Grüll Tibor - A Bar Kochba-Felkelés

Antik Tanulmányok LII (2008) 27—51
DOI: 10.1556/AntTan.52.2008.1.3
GRÜLL TIBOR
A BAR KOCHBA-FELKELÉS
A KUTATÁS FÉL ÉVSZÁZADÁNAK EREDMÉNYEI ÉS KIHÍVÁSAI
A második zsidó háborúnak is nevezett Bar Kochba-felkelés nem rendelkezik olyan krónikással,
mint Flavius Josephus, aki nemcsak aktív részese és szemtanúja volt az első zsidó háború (66—73/74)
eseményeinek, hanem lehetősége is nyílt annak áthagyományozására. Néhány késői római és keresztény
— a zsidósággal nem kifejezetten rokonszenvező — irodalmi forrás mellett sokáig csupán a szintén ké-
sői — a történeti valóságot nem kevésbé torzító — rabbinikus hagyomány, valamint a felkelők által vert
pénzek nyújtottak némi támpontot a háború eseményeinek rekonstruálásához. Az 1951-ben a Júdeai-
hegység barlangjaiból előkerült papiruszleletek — köztük magának Bar Kochbának saját kezűleg írt le-
velei — azonban egyenesen kikövetelték a második zsidó háború újraértékelését, amihez az időközben
megszaporodott epigráfiai emlékek is újabb adatokkal szolgáltak. Ám hiába nőtt meg az elmúlt fél év-
században a rendelkezésünkre álló források mennyisége, a háborúval kapcsolatos számos alapkérdésre
még ma sem tudjuk a választ. Mi volt a felkelés tulajdonképpeni kiváltó oka? Mekkora területre terjedt
ki a lázadás, és elfoglalták-e a zsidó csapatok Jeruzsálemet? Milyen erők vettek részt a harcokban az
egyik és a másik oldalon? Mikor kezdődtek és meddig tartottak a harci cselekmények? Mikor alapította
Hadrianus Aelia Capitolinát és Syria-Palaestina tartományt? Tanulmányunkban az összetett problémakör
jelenlegi állását kíséreljük meg összefoglalni a legújabb kutatási eredmények alapján.
Kulcsszavak: ókori zsidó történelem, Bar Kochba-felkelés, római hadtörténet, papiruszok,
Iudaea, Palaestina, Jeruzsálem, Aelia Capitolina, messianizmus, zsidó numizmatika
1. A hurbán következményei. Az első zsidó háború (66—73/74) kihatásai közül a

legjelentősebb és legmesszebbre ható a jeruzsálemi Templom lerombolása (hurbán) volt,
amely teljesen átformálta a zsidóság vallási életét. Megszűnt a mindennapi és bűnért való
áldozat, a mózesi ünnepeket nem lehetett többé eredeti módon megtartani, a papság
megmaradt része funkciótlanná vált, nem volt hová és kinek bevinni a tizedet és a zsen-
geáldozatot; továbbá feloszlott a zsidó Főtanács (Sanhedrin) is, amelynek székhelye
korábban szintén a Templomban volt. Az istentisztelethez használt szent tárgyak is
© 2008 Akadémiai Kiadó, Budapest

28 GRÜLL TIBOR
széjjelszórattak: a hétágú gyertyatartót, az ezüstkürtöket és a kitett kenyerek asztalát bárki

láthatta Titus római diadalívének reliefjén, s a közeli Colosseum alapító felirata is büsz-
kén hirdette, hogy hadizsákmányból (ex manubiis) épült.1 A római pénzverdék még
Domitianus alatt is ontották magukból a IVDAEA CAPTA, IVDAEA DEVICTA, DE
IVDAEIS,
, vagy egyszerűen csak IVDAEA feliratú pénzérmé-
ket.2
Bár a zsidó vallás gyakorlását továbbra sem korlátozták a törvények, Vespasianus
elrendelte, hogy valamennyi zsidó származású és „zsidó módra élő” személynek — tekin-
tet nélkül korára, nemére és jogállására — két drachma adót kell fizetnie a capitoliumi
Juppiternek.3 A megalázó adó begyűjtésére — a korábban már létező fiscus Alexandrinus
és fiscus Asiaticus mintájára — létrehozták a fiscus Iudaicust, amelynek élére egy
procurator ad capitularia Iudaeorum nevű tisztségviselőt neveztek ki (ILS 1519 = ILCV
4854 = CIJ 352). Ez a fejadó jóval súlyosabb teher volt, mint a korábbi — szintén két
drachmát, vagy fél sékelt kitevő — templomadó, azt ugyanis csak a 14 év fölötti zsidó
férfiaknak kellett befizetniük.4 A rómaiak által kivetett zsidóadót azonban — az edfui
osztrakonok tanúsága szerint — 3 és 60/62 éves kor között minden egyes családtag után
be kellett szolgáltatni, ami alól még a római polgárok sem mentesülhettek. A zsidó rab-
szolga után a dominus rótta le a különadót.5 A császár ugyanakkor nem hagyta, hogy a
független városok a diaszpóraközösségek kiváltságjogait (politeuma) megnyirbálják (l. az
Antiochiában erre tett kísérletet: BJ VII. 5.2. [111]), így általános zsidóüldözésről nem
beszélhetünk.
Hierosolyma és Iudaea továbbra is megőrizte ugyan ősi elnevezését, de a lerombolt
és elnéptelenedett Szent Városban — ahol Josephus szerint az ostrom alatt több mint 1
millió ember lelte halálát (BJ VI. 9.3. [421]) — a legio X Fretensis ütötte fel főhadiszál-
lását.6 Jeruzsálem a háború következtében szabályos „halottégetővé” (alterum bustum,
Plin. NH V. 14. [73]) vált, korábbi területközpont (toparchia) szerepét is elvesztette, amit
Oriné-körzet vett át tőle (Orinen in qua fuere Hierosolyma, ibid.). Ezt a közigazgatási
1
Összefoglalóan l. F. Millar: Last Year in Jerusalem: Monuments of the Jewish War in Rome, in: J.
Edmondson—S. Mason—J. Rives (eds.): Flavius Josephus and Flavian Rome. Oxford: Oxford University
Press, 2005. 101—128.
2
J. M. Cody: Conquerors and Conquered on Flavian Coins, in: A. J. Boyle—W. J. Dominik (eds.):
Flavian Rome. Leiden—Boston: Brill, 2003. 103—123.
3

! "", BJ VII. 6.6. [218], vö. Dio LXVI. 7.
4
L. J. Liver: The Half-Shekel Offering in Biblical and Post-Biblical Literature. HThR 56 (1963) 173—
198; H. M. Cotton: Neues zum Tyrischen Silbergeld Herodianischer und Römischer Zeit. ZPE 139 (2002)
236—242.
5
Például a 116. május 18-án kelt edfui osztrakonon: „Thermautos, Aninios centurio szolgája [nyugtája],
a zsidóadóról, Traianus Optimus úr 19. évében: 3 obolos. 19. év, Pachón (hónap) 23-án” (CPJ 229). L. C. J.
Hemer: The Edfu Ostraca and the Jewish Tax. PEQ 105 (1973) 6—12.
6
B. Isaac: The Roman Army in Jerusalem and its Vicinity, in: Studien zu den Militärgrenzen Roms III.
(13. Internationaler Limeskongreß Aalen 1983.) Stuttgart: Konrad Theiss, 1986. 635—640. — A legióstábor
elhelyezéséről l. Grüll T.: Jeruzsálem a hurbán után. Ókor 6 (2007) 41—49.
A BAR KOCHBA-FELKELÉS 29
változást a Júdeai-hegység barlangjaiból előkerült dokumentumok is igazolják.7 A zsidó-

kat ugyanakkor nem tiltották ki a romokban heverő városból, sőt az is elképzelhető, hogy
ünnepekkor még a Templomhegyre is felmehettek.8 Jeruzsálemet a későbbiekben is egy-
fajta „katonai övezetként” tarthatták számon, mivel Vespasianus egyedül Caesarea
Maritimát emelte colonia rangra (Colonia Prima Flavia Augusta Caesarea néven), s csak
egy kisebb veterántelepülést létesített Emmausban.9 Josephus azt sugallja, hogy a római-
ak csak a lázadókat tekintették dediticiinek, őket sem hosszú ideig.10 A háború befejezése
után ugyan Iudaea egész területe de iure a császári család kezébe került, de a fiscus hama-
rosan a földek nagyobb részét eladatta.11
A legio X Fretensis mellett számos segédcsapat is betelepült a provinciába: ez
utóbbiakat összesen három (86-ból, 87-ből és 90-ből keltezett) katonai diplomáról ismer-
jük.12 A 90-ben kibocsátott — ismeretlen helyről származó — bronztábla legnagyobb
jelentősége, hogy egy eddig ismeretlen iudaeai helytartó: T. Pomponius Bassus nevét is
tartalmazza.13 A diplomát két ala és hét cohors tisztes elbocsájtásban részesült veteránjai
kapták. A lovascsapatok: I Thracum Mauretana; Veterana Gaetulorum — a gyalogoscsa-
patok: I Augusta Lusitanorum; I Damascena Armeniaca; I milliaria sagittariorum; I és II
Thracum; II Cantabrorum; III Callaecorum Bracaraugustanorum. A megszálló auxiliáris
egységek tehát a Birodalom legtávolabbi sarkaiból: a barbárságból csak félig-meddig
kiemelkedett Mauretániából, Thraciából, Hispaniából, Lusitaniából és Armeniából érkez-
tek. A diploma nem említi az alák típusát, ezért csak arra gondolhatunk, hogy a „normá-
lis” létszámú ala quingenariákról lehetett szó, amelyben 500 ember és 800 ló szolgált; a
cohors peditata rendes létszáma ugyanennyi volt. Ha ehhez hozzászámítjuk a legio átla-
gosan 6000 fős létszámát, akkor a Jeruzsálemet (és az országot) megszálló római csapa-
tok (1 legio, 2 ala, 7 cohors) összlétszáma 10 500 fő körül mozoghatott.14
7
H. M. Cotton: The Bar Kokhba Revolt and the Documents from the Judaean Desert: Nabataean
Participation in the Revolt (P. Yadin 52), in: P. Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War Reconsidered. (Texts and
Studies in Ancient Judaism 100.) Tübingen: Mohr Siebeck, 2003. 133—152, kül. 138—139.
8
K. W. Clark: Worship in the Jerusalem Temple after A.D. 70. NTS 6 (1959—60) 269—280.
9
BJ VII. 6.6. [217] — L. B. H. Isaac: Roman Colonies in Judaea: the Foundation of Aelia Capitolina,
in: id.: The Near East under Roman Rule. Leiden: Brill, 1998. 87—108.
10
Vö. BJ IV. 3.2. [130]; 8.1. [444]; A. Momigliano: Ricerche sull’organizzazione della Giudea sotto il
dominio romano. ASNSP 2—3 (1934) 85—89; B. H. Isaac: Judaea after A.D. 70, in: id.: The Near East under
Roman Rule. Leiden: Brill, 1998. 117—118.
11
BJ VII. 6.6. [216] — L. Isaac: Judaea after A.D. 70, 112—119. [10. jegyzet.]
12
Összefoglalva l. W. Eck—A. Pangerl: Eine Konstitution für die Truppen von Syria Palaestina aus dem
Jahr 158. ZPE 157 (2006) 185—191.
13
H. M. Cotton—W. Eck—B. Isaac: A Newly Discovered Governor of Judaea in a Military Diploma
from 90 CE. Israel Museum Studies in Archaeology 2 (2003) 17—31.
14
Természetesen ezek nem mind Jeruzsálemben telepedtek le: a római csapatok „szétszórtan megtalál-
hatók voltak az ország több részén is” (BJ VII. 8.1. [252]). Masadán az F2 jelű ostromtáborban (az F1 tábor
nyugati sarkában) is volt egy helyőrség, amelyet az ostrom után hagytak ott (BJ VII. 10.1. [407]); ez legfeljebb
négy turma lovasságból és két centuria gyalogságból állhatott. I. A. Richmond: The Roman Siege-Works of
Masada, Israel. JRS 52 (1962) 142—155. L. még a 3. fejezetben idézett papiruszt az En-Gediben állomásozó
thrák cohorsról [40. jegyzet].
30 GRÜLL TIBOR
Ekkora létszámú hadsereg vezetése a tartomány jogállásának rendezését is magával

vonta. A megszálló haderőt és a provincia közigazgatását egyszerre irányító helytartók
ettől kezdve egyformán viselték a legatus Augusti pro praetore legionis X Fretensis pa-
rancsnoki tisztségét és a legatus pro praetore provinciae Iudaeae kormányzói rangját.15 A
közigazgatási és pénzügyek ellátására egy (vagy több) procuratort neveztek ki mellé-
jük.16
2. Felkelés Traianus alatt. Még a római történetírók is feljegyezték, hogy
Domitianus birodalomszerte milyen brutális kegyetlenséggel hajtotta be a zsidóadót
(Suet. Dom. 12.2). A zsidókkal való bánásmód Nerva alatt átmenetileg enyhülést mutatott
— talán a fiscus Iudaicust is eltörölték —, de később ismét szigorúbbá vált.17
Traianus keleti hadjárata során „az egyiptomi és kyrénéi zsidók felkeltek nem zsidó
honfitársaik ellen, mintha csak a lázadás gonosz szelleme szállta volna meg őket”.18 A
modern kutatás szinte egybehangzó állítása szerint a felkelés fő kiváltó okát az apokalip-
tikus-messianisztikus várakozásokban, illetve talán a jeruzsálemi Templom újjáépítésé-
nek szándékában kereshetjük.19 A kyrénéi, majd később az egyesült kyrénéi és egyiptomi
zsidókat egy Lukuas (Eus. Hist. Eccl. IV. 2.4) vagy Andreas (Dio LXVIII. 32) nevű „ki-
rály” vezette. Az Acta Pauli et Antonini elnevezésű zsidóellenes pamfletben (CPJ 158a)
az alexandriai görögök egy „zsidó királyt” léptettek fel az egyik mimusjátékban, s szín-
padi előadásuk egy gúnyolódó körmenetben folytatódott. U. Wilcken a papiruszon emlí-
tett királyt — kissé elhamarkodottan — Lukuasszal azonosította.20 Szerinte a messiási
15
Ez volt az első egylegiós provincia, amelyet praetorialis rangú személy irányított. A másik két egy-
legiós tartományt (Hispania Citerior és Dalmatia) consularis irányította. L. B. E. Thomasson: The One-Legion
Provinces of the Roman Empire during the Principate. Opuscula Romana 9 (1973) 61—66, kül. 63.
16
Ilyen volt Laberius Maximus, aki Sex. Lucilius Bassus és talán L. Flavius Silva idején is működött
(BJ VII. 6.6. [216]). — A legatusok mellé mindenütt be voltak osztva procuratorok (Syriában az 1—2. század-
ban tizenhárom is), ezekről legújabban l. M. G. Granino Cecere—A. Magioncalda: L’ara di Vibullius Fidus e i
procuratori della Syria. MEFR 115 (2003) 615—638.
17
Nerva alatt jelentek meg a FISCI IUDAICI CALUMNIA SUBLATA veretű érmék. A zsidók vágya
nyilvánvalóan az lehetett, hogy mindenestől töröljék el a fiscus Iudaicust. Ez magyarázza a szöveg szó szerinti
értelmét: „a zsidópénztár gazsága elvétetett”. Ezt a megoldást támogatja az is, hogy a Vespasianus és Traianus
közötti időből fennmaradt edfui osztrakonok között egy sincs, amely Nervára datálódnék, l. M. Goodman:
Trajan and the Origins of Roman Hostility to the Jews. P&P 182 (2004) 3—29.
18
Euseb. hist. eccl. IV. 2.2; vö. App. bell. civ. II. 90. [380] — A felkelésre vonatkozó fontosabb szaki-
rodalom: M. E. Smallwood: Palestine c. A.D. 115—118. Historia 11 (1962) 500—510; E. Schürer: The History
of the Jewish People in the Age of Jesus Christ (175 BC—AD 135), transl. and rev. by G. Vermes, F. Millar, M.
Black, and M. Goodman. Edinburgh: T & T Clark, 1973. I. 529—534; A. Kasher: Some Comments on the
Jewish Uprising in Egypt in the Time of Trajan. JJS 27 (1976) 147—158; T. D. Barnes: Trajan and the Jews.
JJS 4 (1989) 145—162; M. Pucci Ben Zeev: Il movimento insurrezzionale in Guidea (117—118 D.C.) SCI 4
(1978) 63—76; ead.: La rivolta ebraica al tempo di Traiano. Pisa 1981; ead.: Diaspora Judaism in Turmoil,
116/117 CE. Ancient Sources and Modern Insights. (Interdisciplinary Studies in Ancient Culture and Religion
6.) Leuven: Peeters, 2005.
19
P. Schäfer: The History of the Jews in the Greco-Roman Worl. [Stuttgart, 1983] London—New York:
Routledge, 2003. 141. — H. Bietenhard: Die Freiheitskriege der Juden unter den Kaisern Traian und Hadrian
und der messianische Tempelbau. Judaica 4 (1948) 57—77, 81—108, 161—185.
20
U. Wilcken a kettőt párosította: szerinte az eredeti név #"
$ % &
vagy ennek fordí-
tottja lehetett (vö. P. M. Fraser: Hadrian and Cyrene. JRS 40 (1950) 77—90, kül. 83—84). További variációk:
Abu-l-Faraj szerint Luminusnak hívták, egy szír krónikában pedig a Lumpis nevet találjuk. — A 115-ös (?)
szerepben fellépő zsidó vezért a rómaiak elfogták, és egy triumphusban az alexandriai

görögök előtt nevetségessé téve végighurcolták. Mások ellenben úgy vélik, hogy Lukuast
nem kapták el, hanem csak in effigie állították színpadra a zsidógyűlölő alexandriai görö-
gök. Ez utóbbi feltevés a valószínűbb, mivel M. Rutilius Lupus praefectussága alatt nincs
nyoma annak, hogy bármilyen zsidó fővezért letartóztatták volna. Lehetséges, hogy az
alexandriai görögök a zsidók messiásváró reményeit is kifigurázták az említett darabban.
A kutatók csaknem egyöntetűen vallják, hogy a 115—117 közötti felkelés zsidó
nemzeti mozgalom volt, de csak a keleti diaszpórára — és talán korlátozott mértékben
Iudaeára — terjedt ki. Kyrénében, Egyiptomban, Cipruson és Mesopotamiában a tumul-
tus/ 21 olyan méreteket öltött, hogy egyes görög források egyenesen -nak
nevezik, s Lupus egyiptomi helytartó 115. október 13-án kiadott rendeletében is mint
-ról beszél róla (CPJ 435). Traianus egyik legjobb tábornokát, Marcius Turbót küld-
te Egyiptomba, aki „sok küzdelem árán, nem kevés idő alatt” (
! "!, Euseb. hist. eccl. IV. 2.3—4) fojtotta vérbe a lázadást.22 Az egyiptomi
papiruszok eleven képet nyújtanak a háború egyes ottani mozzanatairól, a zsidó lázadók
leveréséről és az azt követő megtorlásról.23 Egy csaknem épen fennmaradt oxyrhynchusi
papiruszból kiderül, hogy az alexandriaiak még 199/200-ban is évente ünnepet ültek a
zsidók felett aratott győzelem emlékére.24 Kyrénében még ádázabb harcok dúltak: a há-
borúban a zsidók elpusztították a pogány templomokat (egy Caesareumot, valamint Zeus,
Démétér, Artemis, Isis, Hekaté, a Dioskurosok és Apollón templomát, továbbá egy szín-
házat és fürdőket); a mérföldkövek feliratai szerint még az utakat is használhatatlanná
tették.25 A lakosság veszteségeinek mértékéről fogalmat alkothatunk abból a feliratból,
amelyet a legio XV Apollinaris egyik tisztje, P. Gavius Fronto tiszteletére állítottak, aki
3300 veterán legionárius élén érkezett meg „hogy az isteni Traianus parancsára betelepít-
se Kürénét” (# $ % &'"").26 Cipruson a harcok Szalamisz városára
összpontosultak: Eusebius szerint a zsidó lázadók ostrommal bevették a várost, majd az
ott lakó görögöket lemészárolták. Cassius Dio arról is beszámol, hogy leverésük után a
—————
alexandriai zsidó felkelésről beszámoló papirusz is említ valamiféle színházi előadásokat, de a szóban forgó
rész igen töredékes (CPJ 435 col. I.17).
21
SEG IX (1938), #168, p. 48. Az újjáépített Hekaté-templom felirata, i. sz. 119.
22
Vö. Marcio Turbone Iudaeis congressis ad deprimendum tumultum Mauretaniae destinato, SHA
Hadr. 5.8; karrierjéhez l. R. Syme: The Wrong Marcius Turbo. JRS 52 (1962) 87—96.
23
Valamennyi papirusz az eseményekkel egykorú, Apollónios családi levéltárából származik, aki a fel-
ső-egyiptomi Apollinopolis—Heptakomias körzet stratégosa volt. Mint civil tisztviselő vett részt a zsidó felke-
lés leverésében Memphis környékén (CPJ 435—450).
24
„…és még most is minden évben megünneplik a győzelem napját” ( % ' ( ) *+
, -. " "
/0"*1
), CPJ 450. col. II. 34—35. A levelet Aurélios Horión, egy gazdag
alexandriai földbirtokos írta a császárnak, amelyben azt a kérését terjesztette elő, hogy azok garantálják az
oxyrhynchosi ephébosok számára tett alapítványának fennmaradását. Indoklásul többek között megemlítette az
ittenieknek a zsidó háború idején mutatott lojalitását. Caracalla a kérést jóváhagyta.
25
A. Fuks: Aspects of the Jewish Revolt in A.D. 115—117. JRS 51 (1961) 98—99.
26
Robert, REG 1948, 201 (Attaleia); idézi: P. M. Fraser—S. Applebaum: Hadrian and Cyrene. JRS 40
(1950) 77—90, kül. 84. — Az utóbbi cikkben tárgyalt töredékes kyrénéi feliratban is szó esik „hazai telepesek-
ről” (
0 2 (
*
), de a szövegösszefüggés nem világos.
32 GRÜLL TIBOR
zsidókat kitiltották a szigetről (LXVIII. 32).27 A 4. századig valóban nincs nyoma zsidó
jelenlétnek Cipruson.
A Mezopotámiában lakó zsidók is lázadoztak: az ő megfékezésükkel Traianus a
mauretániai hercegi családból származó Lusius Quietust bízta meg, aki a legio III
Cyrenaica élén származásához méltó barbársággal teljesítette a parancsot. Jutalmul meg-
kapta Iudaea provincia helytartóságát.28 A rabbinikus hagyomány „Quietus háborúja”
(swjyq lX swmlwp) néven tartja számon a Traianus alatti felkelést. A Séder Ólám — a zsidó
történelem Nagy Sándor utáni korszakának összefoglalása — utolsó fejezetében írja:
„Asverus háborújától fogva Vespasianus háborújáig nyolcvan év; Vespasianus háborújá-
tól Quietus háborújáig ötvenkét év; és Quietus háborújától Ben Kosiba háborújáig tizen-
hat év.”29 Itt kell megjegyeznünk, hogy egy csupán a diaszpórára kiterjedő lázongást
aligha állítottak volna a rabbik párhuzamba a Vespasianus alatti háborúval és a Ben Kosi-
ba/Bar Kochba-felkeléssel. A Quietus-háború iudaeai kiterjedésére vonatkozóan azonban
egyelőre mindössze egyetlen epigráfiai forrással rendelkezünk. A Sardinián talált felirat a
római illetőségű L. Tettius Crescensnek állít emléket, aki „részt vett kétszer a daciai, az
armeniai, a parthiai és a iudaeai hadjáratokban” (expeditionib(us) interfui(t) Daciae bis
Armeniae Parthiae et Iudaeae, AE 1929, 167).30
Hogy miért épp a keleti diaszpórában robbant ki a Traianus alatti felkelés? Valószí-
nűleg nemcsak azért, mert Iudaea lakossága hatalmas vérveszteséget szenvedett, hanem
mert erős katonai kontroll alatt is állt. Nyílt lázadás kirobbantására egyelőre aligha lehe-
tett esélyük. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az anyaországhoz legközelebb eső,
azzal eleven kapcsolatot ápoló tartományok (Mezopotámia, Egyiptom, Ciprus, Kyréné)
zsidó lakossága nemcsak a rómaiakkal, hanem közvetlen szomszédaival is képes volt
szembeszállni, talán annak érdekében, hogy egy „új exodus” során tömegesen hazatér-
hessen a lerombolt Jeruzsálembe. Tudjuk, a kísérlet megbukott: sem az egyiptomi Lukuas
vagy Andreas, sem a ciprusi Artemion nem bizonyult új Mózesnek népe számára. Min-
denesetre Hadrianus trónralépésének idején (117) a Historia Augusta életrajzírója még
27
Egy Berytusban készült sírfelirat megemlékezik egy bizonyos C. Valerius Rufusról, aki az akkor ép-
pen Parthiában harcoló legio XII Claudia Pia Fidelis katonai tribunusaként egy vexillatio élén vett részt egy
ciprusi expeditióban 116 februárjában, ILS 9491 = AE 1912, 179. Vö. V. Rosenberger: Bella et expeditiones:
Die antike Terminologie der Kriege Roms. Stuttgart: Steiner, 1992. 95.
28
„[Quietus] végül olyan bátornak és szerencsésnek bizonyult a jelenlegi háborúban [ti. Traianus
párthusok elleni hadjáratában], hogy az expraetorok közé sorolták, consulságot kapott, majd Palesztina helytar-
tója lett”, Dio 68.32.5; vö. Them. Or. XVI., ed. Schenkl−Downey, p. 294,19; Eus. Hist. Eccl. 4.2.5 = GCS N.F.
Band 6,1. p. 303, 5—10.
29
Ed. Neubauer, p. 66; Asverus valószínűleg Quinctilius Varus hadműveteleire utal Nagy Heródes halá-
la után; néhány kéziratban a Quietus név helyett Titus szerepel, de ez a mi szempontunkból most elhanyagolha-
tó. Mindkettőt idézi: Smallwood: Palestine, 502. [18. jegyzet.]
30
Crescens feliratán semmi sem utal arra, hogy katonaként szolgált, ezért elképzelhető, hogy afféle
„polgári alkalmazott” (lixa, calo) volt a hadsereg mellett, vagy esetleg kereskedőként (mercator, negotiator)
vett részt a hadjáratokban (Chr. Bruun: The Spurious „Expeditio Ivdaeae” under Trajan. ZPE 93 (1992) 99—
106). Az expeditio Iudaeae ugyanakkor csakis a Traianus alatti felkelésre vonatkozhat (M. Pucci Ben Zeev: L.
Tettius Crescens’ expeditio Iudaeae. ZPE 133 (2000) 256—258).
mindig lázongásokat jegyzett fel Lybia és Palaestina provincákban, ami arra utal, hogy a
rómaiak nem tudták tökéletesen elfojtani a felkelést.31
3. Mindennapi élet a két háború között. A Júdeai-dombság télen-nyáron forró, gyér
növényzetű, sziklákkal borított vidék, amelyet számos kiszáradt folyómeder szabdal
völgyekre. A wadik csak a tavaszi esőzések idején telnek meg vízzel, hogy a hegyekből
alázúdulva a Holt-tengerbe ömöljenek. A völgyek fölé tornyosuló sziklák alatt barlangok
nyújtanak menedéket az állatoknak — és időnként az embereknek is. A Holt-tengeri te-
kercsek 1947-ben történt felfedezése után az izraeli régészek a Júdeai-dombság Qumrán-
tól délre eső részére is kiterjesztették kutatásaikat. A Wadi Murabba‘atban (1951), vala-
mint a Nahal Heverben, N. Se’elimben, N. Mishmarban, N. Hardofban és N. Davidban
talált papiruszok (1960—61), továbbá a beduinoktól 1952—53-ban vásárolt, feltehetően
a Wadi Seiyâlból, illetve a N. Heverből származó papiruszok (XHev/Se) nem kis mérték-
ben járultak hozzá a két nagy háború közötti Iudaea mindennapi életének megismerésé-
hez.32
A dokumentumok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a zsidó társadalom a 2. szá-
zad elejére már szinte teljes mértékben integrálódott a Római Birodalom közigazgatási,
katonai és vallási-kulturális rendszerébe. E szociológiailag reprezentatívnak tartott minta
alapján kiderült, hogy a korabeli zsidó lakosság többsége kisebb falvakban élt.33 A doku-
mentumok tulajdonosai az ország zsidók által legsűrűbben lakott részeiről származtak,
amelyek az első háború fő fészkének számítottak, de a második felkelés során teljesen
elpusztultak. (Az a tény, hogy az okmányok a Bar Kochba-archívummal együtt, illetve a
felkelők által használt barlangokban kerültek elő, önmagában is bizonyítja, hogy egykori
tulajdonosaik részt vettek a fekelés(ek)ben.34) Az is tanulságos, hogy a római Közel-
Keleten bevett jogrendszert ismerő és használó zsidók egyidejűleg vallási kötelességeiket
is szigorúan megtartották. Például egyetlen zsidók által kötött jogi ügyletet sem isme-
rünk, amelyet szombat napon kelteztek volna.35
31
Lybia [egyes szövegváltozatokban: Lycia] denique ac Palestina rebelles animos efferebant, SHA
Hadr. 5.2.
32
A papiruszforrások kiadása: N. Lewis (ed.): The Documents from the Bar Kokhba Period in the Cave
of Letters. Greek Papyri. (Judean Desert Studies vol. 2.) Jerusalem: Israel Exploration Journal, The Hebrew
University of Jerusalem, The Shrine of the Book, 1989; Y. Yadin—J. C. Greenfield—A. Yarden —B. A. Levine
(eds.): The Documents from the Bar Kokhba Period in the Cave of Letters. Hebrew, Aramaic and Nabatean-
Aramaic Papyri. Jerusalem: IES, Institute of Archaeology, Hebrew University, Shrine of the Book, Israel
Museum, 2002. — A források értékelése: H. M. Cotton: Die Papyrusdokumente aus der judäischen Wüste und
ihr Beitrag zur Erforschung der jüdischen Geschichte des 1. und 2. Jh. n. Chr. ZDPV 115 (1999) 228—247;
ead.: The Impact of the Documentary Papyri from the Judaean Desert on the Study of Jewish History from 70
to 135 CE, in: Oppenheimer, A. (ed.): Jüdische Geschichte in hellenistisch-römischer Zeit. Wege der
Forschung: Vom alten zum neuen Schürer. München: Oldenbourg, 1999. 221—236.
33
A júdeai papiruszokból a következő falvakról nyertünk adatokat: Mahoz ‘Aglatain (Arabia), Soffathe
(Livias, Perea), Kesalon és Hardona (Jeruzsálem), En-Gedi (Jerikó), Bethbassi (Heródion), Galoda (Akrabatta /
K-Samaria), Batharda (Gophna / D-Samaria), Kfar Barucha, Aristobulias és Jaqim (Hebron). A vidéki zsidó
társadalom jellemzését l. F. Millar: The Roman Near East 31 B.C.—A.D. 337. Cambridge, Mass.—London:
Harvard University Press, 1996³. 337—386.
34
H. M. Cotton: The Impact, 134. [32. jegyzet.]
35
R. Katzoff—B. M. Schreiber: Week and Sabbath in Judaean Desert Documents. SCI 17 (1998) 102—114.
34 GRÜLL TIBOR
A Nahal Hever feletti „Levelek barlangjában” felfedezett Babatha-archívum a leg-

nagyobb összetartozó dokumentumcsoport: összesen harmincöt különféle írást tartalmaz,
amelyek i. sz. 93/94 és 132. augusztus 19. között keletkeztek. Közülük 6 nabateus, 3
arámi, 17 tiszta görög, valamint 9 görög nyelvű, de arám vagy nabateus aláírással író-
dott.36 Az utolsó dokumentum keletkezési éve egybeesik a Bar Kochba-felkelés kitörésé-
vel, a tulajdonos valószínűleg ekkor rejthette el gondosan leveleit a barlangban, amely
sajnos sírjává is lett.
Babatha a levelek tanúsága szerint tehetős családban látta meg a napvilágot
Mahozában, amely a Holt-tenger déli részén fekvő Có‘ár kikötője volt (maga a szó is
’kikötő’-t jelent arámiul), és 106 után az újonnan szervezett Arabia provinciához tarto-
zott.37 Rövid élete alatt kétszer házasodott, első férje (Jésua) Mahozában lakott, a máso-
dik (Jehuda, Eleázár fia) En-Gediből költözött oda, ahol birtokai voltak. A P. Yadin 10.
tartalmazza a Jehudával kötött arámi nyelvű házassági szerződést (ketubba), melyet „Mó-
zes és a zsidók törvénye szerint” kötöttek, ismeretlen évben. Érdekes, hogy Babatha mos-
tohalányának (Jehuda első házasságából való Selomcion nevű lányának és egy Kimber
nevű férfinak) 128. április 5-én kelt házassági szerződése már a „görög szokásnak megfe-
lelően” köttetett (P. Yadin 18). A családon belül következő generáció tehát már nemcsak
görögül fogalmaz, hanem részben görög szokásokat is követ. A pogány akkulturációt
mutatja a vőlegény Kimber mellékneve is, igaz, a nevét — meglehetősen kezdetleges
módon — arámiul kanyarintotta a szerződés alá.38 Figyelemre méltó, hogy Babatha va-
gyonbevallásában fenntartás nélkül megesküdött „a mi császár urunk tychéjére”, amit
normális esetben nem várnánk egy törvénytisztelő zsidótól.
Mivel második férje 130-ban meghalt, Babatha En-Gedibe költözött, illetve oda
menekült a rómaiak elől. Ennek oka részben a férjtől örökölt birtok lehetett, részben az,
hogy Bar Kochba serege En-Gedi környékét keményen kézben tartotta. Ha igaza van H.
M. Cottonnak, Mahoza éppúgy császári birtok lehetett, mint En-Gedi. Az ott lakó zsidók
egymás között házasodtak, és a Holt-tengeren át közlekedve könnyen tarthatták egymás-
sal a kapcsolatot.39
De az archívumnak vannak más érdekességei is. A P. Murabba‘at 114. jelzésű papi-
rusz egy zsidó polgári lakos és a X Fretensis egyik legionáriusa közötti kölcsönszerződést
36
Az archívum kiadásai: N. Lewis, i. m. [32. jegyzet]; Yadin—Greenfield—Yardeni—Levine, i. m. [32.
jegyzet].
37
H. M. Cotton: Babatha’s “patria”: Mahoza, Mahoz, Eglatain and Zoar. ZPE 107 (1995) 126—132.
38
N. Lewis: Papyrus Yadin 18. IEJ 37 (1987) 229—250; A. Wasserstein: A Marriage Contract from the
Province of Arabia Nova; Notes on Papyrus Yadin 18. JQR 80 (1989) 93—130; Y. Yadin—J. C. Greenfield—A.
Yardeni: Babatha’s Ketubba. IEJ 44 (1994) 75—99; M. Friedman: Babatha’s “ketubba”: Some Preliminary
Observations. IEJ 46 (1996) 55—76.
39
Ennek bizonyítéka lehet az is, hogy nemcsak Babatha, hanem szomszédai: Salomé Kómaisé és
Salomé Grapté, Lévi lányai is elmenekültek Mahozából. Az ő archívumuk is fennmaradt: P. Se’elim I—VI, l. H.
M. Cotton: The Archive of Salome Komaise Daughter of Levi: Another Archive from the ‘Cave of Letters’.
ZPE 105 (1995) 171—208. — A Holt-tengeri hajózásról: H. Schult: Zwei Häfen aus römischer Zeit am Toten
Meer. ZDPV 82 (1966) 139—148; P. Baradon: Excavation in the Judean Desert. ‘Atiqot 9 (1990) 3—14.
(héb.); G. Hadas: Where was the Harbour of ‘En-Gedi Situated? IEJ 43 (1993) 45—49, a Madaba-mozaik-
térképen is egy hajó látszik a Holt-tengeren.
tartalmaz, ami arra mutat, hogy a megszállók és a helyi lakosok között mindennapos
gazdasági kapcsolatok jöhettek létre:
„M’. Acilius Glabrio és Torquatus Tebanianus consulsága alatt, a május

nonaeja előtti napon, Caesar urunk En-Gedi nevű falujában, az En-Gediből való
Júda, Eleázár Khthusion fia, Magonius Valensnek, a cohors I miliaria Thracum
centuriójának, üdvözletemet. Elismerem, hogy felvettem tőled kölcsönbe és tarto-
zom neked 60 denarius értékű tyrusi ezüsttel…”40
A papirusz szerint 124-ben En-Gediben egy római praesidium állomásozott, amely

a császári birtokra vigyázott.41 A cohors a Lewis no. 19. és no. 20. számú papiruszok
alapján 128-ban már el is hagyta a települést — vagyis ennyire gyorsan váltották egymást
a megszálló alakulatok a provinciában.
A Bar Kochba-felkeléssel kapcsolatban talán a legfontosabb egy kronológiai meg-
jegyzés: ha az utolsó fennmaradt Babatha-dokumentum dátuma 132. augusztus 19., és
ezen nem szerepel utalás a lázadás kitörésére — ez csakis azt jelentheti, hogy Bar
Kochbát ezen időpont után kiálthatták ki „Izrael fejedelmének”.
4. Változások a provincia jogállásában. Több mint száz éve foglalkoztatja a szak-
embereket az a kérdés, hogy mikortól vált Iudaea kétlegiós, consularis provinciává.42
Annyi bizonyos, hogy Lusius Quietus, mikor 117-ben átvette Iudaea kormányzását, már
consuli rangban volt. Ez a tény azonban nem vonta maga után automatikusan a provincia
közjogi státusának emelkedését, másrészt arra sincsenek bizonyítékok, hogy ekkorra a
második legiót is betelepítették a tartományba, ami viszont sine qua non-ja lett volna
ennek a lépésnek.43 Mindenesetre Q. Tineius Rufus, aki a Bar Kochba-felkelés előestéjén
viselte a helytartói címet (cf. AE 2003, 1807), 127-ben volt cos. suffectus, így a változás-
nak addigra már be kellett következnie a provincia rangjában.
A Iudaeát megszálló második legio bázisául a Jezréel-völgyben fekvő Caparcotna
(Kefar ‘Otnay) szolgált. Eusebius Onomasticonjában az egész völgyet $ ("
)" * +"-nak nevezi, amely Hieronymus fordításában maximus campus
40
Lewis, i. m. no. 11. [32. jegyzet.]
41
Az En-Gediben B. Mazar által feltárt katonai fürdőt is ennek a katonai egységnek jelenlétéhez köti,
mint ahogyan a Tel Gorenben lerombolt épületet is, amelyben Bar Kochba 2. évéből származó pénzérme került
elő.
42
A kérdés összefoglalását l. G. W. Bowersock: „Old and New in the History of Judaea”, review of E.
Schürer, History of the Jewish People. JRS 65 (1975) 180—185, kül. 184; B. Isaac—I. Roll: Judaea in the Early
Years of Hadrian’s Reign, in: id.: The Near East under Roman Rule. Leiden: Brill, 1998. 182—197.
43
W. Eck érvelése szerint ez már Q. Roscius Coelius Pompeius Falco helytartósága (105—107) alatt
megtörténhetett, a II. Traiana legiót pedig legvalószínűbben a 107—108 közötti második daciai háború után
vezényelhették át Iudaeába. Eck konjektúrája a kormányzó két feliratos cursus honorumán alapszik: CIL X
6321 = ILS 1035 (prope Tarracinam); CIL III 12117 = ILS 1036 (Hierapolis Castabala), l. Zum konsularen
Status von Iudaea im frühen 2. Jahrhundert. BASP 21 (1984) 55—67. Eck feltevése azonban nem talált széles
körben elfogadásra, l. K. Strobel: Zu Fragen der frühen Geschichte der römischen Provinz Arabia und zu
einigen Problemen der Legions-dislokation im Osten des Imperium Romanum zu Beginn des 2. Jh. n. Chr. ZPE
71 (1988) 251—280.
36 GRÜLL TIBOR
legionis-nak hangzik (XIV. 21. ed. Klostermann). Caparcotna nemcsak a tengerpart és

Damaszkusz közti utat ellenőrizte, hanem valósággal kettévágta az országot, így megaka-
dályozva a Iudaea és Galilea zsidósága közti kommunkációt.44 De melyik lehetett ez a
legio? Sajnos a castrum területén mindeddig nem folytak ásatások,45 így csak közvetett
adatokra vagyunk utalva. B. Isaac a Caparcotna és Sepphoris (Diocaesarea) közti felvo-
nulási út építésének ante quem-jét 120-ra teszi. Egy itt talált mérföldkő tanúsága szerint
az út építésében a II Traiana Fortis is részt vett, ezért igen valószínű, hogy ez lehetett a
második megszálló legio.46 A II Traianát 127-ben ugyan már Egyiptomban találjuk, de
nem kétséges, hogy helyébe újabb legiót küldtek, talán a XXII Deiotarianát vagy a III
Cyrenaicát. Sokan a VI Ferratát is szóba jöhetőnek tartják, ez azonban ekkortájt az arábi-
ai Bostrában állomásozott.47
A második legio betelepítésének a tartomány rangjának emelkedésén és a lakosság
elnyomásának fokozódásán túl egyéb követkeményei is voltak. Elsőként Mócsy András
mutatta ki, hogy a nyugati határtartományokban Traianus az „ahány legio annyi colonia”
alapelvet léptette érvénybe,48 de Syriában is ugyanez érvényesült.49 Mivel Iudaeában
eddig csak Caesarea viselte a colonia rangot (ius Italicum nélkül, Dig. I. 15.1.6), a máso-
dik legio betelepítése után Hadrianus kényszerítve volt a döntésre, hogy egy második
coloniát is alapítson. A választás természetes módon esett Jeruzsálemre.
5. Aelia Capitolina alapítása. Az új colonia alapítása Jeruzsálem helyén, és ennek a
Bar Kochba-felkelés kirobbanására gyakorolt hatása mindmáig vita tárgya a kutatók
körében. Ennek fő oka a kronológiai bizonytalanság. Cassius Dio szerint ugyanis a
coloniát Hadrianus 130-as látogatása idején alapította (LXIX. 12.1—2), míg Eusebius
alapján erre csak a felkelés leverése után, 135-ben került sor (hist. eccl. IV. 6.1—4).50
Abban azonban minden forrás megegyezik, hogy ez alkalommal a zsidókat halálbüntetés
terhe alatt kitiltották a városból, s helyükre pogány colonusokat, valószínűleg a legio
44
S. Applebaum: Prolegomena to the Study of the Second Jewish Revolt (A.D. 132—135) (B.A.R.
Supplementary Series VII.) Oxford: British Archaeological Reports, 1976. 23. — Erre azért volt szükség, mert
Galilea zsidósága is részt vett a Quietus-féle háborúban, l. A. Oppenheimer: The Jewish Community in Galilee
during the Period of Yavneh and the Bar Kokhba Revolt. Cathedra 4 (1977) 51—66. (héb.); M. D. Herr: The
Participation of the Galilee in the ’War of Qitos’ or in the ’Ben Kosba Revolt’. Cathedra 4 (1977) 67—73.
(héb.)
45
A castrumot az arab Lejjûn (a Legio eltorzított változata) falu közelében sejtik. A 80-as évek végén a
táborba vezető vízvezeték nyomait is megtalálták és 1—2. századi római temetkezéseket is azonosítottak itt: T.
Tsuk: The Aqueduct to Legio and the Location of the Camp of the VIth Roman Legion. Tel Aviv 15—16
(1988—89) 92—97; B. Zissu: Miqwa’ot at Kefar Othnai Near Legio. IEJ 56 (2006) 57—66.
46
B. Isaac: Legio II Traiana in Judaea. ZPE 33 (1979) 149—156; contra: J. Rea: ZPE 38 (1980) 220—
221; contra: B. Isaac—I. Roll: ZPE 47 (1982) 131—132.
47
Isaac—Roll: Judaea in the Early Years, 190. 196. [42. jegyzet.]
48
A. Mócsy: Pannonia and Upper Moesia. London—Boston: Routledge, 1974. 94.
49
Isaac—Roll: Judaea in the Early Years, 195. [42. jegyzet.]
50
A kérdés összefoglalását és a szakirodalmat l. B. Isaac: Roman Colonies in Judaea: The Foundation of
Aelia Capitolina, in: id.: The Near East under Roman Rule. (Mnemosyne Suppl. 177.) Leiden—New York—
Köln: Brill, 1998. 87—108.
kiszolgált veteránjait telepítették.51 A téma a keresztény adversus Iudaeos-irodalomnak is

egyik gyakori toposzává vált.52 Hadrianus a nagyobb városokat is pogány vezetés alá
rendelte: a zsidók a galileai Sepphórisban és Tiberiasban, valamint a samariai
Neapolisban (Sichem) is elveszítették a befolyásukat.53
Jeruzsálem coloniává alakítása jogi szempontból egyedülálló jelenségnek számí-
tott. Claudius idejéig ugyanis kétféleképpen alapítottak coloniát: (1) „zöldmezős beruhá-
zás” keretében, amikor a colonia helyén nem létezett korábbi település; (2) veteránde-
dukcióval, amikor egy már létező városba kiszolgált katonákat telepítettek. (A keleti
coloniák e második típusba tartoztak.) Claudius egy újabb változatot is alkalmazott: (3)
amikor egy bennszülött települést veterándedukció nélkül emelt colonia rangra. (Keleten
Caesarea volt erre az első példa.) Hadrianus azonban Jeruzsálem esetében még egy pre-
cedens nélküli újítást vezetett be: (4) egy legio-helyőrséget közvetlenül colonia státusba
helyezett.54
Az új colonia lakói mentességet élveztek a föld- és fejadó alól (cf. Paul. Dig. L.
15.8.7), ami viszonylag gondtalan életet biztosított számukra, persze az államkincstár
terhére. Ráadásul a colonia-alapítás egyéb befektetésekkel is járt: a város nem nélkülöz-
hette a pompás épületeket. Bár a legújabb epigráfiai leletek alapján már aligha kétséges,
hogy a Jeruzsálem területén elhelyzekedő tábor(ok) városias irányba fejlődtek, az i-re a
pontot Hadrianus colonia-alapítása tette fel.55 A városban a Chronicon Paschale a követ-
kező épületeket sorolja fel: , )- )% . $ /(" . $ " . $
"&0" . $ )1) &" $ ." "2"" 3"4/. . *" )"
(ed. Dindorf I, p. 474). Sajnos az itt felsorolt épületeknek nemhogy az elhelyezkedéséről,
de még pontos jelentéséről sem tudunk sokat.56 A város központi kultuszhelyét Juppiter
Capitolinusnak szentelték, amit a lerombolt jeruzsálemi Szentély helyén emeltek. Dio-
51
A kitiltásról l. J. R. Harris: Hadrian’s Decree of Expulsion of the Jews from Jerusalem. HThR 19
(1926) 199—206; Z. Safrai: The Holy Congregation in Jerusalem. Scripta Hierosolymitana 23 (1972) 62—78.
— A bizánci Zónaras- és Malalas-krónikák a városba települőket 34/
-nek nevezik, de ezzel csak arra
utaltak, hogy a colonusok pogányok voltak. M. Avi-Yonah PWRE ’Palaestina’ szócikke nyomán terjedt el a
szakirodalomban, hogy Hadrianus „arabokat és szíreket” telepített le a városban és környékén, azonban —
amint azt B. Isaac megjegyzi —, Caesar és Augustus után nincs nyoma annak, hogy civil lakosságot deductio
útján telepítettek volna coloniákba, l. Roman Colonies in Judaea, 102. n. 75. [50. jegyzet].
52
A forrásokat felsorolja: Schürer, i. m. I. 533. [18. jegyzet]; l. még M. Avi-Yonah: The Jews under
Roman and Byzantine Rule. Jerusalem: Magnes Press, 1984. 50—51.
53
A. H. M. Jones: Cities of the Eastern Roman Provinces. Oxford: Oxford University Press, 1971. 278.
54
Isaac: Roman Colonies in Judaea, 88—89. [50. jegyzet]; F. Millar: The Roman coloniae of the Near
East: A Study of Cultural Relations, in: H. Solin—F. M. Kajava (eds.): Roman Policy in the East and Other
Studies in Roman History. Proceedings of a Colloquium at Tvärminne, 1987. (Commentationes Humanarum
Litterarum 91.) Helsinki: Finnish Society of Sciences and Letters, 1990. 7—58.
55
Grüll T.: A Fragment of a Monumental Roman Inscription at the Islamic Museum of the Haram ash-
Sharif, Jerusalem. IEJ 56 (2006) 183—200. — Sajnos keleten még egyetlen városba települt legioerődöt sem
tártak fel [Palmyra, Dura-Europos, Raphaneae, Samosata, Zeugma, Cyrrhus (Syria); Bostra (Arabia); Melitene
(Cappadocia); Satala (Armenia)]. A 3. századig azonban egyetlen keleti helyőrség sem kapta meg a colonia
rangot Jeruzsálemen kívül, l. Isaac: Roman Colonies in Judaea, 90. [50. jegyzet.]
56
Y. Eliav: The Urban Layout of Aelia Capitolina: A New View from the Perspective of the Temple
Mount, in: P. Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War Reconsidered. New Perspectives on the Second Jewish Revolt
against Rome. (TSAJ 100.) Tübingen: Mohr, 2003. 241—277.
38 GRÜLL TIBOR
Xiphilinus szövege azonban úgy is érthető: „az Isten temploma helyett” (5 $" 6 "6
6 /6 " "$" 7 . 8" 3"").57 A kérdést mindaddig aligha lehet
egyértelműen eldönteni, amíg az arab hatóságok nem adnak engedélyt a Templomhegy
(Haram as-Sharif) régészeti feltárására. Hieronymus és más keresztény szerzők minden-
esetre egyértelműsítik, hogy a Templomhegyen Hadrianus és Juppiter szobrát is elhelyez-
ték.58 Juppiter mellett még Dionysus, Serapis, Astarte és a Dioscurosok kultuszáról is
tudunk a városban. Aphrodite-Astarte temploma a keresztény hagyomány szerint Jézus
keresztrefeszítésének vagy sírjának helyén állt.59 A coloniákat szokás szerint városfal
védte. Aelia északi kapujának elhelyezkedéséről máig viták folynak;60 a város Betlehem
felé néző déli kapujáról pedig semmi mást nem tudunk, mint hogy egy disznó képét fa-
ragták rá.61
Sajnos azt sem tudjuk, hogyan működött a colonia és a legio adminisztrációja; mi
tartozott a civil és a katonai területhez, s e kettőt egyáltalán elhatárolták-e egymástól?
Ezeket a kérdéseket csak a jövő kutatásai fogják megvilágítani. Hogy mi minden várható
a régészeti felfedezésektől, azt jól példázza, ahogy Aelia Capitolina 130-as alapítását
talán sikerült nemrégiben egy szerencsés éremlelettel igazolni. H. Eshel az el-Jai mene-
dékbarlangban fedezett fel egy COL[ONIA] AEL[IA] KAPIT[OLINA] COND[ITA]
feliratú érmét, együtt több más Bar Kochba és Hadrianus által, valamint Gázában vert
57
Dio LXIX. 12.1. Vö. C. Breytenbach: Zeus und Jupiter auf dem Zion und dem Berg Garizim. Die
Hellenisierung und Romanisierung der Kultstätten des Höchsten. JSJ 28 (1997) 369—380; Y. Z. Eliav:
Hadrian’s Actions in the Jerusalem Temple Mount According to Cassius Dio and Xiphilini Manus. JSQ 4
(1997) 125—144; Y. Tsafrir: Numismatics and the Foundation of Aelia Capitolina — A Critical Review, in: P.
Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War Reconsidered. New Perspectives on the Second Jewish Revolt against
Rome. (TSAJ 100.) Tübingen: Mohr, 2003. 31—36.
58
Ubi quondam erat templum et religio Dei, ibi Hadriani statua et Iovis idolum collocatum est, Hier.
Comm. in Matth. 24:15 = CCL LXXVII, p. 226. A többi keresztény testimonium felsorolását l. Schürer, i. m. I.
554. n. 187. [18. jegyzet.]
59
Hier. epist. ad Paulinum 3. = CSEL LIV, pp. 531—2; Euseb. Vita Const. III 26.
60
Egy Hadrianusnak dedikált monumentális felirat töredéke került elő 1904-ben a Damaszkuszi-kaputól
350 m-re északra. C. Clermont-Ganneau már 1864-ben egy hármas diadalkaput írt le ezen a helyen. Legutóbb
egy amerikai kutató feltételezte, hogy az ennek vonalában található „harmadik fal” lehetett Aelia északi város-
fala, míg a tulajdonképpeni „harmadik fal” a mai óváros török kori falának nyomvonalán haladt. (J. Magness:
The North Wall of Aelia Capitolina, in: L. Stager—J. A. Greene—M. D. Coogna: The Archaeology of Jordan
and Beyond, Essays in Honor of James A. Sauer. (Harvard Semitic Museum Publications 1.) Winona Lake,
Ind.: Eisenbrauns, 2000. 328—339.) Az eddigi konszenzus szerint a mai Damaszkuszi-kapu — amely alatt
szintén előkerült egy Hadrianus-kori monumentális kapuzat — lehetett Aelia északi kapuja. (G. J. Wightman:
The Damascus Gate, Jerusalem. Excavations by C.-M. Bennett and J. B. Hennessy at the Damascus Gate,
Jerusalem, 1964—66. Oxford: B.A.R. International Series, 1989.) A kérdéskör összefoglalását l. C. Arnould:
Les arcs romains de Jérusalem: architecture, décor et urbanisme. (Novum Testamentum et Orbis Antiquus 35.)
Fribourg: Éditions Universitaires Fribourg Suisse, 1997. 48. skk.; Y. Eliav, i. m. 243. skk. [57. jegyzet.]
61
Aelia ab Aelio Hadriano condita, et in fronte eius portae qua Betlehem egredimur sus scalptus in
marmore significans Romanae potestati subiacere Iudaeos, Hier. Chron. ed. Helm p. 201. (Euseb. Chron. ed.
Schoene II, p. 169); a disznó, vagyis inkább vaddisznó a X Fretensis egyik szimbóluma volt, ami Aelia pénzein
és a legio bélyeges tégláin is előfordul. Vsz. ez is közrejátszott abban, hogy a disznó/vaddisznó a rabbinikus
irodalomban Róma jelképe lett, l. M. Hadas-Lebel: Rome «quatrième empire» et le symbole du porc, in: A.
Caquot—M. Hadas-Lebel— J. Riaud (eds.): Hellenica et Judaica. Hommage à Valentin Nikiprowetzky.
Leuven—Paris: Éditions Peeters, 1986. 297—312.
érmével. Mivel egyik itt talált pénz sem volt régebbi 134-nél, joggal feltételezhető, hogy
a barlangba ekkor menekültek a rómaiak elől a felkelők, akiknél már ott volt az Aelia
Capitolina alapítására vert érme — a várost tehát nem alapíthatták a Bar Kochba-felkelés
leverése után.62
6. A felkelés lehetséges okai. A jeruzsálemi Talmudban Áv hó 9-én siratják el a vá-
rost, „amelyet a legiók megszereztek és a bálványimádók beszennyeztek” (j.Ber. 4:3, 8a;
j.Ta’an. 2:2, 65c).63 A Hadrianus korában élő zsidók számára a város ősi nevének elvéte-
le, az őslakosok kitiltása és a Juppiter Capitolinus-szentély felépítése a Templomhegyen
— vagy akár szobrok elhelyezése ugyanott — minden bizonnyal olyan casus belli-t jelen-
tett, amely mozgósította a hadrafogható, vallásilag elkötelezett férfiakat.
A Historia Augusta — amely önmagában is vitatott értékű történeti forrás — azon-
ban így jelöli meg a háború kirobbanásának okát: „ebben az időben a zsidók is háborút
indítottak, mivel megtiltották nekik, hogy megcsonkítsák nemi szervüket”.64 A szó szerint
fordított mondatban A. Oppenheimer szándékos gúnyt vél felfedezni a zsidókkal szem-
ben; mások szerint a szöveg arra a Hadrianus alatt életbe léptetett törvényre utal, amely a
körülmetélést a kasztrálással azonosítja, s azt a Lex Cornelia de sicariis et veneficiis
hatálya alá helyezi, azaz halálbüntetéssel sújtja.65 A kasztráció/körülmetélés általános
tiltását Antoninus Pius oldotta fel, csakis a zsidókra vonatkozóan.66 E. M. Smallwood a
releváns rabbinikus helyeket is figyelembe véve azt próbálta bizonyítani, hogy a tilalom a
Bar Kochba háború előtt lépett életbe.67 A Toseftában (Sabb. XV, 9. ed. Lieberman, p. 71)
szó esik olyan személyekről, akik visszaoperáltatták előbőrüket (ezeket a rabbinikus
62
H. Eshel: Coins from the el-Jai Cave in Nahal Mikhmash (Wadi Suweinit). INJ 14 (2000—2002)
168—175; vö. A. Kindler: Was Aelia Capitolina Founded Before or After the Outbreak of the Bar Kokhba
War? A Numismatic Evidence. INJ 14 (2000—2002) 176—179. — Contra: Y. Tsafrir: Numismatics, 35. [57.
jegyzet] joggal jegyzi meg, hogy igazán meggyőző csak az a lelet lenne, amelyen egy Aelia Capitolina-érmen
szerepel Bar Kochba felülverete. Ilyen azonban mindeddig nem került elő.
63
C. Hezser: The (In)Significance of Jerusalem in the Talmud Yerushalmi, in: P. Schäfer and C. Hezser
(eds.): The Talmud Yerushalmi and Graeco-Roman Culture. vol. II. (Texts and Studies in Ancient Judaism 79.)
Tübingen: Mohr—Siebeck, 2000. 11—49.
64
moverunt ea tempestate et Iudaei bellum, quod vetabantur mutilare genitalia, Hadr. 14.2. — A leg-
fontosabb szakirodalom: A. M. Rabello: The Ban on Circumcision as a Cause of Bar Kokhba’s Rebellion. Israel
Law Review 29 (1995) 176—214; P. Schäfer: The Bar Kokhba Revolt and Circumcision: Historical Evidence
and Modern Apologetics, in: A. Oppenheimer (ed.): Jüdische Geschichte in hellenistisch-römischer Zeit. Wege
der Forschung: Vom alten zum neuen Schürer. München: Oldenbourg, 1999. 119—132; A. Oppenheimer: The
Ban on Circumcision as a Cause of the Revolt: A Reconsideration, in: P. Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War
Reconsidered. (Texts and Studies in Ancient Judaism 100.) Tübingen: Mohr Siebeck, 2003. 55—69; R. Abusch:
Negotiating Difference: Genital Mutilation in Roman Slave Law and the History of the Bar Kokhba Revolt, in:
ibid., 71—91.
65
Divus Hadrianus rescripsit: constitutum quidem est, ne spadones fierent, eos autem, qui hoc crimine
arguerentur, Corneliae legis poena teneri, Ulp. Dig. XLVIII. 8.4.2.
66
Circumcidere Iudaeis filios suos tantum rescripto divi Pii permittitur: in non eiusdem religionis qui
hoc fecerit, castrantis poena irrogatur, Modest. Dig. XLVIII. 8.11.
67
E. M. Smallwood: The Legislation of Hadrian and Antoninus Pius against Circumcision. Latomus 18
(1959) 337—347; Addendum, ibid. 20 (1961) 93—96; ezen a véleményen van még G. Alon: The Jews in Their
Land in the Talmudic Age. Cambridge—London: Harvard University Press, 1996³. 585—586 és M. D. Herr:
The Causes of the Bar-Kokhba War. Zion 43 (1978) 8. (héb.)
40 GRÜLL TIBOR
szövegek mešukimnak nevezik), majd a Bar Kochba-felkelés idején újra körülmetélked-

tek. P. Schäfer és más történészek szerint azonban ez sem jelenti azt, hogy Hadrianus
tilalma a felkelés előtt lépett érvénybe, mivel a körülmetélés tiltásának csak az újszülött
csecsemők és a prozeliták esetében volt értelme. Szerinte az 5%%-operációt —
amelyet Celsus is ismer (De medicina VII. 25.1) — nem a törvénytől való félelem, ha-
nem az asszimilációs hajlandóság motiválhatta.68
Bár a kérdés tisztázására rengeteg nyomdafestéket pazaroltak az elmúlt évtizedek-
ben, semmivel sem lett tisztább a kép. Végeredményben sem azt nem sikerült eldönteni,
betiltotta-e Hadrianus a körülmetélkedést, s ha igen, ez a tiltás általános vagy speciális
jellegű volt-e; sem azt, hogy a tilalom — ha létezett — a Bar Kochba-felkelés kitörése
előtt vagy után lépett-e érvénybe. A kutatók így továbbra is Jeruzsálem paganizálását és a
templomhegyi építkezéseket — lett légyen szó akár Juppiter-szentélyről, akár szobrok
felállításáról — tekintik a felkelés legfőbb kiváltó okának.
7. Bar Kochba mint messiásfejedelem. E tanulmány szűkre szabott keretei között
még csak érintőlegesen sem tudjuk tárgyalni a zsidó messianizmusnak és apokaliptikának
— vagy a kettő kapcsolatának — szerteágazó kérdéskörét. Annyi bizonyos, hogy a
Makkabeus-felkelés a zsidó apokaliptika virágkorát eredményezte, amely a Pompeius
iudaeai fellépése (i. e. 63) és az első zsidó háború kitörése (i. sz. 66) közötti száz évben
kulminált.69 A végidők „feltárulkozásával”, illetve a messiás-fejedelem eljövetelével
kapcsolatos felfűtött várakozások a hurbán után sem enyésztek el a zsidóság körében. A
Bar Kochba-felkelés a Makkabeusok függetlenségi harca után az egyetlen, amelyet veze-
tőjének nevével kapcsolt össze a hagyomány. Ez a tény önmagában is figyelemre méltó,
nem is szólva a vezető nevének jelentéséről. Bar Kochbát (a bkwk szó jelentése: „csillag”)
eredetileg — mint azt a következő fejezetben tárgyalt levelei is bizonyítják — Simeon
bar/ben Kosibának hívták. Egy közismert talmudi történet szerint a vezér új nevét R.
Akibának köszönhette:
„R. Simeon bar Joháj tanította: R. Akiba [vagy: mesterem, Akiba] a »csillag
származik Jákóbból« [igét] (4Num 24:17) [így] szokta magyarázni: ’Kozba/Kozeba
(abzwk) származik Jákóbból’. Mikor R. Akiba meglátta Bar Kozbát/Kozebát, így ki-
áltott fel: Ez a messiás-király! (axyXm aklm awh !yd) Ekkor R. Johanan ben Torta azt
mondta neki: Akiba, fű nő az állkapcsod közül, és Dávid fia még mindig nem jön
el!” (j.Ta‘an. 4:8, 68d)
R. Akibának mint a felkelés lehetséges spiritus rectorának szerepét már sokan vizs-
gálták.70 Akár ő javasolta a „Csillag fia” név felvételét, akár nem, egy bizonyos: a
68
P. Schäfer: Der Bar Kokhba-Aufstand. Studien zum zweiten jüdischen Krieg gegen Rom. (Texte und
Studien zum Antiken Judentum 1.) Tübingen: Mohr, 1981. 45—50.
69
L. pl. M. Hengel: The Zealots. Investigations into the Jewish Freedom Movement in the Period from
Herod I until 70 A.D. Transl. by David Smith. Edinburgh: T&T Clark, 1961/1989.
70
S. A. Birnbaum: Akiba and Bar-Kosba. PEQ 100 (1968) 137—138; G. S. Aleksandrov: The Role of
Aqiba in the Bar-Kokhba Rebellion. REJ 132 (1973) 65—77; A. Reinhartz: Rabbinic Perceptions of Simeon bar
Numeriben szereplő Bálám-próféciát (»csillag származik Jákóbból«) a zsidók minden

esetben az eljövendő messiásra vonatkoztatták.71 Bár a messiás (masíah) vagy a király
(melek) elnevezés sem Bar Kochba éremveretein, sem a Júdeai-hegységben előkerült
dokumentumokon nem szerepel, a rabbinikus és keresztény irodalom egyértelműen le-
szögezi, hogy Bar Kochba messiásként lépett fel; s a pénzein szereplő csillag is világos
bizonyítéka annak, hogy a Bálám-próféciát Simeon bar Kosiba magára értette.72
A rabbik véleménye azonban Bar Kochba messiás voltát illetően igencsak megosz-
lott. A Példabeszédekhez írt midrásban egyesek így gúnyolódtak rajta:
„R. Johanan mondta: ’A Rabbi [R. Jehuda ha-Nászi] így szokta a »csillag
származik Jákóbból« [igét] magyarázni: ’ne azt olvasd: csillag (bkwk), hanem azt:
hazug (bzwk).” (Echa R. 2:4)
A babilóniai Talmudban pedig nemcsak erős fenntartásukat hangoztatják vele

szemben a rabbik, hanem hazugságáért ki is végzik:
„Bar Koziba két és fél éven át uralkodott. Azt mondta a rabbiknak: ’Én va-
gyok a messiás!’ (xyXm ana) Mire ők azt válaszolták: ’A messiásról meg van írva,
hogy »szagol és ítél«73 — lássuk csak, vajon ő »szagol és ítél«-e?’ Mikor azt látták,
hogy az nem képes »szagolni és ítélni«, megölték.” (b.Sanh. 93b)
A Bar Kochba köréből származó levelekben, továbbá a felkelők pénzverésében

egyaránt kimutatható erős haláchikus beállítódás mégis arra enged következtetni, hogy a
felkelés vezetője mögött rabbinikus tekintélyeket (is) sejthetünk.74
—————
Kosiba. JSJ 20 (1989) 171—194; L. Finkelstein: Rabbi Akiba, Rabbi Ishmael, and the Bar Kochba Rebellion,
in: J. Neusner (ed.): Approaches to Ancient Judaism, New Series. Atlanta: Scholars Press, 1990. vol. I. 3—10.
— P. Schäfer elméletét, amely a történetből kirekeszti Akibát, és helyette Júda ha-Nászinak tulajdonítja a
mondást, nem fogadta el a tudományos közvélemény: Der Bar Kokhba-Aufstand, 168—176. [68. jegyzet], l.
még idem: Bar Kokhba and the Rabbis, in: P. Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War Reconsidered. New
Perspectives on the Second Jewish Revolt against Rome. (TSAJ 100.) Tübingen: Mohr, 2003. 1—22, kül. 2—3.
71
G. Vermes: A zsidó Jézus. Bp.: Osiris, 1995. 173—175.
72
Kizárólag L. Mildenberg nem fogadja el, hogy a csillag valóban csillag lenne, szerinte az csak egy ro-
zetta, minden szimbolikus jelentés nélkül, l. L. Mildenberg: Bar Kochba Coins and Documents. HSCP 84
(1980) 311—335. [= U. Hübner—E. A. Knauf (eds.): Vestigia Leonis. Studien zur antiken Numismatik Israels,
Palästinas und der östlichen Mittelmeerwelt, [von] Leo Mildenberg. Freiburg, Schweiz: Universitätsverlag;
Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1998. 217—233.]
73
A rabbik Jesájá egy nehezen érthető helyét vonatkoztatták az önjelölt messiásra. Az igehely szó sze-
rinti fordításban így hangzik: »És élvezettel szagolja az Úr félelmét, és nem szemeinek látása szerint ítél, és
nem füleinek hallása szerint bíráskodik« (xykwy wynza [mXml-alw jwpXy wyny[ harml-alw hwhy taryb wxyrhw, 11:3).
74
Az első évben kiadott „Eleázár, a pap” feliratú érme egyes kutatók szerint a modiini R. Eleázárra, Bar
Kosiba unokaöccsére utal (b.Git. 57a; Lam. R. 2:5), l. L. Mildenberg: The Eleazar Coins of the Bar Kochba
Rebellion. Historia Judaica 11 (1949) 71—108. [= U. Hübner—E. A. Knauf (eds.): Vestigia Leonis. Studien zur
antiken Numismatik Israels, Palästinas und der östlichen Mittelmeerwelt, [von] Leo Mildenberg. Freiburg,
Schweiz: Universitätsverlag; Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1998. 183—201.] — A „fejedelem” és a
„pap” együttes szerepeltetése mindenesetre erősen emlékeztet a Hasmóneus-kori pénzverésre (pl. Matthatias
Antigonos [i. e. 40—37] pénzein héberül szerepelt a „Matthatias pap” felirat, míg az „Antigonos királyé”
42 GRÜLL TIBOR
Bár a leveleken és szerződéseken rendre feltűnik az „Izrael fejedelme” (larXy ayXn)

kifejezés, ugyanakkor sehol sem használják vele kapcsolatban a „király” titulust, talán
azért, mert ez a Hasmóneusok és Heródes alatt lejáratódott. Bizonyosak lehetünk abban,
hogy a felkelés vezére nem találomra választotta ki a násí’ bibliai kifejezést, amely legko-
rábban egy törzs vagy nép vezetőjét jelentette (pl. 2Exod 22:27), de prófétikus szövegek-
ben — különösen Ezékielnél — a Dávid házából való messiást egyszerre nevezik király-
nak, pásztornak és fejedelemnek: „És az én szolgám, Dávid lesz a király ($lm) őrajtuk, s
egy pásztora (h[wr) lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsola-
taimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam az én szolgámnak,
Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik, és fiaiknak fiai mind-
örökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük (ayXn) örökké” (37:24—25).75 Vitatott,
hogy a Hasmóneusok által használt 5/" és % kifejezést mennyiben lehet
visszavezetni a násí’-ra.76 Az erőteljesen apokaliptikus-messianisztikus orientáltságú
qumráni közösség világképében azonban fontos szerep jutott a „fejedelem”-nek. A Da-
maszkuszi Irat a Bálám-prófécia (Num. 24:17) magyarázatát így adja meg: „És a csillag:
ez a Tan magyarázója (hrwth Xrwd), aki Damaszkuszba ment, amint meg van írva: »Csillag
indul el Jákóbból, és kormánypálca támad Izráelből«. A kormánypálca: ez az egész gyü-
lekezet vezetője (hd[h lk ayXn). Amikor fellép, »lesújt minden ellenségeskedőt« (Num.
24:17).”77 A násí’-nak kétségkívül volt katonai konnotációja is (vö. 1Krón. 7:40), pl. az
Ásér törzséből alakult osztag vezetőit nevezik így. A kifejezés használatára hathatott a
római frazeológia is, ugyanis a násí’ pontos latin megfelelője a princeps vagy primarius.
8. A Bar Kochba-papiruszok. A P. Murabba’at 24, 42—44 és 45—52 jelzetű papi-
ruszok a Bar Kochba-adminisztráció köreiből származnak. A P. Yadin 49—63 héber, arám
és görög nyelvű leveleket tartalmaz, többek között olyanokat, amelyeket maga a vezér
diktált, valamint a P. Yad. 42—46 kölcsönszerződéseket, szintén a felkelés vezérkarának
köréből. Az XHev/Se 8-ban maradt fenn az egyetlen (héber) levél, amelyet Bar
Kochbának címeztek. A felkelés vezetőségének köreiből (11 db Wadi Murabba’at; 15
Nahal Hever; 1 Seiyâl-gyűjtemény) származó 27 db levélen nem szerepel dátumozás;
dátumokat csak a gazdasági okmányokra vezettek rá (12 db). Ezek közül csak egy datál-
ható a felkelés első évére (P. Yad. 42); két dokumentum keletkezett a második évben
(XHev/Se 49; Mur 24); a többi kilenc a harmadik évből származik. Meggyőző érvek szól-
nak amellett, hogy a „negyedik évre” datált dokumentumok (P. Mur. 22 és 30) az első
—————
görögül, Schürer: i. m. I. 605. [18. jegyzet]). Jelentős különbség viszont, hogy a Bar Kochba-felkelés során —
legalábbis egy darabig — diarchikus vezetés működött, amely a qumrániaknál és a zélótáknál is megfigyelhető,
s gyökerei Ezékiel próféciához nyúlnak vissza, l. P. Schäfer: Bar Kokhba and the Rabbis, 19—20. [70. jegyzet],
valamint: D. Goodblatt: Priestly Ideologies of the Judean Resistance. JSQ 3 (1996) 225—249.
75
P. Schäfer: Der Bar Kokhba-Aufstand, 67—73. [68. jegyzet]; idem: Bar Kochba and the Rabbis, 15—
20. [70. jegyzet.]
76
Az ötletet G. Alon vetette fel: The Jews in Their Land, 622. [67. jegyzet]; kritikáját l. P. Schäfer: Der
Bar Kokhba-Aufstand, 68—69. [68. jegyzet.]
77
Komoróczy G.: Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek. Bp.: Osiris, 1998. 104. — A »lesújt
minden ellenségeskedőt« kifejezés szó szerint így hangzik héberül: »lesújtja Sét minden fiait«, amit a rabbik
Rómára vonatkoztattak.
zsidó háború idejéből származnak.78 A gazdasági iratok alapján kimutatható, hogy míg a
felkelés elején még viszonylag nagy összegeket fizettek földbirtokok vásárlására, addig
két-három év múlva már csak készpénzforgalom volt, az is meglehetősen csekély.
Az izraeli közvélemény az 50-es években hatalmas várakozással fogadta a Bar
Kochba-levelek felfedezésének hírét. Az izraeli régészet doyenje, Y. Yadin tudományos-
ismeretterjesztő könyvében népszerűsítette az ókori népvezér alakját.79 „Yadin lelkesedé-
se már réges rég átadta helyét a közvéleményben és a tudósok körében a kiábrándultság-
nak, amelyért a házsártos vezér köreiből származó levelek prózai, evilági, gyakorta triviá-
lis tartalma okolható” — írja H. M. Cotton.80 Ami a „házsártosságot” illeti, lehetne ép-
penséggel keménykezűségnek is nevezni. Mindenesetre Bar Kochba leveleiben feltűnően
gyakran szerepel a büntetésre (atwn[rp) vonatkozó utalás, mégpedig saját embereivel kap-
csolatban: „bárki felemelné a szavát ellenetek ebben az ügyben, tüstént küldjétek át hoz-
zám, majd megkapja méltó büntetését” (P. Yad. 50); „ha nem a parancsomnak megfelelő-
en jártok el, benneteket foglak érte megbüntetni” (P. Yad. 54. col. I); „és bármely
tékoabeli ember találtatna köztetek − égessétek fel a házakat, amelyekben laknak, és
szigorú büntetést követelek tőled” (P. Yad. 54. col. II); „…ha nem külditek át őket, legyen
tudtotokra, hogy benneteket foglak megbüntetni” (P. Yad. 55); „pakoljátok össze a holmit
a szállításhoz, és hozzátok a fiatalokat is ezekkel együtt, hogy meg ne büntesselek benne-
teket” (P. Yad. 56).
Ugyanakkor azt sem lehet tagadni, hogy Bar Kochba obszerváns törvénytisztelő
volt, aki alárendeltjeitől is megkövetelte a vallási előírások betartását. Ékes példája ennek
a következő parancs: „és ami az állományt illeti − nem szabad a fákat elpusztítaniuk” (P.
Yad. 50), amely az élő fák elpusztításának mózesi tilalmára utal a hadviseléskor (5Deut
20:19—20). A tábor rituális tisztaságára is vigyáztak, ezért figyelmeztetik egy töredékes
levélben a címzetteket: „hozzátok fel a gyümölcsöt, de [tudjátok meg], hogy ezek a po-
gányoké voltak” (P. Yad. 51), vagyis a táborban lehetőség szerint a kóser étkezésre is
ügyeltek. A mózesi ünnepek megtartására is hangsúlyt fektettek. Különösen az őszi Sáto-
rok ünnepe (szukkót) lehetett fontos a felkelők számára, annak a Templommal való kap-
csolata és nem utolsó sorban prófétikus jelentősége miatt.81 A „Jeruzsálem felszabadításá-
78
Cotton: The Impact, 225—226 még annak bizonyítékaként idézte őket, hogy a Bar Kochba-felkelés
Jeruzsálemre is kiterjedt [32. jegyzet]. — Az ellenkezőjét meggyőzően bizonyította: H. Eshel: The Dates used
during the Bar Kokhba Revolt, in: P. Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War Reconsidered. (TSAJ 100.) Tübingen:
Mohr Siebeck, 2003. 93—105.
79
Y. Yadin: Bar-Kokhba: The Rediscovery of the Legendary Hero of the Last Jewish Revolt Against
Imperial Rome. London: Weidenfeld and Nicolson, 1971.
80
Cotton: The Bar Kokhba Revolt, 135 [7. jegyzet].
81
A Szukkót a betakarítás ünnepe, amelyhez az „összegyűjtetés” ígérete is kötődik (Jes 27:12—13;
11:11—12; Jer 23:7—8). Ez az ígéret egyszer már beteljesedett Nechemjá korában, amikor „Izrael fiai sátrak-
ban laktak” (Neh 8:14), de ugyanez az ígéret vonatkozik a „nemzetek ítélete” utáni „végső összegyűjtetésre” is,
vagyis az Izrael száműzötteinek szóló eszkhatologikus ígéretre, amikor Jeruzsálemben a pogányok is meg
fogják ülni a Sátoros ünnepet (Zak 14:16—17). A „négyféle” növény által jelképezett Szukkót a Szentélyhez is
kapcsolódik: Salamon éppen ezen az ünnepen szentelte a felépült Templomot az Úrnak (2Krón 5:3). Azon az
emlékezetes Sátoros ünnepen a sekhína leszállt a mennyből, lángra lobbantotta az oltár tüzét, és betöltötte a
Szentek Szentjét (1Kir 8; 2Krón 7:1—10).
44 GRÜLL TIBOR
ért” feliratú érmeinek egyikén is szerepel az ünnepet jelképező négyféle növény (’árbá‘
minim): a pálmaág (luláv), a mirtuszág (hádász), a fűzfaág (‘árává) és a citron (etrog),
valamint a Templom homlokzata.82 A P. Yadin 57-ben Bar Kochba az ünnephez szükséges
„négyfélét” kérette táborába:
„Simon Jehudának, Menasse fiának, Qirjat Arabajjában: Átadtam neked két

szamarat, azért, hogy küldj velük két embert Jehonatánnak, Bajján fiának és
Mesabalának, hogy pakolják meg őket, és küldjék el a táborba hozzád, pálmaágakat
(!ybll) és citront (!ygrta). És te küldj velük együtt még további embereket a te (tá-
bor)helyedről, és hozzanak neked mirtusz- (!ysdh) és fűzfaágakat (!ybr[). És készítsd
elő azokat, és küldd el a táborba, mert nagyon sok ember van ott. Béke veled!”83
A levél utolsó előtti mondatában szereplő „készítsd elő” (!hty !qtw) kifejezés úgy is
érthető: „add be a tizedet belőle”. A tized (rX[m) a Biblia alapján a lévitáknak járt (4Num
18:21), de ezek a hurbánt követően funkciójukat vesztették. A jabnei bölcsek ugyan ra-
gaszkodtak hozzá, hogy a tizedet továbbra is be kell adakozni, mégsem biztos, hogy e
levélben Bar Kochba kegyességének példájával találkozunk. P. Schäfer joggal hívja fel a
figyelmet arra, hogy a Hasmóneus királyok rátették kezüket a tizedre — amiben Julius
Caesar rendelete is megerősítette őket (AJ XIV. 10.6. [203]) —, s Bar Kochba az ő példá-
jukat követte, amikor — mint az ország törvényes ura — magának követelte a tized be-
szolgáltatását.84 Ugyanakkor a prófétai szövegek fényében a fejedelem (nászí’) jogosult
volt az áldozatok beszédésére (vö. Ezék. 45:13—16).
Bar Kochba rátette kezét bizonyos császári birtokokra is — köztük a rendkívül ér-
tékes balzsamtermő kertekre85 —, amelyeket kétféle módon műveltek meg addig: vagy
bérbe adták a földeket, vagy rabszolgákkal műveltették egy vilicus felügyelete alatt. A P.
Mur. 24A-L szerint Bar Kochba alvezéreinek (parnasim) adta ki a földeket, akik tovább-
82
A felkelők által vert pénzek corpusa: L. Mildenberg: The Coinage of the Bar Kokhba War. Salzburg:
Sauerländer, 1984; vö. J. C. Kaufman: Additions to the Corpus of Leo Mildenberg’s Coinage of the Bar
Kokhba War. INJ 14 (2000—2002) 129—152.
83
H. Lapin: Palm Fronds and Citrons: Notes on Two Letters from Bar Kosiba’s Administration. HUCA
64 (1993) 111—135.
84
P. Schäfer: Bar Kokhba and the Rabbis, 11—14. [70. jegyzet.]
85
H. M. Cotton: Ein Gedi between the Two Revolts. SCI 20 (2001) 139—154. — A Jerikó körül elterü-
lő, kb. száz stadion hosszan elnyúló balzsamültetvényeket Strabón is megemlíti (Geogr. II. 48.9; II. 19.98).
Pompeius Trogus szerint az ültetvények területe 200 iugerumot tett ki (Hist. Phil. 36.31). Az idősebb Plinius
állítása szerint Nagy Sándor idejétől kezdve folyt itt a balzsamtermesztés (NH XII. 111—124). Plinius két
ültetvényt említ Jerikó környékén: egy 20 iugerum (50 dunam) területű nagyobbat, és egy kisebbet, amely
császári tulajdonban van, s ezért az ebből származó bevétel a fiscust gyarapítja. Plinius szerint öt év alatt 800
ezer sestertiust jövedelmezett ez a kert a császárnak. A római történetírók közül még Tacitus is említi a bal-
zsamkerteket (Hist. V. 6), megismételve Strabón adatát, miszerint azok 100—200 stadion hosszan terülnek el
(ez kb. 13—14 km, vagyis nagyjából 52 km²). En-Gediben is nagy mennyiségben termesztették a bazsamfát,
ahogy arról ókori szerzők is megemlékeznek (AJ IX. 1.2. [7]; Galen. de antidot. 1. 4 = 14, p. 25. ed. Kuhn; Eus.
Onom. p. 86 ed. Klos.; Hier. in Ezech. 27.17 = PL 25.256 = CCSL 75.371; vö. b.Sabb. 26a). De ezzel csak a
második helyet vívta ki Jerikó után (Strabón XVI. 2.41. [763]; BJ IV. 8.3. [469]; AJ XV. 4.2. [96]; cf. Diod. 2.
48; 19. 98).
adták azokat bérművelésre. A bérleti díjat nem terményben, hanem készpénzben kellett
kiegyenlíteni. A dokumentum azzal fejeződik be, hogy a szerződés csak addig van ér-
vényben, „amíg a sabbat-évi időszak be nem fejeződik” (P. Nah. Hev. 45, 10—13. sk.). A
mózesi törvények szerint a hetedik évben ugaroltatni kellett a földet, annak termését nem
volt szabad betakarítani, így nyilván sem bérleti díjat, sem tizedet nem volt ildomos kérni
utána (Lev. 25:1—7).
Cassius Dio szerint „sok idegen és nem zsidó ( 9 . :"
30-1") is csatlakozott hozzájuk a győzelem reményében, végül az egész lakott
világ mindenestül forrongott” (LXIX. 13.2). Az ún. „Levelek barlangjában” talált papiru-
szok bizonyítják, hogy a római történetíró nem túlzott e megállapítással: a hadműveletek
minden bizonnyal kiterjedtek Galileára, Pereára, sőt Arábiára is. A Bar Kokhba-archí-
vumban talált alábbi papirusz is ezt bizonyítja közvetve:
[Első kéz:] „Sumaios Jonathésnek, Benaios fiának, és Masabalának, üdvözle-

temet! Mivel elküldtem hozzátok Agrippát, igyekezzetek küldeni hozzám ágakat
(/-%&) és citront (), amennyit csak tudtok, a zsidók táborába (#
4*" ;&)1"), és másként ne tegyetek! Ezt [a levelet] azért írtuk görögül,
mert nem tudunk héberül [írni]. Őt [Agrippát] gyorsan engedjétek útjára az ünnep
miatt, és másként ne tegyetek! [Második kéz:] Sumaios, üdv nektek!” (P. Yadin 52.)
Az arámi és héber nyelven íródott Bar Kochba-levelek között mindössze két görög
nyelvű került elő, köztülük az egyik a fentebb idézett P. Yadin 52. A szöveg írója meg is
jegyzi, hogy nem tudnak héberül (* <(" =4%), vagyis hogy nem ismerik a
héber/arámi betűket.86 A levél szerzőjének, Sumaiosnak kilétével keveset foglalkozott a
kutatás. A textus első kiadójának, B. Lifshitznek feltételezését, miszerint Sumaios azonos
volna Simeon bar Kosibával, könnyen elvethetjük. A !w[mX nevet ugyanis soha nem írták
át &-nak az ókorban. A Sumaios nem is zsidó, hanem nabateus (arab) név, amely
számos papiruszon és feliraton ránk maradt.87
T. Ilan kutatásai szerint az Arábiában talált papiruszok tanúi újra megjelennek
az ún. Bar Kochba-dokumentumokon.88 Ilan joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy nem-
csak Babatha és Salomé Kómaisé — akiknek archívumai Nahal Heverben kerültek elő —
költözött el a felkelés idején Arábiából Peraeába vagy Iudaeába, hanem számos más
zsidó család is. A peraeai Kfar Baruban kelt két házbérletszerződés (P. Hever 8 és 8a) azt
bizonyítja, hogy egészen 135 teléig, vagyis a Simeon Bar Kosiba, „Izrael fejedelme”
86
A papirusz viszonylagos ismertségét ennek a fél mondatnak köszönheti. Az eddigi szakirodalom is fő-
ként csak ebből a szempontból elemezte a szöveget (l. Cotton: The Bar Kokhba Revolt, 143. n. 45. [7. jegyzet]).
A vita tárgyát főként az képezte, hogy a 546 * kifejezés a héber vagy az arámi nyelvre vonatkozik. Hannah
M. Cotton érvelése szerint itt a héber írásról van szó, amit a nabateus Szumaiosz nem ismerhetett, l. Cotton:
The Bar Kokhba Revolt, 145—148. [7. jegyzet].
87
Cotton: The Bar Kokhba Revolt, 147. n. 59. [7. jegyzet].
88
T. Ilan: Witnesses in the Judaean Desert Documents: Prosopographical Observations. SCI 20 (2001)
169—178.
46 GRÜLL TIBOR
(larXy yXn) által kikiáltott független zsidó állam fennállásáig a Jordánon túl is elismerték
annak fennhatóságát. Mindkét előbb említett szerződés ugyanis Ádár hónapban kelt „Iz-
rael szabadságának harmadik évében, Simeon, Kosiba fia napjaiban, aki Izrael fejedelme,
Kfar Baruban”.89 Később a Kfar Baru-i zsidók elhagyták lakóhelyüket és egy menedékre
húzódtak. A P. Hever elnevezés ez esetben megtévesztő: a két papiruszt ugyanis Mayat
Umm Hasan mellett (Kfar Barutól nem messze) találták, a Hammat Ma’in-i hévízforrá-
sok felett, kb. 5 km-re Machairos várától.90
9. A római haderő. Cassius Dio szerint Hadrianus a senatusnak írt levelében el-
hagyta a szokásos bevezető formulát: „Ha ti és gyermekeitek jól vagytok, örvendek; én és
a legiók egészségesek vagyunk” (LXIX. 14.3). Ebből is következtethetünk a háborúban
elszenvedett hatalmas római veszteségekre, amiről Fronto is megemlékezett a Lucius
Verus keleti hadjáratairól szóló leírásában.91 A legio XXII Deiotariana utoljára 119-ben
bukkant fel Egyiptomban. A kutatók egyelőre nem egyeznek meg abban, mikor és miért
vették le később a legiók listájáról. Néhányan úgy vélik, hogy az alexandriai utcai harcok
során felmorzsolódott vagy feloszlatták; W. Eck ellenben nagyon elképzelhetőnek tartja,
hogy a Bar Kokhba-felkelés első évében semmisítették meg a lázadók.92
A iudeai felkelés jelentőségének további bizonyítéka, hogy — ugyancsak Dio sze-
rint — a császár „legjobb tábornokait” küldte a zsidók ellen (> %& :"
%:" ? ;)"$ 5. > @A"). A történetíró azonban Sex. Iulius
Severuson kívül (PIR² J 576) más hadvezért nem nevez meg. Severus viszont egyenesen
Britanniából érkezett, mint annak idején Vespasianus. Ennek az az oka, hogy a szigettar-
tomány — Syria mellett — katonailag a Birodalom második legjelentősebb provinciája
volt, ahol három legio és hozzávetőleg ötven auxiliaris csapategység állomásozott. W.
Eck joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy Severus áthelyezését csakis a komoly háborús
helyzet indokolhatta: máskülönben ez dehonesztáló lett volna a senatori rangú helytartóra
nézve.93 Nem véletlen, hogy győzelme után valószínűleg kinevezték Syria legatusává,
ami karrierje csúcsát jelentette.94
89
Vö. M. Broshi—E. Qimron: A House Sale Deed from Kefar Baru from the Time of Bar Kokhba. IEJ
36 (1986) 201—214.
90
L. az általános bevezetőt: H. M. Cotton—A. Yardeni: Aramaic, Hebrew and Greek Texts from Nahal
Hever and Other Sites with an Appendix Containing Alleged Qumran Texts (The Seiyal Collection II), DJD
XXVII (1997) 1—6.
91
avo vestro obtinente quantum militum a Iudaeis, quantum a Britannis caesum, De bello Parthico, p.
221. ed. van den Hout.
92
W. Eck: The Bar Kokhba Revolt: the Roman Point of View. JRS 89 (1999) 76—89, kül. 80; B. Isaac a
feloszlatás mellett azzal érvelt, hogy a caesareai vízvezetéken talált egyik dedikációs felirat, amit szándékosan
kivéstek, a Deiotariana legióé lehetett (A. Negev, IEJ 14 (1964) 244—45; Applebaum: Prolegomena, 26—27,
36. n. 296. [44. jegyzet].
93
Eck: The Bar Kokhba Revolt, 76—89. [92. jegyzet].
94
Vö. [l]egato pr(o) pr(aetore) [provi]nciae Suriae, CIL III 2850 = ILS 1056 (Burnum, Dalmatia); bár
az AE 1904, 9 (Aequum, Dalmatia) feliratban Syria Palaestina a provincia neve. Eck szerint az utóbbi felirat
közvetlenül a háború befejezése után íródott, mivel a Iudaea tartománynevet már nem használják benne. Ez
viszont legalábbis kétségessé teszi, hogy az előző feliratban említett Suria vajon nem Syria Palaestinát jelenti-e?
Eck: The Bar Kokhba Revolt, 79. n. 16. [92. jegyzet].
W. Eck véleménye szerint Iulius Severus nem valamiféle „supreme commander”

szerepet töltött be a háborúban: a többi tábornok nem volt alárendeltje. A római felira-
tokon említett parancsnokok közös jellemzője: a győzelem után valamennyit ornamenta
triumphaliával tüntették ki. Ez a kitüntetés a triumphust helyettesítette, amelyet Augustus
óta csak a princeps tarthatott. A császár legatusait, akik a provinciákban harcoló hadsere-
geket vezették, az ornamenta triumphaliával kárpótolták. Ezt a legmagasabb harctéri
kitüntetést Domitianus óta eléggé szűkmarkúan osztogatták a császárok: Traianus a két
győztes daciai háború után kitüntette néhány tábornokát, de a 114—17 közötti parthus
háború után — amely gyakorlatilag kudarcnak bizonyult — senki nem kapott ilyen kitün-
tetést. Hadrianus uralkodásának első éveiben nagy harcok dúltak Britanniában, Mauretá-
niában, az Al-Duna mentén és Daciában, de tudomásunk szerint senki nem kapott
ornamenta triumphaliát. Ez a helyzet drasztikusan megváltozott a Bar Kokhba-felkelés
leverése után. Sex. Iulius Severus mindkét dalmatiai feliratán olvasható, hogy a senatus
— Hadrianus kezdeményezésére — ornamenta triumphaliát adományozott neki: ob res
in [Iu]daea prospere gestas (ILS 1056; AE 1904, 9).
De kik lehettek még a Cassius Dio által emlegetett „legjobb tábornokok” a zsidók
elleni háborúban? Két görög és egy latin nyelvű felirat C. Quinctius Certus Publicius
Marcellus consul, augur, legatus divi Hadriani provinciae Syriae et Germaniae
superioris tevékenységéről emlékezik meg, aki „Syria kormányzójaként elhagyta tarto-
mányát, a zsidó felkelés ("%) miatt” (IGR III 174, 175 Ancyra, Galatia) és
ornamenta triumphaliát kapott (AE 1934, 231 Aquileia). Persze felmerülhet az is, hogy
Publicius Marcellus nem a felkelés leverésében játszott szerepe, hanem valamilyen —
közelebbről nem ismert — későbbi haditette miatt kaphatott ilyen magas kitüntetést.
Csakhogy 121—129 között (germaniai legatussága idején) nem tudunk semmilyen hábo-
rúskodásról ezen a vidéken, így teljes joggal feltételezhető, hogy a zsidók elleni háború
volt ennek az oka (PIR² P 1042).
Az Arabiában állomásozó legio III Cyrenaica is aktívan részt vett a harcokban.95 A
legio egyik katonai tribunusát Popillius Carus Pedót Hadrianus donis militaribus … ob
Iudaicam expeditionem tüntette ki (CIL XIV 3610 = ILS 1071); egy C. Nummius
Constans nevű centurio pedig corona aurea, torques, armillae, phalerae kitüntetésekben
részesült ob bellum Judeicum (sic!) (CIL XI 3733 = ILS 2083). Mindez arra mutat, hogy
valószínűleg provincia Arabia helytartója is részt vett a csatározásokban. De ki lehetett ez
a helytartó? A Babatha-archívum (P. Yadin 23 és 26) tanúsága szerint 130—131-ben Q.
Haterius Nepos volt Arabia legatusa. Az ő cursus honorumáról nem sokat tudunk: 134-
ben cos. suffectus, 138-ban Pannonia superior consularis rangú helytartója. Egy töredéke-
sen fennmaradt feliratán az utolsó sort W. Eck azonban triumphalib[us ornamentis
honoratus]-nak egészítette ki (CIL XI 5212 = ILS 1058), és azt a zsidók elleni hadjárat-
ban elért sikereire vonatkoztatta.96
95
A. Birley: Hadrian, the Restless Emperor. London: Routledge, 1997. 280.
96
Egy Jordánia északkeleti részén előkerült safaitikus feliratban — ha jól értelmezik kiadói — egy bizo-
nyos Hlst, M‘n fia kerül említésre, aki „három évig lázadt (mrd) a zsarnok Nepos (nfs zlm) ellen”, l. S. Abbadi—
48 GRÜLL TIBOR
A felkelés leverésében résztvevő legiók számát lehetetlen meghatározni. A mini-

malista becslések szerint is a két Iudaeában állomásozó legio mellett még legalább hét
vett részt — teljes egészében vagy vexillatiókon keresztül — a zsidók elleni küzdelem-
ben.97 Publicius Marcellus, Syria legatusa valamennyi ottani legiót vagy annak különít-
ményét bevetette (köztük a III Gallicát); de a X Gemina és más pannoniai legiók is el-
küldték vexillatióikat Iudaeába, Q. Lollius Urbicus parancsnoksága alatt.98 W. Eck becslé-
se szerint összesen 12-13 legio volt érintett a csatározásokban, természetesen nem biztos,
hogy egyidőben. A vészhelyzetet mutatja az a rendkívüli intézkedés is, melynek során
Hadrianus nagyszámú katonát vezényelt át a misenumi flottától (classis Misenesis) a
legio X Fretensisbe (PSI 1026 = CIL XVI. App. #13).99 Csakhogy a flottánál szolgáló
katonák nem voltak római polgárok, így mielőtt csatlakoztak volna a legióhoz, tömegesen
meg kellett kapniuk a római polgárjogot. A birodalmi hadvezetés nyilván csakis a szituá-
ció súlyosságát figyelembe véve hagyhatott jóvá egy ilyen jelentős átszervezést. Ugyan-
csak erre mutat a kényszersorozás, ami a korai császárkorban — különösen Itáliában —
rendkívül ritkán fordult elő. A Bar Kokhba-felkelés első évében azonban több epigráfiai
forrás is erről tanúskodik, úgy Közép-Itáliából, mint az alpesi tartományokból.100 Rómá-
ban a hangulat hasonlíthatott a teutoburgi csatavesztés (i. sz. 9) utáni időre, s Hadrianus-
nak alkalma nyílt arra, hogy a zsidók ellen vívott Quietus-háborúban (115—117) szerzett
személyes tapasztalatait is felidézze.
10. A fekelés elfojtása. A rómaiak elleni küzdelemben a zsidók részéről végig jelen-
tős szerepet játszott a gerilla harcmodor. Ebben központi jelentősége volt a búvóhely-
komplexumoknak és menedékbarlangoknak, melyek feltárása a 90-es években kezdődött
meg, az eredmények publikálása pedig jelenleg is tart.101 Cassius Dio szerint „[a felkelők]
—————
F. Zayadine: Nepos the Governor of the Provincia Arabia in a Safaitic Inscription. Semitica 46 (1996) 155—
164. A felirat olvasata nem végleges, különösen a nfs értelmezésével kapcsolatban merültek fel a kutatókban
kételyek. De mi lehetett az arabok felkelésének oka? A hagyományos kép szerint 106-ban békésen fogadták
országuk tartománnyá szervezését. H. M. Cotton megkockáztatja azt a feltevést, hogy a rómaiak azon intézke-
dése, miszerint az ősi nabateus főváros Petra helyett Bostrába helyezik át a tartományi székhelyet, válthatta ki a
felkelést (The Bar Kokhba Revolt, 152. [7. jegyzet]).
97
Schürer: The History of the Jewish People, I. 547—548. n. 150. [18. jegyzet].
98
Birley, i. m. 268. [95. jegyzet] — Urbicusról: CIL VIII 6706 = ILS 1065, talán ehhez tartozik a CIL VI
3505 is: missus a divo Hadriano in expeditione Iudaica ad vexilla[tiones ducendas…]. — Egy a Bar Kochba-
felkelésben vert érme Brigetióban került elő, l. Régészeti Füzetek II.18. (1977), 47. #226. Ez közvetve arra
mutat, hogy a legio II Adiutrix is részt vett a küzdelemben.
99
E. M. Smallwood: The Jews under Roman Rule. From Pompey to Diocletian. (Studies in Judaism in
Late Antiquity 20.) Leiden: Brill, 1981. 437. n. 36. — W. Eck—A. Pangerl: Die Konstitution für die classis
Misenensis aus dem Jahr 160 und der Krieg gegen Bar Kochba unter Hadrian. ZPE 155 (2006) 239—252.
100
Birley, i. m. 274. [95. jegyzet].
101
Y. Tsafrir: A Hiding Complex of the Second Temple Period and the Time of the Bar-Kokhba Revolt
at ’Ain-’Arrub in the Hebron Hills, in: J. H. Humphrey (ed.): The Roman and Byzantine Near East. Some
Recent Archaeological Research. Vol. 3. Portsmouth, RI: Journal of Roman Archaeology, 2002. 6—36; A.
Kloner: Hiding Complexes in the Northern Judaean Shephelah and the Northern Boundary of the Bar Kokhba
Administration, in: G. Claudio Bottini—L. Di Segni—L. D. Chrupcala (eds.): One Land — Many Cultures.
Archaeological Studies in Honour of Stanislao Loffreda OFM. Jerusalem: Franciscan Printing Press, 2003.
261—268; A. Kloner—B. Zissu: Hiding Complexes in Judaea: An Archaeological and Geographical Update on
nem mertek a nyílt csatamezőn összecsapni a rómaiakkal, hanem előnyös állásokat foglal-
tak el vidéken, és megerősítették azokat (föld alatti) járatokkal és falakkal (<"
. %") azért, hogy menedékhelyül szolgáljanak annak esetére, ha szorongatott
helyzetbe kerülnének, s hogy titokban találkozhassanak a föld alatt, és ezeket a föld alatti
járatokat (<& ?)-) felülről ellátták ablakokkal és szellőzőnyílásokkal” (Dio
LXIX.12.3).102 A történészek számításai szerint Iudaea területén 800—1000 település
lehetett a 2. század elején, ebből 330-at sikerült régészetileg azonosítani. A kiegészítő
leletekből (mikvék, kőedények, osszáriumos temetkezések) levonhatjuk azt a következte-
tést, hogy ezekben a falvakban túlnyomó többségben zsidók laktak. Ezen települések
mintegy egyharmada alatt vagy azok közvetlen közelében találtak a régészek búvóhely-
komplexumokat és menedékbarlangokat. Ezek a júdeai partmenti síkság (Seféla), vala-
mint Hebron és Bét-Él környékén koncentrálódtak. Samáriában és Galileában elenyésző-
en kevés barlangra bukkantak. Közvetve ez is megerősíti azt a feltételezést, hogy a Bar
Kochba-felkelés földrajzi spektruma nem terjedt túl Iudaea határán. Bár a barlangok
datálása igen nehéz feladat, a leletek alapján legtöbbjüket a felkelés idején is használták.
H. ‘Alimban megtalálták Bar Kochba súlymértékeit, valamint számos pénzérmét is. A
kutatók szerint valószínű, hogy a 60-as években a műkincspiacra dobott Bar Kochba-
kincsleletek nagy része is illegális ásatásokon kifosztott barlangokból származik. A gali-
leai menedékbarlangokban egyébként nem kerültek elő Bar Kochba-korabeli leletek.103
A rabbinikus források szerint Hadrianus is szemtanúja volt volt a felkelők legfőbb
központjának számító Bétár bevételének, ami elképzelhető. 134 májusában Hadrianus
Rómában tartózkodott, s valamikor a nyár végén tért vissza Iudaeába.104 Ez alkalommal a
proconsul címet is felvette (CIL II 4841), ami általában csak akkor volt szokás, ha a csá-
szár Rómán kívül tartózkodott. A zsidó hagyomány szerint Hadrianus ötven csatát vívott
a zsidók ellen (Lam. R. II, 2. §.4), ami figyelemreméltó egyezést mutat a Cassius Dio
által említett 50 elpusztított erőddel. A háború utolsó fázisában a harcok a Heródion és
Bétár körüli területre, valamint a Júdeai-dombság és Seféla alagútrendszereire korláto-
zódtak. Hadrianus a területet utak gyűrűjével vette körül, hogy ezzel is megakadályozza a
felkelők menekülését.105 Az ellenállás utolsó fészke — a rabbinikus írások szerint —
Bétárban volt, hét mérföldre Jeruzsálemtől délnyugatra (a település arab neve Hirbet el-
Jehud, vagyis „Zsidó romok”). Ez az egyetlen hadmozdulat, amit Eusebius is megemlít:
„a háború Hadrianus tizennyolcadik évében [134/35] érte el csúcspontját Bétárnál, amely
egy igen erős citadella Jeruzsálemtől nem messze. Hosszan ostromolták, míg végül a
—————
the Area of the Bar Kokhba Revolt, in: P. Schäfer (ed.): The Bar Kokhba War Reconsidered. New Perspectives
on the Second Jewish Revolt against Rome. (TSAJ 100.) Tübingen: Mohr Siebeck, 2003. 181—216.
102
Ugyanezt erősítette meg Hieronymus egyházatya is: dicunt … in tantam habitatores Iudaeae venisse
formitudinem, ut et ipsi cum coniugibus et liberis, auro et argento quae sibi auxilio fore aestimabant, in foveas
terrae demersi sint, et profundissima antra sectati, Hier. Comm. in Esai. II. 15. = CCL LXXIII, 36.
103
Y. Shahar: The Underground Hideouts in Galilee and Their Historical Meaning, in: P. Schäfer (ed.):
The Bar Kokhba War Reconsidered. New Perspectives on the Second Jewish Revolt against Rome. (TSAJ 100.)
Tübingen: Mohr Siebeck, 2003. 217—240.
104
Smallwood: The Jews under Roman Rule, 450—451. [99. jegyzet].
105
Smallwood: The Jews under Roman Rule, 452. [99. jegyzet]; vö. Lam. R. I, 16. §.45.
50 GRÜLL TIBOR
lázadókat az éhség és szomjúság ölte meg” (hist. eccl. IV. 6.3). Bétár elég nagy város volt
ahhoz, hogy egy ún. „kisebb sanhedrin” működjék benne, de a rabbinikus hagyomány
csillagászati számokban beszél a lakosság nagyságáról: csak iskolás gyermek annyi volt a
településen, hogy íróvesszőikkel is megfutamíthatták az ellenséget; s az ostrom maga
három és fél évig tartott; a város bevételét követő öldöklésben százezreket öltek meg a
rómaiak, akinek vére megfestette a tengert.106 Bár az erőd régészeti feltárását még nem
végezték el, a felületi maradványok és szondázások igazolják az ostrom hevességét.107 A
taktika ezúttal is ugyanaz volt, mint hatvan évvel korábban Machairos és Masada eseté-
ben: a rómaiak két mérföld hosszú sánccal vették körül az erődöt, és kb. másfél legiónyi
ember befogadására két ostromtábort építettek. (Az itt talált két felirat alapján az V
Macedonica és a XI Claudia vett részt az ostromban, l. CIL III 14155). A zsidó hagyo-
mány arról is tud, hogy az ostromlottak között megbomlott a harci morál: Bar Kochba
unokatestvére, Eleázár egy békepártot szervezett, de árulásért kivégezték. Maga Bar
Kochba is a város ostromakor vesztette életét, de a tradíció halálát mégis inkább isteni
büntetésnek tulajdonítja.108
A rabbinikus hagyomány szerint Bétár eleste ugyanúgy Áb hó 9-én történt, mint a
Templom (kétszeri) lerombolása.109 Az évet onnan ismerjük, hogy Hadrianus a háború
befejezése után megkapta az imperator iterum címet, ami feliratos források szerint 135
áprilisa és az év vége között történt (CIL XVI, 82; VI, 974). A Rómába visszatérő Hadri-
anus victoria és virtus felirattal veretett érmeket, s egy ritka típusú érmen, amely az
adventus Augusti-t köszönti, Juppiter Conservator áll mellette oltalmazóként.110 Hadria-
nus — Vespasianustól és Titustól eltérően — nem ünnepelte meg diadalát triumphusszal.
A felkelés következtében Iudaea valóságos pusztasággá vált: a rómaiak „az 50 leg-
jelentősebb erődöt, és 985 nevezetes falut földig rombolták … így csaknem az egész
Iudaea pusztasággá vált … sok üvöltő farkas és hiéna járkált be városaikba” — írja
Cassius Dio.111 Hadrianus nemcsak Jeruzsálem nevét törölte el, és változtatta Aelia
Capitolinára, hanem a háborút követően a Iudaea tartománynév helyett is a Syria
Palaestina elnevezést kellett használni a hivatalos iratokban. Ennek ellenére érdekes,
hogy a Hadrianus uralkodásának végén vert provincia- és adventus-érmeken még megje-
lenik a Iudaea elnevezés, bár a pénzen szereplő allegorikus figura semmilyen zsidó vagy
helyi jellegzetességet nem mutat, szemben a többi hasonló pénzzel. A pénzen szereplő
106
j.Ta‘an. IV, 5; Lam. R. II. 2. §.4; b.Sanh. 17b; b.Gitt. 57a; Gen. R. LXV, 21; Lam. R. III, 51. §.9.
107
D. Ussishkin: Archaeological soundings at Betar, Bar-Kochba’s last stronghol. Tel Aviv 20 (1993)
66—97; A. Oppenheimer: Betar als Zentrum vor dem Bar-Kochba-Aufstand, in: N. Oppenheimer (ed.):
Between Rome and Babylon. Studies in Jewish Leadership and Society. Tübingen: Mohr Siebeck, 2005. 303—
319.
108
Euseb. HE IV. 6.3; Lam. R. II. 2. §.4.
109
m.Ta‘an. IV, 6, cf. b.Ta‘an. 29a.
110
BMC, Imp. III, 315—16. 464—65, 478 (adventus); 323 (Iovi conservatori); 335—37 (virtus és
victoria); 324 (Iovi victori).
111
% 7 8) 9 0 :0 7 % ;09
% ; ./ <<< . ;*0" = ( "* /+2> <<< %
?* %

8) @" LXIX. 14.1—2.
nőalak görög ruhát visel, egy oltárnál áldoz, és két-három gyermek van vele, ami a colo-
niák jelképe.112 Hadrianus tehát nem a Flavius-kori pénzpropagandát folytatta: a
IUDAEA RENASCENS vagy RESTITUTOR IUDAEAE pénzekkel az volt a célja, hogy
befejezett tényként tálalja az egykori zsidó tartomány romanizálását.113
SUMMARY
According to a commonplace in scholarly literature it is unachievable to write the history of the Bar Ko-
chba revolt. This paper does not attempt the impossible, it merely attempts to take into account the way in
which our evidences, that came to light in the last half-century, repaint the traditional picture of the insurrection.
The first five chapters discuss the antecedents of the revolt, i.e., the short and long-term consequences of the
churban; the uprising under Trajan (the so-called “war of Quietus”); the administrative, economic and military
situation of Judaea from 70 to 132 C.E., mainly on the basis of the Babatha-archive. The immediate cause of the
Bar Kochba revolt is still debated, as both the foundation of Colonia Aelia Capitolina (ch. 5), and the ban on
circumcision, introduced by Hadrian’s legislation (ch. 6), can be taken into account. It is not clear, however,
whether these oppressive measures were taken before or after 132; in other words, whether they were causes or
consequences of the war. The following chapter is dedicated to Bar Kochba’s messianic pretensions, which,
among other things, can be verified with the strong halachic orientation of the papyri produced by the admini-
stration of the revolt (ch. 8). Ch. 9 examines the character and magnitude of the Roman military participation in
the Bar Kochba revolt, as these are illuminated by the extant epigraphic material. The last chapter deals with the
Jewish guerilla tactics and bases: the rebels’ hiding complexes that from the 1990’s have been explored in the
territory of Judaea.
Keywords: ancient Jewish history, Bar Kochba revolt, Roman army studies, papyri, Iudaea, Palaestina,
Jerusalem, Aelia Capitolina, messianism, Jewish numismatics
GRÜLL TIBOR
E-mail: tgrull@szpa.hu
112
Smallwood: The Jews under Roman Rule, 463. [99. jegyzet].
113
A Iudaea tartománynév helyett egyébként már a Flaviusok alatt is — különösen az irodalomban —
gyakran olvashattuk az Idumaea vagy Palaestina elnevezést. A Domitianus alatt működő Silius Italicus Punicá-
jában is úgy jelenik meg Titus, mint akinek nem a zsidók, hanem a „palesztin nép” volt az ellensége: hic fera
gentis / bella Palaestinae primo delebit in aevo (III. 605—606), l. D. R. Schwartz: Herodians and Iudaioi at
Rome, in: J. Edmondson, S. Mason, J. Rives (eds.): Flavius Josephus and Flavian Rome. Oxford: Oxford
University Press, 2005. 69.

Grüll Tibor - A Bar Kochba-Felkelés

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Grüll Tibor - A Bar Kochba-Felkelés

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Antik Tanulmányok LII (2008) 27—51

1. A hurbán következményei. Az első zsidó háború (66—73/74) kihatásai közül a

© 2008 Akadémiai Kiadó, Budapest

széjjelszórattak: a hétágú gyertyatartót, az ezüstkürtöket és a kitett kenyerek asztalát bárki

változást a Júdeai-hegység barlangjaiból előkerült dokumentumok is igazolják.7 A zsidó-

Ekkora létszámú hadsereg vezetése a tartomány jogállásának rendezését is magával

szerepben fellépő zsidó vezért a rómaiak elfogták, és egy triumphusban az alexandriai

A Nahal Hever feletti „Levelek barlangjában” felfedezett Babatha-archívum a leg-

„M’. Acilius Glabrio és Torquatus Tebanianus consulsága alatt, a május

A papirusz szerint 124-ben En-Gediben egy római praesidium állomásozott, amely

legionis-nak hangzik (XIV. 21. ed. Klostermann). Caparcotna nemcsak a tengerpart és

kiszolgált veteránjait telepítették.51 A téma a keresztény adversus Iudaeos-irodalomnak is

szövegek mešukimnak nevezik), majd a Bar Kochba-felkelés idején újra körülmetélked-

Numeriben szereplő Bálám-próféciát (»csillag származik Jákóbból«) a zsidók minden

A babilóniai Talmudban pedig nemcsak erős fenntartásukat hangoztatják vele

A Bar Kochba köréből származó levelekben, továbbá a felkelők pénzverésében

Bár a leveleken és szerződéseken rendre feltűnik az „Izrael fejedelme” (larXy ayXn)

„Simon Jehudának, Menasse fiának, Qirjat Arabajjában: Átadtam neked két

[Első kéz:] „Sumaios Jonathésnek, Benaios fiának, és Masabalának, üdvözle-

W. Eck véleménye szerint Iulius Severus nem valamiféle „supreme commander”

A felkelés leverésében résztvevő legiók számát lehetetlen meghatározni. A mini-

You might also like