Professional Documents
Culture Documents
DR Bruce Lipton Tudat A Belső Teremtő
DR Bruce Lipton Tudat A Belső Teremtő
Köszönetnyilvánítás | 7
Előszó | 12
Bevezetés I 16
a semmiben! | 95
Függelék | 207
Irodalomjegyzék \ 210
ajánlom, mindannyiunk édesanyjának,
hátha megbocsátja vétkeinket.
Ajánlom még anyámnak, Gladysnek, aki mindig mellettem
állt, s türelmesen várt húsz évet, amíg ez a könyv elkészült.
Ajánlom lányaimnak, Tanyának és jennifernek, e gyönyörű
teremtéseknek, akikre minden bajomban számíthattam.
Mindenekelőtt pedig ajánlom életem társának,
Margaret Hortonnak,
legjobb barátomnak és szerelmemnek.
Adja isten, hogy az örökkévalóságig folytathassuk derűs
keresésünket!
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
7
tó eszességgel fogta fel az új tudomány lényegét. Rövidesen
m á r n e m c s a k az alapokat sajátította el, de tovább is képezte
magát. Jószerével az ő szerkesztői hozzáértésének, informáci
ót tömörítő és összegző k é s z s é g é n e k k ö s z ö n h e t e m e kötet vi
lágos stílusát.
Patrícia egészséggel kapcsolatos köteteket és cikkeket
szerkeszt, k ü l ö n ö s e n a test és tudat kölcsönhatásai foglalkoz
tatják, valamint az a szerep, amelyet a stressz játszik a beteg
ségek kialakulásában. M u n k á i a Los Angeles Times hasábjain,
a Soutwest Airlines Spirit magazinjában, valamint a Common
Ground c í m ű kiadványban látnak napvilágot. A bostoni szüle
tésű hölgy M a r i n b a n él férjével, Harolddal, és lányával, An
nával. Mély hálát és megbecsülést érzek iránta, és remélem, a
j ö v ő b e n m é g lesz a l k a l m u n k együtt dolgozni.
A m i a t e á t r u m múzsáját illeti: 1980-ban otthagytam kuta
tói állásomat, és útra k e l t e m egy Lézerszimfónia c í m ű show-
m ű s o r t a n á c s a d ó j a k é n t . A produkció szíve és lelke Róbert
Mueller volt, egy látomásos ihletésű képzőművész és számí
tógépes grafikus. B o b akkor m é g alig volt túl a kamaszévein,
de valósággal magába itta az új tudományt, előbb hallgatóm
ként, k é s ő b b „szellemi gyermekemként". Evekkel ezelőtt
megígérte, hogy b á r m i k o r jelenjék is meg a könyvem, ő terve
zi m e g a borítóját.
B o b Mueller a LightSpeed Design nevű cég társalapítója és
kreatív igazgatója a Washington állambeli Bellevue-ben.
Munkatársaival a világ m i n d e n táján díjnyertes 3-D-s fény- és
h a n g j á t é k o k a t tervez tudományos m ú z e u m o k és planetáriu
m o k számára. Szórakoztató-tanító műsorukat - mely óceán
j a i n k t ö r é k e n y ökoszisztémáiról szólt - n a p o n t a 16 000-en
látták az 1998-as lisszaboni világkiállításon. B o b kreatív tö
rekvéseiről a www.lightspeed.com honlapról értesülhetnek.
A z e n e múzsája: az új tudomány születésétől e könyv meg
írásáig szüntelenül hatott r á m a Yes együttes és é n e k e s ü k ,
J o n A n d e r s o n zenéje, amely e tudomány b e n s ő s é g e s megér-.
8
téséről tanúskodik. A Yes muzsikája azt hirdeti, hogy vala
m e n n y i e n k a p c s o l a t b a n állunk a Fénnyel. Az együttes dalai
azt járják körül, hogyan alakítják életünket és g y e r m e k e i n k
sorsát élményeink, h i e d e l m e i n k és álmaink. Amit én oldala
k o n keresztül magyarázgatok, azt a Yes elmondja n é h á n y ha
tásos és találó verssorral. Nagyszerűek vagytok, gyerekek!
K ü l ö n k ö s z ö n ö m a N e w York-i k i a d ó k n a k , hogy elutasítot
ták kéziratomat. Nélkületek, fiúk, megalkothattam saját
könyvemet, olyannak, amilyennek akartam. És k ö s z ö n ö m a
M o u n t a i n of Love, I n c . kiadó munkatársainak, hogy időt és
fáradságot n e m kímélve foglalkoztak m u n k á m m a l . Kivált
D a w s o n C h u r c h - az írószövetség képviselője - bajlódott so
kat velem. D a w s o n n a k k ö s z ö n h e t e m , hogy m i n d e n j ó b ó l ki
v e t t e m a részem: élvezhettem a szerzői kiadás előnyeit, mi
k ö z b e n h a s z n á l h a t t a m egy nagy kiadó értékes tapasztalatait.
A kéziratot amúgy Geralyn G e n d r e a u ajánlotta D a w s o n fi
gyelmébe. Shelly Keller, drága arculattervező barátom, szer
kesztői szaktudásával volt a segítségemre.
K ö s z ö n e t illeti valamennyi diákomat, akik az évek során
k i t a r t ó a n s z á m o n k é r t é k rajtam ezt a könyvet. Nos, amint lát
j á t o k , megjelent! Mélységes hálával tartozom n e m szűnő bá
torításotokért.
K ö s z ö n ö m t a n á r a i m n a k és m e s t e r e i m n e k , hogy egyenget
ték tudományos pályámat. Mindenekelőtt édesapámnak,
É l i n e k , aki céltudatosságra nevelt, és, ami ugyanolyan fontos,
„távolságtartó gondolkodásra" is. Kösz, apu!
A sejtek világába általános iskolai tanítóm, Dávid Bangles-
dorf vezetett be. O gyújtotta fel b e n n e m a tudomány iránti
szenvedélyt. Doktori értekezésemet a ragyogóan okos Irwin
R. Konigsberg, a filozófia doktora útmutatásával írtam. Örök
ké e m l é k e z n i fogok „heuréka" pillanatainkra, melyeket a tu
d o m á n y iránt táplált közös szenvedély fűtött.
Az első „igazi" két tudós, aki megértette eretnek nézetei
met, Dr. T h e o d o r Hollis professzor és dr. Klaus B e n s c h , a
9
Stanford Egyetem patológiai t a n s z é k é n e k vezetője volt. E ki
váló s z a k e m b e r e k teret adtak k u t a t á s a i m n a k laboratóriuma
ikban. E tevékenység eredménye ez a könyv.
1 9 9 5 - b e n Dr. G e r a r d Clum, az Élet Nyugati Kiropraktikai
Főiskola dékánja felkért, hogy tanítsak náluk fraktálbioló-
giát. E tudományág szerves része az új tudománynak. Köszö
n ö m G e r r y n e k , hogy megismertetett a kiropraktika és az al
ternatív orvoslás gyógymódjaival.
1985-ben, mikor ez az anyag először látott napvilágot, meg
i s m e r k e d t e m Dr. Lee Pulosszal, nyugalmazott segédprofesz-
szorral, a Brit Columbia Egyetem lélektani t a n s z é k é n e k mun
katársával. Az évek során L e e sokat tett az új biológia támoga
tásáért és kibontakoztatásáért. Partnerem és nagyra becsült
kollégám, Dr. R o b Williams, a Psych-K módszer kidolgozója,
kapcsolatot teremtett a sejtek és a lélek tudománya között.
A tudományról és civilizációs szerepéről folytatott beszél
g e t é s e k Dr. Curt Rexroth-tal, drága barátommal, a bölcselet e
mágusával, mindig ö r ö m ö m r e szolgáltak, és fokozták éleslá
tásomat. A sejtek fejlődésmenetébe és az e m b e r i civilizáció
t ö r t é n e t é b e Dr. T h e o d o r e Hall vezetett be.
Ő s z i n t e köszönetet m o n d o k Gregg B r a d e n n e k nagyszerű
tudományos meglátásaiért s a kiadásra vonatkozó javaslatai
ért.
Az a l á b b i a k b a n felsorolt drága barátaim m i n d elolvasták
és megbírálták könyvemet. K ö z r e m ű k ö d é s ü k nélkülözhetet
len volt a kötet végső formájának kialakításához. Itt m o n d o k
hát k ö s z ö n e t e t a következőknek: Dr. Terry Bugno, Dr. Dávid
Chamberlain, Dr. Barbara Findeisen, Shelly Keller, M a r y Ko
vács, Alan M a n d e , N a n c y Marié, M i c h a e l Mendizza, Ted Mor-
rison, R ó b e r t és S u s a n Mueller, Dr. Lee Pulos,, Dr. Curt Rex-
roth, Christine Rogers, Will S m i t h , Diana Sutter, Dr. T h o m a s
Verney, R o b és Lanita Williams, valamint D o n n a Wonder.
K ö s z ö n ö m n ő v é r e m n e k , M a r s h á n a k , és fivéremnek, Da-
vidnek támogatásukat. Büszke vagyok Davidre, aki - hogy a
10
saját tréfáját idézzem -, az „erőszak körét megtörve" nagysze
rű apja fiának, A l e x n e k .
D o u g Parks, a Spirit 2 0 0 0 , Inc. m u n k a t á r s a teljes mellszé
lességgel vállalkozásom mellé állt. M i u t á n megismerkedett az
új biológiával, minden erejét propagálásának szentelte.
Videoelőadásai és tanfolyamai segítettek az ismeretterjesz
t é s b e n , s megnyitották az utat az érdeklődők előtt. Köszö
n ö m n e k e d , drága testvérem!
Ez a fejezet n e m l e n n e teljes, ha n e m m o n d a n é k külön kö
szönetet Margaret H o r t o n n a k , aki szürke e m i n e n c i á s k é n t a
háttérből irányította az eseményeket. Bármit m o n d o k és írok,
drágám, azt az irántad érzett szerelem mozgatja!
ELŐSZÓ
12
nál, amelyek alapján a sejtek, szövetek és szervek felépülnek.
A környezet e folyamatban az építési vállalkozó szerepét tölti
be, végső s o r o n ő a felelős a sejt milyenségéért. Az élet kere
két az egyes sejtek „környezettudatossága", n e m pedig a gé
n e k lendítik m ű k ö d é s b e .
Sejtbiológusként nyomban felfogtam, hogy felismeréseim
é l e t e m egészére k i h a t n a k , ahogyan embertársaiméra is. Tud
tam, hogy m i n d e n e m b e r hozzávetőleg ötven trillió önálló
sejtből áll. Egész addigi életemet a különálló sejtek tanulmá
nyozásának szenteltem, mert már akkor is sejtettem - ma pe
dig bizonyos vagyok b e n n e -, hogy minél j o b b a n megértjük
m ű k ö d é s ü k e t , annál i n k á b b átlátjuk az e m b e r i szervezetet al
kotó sejtközösségek kölcsönhatásait. H i s z e n ha egyetlen sej
tet is a környezet szabályoz, annál i n k á b b így lehet ez a t ö b b
trillió sejtből álló e m b e r i szervezet esetében. Ahogyan ezt a
k i e m e l t sejtet n e m a génjei határozzák meg, úgy a mi életün
ket sem. Az életet a környezet jelzéseire adott válaszaink
mozgatják.
Az élet t e r m é s z e t é r e vonatkozó felismeréseim e n g e m is
m e g l e p e t é s s z e r ű e n értek. Közel két évtizeden át a biológia
k ö z p o n t i dogmáját - miszerint az életet g é n e k szabályozzák -
p r o g r a m o z t a m orvostanhallgatók agyába. Másfelől n e m is
voltam olyan nagyon meglepve. Ö s z t ö n ö s e n mindig is érez
tem, hogy valami n i n c s rendjén a genetikai determinizmus
sal. Kételyeim egy része kutató munkámból származott.
Tizennyolc éven keresztül vizsgáltam állami pénzből a klón
sejtek viselkedését. Kívül kellett k e r ü l n ö m a hivatalos tudo
mányos k ö r ö k ö n ahhoz, hogy belássam, kutatásaim óhatatla
nul is megkérdőjelezik a genetikai determinizmus alaptételeit.
Ez az újfajta felfogás n e m c s u p á n k u t a t ó m u n k á m a t segí
tette, de a n n a k az általam buzgón hirdetett t a n t é t e l n e k is
ellentmondott, miszerint az orvosegyetemen egyedül a ha
gyományos orvoslásnak van helye. Tény és való, n e m hallgat
hatjuk el e m e n n e k az érdemeit sem, hiszen, úgymond, ener-
13
giában dús környezetet teremtett az alternatív orvoslás meg
i z m o s o d á s á h o z és az ősi gyógymódok újraéledéséhez.
Ami e n g e m illet, megvilágosodásom pillanatában átlát
tam, m e k k o r á t tévedtem, amikor elhittem m a g a m n a k , hogy
m a g á n é l e t e m csúfos kudarcra ítéltetett. Az e m b e r m á r c s a k
ilyen, foggal-körömmel ragaszkodik a tévhiteihez. Ez alól a
gyengeség alól az amúgy eszükre hagyatkozó tudósok s e m ki
vételek. Fejlett idegrendszerünk és nagy agyvelőnk hátrány is
lehet az önálló sejtekkel szemben, a m e n n y i b e n összetettebb
m ű k ö d é s t feltételez. Csavaros agytekervényeinkkel alakíthat
j u k érzékelésünket, amely így m e g l e h e t ő s e n behatárolt lesz.
E n g e m m i n d e n e s e t r e feldobott, hogy n é z e t e i m megváltoz
tatásával az é l e t e m e t is átformálhatom. Eltöltött a lelkesedés,
amikor rájöttem, hogy a tudomány útját járva áldozatból sor
s o m kovácsává léphetek elő.
H ú s z év telt el az óta a varázslatos éjszaka óta. Akkori ku
t a t á s a i m c s a k megerősítették a Karib-tengeren tett, kora haj
nali felismerésemet. Izgalmas időket élünk, amikor a tudo
mány ripityára zúzza a régi hiedelmeket, és újraírja világké
pünket. A tévhitet, miszerint törékeny b i o k é m i a i szerkezetek
volnánk, melyeket g é n e k szabályoznak, a n n a k megértése
váltja fel, hogy m a g u n k alakítjuk sorsunkat és a világot,
a m e l y b e n élünk.
Két évtizeden át a d t a m tovább felismeréseimet hallgatók
százainak az Egyesült Államokban, K a n a d á b a n , Ausztráliá
b a n és Új-Zélandon. N e m szűnő ö r ö m ö m r e szolgál, hogy fo
gékony hallgatóságom hasznosította m a g á n é l e t é b e n ezt az
újfajta szemléletet. M i n t mindannyian tudjuk, a tudás hata
lom, s az ö n i s m e r e t önkiteljesedést is jelent.
M o s t ö n ö k n e k is k e z é b e a d o m ezt a b é k é s fegyvert. Őszin
tén r e m é l e m , felismerik önkorlátozó tévhiteiket, és azon lesz
n e k , hogy változtassanak rajtuk. Ismét kezükbe vehetik a
gyeplőt, s m e g i n d u l h a t n a k a boldogság és egészség felé veze
tő úton.
14
Márpedig, hogy m e k k o r a h a t a l o m ez a tudat, a n n a k én va
gyok a m e g m o n d h a t ó j a . Gazdagabbá tette az életemet, s töb
bé n e m k é r d e m m e g magamtól, ki m á s n a k a b ő r é b e szeret
n é k belebújni. Mert m o s t a n r a e z n e m kérdés. S e n k i más n e m
kívánok lenni, m i n t ö n m a g a m !
BEVEZETÉS
A sejtek mágiája
16
Ezzel vége is szakadt látogatásomnak a liliputiak országában.
M r s . Novakot k e z d t e m kérlelni, hátha lépéseket tesz G l e n n
erőszakossága ellen, újabb nagyszerű pillanatokat szerezve
n e k e m a c s o d á k világában. De ebédig már c s a k n é h á n y perc
volt hátra, s a t ö b b i gyerek is követelte jogait. Iskola után
azonnal hazaszaladtam, és izgatottan b e s z á m o l t a m anyám
n a k nagy kalandomról. M i n d e n gyermeki rábeszélőképessé-
g e m e t latba vetettem, kértem, könyörögtem, hízelegtem,
hogy anyámat rábírjam, vegyen n e k e m egy mikroszkópot,
amely előtt órákat tölthetek majd, s amely az optika csodája
révén ismét elröpít az imént megismert varázslatos, új világba.
K é s ő b b , a doktorimat írva már e l e k t r o n m i k r o s z k ó p h o z is
hozzáfértem. E n n e k az az előnye a közönséges fénymikro
szkóppal szemben, hogy felbontóképessége ezerszer na
gyobb. Olyan ez, m i n t ha egy huszonöt c e n t e s távcsövet - a
kilátóhelyeken állítanak fel ilyeneket a turistáknak - hasonlí
t a n á n k össze a Föld körüli pályára állított Hubble-féle telesz
kóppal, amely az űr titkait fürkészi. A laboratóriumok elekt
r o n m i k r o s z k ó p o s kamrájába úgy lépnek a leendő biológu
sok, m i n t akik beavatási szertartáson e s n e k át. E h h e z be kell
lépni egy megvilágítatlan forgóajtón, olyanon, amely a fény
k é p é s z e k sötétkamráját választja el a napvilágtól.
E m l é k s z e m , amikor először léptem a forgóajtó szuroksötét
terébe. Ott álltam két világ határán, amely valóban határvonal
n a k bizonyult életemben a korábbi diáklét és a kutatómunka
között. Az ajtón beljebb kerülve félhomályos hodályba jutot
tam, melyet mindössze néhány infralámpa fénye világított
meg. M i k ö z b e n s z e m e m hozzászokott a sötéthez, volt időm,
hogy elhűljek az e l é b e m tornyosuló szerkezet láttán, melynek
z ö m ö k krómacél felületén tompán csillantak meg a vörös fé
nyek. A vaskos elektromágneses lencsék egészen a mennyeze
tig felértek a terem közepén. Az oszlop alján kétoldalt nagy irá
nyítótábla helyezkedett el, amely kapcsolóival, megvilágított
mérőskáláival és színes jelzőfényeivel a Boeing 747-es repülők
17
műszerfalára emlékeztetett. Vastag villanydrótok kígyóztak az
oldalán, mint holmi növényi kacsok, s a vizes tömlők és vá
kuumcsövek úgy ágaztak szerteszét a talapzatról, mint egy
vénséges vén tölgy gyökerei. A termet betöltötte a vákuum
pumpák kattogása meg a hűtővizet keringető masinák berre
gése. Úgy éreztem magam, mint aki egy torpedó fedélzetére
lép. Kirk kapitány viszont szemlátomást szabadságon lehetett,
mivel a műszerfal előtt csupán saját oktatóim ültek, akik épp
azzal foglalatoskodtak, hogy az acélcső közepén elhelyezett
magas vákuumú kamrába juttassanak egy szövetmintát.
Teltek-múltak a percek, s én hasonló elfogódott áhítatot
éreztem, mint másodikos koromban, mikor először láttam
sejtet. Végül zöld fluoreszkáló fény gyulladt ki a foszforos
k é p e r n y ő n . A nagyjából harmincszoros nagyítás mellett a
műanyag tárgylemezen alig lehetett kivenni a sötétre festett
sejtek körvonalait. Aztán fokozatosan nőni kezdett a nagyí
tás. Az első l é p é s b e n százszorosára, aztán ezerszeresére,
majd tízezerszeresére növekedett. A csúcsot a százezerszeres
m é r e t t a r t o m á n y jelentette. Olyan volt az egész, mint a Star
Trekben, csakhogy itt n e m az űrbe léptünk ki, h a n e m egyfajta
belső űrben bolyongtunk, „ahová n e m ért m é g el utazó". Az
egyik pillanatban parányi sejtet láttam, a következőben m á r
u g y a n e n n e k a sejtnek a belső szerkezetét.
Érthető talán, hogy megborzongtam, mikor elértük a tudo
mány akkori végső határait. Hát még amikor a szerkentyűt ma
gát is irányíthattam! Kezemet a műszerfalra téve „suhantam" a
sejtek vadidegen planétája felett. O k t a t ó m ott állt mellettem,
és lelkiismeretes idegenvezetőként tolmácsolta a látottakat:
„Ez itt a mitokondrium, az a Golgi-készülék, amaz a mag egy
részlete, ez egy kollagén molekula, az egy riboszóma."
M i n d e k ö z b e n úttörőnek éreztem magam, aki olyan terü
letre hatol be, melyet m é g n e m látott emberi szem. A fény
m i k r o s z k ó p ahhoz segített hozzá, hogy érző lénynek, önálló
személyiségnek l á s s a m a sejteket, az elektronmikroszkóp vi-
18
szont szemtől s z e m b e állított azokkal a molekulákkal, me
lyek az élővilág alapvető építőkövei. Tudtam, hogy a sejtek
szerkezete rejti azokat a titkokat, amelyek megfejtése megér
teti velünk az élet lényegét.
Egy rövidke pillanatra kristálygömbnek k é p z e l t e m a masi
na képernyőjét, a m e l y n e k zöldes ragyogása megmutatja a j ö
vőmet. Tudtam, n e m l e h e t e k más, csakis sejtbiológus, aki fel
tárja a sejtek s z e r k e z e t é n e k megannyi parányi talányát. Azt
is tudtam, hogy a szerkezet egyúttal az életfolyamatokra is
fényt derít, hiszen idejekorán megtanultuk az egyetemen,
hogy az élő szervezeteknél a szerkezet és a funkció elválaszt
h a t a t l a n egymástól. S z i n t e bizonyos voltam abban, hogy a
sejtek ultrastruktúrájának ismerete viselkedésüket és ezzel a
t e r m é s z e t alapvető m i b e n l é t é t is megérteti velem. Es így is
történt. A doktorimra készülve, aztán végzett kutatóként,
majd orvosegyetemi professzorként éjt nappallá téve kutat
t a m a sejtek felépítését. Hiszen p o n t o s a n tudtam, hogy az
életműködés titkát a szerkezet rejti.
Az „élet t i t k á n a k " nyomában járva a szövetkultúrákban ki
tenyésztett emberi k l ó n s e j t e k viselkedését vizsgáltam. Tíz év
vel azután, hogy sor került „harmadik típusú találkozásomra"
az elektronmikroszkóppal, a jó nevű W i s c o n s i n Egyetem or
voskarán nyertem állandó alkalmazást. A nemzetközi tudós
t á r s a d a l o m m e g b e c s ü l t e a k l ó n s e j t e k k e l végzett kutatásai
mat, és o k t a t ó k é n t s e m vallottam szégyent. M o s t m á r a
korábbinál is nagyobb felbontóképességű elektronmikro
s z k ó p o k k a l vizsgálódhattam, amelyek a CT-hez h a s o n l ó há
r o m d i m e n z i ó s k é p e k e t vetítettek e l é m a molekulákról, az élet
építőköveiről. N o h a e s z k ö z e i m fejlettebbek lettek, a szemlé
l e t e m egy jottányit s e m változott. M e g ő r i z t e m hétéves kori
meggyőződésemet, hogy a sejtek, melyeket tanulmányozok,
valamiféle célt h o r d o z n a k magukban.
S a j n o s a saját életemet ezzel s z e m b e n c é l t a l a n n a k érez
t e m . N e m h i t t e m Istenben, bár be kell vallanom, egy í z b e n
19
felderengett előttem egy igen-igen rosszindulatú, kaján hu
morú, felsőbbrendű lény képzete. Végül is hagyományos kép
z é s b e n részesült biológus voltam, aki szerint fölösleges Isten
létét firtatni, s aki úgy véli, az életet a vakvéletlen mozgatja,
akár a kártyánál vagy holmi genetikai kockavetésnél. H i s z e n
s z a k m á n k jelszava Darwin óta a következő volt: „Isten?
N i n c s s z ü k s é g ü n k semmiféle istenverte I s t e n r e ! "
Pedig Darwin n e m is tagadta Isten létezését. O egyszerűen
csak azt feltételezte, hogy a véletlen és n e m az isteni gondvise
lés felelős a földi élet alakulásáért. 1859-ben megjelent köny
vében - mely A fajok eredete címet viseli - kimondta, hogy az
egyedi jellemvonásokat a szülők örökítik utódaikra. Azt is fel
vetette, hogy öröklött tulajdonságok határozzák meg az egyed
életútját. Ez a feltevés elég volt ahhoz, hogy a biológusok ízek
re szedjék az élőlényeket, leássanak a molekuláris alapokig, s
itt kutassák az életet szabályozó öröklődés törvényeit.
E kutatás fél évszázada érkezett fordulópontjához, amikor
J a m e s W a t s o n és Francis Crick leírta a D N S kettős spiráljá
nak szerkezetét és működését. í m e , a tudósok végre kezük
b e n t u d h a t t á k az „örökítőanyagot" s vele együtt azokat az
öröklődésért felelő szabályozókat, amelyekről D a r w i n is be
szélt a 1 9 . században. A bulvárlapok ujjongva üdvözölték a
g é n s e b é s z e t szép új világát, amely formatervezett c s e c s e m ő
ket és csodálatos gyógyulásokat ígért. M á i g m a g a m előtt lá
tom, m e k k o r a betűkkel töltötték meg a b ö h ö m nagy szalagcí
m e k az újságok első oldalát 1953 ama emlékezetes napján:
„Felfedezték az élet titkát" - harsogták.
És n e m c s a k a bulvársajtót ragadta magával a lelkesedés,
de a biológusokat is. Mostantól a molekuláris biológusok
alapvető tantételévé lett, hogy a D N S szabályozza az életet. A
régóta húzódó vitában, mely az öröklődés és a nevelés el
sőbbségéről folyt, a mérleg nyelve határozottan az öröklődés
irányában billent el. Eleinte c s a k arról volt szó, hogy a D N S
fizikai felépítésünket határozza meg, k é s ő b b a z o n b a n már az
20
érzelmek és viselkedés szabályozójaként is emlegették. Aki
például sérült boldogsággénnel születik, az egy életre elköte
lezte magát a boldogtalanság mellett.
M a g a m is úgy gondoltam, hogy e n g e m is ilyen balszeren
csés mutációval vert m e g a végzet, mert az idő tájt sorra kap
t a m az érzelmi pofonokat. A p á m akkoriban halt meg, m i u t á n
h o s s z ú küzdelmet vívott a rákkal. En gondoztam, s négy hó
napot töltöttem azzal, hogy három-négy n a p o n k é n t oda-visz-
sza r ö p k ö d t e m W i s c o n s i n m e g New York között. Ha n e m
időztem é p p e n a p á m halálos ágyánál, a kutatásaimat folytat
tam, t a n í t o t t a m vagy a Nemzeti Egészségügyi Intézet által
adományozott ösztöndíjam megújítását intéztem.
Tovább növelte stressz-szintemet, hogy a kellős k ö z e p é n
t a r t o t t a m egy érzelmileg roppant megterhelő válásnak. Pénz
t a r t a l é k a i m r o h a m o s a n apadtak, m i k ö z b e n etetni és ruházni
p r ó b á l t a m új „családomat", az igazságszolgáltatást. Kis híján
hajléktalanná váltam, s a szó szoros é r t e l m é b e n a bőröndöm
ből éltem egy „kertvárosi" apartmanházban, amely maga volt
a pokol. A legtöbb s z o m s z é d o m n a k lakókocsi volt az ottho
na. Volt miért t a r t a n o m tőlük, mert odaköltözésem első heté
b e n betörtek hozzám, és elvitték az új sztereokészülékemet.
Egy h é t r e rá a 180 cm magas, 90 cm széles Búbba kopogtatott
az ajtómon. Egyik k e z é b e n sörösflaskát szorongatott, a má
s i k b a n egy szög volt, mellyel a fogát piszkálta, és azt tudakol
ta, tettem-e lépéseket a m a g n ó m visszaszerzésére.
A mélyponton áthajítottam a telefont irodám üvegajtaján, ri-
pityára törve a „Dr. Bruce H. Lipton, az anatómia segédprofesz-
szora, Wisconsin Egyetem orvoskara" feliratot, miközben azt ri
koltoztam: „Hogyan szabadulhatnék i n n e n ? " Azért roppantam
össze, mert egy bank udvariasan, ám sziklaszilárdan visszauta
sította lakáshitel iránti kérelmemet. Olyan volt ez, mint a Becéző
szavak egyik jelenete, ahol Debra Winger így beszél férje lakás
hitel iránti reményeiről: „Már most sem tudjuk kifizetni a szám
láinkat. Ha megkapjuk a hitelt, soha n e m lesz pénzünk!"
21
Varázslatos sejtek - déjá vu
S z e r e n c s é r e hosszú vakációra m e n e k ü l h e t t e m el gondjaim
elől, éspedig n e m akármilyen helyre, a Karib-tenger egyik or
vosegyetemére. Tudtam, hogy ezek a gondok n e m foszlanak
semmivé egy szempillantás alatt, mégis olyan é r z é s e m volt,
mint a m i k o r a lökhajtásos gép áttöri a Chicago egét beborító
vastag szürke felhőtakarót. Ajkamba haraptam, nehogy szé
les m o s o l y o m harsány nevetéssé fajuljon. Madarat lehetett
volna velem fogatni, a k á r c s a k hétéves k o r o m b a n , amikor elő
ször fedeztem fel m a g a m n a k életre szóló szenvedélyemet, a
sejtek varázslatos világát.
Ám m é g a korábbinál is szélesebb j ó k e d v e m kerekedett,
amikor a hatszemélyes repülő letett M o n t s e r r a t o n , amely a
maga t i z e n k é t mérföldjével parányi porszem a Karib-tenger
végtelenjében. Ha létezett valaha is Édenkert, hát olyan lehe
tett, mint új o t t h o n o m , amely hatalmas, csiszolt smaragdkő
k é n t e m e l k e d e t t ki a sziporkázó, akvamarinkék víztükörből.
Földet érve meglegyintett a sziget balzsamos szellőinek gar
déniaillattal terhes fuvallata.
A szigetlakóknak megvolt az a jó szokásuk - s én örömest
átvettem tőlük -, hogy a napnyugtát a c s ö n d e s elmélkedés
n e k szentelték. Napjaimat tehát az égi fényjáték csodálásával
zártam. H á z a m tizenöt m é t e r magas szirtfokon nézett nyugat
felé a vízparton. A tengerhez kanyargós ösvény vezetett le az
erdő borította meredélyen. Alján a j á z m i n b o k r o k sűrűjében
elhagyatott strand bújt meg, itt hajtottam végre a napnyugta
szertartást: miután m e g m á r t ó z t a m a langyos vízben, amely
tiszta volt, akár a gin, h o m o k b ó l kényelmes fekhelyet egyen
g e t t e m m a g a m n a k , s hátradőlve szemléltem, m i k é n t b u k i k
alá a n a p golyója lassan a tengerbe.
E z e n a c s a k n e m lakatlan szigeten kiszabadultam az örö
kös hajszából, és szellemi látóhatárom is kiszélesedett. Im
már n e m szűkítették le horizontomat a civilizációs dogmák
22
szemellenzői. Eleinte saját életem kudarcával voltam elfoglal
va. R ö v i d e s e n a z o n b a n a b e n n e m lakozó kérlelhetetlen Siskel
és E b é r t * megszűnt lefelé mutató hüvelykujjal s e m m i s n e k
nyilvánítani az elmúlt negyven esztendőt. K e z d t e m újra meg
tapasztalni, milyen érzés ismét a pillanatban és a pillanatnak
élni. Utoljára g y e r m e k k o r o m szabadságában éltem át hason
lót. M o s t ismét eltöltött az életöröm, m i n d a n n y i u n k jussa.
E z e n a paradicsomi szigeten egyre k ö z e l e b b és k ö z e l e b b
k e r ü l t e m az élethez, s k ö z b e n m a g a m is e m b e r i b b lettem.
M é g sejtbiológusként is j o b b a n teljesítettem. Addig steril,
élettelen osztálytermekben, e l ő a d ó c s a r n o k o k b a n és laborok
b a n töltöttem az életemet. A Karib-tenger ökoszisztémája
megtanított arra, hogy a biológia élő, lélegző valóság is lehet,
és n e m egy közös földdarabon osztozó fajok tankönyvi hal
maza.
N é m á n bolyongva az őserdőben, vagy búvárkodva az ék
k ő k é n t ragyogó korallzátonyok között, bepillantást nyerhet
t e m a sziget b á m u l a t o s a n egységes növény- és állatvilágába.
E b b e n a dinamikus, kényes egyensúlyban valamennyi élet
forma összefüggött az összes többivel, mi több, az élettelen
környezettel. E karib-tengeri É d e n b e n az élet összhangja és
n e m a létért való k ü z d e l e m dalolt hozzám. E k k o r figyeltem
fel arra, hogy a j e l e n k o r i biológia alig tulajdonít fontosságot
az együttműködésnek, persze n e m véletlenül, hiszen darwini
alapvetése a versenyt hangsúlyozza.
Egyetemi kollégáim bánatára megrögzött radikálisként tér
t e m vissza a W i s c o n s i n r a . Hajlamos voltam megkérdőjelezni
a biológia szent tantételeit. Nyíltan bírálni k e z d t e m Charles
Darwint és evolúciós elméletét. A legtöbb biológus s z e m é b e n
23
ez akkora kihágással ér fel, mint amikor egy p a p betör a Vati
k á n b a , s ott azt harsogja, hogy a Pápa csaló.
Talán azt gondolták kollégáim, hogy kókuszdió talált ku
pán, s az vette el a j ó z a n eszemet. Mi tagadás, volt is okuk e
feltevésre. F e l a d t a m az állásomat, s c s a t l a k o z t a m egy turnézó
rockegyütteshez. E k k o r fedeztem fel ugyanis Yannit, akiből
k é s ő b b híres e m b e r lett, és közös lézershow-t h o z t a m létre
vele. R ö v i d e s e n mégis kiderült, hogy i n k á b b a tanításhoz és a
k u t a t ó m u n k á h o z értek, mint a rockegyüttesekhez. Azzal zár
t a m a k ö z é p k o r ú a k válságára hajazó k ü l ö n c k ö d é s e m - erről
lesz m é g szó e k ö t e t b e n -, hogy az együttest otthagyva vissza
t é r t e m t a n í t a n i a Karib-tengerre.
Utolsó tudományos állásomat a Stanford Egyetem orvos
k a r á n töltöttem be. Akkorra azonban már elkötelezett zászló
vivője v o l t a m az „új biológiának". N e m c s u p á n Darwin sötét
evolúciós elméletét kérdőjeleztem meg - miszerint m i n d e n
élőlény a m á s i k farkasa -, de a biológia központi tantételét is,
amely azt állítja, hogy a g é n e k szabályozzák az életet. E n n e k
a tudományos alaptételnek egyetlen nagy hibája van, éspe
dig, hogy a g é n e k n e m tudják önmagukat ki- és b e k a p c s o l n i .
Szakzsargonnal úgy is m o n d h a t n á m , hogy n e m önszabályo
zók. V a l a m i n e k tehát lennie kell a környezetben, amely akti
válja tevékenységüket. N o h a ezt a tényt a határtudományok
már régen igazolták, a genetikai dogmáktól elvakított tudó
sok n e m vettek róla tudomást. Mikor szembeszegültem a leg
főbb dogmával, óhatatlanul is e r e t n e k k é lettem, aki megérett
a kiközösítésre, ha n e m é p p e n a máglyára!
24
állásnak. De épp az ellenkezője történt. Az új biológia gépe
zetére vonatkozó felismeréseimet elég provokatívnak vélték
az illetékesek ahhoz, hogy felvegyenek. A Stanford n é h á n y
kiváló tudósa is m e l l é m állt - m i n d e n e k e l ő t t a patológia tan
szék vezetője, Dr. Klaus B e n s c h -, s támogatták az emberi
k l ó n s e j t e k kutatásaira tett javaslataimat. Környezetem legna
gyobb m e g d ö b b e n é s é r e kísérleti eredményeim m i n d e n e s t ő l
azt az alternatív biológiai szemléletet igazolták, m e l y n e k
apostolául szegődtem. Két c i k k b e n foglaltam össze, mire ju
tottam, aztán otthagytam a tudományt, ezúttal véglegesen
(Lipton és mtsai 1 9 9 1 , 1 9 9 2 ) .
Azért távoztam, mert a Stanford m i n d e n támogatása elle
nére úgy éreztem, süket fülekre talál a m o n d a n d ó m . Az
újabb kutatási adatok azóta is szünet nélkül e n g e m igazol
nak. Joggal k é t e l k e d t e m tehát abban, hogy kizárólag a D N S
szabályozza az életet. Valójában az epigenetika a tudományos
kutatás egyik legtermékenyebb ágának bizonyult. Ez a fiatal
t u d o m á n y á g azt vizsgálja, m i k é n t hat vissza a környezet a gé
n e k m ű k ö d é s é r e . H u s z o n ö t éve, jóval az epigenetika születé
se előtt m a g a m is ezt vizsgáltam a sejtek életében (Lipton
1 9 7 7 a , 1 9 7 7 b ) . M i n d e z legyezgeti ugyan a hiúságomat, mind
e k ö z b e n a z o n b a n tudom, ha továbbra is orvoskaron taníta
n é k és k u t a t n é k , a kollégáim változatlanul ütődöttnek h i n n é
nek, m e r t bizony az utóbbi évtized m é g radikálisabbá tett, a
maradiak s z e m é b e n legalábbis. Az új biológia n e m c s u p á n iz
galmas szellemi tornát j e l e n t a számomra. Hiszek abban,
hogy a sejtek n e m c s a k a m i n d e n s é g lényegét értetik m e g ve
lünk, de arra is m e g t a n í t a n a k , hogyan éljünk gazdag és teljes
életet.
25
ba vagyunk különálló személyiségek, sejtbiológusként még
s e m m o n d h a t o k mást, m i n t hogy közel ötventrillió sejt
együttműködő közösségéből állunk. C s a k n e m valamennyi
sejtünk a m ő b a k é n t viselkedő, önálló szervezet. E z e k együtt
közös túlélésük é r d e k é b e n az együttműködés stratégiáját fej
lesztették ki. Az e m b e r eszerint n e m egyéb h o l m i kollektív
a m ő b a t u d a t n á l . Ahogyan a z o n b a n egy n e m z e t hordozza hon
polgárai tulajdonságait, úgy emberi mivoltunknak is tükröz
nie kell sejtközösségeink alapvető természetét.
Tanuljunk a sejtektől!
26
gyermekek; a bűzös levegő; a csillagtalan félhomály; a szeny-
nyezett folyók és tavak, ahol már c s a k ijesztően elváltozott
életformák léteznek - mindez a mennyországhoz tartozna?
Egy ilyen Föld volna a menny? Itt lakoznának az istenek?
Ugyan miféle istenek?
N o s , a válaszom továbbra is igen. Hiszek a m e n n y b e n .
Ő s z i n t é n szólva személyesen egyetlen istenséget s e m isme
rek, ahogyan ö n ö k e t s e m i s m e r e m név szerint. Az isten sze
relmére, t ö b b mint hatmilliárdan vagyunk. N e m szólva arról,
hogy az összes növény- és állatfajt s e m ismerem, n o h a h i s z e k
abban, ők is m a g u k b a n hordozzák Istent vagy az isteneket.
T i m Taylor halhatatlan szavaival: „Vissza a tragacsra! C s a k
n e m azt akarja mondani, hogy az ember az i s t e n ? " *
Nos, ami azt illeti, én igenis ezt állítom. T e r m é s z e t e s e n
n e m először e földtekén. M á r a G e n e z i s b e n is az áll, hogy a
Teremtő a saját k é p é r e alkotta meg az embert. Igen, ez a mi
hitelkártyát lengető, racionalista n a p j a i n k b a n Jézusra, Budd
hára vagy Rumira hivatkozik. J ó m a g a m redukcionista szem
léletű tudósból váltam „hívővé". Isten k é p é r e t e r e m t e t t ü n k , s
vissza kell állítanunk jogaiba a szellemet, ha javítani kívá
n u n k testi-lelki állapotunkon.
Mivel n e m lélektelen gépek, h o l m i b i o k é m i a i szerkezetek
vagyunk, n e m az a megoldás, hogy testi-lelki bajaink idején
pirulákat nyeldesünk. A gyógyszerek és a sebészet nagy ha
talmú fegyverek, a m e n n y i b e n n e m élünk vissza velük, ám
n e m o l d a n a k m e g m i n d e n t . Valahányszor beveszünk egy tab
lettát, hogy rendezzük vele A funkciót, óhatatlanul is ártani
fog B, C vagy D folyamatnak. N e m g é n e k által irányított hor
m o n o k és ingerületvezető vegyületek szabályozzák szerveze
tünket és agyműködésünket, h a n e m a hitünk, lelkünk és
szellemünk... Ó, igen, már egy kis hit is sokat segít!
27
Fény a sötétkamrán kívül
28
d ö b b e n ü n k így rá a betegségek - például a rák és a skizofré
nia - kialakulásában.
A 3. fejezet a sejtmembránról, a sejt „bőréről" szól. Bizo
nyára többet hallottak a DNS-tartalmú sejtmagról, mint a sejt
hártyáról. A határokkal foglalkozó tudomány azonban egyre
nagyobb részletességgel tárja fel napjainkban azt, amit jóma
gam m á r húsz évvel ezelőtt is k i m o n d t a m , azaz, hogy a sejt
működés szabályozó idegközpontja, „agya" valójában a
m e m b r á n . A 4. fejezetben a kvantumfizika szédítő felfedezé
seit foglalom össze. E felfedezések mélységes kihatással van
nak a betegségek megértésére és gyógyítására. A hagyomá
nyos orvoslás e n n e k ellenére eddig s e m a kutatómunkában,
s e m az o k t a t á s b a n n e m vette számításba a kvantumfizikát. Ez
a hanyagság és rövidlátás szomorú következményekkel járt.
Az 5. fejezetben kifejtem, hogy a pozitív gondolatok mély
ségesen befolyásolják a viselkedést és a géneket, ám c s a k ak
kor, ha ö s s z h a n g b a n állnak tudattalan programozásunkkal.
A negatív gondolkodás t e r m é s z e t e s e n ugyanilyen hatásos.
Ha felismerjük, m i k é n t formálják é l e t m ű k ö d é s e i n k e t pozitív
és negatív elképzeléseink, boldog és egészséges életet teremt
h e t ü n k m a g u n k körül. A 6. fejezet azt körvonalazza, miért
van szüksége mind az e m b e r n e k , m i n d pedig a sejtnek a nö
vekedésre, és hogyan akadályozza m e g e b b e n a félelem.
A 7. fejezet tárgya a tudatos nevelés. S z ü l ő k é n t m e g kell
értenünk, milyen szerepet j á t s z u n k gyermekeink világké
p é n e k beprogramozásában, s miféle hatással van m i n d e z éle
tük alakulására. Ezt a fejezetet a k k o r is gondolják át, ha törté
n e t e s e n n e m szülők, h i s z e n gyermekek kétségtelenül voltak.
Fontos m e g é r t e n ü n k , hogyan programoztak be minket, és
m i k é n t alakította ez a sorsunkat. A Z á r s z ó b a n kifejtem, ho
gyan i s m e r t e m fel az új biológia fényében hit és t u d o m á n y
közös igényét a közeledésre. Ha meggondoljuk, hogy valaha
kételkedő tudós voltam, ez bizony radikális változás!
29
Vajon k é s z e n állnak-e arra, kedves olvasóim, hogy tudato
san egészséges, boldog és szeretetteljes életet t e r e m t s e n e k
m a g u k n a k ? Olyan életet, amelyből hiányoznak a génsebészet
m a n k ó i , és ahol n e m válnak gyógyszerfüggővé? Hajlandók-e
számításba venni egy alternatív valóságot, amelyben n e m
biokémiai masinaként t e k i n t e n e k az emberi szervezetre?
Higgyék el, én s e m m i t s e m a k a r o k b e a d n i ö n ö k n e k , n i n c s itt
semmiféle h á t s ó szándék és fifika. M i n d ö s s z e annyit k é r e k
önöktől, átmenetileg függesszék fel azokat a megrögzött hie
delmeket, melyeket a tudományos élet és a média intézmé
nyeitől örököltek, s helyettük ismerkedjenek meg az élvonal
beli t u d o m á n y által kínált izgalmas új világképpel.
1. FEJEZET
A Petri-csésze tanulsága:
okos sejtek és okos diákok dicsérete
Kavarodás a Paradicsomban
I
ásodik n a p o m o n a Karib-tengeren, mikor k i á l l t a m a
t ö b b m i n t száz fős, szemlátomást feszengő hallgató
ság elé, hirtelen r á d ö b b e n t e m , hogy n e m m i n d e n k i
számára nyugodalmas rév a szigetem. E z e k az ideges diákok
n e m b é k é s m e n e d é k n e k látták Montserratot, h a n e m utolsó
esélynek arra, hogy orvosi diplomát szerezzenek.
A diákjaim nagyjából ugyanonnan j ö t t e k , azaz a keleti
partról. A bőrszínük és k o r u k már n e m volt ilyen egységes.
M é g egy hatvanéves nyugdíjas is j e l e n t k e z e t t az évfolyamra,
akire hirtelen rájött a t a n u l h a t n é k . Képzettségük szintén sok
féle volt: akadt közöttük általános iskolai tanító, könyvelő,
zenész, apáca, sőt, m é g egy drogcsempész is.
Különbségeik ellenére diákjaim két tulajdonságon osztoz
tak. Az egyik az volt, hogy n e m vették fel őket az amerikai or
vosegyetemekre, ahol k ö z i s m e r t e n óriási a tülekedés. A má
sik, hogy m i n d a n n y i a n stréberek voltak a javából, akik feltet
ték magukban, hogy diplomához j u t n a k . A t ö b b s é g ü k súlyos
adósságokba verte magát, hogy fedezni tudja a külföldi tar
tózkodás költségeit, és kifizesse a tandíjat. S o k a n most álltak
először a saját lábukra, most szakadtak el először a család
juktól, barátaiktól és szeretteiktől. A c a m p u s o n elviselhetet
len életkörülményekkel kellett s z e m b e n é z n i ü k . Mégis dacol
tak m i n d e n nehézséggel, hogy elérjék a céljukat.
Legalábbis ez volt a helyzet a legelső találkozásig. Megérke
z é s e m előtt diákjaim h á r o m szövettan/sejtbiológia profesz-
31
szórt szenvedtek végig. Az első oktató h á r o m héttel a tanév
megkezdése után hagyta őket cserben, holmi személyes zűrök
re hivatkozva. Az egyetem sietve kerített helyettest, aki azon
ban h á r o m hét múlva balszerencsés módon megbetegedett.
Két hétig egy más területen dolgozó kolléga olvasott fel a hall
gatóknak, akiket nyilván halálra untatott. Mit volt mit tenni, az
egyetemnek teljesítenie kellett az előírt óraszámot, különben
az itt végzett diákok n e m kaphattak volna állást Amerikában.
M o s t negyedszer esett m e g velük a tanév során, hogy is
mét új oktatót kaptak. Röviden b e m u t a t k o z t a m , és ismertet
t e m elvárásaimat. M i n d e n e k e l ő t t világossá tettem, hogy bár
j e l e n l e g k ü l h o n b a n tartózkodunk, semmivel s e m várok keve
s e b b e t tőlük, m i n t w i s c o n s i n i diákjaimtól. Ok maguk se gon
d o l h a t n a k erre, mivel a diploma megszerzéséhez valamennyi
j e l ö l t n e k ugyanazon vizsgabizottság előtt kell tanúságot ten
nie felkészültségéről, függetlenül attól, hol tanult. Ezután elő
v e t t e m az a k t a t á s k á m b ó l egy nyaláb tesztlapot, és felkértem
hallgatóimat, töltsék ki őket. Épp túl voltunk a tanév felén, el
v á r h a t o m hát, m o n d t a m , hogy az anyag felével tisztában le
gyenek. Az első n a p o m o n kiadott teszt húsz kérdésből állt,
melyeket a W i s c o n s i n Egyetem félévi vizsgájából vettem át
b e t ű szerint.
Az osztályteremre a m u n k a első tíz p e r c é b e n halálos
c s ö n d borult. Aztán az ideges fészkelődés h a m a r a b b harapó
zott el a sorok között, mint amilyen gyorsan az Ebola-vírus
terjed. M i r e letelt a teszt kitöltésére engedélyezett húsz perc,
elkerekedett s z e m ű hallgatóságomon pánik lett úrrá. M i k o r
azt m o n d t a m : „Állj!", az addig felgyülemlett feszültség fojtott
k é r d e z ő s k ö d é s b e n csapódott le. L e c s ö n d e s í t e t t e m az évfolya
mot, és olvasni k e z d t e m a válaszokat. Az első ötöt-hatot halk
sóhajok fogadták. A tizedik után már m i n d e n újat keserves
nyögések kísérték. A legjobb vizsgázó tíz helyes választ
adott, n é h á n y a n hét p o n t s z á m o t értek el. A t ö b b s é g találga
tással szedett össze egyet-kettőt.
32
M i k o r feltekintettem hallgatóimra, döbbent tekintetek
m e r e d t e k rám. A s t r é b e r e k n e k feladták a leckét. Most, hogy
maguk mögött tudták a tanév t ö b b m i n t felét, k e z d h e t t e k
m i n d e n t elölről. Sötét letargia ülte m e g a termet. A diákok
z ö m é n e k amúgy is meggyűlt a baja a többi tantárggyal. Mély
séges c s ö n d b e n n é z t ü n k tehát farkasszemet: az évfolyam
m e g én. Hirtelen rosszul éreztem m a g a m a b ő r ö m b e n : olya
n o k voltak ezek a kölykök, mint a G r e e n p e a c e k é p e i n muto
gatott, tágra nyílt s z e m ű fókabébik, akikre a következő pilla
n a t b a n lesújt a könyörtelen p r é m k e r e s k e d ő k husángja.
M e g e s e t t rajtuk a szívem. Talán a tenger sós illata és a bal
z s a m o s szellők tették, hogy ilyen nagylelkű lettem. B á r m i
volt is az oka, m a g a m a t meglepve kijelentettem, személyem
mel k e z e s k e d e m arról, hogy m i n d e n egyes diák t ö k é l e t e s e n
felkészülhet a végső vizsgára, már a m e n n y i b e n hajlandó erre
időt és fáradságot szentelni. M i k o r diákjaim megértették,
hogy e l k ö t e l e z t e m m a g a m a sikerük mellett, fény gyulladt ré
mült s z e m ü k b e n .
Úgy é r e z t e m m a g a m , mint egy viharvert edző, aki a Nagy
M e c c s r e turbózza fel a csapatát. K ö z ö l t e m hallgatóságom
mal, hogy szellemi k é p e s s é g e i k e t tekintve egy jottányit s e m
m a r a d n a k e l á l l a m o k b e l i diáktársaiktól. O k talán j o b b a n
t u d n a k biflázni, m á r p e d i g ez s o k a t számít az egyetemi felvé
telik tesztpontjainál. Arról is megpróbáltam meggyőzni
őket, h o g y a szövettan és a sejtbiológia n e m megterhelő tan
tárgyak. H i s z e n a t e r m é s z e t van olyan elegáns, hogy rendkí
vül egyszerű alapelvek szerint m ű k ö d i k . A tények és szám
adatok b e m a g o l á s a helyett azt ígértem n e k i k , hogy m e g é r t i k
a s e j t m ű k ö d é s t , h i s z e n én csupa-csupa k ö n n y e n átlátható
alapelvvel i s m e r t e t e m m e g őket. Aki akar, eljárhat h o z z á m
esti k o r r e p e t á l á s r a , fogadkoztam, m é g ha ez plusz erőfeszí
tést j e l e n t is a l a b o r o k b a n és e l ő a d ó t e r m e k b e n töltött, átta
nult m u n k a n a p o k után. A t e r e m b e n ülőket fellelkesítette tíz
p e r c e s beszélyem. Az óra végén padjaikból felugrálva vágtak
33
n e k i az új é l e t n e k . N e m , n e m engedik, hogy a rendszer ki
fogjon rajtuk!
A k k o r fogtam c s a k fel, milyen c s a k n e m teljesíthetetlen
ígéretet t e t t e m , miután magamra hagytak. Máris kételyek
gyötörtek. Tudtam, hogy diákjaim j e l e n t ő s hányada n e m üti
m e g a mércét, n e m való ide. M á s o k egyszerűen c s a k felkészü
l e t l e n e k voltak. E r ő s e n t a r t o t t a m attól, hogy paradicsomi idil-
l e m szörnyű fiaskóba torkollik, úgy a magam, m i n t hallgató
im számára. Aztán visszagondoltam W i s c o n s i n r a , és hirtelen
m i n d e n k ö n n y e b b lett. Ott mindössze öt ó r á m volt abból a
közel ötvenből, melyet a szövettan/sejtbiológia t a n s z é k ösz-
szeszámlált. Az a n a t ó m i a t a n s z é k öt tagjával együtt osztottuk
m e g m a g u n k között ezt a feladatot. Az előadások anyagát -
az összesét - én szolgáltattam, mivel a laborgyakorlat is hoz
z á m tartozott. És h o z z á m fordulhattak a diákok minden, a
tananyaggal kapcsolatos k é r d é s b e n . Csakhogy az anyag is
m e r e t e és tálalása távolról s e m ugyanaz!
H á r o m n a p o m maradt a hét végén, hogy m e g b i r k ó z z a m a
m a g a m által kreált helyzettel. Ha odahaza kerülök szembe
h a s o n l ó feladattal, A-típusú személyiségem jól kiborult vol
na. É r d e k e s m ó d o n azonban, ahogyan ott ültem a vízmeden
ce mellett, s néztem, hogyan b u k i k alá a nap a Karib-tenger
be, n e m szorongást éreztem, ahogyan várhattam volna, ha
n e m lelkesült várakozást, mint aki új k a l a n d b a vág. H i s z e n
é l e t e m b e n először fordult elő velem, hogy egyedül feleltem az
egész évfolyamért, és n e m béklyóztak kollégáim elvárásai.
34
például, hogy a m e n n y i b e n parányi emberi lényként tekin
t ü n k a sejtekre, k ö n n y e b b e n megértjük élettanukat és visel
kedésüket. M á r az is izgalommal töltött el, hogy a t a n m e n e
t e n gondolkoztam. Az emberi és sejtbiológiai egybeesések
felidézték azokat az időket, amikor gyermekfejjel először lel
k e s e d t e m a tudomány iránt. A laborban továbbra s e m ha
gyott c s e r b e n ez a lelkesültség. Az oktatói állással járó papír
munkával m e g a rétestésztaként elnyúló, gyötrelmes egyete
mi partikkal már más volt a helyzet.
Azért h a j l o t t a m arra, hogy e m b e r i l é n y k é n t t e k i n t s e k a
sejtekre, mert m i u t á n éveket töltöttem a m i k r o s z k ó p mellett,
lenyűgözött az az összetettség, amely c s a k első pillantásra
tetszett egyszerűnek, h o l m i kezdetleges szerkezetű p a c á k
úszkálásának a Petri-csészében. Az iskolában bizonyára
ö n ö k is m e g t a n u l t á k , m e l y e k a sejtek alapvető alkotórészei:
a g e n e t i k a i anyagot tartalmazó sejtmag; az energiatermelő
m i t o k o n d r i u m o k ; a sejtet körbefogó védőhártya, s k ö z ö t t ü k
a citoplazma. Ez a szerkezeti á t t e k i n t h e t ő s é g a z o n b a n bo
nyolultságot takar. O k o s sejtjeink olyan t e c h n o l ó g i á k birto
k á b a n v a n n a k , m e l y e k n e k a t u d ó s o k egyelőre a n y o m u k b a
sem érnek.
Fenti gondolataimat a legtöbb biológus eretnekségnek
tartja. Ha a n e m emberit emberi mércével próbáljuk m é r n i ,
az antropomorfizmus vétkébe esünk. Márpedig ez az „igazi"
t u d ó s o k s z e m é b e n halálos bűn, ami kiközösítésért kiált.
M a g a m mégis úgy véltem, jó o k o m van kitörni a merev
d o g m á k béklyójából. A biológusok szeretnék tudományosan
is m e g é r t e n i a természetet, s olyan feltevéseket alkotnak, me
lyek k ö z e l e b b visznek az életfolyamatok megértéséhez. A hi
potézisek felállításakor és az igazolásukhoz szükséges kísér
letek megtervezésekor a tudósok „elgondolják", hogyan él
egy sejt vagy organizmus. Mikor emberi megoldásokat és né
z ő p o n t o k a t a l k a l m a z u n k a biológia talányainak megértésé
hez, óhatatlanul is antropomorfizálunk. Akárhogyan is for-
35
gassuk tehát, a biológia bizonyos mértékig megköveteli a
vizsgált tárgy emberiesítését.
Úgy v é l t e m tehát, hogy az antropomorfizmusra vonatkozó
hallgatólagos tilalom n e m egyéb idejétmúlt tévképzetnél, hol
mi k ö z é p k o r i maradványnál, hiszen a k k o r az egyház e m b e r e i
m i n d e n k a p c s o l a t o t megtagadtak az e m b e r és a többi teremt
m é n y között. J ó , elfogadom, n e m k e r e s h e t ü n k emberi jellem
v o n á s o k a t a villanykörtében, rádióban vagy a z s e b k é s b e n , az
élővilággal a z o n b a n már más a helyzet. Az e m b e r többsejtű
szervezet, lényegéből adódik tehát, hogy bizonyos viselkedési
sajátságokban osztozik tulajdon sejtjeivel.
U g y a n a k k o r azt is tudom, n e m k ö n n y ű meglátni ezt a pár
h u z a m o t . A keresztény-zsidó kultúrkör, amelybe történel
m ü n k ágyazódik, azt hirdeti, hogy az e m b e r m i n d e n e k e l ő t t
lélek és szellem, s ezért különbözik a növény- és állatvilág
egészétől. Ez a szemlélet az oka, hogy lenézzük az „értelem
mel n e m r e n d e l k e z ő " teremtményeket, kivált azokat, ame
lyek alacsonyan helyezkednek el az élővilág törzsfáján.
S e m m i s e m áll távolabb az igazságtól. M i k o r önálló egyén
n e k tartjuk embertársainkat, s magunkra is így t e k i n t ü n k a
tükörben, bizonyos é r t e l e m b e n igazunk van, legalábbis a ma
gunk szemszögéből. Á m egészen m á s k é n t v é l e k e d n é n k , h a
egyetlen sejt nézőpontjából l á t n á n k ö n m a g u n k a t , úgy is
m o n d h a t n á m , új világ tárulna fel a s z e m ü n k előtt. E k k o r már
n e m önálló egységnek m o n d a n á n k magunkat, h a n e m t ö b b
mint ötventrillió sejt nyüzsgő-lüktető, izgő-mozgó közösségé
nek.
M i k ö z b e n a szövettanórára készülve ezekkel a gondola
t o k k a l játszadoztam, egy gyermekenciklopédia illusztrációját
idéztem m a g a m elé. Az e m b e r címszó alatt hét áttetsző mű
anyag lapot találtam, ahol az emberi test körvonalai átfedték
egymást, c s u p á n más és m á s szerveket mutattak. Ahogy az
oldalakat forgattam, olyan volt, mint egy élveboncolás; rend
re h á n t o t t a m le a bőrt vagy - a második lapon - az izmok bur-
36
kát. Ezután már valóban a felboncolt és világ elé tárt b e l s ő
szervek következtek. így követte egymást rendre e l a p o k o n a
csontváz, az idegrendszer és az agy, a keringés, a légzés és a
kiválasztás ábrázolása.
M o s t ott, a Karib-tengeren m a g a m elé képzeltem ezeket az
áttetsző lapokat, melyek mindegyike feltüntette az adott
szervrendszerhez tartozó sejtek szerkezetét. A sejtben találha
tó struktúrákat sejtszervecskéknek, -organellumoknak nevez
zük, ezek a kocsonyához hasonló citoplazmába ágyazódnak.
A sejtszervecskék kiosztása nagyjából megfelel az emberi
szervekének. A legnagyobb közülük a sejtmag, ezenkívül ott a
Golgi-készülék, a mitokondrium és a vakuola. A hagyomá
nyos t a n m e n e t először az organellumokkal foglalkozik, ez
után következnek az emberi szervezet szövetei és szervei. Én
n e m b o n t o t t a m ketté a mikro- és makrovilágot, h a n e m egy
másra vonatkoztattam a sejteket és az emberi testet.
Azt t a n í t o t t a m diákjaimnak, hogy a sejtszervecskékben
zajló b i o k é m i a i folyamatok lényegüket tekintve ugyanazok,
m i n t a m e l y e k n e k szerveink a színterei. Bár az emberi szerve
zet t ö b b trillió sejtből áll, hangsúlyoztam, n i n c s egyetlen
olyan é l e t m ű k ö d é s ü n k sem, amelyet az önálló sejt ne tanúsí
t a n a . M i n d e n egyes eurokarióta (valódi sejtmaggal rendelke
ző) sejt rendelkezik az idegrendszer, emésztés és légzés, kivá
lasztás, belső elválasztású mirigyek, izom- és vázrendszer, ke
ringés, kültakaró (hám) és szaporodás élettani megfelelőivel.
Mi t ö b b , m é g egyfajta kezdetleges i m m u n r e n d s z e r is j e l e n
van b e n n ü k , amely antitestként viselkedő, un. ubiquitin-
fehérjék egy csoportját hasznosítja.
37
nyiben tevékenyen keresik az olyan környezeteket, melyek
elősegítik túlélésüket, s ezzel együtt elkerülik az ellenséges,
avagy mérgező viszonyokat. Az emberhez h a s o n l ó a n az önál
ló sejt is t ö b b ezer ingerhatást dolgoz fel abból a környezet
ből, melyet belakik. A bejövő adatokat elemezve azután kivá
lasztja a megfelelő viselkedést, azaz olyan válaszokat ad,
amelyek túléléséről gondoskodnak.
Az önálló sejtek tanulni is tudnak tapasztalataikból,
m o n d h a t n i , e m l é k e z e t ü k van, melyet továbbadnak utódaik
nak. Például amikor a kanyaróvírus megfertőz egy gyerme
ket, az éretlen i m m u n s e j t e k akcióba lépnek, hogy fehérje ter
mészetű, védelmező antitestet a l k o s s a n a k a vírustámadás el
lenében. Eközben a sejt új gént hoz létre, s ennek a
„tervrajznak" az alapján szereli össze a kívánt antitestet.
A gén m e g a l k o t á s á n a k első lépcsőfoka az éretlen immun
sejtek m a g j á b a n zajlik. Az itteni D N S - s z e g m e n s e k mind
m i n d sajátos alakú fehérjemolekulákat k ó d o l n a k . Véletlen
szerű összevegyülésük és rekombinációjuk gének széles vá
l a s z t é k á h o z juttatja az immunsejteket, melyek mindegyike
meghatározott szerkezetű antitestért felel. E z e k az antitestek
az i m m u n s e j t e k aktiválódásakor nagyjából leképezik a táma
dó kanyaróvírust.
Az aktivált sejt bámulatos funkciója az affinitás-érés,
amely lehetővé teszi, hogy tökéletesen hozzáigazítsa antitest
j é t a vírushoz, s a n n a k pontos lenyomatát hozza létre (Li és
mtsai 2 0 0 3 ; Adams és mtsai 2 0 0 3 ) . A szomatikus hipermutá-
c i ó n a k nevezett folyamat során az aktivált i m m u n s e j t e k t ö b b
száz másolatot k é s z í t e n e k az eredeti antitestgénről. Csak
hogy fikarcnyi különbséggel. A gén m i n d e n új változata eny
he mutáció, ezért kicsivel eltérő alakú antitestet kódol. A sejt
ebből a sorozatból választja ki azt, amely a l e g p o n t o s a b b a n il
leszkedik a vírushoz. Ez a kiszemelt gén további hipermutá-
c i ó k o n esik át, melyek a szabászi igazítás szerepét töltik be a
38
folyamatban (Wu és mtsai 2 0 0 3 ; Blanden és Steele 1 9 9 8 ; Diaz
és Casali 2 0 0 2 ; Gearhart 2 0 0 2 ) .
M i k o r azután a t ö k é l e t e s e n „passzentos" antitest rázárul a
vírusra, inaktiválja és elpusztítja a támadót, megvédve a gyer
m e k e t a kanyaró szövődményeitől. A sejt a továbbiakban is
megőrzi genetikus e m l é k e z e t é b e n a megfelelő antitest szer
kezetét, hogy újabb támadás e s e t é n azonnal védekezésbe len
düljön. O s z t ó d á s k o r az új antitestgén valamennyi utódsejtbe
átkerül. E folyamatban a sejt n e m c s a k hogy kitanulja a ka
nyaróvírus természetét, de a k é s ő b b i e k b e n emlékezik is a ta
nultakra. A génsebészet e bámulatos bravúrja meghatározó
jelentőségű, mivel a sejtekben m u n k á l ó „értelemről" tanús
kodik (Steele és mtsai 1 9 9 8 ) .
39
láthatók, a t ö b b s e j t ű e k m á r szabad s z e m m e l is észlelhetők,
ha n e m é p p e n óriások. A biológusok e m b e r i s z e m m e l érzé
kelt felépítésük alapján osztályozták ezeket az élőlényeket.
N o h a így egységes t e r e m t m é n y n e k - egérnek, k u t y á n a k vagy
e m b e r n e k - tetszenek, valójában sejtek millióinak és trilliói
nak fejlett szervezettségű együttesei.
A m i n d nagyobb sejtközösségek felé mutató evolúciós haj
tóerőt a túlélési kényszer mozgatja. M i n é l t u d a t o s a b b a n vi
szonyul egy élő szervezet környezetéhez, a n n á l j o b b a k a
fennmaradási esélyei. M i k o r a sejtek szövetségre l é p n e k egy
mással, e z e k az esélyek m é r t a n i haladvány szerint növeked
nek. A m e n n y i b e n m i n d e n egyes sejthez h o z z á r e n d e l n é n k X
é r t é k ű tudatosságot, a k k o r a sejttársulások közös tudatossági
mutatója X-szerese volna a társulást alkotó sejtek s z á m á n a k .
E k k o r a t ö m e g b e n a sejtek már struktúrákba r e n d e z ő d t e k .
Bonyolult k ö z ö s s é g e i k a nagyvállalatoknál is szervezetteb
b e n o s z t o t t á k fel egymást között a rájuk háruló feladatokat.
A k ö z ö s s é g számára e l ő n y ö s e b b volt, ha m i n d e n egyes fel
adatkört erre szakosodott sejtek látnak el. A növények és ál
latok egyedfejlődése során ez a m u n k a m e g o s z t á s e m b r i o n á
lis s t á d i u m b a n veszi kezdetét. A citológiai specializálódás fo
l y a m a t á b a n a sejtek szöveteket és szerveket alkotnak. Idővel
ez a fajta differenciálódás - azaz a feladatok m e g o s z t á s a a
k ö z ö s s é g tagjai között - valamennyi sejt génjébe belevéső
dik, a m i j e l e n t ő s e n megnöveli a s z ó b a n forgó élőlény túlélési
lehetőségeit.
A nagyobb szervezetekben például c s u p á n a sejtek egy ré
sze felel a környezeti ingerek észleléséért és a rájuk adott vá
laszokért. Az erre szakosodott sejtek az idegrendszer szöve
teit és szerveit alkotják. E szervrendszer feladata a környezet
folyamatos felmérése, ez szabályozza a h a t a l m a s sejtközösség
összes t ö b b i sejtjének a viselkedését.
A sejtek közötti m u n k a m e g o s z t á s további előnye a foko
zott hatékonysággal j á r ó takarékosság. G o n d o l j u n k a régi
40
mondásra: „Ketten o l c s ó b b , mint egyedül". S z á m í t s u k c s a k
ki, mennyivel t ö b b e kerül egy kétágyas szoba egy kertes ház
ban, mint egy százlakásos lakóparkban. Túlélése é r d e k é b e n
m i n d e n egyes sejt meghatározott mennyiségű energiát él fel.
A közösségi léttel megtakarított energia a fennmaradási esé
lyek javítása mellett j o b b életminőséget is eredményez.
Az amerikai nagyvállalkozó, H e n r y Ford ugyancsak rájött,
miféle előnyökkel jár az együttműködés. Ő vezetett be elő
ször autógyárába futószalagot. K o r á b b a n egy-két hetet vett
igénybe egy automobil megépítése, s a m u n k á l a t o k b a n részt
vevő m u n k á s o k egyszerre sok m i n d e n h e z értettek. M o s t a n t ó l
mindegyik c s u p á n valamely részfeladatot látott el a futósza
lag adott pontján. Az autó k ö z b e n az egyik szakmunkástól a
m á s i k h o z került. A módszer hatékonysága magáért beszél: a
j á r m ű h e t e k helyett kilencven perc alatt készült el.
Sajnálatos m ó d o n elfeledkeztünk a fajfejlődéshez szüksé
ges együttműködésről, amikor Charles Darwin előállt a ma
ga, velejéig különböző elméletével. Másfél évszázaddal ez
előtt kijelentette ugyanis, hogy az élővilágban véres „létért
való k ü z d e l e m " dúl. Úgy vélte, e küzdelem n e m csupán az ál
latok (és az ember) t e r m é s z e t é h e z tartozik, de a törzsfejlődés
n e k is ez a legfőbb hajtóereje. A fajok eredete természetes kivá
lasztás útján vagy a létért való küzdelemben című a l a p m u n k a
utolsó fejezetében arról írt, hogy az evolúciót „a t e r m é s z e t b e n
folyó h a r c " mozgatja, m e l y n e k fegyverei „az éhség és a ha
lál".* Vegyük e h h e z hozzá, hogy az evolúció h a t á s m e c h a n i z
m u s á t véletlenszerűnek tekintette, s egy olyan „foggal-kö-
r ö m m e l h a r c o l ó " világ áll előttünk, melyet - a költő Tennyson
szavaival - „elönt a vér". Egy olyan világ, ahol értelmetlen
c s a t á k dúlnak végeláthatatlanul a túlélésért.
* Id. mű, Akadémiai Kiadó - Művelt Nép Kiadó, 1955, 583. old. Dr. Mikes
Lajos fordítása.
41
Vértelen evolúció
N o h a Darwin messze a legismertebb az evolúciós elmélet teo
retikusai közül, e fogalmat először Jean-Baptiste de L a m a r c k
francia biológus ismertette m e g a tudományos világgal. M é g
a neodarwinista Ernst Mayr, aki a 2 0 . századi molekuláris ge
netika fogalmait használja, is elismeri L a m a r c k úttörő jelen
tőségét. Azóta klasszikussá lett 1970-es könyvében - Evolu
tion and the Diversity ofLife (Evolúció és az életformák sokfé
lesége, 1976, 227. old.) így írt erről: „Úgy tűnik n e k e m ,
L a m a r c k n a k van a legtöbb joga ahhoz, hogy az evolúciós el
mélet atyjának nevezzük, ahogyan több francia tudománytör
t é n é s z m e g is tette... Ő volt az első szerző, aki egy teljes köny
vet szentelt az élővilág fejlődésének. O láttatta elsőnek az ál
latvilágot az evolúció t e r m é k e k é n t . "
L a m a r c k fél évszázaddal Darwin előtt fogalmazta m e g a
maga tanait, amelyek a törzsfejlődés kevésbé nyers változatát
kínálják. Teóriájában az információcserén és kölcsönös együtt
m ű k ö d é s e n van a hangsúly az élő szervezetek és környezetük
között, ezek a k ö l c s ö n h a t á s o k gondoskodnak az élővilág
fennmaradásáról és fejlődéséről egy dinamikus világban.
Ilyenformán a változások közepette is továbbadhatják idő
k ö z b e n szerzett alkalmazkodási készségeiket. Érdekes mó
don L a m a r c k feltevése egybevág a mai biológia ama felisme
réseivel, melyek leírják, hogyan alkalmazkodik az immun
rendszer a kórokozókhoz. De erről már részletesebben
b e s z é l t e m e könyv lapjain.
L a m a r c k tanait h a m a r kikezdte az egyház, amely eretnek
ségnek bélyegezte az elgondolást, miszerint az ember alsóren
dű életformákból alakult ki. N e m kímélték saját tudóstársai
sem, akik teremtéselvűnek titulálták, és nevetségessé tették
elméletét. A végső csapást August W e i s m a n n fejlődésbioló
gus mérte rá, aki laboratóriumi vizsgálatokkal tette próbára,
vajon az élőlények továbbadják-e szerzett tulajdonságaikat.
42
Egyik kísérletében levágta a h í m és nőstény egerek farkát,
melyeket azután pároztatott. A m e n n y i b e n L a m a r c k elmélete
helyes, érvelt, a szülőpár átörökíti utódaira faroknélküliségét.
Az első n e m z e d é k farokkal jött világra. W e i s m a n n további
huszonegy n e m z e d é k e t vizsgált meg, ám egyetlen farok nél
küli egeret s e m talált közöttük. Levonta tehát a következte
tést, hogy L a m a r c k öröklődéselmélete elhibázott.
C s a k h o g y kísérlete n e m volt igazi próbatétel. L a m a r c k fel
vetette, hogy a h a s o n l ó evolúciós változások „rendkívül nagy
i d ő t a r t a m o k " alatt éreztetik hatásukat, hogy életrajzíróját,
L. J. Jordanovát idézzük. 1984-ben Jordanova azt írta, hogy
L a m a r c k elmélete „számos előfeltevésen alapul". Közéjük tar
toznak ama törvények, j e l e n t e t t e ki, amelyek „egyre összetet
tebb életformákat eredményeznek rendkívül nagy időtarta
mokat véve figyelembe" (Jordanova 1 9 8 4 , 71. old.). Weis
m a n n ötéves kísérletsorozata érthető m ó d o n n e m volt ehhez
elegendő. További alaphibája, hogy L a m a r c k soha n e m állí
totta, miszerint az élőlények valamennyi változó tulajdonsá
gukat megőrzik. C s u p á n akkor ragaszkodnak ezekhez, mikor
f e n n m a r a d á s u k h o z van szükségük rájuk. W e i s m a n n maga
s e m gondolta komolyan, hogy az e g e r e k n e k szükségük volna
a farkukra, ám őket magukat senki s e m kérdezte m e g e test
részük fontosságáról!
A kísérletsorozat s z e m b e t ű n ő hibái ellenére a farkatlan
egerek porrá zúzták L a m a r c k elméletét. így írt erről C. H.
Waddington is, a Cornell Egyetem evolucionista tudósa The
Evoíution ofAn Evolution (Az evolúció evolúciója, Waddington
1 9 7 5 , 3 8 . old.) c í m ű könyvében: „Lamarck az egyetlen jelen
tős tudós a biológia történetében, a k i n e k neve köznevetség
tárgyává lett. Tudóstársai munkáit legfeljebb idejétmúltnak
kiáltotta ki a közvélemény, ám n e m akadt m é g egy teoretikus,
aki k é t évszázad múltán is ilyen heves méltatlankodást vál
tott ki. A k é t e l k e d ő e m b e r éppenséggel titkolt lelkifurdalást
érez ki ebből a szenvedélyes elutasításból. Tény és való, La-
43
m a r c k o t igazságtalanul ítélte meg a tudományos világ. Én leg
alábbis így gondolom."
Waddington h a r m i n c éve írta le ezeket a látnoki sorokat.
Napjaink új tudománya újraértékeli L a m a r c k elméletét. Esze
rint a méltatlanul leszólt tudós n e m tévedett m i n d e n b e n , és
az agyondicsért D a r w i n n a k s e m volt m i n d e n b e n igaza. E sa
j á t o s glasznosztyról ad hírt a Science folyóirat 2000-ben meg
j e l e n t c i k k é n e k címe: „Was L a m a r c k just a little bit right?"
(Lamarck-nak azért kicsit igaza volt? Balter 2 0 0 0 ) .
L a m a r c k neve azért is került ismét előtérbe, mert arra a
felbecsülhetetlen szerepre figyelmeztetett, amit az együttmű
ködés játszik a bioszféra fenntartásában. A tudósok régóta
m e g e m l é k e z n e k az élővilág szimbiotikus kapcsolatairól. Dar-
win's Blind Spot (Darwin vakfoltja) c í m ű könyvében Frank
Ryan brit orvos több ilyen kapcsolatra hivatkozik (Ryan
2 0 0 2 ) . T ö b b e k között felemlegeti a sárga garnélarákot, amely
élelmet gyűjt, amíg partnere, a góbi-hal megvédi a ragadozók
tól. A r e m e t e r á k a maga részéről rózsaszín szellőrózsát hur
col a páncélja tetején. „A halak és polipok előszeretettel vá
lasztják táplálékul a remeterákot, ám ha a közelébe kerülnek
e faj egyedeinek, a szellőrózsa rájuk suhint élénk színű csáp
jaival, melyek mérgezett nyilak mikroszkopikus lövedékeivel
nyitnak tüzet a támadóra. Ezért e m e z j o b b n a k látja, ha má
sutt néz táplálék után." Ugyanakkor a harcias szellőrózsának
is h a s z n a lesz a kapcsolatból, mert megeheti a remeterák étel
maradékát.
N a p j a i n k b a n a t e r m é s z e t b e n fellelhető együttműködés lel
tára túlterjed e szembeszökő, könnyen kínálkozó példákon.
„A biológusok egyre i n k á b b tudatában v a n n a k a törzsfejlődés
áthatásainak. A fejlettebb létformák együttélése k é s ő b b s e m
szűnik m e g ama mikroorganizmus-tenyészetekkel, amelyek
egészségük fenntartásához és fejlődésükhöz szükségesek" -
szögezi le a Science egy közelmúltban megjelent cikke („We
get by with a little help from our (little) friends" - Kis bará-
44
taink c s e k é l y k e segítségével boldogulunk, Ruby és mtsai
2 0 0 4 ) . E k ö l c s ö n k a p c s o l a t o k tanulmányozása egy r o h a m o s a n
fejlődő új tudományág, a rendszerbiológia tárgya.
Az elmúlt évtizedekben a fentiek dacára antibiotikumok
kal és baktériumölő szappanokkal hadakoztunk parányi fegy
vertársaink ellen. Klasszikus példája e segítségnek a bélbakté
riumok életfontosságú jelenléte az emésztő apparátusban.
A g y o m r u n k b a n és béltraktusunkban élő b a k t é r i u m o k
m e g e m é s z t i k a táplálékot, és előmozdítják a vitaminok felszí
vódását. E szimbiózis az oka, miért ártanak szervezetünknek
az antibiotikumok. E z e k a vérengző fenevadak válogatás nél
kül ölnek, s a kártékony b a k t é r i u m o k a t ugyanúgy elpusztít
ják, mint a ha sz no s bélbaktériumokat.
A legújabb g e n o m k u t a t á s o k még egy módját tárták fel a
fajok közötti együttműködésnek. M i n t kiderült, az élő szer
vezetek génjeiket is megoszthatják egymással. Eddig úgy hit
tük, hogy a g é n e k kizárólag a szaporodás folyamatában ke
rülnek át az utódokba. M o s t a n r a a tudósok rájöttek, hogy a
g é n e k e n n e m c s u p á n egy faj egyedei osztoznak, h a n e m kü
lönböző fajok is. Ez a géntranszfernek nevezett folyamat fel
gyorsítja az evolúciót, mivel segítségével az élőlények más
szervezetek tanult válaszait is elsajátíthatják (Nitz és mtsai
2 0 0 4 ; Pennisi 2 0 0 4 ; Boucher és mtsai 2 0 0 3 ; Dutta és Pan
2 0 0 2 ; G o g a r t e n 2 0 0 3 ) . E felismerés fényében t ö b b é n e m be
szélhetünk az élő szervezetekről úgy, mint különálló egysé
gekről, mi több, a fajok között s i n c s e n igazi választóvonal,
így beszélt erről a Science-nek Dániel Drell, az Energiahivatal
mikrobiológiai genomprogramjának vezetője: „... t ö b b é n e m
tudjuk p o n t o s a n meghatározni, mi is az a faj" (Pennisi 2 0 0 1 ) .
Ez az információcsere n e m a vakvéletlen műve. A termé
szet gondoskodik e k é p p e n a bioszféra épségéről. Mint koráb
b a n leszögeztem, a g é n e k valamely élőlény tanult válaszainak
emléknyomai. Az egyedek közti géncsere szétteríti, k ö z ö s s é
avatja ezt az emlékezetet, ami az egész életközösség fennma-
45
radásáért kezeskedik. Most, hogy tudunk már erről a fajon
belüli és fajok közötti génátvitelről, m é g nyilvánvalóbbak a
g é n s e b é s z e t hátulütői. Például a paradicsom génjeinek átsza
bása n e m áll m e g ennél a növénynél, h a n e m beláthatatlan
m ó d o n az egész bioszférára kihat. Egy vizsgálatsorozatot m á r
végeztek e tárgyban, amely arról tanúskodik, hogy az e m b e r
által megemésztett, genetikailag módosított táplálék génátvi
tellel károsította a bélflóra hasznos baktériumait (Heritage
2 0 0 4 ; Netherwood és mtsai 2 0 0 4 ) . De beigazolódott az is,
hogy a génmanipulált gabonafélék környezetük őshonos faja
ira hatva szupergyomoknak nevezett rezisztens fajokat nevel
tek ki közvetlen környezetükben (Milius 2 0 0 3 ; Haygood és
mtsai 2 0 0 3 ; Desplanque é s mtsai 2 0 0 2 ; S p e n c e r é s S n o w
2 0 0 1 ) . A g é n s e b é s z e k persze soha n e m vették figyelembe a
géntranszfer jelenségét, mikor génmanipulált fajokat juttat
tak valamely ökoszisztémába. Most kezdjük csak felismerni,
m e k k o r a k á r o k a t okozhat e n e m t ö r ő d ö m s é g (Watrud és
mtsai 2 0 0 4 ) .
A genetikai evolúció tudós képviselői újabban arra inte
nek, a m e n n y i b e n n e m veszünk tudomást közös genetikai sor
sunkról - amely az együttműködés fontosságát hangsúlyozza
a fajok között -, létünk alapjait sodorjuk veszélybe. M e g kell
h a l a d n u n k a darwini elméletet, amely az egyedre helyezi a
hangsúlyt, s a közösség szemszögéből kell gondolkoznunk.
Timothy L e n t o n angol tudós tényekkel bizonyította, hogy az
evolúciónak több köze van a fajok közötti, mint a fajon belüli
k ö l c s ö n h a t á s o k h o z . Hiszen a fejlődés letéteményese a környe
zetéhez legjobban alkalmazkodó életközösség, n e m pedig az
egyed. A Nature-ben 1998-ban megjelent c i k k é b e n leszögezte:
„Az élő szervezetek teljességét kell figyelembe v e n n ü n k a ma
guk környezetében ahhoz, hogy megértsük, miért kerülnek
előtérbe és maradnak fent bizonyos tulajdonságok."
L e n t o n lelkes híve J a m e s Lovelock Gaia-elméletének,
amely egyetlen interaktív, élő szervezetnek tekinti a Föld-
46
anyát és lakóit. Az elmélet hívei arra figyelmeztetnek, hogy
veszedelmes b e l e k o n t á r k o d n i a G a i á n a k nevezett szuperszer
vezet kényes egyensúlyába, tegyük ezt akár az esőerdők irtá
sával, az ózonréteg kilyukasztásával vagy a génsebészettel.
A brit Természeti Környezetet Kutató Tanács legfrissebb
vizsgálatai szerint bőven van okunk aggodalomra (Thomas és
mtsai 2 0 0 4 ; Stevens és mtsai 2 0 0 4 ) . Eddig ötször halt ki a
Föld élővilága, ám e kihalásokat feltehetően külső okok, pél
dául a p l a n é t á n k n a k ütköző üstökösök okozták. Egy friss ku
tatási eredmény szerint közel j á r u n k a hatodik kihaláshoz
(Lövell 2 0 0 4 ) . Ezúttal a z o n b a n n e m Földön kívüli a Terminá-
tor. A vizsgálatsorozat egyik lefolytatóját, Jeremy T h o m a s t
idézve: „Jelenlegi tudásunk szerint a legfőbb veszély ma egy
pusztító erejű állatfaj: az ember."
Sejtbeszéd
47
lyet a w i s c o n s i n i m e d i k u s o k n a k is ki kellett tölteniük. És lás
s a n a k csodát, gyakorlatilag s e m m i b e n s e m különbözött az
elit hallgatók, és a számkivetettek teljesítménye. Tanítványa
im közül k é s ő b b s o k a n elmondták, hazatérve b ü s z k é n kons
tatálták, a m e r i k a i diáktársaiknál m é l y e b b e n megértik az élet
m ű k ö d é s e k e t szabályozó biológiai alapelveket.
T e r m é s z e t e s e n fellelkesített ez a pedagógiai csodatétel,
a m e l y n e k lényegét c s a k évek múltán é r t e t t e m meg. Akkori
b a n úgy gondoltam, az e m b e r i szervezet és a sejtbiológia pár
h u z a m a i b a n rejlett a siker kulcsa. E párhuzam érvényességé
b e n a m a i napig hiszek. Mostanra a z o n b a n a h ó b o r t o s Dr.
Dolittle nyomdokaiba merészkedtem, s úgy vélem, a siker an
n a k számlájára írható, hogy diákjaim m á s k é n t viselkedtek,
m i n t az a m e r i k a i m e d i k u s o k általában. N e m okos orvostan
hallgatókként, h a n e m okos sejtekként dolgoztak össze, hogy
m é g o k o s a b b a k l e h e s s e n e k . Természetesen n e m é n a d t a m
n e k i k ezt a tanácsot, mivel akkor m é g kötöttek a hagyomá
nyos t u d o m á n y keretei. Mégis szívesen h i s z e m azt, hogy ösz
t ö n ö s e n is errefelé tartottak, h i s z e n oly sokszor hallották a
számból az együttműködő sejtközösségek dicséretét.
Persze n e m álltam m e g a sejtek ajnározásánál, diákjaimat
is m i n d i g megdicsértem. Ahhoz, hogy kiválóan teljesítsenek,
pozitív visszajelzéseket kellett k a p n i u k magukról. A későbbi
e k b e n m é g kifejtem, úgy gondolom, s o k a n azért zárják magu
kat szűk k e r e t e k közé, mert n e m hiszik el, hogy t ö b b h ö z is
j u s s u k van. De előreszaladtam a gondolataimmal. Itt elég
annyit megjegyeznem, hogy négy h ó n a p o t töltve e földi Para
d i c s o m b a n - tanítás k ö z b e n a m a g a m gondolkodása is letisz
tult a sejtekről -, jó úton j á r t a m ahhoz, hogy felismerjem az
új biológia lényegét, amely a genetikai és szülői programozás
kishitűségét ugyanúgy elveti, mint a legerősebb fennmaradá
sát hirdető darwini elméletet.
2. FEJEZET
49
DNS-ről háttérbe szorította, és végül teljesen elfeledtette tu
dóstársaimmal a környezet tanulmányozását. Pedig még
Charles D a r w i n is felismerte élete alkonyán, hogy n e m vette
k e l l ő k é p p e n figyelembe a környezeti hatásokat. így írt erről
1876-ban, egy Moritz Wagnerhez intézett levelében: „Néze
t e m szerint a legnagyobb hiba, amit elkövettem, az volt, hogy
n e m fordítottam elegendő figyelmet a közvetlen környezeti
hatásokra; a táplálék, éghajlat stb. befolyására, pedig ezek a
t e r m é s z e t e s kiválasztástól függetlenül m u n k á l k o d n a k . Akko
riban alig találtam volna erre bizonyítékot, míg mostanra tö
m é r d e k gyűlt össze."
A D a r w i n nyomában j á r ó tudósok h a s o n l ó hibába esnek.
A környezeti h a t á s o k háttérbe szorításával az a gond, hogy
ugyanakkor előtérbe állítja az öröklődést, ezzel együtt pedig a
genetikai determinizmus mellett teszi le a voksot. Ez a tévhit
rossz helyre irányította az anyagi támogatást - erről k é s ő b b -,
ennél is fontosabb azonban, hogy alapvetően megváltoztatta
világképünket. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a szü
l e t é s ü n k k o r m a g u n k k a l hozott gének irányítják sorsunkat,
meglesz az a m e n t s é g ü n k , hogy az öröklődés áldozatának
s z e r e p é b e n tetszelegjünk. „Ne okoljatok a restségemért - vo
n u n k például vállat -, n e m az én hibám, hogy k é p t e l e n va
gyok b e t a r t a n i a határidőket. A génjeimmel van b a j ! "
A-genetika k o r á n a k eljövetele óta arra programoztak ben
n ü n k e t , hogy törődjünk bele kiszolgáltatott helyzetünkbe,
génjeink egyeduralmába. A világ tele van olyanokkal, akik ál
landó r e t t e g é s b e n élnek, nehogy egy n a p o n ellenük fordulja
nak ezek a veszedelmes időzített bombák. Akkor talán
ugyanúgy derékba töri sorsukat a rák, ahogyan az édesanyju
két, testvérükét, nagybátyjukét vagy nagynénjükét. Milliók
tulajdonítják rossz egészségi állapotukat b i o k é m i a i folyama
taik elégtelenségének, ahelyett, hogy i n k á b b szellemi, fizikai
és érzelmi tényezők együtthatásában gondolkodnának. Ne
h e z e n kezelhető a gyerek? Egyre több szülő nyúl azonnal cso-
50
dagyógyszerek után, melyek helyrebillentik az anyagcsere
egyensúlyát, s k ö z b e n eszükbe s e m jut, hogy a p r o b l é m a mé
lyére n é z z e n e n e k .
T e r m é s z e t e s e n n e m kétséges, hogy bizonyos betegségek -
így a Huntington-féle vitustánc, a béta-thalasszémia vagy a
cisztikus fibrózis - egyetlen hibás génre vezethetők vissza.
A h a s o n l ó kórok a z o n b a n mindössze az ö s s z n é p e s s é g keve
sebb m i n t 2 százalékát érintik. A t ö b b s é g ezzel s z e m b e n
olyan g é n e k k e l j ö n a világra, amelyek boldog és hosszú életre
képesítik. K o r u n k rákfenéi - a cukorbaj, szívbetegség és rák
- megfosztanak ettől a lehetőségtől, m é g s e m egyetlen génhi
ba váltja ki őket, h a n e m t ö b b gén és a környezet kölcsönvi-
szonyának bonyolult összjátéka.
És mi a helyzet azokkal a hírlapi szenzációkkal, amelyek
azt hirdetik, hogy már megint felfedeztek egy új gént, mond
j u k a depresszióét vagy a tudathasadásét? Olvassák el figyel
m e s e n az erről szóló c i k k e k e t , és látni fogják, hogy a döbbe
netes szalagcímek mögött kijózanítóan prózai valóság rejtő
zik. A tudósok számos gént hoztak kapcsolatba különféle
betegségekkel és tulajdonságokkal, arra azonban ritkán volt
példa, hogy egyetlen gén álljon a hátterükben.
E n n e k a zavarnak az az oka, hogy a média következetesen
összekever két fogalmat: az ok-okozati és valószínűségi ösz-
szefüggéseket. Az előbbiek ugyanis közvetlen ráhatást felté
teleznek. Ha m e g m u t a t n á m ö n ö k n e k a kulcsaimat, és hozzá
t e n n é m , hogy közülük egy irányítja az autómat, e n n e k első
hallásra m é g volna értelme, hiszen m i n d e n k i tudja, hogy a
slusszkulcs indítja el a járműveket. Ám igaz-e, hogy irányít
j á k is őket? Ha így volna, elég volna elfordítani a kulcsot, hát
radőlni a vezetőülésen, és élvezni az autókázást. Sajnos azon
b a n n e m ez a helyzet, n e k ü n k m a g u n k n a k kell elvállalnunk a
vezetés gondját, míg a slusszkulcs és az autó irányítása csu
pán kölcsönviszonyban áll egymással. Ahogyan bizonyos gé
n e k is összefüggésbe h o z h a t ó k az élő szervezetek viselkedé-
51
sével és jellemvonásaival. Ezek a gének c s u p á n akkor l é p n e k
m ű k ö d é s b e , ha valami aktiválja őket.
Mi k é p e s erre? A választ elegánsan foglalja össze H. F.
Nijhout 1990-es cikke: „Metaphors and the role ofgenes and deve-
lopment" (Metaforák: a gének szerepe és működésük, Nijhout
1 9 9 0 ) . A szerző itt arról beszél, a tudósok oly régóta emlegetik
a gének szabályozó szerepét, hogy lassan elfeledkeznek róla,
ez is csak egy feltevés, n e m bebizonyított tény. A legújabb ku
tatások éppenséggel ellentmondanak ennek. A genetikai sza
bályozás valóságos metaforává lett korunkban, állítja a szerző.
Holmi újmódi varázslóknak kiáltjuk ki a génsebészeket, akik
kifognak a betegségeken, és Einsteineket m e g Mozartokat al
kotnak a természet helyett. „Mikor szükség van valamely gén
működésére, a környezet egy jelzése aktiválja, és n e m magam
agától dolgozik" - szögezi le a lényeget Nijhout.
A genetikai szabályozásról szólván mi is csak annyit
m o n d h a t u n k tehát: „A környezet a hibás, te butus".
52
Vizsgáljuk m e g közelebbről, hogyan szerelik össze sejt
j e i n k ez a t ö m é r d e k fehérjeváltozatot. Mindegyik protein
aminosavakból felépülő láncmolekula, amely, m i n t a mellé
kelt ábra is mutatja, leginkább a nagy szemű gyermeknyak
láncra emlékeztet.
53
A láncszemek azonos alakúak. Velük szemben a fehérjék vázát alkotó
húszfajta aminosav mindegyike más és más szerkezetű. Gondolják el,
mekkora a különbség a láncon sorakozó egyforma üveggyöngyök
és az eltérő alakú csőrészletek „szerelvénye" között!
54
Az A- és B-fehérjelánc aminosavsorrendje megegyezik, azaz azonos
csőrészletekből állnak. Térben elfoglalt szerkezetük mégis eltérő. A csövek
illeszkedései, azaz a peptidkötések mentén az építőkövek különböző
irányokban fordulnak el. Ezért tekereg a fehérjelánc kígyó módjára.
A fehérjék rendszerint két-három térbeli alakváltozatba rendeződhetnek.
Mit gondolnak, az A vagy a B változat felel meg jobban a fehérjeláncnak?
A válasz attól függ, negatívak-e a szélső aminosavak töltései. Mivel az
azonos töltések taszítják egymást, eltávolodnak egymástól, így a lánc tőle
telhetően kiegyenesedik. Az A alakzat ezért stabilabb a B-nél.
55
hérjelánc önmagától felveszi a kívánt alakot, mikor amino
sav-építőkövei úgy fordítják el vagy hajlítják meg kötéseiket,
ahogyan azt a pozitív és negatív töltések egyensúlya diktálja.
N é m e l y i k fehérjelánc olyan hosszú, hogy különleges „se
gítő" proteinek közreműködésével tud c s a k felgöngyölődni.
Az elégtelenül összetekert fehérjemolekulák ugyanolyan be
tegek, m i n t a púpos ember. Ezeket a rendellenes proteineket
a t a k a r é k o s sejtek kiküszöbölik, szétszerelik, és építőkövei
ket „újrahasznosítják".
56
Az A a fehérjelánc feltételezett legkedvezőbb konformációja. Nyilak jelzik
a szélső aminosavak negatív töltéseinek helyét, amelyek kifeszítik és így
megszilárdítják a molekulát. A B ábra az aminosav-vég kinagyított képe,
amelynek negatív töltéseihez példánkban erős pozitív töltésű molekula,
jel kötődik. Ez a pozitív töltés erősebb, mint az aminosav negatív töltése.
Miután a jel a fehérjéhez kapcsolódott, annak vége pozitív töltésűre
változott. Mivel a pozitív és negatív láncvégek vonzzák egymást,
a fehérje-molekula addig forog, míg ellentétes töltésű végei a lehető
legközelebb nem kerülnek egymáshoz. A C ábra a végek közeledését
szemlélteti, miközben az A alakzat B-be megy át. E konformációváltás
munkavégzésre alkalmas mozgást gerjeszt. Ez az energetikai alapja
az emésztésnek, légzésnek és izom-összehúzódásnak. Mikor a jel leválik
a fehérjéről, az ismét felveszi a számára legstabilabb A szerkezetet.
Ez tehát a jelgerenált proteinmozgások életfolyamatokat lebonyolító
mechanizmusa.
57
oszlását számos folyamat befolyásolhatja: például, a m i k o r
már m o l e k u l á k vagy vegyületek - mondjuk, h o r m o n o k - kö
t ő d n e k a fehérjéhez; vagy amikor e n z i m e k n e k nevezett fehér
j é k távolítanak el, esetleg a d n a k hozzá töltéssel rendelkező
ionokat; megint m á s k o r idegen e l e k t r o m á g n e s e s m e z ő k „za
v a r n a k b e " a k é p b e , m i n t ú j a b b a n a mobiltelefonok kisugár
zása (Tsong 1 9 8 9 ) .
Az alakváltó p r o t e i n e k további m é r n ö k i bravúrja, hogy
térbeli mivoltukból a d ó d ó a n ö s s z e k a p c s o l ó d h a t n a k m á s fe
hérjékkel. M i k o r egy protein ö n n ö n szerkezeti és energetikai
kiegészítőjével találkozik, úgy a k a s z k o d i k össze vele, akár a
egy régimódi óramű fogaskerekei.
L á s s u n k erre két példát! Vegyünk öt egyforma szerkezetű
proteint, legyenek e z e k az óramű fogaskerekei. Mivel szerves
anyagból valók, p u h á b b a szélük, mint a gépileg gyártott fém-
58
szerkentyűké, minden
esetre elég szilárdak
ahhoz, hogy összeka
paszkodhassanak a
komplementer, kiegé
szítő molekulákkal.
Második példám
b a n felhúzott óraszer
kezetet mutatok ezen
az oldalon. A három
ábra közül az első az
óra belsejét szemlélte
ti, rugóival, csavarjai
val és lapjával egyetem
ben. M i k o r az A-fogas-
k e r é k elfordul, ez a B-t
is mozgásba hozza. A B
mozgása C-t forgatja el,
és így tovább. A követ
kező ábrán puha szélű
szerves fehérjék együtt
működése látható,
amely szemlátomást
n e m s o k b a n különbö
zik az óra m ű k ö d é s i el
vétől (csupán abban,
hogy a nagyítás millió
szorosa az óráénak).
Könnyen elképzelhet
jük, hogy az A protein
elfordulása a B mozgá
sát váltja ki, amely a Cear A, B, C = A-, B-, C-fogaskerék
maga részéről a C-t Metál Machine = fémszerkezet
hajtja meg. Vegyék Metal-Protein Machine = fém-protein szerkezet
Protein Machine = proteinszerkezet
59
most szemügyre a h a r m a d i k ábrát, i m m á r a fém alkatrészek
m a n k ó j a nélkül. í m e , a fehérjemasina, a n n a k a több e z e r n e k
egyike, amelyek együttesen a sejtet alkotják!
A citoplazma különböző életfolyamatokért felelős protein
jei „jelpályáknak" nevezett együttesekbe rendeződnek. Kü
lön útvonala van a légzésnek, e m é s z t é s n e k , izom-összehúzó
dásnak, sőt az energianyerő Krebs-ciklusnak is. Ez u t ó b b i n a k
rossz a híre a diákok körében, a k i k n e k be kell biflázniuk a
ciklus s z á m t a l a n részlépését.
El tudják képzelni, milyen izgalomba j ö t t e k a tudósok,
amikor rájöttek e n n e k a proteinegyüttesekből álló rendszer
n e k a működésére? E z e k n e k a fehérjéknek a folytonos alak
váltása, mozgása - amelyre akár több ezerszer is sor kerülhet
egyetlen másodperc alatt - az élet legfőbb hajtóereje.
A DNS elsőbbsége
60
mindössze kétféle vegyületből, DNS-ből és fehérjéből állnak.
Hogy, hogy n e m , az élet proteingépezete szorosan összefügg
a k r o m o s z ó m á k szerkezetével és működésével.
M é g k ö z e l e b b került a tudomány a k r o m o s z ó m á k szerepé
nek m e g é r t é s é h e z 1944-ben, mikor beigazolódott, hogy az
örökítőanyag n e m más, m i n t a D N S (Avery és m t s a i 1 9 4 4 ; Le-
derberg 1 9 4 4 ) . E felfedezést elegáns kísérlet alapozta meg.
A tudósok egy bizonyos baktériumfajból - nevezzük A-nak -
kivonták a D N S - t / m a j d a megtisztított vegyületet olyan sejt
kultúrákhoz adták, melyek kizárólag a B-fajt tartalmazták.
Kis idő m ú l t á n e b a k t é r i u m s e j t e k olyan öröklött tulajdonsá
gokat k e z d t e k felmutatni, amelyekkel k o r á b b a n c s a k az A-faj
képviselői rendelkeztek. Most, hogy kiderült, a tulajdonsá
gok á t a d á s á h o z s e m m i egyéb n e m szükséges a D N S - e n kívül,
ez az anyag egy csapásra szupersztárrá lépett elő.
Eztán W a t s o n o n és C r i c k e n volt a sor, hogy feltárják a kö
rülrajongott vegyület szerkezetét és funkcióját. A D N S hosz-
szú, fonálszerű molekula. Négy nitrogéntartalmú bázisból -
adenin, timin, citozin és guanin, rövidítve A, C, T és G - áll.
Watson és Crick felismerte, hogy az A, C, T és G bázisok sor
rendje határozza m e g a fehérjeváz aminosavsorrendjét (Wat
son és C r i c k 1 9 5 3 ) . Egy-egy hosszú DNS-fonál k i s e b b alegy
ségekből, g é n e k b ő l áll, melyek lenyomatul, öntőformául szol
gálnak k ü l ö n b ö z ő proteinek összeszereléséhez. M é g az átírás
kódját is sikerült szorgos munkával megfejteniük!
A tudós páros arra is magyarázatot adott, miért a D N S a
tökéletes örökítőanyag. A titok nyitja az óriásmolekula sajá
tos szerkezete, a „kettős spirál", a m e l y n e k összefonódó szálai
egymás tükörképei. M i k o r a két szál szétválik, mindegyik ké
pes újraalkotni magát, így két hajszálra egyforma molekula
j ö n létre. A kettős spirál szálainak felfejtődésével tehát a
DNS képes önmaga lemásolására, megsokszorozódására.
A D N S eszerint k é p e s szabályozni saját megduplázódását,
azaz ö n m a g a „főnöke" - vonták le a következtetést a tudósok.
61
Fény derült hát az ö r ö k l é s m e n e t zseniálisan egyszerű me
c h a n i z m u s á r a , miszerint az önmagát lemásoló és a proteinek
tervrajzául szolgáló D N S m i n d e n h a t ó . A m o d e r n biológia e
központi dogmáját akár k ő b e is v é s h e t n é n k , úgy is mondhat
n á m , ez a j e l e n k o r i tudomány Tízparancsolata. A D N S el
sőbbségét valamennyi tudományos szöveg leszögezi.
A biológia e m e koronázatlan királya után az R N S , a D N S
rövid életű xeroxmásolata következik a rangsorban. Ez az az
öntőforma, templát, amelyen sor kerül az aminosavak össze
szerelésére, ez gyártja tehát a fehérjemolekulákat. A D N S el
s ő b b s é g é n e k tana új korszakot honosított m e g a biológia tör
t é n e t é b e n , a genetikai determinizmus korát. Mivel pedig az
élő szervezetek milyenségét fehérjéik határozzák meg, ebből,
mint napra éj következik, hogy az elsődleges okot, a mozdu
latlan mozgatót az élet vegykonyhájában a D N S képviseli.
62
megfejtették a m i n d e n s é g titkait. G o n d o l j u n k c s a k Nicolaus
K o p e r n i k u s z 1543-ban közzétett felfedezésére, miszerint a
Föld n e m a világmindenség középpontja, amint azt a kor tu
dósai és teológusai feltételezték. A tény, hogy a Föld a Nap
körül kering, s hogy maga a Nap s e m az Univerzum tengelye,
aláásta az egyház tanításait. K o p e r n i k u s z korszakalkotó felis
merése tudományos forradalmat hívott életre, amely megkér
dőjelezte az egyházi d o g m á k tévedhetetlenséget. A küzde
lemből a tudomány került ki győztesen, így lépett elő legfőbb
tekintéllyé a m i n d e n s é g titkainak fürkészésében.
Nos, a genetikusukat h a s o n l ó c s a p á s érte, mikor korábbi
feltevéseikkel e l l e n t é t b e n azt találták, hogy az emberi gén
készletet n e m százhúszezer, h a n e m m i n d ö s s z e huszonötezer
gén alkotja (Penisi 2 0 0 3 a és 2 0 0 3 b ; Pearson 2 0 0 3 ; G o o d m a n
2 0 0 3 ) . M i n t kiderült, a szükséges D N S - m e n n y i s é g több mint
80 százaléka egyszerűen n e m létezik! E hiányzó g é n e k több
bajt kavartak, mint a Nixon-tekercsek hiányzó tizennyolc
63
perce. Végtére is az egy gén-egy fehérje modell a genetikai
determinizmus alaptétele volt. A h u m á n g e n o m projekt felfe
dezései m e g d ö n t ö t t é k k o r u n k uralkodó teóriáit. T ö b b é n e m
állíthatjuk, hogy a génsebészet gyógyírt j e l e n t valamennyi bi
ológiai gondunkra. Egyszerűen nincs elég gén, hogy magyará
zatot a d h a t n á n a k az e m b e r i é l e t m ű k ö d é s e k és betegségek
összetettségére.
így méltatja a h u m á n g e n o m projekt m e g h ö k k e n t ő felis
meréseit a Nobel-díjas Dávid Baltimore, a világ egyik legkivá
lóbb genetikusa (Baltimore 2 0 0 1 ) .
„ H a c s a k n e m arról van szó, hogy génkészletünk egy jelen
tős hányada elrejtőzik számítógépeink elől, a napnál is vilá
gosabb, hogy n e m génjeink száma miatt vagyunk összetet
tebb szervezetek a férgeknél vagy a növényeknél... Márpedig
ez az összetettség magáért beszél. G o n d o l j u n k viselkedés
m i n t á i n k k i m e r í t h e t e t l e n tárházára, a tudatos cselekvés em
beri képességére, figyelemreméltó mozgáskoordinációnkra, a
környezeti változásokra történő finom ráhangolódásunkra, a
tanulás és emlékezés velejéig emberi készségeire - kell-e to
vább folytatnom? Nos, hogy mi áll mindezek hátterében, egy
előre n e m is sejtjük."
Baltimore tehát n e m kevesebbet állít, mint hogy a h u m á n
g e n o m projekt eredményei a biológiai szabályozás mikéntjé
n e k újragondolására szólítják fel a tudóstársadalmat. Igen,
bizony, egyelőre n e m is sejtjük, mi áll e mérhetetlen össze
tettség h á t t e r é b e n .
A h u m á n g e n o m projekt felismeréseinek fényében óhatat
lanul át kell gondolnunk, milyen genetikai k a p c s o l a t b a n ál
lunk a bioszféra egészével. A gének immár n e m magyarázzák
meg, miért mi vagyunk a törzsfejlődés élcsapata. Mint kide
rült, génjeink száma alig valamivel tér el az alacsonyabb ren
dű szervezetekben talált értékektől. Vegyük példának okáért
a genetikai kutatás h á r o m leggyakrabban használt kísérleti
alanyát, a Caenorhabditis elegánsnak nevezett orsógilisztát,
64
ezt a fonálférgek osztályába tartozó mikroszkopikus lényt,
azután a gyümölcslegyet, végül pedig a kísérleti egeret.
A Caenorhabditis kezdetleges szervezete tökéletes model
lül szolgál a g é n e k egyedfejlődésben és v i s e l k e d é s b e n betöl
tött s z e r e p é n e k tanulmányozásához. Ez a gyorsan növekvő és
szaporodó élőlény p o n t o s a n kilencszázhatvankilenc sejtből
áll. Egyszerű agyát nagyjából háromszázkét sejt alkotja. Kivá
lóan a l k a l m a s tehát genetikai kísérletezésre. G é n k é s z l e t e kö
rülbelül huszonnégyezer génből tevődik össze (Blaxter 2 0 0 3 ) .
Vegyenek mély lélegzetet! A több mint ötventrillió sejtből álló
emberi szervezet génkészlete alig ezerötszáz génnel számlál
többet, m i n t amivel ez az alacsonyrendű, gerinctelen mikro
szkopikus féreg rendelkezik a maga csekélyke ezer sejtjével.
A gyümölcslégynek - a biológiai kísérletek e másik ked
v e n c é n e k - tizenötezer génje van (Blaxter 2 0 0 3 ; Celniker és
mtsai 2 0 0 2 ) . Eszerint a mérhetetlenül bonyolultabb szerveze
tű rovar kilencezerrel k e v e s e b b génnel rendelkezik, mint a
nála jóval kezdetlegesebb Caenorhabditis. Az egerek és em
berek g e n o m j á n a k összevetésénél pedig kiderül, hogy nagy
jából ugyanakkora a génkészletünk! M o s t a n t ó l vagy az egere
ket kell többre b e c s ü l n ü n k , vagy ö n m a g u n k a t kevesebbre.
Sejtbiológia felsőfokon
65
A tudós mikroszkópja tárgylemezére bűvészkedi a vona
kodó sejtet, majd mikromanipulátor segítségével tűhöz ha
sonló mikropipettát mozgat föléje. Ezután a pipettát a citop-
lazmába döfi, felszívja a sejtmagot, és visszahúzza a pipettát.
A sejtmaggal eldugaszolt pipetta alatt ott hever áldozati bárá
nyunk, az „agyától" megfosztott sejt.
H a n e m várjunk! Az áldozat mozog! Egek... ez a sejt él!
A s e b bezárul, s a sejt, akár egy friss m ű t é t e n átesett páci
ens, tántorogva továbbmozog. L a s s a n lábra is áll (na j ó , állá
bakra), s eliszkol a mikroszkóp képmezejéről, minél távolabb
a doktoroktól és műszereiktől.
Az enukleációt követően sok sejt akár két vagy több hóna
pig is elél sejtmag nélkül. És m i n d e k ö z b e n n e m élőhalottként
tengődik, h a n e m emészt, anyagcsere-folyamataival feldolgoz
za a táplálékot, s összehangolja életműködéseit (a légzést,
emésztést, kiválasztást, mozgást stb.). A többi sejttel úgyszin
tén fenntartja kapcsolatait, s megfelelő válaszokat ad a növe
kedést vagy védekezést igénylő környezeti ingerekre.
N e m meglepő persze, hogy a sejtmag eltávolítása mellék
h a t á s o k k a l jár. G é n e k nélkül a sejt n e m k é p e s osztódni, s a
citoplazma kopásával elvesztett fehérjéket s e m tudja pótolni.
M i n d e z olyan m e c h a n i k a i r e n d e l l e n e s s é g e k h e z vezet, melyek
végül a sejt halálát okozzák.
Vegyük azonban fontolóra, hogy kísérletünkkel mi azt kí
vántuk igazolni, a sejt agyának tekinthető-e a nukleusz?
A m e n n y i b e n az enukleációt követően azonnal elpusztult vol
na a sejt, igennel felelhetnénk e kérdésre. Csakhogy n e m ez
történt: a sejtmagjától megfosztott sejt a k é s ő b b i e k b e n is ösz-
szetett és összehangolt életműködésekre képes, azaz „agya"
továbbra is sértetlen.
A tény, hogy a sejt g é n e k hiányában is tovább él, koránt
s e m új felfedezés. Az embriológusok t ö b b m i n t egy évszáza
da rutinszerűen távolítják el a sejtmagot az osztódó petesej
tekből, melyek egészen a blasztula, csírahólyag stádiumig ké-
66
p e s e k a további fejlődésre. Az egyedfejlődés e m e szakaszá
b a n nagyjából negyvenegynéhány sejtből áll az embrió. Nap
j a i n k b a n a sejtmagjuktól megfosztott sejteket a vírusok elleni
oltóanyag előállítására használják fel, ahol a sejtkultúrák élő
„tápláló rétegét" képezik.
Ha a sejtmag és a g é n e k n e m t e k i n t h e t ő k a sejt agyának,
mi a k k o r a D N S tulajdonképpeni szerepe a sejt é l e t é b e n ? Az
e n u k l e á c i ó n e m azért öli m e g a sejteket, mert elvesztették az
agyukat, h a n e m mert a szaporodó k é p e s s é g ü k károsult. N e m
tudják pótolni elkopott fehérjéiket, ahogyan ö n m a g u k meg
sokszorozására s e m k é p e s e k immár. A sejtmag eszerint n e m
az agy, h a n e m a szaporító szerv szerepét tölti be! E kettő ösz-
szekeverése b o c s á n a t o s bűn, hiszen a tudomány mindig is
apajogú szemléletet tükrözött. A férfiakat pedig m é l t á n vá
dolják azzal, hogy n e m az agyukkal, h a n e m a n e m i szervük
kel g o n d o l k o d n a k .
67
A környezet elsőbbsége. Az új tudomány felismerése szerint az
élőlényeket szabályozó információáramlás a környezet jelzéseivel
kezdődik, ezek határozzák meg, kötődnek-e vagy sem szabályozó
proteinek a DNS-hez. Eszerint e szabályozó fehérjék irányítják a gének
tevékenységét. A DNS, RNS és a fehérjék az előző ábra feltételei szerint
működnek, csak éppen az információáramlás iránya vált vissza-
fordfthatóvá. Az 1960-as években Howard Termin kísérletei a központi
dogmát megcáfolva kimutatták, hogy az RNS fordíthat a dolgok szabott
menetén, és újraírhatja a DNS-t. Termin, akit eleinte gúnykacajjal
fogadott a szakma „eretnekségéért", végül Nobel-díjat kapottá reverz
transzkriptáz felfedezéséért, melynek segítségével az RNS átírhatja
a genetikai kódot. Ma ennek az enzimnek fölöttébb rossz a híre, mivel
kiderült, hogy az AIDS-vírus RNS-e veszi át ezzel a fegyverrel az uralmat
a megszállt sejt DNS-e felett. Ma már azt is tudjuk, hogy a DNS-molekula
változásai - például metil-gyökök felvétele vagy leadása - befolyásolják
a szabályozó proteinek megkötődését. Amúgy maguk a fehérjék is ellene
dolgozhatnak az információáramlás szokott irányának, mivel az immun
sejtek protein antitestjei megváltoztatják az őket szintetizáló DNS-eket.
A nyilak az ábrán különböző méretűek. Az információ irányán nem
könnyű fordítani, szigorú korlátozások őrködnek azon, hogy a sejtek gén
készlete ne változzon számottevően.
Environmental Signal = környezeti jel
Regulatory Proteins = szabályozó fehérjék
D N A = DNS; R N A = RNS
Protein = fehérje
68
hogy a genetikai a l a p m i n t á n változtatnának. Az epigenetika
kiderítette, hogy e m ó d o s u l á s o k is tovább ö r ö k l ő d n e k az el
következő n e m z e d é k e k r e , ugyanolyan tévedhetetlen bizton
sággal, ahogyan a D N S képes megkettőzni önmagát (Reik és
Walter 2 0 0 1 ; Surani 2 0 0 1 ) .
A k r o m o s z ó m á k b a n a D N S alkotja a belső magot, melyet a
fehérjék úgy t a k a r n a k be, akár k a r u n k a t az ingujjunk. Amíg
a g é n e k fedve v a n n a k , a b e n n ü k tárolt genetikai információ
n e m olvasható. G o n d o l j u k el, hogy k a r u n k egy darabja olyan
D N S , amely, mondjuk, a s z e m k é k színét kódolja. A sejtmag
b a n ezt a DNS-részletet elkendőzik a hozzá kötődött szabá
lyozó proteinek. Amíg ez a helyzet, addig n e m születnek kék
szemű gyerekek.
Hogyan lehet lefejteni az ingujjat? E h h e z olyan környezeti
jelre van szükség, amely a takaró fehérje alakját megváltoz
tatva leválasztja azt a D N S kettős spiráljáról, s így a gén leol-
vashatóvá, másolhatóvá válik. M i n t látjuk, a g é n e k tevékeny
ségét az őket elfedő proteinek j e l e n l é t e vagy hiánya szabá
lyozza, ezeket pedig a környezet jelzései működtetik.
Az epigenetikai szabályozás ezek szerint környezeti ráha
t á s o k k a l irányítja a g é n e k működését. Ez a felismerés elavult
tá tette a D N S e l s ő b b s é g é n e k tanát. Az információáramlás
valódi t e r m é s z e t e a környezet elsőbbségét igazolta. Az űj, ki
finomultabb biológiai modell a környezeti jelzést tekinti kiin
dulópontnak, ez hat a szabályozó fehérjére, s c s a k azután kö
vetkezik a sorban a D N S , az R N S , majd a végtermék szerke
zeti fehérje.
Az epigenetika tudománya azt is kiderítette, hogy az át-
ö r ö k l é s n e k két útja-módja is van. Ez a felismerés lehetővé te
szi a t u d ó s o k számára, hogy a természet és nevelés hatását az
emberi viselkedésre egységükben tanulmányozzák. Ha csu
pán a genetikai alapmintára összpontosítanának, ahogyan a
tudomány évtizedekig tette, n e m v e n n é k számításba a kör
nyezet befolyását (Dennis 2 0 0 3 ; Chakravarti és Little 2 0 0 3 ) .
69
Hasonlatomban a televíziós képernyő lógója az adott gén által kódolt
proteinvázat jelképezi. Miközben a készülék nyomógombjai változtat
hatnak a logó megjelenésén (B és C ) , maga az éteren át sugárzott
információ (azaz a gén) egy és ugyanaz. Az epigenetikai szabályozás
anélkül módosítja a gének leolvasását, hogy érintené a DNS-kódot.
70
bályozó fehérjék. A proteinszintézis vizsgálata kiderítette,
hogy az epinegetikai „ k a p c s o l ó g o m b o k " ugyanabból a génből
kétezer vagy akár többféle fehérjét is legyárthatnak (Bray
2 0 0 3 ; S c h m u k e r és mtsai 2 0 0 0 ) .
71
2 0 0 3 ) . E vizsgálatsorozatban a kutatók étkezési kiegészítők
hatását vizsgálták olyan viselős egereken, melyek az aranyos
színért felelős rendellenes gént hordozták. A bunda színéhez
e s e t ü k b e n elhízás is társul, amely megnöveli a keringési be
tegségek, cukorbaj és rák kockázatát.
Az egéranyák egy csoportja metilgyökökben gazdag táplá
lékot kapott. Ez a folsav-, B 1 2 -vitamin-, betain- és kolintartal-
mú étrendi kiegészítő b i o b o l t o k b a n szerezhető be. Azért vá
lasztották épp ezt, mert k o r á b b a n bebizonyosodott, hogy a
metilgyökök szerepet j á t s z a n a k az epigenetikai módosulá
s o k b a n . A g é n e k D N S - é h e z kötődve megváltoztatják a szabá
lyozó k r o m o s z ó m a f e h é r j é k kötődési képességét. Ha ezek túl
szorosan a k a s z k o d n a k a s z ó b a n forgó génre, a proteinburok,
az „ingujj" i m m á r n e m távolítható el, és a gén n e m olvasható
le. A metilált D N S módosíthat a géntevékenységen, vagy tel
j e s e n le is béníthatja azt.
Ezúttal az étrend génmódosító hatását hirdető szalagcí
m e k n e m hazudtak. Azok az egéranyák, amelyek metilgyö
k ö k b e n gazdag étrendi kiegészítőt kaptak, egészséges, b a r n a
bundájú e g e r e k n e k adtak életet akkor is, ha kicsinyeik
ugyanazzal az aranyszínért felelős, rendellenes génnel ren
delkeztek, m i n t ők maguk. A m e n n y i b e n a m u t á n s anyák
n e m j u t o t t a k étrendi kiegészítőhöz, sárga u t ó d o k n a k adtak
életet, amelyek jóval t ö b b e t ettek, m i n t a b a r n a egérbébik.
N e m c s o d a hát, hogy végül kétszer akkora lett a súlyuk, m i n t
sovány, „álsárga" testvéreiknek.
Az egyetem által rendelkezésünkre bocsátott fénykép ma
gáért beszél. Bár a két egérke genetikailag megegyezik, külle
m ü k m á r j e l e n t ő s e n eltér. Egyikük sovány és barna, míg a
m á s i k elhízott és aranyszínű. A k é p e n n e m látható, hogy a
kövér egér egyúttal cukorbeteg is, míg genetikailag vele meg
egyező testvére egészséges, m i n t a m a k k .
M á s kísérletek is k i m u t a t t á k az összefüggést az epigeneti
kai tényezők és bizonyos betegségek - például a rák, keringé-
72
si betegségek és a cukorbaj - között. A rák- és szívbetegek
mindössze 5 százaléka örökölte betegségét (Willet 2 0 0 2 ) .
A média hatalmas csinnadrattát csapott a B R C A 1 és a B R C A 2
mellrák-gének körül, arról azonban mélyen hallgatott, hogy a
mellrákos m e g b e t e g e d é s e k 95 százaléka n e m öröklött. A rák
b e t e g e k j e l e n t ő s hányadánál a daganat környezeti h a t á s o k r a
és n e m sérült g é n e k n e k betudhatóan válik rosszindulatúvá
(Kling 2 0 0 3 ; J o n e s 2 0 0 1 ; S e p p a 2 0 0 0 ; Baylin 1 9 9 7 ) .
Az epigenetikai bizonyítékok kényszerítő erejének enge
delmeskedve egyik-másik tudós újabban c s a k L-ként emlege
ti J e a n Baptiste de L a m a r c k o t , a k o r á b b a n megvetett és kigú
nyolt evolucionistát, aki hitt abban, hogy a szerzett tulajdon
ságok továbbadódhatnak. így méltatta munkásságát Eva
J a b l o n k a filozófus és M a r i o n L a m b biológus 1 9 5 5 könyvében,
mely az Epigenetic Inheritance and Evolution - The Lamarckian
Dimension (Epigenetikai öröklődés és evolúció: lamarcki di
menziók) címet viseli: „ A közelmúltban a molekuláris bioló
gia megmutatta, hogy a g e n o m sokkalta k é p l é k e n y e b b és a
környezethez alkalmazkodóbb valami, mint k o r á b b a n gon
doltuk. Egyúttal az is beigazolódott, hogy az információ n e m
csupán a D N S bázissorrendje révén kerülhet át az utódokba."
És ezzel visszakanyarodtunk ahhoz, amivel indítottuk e fe
jezetet: a környezet fontosságához. Saját laboratóriumi tevé
kenységem során újra m e g újra tanúja voltam, m e k k o r a ha
tással van a környezet az általam tanulmányozott sejtekre.
Ám c s u p á n kutatói pályám vége felé, a Stanfordon é b r e d t e m
rá e n n e k a k ö r ü l m é n y n e k teljes jelentőségére. Megfigyeltem,
hogy a véredények falát kibélelő endotélsejtek (belhámsejtek)
a környezet függvényében módosítják szerkezetüket és mű
ködésüket. M i k o r például gyulladást okozó vegyületeket ad
t a m a szövetkultúrához, a sejtek igen h a m a r hasonlatossá
váltak a makrofágokhoz, az i m m u n r e n d s z e r dögevőihez. Azt
is fölöttébb izgalmasnak találtam, hogy a sejtek akkor is át
alakultak, amikor gamma-sugarakkal elpusztítottam D N S -
73
üket. Ezek a funkcionálisan magvavesztett endotélsejtek
ugyanúgy válaszoltak a gyulladást okozó á g e n s e k hatására,
mint a m i k o r m é g sértetlen volt a sejtmagjuk. Azaz génjeik hi
ányában is „értelmes" szabályozás jeleit mutatták (Lipton
1991).
H ú s z évvel azután, hogy mesterem, Irv Konigsberg azt ta
nácsolta, hogy a gyengélkedő sejteknél legelőször is a környe
z e t b e n k e r e s s e m az okokat, végre leesett a tantusz. N e m a
D N S szabályozza az élővilágot, s n e m a sejtmag a sejtek ideg
központja. Ahogyan ö n ö k e t vagy engem, az a környezet for
málja és alakítja őket is, amelyben élnek. M á s szóval a kör
nyezet a hibás, te butus.
3. F E J E Z E T
A varázslatos membrán
75
A t u d ó s o k t ö b b e k között a vékonysága miatt n e m foglal
koztak vele érdemben. H i s z e n vastagsága m i n d ö s s z e hetven
milliomod milliméter. Ez a mérettartomány csupán elektron
mikroszkóppal látható, amelyet pedig c s a k a második világ
h á b o r ú után fejlesztettek ki. Az 1950-es évekig tehát a
biológusok m i n d ö s s z e annyit tudtak, hogy a sejthártya léte
zik. Mi több, s o k a n azt feltételezték, hogy a citoplazmát ko
csonyás állaga tartja össze. A mikroszkópok azután feltárták,
hogy m i n d e n élő sejtnek van membránja, s valamennyi sejt
hártya ugyanazzal az alapvető, háromrétegű szerkezettel ren
delkezik. A funkció sokrétűsége ugyanakkor rácáfolni látszik
erre a szerkezeti egyszerűségre.
A sejtbiológusok, a földteke legegyszerűbb élő szervezeteit,
a prokariótákat tanulmányozva derítették fel a s e j t m e m b r á n
b á m u l a t o s képességeit. A prokarióták - a b a k t é r i u m o k és
más m i k r o b á k - rendkívül egyszerű felépítésűek: mindössze
egy csöppnyi leveses citoplazmából és az azt körülölelő sejt
hártyából állnak. Kezdetleges mivoltuk ellenére n e k i k is van
céljuk. Egy b a k t é r i u m n e m pattog ide-oda a maga világában,
akár egy golyó a tivolijátékban. Ugyanúgy lejátszódnak ben
ne az alapvető életfolyamatok, mint a bonyolultabb felépítésű
sejtekben. Táplálkozik, emészt, lélegzik, eltávolítja a fölösle
ges salakanyagot, mi több, m é g holmi idegi reakciókat is ta
núsít. Érzékeli például a táplálék jelenlétét, és odaúszik hoz
zá. Ugyanígy a mérgező vegyületeket és a ragadozó szerveze
teket is felismeri, s céltudatosan elmenekül a közelükből.
M á s szóval, a prokarióták az értelem jeleit mutatják!
76
Kenyér, vaj, olívabogyó és szegfűbors
Ahogy fokonként rájöttem, hogy a m e m b r á n o k az intelligens
élet velejárói, felépítésüket és m ű k ö d é s ü k e t kezdtem tanul
mányozni. Hadd világítsam meg gasztronómiai példával (per
sze, c s a k tréfából) a m e m b r á n alapszerkezetét. Vajazzunk
meg képzeletben egy karéj kenyeret. F i n o m í t s u k tovább a ha
sonlatot, és adjunk olívabogyót szendvicsünkhöz. Legyen ez
kétféle: az egyiket töltsük meg szegfűborssal. Tudom, az
ínyencek most felsóhajtanak. Mikor például előadásaimról
elhagytam a szendvicset, számon k é r t é k rajtam a diákjaim,
hová tettem.
Végezzünk el egy kísérletet a szendvics-membránnal! Va
jazzunk meg egy szendvicset (ne tegyünk bele olívabogyót).
Ez a szendvics a m e m b r á n egy részletét képviseli. Ezután
öntsünk egy kávéskanál festéket szendvicsünkre.
Amint a mellékelt ábrák mutatják, a festék átszivárog a ke
nyéren, a vaj azonban zsíros összetevőinél fogva megállítja.
77
M o s t készítsünk vajas szendvicset töltött és töltetlen olí-
vabogyóval.
A festéket a kenyérre folyatva, majd a szendvicset felvágva
azt látjuk, hogy a színes anyagot a szegfűbors ugyanúgy aka
dályozza a továbbjutásban, mint a vaj. A töltelék nélküli olí
vabogyó ezzel s z e m b e n olyan csatornát képez, amelyen ke
resztül a festék átéri a szendvics egészét, mi több, még a tá
nyér aljára is lecsorog.
E h a s o n l a t b a n a tányér a citoplazmát j e l e n t i . A festék te
hát a töltetlen olívabogyón átszivárgott a m e m b r á n túlsó ol
dalára, m i k ö z b e n megkerülte a félelmetes vajas akadályt!
Fontos, hogy a sejt átengedjen bizonyos molekulákat a
sejthártyán, amelyek nélkülözhetetlenek táplálása szempont
jából. Az egyszerű vajas szendvics áthatolhatatlan határt al
kotna, amely távol tartaná a sejttől a molekulákból és sugárzó
energiából álló környezeti h a t á s o k kaotikus zűrzavarát. Csak
hogy a sejt é h e n veszne, a m e n n y i b e n a m e m b r á n ilyen átha
tolhatatlan erődként „védelmezné". A töltelék nélküli olíva
bogyó csatornáin ezzel s z e m b e n átszivárgott a tányérra a te-
áskanálnyi festék. Nos a sejtbe is h a s o n l ó k é p p e n jut be a
létfontosságú információ és táplálék.
78
A szendvics vaj- és kenyérrétegének a sejtbiológiában a
m e m b r á n foszfolipidjei felelnek meg; egyike ez a sejthártya
két fő a l k o t ó e l e m é n e k (a másikat az „olívabogyó" fehérjéi al
kotják, de erről k é s ő b b szólok). J ó m a g a m t u d a t h a s a d á s o s n a k
n e v e z e m a foszfolipideket, mivel egy poláros és egy n e m po
láros végből állnak.
Ez ugyan n e m éppen a tudathasadás legfőbb ismérve a
pszichiátriában, én a z o n b a n biztosítom ö n ö k e t , hogy ezúttal
igenis erről van szó. A m i n d e n s é g összes molekulája vagy po
láros, vagy apoláros az a t o m o k a t összefűző k ö t é s e k termé
szete szerint. A poláros molekulák pozitív vagy negatív tölté-
s ű e k l e h e t n e k . E töltések m á g n e s k é n t vonzzák vagy taszítják
a t ö b b i molekulát.
Poláros molekula például a víz és m i n d e n vízben oldódó
vegyület. N e m poláros a zsír és minden, ami zsírban oldódik.
Itt az a t o m o k között hiányoznak a pozitív és negatív töltések.
Ősrégi megfigyelés, hogy a víz n e m keveredik az olajjal.
Ugyanígy v i s e l k e d n e k a zsírszerű és a vizes poláros moleku
lák. Hogy k ö n n y e b b e n el tudják képzelni a poláros és n e m
poláros m o l e k u l á k közti k ö l c s ö n h a t á s hiányát, gondoljanak
egy üveg olasz salátaöntetre. Az ecet és olaj összekeveréséhez
a l a p o s a n fel kell rázniuk az üveget, egy idő után a z o n b a n a
két anyag ismét szétválik. E n n e k az az oka, hogy a m o l e k u l á k
- a k á r c s a k mi, e m b e r e k - a stabilitást biztosító környezetet
keresik. A poláros és n e m poláros (lipid) összetevőből álló
foszfolipid m o l e k u l á k n a k n e h é z is ezért megállapodniuk,
hisz foszfát alkotórészük a vizet kedveli, a lipidek ezzel szem
b e n víziszonyban szenvednek, s a maguk részéről zsírban ol
dódva t ö r e k e d n e k stabilitásra.
Visszatérve szendvicsünkhöz, a membrán foszfolipidjei
olyan nyalókára emlékeztetnek, amelynek kettős a fogója (ld. a
túloldali ábrát), s kerek végén az atomokat poláros k ö t é s e k
tartják össze. Ez a sáv a kenyérnek felel m e g a szendvicses ha
sonlatban. Mivel a vajréteg apoláros, n e m engedi át s e m a pozi-
80
Sejtmembrán elektronmikroszkópos képe emberi sejt felszínén. A sötét és
világos rétegek váltakozása a foszfolipid molekulák (lásd betét)
elrendeződésének tudható be. A világosabb középső sáv szendvicsünk
vajrétegének felel meg. E hidrofób, víztaszító zónát a foszfolipidek lábai
alkotják. Felettük és alattuk a sötét sávok a kenyérnek felelnek meg, ezek
képviselik a molekula vizet kedvelő foszfátfejeit.
Lipid Legs = lipidlábak
Extracellular = sejten kívüli
Cytoplasm = citoplazma
Phosphate Heads = foszfátfejek
Integráns membránproteinek
81
gondoskodnak a tápanyagok, a salakanyag és egyéb információ
átjutásáról. N e m minden molekulát engednek be a sejtbe, ha
n e m csupán azokat, amelyek elengedhetetlenek a citoplazma
„olajozott" működéséhez. Szendvicsünkben az olívabogyó kép
viselte az ún. integráns membránproteineket (IMP-ek).
M i k é n t ágyazódhatnak az IMP-ek a k ö z é p s ő apoláros ré
tegbe? E m l é k e z z e n e k vissza, hogy a fehérjeváz aminosavak
ból épül fel. Húszféle építőköve közül n é m e l y i k víztaszító,
apoláros molekula. A fehérjeváz e részletei tehát zsírt kedve
lő környezetbe ágyazódnak, amilyen a m e m b r á n o k lipid-
magva is (ld. a nyilat az alábbi ábrán). így k e r ü l n e k a m e m b
rán k ö z é p s ő rétegébe a fehérjék hidrofób elemei. Mivel azon
b a n a fehérjeváz egyes részletei poláros aminosavakból, míg
m á s o k apolárosokból állnak, a fehérjelánc összetekeredik a
sejthártyában.
Számos IMP-t ismerünk különböző neveken, alapvetően
azonban két csoportba oszthatók: vagy receptor- vagy effektor-
proteinek. A receptor IMP-k a sejt érzékszervei, ahogyan mi is
fel vagyunk szerelve füllel, szemmel, orral és ízlelőbimbókkal.
82
A receptorok molekuláris szintű nano-antennák szerepét töltik
be, melyek ráhangolódnak a környezet meghatározott jelzései
re. Némelyik benyúlik a citoplazmába, s ilyenformán a sejt bel
ső világát térképezi fel. Más receptorfehérjék a külső sejtfel
színt tapogatják le, s a környezet jelzéseit fogják fel.
A t ö b b i fehérjéhez h a s o n l ó a n a r e c e p t o r o k n a k is van aktív
és inaktív alakjuk, s elektromos töltésük módosulásával e két
térszerkezetet váltogatják egymással. M i k o r egy receptorfe
hérjéhez valamely környezeti j e l kötődik, a protein elektro
mos t ö l t é s é n e k megváltozása az aktív térszerkezetbe rántja a
fehérjevázat. M i n d e n egyes leolvasandó környezeti j e l n e k
meghatározott receptorfehérje felel meg.
N é m e l y i k receptor a fizikai j e l z é s e k r e hangolódik rá. Ilye
n e k t ö b b e k között az ösztrogénreceptorok, m e l y e k n e k alakja
és töltése p o n t o s tükörképe az ösztrogénmolekuláénak. Ami
kor a h o r m o n a receptor közelébe jut, az ösztrogén-receptor
rásimul, s a kettő úgy illeszkedik egymáshoz, akár a zárba a
kulcs. E z e n k ö z b e n megváltozik a receptorfehérje elektromos
töltése, s az aktív alakváltozatát veszi fel. Ugyanígy működ
n e k a hisztamin- és az inzulinreceptorok stb.
A r e c e p t o r o k „ a n t e n n á i " ezenfelül a különböző energia
m e z ő k - fény, h a n g és rádiófrekvenciák - rezgéseit is felfog
j á k . Nagyjából úgy képzeljék el őket, m i n t a hangvillákat,
amelyek együtt rezegnek a környezetükkel. Ez e s e t b e n elekt
romos töltésük változik meg, és ők is alakot váltanak (Tsong
1 9 8 9 ) . A következő fejezetben b ő v e b b e n beszélek erről, de
már itt s z e r e t n é m leszögezni, hogy az energiamezők leolvasá
sa idejétmúlttá teszi azt a szemléletet, miszerint kizárólag a
m o l e k u l á k befolyásolják a sejttevékenységet. Az élőlények vi
selkedését láthatatlan erők szabályozzák, amilyen például a
gondolat, ugyanolyan hatásosan, m i n t a penicillinmolekula.
Ez az alapja a gyógyszermentes energiagyógyításnak.
A receptorfehérjék k ö z r e m ű k ö d é s e rendkívül j e l e n t ő s , ám
n e m ők egyedül határozzák meg a sejtek viselkedését. Felada-
83
tuk a környezeti j e l z é s e k továbbítása. A megfelelő válaszról
az effektorproteinek gondoskodnak. A receptor-effektor-fe-
hérjerendszer a reflexív két szárának felel meg. E reflexek
működésével ellenőrzik a háziorvosok a fizikális vizsgálat
során a b e t e g idegeinek épségét. A m e m b r á n r e c e p t o r o k sejt
szinten az érzőidegeknek felelnek meg, míg az effektor-
fehérjék a különböző mozgásokat gerjesztő motoros idegpá
lyáknak. A receptor-effektor-rendszer együttesen aktív sejt
tevékenységre fordítja le a környezet híradásait.
A tudósok c s a k a közelmúltban fedezték fel a m e m b r á n
IMP-inek jelentőségét. Ez akkora, hogy azóta külön tudo
mányág foglalkozik a „jelátvitel" részfolyamataival. Kollégáim
buzgón rendszerezik a jelátviteli utak (jelpályák) szövevényes
rendjét. E z e k vezetnek el a környezet jelzéseitől a viselkedé
sért felelős fehérjék aktiválásáig. A jelátvitel tanulmányozása
a figyelem h o m l o k t e r é b e állította a sejtmembránt, amíg az
epigenetika a k r o m o s z ó m a proteinjeinek szabályozó szerepé
vel foglalkozik.
T e r m é s z e t e s e n az effektorproteineknek se szeri se száma,
h i s z e n a sejtek olajozott m ű k ö d é s é b e n számtalan részfolya
mat j á t s z i k közre. A transzportproteinek például a csatorna
proteinek kiterjedt családját alkotják, ezek szállítják a mole
kulákat és az információt a m e m b r á n egyik oldaláról a másik
ra. Ezzel vissza is j u t o t t u n k a szegfűborsos, olívabogyós,
vajas szendvicsünkhöz. A c s a t o r n a p r o t e i n e k szabályos g ö m b
alakot v e s z n e k fel, a k á r c s a k a szegfűborssal töltött olívabo-
gyók (ld. a 7 9 . oldal ábráját). Valójában n e m is egy, h a n e m
egyszerre k é t olívabogyóról van itt szó, amelyek e l e k t r o m o s
töltésüktől függően alakulnak át egymásba. Aktív szerkeze
tük nyitott kaput képez, m i n t a szendvicsben a töltetlen olí
vabogyó. Inaktív alakjukban olyanok, akár a töltött olívabo-
gyók, melyek elzárják a sejtet a külvilág elől.
H a s o n l ó ún. i o n c s a t o r n a biztosítja a n á t r i u m - k á l i u m ATP-
áz közreműködésével a sejt és környezete ionegyensúlyát. Va-
84
lamennyi sejt m e m b r á n j á b a t ö b b száz c s a t o r n a épül. Közös
ténykedésük a szervezet energiatartalékainak hozzávetőleg a
felét éli fel n a p o n t a . Egy ilyen csatorna olyan gyakran nyílik
meg és záródik be, hogy leginkább egy nagyáruház forgóajta
jára emlékeztet végkiárusítás idején. Valahányszor fordul
egyet, h á r o m pozitív töltésű nátriumiont zár ki a citoplazmá-
ból, m i k ö z b e n b e e n g e d két pozitív töltésű káliumiont.
A n á t r i u m - k á l i u m ATP-áz a z o n b a n n e m c s u p á n t e t e m e s
mennyiségű energiát használ fel, de energiát is termel, éspe
dig olyan megbízhatóan, ahogyan a G a m e Boy j á t é k o k a t mű
ködtetik az a k k u k (már amíg nagyrabecsült c s e m e t é i n k ki
n e m merítik őket). A fenti biológiai a k k u ö n m a g á t tölti fel új
ra m e g újra, ennyivel j o b b az előbbinél.
Hogy hogyan? í m e : a n á t r i u m - k á l i u m ATP-áz m i n d e n
egyes fordulata t ö b b pozitív töltést távolít el a sejtből, mint
amennyit b e e n g e d . G o n d o l j u k meg, hogy a fordulatszám per
c e n k é n t t ö b b száz, s hogy m i n d e n egyes sejtben fehérjék ez
rei pumpálják át a m e m b r á n o n az ionokat. A m e m b r á n belső
felszínének negatív töltését m e m b r á n p o t e n c i á l n a k nevezzük.
A lipidréteg t e r m é s z e t e s e n n e m ereszti át a töltött ionokat,
ezért a sejt belseje negatív töltésű marad. A sejten kívüli pozi
tív és a b e n n e m a g á b a n fennálló negatív töltés közötti feszült
ség adja a biológiai folyamatok önmagát megújító energiáját.
Az effektorproteinek másik csoportját a citoszkeleton -
sejtváz - fehérjéi képviselik. Ezek szabályozzák a sejtek alak
ját és mozgását. H a r m a d i k változatukat az e n z i m e k alkotják,
melyek lebontják vagy felépítik a molekulákat, ezért árulják
őket a b i o b o l t o k az emésztés felgyorsítóiként. Aktiválva vala
mennyi effektorfehérje - a csatorna- és citoszkeleton-protei-
nek, valamint az e n z i m e k és m e l l é k t e r m é k e i k - egyúttal
olyan jel is, amely a g é n e k tevékenységének beindítására ké
pes. Az IMP-k és m e l l é k t e r m é k e i k olyan jelzések, amelyek
hatására a k r o m o s z ó m á k szabályozó fehérjéi a D N S - h e z kö
tődnek. A közhiedelemmel ellentétben tehát, mint láttuk, n e m
85
a g é n e k szabják m e g a sejtek viselkedését. Ezt a szerepet a
m e m b r á n effektorfehérjéi látják el, melyek a környezeti jelek
re válaszolva befolyásolják a gének leolvasását. E n n e k köszön
hető az elhasználódott proteinek pótlása és újak szintézise.
M i u t á n m e g é r t e t t e m az IMP-k h a t á s m e c h a n i z m u s á t , akarva-
akaratlanul is arra a következtetésre j u t o t t a m , hogy a sejtte
vékenységet m i n d e n e k e l ő t t a környezettel való kapcsolat ala
kítja, és n e m a genetikai kód. Kétségtelen, hogy a sejtmagban
tárolt DNS-tervrajzok j e l e n t ő s molekulák, m e l y e k n e k infor
mációanyaga a törzsfejlődés hárommilliárd éve alatt halmo
zódott fel. Bármilyen fontosak azonban, m é g s e m ők irányít
j á k a sejtműködést. A logika is amellett szól, hogy n e m prog
ramozhatnak be előre olyan élő szervezeteket, amelyek
t ú l é l é s é n e k alapfeltétele a folyton változó környezethez való
szüntelen alkalmazkodás.
Mivel a környezettel való „intelligens" k ö l c s ö n k a p c s o l a t o
kért a s e j t m e m b r á n felelős, e képessége a sejt agyává avatja.
Vessük m o s t alá a m e m b r á n t ugyanannak a p r ó b á n a k , mint
k o r á b b a n a sejtmagot. Azt találjuk, hogy a sejthártyát elölve a
sejt azonnal elpusztul, ugyanúgy, mint agyhalál esetén. To
vább finomítva a kísérletet, hagyjuk sértetlenül a m e m b r á n t ,
s c s a k a receptorproteineket semmisítsük meg. Ezt k ö n n y e n
kivitelezhetjük a laborban emésztő enzimekkel. A komatózus
állapotba került, bénult sejt i m m á r n e m k é p e s a működésé
h e z szükséges környezeti j e l e k értelmezésére. Ez a komató
zus állapot a k k o r is bekövetkezik, ha a receptorfehérjék é p e k
m a r a d n a k , és mindössze az effektorfehérjéket küszöböljük
ki.
Az intelligens viselkedéshez a s e j t e k n e k m ű k ö d ő m e m b
ránra van szükségük, melyekben mind a receptor (érzékelő),
86
mind az effektor (cselekvő) fehérjék sértetlenek. Ezek a pro
tein-komplexek a sejt intelligenciájának letéteményesei. Ne
vezzük őket az érzékelés egységeinek. Az érzékelés szótári
meghatározása: „a környezet tudatosítása fizikai érzékletek
révén". A meghatározás első része a receptor IMP-k feladat
körére illik. A második az effektorproteinek szerepét összegzi.
Az érzékelés alapmechanizmusát kutatva leegyszerűsítő
módon j á r t u n k el, fontos azonban észben tartanunk, hogy
bármely időpillanatban több százezer „kapcsológomb" fejti ki
tevékenységét a sejtmembránban. Következésképpen a sejtte
vékenységet n e m egyetlen kapcsológomb határozza meg, ha
n e m valamennyi együtthatása adott időpontban. Ezzel a ho
lisztikus, az egészet figyelembe vevő és csöppet s e m leegysze
rűsítő megközelítéssel a következő fejezetben foglalkozom.
Sejtszinten a törzsfejlődés története nagyjából és egészében
egyet jelent az „intelligencia" alapegységeinek, a m e m b r á n re
ceptor- és effektorproteinjeinek a számszerű gyarapodásával.
A sejtek okosodnak, ha hatékonyabban használják ki memb
ránfelületüket, vagy megnövelik ezt, hiszen így több IMP ágya
zódhat a sejthártyába. A kezdetleges prokarióta szervezetek
ben az IMP-k látják el az alapvető életfolyamatokat, ők gondos
kodnak az emésztésről, légzésről és kiválasztásról. Az evolúció
későbbi szakaszában a m e m b r á n azon elemei, melyek e funk
ciókért felelnek, a sejt belsejébe kerülnek, létrehozva az
eukarióták citoplazmájára jellemző, hártyával körülvett
sejtszervecskéket. Mindez megnöveli a receptor IMP-k számá
ra rendelkezésre álló membránfelületet. Ráadásul az eukarió
ták ezerszerte nagyobbak a prokariótáknál, ami önmagában is
felületnövekedést jelent. A végeredmény nagyobb tudatosság
és ezzel együtt fokozott alkalmazkodóképesség.
87
történik akkor, amikor vízzel töltenek m e g egy luftballont.
Egy darabig töltögethetik bele a vizet, bírni fogja, és nyugod
t a n kézről kézre adhatják. E ponton túl a z o n b a n elreped, s
tartalma kiömlik, ugyanúgy, ahogyan a citoplazma folyna
szét egy h a s o n l ó baleset során. Erre m é g s e m kerül sor, mert
a m i k o r a s e j t m e m b r á n m é r e t e elér egy bizonyos kritikus ha
tárt, az egyedi sejt is eljut fejlődésének végpontjára. Ezért
uralták F ö l d ü n k t ö r t é n e t é n e k első hárommilliárd éve alatt
egysejtűek bolygónkat. Ez a helyzet a k k o r változott meg, ami
kor a sejtek új utat találtak tudatosságuk fokozására. Hogy
tovább okosodjanak, összefogtak, s sejtközösségeket h o z t a k
létre, melyek révén megoszthatták a feldolgozott információt,
ahogy ezt m á r az 1. fejezetben is kifejtettem.
Egyetlen sejt életben maradási stratégiája s e m m i b e n n e m
különbözik a sejtközösségekétől. A sejtek mindenesetre
a k k o r k e z d t e k el külön feladatkörökre szakosodni, amikor
k ö z ö s s é g e k b e tömörültek. A többsejtű szervezetekben mun
k a m e g o s z t á s van a sejtek és az általuk alkotott szövetek,
szervek között. A sejtben m a g á b a n a légzés funkcióját a mito-
k o n d r i u m o k látják el. A s o k s e j t ű e k b e n e s z e r e p k ö r n e k a
t ö b b milliárd specializált sejtből álló tüdő felel meg. Vagy ve
gyünk egy m á s i k példát: sejtszinten a mozgásért az aktin és
miozin nevű citoplazma-fehérjék kölcsönhatása felelős.
A s o k s e j t ű szervezetekben erre szakosodott izomsejtek gon
d o s k o d n a k a mozgásról, s persze mindegyikben jókora meny-
nyiségű aktin és miozin fehérje található.
Azért m o n d o m el ezt újra m e g újra m i n d e n fejezetben,
mert hangsúlyozni kívánom, hogy bár az egysejtűekben a
m e m b r á n felel a környezet érzékeléséért, s ez indítja útjára a
megfelelő válaszreakciókat, az emberi szervezetben e felada
tot az idegrendszer erre szakosodott szövetei látják el. Ám
m é g legbonyolultabb szervünk, agyunk is k ö n n y e b b e n kiadja
titkait, ha minél többet megtudunk sejtszintű párjáról, a
membránról.
88
Az élet rejtélye
89
Hogy j o b b a n megértsük tulajdonságaikat, térjünk vissza a
katona-hasonlathoz. M i k o r a vonuló hadfiak befordulnak egy
sarkon, megtartják a zárt formációt. Úgy viselkednek, akár a
folyadékkristályok, hiszen mozgás k ö z b e n s e m veszítik el
szerkezetüket. Ilyenek a m e m b r á n foszfolipid-molekulái is,
melyek d i n a m i k u s a n változtatják a sejthártya alakját. Mind
ez e l e n g e d h e t e t l e n is egy rugalmas határhártyánál. Ezért a
m e m b r á n e m e tulajdonságáról a következőt v e t e t t e m papírra:
„A m e m b r á n folyadékkristályként viselkedik."
Aztán a z o n k e z d t e m el töprengeni, hogy a m e n n y i b e n a
sejthártya kizárólag foszfolipidekből állna, olyan volna, akár
egy vajaskenyér, olívabogyó nélkül, azaz s e m m i t s e m enged
ne át. S z á m í t á s b a kell azonban v e n n ü n k az IMP-ket, melyek
h a s o n l a t u n k b a n az olívabogyónak felelnek meg. Jelenlétük
n e k tudható be, hogy a sejthártya bizonyos anyagokat át
ereszt, míg m á s o k n a k továbbra is elállja az útját. Ezért így
folytattam a m e m b r á n jellemzését: „A sejthártya félvezető
k é n t m ű k ö d i k " - k ö r m ö l t e m a papírra.
Végül az IMP-k két legismertebb fajtáját vettem sorra.
E z e k a r e c e p t o r o k és a c s a t o r n á n a k nevezett effektorok.
Azért hívják őket így, mert segítségükkel jut a sejtbe a táplá
lék, és ürül ki a salakanyag. Már épp lejegyezni készültem,
hogy a m e m b r á n receptorokat és csatornákat tartalmaz, ami
kor rájöttem, hogy a receptort akár k a p u n a k is n e v e z h e t n é m .
Ezért i n k á b b a k ö v e t k e z ő k é p p e n egészítettem ki jellemzése
met: „A m e m b r á n kapukat és csatornákat tartalmaz."
E z u t á n hátradőltem, és m e g s z e m l é l t e m a végleges monda
tot, amely így hangzott: „A m e m b r á n folyadékkristályként vi
selkedő félvezető, k a p u k k a l és c s a t o r n á k k a l . " M e n t e n tud
tam, hogy ez a megfogalmazás ismerős valahonnan, olvashat
t a m vagy hallhattam, de hogy hol, arra a b b a n a pillanatban
n e m j ö t t e m rá. Egyvalamiben voltam c s a k biztos, n e m bioló
giai szövegben találkoztam vele.
90
Ahogy ott ültem, elnyújtózva székemben, pillantásom író
asztalom sarkára esett, ahol első számítógépem, egy vadonat
új, mosolygó arcú M a c h i n t o s h trónolt. Mellette tűzpiros borí
tójú könyv hevert, mely az Értsük meg a mikroprocesszorunkat
címet viselte. A minap szereztem be ezt a papírfedelű kötetet
egy számítógépes k u c k ó b a n , hogy j o b b a n elboldoguljak a
m a s i n á m m a l . Most megragadtam, olvasni kezdtem, s a beve
zetőben megtaláltam a keresett mondatot: „A chip kristályos
félvezető, k a p u k k a l és c s a t o r n á k k a l . "
N é h á n y másodpercig e m é s z t e t t e m a felfedezést, hogy a
chip és a s e j t m e m b r á n ugyanazoknak a t e c h n i k a i feltételek
nek tesz eleget. Ú j a b b m á s o d p e r c e k következtek, melyek so
rán meglóduló agyammal összevetettem a b i o m e m b r á n o k és
a szilikon alapanyagú félvezetők jellemzőit. A lélegzetem is
elállt, amikor ráébredtem, hogy a meghatározások egyezése
k o r á n t s e m a véletlen műve. A sejthártya valóban a szilikon-
chip strukturális és funkcionális megfelelője, m o n d h a t n á m
édestestvére!
H ú s z év múltán egy ausztrál kutatókból álló team, mely
nek B. A. Cornell állt az élén, megjelentetett a Nature hasábja
in egy cikket, amely igazolta felvetésemet, miszerint a sejt
hártya és a számítógépes chip közeli r o k o n o k (Cornell és
mtsai 1 9 9 7 ) . A kutatók izolálták a sejtmembránt, s egy darab
aranyfóliát simítottak alája. Aztán erre a célra előkészített
elektrolit-oldatot áramoltattak a fólia és a m e m b r á n közti tér
be. Most, hogy a m e m b r á n receptorait megfelelő ingerhatás
érte, a c s a t o r n á k megnyíltak, és átengedték a m e m b r á n o n az
elektrolitoldatot. A fólia elektromos vezető és jelfelvevő sze
repét töltötte be, amely a csatorna elektromos aktivitását le
olvasható digitális j e l e k k é alakította a képernyőn. Ez a kísér
letre összeeszkábált eszköz igazolja, hogy a sejthártya n e m
csupán felépítésében emlékeztet chipre, de működési elve is
megegyezik vele. Cornell és munkatársai erre alapozva ala-
91
k í t h a t t a k át egy élő s e j t m e m b r á n t digitális kijelzésre alkal
m a s számítógépes chippé.
Na és, miért olyan nagy dolog ez? - kérdezhetik önök.
A sejthártya és a számítógépes chip közeli rokonságának felis
merése mélyebb bepillantást enged a sejtek vegykonyhájába.
Az első igazán jelentős következménye e n n e k az, hogy mind a
sejt, m i n d pedig a számítógép programozható. N e m elhanya
golható az sem, hogy ez a program a számítógépen/sejten kí
vülről érkezik. Az életműködések és a géntevékenység dina
m i k u s a n k ö t ő d n e k a sejtbe táplált környezeti információkhoz.
M i k ö z b e n elképzeltem egy ilyen biokompjutert, rájöttem,
hogy a s e j t m a g n e m más, m i n t a számítógép memóriája, az a
merevlemez, amely a fehérjék legyártását kódoló DNS-prog-
ramot futtatja. Nevezzük, mondjuk, „kettős spirál memória
l e m e z n e k " . Saját asztali számítógépükön olyan memóriát te
l e p í t h e t n e k a masinájukba, amely bonyolult programokat -
szövegszerkesztés, grafikai programok és táblázatok - tartal
maz. M i u t á n ezeket betáplálták az aktív m e m ó r i á b a , az épp
futó p r o g r a m o k megsértése nélkül eltávolíthatják az őket rög
zítő CD-romot. Ez történik akkor, amikor a sejtmag kiszip-
pantásával megfosztjuk a sejtet kettős spirál memórialemezé
től. A fehérjetermelés ekkor s e m áll le, mivel a beindításához
szükséges programot már betápláltuk a m e m ó r i á b a . A sejt
magtól megfosztott sejtek akkor kerülnek bajba, amikor
olyan g é n e k r e volna szükségük, melyek segítségével pótol
h a t n á k a régi fehérjéket vagy másféléket gyárthatnának.
92
lyek b i o s z á m í t ó g é p ü n k központi tápegységei. E CPU-protei-
n e k alakítják át a környezeti információt az é l e t m ű k ö d é s e k
nyelvére.
Akkor, hajnalok hajnalán tudatosítottam magamban,
hogy a m í g a tudományos világ továbbra is a genetikai deter
minizmus gondolatait harsogja, az élvonalbeli sejtbiológiai
kutatások - melyek kezdik feltárni a varázslatos sejtmemb
rán titkait - egészen másról szólnak.
Megvilágosodásom pillanatában c s a k az zavart, hogy n e m
volt kivel m e g o s z t a n o m lelkesedésemet. Egyedül l a k t a m a
senki földjén, m é g telefonom s e m volt. Mivel a z o n b a n orvos
k a r o n tanítottam, e s z e m b e jutott, hogy valamelyik szorgos
diákom bizonyára beült m á r a könyvtárba. Sietve magamra
k a p t a m a ruháimat, s nekieredtem, hogy világgá kürtöljem iz
galmas felfedezésemet.
Lélekszakadva futottam a könyvtárig. Vadul forgó sze
m e m m e l és szerteszét szálló, fésületlen b o z o n t o m m a l m a g a m
voltam a h a b ó k o s tudós megtestesülése. Egyik első évfolya
mos d i á k o m a t felfedezve nyomban rávetettem magam: „Ezt
hallania kell! Világra szóló felfedezés!" - h a r s o g t a m a fülébe.
E m l é k s z e m , milyen meghőkölve húzódott el tőlem, a habzó
szájú tudóstól, aki m i n d e n r e fittyet hányva betört a könyvtár
álmos c s e n d j é b e . Én a z o n b a n mit s e m törődve ezzel az ijede
lemmel, azonnal elébe ö n t ö t t e m a sejtre vonatkozó felismeré
seimet, és persze mindezt egy sejtbiológus t ö b b szótagú szak
szavaival fűszerezve. M i k o r befejeztem szónoklatomat, és
elhallgattam, azt vártam, hogy diákom megveregesse a válla
mat, vagy legalább egy „bravót" megeresszen, ám s e m m i
ilyen n e m történt. M o s t a n r a n e k i is vadul forgott a szeme, és
mindössze annyit tudott kinyögni: „Jól van, Dr. L i p t o n ? "
Valósággal ö s s z e o m l o t t a m . A diák egyetlen szavamat s e m
értette. Visszatekintve belátom, hogy egy első évfolyamos
medikus n e m is foghatott fel semmit tudományos hadoválá-
somból. Ez az értetlenség mégis lelohasztott. K e z e m b e n volt
93
az élet kulcsa, és n e m volt senki, aki megértsen! Megvallom,
legtöbb kollégámmal s e m j á r t a m több szerencsével, pedig ők
i s m e r t é k a tudományos szakszavakat. Ennyit tehát a varázs
latos m e m b r á n r ó l .
Az évek során finomítottam stílusomon, hogy az első évfo
lyamos hallgatók és a laikusok is értsék m o n d a n d ó m a t . És
persze mindig hozzáigazítom a legfrissebb kutatási eredmé
nyekhez. E módszerrel t ö b b fogékonyságra leltem úgy a dok
torok, m i n t a hozzá n e m értők táborában. És n e m találtam
süket fülekre megvilágosodásom spirituális vonatkozásaival
sem. A m e m b r á n k ö z p o n t ú szemléletre való átváltás izgalmas
fordulat volt az életemben, ám ettől még n e m r o h a n t a m volna
lélekszakadva a könyvtárba. Ez a karib-tengeri pillanat n e m
c s a k m i n t biológust alakított át, de agnosztikus tudósból el
kötelezett misztikussá is formált, aki hisz az anyagot megha
ladó örök életben.
A spirituális vonatkozásokról a Z á r s z ó b a n beszélek. Ma
radjunk egyelőre a varázslatos m e m b r á n n á l , amely n e m a
vakvéletlenre bízza, h a n e m ö n n ö n k e z ü n k b e teszi le a sor
sunkat. Ugyanúgy meghatározhatjuk életműködéseinket,
ahogyan én uralom most a szövegszerkesztőmet. Igenis fel
tudjuk dolgozni a biokompjuterünkbe táplált adatokat, ami
k é n t én is megválogatom a begépelt szavakat. Ha megértjük,
hogyan szabályozzák az életműködéseket az IMP-fehérjék,
génjeink magatehetetlen áldozataiból saját s z e r e n c s é n k ko
vácsaivá válunk.
4. FEJEZET
95
Elvégre is biológusnak készültem. Mi k ö z ö m n e k e m h o l m i lo-
garlécet lóbáló fizikusokhoz, akik a rövid éltű b o z o n o k és
kvarkok dicséretét zengik. Én, és gyakorlatilag az összes töb
bi biológushallgató, fütyültünk a kvantumfizikára. Mi az élet
m e g é r t é s e mellett köteleztük el magunkat.
N e m meglepő ezek után, hogy n e m sokat k a p i s k á l t u n k a
fizikából, amely tele van egyenletekkel és m a t e k k a l . Tudtam,
hogy létezik a gravitáció, azaz a n e h e z e b b anyag süllyed alulra
egy oldatban, m i k ö z b e n a k ö n n y e b b felül marad. A fénytan
c s a k azért érdekelt, mert a növények klorofillt szintetizálnak
fény hatására. Az állati látópigment, a rhodopszin szintén
fényérzékeny, elnyel bizonyos hullámhosszú fénysugarakat, a
többivel s z e m b e n viszont „vak". A h ő t a n b ó l annyi jutott el
h o z z á m , hogy magas h ő m é r s é k l e t e n az élő anyag kicsapódik,
alacsonyon pedig megfagy, ám a szerkezete n e m roncsolódik.
Kvantumfizikai i s m e r e t e i m hiányával m e n t e g e t h e t e m , mi
ért n e m fogtam fel azonnal saját pálfordulásom teljes j e l e n t ő
ségét. Mivel a k k o r i b a n m é g semmit s e m t u d t a m a kvantu
m o k világáról, a környezeti j e l z é s e k m i b e n l é t é t s e m é r t e t t e m
m e g igazán, pedig ezek indítják be az egész folyamatot.
C s u p á n 1982-ben, egy évtizeddel posztgraduális képzé
s e m lezárulása után fogtam fel, mekkorát tévedtem, amikor
az e g y e t e m e n ellazsáltam a kvantumfizikát. Ha már d i á k k é n t
m e g i s m e r k e d e m a k v a n t u m o k világával, m i n d e n bizonnyal
e l ő b b válok m á s k é n t gondolkodóvá. E n a p o n azonban, 1 9 8 2 -
b e n egy raktárépület padlóján ültem a kaliforniai Berkeley
ben, ezerötszáz mérföldre az otthonomtól, s k ö z b e n azon té
pelődtem, hogy egy ostoba rock and roll show kedvéért elbal-
t á z t a m a tudósi karrieremet. Hat előadás után a s t á b n a k
elfogyott a pénze. K é s z p é n z e m n e m volt, és valahányszor a
h i t e l k á r t y á m m a l próbálkoztam, a m a s i n a kijelzőjén megje
lent a koponya, amely halálos ítéletemet j e l e n t e t t e . Kávén és
fánkon éltünk, m i k ö z b e n sorra estünk át a gyász Elisabeth
Kübler-Ross által megjelölt ötféle fokozatán: azaz a tagadá-
96
son, haragon, alkudozáson, depresszión, végül pedig az elfo
gadáson (Kübler-Ross 1 9 9 7 ) . Ám épp akkor, amikor eljutot
tunk az elfogadásig, a b b a n a félhomályos betonsírban a halot
ti c s ö n d e t telefon berregése törte meg. Mi a z o n b a n n e m tö
rődtünk a követelőző recsegéssel. N e m m i n k e t hívnak, e b b e n
biztosak voltunk, h i s z e n s e n k i s e m tudta, hol j á r u n k .
Végül a raktáros vette fel a kagylót, helyreállítva a k o r á b b i
áldott c s ö n d e t . A beállott n é m a s á g b a n hallottam, amint bele
szól a készülékbe: „Igen, itt van." E l e t e m legsötétebb bugyrai
ból felpillantva láttam, hogy felém nyújtja a telefont. A karib-
tengeri orvosegyetem hívott, ahol két évvel azelőtt dolgoz
tam. A d é k á n két napig nyomozott utánam, W i s c o n s i n b ó l
Kaliforniába követve tekervényes utamat, s most azt kérdez
te, n e m volna-e kedvem ismét anatómiát tanítani.
H o g y n e lett volna kedvem? H i s z ' a medve legjobban az er
dők sűrűjében érzi jól magát. „Mikor álljak b e ? " - kérdeztem.
„Már tegnap k é s ő volt" - érkezett a válasz. Szívesen elvállal
n á m a megbízást, m o n d t a m , de fizetésemelést kérek. Az
egyetem m é g aznap táviratilag elküldte a pénzt, amelyet szét
osztottam a stáb tagjai között. Azután sürgősen visszarepül
t e m M a d i s o n b a , hogy felkészüljek h o s s z a d a l m a s n a k ígérke
ző trópusi tartózkodásomra. E l b ú c s ú z t a m lányaimtól, és siet
ve ö s s z e c s o m a g o l t a m a ruháimat m e g n é h á n y háztartási
eszközt. N e m telt bele h u s z o n n é g y óra, és újra az O ' H a r e rep
téren v á r a k o z t a m a Pan Am gépére, hogy elszállítson az
Edenkertbe.
M o s t a n r a bizonyára kitalálták, hogy balul végződött r o c k
and roll k a r r i e r e m n e k s e m m i köze a kvantumfizikához, de
én m á r c s a k ilyen csavarosán fogalmazok! Akik egyszerűbb
stílushoz szoktak, azokkal közlöm, e z e n n e l visszatérek a
kvantumfizikához. E tudományág tanított meg arra, hogy a
racionális gondolkodás n e m fedi fel előttünk a m i n d e n s é g tit
kait.
97
Hallgassunk a belső hangra!
98
van a biológiához, s hogy a biológusok végzetes mulasztást
követnek el, ha n e m s z á m o l n a k törvényeivel. Végül is a fizika
m i n d e n t e r m é s z e t t u d o m á n y alapja, e n n e k ellenére mi, bioló
gusok továbbra is az idejétmúlt newtoni világmodellhez ra
gaszkodunk. E k ö z b e n s e m m i b e vesszük Einstein kvantum
valóságát, ahol az anyag és az energia egyenlő egymással, és
ahol m i n d e n viszonylagos. S z u b a t o m i szinten m i n d e z azzal
jár, hogy s e m m i s e m létezik bizonyosan, c s u p á n valószínűsé
ge van létezésének. M i n d e n korábbi biztonságérzetemet meg
tépázta ez a felismerés!
így visszatekintve c s o d á l k o z o m azon, hogy n e m j ö t t ü n k rá
h a m a r a b b - a kollégáim m e g én -, hogy bármilyen megnyug
tató és elegáns is a n e w t o n i fizika egy rációhoz szokott tudós
számára, n e m k é p e z h e t i le a teljes igazságot s e m az emberi
szervezetről, s e m a mindenségről általában. Az orvostudo
mány kitartó haladása ellenére az élő szervezetek m a k a c s u l
ellenállnak a mennyiségi szemléletnek. A felfedezések gyors
egymásutánja a k é m i a i jelekről - a h o r m o n o k r ó l , citokinek-
ről (az i m m u n r e n d s z e r t irányító h o r m o n o k r ó l ) , növekedési
faktorokról és tumor szupresszorokról - n e m ad magyaráza
tot a paranormális j e l e n s é g e k r e . A s p o n t á n gyógyulások;
titokzatos megérzések; az emberi kitartás és lélekjelenlét cso
dái; az, hogy aki hittel teszi, a forró s z é n e n járva s e m égeti
meg a talpát; a szervezetben keringő csi-energiát megmozga
tó a k u p u n k t ú r a k e z e l é s e k , amelyek c s ö k k e n t i k a fájdalmat;
meg sok egyéb titokzatos j e l e n s é g e l l e n t m o n d a newtoni bio
lógiának.
Orvoskari o k t a t ó k é n t t e r m é s z e t e s e n s e j t e l m e m s e m volt
minderről. Kollégáimmal arra neveltük diákjainkat, hogy ne
vegyék k o m o l y a n az akupunktúra, kiropraktika, masszázste
rápia stb. eredményeit. Mi t ö b b , h i t e t l e n k e d é s ü n k r e m é g rá is
tettünk egy lapáttal. A régi vágású, n e w t o n i fizikához láncol
va sarlatánok kétes ü z e l m e i n e k bélyegeztük e gyógymódo
kat. Pedig valamennyi azon az elképzelésen alapul, hogy az
99
e n e r g i a m e z ő k befolyásolni k é p e s e k egészségünket és élet
működéseinket.
100
felépülő molekulákat is kézenfekvően meghatározott ener
giaminta jellemzi. Eszerint tehát a m i n d e n s é g valamennyi
anyagi struktúrájához - ö n ö k e t és e n g e m is beleértve - sajá
tos, c s a k rá j e l l e m z ő energialenyomat tartozik.
Ha elméletileg lehetséges volna, hogy mikroszkóp alatt
megfigyeljük egy a t o m felépítését, vajon mit látnánk? Képzel
j ü k el a p u s z t á b a n örvénylő forgószelet. Ha a h o m o k o t eltávo
lítjuk a felvert porfelhőből, vajon mi marad? C s u p á n a torná
dószerű légörvény, s e m m i egyéb. Ugyanígy az a t o m is végte
lenül kicsiny energiaörvényekből, forgószelekből épül fel,
melyeket kvarkoknak és fotonoknak nevezünk. Távolról az
atom elmosódott g ö m b n e k látszana. Ahogy azonban ráköze
lítenénk, körvonalai egyre bizonytalanabbá válnának. Az
a t o m felületére érve az egész részecske eltűnne. Egyszerűen
s e m m i t s e m látnánk. Valójában az a t o m anyagi szerkezete
után kutatva m i n d e n ü t t c s a k hiányba ü t k ö z n é n k . Az a t o m
ugyanis n e m anyagból való, a király meztelen!
Bizonyára ö n ö k is láttak az iskolában atommodelleket,
ahol az a t o m m a g körül keringő e l e k t r o n o k - e kisebb-na
gyobb golyóbisok - a Naprendszer makettjére emlékeztet
nek. Nos, e k é p ugyanolyan idejétmúlt, mint a klasszikus
atommodell.
N e m nyomdahiba, amit látnak, kedves olvasóim: az ato
m o k láthatatlan energiából és n e m kézzel fogható anyagból
épülnek fel!
Világunkban tehát az anyag a s e m m i b ő l tűnik elő. Tény és
való, fura ezt elgondolni. Ö n ö k például most k e z ü k b e n tart
j á k a könyvemet. Ha l e n n e atomi szintű mikroszkóp, rájön
n é n e k , hogy a s e m m i t markolják. N e k ü n k , biológiaszakos
h a l l g a t ó n k n a k egyvalamiben tehát igazunk volt: a kvantumfi
zika zavarba ejtő tudomány.
Vegyük most közelebbről is szemügyre a kvantumfizika
egyik alaptételét: „látom is, m e g n e m is". Az anyag egyazon
időpillanatban viselkedhet szilárd r é s z e c s k e k é n t és anyagta-
101
newtoni atommodell a kvantumfizika atommodellje
102
h o l m i mozgó r o b o t k é n t t e k i n t e n e k az e m b e r r e , amely a new
toni alapelveknek engedelmeskedik. Az élő szervezetek sza
bályozó m e c h a n i z m u s a i t kutatva a t u d ó s o k anyagi j e l z é s e k
tömegét azonosították, melyeket különböző vegyületcsopor
tokba soroltak. Ilyenek a már emlegetett h o r m o n o k , citoki-
nek, növekedési faktorok, tumor szupresszorok, hírvivő mo
lekulák és ionok. Anyagias, newtoni szemléletük miatt e ku
tatók ugyanakkor s e m m i b e vették azt a szerepet, amelyet az
energia j á t s z i k egészség és betegség dolgaiban.
R á a d á s u l e hagyományos szemléletű biológusok m i n d e n t
leegyszerűsítenek. Úgy képzelik, megérthetik az élő anyagot,
ha szétcincálják a sejteket, hogy k é m i a i alkotóelemeiket ta
nulmányozzák. Az ő s z e m ü k b e n az életet fenntartó biokémi
ai r e a k c i ó k amolyan H e n r y Ford stílusű futószalagok, ahol a
futószalag egyik p o n t j á n az egyik k é m i a i folyamat j á t s z ó d i k
le, azután egy távolabbin a másik. A következő oldalon az ál
taluk feltételezett egyenes vonalú, lineáris információáram
lást szemléltetem, ahol az információ útja A-ből B-be, i n n e n
C-be, majd D-be vezet.
Ez a leegyszerűsítő szemlélet feltételezi, hogy a rendszer
m e g h i b á s o d á s a - betegség vagy b á r m i más r e n d e l l e n e s s é g -
e s e t é n a h i b a a k é m i a i futószalag meghatározott pontját érin
ti. N e m is kell mást tenni, mint e pont m ű k ö d é s é t helyrebil
lenteni az erre szolgáló drogokkal. Ezért kutat a gyógyszer
ipar c s o d a s z e r e k után, a g é n s e b é s z e k pedig újabban megter
vezik a génállományt.
A kvantumfizikai szemlélet szerint a z o n b a n a m i n d e n s é g
elválaszthatatlanul összegubancolódó, összefonódó energia
m e z ő k összjátéka. Az orvosi élettan tudósait ez azért zavarja
össze, m e r t n e m ismerik fel az anyagi alkotórészek és az
energiamezők bonyolult kölcsönhatását. A newtoni világmo-
dellt az egyenes vonalú információáramlás leegyszerűsítő vi
szonyrendszere jellemzi.
103
A kvantumfizika ezzel s z e m b e n holisztikusán, egészében
látja ugyanezt. A sejt alkotóelemei b e c s a t l a k o z n a k az áthallá
sok, előre- és visszacsatolások szövevényébe (ld. a következő
oldal ábráját). Biológiai rendellenesség b á r m e l y irányban fel
léphet az információs pályákon. E bonyolult interaktív rend
szer k é m i á j á n a k befolyásolása sokkalta n e h e z e b b , m i n t a be
avatkozás drogokkal egyetlen ponton. C anyag k o n c e n t r á c i ó
j á n a k növelése például n e m c s u p á n D-re hat ki, h a n e m a
holisztikus pályákon keresztül mélyrehatóan befolyásolja A,
B, E és D viselkedését és m ű k ö d é s é t is.
M i k o r j ó m a g a m ráébredtem, milyen összetett kölcsönha
tások fűzik együvé az anyagot és az energiát, azt is beláttam,
hogy az egyenes vonalú, A-ból E-be tartó, leegyszerűsítő
szemlélet m é g c s a k a közelébe s e m férhet a betegségek pon-
információáramlás
A^B^C^D^E
egyenes vonalú - newtoni
holisztikus - kvantumfizikai
104
RNS-kötő fehérjék nem-meghatározás
105
tot alkotó összekötő vonalak a fehérje-fehérje kölcsönhatá
sok útvonalait tüntetik fel.
A fentiek fényében egyértelmű, hogy az élettani rendelle
n e s s é g e k e bonyolult jelpályák közti kapcsolathiány rovására
írhatók. Ha egy ilyen összetett rendszer egy pontján megvál
toztatjuk a fehérje jellemzőit, ezzel számos más pont protein
j e i is megváltoznak. Vegyék továbbá szemügyre azt a hét kört
az előző ábrán, melyek élettani szerepük szerint csoportosít
j á k a fehérjéket. Vegyék észre, hogy egy adott csoport - pél
dául, amelyik a n e m meghatározását irányítja (nyíl) - homlo
kegyenest eltérő funkciójú proteinekre is kihatással van, te
s z e m azt azokra, amelyek az RNS-szintézisért felelnek (ilyen
az R N S - h e l i k á z ) . A n e w t o n i szemléletű kutatók eddig n e m
vettek tudomást a sejtek jelpályáinak erről a rendkívül össze
tett rendjéről.
Ez a sűrű és átláthatatlan információs hálózat érthetővé te
szi, miért olyan v e s z e d e l m e s e k a gyógyszerek. Beláthatjuk
most már, miért m e l l é k e l n e k m i n d e n droghoz terjedelmes
listát a mellékhatásokról, amelyek az egyszerű irritációtól a
halálig terjedhetnek. M i k o r egy fehérjehibát gyógyszerrel ke
zelnek, ez a szer óhatatlanul is kapcsolatba lép más protei
nekkel, legalább eggyel, de az esetek t ö b b s é g é b e n ennél jóval
többel.
A m e l l é k h a t á s o k kérdését tovább bonyolítja az a tény,
hogy az élő rendszerek redundánsok. Ez azt jelenti, hogy a
szervezet ugyanazt a jelzést különböző szervekben és szöve
t e k b e n is alkalmazza, csakhogy velejéig eltérő szerepkörrel.
Például, mikor egy drog a szív jelpályájára hat, a vérkeringés
k ö z b e n az egész szervezetbe szétviszi. E szívgyógyszer tehát
óhatatlanul is megzavarja az idegrendszer működését,
a m e n n y i b e n az agy is hasznosítja a szóban forgó jelpálya ele
meit. Bár ez a fajta redundancia belezavar a gyógyszerhatá
sokba, ugyanakkor az evolúció figyelemreméltó eredménye
k é n t könyvelhetjük el. A többsejtű szervezetek m e s s z e keve-
106
s e b b génnel m ű k ö d n e k , mint k o r á b b a n a tudósok feltételez
ték. E n n e k az az oka, hogy egyazon fehérje produktumai a
legkülönbözőbb feladatokat látják el. G o n d o l j u n k arra, hogy
az á b é c é h u s z o n k é t betűjével is le tudjuk írni az angol nyelv
valamennyi szavát.
Az e m b e r i véredényeket bélelő b e l h á m s e j t e k e t vizsgálva
első k é z b ő l volt a l k a l m a m megtapasztalni, miféle korlátokkal
j á r n a k a redundáns jelpályák. A hisztamin például fontos jel
molekula a szervezetben, amely beindítja a sejtek stresszre
akcióját. Amikor a végtagokat ellátó vérerekbe kerül, a
stresszválasz megnyitja a véredények pórusait. A környező
szövetekbe szivárgó vérsavó a helyi gyulladásos reakciók első
jele. Ezzel s z e m b e n ha a hisztamint az agyi vérkeringésbe ju
tatjuk, ugyanez a jelmolekula fokozza a táplálék áramlását az
idegsejtekbe, ami felgyorsítja növekedésüket és speciális élet
folyamataikat. Stressz idején tehát a hisztamin által beindí
tott fokozott táplálás h a d r e n d b e állítja az agysejteket, a m i fö
löttébb h a s z n o s lehet vészhelyzetben. A fenti példában a
hisztaminjelzés kétféle hatása szöges ellentétben áll egymás
sal. M i n d e n attól függ, hol bocsátjuk útjára a jelet (Lipton és
mtsai 1 9 9 1 ) .
A szervezet összetett j e l r e n d s z e r é n e k egyik legleleménye-
sebb v o n á s a célra irányuló, specifikus mivolta. Ha t e s z e m
azt, mérges szömörce okoz kiütést a k a r u n k o n , akkor a kelle
m e t l e n viszketés a hisztamin által kiváltott gyulladásos reak
ció jele, mely a s z ö m ö r c e allergénjeivel s z e m b e n véd. Mivel
a n n a k s e m m i értelme, hogy egész t e s t ü n k b e n viszkessünk
ilyenkor, h i s z t a m i n c s u p á n a kiütés helyén szabadul fel. Ha
s o n l ó k é p p e n , amikor stresszes élethelyzetbe kerülünk, az
agyban t e r m e l ő d ő h i s z t a m i n megnöveli az idegsejtek felé tör
ténő véráramlást, fokozva ezzel a túléléshez szükséges ideg
folyamatok hatékonyságát. A hisztamint ott vetik be, ahol
igény van rá, a k á r c s a k a k o m m a n d ó s o k a t , és annyi időre,
amíg szükséges.
107
A gyógyszeripar legtöbb drogja ezzel s z e m b e n n e m ren
delkezik ezzel a célszerűséggel. Mikor antihisztamint ve
szünk be az allergiás kiütés elmulasztására, e hatóanyag az
egész szervezetben szétoszlik, s testünk valamennyi hiszta-
minreceptorára hatással van. Tény és való, az antihisztamin
látványosan visszafogja a véredények gyulladásos reakcióját,
s így h a t á s o s a n c s ö k k e n t i az allergiás tüneteket. Mivel azon
b a n a szer belép az agyba, óhatatlanul is befolyásolja az agyi
vérkeringést és ezáltal az idegműködést. Ezért a recept nélkül
k a p h a t ó a n t i h i s z t a m i n o k enyhítik ugyan az allergiás kiütést,
m e l l é k h a t á s u k is van viszont, az álmosság.
A gyógyszerek káros mellékhatásainak legújabb tragikus
példája a hormonpótló terápia. Az ösztrogén közismerten a
női szaporító szervekre hat. Az ösztrogénreceptorok megosz
lására vonatkozó legfrissebb adatok szerint ezek a jelfogók és
persze a tükörképükül szolgáló jelmolekulák sarkalatos szere
pet j á t s z a n a k az egészséges keringés, szív- és agyműködés
fenntartásában. Az orvosok erre fittyet hányva zsákszámra ír
j á k fel a menopauzális panaszok enyhítésére az ösztrogént.
Csakhogy a szintetikus vegyület hatása n e m korlátozódik
a célsejtekre. A drog a szív, vérkeringés és idegrendszer
ösztrogénreceptoraira is hatással van, s ez a hatás természete
sen zavaró. A szintetikus hormonpótló terápia kellemetlen
mellékhatása lehet ezek szerint a szív és a keringési rendszer
megbetegedése, valamint az agyi vérellátás zavara, például a
szélütés ( S h u m a k e r és mtsai 2 0 0 3 ; Wassertheiler-Smoller és
mtsai 2 0 0 3 ; Anderson és mtsai 2 0 0 3 ; Cauley és mtsai 2 0 0 3 ) .
A h a s o n l ó káros mellékhatások számlájára írhatjuk, hogy
újabban az ún. iatrogen (orvosi eredetű) b á n t a l m a k vezetnek
a h a l á l o k o k között. A Journal of American Médical Association
konzervatív becslései szerint az iatrogen m e g b e t e g e d é s e k
h a r m a d i k k é n t szerepelnek az ország halálozási jegyzékén.
Évente t ö b b mint százhúszezren halnak m e g a receptre felírt
gyógyszerek káros mellékhatásai miatt (Starfield 2 0 0 0 ) . Az
108
elmúlt é v b e n egy új tanulmány, amely egy évtized állami sta
tisztikáit összegzi, m é g lesújtóbb adatokat közöl (Null és
mtsai 2 0 0 3 ) . Eszerint az iatrogén m e g b e t e g e d é s e k voltakép
pen a vezető halálokot j e l e n t i k az Egyesült Államokban, ahol
a meggondolatlanul felírt gyógyszerek t ö b b mint háromszáz
ezer e m b e r halálát okozzák.
M i n d e z elszomorító, ha hozzávesszük, hogy az egészség
ügy b e k é p z e l t e n levegőnek nézi háromezer év hatásos keleti
gyógymódjait, m é g ha azok a m i n d e n s é g mélyebb megérté
sén alapulnak is. Ázsia n é p e t ö b b ezer éven keresztül, jóval a
kvantumfizika j e l e n t k e z é s e előtt, az egészséges élet alapvető
ismérvének tekintette az életenergia megfelelő keringését.
A keleti orvoslásban az emberi szervezet bonyolult energia
csatornák, az ún. m e r i d i á n o k szövedéke. A kínai á b r á k o n
ezek az energiapályák elektromos huzalokra e m l é k e z t e t n e k .
Különböző segédeszközökkel - például akupunktúrás tűkkel
- a kínai gyógyítók felmérik betegeik energiakeringését,
nagyjából úgy, ahogyan az e l e k t r o m é r n ö k ö k is m e g k e r e s i k a
hibát a nyomtatott á r a m k ö r ö k b e n .
109
nagyipari orvoslás t e h e t e t l e n bábjai. S z a k m a i l a g képzeletlen
ü z l e t e m b e r e k - a k i k n e k egyetlen célja t e r m é k ü k eladása -
látják el az orvosokat információval az új gyógyszerek haté
konyságáról. A gyógyszergyárak grátisz ajánlgatják tovább
képzéseiket, ami végtére is ingyenreklám. N e m kétséges,
hogy a felírt gyógyszerek tömeges mennyisége ellenkezik a
hippokratészi esküvel, pedig m i n d e n orvos megfogadja, hogy
„legelsősorban is n e m árt a betegnek". A gyógyszergyárak pi
rulazabáló drogosokká fokozták le n e m z e t ü n k e t , ami tragi
kus következményekkel jár. Fogjuk hát vissza a tempót, és
építsük be az orvoslásba a kvantumfizika felismeréseit, hogy
ezáltal biztonságosabb, a természet törvényeihez j o b b a n iga
zodó gyógymódokat t e r e m t s ü n k .
Fizika és orvostudomány:
egy nap késés, egy dolcsi hiány
110
nika alapelveit, n e m azt javallom ezzel, hogy a fürdővízzel
együtt a gyereket is kiontsuk. Az Isaac Newton által megfo
galmazott természettörvények végtére is n e m vesztettek érvé
nyükből. A kvantumfizika új felismerései n e m ellenkeznek a
klasszikus fizika eredményeivel. A bolygók továbbra is azon
a pályán mozognak, amelyet Newton m a t e m a t i k a i levezetései
j e l l e m e z n e k . A kétféle fizikai megközelítés között az a kü
lönbség, hogy amíg a kvantumfizika a molekuláris-atomi di
menziókat írja le, addig a newtoni törvények ennél nagyobb
m é r e t t a r t o m á n y b a n érvényesek. Egy betegség, például a rák
akkor j e l e n i k m e g a makrovilágban, amikor tapintjuk és lát
juk a daganatot. A rákos folyamat a z o n b a n k o r á b b a n elkez
dődött az érintett őssejtekben. Valójában a legtöbb élettani
rendellenesség a molekulák és ionok szintjén jelentkezik a
sejtekben. Ezért van szükségünk olyan biológiára, amely a
newtoni és k v a n t u m m e c h a n i k a törvényeit összegzi.
S z e r e n c s é r e a k a d t a k olyan látnoki k é p e s s é g ű biológusok,
akik ezt a fajta szintézist sürgették. T ö b b mint negyven éve a
neves Nobel-díjas tudós, Szentgyörgyi Albert kiadta Introduc-
tion to a Submolecular Biology (Bevezetés a szubmolekuláris bi
ológiába) c í m ű könyvét (Szentgyörgyi 1 9 6 0 ) . Dicséretes erőfe
szítés volt ez, hogy meghonosítsa az é l e t t a n b a n a kvantumfi
zikai szemléletet. Sajnos a vaskalapos kollégák m á s k é n t
gondolták. Az ő s z e m ü k b e n a kötet Szentgyörgyi öregkori ha
nyatlását tanúsította, a m i n n e m győztek sajnálkozni.
A biológusok z ö m e máig n e m ismerte fel Szentgyörgyi
m u n k á j á n a k jelentőségét, az új kutatási adatok a z o n b a n azt
sugallják, hogy előbb-utóbb rákényszerülnek erre. A tudomá
nyos bizonyítékok súlya ugyanis a közeljövőben megdönti
majd a levitézlett anyagelvű szemléletet. E m l é k e z n e k , ugye, a
fehérjék mozgására? Nos, a tudósok hasztalan próbálták a
newtoni fizikai törvényei szerint értelmezni az élet e m e építő
köveinek mozgását. G o n d o l o m , mostanra kitalálták, mi volt
e kudarc oka. 2 0 0 0 - b e n V. Pophristic és L. G o o d m a n a Nature
111
hasábjain megjelent c i k k é b e n leszögezte, hogy a kvantumfi
zika szabályszerűségei és n e m a newtoni törvények irányítják
a m o l e k u l á k életfontos mozgását (Pophristic és G o o d m a n
2001).
F. W e i n h o l d így k o m m e n t á l t a a Nature korszakalkotó írá
sát: „Mikor érjük meg, hogy a kémiakönyvek valóban segéd
eszközök lesznek, és n e m akadályok? M i k o r közvetítik a
k v a n t u m m e c h a n i k a összetett és sokrétű látásmódját e mole
kuláris forgókeresztek működéséről?... Vajon miféle erők áll
n a k az összetett alakzatokba csavarodó-göngyölődő moleku
lák mozgása mögött? A választ hiába is k e r e s n é n k a szerves
k é m i a i tankönyvekben" (Weinhold 2 0 0 1 ) . Pedig a szerves ké
mia szolgáltatja a biológia és orvostudomány m e c h a n i k a i
alapjait. Weinhold rámutat arra, e fontos tudományág annyi
ra elavult, hogy mit s e m tud a kvantumfizika eredményeiről.
A hagyományos képzésben részesült kutatóorvosok ezért
n e m értik azokat a molekuláris m e c h a n i z m u s o k a t , amelyek
az élet valódi alapjai.
D a c á r a e n n e k több száz tudományos kísérlet igazolta az
u t ó b b i fél évszázad során, hogy a „láthatatlan" elektromágne
ses erőterek a biológiai szabályozás m i n d e n megnyilvánulá
sára mélységes kihatással vannak. Ilyen energiafajták a mik
ro- és rádióhullámok, a látható fény tartománya, a szélsősége
sen alacsony amplitúdójű frekvenciák, a hanghullámok,
valamint egy újonnan felfedezett erő, az ún. skaláris energia.
A D N S - , R N S - és proteinszintézist meghatározott elektro
m á g n e s e s rezgések irányítják. Ugyanők változtatják m e g a fe
hérjék szerkezetét és működését, ők szabályozzák a génregu
lációt, a sejtek osztódását és differenciálódását, a morfogene-
zist (azt a folyamatot, m e l y n e k során a sejtek szövetekbe és
szervekbe r e n d e z ő d n e k az egyedfejlődés során), a hormon
szekréciót, továbbá az idegsejtek fejlődését és működését.
A sejttevékenység valamennyi itt felsorolt tartozéka az élet el
engedhetetlen velejárója. Bár a fentiekre vonatkozó kutatási
112
eredmények élvonalbeli szaklapokban j e l e n t e k meg, forradal
mi felfedezéseiket az orvosegyetemi oktatás egyelőre n e m
építette magába (Liboff 2 0 0 4 ; G o o d m a n és Blank 2 0 0 2 ; Sivitz
2 0 0 0 ; J i n é s mtsai 2 0 0 0 ; B l a c k m a n é s mtsai 1 9 9 3 ; R o s e n 1 9 9 2 ;
Blank 1 9 9 2 ; Tsong 1 9 8 9 ; Yen-Patton és mtsai 1 9 8 8 ) .
Negyven évvel ezelőtt az Oxfordi Egyetem biofizikusa,
C. W. F. M c C l a r e összevetette az energetikai és kémiai j e l e k
hatékonyságát az élő szervezetekben. Eredményeit „Reso-
n a n c e in bioenergetics" (Rezonancia a bionergetikában) cím
mel tette közzé az Annals of the New York Academy of Science
című kiadványban. M c C l a r e arra a következtetésre jutott,
hogy az energetikai jelrendszerek - t ö b b e k között az elektro
mágneses frekvenciák - százszorta h a t é k o n y a b b a n közvetítik
a környezeti információt, mint az anyagi jelzések, például a
h o r m o n o k , neurotranszmitterek, növekedési faktorok stb.
(McClare 1974).
Ez a k ü l ö n b s é g k o r á n t s e m meglepő. A j e l m o l e k u l á k ener
gia befektetésével t o v á b b í t a n a k j e l e k e t . A k é m i a i k ö t é s e k lé
tesítése és felbontása j e l e n t ő s hőfelszabadulással, azaz ener
giaveszteséggel jár. Mivel a molekulák energiájának z ö m e a
t e r m o k é m i a i k ö t é s e k r e fordítódik, a fennmaradó c s e k é l y
energia e r ő s e n behatárolja a jelátvitel információmennyisé
gét.
Tudjuk, hogy az élő szervezeteknek fennmaradásuk érde
k é b e n fel kell fogniuk és értelmezniük kell a környezet jelzé
seit. Valójában tűlélésük múlik a jelátvitel sebességén és ha
tékonyságán. Az elektromágneses energiák továbbítási se
bessége 1 8 6 0 0 0 0 mérföld/sec, ezzel s z e m b e n a diffundáló
vegyületek alig 1 c m / s e x sebességgel haladnak. Mint látjuk,
az energetikai j e l z é s e k százszorta h a t é k o n y a b b a k és mérhe
tetlenül gyorsabbak, mint a kémiai jelek. Mit gondolnak, me
lyik jelátviteli m ó d n a k ad elsőbbséget egy több trillió sejtből
álló sejtközösség? Számoljanak!
113
Vegyük meg a gyógyszergyárat!
M a g a m a m o n d ó vagyok, az energetikai kutatással piszkos
anyagi érdekekből n e m törődik a tudományos világ. A trillió
dollárokkal dolgozó gyógyszeripar csodaszerek kotyvasztásá-
ra költi kísérletezésre fordítható pénzét. A m e n n y i b e n az
energiagyógyítást be l e h e t n e venni tablettában, a gyógyszer
gyártók m e n t e n érdeklődni k e z d e n é n e k a dolog iránt.
Ehelyett h o l m i légből kapott n o r m á k h o z m é r t e n határoz
zák m e g az élettani és viselkedési r e n d e l l e n e s s é g e k miben
létét, majd felvilágosítják a nyilvánosságot e fenyegető vesze
delmekről. Mit tehet ezek után az utca e m b e r e ? Hisz e n n e k a
leegyszerűsített t ü n e t t a n n a k , és b e t e g n e k képzeli magát. „So
kat aggódik?" - kérdik a gyógyszerreklámok. Nos, az aggoda
l o m a szorongásos neurózisnak nevezett lelki baj vezető tüne
te. „Ne aggódjon tovább! írasson fel Addictazacot a háziorvo
sával!" Tudja, az az új, bugyirózsaszín dilibogyó.
E k ö z b e n a média mélyen hallgat az iatrogén ártalmakról,
ehelyett a törvénytelen drogfogyasztás veszedelmeit szajkózza.
Ne szedjünk drogokat gondjaink megoldására, ne menekül
j ü n k el a világ elől! - int a sajtó. Különös... én ugyanezekkel a
szavakkal k é s z ü l t e m j e l l e m e z n i a receptre felírt gyógyszerek
m é r t é k t e l e n használatát. Hogy veszedelmesek-e? Kérdezzék
m e g azokat, akik meghaltak az elmúlt évben. Ha tablettákhoz
folyamodunk, így próbáljuk letudni személyes felelősségün
ket a t ü n e t e k kialakulásában. Vakációra küldjük a lelkiismere
tünket, és azt képzeljük, hogy ezzel mindent megoldottunk.
D r o g o k iránti szenvedélyünk e s z e m b e juttatja azokat az
időket, a m i k o r egyetemistaként egy a u t ó k e r e s k e d é s b e n ke
r e s t e m m e g a napi betevőt. Egy ízben délután fél ötkor felhá
borodott kuncsaft robogott be az üzletbe. A figyelmeztető
lámpája villogott, bár m á r többször járt n á l u n k ugyanezzel a
gonddal. P é n t e k e n fél ötkor ugyan ki h u z a k o d n a szívesen egy
magából kikelt asszonysággal? M i n d e n k i n é m á n meredt rá,
114
egy szerelő kivételével, aki magára vállalta a feladatot. Hátra
hajtott a kocsival a műhelybe, beült a műszerfal mögé, majd
kivette a j e l z ő l á m p a égőjét. És eldobta. A z t á n kinyitott egy
doboz szódát, és cigarettára gyújtott. Egy idő után, a m i k o r a
kuncsaft már m é l t á n hihette, hogy k é s z a kocsija, a szerelő
visszavitte, és közölte az ügyféllel, hogy m i n d e n r e n d b e n .
A hölgy m e g boldogan elberregett az alkonyatban, h i s z e n a
jelzőlámpa már v a l ó b a n n e m villogott. A hiba továbbra is
fennállt, m é g s e m volt s e m m i j e l e . A gyárilag előállított gyógy
szerek h a s o l ó k é p p e n szüntetik m e g a testi panaszokat, ám ez
távolról s e m oki kezelés.
Mammogram.
Az ábra nem
az emlő
fényképe,
hanem a mell
szöveteinek
sajátos
sugárzását
felhasználó
elektronikus
lenyomat.
Az energia
spektrumok
eltérései
segítségével
megkülön
böztethetők
egymástól az
egészséges és
kóros szövetek
(a fekete folt
középen).
115
Álljon m e g a m e n e t ! - m o n d h a t n á k ö n ö k , h i s z e n nagyot
változott a világ az utóbbi időben. M o s t a n r a többet tudunk a
drogok veszélyeiről, és nyitottabbak vagyunk az alternatív or
voslás lehetőségeivel s z e m b e n . Ez igaz is. Az a m e r i k a i a k fele
felkeres természetgyógyászokat. A hagyományos orvostudo
mány s e m folytathatja struccpolitikáját, remélve, hogy a ve
télytárs gyógyító ágazatok egyszerűen e l t ű n n e k a színről.
U j a b b a n a biztosítótársaságok is fizetnek a k o r á b b a n kuruzs-
lásnak minősített szolgáltatásokért, s a nagyobb k l i n i k á k o n
korlátozott s z á m b a n már folyik természetgyógyász-képzés.
Ám m é g m a n a p s á g s e m méri fel a tudomány a maga szigo
rú eszközeivel az alternatív orvoslás hatékonyságát. A közvé
l e m é n y n y o m á s á n a k hála az Országos Egészségügyi Intézet
létrehozott egy „természetgyógyász-ágazatot". Ez a z o n b a n
c s a k j e l k é p e s gesztus az aktivisták zajongásának elcsöndesí-
tésére, és a z o k n a k a fogyasztóknak a megnyugtatására, akik
vagyonokat k ö l t e n e k az alternatív orvoslásra. Az energiagyó
gyítást é r d e m b e n n e m vizsgálja a kutatás. Márpedig a kutató
tevékenység támogatása nélkül az energiagyógyításon rajta
marad a sarlatánság bélyege.
116
giaspektrumokat. Mivel a különböző sugárzások könnyűszer
rel áthatolnak az emberi testen, ezek a vizsgálóeljárások - a
CT, a m á g n e s e s r e z o n a n c i a vizsgálat vagy a pozitron emisszi
ós tomográfia - n e m károsítják a szervezetet. Az orvosok az
egészséges és beteg szövetek s p e k t r u m k é p e közti különbség
alapján állítják fel diagnózisukat.
Az előző oldalon egy mellrák mammográfiás k é p e látható.
A kóros szövetek a c s a k rájuk jellemző energiaféleséget sugá
rozzák ki, amely különbözik a környező egészséges szövetek
emissziós mintájától. A t e s t ü n k ö n áthatoló sugarak láthatat
lan h u l l á m k é n t szelik át a teret. M i k o r kavicsot hajítunk egy
tóba, a szabadon eső tárgy mozgási energiája vízgyűrűként
fodrozódik tovább. Voltaképpen energiahullámok terjednek
így tova a víztükrön.
117
A-hullám B-hullám
118
A-hullám B-hullám
119
l a m i n t fordulatszámának, spinjének m é r t é k e meghatározott
r e z g é s m i n t á h o z , frekvenciához társul ( O s c h m a n 2 0 0 0 ) .
A t u d ó s o k azt is kiókumlálták, m i k é n t állítsanak meg egy
a t o m o t forgás közben. E h h e z először meghatározzák a kérdé
ses a t o m rezgésszámát, majd ráhangolnak egy lézersugarat
ugyanerre a frekvenciára. Bár az a t o m és a lézersugár rezgés
száma megegyezik, a lézersugár ellentétes fázisú lesz az a t o m
által k i b o c s á t o t t hullámokkal. A két hullám találkozása kiolt
ja egymást, az a t o m így megszűnik forogni ö n m a g a tengelye
körül (Chu 2 0 0 2 ; Rumbles 2 0 0 1 ) .
M i k o r viszont fokozni kívánjuk az a t o m o k mozgását, har
m o n i k u s rezonanciát kiváltó rezgéseket gerjesztünk. Elektro
m á g n e s e s vagy h a n g h u l l á m o k k a l tehetjük m e g ezt. Ha példá
ul egy olyan kitűnő é n e k e s n ő , amilyen Ella Fitzgerald, olyan
hangot é n e k e l ki, amely együtt rezeg egy kristályserleg atom
jaival, a serleg elnyeli ezt a hangot. Az erősítő interferencia j e
lensége felgyorsítja a serleg atomjainak rezgését, amely végül
akkora lesz, hogy a rezgő a t o m o k k i t ö r n e k egymás bűvköré
ből. E z e n a p o n t o n a serleg eltörik.
Az orvosok az erősítő interferencia j e l e n s é g é t felhasználva
morzsolják össze a veseköveket. Ama ritka e s e t e k egyike ez,
amikor a m o d e r n gyógyászat kiaknázza a kvantumfizika
eredményeit. A vesekövek olyan kristályok, amelyek atomjai
meghatározott frekvencián rezegnek. A kezelés során az or
vosok olyan sugarat irányítanak a vesekőre, a m e l y n e k rezgés
száma megegyezik az övével. Az erősítő interferencia ugyan
úgy felerősíti a vesekő atomjainak rezgését, mint i m é n t i pél
d á n k b a n a kristályserlegét, a kövek ezért felrobbannak, majd
szétoszlanak a szervezetben. F e n n m a r a d ó kis töredékeik már
f á j d a l o m m e n t e s e n ürülnek ki.
120
olyan szenvedéllyel, m i n t az új drogok hatását. Ez pedig saj
nálatos mulasztás, mivel a tudományos bizonyítékok egybe
h a n g z ó tanúsága szerint a h u l l á m o k k a l ugyanúgy gyógyíthat
n á n k , ahogyan m o s t a n s á g a drogokkal m ó d o s í t u n k a vegyü
letek szerkezetén.
Volt idő, amikor az orvoslás igenis hasznosította az elekt
roterápiát. A 1 9 . század végén az a k k u k és egyéb, elektro
m á g n e s e s erőteret gerjesztő szerkentyűk kifejlesztése sebté
b e n összeszerkesztett gyógyeszközök bevetéséhez vezetett.
A k k o r i b a n radioesztéziának nevezték ezt az új sütetű keze
lésmódot, amely rövidesen olyan népszerűvé vált, hogy effaj
ta h i r d e t é s e k j e l e n t e k meg: „Tanulja ki a radioesztéziát!
A tandíj m i n d ö s s z e 9,99 $." 1894-re az Egyesült Á l l a m o k b a n
t ö b b m i n t tízezer doktor és ö n m a g u k a t házilag gyógyító bete
gek t ö m e g e i folyamodtak r e n d s z e r e s e n elektroterápiához.
1895-ben D. D. Palmer útjára indította a kiropraktika tu
dományát, felfedezte ugyanis, hogy az idegrendszeren át
áramló energia befolyással van az egészségi állapotra. A ma
ga részéről a gerincoszlop m e c h a n i k a i sajátságai k ö t ö t t é k le a
figyelmét, hiszen a gerinc a gerincvelői idegek k ö z r e m ű k ö d é
sével az egész szervezetbe szerteviszi az információt. P a l m e r
a csigolyák feszültségi viszonyai alapján m é r t e az információ
áramlását.
Az orvosok idővel fenyegetve érezték magukat a kiroprak
tika, h o m e o p á t i a és radioesztézia művelőitől, akik drogok
nélkül is j o b b eredményeket értek el náluk. A Carnegie Ala
pítvány 1910-ben közzétette az ún. Flexner-jelentést, amely a
hivatalosan igazolt tények védelmére szólította fel az orvostu
dományt. Mivel a k k o r i b a n az orvosok m é g c s a k n e m is hal
lottak a kvantumfizikáról, az energiagyógyítás eleve kihullott
a rostán. Az A m e r i k a i Orvosok Egyesülete elítélte és tudo
m á n y t a l a n n a k bélyegezte a kiropraktikát meg a többi energia
alapú gyógymódot. A radioesztézia is e k k o r tűnt el a színről.
121
Az elmúlt negyven évben a kiropraktika mégis kivívta ma
gának a hivatalos orvoslás elismerését. 1990-ban pert nyert
az A m e r i k a i Orvosok Egyesülete ellen, amely törvénytelen
eszközökkel igyekezett sárba tiporni e s z a k m a becsületét.
Azóta j e l e n t ő s e n megnőtt a befolyása, s több k ó r h á z b a n hiva
talosan is bevezették. Az elektroterápia hányatott múltja elle
nére ú j a b b a n az ideggyógyászok izgalmas új kutatásokat
folytatnak a rezgésekkel történő gyógyítással.
Az agy elektromos tevékenysége régóta közismert, ezért is
kezelik jó ideje elektrosokk-terápiával a depressziót. Napja
i n k b a n a tudósok kevésbé erőszakos gyógymódokkal köze
lednek az agyhoz. A Science egy közelmúltban megjelent cik
ke a transzkraniális m á g n e s e s stimuláció (TMS) j ó t é k o n y ha
tásait dicsérte. E gyógymód m á g n e s e s erőterekkel serkenti az
agyat (Helmuth 2 0 0 1 ; Hallet 2 0 0 0 ) . A T M S n e m más, mint a
19. századi radioesztézia modernizált változata, melyet egy
szer m á r elvetett a hivatalos orvoslás. Pedig az új vizsgálati
e r e d m é n y e k azt igazolják, hogy fölöttébb hatásos gyógyeljá-
rással van dolgunk, amely megfelelően alkalmazva akár a de
presszió tüneteit is enyhítheti, mi több, módosít a megisme
rés feltételein.
N e m kétséges, hogy szükségünk volna a különböző tudo
mányágak összefogására ezen az ígéretes és egyelőre elhanya
golt területen. A k u t a t á s n a k egyaránt figyelembe kellene ven
nie a kvantumfizika, elektrotechnika, k é m i a és biológia ered
ményeit. Az efféle vizsgálódás azért is üdvözlendő, mert
olyan gyógymódokhoz vezet, melyek mellékhatásai sokkalta
e n y h é b b e k a gyógyszerekénél. A kutatás mindamellett c s a k
azt igazolja majd, amit tudósok és s z a k m á n kívüliek már ma
is sejtenek, csak éppen n e m tudatosítják magukban. Eszerint
valamennyi élő szervezet - az embert is beleértve - erőterek
leolvasásával tartja a kapcsolatot környezetével. Energia-ér
zékelő k o m m u n i k á c i ó s rendszereinket talán azért is hanya
goltuk el eddig, mert mi, e m b e r e k elsősorban az írott és ki-
122
m o n d o t t szóra hagyatkozunk ö n n ö n világunkban. Márpedig
a gyakorlat hiánya mindig az adott k é p e s s é g elsorvadásával
jár. É r d e k e s m ó d o n a természeti n é p e k ösztönei változatlanul
élesek, ők m i n d e n n a p j a i k b a n is hasznosítják „hatodik érzé
küket". Az ausztrál b e n n s z ü l ö t t e k például érzékelik a föld
m é l y é b e n rejlő vizet, míg A m a z ó n i a sámánjai gyógyító növé
nyeik energiáival „beszélgetnek".
Időről időre valószínűleg ö n ö k b e n is felcsillannak ezek az
ősi k é p e s s é g e k . Bizonyára ö n ö k is j á r t a k már sötét sikátorban
éjnek idején, amikor hirtelen azt érezték, hogy megfogyatko
zott az energiájuk. Vajon mit tapasztaltak? N e m mást, mint a
gyengítő interferenciát, akárcsak a fáziskülönbségben lévő
hullámoknál. Közkeletű nyelven fogalmazva, rossz rezgése
ket! Talán arra is visszaemlékeznek, milyen csodálatos, felvil
lanyozó érzés volt találkozni a Nagy Ovel. N e m kérdés, hogy
ez e s e t b e n erősítő interferenciát, jó rezgéseket érzékeltek.
A m i k o r l e s z á m o l t a m azzal a tévképzettel, hogy n e m va
gyunk egyebek t e h e t e t l e n anyagnál, n e m c s u p á n ara j ö t t e m
rá, hogy választott pályám eszköztára t ö k é l e t e s e n idejétmúlt,
de arra is, hogy saját é l e t e m b e n is szükségem volna erősítő
interferenciára. Személyre szóló kvantumfizikai feltöltődést
igényeltem! Addig ahelyett, hogy h a r m o n i k u s rezonanciára
t ö r e k e d t e m volna, c s a k éltem bele a vakvilágba, k é t kézzel
pazarolva a drága energiát. Olyan ez, mint amikor úgy kívá
n u n k kifűteni egy házat télvíz idején, hogy tárva-nyitva hagy
j u k ajtaját és ablakát. E l k e z d t e m hát sorra b e c s u k o g a t n i az
ajtókat és ablakokat, m i k ö z b e n körültekintően megvizsgál
tam, mire fordítom erőimet. M e g s z a b a d u l t a m például az
olyan energiaelszívó, n e m s z e r e t e m tevékenységektől, m i n t a
dögunalmas egyetemi partik. E n n é l már n e h e z e b b volt levet
k ő z n ö m k o r á b b i kishitűségemet, márpedig ez vitt el t ö b b
energiát. A gondolatok legalább annyi energiát e m é s z t e n e k
fel, m i n t a maratoni futás, de erről majd a következő fejezet
ben beszélek.
123
Igen, kvantumfizikai feltöltődésre volt szükségem! Ami
ként, m i n t k o r á b b i szavaimból remélem, kiviláglik, a biológi
á n a k és orvostudománynak is. A kellős k ö z e p é n j á r u n k egy
nagyon lassú szemléletváltásnak, melyet a türelmetlen,
gyógyulásra váró betegek kényszerítenek orvosaikra. Bár jó
ideje váratott magára, végleg elérkezett a kvantumbiológiai
forradalom órája. A k á r m e n n y i r e kapálódzik is ellene az or
vostudomány, a kellős k ö z e p é b e kerülnek e n n e k az átalaku
lásnak.
5. FEJEZET
Biológia és hit
I
I 9 5 2 - b e n egy fiatal angol biológus hibázott. Ez a h i b a
Ikérészéletű tudományos dicsőséget hozott dr. A l b e r t
i M a s o n n e k , aki hipnózissal próbálta gyógyítani egy t i
zenöt éves s u h a n c keléseit. M a s o n és kollégái s i k e r e s e n a l
k a l m a z t á k a hipnózist a h a s o n l ó esetek kezelésében, ez a z o n
ban k ü l ö n ö s e n n e h é z diónak bizonyult. A vaskos bőr i n k á b b
hajazott elefánt irhájára, mint emberi kültakaróra, a m e l l k a s t
leszámítva, ahol normális volt a bőr.
M a s o n az első ülés során az egyik karra ö s s z p o n t o s í t o t t .
Mikor a fiú hipnotikus transzba került, azzal biztatta, h o g y
ezen a karján rózsaszínű, egészséges bőr nő majd. A k ö v e t k e
ző h é t e n a doktor ö r ö m m e l látta, hogy a k a r sokat javult. M i
kor a z o n b a n konzultációra hívta a beutaló sebészt, aki a d d i g
sikertelenül kísérletezett bőrátültetésekkel, megtudta t ő l e ,
hogy tévesen állította fel a diagnózist. A s e b é s z s z e m e e l k e r e
kedett az álmélkodástól, amikor meglátta a gyógyult kart. E k
kor közölte M a s o n n e l , hogy a fiú n e m k e l é s e k t ő l szenved, h a
n e m egy halálos kimenetelű, öröklött betegségtől, a p i k k e l y -
bőrűségtől. M a s o n és betege m i n d e n e s e t r e egyedül az e l m e
hatalmára támaszkodva véghez vitte a lehetetlent. F o l y t a t t á k
tehát a hipnózisos üléseket, s a fiú bőre idővel olyan lett,
mint gyógyult, rózsaszínű karja az első ülés után. A s u h a n c ,
akit társai könyörtelenül kigúnyoltak az iskolában viszolyog
tató bőre miatt, most úgy élhetett, mint akármelyik k a m a s z .
125
A m i k o r M a s o n 1952-ben c i k k b e n számolt be az esetről a
British Medical Journal hasábjain, írása szenzációt keltett szak
m a i k ö r ö k b e n (Mason 1 9 5 2 ) . A média nagydobra verte a sike
rét. Özönlöttek is hozzá a betegek, hogy kúrálja ki őket a ritka,
addig gyógyíthatatlannak hitt, halálos kórból. Mint kiderült
azonban, hasztalan. M a s o n számos beteggel próbálkozott,
ám egyszer s e m sikerült megismételnie első, elsöprő sikerét.
Kudarcát a n n a k tulajdonította, hogy első ízben maga is hitt a
sikerben. Ifjonti önbizalmában amúgy is azt gondolta, súlyos
kelést kezel. Ezután a z o n b a n már számolt azzal, hogy az
egész s z a k m a által gyógyíthatatlannak bélyegzett, öröklött
kórral v a n dolga. Megpróbált úgy tenni, mint aki tisztában
volt a betegség kimenetelével, a Discovery Health Channelnek
azonban elárulta, hogy „megjátszotta magát" (Discovery
Health C h a n n e l 2 0 0 3 ) .
Hogyan lehetséges, hogy az elme felülírhatja a genetikai
programozást, ahogy a fenti példában? Amúgy pedig hogyan
képzelhette M a s o n , hogy hite befolyásolja a kezelés eredmé
nyét? Az új biológia több válasszal is szolgál. Az előző fejezet
b e n láttuk, hogy anyag és energia elválaszthatatlanul össze
tartozik. E b b ő l logikusan adódik a következtetés, hogy az
elme (energia) és a test (anyag) h a s o n l ó k é p p e n szétbogozha-
tatlan, akkor is, ha a nyugati orvoslás századok óta h a r c i a s a n
igyekszik szétválasztani e kettőt.
A 17. században R e n é Descartes elvetette a n n a k lehetősé
gét, hogy a tudat kihatással lehet a testre. Elképzelése szerint
az e m b e r i test anyagból való, ezzel s z e m b e n a tudat valamifé
le anyagtalan, ismeretlen erő megnyilvánulása. Mivel e n n e k
természetéről s e m m i egyebet n e m tudott mondani, azóta is
megoldhatatlan filozófiai rejtvényt hagyott az utókorra: ha
c s u p á n az anyag hathat az anyagra, hogyan tartozhat össze az
anyagtalan tudat a testtel? Az általa testetlennek mondott tu
datot Gilbert Ryle „szellem a gépben" effektusnak nevezte fél
évszázada megjelent, The Concept ofMind (Az elme meghatá-
126
rozása) c í m ű könyvében (Ryle 1 9 4 9 ) . A hagyományos orvos
tudomány és biológia, amely egy newtoni, csupa anyagból ál
ló m i n d e n s é g e t feltételez, ö r ö m m e l üdvözölte D e s c a r t e s dua
lizmusát, az anyag és tudat szétválasztását. Elvégre is a do
k i k n a k s o k k a l k ö n n y e b b egy elromlott gépezettel bajlódniuk,
mint a „szellem a g é p b e n " kényes k é r d é s é n törni a fejüket.
A k v a n t u m f i z i k a összeköti, amit D e s c a r t e s szétválasz
tott. Igen, a tudat (energia) a test t e r m é k e , p o n t o s a n úgy,
ahogyan a nagy filozófus gondolta. A m i n d e n s é g m ű k ö d é s é
n e k újfajta s z e m l é l e t e a z o n b a n m e g é r t e t i velünk, h o g y az
anyagi t e s t r e igenis hatással lehet az anyagtalan tudat.
A g o n d o l a t o k , t u d a t u n k üzemanyagai közvetlenül k i h a t á s
sal v a n n a k arra, m i k é n t szabályozza az agy az e m b e r i szer
vezet é l e t t a n i folyamatait. A g o n d o l a t o k „energiája" az erő
sítő vagy gyengítő interferencia j e l e n s é g e révén aktiválja
vagy b l o k k o l j a a sejtfehérjék m ű k ö d é s é t , ahogyan arról az
előző f e j e z e t b e n m á r m e g e m l é k e z t e m . Ezért a m i k o r az első
lépéseket tettem életem megváltoztatására, tudatosan
ügyeltem arra, m i r e fordítom agyam energiáit. Ugyanolyan
t ü z e t e s e n kellett felülvizsgálnom a g o n d o l a t a i m b a ölt ener
giát, m i n t a felélt k a l ó r i á k a t .
A kvantumfizika felfedezései ellenére a nyugati tudo
m á n y b a n tovább él tudat és test k e t t ő s s é g é n e k feltételezése.
A tudósképzés céltudatosan s e m m i b e veszi a kamaszfiúéhoz
h a s o n l ó eseteket. J ó m a g a m a m o n d ó vagyok, hogy a tudo
m á n y n a k foglalkoznia k e l l e n e e ritka kivételekkel és megma
gyarázhatatlan furcsaságokkal, mivel az élet t e r m é s z e t é n e k
titkát rejtik m a g u k b a n . A kivétel ez e s e t b e n is erősíti a sza
bályt, rácáfolva az „igazolt tényekre". A helyzet az, hogy el
m é n k h a t a l m á n a k latba vetése m i n d e n gyógyszernél hatéko
nyabb, bár igaz, arra is beprogramoztak minket, hogy higy-
gyünk a tablettákban. Az előző fejezetben tárgyalt kutatási
eredmények tanúsága szerint az energia sokkalta hatásosab
ban hat az anyagra, m i n t a vegyszerek.
127
S a j n o s a tudósok gyakrabban tagadják m e g e kivételeket,
mint h i n n é n k . Kedvenc példám a tudat-test k ö l c s ö n h a t á s o k
s e m m i b e vételére a Science egyik cikke R ó b e r t Kochról, a ne
ves 1 9 . századi n é m e t orvosról, aki Pasteurrel karöltve „csí
r á k n a k " tulajdonította a betegségeket. Ezt a feltevést mára
s e n k i n e m vitatja, K o c h kortársai azonban n e m egykönnyen
fogadták el. Egyik bírálója olyan harsányan hangoskodott,
hogy a felhevült tudós lehörpintett egy kolerabacilustól hem
zsegő p o h á r vizet. M i n d e n k i legnagyobb meglepetésére azon
b a n kutya baja s e m lett. A Science 2000-ben megjelent írása
így méltatja a nevezetes eseményt: „Megmagyarázhatatlan
okokból n e m j e l e n t k e z t e k rajta a betegség tünetei, azaz n e m
sikerült igazolnia az elméletét" (DiRita 2 0 0 0 ) .
Van k é p e a c i k k í r ó n a k ezt állítani? Ahelyett, hogy szeren
cséje okait kutatnák, a tudósok egyszerűen szőnyeg alá söp-
rik az olyan zavarba ejtő kivételeket, amelyek ellentmonda
n a k elméleteiknek. E m l é k e z n e k még a tantételre, miszerint a
g é n e k szabályozzák az életműködéseket? í m e , újabb példa
arra, hogy m i k é n t veszik s e m m i b e az „igazságnak" elkötele
zett t u d ó s o k a bosszantó kivételeket.
További példa egy másfajta valóság létezésére a tűzön já
rás ősi szokása. A forró s z é n e n járó „keresők" így bizonyítják
be m a g u k n a k a h é t k ö z n a p i tudatnál m a g a s a b b rendű erők lé
tezését. Az izzó szén h ő m é r s é k l e t e és a próba időtartama or
vosilag m i n d e n k é p p e n a talp b ő r é n e k megégését indokolná,
e n n e k ellenére ezrek ússzák m e g sértetlenül. Mielőtt elha
m a r k o d o t t a n azt a következtetést vonnák le mindebből, hogy
a szén n e m volt elég meleg, gondoljanak a kishitűekre, akik
n e k bizony felhólyagosodik a talpuk.
A t u d o m á n y h a s o n l ó k é p p e n megfellebbezhetetlenül állít
ja, hogy az AIDS-t a HIV-vírus okozza. Azt m é g s e m tudja
megmagyarázni, miért n e m mutatja évtizedekig a betegség
tüneteit annyi vírusfertőzött. M é g elgondolkoztatóbb azok
n a k a végstádiumban j á r ó rákbetegeknek az esete, akik a
128
s p o n t á n gyógyulás csodálatos jelenségét produkálják. Mivel
az ilyen gyógyulásokra nincs bevett magyarázat, a tudomány
egyszerűen úgy tesz, mint ha n e m is léteznének. Vagy elfe
ledkezik e megmagyarázhatatlan kivételekről, vagy egysze
r ű e n h i b á s diagnózisnak könyveli őket.
129
vissza a kupakot. Valahányszor e mulasztással találkozunk,
felforr az agyvizünk. Valójában egyszerű ingerválasz ez, me
lyet t u d a t t a l a n u n k elraktározott a maga viselkedési program
jában.
No m á r most, ami az idegtevékenység hatékonyságát illeti,
a tudattalan milliószorta hatékonyabb a tudatos elmeműkö
désnél. Mit gondolnak ezek után, ha a tudat vágyai szembeke
rülnek a tudattalan programjával, melyikük kerül ki győzte
sen? Ezerszer is elismételhetjük, hogy igen, bizony szerethe-
tők vagyunk, vagy hogy a daganatunk össze fog zsugorodni.
Ám ha gyerekfejjel mindegyre azt sulykolták belénk, hogy ér
t é k t e l e n e k vagy betegesek vagyunk, ezek a tudattalan progra
m o k aláássák életünk megváltoztatására tett tudatos erőfeszí
téseinket. E m l é k e z z e n e k c s a k vissza, milyen h a m a r semmivé
foszlott szilveszteri fogadalmuk fogyókúrájukról, amikor or
rukba csapott a sülő pulyka ínycsiklandó illata! A 7. fejezet
b e n b ő v e b b e n szólok az önsorsrontó tudattalan programozás
ról, m e g arról, hogyan írhatjuk felül mégis sikeresen. Egyelőre
csak annyit jegyzek meg, igenis van remény azok számára,
akik csúfos kudarcot vallottak a pozitív gondolkodással.
130
r á n p r o t e i n e k (IMP-k) - ezek a receptor- és effektorfehérjék -
e n n e k a sejtszínű intelligenciának az alapanyagai. Funkcióju
k a t meghatározva e fehérjekomplexek az érzékelés olyan
„kapcsológombjai", amelyek összeköttetést t e r e m t e n e k a kör
nyezeti ingerek és a fehérjékből felépülő, a választ megszer
vező jelpályák között.
A sejtek érzékelése rendszerint olyan alapvető tényezőkre
szorítkozik, mint a nátrium, kálium, oxigén, glukóz, hiszta-
min, ösztrogén, k ü l ö n b ö z ő méreganyagok, fény vagy egyéb
i n g e r h a t á s o k j e l e n l é t e közvetlen környezetükben. A sejt
m e m b r á n t ö b b tízezer ilyen jelet fog fel és értelmez, majd
megszervezi a válaszokat. Ezek együttesen teszik ki a sejtek
összetett működését.
F ö l d ü n k első hárommilliárd évében a bioszférát olyan sza
b a d o n élő sejtek alkották, mint a baktériumok, algák és pro
tozoák. N o h a a hagyományos biológiai szemlélet ö n á l l ó n a k
és függetlennek tekinti ezeket az egysejtű szervezeteket, má
ra tudjuk, hogy az általuk a környezetbe kibocsátott, saját te
vékenységüket szabályozó j e l m o l e k u l á k egyúttal más élőlé
nyekre is hatással vannak. A környezetnek leadott j e l z é s e k
eszerint összehangolják az ilyen laza egysejtű-populációk vi
selkedését. Azok az egysejtűek, amelyek j e l m o l e k u l á k a t ürí
t e t t e k környezetükbe, kezdetleges sejttelepekként növelték
m e g túlélési esélyeiket.
Az egysejtű nyálkagombák beszédes példái a n n a k , m i k é n t
szerveznek közösséget a jelmolekulák. E z e k az a m ő b a s z e r ű
egysejtűek a talajból szerzik be táplálékukat. Ciklikus AMP-
n e k (cAMP) nevezett anyagcseretermékük zömét a környe
zetbe ürítik. M i k o r ezek a többi nyálkagomba sejtmembrán
j á n a k cAMP-receptoraihoz kötődnek, e jelre az a m ő b á k ösz-
szesereglenek, és nagy, többsejtű m a s s z á t alkotnak. Ez a
sejtközösség a n y á l k a g o m b á k szaporodási fázisában formáló
dik. Az „éhezés" idején, amikor m e g n ő a környezetben a
c A M P k o n c e n t r á c i ó j a , az elaggott sejtek DNS-állományukat
131
összeadva létrehozzák utódaikat. Az új a m ő b á k inaktív spó
raállapotban várják ki a maguk idejét. M i k o r t ö b b táplálék
kerül a környezetbe, j e l e n l é t e olyan jel, amely véget vet en
n e k a „téli á l o m n a k " , s az önálló sejtek új populációja újra
kezdi a ciklust.
A lényeg tehát az, hogy valójában az egysejtűek is közössé
geket alkotnak, mikor „környezettudatosságukat" összeadva
jelmolekulákat b o c s á t a n a k ki. A ciklikus A M P a sejttevékeny
séget szabályozó jelzések egyik legkorábbi formája a törzsfejlő
dés során. Korábban úgy gondolták a tudósok, hogy az emberi
szervezet jelmolekulái - a hormonok, neuropeptidek,
citokinek és növekedési faktorok - az összetett többsejtű szer
vezetekkel együtt j e l e n t e k meg. A legfrissebb kutatások ezzel
s z e m b e n arra utalnak, hogy már a primitív egysejtűek is fel
használták ezeket az emberinek tulajdonított jelmolekulákat.
Evolúciójuk során a sejtek m i n d t ö b b IMP-proteint - a tu
datosság zálogát - h a l m o z t a k fel a sejthártyában. Tudatossá
guk és így túlélési esélyeik megnövelése é r d e k é b e n egyszerű
sejttelepekbe kezdtek tömörülni. Idővel ezek a sejtközössé
gek egyre szervezettebbek lettek. K o r á b b a n már megbeszél
tük, m i k é n t különültek el speciális funkciójú szövetekre és
szervekre. A t ö b b s e j t ű e k n é l a s e j t m e m b r á n „hírszerző tevé
kenységét" és intelligens k o m m u n i k á c i ó j á t az erre a feladatra
szakosodott ideg- és i m m u n s e j t e k látják el.
M i n d ö s s z e hétszázmillió évvel ezelőtt - ami Földünk élet
korához k é p e s t k ö z e l m ú l t n a k tűnik - j ö t t e k létre az első sejt
közösségek, s j e l e n t m e g a növény- és állatvilág. Az ú j o n n a n
alakult zárt telepek a z o n b a n ugyanazokat a j e l m o l e k u l á k a t
h a s z n o s í t o t t á k , mint az egysejtűek. K i b o c s á t á s u k és megosz
lásuk szigorú ellenőrzésével a sejtközösségek i m m á r össze
h a n g o l h a t t á k tevékenységüket, s egyetlen élőlényként reagál
h a t t a k környezetükre. A kezdetleges, idegrendszer nélküli
k ö z ö s s é g e k b e n e j e l m o l e k u l á k közvetítő szerepe egyfajta ele
mi „tudatot" teremtett, m e l y n e k információáramán az összes
132
sejt osztozott. E z e k b e n a sejtközösségekben valamennyi sejt
közvetlenül értelmezte a környezet jelzéseit, s személyesen
igazodott hozzájuk.
C s a k h o g y egy k ö z ö s s é g b e n s e n k i s e m m e h e t a maga feje
után. A közösség fogalma közös akciótervet feltételez. A több
sejtű állati szervezetekben az egyes sejtek érzékelhetik ugyan
közvetlen környezetüket, ám n e m látnak túl tulajdon bőrü
kön, főként arról n e m tudnak, mi játszódik le az adott állat
szervezetén kívül. Vajon sejtheti-e egy zsigereinkbe ágyazott
májsejt, hogy a gazdit é p p e n útonállók t á m a d t á k m e g egy sö
tét sikátorban? A fejlett többsejtű élőlények fennmaradásá
hoz szükséges összetett viselkedést már központi információ
feldolgozó apparátus hangolja össze.
Az állatvilág fejlődésével erre szakosodott sejtek vették át
a viselkedésért felelős j e l m o l e k u l á k ellenőrzését. E z e k a sej
tek alkották az idegsejtek hálózatát és a központi idegrend
szert. Az agy szerepe a j e l m o l e k u l á k párbeszédének össze
hangolása. Ezért egy sejtközösségben valamennyi sejt alá kell
hogy vesse magát az agy felelős döntéseinek. Nagyon fontos
mozzanat ez, hiszen szerveinket és szöveteinket tesszük fele
lőssé egészségünk fenntartásáért.
133
ségébe, C a n d a c e Bert pont fordítva járt el, az utóbbit vizsgál
va értette m e g az előbbit. A Molecules ofEmotion (Az érzelmek
molekulái) c í m ű művében elmondja, hogy az idegsejtmemb
rán információfeldolgozó receptorait kutatva fedezte fel,
hogy ugyanezek az idegi receptorok valójában a legtöbb, ha
n e m é p p e n az összes sejthártya tartozékai. Ezt követően ele
gáns kísérletekkel igazolta, hogy a „tudat" n e m kizárólag fe
j ü n k b e n lakozik, h a n e m megoszlik a szervezet jelmolekulái
között. Ugyanilyen fontos volt az a felismerése is, hogy az ér
z e l m e k n e m csupán a környezeti visszacsatolás hozadékai.
Az öntudat bevetésével az agy érzelemmolekulákkal áraszt
hatja el a szervezetet. Míg azonban a kiegyensúlyozott tudati
m ű k ö d é s gyógyulást hozhat a betegeknek, a n e m megfelelő
tudattalan szabályozás megbetegítheti az egészségeket. Erről
m é g b ő v e b b e n szólok a 6. és 7. fejezetben. C a n d a c e Pert
könyve magát a tudományos felfedezés folyamatát is mélyen-
szántóan írja le. Találóan jellemzi azokat a belharcokat, ame
lyek a régi és új között dúlnak a tudomány berkeiben. Nos,
erről én is tudok egy keveset (Pert 1 9 9 7 ) .
A limbikus rendszer tehát - mint láttuk - fordulópontot
j e l e n t e t t a sejtközösségek viselkedést szabályozó j e l z é s e i n e k
é r z é k e l é s é b e n és összehangolásában. E belső jelzőrendszer
fejlődésével az agy térfogata is megnövekedett. A többsejtű
szervezetekben egyre több sejt foglalkozott a környezeti jel
z é s e k m i n d szélesebb körű értelmezésével. Amíg egy egysej
tű m i n d ö s s z e olyan egyszerű jelzéseket képes felfogni, mint a
vörösség, gömbölyűség, finom illat és édes íz, addig a több
sejtűek rendelkezésére álló többlet, az agy, már egyetlen ér
z é k i é i b e n egyesíti, és a l m a k é n t értelmezi a fenti j e l z é s e k ma
gasabb szintű összességét.
Az alapvető reflexválaszok a törzsfejlődés során genetikai
lag programozott ösztönök formájában hagyományozódnak
át az utódokra. A nagyobb agyak megszaporodott idegsejtál
lományukkal azután m á r az ösztönös viselkedés mellett azt is
134
lehetővé tették, hogy az élőlények tanuljanak tapasztalataik
ból. Az új reflexválaszok elsajátítását k o n d i c i o n á l á s n a k ne
vezzük. G o n d o l j u n k Pavlov klasszikus példájára, aki arra
idomította kutyáit, hogy nyálat produkáljanak, ha csengő
hangot hallanak. Először a c s e n g e t é s h e z táplálék járt, egy idő
után a z o n b a n elmaradt. A kutyák a z o n b a n megtanulták,
hogy a k e t t ő összetartozik, ezért a csengőszót meghallva már
is nyálat t e r m e l t e k , m i n t h a táplálékot is k a p t a k volna. Ez
egyértelműen „tudattalan", tanult reflex.
A reflexek l e h e t n e k egyszerűek. Ilyen a térdreflex, amely
n e k j e l e n l é t é t az idegorvos vizsgálja, mikor kalapácsával rá-
koppint a páciens térdére. Bonyolult reflexek segítségével sü
vítünk egy forgalmas autópályán, ó r á n k é n t száz kilométeres
sebességgel, m i k ö z b e n tudatunkat teljesen lefoglalja egy ér
dekes beszélgetés, amelyet u t a s u n k k a l folytatunk. Bár a kon
dicionált, feltételes reflexek rendkívül összetettek l e h e t n e k ,
n e m k í v á n n a k tudatos összpontosítást. Idegpályáinkon ezer
szer és ezerszer végigfutott már h a s o n l ó információ inger és
válasz között, ezért az utóbbi valósággal b e l é n k vésődött,
m o n d h a t n i , a v é r ü n k k é vált. Az alacsonyrendű állatok visel
kedését ilyen szokások szabályozzák. Pavlov kutyái n e m
s z á n d é k o s a n nyáladzanak, h a n e m mert ilyenek a reflexeik.
A tudattalan tehát reflexszerűen működik, és n e m a logika
vagy észszerűség irányítja. Ez az elmetevékenység anatómiai-
lag a tudattal n e m rendelkező alacsonyrendű állatok idegi
struktúráinak összességéhez kötődik.
135
fontos körülmény, mert lehetővé teszi, hogy j ö v ő n k tudatos
m e g t e r v e z é s é b e n múltunkat is számításba vegyük.
Az önmegfigyelés, önvizsgálat képességével felruházott
tudat rendkívüli h a t a l o m m a l bír. Valamennyi programozott
tevékenységünket felügyeli, majd viselkedésünket értékelve
adott e s e t b e n a program megváltoztatását rendeli el. Azaz
m a g u n k döntjük el, m i k é n t válaszolunk a környezet jelzései
n e k z ö m é r e , illetve, hogy egyáltalán akarunk-e válaszolni.
A tudat a m a képessége, hogy felülírja a tudattalan előre be
programozott viselkedését, szabad akaratunk záloga.
Amit nyerünk a réven, azt persze elvesztjük a vámon. Amíg
a legtöbb élő szervezet első kézből tapasztalja m e g az ingerha
tásokat, az emberi agy tanulási képessége az érzékelés terén is
olyan fejlett, hogy akár közvetett érzékletekre is szert tehe
tünk mestereinktől. Ha egyszer azonosulunk „igazságaikkal",
ezek mélyen bevésődnek idegpályáinkba, s úgyszólván a vé
r ü n k k é válnak. C s a k az a b ö k k e n ő , hogy senki n e m kezeske
dik e z e k n e k az idegen észleleteknek a helyességéről. Lehet,
hogy hibás információt tápláltunk agyunkba, s az most esze
rint működik. A tudattalan egyszerűen csak mozgósítja az in
gerre adott választ, ez e s e t b e n egy fia szellem sincs a gépben,
aki a program hosszú távú következményeit fontolgatná. A tu
dattalan egyedül a j e l e n n e l törődik. Következésképpen az ál
tala beprogramozott hibás észleleteket senki n e m javítja ki, s
mi hibás, beszűkült viselkedésminták holtvágányára jutunk.
136
Mi t ö r t é n i k a z o n b a n akkor, ha egy herpetológus szembe
sül a kígyóval? S e m m i k é p p e n n e m veszti el a fejét, i n k á b b
megörül, hogy lám, m é g egy érdekes fajt is kapott a köny
vemtől. Legalábbis ezt gondolja, miután a fajt meghatározva
rájön, hogy az állat voltaképpen ártalmatlan. Akár még k é z b e
is veszi, és elbűvölten nézegeti. Egyszersmind é r t e l m e t l e n n e k
ítéli m e g az ö n ö k programozott viselkedését, hiszen koránt
s e m m i n d e n kígyó veszedelmes. Talán m é g is el is szomorítja,
hogy embertársai tudatlanságukban megfosztják magukat
e n n e k az érdekes élőlénynek a megismerésétől. Láttuk tehát,
a kígyó és az ingerhatás ugyanaz, a válaszok között mégis ég
és föld a különbség.
A környezeti ingerekre adott válaszainkat tehát valóban
észleleteink szabályozzák, csakhogy n e m valamennyi tanult
észlelet helytálló. N e m m i n d e n kígyó veszélyes! Igen, persze,
az é r z é k l e t e k irányítják az élővilágot, ezek a z o n b a n igazak és
h a m i s a k is l e h e t n e k . A p o n t o s s á g kedvéért ezért képzetek
n e k nevezzük őket.
Az életet tehát k é p z e t e k szabályozzák!
Vegyük fontolóra a fentieket. Eszerint k é p e s e k vagyunk
arra, hogy tudatosan értékeljük a környezet jelzéseire adott
válaszainkat, s kedvünkre változtassunk ezeken... már
a m e n n y i b e n k e z e s s é tettük a nagy h a t a l m ú tudattalant (erről
a 7. fejezetben ejtek m é g szót). N e m vagyunk s e m génjeink,
s e m ö n s o r s r o n t ó viselkedésminták rabjai!
137
vei ö s s z h a n g b a n változtatnak viselkedésükön. M i k o r táp
anyagokat j u t t a t t a m a közelükbe, „tárt k a r o k k a l " úsztak felé
jük. Ha viszont toxikus környezetbe helyeztem a szövetkultú
rát, a sejtek elhúzódtak az ártalmas ingerhatástól, mintegy
elbarikádozták magukat a mérgektől. A j e l e n kísérletsorozat
b a n a s e j t m e m b r á n ama érzékleteire összpontosítottam, ame
lyek e viselkedésváltást beindították.
M i n d e n e k e l ő t t egy receptorfehérje került figyelmem hom
lokterébe, amely a h i s z t a m i n jelenlétére válaszol. E moleku
lát a szervezet helyi vészjelzésként hasznosítja. Azt találtam,
hogy kétféle - Hl és H2 - válasz különböztethető m e g ugyan
arra a hisztaminjelre. Mikor a Hl receptorfehérje k a p c s o l be,
ez védekező reakciót vált ki, hasonlót ahhoz, m i n t amit a to-
x i n t a r t a l m ú szövetkultúra sejtjei tanúsítanak. A H2 receptor
ezzel s z e m b e n növekedési választ ad a hisztamin jelenlétére,
h a s o n l ó a n ahhoz, mint amikor táplálékot a d t a m az endotél-
sejteknek.
K é s ő b b azt is felfedeztem, hogy a szervezet alarmreakció
jáért felelős adrenalinra szintén kétfajta receptor érzékeny, az
alfa és a béta. E receptorok hajszálra ugyanazt a sejtviselke
dést váltják ki, mint a hisztamin. M i k o r az IMP-fehérjék
közül az adrenalin alfa-receptorokat aktivál, ez védekezési
választ indít el adrenalin j e l e n l é t é b e n . Ha béta-receptorok
j ö n n e k m ű k ö d é s b e ugyanarra az adrenalinjelre, a sejt növe
k e d n i kezd (Lipton és m t s a i 1 9 9 2 ) .
M i n d e z rendkívül érdekes, a legjobban mégis akkor ámul
t a m el, a m i k o r egyszerre j u t t a t t a m hisztamint és adrenalint a
szövetkultúrába. Azt találtam ugyanis, hogy a központi ideg
rendszer által kibocsátott adrenalinjelzések felülírják a hisz
tamin helyi hatását. Itt j ö n be a k é p b e a közösség többször
emlegetett szerepe. Gondolják el, hogy egy b a n k b a n dolgoz
nak, s a fiók vezetője kiad ö n ö k n e k valamiféle utasítást, ek
kor a z o n b a n besétál a vezérigazgató, és ellenkező értelmű pa
rancsot ad ki. Kérdés, vajon k i n e k e n g e d e l m e s k e d n e k ? Ha
138
meg akarják tartani az állásukat, n e m sokat töprengenek.
H a s o n l ó rangsor létezik az élettani folyamatok világában.
A sejtek m i n d e n e k e l ő t t a főgóréra, a központi idegrendszerre
hallgatnak, m é g ha e n n e k jelzései e l l e n t m o n d a n a k is a helyi
ingerhatásoknak.
Azért is izgalomba hozott ez a kísérleti eredmény, mert
úgy éreztem, sejtszinten ragadtam m e g a többsejtű szerveze
tekre érvényes általános szabályt, miszerint az elme (azaz
e s e t ü n k b e n az agyi adrenalin) felülírja a szervezet (itt a helyi
hisztaminjelzés) utasításait. Mikor tudományos cikket ké
szültem írni felismeréseimről, kollégáim sehogyan s e m tűr
h e t t é k , hogy egy sejtbiológiai é r t e k e z é s b e n tudat és anyag
összefüggéseit firtassam. Ezért egyetlen talányos megjegyzés
re szorítkoztam megfigyelésem jelentőségéről, ám hogy pon
tosan m i b e n is áll ez, arról hallgattam. Kollégáim n e m talál
ták s z a l o n k é p e s fogalomnak a tudatot. Hiába, a biológusok a
n e w t o n i hagyományok megrögzött hívei, c s a k azt látják meg,
ami anyagi. A tudati energiák túl megfoghatatlanok egy bio
lógus számára. Pedig e „képzet" n e m bizonyult tévesnek a
kvantumfizika világában!
139
Azért is üdvözlöm e hatást, mert a test-tudat kölcsönvi-
szony bámulatos gyógyító képességeit igazolja. A hagyomá
nyos orvostudomány ugyanakkor rövid úton elintézi a kizáró
lag lelki alapú placebohatást, s rossz e s e t b e n kuruzslókról, jó
e s e t b e n h i s z é k e n y páciensekről beszél. A tankönyvek szin
tén sietve letudják ezt a kérdést, hogy azután rátérjenek a
m o d e r n orvostudomány olyan korszerű eszközeire, amilye
n e k a gyógyszerek és a sebészet.
Pedig óriásit tévednek. A placebohatás jóval b e h a t ó b b fi
gyelmet érdemel. M a g a m azt vallom, hogy az orvosképzésnek
figyelnie k e l l e n e a gyógyulás belső erőforrásaira. Az orvosok
n a k n e m l e n n e szabad s e m m i b e venniük e l m é n k hatalmát,
n e m volna szabad alávalóbbnak tartaniuk a piruláknál és a
szikénél. Le kellene m o n d a n i u k ama tévképzetről, hogy a
szervezet e r e d e n d ő e n ostoba, vak anyag, s külső beavatko
zásra van szükségünk egészségünk helyreállítása é r d e k é b e n .
A p l a c e b o h a t á s s a l a kutatás fő vonalának kellene foglal
koznia, j ó k o r a p é n z e k e t mozgósítva. Ha a kutatóorvosok rá
j ö n n é n e k , m i k é n t h a s z n o s í t s á k e különös jelenséget, hatá
sos, energiaalapú és m e l l é k h a t á s nélküli gyógyeszközhöz jut
t a t n á k az orvoslást. Az energiagyógyítók azt állítják, ők máris
b i r t o k á b a n v a n n a k e n n e k a csodafegyvernek. Tudós létemre
a m o n d ó vagyok, minél t ö b b e t megtudunk a placebo-hatás
m ű k ö d é s i m e c h a n i z m u s á r ó l , annál i n k á b b fel tudjuk majd
h a s z n á l n i az orvosi gyakorlatban.
Úgy vélem, az elme s z e r e p é n e k firtatását n e m c s u p á n a
dogmatikus gondolkodás okán, h a n e m anyagi megfontolá
sokból hanyagolta el eddig az orvostudomány. Mert hiszen,
ha az e l m e k é p e s egymagában gyógyítani, ugyan mi szükség
akkor doktorokra, vagy ami ennél is fontosabb, gyógyszerek
re? Sajnálattal értesültem arról a közelmúltban, hogy a
gyógyszergyárak ki kívánják küszöbölni a tesztelés folyama
tából a p l a c e b o h a t á s t mutató kontrollcsoportokat. Nyilván
zavarja őket, hogy a cukortabletta ugyanolyan hatásos lehet,
140
mint az összekotyvasztott, méregdrága gyógyszerek (Green-
berg 2 0 0 3 ) . Váltig bizonygatják persze, hogy így is megbízha
tó e r e d m é n y e k h e z j u t n a k a drogok hatékonyságáról, s to
vábbra s e m árulnak hatástalan pirulát. Én a helyükben pirul
n é k e n n e k az eljárásnak a kiabáló orcátlanságán, a m e l y n e k
célja magáért beszél: ha n e m tudsz túltenni a placebón, egy
szerűen szabadulj m e g a vetélytárstól!
Ez a vakság azért is szembeszökő, mert az orvostudomány
története s o k a k szerint n e m egyéb a p l a c e b o h a t á s o k egymás
utánjánál. A m ú l t b a n az orvoslás n e m rendelkezett megfelelő
eszközökkel a betegségek leküzdésére. N e m is olyan régen
még bevett eljárásnak számított az érvágás, a s e b e k arzénes
kezelése, sőt, mint általános csodaszer, a csörgőkígyó-olaj. A
m i n d e n k o r i p á c i e n s e k - konzervatív számítással a n é p e s s é g
egyharmada - persze mindezt bevették, és j o b b a n lettek tőle.
N a p j a i n k b a n ugyanígy megteszi a magáét a fehér köpeny,
akár cukortabletta jár mellé, akár gyógyszer.
N o h a a placebohatás mikéntjére jószerével n e m kérdez rá
az orvostudomány, újabban több neves kutató foglalkozik e
problémával. Eredményeik szerint n e m csupán ósdinak mon
dott 1 9 . századi gyógymódokat írhatunk a placebo számlájá
ra, de a m o d e r n orvostudomány n e m egy csodafegyverét, töb
bek között sebészi eljárásokat is.
A Baylor S c h o o l of Medicine 2002-ben a New England Jour
nal of Medicine hasábjain értékelte a súlyos térdfájdalmakkal
k ü s z k ö d ő k sebészi beavatkozásának eredményeit (Moseley
és m t s a i 2 0 0 2 ) . A kísérletsorozat vezetője, Dr. Bruce M o s e l e y
csöppet s e m kételkedett abban, hogy a térdműtét használt
betegeinek: „ M i n d e n jó sebész tudja, hogy a s e b é s z e t b e n
n e m létezik p l a c e b o h a t á s . " Mégis érdekelte, a beavatkozás
mely részlete hozott javulást. A kísérletben ezért h á r o m cso
portra osztotta a pácienseket. Az egyik csoportnál megnyir
bálta a sérült porckorongot, a másiknál átmosta a térdízüle
tet, eltávolítva o n n a n a gyulladást kiváltó anyagot. M i n d k é t
141
eljárás m e g s z o k o t t n a k számít az ízületi gyulladások kezelésé
ben. A h a r m a d i k csoportot azonban n e m m ű t ö t t é k meg.
A b e t e g e k e t elaltatták ugyan, és a h á r o m szokásos metszést is
m e g e j t e t t é k a bőrön, egyéb azon n e m történt. Arról a z o n b a n
n e m feledkeztek meg, hogy sós víz áramoltatásával k e l t s e n e k
a térd á t m o s á s á h o z h a s o n l ó hanghatást az elaltatott pácien
sek mellett. Negyven perc elteltével M o s e l e y összevarrta a
b e m e t s z é s t . M i n d h á r o m csoport ugyanabban a műtét utáni
ellátásban részesült, amelyhez gyógytorna is tartozott.
Az eredmények m e g h ö k k e n t ő e k voltak. Hogy a műtötték
j o b b a n lettek, a b b a n m é g n i n c s e n s e m m i meglepő. C s a k h o g y
a p l a c e b o c s o p o r t is ugyanúgy javult, m i n t a m á s i k kettő! Da
cára a n n a k , hogy évente hatszázötvenezer beteget m ű t e n e k
térdízületi gyulladással, fejenként nagyjából ötezer dollárért,
az eredmények n e m voltak k é t s é g e s e k M o s e l e y s z e m é b e n :
„A j a v u l á s n a k s e m m i köze n e m volt sebészi k é p e s s é g e i m h e z .
A beavatkozás egyedüli h a s z n a ezeknél az oszteoarthritisz-
b e n szenvedő b e t e g e k n é l a placebohatás volt." A kísérletsoro
zatról a televízió is beszámolt. Képeket láthattunk a placebo
csoport sétálgató és kosárlabdázó tagjairól, amit pedig a mű
tét előtt e l k é p z e l h e t e t l e n n e k tartottak. Két évig n e m is tudták
meg, hogy n e m végezték el rajtuk a beavatkozást. Egyikük,
T i m Perez, aki k o r á b b a n bottal járt, ma együtt kosarazik az
unokáival. Nyilatkozata, melyet a Discovery Health Channel-
n e k adott, a számból veszi ki a szót: „Ebben a világban min
den lehetséges, ha az e m b e r b e n elég erős az elhatározás. Ma
már tudom, hogy az elme csodákra k é p e s . "
Vizsgálatok bizonyítják, hogy a placebohatás olyan beteg
ségek k e z e l é s é b e n is bevált, mint az asztma vagy a Parkin-
son-kór. A leginkább mégis a depresszió gyógyításában vezet.
Olyannyira, hogy Walter Brown, a Brown University S c h o o l
of M e d i c i n e pszichiátere egyenesen placebotablettákat java
sol enyhe vagy mérsékelt depresszióban szenvedő b e t e g e k
bevezető kezelésére (Brown 1 9 9 8 ) . M e g m o n d j á k nekik, hogy
142
a t a b l e t t á n a k nincs hatásos alkotórésze, mégis hatni fog. Ér
dekes, hogy a hatás m é g e b b e n az e s e t b e n s e m marad el!
A fentiekkel egybehangzó az Egyesült Államok egészség
ügyi és h u m á n szolgálati osztályának j e l e n t é s e . Eszerint a sú
lyos depressziósok fele javult, a m e n n y i b e n gyógyszerezték
őket; s 32 százaléka, ha placebót k a p t a k (Horgan 1 9 9 9 ) . Az
u t ó b b i a k közül s o k a n biztosra vették, hogy valódi gyógyszert
vettek be, mivel észlelni vélték magukon e gyógyszerek mel
lékhatásait.
A placebohatás olyan j e l e n t ő s , hogy egyesek élesen bírál
j á k a 8,2 milliárd dollár forgalmú antidepresszáns ipart, ami
ért feltupírozza t e r m é k e i hatékonyságát. Az Amerikai Pszi
chológusok Szervezetének lapja, a Prevention and Treatment
(Megelőzés és Kezelés) hasábjain 2 0 0 2 - b e n megjelent Irving
K i r s c h n e k , a C o n n e c t i c u t i Egyetem professzorának egy c i k k e
„The emperor's n e w drugs" (A császár új gyógyszerei) cím
mel, amely azt állítja, hogy a klinikai m é r é s e k szerint az
antidepresszánsok hatásának 80 százaléka tulajdonítható
p l a c e b o h a t á s n a k (Kirsch és mtsai 2 0 0 2 ) . A szerzőnek az in
formáció szabadságáról rendelkező 2001-es törvényhez kel
lett folyamodnia, hogy hozzáférjen a vezető antidepres szán
s o k klinikai hatásait kipróbáló vizsgálatok eredményeihez,
melyeket addig az Élelmezési és Gyógyszerigazgatóság eltit
kolt a nyilvánosság elől. Ezek szerint a hat vezető antidep
resszáns az esetek több mint felében n e m múlta felül a place-
b ó k é n t alkalmazott cukortabletta hatását. így beszélt erről
Kirsch a Discovery Health C h a n n e l n e k adott interjújában: „A
drogok és a placebo hatása közti eltérés n e m volt nagyobb
k e t t ő n é l az ötventől hatvan pontig terjedő klinikai skálán.
Márpedig ez igen csekély különbség. Klinikailag úgyszólván
elhanyagolható."
Az antidepresszáns ipar másik érdekessége, hogy a gyógy
szerek hatékonysága évről évre tovább javult. Az o k o k rész
b e n okos marketingpolitikának k ö s z ö n h e t ő k . Minél hango-
143
s a b b a n ajnározták a h i r d e t é s e k és a média az antidepresszán
s o k csodával határos hatását, annál i n k á b b hatottak. Igen,
k é r e m , a hit ragályos! Olyan világban élünk, amikor az embe
rek h i s z n e k az antidepresszánsokban, és ez a hit m e g is hoz
za a kívánt eredményt.
Egy kaliforniai belsőépítész, Janis Schonfeld is részt vett
a b b a n az 1997-es klinikai kísérletsorozatban, amely az Effe-
xor h a t á s á t mérte. O is ugyanúgy meglepődött, mint Perez,
mikor megtudta, hogy placebót kapott. A pirulák megszaba
dították az életét h á r o m évtizeden át megnyomorító letargiá
tól, emellett a kísérlet alkalmával elvégzett CT-vizsgálat foko
zott agyi aktivitást mutatott az előagy k é r e g á l l o m á n y á b a n
(Leuchter és mtsai 2 0 0 2 ) . Azaz n e m c s u p á n k é p z e l e t b e n ja
vult az állapota. M i k o r tudatállapotunk megváltozik, ezzel
együtt életfolyamataink is módosulnak. Schonfeld emellett
émelygést is tapasztalt, ami az Effexor közismert mellékhatá
sa. T i p i k u s a n azok közé a p á c i e n s e k közé tartozik, akik el se
hitték, hogy n e m valódi gyógyszert k a p n a k , ő is úgy vélte, bi
zonyára a kutatók tévesztették el a c í m k é k e t .
144
sükkel a bárdolatlan orvosok letörhetik pácienseik remé
nyeit, t e s z e m hozzá, j o b b á r a teljesen megalapozatlanul. Al
bert M a s o n például úgy véli, kishitűsége miatt n e m tudta
meggyógyítani pikkelybőrűségben szenvedő betegeit. De
n e m k e l l e m e s e k az efféle kijelentések sem: „Magának mind
össze fél éve van hátra." Aki elhiszi doktorai károgását, saját
halálos ítéletét írja alá.
E f e j e z e t b e n m á r i d é z t e m a Discovery H e a l t h C h a n n e l
2 0 0 3 - a s m ű s o r á t , a m e l y a placebóval foglalkozott, és egyben
az orvoslás f ö l ö t t é b b é r d e k e s e s e t e i n e k k i t ű n ő gyűjtemé
nye. Egyik l e g m e g r á z ó b b r é s z l e t é b e n egy nashville-i orvost
s z ó l a l t a t t a k meg. Clifton M e a d o r h á r o m évtizede t ö p r e n g a
n o c e b o h a t á s o n . 1974-ben volt egy b e t e g e , S a m L o n d e , egy
nyugdíjas c i p ő k e r e s k e d ő , a k i n é l az orvosok n y e l ő c s ő r á k o t
állapítottak meg. Ezt a betegséget a k k o r i b a n h a l á l o s n a k tar
tották. Londe-ot kezelték ugyan, de v a l a m e n n y i orvosa
„tudta", hogy a b e t e g s é g e kiújul. S e n k i t n e m lepett m e g
ezért, hogy n é h á n y h ó n a p p a l a diagnózis felállítása után
meghalt.
A k k o r lepődtek c s a k meg, amikor a beteget felboncolva a
b o n c n o k o k alig találtak rákos daganatot a szervezetében,
annyit s e m m i k é p p e n n e m , hogy megölje. Akadt ugyan pár
beszűrődés a m á j b a n és egy a tüdőben, a nyelőcsődaganat
n a k a z o n b a n nyoma s e m volt, pedig ezt t e k i n t e t t é k halálok
nak. M e a d o r a következő szavakkal összegezte az esetet a
Discovery Health C h a n n e l n e k : „ R á k b a n halt meg, de n e m a
ráktól." Mi ölte akkor m e g Londe-ot, ha n e m a rák? Ez a ta
lány m é g h á r o m évtized múltán is foglalkoztatta Meadort:
„ M i n d k e t t e n azt hittük, rákja van. M i n d e n k i ezt gondolta kö
rülötte... C s a k n e m én vettem el tőle a reményt valamikép
p e n ? " Bizony, a problémás n o c e b o e s e t e k b e n az orvosok, szü
lők és t a n á r o k letörhetik a beteg reményeit, mikor azt suly
kolják belé minden szavukkal, hogy tehetetlen a sors
rendelésével s z e m b e n .
145
Pozitív és negatív gondolataink n e m c s u p á n egészségünk
re h a t n a k ki, de életünk valamennyi területére is. H e n r y
F o r d n a k igaza volt, amikor h a t é k o n y n a k vélte a futószalagot,
és igaza volt akkor is, amikor az elme hatalmáról gondolko
dott: „Akár azt hiszik, m e g tudják csinálni, akár azt, hogy
nem... m i n d k é t e s e t b e n igazuk van." G o n d o l j a n a k arra a vak
merő férfiúra, aki egy hajtásra kiivott egy pohárnyi koleraba-
cilust! G o n d o l j a n a k a n e m kevésbé merész tűzön járókra! Ha
egy pillanatra is m e g i n g a n á n a k hitükben, csúnyán megéget
n é k a talpukat. H i t ü n k olyan, akár holmi fényképészeti szű
rő, amely az egész világot más színben láttatja. És egészsé
günk híven tükrözi ezt a hitet. Mikor felismerjük a hit hatal
mát, k e z ü n k b e n tartjuk szabadságunk kulcsát. Genetikai
á l l o m á n y u n k o n ugyan n e m változtathatunk, gondolkodásun
k o n a z o n b a n igen.
E l ő a d á s a i m során kétféle színszűrőt s z o k t a m bemutatni,
egy pirosat és egy zöldet. Ilyenkor m e g k é r e m hallgatóimat,
válasszák ki az egyiket, majd meredjenek az üres vetítővá
szonra. E z u t á n felszólítom őket, kiabálják be, a vetített k é p e k
szeretetet vagy félelmet sugároznak-e. Azok, akik a piros szű
rőn keresztül n é z n e k , a szeretet házát képzelik maguk elé vi
rágokkal, k é k égbolttal s a boldogító üzenettel, hogy szeretet
b e n é l h e t ü n k . Akik ezzel s z e m b e n a zöld szűrőn keresztül
n é z n e k a vetítővászonra, baljós, fenyegető eget, denevéreket
és kígyókat látnak. A sötét, sivár ház fölött kísértet köröz. E
látomást a következő szavak kísérik: „Félelemben élek." Min
dig mulattat, amikor a hallgatóság fele ugyanarra a képre két
féle kiáltással válaszol.
146
lünk betegségek prédájává. Élhetünk tehát szeretetben és féle
lemben. A választás a mi kezünkben van! Higgyék azonban el,
amennyiben a szeretet mellett döntenek, az egészséget választ
ják. Aki ehelyett sötét, fenyegető világot választ, annak a szer
vezete is védekező reakcióra rendezkedik be. Ahelyett, hogy
megnyílna a szeretet előtt, bezárul, s a hatás n e m is marad el.
Az élet titka n e m egyéb, m i n t hogy megtanuljuk, m i k é n t
k a m a t o z t a t h a t j u k e l m é n k hatalmát n ö v e k e d é s ü n k és boldog
kiteljesedésünk é r d e k é b e n . T e r m é s z e t e s e n nyílt titokról van
szó. A nagy vallási tanítók - Buddha vagy Jézus - évezredek
óta ugyanezt hirdetik. M o s t eljött az ideje, hogy a tudomány
is ráébredjen ugyanerre a nagy alapigazságra. N e m a génje
ink, h a n e m a h i t ü n k az, ami megszabja életünk folyását.
Igen, bizony, egy szikrányi hit!
Ez a gondolat kiváló bevezető a következő fejezethez,
a m e l y b e n azt e c s e t e l e m , m i k é n t hat ki t e s t ü n k r e és lelkünk
re, ha s z e r e t e t b e n vagy félelemben élünk. Zárszóként hadd
m o n d j a m el újra, hogy nincs s e m m i baj azzal a sokat emlege
tett rózsaszín szemüveggel. Egyenesen elengedhetetlen ah
hoz, hogy a sejtjeink kiviruljanak. A pozitív gondolatok a bol
dog, egészséges élet biológiai letéteményesei. M a h á t m a G a n
dhi szavaival:
Növekedés és védekezés
148
hozzá, hogy a k a d n a k semleges környezeti j e l z é s e k is, ame
lyekre egyszerűen n i n c s válasz.
A Stanford Egyetemen végzett kutatásaim azt sugallták,
hogy e növekedési-védekezési viselkedés a többsejtű szerve
zetek - akár m é g az e m b e r - túlélése szempontjából is alapve-
tőek. C s a k az a b ö k k e n ő , hogy a kétféle, évmilliárdok során
kifejlődő túlélési m e c h a n i z m u s ellenirányú, egy időben ezért
n e m is l é p h e t n e k fel. Más szóval, a sejtek n e m mozoghatnak
egyszerre előre és hátrafelé. Az emberi véredények falát bélelő
sejtek, melyeket a Stanfordon tanulmányoztam, meghatáro
zott mikroszkópos képet adtak, mikor táplálékhoz jutottak, és
megint másikat védekezési reakciójuk során. Egyszerre azon
b a n n e m fordult elő e kettő (Lipton és mtsai 1 9 9 1 ) .
A s e j t e k h e z h a s o n l ó a n az e m b e r is óhatatlanul felhagy a
növekedési válasszal, amikor védekező ü z e m m ó d r a k a p c s o l
át. Aki p u m a elől fut, jól teszi, ha s e m m i egyébre n e m fordít
energiát. Ha élve kíván kikerülni a vérengző n a g y m a c s k a kar
m a i közül, m i n d e n erejét a küzdelmi-menekülési válaszra
kell hogy fordítsa. Energiatartalékait valamennyi védekező
élőlény úgy mozgósítja, hogy k ö z b e n s e m m i n e m marad a nö
vekedésre.
A v é d e k e z ő reakció n e m c s u p á n energetikai okokból gá
tolja le a növekedést. E n n e k folyamatai ugyanis nyílt cserét
feltételeznek a s z ó b a n forgó szervezet és környezete között.
Az élőlény például táplálékot vesz fel, és salakanyagot ürít.
A védekezés e n n e k a b é k e b e l i nyitottságnak is véget vet, s
fallal zár el a vélt vagy valós fenyegetés elől.
A növekedési folyamatok legátlása azért is káros, mert a
növekedés n e m c s u p á n fogyasztja, h a n e m termeli is az ener
giát. Az elhúzódó védekezési reakció ezért megfoszt az életfo
lyamatok fenntartásához szükséges energiától. M i n é l tovább
védekezünk, annál i n k á b b sorvadunk. A végén annyira elsat
nyulhatnak növekedési folyamataink, hogy a szó szoros értel
m é b e n „halálra ijedünk".
149
S z e r e n c s é r e a t ö b b s é g n e m jut el idáig. Az egysejtűekkel
e l l e n t é t b e n a kétféle ingerválasz a s o k s e j t ű e k b e n n e m vagy-
vagy lehetőség. Ötventrillió sejtünkből n e m az összes vesz
részt egyszerre m i n d k é t folyamatban. Hogy hány áll csatasor
ba védekezés esetén, az a fenyegetettség súlyosságától függ.
S t r e s s z idején is tovább élünk tehát, az elhúzódó megterhelés
ugyanakkor alaposan megcsappantja életerőnket. E n n e k tel
j e s k i b o n t a k o z t a t á s á h o z t e r m é s z e t e s e n n e m elég megszaba
d u l n u n k a stresszoroktól. Ezzel mindössze a semleges tarto
m á n y b a j u t u n k a növekedés-védekezés folyamatos skáláján.
Testünk-lelkűnk kiteljesítéséhez n e m c s u p á n a stressztől mu
száj m e g s z a b a d u l n u n k , de tudatosan kell t ö r e k e d n ü n k az
örömteli, szeretetteljes, teljes életre, mert ez hat igazán a nö
vekedés irányában.
A honvédelem biológiája
150
mirigy, amely a stresszválasz legfőbb összehangolója, ötven-
trilliós sejthadseregünk vezérkari főnöke.
G o n d o l j a n a k vissza a s e j t m e m b r á n receptor effektorfehér-
jéire, s m e n t e n látják a hasonlóságot. Az agyalapi mirigy sze
repe a receptorfehérjélihez h a s o n l ó a n a környezet jelzései-
151
n e k felfogása és felismerése. Az agyfüggelék ezzel s z e m b e n
az effektorproteinek módjára hadrendbe állítja a szerveket.
Külső fenyegetés e s e t é n jelet küld a mellékvesékhez, s bein
dítja a szervezet m e n e k ü l é s b ő l vagy harcból álló stresszreak
cióját.
E k a t o n a i mozgósítás t e c h n i k a i forgatókönyve egyszerű:
m i u t á n az agy veszélyt jelez, az agyalapi mirigy C R F (corticot-
ropin-releasing-factor) nevű anyagot küld az agyfüggelékhez.
Ez a j e l z é s r e beindítja az andrenokortikotrop (ACTH) hor
m o n szekrécióját, mely a vérbe jutva a mellékvesékhez kerül,
s azokat s t r e s s z h o r m o n o k elválasztására serkenti. E h o r m o
n o k az egész szervezetet csatasorba állítják, hogy felvegye a
küzdelmet a veszéllyel, vagy elmeneküljön előle.
Az a l a r m r e a k c i ó beindulásával ö s s z e h ú z ó d n a k az emész
tőrendszer vérerei, így a vér a zsigerekből a végtagokba áram
lik (akár küzdünk, akár m e n e k ü l ü n k , szükségünk lesz erre).
M i n d e z együtt j á r a növekedéssel kapcsolatos életfolyamatok
legátlásával, amelyek a zsigerek megfelelő vérellátásának hiá
nyában m e g b é n u l n a k . A zsigerekben megszűnik az emész
tés, táplálékfelszívás és kiválasztás, márpedig e folyamatok
g o n d o s k o d n a k a sejtek növekedéséről és energiatartalékok
felhalmozásáról. A stresszreakció tehát s z ü k s é g k é p p e n aka
dályozza a növekedést, s az életfontos erőtartalékok kimerü
lésekor a k á r magát a túlélést is veszélybe sodorhatja.
A szervezet m á s o d i k számú védekező apparátusa az im
munrendszer, amely a b ő r ü n k alá jutó betolakodók, a bakté
r i u m o k és vírusok ellen véd. Az immunvédekezés energia
t a r t a l é k a i n k javát felélheti. G o n d o l j a n a k c s a k arra, mennyire
le lehet gyengülni egy-egy influenza vagy megfázás esetén.
M i k o r a HPA-tengely mozgósítja a stresszreakciót, a mellék
v e s e h o r m o n o k energiatakarékossági okokból azonnal leblok
kolják az i m m u n r e n d s z e r működését. Valójában a stresszhor
m o n o k olyan h a t é k o n y a k ebben, hogy szervátültetéskor a se-
152
gítségükkel akadályozzák m e g az orvosok az idegen szövetek
kilökődését.
Vajon miért h a t n a k a mellékvesék az i m m u n r e n d s z e r elle
n é b e n ? G o n d o l j á k el, hogy sátorban kuporognak az afrikai
szavanna kellős közepén, s súlyos baktériumfertőzés miatt
hasmenéssel küszködnek. E k k o r odakint meghallják egy
oroszlán vérszomjas h o r k a n t á s á t . Az agy ilyen e s e t b e n szél
s e b e s e n dolgozni kezd, hogy megítélje, melyik a nagyobb ve
szély. N e m sokra m e n n e k azzal, ha szervezetük legyőzi a
baktériumfertőzést, m i k ö z b e n szétmarcangolja tagjaikat egy
oroszlán. Ezért a szervezet felhagy az immunvédekezéssel, és
felkészül a fenevad elleni küzdelemre. A HPA-tengely mozgó
s í t á s á n a k másodlagos következménye tehát az, hogy megaka
dályozza a betegségek leküzdését.
Ezzel együtt gondolataink is összekuszálódnak. Az éssze
rű, logikus gondolkodásért felelős előagy információfeldolgo
zása érthető m ó d o n lassúbb, mint a h á t s ó agy által szabályo
zott reflextevékenység. Márpedig vészhelyzetben minél gyor
sabb az idegműködés, annál j o b b a k az egyed túlélési esélyei.
A s t r e s s z h o r m o n o k ezért legátolják az előagy kéregállomá
n y á n a k tevékenységét, amely a tudatos d ö n t é s e k e t irányítja.
Ezzel egy i d ő b e n a véráram és a h o r m o n o k aktiválják a h á t s ó
agyat, a m a é l e t m e n t ő reflexeknek a székhelyét, amelyek a
stresszválaszokért felelősek. Stressz idején a fentiek értelmé
ben háttérbe szorul a tudatos, értelmes agyműködés
(Takamatsu és mtsai 2 0 0 3 ; Arnsten és G o l d m a n - R a k i c 1 9 9 8 ;
Goldstein és mtsai 1 9 9 6 ) .
153
szabb l e h e t t e m a s z e m ü k b e n egy vérszomjas oroszlánnál. Ha
m e g h a g y o m őket e b b e n a rettegésben, lefogadom, hogy meg
b u k t a k volna a záróvizsgákon. Aki fél, az c s a k félig él, mond
h a t n á m úgy is, hogy elhülyül. A tanári pályán lépten-nyomon
látni ilyen leblokkolt, vizsgadrukkos diákokat. Ok azok, akik
reszkető kézzel a rossz válaszokat ikszelik be a tesztlapon,
mivel nagy ijedelmükben kimegy a fejükből, amit egész év
b e n fáradságos munkával megtanultak.
A HPA-rendszer nagyszerű eszköz a hirtelen stresszhely
z e t e k leküzdésére, a folyamatos aktiválást ezzel s z e m b e n
rosszul tűri. Márpedig napjaink megterhelései n e m m ú l n a k
el, és n e m is mindig azonosíthatók egykönnyen. Állandó ost
r o m á l l a p o t b a n élünk megoldatlan gondjaink és aggodalma
i n k t ö m k e l e g é b e n . Aggódunk személyes viszonyainkért, az
állásunkért vagy épp h á b o r ú sújtotta, megtépázott Föld
anyánkért. E z e k az aggodalmak n e m veszélyeztetik közvetle
nül túlélésünket, a HPA-tengelyt a z o n b a n így is aktiválják.
M i n d e z a s t r e s s z h o r m o n o k szintjének tartós megemelkedé
séhez vezet.
Hogy j o b b a n megértsék, milyen káros h a t á s o k k a l j á r a fo
lyamatosan megnövekedett adrenalinszint, képzeljék magu
kat egy futóversenyre. Az edzett, kitűnő egészségnek örven
dő futók felállnak a startvonalon. Mikor meghallják a
„vigyázz!" vezényszót, kezüket, térdüket és lábfejüket a start
vonalra helyezik. Izmaik megfeszülnek, amint lábujjaikra
ágaskodnak. A „kész" elhangzásakor adrenalin szabadul fel a
véráramba, amely erővel tölti el izmaikat. A „start"-ra futni
k e z d e n e k , s előtte a feszültség csupán n é h á n y másodpercig
tart. A mi mitikus futóversenyünknél a z o n b a n soha n e m kö
vetkezik be enyhülés. Bármennyire felkészült is képzeletbeli
sportolónk, ekkora stresszt ő s e m bír sokáig.
154
stressz állandó k é s z e n l é t b e n tartja a HPA-tengelyt, a rövid
távfutókkal ellentétben a z o n b a n n e m szabadulhatunk króni
kus félelmeink és gondjaink szorításából. C s a k n e m az összes
súlyos betegség ilyen vagy olyan m ó d o n összefügg a tartóssá
váló stresszel (Segerstrom és Miller 2 0 0 4 ; Kopp és Réthelyi
2 0 0 4 ; M c E w e n és Lasky 2 0 0 2 ; M c E w e n és S e e m a n 1 9 9 9 ) .
A Science hasábjain 2 0 0 3 - b e n megjelent egy izgalmas cikk,
a m e l y n e k írói a n n a k j á r t a k utána, miért n e m azonnal fejtik
ki h a t á s u k a t az SSRI-antidepresszánsok, amilyen például a
Prozac vagy a Zoloft. E h h e z rendszerint legkevesebb két hét
re v a n szükség. A vizsgálatsorozat szerint a hippokampusz-
n a k nevezett agyi régióban - mely az emlékezet egyik köz
pontja - depresszió idején meglepően kevés a sejtosztódás.
E n n e k m é r t é k e csak akkor növekedett meg, amikor a szerek
is éreztették már hatásukat. A kutatók felvetették - és e b b e n
n i n c s e n e k egyedül -, hogy a depresszió n e m más, mint kémi
ai egyensúlyhiány, amely a m o n o a m i n o k n a k nevezett agyi
j e l m o l e k u l á k - kiváltképpen a szerotonin - termelődésével
függ össze. Ha ez ilyen egyszerű lenne, az SSRI-típusú gyógy
szerek rögvest helyreállítanák az egyensúlyt.
M á s k u t a t ó k a b b a n látják a depresszió okát, hogy ilyenkor
a s t r e s s z h o r m o n o k legátolják az idegrendszer gyarapodását.
Tény és való, krónikus depresszió esetén a h i p p o k a m p u s z és
az előagy kéregállománya - a magasabb rendű értelem köz
pontja - szemlátomást összezsugorodik. így méltatja ezt a
körülményt a Science egyik c i k k e : „Az utóbbi időben a m o n o -
amin-hipotézist a stresszhipotézis váltotta fel, mely szerint
depresszió a k k o r következik be, amikor a szervezet stressz
kivédő rendszere túlpörög. E n n e k az e l m é l e t n e k a központi
eleme a HPA-tengely" (Holdén 2 0 0 3 ) .
A HPA-rendszer sejtközösségre gyakorolt hatása hű tükör
k é p e a n n a k , hogyan hat a stressz az e m b e r r e . Képzeljenek el
egy virágzó közösséget a hidegháború éveiben, amikor az
orosz a t o m t á m a d á s veszélye rettegésben tartotta az ameri-
155
kaiakat. No már most, e b b e n a hidegháborús világban s e m áll
m e g azért az élet, s a közösség tagjai - akárcsak egy többsejtű
szervezetben - tőlük telhetően a közösség javán munkálkod
nak, s általában ki is j ö n n e k egymással. A gyárak ontják az
árucikkeket, mindenütt lázas építkezés zajlik, a boltban élel
miszertől roskadoznak a polcok, a gyerekek a betűvetést ta
nulják az iskolában. M i n d e n a legnagyobb r e n d b e n megy te
hát, s a közösség tagjai összefognak a közös cél érdekében.
Váratlanul a z o n b a n légi sziréna hangja süvölt végig a váro
son. M i n d e n k i abbahagyja, amit csinál, és m e n e k ü l ő r e fogja,
hogy l é g ó p i n c é k falai közé húzódjon. A közösség összhangjá
n a k ezzel vége, hiszen mostantól az e m b e r e k e t c s a k a saját
túlélésük foglalkoztatja. Öt perc múlva megszólal a támadás
végét j e l z ő hang. A város polgárai visszatérnek a dolgukhoz,
és folytatják életüket a gyarapodó közösségben.
Mi t ö r t é n n e azonban, ha a szirénák soha n e m hallgatná
nak el, ha a légitámadás sehogyan s e m a k a r n a véget érni?
A v á r o s l a k ó k m i n d ö r ö k r e védekező állásba m e r e v e d n é n e k .
Vajon meddig b í r n á k ? Idővel elfogyna a víz és az élelem, és
ö s s z e o m o l n a az élet megszokott rendje. L a s s a n a legellenál-
l ó b b a k is elhullanának, hiszen a tartós megterhelést s e n k i
s e m tűri sokáig. A rövid távú stresszt - amilyen egy légitáma
dás - c s a k túléli valahogyan egy közösség, ha a z o n b a n a meg
terhelés sehogyan s e m szűnik, a gyarapodásnak vége, és a kö
zösség összeroppan.
S z o m o r ú példája a stressz - éppenséggel trauma - közös
ségre gyakorolt h a t á s á n a k 2 0 0 1 . szeptember 11. Egészen a vé
res és iszonyú terrortámadásig az Egyesült Á l l a m o k b a n min
den a legnagyobb r e n d b e n ment, virágzott a gazdaság. Aztán
közvetlenül a tragédia után, mikor már az egész n e m z e t érte
sült a történtekről, hirtelen fenyegetettnek kezdtük érezni
magunkat. N e m segítettek a helyzeten a k o r m á n y bejelenté
sei sem, amelyek a támadást követően is a veszély folyamatos
j e l e n l é t é r ő l adtak hírt. M i n d e z erősen hasonlított a mellékve-
156
sék stresszjelzéseihez. Ezzel vége is szakadt az ország gyara
p o d á s á n a k , amely növekedés helyett védekező ü z e m m ó d r a
váltott át. A n é h á n y napos bénultságból c s a k az államfő be
avatkozása rázta fel a nemzetet. A növekedés fenntartása ér
d e k é b e n az elnök n e m győzte hangsúlyozni, hogy A m e r i k a
továbbra is nyitott az üzlet számára. N o s , a félelmek c s a k las
san ültek el, s a gazdaság is c s u p á n egy idő múlva tért magá
hoz. A terrorveszély fenyegetése a z o n b a n máig b é n í t ó a n hat.
Pedig vigyáznunk kellene, nehogy félelmeink a j ö v ő b e n alá
ássák é l e t m i n ő s é g ü n k e t . Bizonyos é r t e l e m b e n a terroristák
győztek, h i s z e n elérték, amit akartak: folyamatos, lélekölő
védekezésre kényszerítették hazánkat.
Ö n ö k n e k is azt javasolom, t a r t s a n a k önvizsgálatot, n e m
bénulnak-e m e g a félelemtől egy tartósra dermedő védekező
r e a k c i ó b a n ? Vajon h o n n a n származnak ezek a félelmek? Tör
vényszerű-e a j e l e n l é t ü k ? Megalapozottak-e? Hozzájárulnak-e
az élet teljességéhez? A következő fejezetben b e h a t ó b b a n is
foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amely roppant fontos, h i s z e n
aki úrrá tud l e n n i a félelmein, az k e z é b e n tartja a sorsát.
Franklin D. Roosevelt elnök sokat tudott a félelem r o m b o l ó
munkájáról. A l a p o s a n átgondolta hát szavait a Nagy Világ
válság szorításában, a II. világháború előestéjén: „ S e m m i
mástól n e m kell félnünk a félelmen kívül" - j e l e n t e t t e ki. Ha
m e g s z a b a d u l u n k félelmeinktől, ezzel megtettük az első lé
pést egy teljesebb, boldogabb élet felé.
7. FEJEZET
Tudatos nevelés:
a szülő mint génsebész
158
Ez a hatás a z o n b a n n e m a születés pillanatában, h a n e m
már előtte elkezdődik, állítja Verny. Amikor 1981-ben megje
lent korszakalkotó könyvében - The Secret Life of the Unborn
Child (A m e g n e m született gyermek titkos élete) - felvetette,
hogy a szülői hatás az anyaméhre is kiterjed, még n e m voltak
k e z é b e n meggyőző tudományos bizonyítékok. N e m csoda
hát, hogy a „szakma" kétkedéssel fogadta. A korábbi tudomá
nyos álláspont szerint az emberi agy c s a k a születés után kez
di m e g működését, ezért a magzat és a c s e c s e m ő n e m rendel
kezik emlékezettel, és n e m érez fájdalmat. Végső soron - je
lentette ki Freud, tőle származik az „infantilis a m n é z i a "
megjelölés - az e m b e r e k többsége n e m emlékezik arra, hogy
és mint volt három-négy éves kora előtt.
A kísérleti lélektan és az idegélettan kutatói ugyanakkor
egyre i n k á b b lerombolják a tévhitet, hogy a c s e c s e m ő k n e m
e m l é k e z n e k és n e m tanulnak. A szülők n e m érezhetik t ö b b é
páholyban magukat, n e m hihetik többé, hogy az a dolguk,
egyszerűen c s a k végignézzék gyermekeik felnövekedését. A
magzat és az újszülött idegrendszere hatalmas befogadó és
tanuló kapacitással rendelkezik. E n n e k az életszakasznak az
emlékezetét az idegélettan „rejtett m e m ó r i á n a k " nevezi. így
ír erről a pre- és perinatális lélektan másik nagy úttörője,
Dávid C h a m b e r l a i n The Mind ofYourNewborn Baby (Az újszü
lött elméje) című könyvében: „Az igazság az, hogy jószerével
tévhitekben leledztünk a c s e c s e m ő k k e l kapcsolatban, akik
egyáltalán n e m egyszerű teremtmények, h a n e m nagyon is bo
nyolultak és kortalanok. Amilyen kicsik, olyan váratlanul ki
terjedt az agytevékenységük" (Chamberlain 1 9 9 8 ) .
Ezeket az összetett, kicsiny lényeket olyan m é h e n belüli
h a t á s o k érhetik, amelyek lényegbevágóan meghatározzák ké
sőbbi egészségi állapotukat és jellemüket: „Az élet minősége
az a n y a m é h b e n - születésünk előtti á t m e n e t i szállásunkon -
beprogramozza, hajlamosak leszünk-e életünk során koszo
rúér-szűkületre, agyvérzésre, cukorbajra, elhízásra m e g egy
159
sereg m á s rendellenességre" - írja dr. Péter W. Nathanielsz
Life in the Womb: The Origin of Health and Disease (Elet az anya
m é h b e n : egészségünk és betegségünk kezdetei) c í m ű köteté
b e n (Nathanielsz 1 9 9 9 ) . Az újabb vizsgálódások egyre t ö b b
felnőttkori krónikus betegséget - amilyenek a csontritkulás,
hangulathullámzások és pszichózisok - h o z n a k szoros össze
függésbe a pre- és perinatális b e h a t á s o k k a l ( G l u c k m a n és
Hanson 2004).
A m e n n y i b e n felismerjük a magzati környezet szerepét a
betegségek kialakulásában, óhatatlanul is el kell vetnünk a
genetikai determinizmus tanait. Adjuk át ismét a szót
N a t h a n i e l s z n e k : „Egyre t ö b b bizonyíték szól amellett, hogy a
m é h e n belüli kondicionálás legalább annyira, ha n e m j o b b a n
kihat egész további életünkre, mint ahogy a gének meghatá
rozzák testi-lelki adottságainkat. Aki azt gondolja, hogy egye
dül a g é n e k felelősek egy életen át egészségünk és sorsunk
alakulásáért, az gén-rövidlátásban szenved. Sajnos a szakma
zöméről ezt m o n d h a t j u k el. E viszonylagos fatalizmussal
s z e m b e n ha megértjük, m i k é n t hat ki a m é h e n belüli élet a
tulajdonságok programozására, j o b b lehetőségekkel indíthat
j u k ú t n a k gyermekeinket és u n o k á i n k a t . "
A N a t h a n i e l s z által emlegetett programozó h a t á s o k valójá
b a n epigenetikai történések, melyekről k o r á b b a n már volt
szó. Olyan környezeti j e l z é s e k ezek, amelyek a géntevékeny
séget szabályozzák. Nathanielsz azt állítja, hogy a szülők ja
víthatnak a m é h e n belüli körülményeken. Ha ezt teszik, vol
t a k é p p e n g é n s e b é s z k é n t l é p n e k közbe gyermekeik é l e t é n e k
formálásában. A gondolatot, miszerint a szülők átörökíthetik
gyermekeikre szerzett tulajdonságaikat, t e r m é s z e t e s e n már
L a m a r c k is felvetette (Darwin k é s ő b b ezt a hipotézist cáfol
ta). N a t h a n i e l s z azon tudósok közé tartozik, aki elég bátor
ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson a méltatlanul megítélt
elődnek: „... N e m genetikus úton is átkerülnek tulajdonságok
egyik n e m z e d é k b ő l a másikba. L a m a r c k n a k e b b e n tökélete-
160
sen igaza volt, ámbár az ő korában m é g s e n k i n e m tudta, mi
k é n t ö r ö k l ő d h e t n e k tovább a szerzett tulajdonságok."
Az a fogékonyság, melyet a magzat tanúsít az anyaméh kö
rülményeivel szemben, lehetővé teszi, hogy optimális feltéte
leket t e r e m t s ü n k kicsinyeink genetikai-lelki fejlődése számá
ra. Az e m b e r i egyedfejlődés e m e epigenetikei képlékenysége
ugyanakkor számos veszélyt rejt magában. Felnőttkorban sú
lyos r e n d e l l e n e s s é g e k s z á r m a z h a t n a k abból, ha a magzati és
újszülöttkori élet táplálkozási és környezeti feltételei kedve
zőtlenek (Bateson és mtsai 2 0 0 4 ) .
Ugyanezek az epigenetikai h a t á s o k t e r m é s z e t e s e n a gyer
m e k felcserepedésekor s e m szűnnek meg. Izgalmas új kuta
tási eredményeink vannak, melyek az agyfejlődésben mutatták
ki a szülői szerepvállalás fontosságát: „A növekvő gyermeki
agy számára a társadalmi környezet nyújtja a legjelentősebb
ingerhatásokat. Ezek azután k i h a t n a k a g é n e k kifejeződésé
re, meghatározva az idegpályák összeköttetéseinek bonyo
lultságát és ezáltal az idegtevékenység összetettségét" - írja
dr. DanielJ. Siegel The Developing Mind (A fejlődő elme) című
m u n k á j á b a n (Siegel 1 9 9 9 ) . Más szóval, kicsinyeinknek óvó
védő, ingergazdag környezetre van szükségük, hogy aktivá
l ó d h a s s a n a k az egészséges agyműködéshez szükséges gének.
A legfrissebb kutatási adatok szerint a szülők génsebészi sze
repe tehát a születés után s e m szűnik meg.
M o s t e l m o n d o m ö n ö k n e k , m i k é n t k e z d t e m megkérdőjelezni
én, botcsinálta apa, a szülőszereppel kapcsolatos begyöpösö-
dött nézeteket. Bizonyára n e m lepődnek meg, ha azt olvas
sák, hogy lelki átalakulásom a Karib-tengeren kezdődött,
ugyanott, ahol az új biológia hívévé szegődtem. M i n d e h h e z a
balszerencse is hozzásegített, mégpedig motoros baleset ké-
161
pében. Épp az egyetemre tartottam, amikor a megengedettnél
jóval nagyobb sebességgel száguldva felbuktam egy járdasze
gélyen. A bicaj duplaszaltót vetett alattam. S z e r e n c s é r e volt
rajtam bukósisak, mert alaposan bevertem a fejemet. Jó fél
órára elvesztettem az eszméletemet, diákjaim és kollégáim
egy ideig h a l o t t n a k is hittek. Mikor m a g a m h o z tértem, azt
h i t t e m , m i n d e n c s o n t o m a t összetörtem.
N é h á n y napig j á r n i is alig tudtam, s mikor mégis elbiceg
t e m ide-oda, Q u a s i m o d o , a Notre Dame-i toronyőr jajgató ha
s o n m á s á n a k t ű n h e t t e m . M i n d e n egyes l é p é s e m fájdalmasan
emlékeztetett arra, hogy „a sebesség öl". M i k o r egyszer dél
után k i s á n t i k á l t a m az osztályból, egyik hallgatóm odajött
hozzám. Egy diák- és szobatársát ajánlotta segítség gyanánt,
aki kiropraktikával foglalkozott. Amint az előző fejezetben
már e l m o n d t a m , n e m c s a k hogy soha n e m j á r t a m kiroprak-
tornál, de a hagyományos orvoslás azt is b e l é m sulykolta,
hogy k u r u z s l ó k é n t l e n é z z e m e szakmát. Ám ha az e m b e r n e k
fájdalmai v a n n a k , ráadásul idegenben, olyasmikre veteme
dik, a m i k k e l k o r á b b a n n e m próbálkozott.
A k ö l y ö k hevenyészett hálótermi „rendelőjében" életem
b e n először k e r ü l t e m közelebbi kapcsolatba a kineziológiá-
val, az i z m o k t e s z t e l é s é n e k tudományával. A kiropraktor
megkért, hogy nyújtsam ki a k a r o m , s fejtsek ki ellenerőt, mi
kor lefelé nyomta. Ez eddig gyerekjátéknak tetszett, mivel
épp hogy c s a k megfogta a karom. Azután megismételtük a
próbát, de úgy, hogy k ö z b e n azt kellett m o n d a n o m : „A ne
v e m B r u c e " . Ezzel s e m volt s e m m i gond, bár megfordult a fe
j e m b e n , hogy a kollégáimnak igaza volt, nagy hülyeség az
egész. E z u t á n az volt a feladatom, hogy m o n d j a m komolyan:
„A n e v e m Mária", s k ö z b e n álljak ellen a k a r o m r a gyakorolt
nyomásnak. Legnagyobb meglepetésemre karom minden
e r ő l k ö d é s e m ellenére lecsuklott. „Várjon c s a k egy pillanatra!
- m o n d t a m . - Bizonyára n e m jól dolgoztam, próbáljuk m e g
újra!" így is lett, ezúttal m é g a korábbinál is e r ő s e b b e n kon-
162
c e n t r á l t a m . M i u t á n a z o n b a n k i m o n d t a m a bűvös mondatot -
„A n e v e m M á r i a " -, a k a r o m azonnal összecsuklott, akár egy
esernyő. A diák - aki most m e s t e r e m m é lett - ekkor elmagya
rázta, hogy a m i k o r a tudat szembekerül egy, a tudattalanba
k o r á b b a n elraktározott „igazsággal", ez a lelki konfliktus
meggyengíti az izomzatot.
Legnagyobb m e g d ö b b e n é s e m r e azt tapasztaltam, hogy a
t u d o m á n y b e r k e i b e n edzett tudatomnál e r ő s e b b n e k bizo
nyult a tudattalan. Tudatom mindent elkövetett, hogy ki
nyújtsam a k a r o m , m i k ö z b e n azt állítottam, hogy Mária va
gyok. Meglepetve fedeztem fel, hogy egy másféle erő is köz
belép itt, ahogy é l e t e m egyéb pillanataiban is. M é g i n k á b b
m e g h ö k k e n t e t t az a felismerés, hogy e m e rejtett lelki tarto
m á n y - amelyről eddig c s u p á n a mélylélektanból értesültem
- túltett a tudatomon, p o n t o s a n úgy, ahogyan Freud állította.
M i n d e n t összevetve e l m o n d h a t o m , hogy első látogatásom
egy kiropraktornál egész életszemléletemet megváltoztatta.
M e g t a n u l t a m , hogy a kineziológia a szervezet belső gyógyító
erőinek mozgósításával veszi célba a g e r i n c b á n t a l m a k a t . Elég
volt a „kuruzsló" n é h á n y mozdulata a kezelőasztalon, és már
is egyenes derékkal, új e m b e r k é n t sétáltam ki a kollégiumi
h á l ó t e r e m b ő l . Ráadásul csodálatos gyógyulásomhoz n e m volt
szükség gyógyszerekre. így i s m e r k e d t e m m e g életünk „szür
ke eminenciásával", a tudattalannal.
163
lúciós s z e m p o n t b ó l egy élőlény, annál fejletlenebb az ideg
rendszere, ezért j o b b a n ki van szolgáltatva előre beprogramo
zott v i s e l k e d é s m i n t á k n a k , más szóval a t e r m é s z e t n e k . Az éj
szakai pillangó belerepül a fénybe; a tengeri t e k n ő c visszatér
kedvenc szigetére, hogy az erre alkalmas pillanatban a n n a k
partján rakja le tojásait; a fecskék is visszarepülnek Capistra-
nóba, ha eljön az ideje. Mai i s m e r e t e i n k szerint s e j t e l m ü n k
sincs a z o n b a n arról, miért teszik mindezt. Velük született,
genetikailag programozott viselkedésmintáikat a biológia
ö s z t ö n n e k nevezi.
A m a g a s a b b r e n d ű szervezetek ö s s z e t e t t e b b idegrend
szerét egyre n a g y o b b és nagyobb agy irányítja. Mindez
olyan bonyolult v i s e l k e d é s m i n t á k elsajátítását teszi lehető
vé, a m e l y e k r e tanulás (nevelődés) utján t e t t e k szert. Ez a
bonyolult t a n u l á s i folyamat f e l t e h e t ő e n az e m b e r n é l ér el
c s ű c s p o n t j á r a , aki a törzsfa k o r o n á j á n c s ü c s ü l , ha n e m is
okvetlenül a legfelső ágán. Hadd osszam meg önökkel
E m i l y A. S c h u l t z és R ó b e r t H. Lavenda a n t r o p o l ó g u s o k böl
c s e s s é g é t : „Az e m b e r é l e t é b e n a t ö b b i fajnál nagyobb szere
pet j á t s z i k a t a n u l á s . N i n c s e n e k olyan ö s z t ö n e i n k , a m e l y e k
g é p i e s e n m e g v é d e l m e z n e k m i n k e t , vagy a m e l y e k elvezet
n e k a t á p l á l é k h o z és a b i z t o n s á g o s m e n e d é k h e z " ( S c h u l t z és
Lavenda 1 9 8 7 ) .
T e r m é s z e t e s e n a mi v i s e l k e d é s ü n k b e is b e l e s z ó l n a k az
ö s z t ö n ö k - g o n d o l j u n k a c s e c s e m ő k szopóreflexére. A kicsi
nyek e l r á n t j á k a tűztől a kezüket, és a v í z b e n a z o n n a l úszni
kezdenek. Azok a viselkedésformáink maradtak ösztönö
sek, a m e l y e k a kulturális hovatartozástól és a t ö r t é n e l m i
időpillanattól függetlenül létfontosságúak. Velünk született
k é p e s s é g ü n k az úszás is. Az újszülött alig j ö n a világra, már
is olyan k e c s e s e n úszik, a k á r a b a r n a delfin. A víztől való
ó d z k o d á s t k é s ő b b tanulja c s a k m e g a felnőttektől - figyelje
n e k m e g egy szülőt, m e k k o r a patáliát c s a p , ha a gyereke kö
zel m e r é s z k e d i k a v í z m e d e n c é h e z vagy valamiféle vízpart-
164
hoz. A k ö l ö k így h a m a r rájön, hogy a víz veszélyes. K é s ő b b
aztán J o h n n y szüleinek m e g kell k ü z d e n i ü k azért, hogy fi
a c s k á j u k m e g t a n u l j o n úszni. A legnagyobb erőfeszítést an
n a k a f é l e l e m n e k a leküzdése j e l e n t i majd, amelyet kiskorá
b a n sulykoltak belé.
Az evolúció során egyre i n k á b b előtérbe kerültek tanult
válaszaink, hogy felülírják a genetikailag beprogramozott
ösztönöket. É l e t m ű k ö d é s e i n k és élettani j e l l e m z ő i n k - a szív
verés, vérnyomás, vérkeringés, vérzékenység, hőszabályozás
- t e r m é s z e t ü k n é l fogva előre beprogramozottak, „ösztönö
sek". Ám m é g ezeket is befolyásolhatjuk a biofeedback segít
ségével, legyen szó jógiról vagy az utca emberéről.
A tudósok nagy agyunknak tulajdonították viselkedésünk
összetettségét. Talán lelohasztja lelkesedésünket e tetszetős
elmélet iránt, ha megtudjuk, hogy a cetfélékben - például a
delfinekben - nagyobb az agytekervények felülete, mint az
emberben.
Dr. J o h n Lorber brit idegélettanász egyenesen megkérdő
jelezi a Science-ben 1980-ban megjelent c i k k é b e n - „Is your
brain really n e c e s s a r y ? " (Valóban szükségünk van agyra?) -
az agy m é r e t é n e k fontosságát az emberi intelligencia kialaku
lásában (Lewin 1 9 8 0 ) . Lorber a vízfejűség eseteit tanulmá
nyozva jutott arra a következtetésre, hogy m é g amikor az agy
kéreg - vagyis az agy legfejlettebb részének - z ö m e hiányzik,
azt a b e t e g e k akkor s e m szükségképpen érzik meg. Roger
Lewin így idézi Lorbert a Science hasábjain:
165
Lorber nyugtalanító eredményei azt sugallják, hogy át kell ér
t é k e l n ü n k az emberi értelemre és agyműködésre vonatkozó
korábbi elképzeléseinket. A Zárszóban m é g ejtek szót arról,
hogy a fentiek teljes megértéséhez tekintetbe kell v e n n ü n k a
lelket (energiát), amit napjaink kvantumfizikában jártas lé
lekgyógyászai szupertudatnak neveznek. Pillanatnyilag - mi
kor m i n d ö s s z e a tudatos szülői tevékenység biológiai és az
energiagyógyítás lelki alapjairól szólok - kitartok a tudat és
tudattalan hagyományos fogalma mellett, úgy, ahogyan azt a
2 0 . század elejének lélektana értelmezte.
Emberi programozás:
amikor elromlik, ami eredetileg jó volt
166
A 4 - 8 Hz-es téta h u l l á m o k két- és hatéves kor között szapo
rodnak meg. Hipnoterápiában a páciens agytevékenységét
delta és téta h u l l á m o k jellemzik, ami befolyásolhatóbb, köny-
nyebben programozható idegállapotba juttatja őket.
így m á r az is érthető, miért olyan fogékony a gyermeki agy
hatéves korig. Ami természetes is, hiszen a kisgyermek tö
m é r d e k információt kell hogy feldolgozzon a nevelődés folya
m a t á b a n . A társadalmi környezet és az erkölcsök olyan gyor
san változnak, hogy n e m volna előnyös a kulturális viselke
dést genetikailag programozott ösztönökkel továbbadni.
A kisgyermek nyitott szemmel figyeli környezetét, s amit a
szüleitől lát és hall, azt elraktározza a tudattalanjába. Úgy is
m o n d h a t n á m , ezek a vérévé válnak.
A Kiotói Egyetem Főemlőskutató I n t é z e t é n e k m u n k a t á r s a i
szintén azt találták, hogy a c s i m p á n z b é b i k is a mamájuktól
tanulnak. Egy kísérletsorozatban megtanították az anyát,
hogy sajátítsa el néhány szín j a p á n hieroglif aj elét. Mikor egy-
egy betűjel felvillant a képernyőn, a c s i m p á n z megtanulta ki
választani a megfelelő színű karórát. Jutalmul érmét kapott,
amelyet automatába pottyantva gyümölcshöz jutott. Tanulás
k ö z b e n szorosan magához fogta a kölykét. A kutatók legna
gyobb m e g d ö b b e n é s é r e egyszer, mikor a m a m a az automatá
val foglalatoskodott, a szemfüles csimpánzgyerek beindította
a számítógépet. M i u t á n a képernyőn megjelent egy hierogli
fa, kiválasztotta a megfelelő színt, megkapta az érméjét, amit
a n n a k rendje-módja szerint bedobott az automatába. A meg
h ö k k e n t tudósok n e m gondolhattak másra, mint hogy a
c s i m p á n z k ö l y k ö k összetett készségeket l e s n e k el szüleiktől
(Science 2001).
Az e m b e r b e n sincs ez másként. Azok az alapvető viselke
d é s m i n t á k , k é p z e t e k és magatartásformák, melyeket megfi
gyelünk a szüléinknél, szinaptikus útvonalakként vésődnek
be tudattalanunkba. Ide beprogramozva azután egész hátra
lévő életünket meghatározzák, h a c s a k valamiként módját
167
n e m ejtjük, hogy átprogramozzuk őket. Bárki, aki kételkedik
e folyamat valóságában, gondoljon arra, milyen volt, mikor a
gyereke először ejtett ki a száján olyan szitokszót, amelyet tő
le magától lesett el. Bizonyos vagyok b e n n e , n e m mulasztot
ták el megfigyelni a kiejtés pontosságát, az értelmezési árnya
latok finomságát és a találó szövegösszefüggést. C s e m e t é j ü k
mindezt ö n ö k n e k köszönheti.
Feltételezve e viselkedésrögzítő rendszer pontosságát,
gondolják el, milyen mélyen bevésődik gyermekük lelkébe,
ha meggondolatlanul a fejéhez vágják, hogy „buta", „semmi
rekellő", „haszontalan", „bár m e g se született volna", vagy
egyszerűen c s a k „nyámnyila". Ezek a meggondolatlan felnőt
tek elfeledkeznek arról, hogy a hasonló fullánkos megjegyzé
sek ugyanolyan megcáfolhatatlan biztonsággal rögződnek a
tudattalanban, ahogyan az asztali számítógép merevlemezé
be táplált b i t e k és bite-ok. A kisgyermek tudata m é g n e m
elég fejlett a h h o z , hogy kritikusan mérlegre tegye szülei dur
va szidalmait, amelyeket önmagával azonosít. A tudattalanba
programozva ezek a nyers szitokszavak örök igazságokként
r a k t á r o z ó d n a k el, s egyszer és m i n d e n k o r r a megszabják sze
gény kölyök viselkedését, sőt életsorsát.
Az évek műlásával c s ö k k e n fogékonyságunk a külső prog
ramozással szemben, s E E G - n k b e n egyre gyakoribbak lesz
n e k a nagy rezgésszámú, 8 - 1 2 Hz-es alfa hullámok. Az alfa
hullámtevékenység nyugalmi állapotot feltételez. M i k ö z b e n
érzékszerveink - látásunk, hallásunk, szaglásunk - a külső
világot pásztázzák, tudatunk befelé fordul, s sejtjeink „éntu-
datát" tükrözi vissza.
Nagyjából tizenkét éves korban j e l e n n e k m e g a korábbinál
is m a g a s a b b rezgésszámú, 1 2 - 3 5 Hz-es b é t a hullámok, az ak
tív, figyelmes, tudatos agytevékenység velejárói (erre van
szükség e könyv olvasásához is). U j a b b a n egy ötödik agyhul
lámot is felfedeztek. A 35 Hz-nél nagyobb rezgésszámú gam
ma h u l l á m o k a csúcsteljesítményt jellemzik, például amikor
168
a pilóta földre teszi a repülőt, vagy amikor a teniszező sortü
zet nyit ellenfelére.
A k a m a s z o k tudattalanja már csordultig van a legkülönbö
zőbb információval. Agyukba táplálták, hogyan kell j á r n i ;
hogy s e m m i r e k e l l ő k , vagy ha jó szüleik v a n n a k , hogy min
dent m e g tudnak csinálni, a m e n n y i b e n n e k i k é s z ü l n e k . G e
netikailag programozott ösztöneink és szüléinktől kapott
k é p z e t e i n k alkotják együttesen a tudattalant, amely elgyen-
gítheti k a r u n k a t egy kineziológiai kezelés során, vagy ellene
dolgozhat újévi fogadalmunknak, hogy lefogyunk, esetleg le
s z o k u n k erről vagy arról az élvezeti szerről.
I s m é t a sejtekre hivatkozom, amelyektől oly sokat tanul
h a t u n k . T ö b b s z ö r leszögeztem már, hogy az önálló sejt is in
telligens. A sejttársulásokban mégis fel kell adnia saját ítéle
tét, követnie kell a közösség parancsát, a k k o r is, ha ez ö n n ö n
pusztulására szólítja fel. Életfolyamataink és viselkedésünk
egyaránt belső h a n g u n k „igazságaira" hallgatnak, sugalljon
ez j ó t vagy rosszat.
B á r m e k k o r a h a t a l m a van azonban a tudattalannak, n e m
szeretném, ha h o l m i freudi fölöttes é n k é n t , gyilkológépként
t e k i n t e n é n e k rá. G é p i e s n e k tényleg gépies, érzelem nélküli
adatbank, a m e l y n e k szerepe a környezeti j e l z é s e k felfogására
és m e c h a n i k u s v i s e l k e d é s m i n t á k ismétlésére korlátozódik,
m i n d e n k e k e c k e d é s vagy önálló véleményformálás nélkül.
A tudattalan olyan beprogramozható merevlemez, amelybe
betápláljuk élettapasztalatainkat. Ezek a programok jószeré
vel egyszerű reflexválaszok. Aktiváló ingereik származhat
n a k a környezetből vagy - érzelmek, ö r ö m ö k és fájdalmak
k é p é b e n - belső világunkból. Az inger ez e s e t b e n automati
k u s a n kiváltja a tanult válaszreakciót. Aki ö n m a g á n is megta
pasztalta e folyamatok gépies jellegét, nemegyszer beismeri,
hogy „bepörgött, beindult".
169
ismerték, s vagy genetikailag programozott ösztönökkel,
vagy tanult r e a k c i ó k k a l feleltek a környezet ingereire. A fenti
viselkedésformák n e m tudatosak az állatokban. Ilyen progra
mozott reflex a pislogás vagy a térd-reflex.
170
A tudat és tudattalan információfeldolgozó szerepének szemléltetése.
Gondolják el, hogy a Machu Picchu itt látható képe húszmillió pixelből
áll, s mindegyik egy információs bitet képvisel, melyet az idegrendszer
egy másodperc alatt észlel. Vajon mennyi jut ebből az információ
mennyiségből a tudatba? Az alsó képen látható pont az általa
feldolgozott információ mértékét jelöli (voltaképpen tízszerte kisebbnek
kellene lennie ennél, csak azért nagyítottam fel ekkorára, hogy láthatóvá
tegyem). Ezzel szemben a tudattalan valamennyi bejövő inputot
feldolgoz (a fennmaradó fekete mező) ugyanebben a másodpercben.
171
a sebváltóra és a többi ketyerére. A normál b e r e n d e z é s ű jár
m ű v e k b e n két lábbal nyomkodjuk a háromfajta pedált, mi
k ö z b e n hidegvérünket megőrizve a forgalom sűrűjében laví
rozunk. J ó k o r a időbe telik, amíg mindez „beprogramozódik"
agyunkba.
Ma m á r a z o n b a n bizonyára c s a k b e ü l n e k az autóba, és be
indítják a gyújtást. Mialatt a tudattalan teszi a dolgát, s a ko
r á b b a n elsajátított összetett készségeket bevetve áthajt a vá
roson, ö n ö k , mondjuk, a bevásárlólistájukat t e k i n t i k át, anél
kül, hogy egyetlen gondolatot is s z e n t e l n é n e k a vezetés
m i k é n t j é n e k . Tudom, hogy n e m egyedül tapasztaltam hason
lót. Az e m b e r vezetés k ö z b e n például érdekfeszítő társalgást
folytathat az utasával. Valójában annyira lefoglalhatja ö n ö k e t
a beszélgetés, hogy c s a k ú t k ö z b e n tudatosítják magukban,
már vagy öt percre oda se figyelnek a vezetésre. E k k o r talán
ö s s z e r e z z e n n e k , aztán megnyugodva nyugtázzák, hogy to
vábbra is a saját térfelükön h a j t a n a k a forgalom áramában.
A visszapillantó tükörben meggyőződhetnek arról, hogy n e m
hagytak m a g u k mögött szétlapított útjelző táblákat vagy ki
döntött postaládákat. Ha n e m ö n ö k vezették tudatukkal a ko
csit így öt percig, kérdés, ki tette? A tudattalan! Jól teljesített
vagy rosszul? Bár rá se hederítettek, szemlátomást jól m o n d t a
fel a tudat által belésulykolt leckét.
172
dattalan ugyanis c s a k az alkalmat, figyelmünk ellankadását
lesi, hogy i s m é t közbeavatkozzon.
A m í g a tudat előre és hátrafelé mozog az időben, addig a
tudattalan kizárólag a j e l e n b e n él. A tudat ábrándozik, ter
vezget vagy a m ú l t o n mereng; a tudattalan ezzel s z e m b e n kö-
telességtudóan végrehajtja, amit megkövetel a pillanat. Ami
h e z n i n c s is szüksége a tudat bábáskodására.
Ez a bámulatos kettős sincs azonban feszültség nélkül.
A tudat azonos az „énnel", belső h a n g u n k k a l . Nagy látomáso
kat, terveket tartalmazhat, telve szeretettel, boldogsággal és
bőséggel. M i k ö z b e n azonban tudatunk boldogságunkon mun
kálkodik, ki tartja k e z é b e n a gyeplőt? A tudattalan. Hogyan
intézi ügyes-bajos dolgainkat? Pontosan úgy, ahogyan erre be
programozták. Tudattalan viselkedésünk n e m a mi találmá
nyunk, hiszen legalapvetőbb viselkedésmintáinkat mások
megfigyeléséből tettük magunkévá. És mivel a tudat általában
n e m figyel oda a tudattalanra, a legtöbben meglepődnek, ami
kor azt hallják, hogy épp olyanok, mint az édesapjuk vagy
édesanyjuk, azaz, akik beprogramozták a tudattalanjukat.
M á r p e d i g a m á s o k t ó l - szülőktől, pajtásainktól és tanára
inktól - ellesett viselkedésformák n e m feltétlenül szolgálják
a tudat érdekeit. Ábrándjaink legnagyobb kerékkötője é p p e n
tudattalan p r o g r a m o z á s u n k lehet. E korlátok n e m c s u p á n
m a g a t a r t á s u n k r a h a t n a k , de élettani folyamatainkat és ezzel
együtt egészségünket is j e l e n t ő s e n befolyásolhatják. M i n t ko
r á b b a n láttuk, az e l m e sarkalatos szerepet j á t s z i k az élő szer
vezetek fenntartásában.
A természet azonban n e m úgy intézte, hogy tudat és tudatta
lan kettőssége legyen az ember Akhilles-sarka. Inkább áldás ez,
mint átok. Például, amikor tudatos szülők és tanárok szolgál
n a k követendő mintával arra, hogy emberséges, egyenrangú
kapcsolatokat alakítsunk ki a többiekkel. Amennyiben tudatta
lanunkat ilyen egészséges viselkedésre programozták be, sike
resen végigcsinálhatjuk az életet anélkül, hogy tudnánk róla!
173
A tudattalan: „senki sem válaszol hívó szavamra"
174
Ahhoz, hogy megvalósítsa álmait, ki kell törnie apja vonzás
köréből.
L o n d o n b a n egy versenyen R a h m a n y i n o v híresen n e h é z
h a r m a d i k zongoraversenyével lép fel. A film a művész tuda
tos sikervágya és tudattalan rejtőzködési törekvése közti
konfliktusra épít. A tudattalan életveszélyesnek ítéli ugyanis
a n e m z e t k ö z i hírnevet. Helfgott gyöngyöző h o m l o k k a l játsz-
sza végig a zeneszámot. Tudata iparkodik úrrá l e n n i a helyze
ten, a tudattalan a z o n b a n a sikertől rettegve megpróbálja át
venni az uralmat teste fölött. Helfgott az utolsó billentyű le
ütéséig tartja magát. Ezután a z o n b a n elveszti az eszméletét,
annyira elgyengül a tudattalannal folytatott k ü z d e l e m b e n .
A győzelemért keserves árat.kell fizetnie; magához tér ugyan,
de m á r c s a k zavart elmével.
Az e m b e r e k t ö b b s é g e kevésbé drámai c s a t á k a t vív a tudat
talannal, m i k ö z b e n megpróbálja semlegesíteni a gyermekkori
programozást. G o n d o l j a n a k azokra, akik sehogyan s e m talál
n a k állást, vagy m e g m a r a d n a k abban, amit ki n e m állhatnak,
mert úgy érzik, n e m é r d e m e l n e k j o b b életet.
Az önsorsrontás hasonló eseteit gyógyszerezéssel vagy pszi
choterápiával szokás kezelni. Az újabb módszerek a programo
zás megváltoztatását ígérik, mert felismerték, hogy nincs értel
me tárgyalni egy gépies „zenedobozzal". Ezek a megközelítések
a kvantumfizika a m a meglátásán alapulnak, amely kapcsola
tot teremt energia és gondolat között. A tanult viselkedésfor
m á k átprogramozását energiapszichológiának nevezik. Ez az
új, feltörekvő tudományterület az új biológián alapul.
Mennyivel egyszerűbb eset azonban, amikor a kezdet kez
detétől olyan nevelésben részesülünk, amely genetikai prog
r a m u n k legjavát hozza ki belőlünk! Mennyivel többet hasz
n á l n a k azok a tudatos szülők, akik gyermekeikből is tudatos
anyákat és apákat nevelnek! Ha így lehetne, szükségtelen
volna az átprogramozás, s bolygónk is b é k é s e b b és boldo
gabb hellyé válna.
175
Felcsillanó szülői szemek: tudatos fogantatás
és tudatos terhesség
176
lódik az anyai szervezet megannyi rezdülésére, édesanyja
összes gondolatára és érzésére. A fogantatás pillanatától ezek
a m é h e n belüli élmények alakítják az agyat, s teremtik m e g a
k é s ő b b i személyiség, lelkialkat és j e l l e m alapjait."
Itt az idő, hogy közbevessem, az új biológia n e m tér vissza
a régi időkhöz, mikor az anyát okolták mindazokért a kóro
kért, amelyeket az orvostudomány n e m értett meg, lett légyen
szó tudathasadásról vagy autizmusról. Az anya és apa együtt
vesz részt a fogantatás és terhesség folyamatában, akkor is, ha
az anya hordja ki a gyermeket. Bármit tesz is az apa, mélysége
sen kihat a születendő c s e c s e m ő r e . Például ha elhagyja csa
ládját, s az anya megélhetési gondokkal küzd, ez mélyreható
an befolyásolja magzatával való kapcsolatát. H a s o n l ó k é p p e n
az olyan gazdasági-szociális tényezők is kihatnak erre, mint a
munkanélküliség, lakásviszonyok, egészségügyi ellátás vagy
az apát h a d b a hívó, vég nélküli háborúskodás.
A tudatos szülőszerep lényege, hogy m i n d az anya, m i n d
az apa m é r h e t e t l e n felelősséget vállal egészséges, értelmes,
kreatív és életvidám gyermekek világra segítéséért. A m i ter
m é s z e t e s e n n e m j e l e n t i azt, hogy szüleinket okolhatjuk,
a m e n n y i b e n félresiklott a sorsunk, a m i k é n t m i n k e t se hibáz
t a t h a t n a k g y e r m e k e i n k kudarcaiért. A t u d o m á n y egészen
idáig a genetikai determinizmust hangsúlyozta, tudatlanság
b a n hagyva m i n k e t afelől, miféle szerepet tölt be é l e t ü n k b e n
a hit, vagy ami e n n é l is fontosabb, m i k é n t programozza be vi
s e l k e d é s ü n k és m a g a t a r t á s u n k gyermekeinkét.
A legtöbb szülésznek sejtelme sincs arról, milyen j e l e n t ő s
lehet a szülői hozzáállás a magzat fejlődésében. A genetikai
determinizmus tana, melyet medikusként elsajátítottak, azt
sulykolja beléjük, hogy a magzati fejlődést gépiesen irányít
j á k a g é n e k , s m i n d e b b e az anyának c s a k kevés a beleszólása.
K ö v e t k e z é s k é p p e n a szülészek és nőgyógyászok c s u p á n né
hány k é r d é s b e n figyelnek oda az anyára, például, hogy egész
ségesen táplálkozik-e, hozzájut-e v i t a m i n o k h o z , vagy végez-e
177
rendszeres testmozgást? E kérdések egyetlen szempontból
veszik figyelembe az anyát: ő biztosítja a táplálékot a geneti
kailag beprogramozott magzat számára.
Pedig a születendő gyermek n e m c s u p á n táplálékot vesz
m a g á h o z az anyai keringésből. A m e n n y i b e n az anya cukorbe
teg, fölös mennyiségű c u k o r jut a szervezetébe; ha pedig a
k i s m a m á t krónikus stresszhatások érik, a kelleténél j o b b a n
m e g n ő v é r é b e n a kortizol és a többi s t r e s s z h o r m o n szintje.
A k u t a t á s o k egyre i n k á b b feltárják e k ö l c s ö n h a t á s működés
módját. Stresszes állapotban az anya aktiválja a HPA-ten-
gelyt, amely stresszválaszt vált ki a számára fenyegető kör
nyezetben.
A s t r e s s z h o r m o n o k mozgósítják a szervezet védekező ap
parátusát. M i k o r az anyai j e l z é s e k bejutnak a magzati vér
áramba, ott ugyanazokra a célsejtekre, szövetekre és szervek
re h a t n a k , m i n t az anyában. Stresszes környezetben a magza
ti vér elsősorban az i z m o k h o z és a h á t s ó agyba áramlik, hogy
a végtagokat és az agy ama területeit táplálja, amelyek élet
m e n t ő reflexek központjai. E z e n k ö z b e n n e m j u t vér a zsige-
rekbe, s a s t r e s s z h o r m o n o k elnyomják az előagy működését.
A magzati szövetek fejlődése részben vérellátásukkal, rész
b e n funkciójukkal függ össze. A méhlepényen átáramló anyai
vér h o r m o n j a i krónikus stresszhatás alatt megváltoztatják a
magzat k e r i n g é s é n e k megoszlását, és mélyrehatóan befolyá
solják a születendő gyermek életfolyamatait (Lesage és m t s a i
2 0 0 4 ; C h r i s t e n s e n 2 0 0 0 ; A r n s t e n 1 9 9 8 ; Leutwyler 1 9 9 8 ; Sa-
polsky 1 9 9 7 ; S a n d m a n és mtsai 1 9 9 4 ) .
178
anyagcsere és így a vérnyomás szabályozásával. A stresszha
tás alatt álló anyai vérből felvett kortizolfölösleg k á r o s a n be
folyásolja a magzat vesesejtjeinek formálódását. Ezzel együtt
m i n d az anya, m i n d pedig a magzat szervezetében a növeke
désről és gyarapodásról a védekezés felé tolja el az egyen
súlyt. A n ö v e k e d é s é b e n legátolt c s e c s e m ő ezért a kívántnál
k i s e b b súllyal j ö n világra.
M á r p e d i g a kis súlyú újszülötteknél egy sor felnőttkori be
tegséget - t ö b b e k között cukorbajt, szívbetegséget és elhízást
- figyelt m e g Nathanielsz. Ezeket Life in the Womb (Elet az
a n y a m é h b e n ) c í m ű m u n k á j á b a n vázolta (Nathanielsz 1 9 9 9 ) .
Az angol Dr. Dávid Barker, a S o u t h a m p t o n i Egyetem munka
társa azt találta, hogy az a fiúcsecsemő, aki 2,7 kg-nál k i s e b b
súllyal j ö n világra, 50 százalékkal nagyobb eséllyel hal m e g
szívbajban felnőttkorában, mint egy átlagos súlyú újszülött.
A Harvard kutatói szerint azok a lánygyermekek, akik 2,7 kg-
nál k i s e b b súllyal születnek, 23 százalékkal nagyobb gyakori
sággal b e t e g s z e n e k m e g k é s ő b b keringési rendellenességek
ben, mint átlagos súlyú társaik. Dávid Leon, a L o n d o n S c h o o l
of Hygiene and Tropical M e d i c i n e kutatója a maga részéről
azt találta, hogy a cukorbaj háromszorta gyakoribb olyan hat
vanéves férfiakban, akik k i s e b b súlyúak és vézn ábbak voltak
az átlagnál.
A születés előtti környezetet tanulmányozó kutatók újab
b a n az IQ-t is vizsgálják, holott ezt a genetikai determiniz
mus hívei vagy a rasszisták egyszerűen a g é n e k h e z kötik.
1997-ben Bernié Devlin, a Pittsburghi Orvosegyetem pszichi
átriaprofesszora körültekintően újravizsgált 212 tanulmányt,
melyek ikrek, testvérek, szülők és gyermekeik IQ-ját vetették
össze. Arra a következtetésre jutott, hogy a gének m i n d ö s s z e
48 százalékát teszik ki az IQ-t meghatározó tényezőknek. Fi
gyelembe véve a szülőpár génjeinek együtthatását, az örök
lött intelligencia számaránya ennél is alacsonyabb, alig 34
százalék (Devlin és mtsai 1997; M c G u e 1 9 9 7 ) .
179
Devlin ugyanakkor azt találta, hogy a magzati fejlődés je
l e n t ő s e n kihat az IQ-ra. Számításai szerint a gyermeki intelli
genciát a k á r 51 százalékban is meghatározhatja a környezet.
Korábbi vizsgálatok már igazolták, hogy a dohányzó vagy ré
szeges anyák g y e r m e k e i n e k c s ö k k e n az IQ-ja; ugyanilyen ha
tású az a n y a m é h b e n bekövetkezett ólommérgezés is. Fontos
tanulság tehát m i n d e n leendő szülő számára, hogy terhesség
alatti v i s e l k e d é s e elbutíthatja születendő gyermekét. E z e k az
IQ-változások n e m véletlenek, h a n e m a stresszes agy módo
sult v é r k e r i n g é s é n e k közvetlen következményei.
M i k o r a tudatos szülőszerepről s z o k t a m beszélni hallgató
i m n a k , a kutatási eredmények mellett általában b e m u t a t o m
egy olasz szervezet, az Associazione Nazionale Educazione
P r e n a t a l e videokazettáját, amely s z e m l é l e t e s e n érzékelteti
szülők és születendő gyermekük k ö l c s ö n ö s függését. A vi
deofilm egy anya és apa hangos veszekedését rögzíti, miköz
b e n az anyaméhről ultrahangos felvétel készül. A veszekedés
k i r o b b a n á s a k o r a magzat nagyot ugrik; s mikor a szülők egy
poharat is földhöz vágnak, megfeszíti parányi testét, m i n t h a
c s a k trambulinról készülne leugrani. M i n t láttuk, e s e t ü n k b e n
a m o d e r n t e c h n i k a volt segítségünkre, hogy bebizonyosod
j o n , a magzat bonyolultabb szervezet, m i n t k o r á b b a n hitték,
s n e m c s u p á n a táplálékra reagál.
A természet programja
180
lehetőségeik. Mielőtt gyermeket vállalnának, g o n d o s a n újra
programozhatják tévhiteiket.
A szülői programozás j e l e n t ő s é g é n e k felismerése megdön
ti azt a k o r á b b i téves elképzelést, miszerint jó és rossz tulaj
d o n s á g a i n k a t egytől egyig génjeink határozzák meg. M i n t lát
tuk, a g é n e k e t környezeti ingerek és tanult r e a k c i ó k alakít
j á k , szabják át és irányítják. K o r á b b a n a b b a n a tévhitben
éltünk, hogy a művészi tehetség, a szellemi vagy sportteljesít
m é n y letéteményesei kizárólag génjeink. Bármilyen jó géne
ket k a p t u n k a z o n b a n örökül, a m e n n y i b e n a felnőttek elha
nyagolják fejlődésünket, n e m ismerik fel képességeinket, ne
adj' isten, m é g b á n t a l m a z n a k is m i n k e t fejlődésünk során,
n e m tudjuk k i b o n t a k o z t a t n i képességeinket. Liza Minelli
szupersztár mamájától, Judy Garlandtól és filmrendező papá
jától, V i n c e n t Minellitől örökölte a tehetségét. Pályája - mely
feljuttatta a csúcsra - és személyes pokoljárása egyaránt szü
lői örökség, melyet felmenői tápláltak be a tudattalanjába.
A m e n n y i b e n ugyanezekkel a génekkel egy pennsylvaniai
holland parasztcsalád nevelte volna fel a legnagyobb szeretet
tel, ez a környezet epigenetikusan másfajta géneket aktivált
volna a génkészletéből. Valószínűleg elmaszkírozódtak volna
azok a gének, amelyek sikeres színésznővé és é n e k e s n ő v é
avatták, legátolták volna őket a falusi környezet kulturális el
várásai.
181
Tudatos apák és anyák
R é g e b b e n azzal s z o k t a m zárni előadásaimat, hogy személy
szerint felelősek vagyunk életünk valamennyi történéséért. E
végszavakat többnyire n e m kedvelték hallgatóim. S o k a k szá
mára túl nagy felelősséget jelentett mindez. Egyik e l ő a d á s o m
után egy öreg hölgyet annyira felzaklatott ez a kijelentés,
hogy feljött h o z z á m a férjével a kulisszák mögé, ahol köny-
nyek k ö z ö t t vitatta a fenti gondolatot. N e m vállalt részt azok
b a n a tragédiákban, a m e l y e k n e k szemtanúja volt. Ez a heves
tiltakozás meggyőzött arról, hogy m ó d o s í t a n o m kell végsza
vamon. R á j ö t t e m , n e m a k a r o k én vádaskodni vagy bűntuda
tot kelteni. Az e m b e r amúgy is úgy van megalkotva, hogy haj
lamos m á s b a n keresni a hibát. Egy élet tapasztalata, érettsé
ge és b ö l c s e s s é g e szükségeltetik ahhoz, hogy felelősséget
tudjunk vállalni tetteinkért. N é m i töprengés után az öreg
hölgy elfogadta a következő megfogalmazást: S z e m é l y szerint
felelősek vagyunk életünk történéseiért, ám c s u p á n akkor, ha
tudatosítjuk m a g u n k b a n ezt a felelősséget. Egy „rossz szülőt"
c s a k a k k o r v o n h a t u n k felelősségre, ha tudatában volt a fenti
e k n e k , c s a k é p p e n fütyült rájuk. A fejezetet elolvasva neki
láthatnak, hogy átprogramozzák viselkedésüket.
182
álló, szépreményű tudós voltam. N e m csupán az ö n b i z a l m a m
nőtt m e g ekkorra, de időm és lelkierőm is több volt, hogy
j o b b apja legyek e n n e k a gyerkőcömnek, mint az addigra kis
g y e r m e k k é cseperedő elsőnek.
További tévhit, amit el szeretnék oszlatni, hogy a szülőnek
el kell halmoznia a gyereket intelligenciafejlesztő játékokkal.
M i c h e a l Mendizza és Joseph Chilton Pearce gondolatébresztő
könyve - Magicai Parent — Magicai Child (Varázslatos szülő —
varázslatos gyermek) - szerint a játékos tanulás az igazi (Men
dizza és Pearce 2 0 0 1 ) . A gyermek a leginkább j á t é k k ö z b e n él
heti ki kíváncsiságát és alkotókedvét. Legjobb, ha a szülő a
játszótárs, aki követni tudja kicsinyét a csodák világában.
Valójában arról van szó, hogy az emberi lénynek szeretetre
és gondoskodásra van szüksége, m e g arra, hogy mindenna
pos ténykedéseik között figyelhesse m e g a nála idősebbeket.
Hosszú távon elmaradnak a fejlődésben például azok az árva
házi kicsik, akiket s e n k i s e m vesz fel és ölel magához a böl
csőből, akikre s e n k i n e m mosolyog. Mary Carlson, a Harvard
Egyetem neurobiológusa r o m á n árvákat vizsgálva jutott arra
a következtetésre, hogy a simogatás és figyelem hiánya a ro
m á n árvaházakban és színvonaltalan b ö l c s ő d é k b e n akadá
lyozta a k i c s i k fejlődését, és hátrányosan befolyásolta maga
tartásukat. Carson hatvan r o m á n gyereket vizsgált n é h á n y
h ó n a p o s t ó l hároméves korig. A gyerekek stressz-szintjét nyá
luk kortizoltartalmának meghatározásával mérte fel. M i n é l
m a g a s a b b volt a kortizolszint a vérben (és így a nyálban), an
nál rosszabbul teljesített a gyermek (Holdén 1 9 9 6 ) .
A k u t a t ó n ő és m á s o k m a j m o k k a l és patkányokkal is vé
geztek vizsgálatokat, kimutatva, milyen alapvető kapcsolat
áll fenn az érintés, a kortizol nevű stresszhormon elválasztá
sa és a közösségbe való beilleszkedés között. J a m e s W.
P r e s c o t t - a Nemzeti Egészségügyi Intézet gyermeki fejlődést
vizsgáló részlegének volt igazgatója - a maga részéről kimu
tatta, hogy azok az újszülött majmok, akiket megfosztottak
183
társas kapcsolataiktól vagy anyjuk érintésétől, kórosan
stresszes állapotba kerültek, és erőszakos szociopatákká vál
tak (Prescott 1 9 9 0 , 1 9 9 6 ) .
Prescott a továbbiakban különböző kultúrák gyermekneve
lési szokásait vizsgálta. Azt találta, hogy b é k e honolt az olyan
társadalmakban, amelyek n e m tartózkodtak a testi gyöngéd
ségtől és szeretetnyilvánítástól, s a nemiséget s e m fojtották el.
E z e k b e n a kultúrákban a szülők bensőséges fizikai kapcsolat
b a n állnak gyermekeikkel, például az anyák naphosszat mellü
kön vagy hátukon hordozzák a kicsiket. S o k k a l erőszakosab
bak ezzel szemben azok a társadalmak, ahol a kisebb-nagyobb
gyermekeket és a serdülőket megfosztják a testi gyöngédség je
leitől. S o k ilyen kiskorú szenved például szomatoszenzoros af
fektív megbetegedésben. E n n e k a rendellenességnek a jellem
zője a stresszhormonok kóros felszaporodása, amit időről idő
re erőszakos dühkitörések követnek.
A fenti eredmények érdekes megvilágításba helyezik az
Egyesült Á l l a m o k b a n dúló erőszakot. J e l e n társadalmunk -
laikusok és az orvosi s z a k m a egyaránt - i n k á b b távolságtar
tásra ösztönöz, mint testi közelségre. T e r m é s z e t e l l e n e s e n
avatkozik be az egészségügy szülő-gyermek k a p c s o l a t á b a is,
amikor elszakítja a k i s m a m á t ó l az újszülöttet, vagy arra buz
dít, hogy a szülő ne vegye fel b ö m b ö l ő c s e c s e m ő j é t . És a k k o r
m é g n e m szóltunk a b ö l c s ő d e i gondozásról. Ez a „tudomá
nyosan megalapozott" gyakorlat kétségtelenül hozzájárul a
erőszak elharapózásához civilizációinkban. Az érintés és erő
szak k a p c s o l a t á r a vonatkozó kutatásokat k i m e r í t ő e n foglalja
össze ez a h o n l a p : www.violence.de
Mi a helyzet a z o n b a n azokkal a r o m á n gyerekekkel, akik
szegényes környezetük ellenére is a „rugalmasság csodái".
Miért boldogul m i n d e n n e k ellenére némelyik gyermek? Ta
lán bizony j o b b a k a génjei? M o s t a n r a kitalálhatják, hogy jó
m a g a m n e m hiszek e b b e n . Valószínűbb, hogy e csodálatos
kivételek szülei v é d e l m e z ő b b környezetet biztosítottak a
184
magzati fejlődés és születés idejére, továbbá a gyermek fejlő
d é s é n e k sarkalatos pontjain is megálltak a helyüket.
M i n d e z az örökbefogadó szülők számára is tartogat tanul
ságokat. N e m áltathatják magukat azzal, hogy gyermekük
n e k n e m volt előélete. Talán már születésére azt a szülői prog
ramot k a p t a „örökül", hogy valójában n e m akarják, és n e m
szeretik. A s z e r e n c s é s e b b e k fejlődésük meghatározó pontja
in esetleg pozitív, megerősítő j e l z é s e k e t k a p t a k gondozóiktól.
A m e n n y i b e n az örökbefogadó szülők n e m vesznek tudomást
a születés előtti idők és a születés körülményeiről, n e m lesz
n e k k é p e s e k megoldani a gyermek további nevelési gondjait.
N e m látják át, hogy n e m üres lapként került hozzájuk, aho
gyan az újszülött s e m tabula rasa, hiszen fejlődését d ö n t ő e n
meghatározza az a n y a m é h b e n eltöltött kilenc h ó n a p . J o b b
s z á m í t á s b a v e n n i ezt a programozást, hogy szükség e s e t é n
megváltoztathassák.
Akár örökbefogadott a gyermek, akár édes magzatuk, a
helyzet világos: génjei m i n d ö s s z e lehetőségeit és n e m a sor
sát hordozzák. Az ö n ö k dolga, hogy olyan környezetet te
r e m t s e n e k számára, a m e l y b e n maradéktalanul k i b o n t a k o z
tathatja képességeit.
M i n t észrevették, n e m azt javaslom a szülőknek, hogy ne
velési szakkönyveket bújjanak. S z á m t a l a n olyan emberrel ta
lálkoztam, aki e l m é l e t b e n egyetért n é z e t e i m m e l . A elmélet
a z o n b a n kevés. Higgyék el, m a g a m is kipróbáltam. Hiába
t u d t a m már mindenről, amit ez a könyv hirdet, amíg n e m tet
t e m erőfeszítéseket a változás érdekében, felismeréseim sem
miféle hatással n e m voltak s o r s o m alakulására. Ha e könyvet
elolvasva azt hiszik, hogy magától megváltozik az ö n ö k és
g y e r m e k e i k élete, nagyjából hasonlót művelnek, mint ha ma
gukba lapátolnák a legújabb gyógyszereket, azt remélve, azok
majd m i n d e n t megoldanak.
Ehelyett a következőket javaslom: eresszék szélnek meg
alapozatlan félelmeiket, s tegyenek m e g m i n d e n t a n n a k érde-
185
k é b e n , hogy ne plántáljanak gyermekeik lelkébe s e m fölös fé
lelmeket, s e m bénító tévhiteket. Igenis, a segítségükre lehet
n e k , hogy k i b o n t a k o z t a s s á k képességeiket, amiként saját
sorsukon is fordíthatnak. N i n c s e n e k „összekötözve" a gén
jeikkel.
Vegyenek példát a sejtektől, s mimóza-riadozás helyett áll
j a n a k át növekedési pályára. Ne feledjék, hogy egy e m b e r i
lényt n e m a l e g m e n ő b b iskola vagy játék, s n e m is a legzsíro
s a b b állás teszi azzá, ami. Jóval a sejtbiológia felismerései
m e g az árvákkal folytatott vizsgálatok előtt, a R u m i h o z ha
sonló l á t n o k o k értették, hogy gyermeket és felnőttet egyaránt
a szeretet virágoztat ki:
Szellem és tudomány
A legszebb és legmélyebb érzés, amelyet az ember itt, a földön
megtapasztalhat, a misztikus áhítat. Ez az igazi tudomány hajtóereje.
- ALBERT EINSTEIN
I
agy utat tettünk m e g az első fejezet óta, ahol elmesél
tem, hogyan n é z t e m szembe riadozó hallgatóságom
mal, s hogyan indultam el az új biológia megalapozá
sa felé. Végig e könyv során m é g s e m k a l a n d o z t a m el m e s s z e
az első fejezet mondandójától, hogy az okos sejtek élni tanít
h a t n a k b e n n ü n k e t , e m b e r e k e t . Most, hogy könyvem végénél
tartunk, s z e r e t n é m kifejteni, m i k é n t tett hívővé a sejtek ta
nulmányozása. Egyúttal arról is szót ejtek, miért vagyok de
rűlátó bolygónk sorsát illetően, noha ezt a derűlátást n e m is
olyan k ö n n y ű megtartani a napilapokat forgatva.
S z á n d é k o s a n választottam el e fejezetet a kötet egészétől, s
utaltam a Zárszó címszó alá. A zárszó rendszerint pár szóból
áll, s fölöttébb jellemző a mű egészére. Ez az én esetemre is
igaz. Amikor húsz évvel ezelőtt „megvilágosodásom támadt",
ez a mélységes mély élmény egész életemet megváltoztatta.
A nagy ahá-élményt szünet nélküli gyönyörködés követte a
sejtmembrán újonnan felismert működése láttán. Ott és akkor
azonban elég volt néhány szívdobbanás, s olyan mérhetetlen,
elmondhatatlan öröm töltött el, hogy belesajdult a szívem, és
ömleni kezdett a könnyem. Az új tudomány létünk legmélyéig
hatol, és halhatatlannak kiáltja ki az embert. Számomra a kö
vetkeztetések annyira vitathatatlanok voltak, hogy abban a
szent pillanatban hitetlen tudósból hívővé váltam.
Tudom, hogy egyesek számára e fejezet következtetései
túlságosan elméletiek. A megelőző oldalakon negyedszázad
187
sejtbiológiai kutatásaira alapoztam. Ezek fényében születtek
azok a b á m u l a t o s felfedezések, amelyek új megvilágításba
helyezik az élet rejtélyeit. A most levont következtetések s e m
r u g a s z k o d n a k el a tudománytól a hit követhetetlen és ködös
birodalmába. A maradi tudósok talán ódzkodnak tőlük, mert
a lelket emlegetik, én a z o n b a n két okból is biztos vagyok kö
v e t k e z t e t é s e i m igazában.
Az egyik egy módszertani alaptétel, amelyet a tudomány
b e r k e i b e n O c c a m borotvájaként emlegetnek. Eszerint t ö b b
hipotézis közül a legegyszerűbbet tekinthetjük a legvalószí
n ű b b n e k . A varázslatos s e j t m e m b r á n viselkedését taglaló új
donatúj tudomány a kvantumfizika tételeivel párosítva adja a
legegyszerűbb magyarázatot a természetgyógyászat és hit
gyógyítás csodálatos jelenségeire. S z e m é l y e s e n m é g azt is
h o z z á t e h e t e m , hogy e felismerések sorsfordítóak l e h e t n e k .
Elismerem, hogy megvilágosodásomhoz ugyan a tudo
m á n y juttatott el, maga az élmény mégis a misztikus azonnali
m e g t é r é s e k r e emlékeztet. E m l é k e z n e k , ugye, Saulus történe
tére, akit villámcsapás terített le lováról? N o s , a karibi egek
ből r á m n e m sújtott le ilyen villám. Mégis m a g a m b ó l kikelve
r o h a n t a m az orvosi könyvtárba akkor, hajnalok hajnalán,
mert a s e j t m e m b r á n t e r m é s z e t é r e vonatkozó felismeréseim
rányitották a s z e m e m arra, hogy n e m c s u p á n testek, de hal
hatatlan lelkek is vagyunk. Kérlelhetetlen belső hangot hal
l o t t a m ekkor, amely n e m c s a k azt adta tudtomra, hogy téves a
g é n e k e l s ő b b s é g é n e k biológiai tana, de arra is intett, hogy a
halál szintén tévképzet. A k k o r d ö b b e n t e m rá, hogy az életet
szabályozó fehérjekapcsolókat környezeti j e l z é s e k működte
tik, végső s o r o n tehát a mindenség.
188
világot. M i k o r egy hívő bajba kerül, istenét hívja. Ha egy tu
dós van gondban, vegyszerért nyúl a laborban.
Azért volt mégis helyénvaló, hogy a tudomány hozta el lel
ki megvilágosodásomat, mert a sejtbiológia és fizika legújabb
felfedezései is újfajta kapcsolatot sejtetnek tudomány és túl
világ között. E kétféle valóságsíkot már századokkal ezelőtt
széthasította D e s c a r t e s és kora. S z e m é l y szerint mégis a b b a n
bízom, hogy hit és tudomány egyesülése j o b b világot teremt.
Idő van
189
k a t törölte el a Föld színéről. Valamennyi „világvége" csak
n e m tökéletes pusztulással járt. N é h á n y tudós úgy véli -
ahogy erről m á r az 1. fejezetben is m e g e m l é k e z t e m -, hogy
j ó c s k á n b e n n e j á r u n k a hatodik kihalás kellős k ö z e p é b e n .
C s a k h o g y a többivel s z e m b e n , melyeket űrbéli jövevények,
például ü s t ö k ö s ö k okoztak, a mostani kizárólag az e m b e r
műve. M i k ö z b e n erkélyükről gyönyörködnek a n a p l e m e n t é
ben, n e m árt, ha tudják, hogy e pompázatos színorgia bizony
a levegő szennyezettségének tudható be. Világunk pusztulá
sával m é g látványosabb fényjátékokban lesz részünk.
I d ő k ö z b e n erkölcsi fogódzóinkat is elveszítettük. A mo
dern világ elfordult az égtől, s ehelyett földi javakat hajszol
görcsösen. Az győz, aki t ö b b játékszert birtokol. Ilyenkor
mindig D i s n e y Fantázia című filmje jut az e s z e m b e . Emlékez
nek, ugye, M i k i egérre, a nagy varázsló kétbalkezes segédjé
re? Nos, a varázsló rábízza a labort Mikire, amíg távol jár.
T ö b b e k között az a dolga, hogy vizet hordjon a közeli forrás
ból egy j ó k o r a ciszternába. M i k i n k azonban, aki j o b b a n sze
ret henyélni, a varázslatokat a z o n b a n kileste, vízhordó inassá
változtat át egy seprűt.
M i k ö z b e n ő szundít egyet, a seprű túltölti a ciszternát, hi
szen n e m gondolkozik, s a túlcsorduló víz elárasztja a labort.
Felriadva M i k i megpróbálja megállítani, csakhogy erre m á r
n e m tud varázslatot. A helyzetet a hazatérő mágus m e n t i
meg. A mozidarab a következő tanulsággal nyit: „Ez a film
egy varázsló és segédje legendáját dolgozza fel. Az okos le
gényke szemfülesen elleste mesterétől a tudományát. A m i azt
illeti, szemfülesebb is volt a kelleténél, mert már akkor bele
kontárkodott a varázslatokba, amikor m é g n e m tudta uralni
őket." Napjaink okos tudósai s e m különbek M i k i egérnél, mi
kor génjeinkbe és környezetünkbe kontárkodva felborítják
azt a nagy egyensúlyt, amelyről n e m hajlandók tudomást
venni. H i s z e n az univerzumban m i n d e n összefügg minden
nel. Ez a vakság n e m vezethet máshoz, mint tragédiához.
190
Hogyan jutottunk idáig? Volt idő, amikor a tudománynak
okvetlenül el kellett szakadnia a hittől, legalábbis az egyház
által lejáratott vallástól. A középkori egyház intézményei min
den olyan tudományos felfedezést kiirtottak, amely szembe
helyezkedett a vallási dogmákkal. Tudomány és hit megha-
sonlását Nicolaus Kopernikusz kezdeményezte korszakalkotó
művével, mely a De revolutionibus orbium coleisticum (Az égites
tek keringéséről) címet viselte. Az 1543-ban napvilágot látott
m u n k a m e r é s z e n leszögezte, hogy az „égi szféráknak" n e m a
Föld, h a n e m a Nap a középpontja. Mindezt napjainkban min
den iskolás gyerek tudja, akkoriban a z o n b a n égbekiáltó eret
n e k s é g n e k számított. Kopernikusz merész kozmológiája szö
ges ellentétben állt az egyház cáfolhatatlan világképével,
amely a Földet helyezte a Teremtés középpontjába. Koperni
kusz a z o n b a n n e m c s a k tehetséges csillagász volt, de előrelátó
diplomata is, ezért haláláig n e m hozta nyilvánosságra művét.
Jól tette. Fél évszázad múltán Giordano Bruno domonkos
szerzetesnek volt bátorsága előlépni, és kiállni Kopernikusz
elmélete mellett. Az inkvizíció azonnal lecsapott rá, és mág
lyahalálra ítélte eretnekségért. Kopernikusz azonban túljárt az
egyháziak eszén, nehéz megkínozni egy csillagászt.a sírjában.
És mivel az egyház n e m tudta megölni a küldöncöt, szembe
kellett néznie a hírrel, amit hozott.
191
A m e n n y i b e n tudomány és hit szétválásához szükség lett
volna további ösztönzőkre, nos, e n n e k is elérkezett az ideje,
amikor D a r w i n 1859-ben előállt evolúciós elméletével. Ez az
elmélet olyan sebességgel terjedt szét a világon, m i n t ma az
interternetes pletykák. N e m is nagyon vitatták, h i s z e n töké
letesen egybevágott a háziállatok, haszonállatok és növények
felnevelésének tanulságaival. A darwinizmus az öröklés vé
l e t l e n e i n e k tulajdonította az e m b e r megjelenését, ami azt
j e l e n t e t t e , hogy t ö b b é n e m volt szükség isteni beavatkozás
feltételezésére a tudomány berkeiben. A mai tudósok s e m
é r e z n e k k i s e b b áhítatot a m i n d e n s é g csodái láttán, mint a kö
zépkori teológusok, D a r w i n teóriája a z o n b a n fölöslegessé
tette az isteni gondviselés jelenlétét a teremtés rendjében. így
ír erről E r n s t Mayr, a kitűnő darwinista: „Ha megkérdezzük,
h o n n a n ez a tökéletesség, válaszul c s u p á n az esetlegességet
és vakvéletlent kapjuk..." (Mayr 1976).
M i k ö z b e n ugyanis a darwini elmélet leszögezi, hogy a lé
tért való k ü z d e l e m célja a fajok fennmaradása, n e m rendel
eszközöket e h h e z a célhoz. Valójában „minden megfelel", mi
vel a cél a túlélés, b á r m i áron. A neodarwinista Mayr erkölcsi
törvények körvonalazása helyett egyfajta dzsungelharcnak
látja az életet. Eszerint a szemlélet szerint aki kapja, marja;
a k i n e k t ö b b van, az megérdemli. Nyugaton olyan civilizáció
b a n élünk, amely elfogadja, hogy a világ t e h e t ő s e k r e és nincs
t e l e n e k r e oszlik. M o s t n e m kívánok foglalkozni azzal a kér
déssel, hogy m i n d e n n e k ára van. E k k o r ugyanis ki kellene
t é r n e m arra, hogy halódó bolygónk, a hajléktalanok m e g
azok a g y e r m e k m u n k á s o k , akik márkás farmerjeinket szö
vik... e k ü z d e l e m vesztesei.
192
A mindenség képére formálódtunk
Azon a karib-tengeri hajnalon arra is rájöttem, hogy a darwi
ni létharc győztesei valójában vesztesek, mivel egyek va
gyunk a mindenséggel, Istennel. A sejt azt teszi, amire agya, a
s e j t m e m b r á n utasítja. Voltaképpen szervezetünk valameny-
nyi szabályozó fehérjéje valamely környezeti jelet másol.
A m e n n y i b e n n i n c s ilyen párja, n e m fejtheti ki működését.
Azaz az összes fehérjének megvan a fizikai-elektromagne-
tikus m á s a m i n d e n s é g ü n k b e n , j ö t t e m rá nagy ahá-élményem
idején. Mivel proteinből összerakott gépek vagyunk, szükség
k é p p e n leképezzük környezetünket, márpedig ez n e m keve
s e b b , m i n t a mindenség, azaz maga Isten.
Térjünk most vissza a nyertesekhez és vesztesekhez. Mivel
az ember úgy alakult ki, hogy kiegészítse környezetét,
a m e n n y i b e n nagyon b e l e k o n t á r k o d u n k ez utóbbiba, idővel
m á r n e m „illünk össze" vele. Pillanatnyilag az e m b e r oly mér
t é k b e n szól bele bolygónk életébe, hogy n e m c s a k ö n n ö n
fennmaradását, de egy sereg k i h a l ó b a n lévő fajét is veszélyez
teti. M o s t a n r a egyaránt veszélybe kerültek a gyorséttermeken
meggazdagodott p é n z m á g n á s o k , a „győztesek", és a „veszte
sek", a n i n c s t e l e n kulik. Két kiút vezet ki ebből a kátyúból:
vagy k i h a l u n k vagy m u t á l u n k . Komolyan el k e l l e n e töprenge
n ü n k ezen, mivel a Big M a c e k árusítása megtizedeli esőerdő
inket; a mérges kipufogógázok tönkreteszik a levegőt; a
kőolaj-feldolgozó iparok a Földet koptatják, és a vizeket
szennyezik. A t e r m é s z e t olyannak alkotott minket, hogy il
leszkedjünk környezetünkbe, csakhogy n e m egy mesterséges
világba, amelyet m a g u n k alkottunk.
193
sejtjeink felületén található az azonosságért kezeskedő recep
t o r o k n a k ez a csoportja.
E m e önfelismerő receptorok közül s o k a n vizsgálták az im
munrendszerhez tartozó humán leukocita antigéneket
(HLA). A m e n n y i b e n eltávolítanánk ezeket a receptorokat,
i m m á r a z o n o s í t h a t a t l a n o k l e n n é n k . Sejtjeink továbbra is em
beri sejtek volnának, ám m i n d e n megkülönböztető jellemvo
nás nélkül. Úgy is m o n d h a t n á m , ez a mi személyi igazolvá
nyunk.
Szervátültetéskor minél k ö z e l e b b állnak egymáshoz a do
nor és a befogadó szervezet önfelismerő receptorai, annál ki
s e b b a szöveti kilökődés veszélye. Tegyük fel, hogy sejtjeik fe
lületén százféle ilyen receptor együttese szolgál az ö n ö k azo
nosítására. Önöknek szervátültetésre van szükségük. Én
a d n á m az átültetendő szövetet. Mikor a z o n b a n összehason
lítjuk a m a g a m önfelismerő receptorait az önökével, kiderül,
hogy a százból m i n d ö s s z e tíz egyezik. Eszerint m é g s e m én le
szek az ö n ö k megfelelő donora, hiszen eltérő m e m b r á n r e c e p
toraink szervátültetéskor mozgósítanák az immunrendszert,
amely k i l ö k n é az idegen, átültetett sejteket. Nagyobb sikerre
s z á m í t h a t n a k , a m e n n y i b e n olyan donort találnak, a k i n e k ön
felismerő receptorai j o b b a n illeszkednek az ö n ö k é h e z .
Olyan donort a z o n b a n s e m m i k é p p e n n e m találnak, akivel
az egyezés 100 százalékos. Eddig a tudomány n e m lelt k é t
ilyen e m b e r t . Elméletileg általánosan lehetségessé válna a
szervátültetés, a m e n n y i b e n el lehetne távolítani a sejtek fel
színéről önfelismerő receptoraikat, eleddig a z o n b a n ez s e m
sikerült. Egy ilyen kísérletben a sejtek elvesztenék önazonos
ságukat, a befogadó szervezet a z o n b a n már n e m utasítaná el
őket. A tudomány eddig érthető m ó d o n az immunválasz kap
c s á n foglalkozott a sejt önfelismerő apparátusával. Fontos
ugyanakkor hangsúlyoznunk, hogy n e m maguk a protein-re
ceptorok, h a n e m az őket aktiváló ágensek felelősek önazo
nosságunkért. Az azonosító receptorok egytől egyig a sejtfel-
194
színen csoportosulnak, ahol, akár az a n t e n n á k , a környezet
kiegészítő jelzéseit érzékelik. Az „ É n " eszerint n e m belül léte
zik, az igazság odaát van, a külső környezetben.
Képzeljék el, hogy az emberi szervezet televíziós készülék.
Ö n ö k a k é p e r n y ő n megjelenő kép. Ám ez a k é p n e m magából
a m a s i n á b ó l származik. Az adást felfogó tévéantenna önazo-
nosító receptoraink teljes sorozatát képviseli, maga az adás
pedig egyet j e l e n t a környezet jelzéseivel. Mivel máig az anya
gias n e w t o n i világkép fogalmaiban gondolkodunk, elsőre ta
lán azt gondolnánk, hogy a sejt proteinreceptorai hordozzák
az „ É n t " . H a s o n l a t u n k n á l maradva az a n t e n n a l e n n e az adás
forrása. Csakhogy n e m a receptorok rejtik m a g u k b a n az ön
azonosságot, c s u p á n felismerik azt az Ént, amelyet a környe
zet hordoz.
A m i k o r maradéktalanul felfogtam e n n e k a viszonyrend
s z e r n e k a jelentőségét, ráébredtem, hogy É n e m e t a k k o r is
tartalmazza a környezet, ha testben n e m vagyok ott. A televí
ziós h a s o n l a t h o z visszatérve, a m e n n y i b e n földi porhüvelyem
elenyészik, s egyszer a j ö v ő b e n megszületik egy olyan valaki
(biológiai tévékészülék), aki az enyémével p o n t o s a n meg
egyező azonosító receptorcsaláddal rendelkezik, „ É n " ismét
m e g j e l e n e k ezzel a világon. Testem ugyan mulandó, az en
g e m j e l e n t ő adás a z o n b a n megismétlődhet. Ö n a z o n o s s á g o m
záloga bonyolult jelrendszer, olyan „kézjegy", amely a kör
nyezet irdatlan információözönének c s a k r á m jellemző lenyo
mata.
Azt, hogy az egyéni adás a halál után is j e l e n van, azok a
szervátültetéses betegek bizonyítják, akik a beavatkozás után
sajátos viselkedésbeli, lélektani változásokat tapasztaltak
m a g u k o n . Egy konzervatív gondolkodású, ám az egészséges
életmódra nagyon is adó New England-i, bizonyos Claire Syl-
via szívátültetése után például meglepetten tapasztalta, hogy
kívánni kezdi a sört és a sült csirkét, sőt a motorozáshoz is
kedvet k a p . Felkereste a donor családját. Mint kiderült egy
195
motorbiciklikért rajongó, tizennyolc éves k a m a s z szívét kap
ta meg, aki n e m vetette meg s e m a sört, s e m a csirkesültet.
Könyvében - A Change of Heart (Új szívvel) - Sylvia beszámol
személyiségének e furcsa átalakulásáról, amelyet néhány be
tegtársa h a s o n l ó élményeivel támaszt alá (Sylvia és Novak
1 9 9 7 ) . Paul P. Pearsall számos ilyen esetről emlékezik m e g
The Heart's Code: Tapping the Wisdom and Power of Our Heart
Energy (A szív kódja: a szívünkben rejlő bölcsesség és energia
kiaknázása) c í m ű m u n k á j á b a n (Pearsall 1 9 9 8 ) . A szervátülte
téseket követő e m l é k k é p e k pontossága m i n d e n esetlegessé
get kizár. Egy fiatal lánynak például lidércálmai t á m a d t a k
szívátültetését követően. Ezek az á l m o k olyan é l é n k e k voltak,
hogy a segítségükkel elfogták a donor gyilkosát.
A jelenséget t ö b b e k között a sejtek e m l é k e z e t é n e k feltéte
lezésével magyarázzák. Látták, milyen nagyra b e c s ü l ö m a sej
tek intelligenciáját, de e n n e k is van határa. Igen, arra emlé
k e z n e k , hogy máj- vagy izomsejtek voltak-e, a sült csirke irán
ti rajongásért azonban bizonyára n e m ők felelősek!
T ö b b értelme van azt feltételeznünk, hogy mivel az átülte
tett sejtek önazonosító receptorai megegyeznek a donoréval,
továbbra is ugyanazokat a környezeti jelzéseket fogják fel.
Azaz, maga a test halott, az általa képviselt adás azonban
m é g j e l e n van. Ez ugyanis örök, j ö t t e m rá megvilágosodásom
pillanatában, ahogy h i t e m szerint valamennyien örök életűek
vagyunk.
A szervátültetés n e m csupán az örök élet modellje lehet, de
a lélekvándorlásé is. Gondolják el, hogy a j ö v ő b e n egy embrió
ugyanazokkal a receptorokkal születik világra, amelyekkel je
lenleg én rendelkezem. Ez az embrió azonos lesz velem. Ön
azonosságom visszatért a világra, habár más testbe költözött.
E meglátás fényében a szexizmus és rasszizmus értelmetlenné
válik, hiszen receptoraink egyaránt költözhetnek fehér bőrű
be, ázsiaiba, nőbe és férfiba. Mivel a környezet egyet jelent a
mindenséggel (Istennel), önérzékelő antennáink e határtalan
196
s p e k t r u m n a k mindössze egy darabkáját képezik le... ám mi
parány mivoltunkban is Isten képét hordozzuk.
197
Végső soron ezek a sejtbiológiai felismerések k ö s z ö n n e k
vissza a nagy vallási tanítók igéiből. Valamennyien testbe öl
tözött lelkek vagyunk. Hadd szemléltessem e nagy igazságot
a prizma példáján.
Mikor fehér fénysugár esik a prizmára, a n n a k kristályos
szerkezete a szivárvány színeire bontja fel a fénynyalábot. A
spektrum m i n d e n egyes színét külön látjuk, mivel m á s a
frekvenciája. A folyamat fordítottjaként ha a szivárvány szí
neit tartalmazó spektrumot átbocsátjuk a prizmán, a széttar
tó sugárnyalábok egyetlen fehér fénysugárban egyesülnek.
Gondoljuk el, hogy valamennyi e m b e r külön színárnyalat a
spektrumban. A m e n n y i b e n ö n k é n y e s e n k i k ü s z ö b ö l ü n k egy
színt, mert n e m tetszik, majd ezután egyesítjük a többi sugár
kévét, n e m fehér fényt k a p u n k végeredményül. A fehér fény
tehát valamennyi frekvencia összessége.
198
egy sugara. Mindaddig, amíg lealázzuk vagy elüldözzük azo
kat, a k i k e t n e m kedvelünk, megtépázzuk a spektrum teljes
ségét, pedig ez adja ki végül a fehér fényt. Az tehát a dolgunk,
hogy óvjunk és védjünk m i n d e n hullámsávot. így talán joggal
várhatjuk a fehér fény megjelenését.
199
az euklideszi geometriai eszközeihez folyamodhattunk, ezt
foglalja össze az az i. e. 300-ban íródott görög szöveg, amely
Az euklideszi geometria alapjai címet viseli, s amely n e m keve
sebb, m i n t tizenhárom kötetet tesz ki. A jó térbeli érzékkel
rendelkező diákok könnyen felfogják az euklideszi geometria
tételeit, mivel k o c k á k k a l , kúpokkal és g ö m b ö k k e l foglalko
zik. M i n d e z t egyszerű k o c k á s papírra is lerajzolhatják.
Az c s a k a b ö k k e n ő , hogy az euklideszi geometria n e m fe
lel m e g a t e r m é s z e t törvényeinek, s fát, felhőt vagy hegyet
n e m szerkeszthetünk a segítségével. Természetben a legtöbb
élő és élettelen struktúra sokkalta rendezetlenebb és kaotiku
sabb k é p e t mutat. Ezek a természetes alakzatok a matemati
ka egy új ága, az ún. fraktálgeometria ismeretében h o z h a t ó k
c s a k létre. Benőit Mandelbrot francia matematikus 1975-ben
indította útjára az új tudományágat. A kvantumfizikához ha
sonlóan a fraktálgeometria (azaz a törtrészek geometriája)
szintén arra késztet, hogy h á r o m n á l több d i m e n z i ó b a n kép
zeljük el a görbült formáknak ezt a szokatlan világát.
A fraktálmatematika b á m u l a t o s a n egyszerű, mivel mind
össze szorzásra és összeadásra van b e n n e szükség. Voltakép
p e n ugyanazt a műveletet ismételjük a végtelenségig. Man-
delbrot-sorozatot úgy alkothatunk, hogy egy számot meg
szorzunk önmagával, majd hozzáadjuk az eredeti számot. Az
eredmény a következő egyenlet kiindulópontja, és így tovább.
A kihívás annyi a dologban, hogy ugyanazt az egyenletet mil
liószor kell megismételni, mire a fraktál eljut a látható tarto
mányba. És mivel az első m a t e m a t i k u s o k n a k n e m volt elég
idejük ennyi szorzás és összeadás elvégzéséhez, n e m is fog
lalkoztak fraktálgeometriával. N e m véletlen, hogy Mandelb
rot a nagy teljesítményű számítógépek korában alkotta m e g a
róla elnevezett sorozatot.
E geometria csodája, hogy az önismétlő m i n t á k a Matrjos-
ka-babákhoz hasonlóan egymásban rejtőznek. A kisebb
struktúra a nagyobb miniatűr változata, ha n e m is pontos má-
200
sa. A fraktálgeometria egy szerkezet egészének mintázatát a
részekével hozza összefüggésbe. Például egy gally alakja em
lékeztet a törzsről leágazó vastagabb ágakra. Egy folyó haj
szálra úgy fest, mint mellékfolyói. Az emberi t ü d ő b e n a lég
cső alakját apró léghólyagocskák, bronchiolusok ismétlik
meg. Az artériák és vénák, de m é g a perifériás idegpályák is
h o r d o z n a k h a s o n l ó ismétlődéseket.
Vajon a véletlen számlájára írhatjuk ezeket a t e r m é s z e t b e n
megfigyelhető egybeeséseket? M a g a m határozottan n e m e t
m o n d o k erre a kérdésre. Hogy m e g é r t e s s e m önökkel, miért
h i s z e m azt, hogy a fraktálgeometria a világ szerkezetét magát
képezi le, t e k i n t s ü n k át két problémát.
Először is az evolúció - ahogy oly sokszor leszögeztem
m á r e b b e n a könyvben - a magasabb rendű tudat felé törek
vés története. M á s o d s o r b a n a m e m b r á n t vizsgálva leszögez
tük, hogy receptor- effektorfehérje komplexei (az IMP-k, azaz
az olívabogyók vajas kenyerünkben) a sejt é r t e l m é n e k , intel
ligenciájának alapegységei. Következésképpen minél t ö b b jut
belőlük egy szervezetre, a n n á l tudatosabb lesz, annál maga
s a b b a n áll az evolúciós ranglétrán.
Van a z o n b a n fizikai határa a s e j t m e m b r á n b a n összezsú
folható IMP-k s z á m á n a k . A m e m b r á n vastagsága hét-nyolc
n a n o m é t e r , azaz a foszfolipid réteg átmérője. A receptor- és
effektor fehérjék átlagos átmérője nagyjából megegyezik a
foszfolipidekkel, melyekbe beágyazódnak. Es mivel a m e m b
rán vastagsága eleve adott, c s a k meghatározott számú IMP-t
s z u s z a k o l h a t u n k bele (egymás hátára n e m állíthatjuk őket).
Van tehát egy rétegünk, a m e l y n e k a vastagságát egyetlen pro
teinréteg alkotja. A tudatosságért felelős proteinek számát
ezért c s a k egyetlen m ó d o n növelhetjük meg: ha megszaporít
j u k a sejthártya felületét.
Térjünk vissza egy rövid időre szendvicses példánkhoz.
A t ö b b olívabogyó nagyobb tudatosságot j e l e n t , minél t ö b b e t
n y o m u n k belőle a szendvicsbe, az annál o k o s a b b lesz. Mit
201
gondolnak ezek után, melyik az intelligensebb, egy szelet
rizsfelfújt vagy egy jókora fánk? Minél nagyobb tehát a
szendvics felülete, annál t ö b b olívabogyó fér bele. A biológiá
hoz visszakanyarodva minél nagyobb egy sejt membránfelü
lete, a n n á l t ö b b protein fér el b e n n e . Az evolúció, azaz a tudat
fejlődése ezért a rendelkezésre álló membránfelület függvé
nye. M a t e m a t i k a i számítások kimutatták, hogy a felületnöve
lés l e g h a t á s o s a b b módja h á r o m d i m e n z i ó s térben (amilyen a
sejt is) a fraktálgeometria igénybe vétele. A természet ismét
lődő alakzatai a fentiek o k á n szükségből fakadnak, és n e m a
véletlen művei.
De ne merüljünk el matematikai részletekben. Igen, a ter
mészet és az evolúció egyaránt él a ismétlődő fraktál-
alakzatokkal. Ezek a szépséges, számítógéppel generált for
m á k arra e m l é k e z t e t n e k bennünket, hogy m o d e r n szorongá
saink és világunk látszólagos kuszasága dacára rend
uralkodik a természetben. Nincs új a nap alatt. Az evolúció is
métlődő fraktáljainak ismeretében n e m nehéz kitalálnunk, mi
következik az evolúciós ranglétra következő fokán. A fraktál
geometria izgalmas, elvarázsolt világa olyan matematikai mo
dell, amely azt sugallja, hogy a Mayr által feltételezett „esetle
gesség és vakvéletlen" idejétmúlt elgondolás. M a g a m a m o n d ó
vagyok, hogy ráadásul emberellenes is, ezért a lehető legha
marabb m e g kellene szabadulnunk tőle, ahogyan a Koperni
kusz előtti, földközpontú világképtől is elbúcsúztunk a maga
idejében.
Ha egyszer felismerjük, hogy a természet és az evolúció is
métlődő, rendezett alakzatokból áll, további tanulságokat is
l e v o n h a t u n k a sejtek életéből. A sejtközösségek évmilliárdo
k o n keresztül hatásos béketervet dolgoztak ki arra, m i k é n t
növelhetik m e g túlélési esélyeiket, vagy tehetik ugyanezt a
bioszféra t ö b b i szervezetével. Képzeljenek el egy többtrilliós
populációt közös fedél alatt, az állandó boldogság állapotá
ban. Ilyen k ö z ö s s é g létezik, n e m más ez, mint az emberi test.
202
Mi t ö b b , a sejtközösségek j o b b a n összedolgoznak az emberi
társulásoknál, köztük nincs száműzött, nincs hajléktalan.
H a c s a k egyik-másik sejt fel n e m mondja az együttműködést.
A r á k s e j t e k a z o k a hajléktalan, m u n k a n é l k ü l i deviánsok,
akik t á r s a i k o n élősködnek.
H a a z e m b e r m i n t á n a k v e n n é ö n n ö n szervezetét, Földünk
is b é k é s e b b és boldogabb hely lehetne. A b é k e m e g t e r e m t é s e
azért is nagy kihívás, mivel m i n d e n személyiség m á s k é n t éli
m e g a világot. Eszerint lényegében a valóság hatmilliárdféle
változata létezik bolygónkon, s mindegyik a maga igazában
hisz. A n é p e s s é g növekedésével ezek az életigazságok óhatat
lanul is ö s s z e ü t k ö z é s e k h e z vezetnek.
A s e j t e k h a s o n l ó kihívással kerültek s z e m b e az evolúció
kezdetén, a m i n t erről az 1. fejezetben már szóltam. E helyütt
mégis van é r t e l m e az i s m é t l é s n e k . Röviddel a Föld létrejötte
után gyors fejlődésnek indultak az egysejtű szervezetek. Az
elkövetkező h á r o m és fél milliárd év során egysejtű baktériu
mok, algák, é l e s z t ő g o m b á k és protozoák ezrei j ö t t e k létre,
mindegyik a rá j e l l e m z ő tudatszinttel. E z e k az egysejtűek
azután valószínűleg h o z z á n k h a s o n l ó a n túlszaporodtak, és
már akadályozni kezdték egymást. Talán ők is megijedtek a
helyszűke miatt. Az ilyenformán megváltozott környezetben
h a t á s o s megoldást k e r e s t e k nyomasztó gondjaikra. A környe
zeti nyomás az evolúció újabb, dicsőséges szakaszát indította
útjára, m i k o r is a sejtek önfeláldozóan soksejtű k ö z ö s s é g e k b e
szerveződtek. A végeredmény az ember, az evolúciós létra
l e g m a g a s a b b vagy közel legmagasabb fokán.
203
Azok maradnak fenn,
akik a legjobban tudnak szeretni
204
sarkallták a kevésbé agresszív hímeket, ami egyedülállóan
b é k é s közösséget eredményezett. így ír erről az esetről Frans
B. M. de Waal, az E m o r y Egyetem munkatársa a Public Library
of Science Biology vezércikkében (e lapban közölte eredmé
nyeit a két kutató): „... m é g a legvadabb főemlősök s e m ma
radnak s z ü k s é g k é p p e n véglegesen ilyenek" (deWaal 2 0 0 4 ) .
Tegyük mindjárt hozzá, függetlenül attól, h á n y National
Geographic filmet láttak vérengző fenevadakról, az e m b e r ak
kor s e m e m b e r n e k farkasa. Elvégre is csúcsragadozók vol
n á n k , ami azt jelenti, mi eszünk meg más állatokat a táplá
l é k l á n c b a n , n e m azok minket. Mivel pedig n i n c s e n e k termé
szetes ellenségeink, s n e m e s ü n k más állatok zsákmányául, a
vért és erőszakot is mellőzhetjük életünkből.
Ez persze n e m jelenti azt, hogy felülemelkedhetünk a ter
mészet törvényein, hiszen akkor a végén m i n k e t is felfalná
nak. H a l a n d ó k vagyunk, és azt reméljük, hogy hosszú, b é k é s
életünk u t á n földi maradványaink b é k é n porladhatnak to
vább. A kígyó azonban a saját farkába harap, s a tápláléklánc
c s ú c s á n álló embert a legalacsonyabb rendű szervezetek, a
b a k t é r i u m o k veszélyeztetik.
Sajnos a helyzet egyelőre az, hogy ráadásul ö n m a g u n k leg
nagyobb ellenségei is vagyunk, akik az állatvilágban fölöt
t é b b ritka m ó d o n ö n m a g u n k ellen fordulunk. Ellenségeske
dés az alacsonyabb rendű állatoknál is előfordul, ám m é g a
legvadabb gesztusok is félelemkeltő testtartásokra, hangokra
és szagokra korlátozódnak. Halálról nincs szó. Az állati po
p u l á c i ó k b a n a fajon belül előforduló erőszak elsődleges oka
mindig az életet j e l e n t ő levegőért, vízért és táplálékért vagy
éppen a nőstényért folyó harc.
Ezzel s z e m b e n az emberi közösségekben h a s o n l ó okból
c s a k a legritkább esetben folyik vér. S o k k a l t a gyakoribb ok a
létfenntartáshoz n e m feltétlenül szükséges anyagi javak hal
mozása; a lidércnyomásos világunkat feledtető drogok keres
k e d e l m e és c s e m p é s z e t e ; vagy a gyermek és házastárs bántal-
205
I
I
l ö n y v e m tudományos háttéranyaga megvilágítja, mi
i k é n t hat ki a hit az életfolyamatokra és a g é n e k tevé-
I k e n y s é g é r e , következésképpen sorsunk alakulására.
A tudatos szülőszereppel foglalkozó fejezet kifejti, hogyan
tápláltak gyermeki tudattalanunkba korlátozó és önsorsrontó
hiedelmeket.
M i n t m á r e m l í t e t t e m e fejezetben, az energiapszichológia
változatos t e c h n i k á i a tudat-test kutatás legfrissebb fejlemé
nyeit kiaknázva rövid úton átprogramozhatják tudattalanun
kat. Búcsúzóul szeretnék b ő v e b b e n is beszélni az egyik ilyen
módszerről, a PSYCH-K™-ről, mivel személyesen c s a k a leg
j o b b a k a t m o n d h a t o m róla, s m e g b í z o m egyszerűségében és
hatékonyságában. »
1 9 9 0 - b e n egy tudományos t a n á c s k o z á s o n találkoztam a
módszer kidolgozójával, R o b Williamsszel. M i n d k e t t e n elő
a d ó k é n t voltunk j e l e n . S z o k á s szerint azzal z á r t a m a m a g a m
beszédét, hogy a m e n n y i b e n hallgatóságom változtatni tud
azon, m i b e n hisz, ezzel az életét is átformálja. A reakció is
m e r ő s volt: „Jól van, B r u c e , ez nagyszerű, de hát hogyan fog
junk hozzá?"
A k k o r i b a n m é g n e m i s m e r t e m fel m i n d e b b e n a tudattalan
meghatározó szerepét, ehelyett a pozitív gondolkodás és az
akaraterő szerepét hangsúlyoztam. Ugyanakkor az idő tájt
személyes é l e t e m b e n alig sikerült valamit is megváltoztat
n o m . Valahányszor ezzel a javaslattal álltam elő, a t e r e m b e n
é r z é k e l h e t ő e n m e g c s a p p a n t az energia, olyan volt, mint ami
kor egy lufiból kieresztik a levegőt. Az volt a b e n y o m á s o m ,
207
hogy pallérozott hallgatóságom ugyanúgy kudarcot vallott az
általam javasolt két csodafegyverrel, mint j ó m a g a m !
A sors rendeléséből mindjárt az e n y é m után R o b Williams
előadása következett. Alig nyitotta ki a száját, az egész t e r e m
lélegzet-visszafojtva hallgatta. R o b n e m k e v e s e b b e t állított,
mint hogy a P S Y C H - K T M p e r c e k leforgása alatt semlegesít
régen b e l é n k gyökerezett, korlátozó hiedelmeket.
R o b ezután a hallgatósághoz fordult. Nincs-e valaki, kér
dezte, aki szívesen megszabadulna valami régi lelki bajától.
Egy hölgy vonta magára m i n d R o b , m i n d a m a g a m figyelmét,
aki bátortalanul többször is felemelte a kezét. Ez a félszegség
szinte magáért beszélt. M i k o r R o b megkérdezte, mi a problé
mája, elvörösödött. A válasz alig volt hallható. R o b n a k ott
kellett hagynia a pódiumot, és félrevonulnia a félénk hölgy
gyei. Aztán ő közölte a jelenlevőkkel, hogy a s z ó b a n forgó lel
ki gond a nyilvános szereplés. R o b most visszatért a színpad
ra, s a hölgy habozva, de követte. R o b felkérte, beszéljen fé
lelmeiről a közel száz fős hallgatóságnak. A hölgy megint
c s a k alig mert megszólalni.
R o b nagyjából tíz percig foglalkozott vele a P S Y C H - K T M
módszer t e c h n i k á i t felhasználva. Ezután megkérdezte tőle,
m o s t is fél-e a k ö z ö n s é g h e z szólni. A változás bámulatos volt.
A félénk hölgy m o s t a n r a szemlátomás megnyugodott, s be
szélni kezdett, izgatottan ugyan, ám magabiztosan. A hallga
tóságnak leesett az álla és kiguvadt a szeme az ötperces szó
n o k l a t alatt. A hölgy végül annyira belejött a b e s z é d b e , hogy
R o b n a k kellett megállítania és helyre küldenie!
Mivel ez a hölgy r e n d s z e r e s e n részt vett az éves tanácsko
zásokon, ahol gyakorta a d t a m elő, az elkövetkező években
szemtanúja voltam csodálatos átváltozásának. N e m c s a k a
gátlását küzdötte le, de saját k ö z ö s s é g é b e n t ó s z t m o n d ó kört
is szervezett. A végén díjnyertes szónok vált belőle! E n n e k a
hölgynek n é h á n y perc leforgása alatt változott m e g az élete.
Az azóta eltelt tizenöt e s z t e n d ő b e n számos ilyen átalakulást
208
n é z t e m végig, mikor a P S Y C H - K T M módszer rövid úton meg
változtatta a p á c i e n s e k önbecsülését, kapcsolatait, anyagi
helyzetét vagy egészségi állapotát.
Ez a terápiás eljárás egyszerű, közvetlen és fölöttébb meg
győző. A kinezológia eszköztárát felhasználva, a test-tudat
határvidékein fér hozzá a tudattalan önkorlátozó „file-
j a i h o z " , nagyjából úgy, ahogyan azon a bizonyos karib-tenge
ri hevenyészett kezelőasztalon m a g a m is megtapasztaltam.
Egyúttal a két agyfélteke integrációját is kiaknázza, mikor
gyors és tartós hatást ér el. Emellett a lelket is belevonja a vál
tozásba, ahogy j ó m a g a m is s z á m o l t a m vele tudományos vizs
gálódásaim során. A izomműködést tesztelve fér hozzá a
„szupertudathoz" - R o b így nevezi -, így győződik m e g arról,
hogy a p á c i e n s céljai szilárdak és megfelelők-e. Ez a beépített
biztonsági rendszer m i n d e n k i számára hozzáférhetővé teszi a
módszert, aki a félelem h ó n á b ó l a szeretet birodalmába kíván
kerülni.
M a g a m is élek a P S Y C H - K T M módszerrel, amely segített
megszabadulni önkorlátozó hiedelmeimtől. Az egyik ilyen az
volt, hogy n e m leszek k é p e s megírni ezt a könyvet. A tény,
hogy a k e z ü k b e n tartják, ö n m a g á b a n is a módszer hatásossá
g á n a k bizonyítéka! Emellett r e n d s z e r e s e n előadok R o b társa
ságában. Ahelyett azonban, hogy a pozitív gondolkodást vagy
az akaraterőt ajánlgatnám k ö z ö n s é g e m n e k , R o b h o z u t a s í t o m
őket. K ö n y v e m az új biológiáról szól, ezzel s z e m b e n a
P S Y C H - K T M módszer h i t e m szerint a 2 1 . század és az azt kö
vető idők új lélektana. További információkat R o b honlapján
találnak minderről: www.psych-k.com
IRODALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS
Lipton, B. H. (1977a): „A fine structural analysis of normal and
modulated cells in myogenic culture." Developmental Biology
60:26-47.
Lipton, B. H. (1977b): „Collagen synthesis by normal and
bromodeoxyuridine-treated cells in myogenic culture."
Developmental Biology 61:153-165.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch és mtsai (1991): „Microvessel
endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic charaterization."
Differentiation 46:117-133.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch és mtsai (1992): „Histamine-modulated
transdifferentiation of dermal microvascular endothelial cells."
Experimental Cell Research 199:279-291.
1. FEJEZET
Adams, C. L.-M. K. L. Macleod es mtsai (2003): „Complete
analysis of the B-cell response to a protein antigen, from in vivo
germinal centre formation to 3-D modelling of affinity
maturation." Immunology 108: 274-287.
Baiter, M. (2000): „Was Lamarck just a little bit right?" Science 288: 38.
Blanden, R. V. es E. J. Steele (1998): „A unifying hypothesis for the
molecular mechanism of somatic mutation and gene conversion in
rearranged immunoglobulin variable genes." Immunology and Cell
Biology 76(3): 288.
Boucher, Y.-C. J. Douady es mtsai (2003): „Lateral gene transfer
and the origins of prokaryotic groups." Annual Review of Genetics
37: 283-328.
210
Darwin, Charles (1955): A fajok eredete természetes kiválasztás útján
vagy a létért való küzdelemben. Budapest, Akadémiai Kiadó-Művelt
Nép Kiadó.
211
Lovell, J. (2004): Fresh Studies Support New Mass Extinction Theory.
London, Reuters.
Mayr, E. (1976): Evolution and the Diversity of Life: selected essays.
Cambridge, Mass., The Belknap Press of Harvard University Press
Milius, S. (2003): „When genes escape: does it matter to crops and
weeds?" Science News 164:232 skk.
Netherwood, T.-S M. Martin-Orue es mtsai (2004): „Assesing the
survival of transgenic plant DNA in the human gastrointestinal
tract." Nature Biotechnology 22(2): 204 skk.
Nitz, N.-C. Gomes es mtsai (2004): „Heritable integration of
kDNA minicircle sequences from Trypanosoma cruzi into the
avian genome: Insights into human Chagas disease." Cell 118:
175-186.
Pennisi, E. (2001): „Sequences reveal borrowed genes." Science 294
1634-1635.
Pennisi, E. (2004): „Researchers trade insights about gene
swapping." Science 305: 334-335.
Ruby, E . - B . Henderson es mtsai (2004): „We get by with a little
help from our (little) friends." Science 303:1305-1307.
Ryan, F. (2002): Darwin's Blind Spot: Evolution beyond natural
selection. New York, Houghton Mifflin.
Spencer, L. J. es A. A. Snow (2001): „Fecundity of transgenic wild-
crop hybrids of Cucurbita pepo (Cucurbitaceae): implications for
crop-to-wild gene flow." Heredity 86: 694-702.
Steele, E. J . - R . A. Lindley es mtsai (1998): Lamarck's Signature: how
retrogenes are changing Darwin's natural selection paradigm. St
Leonards NSW, Ausztralia, Allen & Unwin.
Stevens, C. J.-N. B. Dise es mtsai (2004): „Impact of nitrogen
deposition on the species richness of grasslands." Science 303:
1876-1879.
Thomas, J. A.-M. G. Telfer es mtsai (2004): Comparative losses of
British butterflies, birds, and plants and the global extinction
crisis." Science 303:1879 skk.
Waddington, C. H. (1975): The Evolution of an Evolutionist. Ithaca,
New York, Cornell.
212
Watrud, L. S.-E. H. Lee es mtsai (2004): „Evidence for landscape-
level, pollen-mediated gene flow from genetically modified
creeping bentgrass with CP4 EPSPS as a marker." Proc. National
Academy of Sciences 101(40): 14533-14538.
Wu, X . - J . Feng es mtsai (2003): immunoglobulin somatic
hypermutation double-strand DNA breaks, AIDS and error-prone
DNA repair." Journal of Clinical Imunology 23(4).
2. FEJEZET
Avery, O. T.-C. M. MacLeod es mtsai (1944): ^Studies on the
chemical nature of the substance inducing transformation of
pneumococcal types. Induction of transformation by a
deoxyribonucleic acid fraction isolated from Pneumococcus Type
III." Journal of Experimental Medicine. 79:137-158.
Baltimore, D. (2001): „Our genome unveiled." Nature 409: 814-816.
Baylin, S. B. (1997): „DNA methylation: Trying it all together:
Epigenetics, genetics, cell cycle and cancer." Science 277(5334):
1948-1949.
Blaxter, M. (2003): „Two worms are better than one." Nature 426:
395-396.
Bray, D. (2003): „Molecular prodigality." Science 299:1189-1190.
Celniker, S. E.-D. A. Wheeler es mtsai (2002): „Finishing a whole-
genome shotgun: Release 3 of the Drosophila melanogaster
euchromatic genome sequence." Genome Biology 3(12):
0079.1-0079.14.
Chakravarti,A. es P. Little (2003): „Nature, nurture and human
disease." Nature 421: 412-414.
Darwin, F.(szerk) (1888): Charles Darwin: Life and Letters. London,
Murray.
Dennis, C. (2003): „Altered states." Nature 421: 686-688.
Goodman, L. (2003): „Making a genesweep: It's official!" Bio-IT
World.
Jablonka, E.-M. Lamb (1995): Epigenetic Inheritance and Evolution:
The Lamarckian Dimension. Oxford, Oxford University Press.
213
Jones, P. A. (2001): „Death and methylation." Nature 409:141-144.
Kling, J. (2003): „Put the blame on methylation." The Scientist
27-28.
Lederberg, J. (1994): „Honoring Avery, MacLeod, and McCarty:
The team that transformed genetics." The Scientist 8:11.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch es mtsai (1991): „Microvessel
endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic characterization."
Differentiation 46:117-133.
Nijhout, H. F. (1990): „Metaphors and the role of genes in
development." Bioessays 12(9): 441-446.
Pearson, H. (2003): „Geneticists play the numbers game in vain."
Nature 423: 576.
Pennisi, E. (2003a): „A low number wins the genesweep pool."
Science 300:1484.
Pennisi, E. (2003b): „Gene counters struggle to get the right
answer." Science 301:1040-1041.
Pray, L. A. (2004): „Epigenetics: Genome, meet your environment."
The Scientist 14-20.
Reik, W. es J. Walter (2001): „Genomic imprinting: Parental
influence on the genome." Nature Reviews Genetics 2:21 skk.
Schmucker, D.-J. C. Clemens es mtsai (2000): „Drosophila Dscam
is an axon guidance receptor exhibiting extraordinary molecular
diversity." Cell 101: 671-684.
Seppa, N. (2000): „Silencing the BRCA1 gene spells trouble."
Science News 157:247.
Silverman, P. H. (2004): „Rethinking genetic determinism: With
only 30 000 genes, what is it that makes humans human?" The
Scientist 3 2 - 3 3 .
Surani, M. A. (2001): „Reprogramming of genome function through
epigenetic inheritance." Nature 414:122 skk.
Tsong, T. Y. (1989): „Deciphering the language of cells." Trends in
Biochemical Sciences 14:89-92.
214
Waterland, R. A.-R. L. Jirtle (2003): „Transposable elements:
Targets for early nutritional effects on epigenetic gene regulation."
Molecular and Cell Biology 23(15): 5293-5300.
Watson, J. D.-F.H. C. Crick (1953): „Molecular structure of nucleic
acids: A structure for deoxyribose nucleic acid." Nature
171:737-738.
Willet, W. C. (2002): „Balancing life-style and genomic research for
disease prevention." Science 296: 695-698.
3. FEJEZET
Cornell, B. A.-V. L. B. Braach-Maksvytis es mtsai (1997):
„A biosensor that uses ion-channel switches." Nature 387: 580-538.
Tsong, T. Y. (1989): „Deciphering the language of cells." Trends in
Biochemical Sciences 14:89-92.
4. FEJEZET
Anderson, G.L.-H. L. Judd és mtsai (2003): „Effects of estrogen
plus progestin on gynecologic cancers and associated diagnostic
procedures: The Women's Health Initiative randomized trial."
Journal of the American Medical Association 290(13): 1739-1748.
Blackman C. F . - S . G. Benane és mtsai (1993): „Evidence for direct
effect of magnetic fields on neurite outgrowth." Federation of
American Societies for Experimental Biology 7: 801-806.
Blank, M. (1992): Na, K-ATP-ase Function in Alternating Electric Fields.
A Federation of American Societies for Experimental Biology 75.
Kongresszusa, április 23, Atlanta, Georgia.
Cauley, J. A.-. Robbins és mtsai (2003): „Effects of estrogen plus
progestin on risk of fracture and bone mineral density: The
Women's Health Initiative randomized trial." Journal of the
American Medical Association 290(13): 1729-1738.
Chapman, M. S.-C. R. Ekstrom és mtsai (1995): „Optics and
interferometry with Na2 molecules." Physical Review Letters 74(24):
4783-4786.
215
Chu, S. (2002): „Cold atoms and quantum control." Nature 416:
206-210.
Giot, L . - J . S. Bader es mtsa (2003): „A protein interaction map of
Drosophila melanogaster." Science 302:1727 skk.
Goodman, R. es M. Blank (2002): „Insights into electromagnetic
interaction mechanisms." Journal of Cellular Physiology 192:16-22.
Hackermiiller, L . - S . Uttenthaler es mtsai (2003): „Wave nature of
biomolecules and fluorofullerenes." Physical Review Letters 91(9):
090408-1.
Hallet, M. (2000): transcranial magnetic stimulation and the
human brain." Nature 4 0 6 : 1 4 7 - 1 5 0 .
Helmuth, L. (2001): „ Boosting brain activity from the outside in."
Science 292:1284-1286.
Jansen, R . - H. Yu es mtsai (2003): „A Bayesian networks approach
for predicting protein-protein interactions from genomic data."
Science 3 0 2 : 4 4 9 - 4 5 3 .
Jin, M.-M. Blank es mtsai (2000): „ERKl/2 phosphorylation,
induced by electromagnetic fields, diminishes during neoplastic
transformation." Journal of Cell Biology 78: 371-379.
Kiibler-Ross, Elizabeth (1997): On Death and Dying. New York,
Scribner.
Li, S.-C. M. Armstrong es mtsai (2004): „A map of the interactome
network of the Metazoan C. elegans." Science 303: 540 skk.
Liboff, A. R. (2004): „Toward an electromagnetic paradigm for
biology and medicine." Journal of Alternative and Complementary
Medicine 10(1): 41-47.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch es mtsai (1991): „Microvessel
endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic charaterization."
Differentiation 46:117-133.
McClare, C. W. F. (1974): „Resonance in bioenergetics." Annals of
the New York Academy of Sciences 227:74-97.
Null, G.-C. Dean es mtsai (2003): Death by Medicine. New York,
Nutrition Institute of America.
216
Oschman, J. L. (2000): Energy medicine: The scientific basis.
9. fejezet: Vibrational Medicine. Edinburgh, Harcourt Publishers.
121-137.
Pagels, H. R. (1982): The Cosmic Code: Quantum Physics as the
Language of Nature. New York, Simon and Schuster.
Pool, R. (1995): „Catchingthe atom wave." Science 268:1129-1130.
Pophristic, V. és L. Goodman (2001): „Hyperconjugation not steric
repulsion leads to the staggered structure of ethane." Nature 411:
565-568.
Rosen, A. D. (1992): „Magnetic field influence on acetylcholine
release at the neuromuscular junction." American Journal of
Physiology-Cell Physiology 262: C1418-C1422.
Rumbles, G. (2001): „A laser that turns down the heat." Nature
409:572-573.
Shumaker, S. A.-C. Legault és mtsai (2003): „Estrogen plus
progestin in the incidence of dementia and mild cognitive
impairment in postmenopausal women: The Women's Health
Initiative memory study: A randomized controlled trial." Journal of
American Medical Association 289(20): 2651-2662.
Sivitz, L. (2000): „Cells proliferate in magnetic field." Science News
158:195.
Starfield, B. (2000): „Is US health really the best in the world?"
Journal of American Medical Association 284(4): 483-485.
Szentgyörgyi, A. (1960): Introduction to a Submolecular Biology. New
York, Academic Press.
Tsong, T. Y. (1989): „Deciphering the language of cells." Trends in
Biochemical Sciences 14:89-92.
Wassertheil-Smoller, S . - S . L. Hendrix és mtsai (2003): „Effect of
estrogen plus progestin on stroke in postmenopausal women: The
Women's Health Initiative: a randomized trial." Journal of the
American Medical Association 289(20): 2673-2684.
Weinhold, F. (2001): „A new twist on molecular shape." Nature 411:
539-541.
217
Yen-Patton G. P. A.-W. F. Patton es mtsai (1988): endothelial cell
response to pulsed electromagnetic fields: Stimulation of growth
rate and angiogenesis in vitro." Journal of Cellular Physiology 134:
37-46.
Zukav, G. (1979): The Dancig Wu Li Masters: An overview of the new
physics. New York, Bantam.
5. FEJEZET
Brown, W. A. (1998): „The placebo effect: Should doctors be
prescribing sugar pills?" Scientific American 278(1): 9 0 - 9 5 .
DiRita, V. J. (2000): „Genomics happens." Science 289:1488-1489.
Discovery (2003): Placebo: Mind over Medicine? Medical mysteries.
Silver Spring, MD, Discovery Health Channel.
Greenberg, G. (2003): „Is it Prozac? Or placebo?" Mother Jones:
76-81.
Horgan, J. (1999): The Undiscovered Mind: How the Human Brain
Defies Replication, Medication, and Explanation. 4. fejezet: Prozac and
Other Placebos. New York, The Free Press. 102-136.
Kirsch, I.-T. J. Moore es mtsai (2002): „The emperor's new drugs:
An analysis of antidepressant medication data submitted to the US
Food and Drug Administration." Prevention & Treatment (American
Psychological Association) 5:23. cikk.
Leuchter, A. F.-I. A. Cook es mtsai (2002): „Changes in brain
function of depressed subjects during treatment with placebo."
American Journal of Psychiatry 159(1): 122-129.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch es mtsai (1992): „Histamine-modulated
trasdifferentiation of dermal microvascular endothelial cells."
Experimental Cell Research 199: 279-291.
Mason, A. A. (1952): „A case of congenital ichthysioform
erythrodermia of Brocq treated with hypnosis." British Medical
Journal 30:442-443.
Moseley, J. B.-K. O'Malley es mtsai (2002): "A controlled trial of
arthroscopic surgery for osteoarthritis of the knee." New England
Journal of Medicine 347(2): 81-88.
218
Pert, Candace (1997): Molecules of Emotion: The science behind mind-
body medicine. New York, Scribner.
6. FEJEZET
219
7. FEJEZET
Arnsten, A. F. T. (2000): „The biology of being frazzled." Science
280:1711-1712.
Bateson, P.-D. Barker es mtsai (2004): developmental plasticity
and human health." Nature 430: 419-421.
Chamberlain, D. (1998): The Mind of your Newborn Baby. Berkeley,
CA, North Atantic Books.
Christensen, D. (2000): „Weight matters, even in the womb: Status
at birth can foreshadow illnesses decades later." Science News 158:
382-383.
Devlin, B.-M. Daniels es mtsai (1997): „The heritability of IQ."
Nature 388: 468-471.
Dodic, M.-V. Hantzis es mtsai (2002): programming effects of
short prenatal exposure to Cortisol." Federation of American Societies
for Experimental Biology 16:1017-1026.
Gluckman, P. D. es M. A. Hanson (2004): „Living with the past:
Evolution, development, and patterns of disease." Science 305:
1733-1736.
Holden, C. (1996): „ Child development: Small refugees suffer the
effects of early neglect." Science 274(5290): 1076-1077.
Laibow, R. (1999): Clinical Applications: Medical Applications of
Neurofeedback. Introduction to quantitative EEG and neurofeedback.
Burlington, MA, Academic Press (Elsevier).
Laibow, R. (2002): Personal Communication with B. H. Lipton. New
Jersey.
Lesage, J . - F . Del-Favero es mtsai (2004): „Prenatal stress induces
intrauterine growth restriction and programmes glucose
intolerance and feeding behaviour disturbances in the aged rat."
Journal of Endocrinology 181: 291-296.
Leutwyler, K. (1998): „Don't stress: It is now known to cause
developmental problems, weight gain and neurodegeneration."
Scientific American 28-30.
Lewin R. (1980): „Is your brain really necessary?" Science 210:
1232-1234.
220
McGue, M. (1997): „The democracy of the genes." Nature 388:
417-418.
Mendizza, M.-J. C. Pearce (2001): Magical Parent, Magical Child.
Nevada City, CA, Touch the Future.
Nathanielsz, P. W. (1999): Life in the Womb: The origin of health and
disease. Ithaca, NY Promethean Press.
Norretranders, T. (1998): The User Illusion: Cutting Consciousness
Down to Size. New York, Penguin Books.
Prescott, J. W. (1990): Affectional Bonding for the Prevention of
Violent Behaviors: Neurobiological, psychological and religious/spiritual
determinants. In (szerk): L. J. Hertzberg, G. F. Ostrum, J. R. Field):
Violent Behaviour, 1. kötet: Assesment & Intervention. Great Neck,
NY, PMA Publishing Corp. 1. kötet: 95-125.
Prescott, J. W. (1996): „The origins of human love and violence."
Journal of Prenatal & Perinatal Psychology & Health 10(3): 143-188.
Reik, W.-J Walter (2001): „Genomic imprinting: Parental influence
on the genome." Nature Reviews Genetics 2:21 skk.
Sandman, C. A.-P. D. Wadhwa és mtsai (1994): „Psychobiological
influences of stress and HPA regulation on the human fetus and
infant birth outcomes." Annals of the New York Academy of Sciences
739 (Models of Neuropeptide Action):198-210.
Sapolsky, R. M. (1997): "The importance of a well-groomed child."
Science 277:1620-1621.
Schultz, E.A.-R. H. Lavenda (1987): Cultural Antropology: A
perspective on the human condition. St Paul, MN, West Publishing.
Science (2001): „Random samples." Science 292(5515): 205 skk.
Siegel, D. J. (1999): The Developing Mind: How relationships and the
brain interact to shape who we are. New York, Guilford.
Surani, M. A. (2001):"Reprogramming of genome function through
epigenetic inheritance." Nature 414:122 skk.
Verny, T. R. és John Kelly (1981): The Secret Life of the Unborn Child.
New York, Bantam Doubleday Dell.
Verny, T. R. és Pamela Weintraub (2002): New York, Simon &
Schuster.
221
ZÁRSZÓ
DeWaal, F. B. M. (2004): „Peace lessons from an unlikely source."
Public Library of Science - Biology 2(4): 0434-0436.
Mayr, E. (1976): Evolution and the Diversity of Life: Selected essays.
Cambridge, Harvard University Press.
Pearsall, P. (1998): The Heart's Code: Tapping the Wisdom and Power
of our Heart Energy. New York, Random House.
Sapolsky, R. M.-L. J. Share (2004): „A pacific culture among wild
baboons: Its emergence and transmission." Public Library of
Science - Biology 2(4): 0534-0541.
Sylvia, C. es W. Novak (1997): A Change of Heart: A memoir. Boston,
Little, Brown and Company.