ELSŐ FELVONÁS

Első jelenet
Terem a fogadóban

ŐRGRÓF Maga meg én, az kettő.

GRÓF Itt a fogadóban a maga pénze pont annyit ér, mint az enyém.
ŐRGRÓF Csakhogy a fogadóskisasszony tud disztingválni és engem
sokkal jobban tisztel, mint magát.
GRÓF És milyen alapon?
ŐRGRÓF Mert én Forlipopoli őrgróf vagyok.
GRÓF Én meg Albafiorita gróf.
ŐRGRÓF Persze! Pénzen vett gróf!
GRÓF Én akkor vettem a grófságot, mikor maga az őrgrófságot eladta.
ŐRGRÓF Elég. Tudom, ki vagyok. És megkövetelem, hogy tiszteljenek.
GRÓF Ki nem tiszteli? Maga tiszteletlenkedik itt.
ŐRGRÓF Én azért lakom itt, mert szerelmes vagyok a fogadóskisasszonyba.
Ez közismert és elvárom, hogy mindenki respektálja, amit én a kis
nő iránt érzek.
GRÓF Hát ez remek. Majd pont maga fogja megtiltani, hogy én is
szerelmes legyek Mirandolinába? Maga szerint én miért vagyok
Firenzében? Mégis, mit gondol, mit keresek én ebben a fogadóban?
ŐRGRÓF Ugyan már. Maga nem számít.
GRÓF Persze. Én nem, maga meg igen.
ŐRGRÓF Pontosan. Én igen, maga meg nem. Én nem akárki vagyok és
Mirandolinának pont rám van szüksége.

1
GRÓF Mirandolinának nem magára, hanem pénzre van szüksége.
ŐRGRÓF Pénzre? Tele van pénzzel.
GRÓF Én naponta ezer lírát is elköltök itt, őrgróf úr és folyamatosan
osztogatom az ajándékokat.
ŐRGRÓF Én nem fecsegek a pénzügyeimről.
GRÓF Nem bizony. Mégis mindenki tud mindent.
ŐRGRÓF Mindent azért nem.
GRÓF De bizony, mindent! Tudja, a pincérek mindent kifecsegnek.
Maga pontosan húsz lírát költ naponta.
ŐRGRÓF Apropó, pincérek! Itt ez a… Fabrizio. Na, az egyáltalán nem
tetszik nekem. Mintha a fogadóskisasszony túlságosan is hajlana
felé.
GRÓF Lehet, hogy őt szemelte ki férjének. Egy férj nem is jönne rosszul
neki. Féléve, hogy meghalt az apja. És kicsit zűrös egy ilyen fiatal
lánynak egyedül vezetni egy ekkora fogadót. Mondtam is neki,
hogyha férjet talál magának, harmincezer lírát kap tőlem.
ŐRGRÓF Mirandolinát én protezsálom, és ha férjhez megy, én adok neki…
akkor majd tudni fogom, mit adjak neki.
GRÓF Na jó, jöjjön ide, intézzük el, mint barátok. Adjunk neki
harmincezret-harmincezret fejenként.
ŐRGRÓF Én amit adok, azt titokban adom. És nem dicsekszem itt
állandóan. Én nem akárki vagyok. Hé, pincér!
GRÓF félre Szegény csóró. Csak az a nagy pofája…

Második jelenet

Fabrizio be

2
FABRIZIO Parancsol, uram?
ŐRGRÓF Uram? Ez nálad a jómodor?
FABRIZIO Elnézést kérek.
GRÓF Mondd, fiam, hogy van a kisasszony?
FABRIZIO Jól, méltóságos uram.
ŐRGRÓF Fölkelt már?
FABRIZIO Föl, méltóságos uram.
ŐRGRÓF Te - vadszamár!
FABRIZIO Miért, méltóságos uram?
ŐRGRÓF Azért, mert mi az, hogy méltóságos?
FABRIZIO Az a cím, amivel a másik urat is megszólítom.
ŐRGRÓF Közte meg köztem azért van egy kis differencia, vagy nem?
GRÓF Hallottad?
FABRIZIO félre Igaza van, A számlákban van differencia, az biztos.
ŐRGRÓF Szólj a kisasszonynak, hogy kéretem.
FABRIZIO Igenis, kegyelmes úr. Így jó volt?
ŐRGRÓF Jó. Három hónap alatt nyugodtan megtanulhattad volna, csak
impertinens vagy.
FABRIZIO Ahogy parancsolja, kegyelmes uram.
GRÓF Tudod, mi a differencia köztem és az őrgróf között?
FABRIZIO Márhogy mi?
GRÓF Nesze, itt egy százas, a tiéd. Na, most szerezd meg tőle a párját,
ha tudod.
FABRIZIO Köszönöm, méltóságos uram. Az őrgrófhoz Kegyelmes uram…
ŐRGRÓF Én nem dobálom a pénzt, mint egy hülye. Takarodj.
FABRIZIO a grófhoz Méltóságos uram, a jóisten áldja meg. Az őrgrófhoz
Kegyelmes uram, viszlát. Félre Na ez kifújt. Lehet, hogy őnáluk
odahaza így megy, de ide pénz kell, nem cím, meg rang. el

3
 Harmadik jelenet

ŐRGRÓF Maga azt hiszi, hogy a hülye ajándékozgatásával legyőzhet? Nem

Fog sikerülni. Az én őrgrófi rangom százszort többet ér, mint a
maga pénzvacka.
GRÓF Én nem nézem, mi mennyibe kerül, költök, ahogy jólesik.
ŐRGRÓF Költsön, csak költsön. Mirandolinának maga levegő.
GRÓF Hát a maga nagy nemességét, azt tényleg fújhatja. Őrgróf, neki
pénz kell.
ŐRGRÓF Ugyan, pénz! Protekció. És jótanács, pont, amikor kell.
GRÓF Ezer líra, pont, amikor kell.
ŐRGRÓF Több tiszteletet követelek.
GRÓF Csak az követeljen, akinek pénze van.
ŐRGRÓF Minek is beszélek! Maga úgyse érti.
GRÓF Magán nincs is mit érteni.

Negyedik jelenet

LOVAG jön Mi ez az ordítozás, uraim? Nézeteltérésük támadt?

GRÓF Nagyon érdekes kérdésről volt szó.
ŐRGRÓF A gróf a született nemesség értékét méricskéli.
GRÓF Én nem becsülöm le a nemesség értékét, de ahhoz, hogy
kielégítsük a szeszélyeinket, pénz kell.
LOVAG Nos, ez így igaz, kedves őrgrófom.
ŐRGRÓF Hagyjuk, beszéljünk másról.
LOVAG De mégis, mi az, amin így dühbe gurultak?
GRÓF világ legröhejesebb…
ŐRGRÓF Bravó! A gróf úrnak ez röhejes.

4
GRÓF Az őrgróf szerelmes a mi fogadóskisasszonyunkba, csakhogy én
még szerelmesebb vagyok a mi fogadóskisasszonyunkba. Ő mint a
rangjának járó hódolatot követeli a viszontszerelmet, amit én
szerényen csak remélek, ajándékaimért cserébe. Nem gondolja,
hogy ez röhejes?
ŐRGRÓF Ehhez jön még az én lelkes pártfogásom.
LOVAG Őszintén szólva, uraim, ennél jelentéktelenebb vitatémát e se
tudnék képzelni. Egy nő miatt izgulnak? Egy nő miatt kapnak
hajba? Egy nő? Hallatlan! Na, engem aztán nem fenyeget az a
veszély, hogy bárkivel is vitába keveredjek egy nő miatt. Én a
nőket sose szerettem, sose becsültem - azt mondom, hogy a nő
valóságos csapás a férfira.
ŐRGRÓF Engedje meg, Mirandolina ez alól kivétel.
GRÓF Ebben egyetértünk. A mi fogadóskisasszonyunk igazán
imádnivaló.
ŐRGRÓF Már elnézést, lovag úr, de gondolhatja, micsoda különleges
nagyság lehet benne, ha én beleszerettem!
LOVAG Nevetnem kell. Ugyan milyen extravaganciát találnak benne?
ŐRGRÓF A lebilincselően nemes viselkedése…
GRÓF A szépsége, a finom modora, a csinos öltözködése, a remek
ízlése…
LOVAG Ez füge. Már három napja rostokolok itt, de nekem még csak fel
sem tűnt.
GRÓF Csak nézze meg jobban.
LOVAG Marhaság! Mit nézzek rajta? Olyan, mint a többi.
ŐRGRÓF Egyáltalán nem! Sokkal különb. Én elsőosztályú nőkön vagyok
túl, de hozzáfoghatóan nőies és dekoratív lény egy se volt köztük.
GRÓF A fenébe! Én aztán mindig jó voltam a nőknél, ismerem a

5
 hibáikat, a gyengéiket. De még nem találkoztam nővel, akinek
ennyi udvarlás, ilyne töménytelen ajándék után még az ujja hegyét
sem lehetett megérinteni.
LOVAG Mesterkedés, rafinált mesterkedés. Szegény barmok! És maguk
még hisznek neki, mi? Nahát, ez velem nem fordulhat elő. Mind
egykutya.
GRÓF Maga sose volt szerelmes?
LOVAG Nem. És nem is leszek. Már mindent megpróbáltak, hogy
megnősítsenek, de én soha…
ŐRGRÓF Maga az utolsó férfisarj - nem gondol a neve továbbörökítésére?
LOVAG Gondoltam rá, nem is egyszer. De amikor rádöbbentem, hogy a
gyerek kedvéért ki kellene bírnom egy feleséget is, rögtön elment a
kedvem.
GRÓF És mihez kezd a vagyonával?
LOVAG El kehet azt költeni.
ŐRGRÓF Bravó! Gyerünk!
GRÓF És a nőkre, semmit?
LOVAG Egyáltalán semmit. Belőlem nem esznek.
GRÓF Itt a mi kis úrnőnk. Nézze, hát nem imádnivaló?
LOVAG Ugyan. Én sokkal többre becsülök egy jó vadászkutyát.
ŐRGRÓF Ha maga nem becsüli, majd becsülöm én.
LOVAG Viheti, mégha szebb volna is, mint Venus.
Ötödik jelenet

MIRANDOLINA Szolgálatukra, uraim. Melyikük hivatott?

ŐRGRÓF Én hívattam, de nem ide.
MIRANDOLINA Akkor hová parancsolja, kegyelmes uram?
ŐRGRÓF A szobámba.
MIRANDOLINA A szobájába? Ha szüksége van valamire, a pincér

6
 kiszolgálja.
ŐRGRÓF a lovaghoz Mit szól ehhez a tartózkodáshoz?
LOVAG Ami magának tartózkodás. Az nekem inkább arcátlanság,
pökhendiség.
GRÓF Drága Mirandolina, engem nem zavar a publikum. Előttük
is elmondom, amit akarok. Vizsgálja meg ezt a pár
fülbevalót. Tetszik?
MIRANDOLINA Szép.
GRÓF Gyémánt. Tudja, hogy ezek gyémántok?
MIRANDOLINA Ó, igen. Némileg értek a gyémántokhoz.
GRÓF A magáé.
LOVAG halkan, a grófnak Drága barátom, csak így kidobja az
ablakon?
MIRANDOLINA És miért akarja nekem ajándékozni?
ŐRGRÓF Szép kis ajándék, mondhatom. A kisasszony fülbevalója
sokkal finomabb.
GRÓF A legújabb divat. Kérem, fogadja el a kedvemért.
LOVAG félre Megőrült!
MIRANDOLINA Nem lehet uram, igazán.
GRÓF Megsért.
MIRANDOLINA Mit tegyek, meg kell őriznem a vendégeim barátságát. Csak
meg ne bántsam a gróf urat… Elfogadom.
LOVAG félre Micsoda bestia!
GRÓF a lovaghoz Mit szól, milyen talpraesett?
LOVAG félre Talpraesett? Megfőzte, megette és még csak meg se
köszönte.
ŐRGRÓF Bravó, gróf úr! Most aztán nagyot nőtt a szemünkben.

7
 Nyilvánosan megajándékozni egy nőt, pusztán hencegésből.
Mirandolina, hadd beszéljek magával négyszemközt;
úriember vagyok.
MIRANDOLINA félre Pimasz csóró! Engem nem ver át. - Ha mást nem
parancsolnak, megyek.
LOVAG Hé, fogadósnő! Nincs ínyemre az ágy- és asztalnemű, amit
adott. Ha nincs jobb, majd megveszem magam.
MIRANDOLINA Van jobb, uram. Gondoskodom a cseréről, de kérhette
volna egy kicsit udvariasabban is.
LOVAG Még én bókoljak a pénzemért?
GRÓF Nézze el neki. Az úr a nők esküdt ellensége.
LOVAG Ugyan. Nincs szükségem az ő elnézésére.
MIRANDOLINA Szegény nők! Vajon mit vétettek magának? Miért ilyen
kegyetlen hozzánk?
LOVAG Na, elég. Velem ne bizalmaskodjon. Cserélje ki az abroszt
meg az ágyneműt, elküldöm érte a szolgámat. Barátaim,
alázatos szolgájuk! El

Hatodik jelenet

MIRANDOLINA Vadember! Ilyet még nem láttam.

GRÓF Drága Mirandolina, nem mindenki ismeri a kegyed
értékét.
MIRANDOLINA Őszintén szólva úgy felidegesített, legszívesebben kiadnám
az útját.

8
ŐRGRÓF Helyes. És ha nem megy magától, csak szóljon, majd én
kihajítom. Elvégre a pártfogója.vagyok.
GRÓF És ha anyagi veszteség érné miatta, én majd kárpótolom,
mindent kifizetek. Félre Nézze, dobja ki az őrgrófot is, azt is
kifizetem.
MIRANDOLINA Köszönöm, uraim, köszönöm. Van bennem annyi spiritusz,
hogy el merjek küldeni egy vendéget, ha úgy tartja kedvem,
ami pedig az anyagiakat illeti, nálam sohasem marad szoba
üresen.

Nyolcadik jelenet

FABRIZIO Méltóságos uram, önt keresik.

GRÓF Kicsoda?
FABRIZIO Azt hiszem, valami ékszerügy. Félre Mirandolina,
vigyázat! Rosszat sejtek.
GRÓF Igen, igen, az ékszerész akar mutatni valamit. Mirandolina,
kíséret érkezik a fülbevalóhoz.
MIRANDOLINA Ugyan már, gróf úr…
GRÓF A kisasszony mindent megér, nekem meg nem számít a pénz.
Megyek, megnézem azt az ékszert. Isten vele, Mirandolina!
Őrgróf, még látjuk egymást.

Nyolcadik jelenet

ŐRGRÓF félre Átkozott gróf! Sírba visz a pénzével.

MIRANDOLINA A gróf úr igazán figyelmes.

9
ŐRGRÓF Persze. Az ilyen ember, ha van egypár garasa, rögtön
elszórja, hiúságból. Ismerem a fajtáját, láttam már egy s mást
az életben.
MIRANDOLINA Hát az életben már én is láttam egyet s mást.
ŐRGRÓF Azt hiszik, hogy az önhöz hasonló hölgyeket meg lehet
ajándékokkal szédíteni.
MIRANDOLINA Az ajándék még senkinek sem feküdte meg a gyomrát.
ŐRGRÓF Én úgy érzem, megsérteném a kisasszonyt, ha
ráerőszakolnám az ajándékaimat.
MIRANDOLINA Milyen szerencse, hogy az őrgróf úr sose sérteget
ilyesmivel.
ŐRGRÓF És nem is fogom.
MIRANDOLINA Ez holtbiztos.
ŐRGRÓF Amúgy bármi másban a rendelkezésére állok.
MIRANDOLINA Mire céloz, kegyelmes uram?
ŐRGRÓF Bármire. Próbáljon ki.
MIRANDOLINA Pontosan miben?
ŐRGRÓF A fenébe! De eszes!
MIRANDOLINA Nagyon szépen köszönöm, kegyelmes uram!
ŐRGRÓF Majd mit mondok… A francba az én kegyelmességemmel!
MIRANDOLINA Ugyan már miért?
ŐRGRÓF Néha már-már szeretnék cserélni a gróffal…
MIRANDOLINA Nyilván a pénze miatt.
ŐRGRÓF Ugyan, a pénz! Tudja, kit érdekel? De ha én is csak egy
ilyen kis röhejes grófocska lennék…
MIRANDOLINA Mit csinálna?
ŐRGRÓF Hát a fenébe is!… Feleségül venném. El

Kilencedik jelenet

1
MIRANDOLINA egyedül Na, most aztán jól megmondta! Potya őrgróf
kegyeskedne feleségül venni? Leereszkedne hozzám? Azért
van itt egy egészen aprócska gond: az, hogy nekem ő nem
kell. Szeretem én a pecsenyét, de a szagával nem tudok
jóllakni. Ha feleségül mentem volna mindenkihez, aki
megkért, már annyi férjem volna, mint égen a csillag! Ahány
férfi csak betér a fogadómba, mind belémszeret, mind
halálosan belémhabarodik és addig-addig szenveleg, míg
végül kiböki, hogy rögtön el is venne. És akkor jön ez a
lovag, ez a mogorva állat és ilyen alja módon viselkedik
velem? Ő az első vendég a fogadómban, akinek nem kellek.
Nem mondom, hogy mindenkinek kötelessége rögtön
belémszeretni, na de ez a megvetés! Epeömlést kapok.
Nőgyűlölő? Látni se bírja a nőket? Szegény bolond. Biztos
még nem talált nőt, akiben emberére akadt volna! De
megtalálja. Megtalálja. És ki tudja, talán már meg is találta…
A sok lihegő szerelmessel torkig vagyok, de a lovag úron
szívesen kipróbálnám a karmaimat. Cím, rang nem érdekel.
A pénzt becsülöm is, nem is. Egyetlen szenvedélyem, hogy
kényeztessenek, vágyjanak rám, imádjanak. Ez a gyengém -
egyébként majdnem minden nőnek. A férjhez menésre nem
is gondolok. Szabadon élek és élvezem is ezt a szabadságot.
Elszórakozom én mindenkivel, de senkibe sem vagyok
szerelmes. Mulatni akarok ezeken a sóvárgó szerelmi
karikatúrákon! Minden női mesterkedést latba fogok vetni,
hogy leigázzam, eltapossam és tönkretegyem a barbár
nőgyűlölő férfiszíveket, legfőbb ellenségeinket, nekünk,

1
 nőknek, akik a teremtés legtökéletesebb produktumai
vagyunk.

Tizedik jelenet

FABRIZIO Hé, főnökasszony!

MIRANDOLINA Mi van?
FABRIZIO Az az úr a középső szobából cirkuszol az ágynemű miatt.
Azt mondja, hogy durva, ő nem ilyenhez van szokva.
MIRANDOLINA Tudom, tudom. Mondta nekem is, majd kicserélem.
FABRIZIO Nagyon jó. Adja ide, hogy bevigyem.
MIRANDOLINA Menj csak, majd beviszem én.
FABRIZIO Maga akarja bevinni?
MIRANDOLINA Igen, én.
FABRIZIO Ennyire meg kell becsülni azt a vendéget?
MIRANDOLINA Ennyire. Mi közöd hozzá?
FABRIZIO félre Itt nincs mit tenni, csak átver; nincs mit tenni.
MIRANDOLINA félre Szegény hülye, ennek is igényei vannak… Csak hadd
reménykedjen, legalább hűségesen szolgál.
FABRIZIO A férfivendégeket eddig mindig én szolgáltam ki.
MIRANDOLINA Te túlságosan nyers vagy velük.
FABRIZIO A kisasszony meg túlságosan kedves.
MIRANDOLINA Tudom, mit csinálok, nincs szükségem kioktatásra.
FABRIZIO Akkor jó. Kezdjen keresgélni másik pincért.
MIRANDOLINA Miért, Fabrizio úr? Elege lett belőlem?
FABRIZIO Emlékszik mit mondott az édesapja a halálos ágyán
kettőnknek?
MIRANDOLINA Rémlik. Majd ha férjhez akarok menni, megpróbálok rá
visszaemlékezni.

1
FABRIZIO Csakhogy nekem kényes a bőröm, vannak dolgok, amiktől
kiütést kapok.
MIRANDOLINA Mit gondolsz, mi vagyok én? Könnyűvérű kis hülye?
Vérszomjas dög? Őrült? Hát mit akarok én a vendégeimtől
szerinted? Ha jól bánok velük, érdekből teszem, a fogadó
érdekében teszem. Nincs szükségem ajándékokra ahhoz,
hogy szerelmes legyek. Ahhoz nekem elég egy férfi, és az
meg is van; tudom, ki érdemes rá és, hogy mi illik hozzám.
És ha majd férjhez akarok menni, emlékezni fogok apámra.
És aki hűségesen szolgál engem, annak nem lesz oka
panaszra. Hálás a természetem, felismerem az érdemet -
engem viszont félreismernek. Na elég, Fabrizio, értsd, ahogy
akarod. El
FABRIZIO Értsd, ahogy akarod - na tessék. Hol mintha kellenék neki,
hol meg mintha nem. Kikéri magának, ugye, hogy
könnyűvérű kis hülye lenne, de mégis megy a saját feje után.
Na most mit mondjak? Én ellennék vele életem végéig.
Kicsit szemet kell hunyni, és nem szabad mindenen
fennakadni. Végülis ma itt vannak, holnap ott - én viszont
maradok. Az nevet, aki utoljára nevet. El

Tizenegyedik jelenet
Másik szoba a fogadóban; a lovag és a szolgája.

SZOLGA Nagyságos uram, levele jött.

LOVAG Hozd a csokoládémat. A szolga el, a lovag felbontja a
levelet Siena, január 1. Ki írhatta? Orazio Taccagni. “Drága
barátom! Az önhöz fűző meleg barátság arra kötelez, hogy
sürgősen hazahívjam. Meghalt Manna gróf.” Szegény.

1
 Igazán sajnálom…”Hátrahagyta egyetlen eladósorban lévő
leányát, aki így immár egy félmilliós vagyon örököse.
Barátai valamennyien azt szeretnék, ha ez a nagy vagyon
önnek jutna, s azon fáradoznak…” Miattam ne fáradozzanak,
hallani sem akarok róla. Nagyon jól tudják, hogy nem akarok
nőt a nyakamba venni. És pont ez a kedves barátom, aki a
legjobban ismer, és akkor éppen ő bosszant a legjobban…
széttépi a levelet Kit érdekel félmillió! Ha egyedül vagyok,
kevesebből is megélek, ha meg ketten lennénk, a sokszorosa
sem lenne elég. Feleség, nekem? Inkább a negyednapos
hideglelés…

Tizenkettedik jelenet

ŐRGRÓF be Drága barátom, bejöhetek egy kicsit?

LOVAG Megtisztel.
ŐRGRÓF Legalább mi ketten tartsunk össze; ez a szamár gróf nem
méltó a társaságunkra.
LOVAG Kedves őrgróf, megbocsásson, de maga is tiszteljen
másokat, ha azt akarja, hogy tiszteljék.
ŐRGRÓF Ismer engem. Én mindenkihez udvarias vagyok, de őt ki
nem állhatom.
LOVAG Ki nem állhatja, mert a riválisa. Szégyen-gyalázat! Hogy

1
 egy úriember így belebolonduljon egy fogadósnőbe! Bölcs
ember létére beleszeretni egy nőbe!
ŐRGRÓF Lovagom, ez a nő egyszerűen megbabonázott.
LOVAG Ugyan! Őrültség, gyengeség. Hogy megbabonázta?! Engem
miért nem tudnak megbabonázni? Az egész machinációjuk
nem egyéb, mint hízelgés, színlelés, csalás. Aki távol tartja
magát tőlük, mint én, azt nem fenyegeti a veszély, hogy
elbódítsák.
ŐRGRÓF Ahogy gondolja; de most nem is ez aggaszt, hanem az
intézőm.
LOVAG Csak nem csinált valami disznóságot?
ŐRGRÓF Nem tartotta meg a szavát.

Tizenharmadik jelenet
A szolga behozza a csokoládét

LOVAG Elnézést, de… A szolgához Hozz gyorsan még egyet!

SZOLGA Ez volt az utolsó, nagyságos uram.
LOVAG Akkor szerezz valahonnan! Az őrgrófhoz Addig is, ha nem
sértem meg…
ŐRGRÓF elfogadja a csokoládét és lassan elkortyolgatja Ahogy
mondtam, az intézőm…
LOVAG félre Elissza előlem…
ŐRGRÓF Megígérte, hogy utánam küld tízezer lírát… iszik
LOVAG félre Még meg is akar vágni…
ŐRGRÓF És nem küldte el. iszik

1
LOVAG Majd elküldi.
ŐRGRÓF Igen, de… kiissza a csokoládét Fogja… a csészét odaadja
a szolgának Igen, de az a helyzet, hogy tartozom valakinek…
LOVAG Most pár nap ide vagy oda…
ŐRGRÓF Ön, mint lovag, tudja, mit jelent az adott szó. Elköteleztem
magam… a fenébe is!
LOVAG Mélyen fájlalom. Félre Ezt hogy úszom meg becsületsértés
nélkül…
ŐRGRÓF Önnek nehézséget okozna, ha pár napra kisegítene?
LOVAG Kedves őrgróf, ha módomban állna, boldogan segítenék,
sőt, ha lenne pénzem, már föl is ajánlottam volna.
ŐRGRÓF Ne akarja elhitetni velem, hogy nincs!
LOVAG pénzt tesz ki az asztalra Nézze, ez az összes vagyonom.
Még kétezer sincs.
ŐRGRÓF Az ott nem egy ezres?
LOVAG De; az utolsó. Nincs több.
ŐRGRÓF Adja kölcsön! Nemsokára…
LOVAG Igen, de…
ŐRGRÓF Mitől fél? Visszaadom.
LOVAG Nem tudom, mit mondjak; tessék, szolgálja ki magát.
ŐRGRÓF Igazán lekötelezett. Most dolgom van. Ebédnél
találkozunk. El

Tizennegyedik jelenet

LOVAG Nagyszerű! Az őrgróf legalább tízezerrel akart megvágni és

a végén kiszúrtam a szemét egy darab ezressel. És ez az egy
azért nem tesz tönkre… Ha nem adtam volna, még mindig itt
ülne a nyakamon. Csak azt a csokoládét, azt nagyon

1
sajnálom. Milyen tapintatlan! Közben meg hallgathatod: én
nem akárki vagyok, úriember vagyok így, úriember vagyok
úgy - mondhatom, finom úriember.

1
 Tizenötödik jelenet
Mirandolina bejön az ágyneművel

MIRANDOLINA Nagyságos uram!

LOVAG Mit akar?
MIRANDOLINA Ez a legfinomabb garnitúránk.
LOVAG Jó. Tegye le oda.
MIRANDOLINA Könyörgök, méltassa legalább egy pillantásra, megfelel-e
az ízlésének.
LOVAG Mi ez a vacak?
MIRANDOLINA A lepedő gyolcs.
LOVAG Gyolcs?
MIRANDOLINA Igen, uram, rőfje ötszáz líra. Tapintsa meg.
LOVAG Nem kell nekem ilyen drága holmi. Elég, ha valamivel
jobbat ad a múltkorinál.
MIRANDOLINA Ezt az ágyneműt a legelőkelőbb vendégeimnek tartogatom,
akik meg is tudják becsülni. Őszinte lehetek? Másnak nem is
adnám oda, csakis önnek.
LOVAG “Csakis önnek”! Frázisok…
MIRANDOLINA Tessék megtapogatni az abroszt is…
LOVAG Belga vászon! Hamar tönkremegy a mosásban. Miattam
igazán kár bepiszkítani.
MIRANDOLINA Nekem semmi sem drága, ha egy ilyen finom úriembert
szolgálhatok ki, mint ön. Van hozzá szalvétám is, azokat is
félreteszem legkegyelmesebb uramnak.
LOVAG félre Nem mindennapian udvarias egy nő…
MIRANDOLINA félre Nincs az a nő, aki kibírná ezt a mogorva képét…

1
LOVAG Adja oda a szolgámnak, vagy valahová tegye le, nem
szükséges fárasztania magát.
MIRANDOLINA Ó, ez igazán nem fáradtság egy ilyen finom urat kiszolgálni.
LOVAG Jó, jó, más nem kell. Félre Hízeleg.Nők! Mind ilyenek.
MIRANDOLINA Beviszem a hálóba.
LOVAG Odaviszi, ahová akarja.
MIRANDOLINA félre Kemény dió. Lehet, hogy ezzel nem megyek
semmire… bemegy
LOVAG félre A hülye férfiak meghallgatják a nyájas szavakat és
máris lépre mennek.
MIRANDOLINA visszajön Mit óhajt ebédre?
LOVAG Eszem, amit ad.
MIRANDOLINA Mégis, szeretném tudni, mihez volna kedve. Ha van
kedvenc étele, kérem, mondja meg.
LOVAG Ha kérek valamit, megmondom a szolgámnak.
MIRANDOLINA Az ilyesmihez a férfiak nem értenek, is nincs is hozzá annyi
türelmük, mint nekünk, nőknek. Ha szeretne valami ragut,
vagy szószt, kérem, szóljon nekem.
LOVAG Köszönöm; de ha azt hiszi, hogy így engem is behálózhat,
mint a grófot meg az őrgrófot, nagyon téved.
MIRANDOLINA Mit szól, hát nem lehetetlen két alak?! Megszállnak itt és
azt hiszik, máris szerelmeskedhetnek a fogadósnővel. Van
nekem más bajom is, minthogy velük szórakozzam! Én csak
az üzleti érdekeimet nézem, amikor kedves vagyok hozzájuk.
És hogy őszinte legyek, ha vérszemet kapnak, majd
megpukkadok a nevetéstől.
LOVAG Remek! Tetszik az őszintesége.
MIRANDOLINA Más erényem sincs, mint az őszinteség.
LOVAG Ahhoz képest az udvarlói előtt elég ügyesen színészkedik.

1
MIRANDOLINA Én színészkedem? Az ég a tanúm rá, soha! Kérdezze meg
csak azt a két urat, akik úgy odavannak értem, hogy
mutattam-e irántuk valaha is egy szikrányi vonzalmat. Hogy
tréfálkoztam-e velük valaha is úgy, hogy emiatt elbízhatták
volna magukat? Az érdekeim nem engedik, hogy goromba
legyek velük, de olykor nagyon kis híja van… Látni sem
bírom az ilyen nyálas férfiakat, ugyanúgy, mint azokat a
nőket, akik futnak a férfiak után. Látja, már nem vagyok
afféle kislány, se különösebben szép, egy s máson már túl is
vagyok, de azért egyszer-kétszer már férjhez mehettem
volna, ha nem becsülöm mindennél többre a szabadságomat.
LOVAG Hát igen, a szabadság nagy kincs.
MIRANDOLINA Pedig hányan elvesztegetik ostobán.
LOVAG Én mindig észnél vagyok. Mindig.
MIRANDOLINA Legkegyelmesebb uram nős?
LOVAG Ettől megóvott az ég! Nem akarok nőt.
MIRANDOLINA Bravisszimó! Maradjon is meg ilyennek. Mert, tudja uram,
a nők… De elég, nem akarok rosszat mindani róluk.
LOVAG Kegyed az első nő, akitől ezt hallom.
MIRANDOLINA Tudja, mi fogadósok sok mindent látunk és hallunk.
Nagyonis megértem azokat a férfiakat, akik megijednek a
nőktől.
LOVAG félre Milyen érdekes nő…
MIRANDOLINA Ha legkegyelmesebb uram megengedi… menni akar
LOVAG Siet?
MIRANDOLINA Nem szeretnék alkalmatlankodni.
LOVAG Dehogy, örömömre szolgál. Elszórakoztat.
MIRANDOLINA Látja, uram? Pont így viselkedem mindenkivel. Kicsit

2
 elidőzöm náluk, kicsit tréfálkozom velük, vicceket mesélek,
hogy megnevettessem őket… ugye, érti… És aztán kezdődik
a sóhajtozás.
LOVAG Igen, mert maga olyan kedves, jómodorú.
MIRANDOLINA Túlbecsül.
LOVAG És rögtön magába szeretnek?
MIRANDOLINA Mit szól, hát nem szánalmas? Azonnal beleszeretni egy
nőbe!
LOVAG Na ezt nem tudtam én megérteni soha. Micsoda gyarlóság!
MIRANDOLINA Hát igen, a jellem! Egy igazi férfi!
LOVAG Hitványság! Emberi gyarlóság!
MIRANDOLINA Így gondolkodik egy igazi férfi. Lovag úr, nyújtsa a kezét.
LOVAG Minek?
MIRANDOLINA Méltóztasson, legyen szíves - látja, tiszta.
LOVAG Tessék, itt van.
MIRANDOLINA Életemben először ér az a megtiszteltetés, hogy
megszoríthatom egy férfi kezét, aki valóban úgy
gondolkozik, mint egy férfi.
LOVAG visszahúzza a kezét Jó, elég volt!
MIRANDOLINA Tessék, ha az előbb említett két úr bármelyikének így
megfognám a kezét, rögtön azt hinné, halálosan
beleszerettem. Elájulnának. Velük aztán a világ minden
kincséért sem engedhetem meg magamnak a legkisebb
szabadságot sem. Azonnal visszaélnének vele. Milyen jó is
egy kicsit elbeszélgetni minden hátsó gondolat, minden
rosszhiszeműség, minden hülye körmönfontság nélkül!
Méltóságos uram, bocsássa meg a vakmerőségemet. Ha
bármiben a szolgálatára lehetek, rendelkezzék velem -

2
 uraságod kényelme fontosabb nekem, mint bárkié bármikor
ezen a világon
LOVAG Miért ez a kitüntető figyelem?
MIRANDOLINA Nemcsak azért, mert tiszteletreméltó úriember, mert
előkelő úriember, hanem azért is, mert biztos vagyok benne,
nyugodtan elbeszélgethetek önnel anélkül, hogy tartanom
kéne holmi hátsó szándékoktól. Biztos vagyok benne, hogy
uraságod egyszerűen úgy tekint, mint szolgálóját és nem
zaklat nevetséges követelőzésekkel és mesterkélt
szenvelgéssel.
LOVAG félre Mi a fene olyan különös ebben a nőben?
Megfoghatatlan.
MIRANDOLINA félre A vadmarha szelídül.
LOVAG Nos, ha dolga van, nem tartóztatom.
MIRANDOLINA Igaz, rengeteg a dolgom. A házimunka - ez az én szerelmem,
az egyetlen szórakozásom. Ha van valami kívánsága, küldöm
a pincért.
LOVAG Jó. De azért hébe-hóba legyen személyesen is szerencsém…
MIRANDOLINA Az igazat megvallva, én nem szoktam bemenni a vendégeim
szobájába, de az ön kedvéért majd hébe-hóba megteszem.
LOVAG Az én kedvemért… Miért?
MIRANDOLINA Azért, nagyságos uram, mert maga szörnyen tetszik nekem.
LOVAG Én, tetszem, magának?
MIRANDOLINA Tetszik, mert nem olyan nyálas alak, hogy csak úgy
beleszerelmesedjen valakibe. Félre Pincsikutya legyek, ha ez
még ma halálosan belém nem szeret. El

Tizenhatodik jelenet

2
LOVAG egyedül Na. Én mindig észnél vagyok. Nőkkel? Majd ha
fagy.
Még esetleg ez az egy el tudna kapni... Ez a nem mindennapi
őszinteség, nyíltság… Szóval, azért van benne valami
rendkívüli. Persze ettől még nem engedem meg magamnak,
hogy beleszeressek… ha egy kicsit szórakozni vágyom, egy
kicsit elverni az időt…azt mondjuk, inkább vele, mint
mással. De hogy beleszeressek? Elveszíteni a
szabadságomat? Engem ez a veszély nem fenyeget. Akik
beleszeretnek a nőkbe, hülyék, tiszta hülyék. el

Tizenhetedik jelenet
Másik szoba a fogadóban

FABRIZIO Tessenek ezt választani, nagyságos asszonyaim. Nézzék meg

a másik felét is. Az a háló, ez meg az ebédlő, vagy a nappali,
vagy aminek tetszenek használni.
ORTENSIA Jól van, jól van. Maga tulajdonos, vagy a pincér?
FABRIZIO Pincér vagyok, kegkegyelmesebb hölgyeim, parancsukra.
DEJANIRA félre Úrinőnek néz minket.
ORTENSIA félre Dobjunk rá még egy lapáttal. - Nos, pincér…
FABRIZIO Nagyságos asszonyom?
ORTENSIA Szóljon a fogadósnak, hogy jöjjön ide, megbeszélni az
ellátást.
FABRIZIO Hívom a fogadóskisasszonyt. Félre Ki a franc ez a két
magányos nő? A ruha, a meg a modor - nagyon előkelő. el

Tizennyolcadik jelenet

DEJANIRA Leméltóságosozott. Azt hiszi, előkelő nők vagyunk.

2
ORTENSIA Örülj neki. Legalább jobb lesz a kiszolgálás.
DEJANIRO Csakhogy az többe is kerül.
ORTENSIA A cehhet, azt bízd csak rám. Nem ma jöttem le a falvédőről.
DENANIRA Azt azért nem szeretném, ha bajba keverne ez a nagy
urizálás.
ORTENSIA Figyelj, egy kicsivel több spirituszt! Két színésznőnek, akik
állandóan bárónőket, grófnőket, hercegnőket, játszanak a
színpadon, mitől olyan nehéz ugyanez egy fogadóban?
DEJANIRA Persze, aztán megjönnek a többiek és rögtön lebukunk.
ORTENSIA Ma még biztos nem érnek ide. Pisából idehurcolkodni
legalább három nap.
DEJANIRA Micsoda baromság, egy teherhajón vonszolódni!
ORTENSIA Figyelj, hát ha egyszer nincs kincs. Örülj, hogy nekünk
sikerült lejönni kocsin.
DEJANIRA Persze, az én kis éjszakai plusz műsorom miatt.
ORTENSIA Ha én nem strázsállak benneteket az ajtóban, biztos abból se
lett volna bevétel.

Tizenkilencedik jelenet

FABRIZIO A kisasszony mindjárt itt lesz.

ORTENSIA Helyes.
FABRIZIO Addig is érjék be velem. Már kiszolgáltam egy jó pár
hölgyet,
igyekszem nagyságotoknak is mindenben a kedvére tenni.
ORTENSIA Ha szükségünk lesz rá, szólunk.
DEJANIRA félre Ez milyen jól adja!
FABRIZIO Addig is tisztelettel megkérem, árulják el a hölgyek a
nevüket,

2
 hogy kitöltsem a bejelentőt.
DEJANIRO Most jön a feketeleves.
ORTENSIA Miért kell megadnom a nevemet?
FABRIZIO A fogadósok kötelesek a vendégeket nevét, állandó lakását és
foglalkozását bejelenteni, mert, ha elmulasztjuk,
megbüntetnek.
DEJANIRA Na, vége a pünkösdi királyságnak.
ORTENSIA Bizonyára sokan hamis nevet adnak meg.
FABRIZIO Mi csak írjuk, amit mondanak, nem kérdezősködünk.
ORTENSIA Na, akkor írja. Ortensia Del Poggio bárónő, Palermóból.
FABRIZIO félre Szicíliai? Azok aztán tüzesek… És ön, nagyságos
asszony?
DEJANIRA Már hogy én? Félre Mi a fenét mondjak?
ORTENSIA Mondja meg bátran, Dejanira grófnő.
FABRIZIO Kérném…
DEJANIRA Hiszen hallotta…
FABRIZIO Méltóságos Dejanira… És a családneve?
DEJANIRA Miért, az is kell?
ORTENSIA Igen, Del Sole, Rómából.
FABRIZIO Ennyi volt az egész. Bocsánat a zavarásért. Rögtön jön a
kisasszony. Félre Rögtön kiszúrtam én, hogy ezek felsőbb
osztályból valók! Remélem, a borravalót sem adják lejjebb!
DEJANIRA Alázatos szolgálója, méltóságos bárónő.
ORTENSIA Grófnő, hódolatom…
DEJANIRA Milyen páratlanul szerencsés együttállása a körülményeknek,
melyben kifejezhetem kegyednek mélységes tiszteletemet.
ORTENSIA Az ön méltóságos szívének forráskútjából csak kegyek árja
buzoghat elő.

2
 Huszadik jelenet
Megjelenik MIRANDOLINA

DEJANIRA Hölgyem, ön túloz.

ORTENSIA Grófnő, ön ennél sokkal, de sokkal többet érdemel.
MIRANDOLINA Micsoda ceremónia!
DEJANIRA Mindjárt elröhögöm magam…
ORTENSIA Csss… Itt a fogadósnő.
MIRANDOLINA Hódolatom a hölgyeknek.
ORTENSIA Jónapot, kislányom.
DEJANIRA Tiszteletem a háziasszonynak.
ORTENSIA Na!
MIRANDOLINA Engedje, hogy kezet csókoljak.
ORTENSIA Ez természetes. Odanyújtja a kezét
Dejanira nevet
MIRANDOLINA Az önét is, méltóságos asszony.
DEJANIRA Jaj, az enyémet nem fontos…
ORTENSIA Most miért utasítja vissza a kislányt? Adja oda a kezét.
MIRANDOLINA Kérem.
DEJANIRA Fogja. Odanyújtja a kezét és nevet
MIRANDOLINA Méltóságos asszonyom, nevet? Min nevet?
ORTENSIA A drága grófnő! Még mindig rajtam nevet. Az imént egy kis
butaság megnevettette.
MIRANDOLINA Esküdni mernék, hogy ezek nem úrinők. Azok nem utaznak
csak így, magukban.
ORTENSIA Az ellátásunkat kellene megbeszélni.
MIRANDOLINA Hogyan? Csak így, kettesben? Férfiak nélkül, szolgák nélkül,
senkijük sincs?
ORTENSIA Férjem, a báró…

2
MIRANDOLINA Dejanirának Min nevet, asszonyom?
ORTENSIA Na, most tényleg, min nevet?
DEJANIRA Eszembe jutott a férje, a báró.
ORTENSIA Ja igen, a férjem nagy mókamester. Állandóan viccelődik.
Nemsokára megérkeznek Orazio gróffal, a grófnő férjével
együtt.
Dejanirát rázza a nevetés
MIRANDOLINA A gróf úr is nagy mókamester?
ORTENSIA Grófnő, most már elég. Próbálja megőrizni a méltóságát.
MIRANDOLINA Hölgyeim, bocsássanak meg, Magunk vagyunk, senki sem
hall bennünket. Ugye ez csak olyan sosemvolt grófság,
báróság…
ORTENSIA Mit akar ezzel? Csak nem kételkedik a rangunkban?
MIRANDOLINA Bocsásson meg, méltóságos asszonyom, ne dühösködjön,
mert a grófnőre megint rájön a nevetés.
DEJANIRA Tényleg, mire jó ez a…
ORTENSIA Grófnő, grófnő!
MIRANDOLINA Tudom, mit akart mondani, méltóságos asszonyom.
DEJANIRA Ha kitalálja, nyert.
MIRANDOLINA Azt akarta mondani, mire jó itt nekünk, mezítlábasoknak
úrinőket játszani. Igaz, vagy nem igaz?
DEJANIRA Ismer minket?
ORTENSIA Na, ez aztán a színésznő! Képtelen végigvinni a karaktert.
DEJANIRA Hiába, én csak a színpadon tudok játszani.
MIRANDOLINA Bravó, bárónő. Ez szellemes volt, vakmerő volt, tetszett.
ORTENSIA Néha megengedek magamnak egy kis tréfát.
MIRANDOLINA Én pedig kimondhatatlanul szeretem a szellemes embereket.
Érezzék jól magukat a fogadómban; csak azt kérem, ha
menetközben tényleg előkelő vendég érkezik, engedjék át

2
 ezt a nagy lakosztályt. Majd adok ugyanilyen kényelmes
kisebb szobákat…
DEJANIRA Hogyne, nagyon szívesen.
ORTENSIA De én a pénzemért követelem, hogy úgy szolgáljanak ki,
mint
egy úrinőt és eszem ágában sincs kimozdulni a
lakosztályomból.
MIRANDOLINA Jó, jó, bárónő, nyugalom. Ó, itt jön az egyik vendégem, igazi
úriember. Ha nőt sejt, rögtön ott terem.
ORTENSIA Gazdag?
MIRANDOLINA Nem ismerem a pénzügyeit.

Huszonegyedik jelenet

ŐRGRÓF bejön Szabad? Bejöhetek?

ORTENSIA Felőlem.
ŐRGRÓF Hölgyeim, rendelkezzenek velem.
DEJANIRA Alászolgája.
ORTENSIA Alázatos szolgája.
ŐRGRÓF Idegenek?
MIRANDOLINA Igen, kegyelmes uram. És abban a kitüntetésben
részesítettek,
hogy nálam szállnak meg.
ORTENSIA félre Kegyelmes úr! A mindenit!
DEJANIR félre Na, Ortensia már lecsapna rá.
ŐRGRÓF Kik ezek a hölgyek?
MIRANDOLINA Ortensia del Poggio bárónő, Dejanira del Sole grófnő.
ŐRGRÓF Ó, legdrágább hölgyeim!
ORTENSIA És kegyed, uram, kicsoda?

2
ŐRGRÓF Forlipopoli őrgrófja vagyok.
DEJANIRA félre A fogadóskisasszony is beszállt a játékba.
ORTENSIA Örvendek, hogy megismerhettem egy ilyen előkelő urat.
ŐRGRÓF Parancsoljanak velem. Nagyon örülök, hogy ebben a
fogadóban szálltak meg. A fogadóskisasszony egy
gyöngyszem.
MIRANDOLINA Az őrgróf maga a két lábon járó jóság. Kitüntet a
pártfogásával.
ŐRGRÓF Így igaz. Őt és mindenkit, aki megszáll a fogadóban. Ha
szükségük van valamire, csak szóljanak.
ORTENSIA Ha rászorulok, majd igénybe veszem a segítségét.
ŐRGRÓF És ez, grófnő, kegyedre is vonatkozik.
DEJANIRA Igazán boldognak mondhatnám magam, ha az a magas
megtiszteltetés érne, hogy kegyelmességed legalázatosabb
szolgálói sorába tartozhatnék.
MIRANDOLINA félre, Ortensiának Ez biztos valami színdarabidézet.
ORTENSIA félre, Mirandolinának Ugyan, a grófnői cím hozta lázba.
Az őrgróf látványosan előhúz egy selyemzsebkendőt és úgy tesz, mintha meg
akarná törölni vele a homlokát
MIRANDOLINA Milyen gyönyörű zsebkendő, őrgróf úr!
ŐRGRÓF Úgy találja? Szép? Ugye milyen jó ízlésem van?
MIRANDOLINA Az ízlése kifogástalan, az biztos.
ŐRGRÓF Látott már életében ilyen szépet?
ORTENSIA Még hasonlót se, soha! Igazán gyönyörű! Félre Bár ahogy
elfogadnám...
ŐRGRÓF Londonból hozattam.
DEJANIRA Valóban szép.
ŐRGRÓF Ugye milyen jó ízlésem van?
DEJANIRA félre Csak nem mondja, hogy odaadja...

2
ŐRGRÓF Szerintem a grófnak sejtelme sincs, mire költse a pénzét.
Elszórja mindenre, de soha nincs köztük egy finom darab.
MIRANDOLINA Bezzeg az őrgróf úr megtudja, meglátja, megérti, felismeri,
kiválogatja.
ŐRGRÓF Nagyon gondosan kell összehajtogatni, különben
tönkremegy.
Az efféle holmira nagyon kell vigyázni. Tessék.
MIRANDOLINA Vitessem a szobájába?
ŐRGRÓF Nem, vitesse a magáéba.
MIRANDOLINA Miért az enyémbe?
ŐRGRÓF Mert... mert magának ajándékozom.
MIRANDOLINA Kegyelmes uram, bocsásson meg, de...
ŐRGRÓF Egy szót se. A magáé.
MIRANDOLINA De igazán nem szeretném...
ŐRGRÓF Ne dühítsen föl.
MIRANDOLINA Jaj, azt a világért se! Az őrgróf úr tudja, hogy én senkit sem
akarok megsérteni. Hogy meg ne haragudjon, hát elfogadom.
DEJANIRA félre, Ortensiának Micsoda ravasz kis dög...
ORTENSIA félre, Dejanirának És még hogy mi mit színészkedünk!
ŐRGRÓF Mit szól hozzá? Egy ilyen finom zsebkendő, és csak úgy
odaajándékoztam a fogadóskisasszonynak.
ORTENSIA Igazán bőkezű.
ŐRGRÓF Mindig ilyen vagyok.
MIRANDOLINA félre Ez az első ajándéka; magam sem tudom, minek
köszönhetem.
DEJANIRA Őrgróf úr, lehet kapni Firenzében ilyen zsebkendőt? Magam
is
egy pont ilyet szeretnék.
ŐRGRÓF Pont ilyet nehéz lesz. De majd megpróbáljuk.

3
MIRANDOLINA félre Bravó, grófnő! Ügyes.
ORTENSIA Nekem meg cipőre van szükségem. Őrgróf úr, ismeri a
várost,
legyen szíves, küldjön nekem ide egy rendes cipészt.
ŐRGRÓF Jó, majd elküldöm az enyémet.
MIRANDOLINA félre Rácsimpaszkodnának, de ha tudnák, hogy csak a
levegőt
markolják...
ORTENSIA Drága őrgróf úr, ugye még kegyeskedik egy kicsit a
társaságunkban időzni?
DEJANIRA Ebédeljen velünk!
ŐRGRÓF Hogyne, szívesen. Félre, Mirandolinához Jaj, Mirandolina,
nehogy féltékeny legyen, tudja, hogy az öné vagyok!
MIRANDOLINA félre, az őrgrófhoz Csak parancsoljon: örülök, ha jól mulat.
ORTENSIA Kegyed lesz a társaságunk.
DEJANIRA Nem ismerünk itt egy lelket se, így hát uraságod marad.
ŐRGRÓF Milyen drága kis hölgyek! Boldogan állok a rendelkezésükre.

Huszonkettedik jelenet.

GRÓF belép Mirandolina, már mindenhol kerestem.

MIRANDOLINA Itt vagyok a hölgyekkel.
GRÓF Hölgyek? Hódolatom.
ORTENSIA Alázatos szolgája. Félre, Dejanirának Ez még vastagabbnak
tűnik, mint a másik.
DEJANIRA félre, Ortensiának De tudod, hogy én hülye vagyok a
kopasztáshoz.
ŐRGRÓF félre, Mirandolinának Na, mutassa már meg a grófnak a
zsebkendőt!

3
MIRANDOLINA Na ezt nézze, milyen szép ajándékot kaptam az őrgróf úrtól!
GRÓF Ez már igen! Nagyszerű, őrgróf úr!
ŐRGRÓF Ugyan, semmi, semmi. Bagatell. Tegye el, és egy szót se.
Nem kell nagydobra verni.
MIRANDOLINA félre Persze, nem kell nagydobra verni, de azért mutogattatja.
A gőg harcol a szegénységgel.
GRÓF Ha a hölgyek megengedik, váltanék egy szót a
kisasszonnyal.
ORTENSIA Csak tessék, bátran.
GRÓF halkan Csak gyűrje zsebre, majd meglátja, hogy tönkremegy.
MIRANDOLINA halkan Jó, majd vattába bugyolálom, nehogy baja essen.
GRÓF Nézze csak meg ezt a kis gyémántot!
MIRANDOLINA Nagyon szép.
GRÓF Annak a fülbevalónak a kiegészítője, amit a kisasszonynak
adtam.
MIRANDOLINA Tényleg hozzátartozik, csak még szebb.
ŐRGRÓF félre Átkozott legyen a gróf, a gyémántja, a pénze, meg aki
idehozta, az ördög is, ha nem viszi rögtön a fenébe!
GRÓF Hogy együtt legyen, ami együvé tartozik, ezt is magának
adom.
MIRANDOLINA Nem, ezt már igazán nem fogadom el.
GRÓF Ne sértsen meg ilyen csúnyán.
MIRANDOLINA Dehogis tennék én ilyet! Akkor inkább elfogadom.Mit szól,
őrgróf úr, hát nem elegáns kis darab?
ŐRGRÓF A maga műfajában a zsebkendő sokkal különb.
GRÓF Az lehet; de micsoda különbség műfaj és műfaj között!
ŐRGRÓF Szép. Társaságban hencegni a nyakló nélküli
költekezésével…
GRÓF Mert maga titkolja az ajándékait, ugye?

3
MIRANDOLINA félre Most aztán igaz a mondás: ahol ketten veszekednek, a
harmadik nevet.
ŐRGRÓF Akkor hát, kis hölgyek, együtt ebédelünk?
ORTENSIA Mirandolinához, a grófra És ez az úr kicsoda?
GRÓF Albafiorita grófja vagyok, szolgálatára.
DEJANIRA Hű, a mindenit! Illusztris család, jól ismerem.
GRÓF Rendelkezzenek velem.
ORTENSIA Itt szállt meg?
GRÓF Igen, asszonyom.
DEJANIRA És sokáig marad?
GRÓF Azt hiszem, igen.
ŐRGRÓF Hölgyeim, fárasztó ez az álldogálás, nem akarnak lepihenni?
ORTENSIA foghegyről Milyen figyelmes. A grófhoz A gróf úr hová való?
GRÓF Nápolyba.
ORTENSIA Ó, akkor félig-meddig földik vagyunk, mert én palermói
vagyok.
DEJANIRA Én meg római; de voltam már Nápolyban, és régóta vágyom
rá, hogy újra beszélgethessek egy igazi nápolyi úriemberrel.
GRÓF Felajánlom a szolgálataimat, hölgyeim. Egyedül vannak?
Nincs önökkel férfikíséret?
ŐRGRÓF Hogyne lenne, hisz itt vagyok én - magára igazán semmi
szükség.
ORTENSIA Egyedül vagyunk, gróf úr; majd elmondjuk az okát is.
GRÓF Mirandolina!
MIRANDOLINA Uram?
GRÓF Kérem, teríttessen a szobámba három személyre. Hölgyeim,
megtisztelik az asztalomat?
ORTENSIA Nekünk megtiszteltetés.
ŐRGRÓF De a hölgyek már meghívtak engem…

3
GRÓF A hölgyek természetesen szabadon választhatnak, de sajnos
az én asztalomnál csak hárman férnek el.
ŐRGRÓF Majd meglátjuk, hogy…
ORTENSIA Menjünk, gróf úr, menjünk. Az őrgróf úr majd máskor teszi
tiszteletét. El
DEJANIRA És ugye őrgróf úr, ha talál ugyanilyen zsebkendőt, nem felejt
el szólni nekem? El
ŐRGRÓF Gróf úr, ezt még nagyon megbánja.
GRÓF Most meg mi baja?
ŐRGRÓF Én nem akárki vagyok. Velem nem lehet így bánni. Ennyit
erről. A hölgy szeretne egy zsebkendőt? Egy ugyanilyen
zsebkendőt? Nem kapja meg. Mirandolina, viselje gondját;
ehhez fogható zsebkendő nincs több. Gyémánt van annyi,
mint a szemét, de ilyen zsebkendő nincs. el
MIRANDOLINA Szegény elmeháborodott!
GRÓF Drága Mirandolina, remélem, nem veszi zokon, ha a
hölgyekkel tartok?
MIRANDOLINA Egyáltalán nem, uram.
GRÓF Csak önért teszem. Azért, hogy hasznot hajtsak a
fogadójának. Amúgy az öné vagyok, öné a szívem, a
vagyonom, rendelkezzék vele tetszése szerint; nekem csak ön
parancsol. El

Huszonharmadik jelenet

MIRANDOLINA egyedül Egész vagyonával, összes ajándékával sem fogja

elnyerni a szerelmemet. Az őrgróf a nevetséges pártfogásával
még kevésbé. Ha már mindenképpen oda kellene adnom

3
magam valamelyiküknek, naná, hogy a gazdagabbikat
választanám; de nem alázom meg magamat velük. Engem
most csak az izgat, hogy Ripafratta lovagot magamba
bolondítsam és nem adnám tízszer akkora gyémántért, ha
sikerülne. Mindenesetre megpróbálom. Majd kiderül, van-e
annyi tehetségem, mint ennek a két remek színésznőcskének,
de megpróbálom. Remélem, a gróf és az őrgróf most egy
ideig ellesznek velük, engem pedig békéb hagynak, hogy
egész időmet a lovagnak szentelhessem. Lehet, hogy nem
adja meg magát? De vajon milyen esélye lehet egy férfinak,
ha a nő teljes fegyvertárát beveti? Aki megfutamodik, az
persze megmenekül; de aki marad, meghallgat, együttérez -
azt kiterítik.

3
 MÁSODIK FELVONÁS

Első jelenet
A lovag szobája, ebédre terített asztallal és székekkel
A lovag olvasgat, Fabrizio az asztalra teszi a levest

FABRIZIO a lovag szolgájához Szóljon a gazdájának, hogy jöhet

ebédelni, a leves az asztalon van.
SZOLGA Szóljon neki maga.
FABRIZIO Olyan morc egy alak, én legszívesebben elkerülöm.
SZOLGA Pedig amúgy nem rossz ember. A nőket utálja, az igaz, de a
férfiakkal nagyon aranyos.
FABRIZIO félre Utálja a nőket! Szerencsétlen marha. Nem tudja, mi a
jó. el
SZOLGA Nagyságos uram, tálalva van.
LOVAG asztalhoz ül Úgy tűnik, mintha ma korábban kapnánk az
ebédet.
SZOLGA A mi szobánkat szolgálják ki elsőnek. A gróf toporzékolt,
mindenáron azt akarta, hogy vele kezdjenek, de a kisasszony
megparancsolta, hogy a nagyságos úr legyen az első.
LOVAG Nagyon figyelmes.
SZOLGA Különösen figyelmes hölgy, nagyságos úr. Sokfelé jártam
már
életemben, de de nála udvariasabb fogadóst még nem láttam
sehol.
LOVAG Tetszik neked, mi?

3
SZOLGA Ha uraságodat nem bántanám meg vele, szívesen
hozzászegődnék - pincérnek.
LOVAG Szerencsétlen hülye, majd pont te kellesz neki!
SZOLGA Egy ilyen nőt úgy szolgálnék, mint a pincsikutyát.
Tányérért megy
LOVAG A fenébe! Ez a nő mindenkit levesz a lábáról. Csak engem
nem. Röhejes is lenne. Még mit nem! Holnap utazom
Livornóba. Ma még csak iparkodjon, meglátja, hogy nem
mindenki olyan nyámnyila. Én maradok rendíthetetlen
nőgyűlölő.

Második jelenet

SZOLGA visszajön egy másik tányérral A kisasszony azt üzeni, ha

nem
szereti a kakast, küld helyette galambot.
LOVAG Én nem vagyok válogatós. Ez mi?
SZOLGA Szósz. A kisasszony meghagyta, hogy kérdezzem meg
legkegyelmesebb uraságodat, hogy ízlik. Maga csinálta a
saját két kezével.
LOVAG Egyre jobban lekötelez. Megkóstolja Kitűnő. Mondd neki,
hogy ízlik és köszönöm.
SZOLGA Megmondom, nagyságos úr.
LOVAG De most rögtön, eredj.
SZOLGA Most rügtön? Félre Ez aztán a csoda. Köszönetet mond egy
nőnek… el
LOVAG Jó kis szósz ez. Eszik Még nem is ettem ilyen jót. Ha
Mirandolina mindig így csinálja, sose lesz üres a fogadó. Jó

3
 konyha, jó ágynemű… És hát ugye tagadhatatlan, hogy
kedves nő. De azért az őszinteségét becsülöm a legtöbbre.
Hát igen, az őszinteség, azért az nagy dolog! Mert hiszen
miért is utálom én a nőket? Mert mind álnok, hazug, csaló.
De az ő őszintesége…

Harmadik jelenet

SZOLGA visszajön A kisasszony köszöni legkegyelmesebb uram

jóságát , amellyel csekélységét így megtiszteli.
LOVAG Bravó, szertartásmester út, bravó.
SZOLGA Most készíti a következő fogást, sajátkezűleg - de nem
tudom,
mit.
LOVAG Most készíti?
SZOLGA Most.
LOVAG Adj inni!
SZOLGA Máris. Hozza az italt a lovagnak
LOVAG Ezt a bőkezűséget nem hagyhatom viszonzatlanul - mintha
már kicsit túl kedves is lenne. Biztos kétszer akkora lesz a
számla. Csínján kell bánni vele, azután eltűnni, de gyorsan.
A szolgához A gróf már asztalhoz ült?
SZOLGA Igen, nagyságos úr, éppen most. Ma nagy dínomdánom van
nála; két hölgyvendége is van.
LOVAG Két hölgy? Kicsodák?
SZOLGA Pár órája érkeztek. Nem tudom, kik.
LOVAG A gróf úr ismerősei?
SZOLGA Azt hiszem, nem. De ahogy meglátta, már meg is hívta őket.

3
LOVAG Micsoda gyengeség! Meglátni két nőt és máris nekik esni.
Azok meg persze hagyják. Isten tudja, kifélék, mifélék. De a
grófnak mindegy - őt csak az érdekli, hogy nők. Neki ez elég
is. Előbb-utóbb biztosan tönkremegy. Mondd, és az őrgróf,
az is ebédel?
SZOLGA Nem. Kiment a fogadóból és még nem jött vissza.
LOVAG Add a következőt.
SZOLGA Máris.
LOVAG Nőkkel ebédelni - szép kis társaság! Az étvágyam is elmenne
a locsogásuktól.

Negyedik jelenet

MIRANDOLINA belép, kezében egy tállal Szabad?

LOVAG Ki az?
SZOLGA Tessék befáradni.
LOVAG Vedd már el azt a tálat!
MIRANDOLINA Bocsásson meg, hadd legyen az enyém a tisztesség, hogy az
asztalára tegyem
LOVAG Ez nem a maga dolga.
MIRANDOLINA De uram, ki vagyok én? Nagyságos asszony? Szolgálója
vagyok mindazoknak, akik betérnek a fogadómba.
LOVAG félre Milyen alázatos!
MIRANDOLINA Végső soron felszolgálhatnék én mindenkinél, az időmből
kitelne, de saját jól felfogott érdekemben nem teszem. Nem
tudom, megért-e? Kegyedhez viszont bátran jövök,
mindenféle skrupulus nélkül.
LOVAG Köszönöm. Ez milyen étel?
MIRANDOLINA Borjúragu. Saját készítmény.

3
LOVAG Akkor biztosan jó. Amit maga csinál, csak jó lehet.
MIRANDOLINA Ön túl jó hozzám, uram. Én nem konyítok a finomabb
dolgokhoz, én csak megpróbálom, hátha sikerül kielégítenem
az ön kényes ízlését.
LOVAG félre Holnap Livorno. Mirandolinához, hűvösen Ha dolga
van, miattam ne zavartassa magát.
MIRANDOLINA Semmi dolgom, uram. Elég nagy a személyzet. Szeretném
tudni, ízlik-e a főztöm.
LOVAG Hogyne, azonnal. Megkóstolja Jó, kitűnő! Ínycsiklandó,
igazán. Csak tudnám, hogy csinálta.
MIRANDOLINA Ja, uram, megvannak a magam kis titkai. Azért képesek az én
kezeim erre-arra…
LOVAG a szolgához, nagy hévvel Adj inni!
MIRANDOLINA Ehhez kell is a bor.
LOVAG Burgundit adj!
MIRANDOLINA Nagyszerű. A burgundi kitűnö. Asztali bornak a legjobb.
A szolga palackot és poharat tesz az asztalra
LOVAG Magának mindenben jó az ízlése.
MIRANDOLINA Ritkán tévedek, az igaz.
LOVAG Most az egyszer mégis.
MIRANDOLINA Miben, uram?
LOVAG Abban, hogy érdemes lennék erre a megkülönböztetett
figyelemre.
MIRANDOLINA Jaj, lovag úr… sóhajt
LOVAG Mi az? Miért sóhajtott?
MIRANDOLINA Megmondom: én mindenkihez figyelmes vagyok, de
majdnem
mindig csak hálátlansággal viszonozzák.
LOVAG gyöngéden Én nem leszek hálátlan.

4
MIRANDOLINA Ön nem tartozik semmivel, csak a kötelességemet
teljesítettem.
LOVAG Nem, nem, értem én. Nem vagyok olyan érzéketlen tuskó,
mint amilyennek gondol. Én nem fogok bánatot okozni.
MIRANDOLINA De… uram… Nem értem…
LOVAG Egészségére. Iszik
MIRANDOLINA Lekötelez. Igazán nagy megtiszteltetés.
LOVAG Kitűnő ez a bor.
MIRANDOLINA A burgundi a kedvencem.
LOVAG Ha szereti, csak tessék. kínálja a borral
MIRANDOLINA Ó, köszönöm, uram.
LOVAG Ebédelt?
MIRANDOLINA Igen, nagyságos uram.
LOVAG Nem kér egy pohárkával?
MIRANDOLINA Ugyan, ekkora kegyet!
LOVAG Igazán szívesen kínálom.
MIRANDOLINA Nem találok szavakat. Akkor hát elfogadom.
LOVAG a szolgának Még egy poharat!
MIRANDOLINA Nem, ha megengedi, inkább ebből! Elveszi a lovag poharát
LOVAG Jaj, ne, már ittam belőle.
MIRANDOLINA Legfeljebb megiszom a szerelmét. Nevet
A szolga még egy poharat tesz a tálcára
LOVAG Szélhámosnő! Tölt
MIRANDOLINA Már rég ebédeltem, félek, hogy megárt.
LOVAG Dehogy árt.
MIRANDOLINA Adna egy falat kenyeret?
LOVAG Szívesen, tessék. Átnyújt egy darab kenyeret Nem
kényelmetlen így állva? Üljön le.
MIRANDOLINA Uram, erre igazán nem vagyok méltó.

4
LOVAG Ugyan már, hiszen magunk vagyunk. A szolgának Széket!
SZOLGA félre Na, a gazdámnak annyi. Ilyet még sose csinált.
Széket hoz
MIRANDOLINA Ha a gróf úr, vagy az őrgróf úr most látna engem, jaj, mi
lenne
akkor!
LOVAG Miért?
MIRANDOLINA Százszor is kértek, hogy üljek az asztalukhoz, de persze én
soha!
LOVAG Tessék, üljön már le!
MIRANDOLINA Engedelmeskedem. Leül
LOVAG Halkan, a szolgához Figyelj csak! Aztán szót se arról, hogy a
kisasszony velem ebédelt.
SZOLGA Ugyan, csak nem képzeli? Félre Ez hihetetlen.
MIRANDOLINA Mindarra, ami uraságodnak kedves!
LOVAG Köszönöm, bájos házikisasszony.
MIRANDOLINA Persze, a felköszöntő a nőkre nem vonatkozik.
LOVAG Nem? Miért nem?
MIRANDOLINA Mert tudom, hogy utálja őket.
LOVAG Kétségtelen, hogy utálom.
MIRANDOLINA Csak tartsa is meg ezt a jószokását.
LOVAG Nem szeretném… a szolgára néz
MIRANDOLINA Mit nem szeretne, uram?
LOVAG Jöjjön csak közelebb! A fülébe súgja Nem szeretném, ha
kiforgatna önmagamból.
MIRANDOLINA Én, uram? Hát hogy mondhat ilyet?
LOVAG A szolgának Tűnés.
SZOLGA Parancsol még valamit?
LOVAG Főzess meg két keménytojást és ha kész, hozd be.

4
SZOLGA És nagyon kemény legyen?
LOVAG Mindegy, csak tűnj el.
SZOLGA Kérem. Félre Na, ez begerjedt. el
LOVAG Mirandolina, maga igazán bűbájos lány.
MIRANDOLINA Jaj, uram, ne csúfolódjon!
LOVAG Dehogy. Figyeljen: valami nagyon igaz, őszinte dolgot
akarok
mondani a maga dícséretére.
MIRANDOLINA Hát azt szívesen meghallgatnám…
LOVAG A kisasszony az első nő, akinek nem szenvedek a
társaságában.
MIRANDOLINA Tudja, lovag úr, az úgy van - és ez persze nem rajtunk múlik
–
hogy két ember úgy egymásra talál. Talán a vérmérséklet
teszi. Vagy a szimpátia, vagy a jóízlés… Még olyanok közt
is lehetséges, akik addig nem is ismerték egymást. Ráadásul
én is most valami olyasmit érzek ön iránt, amit eddig még
senki iránt nem éreztem soha.
LOVAG Félek, hogy maga még megzavarja a nyugalmam.
MIRANDOLINA Ó, uram, hiszen maga bölcs ember, ne mondjon
ostobaságokat. Csak nem vesz erőt magán is a gyengeség,
mint az összes többin! Ha észreveszem, hogy mégis, többé
maga felé se nézek. Persze, mondtam, engem is elbágyaszt
valami ismeretlen érzés itt legbelül, mégsem engedem
magamnak, hogy belebolonduljak egy férfiba, különösen
nem egy olyanba, aki nőgyűlölő, és aki talán csak azért ilyen
szokatlanul kedves, hogy próbára tegyen és azután átgázoljon
rajtam.
LOVAG Jaj, elég! Bort tölt

4
MIRANDOLINA Lovag úr, kérhetnék még egy kis burgundit? Félre Na, ez
mindjárt padlón van.
LOVAG Tessék. ad neki egy pohár bort
MIRANDOLINA Nagyon köszönöm. Maga nem iszik?
LOVAG Dehogynem iszom. Félre A legjobb lenne jól berúgni. Egyik
ördög csak elűzi a másikat. Tölt magának
MIRANDOLINA érzéssel Lovag úr!
LOVAG Mi van?
MIRANDOLINA Koccintson velem! Poharát a lovagéhoz érinti Éljen a
barátság!
LOVAG Éljen.
MIRANDOLINA Éljenek, akik szeretik egymást… hátsó gondolatok nélkül…
LOVAG kicsit akadozva Éljenek…

Ötödik jelenet

ŐRGRÓF bejön Én is itt vagyok.. Kit éljenzünk?

LOVAG De őrgróf úr!
ŐRGRÓF Elnézést, barátom. Én beszóltam, de sehol senki.
MIRANDOLINA Engedelmével… menni akar
LOVAG Megálljon. Az őrgrófnak Én nem követnék el hasonló
tapintatlanságot…
ŐRGRÓF Még egyszer elnézést kérek. Barátok vagyunk, nem? Azt
hittem, egyedül találom. De örülök, hogy a mi drága
fogadóskisasszonyunk is itt van. Mit szól hozzá, ugye
micsoda egy műremek?
MIRANDOLINA Uram, én csak azért vagyok itt, mert behoztam a lovag úr

4
 ebédjét. Alighogy bejöttem, valami rosszullét fogott el és ő
térített magamhoz egy kis burgundival.
ŐRGRÓF Ez burgundi?
LOVAG Igen, burgundi.
ŐRGRÓF Valódi?
LOVAG Hát, az ára legalábbis az volt.
ŐRGRÓF Én értek hozzá. Adja csak ide, hadd kóstoljam meg, mindjárt
megmondom, valódi-e.
LOVAG Kifelé, a szolgának Hé!

Hatodik jelenet
A szolga bejön a tojással

LOVAG Egy kis poharat az őrgróf úrnak.

ŐRGRÓF Azért ne legyen olyan kis pohár. A burgundi nem valami
likőr.
Jócskán kell belőle inni, hogy érezni lehessen az ízét.
SZOLGA Tessék, a tojás. Le akarja tenni az asztalra
LOVAG Ma már nem kérek mást.
ŐRGRÓF Miféle étel ez?
LOVAG Keménytojás.
ŐRGRÓF Nem szeretem.
A szolga kiviszi a tojást
MIRANDOLINA Őrgróf úr, ha a lovag úr megengedi, kóstolja meg ezt a ragut;
én főztem.
ŐRGRÓF Hát hogyne. Hé, egy széket!
A szolga behoz egy széket
ŐRGRÓF Villát.
LOVAG Gyerünk, hozz egy villát.

4
MIRANDOLINA Már jobban vagyok, lovag úr. Elmegyek. Feláll
ŐRGRÓF Maradjon még egy kicsit a kedvemért.
MIRANDOLINA Dolgom van, uram; meg aztán a lovag urat is…
ŐRGRÓF A lovaghoz Nem bánja, ha marad még egy kicsit?
LOVAG Mit akar tőle?
ŐRGRÓF Szeretném, ha megkóstolná az én ciprusi boromat, amihez
foghatót biztos nem ivott, amióta a világon van. Szeretném
hallani a véleményét.
LOVAG Mirandolinának Hát maradjon még egy kicsit az őrgróf úr
kedvéért!
MIRANDOLINA Az őrgróf úr megbocsátja…
ŐRGRÓF Nem akarja megkóstolni?
MIRANDOLINA Majd legközelebb, kegyelmes uram.
LOVAG Maradjon.
MIRANDOLINA Megparancsolja?
LOVAG Azt mondtam, itt marad.
MIRANDOLINA Engedelmeskedem.
LOVAG félre Egyre engedékenyebb…
ŐRGRÓF Micsoda étel! Ez aztán ragu! Milyen illatok! Micsoda íz!
Eszik
LOVAG halkan, Mirandolinának Az őrgróf féltékeny lesz, mert
mellettem ül.
MIRANDOLINA halkan, a lovagnak Ennyit sem érdekel.
LOVAG ugyanúgy Talán kegyed is gyűlöli a férfiakat?
MIRANDOLINA ugyanúgy Csak ahogy maga a nőket.
LOVAG ugyanúgy Tudja, ezek az én ellenségeim nemsokára bosszút
állnak rajtam…
MIRANDOLINA ugyanúgy Hogyan, uram?
LOVAG ugyanúgy Na, kis ravasz! Ért maga engem…

4
ŐRGRÓF Egészségére, barátom! Iszik
LOVAG Nos? Milyen?
ŐRGRÓF Már megbocsásson, de semmire se való. Kóstolják csak meg
az én ciprusi boromat.
LOVAG De hol az a ciprusi bor?
ŐRGRÓF Itt van, magammal hoztam, hogy jobb kedvünk legyen tőle.
Hová is tettem? Na tessék, itt van! Elővesz egy nagyon kicsi
üveget
MIRANDOLINA Az biztos, hogy őrgróf úr nem akar leitatni minket.
ŐRGRÓF Ezt cseppenként kell inni, mint az orvosságot. Hé, kis
poharakat!
A szolga ciprusi borhoz való poharakat hoz
ŐRGRÓF Á, ezek túl nagyok. Kisebb nincs?
LOVAG Hozd a kupicákat.
MIRANDOLINA Nem lenne jobb, ha csak megszagolnánk?
ŐRGRÓF Drága ital! Már az illata is csábító. A szolga hozza a
poharakat, az őrgróf pedig nagyon óvatosan mindenkinek
tölt egy keveset Nektár! Ambrózia! Mennyei manna! Iszik
LOVAG halkan, Mirandolinának Mit szól ehhez a moslékhoz?
MIRANDOLINA halkan a lovaghoz Lőre.
ŐRGRÓF Na, hogy ízlik?
LOVAG Jó, kitűnő.
ŐRGRÓF És magának, Mirandolina?
MIRANDOLINA Tudja, uram, én képtelen vagyok színlelni; nekem nem ízlik,
szerintem csapnivaló és én a rosszat nem tudom dícsérni.
Minden elismerésen azé, aki ért a színleléshez; de aki az
egyik dologban színlel, a másikban sem őszinte.
LOVAG félre Na, ezt megkaptam, csak tudnám, miért.
ŐRGRÓF Mirandolina, maga nem ért az efféle borokhoz. De nem baj,

4
 végülis a zsebkendő tetszett magának, annak felismerte az
értékét; hát istenem, a borokhoz nem ért.
MIRANDOLINA halkan a lovaghoz Látja, hogy henceg?
LOVAG halkan Mirandolinához Én sose tennék ilyet.
MIRANDOLINA ugyanúgy Nem, maga a nőgyűlöletével henceg.
LOVAG ugyanúgy Kegyed pedig azzal, hogy minden férfit magába
bolondít.
MIRANDOLINA gyöngéden Nem, nem mindet.
LOVAG érzéssel De igen, mindet.
ŐRGRÓF Hé, három tiszta kupicát!
MIRANDOLINA Köszönöm, én nem kérek többet.
ŐRGRÓF Ne aggódjon, ez nem maguknak lesz. Tölt a pohárkákba; a
szolgának Fiatalember, ha a gazdája megengedi, vigye át ezt
Albafiorita grófnak és mondja meg, jó hangosan, hogy
mindenki hallja, hogy én kérem, szíveskedjenek megkóstolni
a ciprusi boromat.
SZOLGA Azonnal. Félre Na, ettől aztán nem rúgnak be.
LOVAG Őrgróf, maga igazán nagyvonalú.
ŐRGRÓF Én? Kérdezze csak meg Mirandolinát.
MIRANDOLINA Ó, az őrgróf úr igazi gavallér.
ŐRGRÓF A lovagnak mutatta már a zsebkendőt?
MIRANDOLINA Még nem.
ŐRGRÓF Mutassa meg! A lovaghoz Ezt a kis balzsamot meg
félreteszem magamnak estére. Elteszi az üveget, amiben már
csak egy ujjnyi maradt
MIRANDOLINA Vigyázzon, még megárt!
ŐRGRÓF Ugyan! Tudja, mi árt nekem?
MIRANDOLINA Micsoda?
ŐRGRÓF A maga szép szeme.

4
MIRANDOLINA Tényleg?
ŐRGRÓF Lovagom, tudja meg, én eszeveszetten szerelmes vagyok
belé.
LOVAG Mélyen fájlalom.
ŐRGRÓF Maga még sosem volt szerelmes. Ha tudná, mi a szerelem,
most biztosan megszánna.
LOVAG Szánom én így is.
ŐRGRÓF Ráadásul őrülten féltékeny vagyok. Csak azért tűröm el,
hogy
maga mellett üljön, mert tudom, miféle ember; máskülönben
a világ minden kincséért sem tűrném.
LOVAG félre Na most már kezd bosszantani.

Hetedik jelenet

SZOLGA visszajön egy palackkal A gróf úr nagyon köszöni,

kegyelmes uram, és ezt az üveg kanári-szigeti bort küldi
cserébe.
ŐRGRÓF Micsoda, az ő kanári-szigeti löttyét összeméri az én cipusi
borommal? Hadd lássam. Szerencsétlen marha! Moslék ez,
érzem a szagáról. Feláll, kezében az üveggel
LOVAG Legalább kóstolja meg.
ŐRGRÓF Azt már nem. Ezt a szemtelenséget! És ez már nem az első.
Állandóan fölém akar kerekedni. Le akar igázni, el akar
taposni, minden lehetséges módon megaláz. De, esküszöm az
élő istenre, ezért még megfizet. Mirandolina, ha nem kergeti
el innen, meglátja, még nagy baj lesz belőle, az biztos; én

4
 nem állok jót magamért. Gazember. Én vagyok, aki vagyok
és nem fogom eltűrni az ilyen alávaló sértéseket. El, az
üveggel

Nyolcadik jelenet

LOVAG Ez a szegény őrgróf megháborodott.

MIRANDOLINA Ha el is vesztette az egyensúlyát, mindenesetre magával vitte
a bort, hogy helyrebillentse.
LOVAG Mondom, megbolondult. És kegyed bolondította meg.
MIRANDOLINA Én? Hát olyan vagyok én, aki megbolondítja a férfiakat?
LOVAG gyöngéden Igen, pontosan olyan.
MIRANDOLINA Engedelmével, lovag úr. Feláll
LOVAG Üljön vissza.
MIRANDOLINA Bocsánat; én nem szeretnék senkit megbolondítani. elindul
LOVAG Hallgasson már ide. Ő is feláll, de ottmarad az asztalnál
MIRANDOLINA Elnézést…
LOVAG Azt mondtam, megállni!
MIRANDOLINA Mit óhajt tőlem?
LOVAG Megzavarodva Semmit. Igyunk még egy pohár burgundit.
MIRANDOLINA Csak gyorsan, uram, mennem kell.
LOVAG Üljön le.
MIRANDOLINA Nem, állva.
LOVAG Tessék. Nagyon gyöngéden odanyújt egy poharat
MIRANDOLINA Csak mondok egy köszöntőt, azután már itt sem vagyok.
Még
a nagyanyámtól tanultam.
Éljen Bacchus, éljen Ámor,

5
 két barát, két édes mámor.
Egy a torkon csúszik végig,
másik meg sem áll a szívig.
Előbb a bort, aztán szemed
iszom, s szívem máris tied. El

Kilencedik jelenet

LOVAG Nagyszerű, bravó; jöjjön csak ide. Figyeljen… Ó, a kis

hamis!
Elszökött. Elszökött és engem itt hagyott száz eleven örödög
martalékául.
SZOLGA bejön Parancsol gyümölcsöt?
LOVAG Menj te is a pokolba! A szolga el “Előbb a bort, aztán szemed
iszom, s szívem máris tied”. Milyen titokzatos
pohárjöszöntő. Most már ismerlek, te, átokverése! Le akarsz
győzni, meg akarsz ölni. De hogy milyen elbájolóan! A
kísértő csak megpróbálja… Na nem, gyerünk Livornóba.
Többé látni sem akarom. Ne is kerüljön a szemem elé.
Átkozott nők! Esküszöm, ahol nők vannak, olyan helynek
még a környékére se megyek soha többé. El

Tizedik jelenet
A gróf szobája

GRÓF Forlipopoli őrgróf igazán fura egy figura. Az tagadhatatlan,

5
 hogy nemesi származású, de apjával együtt elverte az egész
családi vagyont és most máról holnapra él - mégis a gavallért
játssza.
ORTENSIA Látszik, hogy rázná a rongyot, csak nincs miből.
DEJANIRA Elajándékozgatja azt a maradék semmit, de akkor aztán az
egész világ arról beszéljen.
GRÓF Beleillene az egyik komédiájukba.
ORTENSIA Nemsokára megérkezik a társulatunk, és még lehet, hogy a
következő előadásunk róla szól majd.
DEJANIRA Némelyikünknek a vérében vannak az ilyen komikus alakok.
GRÓF De a mulatság kedvéért az ő társaságában továbbra is
játsszák
a nagyvilági dámákat.
ORTENSIA Nekem menni fog, de sajnos, Dejanira állandóan lebukik.
DEJANIRA Mit csináljak, ha a civilek nagyvilági nőnek néznek, rögtön
szétpukkadok a nevetéstől.
GRÓF Azt jól tették, hogy előttem leleplezték magukat, így sokat
segíthetek.
ORTENSIA A gróf úr a mi pártfogónk.
DEJANIRA És mint barátnők együtt akarjuk élvezni a kegyed jóindulatát.
GRÓF Őszinte leszek. Szívesen állok rendelkezésükre, de egy kis
szívbéli elkötelezettség miatt csak bizonyos határig.
ORTENSIA Jaj, valami kis szerelem, gróf úr?
GRÓF Az bizony. Bevallom, tárgya a fogadóskisasszony.
ORTENSIA Mia fene! Az aztán a nagy nő, mondhatom! Hát nagyon
csodálkozom magán, gróf úr, hogy egy ilyenbe
belebolondult.
DEJANIRA Akkor már, higgye el, sokkal jobban járna egy színésznővel.
GRÓF A magukfajtával azért nem kezdek, mert ma itt vannak,

5
 holnap ott.
ORTENSIA Hát ez benne a legjobb! Nem tart örökké, nem kell bele
tönkremenni.
GRÓF Sajnos, már elköteleztem magam; szeretem a kisasszonyt és
nem akarom megbántani.
DEJANIRA Dehát mit eszik rajta?
GRÓF Jaj, hát van mit.
ORTENSIA Ugyan, Dejanira! Szép piros. Mutatja, hogy Mirandolina
festi
magát
GRÓF Hogy milyen szellemes!
DEJANIRA Azért, remélem, hogy ebben nem akarja hozzánk hasonlítani!
GRÓF Elég. Olyan, amilyen. Én szeretem Mirandolinát és ha a
kisasszonyok nem akarnak véget vetni a barátságunknak,
vigyázzanak a nyelvükre.
ORTENSIA Éppen azt mondom Dejanirának, hogy Mirandolina olyan,
mint maga Vénusz.
DEJANIRA Úgy van, úgy van. Szellemes, élvezet hallgatni.
GRÓF Na, ezt már szeretem.
ORTENSIA Ha csak ennyi kell, szolgálatára.
GRÓF Látták azt az alakot, aki most ment el a folyosón?
ORTENSIA Láttam.
GRÓF Na, az a másik komédiába illő karakter.
ORTENSIA És melyik szerepkör?
GRÓF A nőgyűlölő.
DEJANIRA A marhája!
ORTENSIA Biztos jól átvágta nemünk valamelyik tagja.
GRÓF Nem, dehogy. Ez még nem volt szerelmes. Szóba sem áll a

5
 nőkkel. Megveti őket; az igazat megvallva, még Mirandolinát
is.
ORTENSIA Szegényke! Ha én a kezem közé kapnám, biztos sikerülne
átgyúrni.
DEJANIRA Ez aztán a feladat! Én is szívesen nekilátnék.
GRÓF Figyeljenek, barátnőim. Ha csak úgy heccből elkapják a
lovagot, ha sikerül, olyan szép kis jutalmat kapnak tőlem.
ORTENSIA Megteszem én puszta kedvtelésből, nem kell fizetség.
DEJANIRA Ha a gróf úr kedves akar lenni hozzánk, ne ezért tegye.
Legalább elszórakozunk, míg megjönnek a többiek.
GRÓf Kétlem, hogy sikerül.
ORTENSIA A gróf úr alábecsül minket.
DEJANIRA Ha nem is vagyunk olyan bájosak, mint Mirandolina, azért
ezt-azt mi is láttunk a világból.
GRÓF Akkor idehívjam a lovagot?
ORTENSIA Ha akarja.
GRÓF Kifelé, a szolgájának Hé, ott vagy?

Tizenegyedik jelenet

GRÓF a belépő szolgának Szólj Ripafratta lovagnak, legyen szíves

átjönni hozzám, beszélnem kell vele.
II.SZOLGA Nincs a szobájában.
GRÓF Itt ment el az előbb a konyha felé. Ott biztos megtalálod.
SZOLGA Rögtön. El
GRÓF félre Tényleg, hogyhogy a konyhába ment? Biztos ott
cirkuszol Mirandolinának, szídja az ebédet.
ORTENSIA Megkértem az őrgróf urat, hogy küldje el hozzám a cipészét,

5
 de félek, nem ér az ide.
GRÓF Hagyja, majd én.
DEJANIRA Nekem meg zsebkendőt ígért az őrgróf. Azóta is hozza.
GRÓF Kerítünk zsebkendőt is.
DEJANIRA Csakhogy sürgősen kellene.
GRÓF Ha ez megfelel, parancsoljon. Tiszta. Átnyújtja a saját
selyem
zsebkendőjét
DEJANIRA Lekötelez.
GRÓF Már jön is a lovag. Maradjanak meg a dáma-szerepben, így
legalább uralkodik magán és udvarias lesz. Bújjanak el egy
kicsit, mert még elszökik, ha meglátja magukat.
ORTENSIA És hogy hívják ezt az urat?
GRÓF Ripafratta lovag, Toszkánából.
DEJANIRA Nős?
GRÓF Mondtam, hogy nőgyűlölő!
ORTENSIA Gazdag?
GRÓF Nagyon gazdag.
DEJANIRA Nagyvonalú?
GRÓF De mennyire!
DEJANIRA Akkor rajta! Elbújik
ORTENSIA Ne húzzuk az időt! Elbújik

Tizenkettedik jelenet

LOVAG belép A gróf úr keresett?

GRÓF Igen. Ne haragudjon, hogy idefárasztottam.
LOVAG Miben lehetek a szolgálatára?

5
GRÓF Ez a két hölgy kéri a segítségét. A színésznők előbújnak
LOVAG Hölgyeim, mentsenek föl. Nincs időm.
ORTENSIA Lovag úr, nem lennénk terhére.
DEJANIRA Csak egy szóra.
LOVAG Hölgyeim, könyörgök, bocsássanak meg. Sürgős dolgom
van.
ORTENSIA Csak pár szó az egész.
DEJANIRA Pár szavacska, semmi több, uram.
LOVAG félre A fene essen a grófba!
GRÓF Drága barátom, hiszen ön úriember, puszta illendőségből is
meg kell, hogy hallgassa a hölgyeket.
LOVAG Elnézést, tessék.
ORTENSIA Ön Toszkánába való, uram?
LOVAG Igen, asszonyom.
DEJANIRA Vannak Firenzében, barátai?
LOVAG Vannak. Barátaim is, rokonaim is.
DEJANIRA Tudja, uram… De inkább kezdje ön, kedvesem. Ortensiához
ORTENSIA Hát akkor elmondom, lovag úr. Képzelje, egy olyan eset
történt velünk…
LOVAG Fogják rövidre, hölgyeim, nincs időm.
GRÓF Ó, értem már. A jelenlétem feszélyezi a hölgyeket. Csak
öntsék ki nyugodtan a szívüket a lovag úrnak, én nem
zavarok többé.
LOVAG Ne, maradjon. Várjon. Barátom…
GRÓF Tudom, mi a kötelességem. Szolgálatukra, hölgyeim. El

Tizenharmadik jelenet

5
ORTENSIA Tessék, foglaljon helyet.
LOVAG Bocsánat, nincs kedvem leülni.
DEJANIRA Mindig ilyen nyers a hölgyekkel?
LOVAG Örülnék, ha megtudhatnám végre, mit akarnak.
ORTENSIA Szükségünk volna a kegyed segítségére, pártfogására,
jóindulatára.
LOVAG Miért, mi történt?
DEJANIRA Elhagytak minket a férjeink.
LOVAG Elhagyták? Hogyhogy? Két elhagyott nő? Micsoda férjek!
DEJANIRA Ortensiához Barátnőm, én föladom.
ORTENSIA félre Olyan eszelős, még engem is összezavar.
LOVAG Hölgyeim, alászolgája. Indulna
ORTENSIA Hogyan? Hát hogy viselkedhet így?
DEJANIRA Egy lovag!
LOVAG Bocsássanak meg. Nekem a nyugalmam mindennél
fontosabb.
Mint hallom, mindkettőjüket elhagyta a férje. Kezdődnek a
bonyodalmak, jó nagyok. És én úgysem tudom őket
megoldani. Én egy magamnak való, magányos férfi vagyok,
tőlem ne várjanak tanácsot, rám ne számítsanak.
ORTENSIA No jó. Ne bolondítsuk tovább a mi rendkívül szeretetreméltó
lovagunkat.
DEJANIRA Igen, beszéljünk vele őszintén.
LOVAG Ez meg miféle új hang?
ORTENSIA Mi nem vagyunk előkelő hölgyek.
LOVAG Nem?
DEJANIRA Az egész a gróf úr tréfája.
LOVAG A tréfa sikerült. Ajánlom magamat. Indul
ORTENSIA Álljon már meg egy pillanatra!

5
LOVAG Mit akar?
DEJANIRA Részeltessen egy pillanatra szeretetreméltó társaságában.
LOVAG Dolgom van. Nincs időm locsogni.
ORTENSIA Ne féljen, nem akarunk magától semmit.
DEJANIRA Nem rontjuk a jóhírét.
ORTENSIA Tudjuk, hogy ki nem állhatja a nőket.
LOVAG Ha tudják, annál jobb. Alászolgája.
ORTENSIA Nézze csak, a magunkfajta nő nem hagy foltot a becsületén.
LOVAG Miért? Kik maguk?
ORTENSIA Színésznők vagyunk.
LOVAG Színésznők? Akkor csak beszéljenek nyugodtan, nem félek
maguktól. Jól ismerem a fajtájukat.
ORTENSIA Ezt meg hogy érti? Magyarázza meg.
LOVAG Tudom, hogy csak színlelnek, a színpadon és a színpadon
kívül is, és mivel ezt tudom, nincs mitől félnem.
DEJANIRA Uram, én a színpadon kívül képtelen vagyok színlelni.
LOVAG Ki maga? Talán Őszinteség kisasszony?
DEJANIRA Én…
LOVAG Ortensiához Kegyed meg Jómadár kisasszony?
ORTENSIA Kedves lovag úr…
LOVAG És jól hoz a konyhára a kopasztás?
ORTENSIA Én nem vagyok afféle…
LOVAG Dejanirához És hogy vannak szegény civilek?
DEJANIRA Én nem…
LOVAG Látják, tudok én a maguk nyelvén beszélni.
ORTENSIA Ó, drága lovag úr! Meg akarja ölelni
LOVAG El a mancsokkal!
ORTENSIA A fenébe! A modora inkább durva, mint sima!
LOVAG Durva, vagyis bunkó. Értem én. Maguk meg két pimasz dög.

5
DEJANIRA Én is?
ORTENSIA Ezt egy olyan nőnek mondta, mint én?
LOVAG Pedig de szépen van vakolva a képe!
ORTENSIA félre Vadparaszt! el
LOVAG Dejanirának És magán hogy áll a póthaj?
DEJANIRA félre Dögölj meg! El

Tizennegyedik jelenet

LOVAG Na, azért csak rájöttem, hogy rázzam le őket. Mit képzeltek
ezek? Szegény hülyék. Most aztán futhatnak a grófhoz
elmesélni, hogy sikerült a tréfa. A úrinőket merő tiszteletből
inkább elkerülöm, de a többit a legnagyobb élvezettel
megnyúzom. Csak Mirandolinával nem megy ez a nyújtás!
Olyan elbűvölő, olyan udvarias velem, hogy szinte
kötelességemnek érzem szeretni. De mivel nőnemű, nem
bízhatok benne. El akarok utazni. Már holnap. De miért is
várjak holnapig? Ha ma este még itt alszom, ki biztosít, hogy
Mirandolina nem készít ki teljesen? Ez férfias döntést kíván.
SZOLGA be Uram.
LOVAG Mit akarsz?
SZOLGA Az őrgróf úr a szobájában várja, beszélni szeretne magával.
LOVAG Mit akar ez a hibbant? Pénzt ki nem vasal többet belőlem, az
biztos. Csak várjon; ha megunja, majd csak elmegy a fenébe.
Keresd meg a pincért és mondd, hogy azonnal hozza a
számlámat.
SZOLGA Máris.
LOVAG Várj! Két órán belül legyen minden összecsomagolva.

5
SZOLGA Talán el akar utazni?
LOVAG Igen, hozd a holmimat, de meg ne lássa az őrgróf!
SZOLGA És ha meglátja, hogy csomagolok?
LOVAG Majd mondasz neki valamit. Siess.
SZOLGA félre Csak ne kellene itthagynom Mirandolinát! el
LOVAG Akkor hát vége. És itt van, amit még sohasem éreztem:
sajnálom, hogy elutazunk. Már csak ezért is jó, hogy
megyek. Menekülnöm kell, olyan gyorsan, ahogy csak lehet.
Nők, átok reátok: rossz, ha rosszak vagytok; és még
rosszabb, ha jók.

Tizenötödik jelenet

FABRIZIO be Uram, biztos, hogy kéri a számláját?

LOVAG Igen, kész van?
FABRIZIO Most csinálja a kisasszony.
LOVAG Miért, ő szokta?
FABRIZIO Igen, mindig. Már az apja életében is. Jobban ért hozzá, mint
bármelyik boltossegéd.
LOVAG félre Micsoda egyéniség!
FABRIZIO Az úr ilyen gyorsan elutazik?
LOVAG Igen; hív a kötelesség.
FABRIZIO Kérem, nehogy megfeledkezzen a pincérről.
LOVAG Csak siessen a számlával, a többit meg bízza rám.
FABRIZIO Ide hozzam a számlát?
LOVAG Ide. Most nem megyek be a szobámba.
FABRIZIO Ne is, mert ott az a rettenetes őrgróf. A bájgúnár! Hogy ő

6
 mennyire szerelmes az én kisasszonyomba! De hiába eszi
érte a fene - Mirandolinának az én feleségemnek kell lennie
és kész.
LOVAG A számlát!
FABRIZIO Hozom már. El

Tizenhatodik jelenet

LOVAG Mindenki odavan Mirandolináért. Nem csoda, hogy kis híján

én is megperzselődtem. De most elutazom, engem nem győz
le ez az ismeretlen erő! Te jóisten! Mirandolina! Miit akar
tőlem? Valami fecni van nála… Persze, elkészült a számla.
Na most mi lesz? Ezt az utolsó támadást ki kell védeni. Két
óra múlva indulok.

Tizenhetedik jelenet

MIRANDOLINA lesújtva Uram…

LOVAG Mi az, Mirandolina?
MIRANDOLINA Bocsánat. Visszafordul
LOVAG Csak jöjjön bátran.
MIRANDOLINA A számláját kérte; elhoztam.
LOVAG Adja ide.
MIRANDOLINA Tessék. Átnyújtja a számlát
LOVAG Mi baja? Sír?
MIRANDOLINA Nem, uram, csak füst ment a szemembe.
LOVAG Füst ment a szemébe? Na, ebből elég. Mennyi a számla? 500
líra? Négynapi főúri kiszolgálásért 500 líra csak?

6
MIRANDOLINA Hát, ennyi lett.
LOVAG Azt a két különleges fogást, amit maga csinált ma délben, azt
is beleszámolta?
MIRANDOLINA Bocsánat, de amit én ajándékba adok, azt nem számolom fel.
LOVAG Ajándékba?
MIRANDOLINA Bocsássa meg a merészségemet. Fogadja el, mintha… sírást
mímel
LOVAG Dehát mi van magával?
MIRANDOLINA Nem tudom, hogy a füst-e, vagy a szemembe ment valami…
LOVAG Remélem, nem akkor történt, amikor azt a két fenséges
fogást
készítette nekem?
MIRANDOLINA Ha úgy lett volna… azért szívesen… szenvednék…
szavai sírásba fulladnak
LOVAG félre Ej, és ha nem utazom el?! Pénzt vesz elő Tessék, fogja.
1000 líra. Fogadja el… szívből adom. És bocsásson meg…
Mirandolina egy szó nélkül elájul Mirandolina! Jézusmária.
Elájult. Ez belém esett volna? Ilyen hamar? De miért is ne?
Hiszen én is beleszerettem… Drága Mirandolina. Drága?
Hogy én azt mondom egy nőre, hogy drága? De ha egyszer
elájult itt miattam! Jaj, milyen szép vagy! Meg kéne
valahogy próbálni újraéleszteni. Hiába, én nem foglalkozom
nőkkel, nálam nincsenek ilyen löttyök, ampullák, vackok…
Hé, valaki! Nincs itt senki? Gyorsan… Akkor majd én.
Szegényke! Te angyali teremtés! Kimegy
MIRANDOLINA Na, a lovag padlót fogott. Sokféle fegyverrel lehet legyőzni a
férfiakat, de ha nagyon ellenállnak, a legbiztosabb elájulni.
Jön. Visszahanyatlik
LOVAG visszajön egy kancsó vízzel Már itt is… Még mindig nem tért

6
 magához. Hát, biztos, hogy szeret. Vizet fröcsköl
Mirandolinára, aki lassan mocorogni kezd Bátorság. Itt
vagyok, drága. Nem utazom sehová.

Tizennyolcadik jelenet

SZOLGA bejön Itt a holmija.

LOVAG Tűnés.
SZOLGA A csomagok…
LOVAG Menj már a francba!
SZOLGA Mirandolina…
LOVAG Tűnés, mert szétverem a fejed. Szolga el Még mindig nem
tért
magához.? Tiszta víz szegény. Na, drága Mirandolina,
bátorság! Nyissa ki a szemét! Szóljon már egy szót!

Tizennyolcadik jelenet

ŐRGRÓF Lovag úr…

GRÓF Barátom?
LOVAG félre Hogy dögölnétek meg!
ŐRGRÓF Mirandolina!
MIRANDOLINA Jaj! Felkel
ŐRGRÓF Felélesztettem!
GRÓF Gratulálok, lovag úr.
ŐRGRÓF Bravó. Úgy tudtuk, ki nem állhatja a nőket.
LOVAG Micsoda szemtelenség!
GRÓF Letette a fegyvert?

6
LOVAG Elmennek a jó édes anyjukba! Ledobja a földre a kancsót,
ami a gróf és az őrgróf lábánál törik szét; őrjöngve el
GRÓF A lovag megőrült. El
ŐRGRÓF Ezért elégtételt követelek. El
MIRANDOLINA Legyőztem. Lángra gyúlt, lobog, hamuvá ég a szíve. Most
már csak el kell híresztelni, hogy beteljesedjék a diadalom a
nők dícsőségére és az öntelt férfiak szégyenére.

6
 HARMADIK FELVONÁS

Első jelenet
Mirandolina szobája, vasalásra váró fehérneművel

MIRANDOLINA Vége a mulatozásnak. Egy kicsit dolgoznom is kell.

Kivasalom ezeket, mielőtt teljesen megszáradnak. Hé,
Fabrizio!
FABRIZIO be Asszonyom…
MIRANDOLINA Légy szíves, hozd ide a vasalót.
FABRIZIO Igenis, asszonyom. Indul
MIRANDOLINA Ne haragudj, ha zavarlak.
FABRIZIO Sose bánja. Amíg a maga kenyerét eszem, kénytelen vagyok
kiszolgálni.
MIRANDOLINA Állj csak meg. Ilyesmiben nem kell kiszolgálnod. De mivel
úgy éreztem, szívesen teszed meg nekem… és ugye én is…
Mindegy, nem számít.
FABRIZIO Magáért én kútba ugranék, dehát látom, hogy úgyis
mindennek vége.
MIRANDOLINA Vége? Szerinted én hálátlan vagyok?
FABRIZIO Maga semmire se tartja a szegény embert. Magának
rangkórsága van.
MIRANDOLINA Hülye vagy te. Ha tudnád… Na, hozd a vasalót.
FABRIZIO De mikor a saját két szememmel láttam…
MIRANDOLINA Na eridj, ne járjon a szád. Hozd a vasalót.
FABRIZIO Jó, megyek. Csinálom, de már nem sokáig. Indul

6
MIRANDOLINA Mintha magában beszélne Férfiak… Minél kedvesebb velük
az ember, annál rosszabb.
FABRIZIO visszafordul, gyöngéden Mi van?
MIRANDOLINA Na, hozod azt a vasalót?
FABRIZIO Igen, hozom. Félre Franc, aki megérti. Hol fölpiszkál, hol
meg ledöngöl. A franc, aki megérti. El

Második jelenet

MIRANDOLINA Szegény hülye. Szolgálsz nekem, csak úgy, hozomra. Azért

mulatságos, hogy minden férfival azt csinálok, amit akarok.
És a drága lovag úr, a nők esküdt ellensége? Most, ha
akarnám, ölne, rabolna értem.
SZOLGA be Mirandolina kisasszony…
MIRANDOLINA Mi az, barátom?
SZOLGA A gazdám tisztelteti és küldött, hogy nézzem meg, hogy van.
MIRANDOLINA Mondd meg, hogy remekül.
SZOLGA Átad egy aranyfiolát Ezt a fiolát küldi, azt mondja, igyon
belőle egy kortyot, mindjárt rendbe lesz tőle.
MIRANDOLINA Arany?
SZOLGA Igen. Biztosan tudom, hogy az.
MIRANDOLINA Miért nem akkor adta, amikor rám tört az a borzalmas
rosszullét?
SZOLGA Mert akkor még nem volt meg neki.
MIRANDOLINA Most szerezte?
SZOLGA Megmondom, de csak, ha köztünk marad. Az előbb küldött
el

6
 egy ötvöshöz, tőle vette 1200 líráért, azután meg elküldött az
orvosságért, ami benne van. Mirandolina nevet Nevet?
MIRANDOLINA Akkor küldi az orvosságot, amikor már semmi szükség rá?
SZOLGA Jó lesz legközelebb.
MIRANDOLINA Na jó, iszom belőle egy kortyot, biztos, ami biztos. Tessék,
mondd meg neki, hogy köszönöm.
SZOLGA A fiola a magáé.
MIRANDOLINA Az enyém?
SZOLGA A gazdám magának vette.
MIRANDOLINA Nekem?
SZOLGA Igen, de egy szót se róla senkinek.
MIRANDOLINA Vidd vissza neki a fiolát és mondd meg, hogy köszönöm.
SZOLGA Ne csinálja már!
MIRANDOLINA Mondd meg neki, hogy tartsa meg, nekem nem kell.
SZOLGA Meg akarja sérteni?
MIRANDOLINA Ne beszélj annyit. Tedd, amit mondtam. Tessék.
SZOLGA Hát jó. Én visszaviszem. Félre Micsoda egy nő! Csak úgy
visszautasítani 1200 lírát! Nemigen láttam hozzá foghatót és
azt hiszem, egyhamar nem is fogok.

Harmadik jelenet

MIRANDOLINA Hú, a lovag megégett! Leégett! Odasült! Én nem akarok tőle

semmit, csak hogy ismerje el, a nők igenis erősek és soha
többé nem mondjon bennünket haszonlesőnek, tucatárunak.
FABRIZIO Itt a vasaló.
MIRANDOLINA Forró?
FABRIZIO Igen, kisasszony, forró; pont, mint én.

6
MIRANDOLINA Mi van már megint?
FABRIZIO Tudom ám, hogy a lovag úr üzenget, ajándékozgat; a
szolgája
mindent elmondott.
MIRANDOLINA Igen, uram; küldött egy aranyfiolát, én meg visszaküldtem.
FABRIZIO Visszaküldte?
MIRANDOLINA Vissza, ugyanazzal a szolgával.
FABRIZIO És miért küldte vissza?
MIRANDOLINA Hát mert… Fabrizio… Ne mondhassa, hogy… Á, hagyjuk az
egészet.
FABRIZIO Drága, Mirandolina, bocsásson meg.
MIRANDOLINA Menj, hagyj vasalni.
FABRIZIO Felőlem vasalhat.
MIRANDOLINA Indíts egy másik vasalóért és ha már elég forró, hozd be.
FABRIZIO Jó, megyek. Higgye már el, ha mondok is ezt-azt…
MIRANDOLINA Hagyd már abba, ne bosszants.
FABRIZIO Megnémulok. Félre Csuda egy nő, de még ezt is szeretem
benne. El
MIRANDOLINA Vasal Ez is sikerült. Fabriziónál jópontot szereztem azzal,
hogy visszaküldtem a lovag aranyfioláját. Élni tudni kell;
viselkedni kell, mindent a javunkra fordítani, minden
helyzetet kihasználni - kecsesség, ügyesség, könnyedség.
Nem szeretném, ha józan ész dolgában szégyent hoznék a
nememre.

Negyedik jelenet

6
LOVAG félre Na tessék. Nem akartam idejönni, erre csak ideevett a
fene.
MIRANDOLINA félre Na, itt van. Vasal
LOVAG Mirandolina?
MIRANDOLINA Á, lovag úr! Legalázatosabb szolgája.
LOVAG Hogy van?
MIRANDOLINA Köszönöm, kitűnően.
LOVAG Megbántott.
MIRANDOLINA Mivel is, uram?
LOVAG Visszaküldte a kis ajándékomat.
MIRANDOLINA Mit kezdjek vele?
LOVAG Még jól jöhet.
MIRANDOLINA Hála istennek, nem vagyok ájuldozgatós. Ez ma először és
utoljára fordult velem elő.
LOVAG Drága Mirandolina, remélem, nem én okoztam ezt a kis
balesetet.
MIRANDOLINA vasal Pedig nagyon úgy fest.
LOVAG Igazán?
MIRANDOLINA A maga átkozott burgundija ártott meg.
LOVAG csalódottan Igen? Lehet…
MIRANDOLINA Biztosan. Én többé a maga szobájába be nem teszem a
lábam.
LOVAG Értem. Be nem teszi a lábát. Na, majd én megfejtem. Értem
már! De, csak jöjjön, drága, jöjjön, nagyon fogja élvezni!
MIRANDOLINA Ez a vasaló nem elég forró. Kikiabál Hé, Fabrizio, ha a másik
már felsorrósodott, hozhatod.
LOVAG Tegye meg a kedvemért, fogadja el ezt a fiolát.
MIRANDOLINA Nézze, lovag úr, én nem szoktam ajándékokat elfogadni.

6
LOVAG A gróftól mégis elfogadta.
MIRANDOLINA Még szép. Hogy meg ne sértsem.
LOVAG De engem, persze, meg lehet bántani, ugye?
MIRANDOLINA Mit érdekli, hogy viselkedik magával egy nő? Hiszen ki nem
állhatja őket.
LOVAG Mirandolina! Sajnos, ez már így teljesen nem igaz…
MIRANDOLINA Változékony, mint a hold, lovag úr.
LOVAG Én nem vagyok holdkóros, ha megváltoztam, azt csak a
kisasszony szépsége és kedvessége okozta. Mirandolina
nevet Kinevet?
MIRANDOLINA Hát mit csináljak? Uraságod gúnyolódik velem és még csak
ne is nevessek?
LOVAG Nana, kis ravasz! Én kigúnyolom? Na teesék szépen elvenni
ezt a fiolát.
MIRANDOLINA vasal Köszönöm, köszönöm.
LOVAG Vegye el, vagy komolyan megharagszom.
MIRANDOLINA kikiabál Fabrizio, a vasalót!
LOVAG Elveszi, vagy nem veszi el?!
MIRANDOLINA Őrjöngő! Fúria! Elveszi az üvegcsét és a lepedők közé hajítja
LOVAG Csak így levágja?!
MIRANDOLINA Fabrizio!

Ötödik jelenet

7
FABRIZIO bejön a vasalóval Itt vagyok.
MIRANDOLINA Elég forró?
FABRIZIO Igen, kisasszony.
MIRANDOLINA gyöngéden Mi van veled, csak nincs valami bajod?
FABRIZIO Semmi, kisasszony, semmi.
MIRANDOLINA Beteg vagy?
FABRIZIO Kérem a másik vasalót, ha meg kell forrósítani.
MIRANDOLINA Tényleg félek, hogy megbetegszel.
LOVAG Adja már neki oda azt a vasalót, aztán menjen!
MIRANDOLINA Tudja, nagyon kedvelem ezt a fiút. A leghűségesebb
emberem.
LOVAG félre Ez kibírhatatlan.
MIRANDOLINA Tessék, drága, forrósítsd meg.
FABRIZIO olvadozva Fogadóskisasszony…
MIRANDOLINA Gyerünk, gyerünk, eridj.
FABRIZIO félre Hogy packázik velem! Érzem, hogy ez kibírhatatlan. El

Hatodik jelenet

LOVAG Hogy bájolog az asszonyság a pincérrel!

MIRANDOLINA Mit akar ezzel?
LOVAG Látom, hogy odavan érte.
MIRANDOLINA Hogy én szerelmes lennék egy pincérbe? Igazán sokra
becsül,
tisztelt uram, de nekem ennél sokkal jobb az ízlésem. Ha
egyáltalán valaha szerelmes lennék, biztos nem pazarolnám
az időm akárkire.
LOVAG Magához egy király szerelme lenne méltó.

7
MIRANDOLINA vasal A treff királyét, vagy a kőrkirályét?
LOVAG Elég a tréfából, Mirandolina, beszéljünk komolyan.
MIRANDOLINA vasal Beszéljen csak, hallgatom.
LOVAG Nem tudná egy kicsit abbahagyni ezt a vasalást?
MIRANDOLINA Bocsánat, de ennek holnapra készen kell lennie.
LOVAG Magának fontosabb a vasalás, mint én?
MIRANDOLINA Az biztos.
LOVAG Még be is vallja?
MIRANDOLINA Hát hogyne. A vasalásnak hasznát veszem, magának viszont
egyáltalán nem, igaz?
LOVAG Dehogyisnem; csak rendelkezzék velem, ahogy tetszik.
MIRANDOLINA Ugyan már, hiszen maga utálja a nőket.
LOVAG Ne gyötörjön, kérem, már alaposan bosszút állt.
Nagyrabecsülöm magát és minden magával egyenértékű nőt
- ha ugyan létezik ilyen. Nagyrabecsülöm, szeretem és az
irgalmáért esedezem.
MIRANDOLINA Jó, majd, ha látom, alkalomadtán megmondom neki.
LOVAG Higgye el…
MIRANDOLINA Ne fáradjon…
LOVAG Kegyed megérdemli, hogy kiszolgálják. Mirandolina nevet
Kinevet?
MIRANDOLINA Nevetek, hiszen maga csak viccel.
LOVAG Mirandolina, ez kibírhatatlan.
MIRANDOLINA Rosszul van?
LOVAG Mindjárt megfulladok.
MIRANDOLINA megvetően odadobja neki a fiolát Gyorsan, egy kis
orvosságot.
LOVAG Miért ilyen fagyos velem? Higgye el, szeretem, Esküszöm

7
 magának! Meg akarja fogni Mirandolina kezét és megégeti a
vasaló Jaj!
MIRANDOLINA Bocsánat, nem volt szándékos.
LOVAG Semmiség, elmúlik. Ennél sokkal nagyobb sebet égetett
belém.
MIRANDOLINA Hol, uram?
LOVAG A szívembe.
MIRANDOLINA kikiabál Fabrizio!
LOVAG Könyörgök, csak őt ne hívja.
MIRANDOLINA De ha egyszer kell a vasaló!
LOVAG Várjon csak… majd… Hívom a szolgámat.
MIRANDOLINA Hé, Fabrizio!
LOVAG Isten engem úgy segéljen, ha idejön, én szétverem a fejét.
MIRANDOLINA Na ez szép! Talán nem én parancsolok a személyzetnek?
LOVAG Hívjon valaki mást; ezt látni se bírom.
MIRANDOLINA Nem gondolja a lovag úr, hogy most már túl messzire megy?
LOVAG Bocsásson meg, egészen magamon kívül vagyok.
MIRANDOLINA Kimegyek a konyhába, attól majd megnyugszik.
LOVAG Ne, drága, maradjon.
MIRANDOLINA fel-alá járkál Nagyon különös.
LOVAG a sarkában Bocsásson meg.
MIRANDOLINA Nem hívathatom azt, akit akarok.
LOVAG Bevallom, féltékeny vagyok rá.
MIRANDOLINA félre Úgy jár a nyomomban, mint egy pincsikutya.
LOVAG Most vagyok először szerelmes.
MIRANDOLINA Nekem még soha senki nem parancsolt.
LOVAG Én sem akarok parancsolni, csak kérni.
MIRANDOLINA szembefordul vele, hidegen, büszkén Mit akar kérni?
LOVAG Szerelmet, együttérzést, könyörületet.

7
MIRANDOLINA Az a férfi, aki reggel még utálta a nőket, most szerelmet és
könyörületet kér? Ez képtelenség, nem hiszem el - fütyülök
rá. Félre Fordulj föl, te kretén; most majj megtanulod
gyűlölni a nőket. El

Hetedik jelenet
LOVAG Átkozott legyen az a perc, amikor ez a nő elvarázsolt!
Nyakamon a hurok és nincs menekvés.

Nyolcadik jelenet

ŐRGRÓF Lovag, ön inzultált engem.

LOVAG Bocsánatot kérek, véletlen volt.
ŐRGRÓF Őszintén csodálkozom magán.
LOVAG Dehát végülis nem találta el a kancsó.
ŐRGRÓF De egy csepp víz ráment a ruhámra és foltos lett.
LOVAG Akkor még egyszer kérem a bocsánatát.
ŐRGRÓF Micsoda szemtelenség.
LOVAG Nem szándékosan tettem. Harmadszor is a bocsánatát kérem.
ŐRGRÓF Elégtételt követelek.
LOVAG Hát ha nem akar megbocsátani, ha elégtételt akar, itt vagyok
állok elébe.
ŐRGRÓF hirtelen változással Csak azért jöttem ennyire dühbe, mert
félek, hogy nem jön ki a folt.
LOVAG Ha egy lovag bocsánatot kér magától, mi a fenét akar még?
ŐRGRÓF Jó, hát ha nem volt benne rosszindulat, hagyjuk.
LOVAG Mondom, hogy kész vagyok elégtételt adni.
ŐRGRÓF Jól van, hagyjuk, beszéljünk valami másról.

7
LOVAG gúnyosan Elfuserált egy úriember!
ŐRGRÓF Szépen vagyunk. Nekem már elszállt a dühöm, maga meg
dühbe gurul?
LOVAG A legjobbkor akaszkodott össze velem.
ŐRGRÓF Sajnálom; tudom, milyen rémes napja van.
LOVAG Én nem ütöm az orrom a maga dolgába.
ŐRGRÓF A nők esküdt ellensége feladta a küzdelmet, nem?
LOVAG Hogyan?
ŐRGRÓF Hóttszerelmes.
LOVAG Elmegy ám maga a jó büdös francba!
ŐRGRÓF Hát most miért titkolja?
LOVAG Hagyjon békén, mert esküszöm, nagyon megbánja. El

Kilencedik jelenet

ŐRGRÓF Szerelmes és szégyelli, nem akarja, hogy megtudják. Biztos

azért nem szeretné, ha megtudnák, mert fél; fél tőlem - hát
nem is vagyok valami kellemes vetélytárs. Nagyon dühít ez a
folt, csak kijönne valamivel. Ezeknek a nőknek mindig van
valami folttisztítójuk. Észreveszi a fiolát De szép kis fiola!
Arany vagy utánzat? Biztos csak utánzat; ha arany lenne,
nem hagynák csak így itt. Ha királyvíz lenne, azzal biztos
kijönne a folt. Megszagolja Valami kámforféle. Mindegy,
azért megpróbálom.

Tizedik jelenet

DEJANIRA jön Őrgróf úr, csak így, egyedül? Hát már sose látjuk?

7
ŐRGRÓF Ó, grófnő, épp önökhöz készültem.
DEJANIRA Mit csinál itt?
ŐRGRÓF Tudja, tisztaságmániákus vagyok. Folt lett a ruhámon, azt
akarom kitísztítani.
DEJANIRA És mivel?
ŐRGRÓF Ezzel a nem is tudom mivel.
DEJANIRA Ugyan, hát ettől csak nagyobb lett a folt.
ŐRGRÓF Akkor hát mit csináljak?
DEJANIRA Én a foltok eltűntetésének összes titkát ismerem.
ŐRGRÓF Örülnék, ha megosztaná velem.
DEJANIRA Egy százasért úgy eltüntetem, mintha ott se lett volna.
ŐRGRÓF Egy százasért?
DEJANIRA Igen. Miért, sokallja?
ŐRGRÓF Szerinetm ez is jól lesz.
DEJANIRA És jó ez a szesz?
ŐRGRÓF Kítűnő, csak tessék.
DEJANIRA Ó, én ennél jobbat koyvasztok.
ŐRGRÓF Ért hozzzá?
DEJANIRA Hát úgy elszórakozom én mindennel.
ŐRGRÓF Bravó, kisasszonyka, maga tetszik nekem.
DEJANIRA Ez a kis fiola vajon arany?
ŐRGRÓF Ez? Arra mérget vehet. Félre Nem képes megkülönböztetni
az
aranyat az utánzattól.
DEJANIRA Az öné, őrgróf úr?
ŐRGRÓF Az enyém, de ha parancsolja, az öné.
DEJANIRA Micsoda nagyvonalúság.
ŐRGRÓF Ugye most csak tréfál?
DEJANIRA Hogy? Hiszen nekem ajándékozta, nem?

7
ŐRGRÓF Nem illik ez önhöz, egy ilyen bagatell. Ennél sokkal
értékesebbet ajándékozok önnek, ha akarja.
DEJANIRA Jaj, nem! Már ez is túl sok. Köszönöm szépen, őrgróf úr.
ŐRGRÓF Várjon csak; nézze: maradjon köztünk, de ez nem arany.
Csak utánzat.
DEJANIRA Még jobb is. Én jobban is szeretem, mint az aranyat. Úgyis
az
a legfőbb értéke, hogy magától kaptam.
ŐRGRÓF Elég. Ma most erre mit mondjak? Az öné, ha elfogadja.
Félre
Nyugalom, nyugalom. Mjad valahogy kifizetem
Mirandolinának. Mennyit érhet? Egy ötvenest?
DEJANIRA Az őrgróf úr igazán nagylelkű.
ŐRGRÓF Szégyellem, hogy csak ilyen csekélységet ajándékoztam
önnek. Aranyat érdemelne.
DEJANIRA Amúgy teljesen olyan, mintha arany lenne. Becsapnna ez
akárkit.
ŐRGRÓF Akárkit, aki nem ért az aranyhoz - de én csalhatatlanul
felismerem.
DEJANIRA Még súlyra is, tisztára mint az arany.
ŐRGRÓF Na de hiszen ha egyszer nem az.
DEJANIRA Szeretném megmutatni a barátnőmnek.
ŐRGRÓF Jól van, grófnő, csak Mirandolinának ne mutassa meg, mert ő
azonnal elfecsegi. Ugye érti?
DEJANIRA Persze, tökéletesen. Csak Ortensiának mutatom meg.
ŐRGRÓF A bárónőnek?
DEJANIRA Igen, a bárónőnek. Nevetve el

Tizenegyedik jelenet

7
ŐRGRÓF Nevetséges, milyen ügyesen elcsalta tőlem ezt a kis fiolát.
Mintha tényleg aranyból lenne. Ezt jól el… Még szerencse,
hogy olcsón helyrehozhatom. Ha Mirandolina keresi, majd
kifizetem - csak tudnám, miből.
SZOLGA bejön, keresgél Hol a pokolban lehet az a fiola?
ŐRGRÓF Mit keres, fiam?
SZOLGA Egy kis gyógyszeres fiolát. Mirandolina kisasszony keresi.
Azt mondja, itt hagyta és most sehol se találom.
ŐRGRÓF Egy olyan kis utánzatféle?
SZOLGA Nem, uram, arany.
ŐRGRÓF Arany?
SZOLGA De még mennyire! Én magam vettem 1200 líráért.
ŐRGRÓF Félre Én szerencsétlen marha. De hogy lehet csak úgy
otthagyni egy aranyfiolát?
SZOLGA Hát ha egyszer elvesztette - én meg nem találom.
ŐRGRÓF Képtelenség, hogy ez arany.
SZOLGA Mondom, hogy arany. Miért, kegyelmes úr talán látta?
ŐRGRÓF Én? Nem láttam semmit.
SZOLGA Na jó. Megmondom neki, hogy nincs sehol. Neki fájjon.
Miért
nem rakta el? El
Tizenkettedik jelenet

ŐRGRÓF Na, te szegény Forlipopoli őrgróf. Odaajándékoztam egy

1200 lírás aranyfiolát csak úgy, mintha utánzat lenne. De
hogy lehet ilyet csinálni? És hogy lehet helyrehozni? Ha
visszakérem a grófnőtől, nevetségessé teszem magam, ha
meg Mirandolina jön rá, hogy én vettem el, becstelennek fog

7
 tartani. Végtére is úriember vagyok. Fizetek. De ha nincs
pénzem!
GRÓF jön Na mit szól, őrgróf, ehhez a nagy újsághoz?
ŐRGRÓF Miféle újsághoz?
GRÓF Hogy Vadember lovag, a nagy nőgyűlölő beleszeretett
Mirandolinába.
ŐRGRÓF Hát ez számomra egyáltalán nem meglepő. Én mindig
értékeltem a hölgyet - és most már a lovag is belátja, hogy én
sohasem tévedek és nem foglalkozom silány perszónákkal.
Most majd megfizet a szemtelenségéért.
GRÓF És ha Mirandolina is…?
ŐRGRÓF Ez képtelenség. Ezt nem meri megtenni velem. Ő tudja, ki
vagyok és hogy mennyit áldoztam rá.
GRÓF Én jóval többet áldoztam rá, mint maga. De mit ér?
Mirandolina Ripafratta lovagot kultiválja. Olyan figyelmes
vele, mint amilyen egyikünkkel, se magához, se hozzám nem
volt soha. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a nőknek nem
számítanak a valódi értékek; aki imádja őket, azt
kigúnyolják, aki lenézi őket, annak a nyakába ugranak.
ŐRGRÓF Ha ez tényleg igaz lenne… De nem lehet.
GRÓF Miért ne lehetne?
ŐRGRÓF Maga képes engem összemérni a lovaggal?
GRÓF Hát nem a saját szemével látta, hogy az asztalánál ült?
Velünk
mikor volt ilyen bizalmas? Ő kapja a legjobb ágyneműt. Nála
szolgálják fel elsőnek az ebédet. Mirandolina maga főz rá. A
szolgák látják és elfecsegik. Fabrizio már tombol a
féltékenységtől. Na és az az ájulás? Most mindegy, igazi
volt-e vagy színlelt - talán nem egy szerelmi vallomás?

7
ŐRGRÓF Hogy mi?! Ő ínycsiklandozó különlegességeket kap, én meg
száraz marhahúst és ócska rizslevest… Hát igen. Ez a
rangom és a méltóságom semmibevétele.
GRÓF És mi van velem, aki annyit költöttem rá?
ŐRGRÓF Na és én, aki csak úgy szórtam az ajándékokat? Még a
különleges ciprusi boromat is megkóstoltattam vele. A lovag
soha semmit nem tett ahhoz képest, amit mi ketten tettünk
érte.
GRÓF Ne féljen; megajándékozta ő is.
ŐRGRÓF Igen? És mivel?
GRÓF Egy aranyfiolával.
ŐRGRÓF félre Jaj! Honnan tudja?
GRÓF A szolgája mondta az enyémnek.
ŐRGRÓF félre Ez egyre rosszabb. A lovag fog nekem esni.
GRÓF Na, most láthatja, milyen hálátlan; én per abszolúte
itthagyom.
Most azonnal el akarok költözni a megutált fogadójából
ŐRGRÓF Nagyon jól teszi, költözzön is.
GRÓF És ön pedig, ha ad a jóhírére, velem kell tartson.
ŐRGRÓF Dehát hová mennék?
GRÓF Találok én szállást, az legyen az én gondom.
ŐRGRÓF És az a szállás… Az mondjuk, olyasmi…
GRÓF Egy földim házába költözünk - egy fillérünkbe se fog kerülni.
ŐRGRÓF Elég is; maga olyan jó barátom; nem mondhatok nemet!
GRÓF Menjünk innen és így bosszuljuk meg ezt a nőt… már el is
felejtettem a nevét.
ŐRGRÓF Jó, menjünk. Félre Csak úgy itt hagyjam ezt a fiolaügyet?
Úriember ilyet nem csinál.
GRÓF Ne bánkódjon, őrgróf, megyünk. Evvel maga szívességet tesz

8
 nekem és ha valamiben segíthetek magának, csak szóljon.
ŐRGRÓF Hát igen. Csak nem szeretném, ha másnak a fülébe jutna. Az
intézőm késik utánam küldeni egy bizonyos összeget.
GRÓF Kifizetetlen számlák?
ŐRGRÓF 1200 líra.
GRÓF 1200 líra? Szóval már hónapok óta nem fizet?
ŐRGRÓF Sajnos, 1200 lírával tartozom ennek a Mirandolinának. Amíg
nem fizetem ki, nem mehetek el innen. Ha esetleg módjában
állna…
GRÓF Természetesen. Tessék, 1200 líra.
ŐRGRÓF Várjon csak, ha jobban visszagondolok, 1300 líra. Félre Így
legalább a lovag is megkapja a százasát.
GRÓF 1200 vagy 1300 líra, nekem édesmindegy. Nem vagyok
pénzszűkében és ennek az összegnek a tízszerese is megéri
nekem, ha bosszút állhatok ezen a nőn.
ŐRGRÓF Hát hálátlan egy nő, az már igaz. Mennyit ráköltöttem és
akkor így bánik velem!
GRÓF Csődbe juttatom a fogadót. Már a két színésznőt is
rábeszéltem a költözésre.
ŐRGRÓF Milyen két színésznőt?
GRÓF Ortensiát és Dejanirát.
ŐRGRÓF Hogy? Hát ezek nem előkelő hölgyek?
GRÓF Nem. Két komika. Befutott a társulat, vége a mesének.
ŐRGRÓF félre A fiolám! És hol szálltak meg?
GRÓF Találtak egy házat a színháznál.
ŐRGRÓF félre Megyek, visszaszerzem a fiolát.
GRÓF Így állok bosszút Mirandolinán, és a lovagot is
elszámoltatom
a képmutatásáért.

8
 Tizenharmadik jelenet

MIRANDOLINA Na én aztán nyakig benne vagyok. Ha most a lovag keze

közé
kerülök, lesz nemulass. Iszonyatos állapotban van. Remélem,
nem eszi ide a fene. Én mindenesetre bezárom az ajtót.
Kezdem már bánni ezt az egészet. Kétségtelen, hogy nagyon
jó szórakozás volt magamba habarítani egy ilyen
felfuvalkodott nőgyűlölőt; de most, hogy így őrjöng ez a
szatír, nemcsak az erkölcseim forognak veszélyben, de még
az életem is. Biztos, hogy ebből nagy baj lesz és én itt állok
egyedül, mint a kisujjam, nem véd meg senki. Hacsak az a
rendes Fabrizio nem. Persze, megígérem neki, hogy
feleségül megyek hozzá - csakhogy már annyit ígérgettem,
hogy végülis elunja. Talán tényleg az volna a legjobb, ha
hozzámennék. Végülis ez a házasság jót tenne az üzletnek, a
jóhíremnek és nem sokat árthat a szabadságomnak.

Tizennegyedik jelenet

LOVAG bentről, dörömböl Mirandolina!

MIRANDOLINA Na, itt a barátom.
LOVAG Mirandolina, nyissa ki!
MIRANDOLINA félre Nyissam ki? Majd ha megőrültem! Mit óhajt, lovag úr?
LOVAG Nyissa ki!
MIRANDOLINA Szíveskedjék a szobájába fáradni, majd felkeresem.

8
LOVAG Miért nem nyitja ki?
MIRANDOLINA Mindjárt itt lesznek a vendégeim. Tegye meg, hogy a
szobájába fárad, rögtön indulok maga után.
LOVAG Megyek; de ha nem jön, jaj magának. El
MIRANDOLINA “Ha nem jön, jaj magának!” Akkor lenne jaj, ha elmennék.
Egyre rémesebb. Itt cselekedni kell, amíg lehet. Kinéz a
kulcslyukon Elment? El. Vár a szobájában - hadd várjon,
úgyse megyek. Hé, Fabrizio! Szép is lenne, ha most meg
Fabrizio bosszúból nem akarna… De nem, az a veszély nem
fenyeget. Még megvannak az eszközeim, hogy megpuhítsam.
Hé, Fabrizio!
FABRIZIO be Hívott?
MIRANDOLINA Gyere ide, szeretnék megsúgni valamit.
FABRIZIO Itt vagyok.
MIRANDOLINA Képzeld, Ripafratta lovag szerelmet vallott nekem.
FABRIZIO Sejtettem.
MIRANDOLINA Igen? Sejtetted? Érdekes, én meg egyáltalán nem vettem
észre
semmit.
FABRIZIO Ó, a kis ártatlan! Méghogy nem vette észre! És azt se látta,
ugye, hogy mit m űvelt, amikor maga vasalt! Meg, hogy
őrülten féltékeny volt rám…
MIRANDOLINA Bennem nincs rosszindulat, úgyhogy én közönyösen nézem
az
ilyesmit. De azért most mondott pár olyat, Fabrizio, amitől,
őszintén megmondom, elpirultam.
FABRIZIO Na látja. És ez csak azért van, mert a kisasszony itt áll
egyedül, se apja, se anyja, se senkije. De ugye ha férjnél
volna, máshogy mennének a dolgok.

8
MIRANDOLINA Na jó, értelek. Igazad is van; már én is gondoltam rá, hogy
férjhez megyek.
FABRIZIO Emlékszik az édesapjára?
MIRANDOLINA Emlékszem.

Tizenötödik jelenet
A lovag dörömböl az ajtón

MIRANDOLINA Dörömbölnek.
FABRIZIO Ki dörömböl?
LOVAG Kinyitni!
MIRANDOLINA A lovag!
FABRIZIO Mit akar?
MIRANDOLINA Várj, kimegyek.
FABRIZIO Mitől fél?
MIRANDOLINA Drága Fabrizio… nem is tudom… Talán a tisztességem… el
FABRIZIO Ne féljen, én megvédem.
LOVAG Nyissa ki, mert Isten az atyám, különben…
FABRIZIO Mit akar, uram? De meg milyen hangon! Ez egy tisztességes
fogadó, itt nem lehet így viselkedni!
LOVAG Nyisd ki ezt az ajtót!
FABRIZIO Hű, a keservit! Csak nehogy fölizgassam már magam! Hé,
emberek! Van itt valaki? Sehol senki?

Tizenhatodik jelenet

GRÓF Mi van?

8
ŐRGRÓF Mi ez a ricsaj?
FABRIZIO Kérem, uraim, Ripafratta lovag erőnek erejével be akar jönni!
LOVAG Nyisd ki, mert szétszedlek!
ŐRGRÓF Ez megőrült. Jobb lesz innen odébbállni.
GRÓF Nyisd ki neki. Úgyis beszédem van vele.
FABRIZIO Kinyitom; de könyörgök…
GRÓF Ne félj, itt vagyunk.
ŐRGRÓF félre Ha valami olyasmi kezdődne, én meglógok.
LOVAG beront Az istenit neki, hol van?
FABRIZIO Kit keres, uram?
LOVAG Mirandolina hol van?
FABRIZIO Én nem tudom.
ŐRGRÓF félre Mirandolinát hajtja. Semmi vész.
LOVAG Elkapom én még ezt a bestiát.
GRÓF Mi van magával?
ŐRGRÓF Lovag, mi a barátai vagyunk.
LOVAG félre Te jóég, mégcsak az kellene, hogy kitudódjon, hová
jutottam!
FABRIZIO Mit akar, uram, a kisasszonytól?
LOVAG Neked meg mi közöd hozzá? Ha parancsolok valamit, akkor
kiszolgálsz. Azért kapjátok a pénzt; és az égre esküszöm, a
kisasszony még megtudja, kivel kezdett.
FABRIZIO Legkegyelmesebb uram mindent megkap a pénzéért, ami
illik; de az ugye, már megbocsásson, mégsem várhatja el,
hogy egy tisztességes hölgy…
LOVAG Mit mondasz? Mit tudsz te! Semmi közöd az egészhez. Itt én
parancsolok. Amit akarok.
FABRIZIO Persze, azt, hogy bemenjen az úr szobájába.
LOVAG Tűnés, gazember, mert szétverem a fejed.

8
FABRIZIO Nagyon csodálkozom magán.
ŐRGRÓF Csend!
GRÓF Kifelé!
LOVAG Takarodj!
FABRIZIO Annyit azért még mondanék, uram…
ŐRGRÓF és GRÓF Kifelé! Kifelé!
FABRIZIO félre A rohadt életbe! Mindjárt szétcsapok köztük!

Tizenhetedik jelenet

LOVAG Az aljas! Méghogy várja a szobájában!

ŐRGRÓF a grófnak Evvel meg mi van?
GRÓF Még mindig nem látja? Szerelmes Mirandolinába.
LOVAG félre Ő meg itt bent Fabrizióval és házasságról sutyorognak?
GRÓF félre Ütött a bosszúállás órája. Lovag úr, annak, akinek olyan
gyöngécske szíve van, mint önnek, talán nem kéne más
gyöngeségén gúnyolódnia.
LOVAG Az őrgrófnak Mit akar ezzel?
GRÓF Tudom ám, mitől van így megháborodva!
LOVAG őrgrófnak Maga szerint ez miről beszél?
ŐRGRÓF Barátom, nekem fogalmam sincs.
GRÓF Magáról beszélek. Adja itt a nőgyűlölőt és közben el akarja
csábítani tőlem Mirandolinát!
LOVAG őrgrófnak Én?
ŐRGRÓF Én nem mondtam semmit.
GRÓF Csak nézzen a szemebe, velem beszéljen. Remélem,
szégyenkezik a viselkedése miatt.
LOVAG Azt szégyellem, hogy hallgatom a maga hazudozáást.

8
GRÓF Hogy én hazudok?
ŐRGRÓF félre Ez egyre rémesebb.
LOVAG Mire alapozza a vádjait? A gróf azt se tudja, mit beszél.
ŐRGRÓF Engem ne keverjenek bele.
GRÓF Maga a hazug.
ŐRGRÓF Na, én megyek.
LOVAG Elkapja a karját Nem megy sehová.
GRÓF Elégtételt követelek.
LOVAG Én követelek elégtételt. Őrgrófnak Adja a kardját.
ŐRGRÓF Jaj, hagyják már, nyughassanak. Drága gróf, most mit érdekli
az magát, hogy a lovag szerelmes Mirandolinába?
LOVAG Én, szerelmes? Hazugság.
ŐRGRÓF Hazugság? De nem én mondtam. Nem én találtam ki.
LOVAG Hát akkor ki?
GRÓF Én mondom és fenn is tartom. Nem ijedek meg magától.
LOVAG őrgrófnak Adja a kardját.
ŐRGRÓF Nem, nem adom.
LOVAG Szóval maga is az ellenségem?
ŐRGRÓF Én mindenkinek a barátja vagyok.
GRÓF Mindenkivel aljasul viselkedik.
LOVAG Esküszöm, hogy… elveszi az őrgróf kardját
ŐRGRÓF Tiszteletet követelek, lovag úr.
LOVAG Ha sértve érzi magát, magának is szívesen elégtételt adok.
ŐRGRÓF Jaj, dehogy. Csak elragadt a szenvedély. Sajnálom.
GRÓF Elégtételt követelek.
LOVAG Megkapja.
ŐRGRÓF Maga nem szokott hozzá ehhez a kardhoz.
LOVAG A francba! Erőlteti, hogy kirántsa a kardot a hüvelyből
ŐRGRÓF Kár is fáradnia.

8
GRÓF Fogytán a türelem.
LOVAG végre kirántja a kardot, akkor derül ki, hogy csak egy fél
penge Na! Ez meg mi?
ŐRGRÓF Eltörte a kardomat.
LOVAG És a másik felét hová tettem? Mert a hüvelyében nincs.
ŐRGRÓF Jaj, bocsánat. Én törtem el a legutolsó párbajomban.
Elfelejtettem.
LOVAG Kerítsenek nekem egy rendes kardot.
GRÓF Esküszöm az élő istenre, hogy nem menekül előlem.
LOVAG Én menekülök? Magával még ezzel a csonkkal is megvívok.
ŐRGRÓF Amúgy spanyol penge.
GRÓF Na tessék, csak bravúrosan, vérengző úr.
LOVAG Igenis, ezzel a csonkkal. A grófra veti magát
GRÓF Vissza!

Tizenkilencedik jelenet

FABRIZIO Megállj! Urak! Megállni!

MIRANDOLINA Megálljanak, uraim! Állj!
LOVAG Az átkozott!
MIRANDOLINA Jaj nekem! Vívnak?
ŐRGRÓF Látja? És ön az oka.
MIRANDOLINA Én? Hogyhogy?
GRÓF Tessék: a lovag úr szerelmes magába.
LOVAG Én, szerelmes? Hazudik.
MIRANDOLINA Hogy a lovag úr szerelmes lenne énbelém? Jaj, nem, a gróf
úr

8
 téved. Biztosíthatom, hogy nagyot téved.
GRÓF Jó, tudom én, hogy összejátszanak…
ŐRGRÓF Látjuk mi… Látjuk…
LOVAG Mi van? Mit lát?
ŐRGRÓF Csak azt mondom, ha van mit látni, azt látom, ha meg nincs
mit látni, azt nem látom.
MIRANDOLINA Hogy a lovag úr szerelmes lenne belém? Ő tagadja, a
jelenlétemben is tagadja, pedig ezzel mélyen megaláz engem,
de bebizonyítja, milyen állhatatos ő és milyen gyenge vagyok
én. Őszintén megmondom, hogyha sikerült volna
meghódítanom, azt úgy ünnepelném, mint legnagyobb
hőstettemet. De egy olyan férfi, aki lenézi, megveti, gyűlöli a
nőket, nem esik szerelembe. Uraim, én nyílt, őszinte nő
vagyok - nem takargatni, hanem kinomdani szoktam az
igazságot. Megpróbáltam elcsavarni a lovag fejét, de nem
sikerült. Igaz, uram? Próbáltam, próbáltam, de nem ért
semmit.
LOVAG félre Most erre mit mondjak?
GRÓF Mirandolinának Látja? Összezavarodott.
ŐRGRÓF Nem mer ellentmondani.
LOVAG őrgrófnak Maga nem tudja, mit beszél.
ŐRGRÓF Most miért mindig engem?
MIRANDOLINA Ó, a lovag úr nem szerelmes: jól ismeri a nők mesterkedését,
ravaszkodásait. Nem hisz a szavaknak, nem lágyítják meg a
könnyek. Az ájulásokat csak neveti…
LOVAG Hát a nők sírása csak színlelés, az ájulásuk mind
megjátszott?
MIRANDOLINA Hát nem tudta? Vagy csak tetteti, hogy most hallja először?
LOVAG Az istenre! Tőrt döfni a szívébe az ilyen képmutatónak!

8
MIRANDOLINA Csak ne heveskedjen, lovag úr, mert ezek még tényleg azt
hiszik, hogy szerelmes.
GRÓF Az hát. El se bírná titkolni.
ŐRGRÓF Meglátni a szemén.
LOVAG Nem, nem látni semmit!
ŐRGRÓF Most megint én?!
MIRANDOLINA Nem, uram, nem szerelmes. Állítom, fenntartom és, ha kell,
be is bizonyítom.
LOVAG félre Ez kibírhatatlan. Gróf úr, viszontlátásra a párbajnál.
Eldobja az őrgróf félkardját
ŐRGRÓF Na, vigyázzon arra a drága kardra…
MIRANDOLINA Álljon meg, lovag úr! A jóhíre forog kockán. Az urak mind
azt hiszik, hogy maga szerelmes. Cáfolja meg.
LOVAG Minek?
MIRANDOLINA De igen, várjon egy percet.
LOVAG félre Még mit akarhat tőlem?
MIRANDOLINA Uraim, a szerelem legcsalhatatlanabb jele a féltékenység. Aki
nem féltékeny, az biztos, hogy nem szerelmes. Ha a lovag úr
szeretne, képtelen lenne elviselni, hogy másé legyek;; de ő
mégis el fogja viselmi, majd meglátják…
LOVAG Hogy mit akar? Hogy kiről beszél?
MIRANDOLINA Arról, akinek az apám szánt.
FABRIZIO Márhogy rólam?
MIRANDOLINA Igen, drága Fabrizio, itt, az urak előtt nyújtom neked a
kezem.
LOVAG félre Mi? Neki? Hát ez már több a soknál.
GRÓF félre Ha hozzámegy Fabrizóhoz, biztos nem szereti a
lovagot.
- Nagyon jó, csak menjen hozzá; 3000 líra lesz a hozománya.

9
ŐRGRÓF Mirandolina, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
Menjen hozzá és tőlem is kap 1200 lírát.
MIRANDOLINA Köszönöm, uraim, de nem kellenek az adományaik. Én egy
szegény, egyszerű nő vagyok, nincs bennem semmi
különleges. Nem vagyok méltó előkelő urak szerelmére. De
Fabrizio szeret engem és ezért úgy határoztam, hogy
hozzámegyek.
LOVAG Jól van, te átkozott, menj csak, akihez akarsz. Tudom, hogy
becsaptál, hogy legyőztél és most magadban ünnepled a
diadalodat. Sőt, látom, hogy a végsőkig akarod feszíteni a
húrt. Megérdemelnéd a képmutatásodért, hogy megöljelek,
hogy kitépjem a szíved és az álnok, hazug nők elé dobjam.
De ennyire nem alázom meg magam. Elmenekülök előled.
Megátkozom a hazugságaidat, a könnyeidet, egész
színlelésedet; rajtam mutattad meg, hogy miylen korlátlan
hatalmatok van rajtunk, férfiakon és megtanítottál arra, hogy
a túléléshez nem elég megvetni benneteket, el kell futni
tőletek, mennél messzebb, annál jobb. El

Tizenkilencedik jelenet

GRÓF Na, most mondja, hogy nem szerelmes.

ŐRGRÓF Ha még egyszer hazugnak nevez, én kihívom párbajra.
MIRANDOLINA Csend, uraim. Elég. Elment és ha nem jön vissza, ha csak
ennyi volt, akkor még szerencsésnek mondhatom magam.
Szegény tényleg belémbolondult és én is nagy veszélybe
kerültem. Tudni sem akarok az egészről. Gyere, drága
Fabrizio, add ide a kezed.

9
FABRIZIO A kezem? Csak lassan, kisasszony. Maga azzal szórakozik,
hogy minden férfit ennyire megbolondít? És még azt hiszi,
hogy így is feleségül veszem?
MIRANDOLINA Hagyd már, ne hülyéskedj. Csak tréfáltam egy kicsit; már
bánom is, az igaz. Visszavágtam neki. Honnan tudhatná egy
magamfajta lány, hogy mit tesz, ha nincs, aki irányítsa. Ha
férjhez megyek, rögtön tudni fogom.
FABRIZIO És mit fog tudni?

Utolsó jelenet

SZOLGA Kisasszony, búcsúzni jöttem.

MIRANDOLINA Elmennek?
SZOLGA Igen, a gazdám már el is ment az állomásra. Viszem a
poggyászt és megyünk Livornóba.
MIRANDOLINA Bocsássanak meg, ha nem úgy…
SZOLGA Sietnem kell. Köszönök mindent. Isten áldja. El
MIRANDOLINA Elment, hála az égnek. Nem tiszta a lelkiismeretem. És ő,
milyen rossz szívvel mehetett el innen… Ilyet többé nem
teszek.
GRÓF Mirandolina, ha hajadon, ha férjezett, rám mindig számíthat.
ŐRGRÓF Az én patronálásomra úgyszintén.
MIRANDOLINA Uraim, férjhez megyek és többé nem kellenek pártfogók,
hódolók, ajándékok. Kiszórakoztam magam, kicsit túl
kockázatosan is; rosszul tettem, nem is teszem soha többé. Itt
a férjem…
FABRIZIO Lassan a testtel, kisasszony.
MIRANDOLINA Méghogy lassan? Mi van veled? Mit akadékoskodsz itt? Na

9
 gyerünk, add a kezed.
FABRIZIO Előbb tisztázni kell a dolgokat.
MIRANDOLINA Milyen dolgokat? Egy dolgod van: ideadod a kezed, vagy
mész vissza, oda, ahonnan jöttél.
FABRIZIO Jó, odadadom. De aztán…
MIRANDOLINA De aztán, drágám, egészen a tiéd leszek; ne kételkedj
bennem, mindig szeretni foglak; te leszel az egész életem.
FABRIZIO Jó, hiszen úgysem bírnám soká.
MIRANDOLINA félre Na, ez is megvan.
GRÓF Mirandolina, maga nagyszerű nő! Ahogy bánni tud a
férfiakkal!
ŐRGRÓF Hát, ellenállhatatlan, az már igaz.
MIRANDOLINA Ha tényleg számíthatok magukra, most az egyszer kérnék
egy
szívességet.
GRÓF Mondja csak.
ŐRGRÓF Beszéljen.
FABRIZIO félre Mi a fenét akarhat?
MIRANDOLINA Arra kérném önöket, legyenek szívesek átköltözni egy másik
fogadóba.
FABRIZIO félre Na, ez igen; most már látom, hogy szeret.
GRÓF Jó, megértem és méltányolom. De bárhová is megyek,
Mirandolina, mindig megmarad jó emlékezetemben.
ŐRGRÓF Mondja csak, nem vesztett el véletlenül egy kis aranyfiolát?
MIRANDOLINA De igen.
ŐRGRÓF Tessék, itt van. Megtaláltam és most visszaadom. Én is
elköltözöm, ahogy akarja, de a pártfogásomra azért
számíthat.
MIRANDOLINA Köszönöm a kedvességüket, az illendőség és a becsület

9
határain belül. Változik a helyzetem, változom én is; és önök,
uraim, tanuljanak abból, amit láttak, őrizzék a nyugalmukat
és a biztonságukat, és ha egyszer képtelen leszenek erre, ha
be kell hódolniuk, emlékezzenek a kisded játékokra, amiknek
tanúi voltak és ne feledkezzenek meg a
fogadóskisasszonyról.