Ady Endre
Héja-nász az avaron
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Góg és Magóg fia vagyok
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se
várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a
dal
S ha elátkozza százszor
Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és
magyar.
Új vizeken járok
Én nem leszek a szürkék
hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a
korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék
hegedőse.
A Tisza-parton
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-
bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
A Sion-hegy alatt
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Nézz, Drágám, kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
 Kocsi-út az éjszakában (végig)
1.Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
2.Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
3.Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
Hunn, új legenda (két sor)
Mit bánom én, hogy Goethe hogy
csinálja,
Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy
istenül.
Az eltévedt lovas (első versszak)
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Mag hó alatt (első versszak)
Gyötrött és tépett magamat
Régi hiteiben fürösztve
Vérből, jajból és lángból
Szedegetem össze
S elteszem, mint életes holtat.
Krisztus-kereszt az erdőn (egy sor)
Két nyakas, magyar kálvinista
Az anyám és én (egy sor)
Pacsirta-álcás sirályt
Lédával a bálban (egy sor)
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
Párisban járt az ősz (egy sor)
Elért az ősz, és súgott valamit
A Gare de l’Esten (egy versszak)
Csipkésen, forrón, illatosan
Csak egyszer hullna még reám
S csókolná le a szemeimet
Egy párisi leány.
Rohanunk a forradalomba (egy
versszak)
Szüzek voltunk a forradalmak
Magas, piros, hős nászi ágyán.
 Meg akarlak tartani (két sor) Janus Pannonius: Egy dunántúli
mandulafáról (egy sor)
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be
Akkor fagyjon meg a tied.
majd.

Cifra szűrömmel betakarva (két sor)

Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés
Két szép ember kiket rosszkor vett az első oskoláról a Somogyban (egy
sor)
Elő a megkívánás.
Dudva lenne a dudvák közt az ananász.

Hiszek hitetlenül Istenben (egy sor)

Kölcsey: Huszt (egy sor)
Hiszek hitetlenül Istenben
Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre
derül
A Nincsen himnusza (egy versszak)
Nincs semmi, ami van,
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a
Egy Való van: a Nincsen, könyvtárban (egy sor)

Az ördög a rokonunk Egy kis virányt a puszta homokon

S ellenségünk az Isten.
Reviczky Gyula: Pálma a
Hortobágyon (csak cím)
Júdás és Jézus (egy versszak)
Dühödt, lázongó szívverésem
József Attila: Téli éjszaka (csak cím)
Golgotai bazaltra vésem.
Krisztus, poétám, szent Alak,
Eladtalak

Gonosz csókok tudománya (egy

versszak)
Szörnyedjenek el, akik látják
Az én öleléseimet:
Uj, gonosz csókok tudományát,
Uj, gonosz csókok tudományát.
A magyar Ugaron
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.