Viszont azok számára, akiket egyszer beavatak és ezért megmaradtak

„a meser elveszet szava” vagy a „bölcsek köve” keresőjeként,

a műve kinyilatkoztatásként jöt.
Elég sokan felismerték, hogy ismerték azt, amit végül találtak,
hogy mindazok, akik ösztönösen keresek,
ismerték az irányt, amerre keresniük kellet az újraemlékezését
annak a tudásnak, amely egyszer volt nekik.

H.P. Blavatsky munkásságáról Henry T. Laurency

A magyarázat
Lars Adelskogh
 TARTALOMJEGYZÉK

Egy első magyarázat 1

EGY 2
1.1 Szükségünk van egy új világszemléletre és életszemléletre
1.2 Szuperfzikai jelenségekkel bővül a világszemléletünk
1.3 A pythagoraszi iskola
1.4 A hylozoikai mentális rendszer
1.5 A valóság három aspektusa
1.6 Minden ami van, élő
1.7 A tudatosság evolúciója
1.8 A monádok
1.9 Minden egysége

KETTŐ 12
2.1 A valóság
2.2 További adalék a valóság három aspektusáról
2.3 A szuperfzikai valóság
2.4 Világok a kozmoszban
2.5 Szubjektív és objektív tudatosság
2.6 Az én és tesei
2.7 A tudat kifejeződéseinek három aspektusa
2.8 Mi az ezoterikai tudás alapja

HÁROM 21
3.1 Bevezetés az anyagi aspektus tanulmányozásához
3.2 Az ősanyag
3.3 A dynamis
3.4 Az ősatomok (a monádok)
3.5 A kozmosz
3.6 Az anyag összetétele
3.7 Világok a kozmoszban
3.8 Naprendszerek
3.9 Molekuláris anyag
3.10 Bizonyos tények a mozgás aspektusról
3.11 Tér és idő

NÉGY 29
4.1 Az élet értelme és célja
4.2 A megnyilvánulás
4.3 Involváció és evolváció
4.4 Involúció
4.5 Evolúció és expanzió
4.6 Tapasztalás és memória
4.7 Éber tudatosság és a tudatalan
4.8 Az akarat
4.9 Passzív és aktív tudatosság
4.10 Monád és tesei a közre-működésben
4.11 Önaktiválás mint az élet értelme

ÖT 39
5.1 A tudatosság egysége
5.2 Kollektív lények
5.3 Az ember útja az egységbe
5.4 A természeti birodalmak és az aktiválás
5.5 Az átalakulás törvénye és a forma törvénye
5.6 A három legalacsonyabb természeti birodalom
5.7 A csoportlelkek és a transzmigráció
5.8 Az emberi birodalom
5.9 A fejlődés sádiumainak az ismerete

HAT 49
6.1 Az ember tudatosságfajtái
6.2 Az ember emócionális tudatossága
6.3 Az ember mentális tudatossága
6.4 Az emberiség korosztályai
6.5 A barbarizmus sádiuma
6.6 A civilizáció sádiuma
6.7 A kultúra sádiuma
6.8 Az emberiesség sádiuma
6.9 Az eszményiesség sádiuma
6.10 Az inkarnációk közöti élet

HÉT 60
7.1 Mindent törvények irányítanak
7.2 Mi egy törvény?
7.3 Mi egy életörvény?
7.4 A hét életörvény
A SZABADSÁG TÖRVÉNYE
7.5 A szabadság az törvény
7.6 A szabadságot győzelemre kell jutatni
7.7 A társadalmi szabadság
AZ EGYSÉG TÖRVÉNYE
7.8 Az egység jelentősége
7.9 Az egységre irányuló akarat
7.10 Szolgálat
7.11 Szeretet
A FEJLŐDÉS TÖRVÉNYE
7.12 A fejlődés és az egyetemes vonzás törvénye
7.13 A fejlődés és az önmegvalósítás törvénye
7.14 Az ember fejlődése
NYOLC 70
AZ ÉN TÖRVÉNYE
8.1 Az önmegvalósítás
8.2 Önmegvalósítás a tapasztaláson és a megértésen keresztül
8.3 Bizalom az életben, bizalom az énben, bizalom a törvényben
8.4 Az önmegvalósítás akadályai
A SORS TÖRVÉNYE
8.5 Mi a sors?
8.6 Sajátmagunk teremtjük a sorsunkat
AZ ARATÁS TÖRVÉNYE
8.7 Az aratás törvénye abszolúte érvényes
8.8 Az aratás törvénye – a tanárunk az életben
8.9 Rossz vetés
8.10 Rossz aratás
8.11 Jó vetés
8.12 Jó aratás
8.13 A kollektív felelősségünk
AZ AKTIVÁLÁS TÖRVÉNYE
8.14 Az ember legjellemzőbb tulajdonsága
8.15 Az élet aktivitás
8.16 Az aktiválás törvénye
8.17 Az aktiválás törvénye és a szabad akarat

KILENC 81
9.1 Mit jelent az evolúció az ember számára?
9.2 Szükség van az egyensúlyra
9.3 A rossz problémája
9.4 Az életörvények az evolúcióban
9.5 Pozitív emócionalitás létrehozása
9.6 Aktiválás
9.7 A gondolat ereje
9.8 Az aktiválás módszerei

TÍZ 93
10.1 Bevezetés
10.2 Emócionalizmus
10.3 Azonosítás és kivetítés
10.4 Az azonosítás tudatosítása
10.5 Nemazonosítás
10.6 Két-értékű és több-értékű gondolkodás
10.7 Relativitás

TIZENEGY 104
11.1 Minden energia
11.2 A hét alaptípus
11.3 A hét alapenergia
11.4 A triádok
11.5 A naprendszeri és a planetáris energiák
11.6 Ideák kormányozzák a világot
11.7 Nem vagyunk egyedül

TIZENKETTŐ 117
12.1 Az életerünk
12.2 Az eredetünk
12.3 Az ember és az Augoeidesz
12.4 A planetáris hierarchia és munkája
12.5 A planetáris hierarchia újra megjelenik
12.6 A jövőnk
 Egy első magyarázat
A legtöbb embernek nincs szüksége magyarázatra, miért élünk, miért vagyunk it? Ők vagy elége-
detek a létezésükkel, vagy elégedetlenek, és egyik esetben sem tudja egy ilyen könyv őket elége-
detebbé tenni. E könyv nem számukra íródot.
Mindemellet van egy másik csoportja is az embereknek, nem nagyon nagy, de egyre növekvő;
azok, akik tudatában vannak, hogy szükségük van magyarázatra. Ezek többsége próbált egy s más
anélkül, hogy megelégedetséget találtak volna: vallás, flozófa, tudomány, okkultizmus vagy new
age tanítások. Ők ösztönösen érzik, hogy nem lehet az olyan mint ahogy a hatalom állítja, azaz
kell lennie valami többnek, valami nagyobbnak, valami monumentálisabban nagyobb jelentőségű-
nek, mint amit a hatalom úgy nevez: „a világ olyan, amilyennek ismerjük”.
Ezt a csoportot nevezhetjük önálló keresőknek. Ők önállóak, mert ők maguk akarják eldönteni, mi
az amit elfogadnak. Ők keresők, mert semmit sem találtak ami kielégíti a belső kritikai érzéküket és
így folytatják a keresés. Ez a könyv számukra, az önálló keresőknek íródot.
Talán a könyv olvasása során érezni fogják, hogy jó úton vannak. Semmi sem adhat az írónak na-
gyobb örömet, mint amikor a keresőt felfedezővé alakítja. Természetesen nem hiszi, hogy egy
könyv helyetesítheti az egyén saját megtapasztalását a világról. Mindemellet hisz abban, hogy e
könyv lehet egy kapu, első útmutatás egy eddig nem is gyanítot világ felé. Ez a világ az ezoterikai
tudás valósága.
Az élet ezoterikai ismerete idősebb, mint az emberiség. Mindamellet örök fatalként a keresők va-
lamennyi új generációinak szolgálatában, azoknak a szolgálatában áll, akik sosem hagyják abba a
kérdezés, és akik sosem veszítik el a csoda iránti érzékenységüket.
A mi időnkben egyre több ember érdeklődik az ezotérika iránt és gazdag irodalma van, amit szá-
mos nyelven lehet tanulmányozni. Egy svéd ezoterikai gondolkodó és író, Henry T. Laurency, min-
denkinél többet tet azért, hogy ezt a tudás az életről a modern ember számára is elérhetővé te-
gye. A munkájában a pythagoraszi tudásrendszertől indul, a hylozoikától.
1979-től egy kiadó alapítvány dolgozik Laurency írásainak terjesztésén. A publikált anyag ezideig
több mint négyezer oldal, amelynek majdnem fele olvasható angol nyelven is. Talán szükség van
egy bevezetőre a kezdők számára és egy összefoglalóra a haladó tanulóknak. Erre van e könyv.
A magyarázat tizenkét részre oszlik, amelyek mindegyike számos fejezetet tartalmaz. A részek pá-
rokat alkotnak. Egy és Kető bevezetés és egy átekintés ad a pythagoraszi tudásrendszerről a
modern kifejezéseket használva. Három és Négy valamiféle technikai beszámoló a létezés alapté-
nyezőiről: anyag, mozgás és tudatosság. Öt és Hat az élő természetel foglalkozik és az ember he-
lyével benne. Hét és Nyolc tárgyalja azokat az életörvényeket, amelyeket a legfontosabbak megis-
mernünk nekünk, embereknek. Kilenc és Tíz tárgyalja az ember önmegvalósításának lehetőségeit.
Tizenegy és Tizenkető szélesíti a létezésünk távlatait, a múltunkat és jövőnket.
Én igen hálás vagyok sok barátomnak, akik sok értékes tanácsot és építő kritikát adtak, ami ele-
mentárisan szükséges annak, aki nem az anyanyelvén ír. Ezzel kapcsolatban különösen ki szeret-
ném fejezni szívbőljövő köszönetem dr. Andrew Wescombe-nak, akinek észrevételei mindig egy-
aránt jóindulatúak és felbecsülhetetlenek.

Skövde, Svédország, 2004. július 9.

Lars Adelskogh

Javítot 2007. december 23.

1
 EGY

1.1 Szükségünk van egy új világszemléletre és életszemléletre

1„Miértélünk? Van-e az életnek értelme? A halál-e a vége? Van-e valamilyen magasabb hatalom az
univerzumban? Ha van, akkor miért tűnik az élet olyan kegyetlennek és értelmetlennek?”
2Minden gondolkodó embernek sokszor fel kell tennie magának ilyen kérdéseket az életben. Né-
hány ember elfogadja a tradicionális keresztény válaszokat. Mások azt gondolják, hogy a keresz-
ténység tarthatatlan: „A tudományos kutatások eredményei jelentős pontokban, például a teremtés
történetét illetően megcáfolták a keresztény világképet.”
3Sok ember sajátjaként fogadta el a tudományos világszemléletet. Ez egyoldalú materializmus.
Életszemléletként nem ad nekünk reményt vagy lelkesedés a jövőre vonatkozóan. Azt tanítja,
hogy az ember csak egy intelligens állat, ami érvényesülni próbál a létben; hogy az ember tudata
csak az agyának terméke és fokozatosan eltűnik amikor a fzikai szervezet meghal; hogy a mi ál-
maink, ideáljaink és értékeink csak szubjektívek és semmi közük bármi objektívhez, az élet maga-
sabb értelméhez; hogy az univerzumot olyan természetörvények irányítják, amelyek vakon mű-
ködnek és közömbösek bármennyi ember sorsa iránt.
4Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy értelmét lássuk a létezésnek. Az ember nem csak
azért él, hogy kielégítse a fzikai szükségleteit. Értelmet is „eszik”, és képes éppúgy meghalni a
szellemi éhezésől, mint a fzikaitól. Azért, hogy éljen és küzdjön egy jobb világért, erőt kell magá-
ba szívnia más forrásokból is, mint a materialisa életszemléletből.
5Nekünk szükségünk van világszemléletre és életszemléletre. Ez sokkal fontosabb, mint bármely új
technológiai találmány. Egy új világszemléletnek és életszemléletnek képesnek kell lennie arra,
hogy egyszerre adjon pozitív, építő értékeket és egy tartható, ésszerű magyarázatot a világról. Mi
nem kaphatunk ilyent sem a vallásól, sem a tudománytól. Hosszútávon az emberek nem lesznek
megelégedve sem az unintelligens hitel, sem az egyoldalú materializmussal.

1.2 Szuperfzikai jelenségekkel bővül a világszemléletünk

1A tudomány hatalmas ismeretet ad nekünk a fzikai, látható valóságról. Mindamellet sok kima-
gasló tudós felismerte, hogy a tudományos világkép nagyon korlátozot. Ők mondják, hogy a való-
ság nagyobbik része még feltáratlan. Valójában logikailag semmi sem mond ellent a fzikain túli
valóság ideájának. Valóban sokféle jelenség van, amely a fzikaiban nyilvánul meg, de az eredete
az ismert fzikaitól eltérő energiafajtákban van.
2Tekintsük át e jelenségeket.
3Telepátia mutatja, hogy különböző egyének (állatok és növények is) egymás közöt közvetlen
kommunikációval rendelkeznek. Az információ anélkül megy át az egyének közöt, hogy szükség
lenne a fzikai szervezet érzékelő-képességének közvetítő szerepére.
4Tisztánlátás(Clairvoyance) egy képesség, amely felfog, lát olyan dolgokat amelyek (állandóan
vagy csak átmenetileg) túl vannak az érzékelésük határain, pl.: nagy távolságra vannak. A tisztán-
látás használva „látunk” más formákat is, mint amelyek normálisan láthatóak, pl.: a valamennyi
lényt körülvevő pszichikai atmoszférát.
5Távollátásaz a képesség, amellyel olyan dolgokat és eseményeket lehet látni, amelyek – állandóan
vagy időlegesen – túl vannak a fzikai érzékelés határain, pl.: térben és időben nagy távolságra
vannak.

2
6Projekció (vagy tesenkívüli tapasztalás) egy jelenség fogalma, amelynek során az ember (általá-
ban halálközeli állapotban) érzékeli, hogy elhagyta az öntudatlan fzikai szervezetét, rajta kívül
volt, és képes volt észlelni a környezetét. Felébredve képes volt korrekten leírni mi történt körü-
löte, míg nem működtek a tesi érzékei.
7Pszichometriaegy objektum múltjának kiolvasó képessége közvetlenül a tudatodban, mintha ösz-
szekötetés lenne közte és valamiféle „természet memória” közöt.
8Prekogníció (megérzés, prófétikus álom) megmutatja, hogy a tudatunk egy része tágabban észleli a
jelent és így messzebbre kiterjed a jövőbe, mint ahogy a normális éber tudatunk teszi.
9Pszichokinézis az a képesség, amely egyedül a gondolatal képes mozgatni vagy más módon befo-
lyásolni a tárgyakat. Egy speciális esete a levitáció, amely képességgel valaki a tesét a levegőben
lebegteti. További rokon jelenség a materializáció és dematerializáció, a képesség arra, hogy lát-
szólag a semmiből formáljon dolgokat és feloszlassa azokat.
10Még ha e képességek némelyike szokatlan is, a szokatlanság nem érv ezek létezésével szemben.
Csak azt mutatja, hogy ezek mint egyszerű potenciálok léteznek, amiben a legtöbb ember érintet.
Az sem tartható ellenérv, hogy „ezek összeütköznek a természetörvényekkel”. Ezek csak a mi jele-
nünkkel, a természetörvényekről alkotot túl szűk fogalmainkkal ütköznek. A levitáció például jól
tanúsítot a történelmi és a modern időkben is. Az egyik legismertebb eset Giuseppe da Copperti-
no olasz szerzetesé, aki szó szerint repült a templomába egy gyülekezet előt, amelynek tagja volt a
flozófus Gotfried Wilhelm Leibniz és a braunschweigi herceg.
11Atelepátia látszik a leginkább megszokotnak, főleg a közeli hozzátartozók, mint az anya és gyer-
meke közöt. Az, hogy a telepátiát nem sokat tanulmányozták, valószínűleg azért van, mert annyi-
ra megszokot. Egész egyszerűen nem vagyunk tudatában annak, mikor gondolkodunk saját ma-
gunk és mikor gondolkodnak mások bennünk. Meg kellene kérdeznünk magunktól, vajon fontos
eleme-e a megértésnek a telepátia, a közös és megosztot tudatosság, és vajon az értetlenség rész-
ben nem a telepátia hiányának tulajdonítható-e. Biztosan tapasztaltunk valamennyien olyan jelen-
ségeket, mint az emberi kedvesség vagy rosszkedv mint „sugárzás” érzékelése, bár sem szavakat,
sem pillantás nem váltotunk. A nyájviselkedés és faji ösztönök az állatoknál a telepátiával ma-
gyarázhatóak.
12A projekció jelenségének általános volta abban mutatkozik meg, hogy már sok ember mer nyíl-
tan beszélni a tapasztalatairól. Mosanáig nem sok embernek volt belső ereje felülemelkedni a köz-
vélemény és a tudomány gúnyolódásain.
13Ehhez kapcsolódva alkalom nyílik, hogy ejtsünk néhány szót a dogmatizmusról, amely sajnálatos
módon még nagymértékben jelen van a tudományban. Figyelmes megvizsgálása nélkül hinni azt,
hogy ismered az esetet, az dogmatizmus. Megtagadni valaminek a vizsgálatát azt állítva, hogy
„összeütközik a természetörvényekkel”, az dogmatizmus. A valóság tényeit elvetni, azt állítva,
hogy nem illik bele az uralkodó hipotézisbe, az a dogmatizmus legrosszabb fajtája, azaz a saját
mindentudásunkba vetet hit, amely szerint lehetetlen új felfedezés tenni, ami a jelen hipotézis
felborítaná, pedig a hipotézis mindig átmeneti. Valójában az egész tudománytörténet annak a tör-
ténete, hogy egy rosszabb, korlátozotabb hipotézis folyamatosan engedni kényszerült egy jobb,
többet magába foglaló újabbnak.
14Összefoglalva elmondható, hogy a leírt szuperfzikai jelenségek világosan demonsrálják azt,
hogy a tudat a fzikai testől lényegesen nagyobb mértékű függetlenséggel képes működni, mint
ahogy azt a materializmus feltételezi:
(1) A tudat képes a valóságot közvetlenül, a fzikai érzékelés használata nélkül felfogni. (Tisztánlá-
tás, projekció.)
(2) A tudatnak térben és időben lényegesen szélesebb a befogadóképessége, mint a fzikai érzéke-
lésnek. (Tisztánlátás, pszichometria, prekogníció.)

3
(3) A tudat nincs egyénileg izolálva, vagy szeparálva, hanem megosztható az egyének közöt. (Te-
lepátia.)
(4) A tudat létezhet a fzikai testől függetlenül. (Projekció.)
(5) A tudat képes közvetlenül hatni az anyagra. (Pszichokinézis.)
15Ha a tudat képes létezni függetlenül a fzikai testől, akkor képesnek kell lennie fennmaradni a f-
zikai tes halála után. „Nincs halál”, állítják a spiritiszták, és egy pártatlan nézőpontból szemlélve
több szól e gondolat mellet, mint ellene. A spiritiszta jelenségek meggyőzőek. A spiritiszta hipoté-
zis ezeknek egy elfogadható magyarázata. Mégis sok ember idegenkedik a spiritiszták által leírt
„szellemi világtól”. Közhelyszerű, ízetlen, túlságosan emberi és nem tudja kielégíteni a vágyunkat
az igazi szellemi felé. Azonban éppen ez adja a spiritizmusnak a valóság bélyegét. Miért kellene az
embernek csak azzal nemesebbé és bölcsebbé válnia, hogy levetete halandó tesét?
16A spiritizmus egy új életet mutat nekünk a „fátyol mögöt”. Ám ez az élet sem rendelkezik sokkal
több értelemmel, mint a materializmus által mutatot fzikai élet. Teljesen eltérő, nagyobb és pozi-
tívabb távlatot kapunk atól az ideától, hogy az élet a tapasztalatszerzésre, a tudatosság fejlődésére
szánt iskola. Akkor pedig egy földi létezés nem elegendő. Az újjászületés, a reinkarnáció ideája
egyre elterjedtebb nyugaton az utóbbi időben.
17Egy komoly kutató, prof. Ian Stevenson az USA-ban, olyan embereket tanulmányozot, akik állí-
toták, hogy emlékeznek előző életeikre. Ő 20 reinkarnációra emlékeztető esetet dokumentált.
18Mindaz, amit eddig felsoroltunk több, mint elég megcáfolni az egyoldalú materialisa világnéze-
tet. Bevezetőül is szolgálhat egy jobban tartható világszemlélet és életszemlélet számára. Egy ilyen
szemlélet a valóság eddiginél nagyobb részét fogja lefedni. Ez egy olyan szemlélet, amely nagyobb
játékteret, egy függetlenebb szerepet enged a tudat számára az univerzum drámájában.
19Vannak akik azt gondolják, hogy ezt az új világképet a tudomány fogja kifejleszteni saját keretein
belül. Azonban az új világszemlélet már teljesen kifejlesztet és majd 2700 éve létezik.

1.3 A pythagoraszi iskola

1Ezt a világszemléletet hylozoikának nevezik. A hylozoikát Pythagoras, a híres matematikus dol-
gozta ki. Ezzel akarta a jövőbeni tudomány alapját lefektetni. Messze megelőzve korát, tisztában
volt azzal, hogy csak napjainkban lesz az ő rendszere általánosan érthető. Ez annak köszönhető,
hogy a tudományos kutatás olyan messzire jutot, hogy kezd konvergálni néhány alap hylozoikai
princípiumhoz. Amíg a tudomány csak a fzikai valósággal foglalkozik, a hylozoika elsősorban a
szuperfzikai valóságot írja le, mert a fzikai történések okai a szuperfzikai valóságban vannak. A
jövőben lehetővé válik a tudomány és a hylozoika közvetlen összekapcsolódása.
2Pythagoras tehát több ezer évvel megelőzte korát. Ez azzal magyarázható, hogy ő egy tesvériség-
hez tartozot, amelyet olyan tagok alkotak, akik szisztematikusan messze a normális emberi lehe-
tőségek határain túlra fejleszteték tudatosságukat. Ők teljes aktivitásra ébreszteték a legtöbbünk-
ben még szunnyadó „tudás szerveket”. Ez adta nekik az univerzumra és az emberre vonatkozó leg-
főbb ismeretet, messze túl a modern tudomány lehetőségein, amely a fzikai érzékek, és azok mű-
szeres kiterjesztése által limitálva kapja az információt. Ezt a legfőbb ismeretet ezoterikának neve-
zik. A tesvériség tagjai tudásiskolákat formáltak különféle nemzetekben, amikor azok a civilizáció
bizonyos fokára jutotak. Legalább az emberek jókora kisebbsége volt képes megszabadítani gon-
dolkodását a hagyományos vallásól, és kezdet elmélkedni az ésszerűségről, az élet értelméről és a
valóság természetéről.
3I.e.
700 körül Pythagoras alapítot egy tudásiskolát Szicíliában, ami akkor egy görög kolónia volt.
Amikor Pythagoras megjelent, ezoterikai iskolák már évezredek óta léteztek. Az ő ezoterikai isko-

4
lájában az volt az újdonság, hogy szisztematikusan és világosan tálalta az ősi tudás. Ő megértete
a görögök érzékét a konkrét tárgyi tudáshoz, tudományos módszerhez és pontossághoz.
4Ez az oka annak, hogy miért a hylozoika, az az ezoterikai tudásrendszer, ami a legalkalmasabb a
Nyugat számára, a tudományos és flozófai képzésére, az egyenes tényeket kedvelők és a félreért-
hető szimbólumokat visszautasítók számára.
5Majdnem három évezred során a hylozoika egy élő tradíció, egy út a világ és saját magunk megis-
meréséhez. Férfak és nők ezrei járják ezt az utat. Egészen a közelmúltig az ismeretet titokban tar-
toták az iskolákon kívüliek számára. Mi valóban abban a világban élünk, ahol minden valódi érté-
ket fenyegetnek, természetesen a tudás is.
6Csak a mi időnkben engedélyezték a hylozoika egy elemi részének publikálását. Ez Henry T. Lau-
rency könyvének De vises sen (A bölcsek köve) kiadásával történt meg először 1950-ben, Svédor-
szágban. Ezt követe 1961-ben Laurency Kunskapen om verkligheten (A valóság ismerete) című
könyve. 1985 óta mindkető angolul is elérhető: Te Philosopher’s Stone (A bölcsek köve) és Te
Knowledge of Reality (A valóság ismerete). Ezek az alapjai valamennyi mai hylozoikai súdiumnak.
A hylozoikai ismeret nagyobbik része még nincs publikálva és még hosszú ideig nem is lesz. A ter-
mészetben és az emberben meglévő, egyébként még nem ismert erők ismeretét a továbbiakban is
csak azon kevesek fogják megkapni, akik már legyőztek minden csábítás a visszaélésre azzal a ha-
talommal, amit minden igaz tudás adományoz.

1.4 A hylozoikai mentális rendszer

1A hylozoika egy mentális rendszer. Ez azt jelenti, hogy az ember a mentális tudatosságával, az in-
tellektusával és a józan eszével képes felfogni és használni. A világszemlélethez tartozó kérdéskör-
ben az emóció nem forrása a felvilágosultságnak és nem biztos vezető. Csak az értelem képes dön-
teni az állítólagos tények valódiságáról, elbírálni a lehetségességüket, hihetőségüket vagy valószí-
nűségüket.
2De a tények önmagukban nem elegendőek. Egyedülálló, szétválasztot tények inkább zavaróak,
mint magyarázatal ellátva. A tényeket összefüggésekbe kell rakni, és az összefüggéseket nagyobb
egységekbe: rendszerekbe. Minden gondolkodó ember készít magának egy rendszert. Minden újat,
amit tanul, összeköt a korábban tanultakkal, egyesíti az újat a már meglévő rendszerével és építi
tovább, tudatosan vagy nem tudatosan. Minden ésszerűen gondolkodó rendszerben gondolkodik.
Ez azért történik így, mert a megértés mindig az általános felől halad a részletek felé, a teljesől a
részletekig.
3A hylozoikai rendszer lehetővé teszi, hogy egyesüljön a tudásért folyó törekvés, amely it nyuga-
ton az évszázadok során egymásnak kölcsönösen ellentmondó irányzatokra oszlot: teológiára, f-
lozófára és tudományra. Az ilyen megosztotság és harc mindig a tudatlanság bizonyítéka. A való-
ság egy és oszthatatlan. Ebből következik, hogy csak egy igaz valóságismeret, csak egy tartható vi-
lágszemlélet létezik. Életszemléletnek viszont valóban annyinak kell lennie, ahány gondolkodó em-
ber van, mindenki saját maga állítja össze életszemléletét abból, amit az életől akar és amit hajlan-
dó adni érte.
4Minél tovább fejlődik az emberiség, annál jobban egyetértünk az életszemléletre vonatkozóan is.
Azért van így, mert egyre több ember látja be, hogy életszemléletének a világszemléleten, annak
valóság tényein kell alapulnia. Azért, hogy megtudjuk milyen legyen, először tudnunk kell valamit
arról, milyen is valójában. Az életszemléletünk sokkal fontosabb, mint a világszemléletünk, mivel
az vezérel minket a gyakorlati életünk során, az adja meg a jogról való elképzelésünket (a jogos és
jogtalan felfogása, amit homályosan „morálnak” nevezünk). Éppen az életszemléletünk tudásalap-
jaként a világszemléletnek nem sejtet fontossága van. És it a hylozoika megteszi a maga hozzájá-
rulását.

5
5A hylozoikai világszemlélet a létezés egységként írja le, amelynek három oldala, aspektusa van:
anyag, tudatosság és mozgás. Minden anyag, aminek (mindig valamilyen fokú) tudatossága van és
mozgásban van. A legkisebb, elpusztíthatatlan anyagi részek a monádok. Az élet értelme a tuda-
tosság kifejlesztése valamennyi monádban.
6Minden teremtményben van egy monád, ami elég fejlet ahhoz, hogy a központi egyéni tudatos-
ság legyen a teremtményben. A természet különféle birodalmai – ásványi, növényi, állati, emberi
sb. – az egyéni tudatosság evolúciójának különböző sádiumai.
7Az emberi birodalom nem a végső sádiuma ennek a fejlődésnek, csak a szerves biológiai része a
látható fzikai világban. A fzikai világon túl számos egyre magasabb világ van. Ezekben folytató-
dik az egyéni fejlődés. Több természeti birodalom van az ember fölöt, mint alat.
8A létezésben minden egy egységet alkot. Valójában nincs izoláció, különösen a tudatosság és az
energia (mozgásban lévő anyag) számára. Minden magasabb fejletség feltételezi, hogy az egyén
az, állandósítot önazonosságával, egyre nagyobb csoportokba lép, ahol az együtműködés, vala-
mint az élet és a fejlődés szolgálata a lényeges tevékenység.
9Mindezt törvények irányítják. A természetörvények mellet, amelyek az anyag életére vonatkoz-
nak, vannak az életörvények, amelyek a tudatra és annak fejlődésére vonatkoznak. Az ember kö-
telessége, hogy megismerje az életörvényeket és a képességeihez képes legjobban alkalmazza
azokat. Az ember számára a legfontosabb és saját maga által alkalmazható életörvények: a szabad-
ság törvénye, az egység törvénye, az önmegvalósítás törvénye, az aktiválás törvénye.
10A szabadság törvénye kimondja, hogy minden embernek joga van azt tenni, amit akar, azon hatá-
rok közöt, hogy ez egyforma joga mindenkinek.
11Az egység törvénye kimondja, hogy minden élet egységet képez és hogy magasabb fejletség csak
úgy lehetséges, ha az ember meghaladja önzését és megtanul együtműködni és szolgálni.
12Az önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden embernek a saját módján kell fejlődnie.
13A önaktiválás törvénye kimondja, hogy a teljes fejlődésed a saját munkád eredménye, az összes
tudás a saját mentális erőfeszítésed eredménye.
14Három életörvény kormányozza az embert akár akarja, akár nem, ezek a következők: a fejlődés
törvénye, a sors törvénye és a vetés-aratás törvénye.
15Mint gondolkodó lénynek választanunk kell két út, az önmegvalósítás két formája közöt: a hata-
lomra irányuló akarat vagy az egységre irányuló akarat. A hatalomra irányuló akarat valamennyi-
ünk megpróbáltatásainak súlyosbodásához vezet, főleg azoknak, akik visszaélnek a hatalommal. Az
egységre irányuló akaratnak az az okozata, hogy senki sem követel többet, mint a saját hozzájáru-
lása és mindenki belátja, hogy a közjó szolgálata a legmagasabb feladat az életben. Igazolódni fog,
hogy ez az egyedüli járható út mindenki boldogságához és öröméhez, mindannyiunk jólétéhez és
ahhoz, hogy senkinek se legyen rossz a sorsa.
16A továbbiakban a hylozoikai világszemlélet alapjait mutatjuk be. Ahol lehetséges, ezeket az alap
tényeket illusztráljuk a legfrissebb tudományos megállapításokkal és ideákkal, hogy az olvasó szá-
mára könnyebbé tegye megérteni ezeket. A hylozoika azért van it, hogy gyökeres mentális átala-
kulás hozzon létre. Az olvasót nem lehet meghökkenteni, mivel hamar megtalálja a tájékozódási
képességét az új (és azonkívül olyan különös módon ismert) ideákban!

1.5 A valóság három aspektusa

1A görög hylozoika szó fordítható „szellemi materializmusnak”. Ez magában foglalja, hogy van egy
szellemi valóság és van egy anyagi valóság. Nem lehet hosszútávon tartható egy olyan világszem-

6
lélet, amelyik kizárja a valóság valamelyik aspektusát. Hozzászoktunk az olyan tanokhoz, amelyek
éles különbséget húznak a szellemi vagy magasabb világ, valamint az anyagi vagy alacsonyabb vi-
lág közöt. Azonban a hylozoika egy más perspektívát ad, mint az exoterikai flozófa, teológia
vagy okkultizmus.
2Pythagoras megszüntete a képzelt szembenállás a szellem és az anyag közöt, megmagyarázva,
hogy ez a mindketővel kapcsolatos tudatlanság következménye. Ő azt tanítota, hogy minden
anyagi és hogy a szellem, vagy tudat az az egyetemes anyag adotsága. Tehát az anyag és a tudat
ugyanannak az egy valóságnak két aspektusa.
3A valóság harmadik aspektusa a mozgás. Minden mozgásban van, és minden, ami mozog, az
anyag.
4A teljes kozmosz, és minden, ami van a kozmoszban e három aspektussal rendelkezik. Nincs tudat
nélküli anyag (még ha csak potenciális tudat is). Nem lehetséges tudat anyagi alap nélkül. A moz-
gás az anyagban energiaként, míg a tudatban akaratként jelenik meg.
5Az élet három aspektusa egyenértékű. Nem lehet azonosítani vagy megmagyarázni egyikkel sem
a másik kető közül. Bármi mással sem lehet megmagyarázni egyiket sem közülük. Nem lehet őket
defniálni, csak észrevenni, hogy magától értetődőek. Tehát ezek abszolútumok és a teljességükben
mindennek a végső magyarázatát adják.
6A flozófai és a tudományos materializmus csak a külső valóságot, az objektív anyagaspektus ve-
szi fgyelembe. Azonban a belső valóság, az emóciók és gondolatok szubjektív tudataspektusa
olyan abszolút és jellegzetes, amit nem lehet egyenlővé tenni objektív jelenségekkel, úgy mint
idegsejtekben történő kémiai és elektromos folyamatokkal. Az egyoldalúsága teszi a materializ-
mus tarthatatlanná.
7Másrészről az úgynevezet flozófai idealizmus az anyagaspektus hagyja fgyelmen kívül és azt
állítja, hogy az objektív valóság csupán szubjektív tapasztalat. Ennek a következménye egy ab-
szurd kép: minden anyagi csak illúzió.
8A jelenkori fzikában azt mondják, „minden energia”. A hylozoika szerint az energia a mozgásban
lévő anyag. A tudományra vár a tudatosság felfedezése a dinamikus anyagban, a tudatosság egye-
temes létezésének felfedezése.
9Talána fenti egyoldalú szemléletek példái egyértelműen mutatják, hogy egy teljes világszemlélet-
nek mind a három aspektus fgyelembe kell vennie, azért, hogy ne vezessen félre bennünket.

1.6 Minden ami van, élő

1Amikor a hylozoika azt mondja, hogy minden anyag rendelkezik tudatal, természetesen nem azt
jelenti, hogy a tudatosság mindenféle anyagfajtában ugyanazon módon jelenik meg. Ugyanúgy,
ahogy különféle anyagi életformák léteznek, úgy különféle tudatfajták is léteznek bennük. Az em-
ber képes gondolkodni, elképzelni és tervezni, amíg az állatok nem. A tudatossága sokkal kiterjed-
tebb és intenzívebb, mint a felsőbb állatoké, nem is szólva az alsóbbakéról.
2Habár az állatok nem tudnak úgy gondolkodni mint mi, mégis mutatnak intelligens viselkedésmó-
dot. Viselkedésük célirányos, rugalmas, ami azt mutatja, hogy van saját akaratuk, emlékeznek és
tanulnak. Az egyoldalú materializmusnak – ami szerint az agy vagy végső soron az idegrendszer a
szükséges feltétele a tudatosságnak – meg kell adnia magát a legújabb felfedezésekkel szemben.
3Az e-coli baktérium, ami egy fölötébb primitív organizmus, egyetlen sejtből áll. Nincsen se agya,
se feje vagy szíve. Csak egy DNS molekulája, mint kromoszóma van neki, az élete legfeljebb húsz
perc. Mégis képes megtanulni számos kémiai vegyület felismerését, képes emlékezni rá, és célirá-
nyos viselkedésmódot tanúsítva a „kellemes” anyag felé úszik, míg a „kellemetlentől” elúszik. A

7
biokémikus dr. Koshland szerint – aki ezeket a megfgyeléseket végezte – ezek a baktériumok
egyéni viselkedésmódokat mutatnak ugyanazon génjeik és környezetük ellenére. Életük végéig
megmaradó személyiséget fejlesztenek.
4A baktériumok fzikai szervezetek. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a szerves és szervetlen
anyag határvonala nem határ magának az életnek. Az ásványi életformák szintén bizonyítékát ad-
ják a környezethez való intelligens alkalmazkodásnak. Következésképpen nekik valamilyen módon
érzékelniük is kell azt. Jól ismert például, hogy sok anyagnak tanulni kell a krisályosodás. Egy-
szer megszerezve ezt a tapasztalatot, utána könnyebben megy később. Ugyanazon kémiai összeté-
telük ellenére sincs két teljesen azonos krisály, hanem sajátosságaik vannak és a reakció egyéni
mintázataival, azaz habitussal rendelkeznek. Ez csak az egyedülálló tapasztalatuknak és memóriá-
juknak tulajdonítható.
5A tudomány megkezdte a felfedezését a létezés tudataspektusának, amit eddig nagymértékben
mellőzöt. Tompkins és Bird adot sok példát a „zöld intelligenciára” Te Secret Life of Plants (A nö-
vények titkos élete) című könyvében. Dr. Rupert Sheldrake még tovább ment A New Science of Life
(Az élet új tudománya) című könyvében. Megállapítja benne, hogy a természetben valamennyi
szerves és szervetlen (úgynevezet életelen) forma kialakulását megelőzi egy láthatatlan morfoge-
netikus mező létrejöte, ami intelligensen működik, és bizonyos módon törekszik a kiteljesedésre. E
gondolat harmóniában van a hylozoikával.
6Mindenben megtalálható a tudatosság néhány fajtája. Valójában a természet minden formája élet-
forma, mivel nem létezik életelen. De hogyan magyarázzuk a különbségeket a tudatosság kiterje-
désében és intenzitásában? A hylozoika szerint ezek az egyes életformákban kibontakozot tuda-
tosság fokában meglevő különbségeknek tulajdoníthatóak. A kémiai és biológiai evolúció mentén,
ami az anyagi formákra vonatkozik, van egy pszichológiai evolúció is, amelyik a formákban lévő
tudatosságra vonatkozik.

1.7 A tudatosság evolúciója

1Valójában mit jelent a tudatosság fejlődése? Új és több kedvező belső tulajdonságok, minőségek
megszerzése, régebbi és kedvezőtlenebb elhagyása, új képességek, készségek elnyerése, amelyek
növelik az egyén választási lehetőségeit, és így nagyobb szabadságot nyújtanak.
2Az emberre vonatkozóan az evolúció magába foglalja a rosszabb tulajdonságok jobbra történő
cseréjét az ideálisnak, az eszményinek irányában. Magába kell, hogy foglalja: a mélyebb szimpáti-
át, az erősebb empátiát, a jobb megértés, az élesebb intellektus és a szilárdabb akaratot. Ez a tevé-
kenység több területén is magasabb képességekhez kell, hogy vezessen. Az evolúció továbbá magá-
ba foglalja a személyiség különféle konfiktusban lévő elemének kiegyensúlyozását is egy nagyobb
harmóniában úgy, hogy az „alacsonyabb én” a „magasabb én” ellenőrzése alá kerül.
3Nekünk, akik mos emberek vagyunk, a meglévő tulajdonságaink és képességeink annak a fejlő-
désnek köszönhetők, ami a teljes tudatlanságból és tehetetlenségből erre a sádiumra történt. Talán
úgy gondolod, hogy a fejlődés a születés előti állapotból az éret felnőti állapotig történik. Azon-
ban ez a fejlődés a hylozoika szerint csak ismétlés. Teljesen új tulajdonságokat és képességeket
nem tudunk olyan gyorsan elsajátítani. Emberek vagyunk, és képesek vagyunk elérni az emberi
éretséget, mert már sokszor voltunk emberek ezelőt. A reinkarnáció egy alapelv valamennyi éle-
ten keresztülhaladás során.
4Mikor megszületünk egy új életbe, az előző életek ezrein elsajátítot tulajdonságaink lappangó
formában velünk vannak. Annál gyorsabban elérjük az emberi éretséget és annál mélyebb az
éretség, minél több életet éltünk megelőzően, és minél gazdagabb volt azok tartalma. Az emléke-
zet az előző életekre nem érhető el közvetlenül a mi éber tudatosságunkkal (lásd, mire emlékezünk
a mosani életünk korábbi éveiből!). Az általános tapasztalatok, amiket megelőző életeink során
szereztünk, azonban gyorsan felébredhetnek a lappangás szendergéséből, amikor újra szembené-

8
zünk hasonló helyzetekkel. Ez nemcsak a különféle emberek életértésének eltérő mélységét ma-
gyarázza meg, hanem magyarázatot ad a velük születet fogékonyságra, hajlamra, a tehetségre, a
zsenire is. „Az összes tudás csak emlékezet”, mondta Platon, aki pythagoreus volt.
5Az emberek esetén a tudatosság fokában megmutatkozó különbség annak tulajdonítható, hogy
vannak öregebb és vannak fatalabb „lelkek”. És ha az ember, állat, növény és szervetlen anyag so-
rát az élet egy nagy összefüggésébe helyezzük, nevezetesen az evolúcióba, akkor a különféle ter-
mészeti birodalmak megmagyarázhatóak úgy, mint az evolúció egymás követő főbb sádiumai.
6A hylozoika elmagyarázza, hogy mi, akik mos emberek vagyunk, először azért voltunk képesek
emberré válni – inkarnációk ezreivel ezelőt – mert tapasztalatainkkal a lehető legmesszebb jutot-
tunk a megelőző természeti birodalomban. Az állati birodalom már nem tudot többet tanítani ne-
künk. Ennek megfelelően a még korábbi korszakok alat mi növényként léteztünk és még ezt is
megelőzően ásványok voltunk.
7Az életformák biológiai evolúciója az anyagi burkok kifnomítását célozza a benső élet érdekében.
Az evolúció azokat az eszközöket szolgáltata, amelyek szükségesek voltak a tudatosság fejlődésé-
hez. Végig az állat birodalmon, és egészen az emberig nyomon követhetjük az idegrendszer kifno-
mítását, amely magában foglalja az agyat, mint az anyag evolúciójának lényeges sajátosságát. És
mégis az agy csak egy eszköz a tudatosság számára.
8A tudatosság evolúciója az élet értelme.

1.8 A monádok
1Egy életforma elhasználódik, meghal és feloszlik, de a benne lévő tudatosság továbbmegy egy új
formába. Hogyan lehet ez? Mert ha a tudatosságnak mindig van egy anyagi alapja, akkor ennek az
alapnak valami eltérőnek és tartósabbnak kell lennie, mint az agy és az idegrendszer.
2A hylozoika a következőképpen magyarázza: A minden életformában meglevő egyéni tudatosság
egy elpusztíthatatlan anyagi maghoz kapcsolódik, amelyik megmarad a forma feloszlása után is.
Pythagoras ezt a magot nevezte monádnak. Elmondta, hogy a monád a lényegénél fogva iseni. Ez
azt jelenti, hogy lehetséges a monád számára a tudatosságát és akaratát kitágítania végül az egész
kozmoszt magába foglaló mértékig.
3A hylozoikai monád szót fordíthatjuk „énatomnak”. A monádok anyagból állnak, mint minden
más az univerzumban. Viszont minden többi anyaggal ellentétben nem atomokból tevődnek össze.
Oszthatatlan ősatomok; valójában ezek az építőkockái mindennek a kozmoszban.
4Hozzászoktunk, hogy az embert egy tesnek tekintjük, aminek (talán) van lelke. Talán megértjük,
hogy valójában éppen fordítva van: az ember egy lélek, akinek van egy tese; pontosabban fogal-
mazva: egy monád, amit beöltöztetnek egy fzikai életformába.
5Ha a „halál” kifejezésen az élet végleges végét értjük, akkor az egész kozmoszban nincs „halál”.
Csak a monádok átmeneti burkainak, életformáinak feloszlása történik. Miután az életformák sej-
tekből, molekulákból, atomokból sb. állnak, e formáknak előbb vagy utóbb muszáj az összetevőik-
re feloszlaniuk. De miután a monád egyszerű, egyetlen egy ősatom, képtelen feloszlani. Halhatat-
lan.
6Mint minden anyagnak, a monádnak is van tudatossága. Kezdetben, és az életformákba belépésük
előt a monádok tudatossága csak potenciális – még alvó. Az életformák a szükséges eszközök,
amelyek arra kellenek a monádoknak, hogy tudatra ébredjenek és ezt követően azt egyre tovább
fejlesszék. Amikor a tudatosság felébred, a monád énné válik az életformájában.

9
7A monád tudatossága egymás követően fejlődik az ásványi, növényi, állati és emberi birodalom-
ban. A monád minden birodalomban egységes és elpusztíthatatlan én. Viszont csak az emberi biro-
dalomban válik énként tudatossá saját magára.
8A monádok az építőkockái mindennek. Ők az ősatomok, amelyek végső soron alkotják a fzikai
sejteket, molekulákat, atomokat és szubatomi részecskéket. Miért mondjuk akkor azt, hogy vala-
mennyi életformának a legbelső magja egy monád? Az életforma semmi másból nem áll, mint mo-
nádokból, nem igaz?
9A magyarázat abban rejlik, hogy a monádok tudatossága különböző fokon fejlet. Azok a moná-
dok, amelyek együtesen építik fel a fzikai atomokat (és ily módon közvetve a fzikai anyagi for-
mákat), viszonylag fejletlen tudatosságúak. Ők csak anyagi ősatomként funkcionálnak. Az a kis tu-
datosságuk, ami van, éppen arra elegendő, hogy teljesítsék funkciójukat az atomok és sejtek életé-
ben. A tömérdek sokaságú monád viszonylag kis száma érte el a tudatosság fejletségének azt a fo-
kát, hogy képes legyen az egész életformát sajátjaként birtokolni, és annak az uralkodó tudatossá-
ga, az „énje” lenni. De végül valamennyi monád el fogja érni ezt a sádiumot, és énné válik az ás-
ványban, a növényben, az állatban és emberben.

1.9 Minden egysége

1Semmi nincs elkülönülve; minden hat minden másra. Sőt, még több: minden tükröz minden más,
érzékel minden más. Hogy ez milyen fokú tisztasággal történik, az egy másik kérdés és a tudatos-
ság fejletségének fokát mutatja. És „minden” egy lény, amely a fejlődés bizonyos fokán áll.
2Mindannyian egymás vagyunk egy bizonyos értelemben. Mindannyian együt alkotjuk a közös
kozmikus tudatosságot. Mint ahogy valamennyi vízcsepp egyesül az óceánban, oly módon egyesül
valamennyi egyéni monád tudatossága az egy közös tudatban. Ez a kozmikus teljes tudat, amely-
ben minden monádnak elveszíthetetlen részessége van.
3A legfontosabb azt tudni, hogy a tudat természete az ő egysége. Csak egy tudat van az egész koz-
moszban. Bár mi emberek még túl primitívek vagyunk ahhoz, hogy érzékeljük az egységet. Csak
amikor a felelősségérzetünk – nem csak magunk, vagy családunk, vagy egy nép iránt, hanem min-
den életért – felébred bennünk, akkor kezdünk részesülni az egységtudatban. Valójában valameny-
nyiünket – ásványokat, növényeket, állatokat és embereket – magukba foglalják az élet egyre ma-
gasabb hierarchiái.
4Ha a tudatosság átmegy egy evolúción, ha a monádok az élet hierarchiáit formálják az ásványitól
az emberig, akkor ez miért érne véget az emberrel? Ha az én halhatatlan, és folyamatosan új for-
mákban fejlődik, akkor ennek az evolúciónak végül el kell vinnie az ént egy emberfölöti sádium-
ba. Ez a jövőben rejlik valamennyi monád számára, aki mos emberi. Azonban már kell, hogy lé-
tezzenek olyan lények, akik már a tudás és képesség emberfölöti szintjeire emelkedtek. Ez egysze-
rű logika. Ők alkotják az élet hierarchiáinak az emberen túli folytatását.
5A hylozoika szerint az emberfölöti lények e hierarchiái az intelligens erők, amelyek irányítják az
evolúció egész folyamatát, amelyek megadják az irányát és célját. Ez a gondolat nem is olyan fan-
tasztikus; egy modern tudós, Rupert Sheldrake biológus ezt egy lehetséges feltevésnek tartja. A
New Science of Life (Az élet új tudománya) című könyvében a következő, a hylozoikának megfelelő
gondolatokat fejti ki:
6„Ha a tudatos ének ilyen hierarchiája létezik, akkor a magasabb szinteken levők kinyilváníthatják
alkotóképességüket az alacsonyabb szinteken levőkön keresztül. Ha pedig egy ilyen magas szintű
alkotó hatóerő cselekszik az emberi tudatosságon keresztül, akkor azok a gondolatok és cselekede-
tek, amelyeket létrehozot, valójában mint egy külső forrásból érkezőként tapasztalhatók. Az inspi-
rációnak e tapasztalása tényleg jól ismert.”

10
7„Továbbá, ha ilyen ,magasabb ének’ rejlenek a természetben, akkor elképzelhető, hogy bizonyos
feltételek mellet emberek közvetlenül tudatába kerülhetnek annak, hogy átölelik vagy magukba
foglalják őket ezek a ,magasabb ének’. És valójában az ilyen belső egységélményt az életel vagy a
földdel vagy az univerzummal gyakran leírják, amennyire az kifejezhető.”

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion One of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2007 by Lars Adelskogh.
Javítot 2010. július 12.

11
 KETTŐ

2.1 A valóság
1Sok flozófus és okkultisa is azt gondolja, hogy a valóság nem az, ami látszik. Tagadják, hogy a
látható fzikai anyag az valóság és azt állítják, hogy az valami más – egy illúzió, egy álom, csak a
mi elképzelésünk róla. Ők úgy gondolják, hogy miután a valóságfelfogásunk az elménkben kelet-
kezik, ezért a valóság egy elme által kitalált valami: „Amikor elfordulunk a világtól, az megszűnik
létezni.” Furcsa akkor, ahogy megosztjuk ezt az azonos illúziót. Valóban furcsa, hogy az emberek
az érzékszervek és tudományos készülékek segítségével folyamatosan új ismeretet kapnak az illú-
zióban az illúzióról.
2Szemben az ilyen bolond ötletekkel a hylozoika ugyanazt tartja, amit a józan ész. Nevezetesen,
hogy a valóság természetesen objektív; azaz: a valóság rajtunk kívül létezik és olyan, ami függet-
len a mi elképzeléseinktől.
3A valóság csak akkor lehet közös mindannyiunk számára, ha objektív. A valóság csak akkor kutat-
ható és ismerhető meg az ember által, ha független az emberi képzeletől és (a mi időperspektí-
vánkban) változatlan. És egyedül az objektív tudás adhat számunkra nagyobb szabadságot, növel-
heti az erőnket a sors felet mint egyéneknek és mint fajnak is. Az objektív valóság egy feltétele a
tudásnak, valamint az egységnek és a szabadságnak.
4A hylozoika szerint a valóság legfőképpen az, ami látszik, nevezetesen a fzikai látható valóság.
Továbbá a valóság mindig valami teljesen különböző és mérhetetlenül több.

2.2 További adalék a valóság három aspektusáról

1Avalóság az a fzikai látható anyag. Ezzel egyidejűleg azonban valami más is, mint anyag. Ez a
„más” tudatosság és mozgás.
2Az anyag kézzelfogható – objektív. Kétségtelenül valós. A tudatosság az érzeteink, ösztöneink,
óhajaink, érzéseink, képzeletünk, gondolatunk, ideáink, az akarat észlelése – minden, ami a belső
életünkben történik. A belső életünkben semmi sem kézzel fogható. De ezért realitása sincs? Alig-
ha! A tudati életed nagyon valóságos neked, úgy, mint nekem az enyém. Nekünk sok közös van
bennük. Ha nem így lenne, akkor képtelenek lennénk megérteni egymás, és ez a könyv csak a
szerzőjének közvetítene jelentés.
3A tudatosság nem kézzel fogható; más szóval szubjektív. Mégis valós. Természetesen a „gondolko-
dók” megpróbálják elbagatelizálni, hogy ez is valóság. És ehhez felhasználják a félrevezető „sem-
mi-más-mint”-gondolatmenetet. Mondják, hogy a gondolatok és az emóciók „semmi más, mint ké-
miai és elektromos folyamatok az agyban”. Bizonyára látható, hogy végbemennek ilyen folyama-
tok az agyban, amikor egy érzelmet tapasztalunk, gondolunk egy gondolatot, vagy elhatározás
hozunk. De azonos-e a kémiai reakció vagy az elektromos kisülés a gondolatal, annak tudatosság
tartalmával?
4Azzal a megállapítással kezdtük ezt a részt, hogy az objektív anyag nem magyarázható szubjektív
tudatosságként, nem magyarázható, mint illúzió vagy csupán elképzelésként sem. Nem jutunk to-
vább akkor sem, ha megfordítjuk: a tudatosságot pusztán anyagi jelenségre redukáljuk. Az anyag
és tudat mindkető abszolútum. Ez magában foglalja, hogy egyiket sem tudjuk megmagyarázni a
másikkal vagy egyéb tényezőkkel, hanem mindkető önmagában alaptényezője a létezésnek. Alap-
tényezők lévén szükségtelen megvitatni vajon léteznek-e, hanem teljesen egyszerűen megállapít-
hatja bárki a nyilvánvalóságukat.

12
5Anyag és tudat alaptényezői a létezésnek. De csak ezek? Térjünk vissza az előbbi példánkhoz, a
gondolkodás folyamatához. Az agy anyag, a mentális tartalma tudatosság. A kép még nem teljes.
Statikus, nem élő. A dinamikus elemet, magát a folyamatot is a képbe kell hozni. Az agy semmi-
képpen sem satikus. Állandóan van benne aktivitás, amely sokféle és az anyagi szerveződés min-
den szintjén működik; sejtek, molekulák, atomok és szubatomi részecskék közöt. A tudatosság
sem satikus: állandóan változik különböző állapotok közöt, sőt számos más módon is aktív.
6Következésképpen a mozgás, a dinamika a létezés harmadik alaptényezője, amelyik mindketőre,
az anyag és a tudat világára is jellemző. A mozgás az változás és a változás az mozgás. Semmi sem
áll meg a kozmoszban, még a másodperc töredékére sem.
7Amit eddig mondtunk, a következőképpen foglalható össze: a valóság és minden, ami a valóság-
ban van, három tisztán megkülönböztethető aspektussal rendelkezik: anyag, tudat és mozgás.
8Ezeket aspektusoknak nevezik, mivel ugyanannak a valóságnak a három különböző oldala. Mind a
három tökéletesen valós, viszont a szétválasztásuk a mi fogalmi gondolkodásunk egy okozata, ami-
kor észleljük a valóságot, az önmagában egységes és szétválaszthatatlan. Az anyag világa egyidő-
ben a tudat világa és a mozgás világa. Emlékezzünk a gondolkodás folyamata példára. Egyik sem
létezhet a másik kető nélkül. Minden, ami létezik az anyag, de minden anyag rendelkezik tudatal,
és mozgásban van.

2.3 A szuperfzikai valóság

1A hylozoika beszél a fzikain túli valóságról, a szuperfzikai valóságról. A tisztánlátók észlelnek
szuperfzikai formákat, amelyek más ember számára láthatatlanok, és átjárják a fzikai, a látható
anyagot. Észlelnek az élőlények körül valamiféle pszichikai atmoszférát, az úgynevezet aurát. Egy
amerikai orvos, prof. Shafca Karagulla, kutata az aurát és az orvosi jelentőségeit. Azután kezdet
érdeklődni iránta, miután találkozot néhány olyan kollégával, akik mindannyian azt állítoták,
hogy képesek érzékelni az aurát, mint egy „életenergia-mezőt” a pácienseik körül. Megtanulták
használni a tisztánlátó képességüket a diagnózis felállításához. Elmondták, hogy gyakran „látható”
egy betegség, mint egy fogyatékosság az „életenergia-mezőben”, mielőt a fzikai szervezetben pa-
tológiai elváltozás okozna.
2Dr. Karagulla a Breakthrough to Creativity (Átörés a kreativitáshoz) című könyvében a követke-
zőképpen foglalja össze, amit talált: Az embernek van egy élő fzikai energia mezője, amely a lát-
hatóság határán van. Ez a tesen túl néhány centiméterre kiterjedő fényszövetként nyilvánul meg.
Továbbá az embernek van a tesen túl mintegy negyven centiméterre kiterjedő emócionális mező-
je és egy mentális vagy intellektuális mezője, amely hatvan centiméterre vagy még többre terjed.
A könyv kommentárjában Dr. Edward Aubert a következőket írja:
3„Úgy látszik, hogy az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában élünk. Ezek az energiák a
mi egyéni mezőnkből ki-be járnak, a lélegzés folyamatához hasonlóan. Úgy tűnik, minden sze-
mélynek saját módszere van az energiák szelektálásában; néhányan az intellektuális serkentés túl-
súlyán keresztül, mások az emócionális ingerlésen keresztül teszik. A levertség és az önzés nagy-
mértékben csökkenti az egyén kapcsolódását a kozmikus energia-utánpótláshoz.”
4Ez világosan jelzi, hogy a szuperfzikai valóság is rendelkezik az anyag, tudat és mozgás hármas
aspektusával. Az aura nem a fzikai szervezet okozata, nem sugárzás belőle. Független létezéssel
rendelkezik. A projekció jelenségében (lásd 1.2 fejezet) az ember úgy találja, hogy élő és tudatos a
„szellemi tesében” (ami az aurája), amikor átmenetileg elhagyja a fzikai szervezetét. Az aurának
is megvan a saját szerkezete, a fzikai szervezetől függetlenül és a betegség először az aurában
nyilvánul meg, majd később a tesben.

13
 2.4 Világok a kozmoszban
1A fzikai anyag látható és kézzelfogható a számunkra. Mivel a szuperfzikai anyag nem látható és
kézzel nem fogható számunkra, néhány flozófus szubjektívnek vagy „szelleminek”, nem objektív-
nek és nem anyaginak nevezi. Éppen ez teszi nyilvánvalóvá a tudatlanságukat a szuperfzikai való-
ság természetét illetően. A fzikai anyag alapja az atomok, amelyeket nem tudunk érzékelni az ér-
zékeinkkel. Amikor elegendő mennyiségű atom és elegendően durva összetételben gyűlik össze,
csak akkor válik észlelhetővé számunkra objektív anyagként. Természetesen maguk az atomok sem
kevésbé objektívek, mint a belőlük felépülő látható formák. Muszáj elkerülnünk azt a logikai hibát,
hogy anyagnak véljük azokat az elhibázot fogalomköröket, amelyeket a korlátozot megértésünk-
kel alakítotunk ki róla.
2Amikor Maxwell és Hertz, több mint száz évvel ezelőt, felfedezték az elektromágneses mező léte-
zését, annak az egyik következménye az anyag fogalmának kiterjesztése volt, azaz magába foglalja
az addig még elképzelhetetlen fogalmat, a mezőket is. A tudomány felfogása szerint a mezők még
éppen fzikaiak. Mindamellet a szuperfzikai „vitális mezőkről” kapot növekvő tapasztalatunk vé-
gül mégis lehetővé teszi a tudomány számára az anyag fogalmának még további szélesítését, a fzi-
kai korlátokon túlra.
3A hylozoika azt tanítja, hogy sokféle szuperfzikai anyag létezik. Ezek az anyagok teljesen átjárják
a fzikait, ugyanazon térben léteznek, mint a fzikai. Az ember aurája átjárja a fzikai szervezetét,
és messze azon túlra is kiterjed.
4Az egész fzikai világot, nemcsak a bolygónkat, hanem az egész naprendszert és azon túl az egész
kozmikus teret kitölti és átjárja a sokféle szuperfzikai anyag. Ez azért lehetséges, mivel még a leg-
szilárdabb fzikai anyag is leginkább üres teret tartalmaz a szórványos atomok közöt. Ebben a vá-
kuumban látszólag határtalan tér van az egyre fnomabb atomok számára, amelyekből a szuperfzi-
kai anyag felépül.
5Ily módon a különféle szuperfzikai anyagfajta ugyanabban a térben alkotja a különböző világo-
kat, mint amiben a fzikai világ van. Tehát, amikor a különböző világokat tárgyalja a hylozoika,
nem különféle bolygókról vagy valami hasonló dologról beszél, hanem az egyazon térben lévő kü-
lönböző állapotú anyagokról vagy dimenziókról.
6Mindegyik világnak van saját atomfajtája, van atomokból álló saját anyagfajtája, van saját, jel-
lemző tudatfajtája, van saját mozgásfajtája (energia, vibrációk). A három aspektus létezik mind-
egyik világban, bár teljesen eltérő módon nyilvánulnak meg az egyes világokban.
7A fzikai világ atomjai a legnagyobbak vagy legdurvábbak. A következő fnomabb atomok azok,
amelyek az emócionális világot építik fel. A mentális világot még fnomabb atomok alkotják. Tehát
hosszú, folyamatos sora van az egyre fnomabb atomoknak.
8A legfnomabb atomok az ősatomok, a monádok.
9Az emócionális világ neve abból adódik, hogy az emóciók vagy érzések a saját anyagfajtájának ti-
pikus tudata. Az „emócionális mező” az aurában emócionális anyagból áll. Az emócionális auráján
keresztül minden fzikai szervezet (emberek, állatok és növények) összekötetésben áll egymással.
„Az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában élünk.” Az egyéni emócionális aura a kör-
nyező emócionális „óceán” sűrűsödése, és vele folyamatos anyag, energia és tudat cseréje van. Eh-
hez hasonlóan történik az „intellektuális mező” kölcsönhatása a mentális világgal. Abban a világ-
ban a tudat gondolatokból, ideákból áll.

14
 2.5 Szubjektív és objektív tudatosság
1A szubjektív valóság tudatosság. Az objektív valóság anyag. Nincs „szubjektív világ” mint az ob-
jektív fzikai világ ellentéte. Mindegyik világ objektív és szubjektív is, mivel mindegyik rendelkezik
mind az anyag-, mind a tudataspektussal.
2A tudatosság képes felfogni a valóság összes fajtáját: anyag, tudat és mozgás. A tudatosság tartal-
ma tehát lehet objektív és szubjektív. A tudatosságnak szubjektív tartalma van, amikor magával
foglalkozik: érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel sb. Ezt nevezik szubjektív tudatosságnak. A tu-
datosság az anyagot is képes észlelni. Ez történik például, amikor az érzékeinket használva érzékel-
jük, hogy mi történik a fzikaiban. Ezt nevezik objektív tudatosságnak.
3A normális embernek objektív tudatossága csak a fzikai anyagra van. Az emócionális és mentális
anyagra való tudatosság azt jelenti, hogy képes vagy „látni” az anyagi formákat ezekben a világok-
ban, például az élő fzikai szervezet körüli aurát. Ezt nevezik általában tisztánlátásnak (clairvo-
yance). Az emócionális tisztánlátás sokkal elterjedtebb, mint a mentális.
4Mindemellet a legtöbb ember nem tisztánlátó. A fzikai világ érzetei kivételével az embernek csak
szubjektív tudatossága van. Az eddig kifejlődöt emócionális és mentális tudatossága szubjektív. Ez
az oka, hogy a legtöbb ember elveti a szuperfzikai („szellemi”) világok ideáját. Különösnek látszik
számukra az idea, hogy az érzések és gondolatok nem csak szubjektív állapotai a tudatosságnak,
hanem objektív dolgok is, amiknek térbeli kiterjedésük, defniálható ütemű vibrációval rendelkező
erőterük van. Nem úgy azoknak az embereknek, akiknek magasabb (szuperfzikai) objektív tuda-
tosságuk van.
5Minden gondolat egy sajátos mentális forma tudatossága, minden érzés egy emócionális anyagi
forma hordoz. Vajon tudják-e vagy nem, hogy az ember tölti be ilyen mentális és emócionális for-
mákkal maga körül a mentális és emócionális világot. Akik képesek érzékelni a tisztánlátásukkal és
megtanulták a „nyelvüket”, azok számára a jelentésük megfejthető.

2.6 Az én és burkai
1Felületesenvizsgálva a belső életed, a tudatosságod elég egységesnek tűnhet. De néhány önmegf-
gyelés után beláthatod, hogy párhuzamosan három különböző szinten van tudatosságod: fzikai
szinten az érzékbenyomások és az izmoknak küldöt akaratimpulzusok által, emócionális szinten
az óhajok és érzések által, valamint mentális szinten a gondolatok és ideák által. Ily módon lehet-
séges számunkra párhuzamosan tudatában lenni annak, hogy fázunk, ingerültek vagyunk és elfog-
laljuk magunkat egy intellektuális munkával, például számolunk, vagy egy kirándulás tervezünk.
A tudatosságod futólag jobban koncentrál valamire az egyik szinten a három közül. A tudatosság
folyamatosan változó szintek és szüntelenül, nyugtalanul aktív.
2Néha, amikor a külső fzikai világ nem rabolja el teljesen, valamint a belső emócionális vagy men-
tális világ sem köti le a fgyelmed, tudatossá válhatsz saját énedre. Talán akkor észleli, mint egy
különálló néző, az örökmozgóan változó háromszoros tudatosságod. Ez tapasztalható néhány ön-
megfgyeléssel. A megjelenő érzések és gondolatok szabadon jönnek-mennek, a saját képzetársítá-
si törvényeik szerint, viszont az én képes közbelépni és irányítani őket, ha akarja. Ami megfgyel
és irányít, annak különböznie kell atól, amit megfgyel és irányít. Az én, ami érzetek, érzések és
gondolatok, viszont különbözik is tőlük, feletük és túl van rajtuk. Azonosulhat a tudatosság e faj-
táival, tudatosan le is mondhat az azonosulásról. Ebben a minőségében az én mint az öntudatosság
középpontja és az akarat középpontja jelenik meg.
3Az uralkodó fzikalisa pszichológia szerint az agy termeli valamennyi tudatosságfajtát. A hylozo-
ikai pszichológia szerint az agy semmilyen tudatosságot sem termel, csak egyszerűen továbbítja
azt a fzikaira. Az agynak önmagában nagyon kicsi tudata van. A fzikai szervezetben az agy
ugyan egy feltétele a tudatosságnak. De a tudatosságnak sem a tes, sem az agy nem feltétele, mint

15
ahogy a projekció jelensége is demonsrálja. A következő analógia adható: A fzikai világban rádió
vevőkészülék szükséges, hogy hallhassuk a rádióadás. De a rádióadás – és ennél fogva a rádióadó
– független a vevő működésétől, sőt még a létezésétől is.
4Csak a fzikai tudatosság termelődik a fzikai tesben. A hylozoika azonban azt tanítja, hogy min-
den tudatosságnak van anyagi alapja. Ily módon az ember különféle tudatosságfajtáinak anyagi
alapja más kell legyen, mint a fzikai szervezet. A hylozoika szerint az alap egyaránt a monád (az
énatom) és a monád burkai a különböző, teljesen eltérő tudatosságfajtákkal rendelkező világokban.
5Az ember burka a látható fzikai világban a fzikai szervezet. Az embernek vannak további burkai
is, egy fnomabb burka (a legtöbb ember számára) láthatatlan fzikai anyagból és három burka szu-
perfzikai anyagból.
6Növekvő fnomság sorrendjében felsorolva őket, az ember öt burkát a következőnek nevezzük:
(1) a durva fzikai – a fzikai szervezet
(2) a fnom fzikai – az éteri burok
(3) az emócionális burok
(4) a (viszonylagosan) durva mentális burok
(5) a fnom mentális, a kauzális burok, a „lélek”
7A négy fnom burok jelenléte a fzikai szervezetben teszi lehetővé az embernek, hogy élje az éle-
tét a fzikai világban, és ugyanakkor legyen emócionális és mentális tudatossága. Az emócionális
burok nélkül elveszítené az érzéseit, óhajait és a mentális burok nélkül képtelen lenne gondolkod-
ni. A tudatosság a kauzális burokban a legtöbb emberben még igen fejletlen. Teljesen kifejlődve a
kauzális tudatosság adja mindannak a közvetlen, helyes érzékelését, amire az irányul az ember há-
rom világában, tisztázza a dolgok okát és okozatát, függetlenül a távolságtól a bolygón és az eltelt
időtől. Az „öregek” (a régi ezoterikai iskolák tanítói) ezt nevezték „intuíciónak” vagy „az ideák vilá-
gában (a kauzális világban) lévő ideák megpillantásának”.
8Az éteri burok kiemelkedően a legfontosabb a két fzikai burok közül. Ez továbbítja a különféle
életfenntartó energiákat („életerőt”) a fzikai szervezetnek. Az éteri burok funkciójában a hiányos-
ság csökkent vitalitásként és betegségként jelenik meg a fzikai szervezetben. Sok ember képes ér-
zékelni a saját és más ember éteri burkát, mint egy vékony, bágyadtan ragyogó réteget az egész
tes körül. Az éteri burok átjárja a fzikai szervezetet. Annak egy tökéletes másolataként úgy, hogy
minden sejtnek van saját éteri hasonmása, saját éteri burka. Valójában fordítva van: a fzikai szer-
vezet egy másolata az éteri buroknak, amely egy alapformája, egy „tervrajza” neki. Ennél fogva az
éteri burkot néha morfogenetikus vagy formáló buroknak nevezik.

2.7 A tudat kifejeződéseinek három aspektusa

1A valóság az anyag, a tudat és a mozgás egysége. Ha a három életaspektus egyikét a másik kető
aspektusól elkülönítve szemléljük, akkor a képünk mindig befejezetlen és félrevezető lesz. A bioló-
gia az evolúciót csak a formák fejlődésének tekinti, és nem törődik a formákban lévő tudatosság-
gal. A pszichológia a tudatosságot mint olyant tanulmányozza, de semmit sem tud az anyagi alap-
járól: az ember emócionális és mentális burkáról, valamint a monádról.
2A kozmoszban mindennek három aspektusa van és így a tudat-kifejeződéseknek is. Az érzések,
amiket érzünk, és a gondolatok, amiket gondolunk nem csupán a tudat szubjektív állapotai. Az ér-
zések és gondolatok anyagi formák is. Végső soron erők is; okok okozatai, és a maguk részéről új
okozatok okaivá válnak.
3Az ősrégi idők két ezoterikai mondása világítja meg ezt: „A gondolatok azok dolgok” és „a gondo-
latot energia követi”.

16
4Egy egyetemes párhuzamosság van az anyag, a tudat és a mozgás (erő) közöt. A fzikai anyag a
legdurvább atomokból áll a kozmoszban, az emócionális anyagot fnomabb atomok alkotják, és a
mentális anyagot még fnomabb atomok sb. Az anyag a hordozója, a közvetítője a mozgásnak, a
vibrációknak, amik az egész kozmoszt megtöltik. Minél fnomabbak az atomok, annál gyorsabb, in-
tenzívebb, áthatóbb a vibráció, amit közvetítenek. E párhuzamosság az anyag és mozgás közöt lét-
fontosságú a tudat számára is, mivel a tudat minden tartalma megfelel egy adot sebességű vibráci-
ónak egy adot anyagfajtában. Vannak fzikai, emócionális, mentális sb. vibrációk.
5Talán könnyebb ezt megérteni, ha az első tanulmányunkat a fzikai világban végezzük. Amint a f-
zikai anyag vibrál, a hullámok minden irányban terjednek. Amit a vibráció szállít, annak frekven-
ciájától függően nevezzük kék színnek vagy (egy alacsonyabb frekvenciánál) a dó hangnak. A vib-
rációk eltalálják a megfelelő érzékszervet az emberben. Azok ennek megfelelő elektromos idegim-
pulzus hoznak létre. Ezek kisülnek az agyban, de a regisztráló szerv az éteri agy, nem a durva fzi-
kai agy. Az énatom, a monád, a maga roppant nagy tapasztalatával az örökmozgóan változó vibrá-
ciók jelentésében, azonnal és pontosan értelmezi a benyomás.
6A diferenciálódás lehetőségei kifogyhatatlannak látszanak. Gondolhatunk a színek, a zenei han-
gok, a szagok sb. akármennyi árnyalatára. Ugyanez igaz az emócionális vibrációkra, különböző
hangulatokra és érzésekre vég nélkül.
7Az emberi érzés, legyen az erős vagy gyenge, tartós vagy múló, általa észrevet vagy észrevétlen,
egy jellegzetes vibrációt hoz létre az emócionális burkában. A burok közvetlen összekötetésben
van az emócionális világgal. A vibráció minden irányban terjed. Gyorsabb a fénynél és a forrásától
csak roppant nagy távolságban gyengül. Hatással van minden emócionális burokra, ami az útjába
kerül. Ha a vibráció eléggé erős, ha a burok fogékony állapotban van, és ha az én nincs elfoglalva
valamilyen különös dologgal, akkor egy érzés úgy fog fel, mintha az egyén sajátja lenne. Így mű-
ködik a telepátia, ami egy egyetemes jelenség a kozmoszban.
8Telepatikusabbak vagyunk annál, mint sejtjük. Javarészt, amit saját érzésünknek vagy gondola-
tunknak hiszünk, az külső sugalmazás. Ezek inkább rosszak, mint jók: például ok nélküli levertség,
amit érzel egy nagyvárosi tömegben.
9Ez mutatja a jelentőségét annak, hogy tevékenyek, fgyelmesek legyünk a tudatosságunkban.
Passzív állapotokban legkönnyebben rossz hatásokat kapunk kívülről. Mi emberek még messze va-
gyunk atól, hogy képesek legyünk tudatosan gyakorolni a telepátiát, a szándékos gondolatátvitelt.
Először meg kell tanulnunk pozitívnak lenni, nem terhelni a másik embert a negatív érzelmeinkkel,
a nyomasztó érzéseinkkel.
10A három világban lévő öt burkunkat minden másodpercben számtalan vibráció éri. Az érzékeink
csak egy rendkívül szűk részét regisztrálják a fzikai világ valamennyi vibrációfajtájának. Hasonló-
an áll ez a szubjektív tudatosságunkra is a szuperfzikai burkainkban. Kevesebb, mint a milliomod
részét fogjuk fel az összes vibrációnak. A többi mind észrevétlenül megy el melletünk. Ha felfog-
hatnánk és pontosan értelmezhetnénk minden vibrációt, ami hozzánk érkezik a hatalmas távolság-
ról, akkor majdnem mindentudók lennénk.

2.8 Mi az ezoterikai tudás alapja

1A hylozoika a kozmoszt egyazon helyen lévő világoknak, egyazon hely dimenzióinak egy soroza-
taként ábrázolja. Ha a fzikai világot a legalacsonyabb világnak nevezzük, akkor a szuperfzikai vi-
lágokat e sorozat egymás követő magasabb világainak nevezhetjük. Így az „alacsonyabb” és „ma-
gasabb” nem alacsonyabb és magasabb helyzetet jelent a térben, hanem alacsonyabb és magasabb
fajtát. Mit jelent akkor a magasabb és alacsonyabb kifejezés valójában? Vizsgáljuk meg a valóság
három aspektusának nézőpontjából.

17
2Anyagaspektus: A kozmosz az egyre fnomabb anyagállapotok sorozata. Egy magasabb anyagfajta
fnomabb (kevésbé összetet) atomokból áll, mint egy alacsonyabb fajta. A sorozat minden maga-
sabb anyagfajtája átjárja az összes alacsonyabb fajtát.
3Tudataspektus:A kozmosz egy sorozata a tudatosság egyre magasabb szintjeinek, amely az ennek
megfelelő anyagállapotokkal kapcsolódik. Egy magasabb tudatosság tisztább és kiterjedtebb, mint
egy alacsonyabb. Ahogy egy magasabb anyag átjárja az összes alacsonyabbat, oly módon fogja fel
egy magasabb tudatosságfajta az összes alacsonyabb fajtát.
4Mozgásaspektus: A kozmosz az energiaszintek sorozata. A magasabb energiák intenzívebbek és
erősebbek, mint az alacsonyabbak. Minden magasabb világ magában foglalja a tudatosság képessé-
gének növekedését, hogy irányítsa az egyre hatalmasabb energiákat. A kozmoszban a legmagasabb
világot olyan monádok alkotják, akik a lehetséges legmagasabb tudatosságfajtával rendelkeznek.
Ezek a monádok irányítják a legmagasabb kozmikus energiákat „lefelé”, keresztül az összes alacso-
nyabb világon, hogy bennük előre lendítsék az evolúciót az előre látot végső cél felé: minden mo-
nád megérkezik a legmagasabb kozmikus világba.
5Egy magasabb tudatosságfajta felfogja az összes alacsonyabb fajtát. Egy alacsonyabb tudatosság-
fajta nem képes érzékelni egy magasabb fajtát, a magasabb fajta nem létezőnek látszik. A gondolat
például a vágy szintjét követő magasabb szinten van, ezért képes érzékelni, megérteni és irányítani
a vágyat. Ellentétben a vággyal, ami nem tudja megfogni a gondolatot, azaz „mentálisan vak”. Eh-
hez hasonlóan, a vágy az érzékbenyomásokat képes felosztani kellemesekre, kellemetlenekre, míg
az érzékelések önmagukban vakok erre a megkülönböztetésre.
6A tudatosság mindig az anyagban tudatosság. A tudatosság aktiválódhat (fejlődhet) a pusztán
szubjektívból az objektívba is: tudatosság az anyagra. De ekkor még csak a „saját” anyagát és min-
den alacsonyabb fajtát képes érzékelni. Azért, hogy megállapítsuk a magasabb anyagok és világok
létezését, el kell sajátítanunk az objektív tudatosságot e magasabb anyagokra. Az emócionális ob-
jektív tudatosság (azaz: tisztánlátás) elméletileg és legfeljebb az emócionális és a fzikai világról
szolgáltat ismeretet. Gyakorlatilag még e világok ismerete sem hoz sokat, amint azt mindjárt meg-
mutatjuk. Ily módon a tisztánlátó tudatlan marad a mentális és minden magasabb világról. Általá-
ban még csak nem is sejti a létezésüket, ami megmagyarázza, hogy a legtöbb tisztánlátó miért csak
az „anyagi világot” és a „szellemi világot” ismeri, aminek ők a fzikai és az emócionális világot ne-
vezik.
7A tisztánlátás számos tényezőnek tulajdoníthatóan bizonytalan és korlátozot forrása a tudásnak.
8A látás nem megértés. Az emberiség a kollektív tapasztalatunkon és a tudományos kutatásunkon
keresztül érkezet el a fzikai világnak a maga életformáival, a természeti folyamataival, törvényei-
vel sb. együt történő megismeréséhez. Azonban a tisztánlátó egy olyan világba veti magát, ame-
lyikről nincs semmilyen korábbi tapasztalata. Az ő tudományos ismerete ennek a világnak a sajá-
tos jellegéről, anyagi formáiról, különböző tudatfajtáiról, energiáiról, lakóiról sb. a semmivel
egyenlő. Minden fogalma fzikai, ami a fzikai világ tapasztalatai alapján alakult ki, mint például a
fzikai tér felfogás. Csak azt látja, amit ismer, vagy inkább, amit úgy gondol, hogy ismer. A félreér-
tés a természetes, még akkor is, ha bizonyos részletek lehetnek korrekt megfgyelések.
9A legnagyobb zavarba ejtő tényező azonban az, hogy az emócionális világ a vágyak sajátos vilá-
ga. Minden, ami emócionális, az összes vágy és remény (amire nem tudatos, az is) azonnal konkrét
formát ölt az emócionális anyagban. Elkerülhetetlen, hogy a tisztánlátó maradandó valóságnak te-
kintse azokat a formákat. Az emócionális világban a vallásosok látják az isenüket, a meserüket, a
szellemi vezetőjüket. Ebben a világban az összes előre megalkotot véleményed hitelesítődik. Miu-
tán látod ennek realitását, a hited bennük még jobban megerősödik. Az ember csak azután fogja
magát felszabadítani etől az illúzió-függőségtől, miután aktiválja a legmagasabb mentális vagy ka-
uzális tudatosságot. Csak ezután lesz képes korrekten használni az emócionális és mentális tisztán-
látását.

18
10Ha a tisztánlátás a valóság és az élet ismeretének útja lenne, akkor az emberiség már hosszú ideje
megoldota volna az összes problémáját a tudásról, mert a tisztánlátás nem olyan nehéz kifejlesz-
teni, és tisztánlátó mindenhol található. Azonban amikor ők rendszereket próbálnak alkotni abból,
amit a „szellemi világban” találtak, sosem jutnak összhangra alapvető dolgokkal. Ez nagyon is vilá-
gosan bizonyítja, hogy nekik szórványosan előforduló, hirtelen megtapasztalásuk is van a tartós
valóságról. Leginkább azokat az emócionális formákat látják, amiket saját maguk gyártotak.
11E tény azonban nem szabadna, hogy elretentse azokat a kutatókat, akik, mint Karagulla profesz-
szor, megpróbálják meghatározni, milyen mértékben képesek a tisztánlátók szuperfzikai folyama-
tot érzékelni, hogy ez előzménye vagy oka a fzikailag megállapítható jelenségeknek (pszichológi-
ai, például). Az ezoterika nagyon különbözik az emócionális okkultizmusól. Ezért az ezoterikusok
minden korban óva intetek a tisztánlátás kifejlesztésétől. Azt állítják, hogy „nincs maga-magát ta-
nítota látó, aki korrekten lát”. Swedenborg, Ramakrisna, Steiner, Martinus mind saját maguk taní-
toták magukat.
12Az ezoterikusok ismeretelméleti álláspontjának az alapját legvilágosabban Buddha fogalmazta
meg 2500 évvel ezelőt: Az ember saját maga nem tudja megoldani isen létének, a lélek halhatat-
lanságának és az élet értelmének nagy kérdéseit. Nem tud szert tenni létismeretre. Ez emberfölöti
intelligenciák feladata.
13Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem foghatná fel a valóságismeretet, ha azt emberfölöti intel-
ligenciák a megértési szintjükhöz hozzáillesztet formában adnák neki.
14Ez az ismeret az ezoterika. Az ember a lények legalacsonyabb fajtája, amelyik ezt képes megérte-
ni valamilyen formában. Az emberhez legközelebbi emberfölöti lények fogalmazták meg ezt az is-
meretet, a mérhetetlenül kiválóbb életértésük és azon hozzáadódó tudásuk alapján, amit a maguk
részéről még magasabb lényektől kaptak. Ily módon az ezoterikát az egyre magasabb lényeknek, a
legmagasabb kozmikus világgal bezáródó sora hitelesíti. Ebből fakad a hitele.
15Abszolút értelemben nincs tudatlanság. Még az ásványi birodalomban is tapasztal a monád és ta-
nul belőle. És az ember elsajátítota a fzikai világ roppant nagy ismeretét. Mégis mélységesen tu-
datlan a kozmoszról és annak még magasabb világairól; a bennük folyó tudatevolúcióról; a lények
magasabb fajtáiról; az élet értelméről és céljáról, ésszerűségéről és törvényszerűségéről. És ez az
ismeret az alapvető; sokkal fontosabb, mint néhány technikai felfedezés. Mélyebb, minőségi érte-
lemben ezért ad egyedül az ezoterika ismeretet.
16Az ember, valóságismeret és az élet értelmének megértése nélkül, minden korban megfogalma-
zot többé-kevésbé idióta életszemléleteket, vallásokat és politikai ideológiákat. Ezek rendszerint
tudás- és életellenesek voltak. Tudósok és ezoterikusok (néha egy személyben) harcoltak a tudás
ügyéért és a gondolkodás szabadságáért.
17Napjainkban, főleg nyugaton, sok embernek van új, minden idősétől meglehetősen eltérő hozzá-
állása, egy olyan hozzáállás, amely lehetővé teszi a tudás. A hagyományos és régimódi gondolko-
dás már nem látszik automatikusan helyesnek, csak azért, mert öreg és begyökerezet. Az emberek
saját maguk kérdeznek és magyaráznak anélkül, hogy tekintélyekre támaszkodnának, többet és
mélyebben akarnak tanulni. Ez határtalanul örömteli. Csak ezen új hozzáállás terjedése teszi lehe-
tővé az ezoterikai ismeret nyilvánosságra hozását.
18Kizárólag az ezoterika tud a létezés rejtélyére tartható magyarázatot nyújtani. Ebben a hylozoi-
kai formában létrehozva olyan egyszerű, hogy minden iskolás gyerek megtanulhatja felfogni azt.
A hylozoika a legátfogóbb és teljes gondolkodásrendszer, amit valaha is nyújtotak az emberiség-
nek. Nincs benne ellentmondás és megcáfolhatatlan. Egyetlen ponton sem mond ellent azoknak a
tényeknek, amiket az ember a saját kutatásával végérvényesen megállapítot. Ezen kívül minden új
tény, amit az emberiség majd felfedez, automatikusan megtalálja természetes helyét a rendszer-
ben. A hylozoika által adot magyarázatok nélkül számtalan tény rejtély maradt volna, amely mu-
tatja, hogy e rendszer az összes többi fölöt áll. Aki a flozófa, a teológia és a tudomány történetét

19
tanulmányozva megállapítota, hogy milyen könnyedén hitek a tudósok megannyi abszurditásban
és megállapítota, hogy milyen kicsi értelem és igazság volt az emberi spekulációban a szuperfzi-
kairól, annak képesnek kell lennie belátni, hogy egy ilyen rendszert, mint amilyen a hylozoika,
nem hozhat létre emberi intellektus. Ez a hylozoika emberfölöti eredetét jelzi.
19Az ember képtelen megállapítani, hogy egy ezoterikai rendszer összhangban van-e a valósággal.
Ez teszi az ezoterikát irányadóvá. Ezért a kritizálók azt állítják, hogy az ezoterika csak hit kérdése.
Az ezoterikusok válasza, hogy a rendszerüknek tilos, hogy hit lengyen, tilos, hogy új vallássá vál-
jon. Az ezoterikát tilos kritikátlanul, érzelmi alapon elfogadni, csak mentális alapon szabad elfo-
gadni. Ez elemzés, megértés és belátás kérdése, nem a „milyen csodálatos ez a tanítás” érzelmek-
ben való fetrengés.
20Abszolúte szükséges egy kritikus hozzáállás, amire egyébként az ősi ezoterikai iskolák alapgya-
korlatában ösztönöztek és tanítotak. Ez a kritikus hozzáállás az érdemekre és a hiányokra vonat-
kozóan tárgyilagosságot, teljes körű ítélőképességet, éleslátás jelent. A negatív, egyoldalú kritizá-
lás emócionális és az objektivitás nézőpontjából értéktelen.
21Azezoterika, főleg a nyugati hylozoikai formájában, elfogadható kell legyen munkahipotézisként
valamennyi intelligens, az élet értelmét kereső ember számára.
22A hozzáállás a hylozoikához, mint egy munkahipotézishez, éles eszű gondolkodók világítják
meg, akik azt elfogadták: „Amilyen messzire csak ellátok ez ésszerű, és nem mutat semmi ellent-
mondás. Ameddig csak tudjuk a gyakorlatban tesztelni ezt, ez igazolja, hogy összhangban van a
valósággal. El fogjuk vetni, ha a jövőben nem lesz ilyen. Egy ésszerűbb, korrektebb szemléletet fo-
gunk elfogadni, ha felbukkan valami ilyen.” Egy ilyen érvelés nem kíván védelmet és bírálaton fe-
lül áll.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Two of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright
© 2004 by Lars Adelskogh.
Javítot 2010. július 12.

20
 HÁROM

3.1 Bevezetés az anyagi aspektus tanulmányozásához

1A kozmoszban minden anyag atomokból áll. Ez egy ezoterikai tény, amit a tudás iskoláiban taní-
totak már évezredekkel ezelőt, tehát már hosszú idővel megelőzve azt, hogy a tudomány felfedez-
te az atomokat.
2Demokritosz (5. évszázad időszámításunk előt) és más ókori gondolkodók az iskolákon kívül taní-
toták az atomizmus. Az eredeti ezoterikai tanokat egyszerűsíteték és így elferdíteték. Azt felté-
telezték, hogy az atomoknak nincs tudatosságuk. Feltételezték, hogy a fzikai atomok oszthatatla-
nok és az egyedüli fajtája az atomoknak.
3Ez a két hibás feltételezés vezete félre a nyugati flozófát 2500 éve.
4A feltételezés, hogy a tudatosság nem magukhoz az atomokhoz tartozik, a materializmus ered-
ményezte. A tudatosságról azt feltételezték, hogy egy másodlagos jelenségként keletkezik és kizá-
rólag egy sajátos szervezet anyagában, nevezetesen az idegrendszerben jön létre. Bár furcsának
tűnhet, de az a feltételezés, hogy a fzikai atomok az egyedüli atomfajta, eredményezte a fzikaliz-
mus és a szubjektivizmus.
5A fzikalizmus az a feltételezés, hogy az anyag egyenlő a fzikai anyaggal, azaz nincs anyagi való-
ság a fzikain túl. A fzikalizmus szükségszerű logikai következtetés volt, miután felismerték, hogy
az anyag atomokból áll, de nem érteték meg, hogy léteznek más atomfajták is a fzikai mellet.
6Mégis tovább élt a hagyomány egy szuperfzikai valóságról az „idealisa” flozófában és a vallás-
ban. Azonban a fzikalizmus szerint a szuperfzikai valóság nem lehet anyagi. Ezért feltételezték
egy kizárólag „szellemi”, egy anyagtalan valóság létezését a látható fzikain túl. Megveteték az
alapját a szubjektivizmusnak, amelyben a látható és nem látható valóság egy áthidalhatatlan sza-
kadékkal volt elválasztva.
7Ez valóban elkerülhetetlen volt, mivel a flozófusok nélkülözték az ezoterika tényeit a szuperfzi-
kai valóság anyagi természetét illetően. Egyedül az ezoterika képes ésszerű magyarázatot adni a
„szellemi” valóságról, a valóság három aspektusát, a sok anyagi világ létezését a fzikain túl és a
tudat egyetemes jelenlétét illető tanaival.
8A jelentős, döntő ismeret, amelyet a flozófusok nélkülöztek, az volt, hogy a fzikai atomok oszt-
hatóak, fnomabb, nem fzikai atomokból épülnek fel. Ahhoz, hogy megérthessék, hogy a látható
és nem látható, „anyagi” és „szellemi” valóság közöt nemhogy nincs szakadék, hanem ellenkező-
leg, szükségszerű kapcsolat van, el kellet volna szakadniuk atól a dogmától, amely szerint a fzi-
kai atom oszthatatlan és nem összetet.
9Ennek megértése felé az első lépés a modern idők exoterikus kutatói teték. Felfedezték, hogy a
fzikai atomok oszthatók. Azt tartják, hogy a fzikai atom fnomabb, úgynevezet szubatomi ré-
szecskékből áll és azok még fnomabb részecskékből. Ezért néhány kutató arra következtetet, hogy
az atom korlátlanul osztható. E feltételezés ugyan matematikailag és logikailag abszurd, mivel még
a legnagyobb mennyiségű végtelenül kicsi részecskékből sem lehetne a legkisebb véges anyagi ter-
jedelmet összerakni.
10Tehát vannak legkisebb lehetséges részecskék. A hylozoikában ezeket monádoknak vagy ősato-
moknak nevezik. Ezek az eredeti építőkockái az összes többinek, az összetet atomoknak. Az ősato-
mok nem állnak kisebb atomokból és nem oszthatók kisebb atomokra. Ezek a szó eredeti értelmé-
nek megfelelő atomok: oszthatatlan lényegek. Azonban még az ősatomoknak is kell, hogy készülje-
nek valamiből.

21
 3.2 Az ősanyag
1Eza „valami” az ősanyag. Ez az anyag teljesen eltérő fajta valamennyi, a kozmoszban létező
anyagtól. A kozmikus anyag részecskékből és közötük űrből áll. Az ősanyag azonban teljesen ho-
mogén. Abszolúte sűrű és ugyanakkor abszolúte rugalmas, amely paradoxonnak látszhat.
2Az ősanyag határok nélküli. Valódi, végtelen tér. Az ősanyag az időben örök. Sohasem keletkezet
és sohasem szűnik meg. Örökké ugyanaz. Sohasem változik.
3Az ősanyagban minden olyan tulajdonság lehetőségként létezik, amelyik megjelenik az atomi
anyagban. Az ősanyag az alapja és anyaga mindennek, ami van.
4Az ősanyag örökké tudatnélküli. A tudat nem tud felébredni abban a homogén és változatlan
anyagban. Csak a monádokban és a belőlük álló anyagban van meg a tudat kifejlődésének a lehe-
tősége.

3.3 A dynamis
1Azősanyag megmarad a teljes örökkévalóságban és, mint ősanyag, változhatatlan. Az ősanyag
mérhetetlenül töltöt erővel és tevékenységgel. Ami az ősanyagban szüntelenül tevékeny, az a di-
namikus energiája, amelyet Pythagoras dynamisnak nevezet.
2Ahogy az ősanyag az anyag, amiből minden más anyag megformálódik, úgy a dynamis az oka
minden mozgásnak, változásnak, erőnek, energiának a teljes univerzumban. A dynamis az őserő. A
dynamis sohasem keletkezet, és sohasem szűnik meg létezni. A dynamis örök, korlátalan és vál-
tozhatatlan. A dynamis mindenható. Azonban a dynamis szintén vak, örökké tudatnélküli, mint az
ősanyag.
3A dynamis mindenhatósága abban mutatkozik meg, hogy monádokat teremt. Semmi más, a világ-
egyetemben működő erő nem képes erre. Minden pillanatban megszámlálhatatlan monád jön létre
a határtalan ősérben. Ez oly módon történik, hogy a dynamis „üregeket ás” az ősanyagban, „bubo-
rékokat” készít az abszolúte sűrű anyagban, ami a rugalmasságának köszönhetően lehetséges. Te-
hát a monádok űrök az ősanyagban.
4A dynamis működik minden ősatomban, amit alkotot. Ha ez az őserő akár a másodperc töredéké-
re is megszűnne, akkor a monádok feloszlanának, és a buborékok egyesülnének a homogén ős-
anyaggal. A monád addig marad meg egyedként, amíg a dynamis működik benne. Nincs külső erő,
ami képes a monádot feloszlatni, valóban halhatatlan.

3.4 Az ősatomok (monádok)

1A dinamikus energiájával az ősanyag az oka a monádoknak (ősatomoknak). A maguk részéről a
monádok pedig az építőkockái minden más anyagnak, összetet anyagnak. A monádok az anyag
lehető legkisebb részei. Rendkívül kicsi erőpontoknak képzelhetjük el őket.
2A monádok nyilvánítják meg a létezés három aspektusát. Az ősatomok vagy monádok az ős-
anyagból származnak, tartalmazzák és kifejezik a mindenható őserőt, és rendelkeznek a tudat lehe-
tőségével.
3A monád örök és elpusztíthatatlan. Minden anyagi forma feloszlik. Felbomlanak alkotórészeikre.
A monád azonban egyszerű, összetevők nélküli, oszthatatlan. Mivé bomlana szét?
4A monád saját magában kimeríthetetlen energiával rendelkezik. Ez a monád ősereje, a saját ereje.
Örök, dinamikus (öntevékeny), mindenható. Azonban a dynamis önmagában vak, nincs neki cél-
irányos vagy intelligens irányítása.

22
5Annak ellenére, hogy rendkívül kicsi, mégis nagy a monád lehetségessége. Saját magában benne
van az összes tulajdonság és képesség lehetségessége. Az ő potencialitása az alapja mindennek,
ami végül megnyilvánul a kozmoszban.
6A monád mindennek a lehetségességével rendelkezik. Ezáltal a tudat lehetségességével is. A koz-
moszban a monádtudat csírája előbb vagy utóbb aktualizálódik (megelevenedik). Az egyszer már
aktualizálódot tudat tovább és tovább fog fejlődni. A monád végül tudatos lénnyé, egy egyénné
válik, ami érez, gondolkodik és cselekszik. A monád ezáltal egy énné válik. Mos megéret a monád
teljes hylozoikai defníciója:
7A monád vagy ősatom az anyag lehető legkisebb része és a lehető legkisebb szilárd pontja egy
egyéni tudatosságnak.

3.5 A kozmosz
1Ameddig a monádok szabadon és egymással nem kapcsolódva léteznek az ősanyagban, addig a
tudatcsírájuk nem tud aktualizálódni. Csak miután egyesülnek egymással és így egyre durvább
anyagi formákba lépnek be, lesznek képesek befolyásolni egymás, érheti őket megszámlálhatatlan
vibráció, ami kikényszeríti a monádok tevékenységét, amely aktualizálja (megeleveníti) a tudatu-
kat.
2A monádok szabad állapotát az ősanyagban nevezte Pythagoras „káosznak”. Ennek ellentétét ne-
vezte kozmosznak, amely monádoknak egy rendezet teljessége. Káosz határtalan térben és időben.
A kozmosz térben határolt kiterjedésű. Gömb formája van.
3A kozmosz keletkezik, növekszik egy meghatározot kiterjedés eléréséig, addig létezik, ameddig a
kozmikus gömböt felépítő monádok tudatosságának teljes kifejlődése számára szükséges. Ezután a
kozmosz feloszlik. Mindezt megváltozhatatlan törvények szabályozzák.
4A kozmosz életciklusát felépítő folyamatok együtesére van egy általános kifejezés: megnyilvánu-
lás. A kozmosz épülése és lebomlása mellet a megnyilvánulás magában foglalja az összes a koz-
moszban zajló nagyobb és kisebb folyamatot, az anyag minden formájának keletkezését és felbom-
lását, minden energia átadás.
5A megnyilvánulás folyamatában a legfontosabb, hogy a minden monádban lehetőségként létező
tudatosság életre kel (aktualizálódik), ezt követően egyre nagyobb világosságot ér el. Végezetül,
amikor a monád a teljes kozmosz összes törvényének tudását birtokolja, akkor kozmikus értelem-
ben mindentudó lesz. Megtanulta valamennyi törvényt tökéletes pontossággal használni is, amely
a monádot kozmikus mindenhatóvá teszi. Amikor a kozmosz valamennyi monádja elérkezik a koz-
mikus mindentudáshoz és mindenhatósághoz, akkor a kozmosz elérte célját és feloszlik.
6A kozmoszunkban a tudatosság fejlődésének valamennyi sádiumában vannak monádok (ősato-
mok) – az alvótól a kozmikus mindentudó és mindenhatóig. A kozmosz legfejletebb monádjai al-
kotják azt a közösségi lényt, amelyik irányítja a megnyilvánulás folyamatát a tervezet végső célja
felé.
7A kozmoszunk már egy tökéletes szerveződés.

3.6 Az anyag összetétele

1Mivel a monád az anyag lehető legkisebb része, ezért – közvetlenül vagy közvetve – a kozmosz-
ban alapvetően minden monádokból áll. Azok a durvább részecskék, amelyeket a tudomány ismer
és tanulmányoz – amelyeket atomoknak és szubatomi részecskéknek neveznek – fnomabbakból
épülnek fel, amelyek a maguk részéről még fnomabb részecskékből állnak. Így folytatódik a soro-
zat, amely az ősatomokkal vagy monádokkal, mint a legeslegfnomabb atomokkal végződik.

23
2Ezeket a különböző részecskefajtákat nevezik a hylozoikában atomfajtáknak. Az eltérő atomfajták
a monádoktól a fzikai atomokig egy folytonos láncot formálnak. A legmagasabb atomfajta, vagy
az 1-es számú, az a monád. A legalacsonyabb, vagy 49-es számú, az a fzikai atom.
3Tehát az alacsonyabb fajtájú atomok az összes magasabb fajtájú atomokból állnak, és a magasabb
atomok ezért átjárják az összes alacsonyabb fajtájú atomokat. A 49-atom számos 48-atomból áll,
minden 48-atom számos 47-atomból sb. Az 1-es számú fajta atomok, a monádok, így átjárják az
összes atomfajtát 2–49 a kozmoszban. A 49-es számú fajta atom, a fzikai atom, az az atomfajta,
amely a legtöbb monádot tartalmazza.
4Valamennyi atomfajta az építőanyag a saját jellemző anyagfajtája számára, amelyet atomi anyag-
nak nevezünk. Már látjuk, hogyan teszik össze és járják át a magasabb atomfajták az alacsonyabb
atomfajtákat. Tehát a magasabb atomi anyag átjárja az összes alacsonyabb anyagot, és mind a 49
atomi anyag ugyanazt a teret, a kozmikus gömböt foglalja el.
5A 49 atomfajta más módon is áthatja egymás. Miután monádok (1-atomok) egyesültek megfor-
málni a 2-atomokat, még maradtak szabadon is monádok mindenhol a 2-atomok közöt. És miután
2-atomok megalkoták a 3-atomokat, maradtak szabad 2-atomok is mindenhol a 3-atomok közöt.
6Ugyanezigaz az összes alacsonyabb atomfajta összetételre is, azaz, végül, mikor emócionális (48)
atomok megformálták a fzikai (49) atomokat, maradnak szabad 48-atomok is mindenhol a 49-ato-
mok közöt.
7Nincs valódi űr a kozmoszban. A fzikai anyag, ami számunkra teljesen szilárdnak mutatkozik, ja-
varészt vákuumból áll a ritkán elhelyezkedő részecskék közöt. A hylozoika azt tanítja, hogy az
alacsonyabb anyagban látszó űrt mindig kitölti magasabb anyag.
8Azért, hogy valami fogalmat kapjunk a magasabb anyagfajtákról, kiindulhatunk egy analógiából a
fzikai világban. Egy darab vas egy példa a szilárd fzikai anyagra. Ha eléggé felmelegítjük, izzani
kezd. A vas fényt bocsát ki, amely anyag, jóllehet más fajtájú, mint a vas-atom: kevésbé összetet,
fnomabb részecskék – hylozoikai szólásmóddal magasabb fajtájú részecskék. A fény képes átjárni
néhány szilárd anyagot, képes betölteni ugyanazt a teret, mint a szilárd. A fény mégis fzikai
anyag.
9A szuperfzikai anyag összes egyre fnomabb fajtái messze nagyobb áthatoló erővel, még több
„anyagtalan” jelleggel rendelkeznek, mint a fzikai fény. De ez ugyanúgy anyag. Nincs semmi
anyagtalan.

3.7 Világok a kozmoszban

1Minden atomi anyagfajta az ő saját világa. Már látuk, hogy e különböző atomi világoknak külön-
böző anyagfajtájuk van – viszonylagosan fnomabbak vagy durvábbak. Továbbá valamennyinek
van saját mozgásfajtája: energia, vibrációk. Valamennyi anyagfajta és világ létrehozza egy jelleg-
zetes tudatosságfajta lehetőségét, amely teljesen eltérő minden többiétől. Gondoljunk csak a fzi-
kai, az emócionális és a mentális tudatosság közöti különbségre!
2A különböző világok kölcsönösen áthatják egymás. Ugyanazt a teret foglalják el, e közös térnek
különböző dimenziói és különböző időmúlásuk vagy időtartamuk van.
3A 49 atomi világ együt egy gömböt alkot. Ez a gömb a kozmoszunk. A fzikai világban (49) ez a
galaxisunknak felel meg a csillagok billióival (1012).
4A végtelen ősanyagban korlátlan számú kozmosz számára van hely. Tehát a megnyilvánulás vala-
mennyi sádiumában léteznek kozmikus gömbök. Vannak olyan épülők, amelyek még nem formál-
ták meg a fzikai világukat, ezért láthatatlanok számunkra. Mások, tetemesen öregebbek, amelyek
már elérték céljukat és a felbomlás folyamatában vannak, ugyancsak láthatatlanok.

24
5Egy olyan kozmoszt, mint a miénk, gömböket magába foglaló gömbök (emberi nézőpontból) áte-
kinthetetlen teljessége alkotja: naprendszerek csoportosulásai, naprendszerek, bolygók.

3.8 Naprendszerek
1A 49 atomi világ, amelyek együt alkotják a kozmoszunkat, egy meghatározot tervnek megfelelő-
en épült fel. Ezek hét világsorozatot formálnak, amelyek mindegyike hét-hét világ sorából áll.
2A hét legmagasabb világ a kozmoszban, 1–7, képezik az alapját az összes alacsonyabb (8–49) meg-
nyilvánulásnak. A világok következő hetese, 8–14, a legmagasabb hét világ arányosan leskálázot
másolata, a tudatosság és mozgás számára is sokkal korlátozotabb lehetőségekkel ezekben a vilá-
gokban. A harmadik hetes, 15–21, analóg módon egy leskálázása vagy dimenziócsökkenése a 8–14
világoknak.
3A világok legalacsonyabb hetese tehát a 43–49. Ez az anyag építi fel a naprendszereket. A nap-
rendszerek gömbök, a kozmosznak roppantul leskálázot másolatai mindenben, amely maga után
vonja a tudatosság és akarat kinyilvánításának redukcióját ebben a rendkívül összetet anyagban.
4Tehát a naprendszerek legalacsonyabb világa a 49-világ, a fzikai világ. A naprendszerek milliárd-
jai (109)
még nem érkeztek el a fzikai anyagszerűségig a megnyilvánulásukban. Milliárdjaiban vég-
legesen felbomlot a fzikai világuk. A galaxisunk számunkra látható csillagai csak egy töredéke a
teljes számuknak.
5Hasonlóan a 2–42 kozmikus világokhoz, a hét legalacsonyabb atomi világ 43–49 is a magasabb
atomi világokban és világokból formálódik. A 43-világ a kiinduló pont és az anyag az egymás kö-
vető alacsonyabb világok számára „lefelé” a 49-világig.
6A hét naprendszervilág saját nevet kapot:
43 manifesztális világ
44 szubmanifesztális világ
45 szuperesszenciális világ
46 esszenciális világ
47 kauzális-mentális világ
48 emócionális világ
49 fzikai világ.
7Egyébként ezek a világok, ráadásul legegyszerűbben, a számjegyeikkel nevezhetőek meg.

3.9 Molekuláris anyag

1A naprendszerekben az atomi anyagukból, 43–49, formálódik a molekuláris anyag. Minden egyes
atomfajta megformál hat, egymás követően alacsonyabb molekulafajtát. Így 42 molekulafajta van
a naprendszerben.
2A molekulafajtákat a 2-7 számjegyekkel, az atomfajtákat az 1-es számjeggyel jelöljük. A naprend-
szerekben tehát 49 fő anyagfajta van: 7 atomfajta és 42 molekulafajta. Ezeket a következőképpen
jelöljük: 43:1-7 (manifesztális anyag), 44:1-7 (szubmanifesztális anyag) sb. a 49:1-7 (fzikai anyag-
gal) bezárólag.
3A molekulafajták a kozmikus atomfajtákkal analóg módon képződtek. Számos manifesztális atom
(43:1) alkot egy 43:2 molekulát, számos 43:2 molekula alkot egy 43:3 molekulát és így tovább. Mi-
nél alacsonyabb a molekulafajta a 43:2-7 sorozatban, annál több 43-atom van a molekulában. En-
nek megfelelően a 44:1-7 sorozatban a 44:7 tartalmazza a legtöbb 44-atomot.

25
4A következő meghatározások az egyedüliek, amelyek ezoterikailag tarthatóak: Az atomokat mo-
nádok alkotják; minél alacsonyabb az atomfajta, annál több monádot tartalmaz az atom. A moleku-
lákat atomok alkotják; minél alacsonyabb a molekulafajta, annál több atom van a molekulában.
5A hat 49:2-7 molekulafajta egyedi elnevezés kapot:
(49:1 atomi)
49:2 szubatomi
49:3 szuperéteri
49:4 éteri
49:5 gáznemű
49:6 folyékony
49:7 szilárd.
6Ne feledjük, hogy amit a tudomány atomnak tart, az nem az igazi fzikai atom, 49:1, hanem egy
éteri molekula, 49:4. Jelenlegi módszereivel a fzikai tudomány képtelen lesz eljutni a valódi fzikai
atomig.
7Az atomi anyag és a molekuláris anyag szerkezetében és funkciójában eltérő.
8A 49 atomi anyag mindenhol létezik a kozmoszban és így a 48 szuperfzikai atomi világ ugyanazt
a teret foglalja el, mint a fzikai világ, a 49-világ.
9A 42 molekuláris anyag csak a naprendszerekben létezik és bennük a napokra és bolygókra korlá-
tozódik. Azonban e gömbök közöt a tér nem üres, hanem atomi anyagból 1–49 áll.
10A nap atomi és molekuláris anyagból áll. A bolygók esszenciális (46:2-7), kauzális-mentális (47:2-
7), emócionális (48:2-7) és fzikai (49:2-7) molekuláris anyagból épülnek fel.
11A molekuláris anyagok minden bolygóban koncentrikus gömböket alkotnak. A legnagyobb gömb
a 46:2-7, benne következik sorjában 47:2-7, 48:2-7 és 49:2-7, három egyre kisebb gömb, a nagyob-
bak felölelik az összes kisebbet. A magasabb molekuláris anyag átjárja valamennyi alacsonyabb
fajtát és gömbje túlterjed az alacsonyabb anyagok gömbjén. A fzikai látható gömb (49:5-7), a szá-
munkra látható bolygó, tehát ez a legbelső, legdurvább magja a tágabb értelemben vet, így szá-
motevően nagyobb bolygónak. Egy kisebb méretben hasonló a kapcsolat az ember fzikai szerve-
zete és a magasabb burkai közöt, amelyek együtesen alkotják az auráját. Minden bolygónak van
„aurája”.
12Anap egyik funkciója az atomi anyag transzformálása molekuláris anyaggá. Csak a legalacso-
nyabb molekulafajtáját, a gázburkát (49:5), látjuk.

3.10 Néhány tény a mozgás aspektusról

1Semmi sincs nyugalomban a kozmoszban. Minden mozgásban van, és mindaz, ami mozog, anyag.
A mozgásaspektushoz tartozik minden esemény, minden folyamat, minden változás. Szintén a
mozgás kifejeződése az erő, az energia, a vibrációk, a hang és a fény (magába foglalva a színeket).
2A hylozoikában a mozgásnak három jellegében eltérő oka van felsorolva:
dynamis
anyagi energia
akarat.
3Azősanyag dinamikus energiája, az őserő, a dynamis, az eredete minden mozgásnak, és a forrása
minden erőnek a kozmoszban. A dynamis teremti és tartja fenn a monádokat, adja nekik az ön-
mozgásukat és benne rejlő erejüket.

26
4A dynamis tevékenysége a monádokban az oka az energia-tevékenységnek az összes összetet
anyagban. Azonban minél összetetebb az anyag, az egyre durvább részecskék annál jobban akadá-
lyozzák a monádokat, és ezért annál gyöngébb az energia-tevékenységük. A legdurvább anyag leg-
alacsonyabb világában, a fzikai világunkban, a mozgás majdnem megáll. Azt mondjuk, hogy az
anyag szilárd állapotú let.
5Az anyagi energia ugyanaz, mint a mozgásban lévő anyag. Minden magasabb anyagfajta (atom-
fajta) az alacsonyabb fajtákhoz viszonyítva energia. Ez annak tulajdonítható, hogy minden anyag
dinamikus anyag és, hogy a magasabb anyagnak természetesen egy nagyobb dinamikája vagy
energia hatása van az alacsonyabb anyagon.
6A magfzikusok úgy hiszik, hogy az anyag anyagtalan energiává oszlik fel, a hylozoikusok fenn-
tartják, hogy nem ez történik. Valójában az alacsonyabb anyag részecskéi feloszlanak a következő
magasabb anyagfajta részecskéivé. Ez utóbbiakat a fzikai tudomány nem képes megállapítani,
mert átcsúsznak azokon a nagyszemű hálókon, amelyeket a fzikai műszerek szolgáltatnak. Azon-
ban mérhető ezek roppant nagy energiahatása, amint hatás gyakorolnak az alacsonyabb anyagra,
és ebből ered a fzikai tudománynak a tévedése.
7It szintén felhasználhatjuk az előbbi, vörösen izzó vas példánkat. Az izzó fémből sugárzásként ki-
áramló energia anyag, és nem kevésbé anyagi, mint a vasdarab maga. Minden energia anyag. A
különbség a kető közöt, amit a fzika anyagnak és energiának nevez, az egy különbözés az anyag-
fajták dinamikájának foka közöt, amely anyagfajták különböznek az atomi összetételükben, és ez-
által különböznek a mozgásállapotukban.
8Az akarat a 4.8 fejezetben kerül kifejtésre.

3.11 Tér és idő

1Atér anyag. A kozmoszban nincs űr. Ami vákuumként jelenik meg az alacsonyabb fajta anyagfor-
mák közöt, az egymás követő magasabb anyagfajtákkal van kitöltve. És a monádok a kozmikus
gömböt teljes terjedelmében kitöltik.
2Minden egyes atomi anyagfajta létrehozza saját világát és saját térfajtával rendelkezik. A tér ala-
csonyabb fajtái benne vannak az összes magasabb fajtákban. Ezért mondható, hogy a 49-világ há-
romdimenziós, a 48-világ négy- és a 47-világ ötdimenziós. Az egymás követő magasabb világok
dimenzióinak növekvő száma, és az alacsonyabb anyagfajták átitatódása valamennyi magasabb
fajtával ugyanannak a ténynek kétféle módon történő kifejezése. A tér anyag.
3Az idő nem más, mint mozgás vagy változás. Az idő mérése különféle események, anyagi változá-
sok összehasonlítása egymással. Változás nélkül nincs idő. Ezért mondják, hogy az ősanyag „túl
van az időn”.
4Az időnek nincs dimenziója. Az idő negyedik dimenziókénti elgondolása az anyagi valóság és ma-
tematikai értelmezése szétválasztásának képtelenségéből fakadt. Természetesen gyakorlatias beil-
leszteni az időt, mint negyedik tengelyt egy koordinátarendszerbe az általános három dimenzió
mellé. De ez nem teszi dimenzióvá az időt a valódi világban. Lehetséges kétdimenziós rendszereket
is készíteni, ahol az idő a második dimenzió. Ugyanazt a logikát használva kijelenthetnénk, hogy
csak két dimenzió van, egy a térnek és egy az időnek. E ténynek egyedül elegendőnek kellene len-
nie a gondolkodási hiba felfedésére. A dimenzió fogalma a térhez, így az anyagaspektushoz tarto-
zik, nem tartozhat az időhöz vagy a mozgásaspektushoz. Minden más állítás egyszerűen értelmet-
len. A negyedik dimenzió, amely áthatja a fzikai világot, az az emócionális világ.
5Az időnek és térnek ugyanaz az összetévesztése mutatkozik meg abban az elbűvölő, de hibás el-
képzelésben, hogy az idő „folyhat visszafelé”, és hogy utazhatunk visszafelé és előrefelé az időben
mint valami tájon, és beavatkozhatunk a múlt és jövő eseményeibe. Ezt ugyanis cáfolja a létezés

27
alapvető törvénye, az ok-okozat törvénye. A valóság nem ismerése nyilvánvalóan olyan nagy,
hogy tapasztalat híján elhibázot analógiákhoz fordulnak, amely eltérít a valóságtól.
6Az ok-okozat törvénye azt jelenti, hogy minden, ami megtörténik, az összetet okok hatásaként
történik. A múlt és jövő, ok és okozat párok, elválaszthatatlan egységek. A múlt úgy érkezik meg
az átalakuló energiáival a jövőbe, hogy a jelen mindig előre meghatározot a közelmúlt által, és a
közeljövő előre meghatározot a jelen pillanat által.

A fenti szöveg magyar fordítása: Secion Tree of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2004 by Lars Adelskogh.
Javítot 2010. július 12.

28
 NÉGY

4.1 Az élet értelme és célja

1Az élet értelme a tudatosság kifejlődése az anyagban. Ezért, annál helyesebb az életszemléletünk,
minél inkább megtanuljuk az e fejlődéshez szükséges alapként és eszközként látni az anyagot és
nem többnek, minél kevésbé tekintünk úgy az anyagi dolgokra, mint önmagukban értékekre. Egy
helyes életszemlélet a tudatosság kifejlődésének, továbbá e fejlődés jellegzetességének, feltételei-
nek, sádiumainak és a céljának az ismeretén kell, hogy alapuljon. A hylozoikában mi ezt az isme-
retet a lehető legszélesebb perspektívájában, a kozmosz megnyilvánulásában tanulmányozzuk.
2A monádok megnyilvánulása akkor kezdődik, amikor a végtelen káoszból bevezetik őket a koz-
moszba. Amikor, (a mi emberi eszünk számára) egy felfoghatatlanul hosszú periódus után, eljut-
nak a megnyilvánulás beteljesítéséhez, addig a monádok a megnyilvánulás négy fontos folyama-
tán mentek keresztül, egyik a másik után, és beléptek a 2–49 anyagfajta összetételeinek egy áte-
kinthetetlen sokaságában.
3Ezekben az energia-folyamatokban és anyagösszetételekben való részvételüknek köszönhetően a
monádok képesek kifejleszteni a tudatosságukat és ezáltal megvalósítani az egyéni életük értelmét.
A tudatosságuk fejlődése feloszlik a megnyilvánulás négy folyamatának megfelelően.
4A káoszból történt bevezetésüket követően az involváció és az evolváció folyamata során a moná-
dok csak tudatcsírával rendelkeznek. Ekkor ők olyan tudatalanok, mint az ősanyag.
5A rákövetkező involúció folyamatában a monádok oly módon involválódnak tovább, hogy a for-
mák – a 43-világtól kezdődően a legalacsonyabb, 49-világig – egyre alacsonyabb anyagfajtákból
készülnek. Ezáltal a tudat aktualizálódik vagy felébred. Az egyszer aktualizálódot tudat először
passzív, azaz: csak külső behatás alat aktív.
6Az evolúció folyamata a 49-világban kezdődik. A monádok ekkor lépcsőzetes szakaszokban meg-
szabadítják magukat az alacsonyabb anyagtól, egyidejűleg önaktív tudatosságot szereznek a maga-
sabb anyagban. Folyamatosan megújuló formákban a monád sorban keresztülhalad az ásványi, a
növényi és az állati birodalmon. A monád, miután átment az állati birodalomból az emberi biroda-
lomba (a negyedik természeti birodalomba), végül öntudatossá válik. Ebben a négy alacsonyabb
természeti birodalomban történő evolúció folyamán a tudat a fzikai (49), az emócionális (48) és a
kauzális-mentális (47) világban fokozatosan aktiválódik.
7A negyedikből az ötödik természeti birodalomba (emberfölöti birodalomba) történő átmenet jelzi
a monád belépését az expanzió folyamatába. Ezután a monád a 46-világtól felfelé az öntudatosság
egyre magasabb fajtáit éri el, és egyidőben megtanulja az öntudatosságát kiterjeszteni, hogy egyre
több monádot öleljen fel egy közös tudatban.
8Ezt a közös tudatot a szeretet és bölcsesség egységeként írják le. A szeretet oszthatatlan egységet
jelent mindennel, elkülönülés nélkül, „én” és „te” nélkül, csak „mi”, megvalósítva a valódi tesvéri-
séget. A bölcsesség mérhetetlenül nagyobb belátás jelent, mint ami egy elkülönült egyén számára
lehetséges, mivel az összes tapasztalat és emlékezet rendelkezésére áll mindenkinek, aki belépet a
közös tudatba: a bolygó teljes tudatába.
9Az ötödik birodalom magasabb világában, a 45-világban, és az iseni birodalmakban, amelyek a
44-világtól felfelé következnek, ez a közösség lépcsőzetesen tovább kiterjed és mélyebb tapasztala-
tokat él. E folyamat az „expanzió” szó jelentése.
10A legmagasabb birodalomban, az 1–7-világokban, a monád, az önazonosságát megőrizve, az
egész kozmosszal egy. A monád elérte a kozmikus mindentudás és mindenhatóságot. Ez a célja a
megnyilvánulásban.

29
11A kozmosz azért let megépítve, hogy lehetőséget teremtsen a káoszban lévő monádok számára a
saját tudatosságuk kifejlesztésére, a kezdeti lehetségességtől, az összes közbenső sádiumon keresz-
tül a kozmikus mindentudásig és mindenhatóságig. A kozmoszban történő minden folyamat, köz-
vetlenül vagy közvetve, ezt a célt szolgálja. Ezek mind a megnyilvánulás nagy folyamatához tar-
toznak.

4.2 A megnyilvánulás
1A megnyilvánulás mindhárom aspektusból meg kell szemlélni.
2A tudataspektusból szemlélve a megnyilvánulás a monádtudatosság fejlődése a puszta potenciali-
tásól (a tudatnélküliségtől) a kozmikus mindentudásig.
3Az anyagaspektusból szemlélve a megnyilvánulás az anyag átalakulása és lépcsőzetes kifnomulá-
sa abból a célból, hogy képessé váljon egyre célirányosabb szervek megépítésére az egyre fejlődő
tudatosság számára.
4A mozgásaspektusból szemlélve a megnyilvánulás az energiák folyamatos újrairányítása növekvő
harmóniában a nagy szándékkal és a valamennyi élet fejlődése számára szánt dinamikus tervvel.
5A monád utat tör magának a megnyilvánulás számos sádiumán keresztül, a teljes tudatalanság-
tól a mindentudásig, az elkülönültségtől a valamennyi életel való egységig, a tehetetlenségtől a
mindenhatóságig, a teljes rabságtól a lehetséges legnagyobb szabadságig, azoknak az életörvé-
nyeknek alárendelve, amelyekhez minden monádnak alkalmazkodnia kell.
6A megnyilvánulás egységes folyamat, az összes folyamat teljessége a kozmoszban. A kozmoszban
valamennyi monád közreműködik a megnyilvánulásban, tudatosan vagy nem tudatosan, önként
vagy önkéntelenül. Azt követően, hogy a monádot bevezeték a kozmoszba, keresztülmegy négy
alapvető folyamaton az egyéni megnyilvánulásában, amíg megérkezik a legmagasabb kozmikus bi-
rodalomba. Minden monád keresztülmegy ezen az egymás követő négy folyamaton. Mivel moná-
dok egy időben vannak a tudatosság fejlődésének valamennyi sádiumában, ezek a folyamatok
egymás mellet működnek mindenhol a kozmoszban. Valójában az egyik feltételezi a másikat.
7A megnyilvánulás négy folyamata a következő:
(1) az involváció és az evolváció
(2) az involúció
(3) az evolúció
(4) az expanzió.

4.3 Involváció és evolváció

1Involváció a monádok (1-atomfajta) összerendeződése, hogy egyre durvább anyagokat formálja-
nak: a 2-atomfajtától a 49-atomfajtáig. Evolváció az ennek megfelelő feloszlás, a 49-atomok felosz-
lása 48-atomokká, a 48-atomok 47-atomokká és így tovább, amíg megmaradnak a szabad monádok
(1-atomok). Involváció és evolváció tehát feltételezik egymás.
2Az involváció folyamán formálódik meg a 49 kozmikus atomfajta. A hét legalacsonyabb atomfaj-
ta, 43–49, mindegyike tovább involválódva megformál hat molekulafajtát, összesen 42-t, amelyek a
naprendszerek építőanyagai. Az evolváció folyamán az anyag folyamatosan feloszlik, az involváció
folyamán formálódó anyaggal helyetesítődve. Az atomok és molekulák feloszlanak és újra formá-
lódnak. És ameddig az atom fennmarad, benne a magasabb atomfajták szakadatlanul kicserélőd-
nek. A 49-atomot folyamatosan áthatják a 48 és egyre magasabb atomfajták.

30
3Az ősatomoknak vagy monádoknak van egy állandó áramlása, „lefelé” ömlése is a legmagasabb
atomi világból, az 1-világból, valamennyi világ atomjain keresztül a legalacsonyabb világig, 49-vi-
lágig, és egy másik áramlás „felfelé”, valamennyi világ atomjain keresztül a legmagasabb világig,
az 1-világig, ezáltal létrejön egy folyamatos keringése a monádoknak. Ez a keringés addig tart,
ameddig az alacsonyabb világok létezése szükséges a monádok megnyilvánulásához. A monádok-
nak ez a keringése az, ami megtartja az atomokat, molekulákat, anyagi aggregátumokat az adot
formájukban. A keringés eredményeként valamennyi atom valamennyi világban és következéskép-
pen valamennyi molekula és aggregátum sugároz anyagi energiát.
4Az involvációs és evolvációs anyag csak tudatcsírával rendelkezik. Az ilyen anyag nem tud létre-
hozni más formákat, mint atomokat és molekulákat. A monádok megnyilvánulásában viszont ezek
az anyagi formák a feltételei a következő folyamatnak: az involúciónak.

4.4 Involúció
1Azinvolúció a naprendszerekben, azok 43–48-világaiban történik. Ezt, mint bármilyen más folya-
matot, a három aspektusból fogjuk szemléltetni.
2A mozgásaspektusból: Az involvációs és evolvációs anyag atomja forog a tengelye körül óriási se-
bességgel. Ehhez a forgó mozgáshoz az involúció hozzáad egy ciklikus spirálmozgás: az atom ke-
ring egy központi fókuszpont körül ciklikusan ismétlődő spirálokban.
3Az anyagaspektusból: Ez az összetet mozgás teremti meg a lehetőséget az atomok és molekulák
számára az összefüggő formák – aggregátumok – építésére. Ezáltal az életformáknak egy teljes
sora épülhet fel és fejlődhet tovább, olyan életformák, amelyek szükségesek az evolúció monádjai-
nak a tudatuk aktiválásához. Az involúciós anyag ilyen életformáira példa az ember mentális és
emócionális burka.
4A tudataspektusból: Ahogy a monád részt vesz ezekben a formaépítő folyamatokban, a tudatcsírá-
ja aktualizálódik. Az aktualizálódot tudat az egész involúció alat csak passzív, azaz: a monádok-
nak csak akkor van (bágyadt, álomszerű) tudatossága az anyagfajtájukban, amikor a monádok kül-
ső vibrációkkal aktiválódnak.
5Az involúció kilenc egymás követő sádiumon keresztül folyik a 43-világtól a 48-világgal bezáró-
lag. A monádok atomokat, molekulákat és aggregátumokat formálnak ezekben a sádiumokban és
e világok mindegyikében. Az összes ilyen anyagi összetétel élőlény, monádokból alakult kollektív
lény. Az ilyen kollektív involúciós lényeket elementáloknak nevezik, és a tudatosságuk aktualizáló-
dásának kilenc sádiumát nevezik a kilenc elementáli birodalomnak.
6Az involúció elementáli birodalmainak a megfelelői az evolúcióban: a természeti birodalmak. Az
involúció iránya „lefelé” mutat, a célja a fzikai világ, a 49-világ. A legkevésbé involválódot és ta-
pasztalt elementálok az első elementáli birodalomhoz tartoznak a 43-világban, a leginvolválódot-
tabbak és legtapasztaltabbak a kilencedik birodalomhoz tartoznak a 48-világban. Azért, hogy képe-
sek legyenek továbbjutni egy magasabb birodalomba (egy alacsonyabb világba!) az elementálok-
nak mindent meg kell tanulniuk, ami tanulnivaló van számukra a jelenlegi birodalmukban.

4.5 Evolúció és expanzió

1Az involváció és evolváció folyamata során a monádtudat csak csíra. Az involúcióban a monádtu-
dat aktualizálódik. A teljes involúció során a 43–48-világokban a tudat csak passzív marad. Ez azt
jelenti, hogy az involúciós életformák, az elementálok, képtelenek önaktivitásra. Kívülről származó
vibrációkkal kell aktiválódniuk, olyan lények által, akik saját maguk képesek vibrációkat létrehoz-
ni. Az evolúciós monádok ilyen lények.

31
2Tehát a tudatosság az evolúcióban válik önaktívvá. A tudatosság aktiválása a legalacsonyabb vi-
lágban, a fzikai világban (49), és annak legdurvább molekulafajtájában, a 49:7-ben, a szilárd
anyagban kezdődik. Csak ez az anyag rendelkezik a mozdulatlansággal és ennek a vibrációi érik el
a szükséges durvaságot ahhoz, hogy a monád kezdje regisztrálni a külsőnek és belsőnek, az anyagi
környezetének és saját tudatának az ellentétét. Ezáltal a monád végül képes felfogni a külső kény-
szer és a saját belső akarata közöti ellentétet. A tudat aktiválása pontosan az akarat felébredését
jelenti.
3Az involúciós lények monádok közösségei: atomok, molekulák és aggregátumok. Közös tudatuk
van. Erre példák az elementálok, amelyek a burkai az evolúciós monádoknak a 43–48-világokban
és az emberek „gondolatformáinak”, anyagi formáinak is, amelyeket minden tudat-kifejeződésük
termel a mentális és emócionális világban
4Amikor a monádok, befejezve az involúciójukat, átlépnek az evolúcióba, mint önálló lények kez-
denek tevékenykedni. Ekkor beöltöztetik magukat involúciós anyagú burkokba és aktiválják e bur-
kok passzív tudatát. A monádok énekké válnak a burkaikban.
5Az evolúció azt jelenti, hogy a monádok megtanulják aktiválni az egyre magasabb tudatosságfaj-
tákat az egyre magasabb világok egyre magasabb anyagfajtáiban. Az evolúció a fzikai (49) világ-
ban kezdődik, az emócionális (48) és kauzális-mentális (47) világokban folytatódik. Az esszenciális
(46) világban az evolúciót felváltja az expanzió.
6Az evolúció és expanzió együt tizenkető fő sádiumból áll. A monádok hat ilyen sádiumot a
naprendszer világaiban 49–43 és hatot a kozmikus világokban 42–1 járnak végig. Ezt a tizenkető
sádiumot természeti birodalmaknak nevezik. A hét legmagasabb természeti birodalmat, azaz a ha-
todiktól a tizenketedikig, iseni birodalmaknak is nevezik: az elsőtől a hetedikig.
7A naprendszeren belüli hat természeti birodalom a következő:
(1) ásványi birodalom 47–49-világokban
(2) növényi birodalom 47–49-világokban
(3) állati birodalom 47–49-világokban
(4) emberi birodalom 47–49-világokban
(5) esszenciális birodalom 46 és 45-világokban
(6) manifesztális birodalom vagy első iseni birodalom 44 és 43-világokban
8A naprendszeren túli hat természeti birodalom a következő:
(7) második iseni birodalom 42–36-világokban
(8) harmadik iseni birodalom 35–29-világokban
(9) negyedik iseni birodalom 28–22-világokban
(10) ötödik iseni birodalom 21–15-világokban
(11) hatodik iseni birodalom 14–8-világokban
(12) hetedik iseni birodalom 7–1-világokban
9Az evolúció és expanzió „felfelé” halad, ahogy a fenti táblázat mutatja felsorolva a világokat alul-
ról felfelé. Ahhoz, hogy a monád képes legyen aktiválni egy magasabb tudatfajtát, előbb aktiválnia
kell az összes alacsonyabb fajtát.
10Az ásványi és növényi birodalomban a monádnak már van aktív tudatossága, amely a kezdemé-
nyező erejében és a spontán formaépítő képességében jelenik meg. Amint a monádok rendelkez-
nek a körülvevő anyagi világnak egy kezdődő felfogóképességével, törekedni kezdenek az objektív
tudatosságra. Ösztönösen érzékelik azt, mint olyant, ami szükséges a tisztább és teljesebb körű tu-
datossághoz. Ez a törekvés eredményezi a fzikai szervezet érzékszerveinek kifejlődését, amely az
állati birodalomban éri el tetőpontját. Tehát a tudat aktiválása az, ami megteremti a szükséges for-
mákat, szerveket, s nem fordítva, mint ahogy a tudományos fzikalizmus feltételezi.

32
11A teljesen kifejlődöt objektív tudatosság – még ha csak a fzikai világ (49:5-7) három legalacso-
nyabb molekulafajtájára – adja meg az alapot arra, hogy kifejlődjön az öntudat, a monád tudatos-
sága egy én létezésére, egy önazonosságra. Ez nem lehetséges az emberi birodalom előt. Ahhoz,
hogy megerősödjön ez a bágyadt öntudat, szükséges, hogy a monád az emberi birodalom alacso-
nyabb fejlődési sádiumaiban megtapasztalja az elkülönülését valamennyi más életől, teljesen el-
különültként szemlélje magát minden másól. Mindamellet, amint az öntudata megerősödöt, ezt
az önérvényesítés is le kell győznie. Máskülönben az megakadályozza az egyéni tudatosság egyre
több monádot felölelő közösségbe történő expanzióját. Az igaz, hogy az expanzió az emberfölöti
esszenciális birodalomban kezdődik, de észrevehető erőfeszítések már láthatóak az emberi biroda-
lom magasabb sádiumaiban is. Az expanzióba való belépésével az egyén – az önazonosságát és
öntudatát megőrizve – egyre több monáddal egyesül egy közös tudatban. Szó sincs arról, hogy az
én „megsemmisül a világlélekben”, mint ahogy ezt egyesek képzelik.
12Azemberi birodalomban a monád mögöt ily módon már egy hosszú út van. Az összes alacso-
nyabb fokú tudatosságot kifejlesztete a jelenlegi emberi, 47–49 világokhoz tartozó tudatosságáig.
13A tudat ébredésének az egymás követő fokozatai egy folytonos láncban kapcsolódnak össze. A
magasabb fokozatok az alacsonyabbakból emelkednek ki, amelyek szükségesek voltak a magasab-
bak kifejlődéséhez. Az első passzív tudat nélkül a tudat nem válhat önaktívvá. Aktív tudat nélkül
nem támadhat fel objektív tudat. Objektív tudat nélkül nincs öntudat. Öntudat nélkül az egyéni én
nem expandálhat csoportudatba.
14Összegezzük mit tanultunk eddig:
15Az involúció elementáli birodalmaiban a monádoknak passzív, szubjektív tudatuk van a 43–48-vi-
lágokban.
16Az evolúció természeti birodalmaiban a monádoknak: az ásványi és növényi birodalomban bágyadt
aktív szubjektív tudatosságuk van a 49-világban; az állati birodalomban aktív objektív tudatossá-
guk van a 49-világban, aktív szubjektív tudatosságuk van a 48-világban; az emberi birodalomban
aktív objektív elkülönült öntudatosságuk van a 49-világban, aktív szubjektív elkülönült öntudatos-
ságuk van a 48 és 47-világban; az esszenciális birodalomban aktív objektív és szubjektív öntudatos-
ságuk van a 45–49-világokban, egyidejű csoportudatossággal.

4.6 Tapasztalás és memória

1Nincs tudatlanság a szó abszolút értelmében. Még az involúcióban is vannak tapasztalatai a mo-
nádnak, és tanul belőlük. Ez azért lehetséges, mivel a monádnak elpusztíthatatlan memóriája van.
A monád minden tapasztalata, az ősatomot ért minden vibráció örökre bevésődik az ősatomba.
Ezek az emlékek viszont lappangóvá válnak. Ezt tapasztaljuk minden nap, amikor gyakorlatilag
minden, amit átélünk, fokozatosan eltűnik az aktuális emlékezetünkből. Valójában azonban semmit
sem felejtünk el. Amit tapasztaltunk egyszer, újra megtapasztalhatjuk, ami akkor történik meg,
amikor a monádot megint hasonló vibrációk érik, hasonló benyomásokkal találkozik, hasonló hely-
zetekbe kerül. Tudjuk, hogy egy kora gyermekkori emlék milyen lenyűgöző tisztasággal képes hir-
telen újra megjelenni.
2Következésképpen „a tudás az emlékezet” (Platón). Minden, amit megtapasztaltunk, megtanul-
tunk, elsajátítotunk – ebben az életünkben vagy egy megelőző életünkben – lappangó állapotban
megőrződik. Messze a legtöbbjére közülük sosem emlékezünk újra: benyomásöredékek, emlék-
részletek, kezdetleges belátások, amelyeken hosszú ideje túlnőtünk a sosem szünetelő evolúció-
ban. Nagyon sok hajlam és szokás, tulajdonság és képesség is van, amelyek számtalan inkarnáció
során ismétlődtek és meggyökeresedtek a monádban. Az ember meglehetősen sok ilyen képesség-
gel, funkcióval és tulajdonsággal rendelkezik, amelyek már az állati birodalomban kifejlődtek:
mozgási képesség, háromdimenziós látás, szexualitás, agresszivitás, hiúság, játékosság sb. Jellem-

33
zően emberi jellegzetesség többek közöt az öntudatosság, a nyelv, az absztrakt gondolkodás, a
képzelet, az idealizmus. Ilyen tulajdonságokat és képességeket, amelyeket veleszületetnek nevez-
nek, valójában előző életeinkben sajátítotuk el. Majd lappangóvá váltak és újra megszereztük, ta-
lán többször is. Minden újabb alkalommal könnyebben aktualizálódnak, mint előte.
3Az ember tehát egy sokkal nagyobb terjedelemben viseli a múltját, mint azt képzelné. Ez azt je-
lenti, hogy miközben halad előre a tudatosság fejlődésében, lappangóan hordoz egy rosszabb sze-
mélyt, mint amilyen a jelenlegi, minden kezdetleges hajlamot, amelyről úgy hiszi, hogy hosszú
ideje maga mögöt hagyot. Saját magától, a fgyelme és érdeklődése szándékos irányításától függ,
hogy mennyiben lesz e lappangásnak alkalma a felelevenedésre. A lappangás ereje és az ember te-
hetetlensége vagy vonakodása a tudatosságának irányításától részben magyarázatot ad a rossz
problémájára. Mert az ember se nem rossz, se nem jó e szavak abszolút értelmében. Az elért fej-
letségi szinten birtokolja annak a szintnek a rossz és a jó tulajdonságait. Továbbá birtokolja az
egyre alacsonyabb szintek összes egyre rosszabb, lappangó állapotban lévő tulajdonságait.
4Ezért rendkívül fontos, hogy az ember próbálja feleleveníteni azokat a pozitív tulajdonságokat és
értékes képességeket, amelyek a jelenlegi értelmi szintjéhez tartoznak. Az élet e lappangó tapaszta-
lata túlterjed néhány jelenkori inkarnáción. De az ember aktuális tudatossága csak a jelenlegi in-
karnációjára vonatkozik. Azt kell jelentse ez, hogy mindaz, amit az ember a jelenlegi állapotában,
egy meghatározot életben kifejezésre jutat – tudásban, belátásban és megértésben, tulajdonsá-
gokban és képességekben, sokoldalú szakértelemben és érdeklődésben – az csupán töredéke az iga-
zi, lappangó teljesítő képességének. Ezért a két fogalmat, személyiség és egyéniség, megkülönböz-
tetik az ezoterikában. Az egyéniség a teljes ember; a személyiség ennek a pici része, ami ebben a
konkrét tesetöltésben aktualizálódik. Az aktuális személyiség egyrészt korábbi tapasztalatra (ben-
ne szokásokra, hajlamokra sb.) történő emlékezésből, másrészt olyan, kis mennyiségű új tapaszta-
latból áll, amit az embernek sikerült begyűjtenie a jelenlegi fzikai élete során. Az ember képessé-
gének és értelmének messze nagyobb darabja tehát emlékezet. Csak egy pici darabját sajátítja el,
mint teljesen újat jelenlegi életében.

4.7 Éber tudatosság és a tudattalan

1Minden természeti birodalomban a monádnak van egy éber élete és egy tudatalan élete. Az éber
tudatosság bármi, amit az én minden pillanatban felfog. Az ember éber tudatossága érzeteket, ér-
zelmeket, gondolatokat és akaratészleléseket tartalmaz. A fgyelem az éber tudatosság középpont-
ja, fókusza. A fgyelem az én jelenlétét jelzi. Az éber tudatosság csak egy végtelenül kicsi töredéke
az ember lehetséges teljes tudatának. Összehasonlíthatatlanul nagyobb része annak, amit az ember
fzikai érzékei és szuperfzikai burkai felfognak, észrevétlen megy el az én mellet. Így alig túlzás
azt mondani, hogy az igazi ember a tudatalan.
2A tudatalan részben tudatalati, részben tudatfölöti.
3A tudatalati az lappangás. Mindent tartalmaz, ami egyszer átment az éber tudaton; mindent, amit
a monád látot, ízlelt és tet; valamennyi feldolgozot tapasztalatát, mindent, amióta a tudatossága
felébredt, tehát a monádnak még az ásványi birodalomba való belépését megelőző minden tapasz-
talatát is. Minden egyes inkarnáció lerakja, mondhatni, a saját tudatrétegét. Minden megőrződik,
mert a tudatalati semmit sem felejt. Megőrződik fogékonyságként tulajdonságokra és képességek-
re, és a személyiségben fejeződik ki jellemvonásokként, értelmi képességként, hajlamokként a leg-
változatosabb dolgokra.
4Valaminek a közvetlen megértése azt jelenti, hogy feldolgoztad azt az előző életeidben. Mindent,
amit előzően nem tapasztaltál, kemény tanulással tudsz felfogni. A felfogóképességnek a maga
módján kell haladnia előre lassan, lépésről lépésre. Meg tudod tanulni felfogni a dolgokat, amelye-
ket valójában nem értesz, etől kezdve még néhány inkarnáción keresztül nem értesz. Aki érti és
aki csak felfogja „nem beszél egy nyelven”. Amit megértesz, azt rendszerint képes vagy alkalmazni

34
és megvalósítani is. Nem így azt, amit csak felfogtál. Minden ilyen az életapasztalat különböző
mélységeivel van kapcsolatban.
5A tudatfölöti az lehetségesség. Ez felölel minden olyan magasabb tudatosságfajtát, amelyet a mo-
nád még nem aktivált az evolúcióban. A tudatfölöti nem csak a normális emberfölöti, kauzális és
magasabb tudatosságokat foglalja magában, hanem az emberre jellemző tudatosságfajtáknak a
többség számára még ismeretlen rétegeit is. Az utóbbi példája emócionálisan a valamennyi élet
egységének misztikus tapasztalata és a „béke, amely minden értelmet meghalad”; mentálisan, a
nagy gondolkodóknak az ideák szintézisének tapasztalata, egy előkészítő fejlődési sádium a kau-
zális tudatossággal kapcsolatba való kerülés megelőzően.
6Az éber ember kapcsolatban van a tudatalanjával. A tudatalatijából folyamatosan kap impulzu-
sokat. Azok látszólag a semmiből érzéseket, hangulatokat, gondolatokat sugalmazhatnak belé. Be-
szélni és cselekedni űzhetik őt anélkül, hogy értené miért, vagy valóban tudatában lenne cseleke-
detének. A tudatfölötijéből az ember ritkábban kap inspirációt, például intuíció formájában. A hy-
lozoikában az intuíció egy jelentősebb ok-okozati összefüggés közvetlen helyes észlelését jelenti.
Ez a kauzális tudatosság egy kifejeződése.
7Az evolúció azt jelenti, hogy a monád egyre magasabb tudatosságfajtákat aktivál. Másképpen ki-
fejezve, a monád lépésenként tolja odébb az éber tudatossága és tudatfölötije közöti határt. A je-
lenlegi éber tudatosságunk egykor a tudatfölötink volt. Ennek megfelelően, a jelenlegi éber tuda-
tosságunk a tudatalatinkhoz fog tartozni, és a jelenlegi tudatfölötink részei az éber tudatosságunk
lesz egyszer a jövőben. Amivel mi – felülmúlva magunkat – szórványosan és ellenőrizetlenül kap-
csolatba kerülünk a mély békének és az életel való egység felejthetetlen pillanataiban, vagy ami-
kor összeszedjük a nem is sejtet erőnket és bátran megrohamozzuk a legnehezebb problémákat és
helyzeteket, vagy amikor egy hirtelen belátás érünk el és egy intellektuális győzelmet aratunk,
minden olyan, amit a tudásunk hiányában „a jobbik énünknek” nevezünk (mintha több énünk vol-
na, mint egy), az a jövőben normális, mindennapi tudatosságunk lesz.

4.8 Az akarat
1Ahogy a 3.10. fejezetben megemlítetük, a hylozoika a mozgásnak három, jellegében eltérő okát
sorolja fel: a dynamis, az anyagi energia és az akarat. A dynamis közvetlenül működik az ősanyag-
ban és a monádokban. Az anyagi energia egy közvetet hatása a dynamisnak az összetet atomfaj-
tákban 2–49. Ez a hatás gyengül minden alacsonyabb atomfajtával, az ősatomok növekvő össze-
tetségének minden lépcsőfokával. Ez a magyarázata, hogy a mozgás látszólag miért szűnik meg a
legalacsonyabb anyagfajtában, a szilárd fzikai anyagban (49:7).
2Tehát az anyagi energia az anyagaspektuson keresztül történő dynamis-kifejeződés. Hasonlókép-
pen az akarat a tudataspektuson keresztül történő dynamis-kifejeződés. A dynamis önmagában
vak, hiányzik a tudat és sosem lehet tudata, mert a mozgás és a tudat örökké különböző aspektus
marad. Azonban a tudat képes fejlődni, így végül megtanulja irányítani a dynamis az anyagban,
megtanulja használni és egy cél felé vezetni az energiákat. Ezt a képességet nevezik aktív tudatnak.
Ez csíraként van a monádokban és, mint minden képességet, fejleszteni kell. Ez nem egyszerre, ha-
nem csak evolúcióval történik.
3Az involúció a monádtudat aktualizálódása. Az evolúció a monádtudatnak az aktiválása. Az aktu-
alizálódás azt jelenti, hogy a tudat felébred, életre kel; az aktiválás pedig azt jelenti, hogy a tudat,
egyre jobban felébredve, megtanulja irányítani az energiákat.
4Az akaratnak és az aktív tudatnak annyi fajtája van, ahány anyagfajta van. Ily módon az akarat-
nak 49 fő fajtája van a kozmoszban. Az aktiválás az evolúcióban alulról, a legalacsonyabb anyagtól,
49:7-től indul. Az ember három fő akaratfajtával rendelkezik: fzikai akarat (49), emócionális akarat
(48) és mentális akarat (47). Mivel az emócionális tudatosság, amelyik a legjobban aktiválódot az
emberiség fejlődésének jelen sádiumában, az emócionális akarat (óhaj) csaknem mindig erősebb,

35
mint a mentális akarat (intellektuális elhatározás), kivéve azon keveseknél, akik annyira fejlesztet-
ték a mentális tudatosságot, hogy az uralja az emócionalitás. Mivel egy magasabb akaratfajta po-
tenciálisan mindig erősebb, mint egy alacsonyabb fajta. A jövőben, amikor az emberiség olyan
mértékben aktiválja a mentalitás, mint amennyire az emócionalitás aktiválta ma, akkor a mentá-
lis akarat fog uralkodni az emócionális akaraton. Csak ekkor fog az ember megfelelni a gondolko-
dó teremtmény megnevezésnek.
5Az akarat közvetlenül hat az anyagra. Az ember minden nap számtalanszor bizonyítja ezt a fzikai
akaratával, amikor mozgat egy izmot. Az emócionális és mentális akarat a neki megfelelő anyag-
fajtára hat, vibrációkat hoz létre az emócionális és a mentális burokban, valamint a körülvevő
anyagi világukban. Az akarat a legtöbb emberben még csak gyengén fejlet. Végül, amikor az em-
ber teljesen kifejlesztete az emócionális, a mentális és a kauzális, szubjektív és objektív tudatossá-
got, akkor a megfelelő akaratfajtákat is tökéletesen elsajátítota. A magasabb kauzális és mentális
akaratának segítségével akkor lesz képes irányítani a fzikai éteri anyagot, és elérni az óhajtot
okozatokat a látható fzikai anyagon is. Ez az ősi idők mágiája: az elme ereje az anyag felet. A má-
gia titkos, elérhetetlen marad mindenki számára, azon nagyon kevesek kivételével, akik legyőztek
minden kísértés a visszaélésre ezzel a roppant nagy erővel, akik minden kapacitásukat örök időkre
az evolúció szolgálatába helyezték.

4.9 Passzív és aktív tudatosság

1A tudat lehet passzív vagy aktív. A passzív tudat nem a tétlenséget foglalja magában, ennyiben
megtévesztő a kifejezés. Azt jelenti azonban, hogy hiányzik a tudat saját aktivitásának az ereje, hi-
ányzik a saját akarata. Az ilyen tudat kívülről kell, hogy aktiválódjon. Amint a külső hatás meg-
szűnik, a passzív tudat lappangóvá (alvóvá) válik. Ezzel ellentétben az aktív tudat rendelkezik a
spontán aktivitás képességével, van saját akarata.
2Az embernek van mindkető, passzív és aktív tudata a fzikai, emócionális és mentális burkában.
Az érzékbenyomások passzívak, amikor a fgyelem nincs jelen. Az emóciók és gondolatok passzí-
vak, amikor látszólag csak úgy bekövetkeznek, az én ellenőrzése, akarata, fgyelme nélkül; amikor
a mentális és emócionális asszociációk szüntelenül kergetik egymás anélkül, hogy tudatosan el-
lenőriznénk vagy akarnánk őket. Azonban nincs tudat, ami „csak úgy bekövetkezik”. Minden tudat
aktiválódot tudat. Ha nem belülről, a monád által aktiválódik, akkor kívülről aktiválódik: a körül-
vevő emócionális és mentális világokból vagy olyan automatizmusokon (szokásokon) keresztül,
amelyeket a monád különböző alkalmakkor alakítot ki a burkaiban, és amelyek ezt követően a
monád ellenőrzése nélkül működnek.
3Tehát nagy különbség van az „én gondolom” és „az gondolja bennem” közöt. Egy kis önmegf-
gyeléssel mindenki saját maga képes meggyőződni ennek igazáról. Valójában az ember burkai az
idő több mint 90 százalékában robotként működnek. Azok felfogják a környező vibrációkat és fel-
erősítve adják vissza őket, mialat a monád vagy az én passzívan fgyeli, gyakran még azt sem. Az
emberi tudat kevesebb, mint 10 százalékát határozza meg maga az ember – a monád. A nagyobb
része robotudat: fzikai, emócionális és mentális.
4Az ember egy monád, amely keresztülment az involúción és átdolgozta magát az evolúció három
legalacsonyabb birodalmán. Neki, lappangó állapotban, passzív tudatossága van a teljes involúció
43–48-világaiban. Egészen természetes, hogy e lappangás kell, hogy nagymértékben jellemezze az
életét, annál inkább, minél kevésbé fejlet viszonylag az aktív tudatossága. Tehát, amikor azt
mondják, hogy az ember egy evolúciós monád, ez nem foglalja magában automatikusan, hogy
minden időben önaktív a tudatosságában, hanem csak rendelkezik ennek a lehetőségével. Saját
maga dönti el mennyire lesz aktív.

36
 4.10 Monád és burkai az együttműködésben
1A természet minden formájának van élete, valamilyenfajta tudatossága. Az atomoktól és moleku-
láktól kezdve ezek aggregátumáig minden életnek van formája. Az aggregátumok például szerves
életformák a fzikai világban és szuperfzikai burkok a magasabb világokban. Bolygók és naprend-
szerek szintén aggregátumok, élő formák.
2A 43–48-anyagfajta legtöbb aggregátuma az involúcióhoz tartozik. Ezeket az életformákat nevezik
elementáloknak és nekik passzív tudatosságuk van. Példák rá az ember szuperfzikai anyagból álló
burkai.
3A fzikai anyag, 49, legtöbb aggregátuma az evolúcióhoz tartozik. Ezek az életformák, például az
ásványok és organizmusok – növényi, állati és emberi –, valamint az éteri burkaik, gyenge aktív
tudatossággal rendelkeznek. Ez az önmegformáló képességükben és a környező világhoz való cél-
irányos alkalmazkodásukban mutatkozik meg.
4Az involúciós elementálok számára önaktív tudatosság nem lehetséges. Azonban csalhatatlanul
aktiválódnak, amikor külső hatás éri őket. Különféle birodalmaikon keresztül az elementálok meg-
tanulják felfogni és felerősítve visszaadni valamennyi vibrációt, amely éri őket. Minden magasabb
birodalommal (egy alacsonyabb anyagi világban!) egyre tökéletesebb vibráció-visszaadóvá, egyre
kitűnőbb tanulékony robotá válnak.
5Az evolúciós monádoknak burkokra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek aktiválni az
egyre magasabb tudatosságfajtákat a 49-től felfelé. A két fzikai burka nélkül az ember elveszítené
az érzeteket, az emócionális burka nélkül óhajok és érzések nélkül lenne és a mentális burka nélkül
nem lenne képes gondolkodni. A monád saját vibrációi túl gyengék ahhoz, hogy azokat a monád
felfogja úgy, ahogy vannak. Viszont a burkai sokszorosan felerősítve adják vissza azokat. A burkok
ezért egyfajta hangerősítő rezonátordobozként működnek, ahol a monád a vibráló húrhoz hason-
lítható. A monádnak kellenek a burkai, ugyanakkor a monád burkainak is szükségük van a monád-
ra mint egy evolúciós lényre, abból a célból, hogy aktiválja az egyébként passzív elementálokat. A
monádoknak és a burkoknak egyformán szükségük van egymásra a tudatosságuk fejlődéséhez.

4.11 Önaktiválás mint az élet értelme

1Az élet értelme a tudatosság kifejlődése. Ez minden monádra áll, függetlenül a megnyilvánulása
sádiumától; függetlenül atól, hogy involúciós, vagy evolúciós a monád. Az evolúciós monádok
számára, tehát számunkra, emberek számára is, a fejlődés nem más, mint a meglevő fzikai, emóci-
onális és mentális tudatosság, főleg e tudatosságfajták magasabb alosztályainak növekvő önaktivá-
lása. Ez adja a szükséges alapot az egyre magasabb tudatosságfajták – kauzális, esszenciális sb. –
önaktiválásához.
2Amikor az ember gondolatokat gondol, és nem akarja elismerni azokat, amikor érzéseket tapasztal
és tudja, hogy azok az ő valódi szintje alat vannak, akkor a burkainak passzív tudata és nem a mo-
nád határozza meg a tudatának tartalmát. Amikor az ember – sem a belső szubjektív világban, sem
a külső objektív világban – nem irányítotan tartja a fgyelmét egy bizonyos meghatározot tár-
gyon, akkor a monád inaktív, az én nincs jelen. És amikor az én nincs jelen, akkor a burkok az
urak.
3A burkok jó szolgák, viszont rossz urak. Az összes szenvedésed kilencven százaléka abból az egy-
szerű tényből származik, hogy te nem akarod felügyelni a burkaidat, és a „te” jelentése: a monád.
A burkok telepatikusan felfogják a környező világ negatív emócióit és felerősítik azokat. A monád
megtagadhatja a fgyelmet tőlük, ha akarja. A burkok negatív emóciók és (gyakran képzeletbeli)
igazságtalanságok, sérelmek, szégyen, levertség számtalan emlékét őrzik. A legcsekélyebb képzet-
társítás, amit a monád tesz, életre kelti ezeket, és a monád engedékenyen saját maga járul hozzá,
hogy végigvezessék ismét ugyanazokon az emóciókon.

37
4Az ember számára az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon e szenvedésől, az egyetlen út a
tartós boldogsághoz, hogy megtanulja felügyelni a buroktudatait. Ezt azzal teszi, hogy olyan gyak-
ran és olyan sokáig önaktív a tudatosságában, amennyire képes. Az ember képes arra, hogy fokoz-
za a tudatosság választó erejét: „Ezt megtartom, azt nem”. Lehetséges a tudatosság felügyelete és
végül érthető lesz, hogy szükséges. Az ember ezt azzal gyakorolja, hogy megtanul fgyelmesnek
lenni, egyre többet fgyelmesnek lenni és végül állandóan fgyelmesnek lenni. Egyszerre fogja a
szubjektív belső világán és az objektív külső világon tartani a fgyelmét. A magasabb, nemes érzé-
sek, amelyeket mindenki birtokolni akar az alacsonyabb, negatívok helyet, nem jelennek meg ma-
guktól. Ezeket tudatosan kell művelni a folyamatos fgyelemmel, a tudatba bevéséssel. A felszaba-
dító ideák, új belátások, új egyéni feldolgozások és más értékes mentális tudatosságok meg kell,
hogy őrződjenek a tudatban, azért, hogy a belső életünk élő erejévé váljanak. Mindezt az én teszi a
mentális és emócionális akaratnak egy tudatos, megfontolt tevékenységével. Akárhogy is nevezzük
ezt – önaktiválásnak, koncentrációnak, meditációnak – mindez ugyanaz. Ez egyben a leggyorsabb
és legbiztosabb út a magasabb tudatossághoz.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Four of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2004 by Lars Adelskogh.
Javítot 2010. július 12.

38
 ÖT

5.1 A tudatosság egysége

1Az anyagaspektusból szemlélve a kozmosz egy óriási változatosság és egyben egység. A moná-
dok, amelyek végső soron a kozmosz egyedüli alkotói, elsősorban egyedek. Aggregátumokba egye-
sítet egyedek. Kisebb aggregátumok belépnek nagyobbakba, a nagyobbak még nagyobbakba. Vé-
gül minden egybeépül egy egységbe. Ezt az egységet nevezzük kozmosznak.
2A tudataspektusból szemlélve, a kozmosz mindig egy egység. A kozmoszban egyetlen egy tuda-
tosság létezik – a monádok tudatossága. És ebben a közös tudatban minden monádnak elveszíthe-
tetlen részesedése van, atól kezdve, hogy aktualizálódot az egyéni monádtudat az involúció fo-
lyamatában.
3A tudat tehát a természete szerint kétféle, kollektív és egyéni. A kollektív természete az elsődle-
ges. Az egyéni tudatosság másodlagos és a kollektív tudatból ered.
4Egy hasonlat: az óceán elsődlegesen víztermészetű, míg a vízcseppek, amelyek elkülönülnek tőle,
azok másodlagosak. A kozmikus teljes tudat az összes monád tudatának teljes összege úgy, mint az
óceán is az összes vízcsepp egyesülése. Ez az analógia annyira közeli, hogy eljuthatunk az egység-
tudat természetének felfogásához. Azonban a megértéséhez meg kell tapasztalnunk azt.
5Minden monádnak egyéni tudata van. Ezen felül minden összetet atomnak és molekulának van
közös tudata. Minden aggregátumnak, buroknak, világnak, bolygónak, naprendszernek van saját
teljes tudata. Minden anyagi összetétel, bármennyire laza és átmeneti, álljon akár csak kető vagy
három atomból, rendelkezik egy közös tudatal. E számtalan tudatközösség mindegyike rendelke-
zik saját emlékezetel is mindenről, amit létrejötük óta tapasztaltak. Ez egy olyan emlékezet,
amely megőrződik a jövő számára minden egyes alkotó atomban, és sosem veszhet el.
6Az evolúcióban és expanzióban minden magasabb világgal (49-világtól „felfelé”) a tudat egyre in-
tenzívebb és kiterjedtebb, az energiák egyre hatékonyabbak és áthatóbbak. Ezért a monád az evo-
lúciója és expanziója során minden egyes magasabb világba érkezéssel a valóságnak egy teljesen
új felfogásával rendelkezik. A kilátás mérhetetlenül szélesedik minden egyes magasabb világgal, és
az a felfogás, amelyik a valóság három aspektusának alacsonyabb világaiban megjelenik – a maga-
sabb világokból szemlélve – menthetetlenül korlátozot. Ez a tény volt az eredeti jelentése annak a
mondásnak, hogy a valóság „illúzió”, mivel nincs a valóságnak mindenre érvényes közös felfogása,
csak a legmagasabb kozmikus világban (az 1-világban).

5.2 Kollektív lények

1Tehát minden világnak, minden bolygónak, minden naprendszernek sb. saját kollektív tudata
van. Anyagi nézőpontból egy ilyen kollektíva egységes lényt alkot. Ez mindig egy burok egy olyan
monád számára, amelyik számotevően előbbre jár az expanziójában (legalább egy természeti biro-
dalommal), mint a burkot alkotó összes többi monád. Ez a monád uralja a burkot a tudatosságával
és ő a burok „énje”. A burokban lévő többi monád a fejlődés nagyon eltérő sádiumában lehet. Az
involúciós monádok közösen alkotnak burkokat az evolúciós monádok számára. Az evolúciós mo-
nádok kollektíven alkotnak burkokat az expanziós monádok számára.
2Egy példa tisztázni fogja ezt. Az összes ember együt egy közösséget alkot. Nem a teremtés urá-
nak alkotásai vagyunk, hanem egy szerény pozíciónk van egy nagyobb rendszerben. A mi emberi
birodalmunk a három alacsonyabb birodalommal együt, továbbá az ötödik és hatodik – az esszen-
ciális és manifesztális birodalom – a planetáris kollektív tudatossághoz tartozik. Nevezzük ezt a
közösséget planetáris lényeknek. Ebben az egységes lényben van egy fókuszpontja a magasabb in-

39
telligenciának, amelyik irányítja a teljes planetáris élet további evolúcióját. Ez egy monád, aki tu-
datosságának fejlődésében hosszú idővel ezelőt továbblépet nemcsak a planetáris (46–49), hanem
a naprendszeri (43–45) tudatosságon is. Valójában ez a monád elérte a harmadik iseni birodalmat
(29–35). Nevezhetjük ezt a monádot a bolygónk „isenének”, ha akarjuk. A hylozoikában a „plane-
táris kormányzó” elnevezés az előnyben részesítet.
3A planetáris kormányzót segítő személyzet veszi körül. Ez a planetáris kormány, amely tagjainak
legalább 42-tudatossága van. Mindent, ami a naprendszerben (43–49) történik, körülfognak a tudá-
sukkal és erejükkel. A planetáris kormánynak a maga részéről egy végrehajtó szerveződése van,
amely az ötödik és a hatodik birodalomhoz tartozó egyének szerteágazó szerveződése. Ezt a végre-
hajtó szerveződés nevezik planetáris hierarchiának. Az ő feladatuk megvalósítani azt a mindenre
kiterjedő tervet a planetáris élet evolúciója számára, amit a planetáris kormány meghatározot. A
planetáris hierarchia néhány tagja önként inkarnálódot az emberiségbe. Ők azok, akik alapítoták,
majd vezeték az ezoterikai tudásiskolákat.
4A planetáris kormány és hierarchia tagjai nem csak az emberfölöti világaikban élnek. Azért,
hogy képesek legyenek jobban felügyelni az ebben a legnehezebb világban történő evolúciót, ben-
ne élnek a fzikai világban is, és van egyéni fzikai burkuk is, bár nem mindegyiknek olyan a fzikai
szervezete, mint amilyen a mienk. Az egyéni anyagaspektusuk (burkaik), amelyek a térben ugyan-
olyan korlátozotak, mint a mi fzikai szervezetünk, valójában nem akadályozza a tudat- és akara-
taspektusukat, hogy felölelje az egész bolygót és – mindazt, amivel a szerveződésük nagyobb ösz-
szefüggésben foglalkozik – az egész naprendszert és azon túl. Az expanziós képesség a monádhoz
tartozik, nem a burkaihoz.

5.3 Az ember útja az egységbe

1A megnyilvánulás minden birodalmában a tudat az egy egység. Ez igaz az involúcióra, valamint
az evolúcióra és expanzióra. A monádoknak, akik belépnek és felépítenek egy involúciós lényt
(elementált), közös tudatuk van. Az elementál, a monádburok, mint egy egység működik. Az evo-
lúciónak a monádjai is tudatkollektívákat hoznak létre. A három emberalati birodalomban a kol-
lektív tudat valójában jelentékenyebb, mint az egyéni tudat. Gondoljunk csak az állatok nyájösztö-
nére és a faji ösztönök számtalan többi példájára, amelyek a kollektív tudat kifejeződései ezekben a
birodalmakban!
2Az emberi birodalom az egyedüli természeti birodalom, ahol az egyén saját magát minden többi
életől elkülönülve érzékeli. Azonban ez az elkülönülés szükséges a monád számára annak az új tu-
datosságfajtának a kifejlesztéséhez, amelyik tudatosságfajta az emberi birodalomtól kezdve jellem-
zi a monádot: az öntudatosság, egy egyéni én létezésének a tudatossága. Azért, hogy az én ne ful-
ladjon bele a kollektív tudatba, lehetővé kell tenni, egy korlátozot sádiumon keresztül, a minden
másól elkülönültség érzését. Ki kell fejlődnie és meg kell szilárdulnia az egyéniségének és egyedi
karakterének, a képességének saját igaza megtartására, és erre az időre a kollektíva érdekeinek kell
félreállnia.
3Ez az oka sok mindennek abból, amit az „ember átkának” neveztek. Képtelen azonosulni másokkal
a tudatosságukban, érzéketlen mások szenvedéseire, az ember tapos más lények egyenlő jogán a
létezéshez és boldogsághoz. Az ember gyakran támadó, durva és kegyetlen. Azonban, a létezés
alaptörvénye, az egyensúly törvénye – amit az aratás törvényének neveznek, amikor a tudataspek-
tusban nyilvánul meg – gondoskodik arról, hogy mindent learasson, így minden másoknak okozot
szenvedés visszakap ugyanolyan okozatal. Lassan és általában a szenvedés útján az ember elérke-
zik annak belátására, hogy az egység törvénye kormányozza a teljes létezés és minden életet.
4Az emberfölöti birodalmakban (46-világtól kezdődően felfelé) az egyének ismét kollektívákban
élnek közös tudatossággal. De ez az esszenciális (46) egység és az emberalati birodalmakban (47–
49) meglévő ösztönös egység minőségileg teljesen eltérő. Az állatoknak nincs lehetőségük az öntu-

40
datosságra. Az embereknek van lehetőségük, bár ritkán használják, amíg nem érnek az emberi bi-
rodalom magasabb sádiumaiba. Azonban az esszenciális birodalomban az egyén folyamatosan ön-
tudatos. Ehhez az öntudatossághoz az egységtudatosság úgy kapcsolódik, hogy az egyén a saját
egyéni énjét a sokkal nagyobb kollektív énben észleli. Önazonosságát másoktól elkülönülés vagy
más egyénekkel való szembenállás nélkül észleli a kollektívában, akik olyan ön- és csoportudato-
sak, mint ő. Az esszenciális egyének egy magasabb tudatosságba léptek be, ahol mindenkinek az
együtműködése és boldogsága az egyetlen fontos dolog, ahol mindenki tapasztalata osztozik min-
dennel abban a közös munkában, amely segíti az összes alacsonyabb életet felfelé az esszenciális
életbe.

5.4 A természeti birodalmak és az aktiválás

1A monád öntudatosságának a megszerzése az emberi birodalomban magába foglalja annak az ösz-
tönös kollektív tudatosságnak az elvesztését, amelyet a monád a három alacsonyabb természeti bi-
rodalomban elsajátítot. Viszont az öntudatosság feltétele a magasabb fajta egységtudatosság, az
esszencialitás (46) kifejlesztésének. Ily módon az egymás követő természeti birodalmak meghatá-
rozot sádiumok a monád evolúciójában. Az alacsonyabb birodalmak az előfeltételei a magasab-
bak elérésének, és amíg az egyén mindent meg nem tanul, amit megtanulhat egy alacsonyabb bi-
rodalomban, addig nem tud a következő magasabb birodalomba átjutni.
2A továbbjutás egy alacsonyabb birodalomból egy magasabb birodalomba végleges. Az emberi
monád sohasem válhat ismét egy állati monáddá, egy állati monád sem válhat növényi monáddá
és egy növényi monád sem válhat ásványi monáddá. Másrészt ugyanabban a birodalomban egy
visszaesés a tudatosság alacsonyabb szintjére mindig lehetséges, mivel azok a tulajdonságok és ké-
pességek, amelyeket az egyes inkarnációkban elsajátítotunk, nem szükségszerű, hogy újra aktuali-
zálódjanak (visszaemlékezzünk rá újra) egy későbbi életben.
3A természeti birodalmak egy folytonos láncot alkotnak kezdve a legalacsonyabb fzikai tudatos-
ságtól az ásványi birodalomban (49:7) a tudatosságig a legmagasabb kozmikus birodalomban (1–7).
Minden egyes magasabb természeti birodalom az őt megelőző alacsonyabbnak a virágja és tökéle-
tessége, olyan eszményképe, amely felé az alacsonyabb tudatlanul vagy tudatosan törekszik. Az
ember mindig tökéletlennek fogja magát érezni az emberi birodalomban, mert a tökéletes ember,
az univerzálisan fejlet és harmonizált ember, az az emberfölöti lény, a monád az esszenciális bi-
rodalomban.

5.5 Az átalakulás törvénye és a forma törvénye

1Minden életnek van egy formája, az atomoktól, molekuláktól, monádburkoktól kezdve a bolygó-
kon, naprendszereken, naprendszer-aggregátumokon keresztül egészen a teljes kozmoszig. Vala-
mennyi ilyen forma az átalakulás törvényének van alárendelve. Ezek formálódnak, változnak, fel-
oszlanak és újra formálódnak. Ez elkerülhetetlen, mivel nincs anyagi forma, amely hosszú távon
elviseli a kozmikus anyagi energiákat, amelyek átáramlanak rajtuk. Az ősatomok, amelyek felépí-
tik ezeket az anyagi összetételeket, ezáltal új formákban egyre újabb tapasztalatok lehetőségét kap-
ják. Minden tanul mindenből.
2Az ősatomok (monádok) sok különböző sádiumban vannak a tudatosságuk fejlődésében. A túl-
nyomó többségüknek még nincs önálló tudatossága. Ők alkotják a burkokat annak a viszonylag
kisszámú monádnak a számára, amelyek képesek birtokba venni a burkot és a burokban lévő énné
válni. A burkot alkotó monádokra az én mérhetetlenül erősebb tudatosságának vibrációja hat, ser-
kentve őket nagyobb aktivitásra és tisztább tudatosságra. Ugyanakkor a burok a „szervi” működé-
sével segíti az ént a további evolúciója során.

41
3A monádok az egyedüli elpusztíthatatlan dolgok a kozmoszban. Nincs „halál”, csak új formák a
monád számára, hogy kifejezésre jutassa a tudatosságát általuk. Miután a forma betöltöte a mo-
nád evolúciójára szánt átmeneti feladatát, feloszlik.
4A forma törvénye vonatkozik a monádra a növényi, állati és emberi birodalomban. Kimondja,
hogy a monád az életformájának feloszlása (az úgynevezet halála) után az előzőhöz hasonló élet-
formát kap, és ez a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg a monád tudatosságának fejlődése nem
tesz szükségessé egy jellegében eltérő, magasabb formát, amely célirányosabb lehetőséget biztosít
a megnövekedet tapasztalások számára. A természeti birodalmak egymás követő magasabb for-
mákat biztosítanak, ahol minden egyes magasabb birodalom egy újfajta burkon kívül egy új, ma-
gasabb tudatosságfajta lehetőségét is tartalmazza. Az egyre magasabb (a fzikaitól kezdődően) vilá-
gok sorozata a kozmoszban több és kifnomítotabb életformákat szolgáltat a monádnak a további
evolúciója és expanziója során.
5Amikor a monád elhagyja az emberi, negyedik birodalmat, megérkezve az emberfölöti ötödik bi-
rodalomba, elhagyja az összes emberi életformáját, mind az öt burkát is. Még a kauzális burok is
feloszlik. Az ötödik birodalomban a monádnak normálisan csak egy esszenciális (46) anyagú burka
van, később még ezenfelül egy szuperesszenciális (45) anyagú burka is.
6Az esszenciális birodalomban a monád nem kényszerül reinkarnációra, életformák magára öltésé-
re a három legalacsonyabb világban (47–49). Ennek ellenére ezek az ének gyakran inkarnálódnak
az emberiségben, önként, az eltévedt emberiség iránt érzet szeretetből és részvétből, vezetőkként
és tanítókként. A történelemírás csak kevés ilyen egyén nevét jegyezte fel, és tevékenységüket el-
ferdítete.

5.6 A három legalacsonyabb természeti birodalom

1A három emberalati birodalom a tökéletességét az emberben, a negyedik birodalomban éri el. Az
ásványi, a növényi és az állati birodalom monádjai fokozatosan aktiválják a fzikai, emócionális és
mentális tudatosságot. Az ember e háromszoros tudatossága közös az alacsonyabb evolúcióval. Az
ember véglegesen aktiválja ezt az emberi tökéletességig: a fzikait 49:2, az emócionálisat 48:2, a
mentálisat 47:4, ami után valamennyi alacsonyabb tudatosság szintetizálódik a kauzális tudatos-
ságban vagy felváltja a kauzális tudatosság, 47:2,3.
2Így az evolúcióban mindig: egy magasabb fajtájú tudatosság aktiválódásához egy alacsonyabb faj-
tájú tudatosság szükséges. Amint a magasabb tudatosság működik, felváltja az alacsonyabbat és
ráadásul sokkal messzebb terjed. A kauzális tudatosság például magában foglalja minden lényegét
a fzikai, emócionális és mentális tudatosságnak, továbbá a saját jelentősen magasabb minőségét,
nagyobb intenzitását és áthatoló képességét. A valóság felfogóképessége összehasonlíthatatlanul
kiválóbb az összes alacsonyabb tudatosságénál.
3A monádnak durva fzikai tudatossága (49:5-7) van az ásványi birodalomtól, fzikai éteri tudatos-
sága (49:2-4) a növényi birodalomtól és emócionális tudatossága az állati birodalomtól kezdve. Ez
azt is jelenti, hogy a különféle birodalmak monádjainak ennek megfelelő anyagi burkai vannak. Az
ásványi monádnak szervetlen fzikai burka van. A növényi monádnak a fzikai szervezetén kívül
egy éteri burka is van, és az állatnak továbbá egy emócionális burka is van. Ezek az egyéni burkuk
az ásványi, növényi és állati monádoknak. Továbbá ezeknek a monádoknak, közösen és a fajukon
belül, hozzáférhetőségük van magasabb burkokhoz, amelyek magasabb tudatosságot adnak, mint
az egyénileg lehetséges. Az ember egyedülálló burka a kauzális burok (47:1-3).
4Teháta monád egyéni burkainak száma meghatározza, hogy a monád melyik természeti biroda-
lomhoz tartozik.
5Az ásványi birodalomban a fő tudatosság a látható fzikai világhoz (49:5-7) kapcsolódik, amelyet
az ásványi monád csak szubjektívan fog fel. Az ásványi monádok a szilárd anyagban (49:7) megta-

42
nulják érzékelni a különbségeket a hőmérsékletben és a nyomásban. Ebben a molekulafajtában a
vibrációk elég erősek a monád számára, hogy elkezdje felfogni a különbséget a belső és külső való-
ság közöt, a saját tudata és a környező világ közöt. Ez megadja az alapot az objektív fzikai tuda-
tosság (49:5-7) aktiválása számára. Ez a fzikai tudatosság az állati és emberi birodalomban éri el
tökéletességét. A tudatosság az ásványi birodalomban lassan fokozódva nyilvánul meg, mint egy
hajlam az ismétlésre. Számtalan tapasztalat után ez szervezet szokássá vagy természeté válik. Ez
látható az ásványi birodalom számtalan egyedülálló formáiban, például a hókrisályokban, ame-
lyeknek a tökéletesen szimmetrikus formáik már a memórián és szokáson keresztül formálódot sa-
játosságok eredménye. Ahogy a tudatosság fokról fokra növekszik, támad az alkalmazkodásra irá-
nyuló törekvés.
6A legjelentősebb növényi tudatosság a fzikai éteri tudatosság (49:2-4). Ez magában foglalja, hogy
a növények felfogják a fzikai vitalitás okozatait a saját fzikai szervezetükön belül. Az emberben ez
a tudatosságfajta normálisan az éber tudatosság küszöbe alat van. Inkább mint energiát, fzikai vi-
talitás vagy annak hiányát érzékeli, az éteri energiák ritmikus dagályának és apályának megfele-
lően. A növényi monádok törekszenek érzékelni az első gyenge emócionális tudatosságot. Fokoza-
tosan megtanulják érzékelni az emócionális vibrációkat a környező világból és megkülönböztetni
közötük a két alap emóciót: a vonzót, vagy „szeretetet”, és a taszítót, vagy „gyűlöletet”. Ez a jelen-
tése annak, hogy a növények érzékelik, hogy szereted vagy gyűlölöd őket.
7A növényi birodalomban a tudatosság csaknem teljesen szubjektív. A fzikai környezet érzékelése
nagyon hiányos. Csak az állati birodalomban, a fzikai szervezet idegrendszerének és érzékszervei-
nek kialakulásával van lehetőség egy átfogó objektív érzékelésre. Annak ellenére, hogy ez csak a
fzikai világ három alacsonyabb molekulafajtája (49:5-7), mégis roppantul fontos a további evolú-
ció számára, az emberi birodalomban is. Csak az objektív tudatossággal tapasztalja az egyén a
kontrasztot saját maga és a környező világ közöt olyan erősen, hogy az öntudat kialakulhasson.
Tehát az objektív tudatosság egy feltétele a további evolúciónak az emberi birodalomban.
8Az állati birodalom az emócionális tudatosságot fejleszti erős aktivitásúvá. Az állatokat a taszító
emóciók uralják, és ezek az állati birodalom egészében előforduló félelemben és agresszivitásban
fejeződnek ki. Az állati birodalomban tartózkodása végén és azok legmagasabb fajaiban, a monád
aktiválja a vonzó emócionalitás. Ennek megnyilvánulása az a gondoskodás, ahogy a magasabb ál-
latok vigyáznak az ivadékukra és az a ragaszkodás, amelyet a háziállatok mutatnak az ember iránt.
Az állati birodalom legmagasabb szintjén, egy első mentalitás (47:7) is aktiválódik, amely látszik a
legmagasabb állati fajok tanulékonyságában és kezdődő értelmében.

5.7 A csoportlelkek és a transzmigráció

1A monádok továbblépését az ásványi birodalomból a növényi birodalomba, a növényi birodalom-
ból az állati birodalomba és az állati birodalomból az emberi birodalomba transzmigrációnak neve-
zik. Ez sohasem történhet visszafelé. A biológiai fajok elkorcsosodása sem azt jelenti, hogy a mo-
nádok it visszaesnek az evolúcióban, hanem ez egy olyan jelenség, amelyik csak az anyagi for-
mákra vonatkozik. A monádok átmennek magasabb fajok új formáiba.
2Azért,hogy képessé váljon transzmigrálni egy magasabb természeti birodalomba, a monádnak
meg kell tanulnia befogadnia és hozzáalakítani magát egy magasabb anyagfajtából érkező vibráci-
ókhoz, mint amelyeket a monád addig aktivált: az ásványi birodalomban az éteri vibrációkhoz, a
növényi birodalomban az emócionális és az állati birodalomban a mentális vibrációkhoz. Azért,
hogy az ember továbbléphessen az emberfölöti ötödik birodalomba, meg kell tanulnia befogadnia
és hozzá alakítani magát a kauzális, valamint az esszenciális és szuperesszenciális (47-45) vibráci-
ókhoz.
3Kezdetben az ember érzéketlen ezekre a vibrációkra. Az ember nem ismeri például, hogy a kauzá-
lis burkából célirányos energiák vitalizálják az összes alacsonyabb burkait és végül a fzikai szerve-

43
zetét annak éteri burkával együt. Nem tud arról sem, hogy ezek az energiák képezik a forrását a
fzikai egészségének, valamint a jó pszichikai állapotának. Fokozatosan megtanulja érzékelni e kau-
zális energiák tudatosságtartalmát, mint erőteljes ideákat. És amikor az ember végleg képessé válik
élni a normális éber tudatosságával ebben a tudatosságfajtában, akkor átlépet az emberfölöti bi-
rodalomba.
4Amikor az ásványok felszívódnak a növényekben, az ásványi monádoknak alkalmuk van tapasz-
talni a vitalizáció folyamatát a növény éteri burkában, az éteri vibrációban fürödve. Ezáltal a mo-
nádok megtanulják befogadnia és hozzá alakítani magukat az éteri vibrációkhoz (49:4 legalacso-
nyabbhoz). Ez feltétele a továbblépésnek a növényi birodalomba. A növényi monádok akkor fej-
lődnek leggyorsabban, amikor az életformáikat emésztik az állatok és az emberek, és a monádok
ezáltal e magasabb lények erős emócionális vibrációinak vannak kitéve. Az állati evolúciót azon-
ban nem segíti, amikor az ember megeszi az állatokat. Az emberi birodalomba történő transzmig-
ráció nem olyan módon történik, mint a növényi és állati birodalomba, hanem megköveteli a mo-
nád saját erőfeszítését. Az állati eledel pedig megakadályozza az emberi fzikai szervezet és éteri
burok kifnomítását, ezáltal elzárva az éteri objektív tudatosság (49:2-4), az úgynevezet éteri látás
természetes aktiválódását.
5A három legalacsonyabb birodalomban, a monádok úgynevezet csoportlelkekhez tartoznak. Egy
csoportlélek egy közös burok a monádok egy olyan csoportja számára, amelyek ugyanazon a szin-
ten vannak a birodalmukban és ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. Az inkarnációk közöt a monád a
csoportlelkébe van bezárva. Amikor a monád egy új fzikai szervezetbe vagy (az ásványi biroda-
lomban) egy szervetlen formába inkarnálódik, a csoportlélek anyagából álló egyéni burkokba bur-
kolódik. Az inkarnációja végeztével a monád visszakerül a csoportlélekbe és az egyéni burkai felol-
dódnak benne. A tapasztalatok, amiket a monád szerzet az inkarnációja során, olyan emócionalis
és mentális molekulákhoz tartozó tudatosságnak felelnek meg, amelyeket a monád bekebelezet a
burkaival. Amikor ezek a burkok feloldódnak a csoportlélekben, az utóbbi gyarapodik az új mole-
kulákkal, és az egyéni tapasztalatok a csoport minden monádjának hasznára lesznek. A monádok
az inkarnációjuk során is magnetikus kapcsolatban vannak a csoportlelkükkel és osztoznak a fel-
gyülemlet tapasztalataikban. Ez a hylozoikai magyarázata a faji ösztönöknek, ami másképpen
megmagyarázhatatlan jelenség.
6Háromfajta csoportlélek vagy közös burok van: ásványi, növényi és állati csoportlélek. Az ásvá-
nyi birodalomban az éteri, emócionális és mentális burkok vannak megosztva a csoportban és csak
a durva fzikai formák egyéniek. A növényi birodalomban az emócionális és mentális burkok van-
nak megosztva. Az állati birodalomban a csoportlelkek csak mentális burkokból épülnek fel. Azaz,
az állatnak három egyéni burka van: a fzikai szervezete és az éteri burka, valamint az emócionális
burka.
7Minél magasabban áll egy állati faj az evolúcióban, annál kevesebb egyén képezi a faj csoportlel-
két.
8A csoportlelkek módszere roppant mértékben segíti a monádevolúciót ebben a három alacso-
nyabb birodalomban, ahol az anyag a legrenyhébb és így a tudat aktiválása a legnehezebb. A cso-
portlélek közös aktiválódása nélkül a monád kizárólagosan a saját egyéni erőfeszítésére lenne utal-
va az evolúciójáért. Ez túl kevés lenne az önaktiválásnak e korai sádiumában, és az evolúció ezek-
ben a birodalmakban túlságosan hosszú időt venne igénybe.
9A monádok transzmigrációja az ásványi birodalomból a növényi birodalomba és a növényi biro-
dalomból az állati birodalomba észrevétlenül és automatikusan történik.
10A transzmigráció az állati birodalomból az emberi birodalomba egy teljesen más történés. Ezt ka-
uzalizációnak nevezik, és azt jelenti, hogy az addig állati monád kap egy kauzális burkot (47:1-3),
egy egyéni burkot. Ez a kauzális burok, ami az ő igazi emberi burka, magába zárja a mosantól em-
beri monádot, és sosem tud állati szervezetbe inkarnálódni. A kauzalizáció a lehető legnagyobb

44
erőfeszítés, az abban a birodalomban létező lehető legnagyobb emócionális és mentális teljesítő
képességet követeli meg az állatól. Ezért csak a legmagasabb fajok legteljesebben fejlet egyedei
képesek kauzalizálódni: majmok, elefántok, kutyák, lovak és macskák. Ez az öt faj is nagyon kevés
egyedből alkot csoportlelket.

5.8 Az emberi birodalom

1Az emberi birodalom a negyedik természeti birodalom. A monádok evolúciójában ez az a jelentős
fázis, amelyik a lehetséges legnagyobb állati képességtől terjed a legnagyobb emberi teljesítő ké-
pességig – vagy a legalacsonyabb emberfölöti adotságig, ha ez a kifejezés jobban tetszik.
2Ami a tudatot illeti, nincs éles választóvonal állat és ember közöt. Az újonnan kauzalizálódot
ember gyakran kevésbé intelligens, mint az állati birodalom legmagasabb egyedei, nehezebbnek
találja mint ők, hogy saját maga igazodjon el a létezésben. Ez azért van így, mert amikor az ember
kauzalizálódot, elveszítete a közös tudatosságot, amit a csoportlélek tet lehetővé. Ami kétségte-
lenül megkülönbözteti az embert az állatoktól, az inkább a kauzális burok, a monádnak az egyetlen
halhatatlan burka („lelke”) az összes inkarnációján keresztül az emberi birodalomban.
3Bármilyen sádiumban van az ember az evolúciójában, bármilyen nemű, bármilyen fajhoz, nem-
zethez vagy valláshoz tartozik, neki egy „halhatatlan lelke” van. Ez azt jelenti, hogy minden em-
bernek annyi joga van az élethez, mint mindenki másnak, szabadsága és személyes teljessége van,
olyan joggal rendelkezik, hogy mindenki tesvérnek tekinti egymás és tesvérként bánik egymás-
sal.
4Azonban az emberek egyenlő joga nem jelent egyenlőséget abban az értelemben, hogy mindenki
ugyanazon a fejlődési szinten található. Nagy különbség van egy újonnan kauzalizálódot ember
és az ötödik birodalomba áthaladóban lévő ember közöt, úgymint a legalacsonyabb és a legmaga-
sabb faj közöt az állati birodalomban. Az emberi birodalom kiterjed az alacsonyabb és magasabb
emócionális és mentális tudatosság változatos fajtáinak nagyon széles tartományára. Az evolúciója
során, emberként, az inkarnációk tízezrein keresztül, a monádnak alkalma van szert tenni a legvál-
tozatosabb tapasztalatokra, minden oldalról megismerni embertársait, részt venni és cselekedni
minden fajta szituációban, közreműködni és áldozatnak lenni a gonoszság minden fajtájában és így
tovább.
5A monád útja az emberi birodalmon keresztül egyre magasabb szintek egy hosszú sorozatából áll.
A szintek száma 777, egy szimbolikus és egy valós szám. A 777 szint öt fő sádiumba csoportosít-
ható annak a tudatosságfajtának megfelelően, amely abban a sádiumban elsősorban aktiválódik,
sorjában: stádiumok, szintek sztáma, jellemző tudatosstág: barbarizmus 400 alacsonyabb emócio-
nális, civilizáció 200 alacsonyabb mentális-emócionális, kultúra 100 magasabb emócionális, embe-
riesség 70 magasabb mentális, eszményiesség 7 kauzális.
6Az ember számos inkarnációt felhasznál mindegyik szintre. A szám atól függ, mennyi időt fordít
maga számára annak megtanulására, amit a szóban forgó szint akar megtanítani neki. A legalacso-
nyabb szinteken még minden emberi megtanulása hátravan. Azok a tapasztalatok vannak és azok
a tulajdonságok fejlődnek, amelyeket az uralkodó életudatlanság „rossznak” nevez. De az ezoteri-
kai életismeret mélyebben látja, tudja, hogy minden ilyen tapasztalat szükséges, mivel ezek adják a
szükséges tanulságokat. Ezek a tanulságok nem tanulhatóak meg másképpen. Ezek voltak az egye-
düli lehetséges leckék azon a szinten, és nekik köszönhetően volt képes az ember a következő ma-
gasabb szintre fejlődni.
7Az ebből eredő következtetés az, hogy a mi egymás iránti erkölcsi megítélésünk jogosulatlanok,
mivel ezek a gyűlöleten és a tudatlanságon alapulnak. Mi emberek sem jók, sem rosszak nem va-
gyunk, semmilyen abszolút értelemben. Egy bizonyos szinten vagyunk, a szinthez tartozó jó és
rossz tulajdonságaink vannak, viszont még hiányoznak az egyre magasabb szintek egyre jobb tu-
lajdonságai. A jó törvénye szerint az ember azt a legmagasabb jót követi, amelyet valóban lát és

45
ért. Nem külső kényszerből és kötelességből követi, hanem mert egy szükséglet és öröm a számára.
Amit az egyének egy alacsonyabb sádiumban helyesnek és jónak tekintenek, az egy magasabb
sádiumban szegényes ideálnak, sőt rossz és bűnös célnak látszik. De így kell lennie, ha van alacso-
nyabb és magasabb, és ha a szüntelen fejlődés a magasabb szintek felé igaz.
8Az evolúció üteme az emberi birodalomban eltérő az egyes sádiumokban. Az ütem nagyon lassú
a két legalacsonyabb sádiumban, ahol az emberek saját jószántukból nem akarják fejleszteni a ma-
gasabb lehetőségeiket, mint a magasabb sádiumokban, ahol erősebbé válik annak megértése, hogy
az élet értelme a tudatosság kifejlődése. A barbarizmus sádiumában minden szinthez száz vagy
több inkarnáció szükséges. Az ütem fokozódik a további evolúcióval, annyira, hogy az eszményi-
ség teljes sádiuma végigjárható hét inkarnáció során: szintenként egy inkarnáció. Nagy eltérések
vannak az ütemben az egyének közöt; azok gyorsabban tanulnak és gyorsabban fejlődnek, akik
ösztönösen alkalmazkodnak a szabadság törvényéhez, az egységhez, és az összes élet fejlődésének
törvényéhez, mialat azok korlátlanul késleltetik az evolúciójukat, akik mások élete rovására akar-
ják érvényesíteni magukat.
9Az ember evolúcióját az élet hét alaptörvénye kormányozza. Ezek a minden ember szabadságának
a törvénye, az egység törvénye, a fejlődés törvénye, az önmegvalósítás törvénye, az együtes sors
törvénye, az aratás összefüggéseinek törvénye és az önaktiválás törvénye. Minél hamarabb próbál-
ja megérteni és alkalmazni ezeket az életörvényeket az ember, annál jobban megy neki egyénként
és egymással való kapcsolataiban. Ezoterikai értelemben a kultúra azonos az életörvényekkel har-
monikus életel, öntudatlan vagy tudatosan alkalmazva azokat. Azért, hogy megérthesd az életör-
vényeket, először alkalmaznod kell őket. Csak a kultúra sádiumában (a magasabb emócionális sá-
diumban) ébredezik az emberben a szükséglet, a vágy az ilyen életre. Az emberiesség sádiumában
(magasabb mentális sádiumban), egy ilyen élet iránti emócionális vágyódás fenntartja a feltétele-
inek mentális megértése, az életörvények természetének, kifejeződésmódjainak és céljainak egy
kiegyensúlyozot ismerete. Az eszményiesség (kauzális) sádiumában a leghatékonyabb a megvaló-
sítás; akkor az ember elegendő tudás és képességet sajátítot el ahhoz, hogy emberi eszménnyé
alakítsa magát. Az emberiség 85 százaléka még a barbarizmus és a civilizáció sádiumában találha-
tó, ahol az egoizmus és a fzikai, valamint az alacsonyabb emócionális érdeklődések az erősebb haj-
tóerők, és az életörvények, valamint a tudatosság aktiválása iránti érdeklődés gyenge vagy nem
létező.

5.9 A fejlődés stádiumainak az ismerete

1Az emberi fejlődés sádiumainak ismerete a hylozoika egyik legfontosabb része, mivel ez ad rálá-
tás arra, hogy kik vagyunk és merre megyünk. A teljes emberkép a tudományban, a teológiában,
a flozófában, a pszichológiában, a nevelési és szociális elméletekben, és a politikában eltorzítot
marad, amíg nem fogadják el alapigazságként a reinkarnációt, a tudatosság evolúcióját, az evolúció
eltérő sádiumait és az életörvényeket.
2Napjainkban közhelyként hallani, hogy minden ember egyenlő. Az eredeti jelentése ennek az ide-
ának az volt, hogy a törvény előt legyen minden egyenlő és senkinek nem lehetnek jogai a hozzá
tartozó kötelességek nélkül, azaz: nincsenek származási, gazdagsági, vallási, nemzeti, faji, nemi sb.
előjogok. Ennek az egyenlőségnek igényét az életörvények is támogatják. Ezek még messze van-
nak a teljesülésől, és mindenkinek meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy teljesüljenek. Ami
nem tartozik az eredeti ideához, hanem egy elferdítése annak, az a következő elképzelés, hogy
nagyrészt ugyanolyan képesítésekkel születik minden ember, és hogy az embert főleg a gyerekkori
környezete alakítja ki. Ennek a tévedésének az az eredménye, hogy kiegyenlíteni törekszenek az
egyének közöt meglévő veleszületet eltéréseket. Ez világosan látszik a modern iskolarendszerben.
A jelenlegi pedagógusainknak nincs fogalmuk azokról az óriási különbségekről, amelyek az azonos
korú fatalemberek közöt vannak.

46
3Tény, hogy az ember minden egyes inkarnáció során körvonalaiban megismétli a megelőző, az
emberi birodalomban végigjárt fejlődését a barbarizmus sádiumától kezdődően. Ez azt jelenti,
hogy egy ember, aki egy előző életében elérkezet az emberiesség sádiumába, talán újra el fogja
érni azt 35 éves korára fatal felnőtként, miután végigjárta a barbarizmus és civilizáció sádiumát
gyermekkorban és a kultúra sádiumát ifúkorban. Magától értetődik, hogy a lappangóinak ez az
újra elsajátítása gyorsabb és kevésbé fájdalmas lehet megértő szülőkkel és tanítókkal.
4Tehát a jövő pedagógusainak egyik feladata lesz, hogy felismerjék a gyerekek korcsoportjában,
akik valamennyien a barbarizmus és civilizáció sádiumának problémáival birkóznak, azokat a gye-
rekeket, akiknél lappangó a kultúra sádiuma, talán még az emberiesség és eszményiesség sádiu-
ma, és eltérő képzés adjanak nekik az eltérő szükségleteiknek és értelmi képességeinek megfelelő-
en. A jövő politikusai, akik a fejlődési sádiumok valóságának egy szilárd ismeretével rendelkez-
nek, olyan törvényeket fognak hozni, amelyek a szintjüknek megfelelően támogatják mindenkinek
a tudatosságát. Igaz, hogy az egyenlőtlenség nőni fog ennek eredményeképpen, habár nem olyan
feltétellel, hogy elvesznek lehetőséget valakitől, hanem az eddiginél nagyobb lehetőséget adnak a
nagyszámú fatalembernek. Mindenkinek haszna lesz belőle, mivel „annál bölcsebb lesz a tömeg
holnap, minél bölcsebb a kisebbség ma”, az a kisebbség, akik mindig a vezetői, tanárai és példái
voltak a tömegnek.
5Az emberi fejlődés sádiumainak ismerete sokat megmagyaráz abból, ami egyébként megmaradna
pszichológiai rejtvénynek. Miért olyan különbözőek az emberek, miért olyan egyenlőtlen terjedel-
mében és mélységében a megértésük, miért olyan eltérő az eszköztáruk a cselekvésben és a meg-
valósításban? Miért vannak kifejezeten egoisák, amíg mások az életüket olyan valami szolgálatá-
nak szentelik, ami nagyobb náluk? A válasz teljesen természetesen az emberi birodalomban eltöl-
töt életkorok eltérésében, a különböző fejlődési sádiumokban található.
6Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a fejlődés sádiumai nem egyeznek meg a képzetség fokai-
val. Bőséges példa van a magasabb szinteken lévő tanulatlan emberekre, akik sokkal nagyobb éle-
tértéssel és józan ésszel rendelkeznek, mint az alacsonyabb szinten levő tanult emberek. Hasonló-
an áll a közösség társadalmi osztályaira: vannak magasabb és alacsonyabb sádiumokban lévő
egyének is valamennyi osztályban és szociális csoportban. Ahhoz, hogy megértsük a fejlődési sá-
diumok valóságát, meg kell szabadulnunk a felületes és fzikai ismérvektől, meg kell tanulnunk a
belső embert tekintetbe venni. Elmondható, hogy a fejlődési sádium nagyjából megjelenik az
egyénnek a jóról és rosszról alkotot szemléletében, a történések iránti felelősségérzetében és az
önzetlen cselekedetek iránti tehetségében.
7Amikor a fejlődés sádiumainak ismerete általánossá válik, segíteni fogja az embert a gyorsabb
fejlődésben, mivel az ember akkor fogja felismeri, hogy minden sádium saját relatív értékkel és el-
kerülhetetlen korlátozással rendelkezik. Ez arról szól, hogy állandóan törekszünk tovább és nem
ragadunk le azon a szinten, amit elértünk és végsőnek tekintetünk. Az emócionális sádium sokkal
gyorsabban végigjárható, miután felismered, hogy az érzés nem minden, hogy a misztikus és a
szent nem csalhatatlan tekintély a tudásanyagában, csak azért, mert ő emócionálisan olyan nemes,
„olyan csodálatos”. Ezután, a mentális sádiumban, az ember képes szakítani azzal a szokással,
hogy bízzon abban, hogy a magasabb intellektusa képes megérteni és megítélni bármit elégséges
tények nélkül. Ekkor fogja megtanulni, hogy van egy még magasabb „intellektus”, a kauzális tuda-
tosság egy közvetlen tudás erejével, amely a mentális intellektusnak nincs.
8A hylozoika egyik értéke abban mutatkozik, hogy bemutatja a relativitását és a korlátait minden
sádiumnak, de – e korlátok közöti – felbecsülhetetlen értékeiket is. A fzikalisák azt mondják,
hogy az ember egy állat. A misztikusok azt mondják, hogy az ember isen. A hylozoikusok mind-
két állítás elvetik, mint hamisat, helyete rámutatnak annak ősi tudására, hogy az ember egy evo-
lúció alati lény, akiben lappangó az állat (mivel egykor egy állat volt) és akiben lehetőség az isen
(mivel egy isen lesz). A misztikusok és a jóga flozófusok egy az aktuális (megvalósítotat) és a
potenciális (lehetséges) összekeverő melléfogás gyártanak.

47
A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Five of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2004 by Lars Adelskogh.
Javítot 2010. július 12.

48
 HAT

6.1 Az ember tudatosságfajtái

1Egyedül az ezoterika volt képes tisztán defniálni az ember különböző tudatosságfajtáit, mégpedig
úgy, hogy a különböző anyagfajtájú burkokhoz viszonyítja őket. Az ezoterikusok felhívták a f-
gyelmet az emócionalitás és a mentalitás közöti különbségre is. Ez nem magától értetődő. Az em-
berek eltérő sádiumokban vannak az evolúcióban – vagy, pontosabban – a mentalitásnak az emó-
cionalitásból történő evolúciójában.
2Egy magasabb tudatosságfajta a közvetlenül alacsonyabb tudatosságfajtából fejlődik ki. A maga-
sabb fajta a passzív állapotából az alacsonyabb által ébred fel, aktiválódik.
3Kezdetben a magasabb össze van keveredve az alacsonyabbal, uralja az alacsonyabb, függ az ala-
csonyabbtól és nem választható szét tőle. A magasabb fokozatosan önaktívvá válik és független
lesz az alacsonyabbtól. Ezután a magasabb képes felügyelni az alacsonyabbat. Végezetül az alacso-
nyabb teljesen nélkülözhetővé válhat, mivel a magasabb mindig tartalmazza az alacsonyabb esz-
szenciáját, az életképes elemeit, ezzel ellentétben az alacsonyabb sohasem képes felfogni a maga-
sabbat.
4Az embernek fzikai, emócionális és mentális tudatossága van. A jelenlegi evolúciós sádiumban
az emócionalitás a legerőteljesebben fejlődő tudatossága. Ez egykor a fzikaiból fejlődöt ki. Az tör-
tént először, hogy a fzikai érzetek felébreszteték az emócionális ösztönzéseket és a két tudatos-
ságfajta keveredet. Azokat a kevert formákat, amelyekben a fzikai uralkodik az emócionális felet,
ösztönöknek nevezik. Később az emóciók önaktívvá váltak: vágy keletkezet és ezek hatása alat az
ember kezdhete irányítani a fzikai életét.
5A barbarizmus sádiumában már az ember kezdi aktiválni a mentalitás az emócionális vágyakon
keresztül. Ez csak a civilizáció sádiumában és atól kezdve hatékony. Létrejön az emócionalitás és
mentalitás kevert formája: az érzés és a képzelet. Az érzés emócionálisabb, a képzelet mentálisabb.
A képzelet fokozatosan kicserélődhet a nem emócionális gondolkodással, ami csak az emberiesség
sádiumában lévő kisebbség számára lehetséges. Az emberiesség sádiumának vége felé a gondol-
kodás képes aktiválni a kauzális tudatosságot az ideák kevert formájában. Az eszményiesség sádi-
umában a kauzális tudatosság elnyeri függetlenségét a mentalitásól és akkor, mint intuíció tevé-
kenykedik.
6Összefoglalvaelmondhatjuk, hogy az egyre magasabb tudatosságfajták egymás követően aktivá-
lódnak a közvetlenül alacsonyabból, a legalacsonyabb fzikaitól a legmagasabb kauzálisig: érzetek,
ösztönök, vágyak, érzések, képzeletek, gondolatok, ideák és intuíciók.
7Az ember evolúciójában a mentalitás fogja végül felügyelni és felváltani a fzikalitás és az emóci-
onalitás. Ez a mentalitás azonban már nem a normális egyéni, hanem a legmagasabb mentalitás,
amelyet kauzális tudatosságnak is neveznek. Ez a tudatosság, amelyik teljesen aktiválódva gyöke-
resen eltér mindatól, amit a normális ember tapasztalt, ez a valódi emberi tudatosság. Az emberi
birodalomban történő, az inkarnációk tízezrei sorát kitevő egész evolúció valójában a kauzális tu-
datossághoz vezető út, és előkészítése a kauzális tudatosságnak, amelyik csak az emberi evolúció
vége felé aktiválódik.
8Talán elképzelhetjük a kauzális tudatosságot a legnemesebb emócionalitás és a legésszerűbb men-
talitás egységeként. Az akarataspektusa messze erősebb és sokkal intelligensebb, mint az emócio-
nális óhaj és a mentális szándék. Ezt a szendergő kauzális tudatosságot az embernek két módon
kell aktiválnia: a magasabb emócionalitásán és a magasabb mentalitásán keresztül. Ez az igazi érté-
ke a magasabb emócionalitásnak és mentalitásnak. Az alacsonyabb emócionalitásával és mentalitá-

49
sával az ember teljesen képtelen a kauzális tudatosságot elérni. Amíg az ember ezekben a tudatos-
ságfajtákban él, a kauzális ihletetség nem létező.
9Azértis van alacsonyabb tudatosságunk, hogy felülkerekedjünk rajta és közben kifejlesszük a ma-
gasabb tudatosság meghódításához szükséges erőt.
10Tegyük egyértelművé amiről beszélünk:
11Az alacsonyabb emócionalitás 48:4-7, a taszító emóciók, a „gyűlölet”.
12Az alacsonyabb mentalitás a 47:6 és 47:7, az emócionális gondolkodás.
13A magasabb emócionalitás a 48:2 és 3, a vonzó emóciók, a „szeretet”.
14A magasabb mentalitás a 47:4 és 5, a hatékony mentális gondolkodás, a „józan ész”.
15A legmagasabb mentalitás, a kauzális tudatosság, a 47:1-3, az intuíció.
16Ezek a tudatosságfajták leginkább különböző sádiumokban aktiválódnak.
17A kultúra sádiumában az ember a kauzális tudatosságot a magasabb érzései által ébresztheti, az
emberiesség sádiumában a magasabb emócionalitásának és magasabb mentalitásának együtes se-
gítségével teheti. A barbarizmus és a civilizáció sádiumában nincs kauzális kapcsolat. Az ember az
első kauzális kapcsolatot a kultúra sádiumában észleli mint egy felelősségérzet, amely nem csak
magára és a családjára, hanem az egész emberiségre vonatkozik. Ez egy ráeszmélés, ami cselekvés-
re és önfeláldozó munkára ösztönzi őt.

6.2 Az ember emócionális tudatossága

1Az emócionalitás természete a vágy. Amíg az ember az emócionális sádiumban van, a vágyat egy
mozgató akaratnak érzékeli. A barbarizmus sádiumában, ahol a mentális tudatosság még csak
gyengén aktív, a vágy ellenőrizetlen impulzusokként nyilvánul meg. A civilizáció sádiumában a
mentális tudatosság aktiválása kiterjedtebb és az emócionalitás által történik. Az ember kezd meg-
fontolni, emócionális hatás alat. Ez a normális emberi gondolkodás, amelyik a vágyból születik és
főként az emócionális vágy kielégítésére irányul.
2Mialat a mentalitás az emócionalitáson keresztül aktiválódik, a mentális burok vonzódik az emó-
cionális burokhoz. A két burok egymásba szövődik, funkcionális nézőpontból egyetlen egy burkot
képez. Ez az állapot fennmarad a monád emberi birodalomban tartózkodása hátralevő idejének na-
gyobbik része során. A két burok összenövésének az okozata az, hogy a barbárnak a tisztán emóci-
onális, esztelen vágyait kiszorítja a civilizált ember két jellegzetes tudatosságfajtája, az emócionali-
tás és mentalitás kevert formája. Ha ezekben a kevert formákban az emócionalitás uralkodik, az
eredmény az érzés, ami gondolatal színezet vágy. Ha a mentalitás uralkodik, az eredmény a kép-
zelet, ami vággyal árnyalt gondolat. A vágy az akarat-összetevője az érzésnek és az, ami az erőt
adja a képzeletnek. A gondolat, vagy mentalitás, szolgáltatja a megértés-összetevőt és az együtér-
zés erejét ami, benne van minden őszinte érzésben.
3Minden vágy két tendencia valamelyike. Vagy vonzó (pozitív) vagy taszító (negatív). A vonzó vá-
gyak vonzzák az ént a vágy tárgyához, a taszító vágyak elűzik az ént a tárgytól.
4Minden olyan tudat-kifejeződés, amely tartalmaz emócionális összetevőt, úgymint a vágy, az ér-
zelem, a hangulat, a képzelet, és az emócionális akarat kifejeződései, a természete szerint vagy
„szeretet” vagy „gyűlölet”. Következésképpen emócionális nézőpontból „minden gyűlölet, ami nem
szeretet”.
5A taszító emóciók – nem csak a szűk értelemben vet „gyűlölet”, hanem az irigység, a félelem, ha-
rag, megvetés, ingerültség, depresszió sb. – a 48:4-7 molekulafajtához tartoznak. A vonzó emóciók

50
– „szeretet”, ami gyengédséget, rokonszenvet, tiszteletet, csodálatot, nagylelkűséget, önfeláldozás
is jelent, minden, aminek van egy gyűlöletet legyőző tendenciája és összebékíti az embert mások-
kal és saját magával – a 48:2,3 molekulafajtához tartoznak. Minél magasabb a molekulafajta, annál
nemesebb az érzelem. Tudataspektusból az emócionális fejlődés azt jelenti, hogy az alacsonyabb
érzelmeket kiszorítják a magasabbak; anyagaspektusból, hogy az emócionális burokból az alacso-
nyabb molekulafajtákat kiszorítják a magasabbak.
6Az ember emócionális élete az illúziók élete. A vágyak vonzásának és taszításának, illetve az emó-
cionális és vágyakozó gondolkodás csapdájában van, amely eltorzítja valóságképét. A vágy önma-
gában mentálisan vak. Amit a vágy óhajt, hogy legyen – mindazt a vágy pozitívnak vagy negatív-
nak akarja látni – általában elfogadja az ember. Az illúziók ereje úgy csökken a fejlődés folyamán,
ahogy az ember megtanulja felügyelni az emócionalitás a mentalitással. Csak a kauzális tudatos-
ság meghódítása után lesz az ember teljesen szabad az illúziók erejétől.

6.3 Az ember mentális tudatossága

1Az ember mentális tudatossága a monád tudatossága a mentális burkában (47:4-7). A kauzális tu-
datosság ugyanahhoz az atomi anyagfajtához, a 47-hez tartozik mint a mentalitás, és ezért ezt
gyakran nevezik magasabb, vagy absztrakt mentalitásnak (elmének). Azonban azért, hogy elkerül-
jünk egy fogalomzavart, kizárólag a „kauzális” kifejezés használjuk erre a tudatosságfajtára.
2A mentális burok tudatosságának négy eltérő fajtája van, amely megfelel a négy molekulafajtájá-
nak. Minden magasabb molekulafajtával fnomabbá válnak a vibrációk, így azok lehetővé teszik az
ember számára, hogy egy tisztább, áthatóbb, átfogóbb, egzaktabb mentális felfogóképessége le-
gyen.
3Alegalacsonyabb mentális tudatosság (47:7) a következtetés-gondolkodás az alaptól a következ-
ményig. Ez lassan, egyszerre egy részletel dolgozik és a konkrét fzikai dolgokra korlátozódik. Az
emberiség többségénél csak ez a mentális tudatosságfajta aktiválódot.
4A következő magasabb mentális tudatosság (47:6) az elvgondolkodás. Ez az első absztrakt gondol-
kodás. (Tehát helytelen az „absztrakt elme” kifejezés a kauzális tudatosságra szűkíteni.) A gondo-
latok vagy fogalmak (ideák) egy teljes csoportját átekintve, ez próbálja felismerni a csoport vala-
mennyi elemére közöset – általánosít, elvonatkoztat, az elveket veszi tekintetbe. Gyakran abszolu-
tizálja a dolgokat, vagy-vagy kifejezésekben, fehér-fekete fogalmakban gondolkodik (két-értékű
gondolkodás). Annak nyilvánvaló tendenciája, hogy a mentális konsrukciókat az objektív valóság
fölé helyezi (szubjektivizmus). Az elv-gondolkodás egy kimondotan emócionális gondolkodás. Ál-
talában az emóció az, ami eldönti, mit lehet a dolgok elvének vagy esszenciájának tekinteni. Az
elvgondolkodás jellemző a flozófusok és tudósok többségére, az ideológusok, a teológusok sb.
minden fajtájára.
5A második legmagasabb mentalitás (47:5) a perspektíva-gondolkodás. Ellentétben a két-értékű
elvgondolkodással a 47:6-ban, a perspektíva-gondolkodás több-értékű, azaz: törekszik a fokozatok,
az átmenetek és a fnom eltérések felismerésére a minden-vagy-semmi típusú szélsőséges megálla-
pítások helyet. A perspektíva-gondolkodás elkerüli az ideák és az értékelések abszolutizálását. He-
lyete viszonyít; azaz: a dolgokat olyan összefüggésekbe helyezi, hogy azok viszonylagos indokolt-
sága, valamint elkerülhetetlen korlátai is láthatóak legyenek. Ez a gondolkodás megérti, hogy
„ugyanannak a dolognak” eltérő jelentése és rendeltetése van a különböző összefüggésekben és a
különböző időkben. A perspektíva-gondolkodás az emberiesség sádiumában lévő intellektuális elit
számára, a flozófusok, tudósok sb. közöti kisebbségnek lehetséges. Ez megköveteli a magasabb
emócionalitásól (48:2,3) is független gondolkodás képességét.
6Az eredeti ezoterikai tanítás mindig perspektivikus ideákban van kifejezve. Ez gátat vet a fanati-
kusság és más egyoldalú megközelítésfajták visszaéléseinek. Továbbá ez segíti az ezoterikai tanuló-
kat fejleszteni a perspektíva-gondolkodás.

51
7A legmagasabb tudatosságfajta a mentális burokban a rendszergondolkodás (47:4). Ezt arra hasz-
nálják, hogy a kauzális intuíciókat konkretizálják a kauzális-mentális ideákba. Ez nem fogalmakkal
gondolkodik, mint az elv- és perspektíva-gondolkodás (47:6 és 5) teszi, hanem a fogalmak és elvek
teljes rendszereivel. A rendszergondolkodás elérhetetlen az emberiség számára kivéve a keveseket,
akik a kauzális sádium határán vannak, és akiket a planetáris hierarchia tagjai egyénileg képez-
nek.
8A legnagyobb hiányossága a mentális tudatosságnak, így a perspektíva-gondolkodásnak is az,
hogy elsősorban fkciókat azaz: olyan elméleteket gyárt, amelyek nem felelnek meg a valóságnak.
Ezek magukban foglalják a legtöbb intellektuális konsrukciót, az összes feltevés és ideológiát.
Ezek a valóság tényei hiányának következtében fktívek. Az ember saját maga csak a létezés látha-
tó fzikai részéről (49:5-7) képes ismerethez (tényekhez) jutni. A létezés fennmaradó részéről, mint-
egy 99 százalékról, az ezoterika tényeire kell támaszkodnia. Ezek nélkül mélyen tudatlan a valóság
legfontosabb dolgairól, még akkor is, ha ő a legnagyobb szellemi géniusz.

6.4 Az emberiség korosztályai

1A bolygónk emberisége összesen 60 milliárd (109) egyént (monádot) számlál. Mivel jelenleg körül-
belül hétmilliárd él inkarnációban, ez azt jelenti, hogy a többség az emócionális, mentális és kauzá-
lis világokban él, reinkarnációra várva. E diszkarnálódot egyének kisebbsége már elérte a kultúra
sádiumát és a magasabb sádiumokat és ennél fogva semmit sem kell elsajátítaniuk olyan primitív
feltételek közöt mint, amely a jelenleg inkarnálódot emberiségünkben uralkodó. A jelenleg inkar-
nálódot emberiség 85 százalékban a barbarizmus és a civilizáció sádiumában lévő emberekből áll.
2A bolygó teljes emberiségének egy meglehetősen primitív kisebbsége, amely a mos inkarnáló-
dotak többségét alkotja. A világtörténelem utolsó 120000 évében leginkább ugyanazok az egyének
inkarnálódtak újra és újra. Hasonlóképpen az eljövendő korszakokat a magasabb sádiumokban lé-
vő emberek kollektív inkarnálódására szánják. Ez megmagyarázza, hogy a világtörténelem ismert
része miért volt a kimondhatatlan szenvedés története. Az emberiség fatalabb része féktelenked-
hetet és szabad folyás engedhetet a primitívségének. Mindamellet a körülmények gyorsan jobb-
ra fordulhatnak, habár nem oly módon, ahogy bizonyos okkultisák ma gondolják, azaz a többség
tudatossága éppen azért ébred fel gyorsan, mert beléptünk egy „új korba”. Helyete ez azért fog
bekövetkezni, mert egyre több a kultúra, az emberiesség és az eszményiesség sádiumában lévő
csoport kezd inkarnálódni és válik vezetőjévé és tanítójává egy félrevezetet emberiségnek, ugyan-
akkor a primitív emberek nagy csoportjainak hosszú időre szünetel az inkarnálódása.
3Az emberek különböző sádiumokban vannak, mert ők különböző korúak az emberi birodalom-
ban. A kauzális burkaink, ami az emberi „lelkünk”, különböző korúak, mert a monádok különböző
korszakokban kauzalizálódtak. Az ötödik és utolsó korszak megközelítőleg 22 millió évvel ezelőt
volt. A korábban kauzalizálódotak közül sokan másik bolygókon kauzalizálódtak és később letek
átszállítva ide. A legfatalabb „lelkek” mögöt körülbelül 300000 emberi inkarnáció van; a legöre-
gebbek mögöt körülbelül 1500000. Azonban az inkarnációk puszta számai egyáltalán nem összeha-
sonlíthatók, mivel a tudatosság fejlődése gyorsabb az egyre magasabb sádiumokban.

6.5 A barbarizmus stádiuma

1A legprimitívebb barbár egyéneket nem taníthatják már többet, mivel a legfatalabb emberi moná-
doknak is körülbelül 300000 inkarnáció tapasztalatai gyűltek a kauzális burkukban. De ők általában
sok inkarnációt töltenek még a barbarizmus sádiumában, mivel a fejlődés it olyan lassú. A barbár
embernek kell a legtöbb tulajdonságot még elsajátítania, és ráadásul a legfontosabbakat közülük.
2A barbár jellemzője a fzikai létre korlátozotsága és a fzikai léthez kötötsége. Ez az egyetlen és
egyedüli valósága. Képtelen tanulni másból, mint a fzikai tapasztalatokból. A lusaság az uralkodó

52
tulajdonsága. Ellenére van minden munka, szükségtelen erőfeszítés. Csak a fzikai szükségletek és
a fellángoló szenvedélyek képesek aktiválni őt. Ebben a sádiumban az alacsonyabb emócionalitás
szükséges, hogy egyáltalán aktiválja az embert. Az a mi emberiségünk tragédiája, hogy ez az emó-
cionalitás negatív, taszító. Így a vágyélet az irigységben, a félelemben, a lenézésben, a mohóság-
ban, a kegyetlenségben, a bosszúvágyban, gyanakvásban és a haragban fejeződik ki.
3A barbarizmus sádiumának legmagasabb és legalacsonyabb szintje közöti különbség (400 szint)
leginkább az intellektuális fejletségben jelentkezik: a magasabb szinteken egy gyorsabb mentális
felfogóképesség és szélesebb általános életapasztalat van. A mentális aktiválás teremti meg az ár-
nyaltabb emóciók lehetőségét. Sok fokozat van a vak brutalitás, ravaszság és az olyanfajta egoiz-
mus közöt, amelyik hajlandó mutatni valami fgyelmességet.
4A gondolkodás a barbarizmus sádiumában utánzó. Szokások, hagyományok, babonák határozzák
meg azt, amit az egyénnek gondolnia kell. A logika a legegyszerűbb hasonlóságokon, példázato-
kon, például közmondásokkal érvelésen alapul, és hogy mit tart az egyén igaznak, azt egyedül a hit
dönti el – a vak emócionális elfogadás. Elutasít minden újat, minden eltérés a begyökerezet szo-
kásoktól és gondolkodásmódoktól. Ha más emberek véleményei felébresztik a kételkedését, akkor a
kételkedés olyan abszolút és ésszerűtlen lesz, mint a hit. A legmagasabb barbár szinteken és a civi-
lizáció környezeteiben az értelem egy bizonyos erősséget érhet el. Ekkor ébred tudatára annak a
szükségletnek, hogy tudja mit kellene gondoljon és mondjon.
5A barbár emócionalitás főleg a 48:5-7-ben, jellegzetesen taszító emócionalitásban mozog (48:4 jel-
zi az átmenetet a vonzó emócionalitáshoz). A barbár mentalitás nem jut a 47:7 fölé.

6.6 A civilizáció stádiuma

1A barbarizmus sádiumában az ember a fzikaiban él és azonosul a fzikai élet felé irányítot emó-
cionális vágyakkal. A civilizáció sádiumában, az emóciókban él és az érzéseivel és illúzióival azo-
nosul. A civilizáció és kultúra sádiumai az igazi emócionális fázis az ember evolúciójában. Ennek
a fázisnak a során amellet, hogy fejlődik az értelem, még az emócionalitás a legfontosabb tudatos-
ságfajta. Ezekben a sádiumokban az egyén érzéseit, gondolatait, és cselekedeteit emócionális indí-
tékok határozzák meg.
2Az ember a túlsúlyban levő lényével azonosul. Az emócionális sádiumban az érzései ez a „lény”,
amit az ember a saját „valódi énjének” érez. Ha az érzései nem aktívak, akkor egykedvűséget és
ürességet érez, és az élet értelmetlennek tűnik. Ebben a sádiumban a legtöbb embernek hiányzik a
képessége ahhoz, hogy a tudatosságát irányítsa, az érzéseit meghatározot dolgok felé fordítsa, a
negatív emócióit felügyelje. Az emberek a változó erősségű emóciók engedékeny áldozati. Pozitív
emócionalitás létrehozásáért külső ösztönzésre, mint társadalmi életre, szórakozásra sb. szorulnak.
3A civilizáció sádiumában, a negatív és taszító emóciók még uralkodnak a pozitív, vonzóak felet.
Igaz, hogy a civilizáció embere érezhet rokonszenvet, hálát, gyengédséget és csodálatot. Leggyak-
rabban azonban az egoizmus az erősebb tényező. A pozitív érzéseknek hízelkedniük muszáj az
egoizmus által és ritkán érvényesülnek spontánul.
4Az értelem fejlődésével az egoizmus és a taszító emóciók kifejeződése árnyaltabbá válik. Ez a „ci-
vilizált gyűlölet” a legtisztábban az általános türelmetlenségben és moralizálásban nyilvánul meg.
Amíg az emberben nem az embert látják, amíg valaki mássá szeretnék tenni őt, amíg akkor sem
tisztelik a sajátosságát, amikor nem sérti a mindenki egyenlő jogát, addig gyűlölik is őt. Ami az
emócionalitás illeti, „minden gyűlölet, ami nem szeretet”. A civilizáció sádiumában, sok a marad-
ványa annak, ami a tapasztalatlan hitet uralta a barbarizmus sádiumában. Ezért nem szükséges
nagy megterhelés ahhoz, hogy a civilizáció vékony máza szétrepedjen és alata a barbarizmus fel-
táruljon.

53
5A civilizáció sádiumának magasabb szintjein az elvgondolkodás (az „értelem”) erőteljesen fejlő-
dik. Ezt az emócionális gondolkodás roppantul túlbecsülték. A hatékonysága megmutatkozot a f-
zikai anyaggal bánásban, a technológia és a társadalmi formák szolgáltatásában. De értéktelennek
bizonyult arra, hogy a világra magyarázatot nyújtson az embernek vagy akár ésszerű szabályokat
adjon az emberi kapcsolatokra. Éppen fordítva, az emócionális gondolkodás az élet minden terüle-
tén elárasztota az emberiséget fkciókkal: vallások, politikai ideológiák, flozófai tanok és tudomá-
nyos hipotézisek. Ez az értelem kiválóan alkalmazkodot a barbarizmus befejezésének a kiszolgálá-
sához.
6A civilizáció sádiumának emócionalitása a 48:4-7-ben mozog. A mentalitása nem jut túl a 47:6-
on.

6.7 A kultúra stádiuma

1A kultúra sádiumában az ember tudatára ébred annak a szükségességnek, hogy művelje a nemes
érzéseket és törekedjen rájuk. A gyűlöletet és egoizmus csak akkor győzzük le, amikor a szerető
megértés határozza meg a véleményünket az embertársainkról. Azok alkotják az emberiség elitjét,
akik már elérték ezt a sádiumot.
2A kulturális ember még egy emócionális lény. Azonban többé már nem az alacsonyabb (48:4-7),
hanem a magasabb emócionalitás (48:2,3) válik egyre dinamikusabb erővé a gondolatokban és cse-
lekedetekben. A magasabb érzések és az emberibb szándékok, a sádiumon belüli minden egyes
magasabb szintel, növekvő erővel kerülnek előtérbe. A legfontosabb, hogy az eddig passzív kauzá-
lis tudatosság elkezd aktiválódni. Ahhoz, hogy az emócionális vibrációk elérhessék a kauzális bur-
kot és aktivitásra késztessék azt, legalább a 48:3-hoz vagy magasabbhoz kell, hogy tartozzanak. A
47:3-ból érkező kauzális inspirációk egy egyre erősebb helyes életösztönben mutatkoznak meg,
olyan értékekben és ideálokban fejeződnek ki, amelyek összhangban vannak az élet értelmével és
törvényeivel, olyan ideákban, amelyek mutatják az utat.
3A kulturális ember az ideálokért, egy olyan valami szolgálatáért kell, hogy éljen, ami nagyobb ná-
la. Ez összefügg azzal, hogy felébred a minden élet egységének tudatossága, amely egy kezdeti ka-
uzális kapcsolat eredménye. Annál közelebb kerülünk a valódi kultúrához, minél inkább engedjük,
hogy ez az egységgondolkodás meghatározza és áthassa az emberi nézeteket és a társadalmi funk-
ciókat. Ezoterikai értelemben a kultúra az életörvényekkel összhangban élt életel valósul meg.
4A jelenlegi emberiségnek csak egy kisebbsége érte el a kultúra sádiumát vagy magasabb sádiu-
mokat. Ebből következik, hogy a történelmi időkben sem nemzetek, sem közösségek nem voltak
kultúrák, csak civilizációk.
5Az alacsonyabb sádiumokban lévő emberek nem képesek megérteni a magasabb sádiumokhoz
tartozó dolgokat. Következésképpen egy mindenre kiterjedő mélységes tudatlanság van abban,
hogy mit jelent a kultúra. A kultúrán általában a forma kultúráját értik: fesészet, zene, irodalom,
szobrászat, tánc, építészet sb. Azonban a tudatosság kultúrája messze fontosabb. Ez magába fog-
lalja az emócionális és mentális kultúrát.
6Az emócionális kultúra az emócionális élet tudatos nemesítése és a kultúra sádiumához tartozik.
Amennyiben az emócionális kultúra megvalósul, az eredmény minden élőlény szereteteljes meg-
értése, igazi emberi kapcsolatok és egyetemes tesvériség.
7A mentális kultúra az értelmi élet módszeres emelése és az emberiesség sádiumához tartozik.
Ahol a mentális kultúra megvalósul, ot fejlődik a magasabb kauzális értelem, amely az emberi tu-
dás minden problémáját megoldja és az első lépés az egymás követő magasabb tudatosságok –
esszenciális, szuperesszenciális sb. – felé.

54
8A forma kultúrája a tudatosság kultúráján fog alapulni és természetesen belőle fog kisarjadni. Ak-
kor a művei gyönyörűek, emóciót és gondolatot nemesítők és tanítóak. A szépség tapasztalásának
az embert magasabb szintekre felemelő ereje van, egy erő, amely eddig még oly kevéssé megértet.
A szépség tapasztalása a legegyszerűbb és legkönnyebb út a magasabb valóságokhoz az emberek
többsége számára. Ebben a forma kultúrájának – a legszélesebb értelemben vet művészetnek –
van nagy és nemes feladata.
9És nem csak a művészet. Az élő természet a legfontosabb forrás számunkra a formák szépségének
tapasztalásához. Napjainkban egyre több ember ismeri fel, hogy szükséges a természet megóvása a
tesünk életbenmaradásához. De hány ember értete meg azt, hogy ez a lelkünk továbbéléséhez is
szükséges?
10A legmagasabb kulturális szinteken az ember misztikussá válik. Az emócionalitás olyan területeit
éri el, amelyek eddig tudatfölötiek voltak és ahol semmire sem megy az eddig aktivált értelmével.
Extatikus állapotban átéli az élet minden ésszerű fogalmon túli egységét. A képzelet erőteljesen
fejlődik, az ember elveszik a kimondhatatlanban és a „határtalanban”. Az emócionális fejlődés egy
szentként (emócionális géniuszként, 48:2) inkarnálódással végződik. Azután az ember arra törek-
szik, hogy túlnyomóan mentálissá váljon.
11Akulturális sádium emócionalitása a 48:3-5 közöt mozog. A két legalacsonyabb fajta, 48:6,7,
nagyjából legyőzöté vált, mivel ez túl primitív, a gyűlölet és a durva egoizmus kifejeződése. A sá-
dium végén az ember elér a 48:2-ig. A mentalitás ugyanaz, mint a civilizáció sádiumában, 47:6,7.

6.8 Az emberiesség stádiuma

1A kultúra sádiumában az emócionalitás válik egyedüli uralkodóvá és eléri a legnagyobb teljesítő
képességét. Azonban a mentalitás nem jut túl az elvgondolkodáson, 47:6. A kulturális ember felis-
meri, hogy nem képes az értelmével megoldani a nagy kérdéseket: rátalálni a lét értelmére, rátalál-
ni az élet rejtélyének válaszára. De akkor nem volt szüksége értelmi megoldásra. A misztikus szint-
jein (a magasabb kultúrális szinteken) nem szellemi módon tapasztalja meg a minden élet egysé-
gét, amelyet a jellegzetes misztikus kifejezéssel „isennek” nevez, és inspirációt kap a saját tudatfö-
lötiből, amelyet gyakran nevez „isen jelenlétének”. Ez neki egy bizonyosság az élet igazi értékei-
re. Azonban a bizonyossága szubjektív és egyéni. Nem ad neki objektívan tartható, általánosan ér-
vényes világszemlélet.
2A valóság tartható magyarázatának szükségessége erősen érvényesül az emberiesség sádiumá-
ban. Az ember nem éri be tovább a képzelet szertelenségével, mint a misztikus teszi, hanem igényli
a tisztaságot mindenben és a tényeket mindenhez. Ebben a sádiumban, amelyik a tulajdonképpeni
mentális sádium, az ember megérteni törekszik a valóságot és az életet. Ebben a törekvésben a
puszta szubjektivitásnak egyre több tévedését fedezi fel az emócionalitásban (illúziók) és a menta-
litásban (fkciók). Megpróbálja megtalálni a világszemlélet és az életszemlélet objektívan általános
érvényű alapjait. E keresés során aktiválja a perspektíva-gondolkodás (47:5), miközben megtanul
átlátni az emberi teológia, flozófa és tudomány fkcióin. Gyakran inkább szkeptikus, ateisa vagy
agnosztikus, mint egyáltalán higgyen valamiben.
3Amikor a perspektíva-gondolkodás aktiválódik, a mentális burok fokozatosan kiszabadul az emó-
cionális burokkal való összenövéséből. Ez szabaddá teszi a gondolkodás az emócionalitásól való
függőségétől, és ez lehetővé teszi a valódi tárgyi ítélőképességet, a józan észt. Amint a mentális
burok megszabadult az emócionális buroktól, kezdhet helyete kapcsolódni a kauzális burokhoz. A
47:5-ben lévő vibrációk a legalacsonyabb mentális vibrációk, amelyek képesek aktivitásra serken-
teni a kauzális burkot. A két burok elindít egy kölcsönhatási folyamatot. Szubjektíven az ember ezt
úgy veszi észre, hogy egyre fogékonyabbá válik a kauzális tudatfölötijéből érkező inspirációkra.
Ez az emberi birodalomban töltöt összes inkarnációjából származó tapasztalatainak tárháza. Ez
egy roppant nagy életapasztalat, amely kezdhet érvényesülni. Amikor, mint Szókratész, elérkezik

55
annak belátásához, hogy az ember (önállóan) semmi olyant nem tud, amit érdemes tudni, megérik
az ezoterikai valóságismeret tanulmányozására. Napjainkban, 1875 után, amikor a tudás alapvető
részeinek lehetővé vált a publikálása, az ember az ismeretet egy mentális rendszerben kapja, így az
értelme kényszeríti őt, hogy elfogadja mint egyedüli tartható munkahipotézis. Valójában az ezote-
rika kell, hogy az utolsó dolog legyen, amit tanulmányozni fog, miután tesztelt és elvetet minden
más.
4Ekkor véglegesen túl van a tévelygésén. Ekkor végül megtudja miért él és valójában merrefelé tö-
rekedet öntudatlanul oly sok életen keresztül. A tudás a leghatalmasabb fegyver a magasabb tuda-
tosságok és képességek további meghódításában. Az emberi evolúció ekkor sokkal gyorsabb lesz,
miután megtanulta merrefelé, miért és hogyan fejlődik, megkapta, hogy megtanulja az önmegva-
lósításának törvényeit és alkalmazásainak a módszerét.

6.9 Az eszményiesség stádiuma

1Az eszményiesség sádiuma az ember evolúciójának utolsó sádiuma mint ember. It az én kezdi
felismerni mivé lesz. A következő lépése az emberfölöti lény, az én, aki megvalósítota az egység-
tudatosságot.
2A barbár ember számára az egység elgondolhatatlan. Csak a saját jussa érdekli őt. A többi ember
csak addig élhet, amíg kedvére van vagy megfelel neki. A civilizáció embere azt gondolja, hogy „az
együtműködés kifzetődő”, feltéve hogy nem kell neki valamit áldoznia érte. Csak a kulturális em-
ber ébred rá, hogy az egység az élet értelme. Csak ebben a sádiumban válik szükségleté az egy-
ség, a szolgálat és az igazi emberi kapcsolatok. Csak it van az ember tisztában azzal, hogy változ-
nia kell, nemesítenie kell magát, a benne rejlő lehetőségeket az ideálok irányába kell megvalósíta-
nia.
3A kultúra, az emberiesség és az eszményiesség sádiumai a céltudatos önmegvalósítás sádiumai.
A kultúra sádiumában, amelyben az emócionalitás uralkodik, gyakran hiányzik az arányérzék, hi-
ányzik annak megértése, hogy minden fejlődéshez idő kell. A képzelet illúziói is azonnal elhitetik
az emberrel, hogy ő már a célban van, hogy megvalósítota az „iseni tudatosságot”, a „kozmikus
tudatosságot” sb., amint neki egy misztikus látomása (emócionális tisztánlátás a 48:3-ban) volt.
Meglehetősen sok jó szándékú, de összezavart álmodozó van ebben a sádiumban. Az emberiesség
sádiumában az embernek végig kell mennie az emberiség összegyűlt fkcióin és megérteni miért
tarthatatlanok azok. Végül megtanulja látni, hogy nagyméretű a munkája. Ekkor megérti, hogy sok
élet eltelhet egy eszmény vagy egy igazság első felfogása és a megvalósítása közöt. Az eszményi-
esség sádiumában végül elsajátítja a vasakaratot és a céltudatosságot, hogy megvalósítsa mindazt,
amivé az embernek válnia kell. Az eszmény valósággá válik, ebből ered a neve a sádiumnak.
4Ez csak akkor válik teljes mértékben lehetővé, amikor az ember érintkezésbe lép a bolygót átfogó
intelligenciákkal, akik a Földön irányítják az evolúciót. A tanítványukká válik és megkapja tőlük
mindazt az ismeretet, amire szüksége van, viszont képtelen elsajátítani saját maga. Hatékony köz-
vetítőjükké válik az emberek közöt és ebben a munkában végső fokon tökéletesíti a tizenkét esz-
szenciális tulajdonságot, amely valamennyi jó emberi tulajdonság és képesség teljes összefoglalása.
Ekkor végzet az emberi birodalommal.

6.10 Az inkarnációk közötti élet

1Bevezetőül állapítsuk meg: „Nincs halál” a kozmoszban abban az értelemben, hogy a halál az én
megsemmisülését jelenti. Csak átalakulás van a lét változatos állapotai közöt, átkelés az egymásól
eltérő anyagi világok közöt, amelyekben a tudatosság egymásól eltérő állapotai vannak. Ha az
ember a szíve legmélyén nem hisz a saját halálában, akkor az annak a nem tudatos emléknek tulaj-

56
donítható, amelyben oly sokszor „meghalt”, elhagyta a fzikai világot csak azért, hogy felébredjen
egy másik világban, így a téma valójában nem tudja megrémíteni őt.
2Meghalunk, hogy ismét születhessünk, és megszületünk, mert korábban meghaltunk. Az egyik
létforma feltételezi a másikat. Azért, hogy fel tudjuk fogni az elménkkel az újjászületések hatalmas
számát, hasonlítsuk az inkarnációban töltöt életeinket és a diszkarnációban töltöt életeinket (a f-
zikai szervezeten kívül) a nappalokhoz és éjszakákhoz. Akkor az emberi birodalomban tartózkodá-
sunk, mintegy 1500000 „napot” (és „éjszakát”) tenne ki, amely megközelítőleg ötszáz „évvel” egyen-
lő.
3Az emberi monád öt burkából egyedül a kauzális burok állandó az emberi birodalomban. Ez nö-
vekszik az inkarnációkon keresztül az én minden új tapasztalatával, amely megőrződik a kauzális
burokban mentális atomok (47:1) és kauzális molekulák (47:2,3) formájában. A négy alacsonyabb
burok minden inkarnáció befejeztével feloszlik és minden új inkarnáció kezdetén új formálódik.
4A halál folyamatában az éteri burok a három magasabb burokkal együt elszakad a fzikai szerve-
zetől. Ezután már nem lehetséges a felélesztetés, hanem azonnal megkezdődik a fzikai szervezet
szétesése. Míg az emócionális, mentális és kauzális burok megszabadulnak az éteri buroktól, az éte-
ri burok a fzikai szervezet mellet marad. Az éteri burok abban az ütemben oszlik fel, mint a fzikai
szervezet. Az, hogy a hamvasztás kívánatosabb, mint a temetés, nem csak higiéniai szempont, ha-
nem elősegít egy gyorsabb elszakadás is a fzikai létezésől.
5Miután a monád elhagyta az elnyűt fzikai szervezetét annak éteri burkával együt, az emócioná-
lis burkában folytatja az életét. Az emócionális burok fokozatosan feloszlik. Ezután a monád a
mentális burkába költözik. Amikor az feloszlik, a monád végül a kauzális burkába költözik. Miután
csak kevés ember aktiválta ezt a tudatosságfajtát, ez az élet a legtöbb ember számára egy álomta-
lan alvás lesz. Az én egy alvó állapotban várakozik, hogy újraszülessen a fzikai világban. Ugyanis
ez a világ a legfontosabb az ember három világa (47–49) közül, ez a világ, ahol fejlődik. Az inkar-
nációk közöti élet egy pihenő időszak, amely alat az ember ritkán tanul valami valódi újat, az
utolsó inkarnációjának a tapasztalatait tudja csak feldolgozni (legjobb esetben) zavartalanul. Minél
gyorsabban képes az ember megszabadulni az öreg inkarnációs burkaitól, újakat formálni és visz-
szatérni benne a fzikai világba, annál gyorsabban fejlődik.
6A ciklus a diszkarnációtól (indul a fzikai világtól) az újra megtesesülésig négy fázisra oszlik. A
következő egy rövidre fogot leírása annak, hogy milyen a normális élete egy átlagos, civilizációs
embernek ezekben a fázisokban
7Az első fázis alat a monád az emócionális burkában él. Általában egy rövid öntudatlan időszak
után az én az emócionális világban visszanyeri az ahhoz sokban hasonlító tudatosságot, amilyen
megelőzően a fzikai világban volt neki. Az eltérés annyi, hogy elment egy világ a jellegzetes kap-
csolat eszközeivel. Amikor az ember elveszíti az erőteljesen aktivált fzikai objektív tudatosságát (a
49:5-7-ben működő érzékelését), egyszerre csak észreveszi, hogy egy bizonyos emócionális objek-
tív tudatossággal rendelkezik. Egy analógiával élve: Az erős napfényben nem érzékeled az égő
gyertya lángját. Ez az analógia talán segít megérteni, hogyan van egy gyenge szuperfzikai objek-
tív tudatosság elfojtva, amióta az ember a fzikaiban él és a fgyelme erre a valóságra irányul. Az
emócionális „látás” kezdetben a három legalacsonyabb molekulafajtára, 48:5-7, korlátozódik. Eb-
ben az anyagban lévő tárgyak a fzikai világ (49:5-7) anyagi formáinak hasonmásai. (Az alacso-
nyabb anyag tartalmaz minden magasabbat.) Ez gyakran adja a jövevénynek annak hitét, hogy ő
még mindig a fzikai világban él.
8Az emócionális burok fokozatosan feloszlik a legalacsonyabb molekulafajtától (48:7) kezdődően
felfelé. Amikor a három legalacsonyabb anyag (48:5-7) feloszlot, az embernek nincs lehetősége a
kapcsolatra a látható fzikai világgal. Az emócionális világ három legmagasabb gömbjében (48:2-4)
az anyagi formák a lakók képzeletének teremtményei. Az emócionális anyag a vágy-akaratnak
megfelelően formálódik. A formálódás egy pillanat alat és leggyakrabban öntudatlanul történik.

57
Ezért az emócionális világ e magasabbik része valamiféle „paradicsomot” szolgáltat, ahol a külön-
féle vallások hívői látják az összes üdvözülési vágyuk beteljesedését. Ezeknek a viszonyoknak az
ezoterikai ismerete nélkül elkerülhetetlen, hogy az ember mindezt mennyországnak és az örökké-
valóságban lévő végállomásának fogadja el.
9A második fázis alat, az emócionális burok teljes feloszlása után, az ember a mentális burkában
él. Miután lehetetlen számára a mentális objektív tudatosság, az élete a mentális világban egy ab-
szolúte szubjektív gondolati élet lesz. Az ember nem is gyanítja, hogy egy anyagi valóság van kö-
rülöte. Miután a szenvedés csak a fzikai és az emócionális világban és azoknak is csak a három
legalacsonyabb molekulafajtájában (49:5-7, 48:5-7) létezik, a mentális világban nincs semmi, ami
megzavarhatja vagy nyugtalaníthatja őt. Az ember mennyei boldogság, tökéletesség, mindentudás
és mindenhatóság érzése abszolút ebben a teljesen befelé forduló létezésben. Minden vágyódás,
valamennyi terv, amelyek sosem teljesültek a fzikai világban, tökéletes valósággá válnak ebben a
képzelet szülte világban. Mindenki, akit az ember látni akar, azonnal láthatóvá válik. A mentális
világban az élet hasonlít a „mennyország” vallási legendákhoz és egy örömteli létezésre és a fzikai
felejtésére szánták.
10A mentális burok feloszlását követi a harmadik fázis, az élet a kauzális burokban, a kauzális vi-
lágban. Csak az az ember képes élni egy tudatos kauzális életet, aki aktiválta a kauzális intuíciót a
fzikai élete során. Ugyanez igaz minden tulajdonságra és képességre – ezeket a fzikai élet során
kell elsajátítani. Csak a kauzálisan tudatos embernek van folytonos tudatossága inkarnációról in-
karnációra. Mindenki más álomba merül a kauzális burkában. Amikor végül felébrednek, nincs em-
lékük az előző inkarnációikról, mivel az emócionális és mentális burkuk, amelyek őrizték ezeket az
emlékeket, régen feloszlotak.
11Az, hogy mennyi ideig tart az élet az emócionális és mentális világban, tehát a burkok életétől
függ. Az emócionális burok életartama hasonló módon változhat, mint a fzikai szervezeté, né-
hány évtől száz évig vagy tovább. Mindent összevetve a burkok életartama atól függ, hogy
mennyi időre van szüksége az embernek azoknak az egyéni tapasztalatoknak a feldolgozásához,
amelyek összegyűltek a burkaiban a fzikai élete során. Vannak emberek, akik emócionálisan any-
nyira nemesedtek, hogy még a halál pillanatában elhagyhatják az emócionális burkuk azonnal fel-
oszló alacsonyabb molekulafajtáit (48:5-7). És vannak olyanok is, akik mentálisan olyan intenzíven
feldolgozták a fzikai tapasztalataikat, mialat élték őket, hogy tekintélyesen rövidíthetik az életü-
ket a mentális világban, ami egyébként százévekig eltarthat. A mentális burok életartama egyéb-
ként atól függ, hogy mennyi ideát gyűjtöt az ember a fzikai élete során és mennyire voltak azok
életerősek.
12A kauzális burokban eltöltöt tudatos és (leggyakrabban) nem tudatos élet eltarthat olyan sokáig,
mint az élet a mentális világban, sőt még tovább, ha az emberiség éppen inkarnálódot részében a
körülmények alkalmatlanok: túl magas átlagszínvonal egy primitív egyén inkarnálódásához, vagy
fordítva, túl alacsony egy fejlet egyén inkarnálódásához.
13A negyedik fázis akkor kezdődik, amikor az embert felébresztik ismét inkarnálódni. Ekkor egy
embrió már formálódik a számára a várandós anyja fzikai szervezetében. A vágyakozás egy új
életre vonzza az embert a fzikaihoz. A kauzális burkának segítségével ösztönösen kialakít egy új
mentális és emócionális burkot. A három burkában lévő monád kapcsolódása a két fzikai burok-
hoz a születés pillanatában történik, amikor az új inkarnáció megkezdődik. Ez általában az „első sí-
ráskor” következik be. Addig az embriónak nincs „lelke” és addig az állati birodalomhoz tartozik.
14A csecsemő egy új személyiség, de egy öreg egyéniség. Ami új, az az inkarnáció új burkai, ami
öreg, az a kauzális burkában lévő monád, az összes életének a kauzális burkában lévő tapasztalatai-
val, a tulajdonságaival, képességeivel, egy már megformált egyedi sajátossággal. Mivel az öreg
burkok elvesztek (a kauzális sádium előt), nincsen emlék a megelőző létezésekről, bár a mindenre
kiterjedő tapasztalás megőrződik hajlamokként. Hogy az egyén az új inkarnációjában mennyire si-

58
keres az újraaktiválásukban, függ az újraemlékezés, a fejlődés, az önmegvalósítás kedvező alkalma-
itól, az embertársai segítségétől és megértésétől.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Six of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

59
 HÉT

7.1 Mindent törvények irányítanak

1Az evolúció egy folyamat, ami az egyén számára azt jelenti, hogy növekvő hatalmat gyűjt a sorsa
felet. Ezt a sors feleti hatalmat nevezik szabadságnak. A szabadság a tudáson keresztül gyűlik.
Tudás, szabadság és evolúció egy pozitív életcél három feltétele.
2A maga részéről mind a háromnak van egy feltétele. Mégpedig az, hogy a létezés törvények irá-
nyítják. Ha a kozmosz nem törvény által meghatározot rend lenne, akkor nem fejlődhetet volna
ki az élet. Ha a dolgok nem a törvénynek megfelelően, hanem véletlenszerűen történnének, akkor
nem lenne lehetséges a tudás, semmit sem lehetne előre látni, és a szabadság nem létezne.
3Az életörvények ismerete, ami mindenekelőt megkülönbözteti a hylozoikát a többi nézetől. A
törvények ismerete a lényeges ismeret. Valaminek a legmélyebb értelemben vet ismerete azoknak
a törvényeknek az ismerete, amelyek arra a dologra vonatkoznak.
4A tudomány legfőbb feladata a természetörvények felfedezése és leírása. Minél előbbre halad a
kutatás, annál több törvényt talál. Kezdi felismerni, hogy nincs semmi azon kívül, amit a törvé-
nyek meghatároznak, semmi olyan nincs amit nem törvények irányítanak.
5Amikor a tudósok nem akarják, hogy bármi dolguk is legyen a fzikain túli realitásokkal, a „para-
normális” jelenségekkel és a „szellemi világgal”, akkor ez azt jelenti, hogy nem fedezték fel az eze-
ket a dolgokat irányító törvényeket. Ha egyáltalán elismerik e realitások létezését, ők ezeknek a
megnyilvánulásoknak a látszólag jósolhatatlan és törvények nélküli természetét hangsúlyozzák,
hogy jelentéktelenként elvessék ezeket. Úgy kezelik ezeket, mint a tudás határán lévő ritkaságokat,
az univerzum utolsó maradék talányait, miután minden lényeges felderítetek benne. Ez a példa
önmagában szemlélteti, hogy a tudás a törvények magyarázata kell, hogy legyen.
6A hylozoika egy teljesen eltérő perspektívát nyújt a szuperfzikairól. És ez annak köszönhető,
hogy a fzikai és a szuperfzikai realitás egy közös összefüggésbe képes helyezni, amely törvé-
nyeknek alávetet, amelyeket az értelmünk felfoghat és elfogadhat. Azonban a hylozoika nem szo-
rítkozik arra az egyszerű megállapításra, hogy van egy szuperfzikai valóság, amely olyan törvény-
szerű mint a fzikai, hanem azt is kijelenti, hogy ez a lényeges valóság.
7Azokban fzikain túli világokban van az ember egyre magasabb evolúcióképes tudatosságfajtáinak
az alapja. Azokból a szuperfzikai anyagi világokból erednek azok az energiák, amelyek hajtják a
fzikai életformák evolúcióját előre. És a szuperfzikai valóságnak az egyszerű emberi emócionális
és mentális világokon túli folytatódásában éri el végül az ember a létezés értelmének tudását.
8Az ember önátalakulása valami magasabbá mint ember egy törvényszerű folyamat és egy fázisa
annak a másik folyamatnak, amelyik roppantul nagyobb mégis azonos mértékben törvényszerű –
a tudatosság fejlődése minden életben. Azok a törvények, amik szabályozzák ezt az evolúciót – az
életörvények – a hylozoikában a legfontosabb tanulmány.
9Törvények vannak mindenben és minden törvénynek a kifejeződése a legfontosabb hylozoikai
axióma.

7.2 Mi egy törvény?

1A legértékesebb jellegzetességei egy törvénynek a változhatatlanság és a személytelenség. Ha a
törvények hirtelen megváltoznának, akkor a kozmosz a káoszba korcsosodna. Egy törvény sem le-
het egy egyéni intelligencia terméke. Az ilyesvalami mindig átmeneti és az alkotójának egykori

60
szűkítet intelligenciájára korlátozódik. A törvény személytelensége a végső biztosíték az egyéni
önkényességgel, még az isenivel szemben is. Még a legmagasabb kozmikus isenség sem képes el-
érni azt a hipotetikus mindentudás, amelyik képes lenne kideríteni az anyagban rejlő összes po-
tencialitás. Az ősanyagban létező megnyilvánulási lehetőségeknek csak egy töredéke talál kifeje-
ződésre egy tökéletesítet kozmoszban. Ebből következik, hogy az összes megszámlálhatatlan koz-
mosz hasonlít egymásra az alapelveikben, de a kozmoszok teljesen eltérőek az egyetemes Törvény
egyéni kialakításaiban.
2A törvény a változhatatlannak és a személytelennek a kifejezője abban, amiben az anyag műkö-
dik. Kétségkívül a természet hidegnek és keménynek látszik. Mindamellet megbízható, pártatlan
és megvesztegethetetlen. És ezek a feltételei a tudásnak és szabadságnak, ezek nyújtják az ember-
nek azokat a hatalmas lehetőségeket, amik vannak neki.
3Törvények mutatják, hogy működnek erők, hogyan és milyen feltételeknek alávetve működnek az
erők.
4Nem lehet a törvényeket eltörölni. Tudatlan emberek néha beszélnek a „természet törvényeinek
eltörléséről”. E homályos gondolkodás eredményezi például azt a gondolatot, hogy a repülőgép el-
törli a gravitáció törvényét. Valójában az történik, hogy a repülőgép motorja a nagyobb erejével
ellenszegül, és felülkerekedik a gravitáció erején. Azonban a gravitáció mint törvény folyamatosan
működik ugyanúgy mint előte, amely egyértelműen megnyilvánul abban, hogy a gravitációnak
ellenszegülő erőnek mindvégig ugyanakkorának és ugyanolyan irányúnak kell lennie, hogy a kí-
vánt hatás fennmaradjon.
5Az alaptörvény, amelyikből valamennyi törvény leszármaztatható, és amelyen az összes törvény
változhatatlansága múlik, az az anyag törvénye, a tulajdonképpeni természetörvény. Ez a törvény
abban fejeződik ki, hogy minden törekszik az egyensúlyra, a sabilitásra, a helyreállításra, a har-
móniára.

7.3 Mi egy élettörvény?

1Az élet értelme – a tudatosság kifejlődése – szempontjából a törvények természetörvényekre és
életörvényekre oszthatók fel. A természetörvények az alapvetők. Ők teszik a kozmoszt egy ren-
dezet egésszé. Ez a rend a tudatosság valódi megjelenésének egy feltétele. Öntudatos monádok
nélkül a kozmosznak nem lehet célja. Azonban csak az életörvények teszik lehetővé a monádok
számára, hogy megvalósítsák ezt a célt. Az életörvények a természetörvények kifejeződései a
kozmikus teljes tudatosságon keresztül. Az életörvények adnak célt a kozmosznak.
2A törvény a mozgásaspektushoz tartozik. A természetörvények a törvénynek a kifejeződései az
anyagon keresztül, mint energiák, az életörvények a természetörvényeknek a kifejeződései a tu-
dataspektuson keresztül, mint akarat.
3Az életörvények magának az életnek a törvényhozása és törvényszéke. Amíg mi emberek nem
jutunk erre a belátásra, addig találgatással agyalunk ki különféle, annak a sádiumnak megfelelő,
jogrendszert, amelyikbe az evolúciónk során érkezünk. Minél magasabbra érkezünk, az emberi jo-
gunk annál jobban egyezik az életörvényekkel.
4Az életörvények összhangban vannak a lényünk legjobb tulajdonságaival. Amint felfedezzük ma-
gunkat és megvalósítjuk a bennünk lakozó lehetőségeinket, felfedezzük azt, hogy a törvények a
feltételei ennek a megvalósításnak. Azzal kezdhetünk harmóniában élni a törvényekkel, hogy meg-
szabadítjuk magunkat az életudatlanságunktól. Ez nyújtja nekünk a lehető legnagyobb szabadsá-
got is.
5A hét életörvény az alap. Ezek a törvények a szabadság, az egység, a fejlődés, az önmegvalósítás,
a sors, az aratás és az aktiválás törvénye. E hét törvény mellet sok olyan életörvény van, amely a

61
különféle sádiumokon és szinteken érvényes. Azok a törvények ezek, amiket az ember – fokozato-
san és ahogy fejlődik – megtanul saját maga felfedezni.
6Alacsonyabb sádiumokban az életörvények valószerűtlennek látszanak. Lassanként ezek nem
csak lehetségesnek mutatkoznak, de kívánatosnak is követni őket. Egy eléggé magas sádiumba ér-
ve felfogjuk, hogy ezek az egész evolúcióhoz szükségesek. Annak, aki el akarja érni a magasabbat,
meg kell tanulnia alkalmazni őket. Aki nem követi ezeket, ezáltal visszatartja magát a magasabb el-
érésétől. A választás szabad.

7.4 A hét élettörvény

1A szabadság törvénye kimondja, hogy minden lény sajátja a szabadság és sajátja a törvény és hogy
a szabadságot a törvény által nyeri el. A szabadság a sajátossághoz és cselekvéshez való jog a min-
denki számára egyenlő jog szabta határokon belül.
2Az egység törvénye kimondja, hogy lények összessége egy egységet alkot, és hogy minden lénynek
meg kell valósítania az egységét az összes életel ahhoz, hogy képes legyen a tudatosságát kiter-
jeszteni a saját énjén túlra.
3A fejlődés törvénye kimondja, hogy minden élet – a legalacsonyabbtól a legmagasabbig – fejlődik,
hogy erők működnek meghatározot módokon meghatározot célok felé, amelyek végső soron el-
vezetnek a kozmikus végső cél felé. Minden ősatom egy potenciális isen, és valamikor a megnyil-
vánulás folyamata során egy aktuális isenné válik, azaz: eléri a kozmikus tudatosság és hatalom
legmagasabb fokát.
4Az én törvénye, vagy önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden lénynek saját magának – a
saját tudása és saját munkája által – kell elsajátítania az összes tulajdonságot és képességet, ami
végül elvezet a kozmikus mindentudáshoz és mindenhatósághoz.
5A sors törvénye kimondja, hogy az énre minden új életformában erők hatnak, és az én olyan szitu-
ációkba kerül, amelyek megadják az énnek az éppen azon az evolúciós szinten szükséges tapaszta-
latokat.
6Az aratás törvénye kimondja, hogy mindent, amit elvetünk egyszer learatjuk. Minden, amit való-
ban tetünk cselekedetben, szóban, érzésben és gondolatban – vagy elmulasztotunk megtenni –
visszahat ránk ugyanolyan okozatal.
7Az aktiválás törvénye kimondja, hogy az egyén tudatossága a tevékenységen és kizárólag a saját
tevékenységén keresztül fejlődik. Mindent saját magának kell megtapasztalnia és minden tapaszta-
latot saját magának kell feldolgoznia ahhoz, hogy megértéssé és képességgé váljon.

A SZABADSÁG TÖRVÉNYE
7.5 A szabadság törvény
1Az életet szabadságnak szánták. Ha az élet értelme az egyéni tudatosság kifejlődése, akkor hogyan
lenne az lehetséges, hogy nem engedik meg minden utánozhatatlan egyénnek a saját útja megvá-
lasztását, amelyen fejlődik? A legteljesebb értelemben a szabadság az egyéniség: jog, de képesség
is, a sajátossághoz és az egyéni tevékenységhez, amelynek az adja meg a korlátait, hogy ez min-
denki számára egyenlő jog ugyanehhez. Az élet szabadság.
2Minden lénynek be kell tartani a törvényeket, ha egyáltalán élni és fejlődni akar. Minden sádi-
umban az egyén szabadságának a mértéke egy közvetlen eredménye annak a képességének, ahogy
a törvényeknek megfelelően él. Az ember a legalacsonyabb fajtája azoknak a fejlődő lényeknek,

62
akik képesek eljutni a természetörvények és az életörvények megértéséhez, képesek tudatosan él-
ni a törvényeknek megfelelően. Minél jobban követi ezeket az ember, annál magasabbra érkezik.
Az élet törvény.
3Tehát az élet szabadság és törvény egyszerre. Ez egy roppant jelentős felismerés, amelyre egyedül
az ezoterika által juthatunk. A szabadság és az életörvény ezoterikailag ugyanannak a dolognak a
két aspektusa: szabadság nélkül nincs a törvénynek megfelelő élet és törvény nélkül nincs szabad-
ság.
4Az emberek, akik ezoterikailag tudatlanok, azt gondolják, hogy ők egy paradoxont találtak a sza-
badságban: minél nagyobb a szabadság bizonyos egyének vagy csoportok számára, annál kevesebb
a szabadság mindenki más számára. Rengeteg példa van erre a világunkban; a diktátor korlátlan
hatalommal (vagy szabadsággal) egy leigázot, retegő nép felet például.
5A józan ész azt mondja nekünk, hogy ha a szabadság egy paradoxonnak tűnik, akkor valószínűbb,
hogy a szabadságról alkotot fogalmunk hibás, semmint a szabadság maga lenne illúzió. Amíg a
szabadságot úgy tekintik mint egy jog az önkényességhez és mások jogának megszegéséhez, addig
a szabadság egy paradoxon kell hogy maradjon. Amikor a szabadságot úgy értelmezik, mint
egyenlő jog mindenki számára, más szavakkal törvény, akkor a paradoxon feloldódik.
6A törvényről alkotot fogalmunk is a tudatlanságból ered és ennélfogva hibás. Hylozoikai néző-
pontból a tévképzetnek a legkomolyabb jellemzője az, hogy a törvényt isen alá rendeli, hogy a
törvényt egy végtelen lény kiismerhetetlen akaratának és hatalmának tekinti. A hylozoika szerint
nem létezik ilyen lény. Az összes „isen” véges lény, csak viszonylagos értelemben mindentudó és
mindenható, és az összes „isen” betartja a törvényt. Ők annál fogva isenek, hogy legteljesebb mó-
don értik és alkalmazzák a törvényt a korlátozot (jóllehet számunkra irdatlanul nagy) életkörükön
belül.
7A hylozoikában a törvény felete áll isennek. És ez a szabadság és az evolúció feltétele. Nincs
olyan isen aki – még ha akarja is – képes bármit megtiltani, megbüntetni vagy megítélni valakit.
Ebben merő emberalkota fkciókat tükröznek vissza az ilyen tantételeket tartalmazó vallások. Ehe-
lyet a hylozoika az egyén sérthetetlenségét hangsúlyozza, mint egy logikai következményét a le-
hetséges isenségének. Minden monád valamikor eléri a legmagasabb iseni sádiumot. Csak ennek
ideje eltérő mindenki számára. Akik már mos a legmagasabb sádiumban vannak, azok tudják,
hogy ők sohasem tudtak volna megérkezni ide a szabadsághoz való iseni joguk nélkül.

7.6 A szabadságot meg kell hódítani

1A kozmikus létezés célja valamennyi monád mindentudása és mindenhatósága. E harmónia egy
létezés, amelyet a lehető legnagyobb szabadság és ugyanakkor mindenki számára a lehető legna-
gyobb törvényesség jellemez.
2Kezdetben a monád teljesen öntudatlan és teljesen kényszeredet. A monád végső kozmikus iseni
természetig vezető útját nevezik „fejlődésnek”. Ez az önmegvalósítás foglalja magában. A monád
saját maga fogja meghódítani az összes szükséges tulajdonságot és képességet azzal, hogy tapasz-
talatokat gyűjt és tanul belőlük. A monád csak így nyer tudás, belátás és megértés. A monád
csak így alakítja a mindig páratlan sajátosságát.
3A fejlődés az út a tudatlanságból a mindentudáshoz, a kényszeredetségből és tehetetlenségből a
mindenhatósághoz, az elkülönültségből az összes életel való egységhez, a szenvedésből a boldog-
sághoz, örömhöz és üdvösséghez.
4Az ember az életörvények betartásával dolgozik a szabadsága növeléséért. Nem szükséges a tu-
datában lenni az életörvényeknek, amikor betartja őket. Azonban amikor felfedezi őket, akkor na-
gyobb energiával és céltudatossággal lesz képes dolgozni a saját és más lények felszabadításán, va-

63
lami magasabbá történő evolúcióján. Az életörvények felfedezéséhez az embernek először meg
kell tanulnia alkalmazni őket.
5Az ember az evolúció minden sádiumában, minden szintjén, viszonylagosan szabad, viszonylago-
san nem szabad. Oly mértékben szabad, amekkora az elsajátítot tudása, megértése, képessége. A
szabadságának a határát a tudásának, a megértésének és a képességének határa jelzi. A lehető leg-
nagyobb szabadság elérésének feltétele minden sádiumban és szinten az, hogy az ember megsze-
rezze azt a terjedelmes tudás és aktiválja azt a képességet a tudás alkalmazására, amely lehetséges
a sádiumában és szintjén.
6Az ember a szabadság és törvény egyensúlyozása során fejlődik. Ez az, amit felelősségnek nevez-
nek. Amikor érvényesítjük a felelősségérzetünket mások iránt, megoltalmazzuk a szabadságukat és
jogukat, akkor következményként a felelősség vagy aratás törvényének megfelelően a saját sza-
badságunk fog növekedni. És megfordítva, amikor csorbítjuk mások jogát, azzal ugyanolyan mér-
tékben veszítjük el saját szabadságunkat. Ez történhet ebben az életben vagy később. A törvény
várhat. De a vetés valamikor learatják. Minél jobban ismerjük az életörvényeket, annál jobban él-
hetjük az életünket. Akkor elkerüljük mások jogának megsértését és így nagyobb szabadságunk
van azáltal, hogy megkíméljük magunkat a szabadságnak olyan korlátozásaitól, amelyeket az ara-
tás szab meg.
7A „szabad akarat” egy olyan probléma, amely rosszul van megfogalmazva. A probléma magja a
különféle cselekedetek közöti szabad választásunkra vonatkozik. És ez a szabadság a maga módján
atól a saját hatalmunktól függ, amellyel szabadon választjuk indítékainkat. Mert nem választunk a
cselekedetek közöt, hanem ezeket a bennünk levő legerősebb indíték határozza meg. Ezért a kér-
dés az: Képesek vagyunk-e elérni a szabadságnak olyan fokát, hogy képesek vagyunk tudatosan
erősíteni valamilyen indítékot és legerősebbé tenni azt? Ez a probléma tehát a tudatosság szabad-
ságához tartozik. Szabad az az ember, aki képes mindig saját maga dönteni arról, mely gondolato-
kat fogja gondolni és mely érzéseket fogja dédelgetni. Kényszeredet az az ember, aki nem képes
irányítani a mentális és emócionális életét, akiben a nem kívánt, zavaró és romboló gondolatok és
emóciók úgy járnak-kelnek, ahogy nekik tetszik.
8A tudatosságnak ezt a szabadságát valamennyi életörvény megszabja, különösen a fejlődés, az
én, az aratás és az aktiválás törvénye. A kényszeredet tudatosság, a tehetetlenség, a megosztás és
képtelenség a hiányosan fejlet tudatosság és/vagy rossz aratás következménye. A tudatosság sza-
baddá, koncentráltá és önirányítotá válik módszeres aktiválással. Senki más, csak az ember saját
maga és saját egyéni módján képes ezt megtenni.

7.7 A társadalmi szabadság

1A fzikában az alaptényezők az erő és az anyag. A dinamikus tényezők a társadalomban a hatalom
és az ember. A hatalom az ember akaratából és cselekedetéből származik, de képes utána többé-ke-
vésbé függetlenül élni: a hagyomány hatalma, az ideák hatalma, a szokások hatalma a példái en-
nek.
2A hatalom erő. És azért, hogy a hatalom ne legyen egy vak, romboló ereje a természetnek, fel-
ügyelni és irányítani kell azt. Ez a tudatosság feladata. Minél magasabb egy egyén vagy egy kol-
lektíva tudatossága, annál nagyobb a hatalom, amit az egyén vagy a kollektíva az életörvényekkel
összhangban képes használni. A magasabb tudatossággal velejár egy nagyobb életörvény-ismeret,
egy nagyobb képesség azok hibátlan alkalmazására.
3A hatalom önmagában se nem rossz, se nem jó. A hatalom önmagában nem „rossz”. Hatalom
szükséges az emberek összetartásához, a káosz megakadályozásához, az emberek cselekvésre kész-
tetéséhez, a szükséges változások véghezviteléhez. Az, hogy a hatalom a rossz vagy a jó számára
erő, függ a hatalmat gyakorló tudatossági szintjétől, az egoizmusának mértékétől (a hatalomra irá-

64
nyuló akarat) vagy az önzetlenségétől (egységre irányuló akarat), az előrelátó képességétől és az
aktuális eredménytől – mint tudjuk, egy jó szándék hozhat rossz eredményt.
4Ideális
formájában a hatalom gyakorlása törekszik és el is vezet a mindenki számára nagyobb sza-
badsághoz, a mélyebb egységhez mindenki közöt, mindenki számára a jobb önmegvalósításhoz,
mindenki hatásosabb aktiválásához – röviden – magasan fejlet tudatossághoz mindenben.
5Az ideális formájában a hatalom mindig kiegyensúlyozódik a megkövetelt egyenlő nagyságú fele-
lősséggel. A hatalom felelősség nélkül despotizmus. A felelősség hatalom nélkül elnyomatás. Az,
hogy az aratás törvénye mindig megköveteli a felelősséget a hatalommal való visszaéléssel kapcso-
latban, nem tart vissza minket embereket atól, hogy megtegyük azt is.
6Minél nagyobb felelősséget hajlandó vállalni és képes elviselni egy ember, annál nagyobb hata-
lom gyakorlására jogosítja őt a Törvény. A lehető legnagyobb felelősség feltételezi a lehető legna-
gyobb tudás és képességet, de feljogosít a lehető legnagyobb hatalomra vagy szabadságra. Mert
hatalom és szabadság egyazon dolog, csak akkor látszanak különbözőnek, amikor különböző néző-
pontokból és az egyén és a kollektíva közé különböző módon húzot határokkal nézzük őket. A
szabadság törvénye szerint mindenkinek joga van élnie a saját életét a saját módján addig, amíg
nem sérti mások jogát ugyanahhoz.
7De a mások élete feleti szabadságot (azaz: hatalmat) csak azoknak adják meg, akik elérték a belá-
tásnak és képességnek egy olyan fokát, hogy képesek elviselni azt a felelősséget, amelyik velejár
ezzel a szabadsággal, csak azoknak adják meg, akik megtanulták betartani az életörvényeket.
8Az ideális társadalom problémája a szabadságnak egy problémája. A lehető legnagyobb szabadság
a legnagyobb létszámú ember számára, mindenki jogának tisztelete, kell, hogy legyenek a vezérel-
vek. Akik úgy akarnak bevezetni egy ideális társadalmat, hogy erőszakot alkalmaznak a törvény-
tisztelővel szemben, korlátozzák a szabadságot és a jogot, azok rossz úton járnak. Azt hiszik, hogy
képesek elősegíteni az elvont vagy ideális jót azzal, hogy megsértik a konkrét és valódi jót. Ez
szemlélteti az „ideák” (tulajdonképpen: fkciók) erejét a gondolkozás felet.
9Az ideális társadalmat nem egy meghatározot társadalmi rendszer hozza létre. A társadalmakat
nem lehet előre kialakítani. Ezek kiformálódnak, mialat az emberek kollektív jellemvonásának
megfelelően növekszenek. Általában elmondható, hogy a meghatározó tényezők a társadalomban
nem a szervezetre vagy rendszerre vonatkoznak. A meghatározó tényezők sosem annyira a for-
mákkal, mint a tartalommal vannak kapcsolatban azaz: a funkcióval, dinamikával és tudatossággal.
A szervezet vagy rendszer pedig emberekből áll. Természetesen veszélyesek azok a társadalomfor-
mák, amelyek a hatalmat néhány személy kezébe koncentrálják. És általában az a társadalomforma
a legjobb, amelyik erőteljes korlátokat tartalmaz a hatalommal visszaélés ellen és vannak haté-
kony, megvesztegethetetlen hatóságai az ellenőrzésnek. De a megoldás mindamellet saját maguk-
ban az emberekben van. Amikor egy eléggé befolyásos kisebbség (hosszú idő telik el azelőt, hogy
ők lesznek a többség) megértete a szabadság törvényét, úgyhogy ennek megértésével cseleksze-
nek, olyan engedményekre fogják kényszeríteni a kormányzóikat, hogy megvalósuljon a szabadság
és a társadalmuk a lakosság fejlődési sádiumainak megfelelő legjobb lesz. Magasan fejlet polgá-
rokkal bármely társadalmi rendszer ideális lesz. Többé-kevésbé alacsonyan fejlet polgárokkal – ez
a helyzet mos – a legideálisabb társadalmi rendszer egy valószerűtlen, iróasztalnál születet ter-
mék lesz. Mivel az emberek azok, akik sikeresek vagy sikertelenek beváltani az ideálokat; és az em-
berek azok, akik ezzel alkotják a rendszer tartalmát.

65
 AZ EGYSÉG TÖRVÉNYE
7.8 Az egység jelentősége
1A bolygót körülölelő intelligenciák, akik őrködnek az emberiség felet, azt mondják, hogy az ösz-
szes életörvény közöt az egység törvénye a legfontosabb és a legnyilvánvalóbb. Az egység vagy
szeretet az egyetlen lényeges dolog. De az ember azt gondolja, hogy minden más fontosabb. Az
egység törvénye az a törvény, amelyik egyedülállóan a legfontosabb az emberek fejlődése, harmó-
niája és boldogsága számára. Az egység törvénye a szeretet, a szolgálat és a tesvériség törvénye.
2Az egység döntő jelentősége megjelenik mind a hét életörvényben. Mivel ezek egyetemesek és az
egység felé irányulnak. Ezek inkább vonatkoznak a kollektívára, mint az egyénre. A szabadság tör-
vényében rejlik minden, ami hozzásegít másokat a megszabaduláshoz; az egység törvényében
minden, ami hozzásegít másokat, hogy érezzék a rokonszenvet és hűséget; a fejlődés törvényében
minden, ami segít másokat fejlődni; az én törvényében minden, ami segít másokat, hogy megvaló-
sítsák magukat; az aktiválás törvényében minden, ami segít másokat, hogy önállóan gondolkodja-
nak és cselekedjenek. Ha valami nem hasznos mindennek, akkor az egy tévedés az életörvények
szempontjából. Egészében véve a rossz és jó egybeesik azzal, ami elválasztja, illetve egyesíti az em-
bereket. A legnagyobb hozzájárulás, amit egy ember képes tenni, hogy összegyűjt és egyesít, a leg-
nagyobb ártalom, hogy megoszt és elválaszt. Természetesen létezik egy hibás egység, ami a cso-
portegoizmuson alapul és mások ellen irányul. Mégis az elv érvényes mint olyan.

7.9 Az egységre irányuló akarat

1Az emberiség minden szenvedése és jelenlegi nehéz helyzete visszavezethető egyetlen dologra: az
emberek hatalomra irányuló akaratára. Amikor elegendő számban megértik azt, hogy az egységre
irányuló akarat az egyedüli ésszerű, az egyedüli lehetséges alternatíva hosszútávon és ennek a
megértésnek megfelelően cselekszenek, akkor fog minden megváltozni a bolygónkon.
2Az egységre irányuló akaratával az ember megtanulja fgyelmen kívül hagyni azt, ami eltérő és f-
gyelembe venni azt, ami hasonló az emberek közöt. Megtanul örülni az eltéréseknek, megérteni
azt, hogy ezek jogos kifejeződései mindenki egyedi sajátosságának, felismeri, hogy ezek gazdagít-
ják a teljességet mindaddig, amíg mind egyetlen lényegben egyesülnek: a közös törekvés előre és
felfelé. Csak az életudatlan törekedhet az egységesítésre, a hasonló véleményre és törekvésre.
3A legjelentősebb küzdeni a gyűlölet, az egoizmus és a hazudozás minden számtalan megnyilvánu-
lása ellen, tanítani az embereket békében élni egymással, tanítani őket megbecsülni egymás,
ahogy vannak és tanítani őket, hogy úgy tekintsenek egymásra mint vándortársra az úton, azon az
úton amin mindenkinek vándorolnia kell minden olyan tévedéssel, amit mindenkinek azért kell
megtennie, hogy tanuljon belőle. A megítélés és moralizálás minden fajtája egy nagy tévedés és
egy bűntet az egység törvénye ellen. Természetesen a bűnözőket és a többi mások jogait bitorlót
hatásosan meg kell állítani a kíméletlenségükben és a társadalomnak őrizetbe kell vennie őket a
szociális átnevelésükért. De nincs jogunk büntetni, gyűlölni, bosszút állni, gyötörni azért, hogy ab-
ból jó származzék. Ameddig a társadalom nem ismeri fel ezt, addig a bűnözés elleni küzdelem hiá-
bavaló lesz.
4Az egységre irányuló akarat legfőképpen a mások iránt érzet személyes felelősségben jelenik
meg. Minél jobban belenövünk az egységbe, annál jobban kiterjed a személyes felelősségünk köre
is, nem csak a közeli hozzátartozókat és barátokat foglalva magába, hanem a feladatainkat, a nem-
zetünket, az emberiséget és minden életet is. Az életörvények ismerete megcáfolja a hibás szóbe-
szédeket az egyén jelentéktelenségéről és tehetetlenségéről. Mindenki képes hozzájárulni. Amikor

66
hozzájárulunk, nem mi döntjük el vajon a mi hozzájárulásunk „hasznos-e valakinek”. Aki valóban
megértete azt, hogy mit jelent a felelősség, az megtesz mindent, amire képes, tekintet nélkül a
hozzájárulásának méretére, mivel felismeri azt, hogy ilyen vizsgálódással csak a saját nagyságának
vagy jelentőségének az értékelésére törekedne. Egy ember valódi nagysága annak megértésében
rejtőzik, hogy megosztot a felelősség mindenért ami történik. A felelősség hiánya az élet értelmé-
re és céljára vonatkozó tudatlanság bizonyítéka.

7.10 Szolgálat
1Az életet szolgáló hozzáállás az egységre irányuló akaratból ered. A szolgálat egy művészet, a leg-
nagyobb és a legnehezebb művészet. Elméletben minden könnyű. A gyakorlati élete, az önmegva-
lósítása, ahogy a jó döntéseket hozza és helyesen cselekszik, ez az, ami fejleszti az ember nagysá-
gát és teljesítő képességét. Először tisztában kell lenned a saját indítékaiddal. A legtöbb indíték ön-
ző, függ a szeretem-nemszeretem dolgaidtól és a megelégedés, az emócionális és mentális ingerlés
iránti vágyadtól. Amikor csak megjelenik az „én”, minden eltorzul. „Én segíteni fogok. Én szolgálni
fogok. Én a jót akarom érezni.” Viszont, ha a gondolataink ennyire a saját énünk körül forognak,
akkor mi marad annak az embertársunknak, akinek segíteni készülünk, a feladatra, amit a mi köte-
lességünk elvégezni? Ez az önérzet akadályozza a szolgálatot, elkülönül az egységtől. Az egység-
ben nincs „én”, csak „mi”. Ez egy személytelen hozzáállás, amit olyan nehéz elérnie az embernek.
2Hogy milyen nehéz szolgálni, az megmutatkozik abban, hogy a szolgálatal több rosszat vagy ké-
pes tenni, mint jót. Nem a rosszat fogod szolgálni, de a meggondolatlan szolgálatal pontosan az,
amit teszel. Azért van ez így, mert a hatékony szolgálat feltételezi az ember sokoldalú, harmonikus
fejletségét. Szükséges az emócionalitás nemesítése, a kultúra sádiuma egy feltétel. Azonban,
szemben a sok misztikus hitével, ez nem elegendő. A mentalitásnak is aktiválva kell lennie, hogy
az ember gyarapodjon ítélőképességben és józan észben. Máskülönben a nemes elmének az a koc-
kázata, hogy osoba lesz, így a rosszat szolgálja. Van néhány Krisztusnak tulajdonítot mondás,
amit sohasem mondot: „Adj mindenkinek, aki kér tőled” és „Ne álljatok ellent a rossznak”. Ezek a
hibás szolgálat példái. Ez egyenértékű lenne a rossz kielégítésével és így a hatalma növelésével. Az
életörvényeknek megfelelően kötelességünk ellenállni a rossznak, például ha megtámadják hazán-
kat és a népünk szabadságát fenyegetik. Máskülönben magunk adjuk fel saját magunkat a rossz-
nak.

7.11 Szeretet
1Kevés olyan szó van, amit annyira helytelenül használtak mint a szó: szeretet. Ez jelenthet vala-
mit a pillanatnyi rokonszenvtől addig a teljes odaadásig, amelyik nem riad vissza némi áldozatól,
a hideg jóindulatól az abszolút egységig minden életel. Sok ember túl primitív ahhoz, hogy képes
legyen szeretni. Nekik nincs olyan egyéni tapasztalatuk, mint amit a magasabb sádiumokban levő
embereknek tartalmaz a szó „szeretet”.
2Nem szeretünk egyformán mindenkit. A barátainkat jobban szeretjük, mint az idegeneket vagy az
ellenségeinket. Fokozatok vannak, amit a perspektíva-gondolkodás (47:5) megért. Aki azt állítja,
hogy mindenkit egyformán szeret, annak nincs önismerete ebben a kérdésben, kivéve, ha ez azt je-
lenti hogy: mindenkit egyformán kicsit szeret.
3A szeretet csak egy csodálatos szó marad, ami nem kötelez minket semmire, ha tetben nem nyil-
vánul meg. Vallásos emberek képesek beszélgetni a szeretetről anélkül, hogy bármire kötelezzék
magukat. A dumaszolgálat nem elég. Az érzelgősségtől mentesen a szeretet inkább mint cselekedet
nyilvánul meg; olyan cselekedet aminek a hajtóereje a személytelen, egységre irányuló akarat.
4Szükségünk van ideálokat imádni, szükségünk van embereket csodálni és szeretni. Valakit szeret-
ve egyre jobban megtanulunk szeretni. Amit szeretünk és csodálunk, azzal eggyé válunk. Képtelen

67
vagy meditálni szeretet nélkül és képtelen vagy fejleszteni a szeretetet meditáció nélkül. A meditá-
ciónak ehhez nem kell tudatosnak lennie, csak kitartó, lankadatlan koncentrációnak.
5Nekünk kellenek a vonzerő intenzív érzései. Különben nem tudunk fejlődni, nem tudjuk nemesí-
teni és felemelni az emócionalitásunkat. És csak a mentalitásunkat használva sosem fogunk eljutni
a kauzális tudatossághoz. Nem arra kell használni a mentalitás, hogy elfojtsuk vagy elnyomjuk az
emócionalitás, mint ahogy sok ember gondolja. Sőt, fejlesztenünk kell az emócionalitásunkat,
mert az embernek hasznosítania kell minden belső erőforrás ahhoz, hogy megvalósítsa az ember-
fölöti lényt. De az emócionalitás ellenőrzöt kell hogy legyen, átirányítva az alacsonyabbtól és a
csalókától a magasabb és az ideális felé.

A FEJLŐDÉS TÖRVÉNYE
7.12 A fejlődés és az egyetemes vonzás törvénye
1A természet alapvető fontosságú törvénye az ok-okozat törvénye. Az élet alapvető törvénye a
vonzás törvénye vagy az egység törvénye. Ez a törvény következetesen megnyilvánul minden vi-
lágban oly módon, hogy a magasabb világ vonzza és befolyásolja az alacsonyabb világot. Ez a von-
zóerő hasonló a nap növényekre gyakorolt hatásához. Ez csalogatja ki a növényt a földből és hajtja
a nap fényéért és a melegéért, ami a magasabb világokból fakadó bölcsesség és szeretet szimbólu-
ma.
2A fejlődés törvénye kimondja, hogy vannak olyan erők, amelyek különféle módokon működnek a
végső kozmikus cél irányában. A vonzás hatalma az egyik ilyen erő. Az embernek a válasza erre az
erőre egy másik hasonló erő. Ez az ember önmegvalósításra való törekvésében fejeződik ki. Ami-
kor egyszer elhatározta, hogy dolgozik az önmegvalósításért és követi a vonzás az általa érzékelt
magasabb felé, a fejlődése erőteljesen felgyorsulhat.

7.13 A fejlődés és az önmegvalósítás törvénye

1Az önmegvalósítás törvénye valójában egy a fejlődés törvényével együt járó törvény. Igaz, hogy
az embernek tennie kell a kötelességét és úgy, mintha nem volna segítség. De ha megteszi, a céltu-
datossága jutalmazva lesz. A fejlődés törvényének erői akkor automatikusan hozzáadják a saját
megerősítő közreműködésüket. E hozzáadás nélkül a saját ereje nem lenne elegendő.
2De vegyük fgyelembe: a fejlődés törvénye az egység egyik erejének a megnyilvánulása. Az em-
ber egység iránti hozzáállásától függ, hogy hozzáadódik-e az energia az emberhez. Aki valamilyen
más indítékkal akar fejlődni mint az élet szolgálata, aki saját magáért akar fejlődni, annak e segít-
ség nélkül kell meglennie. Azonban amilyen mértékben az ember másokért él a saját fejlődését
ugyanolyan mértékben előmozdítják úgy, hogy ő egyre több hasznos hozzájárulás lesz képes
megtenni.

7.14 Az ember fejlődése

1Minél alacsonyabban van az ember a fejlődésben, annál több hasonló fajta tapasztalatra van szük-
sége ahhoz, hogy tanuljon, felfogjon és megértsen. Ez az oka annak, hogy a barbarizmus sádiumá-
ban a fejlődés olyan roppant sok időt igényel.
2Amikor az ember egyszer elsajátítota az életapasztalat általános alapját, ami szükséges a felfogó-
képességhez, kezdheti a specializálódás. Életről életre tanulmányoznia kell az élet egyre újabb te-
rületeit, amíg érvényesül egy felvirradó általános életértés.

68
3Ez megismétlődik a fejlődés minden sádiumában. A civilizáció sádiumának sajátos életértése
van, a kultúra és az emberiesség sádiumának is van sajátja. Ez az oka, hogy az emberek ezekben
az eltérő sádiumokban „nem ugyanazon a nyelven beszélnek”. Mindegyiknek közösek a szavai, de
a tapasztalati tartalmuk, amivel az ember megtöltöte azokat, eltérőek az egyes sádiumokban.
Amit egy barbárnak a szabadság szó jelent nem ugyanaz, mint amivel egy kulturális egyén töltöte
meg a szót.
4Amikor az ember megérkezik a kultúra és az emberiesség sádiumába, fokozatosan fejleszti a va-
lóság érzékelő képességét és az érdeklődését az emberi dolgok iránt, fejleszti az élet igazi értékei-
nek, az élet értelmének és céljának és a célok eléréséhez szükséges eszközöknek a megértését.
5A monád az emberi birodalomban tartózkodásának teljes ideje alat mindig a kauzális burokban
van bezárva. Az inkarnációk során ez a burok magában foglalja az inkarnáció új burkait. Amikor
az én tudatra ébred a fzikai világban, kezdetben teljesen tudatlan és a tájékozódásban megzavart.
Az új agy semmit sem tud arról, amit a régi tudot. A gyermekévek és az ifúsága alat az énnek ak-
tiválnia kell a tudatosságot az új burkaiban – a legalacsonyabb molekulafajtától felfelé – a lappan-
gó képességeinek és hajlamainak segítségével. Mivel van kapcsolata más emberekkel és részesedik
a tapasztalataikból, az én tanul érzékelni és megérteni, valamint saját maga próbál tájékozódni az
új világában. Amivel az énnek nincs kedvező alkalma újra kapcsolatot létesíteni, az lappangó ma-
rad. Azok a képességek, amiket az én nem gyakorol ismét, lappangóak maradnak.
6A gyermekévei és az ifúsága alat az ember fő vonásaiban megismétli az emberiség tudatosságá-
nak fejlődését a barbarizmus sádiumától kezdve. Sok tényezőtől függ az, hogy mennyi időnek kell
eltelnie addig, amíg újra eléri a valódi szintjét, azt a szintet, amit az előző életekben elért: az új
agyának teljesítő képességétől, a környezetétől, neveltségétől, azokkal a dolgokkal való kapcsolat
kedvező alkalmaitól, amelyek felhozhatják a tudatalati (lappangó) tudását az új életbe. Sok ember
van, aki egy új életében sosem éri el a régi szintjét. Vannak mások, akik elérik, de csak idős koruk-
ra. Ha az élet normálisan telik, akkor az ember 14-éves koráig végigjárja a barbarizmus sádiumát,
21-éves koráig a civilizáció sádiumát, 28-éves koráig a kultúra sádiumát, 35-éves koráig újra kell
kezdenie onnan, ahol abbahagyta – feltéve, hogy előzőleg elérte az emberiesség sádiumát, amit
kevesen. Minél magasabb szintet sikerült az énnek elérnie, annál gyorsabban jut túl ezeken a sádi-
umokon minden új inkarnációjában, ha rossz aratás nem akadályozza.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Seven of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright
© 2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

69
 NYOLC

AZ ÉN TÖRVÉNYE
8.1 Az önmegvalósítás
1Az önmegvalósítás annak megvalósítása, ami potenciálisan vagy. Minden élet lényege iseni. Ez
úgy értendő, hogy minden monád valamikor megvalósítja a benne rejlő potenciális isenséget.
2A három legalacsonyabb természeti birodalomban a monádok tudata automatikusan fejlődik az
elkerülhetetlen életapasztalatok által. Az emberi birodalomban azonban felébred az öntudat és ez-
által működni kezd az én törvénye.
3Emberként tehát muszáj, hogy saját magunk kezdjünk vándorolni a hosszú úton, saját munkánk-
kal szerezzük meg azokat a tapasztalatokat, azt a tudás, azokat a tulajdonságokat és képességeket,
amelyek felemelnek minket az egyre magasabb emberfölöti birodalmakba és végül, a legmagasabb
iseni birodalomba, kozmikusan mindentudóvá és mindenhatóvá téve minket. Az önmegvalósítás
törvénye irányít minden öntudatos életet.
4Az én törvénye kimondja, hogy az egyén fejlődése az egyén saját feladata, hogy senki más, csak
saját maga képes fejleszteni magát. Ez azért van így, mert ami fejlődik, az a sajátosság, ami örökér-
vényűen egyedi minden egyénben.
5Az én törvénye egyértelművé teszi, hogy saját magától az embertől függ az ember tudatosságá-
nak a fejlődése, bármennyi inkarnációt igénybe vehet. A tudatos önmegvalósítás legnagyobb aka-
dályai a minket tévútra vezető tévhiteink, az emócionális illúzióink és mentális fkcióink. A telje-
sen téves életszemléleteinknek és életcéljainknak az a következménye, hogy félreismerjük magun-
kat és a lehetőségeinket, hogy vakká tesszük magunkat az inkarnációnk célját illetően, hogy szám-
talanszor tévedünk, hogy engedünk a reményvesztetségnek és a kétségbeesésnek.
6Az önmegvalósítás tudás, bizalmat az életben, bizalmat az énben, bizalmat a törvényben, önhatá-
rozotságot és akaratot igényel. Az ember csak akkor válhat önhatározotá, amikor elér egy maga-
sabb mentális sádiumot, amikor soha többé nem áldozata az emócionális illúzióknak és a mentális
fkcióknak. Az akarat a megingathatatlan elszántság arra, hogy alkalmazod azt a tudás, amit meg-
értetél elméletben. Teljes terjedelmében ez csak akkor lehetséges, amikor az ember elérte az esz-
ményiesség sádiumát. Azonban aki eléggé elszánt rá, az alacsonyabb sádiumokban is fejlesztheti
az ehhez szükséges valamennyi tulajdonságnak a lényeges elemeit.
7Az önmegvalósítás egy hosszú lejáratú munka még azután is, hogy elkezdtél tudatosan törekedni
rá és intelligensen törekszel az életörvények alkalmazására.
8Aki a célt el akarja érni, az akarja használni az eszközöket; próbálja spontánul és külső hatás nél-
kül alkalmazni az életörvény-ismereteit. A behódolás minden más „tekintélynek”, mint annak a
legmagasabb fénynek a követése, amit látsz, az a szabadság törvényének és az én törvényének a
megsértése. Nem másoknak a feladata, hogy kényszerítsék az önmegvalósítás vagy a törekvés a
fejlődésre. Ez olyan lehetetlen, mint kényszeríteni valakit, hogy szeressen.

8.2 Önmegvalósítás a tapasztaláson és a megértésen keresztül

1Az önmegvalósítás a saját tapasztalásunkon keresztül történik. A tapasztalásokkal és a tapasztalá-
sok feldolgozásával fejlődik minden. Csak a tapasztalataid feldolgozásával fogsz belátásra és meg-
értésre jutni. Csak elmélkedéssel, analizálással, objektivitásra tet erőfeszítésekkel lehet észreven-
ned azt az egyetemes tanulságot, ami minden személyes tapasztalásban rejtőzik. Amit mások ad-
nak nekünk tanítások, tanácsok, tapasztalat-megosztások formájában, rendszerint túl gyengén hat-

70
nak ránk. Csak akkor nem vesznek el hamar, ha már elértük a neki megfelelő megértés és képesek
vagyunk sajátunkként használni. Ebben az esetben már tapasztaltuk és feldolgoztuk egy előző élet-
ben; így van lappangó belátásunk és csak újraemlékeznünk kellet.
2A legalacsonyabb szintől a legmagasabb szintig a fejlődés feladványok sorozata, amelyeket meg
kell oldani, feladatok, amelyeket saját magunknak kell elvégezni. Azok a feladványok, amelyek
megoldásával valaki nem törődik, rosszul vagy mások segítségével oldja meg, felbukkannak újra
egészen addig, amíg megoldja azon az egyetlen helyes módon, amelyik a sajátosságának a megol-
dása, úgyhogy végül a maga módján megérti azt az életfeladványt. Csak ekkor lesz képes a követ-
kező magasabb szintre lépni. Mindaz, ami fontos számára valamilyen meghatározot életfeladvány-
ban, azt egyedül saját maga fogja megtalálni és senki más.
3Az önmegvalósítás megértés és alkalmazás. Az evolúció mindegyik magasabb szintje (az emberi
birodalomban 777 ilyen szint van) olyan valami megértésének a lehetőségét nyújtja, amit nem le-
hetet előbb megérteni. Különbség van a felfogás és megértés közöt. A megértés valaminek a vég-
érvényes meghódítása és az állandó egyéniséghez, az énhez tartozik. A felfogás függ a műveltség
jelenlegi inkarnáció alati szintjétől és a személyiséghez, a burkokhoz, az új agyhoz tartozik. Egy
magasabb szinten lévő „műveletlen” ember ennélfogva többet és jobban ért, mint egy alacsonyabb
szinten lévő „művelt” ember. Mindazt, amit értünk rendszerint képesek vagyunk alkalmazni és
megvalósítani. Nem úgy, mint amit csupán felfogtunk. Erre gondolt Platon, amikor hangoztata
axiómáját, „az erény tudás” és „aki ismeri a helyeset az teszi a helyeset”. Ha nem tesszük a helyeset
a megismerése után, akkor ez azt mutatja, hogy nem értetük meg, csak talán felfogtuk.

8.3 Bizalom az életben, bizalom az énben, bizalom a törvényben

1Az önmegvalósítás három tulajdonság hatékonyságát feltételezi. Ezek a bizalom az életben, a biza-
lom az énben és a bizalom a törvényben. Ezek csak akkor fejlődhetnek, amikor az ember elérte a
kultúra sádiumát, felismerte az egység életbevágó jelentőségét és kezdte érteni az élet értelmét.
2Különbséget kell tenned az élet értelme és az inkarnációd értelme közöt. Az ember jelen inkarná-
ciója egy darab egy roppant kirakójátékban, amit nem tud átekinteni. Nem emlékezik a múltjára
és semmit sem tud a jövőjéről. Így nem láthatja az evolúció „vörös fonalát”, ami végigvonul a léte-
zésén. Nem fedezi fel az egyetlen életnek az értelmét sem, amiről tud. Ez az inkarnáció kibírhatat-
lanul nehéznek, fájdalmasnak, érthetetlennek tűnhet számára.
3A bizalom az életben adja az embernek azt a hitet, hogy az élet mindennek a legjobbat szánja még
akkor is, amikor sok van, ami ellene szól ennek a hitnek. A bizalom az életben egy nem intellektuá-
lis bizonyosság arról, hogy pozitív értelme van annak, ami történik, hogy az élet egy iskola a szük-
séges tapasztalatok összegyűjtése számára, hogy a játékot sohasem lehet teljesen elveszíteni, hogy
a kudarc sohasem végleges, hogy mindig vannak új kedvező alkalmak és jön egy új nap, hogy a si-
kertelenségek és szerencsétlenségek szükségesek ahhoz, hogy megértsük az életet és az embereket,
levonjuk a további utazás számára szükséges tanulságokat.
4Amikor az ember eljut a hylozoika tanulmányozásához, egy olyan intellektuálisan elfogadható
életmagyarázatot kap, amelyik szemlélteti számára, hogy a bizalma az életben jól megalapozot.
De hogyan birtokolhatja a bizalmat az életben mielőt megkapja ezt az ismeretet? A válasz az,
hogy az a tapasztalat, ami az én altudatában van, mérhetetlenül nagyobb, mint amit az ember ak-
tualizált az inkarnációjának a burkaiban. Ezekben csak azt ismeri, amit asszimilált a műveltségen
és a személyes tapasztaláson keresztül ebben az életben. Nem tudja, hogy ezelőt számtalanszor
élt, hogy ő – a monád – halhatatlan. Az én azonban tudja ezt. És ez az alapja az ember bizalmának
az életben.
5Ugyanaz az alapja a bizalomnak az önben. Az én ösztönösen tudja, hogy végső soron csak saját
maga az, akire támaszkodnia kell, de azt is tudja, hogy saját magában megvan mindennek a poten-
cialitása. Az én előzőleg számtalanszor boldogult látszólag reménytelen helyzetekkel és feladvá-

71
nyokkal. A bizalom az énben adja az embernek a képességet és bátorságot, hogy legyen önmaga,
egyszerű, álarcnélküli, spontán, merjen gondolkodni, érezni és cselekedni a saját módján, merje ki-
mutatni a tudatlanságát, merjen kételkedni, merje megkérdőjelezni a tekintélyek „bölcsességét”,
merje óvni a szabadságot és a jogot, merje követni a nemes ösztönzéseket, merjen tévedni. A biza-
lom az énben független a sikertől vagy sikertelenségtől, azoktól az illúzióktól, amelyek összetör-
nek, amikor kipróbáljuk. Független az emberi dicséretől vagy szemrehányásól vagy az egyén sa-
ját hiányzó képességétől. Semmi köze nincs az önteltséghez, önérvényesítéshez vagy elbizakodás-
hoz.
6A bizalom a törvényben a bizalmunk a változhatatlan természetörvényekben és életörvények-
ben. Vannak emberek, akik sohasem tanulmányoztak ezoterikát, és akik sosem halloták azt a kife-
jezés, hogy „életörvény”, mégis rendelkeznek egy spontán bizalommal, ami azt mondja nekik:
nincsen olyan hogy „életnek az igazságtalansága” hanem a tökéletes igazságosság kormányozza a
világot. Nem aggódnak a saját fejlődésükért vagy másokéért, hanem tudják, hogy minden jól vég-
zet munka a jó szolgálatában eredményt kell hozzon, még akkor is, ha az ilyen eredmény késhet.
Bíznak a törvényben és nem azt követelik, hogy lássák az eredményeket.
7A bizalom a törvényben magában foglalja a megfelelő lehetőség, a megfelelő kapcsolat, a fejlődés
megfelelő szintje kivárásának a képességét. Ez szöges ellentéte annak az aggódásnak és sietségnek,
ami sok okkultisát késztet belekontárkodni abba, amire még nem lesznek készen sok inkarnáción
keresztül, és ami nem rövidítés számukra, hanem csak jókora kerülő.

8.4 Az önmegvalósítás akadályai

1Az önmegvalósításnak sok akadálya van. A legsúlyosabbak közül néhány a következő.
2Az elkülönítő hajlam szöges ellentéte az egységre irányuló akaratnak. Ez nyilvánul meg az egoiz-
musban és egy rosszindulatú hozzáállásban az élet és az életben minden iránt, saját maga iránt is.
Ez nem csak a kifejezet gyűlöletet foglalja magában, hanem az agresszivitás, az ingerültséget, az
irigységet és a mások feleti uralkodás vágyát is. Mindezek megakadályozzák az egységet, mint
ahogy a kiszipolyozás és a vetélkedés is teszi. Az elkülönítő hajlam természetesen a moralizmus is
magába foglalja.
3A moralizmus és a megítélő hozzáállás a gyűlölet és az életudatlanság következménye. A gyűlö-
let egy személytelen erő mint a szeretet. Egy embernek, akit eltölt a gyűlölet, muszáj levezetnie
azt. Hogy ki lesz az áldozat az kevéssé lényeges. Egy nemesebb ember csupán a létével szolgálja
azt, hogy emlékeztet másokat a kicsinyességükre. Így válik ellenszenvessé a moralisák számára,
akiket eltölt a sajnálatos gyűlöletük. Mások lebecsülése a rosszindulatú egyén „önmegvalósítása”.
4A moralisák azt hiszik, hogy képesek felbecsülni egy másik embert és azután joguk van megítélni
őt. Egy nagy tévedés. Nincs ember, aki képes felbecsülni egy másik embert. Mit lát egy másik em-
berben? Az ént a jelenlegi inkarnációjában, legfeljebb. Ez minden. Az egyén elsajátítot tulajdonsá-
gainak és képességeinek egy töredéke ami megjelenik. Ráadásul a rossz aratása a jelenlegi inkarná-
ciójában sokkal alacsonyabb szintre kényszeríthete őt annál, amit egyszer már elért.
5Az aratás nem utal egy ember helyzetére az evolúcióban. Kemény aratás esedékes lehet még a
legmagasabb emberi szinten is, főleg amikor az embernek az utolsó aratását kell learatnia mielőt
átléphet az ötödik természeti birodalomba.
6Sőt a moralisa nem sejti, hogy a gyűlölködés indítékaival teljesen képtelen tárgyilagosan felbe-
csülni még azt is, amit láthat. Csak azt látja amit látni akar, a negatív jellemvonásokat. Ezzel leve-
szi az álarcot magáról. A másik emberben csak azt az alacsonyabbat látjuk, amit saját magunk bir-
toklunk, jelenlevően vagy lappangóan. A magasabb mindig észrevétlen számunkra.

72
7További akadályai az önmegvalósításnak azok, amelyek éppen a kutató ösztönt gátolják, amelyik
annyira fontos a saját belső növekedésünkhöz és megújulásunkhoz. A legnagyobb akadályok közül
néhány leírására alább kerül sor.
8Azintellektuális rabszolgaság abban jelenik meg, hogy nem mered kialakítani a saját véleményed,
hanem behódolsz a tekintélynek, sőt még az alapokat sem vizsgálod meg, amin a tekintély állításai
nyugszanak.
9A dogmák korlátozzák a nézeteket és lehetetlenné teszik az új, nélkülözhetetlen ideák elfogadását.
Dogmák irányítanak mindent: politikát, vallás, szakmai életet, tudományt, szociális életet (ahol
konvencióknak nevezik ezeket). Defníciószerűen egy dogma olyan valami, amit tilos megkérdője-
lezni. A dogmák elveszítik erejüket amint általánosabb lesz annak megértése, hogy a változás tör-
vénye kormányoz mindent, hogy semmi sem létezhet örökké, hogy szükséges új formáknak ké-
szülniük és régi formáknak összetörniük ahhoz, hogy a bennük rejlő cél megvalósuljon.
10A létért való küzdelemnek és a mindennapi élet trivialitásainak nagy hatalma van, hogy elnyelje
az embert, ha nem birtokol erős belső ellenerőket, amik lehetővé teszik számára, hogy életben tart-
sa a kapcsolatát az ideálok világával. Ez nem azt jelenti, hogy futamodjunk meg azoktól a köteles-
ségektől, amiket a közösségi és a társadalmi élet tesz ránk. Hanem minden igyekezetünkkel segít-
sük magunkat és másokat a csupán triviálisnál egy magasabb szinten élni.

A SORS TÖRVÉNYE
8.5 Mi a sors?
1Minden ami él fejlődik a kozmikus végső cél felé. Mindannyiunk sorsa az, hogy elérjük ezt a célt
előbb vagy utóbb. Hogyan valósul ez meg, milyen úton megyünk, senki sem képes előre megmon-
dani. A szabadságunkhoz és a sajátosságunkhoz tartozik az, hogy választunk és viseljük a választá-
saink következményeit. Az biztos, hogy elérjük a célt. És a cél az egyedüli, ami meghatározot és
közös mindenkinek. Minden más része az egyéni sorsunknak és a számtalan kollektív sorsnak,
amivel osztozunk jelenleg és a jövőben.
2Az élet egy hierarchiája a számtalan kollektívának. A teljes kozmosz egy kollektív lény, ami ki-
sebb kollektívákból áll; ezek még kisebb kollektívákból állnak és így tovább lefelé az egyénig. Min-
den egyén olyan feltételek közöt fejlődik, amelyek atól a nagyobb egységtől függnek, aminek az
egyén a részévé vált. A kollektívának közös sorsa van, ami határt szab az egyén lehetséges sorsá-
nak. Az egyes ember boldogulása függ a nemzetének és az emberiségnek a sorsától.
3A sors nem vak és nem is mindenható. A sors erői azok az intelligens közvetítők, akik – az élet
nagy céljának alárendelve – hatnak az emberre és teszik őt olyan helyzetekbe, ahol mindazt ta-
pasztalhatják, amelyek szükségesek a további fejlődéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az ember meg-
tapasztalja ezeket. A sors erői csak nyújtják a kedvező lehetőségeket. Az ember szabad akarata ab-
ban jelenik meg, hogy teljes szabadsága van választani. Ebből következik, hogy végső soron az em-
ber saját maga az, aki meghatározza a sorsát és akinek az aratás törvényének megfelelően vállalnia
kell a választásának a következményeit.
4Az aratás törvénye a szükségesség törvénye. A sors törvénye a kedvező lehetőség törvénye. Ezek
együtműködve teszik az embert oda, ahol helyt kell állnia, és megteheti a legjobb hozzájárulását.
A múlt életekben történt teteivel és mulasztásaival az ember nagyjából kitűzte az utat, ahol ván-
dorolnia kell ebben az életben és sok elkövetkezőben. Azok a tapasztalatok, amik azóta gyűlnek,
hogy az ént tudatosságra ébreszteték, formálták a sajátosságát azzá az örök egyedi lénnyé, ami ő
saját maga. Elért egy meghatározot szintet az evolúcióban. A sors törvénye tekintetbe veszi mind-

73
ezt, amikor általa beleszületünk egy meghatározot nemzetbe, családba és más emberi kapcsolatok-
ba.

8.6 Saját magunk teremtjük a sorsunkat

1A sors az ember saját teremtése, a saját cselekedeteinek az okozata, az élethez való saját pozitív
vagy negatív hozzáállásának eredménye, a saját vonzó vagy taszító tudat-kifejeződései. Az ember-
nek nincs oka sem önszánalomra sem önigazolásra. Hálásnak kell lennie azért, hogy vannak törvé-
nyek, amik segítik őt abban, hogy fejlődjön, növelje a szabadságát, a saját sorsa feleti hatalmát.
2Az élet egy kínálata, egy kedvező lehetősége a fejlődésnek. Ha megértetük, hogy azért vagyunk
it, hogy tapasztaljunk és tanuljunk belőle, hogy közülünk mindenki számára van egy életfeladat,
akkor azt is megértjük, hogy azzal tehetjük a legjobbá életünket, hogy megtaláljuk ezt a feladatot
és azt tesszük. Akkor megmenekülünk atól az életelutasításól is, ami új inkarnációkban megter-
helne minket még kényszerítőbb körülményekkel és a szabadságunkat még inkább korlátozná.
3”Senki sem kerüli el a sorsát.” De a sorsunk a saját teremtésünk és a javunkért van. Ha megtartjuk
ezt a hozzáállás, akkor kiaknázzuk az életeinket. Ezzel ellentétes hozzáállással akadályozzuk az
evolúciót és ártunk magunknak. Muszáj belátnunk, hogy akármennyire kemény a sorsunk, az nem
csak elkerülhetetlen, hanem valóban az a legenyhébb szenvedés is, amely a legjobban támogatja a
további fejlődésünket onnan ahol mos vagyunk
4Még fontosabb az önmegvalósításunk számára annak belátása, hogy a sors erői olyan intelligens
közvetítők, akik fgyelemmel kísérik és elősegítik az énfejlődésünket. Amint meghozod az egyetlen
jelentős döntés és így végérvényesen kiállsz az egységért, akkor életbe lépteted a lehető legerő-
sebb erőt a saját sorsod megváltozásáért. Ez az erő képes teljesen megváltoztatni a jövődet. Az
evolúcióért és az egységért dolgozni nem más, mint a legrövidebb úton túljutni a tudatlanságon és
tehetetlenségen, a leggyorsabb út a szabadsághoz.

AZ ARATÁS TÖRVÉNYE
8.7 Az aratás törvénye abszolúte érvényes
1A teljes neve ennek a törvénynek a „vetés és aratás” törvénye. Ez az ok-okozat törvénye, ahogy a
minden élőlény közöti kapcsolatokban kifejeződik. Az aratás törvénye a helyreállítás alapvető tör-
vényének alárendelt törvény. Mivel nincs tudomásunk az életörvényekről, kifogyhatatlanul téve-
dünk, ami sérti más lények jogait és zavarja a kozmosz harmóniáját. A felelősség egyetemes elve
kimondja, hogy mivel mi vagyunk a zavar szerzői, nekünk kell helyreállítanunk a harmóniát. Álta-
lában és az alacsonyabb sádiumokban ez történik akkor, amikor ugyanaz a fajta rossz sújt minket
mint, amit okoztunk. Azonban ahogy a törvényértésünk felébred, lehetőségek nyílnak számunkra,
hogy ledolgozzuk a tartozásunkat, szolgálaton keresztül tegyük jóvá azt.
2Az aratás törvénye abszolúte érvényes az összes világban és minden lény számára a fejlődés min-
den szintjén. Érvényes az összes tevékenységre. Érvényes az emberekre úgy mint a közösségek
minden fajtájára, a nemzetekre és az egész emberiségre. Minden, ami történik, olyan erő, amely
okká válik. Ezek az okok roppant nagy számban szövődnek együtesen az okozatoknak egy áte-
kinthetetlen hálójába, amelyek messze a jövőbe elérő átalakulásokat működtetnek. Senki sem ke-
rülheti el a felelősségét. A tevékenység minden fajtája felelősséggel jár. A gondolatok, az érzések,
az akaratnak megnyilvánulásai, indítékok, szavak, cselekedetek; minden tudat-kifejeződés energia,
ennélfogva egy ok.
3Az aratás törvénye az abszolút és totális igazságosság megnyilvánulása. Az élet igazságossága
személytelen, objektív, megvesztegethetetlen. Az élet igazságtalansága abszolúte lehetetlen. Csak

74
az emberek igazságtalanok egymáshoz. Aki az „élet igazságtalanságáról” beszél, az leleplezi, hogy
nem ismeri a Törvényt, öntudatlanul gyalázza a Törvényt. Meglehet, hogy az aratás törvénye ke-
gyetlennek, keménynek, könyörtelennek látszik számunkra. Akkor mi saját magunk cselekedtünk
így elmúlt életekben. Az aratás törvénye kemény a keményhez és kedves a kedveshez. Azonban
semmi sem kibírhatatlan akkor, ha ismered az okát és látod a végét. Az ok a múltban rejtőzik és ez
a rossz vetés. És mi ez a rövid földi létezés az evolúció évmillióihoz képes? Az aratás törvénye
várhat bármeddig. De a vetés muszáj learatni valamikor.

8.8 Az aratás törvénye – a tanárunk az életben

1A vallásos emberek könyörögnek isenhez, hogy „szabadíts meg a rossztól”. De tudják ők mi a
rossz? Úgy vélik, hogy a betegség, a szegénység, a szenvedés, a szégyen az. Ez mutatja az életu-
datlanságukat. Az összes ilyen csak az okozatai a rossznak. Ezeknek a vallásos embereknek hallgat-
niuk kellene a pogány Szókratészre, aki azt mondta, hogy rosszat okozni sokkal nagyobb rossz,
mint elviselni a rosszat.
2A valódi rossz saját vonakodásunk a törvények betartásától. Nem lehetünk tudatlanok felőlük;
ezeket prédikálják „bölcs emberek” minden korban. A cselekedeteinkkel megsértetük a törvénye-
ket ebben az életben és leginkább az elmúlt életekben. Ennek muszáj visszahatni ránk. Minden,
ami történik velünk, az a Törvénynek megfelelően történik. És a Törvény nem rossz.
3Olyan vak az ember, hogy azzal kísérli meg megmagyarázni a rosszat, hogy az életet, isent, más
embert – mindent és mindenkit hibáztat, de sohasem saját magát. Sok ember mondja, hogy nem
hisz isenben vagy az életörvényekben, mert van rossz a világon. „Ha létezne isen, akkor nem en-
gedné meg, hogy ez történjen,” mondják. De az isenek betartják a Törvényt. Nem avatkoznak bele
az aratás törvényének igazságos rendjébe. Tudják, hogy az emberek sosem ébrednének rá a felelős-
ségükre, ha megmentenék őket atól a gyötrelemtől, amit maguknak okoztak. Csak még inkább
vakká válnának a saját tudatlanságukra és egoizmusukra.
4A boldogságot és a sikert természetes jogunknak, a gyötrelmet és a szenvedés az „élet igazságta-
lanságának” tekintjük. Az életet egykor mindenki számára boldogságnak, örömnek és harmóniá-
nak szánták. Hogy ez egyáltalán nem olyan, az egyedül magunknak tulajdonítható. Hajdanában
jártak magasabb lények a földön, hogy tanítsák az embereket a Törvény tiszteletére. De az embe-
rek visszautasítoták a tanulásnak azt a módját. Az a tanítás ellenkezet a mélyen gyökerező, hata-
lomra irányuló akaratukkal. Ezzel az emberek inkább a keserű személyes tapasztaláson keresztüli
tanulás választoták.
5Vannak emberek, akik hallva az aratás törvényéről megkérdőjelezik, hogy képes tanítani minket.
Vetünk az egyik életben és aratunk egy másikban, miközben nem emlékszünk arra, amit vetetünk.
Az igaz, hogy a közvetlen emlékünket a rosszteteinkről elveszítjük egy új inkarnációban, úgyhogy
nem tudjuk megfeleltetni a jelen szenvedéseinket az okaikkal. Mégis tanulunk az aratásunkból.
Azok a szenvedések és sérelmek, amelyeknek az elmúlt életekben voltunk áldozatai, mély nyomo-
kat hagynak az altudatunkban, érzékenyebbé téve minket pontosan ezekre a szenvedésfajtákra. És
ez később abban nyilvánul meg, hogy könnyebben rokonszenvezünk szenvedő emberekkel és csök-
ken a hajlandóságunk ilyen szenvedés okozni mások számára.
6Az aratás törvénye nem önmagában tanít minket. A többi törvényhez alkalmazkodva és velük
kölcsönhatásban tanít és fejleszt minket az aratás törvénye. A sors törvénye gondoskodik arról,
hogy az ember minden fázisban megkapja azt az aratás, amelyik a legjobban használ a fejlődésé-
nek. Minél magasabbra jutot az evolúcióban, annál rosszabb aratásokat bír ki. Gyakran ez az oka
annak, hogy miért halasztódnak a legkeményebb aratások a legmagasabb sádiumokra. Szintén ez
a magyarázata sok fejlet ember szenvedéseinek. Azonban ilyen módon ők gyorsabban törlesztik
az adósságukat. Amikor ez hiánytalanul ki van egyenlítve, csak akkor képes az én továbbmenni az
ötödik természeti birodalomba.

75
 8.9 Rossz vetés
1Az életörvényekkel szembeni minden tévedés az rossz vetés, amelyik rossz aratás eredményez. A
rossz vetés elsősorban a gyűlölet és az egoizmus kinyilvánításai. Nem csak a mások jogainak nyil-
vánvaló megsértései, másoknak okozot látható szenvedések tartoznak ide. Hanem azok is, amikről
a tudatlanságunk miat hisszük azt, hogy senkit sem bántanak. Ide tartozik minden pletyka, min-
den moralizmus, minden kíváncsiság mások privát élete iránt. Nem csak akkor bántunk a gondola-
tainkkal és érzéseinkkel, ha azok nyíltan gyűlöletesek és rosszindulatúak, hanem akkor is, ha ba-
rátságtalan módon tekintünk más emberek hibáira, hiányosságaira, fogyatékosságaira, személyes
gondjaira. „A gondolatot energia követi.” egy hylozoikai axióma. Mindenre kihat, amit a tudatos-
ság észlel. És a vele járó energia eléri védtelen célját.
2A hatalommal visszaélés egy komoly tévedés a szabadság törvényével és az egység törvényével
szemben. Az aratás törvénye hozza rendbe ezt is. A következmény az, hogy tehetetlenül leszel
megalázás és törvénytelenség áldozata. És nagyon hosszú időre elveszíted a lehetőségét a hatalom
gyakorlásának. A tudás hatalom is. A tudással való visszaélés a tudás elvesztését eredményezi. Ha
ebben az életben megkaptad azt a tudás, amelyik az élet talányának legfőbb magyarázatát adja
úgyhogy kipihenheted a keresésed fáradalmait, akkor kötelességed a tudás terjeszteni mások szá-
mára, akik hasonló helyzetben vannak. Különben a tudás elvész számodra a következő életekben.
Az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy sosem lépsz kapcsolatba a tudással a következő életedben.
Ez történhet úgy, hogy az új agyaddal nem fogod fel azt az ismeretet, amit mégis megkapsz és hi-
bátlannak gondolsz.
3Beszélni és cselekedni a saját jobb tudomásod ellenére, a többség mellé állni, amikor felismered,
hogy az hibás, hallgatni, amikor beszélni kell, mindez általános a tömegember korában. Annak a
tudása, hogy ez hibás, teszi a rossz vetés sokkal rosszabbá.
4Az öngyilkosság egy komoly tévedés. Az okozatai jó néhány inkarnációra terjednek, semmilyen
problémát nem old meg (amit meg kell oldani), csak bonyolítja azokat.
5A lehető legrosszabb vetés szenvedés okozni más lényeknek, bosszút állni, a büntető gondviselés
szerepét játszani. Akik azért tesznek rosszat, hogy jöhessen a jó, azok a rossz vetésből várják a jó
aratás. A szenvedés, amit másoknak okozunk, visszafordul ránk tekintet nélkül az indítékainkra.

8.10 Rossz aratás

1Rossz aratás a legtöbb dolog az életben és minden ami nem nevezhető boldogságnak, minden ami
bánt minket és dühít minket és ilyenformán nem csak a nyilvánvaló szerencsétlenségek és szenve-
dések. Az aratás törvénye egyénenként működik, egyedülállóan alkalmazkodik mindenki sajátos-
ságához és körülményeihez. Sajátos módon veszi tekintetbe az egység törvényét és a szabadság
törvényét. Mindenben működik és felhasznál minden kedvező alkalmat, hogy lehetővé tegye szá-
munkra az adósságunk letörlesztését. Minél magasabb a szint ahová érünk, a törvény annál inkább
törődik annak lehetőségeivel, hogy módosuljanak a törvény okozatai, hogy időben szétosztva je-
lenjenek meg, hogy legyen lehetőségünk a jótetre más módokon. Azonban minden vetés le kell
aratni.
2Abba a fajba, nemzetbe és családba születél, amit megérdemeltél. Az iskolatársaid, tanáraid, ké-
sőbb a munkában a kollégáid és főnökeid az aratás törvénye szerintiek lesznek. Ugyanez áll az
életársadra és a barátaidra is. Ha ezek a befolyások úgy működnek, hogy leszállítják a szintedet,
akkor ezek a rossz aratás folyományai; ellenkező esetben a jó aratásé. Mindenfajta szenvedés, hiá-
nyosság, bánat, csalódás, szerencsétlenség, akadályoztatás, elvesztés és így tovább vég nélkül az
rossz aratás, és a hiányzó lehetőségek a tudás és megértés, a tulajdonságok és képességek elsajátí-
tásához szintén rossz aratás.

76
 8.11 Jó vetés
1Jó
vetés súrlódás nélkül alkalmazni az életörvényeket. A természetörvények alkalmazásával az
ember a természet urává válik. Az életörvények alkalmazásával az élet urává fog válni.
2Jó vetés gyakorolni az egységre irányuló akaratot, dolgozni nemes emóciók és tulajdonságok elsa-
játításán, elsajátítani tudás és megértés, törekedni az önmegvalósításra.
3Jó vetés dolgozni a társadalmi bajok megszüntetésén, fokozni a megértés az emberek közöt, ter-
jeszteni az életörvények ismeretét, csökkenteni a szenvedés a világon, oltalmazni a szabadságot
és jogot és a gyengébb ember igaz ügyét.
4Jó vetés szeretetben felnevelni a gyerekeket, hősiesen viselni a szenvedésed, közömbösnek lenni
az emberek rád irányuló gyűlölete iránt és nem gyűlölni őket ezért, semlegesíteni az illuzioniz-
mus, a hazugságokat és a gyűlöletet a közösségben.
5Nagyon jó vetés és a leggyorsabb megszabadulás az egoizmusól és illúzióktól jót cselekedni csak
magáért a jóért, minden személyes előny és hátrány, hála és jó vetés gondolata nélkül és segédkez-
ni a Nagyoknak, akik az evolúcióért dolgoznak, ahelyet, hogy ellenszegülünk Nekik, mint ahogy a
legtöbb ember teszi.
6Jó vetés módszeresen kiművelni az öröm és boldogság érzékét és alapelvként gondolni jót min-
denkiről. Ezzel azt erősítjük, ami a legjobb mindenkiben és mindenki számára könnyebbé teszi élni
az életet.

8.12 Jó aratás
1Az a bizonyítéka tudatlanságunknak az életörvényekről, hogy nem fogjuk fel azt, hogy azok az
előnyök, amit az élet nyújt nekünk, az jó aratás. Azt gondoljuk, hogy azok a természetes jogaink.
Aztán az életet vádoljuk amikor elveszítjük ezeket. A jó aratás nem az életörvényeknek megfele-
lően hasznosítani rossz vetés.
2Egy civilizált nemzetbe, családba születni, ahol az emberek megértenek téged, felnevelkedni sze-
retetben és olyan barátokkal, akik nemesítenek téged, kedvező lehetőségekkel rendelkezni a tudás
gyarapítására és a jó tulajdonságok megszerzésére, ezek mind példák a jó aratásra, amelyhez el-
nyertük a jogot a jó vetéssel előző életekben.
3Jó aratás az egészség, a szépség, az intelligencia, a tehetség, a megértés, a jó barátok, a segítők, a
sikerek: minden, amit az erőfeszítéseink nélkül nyújt az élet nekünk.
4A lehető legjobb aratás a kedvező alkalom a gyors fejlődésre az olyan tapasztalásokon keresztül,
amelyek felébresztik bennünk a magasabb képességeket, például kapcsolat magasan fejlet embe-
rekkel. Egy óra értelmes beszélgetés egy gyerekkel képes megváltoztatni az egész életét.
5Jóaratás nélkül sosem fogjuk megtalálni a boldogságot, bármennyire sokat hajszoljuk azt. Boldo-
gok vagyunk amennyiben boldoggá tetünk másokat.
6A hatalom, dicsőség és jólét csak magasabb sádiumokban jó aratás. Alacsonyabb sádiumokban
az ember a tudatlanságában és tehetetlenségében aligha képes elkerülni azt, hogy rossz célra hasz-
nálja ezeket a csalóka előnyöket és ezáltal vesse az újabb rossz vetés.

8.13 A kollektív felelősségünk

1Az emberiség nem tudja, hogy mi a felelősség és azt a legkevésbé, hogy a kollektív felelősség mit
jelent. Mindannyian közösségeknek vagyunk részei, sokfajta közösségnek: család, baráti körök,
kollégák csoportja, nemzet, emberiség. És minden egyes közösségben egyetemlegesen felelősek va-

77
gyunk egymásért. Senki sem létezhet öncélúan. Az életörvények elsődlegesen a közösségeken ke-
resztül működnek, másodlagosan a közösségek egyénein keresztül.
2Minden élőlényt, akivel kapcsolatba lépünk, csalhatatlanul befolyásolunk. És az aratás törvénye
azonnal működni kezd. Ez része a felelősségünknek. Akiknek nem használtunk azoknak ártotunk.
Így a kapcsolat magával hozza a viszonyt. És ez áll nem csak az emberek közöti kapcsolatainkra,
hanem minden kapcsolatunkra valamennyi élőlénnyel az összes természeti birodalomban: az álla-
tok amelyeket használunk, az élelmiszer amit eszünk, a természeti erőforrások amiket kiaknázunk.
3Ezt nemigen fogjuk fel. És az ötödik természeti birodalomból elmondták nekünk, hogy nincs em-
ber aki képes megérteni az aratás törvényét. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell megpróbálnunk
megérteni azt.
4A legtöbb személyes viszony előre nem látot és átmeneti. Ha az emberek viszont nagyon sokat
jelentenek számunkra, sokat használnak vagy ártanak nekünk, akkor ezek rendszerint olyan viszo-
nyok, amik folytatódnak előző életekből. Így az emberek életről életre egyre inkább összekapcso-
lódnak egymással kölcsönös szereteten és megértésen keresztül a különböző viszonyokban. Ennek
a jelenségnek a célja az, hogy ők a jövőben egy együtes feladatot teljesítő csoportot fognak alkot-
ni.
5A felelősségünk a közösségért a közös vetésben és aratásban, valamint a közös sorsban jelenik
meg. Egyetemlegesen vagyunk felelősek az elnyomó társadalmi rendszerekért és embertelen tör-
vényekért, alkalmatlan vezetőkért, demokráciáért és diktatúráért, háborúkért és forradalmakért.
Az hogy a felelősség megoszlik a többségen nem azt jelenti, hogy kisebb a felelősség a minden
egyesen. „Egy mindenkiért és mindenki egyért” az egyetemes felelősség törvénye. Mindannyian
nyertünk mások kárán. Mindannyian segítetünk leigázni és elbolondítani az emberiséget.

AZ AKTIVÁLÁS TÖRVÉNYE
8.14 Az ember legjellemzőbb tulajdonsága
1A planetáris hierarchia szerint az ember legjellemzőbb tulajdonsága a lusaság! Tekintheted úgy
ezt mint minden rossz gyökerét. Az ember szenvedései annak a következménye, hogy megsérti az
életörvényeket. Ha lenne neki életörvény-ismerete és az élésének képessége, akkor az egész élete
öröm, boldogság, harmónia, szabadság lenne. De az ember túlságosan lusa még gondolkodni is.
Mert ha gondolkozna a dolgon, felismerné, hogy szükséges megszereznie az életismeretet, megér-
tené, hogy majdnem minden tanulnivaló visszamarad számára megtanulni. A törvények mutatják
a tudás szükségességét. Ha nem tudjuk, hogy az élet a szabadságra, az egységre és mindenki fejlő-
désére szánt, akkor bűnt követünk el ezzel a három törvénnyel szemben és a következmény a szen-
vedés, amivel találkozunk. De azok többsége is, akik elsajátítoták ezt a tudás, megelégednek vele
mint egy teóriával, nem igyekeznek az önmegvalósításért és magasabb szintekért. Ez szintén lusa-
ság! Siránkozunk az élet nehézségei miat, amikor senki más nem okolhatunk érte csak magunkat.
Úgy látszik mintha csak a körülmények ereje hajtana minket előre.
2Nem fogjuk fel, hogy a sors törvényének muszáj kényszerítenie minket tapasztalni hogy fejleszt-
hessük a tudatosságunkat, amikor nem ismerjük fel azt, hogy vegyük a saját kezünkbe a fejlődé-
sünket. És a kényszer evolúció sokkal kellemetlenebb mint a tudatosság aktiválása, amit magunk
megtehetünk.

8.15 Az élet aktivitás

1Azélet aktivitás. Az élet mozgás. Az élet energiatermelés. Aktivitás nélkül az evolúció teljesen
megáll. Az egyén azáltal fejlődik, hogy saját maga aktiválja azokat a tudatosságfajtákat, amik a

78
burkaiban vannak. A legfontosabb az a tudatevékenység, amit saját maga indít. Az emberek több-
sége passzív és engedik, hogy külső vibrációk szabják meg a tudatosságukat. Elfogadják mások né-
zeteit, meg sem vizsgálják, hogy milyen tényeken alapulnak. Amikor tanulmányaikat végezték, el-
sajátítotak egy világszemléletet is, és ezt követően elvetnek minden újat, ami nem illik abba bele.
Nem értik, hogy az élet változás, fejlődés, hogy mindig késznek kell lenni a felülvizsgálatra, az új-
raértékelésre, hogy a tudás kimeríthetetlen és hogy minden magyarázat csak átmeneti. Nekifogtak
egy egész életnek erre az inkarnációra.
2Semmi sem jó úgy ahogy van. Mindenki mindenre panaszkodik. De hányan tesznek valamit azért,
hogy javítsanak rajta? Azok is, akik rendelkeznek az életörvények ismeretével és felfogták a közös
felelősség tényét, általában passzívak és közömbösek. Azt kívánják, hogy valaki más tehesse, amit
nekik kell megtenniük. A vallásos emberek beszélnek „az isen akaratáról” és várják, hogy tegye
jóvá isen amit elrontotunk. Ez egyenértékű egy teljesen téves felfogással Krisztusról, aki mindig
megkövetelte a teljes erőfeszítés és felelősséget az egyéntől.

8.16 Az aktiválás törvénye

1Az aktiválás törvénye kimondja, hogy minden tudat-kifejeződés aktivitás valamilyen anyagban.
Ez a kifejeződés egy okká válik, aminek elkerülhetetlen okozata van. Tehát minden, amit a tudatos-
ság fgyel, arra hatással van valamilyen módon.
2Minden tudatartalom valamilyen formát ölt. Minden amire törekszel vagy amit tenni akarsz, bir-
tokolsz vagy megvalósítasz, először a tudatod tartalma kell hogy legyen. Minden amire vágysz a
tied lesz valamikor (habár ritkán pontosan úgy ahogy gondoltad!). Minden amit kapsz arra egyszer
vágytál.
3Az aktiválás törvényét kísérő törvény az ismétlés vagy megerősítés törvénye. Az aktív tudatosság
megerősödik az ismétléssel. A gondolat minden egyes ismétléssel egyre aktívabbá válik, egyre erő-
sebben bevésődik a memóriádba, az altudatod egyre erősebb tényezőjévé válik, egyre intenzívebbé
az érzésedben és képzeletedben. Tehát minden ismétléssel a tudat tartalma erősödik, úgy, hogy az
egyre könnyebben feleleveníthetővé válik. Az ismétléssel ez a hajlam automatizálódik. Végezetül a
gondolat vagy emóció automatikusan fejeződik ki.

8.17 Az aktiválás törvénye és a szabad akarat

1A tudat-kifejeződéseink gondolatok, vágyak, érzések és képzeletek. Ezek lehetnek jobban vagy ke-
vésbé aktiválva, több vagy kevesebb „akaratal rendelkezhetnek”. Általuk döntjük el, hogy boldo-
gok vagy boldogtalanok leszünk. Létrehozzák a lenyomatukat a jelenlegi életünkben és meghatá-
rozzák az eljövendő valamennyi életünket. Ezek erőssé vagy gyengévé tesznek minket. És a négy
közül a gondolat a legfontosabb, mivel vele irányítjuk a másik hármat. Tehát a gondolat a hatalom
a jóra és a rosszra, a legnagyobb hatalom és az a hatalom, amely meghatározza a sorsunkat.
2A nagy kérdés az: ki irányítja a gondolatainkat? A válasz: mi magunk nagyon kevéssé. A gondo-
latok és az érzések úgy jönnek és mennek, ahogy nekik tetszik. Külső ösztönzések – amiket olvas-
tunk, látunk vagy hallotunk – lerántanak minket olyan tudatállapotokba, amelyek az elért, igazi
szintünk alat fekszenek; állapotokba, amelyek irtózással töltenek el, és amelyek megakadályozzák
az önmegvalósításunkat. Az emlékekben és az asszociációkban fájó múltbeli tapasztalatok éreztetik
magukat ismét. Végül az ember felfogja azt, hogy szükséges a tudatosság irányítása.
3A gondolkodás irányítása az élet irányítása. A gondolkodásának irányításával az ember a saját
sorsa meserévé válik. Az aktiválás módszere e cél elérésének a szisztematikus módja. A módszer
általános és egyéni. Általános, mert a gondolat és az emóció és az ezeknek megfelelő akaratfajták
aktiválásának törvényei univerzálisak és egy univerzális módszert sok ember képes alkalmazni.

79
Egyéni, mert emellet mindenkinek muszáj – az önmegvalósítás törvényének értelmében – megta-
lálnia a saját útját, kialakítania a sajátosságának megfelelő módszert.
4A szabad akarat sok ember számára megoldatlan probléma. A megoldás annak megértésén múlik,
hogy minden tudatos választás az indítékok határoznak meg, és a legerősebb indíték dönt. Sok kü-
lönböző indítékkal rendelkezünk, és ezek leggyakrabban összeütközésben vannak egymással. Van-
nak önző indítékaink és aránylag önzetlen indítékaink. Vannak magasabb indítékaink és alacso-
nyabb indítékaink. Vannak rövid ideig tartó indítékaink, amelyek az élvezetek iránti vágyon ala-
pulnak, és vannak hosszú ideig tartó indítékaink, amelyek az életünk célja felé irányulnak. Sok in-
díték bújik meg az altudatban. Ezek az indítékok a félelem, a szégyen és a bűnösség, amelyet gyer-
mekkorban kényszerítet ránk egy téves – gyakran kereszténynek nevezet – nevelés. A kérdés,
hogy lehet-e szabad akaratunk vagy nem, tehát tulajdonképpen az a kérdés, hogy képesek va-
gyunk-e tudatosan irányítani az indítékainkat vagy nem.
5Képesek vagyunk. Az aktiválás törvénye azt tanítja nekünk, hogy bármelyik tudatartalmat képe-
sek vagyunk erősíteni. Minden azon múlik, hogy milyen erősen fgyelünk rá, milyen gyakran mű-
veljük azt tudatosan. Az aktiválás módszere tanítja nekünk hogy tegyük ezt. A helyes módszert
használva bármilyen önválasztot indítékot képesek vagyunk felerősíteni annyira, hogy ez váljon a
legerősebb indítékká. Csak így fogjuk elérni az akarat szabadságát. Csak az ilyen önindítot aktivi-
tással szabadíthatjuk fel magunkat minden olyan belső kényszertől való automatikus függőségtől,
amely akadályozza a törekvésünket az önmegvalósításra.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Eight of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright
© 2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

80
 KILENC

9.1 Mit jelent az evolúció az ember számára?

1A hylozoikában az evolúciót a lehető legszélesebb perspektívában tanulmányozzuk: úgy, mint a
kozmikus megnyilvánulás folyamatának része. Ez szükséges ahhoz, hogy helyes képünk legyen a
céljáról. De nem szabad megfeledkeznünk ennek az emberi oldaláról. Ahhoz, hogy a hylozoikának
gyakorlati értéke legyen számunkra, képesnek kell lennie segíteni minket abban, hogy mos, ebben
a létezésben éljünk egy jobb és gazdagabb életet. Ez és a következő fejezet elmagyarázza ezért az
ember énfejlődésének soron következő lehetőségeit.
2Nagy általánosságban mondható, hogy az ember azonos mértékben fejlődik azzal, ahogy erősíti,
építi és aktiválja az emberi birodalomhoz tartozó összes pozitív tulajdonságot. Negatív (vagy rosz-
szabb) tulajdonságok végső soron azon múlnak, hogy az ellentétes pozitívak nem aktiválódtak még
uralkodó erővé: gyávaság lehetséges, mert a bátorság fejletlen, a gyűlölet születik a szeretet hiá-
nyából sb. Amikor minden pozitív tulajdonság emberileg tökéletessé vált, az egyén valójában to-
vábbment az ötödik természeti birodalomba.
3Valójában az, hogy az ember a magasabb szintekre fejlődik, elsősorban nem azt jelenti, hogy
olyan „ezoterikai” vagy misztikus tulajdonságokat hódít meg, amely felfoghatatlan a legtöbb em-
ber számára. Az evolúció mindenek előt azt jelenti, hogy az ember erősíti az összes pozitív tulaj-
donságot, amelyik valamilyen mértékben már van neki. Az ember viszonylag bátor, kitartó, meg-
bízható, önzetlen, hálás, meggondolt, becsületes és így tovább. Ugyanakkor viszonylag gyáva, be-
letörődő, megbízhatatlan, önző, hálátlan, meggondolatlan és becselen. A két legalacsonyabb sádi-
umban a negatív tulajdonságok erősebbek mint a pozitívak. A kultúra sádiumában a pozitív tulaj-
donságok lassan kezdik uralni a negatívakat. Az eszményiesség sádiumában a negatív tulajdonsá-
gok teljesen legyőzöté válnak.
4Az evolúció az a folyamat, amelyikben az időnként megjelenő tudatfölöti válik állandó éber tuda-
tossággá. A határ az éber tudatosság és a tudatfölöti közöt mindig egyéni és az egyén fejlődésé-
nek szintje, aratása és önaktiválása szabja meg. Napjainkban a legtöbb emberben ez a tudatfölöti
elsősorban emócionális (48:2,3) és mentális (47:4,5). A legfontosabb aktiválandó területek ezért a
következő magasabb emócionalitás (48:3), az egységet elősegítő pozitív érzések, és a következő
magasabb mentalitás (47:5), a perspektíva-gondolkodás, a józan ész.
5Az evolúció önmegvalósítás a fzikai világban. Az ember, a fzikai éber tudatos én, a monád tuda-
tossága a fzikai agyban, ami a saját munkájával nyer nemesebb tulajdonságokat, mélyebb megér-
tés, szélesebb képességet, nagyobb energiát. Mindennek egyértelműen kell kifejeződnie a fzikai
világban és a kölcsönös kapcsolatokban másokkal. A privát belső szférában történő tapasztalatok
és eredmények bármilyen meggyőzően mutatkozhatnak az egyén számára. De ha ezek nem ered-
ményezik az egyén jobb hozzájárulását a fzikaiban, a másokat is jobban segítővé válását, akkor
nagy a kockázata annak, hogy a „spirituális tapasztalatai” csak önámítások.
6Az egyén számára az evolúció a problémák megoldásának egy fokozatosan táguló képességét je-
lenti. Az élet egy vég nélküli sorozata azoknak a problémáknak és feladatoknak, amelyeket az em-
bernek meg kell oldania. Nincs olyan szint, ahol a problémák megszűnnek, nincs olyan szint, ahol
az ember nyugvópontra jut, mivel akkor az evolúció megállna. Az élet problémái objektívek. Ezek
hatással vannak az emberre tekintet nélkül az ember saját életfeladatáról alkotot szubjektív, hibás
elképzelésére, a mindig egyoldalú érdeklődéseire, szűk hozzáállásaira. Ilyen egyoldalú nézetek
mindig tartalmaznak vakfoltokat az ítélőképességében vagy kétbalkezességet. Amikor az ember el-
mulaszt elsajátítani fontos tulajdonságokat és képességeket vagy a szemhunyás választja a realitá-
sok fölöt, akkor a sors törvénye olyan helyzetekbe helyezi őt, ahol rákényszerül fejleszteni az ép-
pen elhanyagolt (és lenézet!) tulajdonságokat és képességeket.

81
7Az evolúció az önaktivitás magasabb fokára vezető folyamat. Alacsonyabb sádiumokban – ahol
még a többség van – az ember túlnyomórészt a környezetéből jöt benyomásoknak és az altudatá-
ból jöt impulzusoknak egy passzív terméke. A „közvélemény” masszív telepatikus nyomásának és
a burkai automatikus reakcióinak a szolgája. Az önaktiválás azt jelenti, hogy az emberi monád
megtanul egyre önállóbban érezni és gondolkodni. Ezzel az ember megteszi az első lépéseket a
burkok tudatosságának meserévé válása felé, így végül képes lesz saját maga eldönteni mit fog
érezni vagy gondolni.
8Az evolúció egy folytonos megszabadulás az illúzióktól és fkcióktól. Az intellektuális fkciók elve-
szítik a hatalmukat, amint az ember tanulmányozza az ezoterikai valóságismeretet és végső soron
megtanulja hogyan számolja fel azt a megrögzöt szokását, hogy összekeveri a véleményeket a té-
nyekkel, az elvont elméleteket a megfogható valósággal, a spekulációt a tudással. Az illúziók nehe-
zebben hozzáférhetők. Ezek emócionális értékelések, amelyek eltérítenek a céltól, ellenkeznek a
szabadság és az egység törvényével. Az ezoterikai tanítók egyértelművé teték, hogy a megszaba-
dulás az illúzióktól leghatásosabban az önzetlen szolgálat által érhető el.
9Az evolúció megvalósítás. Igaz, hogy a tudatosság evolúciójáról beszélünk. De az evolúció ugyan-
úgy vonatkozik az erő- vagy a mozgásaspektusra. A tudatosság nem fejlődhet pusztán az érzékelés
és megértés magasabb fokára. A tudatosságnak muszáj megtanulnia használni az egyre magasabb
energiákat, meghódítania az ezeknek megfelelő akaratokat és készségeket is. Mi a haszna a min-
dentudásnak mindenhatóság nélkül? A hylozoika szerint az ember csak olyan mértékben fejlődik,
ahogy megvalósít, azaz: növeli a cselekvőkészségét. A fzikai világ a legfontosabb világ. Ez az a vi-
lág ahol az ember a fejletségének a szintjét mások szolgálatával, segítésével, felemelésével bizo-
nyítja.
10A megszokot emberi mértékkel az evolúció egy roppant lassú folyamat. Inkarnációk százai múl-
hatnak el fgyelemre méltó haladás nélkül. Ez főleg két tényezőnek köszönhető: a taszító emócio-
nalitás és a passzív mentalitás. Vagy egyszerűen szólva: a gyűlölet és az osobaság. Amikor az em-
ber tudatosan kezd törekedni a tökéletesedésre, akkor a fejlődése is sebességet fog váltani. Az akti-
válás módszere adja neki azokat az eszközöket, amiket majd használnia kell.

9.2 Szükség van az egyensúlyra

1Az evolúciónak az ember különféle tudatosság- és energiafajtái közöti jobb és nem rosszabb
egyensúlyt kell eredményeznie. Az ember a fzikai, emócionális és mentális természetnek egy tel-
jessége. Ha el akarja érni az emberi birodalomban a célját, a potenciális kauzális természetének
(47:2,3) az aktiválását, akkor a fzikai, emócionális és mentális képességeinek a legmagasabb fokát
kell elérnie: fzikai egészség és vitalitás, emócionális szeretet és mentális intelligencia. Ha elhanya-
golják bármelyiket ezen élet-megnyilvánulások közül, akkor az ember elveszít egy szükséges fel-
hajtóerőt; és ha bármelyiket elnyomják, az azt jelenti, hogy az energiák bezáródnak a burkokba és
így gátolják a lefelé áramló éltető kauzális energiákat.
2A fzikai szervezetnek meg kell kapnia amire szüksége van. Tesgyakorlás, friss levegő, pihenés,
mentesség a hajszától és megszakadásól, rendszeres és elégséges alvás (a lehető legtöbbet a sza-
badban) nagymértékben fontos minden „szellemi” munkás számára.
3Az étrend jelentőségét gyakran eltúlozzák a spirituális keresők, akik még nem jutotak el a pers-
pektíva-gondolkodás kiegyensúlyozot látásmódjához. Mindenkinek azt az ételt kell ennie, amelyik
a leghatékonyabbá teszi őt a fzikai világban. Az a fzikai szervezet, amit mindenki örököl, külön-
bözik minden többitől és ezért egyéni bánásmódot igényel.
4A misztikus hiányzó érdeklődése a magasabb mentális aktiválás (47:5) iránt és az egyoldalú intel-
lektualisának a húzódozása a magasabb emócionalitás (48:3) művelésétől egyformán nagy téve-
dés. A misztikus gyakran híján van a józan észnek. A „felfedezései” értelmezésével eljuthat a tiszta

82
abszurditásig: „Én vagyok a kozmikus Krisztus”, „a világ csak az elménkben létezik” sb. Az intel-
lektualisa gyakran végzi a negatív emócionalitásban, abban az állandó bosszúság és lekicsinylés
állapotában, amit magát másokkal való szembeállítása eredményez. Ezáltal megronthatja a kivá-
lóbb intellektusát életellenes célok hajszolásával.
5Manapság sok spirituális kereső van annak a téves szemléletnek a csapdájában, hogy az ember
magasabb tudatosságot ér el azzal, ha rosszul bánik az úgynevezet alacsonyabb természetével.
6Igaz, hogy valamikor a jövőben „ki fogjuk nőni” az összes mentalitás alati tudatosságot. De ez
csak akkor lesz így, amikor objektív öntudatossággal leszünk képesek ténykedni a kauzális bur-
kunkban és akkor teljesen természetesen elveszítünk minden érdeklődés az emócionalitás iránt.
Ha úgy hisszük, hogy elérjük a magasabb tudatosságot az alacsonyabb megvonásával, akkor össze-
keverjük az okot és az okozatot. A gyerek nem lesz felnőt a játék gátlásával, hanem csak fékezni
fogja a növekedésében. Éppen a játékkal lesz képes megérni és ennek következtében tovább fogja
adni játékait tesvéreinek. Nem az emóciók és az ösztönök, a természetes játékosságunk elnyomá-
sával érjük el a magasabb erőket, hanem azok fokozatos nemesítésével az ideális felé.

9.3 A rossz problémája

1Ateológia, a flozófa és az okkultizmus eltérő módokon próbálta megoldani a rossz problémáját.
Három példa erre:
2Az ember bűnben születik és az örök pokolra van szánva, ha nem fogad el egy bizonyos vallás. A
rossz egy illúzió, ami csak addig létezik, amíg hiszünk benne. A rossz egy örökérvényű elv a léte-
zésben, ami szükséges a jó létezéséhez.
3A hylozoika szerint a rossz egy borzalmas realitás a bolygónkon és minden élőlény jogának a
megsértéséből áll. A rossz már megnyilvánul a növényi élet élősködésében és az állati élet ragado-
zó ösztönében. Az emberi birodalomban a rossz sokkal jobban fejlet és nem csak a türelmetlenség-
ben, zsarnokságban, kizsákmányolásban, öldöklésben sb. jelenik meg, hanem a jól szervezet és in-
telligens szembenállásban is minden alapvető életismeretel.
4Legmélyebb értelemben a rossz az egyénnek a képtelensége arra, hogy észlelje az összes többi
életel való egységét. Képtelensége a szánalomra és a beleélésre. Képtelensége annak megértésére,
hogy minden lény egy egyedi sajátosság, akinek természetes joga van fejlődni, szabadnak lenni és
törekedni a boldogságra. A gyűlölet, az elutasítás és a lenézés akkor keletkezik, amikor egy ember
egy másik embernek a (valós vagy képzelt) negatív jellemvonásaira összpontosít és átsiklik azokon
a pozitív jellemvonásokon, amik mindig léteznek mindenkiben.
5A gyűlölet akkor is létrejön, amikor egy emócionálisan negatív személyt emlékezteti valami a sa-
ját kicsinységére, például akár egy találkozás egy magasabb sádiumban lévő személlyel.
6Az irigység és az alsóbbrendűség érzése azok iránt, akik egy magasabb sádiumban vagy jómód-
ban vannak, egy erős hajtóereje a gyűlöletnek napjainkban. Teljes politikai ideológiák alakultak ki
az ilyen illúziók ésszerűsítéseként.
7A szenvedés csak a fzikai és az emócionális világban létezik és e világoknak is csupán a három
legalacsonyabb molekulafajtáiban (49:5-7 és 48:5-7). Csak a fzikai szenvedés orvosolhatatlan: fáj-
dalom, öregség, betegség, halál. Az emócionális szenvedés mindig orvosolható azzal a határozot
akaratal történő cselekvés által, amely elutasítja a szenvedés, elutasítja azt, hogy fgyelmet fordít-
sunk bármi olyanra, amelyről úgy hisszük, hogy szenvedés okoz. Ez feltételezi a tudatosságunk el-
lenőrzésének képességét. Ez a képesség képezhető.
8A rossz és a szenvedés evolúciós problémák. Alacsonyabb sádiumokban elkerülhetetlenek, mivel
az embernek nincs tudomása az életörvényekről és képtelen alkalmazni azokat. Magasabb sádiu-
mokban az ember megtanul az életörvényeknek megfelelően ténykedni és ezáltal több jót vet,

83
mint rosszat. De még kínozza az a szenvedés, amelyik egy régi rossz vetésnek a következménye.
Mielőt a monád átmehetne az ötödik természeti birodalomba, muszáj érvénytelenítenie minden
rossz vetését, amit az emberi birodalomban vetet, vagy a rossz vetés következményének learatásá-
val, vagy önkéntes jótetel (a magasabb sádiumok módszere). Az ötödik természeti birodalomban
és az egyre magasabb iseni birodalmakban nincsen rossz és nincs olyan szenvedés, ami az egyéni
és a csoportos egoizmusnak tulajdonítható.
9A jó és a rossz nagyjából megegyezik azzal, ami segíti és akadályozza az evolúciót és az egységet.
Mivel emberek a fejlődés sok különböző szintjein találhatóak, így ami az egyik egyénnek rossz az
nem szükségszerű, hogy a másiknak is rossz legyen. Egy példa rá: Az önérvényesítés szükséges és
egy jó dolog a barbarizmus alacsonyabb szintjein azért, hogy erősödjön a gyenge korai egyéniség.
Magasabb sádiumokban, amikor az ember elsajátítota az önbizalmat, valamint az önhatározotsá-
got, akkor az önérvényesítés rosszá válik és gátolja az expanzióját a csoportos tudatosságba. Az
egyén számára rossz minden alacsonyabb szint, amin túlhaladt az evolúcióban. Különösen rossz az
a szint, amit éppen elhagyot és még vonzza őt lefelé. Jó minden magasabb szint, amit még nem
hódítot meg. Különösen jó az a szint, amelyiket éppen meghódít, az ő konkrét ideálja, ami vonzza
őt felfelé. Ez mutatja azt, hogy a jó és a rossz relatív. Azonban minden egyes szinten a jó és a rossz
abszolút a szembenállásukban. Így kell ennek lennie, hogy az ember ne a helyes és helytelen káo-
szába jusson.

9.4 Az élettörvények az evolúcióban

1Alacsonyabb sádiumokban az evolúció öntudatlanul és automatikusan történik. Magasabb sádiu-
mokban az életörvények alkalmazásával az ember eredményesen dolgozhat az evolúciójáért. Mind
a hét életörvény állandóan együtműködik az ember evolúciójában. Ezek azonban nagyon eltérő
módokon működnek. Három életörvény – a fejlődés, a sors és az aratás törvénye – az inkarnációk
hosszú során működik anélkül, hogy az ember képes lenne közvetlenül befolyásolni ezeket az oko-
zataikban. Ezek határozzák meg az egyes inkarnációk alapvető feltételeit. Azonban a minden fejlő-
dési szinten meglévő, a sors és aratás által megszabot, elkerülhetetlen korlátok közöt, az ember
gyakran képes eredményesen és célirányosan alkalmazni a többi négy törvényt – a szabadság, az
egység, az én és az aktiválás törvényét. Ezáltal képes közvetve hatni a többi törvényre is. Ez a
négy törvény tehát evolúciós szempontból a legfontosabb törvény az ember számára.
2Az aratás törvényének egy hibás értelmezése az, hogy minden, amivel találkozunk az életben az
csak aratás (úgynevezet karma). A szabadság törvénye kizárja az úgynevezet vak végzet lehető-
ségét. Kilenvenkilenc százalék eshetőségünk van változtatni a látszólag elkerülhetetlen sorsunkon.
De ahhoz, hogy így történjen, pozitívan kell hozzáállnunk az élethez, be kell látnunk, hogy van ha-
talmunk felülkerekedni a látszólag leküzdhetetlen akadályokon.
3Az aratás törvényének célirányossága megérteti velünk az életet, tiszteletben tartatja az egységet
azáltal, hogy a legnyilvánvalóbb módon mutatja meg nekünk annak következményét, hogy lábbal
tiportuk az egységet. Ha így állunk hozzá, akkor a szenvedéseket és szerencsétlenségeket higgad-
tan és pozitív módon leszünk képesek elviselni, olyan megpróbáltatásoknak tekintjük azokat, ame-
lyeken azért kell keresztülmennünk, hogy belső erőt és állóképességet, szükséges tulajdonságokat
és képességeket nyerjünk.
4Általában az aratás negatív módon fogadjuk. Ezzel rontjuk az aratás okozatát és vetjük az újabb
rossz vetés. Igaz, hogy az emberi szenvedés önokozta szenvedés, de a szenvedéseinek csak tizede
ami rossz aratás. A maradék kilenc tizedet annak rovására kell írni, hogy az ember negatívan áll
hozzá a rossz aratásához: szomorúsággal, aggódással, félelemmel, lehangoltsággal, bánatal, gyűlö-
letel, bosszúvággyal sb. A képzelet felnagyítja és a képzelet okozza nekünk, hogy többszörösen
újra átéljük a szenvedés. A kultúra sádiumában az ember ráeszmél arra, hogy muszáj megtanul-
nia irányítani a tudatosságát, tudatosan ellenőrzés alat tartania a gondolatait, az érzéseit és a kép-

84
zeletét. Ezzel felfedezte a leghatékonyabb fegyvert a szenvedés elleni háborújában. Ezt használva
képes megtanulni felülkerekedni a legeslegtöbb szenvedésén.

9.5 Pozitív emócionalitás létrehozása

1Már az emberalati birodalmakban sikerült a monádnak elsajátítania egy alaphajlamot. Ez vagy
vonzó (pozitív) vagy taszító (negatív). Egy vonzó alaphajlammal a monád ösztönösen alkalmaz-
kodni törekszik a körülöte lévő lényekhez, mert – jóllehet homályosan – érzékeli az elkerülhetet-
len egységét velük. Egy taszító alaphajlammal a monád érvényesülni törekszik az őt körülvevő
életel szemben, kihasználni azt és uralni azt. Az emberi birodalomban a két alaphajlam továbbfej-
lődik szereteté és gyűlöleté, az egységre irányuló akaratá és a hatalomra irányuló akaratá.
Azoknak az emberi monádoknak, akiknek taszító hajlamunk van, le kell győzniük azt, kicserélve
azt a vonzó hajlammal, mielőt elérhetik az eszményiesség sádiumát. Ez gigantikus munkát köve-
tel, különösen mivel a bolygónkon lévő emberiség többsége taszító hajlamra tet szert. Nem köny-
nyű a kisebbségnek azon munkálkodni, hogy a vonzerőt erősítse vagy megszerezze, amikor a kör-
nyezetük az egyéni vagy kollektív negativitásával (befolyásolva őket telepatikusan is) ellenszegül
ennek a törekvésnek. A taszítás a legsúlyosabb akadálya az evolúciónak a bolygónkon, kollektívan
és egyénileg.
2Ezértvilágos, hogy a vonzerőért – egységért, szeretetért, megértésért, tesvériségért, együtmű-
ködésért – dolgozni a legfontosabb evolúciós munka, amit az egyén vagy kollektíva képes végezni.
E munkának a szükséges alapja az egyén törekvése egy pozitív hozzáállásra az élet iránt.
3A hozzáállásunk mindenhez az életben, más emberekhez és magunkhoz vagy negatív, vagy pozi-
tív.
4A negatív hozzáállás (hagyományosan „rossznak” nevezik) magában foglal mindent, ami a sza-
badság, az egység, az önmegvalósítás és az önaktiválás törvényével szembeszegül. Ehhez tartozik
minden olyan tendencia, amely megnyirbálja az ember jogát, hogy úgy élje az életét, ahogy jónak
látja (olyan mértékben, ahogy nem sérti mások jogát ugyanehhez). Ehhez tartozik az összes mora-
lisa követelés bizonyos életmódokra vagy konvenciók betartására, minden akadályozása a tudás
iránti törekvésnek, minden korlátozása az emberek igyekezetének magasabb szintekre, az összes
diktatórikus, totalitárius és tekintélyelvű tendencia (a mások jogainak megsértőivel szembeni szük-
séges mértékű ténykedés kivételével), minden ami arra halad, hogy belenevelje az emberbe a félel-
met, a pesszimizmus, az elbátortalanodás és a céltalanság vagy az abszurditás érzését (milliónyi
példa rá a modern művészetben), mindenfajta babona, rágalom és tolakodás más emberek privát
életébe, minden gyanakvás és kicsinyesség. Alapjában véve: minden megítélés és moralizálás.
5A pozitív hozzáállás (hagyományosan „jónak” nevezik) magában foglal mindent, ami harmóniá-
ban működik a négy fent említet életörvénnyel. A pozitív hozzáállás igyekszik minden emberi-
nek a szerető megértésére, igyekszik látni a legjobbat mindenkiben és a rossz oldalt mint egy elv-
ként akarja fgyelmen kívül hagyni. Tartózkodik a megítélésől és a moralizálásól, mivel mélyeb-
ben látja és tudja, hogy a hiányosságok mindig általánosan emberiek, hogy csak azt látjuk ameny-
nyivel rendelkezünk magunkban, hogy az aki más megítél csak magát ítéli meg. Mivel mindent
félre lehet érteni, ezért it el kell mondani, hogy a pozitív hozzáállás nem foglalja magába a semle-
gességet vagy a gyengeséget a jogok megsértéseivel szemben. A pozitív ember mindent elkövet,
hogy megakadályozza a gyűlöletet, a hazugságot és erőszakot, elszántan közbelép a sértet oldalán,
de próbálja ugyanakkor megérteni és nem megítélni a sértőt – ehhez a hozzáálláshoz szükséges a
megkülönböztető képesség a dolgok és az ember, a hiba és a hibázó közöt. A pozitív hozzáállás az
élethez a bizalmon az életben és a bizalmon az énben alapul és ösztönöz mindent elkövetni azért,
hogy belecsepegtesse ugyanezt a szellemiséget másokba. Kiemelni és megmutatni akarja az embe-
reknek a roppant lehetőségeiket, mindazt, ami erőt, bátorságot és örömet ad nekünk; segít enyhíte-
ni a begyökerezet tendenciánkat az akadályok és sikertelenségek általi hipnotizálódáshoz.

85
6Nem tudjuk túlzásba vinni a munkát a pozitivitás növelésében magunkban és másokban. Néhány
tanács arra, hogyan dolgozzunk.
7Boldogság. Minden ember törekszik a boldogságra. Az ősi bölcsesség azt mondja nekünk, hogy a
boldogság eljön hozzánk, amikor abbahagyjuk annak vadászatát a magunk számára, amikor azért
élünk, hogy másokat boldoggá tegyünk. A boldogság nem a külső dolgokban és a körülményekben
található, hanem a belső megelégedésben. Olyan mértékben válunk boldoggá, amilyen mértékben
megszabadítjuk magunkat az elégedetlenségünktől, irigységünktől, másoktól és az életől való kö-
veteléseinktől.
8Fogadd el az elkerülhetetlent! Bizonyos dolgokat uralunk, a legtöbb dolgot nem. Haszontalan a pa-
naszkodás az elkerülhetetlenre, a bánkódás, az ellenállás, a másra vágyás. A hiábavaló vágyak el-
lopják az akaratot, az erőt, ami nekünk annyira szükséges ahhoz, hogy pozitív hozzájárulás te-
gyünk ot, ahol valóban tehetünk.
9Szenvedés. A szenvedés elkerülhetetlen amíg emberek vagyunk. Mint egy elvként, kivétel nélkül, a
szenvedő ember iránti rokonszenvünket vagy ellenszenvünket nem tekintve, próbáljunk segíteni
bármikor és bárhol, ahol tudunk. A szenvedés alapjában véve mindig önokozot az életörvények-
kel szembeni bűnözések által. Az életörvények félreértése azonban a segítségtől tartózkodás,
mentségként a „szenvedő ember karmájára” hivatkozva. Mert amikor szenvedésen próbálunk eny-
híteni, akkor az életörvények közvetítői vagyunk.
10Támadások. Amikor minket más emberek támadnak, amikor minket kritizálnak vagy hibáztatnak,
akkor százból kilencvenkilenc esetben taszítással fogadjuk a taszítás: vagy erőszakosan és megto-
roljuk a megfelelő sértéssel, vagy levertségre hajlamosan és önsajnálatba süppedünk. Azonban van
egy harmadik módszer, amelyik pozitív, konsruktív és evolúciós mindkét félre vonatkozóan: a
személytelen részvét. Ezt használva a következő szellemben fgyelünk a kritikára: „Tanulhatok eb-
ből valamit, bármennyire túlméretezet és eltorzult ez. Megismerhetem azt, amit másik személy
gondol a hiányosságaimról, ami segíthet nekem leküzdeni azokat. Tanulok valamit az ember ter-
mészetéről és funkcióiról. Edzem magam a sérthetetlenség erényében.” És leginkább: „A legjobbat
teszem ezzel a személlyel kapcsolatban azzal, hogy nyugalommal fogadom a haragot, ezért később
nem tud más tenni, mint sajnálja az ügyet, így ismét barátokká válhatunk.” Felelősek vagyunk
egymásért. Ha a barátságtalanságot barátságtalansággal fogadjuk, akkor biztosan hozzásegítjük a
másik személy megrekedését egy negatív és kellemetlen állapotban.
11Félelem a kudarcól, ami komoly akadálya az evolúciónak. A tévedésől való félelmünk miat túl-
ságosan gyakran elmulasztjuk megcselekedni, megtenni amit tudnánk. A hylozoika adja nekünk
annak elméleti megértését, hogy az ember egy nagyon tökéletlen lény, mivel még fejlődik. De így
vagy úgy még abba kapaszkodunk, amit (szítva a kereszténység azon igénye által, hogy az ember
tökéletes) az életellenes moralizmus mond, hogy „tökéletes, aki nem követ el szembeszökő tévedé-
seket”. Ennek a nézetnek az abszurditása nyilvánvalóvá válik abból, hogy természetesen „nem té-
ved” az a passzív egyén, aki ölbe tet kézzel ül, amikor a rossz létrejön. Az aratás törvénye alapján
azonban a passzivitásnak és a mulasztásnak megvan a maga következménye és nem a legenyhébb.
Egyik módja e természetellenes passzivizmus lerázásának azt mondani magunknak, újra és újra
hogy: „Ami értéket adok magamnak, az nem az úgynevezet kudarcaimnak, hanem az őszinte kí-
sérleteimtől és a folyamatos előre igyekezetemnek tulajdonítható.”
12Ne siess vádolni másokat a problémákért! Inkább keresd az okokat magadban, ha egyáltalán ke-
resned kell őket! Ne légy res cselekedni! Tedd mindjárt!
13Bizalom az énben. Általában túlságosan függünk atól, hogy mások milyennek látnak és értékel-
nek minket. Ennek ereje hatására igyekszünk mások kedvében járni és belső kényszerünk van arra,
hogy mások előt igazoljuk a cselekedeteinket. Erősítenünk kell a bizalmunkat saját magunkban. Jó
kezdet az elvi tartózkodás atól, hogy másoknak bepillantás nyújtsunk a magánéletünkbe, hogy
megmagyarázzuk a hajtóerőket a privát álláspontunkról sb. Ez egy olyan jog, amit engedélyez ne-

86
künk a szabadság törvénye. Ez egy olyan módszer, ami az evolúció oldalán is dolgozik, mivel ez
egy erőszakmentes módja az általános pletykálkodás és kíváncsiskodás hatékony elhárításának.
14Hála.Minden nap elmélkednünk kell néhány percet, milyen roppant sok mindenünk van, amiért
hálásnak kellene lennünk, mennyi jóindulat, kedvező alkalom, lehetőség van, amit az élet engedé-
lyez nekünk majdnem minden pillanatban, hogyan használhatnánk jobban ezeket az élet szolgála-
tában és rendezhetnénk azáltal adósságunkat. Motó: „Légy hálás mindenért!”.

9.6 Aktiválás
1A létezés három aspektusának tantétele alapvető a hylozoikában. A kezdőket meghökkenti az az
idea, hogy mindennek van tudataspektusa. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy min-
dennek van egy erő- vagy energiaaspektusa is. Nem elegendő a magasabb tudatosságfajtákat fej-
leszteni, egyre többet érzékelni és érteni. Pontosan egyenértékűen fontos az akarat és a képesség
magasabb fajtáinak, a cselekvőkészség magasabb fajtáinak a fejlesztése. Csak ezzel leszel képes
megvalósítani azt, amit megértetél. A megvalósítás a mozgás- vagy erőaspektusban van.
2Napjainkban egyre több ember jut annak belátására, hogy az élet értelme nem az anyagaspektus
értékeiben (a nyereséghajhászó társadalom), hanem a tudataspektus értékeiben van. Talán elkerül-
hetetlen, hogy ez a növekvő mozgalom egy „új korért” egyoldalúan a „magasabb tudatosság” mint
önmagában egy cél felé irányuljon, miután a legtöbb ember a miszticizmusban végzi és törekedni
kezd „spirituális tapasztalatokra”. A misztikus úgy gondolja, hogy az eksztatikus állapotok a végső
cél és amikor eléri azokat akkor „egyesült isennel”. Ezzel szemben az ezoterikus „csupán kezdet-
nek” tekinti ezeket a tapasztalatokat.
3Az ezoterikus tudja, hogy e tudatosság aktiválásának muszáj megnyilvánulási lehetőséget adni a
fzikai világban úgyszintén. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fzikai életben, a fzikai élet
problémáival küzdés során és azok megoldásával sajátítja el az ember az összes tulajdonságot, ami
szükséges a magasabb evolúcióhoz. Ezek a tulajdonságok esszenciálisak, ami azt jelenti, hogy ezek-
nek emberileg tökéletesedniük kell, mielőt a monád képes az ötödik természeti birodalomba to-
vábblépni.
4Az esszenciális tulajdonságok egy szolgáló hozzáállás által tökéletesednek, ami egy szolgálat éle-
tet eredményez. A szolgálat aktiváltatja velünk a magasabb emócionalitásunkat és aztán segít ne-
künk megtartani a tudatosságunkat azon a szinten. A szolgálat segít nekünk elvonni a fgyelmün-
ket mások negatív emócióitól és gátolja az olyan emóciók felébredését saját magunkban, mint: az
énkultusz, önsajnálat, ingerültség, erőszakosság, levertség emóciói. A szolgálat segít nekünk egy
valóságosabb perspektívában látni a dolgokat, az embereket és saját magunkat. A szolgálat segít
nekünk megszabadítani magunkat sok illúziótól és fkciótól.
5Az önaktiválás, a kifelé forduló aktivitás és a szolgálat szükséges a hatékony evolúcióhoz, vala-
mint a túl nagy és használhatatlan érzékenység ellensúlyozásához is. A magyarázata a következő:
Egy kissé magasabb tudatosságfajtának az aktiválását követi egy nagyobb érzékenység és fogé-
konyság. Ha az egyén párhuzamosan nem tanulja meg irányítani a tudatosságát, nem tanulja meg
eldönteni saját maga, hogy mit tartalmazzon a tudatossága, akkor ez befolyásolhatósággá és sebez-
hetőséggé válik. Szintén a kifelé forduló munka edzi hozzá a tudatosságot az önaktivitáshoz, az ak-
tív fgyelemhez és azzal hatásosan elhárítja a tendenciát a passzivitásra, az érzékenységre, a befo-
lyásolhatóságra, a sebezhetőségre.
6Az életünk harmadát a szokásos alvásra használjuk. Ráadásul az úgynevezet éber óráink javaré-
szét valamilyen félálomfélében éljük. Ekkor alig vagyunk több mint egy mentális robot, és az én
sincs teljesen ébren, a fgyelem nagyon felszínes. Nézünk anélkül, hogy látnánk, hallgatunk anél-
kül, hogy hallanánk, beszélünk anélkül, hogy gondolkoznánk és az úgynevezet gondolkodásunk
alig több mint mechanikus asszociációknak egy láncolata. Amikor néhanapján felébredünk egy na-
gyobb ébrenléti állapotba, az olyan mint alvásból felébresztve, úgyhogy nincs pontos vagy tiszta

87
emlékünk arról, hogy éppen mit csináltunk vagy miről gondolkodtunk. Amikor egy meghatározot
dolog elkapja az érdeklődésünket csak akkor és annak adjuk teljes fgyelmünket. Azonban a foko-
zot fgyelemnek még ebben az állapotában is a legtöbb esetben hiányzik az öntudat, az „én it va-
gyok mos”, „én nézem azt a dolgot” sb. ráeszmélés. Eléggé rémisztő belátni, hogy az ember sokkal
inkább mechanikus mint tudatos, és hogy az ember gyakorlatilag nincs birtokában az öntudatnak.
A megrémülés helyet azonban ezt a belátás kiindulópontként kellene használnunk saját magunk
megdolgozására.
7Mert nincs indítékunk keményen dolgozni olyan valami elsajátításán, amiről feltételezzük, hogy
már birtokoljuk, nevezetesen az öntudatosságot. Csak egy kicsi önmegfgyelés elegendő meggyőz-
ni magunkat arról, hogy ez a feltevés egy példa az önámításra. Csak azok, akik hosszú ideje saját
maguk gyakorolták az önmegfgyelés és önemlékezés, birtokolják a folyamatos öntudatosságot;
nekünk többieknek ez öt másodpercig tart vagy hébe-hóba. Mindez azt jelzi, hogy a mentalitás
még igen gyengén fejlet az emberiségben. Az ember alapvetően egy emócionális lény.
8Azonban képesek vagyunk fejleszteni a mentalitás és vele annak a legfontosabb tulajdonságát: az
öntudatosságot. Megtanulhatjuk annyira irányítani a gondolatainkat, hogy mi leszünk azok, akik
eldöntjük mit fogunk gondolni és mit nem fogunk gondolni. Megtanulhatunk élni egy megnöveke-
det mértékű énjelenlétel belül, a szubjektív valóságban, valamint kívül, az objektív valóságban. A
két döntő tényező annak felismerése, hogy nem vagyunk öntudatosak, de azzá válhatunk, és van
fgyelmet irányító erőnk. Hébe-hóba, rövid időtartamokra emlékezünk erre és jobban felébredeté
válunk. De rövid idő múlva a robot felülkerekedik és megfeledkezünk magunkról. Tehát van némi
képességünk az önemlékezésre, de állandóan elfeledjük azt használni. Valóban meg kellene ten-
nünk ezt néhányszor naponta.
9A fgyelem edzése az alapja minden aktiválási módszernek, amit az ezoterikai iskolákban taníta-
nak. Ez a kérdéssel kezdődik: amikor fgyelsz valamire, a fgyelmedet valamilyen mechanikus haj-
lam irányítja vagy te irányítod? Amikor úgy lebilincsel egy tévéjáték, hogy elfeledkezel magadról
közel két órán keresztül, az egy példa az első fajta fgyelemre. Magad és a másik ember tanulmá-
nyozása, miközben mindketen társalogtok, az egy példa a második fajtára. A legmagasabb fajta f-
gyelem valósul meg, amikor képes vagy fgyelni egy külső tárgyra (például egy virágra) vagy egy
belső tárgyra (a saját gondolkodásod folyamatára) ugyanakkor öntudatos is vagy („én it vagyok
mos”). Ezt a fajta fgyelmet szimbolizálni lehet egy két irányba mutató nyíllal. Ez nagyon nehéz,
és kezdetben csak rendkívüli pillanatokra valósul meg. Azonban a fáradhatatlan kemény munka
eredményt fog hozni, azaz végül egy állandó állapot jön létre. Szükséges az a munka, mivel ez az
állapot az alap, amiből minden magasabb tudatosságfajta kifejlődik. Ezek mind az állandó öntuda-
tos fgyelem egyre hatékonyabb fajtáinak sorozataként jellemezhetőek.
10Napjainkban nagy érdeklődés van a meditáció változatos formái iránt. Ezoterikai nézőpontból
három szakasz különböztethető meg: a koncentráció (egy bevezető szakasz), a tulajdonképpeni
meditáció és a kontempláció. A koncentráció nem más, mint az irányítot fgyelem: egy tárgyon
tartod a fgyelmed és olyan sokáig amíg csak képes vagy, nem hagyva, hogy idegen gondolatok
vagy asszociációk beinduljanak. Meditáció az irányítot fgyelemnek az a magasabb minősége,
amiben egyidejűen emlékezel saját magadra: Én ezen gondolkodom. Ha elveszíted az öntudatossá-
god ebben a szakaszban, az eredmény transz vagy közönséges alvás lesz. Azonban, ha sikerült
megtartani az öntudatosságot, eljuthatsz a harmadik szakaszhoz, azaz a kontemplációhoz, amiben
a meditáció tárgya egy magasabb tudatosságfajta fényében látszik, ezzel bekövetkezik az illuminá-
ció.
11Szükségtelenmegemlíteni, hogy az úgynevezet meditációknak azon formái, amiben nem irányít-
ják a fgyelmet vagy nem gyakorolják az önemlékezés, azok nem hatékonyak a magasabb tudatos-
ság megvalósításához.
12A meditációnak vannak veszélyei. Ha van néhány rossz indítékod – naggyá vagy befolyásossá
válási vágy, okkult erők megszerzésének vágya sb. – akkor a meditáció többet árt mint használ. A

88
meditációnk indítéka mindig az legyen, hogy tökéletesítsük az eszköztárunkat az evolúció szolgá-
latára. A meditáció sosem vonatkozzon bizonytalan dolgokra vagy elméleti problémákra, hanem
csak valós vagy legalábbis valószínű dolgokra, másképpen a meglévő fkciókat és illúziókat fogod
mélyebben bevésni a tudatodba.
13A legnagyobb okozata a meditációnak akkor valósul meg, amikor naponta gyakorolják és lehető-
leg ugyanabban az időben. Legyen rövid (elég öt perc) és azonnal megszakítandó, amint a kon-
centráció nem tartható tovább és a gondolatok kezdenek kalandozni.

9.7 A gondolat ereje

1A gondolat a leghatékonyabb, legfontosabb energia, amit az ember képes használni a céltudatos
evolúciójára. A következő hét belátás hasznosítható számára ebben a munkában.
2(1)A gondolatot energia követi. Minden gondolat és érzés egy ok, aminek elkerülhetetlen okozata
van. Ez valamilyen módon alakot ölt. Következésképpen igaz az is: minden, amit akarod, hogy ala-
kot öltsön, minden, amire törekszel vagy el akarsz érni, először gondolat kell hogy legyen. Min-
dent befolyásolsz, amire gondolsz, amit fgyelsz, amit fgyelemmel kísérsz. Ezáltal az megerősödik
és vitalizálódik.
3(2) A gondolatot az ismétlés erősíti. Minden gondolatból származó energiahatás erősödik az ismét-
léssel. Minél gyakrabban ismételsz egy bizonyos tudatartalmat, annál erősebb lesz, annál köny-
nyebben fog visszatérni a tudatodba. Végezetül egészen automatikusan fog megnyilvánulni.
4(3) Ne harcolj a negatívval! Mivel minden, amivel a tudat foglalkozik az megerősödik, ezért ne har-
colj a nem kívánatossal, a negatív tulajdonságokkal, ne ismételgesd őket gondolatban és érzésben,
ne szándékosan „szakíts a múltal”, ne harcolj a hibákkal és hiányosságokkal. Az ilyen hozzáállás
csak egy reménytelen háborúhoz vezet ellenük. Éppen ellenkezőleg, vedd semmibe őket, elszántan
vond vissza tőlük minden fgyelmedet és az ellenkezőjére, a jó tulajdonságokra összpontosíts. Az-
zal kiéhezteted a negatív tulajdonságokat és azok elsorvadnak a táplálék hiányától.
5(4) A gondolat sohasem veszhet el. Sosem fog elveszni, ami egyszer keresztülhaladt a fgyelmes
éber tudaton. Minden megőrződik a memóriában, és ot fennmarad az ő nagyobb vagy kisebb ere-
jével. Ahogy az emlék, úgy az elsajátítot tulajdonságok sem veszhetnek el soha, válhatnak lappan-
góvá, de újjáéleszthetőek. Ebből következik az, hogy a legcsekélyebb pozitív gondolatnak vagy ér-
zésnek állandó okozata van a nagy pozitivizáló munkában, nagy vagy kis téglává válik a nagy épí-
tőmunkában. Ezért nincs olyan tet a jó szolgálatában, ami valamikor hiábavaló lesz.
6(5) A gondolat kifogyhatatlan. Ez egy másik megfogalmazása az adás törvényének, amelyik ki-
mondja: „Annak aki ad, adni fognak. Aki visszatartja, az elveszíti.” Sosem fogunk félni atól, hogy
elérünk egy határt a gondolat erejének folyamatos meghódításában, ameddig folytonosan tovább-
adjuk másoknak, amit kaptunk. Amikor így szétosztjuk, azt sem fogjuk érezni, hogy kimerülünk
vagy hogy nem részesülünk belőle. Minél többet adunk, annál többet kapunk, hogy adjunk. Az
energiák, amik életben tartanak bennünket, nem azáltal teszik, hogy tárolódnak bennünk, hanem
azáltal, hogy átáramolnak rajtunk. Vagy egy ide illő hasonlat a Bibliából: A vízen járhatsz, de nem
állhatsz rajta.
7(6)Minden dolog jelkép. A fzikai események, cselekedetek vagy tárgyak vagy jelképek vagy jelké-
pekké válhatnak a tudatállapotok és a belső tulajdonságok számára és így emlékeztetnek minket
rájuk. A jelképeknek ezt a törvényét a leggyakrabban negatívan használjuk. Megengedjük, hogy
történések, emberek, dolgok olyan negatív tapasztalatokra emlékeztessenek minket, amelyek – ve-
lük vagy rájuk emlékeztető dolgokkal kapcsolatban – voltak nekünk. A jelképek saját életüket élik
az altudatban, rombolva onnan irracionális ellenérzések, gátlások, fóbiák formájában. Azonban a
fzikai eseményeket az ember képes tudatosan belső pozitív állapotok és tulajdonságok – öröm, bá-
torság, bizalom, felszabadulás, szeretet, remény és így tovább – jelképévé tenni.

89
8(7)A gondolat felszabadít az azonosulás megszüntetésével. Az azonosulásaink megkötnek minket.
A legjellemzőbb vonásai csaknem minden tudataktivitásunknak a mechanikusság, az öntudatlan-
ság és az azonosulás. Ezek csak három aspektusai ugyanannak az állapotnak. Az azonosulás annyi-
ra általános jelenség, hogy alig vesszük észre; mint hal a vízben úszunk benne. Általában ez egy
bennünk ható mechanikus erőként jellemezhető, ami valamilyen tárgyra – dolog, személy, ese-
mény, gondolat, érzés sb. – irányítja a fgyelmünket, úgy hogy teljesen belefelejtkezünk vagy el-
veszünk benne, amiben átmenetileg elveszítjük az önemlékezet, az öntudat és az akarat erejét is.
9Elvégezheted a következő gyakorlatot. Ha van némi önmegfgyelő erőd, akkor tudod, hogy az éle-
tedben vannak bizonyos visszatérő helyzetek, amelyek negatívak, szükségtelenek és önokozotak.
Vannak például konfiktusok más személyekkel, igény arra, hogy tekintetbe vegyenek mások, érzé-
sed, hogy nem kapod meg a kiérdemelt fgyelmet sb. A másokkal történő konfiktusok során olyan
negatív emóciók keletkeznek, amelyek szükségtelenek és ártalmasak. Azok az emóciók téged any-
nyira elnyelnek, hogy átmenetileg nem ismersz semmi más – azonosulsz azokkal a negatív emóci-
ókkal: „Dühös vagyok”, „Bánatos vagyok”, „Sebesült vagyok” sb. Nos, a gyakorlat abból áll, hogy
megpróbálod „elkapni magad” még mielőt elragad ez a negativitás. Más szavakkal: próbálod az
önemlékezés még mielőt ilyen helyzetek megtörténnek. Muszáj ezt sokat gyakorolnod ahhoz,
hogy jelentős eredményeket érj el és a sikerhez vezető útnak három szakasza van. Az első szakasz-
ban az emlékezés csak hosszú idővel azután jön, hogy meg kellet volna próbálni „elkapni magad”.
A második szakaszban emlékezel rögtön utána, de már túl későn, és elhagyod az azonosulás álla-
potát annak felismerésével, hogy: „Éppen mos ébren vagyok, de az imént én mélyen aludtam.” A
harmadik szakasz a siker szakasza: felébredsz éppen jókor és megakadályozod a benned lévő robo-
tot az átvételben.
10Eza gyakorlat értékes kétféle értelemben. Bemutatja neked, hogy egy robot vagy, de képes vagy
egy öntudatos, felébredet lénnyé válni. Utat mutat neked javítani a kapcsolataidat másokkal.
11Néhány belátás, ami hasznos lehet: Ne mondd: „Dühös voltam.” Mondd: „Harag érzése ragadot
el engem.” Minden életművészet belefoglalható a következő szavakba: „Nem a burkaim vagyok. A
burkaim vágynak arra, de én nem vágyom azt.”

9.8 Az aktiválás módszerei

1Azaktiválás következő hat módszere a gondolat erejének hét belátásán alapul. Ezek akkor ered-
ményesek, ha rendszeresen végezzük őket és nincs negatív okozatuk, ha a 9.6. fejezetben leírtaknak
megfelelően használjuk.
2(1) Önmegfgyelés. Saját magad, belső állapotaid megfgyelését gyakorlod. Ne próbáld irányítani
vagy befolyásolni ezeket, ne nyomd el ezeket semmilyen módon, ne analizáld és a legkevésbé se
kritizáld. Csak fgyeld a gondolatok szakadatlan áramlását, ahogy egyik asszociáció követi a mási-
kat szünet nélkül. Ameddig gyakorolsz igen összpontosítot vagy az önmegfgyelésre, de szakítsd
meg, amikor a legcsekélyebb kényelmetlenséget vagy nehézséget érzékeled. Ez a gyakorlat néhány
percig végezhető, olyan gyakran, ahogy tetszik.
3Ennek az egyszerű gyakorlatnak fokozatosan veszed észre a pozitív okozatát. A nyugtalanság, a
belső megosztotság és szétszórtság (ami leggyakrabban a telepatikus tömegnyomás következtében
van) mérséklődik, az összpontosítás, a nyugalom, a belső harmónia növekszik. A nem kívánt érzé-
sek és gondolatok nem tolakodnak annyira, mint előte. Gyakran megsemmisülnek még azelőt,
hogy az éber tudat küszöbét elérik.
4(2) Meditáció a vágyot tulajdonságokon. Összpontosítod a fgyelmed egy bizonyos, választot tu-
lajdonságra legfeljebb öt percen keresztül. Tanulmányozod azt minden oldalról, elgondolásod róla
egyre erőteljesebb lesz, vizualizálod magad olyan helyzetekben, ahol próbára teszed azt. A gyakor-
latot minden nap kell végezni és lehetőleg ugyanabban az időben, és oly módon hogy szabályosan

90
kicseréled a tulajdonságokat. Tizenkét hónap van és tizenkető esszenciális tulajdonság. Azért,
hogy a gyakorlat eredményt hozzon nem szabad, hogy csupán egy intellektuális játék legyen. Az
érzésnek és a képzeletnek úgy kell egyesülnie vele, hogy az említet tulajdonságok a vágy és vá-
gyódás tárgyaivá válnak. Ez a hozzáállás is képezhető a meditációban.
5A tulajdonságokra irányuló meditálás könnyebbé teszi azok elsajátítását. A csodálat egy hatásos
erő az ideálok megvalósítására. Egy kicsi gyerek egyszer hallota szüleit csodálatal beszélgetni
egy emberről, aki nagy lélekjelenlétel megmentete sok ember életét, amikor egy hajó elsüllyedt.
Ez egy kitörölhetetlen benyomás tet a gyerekben. Ennek következtében, amikor ő katasztrófákról
hallot vagy olvasot, elképzelte magát a helyzetben, azon elmélkedve, hogyan cselekedet volna.
Felnőtként egy komoly vonatszerencsétlenségnél ő volt az egyedüli, aki nem vesztete el a fejét és
így képes volt nagy szolgálatot tenni embertársainak. Tudtán kívül meditált az énjelenlét tulajdon-
ságán és így elsajátítota azt.
6(3) Vizualizáció. Behatóan fgyelsz egy tárgyat egy percig. Majd behunyod a szemed vagy eltaka-
rod a tárgyat és próbálod rekonsruálni azt a belső szemednek a lehető leghívebben és legrészlete-
sebben. Szokás dolga, hogy a vizualizálás behunyt vagy nyitot szemmel végzed – a két módszer
egyenértékű. Természetesen vizualizálhatsz képeket emlékezetből, gondolatban írhatsz betűket és
számjegyeket egy táblára, felidézheted az arcokat, amiket látál a nap során sb. A vizualizáció nö-
veli az erejét a koncentrációdnak és a szellemi aktivitásodnak.
7(4) Okkultációk, ami a „hősiesség kicsiben” cselekedetei. Ez azt jelenti, hogy éppen az ellenkezőjét
teszed annak, amit a lusa részed akar tenni anélkül, hogy létrehoznál egy belső ellenállás. Példá-
ul: lépcsőt választani a lif helyet, kutyasétáltatás választani a tévénézés helyet. Két fontos do-
log: Az elhatározás azonnal követi a cselekedet, előkészület, utógondolat vagy belső meggyőzés
nélkül. Derűsen, negatív emóciók nélkül teszed azt, amit eldöntötél.
8Az okkultációk erősítik a mentális akaratot, mérséklik a tendenciát a passzivitáshoz és negativi-
táshoz. Ezeket olyan gyakran végezheted, ahogy jólesik. Ezek különösen értékesek akkor, amikor
ezzel jobbá tehetjük a kapcsolatainkat másokkal. Mások negativitását és agresszivitását olyan
„mentális bordásfalként” vagyunk képesek elviselni, amelyen képezzük a pozitív akaratunkat –
megmaradó nyugalommal és változatlan kedvességgel a felénk irányítot durva bánásmód ellené-
re. Ez az egységre irányuló akarat edzése.
9(5)Feltöltés. Legfeljebb egy percig feszülten összpontosítod fgyelmedet egy bizonyos pozitív ide-
ára vagy tulajdonságra és párhuzamosan elképzeled azt, ahogy ez a koncentrált energia átáramlik
egy tárgyba vagy cselekedetbe. Majd pihenteted a fgyelmet és valami másra gondolsz.
10A gyakorlat okozata olyan valóságos, mint az energia átvitel – annak a törvénynek megfelelően,
ami kimondja, hogy a gondolatot energia követi. A gondolat ereje az erő és erőt ad. Azt használva
pozitivizálod a téged körülvevő embereket és saját magad. A töltés hosszú ideig megmarad és is-
mételt feltöltéssel megerősödik. Egy új kapcsolat, vagy csak gondolati asszociáció a töltöt dolog-
gal, kiváltja a pozitív ideát a töltő személy tudatában annak a törvénynek megfelelően, ami ki-
mondja, hogy minden dolog jelkép. Ilyen módon körülveheted magad mindenfajta pozitív energiát
sugározó mentális erőművek egész készletével. A pozitív energiával feltölthetsz ajándékokat, tá-
mogatásokat, kézfogásokat, bármit, ami neked tetszik.
11Csakegy fgyelmeztetés: Ne adj energiát „méltatlan”, rosszindulatú embereknek, akik rosszal vi-
szonozzák a jót. „A szeretet egy személytelen energia” – ami egy ezoterikai axióma. Ez, sok más
dolog közöt, azt tartalmazza, hogy a szeretet energiánkkal – ha azok elég erősek – felerősítünk
már meglévő különféle tendenciákat, úgyhogy azok rendkívüli módon megerősödnek, mint ahogy
a nap melegítő sugarai növesztik a gyönyörű virágokat, viszont a bogáncsokat is.
12(6)
Önemlékezés. Idézd fel amit a 9.6. fejezet tartalmazot erről. Köss egy megállapodás magaddal
az önemlékezésre, például háromszor egy nap legalább három percen át alkalmanként. Ha úgy

91
gondolod, hogy ez túl kicsi erőfeszítés, próbáld meg, hogy képes vagy-e ezt betartani akár egy hé-
tig. Ez egy nagyon nehéz munka, de szükséges, ha a célod megteremteni az öntudatosságot.
13Azonban szert kell tenned a saját tapasztalataidra ahhoz, hogy meggyőzd magad arról, miért
jobb az önemlékezés, mint nem tenni azt. Majd felfedezed, hogy a legjobb módszer erre a tudatál-
lapotok összehasonlítása: állandóan mozogsz egy aránylag ébrenléti vagy öntudatos állapotból
egy aránylag alvó vagy mechanikus állapotba vagy fordítva. Például kérdezd magadat arról, amit
bánsz, hogy megtetél: képes letem volna megtenni ezt önemlékezés állapotában?
14Időbe telik míg megtalálod az önemlékezés nyitját. Olyan, mint a kerékpározni tanulás: minden
normális ember képes tenni ezt, lehetetlen megtenni azonnal, de hirtelen megvan a készség. A ke-
rékpározásól eltérően azonban minden alkalommal vissza kell nyerned a készséget, amikor eszed-
be jut, hogy emlékezz magadra. És időbe telik míg megtanulod megkülönböztetni a valódi önemlé-
kezés és csupán az elképzelését annak. A valódi önemlékezés tulajdonságának van egy különle-
gessége, ami hasonlít arra, amikor felébredsz egy reggel alvás után egy idegen házban: „Jéé, én it
vagyok. Milyen különös!” Ennek van egy felerősödöt érzékenység, elevenebb benyomások aspek-
tusa. Ezt egy nyugalom, mindamellet erős optimizmus is kíséri, olyan mint a misztikusoknak a rá-
ébredése arra, hogy „minden rendben”. A valódi önemlékezés fontos jellegzetessége, hogy sosem
akadályozza vagy gyengíti a normális tudatfunkciókat, a gondolkozás, az érzés vagy a mozgás.
Ez „felete” van azoknak a funkcióknak, nem elvesz azoknak a minőségéből, hanem ellenkezőleg,
hozzáad minőséget.
15Az önemlékezésnek sok minőségi fokozata van egy emelkedő skálán. Fokozatosan megtanulsz
„egyre többet tenni bele”, hasznosítva ezt több és nagyobb ideákkal kapcsolatban, fgyelve különfé-
le irányokban, egyidejűen lekötve különféle tudatfunkciókat: gondolkodás, érzés, érzékbenyomá-
sok felfogása és izmok mozgatása énjelenlétel és szándékosan. Amint felfedezted az önemlékezés-
nek ezt a világát, sosem fogod látni a végét a gazdagságának.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Nine of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

92
 TÍZ

10.1 Bevezetés
1A mentális tudatosságnak a 47:4-7 molekulafajtáknak megfelelő négy fajtája van. Az emberiség
többsége a 47:6-ot, az elvgondolkodás aktiválja. A következő mentális cél a 47:5, a perspektíva-
gondolkodás aktiválása. A kultúra sádiumában lévő kisebbség is gyakran beéri ennek a hasznos
gondolkodásnak csak felületes aktiválásával. Ez a rész orvosolni szándékozik ezt azzal, hogy felvi-
lágosítás ad gyakorlati természetéről.
2Amint látni fogjuk, a mentális tudatosságot célszerű két részre felosztani: alacsonyabb mentalitás,
47:6,7 és magasabb mentalitás, 47:4,5.
3Az alacsonyabb mentalitás az emócionális sádium mentalitása, az intellektus, ami nehezen érvé-
nyesül az emócionalitással szemben és így a leggyakrabban a szolgájává válik, az ura helyet; az
intelligencia a működésével emócionális szükségleteket elégít ki és emócionális értékeléseket ész-
szerűsít. Példák a kollektív alacsonyabb mentalitásra: ideológiák, dogmák, konvenciók; az egyéni
alacsonyabb mentalitásra: személyes világszemléletünk, életszemléletünk.
4A magasabb mentalitás a mentális sádiumnak (az emberiesség sádiumának) a mentalitása, az in-
tellektus, ami képes felszabadítani magát az érzésektől és a képzeletől való függőségtől; amelyik
következésképpen a hatékonyabb mentalitás. Ha a célunk egyedül a fzikai és emócionális kielégü-
lés elérése, akkor nincs szükségünk magasabb intellektuális képességre mint a 47:6. Erre csak ak-
kor van szükségünk, amint érdeklődni kezdünk az élet mint egy probléma, a világszemlélet és élet-
szemlélet problémája iránt, amihez egy hatékonyabb gondolkodásra van szükségünk a megszokot-
nál.
5Ennek a magasabb fajta gondolkodásnak a jelentősége nem csak az ismeretek elméleti problémá-
jának a megoldása. A legnagyobb értéke valójában abban rejlik, hogy ez az eszközünk a gyakorlati
problémák megoldására, az egyéni és kollektív kötötségek és szenvedések elemzésére és feloldásá-
ra.
6Ebben a részben főleg a perspektíva-gondolkodás fogjuk jellemezni, egyrészt a módszereinek és
jellemző belátásainak bemutatásával, másrészt az emócionális mentalitással történő szembeállítá-
sával.

10.2 Emócionalizmus
1Az ember normális gondolkodásának csak kivételesen meghatározója a valóság. Akkor is, amikor
a saját érdeke mindenekelőt a tények mérlegelése, azt találja, hogy ez a legnehezebb dolog. Leg-
többször az emócionális gondolkodás csapdájában van, és a gondolatai minél inkább vonatkoznak
személyes és emberi dolgokra, annál inkább uralja az emócionalitás.
2Ez nem azt jelenti, hogy az érzések rosszak. Ellenkezőleg, szükségünk van a vonzerő érzéseire,
amelyek cselekvésre ösztönözhetnek minket és felébreszthetik a vágyódásunkat az ideálokért. Vi-
szont akkor az érzéseinket csak a fzikai világ felé kellene irányítanunk, nem a gondolatok világa
felé. Amikor az emóciónak beleszólása van a mentális világban, az eredmény mindig félrevezető,
valamilyen módon mindig.
3Emócionalizmusnak nevezik az emóciót a gondolkodás világában, az emóciót a gondolatok irányí-
tásának és kiválasztásának eszközeként, az emóciót a tiszta gondolkodás helyetesítőjeként. A kö-
vetkező tendenciák jellemzik az emócionalizmus.

93
4A legjellemzőbb vonása az a tendencia, hogy mindent érzelmi vonzás vagy taszítás kérdésévé
tesz. Ez a tendencia mindent két kategóriába akar rendezni: „Tetszik nekem” vagy „nem tetszik ne-
kem”. Ez főleg öntudatlanul történik. Amikor valami egyszer megkapta az emócionálisan pozitív
vagy negatív karakterét, ez fogja színezni az összes elkövetkező benyomás úgy, hogy mindegyik-
nek ugyanaz a tendenciája lesz: pozitív vagy negatív. Ezért van az, hogy e gondolkodásmód sze-
rint a „jó embernek” mindig igaza van és amit tesz az helyes, a „rossz embernek” sosincs igaza és
amit tesz az helytelen. Ezért van az is, hogy pozitív vagy negatív előítéletekkel rendelkező embe-
rek hajlamosak ugyanazt a cselekedetet vagy jellemvonás eltérően értékelni úgy, hogy ugyanazt
az egyént az egyik „kifejezéseljesnek” és a másik „meserkéltnek”, az egyik „spontánnak” és a má-
sik „önirányítás nélkülinek” tekinteni. Ez a tendencia tesz minket eltúlzóvá vagy lekicsinylővé
mindabban, amit vonzónak vagy taszítónak látunk, annak megfelelően, hogy saját magunknak po-
zitív vagy negatív hozzáállásunk van iránta.
5A vonzással vagy taszítással reagáló tendencia könnyen elfojtja a megszülető mentális felfogás.
„Az érzelem megvakít.” A személytelen, tárgyilagos bírálatot személyesnek veszi és elsiklik az üze-
net.
6Egy nagy probléma a fogalmak emócionalizálása. Ahhoz, hogy kommunikáljunk másokkal, szava-
kat kell használnunk. A szavak nagyjából közösek mindenkinek. Másrészt a fogalmak, az ideák
vagy elképzelések, amiket a szavak kifejeznek, távolról sem közösek. Egy fogalom emócionalizáló-
dása azt jelenti, hogy az ember képtelen volt felfogni annak mentális tartalmát, így azt egy túlsúly-
ban lévő pozitív vagy negatív emócióval helyetesítete, amit atól kezdve a szóhoz kapcsol. Sok
szó – például a politika szókészletében – sok emberben főleg emócionális asszociációkat – pozití-
vat vagy negatívat – ébreszt, és amikor a későbbiekben magukat a szavakat használják, mindenek-
előt a velük kapcsolatban meglévő személyes érzéseiket fejezik ki. A „demokrácia” és a „fasizmus”
szavak szolgálhatnak erre példaként.
7Eképpen a szubjektivizmus is jellegzetes, gyakran nem tudatos, néha tudatos, beismert és mégis
dédelgetet. Sőt, amikor kétségtelen tények mutatnak másik irányba, az emócionális gondolkodású
ember mondhatja: „Igen, de én nem úgy érzem.” A vágy egy melegítő hitre, a kollektív tömeg-e-
mócionalitással való azonosulás ösztöne, egy tan vagy egy vezető iránti rajongás és abszolúte hű-
ség megkövetelése, mind összeegyeztethetetlen a tárgyilagos és kiegyensúlyozot szemléletmódra
törekvéssel. Az ember fejlődési munkájának egyik része, hogy megtanulja kirosálni az emócióit
úgy, hogy képes legyen együt érezni az emberekkel anélkül, hogy szükség lenne a nézeteik meg-
osztására, sőt még a nézeteikben a hibákat is felismerheti és még a pozitív hozzáállását is megtart-
hatja az emberekhez.
8Ameddig az ember az emócionális sádiumban van, összekeveri a személytelent a személyessel. A
civilizáció sádiumában ez főleg negatív módon történik: negatívan viszonyul egy személyhez és
akkor a személy nézetei, tulajdonságai, hajtóerejei sb. éppolyan keveset érnek számára. A kultúra
sádiumában az ember törekszik pozitívan szemlélni az embereket. Mielőt az emberiesség sádiu-
mában eléri az egyensúlyt a hozzáállásában, nehézségei lesznek a gondolkodásukban jelenlevő va-
lódi hibáknak a meglátásával, mert véleménye szerint az egy „negatív viszonyulás”. „Csodálatos
ember” (szenthez illő típus sb.) inkább a csalhatatlanságig magasztalja a tekintélyeket az objektív
tudás illetően.
9Az emócionalitással velejáró az a tendencia, hogy abszolút végletes értékekkel dolgozik közbülső
helyzetek nélkül. Ha valami jó, akkor az ember hajlamos szemet hunyni a negatív felet, aminek je-
len kell lennie, a korlátozás felet, ami végül is ot van. Ha valami rossz, nehéznek találja annak a
pozitívnak a meglátását, ami mindazonáltal benne van, ami a rendeltetése egy nagyobb összefüg-
gésben. Ezen abszolutizálás során csak félig-meddig van tudomása arról, hogy ha van egy kis en-
gedékenység az ellenkező tendenciára, akkor fennáll a kockázata annak, hogy a teljes szemlélet az
ellenkezőjére változik. A hitnek abszolútnak kell lennie, mert amint a legkisebb kétely felmerül,
akkor minden „feneketlennek” tűnik és készséggel elutasítod az egészet. Ha az ember talál egy je-

94
lentéktelen hibát a tanár tanításában, akkor elutasítja őt. Ha a „tökéletlenség” egy (valódi vagy
képzelt) hiányosság a tanár személyiségében („jellemhiány”) és az ember elveti a tanítását ezért,
akkor a gondolkodása ezzel adja az abszolutizálásnak, valamint a személy és a tan összekeverésé-
nek a bizonyítékát.
10Nyilvánvaló, hogy az emócionalitás a formát értékeli a működésnek, a tartalomnak és a célnak a
rovására. Az emócionális ember számára a formája és a módja annak, ahogy valamit kifejeznek
gyakran fontosabb, mint maga az üzenet. Egy ügyes tollú író feshet szavakkal úgy, hogy azok hí-
ján vannak az értelmes jelentésnek, még saját maga számára is, mivel ez inkább az emóció átadása
(szórakoztatás), mint az információ adása (tanítás). Még az ezoterikai könyvek szerzői sem ismer-
ték fel az olyan hagyományos fogalmak használatának veszélyét, mint „elme”, „lélek”, „szellem”,
„isen”, amelyeket a legtöbb olvasó meggondolatlanul inkább a szokványos vallásos-szentimentális
szellemben átvesz, mint megfejt a tudatosság különféle defniált állapotainak elnevezéseként, ame-
lyekről egzakt tudás van. Amikor a hylozoika azért, hogy ezt kihangsúlyozza, olyan egyértelmű
terminusokat vezet be, mint a 47-, 46-, 45- és 43-tudatosság (megfelelően az „elmének” sb.), akkor
panaszkodnak, hogy „felfoghatatlannak” találják ezeket, mintha eddig „isent” felfogták volna!
11Ismerjük fel, hogy az emócionalizmus tendenciái megtalálhatóak minden emberben, még ha kü-
lönböző mértékben is, minthogy ez a gondolkodásunk egyik összetevője addig, amíg emberek va-
gyunk. Ezért nem szükséges, hogy az egyéneket emócionalisáknak nevezzük, még ha nagyjából ez
a helyzet azokat illetőleg, akik az emócionális sádiumban vannak. Másrészt nekünk jobban kellene
fgyelnünk magunkat, tanulmányozni az emócionalizmusunkat és megtanulni kevésbé függeni tő-
le. Csak több önmegfgyeléssel és önemlékezéssel nyerünk sokat. Ha képesek vagyunk higgadtan
és módszeresen feldolgozni a tapasztalatainkat egy általánosan érvényes belátásban, többé-kevés-
bé, mint a fentiek, azzal éppolyan sok jelentős lépés teszünk a felszabadulás felé azokból az illúzi-
ókból, amelyek hajlamosak minket azon a szinten tartani, amit elértünk.

10.3 Azonosítás és kivetítés

1A bőrünkön kívül meglévő objektív valóság nem illúzió, éppen ellenkezője annak mint, ahogy bi-
zonyos flozófusok érvelnek. Elterjedtek azonban az illúziók a belső valóságunkban. Ezek a tévkép-
zeteink, a tényleges körülmények félreértései.
2Mint evolúció alat lévő teremtmények, tökéletlenek és tudatlanok vagyunk. Ha némileg tudatá-
ban lennénk roppant tudatlanságunknak és ítélőképességünk komoly hiányosságainak, akkor sok-
kal kevesebb nehézséget okoznánk magunknak és másoknak. Akkor nem vonnánk le elhamarko-
dot következtetéseket arról, amiről semmit sem tudunk.
3Egy középkorú emberpár jön ki a szupermarketből. A hölgy két nehéz szatyrot cipel. A férf egy
kis zacskót visz. Valaki a környező tömegből a „lajhár”-megjegyzés teszi rá, elég hangosan, hogy
meghallja. Az illúzió kapot hangot és beszélt. Valóság: A férfnak komoly szívbetegsége van és az
orvosa eltiltota őt a nehéz dolgok cipelésétől.
4Azonosításoknak nevezhetjük az olyan belső állapotokat, amelyekben úgy kezelünk valódi esemé-
nyeket és dolgokat, élő embereket, mintha azonosak lennének a róluk alkotot „tipikus” vélemé-
nyünkkel. Így azonosíthatunk egy új helyzetet egy kellemetlen múltbéli epizóddal, egy új lehetősé-
get egy régi gátlással, egy új élő embert egy „típussal”, amelyben (a nemi, faji, osztály sb.) előíté-
letünk jelenik meg. Azonosítjuk az egészet a résszel, a rokkantat a rokkantsággal, a hibázó embert
a hibájával. Azonosítjuk a csoportot annak azzal a feltűnő tagjával, akit meglátunk és aki talán
egyáltalán nem jellemző rá („ilyenek, mind, az egész társaság”-gondolkodás). Azonosítjuk az állan-
dót az esetlegessel és pillanatnyival és ítélkezünk egy egyénről vagy helyesebben szólva elmarasz-
taljuk az „első benyomásunk” alapján.
5Azért azonosítunk, mert nem vagyunk tudatában annak, hogy a nézetünk részleges. Minden nézet
részleges. A részt vagy az esetleges ismerjük vagy hisszük, hogy ismerjük. A teljeset nem ismer-

95
jük meg a részen keresztül. Ha elérünk annak tudatára, hogy a nézetünk részleges, akkor fokozato-
san megállíthatjuk az azonosítás. Aztán tanulmányozhatjuk helyete az alázatot.
6Gyermekkorunk és iskolai éveink során megszámlálhatatlan, az élet minden területén uralkodó
téveszmével oltotak be minket. Ha helyesebb ideáink vannak lappangóan előző életekből, ezek
minden egyes új életperiódusban (14-dik, 21-dik, 28-dik évig) egyre erőteljesebben érvényesülhet-
nek, a 35-dik évig visszanyerve az elveszet uralkodásukat. De ez azt feltételezi, hogy gondolkodó-
an, elmélkedően élünk, fgyelve magunkra és másokra, mindennap feldolgozzuk a napi tapasztala-
tainkat. Ahogyan a legtöbb ember a lehető legkevesebb elmélkedéssel vándorol az életen keresztül,
az illúzióik és a fkcióik gyökeresednek meg a jelenlegi, gyakran elpazarolt inkarnációjuk során.
7Ha megengedjük egy bizonyos dologról alkotot hamis nézetünknek, hogy erősen meggyökere-
sedjen, akkor érzéketlenné válunk az új értesülés, más benyomás számára. Akkor képtelenek va-
gyunk az újat újként fogadni, mivel a régit kivetítjük bele. Így nem tanulunk semmi újat, hanem
azt látjuk, amit már tudunk, vagy hisszük, hogy tudjuk. Az új benyomások és tapasztalatok, ame-
lyek friss energiával és ideákkal vitalizálhatak volna minket, erőtlenek, amikor a régi emlékeknek
és asszociációknak folyamatosan engedjük, hogy félrelökjék azokat. Az új benyomások és tapasz-
talatok több mint 95%-át ezen a módon kezeljük, és ez az oka annak, amiért olyan sok minden lát-
szik megszokotnak, begyökeresedetnek, egyhangúnak, rutinnak. A szubjektív és halot múltunk-
ban élünk, nem az objektív és élő jelenben.
8Akik az ezoterikáról terjesztenek információt, azok sokféle, ezzel az életismeretel szemben tet el-
lenvetés hallhatnak. Azonban a közös jellemzője majdnem minden ilyen véleménynek az, hogy
ezek öntudatlan kivetítéseken alapulnak. Az, amit az emberek úgy hisznek, hogy kifogásolnak,
nem a szóban forgó ezoterikai idea, hanem a saját félreértésük róla (gyakran egy egyéni rögesz-
me), amelyet kivetítenek az ideába. Ez a tendencia a kivetítésre újra erősödik a környező vélemé-
nyek nyomása és a tömegirányzat hatása által, aminek mindig van kialakult véleménye valamiről,
mielőt megismerik mi az.
9Az,hogy a kivetítések sok esetben kiirthatatlanok, annak tulajdonítható, hogy erős emóciókba
vannak szőve – a leggyakrabban negatív, fájdalmas emóciókba.
10Néhány példa a komoly azonosításokra és kivetítésekre.
11A lány, aki sosem tanult franciát. Az iskolában egy nagyon unszimpatikus nyelvtanára volt, egy
szadisa. Sok fájdalmas tapasztalatot szerzet és nem szerzet említésre méltó készséget sem. Fel-
nőtként számos impulzus érte, hogy ismét folytassa tanulmányait, de ezeket mindig elfojtota. Az-
zal, hogy elővete a könyvet, felelevenítete a régi emlékeit is. Azonosítota az új (önválasztot) ta-
nulási helyzetet a (kényszeredet) régivel. Belevetítete a kellemetlen emlékeket a „francia” fogal-
mába. Azonosítás: francia = fájdalom.
12A férf, aki gyűlölte a nőket. Sorozatosan peches volt számos vonatkozásban. Ahogy a pech-soro-
zatát láta, abban a nőket hibáztata, a megbízhatatlanságukat sb. Gyűlölni kezdte a nőket. „Úgy
ahogy van, az egész bandát.” Minden új élő nőt, akivel találkozot a „nőkről” alkotot fogalmával
azonosítot. A fogalomban, amit bezárt az emlékezetébe, a csalódás volt a közös jellemvonás. Azo-
nosítás: nők = csalódások.
13A fú, aki félt a tengertől. Egyszer túlélt egy szörnyű tengeri balesetet. Láta a barátait megfullad-
ni. Soha többet nem akart hajóval utazni. Irtózot a tengertől. A rémisztő tapasztalataival azonosí-
tota a tengert, a hajókat sb. Belevetítete a rémületét a „tengerről”, a „hajókról” sb. alkotot fogal-
mába. Azonosítás: tenger, hajók = rémület.
14Miért azonosítunk? Mert van az a képességünk, hogy felismerjünk, észrevegyünk hasonlóságokat
sok emlékünk és tapasztalatunk közöt, úgy hogy az újak részletei emlékeztetnek minket a régiek-
re. Az a képességünk, hogy észrevegyük a tényleges különbségeket, nem azonosan jól fejlet. Még-
is ez a fontosabb. Ez a képesség fokozatosan lehetővé teszi nekünk meglátni azt, hogy amiket azo-

96
nosnak tekintünk, nem azonosak, hogy a fogalom nem a valóság, hogy a következtetés a megf-
gyelt eseményről nem az esemény.
15Azonosítunk, mert nem gondolkodunk, nem mérlegelünk. Amit gondolkodásnak nevezünk az az
esetek elsöprő többségében olyan mechanikus asszociációk láncolata, amely hasonlóságokon,
gyakran csak látszólagos vagy felületes hasonlóságokon keresztül történik. Akkor megkülönbözte-
tő funkció sincs jelen, hogy rámutasson: „ez a szituáció új, valójában csak néhány és felületes ha-
sonlóság van a régivel, többségében teljesen új.” Az ember, aki gyűlölte a nőket, csak a hasonlósá-
gokat vete észre az újonnan megismert nők és a teljesen negatív „nőfogalma” közöt. A különbsé-
geket – az új nőkben meglévő pozitív tulajdonságokat – egyáltalán nem láthata vagy elvetete: „a
kivétel megerősíti a szabályt”.
16Természetesen nem csak negatív emóciókat vetítünk ki, hanem pozitívakat is. Vetítünk ki öröm-
teli várakozásokat új konkrét helyzetekbe, amelyeket azonosnak tekintünk a fogalmainkkal. Ez is
okozhat nekünk bajt. Egy tragikus példa erre a Vörös Khmerek bevonulása Phnom Penh-be 1975.
április 17-én. A teljes kambodzsai főváros egy kavargó boldogság volt, a kormányzati és a lázadó
katonaság barátkozot. Végre eljöt a béke. Azonban csak néhány óra telt el és minden rémületé és
káosszá változot. A Vörös Khmer mérhetetlen brutalitással űzte vidékre valamennyi város lakos-
ságát, megöltek mindenkit, aki ellenállás tanúsítot. Úgy számítoták, hogy több mint egymillió
embert öltek meg a rákövetkező rémuralomban. Az emberek azonosnak tekintetek egy egészen új
és teljesen ismeretlen szituációt a vágyaikban meglévő „béke és kibékülés” fogalmaival. Kivetítet-
ték a pozitív emócióikat egy olyan lázadó mozgalomra, amelynek a valódi céljairól akkor semmit
sem tudtak.

10.4 Az azonosítás tudatosítása

1Sajátmagunk képesek vagyunk jobban a tudatunkban tartani azt, hogy azonosítunk, és ezzel ke-
vesebbet azonosítunk és kivetítünk. Ezzel sok tévedés és szenvedés elkerülhetünk. A saját és má-
sok azonosításainak megfgyelésével kezdjük. Majd összegezzük a ráeszméléseinket.
2(1)A konkrét valóság körülötünk roppantul részletgazdag, bővelkedik a jellegzetességekben. A
fogalmaink ezekről a konkrét dolgokról korlátozot metszetek, válogatások a konkrétból és szegé-
nyek a részletekben és a jellegzetességekben.
3(2)A valóság csak a jelenben létezik, mindig dinamikus, változó minden részletében. Károly (1970)
nem ugyanaz, mint Károly (1990). A mi „Károly” fogalmunk satikus, merev, a múltat idézi és így
többé-kevésbé elavult.
4(3)A konkrét valóság kiapadhatatlan, leírhatatlan, kifejezhetetlen abban az értelemben, hogy bár-
mi, amit mondunk róla (a leírásunk fogalmak), az nem minden. A fogalom kiapadó, leírható, kife-
jezhető. A territórium nem írható le teljes körűen, a térkép azonban igen.
5(4) A valóság egyedi dolgokból és eseményekből áll, amelyek mindannyian abszolúte egyedülálló-
ak és eltérőek egyedileg. Természetesen vannak hasonlóságok és jelentős hasonlóságok közötük.
De a hasonlóságok nem azonosságok. A szék1 hasonló, mégsem azonos a szék2-vel, a szék2 hason-
ló, de nem azonos a szék3-mal sb. Nem ülhetsz az összes konkrét szék1,2,3…-on. Néhány közülük
töröt.
6A „szék” fogalmunkba meggondolatlanul beletetük azt a jellegzetességet, hogy „ülni lehet rajta”.
Viszont ha a konkrét szék1,2,3…-at azonosnak tekintjük a „szék” fogalmunkkal, amint megpróbá-
lunk leülni a fogalomra úgy, hogy nem fgyelünk meggondoltan a valóságra, hanem csak mechani-
kusan asszociálunk, ezáltal hirtelen, kemény kapcsolatba kerülünk a padlóval, amikor a valóságos
szék nem tartja meg azt, amit ígér a fogalom.
7(5) A tényleges különbségek legalább olyan jelentősek, mint a képzelt hasonlóságok.

97
8(6)A konkrét egyedi dolgok (szék1,2,3…) bizonyos mértékben sosem mondhatóak meg előre. Ezek
tovább léteznek a jövőbe. Ezeket egyedileg kell megvizsgálni és nem lehet magától értetődőnek
venni. Ezzel szemben a fogalmaink régen és valamennyien a múltban alakultak ki.

10.5 Nemazonosítás
1Amikor megértetük azt, hogy azonosítunk, elkezdhetjük gyakorolni magunkat a nemazonosítás-
ban. Megtanultuk, hogy a dolgok, az emberek, az események nem azonosak a róluk kapot benyo-
másainkkal, nem azonosak a róluk alkotot fogalmakkal, gondolatokkal vagy szavakkal. Mos gon-
doljuk tovább: Akármit láthatunk a dologról sb., az nem a teljes valósága, akármit mondhatunk
vagy gondolhatunk az emberről sb., az csak egy pici része az összes tulajdonságainak, a kimerít-
hetetlen valóságának. Koncentrálunk erre egy pillanatra. Majd megfgyeljük az objektív valóságot
– tárgyat vagy személyt – és csendben vagyunk. Amikor később megszólalunk, koncentrálunk
arra, amit mondunk, közben tudatában vagyunk annak, hogy mindaz, amit mondunk, a szavaink és
gondolataink nem e valóság.
2It jegyezzük meg, hogy ez a belátás nem annak az illuzionisa flozófának egy változata, amelyik
azt mondja, hogy semmit sem érzékelünk az objektív valóságból, hogy az érzékelésünk csak szub-
jektív. Helyete a megértésünk arra vonatkozik, ahogy észleljük az objektív valóságot, amilyen
szubjektív az észlelésünk. Az emócionális gondolkodás az azonosságok és az ellentétek kategóriái-
ban vélekedik a világról. Naivan indul a tudatosság és a tárgy közöti azonosságtól: minden, ami a
tudatban van, az benne van a tárgyban is, és fordítva. Az elmélkedés (flozófát sb.) használva, fo-
kozatosan érteték meg, hogy a tudat és a tárgy nem azonos. A flozofkus (két-értékű) gondolko-
dás szerint a nem-azonosság csak az azonosság ellentétét jelentheti: semmi nincs a tudatban, ami a
tárgyban van és fordítva: semmi nincs a tárgyban, ami a tudatban van, ami pusztán logikailag ma-
gában foglalja, hogy nem érzékelhetünk semmit sem a külső világból.
3A tapasztalat megtanítja nekünk, hogy a „minden” és a „semmi” szavak ritkán hasznosak, amikor
valódi tényekről akarunk egy pontos leírás készíteni. Leggyakrabban a „valami” a jobb alternatí-
va. Az azonosítás tudatosítása egyidejű a nem-azonos és a nem-ellentétes belátásával. A két hasz-
nálhatatlan, azonos és ellentétes kategóriát, elvetjük. Helyetük bevezetjük a mindig használható
kapcsolat kategóriát: valami, ami létezik a tudatosságban, az létezik a tárgyban is, és fordítva: a
territóriumnak a valamije rajta van a térképen sb.
4A kapcsolat fogalmával a tudatunkban mindig meg tudjuk kérdezni magunktól: Mi a kapcsolat a
szubjektív elgondolásom és az objektív valóság közöt, például az értékelésem egy emberről és a
valódi ember közöt?
5„Látok valamit az emberből, de nem látok mindent.”
6„Valami abból, amit látok, az helyes, de nem minden helyes, amit látok.”
7Ez a „valami” néha több, néha kevesebb, mint ami éppen mos van.
8Kérdezzük meg gyakrabban magunktól: Milyen kapcsolat van a fogalom és a valóság közöt, az
absztrakt és a konkrét közöt, az eseményekről, másokról és saját magunkról kialakítot vélemé-
nyünkben.
9Néhány példa a kapcsolatok (sem azonosságok sem ellentétek) változatos fajtáira:
10Egy egyén az nem egy közösség („valaki nem mindenki”). Csak azért, mert csalódtam egyszer
egy ügyvédben, egy nőben (egy férfban), egy indiai guruban sb., az nem azt jelenti, hogy „ilye-
nek az ügyvédek” sb.
11A néha az nem az egész folyamat („az egyszer az nem mindig”). Károly, akit először és azóta se
látam, durva volt hozzám. Ez nem azt jelenti, hogy ő mindig olyan.

98
12A reagálásom egy emberre nem maga az ember. Az érzéseim, a feltételezéseim, a következtetése-
im, pszichológiai magyarázataim másokról gyakrabban alapulnak azokon a vágyaimon, hogy elő-
térbe helyezzem magam, igazoljam a cselekedeteim és véleményemet sb., mint magukon az embe-
reken.
13Egy aspektus nem a teljesség: „Én egy kudarc vagyok”. Viszont ha elmélkedek, akkor látnom kell,
hogy a kudarcom csak egy aspektus az engem felépítő sok aspektusból, hogy jobb aspektusaim is
vannak. Nem én voltam a kudarc, hanem az, amit tetem. Mivel „én” nem vagyok azonos a kudar-
commal, ezért lehetőségem van arra, hogy ne szeressem azt és tovább törekedjek a magam tökéle-
tesítésére.

10.6 Két-értékű és több-értékű gondolkodás

1Az emócionalitás két-értékű. Ingadozik az ellentétek közöt: vonzás és taszítás. A mentalitás az
evolúciója során az emócionalitás által aktiválódot. A két legalacsonyabb gondolkodásfajta, a kö-
vetkeztetés-gondolkodás és az elvgondolkodás (47:7 és 47:6), képtelen megszabadulni emócionális
eredetétől. Ezeket az emóciók uralják és motiválják.
2Ebből következően ezek a gondolkodásfajták két-értékűek. Az ellentétekből következtetnek úgy,
hogy azokat abszolútnak tekintik. Nehéz egy szilárd pontot találniuk a megfgyelés számára a min-
den/semmi, az igen/nem, a 100%/0%, a fehér/fekete sb. végletek közöt. Amint a perspektíva-gon-
dolkodás (47:5) aktiválódik, a gondolkodás megszabadítja magát az emócionalitásól való függősé-
gétől és így abbahagyja az ellentétekből következtető gondolkodás.
3A két-értékű gondolkodás formálta a nyelvet és a jellemző ellentétpárjait. Igaz, hogy elvétve
egyének felemelik a gondolkodásukat a két-értékű rendszer fölé, de még akkor is kénytelenek
használni a közös nyelv által nyújtot kifejezésmódokat és ennek következtében elcsábulnak elfo-
gadni abszolútként és lényegiként az ellentéteket: víz vagy meleg vagy hideg, vagy szeretünk vagy
gyűlölünk, vagy tudunk vagy tudatlanok vagyunk, vagy bátrak vagyunk vagy gyávák sb.
4A valóság jelenségei ritkán írhatóak le kölcsönös ellentétekként. A valósághoz jobban alkalmaz-
kodunk és a gondolkodásunk is jobban illeszkedik a valósághoz, ha elvetjük a minden-vagy-sem-
mi-kategóriákat és helyetük bevezetjük: a fokozatok és módosulások kategóriáit; olyan szavakat
mint „részben”, „majdnem”, „rendszerint”, „ritkán”, „bizonyos esetekben” sb.; az arányosító (példá-
ul százalékos) következtetés; az összehasonlításokat, a viszonylagosságokat („A melegebb mint B
de hidegebb mint C”). Továbbá használhatjuk azt a belátás, hogy „ugyanaz a dolog” (ugyanaz a
szó például) nem jelenti pontosan ugyanazt minden összefüggésben: például egyik ember önzésből
képes „tenni pontosan ugyanazt” mint, amit egy másik ember megtesz önzetlenül. Ezek mind pél-
dák a több-értékű gondolkodásra.
5A több-értékű gondolkodás nem-kizáró (nem-abszolutizáló). A két-értékű, emócionális gondolko-
dásnak markáns tendenciája van arra, hogy kizárjon egy dolgot azért, hogy kihangsúlyozzon vala-
mi más, hogy kigondoljon a valóságban nem létező ellentéteket. Ennek egy példája akkor adódik,
amikor elméleti tanulmányokat kritizálnak (például az ezoterikai világszemlélet tanulmányait) bi-
zonygatva, hogy „helyetük az emberiség gyakorlati problémáit kellene próbálnunk megoldani”.
Mintha az egyik kizárná a másikat vagy ellopná az erőt tőle! Éppen ellenkezőleg, ezek erősítik
egymás. Egy másik példája ennek akkor adódik, amikor az ember az evolúció során (általában a
kultúra sádiumában) „felfedezi” a tudataspektus, belátja, hogy ez az aspektus hordozza az élet
igazi értékeit sb. és ekkor egyszeriben készséggel nevezi a „szellemet” az egyedüli valóságnak és
az anyagot „illúziónak”. Mintha a gondolkodás, a fejlődésének ezekben a korai fázisaiban, nem
őrizhetné meg az újonnan talált fogalmat más módon, mint abszolút ellentétben valamivel, amit
már ismer.

99
6A több-értékű gondolkodás annak a belátása, hogy „végtelenül sok” helyzet van a két véglet kö-
zöt, hogy meggyökeresedet ellentétpárjaink kényszerítenek arra, hogy higgyünk és igazodjunk.
Ez az aspektusa a perspektíva-gondolkodásnak, amit nagyobb általánosságban a legkönnyebb
megérteni, habár nem olyan könnyű alkalmazni. Mennyire megszokot, hogy amikor sürgős köte-
lességünk van valamit tenni másért, amit sietünk megtenni, de amint egy megnyugtató tájékozta-
tás kapunk „ez nem pánikhelyzet”, teljesen megnyugszunk és félretesszük a dolgot a következő
hónapra – mintha az nem lenne sürgős már! Hasonlóan ahhoz is, ahogyan – amikor komoly kör-
nyezeti problémákról értesülünk – mély aggodalomba esünk, majd a közömbösségbe, amikor a
vészjelek kissé (de csak kissé!) túlzónak bizonyulnak.
7A több-értékű gondolkodás megérti, hogy a nyelv szavai nagyon fogyatékos eszközök a gondola-
tok kifejezésére, hogy kevés szónak van önmagában pontos jelentése, és azt, hogy ebből követke-
zően fel kell fedezned a szándékolt jelentés minden egyes értelmi összefüggésben. A két-értékű
gondolkodás hajlamos fennakadni a formán, a nyelvi kifejezésen. Ezért gyakran talál ellentmondá-
sokat (paradoxonokat) abban, amiben ugyanazt a szót használták (több-értékűen) más-más jelen-
tésben.
8Az ezoterikában lelkünkre kötik, hogy „felejtsük el magunkat, a komikus jelentéktelenségünket”
de azt is, hogy „gyakoroljuk az önemlékezés, emlékezzünk kik vagyunk és merre tartunk”. Ez egy
jó példája egy paradoxonnak, amelyet az elvgondolkodásnak nehéz megemésztenie. Feloldhatjuk a
paradoxont, ha megértjük, hogy a „magunkat” vagy az „ön” szó nem ugyanarra a dologra vonatko-
zik a két mondatban, hanem az első esetben a „hamis énre”, az átmeneti személyiségre vonatkozik,
míg a második esetben az „igaz énre”, a monád öntudatosságára vonatkozik.
9Az ezoterika bővelkedik az ilyen, az elv-gondolkodás számára paradoxonokban, mivel az ezoteri-
ka olyan realitásokra utal, amelyekről a legtöbb embernek még nagyon kevés egyéni tapasztalata
van, ezért a mindennapi nyelvünk még nagyon hiányos az ezekre a realitásokra vonatkozó, általá-
nosan felfogható szavakból.
10A perspektíva-gondolkodás nagy fgyelmet fordít az időtényezőre vagy dinamikus aspektusra.
Ami igaz egy meghatározot időben, egy konkrét helyzetben, nem szükséges, hogy igaz legyen
máskor. „Ne azt mondjátok, hogy Caesar bátor. Mondjátok azt, hogy akkor és abban bátor volt.”
Az emócionális gondolkodás egy szerencsétlen tendenciával rendelkezik azáltal, hogy elutasítja
annak belátását, ahogy a változás törvénye kormányoz mindent. Amikor ez a gondolkodás végül
megfogot valamit, magáévá tet valamilyen nézetet, akkor azt akarja, hogy az rendíthetetlenül
biztos maradjon mindig a jövőben. A legjobb példa erre az, ahogy az emberek válogatás nélkül
hisznek az úgynevezet szent könyvekben. Az, hogy ilyen könyvek az időszámításunk előt 1500 év
körül élt sivatagi embereknek hasznos volt, sőt szükséges életszabályokat adtak, nem jelenti azt,
hogy valamilyen érvényességgel rendelkeznek a modern ember számára.
11„Nem kellene általánosítanod”, mondják. De amit a legtöbb ember általánosításnak nevez, az nem
általánosítás, hanem abszolutizálás vagy valamiképp úgy gondolják, hogy: a skótok takarékosak, a
svédek buták sb. (úgy értve, hogy „mind olyan”). Azonban az általánosítás jelentése az, hogy
olyan általános megállapítás alkotunk, ami az esetek többségében helyes, mialat tudatában vagy
annak, hogy sok minden van az általánosítás érvényességén kívül (az úgynevezet kivételek, ame-
lyek erősítik a szabályt). Csak akkor kellene általánosítanod, amikor tudod, miért teheted abban a
konkrét esetben. A legtöbb általánosítás alaptalan és értelmetlen. Az értelmes általánosítások a
több-értékű perspektíva-gondolkodáshoz tartoznak. Jellemző az elvgondolkodásra, hogy az ilyen
általánosításokat félreérti, úgy értelmezi, mint két-értékű abszolutizálások (minden-vagy-sem-
mi-állítások), és azért gondolja azt, hogy megcáfolhatóak azzal, ha rámutat jelentéktelen kivételek-
re a szabály alól.
12Korrektáltalánosítás: „A középkor (összességében) egy sötét időszak volt Európában.” Az elvgon-
dolkodás „cáfolja”: „A középkor egyáltalán nem volt sötét, csak képzeljük…” és aztán felsorol né-
hány fényhozót, akiket természetesen üldöztek vagy kivégeztek.

100
13Nincsen sivatag oázis nélkül. Valójában az, hogy találhatsz oázis, nem azt jelenti, hogy az a siva-
tag nem sivatag.
14Azelv-gondolkodás azt gondolja, hogy a „sötétség mindig sötétség”, azaz száz százalék. Ha képes
vagy akár egy igen pici fénysugarat is találni, a gondolkodás hajlamos az ellenkezőjét mondani
„egyáltalán nincs sötét”.

10.7 Relativitás
1Mint ahogy a magasabb emócionalitás érzi, hogy minden egy egység, úgy a magasabb mentalitás
belátja, hogy minden egy egység.
2A relativitás a belátása annak, hogy a valóságban semmi sem létezik elkülönülve vagy saját magá-
ban, csak kapcsolatokban másokkal és kölcsönös befolyásban, kölcsönhatásban. A dolgok közöti
kapcsolatok alapvető létezők. A kapcsolatok közöt azok a legjelentősebbek, amelyek változhatat-
lan, állandó kapcsolatok. Ezeket nevezzük törvényeknek. Az a gondolkodás, amelyik mindig tekin-
tetbe veszi a kapcsolatokat, amelyik a dolgokat a körülvevő nagyobb egésszel, egyre nagyobb egé-
szekkel való kapcsolataikban törekszik látni, a perspektíva-gondolkodás egyik aspektusa.
3Ameddig az elvgondolkodás használjuk, a tudatunkban minden fogalom hajlamos a többi foga-
lomtól elkülönült létezésre, a más fogalmakkal való kapcsolat világos felfogása nélkül. A perspektí-
va-gondolkodás megérti, hogy a valódi dolgok, amelyeket fogalmak jelképeznek, mindig „relatí-
vak”, azaz: nagyobb összefüggésekbe tartoznak másokkal. Másrészt az elvgondolkodás hajlamos
összetéveszteni (azonosítani) a fogalmat a valósággal és a valós dolgokat úgy tekinteni, mintha
azok abszolút, elkülönült jelenségek lennének.
4Az elvgondolkodás okoskodhat az időről és térről, az okról és okozatról, az anyagról és tudatos-
ságról úgy, mintha e szavak mögöti valóság „időt”, „teret”, „okot” sb., mint valamilyen építőele-
meket tartalmazna.
5A perspektíva-gondolkodás megérti, hogy a valóság az anyag-tudat-mozgás egysége; egy egység,
amiből az idő-teret nem lehet elkülöníteni, csak azt a létformát, amiben a tudatos, dinamikus
anyag létezik. A valóságban az „okot” sem tudod elkülöníteni az „okozatól”. Ha – egy bizonyos fo-
lyamat megítélésében – egyoldalúan szemlélsz bizonyos erőket és energiákat mint „okokat” és má-
sokat mint „okozatokat”, akkor hamarosan kénytelen leszel felülvizsgálni a szemléleted. Mivel az
„okozó” energiák nem tudják elkerülni azoknak a dolgoknak a hatását, amikre hatnak, és így való-
jában az összetet kölcsönhatásoknak egy rendszere jön létre.
6A megfelelő fennáll az alany és tárgy kérdésében a pszichológiában és az oktatásban. A perspektí-
va-gondolkodás nem tekinti csupán a tanítás alanyának a tanárt és csupán a tárgyának a tanítvá-
nyokat. A tanár tanul a tanítással és ezt a tanítványai által teszi. Amint nem ezt teszi, akkor többé
már nem tanár. Mindannyian alanyok és tárgyak is.
7Egy további példa. Az elvgondolkodás abszolútként tekinti az ismeretet: a helyes felfogása a való-
ságnak. Azonban amikor azt tanulmányozzuk, hogyan működik ténylegesen az ismeret, látjuk,
hogy kapcsolatok kérdése és nem abszolút. Az ismeret egy kapcsolat a felfogó és a felfogásának a
tárgyát képező valóság közöt, habár nem akármilyen kapcsolat, hanem a korrekt felfogásnak a
kapcsolata. Továbbá a „korrekt felfogás” nem abszolút. Különböző alanyoknak, különböző embe-
reknek eltérőek a felfogásképességeik. Mindenkinek van egy felső határa a megértésének, egy ha-
tár, ami egyéni és eltérő mindenki számára. Ami ismeret az egyik ember számára, az nem ismeret
a másik számára. Amit nem ért, az számára nem ismeret; amit félreért, az a számára az ismeret el-
lentéte (fkció). Néhány évvel vagy inkarnációval később ugyanaz a dolog, amelyik számára ab-
szurdnak látszot, egy átütő megértés adhat neki.

101
8Az értékelések fogalmak. Az elvgondolkodás használja ezeket is elkülönítve úgy, hogy nem látja
azt, ahogy elhelyezkednek a dolgok, amelyekre azok az értékelések utalnak, a körülötük lévő
egészben. A nagy üzletek vezetői a „jövedelmezőséget” vagy „gazdasági növekedés” tekintik ab-
szolút értéknek, amit ennek következtében mindenáron biztosítani kell, még azon az áron is, hogy
a valóban elsődleges értékeknek – az emberi, sőt még a globális túlélésnek – kell bármilyen cso-
portegoisa értéknek alárendelődniük.
9Különösen hajlamosak vagyunk az értékeket abszolutizálni, mivel azok kötődnek a mellete-és-el-
lene-emóciókhoz, és az emóció mérték nélküli. Ami jó számunkra a fejlődésünk adot fázisában,
azt jónak érezzük mindenki számára. Példa erre bizonyos keleti meditációs iskolák, amelyek napja-
inkban elburjánzotak a nyugati országokban. Ezek a „nyugati embert” akarják megtanítani medi-
tálni – minden embert és mindenkit ugyanazzal a módszerrel. Ezeknek az iskoláknak nincs tudo-
másuk arról, hogy az emberek a fejlődés eltérő sádiumaiban és szintjein vannak, és hogy minden-
kinek eltérőek a képességeik és a szükségleteik. Nem értik meg a régi közmondás bölcsességét:
„Ami az egyiknek étel az a másiknak méreg.” Konkrétan ez azt jelenti, hogy a meditációnak mindig
egyéninek kell lennie, úgyhogy az teljesen eltérő az eltérő szükségleteknek megfelelően. Sok em-
bernek a legjobb meditáció (az aktiválás legjobb módszere) az egyáltalán nem meditálás, nevezete-
sen azok számára, akik már túlságosan introvertáltak, hajlamosak elmenekülni a valóságtól. Szá-
mukra az egyedüli „meditáció” a fzikai világra irányuló intenzív munka és fgyelem.
10Tegyük hozzá, hogy a szükségletek és vágyak nem ugyanazok. Az exoterikus pszichológia nem
érti, sőt nem is értheti ezt. A vágyak szubjektívek és gyakran szembeállnak az életörvényekkel. A
szükségletek objektívek, lévén a fejlődés és a sors törvénye tényezői által meghatározotak. A leg-
több dologra, amelyre vágyunk, nincs szükségünk. Sok dolgot, amelyre igazán szükségünk van,
nem keresünk.
11Sok kezdő az ezoterikában az érdeklődését főleg érzelmi úton űzi, ami szükségszerű, ameddig
nem tanultak többet. Ők gyakran ajánlják a barátaiknak, hogy tanulmányozzák „ezeket a csodála-
tos könyveket”, nem értve, hogy az ezoterika nem önmagában jó és alkalmas mindenki számára. A
perspektíva-gondolkodásnak eltérő látásmódja van erről. Tudja hogyan helyezze az ezoterika ter-
jesztésének ideáját egy nagyobb összefüggésbe: a munka az emberi evolúcióért. Konkrétan ez azt
jelenti, hogy az embereket nagyobb felelősségvállalásra, több részvétanúsításra nevelik, arra neve-
lik, hogy legyenek függetlenebbek az érzésekben és a gondolatokban, legyenek önaktívabbak, és a
gondolkodásukban kritikusabbak. Sajnálatos, hogy az ezoterikának az éretlen emberek kezében ép-
pen ellentétes az okozata, mint amire szánták, olyan nem kívánt tendenciákat erősít, mint a való-
ságtól és felelősségtől való menekülés, egoisa üdvözülési vágy, a tekintélyekben való hit, hiszé-
kenység sb. mialat olyan „ezoterikai elveket” hívnak segítségül, amelyekről ugyan azt hiszik,
hogy megtanulták, de ellenkezőleg, az ezoterikai irodalom szelektív olvasásával félreérteték azo-
kat. Ha az ezoterikából abszolút értéket csinálnak, elkülönítik azt a nagyobb evolúciós összefüggé-
sétől, akkor az biztosan szembekerül igazi céljával.
12A perspektíva-gondolkodás sok értéket lát úgy, hogy benne foglaltatnak egy magasabb-ban, fel-
sőbb-ben és ennélfogva jelentősebb értékekben, azok részeiként. Az alacsonyabb értékek ezért csak
addig indokoltak, amíg nem ellenkeznek a magasabb értékekkel. Az életörvények jelzik a határait
annak, amit óvni kell, ami megengedhető, és amit hatásalanítani kell. A vezércsillag annak meg-
fontolása, amelyik az egész számára a legjobban megfelel.
13A nacionalizmus, humanizmus és globalizmus a példák erre, amelyek a felsorolás sorrendjében
egyre magasabb értékek, egy hierarchiája az értékeknek. A nacionalizmus jó és helyes mint egy
nemzeti karakter kifejezője. Azonban amikor konfiktusba kerül az eggyel magasabb értékkel, az
emberiség boldogulásával, az emberiesség vagy humanizmus ideáljával, akkor a nacionalizmus el-
lenőrizni kell. Még a humanizmus sem abszolút érték. Mert neki is helyet kell, hogy adjon, mint
egy része a még magasabb értéknek, a bolygónk összes élete boldogulásának, a globalizmus ideál-
jának. Egy olyan humanizmus, amelyik megengedi azt, hogy az emberiség az összes többi biológiai

102
és energetikai élet rovására éljen nagy lábon, az hibásnak és tarthatatlannak fog bizonyulni hosz-
szútávon.
14A perspektíva-gondolkodó a többi értékeit hasonló módon rendezi hierarchikus rendszerbe, és
ebben nagymértékben segítségére van az ismerete az életörvényekről.
15Néhány további példa. Sok pacifsa azt tartja, hogy az emberölés egy abszolút rossz, amit sem-
milyen körülmények közöt sem lehet elfogadni. Támadás és védekezés egyaránt elítélendő. Így
egy nemzetnek ellenállás nélkül kell elfogadnia más államok agresszióját. Az egyetlen lényeges
számukra az, hogy „emberélet ne vesszen” (mintha egyáltalán elveszhetne az emberélet!). A kérdé-
ses népnek el kell viselnie a megszállás, a rémuralmat, olyan ideológiák bevezetését, amelyek élet-
és tudásellenesek, minden olyant, ami akadályozza az evolúciót.
16A perspektíva-gondolkodónak teljesen eltérő nézete van ezekről. A fzikai élet, az élet a fzikai
szervezetben nem abszolút érték számára, hanem egy relatív érték: amennyiben az magában fog-
lalja egy további evolúció lehetőségét. A lehető legnagyobb szabadság (szabadság a retegésől is)
és önhatározotság – úgy az egyén mint a nemzet számára – szükségesek az evolúcióhoz. Ezért
mindig jogos a fzikai élet feláldozása, ha a tudatosság életét nem lehet biztosítani más módon. To-
vábbá a szabadság törvénye szerint az embernek mindig joga van (és kötelessége is!) megvédenie a
szabadságát a törvénytelen betolakodással szemben, és aki lemond erről a jogról, az a passzivitásá-
val hozzájárul a rossz hatalmának erősödéséhez a világban.
17Hogyan járjak el, hogy a gondolkodásomat kevésbé abszolutizálóvá és jobban relativizálóvá te-
gyem?
18Mindenekelőt a kapcsolatok megfgyelésével. Annak tanulmányozásával, mennyire eltérően mű-
ködik „ugyanaz a dolog” különböző összefüggésekben, és megfordítva, hogyan töltik be különböző
dolgok „ugyanazt” a funkciót. Kutass tovább és tanulmányozd a nagyobb összefüggés, egyre szé-
lesebb kapcsolatrendszert, amelyben minden egyéni dolog mindig funkcionál. Ne ragaszkodj mere-
ven az abszolút fogalmaidhoz, törve az agyadat a kölcsönös ellentmondásaikkal, mivel az egy áb-
rándkergetés, hanem helyetük tekints a fogalmak mögöti konkrét realitásokra, hogy azok mindig
ellentmondásmentesek legyenek a kapcsolataikban. Elmélkedhetsz arról, hogy ami „ellentétesnek”
látszik valamivel, az nem szükséges, hogy az legyen, hanem lehet neki egy nagyobb összefüggése.
19Erre egy példa, ahogy a tudomány először harcol az új ideákkal mint tudománytalannal, de ké-
sőbb elfogadja őket mint egy nagyobb és korrektebb nézete ugyanannak a valóságnak. Einsein f-
zikáját először a newtoni fzikával ellentétesnek tekinteték, majd később kiderült róla, hogy egy
általánosabb megfogalmazás, amelynek egy speciális esete a newtoni fzika.
20Amint az okokat és okozatokat tanulmányozod, átgondolod azt, hogy egy bizonyos eredmény-
nek sosincs egyetlen meghatározot oka, és hogy egy meghatározot oknak sosincs egyetlen okoza-
ta, viszont hogy az ilyen egyszerűsítet nézet a fogalom és valóság összekeverésén alapszik.
21Egy példa rá: „Ez a porcelánedény biztosan eltörik, ha forró vízben mosogatod.” Viszont ha a
porcelánedény összetörve fekszik it, akkor nem szükségszerűen jelenti azt, hogy valaki fgyelmet-
lenül mosogata el.

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Ten of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright ©
2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

103
 TIZENEGY

A táblázat megkönnyíti az anyag összetételének, az aspektusok összefüggéseinek, a hét típusnak és

osztálynak az elemzését.

1 1 2 3
2 1 2 3

3 1 2 3

4 1 2 3

5 1 2 3
6 1 2 3

7 1 2 3
1 = az akarataspektus (mozgásaspektus)
2 = a tudataspektus
3 = az anyagaspektus

11.1 Minden energia

1A legfontosabbak közöt van az, amit a hylozoika tanít nekünk, hogy minden energia. Minden
anyag. Minden anyag mozgásban van. És a mozgásban lévő anyag nem más, mint energia.
2Az egymásba fűződő energiák óriási óceánjában élünk. Az energiák alacsonyabb vagy magasabb
fajtájúak. Ezek felfoghatóak vagy felfoghatatlanok az emberi értelem számára. Az energiák az em-
ber közelében keletkeznek, vagy roppant nagy távolságból jönnek hozzá. Az energiák pszichológi-
ai típusokat képviselnek – az ember számára felfoghatóakat vagy felfoghatatlanokat – mert min-

104
den a fejlődés változatos sádiumaiban lévő életet is él. Az energiák rövid életűek vagy viszonylag
hosszan tartóak. Az energiák ciklikusak, visszatérnek számunkra kiszámítható és így előre látható
ritmusban; vagy olyanok, amelyek előre nem láthatónak és kiszámíthatatlannak tűnnek. Csak a
legmagasabb vagy a hetedik iseni birodalom egyénei rendelkeznek a kozmoszban lévő összes
energia teljes ismeretével és képesek teljesen uralni azokat.
3Az emberiségnek a létezés energia- vagy mozgásaspektusáról meglévő tudatlanságának egy bizo-
nyítéka az, hogy mindent – természetet, embert, társadalmat – satikus, mechanikus, kizárólag
anyagi dolognak tekintünk és nem dinamikus, élő energia-jelenségnek.
4Számos emberi probléma, az életnek, valamint a tudásnak a problémái, csak akkor oldhatóak meg
végérvényesen, ha általánossá válik az a belátás az emberek közöt, hogy „minden energia”. Né-
hány példa rá:
5Az embert, állatot és növényt még mindig csak egy darab fzikai anyagnak, kémiai robotnak te-
kintik. Viszont csak magasabb energia képes életet adni a kémiai építménynek. Amikor ez az élet-
energia átmenetileg és részlegesen eltávozik a fzikai szervezetből, a teremtmény elveszíti a tuda-
tosságot. Amint véglegesen eltávozik, a fzikai szervezet meghal. A kémiai összetétele azonban
ugyanaz marad a halál pillanatában is, így az nem alapvető. A fzikalizmus nem képes megoldani
az élet és halál misztériumát.
6Mindenben van egy törekvés a lényen belüli és a környező világgal kapcsolatos célirányosság, ér-
telem, harmónia felé. A fzikai szervezetben ez a törekvés egészségként és szépségként nyilvánul
meg. És ez mindig a fzikai szervezet saját energiáinál magasabb energiák okozata. Minél magasab-
bak az energiák, annál magasabb fokú a célirányosságuk, annál nagyobb a harmóniájuk minden-
nel. Az egészség zavartalan harmónia, a kauzális energiák akadálytalan működése a fzikai szerve-
zetben az éteri burkon keresztül. A betegség egy gátlás a közötük levő burkok – mentális, emócio-
nális, éteri – valamelyikében. Amikor az orvosok kezdik megérteni ezt, akkor az orvosudomány az
eddigi legnagyobb forradalmát fogja tapasztalni.
7Minden tevékenység energia, egy ok, aminek elkerülhetetlen okozata van. It ami a lényeges, az a
fzikai cselekvés megelőző gondolatok és érzések minősége. Alacsony gondolatok és érzések, gyű-
lölködők, egoisák, szabadon tevékenykedve ártanak másoknak. A cselekedetek fzikai okozatai
gyorsan elmúlhatnak. De a mögötük lévő tudatosság energiái hosszú életűek, széles pályát futnak
be a létrehozójától, míg előbb vagy később visszatérnek, eltalálva a létrehozóját ugyanazzal az
okozatal.
8Az emberek világában minden a pénz körül forog, amit valamiféle anyagi dologként fognak fel.
Azonban a pénz elsődlegesen energia, még ha a legdurvább fajta is. És az energiának szabadon kell
áramolnia ahhoz, hogy életet, egészséget és jólétet adjon. Amikor a fzikai szervezetben az energi-
ák gátlódnak, egyenlőtlenül oszlanak meg, akkor egyes fzikai szervek túl keveset és mások túl so-
kat kapnak, és ez betegséghez vezet, ami az egész rendszerre kihat. Amikor a pénznek nevezet
energiának nem engedik, hogy szabadon áramoljon a közösségben, akkor a társadalmi tes megbe-
tegszik. Drámaian megemelkedik a gazdagsága a kisebbségnek, mialat a többségnek rosszabb és
egyre rosszabb. A betegség kiűzésének tevékenysége létrehoz egy lázas krízis a fzikai szervezet-
ben és a közösségben valami hasonlót: egy társadalmi forradalmat. Ez – mint minden krízis – ha-
lálhoz vagy gyors gyógyuláshoz vezet.
9Amikor a pénz energiaoldala általánosabban elismert lesz, akkor az emberek jobban meg fogják
gondolni mire költik a pénzüket. Az lesz számukra az első kedvező lehetőség arra, hogy megértsék
az energiák feljavításának vagy nemesítésének az ezoterikai alapelvét. Amikor a pénzt jó célokra
költik, úgy mint az evolúció és az egység hasznára, akkor az energiák minősége emelkedik, aminek
egy nemesítő okozata van a teljes pénzforgalomra és ezáltal az egész társadalomra is. Amikor az
emberek az energiák áramlásának látják a jelentőségét és nem a mozdulatlanságának, akkor fognak

105
véget vetni minden olyannak, ami elősegíti a pénz lekötését és elzárását, mindenekelőt a kamatot,
ami egy számotevő társadalmi rossz.
10Összefoglalva: Amikor az emberek felfedezik, hogy mindennek van egy energiaoldala, akkor fog-
ják megtenni az eddigi legnagyobb belátásukat. Amikor megértik, hogy mi az energia, meglátnak
valamit az energiák korlátlan változatosságából, akkor lesznek tudatában a minőségek fontosságá-
nak: magasabb és alacsonyabb, építő és romboló, ideális és sablonos. Ily módon fog először tuda-
tossá válni a magasabb, a szép, a jó, az igaz, a harmonizáló iránti törekvés az emberiség történel-
mében. Az egyének jelenlegi törekvését – mely olyan, mint mindenki másé – akkor fogja kiszoríta-
ni a tökéletességre való tudatos törekvés.

11.2 A hét alaptípus

1Minden a legmagasabb (1) világból indul, végül visszatér a legmagasabb világba, legelőször és vé-
gül is a legmagasabb világtól függ.
2Végső soron és eredendően minden ősatomokból vagy monádokból áll. Őket a legmagasabb hét
világ (1–7) egyikén keresztül hozták a kozmoszba, a megnyilvánulásba. Ez a kezdetől fogva azzal a
bélyeggel látja el őket, hogy minden monád a hét alaptípus egyikébe tartozik.
3A hetes az alaposztás minden számára az anyagaspektusban, tehát az anyagtípusok és az anyagi
energiák számára is. A hetes abból következik, hogy az alaphármasból – mozgás-, tudat- és anyag-
aspektus – maximum hét alapkombinációt lehet létrehozni (lásd a fejezet elején található tábláza-
tot). Ezek az alapjai a hét típusnak.
4Az első három típusban a mozgásaspektus erős. Ez főképpen az első típusban nyilvánvaló, ahol
mind a három aspektus erős és egyenlően erős. A második típusban a tudat gyengébb, mint a moz-
gás, viszont erősebb, mint az anyag. A harmadik típusban az ellenkezője: az anyag gyengébb, mint
a mozgás, viszont erősebb, mint a tudat. Ezáltal e három típus nevezhető meg a három aspektus –
mozgás, tudat és anyag, ebben a sorrendben – legjellegzetesebb kifejeződéseként.
5A fennmaradó négy típus az alapminta további változatai az összetetebb anyagban. Az a közös
ebben a négy típusban, hogy a mozgásaspektus nem lehet már a legerősebb – azok a kombinációk
kimerültek. Helyete a tudataspektus uralkodik – a negyedik és a hatodik típusban – vagy az
anyagaspektus – az ötödik és a hetedik típusban. Mi a helyzet a mozgásaspektussal ekkor? A ne-
gyedik típusban gyengébb, mint a tudat, de erősebb, mint az anyag. Az ötödik típusban gyengébb,
mint az anyag, de erősebb, mint a tudat. Majd elérkezve a hatodik és hetedik típushoz, látjuk, hogy
a mozgásaspektus a leggyengébb, aminek így kell lennie. A hatodik típusban a mozgás uralja az
anyag, amit pedig a tudat irányít. A hetedik típusban az ellenkezője van: a mozgás a tudat uralja,
viszont az utóbbi az anyaghoz alkalmazkodik.
6A fentiek vonatkoznak azokra a monádokra, amelyek a legmagasabb hét világban vannak. Amikor
a monádokat ezt követően egyesítik az egyre alacsonyabb anyagba, hogy felépítsék a 8–49 világo-
kat, a hetes felosztás hat sorozatban ismétlődik: 8–14, 15–21, 22–28, 29–35, 36–42, 43–49. A hét leg-
magasabb kozmikus világ tehát az alapja mindennek a kozmoszban. Ezek alkotják a kozmikus terv-
rajzot, az összes alacsonyabb megnyilvánulás mintázatát.
7Ezzel kapcsolatban szükséges a következő két alapelv tanulmányozása és kezdeti megértése: ana-
lógia és dimenzió-redukció.
8Az analógia jelenti a hasonló ismétlődését: az első sorozat első világa vagy típusa a legjobban a
többi hat sorozat első világainak vagy típusainak felel meg vagy harmonizál velük. Valami, ami jel-
lemzi az 1-világot újra megjelenik a 8, 15, 22, 29, 36 és 43-világokban. Valami, ami a 7-világ sajátos-
sága, visszatér a 14, 21, 28, 35, 42 és 49-világokban. És így tovább.

106
9A dimenzió-redukció azt jelenti, hogy az analógia, az ismétlés sosem lehet pontos, hanem minden
alacsonyabb sorozat magában foglal egy további eltérés az alapmintától, egy további gyengülését
az erejének és tisztaságának. A minőségnek ez a romlása, gyengülése főképpen a mozgás- és tuda-
taspektusban fgyelemre méltó.
10Még akkor is, ha a másolatok minden egyes alacsonyabb hetes sorozatal romlanak, azért az ana-
lógia elve magában foglalja azt, hogy a magasabb világokkal kapcsolatosan legalább érdekfeszítő
analógiákat képesek vagyunk felvázolni annak alapjaiként, amit a dolgok állapotának ismerünk az
alacsonyabb világokban.
11Tehát, például a négy páratlan típus, az 1, 3, 5, 7 egészében véve a létezés objektív oldalának a ki-
fejezői, a három páros típus, a 2, 4, 6 a szubjektív oldalának a kifejezői.
12Jóllehet
lehetséges a számunkra megérteni az analógia és a dimenzió-redukció törvényét, azért
még az 1–42-világokban található kozmikus típusok alapvetően felfoghatatlanok a negyedik és ötö-
dik természeti birodalom egyénei számára
13Ameddig emberek vagyunk, addig legfeljebb az esszenciális világ és a négy alacsonyabb nap-
rendszer-típus, 4–7 realitásának a kezdeti megragadására vagyunk képesek. Az ötödik természeti
birodalom egyénei törekszenek megérteni a szubmanifesztális világot (44-világ), ami közös a teljes
naprendszerben, és a hat naprendszertípus (2–7).
14Képtelenek vagyunk megragadni az ezen túli valóságot, azt ahogy a három aspektus kifejeződik
magasabb világokban, magasabb típusokon keresztül. Megadták nekünk azt az ismeretet, hogy lé-
tezik anyag, tudat és mozgás minden magasabb valóságban, viszont olyan mértékben eltérően
nyilvánulnak meg atól, amit mi tapasztalunk, hogy nem érthetjük meg azokat. A következő infor-
máció elegendő lesz.
15Az anyag inkább fényként mint valamiféle anyagiként nyilvánul meg az emócionális világ maga-
sabb régióiban (48:2,3). Ez a fényhatás élénkül minden egyes magasabb világgal. Már a mentális
világ anyaga úgy fénylik, mint a nap, vakító a felkészítetlennek. Az intuíciók (47:1-3) gondolatfor-
mát nem hoznak létre, de – objektíven – villám-jelenségek. Az esszenciális világtól (46) kezdődően
az anyagnak nincs jelentősége, kivéve mint a tudat és a mozgás szükséges alapja.
16Már az esszenciális világban a tudat természete annyira eltérő atól, amit jelent nekünk emberek-
nek a tudatosság, az értelem, a szeretet, az intelligencia sb., hogy az összes fogalmunk – ami az
emberi tudatlanságon alapul – balul üt ki. Hogyan lehetne különben egy olyan valóság, ahol meg-
szűnik minden szembenállás a többi társ-lénnyel, és ahol mindennek az egysége az egyetlen való-
ság?
17A szuperesszenciális világtól (45) minden egyes magasabb világgal erősödik az akarataspektus.
Már a szubmanifesztális világban (44) az egyének úgy fogják fel az akaratot, mint az alapvető való-
ságot, hogy az akarat a képesség, ami teszi a jót az egészért. Minden tudatosság alárendelődik en-
nek az akaratnak, ennek az eszközévé válik.
18Az ember világaiban a hét típus főleg a következőképpen fejeződik ki:
1. Akarat, erő, szándék
2. Szeretet, bölcsesség, egységre törekvés
3. Aktív intelligencia
4. Harmónia a konfiktuson keresztül
5. Tudomány és technológia
6. Idealizmus, ideológia
7. Szervezés, módszer, rendszertan.
19Ahét típus mindenben létezik, úgy hogy minden egyén, minden lény, minden naprendszer, min-
den bolygó, minden burok vagy aggregátum, minden aggregátum-központ erősebben kifejezésre

107
jutat egyet a hét típusból, mint a többi hatot, amelyek azonban szintén közreműködnek. Egy tí-
pushoz tartozás azt jelenti, hogy a típus a meghatározó, nem azt, hogy az kizárja a többi hatot.
20Minden monád a kezdetektől fogva a hét típus egyikéhez tartozik. Egy típushoz tartozás azon-
ban nem végleges. A fejlődés folyamatában az egyénnek kedvező lehetőségei vannak a különféle
burkokban az összes típus tulajdonságainak elsajátítására. Ez szükséges annak a mindenoldalúság-
nak az elsajátításához, ami mindenkinek a végső sorsa. Azt is saját maga dönti el, hogy melyik tí-
pus fogja végül megjeleníteni.
21Ezzelkapcsolatban azonban ne feledjük, hogy minden lény egyedülálló, hogy olyan sajátossággal
rendelkezik, ami sosem veszik el. Ezért a típusát olyan egyedülálló módon jeleníti meg, amit nem
lehetséges megismételnie vagy helyetesítenie senki másnak. Ez a magyarázata annak, hogy miért
szükséges igyekezni minden lényt a sajátosságában megérteni, tolerálni és ráadásul méltányolni.
Csak a tudatlan törekszik szabványosításra, egyformaságra a gondolatban és a tevékenységben.

11.3 A hét alapenergia

1Nincs anyag nélküli vagy anyagmentes energia. Minden energia anyagi. A kozmoszban minden
energiának az anyagi alapja a monádok, az ősatomok. Az ősatomok hét eredeti kombinációja nem
csak a tudatosság hét típusának lesz az alapja, hanem az energia hét típusának is.
2Az említet hét tudatosságtípus és hét energiatípus is leskálázódik minden egyes alacsonyabb he-
tes sorozatal. Az első alapenergia – még akkor is, ha egyre gyengébben – a 8, 15, 22, 29 sb. vilá-
gokban nyilvánul meg a legjobban. A második alapenergia a legkisebb ellenállás törvényét követi
a 9, 16, 23, 30 sb. világokon keresztüli fokozatos dimenzió-redukciója során.
3Amikor az alapenergiák a legalacsonyabb hetes világokba, a naprendszerek világaiba, 43–49 ér-
keznek, azok irányítását a naprendszerek kormányai veszik át, amelyek tovább skálázzák őket lefe-
lé. A naprendszer hét atomi világának mindegyikében az energiák hat molekuláris energiává dife-
renciálódnak. Minden naprendszer a bolygóival egy szerteágazó hálózatot alkot az összes ilyen
energia szétosztása számára.
4A kozmikus energiák (1–42) szüntelenül aktívak. A leskálázot naprendszeri energiák (43–49)
azonban periódikusan aktívak. Ez annak a törvénynek megfelelően történik, ami az aktivitás és
passzivitás, a nappal és éjszaka, a működés és pihenés rendszeresen ismétlődő periódusaiban vagy
váltakozó ciklusaiban működtet minden aktivitás a naprendszerekben.
5Azért,hogy egyáltalán lehetőség legyen arra, hogy élet létezzen és fejlődjön a viszonylag tehetet-
len anyagú legalacsonyabb hét világban, a különböző életfenntartó energiákat muszáj folytonosan
váltogatni. A nem szűnő váltakozás biztosítja magának az életnek az egyensúlyát.
6Ezta fzikai világban a legkönnyebb észrevenni. Feszülés és ernyedés, működés és pihenés egyfor-
mán fontos az ember számára, hogy megtartsa az egészségét és jólétét. Ezenfelül, szükségtelen
több pihenés, jól helyetesíthető változatos munkával.
7Egy másik példa az életerő a fzikai szervezetben. Ez öt különböző energiából áll, amelyek 24 per-
cenként váltják egymás, tehát periódikusan kétóránként ismétlődnek. A hylozoikában ezeket Sza-
turnusz, Merkúr, Mars, Jupiter és Vénusz energiának nevezik.
8A hét alapenergia megtalálható minden világban, mindenfajta anyagi összetételben, burokban,
lényben. A jelenlétük legnyilvánvalóbb jele az emberben a hét energiacentrum, ami megtalálható
minden ember éteri, emócionális és mentális burkában. És mos elérkeztünk a legalacsonyabb vilá-
gokba, ahol ezek az energiák eléggé leskálázódnak ahhoz, hogy megértsük őket. A kozmikus és a
naprendszeri energiák karaktere alapvetően felfoghatatlan nekünk embereknek, még akkor is, ha
képesek vagyunk némi analógiát levonni.

108
9Az ember hét legjelentősebb burokközpontja a fzikai éteri, az emócionális és a mentális tudatos-
ság és aktivitás szervei. Továbbá ezek csatornák vagy bejáratok a még magasabb tudatosság- és
energiafajták számára. Ezek a változatos durva fzikai szerveknek a magasabb anyagban lévő ha-
sonmásai. A nekik megfelelő burkokban való elhelyezkedésük is megadható ezekhez a fzikai szer-
vekhez viszonyítva.
10A fejtetőközpont azoknak az energiáknak a székhelye, amik lehetővé teszik az intuíciót, a kauzá-
lis-esszenciális megértés és mindenekelőt a képességet megvalósítani a megértés, az erőt, ami
összeforrasztja a különféle személyiség-elemeket és teszi az egyént egy céltudatos, hatékony mun-
kássá a jó szolgálatában. A jellemzője az egységre irányuló akarat. Ennek energiái mindig első tí-
pusúak.
11A szívközpont azoknak az energiáknak a forrása, amik lehetővé teszik a szeretetet, a ragaszko-
dás, a csodálatot, az idealizmus, az önfeláldozás és a szolgálatot. Ennek tudatossága a magasabb
emócionalitás, mindenekelőt mindaz, ami ébresztője vagy hordozója az esszencialitásnak. Ennek
jellemzője a szív közvetlen megértése. Ennek energiái mindig második típusúak.
12A napfonatközpont a melegágya azoknak az erőknek, amik arra törekszenek, hogy az embert az
alacsonyabb emócionalitásban, a félelem és bátorság, kétség és remény, öngyűlölet és önszeretet
közöti ingadozásban, az illúzióikban, a vakbuzgóságban, a pszichizmusban és a médiumizmusban
tartsák. Ennek jellemzője az elvakultság. Ennek energiái mindig hatos típusúak.
13A fennmaradó négy főközpontot – az alapközpontot (a gerincoszlop tövénél), a keresztcsontköz-
pontot (az ágyéki területen), a torokközpontot és a homlokközpontot (a két szem közöt) – nem le-
het egyértelműen összekapcsolni olyan alaptípus egyikével sem, mint az előzőekben említet há-
rom központot. Mert e négy típusa aszerint változik, ahogy az ember egy magasabb sádiumába
érkezik a fejlődésnek vagy speciális tapasztalatokra szorul.
14Általában elmondható, hogy az alapközpontnak (negyedik vagy ötödik típus) és a keresztcsont-
központnak (harmadik, ötödik vagy hetedik típus) csak fzikai jelentősége van mint a mozgás és a
szexualitás központjai, külön-külön. A torokközpont (harmadik vagy ötödik típus) és a homlokköz-
pont (negyedik, ötödik vagy hetedik típus) a székhelye külön-külön az alacsonyabb (47:6,7) és a
magasabb (47:4,5) mentalitásnak.
15Ezek a fnomabb anyagnak a burokközpontjai a nekik megfelelő típusú energiákkal, amelyek az
embert azzá teszik ami, jobb vagy rosszabb feltételeket nyújtanak a számára, hogy érvényesüljön
az élet minden területén. A burokközpontok az okai a fzikai szervezet szerveinek, főleg az endok-
rin mirigyeknek. Zavar vagy gyenge aktivitás néhány központban megnyilvánulhat számos mó-
don: mint fzikai vagy „mentális” (pontosabban: emócionális) betegség, túl- vagy alulaktivitás, jel-
lemváltozás sb.
16Az átlagembernek – aki az emberiség jelenlegi általános fejlődési sádiumában van – a rekesz-
izom alati három központja van erőteljesen aktiválva, viszont a rekeszizom fölöti négy csak
gyengén aktív. A négy magasabb közül csak a torokközpont, ami erősen aktivált a civilizáció sádi-
umában levő értelmiségben. Az energia szempontjából az evolúció leírható, mint az energiák cél-
irányos és rendszeres továbbítása a rekeszizom alati központokból a fölöte levőkhöz, nevezete-
sen:
17Amikor az alapközpont energiái képesek feljutni a fejtetőközpontba, akkor lesz meg az embernek
a kívánatos egyensúlya a mentális belátás és a fzikai tevékenység közöt. Jelenleg a legtöbb olyan
ember, akinek belátása van az fzikailag passzív és a legtöbb fzikailag tevékeny embernek viszont
kevés belátása van.
18Amikor a keresztcsontközpont energiái feljutnak a torokközpontba, akkor válhat az ember intel-
lektuálisan alkotóvá is. Addig kizárólag fzikailag vagy szexuálisan volt alkotó. A szublimáció az a
képesség, amivel a keresztcsonti energiákat úgy emeli a torokközpontba, hogy nem marad erő

109
vagy fgyelem a szex számára. Ez szabadítja fel a lehető legnagyobb mennyiségű alkotó energiát,
például a művészi vagy a tudományos munka számára.
19Amikor a napfonatközpont energiái egyre inkább kapcsolatba kerülnek a szívközpontal és ab-
szorbeálódnak általa, akkor alakítja át az ember az önző vágyait az embertársai iránti önzetlen sze-
reteté. Amikor képes az összes napfonatközponti energiát a szívközpontba emelni, akkor ő sebez-
hetetlen lesz minden gyűlölet-támadással szemben és egy emócionális géniusz lesz, akit az embe-
rek szentnek neveznek.
20Nem lehet elég erősen kihangsúlyozni azt, hogy ebben az evolúciós folyamatban a hajtóerő a tu-
datfölötiből indul ki. E hajtóerő kauzális és esszenciális energiáinak kell aktiválnia és vitalizálnia a
magasabb központokat, hogy vonzzák az alacsonyabb központok energiáit és asszimilálják azokat.
Az ember ezt a tudatfölötit a saját önzésének, sokrétű vágyainak a legyőzésével és a szolgáló élet
élésével aktiválja. Más szavakkal: ahhoz, hogy az egyén sikeres legyen a tudatos munkájában az
evolúció során, nem szabad összekevernie az okot az okozatal. Az életének a megváltoztatása az
ok. Az energiák átirányítása az alacsonyabb központokból a magasabbakba az okozat. Nem szár-
mazik semmi jó abból, ha valaki azt gondolja képes ellenkezőképpen eljárni: babrálja a központo-
kat, meditál rajtuk sb. Éppen ellenkezőleg, nagy a kockázata annak, hogy komolyan megsérti az
„elméjét és tesét”.

11.4 A triádok
1Nyilvánvaló, hogy az emberi evolúcióról ebben a könyvben előzőleg adot kép teljesen leegysze-
rűsítet. Fontos tények tömegét kellet említés nélkül hagyni az életismeretnek ebben az elemi be-
mutatásában. Azonban ebben a fejezetben és néhány továbbiban néhány jelentős adatot adunk az
ember valójáról, eredetéről és sorsáról. Ez az információ a korábbi bemutatás kiegészítése és az
ember elhelyezése egy nagyobb környezetben, az őt körülvevő élő univerzumban.
2Az összes monád nem halad egyazon úton az evolúcióban. A fejlődésnek számos párhuzamos útja
van az ásványi birodalomtól az egyre magasabb birodalmakon át a naprendszerben. Az „emberi
evolúció” a neve az ilyen utak egyikének, amelyik az út negyedik sádiumaként az emberi birodal-
mat tartalmazza. Ennek az evolúciónak az a jellemzője, hogy a monádjai triádok használatával fej-
lődnek.
3A „triád” szó jelentése „hármas egység”. Egy triád egy molekula és a következő két alacsonyabb
atomfajta mindegyike egy-egy atomjának az egysége. A molekulának a negyedik molekulafajtának
kell lennie egy olyan atomfajtából, aminek a megnevezése páratlan számú. Következésképpen a
triádok egyedüli lehetséges fajtái a következők:
(1) 47:4, 48:1, 49:1 – első fajta vagy „első triád”
(2) 45:4, 46:1, 47:1 – második fajta vagy „második triád”
(3) 43:4, 44:1, 45:1 – harmadik fajta vagy „harmadik triád”.
4Továbbá egy triád egy viszonylag állandó egység. Nem oszlik fel úgy, mint az inkarnációs burok,
viszont az egy molekulának és a két atomnak az egysége elkíséri a monádot az evolúciója során
egy vagy több természeti birodalomban.
5A triád molekula és atomok evolúciós anyagból állnak, nem involúciós anyagból, mint a burkok.
Ez azt jelenti, hogy a triád bizonyos mértékben „intelligens” és önaktív, még ha összehasonlítha-
tatlanul gyengébben is mint a monád saját maga.
6A három triád a tudatosságnak és az energiának olyan folytonos láncát alkotja, amelyik már az
ásványi birodalomtól kezdve összeköti a monádot a naprendszer (43–49) összes világával. Ez teszi
lehetővé a monádnak, hogy egyidejűleg több világban legyen tudatos. A szóválasztásra megjegy-
zés: a triádok csak nyújtják a lehetőséget. A monádnak saját magának kell aktiválnia az összes ma-

110
gasabb tudatosságfajtát és saját magának kell meghódítania az összes magasabb akaratfajtát kezd-
ve alulról, a legalacsonyabb világtól, a fzikai világtól. Ebben az első triáddal kezd, ebből ered a
neve is.
7Az a kölcsönhatás a monád és a burok közöt, az a tudati energiacsere közötük, amelyik a monád
evolúcióját eredményezi, nem közvetlenül, hanem közvetve történik. Ezt a triád közvetíti. A bur-
kok tapasztalatai válnak a triádokévá, és a triád vibrációi határozzák meg a burkok durva vagy f-
nom molekuláris anyag tartalmát. Az a vibrációs terjedelem, amiben a monád edzi a triádját, hogy
érzékeljen és dolgozzon benne, határozza meg a monád evolúciós szintjét.
8A triád feladatai magukban foglalják: hogy megformálja és fenntartsa a burkokat, hogy legyenek
központjai az energiacserének, hogy megalkosson egy elpusztíthatatlan emléktárat, hogy lehetővé
tegye a monád számára az elsajátítot képességek megőrzését, hogy megkönnyítse a monád szá-
mára a szerzet tapasztalások tanulságainak levonását, hogy koncentrálja és integrálja a monád há-
romszoros tudatosságát.
9Elsősorban és tulajdonképpen a triád-egységek a monád burkai, hatékony eszközei. Az involúciós
anyagból álló burkok – az analógia alapján – a triádnak a burkai. Ez mind, mint minden a létezés-
ben, egy hierarchikus rendszer.
10A monád egyszerre leginkább egy triáddal fejlődik és dolgozik. Az ásványi, növényi és állati bi-
rodalomban a monádnak a tudatossága és akarata az első triád kifejeződéseinek a területére korlá-
tozódik. Csak az emberi birodalomban öntudatos a monád az első triádjában. Ezért nevezik az em-
bert ezoterikailag elsőtriád-énnek, röviden első-énnek.
11Az emberi birodalomban a kultúra sádiumától a monád képessé kezd válni a második triád, kez-
detben csak a mentális atom használatára. Amikor a monád képes használni mind a három egysé-
get és öntudatossá válik az esszenciális atomban, akkor megy át az ötödik természeti birodalomba,
válik másodiktriád-énné.
12Azutána monád képes az első ént teljesen nélkülözni, amelyik akkor szétoszlik. A triádhoz tarto-
zot atomok és a molekula végül elkülönülnek ősatomokra, amelyek ezáltal független evolúciós
monádokká válnak és átmennek az ásványi birodalomba. Ez mind egy olyan rendszer, amiben
mindenki segít és mindenkit segítenek.
13Egy hasonló folyamat történik akkor, amikor a monád meghódítja a harmadik triádját és ezáltal
egy harmadik-énné válik.
14Az elsőtriád-énben az anyag a meghatározó, a másodiktriád-énben a tudatosság és a harmadikt-
riád-énben az akarat. Nem meglepő, hogy a planetáris hierarchia azt állítja, hogy az ember nem
értheti mi a tudatosság vagy az akarat valójában. A három aspektus fejlődésének érdekes a sor-
rendje. Mivel nem fedezted fel, és amíg nem fedezed fel a létezés tudataspektusát, materialisa
vagy. Ennek a tudataspektusnak kell fejlődnie azzá, hogy a törvény ismeretével és szeretet–böl-
csességgel uralkodjon, mielőt megengedik az akaratnak, hogy uralkodó erővé váljon.

11.5 A naprendszeri és a planetáris energiák

1Az emberi evolúció útját követő monádok a naprendszerben történő evolúciójuk során három
fősádiumon mennek keresztül. Az első sádium során a monádok az első triádban találhatók, és az
ásványi, növényi, állati és emberi birodalmon haladnak keresztül, ebben a sorrendben. A második
sádium során a monádok a második triádban léteznek, és az ötödik természeti birodalmon, az egy-
ség birodalmán haladnak át. A harmadik sádium során a monádok a harmadik triádban központo-
sulnak, és a hatodik birodalmon, az első iseni birodalmon haladnak keresztül.
2A triád egy burok a monád számára és az élet a triádban a monád számára egy beburkolózás –
egy megtesesülés, inkarnáció – a triád anyagába. Ezért ez a három sádium nevezhető a monád

111
három főinkarnációjának a naprendszeri létezése során. Ennek során – ellentétben a sok „kis” in-
karnációval, amelyben a triád saját maga öltözik involúciós anyagból készült további burkokba –
nincs közbenső diszkarnációs időszak. A monád továbbhaladása az első triádból a második triádba
és a második triádból a harmadik triádba egy pillanat alat történik.
3A legjelentősebb eltérés azonban az egyén roppant átalakulása, amit a magasabb triádba történő
belépése létrehoz. Az összes jó tulajdonság és képesség, amiket az egyén a sok inkarnációja során
az emberi birodalomban elsajátítot, de később lappangóvá váltak, mos újra aktualizálódnak az
eredeti erejükkel. Csak mos lehetséges, hogy ezek mindannyian egymással valóban harmonikus
kölcsönhatásban érvényesüljenek, ugyanakkor úgy, hogy az összes rossz tulajdonság végleg ledol-
gozódot. A monád teljes birtokába lép a „mennyország kincsének”, amit összegyűjtöt, öntudatla-
nul, de saját munkájával.
4A monád egy magasabb triád-egységbe és mindenekelőt egy magasabb triádba történő öntudatos
és végleges átmenetelét nevezi a planetáris hierarchia „beavatásnak”. Hét beavatás van az öntuda-
tos emberi evolúciós monádok részére a naprendszeren belül. A beavatások mindig a monád saját
önaktivitásának az eredménye, viszont csak a szóban forgó bolygó planetáris kormányának intéz-
kedésein keresztül váltak lehetségessé.
5A naprendszer az egyéni monádokkal analóg módon halad keresztül három főinkarnáción, mind-
egyik magában foglalja az anyagának (világainak és bolygóinak) a teljes átalakítását, a kollektív
tudatosságának az emelését és az energetikai teljesítő képességének a növekedését. Ahogyan az
élet a három triádban sorjában főleg az anyag-, a tudat- és a mozgásaspektus felé irányul, ugyanaz
igaz a naprendszer három inkarnációjára is. A három inkarnációt régóta nevezik zöld, kék és vörös
periódusnak. Minden naprendszer keresztülmegy ezen a három fázison.
6A naprendszerünk a középső fázisában van és a napunk egy kék nap (a magasabb világokban kék
a színe). Tehát megelőz az evolúcióban minden napot, amelyik még az első, zöld fázisában van.
Annak az életörvénynek megfelelően, amelyik kimondja, hogy az idősebb segíti a fatalabbat, a
napunk küldi a sajátos tudatosságenergiáit a számos fatalabb naprendszernek, a lakóknak, akiknek
szükséges ez az ösztönzés, hogy felszabadítsák magukat az alacsonyabb anyagtól és igazodjanak a
tudataspektus felé. E törvény alapján a mi naprendszerünk is fogadja a magasabb energiákat, ame-
lyek mindenekelőt felébresztik a tudatosságot a pusztán passzív „megértésből” és elmélkedésből a
cselekvő és megvalósító élet felé.
7Ezeket az energiákat tizenkető vörös naprendszertől kapja. Ezeket a naprendszereket régóta asze-
rint nevezik el, amelyik konsellációban vannak. Ezeknek az úgynevezet zodiákus konsellációk-
nak adot neveket a mítoszok világából veték, a nevek szimbolikus formában kifejeznek valamit a
tizenkét energia mindegyike jellegzetességeiből. Amikor ezek az atomi energiák megérkeznek a
naprendszerünkbe, ezeket a nap fogadja, amelyik szétosztja őket a bolygóknak, miközben átalakít-
ja őket a hét atomfajta molekuláris energiájává (a 43:1-et 43:2-7-té, 44:1-et 44:2-7-té, 45:1-et 45:2-
7-té sb.). Ezeket a hét fő molekuláris energiafajtákat nevezik planetáris energiáknak. Ezek áramla-
nak a naprendszerünk összes bolygója közöt, oly módon, hogy a bolygók energiákat kapnak egy-
másól.
8Minden naprendszer és bolygó mindig a hét kozmikus típus egyikét képviseli főképpen, mindig a
saját jellegzetes módján. A kozmoszban és a naprendszerekben minden jellegzetes és egyéni egy-
szerre.
9A naprendszerben minden ciklusokban történik, ez azt jelenti, hogy a természetnek minden folya-
matát, legyen az rövid vagy hosszú, valamelyik meghatározot típus uralja. A megnyilvánuló ener-
giák mindig típus-energiák, és a létrejövő aktivitások mindig típus-aktivitások. A maga részéről
ennek az okozata, hogy minden folyamatban van valami egyéni, ami soha többé nem ismételhető,
vagy az ismétlődésének nem ugyanaz az eredménye.

112
10Amit csak említetünk, az mind az emberiség legősibb tudományának, az asztrológiának a ma-
gyarázata. A naprendszerünk és a bolygónk más naprendszerekkel való kapcsolatainak ismerete
talán a legfontosabb ismeret az élet valódi megértéséhez, mivel ez a legnagyobb lényekre, azok
belső életére és kölcsönös kapcsolataikra vonatkozó ismeret. A csillagok és naprendszerek nem egy
halot anyag nagy darabjai, ahogy a csillagászok szeretik szemlélni azokat, hanem gigantikus mé-
retű és intelligenciájú élőlények, amelyek teljes mértékben képesek kezelni a dolgaikat. Mi icurka-
picurka emberi lények nem kerülhetjük el azoknak az óriási energiáknak a hatását, amiket ők kül-
denek saját maguk közöt. Eközben ők roppantul ösztönöznek minket a tudatosság-fejlődésünkben
úgy, hogy mi – sodródva az evolúció szelével – ennek nagy részét ingyen kapjuk.
11Természetesen igaz, hogy ezeknek az ezoterikai ismerete igen kismértékben közös azzal az exote-
rikai asztrológiával, amiről a legtöbb asztrológus azt gondolja, hogy a „teljes igazság”. A csillagá-
szok azt állítják, hogy a közönséges asztrológia babona, és teljesen igazuk van. Ez csaknem kizáró-
lag a kozmikus és planetáris energiák két legalacsonyabb megnyilvánulásával – a fzikaival és az
emocionálissal – foglakozik, mert a magasabb energiák tevékenységéről nem lehet kiolvasni sem-
mit sem a jelenlegi módszerekkel készítet horoszkópokból. Ezek a horoszkópok bizonyára megle-
hetősen alaposak lehetnek azoknak az embereknek a számára, akik teljesen hagyják magukat az
emócionalitásuk által irányítani. A magasabb sádiumokban lévő egyének számára azonban ezek
roppant megbízhatatlanok. Továbbá a horoszkóp nem láthatja előre az egyén sorsát. A szabadság
törvénye kizárja ezt. Amikor egy nap az igazit, az ezoterikus asztrológiát nyilvánosságra hozzák,
az elnyomja az összes ilyen megtévesztés. Akkor ráadásul általánosan fogjuk érteni a következő
ezoterikai kijelentésnek az értelmét: „A bölcs ember irányítja a csillagjait, az osobát azok irányít-
ják.”

11.6 Ideák kormányozzák a világot

1A fzikalisák úgy hiszik, hogy a létezésben minden mechanikusan történik. Ők úgy hiszik, hogy a
természet folyamataiban megnyilvánuló célirányosság a véletlen terméke és egy átfogó kaotikus
folyamat különleges esete.
2A hylozoika szerint az igazság a szöges ellentéte ennek: Általában mindennek van egy célja. A
naprendszerben tevékenykedő mechanikai erők speciális esetei egy átfogó célirányosságnak. A
mindent felölelő folyamat egy tervnek, egy ideának az eredménye. A teljes megnyilvánulás egy
tudatos ideafolyamat, egy nem szűnő idea-alkotás.
3Vannak kozmikus ideák, naprendszeri ideák, planetáris ideák – annyi ideafajta van, amennyi ato-
mi tudatosságfajta és atomi világ van a kozmoszban.
4Ez atól függ, hogy az összes ilyen szinten vannak intelligens lények, kollektív lények, akik terve-
zik az életerüket és életidejüket. Ezek a lények vagy monádok, akik kollektíven érkeztek az egyre
magasabb iseni birodalmakba, vagy e monádok burkát alkotó monádok. Ezek olyanok, mint bár-
mely jól kormányzot állam, amelyik mindegyikének saját kormánya van.
5Minden egyes kollektívának a legfelsőbb kormányzója egy monád, aki az expanziójában már elér-
te az eggyel magasabb birodalmat, viszont saját maga az áldozatot választota és maradt szolgálni,
mint a szükséges összekötő kapocs a magasabb birodalommal. Mindig kell, hogy legyen egy olyan
uralkodó monád, aki kezeskedik arról, hogy a kormány döntései nem térnek el az eggyel magasabb
kormány tervétől.
6Az egyéni önkényesség alapvetően kizárt. Az iseni kollektívák az életet fenntartó és fejlesztő
kozmikus ideákat kezelik és a felelősségi területükön belül tökéletes pontossággal alkalmazzák. A
naprendszeri kormány skálázza le a kozmikus tervet a saját szintjére és ezt a szoláris tervet közli a
planetáris kormányokkal. A mi bolygónk kormánya leskálázza a szoláris tervet a planetáris szintre,
és átruházza a hierarchiára annak felelősségét, hogy kidolgozza a terv részleteit a különböző ter-

113
mészeti birodalmak számára a bolygón. Ennek az önmegvalósítás törvénye szerint kell történnie,
ami megtiltja a magasabb lényeknek, hogy megtegyék azt, amit az alacsonyabb lények képesek
megtenni. Isen a magáét teszi meg és nem a miénket.
7A hagyományos vallások helyesek abban az állításukban, hogy mi teljes egészében „magasabb ha-
talmaktól” függünk, hogy mi tartozunk az iseneknek azzal, hogy egyáltalán létezünk. De helytele-
nek abban a hitükben, hogy mi emberek képesek vagyunk valamilyen módon befolyásolni (meg-
vesztegetni) az iseneket az imáinkkal vagy abban, hogy ők kedvelik a személyes imádatot, hogy
emberi, mi több, túlontúl emberi tulajdonságokat feltételeznek bennük. Az isenek örömmel dol-
goznak a Törvénynek engedelmeskedve és segítik ezzel az összes alacsonyabb életet felfelé, a fény
felé.
8A planetáris kauzális világ a legalacsonyabb világ, ahol a planetáris terv olvasható egy hamisítat-
lan formában. Ez az oka annak, amiért Platón azt a világot az ideák világának nevezte. Az ideák vi-
lágának az ideái az összegzése az összes jónak, igaznak és szépnek, ami egyszer megvalósul a mi
bolygónkon és a mi emberiségünkben.
9Csak az emberiség elitje – az emberiesség és eszményiség sádiumában lévő egyének – képesek
tisztán megérteni az ideák világának ideáit. Annyiban, hogy ezek az emberek képesek szavakban
kifejezni a tapasztalataikat, képesek leskálázni az ideákat a kauzálisból a mentálisba, a perspektíva-
gondolkodásba (47:5). A civilizáció sádiumában lévő értelmiség ebből képes felfogni az ideák ré-
szeit, leskálázni őket az emócionális elvgondolkodásba (47:6) és így vonzóvá tenni azokat a töme-
gek számára. Ebben a kétszeres redukcióban azonban elveszik az, ami lényeges az ideákban: az élet
értéke, a perspektíva, a teljességbe való beillesztése. Ami megmarad, az talán néhány helyes gon-
dolat, amelyet félreértetek és rossz összefüggésbe kerültek, amelyből egy dogmát, egy jelszót, egy
ideológiát gyártotak. Ezzel az ideamaradékkal uralkodnak az emberiség kormányzói a még tájéko-
zatlan tömegeken. Tehát még az eltorzítotságukban is az ideák kormányozzák a világot, teljesen
ellentétben azzal, amit a flozófus Marx gondolt.
10A kauzális világ ideáinak – mint mindennek a létezésben – három aspektusa van. Az anyagas-
pektusukban az ideák annak a szépségnek a tökéletes formái, amit minden törekszik elérni a ter-
mészetben, és amit az igazi művész igyekszik felfogni és visszaadni. A tudataspektusukban az ide-
ák megvilágítják az élet célját és a megvalósításának a módját. Az akarataspektusukban az ideák
célirányos energiák, amik lassan de biztosan emelik az alacsonyabb életet a magasabba.
11A jó, amit az ember kíván és tesz, azáltal jó, mert az ideák világából fakadó erő, egy szennyezet-
len áramlás az ideák világa életének forrásából. A szép, amit az ember felfog és megformál, azáltal
szép, mert egy tiszta megnyilvánulása az ideálnak. Az igazság, amit az ember megért és hirdet, az-
által és csakis azáltal igaz, mert egy örök idea igazi hasonmása.

11.7 Nem vagyunk egyedül

1Mi emberek nem vagyunk egyedül. A tudósok kezdik elfogadni azt a gondolatot, hogy lehetnek
más intelligens lények az univerzumban. Bár leragadtak annál a fkciónál, hogy az élet csak szer-
ves fzikai lehet. Azt hiszik, hogy az intelligencia egyenlő egy magasan fejlet szerves fzikai ideg-
rendszerrel. Ezért azt kell hinniük, hogy az ember nem találhat neki megfelelőt vagy felete állót
sehol máshol, mint távoli napok bolygóin, ahol a természeti körülmények véletlenül alkalmasak a
szerves fzikai anyag evolúciójára. Egy ilyen hit lényegében a magányosság bevallása, egy hit a
szomszédok nélküli szomszédságról.
2A hylozoika alapvetően más módon tartja. Azt tanítja, hogy a teljes kozmosz a fejlődés minden
sádiumában lévő élet egyetlen sokasága. Az élet eredetét felülről, a magasabb világokból származ-
tatja, nem alulról a legalacsonyabb világból, mint ahogy a tudomány teszi. A terv, az idea, az alap-
minta és a hajtóerő mindig egy magasabb világból származik. Az eredmény csak nagyon ritka ese-
tekben olyan szerves fzikai élet, mint a bolygónkon. Mert ez az életfajta a legkevésbé kedvező a

114
tudatosság fejlődéséhez, és ahol ez megtalálható, ot mindig van rendellenesség, eltérés a normál
rendtől, és egy kollektív rossz vetés eredménye.
3A naprendszerünk minden bolygóján laknak mind a hat természeti birodalomhoz tartozó egyé-
nek. Azonban csak a mi Terra nevű bolygónk az, ahol a második, harmadik és negyedik birodalom
egyéneinek fzikai szervezete van. A többi bolygón a legalacsonyabb monádburok is egy aggregá-
tumburok. Sok fajnak közülük az éteri burok a legalacsonyabb burka.
4Gondoljuk el mennyi időt és energiát kell nekünk embereknek felhasználni a fzikai szervezetünk
táplálására, szállásolására és öltöztetésére, mennyi szenvedés okoz nekünk, mennyi szükségtelen
törődés és helytelen fgyelmet adunk neki! Akkor megértjük, mennyi mindent megvalósíthatnánk,
ha nem kellene ezt az anyagdarabot hurcolnunk, hanem olyan könnyű energiaburkunk lenne, mint
a többi bolygó lakosságának. Akkor a tudatosság fejlődésének adhatnánk osztatlan fgyelmünket, a
sajátunkénak és másokénak. Azonban a mi emberiségünk számára is el fog érkezni az idő, hogy
éterizálódni fog. Ez csak akkor fog megtörténni, amikor a többség a tudatosság fejlődéséért fog él-
ni és nem a fzikai szervezetéért, mint ahogy ma teszi.
5A többi bolygó emberisége a természet és az élet törvényeivel összhangban él, együtműködik a
teljes élő természetel, szolgálja az alacsonyabb természeti birodalmakat a tudatosság-fejlődésük-
ben. A Terra emberisége az egyedüli, ami az egoizmus és az élet elleni lázadás útját választota.
6Ez a tény különösen nyilvánvaló a legközelebbi, nem is sejtet szomszédainkkal való kapcsola-
tunkban, azokkal, akik osztoznak velünk a Terra életerén. Ezek a szomszédok a diszkarnálódó em-
berek, a déva-evolúcióhoz tartozó lények és az ötödik és hatodik birodalom egyénei.
7Az úgynevezet holtak annyira emberek, mint mi az úgynevezet élők. A nem lényegbevágó kü-
lönbség az, hogy nekik hiányzik a fzikai szervezetük az éteri burkukkal. A spiritiszták ismerik,
hogy lehetséges kapcsolat az úgynevezet holtakkal és médiumaik ajánlkoznak elrendezni azt.
Azonban az, hogy a kapcsolat lehetséges nem jelenti azt, hogy hasznos. Az éretségnek azt a pont-
ját kell elérnie az emberiségnek, hogy ne tegye megkülönböztetés nélkül mindazt meg, amit lehet-
séges megtennie. Ez a belátás különösen a kutatók, az üzletemberek és a politikai vezetők számára
szükséges. Amíg azt az óhajunkat, hogy kapcsolatba kerüljünk az úgynevezet holtakkal, az egoisa
vágyaink – gyász, sajnálat, kíváncsiság, szenzációhajhászás sb. – szabják meg, addig a megbízha-
tatlan transzmédiumok lesznek a kizárólagos csatornák.
8Azonban amint legyőzzük az önzésünket, megnyílik a lehetőség a diszkarnálódóknak, hogy alvás
közben kapcsolatba kerüljenek velünk. Mert akkor mi szintén az emócionális világban és bizonyos
mértékben hozzájuk hasonlóan, elszabadulva a két fzikai burkunktól, és az emócionális vagy men-
tális burkunkban központosult monáddal élünk. Az alvás során történő teljes ébrenlét az emócio-
nális világban az egyedüli ésszerű mód az „élők” érintkezésére a „holtakkal”. Ez egy képesség, amit
képezhetünk és a jövőben fel fogja váltani a transzmédiumizmus. Ekkor az érintkezés a két világ
lakói közöt természetes, egyenlő alapon álló, építő és örömteli lesz mindkét fél számára.
9A durva fzikai szemünkkel látjuk, ahogy a föld, a víz és a levegő a bolygónkon a zsibongó, gazda-
gon fejlet és diferenciált növényi és állati élet lakóhelye, és örülünk neki. Ha ráadásul az éteri
szemünkkel láthatnánk az éteri világot (49:2-4), akkor közvetlenül tapasztalnánk annak az ezoteri-
kai axiómának az igazságát, hogy „minden élet”. Akkor megfgyelhetnénk, ahogy a levegőt és a vi-
zet számtalan, minden méretű, formájú és színű élő teremtmények töltik meg. Láthatnánk, ahogy a
föld felet és alat a szerves és az ásványi életformákat építik és fenntartják a megszámolhatatlan
kicsi és nagy „energialények”. Tapasztalhatnánk, ahogy egy egész tájba – egy erdőbe, egy hegybe,
egy tóba – lelket lehel egy óriási szellem, egy vidéki déva, aki alat alacsonyabb osztályok számta-
lan segítői vannak.
10Akkor látnánk, hogy a népmese és a néphagyomány igazat mondot azzal, hogy tanúskodot
ezeknek a lényeknek a létezéséről, de hazudot abban, amikor rosszindulatot és egyéb rossz saját-
ságokat tulajdonítot nekik. Ezek a természetlények a Törvénynek megfelelően működnek együt a

115
természetel és az életel. De mint rendesen az ember túlontúl könnyen hisz rosszat az idegenről és
az ismeretlenről.
11Ha felemelhetnénk az érzékelő képességünket az emócionális világra és még magasabbra, a men-
tális és a kauzális világra, akkor felfedeznénk a magasabb, fejletebb lényeket, akik ugyanazon az
evolúciós vonalon vannak, mint az alacsonyabb természetszellemek. A továbbiakban nem a termé-
szetszellemekről szólunk, hanem a dévákról vagy angyalokról. A választóvonal a két csoport kö-
zöt az alacsonyabb és a magasabb emócionális közöt halad és az emberi evolúcióban megegyezik
az állat és az ember közöti határral. A dévák sosem voltak emberek és sosem lesznek emberek. Ők
olyan monádok, akik egy másik, az emberi monádokkal párhuzamos evolúciót követnek.
12Az ásványi birodalom közös az összes evolúciós monád számára. Azután azonban a föld- és a víz-
evolúciónak nevezet két ágra oszlik, amelyik mindegyikéhez számos vonal tartozik. Csak a földe-
volúciónak egy vonala vezet – mohafélék, páfrányok, egynyári növények, bokrok, fák és emlősök
– az emberi birodalomhoz. A földevolúció többi vonala és a teljes vízevolúció a dévabirodalomhoz
vezet. Azok legtöbb vonalán a monádok az alacsonyabb növényekben vagy gombákban indulnak,
folytatják olyan állatokban, mint a csúszómászók, madarak és halak, továbbhaladnak az éteri és
emócionális természetlényekben. Van egy olyan vonal is azonban, ahol a monádok sosem inkarná-
lódnak szerves életformákba (növényekbe és állatokba). A magasabb éteri szinteken, a vízevolúció
vonalai a levegőevolúcióban és a földevolúcióé a tűzevolúcióban haladnak tovább. Ez kapcsolatban
van a mindenre kiterjedő polaritással a létezésben. Az emócionális világ magasabb régióiban a le-
vegő- és a tűzevolúció egy egységes déva-evolúcióban forr össze.
13A dévák (magasabb emócionális, mentális, kauzális sb.) életfeladatai a bolygó és az élőlények
anyag- és energia-aspektusának területén belül vannak. Ők építik a teljes élő valóságot, fenntart-
ják azt, ellátják azt táplálékkal és energiával. Közben ők a munkafelügyelői és tanítói a természet-
lények számtalan csoportjának. A magasabb dévák, legalább mentális dévák (akik tudatosságban
magasabbak, mint a normál ember), segítik a planetáris hierarchiát a tudatosságot fejlesztő mun-
kájában. A működésük során főleg az inspirációt használják, a fgyelmüket olyan embereknek
szentelve, akik legyőzték az alacsonyabb emócionalitásukat és egoizmusukat és törekszenek jót
tenni a teljességért. Sok érintkezési felületük van: művészet, irodalom, zene, kutatás és művelődés,
vallás, egészség, jótékonysági munka, természet és vadvilág megóvása. A dévák, úgy a természet-
lények is kerülik a rosszindulatú, dühös, erőszakos egyéneket, viszont vonzódnak a szeretőhöz és a
barátságoshoz. Élénken érdeklődnek és részvétel vannak minden élő teremtmény iránt, tekintet
nélkül a fejletségi szintjére. Ezzel szemben közömbösek az ember mechanikai alkotásai iránt és
idegenkednek minden olyantól, ami árt, szennyez és zavarja az élő természetet. A dévák sajátos
módon jelképezik a létezés női, anyai, tápláló elemét. Ők azok, akikre Goethe, az ezoterikus gon-
dolt, amikor írta: „Az örök asszonyi vonz odafent.”

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Eleven of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copyright
© 2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

116
 TIZENKETTŐ

12.1 Az életterünk
1A térrel ahol élünk, az othonunkkal a naprendszerben, osztozunk az összes involúciós és evolúci-
ós birodalommal – elementálokkal, ásványokkal, növényekkel, állatokkal, természetlényekkel, em-
berekkel, dévákkal és magasabb lényekkel – a bolygónkon. Az othonunk határai azonban nem a
Terra legkülső atmoszférikus rétegei. A hylozoika azt tanítja nekünk, hogy a láthatatlan mindig
nagyobb és jelentősebb, mint a látható. És a nagyobb othonunk magában foglal további hat boly-
gót, amelyekkel a Terra a legmélyebb kapcsolatban van.
2Ennek a hét bolygónak nem ugyanaz az anyagiassága. Ketőnek közülük fzikai éteri a legalacso-
nyabb anyaga, ketőnek emócionális anyag és ketőnek mentális a legalacsonyabb anyaga. Tehát
csak a mi Terránknak van durva fzikai anyaga. A többi hat még láthatalan és érzékelhetetlen a
legtöbb ember számára, annak ellenére, hogy nagyon közel vannak hozzánk az űrben.
3Mind a hét bolygó benne van és egyesítve van egy közös, körülölelő esszenciális (46) anyagból ál-
ló burokban. Az egységanyagnak e gigantikus gömbjében másodiktriád-ének képesek szabadon
mozogni a hét bolygó közöt. Ez a planetáris kormány és hierarchia birtoka, a különböző evolúci-
ókhoz tartozó és más bolygórendszerekről is származó emberfölöti lényeknek a lakó- és találkozó-
helye.
4A bolygórendszerek együt alkotják az életeret, ami a monádok megnyilvánulásához – először
involúció, majd evolúció – szükséges. Sok bolygórendszer szükséges a monád teljes megnyilvánu-
lásához, rendszerint elementáli birodalmanként vagy természeti birodalmanként egy. Tehát mi,
akik emberek vagyunk a jelenlegi terrai rendszeren, állatok voltunk a megelőző bolygórendszeren.
Azok a társlények, akik mos állatok, növények voltak a megelőző rendszeren.
5Magának a bolygórendszernek a fzikai, emócionális, mentális sb. anyaga (beleértve a monádok
burkait) nagyjából szintén az ősi rendszerből származik. Egyik eredménye ennek az, hogy a mi
rendszerünk már a születésekor rendelkezet bizonyos elsajátítot tulajdonságokkal, amelyek meg-
könnyíteték az anyag kialakulását és így közvetve elősegíteték a tudatosság fejlődését. Ezekre a
képességekre példák a sejteknek az önképződése, magkialakulás és petézés. Ez választ ad arra a
kérdésre is, hogy „A tyúk volt először vagy a tojás?”
6Minden megnyilvánulás a nap- és a bolygórendszereken ciklusokban történik. A bolygórendsze-
rekre vonatkozóan ez azt jelenti, hogy a monádok zöme egy meghatározot periódus során a hét-
gömb egyikén tartózkodik, ezt követően az előírt sorrendben következő másik gömbön kell, hogy
folytassák a megnyilvánulásukat. Amikor a monádokat ilyen módon körülszállítoták a láncot al-
kotó hét bolygón és visszatértek a kezdőgömbre, eltelt egy planetáris ciklus, eón vagy kozmikus
nappal. Ezt egy vele egyenlő hosszúságú kozmikus éjszaka követi, aminek során az alacsonyabb
(47–49) világok tevékenysége pihen, a monádok alszanak a kauzális tesükben vagy a csoportlel-
kükben, mialat a magasabb világok (43–46) tevékenysége intenzívebb, ahol feldolgozzák az evolú-
ció eredményeit és felkészülnek a következő nagy napra.
7Amikor a monádok hét kört tetek a bolygóláncon, akkor a többség megéret a következő termé-
szeti birodalomba vagy elementáli birodalomba való átlépésre. Azonban sokan közülük már egy
előbbi eónban átmentek. Mások lemaradtak a nagy tömegtől és folytatniuk kell ugyanabban a ter-
mészeti birodalomban (vagy elementáli birodalomban) az új bolygórendszerben, ahol életre éb-
resztik őket ismét a kozmikus éjszaka és az öreg bolygó-lánc feloszlása után.
8Egy eón, egy kozmikus nappal vagy éjszaka 4320 millió év. Egy planetáris periódus ennek a he-
tedrésze, vagy mintegy 620 millió év. A teljes bolygóláncnak az élete (nem számítva az éjszakákat)
tehát 30 milliárd (109) év.

117
9A bolygórendszerünk monádjai már három kört tetek a láncon. Tehát mi mos a negyedik eón-
ban vagyunk, és negyedszer van teljes életevékenység a bolygónkon. Mindig vannak mind a hét
bolygón monádjai az összes természeti birodalomnak, még ha a nagy többség egyszerre csak az
egyikre koncentrálódik közülük és így az evolúciós nyomás ot nagyobb.
10Az összes ilyen hetes természetesen a hét alaptípusól és típusenergiától függ. Minden egyes eón
főleg egy típus fejez ki és így jobban kedvez egy bizonyos fajta aktivitásnak, egy bizonyos típusú
tudatosságnak, egy bizonyos természeti birodalomnak, mint a többinek. Nincs olyan természeti bi-
rodalom, amelyik különb, mint bármelyik másik. Mindegyik szükséges a planetáris családban. Az a
hite az embereknek, hogy az ember a teremtés koronája, és hogy minden az ember kedvéért léte-
zik, egy nagy tévedés.
11A folyó negyedik eónt mindenekelőt az emócionális tudatosság aktiválására és az állati biroda-
lom evolúciójára szánták. Az emócionális eónban a vágy, érzés és képzelet a legjellemzőbb, leg-
diferenciáltabb, legerősebb kormányzó, kétségtelenül legfontosabb tudatosságfajtája az emberi
monádok többségének is. Az emócionális akarat uralja a mentális akaratot, mivel az még gyengén
fejlet, és az emberiség az emócionális sádiumban van. A jelenlegi emberiség kisebbsége tagjainak,
akik a mentális tudatosságot törekszenek az emócionális gondolkodáson túl fejleszteni, különös
nehézségei vannak, és ők szemben haladnak a tömegtudatossággal. Azonban ők alkotják azt az em-
bertípus, amely a normál típus lesz a következő, ötödik eónban.

12.2 Az eredetünk
1Azért,hogy egyáltalán megértsük mi az ember, ismernünk kell valamit arról, hogyan keletkezet a
múltban és akkoriban hogyan fejlődöt. Ennek tanulmányozása során különbséget kell tennünk az
ember anyagi formájának az evolúciója és a formában történő tudatosság evolúciója közöt. Ez két
folyamat, ami párhuzamosan halad, egymás részben feltételezik, de mégis alapjaiban eltérő kifeje-
ződései az életnek, és ezért az emberfölöti lények különböző csoportjai irányítják. Az ember, ha-
sonlóan bármely más élő teremtményhez, nem véletlenül keletkezet. Az ember első megjelenése a
Terra bolygón előre elhatározot volt a magasabb lények terveiben.
2Minden felülről, a szuperfzikaiból jön; így az ember is. Ez nem csak a monádjára, hanem az élet-
formájára is igaz. A jelenlegi fzikai formája, a fzikai szervezete, a teljes biológiai evolúció végter-
méke. Ez mintegy 320 millió év alat formálódot azzá, ami ma, mert ennyi idő telt el a folyó
gömbperiódusból, aminek a kezdetétől jelen van ember.
3Ez nem azt jelenti, hogy az embernek kezdetől fogva van fzikai szervezete. Minden egyes tese-
töltés, inkarnáció előt az embernek először az éteri burka formálódik ki majd később a fzikai szer-
vezete az éteri burok, mint a mintája alapján, és analógia alapján ez igaz az emberiségnek a „nagy
inkarnációjára”, a fzikai megnyilvánulásba való belépésére is a bolygón.
4Tervszerint ez a fzikai megnyilvánulás lejátszódik a teljes gömbperiódus 620 millió éve alat és
hét főszakaszra oszlik. Ezeket a szakaszokat nevezik gyökérfajoknak és mindegyikük során fokoza-
tosan új pszichológiai tulajdonságokkal rendelkező, új fzikai embertípus fejlődik ki. Minden egyes
gyökérfaj a saját kontinensén vagy kontinens csoportján fejlődik ki és ot építi fel a saját civilizáci-
óját, amelyek természeti szerencsétlenségek által végül megsemmisülnek. A gyökérfajokat a min-
den természeti birodalomban megtörténő nagy átalakulások periódusai osztják korszakokra. Az ás-
ványi birodalomban végbemenő átalakulások – vulkanikus jelenségek, földrengések sb. – azok,
amik ilyen pusztítás okoznak az ember világában.
5Az első gyökérfaj kifejlődése több, mint 300 millió évvel ezelőt kezdődöt. Az egyénei legalacso-
nyabbként éteri burokkal rendelkeztek és főleg emócionális tudatosságot birtokoltak. Ez a gyökér-
faj a fejlődés hét sádiumán ment keresztül anélkül, hogy alfajokra diferenciálódot volna.

118
6Az első gyökérfajból, annak hetedik sádiumából megszületet a második gyökérfaj 150 millió év-
vel ezelőt. Ez a gyökérfaj is éteri volt kezdetben, habár egyre észrevehetőbb volt a fzikai durvulás
és a fzikai szervezet képződésének tendenciája. Fokozatosan hét jellegzetes alfaj fejlődöt ki, egy
olyan minta, amelyik ismétlődöt az elkövetkezendő gyökérfajokban.
7A második gyökérfaj hatodik alfajától kezdve az embereknek van fzikai, habár aszexuális szerve-
zete. Az emberek csírázással szaporodtak. A csírákból, amelyeket ezek a kezdeti szerves emberek
szekretáltak, végül az emlősök fejlődtek ki a roppant formagazdagságukban. Az emlősöknél alacso-
nyabb állatok a déva-evolúcióhoz tartoznak és természetlények által formálódtak ki azoknak a
mintáknak a nyomán, amelyeket a harmadik eónban dolgoztak ki.
8Tehát éles ellentétben Darwin evolúció-elméletével a hylozoika azt tanítja, hogy az ember létezet
az emlősállatok megjelenése előt és ezért nem származhat tőlük. Amint fentebb olvasható, nyil-
vánvaló, hogy a fzikai ember egy saját evolúciós vonal, világosan elkülönülve a többi szerves fzi-
kai életől.
9A harmadik gyökérfaj 40 millió évvel ezelőt keletkezet. Ennek az othona Lemúria kontinense
volt, ami a Csendes-óceán mai helyén terült el. Az egyéneknek kezdetől fogva teljesen kifejlet
szerves fzikai szervezetük volt, habár nem az, amit ma emberi tesformának neveznek. Tehát pél-
dául az első alfaj emberei még csírázással szaporodtak és a második alfaj emberei tojásokkal, ame-
lyek külső megtermékenyítés nélkül fejlődtek ki. A harmadik alfaj egyénei kétneműek voltak, akik-
ben később vált uralkodóvá valamelyik nem. A nemek szétválasztása nem történt meg a negyedik
alfajig. Azóta az egyes emberek egyneműek és azok maradnak e gömbperiódus során.
10A harmadik gyökérfaj harmadik alfajában emberfölöti lények kezdtek inkarnálódni az emberi-
ségbe. Azok voltak az úgynevezet első apák vagy iseni androginek. Az volt feladatuk, hogy ve-
zessék és tanítsák az embereket, valamint nemesítsék a fzikai szervezetüket és a magasabb burkai-
kat. Addig kizárólag a fzikaira irányult az első apák útmutatása. Viszont, amint a negyedik alfaj-
ban az agy és az idegrendszer többi része kifnomult, lehetségessé vált a mentális tudatosság a fzi-
kai ember számára, még akkor is, ha hosszú ideig az emócionális tudatosság maradt összehasonlít-
hatatlanul a legfontosabb.
11Az emberiség gyorsan közeledet egy kritikus időszakhoz. Egyrészt a szerves fzikai fejlődésében
elérkezet ahhoz a sádiumhoz, amiben valóban lehetővé vált a tudatosság fejlődése. Másrészt ez az
eón, valamint a gömbperiódus közepére eset, ahol a fzikai anyaggá durvulás a legmélyebb pont-
jára érkezet, ami a fzikain kívül kedvezőtlen volt bármelyik más tudatosság fejlődése számára.
Ráadásul, egyrészt olyan létszámmal transzmigráltak monádok az állatiból az emberi birodalomba,
amekkora még sohasem volt. Másrészt ez nagyon késő volt a jövevényeknek ahhoz, hogy az eón
fennmaradó ideje során esélyük legyen lépés tartani az idősebb embertesvérek egyre növekvő
evolúciós tempójával.
12Előre látva ezt a válságot, a naprendszeri kormány eldöntöte, hogy elérkezet az ideje annak,
hogy valódi kormányt és hierarchiát hozzon létre a mi bolygónkon. Csak ilyen szabályos hatósá-
gok képesek célirányosan kormányozni az evolúciót a helyes irányban. Az addig használt módszer
– hogy azok az egyének, akik a megelőző bolygóláncon váltak másodiktriád-énné, az emberek kö-
zé inkarnálódnak – nem lehetet elég hatékony a hamarosan bekövetkező körülmények közöt.
13A Vénusz bolygó a legalacsonyabb, durva fzikai bolygó egy, a terrai rendszerhez hasonló rend-
szerben. A nagy különbség az, hogy ot a megnyilvánulás az utolsó eónjánál tart. Ez azt is jelenti,
hogy a vénuszi emberiség javában készül az ötödik birodalomba, az esszenciális birodalomba tör-
ténő belépésre, és hogy ezt már sokan megteték az egyénei közül. Az emberfölöti egyének is ha-
sonlóan magas fokon állnak a nekik megfelelő birodalmakban.
14Következésképpen a vénusziak sokkal többen vannak az ötödik és hatodik birodalomban, mint
amit igényelt a megnyilvánulás munkájának irányítása a saját bolygójukon. Nem volt nehéz szá-
mukra nélkülözni egy csoport magasabb lényt, akik elfogadták azt a küldetés, hogy megalakítsák

119
az első kormányt és irányítsák az evolúciót a bolygónkon. Nagyon megörültek, hogy ilyen módon
segíthetnek a bolygójuk húgán élő fatalabb tesvéreiken.
15Az iseni lényeknek az a csoportja, akiket az első kormányunk megalakítására kijelöltek, 22 millió
évvel ezelőt érkezet a Terrára. Elkísérte őket egy nagyobb csoport vénuszi másodiktriád-én, úgy-
nevezet meserek és a meserek tanítványai, akik a vénuszi emberiséghez tartoztak. Ehhez a kü-
lönleges segítséghez egy nagyon nagy csoport másodiktriád-én dévakapacitás, úgynevezet szolá-
ris angyalt vagy Augoeideszt gyűjtötek össze az egész naprendszerből a Terra bolygóra.
16Számtalan mítosz és legenda őrzi még – jóllehet eltorzítot formában – az emlékét a páratlan ese-
ménynek, amikor a tűz fai, a láng urai, leereszkedtek a földre és letelepedtek az emberek közöt. A
kapcsolat velük és az összes természeti birodalmunkra gyakorolt hatásuk a legnagyobb és legjelen-
tősebb egyedülálló esemény a bolygónkon. A segítségük nélkül, amit a legnagyobb önfeláldozással
adtak nekünk, a földnek és lakosságának messze rosszabb lenne, mint ami van. Az ember, ahogy
ma ismerjük, lényegében a láng urainak, a Vénuszról jöt mesereknek és az Augoeideszeknek te-
remtménye. E teremtés történetének rövid ismertetése következik.
17Röviddel azelőt, hogy a láng urai megérkeztek, az első apák és az Augoeideszek erőteljesen dol-
goztak azon, hogy annyira serkentsék a legmagasabb fokon álló állati monádok tudatosságát, hogy
kollektíven kauzalizálódhassanak, átléphessenek az emberi birodalomba a saját kauzális tesük
megszerzésével. Amikorra a vénusziak megérkeztek, nem volt több olyan állati monád, aki elfo-
gadható időn belül felemelkedhetet volna az emberi sádiumba. Az új kormányunk is intézkedet,
hogy ne lépjen több monád át az emberi birodalomba ennek az eónnak a hátralévő idejében. Azok
az állati monádok, akik egyénileg kauzalizálódtak – miután az „ajtó bezáródot” – aludniuk kell az
újonnan formált kauzális tesükben és az első emberi inkarnációjukat a következő eónban teszik.
Ők nem veszítenek semmit ezzel, éppen ellenkezőleg, nyernek vele, mivel az emberek számára a
fejlődési lehetőségek sokkal kedvezőbbek a mentális eónban, a sajátosan emberi eónban.
18A láng urai sosem inkarnálódtak az emberiségben. Nincs olyan fzikai szervezet, amelyik képes
elviselni azokat az erőteljes energiatereket, amelyekkel ezek az iseni lények körülveszik magukat.
Nekik legalacsonyabbként éteri burkuk van, ugyanaz a burok, mint 22 millió évvel ezelőt. Ezek a
burkok egy pillanat alat sűríthetőek és láthatóvá tehetőek az emberi szem számára. Ezek akkor az
ideális emberi alakot, az örök fatalt jelenítik meg.
19A láng urai általános feladatként vállalták, hogy atól kezdve a bolygónkon az evolúcióval kap-
csolatos minden munkát irányítanak. Speciális feladatként vállalták, hogy az emberek mentális tu-
datosságának első csíráját úgy serkentik, hogy intelligenciává virágozhasson. Ez egy olyan munka
volt, ami sok türelmet igényelt és a teljesítése évek millióit vete igénybe.
20A vénuszi másodiktriád-ének letek a vezetőink és tanítóink mindenben. Mindazt megtanítoták
nekünk, ami a civilizáció és később a kultúra alapja let. Megtanítoták nekünk a tűz használatát, a
földművelés, a növények hasznosítását és az állatok megszelídítését. A nyelvet, az írás és az első
tudományokat adták nekünk. Megtanítoták nekünk, hogy nagyra becsüljünk minden élő dolgot és
meglássuk a bennük rejlő iseni szikrát. Ők voltak a papkirályok, az iseni dinasztiák uralkodói,
akikkel minden ősi nép történelme kezdődik.
21A vénuszi másodiktriád-ének alakítoták az embert olyanná, amilyennek ma ismerjük. Amikor a
harmadik gyökérfaj a hetedik alfajában elérkezet az éretség olyan fokára, hogy lehetővé vált, a
másodiktriád-ének a fziológiailag és pszichológiailag legfejletebb egyéneket kiválogaták, elkülö-
níteték őket a többiektől és a kívánt irányba irányítoták a genetikai és pszichológiai fejlődésüket.
A másodiktriád-ének is inkarnálódtak ezek közé az emberek közé azért, hogy a leghatásosabb mó-
don nyomon kövessék a nemesítési munkát. Ez a folyamat egy millió évet vet igénybe és mintegy
12 millió évvel ezelőt egy új gyökérfaj, az atlanti vagy negyedik gyökérfaj megszületéséhez veze-
tet. Az atlantiak – akiknek a hazája a napjainkra eltűnt Atlantisz kontinense – voltak az első em-
berek, akiknek a fzikai szervezete a modern ideáknak megfelelően volt igazi emberi. Azonban

120
pszichológiailag primitívek voltak. A tudatosságuk majdnem teljesen emócionális és méghozzá
legnagyobbrészt taszító tulajdonságú volt. Gyakorlatilag az atlantiakból származik – közvetlenül
vagy közvetve – a földön ma élő összes faj és nép.
22Mintegy százezer évvel ezelőt az ötödik atlanti alfaj, az ősi szemita megszült egy új gyökérfajt,
az árja vagy ötödik gyökérfajt. Ezt a gyökérfajt mentális gyökérfajnak szánták. Ez napjainkig öt al-
fajt fejlesztet ki – az indiait, az arabot, az iránit, a kelta-rómait és a szláv-németet – és készül a ha-
todik alfaj. Az ötödik gyökérfaj és az atlanti gyökérfajnak legutolsóként fejlesztet alfaja, a hetedik
alfaj, a kínai és japán let a felelős az emberiség intellektuális előmeneteléért.
23Azonban mosanáig erre az intellektusra nem lehetünk büszkék. Ez nagyon kis mértékben vált
képessé arra, hogy kiemelje az embert abból a negatív emócionalitásából, amely a legkomolyabb
akadálya az evolúciónak a bolygónkon. Az emócionális eónban, amiben élünk, az emberek nagy
többségének a kauzális tudatossággal sokkal nehezebb kapcsolatba kerülni a mentalitáson keresz-
tül, mint az emócionalitáson keresztül. Ezeknek az embereknek még hosszú ideig az emócionalitás
lesz az egyedüli kapcsolatuk a „magasabb lényükkel”. Azonban ezt a kapcsolatot nem lehet megte-
remteni az alacsonyabb és negatív emócionalitásban, csak a magasabb és pozitívban. Csak ha az
emberiség megtanulja, hogyan használja a mentalitását az emócionalitásának a pozitiválására, fog-
ja e kezdődő intellektus megtalálni a fejlődésének kedvező területet.
24A negatív, gyűlöletes emócionalitásban volt valami ismeretlen és nehezen érthető azoknak a be-
vándorlóknak a számára, akik másik bolygókról jötek ide azért, hogy segítsék az emberiséget a tu-
datosságuk fejlesztésében. Ennek átalakítása pozitív emócionalitássá, szereteté és együtérzéssé
mutatkozot a legfontosabb és legnehezebb feladatuknak. Azt, hogy ennek teljesítése folyamatos
egyedülálló munkát és a lehető legnagyobb önfeláldozás kívánja, mindenki világosan értete, aki-
ket dolgozni hívtak ezen.

12.3 Az ember és az Augoeidesz

1A fzikalisáknak az ember valamiféle megmagyarázhatatlan, egy misztérium kell, hogy legyen.
Mivel ők nemigen hihetnek abban a feltevésükben, hogy egy ősi protoplazmadarab képes a vélet-
len és a természeti kiválasztódás által létrehozni egy értelemmel, együtérzéssel és bölcsességgel
ellátot teremtményt.
2A hylozoika megvilágítja, hogy az ember annak köszönheti, hogy létrejöhetet és egyre maga-
sabbra emelkedhetet, hogy ő végső soron egy halhatatlan monád, aki szüntelenül fejleszti a tuda-
tosságát az új meg új burkokban. Ugyanakkor a hylozoika azt is hangsúlyozza, hogy ebből semmi,
sem emberré válás, sem további fejlődés nem lenne lehetséges „fentről”, emberfölöti intelligenci-
áktól jövő segítség nélkül.
3Eredendően az ember fzikai tesét emberfölöti lények alakítoták ki. A planetáris hierarchia tag-
jai az emberek közé inkarnálódtak, vezetőikké és tanítóikká váltak. A planetáris kormány tudatos-
ság-emelő energiákat ömleszt az emberiségnek. Nem is sejtjük, hogy milyen sokat köszönhetünk
az idősebb tesvéreinknek. Márpedig, az említet tevékenységek főképpen arra a segítségre és ösz-
tönzésre vonatkoznak, amiket ők külsőleg, külső ösztönzéssel voltak képesek adni nekünk. Egyál-
talán képesek vagyunk felfogni annak a nagyszerűségét, ha arról értesülünk, hogy vannak olyan
idősebb tesvéreink, akik úgy áldozzák fel magukat értünk, hogy adnak egy részt magukból és így
egyesítik a lényüket a miénkkel?
4Az igaz, hogy az ember legbelső, valóban halhatatlan lénye a monád. De a monád, a roppant nagy
potenciálja ellenére, aránylag fejletlen. Ami az embert emberré teszi az a kauzális burok, ahol az
összes jó tulajdonságai, nélkülözhetetlen képességei és az összes inkarnációjának életképes tapasz-
talatai tárolódnak. A kauzális burok az aktuális iseni az emberben, habár a monád a potenciális
iseni. És ezt a kauzális burkot nem az ember teremtete. Ez egy ajándék az embernek egy esszenci-
ális dévától, egy Augoeidesztől.

121
5Amikor egy állatból ember lesz, akkor a monádja egy kauzális burkot kap egy Augoeidesztől. Ez
az Augoeidesznek a saját kauzális burka, és ez a legjobb minőségű, mivel ez a déva egy magasan
fejlet esszenciális én. Az igaz, hogy a burok csak egy héj, minden tartalom nélkül, az embernek a
feladata ezt megtölteni azoknak a tulajdonságoknak és képességeknek formájában, amiket ő elsajá-
títot. Azonban ez az elsajátítás csak az angyal segítsége által lehetséges, és a burkának ajándéká-
val az Augoeidesz a legbizalmasabb, az ember emberként létezése során mindvégig tartó egységbe
lép a védencével. Amikor az ember esszencializálódik, belép az ötödik birodalomba, az Augoeidesz
felszabadul a küldetésétől és folytathatja a saját tudatosságának fejlesztését, amiről sok-sok életko-
ron keresztül kénytelen volt lemondani.
6„Közelebb,mint a kezed és lábad, közelebb, mint a levegő, amit belélegzel, közelebb, mint a szí-
ved-vére van a belső isen.” A misztikusok tanúsítoták, hogy érzékelték isen jelenlétét. Ez az
Augoeidesz, akivel ők akkor kapcsolatba léptek, aki a valóban szerető szellemek számára mindig
megtalálható.
7Az igazi géniusz – aki feltárja az embereknek az addig ismeretlen igazságokat, valóságokat –
Augoeidesszel való kapcsolata által géniusz. Di mi se mai fu fata alcuna cosa, „Általam semmi sem
készült”, írta egyszer Leonardo da Vinci. Így beszél a géniusz, aki tudja, hogy csak egy eszköz vala-
minek a kezében, aki mérhetetlenül nagyobb, mint a saját személyisége.
8Az angyal megteszi amit tehet, serkenti a védencében meglévő magasabb tudatosság alapelemeit.
Elébemegy félúton minden gyengéd és eredeti érzésnek, minden nemes és önzetlen gondolatnak és
beleönti az energiáját és inspirációját. Az ember ezt nem külső hatásnak érzékeli, mert nem az. Az
ember és angyala egyesülnek a közös burokban.
9Az angyal által adot útmutatás mindig fnom, alig észrevehető. Nehogy úgy érezze az ember,
hogy irányítják, még kevésbé, hogy felügyelik. Nem kell neki oda korcsosodnia, hogy belső han-
gokra fgyeljen, belső irányításnak engedelmeskedjen. Ilyen hangok sosem az angyalnak a hangjai,
hanem az emócionális világ megtévesztet megtévesztőitől származnak. Ugyanez mondható a „má-
sik világban” túlontúl készségesen ajánlkozó minden vezetőről. Ne kövesd őket! Mindannyian fél-
revezetnek.
10Augoeidesz a törvény beteljesítője az ember életében. Amilyen mértékben az ember túlhalad az
alacsonyabb sádiumokon, ahol az aratás törvénye csaknem a legfőbb uralkodó, amilyen mérték-
ben olyan sok jó vetés vetet el, hogy a sors törvénye – amelyik a kedvező lehetőségek törvénye –
működhet, olyan mértékben fog az Augoeidesz szorgoskodni a védence új inkarnációjának elren-
dezésén. Sokat segíthet azzal, hogy az embert bizonyos környezetbe, bizonyos családba, bizonyos
személyes kapcsolatokba, bizonyos körülmények közé helyezi. Az, hogy kihasználja-e az ember a
felajánlot kedvező lehetőségeket, egy másik kérdés.
11Az ember Augoeidesz általi irányítása az igazságmagja annak a vallásos hitnek, hogy létezik „is-
teni útmutatás az ember életében”. Az Augoeidesz általi irányítás azonban sosem olyan, mint
ahogy azt az egoisa elképzeli. Az Augoeidesz csak abban segít, ami jó az egésznek, a tudatosság
fejlődésének, a kollektíva előmenetelének. Az elszigetelt egyénnek az anyagi sikerre és boldogság-
ra vonatkozó minden vágya, óhaja és álma közömbös a számára. Neki, mint minden emberfölöti
lénynek, számtalan kötelessége van a világaiban és csak annyi időt szentel a védencére, amennyit
szükségesnek tart a védence tudatosságának a fejlődéséért. Az egyedüli „hála”, amelyet az Augoei-
desz vár, hogy az ember kihasználja az adot segítséget és arra fordítsa, hogy a maga módján képes
legyen segíteni.
12Csak a kultúra sádiumára nemesítete az ember annyira az emócionalitását, hogy egyáltalán ér-
zékeny legyen az Augoeidesz inspirációira és képes helyesen használni azt az erőt és belátás, ame-
lyet azok magukban foglalnak. Alacsonyabb sádiumokban az Augoeidesz arra korlátozza a támo-
gatását, hogy úgy egyensúlyozza az ember rossz vetését, hogy amennyire lehetséges, előmozdítsa

122
a tudatosság fejlődését. Az ember összes fejlődési sádiumában minden egyes inkarnáció végén és
minden egyes új kezdetén az Augoeidesznek további meghatározot feladata van.
13Amikor eljön az idő az ember számára, hogy befejezze a jelenlegi inkarnációját, az Augoeidesz
az, aki bevégzi a fzikai halált a fzikai szervezet és az éteri burok közöti összes kapcsolat elvágásá-
val.
14Az új inkarnáció kezdetén az Augoeidesz választja ki az új burkokba bekerülő anyagot. Ezt a hét
típusnak megfelelő módon teszi. A kauzális burokból is tesz az Augoeidesz egy kis anyagot, főleg
egy és ugyanazt a típus. Ebből az anyagból kialakít egy kisebb kauzális burkot, amelyik az inkar-
náció során magában foglalja az első triádot a monáddal.
15Ez az a triádburok, amelyet a hagyományos ezoterikában „személyiségnek” neveztek, míg a kau-
zális világban maradó nagyobb kauzális burkot nevezték „az Egonak” vagy „az Énnek”. Az ősi ezo-
terikában egy másik kifejezés is volt a két kauzális burokra: az ikerlelkek. Azonban ezt az elneve-
zés elveteték, mivel félreértet volt, és az okkult szektákban alkalmat adot mindenféle irreális
képzelgésekre.
16A születés pillanatában az Augoeidesz az, aki összekapcsolja a szuperfzikai burkokat – amelyek-
be a monád be van zárva – az éteri burkával együt lévő fzikai szervezetel. Néha előfordul, hogy
az Augoeidesz az utolsó pillanatban úgy találja, hogy az elkészült magzat vagy az életkörülmé-
nyek, amelyekbe a gyerek születne nincs harmóniában a tervével. Ekkor elutasítja az összekapcso-
lás, és a gyerek halva születik.
17Tehát az inkarnáció során az embernek két kauzális burka van. A kis triádburoknak a célja az,
hogy ellássa a nagy kauzális burkot kauzális anyaggal. Az összes jó tulajdonság, az összes örökér-
vényű képesség, megfelel a kauzális anyagnak, és ahogy az ember előrehalad az inkarnációja során
a triádburok növekszik. Amikor az inkarnáció véget ért és az alacsonyabb burkok feloszlotak, a
személyiség egyesül az Egóval, és ez utóbbi gazdagodik az inkarnáció nyereségével. Ekképpen nő a
nagy kauzális burok lassan de biztosan az inkarnációk során.
18Az Augoeidesz által az embernek adot kauzális buroknak négy központja van, amelyek együt
egy lótusz-szerű szervet alkotnak: négy rozeta, mindegyike három szirommal. Ez a tizenkétosztá-
sú szerv kezdetben csak embrionális állapotban létezik, de fokozatosan növekszik az inkarnációk
folyamán. Ez a fzikai szervezet szívének megfelelő helyen helyezkedik el és kapcsolatban van az
alacsonyabb burkok mindegyik központjával. A monádnak az emberi birodalomban tartózkodása
végére ez hatalmasat fejlődik, a teljes személyiséget uralja az energiáival és tudatosság tulajdonsá-
gaival. Ez a szerve az összes jó emberi, az úgynevezet esszenciális tulajdonságoknak. „Esszenciá-
lis” jelenti „a lényeges, vagy legbelső lényhez tartozót”, és ezek a tulajdonságok együtesen képezik
az ember igazi lényét, azokat a dolgokat benne, amelyeknek igazi életértéke van, amelyeket magá-
val vihet a következő magasabb birodalomba, az esszenciális birodalomba.
19A tizenkét esszenciális tulajdonságot próbaképpen így nevezték el: bizalom az életben, bizalom
az énben, bizalom a törvényben, egyenesség, személytelenség, áldozatkészség, megbízhatóság,
szűkszavúság, életöröm, céltudatosság, bölcsesség, egység. Azonban ezek a megnevezések keveset
vagy semmit sem mondanak addig, amíg nem szereztünk mélyebb tapasztalatot abban, amit ezek a
tulajdonságok jelentenek. A tapasztalat az, ami mélyül az evolúció során elért egyre magasabb sá-
diumokkal, úgy hogy a tulajdonságok folyamatosan „újnak” látszanak. Csak az öntelt tudatlanság
gondolja, hogy érthető és megítélhető mindaz, amiről egy első, felszínes gondolata van.
20Mindenhez, ami arra vonatkozik, hogy az ember megszerezze a tizenkét esszenciális tulajdonsá-
got, az Augoeidesz készséggel hozzáadja a hatékony támogatását. Leginkább úgy képes segíteni, ha
az ember mély meditációban az általa felfogható legmagasabb tulajdonságokra, ideákra és ideálok-
ra koncentrál, és aztán nyitotá teszi magát az inspirációra, a „felülről jövő” hozzájárulásra. Azon-
ban annak, hogy ezt követően fennmaradjon a kapcsolat, az a feltétele, hogy az ember egy harmo-

123
nikus ritmus alakítson ki a belső és a külső élete, az Augoeidesszel kapcsolatos belső és az emberi-
séget szolgáló külső közöt.
21Az Augoeideszében van az embernek a védelmezője az életben úgy, mint a halálban. Az ember-
nek semmit sem kell félnie ebben a világban vagy a következőben, bármennyire fenyegetőnek tű-
nik. Mert monádként az ember halhatatlan, és amikor kapcsolatban van az Augoeideszével, ő túl
van minden gyűlölet-támadáson, az összes fojtogató megfélemlítési kísérleten. Csak akkor képes rá
hatni a rossz valamilyen módon, amikor az ember ennek nincsen tudatában – sosem tanítoták
vagy pillanatnyilag elfeledte.

12.4 A planetáris hierarchia és munkája

1Emberként az a sorsunk, hogy valamikor több legyünk, mint ember, azaz az ötödik birodalom, az
esszenciális birodalom tagjaivá váljunk. A korszakok során sok ember megvalósítota ezt. Legtöbb-
je örökre elhagyta a bolygónkat, mivel a naprendszer másik helyein várnak rájuk feladatok. De
egy kis csoport a velünk maradás és a fzikai inkarnációban élés választja. Ők együt alkotják a
bolygónk hierarchiáját.
2Nincs ember, aki túljuthat az emberi birodalmon a planetáris hierarchia, annak egy bizonyos kije-
lölt tagja – aki magára vállalta, hogy kalauzolja az embert azon a nehéz úton, amelyik a negyedik
természeti birodalomból az ötödikbe vezet – segítsége és a vele való együtműködés nélkül. Ezért
ezeknek az idősebb tesvéreinknek a megismerése nélkülözhetetlen mindenki számára, aki valódi
fejlődésre törekszik. Ez az ismeret fontos azért is, mert ez ráirányítja és élesíti a fgyelmünket az
emberiség teset öltöt ideáljaira. Ez megkönnyíti az erőfeszítésünket a célunk elérésében, akár
nyilvánvalóan tudatában vagyunk ennek akár nem.
3A bolygónk hierarchiája másodiktriád-énekből és harmadiktriád-énekből áll. A másodiktriád-é-
neknek esszenciális (46) vagy szuperesszenciális (45) éntudatosságuk van. Ezért őket 46-éneknek il-
letve 45-éneknek nevezik. A harmadiktriád-éneknek szubmanifesztális (44) vagy manifesztális (43)
éntudatosságuk van. Őket hasonló módon 44-éneknek illetve 43-éneknek nevezik.
4A témakör adotságaiból következik, hogy mi emberek nem tudjuk felfogni a hierarchia énjei tu-
datosságának és képességének a szélességét és mélységét. De analógiákat használva némi képet
kaphatunk róla.
5A másodiktriád-ének tudatossága világ- illetve bolygótudatosságnak nevezhető. Számukra az ás-
ványi, növényi, állati, emberi és esszenciális birodalom teljes tudatossága része a saját énjüknek,
egy roppant kitágult énnek. Egy tökéletes másodiktriád-én, egy 45-én tudatossága annyival múlja
felül az emberét, mint amennyivel az ember tudatossága felülmúlja a növényét.
6A harmadiktriád-ének tudatossága nem korlátozódik egy egyedüli bolygóra. A szubmanifesztális
(44) tudatosságnak teljes hatásköre van nem többre, mint egy egész bolygórendszerre vonatkozó
tevékenységre. Ezt bolygóközi tudatosságnak nevezik. A manifesztális (43) tudatosság nem többre,
mint a teljes naprendszerre korlátozódik és azért naprendszer-tudatosságnak nevezik.
7A planetáris és a naprendszeri ének nyilvánvalóan a tudatosság óriásai. Mégis a természetüket és
feladatukat sem szabad egyoldalúan tekinteni. Ezek az emberfölöti és iseni lények az akaratnak is
az óriásai.
8A tökéletes másodiktriád-ének ismerik és meserei egy bolygórendszeren belül az összes termé-
szetörvénynek és életörvénynek. Csupán az akaratukkal képesek megvalósítani bármit, ami le-
hetséges ezeknek a törvényeknek a keretein belül. Ennek az a magyarázata, hogy az evolúciójuk-
ban nem csak egy magasabb tudatosságot hódítotak meg, hanem ennek a tudatosságnak az ener-
gia- vagy mozgásaspektusát is, amely az összes alacsonyabb energiát uralja.

124
9Hasonlóan igaz ez a tökéletes harmadiktriád-énekre az egész naprendszeren belül. Ők ismerik az
összes naprendszeri törvényt és azokat tökéletes pontossággal alkalmazzák. Ez „mindenhatóság”,
jóllehet az alacsonyabb fokozata. Ezért a harmadiktriád-én az iseni-énnek nevezet ének legala-
csonyabb fajtája.
10Ez azt jelenti, hogy a planetáris hierarchiánknak „többletkapacitása” van, ha ez a kifejezés meg-
engedhető. Tulajdonképpen a planetáris hierarchiának a négy alacsonyabb természeti birodalomra
vonatkozó összes funkcióját elvégezheték volna másodiktriád-ének, ha normál körülmények ural-
kodtak volna a bolygónkon. Azonban nem ez a helyzet az emberiségünkkel, amely csaknem teljes
bukás; komoly bűnözéssel az életörvények ellen az alacsonyabb birodalmakban is (az állatok raga-
dozó ösztöne és a növények élősködése). Az, hogy harmadiktriád-ének is beléptek a hierarchiába
és hogy egy még erőteljesebb hatóságként létezik a planetáris kormány, alapvető biztosítéka a jó
végső diadalának a bolygónkon. Ezek a planetáris iseni-ének az összekötők más bolygók hierar-
chiái, valamint kormányai és a naprendszerkormány közöt is. Ez a biztosítéka annak, hogy a boly-
gónkon teljesítve lesz az élet evolúciójának a terve, amit magasabb birodalmakban döntötek el.
11A planetáris hierarchia négyfajta egyre magasabb énjei – 46-, 45-, 44- és 43-ének – töltik be az
egyre magasabb tisztségviselői fokozat négy szintjét. Az összes ilyen hivatalnok feladata olyan,
amely megfelel a fokozatának, azaz: teljesítő képességének. Mindannyian igen közel, együtesen
egy egységet alkotóan dolgoznak, mint egy fzikai szervezet, amelynek egyetlen közös és megosz-
tot tudatossága van és ezért értelmetlen egyéni hozzájárulásokról beszélni. A bolygónknak e hie-
rarchiája az élet következő hét területén dolgozik:
(1) Egy védőfalat képez a négy legalacsonyabb természeti birodalom (ami magában foglalja az em-
beriséget) és a vele szembenálló „rossz erők” közöt, amelyekkel szemben máskülönben védtelenek
lennénk. Csak azt a rosszat engedik átjutni e falon, ami az előre látot rossz aratás része.
(2) Fáradhatatlanul dolgozik a tudatosság felébresztésén minden életformában és aztán e tudatos-
ság egyre magasabb aktivitásra, egyre tisztább felfogásra serkentésén.
(3) Irányítja a világ eseményeit – amennyire az emberiség megengedi (az emberiségnek szabad
akarata és szabad döntése van) – úgy, hogy a növekvő tudatosság megfelelő módon fejeződjön ki a
szociális formákban, politikában, vallásban, tudományban, művészetben, oktatásban, közgazdaság-
tanban sb. A hierarchia ezt a munkát főleg az érzékeny emberek magasabb ideákkal történő inspi-
rációjával végzi.
(4) Formálja és meghatározza – jobban, mint sejtjük – az emberiségben ciklikusan megjelenő kul-
turális ideákat és az ezek eredményeiként létrejövő civilizációkat. Ezt követően e formákat olyan
mértékben serkentik, ahogy azok a planetáris kormány terve valamelyik részének megvalósítását
szolgálhatják.
(5) Fogadja a vitalizáló energiákat a planetáris kormánytól és leskálázza azokat az alacsonyabb bi-
rodalmak használatára. Ezek az energiák szükségesek mind a planetáris hierarchia, mind az összes
alacsonyabb birodalom fejlődéséhez és az ideális felé történő belső átváltozásához.
(6) Fogadja a planetáris kormánytól és továbbítja az emberiségnek azokat az energiákat, amelyek
ciklikusan megsemmisítik az ideológiákat, vallásokat, szerveződéseket és civilizációkat, amikor „le-
járt az idejük”. Ezt a hierarchia végzi azért, hogy eltávolítsa azt, ami betöltöte az életét és helyet
csináljon az új életnek, az egyre gyarapodó élet célirányosabb kifejeződéseinek.
(7) Adja az ötödik természeti birodalomba történő átmenetükhöz szükséges képzés a legfejletebb
embereknek. Ezt ezoterikai tanítókkal – akik legalább 45-ének – és az ember bevezetésével egy
ilyen tanító idősebb és fatalabb tanítványainak csoportjába végzi a hierarchia. Ez egy olyan cso-
port, ahol az embert a magasabb életre képezik, főleg az emberiség szolgálatának elsajátításával.
12Ahierarchia három vezető, 43-én vezetése alat tevékenykedik, akik a végső felelősségét viselik
annak, hogy minden a tervnek megfelelően történjen. Ők hárman a hierarchia első, második és
harmadik alapenergiájának a legmagasabb és legerőteljesebb megnyilvánulásai. A hierarchia min-

125
den tagja közvetlenül vagy közvetve alárendeltje nekik és ezért a tagok három csoportba, úgyne-
vezet osztályba vannak szervezve. A három vezetőnek keleties megnevezése van, amely nyugaton
is elfogadotá vált: a manu, a bodhiszatva és a mahácsohan.
13A manu – aki az első alapenergia képviselője – alakítja ki a gyökérfajokat, a gyökérfajok alfajait
és irányítja a későbbi sorsukat. Mindegyik gyökérfajnak saját manuja van. Mivel az embereknek
két gyökérfaja él a bolygónkon, két manu van inkarnációban: manu Csaksusa (Chakshusha) az at-
lantiszi gyökérfajé és manu Vaivaszvata (Vaivasvata) az árja gyökérfajé. Mindamellet manu Vai-
vaszvata irányítja az első osztály tevékenységét. A bodhiszatva, a világtanító – aki a második
alapenergia képviselője – alakítja ki a világideákat, azokat az ideákat, amelyek az emberiséget egy-
re magasabb célok megvalósítására ösztönzik. Az 1950-ben véget ért emócionális korszak, a Halak
2500 éves korszaka során ez a nagy világvallások és flozófai rendszerek születéséhez vezetet. Az
éppen elkezdődöt mentális korszak, a Vízöntő kor ugyancsak 2500 éve (1950–4450) során a sok
egységbontó, túlemócionalizált vallás kiszorítja egy valóban egyetemes vallás, amelyik az ezoteri-
kai tudás szilárd talaján alapul. Ez az embereket az életörvényekre fogja tanítani és a planetáris
hierarchiával és dévákkal való tudatos együtműködésre képezi őket.
14A jelenlegi bodhiszatvánk jól ismert nyugaton krisztuskénti inkarnációjából, keleten Maitreja-
ként, egy Indiában történt előző inkarnációból Krisnaként. Az elődje a hivatalában egy egyén, aki
mint Gautama a Buddha inkarnálódot és előte mint Vjásza (Vyasa) Indiában, Tot-Hermész
Egyiptomban, első Zoroaser Iránban és Orpheusz Görögországban.
15A mahácsohan – aki a harmadik alapenergia képviselője – küldi azokat az impulzusokat és ener-
giákat, amelyek új kultúrák és civilizációk felépülését eredményezik. Alata nem csak a harmadik
főosztály, az ideaátvitel osztálya található, hanem a négy alárendelt osztály is, amelyik a negyedik,
ötödik, hatodik és hetedik alapenergiát csatornázza. A negyedik osztály főként a művészet terüle-
te, az ötödik osztály a tudományé, kutatásé és technológiáé, a hatodik osztály a miszticizmusé és
ideológiáké szoros együtműködésben a bodhiszatva főosztályával; a hetedik osztály a fzikai tár-
sadalmi felépítményé (törvényhozás, közgazdaságtan, pénzügy, adminisztráció sb.). A jelenlegi
mahácsohanunk az utolsó nyilvánosan ismert inkarnációban gróf Saint-Germain Rákóczi volt.

12.5 A planetáris hierarchia újra megjelenik

1„Ha ez a planetáris hierarchia annyira hozzáértő és hatalmas, akkor miért nem lép közbe, hogy
megmentse az emberiséget a gyötrelmétől? Miért engedi a rosszat kormányozni a világon?” Ez egy
rendes ellenvetés.
2A planetáris hierarchia kétségtelenül rendelkezik minden erőforrással a bolygónk valóságos para-
dicsommá formálásához. De meddig hagynák az emberek ezt a paradicsomot? A hierarchia nem
akar, még ha tudna is, változtatni az emberek szívén az akaratuk ellenére. Először az emberiség
többsége el kell határozza, hogy összhangban és nem szemben működik az életörvényekkel. Ak-
kor és csak akkor adhatja a hierarchia a teljes támogatását és segítségét. Amikor eljön ez az idő,
akkor az emberiség többet és biztosabban fog előre lépni száz év alat, mint az egész megelőző tör-
ténelme során. A hierarchia minden tőle telhetőt megtesz, hogy ösztönözze a fejlődés addig a kri-
tikus pillanatig, amikor az emberiség többsége által örömmel várva nyilvánosan megjelenhet.
3A bolygón eltöltöt idejének legnagyobb része során az emberiség a planetáris hierarchia útmuta-
tása és tanítása alat volt. Amíg érvényesültek ezek a feltételek, előre haladtunk a fejlődésben, még
ha lassan is. Civilizációk és kultúrák is virágoztak és tetőztek, amit azóta sosem értünk el.
4Azonban az emberiségünk többségének egy taszító alapállása volt (és még van) az élethez. A tá-
voli múltban néhány korszak során ez a negativitás olyan féktelen volt, hogy a legtöbb ember há-
tat fordítot a hierarchiának és helyete más erőknek vetete alá magát. Ennek következtében az
emberiséget áthatota a rossz sok olyan aspektusa, ami ismeretlen volt addig: háború, rabszolga-

126
ság, félelmen alapuló vallás, fekete mágia, ember- és állatáldozat. Azonban időről időre a hierar-
chia sikeresen visszahozta az emberiséget a Jó Törvény iránti engedelmességhez
5Körülbelül 120000 évvel ezelőt vonult vissza utoljára a planetáris hierarchia. Az emberiségnek vá-
lasztania kellet és viseli a következményeit annak, amit a szabadság törvénye szerint választot.
Azóta nagyjából az emberiségnek „kell intéznie a saját dolgait”. A valóság- és az életismeret elve-
szet. Az emberiség életudatlanokat és hataloméheseket tet meg vezetőiül. Az utolsó évezredek
során felhalmozódot eredményei ennek mind ismertek számunkra.
6Azonban mindig volt egy kicsi kisebbség, amely a kultúra és magasabb sádiumokban volt, olyan
emberek, akik következetesen álltak a jónak az oldalán és akik nem veszíteték el a jogukat az élet-
ismerethez és a fejlődésük támogatásához. Javukra a planetáris hierarchia titkos tudásiskolákat ho-
zot létre mindenhol a bolygón. E hosszú, sötét kor alat a hierarchia megtartota a reményét an-
nak, hogy visszatérhet egy nap.
7E visszatérésért a 13. századtól kezdve egyre nagyobb mértékben dolgozik a planetáris hierarchia.
Nincs dátum, amihez kötni lehet ezt, azonban minden az emberiség szabad akaratán és állásfogla-
lásán múlik, bár eltelik még néhány generáció. Tulajdonképpen ez egy lépcsőzetes folyamat. Elő-
ször tanítványok csoportjai – mentális és kauzális ének – és a hierarchia ifú tagjai – esszenciális
ének – inkarnálódnak előkészíteni a talajt, főleg azoknak az igazságoknak a megformulálásával és
élésével, amelyek bevezetik az emberiséget az új Vízöntő korba. A munka, amit végeznek, romboló
és építő. Romboló annyiban, hogy a vallásban, flozófában, tudományban, politikában, közgazda-
ságban meglévő elavult szemléletet kérlelhetetlen kritikával össze kell törjék. Építő annyiban,
hogy ezek a tanítványok teljesítik azt a megbízás, hogy egyre szélesebb körben, egyre világosab-
ban, egyre könnyebben alkalmazható formákban, folytatólagos kinyilatkoztatásokban tanítsák az
ezoterikai életismeretet.
8Az ezoterikai tudásnak – amit régebben szigorúan titokban tartotak – e kinyilatkoztatása mos
valójában a legjelentősebb folyamat az emberiségben. Ez sokkal több embert érint és befolyásol
öntudatlanul, mint ahányan tudatosan kiállnak az ezoterika mellet. Észrevétlenül eredeti ezoteri-
kai ideák hatják át a szokásos emberi szemléleteket, közelebb hozva azokat a valósághoz, felemelve
és nemesítve azokat.
9Egy példa erre az emberi jogok – az életörvényekben lévén azok ezoterikai alapjai – általánosabb
megértése és elfogadása. Másik példa a tudósok növekvő érdeklődése mindennek, a látszólag élet-
teleneknek is a tudataspektusa iránt. Egy harmadik példa az egyre jobban terjedő megértése an-
nak, hogy „a gyerekek idős lelkek”, egyének, akiknek egyedi sajátosságuk van és joguk van ahhoz,
hogy megkíméljék őket az ideológiáktól, amelyek a szüleiké vagy a közösségé, amiben felnőnek.
10Amikor eléggé sok ilyen eredeti ezoterikai ideát általánosan elfogadnak, egyre többen fognak ér-
deklődni az eredetük iránt és fogják tanulmányozni az ezoterikát. Ez már több mint száz éve lehet-
séges, mert 1875-ben elkezdték nyilvánosságra hozni a korábban titkos ismeretet.
11Megemlítünk néhányat a planetáris hierarchia legfontosabb közvetítői közül, akik ebben a mun-
kában fgyelmet érdemelnek. Ők a 44-én Morya (első osztály), Kuthumi (második osztály) és Hil-
arion (ötödik osztály) tanítványai.
12Helena Petrovna Blavatsky (H.P.B.) azzal a küldetéssel érkezet, hogy az első ezoterikai tényeket
a valóságról bemutassa az emberiségnek. Ő megalapítota és vezete a Teozófai Társaságot. Ez
nem azt jelenti, hogy az ezoterikát tanítani ennek a Társaságnak van kizárólagos joga, hanem ez
egy csatorna a sok közöt. Blavatsky két nagy munkát adot ki: Isis Unveiled (Leleplezet Ízisz),
1877, és Te Secret Docrine (A titkos tanítás), 1888. A fő feladata volt bizonyítani, hogy az ezoterika
az összes nép életében időtlen idők óta létezik és hogy az ezoterika változatos szimbolikus formák-
ban ugyanaz a tanítás.

127
13H.P.B.-naka két legfontosabb együtműködője Annie Besant és Charles Webser Leadbeater volt.
Ők rendszerezték H.P.B. tanításait és teték elérhetőbbé, részben azzal, hogy bevezetek egy mo-
dern terminológiát. Kauzális ének tulajdonságaiként mindketen rendelkeztek azzal a képességgel,
hogy objektívan tanulmányozzák az anyagi valóságot az összes emberi világban (47–49), és a kuta-
tásaik eredményeit az írásművek hosszú sorában jegyezték fel. A tanítóiktól is kaptak sok „újat”
(azaz korábban titkosat), hogy nyilvánosságra hozzák.
14AliceA. Bailey 30 éven át (1919–1949) dolgozot telepatikusan a 45-én Djwhal Khul titkáraként
(mindketen Kuthumi tanítványai). Djwhal Khul azt a megbízás kapta a planetáris hierarchiától,
hogy bemutassa az ezoterikai tanítás, amely vezetni fogja a közeljövőben az emberiséget. E diktá-
lásnak az eredményét 18 kötetben adták ki Alice A. Bailey neve alat. A legjelentősebbek közülük
A Treatise on Cosmic Fire (Értekezés a kozmikus tűzről), 1925, és az ötkötetes A Treatise on the Se-
ven Rays (Értekezés a hét sugárról), 1936–1960.
15D.K.tanítása alapvető korunk számára. Természetesen lehetetlen it még összefoglalni is a hatal-
mas terjedelme miat. Azonban néhány főbb pontját megemlítjük. D.K. sok szempontból helyesbíti
a három nagy teozófus általi előadás. Az nem volt kifejezeten hibás, csak a gyökeres átalakulás
miat, amit a planetáris élet mos tapasztal, a planetáris hierarchia előre változtatot a munkamód-
szerén és a képzési módszerén, és ezért mos ezeket másképpen kell tálalni.
16Az ezoterika D.K. általi előadásának főbb pontjai: a naprendszerben történő evolúció mindenek-
előt egy akarat-megnyilvánulás („minden energia”) és az ember egy akarat- és energia-jelenség
benne; a hét típus az alapja egy új pszichológiának; az ember passzív kauzális tudatosságának (a
„léleknek”) az aktiválása alapvető mind a „fehér mágiában” mind a jövő képzési rendszereiben; az
Augoeidesz jelentősége az emberi evolúció számára; az emberiség, valamint a planetáris hierarchia
és kormány közöti kapcsolat; a tanítványság és a beavatások; a planetáris hierarchia újra megjele-
nése a fzikaiban a világtanító vezetésével; a „világszolgálók új csoportja”, kauzális és mentális
ének, akik egyre tudatosabban dolgoznak az emberi evolúcióra szánt hierarchiai terv szerint.
17D.K.rámutat arra, hogy az egyén nem azért kapta az ismeretet, hogy egy kellemes fölényérzetel
örüljön neki. Mint minden ezoterikai ismeret, magával hozza a felelősséget is.
18D.K.határozotan nyilvánvalóvá teszi, hogy ő tanítványoknak, mentális vagy magasabb sádium-
ban lévő egyéneknek ír, akik beláták, hogy szükséges tevékeny életet élni. Az írásait nem azoknak
a passzív emócionalisáknak szánta, akik az okkult és „ezoterikai” társaságok javarészét alkotják.
Az írásait nem lehet megérteni megfelelő előkészítés nélkül.
19A szövegeinek a felfogását megnehezíti, hogy írnoka, A.A.B. főleg a régi teozófai terminológiát
használta. Ebben ugyanaz a szó gyakran különböző dolgokat jelent és fordítva, különböző termi-
nusokat használ ugyanarra a dologra. Ennek egy példája a „lélek” (angolul: soul) kifejezés, amely-
nek nem kevesebb, mint hét különféle jelentése van. Tehát az olvasónak a feladata az, hogy min-
den egyes esetben felismerje azt a jelentését, amit D.K. szánt neki.
20Munkájával – aminek javarésze halála után került kiadásra – Henry T. Laurencynek a feladata
nem annyira új tények nyilvánosságra hozatala, hanem az eddig publikált tények felfoghatóbbá té-
tele volt. Ezáltal ez lehetővé válik azoknak is, akik nem tanítványok vagy nincsen lappangó tudá-
suk az előző életükből arra, hogy felfogjanak bizonyos alapdolgokat. Az ismeretet valójában mu-
száj tovább „leskálázni” ahhoz, hogy széteríthető legyen más kategóriájú emberek számára is,
mint akikhez eddig érkezet.
21Laurency legfontosabb munkája, Te Philosopher’s Stone (A bölcsek köve; svéd eredeti kiadás
1950, angol kiadás 1985) öt gyökeresen új tényt tartalmaz, ami sohasem volt publikálva ezelőt:
(1) A „hármasság misztériumának” feloldása: a létezés három egyenértékű aspektusa – mozgás, tu-
dat és anyag – az abszolút tudásrendszer alapvető jellemzője, a jövő flozófájának és tudományá-
nak az alapja.

128
(2) Az anyag (atomok) mint a tudat hordozója és a tudatosság fejlődése mint az élet értelme.
(3) Az én, mint monád, egy ősatom. (Az „ének”, amelyeket a régi ezoterikai irodalomban leírtak, a
monádnak a triádjai, a burkai az egyre magasabb birodalmakban. A teozófusok és Bailey „monád-
ja” a harmadik triád.)
(4) Az emberi és emberfölöti fejlődés sádiumai és azok objektív (anyagi) alapokon történő meg-
határozása, azaz: annak jelzésével, hogy melyik atom- és molekulafajták aktiválódnak a burkok-
ban.
(5) Az életörvények megszövegezése, külön kihangsúlyozva a korunk számára alapvetők. E meg-
szövegezés egy bevezetőnek szánta a Vízöntő korba, lévén az a törvény kora.

12.6 A jövőnk
1Sem a hierarchia sem a kormány nem mindentudó. A jövő számukra is a lehetőségek és valószínű-
ségek sokféleségeként jelenik meg. Hogy melyik úton fognak járni a valódi események, az nem lát-
ható előre részletesen. Ez sok szempontból magán az emberiségen múlik. Nekünk szabad akara-
tunk van és megválaszthatjuk a jövőnket. Mert mindig választunk, még akkor is, amikor azt hisz-
szük, hogy egyáltalán nem választunk.
2Mindannyiunk számára – a lassú felfogásúak és az egoizmusuk által megvakítotak kivételével –
egy tény kezd nyilvánvalóvá válni: A jelenlegi civilizációnk holtpontra jutot. Ha a jelenlegi túlné-
pesedés, a természeti erőforrások roppant pocsékolását és a természet rombolását továbbra is
hagyjuk folytatódni, akkor othonunkat hamarosan egy hontalan, életelen sivataggá fogjuk átala-
kítani. A lényeget illetően az agyondicsért civilizációnk, mint egy óriási gépezet rohan velünk a
teljes pusztulásba. Különös kényszerrel bűvöl minket el a gépezetnek minden üres csábítása és ez-
által egyre jobban gépiesek vagyunk mi magunk is. Nem ez az élet értelme.
3Az élet értelme a tudatosság fejlődése: az érzelmek nemesítése és a gondolkodás felemelése, miál-
tal a kauzális intuíció is felébred. A legjobb képességünk szerint dolgozni a tudatosságunk fejlesz-
téséért valóban a kötelességünk. Képessé kell válnunk látni a dolgokat, nevezetesen:
4A bolygónk természeti erőforrásai korlátozotak. Ezért kötelességünk eleget hagyni belőlük a jövő
nemzedékeinek. Viszont nem ezt tesszük. Egyre gyorsabban használjuk fel a természet kincseit, és
már komoly hiány van számos fontos alapanyagból. A pocsékolás vetéséből a hiány aratása lesz.
Azonban senki más, mint saját magunk fogjuk learatni azt, amit vetetünk, mert a jövő születendő
gyermekei mi magunk leszünk új inkarnációkban. Az aratás törvényének kérlelhetetlen igazság-
szolgáltatása ez.
5Ha teljesíteni akarjuk a jövőre vonatkozó kötelességünket, akkor más utat kell választanunk. Mu-
száj tudatosan választanunk azt, hogy anyagi életünket sokkal egyszerűbben, takarékosabban él-
jük. Ez különösen érvényes ránk, akik az iparosítot északi féltekén élünk, ha komolyan vesszük
azt az ünnepélyes kijelentésünket, hogy minden embernek rendes körülmények közöt kell élnie.
Ehhez a külső, anyagi növekedés útja zárva van számunkra. Helyete az ellenkező úton, a belső nö-
vekedés, a tudatosság-fejlődés útján kell elindulnunk. Csak amikor az emberiség döntő része meg-
érti ezt, lesz lehetőség megoldani azokat a nagy problémákat, amelyek mindenkit gyötörnek a
bolygón.
6Mert miután az emberek kapcsolatba kerültek a még szendergő magasabb emócionális és mentális
tudatosságukkal, valódi szükségletükké fog válni e kapcsolat töretlen fenntartása. Akkor gyorsan
meg fogják tanulni, hogyan tegyék a legjobban ezt: a világ és mások iránti igényük csökkentésé-
vel, annak tudatos művelésével, ami a legjobb a többiekkel való kapcsolatuknak, a szerető megér-
téssel és hozzáállással az élethez mint szolgálathoz.

129
7Ez a fzikaiban vágytalanságot is eredményez. Amint senki sem vágyik többre, mint amire való-
ban szüksége van, akkor lesz elég mindenki számára és nem lesz hiány. Amint az emberek megta-
nulják, hogy a boldogságot és az örömet a saját és mások belső életében találják meg, akkor elve-
szítik érdeklődésüket minden szegényes pótlék iránt – vásárlási és birtoklási vágy, hatalmi játékok,
felszínes szórakoztatás, falánkság, erotománia és kábítószerek – amelyek olyan sok időt és energiát
lopnak el és a pótolhatatlan természeti erőforrások pocsékolásának döntő részét alkotják.
8Mindenki, aki akarja, kezdheti saját magával. Tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket, mint: Mit
kezdjek az életemmel? Milyen a kapcsolatom a körülötem lévőkkel és akikkel a mindennapi élet-
ben találkozom? Mit szükséges megtennem? Akarom-e feledni a múltat? Akarom-e magasabb szin-
ten élni az életemet?
9Amint az életünket egy magasabb szinten éljük, annak tudatában, amiért it vagyunk – hogy
együt dolgozunk az evolúcióért – akkor hatékonyabban fogunk élni. Messze kevesebb inkarnáció-
ra lesz szükségünk az emberi birodalomban. Az emberi birodalom átbocsátása növekedni és ezáltal
a világ népessége lényegesen csökkenni fog, amire nagy szükség van. Csak így lesz a földi otho-
nunk gazdagsága elegendő mindenkinek az idők végezetéig.
10Ha mi egy ilyen jövőt választunk, akkor bolygónk magasabb lényei megadnak nekünk minden
szükséges segítséget. A gondolkodásunk még nem képes mindazt felfogni, ami akkor lehetséges
lesz. Annyit mindazonáltal megtudtunk, hogy:
11A planetáris hierarchia tanítói és tanítványai inkarnálódni fognak, nyíltan fognak megjelenni és
teljesen természetesen válnak vezető alakokká az emberi élet minden területén. Nem erőltetik ránk
magukat, hanem az emberek igen egyszerűen azokhoz fognak fordulni, akiknek a legnagyobb a ké-
pességük, a legvilágosabb gondolkodás képviselik, és a teteik mutatják, hogy őket a legnemesebb
hajtóerők késztetik. Ezek az idősebb tesvérek fognak megajándékozni minket az olyan átalakító-e-
rő ismeretének a tömegével, amely az összes emberi szemléletet, tudományt, életnek, munkának és
kapcsolatnak a módját forradalmasítani fogja.
12A betegségeket végérvényesen megszüntetik, amint tisztázódnak az okaik a hiányos fzikai, emó-
cionális és mentális körülményekben, valamint megfelelő, egyénre szabot kezelésmódokat vezet-
nek be az orvosi gyakorlatban.
13A gyerekeket úgy nevelik fel és tanítják, hogy az életük korai szakaszán megtanulnak felülkere-
kedni az összes olyan gátló és romboló negatív emócionális komplexuson, amely mos a legtöbb
szülőt gyötri. Tesztelni fogják őket arra vonatkozóan, hogy milyen lappangó tehetségük van és
megkapják az olyan, egyénre szabot útmutatás és képzés, amely a legkedvezőbb e tehetségeknek
a kivirágoztatására. Mint felnőt polgároknak megadatik nekik, hogy szabadon megválasszák az
egyéni közreműködésüket a társadalom számára úgy, hogy az a legjobban megfeleljen a képessé-
geiknek és kifejezésre jutatási szükségleteknek. Ez egy új típusú, saját magával és környezetével
harmóniában élő embert fog eredményezni, egy olyan embert, aki az alkotóerejének a felső hatá-
rán fog élni és nem az alsó határának közelében, mint ahogy jelenleg a legtöbb ember teszi.
14Az ezoterikai ismeretet általánosan fogják tanulmányozni, ami a sok téves, az életet akadályozó
nézet eltűnéséhez vezet. Így például annak megértése, hogy mi mindannyian halhatatlan ének va-
gyunk, eltünteti a halálfélelmünket. Ez véget vet annak halálos gyötrelemnek, amely mos tönkre-
teszi olyan sok ember életét és lezülleszti mind a művészetet, mind az irodalmat. Annak megértése,
hogy a szenvedés csak annak aratása, amit vetetünk, segíteni fog minket abban, hogy ne adjunk
fgyelmet a boldogtalan énünknek és ezzel megkönnyíti élni az életet saját magunk és a körülöt-
tünk lévők számára. A reinkarnáció megértése tisztázni fogja az összes gyűlölet-kifejeződés ab-
szurditását. Megszűnik a férfak és nők közöti gyűlölet, amikor megtanulják, hogy sok életet él-
tünk mindannyian nőként és férfként egyaránt. A faj- és vallásgyűlölet véget ér; ha előbb nem is,
de amint világossá válik számunkra, hogy váltakozva születünk fehér-, barna-, sárga- vagy fekete-
bőrűnek; úgymint kereszténynek, zsidónak, muszlimnak, hindunak, buddhisának vagy ateisának.

130
15Amint az emberek véglegesen abbahagyják a negatív emócionalitásuk művelését, lesz energiájuk
és hajtóerejük fejleszteni a szunnyadó magasabb mentális erejüket. A mentális elit fogja átvenni a
vezetés, mint általában. A planetáris hierarchia megjósolja, hogy e magasabb mentális fejlődés öt-
száz év leforgása alat az elit tagjainak telepatikus érintkezését fogja eredményezni. Sőt mos is
vannak kívülállók számára felismerhetetlen embercsoportok, amelyek tudják mit jelent ez. A sike-
res csoportelepátia első feltétele egy a szerető megértésen – ami eleve kizárja a kritizálás és meg-
ítélés – alapuló „egyesülése a lelkeknek”. Az első jele annak, hogy telepátia működik közötünk az,
hogy szavak nélkül megértjük egymás, hogy elegendőek utalások, jelzések és jelképek.
16A dévahierarchia, ami létszámban messze hatalmasabb, mint a planetáris hierarchia, kapcsolatba
lép az emberiség előkészítet csoportjaival, nem csak azért, hogy a létezését bizonyítsa, hanem
mindenekelőt hogy tanítsa őket. A dévák többek közöt megtanítanak minket az éteri látásra. Ezt
úgy teszik, hogy felemelik a vibrációs képességünket a saját vibrációs képességük kölcsönhatásá-
val. Tanítani fognak minket a szín okozatáról az éteri burok eredetű betegségre. Bizonyítani fogják
a fzikalisa gondolkodók számára, hogy vannak szuperfzikai világok, hogy diszkarnálódot embe-
rek és szuperfzikai dévák léteznek és képesek kapcsolatra. Tanítani fognak minket az éteri energi-
ák fzikájára. Ezáltal egyszer és mindenkorra megoldjuk az energiakérdés és az antigravitáció talá-
nyát is, amelyik forradalmasítani fogja a szállítás. Amint az emberek, a dévák irányítása alat,
megtanulják irányítani a saját éteri energiájukat, úrrá leszünk a fzikai fáradtságon és elsajátítjuk a
maximális időkihasználás. Amint elsajátítotuk kinyerni az összes szükséges létfenntartó energiát
a környező éteri világból, nem lesz szükségünk többé a durva fzikai táplálékra.
17Minden említet az emberiség módszeres éterizációjának a fokozatai, amely folyamat beteljesedé-
se azt eredményezi, hogy az emberek nem inkarnálódnak többé fzikai szervezetbe, hanem az éteri
burkuk lesz az egyedüli fzikai burkuk. Azonban ez ezeréveket fog a jövőben kitenni és csak az ak-
kor virágzó hatodik gyökérfaj egyénei számára lesz lehetséges.
18Amikor, a még távolabbi jövőben, az emberiség eléri a kultúra, valamint az emberiesség sádiu-
mát, akkor azok a falak is ledőlnek, amelyeket mi emeltünk köztünk és a környező élő naprendszer
közöt. A bolygónk megkaphatja akkor a „megszentelt bolygók családjának” teljes jogú tagságát.
(Az ősi ezoterikai írásokban a naprendszerünk többi bolygóit nevezték megszenteltnek, mivel ot a
gyűlölet egy ismeretlen jelenség, ot gonosz hatalom sincs, és a növényeket, állatokat és embereket
nem öltöztetik a szerves fzikai formákba, amelyek a szenvedés tesei.)
19Más bolygók emberei aztán szabadon fognak látogatni minket és mi őket. Együt fogunk kirán-
dulni a kiterjesztet életerünk elérhető legtávolabbi részére, a naprendszer peremére, és ot kez-
dünk észrevenni egy még nagyobb közösséget, a galaktikus egységet, aminek naprendszerünk az
alkotórésze. Akkor, ha nem előbb, megsejtjük a nagyszerűségét annak a hatalmas, lüktető Életnek,
amely az egyre magasabb szinteken létezik, annak az Életnek, amely nem hagy helyet semmilyen
életelennek. Észlelni kezdünk valamit abból a leírhatatlan boldogságból és örömből, amely betölti
azokat az emelkedet iseni Lényeket, Akiknek az egész kozmosz az életerük és tevékenységi kö-
rük. Belátjuk, hogy mi egyek vagyunk Velük, úgy mint Ők is egyek velünk. Akkor megértjük, hogy
csak idő kérdése, hogy egyesülünk Velük létezésben, tudatosságban és örömben.

BÉKE MINDEN LÉNYNEK

A fenti szöveg a magyar fordítása Secion Twelve of Te Explanation by Lars Adelskogh. Copy-
right © 2004 by Lars Adelskogh.
Javítot, 2010. július 12.

131