2021. december 19.

, vasárnap

Bevezetés a pedagógia gondolkodás és az iskola történetébe

11.Az életreform és reformpedagógiai mozgalmak

Előzményei az életmódbeli változások a 09. században, amely a technológia fejlődésnek, növekvő
termelésnek és az urbanizációnak köszönhető. A mentalitásbeli változások is, hiszen előtérbe került a
pozitivizmus valamint az empirizmus modern, 19. századi változata. Elterjedtek a
természettudományi kutatási módszerek más területeken is, pl pszichológia. A határtalan fejlődésbe
vetett hit az önérvényesítő individualizmust segítette elő főleg a városokban élőknél.
A bekövetkezett változások éles társadalmi kritikához vezettek. Az, hogy a technológia fejlődött így az
életmódbeli változásokat is elősegítette ezért ezek a testi valamint lelki egészségre veszélyesek
voltak. Kialakult az atomizálódó társadalom. Az emberekben egyre jobban felerősödött a
visszavágyódni akarás az aranykorba, a természetbe. Ez az irány a romantika korszakát segítette
elő. Mindenki egy jobb világot szeretett volna elindult a Lakás, életmód és testkultúra mozgalom.
a család és gyermekfelfogásban is új elemek jelentek meg ilyen például, hogy általánossá válik a
kétgenerációs kiscsalád a 20. században. Rendszeres családi bevétel megszerzése az apa feladata,
a feleség és a gyermekek ebben nem vesznek részt. A házastársak egyre inkább kötődnek
egymáshoz érzelmileg.
Közvetlen előzménynek tekinthető a reformpedagógia szempontjából, hogy új pedagógiai és
pszichológiai törekvések lépnek felszínre. az első a herbartiánus pedagógia kritikája vagyis a zárt
iskola kritikája. Törekedtek a hallgatás és a leckefelmondás iskolájának megszüntetésére. A felnőttek
és a gyermek fejlődésének megértésére kialakult John Dewey által a pragmatizmus irányzata.  A
nevelés célja a jövőre, a jövő társadalmára való felkészítés de mivel nem lehet tudni az milyen lesz
így az életre kell felkészíteni a diákokat. Összekapcsolta az iskola és az iskolán kívüli világot azért,
mert az iskolában készen kapnak mindent viszont a való életben nincs ilyen. Ezért fejlesztették az
ismeretszerző képességeket valamint a problémamegoldást. Művei: My Pedagogic Creed, School
and Society, The Child and the Curriculum, How we think? Moral Priciples in Education, Az iskola és a
társadalom
Pedagógiájának lozó ai alapvetése James gondolataiban gyökerezik. Az egyént - véli Dewey - a
társadalmi tevékenység során mindig valami individuális cél, saját érdekeinek megvalósítása vezérli,
ezért alapvető törekvése, hogy ehhez megfelelő eszközöket találjon. Számára minden külső és belső
tényező csupán eszköz arra, hogy segítségével cselekvése során valamilyen feladatot megoldjon. Az
eszmék, az érzéki tapasztalatok, a tudás, a tárgyi objektumok csupán addig értékesek az egyén
számára, ameddig és amilyen mértékben cselekvéses önmegvalósítását segítik.Ebből adódóan már
első jelentős művében, a "Pedagógiai hitvallásom" című kiáltványában tagadja a hagyományos
pedagógia távlatokban megfogalmazott normatív célrendszerének létjogosultságát. Véleménye
szerint az élet, a társadalom, a nevelés folyamata adja a nevelés céljait, és szolgáltatja az ezek
megvalósításához szükséges eszközöket.A gyermek így a társadalmi viszonyok részévé válik. A
nevelés ezen keresztül készíti fel a jövő társadalmára: "A demokrácia és a modern termelési feltételek
miatt nem tudjuk pontosan megjósolni, hogy milyen lesz a civilizáció húsz év múlva. Ezért lehetetlen a
gyermeket adott helyzetekre felkészíteni. Csak úgy lehet őt a jövőre nevelni, ha megtanítja arra, hogy
ura legyen önmagának. Vagyis olyan képzést adunk neki, hogy tehetségeit gyorsan és teljes
mértékben alkalmazni tudja; szeme, füle és keze parancsra váró szerszámok legyenek; tudja
megítélni a körülményeket; gazdaságos, hatékony cselekvésre legyen képes."
Az általa elképzelt iskola kölcsönhatásban áll: a) a gyermek otthoni környezetével, b) a természeti
környezettel, amelybe beletartozik az iskola közvetlen és távolabbi környezete, c) az üzleti élettel és a
termeléssel, d) a tudománnyal (kutatással) és az arra előkészítő egyetemmel. Ennek szellemében
konstruálja meg a "jövő iskolájának" épületét, amelynek "földszintjén" az otthon és az üzleti élet
(termelés) kapcsolatai valósulnak meg. Az ehhez kapcsolódó gyakorlati tevékenységek színtere a
konyha, az ebédlő, a műhelyek (fa-, fémmegmunkálás, textilkészítés: szövöde-fonoda), ezekhez
kapcsolódik a könyvtár, mindazoknak az értelmi és szellemi forrásoknak a gyűjtőhelye, amelyek
megvilágítják a gyakorlati tevékenységet, amelyek ennek a munkának értelmet és általános értéket
kölcsönöznek".A Dewey-féle iskolakoncepció legszembetűnőbb sajátossága, hogy megszünteti a

1
fi
fi

 hagyományos osztálytermet a katedrával, az iskolapadokkal és a szokásos fali szemléltető

eszközökkel. Ezek helyébe jól felszerelt laboratóriumokat, műhelyeket, műtermeket (festészet,
szobrászat) zenetermeket kíván berendezni. Az iskolai tevékenység szerves részét alkotja a konyha
és az ebédlő, valamint a könyvtár és a múzeum is.
A múlt század utolsó évtizedében - Dewey koncepciójával párhuzamosan - szintén az Egyesült
Államokból indult hódító útjára a korszak másik jelentős pedagógiai-pszichológiai irányzata, a
gyermektanulmány. Később szorosan összefonódott a kibontakozó reformpedagógiával, s egyben
pszichológiai-antropológiai megalapozást biztosított számára.A gyermektanulmány létrejöttének
hátterében ott találjuk Rousseau gyermekfelfogását, a XIX. századi pozitivizmus tudományfelfogását,
a spenceri evolúciós pszichológia hatását, a világszerte felgyorsuló ipari-természettudományos
fejlődést.Ennek eredményeként a múlt század közepétől kezdődően a Herbart-korabeli spekulatív,
lozó ai lélektant felváltotta a tudományos meg gyeléseken alapuló pszicho zikai- ziológiai lélektan
(Weber, Fechner, Helmholtz). 1879-ben a Wundt által a lipcsei egyetemen létrehozott kísérleti
laboratórium köré csoportosuló Wundt-iskola (Münsterberg, Stanley Hall, Titschener, Krueger,
Meumann, Baldwin, Külpe és mások) munkássága nyomán megszületett a kísérleti
pszichológia.Európa sok országában gyermektanulmányi társaságok létesülnek a 20. sz. első
évtizedeiben
Hazai képviselője: Nagy László (1903, 1906).A kísérleti pedagógia így felfogva nem más, mint
empirikus pedagógiai kutatás, amely a tapasztalati kutatás minden eszközét (tömeges vizsgálatok,
kísérlet, meg gyelés, mérés, ankét, matematikai statisztika stb.) a pedagógiai vizsgálódás
szolgálatába állítja.
Legfőbb módszere a pedagógiai kísérlet, amely a fejlődő és tevékeny gyermekre alkalmazott
pszichológiai kísérlet: "A pedagógiai céllal végzett gyermekpszichológiai kísérlettől meg kell
különböztetni a tisztán pedagógiai kísérletet. A pedagógiai kísérletnek az a célja, hogy a különböző
pedagógiai módszereket és taneszközöket pontosan ellenőrzött körülmények között próbáljuk ki, és
így közvetlenül határozhassuk meg didaktikai értéküket. Ennek során az egyes módszerekkel elért
eredményeket egyfelől az elérendő cél szempontjából vizsgáljuk, továbbá azt nézzük, hogy mennyire
felelnek meg a gyermek egyéniségének, fejlettségi stádiumának. Valamint a kérdőívek és a tesztek.
1900-ban megjelent Ellen Key A gyermek évszázada című könyve. Az új század megadja a gyermek
hiányzó jogait. Az új nevelői magatartás szükségessége fontossá álik, nem a felnőttség
magasságából kell szemlélni a gyermeket. A "lélekgyilkos" iskola helyett alapjaiban újra van szükség. 
Reformpedagógiai mozgalom A 19-20. század fordulóján kibontakozó pedagógiai irányzat Szakít a
korábbi (könyv)iskolával
Fő jellemzői, hogy  a tanulói aktivitásra épül, gyermekképe pozitív,
sokféle új nevelési koncepció bontakozik ki és művészetpedagógia  bontakozik ki.
A századfordulón kibontakozó első jellegzetes reformtörekvés, amely a kor életérzésében, kultúra- és
világfelfogásában gyökerezett a művészetpedagógia volt. Ez az irányzat az élet lozó ának és a
korszak modern művészeti törekvéseinek szellemi atmoszféráját sugározta, s egyben azoknak
sajátos pedagógiai vetületet nyújtott. A koncepció az első jellegzetes reformpedagógiai iskolamodell,
az "Új iskola"-irányzat intézeti nevelőmunkájában is tetten érhető, de a későbbi nagy
reformpedagógiai tendenciáknak is egyik alapvető, integráló elemévé, fontos módszertani eszközévé
vált.A mozgalom - legkiterjedtebb és legnagyobb hatású - német irányzatának megalapozója Julius
Langbehn - Nietzsche kultúrakritikai hatásának ismertetése során már bemutatott - nagyhatású műve
a "Rembrandt mint nevelő" volt. Elképzelései pedagógiai konzekvenciáinak megfogalmazását Alfréd
Lichtwark (1853-1914), a kiváló művészettörténész, a hamburgi műcsarnok igazgatója vállalta
magára. A művészeti nevelés német irányzatának megteremtőjeként számon tartott tudós
legfontosabb ténykedése a századfordulót követő három nagy művészetpedagógiai konferencia
megszervezése volt. (1901 Drezda: rajzoktatás és képzőművészet, 1903 Weimar: nyelv és költészet,
1905 Hamburg: zene és gimnasztika). Ezekhez a rendezvényekhez az irányzat fejlődésének egy-egy
jellegzetes szakasza kapcsolható. Hangsúlyozták, hogy az emberiség fejlődése során kétféle világ-
megismerési formát alakított ki. Az egyik az absztrakt gondolkodás, amely a dolgokat önmagukban,
környezetüktől függetlenül vizsgálja, a másik a szemléletes, konkrét gondolkodás, amely a dolgokat
közvetlen, élő kapcsolataikban szemléli. Az elsőből született a tudomány, a másodikból a művészet.
Az első kifejezési eszköze a szó, a másiké a rajz, ábrázolás, formázás. Az ember számára egyaránt
fontos mindkét megismerési forma elsajátítása. Ezért a művészet, mint a valóság megismerésének
sajátos formája, fontos nevelőeszköz is. Elősegíti az élet értékeinek, szépségeinek felfedezését,
kellemessé teszi az emberi környezetet, gondolatokat, érzéseket örökít meg kőben, szóban,

2
fi
fi
fi
fi
fi
fi
fi
fi
 hangban, színekben. A hétköznapok fölé emeli az embert, feleletet keres az élet nagy kérdéseire, s
teszi ezt konkrét módon, érzéki benyomások, élmények alapján. a korszerű nevelési módszerek a
öntevékenység, a színjátszás és a hangversenyek valamint a sport.
A korszak ziológiai, pszichológiai kutatásaira alapozta rendszerét Maria Montessori (1870-1952), aki
Olaszország első orvosnőjeként 1896-ban szerzett diplomát. Ezt követően antropológiai, elmekórtani
kutatásokat folytatott, majd 1898-tól értelmi fogyatékosok nevelésével foglalkozott. 1907-ben kapott
lehetőséget arra, hogy időközben kidolgozott módszerét egészséges gyermekek nevelésekor is
kipróbálja. Róma külvárosának egyik bérházában hozta létre első óvodáját "Casa dei
Bambini" [Gyermekek Háza] néven. Tapasztalatai alapján 1909-ben kiadott nagysikerű művében, az
"Il metodo della pedagogia scienti cá"-ban fejtette ki újszerű pedagógiai koncepcióját.Montessori
pedagógiai koncepciójának alapgondolata rousseau-i ihletettségű. Akkor nevelhetjük gyermekeinket
legeredményesebben - véli -, ha hagyjuk őket önállóan cselekedni. A felnőtt túlvédő gondoskodása
ártalmas a gyermek számára, megakadályozza egészséges fejlődését. "Az életnek nem akkor
vagyunk a segítségére - mondja -, ha elnyomjuk megnyilvánulásait, hanem akkor, ha könnyítünk
kifejlődésén és megoltalmazzuk a fenyegető veszélyektől [...] Ezért kell elhárítanunk a gyermek
útjából a fejlődés elé gördülő akadályokat, s ezért kell tekintettel lennünk szükségleteire, és
biztosítanunk szellemi élete természetes spontán kibontakozását. [...] Vagyis arra kell törekednünk,
hogy a gyermek mindent, amire képes, önállóan el is végezhessen." Mindennek alapján fogalmazódik
meg a Montessori-rendszer két alapelve: a gyermeki aktivitás és szabadság. Montessorinál az
oktatás anyagát elsősorban a tanszerek, eszközök (il materiale) alkotják. Óvodájában az értelmi
fogyatékosok nevelése során kialakított érzékszervi fejlesztő eszközöket használtak, amelyek egy
egymásra épülő zárt fejlődési kört alkotnak. Külön-külön fejlesztik a gyermek érzékszerveit (látás,
hallás, tapintás, alak- és színérzet), érzékelését, észlelését; szemléltetik az anyagi világ alapvető
tulajdonságait (szín, forma, kiterjedés, hang, illat, íz stb.), de egyúttal fejlesztik manuális
tevékenységük színvonalát és ezzel együtt gondolkodásukat is. Közvetett céljuk az alapvető
kultúrtechnikák (írás, olvasás, számolás, rajzolás) előkészítése, megalapozása.Néhány jellegzetes
Montessori-eszköz: 9 tábla a gyermekek kézügyességének fejlesztésére a gombolásban, fűzésben,
csatolásban, csokorkötésben; a kisebb-nagyobb viszonyok szemléltetésére és a mennyiségek
nagyságának összehasonlítására 1-10 dm hosszú rudak. A tapintást bekötött szemmel a henger
alakú nyílásokba a megfelelő hengerek elhelyezésével gyakorolhatják, valamint sima, érdes, bolyhos
szövetből készült táblán kereshetik ki a tapintott minta megfelelőit. Bekötött szemmel becsülik meg a
különböző nagyságú és súlyú fatáblákat is. A színérzék fejlesztésére a 6 és 11 alapszínű kártya, majd
a 63 színárnyalat felismerése szolgál. A hallásfejlesztés zörgő dobozokkal, hengerekkel,
csengősorokkal történik. Az alak-, formaérzékelést 30 különféle alakú síkidom összeválogatása segíti.
Kerschensteiner munkaiskola-koncepciójának megfogalmazásakor Herbart és a herbartiánusok
pedagógiájának bírálatából indul ki. A nevelés célja szerinte a jellemes ember, a hasznos állampolgár,
de ezt nem a képzetek gyarapítása, az oktatás útján kívánja elérni, hanem a munkavégzés
segítségével. Az iskolának a jövendő hivatásra kell előkészítenie a gyermekeket, s mivel az emberek
többsége zikai munkát végez, a tömegek iskolájának erre kell alkalmassá tenni növendékeit. 1908-
ban Zürichben tartott előadást "A jövő iskolája a munkaiskola" címmel. Itt szólított fel először a
tanulóiskola elleni küzdelemre: "a könyvek és füzetek iskolája" gyermekellenes, hiszen a gyermek
aktív, szociális lény. A fejlődéslélektan is tanúsítja, hogy a 3-14 éves korú gyermekre mindenekelőtt a
tárgyakkal végzett manipuláció szükséglete jellemző. Az igazi munka megfelel a gyermek ösztönös
tevékenységvágyának, ezért "a könyviskolát munkaiskolává kell alakítani, ami szervesen épülhet a
kisgyermekkor játékosságára". A munka egyúttal közös tevékenységet, együttműködést is feltételez. A
kooperatív cselekvés, együttmunkálkodás fejleszti a gyerekben a "személyes felelősségvállalás"
képességét, megtanul "bekapcsolódni a munkába, segítséget nyújtani a rászorulóknak". Így válik a
munka az erkölcsi-szociális nevelés eszközévé.
Steiner pedagógiai tanai és erre alapozott iskolakoncepciója az antropozó a embertanában
gyökerezik. Ennek egyik legfontosabb gondolata, hogy az emberi létezés valódi lényege - aminek
megragadása a nevelés alapvető feladata - nem fogalmazható meg kizárólagosan a materializmus
eszközeivel.
Az ember zikai, földi léte nem választható el a születés előtti szellemi létezéstől - amivel
megszakíthatatlan kapcsolatban áll - és ahová halála után, a zikai test megszűnését követően újra
visszatér.A nevelőnek, "a nevelés művészének" ezért nem kívülről kapott követelményeket,
önkényesen meghatározott programokat kell a gyermekbe táplálnia, hanem az élet és az azt tükröző
gyermeki természet leírásán alapuló fejlődési törvényszerűségeket kell gyelembe vennie. A

3
fi
fi
fi
fi
fi
fi
fi
 környezet alakiításán keresztül kell hatni a tanulóra. Jellemzői a 12 évfolyamos képzés, epochális
oktatás, euritma.
A Steiner által alapított Waldorf-iskola - az első intézet 1919. évi megnyitása óta - 12 évfolyamos
egységes iskola, amelyben nem történik értelmi képességek alapján való elkülönítés. Felfogása
szerint ugyanis a gyermeki személyiség optimális fejlődése csak így valósul meg. Mindenki egyedi,
csak rá jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, az iskola feladata ezeknek a minél teljesebb
kibontakoztatása. A Waldorf-iskola nem ad állami érettségit, ezért az arra törekvő atalok számára a
12+1 év az érettségire való felkészülést szolgálja.
A Waldorf-iskolák a szülők-tanárok-tanulók együttműködésére alapozva, legtöbbször egyesületi
formában működnek. A 12 évfolyamos iskolához általában óvoda és néha gyógypedagógiai intézet is
kapcsolódik. A fenntartás költségeit a szülők által be zetett differenciált tandíj, esetleg állami
támogatás fedezi. Az iskolák irányítását a szülői és tanári testület kollegiális alapon végzi. A legfőbb
fórum a hetente megtartott, a lényeges szervezeti, de elsősorban pedagógiai-pszichológiai, aktuális
nevelési kérdésekkel foglalkozó tanári konferencia, ami egyben a továbbképzés egyik legfőbb
formája.
Az iskolai nevelés legfontosabb személyisége az osztálytanító, aki az 1-8. osztályig a napi fő oktatási
időben (a reggel első 2-3 órája)a fő tárgyakat tanítja, így nyolc éven át naponta hosszú időt tölt együtt
diákjaival. Ez nem csupán a gyermek-tanító, hanem a tanulók egymás közötti kapcsolatára is nagy
hatással van. Az állandóság, ismétlődés, a biztonságot nyújtó viszonyulási lehetőségek gyakorlása
nagymértékben elősegíti a Waldorf-iskolákra oly jellemző bensőséges, családias osztály- és iskolai
légkör kialakulását. Az osztálytanító osztálya összetételének meghatározásakor gyelembe veszi a
úk-lányok arányszáma mellett az egyes temperamentumtípusok egészséges arányát is. Ez ugyanis
előmozdítja a megfelelő osztálykohézió létrejöttét a közös munkavégzés során.
Az osztályban végzett tanulmányi munka sajátos eleme az ún. epochális oktatás, ami azt jelenti, hogy
a gyermekek tanrendje nem naponta és óránként változik, hanem a főoktatás tantárgyainak
(anyanyelv, írás, olvasás, számolás, később természet- és társadalomtudományi tárgyak) tananyaga
tömbösítve, egy-másfél hónapos szakaszokban kerül feldolgozásra. Ez a szervezeti megoldás
lehetővé teszi, hogy a gyermek gyelme, érdeklődése tartósan egy-egy területre koncentrálódjon,
több, különböző megközelítésben, változatos eszközökkel sajátítsanak el egy-egy anyagrészt.
A Waldorf-iskolákban ismeretlen a bukás, valamint a hagyományos értelemben vett feleltetés és
osztályozás. Az egyes tantárgyi szakaszok (epochák) befejezése után nyilvános osztálybemutatót
tartanak, év végén pedig a tanító a gyermek személyiségének egészére kiterjedő részletes szöveges
értékelést ad minden növendékről. Ehhez az értékeléshez személyre szóló rajzokat és verseket is
mellékelnek.Az első iskolaévtől kezdődően két idegen nyelv oktatása (lehetőség szerint egy keleti és
egy nyugati nyelv).
Az iskolák munkájában kiemelkedő szerepe van a művészeti nevelésnek, minden gyermek tanul
zenélni, énekelni, részt vesz a közös karéneken. Az első osztálytól kezdve használják a furulyát és az
ütőhangszereket, a tehetségesebb gyermekek később húros hangszereken is játszanak. Az
osztályoknak önálló zenekara, az iskolának nagy zenekara, többféle kamarazenekara és -kórusa van.
A rajzon és festésen keresztül történő önkifejezés jelen van az első osztálytól kezdve; a rajzi elemek
segítségével jutnak el az írás-olvasás-számolás tanításához is. A dramatikus játék, szavalás,
színjáték az iskolai élet szerves része, a változatos, élményszerű, gazdag tartalmú iskolai ünnepek
programjának alapja. A színdarabokat a gyermekek néha maguk írják, önállóan rendezik, maguk
készítik díszleteiket és jelmezeiket.
A Waldorf-pedagógia jellegzetes művészeti tevékenységformája az euritmia - a táncos
mozdulatművészet, amely a tér, idő és az emberi test mozgásos megjelenítési, önkifejezési formája.
Kiemelt szerep jut a munkára nevelésnek is, ami a kézimunkától (kötés, varrás, horgolás, hímzés), a
különböző kézműves technikák (fafaragás, agyag- és fémmegmunkálás stb.) elsajátításán át a
bonyolultabb technológiák (papírgyártás, házépítés stb.), a mezőgazdasági munkák
(növénytermesztés, kertművelés, állattenyésztés) a gyakorlati tevékenységek (földmérés,
térképrajzolás) és az egészségügyi-szociális feladatok (elsősegélynyújtás, betegápolás stb.)
elvégzéséig terjed.
A kilencedik osztálytól kezdve a munkaoktatáshoz kapcsolva a növendékek több hetes
mezőgazdasági-ipari-szociális gyakorlaton vesznek részt.
Az utolsó évet szabadon választott gyakorlati munkával vagy elméleti zárdolgozattal fejezik be. Az
elkészült műveket bemutatják, és tanáraik, társaik, szüleik jelenlétében védik meg őket.

4
fi
fi
fi
fi
fi
Celestin Freinet Modern Iskolája pedagógiájának legfontosabb jellemzőit a következőképpen
összegezhetjük:
A "kísérletező tapogatózás"
Freinet pedagógiájában a gyermek természetes kíváncsiságára épít. Nem a tudás átadása a
kizárólagos cél, sokkal fontosabb ennél a kutatási módszer, a gondolkodási mód elsajátítása.
A szabad önkifejezés
Minden gyermek magában hordozza kibontakozásának, önmegvalósításának csíráit. A nevelő dolga
az, hogy ezt segítse: teremtsen olyan légkört, amelyben a gyermek szabadon megnyilvánulhat,
kifejezheti gondolatait, érzéseit.
A tartalmas közösségi élet
Freinet pedagógiája közösségi irányultságú, de ez a közösség elfogadja a másságot, hagyja
érvényesülni az egyéni sajátosságokat. A közösen végzett munka együttműködésre, kölcsönös
segítségnyújtásra nevel. Az ilyen munka örömének ízét akarja megéreztetni a gyerekekkel.
Freinet iskolája olyan munkaiskola, amelynek jelszava: "az élet által az életre nevelni munkával"
A modern iskola koncepciója Hagyományos órák helyett a természetbe vitte növendékeit, az
élményeikről szabad fogalmazást íratott velük
1934-ben alapította nevelőintézetét Dél-Franciaországban
A gyerekek nyomtatott fogalmazásaiból újságot készített
Megszüntette a tankönyvek használatát, a gyerekek maguk nyomtatták könyveiket, dokumentumaikat
A tanári asztalt szemléltetésre, bemutatáshoz használta
Pedagógiájának jellemzői:
„Kísérletező tapogatózás”: a gyermek természetes kíváncsisága
Szabad önkifejezés: a nevelő dolga olyan légkör megteremtése, amiben a gyermek szabadon
kifejezheti gondolatait
Tartalmas közösségi élet
Egyéb reformpedagógiai törekvések: Dalton-plan (1920, Helen Parkhurst)
Szakkabinetek, önálló munka, megállapodás a nevelővel, vizsga
Winnetka-plan (1922, Carleton W. Washburne)
Chicago külvárosa, az ismereteket mindenki a saját ütemének megfelelően önállóan, vagy
csoportban sajátítja el, az ellenőrzés teszttel történik.
Jena-plan (Peter Petersen)
A reformpedagógia összegző-záró szintézise
A reformpedagógia csúcsteljesítményeként értékelik
Az iskolakísérlet 1950-ig létezett
Iskolája a gyermeki élet természetes színtere
Csoportszobák, beszélgetőkörök
Művelődési alapformák: beszélgetés, játék, munka, ünnep
Vegyes életkori csoportok (7-9, 10-12, 12-14, 14-16 évesek)