1

Fájdalompontok Trigger nyomás

technikája

(Írta: Groll Tímea)

Tananyag 2019
 2

Fascia
A fascia latin eredetű szó, jelentése „szalag”, vagy „pólya”.
A fascia tulajdonképpen egy kötőszövet, mely rétegekbe rendeződve
háromdimenziós kötőszöveti feszültséghálót alkot. Beszövi az egész
testet, mint egy „harisnya” összekapcsolja a rendszereket, a belső
szerveket egymással, kitöltve a szervek közötti tereket. A kötőszöveti
háló miatt minden sejt minden sejttel összefügg és információs
kapcsolatban áll. Szerkezetét tekintve háromdimenziós, változatos
elrendeződésű kollagén rostos állomány. A kollagén rostoknak
köszönhetően rendkívül rugalmas. Alapállományának 70%-a víz, tehát
érzékeny a vízháztartás felborulására. A kiszáradt fascia 30%-kal
kisebb tömegű, mint az egészséges. A szövet gazdagon átszőtt erekkel
és idegekkel, ezért az egyik leggazdagabb érzékelő szervünk, ezért
érzékenyen reagál a sérülésekre. Mivel rossz a vérellátása lassan
gyógyul, gyulladásra jellemzően zsugorodással reagál.
Ez a kötőszövet különböző formákban jelenik meg, így testünkön
belül más- más elnevezést kap. Pl. A szívet bevonva: szívburok, a
hasüreg belső borításaként: hashártya, a csontok körül: csonthártya, az
egész test burkolataként, közvetlenül a bőr alatt, valamint az izmok és
az izomrészek burkolataként, mint fascia, illetve izompólya.
A fascia funkciói:

• Biztosítja a szervek súrlódásmentes működését (beburkolja őket)

• Körbeveszi az ereket, izmokat, szerveket ellátva őket
tápanyaggal. A fascia közötti térben zajlik a sejtanyagcsere.
• Helyén tartja a szerveket, biztonságos környezetet biztosítva
• Részt vesz az immunitásban. Korlátozza és tereli a testnedveket,
így akadályozza a fertőzések terjedését. Segíti a nagy falósejtek
útját.
 3

• Tele van fájdalomérző receptorokkal (nociceptorok). Ennek is

köszönhető, hogy olykor a fájdalom nem ott jelentkezik, ahol a
probléma fennáll.
• Stabilizáló, védő funkciót lát el. Alapvázat képez az elágazódó
rendszerek számára. Vérkeringési és nyirokrendszer, ill.
idegrendszer. Minden egyes érnek, idegnek stb saját fasciája
van, ami beburkolja.
• Raktározó szerepe van. Kifejezetten sokat tudnak raktározni
sókból és savakból. Ez nem mindig jó, ugyanis szerepet
játszhatnak a szervezet elsavasodásában.
• Lehetőséget ad az új szövet képződésére a fibroblasztok réven.
A kötőszövet megerősítésére, az inak és szalagok
gyógyulásához, elősegíti a hegszövet képződését.
A fascia gyógyító, helyreállító funkciója olykor káros is lehet. Amikor
sokáig nem használjuk pl. egy izomcsoportot (betegség, vagy műtét
stb,) akkor a fascia összekuszálódhat. Pont úgy, ahogy a pók
behálózza áldozatát. Összevissza filc szerű kinézete lesz, ami
beszűkíti a mozgástartományt. Az ilyen szövetek idővel
megkeményednek, összezsugorodnak, és egyre inkább ellenállnak a
korrekciós kezeléseknek. Éppen ezért a fasciát gyakran hasonlítják a
kötött pulóverhez, melyben bárhol meghúzunk egy szálat, az egy
távoli ponton is feszültséget fog eredményezni. A húzódás tartós
fennállása az egész rendszerre kiterjed a csontok és ízületek
alátámasztását befolyásolva aszimmetrikus ízületi helyzeteket, és
testtartási deviációkat alakíthatnak ki.
A fascia három féle rostból áll:
1. Kollagének: Nagyon erősek, szinte alig nyúlnak. (10-15%)
2. Elasztin: Jól nyújtható, sárga színű rostok.(150%)
3. Retikulin: Nagyon laza, háló szerű, minden más fasciát
összekötő rendszer.
 4

A rostok a testben fennálló húzóerő szerint rendeződnek, már

embrionális korban.

A fascia elváltozásai, a fascia kezelései kihatnak az egész testre,

beleértve a belső szerveket is.
Rétegei:
1. Felületes: A bőr alatt helyezkedik el, szabad mozgást biztosít a
bőrnek. Elnyeli az ütéseket, csatornát ad az ereknek, idegeknek.
Lazább rostozatú szövet.
2. Mély fascia: Sűrűbb szerkezetű, a felületes fasciánál mélyebben
elhelyezkedő, de azzal folytonos összeköttetésben álló
kötőszövet. Feladata, hogy csökkentse az izomban az
oldalirányban ható erőt. Ha a fasciafelszínek letapadnak,
megakadályozzák, hogy az izmok simán elcsússzanak egymás
mellett a mozgás során.
3. Viscerális fasciaréteg: Zsákszerűen burkolja be a szomszédos
belső szerveket a hasüregben.
Myofascia egy adott izom és az azt körülvevő hártyás réteg egysége.
Tehát az izom és az őt körülvevő fascia réteg szerves egységet alkot,
funkcionális értelemben szétválaszthatatlanok.
 5

A myofascia legfőbb tulajdonsága a rugalmasság és az adaptációra

való képesség. Húzás hatására a szövet megnyúlik, majd a hatás
megszüntével visszaáll az alap állapotba. A myofascia viszkozitása
mozgási ingerre fokozódik, ezáltal az elcsúszás képessége nő.
Immobilizáció hatására a fascia viszkozitása csökken, emiatt csúszási
képességük is csökken. Húzási inger nélkül letapadnak, keszekusza
képet alkotnak. Amennyiben hosszabban fennál az egyensúlyi
állapotból való kimozdulás, a myofasciális rendszerben bekövetkezik
a kifáradás, a dekompenzáció állapota. Myofasciális triggerpontok,
ízületi diszfunkciók alakulhatnak ki. Ezek következtében szöveti
merevség, mozgásbeszűkülés, fájdalom jelenhet meg. Akut fázisban
lágyrész trauma esetén a myofasciális fájdalmat gyakran
diagnoszitzálják rándulásnak, húzódásnak. Akadhatnak olyan
területek, ahol a páciens fájdalmat jelez, de az ott lévő képletek
tapintása ennek okát nem igazolja vissza ( nem meghatározott).
Ilyenkor a fájdalom forrása nem helyi, hanem azok a pontszerű
területek az izomszövetben, melyek direkt nyomásra a fascia
közvetítésével távolabbi területekre sugároznak ki fájdalmat. Ezek a
pontok a Trigger pontok.
A fascia és trigger pont kutatás úttörői:

− Dr. Ida Rolf amerikai biokémikus: Megalapozta a mai

fasciakutatást.
− Dr. Stephen Typaldos amerikai osteophat orvos, aki megalkotta
az MDF terápiát. Fasciakezelés és testbeszéd.
− Thomas Meyers amerikai manuálterapeuta: Igazolta Ida Rolf
funkcionális erővonalainak meglétét. (Anatomy Trains) 12
myofasciális meridiánrendszer.
− Helen Langewin: USA. Kutatásai a lumbális fascia és a
derékfájás terén hatalmas előrehaladást jelentettek a derékfájás
megértésében.
 6

A fasciameridiánok vonal szerű elrendezést mutatnak, myofasciális

elemekből és csontos állományokból tevődnek össze.

Elülső felszíni vonal: Egybekapcsolja a test teljes elülső felszínét a

láb háti részétől a koponyáig. Szerpe az elsődleges görbületek
kialakítása, az extensio (feszítés) kontrollálása és a belső szervek
védelme.
Hátulsó felszíni vonal: A talpi fasciától indul a test posterior (háti)
részén haladva eléri a koponyát, és a fejtető bőrén keresztül a
szemöldök vonaláig terjed. Feladata a másodlagos görbületek
kialakítása és fenntartása, valamint a felxió (hajlítás) kontrollálása.
Laterális vonalak: A test oldalán futnak végig a lábközépcsontoktól a
koponyáig. Feladatuk a felszíni vonalak kiegyensúlyozása.
Spirális vonalak: Dupla csigavonalban csavarodik a testen. A
koponya egyik oldalát az ellenoldali vállal köti össze a háton
keresztül, majd elölről keresztezi az azonos oldali csípőt, a térdet és a
lábboltozatokat. A test hátulsó részén fut felfelé, hogy a koponya
fasciájába csatlakozzon vissza. Feladata az egyensúly fenntartása, a
láb, térd, medence, törzs, fej és a karok között valamennyi sík mentén.
Elmozdulása a rotáció.
Mély elülső vonal: A test legmélyebb részeit foglalja magában, a már
felsorolt vonalak által befogott területek között. A test myofasciális
központja. Kiemelkedő szerepe van a testtartás kialakításában.
Minden elmozdulásra hatással van.
Elülső és hátulsó funkcionális vonal: Hatásaiknak leginkább
sportolás közben végzett mozdulatoknál van jelentősége. Az azonos
oldali vállat köti össze az ellenoldali alsó végtaggal.
Karvonalak: A felső végtag, a vállöv és a mellkas összeköttetését
biztosítják. Nagy befolyással vannak a háti és nyaki gerinc helyzetére.
 7

Kép: Anatomy Trains

Az izommunka
Az izom egysége a sarkomer, mely aktin és miozin molekulákból
épülnek fel. Ahhoz, hogy egy izomösszehúzódás létrejöhessen, az
idegi impulzuson kívül az aktin és miozin molekuláknak össze kell,
hogy kapcsolódjanak. Ehhez kalciumfelszabadulásra és ATP-re
(Adenozintrifoszfát) van szükség. Amint az izomműködés végbement,
a kalciumtermelődés gátlódik, a molekulák szétkapcsolódva újra
nyugalmi állapotba kerülnek.
 8

Trauma, túlhasználat, valamint az izomegyensúly felborulásának

hatására fokozódik a sarcomer aktivitása az adott izomszakaszon. A
kalcium termelése nem gátlódik le, ezért a kontrakció nem ér véget. A
tónus fokozódik, ettől az átmenő artériás és vénás keringés csökkeni
kezd, az oxigén és anyagcseretermékek szállításának hatékonysága
romlik. Ez a folyamat gerjeszti magát, egy ördögi kör. Így alakulnak
csomóvá a lazulásra képtelen rostok az izomszövetben, ezzel
kialakítva a felfokozott érzékenységű, nyomásra megállíthatatlan
kisugárzással válaszoló triggerpontokat.

A triggerpontok
A triggerpontok az adott izom meghatározott területén helyezkednek
el.
Csoportosításuk történhet elhelyezkedésük szerint:
az izomhasban- centrális, az izom- ín átmenetben- csatlakozási
triggerpontnak nevezzük őket.
A fájdalom mértékétől függően a pont lehet:
 9

− Aktív: Olyan felfokozott érzékenységű pont, amely külső hatás

nélkül akár magától is adhat fájdalmat a kisugárzási területnek
megfelelően.
− Látens: Csak direkt nyomás hatására váltható ki kisugárzó
fájdalom.
− Kezdetleges: Csak lokális fájdalom jellemzi, mely nem terjed ki
távolabbi régióra.
Ha triggerpont alakul ki az izomszövetben, az adott izom megnyúlási
és megrövidülési képessége romlik, diszkomfort érzet, izommerevség
alakul ki.
A triggerpontok komplikálhatnak már meglévő diszfunkciókat, és
imitálhatnak máshonnan jövő fájdalmakat. Pl.: vakbélgyulladás szerű
fájdalom, mely a hasizmok triggerpontjaiból ered.
A feszülő izomzat tompa fájdalmat okoz-az izom összehúzódik- az
izomgörcs fájdalomérzetet okoz- a fájdalomérzet erősíti a görcsöt-
Kialakul a triggerpont. Ezt az ördögi kört kell megszakítani.
A triggerpontokat tapintás alapján határozzuk meg melyik csoportba
tartoznak. Ha a pont nyomásra érzékeny, de nem sugárzik ki akkor az
egy kezdetleges (tenderpont) pont. A ponton alkalmazott nyomás
ischaemiát okoz az adott szövetben és a molekulaszerkezet a közölt
energia hatására változik (izommunka). Ez az inger elsőként a
nociceptorokat aktiválja, emiatt alakul ki a fájdalomérzet, melyhez kis
idő elteltével a központi idegrendszer alkalmazkodik. A
mechanoreceptorok ingerlése tovább zajlik, az erre adott központi
idegrendszeri válasz a reflexes ellazulás lesz. A nyomás feloldásakor
az érintett szövetrész vérellátása nagymértékben fokozódik, így a
lerakódott salakanyagok eltávoznak a keringés útján.
 10

A triggerpontok kezelése
A triggerpont oldáshoz elő kell készíteni az adott területet. A már
ismert technikákkal alaposan át kell dolgozni a myofasciális területet.
Amennyiben ez a lépés kimarad, a páciensnek sokkal nagyobb
fájdalmat fog okozni a pont nyomása. Nem mellesleg a terapeutának
is sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerül a feszes izomzaton oldani a
pontot és a hatás sem lesz megfelelő mivel a feszes izomzaton át igen
nehéz lokalizálni a kezelendő területet.
A triggerpontokat mechanikai nyomással lehet oldani. Ehhez
legtöbbször a terapeuta a hüvelykujját használja. A pont eléréséhez
egy lassú, fokozatos vertikális irányú erőkifejtés szükséges, ami követi
a szövetenkénti lazulást. A mélyebben fekvő területeknél a csontos
alaphoz nyomjuk a triggerpontot. A felületeseknél összecsípjük,
összenyomjuk a pontot. Egy – egy pont nyomása 60-90 mp-ig tarthat.
Ha ennyi idő alatt sem oldódik a pont, fel kell engedni a nyomást,
hogy a szöveti sérülést elkerüljük. A feloldásnak lassúnak és
fokozatosnak kell nennie, különben a hirtelen feloldásra az izomrostok
újra összerándulnak. Pár perc szünet után újra lehet nyomni a pontot.
Mindig a centrális pontokkal kezdünk és utána térünk át a csatlakozási
pontokra. A centrális pontok oldásával többnyire a csatlakozási
pontok is oldódnak.
A triggerpont oldása után mindig meg kell nyújtani az adott
izomszakaszt, hogy a rostok hosszát visszaállítsuk.
A terápia levezetésére alkalmazhatunk köpölyt, vagy kinezio tape
technikát.
 11

I. Nyak.
Musculus sternocleideomastoideus (fejbiccentő izom)
Kétfejű izom, mely nagyon fontos szerepet játszik a fej és a nyak
rögzítésében, forgatásában, és hajlításában. Gyakran fordulnak elő
rajta triggerpontok, melyek fejfájásokat okozhatnak. Részt vesz a
testtartás beállításában is, mivel segít a vállöv elbillenésének
kiegyenlítésében.
Kapcsolódások:
- Felül a processus mastoideus (csecsnyúlvány) oldalsó felszínén
- A caput sternale (szegycsont markolata) elülső felszínén
- Caput claviculare (kulccsont feje) mediális harmadán
Működése:
- Rögzíti a fejet és a nyakat, ellenáll a nyak hátrafelé túlfeszítésének
(ostorcsapás)
- Hajlítja a nyakat
-Bizonyos mértékben részt vesz a nyelésben és a légzésben is.
-Az ellenkező oldalra és felfele fordítja az arcot
-A m.trapéziussal oldalra dönti a fejet és a nyakat.
Kisugárzási területek:
-Caput sternale (szegycsonti): a nyakszirtre, ívben a szem feletti
részre, fejtetőre, az orcán és az állon át az áll alatt elhelyezkedő
területre.
-Caput claviculare (kulccsonti): a fülre és a fül mögötti területre,
valamint kétoldalt a homloktájékra.
Disfunkció:
Az izom rövidülésekor protrakciós (elhúzódás) fejhelyzet lakulhat
ki. A mennyiben a csigolyák ebben a helyzetben rögzülnek, az alsó
szakaszon flexiós blokk alakulhat ki.
 12

Trp.:
-Több pont a sternlis fej mentén
-Több pont a clavicularis fej mentén

Musculus trapezius (Trapéz izom)

Bár fontos nyakizom, ugyanakkor váll és hátizom is. Ez az izom a
napi feszültségek felhalmozódásainak főbb helye. A m.trapezius
vizsgálata és kezelése mindig együtt jár a nyak többi izmának
kezelésével és vizsgálatával.
Kapcsolódások:
-Felső része: A fül és mediálisan a kisagy feletti részen és az 1-5
nyaki csigolya processus spinosusán (tövisnyúlvány). Alul és
laterálisan a kulccsont külső harmadán.
-Középső része: mediálisan C6-T3 a processus spinosusokon és a
szalagokon. Laterálisan az acromionon (vállcsúcs) és a spina
scapulae (lapockatövis) felső részén rögzül.
- Alsó része: mediálisan T4-T12 processus spinosusán és
szalagjain. Laterálisan a spina scapulae (lapockatövis) mediális
végén rögzül.
 13

Működése:
- Emeli a lapockát
- Fölfelé forgatja a lapockát
-Vissza és lefelé húzza a lapockát
-Hátrafelé feszíti a fejet és a nyakat
-Elfordítja a fejet és a nyakat
Kisugárzási területe:
-Felső része felfele sugárzó fájdalmat okoz a nyakban a processus
mastoideus-ig (Csecsnyúlvány) és a fülön át a halántéktájig. A
fájdalom az állkapocs szögletbe (angulus mandibulae) is
kisugárzik.
-Középső és alsó részéből a fájdalom a nyakszirt közelében, a nyak
hátsó részébe, keresztben a vállak hátsó részébe, és a lapockák
közötti területre sugárzik ki.
-Alsó részében, különösen az acromion (vállcsúcs)közelében fekvő
laterális részben lévő triggerpontok a könyök felett, a kar külső
felszínén okoznak fájdalmat.
Diszfunkció:
Az izom rövidülésekor azonos oldalon a vállöv elevált (emelt)
helyzetű lesz. A lapocka a sternoclavicularis izület körül rotálódik
el. Az acromion (vállcsúcs) és az angulus inferior (lapocka alsó
szöglete) fölfelé, az angulus superior (lapocka felső szöglete) lefelé
mozdul el és ebben a helyzetben rögzül.
Az izom túlzott feszülése korlátozhatja az ellenoldali laterálflexiót
(oldalrahajlás) és szegmentális kisizületi blokkolódást válthat ki a
nyaki szakaszon.
Trp.:
- Felső rész: a középső rost közepén, és a középső rost tapadásánál
-Alsó rész: Az angulus inferior (lapocka alsó szöglete) és a spina
scapulae (lapockatövis) között félúton. Az alsó rost tapadása alatt a
spina scapulae mediális részénél.
 14

Musculus pectoralis major (Nagy mellizom)

Az izom három: sternoclacicularis, acromioclavicularis,
glemohumeralis izület felett ível át.
A fej előrenyújtott tartását (teknősbéka nyak) a m.pectoralis major
myofasciális triggerpontjai okozzák, melyek előrehúzzák a
lapockát, ezáltal begörbített válltartást idéznek elő, amivel együtt
jár a fej előrenyújtása.
Kapcsolódások:
-Alul és mediálisan a clavicularis rész (kulccsont) a clavicula
mediális felén
- Felül és laterálisan a sulcus intertubercularis humeri (a felkarcsont
felső harmada) laterális peremén rögzül.
Működése:
-Közelíti (addukálja), hajlítja és körkörösen mozgatja a kart.
Kisugárzási területe:
Ugyanazon az oldalon lévő mellbe és a mellkas felső részébe. A
váll felső részén át végig a felkar tenyér felőli oldalán (vlorális) és
az alkar tenyér felőli felszínén, közvetlenül a könyök alá és le a
gyűrűs ujjba.
 15

Diszfunkció:
Az izom rövidülésekor a vállizület addukcióban és berotációban
rögzülhet, ami az extenziós, abdukciós és kirotációs mozgások
mértékének csökkenésében fog megnyilvánulni. Ennek
megfelelően limitálttá válhat az izületben az egymáson történő
szabad elmozdulás. Egyes sportoknál a mellizom túlzott használata
a háti kifózis fokozódását okozhatja. A m. pectoralis major
diszfunkciója kihat a felső hasizmokra is, miután azokkal
myofasciális összeköttetésben áll.
Trp.:
1.A claviculáris rész közepén és laterális részén
2.A sternalis rész közepén a clavicula felénél
3.Az abdominalis rész felső-középső harmadának határánál
4.A sternális részben az izom- ín átmenetben.

Musculus levator scapulae (lapockaemelő izom)

Ez az izom okozza legtöbbször a nyak és a váll fájdalmát és
merevségét. Gondoljunk csak a nehéz hátizsákokra, vagy a női
táskákra.
Kapcsolódások:
- Felül a négy felsőnyakcsigolya processus transversusán
 16

(harántnyúlvány)
-Alul az angulus superior scapulaen (lapocka felső szöglete) rögzül.
Működése:
-Emeli a lapockát
Kisugárzási területe:
Helyi fájdalmat okoz az izom felett, mely lesugárzik a lapocka
mediális széle mentén és a scapula (lapocka) felső szélén át a felkar
hátsó részébe.
Diszfunkció:
Az izom rövidülése esetén elevált (emelt) válltartás jelenhet meg, a
lapocka rotációjával, vagy anélkül.
A lapocka alsó szöglete mediális és caudal (hátrább eső) irány felé
tér ki a neutrális helyzethez képest, ezzel a fossa glenoideale
(lapocka sekély izületi mélyedése) is lefele mozdul.
Trp.:
1. Az alsó nyaki szakaszon C6-C7magasságában
2. Az angulus superiortol mediálisan 1-2 cm-re.
 17

Musculus rhomboideus major et minor (Rombuszizmok)

Ők okozzák a legtöbb hátfájást. Ezek az izmok folyamatos
megfeszült állapotban vannak a mellizmoknak a váll előrehúzását
eredményező működése következtében. Emiatt a m.rhomboideus
feszülése csaknem mindig együtt jár a m.pectoralis major ( nagy
mellizom) feszülésével.
Kapcsolódások:
-Major: Felül a felső négy mellkasi csigolya processus spinosusán
(tövisnyúlvány), alul a lapocka mediális szélén, a lapockatövis alatt
rögzül.
-Minor: felül a Th6-Th7 processus spinosusán
alul a lapocka mediális szélén a spina scapulea felett rögzül
Működés:
Gerinc felé húzza a scapulát (lapockát). A m. rhomboideus minor
egy kissé felfele is húzza a lapockát.
Diszfunkció:
Az izom gyengülése esetén a vállöv protrakcióba (elhúzódás) a
humerus fej berotációba kerülhet. Az antagonista pectoralis csoport
és az elülső fűrészizom tónusfokozódása miatt. A lapocka
abdukciója kedvezőtlenül befolyásolja a fossa glenoidale helyzetét.
A vállizület instabillá válhat.
Trp.:
1. Az angulus superior alatt 1 cm-rel mediálisan
2.A margo medialis mentén Th5-6, Th6-7 szegmensek vonalában.
 18

Latissimus dorsi (széles hátizom)

Ennek az izomnak a segítségével húzzuk fel magunkat a karunkkal,
ill. húzunk le. vagy vissza tárgyakat. Pl. evezés
Kapcsolódások:
-Alul az alsó öt, vagy hat mellkasi és az ágyéki csigolyák processus
spinosusán és a csípőcsont- sacrum peremén.
-Felül a felkarcsont fejének taraján rögzül.
Működése:
A test középsíkja felé közelíti a kart, mediális irányba forgatja és
kitárja (feszíti) a kart.
Kisugárzási területe:
A lapocka alsó szegletének környékére a scapulán át a
hónaljárokba. Lefelé a kar hátsó részén át a gyűrűs és kisujjakba.
A derék oldalsó részébe.
Diszfunkció:
Az izom sok támaszkodás, kapaszkodás következtében
túlterhelődhet (hegymászók). Az ellenoldali m.gluteus maximus
gyengülésekor feszessé válhat. Rövidülése esetén ferde
medencetartás alakulhat ki, valamint a
vállizületi abdukció, flexió, és kirotáció
limitálttá válhat. A m. latissimus dorsi a
krónikus hát és vállfájásban nagy szerepet
játtszhat.
Trp.:
1.A lapocka külső éle mellett, a hónaljárok
hátsó részénél
2. A leghosszabb rostok közepén a bordák
vonalában Th11.
 19

A váll és vállöv A vállöv csupán egyetlen ponton, a

sternoclaviclavicularis izületnél fogva ízesül a csontvázhoz. E kicsiny
izületen kívül a váll teljes egészét, beleértve a kart is, csupán
lágyszövetek tartják. Így csodálatosan mozgékony ízületet kapunk, de
ezért cserébe rendkívül sérülékeny is. A sportsérülések kapcsán
rendkívül érzékeny terület a rotátor köpeny: m.supraspinatus,
m.infraspinatus, m.teres minor, m.subcapularis ezek a kar forgását
biztosítják és sérülésük gyakran az abdukciós mozgások
beszűkülésével jár. Mivel a rotátorköpeny izmai az acromion alatt
hútódnak, könnyebb kitapintásuk végett vizsgálat előtt rotáljuk ki a
páciens karját. (emeljük hátrafele a kart a könyökízületnél fogva)
Ventrálisan tapintsuk ki a humerus fejet. Alatta a tuberkulum majuson
találjuk a rotátorköpeny tapadását. Óvatosan tapintsuk ezt a területet,
mert sérülése esetén igen érzékeny.

A váll alkotórészei:
Előlről a clavicula, vagy köznapi elnevezéssel a kulccsont, mely a
kart és a vállat a csotváz többi részéhez a sternovascularis izülettel
kapcsolja hozzá. Hátulról a scapula ( lapocka) . A spina scapulae
túlnyúlik a scapula lapos, háromszögletű részén, ez az acromion
elnevezésű rész. (Vállcsúcs) Az acromion és a clavicula az
acromionclavicularis izülettel ízesül. A scapulae felső oldalsó
részén található egy másik nyúlvány is a processus coracoiseus
mely horgonyként szolgál az olyan izmok számára, mint a kis
mellizom. Hat izom tartja a scapulát a megfelelő helyzetben és
biztosítja a különböző irányokba történő elmozdulását.
A scapula helyzete nyugalomban a Th2-7 között helyezkedik el. A
spina scapulae a Th3 borda magasságában helyezkedik el, és
hozzájárul a háti gerinc kyphosisához. A scapula és a mellkas
 20

asszimetriája az elülső fűrészizom gyengeségére vagy elhalására

utalhat. Ilyenkor a lapocka mint egy szárny, eláll a mellkastól.

Musculus teres major (Nagy görgető izom)

A széles hátizommal együttműködik és erejét a scapulából nyeri.
Ez az izomköteg alkotja a hónaljárok hátsó szeglyét.
Kapcsolódások:
-Mediálisan: az angulus inferior scapulaen (alsó lapockacsúcs) a
lapocka oldalsó szélének alsó harmadában.
- Laterálisan a sulcus intertubercularis humeri (a felkar gumója
közti barázda) szegélyén rögzül.
Működése:
A test középsíkja felé közelíti, kitárja és mediális irányba forgatja a
kart.
Kisugárzási terület:
A m. deltoideus középső része fölötti területre és az alkar hátsó
részébe.
Diszfunkció:
Az izom gyengülése esetén a vállizületi stabilitás csökkenése,
rövidülésekor a flexiós, abdukciós, és kirotációs mozgás
korlátozottsága várható.
Trp.:
1. A lapocka laterális élének alsó harmadánál, a hónaljárok
posterior részénél, a m. latissimus dorsi mellett.
2. A tapadás közelében az izomhasban.
 21

Musculus deltoideus (delta izom)

Három irányból borítja be a humerus (felkarcsont) fejét, akárcsak
egy sapka.
1. Előlről a pars clavicularis,
2.Oldalról a pars acromialis
3. Hátulról a pars spinalis
A clavicularis és a spinalis egymás antagonistái.
Kapcsolódások:
- Mediálisan a clacicula oldalsó egyharmadán, az acromion oldalsó
szélén, a lapockatövis alsó szegélyén.
-Laterálisan a humerus testének oldalsó felszínén, kicsivel a
humerus közepe felett rögzül.
Működése:
Távolítja (abdukció), feszíti (extensio), és forgatja (rotacio) a kart.
Kisugárzási területe:
Helyi fájdalmat okoz az egész
izom felett. Fájdalma esetén
vizsgálni kell a rotátorköpeny
izmait is. ( Kis görgeteg, tövis
feletti
Diszfunkció:
Az izom jellemzően gyengülésre
 22

hajlamos, főleg trauma után. A váll- vállövi ritmus felborulásakor

és az acromiocalvicularis izület diszfunkciója esetén előfordulhat,
hogy egyes rostok nagyobb szerepet vállalnak emiatt feszessé
válhatnak, vagy túlterhelődhetnek. A m.deltoideus az
acromionclavicularis izület stabilizátora.
Trp.:
1. A delta elülső rostjaiban kötéptájon
2. A delta kötépső rostjaiban elszórva
3. A hátsó rostok középső részében
Musculus biceps brahii (kétfejű karizom)
Két izületet ível át a glenohumerális (váll) és a könyökizületet. A
humeruson helyezkedik el, de nem rögzül azon. A m. biceps brahii
a kar legerősebb forgató (supinator) izma.
Kapcsolódások:
-Felül az izom hosszú feje a glenohumeralis izületben, rövid feje a
processus coracoideuson (hollócsőr nyúlvány)
-Alul a tuberositas radiin (orsócsonti dudor) rögzül.
Működése:
Hajlítja a könyökizületet és előre forgatja az alkart (supinatio)
Vállflexio, enyhe abdukció és addukció
Kisugárzási terület:
Az izom feletti területre, a könyök belső részébe, a m. deltoideus
középső részébe és közvetlenül a m.supraspinatus (tövis feletti
izom) fölötti területre.
Diszfunkció:
Rövidülése esetén az izom korlátozhatja a váll és
könyökmozgásokat. Gyengülése esetén a könyökizület elülső
stabilitása csökken.
 23

Trp.:
1. Az izomhas közepén, laterálisan a hosszú fejben
2. Az izomhas közepén mediálisan a rövid fejben
Musculus quadratum lumbórum (négyszögű ágyékizom)
Gyakran találkozunk ezzel az izommal kapcsolatos problémákkal,
melyekben az alsó és felső testfél mozgása ekülönül egymástól. Pl.
lovasok, golfozók, kajakosok
Kapcsolódások:
- Alul a crista iliacan (csípőtaréj) és az alsó ágyékcsigolyák
processus transversusán (haránt nyúlvány)
-Felül Th12 és a felső ágyékcsigolyák processus transvesusán.
Működése:
A gerinc oldalra hajlítása (laterálflexio), feszítése (extensio). A
gerinc ágyéki szakaszának stabilitása.
Kisugárzási területe:
A farba, a csípő mentén végig, le a lábak hátsó részébe, a csípőtaréj
feletti területre. A lágyékba, a herékbe, a has oldalsó- alsó
negyedébe.
Diszfunkció:
Az izom kétoldali rövidülésekor
fokozódhat a lumbális lordózis íve és
felxiós mozgásbeszűkülés jöhet létre a
lumbális gerincen. Egyoldali
érintettségekor ferde
medencetartás a lumbális
gerinc scoliotikus ívben való
rögzülése és a 12. borda
kilégzési blokkja alakulhat ki.
 24

Trp.:
1. A Th12 és a paravertebrális izmok találkozásánál felületesen.
2. A crista iliaca felett felületesen
3. A crista iliaca mediális része és a gerinc között (L4-5) mélyen
4. L3 magasságában mélyen.

A medence
Általános tudnivalók:
Helyzete és mozgásainak szabadsága elsőrendű fontosságú a helyes
testtartás beállításában.
A medence egységként forgatható előre- hátra, dönthető jobbra-
balra, mindegyik medencefél elforgatható kis mértékben
egymáshoz viszonyítva is. Ebből eredhet az ún. elcsavarodott
medence.
Mindegyik medencefélben található egy- egy csípőízületi árok
(acetabulum), melybe a combcsont feje (caput femoris) illeszkedik.
Az adott medencefél befolyásolja a megfelelő csípőízület és alsó
végtag helyzetét is.
A medence helyzetének előre, vagy hátra forgása befolyásolja az
ágyéki gerincszakasz normális görbületét és ezen keresztül a teljes
felső testfél testtartását is. (pl. kisgyermek előrebillent medencéje,
kidomborodó pocakja)
A medencefelek oldalra döntésének, vagy elforgatásának bármilyen
kombinációja frontális, vagy saggitalis síkban, valamint
elcsavarodásuk testtartási rendellenességhez vezet, ami nagy
valószínűséggel számos myofasciális problémát okoz mind az alsó
végtagokban, mind pedig a teljes felső testfélben.
A medence izomzatában létrejövő feszülés és triggerpontok
befolyásolhatják a szaporodási és salakanyag kiürítési funkciókat és
belőlük fájdalom sugározhat ki a zsigerekbe.
 25

Musculus gluteus maximus-medius-minimus

(nagy- középső- kis farizom)
A maximus erőteljes mászó izom. A minimus és a medius a
csípőízület erőteljes távolító (abduktor) izmai.
Gyakran okoznak fájdalmat a hát alsó részében.
Működése:
Maximus: Feszíti, nyújtja a combot. Lépcsőzés, felállás
Minimus- medius: Távolítja a középvonaltól a combot és részt vesz
a forgatásában, járásnál stabilizálja a medencét.
Kisugárzási területei:
-Maximus: A farpofák teljes területére és a comb felső- hátsó
felszínébe.
- Medius- minimus: A farpofák és a keresztcsont feletti területre, az
ágyéki terület mediális részére, a comb hátsó- felső részébe, a csípő
és a comb oldalsó részébe
Diszfunkció:
Az izom gyengülésekor csökken a sacroiliacalis ízület stabilitása és
felborulhat a mozgássztereotípia a m.gluteus maximus a lumbális
törzsizomzat és a hamstring- csoport között. Fokozott terhelés a
lumbális szakasz ízületeire, valamint a csípőízületekre.
Trp.:
1. A sacrum alsó részénél az eredés mellett
2. Az ülőgumótól (tuberi ischii) fölfelé
3. A farkcsont mellett az izom belső szélénél

Gluteus maximus
 26

gluteus medius gluteus minimus

Musculus piriformis (körteképű izom)

A csípő elsődleges oldalra forgató és csípőízület stabilizáló izma.
A piriformis nem csak kisugárzás révén okozhat fájdalmat, haenm a
nervus ischiadikus (Ülőcsonti ideg) becsípődése miatt is. Ezt
nevezzük piriformis szindrómának.
Kapcsolódások:
- Mediálisan és felül a keresztcsont elülső felszínén található
nyílások szegélyén.
-Laterálisan és alul a trochanter major (nagytompor) felső szélén
rögzül.
Működése:
-Oldalra forgatja a combot
-Behajlított csípőízület esetén segít a comb távolításában
- Stabilizálja a csípőízületet.
Kisugárzási területei:
A farpofa körüli területbe, különösen a keresztcsont laterális része
mentén, a comb hátsó részébe, a nervus ischiadicus becsípődése
esetén az alsó végtag egész hátsó részébe le a lábig, a hát alsó
részébe csípőbe, lágyékba, gátba, és végbélbe.
 27

Diszfunkció:
Rövidülésekor csökken a csípőberotáció mértéke és blokkolódhat
az azonos oldali sacroiliacális izület.
Trp.:
1. A sacrum alól való kilépéskor az angulus inferior (keresztcsont
alsó szöglete) magasságában.
2. Az izomhas közepén.

A comb izmai
Általános tudnivalók:
A comb izomzata a térdben jelentkező fájdalom első forrása, mivel
ezek az izmok mozgatják és stabilizálják a térdízületet.
Fontosságuk a testtartásban is igen jelentős, mivel egyrészt ezek
ellenőrzik a térdízület mozgásait, másrészt a M.rectus femoris (
egyenes combizom) és a csípő ízület adduktor (közelítői) izmai
befolyásoljáka medence helyzetét. A combizmok részt vesznek a
medence előre és hátra forgatásában. A M.quadriceps( négyfejű
combizom) és a hátsó combizmok ellentétes működésű antagonista
izmok.
A comb izmainak egymáshoz viszonyított feszülése határozza meg
a combcsont fejének (caput femoris) helyzetét az ízvápában
(acetabulum) és így állás és járás közben a combcsont helyzetét és
mozgásait is. Pl. csípőprotézis
 28

Musculus quadriceps femoris ( négyfejű combizom)

A négy izomból három csak a térdízületet hidalja át, egy viszont
mid a csípő, mind a térdízületet áthidalja.
Egy közös alsó rögzülési helyük van a sípcsonton a térdkalács felett
és alatt.
Működése:
Feszíti a térdízületet, hajlítja a csípőízületet.
Kisugárzási területei:
A comb és a térd elülső és oldalsó részébe.
Diszfunkció:
-Vastus medialis: a patella stabilitásáért felelős. Rövidülése, vagy
feszessége esetén a porcfelszín külső
oldalán fokozódhat a terhelés, kopás jöhet
létre. Fájdalom a térdkalács alatt, vagy
annak környékén.
Trp.:
1. Az izomhas középső harmadában
2. Az izomhas alsó harmadában
- Vastus intermedius: leggyakrabban
valamilyen mechanikai hatásra sérül pl.
esés, vagy mélyguggolások. Gyengülése
esetén bizonytalanság érzet, instabilitás és
fájdalom jelentkezik a térdízületben.
Trp.:
1. Az eredés alatt az izomhasban
- Vastus lateralis: Ha az izom feszes, vagy megrövidült, a patellát
laterális irányba mozdíthatja el. Ha az izom gyenge, ez a leterális
eltolódás rögzülhet és térdarthrosishoz vezethet.
 29

Trp.:
1. Az eredés alatt a
nagytompor alatti
területen
2. Az izom középső
harmadában a
középvonal mentén (3)
3. Az izom középső részén a posterior rostokban
4. A tapadás feletti részen az anterior rostokban (2)
5. A tapadás közelében a posterior rostokban (2)
Musculus sartorius (szíjizom)
Kapcsolódások:
- Felül a spina iliaca elülső- felső felszínén
-Alul a tuberositas tibiae (a singcsont térdkalács alatti kiemelkedése)
mediális felszínén rögzül.
Működése:
Hajlítja a csípő és a térdízületet, A térdet mediális a csípőt laterális
irányba forgatja.
Diszfunkció
Az izom rövidülésekor csökkenhet az extensios és az abdukcuós
mozgástartomány a csípőízületben. Előrerotált helyzetben rögzítheti
az egyik, vagy másik csípőcsontot.
Trp.:
1. Az izomhas felső harmadában
2. Az izomhas közepén
3. Az izomhas alsó harmadában
 30

Biceps femoris (kétfejű combizom)

A hamstring csoport tagja.
Kapcsolódások:
-Hosszú fej ( caput longum): A tuber ischiadicum (ülőgumó) felszínén
-Rövid fej ( caput breve): A combcsont oldalsó ajkának érdes
felszínén, alul a szárkapocs fején rögzülnek.
Működése:
Hajlítja és behajlított helyzetben laterális irányba forgatja a
térdízületet. A hosszú fej, feszíti a csípőízületet.
Kisugárzási területe:
A farpofától lefelé a comb és a lábszár hátsó részébe, egészen a
lábikra közepéig.
Diszfunkció:
A térdhajlító izmok
tónusfokozódása,
zsugorodása okozhat
derék és térdporblémákat.
Gyakori az izomcsoport
erejének csökkenése
térdsérülések és műtétek
után.
Trp.:
1. Az izomhas középső
részében.
 31

M.tibialis anterior (elülső sípcsonti izom)

Kapcsolódások:
-Felül (proximalisan) a tibia laterális felszínének felső kétharmadán.
- Alul (disztálisan) az ékcsont középső és az első lábközépcsont
alapjának felszínén rögzül.
Működése:
A lábhátat felfelé hajlítja (dorsalfelxio) és befordítja (inverzio)a lábat.
Kisugárzási területe:
A boka elülső részébe, az öregujj ujjperceinek dorsalis (háti) részébe.
Diszfunkció:
Az izom gyengülése, megnyúlása a leggyakoribb
tünet. Ilyenkor a m.triceps surae ( háromfejű
lábikra izom) aktivitása megnő, rövidülés
alakulhat ki benne.
Trp.:
Az izomhas felső harmadában

M. gastrocnemius medialis és lateralis

(kétfejű lábikra izom középső és oldalsó)
Működés:
A talp felé hajlítja a lábat.
Kisugárzási területe:
Az izomhas feletti területbe, a boka mediális felszínébe, a láb
hosszanti boltozatába.
Diszfunkció:
Az izmokra a feszesség és a rövidülés jellemző. Magassarkú cipő,
hosszas inmobilizációs helyzet. Gyakori tünet az izomgörcs túlterhelés
esetén.
 32

Trp.:
1. A mediális fejnél a femur condilus (combcsont bütyök)
magasságában
2. A mediális fejnél az izomhasban
3. A laterális fejnél a femur condylus alatt.
4. Laterális fejnél az izomhas közelében

Felhasznált szakirodalom:
James H. Clay és David M. Pounds: Alapvető klinikai
masszázsterápia
Varga Viola: Dinamikus Manuálterápia
Képek: Google