost jelent,
tehát azt az embert, aki a gyógyszertárban dolgozik. A gyógyszerész szó azonban sokkal emelkedettebb,
mert ez arra utal, aki nem a munkahelyének a toldaléka, hanem magukkal az ott lévő szubsztanciákkal
foglalkozik.
És Bugát vajon honnan vette a gyógyszer szót? A gyógyít szóból. Tudniillik a középkorban a jó középfoka
a jóg (= jobb) is volt, így aki jobbá tett valamit (jobbított), az jógított. A j-gy alakulás nem olyan ritka (jer-
gyer, jön-gyön, jalog-gyalog). Így aki jógított, az később már gyógyított. Ide vezethető vissza amúgy a javít
szó is, aminek a mélyén szintén a jó szó rejlik. Így a gyógyít és a javít egy tőről fakad. Mindezért van az is,
hogy családneveink között Gyógyszerészt hiába keresnénk, de az 1700-as években már éltek hazánkban
Patikás, Patikárius, Batikarius, Apothecarius, Apothécario vagy Apathecario nevet viselő urak és
úrasszonyok.

Honnan ered a vény szó?

A vény szót a recept szinonímájaként rendkívül elterjedten haszáljuk. Nem olyan ritka a magyar nyelvben
az, hogy ugyanazon fogalomra egymás mellett él a magyarított és az idegen eredetű szó, lásd pl.
orvos/doktor, gyógyszerész/patikus, kezelés/terápia vagy éppen kocsi/autó. A vény szót a gyógyszertárhoz
hasonlóan - csak attól pár évvel később - 1839-ben Bugát Pál, a nagy nyelvújító orvos találta ki a vesz ige
tőváltozatából: ve-vény, vé-ny (hasonló még pl a tény, lény). Ennek alapjául a latin “recipe” azaz
végy/vegyél szolgált, amivel az orvosi receptek kezdődnek. Ennek német változata a recept szó. Azaz, a
vény szó – bár logikusnak tűnik – nem a rendelvény rövidítéseként keletkezett. A receptboríték fényképét
Révész Miklós készítette.

20
 A budapesti Magyar Korona gyógyszertár receptborítéka az 1930-as évekből

Honnan ered az officina szó?

Az officina szó magyar neve műterem volt, a gyógyszertárban az az utcára/térre nyíló helység, amelyben a
gyógyszereket elkészítették, tárolták és kiadták. A szó a klasszikus latinban opficina, az opifex, azaz a
mesterember műhelye, később a kolostorokban a gyógynövények, gyógyszerek tárolóhelysége. A patikákra
csak a humanizmus korától kezdték használni. A gyógynövények neveiben szereplő officinalis jelentése az
"officinában tartott", azaz gyógyszertári. Ilymódon pl. az orvosi ziliz vagy az orvosi zsálya magyar neve
teljesen elhibázott. Helyesen gyógyszertári ziliz és gyógyszertári zsálya lenne. Hogy ez mennyire így van,
azt mutatja a Hirudo medicinalis magyar fordítása az 1884-es Orvos-gyógyszerészeti szótárból: műtermi
nadály. Másfelől ez bizonyítja, hogy a régi patikák officinájában - ellentétben a mostaniakkal - bizony egy
csomó mindent tároltak, lásd a Fekete Sas patikamúzeum fényképét Székesfehérvárról. Sőt, itt a bútorzat
úgy van kialakítva, hogy a várakozók üldögélhessenek is a fiókok előtt.

21
 A székesfehérvári Fekete Sas gyógyszertár officinája, XVIII. századi eredetű bútorzattal

Miért nevezik tárának a patikai asztalt, ahol a gyógyszerkiadás zajlik?

A tára szót nem használjuk olyan régen. Korábban munka- vagy dolgozóasztal volt a neve, amin kétféle
mérleg volt: a göngysúly- azaz táramérlegek (németül Tarirwagen) és a kézimérlegek. A göngymérlegek
állványon függtek, és lapos csészékkel voltak ellátva, mig a kézieket mérés alkalmával ollójuknál fogva az
ujjak között tartották. Mármost, a táramérlegnél méréskor a csomagolás, vagy edény súlyát, azaz tárasúlyát
figyelembe kell venni, innen a tára szó, németül Tarir, angolul tare, spanyolul, olaszul tara, amelyek mind
az arab tarh (levonás) szóra mennek vissza. Ha erről a tarhálás jut eszedbe, nem rossz az asszociáció, mert
ez meg egy másik sémi nyelvből, a héberből (tarah) eredő magyar szleng, amelynek eredeti jelentése igeként
fáradtsággal megszerezni valamit, főnévként pedig teher. Tehát azt a munkaasztalt, ahol a táramérleg volt,
kb. az 1900-as évektől a hazai szakkönyvek szerzői kezdték tára-asztalnak vagy táraasztalnak is nevezni,
mígnem ez vált általánossá, és ennek a rövidítése a tára. A modern patikai táráról viszont a mérlegek már
régen eltűntek, így csak ez a senki által se ismert eredetű név őrzi még a régi munkafolyamat emlékét.

22
Honnan ered a gyógyszertári forgópolc?
A gyógyszertári forgópolcok a patikák 1950-es államosítását követően terjedtek el, szovjet mintára. Az
alábbi fénykép egy moszkvai gyógyszertárat mutat 1942-ből.

1942 Moszkva, 1. sz. Gyógyszertár

Honnan ered a méregszekrény?

1869. április 22.én az akkor még egyedül álló kalocsai „Magyar Korona“ gyógyszertárból ismeretlen
lettesek betörés útján mérgeket loptak. így többek között szantonint és morfint is. Ekkor rendelték el, hogy
a gyógyszertárak kötelesek a mérgeket „elzárható méregszekrényben“ tartani és annak kulcsát maguknál
hordani (Gyógyszerészi Szemle 1942, 483. o.)

Honnan ered a gyógyszertári fehér köpeny?

A fehér köpeny használata az I. Világháborút követően kezdett terjedni nemcsak a patikákban, hanem pl. a
drogériákban, fodrászatokban és más üzletfajtákban is, mint a tisztaság jelképe és mutatója. Mindenki azt
gondolná, hogy a gyógyszerészek az orvosok hatására kezdték el a fehér köpeny viselését. Pedig nem.

23
Magyarországon a gyógyszerészi fehér köpenyt csak 1933 április 05-n tette kötelezővé a Belügyminiszter
212400/1933. B. M. szám alatt körrendelete; pontosabban gyógyszerészeknek a fehér, egyéb gyógyszertári
dolgozóknak a színes köpenyt. Ennek hátterében egyrészt a gyógyszerészi munkanélküliség
visszaszorításának szándéka (éppen a Nagy Gazdasági Világválság dúlt), másrészt az asszisztensek (akkori
szóval a „technikák”) munkaköreinek „megrendszabályozása” és a gyógyszerészi hivatás méltóságának
biztosítása állt. A tulajdonosok ugyanis előszeretettel alkalmaztak gyógyszerészek helyett
olcsóbbmunkabérű technikákat.
Még 1933 februárjában egy Czira Jenő nevű gyógyszerész kollégánk tett javaslatot a kötelező gyógyszerészi
fehér köpenyre hol másutt, mint az Állástalan Diplomások Országos Bizottságának gyűlésén, plusz, egy
kötelező jelvény viselésére, amelyekkel az asszisztensektől világosan meg lehetett volna különböztetni a
gyógyszerészeket. Azt remélték, hogy ezek hatására a tulajdonosok inkább gyógyszerészeket fognak
alkalmazni asszisztensek helyett.
A jelvényt az tette volna indokolttá, hogy a patikust már távolról meg lehessen különböztetni mondjuk a
szintén fehér köpenyben ügyködő szomszéd hentestől, ha az átmegy beszélgetni kicsit a patikába. A jelvény
mutatta volna azt, hogy ki a nem okleveles, az okleveles és az egyetemi doktor címet viselő gyógyszerész.
Ebből végül is nem lett semmi, de a fehér köpenyből igen.
A színes köpeny az asszisztencia számára az 1950-es évek elejéig megmaradt, majd „kommunista
vívmányként” bevezették az egységes fehér köpenyt. Történt ugyanis, hogy a II. Világháborút követően, az
“A Gyógyszerész” lap 1955-ben a kommunista gyógyszerészek harca eredményének és a szabadság
jelképének tekintette azt a vívmányt, hogy immár az asszisztensek is fehér köpenyben dolgozhattak.
Innentől és így vált általánossá az, hogy mindenki fehér köpenyt hord a magyar patikákban. Manapság pedig
már nem kötelező a fehér szín.
Ez a kis versike 1947-ből jól mutatja a patikákban dúló osztályharcot A Gyógyszerész 13, 401-402 (1947):
Fehér köpeny, tarka köpeny,
Szép vagy mindenképen.
De a fehér csupán néked
Illik, gyógyszerészem.
Míg a tarka, - nem hiába
Olcsóbb is az ára,
Nem való az gyógyszerészre,
Csak a technikára.
De ha egyszer minden köpeny összeölelkezne,
Fehér színből, tarka színből
Kivirul az eszme.

24
 Gyógyszerész fehér, “technika” színe köpenyben egy magyar gyógyszertárban, 1940-ben

Higénia és magisztrális gyógyszerkészítés

Az első mikrobiológiai okú patikai intézkedés a porkapszulák fújásának betiltása volt 1899-ben annak
érdekében, hogy a gyógyszerész(segéd) ne fertőzze meg a betegeket.
Most újra népszerűvé kezd válni a szocialista korszakbeli üvegablak visszahozatala (van, ahol mostanában
építik be). Az üvegfalat annak idején a fertőzéskockázat csökkentésére alkalmazták, de nem nyújtott igazán
kielégítő védelmet, viszont sok helyen elég nagy sikerrel nehezítette meg a gyógyszerészek és a betegek
kommunikációját és a pszichés (szeparáló) hatása sem lehetett lebecsülendő, amiről néha cikkeztek is a
napisajtóban. Az alábbiakban bemutatott táraasztal fénykép kuriózum, a ceglédberceli egy táraasztalos
patikát mutatja, amelyben az ország összes egy tárás gyógyszertára közül először szereltek fel üvegfalat
1953-ban.
A 60-as években vizsgálták a patikai germicidlámpák alkalmazását is és kimutatták, hogy megfelelő
elhelyezés esetén jelentősen csökkent a levegőben lévő mikroorganizmusok száma. A Szovjetunióban az
1960-as években már ultraibolya sugárzással működő vénysterilezőt fejlesztettek ki, igaz, tömeges
alkalmazására nem került sor.

25
A vényeket illetően volt a 8200-4/1953 Eü. sz. utasítás, amely előírta (2§ 2.), hogy fertőző beteg vényei
esetén az orvos a vény jobb felső sarkába írjon egy „F” betűt. A gyógyszerésznek ilyen vénnyel való munka
után fertőtlenítenie kellett a kezét egy közelben elhelyezett mosdónál.
Ugyancsak fontos higéniai lépés volt a magisztrális gyógyszerkészítés leválasztása az officinából,
minekutána a táraasztal név már elveszítette eredeti értelmét (a táramérleg helye). Az első ilyen patika az
1920-as évek elején a Hunnia volt, a későbbi 709-es gyógyszertár a mai Erzsébet (korábbi Lenin) körút 56
szám alatt, ahol ma a 4-es 6-os Plusz nevű elég jó kocsma működik. Ezt orosz típusúnak nevezték, mert
Oroszországban már a cári időkben is ilyenek voltak a patikák, majd az államosítást követően nálunk ez
átváltozott szovjet típusúvá. Az első ilyen a sarkadi patika volt, a második a Vörös Csillag a budapesti Blaha
Lujza téren, de csak azért, mert késett az átadása. Ugyanis, az államosítás „csak” egyik eleme volt annak a
komplex reformcsomagnak, amivel a magyar gyógyszertárakat-gyógyszerészetet át akarták alakítani, benne
pl. a külön laboratóriummal.
Az üvegvisszaváltás szintén infektológiai probléma (is) volt. 1951-ben jelent a Magyar Közlönyben az
Országos Tervhivatal elnökének és az egészségügyi miniszternek (a hírhedt Ratkó Annának) az
500.390/1951, (V. 23.) O.T. A. H. számú rendelete a gyógyszeres üvegek betéti dijáról. Ezt követően
évtizedeken át visszaválthatók voltak a gyógyszeres üvegek a patikákban, azonban olykor hangos
jelenetekre, veszekedésekre is sor került, mert nem minden gyógyszertár és nem minden gyógyszerész volt
hajlandó erre, pl. mert az üveg piszkos volt vagy nem visszaváltható (mondjuk terméknevet tartalmazott).
A fertőzések veszélye is téma volt, a visszaváltott üvegeket meleg, lúgos vízben áztatták, vagy legalább is
ezt ajánlották.

26
 A ceglédberceli egy tárás gyógyszertár üvegfala 1953-ban

Honnan ered a gyógyszertári aszeptikus gyógyszerkészítés

Ezt az 1967-ben megjelent és 1968 júniusában hatályba lépett VI. Magyar Gyógyszerkönyv írta elő, de az
anyagi és a szakmai feltételek megteremtése komoly erőfeszítéseket kívánt. Ebben oroszlánrésze volt
Budapesten Váradi Józsefnek (1928-2007), a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központ akkori
főgyógyszerészének, aki 1974-ben így emlékezett vissza: “Eddigi legkeményebb és legérdekesebb
feladatom volt az aszeptikus gyógyszerkészítés feltételeinek megteremtése.” Ebben a komplex munkában
részt vettek az egyetemek, az OGYI (Országos Gyógyszerészeti Intézet), a Gyógyszertári Központok
vezetői és szakemberei, de Mohr Tamás nevét (1924-2013; oldalsó arckép) is ki kell emelni, aki akkor még
gyógyszertárvezetőként dolgozott és rendkívül sokat tett az elméleti és gyakorlati alapok kidolgozásáért (a
doktori disszertációját is ebből a témából védte meg 1968-ban). Megjelent egy manuális, sőt, még egy film
is készült a manipulátorban történő gyógyszerkészítésről.

27
 Manipulátor az 1960-as évekből

Miért bougie gép a buzsi gép?

A magyar neve (kúprúdsajtoló) már fényt vet a név eredetére, ha tudjuk, hogy a bougie nem személynév,
hanem a régi magyar gyógyszerészi szaknyelvben egy szálacsnak fordított szó és gyógyszerforma
(cereolum) is volt. A szálacsok részben hosszú, sima, szilárd, csúcsban végződő rudacskák lehettek (pl.
húgycsőkúpok) számos változatban, de értették a szó alatt a végbél és a húgycső vizsgálatához használt,
rugalmas anyagból (pl, kaucsuk) gyártott cső alakú csatornákat is.
A bougie szó a francia nyelvben viaszgyertyát jelentett (ez is egyfajta rúd) és neve az algériai Béjaïa város
francia nevéből származik, amely híres volt viaszkereskedelméről. Voltaképpen a bougie gép is
gyertyaszerű rudat állít elő hideg sajtolással (Révész Miklós fényképe.)

28
 19. századi Bougie gép

A Hunfalvi féle porosztó eredete

Az ember azt hinné, hogy kb. az 1900-as évek elejéről való, pedig csak 1953-ban próbálták ki először,
mégpedig a budapesti 606-os számú gyógyszertárban a Lenin krt 61 szám alatt, ami ma az Oktogon patika,
Teréz körút 7. A feltaláló Hunfalvi Géza, a Gyógyszertári Központ akkori szakfelügyelője volt. Az
eseményről az „A Gyógyszerész” c. egyetlen gyógyszerészi szaklap így tudósított: „…jelen voltunk, amikor
egy bizottság a 606-os gyógyszertárban kipróbálta az új készüléket. Kipróbálták és utána megmértek minden
egyes nem kézzel, nem szemmértékre elosztott poradagot. Az eredmény ugyancsak benne van az alábbi
leírásban. Mi inkább arra az örömre akarunk rávilágítani, ahogyan a gyógyszerész és technika egy
negyedórára birtokba vette az új porosztó-készüléket és a szinte türelmetlen kérdést ismételjük: mikor
dolgozhatunk már ezzel a készülékkel?...Hunfalvi Géza porosztó készüléke új korszakot nyit meg a
receptúrai munkában. Eredményei elsősorban a szakfelügyelők százalékos jelentéseiben fognak
megmutatkozni.” A mellékelt fényképen az Újításokat Kivitelező Vállalat által legyártott első modell látható
(A Gyógyszerész VIII (7), 136 (1953)). Tudni kell, hogy abban az időben volt egy újítási mozgalom, így
bukkant fel 1951-ben Szalay Endre kúposztó táblája is, a citdivid (l. lentebb).

29
 A Hunfalvi féle porosztó első modellje 1953-ból

A kúp(rúd)osztó tábla (citdivid) eredete

Teljesen logikus lenne azt gondolni, hogy a középkori olasz gyógyszerészek találták fel, bár egyrészt a
kúpkészítés csak a kakaóvajjal együtt terjedt el a 18. század második felétől, másfelől a hivatalos nevén
kúprúdosztó tábla egy magyar találmány. Mégpedig a Budapesti Gyógyszertár Vállalat Újítási Bizottsága
1951-ben ennek feltalálásáért részesítette díjazásban Szalay Endre kollégánkat, aki az akkori 0/98-as
gyógyszertárban dolgozott. Az erről szóló hír megtalálható itt: „A Gyógyszerész” (6), 4, 77-78 (1951).
Szalay Endre az 1950-es évek első felében ünnepelt feltaláló és patikaberendező volt, több gyógyszertár
belső építészeti felújítása is fűződött a nevéhez. Szegeden végzett 1943-ban. 1955-ben eltűnt a szakmából,
nem említik Őt az évkönyvek, cikkek, stb. 1956-ban az USA-ba emigrált családjával angoltudás nélkül,
majd ott is befutott szakemberré vált.

30
 Szalai Endre citdividje (kúposztója)

Miért kúp a végbélkúp?

Jogos kérdés, mert eredetileg seggcsap, illetve bélcsap volt a neve, amint Bugát Pál 1843-as
Természettudományi szóhalmazában is szerepel. Ez a Bugát az a Bugát, aki a gyógyszerész és a
gyógyszertár szavakat is kitalálta. A csap eredete a hordócsap, dugó jelentésű régi hazai német zappe, zopp
(az irodalmi németben Zapfen), csak a magyarban a 13. század előtt a szavak nem kezdődtek „c”-vel, így
lett belőle „cs”, merthogy ennyire régi átvétel.
A kúp szó pedig eredetileg kévébe kötött nádat jelentett és a délszláv kup (csomó, rakás) átvétele. A
matematikában a nyelvújítás során ez lett a conus latin szó magyar megfelelője (semmi köze a kupolához).
Maga a latin suppositorium a középkori latinban fordul elő és a supponere (alulra helyez) szóból ered, azaz
sem a csaphoz, sem a kúphoz nincs köze jelentésileg.
A Kátay-Felletár féle első magyar nyelvű gyógyszerészeti tankönyv 1867-ben már végbél-kúpot (zárójelben
Stuhlzapfchen, suppositoria) ír, vélhetően azért, mert amint említik is, ezek „kúpalakú (konische) s
gyógyszeranyagokból készített testek”, azaz a patikusok a német és a magyar matematikai nyelvből vették
át az erre emlékeztető gyógyszerforma nevét, és a csapot elvetették, de a németek megőrizték ezt a
kettősséget. Ily módon tehát a kúp az egyetlen szláv eredetű gyógyszerforma nevünk.

A végbélkúp Bugát Pál 1843-as Természettudományi szóhalmazában

31
Honnan ered a patendula?
A tárához hasonlóan ez is meglepően fiatal – és legyünk őszinték – nem igazán szerencsés név, bár könnyen
kimondható. Volt és van ugyanis a latin eredetű patina avagy patena, egy kis fémlap (görögül diszkosz),
ami egy csekély homorodású tányér volt (l. a fényképét lentebb). Mármost, ez az egyházi neve a
kehelytányérnak is, amire a pap az ostyát teszi, mint Krisztus testének szimbólumát (lásd a bal oldali képet).
A patendulát az 1900-as évek elejéig szakkönyveink (keverék)mozsár, illetve csésze néven nevezik, de a
Kazay féle lexikonban (1900) és későbbi tan- és szakkönyvekben már szerepel ez a szó a mai értelmében.
Ugyanakkor, az1935-ben írott „Gyakorlati gyógyszerészet” II. rész I. kötetében is „ex patena porcellanea”-
t írnak amikor latinul adják meg az elkészítés módját, tekintettel arra, hogy konkrétan a patendula szónak
nincs történelmi latin megfelelője. Amúgy a patendula neve németül Patene, de használatos még a
Fantaschale (Fantacsésze) is, merthogy Max Fanta (1858-1925) prágai gyógyszerész találta ki azt a
táramérlegre is helyezhető kenőcskészítő patendulát 1903-ban, ami a német kultúrkörben – így nálunk -
elterjedt. Hasonló eszköz (composition mortar néven) Angliában már az 1800-as években is ismert volt.

A patena (baloldalt) és a patendula (jobboldalt)

Honnan ered a pistillus szó? Egy patikai eszköz neve, ami átment a növénytanba
Először is a pistillust inkább pistillumnak hívták, bár mindkét forma régtől ismert volt, olyannyira, hogy
nálunk pl. az 1902-es Orient Gyula féle Gyógyszerészi műtan is keverte, 6:2 arányban pistillumot írva a
pistillus rovására. A magyar neve törő volt és már az ókorban is ismert eszköz a mozsárral együtt. A latin
név is a törés műveletére utal etimológiailag (a pék is azért volt latinul pistor, mert a gabona őrlésével is
foglalkozott). Nálunk a botanikában a termőt formája miatt latinul pistillum-nak nevezik, de ezek a
patikusok ki tudja miért a pistillus-t kezdték preferálni. Az angolban pl. az eszköz neve pestle, míg a termőé
pistil, mert az előbbi a középangolban jóval korábban került át a latinból, míg a botanikai műszó csak a 18.

32
század elején. A németben a Stösser vagy a Pistill az analóg szó, mint ahogyan Pistill a termő is.
Érdekességképpen Kazay Endre az 1902-es Lexikonában rosszul (éppen fordítva) hitte, hogy a patikai
pistillus-t nevezték el a bibéről (ezt a termő helyett írta). Szóval, a pistillum lenne a logikusabb, de hát, ez
van.

Pisztillum avagy pisztillus

Mióta nincs fából készült dörzscsésze és pisztillus a patikákban?

A porcelán dörzscsésze a hozzávaló fanyelű, porcelán fejrészű pisztillussal régen széles körben elterjedt
volt, mintegy átmenetet képezve a tiszta fa és az 1700-as évek végetájától megjelent tiszta porcelán
eszközök között. Emellett készültek mozsarak/csészék fémekből, zománcozott fémekből, kőfajtákból
(gránit, achát) is, és persze ezeket elterjedten használták a drogériák és a szakácsok is, lévén, hogy sokezer
éves múltra visszatekintő eszközökről van szó, még a gyógyszerészet megszületése előttről, bár aztán ezek
(a mozsár, illetve a dörzscsésze) váltak a gyógyszerészet egyik szimbólumává is. Magyarországon „A m.
kir. belügyminiszter 260.520/1934. B. M. számú rendelete a gyógyszertárak berendezése és felszerelése
tárgyában” volt az a jogforrás, amely 1939-ig terjedő türelmi idővel véget vetett a fapatendulák és
pisztillusok esetleges használatának, amennyiben kötelezően előírta a különböző méretű, porcellánból —
üvegből - vagy zománcos fémből készült dörzsölő (keverő) csészék tartását a hozzájuk való pisztilussal.
Jellemző módon mindezt a „A gyógyszertári kiszolgáltató helyiség (Officina)” pontban, mivel akkoriban
még javában ott készültek a magisztrális gyógyszerek. Az esztergályozott fa standedények és fafiókok
használata a drogok esetében továbbra is megendegett maradt.

33
 Fából készült dörzscsésze és pisztillus, illetve fanyelű pisztillus

A patikaedény feliratok festéséről és átfestéséről (szignálásáról és átszignálásáról)

Az alábbi fényképen a J. Pospisil nevű cseh gyógyszerész által az 1890-es évek elején kidolgozott szignáló
készüléket látjuk (a fénykép Révész Miklós tulajdona), amit nálunk Rózsavölgyi Imre (1859-1927) a
budapesti Hattyú gyógyszertár tulajdonosa forgalmazott. A hazai szakirodalom éppen ezt a módszert alig
említi (1934-től pedig végképp ellehetetlenült, lásd lentebb). Általában a patikaedények szignálása és
átszignálása komoly munkát és kiadást jelentett, főként egy-egy új gyógyszerkönyv megjelenésekor.
Ráadásul egy 1934-ben, a IV. Gyógyszerkönyv megjelenése évében kiadott rendelet 5 éves türelmi idővel
kötelezően előírta a beégetett címkéket az üveg- és porcelánedényeken. Az égetett címkéket budapesti
üzemek csinálták, sokszor 2-3 hónapos átfutással, ami nagy kényelmetlenségeket okozott, ráadásul az ide-
oda szállítás és a munkák során pár edény el is törött. Az égetés a festés költségeinek a sokszorosát tette ki:
egy 1941-ből származó számítás szerint a festés 5 napos munka volt 100 pengőért, míg a beégetés 600
pengőbe került és az említett 2-3 hónapba. Ezért örültek a patikusok nagyon, amikor 1941-ben a
Belügyminiszter mégis módosította a rendeletet és megengedte a csak acetonban oldódó, zománcszerűen
tapadó dukó festékkel való szignálást és átszignálást (bár a faedényeken és a fiókokon addig is lehetett
festett címke). Ez azoknak jött jól, akik kényszerűségből vagy késedelemből még addig sem feleltek meg a
rendelet előírásának.

34
 A Pospisil féle szignáló készülék

A rézmozsarak, avagy mikor vágták ki a patikusok a rezet?

Ha a rézmozsárról van szó, akkor elég későn. 1934-ben jelent meg az utolsó rendelet, amely kötelezővé tette
a tartását. Ez a M. Kir. Belügyminiszter 260.520/1934. B. M. számú rendelete volt a gyógyszertárak
berendezése és felszerelése tárgyában, amelynek 10. paragrafusa előírta nagyobb sárgarézből vagy kőből
készült mozsár kötelező tartását, törővel. Mármost, Stercula Jenő endrődi gyógyszerész 1937-ben
(Gyógyszerészi Közlöny) ezt írta: „Sárgarézből készült mozsár. A régi patikák egykori szimbóluma. Uram
bocsásd meg a bűnömet, én már életem alkonya felé közelgek, de nem emlékszem, hogy mikor és mire
használtam volna! És profánul a rézmozsár helyett jófajta, modem mákőrlőt mertem használni. Úgy véltem
hogy a Fe (azaz a vas) az egészségre kevésbé ártalmas, mint a Cu. Így ha zúzó eszközből a porítandó
anyagba jut némi „fertőzés", hát az kevésbé lesz káros.".Na meg aztán - tegyük hozzá - voltak savak, sók,
amiket eleve nem is lehetett rézmozsárban feldolgozni.

35
 Gyógyszertári rézmozsár

A modern gyógyszertári súlyok eredete

A francia nemzetgyűlés 1791 március 26-án a hosszúság mértékegységéül a métert fogadta el, arnely a Föld
egyenlítőjének negyvenmilliomod részét vette alapegységül. A hosszúság mértékegységéből vezették le a
térfogat és súlyegységeket is Az így előállított normálméter, vagy platina etalon hossza 1 méter, súlya pedig
1 kg volt. llyen platina etalont, elsőnek Gambey-műszerész készített 1844-ben. Mivel a párizsi
obszervatórium késlekedett az átvétellel, ezért az éppen ott tartózkodó Nagy Károly gyógyszerész-
csillagász-matematikus-vegyész-közgazdász (1797-1868) ezt azonnal megvette. Egyébként Nagy Károly
volt a Magyar Tudományos Akadémia első gyógyszerész tagja. A méter rendszert a magyar állam 1874
április 26-án fogadta el. Ez az 1874. VIII. t c. által törvényerejűvé vált, és 1876. január 1-ével az egész
ország területén kötelező lett használata. A magyar gyógyszerészek rnég jóval a méterrendszer törvényerejű
életbe lépése előtt áttértek a gramm-súlyrendszerre, bár nem kis kezdeti nehézségek árán. Az l87l-ben
hatályba lépő I. Magyar Gyógyszerkönyv is már az új súlyrendszert vette át. A bécsi fontsúlyról az új
mértékrendszerre való gyors áttérésben nem kis érdeme van Nagy Károly korábbi kezdeményezéseinek is.
1872-ben pedig életbe lépett az első gramm súlyrendszer alapján összeállított gyógyszer árszabás, amely
bevezette a szegény betegek javára az államkincstár terhére kiadható vénymintákat (Norma Pauperum) is.

36
 Táramérleg súlyokkal

Üvegedények: miért barna színűek a fényérzékeny anyagok állványedényei?

Egyáltalán, miért csak színtelen és barna patikai állványedények vannak? Miért miért nincsen pl. zöld vagy
egyéb, mint réges-régen? Az alábbi fényképen a fényézékeny Solutio adrenalini hydrochlorici (adrenalin
sósavas só vizes oldat) standedénye is látható, kisalakú barna üvegben. Mármost ezt az 1934-es IV. Magyar
Gyógyszerkönyv tette hivatalossá. Érdemes megfigyelni, hogy csavarható üvegdugója van, amin
közelebbről nézve ott a készítmény neve is. Csakhogy, 1938-ban a budapesti Egyetemi Gyógyszertárban
kimutatták, hogy az akkori barna üvegek zöméből lúg oldódott ki és ez nem tett jót pl. az alkaloidszerű
gyógyszerek vagy a hidrogén-peroxid stabilitásának, mígnem a zöld üvegek ugyanúgy fényvédők és nem
lúgosítják a bennük tárolt oldatot. A hír akkoriban befutotta a napi sajtót is. Első körben zöld üveget
ajánlottak barna helyett. Aztán viszont az történt, hogy az 1954-es V. Magyar Gyógyszerkönyv bevezette
az üvegedények lúgosságra való vizsgálatát, és ez a gyógyszerkönyv írta elő elsőként kötelezően a fehér,
illetve a(z) immáron bizonyosan nem lúgosító barna színű patikai tárolóedények használatát.

37
Gyógyszertári edények; előtérben a Solutio adrenalini hydrochlorici (adrenalin sósavas só vizes oldat)

38
3. Példák a mai magisztrális vények problémáira

A színes disznózsír, mint csodaszer – történeti háttér

Immáron 19 éve, 2002-ben újra megjelentettem a Gyógyszertár az Isten szeméhez című regényt amelyet
Putnoki István gyógyszerész írt 1941-ben, és ami teljesen valósághűen mutatja be a korabeli szakmai
állapotokat. Ebből adom közre az alábbi részt, amelyik egy patika kenőcseiről szól, amiket a népnek adtak
el hetivásár idején.

“– Hetivásárkor… Barátom, annyian jöttek a patikába, hogy három inget kellett váltani. És tudod hogyan
csábította be a népet Geréb Sanya?
– ???
– Disznózsírt összekevert egy kevés kámforral, és mentollal. Ezután hat különböző színre festette, és hat
tégelybe téve kirakta a tárára. Volt ott bratyesz, tulipirostól a hupikékig minden változat. Bejött az ügyfél és
körülókumlálta a tégelyeket, s azután kibökte, hogy igen szaggat a vállában. Sanya rábökött a piros
kenőcsre, és foghegyről csak annyit mondott: ha egészséges akarsz lenni, ezzel a pirossal kenekedj! Ki is
mért neki azonnal 20 krajcárért egy kis fapikszissel. A másiknak – amelyiknek a hasába csikart a zöld szilva
–, a sárga színű kenőcsöt adta, és mellé egy hatosért ricinust. Csudaszerek voltak azok, barátom. Mind
használtak. Látod, ilyen talpraesett gyógyszerész az igazi! Sanya még a kősziklából is pénzt tudott csiholni.
– Nem komoly dolgok ezek, Péter, hidd el! Igaz, hogy a hit már magában véve is gyógyszer, de a hitet
kihasználni, és üzletet csinálni belőle nem tisztességes dolog. A különböző színű kenőcsök pillanatnyi
előnyöket adnak, de végeredményben nem illenek a gyógyszerészi hivatás komolyságához. Kuruzsolni tud a
javasasszony is, ahhoz nem kell gyógyszerészi diploma. A gyógyszerész készítsen vényeket, kutasson,
tanulmányozzon, de ne legyen csepűrágója a tudományának.”

Hivatkozás
https://www.gyogyszeresztortenet.hu/.../Gy%C3%B3gyszert...

39
A Magyar Gyógyszerész Kamara által 2021. 10. 21-én kiadott nyilatkozat a magisztrális
gyógyszerkészítésről
Utazás Sarlatániába sorozatomnak Koronavírus vakcináció – szakirodalmi tallózó nyílt facebook
csoportban vagy van köze a Magyar Gyógyszerész Kamara által 2021. 10. 21-én kiadott nyilatkozathoz a
magisztrális gyógyszerkészítésről, vagy nincs, de mindenképpen nagyon üdvözlendő tény a probléma
nyilvános (f)elismerése és a megoldásra való törekvés. Ebben értelemszerűen az egyes szakorvosi
területekkel kell együttműködni a hatóság kordinálásával. Ez évekbe telhet, de az elmúlt sok évtizedben
kialakult káros szakmai-társadalmi buborékot, az összes EU tagállamban példa nélküli magisztrális
sarlatánipart meg kell törni. Hazánkban jelenleg kb. 3500 féle magisztrális összetétel cirkulál, amelyek
jelentős része értéktelen a hatóságilag engedélyezett gyári készítményekhez képest (persze ezek szakszerű
alkalmazása külőn téma). Olcsóságuk nem lehet ürügy fenntartásukra. Természetesen vannak értékes,
hiánypótló összetételek is, amiket azonban meg kell őrizni és esetleg újakkal kiegészíteni. Ismét csak
megerősíteni tudom: sem az orvos-beteg, sem a gyógyszerész-beteg bizalom nem épülhet hazugságokra,
becsapásokra, elavult, hibás gyógyszerekre, tudománytalanságokra.

40
41
Gyakorta miért csípnek, büdösek és/vagy színesek a magyar patikai fájdalomcsillapító kenőcsök, és
többbet érnek-e a bonyolult magisztrális fájdalomcsillapító kenőcsök a hatóanyag nélküli
placebónál?
Rövid válasz: jelentős eséllyel nem, esetleg talán, ha kellőképpen csípnek, büdösek és/vagy színesek. 2019-
ben publikáltak egy randomizált, kontrollos vizsgálatot az USA-ból (2015-2018), amelyben a szerzők arra
kerestek választ, hogy a patikákban készülő kenőcsök-krémek jobban csillapítják-e a krónikus helyi
fájdalmakat a hatóanyag nélküli placebóhoz képest, és van-e köztük különbség fájdalomtípusoktól függően.
Összesen 399 alkalmas beteget vontak be, akik egyenlő számban szenvedtek 1) neuropátiás, 2)
nociceptív (idegkárosodáson kívüli eredetű fájdalmak, pl. reuma, sportsérülés), 3) kevert (neuropátiás és
nociceptív eredetű fájdalom). Rábeszéltek gyógyszerészeket arra, hogy készítsenek egy placebo krémet
és 3 magisztrális krémet eltérő összetétellel a felsorolt fájdalomtípusoknak megfelelően. Neuropátiás
fájdalomra ketamint, gabapentint, klonidint és lidokaint tartalmazó krémet adtak. A nociceptív fájdalmat
ketoprent, baklofent, ciklobenzaprint és lidokaint, míg a kevert fájdalmat ketamint, gabapentint,
diklofenakot, baklofent, ciklobenzaprint és lidokaint tartalmazó krémmel kezelték. Ezután a betegeket
fájdalomtípusonként randomizálták a vagy placebo, vagy a hatóanyagos kenőccsel kezeltek csoportjába. Az
eredményeket fájdalom-, életminőség- és elégedettség-skálán értékelték a vizsgálat kezdetén és 1 hónap
múlva. Az 1 hónap múlva javulást jelentőket még 2 hónapig követték. Az eredmények azt mutatták, hogy
semmiféle különbség sem volt a placebo és a patikai (magisztrális) kenőcsök között; minden csoportban
némi javulást észleltek. A vizsgálat nem általánosítható más hatóanyag kombinációkra, de azért
elgondolkodtató.
Magánvélemény: a hasonló javallatokban rendelt magyar magisztrális készítmények vélhetően nem
véletlenül tartalmaznak valamit vagy valamiket, amik büdösek, csípnek, esetleg színesek, mert így az
orvosi-gyógyszerészi törődéssel kiegészült érzéki élmények csodákra képesek. Ezt különben már több, mint
100 éve is tudták falusi patikákban (lásd fentebb a „A színes disznózsír, mint csodaszer – történeti
kitekintés” fejezetet). Viszont a lidokain, efedrin és egyéb „hatóanyagok”, amik nem befolyásolják a fenti
tényezőket, és elhagyhatók lennének.

Hivatkozás
Brutcher RE, Kurihara C, Bicket MC, et al. Compounded Topical Pain Creams to Treat Localized Chronic
Pain: A Randomized Controlled Trial. Ann Intern Med. 2019;170(5):309-318.

42
43
Patikai (magisztrális) neomicines, efedrines, szteroidos orrcseppek
A neomicin egy antibiotikum, az efedrin orrnyálkahártya lohasztó, a szteroid összetevő gyulladáscsökkentő.
Eredetét tekintve az Otomycin fülcsepp efedrinnel való kiegészítése és orrcseppként történő
újrahasznosítása. Szándékai szerint az orrnyálkahártya hurutus megbetegedésére, orrdugulás mérséklésére
szolgálna (ez szerepel az úgynevezett Heim Pál FoNo 2014-es „kiadásában”), illetve adják orr- és
melléküreg-gyulladásban (rinoszinuszitisz).
Először is, a www.magisztralisvenyek.hu adatbázisunkban 36 féle neomicines orrcsepp van. A magyar
patikai (magisztrális) vények életére a biológiai evolúció törvényei érvényesek. Amennyiben
megjelenik a porondon egy sikeres faj (értsd egy valami miatt jó fogadtatásra találó készítmény), ez elterjed
és a lehető leginkább kitölti az életterét (biológiai niche). Mindeközben azonban mutációkon megy át (pl.
egyes összetevői változnak vagy törlődnek) és alkalmazkodik az itt-ott eltérő életfeltételekhez; szakszóval
adaptálódik. A diverzitás ilyen növekedése, új fajok leszármazódása teljes mértékben jellemző a sikeres
biológiai fajokra is. Nemcsak ennél a szemcseppnél figyelhető ez meg, hanem más egyéb mellett pl. a büdös-
csípős típusú hazai reumakenőcsöknél is.
Namost: nyilvánvalóan fennáll a gyanú, hogy minimum három tucatnyi mutáció a neomicines orrcseppeknél
azzal a veszéllyel járhat, hogy ezek nem mindegyikének gyógyszerminősége megfelelő. Ezt nem tudjuk,
mert a kutya se vizsgálta általános szokás szerint, holott a gyógyszerész egyetemi intézetekben erre lenne
lehetőség, szép és fontos szakdolgozat témák lennének.
De térjünk át arra a kérdésre, hogy kell-e neomicin antibiotikum egyáltalán ezekbe az orrcseppekbe.
Megintcsak a biológiához kell visszanyúlnunk; ahhoz a jelenséghez, hogy ugyanazok az adaptációk (pl. a
szemek) egymás után és egymástól függetlenül is többször kifejlődhetnek. Konkrétan volt Nyugaton a
Dexa-Rhinospray nevű gyári orrspray eredetileg egy dexametazon nevű szteroidot, egy tramazolin nevű
orrnyálkahártya lohasztót és neomicin antibiotikumot tartalmazott. Egyszer csak, 1986-ban végeztek egy
kis, de randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatot krónikus mukopurulens rinoszinuszitises betegeken, és
kiderült, hogy a neomicin nélküli összetétel éppen olyan hatásos volt, vagyis megkérdőjeleződött a neomicin
adásának értelme (1). Ez később odavezetett, hogy a termékből ki is hagyták a neomicint, illetve még később
piacra került egy tramazolin nélküli változat is.
A krónikus rinoszinuszitisz és orrpolip témakörben kiadott európai állásfoglalás már 2012-ben is írta, hogy
a helyi antibiotikumok három placebo-kontrollos vizsgálatban sem bizonyultak hatásosabbnak a sima
élettani sóoldatnál, így krónikus rinoszinuszitiszben adásuk nem ajánlható. Ugyanezen dokumentum 2020-
as kiadása pedig azt írja, hogy a nagyon alacsony minőségű bizonyítékok miatt kétséges, hogy a helyi
antibiotikum kezelésnek van-e a placebónál nagyobb hatása felnőtteknél (3).
Összességében ezek a fejlemények, társulva a hazai magisztrális összetételek klinikai bizonyítékainak
szokás szerinti hiányával erősen megkérdőjelezik a neomicin adásának értelmét, mind a hatásosság, mint a

44
gyógyszerbiztonság (benne az esetleges rezisztenciával) szempontjából. Akut esetekben a szteroid
alkalmazása is helytelen. Az efedrin egyedi magisztrális orrcseppekben történő használatának jövője még
némiképpen bizonytalannak látszik jelenleg, de a Szabványos Vényminták gyűjteményéből (Formulae
Normales) már kihagyták ezt az összetételt és ezek a készítmények 2022 január végétől nem lesznek
rendelhetőek.

Hivatkozás
1. Sykes DA, Wilson R, Chan KL, Mackay IS, Cole PJ. Relative importance of antibiotic and improved
clearance in topical treatment of chronic mucopurulent rhinosinusitis. A controlled study. Lancet. 1986 Aug
16;2(8503):359-60.
2. Fokkens WJ, Lund VJ, Mullol J, Bachert C, et al. EPOS 2012: European position paper on rhinosinusitis
and nasal polyps 2012. A summary for otorhinolaryngologists. Rhinology. 2012 Mar;50(1):1-12
3. Fokkens WJ, Lund VJ, Hopkins C, et al. European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps
2020. Rhinology. 2020 Feb 20;58(Suppl S29):1-464.

45
A patikai (magisztrális) gyógyszerekről és a hasonló gyári készítményekről
A hazai magisztrális neomicines-szteroidos orrcseppek témája után néhányan diadalittasan mutatták be az
Angliában forgalmazott Betnesol-N szem-, fül- és orrcseppet, amely szintén egy neomicin és szteroid
kombináció. Ez szakmainak tűnő érv, amely kiváló alkalmat ad arra, hogy egy ténylegesen nagyon fontos
témát érintsünk, amit később majd érdemes bővebben tárgyalni.
Az első tévedés az, hogy „gyári készítmény, csak klinikai vizsgálatok elvégzése után kerülhetett
forgalomba.” Nos, ez nem feltétlenül van így, én, mint gyógyszer-engedélyezési szakember ezt rengetegszer
tapasztalom a napi munkám során. Kelet-Európában, de nyugati országokban is számos olyan régi
gyógyszer van forgalomban, amely még azelőtt került engedélyezésre, hogy javallatait modern klinikai
vizsgálatokkal alátámasztották volna. Ennek az az oka, hogy a korabeli (pl. esetünkben a 60-as évekbeli)
engedélyezési követelmények a jelenlegihez képest összehasonlíthatatlanul lazábbak voltak. Ezt a
problémát az Európai Gyógyszerügynökség folyamatosan kezeli azáltal, hogy felülvizsgálati eljárásokat
indít tagállami kérésre, amely adott termékek hatásosságát és biztonságosságát a manapság rendelkezésre
álló adatok alapján értékeli, és adott esetben elrendeli javallatok törlését, illetve korlátozását, valamint az
alkalmazási előírás egyéb változásait. Ez alól a csak nemzeti engedéllyel rendelkező termékek kiesnek, mert
általában akkor kerül sor a fenti felülvizsgálati eljárásokra, ha egy cég új piacokra akar bejutni régi
termékekkel.
A másik tévedés az, ha valaki nem olvassa el a Betnesol-N alkalmazási előírását. Ebben ugyanis a javallat
még a fentiek figyelembevételével is nagyon le van korlátozva: szteroidra reagáló gyulladásos állapotok,
amelyekben megelőző célú antibiotikum-kezelés is szükséges. Ehhez képest hazánkban a legtöbbször
még efedrin nyálkahártyalohasztóval is dúsított neomicin+szteroid orrcseppeket orrnyálkahártya hurutus
megbetegedésére, orrdugulás mérséklésére, illetve orr- és melléküreg-gyulladásban (rinoszinuszitiszben)
szokták adni, amely jóval tágabb kört jelent és melegágya az indokolatlan alkalmazásoknak egy klinikailag
amúgy is cáfolt értelmű össztetételből.
Végül, nagyon fontos különbség az, hogy egy gyári termék esetében létezik alkalmazási előírás és
betegtájékoztató. Immár a Szabványos Vényminták gyűjteménye (VIII. kiadás) is előírja a
betegtájékoztatók kiadását a betegek számára. A Betnesol-N alkalmazási előírása kategorikusan kijelenti,
hogy: „a termékhez betegtájékoztatót kell mellékelni”.
A magisztrális sarlatánságok esetében semmiféle pontosan körülírt javallat, semmiféle alkalmazási előírás,
semmiféle betegtájékoztató nem áll rendelkezésre, amely totálisan szembemegy mindennel, amit modern
gyógyszerengedélyezésnek neveznek. Nagyon jó ötlet kötelezni minden orvost-gyógyszertárat arra, hogy
írásos betegtájékoztatókat mellékeljenek előre megadott szempontok tárgyalásával az összes Formulae
Normales-en kívüli magisztrális készítményhez.

46
A reumásoknak adott "betonkenőcs" eredete
Fel-felbukkan, állítólag sok beteg szereti. Őse gyári termék, az egykori Diachemia gyár által 1943-ban
forgalombahozott Phlogisan kenőcs. Ez az egykor népszerű úgynevezett deriválószerek képviselője volt és
a korábbi hasonló külföldi termékek pótlására kezdték forgalmazni. Még a II. Világháború után is hirdették
rövid ideig, utána patikában elkészített, azaz magisztrális szerként, mutációkon átesve tartja magát máig.
Összetétele több, mint zűrös, de a beteg úgy érezheti, hogy roppant komoly dolgok történnek az érdekében.
Tény, hogy az eredetivel még klinikai kipróbálásokat is közöltek. Hangsúlyozom, nem a pakolások
használatát ellenzem, hanem az irracionális összetételt.

Hivatkozás
Nagy Jenő: Rheumás betegségek kezelése phlogisan göngyöléssel. Orvosi Hetilap 23, 283-284 (1943).

47
Honnan származik a Cremor aquosus?
A Cremor aquous a FoNo VI-ban jelent meg Magyarországon 1987-ben, de eredete az Angol
Gyógyszerkönyv 1958-as kiadására megy vissza, ahol az Aqueous Cream a hazaihoz nagymértékben
hasonló összetétellel lemosószerként, szappanként indult. Azonban a gyakorlatban gyorsan a bőrön tartósan
maradó (leave-on) bőrpuhító krém lett belőle. Kb. a Szabványos Vényminták (FoNo) előző, VII-ik, 2003-
as kiadása idején és azt követően azonban megjelentek olyan közlemények, amelyek szerint atópiás
dermatitiszben szenvedő gyermekeknél az alkalmazást követő 20 percen belül kb. 56%-os arányban égő,
szúró érzés és bőrvörösség alakult ki, illetve, hogy a bőr barrier funkcióját ez a termék károsítja. Mindezt a
nátrium-laurilszulfát tartalommal hozzák összefüggésbe. Ekcémásoknak különösen nem ajánlott. Készülhet
citrom illóolajjal vagy anélkül.

Hivatkozások
1. Tang M, Guy RH. 2010. Effect of Aqueous Cream BP on human stratum corneum in vivo. British Journal
of Dermatology, 163(5): 954-958
2. Mohammed D, Matts PJ, Hadgraft J, et al. 2011. Influence of Aqueous Cream BP on corneocyte size,
maturity, skin protease activity, protein content and transepidermal water loss. British Journal of
Dermatology, 164(6): 1304-1310
3. Danby SG, Al-Enezi T, Sultan A, et al. 2011. The effect of aqueous cream BP on the skin barrier in
volunteers with a previous history of atopic dermatitis. British Journal of Dermatology, 165(2): 329-334

48
Az adrenalinos (Tonogénes), perubalzsamos végbélkúp aranyeres panaszokra
Ezt a hibás összetételt számos magyar orvos és elődeik 1948 óta ismételgetik, mert örökölték. Ugyanis
becsületére legyen mondva a Szabványos Vényminták (Formulae Normales azaz FoNo) gyűjteményének,
ebből az adrenalinos kúpokat már 1948-ban törölték, de ez szinte semmit se jelent. A magyar betegek
manapság is naponta komoly összegeket hagynak a patikában ezért a kúpért.
Vegyük először is a perubalzsamot. A közép-amerikai eredetű perubalzsam már a 18. századi
gyógyszerkönyvekben is megjelent belsőleges és külsőleges készítmények (sebkenőcsök, stb.) formájában,
de végbélkúpként csak a XX. század elejétől terjedt el, külföldi hatásra.
Mondjuk emiatt kár volt felfedezni Amerikát, amit az is mutat, hogy egyetlen klinikai vizsgálat sem született
a perubalzsam rektális kalandjairól, sőt, az Európai Gyógyszerügynökség Gyógynövény Bizottsága
bizonyítékok hiányában még monográfiát sem tudott róla összeállítani, viszont allergizáló hatása
végbélkúpokban is ismeretes. Igaz, antiszeptikus hatásáról van adat.
Magyarországon is keringtek magisztrális összetételek, mígnem az 1934-es IV. Magyar gyógyszerkönyvben
Suppositoria haemorrhoidalia néven bukkant fel először hivatalosan perubalzsamos végbélkúp. De, ez csak
a kezdet volt, nem a vég(bél). Ugyanis, az 1940-es Formulae Normales (FoNo) I-ben megjelent a
Suppositoria haemorrhoidale cum cocaino (lásd lentebb a képen a sárgás alapú ábrát), amiben a
kokainlövetért cserébe ott maradt a perubalzsam, és megjelent az adrenalin, vélhetően az akkori fogorvosok
tapasztalatára támaszkodva, miszerint az adrenalin csökkenti e helyi érzéstelenítő felszívódását.
Azonban azzal szinte senki sem számol, hogy az adrenalin rendkívül gyorsan eloxidálódik a kúpban, így
értelme ennek a manővernek nincs, bár egyes szirénhangok már az 1930-as években jelezték ezt. Aztán az
adrenalin még az 1948-as FoNo II-ben is bennemaradt. Utána valaki észbekapott, mert az 1954-es FoNo
III-tól már efedrint használtak, ami nem oxidálódik, és kokain helyett ekkor tetrakaint, majd elhagyták a
helyi érzéstelenítőt, mígnem a FoNo VII-ben és VIII-ban a perubalzsam boldogan ölelte keblére a lidokaint.
Ez van most.
Ámde, ami az adrenalin + perubalzsam + helyi érzéstelenítő tripla kombinációt illeti, már késő volt. A kocka
el volt vetve a FoNo I-II-vel és azóta - 1948-tól – ez a kombináció kiirthatatlanul öröklődik.

49
50
Mindentbele típusú kenőcsköltemény
Nem lenne meglepő, ha az aluminium-acetát-tartarát kölcsönhatásba lépne az egész dologba ártatlanul
belerángatott Neogranormon kenőcsben lévő hasnyálmirigy kivonat fehérjéivel. De ami igazán érdekes
kérdés: vajon egyáltalán miért van a Neogranormon összetételében hasnyálmirigy (pankreász)
kivonat? Az alkalmazási előírás szerint ezért: „A pancreas-kivonatokban található emésztőenzimekről
régóta ismert, hogy helyileg alkalmazva segítenek a sebek gyógyulásában azáltal, hogy az elhalt szövetek,
szövettörmelékek emésztésével a sebtisztulás folyamatát támogatják.” Csakhogy az ok nem ez, hanem
történeti: ugyanis az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején még virágzott a szerv- azaz organoterápia,
amelynek fő képviselője Richter Gedeon volt, de mellette más is foglalkozott ilyesmivel, így az Egger cég,
a mai EGIS egyik előde is. Történt, hogy magyar orvosok kísérleteztek hormontartalmú állati
szervkivonatok sebgyógyító és fekélyellenes hatásával. Az 1931-ban az Egger piacra dobta a Granormon
sebkenőcsöt, amiben egyebek mellett petefészek-, csecsemőmirigy-, here-, pajzsmirigy- és agyalapimirigy-
kivonat szerepelt. Ennek módosított változata volt a Neogranormon (amúgy herekivonat a
Neogranormonban is volt egészen az 1970-es évek végéig). Akkoriban volt tisztán hasnyálmirigyporos
kenőcs is a hazai és más piacokon, plusz hasnyálmirigy-kivonatot adtak fekélyeseknek és a tiszta inzulinnak
szintén sebgyógyító hatást tulajdonítottak. A Granormonból kiindulva kísérleteztek a hasnyálmirigy
kivonatot is tartalmazó Ventormon nevű gyógyszerrel, még 1931-ben. Akkoriban (és azt követően) a hazai
szaksajtóban egy szó sem esett arról, hogy a hasnyálmirigy kivonatnak bármilyen sebtisztító,
szövettörmelék emésztő hatása lenne, és a fentiek alapján nem is ezért rakták bele. Mára ez nagyon érdekes
élő kövülete maradt az egykori szerv -azaz organoterápiás eredetnek.

51
A Fastum géles kenőcs – amikor a Nyugat találkozik a Rákosi féle Magyar Népköztársaság
örökségével
Volt a Szabványos Vényminták (Formulae Normales) III., IV., V. és VI. kiadásában (hatályos időtartam: a
Rákosi időktől (1954) csaknem az EU csatlakozásig (2003)) az Unguentum contra dolorem nevű
érzéstelenítő kenőcs, ami azután a FoNo VII kiadásából már kimaradt.
A „modern” recept tehát úgy áll össze, hogy valaki az Unguentum contra doloremet összekeverte a Fastum
gél nevű, reumás és egyéb eredetű izom- és ízületi fájdalmak (zúzódások, rándulások, izomhúzódások,
merev nyak, lumbágó) kezelésére szolgáló törzskönyvezett gyári termékkel, amelynek hatóanyaga a
ketoprofen nevű nemszteroid gyulladáscsökkentő, ami egyébként fényérzékenyítő (fototoxikus) hatású,
tehát nem volt ebből a szempontból sem jó választás.
Az Unguentum contra doloremben szereplő efedrin sósavas só és alumínium-acetát-tartarát semmilyen
klinikailag alátámasztott szerepkörrel nem rendelkezik. Csak sejtem, hogy az efedrin, mint érösszehúzó
anyag azt a célt szolgálta volna, hogy a tetrakain helyi érzéstelenítő vérkeringésbe történő felszívódását
lassítsa, de erre nincs vizsgálati bizonyíték és semmilyen publikus dokumentum.
Namost, az új, Fastum géles összetételben ráadásul az eredetihez képest a tetrakain helyi érzéstelenítő és az
efedrin kb. 230%-kal hígul fel, hogy az amúgy is igazolatlan hatásosságot még inkább a homeopátia felé
tolja, ami akár dícsérendő is lehetne.
Ugyanakkor a Fastum hatóanyaga is csaknem a duplájára hígul, ráadásul, amennyiben egy krém vagy
kenőcs vivőanyagai megváltoznak, akkor megváltozik a felszívódása is, így gyakorlatilag
kiszámíthatatlanná válik a hatásossága. Ily módon a Fastum géllel végzett tudományos klinikai vizsgálatok
eredményei is lenullázódnak.
Lényegében ennyi az, amit erről a sarlatánságról tudható. Természetesen semmiféle klinikai vizsgálat nincs
vele és lehet rá esküdni, de azt senki sem tudja igazolni, hogy a bemutatott tudománytalan, irracionális
összetétel objektíve jobb lenne egy klinikailag igazolt hatású gyári terméknél. Az efedrin hasonló
kenőcsökben való használata amúgy is sarlatánság, meg kellene tiltani.

52
53
A 31 összetevőből álló csodakenőcs
Ez a rekordtartó az általam látott borzalmak közül: egy összesen 31 összetevőből álló magisztrális
kenőcs: 7 hatóanyag és 24 féle segédanyag (a részletes felsorolást lásd lentebb). A magyar orvos- és
gyógyszerésztudomány itt jutott talán a legközelebb a mesterséges élet létrehozásához, mert csak várni kell
pár millió évet és ebből megszületnek majd az első élőlények. Itt minden van, amit bolygónk nem tudott
kínálni 4,5 milliárd éve, így a helyzeti előny behozhatatlan, Nobel díj a zsebben.
Csak gratulálni lehet a szteroidok és a gombaellenes szerek részben hígításához részben összevissza
keveréséhez, amiből az derül ki, hogy az alkotónak halvány fogalma sem volt arról, hogy a betegnek mi
baja van vagy azt hogyan kell racionálisan kezelni.
Szteroidok: triamcinolon (Ftorocort 1 mg/g kenőcs), mazipredon (Mycosolon kenőcs), mometazon (Elocom
0,1% krém)
Gombaellenes azolok: mikonazol (Mycosolon kenőcs), klotrimazol (Canesten 10 mg/g kenőcs)
Halogénezett hidroxi-kinolon (gombaellenes és antibakteriális): kliokinol (Unguentum antisepticum)
Gyulladáscsökkentő: alumínium-acetát-tartarát (Unguentum refrigerans)
Segédanyagok: 85% glicerin, alumínium-keményítő-oktenil-szukcinát, benzil-alkohol, cera alba, cetil-
alkohol, cetil-palmitát, cetil-sztearil-alkohol, etilalkohol, fehér vazelin, fehér viasz, foszforsav, hexilén
glikol, hidrogénezett szójalecitin (hidrogénezett foszfatidilkolin), koleszterin, metil-parahidroxi-benzoát,
oktildodekanol, paraffinum liquidum, paraffinum solidum, poliszorbát 60, propilén-glikol (E1520),
szorbitán-sztearát, sztearinsav, tisztított víz, titán-dioxid (E171)

54
55
Az Opodeldoc gél eredete és a Szabványos Vényminták gyűjteménye (Formulae Normales avagy
FoNo)
Az “Opodeldoc” feltehetőleg Európa legrégebbi, az 1500-as évek első feléből származó, ma is használt
gyógyszer fantázianeve. Ki- és feltalálója Paracelsus (1493 körül – 1541), a híres orvos, alkimista, csillagjós,
ezoterikus, természettudós és okkultista volt. Paracelsus az“Oppodeltoch”-ot gyógyszeres tapaszként
(emplastrum) alkalmazta. Állítólag az alábbi szavakból rakta össze: “opopanax” + “bdellinum” +
“aristolochia”. Az opopanax egy pasztinákféle növény gyökeréből származó gyanta (opos) és a panax, azaz
“mindent gyógyító” mozaikszava, a bdellinum egy mirrhaszerű növény illatos gyantája, az aristolochia
pedig a farkasalma nevű növény. Mai, szappanos formájában 1716-tól jelenik meg a Pharmacopoeia
Londinensisben, majd 1799-ben a Breslaui Gyógyszerkönyvben. Nálunk 1812-1954 között (I. Osztrák
Gyógyszerkönyv – IV. Magyar Gyógyszerkönyv) volt hivatalos, lényegében szappanos, alkoholos,
illóolajos kenetként, bedörzsölő, bőrvörösítő szerként. A szocialista időkben azután a Biogal forgalmazta
sztearin-szappan, ammónia oldat, kámfor, levendula illóolaj, 96%-os alkohol összetevőkkel (lásd a képen).
Ezt a gyógyszert már törölték a magyarországi törzskönyvből. Ám ezzel még nem teljes a történet.
Ugyanis a Szabványos Vényminták gyűjteményében, egészen mostanáig (mert a VIII. kiadásból törölték)
szerepelt az árnyékban meghúzódva a Mixtura antirheumatica nevű termék. Ez lényegében egy
illóolajtartalmától megfosztott, „lebutított” Opodeldoc. Történt ugyanis, hogy hiába volt az Opodeldoc
hivatalos, gyógyszerkönyvi gyógyszer, az ára az illóolaj komponensek miatt drága volt, pláne az I.
Világháború végén, amikor amúgy is sok alapanyag hiánycikknek számított. Így a Gyógyszerészi Hírlapban
1918-ban megjelent, hogy a Munkásbiztosító Pénztár 1918-as új gyógyszerrendelési mutatója szerint nem
is annyira fontos az ilyen kencék összetétele a klinikai hatás szempontjából, és megadja a későbbi, nálunk
eleddig hivatalos Mixtura antirheumatica összetételét, csak még kútvízzel (mert az olcsóbb volt, mint a
desztillált víz és a betegbiztosítók roppant fukarak voltak). Nos, ez az összetétel aztán be is került a Formulae
Normales elődjébe, a Norma Pauperum VI. kiadásába is (ez a szegénysorsú betegek számára az
államkincstár terhére rendelhető gyógyszereket tartalmazta, tehát első pillantásra bizarr módon a
közgyógylista őse és a FoNo őse egyszerre). Innen került tovább 1940-ben a FoNo I. kiadásába és azóta
eddig ott megőrződött.
Most nem kellett volna mást csinálni mint a Mixtura antirheumatica - tehát egy szegényeknek gyártott
barkácsgyógyszer- helyett visszahozni a FoNo-ba az Opodeldoc-ot az illóolaj összetevők újbóli
hozzáadásával. A nép imádná: jó kis büdös, illatos kenőcs és máris versenyképes lenne pár trutymóval, ami
a jelenlegi mozgásszervi javallatú patikai gyártású (magisztrális) vényeken látható. Igaz, klinikai vizsgálat
az Opodeldoc-ra sincs, azonban, ha már valamit kell rendelni, akkor inkább a lehető legártalmatlanabbat.

56
57
A Mixtura pectoralis
Itt egy folyton változó készítményről van szó, amelynek jelenlegi összetétele több vonatkozásban nem
azonos a korábbiakéval (lásd a táblázatot).
Ez a készítmény szerepel a Szabványos Vényminták (Formulae Normales avagy FoNo) jelenlegi, VIII-ik
kiadásában is. Először 1954-ben bukkant fel a Szabványos Vénymintákban (kivéve az V.-ben, de akkor a
korabeli Gyógyszerkönyvben szerepelt), és azóta gyártják a magyar gyógyszertárak. Amint látható,
összetétele dinamikus átalakulásokat mutat, nincs két olyan kiadása a FoNo-nak, amelyben azonos maradt
volna.
Az eredeti, köhögéscsillapítónak szánt kodein ópiátszármazékot az etilmorfin szintén ópiát követte, majd
ezt 1987-től kihagyták.
Az efedrin hörgágító és csökkenti az orrnyálkahártya duzzanatát; ezt a jelenlegi FoNo-ban szereplő
összetételből hagyták ki.
Stabilan jelen van a hánytató gyökér avagy ipekakuána, amelynek kis adagban hagyományosan köptető
(expektoráns) és ezáltal köhögést megkönnyítő hatást tulajdonítanak, de ezt komoly vizsgálatokban sosem
igazolták (1).
A kakukkfű tinktúráknak és egyebeknek az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) megadta a hagyományos
növényi gyógyszer kategóriára a zölt lámpát, azaz létezik rá gyógynövénymonográfia ilyen konklúzióval,
de ez azt jelenti, hogy csak a hagyomány támasztja alá az alkalmazását, nem korszerű klinikai vizsgálati
adatok, pláne ami a Mixtura pectoralist illeti, amivel semmilyen hatást igazoló vizsgálatot nem végeztek, és
hát, az összetétel is folytan változott.
Az 1958 óta használt összetett kakukkfű elixir érdekessége az, hogy Contratussin néven idősebb Bayer
Antal híres gyógyszerész (1860-1948) találta fel és fejlesztette ki több másikhoz hasonlóan a budapesti
Andrássy út 84 sz. alatti Vörös Kereszt gyógyszertárában (amelynek a helyén ma is patika működik a
Kodály köröndnél). Az eredeti összetételben is szerepelt természetesen kakukkfű kivonat, nátrium-bromid
és répacukor, de nem volt benne narancs tinktúra, ellentétben a konyakkal (4%), ami azonban sokak bánatára
a mai receptnek nem része, csakúgy, mint immár a nátrium-bromid sem.
Összességében tehát a Mixtura pectoralisból az idők során elmaradtak a legproblémásabb anyagok, úgymint
az ópiátok, az efedrin, a nátrium-bromid, de még maradt a szintén haszontalan hánytató gyökér.
Először is, az akut köhögés csillapításában hatalmas, akár 85%-os placebó hatás is előfordulhat és a
hatóanyag nélküli édes szirupok (3), valamint a méz hatásos köhögéscsillapító lehet akut köhögések esetén,
klinikai vizsgálatok szerint - és még a mézre egy korszerű meta-analízis is van (4).
Tehát, igazából nincs szükség a Mixtura pectoralisra, de ettől még a fentiek alapján lehet hatásos, és ha
valaki hisz benne, akár már az is segíthet.

58
Hivatkozások
1. Richardson, P.S.; Phipps, R.J. (1978). The anatomy, physiology, pharmacology and pathology of
tracheobronchial mucus secretion and the use of expectorant drugs in human disease. Pharmacology &
Therapeutics. Part B: General and Systematic Pharmacology, 3(4), 441–479.
2. https://www.ema.europa.eu/.../final-community-herbal...
3. https://link.springer.com/.../10.1007/s00408-019-00305-5.pdf
4. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/.../PMC6513626/pdf/CD007094.pdf

59
Összeférhetetlenségi problémák
Az alábbi Flucinar kenőcsöt, szalicilsavat, cink-oxidot és unguentum refrigeranst tartalmazó
bőrgyógyászati, patikai (magisztrális) receptben több gyógyszertechnológiai probléma is jelen van:
1. A cink-oxid elbonthatja a szteroid hatóanyagok egy részét, köztük a Flucinar kenőcs hatóanyagát is (1).
2. A cink-oxid reakcióba léphet a szalicilsavval és ronthatja annak hatását (2).
3. Az alumínium-acetát tartarát nevű alumínium só csökkentheti a szteroidok bőrbe való felszívódását.
Már javasoltam szakmai fórumon is néhányszor, hogy a magyarországi gyógyszerészképző helyek
(egyetemi intézetek) foglalkozhatnának a Szabványos Vényminták gyűjteményén kívüli egyedi magisztrális
orvosi vények problémáival. Kiváló szakdolgozatok állnának össze és rendkívül hasznosak lennének az
ilyen kutatások, mint a németeknél, hiszen alapot adhatnának arra, hogy a gyógyszerészek tények és adatok
alapján dolgozzanak együtt az orvosokkal a receptúra racionalizálásán, ahol lehet.

Hivatkozások:
Barnes AR, Nash S, Watkiss SB. Stability of steroid ointments diluted with Compound Zinc Paste B.P. J
Clin Pharm Ther. 1991 Apr;16(2):103-9.
Ikeda K, Takeda H. Reaction between salicylic acid and zinc oxide in the presenceof water. Chem Pharm
Bull (Tokyo). 1964 Mar;12(3):303-7.

60
61
A bórsav és a bórax (nátrium-tetraborát)
A bórsav antibakteriális hatóanyagként és gyógyszertechnológiai segédanyagként használatos a modern
gyógyszerészetben és orvoslásban kb. egy évszázada. A hazai gyógyszerhatóság, az OGYÉI döntése alapján
immáron nyálkahártyával érintkező gyógyszerekben nem adható és rövidesen 2 éves életkor alatt sem lesz
rendelhető, ami érinti az úgynevezett popsikenőcsök zömét.
A jelenlegi magyar magisztrális gyógyszerkészítményekben, köztük kenőcsökben/krémekben,
hüvelykúpokban, hüvelygolyókban, végbélkúpokban rendkívül elterjedt a használata. Voltaképpen ez is,
mint a Burow oldat (alumínium-acetát-tartarát) olyan „kultúrhagyománnyá” vált, amely messze elszakadt
az ésszerű szakmai indokolhatóságtól.
Németországban már 1983-ban rendkívül lekorlátozták az alkalmazását. A kozmetikumokban az 1223/2009
EC rendelet korlátozza a bórsav és egyéb bórsavszármazékok adását. Így 3 éves életkor alatti gyermekeknek
nem adható bórsav és más borát-tartalmú hintőpor, orális készítmény, illetve fürdéshez használt termékek
(1).
A bórax is bórsavvá alakul élettani kémhatás mellett nedvesség hatására, amely a tápcsatornából nagyon
jelentős mértékben szívódik fel. Ép bőrről felszívódása minimális, de sérült bőrfelszínről a felszívódás
emberben is bizonyított. A szervezetből a bórsav 90%-a a vizelettel ürül az adagolási úttól függetlenül.
A bórvegyületek nem genotoxikusak és nem rákkeltők, de állatkísérletek alapján a szaporodási funkciókra
káros besorolást kaptak (úgynevezett CMR Repr. cat. 2.). Humán vizsgálatok vannak ugyan, de a tervezésük
nem volt alkalmas arra, hogy célzott adatokat kapjanak a bórvegyületek emberi termékenységre és egyéb
szaporodási működésekre gyakorolt hatásáról. Ennek következtében, állatkísérletes méregtani
(toxikológiai) adatok alapján az Európai Gyógyszerügynökség 2017-ben adagolási úttól függetlenül felső
biztonságossági napi határértéket határozott meg a gyógyszerek bórtartalmára: <2 év: 5,7 mg bórsav (8,8
mg bórax, 1 mg bór); >12 év: 17,1 mg bórsav (26,5 mg bórax, 3 mg bór); <18 év: 39,9 mg bórsav (61,9 mg
bórax, 7 mg bór), míg 18 év felett 57 mg bórsav (88,5 mg bórax, 10 mg bór) (2).

Hivatkozások
1. https://www.ema.europa.eu/.../background-review-excipient...
2. https://www.ema.europa.eu/.../questions-answers-boric...

62
63
Az ipekakuánát (hánytató gyökeret) tartalmazó köptetők – Infusum ipecacuanhae FoNo VIII.
Elöljáróban és röviden: ennek a készítménynek (valamint 6 éven felüli gyermek verziójának) és általában az
ipekakuána köptetőként való alkalmazásának semmiféle érdemi klinikai vizsgálati bizonyítéka nincsen, amit
már az 1950-es évek végén is tudtak (1) - és persze azóta sem, így a gyógyszermúzeum kategóriába tartozik,
nem lett volna szabad bennetartani a Szabványos Vényminták (Formulae Normales - FoNo) VIII.
kiadásában; ráadásul összetevőként FoNo-n kívüli receptekben is előfordul, hasztalanul és feleslegesen.
Azonban a története nagyon érdekes: miért van benne ánizs, például?
Ugyanis az ánizsos szesz, a Spiritus anisatus előde az ammóniás ánizsszesz, a Spiritus (korábban Liquor)
ammoniatus anisatus volt, amelyet csak a FoNo V. (1967-es) kiadásában váltott fel a jelenlegi összetétel,
merthogy a korábbi ammóniás verzió helyett ez került bele a szintén abban az évben megjelent VI. Magyar
Gyógyszerkönyvbe. Az Infusum ipecacuanhae és az Infusum ipecacuanhae mite már a Szabványos
Vényminták I., 1939-es kiadásában is szerepelt. Voltaképpen két köptető kombinációjából áll, mert mind
az ipekakuánát, mind az ammóniás ánizsos szeszt külön-külön és később együtt is adták köptető
(expektoráns minőségben) már az 1800-as évektől. Mármost a Spirius anisatus távoli elődje Spirius Salis
Ammoniaci Anisatus néven már a nálunk is hivatalos Osztrák Tartományi Gyógyyzerkönyv 1774-es
kiadásában is szerepel, csakúgy, mint a hánytató gyökér. Az ammóniás ánizsos szesznek légúti
váladékhígító hatást tulajdonítottak, amiben az ánizs az ammónia kellemetlen szagának és ízének elfedésére
szolgált.
Az ipekakuánát egyébként reflex köptetőnek tartották régen a szenegagyökérrel együtt, amelyek nyulakban
a gyomor-nyálkahártya enyhe de tartós izgatása révén növelték a hörgőkben a váladéktermelést (2). A II.
Világháború előtt az ipekakuána rendkívül népszerű volt.
Összefoglalva tehát az Infusum ipecacuanhae FoNo VIII.-ban az ánizs hű özvegyként őrzi az egykori
ammónia emlékét, míg az ipekakuána klinikai bizonyítottsága köptető javallatban nem létezik.

Hivatkozások
1. Richardson, P.S.; Phipps, R.J. (1978). The anatomy, physiology, pharmacology and pathology of
tracheobronchial mucus secretion and the use of expectorant drugs in human disease. Pharmacology &
Therapeutics. Part B: General and Systematic Pharmacology, 3(4), 441–479.
2. Perry, WF. and Boyd, EM. (1941) A method for studying expectorant action of animals by direct
measurement of the output of respiratory tract fluids. Z Pharmac. exp. Ther. 73: 65-77.

64
65
Egy (meg)rázókeverék
Az alább bemutatott vény nagyon tanulságos. Bonyolultnak tűnik, de valójában a Formulae Normales
(Szabványos Vényminták) VI. kiadásában (1987) utoljára szereplő Suspensio antiseborrhoica (szeborrea
elleni szuszpenzió) összetételét veszi alapnak (higany nélkül, de továbbra is a Suspensio siccans-sal),
amelybe egy tubus (vegyük 30 grammnak) gyári Locoid szteroid krémet rak. Látjuk a vény után mellékelt
összetétel táblázatból, hogy a Suspensio siccans-ba a Burow (alumínium-acetát tartarát) oldat a már
vállalhatatlanná vált ólom-acetát helyett került az összetételbe, minden bizonnyal feleslegesen, bár klinikai
vizsgálat egyik variációval sem történt. De három nagy gond van a Locoid krém hozzáadásával:
1) krém szuszpenzióban való elkeverni akarása rengeteg felesleges adagék segédanyaggal a gyári
kenőcsből, kérdés - milyen eredménnyel;
2) Kb. hatszoros mértékű szteroidhígítás, ami megint csak erősen kétséges (bár nem ördögtől való, sőt,
lehet hasznos), mivel hazánkban eddig nem készített a bőrgyógyász szakma szteroid hígítási irányelvet, így
mindenki ad hoc hígít;
3). A cink-oxidot NEM SZABAD automatikusan szteroiddal keverni, mert a szteroid bomolhat miatta.
Pl. egy hirdokortizon+cink-oxid rázadék esetében a szteroid 10%-a bomlott el szobahőn 2 hét alatt (1).

Hivatkozás
1. Timmins P, Gray EA. Degradation of hydrocortisone in a zinc oxide lotion. J Clin Hosp Pharm.
1983;8(1):79-85.

66
67
68
Az indometacin nemszteroid gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító plusz lidokain helyi érzéstelenítő
kenőcs kombinációk
Már csaknem másfél évtizede közölték japán kutatók azt, hogy ez a két hatóanyag fizikai-kémiai
kölcsönhatásba léphet egymással 1:1 vagy 1:2 arányú komplexet képezve. Ez természetesen
megváltoztathatja mindkét hatóanyag felszívódását és terápiás tulajdonságait, amiről semmit sem tudunk,
azt sem, hogy ez kívánatos-e vagy sem. Ezért van a gyári termékek esetében a kombinációk fejlesztésére és
engedélyezésére külön irányelv, amely az ilyen problémákat szabályozza. A patikai (magisztrális)
készítményekre ez nem hatályos és ez utóbbiak túlnyomó része egyébként is több összetevőből áll. A
Szabványos Vénymintákon (Formulae Normales) kívüli készítmények összetétele elvétve van
optimalizálva, és a vonatkozó hatósági irányelv is túlságosan általános, nem tükrözi a mostani napi
gyakorlatban felmerülő tipikus problémákat. Ilyen nemkívánatos kölcsönhatások léphetnek fel pl. az
indokolatlanul gyakran alkalmazott bórsav, alumínium-acetát-tartarát és pl. még a cink-oxid és egyes
további összetevők között is. Mit lehet tenni? Az egyedi orvos és gyógyszerész nincs abban a helyzetben,
hogy minden alkalommal szakirodalmat kutasson. A megoldás az aprólékos helyzetelemzés, hatósági
kordinációval végzett, orvosi és gyógyszerészi szakterületekre lebontott tudományos értékelés, ezek alapján
rendszeresen frissített szakmai irányelvek összeállítása.

Hivatkozások
1. Umeda Y, Fukami T, Furuishi T, Suzuki T, Makimura M, Tomono K. Molecular complex consisting of
two typical external medicines: intermolecular interaction between indomethacin and lidocaine. Chem
Pharm Bull (Tokyo). 2007 May;55(5):832-6.
2. *Umeda Y, Fukami T, Furuishi T, Suzuki T, Tanjoh K, Tomono K. *Characterization of multicomponent
crystal formed between indomethacin and lidocaine. Drug Dev Ind Pharm. 2009 Jul;35(7):843-51.

69
70
Mikor nincs értelme a Burow (alumínium-acetát-tartarát) oldat használatának?
Minden olyan esetben, amikor valamilyen összetevőt (pl. szteroidot, nemszteroid gyulladásgátlót, helyi
érzéstelenítőt, illóolaj komponenseket) át szeretnénk juttatni a bőr mélyebb rétegeibe vagy tovább. A Burow
oldat cserző, adsztringens hatású és egy 2008-as vizsgálat kimutatta, hogy egy 1% Burow oldatot tartalmazó
gélből a termék mentoltartalma nem jutott át a stratum corneum felső tartományán, míg más, Burow oldatot
nem tartalmazó termékekből többé-kevésbé bejutott a dermisbe (1). Magyarországon nagyon divatosak a
más szempontból is erősen problémás sok összetevőjű kenőcsök (lásd az alábbbi képen; az efedrin sósavas
sója is sarlatánság ebben a kenőcsben). Ezekben a Burow oldat értelmetlen, a koncentráció zömmel
alacsony, de ezzel együtt nem zárható ki kölcsönhatás a többi összetevő felszívódásával (klinikai
vizsgálatok ilyesmikkel amúgy sem történtek.
Karl Heinrich August Burow (1809-1874) egyébként német sebész és szemorvos volt, aki 1830-tól az
akkori Königsbergben, a mai Kalinyingrádban járt egyetemre (szobra is van ott). 1846-ban ugyanitt
magánklinikát nyitott, az említett két területre specializálódott. 1859-ben tisztiorvos lett, majd 1866-tól
katonaorvosként dolgozott. Több műtéti újítás fűződik a nevéhez, és természetesen az alumínium-acetátos
Burow oldat, amelyet gyulladáscsökkentő célzattal kenőcsben és pasztában is hasznosítottak a
későbbiekben, kiváltva az ólom-acetátot. Fontos tudni, hogy tiszta alumínium fémet csak 1825-ben állítottak
elő elsőként, évtizedekig roppant drága volt, és még például még 1884-ben is az USA-ban, amikor a
Washington emlékmű obeliszkének a csúcsát 2,8 kg tiszta alumíniumból öntötték ki, 30 gramm alumínium
egy munkás napi bérének megfelelő összegbe került.

Hivatkozás
1. Cal K. Skin disposition of menthol after its application in the presence of drug substances. Biopharm
Drug Dispos. 2008 Nov;29(8):449-54. doi: 10.1002/bdd.631

71
Miért szereti a magyar orvos az efedrin alkaloid sósavas sóját a mozgásszervi fájdalmakra rendelt
kenőcsökben?
Tudniillik máshol a Világban ez nincs így, még csak nem is hallottak ilyesmiről. Az egyetlen ok az, hogy
1954-től 2003-ig a Szabványos Vénymintákban (Formulae Normales) voltaz Unguentum contra dolorem
nevű fájdalomcsillapító kenőcs, amiben értelmetlen módon az efedrin is szerepelt és a magyar orvosok azóta
is, hogy a Szabványos Vénymintákból kikopott, rendelik és gyártják ennek a régi, zavaros összetételnek a
Fastum géllel vagy más gyári fájdalomcsillapítóval “feljavított” mutációját. Többszáz kilogramm efedrint
lehetne megspórolni évente, ha a hazai gyógyszerhatóság megtiltaná az efedrin ilyen használatát.

72
Unguentum nasale (orrkenőcs) (FoNo VIII)
Ebben 10,0 g kenőcsben 0,2 g bórsav, 0,075 g eukaliptusz és 0,06 g menta illóolaj szerepel. A vivőanyag
unguentum simplex.
Az Unguentum nasale már a FoNo 1940-ben megjelent I. kiadásában is szerepelt, de akkor nem volt benne
bórsav és vivőanyagként sárga vazelint használtak. A két illóolaj összetevő azonos volt, de mindkettőből
0,50 grammot alkalmaztak. Ez megmaradt a FoNo II. kiadásában is (1948), míg aztán a III. kiadásban
(1954) az illóolajok mennyiségét 0,30 grammra csökkentették.
A bórsav csak a FoNo IV. kiadásában jelenik meg (1958) 0,50 gramm mennyiségben, míg az illóolajok
mennyisége 5-5 cseppre módosult. Ez maradt a FoNo V. kiadásában (1967), aztán a VI. kiadás
(1987) viszont az illóolajok mennyiségét 3-3 cseppre csökkentette.
A FoNo VII. kiadása (2003) a bórsav mennyiségét 0,2 grammra csökkentette.
A jelenlegi FoNo VIII (2021) a bórsavat szintén 0,2 grammban adja meg, míg az illóolajokat csepp helyett
grammban számítja.
Amint látjuk, az évtizedek alatt sok változás történt ebben a kenőcsben, ami sosem támaszkodott klinikai
vizsgálati eredményekre.
A bórsav bevezetésének szakmai értelme nincs. Indoklása szerint antiszeptikum. Általában véve
semmiféle klinikai vagy egyéb adat nem támasztja alá szerepeltetését; ezt az összetevőt nyugodtan ki
lehetett volna hagyni úgy, mint az 1958 előtt volt.
Németországban például 1981 óta nem szabad bórsavat alkalmazni az orrkenőcsökben sem (csak szemészeti
készítményekben pufferként) (1, 2)

Hivatkozások
1. Maiwald J, Schütz H. Bremer Nasensalbe--eine neue borsäurefreie Nasensalbe [Bremen nose ointment--
a new boric acid-free nasal ointment]. HNO. 1983 May;31(5):180-2.
2. https://www.pharmazeutische-zeitung.de/.../pharm1-02-2000/

73
Hajhagymák riadó!
tt ez a bizonyos típusú kopaszodásra szánt magisztrális sprinolakton (belsőleg vizelethajtó-
vérnyomáscsökkentő) és paprika tinktúra kombináció. Várható-e hatásosság? Rövid válasz: nem.
Magyarázat: a spironolakton 1%-os külsőleges oldatával nők férfias típusú (androgén) kopaszodásásában
6 hónapos-2 éves kezelés után értek el némi kedvező eredményt (1). Az USA-ban és Kanadában adott
esetben 2-5%-os spironolakton magisztrális külsőleges oldatokat vagy hajszeszeket készítenek ilyen célra,
de konkrét klinikai adatok nincsenek. Mármost, még a legszerencsésebb esetben is, az alábbi oldat
spironolakton koncentrációja kb. 0,24% egy szakszerűtlenül tervezett szeszes oldatban. A paprika kivonatot
már a II. Világháború előtt is próbálták olykor kopaszodás ellen használni, pl. kőrisbogár tinktúrával
kombinálva, voltaképpen siker nélkül. Spironolaktonnal való kombinációjáról semmilyen adat nem érhető
el. Összességében szilárd gyógyszerformából nem nyerhető ki annyi spironolakton hatóanyag, amennyi
szükséges lenne egy valóban használható külsőleges oldathoz.

Hivatkozás:
1. Dillmuller, D., Zaun H. (1997). S125 Topical treatment of androgenetic alopecia with spironolactone.
Journal of the European Academy of Dermatology and Venereology, 9, S31.

74
A köhögésre adott Gutta ethylmorphini FoNo VIII. (etilmorfinos cseppek)
A Szabványos Vényminták (Formulae Normales) jelenlegi, 2021-ben hatályba lépett VIII. kiadásában
megváltozott az összetétele. Kimaradt belőle a képen látható, a FoNo előző kiadásában szereplő
mandulaillatú benzaldehid. Mindenki csak egyszerű illatosítónak-ízesítőnek hinné, ám ennél sokkal
mélyebb orvosi-gyógyszerészi kultúrtörténeti okai vannak, hogy eddig szerepelt.
Az etilmorfin ugyan a legelső félig mesterségesen, azaz természetes kiindulóanyagból gyártott félszintetikus
morfinszármazék volt, amelyik forgalomba került az 1800-as évek végén és hatalmas népszerűségre tett
szert, de egyúttal egyetlen korszerűbb publikált humán klinikai vizsgálat sem történt vele köhögés
javallatban. Közeli rokona a kodein, amelyről a korszerűbb klinikai vizsgálatok viszont azt mutatták, hogy
köhögésben nem jobb a placebónál, bár ez volt egy évszázadon át a köhögéscsillapítók királya.
Érdekes módon amúgy a kodeines cseppek (Gutta codeini) volt az első hivatalos szer, amelyik már a
Szabványos Vényminták (Formulae normales azaz FoNo) ősében, a szegénysorsú betegek államkincstár
által fizetett gyógyszereit tartalmazó Norma Pauperum utolsó két kiadásában (5. és 6.), majd a FoNo 1, 2, 4
és 5-ben szerepelt (majd kimaradt), míg a Gutta ethylmorphini csak a FoNo 4-től (1958) bukkant fel
mindmáig.
Miért volt benne benzaldehid? A benzaldehides vízről (Aqua benzaldehydi) az „A Gyógyszerész” szaklap
1951 április 1-i számában jelent meg, hogy ez fogja felváltani a IV. Gyógyszerkönyvben még szereplő
keserűmandulavizet (Aqua amygdalarum amarum), ami be is következett az 1954-es V.
Gyógyszerkönyvben. Az indok az volt, hogy a keserűmandulavíz előállítása nehézkes, továbbá a benne lévő
benzaldehid-ciánhidrin hatóanyagnak már nincs terápiás jelentősége. Majd a benzaldehides vizet már az V.
FoNo-ban (1967) felváltotta a Diluendum benzaldehydi.
Mármost a keserűmandula vízről tudni kell, hogy nemcsak egy volt az aromás vizek között, hanem önálló
(és erős) terápiás hatást is tulajdonítottak neki. Így pl. Balogh Kálmán 1987-ban kiadott „A Magyar
Gyógyszerkönyv Kommentárjában” ezt írja (228. o.): „Magában vagy más bódítószerekkel elegyítve a
gyomor és a belek hurutos bántalmainál mint a kellemetlen érzéseket mérséklő szert rendelik, a légutak
hurutjainál pedig a köhögés csökkentése végett adják”.
Ha pedig megpillanjuk a Budapesti Orvosi Újságban 1906-ban megjelent receptet, máris felismerjük a Gutta
Ethylmorphini elődjét a kodeinnel és a keserűmandulavízzel.
Vagyis a benzaldehides Gutta Ethylmorphini összetétele lényegében egy régi köhögéscsillapító kombináció
emlékét hordozta.

75
76
Miért éppen a csukáról nevezték el a csukamájolajat?
Az alábbiakban látható az állítólagos Löhr kenőcs. A vénynek annyi köze van Wilhelm Löhr (1899-1941)
német sebészhez, hogy az 1930-as években Löhr nagyon propagálta a csukamájolaj sebkezelésben való
használatát. El is nevezték Csukamáj Löhr-nek (eredetiben Lebertran Löhr), de Ő a vazelinhez kevert
csukamájolajat műtéti sebek kezeléséhez. Ennek maradványaként a mai napig forgalomban van
Németországban és Svájcban a valódi Löhr-féle kenőcs, az Unguentolan. Érdekes, hogy nálunk nincsen.
Amúgy Löhr a Mikulizt kenőcs névadójának, Johann von Mikulitznak a veje volt. Tbc-ben hunyt el. A mi
kiinduló kenőcsösszetételünk számos magisztrális készítményhez hasonlóan senki által nem vizsgált
Hungaricum. Vélhetően Löhr halvány emléke keveredik benne a Szabványos Vényminták (Formulae
Normales) bórsavas vazelinjével (Vaselinum acidi borici) ám a vazelin helyett gyapjúzsírral, továbbá a
szalicilsavval, talán abból a megfontolásból, hogy keratolitikus és fertőtlenítő hatást vár tőle az orvos.
Azonban a bórsav és a szalicilsav 1:1 arányú komplexet képez, aminek a terápiás hatásai nem ismertek,
csakúgy, mint vele együtt ezé a kenőcsé.
Végül a csukamájolaj elnevezéséről: más nyelven nem említik a csukát, mivel latin neve, az Oleum jecoris
aselli vagy oleum morrhuae a Gadus morrhua avagy Asellum major (tőkehal) nevű tengeri halfaj és egyéb
Gadus fajok májából készült. Ezt az olajat Thomas Percival (1740-1804 vezette be az orvoslásba és elsőként
az 1771-es Angol Gyógyszerkönyvben jelent meg hivatalosan. Ezt a XIX. század végetájáig szakkönyveink
általában gadóc vagy tőke gadóc olajnak, halmájolajnak nevezték. Viszont az 1843-as budai
gyógyszerárszabás már rávilágít a név eredetére, amennyiben ott, mint tengeri csuka májolaja szerepel
magyarul. Eszerint tehát a tőkehalat nevezték tengeri csukának, amiből a köznyelv lehagyta a tengerit. A
gadóc szó alig ismert, míg a csukát mindenki ismerte, így hát a XIX-XX század fordulójától ez a név ragadt
rá az olajra.

77
Unguentum refrigerans (hűtőkenőcs) a Szabványos Vényminták (FoNo) jelenlegi, VIII. kiadásában
Az Unguentum refrigeranst sok orvos automatikusan kenőcs/krém vivőanyagként használja sok egyéb
mellett szteroid kenőcsökhöz is, nem tudván, hogy az alumínium-acetát-tartarátot tartalmaz, ami gátolhatja
a szteroidok hatását.
Az Unguentum refrigerans jelentése hűtőkenőcs (szinomímák: unguentum leniens, cold cream, Kühlcreme).
Már az ókorban is voltak ilyenek. Modern értelemben a hűtőhatás onnan ered, hogy a jellemzően 20-30%-
os víztartalmú, úgynevezett víz az olajban (W/O) krémekből a bőr melegének hatására a víz elpárolog, némi
hűtőhatást kifejtve. Sok-sok évtizeden át kozmetikumként és különféle félszilárd gyógyszerekhez
vivőanyagként alkalmazták ezeket.
A Szabványos Vényminták (FoNo) az Unguentum refrigerans-t a IV. kiadástól (1958) vette fel, amikor is
az Unguentum hydrophylicum nonionicum-hoz Burow oldatot adtak és ezt elnevezték refrigerans-nak. Ez
az összetétel megmaradt a mostani FoNo VIII. kiadásban is Cremor refrigerans-nak átnevezve. Rögtön
kérdés, hogy vajon mitől és mennyire hűtene jobban a vivőanyag Burow-val (alumínium-acetát-tartaráttal)
megbuggyantva, klinikai vizsgálatok hiányában.
Most jön a svédcsavar: a FoNo előző, VII. kiadása 2003-ban tetézte a zavart azzal, hogy a fenti, korábban
Unguentum, most viszont átkeresztelt Cremor refrigerans mellett új összetétellel, de a régi néven egy másik
Unguentum refrigeranst vezetett be (lásd az összetételt az ábrán), amiben lényegében csak a 4%-nyi Burow
oldatból van némi víz benne, teljesen eltérően a tényleges hűtőkenőcsök koncepciójától. Ilymódon most
adva van egy hűsítőnek nevezett krém és egy kenőcs, amikről vizsgálatok híján senki se tudja, mitől
hűsítenének és mennyire. A nevük félrevezető és ez azért is baj, mert az orvosok elhibázottan vivőanyagként
is használják - benne az alumíniummal, amely bizonyítottan mérgező a halak és más vízi élőlények számára.

78
Magisztrális efedrines fogyasztóporok
Korábban gyakrabban, ma már csak sporadikusan, de még mindig fel-fel bukkannak Magyarországon olyan
magisztrális (gyógyszertári elkészítésű) fogyasztószer receptek, amelyekben egy efedrin nevű alkaloid és
valamilyen nyugtató (korábban fenobarbitál is, most benzodiazepinek) szerepel. Az ilyen összetételek
haszon-kockázat aránya annyira kedvezőtlen, hogy vissza kell utasítani ezeket a vényeket. A fogyásnak nem
ez az orvosilag szakszerű módja.
Az efedrin serkenti az anyagcserét, és emellett növeli a vérnyomást, élénkítő, stimuláló hatása van, szapora
pulzust idéz elő. Koffeinnel tovább emelkedik a kockázat. A pszichés hatások ellensúlyozását szándékolják
a hozzáadott nyugtatók.
Azonban igazolták, hogy az efedrin tartalmú termékek fogyasztása agyi infarktust és agyvérzést is okozhat.
Ezen felül az efedrin használata növeli a magas vérnyomás, a halálos kimenetelű szívritmuszavarok, a
szívizomgyulladás, az öngyilkosság, a pszichiátriai zavarok, a görcsök kockázatát is (1, 2).
A fenobarbitált, illetve benzodiazepineket tartalmazó gyógyszereknél fennáll sok egyéb mellékhatás mellett
a hozzászokás kockázata és az alkalmazási előírások külön hangsúlyozzák, hogy benzodiazepineket a lehető
legrövidebb ideig szabad csak alkalmazni.
Az ilyen összetétel veszélyt jelenthet a napi életvitelben (pl. közlekedés) is.

Hivatkozások
1. Cassandra Chen; Jose Biller; Steven J. Willing; Alfredo M. Lopez. Ischemic stroke after using over the
counter products containing ephedra. 2004, 217(1), 55–60.
2. Costa L, Pedroso A, Lourenço A, Granho F, Campos L Use of Dietary Supplement with Ephedrine and
Ischemic Stroke. JSM Clin Case Rep 2017: 5(2): 1131.

79
4. Mit lehetne tenni a patikában előállított (magisztrális) gyógyszerek
területének megreformálása érdekében?
Az első kérdés az, hogy szükségesek-e a magisztrális gyógyszerek. Véleményem szerint indokolt esetekben
igen, amikor nem állnak rendelkezésre megfelelő gyári készítmények, illetve lehetnek olyan határterületek
pl. a bőrgyógyászatban vagy máshol, amikor egyéni összetételek lehetnek indokoltak.
Azonban a magisztrális gyógyszerrendelést mind a Formulae Normales-ben, mind azon kívül meg kell
reformálni a bizonyítékokra alapozott orvoslás ésszerűen de elvszerűen adoptált elvei, illetve a korszerű
gyógyszer-minőségbiztosítás alapján. Nem tartható fenn az az állapot, hogy Magyarországon naponta olyan
gyógyszerek ezrei készüljenek, amelyek zárványként maradnak kívül mindenen, amit modern gyógyszer-
engedélyezésnek nevezünk, és amely alapvetően járul hozzá a hatásos és biztonságos gyógyszeres kezelés
lehetővé tételéhez, már amennyiben a gyógyszerek alkalmazása szakszerűen és helyesen zajlik. Ez utóbbi
nem is olyan egyszerű kérdés.
Egy reformbizottság lenne szükséges orvosi szakkollégiumonként a gyógyszerhatóság (OGYÉI)
kordinálásával. Az alapozó munka jórészt már készen áll, amennyiben egy adatbázisban
(www.magisztralisvenyek.hu) összegyűjtöttünk a gyógyszerész és orvos Kollégák segítségével 1172 ma
cirkuláló vényt a kb. 3500-4000-ből (ez utóbbiak jó része vélhetően a már összegyűjtött előiratok
mutációja). Tehát most először ismerjük a valóságot kb. elég átfogóan. Ezeket és az ezután gyűjtött hasonló
vényeket kell áttekinteni szakterületenként, látni a problémákat és előre meghatározott elvek rögzítésével
szakirodalmi alapú értékelő jelentéseket írni, majd ezek alapján időnként frissített irányelveket
megfogalmazni és publikálni.
Fontos szem előtt tartani, hogy a magisztrális gyógyszerek alkalmazása az elmúlt sok évtizedben a magyar
orvoslás és gyógyszerészet sötétben megbúvó területe volt. Már most is az a helyzet - és ha nincs változás
ilyen is marad -, hogy a szakirodalomból nem rekonstruálható az, hogy milyen korszakokban, milyen
területeken milyen magsiztrális gyógyszeres kezelések zajlottak. Ez szinte teljesen fehér folt a magyar
orvosi szakirodalomban – mintha nem is léteznének az ilyen szerek.
Nagyon fontos a magisztrális gyógyszerek rendelésének dokumentálása, minden egyes összetétel
megindoklása és konkrétan hozzájuk összeállított betegtájékoztató leírások betegek számára történő
rendelkezésre bocsátása. Véget kell vetni a rögtönzött vagy örökölt buhera-maheráknak.
Mind orvosi, mind gyógyszerészi vonalon rendszeres hatósági ellenőrzésekkel kell felügyelni az irányelvek
betartását. Fontos a magisztrális gyógyszerkészítés árszabásának rendezése is, különös tekintettel a
magasabb minőségbiztosítási és dokumentációs követelmények anyagi fedezetére.
A magisztrális termékek esetén is fel kell hívni a betegek és a szakemberek figyelmét a mellékhatás adatok
gyűjtésére, azaz ezeket az összetételeket is be kell kapcsolni a farmakovigilancia rendszerbe.

80
A fentieket természetesen nem kell a nulláról kitalálni, hanem első lépcsőben alaposan át kell tanulmányozni
a jelenlegi német és osztrák magisztrális gyógyszerrendelés szabályozását.

81