MAGYAR

KÁLMÁN
SOMOGYI M Ú Z E U M O K FÜZETEI 18
 SOMOGYI MUZEUMOK FÜZETEI

H E F T E DER M U S E E N DES K O M I T A T E S SOMOGY

18

Sorozatszerkesztő

BAKAY KORNÉL

1974
KAPOSVÁR
 MAGYAR K Á L M Á N

AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I
BÁTHORI VÁRKASTÉLY

I 974
KAPOSVÁR
 Lektorálta:

HOLL IMRE

A címlapot tervezte: Segesdy Katalin

A fényképfelvételeket készítette:

Lantos Miklós
M a g y a r Kálmán

A rajzokat készítette:

Hrotkó Zsuzsanna
Merész Emese
M. Nádor Zsuzsanna
Sasi János
Segesdy Katalin

Technikai szerkesztő:

Farkas Béla

KIADJA: A SOMOGY MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA

A kiadásért felel: Dr. Bakay Kornél megyei múzeumigazgató

74. 10., 5108. Készült 1000 példányban. KF eng. sz. 98701.

Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat.
Felelős vezető: Farkas Béla
 i. FEJEZET
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
D é l - D u n á n t ú l története szempontjából igen fontos
az uradalmi központok: a várak és a hozzájuk tarto­
zó települések rendszeres vizsgálata. Ezért jelentős a
Marczali, majd a X V - X V I . századi Báthori uradalmak
- országos kitekintéssel készülő — forrásanyagának
feltárása.
Somogy területén a XV—XVI. században — gazda­
sági, közigazgatási, birtoktörténeti és művelődéstör­
téneti szempontból — a Marczaliak, illetőleg a Bátho-
riak babócsai, segesdi, zákányi, marcali és fejérkői
u r a d a l m á n a k kutatása a d h a t kiemelkedő, új eredmé­
nyeket.
Az említett uradalmak várközpontjai közül csupán
a fejérkői, illetőleg a Segesdhez tartozó Ötvöskónyi
várkastélyának területén folyt régészeti ásatás. A fe­
jérkői és az ötvöskónyi várkastélyok régészeti a n y a g a
j ó l bizonyítja a Báthoriaknak — a középkori Somogy,
illetőleg országos szempontból is számunkra legjob­
ban használható — XV—XVI. századi művelődéstörté­
neti szerepét.
A legkiemelkedőbb somogyi családi központok:
Babocsa, Segesd és M a r c a l i feltárásáig alapvető,
képet ad a család névadó, uradalmi és szakrális
székhelyének: Nyírbátornak régészeti anyagközlése.
A szabolcsi Nyírbátorhoz, illetőleg főképpen Ecsed-
hez hasonló szerepe van Somogy legfontosabb köz­
igazgatási és uradalmi központjának: Babócsának.
Hiszen a XVI. századi végvári életben kiemelkedő
szerephez j u t ó Báthori székhely Dél-Somogy területé­
nek egyik fő meghatározója.
Ennek közvetett tárgyi, illetőleg fontos egyéb forrás­
bizonyítékát nyújtja a segesdi uradalomhoz tartozó
kisebb reneszánsz Báthori vadászkastély történeti és
régészeti feldolgozása.
ö t v ö s (Kónyi) és környékének története
a XV-XV1I. században
Dél-Somogy XV—XVII. századi életében nem elha­
nyagolható szerep jutott Segesdnek és közvetlen kör­
nyékének: ö t v ö s n e k , Kónyinak, Á t a d n a k , valamint a
többi közös vonásokat mutató szomszédos falunak.
ö t v ö s és környékének történeti képe a k o r á b b i ;
X - X I V . századi időszakban is, de legfőképpen a vég­
vári harcok idején látszik hasonlónak a szomszédos
községek történetéhez.
ö t v ö s falut környezetéből kiemeli a XV—XVII. szá­
zadban fennálló várkastélya. A segesdi jelentős X V -
XVII. századi uradalmi központhoz tartozó falu kö­
zelében a Batthyányiak, Báthoriak, Pekryek és Törö­
kök — főnemesi igénnyel berendezett - vadászkasté­
lya állt.
A község és környékének története előbb a seges­
di királyi, királynéi ispánsági központhoz, majd nagy­
birtokos urainak — főképpen a főispáni rangot viselő
Báthoriaknak — somogyi szerepéhez kapcsolódik. M a ­
gáról a várkastélyról a történeti adatok alig szólnak.
A középkori ö t v ö s községet 1333-1335, az 1389-ben
Vtves, Wthwes néven említik. 1 M á r 1395 előtt a kirá­
lyi udvarnokok f a l u j a volt és a segesdi királynéi is­
pánsághoz tartozott. 2
Az ú j a b b történeti irodalom azt is feltételezi, hogy
a f a l u első lakói a XI—XII. században a királyi szol­
gálónépek ötvösműveket készítő csoportjához tartoz­
nak és a segesdi királyi, majd később a királynéi
ispánsági központ „ötvös-szükségletét" elégítik k i . 3
Az itt lakók szolgáltatása a XII—XIII. században válto­
zik meg. Ettől kezdve udvarnokokként, főként f ö l d m ű ­
veléssel foglalkoztak. 4
Milyen okból történt a falu l a k ó i n a k : az ötvösök­
nek szolgáltatás változása? Hiszen esetükben a
legősibb és l e g j o b b a n megbecsült iparos szolgáltató,
az ötvösréteg alakult át gazdálkodó, egyszerűbb u d -
varnok réteggé. 5 Az is bizonyos, hogy a honfoglalást
megelőző, illetőleg azt követő időszak ötvösei igen
magas szinten művelték iparukat. A l i g képzelhető el,
hogy nem t u d t á k kielégíteni a királyi-királynéi udvar­
tartás X l l - X l l l . századi igényét. 6
Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy az ötvösmeste­
rek részben a királyi udvarhoz, illetőleg az arany­
ezüst ércek lelőhelyéhez kerültek közelebb. 7
ö t v ö s falu 1389-ben a szomszédos Barát, Bolhás,
A t á d , Szabás, Gesztenye helységekkel, illetőleg a
Drávához közelebb fekvő Aranyossal, Belcsővel, V i -
sontával, valamint a királyi szolgáltató falvak mel­
lett lévő Csákánnyal, a segesdi királynéi ispánság
u r a d a l m á t alkotja. 8
Az uradalom létrejötte jól nyomon követhető. A
XI. század elején felállított somogyvári ispánsági és
főesperességi székhely mellett — szinte azonos idő­
ben — megalakult a segesdi főesperesség, majd a n ­
nak védelmére a világi ispáni központ. Az ekkor
szerveződő segesdi királyi uradalom állhatott elsősor­
ban ö t v ö s és környékén lévő falvakból.
A XIII—XIV. században már az uradalomhoz tartozó
falvak egy részét még I. István adományozta el. Ké­
sőbb — mint Bölcső is — már királynéi t u l a j d o n b a
jutottak vissza. 9
Fel kell tételeznünk azt is, hogy ö t v ö s f a l u szol­
gáltató rétegének a XI —XIII. században a Dráva m e n -
6 MAGYAR KÁLMÁN
ti Aranyos falu lakói szállíthatták a szükséges a l a p ­
ércet: az aranyat. 1 0
A XIII. században részben a meglévő korai királyi
ispáni (Segesd környéki) falvakból, a király m a g á n ­
birtokainak falvaiból (Csákány, stb.) vatfatrmnt az e l ­
adományozott falvak (Bölcső, stb.) visszavételéből
szerveződhetett meg a királynéi ispánság uradalma. 1 1
A királynéknak - főképpen Somogyban — még t ö b b
helyen voltak „ n é p e i " . 1268-ban a p a n n o n h a l m i apát­
ság kanászainak M á r c a d ó nevű f a l v á b a n , valamint
tíz évvel később a királyi tárnokok egykori fonói f ö l d ­
jén is említik őket. 12 A XV. században Segesd köze­
lében feltűnő Udvarnok nevű helységben is a királyi­
királynéi birtokhoz tartozó népek élhettek.
A XV. század végén ö t v ö s község Wthwes néven
szerepel. A XV. századvégi trónharcokból győztesen
kikerülő Zsigmond király hűséges hívének: Kővágó­
őrsi Batthyány Györgynek örökre eladományozza Ö t ­
vöst a két Athád (Atád)-dal és Zabás (Szabás)-sal. 1 3
1403-ban Somogy a Zsigmond ellen lázadó főurak
- köztük a somogyi Marczaliak - központja. A k i ­
rály hűségén maradó Tapsonyi Anthimiek kapják a
Batthyány birtokokat: Wthívest, Athád-ot, Zabás-t,
Baráthy-t és ßafihyan-t.
ö t v ö s régi birtokosait a lázadók állítólagos pár­
tolása miatt sújtja birtokelkobzással a király. A kiala­
kuló birtokper során Zsigmond 1404-ben újból meg­
erősíti Tapsonyi Anthimi fia Jánost az említett javak­
ban. 1 4 1404 közepétől Batthyány György felesége és
fiai újból pereskednek ö t v ö s ügyében. A Tapsonyiak
régebbi állítása hamisnak bizonyul. Zsigmond ugyan­
ebben az évben visszajuttatja nekik ö t v ö s t és az em­
lített négy községet. 15
1404-ben - későbbi fő támaszainak - a Marcza-
liaknak adja zálogba 8020 forintért Zsigmond, a ki­
rálynő teljes u r a d a l m á t . 1405-ben pedig 1333 arany
fejében már néhai Losonczi István bán felesége kap­
ja - élete tartamára — a segesdi királyi o p p i d u m o t
„simul cum tributjs et ceteris pertinentiis ejusdem
universis demptis 3 possessionibus Totayd (Atád),
Saboot (Szabás) et Wthwes vocatis a b eodem oppí-
dis sequestratis et per alias litteras nostras magistro
Georgio parvo de Kwuagowrs colíatis .. ." 1 6
A fentiek ellenére mintegy fél évtized múlva a se­
gesdi uradalom végérvényesen a Marczaliak kezére
kerül. 1417-ben az u r a d a l m a t — a Zsigmondot
Aachenbe és Konstanzba, majd párizsi és londoni
útjaira elkísérő - Marczali II. Miklós k a p j a , ö t v ö s
és az említett birtokok kivételével. 1 7
ö t v ö s a XV. század második feléig a Botthyányak
földesurasága alá tartozott. A szórványos történeti
adatokból az is kiderül, hogy a községben 1402-ben
a Szűz M á r i a tiszteletére szentelt egyház állt. 1427-
ben pedig az ö t v ö s b ő l származó Illés fia Benedek
Veszprém egyházmegyei gyertyavivőről (acoiitusról)
tudunk.18
A XV. század elejétől 1506-ig főképpen a szomszé­
dos Kóny faluról kapunk adatokat. Községünk 1477
és 1506 között Belek (Beleg)-kel, Miké-vei és a ké­
sőbbi Báthori b i r t o k k a l : Tarany-nyal együtt a vránai
perjelség csurgói uradalmához tartozik. 1 9
A XV. század végén újra az ötvösi plébánia­
templom szerepel egy egyházmegyei felsorolásban,
1494-ben pedig Péter nevű plébánosát marasztalják
el.20
A község ebben az időben már Marczali, illetőleg
Báthori t u l a j d o n b a n van. Erre szolgálhat bizonyíté­
kul, hogy Marczali Miklós 1398-ban a N a g y a t á d kör­
nyékén lévő Kunfalvát kapja a d o m á n y u l . A XVI. szá­
zad elején pedig a Báthoriak leányági birtokaként
Pekry Lajos lesz az ötvösi birtokos.
A mohácsi vész idején — a rendkívüli hadisegély­
hez készült portaösszeírás szerint — Ewthwes-en M a ­
gyar Kristófnak 4, Óvári Fülöpnek 10 és M a g y a r M i k ­
lósnak 6 portája van. Az 1530-as évektől - Ferdinánd
által történő elfogatásáig - Pekry Lajos a birtokos.
Pekry előbb Báthori Erzsébet, majd Báthori István
nádor özvegyének: mazóviai Zsófia hercegnőnek a
férjeként a Báthori családdal szoros rokonságba
kerül. Az 1530-as évektől kezdve erőszakkal f o g l a l j a
el a somogyi Báthori birtokok nagy részét. 21 Birtok­
szerzése a Marczaliaktól a Báthoriakhoz került dél -
és észak-somogyi birtokokra egyaránt kiterjedt. Erő­
szakos foglalás útján j u t h a t o t t az ötvösi várkastély
és a község birtokába is.
Pekry 1534-36 között Dél-Somogyban Szentgyörgy,
Darány, Szabás, Baráti, Csokonya, Kálmáncsehi, Csö-
köly és ö t v ö s f a l v a k b a n , Közép- és Nyugat-Somogy-
ban Böhönye, Tapsony, lllyesy, Moroczfalva és Merke,
míg Észak-Somogyban Somogytúr, Látrany, Kőrös­
hegy, Kereki és Maros (Siómaros), valamint Pata és
Felső-Batthyány helységeket birtokolja. 2 2 Birtokfoglalá­
saira legjellemzőbb az 1532-ben történt marcali rajta­
ütés. Ebben az esztendőben ugyanis a Báthoriak t u ­
l a j d o n á b a n lévő Marczali u r a d a l m a t f o g l a l j a el. A
fejérkői uradalom birtokközpontját Kőröshegy, Kereki,
Látrány falvakkal véglegesen t u l a j d o n á b a keríti.
A fenti birtokok nagy része 1537, illetőleg 1551
után kerülnek vissza a Báthoriak t u l a j d o n á b a . 2 3
A történeti forrásadatok szerint 1534-ben Kónyban
Pekrynek 10 adófizető, 6 szegény és 3 puszta portája
szerepel. A szomszédos Ethves - az a d a t o k s z e r i n t -
népesebb volt. Itt 12 adófizető, 10 szegény és 6 pusz­
ta portát említenek az összeírok. 24
1535-ben Török Bálint - a p a n n o n h a l m i a p á t s á g ­
tól - 3000 forintért egy évre bérbe veszi a somogyi -
közte az ötvösi — egyházi tizedet is. 25
ö t v ö s ö n és Kónyban továbbra is Pekry marad a
birtokos. 1536-ban Ewthwes-en 20, míg Kwny-ban 15
portáját említik. 2 6
A lakosság csökkenése tapasztalható az 1534-ik
évi összeíráshoz képest. 1532-ben ugyanis a Bécs e l ­
len t á m a d ó Szulejmán portyázói ö t v ö s várát is e l ­
foglalják. A török foglalást Pecsevi írja l e : a vár és
környéke meghódolt, majd János király o l d a l á r a állt
át. 27
ö t v ö s a török sereg elvonulásával o s o n n a ! Ferdi­
nándhoz került vissza, hiszen ö t v ö s ö n és környékén
 AZ ÖTVÖSKÖNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY
valamint az A t á d o n is birtokos Pekry Ferdinánd párt­
jához tartozott. A segesdi birtokközpont pedig ugyan­
csak a Ferdinád-párti Báthoriak kezében van. 2 8
ö t v ö s — lélekszámát tekintve ebben az időszak­
ban — a közepesnél nagyobb falu volt. A község
Kóny-val együtt A t á d portaszámát közelíti meg, ahol
Pekrynek 1534-ben 56, majd 1536-ban 31 portája van.
Jóval kisebb azonban Segesdnél, a h o l az említett
években — csupán a Báthoriak kezében — mintegy
70 porta szerepel. 2 9
Az 1537-es vesztett eszéki csata után a segesdi
Báthori uradalomhoz kerül vissza az ötvösi vár és kör­
nyéke. 1537-38-as években — a Báthoriakkal szoros
kapcsolatban álló — Török Bálint,- Báthori András ké­
résére f o g l a l t a t j a el az ötvösi várkastélyt. 30
Török Bálint erőszakos somogyi bírtokfoglalásai
nem könnyen értelmezhetők. Az 1530-as években
a Báthoriak t u l a j d o n á b a n lévő Somogyvárt is meg­
szerzi. 31 Török Bálint — Pekry elfogatása után — Túr
(Somogytúr), Kálmáncsehi és állítólag ö t v ö s várkas­
télyt fel is robbantja. 3 2 Az is valószínű, hogy a Pekry
birtokok és köztük az ötvösi vár elprédálására a
belőlük kiinduló erőszakos foglalások és rablások
a d h a t t á k a közvetlen indítékot, hiszen 1538-ban
Dersfi Miklósné Kapos-újvári várába tartó borszál­
lítmányát Pekry Lajos ötvösi „ v á r n a g y " emberei e l ­
rabolják. 3 3
Török Bálint 1537-ben történő t á m a d á s a után a vár­
kastély valószínűleg visszakerült Báthori András t u ­
l a j d o n á b a . 1542-ben már — Segesden kívül — A t á d o t ,
ö t v ö s t és Kónyit is Báthori kezén találjuk. 3 4 Török
Bálint elfogatása utáni esztendőben — királyi meg­
bízás a l a p j á n — é p p e n Báthori foglaltatja el a somo­
gyi Török javakat. Ez a birtokátadás nem mehetett
m a r a d é k t a l a n u l végbe, Kwny-ban Török Jánosnak 2
adófizető és 3 szegény portája maradt. Ugyanebben
az évben ö t v ö s már pusztaként szerepel. Két évvel
később az újra benépesült községben, valamint Kóny­
ában és a szomszédos A t á d o n már Alya Mátyás az új
földesúr. 3 5 1545-ben Kwny-ban Török Jánosnak még
két adófizető és három szegény p o r t á j á t ismerik.
1545-46-os években ö t v ö s ismét puszta és — Segesd-
hez hasonlóan — p l é b á n i á j a is elhagyott. A környék
lakói - az 1542-ik évnél nagyobb - török hadjá­
rat »következtében elpusztulnak, illetőleg elmene­
külnek. 3 6 Az 1542-46 között bekövetkezett török t á ­
madás az ötvösi várat is érinthette. Tulajdonosa, Alya
Mátyás a Pécset ellenállás nélkül feladó magyar lo­
vasság egyik vezére. 37
A környéken egy nagyobb átvonulást kell feltéte­
leznünk, mivel A t á d o t teljesen és Segesdet részben
pusztán találjuk. A feltehetően déli i r á n y b ó l : A t á ­
d o n , ö t v ö s ö n keresztül vonuló ellenséges sereg Se­
gesdet is megtámadta. Az utóbbit azonban kisebb
pusztulás érte, mivel 1545-49 között Báthori András
birtokában á t l a g 60 portát említenek. 3 8
1546-ra ö t v ö s b e részben visszatelepül a lakosság.
Alya Mátyásnak, a későbbi koroknyai várkapitánynak
2 adófizető, 5 szegény és 18 felégetett portája van.
7
Kónyiban 18 porta t u l a j d o n o s a k é n t újra Török Bá­
lintot jegyzik fel.
1548-tól ö t v ö s községben és a két A t á d o n ismét
a Batthyányak a tulajdonosok. 3 9 ö t v ö s b e n 1549-50-
ben Batthyány M i h á l y n a k 2 adófizető, 5 szegény és
8 puszta p o r t á j á t ismerjük. Az említett években Kóny-
ban még mindig a Török család is birtokos. 4 0
Az 1552-es évben a környéket ú j a b b ellenséges h a d ­
mozdulat érhette. Ekkor Kónyt teljesen felégetik és
ö t v ö s b e n is a Batthyányaknak csupán 4 portája ma­
rad épen. 1553-ra már a szomszédos A t á d r a vissza­
települ a lakosság, ö t v ö s és Kóny — az előző évhez
hasonlóan — részben puszta, illetőleg felégetett.
A nagyobb 1554-55-ös somogyi török hadjárat
után 1556-ban Kóny-ban Zrínyi Miklós is birtokos, A
csurgói birtokközpontból Beleget (Belek) is kezében
tartja. 4 1
ö t v ö s vidékét a 1556-57-es években ú j a b b török
támadás éri, mivel mindkét A t á d és ö t v ö s pusztaként
szerepel. Lakói ekkor részben Segesdre menekültek.
Itt ugyanis a Batthyányaknak A t á d r ó l , Barátiból és
ö t v ö s r ő l elmenekült j o b b á g y a i t említik Báthori A n d ­
rás 65 j o b b á g y portájának felsorolásával együtt. 4 2 Az
említett h a d j á r a t o t Kóny sem heveri ki. 1557-ben is
még teljesen puszta és csupán az 1563-as török
kincstári defter jegyzi fel 8 házát. 4 3 Az 1564-es esz­
tendőre Kóny ismét teljesen puszta lesz. ö t v ö s b e n 2,
A t á d o n 5 portája marad Batthyány Mihálynak. Eb­
ben az esztendőben a Báthoriak somogyi birtokköz­
pontja a virágzó Babócsa is teljesen elhagyott. Egye­
d ü l Kálmáncsehi (Kálmáncsa) mezővárosban van 50-
nél t ö b b porta. 4 4
1566-ban — Szigetvár eleste után — ö t v ö s és Kóny
ismét a töröknek adózik, ö t v ö s ö n a török defter sze­
rint 8 ház szerepel. Ekkor a környéket pusztítva
ugyancsak átvonulnak a török seregek és a Zrínyiek
somogyi birtokközpontját, Csurgót is beveszik.
1571-ben ö t v ö s ö n 18 ház, míg 1575-ben Kóny-
ban 14 ház szerepel a török összeírások szerint. 45
Segesd 1566-tól - a régi Báthori várkastéllyal
együtt — a pécsi vilajet mohácsi szandzsákjának
nahiéja (járási székhelye) lett. V á r á n a k kiépítését 1570
körül kezdi meg a török, töbib-ikevese'bb sikerrel. 46
ö t v ö s és Kóny a töröknek és a Zrínyieknek, Batthyá­
nyaknak egyaránt adózik. 1582—83-ban ö t v ö s ö n
Batthyány Farkasnak 2 portája szerepel.
A környéken á l l a n d ó s u l n a k a magyar végvári csa­
patok t á m a d á s a i . A végvári küzdelmekre jellemző
1583-ban A l i b u d a i basa Rudolf császárhoz írt leve­
l e : „Nádasdy és Zrínyi Berzence, Babócsa, Segösd
alját és az hatalmas császár végeit mind szüntelenül
száguldja, és nagy károkat, dúlást teszön az tarto­
mányban."^
1591-ben ugyan még török kézre kerül a segesdi
fellegvár, de már 1594-ben Zrínyi György Babócsa
várával együtt visszaszerzi. 48
Ebben az esztendőben ö t v ö s is bizonyosan magyar
kézben van, mivel Batthyány Farkas t u l a j d o n á b a n 7
helységet jegyeznek fel.
8 MAGYAR KÁLMÁN

U g y a n e b b e n az időben a Zrínyiek birtokközpont­ között kezd ö t v ö s és Kónyi újra községgé f e j l ő d n i . 5 1

j á h o z : Csurgó várához tartozik - Tarany, Beleg, összefoglalva a község történetét: ö t v ö s a XI—
Nagymarton (Csurgó) mellett — a harcokban e l ­ XII. században királyi szolgáltató falu lehetett. Lakói
pusztult Kóny. Két évvel később már 10 helységgel a XIII. században már királyi udvarnokokként szolgál­
szerepel ugyancsak Zrínyi birtokaként, ö t v ö s r ő l et­ nak. 52 A község - közel két évtizedig - a segesdi
től az időtől kezdve hiányoznak a történeti adatok. 4 9 királyi ispánság uradalmához tartozott, 1395-ben Kő­
Környékének történetét Kanizsa eleste (1600) után vágóőrsi (Batthyány) György kapja örök adományul
nem ismerjük. Valószínűleg a XVII. század derekán Zsigmond királytól. Rövid ideig tartó tapsonyi birtok­
újra a Zrínyi birtokokhoz tartozott. 5 0 Az 1664 körül lás után a XV. század második feléig a Batthy-
ö t v ö s mellett átutazó Evlia Cselebi a következőket ányak kezén volt. A XV—XVI. század első évtize­
írja : „ e n n e k a síkságnak nyugati részén ötvös vára deiben Marczali - Báthori - Pekry, majd Alya M á ­
van. Szuíejmán khán ezt elfoglalta ugyan (1532, 1542, tyás koroknyai kapitány t u l a j d o n á t képezi. A török
1545-46, 1552, 1556), de jelenleg a magyar vezír megújuló támadásai miatt a XVI. század közepétől
(Zrínyi Miklós) hatalmában levő palánka. Az előre­ csak szórványos birtoklást mutatnak a Batthyányak.
siető tatár csapatok ennek külvárosát elpusztították, Ettől az időtől kezdve - 1664 körül biztosan - a Zrí­
kirabolták, s a hitetleneket a várba űzték." nyiek uradalmához tartozott ö t v ö s és Kónyi is.
A XVII. század végén készült összeírásban már So­ Középkori történetének jelentősebb szerepet ad a
mogy megye újjátelepült községei között szerepel régészeti kutatásaink során feltárt XV—XVI. századi
ö t v ö s is. Végsősoron azonban az 1715-20-as évek reneszánsz vadászkastély. 53
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 9

I. FEJEZET JEGYZETEI

1 24
CSÁNKI II. 1894, 634. és Kö. Á. L. AI. III. 1. ad. 3. n. 19. PÁKAY 1971/1. 13.
2 25
CSÁNKI II. 1894, 634. és SV. 374., HECKENAST 1970, 83. SÖRÜS-REZNER 1905, 203 és 793-794.
3 26
HECKENAST 1970, 22, 83. PÁKAY 1971/1. 23.
4 27
Uo. 81, 84. Véleményünk szerint az ötvösi udvarnoko- 1526-ban már a török portyázok felégették Somogyot.
kat a király, illetőleg a királyné ellátására rendelték. (VERANCSICS 1857, 24.) Pecsevinél bővebb leírást Dse-
LÁSZLÓ 1944, 354—359. lálzáde Musztafa közli. (DSELÁLZÁDE 1896, 202-203.)
5 28
DENES 1972,' 33 és H. KOLBA-NÉMETH 1973, 5-6. PÁKAY 1971/1. 23-24.
6 29
HECKENAST 1970. 84. - DIENES 1972, 33, 36. A segesdi Uo. 13, 23.
30
királyi, illetőleg királynéi ispánság ötvöseit (aranyosait). GHIMESI, FORGÁCH 1866, 133.
7 31
Az ötvösöket és aranyosokat egyfelől a gazdagabb SV. 540.
32
arany- és ezüstérc lelőhelyekhez közelebb eső királyi TAKÁTS 1914, 71. 1536 júniusában már János király párt­
központokba telepíthették át, másfelől a központi királyi ján volt Török Bálint. (SZAKÁLY, 1969, 18.)
33
ötvösműhely újjászervezésével is összefüggésbe hozható ZÁDOR 1964, 53.
34
távozásuk. (PAULINYI 1966, 82-83.) PÁKAY 1971/1. 32-33.
8 35
SV. 374. - KANYAR 1967, 38. PÁKAY 1971/1-2. 40, 44.
9 36
FÜSSY 1902, 480, 487-SV. 374. Uo. 9.
10 37
Aranyos lakóínak egy része az arany, mosásával, kiter­ ISTVÁNFFY 1962, 180-182.
38
melésével és talán feldolgozásával is foglalkozhatott. PÁKAY 1971/1. 50, 65, 74.
39
Ez a kisebb Dráva menti nemesfém lelőhely legkésőbb a Uo. 74, 83.
40
XII. században kimerülhetett. (Aranyos nevére Id. KÁL­ Uo.
41
MÁN 1973, 82. 135-SFM, 1974. 812. és az aranymosók­ Uo. 109.
42
ra PAULINYI 1966, 33. 25. j.) Uo. 117.
11 43
A XI. század elejétől a király magánuradalmához tartoz­ Uo. = SV. 98.
44
tak a segesdi ispánság birtokai. PÁKAY 1971/1. 124-125. - SZAKÁLY 1971, 59. - MÉREY
12
CSÁNKI II. 1894, 627. - HECKENAST 1970, 100, 115. 1966, 162.
13 45
CSÁNKI II. 1894, 634. MÉREY 1966, 171. - SV. 126.
14 46
Zsigmond-kori 11/1. 311 p. 2678 reg. és 356. p. 3031 reg. SV. 64.
15 47
Zsigmond-kori H/1. 390 p. 3283 és 3985 reg. A budai b a s á k . . . I. 1915, 264, 289.
16 48
Zsigmond-kori 11/1. 508. p. 4153 reg. SV. 35, 459.
17 49
SV. 374. PÁKAY 1971/1-2. 28, 34, 133. - SV. 98.
18 50
CSÁNKI H. 1894, 634. - MREV III. 1902, 60. KARÁCSON II. 1904, 7. A vármegyét dúló tatárokat Zrí­
19
CSÁNKI II. 1894, 1477-ben a batthyányi előnévvel rendel­ nyi verte ki. (KANYAR 1967, 74.)
61
kező Alapiaké ötvös. (CSÁNKI II. 1894, 663.) PÁKAY 1971/2. 36, valamint Repartitio decimarum 1. Cot-
20
MREV IV. 1907, 35. tus Simighiensis. Sub inspetione Dni Sár'közy: Pagus
21
Conscriptio portarum in Cormitatu Simighiensi OL U. et ötvös (KÁL ötvös 1715. 91.)
52
С. Fase. А. 2658. 1. - NAGY 1862, 200. - TAKÁTS 1914, A segesdi királynéi lispánságra ezideig a XIII. század
65-66. - PÁKAY 1971/1. 13. második felétől vannak történeti adatok. (KANYAR 1967,
22
PÁKAY 1971/1-2. 2, 13-17, 19-20, 23, 66-68. 38.)
23 53
1537 után birtokait időlegesen elveszíti. (NAGY 1862, Az 1966-1974. között folytatott régészeti ásatások is ezt
199.) 1551. évi Báthori—Pekry per anyaga. (OL Kincs, látszanak bizonyítani.
levt. A. N. Fasc. 817. No. 16.)
 II. FEJEZET
AZ ECSEDI BÁTHORI CSALÁD SOMOGYI TÖRTÉNETE (1490-1600)
Az előzőekben - ö t v ö s és környékének birtoktör­
ténetével kapcsolatban — t ö b b f ő r a n g ú család öt-
vösi birtoklását tárgyaltuk.
A Batthyányak és a Zrínyiek sorából - magyar­
országi, de főként somogyi szerepük tekintetében -
kiemelkednek a Báthoriak s a velük rokon Pekryek.
Hiszen éppen az előbbiek - a XV. század végétől a
XVI. század második feléig — mint országos főtiszt-
ségviselők és somogyi főispánok kiterjedt birtokaik­
kal és familiárisaikkal közvetlen meghatározói a me­
gye életének. 1
ö t v ö s és környékének e d d i g i régészeti kutatása
éppen a várkastély X V - X V I . század első felének Bá-
thori—Pekry korszakát mutatja - építészeti és műve­
lődéstörténeti szempontból — a legjelentősebbnek. 2
Feltűnő viszont, hogy a Báthoriak és familiárisaik
somogyi birtok és művelődéstörténete szinte alig ku­
tatott. 3 A fentiek miatt látszik szükségesnek országos
és somogyi történetük rövid feldolgozása. 4
* **
A (Nyír) Bátorról elnevezett Báthori család a Nyír­
ség XI. századi idegen eredetű nemzetségéből: Gut-
keledektől származott. 5 A nemzetség majádi főágához
tartozó Báthoriak - az 1279-es birtokadomány után
- főképpen nemzetségi-ági birtokok megszerzésével a
XIV. századra nagy u r a d a l m a t hoznak létre. 6 A család
első ismert ősének, I. A n d r á s n a k fia, I. Bereczk 1321-
ben szerzi meg végérvényesen a Báthoriak nyírbáto­
ri birtokközpontját. 7 Ecsed - 1317-ben történő - bir­
tokbavételével veszi kezdetét az a t ö b b évszázados t u ­
datos birtokszerzési politika, amely a XVII. századra
több hatalmas birtoktestet: az ecsedi és Somogyban
a babócsai u r a d a l m a t és több kisebb részuradalmat
hoz létre. 8 A család felemelkedését I. Bereczk f i a i :
II. János, Lőkös, I. Miklós és II. András teremti meg.
A rozgonyi csatában I. Károly o l d a l á n harcoló II.
János 1316-ban a Borsa Kopasz elleni küzdelmekben
tűnik ki. Ettől az időtől kezdve a Báthoriak - király­
hűségük révén - gyorsan emelkednek. II. János szat­
mári és aradi főispán, I. Miklós csongrádi főispán és
szegedi várnagy, míg II. András váradi püspök lesz. 9
A XIV. század elején már két ágra szakad a csa­
l á d . Báthori II. János fia, László szabolcsmegyei fő­
ispán - Meggyesaljai Annával kötött házassága után
- (Szilágy) Somlyó központtal új Báthori u r a d a l m a t
hoz létre. László leszármazói a somlyói, erdélyi feje­
delmi ág ősei lesznek, míg Lőkös fia Péter ( t 1335) a
nyírbátori központban élő ecsedi ág megalapítója. 1 0
Az A n j o u - p á r t i Báthoriak Zsigmond király hű szö­
vetségesei voltak. 1 1 A király a d o m á n y a i révén birto­
kaik még erőteljesebben növekednek. A debreceni
uradalom határszélétől Bátor városig, továbbá Bűd­
től Nagyfalun át Berczelig a Tisza mentén, s végül
Nyíregyháza vidékén birtokosok. 1 2
A husziták ellen vívott csehországi háború jelentős
véráldozatot követel a Báthoriaktól. A két Báthori
testvér: Péter és Bertalan elesik a h a r c o k b a n . Zsig­
mond király - 1421-ben Ziska ellen folytatott - morva­
országi h a d j á r a t á b a n már ecsedi Báthori I. István is
fontos szerepet kap. 1 3 A család gazdasági gyarapo­
dása is erőteljesen folytatódik. 1 4 Ugyanakkor az ecse-
diek politikai emelkedése csupán a XV. század első
felében kezdődik. I. István országbíró a sárkányrend
tagja lesz és az ország bárói közé kerül. A husziták
és főképpen a török elleni küzdelmekben igen j e l e n ­
tős szerepet vállalnak a Báthoriak.
1437-ben - a Budai Nagy Antal felkelés perem­
hullámaiként - a Nyírségbe eljutó kisebb jobbágy­
felkeléseket is ők verik le.
A török ellen vívott nagy e r ő p r ó b á n : a várnai csa­
t á b a n Báthori I. István - az „ország d a n d á r j a é l é n "
— Szent György zászlajának őreként esik el. F i a i :
Miklós váci püspök, II. István országbíró és erdélyi
vajda, I. László szatmári főispán és I. András Szabolcs
vármegye főispánja már az ország első zászlósurai.
S főképpen a rokoni kapcsolatok révén történő
emelkedésük magyarázza előretörésüket Mátyás ural­
ma alatt. A család közvetlenül a király rokoni körébe
kerül, mivel Szilágyi Mihály feleségül veszi Báthori
Margitot. Ugyancsak a királyhoz fűződő nemzetségi
rokoni kötelékeket erősítette - a Gutkeled nemzet­
séghez tartozó - Maróti Mihály Szilágyi M a r g i t t a l
kötött házassága. 1 5 A király rokonainak számító gaz­
dag család nagy politikai hatalom birtokába jut.
Báthori II. István országbíró és vajdai címet kap 1474-
ben. 1470-től Báthori László szatmári és zarándi fő­
ispán, míg az 1451-ben és 1460-as években udvari
tisztségeket viselő Báthori András szabolcsi főispán,
majd később koronaőr lesz. Mátyás humanista udva­
rának legkiválóbb alakja, az Itáliában t a n u l t í r ó ­
humanista Báthori Miklós, aki előbb szerémi ( 1 4 6 9 -
1475), majd váci püspök (1475-1506) lett. 16
A Báthoriak rokoni köréhez ekkor már tizenkét or­
szágos méltóságviselő és egy püspök tartozik. Az A l ­
föld peremén a Kompoltiak, Erdélyben a somlyóiak
és más családok, 1 7 Magyarország északi részén a
Pálócziak, nyugaton az Alsólendvai Bánfiak, Kani­
zsaiak, és - 1474-től - a Marczaliak tartoznak a fő­
úri rokonsághoz. 1 8
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY
A Báthoriak 1474-ben kerülnek közvetlen rokoni
kapcsolatba Somogy megye akkori l e g h a t a l m a s a b b
főuraival, a Marczali c s a l á d d a l . Ekkor vette feleségül
Marczali György — Báthori II. István országbíró h ú g á t
- Báthori Katalint. 1 9 A családi friggyel egyidőben a
két család kölcsönös örökösödési szerződést is kö­
tött. A szerződés értelmében a f i ú á g i örökös: Marcza­
li László - 1488-ban történt - halála után az összes
somogyi Marczali birtok a Báthori testvérek kezére
kerül. 2 0 Ettől az időtől kezdve Somogy megye észak­
keleti részétől egészen a Dráváig — négy vár és t ö b b
kastély, 11 város, valamint 40—54 helység uraiként —,
a Báthoriak öröklik a Marczaliak somogyi főispáni
címét és familiárisaik nagy részét is átveszik. 21
A hatalmas Marczali birtok somogyi uradalmi köz­
pontja Babócsa, ahol a főispáni címet viselő Marcza­
liak — a XV. századtól — közigazgatási központjukat
is kiépítik. 2 2 Ezzel a Báthoriak dél-somogyi, Babócsa
környéki birtokai kiemelt szerephez jutnak.
Végsősoron a fontos dél-somogyi birtokok, vala­
mint a Marczali családnak nevetadó kisebb u r a d a ­
lom mellett a d é l - b a l a t o n i : fejérkői, a zákányi és se-
gesdi részuradalmak alkotják a Báthoriak teljes so­
mogyi birtokát. 2 3 Az említett uradalmak legfontosabb
városai: Kőröshegy, M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, a
két Zákány, Lábod, Babócsa, Valkó és Kálmáncsehi. 2 4
A Somogyban újbirtokos Báthoriak politikai szerepe
1490-től kezdődik. Mátyás halála után a vármegyei
csapatok segítségével kiverik — a megyébe benyo­
muló - Miksa német-római császár csapatait. 2 5
Ulászló pártjának fővezéreiként verik le a csontme­
zei csatában Korvin Jánost. 26 Ezután érthető módon
II. Ulászló - a t r ó n j á t megszilárdító - Báthoriakat
teljes kegyével és birtokadományaival halmozza el.
A Marczaliak leányági örököseivel folytatott per u t á n ,
1495-ben „ ú j a d o m á n y k é n t " Báthori A n d r á s és f i a :
György kapja a Marczaliak birtokainak java részét. 27
A király — 1496 tavaszán — a Báthoriak babocsai
várkastélyában is megjelenik. Közvetlenül utána a d j a
Báthori György főlovászmesternek a somogyi főispáni
címet. 28
A Báthoriak legnagyobb hatalmukat I I . Ulászló ide­
jében nyerik el. Ekkor I. András koronaőr f i a i :
I. György somogyi főispán és főlovászmester, III. Ist­
ván temesi főkapitány és nádor (1519), II. András
Szabolcs-Szatmár megyei főispán és b e l g r á d i b á n
(1521) az ország legfontosabb katonai és közigazga­
tási tisztségeit töltik be.
A szinte egyedülálló hatalmi helyzetük további
emelkedése — a Dózsa-féle parasztháború leverése
után — igen j ó l megfigyelhető. A királyokat utánozza
Báthori István nádor, Zsófia mazóviai hercegasszony-
nyal történő házasságkötésekor. 2 9
A mohácsi vészt megelőző időben az ország á l l a ­
potának, véderejének tragikus elhanyagolása terén
a Báthoriakat is komoly felelősség terheli. Nándor­
fehérvár tragikus eleste, majd a mohácsi csatavesz­
tés után az egymással birtokszerzésben versenyező
főnemesek sorában Báthori III. István nádor és Bá­
thori II. András b á n is szerepel. Igen jellemző rájuk,
11
hogy 1526-ban Báthori András - György testvérével
együtt — még Szapolyai János királlyá választásán
vesz részt. Egy évvel később a két Báthori testvér —
igen jelentős birtokadományok után — már Ferdinánd
pártjára áll. 3 0 Somogy megye fő birtokosa, Báthori
András szatmári főkapitány és tárnokmester 1528-ban
- Ferdinánd megbízásából már az ország „ ü g y e i t "
intézi. A Báthoriak Ferdinánd o l d a l á n a János király
elleni fegyveres harcokban is részt vesznek. 1527-ben
Báthori György főispán Batthyány Ferenc b á n n a l So­
mogy megyéből vonulnak seregeikkel Szlavóniába
Frangepán Kristóf ellen. 1528 elején pedig a Bátho-
riakkal rokon Pekry Lajos — Török Bálint temesi fő­
ispán segítségével — az országból kiűzi János királyt.
Ettől az időtől kezdődően lesznek — az ország sor­
sát érintő — rendi és főnemesi gyűlések színhelyei
a Báthoriak dél-somogyi birtokai. Báthori György fő­
ispán 1531-ben Babócsán tanácskozik a l e g h a t a l m a ­
sabb Ferdinánd-párti f ő u r a k k a l : Perényi Péterrel, Tö­
rök Bálinttal, Pekry Lajossal és másokkal. 3 1 M é g
u g y a n a b b a n az évben a Báthoriak kezén levő Béla­
váron a magyar, horvát és sziavon rendekből közel
száz egyházi és világi főnemes találkozik. A 4000 fegy­
veres jelenlétében lezajlott rendi tanácskozáson Pe­
rényi Péter a Báthoriakat és a többieket János király
oldalára próbálta állítani. A tárgyalások 1531 őszén
a Báthoriak zákányi birtokán folytatódtak. Ekkor a
Báthoriak, laki Bakics Pál és Török Bálint a János­
párti Nádasdy Tamással szövetkeznek. 32 A Ferdinánd
és János-párti főurak — a Báthoriak közvetítésével
létrejövő — egyeztető, békéltető tárgyalásainak Szulej-
mán szultán 1532-ben a Délvidék; Babócsa és végső­
soron Bécs ellen indított h a d j á r a t a vetett véget.
A Somogy megyében kialakult bizonytalan á l l a p o ­
tokat t ö b b Báthori birtok elfoglalására használta fel
Pekry Lajos. Felesége javaiként, főképpen Báthori
István nádor egykori birtokait szerzi meg. Birtokfogla­
lásai során a Báthoriaknak legnagyobb veszteségét a
virágzó, gazdag mezőváros, Kálmáncsehi időleges e l ­
vesztése okozza. Észak és t ö b b közép-somogyi közsé­
gen kívül főképpen a dél-somogyi Báthori u r a d a l m a k ­
ból kerültek községek, mint pld. Szentgyörgy, Darány,
Csokonya és ö t v ö s Pekry kezére. 33 Pekry nagyarányú
somogyi birtokfoglalásainak 1537-ben a vesztes eszéki
csata vet véget. 34 A vereség hatására még kedvezőt­
lenebbek lesznek a dél-somogyi állapotok.
Az 1538-ban megkötött nagyváradi béke után So­
mogy megye — a Török Bálint vezetésével szerveződő
- János-párti főurak ellenőrzése a l á kerül.
A vármegye f ő i s p á n j a : Báthori Bonaventura ( A n d ­
rás), a legnagyobb somogyi birtokos e b b e n az idő­
szakban Ferdinánd táborához tartozik.
Somogyban Török Bálint — 1541-ben történő — e l ­
fogatása után ismét a Báthoriaké a l e g n a g y o b b po­
litikai hatalom. Több fontos Török birtokközpont —
köztük Csurgó - viszont az új hatalmas délvidéki
nagybirtokos, Zrínyi kezére kerül. Zrínyi Miklós és só­
gora Tahy Ferenc 1542 és az 1550-es évek között t ö b b
régi dél-somogyi Báthori birtokot megszerez. Sziget­
váron 1554-ben még Báthori András főispán f a m i l i á -
12 MAGYAR KÁLMÁN
risa : Perneszi Egyed kapitány képviseli a Báthoriak
érdekeit. Vízváron és Bélaváron ebben az időben már
Tahy Ferenc épít ki magának új birtokközpontokat. 3 5
Báthori II. András f i a i : Bonaventura somogyi fő­
ispán és erdélyi vajda, II. Miklós somogyi főispán és
országbíró, valamint II. György közös családi köz­
pontja - a XVI. század közepéig (1566-1571) - Nyír­
bátor lesz. Bonaventura nyírbátori várkastélyában
folytat tárgyalásokat Erdély jövendő sorsáról az Iza­
bella királynőt képviselő Martinuzzi Györggyel és a
király megbízottjával, gróf Salm Miklóssal. 3 6
1542-ben — Pest Ferdinánd által történő ostroma
során — Babócsa ura, Báthori András és testvére
György az ún. Perényi liga t a g j a i lesznek. 37 Ferdinánd
Pest elleni t á m a d á s á t követi 1543-ban Szulejmán
szultán Dél-Somogyot újra érintő hadjárata. 3 8
A Báthoriak somogyi birtokainak várai és várkas­
télyai: M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, Zákány és Ba­
bócsa ekkor már végvárakká szerveződnek. 39
Pécs, Siklós és a tolnai várak az 1543-as h a d j á r a t
során történő eleste után a török délvidéki, illetőleg
dél-somogyi támadásai állandósulnak. Az 1547-től
egyre sűrűbben bekövetkező török támadások ellen
Szigetvár, illetőleg a Babócsa környéki várak védik a
somogyi Báthori uradalmakat. Ettől az időtől kezdve
a somogyi Báthori birtokok története a délvidéki, fő­
képpen a Babócsa környéki végvári harcok, illetőleg
a Babócsával kapcsolatos események jellemzik. így
1550-ben Báthori András babócsai őrsége a Somogy-
ra t á m a d ó pécsi Dervis bég seregét veri meg. A me­
nekülő török csapatot pedig — ö t v ö s régi birtokosa
— Alya Mátyás koroknai várkapitány Kálmáncsehinél
semmisíti meg. 4 0 Ettől kezdve a törökök még súlyo­
sabb t á m a d á s a i n a k válik célpontjává Babócsa. 1554-
ben a Báthoriak régi familiárisa Perneszi Egyed öt
bég támadásától védi meg Sziget várát. 4 1
A jelentős politikai szerepet vállaló Báthoriaknak —
János király halálával — megváltozó politikai helyzete
Magyarország egyesítésére szolgáltatott lehetőséget.
Ferdinánd bizalmatlan politikája miatt azonban Bá­
thori András Nyírbátorba vonul vissza hosszabb időre.
1550 és 1565 között f ő e n e r g i á j á t az erdélyi ügyek ren­
dezése, illetőleg a János Zsigmonddal folytatott fegy­
veres harc köti le. 42
A somogyi végvárvonal még szervezetlen védelmét
használja ki a török 1555-ben Kaposvár, Korotna és
több jelentős somogyi vár — köztük Babócsa — elfog­
lalására. 4 3 Ekkor a Báthoriak somogyi birtokközpontja
— közel egy esztendeig - török kézre kerül. A dél-so­
mogyi birtokok időleges elvesztése, jelentősen befo­
lyásolja a Báthori jövedelmeket. Hiszen é p p e n a dél­
somogyi u r a d a l m a k mezővárosai: Kálmáncsa, L á b o d ,
Barcs stb. a legjövedelmezőbb. Kiemelkedő szerepe
van Kálmáncsának, ahol az osztrák tartományok felé
vezető híres „ m a r h a h a j t ó ú t " vezet keresztül.
1566-ban Zrínyi és a Nádasdy vezette magyar ha­
dak az elpusztított Babócsát is visszaszerzik. A Bá­
thoriak segesdi uradalmi központjába visszahúzódó
uradalmi főprefektus: Perneszi Farkas is ekkor tér
vissza a babócsai uradalmi központba. 4 4 A babócsai
vár újjáépítése és a délvidéki uradalom újjászerve­
zése 1557-1558 között folyik. Ekkor a babócsai várat
- a hozzátartozó segesdi, zákányi, marcali stb. ura­
dalmakkal - Báthori András használatra Ferdinánd
királynak adja. 4 5
Ferdinánd király a Báthori javak jövedelmeit Szi­
getvár és a somogyi déli végvárvonal környékének j e ­
lentős megerősítésére fordítja. Ebben az időben Ba­
bócsa és a környék v é g v á r a i : Vízvár, Bélavár stb. Szi­
getvár kapitányának fennhatósága alá tartozik. 1561-
től a csurgói uradalom birtokosa, Zrínyi Miklós az új
szigetvári főkapitány rendelkezik a babócsai őrség
felett. Ez a helyzet Báthori András hatalmi súlyának
somogyi meggyengülését is jelentette. Hiszen a bar­
csi, babócsai, zákányi, segesdi és marcali Báthori vá­
rakkal szemben a legjelentősebb somogyi vár: Szi­
getvár az ugyancsak fontos Csurgó, valamint a már
kevésbé jelentős Csákány, Vízvár és Bélavár Zrínyi
Miklós, illetőleg sógora, Tahy Ferenc főlovászmester
h a t a l m á b a n voltak.
Báthori András somogyi, szabolcsi és szatmári fő­
ispán, királyi tárnokmester, erdélyi vajdát és székely
ispánt keleti birtokainak védelme és a megújuló er­
délyi harcok kötik le. Dél-somogyi u r a d a l m a i n a k igaz­
gatását csupán távolról irányítja. 1563-ban somogyi
u r a d a l m a i t visszaveszi a királyi kezelés alól és ismét
saját fennhatósága alá rendeli. A dél-somogyi vég­
várrendszer ebben az időben sikeresen száll szembe
a török támadásaival. 1562-ben Zrínyi vezetésével ép­
pen a babócsai őrség arat jelentős győzelmet a tö­
rökön Monoszlónál. 4 6
1566-ban a Szulejmán szultán vezetésével történő
nagy török támadás hírére Báthori András Miksa ki­
rály magyaróvári t á b o r á b a siet. Itt a magyar hadak
főparancsnokaként - az összegyűlt királyi sereggel
- kénytelen tétlenül nézni Szigetvár, Babócsa és vele
az összes somogyi birtokainak elvesztését. Ezután a
diadalmas török sereg az üresen maradt somogyi vég­
várakat: Vízvárt, Bélavárt, Berzencét, Csurgót, Z á ­
kányt, Segesdet, Csákányt, Marótot, M a r c a l i t stb.
sorra elfoglalja. A törökök gyors foglalását Zrínyi só­
gora, Tahy Ferenc állítja meg Kanizsánál. A küzde­
lem nagyságára jellemző, hogy Dél-Somogy és Zala
két legrangosabb f ő u r a : Báthori András és Batthyány
Ferenc is elesik a harcokban. 4 7 Ezután szinte a teljes
Somogy megye török kézre jut. A Báthoriak f a m i l i á r i ­
sai szétszóródnak. Perneszi István még Babócsa ost­
romakor menekül Erdélybe. A család somogyi h a t a l ­
ma ettől kezdve csupán névlegessé válik. 1576-1584
évek között még Báthori Miklós országbíró - néhány
somogyi birtok tulajdonosa — viseli a főispáni címet.
A Báthori birtokok egy részén 1582-83-ban U n g n á d
Kristóf, illetőleg Török István, majd a Nádasdyak a
birtokosok. 4 8
1566-1594 között a dél-somogyi Báthori birtokok
legnagyobbrészt török kézen vannak. Az 1594—1599
közötti rövid időben Babócsa és a dél-somogyi Bátho­
ri birtokok egy része ismét visszakerül az egykori t u ­
lajdonosokhoz. A birtokok utolsó ura Báthori István
országbíró 1600-ig: Kanizsa elestéig még viseli a so-
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 13

mogyi főispáni címet. 49 Távoli nyírbátori, illetőleg részt már a vármegye közigazgatásának, illetőleg vé
ecsedi családi központjából a valóságban nem vesz delmének szervezésében és ellátásában. 5 0

II. FEJEZET JEGYZETEI

1 24
MAGYAR 1973a, 8-36. Kőröshegy, Lábod és Kálmáncsehi gazdag mezővárosok
2
Uő. 1973b, 349-356. kivételével mindegyik régi, uradalmi központ volt.
3 25
SZAKÁLY 1971, 51-84. - KANYAR 1967, 51, 65. - SV. 413.
26
KOPPÁNY-SÁGI 1967, 3-45. FÜGEDI 1970, 63.
4 27
Részletes feldolgozásuk az SLÉ 1975. 6. számban történik SV. 413.
28
Az ecsedi Báthori család története és somogyi forrásai Uo.
29
с dolgozatban. FÜGEDI 1970, 85. - BARTA-FEKETE 1973. 260-262.
5 30
BAKAY 1965, 28. - MAGYAR 1973a, 8-83. - Uo. 1973c BÁNKÚTI 1957, 7. - M A G Y A R 1973a, 23.
31
122-123. és újabban FÜGEDI 1974, 173-177. SV. 440.
6 32
N A G Y I. 1857, 218. - KARÁCSONYI II. 1901. 28. - Uo.
33
MAKSAI 1940, 38. - KÁLLAY I. 4 1 . reg. Az említett községek babócsai, illetőleg segesdi uradal­
7
KARÁCSONYI II. 1901. 28. - MAKSAI 1940, 38. mak tartozékai voltak.
8 34
KARÁCSONYI 1901, 28-30. MAKSAI 1940, 36-41. - SV. TAKÁTS 1914, 65-66.
35
88, 430, 432. - Szatmár V. 573. 429. - MAGYAR 1973a, N A G Y XI. 1965, 6. - SV 172. - PÁKAY 1971/1. 8 1 , 88, 92.
36
8-35. Szatmár V. 146.
9 37
KARÁCSONYI 1901, 26. - KÁLLAY I. 132.. 567. reg. - SZÁNTÓ 1972, 8 1 . 42. j .
38
ENTZ-SZALONTAI 1969, V. SV. 442, = SZÁNTÓ 1972, 90.
10 39
KARÁCSONYI 1901, 27. SZAKÁLY 1971, 5 1 . - SZÁNTÓ 1972, 92, 94. - Uo. 1972,
« SZV. 420. - FÜGEDI 1970, 49. - ENGEL 1970, 294. - 314.
40
FÜGEDI 1974, 176. NÉMETH 1903, 105. - SV. 442. - Alya Mátyás kapitány­
12
SZV. 432. - Szatmár V. 573. sága alatt Koroknya jelentősebb védelmi szerepet vál­
13
M A G Y A R 1973a, 10. lalt. (SZAKÁLY 1969, 53, 55.)
14 41
SZV. 88, 432. - Szatmár V. 573. - Zsigmond-kori 11/2. SV. 443. - MÉREY 1966, 160.
42
131. 6074 reg. Nyírbátor akkori jelentőségére utal Szatmár V. 462—463.
15
N A G Y 1857, 228. - SZIRMAY II. 1810, 75. - ENTZ- - SZIRMAY II. 1810. 168, - BALOGH 1903, 61. Báthori
SZALONTAI 1969, 2 1 . - ENGEL 1970, 299. András erdélyi politikáját Id. SZIRMAY I. 1809, 102. VE­
16
ENGEL 1970. 300. - B Ó N i S , 1971, 260. - B A L O G H I. RESS 1901, 326-336, 411. - Szatmár V. 437.
1966, 553, 635, 654, 661, 662, 681, 693. 43 s v 444, 463. - NÉMETH 1903, 125. - BEN D A 1966, 3 4 - 3 5 .
17
A Medgyesaljai Moróczok, akiknek hatalmas birtokait - MÉREY 1966, 160. - SZAKÁLY 1971, 55. - SZÁNTÓ
1493-ban szerzik meg. 1972, 320.
18 44
FÜGEDI 1970, 62. - Uö. 1974, 189-190. BENDA 1966, 3 6 - 3 8 . - SZAKÁLY 1971, 56.
19 45
Uo. 87, 157. SZAKÁLY 1971. 56-57.
20 46
1487. dec. 8. és 1488. aug. 24. között halt meg. (FÜGE­ NÉMETH 1903, 188. - SV. 449. - BENDA 1966, 46.
DI 1970, 75.) 47 SZAKÁLY 1971 59.
21 48
CSÁNKI II. 1894, 684-685. Ungnád cs. (PÁKAY 1971/1 128-132. - Uő. 1971/2. 24,
22
SV. 36, 376, 3 8 1 . - CSÁNKI II. 1894, 572, 576. 25. Török cs. (PÁKAY 1971/1. 134. - PÁKAY 1971/2. 3,
23
CSÁNKI II. 1894, 684-685. 1490-ben Báthori István Korvin 32, 34, 42. Nádasdy cs. (PÁKAY 1971/1. 134, 135, 139,
János herceg, Zápolyai István és az Újlakiak mögött a ne­ 140. - PÁKAY 1971/2. 27, 35, 75. PÁKAY 1971/3. 42.
49
gyedik helyen áll birtokait tekintve. (ENGEL 1970, 305.) KANYAR 1967, 65. - MAGYAR 1973, 27-29.
50
Testvérének Báthori Andrásnak birtokában 1494-ben ECKHARDT 1944, 36. 19., 152. 76., 1 6 0 - 1 6 1 . , 164. -
882 portát tüntetnek fel. (ENGEL 1968, 341. Kritikáját Szatmár V. 451. - JENÉI 1968, 105. - E N T Z - S Z A L O N ­
Id. MAGYAR 1973a 188-189. 43. j . TAI 1969, 12.

A BÁTHORI BIRTOKKÖZPONTOK RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK JELENTŐSÉGE
A Báthori család előnevét a d ó ecsedi birtokközpont
kutatása még a közeljövő fontos f e l a d a t a . 1 Az ecsedi
fő birtokközponthoz tartozó - a családnak nevet a d ó
- Bátor (Nyírbátor) régészeti, művészettörténeti és
történeti vizsgálata már jelentősebb eredményeket ért
el.
A kiemelkedő értéket képviselő gótikus templomok
és egyéb egyházi műremekek, szinte teljesnek m o n d ­
ható sokoldalú kutatása nagyobbrészben
tént. 2
Az Erdélyből Szatmáron át h a l a d ó és az ecsedi lá­
pot kétfelől megkerülő utak elágazásánál fekvő Ba-
tur-t IV. László 1279-ben adja a Gutkeled nemzetség
egyik t a g j á n a k örökségeként — a Báthori ősöknek. 3
A két vármegye határán — azokat a Nyugattal össze­
kötő legfontosabb utak találkozásánál — levő korai
település, 4 ekkor kezd mezővárosi j e l l e g ű birtokköz­
ponttá f e j l ő d n i . 1332-től az árumegállító j o g g a l , a d ó ­
mentességgel és bíráskodási j o g g a l rendelkező — a
Báthoriak birtokközpontjaként lendületesen fejlődés­
nek induló — mezőváros a környék gazdasági, keres­
kedelmi központja lesz. 5 A Báthori családnak - kúriái
mellett - 1364-ben már várkastélya is állt a helység­
ben. A XIV. században két t e m p l o m m a l , öt vicussal,
két mellékutcával rendelkező település a XV. század­
ban gyarapodik igazán. 6
1 A nyírbátori Báthori kastély fekvése a községben.
1:4320
III. FEJEZET
A két nyírbátori templom - jelenlegi á l l a p o t á b a n
is — a hazai gótika kiemelkedő remekműve. A Szűz
M á r i a és Szent György tiszteletére emelt, későbbi re­
formátus egyház, az ősök dicsősségét szolgáló temet-
kezőhelynek készült/
A XV. század második felében a Báthoriak már
korábban meglevő udvarházukat kibővítik, átalakítják,
fallal körülvett, kisebb ostromot is álló, gótikus, majd
megtör­ reneszánsz stílusú várkastéllyá. A nyírbátori várkas­
tély „ á t é p í t é s e " idején az ecsedi fő birtokközpontban
is nagyszabású építkezések folytak. A művészettörté­
neti kutatások szerint 8 a várfalon 1484-ben elhelye­
zett Báthori címer mestere egy jelentős budai mes­
tertől tanulhatott.
A nyírbátori várkastély — kisebb átalakítások mel­
lett — a XVI. század második feléig állhatott.
1. A NYÍRBÁTORI VÁRKASTÉLY RÉGÉSZETI
KUTATÁSA (1954-1972)
A történeti forrásokban szereplő, elpusztult nyírbátori vár­
kastély alapfalainak feltárására 1954—1972. között került
sor.9 (1. kép)
1953-ban az óvónőképző iskola fundamentumának ásása­
kor — a mai Szülőotthon, délnyugati sarkának közelében
— került elő az első falmaradvány.
A M é r e y K á d á r E r v i n vezetésével folyatott lelet­
mentő ásatás csupán a XVI—XVII. századi várfal észak­
nyugati sarkát tisztázta.10 A késői ráépítkezés fala alatt 11
elszenesedett faszén-nyomot találtak. A feltárt fal déli vé­
gétől északra merőleges irányban 70 cm széles téglafal hú­
zódik. A későközépkori fal alapjánál téglatörmelék és égés­
nyom került elő.
1958-ban C s a l l á n y D e z s ő vezetésével megindult
ásatás a gimnázium kertjében megmaradt déli falnál, il­
letőleg az északi és keleti fal találkozási pontjánál kezdő­
dött.12 A Cs.l. szelvényben került elő a 120 cm széles déli
főfal. A Cs.ll. szelvényben 70 cm vastag újabbkori tégla­
falakat: az ún. vadászháznak az alapjait tárták fel. 13 A
Cs.llil. szelvényben kicsi ablakmélyedés: kifelé és befelé kes­
kenyedő és emelkedő pinceablak alsó lapja, valamint fel­
menő falainak maradványai jutottak a felszínre. A Cs.V.
szelvényben 26,5 m hosszúságig kibontott 1 m vastag fal
felől három keresztfal húzódott. Ugyanakkor a fal északi
oldalán egy pince keresztfala került a felszínre. A várkas­
tély ún. Cs.1. szobáját tárták fel a pusztulási réteggel
együtt a Cs.VII. szelvényben, Meg kell jegyeznünk, hogy a
szobarész égett, törmelékes rétegében nagyszámú késő­
középkori plasztikus hordó, tölgyfalevél és makkdíszítésű
kályhacsempe került elő.14 A 30 m hosszú és 1,2 m vastag
középkori déli főfal régészeti feltárása befejeződött a Cs.
I—VII. szelvényekkel. S végsősoron a 3,5 m mélységig követ­
hető falalapozás felett az erősen átégett, téglatörmelékes
 AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY 15

későközépkori pusztulási réteget meghatározták. A Cs.lX. több helyiségből álló kastélyrész állt itt. A déli rész kiugró
szelvényben lőrésszerű p i n c e a b l a k o t t a l á l t a k . A pinceszerű torony f e l j á r ó j a és kis b e j á r a t i torony része is ekkor került
helyiség belsejében mindenütt a pusztulási réteg égett és felszínre.
kormos szintje húzódott, Az 1961. évi régészeti munka a gimnázium udvarának
A északi fal külső á r k á n á l nyitott (Cs.X.) szelvényben még f e l t á r a t l a n területét kutatta, A déli szárnytól t á v o l a b b
fülkeszerű bemélyedést b o n t o t t a k ki, Az előkerült középkori nyitott Cs. XllH/A/7. szelvény — a k o r á b b i feltárásokon elő­
padlószint mellett nyugati irányban a várkastély külső ( u d ­ került — kályhacsempe és k e r á m i a - a n y a g o t hozta a f e l ­
var felőli) f a l a húzódott. színre. 20 A szelvényben a régebbi ásatásokon megismert ré­
A Cs. Vili—XV. szelvények feltárása során egy torony (?) tegek jelentkeztek. 2 1 N é h á n y f a r a g v á n y o n , kályhacsempén
a l a p j a került elő. A t é g l a l a p a l a k ú építménynek lőrésszerű kívül a Cs. ХХ1И/А/3. szelvényben egy mészkőből k i f a r a g o t t
pince a b l a k a n a p v i l á g r a j u t o t t . A keleti fal feltárásakor címer töredéke került elő. 2 2 (I. a könyborító h á t l a p j á n . )
megfigyelhettük az egész falon végigterjedő tégla boltív
indítását. Egy egyszerű, kályhával ellátott helyiség belső Az 1953-1961 között végzett ásatások azt bizonyí­
részét is feltárták. M e g á l l a p í t h a t t á k , hogy a terem b e j á r a t i
részének küszöb-gerendája fölött 10 cm vastagságú planí- tották, hogy a kastély feltárt szárnya a gimnázium
rozás húzódik. alatt húzódhatott. A Báthoriak X V - X V I . századi vár­
A Cs. XVI. szelvény a keleti fal sarkát, míg a Cs. XVII. a kastélyának délnyugati sarka és nyugati szárnya a
déli falhoz csatlakozó, kis t é g l a l a p a l a k ú , b e j á r a t i épít­ g i m n á z i u m , illetőleg a mai szülőotthon területére es­
ményt tisztázta. (2. kép)
hetett. Az 1953-ban előkerült fal23 a nyugati kastély-
1958-ban a Cs. VHil.-Cs.XV. szelvények á l t a l közrefogott
t e r ü l e t e n : a Cs. 2. szobában a főképpen „egyszerű kályha­ f a l v o l t , A d é l i f a l o n és a m a g t á r p i n c é j é n e g y m e r ő ­
csempe" töredékeket 1 5 t á r t a k f e l . A szoba északi f a l á t ó l ha­ leges tengelyben jelentkező ablakok arra mutatnak,
ladva a Cs.X. és Cs.XIII. szelvényekig középkori kerámia és hogy a jelenlegi magtár része v o l t a f e l t e h e t ő e n ki­
nagy területre kiterjedő égési, pusztulási'réteg mutatkozott.
terjedt, belső udvarral rendelkező U-alakú kastély­
Az 1958-ban f o l y t a t o t t ásatás során tisztázódott a g i m n á ­ nak.24 (2. k é p )
zium udvarán a l a p j a i b a n m e g m a r a d t XV—XVI, századi Bá-
thori várkastély d é l i szárnya. Ezen a szárnyon egy kiugró
toronyhelyiség (Cs. 2. szoba), illetőleg egy kisebb b e j á r a t ú
toronyrész (Cs.XVII. szelvény) mutatkozott. Az említett épít­
mények a déli várfalhoz, illetőleg a vele párhuzamosan futó
északi kastélyfalhoz illeszkedtek szervesen. A f a l a k b ó l induló
keskenyebb keresztfa la к a déli szárny szobáinak z á r ó f a l a i .
A déli várfalon előkerült pinceablak — a m a g t á r pincé-
jérs levő a b l a k k a l mutatott méret és tengely azonossága
a l a p j á n — a déli szárny és a m a g t á r épületének szerves
összefüggésére u t a l , A gimnázium építésekor elbontott
„ c e l l a s z e r ű " építmények a déli várkastély-szárny nyugat felé
történő folytatását jelezték.
A várkastély már feltárt részeinek tereprendezése 1959-
ben folytatódott, kisebb kiegészítő j e l l e g ű ásatásokkal. Az
említett földszállítás közben „szórvány leletként" egy szé­
pen megmunkált, egyedülálló XV. századi zöldmázas, orosz­
lándíszítésű kályhacsempe is felszínre került.

A Cs. XIII/A/2. szelvényből a hamus pusztulási rétegben,

a t é g l a p a d l ó n dőlt helyzetben terméskőből f a r a g o t t b a ­
luszter j u t o t t a felszínre. 16 A kétoldalt pilaszteres kiképzésű
k ő b a l t á v a l , középen körkeretes, meződíszítéssel ellátott b a -
lusztert az e l ő l a p o n alul és felül keretes mező egészíti ki.
A Cs. XIV/B/2. számú szelvényben t a l á l t á k a 2. balusztert. 1 7
Ezt az 1. számú típushoz hasonlóan terméskőből f a r a g t á k
ki. Díszítése középen körkeretű mezőben kettős rozetta. Az
említett k o r l á t l á b kiegészítő leletei között f ő k é p p e n a kály­
hacsempék említhetők. U g y a n a b b a n a szelvényben került
napvilágra a 3. számú baluszter. A 4. baluszter a Cs.
XIII / A / 3 , és Cs. XIV/B/3. szelvények feltárása közben j u t o t t
a felszínre. Az említett szelvényekből előkerült íves a l a k ú ,
ledőlt falrész a korláttal ellátott árkádos felső folyosó
meglétére utalhat.
A Cs. XIV/B/2—3. szelvényekben fehérmázas kályhacsempe
d a r a b j a i t figyelték meg. 1 8 U g y a n i t t sárgamázas (vékonyan
aranyozott) gótikus kályhatöredékek is előkerültek,
Egy boltozatos helyiség tégla ívindítását is sikerült f e l ­
színre hozni. Ugyanakkor a fényűző várkastély oszlopcsar­
nokom helyiségéhez tartozhatott a Cs. XIV/B/4. szelvényben
előkerült oszloptöredék. 1 9
Tisztázódott a 2,5 m x 1 , 5 m-es kis szoba rendeltetése:
valószínűleg a kaputorony egysége lehetett. Az ún. k a p u ­
torony déli o l d a l á n á l lévő bolt-indítás a helyiség alsó b o l ­
tozatos termére utal.
Az 1959-es évi régészeti kutatás a g i m n á z i u m udvarán
előkerült déli szárny teljes feltárását eredményezte. Az e m ­
lített kastélyrész északi részének vizsgálatakor kiderült, hogy
baluszteres, loggiás kiképzésű folyosóval ellátott, emeletes,
3. Nyírbátor, várkastély, 1969.
Zöldmázas fejábrázolásos kályhacsempék töredékei,
XVI. század. 1:2
Az 1969-ben indított ásatásunk a kastély a l a p r a j z á n a k
és teljes kiterjedésének meghatározására törekedett. A
m a g t á r északnyugati sarkán kibontott k u t a t ó b l o k k b a n 30
cm mélységig a XVIM—XX. század közé keltezhető a n y a g o t :
f ő k é p p e n kerámiát és változatos m i n t á j ú kályhacsempé­
ket találtunk. A törmelékből a felszínre j u t o t t egy i n d a -
díszes, zöldmázas XVI—XVII. századi párkánytöredék, v a l a ­
mint egy zöldmázas, növénydíszes, illetőleg félköríves, lezá­
rással ellátott bélletes (befelé mélyülő) „ e g y i p t o m i " f i g u r á r a
emlékeztető X V - X V I . század fejmotívumos töredék (3. kép).
A szelvény 50 cm-es mélységéből — a nyugati á r o k f a l kö­
zelében - egy zöldmázas, szakállás férfifejet ábrázoló
c s e m p e d a r a b o t t a l á l t u n k . További leletanyag —a felső ré­
teghez hasonlóan — f ő k é p p e n XVH—XX, századi kerámia
volt (3. kép). A (blokk mélyítésénél 70 cm mélységben 2 5 —
a már előkerült alakos, fejet ábrázoló kályhacsempékhez
hasonló — férfifej motívumos, háttérben kváderfal u t á n z a ­
tot imitáló csempetöredék j u t o t t a felszínre (3. k é p ) . A k e ­
vert, tégla és faltörmelékkel elegyes részben a homokos,
ú j a b b k o r i b o l y g a t o t t szintet értük el. Közvetlenül a h o m o ­
kos szint elérése előtt egy rákot á b r á z o l ó csempe és egy
zöldmázas, virágos kályhacsempe került elő. A m a g t á r észa-
16 MAGYAR KÁLMÁN

ki falótól 3,2 m távolságban egy reneszánsz ablakkeret

töredékéit is megtaláltuk.26 Ugyanakkor megállapíthattuk,
hogy ez az erősen törmelékes feltöltés egy méter mélysé­
gig folytatódik, s utána már a bolygatatlannak minősít­
hető homokréteg jelentkezett.27
A szülőotthon falával párhuzamosan húzott 2. kutató­
árak déli sarkában hevenyészetten rakott téglafalat talál­
tunk. A félig kiszedett téglafalcsonk környékén csupán
XVI.I1—XX. századi leletanyag került elő. Ugyanakkor meg­
figyelhettük 80—100 cm átmérőjű boltozott, alul döngölt,
égetett alappal ellátott kemencét is, amely mellett igen
gazdag XVI—XVIII. századi leletanyag került elő, Ugyanitt
találtunk több XVII—XVIH, századi mázas lábas-fazék tö­
redéket, valamint néhány mázatlan, mérművekkel díszített
csempedarabot is, A leletnyagban számos zöldmázas tál­
alakú, XV—XVI. századi kályhadarab is a felszínre jutott.
Az ívesen hajló kemence mellett hét főtípushoz sorolható
kályhacsempe anyagát találtuk. 28 Közöttük a mázatlan, vo­
nallal lezárt, félkörből induló, párhuzamos vonalmintás és
keresztmotívumos díszítésű kályha típusok adták a leg­
gyakoribb formát. Ehhez a XV. századi típushoz sorolható
egy háromszögben végződő csempe töredéke is.
Igen jelentős egy XV. századi zöldmázas, koronás orosz­
lánt ábrázoló, oálcatagos vonalakkal tagolt keretű töredék.
Zöldmázas, vastag, pirosra égetett anyagból készült, pajzs­
fogó angyalt (?), vitézt ábrázoló kályhacsempe töredéke
került elő. Lényeges a zöldmázas, pálcatagos, keresztdíszí­
téssel és szilvamintával díszített kisebb kályhacsemperész
darabja is.
A 2. kutatóárokban megtaláltuk az 1. sz. kemence mel­
lett lévő kis szobát és a 2. helyiséget (emésztő). A 2. kis
helyiség nyugati falán kívül nagy mennyiségű középkori
kályhacsempét találtunk. Ezek az égetett föld, kőtörmelék
és mészdarabok között mintegy 2x2 m-es körzetben és 4. Nyírbátor, várkastély, 1969. Oroszlán ábrázolásos
20-50 cm mélységben29 jutottak a felszínre, kályhaoromdísz töredéke, XV. szd. második fele.

A nagyszámú csempe között három különböző

kályhacsoportra utaló d a r a b o t figyelhettünk m e g : 1.
Lovagkályha típusait, 2. Próféta ábrázolásos kályha
d a r a b j a i t (a félkörös, áttört díszítésű kályhacsempék
alcsoportjával), 3, Az ún. címeres d a r a b o k a t . A fel­
sorolt három típus-csoporton belül további alcsopor­
tok, illetőleg az egyes típus kályhavariánsai is meg­
határozhatók voltak.
A kályhacsempeanyag vizsgálata során öt ún.
nyírbátori lovagalakos csoportot különítettünk el. 30
A főképpen az ábrázolások motívuma a l a p j á n vizs­
gált lovagalakos kályha oromdísze a Magyarországon
egyetlen — csupán Nyírbátorban szereplő — orosz­
lános ábrázolást muta'íja (4. ; kép). Ugyancsak fontos
műhely és időrend meghatározó szerepe van a nyír­
bátori lovagalakos kör 4, csoportjához tartozó orosz-
lánmotívumos, Karinthia címerképét jelölő csempének
(9. Icép). Ez a címeriképes csempe a lovagalakos kály­
ha 4. nyírbátori csoportjának készítését Karinthia e l ­
foglalása utáni időre (1483 körül) valószínűsíti. H a ­
sonló korú az oroszlán és ékábrázolásos töredék,
amely szintén egy elfoglalt tartományi?) címere le­
hetett.
A főképpen a l a k o s : szenteket, prófétát és királyt
ábrázoló csempék alcsoportjában a Szent Péter mo-
tívumos keretcsempék a b u d a i lovagalakos kályha
Szent Péter keretalakjával mutatnak teljes egyezést.
Ez a tény azt bizonyítja, hogy a — tölgyfát ölelő
oroszlános csempetöredék mellett — a nyírbátori
lovagalakos műhely mestere t ö b b budai motívumot
teljes egészében felhasznált. Ugyanakkor a Báthoriak
legfontosabb hagyományának a sárkányölő Szent
György és a sárkány a l a k j á b a n történő megjelenítése
már a budaiaktól eltérő - a megrendelői igényt tar­
talmazó — megoldást takarja.
A kályhacsempék vizsgálata azt mutatja, hogy vég­
sősoron a budai formakincset helyenként felhasználó
— főként a Báthoriak igényét követő - nyírbátori
kályhásműhely mintegy 4—5 kályhát hozott létre. 31
A 2. helyiségtől északra a II. blokkban újabbkori be-
ásásokkal többszörösen megbolygatott rétegek kerültek elő
XIX-XX. századi leletanyaggal. A kertben észak-déli irány­
ba húzott 1. kutatóárok végében egy újabbkori istálló tég­
lafalát tártuk fel.
Végsősoron megállapíthattuk, hogy a várkastély közép­
kori fala a szülőotthon épülete alatt futhat tovább. Az
eddig előkerült falmaradványok csupán a későbbi -
XVIII—XÍX. századi - részleteket sejtetnek.
A 2. kutatóárokban jelentkező középkori fal környékén
felszínre került gótikus és reneszánsz kályhacsempék az el­
ső: a középkori anyagot elplanírozó feltöltés során kerül­
hettek feltárási helyükre. S ekkor a XVII-XVIII. századi fal-
alapozás töltésének használták - a törmelékkel együtt —
a díszes, elbontott kályhacsempéket.
A magtár (a kastélyépület) délkeleti sarkánál nyitott
blokkal, az esetleges déli irányba futó középkori falindu­
lásokat kívántuk megfigyelni. A szelvény nyugati sarkában
- a felszínhez közel — márványhoz hasonló anyagú — osz­
loptöredéket találtunk. Több baluszter töredékes darabja
mellett nagyszámú faragott kőtöredék és párkánydarab is
előkerült.32 Megfigyeltük, hogy a magtár déli falából egy
nagyobb, széles középkori téglafal indul délfelé.
Az 1970-es ásatás során folytattuk a magtár déli részé­
nek feltárását. A 8. kutatóárokban erősen törmelékes, bon-
 AZ ÖTV'ÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 17

tási réteget találtunk. A 6. és 8. kutatóárokban a pincéhez
kapcsolódó újabbkori téglaépítmény (lejárat?) része is elő­
került, XVIII—XIX. századi csempedarabok kíséretében.
A 6. kutatóárok mélyítése során, mintegy 230 cm mély­
ségig a pusztulási rétegig, kibontottuk az előkerült tégla­
falat. Egy széles téglafalat tártunk fel a 8. kutatóárok déli
részében. Megfigyelhettük az újabbkori salakos járószint
alatt egy nagy XVIII. századi pusztulási réteget. A 6. és 8.
kutatóárok közel 3 m-es mélységében XVI—XVII. századi
anyag; kerámia, csont került elő.33 Az utóbbi keleti végé­
ben nagyméretű, bordázott, szürkéspiros, tálalakú kályha­
szem töredékeit tártuk fel (5 kép, 6. kép, 7. kép)
Az V. szelvényben XVII—XVIII. századi mázas, festett
edénytöredékek kerültek elő nagyobb számban. A falak
mellett a hamus, illetőeg a téglatörmelékes rétegben X V I -
XVII. századi, virágmintás, színes táltöredékek, zöldmázas
kerámiadarabok és kisebb kályhacsempe töredékek^ jutot­
tak birtokunkba. Az V. szelvény feltárásához 3 m mélység­
ben az érintetlen réteg felett XVI-XVII, századi kerémia
anyagot találtunk. 34 Lényeges eredmény, hogy a déli irány­
ban húzódó nyugati, illetőleg vele párhuzamos keleti 1 m
széles középkori téglafal szakaszát feltártuk.35
A magtár délkeleti sarkánál egy 2,3 m mély - téglából
készült — emésztőgödör került elő. A ferde téglaépítmény
sarkától keletre „erős" járószintrész mutatkozott. Másfél
méteres mélységben középkori kerámia került a felszínre.
Az említett téglaépítmény környékének alaposabb vizs­
gálatára nyitottuk a IV. szelvényt. A felületen XVIH—XIX.

5. Nyírbátor, V. blokk déli fala, 1970, 1:50

6. Nyírbátor, V. bloíkk
blakk keleti fala, 1970, 1:50
 18 MAGYAR KÁLMÁN

f
—j»TTrTTI!iii?|l!4! |г!П|1тп11! lilUmAL! 1 "'""" '""JlUIPbH ^ul^.ii.in-lllli.tMlMlliilMlilllliiillHulliilllililTTTll.illinHl.ll.illilliilliiHullllMillltlilllliiiliHii.niil

7. Nyírbátor, V. szelvény nyugati f a l a , 1970. 1:50

századi kerámia, m a j d mélyebben erős feltöltés: t é g l a , ha­ dékekkel együtt — későközépkori feketére égett bögre és
barcs mutatkozott t ö b b szürke cserép és középkori kályha­ fazék peremtöredékei a d j á k a d o t á l á s t (8. k é p ) .
szem töredékekkel elegyesen. A IV. szelvénytől délre ú j a b b , A 13. kutatóárok északnyugati részén szintén egy ki­
t é g l á b ó l álló f a l m a r a d v á n y került elő. Középen pedig sebb boltozatos kemencét (4. sz.) figyeltünk meg. 4 0 A be­
m a l t e r b a ágyazott d ö n g ö l t t é g l a t ö r m e l é k a d o t t összefüggő omlott t é g l a f a l közelében m á z a t l a n pirosszínű, erősen é g e ­
36
járószintet. tett kályhaszemek és edénytöredékek n a g y o b b együttesét
A 10. á r o k b a n az ú j a b b k o r i feltöltést tártuk f e l . találtuk, 4 1 Az előkerült kályhaszemek a közelben á l l ó sze­
A 11. számú á r o k b a n - egy t é g l á b ó l kirakott rész fölött, meskályha maradványai voltak.
— n a g y a l a k ú ajtókeret-kőre bukkantunk. 3 7 A kutatóárok A VII. szelvényben tártuk fel a t é g l á b ó l épített 5. sz. ke­
szürke, égetett pusztulási rétegében sok ú j a b b k o r i cserép mence maradványait.
jelentkezett. Az árok 50—60 cm mélységében már érintetlen In situ felszínre hoztunk egy feldúlt tégla alapozást. M e l ­
homok volt. lette a pusztulás p i l l a n a t á t mutató lefelé fordított kályha­
A 11. k u t a t ó á r o k b a n — az összefüggő t é g l a f a l a k közelé­ szemek feküdtek. Két megszenesedett g e r e n d á t is sikerült
ben — egy nagyméretű kemence (2. sz.) nyomaira b u k k a n ­ megfigyelnünk. A k á l y h a a l a p h o z tartozó téglatörmelékes,
tunk. 3 8 A V I . b l o k k b a n t ö b b zöldmázas kályhacsempe és hamus pusztulási réteg, v a l a m i n t a téglatörmelékes f a l
középkori kerámia töredéke jelentkezett. mellett, h a m u v a l , kályhaszemmel és f a r a g o t t kővel szórt
A 12. k u t a t ó á r o k b a n boltozatos kis kemencét (3. sz.) tár­ égett réteg is jelentkezett. 4 2
tuk f e l . A kutatóárok keleti részében egy rosszul megépí­ A szülőotthon melletti raktárépület kertjében feltárt 24 m
tett t é g l a f a l maradványa került elő. 3 9 A fal közelében — hosszú k u t a t ó á r o k b a n erős törmelékes, XVIII—XX. századi le­
XVI. századi négyszögletes, tál a l a k ú kályhacsempe töre­ letanyagot t a r t a l m a z ó réteget vizsgáltuk. 4 3

8. Nyírbátor, 12. sz. k u t a t ó á r o k északi f a l a , 1970. 1:50

 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 19

Az 1969-től folyó ásatások - a lehetőségekhez ké­

pest — tisztázták a Báthori várkastély kiterjedését, i l ­
letőleg a magtárral való összefüggését. A magtár­
épület északnyugati sarkán húzott I. szelvényben elő­
került reneszánsz ablakkeretkő a XVIII. századi á t a l a ­
kításkor juthatott a feltárási helyére. 44
Az északi kastélyszárny fala helyett - a szülőotthon
kertjében — csupán a középkorinál későbbi f a l m a r a d ­
ványt találtuk meg.
A magtár keleti részén történt 1970-es ásatás a
XVIII. században meglévő gazdasági részt: kemencé­
ket, emésztőket tárta fel. Az említett épületrész déli
o l d a l á n á l - még nem értelmezhető — középkori
téglafalak kerültek elő. Ezek — szerintünk — feltétle­
nül szerves részei voltak a Báthoriak középkori kas­
télyának.
Végsősoron azonban az eddigi feltárások azt j e l ­
zik, hogy a Báthori várkastély — feltételezésünk sze­
rint — az U-alakú formát mutatja. A magtár déli ré­
széből i n d u l ó falak déli szárnyhoz történő csatlakozá­
sának ugyanis az 1959—61. évi ásatások eredményei
ellent mondanak.
Az is jól megállapítható, hogy a X V - X V I . századi
U-alakú várkastély még a XVI. században elpusztul
9. Nyírbátor, várkastély ásatás, 1969. A nyírbátori lovag­
és későbbi megújítása csak részlegesen történik meg. alakos kályha Karinthid címerképét ábrázoló szürke mázat-
A XVIII. században erősen átalakítják a megmara­ lan csempe töredéke, 1480 körül. 1:2
dó épületegységeket (magtár stb.). Az átalakításra
kevésbé alkalmas részek elplanírozásával új j á r ó ­
szintet teremtenek. Erre a szintre elsősorban a gazda­
éppen Báthori István vajda. 4 7 A történeti adatok a l a p ­
sági célokat szolgáló építmények kerülnek. A g a z d a ­
sági egységek legnagyobb része a XIX. század végén j á n nyomon követhető pedig, hogy fráter Joannes
elpusztul, illetőleg á t l a l a k u l . Ezeket a folyamatosan 1490-ben került át 4 8 a kolozsvári Farkas utcai temp­
történő átalakulásokat, feltöltéseket jelzik a XIX-XX. lom építéséhez.
századi és a legújabbkori szintek is. Ugyanakkor A nyírbátori várkastély építése a - mai ref. temp­
megállapítható, hogy az egykori Báthori kastély é p ü ­ lommal szemben fekvő — déli d o m b o n történhetett.
letéből csupán a jelenlegi magtár marad meg. A templom, illetőleg kolostor ilyen kerítő várral tör­
ténő megerősítése j ó példa Marosvásárhely, ahol
Az 1969-ben előkerült csempeanyag — a kőfaragvá-
1490-ben a magaslaton épült kolostort Báthori István
nyokon túl — a magyarországi XV—XVII. századi ki­
emelkedőbb iparművészeti alkotások közé sorolható. kisebb várrá alakítja át. 49
Az ecsedi várban látható b u d a i hatás a nyírbátori
A régészeti kutatás bizonyító anyagán túl az épít­
várkastélyon is jelentkezik. Az 1453-1457 között ké­
kezéssel kapcsolatban több lényeges a d a t is felve­
szült b u d a i lovagkályha r o k o n d a r a b j a i a l a p j á n a nyír­
tődik. Ezek között szerepel, hogy Báthori István or­
bátori várkastélyt 1453 után, míg a Szent György
szágbíró testvére: Miklós váci püspök a váci székes­
ábrázolásos kályhacsempe révén t a l á n 1479 után sze­
egyházon és a püspöki várban hasonló időben
relték fel gótikus kályhákkal. A várkastély reneszánsz
(1480-as években) építkezik 4 5 (a n ó g r á d i vár építke­
elemeinek kiképzése a XVI. század elején is t a r t h a ­
zése 1483 körül, míg a váci püspöki vár munkálatai
tott s folyamtosan történhetett egészen a XVI. század
1485-ben fejeződhettek be.) A fentiek a l a p j á n az is
második feléig.
biztosnak vehető, hogy Báthori Miklós szintén j e l e n ­
tős segítséget nyújtott bátyjának a családi szakrális A gyulafehérvári ún. Báthori templom és a Moldva
birtokközpont építéséhez. így a visegrádi és a váci területén épülő templomok egy része a Báthori csa­
építkezések befejezése után nagyobb erők, egy mű­ lád építkezésének hatásával magyarázható. 5 0
hely t ö b b mestere kerülhetett át a nyírbátori építke­ Végsősoron Mátyás király h u m a n i s t a : tudomány és
zésekhez. 46 Hiszen az 1486-ban meginduló kolozsvári művészetpártoló törekvései a Báthoriak nyírbátori
építkezés szorgalmazója — Mátyás király mellett — építkezésein és művészet pártolásánál is követhetők.
20 MAGYAR KÁLMÁN
A S O M O G Y MEGYEI BÁTHORI BIRTOKKÖZPONTOK RÉGÉSZETI KUTATÁSAIRÓL
A somogyi Báthori uradalmi központok történeti és
régészeti forrásainak összegyűjtése a közelmúltban
kezdődött. M á r az előzetes felmérő kutatás és a n y a g ­
gyűjtés is t ö b b igen jelentős uradalmi székhely fel­
tárási lehetőségét mutatta. Ugyanakkor megállapít­
hattuk, hogy a legjelentősebb Báthori központ Babó-
csa volt. Jelentőségében - a hozzá tartozó dél-somo­
gyi uradalommal — szinte a család ecsedi központ­
jához ímérhető (10. kép).
A X - X I V . század között Ba bocsát a Ti bold nemzet­
ség fontos Dráva menti központjaként említik. A korai
birtokszervezet képe is rekonstruálható. A nemzetség
Szent Miklós tiszteletére szentelt kegyúri monostorá­
hoz a XIII. században már 27 dél-somogyi f a l u tarto­
zott. A XIV. század végén ez az uradalom — a Tibold
nembeli Babócsai család kihalása után — a Marcza­
liak birtokába kerü!t. 51 A XV. század elején már mező­
városként szereplő helységben csupán kisebb várkas­
tély állhatott. Castrum Babo/cha-ként az 1450-es évek­
től említik. 52 Ekkor már a Marczaliak által épített j e ­
lentősebb váráról is tudunk. A főispáni székhelyként
szereplő közigazgatási központot 5 3 — nyírbátori és
ecsedi építkezéseik idején — „ m á r fényűző reziden­
c i a k é n t " vehették át a Báthoriak. 1496-ban itt látták
vendégül II. Ulászló királyt. Ettől az időtől kezdve
Babócsa várának története a Báthoriak somogyi bir­
toktörtén étével szorosan egybekapcsolódik. 5 4 A XVI.
század első felétől pedig a t ö b b i somogyi uradalmuk
is a babócsai központ irányításához tartozik.
Főúri tulajdonosai a várat átépítik és olasz bás­
tyákkal erősítik meg. A XVI. századi jelentőségére
utal Ghimesi Forgách Ferenc váradi püspök évköny­
vében lévő leírás: Babócsa vára ezer lépésnyire fek­
szik a Drávától, terjedelmes mocsár közepén, ame­
lyet a Kapós egyik mellékága (Rinya) alkot. Kevés
gázlón lehet hozzáférni, azok is keskenyek. A M a r -
czali család építette nagy fénnyel és kényelemmel. Az
ellenséges lövegek ellen f a l a i t kettős fafallal vették
körül, melyek közét földdel töltötték ki. 5 5
A török kiűzése idején leégett vár a pusztulási á l ­
l a p o t á b a n maradt ránk. Az eddig szórványosan elő­
került régészeti leletek is ezt bizonyítják. A Rinya
j o b b p a r t j á n lévő Szőlődombon az 1927 és 30->as évek
között „sok arany edényt" találtak. U g y a n a b b a n az
időben a közelében álló Nárcisz d o m b o n a „ k ö z é p ­
kori ágyú lőállások is látszottak." A Szőlődomb észak­
nyugati végében az egykori temető maradványai is a
felszínre jutottak. A b a l p a r t o n lévő várdombról — az
omladékok közül — t ö b b a l a b á r d o t , buzogányt és
handzsárt vittek el a „kincskeresők". 5 6 Az előkerült
leletanyag közül csupán néhány kályhaszem jutott a
múzeum gyűjteményébe. 5 7 Az egykori vár területe az
„öntevékeny kutatók gyűjtőterülete" lett. 1960-ban az
ált. iskola épületétől északra eső V á r d o m b nyugati
o l d a l á b a n egy 1556-os feliratú, nagyméretű bronz
ágyúcsövet találtak 5 8 ( 1 1 . kép). Az ekkor ásott „ k i n ­
c s e s a k n á b a n " egy nagyobb várfal maradvány t ö b b
részletét is megfigyelték. A Kőolajipari V á l l a l a t által
végzett földmunkák során a p a l á n k b a n lévő egyik
ház kályháskemencéjének maradványait, valamint
t ö b b vaseszközt - köztük baltát - találtak. A Vár­
d o m b délkeleti sarkánál az 1664-es ábrázoláson sze­
replő délkeleti palánk leégett tégla és patics ma­
radványai jutottak a felszínre. 1963-ban került a Rippl-
Rónai Múzeumba egy ezüstlemezzel díszített ívelt
szablyamarkolatos és feliratos pengéjű szablya. 59
Helyszínelésünk során 1970-ben megállapítottuk,
hogy a római katolikus templom és az általános isko­
la közelében lévő várhely — a fákkal és bokrokkal be­
nőtt dombon - erősen pusztuló á l l a p o t b a került. A
négy sarkon lévő olasz bástyákba ú j a b b „kincskere­
ső" árkokat fúrtak. A Kőolajipari V á l l a l a t lakóházai,
illetőleg a templom melletti lakások, a vár külső
sáncainak tetejére épültek. A romvár belsejében két
kibontott téglafal maradvány á l l a n d ó pusztítását ész­
leltük. 6 0
1970-es évektől a délnyugati sáncban, valamint a
közelében lévő Szabadság téren patkót, vaspántot,
XVI. századi edénymaradványokat, illetőleg XIV. szá­
zadi övcsat merevítőt és t ö b b X V I - X V I I . századi p i p a ­
töredéket találtak. 6 1
1972-ben a V á r d o m b utca 20. sz. ház kertjében
végzett földmunkák egy középkori templomkörüli te­
mető maradványait hozták a felszínre. 62
A legutóbbi időkben folytatott régészeti terepbejá­
rás a középkori mezőváros t ö b b településhelyének
régészeti nyomát rögzítette. 6 3
A g a z d a g o n jelentkező és pusztuló tárgyi anyag a
fontos objektum mielőbbi feltárását sürgeti. Hiszen
az alapos régészeti munka a XIV—XV. századi M a r -
czali, illetőleg a X V - X V I . századi legfontosabb so­
mogyi Báthori uradalmi központ forrásainak alapvető
értékelésére a d n a lehetőséget.
A másik alapvető jelentőségű és Babócsához legkö­
zelebb eső Báthori birtokközpont Segesd volt. A ki­
rályi u r a d a l m i , vagy királynéi ispánsági székhely a
XV. század elejétől a Marczaliak segesdi uradalmi
székhelyeként szerepelt. 6 4
Az egykori fényűző királynői palotáról, a főespe-
resi székhely Szent Mihály templomáról, illetőleg a
Szűz M á r i a tiszteletére szentelt XIII. századi feren­
ces kolostorról tudósítanak a források. 6 5 A ferencesek
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 21

10. Somogy megye középkori várai és várkastélyai. 1:400 000

22 MAGYAR KÁLMÁN
11. Babócsa, 1960. Nagyméretű díszített bronz ágyúcső.
Ferdinánd készíttette 1556-ban.
későbbi kolostora területén épülhetett a XVI. század
második felében — t a l á n a török által — egy palánk­
vár. A környéken kialakuló települést Segesd város­
nak nevezték el. A mai Alsósegesd területén á l l h a ­
tott valószínűleg a királynéi ispánsági központ és a
Báthoriak palotája. Ez a hely a középkorban Segesd-
vár néven is szerepelt. 66
A legtöbb középkori régészeti anyag és az egyko­
ri Segesd város; a mai Felsősegesd területéről került
elő. Az egykori elpusztult vár (palánk) nyomaira a
mai kolostor-templom és az Erzsébet-kert többször
megbolygatott területén bukkantak. Az erődítmény­
nél körbefutó sánc nyomai még ma is jól láthatók. 6 7
Az egykori vár helyén néhány XVI. századi kályha­
szemet találtak az 1920-as években. Ugyanakkor a
mai törpevízmű közelében talajforgatás során csont,
tégla és faltörmelékek jutottak a felszínre. 68
A mai ferences kolostor közelében előkerült vö­
rösmárvány feliratos sírkő, illetőleg a tőle délnyugat­
ra felszínre j u t ó melléklet nélküli csontvázak m a r a d ­
ványai az egykori középkori temetőre utalnak. 6 9
A várhely elpusztult területére vonatkozik az 1926-
ban előkerült két edény, t ö b b cserépdarab, ólom, va­
lamint egy díszített rézlemez is.
A század elején — az ún. csákszegi részben talált
félköríves 1 m széles téglafalon kívül — Alsósegesden
két XVII—XVIII. századi éremlelet előkerüléséről is
tudunk. 7 0 A terület l e g m a g a s a b b és egyben legtöbb
régészeti leletet a d ó pontja a felsősegesdi mai „zár­
d a " rész. A fentiek a l a p j á n t a l á n itt is kutatni kell
a Báthoriak fényűző, elpusztult kastélyát. 7 1
Ugyanakkor a segesdi Báthori uradalomhoz tartozó
ötvösi várkastély feltárt régészeti forrásai az egykori
birtokközpont jelentőségét is jól dokumentálhatják.
Hiszen a kisméretű ötvösi vadászkastély gazdag épí­
tészeti emlékei és kiemelkedő értékű díszes rene­
szánsz kályhacsempéi a segesdi Báthori rezindencia
jóval g a z d a g a b b régészeti anyagára is utalhatnak.
A XV. századtól a nagy Hadiút, illetőleg a D é l -
Somogyon kérésztől Kanizsa irányába húzódó egy­
kori római út ellenőrzésére szolgál a Marczaliak, majd
a Báthoriak zákányi birtokközpontja. A Báthoriak
zákányi várai — a középkori Somogyot nyugat—keleti
irányban átszelő fontos kereskedelmi út ellenőrző
csomópontjai voltak. A zákányi régi várat már 1325-
ben említik. 1445-ben a mezővárosban lévő kastély
még Újlaki és Hunyadi birtokában szerepel. 7 2 A ki­
terjedt helység ekkor már felerészben a Marczaliaké.
Néhány évvel később — a Marczaliak területén — a
D o m b a i a k egy ú j a b b kastélyt: az alsózákányi ú n . új
várat építik. 1495-től mindkét zákányi vár a hozzátar­
tozó várhelyekkel és révekkel a Báthoriak kezébe ke­
rültek. 73
A XVI. század első felében jelentős események
színhelyeként említett Báthori kastély feltételezett mai
helye a Horhó út, a M á j u s 1. utca és az Arany János
utca között lévő háromszög alakú magaslaton, az ún.
Kápolna-hegy Izidórus részén van. 7 4 A belső vár
északkeleti földhányásán és körbefutó várárkán belül
romra, illetőleg temetkezésre utaló maradványok ke­
rültek elő. A vármagot délnyugati irányból feltehe­
tően palánkfal vette körül. Az erősséget a külső, ke­
leti irányból a Horhó (mélyút), míg a lankásabb Arany
János utcai szakasz felől palánk övezte. Nyugati
irányból az Izidórus patak, míg keletebbről egy ki­
sebb - a középkorban mocsaras területet alkotó —
patak zárta le. A középkori várközpont déli és észak­
nyugati lejtőjén előkerülő római peremes téglák
utalnak a régi római út őrzésére rendelt őrtoronyí?)
helyére. N a g y o b b középkori (egyházi) épületet sejtet
az északkeleti részen lévő romokat és csontmaradvá­
nyokat rejtő terület. Távolabb a keleti o l d a l o n — a
patak és Horhó út között - ugyancsak (templom)
romra és a n n a k temetőjére vonatkozó nyomok j u ­
tottak a felszínre. 75 A terület egykori jelentőségét
mutatja a Vázsony pusztán előkerült X I V - X V . száza­
di udvarház régészeti leletanyaga. 7 6
A Báthoriak negyedik fontos uradalmi központja­
ként M a r c a l i szerepelt. A Marczaliak névadó családi
központja a Báthoriak nyírbátori szakrális névadó
központjával állítható párhuzamba.
Az 1274-ben először említett M a r c a l i b a n a Pécz
nemzetséghez tartozó I. Gergely leszármazottainak, a
fényes pályát befutó Marczaliaknak udvarháza, vár­
kastélya állott. A várkastély első említése 1456-ban
történik, amikor Marczali János S o m o g y - Z a l a megyei
főispán „in castro nostro Marcza//"-ból keltezi egyik
levelét.77
Az 1532-ben újra említett kastélyt 1566-ban a tö­
rök felégeti, s a török kézre került helység a XVII.
század végéig járási székhelyként szerepel. A hely­
ség Szent Ányos tiszteletére szentelt Árpád-kori temp­
loma mellett a XV. században gótikus, - a segesdi,
kőröshegyi ferences templomok stílusában — épült
új egyházról tudunk. Az 1495. évtől véglegesen Bá­
thori kézre kerülő várkastély a mai Jókai u t c á b a n , az
ún. Várhegyen lehetett. 7 8 A területet nyugati és észa­
ki részen mesterséges árok, míg keletről és délről
szakadékos parttal rendelkező vízmosás: az egykor
magas vízállású, mocsaras szélű „ K á t y ó " patak véd­
te. Az elpusztult uradalmi központ várára az egyik
1740-es uradalmi összeírás is utal. 7 9
,, . . . Keő vára ezen Helly-ségben az Urasságnak
nintsen, hanem hogy valaha szép kastély lehetett,
annak mind elpusztult és leomlott mind penigh még
fönn álló réghi Keő falaibul, s körülötte most is megh
látható árkaibul ki tetszik, - elítélhetni. . . Ezen kas-
télnak réghi kü Falay, körülötte levő Árka is megh
tetszenek, az Falunak napnyugati Végén kivül..."
 A MAGTÁR
B SZÜLŐOTTHON
C RAKTÁR
D RAKTÁR
E EMÉSZTÖGÖDÖR
F GIMNÁZIUM

NYÍRBÁTORI VÁRKASTÉLY
ÁSATÁSI ALAPRAJZA
(1954-1972.)
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 23

12. A Báthori várkastély elhelyezkedése. 1:2880

A régi kastély területének nagyságára utal, hogy területen ezután is t a l á l t a k kerámiát, c s o n t o k a t Nagy
„a Kastély helyen palánkkal környül vett réth kert Ferenc helybeli lakos nagyapja egy lándzsahegyet,
van, mintegy 30 kaszásra való."80 míg mások ezüst pénzeket is összegyűjtöttek. 8 2 Egy
A várkastély rommaradványát a XVIII—XIX. századi vaszabla, egy lópatkó, III. Zsigmond lengyel király
térképek nem ábrázolják. Az 1864-es jegyzői leírás ezüstgarasa, valamint t ö b b XVII. századi érem m ú ­
szerint „ . . . Marcali nevezetességei közé tartozik a zeumi gyűjteménybe is került. 8 3 1972-ben Horváth
város délnyugati részén, a megyei magtár mögötti Istvánék (Jókai u. 10.) házuktól délre nyugat—keleti
emelkedésen található vármadarékról nevezett Vár- irányba futó 2 és fél méter hosszú t é g l a f a l a t t a l á l ­
szög." tak. A habarcsba rakott 1,2 m széles téglafal mellett
Az 1740-ben még f e n n á l l ó kastélyfalakat 1884-ben állatcsontok, kerámia is előkerült 2—3 m mélység­
,, simította к el szántófölddé". 8 1 ben. 8 4 Ugyanakkor az említett ház mögött 40—50
Régészeti helyszínelésünk során kiderült, hogy a méterre déli irányban az egykori vizesárok nyomát
Jókai u. 25. sz. háztól nyugatra 40—50 méterre már is felfedezhettük. A helybeliek megfigyelése nyomán
az ún. Várkert húzódott. Néhány házzal o d é b b tégla­ kiderült az is, hogy a várkastély nyugati fala a Jókai
fal maradványok és boltíves kazamaták kerültek elő. u. 16. sz. ház telkén állhatott. 8 5 A falhoz kívülről csat­
A XIX. század közepén még meglévő ulánus lakta­ lakozó sáncrész ma is megtalálható. A délkeleti vár­
nyák s a környék j o b b á g y h á z a i t a kastély t é g l á i b ó l árokba a Széchényiek egykori cselédlakásai épültek.
építették. Az építkezés során téglafal maradványok és „ ü r e g e s
Az ún. V á r d o m b o n lakók szerint a f a l a k a t 1890 mélyedések" jutottak felszínre.
körül teljesen elbontották. A szántófölddé alakított A régészetileg j ó l körülhatárolható, elpusztult kas-
24 MAGYAR KÁLMÁN
tély területéről keletre 1 km távolságban áll a XV.
századi templom a középkori mezőváros település
helyével.
A Marczaliak egykori birtokközpontjában a vár,
a gótikus templom és a település — a nyírbátori ura­
dalmi központhoz hasonló f o r m á b a n — helyezkedett
el.
A XV. században kiemelkedő, nádori, országbírói
méltóságot betöltő Marczaliak a Báthoriakhoz ha­
sonló pompával építkezhettek. Fényűző építményeiket
bővítették és formálhatták - saját igényük szerint -
a XV. században örököseik: a Báthoriak.
A Babócsa, Segesd, Zákány és M a r c a l i uradalmi
központok várainak és kastélyainak építése a M a r ­
czaliak és a Báthoriak tervszerű birtokpolitikai és
stratégiai elvét követték. Éppen ezért emelték a fejér-
kői uradalom központjában a kereki, ú n . fejérkői
várat is, az északi balatoni á t j á r ó : a szántódi rév
biztosítására.
A XIV. századi várkastély - 1396-tól a Marczaliak,
majd a Báthoriak t u l a j d o n á b a n - két jelentős ost­
rom pusztítását heverte ki. Ekkor az 1403-as, illetőleg
az 1491 utáni pusztulást követő időszakban kerültek
a vár életére vonatkozó legfontosabb leletanyagok a
földbe. A S á g i K á r o l y vezetésével az 1960-as
években folytatott régészeti kutatások megállapítot­
ták, 86 hogy a Marczaliak idejében történt átépítéskor
a derékszögű, közel ellipszis a l a k ú várépületet a déli
részen a várárkon átívelő csapóhíddal közelíthették
meg. Az északi és nyugati részen levő L-alakú magas
épület alatt pincék, közöttük pedig téglaszintes u d ­
var húzódott. A fehér a l a p o n barnás és barnásvörös
festéssel ellátott szobákban 1408 után Zsigmond ki­
rály nyéki műhelye állított három, díszes, mázas kály­
hát. 87
Közel száz év múltán a Báthoriak itt már kéteme­
letes, magas, támpilléres f a l a k k a l , déli kaputorony­
nyal ellátott várkastéllyal rendelkeztek. A kastély kül­
ső homlokzatán három sorban nyílások, legalul a p i n ­
ce lőrés alakú szellőzője, illetőleg az első és máso­
dik emeleten — belső ülőfülkével ellátott — nagy­
méretű, kökeresztes osztású ablakok nyíltak. 88 A belső
toronnyal ellátott várat — a kettős árok között húzódó
sáncon - külső fal övezte. Az ásatások tanúbizony­
sága szerint a várkastélyt 1486-1491 között t u l a j d o ­
nosai fényűző tárgyakkal rendezték be. Ezek a beren­
dezési tárgyak a Báthoriak itáliai kapcsolatait is b i ­
zonyíthatják. 8 9
M e g kell említenünk az előkerült különböző fegy­
verek és felszerelési tárgyak között egy golyóöntő for­
mát, több nyílhegyet és díszes késmarkolatokat. Az
étkezési és konyhafelszerelési tárgyakból halszálka f a ­
ragással díszített késmarkolatok, fémedényt utánzó
vörös vonalasfestéssel díszített kupa és nagyszámú
fehér, talpas agyagkehely jelentette a fontosabb le­
letanyagot. A vörös folyatott festéssel díszített üveg­
serleg és különböző üvegpoharak és üvegpalackok tö­
redékei ugyancsak az értékes leletanyagok közé tar­
toztak. A ház és a szobaberendezések tárgyaira utal
több ajtó, szekrény vasalása is. A m i n d e n n a p i élet
fontos munkaeszközei: kőfaragócsákány, fúró stb. is
előkerültek. 9 0 A két emeletnyi magasságig felnyúló
várkastély belső helyiségeinek berendezéseivel, vala­
mint a külső szúk udvarral és kertjével déli, itáliai
hangulatot kelthetett.
Végsősoron azonban a fejérkői várkastély, a b a b ó -
csai, a segesdi birtokközpont várainál jóval szeré­
nyebb méretű volt. (Alapterületükben még a kisebb
méretű zákányi és a marcali várkastélyok is jóval
megelőzhették.)
Úgy tűnik - az e d d i g i feltárások a l a p j á n - , hogy
típusában és méretében a segesdi Báthori u r a d a l o m ­
hoz tartozó ötvöskónyi várkastély közelíti meg leg­
jobban.
A hasonló alapterületű és építészeti megoldást mu­
tató kastély régészeti feltárása során előkerült lelet­
anyag - a fejérkői vár feltárási anyagával együtt -
a somogyi Báthori birtokközpontok várainak legfonto­
sabb és ú j a b b művelődéstörténeti képét segítik fel­
tárni, illetőleg meghatározni.
 AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY 25

I. FEJEZET JEGYZETEI

1 25
Ecsed, Sárvár, G u t és A d o n y régészeti kutatása az A 69.93.11., 69.73.21, és a 69.73.11. Ltsz d a r a b o k a nyír­
1975-ös évtől kezdődik. bátori Báthori István M ú z e u m b a n .
2 26
B A L O G H 1939, 577. - VOIT 1960, 260, 374. - ENTZ 1963, A n a g y o b b i k H : 90 c m , Sz: 30 c m , a kisebbik a b l a k ­
473-476. - ENTZ-SZALONTAI 1969, 5 - 7 4 . B A L O G H 1974. keret töredéke 59 cm hosszú és 28 cm széles volt.
50. U g y a n i t t egy 30, illetőleg 35 cm hosszú j e l l e g t e l e n t ö ­
3
MAKSAI 1940, 153. - SzV 138. - M A G Y A R 1973a, 8. redéket is találtunk.)
4 27
B A L O G H 1956, 5. - ENTZ-SZALONTAI 1969, 7. A t o v á b b i m u n k á t a v i l l á m h á r í t ó vezetéke erősen a k a -
s
MAKSAI 1940, 114. - SzV. 114, 428. - SZÉKELY 1961, dá lyozta.
28
327. - M A G Y A R 1970. 18. ENZT-SZALONTAI 1969, 7. M A G Y A R 1973a 4 6 - 4 8 .
6 29
MAKSAI 1940, 114. - ENTZ-SZALONTAI 1969, 7. - M A G Y A R 1974, 1-2. és 3. j .
30
M A G Y A R 1970, 26. Uo. 6 - 8 .
7 31
M A G Y A R 1971, 30. - U ő . 1973c 123-124, 129-130. M A G Y A R 1974, 1-28.
8 32
B A L O G H I. 1966, 299. - B A L O G H 1970, 30. A szögletesre f a r a g o t t (lábazati) kő mellett minuszkulas
9
1953-ban Mérey K á d á r Ervin (Debrecen, Déri Múzeum), felirattal ellátott piros, sima XV. századi k e r á m i a t ö r e d é ­
1954-1961 között dr. Csallány Dezső, dr. M a k k a y János ket t a l á l t u n k .
33
és dr. Szalontai Barnabás. 1969—1973 között a szerző vé­ Szürke, piros, mázatlan fazék, bögre o l d a l és perem­
gezte az ásatásokat. töredéke és néhány piros, négyzetes kályhaszem t ö r e ­
10
Az építkezések gyors megkezdése után pótolhatatlan déke.
34
kastélyegyüttesek és leletanyagok pusztultak el. A h i á ­ Szürke és zöldmázas fültöredék, v i r á g m i n t á s , színes t á l ­
nyos d o k u m e n t á c i ó kéziratos példányai a Debreceni M ú ­ töredékek és t ö b b j e l l e g t e l e n kerámiaanyag jutott a
zeumban vannak. felszínre.
11 35
A felszíntől 80 cm mélységben mintegy 1 5 - 2 0 cm vastag A nyugati f a l a t a déli m a g t á r f a l t ó l 7 m, a keletit 6 m
faszénnyom húzódott. hosszan követtük.
12 36
A g i m n á z i u m zavartalanul folyó építkezése közben Ú j a b b k o r i településréteg a n y a g a került elő.
37
(1955-1958) a területen érdemiben nem végeztek régé­ Az élszedéses, 1,2 m hosszú, 60 cm széles és 27 cm
szeti leletmentést. Az előkerült f a l a k a t szétbontották, vastag homokkőből készült d a r a b kettétört á l l a p o t b a n
illetőleg a megimaradt részek fölé épült a g i m n á z i u m , került elő.
13 38
A Cs. III. szelvényben - a f a l közelében 7,1 m-nél - XVI—XVII. századi piros a n y a g ú , zöldmázas, félhengeres
korhadt fagerendfák kerültek elő. kályhacsempék, v a l a m i n t XVII. századi barnáspiros,
14
A kályhacsempék a l a p j á n a XVI. század második felé­ szemcsés a n y a g ú bögre, fazék o l d a l és peremtöredékei
ben történhetett a pusztulás. kerültek elő.
15 39
Az ásatási d o k u m e n t á c i ó (napló) a l a p j á n a kályhacsem­ A fal (valószínűleg) az emésztőgödörhöz csatlakozott.
40
pe a n y a g á r a , típusára és korára nem kapunk felvilágosí­ XVII. századi piros, szemcsés a n y a g ú j e l l e g t e l e n kályha­
tást. töredék, illetőleg edénytöredékek j u t o t t a k a felszínre.
16
A f a l t ó l 2,61 m-re 76,5 cm hosszú, 44,5 cm széles és 41
Piros, szemcsés a n y a g ú , zöldmázas XVI—XVII. századi
18 cm vastag baluszter j u t o t t a n a p v i l á g r a . kályhacsempék és szürke, v a l a m i n t piros színű k e r á m i a ­
17
A szelvényben lévő ajtónyílás északi szélétől 2,15 m-re töredékek j u t o t t a k a felszínre.
került elő. H : 77,5 cm, Sz: 45,5 cm és V:21 cm. A 3. és 42
A várkastély „ g a z d a s á g i " részének egyik, feltehetően
4. számú baluszter teljesen megegyező a 2. számú d a ­
XVI. századi pusztulását d o k u m e n t á l j á k a blokk feltárt
rabbal.
18 régészeti leletei.
A Cs X/2 szelvényben a Cs. XI/2 szelvényben t a l á l t kő- 43
Egy mintás, zöldmázas kályhacsempe töredéke és XVIII—
ajtó-kerethez tartozó, mesterjeggyel ellátott keret­
XIX. századi zöldmázas kályhacsempék d a r a b j a i .
töredék j u t o t t a felszínre egy kőoszlopfejezettel. A Cs 44
A nagy díszes a b l a k o k összetörtek. Keretestől kerültek
XV/a/1 és a Cs XMd/a/1 szelvények t ö b b n y i r e ú j a b b k o r i
az északi feltöltésbe.
f a l a k a t hoztak a felszínre. 45
19 B A L O G H I. 1966, 299, 697.
20 cm á t m é r ő j ű és 30 cm v a s t a g s á g ú . 46
20 N A G Y 1944, 6. 1 9 0 - 1 9 1 . - U ő . 1944, 7. 225. - ENTZ
X V I - X V I I . századi j e l l e g t e l e n leletek kerültek elő.
21 1957, 256-257.
Legfelül humusz, m a j d törmelékes humusz (30—40 cm 47
B A L O G H I. 1966, 158.
mélyen), illetőleg részben a g y a g (10 cm vastag) volt. 48
ENTZ 1957, 256.
A l a t t a törmelék és 30—35 cm vastag törmelékes humusz, 49
N A G Y 1944, 6. 189.
föld(?) húzódott. Ebben a mélységben a g i m n á z i u m t ó l 50
N A G Y 1944, 7. 226. - ENTZ 1957, 257. Báthori István
Nyugatra törmelékes réteg, míg Kelet felé sárgaföld
1493 előtt Udvarhelyen is építkezett. ( B A L O G H 1943, 80.)
mutatkozott. 51
22 CSÁNK! II. 1894, 576. - SV. 36.
A Cs XIII/A/8, a Cs XIV/A/8, a Cs XIV/B/8, a Cs 52
XXII/A/4 és a Cs X X H I / A / 1 ^ A / 4 , illetőleg a t o v á b b i szel­ CSÁNKI II. 1894, 572 és OL Köz. levt., Reg. 1454. X I I .
vények régészeti eredményt nem hoztak. 2 1 . Dl 14.894 és 1458. IX. 4. Dl 102.539.
23 53
A f a l m a r a d v á n y a kastély északi szárnyának főfalához A XVI. század elejétől (Török Bálint f o g l a l á s a óta) So­
tartozhatott. mogyvár közigazgatási székhelyként a l i g szerepelhe­
24
Az 1953-1961 között f o l y t a t o t t ásatásokat jellemzi az tett. Az akkori f ő i s p á n o k : a Báthoriak Babócsát hasz­
1961-es ásatási n a p l ó : „ a feltárások során voltak szak­ n á l h a t t á k közigazgatási székhelyként és családi birtok­
mai hiányosságok bizonyos mértékben (régész hiánya központként.
s t b . ) . . . , ha viszont nem kerül sor a f e l t á r á s r a , úgy t e l ­ 54
Ld. a t a n u l m á n y II. fejezetét, v a l a m i n t S Z A K Á I Y 1971„
jes pusztulás á l d o z a t á v á válik az ásatási o b j e k t u m le­ 51-84.
leteivel e g y ü t t . " 55
G H I M E S I , F O R G Á C H 1866, 156.
26 MAGYAR KÁLMÁN

56 74
RRM RA VI/1/1. RRM RA V/36/2. Ltsz, 2285. A térképvázlatot Belenyessy
57
RRM-ban. Ltsz. 56.10.1.-56.10.3. Alajos ny. tanár készítette. Értékes munkájáért köszönet
58
RRM RA VI/1/2. jár.
59 75
RRM-ben Ltsz. 63.83.1. RRM RA V/36/1. Ltsz. 1800. A szerző 1972-ben folytatott
60
RRM RA VI/1/11-VI/1/13. (Ltsz. 1735-1737) régészeti terepbejárást a helyszínen.
61 76
RRM RA VI/1/8. RRM RA V/36/3. Ltsz. 2388.
62 77
RRM RA VI/1/10. PETKO 1905, 51. - SZÁNTÓ 1972, 315.
63 78
Jankovich Dénes V. éves régészhallgató terepbejárása. RRM RA Ili/13/22.Ltsz. 1770, valamint a szerző 1970-ben
(Kézirat 1973, ELTE, Régészeti Tanszék) és 1973-ban folytatott terepbejárása.
64 79
SV 35, 64, 374, 582. OL Széchenyi levt. X. 1. sz. 1740.
65 80
Uo. 424, 582. Uo.
66 81
Uo. 35. CSÁNYI 1889, 59.
67 82
SV 64. és a szerző átal 1970-1973 között folytatott te­ A szerző 1973-Ъап folytatott régészeti helyszínelése so­
repbejárás. rán Nagy Ferenc (Jókai utca 25.) 83 éves lakos közölte.
68 83
RRM RA Ltsz. 298, 357, valamint V/28/3. Ltsz. 1780. Uo. - KOCZTUR 1964, 87. - DRAVECZKY-SÁGI-TAKATS
69
KOCZTUR 1964, 122. - RRM RA V/28/7. Ltsz. 1781. 1964, 34.
70 84
RRM RA V/28/2. Ltsz. 429 és 355. - KOCZTUR 1964, 122. A szerző 1973-as helyszínelése.
85
- MNM RA 185. S. Ilii. Nagy Ferenc közlése. A szerző nagyobb mennyiségű
71
A középkori Segesdvár elnevezés alapján inkább az alsó- középkori téglát gyűjtött be a helyszínen.
86
segesdi területen lehetett. A meginduló terepbejárás, KOPPANY-SÁGI 1967, 17-18.
87
illetőleg alapos régészeti kutatás segítené a kérdés Uo. 20-21.
88
megoldását. KOPPAN Y-SÁGI 1967, 38-39.
72 89
CSÁNKI II. 1894, 575. Uo. 25, 39.
73 90
Uo. 584. - SV 176, 391. Uo. 25.
 IV. FEJEZET
AZ ÖTVÖSKÓNYI RENESZÁNSZ VÁRKASTÉLY FELTÁRÁSA (1966-1974)
Az ötvöskónyi XV—XVII. századi várkastély a faluba
északi irányból vezető út j o b b o l d a l á n : a 2 km hosz-
szúságú és 180 m magas legkiemelkedőbb ponttal
rendelkező — az ún. kistanároki mélyút közelében levő
— szőlőhegyen t a l á l h a t ó . (12. kép)
A XVIII. századtól erősen pusztuló kastély lerom­
bolt, elpusztított falait — az 1960-as évek közepéig —
m a g á n t u l a j d o n b a n levő földterületen gyom, bozót és
sűrű e r d ő borította.
1961-ben a terület akkori t u l a j d o n o s a 1 által foly­
tatott földmunka során igen jelentős régészeti lelet­
anyag jutott a Rippl-Rónai Múzeum birtokába. 2
Az 1966-os ásatási munkákat megelőző műszaki
felmérés kiderítette, hogy a rommaradványt északon
6 m, míg délen 8 m mély sánc veszi körül. Az igen
elhanyagolt, nagy szintkülönbséggel rendelkező o b ­
jektumnak egyedül a befelé szélesedő töréssel ellá­
tott délkeleti falmaradványa adta a kastély feltárá­
sára vonatkozó első biztos támpontot.
Az 1. kutatóárokban a durva törmelékes, murvaréteg
alatt, a déli kastélyfal került elő. A téglafaltól északi irány­
ban közel másfél méter hosszú, néhány centi vastag égett
réteg húzódott. Az árok metszetében — az égett részek fe­
lett — cölöp és oszlopnyomok elkorhadt maradványai raj­
zolódtak ki. 3 Ezek feltehetően — egy nagyobb cölöppel
együtt — a fal belső oldalánál kiképzett, megerősítésre szol.
gáló ledöngölt földréteg tartógerendái voltak. A cölöplyuk
északi szélénél két újabb fal nyoma jelentkezett. Mellettük
kirakott járószint került elő. Szelvényfalnál ugyancsak egy
középkori járószint döngölt nyomait ismerhettük fel. 4 Az
északi védőfal kiszedett helye is előkerült.
Az északi sáncrész átvágása azt is bizonyította, hogy a
kiszedett főfal északi szélétől közel 10 m távolságban meg­
található az egykori várárokban végződő - megerősítést
szolgáló — rézsű.5
A keleti fal külső oldalánál több nagyobbméretű bordá­
zott, szürkés, vöröses színű igen finom mészkőből készült
reneszánsz ablak és ajtó keret töredéke került napvilágra.
A fal belső oldalánál mindenütt vastag és durva téglás-
habarcsos törmelékréteg jelentkezett.6 Megállapítottuk, hogy
az előkerült falhoz csatlakozó 2,5 m széles bejárat, egy bol­
tozatos helyiség (pince) ajtó nyílása volt.7 A felszínre ju­
tott kemencétől nyugati irányban egy téglafal, illetőleg egy
félgömb alakú, boltozatos XVII. századi kemence húzódott.
Az 1970-ben folytatott régészeti feltárómunkánk során az
1. sz. terület a vár délkeleti sarkának 17 m X 20 m-es
szakasza volt. Ugyanakkor a 2. sz. feltárási egységként a
vár északkeleti sarkának — közel az 1. számúval azonos
nagyságú — területét jelöltük meg. A 3—4 számozású be­
osztást a vár északnyugati, illetőleg a délnyugati része
kapta. 8 (13. kép)
Az ún. 1. sz. terület feltárásának megkezdésekor —adél­
keleti fal mellett húzott — kutatószelvény (1/1) segítségével
meghatároztuk a középkori szintet.
A délkeleti várfal kibontása után az 1. sz. ásatási terü­
let teljes pusztulási rétegét távolítottuk el. A munka során
egy külső (1. sz.) pillér alapját találtuk meg. A pillér kö­
zelében trapéz alakú téglákat és XVI-XVII. századi lelet­
anyagot gyűjtöttünk össze.
Az 1. sz, pillér északkeleti sarkának közelében a 2. sz.
négyzetes alaprajzú pillér került elő. Mellette reneszánsz
homokkő-ablakkeret, valamint XVI—XVII. századi edények
és kályhaszemek töredékei jelentkeztek leletanyagként.
A déli fal környékén törmelékes réteg alatt faszenes, ha-
mus, vörösre égett szintet találtunk égy vas ágyúgolyóval
együtt.
A lőréses várfal és a külső sánc között szintén a fasze­
nes, hamus pusztulási réteget ismertük fel. Innen jutott a
felszínre a kis téglalop alakú, piros szemcsés anyagú, zöld.
mázas Szent Kristófot ábrázoló csempe két töredéke.9
Az 1. sz. terület ún. „gyűrűalakú" törmelékes rétegének
elbontása közben XVI—XVII. századi leletanyagot határoz­
tunk meg.10 Az említett terület nyugati szélén az I. sz.
95 X 95 cm nagyságú négyzetalakú pillért, míg tőle északra
a három vájattal díszített, szélén gömbölyített idomtéglá­
ból készült ún. II. pillér-alapozás maradványát is felmér­
hettük. A II. pillértől keletre a III. sz. nagyobb, ugyancsak
téglából készült pillér vájatos alapja került elő.
Az ún. 2. sz. ásatási terület pusztulási rétegének feltá­
rásakor az I. sz. szoba déli és délkeleti falait felmértük.
A II. sz. pillértől északra két L-alakú falból álló pince-
lejárat, valamint a bejárat mögötti ún. II. — boltozási nyo­
mokat mutató — lejárati helyiség került elő nagyszámú XVI.
századi zöldmázas, többnyire piramidális díszű kályha­
csempe töredékeivel együtt.
Fontosnak tartható a pincelejárat nyugati sarokrésze mö­
gött, a téglával kirakott, középkori udvar-szint meghatáro­
zása. A törmelékdomb keleti részének kutatása során a —
fal külső oldalán - nagyszámú mészkőből faragott, díszes,
bordázattal, illetőleg vájattal díszített ablak, ajtókeret tö­
redékeit emeltük ki. A falon belül találtuk, feltárásuk leg­
kiemelkedőbb kőemlékét: a domború faragással díszített
akantusz és tölgyfa-leveles, illetőleg rozetta mintás bolto­
zattartó gyámkövet (peduccio): az egykori reneszánsz bol­
tozat fontos bizonyítékát.11 A nagyszámú kőanyag - na­
gyobb méretű téglaboltív töredékkel együtt — a palota pusz­
tulásakor befelé, illetőleg kifelé dűlő emeleti helyiségek fa­
ragott díszű boltozatához tartozhatott.
A keleti fal nyugati részénél került elő az ún. 111. sz. he­
lyiség, amelyben mázatlan szürke szemeskályha állt a XVN-
XVII. században.
A 2. sz. terület szélén - az északi kiszedett falrész külső
oldalán - a homokból és agyagból emelt sánc átvágása is
megtörtént.
A 3. sz. feltárási terület legfontosabb ásatási munkáját
az észak-nyugati sarok sáncrendszerének átmetszése adta.
A sánc rétegében — a középkori udvarszint magasságában
- égett réteg jelentkezett. Világosan megfigyelhettük, hogy
az említett pusztulási réteg fölé 70 cm vastag barna agyag­
réteget, míg legfelül félméter széles, világosabb színű
agyagsávot döngöltek a XV-XVI században. A két réteg
két különböző időszak sáncépítéséhez köthető. Az említett
északnyugati sáncrész külső peremétől déli irányban1 került
elő az 1,7 m magas ívelt téglarondella maradványa. A fél-
 26 MAGYAR KÁLMÁN

13. otvöskónyi, várásatás alaprajza. 1:200

15 ötvöskónyi, észak—déli 1. sz. szelvf
 A Z Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY
kör a l a k ú v é d ő m ű északnyugati és északkeleti részén lőrés
nyomait, illetőleg a rondella t é g l a p o d l ó j á n a k középirányba
meredeken történő lejtését is rögzítettük. A t é g l a p a d l ó f e ­
lett XVI—XVII. századi szürke kályhaszemek, illetőleg z ö l d ­
mázas kályhacsempe töredékek jelentkeztek. Megállapít­
hattuk, hogy a rondellához csatlakozó északi f a l a t e l b o n ­
tották. Egyedül a — helyenként 3—4 m széles — külső sánc­
rész m a r a d t érintetlen.
Az 1973-as évi régészeti kutatásunkat a délkeleti v á r f a l ­
sarok tisztázásával kezdtük. A déli lőréses f a l sáncfelé nyúló
szakasza az 1/1-es kutatóárok keleti irányú meghosszabbí­
t á s á b a n előkerült.
A 2. sz. pillérhez csatlakozó keleti f a l a l a p j á t is feltár­
tuk. 12 Meg/állapíthattuk, hogy a széles küszöb a l a p j a u g y a n ­
csak hozzáépült a pillérhez, illetőleg a falhoz. A pillértől
és a keleti f a l t ó l nyugatra — erős t é g l a és maltertörmelék
a l a t t — a pince csatlakozó t é g l a boltindítását is m e g t a l á l ­
tuk. Az 1 m hosszú és 58 cm széles, b e j á r a t i küszöb f e l t á ­
rásakor kiderült, hogy a b e j á r a t déli részét vékonyabb (60
cm) t é g l a f a l , illetőleg az 1. sz. pillér zárja le. A f a l déli
o l d a l á n az égési, illetőleg pusztulási réteg metszetét a boly­
g a t a t l a n sárga anyag felett 1 3 ( G - G ^ metszet) tártuk f e l .
A 2. sz. pillértől keleti irányba húzott k u t a t ó á r o k b a n (1/3)
a pillér ferde t é g l a a l a p o z á s á t vizsgáltuk. Kiderítettük, hogy
az alapozáshoz 23 cm széles — felül malter nyomokat m u ­
tató, alul rakott t é g l á b ó l kiképzett — építmény támaszko­
dott. Az említett alapozás felett törmelék: t é g l a , malter, és
égett réteg j u t o t t a felszínre. Ebben egy XVI. századi z ö l d ­
mázas virág-levél díszes kályhaoromdísz és egy hasonló­
korú bronz gyertyatartó a d t a a korhatározó bizonyítékokat.
(H 2 —H 3 metszet).
Az 1. sz. b e j á r a t i pillér déli sarkánál nyitott kutatóárok­
ban (1/4) a k a p u b e j á r a t délkeleti t é g l a f a l á t határoztuk
meg. Gömbölyített, k é t o l d a l o n élszedéses sarokkal rendel­
kező reneszánsz mészkő párkánytöredékek is j u t o t t a k innen
a felszínre. Kiderítettük, hogy a sánc felé nyíló k a p u b e j á r a t
előtt p e d i g meszes, habarcsos, széles járószint húzódott k i ­
felé. ( H H - | 5 )
A sáncon keresztül f e l v o n ó h í d d a l e l l á t o t t g y a l o g k a p u j á ­
rószintjén (1/1. szelvény) az egykori díszes reneszánsz g y a ­
l o g k a p u mészkő m a r a d v á n y a i , v a l a m i n t állatcsontok és egy
vas ágyúgolyó került elő.
A 2. sz. ásatási felületen az északkeleti várfalsarok ku­
tatását folytattuk. A 2/1 k u t a t ó á r o k k a l a keleti f ő f a l sarok­
részét, v a l a m i n t a tőle kelet felé 155 fokkal húzódó 2 m-es
f a l leágazást tártuk fel. ( M i ) (14. kép)
14. ö t v ö s k ó n y i , 2/1 kutatóárok keleti metszetfala. 1:50
A várkastély területének egyik fontos keresztmetszetét
észak-déli irányú 2 m széles kutatóárokkal kaptuk m e g . Az
északi sáncrész átvágása során közel 6 m szélességben
b o l y g a t a t l a n szürke és sárgásbarna d ö n g ö l t a g y a g r é t e g ke­
rült elő. ( A - A j ) M e g t a l á l t u k a kiszedett északi f ő f a l t ö r m e ­
lékkel betemetett helyét. A nagy mennyiségű t é g l a t ö r m e l é ­
kes, murvás réteg eltávolítása közben a pincefal leszakadt
téglaboltív d a r a b j a i t , v a l a m i n t XVII-XVIM. századi k á l y h a ­
szemet, k e r á m i á t és állatcsontot tártunk f e l . (15. kép)
A nagy d o n g a b o l t o z a t o s pince kiszedett északi p i n c e f a l a
is előkerült. Az északi és déli boltívindítást mutató f a l a k
29
5,6 m széles közét két égett, pusztulási réteggel szabdalt,
erősen törmelékes ráhordás borította. Az L-alakú pincele­
j á r a t nyugati pillérjének sokszögű t é g l a a l a p o z á s á t is k i b o n ­
tottuk a b o l y g a t a t l a n s á r g a a g y a g felett. (A—A t ) ,
Kutatóárkunk déli felében feltártuk a várkastély kiszedett
déli f a l á n a k az a l a p j á t . Az említett kastélyfal északi részén
t ö b b kiszedett téglafalcsonk, v a l a m i n t 70 cm széles a l a p o ­
zási részből legömbölyített sarokkal kiugró, ún. b e j á r a t i rész
keleti küszöb indítása látszott. A küszöbsaroktól a kisze­
dett kocsibejárat m e g m a r a d t alapozását követtük délnyu­
g a t felé. 1 4 E 4 -E5) E 6 -E 7 )
Az 1974. évben folytatott ásatómunka során került elő a
várkastély északkeleti részén levő egykori d o n g a b o l t o z a t ú
ún. I—II. sz. pincerendszer. (16. kép) A pincerész keleti f e ­
lén, a várfalon kívül végzett k u t a t ó m u n k á v a l a sáncrend­
szer megépítéséhez, illetőleg a várkastély teljes építési és
pusztulási periodizációjához kaptunk a l a p v e t ő bizonyítéko­
kat. M e g h a t á r o z t u k a pince északnyugati sarokfalát. A sa­
rokrészen a pince fölött levő földszinti helyiségbe vezető
b e j á r a t o k küszöbnyomát hoztuk felszínre. Elő került az északi
bejárathoz csatlakozó téglajárószínt, v a l a m i n t a falsarkot
erősítő L-alakú t á m f a l is. U g y a n a k k o r a pincerész belsejé­
ben már szélesebb szakaszon t á r t u k fel a d o n g a b o l t o z á s
kétoldali téglaívindítását. A pincerész belsejében m i n d e ­
nütt kisebb és n a g y o b b leomlott téglaboltozás m a r a d v á n y a ,
valamint n a g y o b b mennyiségű törmelék került a felszínre.
Az a l a p i g kiszedett északi pincefal közelében főképpen
murvás, homokos, törmelékes feltöltést észleltünk.
Az észak-déli kutatóárok közepén, v a l a m i n t tőle keletre
n a g y o b b Összefüggő kormos, hamus t é g l a f a l m a r a d v á n y o k
kerültek elő.
M e g h a t á r o z t u k az L-alakú p i n c e l e j á r a t boltíves tégla­
lépcsős b e j á r a t á t , v a l a m i n t a II. sz. pince nyugati boltíves
b e j á r a t t a l áttört f a l á t is. (17. kép)
Az I. sz. pincehelyiségben végzett szintsüllyesztés után az
1973-as észak-déli kutatóárok teljes feltárása történt m e g .
Az északi boltív közeléből XV. századi t a l p a s p o h á r a l j t ö r e ­
déke, v a l a m i n t t ö b b vasszeg került a felszínre. A déli f a l
közelében előkerült barnás-sárga mázas, pecsételt rozetta
és címeres, motívumokkal díszített rangos — XV. század m á ­
sodik feléből származó — kerámia töredékek a d t á k az a l a p ­
vető korhatározást. 1 5 A kutatóárok középrészén 1,8 m-es
mélységben kettős á g g a l rendelkező köpüs, nyárshoz, illető­
leg villához hasonló vastárgy j u t o t t a birtokunkba. (35. kép)
Ugyancsak a déli pincefal közelében levő XVI. századi
réteg felett sikerült meghatároznunk a várkastély pusztulási
30 MAGYAR KÁLMÁN
16. ötvöskónyi, I—«11. pincerendszer feltárás közben. 1974.
szintjét.16 Az égett faszenet és vaslemezdarabokat tartal­
mazó rétegben vasszeg és XVII. századi kerámia között két
XV. századvégi díszes bronz könyvsarok veretet is feltár­
tunk.17 (II. 1-2)
Az észak-déli kutatóárok keleti feléből — több kiemelke­
dő értékű — főképpen XV. század második feléből származó
tárgy került a birtokunkba. A pince homokos altalaja felett
levő vékony járószinten — az égett rétegben — egy domború
rézdísz és belső vájattal rendelkező „vésőszerű" tárgyat ta­
láltunk.18 (II. 4)
Végsősoron megállapíthattuk, hogy a 9,6 X 6,6 m 2 -
es alapterületű I. sz. pincehelyiség feltárása igen ér­
tékes leletanyagokkal szolgált. 1 9 Párhuzamos, illetőleg
t é g l a l a p vonalmintát követő fehéranyagú falburkoló
mészkőlapok mellett üveg ablakszemek töredékei, vas­
ágyúgolyó, valamint néhány faragott kő is feltárást
nyert. 20
A nyugati törmelékes réteg a l j á n , a vékony égési
réteg alatt 2 1 talált, a XVI. százai elejéről származó
lengyel ezüstgaras a pince keletkezésének legkésőbbi
idejét jelezte.
A pincerész keleti felében, valamint a boltíves le­
járat előtt talált leletanyag a XV. századból, illetőleg
főképpen a XVII. század második felének pusztulási
időszakából származik. 22
Értékes leletanyag az égett, hamus pincefenéken
előkerült nagyméretű kőágyúgolyó töredék. Feltehető,
hogy a legutolsó ostrom során kerülhetett a — tetőt
s a felső helyiségek szintjét áttörő — kőgolyó a per-
nyés pincefenékre. S később omlott rá a többméter
vastagságú - helyenként nagyobb tégla boltíveket tar­
talmazó törmelék. 2 3
Az 1. sz. pincehelyiséghez hasonló ásatási eredmé­
nyeket adott az ún. II. sz. pincerész feltárása.
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 31

A boltíves á t j á r ó közelében, illetőleg t á v o l a b b igen nagy­

számú, szürke grafitos t á l a l a k ú , XVI. századi kályhaszemek
töredékei kerültek elő. 2 4 A boltíves á t j á r ó t ó l keleti irányban
a földszinti, illetőleg az emeleti helyiségek ledőlt ajtókere­
teit, boltozat díszítő köveit és a belső berendezések dísze­
sebb t á r g y a i t : halványzöld színű hengeres kályhacsempét,
sötétzöldmázas táltöredéket, v a l a m i n t különböző vasaláso­
kat találtunk. 2 5 A szint feltárása során, az északkeleti f a l ­
saroktól déli irányban m a g a s , kifelé szűkülő lőrés nyílását
is bemértük.
A pince délkeleti s a r k á b a n is meghatároztuk a felső
földszinti helyiségbe vezető a j t ó küszöb és nyílászáró kö­
vét. 26 Ugyanakkor a helyiség déli f a l á b a n keskeny, bolto­
zatos, lőrésszerű, belső a b l a k (szellőző nyílása) j u t o t t a f e l ­
színre. (18. kép)
A pincerész déli f a l á t ó l közel két méterre, a keleti f a l t ó l
4,8 m távolságra egy n a g y o b b pusztulási réteget tártunk
f e l . Erősen o x i d á l ó d o t t vaslemez d a r a b o k , vasszögek, f a g e -
rendák elszenesedett m a r a d v á n y a i , paticsdarabok, vaskam­
pók között t ö b b szürke, grafitos kályhaszem, illetőleg edény
töredékeit hoztuk a felszínre. A g a z d a g leletanyagot a d ó
területen — a puska és ágyúgolyók mellett — különböző
a j t ó p á n t o k és egyéb vasalások jelentkeztek. U g y a n i t t szin­
te ép á l l a p o t b a n előkerült egy 2 X 1 m 2 -es, háromszög for­
májú vaslemez borítással díszített, zár és egyéb kulcsberen­
dezéssel e l l á t o t t reneszánsz tölgyfaajtó. 2 7 ( 1 9 - 2 4 . kép)
Az említett pincehelyiség járószintjén (2/11/1.) m e g á l l a ­
pítottuk, hogy a későbbi időszakban fetöltött 55 cm vastag
agyagszint a l j á n 4 cm vastag égéscsík húzódik. Az említett
égés egy 45 cm vastag homokjárószintet zár le. A fentiek
a l a p j á n kiderült, hogy a helyiséget első leégése után újra
rendbe hozhatták, illetőleg a g y a g g a l feltöltötték. (20. kép)
A várkastély egyik l e g f o n t o s a b b korhatározó a n y a g á t a
XV. század második feléből származó zöldmázas kályha,
v a l a m i n t a sárgomázas kerámiacsoport töredékei a l k o t t á k .
Az ugyanitt előkerült leletegyüttes l e g k i e m e l k e d ő b b d a r a b ­
jaihoz a XV. század második feléből származó pelikános
csempék tartoztak. 2 8
A keleti fal lőrése előtt égett törmelékes réteget, 2 9 v a l a ­
mint a felső emeleti szint pusztulásakor az északkeleti vár­
fal elé d ő l t nagyszámú reneszánsz kőfaragványt tártunk
fel. A kutatóárok t o v á b b i szakaszában átvágtuk az a g y a g ­
g a l d ö n g ö l t cölöpös rendszerű sáncrészt. Az itt előkerült
leletanyag és a sánc f o r m á j a is j ó l bizonyította, hogy a
XVI. század első felében épített sáncrész a XV. századi lő­
rés eredeti funkcióját á t a l a k í t o t t a . U g y a n a k k o r a XVI. szá­
zad közepetáján pusztulás történt, amelynek során a kő-
faragványok egy része a lőrés elé hullott, s ezek tetejére ...
emelték a sáncfal előtti alacsonyabb feltöltést. A fentieket
i g a z o l j á k az 1/11. sz., illetőleg a 2/III. sz. kutatószelvényben
végzett munkák. (25. kép)
Az 1/11. kutatószelvény várfal felé eső szakaszának 0—60
cm mélység közötti szakaszán, égett rétegben reneszánsz 17. ö t v ö s k ó n y i , I. sz. pincehelyiség déli f a l a , 1974.
f a r a g o t t kövek kerültek elő, t ö b b - fehér a l a p o n - kék­ 1:50
mázas, virágos díszítésű XVI—XVI]. századi kerámiával. Az
agyagos sáncban e g y e d ü l á l l ó jelenséget, egy (1,37 m mély.
ségben) dél-északi tájolású csontvázat tártunk fel. 3 0 A
csontváz a várfalhoz merőlegesen épített t é g l a l a p a l a k ú fal
északi oldalához, illetőleg a keleti cölöpsor néhány t a g j á ­
hoz támaszkodott. V i l á g o s a n m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a sánc
újraépítésekor egyszerűen a felső rétegbe az égett réteg alá
d ö n g ö l t é k a tetemet, t a l á n éppen egy ostrom i d e j é n . ( 2 6 -
27. kép)
 MAGYAR KALMA
18. ötvöskónyi, И. SZ. pincehelyiség déli falándk Ikelet-nyugati elölnézeti rajza a lőrés nyugati oldalnézetével, 1974. 1:50,
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BATHORI VÁRKASTÉLY

19. ötvöskónyi, II. sz. pincehelyiségben feltárt reneszánsz ajtó, 1974. 1:50

20. ötvöskónyi, 11/1 sz. kutatószelvény

nyugati metszetfala, 1974, 1:50
34 MAGYAR
2 1 . ö t v ö s k ó n y i , a reneszánsz a j t ó felülnézeti rajza, 1974, 1:20
A 2/III. sz, kutatószelvényben - a felső 0—60 cm mély­
ségű pusztulási rétegben XVII. századi kerámia, v a l a m i n t
nagyszámú f a r a g o t t díszű a j t ó , ablakkerettöredékei ke­
rültek elő. A szelvény 0—90 cm mélységű szakaszán 3 1 vas­
szegeket t a r t a l m a z ó elszenesedett g e r e n d a maradványait is
szinte teljes egészében megfigyelhettük. Ebben a szelvény­
ben — 3,4 mélységig — a pusztulási réteg a l a t t a szürke­
sárga, illetőleg legalul homokos réteg alkotta a keleti fal
sáncát, illetőleg v é k o n y a b b alapozását. Az építés i d ő r e n d ­
jéhez fontos, hogy a f a l a l a p mellett — 3—3,4 m-es mélység­
ben — XV. századvégi leletanyag került elő. 3 2 A kutatószel­
vény keleti és déli felében különböző mélységig húzódó cö­
löpök metszetét is feltártuk. Az említett — sáncban v é g i g ­
húzódó —, a földtöltést erősítő cölöpök nyomait, v a l a m i n t a
t é g l a l a p a l a k ú fal kiszedését m e g á l l a p í t o t t u k .
A rondella belsejének teljes feltárásakor kibontottuk az
1,4 m X 2,2 m-es a l a p t e r ü l e t ű , meredek lejtéssel épített
t é g l a p a d o z a t o t . A rondella belsejének feltöltési rétegét is
feltártuk. (3/1) A padlószinttől számított 1 m-nél n a g y o b b
mélységben szürke, nagyméretű XVI. századi fazék, kályha­
szem töredékeit t a l á l t u k . A leletek közelében egy kismére-
KÁLMÁN
22. ö t v ö s k ó n y i , a reneszánsz ajtó díszített kulcsvédő pajzsa.
1974. 1:2
23. ö t v ö s k ó n y i , a reneszánsz a j t ó díszített vasalása, 1974.
1:2
tű, bekarcolt o l d a l ú , XVI. század elejére keltezhető t a l p a s
pohár maradványa is előkerült. 3 3 (28. kép)
M e g á l l a p í t o t t u k , hogy a védőműhöz csatlakozó nyugati
f a l a t - egy kisebb falcsonkrész kivételével — a teljes mély­
ségig kitermelték. Nyugati falmaradványhoz egy ú j a b b t é g ­
lafal csatlakozott keleti irányból.
Egy X V I I - X V I H . századi kemence m a r a d v á n y a is felszínre
került.
A rondellához kelet felöl é s z a k - d é l i irányítású kissé fer­
dén futó t é g l a f a l csatlakozott. Ez az említett nyugati v á r f a l -
maradvány mellett futott párhuzamosan d é l i irányba.
 AZ OTVÖSKÓNYI BATHORI VÁRKASTÉLY 35

24. otvöskónyi, a reneszánsz ajtó díszített veretei, 1974, 1:4

36 MAGYAR KÁLMÁN

25. ötvöskónyi, 2/3 kutatóárok déli metszetfala, 1974. 1:50

26. ötvöskónyi, 1/И. szelvény felülnézeti rajza, 1974. 1:50

27. ötvöskónyi, 1/И, szelvény keleti metszetfala, 1974. 1:50

 AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY 3?

A saroktoronyhoz délkeleti irányból bekötő t é g l a é p í t m é ­
nyek rendeltetését is tisztáztuk. Az említett szelvény nyu­
g a t i metszetfala közelében történő mélyítéskor a kékes, ha-
mus a g y a g b ó l XVI. századi kerámia és állatcsont került elő.
A metszetben felül égett réteget, a l a t t a sárgás anyagot,
m a j d szürke szemcsés réteget, illetőleg legmélyebben a
sárga érintetlen a g y a g o t t a l á l t u k . A közelében levő t é g l a ­
fal északi alapozási árkát is pontosan megfigyelhettük. V i ­
lágosan látszott, hogy a belső fal későbbi periódusban
épült, mivel á t v á g t a a szürkés égett feltöltési réteget. ( C 2 -
C3) A keleti r o n d e l l a f a l folytatásához csatlakozó t é g l a f a l a k ­
hoz nyugat-keleti, illetőleg észak-déli irányban húzódó L-
alakú fal is hozzátartozott, A f a l a k között levő t é g l a l a p
alakú helyiségben — a középkori szinten — vastag égési
réteg húzódott. A fentiek a l a p j á n biztosnak látszik, hogy
egy tüzelő folyosó vagy sütőház helyisége került elő. ( B 4 -
B5)

28. ö t v ö s k ó n y i , 3 / 1 - 3 / 2 nyugati metszete, 1973. 1:50

Az északnyugati rondella környékén folytatott f e l t á r ó ­ 3/ц Нв/eti metszete

munkánk (3/IV) igen lényeges részét képezte az északi
kastélyfal feltárása. A saroktorony északkeleti sarkánál
került elő az említett f a l rövidebb (1,2 m) szakasza. M e g ­
á l l a p í t h a t t u k , hogy a ferdén h a l a d ó északi v á r f a l n a k még
az alapozását is kiszedték a XVIII. században. (29. kép)
A 4. sz. ásatási egység északi részének kutatásakor (4/I.
szelvény) a területet borító 1 m vastag törmelékben f ő ­
képpen X V H - X V I I I . századi k e r á m i a , illetőleg állatcsont
jutott a felszínre. Az ún. 2. sz. fixponttól déli irányban XX.
század eleji g y a k o r l ó ; lövészgödör m a r a d v á n y á t tártuk
fel. A szelvény északnyugati felénél közel fél méter széles,
35 cm magas, hevenyészettnek tűnő, ferde t é g l a f a l került
elő. (E 2 -E 3 ) A t é g l a f a l déli végével szemben keletre nagy­
méretű f a r a g o t t kő j u t o t t a felszínre. 34 A kőtől északra
élére állított, ledőlt t é g l a f a l maradvány került n a p v i l á g r a .
A téglák a l a t t égett réteg nyomait t a l á l t u k .
Meghatároztuk a déli k a p u b e j á r a t kiszedett f a l á n a k m a ­
radványait (4/1). A k a p u b e j á r a t h o z csatlakozó déli vár­
falat, illetőleg a délnyugati rondellát — úgy tűnik — a l a p ­
j a i b a n teljesen megsemmisítették.
Egy összeroskadt kemence patics, illetőleg t é g l a f a l á t is
feltártuk a 4/II. sz. szelvényben.
A szelvény északi részénél a sáncfal közelében egy XVI.
századi szemeskályha külső keleti f a l a l a p j a került a f e l ­
színre. Az erősen égett és törmelékes rétegben t ö b b é p és
törött, alul t á l a l a k ú , míg felső részében négyzetes kályha­
szemet találtunk. A réteg a l a p j á n m e g á l l a p í t h a t t u k , hogy
a nagyszámú kályhaszemek, korommal, paticcsal elegyesen
a pusztuláskor nyugati irányban dőltek le. (F3—F2; F5—F6)
Az említett keleti, v a l a m i n t a 66 cm széles nyugati
k á l y h a a l a p f a l a i között nagyobbszámú háromszög a l a k ú
oromcsempe, díszes, fonatos szélű, keskeny félhengeres
sarokcsempe, t ö b b t á l a l a k ú és négyzetes t e t e j ű , v a l a m i n t
ugyancsak az oromrészhez tartozó bordás, virág és sza-
márhát-ivinditással díszített, pirosra festett, gótizáló kályha- 29. ötvöskónyi, 3/4 keleti metszete, 3/4 déli metszete,
szem töredékei j u t o t t a k a felszínre. A szemeskályha leletek 3/2 déli metszete, 3/3 nyugati metszete, 1973. 1:50
38 MAGYAR KÁLMÁN

33. ö t v ö s k ó n y i , bekarcolt díszű pohár, XVI. szd. eleje,

1973. 1:1

30. ö t v ö s k ó n y i , 4/H. szelvény északi metszetfala, 1973. 1:50

3 1 . ö t v ö s k ó n y i , XVI. .szd-i kemence a l a p r a j z a , 1:50 34. ö t v ö s k ó n y i , nagyméretű fazék, XVI. szd. eleje, 1973. 1:2

32. ö t v ö s k ó n y i , XVI. szd-i kemence északi fala, 1973. 1:50

 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 39

közelében piros, szürke mázatlan XVI. századi fazékalj és

oldaltöredékei, állatcsontok és egy vas (korom) lapát szol­
gált leletanyagul. (30—32. kép)
A nyugati kályhaalap belső oldalának közelében —
sárga agyagos téglatörmelékes rétegben — a kályha leg­
felső csúcsíves oromdíszének átégett töredékét figyeltük
meg.35 A kályhás kemence felső égésrétegéből égett kövek
és kályhaszemek aljtöredékei jutottak a felszínre. Lejjebb
feketére égett edénytöredékek és csont, valamint újra
kályha alj- és oldaltöredékeket tártunk fel. Sikerült meg­
figyelnünk a második, a harmadik, a negyedik, illetőleg
legbelül az ötödik sor kályhaszemeit is. Megállapíthattuk,
hogy egy-egy sorban megközelítőleg 6—7 kályhaszem le­
hetett. A szemeskályha összedőlésekor a sorok, alsó és felső
diarabokkal keveredhettek. A kemence északi falától délre
félméterre és 45 cm mélységben egy nagyobb faszenet
tártunk fel. Ugyanitt — a sarokban — szemcsés, homokos
tapasztás töredékét is megfigyeltük. Sikerült felszínre hoz­
nunk a kemence teljes északi zárófalát, valamint kibon­
tottuk az északnyugati sarokban lévő fűtőnyílást is. (F8—Fg;
Fio-tFii)
A XVI. századi kályháskemence feltárása után meghatá­
roztuk a várkastély nyugati, kiszedett téglafalát. 36
Az 1966— 1974-es feltárómunkák összefoglalásakor
hangsúlyozni kívánjuk a legfontosabb feltárási ered­
ményeket. M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy az 1966-os régé­
szeti feltárás legfontosabb eredményét a vár t e r ü ­
letén húzott 1—2 sz. kutatóárak segítségével érte e l .
Az említett kutatóárkokkal sikerült elsődleges képet
kapni a vár felső rétegeiről, belső objektumairól és
kisebb mértékben a leletanyagáról is. A helyenként 35. ötvöskónyi, köpüs vastárgy, 1974. 1 :2
2-2,5 métert is elérő bontási réteg a kastély nagy­
méretű pusztulását, illetőleg elbontását is jelezte.
Az 1. sz. (észak—déli) kutatóárok segítségével a habarcsos, döngölt, széles járószint húzódott kifelé.
déli lőréses fal belső megerősítést szolgáló c ö l ö p ­ A sáncárkon keresztül felvonóhíddal rendelkező ka­
jei, illetőleg a védőmű pusztulási szintje is előkerül­ pu járószintjén az egykori díszes reneszánsz g y a l o g ­
tek. Sikerült a déli meglévő, illetőleg az északi kisze­ bejárat faragott kőmaradványoit — égési, pusztulási
dett külső várfal a l a p j a i n a k pontosabb felmérését e l ­ réteg kíséretében — sikerült feltárni. Az említett kapu
végezni. az árkádos belső udvar felé nyílott, amely alatt szé­
A 2. sz. kutatóárokkal történő keleti főfal kutatása­ les dongaboltozatos pince húzódott.
kor a várfal közelében lévő boltozatos pincelejárat Az északkeleti várfalsarok tisztázása során a sánc
is felszínre került. felé húzódó ferde falleágazást, illetőleg a keleti sa­
Az 1970-72-ben végzett kutatómunkánk során — az rokhoz csatlakozó északi fal egy részletét is rögzít­
1. és 2. ásatási területen a későközépkori j á r ó , ille­ hettük.
tőleg lakószintet értük el. A várkastély területének 'legfontosabb keresztmet­
Az 1. sz. ásatási területen teljesen feltártuk a déli szetét adta az észak—dél irányú kutatóárok feltárása.
lőréses zárófalat. Ezen a zárófalon belül egy árkádos Az északi agyagsánc mögött feltártuk a kissé ferdén
\idvar, illetőleg az alsó helyiségekhez vezető két L- futó kiszedett északi fal alapárkát. Ugyanakkor ki­
j l a k ú pincelejárat f a l a i t is feltártuk. bontottuk a n y u g a t - k e l e t i irányban futó 5,6 m széles
A 2. feltárási egységen belül sikerült rögzítenünk a egykori pince északi, illetőleg déli falát. A déli bolt­
teljes keleti, illetőleg részben az északi várfalat íves pincefal közelében a pinoelejárat meredeken
is. A várfalakon belül pedig — az I—III. sz. belső lejtő t é g l a a l a p j á t is meghatároztuk. A kutatóárok
lakóhelyiségek a l a p f a l a i kerültek elő t ö b b értékes déli felében t ö b b téglafalhoz kapcsolódó kocsibejáró
leletanyaggal együtt. keleti küszöbrészét is megtaláltuk.
Az északnyugati sarokrondella egy nagyobb lőréses Ásatómunkánk során az északnyugati rondella
részletét, illetőleg az előtte lévő külső sáncrészt is teljes feltárását végeztük el. A rondella belsejében
meghatároztuk. kibontottuk a m e g m a r a d t meredek lejtéssel épített
Az 1973-ban először a délkeleti várfalsarkot tisz­ tégla padozatot. A padozat alatt meghatároztuk a
táztuk. M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy az említett falsarok g a z d a g XVI. század eleji leletanyagot tartalmazó
elbontása a X V I I - X V I I I . században történhetett. feltöltési réteget. Biztosnak mondható, hogy a r o n d e l ­
M u n k á n k során meghatároztuk, hogy az 1. és a 2. lához csatlakozó nyugati kastélyfalat később e l b o n ­
sz. pillérhez tartozó t é g l a f a l a k a várkastély délkeleti tották. (XVII-XVIII. század)
g y a l o g b e j á r a t á n a k déli, illetőleg északi részéhez tar­ A nyugati fal mellett emelt a g y a g s á n c b a n a X V I I -
toztak. A sánc felé nyíló k a p u b e j á r a t előtt meszes, XVIII. században épített kemence maradványát rs
40 MAGYAR KÁLMÁN
feltártuk. A rondella, illetőleg a hozzá csatlakozó
n y u g a t i - k e l e t i falat, valamint a sütőház már említett
falait a XVII—XVIII. században szinte az a l a p o k i g ki­
bontották. Az alapos rétegvizsgálat kiderítette, hogy
a belső (legdélibb) téglafal a várszakasz feltöltése
utáni periódusban, a XVI. század eleje után készült. 37
M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy a várkastély északi falát, va­
lószínűleg a XVIII. század első felében bontották el.
Azon időszakban, amikor a várban a legnagyobb
arányú falbontási munka folyt.
A 4/1. sz. szelvényben, é s z a k - d é l i irányú ún. kerti­
t é g l a f a l a t tártunk fel. M e g t a l á l t u k a téglafal déli ré­
szétől keletre a déli bejárat kerékvető kövét is a hoz­
zá tartozó íves téglafal-maradványokat.
Kiderítettük, hogy a nyugati irányban L-alakú, míg
keletre t é g l a l a p alakú f a l a l a p p a l , északra egyenes
lezárófallal rendelkező X V I , századi kemence helyén
nagyszámú oromcsempe, sarokcsempe, t á l a l a k ú és
négyzetes szájú és egyéb szemeskályha tartozékok
voltak. A kályhához északnyugati irányban egy fűtő­
nyílás is csatlakozott.
Az 1974. évben folytatott ásatás során került elő a
várkastély északkeleti részén lévő egykori d o n g a b o l ­
tozatú I—II. számú pincerendszer.
Az I. helyiségben lévő észak—déli kutatóárok kele­
ti o l d a l á n á l feltártuk az L-alakú pincelejárat boltíves,
téglalépcsős bejáratát, valamint a II. sz. pince nyu­
gati boltíves bejárattal áttört falát. A pincehelyiség
homokos aljrétegében, 90 cm-es mélységben a helyi­
ség falalapozásának vége jelentkezett.
A 9,6x6,6 m 2 -es alapterületű I. sz. pincehelyiségben
igen értékes korhatározó leletanyag jutott a felszínre.
A vékony égési réteg alatt előkerült a XVI. század
elejéről származó lengyel ezüstgaras jelezte a pince
keletkezésének legkésőbbi idejét.
A II. sz. pince délkeleti sarkának a felső földszinti
helyiségbe vezető ajtó küszöb és nyílászáró kövét
határoztuk meg.
A délkeleti és déli részben keskeny boltozatos lőrés
és belső ablak emelhető ki.
Fontos leletként — a szürke mázatlan kályhaszemek,
zöldmázas kályhák maradványai mellett — egy zár és
egyéb kulcsberendezéssel ellátott reneszánsz tölgy-
f a a j t ó j u t o t t a felszínre.
A pincehelyiséget első leégése után újra rendbe­
hozták és ekkor vastag agyagréteggel töltötték fel.
A várkastély legfontosabb korhatározó anyagát —
a XV. század második feléből származó — zöldmázas
kályha, valamint a sárgamázas kerámiacsoport töre­
dékei adták. A Ieletegyüttes legkiemelkedőbb d a r a b ­
jaihoz a XV. század második feléből származó „ l o v a g ­
a l a k o s " kör pelikános csempéi tartoztak.
A 6,6x10 m alapterületű II. sz. pincehelyiség fel­
tárása után többhelyen átvágtuk az a g y a g g a l d ö n ­
gölt, cölöppel megerősített sáncrészt.
A XV. század második felében épült várkastélyhoz
о XVI. század első felében emeltek sáncot. A sánc­
részt a XVII. század második fele után történt teljes
pusztulásig még átalakították.
AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK
LEGFONTOSABB LELETANYAGAI
Az 1966-74 között végzett feltárások nagyszámú
leletanyagában a különböző kerámia — főképpen
XVII. századi - d a r a b o k töredékei jelentkeztek a
leggyakrabban. A felső pusztulási rétegben folytatott
kutatásaink kerámia anyaga — a várásatások felső
szintjein tapasztalható - á l t a l á n o s a b b típusok: b ö g ­
re, fazék és különböző főzőedények mázas, illetőleg
mázatlan töredékeinek darabjaihoz tartoztak. Az egy­
szerűbb ún. konyhai edények csoportjainál a l e g n a ­
gyobb számban az ún. barnásszürke színű, szem­
csés, durvább anyagú darabokat, valamint különböző
színű változatait figyelhettük meg. A már j o b b anya­
got és fejlettebb korongolást a piros, sárga, illetőleg
a fehér színű kerámiacsoportok különböző típusainál
fedezhettük fel. Megállapíthattuk, hogy az ugyancsak
gyakori szürke színű, szemcsés a n y a g ú d a r a b o k az
egyszerűbb edénytípusok jellemzői. Végsősoron a
fentemlített csoportoknál X V - X V I I . századi lábasok,
fazekak, bögrék töredékei kerültek elő főképpen.
A töredékes darabok egyedi jellemzőit a bordás,
a vonalkázott, az egymást f e r d é n keresztező, p á r h u ­
zamos, X-mintás, fésűs, bevágott rádlitechnikás, kör­
alakú és négyzetes pontmintás, valamint vastag bé­
lyeges díszítések adták. Ugyanakkor belül a barna,
zöld, sárgásbarna, illetőleg kívül-belül a zöld színű
mázazás m o n d h a t ó a leggyakoribbnak. A nagyszámú
kerámia között szórványosan egy-két grafitos anyagú
is megtalálható. Az is kiderült, hogy egy-egy korszak
jellegzetesebb egyedi kerámia anyaga viszonylag ki­
sebb számban került elő. Ugyancsak a pusztulási ré­
tegben előkerült konyhaedények csoportjának f i n o ­
m a b b anyagú, de á l t a l á n o s a b b típusát alkotja a sár­
gás, finom anyagból készült fazék, enyhén vonalká­
zott díszítésű perem- és oldaltöredéke. 3 8 A jóval egy­
szerűbb darabokhoz tartozik egy durva, szürke, szem­
csés a n y a g ú , kihajló peremmel rendelkező fenék­
töredék. 3 9 Az ugyancsak szürke színű nagyobb méretű
fazék d a r a b j a már j o b b anyagból és technikával ké­
szült. 40
A bemutatott kerámiatöredékek a XVI. századi á l ­
talánosnak mondható konyhaedények típusait képvi­
selik. Ugyancsak a konyhai élet jellemző d a r a b j a k é n t
szerepelhet egy XVII. századi barnáspiros csúcsos
fedőtöredék. 4 1 Ide sorolható a szürke szemcsésanyag­
ból készült, széles, lapos, enyhén hajlított perem­
mel és rövid köralakú kihajló talprésszel rendelkező
tárgy, 43 amely sütőtál töredéke lehetett. Fontos e g y k e ­
resztalakú fenékbélyeggel ellátott szürkésbarna fazék
aljrésze. A korainak látszó d a r a b - anyaga a l a p j á n -
i n k á b b a XV—XVI. századi csoportba sorolható. 4 3 A
részletesebben bemutatott töredékek mellett néhány
X V - X V I . századi fekete, barnáspiros, barnásszürke
szemcsés a n y a g ú töredék is figyelmet érdemel. (III.
1-10)
 AZ OTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY

I. 1. otvöskónyi, barnás sárga mázas pecsételt címerdíszű kerámia töredék, XV. szd második fele, 1974.

2. Otvöskónyi, zöldmázas díszített kerámia töredék XVI. szd második fele, 1974.

3. Otvöskónyi, barnás-sárga mázas pecsételt kerámia töredék, XV. szd második fele, 1974.

1:1
42 MAGYAR KÁLMÁN

II. 1—2. otvöskónyi, könyvsarokdíszek, bronz, XV, szd második fele. 1974.

3. otvöskónyi, áttört bronz dísz, XV. szd második fele, 1974.

4. otvöskónyi, mérleg, bronz, XV. szd második fele, 1974.

1:1
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 43

III. 1-10. ötvöskónyi, kerámia töredékek, középkori, 1970. 5. kép fenőkő töredéke, középkori, 1970. 1:1
 44 MAGYAR KÁLMÁN

Az előzőekben megállapítottuk, hogy a kastély f a ­ alakú kissé ovális, három lyukkal, letört illeszkedési
lainak bontási rétegéből á l t a l á b a n XVII. századi le­ felülettel ellátott, helyenként zöldmázas mécses, zene-
letanyag került elő. így az északi kiszedett pincefal szerszám(?) töredékével együtt — nehezen m e g h a t á ­
felett szűk kiöntőcsöves kancsó szürke, töredékes rozható. 4 8
szájrésze, valamint vékony, barnáspiros színű folya­ A nagyobbszámú kerámia emlékeken túl — a vár
tott piros festékkel díszített kerámia d a r a b j a jutott mindennapi életére utaló — tárgyak már jóval kisebb
a felszínre. A fenti festett darabhoz hasonló barnás­ számban kerültek elő.
sárga színű piros folyatott festékdísszel ellátott, XVI— Az élet m i n d e n n a p i eszközeihez tartoznak a külön­
XVII. századi kerámia a 3/1II. nyugati metszetfalának böző fenőkőtöredékek, valamint az üvegedények cse­
(C2-C3) 55 cm-es mélységéből került elő. kélyszámú d a r a b j a i . Az üvegtárgyak közül kiemelked­
A pusztulási réteg alatt előkerült kerámiaanyag a d ­ nek az ólomkeretes ablakszemek töredékei, valamint
ta a korhatározást a vár északi, illetőleg a rondella a megnyúlt, halványkék színű, enyhén bordázott ki­
környékén lévő sáncainak feltöltési idejéhez. sebb kancsó nyak és válltöredéke. 4 9
Az északnyugati rondella t é g l a p a d l ó j á n a k átmet­ Az előkerült vastárgyak közül - az ácsszegek, vas­
széséből; meszes réteg alatti feltöltésből (M = 1,1 m) kapcsok, kampók, pántok és lemezek mellett, t ö b b
több X V - X V I . századi perem és oldaltöredék jutott ajtópánt, karika került elő. A feltárt reneszánsz ajtó
a felszínre. 44 A rondella pusztulási rétege alatt ke­ háromszögletű vasalásai, díszes kulcslyuk vasalása,
rültek elő - a várkastély XV. század végi és XVI. szá­ lakatfogantyú és egyéb vastöredékek mellett ajtó­
zad eleji periódusához köthető — egyszerűbb formát fogantyút, hajlított ajtódíszt tártunk fel. 5 0 Az egysze­
mutató edények. Közülük legjelentősebb egy nagymé­ rűbb vastárgyakhoz hasonló típusok a koroknyai
retű szürkésbarna díszítésnélküli fazék, amely táro­ várból is előkerültek.
lási célokra szolgálhatott. 4 5 Ugyancsak a 3 / 1 . sz. ku­ A koroknyai d a r a b o k n á l — az egyéb területen is —
tatóárok legalsó feltöltési rétegéből ( P - P i ) származott mutatkozó rokonság nem meglepő, hiszen Alya M á ­
a kisméretű, öblösödő hassal és körbefutó, párhuza­ tyás koroknyai várkapitány 1544-1548- között ö t v ö s ­
mos bekarcolt vonalköteggel díszített pohár. 4 6 Talán kónyi földbirtokosa is volt. Az elpusztult koroknyai
a várnépek asztal-tartásának tárgyi emléke. ( 3 3 - 3 4 . vár helyén előkerült csiholóvasak, csizmasarok vasa­
kép) lások szintén XVI. századi m i n d e n n a p i élet jellegze­
Az említett tárgyak közelében több nagyalakú t á ­ tes tárgyai.
rolóedény, valamint kisebb fazék töredéke is a fel­ Az ötvöskónyi vár m i n d e n n a p i , konyhai használati
színre jutott. Ezek - az é s z a k - d é l i kutatóárok északi leletanyagához tartozott az előkerült kettős-nyárs, az
részében előkerült hasonló típusú d a r a b o k k a l 4 7 — a olló, a kés, a vaslakat, valamint a vájó és vágó ékek,
XVI. századi átépítési (megerősítési) periódus fontos illetőleg egy vésőgyalu. (36. kép)
tárgyi bizonyítékai. A konyhai edényeken, valamint a
gazdasági célokat szolgáló s a várnépek asztaltartá­
sához sorolható kerámián kívül csak szórványosan
kerültek elő a főúri asztaltartás díszedényeire utaló
töredékek. Ide sorolhatók a XV. század második
feléből származó - halványpiros színű poharak t a l p ­
részei a különböző zöld és sárgamázas kerámiatöre­
dékek, valamint a halványsárga, belül mázas kemény­
cserepek töredékei.
Az 1974-es pincefeltárás során előkerült, erősen
zöldmázas, valamint fehér a l a p o n kobaltkék, vonalas
díszítéssel ellátott edénycserepek, a XVI—XVII. századi
úgynevezett törökös kerámia csoportjához köthetők.
Az északnyugati rondella keleti szögletes f a l á n a k
kiszedett árkából jutott a felszínre egy — XV. század
második feléhez köthető — piros, jól iszapolt pohár
és egy nagyobb edény aljtöredéke. Ugyanakkor t ö b b
zöldmázas pecsételt mintájú díszkancsó töredéke már
a XVI. századi főúri asztaltartás jelentős tárgyi em­
léke. A XV. század második felének elsőrangú dísz­
kerámiájához tartozik egy befelé mélyülő, magasabb,
peremkerettel rendelkező, ovális a l a k ú , átfúrt, zöld­
mázas d a r a b . A finom, halványpirosra égetett töre­
dék belső o l d a l á t emberarcra emlékeztető, kiemelke­
d ő vonalas domborítások díszítik. Ugyancsak egye­
d ü l á l l ó d a r a b o k a kívül barnamázas címerpajzsban
különböző mintával díszített átfúrt kerámia töredékei.
A fenti d a r a b o k pontos rendeltetése — a félgömb 36. ötvöskónyi, vésőgyalu, XV. szd. második fele, 1974. 1:2
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY
37. ötvöskónyi, áttört, díszített sarokcsempe, XVI. szd.
1973. 1:2
45
38. ötvöskónyi, kályhaoromdísz, XVI. szd. 1973. 1:2
d a r a b o k a t — a várkastély már jelzett lelőhelyein —
az előkerült kályhaszem és kályhacsempe emlékek
adták. M é g 1961-ben jutott birtokunkba a szürke t a -
goltdíszű kályhaoromdísz. A hasonló, szürke, grafitos
tálalakú, alul korongolt résszel i n d u l ó kályha m a r a d ­
ványaiból igen nagy számban került elő töredék az
1974. évi feltárások során. A kályhamaradványokkal
azonos korú és megközelítőleg azonos típusú XVI.
századi szemeskályha részletes ismertetését elvégez­
tük. 54 így csupán az ún. sütőháznál álló „ i n s i t u " fel­
tárt kályháskemence néhány jellegzetes alaptípusát
mutatjuk be. A megközelítőleg 80 ép, illetőleg töre­
dékes d a r a b b ó l álló tüzelőberendezés alaptípusát a
pirosbarna a n y a g ú , négyszögletes száj alatt hengeres
aljrésszel kiképzett típus a d j a . A vele csaknem azo­
nos d a r a b aljrészén koncentrikus körök: a levágás
nyoma, míg belül a felhúzás nyomai látszanak. Az
ugyancsak pirosbarna, jól iszapolt anyagú és egyenlő­
szárú háromszög a l a k ú , nyitott o l d a l l a l , hátul lapí­
tott hengeres résszel rendelkező d a r a b a kályha felső
részéhez tartozott. A kályha szélén fél hengeres, hátul
áttört díszű, j o b b o l d a l i szélén párhuzamos tagolás
között, szalagfonatos dísszel rendelkező, valamint dí­
szítésnélküli d a r a b o k álltak. Igen jellegzetes d a r a b
a négyszög egyik o l d a l á n á l levágással kiképzett d a ­
rab, amelyhez egy másik kályhaszem illeszkedett. 55 (37,
39. kép).
 MAGYAR KÁLMÁN
ч

39. ötvöskónyi, négyzetes tálalakú kályhaszem,

az illeszkedési felülettel, XVI. szd. 1973. 1 :2

Az előkerült nagyszámú szürke, illetőleg fekete, má-

zatlan kályhaszemek, a XV!—XVII. század jellegzetes,
egyszerűbb szobáiban lévő tüzelőberendezések d a ­
rabjai.
Az egyszerűbb kályhák és reprezentatívabb mázas
típusok közötti átmenet bizonyítékai a szórványosan
előkerült — főképpen liliomos díszű kályhaorom d a r a ­
bok adják. Az ún. átmeneti, már a rangosabb kály­
hák csoportjához tartoznak a sárga és zöld XV. szá­
zad második feléből származó táíalakú kályhaszemek
darabjai.
A halványzöld növénydíszes ábrázolású reneszánsz
töredék, illetőleg a sötétzöldmázas ún. eperdíszes
kályhaoromdísszel rendelkező kályhák maradványai
- a t é g l a l a p a l a k ú , többszörösen tagolt, kályhapár­
kánnyal — a főúri udvartartás rangosabb szobáiraak
kályháira utalnak. 5 6
Lényeges - főképpen horvátországi kapcsolatokra
utaló — kályhacsempék az ún. II. és III. sz. helyisé­
gek, illetőleg az elpusztult pince környékén jutottak
a felszínre. A zöldmázas piros szemcsés anyagú ferde
párhuzamos vonalakkal díszített csempetöredékek
horvátországi (susegrádi), diósgyőri és füleki párhuza­
mait ismerjük. 57
A kiemelkedően reprezentatív reneszánsz kályhá­
hoz tartozik, és ugyanakkor egyedi formát képvisel a
piros a l a p a n y a g ú , zöldmázas, erősen d o m b o r ú , püs­
pöksüveges, fejábrázolást mutató két kályhatöredék.
Az igen díszes zöldmázas reneszánsz kályhához tar­
tozó kályhacsempe d a r a b o k Báthori Miklós humanis­
ta püspök alakját idézik fel. 5 8
Három zöldmázas, piros szemcsés, t é g l a l a p alakú
csempetöredék, ugyancsak a kiemelkedő kályhaem­
lékekhez sorolható. Ez a Szent Kristófot ábrázoló
csempetípus a diósgyőri várban előkerült XV. századi
dudást, illetőleg mezítelen férfit ábrázoló csempetöre­
dék típusával rokon 5 9 (40. kép). D a r a b u n k ferdevona­
lakkal vágott, léctagos peremdísze, a nyírbátori vár­
kastély egyik kályhacsempéjének hasonló csempéjé­
vel mutat azonosságot. 6 0
40. ötvöskónyi, Szent Kristóf ábrázolásos
zöldmázas csempetöredék, XVI. szd. 1973, 1:2
A XV. századi várkastély legdíszesebb kályháját az
ún. lovagalakos budai műhely pelikán ábrázolásos
csempetípusával díszítették. A középső mezőben vesz-
szőfonásos fészkén ülő, kiterjesztett szárnyú pelikán
t á p l á l j a a fiókáit. A pelikánt körülvevő ágról a négy
sarok felé egy-egy levél hajlik k i . 6 i Az erősebb, illető­
leg halványabb, zöldmázzal díszített típusból három,
esetleg négy csempéhez tartozó töredék került elő.
A pelikános motívum egyes vélemények szerint 62 a
Rozgonyi család címeréhez, míg véleményünk szerint
inkább a Batthyány család pelikános címerábrázolá­
sához kapcsolható. 6 3 (41. kép)
A budai lovagalakos kör 18. típusához tartozó
d a r a b o k a várkastély pontos építési dotálásához
szolgálnak bizonyítékul. 6 4
A reneszánsz várkastély építészeti részeinek leg­
rangosabb töredékét a mészkőből készült boltozati
gyámkő nyújtja. Az említett rangos kőemlék a korok­
nyai várból előkerült — t ö b b rokon motívumot és
készítési technikát mutató — reneszánsz gyámkővel
hozható műhelykapcsolatba. A koroknyai gyámkő pe­
dig a budavári Fortuna utca 18. számú házból elő-
kerlüt gyámkő típusával f ü g g össze. 65 Véleményünk
szerint a koroknyai kő anyagával — az ugyancsak a
koroknyai várban előkerült — Mátyás címeres kőtöre-
dék azonos. A két kőemlék a várban folytatott M á ­
tyáskori építkezés fontos bizonyítéka (42. kép).
 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 47

41. ötvöskónyi, zöldmázas pelikán ábrázolásos kályhacsempe, XV. szd. második fele, 1974. 1:1
48 MAGYAR KÁLMÁN
42. Koroknya, Mátyás címer töredéke, szürke mészkő, XV. sz. második fele. 1:2
A nagyszámú kőemlék sorából két oszlop lábazati
része, valamint a rétegesen szélesedő lábazati tö­
redék és a puha, tömör kőből készült elszedett, per­
sely-lyukkal ellátott ajtókeretkő emelhető ki. 6 6
A vár gazdag faragással díszített építészeti emlé­
keinek további rangos XV. századvégi, és XVI. század
eleji bizonyítékait a finom élekkel tagolt homokkő
bordák, a lemezeit, gömbölyített és hornyolt tagolás­
sal díszített ajtó és ablakkeret, valamint a párkány­
kövek töredékei a d j á k (43. kép). A középen széles,
sima, lemeztag két o l d a l á n párhuzamosan, ritmiku­
san mélyülő, szegletes, illetőleg gömbölyű bordázat­
tal ellátott építészei tagozatok egy rangos kőfaragó­
műhely munkáját sejtetik. Építészeti emlékeinket va­
lószínűleg a főúri műhelyekben dolgozó kiváló kő­
faragók vagy azok tanítványai készíthették (44. kép).
A különböző f o r m á j ú , méretű és kiképzésű egy­
szerű, illetőleg bonyolultabb idomtéglák között állat­
lábnyomokkal (sertés, kutya), illetőleg patkó (és fél­
hold) díszítéssel ellátott d a r a b o k találhatók. A patkó­
díszes töredékek a l a p j á n a XVI. század elején történő
— valószínűleg a végvár rendszer kiépítésével kapcso­
latos — átépítésre g o n d o l h a t u n k . Az erősen túlégetett
és az o l d a l á n zöldmázzal rendelkező téglák a kas­
tély már tárgyalt díszességét emelték. Talán egy mű­
hely maradványai a vastag grafitos réteggel bevont
téglák. A hőszabályozásra szolgálhattak a ferde lyuk­
kal átfúrt téglák.
Az épület belsejét fehér színű, illetőleg piros fes­
tett csíkkal, bordó, valamint szürke és fehér festék­
nyommal ellátott vakolás borította.
Ugyancsak a falak díszes burkolatához tartoztak
a sárgásfehér, palaszerű anyagból készített — p á r h u ­
zamos és egymásból kinövő t é g l a l a p a l a k ú vonal­
díszekkel ellátott - kerámialapok. 6 7
A díszes kőkerettel ellátott a b l a k o k a t körkeretes,
kis kúpalakú üvegszemekkel látták e l . Az egykori
tetőt lapos, illetőleg kúpcserép fedte.
A nagyobbszámban felszínre jutott paticstöredékek
a kemencék, illetőleg az egyszerűbb épületek m a r a d ­
ványaihoz tartoztak.
Feltárásunk eredményeinek rövid összegezésekor
megállapíthatjuk, hogy a történeti adatok szerint már
a XIV. századtól nagyobb birtokosairól ismert helység
kastélyának korábbi, gótikus nyoma még nem került
elő. Az 1966-74. évek között végzett ásatások anya­
ga a XV. század végére, de főképpen a XVI—XVII.
századra utalnak.
Az ötvösi várkastély a XV. század második felében
épülhetett és a XVI. század elején átalakított négy
sarokbástyás reneszánsz kastély típusát mutatja. A
kastély a XVil. század második felének végén leégett
és pusztulásnak indult.
 AZ OTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 49

43. Otvöskónyi, faragott ajtókeret kőtöredék, XV. szd. második fele, 1970. 1:5

44. Otvöskónyi, faragott ajtókeret kőtöredék, XV. szd. második fele, 1970. 1:5
50 MAGYAR KALMAN

45. ötvöskónyi, patkóalakú díszítéssel ellátott téglák, XVI. szd. eleje, 1970. 1:5

46. ötvöskónyi, idomtéglák, középkori, 1970. 1:5

 AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 51

M e g á l l a p í t h a t t u k , hogy a somogyi főúri reneszánsz

építőmühelyekkel kapcsolatot tartó, ö t v ö s k ó n y i b a n
dolgozó kőfaragóműhely rangos építészeti faragvá-
nyokat készített. A félhold és patkóalakú bélyegdí­
szes téglák Kaposszentjakabon és Somogyváron ha­
sonló f o r m á b a n kerültek elő. Feltételezhető tehát,
hogy a XVI. századi végvári átépítések során azo­
nos m ű i e l y b ő l (somogyi) kerültek ki az említett bélye­
ges töredékek. 6 8 ( 4 5 - 4 6 . kép)
A délkeleti részen felvonóhidas gyalogkapuval, a
déli reizen nagyobb kocsibejáróval ellátott várkas­
tély északnyugati és délnyugati részét félkör a l a k ú
rondella erősítette. Északkeleti részén egy kiugró fer­
47. ötvöskónyi, lengyel ezüst garas első oldala,
de fallal rendelkező - t é g l a l a p alakú falszoros végén XVI. szd. eleje, 1974. 2:1
- emeletes négyzetes a l a p ú torony (?) állhatott.
A gyalogkapuval szemben a várfalak á l t a l körbe­
zárt árkádos udvart a szerényebb díszű (piramidális
rendezési tárgyak a Báthori család európai igényét
kályha, szürke szemes kályha) kályhákkal ellátott I -
és kapcsolatát is jól mutatták. (Olasz üvegek stb.)
III. földszinti helyiség zárta le. Az említett helyiségek
Úgy tűnik, hogy a legrangosabb Báthori közpon­
felett piros, barnásvörös és fehér vakolatfestéssel,
tok: Babócsa, Segesd, M a r c a l i feltárásáig a már f e l ­
valamint párhuzamos és t é g l a l a p alakú vonalköteg­
tárt somogyi Báthori várak (ötvöskónyi, Fejérkő) szol­
dísszel sllátott kerámialapokkal díszített, rangos, lo-
gálnak a legfontosabb régészeti és történeti bizo­
vagalakDs (pelikános), püspösfejes, Szent Kristófot
nyítékokkal.
ábrázoló kályhákkal ellátott főúri emeleti szobák á l l ­
Az egykori ötvös i Báthori várkastély művelődéstör­
tak.
téneti képének rekonstruálásához a nyírbátori, ecse-
Az udvar és az í - l l l . helyiségek alatt boltozatos
di történeti a d a t o k a d n a k kiegészítő és hiánypótló
pincék lúzódtak. A pincék lejárata az I—II. számú
forrást. Az ecsedi XVII. századi inventáriumból k i d e ­
nagyobb méretű n y u g a t - k e l e t i irányú földalatti he-
rült, hogy az e b é d l ő p a l o t á n túl „ á / / o t í az úr kőbol-
lyiségekiez csatlakozott. Az említett pincehelyiségek
tos háza". Az említett helyiségnek ,,zöld színűre fes­
kutatásc során a földszinti helyiségek bejáratait fel­
tett, bélelt, vassarkos, hevederes, kulcsos ajtaja az
tártuk. Ugyanakkor a II. sz. pincehelyiség déli, illető­
ebédlőpalotából nyílott. Ónba foglalt, hatszegre met­
leg keleti f a l á b a n két lőrés, illetőleg szellőző nyílá­
szett, kristályüveges, négyfiókos ablaka és belül sze-
sát is meghatároztuk.
nelő, zöldmázas kemencéje" is ismert.70 Az úr házá­
A feltárás e d d i g i menete a l a p j á n úgy tűnik, hogy ból a kőboltozatos asszonyház nyílt, ahol — a kívül f ű t ő ,
a dongaboltozatos pincerészeket legkésőbb a XVI. zöldmázas kemencén túl - t ö b b díványszőnyeg, fes­
század elején alakíthatták ki. 6 9 tetlen ágy, rézláda, asztal és egyéb tárgy t a l á l h a t ó .
Az igen értékes leletanyagból kiemelhető a már Az asszonyház mellett a leányasszonyok háza állt,
említett díszes reneszánsz tölgyfaajtó, valamint a kor­ amelyhez az „öregasszonyok kőboltos háza" csatla­
határozó lengyel ezüst garas. (47. kép) kozott. Az öregasszonyok szobájából nyíló „alsó­
A kaslély nyugati felében a sütőház kályháskemen­ leányasszonyok" háza mellett volt a sütőház. Innen
céit, míg délebbre a lépcsőzetesen lejtő udvar — kelet felé az ún. szegelet-palota húzódott. A középső
kocsifordulóval és kúttal rendelkező — részei kerültek palotából és a karfás folyosóról közelítették meg az
elő. ún. szegelet boltos házat, amelyben pisztolyokat,
A vadászkastélyt a XVI. században újabb, dön­ puskákat, ágyúkat, tőröket és a l a b á r d o k a t tartottak.
gölt agyiigsánccal, illetőleg többnyire cölöpös agyag, Az emeleti (felső rend) házak alatt különböző „ a / s ó
földtöméssel erősítették meg. A t ö b b ostromot is e l ­ rendházakat" említett az összeírás.
szenvedett épületet a sáncon kívül külső palánk kerí­ A különböző bástyák környékén — a porkoláb ház­
tés is védte. tól kezdve — a sóház, az ecetesház, a pince és a
A középkori ember asztal tartásának, étkezésének liszttartó szuszékok ismertek. A Nyírbátorban is emlí­
fontos bizonyítékait jelentik a nagyobb mennyiség­ tett udvarbírák háza deszkás t o r n á c c a l , pitvarral
ben előkerült őz, vaddisznó, f á c á n , nyúl, v a l a m i n t csir­ épült, amelyben különböző deszkarekesz állt.
ke, sertés és marhacsontok. Az ecsedi vár szárazmalma mellett t u d u n k a ko­
A kastély XVI—XVII. századi urainak és várnépeinek vácsműhelyről, az istállókról és végül a tömlöcökrőf
egykori életéhez néhány szép lelet (díszkerámia, is.
kályhacsempe, gyertyatartó stb.) ad bepillantást. A Báthoriak családi központjának belső kerítése
A Báthoriak időszakának (XVI. század első fele) és különböző kapuja is szerepel, mint a vastag desz­
m i n d e n n a p i életére — a fenti régészeti forrásokon kából karózott tőkekapu. A bejárati híd végén a
túl — a fejérkői vár feltárására a d o t t kiegészítő ké­ közöttük sövényes, tapaszos, szalmával fedett d a r a ­
pet. Az ott előkerült rangos építészeti és egyéb be- bontházat is megemlítették az összeírok. 71
 52 MAGYAR KÁLMÁN
A fenti forrás igen jelentős, mivel egy XVI. száza­
di Báthori vár belső berendezéséről és főképpen be­
osztásáról is alapvető képet kaphattunk.
Véleményünk szerint a nyírbátori, babócsai, seges-
di és némileg az ötvöskónyi — XV—XVI. században ki­
épült várkastélyok - beosztásukban és berendezésük­
ben a Báthoriak alapvető igényét és r a n g j á t tükröző
XVIII. századi ecsedi várkastélyhoz lehettek hason­
lóak.
A fentieket kiegészítő és igazoló X V I - X V I I . századi
adatok a Báthoriak — templomépítkezései mellett -
A IV. FEJEZET JEGYZETEI
1 18
MAGYAR 1973, 349. Erdős, nehéz terepen folytatott ku­
tatást PAPP 1967, 3-11 és DRENKO 1961, 142.
2
A három 61.304.1. Ltsz. darab mérete: H = 13,2 cm,
11 cm és 8,5 cm; Sz = 63 cm, 5,6 cm és 5,4 cm;
V = 0,8 cm, 0,8 cm és 0,6 cm.
3 20
Az 1966-os rövidebb ideig tartó kutatás vezetője dr. Dra-
veczky Balázs szerint: „a felső murvaréteg— 65 cm-ig igen
durva, alatta az égési rétegig — összenyomottabb és
meszesebb".
4
A fal és a járószint közötti 5 m-es szakaszon — 65 cm
vastag csont és kerámiatörmelékkel elegyes szürkés,
égett, hamus és murvás réteg jelentkezett.
5
Az árok átvágásának szintjeit a felső humusz, a 65—80
cm vastag omladék, illetőleg alul a fekete vizenyős ré­
teg jelzi. A várárokban — Paizs János és Merész István
ötvöskónyi lakosok emlékezete szerint = „több évtizede
mocsaras, nádas volt." Hasonlót közöl SÁGI 1960, 132—
133.
6
MAGYAR 1973 b, 349.
7
Az 1974. évi várásatás során az I. sz. pincehelyiség felé
eső szakaszát is feltártuk.
8 25
A 3. sz. terület az ÉD-i kutatóárok nyugati, illetőleg a
KNY-i kutatóárok északi széléig tartott.
9
MAGYAR 1973b, 353.
10
A négyzetes, ún. téglapillér belső délnyugati sarkától
6,3 m-re, míg az északnyugati sarkától 6,7 m-re.
11
A boltozattartó gyámkő meghatározását és értékelését
dr. Balogh Jolán szívességének köszönhetem.
12
A pillér aljával egyvonalban agyagra rakott — kő­
tömbökből álló — küszöbszint alapozása került elő.
13
Az égett réteg a várkastély délkeleti, keleti illetőleg
északkeleti részén figyelhető meg főképpen. A réteg a
várkastély nagyobb ostroma során történt pusztulással
hozható kapcsolatba.
14
A kocsi bejárathoz, illetőleg a nyugati falhoz az alapig
kiszedett rondella (DNY) csatlakozott.
15
ÖV 1974, LN Sz 1525, 4469. - HU ML 1971, 1-4.
16
Ld. J-Ji metszet.
17
ÖV 1974, LN Sz 132, 132/1. Az ÉD-i kutatóárok K-i met­
szetfalánál, a déli pincefaltól északra 24 cm-re 70 cm
mélységben. (J—J± metszet) a 132/1. sz. darab félbe-
törött. Hasonló darabok kerültek elő az egri vár ása­
tásánál. (KOZÁK 1963, 136, 169.65.Ó.)
erdélyi várkastélyaik reneszánsz emlékein tükröződ­
nek főképpen. 7 2 S ezek a fontos bizonyítékok a n ó g ­
rádi, buijáki, és a Somogy megyei Báthori uradalmak
vár és várkastély építkezéseinek régészeti feltárásai
révén további alapvető forrásokkal egészülhetnek ki. 7 3
A nyírbátori, fejérkői és az ötvöskónyi várkastély
eddig feltárt régészeti a n y a g a - úgy érezzük - j ó l
bizonyítja a Báthoriaknak - a középkori Szabolcs-
Szatmár, valamint Somogy, illetőleg országos szem­
pontból is - fontos X V - X V I . századi művelődéstörté­
neti szerepét 7 4
Az I. sz. pince D-i falától 1,2 m-re, a nyugati faltól 4,19
mére 1,5 m mélységben kerültek elő. (ÖV 1974, FN 37.)
Papp László vésőgyalunak határozta meg. (PAPP 1963,
207, 209.)
19
ÖV 1974, LN Sz 1-85, 1-720, 1-7630.
ÖV 1974, LN Sz 10, 18-19. A felső bejárati szint pillé­
rétől 3,14 m mélységben.
21
ÖV 1974, FN 20. A déli pincefalindítás DNY-i sarkától
1,75 m-re, a déli pincefaltól 0,3 m-re 2,6 cm átmérőjű
és 2,95 g súlyú garas.
22
A pinceszakasz nyugati sarkában két XV. századi pohár
aljtöredék, illetőleg nagyobbszámú XVI-XVII. századi
„törökös" kerámia töredéke került elő. (J—Ji metszet.)
23
ÖV 1974, FN 28. A déli faltól 2,4 m-re, a DNY-i sarok­
tól 5,9 m-re, a nyugati faltól 5,45 m-re égett, hamus ré­
tegben és a déli fal 3. gerenda nyílásától 1,2 m mély­
ségben.
24
Az igen nagy számban előkerült tördékek alapján úgy
véljük, hogy a földszinti helyiség ÉNY-i sarkában áll­
hatott a XVI, századi szürke kályha. Hasonló típusú da­
rabokat találtak Márévárban. (G. SÁNDOR 1964, 123.)
ÖV 1974, FN 1-41. Az előkerült leletek pontos doku­
mentálásáért és a rajzanyag készítése terén végzett ala­
pos munkáért Hrotkó Zsuzsanna és Merész Emese
aszisztenseknek köszönet jár.
26
A DK-i sarokban lévő földszinti ajtónyílás 1,57 m hosszú
és 22,5 cm széles homokkő küszöbét is feltártuk.
27
Az ajtó a földszinti, de inkább az emeleti helyiségek
eqyikéből származott.
28
ÖV 1974, FN 25, 33, 35.
29
Ld. K-K lF L - L L L2-L3 és M - M i metszeteket. Hasonló
sáncátvágást közöl HABOVSTIAK 1972, 5. A lőrés előtt
lévő sáncrészbe igen magasról is hullottak kőfaragvá-
nyok, illetőleg téglatörmelékek. A lőrés előtti alacso­
nyabb sáncrészt teljesen ez a pusztulási anyag töltöt­
te fel.
30
Az 1,37 m mélységben DÉ-i tájolással (15°-ra Ny-ra)
előkerült csontváz fölött téglatörmelék és XVI-XVII. szá­
zadi kerámiamaradványok voltak. (A csontváz nyakcsigo­
lyájánál oxidálódott vascsat, a medencecsontja felett
vasszegek, a térdcsontnál L-alakú oxidálódott vas, az
alkarcsontnál kis üveglemez, míg a térdcsontnál égetett
agyaggolyó jutott a felszínre.)
 AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY 53

31 55
Ö V 1974, FN 3 1 , 39. Á t l a g o s a n 5 0 - 6 0 cm mélységben Ö V 1973, LN Sz 2024, 2033, v a l a m i n t 1167, 1163, 1164.
j u t o t t c k a felszínre. A cölöperődítésekre Szigetváron és 1165.
56
van j ó p é l d a . KOVÁTS 1967, 235. RRM Ltsz. 72.79.78 és Ö V 1974, EN 7.
32 57
Ö V 1974, FN 36. S T A H U L J A K - K L O B U C A R 1958, 1 4 - 1 6 . á b r a . A diósgyő­
33
Ö V 1573, LN Sz 1008. Barnásszürke, erősen szemcsés ri vár ÉK-i falszorosának déli szelvényében pirosra ége­
a n y a g ú . M . : 7,8 cm. Szátm.: 5,9 cm. T a t m . : 4,5 cm és V.: tett zöldmázas 14x9,8 c m 2 n a g y s á g ú , 1,1 cm vastag
0,5 c m . „ t ö r ö k " mustrás d a r a b mellett — azonos lelőhelyen -
34
A kocsibejárót nyugati kerékvetőköve lehetett. (Az 1973-as egy szürkére égetett 12x9 cm-es és 0,8 cm vastag töre­
feltárás után ismeretlen tettesek széttörték.) dék is előkerült. Az első diósgyőri típussal rokon a f ü -
35
A kálvháskemence rétegeinek a l a p o s b e m u t a t á s á t az ö t - leki d a r a b . (KALMÁR 1959, L. VII. t. 3.)
58
vöskónyi várkastély kályhái с d o l g o z a t u n k b a n kívánjuk M A G Y A R 1973b, 355.
59
elvégezni. A diósgyőri várásatás során a keleti falszorosban került
36
A nyugati, veszélyeztetett o l d a l o n lévő — meglepően vé­ elő a piros, soványított a n y a g ú , sárgazöld-mázas 8x7 cm
kony I80 cm) — t é g l a f a l külső o l d a l á n erősebb f a l m e g ­ nagyságú XV. századi d u d á s t á b r á z o l ó töredék. A szür­
létévé kell számolnunk. kére égetett, soványított, ezüstzöld-mázas 12,6x10,8 cm
37
Az 1974. évi ásatásunk során is megfigyeltük a XVI, szá­ nagyságú mezítelen férfit ábrázoló d a r a b a déli f a l ­
zad eleje után történt átépítést, illetőleg a megerősítés szorosból származik.
60
perióc usait. M A G Y A R 1973a, 70. és XXXV. t. 3.
38 61
72.83.'. Ltsz, d b vastagsága 0,9 c m . Ö V 1974, LN Sz 6890, 6893, 6893/1, 6895, 6896. és Ö V
39
A 72.S3.2. Ltsz. d b szintén 0,9 cm vastag. 1974. FN 25, 33, 35. H a l v á n y a b b és erősebb zöld máza-
40
A 72.83.11. Ltsz. d b . 1,2 cm v a s t a g s á g ú . zású d a r a b o k b ó l á l l .
41 62
A szemcsés a n y a g ú , g o m b n é l k ü l i és 0,6 cm f a l v a s t a g ­ FÜGEDI 1974, 39. á b r a .
63
ságú löredék 72.83.43. Ltsz-on szerepel. N A G Y 1857, 239.
42 64
A 72.97.21. Ltsz. és 0,7 cm vastag töredék a l i g ismert HOLL 1971, 177., 180. 155. á b r a .
65
típushoz tartozott. M A G Y A R 1973b, 355 - B A L O G H 1974, 50, 56.65. j .
43
A 72.97.16. Ltsz. szemcsés és 1,2 cm vastagságú töre­ M á r é v á r b a n is helyi kőfaragók dolgoztak. ( S Á N D O R
dék f o r m a i l a g hasonló típusai a XIII—XIV. századra kel­ 1964, 126.)
66
tezhetlek. RRM VK Ltsz. 73.1733.10, 73.1733.17, 73.1733.9., 73.1733.15.
44
Ö V 1S 73, LN Sz 720-728. és 73.1733.20. Az a j t ó és ablakkeretkövek j ó rekonstruk­
45
Ö V 1973, LN Sz 9 0 5 - 9 1 9 : 8 9 - 1 1 0 7 . Szürkésbarna, szem­ c i ó j á t l d . TÓTH 1973, 231-240.
67
csés a n y a g ú . M . : 28 cm. Szátm.: 27,2 cm. T á t m . : 13,8 Ö V 1974, PN 16, 26, 35.
68
cm. V : 0,9 c m . Egy hasonló díszű téglatöredéket a dr. Bakay Kornél ve­
46
Ld. 33. jegyz. A d a r a b a XV. század második felére, i l ­ zetésével folytatott somogyvári bazilika á s a t á s á n á l : a
letőleg a XVI. század elejére keltezhető. H a s o n l ó i d é D N Y - i torony felső törmelékes rétegében figyelhettünk
m a g a s a b b talprésszel rendelkező d a r a b Sümegen került meg. (BAKAY 1973, 341-348.) A kaposszentjakabi d a ­
elő. ( K O P P A N Y - K O Z Á K 1969, 113.) rab a RRM RR-ban 66.179.1. Ltsz-on.
47 69
Ö V 1S73, LN Sz 9 9 4 - 1 0 0 1 , 918, 989 és 5 7 2 - 5 9 1 , v a l a ­ A pincelejárati részhez hasonlót tártak fel N O W O S A D -
mint 729-826. GRYL 1970, 262.10. A sümegi v á r b a n is különböző perió­
48
Ö V 1574, FN 27, 29. Ö V 1974, LN Sz 1525, 4469, 4471, d u s b a n é p ü l t pincerészek kerültek elő. (KOPPÁNY-
- G E I E V I C H 1971, LXXX1. 211. á b r á n lévő d a r a b for­ KOZÁK 1969, 101.)
70
mája hasonlít a l e g j o b b a n . Szatmár V. 463-466. - MOKF IV. 1967, 1. 136-137. és
49
Ö V 1974, LN Sz 1567, 1582. - RRM RR Ltsz. 72.83,45, 139-142. - TAKÁCS 1970, 2 1 8 - 2 1 9 .
72.95.27. és 72.101.1. és 72.101.3. 71
Szatmár V. 465-466. A XVÍI. századi jelentős várak á b ­
50
Ö V 1974, FN 34 és Ö V 1974, LN Sz 587-592. A II. sz. rázolását l d . L1CHNER 1964, 1-12. - POZDISOVSKY
pincehelyiség, déli f a l á t ó l 2,7 m-re, a boltíves b e j á r a t t ó l 1968, 6 9 - 7 5 . - VALLASEK^FIALA 1972, 8 7 - 8 9 .
4,34 m-re és"2,4 m mélységben kerültek elő. Ld. a 2 / H / 1 . 72
BUNYITAY 1887, 43. - RADOS 1931, 214. - GEREVlCH
sz. ku:atóárok J2—J3 metszetét. 1934, 236-237. - G E N T H O N 1936, 20, 22. - B A L O G H
51
A rácsokra, illetőeg ajtóveretekre HÉJJNÉ 1960, 2 2 2 - 1943, 102-103. - Uö. 1954, 2 5 0 - 2 5 1 . - B O G D A N 1967,
223. A lószerszámdísz eredeti rendeltetésének m e g á l l a p í ­ 8 9 - 9 0 . - TAKÁCS 1970, 4 3 - 4 4 , 46, 57, 184, 187-189,
tása még kétséges. Talán mérleg tányérja volt. 193, 2 4 1 . - N A G Y 1970, 24. - CSORTÁN 1972, 3 5 0 -
52
A félbetörött kőlövedék a l j á n , illetőleg környékén erősen 358. - N A G Y 1963, 5 - 4 0 9 . és a fontos B á t h o r i - P e k r y
égett pernye és korom rétege húzódott. várra FIALA 1966, 4 3 - 4 4 .
53 73
M A G Y A R 1973b, 355. M M T III. 1954, 3 0 1 . - PATAY 1959, 16. - TAKÁCS 1970,
54
A szürke kályha töredékeivel azonos d a r a b o k Sümegen 223. Az ötvöskónyi várkastély ezideig i n k á b b a cseh­
kerültök elő. ( K O P P Á N Y - K O Z Á K 1969, 107.) A sümegi országi, szlovákiai várkastélyokkal hozható p á r h u z a m b a .
szürke, hasonló típusú d a r a b o k a t a XV—XVI. századra, ( F I N Ó 1967, 3 - 4 9 2 . - DRENKO 1971, 1-10.) A somogyi
míg ci vöröses színű kályhaszemeket a XVII. századra Báthori várak feltárása után határozhatjuk meg törté­
k e l t e z e Kozák Károly. (KOZÁK 1972, 271-290.) neti és teljesebb művelődéstörténeti szerepét. (ROTH
1969, 199-275. és U ő . 1970, 151-214.)
 IRODALOMJEGYZÉK

Bakay 1965 Bakay K., Régészeti t a n u l m á n y o k a m a g y a r á l l a m a l a p í t á s kérdéséhez. D D I Pécs, 1965.

Bakay 1973 Bakay K., Előzetes jelentés a somogyvári bencés a p á t s á g 1972-73. évi feltárásáról.
SM К 1.
Balogh 1956 Balogh I., Nyírbátor története. (Szerk. Szalontai B.,) BIMF 1. 1956.
Balogh 1939 Balogh J., A későgótikus és renaissancekor művészete. M a g y a r Művelődéstörténet II.
Bp. 1939.
Balogh 1943 Balogh J., Az erdélyi renaissance I. (1460-1541.) Kolozsvár 1943.
Balogh 1954 Balogh J., A magyaországi négysarokbástyás várkastélyok. MÉ 3. 1954.
Balogh 1966 Balogh J., A művészet Mátyás király u d v a r á b a n . Bp. 1966. I—II.
Baiogh 1970 J. B a l o g h : Die ungarischen Mäzene der frührenaissance JKIU. V. 1970.
Balogh 1974 Balogh J., Későrenaissance k ő f a r a g ó műhelyek. Ars H. I. 1974.
Balogh 1903 Balogh M., O l á h Miklós H u n g á r i á j a mint művelődéstörténeti kútfő. Bp. 1903.
Bánkúti 1957 Bánkuti I., Az A l f ö l d népének harca a török hódítók ellen a mohácsi csata után,
1526-1527. AHSZ II. Szeged 1957.
Barta-Fekete 1973 Barta G . - F e k e t e N. A., Parasztháború 1514-ben. Bp. 1973.
Benda 1966 Benda K., Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. SZE Bp. 1966.
Bogdan 1967 A. B o g d a n : D a t e privind a n s a m b l u l cetatii d i n Tirgu Mures. S M II. Tirgu Mures 1967,
Bonis 1971 Bonis György, A j o g t u d ó értelmiség a M o h á c s előtti M a g y a r o r s z á g o n . Bp. 1971.
Bunyitay 1887 Bunyitay V., Szilágy megye középkori műemlékei. Bp. 1887.
Csányi 1889 Csányi F., Lapok Somogy megye m ú l t j á b ó l . Kaposvár, 1889.
Csánki 1894 Csánki D., Magyarország történeti f ö l d r a j z a a H u n y a d i a k k o r á b a n . Bp. 1894. II.
Csortán 1972 Csortán F., Marosújvártól A l v i n c i g . K. 3 1 . 3. 1972.
Dienes 1972 Dienes I., A h o n f o g l a l ó magyarok. Bp. 1972.
Draveczky-Sági-Takáts
1964 Draveczky B . - S á g i K.-Takáts Gy., A Somogy megyei múzeumok régészeti a d a t t á r a .
S M F 2. Kaposvár, 1964.
Drenkó 1969 Z. D r e n k ó : Turecky hrad Sobotka VC. 3. 18. 1969.
Drenkó 1971 Drenkó Z., A Strázky községi kastély régészeti vizsgálata. Z S N M H. 65. 1971. 11. RRM.K
Ltsz. 4888.
Dselázáde 1896 Dselázáde M., Az országok osztályai és az utak felsorolása. Török történetírók II.
(1521-1566) Ford. Thury József. Bp. 1896.
Eckhardt 1944 Eckhardt S., Telegdy Pál és János levelezése a XVI. század végéről. Bp. 1944.
Engel 1968 Engel P., A magyar v i l á g i nagybirtok megoszlása a XV. században. 1. ÉKÉ IV. Bp. 1968.
Engel 1970 Engel P., A magyar v i l á g i nagybirtok megoszlása a XV. században. 2. EKÉ V. 1970.
Entz 1957 Entz G., Művészek az erdélyi g ó t i k á b a n . Kelemen Lajos emlékköny. Kolozsvár, 1957.
Entz 1963 G. Entz: Nouveaux résultats des recherches poursuivies en H o n g r i e sur la g o t h i q u e
t a r d i f et la Renaissance. SH 53. Bp. 1963.
Entz-Szalontai 1969 Entz G . - S z a l o n t a i B „ Nyírbátor. Bp. 1969.
Fiala 1966 A F i a l a : Stavebné Clenerie násich hradov V. 13. A. 14. Stör. V C 15 l. 1966.
Fino 1967 J.—F. F i n o : Forteresses de la France M é d i é v a l e . Paris, 1967.
Fügedi 1970 Fügedi E., A 15. századi magyar arisztokrácia m o b i l i t á s a . Bp. 1970.
Fügedi 1974 Fügedi E., U r a m , k i r á l y o m . . . (A XV. századi Magyarország hatalmasai.) Bp. 1974.
Füssy 1902 Füssy T „ A zalavári a p á t s á g története. PRT V I I . Bp. 1902.
Genthon 1936 Genthon I., Erdély művészete. B p . 1936.
Gerevich 1934 Gerevich T., Erdélyi művészet. MSZ 22., 2/86. Bp. 1934.
Gerevich 1971 L. G e r e v i c h : The art of Buda a n d Pest in the M i d d l e ages. B p . 1971.
Ghimesi-Forgách 1866 G h i m e s i - F o r g á c h F., N a g y v á r a d i püspök M a g y a r H i s t ó r i á j a . M N N II. 16. Pest, 1866.
(Közli M a j e r Fidél.)
Habovstiak 1972 A. H a b o v s t i a k : Stredoveké hrádky na Slonensku VC 1. 2 1 . 1972.
Heckenast 1970 Heckenast G., Fejedelmi (királyi) szolgáltatónépek a korai Á r p á d - k o r b a n . Bp. 1970,
(Ért. tört. t u d . köréből. Ú j sorozat 53.)
Héjjné 1960 H é j j n é D.—A., Vasművességünk v é d e l m é b e n . M V IV. 4. 1960.
Holl 1971 H a l l I., Középkori kályhacsempék M a g y a r o r s z á g o n II. BpR. 22. 1971.
Huml 1971 V. H u m h Nalez renesancni keramiky Praze „ N a S l o v a n e c h " AR. 23. 2. 1971. Ford.
RRMK. Ltsz. 4890.
Istvánffy 1962 Istvánffy M „ A magyarok történetéből M H V I . Bp. 1962.
Jenéi 1968 Jenéi F., Az ecsedi Báthoriakról. JAMÉ X. 1968.
Kalmár 1959 Kalmár J., A füleki (Filakovo) vár X V - X V I I . századi emlékei. RF I I - 4 . 1959.
Kanyar 1967 Kanyar J., H a r m i n c nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, 1967.
Karácson 1904 Karácson I., Evlia Cselebi török v i l á g u t a z ó magyarországi vonatkozásai. 1660—1664.
Bp. 1904. II.
Karácsonyi 1901 Karácsonyi J., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Bp. 1901.
Kálmán 1973 K á l m á n В., A nevek v i l á g a . Bp. 1973.
Király 1974 Király L., Történeti emlékek Somogy megye földrajzi neveiben. Somogy 1974/2. Kaposvár,
1974.
 AZ Ö T V Ö S K Ó N Y I BÁTHORI VÁRKASTÉLY 55

Kocztur 1964 Kocztur É., Somogy megye régészeti leletkatasztere. RF II. 13. Bp. 1964.
Kolba-Németh 1973 Kolba J . - N é m e t h A., ö t v ö s m ű v e k . Bp. 1973.
Koppány-Kozák 1969 Koppány T.-*Kozák K., A sümegi vár feltárása és helyreállítása. M M 1963-66. Bp. 1969.
Koppány-Sági 1967 Koppány T . - S á g i K „ A kereki fehérkő v á r története SMF. 9. 1967.
Kováts 1967 Kováts V., Sziget várának kutatás történetéhez. JPMÉ 1966. Pécs, 1967.
Kozák 1963 Kozák K., Az egri vár feltárása (1957-62). EMÉ I. 1963.
Kozák 1972 Kozák K „ A sümegi vár XV-XVM. századi kályhái V M K 11. 1972.
László 1944 László Gy., A h o n f o g l a l ó m a g y a r nép élete. Bp. 1944.
Lichner 1964 J. Lichner: Stavebny charakter mestskych hradiev a opevneni za cias tureckéhó ne-
bezpecenstva na Slocensku VC XIH. 1. 1964.
Magyar 1970 M a g y a r K., A B a l o g h - S e m j é n nemzetség története a XIII—XIV. században. Nagykállóf
j á r á s múltja és jelene. N a g y k á l l ó , 1970.
Magyar 1971 M a g y a r K., A d a t o k a középkori Szentgyörgy névadás somogyi forrásaihoz. SLÉ 1971. 2.
Magyar 1973a M a g y a r K., A nyírbátori várkastély XV. századi kályhacsempéi és művelődéstörténeti
vonatkozásai. Doktori értekezés 1973, kézirat. ELTE Régészeti Tanszék.
Magyar 1973b M a g y a r K., Előzetes jelentés az ötvöskónyi reneszánsz várkastély f e l t á r á s á r ó l . (1966—
1972) SM K i ! . 1973.
Magyar 1973c M a g y a r K., Báthoriak sárkányölő hagyománya. SMK I. 1973.
Magyar 1974 M a g y a r K., A nyírbátori Báthori várkastély lovagalokos kályháiról. Kézirat, 1974.
Maksai 1940 M a k s a i F., A középkori Szatmár megye. 8 p , 1940.
Melhárd 1879-81 M e l h a r d G y „ Somogy megyei régiségtár köréből. SRTÉ 1 8 7 9 - 8 1 .
Mérey 1966 Mérey K., Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste u t á n . SZE Bp. 1966.
Nagy 1857 Nagy I., Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi t á b l á k k a l . Pest, 1857. 1.
Nagy 1862 N a g y I., Magyarország c s a l á d a i címerekkel és nemzedékrendi t á b l á k k a l . Pest, 1862. 9.
Nagy 1865 N a g y I., Magyarország c s a l á d a i címerekkel és nemzedékrendi t á b l á k k a l . Pest, 1865. 11.
Nagy 1970 Nagy M., Reneszánsz és barokk Erdélyben, Bukarest, 1970.
Nagy 1973 N a g y M., Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Bukarest, 1973,
Nagy 1944a Nagy Z „ János b a r á t és K ő f a r a g ó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi
v a j d a építészei. Szépművészet V. 6. 1944.
Nagy 1944b N a g y Z., János b a r á t és K ő f a r a g ó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi
v a j d a építészei. Szépművészet V, 7. 1944.
Németh 1903 Németh В., Szigetvár története. Pécs, 1903.
Nowosad'-Gryl 1970 M. N o w o s a d - G r y l Les ruines du chateau g o t h i q u e et renaissance de Tarnów. (Petite
Pologne) Ct. 20. 1969. B e o g r a d , 1970.
Papp 1963 Papp L., Kutatások a mohácsi csatatéren. JPMÉ 1962. Pécs, 1963.
Papp 1967 Papp L , Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. JPMF 12. Pécs, 1967.
Patay 1959 Patay P., A buja ki vár. Bp. 1959.
Paulinyi 1966 Paulinyi O., A vállalkozás kezdeti formái a feudális-kori ércbányászatra. Bp. 1966.
(Ért. tört. t u d . köréből R. sor. 40.)
Pákay 1971/1-3 Pákay Zs. Somogy megye dikális összeírása, kézirat 1971. RRM RA. Ltsz. 1997/1, 1997/2,
1997/3.
Pettkó 1905 Pettkó B „ Kapisztrán János levelezése a m a g y a r o k k a l . Bp. 1905.
Pozdisovsky 1968 S. Pozdisovsky: Pamiatková uprava Trencianskeho h r a d u . VC 17/1968. 2.
Rados Ш1 Rados J., M a g y a r kastélyok. Bp. 1931.
Roth 1969 F . - O . R o t h : Vihitsch und W e i t s c h a w a r I. ZHVS 60. 1969.
Roth 1970 F . - O . Roth: Vihitsch u n d W e i t s c h a w a r II. ZHVS 6 1 . 1970.
Sági 1960 Sági K., A zalacsányi törökkori várak. G M K 8. Zalaegerszeg, I960.
Sándor 1964 Sándor M., Régészeti kutatások M á r é v á r b a n . M M 1959-60. Bp. 1964.
Sörös-Re;:ner 1905 Sörös P.-Rezner T., A p a n n o n h a l m i f ő a p á t s á g története. PRT III. Bp. 1905.
Stahuíják-KIobuchár 1958 T., S t a h u l j a k - O . , K l a b u c h a r : Pecnjaci starih g r a d o v e Samobova I. Susegrada. TZ II.
Zagreb, 1958.
Szakály 1969 Szakály F., Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). TTt II.
Szekszárd, 1969.
Szakály 1971 Szakály F., A babócsai v á r u r a d a l o m 1561-es u r b á r i u m a és a babócsai vár 1563-as
leltára. SLÉ 1971. 2.
Szántó 1972a Szántó I., Küzdelem a török terjeszkedés megállításáért M a g y a r o r s z á g o n 1541—1547.
A H SZ XL. Szeged, 1972.
Szántó 1972b Szántó I., A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541-1566. V M K 1 1 . 1972.
Székely 1961 Székely Gy., Vidéki t e r m e l ő á g a k és az árukereskedelem a XV—XVI. században. ASZ
3 - 4 . 1961.
Szirmay 1809 Szirmay A., Szatmár vármegye I. Buda, 1809.
Szirmay 1810 Szirmay A., Szatmár vármegye II. Buda, 1810.
Takács 1970 Takács M., Magyarországi udvarházak és kastélyok. Bp. 1970,
Takáts 1914 Takáts S., Régi magyar asszonyok. Bp. 1914,
Tóth 1973 Tóth M., A sárvári vár építéstörténete. Savaria, 1966—1970. Szombathely, 1973.
Vallasek-fiala 1972 A. V a l l a s e k - A . F i a l a : К pociatkom hradu Krasna H o r k a . VC 2 1 . 2. 1972.
Verancsic! 1857 Verancsics A, összes m u n k á i . (Kiadta Szalay László.) II. Pest, 1857. M H H S 3, 24.
Veress 1901 Veress E., Izabella királyné. Bp. 1901.
Voit 1960 Voit P., Reneszánsz építészetünk sajátos fejlődése. ÉKtK IV. 3. 1960.
Zádor 1964 Zádor M., Kaposvár. Bp. 1964.
 RÖVIDÍTÉSEK

A budai b a s á k . . . A b u d a i basák magyar nyelvű levelezése. (Szerk.: Takáts S.-Eckhart F.-Szegfű Gy.) I. Bp,
1915.
AÉ A r c h a e o l ó g i a i Értesítő.
AHSZ Acta Historica, Szeged.
Ars H Ars H u n g a r i c a .
AR Archeológiczké Rozhledy, Praha.
ASZ Agrártörténeti Szemle.
BIMF Báthori István Múzeum Füzetei, Nyírbátor.
BpR Budapest Régiségei.
DD D u n á n t ú l i Dolgozatok, Pécs.
Ct C t a r u h a p , Beograd.
EKÉ Egyetemi Könyvtár Évkönyvei.
ÉKtK Építés és Közlekedéstudományi Közlemények.
EMÉ Egri Múzeum Évkönyve, Eger.
Ért. tört. tud. kör. Értekezések a történettudományok k ö r é b ő l .
GMK Göcsej Múzeum Közleményei, Zalaegerszeg.
JAMÉ Jósa András Évkönyve, Nyíregyháza.
JKIU Jahrbuch des Kunsthistorischen Institutes der Universität, Graz.
JPMÉ Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs.
JPMF Janus Pannonius Múzeum Füzetei, Pécs.
К Korunk.
KÁL Kaposvári Á l l a m i Levéltár.
Kállay... A nagykállói Kállay-család levéltára l - l l . (1224-1350) Bp, 1943.
KöÁL Körmendi Á l l a m i Levéltár.
MDKK Művészettörténeti Dokumentációs Központ Kiadványai.
MÉ Művészettörténeti Értesítő.
MH Monumenta Hungarica.
MHH M o n u m e n t a H u n g a r i c a e Historica.
MHHS M o n u m e n t a H u n g á r i á é Historica Scriptores.
MM M a g y a r Műemlékvédelem.
MMt M a g y a r Művelődéstörténet.
MMT Magyarország M ű e m l é k i T o p o g r á f i á j a .
MRV M o n u m e n t a Romana Episcopatus Vesprimiensis.
MSZ M a g y a r Szemle.
MTÉ M a g y a r Történeti Évkönyvek.
Mv Műemlékvédelem.
OL Országos Levéltár.
OL Széchenyi cs. It. Széchenyi család levéltára A l m á r i u m . . .
OL U. et С : A M a g y a r (Pozsonyi) Kamara Archívuma. U r b a r i a et Conscriptiones.
OL N R A : A M a g y a r (Pozsonyi) Kamara Archívuma. Neoregestrata A c t a .
ÖV FN ötvöskónyi Várásatás Feltárási N a p l ó .
ÖV LN Sz ötvöskónyi Várásatás Leletanyag N a p l ó Száma.
PRT Pannonhalmi Rendtörténet.
RRM К Rippl-Rónai Múzeum Könyvtára.
RRM RA Rippl-Rónai Múzeum Régészeti A d a t t á r a .
RRM RR Rippl-Rónai Múzeum Régészeti Raktára.
RRM VK Rippl-Rónai Múzeum V á r d a i Kőraktára.
SFN Somogy megye földrajzi nevei. Bp. 1974.
SH Studia Historica, Budapest.
SLÉ Somogy megyei Levéltári Évkönyv, Kaposvár.
SM Studii si M a t é r i á i é , Tírgu Mures.
SMF Somogyi Múzeumok Füzetei, Kaposvár.
SMK Somogyi Múzeumok Közleményei, Kaposvár.
SRTÉ Somogy megyei Régészeti Társulat Évkönyve.
SV Somogy Vármegye. (Szerk. Csánki Dezső.) Bp. é.n.
SZV Szabolcs Vármegye. (Szerk. Borovszky Samu.) M V V Bp. é.n.
Szatmár V Szatmár Vármegye. (Szerk. Borovszky Samu.) M V V Bp. é.n.
SZE Szigetvári Emlékkönyv.
TT Tanulmányok Tolna megye t ö r t é n e t é b ő l , Szekszárd.
TZ Taklcicev Zbornik, Zagreb.
VC Vlastivedny ĉasopis.
VMK Veszprém megyei Múzeumok Közleményei.
ZHVS Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark, Graz.
Zsigmond-kori Oklevéltár 11/1. (1400-1406, szerk. Mályusz Elemér.) Bp. 1956.
Zsigmond k o r i . . . Zsigmond-kori Oklevéltár II/2. (1407-1410, szerk. Mályusz Elemér.) Bp. 1958.
ZSNM H Zbornik Slovenského N á r o d n é h o Muzea (História), Bratislava.
 LE C H A T E A U F O R T D E S
Sur le territoire du département Somogy de nouveaux ré­
sultats nous sont fournis par les recherches archéologiques
entreprises sur le d o m a i n e seigneurial d u XVe. et d u XVIé.
siècles c e Babocsa, de Segesd, d e Zákány, d e M a r c a l i et
de Fejérkő des familles M a r c z a l i , et Báthori.
La m i ; e à j o u r a r c h é o l o g i q u e du c h â t e a u fort de ö t v ö s -
kónyi a f a i t la preuve du rôle I m p o r t a n t q u ' o n t j o u é les
Báthori dans l'historié d e la civilisation de Somogy et en
général du pays tout entier du Moyen A g e .
Aus XIe. et Xlle. siècles, ö t v ö s était un v i l l a g e de rede­
vance royal. A u XUlè. siècle ses habitants furent d é j à
des écuyers. La commune fut la partie — p e n d a n t à peu
près d e i x siècles — d u d o m a i n e seigneurial d u c o m t é d d e
Segesd ie la reine. En 1395, le v i l l a g e , — comme d o n
immobilier du roi Sigismond — devint la propriété héré­
d i t a i r e c e György de Kővágóőrs (Batthányi). Après une
courte d é t e n t i o n par les Tapsonyi, il t o m b a sous la d o ­
mination des Batthyányi jusqu'à la deuxième moitié d u
XVè. siècle. Vers la fin du XVe. siècle et a u cours des pre­
mières dizaines d'années d u XVIé. siècle, le v i l l a g e f u i
possédé par les familles M a r c z a l i , Báthori, Pekry, puis par
M a t h i a s Alya, c a p i t a i n e de Koroknya.
Di milieu du XVè. siècle, les Batthyányi n'y exerçaient
leurs droits des seigneurs que pour un court d é l a i . A
partir de cette d a t e , mais en 1664 sans aucune doute,
ö t v ö s et Kónyi a p p a r t e n a i e n t â la seigneurie des Zrínyi.
Les Báthori sont devenus propriétaires dans le d é -
p a r t e m e r t Somogy après 1494. En vertu d u contrat c o n ­
clu aves les M a r c z a l i , après la mort en 1488 de László
M a r c z a l i , dernier héritier d e la ligne masculine d e la
f a m i l l e , :ous les biens-fonds des Marczali se trouvant à
Somogy sont tombés aux mains des frères Báthori. A par­
tir d e cette d a t e , le territoire nord-est du d é p a r t e m e n t
Somogy, jusqu'à la ligne de la rivière D r a v a , les Báthory
- en t a n t que seigneurs possédant 4 châteauxforts, p l u ­
sieurs chateaux, 11 villes e t 40 à 54 communes, héritaient
le titre du comte suprême de Somogy des M a r c z a l i et pre­
naient en leur service l a m a j o r i t é des commesaux des M a r ­
czali.
Ce s o r t donc les domaines importants d u sud de So­
mogy, d e Babócsa, et, outre du d o m a i n e seigneurial de
moindre importance de M a r c a l i , — d'où le nom de la f a ­
mille Marczali - , les propriétés situés a u sud d u lac Ba­
l a t o n , c'eist à dire, les domaines d e Fejérkő, d e Zákány
et d e Segesd oui forment la propriété entière des Báthori.
Les villes lesplus importantes d e ces domaines sont: Kő­
röshegy, M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, les deux Zákány
L á b o d , Babócsa, V a l k ó et Kálmáncsehi.
C'est i c i , aux biens d o m i n a u x du sud de Somogy des
Báthori, que se tiendront, au cours d e la première m o i ­
tié d u XVIé. siècle, les réunions des Ordres et des grands
seigneurs pour discuter sur des questions visant le sort d u
pays.
Après 1543, les châteaux e t les châteaux-forts des d o ­
maines ĉ Somogy des Báthori, ceux de M a r c a l i , de So­
mogyvár, de Segesd, de Zákány e t de Babócsa sont d é j à
reconstruits en châteaux-forts des confins.
En 1566 c e p e n d a n t , le sultan Soliman s'empara de Szi­
getvár, puis d e Babócsa, ainsi que de tous les domaines
des BáthDri situés à Somogy, et la f a m i l l e se voyait for­
cée d e se retirer à sa d o m a i n e se trouvant a u Nyírség
d o n t les centres sont Nyírbátor e t Ecsed.
Les f o i i l i e s faites entre 1953 e t 1961 à Nyírbátor ont
démontré que te c h â t e a u s'éleva au-dessous d u lycée
de nos jours. L'angle sud-occidentale et l'aile occidentale
BÁTHORI DE Ö T V Ö S K Ó N Y I
d u château-fort du XVe. et du XVIe. siècles se trouvaient,
tout p r o b a b l e m e n t , à l'endroit ou se dresent actuellement
le lycée et la maternité. Les résultats des découvertes des
années 1969-1972 nous permettent de prétendre que le
c h â t e a u - f o r t Báthori fut d'une forme en U.
Les carreaux de faiences de poêle ornés de chevaliers
ainsi que les pierres taillées trouvés en 1969 peuvent se
ranger parmi les ouvrages importants d e l'art décoratif
hongrois au Moyen A g e .
Le centre le plus significatif à Somogy des Báthori fut,
aux XVe. et au XVIe. siècles Babócsa. Cette localité est
c o m p a r a b l e en i m p o r t a n c e — avec les d o m a i n e s seigneu­
riaux d u Somogy du sud des XVe. et XVIe. siècles — a u
centre d'Ecsed d e la f a m i l l e . En 1490 - lors des construc­
tions suivies à Nyírbátor et à Ecsed - ce fut déja^ „une
résidence somptueuse" ce centre administratif, ou résidait
le comte suprême — q u a n d elle t o m b a en possession des
Báthori.
L'autre centre seigneurial des Báthori fut Segesd. Cette
résidence de d o m a i n e royal ou d u comté de la reine fut,
à partir du d é b u t d u XVè. siècle la résidence seigneuriale
des M a r c z a l i , puis, à partir de la fin de ce même siècle,
des Báthori.
Il est tout p r o b a b l e que le centre du comté de la reine
et le château des Báthori se dressèrent sur le territoire
du Segesdvár du Moyen A g e ( a u j o u r d ' h u i : Alsósegesd).
A partir du XVe. siècle, le centre d u d o m a i n e à Zákány
des M a r c z a l i , plus t a r d des Báthori servit à contrôler Ja
g r a n d e route militaire, c'est à dire, l'ancienne route ro­
maine qui courrut à travers du Sud de Somogy vers la ville
de Kanizsa. A partir d e la deuxième moitié d u XVe.
siècle, les M a r c z a l i , puis, à leur tour, les Báthori d i s p o ­
sent, en ce lieu d e deux châteaux importants auxquels
a p p a r t e n a i e n t des postes de passage d'eau et d e d o u a n e .
Le quatrième centre seigneurial des Báthori - dont l'im­
portance n'est pas moindre à celle des trois précédents
— fut M a r c a l i , mentionné la première fois en 1274. C'est
là que furent construites la g e n t i l h o m m i è r e , la muette —
mentionnées la première fois en 1456 — des descendants
d e I. Gergely de la f a m i l l e Pécz: des M a r c z a l i qui ont
fournît une brillante carrière. Le c h â t e a u — dont mention
était fait en 1532 aussi - fut la proie de l'incendie causé
par les turcs, en 1566.
Le c h â t e a u fort Kereki, d i t d e Fejérkő fut érigé par
les M a r c z a l i et parles Báthori a u centre d'u d o m a i n e seig­
neurial de Fejérkő pour la protection du passage septen­
trional d u lac Balaton et du passage de Szántód. Ce c h â ­
teau fort du XlVe. siècle, lors de sa reconstruction sous
les Marczali et les Báthori, fut un b â t i m e n t rectangulaire,
presque e i l l i p t i q u e , à des tourelles internes, b â t i sur cave
et entouré del'extérieur, de rempart.
Les résultats àes fouilles nous annoncent que les n o u ­
veaux propriétaires d u c h â t e a u - f o r t l'ont a m e u b l é entre
1486 et 1491 d'objets somptueux. Ces objets (verres,
faiences de poêle, pièces e n fer, etc) peuvent être les
preuves des relations des Báthori aves l'Italie.
Pour son toype et sa dimension, le c h â t e a u - f o r t ö t v ö s -
kónyi, a p p a r t e n a n t au d o m a i n e de Segesd des Báthori,
r a p p e l a i t le c h â t e a u - f o r t d e Fejérkő.
En résumant les résultats des découvertes faites en 1966
- 1 9 7 4 su) r e m p l a c e m e n t d u c h â t e a u ö t v ö s k ó n y i , il est à
constater q u e , suivant les données historiques les traces
de la construction plus ancienne, c'est â dire, les parties
gothiques du c h â t e a u de cetto l o c a l i t é réputée à partir
du XIVé. siècle d e ses grands-seigneurs, ne sont toujours
 58 MAGYAR
pas mises à jour. Les trouvailles découvertes p e n d a n t les
travaux menés entre 1966 et 1974 nous fournissent des
renseignements delta fin du XVe., mais surtout des XVIè.
et XVIIe. siècles.
Le c h â t e a u - f o r t d ' ö t v ö s fut construit, selon toute v r a i ­
semblance, au cours d e la deuxième moitié d u XVè.
siècle, et r a p p e l é le t y p e du c h â t e a u renaissance à 4 bas­
tions d ' a n g l e , reconstruit au d é b u t d u XVIe. sièdle,
Le château fut détruit par un incendie à la fin du XVIIe.
siècle et d é p é r i t dans un cours période.
L'atelier de sculpteur ayant travaillé à ö t v ö s k ó n y i et
ayant eu des rapports avec es ateliers renaissance seig­
neuriaux de Somogy, prépara des moulures opulentes. Des
briques p o r t a n t des marques à fer à cheval et en forme
de croissant ont été trouvées à Kaposszentjakab et a So­
mogyvár. Il est donc à supposer que tous ces fragments
que nous venons de mentionner sont les produits du même
atelier (de Somogy) de la période des reconstructions du
XVIe. siècle de c h â t e a u des confins.
Les flancs nord-ouest et sud-ouest du c h â t e a u — dis­
posant à sa partie sud-est d'une porte à pontlevis, et
à sa partis méridionale d'une porte-cochère plus g r a n d e
- ont été renforcés p a r une bastion se mi circula ire. Il est
tout p r o b a b l e qu'à son flanc nordest, au bout d'une cour­
tine rectangle — s'éleva un tour carré à é t a g e avec un
paroi incliné en ressaut.
En face de la porte à pont-levis se trouva un bâtiment
dont les locaux nrs. I—III au rez-de-chaussée fermaient
la cour à arcades, encadrée des murs d'enceinte. Dans
ces locaux on trouva des poêles d e faiences dont les orne­
ments étaient plus simples que ceux des locaux d e l ' é t a g e ;
(poêle p y r a m i d a l , poêle gris à carreaux credux). A l'étage
se r a n g a i e n t les pièces réservées aux grands-seigneurs.
Les poêles à carreaux fainces étaient b e a u c o u p plus
somptueux: les carreaux en étaient ornés de b a n d a u x en
rayures parallèles et regtangles, représentant des cheva­
liers, (pélican) des têtes d'évèque et Saint Christophe.
A u dessous de ta cour et des pièces nrs. I—III. se lon-
g a i e n t les caves voûtées. L'accès aux caves j o i g n a i t les
grandes pièces nrs. I. et II. souterraines. Aux cours des
travaux de découverte de ces caves, les accès aux salles
du rez-de-chaussée ont été également retrouvés. Nous
avons pu distinguer en même temps deux meurtrières ou
prises d ' a i r d a n s les murs o c c i d e n t a l et oriental d e la
KÁLMÁN
cave nr. H. Les données des fouilles réalisées j u s q u ' à pré­
sent nous permettent à supposer que les locaux des caves
à voûtes en berceau ont été creusés au d é b u t du XVIe.
siècle.
Parmi les trouvailles précieuses es objets suivants sont
dignes d'être mentionnés: des céramiques ornés à vernis,
des objets en fer, ainsi, que ta somptueuse porte de chêne
renaissance trouvé in situ.
Nous avons également mis à jour la partie occidentale
du château avec les fours de ta b o u g l a n g e r i e , le puits,
et à sa partie méridionale, la cour descendant en pente
g r a d u e l l e , ainsi que le t o u r n a n t pour les chars. La muette
a été renforcée au XVIe. siècle par un rempart en argile
tassé, et bourrée à terre et a argile fixées par des po­
teaux. L'édifice, qui a b e a u c o u p souffert p e n d a n t plusieurs
sièges, a été protégé, outre de ses remparts, par une p a -
lanque aussi.
Le os de chevreuil, de sangliers, da faisans, de lapins,
de poulets, de porcs et de boeuf nous fournissent des
renseignements exacts et importants sur les coutumes de
repas, sur la cuisine de l'homme du Moyen A g e .
Une idée sur la vie de j a d i s des seigneurs et de la po­
p u l a t i o n des châteaux des XVIe. et XVIIe. siècles nous est
donnée par quelques objets somptueux: céramiques dé­
coratives, faiences de poêle, chandeliers, etc.
Outre des résultats qui nous sont fournis par les
fouilles dont nous avons donné quelques détails, la mise
à jour c h â t e a u - f o r t de Fejérkő, ainsi que les riches t r o u ­
vailles d'Ecsed permettent de nous faire une idée supplé­
mentaire sur la vie q u o t i d i e n n e de la p o p u l a t i o n de
l'époque des Báthori (première moitié du XVIe. siècle).
Ces trouvailles architecturales, le mobilier (somptueux,
ainsi que indications recueillies des sources témoignent la
susceptibilité aux arts européens de la f a m i l l e Báthori,
es rapports avec les pays occidentaux que ses membres
ont maintenus, (pièces de verrerie italiennes, céramiques
ornementales allemandes, etc).
Les travaux de découverte des domaines les plus em­
portants des Báthori n'étant pas encore entrépris, ce sont
les châteaux-forts Báthori de Somogy ( ö t v ö s k ó n y i , Fejér-
kő), mis à j o u r jusqu'à présent qui nous a p p o r t e n t les
preuves archéologiques et historiques les plus importantes
sur cette é p o q u e .
 SCHLOSS BÁTHORI IN
Archäologische Forschungen auf dem G e b i e t der ehe­
maligen Báthori-Besitztümer in Babócsa, Segesd, Zákány,
M a r c a l i und Fejérkő können mit neuen Ergebnissen zur
G e s c h i c H e des Komitates Somogy in den 15. und 16. Jahr­
hunderten b e i t r a g e n .
Die archäologische Erschliessung des Burgschlosses in
ö t v ö s k ó r y i lieferte neue Beweise für die kulturhistorische
Rolle d e r Familie Báthori in d e n 15. und 16. Jahrhunder­
ten mit mittelalterlichen Somogy, j a sogar in ganz U n g a r n ,
ö t v ö s war ein königlisches dienstleistendes Dorf in den
11. und 12. Jahrhunderten. D i e Dorfbewohner wurden im
13. Jh. schon als Hofgesinde bezeichnet. Die G e m e i n d e g e ­
hörte fast zwei Jahrhunderte lang zum Besitztum der G e -
spanschcft der Königinnen. König Zsigmond schenkte sie
1395 dem György Batthyányi von Kővágóörs als erbliche
D o n a t i o n . N a c h einem kurzen Tapsonyi'schen Besitz g e ­
hörte das Dorf bis zur zweiten H ä l f t e des 15. Jhs der Fa­
milie B a t h y á n y i . Im 15. Jh. und in den ersten Jahrzehnten
des 16. . hs bildete es einen Besitz der F a m i l i e n M a r c z a l i ,
Báthori und Pekry und später den von Mátyás Alya, Burg-
hauptmarin von Koroknya.
In der zweiten H ä l f t e des 16, Jhs befand sich das Dort
eine kur;:e Zeit lang im Besitz der Batthyányis und d a n n
gehörten ö t v ö s und Kónyi - gegen 1664 ganz bestimmt -
zu den Besitztümern der Familie Zrínyi.
Die Báthoris sind nach 1494 Grundbesitzer in Somogy
geworden. Gemäss einem Vertrag mit den Marezalis g i n ­
gen alle Besitztümer der Familie Marczali in Somogy 1488,
nach dem Tod László Marezalis, des letzten Erben m ä n n ­
licher Linie, an die Geschwister Báthori über. Von da a n
erbten die Báthoris als Herren von 4 Burgen, mehreren
Schlössern, 11 Städten und 40—50 anderen G e m e i n d e n
vom nord-östlichen Teil des Komitates Somogy bis zur
D r a u hin den Obergespanstitel der Marezalis und über­
nahmen auch den Grossteil ihrer Familiäres.
Der gesamte Besitz der Báthoris in Somogy bestand
letzten E i d e s aus wichtigen Besitztümern in Süd-Somogy:
Babócsa und 1 dem Herrengut M a r c a l i , w o n a c h die Fami­
lie Marczali b e n a n n t war, sowie den Teildomänen von Fe­
jérkő, Zákány, Segesd südlich vom Plattensee. Die w i c h ­
tigsten S:ädte der Besitztümer waren Kőröshegy, M a r c a l i ,
Somogyvcir, Segesd, die beiden Zákány, L á b o d , Babócsa,
Valkó und Kálmáncsehi.
Die L ä i d e r e i e n der Báthoris in Süd-Somogy wurden in
der ersten Hälfte des 16. Jhs zum Schauplatz von Stände­
t a g e n und Versammlungen des hohen Adels, w o das ganze
Land betreffende A n g e l e g e n h e i t e n beraten w u r d e n .
N a c h 1543 wurden die Burgen und Burgschlösser der
Báthoris in Somogy — M a r c a l i , Somogyvár, Segesd, Zákány
und Babócsa — in Grenzfestungen umgestaltet.
N a c h d e m aber Sultan Soliman 1566 Szigetvár, Babócsa
und alle Báthori-Besitztümer in Somogy erobert hatte,
zogen s i c i die Báthoris auf ihre Ländereien in Nyírség z u ­
rück, deren Zentren Nyírbátor und Ecsed w a r e n .
Die A u s g r a b u n g e n , welche von 1953—1961 in Nyírbátor
d u r c h g e f i h r t w u r d e n , bewiesen, dass sich das Schloss unter
dem heutigen G y m n a s i u m g e b ä u d e befunden hatte. Die
süd-westlichen und westlichen Flügel des Bathori-Schlosses
mussten sich in den 15. und 16. Jh. auf d e m Grundstück
des heutigen Gymnasiums bzw. der Entbindungsstation b e ­
f i n d e n . A u f g r u n d der A u s g r a b u n g e n von 1969—1972 lässt
sieh feststellen, dass das Burgschloss der Báthoris in
U-Form g e b a u t war.
Die Ö f e n k a c h e l n mit Ritterfiguren und die anderen
Steinmetzarbeiten, die 1969 ans Tageslicht befördert wor-
ÖTVÖSKÓNYI
den sind, können unter den bedeutendsten kunstgewerbli­
chen Denkmälern des mittelalterlichen Ungarns erwähnt
werden.
In Somogy w a r Babócsa das bedeutendste Zentrum der
Báthoris in den 15. und 16, Jahrhunderten. Seine Bedeu­
t u n g - mit der dazu gehörenden B u r g d o m ä n e in S ü d -
Somogy - kann fast mit d e m Familienzentrum in Ecsed
gleichgestellt w e r d e n . Dieses Verwaltungszentrum — Ge-
spanschaftssitz — 'konnten die Báthoris bereits 1490 — zu
Zeit der Errichtung der Schlösser in Myírbátor und Ecsed
- als „ e i n e prunkvolle Residenz" übernehmen.
Segesd war ein anderes Zentrum der Báthori-Besitztümef.
Das e h e m a l i g e Krongut, später Gespanschaftssitz der Kö­
niginnen, wird a b A n f a n g des 15. Jhs als ein Herrschafts-
sitr d e r Familie M a r c z a l i , und später als ein Zentrum det
D o m ä n e n der Báthoris erwähnt.
Auf dem Territorium des mittelalterliehen Segesdvát
( h e u t e : Alsósegesd) wird w o h l das Gespanschaftszentrum
der Königinnen und später das Schloss der Báthoris g e ­
standen h a b e n .
Das Herrschaftszentrum der Marczalis, später der Bá­
thoris diente vom 15. Jh. an zur Kontrolle der grossen
Kriegsstrasse bzw. der e h e m a l i g e n römerzeitlichen Heer­
strasse, die über Süd-Somogy in Richtung Kanizsa ver*
lief. Von der zweiten H ä l f t e des 15, Jhs a n besassen. die
Marczalis bzw, die Báthoris hier zwei w i c h t i g e Burgen mit
den dazu gehörenden M a u t - und Fährstellen.
Das vierte w i c h t i g e Herrschaftszentrum der Báthoris war
M a r c z a l i . Dieser O r t s n a m e wird zuerst 1274 g e n n a n t , Hiei
b e f a n d e n sich ein Herrenhof und ein Jagdschloss — zuerst
1456 erwähnt — der Familie M a r c z a l i , A b k ö m m l i n g e des
ersten bekannten Mitglieds der Familie, namens Gergely
aus dem Geschlecht Pécz. Das Schloss, das 1532 noch er­
wähnt worden war, wurde 1566 von den Türken in Brand
gesteckt.
Im M i t t e l p u n k t des Herrenguts Fejérkő haben die Mar­
czalis und die Báthoris die Burg Fejérkő in Kereki zur
Absicherung der Färhstelle Szántód a m närdlichen Plat­
tensee errichten lassen. Das aus dem 14. Jh. stammende
Burgschloss besass zur Zeit der U m b a u a r b e i t e n w ä h r e n d
der Marczalis und der Báthoris redkteckige Grundrisse,
fast ellipsenförmige Innentürme, Keller und Schanzen.
N a c h d e n Grabungsergebnissen w u r d e das Burgschloss
gegen 1486—1491 durch die neuen Besitzer prunkvoll her-
qerichtet. Die Einrichtungsgegenstände (Trinkgläser, O f e n ­
kacheln, Eisengegenstände, usw.) mögen auch von i t a l i e n i ­
schen V e r b i n d u n g e n der Báthoris zeugen.
Das Burgschloss von ö t v ö s k ó n y i , das zum Herrschaftsgut
Segesd gehört hat, kann seinem Typ und seinem A u s ­
massen nach mit der Burg von Fejérkő verglichen wer­
den.
Bei der Zusammenfassung d e r Ausgrabungsergebnisse
1966-1974 kann festgestellt w e r d e n , dass ältere Schloss-
überreste aus d e r Gotik in dieser Ortschaft, die seit d e m
14. Jh. nach ihren grossen Grundbesitzern bekannt g e w e ­
sen war, noch nicht a u f g e f u n d e n w u r d e n . Die Ergebnisse
der von 1966—1974 durchgeführten A u s g r a b u n g e n weisen
auf das Ende des 15. Jhs, a b e r vor allem die 1 5 - 1 7 . Jahr­
hunderte hin.
Das Burgschloss in ö t v ö s k ó n y i m a g in der zweiten H ä l f t e
des 15. Jhs errichtet und A n f a n g des 16. Jhs u m g e b a u t wor-
aen seit. M i t d e n 4 Eckbollwerken stellt es einen Schlosstyp
der Renaissance dar. Das Schloss ist Ende des 17. Jhs
einer Feuerbrust zu O p f e r g e f a l l e n .
60 MAGYAR
in Ötvöskónyi muss eine Steinmetzwerkstatt in der Re­
naissancezeit t ä t i g gewesen sein, die mit den Baumeistern
des hohen Adels von Somogy is V e r b i n d u n g stand und
Kunstvolle 5teinmetzarbeiten verfertigte. Ä h n l i c h e Z i e g e l ­
steine mit h a l b m o n d - u n d hufeisenförmigen Stempeln sind
auch in Kaposszentjakab und Somogyvár aufgefunden
w o r d e n . Es ist also anzunehmen, dass alle diese Denkmäler
der U m b a u a r b e i t e n der ungarischen Grenzfestungen im 16.
Jh. in Somogy aus einer und derselben Werkstatt stammten.
Das Burgschloss besass im süd-östlichen Flügel eine Z u g -
bürcke und ein Tor fürs Fussvolk, i m südlichen Teil eine
W a g e n e i n f a h r t , w ä h r e n d die nord-westlichen und süd-west-
lichen Flügel mit j e einem halbkreisförmigen Rondell b e ­
festigt w a r e n . Im nord-östlichen Teil, era ende eines mit
Mauerböschungen umgebenen rechteckigen Engpasses
m a g ein mehrstöckiger, rechteckiger Turm (?) gestanden
haben.
Dem von den Burgmauern u m g e b e n e n , a r k a d e n g e s c h ­
mückten Hof g e g e n ü b e r dem Fussgängertor schlössen sich
die Räumlichkeiten Nr. l - l l l . im Erdgeschoss a n . Diese
Räume waren bescheiden eingerichtet (ein p y r a m i d e n f ö r m i -
miger O f e n , ein g r a u e r O f e n aus H o h l k a c h e l n ) . Im O b e r -
geschoss über diesen Räumlichkeiten befanden sich f e u d a -
re Säle, die mit roter, braunrötlicher und weisser Stukkatur
geschmückt und mit Strichbündeln verzierten Kacheln, mit
St. Cristophs Figur geschmückt, prunkvoll eingerichtet w a ­
ren.
Unter dem Hof und den Räumen Nr. I - I l l . b e f a n d e n sich
g e w ö l b t e Keller. Der Kellereingang schloss sich d e n b e i d e n
grossen unterirdischen Räumen Nr. I - I l . a n , d i e in West-
Ost-Richtung verliefen. Bei der Erschliessung dieser Keller­
räume wurden auch die Eingänge zu d e n Räumlichkeiten
im Erdgeschoss g e f u n d e n . Gleichzeitig wurden in den 5 ü d -
und Ostmauern des Kellerraumes Nr. II zwei Schiess-5char.
ten bzw. Luftöcher endeckt.
KÁLMÁN
A u f g r u n d des b i s h e r i g e n Verlaufs d e r Freiiegungen
lässt sich vermuten, dass die t o n n e n g e w ö l b t e n Kellerteile
spätestens am A n f a n g des 16. Jhs errichtet worden sein
mögen.
Aus dem interressanten Fundmaterial lassen sich die
prunkvolle, angestrichene Keramik, die Eisengegenstände
und eine in Situ a u f g e f u n d e n e prachtvolle Renaissancetür
aus Eichenholz hervonhaben. Im westlichen Teil des Schloss-
ses wurden die Backöfen des terrassenartigen Hofes mit
einem W a g e n u m l a u f und einem Brunnen freigelegt. Das
Jagdschloss w u r d e im 16. Jh. mit gestampften Erdschanzen
bzw. einem durch Pfeiler befestigten Erdwall u m g e b e n . Das
G e b ä u d e , das wiederholt Belagerungen ausgesetzt war.
war ausserhalb der Schanzen auch von einer S p u n d w a n d
geschützt.
Von den Tischgebräuchen der mittelalterlichen Menschen
zeugen zahlreiche Knochen von Rehen, W i l d s c h w e i n e n ,
Fasanen, Hasen, H ü h n e r n , Schweinen und Rindern.
Einige sehr schöne Funde (Prunkkeramik, O f e n k a c h e l n ,
Leuchter, usw.) gewähren einen Einblick ins Leben der
Schlossherren u n d ihres Schlossgesindes in d e n 16. u n d 17.
Jahrhunderten.
Das A l l t a g e s l e b e n in der Zeit der Báthoris (in der ersten
H ä l f t e des 16. Jhs (wird - über die archäologischen Funde
hinaus —auch durch die Erschliessung der Burg von Fejérkö
sowie die Inventare der Burg von Ecsed belegt. Die bei den
A u s g r a b u n g e n a u f g e f u n d e n e n bzw. in der Literaturen be­
schriebenen Bauten und anderen Einrichtungsgegenstände
(italienesche Gläser, deutsche Prunkkeramik, usw.) zeugen
von europäiser Kultur und europäiser Beziehungen der Fa­
milie Báthori.
Bis zur e n d g ü l t i n g e n Erschliessung der Zentren der F a m i .
lie Báthori — Babócsa, Segesd - liefern die bereits f r e i g e ­
legten Burgen der Báthoris in Somogy ( ö t v ö s k ó n y i , Fejér-
kő) die wichtigsten archäologischen und historischen Denk­
mäler.
 ..

Cl

CV
i r

SOMOGYI MUZEUMOK FÜZETEI