Korróziós sebesség meghatározása a

lineáris polarizáció módszerével

Szász Balázs, IV. CISOPC-LM 2

1. Elméleti bevezető
Amikor a legtöbb fém érintkezésbe kerül bizonyos anyagokkal a levegőben vagy a vízben, kémiai
változáson mennek keresztül, ami csökkenti a fém integritását. Ezt a folyamatot korróziónak nevezik. Az
oxigén, a kén, a só és más anyagok különböző típusú korrózióhoz vezethetnek. Amikor egy fém
korrodálódik vagy elhasználódik, nem tudja megtartani ugyanazokat a terheléseket, mint a korrózió
kezdete előtt. Egy bizonyos ponton a korrózió veszélyes körülményekhez vezethet. A hidakban, vasúti
pályákban és épületekben használt fémek mind ki vannak téve a korróziónak. Emiatt fontos a korrózió
monitorozása és kezelése a szerkezeti összeomlás elkerülése érdekében, legfőképpen a korrózió
sebességének megértése.

A polarizáció a transzverzális hullámok egy lehetséges tulajdonsága, ami azt jelenti, hogy a
rezgés a haladás irányára merőleges, egyetlen síkban zajlik. A polarizáció lehet lineáris, ami azt jelenti,
hogy egy kitüntetett irányban rezeg.

A korróziós áramsűrűség lineárisan függ a potenciáltól ( kisebb mint 10 mV túlfeszültség esetén),

ezáltal ezen alapul a korrózió sebességének meghatározása ettől a lineáris polarizáció módszerével
határozható meg. A korróziós áramsűrűség egyenlő a korróziós potenciállal, így a korróziós közegbe
helyezett fém egyből felveszi a bizonyos korróziós potenciált.

A polarizáció mellett beszélünk az ún. nettó áramsűrűségről is, amely az oxidáció és a redukció parciális
áramsűrűségével egyenlő és nem zérus. A nettó áramsűrűség az anód és katód határfelületén jelenik
meg.

inet,a = i a1 - │ic1 │= ikülső

inet,c = │ic2 │- ia2 = ikülső
Jelen esetben az i a1 és ic1 a vizsgált anódon (fémen) egyszerre végbemenő anódos (M → M Z+ -
oxidáció), illetve katódos (H+ → H2 - redukció) jelenségek áramsűrűségei. Hasonlóan ia2 és ic2 ugyan ezekre
vonatkozik az azonos anyagból készült ellenelektród esetében. Emellett a nettó áramsűrűség egyenlő a
külső forrásból származó árammal is, amelynek ha a túlfeszültsége kisebb mint 10 mV:

F 1+1
inet,a = i korr* ηa * (
RT α a α c
)

F 1+1
inet,c = i korr* ηc * (
RT α a α c
)

Mivel az anód és a katód azonos anyagból van, ezért η a ≈ ηc = η, ezáltal végső egyenletként
felírhatjuk az alábbit:
 RT
ikorr = i külső* ηF (αa * αc )/(αa + αc )

A legvégén, a legelején is megemlítve, mivel a sebesség egyenesen arányos a korróziós

áramsűrűséggel megkapjuk, hogy:

v = 3,27 * 10-3* ikorr * Eg/ ρ

A korróziós sebesség mértékegysége mm/év. Fontos, hogy a korróziós sebességet a megfelelő
mértékegységben fejezzük ki, mert az egységkonzisztencia megkönnyíti az eszköz hátralévő
élettartamának kiszámítását. Például, ha a berendezés falvastagságát m-ben, a korróziós sebességét
pedig mm/év-ben mérik, megtudva, hogy mennyi ideig tart a korrózió egy bizonyos mennyiségű
falvastagság elrongálódásához. Milimétert használunk mivel évente nem korrodálódik méternyi
mennyiségő anyag, viszont több év leforgása alatt, a sok kisebb mennyiség felérhet egy potenciális
veszélyességi arányig, amely után a bizonyos berendezés már nem használható biztonságosan.

2. Gyakorlat célja
 A fémek korróziós sebességének meghatározása korrozív közegbe
 Korróziós sebesség változásának követése idő függvényében

3. Kísérlet elméleti leírása

Mérjük a potenciálkülönbségét két elektród között, amely alatt egy külső áramforrás ismert
intenzitású áramsűrűséggel üzemelteti a rendszert. A túlfeszültség, ha 10 mV alatt van, akkor az alábbi
egyenlet igaz a rendszerre:

Δε = εa – εc = (εkorr + ηa ) - (εkorr + ηc ) ≈ 2η

Ezek után az elméleti bevezetőben tárgyalt képletek segítségével meg tudjuk határozni a
korroziós áramsűrűséget és sebességet.

4. Szükséges anyagok és berendezés

 két azonos felületű fémlap (elektród) a vizsgált anyagból
 mikroamperméter
 millivoltmérő
 egyenáramú, állítható áramforrás
 dekádellenállás
 NaCl (1 M) és HCl (0,1 M) oldatok

A felhasznált berendezés ábrája:

1) elektródok
2) korrozív közeg
3) millivoltmérő
4) mikroampermérő
5) dekádellenállás
6) egyenáramú állítható áramforrás
 5. Munka menete
Alaposan lecsiszoljuk a vizsgálandó fémlapokat csiszolópapír segítségével. A külső áramforrás
feszültségét és dekádellenes változtatását úgy állítjuk be, hogy a potenciálkülönbség a két elektród
között kisebb legyen mint 20 mV. Lejegyezzük a külső áramerősséget és a potenciálkülönbséget. Ha Δε >
20 mV, akkor csökkentjük a külső áramerősséget az áramforrás által szolgáltatott feszültség
csökkentésével vagy az ellenállás növelésével. Több mérést hajtunk végre, változtatva az áramforrás
polarizációját. 30 perc után a méréseket megismételjük, a korróziós sebesség időfüggése vizsgálatának
érdekében.

6. Adatok és kiértékelésük
Az alábbi adatokat mértük le:

I+külső (µA) ∆ε+ (mV) ∆ε- (mV) I-külsó (µA) S (cm2) R (Ω)
292 13.5 -11.2 -291 5.25 18111
276 12.4 -40.5 -274 5.25 18111
Az első és második sorban található értékek leolvasása között 30 perc telt el.

Áramsűrűség kiszámítása (ikülső):

ikülső = Ikülső/ S, ahol Ikülső = leolvasott áramerősségek és S = felület.

 Kezdeti értékek: i+külső = 5.5619E-05 A/cm2; : i-külső = -5.54286E-05 A/cm2

 30 perc után leolvasott értékek: : i+külső = 5.25714E-05 A/cm2; : i-külső = -5.21905E-05 A/cm2

Túlfeszültség kiszámítása (η):



2
 Kezdeti értékek: η += 0.00675 V; : η - = -0.0056 V
 30 perc után leolvasott értékek: : η + = 0.0062 V; : η - = -0.02025 V

Korróziós áramsűrűség (ikorr) kiszámítása:

RT
ikorr = i külső* (αa * αc )/(αa + αc ), ahol αa≈αc=0.2, R= 8.314 J/mol*K, T=293 K, F=96500 C, a többit pedig
ηF
elöző alpontban számítottuk ki és a neki megfelelő pontban alkalmazzuk.

 Kezdeti értékek: i+korr = 9.47715E-10 A/cm2; : i-korr = 7.8356E-10 A/cm2

 30 perc után leolvasott értékek: : i+korr = 8.22795E-10 A/cm2; : i-korr= 2.66788E-09 A/cm2

Korróziós sebesség (v) kiszámítása:

v = 3,27 * 10-3* ikorr * Eg/ ρ , ahol Eg = fém grammegyenértéke (vas esetében 55,85/2) és ρ = vas sűrűsége
(vasnak 7,874 g/cm3) és ikorr a korróziós áramsűrűségek.

 Kezdeti értékek: v+ = 1.09906E-11 mm/év ; : v- = 9.08694E-12 mm/év

 30 perc után leolvasott értékek: : v+ = 9.54195E-12 mm/év; v- = 3.09394E-11 mm/év

(mm/év használatát elméleti bevezetőben tárgyaltam)