Csányi Krisztina

BBTE kulturális antropológia 2015/16

médiaszociológia

Bajomi-Lázár Péter
A politika mediatizálódása és a média politizálódása

összefoglalás

http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/

Bajomi- Lázár Péter írása a média, különösen az újságírás és a politika hatalmi viszonyát,
kölcsönös függésének erőtér befolyásoló hatását vizsgálja.

A kiindulási pont egyértelműen az, hogy a tömegmédia megjelenése és hatása az emberek

hétköznapi informálódási szokásaira kiemelkedő jelentőségű. Ennek megfelelően a
nyilvánosság és a közvélemény alakulásának legfontosabb eleme; nem csak közvetít a
mindenkori döntéshozók és az emberek között, hanem saját szabályrendszerrel működő aktor
és reaktor szereplő.

A politikai erőtér és a média így szorosan összekapcsolódik, kölcsönösen kiszolgáltatottak,

céljaik részben megegyeznek; hatást akarnak gyakorolni a mindenkori közvéleményre.

A politikai hatalom számára eszköz a média, ennek megfelelően próbálja működését

befolyásolni, ugyanakkor a médiának mindenképp tárgya a politika, működésének normája
ugyanakkor az objektivitás. Ezek az egymásba gabalyodó érdekek több ponton is kérdéseket
vetnek fel, Bajomi írásában négy jelenségen keresztül mutatja be ezeket.

 A tematizálási kísérlet hatása

 Az álesemények jelentősége
 Megfigyelő- megfigyelt viszonya
 Média politizálódása

A tematizáció jelenségén keresztül ragadható meg leginkább a kölcsönös függés média és

politika között. Maga a fogalom arra a kommunikációs folyamatra utal, melyben a közlésben
kijelöli a fontosságot hangsúlyozással, és így befolyásolja a befogadó észlelését. A folyamat
kétirányú; a hírszerkesztő munkája orientálja a figyelmet; elterel és fókuszál, mindeközben a
politikus maga viselkedésével, jelenlétével, kommunikációjával igyekszik az újságíró
érdeklődését megnyerni. McCombs és Donald Shaw1 napirend elmélete írja le ezt a
folyamatot: e szerint a média napirendje (hírek prioritásai, megjelenítései) nem csak a
közvélemény napirendjét befolyásolja, hanem a politika napirendjét is, hiszen annak szereplői
kampányaikat, szerepléseiket a sajtómegjelenés tudatában tervezik. Annak érdekében, hogy
ezt a figyelmet megkapják és saját céljaik érdekében a hatását maximalizálni tudják
kommunikációs tanácsadó szakembereket alkalmaznak. Az USA-ban Ronald Regan,
Európában Margaret Thatcher volt, aki elsőként használt olyan professzionális tanácsadót- u.n
spin doctort, aki komplex stratégiát dolgozott ki a sajtófigyelem megnyerésére. a korábbi
1
McCombs, Maxwell E. & Shaw, Donald L. ([1972] 1995) The agenda-setting function of mass media. In: Boyd-
Barret, Oliver & Newbold, Chris (eds) Approaches to Media. A Reader. London: Arnold.
Csányi Krisztina
BBTE kulturális antropológia 2015/16
médiaszociológia

sajtótitkári feladatok így kiegészültek; a spin doctorok elemzéseken és hatásvizsgálatokra

alapozva dolgoznak ki kommunikációs terveket. Technikáik – szivárogtatás, lapzárta
fesztültségének kihasználása, exkluzivitás privilégiumának ígérete – első sorban pszichés
mechanizmusokra épülnek, ugyanakkor fontos, hogy ez a fajta befolyásolási szándék nem
propagandisztikus; nem korlátokra (cenzúra) épít.

Mindeközben a média is számít a politikai szereplők nézettség generáló hatására. A

különböző fogyasztói igények szerint létrehozott televíziós műfajokban meghatározó a
szerepe a szórakoztatásnak, ám ha a hírműsorokat, mint objektív információközlő aktusokat
tekintjük, ezek tárgyuk és céljuk okán aligha elégítenek ki effajta igényeket. Ennek
feloldására alakultak ki azok a show műsorok (infotainment jelenség), melyekben
megjelennek olyan elemek, amik a szórakoztatóiparra jellemzőek –látvány, színek,
performatív aktusok- szereplőik ugyanakkor politikusok (mérföldkőnek számít ebben Bill
Clinton szereplése az MTV-n).

Egyértelműen kijelenthető, hogy a médiumok közül a televízió lett a meghatározó hírforrás,

hiszen tájékoztatása jelen idejű (aktuális). Az újságok szerepe így megváltozott, inkább háttér
információkat szolgáltatnak csökkenő olvasottság mellett egyre kisebb lapszámban. A
televíziós hírszolgáltatás minősége és tájékoztatási hatása ugyanakkor megosztja a kutatókat
is.

Bajomi írásában bemutatja a két ellentétes vélekedést Kunczik 2 és Norris3 nézőpontján

keresztül. A televíziós hírszolgáltatás előtérbe kerülése Kunczik szerint a demokráciát, a
demokratikus működést veszélyezteti azáltal, hogy gyorsan befogadható közérthető,
vizuálisan is megtámogatott kész tényeket közöl. Ez egy részről csöketi az önálló
véleményformálás esélyét, a kritikai viszony kialakításához pedig nem nyújt elegendő
ismeretet.

Ezzel szemben Norris(ék) álláspontja az, hogy az egyén képes személyes környezetéből,
életéből vett tapasztalatokon keresztül megszűrni a rá zúduló információkat. A könnyebb-
szélesebb körű hozzáférés pedig növekvő állampolgári aktivitást eredményezhet.

Az újságírói szerep szempontjából elemezve a média- politika viszonyrendszert a cikk először

történeti szempontból közelít (saját tanulmánya szerinti csoportosítást alkalmaz 4); bemutatja
az európai és angolszász sajtóműködés különbségeit. A legmeghatározóbb maga a
szemléletmód; az európai média működésére inkább jellemző egy elkötelezett (politikailag),
értékelő, vezércikkeken keresztül mozgósító hozzáállás, míg az angolszász területekre
semlegesebb, alapvetően tájékoztató hírközlés dominál. Bajomi megállapítja ezzel
kapcsolatban, hogy megfigyelhető az előbbi kiszorulása az utóbbi javára. Ebből a
felvezetésből következik a média hitelességének kérdése, vagyis az objektivitás doktrína

2
Kunczik, Michael (2001) A demokratikus újságírás. Médiakutató, 2001 nyár.
3
Norris, Pippa (2001) Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a posztindusztriális demokráciákra.
Médiakutató, ősz.
4
Bajomi-Lázár Péter (2003) Az objektivitás-doktrína nyomában. A politikai újságírás normái az Egyesült
Államokban. Médiakutató, nyár.
Csányi Krisztina
BBTE kulturális antropológia 2015/16
médiaszociológia

érvényesülése, érvényesülési lehetősége. A sajtószabadság ugyanis kétirányú értelmezést vár

el; egyrészt a tartalomszolgáltató jogát fedi a szabad közléshez, másrészt a befogadó jogát
hivatott biztosítani a hiteles tájékoztatáshoz. Az előbbi ugyanakkor befolyásoltsága esetén-,
ha nem érvényesíti magára nézve az objektivitás követelményét sérti az utóbbi jogokat. Ezzel
kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy két ellentétes álláspont bemutatása nem egyenlő a
hiteles tájékoztatással. Erre a nehéz felelősségre épít a politika akkor, mikor áleseményeket
generál kifejezetten a sajtó figyelmének megnyeréséért, illetve azért hogy az aktuális
kellemetlen kérdések elől kitérjen. Ezek a valódi információkkal nem bíró alkalmak (pl.:
megnyitók, avatások, sok esetben nem jelentős kérdésekről tartott sajtótájékoztatók) a
mindenkori szerkesztőket, akiknek érdeke részben egyezik a politikuséval, hiszen
közérdeklődést- ez esetben nézőszámot- kell maximalizálnia, választás elé állítják. A sajtó
különböző szereplői között zajló hírversenyben ugyanis lemaradhat az, aki késve vagy
hiányosan tájékoztat, ugyanakkor az érdektelen tartalmak bemutatása a nézők elfordulását
eredményezheti. Ennek a problémának feloldása talán csak úgy valósulhat meg, ha az
objektivitás és őszinteség oly módon jelenik meg ezeknek a manipulációs céllal szervezett
eseményeknek az interpretációjában, ha konkrétan jelzik az adott tartalom
jelentőségtelenségét.

A politika és a média egymásra utaltságának legnagyobb kérdése az, hogy reális

követelmény-e ebben a szövevényes viszonyrendszerben az újságírói objektivitás elvárása.
Nem pusztán arról van szó, hogy esetleg saját szimpátiáját jeleníti meg a médiamunkás,
hanem arról, hogy puszta jelenléte megváltoztatja a politikus viselkedését, ami így magát a
megfigyelés tárgyát befolyásolja. Ezt a hatást kell tompítania a szerkesztőnek ahhoz, hogy az
objektív információátadást biztosítani tudja.

A média politizációjának és a politika mediatizálódásának tétje maga a demokratikus

működés fenntarthatósága, hiszen az emberek ezen a közvetítő közegen keresztül tudnak
tájékozódni a politikával, az életüket érintő ügyekkel kapcsolatban.

Végezetül Bajomi a politikus és újságíró kölcsönös függőségének okait mutatja be

szerepükhöz kapcsolódó párhuzamosságokon keresztül. Véleményem szerint ez a cikk
legerősebb része, hiszen éles logikával, pontosan és egyszerűen világít rá a címben felvetett
összefonódás mélyében húzódó működési- funkcionális okokra.

Elmondható ugyanis, hogy nem ritka eset, hogy politikai szereplő később újságírói
tevékenységekbe kezd vagy fordított esetben a sajtó egyik jelentős véleményformálója lesz
politikus. Mindkét esetben a legfontosabb a kiemelkedő kommunikációs képesség, céljuk a
figyelem megragadása, működésük pedig a nyilvánosság terében érvényesül. A politika
ugyanakkor mindeközben a média egyik legfontosabb feladatát támadja azzal, ha manipulált
tartalommal vezeti félre, hiszen eredendően a közvetítés tárgya sérül így. Ennek
következménye pedig az, ami így a politikai befolyásolás célja is, hogy a közvélemény és a
politika nem lehet képes kapcsolatot tartani; nem megfelelő (nem elégséges, nem igaz, fél
információk) birtokában ugyanis a közvélemény nem tudja ellenőrizni a mindenkori hatalmat,
Csányi Krisztina
BBTE kulturális antropológia 2015/16
médiaszociológia

és a manipuláció alatt álló média nem lehet képes az emberek igényeit közvetíteni a politika
felé.