Általános pszichológia

17. tétel
A beszédértés és beszédprodukció modelljei: A beszédészlelés alfolyamatai, mentális
lexikon szerepe a beszédértésben és produkcióban, szófelismerés, lexikai hozzáférés,
kohortmodell, egyediségi pont, hibázási korpuszok, mentális kromonetria, Dell modellje,
Levelt modellje, TOT-jelenség, Liberman motoros elmélete

1. A beszédészlelési folyamat
A nyelvi észlelésnek alapvetően két formája létezik: a hallott, illetve az írott szöveg
feldolgozása, vagyis a beszédészlelés és az olvasás.
A beszéd feldolgozása pedig két alapvető alfolyamatból áll: a nyelvi kódoknak megfelelő
hangjelenségek észleléséből, azaz a beszédészlelésből, és a kódrendszer értelmezéséből, azaz
a beszédmegértésből.
A mentális lexikonhoz való hozzáférésük jellegzetességei alapján a beszédészlelés szakaszát
nevezhetjük prelexikális szakasznak, míg a beszédmegértését lexikális szakasznak.
A prelexikális szakaszban csak a bemenet akusztikai sajátosságainak elemzésére kerül sor, és
ekkor a szójelentéshez még nem férünk hozzá, ezzel szemben a lexikális szakaszban már részt
vesznek felülről lefelé irányuló (top-down) folyamatok is, tehát itt már a szójelentéshez is
hozzáférünk. A top-down folyamatok a nyelvi feldolgozás esetében leggyakrabban a tudást,
jelentést, jelentéskörnyezetet (kontextus) foglalják magukban.
A beszédészlelési szakazhoz soroljuk az akusztikai, a fonetikai és a fonológiai szinteket, a
beszédmegértéshez pedig a szemantikai és a szintaktikai szinteket.
Tehát a beszédészlelés folyamata:
Hallás - Beszédészlelés (akusztikai, fonológiai, fonetikai szint) - beszédmegértés (szemantikai
és szintaktikai szint).
2. A beszédészlelés alfolyamatai
A beszéddel kapcsolatos akusztikai információ különböző feldolgozási állomásokon halad át,
és a megfelelő transzformációk során az akusztikai inputból a szándékolt jelentés
megértése történik meg. A négy alapvető elemzési szint pedig:
 hallási
 fonetikai
 fonológiai
 lexikális, szintaktikai, szemantikai
A hallási elemzés
A hallási feldolgozás periferiális folyamatai a beszédhangokban lévő akusztikai
információkat idegsejtek tüzelési mintázatává alakítják át. Mindezt a centrális
folyamatok tovább alakítják, miközben olyan alapvető tulajdonságokat nyernek ki belőle,
mint az alaphang magassága, a spektrális tartalom, az időtartam, az intenzitás, valamint
az alaphangban és az intenzitásban bekövetkező változások.
Ezt követően a feldolgozórendszer beszédhangokkal kapcsolatos akusztikai
jellegzetességeket, a beszédspecifikus akusztikai kulcsokat nyeri ki. Amíg valamennyi
akusztikai jellemző kinyerése meg nem történik, az addigi mintázatok a hallási szenzoros
emlékezetben tárolódnak. Az akusztikai kulcsoknak pedig nagy szerepe van a
fonémareprezentáció kialakításában, mert lehetővé teszik a magasabb szinteken a fonetikai
osztályozást (a beszédhangok különböző kategóriába sorolása). A kategóriák pedig a hangok
képzéséhez kapcsolódnak, például a képzési hely vagy zöngésség szerint különülhetnek el.
A fonetikai kategóriákhoz hozzárendelhetőek akusztikai jellemzők, viszont a hallási elemzés
szintjén még nem történik fonetikai kategóriákba való besorolás, csak azoknak az
akusztikai jellemzőknek a kinyerése, amelyeket majd a későbbi elemzés során ezekhez
a kategóriákhoz hozzá fogunk rendelni.
Akusztikai-fonetikai elemzés
Ez első olyan szint, amelyen már beszédspecifikus feldolgozás történik, azaz itt már
kizárólag a beszédhangokra jellemző információk feldolgozása valósul meg. A
beszédspecifikus akusztikai kulcsok az úgynevezett fonetikai jellemzőkhöz rendelődnek
hozzá (zöngésség, mód, hely). Fonetikai jellemző például a zöngésség, a zárhangjelleg
vagy a bilabiális jelleg. A feldolgozórendszernek azt kell tehát meghatároznia, hogy a
beérkező akusztikai jellemzők megfelelnek-e egy adott fonetikai jellemzőnek, vagy sem.
Viszont ezen a szinten még mindig nem jön létre a fonémareprezentáció.
Fonológiai elemzés
A fonológiai elemzés során jönnek létre a valódi fonémareprezentációk, pontosabban a
fonetikai jellemzőkből fonológiai szegmenseket hozunk létre. Ezen a szinten már nem
egyszerűen beszédspecifikus, hanem nyelvspecifikus feldolgozás történik. Vagyis, csak
azokat a fonetikai jellemzőket fogja felhasználni a rendszer, amik az adott nyelvben
relevánsak. Egy fontos jellemzője ennek a szintnek az allofonikus variáció megszüntetése.
Az allofonikus variáció azt jelenti, hogy egy adott fonémának több akusztikai-fonetikai
megvalósulása létezik. Ezt a variációt, ahogy már láttuk, főként a koartikulációs
folyamatok okozzák, vagyis az, hogy az egyes beszédhangok produkcióját befolyásolja
a környezetében lévő (megelőző és követő) többi beszédhang produkciója. Ezzel pedig
vége a prelexikális elemzési szakasznak.
A különböző transzformációk eredményeképpen olyan reprezentációk jönnek létre, amelyek
alapján lehetővé válik a beszédjelek megfeleltetése a mentális lexikonban tárolt
szójelentéseknek. Tehát a beszédmegértési (lexikális) szakaszban pontosan ez a megfeleltetés
történik.
3. A mentális lexikon