Dirty Ride

by Chantal Fernando

Rajongói Fordítás!!!

Fordította: Jaleesa & Zoe

A lelki társ nem kerestetik. A lelki társ felismertetik.

Vironika Tugaleva
 Prológus

Késik. Megint.
Leülök az asztalhoz, ahol a most már kihűlt étel van, és a tenyerembe
temetem az arcom.
Két órát késik. Megint.
Mit fogok csinálni? Meddig fogok még így élni, arra várva, hogy
megváltozzon?
Fel kell végre fognom, hogy az a Darren, akibe beleszerettem, már nem
az, aki volt.
Tíz évet áldoztam rá az életemből.
Tíz kerek év.
Az első szerelmem, az első pasim, a férfi, akiről azt hittem, hogy a
férjem lesz.
És aztán semmi nem lett belőle, csak egy nagy csalódás.
Nem, azt hiszem, túl értékelem.
Ő olyan, amilyen egy férfi nem kellene, hogy legyen.
Jobban mondva, az anyja kurvára kellene szégyellje magát, amiért
ilyen fia lett.
Hallom, ahogy nyílik a garázs ajtó, de meg sem mozdulok a helyemről.
Természetesen, ott marad a garázsban és nem veszi a fáradtságot, hogy
feljöjjön hozzám. Semmi „Szia”, holott egy órán keresztül hívogattam,
annyira aggódtam érte.
Mestere a hazudozásnak. Mindenre talál kifogást, és én minden egyes
alkalommal elhiszem, amit mond.
A szerelem valóban vak. De most már látom a valóságot, de ez most
vajon azt jelenti, hogy már nem szeretem?
Remélem, hogy így van.
 Végre feljön, és csókot nyom a fejem búbjára.
Már meg sem kérdezem, hogy hol volt, és ő sem fárasztja magát azzal,
hogy elmagyarázza, miért késett ennyit. Úgy tesz, mintha minden
rendben lenne, mintha köztünk minden tökéletes lenne, mintha a világ
egy tökéletes hely lenne.
– Milyen napod volt? – kérdezi, miközben a kajára figyel.
Mintha kibaszottul érdekelné.
– Jó – mondom, és az üres, barna szemeibe nézek. – És a tied?
– Ja, jó. Sok volt a munka.
A mai egy jó nap. Azok a napok, amikor tudomást sem vesz rólam –
még mindig fájdalmasak, de jobbak, mint úgy általában. Jobb, mint a
másik alternatíva.
Megérintem a nyakam, és érzem a horzsolásokat.
Ő így képzeli el az életet számomra.
Hogy ne vonjam kérdőre. Hogy csak dolgozzak, jöjjek haza, főzzek és
takarítsak.
Hogy belül meghaljak, lassan, fokozatosan, mialatt ő a barátaival van,
tűket döfköd a vénáiba és kurvákkal hentereg.
A drogok előtt nem volt ilyen, de már nincs értelme a múltba tekinteni.
Megpróbáltam elhagyni egy párszor, de ő minden alkalommal
hazahozott. Nem tudom, mit tegyek. Sem a családomat, sem a barátaimat
nem akarom belekeverni, de ha nem kérek segítséget, akkor belehalok.
Darren, a férfi halott, és a helyét egy szörnyeteg vette át.
Soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy ennyire gyenge volt, és
hogy a drogokhoz fordult.
Soha.
Itt és most eldöntöm, hogy el kell menekülnöm, ki kell jutnom innen.
Nem élhetek így továbbra is, lassan olyanná válni, aki nem vagyok. Nem
érdekel, hogy azzal fenyegetett, hogy megöl, ha elhagyom. Inkább
meghalok, minthogy így éljek, vele.
Senki nem fog jönni, hogy megmentsen, senki.
Nekem kell megmentenem önmagam.
 1. Fejezet

Hat hónappal később

Tudom, hogy kívülálló vagyok ezen a helyen, ezért figyelembe sem

veszem az emberek pillantásait, és csak megyek egyenesen előre.
Valószínűleg úgy nézek ki, mint egy bűnöző, hogy őszinte legyek. A
kikopott farmer és a fekete kapucnis felső, ugyan nem valami mutatós
darabok a nyilvánosság számára, de nem mintha ez a bár valami puccos
hely lenne. Úgy értem, nem lepukkant, de mégiscsak egy bár. A kapucni a
fejemen van, de több lángvörös fürtöm is kikandikál alóla, körülölelve az
arcom.
Kortyolok egyet a sörből, majd megtörlöm a számat a kézfejemmel.
Hogy kerültem én ide? Nem ide a bárba, hanem ide, erre a pontra az
életemben. Egyedül vagyok, és úgy nézek ki, mint egy hajléktalan. A
harmincadik szülinapomon. Igen, ma még az általánosnál is rosszabb
napom van. Boldog szülinapot, Nekem!
– Kaphatnék még egy sört? – kérdezem az iszonyatosan dögös szőke
pultost, aki vigyorog, bólint és ad még egy italt. Kinyitom a tárcám és
kiveszek némi pénzt, majd káromkodni kezdek, ahogy pár kártyám kiesik
a földre. Sóhajtok, átnyújtom a pénzt, majd felveszem a földről a
kártyákat, és beledobok mindent a táskámba, majd behúzom a cipzárt.
– Ha azt hiszed, a kapucni elrejti a szépségedet, akkor kurvára tévedsz
– mormogja egy enyhén akcentusos hang a jobbomról.
Brit? Nem. Talán ír.
 Megfordulok, hogy rávethessem az egy cseppet sem lenyűgözött
pillantásom. Jóképű. Nem, ez egy elég sekély kifejezés arra, hogy hogyan
is néz ki. Dögös, olyan rosszfiúsan szexi, az „én már sok mindenen túl
vagyok, és képes vagyok kezelni a dolgokat, beleértve téged is”, módon.
Sötét haj és szem. Hozzá jön az akcentusa, és ő pont nekem való. Kár az
időzítésért – határozottan nem keresem a következő rossz döntésem.
– Eddig jól bevált.
– Azt hiszem, én okosabb vagyok, mint a többi férfi – vigyorog és
felemeli a borostyán színű italát.
– Vagy a többi pasi érti a célzást – mondom, miközben a nyakán lévő
sebhelyre pillantok. – Amitől ők lesznek az okosabbak.
Szemeiben jókedv villant.
– Lehülyézel, kedves?
A mellkasát fedő bőr mellényt nézem, majd az üvegre pillantok.
– Nem csinálok semmit. De ha úgy érzed, hogy illik rád, nos, akkor
viseld is.
Nevetni kezd, és a mély hangja hatással van rám. A barátnőm, Lacey,
mindig azt mondta „Valentina, te mindig a legszörnyűbb pasikat
vonzod.”
A viccelődés volt az én szuper erőm. De, valójában inkább a
kryptonitom volt.
Ahogy újra ránézek, erre a durva, de jóképű motorosra, tudom, érzem
legbelül, hogy az összes pasi közül a bárban, ő a legrosszabb. És persze,
hogy rám nyomult. Még mindig érzem az utóhatását annak a férfinak,
akit legutoljára közel engedtem magamhoz. El kellene menekülnöm ettől
a férfitól. Muszáj lenne.
Nem teszem, természetesen, de ez nem jelenti azt, hogy később sem
fogom.
 – Mi a neved? – kérdezi, miközben az arcomat fürkészi. – És miért
nézel ki úgy, mint aki rejtőzködik valami, vagy inkább valaki elől?
– Tina – mondom, elárulva neki azt a becenevet, amit mindenki
használ. – És mi a te neved?
Iszik egy kortyot, mielőtt válaszolna.
– Ardan.
Bólintok.
– Elég érdekes név.
– Akkor biztos vagyok benne, hogy meg fogod jegyezni – mondja
könnyedén. – Az emberek megjegyzik az érdekes dolgokat.
Felhúzom a szemöldököm.
– Valóban?
– Igen, valóban. Biztos vagyok benne, hogy senki nem felejti el a te
csodás hajad.
Felhúzom a vállam és előbbre húzom a kapucnim.
– Nem tudom. Soha nem gondolkodtam ezen – mondom. – És nem is
igazán érdekel, hogy az emberek megjegyeznek–e vagy sem. Főleg, ha
csak idegenek, mert ki a faszt érdekel, hogy mit gondolnak, nem?
Ardan kuncogni kezd.
– Tetszik ez a hozzáállás.
A fekete pólójára, a hasított, motoros bőr mellényére és a sötét
farmerére nézek. Nem, ő biztosan nem úgy néz ki, mint akit érdekelne,
hogy mások mit gondolnak.
– Nem fogsz válaszolni a másik kérdésemre?
A fejemmel a mellénye felé intek.
– És veled mi a helyzet?
– Mivel? – kérdezi önelégült mosollyal az arcán.
– Ez a motoros izével – mondom szemforgatva. – Sok motoros banda
van errefelé? – lehet, jobb lenne, ha elkocsikáznék a következő városig.
 – Klubok, nem bandák – javít ki.
– Bocs, nem mintha olyan sokat tudnék a motorosokról – mondom
vállat vonva.
– Tagja vagyok egy klubnak. A Szél Sárkányai. És ezt a motoros izét,
hasításnak hívják – magyarázza, inkább szórakozottan, mint mérgesen.
Figyelmesen vizsgálom a vonásait. Idősebb, mint én, az biztos. Talán öt
vagy még több évvel. Erős áll, érzéki ajkaik, amiket legszívesebben
beszívnék. Egyenes orr, sötét szemek. Mindent tudó szemek. Sűrű, sötét
haj, és akkor ott van az a heg is. Vajon hogy szerezte?
Gondolkodás nélkül emelem fel a kezem, hogy megérintsem a nyakát.
– Mi történt?
Köhög egyet, és én azonnal elhúzom a kezem.
– Bocsánat. Nem tudom, miért csináltam ezt.
Úgy tűnik, nincsenek határaim. Viszont másoktól elvárom, hogy
betartsák őket.
– Egy késbe futottam bele – mondja, majd egy gyors mozdulattal,
letolja a kapucnim, amitől a dús hajam körém omlik.
– Bassza meg – morogja. – Kurva sok hajad van.
Forgatni kezdem a szemeimet és visszahúzom a kapucnimat.
– Nos, egyezzünk ki egy döntetlenbe, de mostantól azt hiszem, az lenne
a legjobb, ha mindketten magunk mellett tartanánk a kezünket.
Megnyalja az alsó ajkát és megrázza a fejét.
– Nincs üzlet.
– Nem te hozod itt a szabályokat, Ardan – mondom, miközben zöld
szemeim összeszűkülnek.
Újabb vigyor.
– Oh, de kedvesem, hidd el, hogy én.
Összeszorítom az ajkaimat és tanulmányozni kezdem őt. Egy késsel
hasították fel a torkát? Vajon, milyen történet van mögötte? Kíváncsi
vagyok. Mikor történhetett? Majdnem meghalt? És vajon mi történt
azzal, aki ezt tette vele? Tudom, hogy ezek a dolgok inkább meg kellene,
hogy rémisszenek. Nem szabadna, ezzel az emberrel beszélgessek.
Nyilvánvaló, hogy nem volt könnyű élete, és Isten tudja mibe keveredett
bele.
De ugyanakkor kedves is volt, és kellemesen éreztem magam a
közelében. Vonzódtam hozzá. Mintha évek óta ismerném. És pont emiatt
kell elmennem, de azonnal.
– Haza kell mennem – mondom, de meg sem mozdulok a helyemről.
Mi a franc bajom van?
– Akkor hadd vigyelek haza – mondja vigyorogva, megvillantva a
hófehér fogsorát.
– Hogyne, hagyjam, hogy egy idegen, aki egy motoros banda tagja,
csak úgy haza vigyen – gúnyolódom, és felhúzom a szemöldököm. – Azt
hiszem, inkább kihagyom.
– Te bánod meg – mosolyog, és olyan intenzitással bámul, amit nem
szeretek. Túl sok, túl közvetlen. Mintha a szemei belém látnának. Soha
nem nézett rám így senki, és ettől el akarom kerülni a pillantását, de
mégsem teszem. Nem, egyenesen a szemébe nézek, és érzelmek tódulnak
fel bennem. Hogy milyenek, azt még én magam sem tudom, de valami
különleges érzés, ami kíváncsivá tesz.
Néha találkozol emberekkel, akiket soha nem felejtesz el. Tudom, hogy
ő is egy ilyen ember lesz. Nagyot nyelek, pillantásom az ajkaira siklik.
Vajon milyen ízük lehet, milyen érzés lehet a csókja a bőrömön? Amikor
újra a szemébe nézek, csillognak, orrlyukai kitágultak. A feszültség
közöttünk egyre sűrűbb, és tudom, hogy muszáj elmennem most azonnal,
még mielőtt valami őrültséget mondok, például, hogy: Gyere, menjünk a
motel szobámba.
 – Biztos vagyok benne – mondom szárazon, igyekszem elrejteni a
hangomban bujkáló érzelmeket, leteszem a már üres üvegem a pultra és
felállok. – Ideje mennem.
Annyira van szükségem egy másik férfi figyelmére, mint plusz tíz
kilónak a seggemre. És ez a férfi – veszélyes. Mert máris kívánom őt,
pedig csak most ismertem meg.
– Meghívlak még egy italra – mondja gyorsan, de megrázom a fejem,
de mosolygok közben, hogy ne vegye teljes elutasításnak.
– Nem, köszönöm. De örülök, hogy megismertelek – mondom,
miközben megfordulok, hogy elmenjek. Utálom, hogy megállok egy
pillanatra, hogy átgondoljam az ajánlatát. Nem, mennem kell, most!
– Tina – szólít meg, ami miatt újra meg kell fordulnom, hogy a
szemébe nézzek.
– Mi az? – kérdezem. Ha még egyszer megkér, hogy maradjak, lehet,
hogy megteszem. Egy részem itt akar maradni, iszogatni, beszélgetni,
úgy, mint a többi velem egykorú nő tenné, de a másik felem jobb
belátásra bír, mivel nincs szükségem egy férfira az életembe.
– Még találkozunk – mondja, de úgy, mintha egy fenyegetés lenne.
Még egy utolsó pillantást vetek rá, majd eltűnök a francba onnan.

****

Körbenézek a motel szobába és kifújom a levegőt, a táskám a fehér

lepedővel borított francia ágyra dobom. Inkább olyan, mint egy
apartman, mintsem egy motel: van benne egy kis konyha, fürdő, olyan,
mint egy olcsó, de jól felszerelt lakhely. Egyelőre jó lesz.
Új város. Új kezdet. Csak egy gond van, fogalmam nincs, mit kezdjek
vele.
Mindenkit, akit ismertem, a hátam mögött hagytam – a családomat, a
barátokat, akikkel gimi óta együtt voltunk, mind eltűntek. Egyedül utazni
át az országot, határozott szemfeltáró élmény. Ha eddig nem tudtam,
hogy ki is vagyok, akkor most biztos rá fogok jönni. Csak magamra
számíthatok, történjen bármi, és ez félelmetes, de ugyanakkor felemelő
érzés is. Lepillantok az új telefonomra, a számomat csak a szüleim és
Lacey ismeri. Az éjszaka közepén léptem le. Csak beültem az autómba és
elhagytam a várost. Új élet, új kezdet.
Nincs több erőszakos telefonhívás.
Nincs több nyilvános megszégyenítés.
Nincs több fenyegetés.
Szabad vagyok. Míg meg nem talál. Csak abban reménykedem, hogy
nem veszi a fáradtságot, hogy megkeressen.
Leveszem a felsőm és a farmerem, majd a fekete melltartóm és bugyim,
mielőtt bemegyek a parányi fürdőbe, ahol belenézek a tükörbe. Szarul
nézek ki. Nincs rajtam smink, hogy eltakarja a táskákat a szemem alatt,
és világos bőröm olyan, mintha átlátszó lenne. A zúzódások a felkaromról
eltűntek már, de még mindig magam előtt látom a lila foltok, amelyek
valaha ott voltak. Megfogom a jobb karomat, ujjaimat oda teszem, ahol
egyszer annyira megszorított.
Azt akarta, hogy gyenge legyek.
Milyen férfi akar ilyet? Milyen férfi akarja azt, hogy te fizess meg az ő
baklövéseiért, kudarcaiért?
Ő a gyenge, nem én.
A zöld szemeimben tűz lobog, melyet csak én látok. Olyan vörös tűz,
mint a hajam. Tűz, amitől én is tüzes leszek. A bensőm olyan, mintha
acélból lenne. Nem tudott megtörni – egy férfi sem fog soha megtörni.
Mert csak én birtoklom saját magam.
Megnyitom a zuhanyt és várok, míg a víz tökéletes nem lesz, majd
belépek, hagyom, hogy a meleg víz átjárjon, ellazítson. Soha nem akarok
beülni az autómba, miután annyi ideig vezettem egyfolytában, de holnap
el kell menjek munkát keresni. Amint van munkám, kereshetek egy
másik helyet, ahol lakhatok, talán egy kisebb lakást. Ahogy
beszappanozom a testem, a gondolataim a bárban megismert pasira
kalandoznak, Ardanra.
Lenyűgöző, szexi, mint a bűn, és kíváncsivá tett.
Nem tetszik, hogy máris belemászott a fejembe, hogy rá gondolok. Mi
fogott meg benne ennyire?
Még jó, hogy soha többet nem találkozom vele.
 2. Fejezet

Másnap reggel, kávéval felszerelkezve, otthagyom az önéletrajzom

minden szalonban, amit csak találtam. Online és az újságban is keresem
a fodrászállásokat, és párat fel is hívok, abban a reményben, hogy
behívnak egy interjúra. Miután minden önéletrajzot, ami nálam volt,
leadok, úgy döntök, visszamegyek a motelbe. Sokkal jobban nézek ki,
mint tegnap, a fekete bő nadrágomban és krémszínű felsőmben, hajam
lófarokban, úgy érzem magam, mint egy teljesen új nő. Alapozóval
eltakartam a szemem alatti fekete karikákat, és a világos sminktől, amit
feltettem, tök jól érzem magam.
Meg tudom csinálni.
Elhaladok egy kávézó előtt, de mégis úgy döntök, megállok és beugrom
valami kajáért. Valószínűleg nem kellett volna kihagynom a reggelit, de
túl izgatott és türelmetlen voltam, hogy elkezdjek valami munka után
nézni. Ha nem találok semmit a szakmámban, akkor még mindig
dolgozhatok egy bárban, mint pincérnő. Nem vagyok olyan helyzetben,
hogy csak úgy válogassak a munkák közül, de szerencsére, azért van némi
megtakarításom. Igaz, jó lenne, ha nem kellene hozzá nyúlnom, főleg
abban az esetben, ha Darren úgy dönt, hogy pokollá teszi az életem, és
újra költöznöm kell.
Ahogy körül nézek a különleges kis kávézóban, rájövök, hogy ez a város
olyan hely, ahol el tudom magam képzelni hosszú távon is. De nem tudok
letelepedni és megnyugodni sehol, míg biztos nem leszek benne, hogy
Darren elfelejtett engem. Nem tudom, miért hiszem, hogy ezúttal más
lesz, talán azért, mert az ország másik felébe utaztam. Lehet, túl
optimista vagyok, vagy csak simán hülye. Fogalmam sincs miért, de egy
vékony reménysugarat érzek arra, hogy valami meg fog változni, hogy
végre valami jó fog velem történni. Vagy csak elég távol kerültem tőle és
nem aggódom annyit a következményeken. Milyen életet éltem eddig?
Semmi nem lehet annál rosszabb. Nem csak pokollá tette az életem, de
még mindig magamban hordozom a lelki károkat, amiket okozott és
utálom ezt.
Emiatt mindenkivel távolságtartó vagyok. Rémálmaim vannak, és újra
meg újra lejátszok magamban bizonyos eseményeket, és azt kívánom
bárcsak másként reagáltam volna rájuk. Minden szempontból meg akar
tőle szabadulni, de úgy tűnik, ez hosszú időt vesz majd igénybe. Amint
biztos leszek abban, hogy tovább lépett, képes leszek végre fellélegezni.
Ahogy a pincérnő felveszi a rendelésem, megakad a szemem két férfin,
akik velem egy irányban ülnek. Az egyiknek rövid szőke haja van, ajak és
szemöldök piercingje, míg a másik teljesen kopasz és barna szemei
vannak. Mindketten jóképűek, de nem ez az, amin megakad a szemem.
Mindketten motorosok, és ugyan olyan mellényt viselnek, mint Ardan.
Mennyire nagy banda a Szél Sárkány? Rá kellene keressek a neten.
A kopasz észreveszi, hogy figyelem, és rám kacsint. Elpirulok, és
nyomban a telefonom képernyőjét kezdem el bámulni, csak hogy ne
kelljen a szemébe nézzek. Amikor meglátom Lacey üzenetét,
türelmetlenül nyitom meg, örülök, hogy valami leköti a figyelmemet.
Hiányzol! Remélem minden rendben. Minden a régi itt. Tudasd
velem, hogy mi a helyzet. XoXo
Sóhajtok, és pár másodperc múlva válaszolok.
Te is hiányzol. Jól vagyok, Lace. Nemsokára hívlak. XoXo
Vajon tényleg jól vagyok? Azt hiszem, igen.
A motorosok nemsokára lelépnek, és én további figyelemelterelés
nélkül kiélvezem a hamburgerem meg a sült krumplimat.
Épp leparkoltam a motel előtt, amikor Jessica felhívott, ő egy
menedzser az egyik szalonból, ahol ma voltam. Amikor megkérdezte,
hogy be tudok-e menni másnap egy próbanapra, azonnal igent mondtam,
bontottam a hívást és öröm táncot jártam.
Igen! Végre a dolgok kezdenek jól alakulni számomra.

****

– Örülök, hogy egy újabb vörös csaj van a szalonban – viccelődik

Jessica, amikor másnap besétálok a szalonba. A haja egyenes és sokkal
világosabb vörös, mint az én göndör fürtjeim. Nagyon szép nő és árad
belőle a magabiztosság.
– Köszönöm, hogy adtál nekem egy esélyt – mondom neki őszintén,
miközben körbe pillantok a szalonban. – Alig várom, hogy kezdhessek.
Mosolyogva körbe vezet, megmutatja, hogy mit hol tartanak, és hogy
milyen termékeket használnak a klienseken.
– Négy lány dolgozik itt – veled együtt öt –, magyarázza, miközben leül
az egyik székre. – Kezd még nagyobb lenni a forgalom, ezért is akartam
felvenni valakit. Teljes munkaidős a meló, heti öt nap. A szombatokat
váltásokban csináljuk.
– Jól hangzik.
Vigyorog és felhúzza a szemöldökét.
– Ami a tesztedet illeti…azt akarom, hogy vágd le a hajam, hogy
lássam, mennyire végzel jó munkát.
– Semmi nyomás, mi? – viccelődök, a haját nézem, és máris eszembe
jut pár ötlet, hogy mit kezdhetnék vele.
– Ne túl rövidre – szakítja félbe a gondolataimat. – A pasim szereti, ha
egy kicsit hosszabb a hajam.
– Vettem – mondom. – Mit szólsz, ha pár centit hátulról és elöl több
réteget, hogy keretezze az arcod?
– Tökéletes – mondja, megfordulva a székkel, hogy szembe kerüljön a
tükörrel. – Ez a természetes hajszínem, soha nem festem.
 – Nagyon szép – mondom, elveszem a táskám és kiveszem a kedvenc
ollómat.
– Meridára emlékeztetsz – mondja nevetve. – Az a nagy vörös, göndör,
megzabolázatlan hajzuhatag.
– Sokszor mondják ezt – vallom be. – Bóknak veszem.
– Jól teszed. Gyönyörű lány vagy.
– Köszönöm – válaszolom szégyenlősen, és az ujjaimat végig futtatom
a haján. – Nos, akkor hadd nyűgözzelek le.

****

– Imádom – mondja Jessica, és beletúr az új frizurájába. – Nagyon

tehetséges vagy, Valentina.
– Köszönöm – válaszolom, és nézem, ahogy ellenőrzi magát a
tükörben. Nyílik az ajtó és két nő jön be rajta.
– Paula és Lin, bemutatom nektek Valentinát – mondja nekik Jessica.
– Csak Tina – mondom nekik mosolyogva. Paula a negyvenes évei
körül lehet, sötét haja és szeme van, míg Lin nálam is fiatalabbnak tűnik,
és ázsiai felmenői lehetnek.
– Tina – javítja ki magát Jessica, és kezét a vállamra teszi. – Legyetek
kedvesek vele. Segítsetek neki, ha szükség van rá, vagy ha nem talál
valamit. Tina, gyere, most megmutatom, hogy működik a kassza.
– Ő vágta le a hajad? Jól néz ki – mondja Paula, miközben oldalra
dönti a fejét és a frizurát ellenőrzi. – Isten hozott az őrültek házába, Tina.
Vigyorgok a megjegyzésére.
– Örülök, hogy itt lehetek.
– Molly a másik alkalmazottam, de ma szabadnapja van, így vele majd
holnap ismerkedhetsz meg – magyarázza Jessica, útban a kasszagép felé.
– Nagyon egyszerű. Amúgy is, manapság a legtöbb ember bankkártyával
fizet, de ha mégis készpénzzel, akkor csak üsd be az összeget, és nyomd
meg az ENTER gombot, hogy kinyíljon a gép.
Végig nézek a gombokon és bólintok.
– Nem probléma.
Előhúz egy laminált papírt.
– Ez az árlista, amelyet használhatsz, ha szükség van rá. Általában Lin
a recepciós, így több mint valószínű, hogy nem kell majd ezzel
foglalkoznod, de szeretném, hogy tudd, ha ő épp szüneten van, vagy épp
szabadnapja van , esetleg bármi más jön közbe.
– Oké – válaszolom, oda figyelve mindenre, amit mond.
– Te ma a csak úgy betoppanó vendégeket fogod kezelésbe venni –
folytatja. – Vagy, ha a törzsvendégek közül valaki, ki akar próbálni
valami újat, akkor hozzád küldöm. Csak meg kell mutatnom nekik a saját
frizurámat, annak bizonyítékaként, hogy értesz ahhoz, amit csinálsz. Tíz
perc múlva nyitunk, szóval remélem, hogy készen állsz.
Körül nézek a szalonban és mosolygok. Nyolc tükör székekkel, két
hajmosó és egy kis kozmetikai szoba, ahol gyantáznak és arcápolást
végeznek.
Tökéletes. Ez az én közegem.
Igen, készen állok.
 3. Fejezet

– A francba – mormogom, ahogy már másodszor borítom ki a táskám

tartalmát az asztalra. – Hol lehet?
Minden kártyát megnézek, de egyik sem az. Hol láttam utoljára a
jogosítványomat? Az agyam pörög, és egyszer csak rájövök, hogy a
bárban volt, a Knox Kocsmájában. A kártyáim kiestek a táskámból, de
felszedtem őket mind, vagy mégsem? Kikeresem a telefonszámukat a
neten, aztán már hívom is őket.
– Knox Kocsmája, Ryan beszél.
– Szia – mondom, ujjaim keresztbe téve. – Az lenne a kérdésem, hogy
nem hagytam ott a jogosítványom a minap?
– Mi a neved, kedves?
– Valentina Sullivan.
Csend következett a vonal túlsó végéről.
– Valentina. Ja, itt van a jogsid. Bármikor eljöhetsz érte.
Miért volt a hangja hirtelen olyan… szórakozott?
– Ummm, oké, köszi. A nap folyamán beugrom érte.
– Tökéletes, akkor később – mondta derűsen, majd bontotta a vonalat.
A telefonomra bámulok, eléggé fura volt ez a beszélgetés, de aztán
lerázom magamról ezt a gondolatot. Nincs időm ezen agyalni, mert az
ebédszünetemnek majdnem vége, és vissza kell mennem dolgozni.
Legalább nem hagytam el a jogsimat – az lett volna csak az igazán nagy
szívás. Nem csak maga a tény, hanem az is, hogy újat kellett volna
csináltatnom, amitől lenyomozható lennék, mivel meg kellene adnom a
várost és a címet, ahol élek.
 Amilyen szerencsém van, pont most fog félre állítani egy rendőr,
amikor úton leszek a bár felé. Átmegyek az úton, egyenesen a szalonba,
egy kávét szorongatok a kezemben.
– Tina – mosolyogva szólít meg Jessica, még mielőtt esélyem lenne,
hogy kortyoljak egyet a kávémból. – Frieda imádta azt a színt, amit ma
kikevertél neki. Nagyon ügyes voltál.
– Köszönöm – válaszolom a kávét bámulva. – Úgy gondolom, a szőke
szín jól áll neki.
– Valóban így van – mondja, amitől újra rá kell néznem. – Annyira,
hogy azt szeretné, hogy te legyél az állandó fodrásza.
– Komolyan? – kérdezem, szemeim kitágulnak. – Ez nagyon jó hír.
Jessica felhúzza a szemöldökét.
– Nagyon is az, kislány. Légy büszke magadra.
– Az vagyok – mosolygok, érzem, ahogy elpirulok.
– Helyes – mondja kedvesen. – Most irány vissza dolgozni. Lin,
elmehetsz szünetre.
– Oké – mondja Lin, felkapja a táskáját és kivesz belőle egy csomag
cigarettát. – Kér valaki valamit?
– Én nem – válaszolja Jessica, aztán Mollyra néz. – Molls, Paula,
valaki?
– Nem – néz fel a sepregetésből Molly. – Majd veszek valamit, amikor
az én szünetem lesz.
– Nekem sem – tekint felénk Paula.
Mollyról kiderült, hogy egy szép szőke lány, a húszas évei közepén jár.
Barbie babára emlékeztet, a nagy kék szemeivel és a még nagyobb
melleivel. Viszont kedves lány. Itt mindenki kedves velem, szívesen
fogadnak, és nincs az a nagy ribancos rivalizálás, amit más szalonokban
tapasztaltam.
 Két kliens sétál be, és én rögtön visszaváltok professzionális
üzemmódba. De azért nem lehet levakarni a mosolyt az arcomról a nap
hátralévő részében.
****

– Te vagy Ryan? – kérdeztem a jóképű szőke bárpultost.

– Igen – mondta vontatottan.
– Én hívtalak ma a jogosítvány miatt – mondom, miközben leülök egy
székre. – Valentina.
– Igen. Persze. Egy pillanat, és ide hozom neked.
Nézem, ahogy elmegy a bár másik felébe, felveszi a telefonját,
nyomogatja, közben teljesen figyelmen kívül hagy engem.
– Ummmm– mondom szemöldök ráncolva. – Hozod a jogsim vagy
sem?
Leteszi a telefonját és visszajön hozzám.
– Persze, természetesen. De előbb szeretnél valamit inni? Meghívlak.
Egy sörkedvelő vagy, igaz?
– Miért viselkedsz ilyen furán? – kérdezem szkeptikusan.
Ryan arca teljesen megváltozik.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
– Kérlek, csak ide adnád végre az igazolványom? – mondom idegesen.
– Hosszú napom volt, és fáradt vagyok.
Előkap egy sört és odacsúsztatja elém.
– Pont ezért van szükséged egy hideg italra, hogy ellazulj.
A pillantásom a sörről újra rászegeződik, és próbálom kitalálni, hogy
mi lehet e mögött.
– Beszélhetek az üzletvezetővel?
A tekintete megtelik jókedvvel.
 – Természetesen, kedves – válaszolja, majd hátra kiált. – Reid! –
megrezzenek a hangtól.
– Mi az? – jön egy mély hangú válasz.
– Gyere ide!
Nem tudom, hogy Ryan miért vigyorog, de nem tud leállni vele. Egy
férfi tart felénk. A picsába.
– Ikrek vagytok? – kérdezem meglepetten. Ez kurvára túl sok dögös
pasit jelent. Felveszem az üveget és iszom egy kortyot belőle. Ok, inkább
egy nagy kortyot.
– Mi folyik itt? – kérdezi Reid a testvérét, alig néz rám.
Ryan a fejével felém int.
– Az üzletvezetővel akar beszélni – mondja, majd nevetni kezd. – Hogy
panaszt tegyen ellenem.
Reid grimaszol, majd keresztbe fonja a karjait a széles mellkasa előtt.
– Már megint mit csináltál?
– Semmit – mondja Ryan, miközben rám kacsint. – Azt az utasítást
kaptam, hogy tartsam itt. Szóval csak azt teszem, igyekszem húzni az
időt, míg Irish ide ér.
Reid egyenesen a szemembe néz.
– Ő Irish nője?
Megadóan felemelem a kezem.
– Én azt sem tudom, hogy ti ketten miről beszéltek.
De valahol mélyen mégis úgy érzem, hogy tudom. Ebben a bárban
beszéltem Ardannal, és neki ír akcentusa van. Véletlen egybeesés?
Nagyon remélem.
Különben, miért folyamodna ilyen dolgokhoz, csak azért, hogy lásson
engem? Nem is beszélgettünk olyan hosszasan. Ez a gondolat
felvillanyoz, de meg is rémít. Vajon én is olyan nagy hatással voltam rá,
mint ő rám? Számít ez valamit, főleg ha számításba veszem a tervem,
hogy távol tartsam magam tőle?
Előre nyújtom a kezem és igyekszem a legsajnálatraméltóbb
tekintetem elővenni, hátha sikerül megpuhítanom Reidet, ha már
Ryannal nem jött be.
– Dolgom van. Csak ide tudnád adni nekem azt a rohadt jogist?
Amikor mindketten elnéznek a fejem fölött, az utolsó szőrszál is feláll a
nyakamon. Megfordulok, és ott van ő. Vigyorog. Tekintete lassan végig
siklik a testemen, és amikor újra a szemembe néz, felemeli a
jogosítványomat.
– Azt hiszem, van nálam valami, ami a tied, drága.
Hátra fordulok és dühösen nézek az ikrekre. Reid vállat von, de Ryan
mosolyog, majd a szemöldökével int.
– Soha nem jövök ebbe a bárba – fogadkozom. – Soha többet.
Ardan oda jön hozzám és átnyújtja az igazolványom.
– Elviszlek vacsorázni.
– Egy francokat viszel – meredek rá. – Beülök az autómba és haza
megyek.
– Enned kell – mondja, vállat von és rám néz. – Mit szeretnél? Te
választasz, baby.
Nem akarok elmenni vele, de ugyanakkor nagyon vágyom rá. Hogy is
ne vágyhatnék? Magabiztos, vonzó, és van benne valami, amit magamba
akarok szívni. Csak attól, hogy a közelében vagyok, úgy érzem… jobb, ha
nem is tudom, hogy érzek. Teljesen más embernek érzem magam. Egy
jobb embernek. Azt hiszem, ez attól van, ahogy rám néz, mintha
különleges lennék. Olyan, mintha nem szeretné levenni rólam a
tekintetét. Akárhányszor rá nézek, a szemei már rám vannak tapadva.
 Elbúcsúzik az ikrektől, és megfogja a csuklómat. Az érintésétől azonnal
összerándulok, és elhúzom tőle a karom. Megáll és tanulmányozni kezdi
az arckifejezésem, majd lenéz a csuklómra.
– Nem foglak bántani – mondja, és ellágyul a tekintete, szemei
melegséget sugároznak. – Csak kiviszlek innen. Biztonságban vagy,
ígérem.
Megdörzsölöm a csuklómat, emlékeztetem magam, hogy nem minden
férfi olyan, mint Darren. Ugyanakkor, néhányuk mégis, és úgy tűnik, én
mágnesként vonzom az olyanokat. Óvatosnak kell lennem, hogy ne
keveredjek semmilyen zűrös helyzetbe. Bólintok és teszek egy lépést
előre, csendben hagyom, hogy vezessen. Felém nyújtja a kezét, ezúttal
megadja nekem a lehetőséget, hogy megfogjam vagy sem. Belecsúsztatom
a tenyerem az övébe, és ő gyengéden megszorítja, biztatóan, mielőtt
kivezetne a nagy matt fekete Harley-jához. Tetszik, ahogy a keze
körülöleli az enyémet. Biztonságban érzem magam, ugyanakkor erősnek
is. Nem tudom, hogy hogyan csinálja ezt, hogy ennyire jól érezzem
magam, de valahogy sikerül neki. Még mielőtt észbe kapnék, már teszi is
fel a fejemre a bukósisakot, gyengéden tuszkolja be a hajam alá, hogy ne
legyen az arcomban.
– Utána visszahozlak ide, hogy az autóddal mehess haza – mondja,
miközben kezét a derekamra teszi és a motor felé tol. – Most tegyünk fel
téged oda.
A ruháimon keresztül is érzem a keze melegét, és azon gondolkodom,
hogy milyen érzés lenne, ha a meztelen bőrömhöz érne. A picsába.
Csodás lenne. Régóta nem voltam férfival, ezért nem kellene itt lennem
vele. Otthon kellene lennem, legjobb esetben egy vibrátorral. Igaz még
nincs, de azt hiszem, vennem kell egyet. Lehet, megállok egy szexshopnál
útban hazafelé.
 – Nos? – kérdezi, szemei még mindig rám szegeződnek, türelmesen
várakozik, míg én szexjátékokról ábrándozok.
Összeszorítom a számat és a lehetőségeimen gondolkodom. Egy
ingyen vacsora jól hangzik. Nem tetszik, hogy mennyire jó érzés Ardan
közelében lenni. Szívösszetörő van rá írva, nagy és figyelmeztető
betűkkel.
– Egy vacsora – mondom. – És aztán békén kell hagynod.
– Meglátjuk – mormogja, nem fogadva el a kérésemet. – Mit szeretnél
enni, Tina?
– Homárt – döntöm el azonnal, mert ez a legdrágább dolog, ami
eszembe jut. Lehet, rendelek kétféle előételt, meg desszertet is.
Nevet, sötét szemei sarkában ránc húzódik
– Akkor homár lesz. Most aztán tedd fel azt a szexi hátsódat a
motoromra.
Hezitálok, a kis piros autóm felé pillantok. El akarok menni vele
vacsorázni? Mi sülhet ki ebből?
Ardan sóhajt és hozzám lép, felemel és rátesz a motorra.
– Tárd szét a combjaidat.
Szemforgatva, de megülöm a motort, aztán bele kapaszkodom, amikor
ő is felül. Megfogja a kezeimet és a hasához húzza őket. Mást sem érzek,
csak kemény izmokat. Semmi puhaság nincs ezen a férfin. Attól, hogy a
meleg háta a mellkasomhoz nyomódik, mást sem akarok, csak belefúrni
az arcom a nyakába, és simogatni mindenütt. Szorosan kapaszkodom,
arcomat a vállán pihentetem, és csak kiélvezem a közelségét.
Beindítja a motort és már ott sem vagyunk. Motoroztam már régebben
is, de össze sem lehet hasonlítani ezzel, és a férfit sem Ardannal. Azon
kapom magam, hogy élvezem az utazást, a szabadság ízét. És azt is
élvezem, ahogy hozzá simulhatok, kezeim a hasizmain, mellem a hátának
nyomódva.
 Harminc perc után leállunk, és segít nekem leszállni a motorról. Ahogy
leveszem a bukósisakot és odaadom neki, a hajamba túrok, igyekszem
megzabolázni a tincseimet.
– Tetszett? – kérdezi, magára vonva a figyelmem.
– Mi?
– A motorozás.
– Igen – mondom mosolyogva. – Élveztem. Motoroztam már, de lószar
sem volt ehhez képest.
– Kinek a motorján ültél? – kérdezi összeszűkült tekintettel.
– Ummm…– mormogom, nem igazán akarok ebbe bele menni. – Az
exem motorján.
– Értem – motyogja Ardan, állkapcsa megfeszül, mielőtt félrenézne. –
Gyere, együnk.
– Jól van – csendben megyek mellette, ahogy közeledünk az étterem
ajtajához. Kinyitja előttem az ajtót, és én belépek. – Köszönöm.
– Szívesen – mondja, majd kezét a derekamra teszi.
– Ardan!
– Igen, Valentina? – mondja mély torokhangon.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy honnan tudja a teljes nevem, de
aztán eszembe jut, hogy nála volt a jogsim. Azon töprengek, hogy
ellökjem-e a kezét, mert nem hiszem, hogy így kellene viselkednünk,
főleg ha számításba vesszük, hogy ez a második alkalom, hogy
találkozunk. De elfojtom magamban a logikus oldalam, és hagyom a
kezét, ahol van, mert jóérzéssel tölt el. A hoszteszre mosolygok, aki csak
ránk vár.
– Egy asztal, két személyre, kérem.
 4. Fejezet

–Tényleg nem ettél még homárt? – kérdezi Ardan, miközben

kíváncsian méreget, amikor belekóstolok az ételbe.
– Nem – válaszolom, és lenyalom az ujjaimat. Tekintete a számra
siklik, ahogy kidugom a nyelvem és lenyalom a vajat.
– Nos, hogy ízlik? – kérdezi rekedten.
– Finom – válaszolom bólintva. – Ízlik.
– Örülök, hogy kipróbáltál valami újat – mondja, majd hátra dől,
miközben még mindig figyeli, ahogy eszem.
– Egész végig engem fogsz bámulni, vagy enni is fogsz? – kérdezem
szemöldök ráncolva. Az, ahogy néz, ahogy intenzíven figyeli minden
mozdulatomat, idegesség és izgatottá tesz.
– Akkor fejezd be az ajkaid nyalogatását, mert így kibaszott nehéz
koncentrálni – mondja somolyogva.
Felveszem a szalvétát és megtörlöm a számat, úgy döntök, figyelmen
kívül hagyom ezt a megjegyzést. Legalább most már biztos, hogy nem
csak én érzem a vonzalmat kettőnk között. De biztosra megyek, és témát
váltok.
– Akkor, hogy is volt ez? Megtaláltad a jogsimat, aztán meghagytad az
ikreknek, hogy hívjanak fel, amint jelentkezek érte?
– Valahogy úgy – mondja vigyorogva, mintha tudná miért váltottam
témát, de nem tesz megjegyzést miatta. – Újra látni akartalak. Miután
elmentél, megtaláltam a jogosítványod a földön, és tudtam, hogy
visszajössz érte. – Vállat von, mintha nem lenne nagy dolog. –
Lehetőséget láttam a dologban, és éltem is vele.
Ennyi? Látott egy lehetőséget, és megragadta? Mondott valaha valaki
nemet ennek az embernek?
 – Úgy tűnik, ahhoz vagy szokva, hogy mindent megkapj, amit akarsz –
mondom, oldalra döntöm a fejem és próbálok eligazodni rajta.
– Azt hiszem, így is mondhatjuk – válaszolja, tekintete rám szegeződik.
– De az a valóság, hogy általában nem sok dologra vágyom. Ezért, ha
valami olyat találok, amiről úgy gondolom, hogy megéri a fáradtságot,
akkor igen, ráhajtok a dologra.
Ezek szerint úgy gondolja, hogy én megérem a fáradtságot? Holott
bármilyen nőt megkaphat, így eltűnődöm, hogy vajon miért engem
választott. Azért, mert úgy tettem, mintha nem érdekelne? Vagy, mert
abban a bárban bujkáltam? Bárhogy is legyen, felkeltettem a figyelmét,
csak remélem, nem játszadozik velem.
– Pontosan, mit is szeretnél, Ardan? – kérdezem végül.
Befal egy falat ételt, megrágja, majd lenyeli, mielőtt válaszolna.
– Amikor rájövök, tudatom veled. De most azt hiszem, csak a
közeledben szeretnék lenni.
– Miért? – kérdezem, és nagyot nyelek.
– Nem tudok olyan válaszokat adni neked, amiket én magam sem
tudok, Valentina. Megláttalak és akarlak. Ennyi tudok csak.
– Mindenki Tinának szólít – dadogom, mert hirtelen semmi más nem
jut az eszembe.
– De a Valentina annyira szép név.
– Pont, mint az Ardan – vágok vissza. – De az ikrek Irish-nek hívtak.
Miért?
– Mindenki Irish-nek hív. Nem sokan ismerik a valódi nevem –
magyarázza. – A klubban mindenki Irish-ként ismer.
– Szeretlek Ardannak hívni.
– És én, szeretlek Valentinának hívni.
– Akkor úgy tűnik, ezeknél a neveknél maradunk – mondom
vállvonogatva.
 Csendben folytatjuk az evést, úgy teszek, mintha nem venném észre,
hogy bámul közben. Ardan átnyújtja nekem a desszertes étlapot, és én
gyorsan végig futok rajta, miközben rákérdezek.
– Te mit rendelsz?
– Mit csinálsz péntek este? – kérdezi azon a szexi hangján.
Leengedem az étlapot és ránézek.
– Miért?
– Mert kurvára látni akarlak még, azért.
– Kekszes-tejszínes sajt tortát rendelek – mondom, és anélkül teszem
le az étlapot, hogy megnézném, mi a további választék. Szeretem a
sajttortát. – Te mit rendelsz?
– Valentina–
– Ardan – szakítom félbe. – Kutakodtam a neten a Szél Sárkányai MK
(Motoros Klub) után, csak hogy tudd.
– Bassza meg, ez most komoly? – morogja, miközben megdörzsöli az
arcát. – Nos, még mindig itt vagy, akkor gondolom, nem rémültél meg
olyan nagyon.
Megérkezik a pincérnő, Ardan leadja a rendelést, sajttorta nekem és
csokis fagyi kehely neki.
– Lakás vadászaton leszek ezen a hétvégén – mondom.
– Miért költözöl el? – kérdezi, majd lepillant a telefonjára, majd újra
rám, és a válaszomra vár.
– Most költöztem ebbe a városba, így motelben lakom, míg nem találok
magamnak egy lakást – magyarázom. – Ezen a hétvégén megyek és
megnézek párat.
Úgy bámul rám, mintha kinőtt volna még egy fejem.
– Egy kibaszott motelben laksz? Egy motelben??
Lassan bólintok, és azt kívánom, bárcsak ne nyitottam volna ki azt a
nagy számat.
 – Ja, miért olyan nagydolog ez? Csak addig, míg nem találok
magamnak egy helyet, meg amúgy is, nem is valódi motel, inkább olyan
önellátó, rövid távú lakhely.
– Miért kurva nagydolog? Egyedül vagy, ilyen külsővel, mint te, egy
motelben – hadarja. – Vagy önellátó lakhely, vagy nevezzük bárhogy, egy
olyan városban, amit nem ismersz. Nos, ja, mi is ebben a nagydolog,
igaz? – mondja, állkapcsa megfeszül a dühtől.
– Jó hely – mondom szem forgatva.
– Van egy lakásom, ahol ellakhatsz – mondja, és körülnéz az
étteremben. – Be is költözhetsz a hétvégén.
– Nos, nem – válaszolok azonnal. – Nézd, ne vedd sértésnek, de alig
ismerlek. És, ha továbbra is ilyen irányításmániás leszel, akkor ez az
utolsó alkalom, hogy látsz engem.
Mintha szükségem lenne még egy irányításmániás seggfejre az
életembe.
A szája vékony vonallá feszül, de nem mond semmit.
Megérkeznek a desszertjeink, és hogy oldjam a feszültséget,
megkínálom az enyémből. Végül is ő az, aki meghívott egy drága
vacsorára, és egész este igazi úriemberként viselkedett. Nem akarom,
hogy rossz hangulatba zárjuk ezt az estét. Tágra nyílt szemekkel áthajol
az asztal fölött, és én adok neki egy kanállal az isteni sajttortából.
– Annyira finom – mormogja, egyenesen a szemembe néz. – Tökéletes.
Lenézek a desszertemre, érzem, ahogy elönti arcom a pír. Gusztusosan
néz ki, pont, mint ő. Mit csinálok én itt? Miért vonzódom ennyire hozzá?
Egy nyugodt, csendes, kedves férfit kellene keresnem magamnak, nem
pedig egy alfa motorost, de mégis, lám itt vagyok.
– Nyisd – mondja, miközben egy kanál fagyit tart az ajkaim előtt.
Vigyorgok és kinyitom a számat, hagyom, hogy a krémes finomság
elolvadjon a nyelvemen.
 – Finom, de szerintem az enyém jobb.
– Én is úgy gondolom – vallja be, miközben a sajttortámat bámulja.
Vigyorogva felkanalazok még egy kanál tortát.
– Kérsz még egy kanállal?
Hirtelen fura bizsergést érzek a számba és a torkomba. Leejtem a
kanalat a tányéromra, és felnézek rá.
– A picsába – mormogom.
– Mi az? – kérdezi riadtan.
– Abban van mogyoró?
– Igen, miért? – kérdezi, miközben lepillant a fagyi kehelyre.
Kezem a torkomra zárom.
– Oh, semmiség, csak annyi, hogy allergiás vagyok rá.
Feláll, a szék hátraesik a lendülettől, mellém lép és kirángat a székből.
– Mit csináljak? Hogy a picsába segítsek?
– Nem életveszélyes – mondom grimaszolva. – De lehet, hogy
kiütéseim lesznek, vagy rosszul leszek.
– Most azonnal bemegyünk egy kurva kórházba – parancsolja, kihúzza
a telefonját a zsebéből, mialatt a felkaromnál fogva tart engem.
Ennyit arról, hogy ne zárjuk az estét rossz hangulatban.

****

– Már egy órája mást sem csinálsz, csak kioktatsz, abba hagynád végre,
kérlek? – horkantok, közben nézem, ahogy fel– alá járkál a kórteremben.
– Jól vagyok.
– Nem gondolod, hogy egy ilyen allergiát említened kellene, ha egy
férfi elhív téged enni? – mondja másodjára, de lehet, hogy már
harmadszorra.
Hangosan kifújom a levegőt.
– Ez a szar is csak velem történhet meg.
 – Azért, mert nem említetted az allergiád – mondja, megáll és rám
pillant. – Így adtam neked a fagyimból, amiben volt mogyoró, amitől
kórházba kerültél. Micsoda kibaszott csodás, első randi.
– Legalább emlékezetes – jegyzem meg, amitől olyan lesz a tekintete,
mintha meg akarna ölni. – Oh, valld csak be, valahol vicces. Legalábbis
most, hogy már elmúlt a bizsergés és a viszketés.
Rám mutat, majd újra járkálni kezd.
– A vesztemet fogod okozni, már előre tudom.
– Valójában, úgy tűnik, én leszek az, aki ki fog nyúlni – viccelődöm, és
a kórházi ágyra mutatok.
– Valentina–
– Ardan.
Leül az ágyam végébe, teljesen kitűnik a tetőtől talpig fekete bőr
öltözékében.
– Szeretnéd, hogy hozzak neked valami innivalót?
– Egy kis víz jólesne – mondom csendesen.
Megérinti a bokámat, majd feláll.
– Mindjárt visszajövök. Addig is próbálj meg nem bajba kerülni.
Átkozom magam, hogy hagytam ezt megtörténni, és ezzel elrontottam
az estét. Ardan annyira jól kezelt mindent, és örülök, hogy itt van velem.
Valami legbelül az súgja nekem, hogy adjak neki egy esélyt, hogy érte
megéri. Talán egy kicsit távolságtartóbb is lehetek, ha mégsem alakul jól
a dolog? Bárcsak az tudnék lenni, de sajnos nem ilyen vagyok. Ha eltöltök
vele némi időt, az azért lesz, mert kedvelem, és mert úgy gondolom, hogy
lehet köztünk valami. Vonzódom hozzá, és annak ellenére, hogy egy kicsit
zavarodott vagyok most, mégis nagyjából biztos vagyok benne, hogy
ennek a férfinek a közelébe akarok lenni. Darren soha nem ápolt, amikor
beteg voltam. Az az igazság, hogyha még mindig vele lennék, akkor most
éppen egyedül feküdnék ebben a szobában. Nem hiszem, hogy Ardan
tudja, mennyire hálás vagyok neki, hogy itt van velem, és vigyáz rám. Ez
egy olyan dolog, amihez nem vagyok szokva, és ami számomra nem
magától érthető.
Pár pillanat múlva vissza is jön, kinyitja a vizes palackot, és átnyújtja
nekem.
– Köszönöm.
– Tudod, még ha itt kell lennem, ebben az átkozott kórházban, akkor is
szívesebben vagyok veled, mint bármilyen másik nővel – mondja,
miközben megsimogatja az arcom.
A tenyerének nyomom az arcom, élvezem a férfias érintését, ami
mégis csupa gyengédség. Nagyon régóta nem érintett meg így férfi, és fel
sem fogtam, hogy mennyire vágyom az érintésre, egészen mostanáig.
– Én is örülök, hogy itt vagy velem – vallom be halkan. – Még nem
igazán vannak itt barátaim, így ha ez valahol máshol történt volna meg,
akkor most egyedül feküdnék itt.
– Nem, nem lenne így – mondja, és elveszi a telefonom. – Beírom a
számom. Ha szükséged van rám, lehet éjjel vagy nappal, hívj, édes. A
póköléstől az autójavításig, mindenben tudok segíteni.
– Szeretem a pókokat – mondom mosolyogva a kedves ajánlata
hallatán. – Köszönöm, Ardan.
Átnyújtja a telefonom, majd lenéz rám.
– Persze, hogy szereted a pókokat. Most mássz odébb.
Tovább csusszanok és ő leül az ágyra. Megpróbál ledőlni rá, de csak a
teste fele fér el rajta.
– Milyen magas vagy? – kérdezem kuncogva.
– 190 centi. Miért?
– Csak kérdeztem – válaszolom, és a vállára hajtom a fejem. Átkarol,
amitől mosolygok és lehunyom a szemeimet. – Ez a legfurcsább első
randi, az első randik történelmében.
 – Az átlagos unalmas – mondja, és kihallom a jókedvet a hangjából.
– Azt mondják, nem kell itt maradnom éjszakára, haza mehetek,
miután még egyszer megvizsgálnak.
– Vissza kell menjünk az étteremhez a motorom után, aztán el a bárhoz
az autód után – mondja. Taxival jöttünk el az étteremtől, mert Ardan
nem akarta, hogy felüljek a motorra, nehogy közben legyen valami gond.
– Aztán haza megyek veled. Vagy csak vigyelek haza, és elhozzuk az
autódat majd holnap?
– Tudok vezetni – mondom ásítozva. – De szükségem lenne némi
kávéra, azért.
– Szerzek neked – mondja gyengéden. – Ha fáradt vagy, szundíthatsz
egy kicsit, míg jön a nővér, persze, csak ha szeretnél.
– Kényelmes fekhely vagy – mondom, és a nyakába fúrom az arcom. –
És az illatod is jó.
– Igen, de jobb lenne, ha ezt abba hagynád – mondja rekedten, majd
fészkelődni kezd. – Nem hiszem, hogy a nővér értékelné, ha arra jönne
be, hogy itt fekszem egy hatalmas merevedéssel.
Felemelem a fejem és ránézek.
– Talán igazad van – nagy levegőt veszek, majd folytatom. – Milyen
Írország?
– Gyönyörű – mondja elkalandozva. – Tetszene neked. Az emberek, a
tájak. A történelem. Minden ott van, és csak felfedezésre vár.
– Hmmmm – motyogom. – Tökéletesnek hangzik. Mindig is körbe
akartam utazni a világot, de még az országot, sem hagytam el.
– Tényleg? – kérdezi meglepetten. – Meg kellene tenned, hogy lásd,
hogy mi van a nagyvilágban, érted mire gondolok?
– Igen – mondom, és még közelebb húzódom hozzá.
– Aludj.
És én alszom.
 5. Fejezet

– Nem örülök, hogy ide költöztél – jelentette ki Ardan, miközben

körülnézett a motel szobámban. – Annak pedig különösen nem, hogy
egyedül.
Letettem a táskám a kanapéra, aztán hozzá fordultam és összefontam a
karjaim.
– Nem érdekel, tetszik-e neked. Csak addig maradok itt, amíg
egyenesbe jövök. Nem nagy ügy.
Odamegy, és a zárat babrálja, összeráncolt szemöldökkel, és valami
olyasmit dörmögve az orra alatt, hogy még egy kisgyerek is betöri.
– Senki nem töri be; minden rendben vele. Most le kell zuhanyoznom
és aludnom kell. Neked pedig haza kell menned.
Kiegyenesedik, megfordul és rám bámul.
– Rendben. Pénteken este érted jövök, és felveszlek. – Pár lépéssel
eltűntette a közöttünk levő távolságot, és az egyik kósza tincsem a fülem
mögé simítja. – Tudod a számom. Bármi történik, hívj. Gyorsabban itt
vagyok, mint ahogy a rendőrség valaha.– Elvigyorodik.– És sokkal
ijesztőbb is vagyok náluk.
Ezen elvigyorodtam.
– Semmi nem fog történni – mondom, és érzem, hogy a közelsége
miatt kicsit ideges vagyok. – De hívlak, ha valami történne.
A kórházi ágyon, ahol gyenge és sebezhető voltam, közel engedtem. De
most, visszatérve a valóságba, rájöttem, milyen buta is voltam. Alig
ismerem ezt a srácot. Habár annyira kedves. Annyira aranyos. Soha senki
nem gondoskodott rólam így, ahogy ő, pedig csak kétszer találkoztunk.
Miért viselkedik így?
Rossz fiú, jó szívvel.
 Annyira el vagyok baszva!
– Jó – mondja, előre hajol és finoman megcsókolja az ajkaim – alig ér
hozzá, én mégis érzem.
Sokkal jobban érzem, mint akármelyik csókot eddigi életemben.
Átfuttatom a mutatóujjam az alsó ajkamon.
Mi a picsa volt ez?
Nem tudom. De megint akarom.
Ardan oldalra biccenti a fejét és elmosolyodik, a sötét szemei szinte
feketék.
– És végre te is érezted.
Újabb csók, ezúttal a homlokomra, aztán az ajtóhoz sétál.
– Zárd be, Valentina.
Követem, és abban a másodpercben bezárom az ajtót, ahogy kilép
rajta. Hallom, ahogy megdicsér:
– Jó kislány – mielőtt a léptei zaja el nem halkul.
Megfordulok és körülnézek a motel szobában, és hirtelen úgy
érzem…..nem tudom, elveszettnek érzem magam. Megrázom a fejem és a
fürdőszobába megyek. Szükségem van egy zuhanyra és az ágyamra, aztán
mielőtt eljön a péntek, mentálisan el kell határolódnom Ardantól.
Mennyire lehet nehéz?

****

– Mit csinálsz?– kérdezem, amikor belépek a konyhába. Ő megfordul

és elvigyorodik.
– Korán jöttél haza. – Leteszem a táskám az asztalra és átölelem. –
Valaminek nagyon jó az illata. – Emelem meg a fejem. – Történt
valami? Te soha nem főzöl.
Megcsókolja a fejem búbját.
 – Meg akartalak lepni egy gyertyafényes vacsorával. Miért pont ma
kellett hamarabb végezned?
Az étkező asztal felé pillantok és látom, hogy négy fehér gyertya van
az asztalon.
– Ez annyira édes tőled, Darren.
Leteszi a merőkanalat, és a tenyerei közé fogja az arcom.
– Annyira szeretlek. Csak szerettem volna tenni valamit, amivel
megmutathatom neked, mennyire értékellek.
Megcsókol, és újra elmosolyodik.
Hirtelen kelek fel, zihálva és a szemem ide-oda kapkodva a motel
szobában.
Picsába!
Az egyszer biztos, hogy nem mindig a rossz emlékek üldöznek. Néha a
jó emlékek több kárt tudnak tenni, több fájdalmat tudnak okozni, mert
kérdéseket teszel fel magadnak, és azon csodálkozol, hogy romolhatott el
minden. Melyik volt az a pillanat, amikor elromlott? Meg tudom
egyáltalán mondani?
Megdörzsölöm a szemem, aztán a kezembe temetem az arcom.
Még mindig követ engem, most az álmaimban. Az egyetlen helyen,
ahol nem tudom a gondolataim szabályozni.
Az álmaimban egyáltalán nem bánt – nem, de a kedvességével és a
szép emlékekkel megöl.
Megszólal az ébresztőm és a „The Hills” kezd szólni, a Weekend-től.
Végig hallgatom az egész számot, mielőtt lezuhanyozom és megmosom a
hajam.
Ideje elindulni, dolgozni.
A múlt bekaphatja. Semmi keresnivalója itt.

****
 A péntek gyorsan eljött, és azon kaptam magam, hogy várom az estét.
Ha őszinte akartam lenni, minden egyes pillanatban Ardan járt az
eszemben, amióta utoljára láttam. Munka után hazavezettem, gyorsan
lezuhanyoztam és felvettem egy farmert, hozzá pedig egy fehér trikót.
Mivel Ardan nem mondta el, hova megyünk, lapos talpú cipőt vettem a
magassarkú helyett, a kényelmet részesítve előnyben a szexisséggel
szemben. Párszor üzent nekem a héten, és azon gondolkoztam, mi járhat
a fejében.
Az a fajta férfi, aki szereti becserkészni a vadat, de ha megkap, akkor
elveszíti az érdeklődését? Ez a legvalószínűbb, és nem tudom, mit kezdjek
vele. Kedvelem. Szeretek vele lenni. És izgatott vagyok, hogy újra
láthatom. Igen, valószínűleg egy idióta vagyok, de ő az egyetlen barátom,
belefurakodott az életembe, és úgy látszik, maradni szándékozik. Kopog,
amikor megérkezik, én felkapom a szürke kötött kardigánom az ágyról, és
kinyitom az ajtót.
– Szia – mondom homlokráncolva, miközben beljebb jön, néhány
szerszámmal a kezében.– Mit csinálsz…..
– Kapsz egy jobb zárat – mondja, és elővesz egy ezüst kilincset és az
ajtóhoz próbálja.– Nem tart tovább pár percnél.
Kinyitom a szám, aztán becsukom.
Ezt tényleg le fogja cserélni?
– Ugye tudod, hogy nem fogok sokáig itt álldogálni – mutatok rá,
közben pedig azt nézem, ahogy az új hiper-modern zárat becsavarozza.
– Igen – válaszol. – De mostantól legalább biztonságban leszel, nem
gondolod?
Felsóhajtok, és azt dörmögöm:
– Őrült vagy – mondom neki. – Kibaszott elmebajos.
Amikor elkészül, megfordul és elvigyorodik, a kezembe adja az új
kulcsot, amit én leteszek az asztalra.
 – Gyönyörűen nézel ki.
– Köszönöm – mondom neki és megérintem a bőrdzsekijét. – Nem
tudtam, hova megyünk ma este, így nem voltam benne biztos, hogy
kellene felöltöznöm.
– Tökéletes vagy – mondja, és kemény testéhez húz.
– Te sem nézel ki rosszul. Köszönöm a zárat – mondom, ajkak érintik a
szám sarkát. – Sokkal jobb, mint azok az unalmas virágok, amit a legtöbb
férfi hoz.
Ardan hátra veti a fejét és felnevet.
– Igen, azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatod, hogy nem vagyok
hagyományos típus.
A mellkasára fektettem az arcom.
– Nagyon is meg vagyok ezzel elégedve.
– Valentina – mondja nyugodt, mély hangon. – Nem kellene
megérintened, hacsak nem akarod, hogy lefújjam az estét, a falnak
szorítsalak és megbasszalak.
Megborzongtam a hangjában levő őszinteségtől, izgató volt a
fenyegetés, amitől beharaptam az ajkaim. Egy lépést hátra léptem és
felemeltem az állam.
– Akkor jobb, ha megyünk. – Az ajtóhoz sétáltam és félig
megfordultam, hogy lássa az arcom. – De amikor visszajöttünk, az első
alkalom inkább legyen az ágyban. – Önelégülten elvigyorodtam. – Aztán
kipróbálhatjuk a falat is.
Kisétáltam a motelszobámból és ott hagytam, miközben az orra alatt
szitkozódott. Magamban elmosolyodtam.
Néhány másodperccel később utánam jön, bezárja az ajtót, aztán
megragad és nekinyom.
– Ezeknek a szavaknak nem kellett volna elhagynia a gyönyörű és
érzéki szádat. Picsába! Jobb, ha megyünk, mielőtt meggondolom magam,
és most megkapod, amit akarsz. – Hátra lép, otthagy engem, begerjedve,
kemény mellbimbókkal és az alsó ajkaimat harapdálva.
Elfordul tőlem, mintha a nyugalmát szedné össze, aztán azt mondja:
– Nem hoztad magaddal az új szobakulcsod.
– Azt gondoltam, majd te hozod – ismertem be, összeszedve magam.
Pár pillanattal később a kezem övébe fontam, még mindig érezve a tüzet
köztünk, de tudtam, a várakozás még elképesztőbbé fogja tenni. – Most
pedig Ardan, megmondanád, hova is megyünk pontosan?
 6. Fejezet

– Nos, ez nem az volt, amire számítottam – mondom mosolyogva. –

Tele vagy meglepetésekkel, igaz?
Mosolyog, és a falba kapaszkodik.
– Még soha nem voltam itt, ezért ki akartam próbálni. Kibaszott
csúszós, egyébként. Hogy a picsába kell ezt csinálni?
Felhúzom a szemöldököm.
– Ez jég. Mire számítottál?
Mocorog, és csigalassúsággal tolja végig a korcsolyáját a jégen.
– Bárcsak látnának a motoros haverjaid – cukkolom, és előveszem a
telefonom. – Kell, készítsek egy fotót. A picsába, olyan aranyos vagy –
kuncogok, amitől összeszűkült szemmel néz rám és megáll egy helyben.
– Gyerünk, akkor mutasd meg, hogy mit tudsz, édes.
Körbe korcsolyázom.
– Nem tudok semmi különlegeset, de voltam párszor korcsolyázni,
amikor gyerek voltam.
– És olyan, mint a biciklizés? – kérdezi szárazon, miközben elengedi a
támaszát és előre tolja magát.
Belekarolok és lelassítok, igyekszem segíteni neki.
– Gyorsan bele fogsz jönni.
– Kurvára jó lenne – dörmögi, miközben körbe pillant. – Mert jelenleg
a gyerekek jobba róják a köröket, mint én.
– Nos, nem árt, ha az egódat egy kicsit letörik – mondom komoly
arccal. – Szeretem, ahogy zenét játszanak a pályán. Táncolni támad
kedvem tőle.
A szabad kezem a fejem fölé emelem és körbe pördülök. Ardan
grimaszol.
 – Az, hogy megalázom magam, megérte, hisz látom, hogy jól érzed
magad. Nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog neked – mondja. –
Az idejét sem tudom, hogy utoljára mikor hívtam el randizni egy nőt,
szóval a francba is, nagyon nem tudtam, hogy mi legyen.
– Jól szórakozom – mondom, és ránézek. Nem emlékszik, mikor volt
utoljára randizni? Nos, én sem. Örülök, hogy egy kicsit különleges helyre
hozott el – ez is azt mutatja, hogy elgondolkodott azon, hol érezném jól
magam, amit mindenképpen értékelek. – Köszönöm, hogy elhoztál ide.
Magához húz, kezeit a csípőmre teszi, ezzel is közelebb húz.
– Mit szeretnél? – kérdezem játékosan, ahogy az ajkai felém
közelítenek.
– Csak egy kóstolót – mondja, tekintete az ajkaimra szegeződik.
– Egy kóstolót abból, ami következik?
Mosolyog. Kezét a tarkómra teszi, és mélyen megcsókol, nyelve az
enyémet simogatja. Nyög – vagy ez én voltam? Ez a csók teljes mértékben
olyan, amiben még soha nem volt részem. Sokkal több, mint egy birtokló
csók, valósággal éhes. Érzem a belőle áradó vágyat. A szükséget.
Megízlelem a csókjában, érzem abban, ahogy a karjában tart. Amikor
elhúzódik, a lábaim olyanok, mint a kocsonya. Belé kell kapaszkodnom,
hogy meg tudjak támaszkodni.
Ebben a pillanatban eldöntöm, hogy minden kételyt kizárva, ezzel a
férfival akarok lenni, kíváncsi vagyok, hová vezet ez a kapcsolat. Nem
akarom megengedni Darrennek, hogy megállítson. A múltamnak nem
szabadna hatással lennie a jövőmre.
– Na, ezt hívják csóknak – sóhajtom, és megnyalom az ajkaimat. –
Hazamehetünk most már?
Kuncog.
– Csak miután meg tanulok korcsolyázni.
 – Akkor egész éjjel itt leszünk – duzzogom, de nem tudom letörölni a
mosolyt az arcomról.
– Ne aggódj – mondja, miközben kéz a kézben siklunk tovább. –
Gyorsan tanulok.
Két óra múlva távozunk.

****

Végigcsókolja az állam vonalát, majd lefelé halad a nyakamon.

– Tudod, hogy nem kell ezt megtenned, ha még nem állsz készen –
dörmögi, majd gyengéden a fülcimpámba harap.
– Vajon miért vagyok biztos abban, hogy ez az első alkalom, hogy ezt
mondod egy nőnek? – cukkolom, lehunyom a szemeimet és élvezem az
ajkait a bőrömön.
– Mivel így is van – mondja, és érzem, ahogy mosolyog.
– Kívánlak – suttogom. – Ne most légy úriember, Ardan.
Erre felemeli a fejét, megcsókol, miközben lefele tolja a felsőm pántját,
a melltartóméval együtt. Csak annyira ülök fel, hogy hátra tudjak nyúlni,
hogy kicsatoljam a melltartómat. Leveszi rólam, elhajítja, aztán lehúzza a
felsőm a derekamra, lemeztelenítve a melleimet és a hasam.
– A picsába – morogja, tenyerébe veszi a melleimet, és óvatosan
megszorítja. – Mindened gyönyörű.
Lenézek a melleimre, amelyek jelen pillanatban teljesen el vannak
takarva, első sorban azért, mert elég picik.
– Még nem is láttad mindenem – mondom, miközben kigombolom a
farmerem és kihámozom magam belőle. Ardan is segít, aztán a piros
csipkés tangámat kezdi el bámulni, majd azt is leveszi rólam.
– Tökéletes – dörmögi, széttárja a combjaimat, és játékosan rám néz,
mielőtt a belső combom kezdi el csókolgatni, egyiket a másik után. –
Annyira jó az illatod.
 Hátra dőlök a párnára, de a tekintetem rajta tartom, mialatt ő lassan
felfedezi a testem. Belém csúsztatja egyik ujját, majd a csiklómhoz húzza,
finoman masszírozva azt. Csodás érzés, mintha már tudná, hogy mi az,
amit szeretek, mintha már milliószor csináltuk volna ezt. Jó érzés tölt el.
Aztán elhúzza az ujját, és csókolni kezd, nyelve mindentudóan simogat.
Nem fogom sokáig bírni. Felnyúl és az egyik mellbimbómmal játszik,
mialatt a nyelvével varázslatot visz véghez, mivel most a csiklómra
koncentrál, lassan és gyengéden körözik rajta.
– Ardan – mondom egy sikoly kíséretében, miközben ívbe feszül a
hátam, ahogy próbálom magam közelebb tolni. Figyelmen kívül hagy.
Ujjaimmal a fejbőrét karmolom, és a hajába markolok.
– El fogok élvezni – figyelmeztetem.
Gyorsabban kezd el nyalni. Darabokra hullok.
– Oh, Istenem, ne állj meg! – könyörgök, ahogy az élvezet
hullámokban söpör át rajtam. A combjaim remegnek, ahogy még
erősebben húzom a haját, az élvezet túl nagy, ugyanakkor mégsem
elegendő. Mikor az utolsó remegést is kihúzza belőlem, felemeli a fejét,
megnyalja az ajkait és önelégülten mosolyog. Én is nevetek.
– Igen, jól csináltad.
– Még csak most jövök bele, édes – mondja, feltérdel és elkezdi
kibontani az övét.
– Hadd csináljam én – felülök, kicsatolom, majd kigombolom a
nadrágját és lehúzom a cipzárját. A munka több részét ő végzi el, feláll és
lehámoz magáról mindent. Végignézek a testén, tetőtől talpig, majd
lentől felfelé.
– Motoros tetkó nélkül? – cukkolom, miközben az izmos testét
bámulom. Gonoszul vigyorog, majd megfordul.
 – Basszus – motyogom, magamba szívom a hátán lévő hatalmas
sárkány látványát. És az nem az egyedüli tetoválása – a háta teljes
egészében tele van, a nyakától egészen a dögös hátsójáig.
– Annyira dögös vagy – szalad ki a számon, miközben nézem, ahogy
elindul felém, szemei sötétebben csillognak, mint valaha. Nem tudom
türtőztetni magam, lenézek a hatalmas farkára, kemény és előre mered,
készen áll rám.
– Nos, hello odalent – motyogom, majd felpillantok rá és látom a derűt
a szemében.
Hanyatt fekszem, ő meg fölém mászik, megtámaszkodik, így nem
engedi rám a teste súlyát, de a közelsége így is részegítő.
– Szedsz fogamzásgátlót? – kérdezi, miközben fejét a nyakam hajlatába
fúrja és megcsókol.
– I-igen – dadogom, és nyögni kezdek, ahogy szívni kezdi a nyakam.
– Normális esetben, soha nem fekszem le nővel óvszer nélkül –
mondja, majd felemeli a fejét, hogy a szemembe nézzen. – Ha azt
szeretnéd, hogy feltegyek egyet, megteszem, de tiszta vagyok, és hogy
őszinte legyek, imádnám, ha csupaszon lehetnék benned.
– Oké – mondom, megbízva benne. – Most azonnal magamba akarlak.
– Követelőző kis teremtmény vagy te, igaz? – vigyorog, mielőtt lecsap
az ajakaimra, és mély, éhes csókba kezdünk, amitől tejesen megszédülök.
Lenyúlok közénk és végig simítok a farkán, magamhoz húzva őt, azt
akarva, hogy belém nyomuljon. Előre dönti a csípőjét, gyengéden belém
furakodik egyetlen hosszú lökéssel. Iszonyatosan jó érzés, ahogy kitölt,
megemelem a csípőmet, ellen tartva neki. A lökései egyre erősebbek
lesznek, elkapja a csuklóimat és a fejem fölé emeli őket, oda szegezve a
matrachoz, hogy mozdulni sem tudok. Ajkai még mindig rajtam vannak,
nyelve az enyémmel játszik, és közben úgy dug, mint ahogy még soha
senki, olyan intenzitással, aminek a rabja tudnék lenni. Ajkai elhagyják az
enyémeket, de csak azért, hogy a mellbimbóimat kényeztesse, finoman
harapdálva őket, élvezet hullámot küldve egyenesen a puncimba.
– Gyönyörű– suttogja, miközben a nyakam csókolgatja, és végre
elengedi a csuklóimat.
– Annyira jó, Ardan – mondom, és a hajába markolok. Újra lehajtja a
fejét és apró csókokat hint rám.
– Imádok benned lenni – morogja, majd tovább nyal, szív és harapdál.
A második orgazmusom gyorsan érkezik, de olyan intenzív, hogy
hangosan nyögök és zihálok, és olyan hangok hagyják el a torkomat, mint
még soha. Nem sokkal később ő is elélvez, lökései gyorsak és kemények,
de a tekintete több gyengédséget mutat, mint eddig bármikor.
– Bassza meg – zihálja, egy pillanatig sem engedi el a tekintetem,
miközben belém lövell, majd a homlokát az enyémhez nyomja. Az
államat csókolgatja, majd mellém fekszik az ágyra, és a karjaiba von.
– Csinálhatjuk ezt még egyszer? – kérdezem, amitől nevetni kezd.
– Kurva biztos, hogy igen – mondja és megcsókolja vállam. –
Legközelebb azt akarom, hogy lovagolj rajtam.
– Úgy gondolom, meg tudok birkózni a feladattal – mondom,
lehunyom a szemeimet és mosolygok. – De azt hiszem, előtte pihennünk
kellene egy picit.
Mindketten álomba merülünk.
 7. Fejezet

A karjaiban ébredek, de óvatosan kilopakodok a fürdőbe, lezuhanyozom

és fogat mosok. Ő még mindig alszik, mire végzek, ezért úgy döntök, hogy
készítek egy kis reggelit. Épp a bacont pirítom, amikor anyaszült
meztelenül beállít a konyhába, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb
dolga.
– Reggelt – mondja az alvástól rekedt hangon.
– Reggelt – válaszolom mosolyogva. – Jól aludtál?
– Mint a tej – mondja, és a serpenyőbe pillant. – Reggelit készítesz
nekem?
– Igen – bólintok. – És jobb, ha félreállsz a serpenyőtől, különben
megégeted magad.
Vigyorogva tesz, amit mondok, és leül az asztalhoz.
– Nem jutottunk el a harmadik menetig.
Megrázom a fejem. Az éjszaka közepén felébresztett, keze a lábaim
között, ajkai a nyakamra tapadva, és végül addig lovagoltam rajtam, míg
mindketten el nem élveztünk. Egy picit sajgok ma reggel, de ez édes
fájdalom. De a még több szex említésétől, azon kapom magam, hogy a
testem azonnal készen áll rá. Kikapcsolom a sütőt és oda megyek hozzá,
előre nyúl és megmarkolja a csípőmet, felemel, és az asztalra tesz, majd
oda húz elejébe. Széthúzza a combjaimat, rám néz és vigyorog.Felemeli a
szoknyámat és félrehúzva a bugyimat, óvatosan a puncimhoz nyúl.
– Fáj? – kérdezi, de nem néz fel rám.
– Jól vagyok – válaszolom, egy kicsit füllentek, mert nem akarom,
hogy abbahagyja, amit épp csinál.
– Hazug – vágja vissza, miközben elveszi a kezét, de egy forró csókot
lehel rám a bugyimon keresztül.
 – Megtennéd, hogy nem vizsgálsz olyan közelről odalent? – motyogom,
és igyekszem összezárni a lábaimat.
– Már mindened láttam, Valentina – mosolyog, és gyengéden végig
húzza a kezét a combom belső felén. – Ma nem kell dolgoznod?
– Nem, felválta dolgozunk szombatonként.
Beszéltem neki a munkámról tegnap este, hogy mennyire élvezem, és
hogy milyen kurva jó vagyok benne.
– És neked milyen programod van mára? – kérdezem, miközben a
kezem az arcára simítom. – Motoros dolgok?
Oldalra fordul és bele csókol a tenyerembe.
– A motoros dolgaim este lesznek, így addig csak a tied vagyok.
– Soha nem beszélsz a klubról – mondom, miközben az arcát
tanulmányozom.
Megcsókolja a térdem, feláll, és a tálalóhoz megy, kivesz egy tányért és
szed magának az ételből.
– Tudom. A klubról csak a klubtársakkal beszélek.
Nem mondja durván, de mégis megbánt vele. Mindent megkérdőjelez,
mint például azt, hogy miért feküdtem le vele máris? Hogy lehet ilyen
kapcsolat közöttünk, hisz alig ismerem, főleg egy olyan férfival, akinek
nyilvánvalóan titkai vannak?Mi a francot csinálok?
El vagyok vesztődve a gondolataim tengerében, amikor az arca
megjelenik előttem. Megcsókol, majd beszélni kezd.
– Szeretném, ha előbb engem ismernél meg, mielőtt a klubot is
megismernéd, rendben? KI akarom érdemelni a bizalmadat, és te is az
enyémet.
Akárhányszor kételyek fognak el vele kapcsolatban, a szemeibe nézek
és meglátom bennük az őszinteséget. Hallgatom a szavait és hallom
bennük az igazságot. Vagy teljesen elvakít, vagy ő tényleg ilyen, egy férfi,
akiben megbízhatok, aki vigyáz rám, és aki mellett biztonságban
érezhetem magam. A múltam nem kísérthet, ha itt van velem Ardan,
mert ő nagyobb és félelmetesebb, mint bármi más. Nem mutatta meg ezt
az oldalát, de tudom, hogy ott lakozik benne, érzem. Nem olyan, akivel
ujjat lehet húzni. De velem, ő a legkedvesebb, leggondoskodóbb férfi,
akivel valaha is találkoztam. Mondjuk, számításba véve az exem, nem
nehéz azt felülmúlni. Kifújom a levegőt, majd én is megcsókolom.
– Együnk.
– És utána?
– És utána ágyban töltjük a napot, filmeket nézünk, összebújunk és
dugunk – válaszolom őszintén, miközben a reakcióját lesem.
– Mit szeretnél nézni? – kérdezi, és látszik, hogy jól szórakozik.
Megvonom a vállam és leugrok az asztalról.
– Nem tudom, biztos találunk valamit a Netflixen.
Ardan kuncog és felhúzott szemöldökkel bámul rám.
– MI olyan vicces?
– Ez az első Netflixes és lazulós napom – mondja, és én felhördülök,
arcom a kezeimbe temetem.
– Túl idős vagy ahhoz, hogy ilyeneket mondj.
Tovább nevetgél, majd befejezi a tányérja megpakolását. Amikor felém
nyújtja, meglepetten nézek rá. Kiszolgált engem?
– Ülj le – mondja, miközben elővesz egy másik tányért. – Hozok neked
valami innivalót is.
Leülök és várom, amíg csatlakozik hozzám, közben azon gondolkodom,
hogy milyen rohadt gyorsan meg tudnak változni a dolgok, nagyon rövid
időn belül is. A dolgok mindig változnak, de azt kívánom, hogy ameddig
csak lehet, hadd maradjak a boldog oldalon, mert úgy érzem,
megérdemlem.

****
 Két héttel később

– Mit gondolsz? – kérdezem Sallyt, majd az ujjaimmal beletúrok a

most már rövid, szőke hajába.
– Imádom! – kiáltja, miközben nézegeti magát a tükörben. – Azt
hiszem, a rövid haj tökéletesen illik hozzám.
– Szerintem is – mondom, miközben a hosszabb tincseket az állához
húzom. – Gyönyörű vagy.
– Köszönöm, Tina! Tényleg imádom – feláll és rám néz.
– Nagyon szívesen – válaszolom, majd nézem, ahogy a pulthoz megy,
hogy fizessen.
– Elmegyek szünetre, Jess – megtehetem, hiszem a következő egy
órában nincsenek klienseim.
– Rendben van – válaszolja Jess. – Hozol nekem is egy kávét?
– Persze – mondom, majd elveszem a táskám és kimegyek a szalonból.
Átmegyek az úton, el a kávézóig, ahol két kávét és egy muffint rendelek.
Miközben várok, üzenetet küldök Ardannak, amiben megírom, hogy alig
várom, hogy láthassam munka után. Azonnal válaszol, hogy ő is alig várja
már. Úgy vigyorgok, mint egy szerelmes kamaszlány, akit még nem
égetett meg a kegyetlen való világ, majd újabb üzenetet küldök, ezúttal
Laceynek, amiben megkérdem, hogy hogyvan és hogy remélem azért jól
alakulnak a dolgai. Aztán, a muffinnal és a kávéval a kezembe
visszasétálok a szalonba.
– Köszönöm kedves – mondja Jess. – Nem tudom, hogy bírnám ki a
napot kávé nélkül.
Már válaszolni akarok, amikor egy magas, nagydarab férfi lép be a
szalonba. Látszik, hogy ideges, de egyenesen Jesshez jön és megcsókolja,
és biztos vagyok benne, hogy a fenekébe is belemarkol.
– Trace, ő itt Tina – mutat be Jess. – Tina, ő a férjem, Trace.
 Úgy vizslat a tekintetével, hogy fészkelődni kezdek.
– Örülök, hogy megismertelek, Tina
– Én is – mondom mosolyogva.
Nem mosolyog vissza, hanem inkább Jesshez fordul.
– Van rá esély, hogy hamarabb szabadulj? Lenne egy kis dolog ma este.
– Persze – vágja rá Jess, miközben a beosztás felé fordul. – Egy órán
belül el tudok menni. Imádom azokat a ritka alkalmakat, amikor
betoppansz ide, baby – mondja, majd közelebb lép hozzá, és a dereka
köré fonja a karjait.
Trace valamit suttog a fülébe, de én már megyek is el, hogy békében
megegyem a muffinom . Már majdnem végeztem vele, amikor üzenetem
jön Laceytől, amitől az engem körülölelő boldogság egy szempillantás
alatt eltűnik.
Jól vagyok drágám. És te? Egy hete nem látták Darrent erre fele.
Remélem, nem utánad kutakodik, légy óvatos azért.
Az, hogy nem látták, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy engem keres,
hogy megkeserítse az életemet. Ugyanakkor, jó, hogy Lacey
figyelmeztetett. Nyitott szemmel kell járnom, felkészülve mindenre. Ha
Darren valóban meg akar találni, akkor meg is fog. Meg van hozzá
minden segítsége, és nem fél kihasználni ezeket.
Gyors választ küldök neki, aztán kidobom a maradék ételt, hirtelen
elment minden étvágyam. A kávémat megiszom, közben azon
gondolkodom, hogy mit tennék, ha Darren rám találna. Nem akarok
elmenni innen. Szeretem itt, és nem bujkálhatok előle örökké. Valaminek
történnie kell. Mikor fog végre békén hagyni? Lehunyom a szemeimet és
a tenyerembe temetem az arcomat. Igazságtalan, hogy azok után, amiken
keresztül mentem, a múltam még mindig kísért, és irányítani akarja az
életemet. Nem érez irántam semmit, nem törődik velem, soha nem is
tette, csak tárgyként tekint rám, akivel baszakodhat. Nem tudom, hogy
szerethettem valaha is egy ilyen embert, mint ő, nem tudom mit
láthattam benne. Hogy hibázhattam ekkorát? Remélem, hogy
megtanultam a leckét és hogy nem tévedek Ardannal kapcsolatban. Nem
azt mondják, hogy a második az Isten igaza? Nem, várjunk, az a
harmadik. A francba!
Felállok és felkészülök a munkára, miközben azt mantrázom
magamban, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint akkor. Egy nap,
majd nem kell aggódnom Darren miatt, és Ardan abszolút nem olyan,
mint ő. Igen, azt hiszem jól választottam ezúttal, és Darren nem fog az
utamba állni. Megtörtem az átkot. Oké, hogy Ardan nem az a jó fiú típus,
kemény és megvannak a maga titkai, de jó szíve van, és mindenekfelett
boldoggá tesz. Jól érzem magam mellette, biztonságban és védve.
Megérdemlem, hogy boldog legyek. És ha az kell, hogy harcoljak érte,
akkor meg is fogom tenni.
 8. Fejezet

Ardan segítségével végre találtam egy lakást. Nem engedte volna, hogy
egyedül keressek. Az új lakásban két hálószoba van, egy fürdő, igazi
modern apartman, ami közel van a munkámhoz, és egy biztonságos
környéken van Ardan állítása szerint. Be kell valljam, hogy imádom ezt a
helyet. A dolgok nagyon jól alakulnak Ardannal, és azon kaptam magam,
hogy nagyon sok időt töltök vele az utóbbi hetekben, jobban
megismertem és megtanultam bízni benne. Nem hallottam Darren felől,
szóval abban reménykedem, hogy végre úgy döntött, hogy tovább lép és
békén hagy, de valójában mélyen legbelül nem hiszek ebben.
Ardan a beköltözésnél is segített. Segítség alatt azt értem, hogy hozta a
barátját, aki eléggé ijesztő, de ugyanakkor dögös, szakállas pasi – Arrow a
neve –, és aki becipelt mindent, mialatt Ardan csak lustán állt és nézte őt.
Vettem pár használt bútort, de egy vadonatúj ágyat és matracot
szereztem be. Soha nem akarok reggel korán kelni, de éjjelente úgy
alszom, mint egy kisbaba.
Egyik este, miután beköltöztem, a kanapén ültünk, ő a sarokban, én
középen, egy italt ittunk, én vörös bort, ő whiskeyt.
– Miért ülsz olyan távol? – kérdezem, és egy buja pillantást vetek rá. –
Gyere ide.
– Te gyere ide – mondja, miközben úgy figyel, mint egy keselyű.
Szemem forgatom, de megadom magam és mellé csúszom.
– Nem tudok sokáig maradni ma este – mondja, miközben a szabad
kezével a hajamba túr.
– Miért? – kérdezem, nem vagyok dühös rá, csak kíváncsi. – Azt
hittem, itt töltöd az éjszakát.
 – Igen, úgy volt – mondja, felemeli a fejem és a szemembe néz. –
Elfelejtettem, hogy ma este van egy kis megbeszélés a klubban, és nem
lóghatom el. Késni fogok így is, de muszáj ott lennem.
– Ok – mondom, majd nevetni kezdek a meglepődött arckifejezésén,
mintha arra várt volna, hogy dühbe gurulok.
– Csak ennyi? Csak „OK”? – kérdezi, és hangjában kétely van.
– Igen, úgy értem, tudom, hogy a klub fontos neked, és ez hozzád
tartozik, még ha én nem is tudok sokat róla. – Nem hiszek abban, hogy
meg lehet változtatni egy férfit. Vagy úgy fogadom el Ardant, ahogy van,
vagy egyáltalán nem fogadom el, és abból, amit megtudtam eddig róla,
egyelőre minden rendben vele. Huncut mosolyt villant rám.
– Honnan a fenéből jöttél te, édes? És miért kellett ennyit várnom rád?
Nevettem ezen, és letettem a poharam az asztalra, mielőtt átkaroltam a
derekát, és az állam a mellkasán nyugtattam.
– Valaki olyannal voltam, aki nem érdemelt meg engem – mondom,
majd csókot nyomtam a mellkasára. – Hamarabb kellett volna lelépnem,
ahelyett, hogy vesztegettem volna az időt, de ki tudja? Lehet, hogy akkor
nem is találkoztunk volna.
– A faszfej – dörmögi, miközben a hátam simogatja. – Kibaszott hülye
kellett legyen ahhoz, hogy nem tett meg mindent, hogy megtartson egy
ilyen nőt, mint te. Nem mintha panaszkodnék, mert akkor most nem
lennél itt velem.
A szomorú az egészben, hogy Darren megpróbált maga mellett tartani,
de fenyegetéssel és vádaskodással, ahelyett, hogy jól bánt volna velem. A
fejembe mászott, azt hitette el velem, hogy belőlem hiányzik valami, hogy
az én hibám, amiért a dolgok ilyenek köztünk. Ha valaki folyton azt
mondja, hogy nem vagy elég jó, akkor az elméd kezdi elhinni, még akkor
is, ha erős vagy, elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon nincs-e igaza
ennek az embernek. Amikor látod, hogy másokkal milyen jól bánnak,
hogy tisztelik és szeretik őket, azon elmélkedsz, hogy neked miért nem
adatik meg ez. Hogy mi van benned, hogy valaki ilyennel hozott össze a
sors? Az a kapcsolat majdnem tönkretett, ezért nagyon boldog vagyok,
hogy kiszabadulhattam belőle. Minden negatív dolog elillant, és csak
pozitív és reménykedő érzéseket hagyott maga után, egy esélyt, hogy
újrakezdhessem.
– Mindent tudni akarok a múltadról – mondja lágyan. – De persze
csak akkor, ha készen állsz rá. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz,
igaz?
– Tudom. Csak boldog vagyok, hogy ide költöztem – mondom
őszintén. – Jót tett nekem. Nem is emlékszem már, mikor voltam ennyire
boldog.
Ardan előre dől, hogy letegye a poharát az enyém mellé, majd felemel,
hogy az ölébe üljek.
– Tudod, amikor megláttalak, máris akartalak téged – mondja komoly
tekintettel. – Ez soha nem fordult elő eddig velem. Úgy értem, láttam
már nőket, és meg is akartam dugni őket, de soha nem láttam még nőt,
akit nem csak egy kósza numera erejéig akarjak. Bassza meg, nehéz
elmagyarázni. Ez egy különös érzés volt. A lényeg, hogy birtokolni
akartalak, de ez olyan rohadt szemétségnek hangzik – sóhajt, majd az
ajkaimra esik a pillantása. – Valami bennem, akart valamit belőled.
– Értem – mondom, és megnyalom az ajkaimat. – Nem kell
megmagyaráznod, értem, hogy mire gondolsz.
– Helyes – mondja és éhesen megcsókol. Megérzem a whiskeyt az
ajkain, ahogy elhúzódom, de a tekintetünk összekapcsolódik.
Ujjaimmal a nyakán húzódó heget cirógatom, majd megszólalok.
– Ne folytassuk ezt a hálószobában?
– Biztos vagyok benne, hogy ez az én szövegem – mondja nevetve,
szemeiben jókedv tükröződik.
 – Nos, húzzál bele akkor, mert azt akarom, hogy bennem legyél –
mondom gátlástalanul. Azon kapom magam, bármit képes vagyok
elmondani és mondani ennek a férfinak, nem érzek szégyent, és azt sem
érzem, hogy elítélne. Biztosan tudom, hogy a merész szavaim felizgatják,
mivel érzem, hogy egyre keményebb lesz alattam. – Érzem, hogy
felkeltettem az érdeklődésed.
– Tudom – mondja, majd elkapja az állam és odahúz, hogy újra
megcsókoljon, ezúttal sokkal követelőzőbben. – Basszus, mennyire
gyönyörű vagy. A srácok a klubban meg fognak őrülni miattad, de én
egytől egyig kinyírom őket, ha csak rád mernek nézni.
Forgatom a szemeimet és lecsúszok az öléből, majd a farmerja
gombjaival küszködöm, míg végül eltolja a kezem és kigombolja
magának, feltárva magát nekem. Türelmetlenül tolom le a bugyimat,
majd a ruhámból is kibújok.
– Vedd le a pólódat – követelem.
Jól szórakozik, szemei nevetnek, de megteszi, amit kérek, feltárja a
kidolgozott testét, amint a pólója a ruhám mellett köt ki a földön. Ráülök,
ajkaimmal lecsapok rá, mikor majdnem leszakítja rólam a melltartóm.
Lenyúl közénk és beilleszti magát, amitől mindketten nyögni kezdünk.
Elkezdek lovagolni rajta, ütemesen fel-le mozgok, irányításom alatt
tartom a mozgásom sebességét és ritmusát. Amikor elhúzza az ajkait,
hogy szívja és nyalja a mellbimbóimat, akkor én őrült tempóban kezdek
mozogni a farkán.
– Basszus, Valentina – morogja, felemeli a fejét és a szemembe néz. –
Erősebben.
Erősebben? Még gyorsabb ritmusra váltok. Amikor érzem, hogy már az
orgazmus kapujában állok, Ardan megszólal.
– Igen, gyere, élvezz a farkamra.
 Nem tudom hogyan, de tetszik, hogy ennyire ismeri a testem. Egy
kemény paskolás a seggemre az extázis szélére röpít, és a bódultságomon
keresztül hallom, amikor megszólal.
– El fogok élvezni.
– Igen – csak ennyit mondok. Igen a válaszom mindenre.
Amikor végzünk, az ölében ülök, miközben ő még mindig bennem van,
és a nyakába fúrom a fejem, a fáradtság eluralkodik rajtam.
– Így fogok aludni – jelentem ki.
– Én is – válaszolja.
Megcsókolom a nyakát, lassan és gyengéden, szavak nélkül mondom
el, mennyire kedvelem őt. Karjaival átölel, és én lehunyom a szemeimet,
élvezem a pillanatot. Amikor már majdnem elalszom, eszembe jut, hogy
jobb lenne, ha lemásznék róla, így meg is teszem, de nem megyek
messzire, hanem elnyúlok a kanapén, fejem a combjára hajtom,
karommal átölelem. Keze azonnal rátalál a hajamra, és beletúr. Pár
pillanattal később a karjaiba emel és elvisz az ágyamhoz.
– Szóval, akkor mégis ágyba akarsz vinni – motyogom ásítozva.
Mély kuncogást hallat, majd felemeli a takarót és rám teríti.
– Nem tudsz még egy kicsit maradni? – kérdezem, amikor nem bújik
mellém.
– Ha megteszem, akkor soha nem érek oda.
Egy hosszú, kínzó csókkal búcsúzik, majd elindul a klubba, én meg
elmerülök az álomvilágba.
 9. Fejezet

Amikor Ardan újra lemondja az aznapi terveinket, rossz érzés kerít

hatalmába. Azt mondta, hogy a Szél Sárkányainak szükségük van rá, és
hogy abban a másodpercben, amikor el tud jönni, máris itt lesz velem.
Igyekszem nem agyalni túl sokat rajta, és azzal foglalom le magam, hogy
a szabadnapomon kitakarítom a lakást.
Amikor Jess küld egy sms-t hogy menjek el vele vacsizni és moziba,
elfogadom az ajánlatát. Ez lesz az első alkalom, amikor a
munkahelyünkön kívül találkozunk, de örülök, hogy elhívott. Rájövök,
hogy ez azért van, mert a legtöbb időt Ardannal töltöttem, így nem igazán
szereztem új barátokat, leszámítva a lányokat a munkahelyen, ami egy
nagy butaság részemről. El kellene járnom új emberekkel ismerkedni és a
várost is körbejárni. Farmert veszek fel, egy V, nyakú felsőt, lapos talpú
cipőt, és aztán a mozihoz megyek, ahogy Jessel megbeszéltük. Az
előtérben találok rá, épp a telefonját bámulja. Teljesen feketébe öltözött,
Harley-s trikó és farmer. Felpillant és mosolyog, ahogy közeledem.
– Szia – mondom mosolyogva.
– Szia, neked is. Megvettem a jegyeket, de nem tudtam, hogy milyen
nasit szeretnél, így megvártalak vele.
– Mit szeretnél? Megveszem én – mondom, és elveszem a
pénztárcámat. – Én csak popcornt és valami innivalót veszek.
– Jól hangzik – egyezik bele, és a pulthoz megyünk.
– Talán némi csokit is – mondom vigyorogva.
Nem akarom magam vacsora előtt tele enni, de eléggé éhes vagyok.
Jess csak nevet.
– Ez az én barátnőm!
 Megveszem a rágcsálnivalókat, és bemegyünk a terembe. Amikor vége
a filmnek, megvacsorázunk, majd haza megyek. Nagyon jól éreztem
magam, így biztos vagyok benne, hogy máskor is el fogok menni.
Szükségem van arra, hogy egyensúly legyen az életemben: nem szólhat
minden Ardanról, mert amikor dolga van, akkor unatkozom, és nem
tudok mit kezdeni magammal, és én nem akarok ilyen lány lenni. Gyors
üzenetet küldök neki, mielőtt lefekszem, amiben megírom neki, hogy
remélem jó estéje volt, és hogy elmegyek aludni. Hamarabb alszom el,
minthogy választ kapjak.

****

„Hotline Bling” szól Drake-től, ahogy a telefonom folyton csörög.

Félálomban, érte nyúlok a sötétben, végre megtalálom a párnám alatt.
Megnyomom a gombot és álmos hangon beleszólok.
– Hello.
– Valentina, nyisd ki az ajtót – szólal bele Ardan, amitől egyből felülök.
– Itt vagy? – kérdezem zavarodottan.
– Igen, nyisd ki az ajtót, édes.
Bontom a hívást és a bejárati ajtóhoz rohanok, majd kinyitom. Amikor
meglátom őt, ahogy ott áll, sápadtan, rossz érzés kerít hatalmába.
– Mi történt? – kérdezem, miközben becsukom és bezárom mögötte az
ajtót.
– Miből gondolod, hogy történt valami? – kérdezi, ahogy belép a
lakásba és átkarol. – A picsába is, csak ágyba akarok bújni veled.
Szorosabban ölelem, és amikor megrándul a teste, hátra lépek és
rámeredek.
– Mi a fasz van?
 Leveszi a felsőjét, és én végignézek a kívánatos hasizmain, amiken
semmi sérülést nem látok, de aztán elérem a mellkasát. Végigsimítom, de
hirtelen visszarántom a kezem, a friss varratok tapintásától.
– Oh, istenem!
– Jól vagyok, Valentina! – emeli fel a kezét megnyugtatásképen. –
Csak egy kicsit megvágtak.
Ledermedek.
– Csak egy kicsit megvágtak?? – üvöltöm, közben hadonászok. – Mi a
franc folyik itt, Ardan? Miért nem vagy a kórházban?
Sóhajt és a hajába túr.
– Az egyik testvérem, a nője valami szarba keveredett. Arról volt szó,
hogy a srác elmenekül észak felé, míg én vigyázok a csajra, nehogy valami
gáz legyen. Nos, kurvára gáz lett, és engem mellkason szúrtak, miközben
megpróbáltam rendezni a dolgokat.
A kezem a vállára teszem, és a sebhelyre nézek.
– Hozhatok neked valamit, vagy tehetek érted valamit?
Megrázza a fejét.
– Most csak rád, és alvásra van szükségem.
Nagyon nyelek, majd gyorsan bólintok.
– Gyere.
Kéz a kézben megyünk az ágyhoz, ahol én bújok be elsőnek, felemelve a
takarót számára. Amikor elhelyezkedik és közelebb húz magához, egy
kicsit ellenszegülök, mert nem akarok fájdalmat okozni neki.
– A másik felén van, édes. Megölelhetsz, minden rendben – mondja
gyengéden, az akcentusa még áthatóbb, mint eddig bármikor.
– Biztos vagy benne, hogy jól vagy? Mit mondott az orvos? – kérdezem
a sötétben. – Voltál orvosnál, igaz? – A hangom vészesen megemelkedik,
mire befejezem a mondatot. De ő csak végig simít a hasamon, majd
megszólal.
 – A klub dokija jött és megvizsgált, egy kicsit összevarrt, de nem túl
mély a seb, így minden rendben. Csak annyit mondott, hogy figyeljek oda
rá.
– Gyakran történnek ilyen dolgok? – kérdezem, miközben lehunyom a
szemem és azon igyekszem, hogy ne aggódjak ennyire érte.
– Nem olyan gyakran – mondja, majd megköszörüli a torkát. – De
néha megtörténnek. Ha a testvéreimnek szükségük van rám, akkor én ott
vagyok nekik, és én is bármikor számíthatok rájuk. Néha nyerünk, néha
veszítünk. – Hallom, hogy mosolyog, amikor újra beszélni kezd. – De
általában mi győzünk.
– Te őrült vagy – suttogom duzzogva. – De hála Istennek, jól vagy.
Nem tudom mit csináltam volna, ha valami történt volna veled –
megállok, majd hozzáteszem. – Valami sokkal durvábbat, mint egy
átlagos szúrás.
Kuncog, majd morogni kezd.
– Nem a legjobb idő ahhoz, hogy megnevettess.
Horkantok egyet, majd megcsókolom a vállát.
– Akkor jó lenne, ha többször nem szúrnának meg, baby.
– Igyekezni fogok – mondja fáradtan.
– Jó éjszakát – mondom ásítozva.
– Jó éjt, édes.
Félálomban vagyok, amikor hallom, hogy megszólal.
– Nem fogom engedni, hogy bármi is történjen velem, most, hogy rád
találtam.
Biztos csak álmodtam.

****
 – Azért haragszol, mert megszúrtak? Nem mintha az én választásom
lett volna, és nem is jelentkeztem önkéntesen érte – horkant, majd
hitetlenkedve megrázza a fejét. – Ne legyél dühös.
Összeszorítom a számat.
– Nem vagyok dühös, én csak aggódom miattad, és igen, lehet, hogy
úgy tűnik, mintha dühös lennék rád. Bocsánat, de még nem igazán
voltam ilyen helyzetbe ezelőtt, ha érted mire gondolok.
– Tudom, Valentina, tudom. És sajnálom, hogy egyáltalán ilyen
helyzetbe hoztalak. De megtörtént, és jól vagyok, nincs miért aggódnod.
Most gyere, és ülj le mellém, mielőtt ide kellene cipelnem téged és akkor
tényleg fájdalmaim lennének.
– Zsaroló – zsörtölődöm, miközben leülök mellé. – Éhes vagy?
– Utánad éhezem – mondja rekedten, miközben végigsimít a meztelen
combomon.
– Nem szeretkezünk – mondom már negyedszer.
Ardan dühösen motyogni kezd.
– Ki fogom nyírni ezt a rohadék farok blokkolót.
Csak a szemem forgatom a viccén.
– Nagyon vicces, de most akarsz enni vagy sem? Tésztát készítettem, és
én enni fogok.
– OK – mondja, de a hangja egy durcás kisfiúé. Mindkettőnknek
szedek, majd visszamegyek a kanapéhoz a tányérokkal.
– Köszönöm – mondja, mikor elveszi a sajátját, és már bele is túr, még
mielőtt én felemelhetném a villámat.
– Na, látod, éhes voltál – kontrázok, mielőtt befalom a falatot.
– A szex előrébbvaló a kajánál – mondja vigyorogva. – Legalábbis a
veled történő szex.
– Ne legyél már ilyen aranyos – mondom, miközben eszek. – Azt
hiszed, hogy én nem akarom? Mert hidd, el akarom, de úgy gondolom,
hogy egy pár napig nem kellene dugnunk, miután valaki mellbeszúrt
téged.
Kinyitja a száját, hogy megszólaljon, de fölemelem a kezem.
– Lásd be, ez így igazságos. Legalább holnapig, vagy holnap utánig
várjunk, kérlek.
– Holnap – mondja, és a hangjában olyan parancs van, ami nem tűr
ellentmondást. – És ez a tészta fenséges, köszönöm.
– Szívesen – mondom, és örülök, hogy értékel. Ez egy olyan dolog,
amit az előző kapcsolatomban nem kaptam meg. Emlékszem, egyszer egy
sima vacsorát készítettem Darrennek, szendvicseket, ő meg fogta és a
földre hajította, miközben tombolt a dühtől, mert állítása szerint pocsék
ételt készítettem. Valójában, ahányszor ezekre gondolok, mindig
gyengének érzem magam, hogy mennyi mindent lenyeltem. Aztán
emlékeztetem magam, hogy megszabadultam ettől az élettől, és hogy
semmi értelme a múltba tekintgetni.
– Szeretnéd, ha elmennénk valahova vacsorázni ma este? Van egy hely,
ahova szeretnélek elvinni, mert náluk készítik a legjobb sült oldalast.
Bólintok.
– Ha úgy érzed, hogy képes vagy rá.
Olyan tekintettel néz rám, amiből sugárzik, hogy elege van a
cukkolásból.
– Oh, ne aggódj, nagyon is képes vagyok rá.
Próbálom elrejteni a mosolyomat, de sikertelenül, mert kiszúrja, hogy
miben mesterkedem.
– Valentina?
– Igen? – kérdezem, miközben a tányéromra tekintek.
– Szeretlek.
Felkapom a fejem, tágra nyitom a szemeimet.
– MI-micsoda?
 – Szeretlek – ismétli meg, olyan könnyedén, mintha csak levegőt
venne. – Csak akartam, hogy tudd.
Tovább folytatja az evést, míg én ledöbbenten ülök. Szeret engem?
Ilyen hamar? Nem túl korai? Igen, biztos, hogy túl korai. Mit kellene
mondanom? Szeretem őt? Azt hiszem, inkább még csak a most kezdek
beleszeretni stádiumban vagyok. Ez milyen válasz lenne? Nem hiszem,
hogy értékelné, ha ezt mondanám neki, de biztos vagyok benne, hogy
válaszra vár, mialatt én ezen agyalok.
– Ne agyalj rajta – mondja, majd rám néz. – És ne mondj semmit, nem
várom el.
– OK – válaszolom megkönnyebbülten, hogy nem kell
megmagyarázzam, hogy mit érzek, hisz én magam sem tudom.
Úgy folytatja az evést, mintha nem az imént mondott volna valamit,
ami megváltoztatta a világomat.
 10. Fejezet

Néhány héttel később, amikor a telefonom rezegni kezd, mert üzenetet

kaptam, elmosolyodok és arra gondolok, Ardan az, de nem.
Megtaláltalak.
Ő az. Darren!
Picsába!
Amikor azt gondoltam, hogy futni fog hagyni, hogy elenged, buta
voltam. Sokkal jobban ismerem ennél. Semmi nem ment nekem könnyen
az életben; mindig harcolnom kellett, nyomulni, túlélni, és most ez sem
kivétel. El kell mondanom Ardannak az egész sztorit Darrennel
kapcsolatban, mert ha valami rosszul sül el, tudnia kell, mi történt.
Ugyanakkor, nem akarom magammal rántani a saját szaromba, és nem
akarom, hogy azt higgye, a kapcsolatait akarom használni, még akkor
sem, ha tudom, van neki néhány. Talán őt és a Wind Dragonst ez
lehúzná, de ezt semmiképpen nem akarom. Mi van, ha valami történik, és
Ardan, vagy az emberei börtönbe kerülnek – vagy még rosszabb történik?
Hogyan élhetnék ezzel?
Még mindig el voltam veszve a saját kis világomba, amikor Ardan késő
éjszaka átjött és azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben.
– Mi történt? – kérdezi, és leellenőrzi az apartmanom, mintha valami
szörnyű esemény jelei után kutatna.
– Kaptam ma egy üzenetet – mondom neki, és felállok. – Fogalmam
sincs, mit tegyek. Mindig egyedül oldottam meg a problémáimat, de…
– De most itt vagyok én neked, hogy megoldjam a problémádat –
mondja, félbevágva engem és a kezébe fogja az arcom. – Ez nem gond
nekem. Kibaszottul mérges leszek, ha valami szar történik, és én nem
tudok róla.
 – Tudom, én csak nem akarom, neked kelljen vele foglalkoznod –
vallom be, és beleharapok az alsó ajkamba.
– Megbaszlak? – kérdezi, a szemei összeszűkülnek, az állkapcsa
megfeszül.
– Micsoda?
– Megbaszlak? Minden éjszakát nálad töltök? – kérdezi, és
mérgesebbnek néz ki, mint amennyire eddig láttam.
– Igen – ismerem el habozva, amitől a szorítása erősödik az arcomon.
– Az enyém vagy? – kérdezi, közelebb hajol az arcomhoz, én pedig nem
merek ellenkezni.
– Igen, az vagyok – mondom, ez alkalommal több meggyőződéssel. – A
tiéd vagyok.
– Igen, az vagy – mondja, a szemei ellágyulnak. – Az enyém vagy és a
problémáid is az enyémek. Bármi is az, megbirkózom vele. Most pedig ki
vele.
Megmutatom neki az üzenetet.
Amikor rám néz, várja a magyarázatomat, én pedig megmagyarázom:
– Az exem. Ő az oka annak, hogy elköltöztem, mert nem hagy békén.
Bárhova megyek, követ engem, fenyeget, és ott nehezíti meg az életem,
ahol tudja.
Mennyit mondhatok el neki? Ha mindent elmondok, talán Ardant is
elijesztem magam mellől?
– És most megtalált? – kérdezi Ardan, és fenyegető arckifejezés villan
fel az arcán.
– Igen, azt hiszem – mondom halkan.
– Kedvesem, neked egyáltalán nem kell aggódnod – mondja, magához
húz és megcsókolja a fejem búbját. – Add meg a nevét, és a többiről én
gondoskodok.
 – Nem kell ezt megtenned értem – mondom a mellkasába. – Nem
kérhetem ezt tőled.
– Nem kéred – én ajánlottam –, mondja egyszerűen. – Nem hagyom,
hogy ez a szarházi szórakozzon veled. Nem vagy többé egyedül Valentina,
és nem teheti ezt. Itt vagyok neked én, és én megvédelek mindentől és
mindenkitől, aki bántani akar téged. Gondolj rám úgy, mint a saját,
emberi golyóálló mellényedre.
Ráütök a karjára.
– Ez egyáltalán nem vicces.
Hallom a hangján, hogy mosolyog, amikor azt mondja:
– Gyerünk, egy kicsit vicces volt.
– Mit fogsz csinálni?
– Emiatt ne aggódj – mondja gyorsan. – Inkább azért kellene
aggódnod, hogy nem mondtad ezt el hamarabb. Mi van akkor, ha elkap,
amikor megvédhettelek volna? Ez nem volt valami okos lépés.
– Én csak nem akartalak a problémáimmal terhelni – mondtam
halkan, nagyon sóhajtva. – Tudom, hogy meg szeretnéd ezt tenni, de
bűnösnek fogom magam érezni, ha történik valami.
– Tudom kezelni.
– Ohhh, és Ardan… – mondom, és előre grimaszolok attól, amit
mondani fogok.
– Igen, kedvesem?
– Az exem…
– Igen? – mondja, türelmetlennek hangzik. – Mondd.
– Ő zsaru.

****

Darren huszonegy éves kora óta rendőr, mint ahogy a most már
nyugdíjas apja. Ez volt az oka annak, hogy miért mehetett ilyen messzire,
és tulajdonképpen miért nem tudtam semmit tenni a rendőr haverjai
miatt, akik egyértelmű volt, ki mellett állnak. A pozíciója miatt minden
megyével összeköttetésbe kerülhetett és információt szerezhetett. Sokáig
várt, hogy lépjen valamit, ettől pedig úgy éreztem, játszik velem. Én csak
egyedül akartam maradni, de úgy látszik, neki esze ágába sincs elengedni.
Miután beszéltem Ardannak Darrenről, elment és azt mondta,
hamarosan visszajön, engem pedig emlékeztetett rá, hogy zárjam be az
apartmant. Körülbelül egy órával később jött vissza, egy megpakolt
táskával, amit a bejáratnál hagyott.
– Amíg ez el nem rendeződik, beköltözöm – jelenti ki, a kezeit
összefonja a mellkasa előtt, vállszéles terpeszbe áll, mint aki tiltakozásra
számít.
– Oké – csak ennyit mondok, összehúzom a szemöldököm és
elmosolyodok.
– Oké?
– Igen, oké.
Felkuncog, eltűnteti a távolságot kettőnk között, és valami olyasmit
dörmög az orra alatt, hogy ő a legszerencsésebb testvér a klubban.
Megragadom a bőr kabátját, és még közelebb húzom magamhoz.
– Szóval beköltözöl és megvédesz engem, hmmm?
Megnyalja az alsó ajkát.
– Ennél sokkal többet is teszek, kedvesem. Beszélek a klubbal holnap,
és kidolgozunk egy tervet. Bárhogy is, biztonságban leszel. Nem kell
aggódnod az exed miatt – piszkos zsaru vagy sem, megvannak a magunk
eszközei, hogy kezeljük ezt.
Összeráncolom a szám.
– Tudom, hogy nem kellene a klubról kérdezősködöm, de hogy
fogjátok ezt kezelni? Nem akarom, hogy te, vagy akárki a Wind Dragons
tagjai közül börtönbe kerüljön, csak mert szarul választok pasit.
 – Hé – hördül fel. – Nem az összes választásod rossz.
– Én nem választottalak téged – te választottál engem –, bököm meg,
és próbálok kivergődni a gödörből, ahova juttattam magam.
Önelégülten elvigyorodik és elkezd a szobába húzni.
– A picsába is, igen, én választottalak. De véletlenül se hidd, hogy
eltéríthetsz a kis megjegyzéseddel. – Abbahagyja. – De ennek ellenére,
nem fogom azt mondani, hogy jó vagyok.
– Nekem jó vagy – mondom, a kezem a mellkasára teszem. – Csak az
számít, hogy bánnak velem az emberek, és te úgy bánsz velem, mint egy
hercegnővel. – Kis szünetet tartok. – Kivéve a hálószobában, de ott ki a
fene akarná, hogy hercegnőként bánjanak vele?
– Akárhonnan nézzük, én kibaszottul szívtipró vagyok – viccel, aztán a
tekintete a számra vándorol. – Ha már a hálószobát említetted. Oda kell
mennünk. Azonnal.
– Úgy gondolod? – kérdezem szemérmesen, megrebegtetem a
szempilláim. – Azt hiszem, ha a hálószobába akarsz vinni – mondom és
kettőt hátra lépek –, akkor először el kell kapnod.
A konyha felé veszem az irányt és csak annyit hallok, hogy a lenyűgöző
kuncogása betölti az apartmanom. Elbújok a spájzban, de aztán rájövök,
hogy ennél rosszabb helyre nem is bújhattam volna: ez most nem olyan,
hogy bújócskázóst játszunk. Hallom, amikor belép a konyhába, és
próbálom a leghalkabban venni a levegőt, abban bízok, hogy azt gondolja,
a konyhán keresztül a folyosóra futottam, és onnan a hálószobába.
Azonban, amikor meghallom, hogy egy Justin Bieber dalt dúdol, nem
tudtam mit tenni... nevetésben törtem ki. Kinyitom az ajtót, rábámulok,
és a hasamat fogom, mert még mindig nevetek.
– Mi ilyen vicces? – kérdezi, összezavarodottnak nézett ki.
– Milyen dalt dúdoltál az előbb? – kérdezem, újra a nevetés határán.
 – Nem tudom, valami, amit a rádióban hallottam ma. Miért? – kérdezi,
miközben továbbra is ott áll, rosszfiúnak néz ki talpig feketében, motoros
csizmában, heges nyakkal és…..Justin Biebert énekelve.
Már a gondolattól is újra nevetésben török ki.
Motoros rosszfiú szereti Justin Biebert.
A hálószobámba szaladok, és ő követ.
Alig várom, hogy elmesélhessem ezt a testvéreinek, ha egyszer sor
kerül arra, hogy találkozzak velük. Felkap, az ágyra dob, aztán rám ugrik.
– Mi olyan kibaszottul vicces, Valentina? Hadd nevessek én is.
– Semmi – mondom, és próbálok komolyan nézni. – Nagyon jó szám,
ez minden. Nagyon jó az ízlésed. Csak meglepődtem, hogy ismered.
– Furcsa vagy – dörmögi, mielőtt lecsap az ajkaimra és eszméletlenre
csókol.
Megfeledkezem Bieberről.
Pokolba, mindenről megfeledkezem.
Kivéve őt.
 11. Fejezet

Épp végeztem egy klienssel, amikor Ardan berontott a szalonba.

Egyenesen Jesshez ment.
– Valentinának ma korán kell elmenni.
– Semmi gond, Irish – mondja Jess egy kicsit aggodalmasan.
Elkapja a felkarom és kivezet a motorjához.
– Pattanj fel, édes. Elviszlek a klubházba.
Elveszem a sisakot, amit oda nyújt, felteszem és felmászok mögé a
motorra. Elvisz a klubházba? Végre megismerhetek mindenkit? De
miért? Megtalálta Darrent? Olyan sok kérdés kavarog a fejembe, és a
tény, hogy nem tudom, mi a válasz rájuk, teljesen megszédít. Húsz percbe
telik, míg odaérünk. Miután leveszem a sisakot és lekászálódom a
motorról, igyekszem befogadni az elém táruló látványt. Itt lakik?
A derekamra teszi a kezét és előre vezet, majd megáll az ajtónál,
megfogja a kezem és behúz maga utána az épületbe. Végigmegyünk egy
nappalin, ahol egy hatalmas TV van és kényelmesnek tűnő fotelek. Mivel
senki nem tartózkodik itt, folytatjuk az utunkat a konyhába. Három férfi
ül ott, egyiket felismerem, Arrow. A másik pasinak vállig érő szőke haja
van, amit copfban visel, és úgy néz ki, mint Adonis, a harmadiknak rövid,
szőke haja van és gyönyörű zöld szemei. Őt felismerném bárhol.
Mindhárman felnéznek, amint belépek.
– Valentina, ők a testvéreim, Rake, Tracker, és már találkoztál Arrow-
val – mondja Ardan, miközben feléjük biccent, amikor bemutatja őket.
– Umm, helló – integetek sután.
Tracker mosolyog, sőt még kacsint is, míg Arrow ugyanolyan unott
fejet vág. Rake felemeli az állát és rám vigyorog.
 – Örülök, hogy megismerhetlek – mondja Tracker, és hellyel kínál. –
Ülj le, kedves.
Ardanra pillantok, aki bólint, így elfogadom a felkínált helyet. Ardan
mellém ül, amitől megkönnyebbülök.
– Nyomoztunk egy kicsit – mondja, és felém csúsztat egy aktát.
Kinyitom és információkat találok Darrenről.
– Az exed olyan sáros, amilyen sáros csak lehet – mondja Rake,
miközben az ajak piercingjével játszik. – Drogterjesztés, üzletelés
bűnözőkkel – mondj bármit, ő már megtette.
– Benyújtott egy áthelyezési kérelmet, hogy ide jöhessen – mondja
Ardan, amitől összezsugorodik a gyomrom. Olyan erősen szorítom össze
az öklömet, hogy elfehérednek az ujjperceim. Ide akar költözni?
Kibaszott őrült? Mi a francot keresne itt? Ott vannak a szülei, az öccse,
Cody, és minden barátja – annyira utál, hogy képes otthagyni őket, csak,
hogy megkeserítse az életemet?
– Ez volt a mi reakciónk is. Tartottunk egy gyűlést miatta. Várni
fogunk, hogy mi lesz a következő lépése, de van pár ötletünk, hogy addig
is hogyan kezeljük a dolgot. Valaki mindig veled lesz – legtöbbször én –,
de ha valami miatt mégsem, akkor valamelyik testvérem ott lesz.
– Oké – válaszolom, mivel nem tudok mit mondani. Nem bánom,
hogyha valaki vigyáz rám, sokkal nagyobb biztonságban érzem így
magam. És ha Ardan lesz legtöbbször velem, annak csak még inkább
örülök.
– Ahhoz, hogy ez a dolog gördülékenyen menjen, arra van szükség,
hogy elmondd, ha mész valahová és azt is, hogy ha valami furcsát észlelsz
vagy látsz – folytatja. – Ne légy olyan, mint néhány nő, akik maguk
próbálták rendbe szedni a dolgaikat, vagy egyedül intézkedtek, mert azt
hitték ők olyan kemény csajok.
 – Rendben – mondom és hátradőlök, majd a szemükbe nézek. – Nem
próbálok meg nagymenőzni.
– Azt hiszem jól tetted, hogy távol tartottad a többi nőtől – mondja
Tracker, kuncogva, kék szemei jókedvűen csillognak. – Főleg Faye-től. Ne
engedd Faye közelébe.
– Vagy Anna – teszi hozzá Rake, amivel kicsikar egy horkantást Arrow-
ból. – Hé, ő a húgom, de ugyanakkor bűn gonosz.
– Egy szavad sem lehet – mondja Tracker Rake-nek. – Nem Anna volt
az egyetlen, aki sör-pongot játszott a Vad Pasik MC-vel.
Zavarodottan nézek Ardanra, aki csak vállat von.
– Meg tudnátok vitatni, hogy kinek a nője tökösebb később?
Körbevezetem Valentinát.
– És a kör a hálószobádba ér véget? – kérdezi Tracker vigyorogva,
majd rám néz. – Sok sikert, Valentina. Szükséged lesz rá.
– Azt hiszem, tetszik ez a hely – mondom, amitől nevetésbe tör ki.
Ardan feláll, és én követem őt ki a konyhából. Ezúttal már nem üres a
nappali, egy gyönyörű nő ül ott és olvas.
– Faye – szólítja meg Ardan, amitől felemeli a fejét. Csodás
mogyoróbarna szemek, de olyan élesen villognak, hogy azonnal rájövök,
ő nem az a nő, akivel ujjat lehet húzni. A tartásából és Ardan gyengéd
hangszínéből rájövök, hogy ő fontos személy. – Merre van Sin?
– A Clover iskolánál, de nemsokára ideér – mondja, majd leteszi a
könyvét és rám néz. – Istenem, ő az a nő, aki miatt hanyagolsz minket?
Ardan sóhajt, és lenéz rám.
– Valentina, ő itt Faye, a klub elnökének a felesége és egy igazi
bajkeverő.
– Örülök, hogy megismerhetlek, Faye – mondom mosolyogva.
Feláll és odasétál hozzám, majd megölel.
 – Irish, igazán elbűvölő lány. Nézd a haját. Olyan vagy, mint Merida, a
bátor! Jessnek igaza volt!
– Tudhattam volna, hogy Jess nem tudja tartani a száját – motyogja
Ardan, és lassan elhúz Faye-től. – Jól van, jól van, Hol vannak a többiek?
– Jelenleg nincs itt más, de holnap este lesz egy vacsora, emlékszel?
Szóval, miért nem hozod el Tinát? Mindenki kíváncsi már a rejtélyes
nődre, Irish – mondja, majd rám néz. – Szabad vagy holnap este?
Bólintok.
– Tökéletes – ragyog a tekintete, amikor Ardanra vigyorog. – Teljesen
a te súlycsoportod fölötti ez a csaj.
– Mintha nem tudnám – mondja Ardan, majd nevetni kezd.
Ahogy körbevezet a klubházban, rájövök, hogy valami elkerülte a
figyelmemet. Jess ismeri Ardant és ismeri Faye-t, hogyhogy nem tudtam
én erről?
– Hogy lehet, hogy Jess mindenkit ismer? – kérdezem, amikor a
szobájába érünk.
– Trace, Jess apja, tagja a klubnak – mondja, miközben leveszi a
csizmáit. Ledermedek, ahogy eljut a tudatomig, amit hallottam.
– Így kaptam meg a munkát a szalonban? Mert különben kurva nagy
egybeesés lenne.
A hangsúlyomtól Ardan megáll, majd felém fordul.
– Jessnek szüksége volt valakire. Épp akkor nézte át a jelentkezési
lapokat, amikor itt volt, és amikor meghallottam a neved, akkor
mondtam neki, hogy adja neked a melót.
– Csak úgy? – kérdezem, és egyre dühösebb és dühösebb leszek. – És
mi van akkor, ha pocsék fodrász lennék?
– De nem vagy az – mondja, és felém nyújtja a kezét. – Kibaszottul
tehetséges vagy.
 – De ezt nem tudhattad előre. Szóval, lényegében miattad kaptam meg
a melót, és nem magam miatt, vagy amiatt, hogy milyen jól végzem a
munkámat. Nem tudom, de úgy érzem, nem érdemlem meg.
Túlreagálom a dolgot, ha azt érzem, hogy fel kell mondjak?
– Jess mindig dicsekszik, hogy milyen szerencséje van veled – mondja,
és magához húz. – Megtartottad ezt a munkát, és az már csak a te
érdemed. Én csak azt mondtam, hogy adjon neked egy esélyt. Körülbelül
húsz ember jelentkezett, Valentina. Akartad ezt a melót, és én azt
akartam, hogy megkapd, amit szeretnél. Sajnálom, ha ez úgy jön le
mintha, -
– Mintha irányítanál – vágok közbe.
– Mintha irányítanálak – folytatja. – De mivel hatalmamban állt
megadni neked ezt, így megtettem. És újra megtenném. Szóval, ha dühös
akarsz lenni, légy az, mert én egy cseppet sem bánom, amit tettem.
A magasba lendítem a kezeimet.
– Hihetetlen vagy. Lényegében eddig a klubnak dolgoztam, ezt akarod
mondani?
Lassan bólint.
– Igen, a szalon a klub tulajdona. De semmi közünk hozzá, mi csak
megalapítottuk Jess számára, ennyi az egész.
Biztos vagyok benne, hogy a szemem remeg az idegességtől.
– Miért nem mondtad el már az elején? Nem szeretem ezt a sok titkot
meg szarságot!
– Mert tudtam, hogy így fogsz reagálni – ismeri be, majd hanyatt dől
az ágyon és a plafont kezdi el bámulni. – Büszke vagy, tudom jól. De
bassza meg, Valentina, csak szívességet tettem neked, nem olyan nagy
dolog ez!
Dühösen fújtatok és felmászom az ágyára. Részben igaza van, de
ugyanakkor nekem is. Azt hittem, mindent a saját erőmből értem el, de
valójában mindent ő intézett az elejétől fogva. Tudom, hogyha egy
kapcsolatban csak ennyi miatt kell panaszkodnom, akkor igazán
szerencsés vagyok, de mégis, a ténytől, hogy azt sem tudtam, hogy Jess a
klub tagja, hülyének érzem magam és körön kívülinek.
– Ajánlom, hogy ne legyen több titok. Komolyan mondom, Ardan.
Tudom, hogy nem mondhatsz el mindent, ami a klubbal kapcsolatos, de
ami engem illet, arról teljes őszinteséget akarok.
– Nincs semmi más, Valentina – mondja fáradtan. – Ha más nem is,
de ez legalább bizonyítja, hogy mennyire akartalak már az elejétől fogva.
Azért tartottalak távol a klubtól, mert azt akartam, hogy engem ismerj
meg, Ardant, és ne csak Irisht. De most már Jess is a barátod, akihez
bátran fordulhatsz, ha valami nőies dologról akarsz tudni, vagy tudom is
én… én csak azt hittem, könnyebben meg tudom veled ismertetni a
világomat így, mert azt tervezem, hogy örökre a részese leszel.
Egy kicsit enyhül a haragom, így mellé fekszem és a fejem a mellkasára
hajtom, a helyre, ahol nemrég megsérült.
– Azt tervezed, hogy itt maradok?
– Nem fektettem volna bele ennyi erőfeszítést, ha nem így gondolnám
– mondja, és lehunyja a szemeit. – Az asszonyomként akarlak. Mit
gondolsz, miért vagyunk itt?
– Ardan?
– Igen?
– Én is szeretlek.
Annak ellenére, hogy Ardan is irányítani akar, teljesen más, mint
Darren. Most már tudom. A két férfi abszolút semmiben nem hasonlít
egymásra. A gondolatok és az okok, amiért Ardan azt teszi amit, és a tény,
hogy ha nem is hallgatok rá, akkor sem bántana, teszi őket ennyire
különbözővé. Ardannak jó szíve van, és képes vagyok kezelni a domináns
hajlamát. Csak gondoskodni akar rólam, de semmi feltételhez nem köti
ezt. Szeret, és csak a javamat akarja.
Felpattannak a szemei.
– Igen?
– Igen – mondom, miközben rajta fekszem, és az ajkait csókolom. –
Szeretlek.
– Végre – morogja, és elmélyíti a csókot.
Amikor elhúzódik, még hozzá teszem.
– De nincs több titok.
– Akkor most részesülök egy kis békítő szexben? – kérdezi vigyorogva.
– Ez volt az első vitánk, igaz?
– Lesz még bőven ebből – mondja, miközben beszívja az alsó ajkam. –
De amíg a harcaink tiszták, és a szex mocskos, addig azt gondolom,
mindet túl fogjuk élni.
Azt hiszem, igaza van.
 12. Fejezet

A következő éjjel, vacsorakor találkoztam a többi testvérével, beleérte

Vinnie-t, a club legfiatalabb tagját, és a klub vezetőjét, Sin-t is.
Emlékeztem Vinnie-re, amikor futólag láttam Rake-kel, de ezt egyiknek
sem említettem. Találkoztam a lányokkal is, és azonnal megszerettem
őket. Mindegyikük gyönyörű, okos és szellemes, és azonnal láttam, miért
vonzódik hozzájuk mindegyik férfi. Faye vicces, és biztos vagyok benne,
hogy ő viseli mindenki gondját, időt szán arra, hogy minden egyes
családtaggal beszélgessen. Amikor Jess mellém ült, nem igazán tudtam,
hogy mit mondjak neki, egyszerűen kínosan éreztem magam.
– Nem mondhattam neked semmit sem Irish-ről vagy a klubról –
mondja, és megrándul az arca. – Sajnálom. Kedvellek Tina, és
fantasztikus fodrász vagy, így remélem, a barátságunk nem változik meg
emiatt. Örülök, hogy Irish szólt, hogy alkalmazzalak, mert te tökéletes
vagy. Neki és a szalonnak.
– Teljesen hülyének érzem magam, hogy rajtam kívül mindenki tudta
– próbálom megmagyarázni. – De tudom, hogy nem a te hibád; az övé.
Természetes, hogy még mindig barátok vagyunk.
Megölel.
– Jó. Amit mondtam, azt úgy is gondolom – örülök, hogy Irish elhozott
téged az életünkbe.
– Én is – ismerem be, és rámosolygok.
– A férfiak azt teszik, amit akarnak, hogy megszerezzék, amit akarnak
– mondja, s megrázza a fejét. – De jó férfiak. Megéri az összes kapitális
baromság, amit el kell viselnünk.
– Ő nagyon dögös – vallom be, és a feminista énem felsikolt bennem.
– Tudom – nevet. – Hidd el nekem, tudom.
 – Szóval Jess-nek azonnal megbocsátasz, de nekem még mindig szívod
a vérem?– viccelődik Ardan, miközben csatlakozik hozzánk.
– Ez nem az ő ördögi tervének volt a része – mondom neki szemöldök
ráncolva. – Mit eszel?
– Csirkeszárny és oldalas. Hozzak neked?
– Igen, kérlek – mondom és a gyomrom egyetértően megkordul.
Eltűnik a konyhában és én észreveszem, hogy Jess furcsa
arckifejezéssel néz rám.
– Mi van?– kérdezem.
– Semmi – mondja, és megrántja a vállát. – Csak soha nem láttam
korábban, hogy kiszolgált volna egy nőt. Legalábbis azóta, hogy én
ismerem.
Fogalmam sem volt, mit mondjak erre, így csak megrántottam a vállam
és csendben maradtam.
Ő folytatta:
– Még soha nem láttam, hogy mindent megtett volna valakiért, kivéve
természetesen, ha a testvérei kérték.
Ardan visszatért egy tányér étellel, amit átnyújtott nekem.
Megköszöntem és Jess-t is megkínáltam, aki udvariasan elutasította.
Mellettem ült, miközben ettem, Lana és Tracker pedig csatlakoztak
hozzánk.
– Annyira szép a hajad – mondja nekem Lana, a barna szemeivel
engem tanulmányoz. – Nem hiszem, hogy valaha láttam volna ilyen
hajat.
– Köszönöm – mondom neki. – Ardan azt mondta nekem, könyveket
írsz.
Egy pillanatra összezavarodottnak tűnik, de aztán kikerekednek a
szemei.
– Ó, Irish, igen. Írok. Romantikus történeteket. Olvasol?
 Bólintok.
– Igen, de főleg szépirodalmat, különösen az életrajzokat szeretem.
Adok a könyvednek egy esélyt, ennek ellenére – biztos vagyok benne,
hogy tetszeni fog.
– Talán, a következő hősnőmnek ilyen haja lesz, mint a tiéd.
– Talán, ez nekem is tetszene – válaszolok, és rámosolygok.
Visszamosolyog rám, és azt mondja:
– Rift-be megyünk a hétvégén. Nem lenne kedvetek velünk tartani?
– Rift?– kérdezem. Még soha nem hallottam a hely nevét.
– Oké, ennyi elég is lesz – mondja Ardan, és rosszallóan néz Lanára. –
Valentina nem ér rá a hétvégén.
– Nem?– kérdezem, és közben jól szórakozok.
– Nem – mondja, és nem ad bővebb magyarázatot.
– Hagyd a csajt levegőhöz jutni, Irish – mondja Lana, de egyáltalán
nem mérges. – Nem tilthatod el tőlünk. Vigyázunk rá, te is tudod.
– Picsába, tudom, hogy vigyáztok; nem erről van szó. Nem lettem
birtokló seggfej – magyarázza neki.– Van most néhány szarság az
életében, és amíg elrendeződik, addig óvatosnak kell lennie – és
lerészegedni és az asztalon táncolni veled, nagyon is az ellenkezője az
óvatosságnak.
– Csak kétszer történt meg – biggyeszti le a száját Lana, aztán azt
mondja:– Ha valamiben segíthetünk, csak szólj!
– Elrendezzük – mondja Tucker a nőjének, és megöleli. – Most az a
legfontosabb, hogy egy ideig mindenki kerülje a bajt. Nem akarjuk, hogy
a kibaszott zsaruk szaglásszanak körülöttünk.
Soha nem gondoltam arra, hogy a rendőrök Darren miatt rászállnak az
MC-re. Még rosszabbul érzem magam, mint eddig és olyan pillantással
nézek Ardanra, ami azt mondja „Pontosan ez az, amit nem akartam.”
 – Ne nézz így rám – mondja, és elvesz egy csirkeszárnyat a
tányéromról. – Mi csak megvizsgáljuk a helyzetet minden szemszögből.
Nem tudjuk, milyen szarral próbálkozik, vagy mekkora a hatalma, de
amíg ki nem találunk mindent, meg kell lapulnunk.
Lanára nézek, és azt mondom:
– Szívesen elmegyek veled valamerre, amint lehetőségem lesz rá.
Elvigyorodik.
– Megbeszéltük.
Tracker rám néz, és azt mondja:
– Most pedig fordítsuk komolyra a szót. Lana nem akarja levágni a
hajam, szóval megtennéd, hogy a háta mögött levágod?
Lana gyilkos pillantással néz rá.
– Annyira szexi vagy a férfikonttyal! Ne vágd le!
– Férfikonty – kacarászik mellettem Ardan. – Az isten szerelmére,
Tracker.
– Hé – mondja Tracker, és sértődöttnek hangzik. – Miatta akar
megszerezni, az összes rib…– Mintha csak most venné észre, kikkel van,
megköszörüli a torkát, és újra megpróbálja. – Miatta szereztem meg ezt a
gyönyörű nőt, itt mellettem.
– Szép próbálkozás – dörmögi Lana, aztán átfuttatja a kezét Tracker
haján. – Azóta ilyen a hajad, hogy megismertelek. Ha levágod, az olyan,
mint egy rossz reklám. Mindig ilyen volt a hajad, és most csakúgy
levágatnád? Olyannak kell maradnod, mint amikor beléd szerettem.
– Hova akarsz ezzel a szarsággal kilyukadni?– kérdezi, az ajkai pedig
megrándulnak. Ardanra néz. – Állandóan ezzel a szarsággal jön. Nem is
csodálkozom, hogy jó a munkájában.
Lana rám vigyorog.
– Szerencsém, hogy ennyire cuki, nem igaz?
 Nevetek, ahogy civakodnak. Nyilvánvalóan teljesen egymásba vannak
zúgva.
– Több vagyok egy cuki srácnál. Címlap modell vagyok – büszkélkedik,
és felemeli a pólóját, hogy megmutassa a kőkemény izmait. – Isten
vagyok. Tulajdonképpen híresség.
– Mert az én pasim vagy – teszi hozzá Lana, a szemöldökét ráncolva.
Jess nevet, feláll és otthagy minket. – Látod, mindenkit elüldözöl!
– Beleértve minket is – mondja Ardan, önelégülten vigyorogva. Feláll,
kinyújtja felém a kezét és elveszi a most már üres tányért tőlem. –
Menjünk be.
Még körülbelül két órát töltünk a többiekkel, mielőtt visszamegyünk az
apartmanomba. Csak arra tudtam gondolni azután, hogy mindenkivel
találkoztam, hogy remélhetőleg az, hogy bekerültem az életükbe nem
okoz nekik semmi gondot.
Erre gondoltam és arra, hogy Ardan nagyon szerencsés ember, hogy
ilyen remek emberek állnak mögötte.

****

A következő reggel Ardant a számmal ébresztem. Nézem, ahogy lassan

felébred, a sötét szemei rám szegeződnek, miközben a nyelvemmel
játszom rajta. A tekintetünk összekapcsolódik, annyira mélyen beveszem
a számba, ahogy csak tudom, visszahúzódok, amikor kicsit öklendezni
kezdek, és fel-le mozgatom a fejem, miközben örömöt szerezek neki.
– A picsába, Valentina – morogja, a kezeivel a fehér lepedőt markolja.
Aztán elengedi, és a hajamba kapaszkodik velük. Kicsit húzza, ezzel még
jobban beindít.
– Pontosan így – nyög, az ajkait az alsó ajkába mélyeszti.
Úgy csinálom, ahogy tudom, hogy szereti, a nyelvemmel simogatom és
a megfelelő erővel szívom. Nem sok idő kell és elélvez, én pedig lenyelek
minden egyes cseppet. Imádom azt a morgást, amit akkor ad ki,
miközben elélvez. Felülök, rámosolygok, és azt mondom:
– Jó reggelt!
– Jó, nagyon is jó – mondja, a szemei melegek, miközben rám néz. –
Picsába is, boldogan halok meg, ha minden reggel így ébredek fel.
Kibaszottul örülni fogok minden napnak.
Nevetek és mellé mászok, aztán lefekszem az ágyra.
Átfordít és fölém gördül, majd azt mondja:
– Most pedig te jössz.
Igen, semmi kétség a mai nap tényleg jó lesz.
 13. Fejezet

A hűtőszekrény felé sétálok a fekete hálóingemben, amikor meghallom a

dörömbölést a bejárati ajtón.
– Rendőrség! Kinyitni!
Nem ismerős a hang, szóval nem Darren az.
Ardan gyorsan kirohan a szobánkból, és nem visel mást, csak egy
fekete nadrágot. Rám néz, visszarohan a szobába, és amikor visszatér, az
egyik pólóját tartja a kezében.
– Vedd ezt fel azonnal a hálóingedre – mondja halálosan komoly
hangon.
Azt teszem, amit mond nekem, a pólója a térdemig ér és eltakarja a
mellem, ő hátra lép, miközben kinyitja az ajtót.
Két rendőr áll az ajtóban.
És az egyik ő.
Picsába.
Tényleg itt van. Ő intézte ezt. Annyira utál engem, hogy teljesen
kifordul magából, hogy az életemet megkeserítse. Átutazta az egész
országot, hogy engem támadjon – bosszúból? Az egyetlen nőt, aki egyszer
szerette, az egyetlen nőt, aki megpróbálta megmenteni a drogoktól, az
egyetlent, aki mindenét neki adta, amije volt?
Azt, akit megpróbált elpusztítani.
Miután manupilált engem, átvert, és szóban és érzelmileg
bántalmazott, azok után még mindig akart tőlem valamit.
Nagyon vékony a vonal a szerelem és a gyűlölet között, de mi most már
gyűlöljük egymást, átléptük a vonalat.
Szomorú, hogy idáig jutottunk, és megszakad a szívem emiatt, de néha
az emberek megváltoznak, és te semmit sem tehetsz. Néha, amikor
megpróbálsz helyesen cselekedni, belefáradsz. Nem tudom megbocsátani
a tetteit; egyszerűen csak végeztem vele. Számomra ő senki. Ott állok, őt
bámulom, és semmit nem érzek.
A szép emlékek már eltűntek a rossz emlékek miatt. A férfit, aki
előttem áll, nem ismerem. Csak azt tudom, hogy ő az ellenségem.
És a férfi az oldalamon – ő a megmentőm.
Próbálom az érzelmeim száműzni, miközben a két férfi Ardant
bámulja.
– Hívást kaptunk zavargás miatt – mondja Darren, a tekintetével
tetőtől talpig végigmér. – Maguk ketten esetleg veszekedtek, vagy
ilyesmi?
– Nem – válaszol Ardan, a hangja hideg, mint az acél. – Ez valami
félreértés lesz, Tiszt Úr. Semmi nem történik itt, kivéve, hogy kieresztjük
a gőzt egy hosszú nap után.
Valami sötét és keserű hangsúllyal mondja a Tiszt Úr-at, és ez a
rendőröknek is feltűnik.
– Ennek ellenére körül nézünk – mondja a másik tiszt, és Ardan
testtartása azonnal kicsit fenyegető lesz; egyenesebben áll, és a kezei
ökölbe szorulnak.
– Biztos vagyok benne, hogy van valami alapos oka arra, hogy ezt
tegye. Mi lenne, ha először felhívnám az ügyvédem, és meglátnánk, hogy
mit szól ehhez?
Darren arcán undorodó grimasz jelenik meg.
– Kibaszottul azt teszünk, amit akarunk. Most pedig lépjen oldalra,
mielőtt letartóztatom és lecsukom.
– Miért? Mert tisztában vagyok a jogaimmal? – mondja Ardan, a
hangja hitetlenkedőnek hangzik. Észreveszem, hogy a másik tiszthez
beszél, nem Darrenhez. – Megyek, és hívom az ügyvédem. Tíz percen
belül itt lesz és biztos vagyok benne, hogy ő is szeretné tudni, hogy
pontosan, mi a picsa folyik itt.
Ellép az ajtótól és mellém lép, előveszi a telefonját. Darren belép, de
észreveszem, hogy a másik tiszt vonakodik, talán követni akarja az
előírást. Darrenben semmiféle ilyen hezitálás nincs, viszont körbenéz és
minden egyes szobát leellenőriz.
– Úgy néz ki, minden rendben – mondja a tiszt Darrennek, aztán rám
néz. – Van valami, amiben segíthetünk, asszonyom?
Megrázom a fejem és közelebb lépek Ardan-hoz.
– Jól vagyok, uram. Csak kicsit össze vagyok zavarodva, hogy mi is
történik itt.
Bólint és még egyszer körbenéz, mielőtt kimenne és a rendőrségi autó
felé venné az irányt. Darren egyenesen rám néz, a szívem őrülten kezd
verni és a mellkasom összeszorul.
Még csak rá sem tudok nézni; rosszul vagyok tőle. Piszkosnak érzem
magam tőle.
– Nemsokára találkozunk – mondja.
Ez fenyegetés.
És akkor hibát követ el.
Kinyújtja a kezét, hogy megérintsen.
Olyan gyorsan, hogy szinte nem is látom a mozdulatot, Ardan kinyújtja
a kezét és félre löki Darren kezét, mielőtt az ujjai az arcomhoz érnének.
– Kibaszottul nem érdekel, ki vagy – dörmögi Ardan, a hangja tele van
dühvel. – Ne is próbálj hozzáérni.
Darren egy cseppnyire sem mutatja ki, hogy tudja, kik vagyunk, és rám
vicsorog:
– Összeköltöztél egy motorossal, Tina? Azt gondolod, ő meg fog
menteni?
 – Azt gondolod, az, hogy rendőr vagy, megment téged? – vág vissza
Ardan, és közelebb húz magához. – Ez az én városom, te fasz. Élvezd ki,
amíg itt vagy, mert ha újra Valentina közelébe jössz, nem éled túl.
Darren nyel egyet, aztán rám néz.
– Ezt a férfit választottad?
Megvonom a vállam és azt mondom:
– Ő legalább nem szólt le, nem ócsárolt, vagy okozott zúzódásokat.
Határozottan jobban választottam.
Ardan elcsendesedik mellettem, és én sajnálni kezdem, hogy hagytam
ezeket a szavakat a számon kicsúszni.
– Kibaszottul meg fogsz bánni minden egyes sérelmet, amit okoztál
neki – dörmögi, én felsóhajtok, és a karjába bújok. Mielőtt Darren
válaszolni tudna, a másik tiszt visszatér, és megkérdezi, mi folyik itt.
Darren gyorsan visszakozik. Ők ketten elmennek, és én egy pillanatra
megállok, újra lejátszom a fejemben a történteket. Mi volt ennek az
értelme?
– Azt hiszem, csak próbára akarta tenni a rendőr haverját – mondja
Ardan, nyilvánvalóan ő is azt elemezte, ami történt. – Noha, az a rendőr
nem piszkos. Nem engedte volna Darrennek, hogy tegyen akármit is. Bár
Darren le is tartóztathatott volna, és mondhatta volna, hogy
megtámadtam, vagy valami más baromságot.
Járkálni kezd.
– Milyen kibaszott játékot játszik?
Megáll és rám néz, hozzám lép és finoman megcsókol.
– Felhívom Faye-t. Gondolod, hogy tudsz pihenni?
Bólintok, annak ellenére, hogy tudom, ez hazugság. Semmi esély rá,
hogy most aludjak, különösen, hogy nem lesz mellettem az ágyban. Újabb
csók, aztán hagyom, hogy hívást indítson a mobilján. Fekszem az ágyban,
és a mennyezetet bámulom.
 Körülbelül egy óráig maradok így, amíg Ardan bebújik az ágyba.
Amikor ölelő karjaiba vesz, csak akkor tudok elaludni.

****

– Tudod, hogy Irish meg akarja ölni Darrent, ugye? Ez most nem egy
hasonlat – tényleg meg akarja ölni –, mondja Faye vakmerően, és
belekortyol a koktéljába.
A martinimat nézem, és bólintok.
– Igen, azt hiszem, akkor jöttem rá erre, amikor múlt éjszaka
megfenyegette.
– És hogy érzel ezzel kapcsolatban? Van más lehetőségünk is; te is
tudod. Bűnösnek találhatják abban a sok szarban, amit csinált, de
bizonyítékot kell találnunk, hogy börtönbe juttassuk. A múlt éjszakán
gondolkodtam, és tulajdonképpen eszembe jutott egy ötlet – mondja egy
gonosz villanással a szemében. – Beszélnem kell Irish-sal, természetesen,
de biztosan a rácsok mögé juttathatom a seggét.
– Azt hiszem, inkább Darren kerüljön rács mögé, mint hogy Ardan
megöljön valakit – mondom grimaszolva. – Nem tudom, hogyan tudnám
kezelni, ha teljesen őszinte akarok lenni. Úgy érzem, ő végzi el a piszkos
munkát helyettem, és ez nem tetszik nekem. – Megállok. – Nem mintha
valaha megöltem volna bárkit, de tudod, hogy értem. Segíteni akarok
abban, hogy rács mögé kerüljön. Talán lehetek csali, valahogy? Talán
beismerhet valami szart, és kamerával felvehetjük, vagy valami ilyesmi?
Eléggé reflektorfényben vannak most a piszkos zsaruk, és azt hiszem,
megérdemli amit kapni fog. Tulajdonképpen elszomorít, mert vannak
fantasztikus zsaruk, akik a belüket is kidolgozzák és helyesen
cselekszenek, és akkor vannak olyanok, mint Darren, akik rossz képet
festenek róluk.
 – Még mindig nem vetettem el a csali ötletet – mondja Faye,
grimaszolva. – Úgy gondolom, beleragadtál ebbe a valamibe, Tina.
Jóllehet, Irish utálni fogja ezt. Az viszont tény, hogy biztosra veszi, elő
fogok jönni az ötlettel, rögtön elsőre. Bár el kell ismernem, a gondolat
nekem is megfordult a fejemben.
– Te vagy az egyetlen, aki beszélni tud vele; ismered; tudod
manipulálni, azt hiszem. Dex is beszélt a testvérével, Eric-kel, aki utána
nézett Darrennek, és Eric azt mondta, egy baráton keresztül találkozott
vele, de úgy gondolja, ő egy barom, és segíteni akar, hogy a hűvösre
tegyük a seggét.
– Kicsoda Dex? – kérdezem összezavarodva.
– Sin – nevet Faye, aztán azt mondja. – Ugyanígy érzem magam
amikor Irish-t Ardannak hívod. Fogalmam sem volt róla, hogy ez a neve
egészen eddig.
Mind a ketten felnevetünk és amikor Clover csatlakozik hozzánk kint,
és azt a Justin Bieber számot kezdi énekelni, amit Ardan dúdolt, még
jobban nevetek, mert most már pontosan tudom, honnan ismeri a dalt.
Clover a legcukibb kiscsaj, akivel valaha találkoztam.
És Meridának hív engem.
 14. Fejezet

– Ez Faye műve – dörmögi, és bosszúsan összefonja a karjait a

mellkasa ellőtt. – Egy kibaszott másodpercig is elhitted, hogy
megengedem azt, hogy az én nőm csali legyen? Az Isten szerelmére,
Valentina, mit gondolsz, milyen férfi vagyok én?
– Ez a leggyorsabb módja annak, hogy minél előbb eltüntessük az
életünkből, és az egyetlen, amihez nem kell gyilkosság. Sajnálom, hogy
emellett az opció mellett döntöttem – mondom, összeszorított ajkakkal.
Ardan teljesen védelmező alfa módba kapcsolt, és világosan látszik, hogy
jelen pillanatban nem képes felfogni, hogy ez a legjobb választás. – Ha jól
kidolgozzuk ezt a tervet, akkor semmilyen módon nem sérülhetek. Vedd
körbe a helyet a rosszfiúkkal, tegyetek rám mikrofont – tedd azt, amit
csak akarsz, de meg kell tennünk, mielőtt ő lépne először – idegesen
fújom ki a levegőt. – Kérlek, baby. Nem ülhetek tétlenül, malmozva,
miközben mindenki értem, vagy miattam harcol. Azt akarom, hogy minél
előbb vége legyen ennek, hogy csak magunkra fókuszáljunk.
– Hogy lenne ez a leggyorsabb módja? – kérdezi fej rázva. – Kimehetek
ma este és-
– Értem a célzást – mondom, a szavába vágva, még azelőtt, hogy újra
elkezd Darren meggyilkolásáról beszélni. – Börtönben akarom tudni őt.
Nem akarom, hogy megöld őt, vagy bárki mást. Nem hiszem el, hogy
megint erről beszélünk. Ez nem normális dolog – te is tudod, igaz? Biztos
vagyok benne, hogy tiszta hülyék vagyunk. Legalábbis én. El kellene
menekülnöm, de ehelyett itt ülök és igyekszem lebeszélni téged a
gyilkosságról, és próbálom magam csaliként felajánlani.
Sóhajtok.
 –A szerelem megőrjít – mondja Ardan, tekintete és hangja
gyengédebb. – Gyere ide, gyönyörűm. Ülj az ölembe, hadd öleljelek egy
picit, és miután végre letettél előre a csali dologról, akkor szeretkezni
fogok veled, lassan és mélyen, míg el nem élvezel, miközben a hátamat
karmolva a nevem kiáltod.
Az ölébe ülök és átkarolom a nyakát.
– Megőrjítesz.
– Te is engem.
– Akarok egy csókot.
Ajkai mosolyra görbülnek, mielőtt megcsókolna.
– Szeretlek – mondom, az ajkaihoz nyomulva. – Meg akarom ezt
csinálni. Tudom, hogy meg tudom tenni. Sértetlenül fogok kikerülni
ebből, megígérem.
– Nem tudod ezt megígérni, édes – mondja, és gyengéden az alsó
ajkamba harap. – Nem garantálhatod a biztonságodat. És ha valami
történik veled, akkor jön majd csak az igazi háború. Azt akarod, hogy
életfogytiglanit kapjak?
– Nem, azt akarom, hogy Darren kapja ezt a büntetést – mondom,
miközben a homlokomat az övének döntöm. – Azt akarom, hogy itt legyél
mellettem, hogy éjjel szeretkezz velem és nappal szeress, minden egyes
nap.
– Akkor engedd, hogy én intézzem ezt. Mond el az igazat, Faye ötlete
volt ez, igaz?
– Nem – csattanok fel. – Nem az övé volt – megállok, hezitálok –, csak
annyit mondott, hogy ő is ugyanerre gondolt.
– Tudtam – morogja, és a fejét a nyakam hajlatába fúrja. – El van
cseszve minden.
– Vigyél az ágyba – suttogom. – Azt akarom, hogy azonnal bennem
legyél.
 Úgy áll fel, hogy a karjaiban tart és a hálószobába visz, lefektet az ágyra
és lehúzza a bugyimat. Szája máris a puncimon van, és nekem elszáll
minden gondolatom.
A dráma sűrűjében fontos, hogy tudjam, hogy miért küzdök, és ez az.
Hogy ezzel a férfival legyek, úgy hogy senki ne álljon az utunkba. Hogy
elvágjak minden szálat, ami a múlthoz köt, és hogy szabad legyek végre.

****

Egy pár nappal később kapok egy üzenetet Darrentől.

Találkozunk? Beszélnünk kell.
A klubházban vagyok, amikor elolvasom, és mindenki körém gyűlik
parancsokat osztogatva, hogy mit válaszoljak.
– Miért nem kérdezed meg, hogy hol akar találkozni? Hadd higgye azt,
hogy ő irányít – javasolja Anna.
– Kivéve, hacsak nem a rendőrségen akar találkozni – teszi hozzá Faye
grimaszolva. – Mert akkor vissza kell vonulni.
Ardanra nézek, aki kiveszi a telefont a kezemből és válaszol.
Hol?
– Kurva hülye kell legyen, ha azt hiszi, hogy egyedül fogsz vele
találkozni – mondja Ardan. – Vagy van neki is egy terve, vagy olyan sötét,
mint a föld. Lehet, hogy újra drogozik.
Faye valamit ír a noteszébe.
– Amikor átadjuk a bizonyítékunkat – egy pozitív drog teszt segítene –,
bármelyik rendőr, aki megpróbálja megvédeni őt, tudván, hogy egy
seggfej, az vele együtt megy a süllyesztőbe.
– Brutális vagy – mondja Lana lenyűgözve.
– Tudom – mondja Faye, anélkül, hogy felnézne. – Örülj, hogy a te
oldaladon állok.
A telefon rezegni kezd, és Ardan válla fölött lepillantok a válaszra.
 Ma este. Az utolsó pillanatban küldöm el a címet, úgy 7 óra körül. És
ne hozd magaddal az a faszfej motorost.
– És most? – kérdezem.
Ardan újra válaszol neki.
Rendben. Utoljára beszélünk, utána békén kell hagynod.
– Hadd gondolja azt, hogy emiatt akarsz vele találkozni, hogy
megpróbáld meggyőzni, hogy hagyjon békén.
– Jónak tűnik – mondja Faye bólintva. – Menni fog ez, emberek.
Amikor megírja a helyszínt, kitaláljuk, hogy épüljünk be. Irish, tudnod
kell, hogy Tina egyedül fog a találkozóra menni.
– Rohadt szemétláda – morogja Ardan. – Nem ölhetem meg inkább?
A nők kórusban üvöltik: NEM!
Csak Arrow válaszol igennel.
Faye a vállára teszi a kezét.
– Te vonzottad őt, ő vonzott téged. Mindketten erősek vagytok.
Mindketten farkasok vagytok. Nem is, inkább sárkányok. Meg tudja
csinálni. Nincs kételyem efelől.
Ardan a szemembe néz, pillantása kutakodó.
– Meg fogod gondolni magad?
Tagadóan rázom meg a fejem. Bólint, és a földre pillant.
– Akkor csináljuk. Végezzünk ezzel a szeméttel… – fintorogni kezd. –
Legális úton.
Faye az egyetlen, aki örül ennek. Én csak abban reménykedem, hogy
helyesen döntöttünk.

****

Megismétlem az címet Ardannak, aki tovább adja Lanának, és rákeres

a neten.
 – Ez egy lerakat – mondja, szemeit összehúzva, ahogy szemüveg nélkül
bámulja a telefonját. – Egy üres épület a környéken.
– Mennyire veszélyesen hangzik ez? – dörmögi Ardan, aki még mindig
dühös. – Tudod, hogy működik a mikrofon, igaz? A beszélgetést
felvesszük, szóval vigyáz, hogy mit mondasz.
– Úgy érzem, mintha a rohadt FBI-nak dolgoznánk – mondja Arrow.
– Lényegében az ő munkájukat végezzük most – motyogja Sin, a
felesége mellett állva. – Nos, akkor mindenki tudja, hogy hol a helye,
igaz? A rendőr kapcsolatom várja a hívásunkat, abban az esetben, ha
szükségünk lenne valakire ott. Tracker kideríti, hogy egyedül van-e ott
Darren, vagy vitt magával erősítést. Azt hiszem, minden téren biztosítva
vagyunk, ha valami közbe jön, akkor improvizálunk. Végül is, ő csak egy
drogos – biztos vagyok benne, hogy elbírunk vele.
Mindenki eltűnik, hogy felkészüljön, magunkra hagyva engem és
Ardant. Értékelem ezt a gesztusukat.
Tenyerébe fogja az arcomat.
– Menni fog, neked is és nekünk is. B terv, berohanok talpig
felfegyverkezve.
– Szeretlek – mondom fél mosollyal.
– Én is szeretlek, édes.
Csókolózni kezdünk, kétségbeesett, éhes, őrült csókokkal. Hosszabban,
mint az adott helyzetben illő lenne. Amikor végre szétválnak az ajkaink, a
tekintetünk továbbra is összekapcsolódik.
Itt az idő, hogy móresre tanítsunk egy őrültet.
 15. Fejezet

Rajta van az egyenruhája. Ezzel akar megfélemlíteni? Hát nem működik

a terve. A ruhái gyűröttek, a haja kócos. Nagyon szét van esve. Szemei
vérben úsznak, szája idegesen ráng, és ezek mind arra utalnak, hogy újra
drogozik. Elindulok felé, közben körülnézek a raktárházban. Úgy tűnik,
mintha Darren egyedül jött volna, de biztos vagyok benne, hogy nem így
van. Tracker elmondta, hogy több rendőrt is láttak szembe a raktárral, és
biztos arra várnak, hogy Darren jelezzen, ha valami rosszul sülne el.
– Késtél – mondja, és alaposan végig mustrál.
– Ide kellett találnom valahogy – mondom, és pár lépés távolságra tőle
megállok. – Nem tudom elhinni, hogy ide jöttél. Okkal jöttem el, Darren
– új életet akartam kezdeni.
– Te hozzám tartozol, Tina. Ha azt hiszed, hogy csak úgy hagyom, hogy
kisétálj az életemből, és újra kezdd, akkor nagyon tévedsz. Hamarabb
öllek meg, mint hogy engedjem, hogy tovább lépj. De az is lehet, hogy
azért foglak megölni, mert összejöttél egy másik pasival, még nem
döntöttem el – vetette oda utálattal.
Meg akar ölni?
A szemébe nézek és tudom, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Ezelőtt csak zúzódásokat hagyott rajtam, ami már önmagában is szörnyű,
de úgy tűnik, most be akarja fejezni, amit elkezdett. Hirtelen beugrik egy
emlék arról, amikor először találkoztunk. Hogy jutottunk el idáig? Hogy
lehet, hogy valami, ami egy csodás mosollyal kezdődik, most így érjen
véget, tele gyűlölettel?
A földre pillantok, majd rá.
– El akarsz hurcolni onnan, ahol boldog vagyok, csak azért, hogy
megölhess? Újra drogozol, Darren?
 Horkant.
– Semmi kibaszott közöd nincs hozzá, Tina. Ha nem akarod, hogy a
motoros barátaidon rajta üssenek az itteni rendőrök, akkor hazajössz
velem. Ha maradsz, akkor nemsokára razzia lesz a klubban. Igen,
mindent tudok a Szél Sárkányairól. Elvégeztem a kutató munkát. A
rendőrök tudják, hogy kik ők. És hidd el találni fogunk valami okot rá,
hogy mindenkit rácsok mögé zárjunk. De ha mégsem találnák, akkor
kreálunk egyet.
Előhúz egy fehér porral tömött tasakot.
– Csak el kell rejtenem egy adag drogot a klubházba, és probléma
megoldva.
Próbálok visszaemlékezni arra, amit Faye mondott, de sötétség honol a
fejemben, Csak annyit tudok, hogy muszáj beszéltetnem.
– Mit akarsz, Darren?
– Hogy mi ketten hazamenjünk, most hétvégén. Mondd azt a motoros
barátaidnak, hogy hazaköltözöl. Találj ki valami kifogást, és ne hagyd,
hogy kövessenek. Nincs szükségünk ilyen szemét alakokra a városunkba.
Összeszorítom az ajkaimat. Ha van valaki itt, aki szemét alak, az csak
Darren.
– Jól nézel ki, Tina – mondja rekedt hangon, amitől émelyegni kezdek.
– Alig várom, hogy újra benned lehessek. Alig várom, hogy otthon
legyünk, hogy azt tehessek veled, amit akarok. Meg fogod bánni, hogy
elmentél. Az enyém maradsz, ebben az életben és a kibaszott
következőben is. Soha nem foglak elengedni.
Nagyot nyelek. Teljesen elment az esze. Libabőrös leszek, amint a
helyzet komolyságára gondolok.
– Holnapig kapsz haladékot, hogy eldöntsd, hogy mit akarsz – mondja
nevetve, hangja valósággal egy undorító torz hanghoz hasonlít. – És
tartsd a pofád a motorosok előtt, meg ne próbálj okoskodni. Úgysem
menthetnek meg. Szabadjára engedted a bennem lakozó démont, Tina.
Tegyél csak próbára – ha van merszed!
Én engedtem szabadjára? Mint mindig, most sem vállalja a felelősséget
a tetteiért. Soha semmi nem az ő hibája. Nem tudom elhinni, hogy ez a
valami itt előttem képes magát férfinek nevezni. Szánalmas. Nem én
voltam az a gyenge ember, aki tűt szúrt a karjába. Én nem bántottam őt
szándékosan. Ez az ember egy kibaszott selejt. Nem lenne szabad egy
levegőt szívjon Ardannal és a többi férfival. Egy pillanatra igazat adok
Ardannak. Lehet, hogy nyugodtabban aludnék éjszaka, ha ez a szarzsák
már nem lenne az utcákon, hogy tönkre tegye más nők életét is. Vagy ez a
kiváltság csak rám vonatkozik? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért
ez a sors jutott nekem? Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. El sem
hiszem, hogy ilyen sokáig tűrtem ezt. Annyira buta vagyok. Igenis értékes
ember vagyok. Képes vagyok boldoggá tenni egy férfit. Boldoggá teszem
Ardant. Valóban azzá teszem. És elég vagyok számára, nem vágyik másra.
– Utállak – mondom érzelemmentes hangon. – Egyszer azt olvastam
valahol, hogy a gonoszság ajándék. Te adtad nekem ezt a sötétséget.
Megbánást, félelmet és bizonytalanságot adtál nekem. De magamba
szívtam minden fájdalmat, és átalakítottam erővé. Gyenge vagy, Darren,
és soha nem tudsz tönkre tenni engem.
És akkor… valami eltörött bennem. Nem érdekel a terv, csak azt
akarom, hogy visszanyerjem az erőmet.
– Inkább halok meg, minthogy a közeledbe legyek, Darren – üvöltöm.
– Tégy, amit akarsz! Próbáld csak meg. Az az igazság, hogy te vagy az, aki
nem tud elengedni. Az erősek tovább lépnek, alkalmazkodnak. A gyengék
mindenbe kapaszkodnak, mást hibáztatnak, és igyekszenek másban
bűntudatot kelteni, hogy úgy érezzék magukat, mint egy darab szar, mert
tudják, hogy ők maguk értéktelen senkik. Te, Darren, egy senki vagy. Ha
a férfiúi erődet arra kell használd, hogy egy nő úgy érezze, hogy semmit
sem ér, annak érdekében, hogy te jobban érezd magad, akkor nem vagy
más, mint egy gyáva féreg!
Az arca eltorzul dühében és felém veti magát. Abban a pillanatban
tudom, hogy elbasztam. Mit tettem? Miért nem maradtam a tervnél?
A picsába.
Elkapja a torkomat és elkezd fojtogatni. A szemébe nézek, és őrült, vad
tekintettel néz vissza rám. A szorításából ítélve, ez nem holmi
figyelmeztetés. Nem, ezúttal meg akar ölni, és meg is fogja tenni. Talán a
halálomat is képes lesz rám fogni. Kezdek csillagokat látni. Próbálok
levegőhöz jutni, de nem tudok. Nem adom fel. Zajt hallok, kiabálást. A
lépések zaját egy fájdalmas üvöltés veszi át, de ettől hangtól mégis
valahogy biztonságban érzem magam. Aztán minden elsötétül.

****

Egy kórteremben térek magamhoz.

– Ébren vagy – suttogja Ardan, majd csókot lehel a kezemre.
– Mi történt? – kérdezem rekedten. – Azonkívül, hogy Darren
majdnem megfojtott.
A nyakamhoz érek és összerándulok.
– Milyen?
– Véraláfutásos lesz – mondja homlokráncolva. – Nagyon piros és
duzzadt.
– Mi történt, Ardan? – suttogom.
– Elájultál, elestél és beütötted a fejed – mondja, és a hüvelykujjával a
kezem simogatja. – Sin rávette a zsaru haverját, hogy vigye be Darrent.
Átadtuk neki a felvételt. Darrent lecsukják, Valentina, és mindez miattad
fog megtörténni, és amiatt, hogy milyen bátran viselkedtél.
– Tényleg? – kérdezem és nagyot sóhajtok. – Azt hittem, mindent
elbasztam azzal, hogy elveszítettem a türelmem.
 – Hát a vörös démon dührohamod rosszkor jött, kedves – mondja
mosolyogva. – De végül minden jól alakult. Soha többé nem fogod látni.
Faye végig fogja kísérni a tárgyalását és értesíteni fog a fejleményekről.
Lehunyom a szemem és igyekszem normálisan lélegezni.
– Sikerült? Végre sikerült nekünk?
– Sikerült – mondja –, neked sikerült. Amikor berohantam az épületbe
és megláttalak a földön fekve, olyan félelem fogott el, amilyet még soha
nem éreztem. Felvettelek a földről, és egyenesen a kórházba hoztalak.
Feláll, majd homlokon csókol.
– Pihenj, szépségem. Minden rendbe, végre vége, rendben? De
csakhogy tudd, soha többet nem teszed ki magad ekkora veszélynek,
megértettük egymást? Ha kell, be is zárlak valahová.
– Rendben – suttogom. – Ne hagyj magamra.
– Soha – válaszolja. – Csak kilépek, hogy elmondjam a többieknek,
hogy rendben vagy. Mindenki itt van, mindenki támogat.
– Oké – mondom mosolyogva.
Még egy csókot kapok a homlokomra. Végre sikerült. Békés álomba
merülök.
 Epilógus

Irish

– El fogod valaha is mondani, hogy mi történt valójában? – kérdezi

halkan Sin.
Megrázom a fejem.
– Nem, soha. A sírba viszem magammal, és remélem mindenki más is.
– A rendőröket én elintéztem – mondja, miközben elfordul.
– Hogy?
– Mind sáros, így amikor elmondtam, hogy mit tudunk Darrenről, és
hogyha vele együtt akarnak eltűnni a süllyesztőbe, akkor mi nagyon
szívesen teljesítjük ezt.
Biztos vagy benne, hogy nem fognak beszélni? – kérdezem, noha
megbízom Sinben, azért kíváncsi vagyok. Az utolsó hely, ahol lenni
szeretnék az a börtön, most hogy végre Valentina csak az enyém.
– Nem fognak beszélni – mondja, és ördögi vigyort küld felém. Köhint
egyet, majd folytatja. – Biztos vagy benne, hogy nem akarod, hogy Tina
megtudja? Ezeknek a dolgoknak nagyon komoly hátulütőjük lehet, Irish.
– Nem – mondom határozott hangon.
Nem. Nem kell tudnia. Így is elég dolgon ment keresztül. Ezen túl csak
napsütés és rózsaszín fellegek, amit érdemel, semmi szarság.
Sin bólint, úgy tűnik, akar még valamit mondani, de meggondolja
magát, amit helyesen tesz. Azt akarom, hogy Valentina azt higgye, az
történt, amit elmeséltem neki – biztos vagyok benne, hogy jobban fog
aludni, ha ebben a tudatban van. Nem kell tudnia, hogy amikor beléptem
a raktárházba, és megláttam, hogy ájultan fekszik a földön, azt tettem,
amit első perctől kellett volna.
 Hidegvérrel lőttem le Darrent, és egyenesen a szemébe néztem közbe.
És hogy rohadjon meg az a seggfej, bármikor újra megtenném.