Víztisztítási műveletek

Környezetmérnök MSc szak számára

ÖSSZEÁLLÍTOTTA:

Dr. Veréb Gábor,

Dr. László Zsuzsanna

Szeged
2020.

1
Tartalom
A biztonságról általában .......................................................................................................... 3
Munkavédelmi előírások.......................................................................................................... 4
Jegyzőkönyv .............................................................................................................................. 9
1. Ülepítés műveleti vizsgálata........................................................................................... 12
1.1. Az ülepítés elmélete .................................................................................... 12
1.2. Ülepítő jellemző paramétereinek meghatározása........................................ 13
1.3. A gyakorlat célja .......................................................................................... 13
1.4. A mérés menete, eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés ................ 14
2. Koagulálás optimalizálása ............................................................................................. 16
2.1. Vizek lebegőanyag tartalmának eltávolítása ............................................... 16
2.2. A koaguláció/flokkuláció műveletét befolyásoló paraméterek vizsgálata ..... 16
2.3. Kéttényezős varianciaanalízis ..................................................................... 17
2.4. A mérési feladat........................................................................................... 19
2.5. A mérés menete .......................................................................................... 20
2.6. Az eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés ....................................... 21
3. Aerob reaktor anyagátadási viszonyainak vizsgálata ................................................. 24
3.1. Elméleti áttekintés ....................................................................................... 24
3.2. A gyakorlat célja .......................................................................................... 24
3.3. A berendezés leírása................................................................................... 25
3.4. A mérés menete: ......................................................................................... 27
3.5. Az eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés ....................................... 28
4. Membránszűrés vizsgálata, a membráneltömődés modellje ...................................... 31
4.1. Elméleti áttekintés ....................................................................................... 31
4.2. A mérés célja ............................................................................................... 33
4.3. A berendezés felépítése .............................................................................. 34
4.4. A mérés menete, eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés ................ 34
5. Folyadékok keverése ...................................................................................................... 39
5.1. Elméleti áttekintés ....................................................................................... 39
5.2. A mérés menete .......................................................................................... 41
5.3. Beadandó adatok, eredmények ................................................................... 42

2
 Bevezetés
Munkánkkal a Víztisztítási műveletek elméleti és gyakorlati tananyagának jobb megértésén
túl a Környezetmérnök MSc hallgatók munkáját szeretnénk segíteni. Célunk nemcsak az
elmélet jobb megértésének elősegítése, hanem segítséget, ötleteket szeretnénk adni a majdani
mérnöki gyakorlatban előforduló mérési feladatok megoldásához is.
Munkatermünkben a hallgatók a gyakorlati méréseiket üzemi és laboratóriumi
berendezésekkel végzik, ami igen nagy munkafegyelmet, valamint alapos felkészültséget
követel.
A munkateremben előforduló balesetek megelőzése érdekében fontos megismerni az alapvető
baleset-, tűz- és munkavédelmi szabályokat.
A gyakorlati órára történő felkészülést rendszeres számonkéréssel ellenőrizzük.
Az elvégzett mérésekről és azok eredményeiből jegyzőkönyvben kell beszámolni, melynek
formai előírások betartása mellett, a következőket kell tartalmaznia:
 a gyakorlat rövid leírását,
 a mérési eredményeket,
 egy mérési eredménnyel végigvezetett számolásmenetet,
 a gyakorlati leírások végén feltüntetett, beadandó mért és számított eredményeket,
 a megjelölt függvénykapcsolatokat A/4-es mm papíron ábrázolva,
 egyéni észrevételeket, és a mérések pontosságát befolyásoló körülményeket.

A biztonságról általában
Egy mérnök a tevékenység során a „biztonság” fogalmával négy fő területen találkozik:
 Alkatrészbiztonság
 Funkcióteljesítés biztonsága
 Munkavégzés biztonsága
 Környezet biztonsága
Mivel laboratóriumi gyakorlataink elvégzése során törekedünk az ipari körülmények
elérésére, a biztonság kérdését sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tekintsük tehát át
részletesebben a fenn felsorolt alapterületeket.
Alkatrészbiztonság: az alkatrészek törésével, a megengedettnél nagyobb alakváltozásával és
instabilitásával szembeni biztonsága.
Funkcióteljesítés biztonsága: a gép vagy berendezés azon biztonsága és megbízhatósága,
amellyel az adott feladatot az előre meghatározott kapcsolatban álló szerkezeti egységek vagy
elemek teljesítik, illetve amellyel a veszélyes, gazdaságossági szempontból nem kívánatos,
tehát a tervezettől eltérő üzemállapotokat elkerülhetők. Itt a megbízhatóságnak (figyelembe
véve az üzembiztonságot, amely természetesen baleset és károsodás mentes üzemelést jelent)
a funkcióteljesítés biztonságától el nem választható szerepe van.
Munkavégzés biztonsága: lényegében az ember biztonsága, aminek teljesülése azt jelenti,
hogy az ember a berendezés vagy gép üzemeltetése során veszélyeztetett helyzetbe nem kerül
fizikailag és pszichikailag nem szenved károsodást.

3
Környezet biztonsága: azt jelenti, hogy sem az ember, aki nem áll közvetlen kapcsolatban a
munka-, vagy gyártási folyamattal, sem a természet, tehát egyszóval a környezet nem szenved
károsodást. Az ipari és a lakott településeket, valamint az egyre terjeszkedő ipari
létesítményeket tekintve a területileg kötött életkörülmények miatt ez a probléma egyre
nagyobb jelentőségű lesz.

Munkavédelmi előírások
A laboratóriumi gyakorlatok során az üzemeltetés és mérés félüzemi és laboratóriumi méretű
berendezéseken folyik. Ezen berendezések többsége veszélyes üzemű. Ennek megfelelően a
balesetek elkerülése végett szükséges minden olyan előírás betartása, amely laboratóriumra és
termelő üzemekre – hasonló jellegű üzemeltetés mellett – vonatkozik.

Általános előírások
A biztonságos munkavégzés feltétele a megfelelő munkafegyelem. A gyakorlat közbeni
fegyelmezetlenség, játék elvonja a figyelmet, akadályozza a biztonságos munkavégzést, ami
az üzemi gyakorlatban is a baleset forrását jelenti.
A komolytalan légkör, a felelőtlenség és a kedvezőtlen pszichés tényezők növelik a baleseti
veszélyt. Hasonló következménye lehet a technológiai fegyelem be nem tartásának is, tehát a
gyakorlat megkezdése előtt mindenki köteles a munkahelyét és a munkája folyamát
megismerni. Csak olyan tevékenységet folytathat, amelynek biztonságos végzéséhez a
szükséges ismereteket megszerezte. Ismerni kell a lehetséges beavatkozások várható
következményeit, tudni kell, hogy munka közben mi idézhet elő balesetet, tüzet vagy
robbanást. Különösen az üzembe helyezések, a folyamatok beindítása kíván körültekintést. A
gyakorlat során tehát mindent átgondolva kell cselekedni. Minden hallgató csak a számára
kijelölt méréssel foglalkozhat. Ügyelni kell arra, hogy a kijelölt közlekedési utakat, az ajtókat,
a villamos berendezések kapcsolóit, a csővezetékek záró szerelvényeit átmenetileg se
torlaszoljuk el. Ne tegyünk útba méréshez szükséges segédeszközöket. A biztonsági szelepek
és egyéb szerelvények működőképességéről meg kell győződnünk, és a beállított állapotukon
változtatni tilos.
Hibás, rossz szerszámmal ne dolgozzunk!
A gyakorlatoknak szervezetten és céltudatos munkával kell lefolynia.
A munkavégzés során a gépkezelési utasításokat, valamint a veszélyjelző táblák előírásait
szigorúan be kell tartani.
Szállításnál, emelésnél gondoskodni kell a biztonságos megfogásáról.
A szükségesnél több személy egymás akadályozása miatt éppúgy balesetveszélyt jelent, mint
az egyes személyek túlterhelése. Üzem közben a berendezésbe, annak forgó-mozgó
szerkezetébe nyúlni tilos. Gondosan ügyelni kell arra is, hogy a ruházatot ne kaphassa el
forgó alkatrész. Forgó tengelyre, gépre szerelt védőrácsot üzem közben levenni, illetve hiánya
esetén a berendezést üzemeltetni tilos!
A fluidumok áramlására szolgáló csővezetékek színjelölése – a tájékozódás megkönnyítése
érdekében – szabványosítva van. A jelölő szín a vezetékben áramló anyagról ad
felvilágosítást.
Bármilyen észlelt meghibásodást, működési rendellenességet az oktatóval vagy laboratóriumi
dolgozóval azonnal közölni kell. A munka közben elszenvedett legkisebb sérülést, rosszullétet
azonnal jelenteni kell a gyakorlatot vezető személynek. Munka közben ügyeljünk a

4
munkahely tisztaságára. Az elcsúszást okozó szennyeződéseket, foltokat azonnal takarítsuk el
a padlóról. Csak annyi segédeszközt használjunk, ami a munkavégzéshez feltétlenül
szükséges.
A munka végeztével a munkahelyet tisztán és rendben kell átadni.
Elsősegély céljára a laboratóriumban mentőláda áll rendelkezésre. Súlyosabb esetben azonnal
orvost kell hívni.
A tűzoltó készülékek és menekülési járatok helyét a gyakorlat megkezdése előtt ellenőrizni
kell.
Amennyiben a gyakorlatok elvégzéséhez védőeszközöket, felszereléseket kell használni, azok
alkalmazása, illetve használata a gyakorlati munka végzéséhez kötelező.
Az atmoszférikustól eltérő nyomáson működő berendezések meghibásodás vagy helytelen
kezelés következtében robbanást okozhatnak.

Üzembe helyezésük során következőkre kell ügyelni:

Nyomás alá helyezésük előtt feltétlen ellenőrizzük a csatlakozó csővezetékek és csonkok
elzáró szerelvényeit, nehogy előforduljon, hogy felületességből a víz- vagy vákuum vezetékbe
technológiai anyag kerüljön. A nyomóvezeték szelepét óvatosan nyissuk. Amennyiben
szivárgást észlelünk, zárjuk a nyomóvezeték szelepét, és azután a tömítetlen helyeket
szüntessük meg, végezzük el a tömítést.
A nyomástartó berendezések csak az engedélyezési nyomásig terhelhetők. Ügyelni kell tehát
arra, hogy a berendezés nyomása ne emelkedjen üzem közben sem az oktató által közölt
engedélyezési nyomásérték fölé. A nyomás lehatárolására minden esetben biztonsági szelepet
használjunk. Nyomás alatti csővezetéket vagy készüléket megbontani csak abban az esetben
szabad, ha előzőleg a túlnyomást megszüntettük és erről veszélytelen módon meg is
győződtünk (pl. a biztonsági szelepkar megemelésével).
Szigeteletlen csővezetéket, gőzzel fűtött készüléket lehetőleg ne érintsünk. Gőztér vagy
kondenz-edény légtelenítésénél ügyeljünk arra, hogy a kiáramló gőz szemünket, kezünket ne
érje. A biztonsági szelep lefúvásánál ellenőrizzük, hogy a lefúvatás irányában ne álljunk.
Fokozottan ügyeljünk a nyomástartó berendezések üvegszerelvényeire (nézőablak,
szintjelzőcső, csővezetéki áramlásfigyelő), mert a figyelmetlenségből eredő törés, nyomás
alatti készüléknél balesetet okozhat.
A nyomástartó edényekre a Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzata előírásai
vonatkoznak.

A munkavédelem általános, minimális követelményei mechanikus szerkezeteknél

Mechanikus szerkezeteknél kiálló vagy mozgó alkatrészek érinthetőségi határon belüli
elhelyezését kerülni kell.
Védőberendezés szükséges a sebességtől függetlenül:
 Fogaskerék-, szíj-, lánc- és kötélhajtásoknál
 Minden 50 mm-nél hosszabb körbefutó alkatrésznél, még akkor is, ha teljesen simák
 Minden tengelykapcsolónál

5
  Olyan alkateszeknél, amelyeknél az elrepülés veszélye fennáll
 Zúzódást okozó helyeken, egymás mellett elmozduló, vagy elforduló részeknél
 Lehulló vagy lesüllyedő alkatrészeknél
 Adagolónyílásoknál vagy etetőnyílásoknál
A védőháló közötti rés 8 mm-nél nagyobb nem lehet, hengereknél a geometriai viszonyok
vizsgálata szükséges, adott esetben védő korlátot vagy védő érintkezőt kell felszerelni.

Tűzrendészeti előírások
Az égés – a sebességtől függően – lehet lassú égés, gyors égés és robbanás. Az égéshez
szükséges feltételek:
 Oxidálódó alkotók,
 Hatékony gyújtóforrás,
 Kellő mennyiségű oxigén.
Akármelyik feltétel hiányzik a felsoroltak közül tűz, belobbanás, robbanás nem következik
be. Az anyagok égési sebessége annál nagyobb, minél nagyobb azok oxigénnel érintkező
felülete. Az égési folyamat létrejöttének további feltétele, hogy a kémiai reakciók folyamán a
hőfelszabadulás sebessége nagyobb legyen, mint a rendszer hőleadásának sebessége. A jól
hőszigetelt rendszerben a lassan képződő el nem vezetett hő öngyulladáshoz vezethet.

Megelőző intézkedések
Robbanóképes éghető anyag-levegő keverék elkerülése
Oldószergőzök éghetőségi (robbanási) tartománya:
Oldószer Térfogat %
Metanol 8-37
Benzol 1-8
Aceton 3-15
Etanol 5-16
Etil-acetát 3-9
Toluol 1-6

Gyújtóforrás elkerülése
Különösen az alábbiakat kell figyelembe venni:
 Az elektromos berendezések megfelelő védettségűek legyenek
 Forró felületek és szikraképződés elkerülése
 Sztatikus feltöltődés elkerülése
Oxigéntartalom csökkentése inertizálással
Az égéshez szükséges oxigén egy részét inert gázzal, illetve gázkeverékkel helyettesítik.
Leggyakrabban nitrogént, széndioxidot vagy füstgázt használnak erre a célra.

6
Tűz és robbanásveszélyes gázokkal, folyadékokkal és porokkal végzett munka esetén nyílt
láng használata tilos!
A tűz észlelésekor azonnal jelenteni kell az oktatónak, a hallgatók a helyiséget hagyják el. A
tűz oltásában csak az oktató felszólítására segédkezhetnek.
A laboratóriumban HALONNAL és porral oltó kézi készülékek vannak elhelyezve a bejárati
ajtó közelében. Tűz esetén a készüléket leemeljük és a használati utasítás szerint járunk el.

Érintésvédelem
A villamos áram hatásai az emberi szervezetre:
 Izomgörcs (nem tudja elengedni, légzése leáll),
 Az elektromos ív égető hatása,
 Testnedvek kémiai bontása,
 Melegedés az ohmikus ellenállás miatt,
Védelmi megoldások:
 Elkerítés, burkolás,
 Elszigetelés,
 Törpe feszültség alkalmazása (42V, 24V, 6V),
 Védőföldelés,
 Feszültségvédő kapcsolás,
 Áramvédő kapcsolás.

Elektromos készülékkel végzett munka közben ügyeljünk arra, hogy kezünk száraz maradjon,
mert a nedves emberi bőr ellenállása kicsi. Elektromos berendezések csak felügyelet mellett
üzemeltethetők. Elektromos kapcsolókat a hallgatóknak csak az oktató engedélyével szabad
kezelni.
A munka befejeztével azok kapcsolási helyzetét ellenőrizni kell, csak áramtalanított gépi
berendezéseket szabad őrizetlenül hagyni. Bekapcsoláskor meg kell győződni arról, hogy az
áram alá helyezés nem veszélyezteti-e mások biztonságát. Ha elektromos meghibásodást
észlelünk, azt az oktatónak jelenteni kell. Megjavítását megkísérelni tilos, bízzuk azt
képesített villanyszerelőre. Elektromos főkapcsolókhoz a hallgatók csak veszélyhelyzetben
nyúlhatnak, de elhelyezésüket, kezelésüket ismerni kell. A laboratórium nullával egyesített
földelő hálózattal rendelkezik.
Villamos balesetkor a segélynyújtás sorrendje:
1. A sérültet veszélyes helyzetéből áramtalanítás útján ki kell szabadítani.
2. Elsősegélyben kell részesíteni (ruha kioldása, friss levegő, szagingerek).
3. Egyidejűleg orvost kell hívni.
Az egyes gyakorlatokhoz tartozó speciális munkavédelmi ismereteket a gyakorlatok
megkezdése előtt kell megismerni és elsajátítani.

7
 Általános rendelkezések
1. A laboratórium technológiai területén a beosztott személyzeten kívül idegen személynek
tartózkodni TILOS!
2. Olyan esetekben, amikor idegen személy belépése és ott tartózkodása indokolt, a
személyzet részéről felügyeletet kell biztosítani az ott tartózkodás idejére. A
munkavégzés megkezdése előtt a dolgozót a vonatkozó munkavédelmi és tűzrendészeti
előírásokból az illetékes munkavédelmi és tűzrendészeti megbízottnak bizonyíthatóan ki
kell oktatni.
3. A laboratóriumban nyílt láng használata és a dohányzás TILOS!
4. A laboratóriumban beosztott személyzet köteles maradéktalanul betartani, illetve
végrehajtatni a Főiskola munkavédelmi szabályzatában, továbbá az Intézet
munkavédelmi utasításában, valamint a TŰZRENDÉSZETI UTASÍTÁSBAN és a jelen
szabályzatban előírtakat.

Hallgatókra vonatkozó rendelkezések

1. A laboratóriumban csak azok a hallgatók tartózkodhatnak
a/ akiknek ott órarend szerint laboratóriumi gyakorlatuk van;
b/ akik erre külön engedélyt kaptak a laborvezetőtől (TDK, szakdolgozat, stb.);
c/ a laboratóriumi rendtartást és a biztonságtechnikai előírásokat tudomásul vették és
aláírásukkal igazolva magukra nézve kötelezően elfogadták.
Hallgatók a laboratórium területén engedély és felügyelet nélkül nem tartózkodhatnak!
2. Munkaruhában, zárt cipőben kell megjeleni. Az utcai ruha nem lehet akadálya a
berendezések szakszerű kezelésének, kiszolgálásának. A nők laboratóriumi gyakorlaton
csak lapossarkú cipőben vehetnek részt.
3. A későn jövőket a gyakorlatvezető pótmérésre utasíthatja.
4. A mérőcsoport a kijelölt mérőberendezés közvetlen környezetében tartózkodjon! A
gyakorlat ideje alatt a laboratóriumot csak engedéllyel szabad elhagyni.
5. Az oktatói utasítás be nem tartásából, figyelmetlenségből vagy felelőtlenségből okozott
kár esetén a hallgató teljes/részleges kártérítésre kötelezhető. A kiadott műszerek és
eszközök épségéért, hiánytalan visszaszolgáltatásáért a csoport együttesen felelős.
6. Egymás testi épségének és az anyagi javaknak a megóvása fegyelmezett, körültekintő
magatartást kíván.
7. A mérés során fellépő mindennemű rendellenességet –a gépek meghibásodását, a
személyi sérülést, tűzesetet – azonnal jelenteni kell a gyakorlatvezetőnek.
8. A gépeket be- és kikapcsolni csak utasításra szabad, és csak annak, akit azzal megbíztak.
9. Gépen javítást csak megbízott személyek végezhetnek.
10. A mérés után a helyet rendben és tisztán, a mérés előtti állapotban kell átadni.
11. Elsősegélynyújtó hely a laboratóriumban és a portán van.
12. Tűzoltó készülékek a bejárati ajtó mellett találhatók.
13. A hallgatók kötelesek felkészülni a mérés elméleti anyagából. A gyakorlatvezető a
felkészületlen hallgatókat pótmérésre utasíthatja.

8
 Jegyzőkönyv

A jegyzőkönyvek célja események, adatok mérési eredmények, tapasztalatok, következtetések

stb. írásbeli rögzítése. Hivatalos okirat annak jogi, gazdasági és erkölcsi követelményeivel.
Többféle jegyzőkönyv lehetséges. Így például létezik mérési jegyzőkönyv (hangsúly a
körülmények rögzítésén és megismételhetőségén, a mérési eredmények feldolgozásán,
értékelésén és a következtetéseken van); üzembehelyezési (átvételi) jegyzőkönyv, amikor a
hangsúly a tapasztalatokon, az előírt paraméterek teljesítésén, vagy eltéréseinek nagyságán, a
javítások teendőinek előírásain van; baleseti jegyzőkönyv (hivatalos rendeleti előírások
szerint!).

Tartalmi minta:
CÍM

A mérést végzők nevei:

Mérés helye:
Időpontja:

Tömören a mérés célkitűzései:

A mért és a mérő rendszer leírása, adatai.
Kapcsolási vázlatok. Gépek rajzai, méretei.
Műszerek adatai, hibái.
Mérési helyek megadása, jelölések.
A vizsgált jelenség leírása. Körülmények. Tapasztalatok.
Mérési eredmények. Táblázatok (a jegyzetben kiadott formában és jelölésekkel) Fizikai
mennyiségek egysége.
Számítások, képletek megadása. (Egy mérési érték számszerű helyettesítésével!)
A mérési és számítási eredmények földolgozása. Elvek megadása. Paraméterbecslés,
regresszió stb. Diagramok.
Válasz a mérési célkitűzésben megfogalmazottakra. Diszkusszió. Egyéb
következtetések.
Az eredmények magyarázata, kritikája, hibái, pontossága.
Aláírás.

A jegyzőkönyv jól tagolt, és a magyar helyesírás szabályai szerint készül, olvashatóan. Rajzai
és diagramjai egyértelműek, áttekinthetőek, beméretezettek, feliratosak. Esetleg külön
kerülnek beragasztásra. Célszerű a számítógép biztosított szövegszerkesztői, rajzolási stb.
lehetőségek alkalmazása.

9
Ülepítés műveleti vizsgálata

10
11
 1. Ülepítés műveleti vizsgálata

A mechanikai szennyeződések eltávolítására alkalmas művelet(ek) minden szennyvíztisztítási

eljárásban szerepel(nek), hiszen a durva mechanikai szennyezések tönkre tehetik a szivattyúkat,
valamint rontják a biológiai és kémiai víztisztítás hatékonyságát. Eltávolításuk viszonylag kis költség-
és energiaigényű igényű műveletekkel megvalósítható. A nagyobb méretű szennyezők eltávolításához
gyakran használnak rácsokat, szűrőket, a kisebb méretűekhez homokfogókat, illetve a kolloid méretű
szennyezők eltávolításához (gravitációs és centrifugális) ülepítőket.

1.1. Az ülepítés elmélete

Az ülepítés vizsgálata során jellemzően két paramétert keresünk: vagy azoknak a legkisebb
részecskéknek a méretét, amelyek adott körülmények között ülepíthetők, vagy az ülepedési sebességet.
Az Archimedes-i szám függvénykapcsolatot hoz létre az ülepedési sebesség és az ülepedő részecske
átmérője között, amely egyszerűsítve így fejezhető ki.
  g          g      
/  / 

F( d )   d     d  Bd
     

A Ljascsenko-szám ismeretében pedig F(v) kifejezhető:

/  / 
 Re     v   v  
F( v )   ü     
 C Eu    g      B 

Az általános ülepedési „F(v)-F(d)” diagram segítségével az ülepedési Re szám meghatározható, így

lehetőség nyílik a közegellenállási tényező, illetve az ülepedési sebesség vagy a szemcse
hidrodinamikai méretének számítására.

1. ábra. F(v)-F(d) diagram

12
1.2. Ülepítő jellemző paramétereinek meghatározása

A felületi hidraulikai terhelés Lf a következő képletek segítségével számítható:

Lf  q v / A Lf  H / 
ahol qv a mértékadó vízhozam, A a műtárgy hasznos felülete, H a műtárgy mélysége, a
szükséges tartózkodási idő. Utóülepítők esetében a hidraulikai terhelésnél a recirkuláció okozta
többlet-terhelést figyelembe kell venni.
Az ülepítő műtárgy összes térfogata számítható a méretek ismeretében, és kifejezhető a térfogatáram
és a tartózkodási idő szorzataként is: Vössz.  q v  
Az ülepítő hasznos térfogatának számításához ezt az értéket az ülepítő berendezések hidraulikai
hatásfokával korrigálni kell, így: Vh  Vössz.  
η értéke a hosszanti átfolyású ülepítőkre 0,8, a sugárirányú ülepítőkre 0,7, a függőleges átfolyású
ülepítőkre 0,6.
Az egyes ülepítő típusokhoz tartózó ajánlott legkisebb tartózkodási időket az alábbi táblázat
tartalmazza:

1. táblázat. Az ülepítőkben javasolt minimális tartózkodási idők

A felületi lebegőanyag-terhelés (LLA) a térfogatáram [m3/h], a lebegőanyag koncentrációjának

[kg/m3] és az ülepítő hasznos felületének [m2] ismeretében számítható: LLA  q V  CLA / A

2. táblázat. Az egyes ülepítő típusok maximális felületi terhelési értékei

1.3. A gyakorlat célja

A dortmundi típusú ülepítő berendezések kör alaprajzú, függőleges átfolyású ülepítők. Az

ülepítő berendezések jellemző paraméterei a tartózkodási idő (i), az ülepítési hatásfok (),
az ülepítő felületi hidraulikai terhelése (Lf, m3/m2h), az ülepítő felületi lebegőanyag-
terhelése (LA, kg/m2h), a függőleges átfolyási sebesség (v, m/s vagy cm/s), illetve a bukóél
terhelése (m3/m∙h). A gyakorlat során célunk egy modell ülepítőberendezés jellemző
paramétereinek meghatározása, illetve annak megállapítása, hogy adott átmérőjű (és adott
anyagi minőségű) részecskék eltávolíthatók-e a megadott üzemi paraméterek mellett.

13
A gyakorlathoz szükséges eszközök:
Vödör, keverő, 5 L-es mérőkancsó, 1L-es mérőhenger, stopperóra, mérőszalag, ülepítő tartály,
szivattyú, bentonit/krétapor, zavarosságmérő (Hach 2100N), küvetta, papírtörlő, 100 mL-es
főzőpohár

1.4. A mérés menete, eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés

1. Készítse el a szivattyú kalibrációját: mérje meg adott (50-500) potenciométer állások
között a szivattyú által szállított folyadék térfogatáramát: qV [dm3/perc  m3/h]!

potenciométer 50 100 150 200 250 300 350 350 400 450 500
qV [dm3/perc]
qV [m3/h]

2. Mérje meg az ülepítő geometriai méreteit [m], készítse el a vázlatát, jelölje a jellemző
méreteket! Számítsa ki az összes- és hasznos térfogatokat [m3], valamint a hasznos
felületet [m2]!
3. Számolja ki a gyakorlatvezető által megadott tartózkodási időkhöz (0,1-0,4 h) tartozó,
szükséges térfogatáramokat az ülepítő összes térfogatának ismeretében: q V  V / 
4. Az 1. pontban kapott eredmények segítségével számítsa ki, hogy hova kell állítani a
szivattyú potenciométerét a szükséges tartózkodási idők eléréséhez (alkalmazzon
lineáris interpolációt a számításokhoz).
5. Számolja ki az egyes térfogatáramokhoz tartozó felületi hidraulikai terheléseket a
különböző térfogatáramok vonatkozásában: Lf  q v / A [m3/(m2·h)].
6. Számolja ki az egyes térfogatáramokhoz tartozó függőleges átfolyási sebességeket:
v [m/h  m/s], és a bukóél terheléseket L B  q V / l B [m3/(m∙h)].
7. Állítson elő modell-szennyvizet egy vödörben: 10 L csapvízben alaposan keverjen el a
gyakorlatvezető által meghatározott mennyiségű (kb. 10-20 g) bentonitot vagy krétaport.
Az adagolást állandó, intenzív keverés közben végezze, a keverést később se állítsa le.
8. Számítsa ki az így előállított modell szennyvíz lebegőanyag-tartalmát (cLA=m/V –
[kg/m3]), majd mérje meg kezdeti zavarosságát [NTU], és számolja ki az ülepítő
felületi lebegőanyag-terhelését: LLA  q v  CLA / A [kg/(m2·h)].
9. A szennyvizet membránszivattyúval adagolja az ülepítőbe a meghatározott
térfogatáramokkal, majd mérje az elfolyó (tisztított) víz zavarosságát. A mérésnek
akkor van vége, ha ~1 L tisztított vizet nyertünk. Határozza meg az ülepítés hatásfokát a
szennyvíz és a tisztított víz zavarossága alapján:
 z 
 ü  1  ki   100%
 z be 
10. A mérőhenger és az ülepítő tartalmát juttassa vissza a vödörbe és ismételje meg a
kísérletet a következő térfogatáram beállítása mellett!
11. Számítsa ki, hogy a vizsgált térfogatáramok közül mely(ek) volt(ak) alkalmas(ak) arra,
hogy eltávolítsa a 80 μm-nél nagyobb egyenértékű gömbátmérővel rendelkező
bentonit/krétapor szemcséket! (A bentonit sűrűsége 2000 kg/m3, míg a krétapor sűrűsége
1900 kg/m3). A számításokhoz használja az Archimedesi- és a Ljascsenko számok
kiszámításhoz használatos képleteket!

14
12. A mérési és számolási eredményeket foglalja össze a következő táblázatok szerint, majd
írjon rövid szöveges értékelést az elért eredményekről:

Összes térfogat [m3]:

Hasznos térfogat [m3]:
Hasznos felület [m2]:
Bukóél hossza [m]:
Lebegőanyag tartalom (cLA=m/V – [kg/m3])
Kezdeti zavarosságát [NTU]

Megadott tartózkodási idő (h)

qV [dm3/perc]
qV [m3/h]
Potenciométer állása
Felületi hidraulikai terhelés
Lf [m3/(m2·h)]
Függőleges átfolyási sebesség
v [m/h]
Függőleges átfolyási sebesség
v [m/s]
Bukó-él terhelése
L B  q V / l B [m3/(m∙h)]

Felületi lebegőanyag-terhelését:
LLA  q v  CLA / A [kg/(m2·óra)]

Tisztított víz zavarossága [NTU]

Tisztítási hatékonyság - ü [%]
 z 
 ü  1  ki   100%
 z be 

Eltávolíthatók-e a 80 μm-nél
nagyobb egyenértékű
gömbátmérővel rendelkező
bentonit/krétapor szemcsék?

15
 2. Koagulálás optimalizálása

2.1. Vizek lebegőanyag tartalmának eltávolítása

A felszíni vizek, illetve szennyvizek mindig tartalmaznak lebegőanyagokat, amelyeket a
vízkezelés során el kell távolítani. A lebegőanyag egy része mechanikai úton (első sorban
homokfogókkal, előülepítőkkel) eltávolítható, azonban marad(hat)nak a vízben kisebb méretű,
kolloid méretű részecskék. Ezek eltávolításához nagyobb méretű részecskék (aggregátumok)
létrehozására van szükség, amelyek már eltávolíthatók ülepítéssel, szűréssel.
A szennyvízkezelés során ülepíthető méretű aggregátumok létrehozására alkalmas eljárás a
koagulálás és flokkulálás. A koaguláció során a jellemzően negatív felületi töltéssel
rendelkező kolloid részecskék töltéssemlegesítését végezzük el fémsók hozzáadásával,
melynek eredményeképp a részecskék összetapadnak, koagulátumokat (kisebb/nagyobb
pelyheket) képeznek, amelyek aztán mechanikai úton eltávolíthatók (ülepítéssel, szűréssel,
flotálással). A töltés semlegesítésére elsősorban Fe3+ és Al3+-vegyületeket használnak. A
flokkuláció a destabilizált (koagulált) részecskék további összekapcsolódását jelenti mikro-,
majd makropelyhekké vízoldható polimerekkel (polielektrolitokkal). A gyakorlatban
elterjedtek a fémsót (koagulálószert) és vízoldható polimert (flokkulálószert) együttesen
alkalmazó eljárások. A képződő nagyobb pelyheket (avagy flokkulumokat) a kolloid
részecskék a fémkoagulánsok, a polimerek és az esetleges segédderítőszerek építik fel. A
hozzáadott polimerek a flokkulumok méretnövelése révén, míg a segédderítőszerek
jellemzően a kialakított pelyhek sűrűségének növelése révén hozzájárulnak a pelyhek
gyorsabb ülepedéséhez. A derítési folyamat a koagulációt, a flokkulációt és a
fázisszétválasztást egyaránt magában foglalja.
A vegyszereket a gyors és homogén eloszlatás érdekében oldat formájában adagolják a
derítendő vízhez. Az alkalmazott vegyszeradag mindig függ a tisztítandó víz minőségétől,
pontos mennyiségét meg kell határozni. A koagulálószerek túladagolása a kolloid részecskék
áttöltődését, így az aggregátumok újbóli szétesését és a kolloid rendszer stabilizálódását
okozhatja, így mindenképpen kerülendő.
A pehelyképződést a derítés mechanikai körülményei is erősen befolyásolják. A vegyszerek
adagolásakor a vegyszert és a tisztítandó vizet gyorsan össze kell keverni. Az aggregátumok,
pelyhek méretének növelését lassú keveréssel lehet elérni. A keverési sebesség optimalizálása
mellett a megfelelő keverési időt is célszerű kiválasztani, mivel a keverési idő növelése az
aggregátumok képződése mellett azok aprítását is eredményezheti.

2.2. A koaguláció/flokkuláció műveletét befolyásoló paraméterek vizsgálata

A derítés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja a pelyhek képződését elősegítő keverés
sebessége, illetve a koaguláló-/flokkulálószer mennyisége. A folyamat optimalizálását az ún.
„Jar Test”, vagy más néven flokkteszter segítségével végezhetjük el. A berendezés a
vizsgálandó víz és a koagulálószer egyenletes keverését különböző keverési sebességeknél
biztosítja. Segítségével meghatározható az optimális keverési idő, keverési sebesség és
koagulálószer koncentráció.
Az eredmények statisztikai elemzésére (értékelésére) a kéttényezős ismétlés nélküli variancia
analízist alkalmazzuk.

16
2.3. Kéttényezős varianciaanalízis
A varianciaanalízis számos, egyező szórású, normál eloszlású csoport átlagának összevetésére
alkalmas statisztikai módszer, melyet angol megnevezésének kezdőbetűiből generálva:
ANalysis Of VAriance  ANOVA-ként is ismernek.
A varianciaanalízis során arra keressük a választ, hogy van-e differencia / változás a tapasztalt
eredmények között, illetve a tapasztalt eltérésekre magyarázatot keresünk. A másik kérdés,
hogy van-e hatása a kísérleti manipulációnak- a kontrollhoz viszonyítva – a célváltozóra, azaz
az egyes változtatott paraméterek milyen irányban befolyásolják az eredményeket.
Pontosabban az egyes paramétereknek az átlagra gyakorolt hatását elemzi.
A konkrét feladat során azt vizsgáljuk, hogy a koagulálószer mennyisége és a keverés
sebessége és a keverési idő, mint bemenő paraméterek közül egyiket rögzítve a másik két
paraméter változtatása hogyan hat a derítés hatékonyságára. A paraméterek
varianciaanalízissel történő elemzése alapján pedig keressük az optimális beállításokat.
A számítás során az első lépés egy kísérletterv összeállítása, amely egy állandó (pl. keverési
idő) és egy változó paraméter (pl. koagulálószer-koncentráció) kísérleti értékeit/beállításait
tartalmazza. Például:
RPM1 RPM2 RPM3 RPM4
c1 4 12 8 3.2
c2 12 20 16 8
c3 40 49.6 42.4 34.4
c4 68 80 73.6 56
Az adott beállítások mellett elvégezzük a kísérleteket, és a táblázatba beírjuk a kiszámolt
tisztítási hatékonyságokat (mint válaszfüggvényt).
Az adatokat ismétlés nélküli kéttényezős varianciaanalízisnek vetjük alá Microsoft Excel
program segítségével. Ehhez először aktiválni kell az adatelemzés bővítménycsomagot az
Excelben: Fájl  Beállítások  Bővítmények  Kezelés: Excel bővítmények  Ugrás
 Analysis Toolpak  OK
Ezt követően az adatelemzéshez az Excelben: Adatok – Elemzés – Adatelemzés –
Kéttényezős variancia analízis ismétlések nélkül és az alábbi ablak ugrik fel:

1. ábra - Kéttényezős variancia analízis

Be kell állítani a bemeneti tartományt (Feliratokkal együtt egy 5×5-ös cellát, jelen esetben), és
kipipálni a feliratok mezőt, majd „OK”. Ezt követően egy új munkalapon nézhetjük meg a
varianciaanalízis eredménytáblázatait:

17
Például:

ÖSSZESÍTÉS Darabszám Összeg Átlag Variancia

1 ppm 4 27.2 6.8 16.426667
5 ppm 4 56 14 26.666667
25 ppm 4 166.4 41.6 39.68
100 ppm 4 277.6 69.4 103.84

20 rpm 4 124 31 846.66667

40 rpm 4 161.6 40.4 958.50667
50 rpm 4 140 35 878.24
100 rpm 4 101.6 25.4 604.32

VARIANCIAANALÍZIS
Tényezők SS df MS F p-érték F krit.
Sorok 9785.40 3 3261.80 377.33 8.87E-10 3.86
Oszlopok 482.04 3 160.68 18.59 0.000339 3.86
Hiba 77.80 9 8.64

Összesen 10345.24 15 df Hiba MS Hiba

Az adott tényező (koagulálószer koncentráció, keverési sebesség vagy keverési/ülepítési idő)

szignifikánsan befolyásolja az értékeket, ha p<0,05 illetve F>Fkrit.!

Szignifikáns differencia számítása:

2  MShiba
1.tényező: sorok SZD 0,05  t 0,95 
n2
2  MShiba
2.tényező: oszlopok SZD 0, 05  t 0,95 
n1

ahol t0,95 táblázatból határozható meg; szabadsági foka a számítások során kapott: DF=df Hiba
Ha két átlag között a különbség értéke nagyobb, mint a szignifikáns differencia, akkor azok
szignifikánsan különböznek.
Ábrázolva az átlagértékeket (±1/2SZD0,05) az egyes tényezők függvényében, leolvashatók az
optimális beállítás értékek.

18
 Tisztítási hatékonyság a koagulálószer
koncentráció függvényében

Tisztítási hatékonyság (%)

100
80
60
40
20
0
1 ppm 5 ppm 25 ppm 100 ppm
Koagulálószer koncentrációja

2. ábra - Átlagértékek a p=0,05 szignifikancia szinthez tartozó szignifikáns differenciával

Ha két sávnak nincs közös része, akkor a két átlag közötti különbség meghaladja a
szignifikáns differencia mértékét.

2.4. A mérési feladat

A gyakorlat célja:
Meghatározott modell-szennyvízből (krétaport vagy agyagásványt kb. 0,5-2 g·dm-3
koncentrációban tartalmazó, 0,4-0,8 dm3 térfogatú csapvízből) a lebegőanyagok eltávolítása
koagulálószer (vas-klorid vagy polialumínium-klorid) hozzáadásával. A megfelelő
koagulálási körülmények (vegyszer-koncentráció és keverési sebesség vagy keverési idő)
meghatározása, a zavarosságmérésen alapuló tisztítási hatékonyságok kimérése,
összehasonlítása és ANOVA elemzése révén.

3. ábra - Flokkteszter („Jar Test” készülék)

19
A gyakorlathoz szükséges eszközök:
 Jar-teszt készülék
 Nefelometriás zavarosságmérő és hozzá való üveg küvetta (kupakkal)
 Papírtörlők a küvetta külső felületének tisztántartásához
 Stopper
 4db 1,0 L-es ülepítő főzőpohár és 4 db 100 mL-es főzőpohár a mintavételezéshez
 1,0 L-es Mérőhenger
 Csapvíz
 Vas(III)-klorid oldat, BOPAC oldat, anionos polielektrolit oldat
 Pipetták hozzá való pipetta hegyekkel
 modellszennyező (krétapor vagy agyagásvány)
 Mérleg
 Vegyszerkanál

2.5. A mérés menete

 Készítse el a gyakorlatvezető által megadott koncentrációjú (0,25-2,0 g·dm-3) és térfogatú
(0,4-0,8 dm3) modell-szennyvizeket (bentonit és/vagy krétapor szuszpenziót) mind a négy
1,0 L-es főzőpohárba, majd a Jar-teszt készülékben magas fordulatszámon (200 rpm)
kevertetve homogenizálja azt 5 percig!
 Mérje meg a homogén modell-szennyvizek kiindulási zavarosság értékeit a
nefelometriás zavarosságmérő segítségével! Törekedjen arra, hogy a kevertetés leállítása
és a modell-szennyvíz küvettába történő átöntése között minél kevesebb idő (max. 10 s)
teljen el! A küvettának a zavarosságmérőbe történő behelyezése előtt papírtőrlő
segítségével gondoskodjon róla, hogy a küvetta külső felülete tiszta legyen! A pontos
mérések érdekében a küvetta tisztítását követően a készülékbe történő helyezés előtt lassú
mozdulatokkal rázza össze a lezárt küvettát!
 A keverőedényeket helyezze a készülékbe, a keverőlapátokat nyomja le a keverőszáron
található jelzésig, és ügyeljen arra, hogy a keverőlapátok szélei ne érjenek az üveghez a
keverés bekapcsolása után sem! Gyors keverés (200 rpm) beállítását követően, pipetták
segítségével adjon a modellszennyvizekhez megadott térfogatú koagulálószert (FeCl3-
vagy BOPAC oldatot) és az utolsó adagolást követően további fél percig biztosítsa az
intenzív kevertetést. A vegyszerek adagolásakor ügyeljen arra, hogy a lehető
legrövidebb időn belül minden főzőpohárba bekerüljön a szükséges vegyszermennyiség!
A gyors keverési szakasz után állítsa be a lassú kevertetésnek megfelelő fordulatszámot
(10-100 rpm) és a megadott időtartamig (30-300 s) kevertesse a modellszennyvizet! A
lassú keverés során figyelje meg a koagulátumok képződését!
 A lassú keverés leállítása után 30 másodperccel töltsön a felülúszókból kb. 50 mL-t a
100mL-es főzőpoharakba, majd mérje meg a derített vizek zavarosságát a már
korábban részletezett módon! A pontos és összehasonlítható eredmények érdekében a
küvetták feltöltése előtt a 100 mL-es főzőpoharak tartalmát óvatos mozdulatokkal
homogenizálja!
 Ismételje meg a kísérletsorozatot a gyakorlatvezető által megadott paraméterekkel.

20
2.6. Az eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés
1. Adja meg a gyakorlat rövid elméleti összefoglalóját maximum 1 oldalban.
2. Írja le az elvégzendő gyakorlat menetét.
3. A mérési körülményeket és a mért eredményeket foglalja táblázatba. A minták kezdeti, és
az ülepítés után mért zavarosság értékeiből számolja ki a tisztítás (százalékos)
hatékonyságát is:
 z 
   1  felülúszó   100%
 zkez det i 

Szennyező: agyagásvány vagy krétapor koncentráció: ……. g·dm-3 Térfogat: ……... dm3
Lassú
Hozzáadott koagulálószer Lassú
keverés
térfogata és a keverés Kezdeti Derített víz Tisztítási
Kísérlet- fordulat-
keverőedényben ideje zavarosság zavarossága hatékonyság
Edény száma
sorozat eredményezett Fe3+ vagy (t): (zkezdeti) (zfelülúszó) ()
(n):
Al3+ koncentráció

[cm3] [mg·dm-3]* [s] [rpm] [NTU] [NTU] [%]

1.
2.
1.
3.
4.
1.
2.
2.
3.
4.
1.
2.
3.
3.
4.
1.
2.
4.
3.
4.
*A vas és alumínium koncentráció számolásához szükséges információk:
A FeCl3 oldat 1,0 dm3-e 80g FeCl3×6H2O-ot tartalmaz - MFeCl3×6H2O= 270 g·mol-1 - MFe= 56 g·mol-1
A BOPAC törzsoldat alumínium koncentrációja: 8,3 g·dm-3
4. A kiszámolt tisztítási hatékonyságokat rendezze az alábbi táblázat szerint
RPM1 (vagy t1) RPM2 (vagy t2) RPM3 (vagy t3) RPM4 (vagy t4)
c1
c2
c3
c4

5. A program segítségével az adatokat vesse alá ismétlés nélküli kéttényezős

varianciaanalízisnek és vegye szemügyre az elkészített eredménytáblázatot illetve variancia
táblázatot! Az adott tényező (koagulálószer koncentráció, keverési sebesség vagy
keverési/ülepítési idő) szignifikánsan befolyásolja az értékeket, ha p<0,05 illetve F>Fkrit.!

21
6. Ábrázolja (a 2. ábrához hasonlóan) az egyes paraméterekhez tartozó átlagértékeket a
p=0,05 szignifikancia-szinthez tartozó szignifikáns differenciának megfelelő
szórásértékekkel (±0,5·SZD0,05)!
A szignifikáns differencia számítása:

2  MShiba
SZD 0,05  t 0,95 
n2

ahol t0,95 táblázatból határozható meg; szabadsági foka a számítások során kapott: DF=df Hiba
Ha két átlag között a különbség értéke nagyobb, mint a szignifikáns differencia, akkor azok
szignifikánsan különböznek. A két ábráról leolvashatók az optimális beállítás értékei.

7. Ábrázolja továbbá az átlagértékeket a tisztítási hatékonyságok szórásértékeivel is

hasomlóan az alábbi ábrákhoz:

Tisztítási hatékonyság a koagulálószer Tisztítási hatékonyság a keverés

koncentráció függvényében fordulatszámának függvényében
Tisztítási hatékonyság (%)

Tisztítási hatékonyság (%)

100 100
80 80
60 60
40 40
20 20
0 0
1 ppm 5 ppm 25 ppm 100 ppm 20 rpm 40 rpm 50 rpm 100 rpm
Koagulálószer koncentrációja Keverés fordulatszáma

Az ábrákon szereplő szórások megfelelő ábrázolásához szükséges a programban két az

alábbiakhoz hasonló táblázat elkészítése, melyeken szereplő pozitív illetve negatív szórásokat
az alábbi képletekkel kell kiszámítani:
Pozitív hiba = Legnagyobb érték - Átlagérték
Negatív hiba = Átlag érték - Legkisebb érték

8. Szövegesen értékelje röviden a kapott eredményeket!

22
A t eloszlás p kvantilisei

23
 3. Aerob reaktor anyagátadási viszonyainak vizsgálata

3.1. Elméleti áttekintés

A szennyvíztisztítás gyakorlatában legelterjedtebbek a biológiai eljárások. Ezen eljárások
a mikroorganizmusok irányított tevékenységét hasznosítják. Alkalmazásukkor minden olyan
szennyezőanyag eltávolítható, illetve átalakítható, amely valamely mikroorganizmus
tápanyagaként (szubsztrátként) szolgálhat. Az aerob biológiai szennyvíztisztítás során a
szennyvizek szerves szennyezőanyagait a vízben már eleve jelenlevő, illetve az abban
mesterségesen nagy tömegben elszaporított baktériumok ( eleveniszap) természetes
anyagcseréjük során lebontják illetve szaporodásukhoz felhasználják. A biológiai
szennyvíztisztítás hatékonyságát több tényező, így például a jelenlevő aktív szervezetek
mennyisége, a metabolizmus (anyagcsere) sebessége, a víz tartózkodási ideje, a szervesanyag
terhelés stb. befolyásolja. Tekintve a szennyvizek szerves anyagainak rendkívül összetett
jellegét, a szerves komponensek egyedi minőségi és mennyiségi meghatározása helyett a
tisztítandó és tisztított szennyvizek szervesanyag tartalmát általában különféle oxigénigény
elnevezésű mérőszámokkal (kémiai oxigénigény /KOI/; biokémiai oxigénigény /BOI/) vagy a
szerves széntartalommal (összes szerves széntartalom angol rövidítése: TOC) fejezik ki.
A baktériumok akkor is fogyasztanak oxigént, ha nem áll rendelkezésükre tápanyag. Ezt
az oxigénfogyasztást nevezik endogén légzésnek (sejtlégzés). A fajlagos sejtlégzés intenzitás
(az 1 g száraz iszapra vonatkoztatott oxigénfogyasztás sebessége) jellemző az iszapban lévő
élő, aktív baktériumok számosságára, az iszap aktivitására. Ha az „éhező” baktériumok
szuszpenziójához tápanyagot (tartalmazó szennyvizet) adunk, a légzés intenzitása
hirtelen megnő. Az ilyenkor észlelt oxigénfogyasztást nevezik szubsztrát légzésnek. A
szubsztrát légzés során fogyó oxigén részben az ilyenkor is fennálló endogén légzést, részben
a tápanyag oxidációját szolgálja.
Ahhoz, hogy a szennyezők aerob bontása megfelelő sebességgel játszódhasson le, a
reaktorban folyamatosan biztosítani kell a megfelelő oxigénmennyiséget. Az oxigénátvitel
sebességét a határfelület növelésével lehet növelni, ez azonban (különösen töltött, vagy
heterogén fázisú reaktorokban lejátszódó folyamatok esetében) nem határozható meg
pontosan. Erre a célra szolgál a bevezetett fajlagos érintkezési felület (a), mely az
anyagátadási együtthatóval (KL) közösen határozza meg az anyagátadás sebességét, tehát
együttes meghatározásuk már elegendő a folyamat számításához.

3.2. A gyakorlat célja

A gyakorlat célja a (turbulens áramlási viszonyok tartományában lejátszódó) anyagátadási
folyamatok számításához elengedhetetlenül szükséges teljes abszorpciós együttható, KLa
értékének meghatározása. A gyakorlat során folyadék-gáz rendszerben (szennyvíz-oxigén)
határozzuk meg a KLa értékét mikroorganizmusok jelenlétében, amelyek anyagcsere-légzése
növeli, v. csökkenti a heterogén fázisú reakció során a rendszerben oldott oxigén
mennyiségét.

24
3.3. A berendezés leírása
A berendezés egy műanyag alapzaton álló 15 literes reaktorból áll, melyhez táplálószivattyú,
levegőztető és mérőműszerek tartoznak a folyamat megfigyeléséhez és szabályozásához. A
szivattyú egy átlátszó fedőn keresztül továbbítja az anyagot a reaktorhoz. A megadott
mennyiségű levegőt egy kompresszor adagolja, majd egy pókkarú elosztón keresztül jut a
reaktor aljába. A levegőelosztó felépítése alkalmas megfelelő mennyiségű buborék
előállításához, ami a rendszer keveréséhez és magához a reakcióhoz is elegendő. A reaktortéri
hőmérséklet is szabályozható. Az oldott oxigén, a hőmérséklet és pH folyamatos mérését
beépített műszerek teszik lehetővé.

1. ábra: A berendezés fotója

Ahhoz, hogy a reaktorba befúvatott levegőbuborékokból az oxigén a mikroorganizmusok

enzimjei számára hozzáférhetővé váljék, a következő utat kell megtennie: a levegőbuborékból
a gáz-folyadék határfelületen keresztül oldódik a folyadékba, a folyadékban diffúzió útján jut
a sejthez, majd ezt követően jut át a sejtfalon. Az erősen leegyszerűsített folyamatok közül a
gáz-folyadék határfelület ellenállása a legnagyobb, így ez a sebesség meghatározó folyamat.
Az oxigén oldódása tulajdonképpen gázabszorpció. Az oxigén-abszorpció anyagátviteli
sebességének egyenlete:
dc
vs   K L  a(c  c)
d

KL - a folyadék felé történő anyagátadási (tömegátviteli) együttható

(1/KL a határfelület eredő ellenállása)
a - a gáz-folyadék határfelület nagysága
KLa - a teljes abszorpciós együttható
c* - a telítési oldott oxigénkoncentráció (az oxigén hőmérsékletfüggő oldhatósága)
c - az aktuális oldott oxigénkoncentráció.

Vizes rendszerben az oxigénnel való telítődést leíró fenti differenciál-egyenlet megoldása:


c  c  1  eK La 
tehát, a telítődés exponenciális görbe mentén megy végbe, az időben csökkenő sebességgel.

25
A KL és az a tényezőket külön nem lehet meghatározni, így ezek szorzatát szokás
megadni, amelyet teljes abszorpciós együtthatónak (koefficiensnek) neveznek [1/s], és a
levegőztetés hatékonyságát jellemzi, melyet egy adott rendszerben is számos tényező
befolyásol. A KLa értékének a meghatározását az teszi szükségessé, hogy ez a mérőszám
mutatja a legjobban alkalmazható gyakorlati módon az oxigén abszorpciós képességét.
Mikroorganizmusok jelenlétében az aktuális O2 koncentráció sohasem nulla, így a (c* - c)
koncentráció gradiens mindig kisebb értékű, mint a telítési koncentráció. A fermentáció
optimális levegőztetési viszonyainak beállításához tehát szükség van egy olyan direkt
módszerre, amellyel mikroorganizmusok jelenlétében, fermentáció közben lehet a KLa értékét
meghatározni.
A módszer lényege, hogy az egyensúlyi oldott oxigén koncentrációt a fermentáció közben
műszeresen (oxigénmérő membránelektróddal) mérjük. A rendszer levegőztetését rövid időre
megszakítjuk, majd újra elindítjuk és a különböző szakaszok oldott oxigén koncentrációjában
bekövetkező változásokból a KLa értékét grafikus módszerrel határozzuk meg. Ha a rendszer
levegőztetését megszüntetjük, akkor a mikroorganizmusok folyamatosan elkezdik
felhasználni a még rendszerben oldott oxigént, vagyis mivel nincs utánpótlás a rendszer oldott
oxigén tartalma folyamatosan csökken. A csökkenés mértéke (xQ) arányos a
mikroorganizmusok által fogyasztott oxigén mennyiségével. Ha bizonyos idő múlva újra
megindítjuk a levegőztetést, a stacionárius állapot eléréséig a következő egyenlet írja le a
viszonyokat:
dc
oldódás  fogyasztás   K L  a(c  c)  xQ
d
dc
 K L  a  c  K L  a  c  xQ
d
dc
 xQ  K L  a  c  K L  a  c
d
A leírtakat a következő ábra szemlélteti:
cO2

c*

α
tgα = xQ

idő
2. ábra: KLa grafikus meghatározása
A levegőztetés szüneteltetésekor (mivel nincs oxigén beoldódás), így az oldott oxigén
koncentrációja lineárisan csökken, ahogyan azt a mikroorganizmusok felhasználják, így a
következő egyenlet lesz érvényes:
dc
fogyasztás    xQ
d
Az egyenletet linearizálva dc/dτ-ra az aktuális oxigén koncentrációt (c) az idő (t)
függvényében ábrázolva az egyenlet meredeksége (|m|=tgα) adja xQ értékét (2. ábra).

c   xQ  

26
Maga a meghatározás úgy történik, hogy a teljes kísérlet ideje alatt mért adatokból ábrázoljuk
az oxigénkoncentráció (c) - idő (t) diagrammot, majd a leszálló görberész meredekségét
kiszámítjuk, amely tehát az xQ-t, a mikroorganizmus légzési sebességét (mg/(L·s))adja meg.
Ezután a felszálló görbeszakasz néhány pontjában kiszámítjuk annak lokális meredekségét,
dc/dτ-t. Majd a c = f(dc/dτ+xQ) függvényt ábrázolva közvetlenül a KLa értékét kapjuk meg az
egyenes reciprok iránytangensének (meredekségének) kiszámításakor (3. ábra).

tgα = - (1/KLa)

dc/dτ+xQ
3. ábra: KLa grafikus meghatározása

A gyakorlathoz szükséges eszközök:

5 L-es mérőkancsó, élesztő, glükóz, oxigénmérő elektród, kanál, tölcsér, 0,5L-es főzőpohár,
mágneses keverő (+keverőbot)
3.4. A mérés menete:
1. Töltse fel a reaktort 4 L (a gyakorlatvezető iránymutatásának megfelelő hőmérsékletű)
csapvízzel (Jegyezze fel a hőmérsékletet: T1=_____°C; a 2. kísérletnél is: T2=_____°C).
2. Kapcsolja be a levegőztetést a gyakorlatvezető által megadott térfogatáram (1,5-3 L/perc)
mellett (qV=_____L/perc), vagyis telítse oxigénnel a csapvizet.
3. Készítsen a gyakorlatvezető által megadott összetételű (élesztő + tápsó + glükóz)
szuszpenziót 100 mL vízben és kevertesse legalább 10 percig nagy sebességgel.
(Összetétel:_____________________________________________________________)
4. Adagolja az elkészített szuszpenziót a tartályba a beöntőnyíláson keresztül.
5. A szuszpenzió beadagolásától számítva 10 percig percenként mérje (az oldott
oxigénmérő segítségével) a szuszpenzió oldott O2 koncentrációját.
6. 10 perc után kapcsolja ki a levegőztetést és folytassa az oxigénkoncentráció mérését
további 10 percig. Figyelje meg az endogén légzésből adódó koncentrációcsökkenést!
7. A kísérlet 20. percében kapcsolja vissza a levegőztetést, és újabb 10 percen keresztül
mérje az oxigénkoncentráció emelkedését percenként. Figyelje meg az oxigénszint
telítődését, majd ezen szakasz végén (30. perc) öntsön a gyakorlatvezető által definiált
mennyiségű cukrot (10-20 g) tartalmazó oldatot a reaktorba.
8. A kísérlet 30. percében kapcsolja ki a levegőztetést és folytassa az oxigénkoncentráció
mérését további 10 percig (ekkor a figyelheti meg, hogy a tápanyag jelenlétében
intenzívebb lesz az oxigénkoncentráció csökkenése – szubsztrát légzés).
9. A kísérlet 40. percében kapcsolja vissza utoljára a levegőztetést még 10 percre és ismét
jegyezze fel az oxigénkoncentrációkat percenként (ekkor figyelhető meg, hogy a
szubsztrát-légzés miatt lassabban fog telítődni a szuszpenzió oldott oxigénnel).
10. Ismételje meg a kísérletet más paraméterekkel!
11. A gyakorlat befejeztével eressze le vizet és takarítsa ki a reaktort!
27
3.5. Az eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés
1. Ábrázolja a mért adatokat táblázatban! Például:

t t dt c dc dc/dt xQ dc/dt+xQ
(perc) (s) (s) (mg/L) (mg/L) (mg/(L·s)) (mg/(L·s)) (mg/(L·s))
0 0 60 7.1
1 60 60 7.3 0.2
2 120 60 7.6 0.3
3 180 60 7.8 0.2
4 240 60 8 0.2
5 300 60 8.2 0.2
6 360 60 8.3 0.1
7 420 60 8.4 0.1
8 480 60 8.5 0.1
9 540 60 8.55 0.05
10 600 60 8.6 0.05 0.0038
11 660 60 8.2 -0.4 0.0038
12 720 60 7.9 -0.3 0.0038
13 780 60 7.6 -0.3 0.0038
14 840 60 7.4 -0.2 0.0038
15 900 60 7.2 -0.2 0.0038
16 960 60 7 -0.2 0.0038
17 1020 60 6.8 -0.2 0.0038
18 1080 60 6.6 -0.2 0.0038
19 1140 60 6.4 -0.2 0.0038
20 1200 60 6.2 -0.2 0.0038
21 1260 60 6.7 0.5 0.008 0.012
22 1320 60 7.2 0.5 0.008 0.012
23 1380 60 7.6 0.4 0.007 0.010
24 1440 60 7.9 0.3 0.005 0.009
25 1500 60 8.2 0.3 0.005 0.009
26 1560 60 8.4 0.2 0.003 0.007
27 1620 60 8.5 0.1 0.002 0.005
28 1680 60 8.55 0.05 0.001 0.005
29 1740 60 8.6 0.05 0.001 0.005
30 1800 60 8.6 0 0.000 0.004
31 1860 60 8.1 -0.5 0.0054
32 1920 60 7.6 -0.5 0.0054
33 1980 60 7.2 -0.4 0.0054
34 2040 60 6.8 -0.4 0.0054
35 2100 60 6.5 -0.3 0.0054
36 2160 60 6.2 -0.3 0.0054
37 2220 60 5.9 -0.3 0.0054
38 2280 60 5.7 -0.2 0.0054
39 2340 60 5.5 -0.2 0.0054
40 2400 60 5.3 -0.2 0.0054
41 2460 60 5.7 0.4 0.007 0.012
42 2520 60 6 0.3 0.005 0.010
43 2580 60 6.3 0.3 0.005 0.010
44 2640 60 6.5 0.2 0.003 0.009
45 2700 60 6.7 0.2 0.003 0.009
46 2760 60 6.9 0.2 0.003 0.009
47 2820 60 7.1 0.2 0.003 0.009
48 2880 60 7.2 0.1 0.002 0.007
49 2940 60 7.3 0.1 0.002 0.007
50 3000 60 7.4 0.1 0.002 0.007

28
2. Ábrázolja a szuszpenzió oldott oxigén koncentrációját az idő függvényében! Például:

T=25°C
10
9
8

cO2 (mg/L)
7
6
5
4
0 10 20 30 40 50
t - idő (perc)

2. A 2-es és 4-es szakaszok leszálló ágaira illesszen egyenest, és számítsa ki a sejtek

endogén- (2-es szakasz) illetve szubsztrát (4-es szakasz) légzését jellemző xQ [mg/(L·s)]
értékeket. Például:

2. szakasz 4. szakasz
10 10
8 8
c (mg/L)

c (mg/L)

6 6
4 y = -0.0038x + 10.686 4 y = -0.0054x + 18.064
2 R² = 0.9865 R² = 0.974
2
0 0
600 900 1200 1800 2100 2400
t - idő (s) t - idő (s)

(2. szakasz: xQ=0,0038 mg/(L·s); 4. szakasz xQ=0,0054 mg/(L·s))

3. A felszálló (3-as és 5-ös) szakaszok oxigénkoncentrációt ábrázolja a dc/dτ+xQ

függvényében és határozza meg grafikusan a KLa értékeket a pontokra illesztett egyenes
meredekségének segítségével! Például:

3. szakasz 5. szakasz
9.0 y = -197.96238245x + 9.56910658 8.0
y = -331.01123596x + 9.65600000
8.5 R² = 0.87553486 7.5 R² = 0.90624800
8.0 7.0
c (mg/L)

c (mg/L)

7.5 6.5
7.0 6.0
6.5 5.5
6.0 5.0
0.000 0.010 0.020 0.000 0.010 0.020
dc/dt+xQ dc/dt+xQ
(3. szakasz: KLa = -1/-197,96 = 0,0051 1/s; 5. szakasz KLa = -1/-331,01 = 0,0030 1/s)

4. Töltse ki az alábbi táblázatot és értelmezze az eredményeket szövegesen!

T (°C) KLa KLa

(3-as szakasz) (5-ös szakasz)

29
 Membránszűrés vizsgálata,
a membráneltömődés modellje

30
 4. Membránszűrés vizsgálata, a membráneltömődés
modellje

4.1. Elméleti áttekintés

A membránszeparációs eljárások lényege, hogy valamilyen hajtóerő (többnyire

nyomáskülönbség, vagy koncentrációkülönbség) hatására szelektív transzport megy végbe
egy membránon keresztül. A művelet lényegét jelentő membrán olyan válaszfal, amely
szelektív áteresztő képességénél fogva az agyagok szétválasztását többnyire kémiai átalakulás
nélkül teszi lehetővé. A membrán közbenső fázisként szolgál két fázis elválasztásakor
és/vagy aktív, vagy passzív válaszfalként résztvevője a vele érintkezésben lévő fázisok közötti
anyagátvitelnek.
A membránszeparációs műveletek során a hagyományos szűrési eljárásokhoz hasonlóan a
betáplált folyadékot áramoltathatják a szűrőközegre merőlegesen (dead-end), de (eltérően a
hagyományos szűrési eljárásoktól) az áramlási irány lehet a membránnal párhuzamos is
(cross-flow). A szűrendő anyag komponenseinek egy része a hajtóerő hatására áthalad a
membránon, és a permeátum avagy szűrlet oldalon távozik. A membrán által visszatartott
komponensek a membrán betáplálás felőli oldalán feldúsulnak, ez a retentát vagy
koncentrátum.
Az időegység alatt felületegységen átbocsátott fluidum térfogata a fluxus, értéke az alábbi
összefüggés alapján számítható:
1 dV
J
A dt
ahol V = a szűrletmennyiség,
t = az idő,
A = a szűrőfelület.

A membránok elválasztó képességét a betáplált oldat egy adott komponensére az R

visszatartási tényezővel jellemezhetjük.
c 
R  1   2 
 c1 
ahol c1 a membrán betáplálási oldalán lévő koncentráció, c2 pedig a membrán permeátum
oldalán lévő koncentráció.

A membránszűrés gyakorlatában az alkalmazás legfőbb korlátja, hogy idővel a membrán

eltömődik, a fluxus lecsökken, a folyadék áramoltatásához egyre nagyobb energia szükséges.
A szűrendő anyag és a membrán tulajdonságaitól függően a membrán eltömődését az alábbi
modellek valamelyike írja le.

31
Membráneltömődési modellek

Eltömődési modellek Egyenlet Linearizált egyenlet

Teljes pórusos eltömődés

J  J 0ek b t ln J  ln J 0  k b  t

Pórusok közötti eltömődés J  J 0 (1 

1
K S ( A  J 0 ) 0.5  t )  2 1 1
2   ks  t
J  J 0 (1  0,5  K S  A0,5  J 00.5  t )2
J J0
J  J 0 (1  k S  J 00.5  t )2 k s  0.5K s A0.5
Pórusos eltömődés J  J 0  (1  K i  A  J 0  t ) 1  
  ki  t
J  J 0  (1  k i  J 0  t ) 1 J J
ki  KiA

Iszaplepény-szűrés J  J 0 (1  2K c ( A  J 0 ) 2  t ) 0.5 1 1
 2  kc  t
J  J 0 (1  2K c  A 2  J 02  t )0.5
2
J J0
J  J 0 (1  k c  J 02  t )0.5 k c  2 K c A2

ahol J az adott időponthoz tartozó fluxus, J0 a kezdeti fluxus, k az eltömődési együttható, t az

eltelt idő, A egy konstans ami a linearizált egyenletekből kifejezhető, K az anyagátadási
együttható.

A folyamat leírása során figyelembe kell vennünk azt is, hogy a betáplálási oldalon a
koncentráció nem állandó, a membrán felületén kialakul egy, a fal irányába állandóan
növekedő koncentrációprofil, a koncentráció-polarizációs réteg.
membrán membrán
J*c CM J*cp
CF
CF

Cp Cp
D*dc/dx


főáram fali réteg
Ideális membránfolyamat Koncentráció polarizáció

A belépő oldalon a koncentráció növekedésével az áramlással ellentétes irányba egy diffúziós

áram lép fel, amelyet figyelembevéve az anyagmérleg:
dc
J c  D  J  cp
dx

32
A differenciálegyenlet megoldásával a konvekciós-diffúziós modell értelmében a szűrés
végén az állandósult fluxus a következő egyenlettel írható le:
 c  cP 
J  K c  ln M 
 F
c  c P 

ahol cM a koncentráció a membrane felületén,cPa permeátum koncentrációja, cFa koncentráció

a belépő oldalon, és J az állandósult fluxus. Ez alapján a polarizációs réteg koncentrációja a
következő képlettel számítható:
Jc

cM  c F  c P e Kc
 cP

Látható, hogy a koncentráció polarizáció csökkenthető a fluxus csökkentésével vagy az

anyagátadási tényező növelésével. A fluxus értéke a membrán anyagától függ, azon
változtatni csak kevéssé lehet a membrán cseréje nélkül. Az anyagátadási tényező viszont a
hasonlóságelmélet alapján hidrodinamikai jellemzőkkel kifejezhető:
Kc  d
Sh   a  Re b  Sc c
D
ahol a, b, c - állandók
d hidraulikus egyenértékű átmérő
Re Reynolds szám: Re= v·dh/
Sc Schmidt szám: Sc=/D (D=3·10-11 m2/s)
Sh Sherwood szám

Az általunk használt kevert cellában a K anyagátadási együttható [m/s] a következő

összefüggésekkel számítható:

D
K  0,0443   Re 0, 75  Sc 0,33 ha Re>3200
b
 D
K  ,   Re  ,  Sc  , ha Re<3200,
b
n  d2
ahol D a diffúziós állandó (D=3·10-11 m2/s), b a keverőlapát sugara (m), Re  , n a

fordulatszám (1/s), d a keverőlapát átmérője (m),  a kinematikai viszkozitás (m2/s), Sc a
Schmidt szám - Sc=/D .

4.2. A mérés célja

A gyakorlat célja a membránszeparációs eljárások gyakorlatának megismerése adott modell-
szennyvíz membránszűrése során, illetve a keverés és/vagy a transzmembrán nyomás
membránszűrésre gyakorolt hatásának vizsgálata, és a megfelelő eltömődési modell kiválasztása a
mérési adatok alapján az egyes műveleti paraméterek esetében.

33
4.3. A berendezés felépítése
A mérések során a membrán-szeparációt egy speciális (Millipore) kevertetett membránszűrő
berendezéssel végezzük. A vizsgálatok során 40 cm2 aktív szűrési felületű membránokat
használunk. A szűrési művelet közben az állandó kevertetés alkalmazásával a membrán
felületén nagy nyíró erőt hozunk létre, annak érdekében, hogy a membrán eltömődését és a
polarizációs réteg kialakulását lassítsuk.

2. ábra. A membránszűrő berendezés felépítése

A gyakorlathoz szükséges eszközök:

Membránok, Millipore reaktor, mágneses keverő, mérleg, nyomásszabályozó, nitrogénpalack,
modellszennyvíz, 250 mL-es mérőhenger, tolómérő, tölcsér, stopper, gyűjtőedény

4.4. A mérés menete, eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés

1. Modellszennyvíz elkészítése a gyakorlatvezető utasításai szerint.
2. A keverő átmérőjének (d=_______m) mérése és a membrán felületének (A=_______m2)
kiszámítása.
3. A berendezés összeállítása, működési elvének tanulmányozása: a membrán matt felülete
lefelé, fényes része felfelé kerüljön a készülék aljába helyezett távtartó (spacer) hálóra,
majd helyezze rá a tömítő gumigyűrűt (nedvesítse a membrán felületét kis mennyiségű
desztillált vízzel), arra pedig az üveg hengert. Ezt követően a 3 db fém tartóoszlop és az
üveg henger közzé helyezze be a középre pozícionáló laprugókat. Végül helyezze fel a
membránszűrő tetejét az üveghengerre (ellenőrizze a feslő tömítés meglétét) és
szivárgásmentesen, a 3 csavar egyenletes, fokozatos meghúzásával rögzítse a fedelet!
4. Töltse fel a berendezést 250 mL desztillált vízzel, zárja le a fedél beöntő nyílását, majd
helyezze a berendezést mágneses keverőre és állítsa be keverési sebességet (50-350 rpm).
5. Állítsa be a nagynyomású nitrogén-palack szelepeit: Először ellenőrizze, hogy mind a 4
szelep zárva legyen, majd nyissa ki a főszelepet, majd a nyomáskiegyenlítő szelepet
állítsa 3 bar-ra, végül nyissa ki az adagoló szelepet is. Ezt követően a gyakorlat során már
csak a nyomás precíz beállítására alkalmas 4. (finomszabályozó) szelepet fogja állítani.
6. Csatlakoztassa a membránszűrőhöz a pneumatikus vezetéket és állítsa be a kívánt
transzmembrán nyomást (1-3 bar), majd mérje meg a desztillált víz fluxusát: Jegyezze fel
5 grammonként a szűrés idejét 100 g permeátum keletkezéséig. A mérés végén vegye le a
nyomást, kapcsolja ki a keverést, majd öntse ki a maradék desztillált vizet.

34
7. Ezt követően töltsön 250 mL modellszennyvizet a berendezésbe és végezze el annak
szűrését (megegyező nyomás és kevertetés mellett) 200 mL permeátum keletkezéséig,
most is folyamatosan mérve a fluxust: Folyamatosan jegyezze fel 5 grammonként a
szűrés idejét!
8. A szűrés végeztével öntse ki a koncentrátumot, majd óvatosan szedje szét a berendezést,
óvatosan vegye ki a membránt és intenzív vízsugárral (desztillált vizes flaskával) öblítse
le a membrán felületét! Ezt követően helyezze vissza a membránszűrőbe és újra mérje
meg a desztillált víz fluxusát (ekkor már elegendő 25 g permeátum keletkezéséig végezni
a mérést)!
9. A mérés végeztével cserélje ki a membránt egy újra, majd ismételje meg a mérést más (a
gyakorlatvezető által meghatározott) paraméterekkel (fordulatszám vagy nyomás
változtatása)!
10. Az utolsó mérés befejezésével a berendezést szereljük szét és tisztítsuk ki alaposan!

11. Az egyes szűrésekhez kapcsolódóan töltse ki az alábbi táblázatokat:

 A használat előtti és a használat utáni desztillált vizes szűrésekhez kapcsolódóan egy-

egy táblázat (használat után elegendő 25 mL szűrlet keletkezéséig végezni a szűrést):

V dV
dV (L) t (s) dt (s) dt (h) J (L/m2h)
(mL) (mL)
5 5 0.005
10 5 0.005
15 5 0.005
20 5 0.005
25 5 0.005
30 5 0.005
35 5 0.005
40 5 0.005
45 5 0.005
50 5 0.005
55 5 0.005
60 5 0.005
65 5 0.005
70 5 0.005
75 5 0.005
80 5 0.005
85 5 0.005
90 5 0.005
95 5 0.005
100 5 0.005
Átlag:

35
 A modell-szennyvíz szűréséhez kapcsolódóan egy-egy táblázat:

V dV dV J J Számított
t (s) dt (s) t (h) dt (h) lnJ 1/√J 1/J 1/j2
(mL) (mL) (L) (L/m2h) (L/m2h)
5 5 0.005
10 5 0.005
15 5 0.005
20 5 0.005
25 5 0.005
30 5 0.005
35 5 0.005
40 5 0.005
45 5 0.005
50 5 0.005
55 5 0.005
60 5 0.005
65 5 0.005
70 5 0.005
75 5 0.005
80 5 0.005
85 5 0.005
90 5 0.005
95 5 0.005
100 5 0.005
105 5 0.005
110 5 0.005
115 5 0.005
120 5 0.005
125 5 0.005
130 5 0.005
135 5 0.005
140 5 0.005
145 5 0.005
150 5 0.005
155 5 0.005
160 5 0.005
165 5 0.005
170 5 0.005
175 5 0.005
180 5 0.005
185 5 0.005
190 5 0.005
195 5 0.005
200 5 0.005

36
12. Ábrázolja a modell szennyvíz szűrése során mért fluxusértékeket (J – [L/m2h]) a kifolyási
idő (t – [h]) függvényében!
13. Ábrázolja az eltömődési modellek linearizált egyenleteivel nyert értékeket (lnJ, 1/√J, 1/J,
1/J2) a kifolyási idő (t – [h]) függvényében! A kapott pontsorokra illesszen egyeneseket,
és állítsa be, hogy az Excel írja ki az egyenes egyenleteit illetve az R2 értékeket
(regressziós együtthatókat) is! A legnagyobb R2 érték esetében illeszkedik a legjobban az
eltömődési modell a mért fluxusgörbére, így az modell határozza meg leginkább a
fluxuscsökkenést!
14. A számításokat folytassa az előbbiekben meghatározott modellel: Az egyenes
egyenletében szereplő „x” előtti szám az egyenes meredeksége, mely megegyezik az
adott modellhez kapcsolódó „k” (eltömődési együttható) értékkel! A tengelymetszetből
meghatározható az adott modellhez tartozó számított kezdeti fluxusérték (J0)!

y0=lnJ  J0=ey0

y0=1/√J  J0=(1/y0)2

y0=1/J  J0=1/y0

y0=1/J2  J0=√(1/y0)

A kezdeti fluxusérték (J0) és az eltömődési együttható (k) ismeretében a táblázat utolsó

oszlopában szereplő számított fluxusérték számítható a membráneltömődési modelleket
bemutató táblázatban szereplő egyenletek valamelyikével (a legjobban illeszkedő modellt
kell alkalmazni)!
15. Ábrázolja egy ábrán a J és a Jszámított értékeket a kifolyási idő (t – [h]) függvényében úgy
hogy J pontsor legyen, Jszámított pedig vonal. Így szemléletesen ábrázolható, hogy
mennyire illeszkedik jól az adott eltömődési modell alapján számított fluxusgörbe a
ténylegesen mért fluxusgörbéhez.
16. Számítsa ki a K anyagátadási együtthatókat is!
17. Ábrázolja a desztillált víz fluxusokat (használat előttit és utánit), valamint a modell-
szennyvizek szűrésének végén mért fluxusértékeket oszlopdiagramon! Elemezze, hogy a
vizsgált műveleti paraméter hogyan és milyen mértékben befolyásolta a szennyvíz
szűrése során kialakuló fluxust illetve a membrán tisztíthatóságát (fluxusvisszanyerést
egyszerű vizes leöblítés esetében)!

37
Folyadékok keverése

38
 5. Folyadékok keverése

5.1. Elméleti áttekintés

A keverés célja, hogy két vagy több, egymástól eltérő tulajdonságú anyagot a készülékben
egyenletesen eloszlassunk, vagyis az egyik komponensnek másikban történő diszpergálása,
eloszlatása kényszerített áramoltatás útján. A keverés eredménye a rendszer
inhomogenitásainak (koncentráció, hőmérséklet, vezetőképesség) megszűnése. A keverést,
illetve az oldást akkor tekinthetjük 100%-osnak, amikor a rendszer minden pontjában azonos
az adott oldott anyag koncentrációja. Az adott mintára jellemző kevertségi állapotot a keverés
hatásosságának nevezzük (x):
%
c
x
c
c0 < c esetén pedig:
  c
x %
  c 
ahol c az adott minta koncentrációját jelenti.

A teljes halmaz kevertségi állapotára, homogenitására jellemző adatot, a keverés jelzőszámát

(I), az egyes, különböző helyekről vett minták hatásossági értékeinek számtani átlagából
nyerjük:
x  x 2  .....  x n
I 1 %
n
A folyadékok keverése során cél, hogy a homogén állapotot minél rövidebb idő alatt érjük
el. Ez elérhető a turbulencia fokozásával, így a fordulatszám növelésével, megfelelő
geometriai kialakítással, pl. torlóelemek beépítésével. (Ez utóbbi alkalmazása
megakadályozza a keverő és a folyadék együtt mozgását és a tölcsérképződési jelenséget is,
amelyek növelnék a keverési időt, illetve a keverőberendezést túlzott igénybevételnek teszik
ki.) Figyelembe kell azonban venni, hogy a fordulatszám növelése jelentős energiát
igényel. Adott keverő esetében a keverési idő, a fordulatszám és a keverő
teljesítményszükséglete összefüggő paraméterek, feladatunk az optimális fordulatszám
meghatározása, a lehető legkisebb idő, és teljesítményszükséglet árán. A keverés
teljesítményszükséglete és a keverési idő szorzata adja a munkaszükségletet, s többféle
keverő közül az a gazdaságosabb, ahol ez a munkaszükséglet a legkisebb.

Folyadékkeverők optimális fordulatszáma.

39
Annak meghatározása, hogy mekkora egy folyadékkeverő teljesítményszükséglete,
meglehetősen összetett feladat. A tapasztalatok alapján a teljesítményszükségletet
befolyásolják a keverőedény, illetve a keverőlapátok geometriai paraméterei, a fordulatszám,
a folyadék sűrűsége és viszkozitása is. Az ezen paraméterek közötti összefüggést a
dimenzióanalízis módszerével határozhatjuk meg.

Folyadékkeverő modellje

Kísérleti tapasztalatok alapján a keverés teljesítményszükségletét meghatározó paramétereket

az alábbi függvénykapcsolatba rendezhetjük:

-m -n k e f
 d 2 ·n     d·n 2  b  D  H
P = cd n 5 3
 ·        
    g  d  d   d 
P m n
 const  Rekev . Frkev  Eu kev
d n 


Utóbbi egyenletet átrendezve a teljesítményszükséglet az alábbiak szerint számolható:

P  Eu  d 5  n 3  

40
A keverési Eu-szám (Eukev) a Rekev ismeretében a megfelelő nomogramról olvasható le:

Különböző keverők Eu-Re diagramja

A gyakorlathoz szükséges eszközök:

Keverő, keverőfej, 0,1 L-es főzőpohár, mérőkanál, konyhasó, 1,0 L-es főzőpohár, vezetőképességmérő
elektród, hőmérő, tolómérő, stopper, 1,0 L-es mérőhenger, csipesz, mérleg.
A keverő berendezés egy üveg keverőtérből (főzőpohár) és egy abba benyúló, cserélhető profilú
állítható magasságú keverőfejből áll. Az oldódás, illetve homogenizálás folyamata az oldandó anyag
természetétől függően vezetőképesség-méréssel, vagy refraktométerrel követhető.

5.2. A mérés menete

1. Mérje le az alkalmazott keverőszár jellemző paramétereit: d=_____mm=________m;

b=______mm=_________m; keverőlapát teljes felülete (profilja): _______ m2.
2. Szerelje össze a berendezést, tolómérő segítségével állítsa be a gyakorlatvezető által megadott
magasságot (30-80mm), rögzítse a vezetőképesség-mérőt (vagy a refraktométert), jegyezze fel a
keverőlapát alja és a keverőedény alja közötti távolságot: h=_____mm=________m. Számolja ki
a h/d arányt:______.
3. Mérjen 0,8 L HIDEG vizet a főzőpohárba mérőhenger segítségével, mérje meg a hőmérsékletét
(T=______°C), és határozza meg a sűrűségét (=_______kg/m3) és a viszkozitását
(η=________Pa·s)

41
4. Mérje ki egy kis főzőpohárba a gyakorlatvezető által megadott mennyiségű (m=______g)
oldandó anyagot (30-60g), kapcsolja be a keverést, majd állítsa be a megfelelő fordulatszámot
(n=50-300 rpm  0,83-5 1/s).
5. Jegyezze fel a kezdeti vezetőképességet, egy mozdulattal öntse be a kimért oldandó anyagot (sót),
majd indítsa el a stoppert és meghatározott időközönként (10-60 s) jegyezze fel a
vezetőképességet a mért érték állandósulásáig! Három egyenlő érték mérése után az oldódás
befejezettnek tekinthető, az oldás összes ideje az állandósult érték legkorábbi feljegyzésének
időpontja!
6. Ismételje meg a mérést összesen 5 különböző fordulatszám beállításával!

5.3. Beadandó adatok, eredmények

 Oldandó só tömege: m=_______g

 Koncentráció: cmax=_______g/L
 Fordulatszámok (rpm):

d b profil h h/d T Sűrűség Viszkozitás

Az alábbi táblázatból 5 db:

Vezetőképesség
Idő (s) c (g/L) x (%)
(mS/cm)
0 <1 0 0
… … … …
… … … …
… … … …
… Vezmax. cmax. 100
… Vezmax. cmax. 100
… Vezmax. cmax. 100

Az alábbi táblázatból 1 db (A keverési Reynolds szám: Rekev.  d  n   ):

2


Fordulatszám
n (1/s)
Rekev
Eukev
P (W)
keverés ideje
 (s)
Munka (J)

Ábrázolja a keverés teljesítményszükségletét, a keverési időt és a keverés munkaszükségletét

(teljesítmény és idő szorzata) a fordulatszám függvényében! Határozza meg az optimális
fordulatszámot!

42