Forrás: http://www.doksi.

hu

FÖLDINÉ DR. ANGYALOSSY ZSUZSA

A VAK VAGY FÉNYÉRZÉKENY GYERMEKEK

INTEGRÁLT NEVELÉSE-OKTATÁSA
Forrás: http://www.doksi.hu

Útmutató a szakértõi bizottságoknak

Forrás: http://www.doksi.hu

A látássérültek pedagógiai szempontú csoportosítását figyelembe véve szólnunk

kell a vakok (fényérzékenyek) csoportjáról. Vakok azok, akik fényt sem érzékel-
nek, vizusuk 0. A fényérzékenyek ugyan az aliglátók csoportjához tartoznak, de a
fényérzés fejlesztésén kívül nevelésük-oktatásuk nagyban megegyezik a
vakokéval. Tájékozódásukat azonban nagy mértékben segítheti látásmaradvá-
nyuk. A meglévõ fényérzést szakember útmutatása alapján lehet fejleszteni – a
gyermek önálló közlekedésében nagy jelentõsége lehet a késõbbiekben.
Fontos tudni, hogy a gyermek milyen életkorban vesztette el a látását, hiszen
ha késõbbi életkorban (pl. 5 éves kora után), akkor rendelkezik már olyan látós
élményekkel, melyeket fel lehet használni az élet bármely területén: az oktatási-
nevelési folyamatban, az önállóságra nevelésben.
Annak a gyermeknek aki vakon született vagy igen korai életszakaszban
vesztette el a látását egészen más képe alakul ki a világról, mint a késõbb
megvakultaknak. Több odafigyelést, tapasztalatszerzést igényelnek.

Milyen jelek utalhatnak arra csecsemõ-, illetve kisgyermekkorban, hogy a

gyermek súlyos fokú látássérült?

– nem reagál a fényre/csak erõs, a szemébe világító fényre reagál

– figyelmen kívül hagyja a gyermekek számára általában vonzó, színes
tárgyakat is
– nem nyúl a tárgyak után/ a kezébe adott tárgyakat csak tapogatja, ízlelgeti,
esetleg hangokat kelt velük
– csak a hangkeltõ tárgyak érdeklik
– mozgásfejlõdése nem korának megfelelõ
– bátortalan/ mozgás közben nekiütközik a bútoroknak, tárgyaknak/elesik
azokban
– tapogatva halad
– nem mer felmászni, lemászni; a távolságokat, mélységet/magasságot nem
tudja megítélni
– jellemezheti a tétlenség, a hallgatva figyelés
– csak kísérõvel változtat helyet
– nem utánoz

71
Forrás: http://www.doksi.hu

Hogyan gyõzõdhetünk meg arról, hogy a gyermek érzékeli-e a fényt?

– erõs fényt (pl. elemlámpa, asztali lámpa) irányítunk a szemébe, s figyeljük,
reagál-e rá (hunyorog, eltakarja a szemét, sírni kezd, érdeklõdik a fényforrás
iránt, nem reagál)
– megvizsgálhatjuk, hogy követi-e a fény irányát: vízszintesen, függõlegesen;
nyúl-e a fényforrás felé, figyel-e a közelében villogtatott lámpára – arra
fordítja-e a fejét, stb.)

A Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és

Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ tevékenysége
A szemészeti vizsgálatok eredménye és a családtagok tapasztalatai alapján
megállapítható, hogy a gyermek vak (fényérzékeny). A szülõk nehezen nyug-
szanak bele, hogy gyermekük súlyos fokban látássérült. Segítsük Õket a vakság
(fényérzékenység) tényének elfogadtatásában, s buzdítsuk a fejlesztési lehetõ-
ségek kihasználására. A korai – szakszerû – fejlesztés elkezdése érdekében cél-
szerû felkeresni a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizott-
ságot és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központot (1146 Budapest, Ajtósi Dürer
sor 39. T.: 343 9645). A jelentkezést követõen a Bizottság munkatársai értesítik
a családot a vizsgálat idõpontjáról. A vizsgálatra való utazás – vasúton –
ingyenes. Utalványt a gyermekorvos és a Bizottság ad a gyermek és kísérõje
számára. Egyéb szolgáltatásaik is ingyenesek.
A bizottság tagjai – kérésre – rendszeres tanácsadásban részesítik a látás-
sérült gyermeket nevelõ szülõket, nevelõket. A vizsgálat során megnézik a gyer-
mek fejlettségi szintjét – mozgás, tájékozódás, tapintás, beszéd, hallási figyelem,
kapcsolatteremtés, játék, önkiszolgálás, általános intelligencia, emlékezet,
gondolkodás, figyelem, stb. – s ennek eredménye alapján készítik el szakvéle-
ményüket. Természetesen a szülõk, a gyermekkel foglalkozó szakemberek által
elmondott gondok, észrevételek is jelzik a további teendõket.
A vizsgálat eredményeképpen a szülõkkel egyeztetve javasolnak korai fej-
lesztést, bölcsõdei, integrált vagy speciális óvodai/ iskolai elhelyezést. A látássé-
rült gyermek szüleit tanácsokkal látják el. Kérésre a bölcsõdében, óvodában
dolgozó szakembereket felkészítik a látássérült gyermek fogadására.
Korai fejlesztésre Budapesten kívül a legtöbb megyében van lehetõség.
Az egyéni vagy csoportos fejlesztõ foglalkozásokon 0-5 éves korú látássérült
kisgyermekek vesznek részt. A fejlesztés egyénre szabottan, az aktuális fejlett-
ségi szintnek megfelelõen történik. Elsõsorban a mozgásra, jétákra, önkiszol-
gálásra, esetenként a látásnevelésre irányul. A korai életszakaszban elkezdett
speciális megsegítés csökkentheti a lemaradásokat. A korai fejlesztõk – igény
szerint – felkeresik otthonukban is a családokat és segítenek a gondozási teen-
dõk megszervezésében, a játékok kiválasztásában, a gyermek tartózkodási

72
Forrás: http://www.doksi.hu

helyének kialakításában, s tanácsokat adhatnak a berendezési tárgyak elrende-

zésére vonatkozóan is.
A szülõk számára szervezett összejövetelek lehetõséget nyújtanak más –
hasonló helyzetben lévõ – családok megismerésére, tapasztalatcserére, s
felmerülõ kérdéseikre szakemberektõl is kaphatnak választ.

Vak (fényérzékeny) gyermek az ép látásúak közösségében a beiskolázás elõtt

Gyógypedagógus (óvodás és iskolás korban utazótanár) segíti azokat a gyer-
mekeket, családjaikat, gondozóikat/pedagógusaikat, akik látó közösségbe
kerülnek a Bizottság munkatársainak javaslata illetve a szülõk igényei alapján.
Egyre több helyen fogadják be a sérült gyermekeket már bölcsõdés koruktól
kezdõdõen is.
Jelen füzet ugyan az integrált nevelésrõl szól, de szeretném megemlíteni,
hogy a súlyos fokban látássérült gyermekek speciális óvodai/ iskolai nevelésére
Budapesten (2 intézményben) és Pécsett van lehetõség. Mindegyik intézmény
fogad olyan gyermekeket is, akik a látássérülés mellett értelmi sérültek is. Hal-
lás, illetve csatlakozó mozgássérülés esetén a budapesti intézmények állnak a
családok illetve gyermekük rendelkezésére.
A látókkal együtt történõ nevelés elsõsorban ép értelmû óvodás/iskolás vak
gyermekek számára javasolt. A szakemberek igyekeznek figyelembe venni az
egyéni adottságokat, a körülményeket és a lehetõségeket.
A családban nevelkedõ súlyos fokban látássérült gyermek fejlesztése –
szakemberek segítségével ugyan – , de a család elsõdleges feladata ép társaikhoz
hasonlóan. Az eredményes „munka” érdekében célszerû a családtagoknak meg-
osztaniuk a teendõket. Az ép látású testvérre ne háruljanak olyan feladatok,
melyek teherként jelehetnek meg az életében. Célszerû a „más”-ság elfogad-
tatása érdekében a vak kisgyermeket is kimozdítani otthonról – lehetõséget
teremtve számára a látókkal való kapcsolatteremtésre, s arra, hogy a társak minél
hamarabb elfogadják õt.

Bölcsõdei elhelyezés
Amennyiben a vak kisgyermek valamilyen oknál fogva (pl. a szülõ 4 órás
munkát vállal, a testvérek ellátása miatt a vak kisgyermek elhelyezését így kell
megoldania, a gyermek fejlõdése csak segítséggel biztosítható) bölcsõdei
elhelyezést nyer – igyekezzen a gondozókkal, szülõkkel együttmûködve egysé-
ges módon segíteni a gyermek optimális fejlõdését. Rendszeresen konzultáljon a
helyi bizottság gyógypedagógusa a látássérültek korai fejlesztõivel, pedagó-
gusaival. Az otthon/bölcsõdében elért eredményeket, önállósodási törekvéseket
használják fel a fejlõdés/fejlesztés érdekében. Figyeljen mindenki arra, hogy a
kisgyermek által elsajátított mozgások, tevékenységek gyakorlására legyen

73
Forrás: http://www.doksi.hu

lehetõsége a vak (fényérzékeny) gyermeknek is. Környezetének tárgyait,

személyeit meg kell ismertetni vele (megmutatni – megnevezni – cselekedni),
hogy érezze – biztonságot jelentenek számára. Otthon és a bölcsõdében is legyen
lehetõsége a felfedezésre, önálló tevékenységekre (korától, „eredményeitõl”
függõen hagyják mozogni, közlekedni (csúszni, mászni, járkálni), játszani
(rakosgatni, tárgyakat összehasonlítani és ismerkedni a lehetõségekkel), vetkõz-
ni, öltözni, kezet mosni, bilit vagy WC-t használni, stb.) Ha a gyermek már
képes önálló helyváltoztatásra, akkor segítsék a bölcsõde helyiségeinek alapos
megismertetését a szûkebb környezettõl a tágabb felé haladva. Amennyiben a
belsõ térben – ha segítséggel is, de elboldogul a gyermek, akkor teremtsük meg
a lehetõséget az udvar és az ott elhelyezett játéktárgyak felfedezésére is.
Segítsék a gyermeket az udvarra kivihetõ játékok nevének, használatának
megtanításával is. Kezdetben nagy segítségére lehetnek a gondozónõknek.

Óvodai nevelés látó közösségben

Az óvodáskorú kisgyermeket a legtöbb szülõ igyekszik maga mellett tudni, s az
adott településen íratja be gyermekét – a legtöbb esetben a szakértõi bizottság
javaslata alapján – óvodába. A látássérült gyermeket fogadó óvoda dolgozóit, a
leendõ csoporttársak szüleit általában az óvónõ tájékoztatja arról, hogy vak
kisgyermek kerül a közösségbe, de a gyermekkel foglalkozó, látássérültek
pedagógusa, korai fejlesztõje útmutatása alapján segítségére lehetnek a szülõkön
kívül a helyi bizottságokban dolgozó gyógypedagógusok is. Fel kell hívni a
figyelmet arra, hogy a vak (fényérzékeny) kisgyermek ebben a korban is sokkal
több odafigyelést igényel, mint látó társai. Számára a beszéddel kísért cselekvés
továbbra is elsõdleges. A tárgyak tapintás (hallás, szaglás, ízérzékelés) útján
való megismertetése, a lehetséges tevékenység bemutatása hangozzék el szóban
is – nevezzük meg a tárgyat, mondjuk el, hogy mit csinálhatunk vele. Hagyjunk
azonban a gyermek fantáziájának szárnyalására is idõt – még mire lehet
használni, mihez hasonlít, miben tér el a már ismert tárgyaktól, cselekvésektõl,
stb. A cselekvés fontos momentum, mert a csak szóban történõ megismertetés
verbalizmushoz, a fogalmak tartalom-nélküliségéhez vezethet. A kellõ megisme-
résre megfelelõ idõt kell biztosítani.
A különbözõ foglalkozásokba a vak gyermeket is be lehet vonni. Az elõzetes
(utólagos) otthoni, fejlesztõ foglalkozásokon történõ gyakorlás, tapasztalatszer-
zés, a dajka, és a bizottságok megbízott munkatársai is segítségére lehetnek az
óvodapedagógusnak. Sokat segíthetnek pl. a testnevelés során azzal, hogy
megmutatják az új gyakorlatot a vak kisgyermeknek vagy úgy, hogy beállítják a
látássérült mozdulatait, vagy engedik, hogy õ tapogassa le a másik testhelyzetét,
s így próbálja meg azt utánozni. Ha sokat mozog, nem üldögél tétlenül, akkor a
mozgásának fejlõdésén kívül az értelmi képességei is jobban fejlõdnek. Annak a
térnek az aprólékos megismerése amelyben mozognia kell alapvetõ fontosságú a

74
Forrás: http://www.doksi.hu

biztonságos mozgás, közlekedés szempontjából. A testének ismeretén kívül

ismernie kell a térbeli viszonyfogalmakat is. Játékos módon sokat gyakorol-
tassuk ezt vele (pl. mondókákkal, énekekkel egybekötött testrész-megnevezés,
mutogatás, tornagyakorlat; tárgyak elhelyezése a játékos polcra – alá, fölé,
mellé, stb., de labdával is játszhatunk – Hová gurítottam? – balra, jobbra, elém,
mögém, stb.)
A matematikai alapfogalmak elõkészítéséhez szüksége van a gyermeknek a
mennyiségek megtapasztalására (több, kevesebb, kisebb, nagyobb, nehezebb,
könnyebb, stb.). A szülõknek írt útmutató részletesebben foglalkozik ezzel a
témával is.

Iskolaválasztás elõtt
A beiskolázás éve elõtt segíthetik a bizottságok munkatársai a szülõket abban,
hogy felvegyék a kapcsolatot egy olyan gyógypedagógussal, aki elõkészíti a
pontírás-olvasás elsajátítását, esetleg megismerteti a gyermekkel (esetleg a
szülõvel valamint a helyi bizottság munkatársával is) a pontírást, pontolvasást: –
a Braille-t. Így a szülõ, a helyi segítõ is együtt tanulhatja a gyermekkel – így
segítheti a gyakorlást, s az iskolai évek alatt is hasznosíthatja tudását. A Magyar
Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében (1146 Budapest, Hermina út
47.) beszerezhetõ az ehhez szükséges írógép és speciális papír (rajzlap is
használható). Érdeklõdni a megyei szervezeteknél is lehet.
A bizottságokban dolgozók hívják fel a szülõk figyelmét arra, hogy ismét
jelenjenek meg a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság
és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ munkatársainak vizsgálatán, ahol
gyógypedagógiai-pszichológiai-szakorvosi vizsgálati eredmények alapján készí-
tik el szakértõi véleményüket. Javaslatot tesznek az iskolatípus megválasztására
is. A lakóhelyen történõ iskolaválasztáshoz is segítséget nyújthatnak a jegyzõvel
egyetemben. Tájékoztassák a szülõket és a fogadó iskola vezetõjét arról, hogy a
bizottságon való megjelenés, illetve az onnan kapott javaslat teszi majd lehetõvé,
hogy a fogadó iskola emelt összegû támogatást kapjon a vak gyermek utáni
neveléshez, oktatáshoz.
A lakóhelyen történõ iskolaválasztásban sok segítséget nyújthatnak a közeli,
– nem látássérülteket vizsgáló bizottságok munkatársai is. Segítsék az erre
igényt tartó szülõket abban, hogy felvegyék a kapcsolatot a vakok (fényérzé-
kenyek) utazótanáraival (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39.), a többségi iskola
igazgatójával és a gyermek leendõ pedagógusaival is. Csak a gondos elõkészítés
teszi lehetõvé, hogy sikeresen fejlõdjön látó társai között a látássérült gyermek.
Az utazótanár segítségével a leendõ pedagógus, a gyermekkel addig és a
késõbbiek során is foglalkozó gyógypedagógus/asszisztens/ a helyi bizottság
munkatársa, valamint a szülõ is betekintést nyerhet a vakok iskolai életébe, az
alkalmazott speciális módszerekbe, eszközök használatába, beszerzési, elké-

75
Forrás: http://www.doksi.hu

szítési lehetõségeikbe – mindez megkönnyítheti számukra a vállalt feladatok

teljesítését. Azt, hogy az utazótanárokat a speciális iskola biztosítja, azt jelenti,
hogy a vak gyermekek speciális iskolájában már több éves tapasztalattal
rendelkeznek, s a gyermek jövõje érdekében igyekeznek minden felmerülõ
nevelési-oktatási helyzetben segíteni. A tantárgyakban rejlõ lehetõségekre,
korlátokra felhívják a vak gyermekkel foglalkozók valamint a szülõk figyelmét.
A gyógypedagógus tanácsokat ad, nem bírál. Mivel az utazótanári megsegítés
nem mindennapos, általában havonta egy alkalommal kerül sor a látogatásra,
kiemelt jelentõségû, ha helyben is van segítõje a gyermeknek és pedagó-
gusainak. Szükség esetén gyakoribbak is lehetnek a látogatások, de ritkulhatnak
is, ha problémamentes az integráció. Lehetõséget biztosíthat a helyi önkor-
mányzat még gyógypedagógiai asszisztens alkalmazására, aki akár naponta is
segíti a gyermeket a látássérültek pedagógusa vagy utazótanára, a helyi
segítséget nyújtó bizottsági tag és a gyermek tanárainak útmutatása alapján.
A szülõknek írt javaslatok, a vakok utazótanárainak útmutatása alapján a
gyermek lakóhelyének, iskolájának közelében mûködõ szakemberek abban
lehetnek segítségére a gyermeknek és a vele foglalkozóknak, hogy segítik a
beilleszkedését, a tananyag elsajátítását, az önállóság kialakítását.

A beilleszkedést könnyíti pl., ha felhívják a gyermek és a vele kapcsolatban

állók figyelmét arra, hogy:
– mindig forduljon afelé, akivel beszél, vagy aki beszél hozzá
– az alapvetõ viselkedési szabályokat õ is tartsa be
– tudjon kérni, megköszönni, udvariasan elutasítani, elfogadni és adni, stb.
– ne szolgáltassa ki magát, amire képes próbálja önállóan megoldani.
– a köszönés nem gond, ha a társak elõre köszönnek, s kezdetben elmondják
nevüket is. Ne adjanak fel azonban találós kérdést: Na ki vagyok? – mert ez
kellemetlen helyzetet teremthet.
– kézfogásnál mindig a látó nyújtson elõbb kezet (fogja meg a vak kézfogásra
nyújtott kezét), így elkerülhetõ a látássérült tétova, céltalannak tûnõ moz-
dulata
– a látó csak úgy lépjen el a vak mellõl, ha elõtte tudatja vele, hogy elmegy – s
közölje azt is, hogy visszajött vagy mellette van.
– fontos, hogy a látók utasításai, útmutatásai egyértelmûek legyenek: pl. jobb-
ra, balra, elõtted, 2 lépésre, az ajtó mellett jobbra, stb.
– kisebb gyermeket lehet kézenfogva vezetni (nem húzni-vonni!), nagyobbakat
viszont kérjük meg arra, hogy õk fogják meg a látó társ felsõ karját könyök
fölött hátulról, s így közlekedjenek, ha szükség van vezetõre. Ily módon a
látó kísérõ egy lépéssel elõttük halad, s mozgásával jelzi a változásokat (pl.
lépcsõ felfelé, szûk útvonal, stb. – kezdetben szavakkal kísérve, majd anél-
kül).

76
Forrás: http://www.doksi.hu

A vakok (fényérzékenyek) iskolai együttnevelése

Az alábbiakban néhány – kiemelt jelentõségû tantárgy kapcsán – speciális
módszerre és eszközre hívjuk fel a figyelmet. Használatuk elsajátításához a spe-
ciális iskola utazótanárainak (óvodai, iskolai) segítségét kérjék, vagy tanul-
mányozzák a szakirodalmat.

Olvasás-írás elõkészítése, anyanyelv/ magyar nyelv és irodalom:

– nagy és kis hatrekeszes doboz (6 rekeszes tojástartó)
– gombás tábla (pötyi játék)
– szöges tábla (házilag is elkészíthetõ, de kölcsönzi a vakok iskolája is)
– pontírógép (Pict-gép, „Mónika” pontírógép, Perkins Brailler, stb.) hasz-
nálatát – ha nem ismeri még a gyermek – az utazótanár (pontírást ismerõ más
szakember) útmutatása alapján könnyen el lehet sajátítani
– rajzlap, illetve braille-papír
– Braille-tábla, pontozó
– irattartó az elkészült lapok tárolására (füzetet helyettesíti)
– számítógép hangos vagy pontírású kijelzõvel, nyomtatóval (felsõbb osztály-
fokon)
A pontírás- olvasás megtanulása a szülõ, a segítõ számára is ajánlott – jobban
tudja segíteni, ellenõrizni a vak gyermek munkáját.

Ember és természet (környezetismeret, fizika, kémia, biológia)

– speciális tananyagok pl: tájékozódási, érzékelési gyakorlatok
– gyakoribb bemutatás, valóságos tárgyak szemléltetése, érzékeltetése (prepa-
rátum, modell, makett, stb.) – erre gyakran otthon, a család, vagy a megse-
gítõ pedagógus segítségével kerülhet csak sor
– kísérleteknél (a nem veszélyes!) meg kell ismerje a vak tanuló az eszközöket,
a folyamatról pedig szóban kell tájékoztatni. Hang, hõ, szag számára is
érzékelhetõ, fényérzékenyeknél a fényjelenség is.

Földünk és környezetünk (földrajz)

– terepasztal (homokasztal) használata, gyurmázás – felszíni formák szemlél-
tetésére kiváló, de nem pótolja a kirándulások, séták során szerezhetõ tapasz-
talatokat – a szülõk, a segítõ szakember szerepe itt is jelentõs
– modellek, makettek
– domború térképek (mûanyagból leszívással készülnek – kölcsönzésük nehéz-
kes, de házilag is készülhet gumiragasztó, fonal, cérna, zsineg, zsinór, kötél,
papírcsík – s még számtalan egyéni ötlet – segítségével, elkészítésében segít-
het az utazótanár is, s az eszközhasználatára is megtaníthatja a gyermeket és
a vele foglalkozókat)

77
Forrás: http://www.doksi.hu

Matematika (matematika, rajz és ábrázolás)

A gyermeknek sok tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy számfogalma
kialakuljon. – Vak (fényérzékeny) gyermekek esetében a szóbeli mûveletvégzés
gyakoribb. Az írásbeli mûveletvégzést az ún. abakusz helyettesíti (használatára
az utazótanár tanítja meg a gyermeket, hozzátartozóit, tanárát. Nehezített a
geometriai részek elsajátítása, de segíti a rajz- ábrázolás. A speciális rajztábla és
mérõeszközök (vonalzó, körzõ, szögmérõ, pontozó) segítségével képesek
szerkeszteni. Derelyevágó, rajzlap/mûanyag fólia segítségével egyszerû ábrák is
készíthetõek számukra. Mindezek függvényábrázolásra is alkalmasak. Az egyszerû
geometriai alakzatokat kemény kartonból kivágott sablonnal szemléltethetjük. A
felszín fogalmának kialakításához dobozokat, stb. lehet kiteríteni.
További eszközök:
– szögestábla gumival (geometriai alakzatok megismerése)
– a színes rudakat speciális dobozban elhelyezve tudja használni a vak tanuló
– domború számkártyák
– dobókocka tapintható felülettel
– tapintható beosztású mérõeszközök (részben kölcsönözhetõk, részben átala-
kíthatóak a látók számára készültek)
– logikai készlet tapintható változata (házilag elkészíthetõ – érdes, sima,
bársonyos,stb.)
– MINIMAT készlet
– számegyenes (házilag elkészíthetõ papír- vagy mûanyagcsíkra pontírású
számokkal)
– speciális törtdoboz (kölcsönözhetõ, de házilag is készíthetõ a mindennapi
életben elõforduló lehetõségeken – pl. csokoládé, „kocka”sajt – kívül)
– Dienes készlet kiegészítve tapintható helyiérték táblázattal
– matematikai jelek pontírásban az írásbeli munkák elvégzéséhez
– hang- illetve pontírású kijelzõvel ellátott kalkulátorok

A TÁBLAI MUNKÁT MINDIG SZÖVEGGEL KÍSÉRJÉK. A VAK GYERMEK IS KÉSZÍTSEN

ÍRÁSBELI HÁZI FELADATOT!

Mûvészetek (ének-zene, rajz)

– hallás útján tanulják meg a dalokat
– képesek a zenehallgatás anyagának elemzésére
– visszaadják a dal ritmusát
– ha van az iskolában énekkar s képességei alapján lehetséges – legyen tagja a
vak gyermek is
– a kottaolvasásra csak a hangszeres zenét tanuló gyermekeket kell megta-
nítani, de néhányan akár hallás útján történõ tanulással is képesek kiemel-
kedõ eredményeket elérni
– rajzórákon a mûvészettörténeti tananyag tõlük is számonkérhetõ

78
Forrás: http://www.doksi.hu

Ember és társadalom (történelem)

– a képek, filmek csak szöveges kísérettel érthetõek
– az idõszalag domborított változatban elkészíthetõ
– domború térkép a földrajz tárgynál leírtak szerint elkészíthetõ
– a korra jellemzõ zenemûvek hallgatása, a múzeumi séták, színházlátogatások
segítik a megértést
– házi dolgozatokat képesek (segítséggel – pl. felolvasás, hangjáték) készíteni
számítógéppel vagy síkírású írógép segítségével is – ha ezen eszközök
használatát már elsajátították

Informatika (számítástechnika)
– a számítógép használatát megelõzheti a gépírás tanulása megkönynyítve
ezzel a klaviatúra (billentyûzet) használatát. A számítógépekhez (utazótanári
segítséggel) beszerezhetõk a speciális kiegészítõk (pl. hangos kijelzõ, pont-
írású kijelzó). Az iskola vagy a szülõ/gyermek is pályázhat a speciális esz-
közökhöz szükséges pénzre.

Testnevelés (mozgás és tájékozódás fejlesztés)

– törekedjen mindenki arra, hogy a vak gyermek is sokat mozogjon
– csak orvosi utasításra mentsék fel a tanulót, de ha lehetséges járjon gyógy-
testnevelésre, könnyített tornára ez esetben is! Általában kímélõ testnevelésre
van szüksége annak a gyermeknek, akinek pl. glaucomája van. Õket óvni
kell az ütközéstõl, az emeléstõl, az ugrálástól, a fordított testhelyzetektõl (pl.
bukfenc, fejenállás). Az úszás, lovaglás, a téli sportok aktív részese lehet a
gyermek megfelelõ segítséggel, hangirányítással.
– kerékpártúrákon tandem segítségével részt tud venni a vak gyermek is.
– a fehér bot használatának elsajátítását csak az erre a feladatra kiképzett tréner
végezheti!

Idegen nyelv
– kezdetben hallás után tanul a gyermek
– az adott nyelv pontírásának elsajátítása után olvasásra, írásra is képes
– hangfelvételek, CD ROM-on lévõ szótárak könnyítik a vakok nyelvtanulását

Szabadidõs programok, lehetõségek

A helyi bizottságok munkatársai buzdítsák a vak gyermeket arra, hogy vegyen
részt minden iskolai és osztálymegmozdulásban, hiszen a közös játékok, kirán-
dulások, vetélkedõk, tanulmányi versenyek, s egyéb, népszokásokhoz, ünnepek-
hez kapcsolódó mulatságok, kultúrális programok az õ érdekeit is szolgálják.
Azzal, hogy jól tud pl. zongorázni, furulyázni, verset/mesét mondani, énekelni,
részt vesz az énekkar munkájában, szerepel egy-egy színdarabban, aerobic-be-
mutatón, stb. nemcsak a társak, de a nem sérült gyermekek szüleinek elismerését
is elnyerheti. Közben jobban megismerheti társait, s olyan élményekben lehet

79
Forrás: http://www.doksi.hu

része, melyek az õ számára is élvezetesek, örömteliek. Érezzék, hogy õk is sok

dologra képesek. A vak gyermek is tud hegyet mászni, gyalogolni (idõnként
természetesen segítséggel), versenyezni, sportolni (pl úszni), vetélkedni, jelmezt
viselni stb.
A szakkörök, klubfoglalkozások is kitünõ színhelyek a látó társakkal való
együttlétre, ahol bizonyítani tudja azt a vak gyermek, hogy õ is képes sok
dologra – szövés, kerámiázás, számítógép kezelése (megfelelõ változtatásokkal),
ének/ zene (elsõsorban hallás útján, de létezik pontírású kotta is).
Pontírású tartalomjegyzékkel, esetenként (megyei szervezeteknél) pontírás-
ban hozzáférhetõ a Zsiráf c. gyermekújság (utazótanár szállítja). A vakok iskolá-
jának tanárai átírnak néhány gyermekkönyvet pontírásba – elérhetõségérõl,
választékáról szintén az utazótanártól kaphatnak felvilágosítást, kérésre elküldik
a megrendelhetõ könyvek listáját.
A látássérült gyermekek számára olyan összejöveteleket, táborokat, felzár-
kóztató programokat szerveznek a gyógypedagógusok, ahol lehetõségük van a
látássérült gyermekeknek arra, hogy egymással is beszélgessenek, elmondják a
látók között szerzett tapasztalataikat, ötleteket adjanak egymásnak a beillesz-
kedés megkönnyítésére, a tanulás eredményesebbé tételére. Ezen túlmenõen
segítséget kapnak önmaguk megismeréséhez, egyéni gondjaik leküzdéséhez,
problémáik megoldásához (pszichológussal beszélgethetnek). A különbözõ
szabadidõs programok fejlesztik mozgásukat, lehetõséget teremtenek kultúrális
tevékenységek megismerésére, élvezetére; ismereteket, gyakorlatot szerezhetnek
a háztartási munkák végzésére vonatkozóan, stb. Figyeljenek arra, hogy az itt
szerzett ismereteit, tudását használja is a gyermek!

A továbbtanulás:
középfokon: gimnázium
számítástechnikai szakközépiskola
zenei szakközépiskola
szakiskola (a budapesti vagy pécsi intézményben)
felsõfokon: egyetem (pl. jog, nyelv, tanár valamilyen szaktárgyból)
fõiskola (pl. tanár, zene, nyelv, számítástechnika)
A gyógymasszõr-képzés érettségihez kötött (Budapesten a Magyar Vakok és
Gyengénlátók Országos Szövetsége szervezi)

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségérõl

Érdekvédelmi szervezet, a látássérültek 14 éves koruktól lehetnek tagjai. Az or-
szág valamennyi megyéjében megalakult a helyi szervezet. Az általános iskolát
végzett fiatalok számára folyamatosan továbbtanulási és szakirányú képzési
lehetõséget biztosít, gondoskodik tankönyveik elõállításáról. Hangos- és Braille-

80
Forrás: http://www.doksi.hu

könyvtárat üzemeltet. Hasznos információkat tartalmaz rendszeres folyóirata a

Vakok Világa (látó és pontírású példányban). Számítógép vásárlásához ebben a
folyóiratban is közzé tett pályázatainak útján lehet támogatást szerezni. A
MVGYOSZ segédeszközöket is árusít (óra, pontírógép, Braille lap, Braille-tábla
és pontozó, Braille ABC, vasúti térkép, Magyarország úthálózata, Budapest
térkép, iránytû, nyelvkönyvek, szórtárak, kézimunkakönyv, verses kötetek,
hangoskönyvtári katalógus, kazetták, néhány kötelezõ olvasmány, szabócenti,
abakusz, kalkulátorok, fehér botok, játékok, stb. – a készlet változó, telefonon is
lehet érdeklõdni).

Esetismertetés:

T. koraszülött vak kislány. A szülõknek már a szülést követõ hetekben

tudomására hozták, hogy baj van a gyermek látásával. A szülõk sosem rejte-
gették, tartották a négy fal között a kislányt – így környezete elsõ perctõl kezdve
ismerte T. történetét. A szülõk T. 3 és fél éves korában a helyi óvodában jelent-
keztek felvételre. Havonta jártak Budapestre a Látásvizsgáló Országos Szakértõi
és Rehabilitációs Bizottság korai fejlesztõihez, s ott tanácsolták a szülõknek a
„normál” gyermekközösséget. Az látó gyermekek szülei természetesen fogadták
a hírt, hogy a kislány az õ gyermekükkel együtt fog óvodába járni. Az elsõ
szülõi értekezleten az óvónõ elmondta, hogy a kis létszámú, osztatlan csoportban
biztonságos, nyugodt, családias légkör uralkodik – nem fognak hátrányba
kerülni az ép látású gyermekek. Sõt! Megtanulhatják elfogadni a másságot,
fejlõdhet alkalmazkodóképességük.
A kislány viselkedése, értelmi képességei korának megfelelõek voltak,
mozgása azonban visszamaradott, összerendezetlen. Önállóan nem mert köz-
lekedni, csak kapaszkodva mert megállni. Az óvodai beszoktatás folyamatosan
történt: két hétig 2 órát töltött édesanyjával együtt a többiekkel, akik elfogadták,
s T. is jól érezte magát közöttük. Ezt követõen már egyedül is ott lehetett hagyni
– folytatták a környezettel való megismertetését, próbálkoztak önálló helyváltoz-
tatással: a szekrénysorba kapaszkodva eljutott a kislány önállóan az építõszõ-
nyegig, s szívesen rakosgatta ott a kockákat. Az óvodában eltöltött idõ hosszab-
bodtával az udvarra is megpróbálták kivezetni – T. sírni kezdett, kapaszkodott az
óvónõbe. Nem akart kimenni, de mégis rábeszélték erre. Végig pityergett és az
anyukáját hívta. Néhány napos betegség miatti hiányzás után már nem is érezte
magát jól az óvodában. Családlátogatásra ment tehát az óvónõ, ahol kiderült,
hogy otthon is csak a lakásban érzi jól magát. A szomszédból gyakran hallatszik
át a fûrészgép hangja – ez lehetett az oka T. ellenkezésének. Ekkor arra gondolt
az óvónõ, hogy talán túl korai volt T. óvodai elhelyezése. Egy teljes embert
kívánt: ölben érezte csak jól magát, játszani nem akart, ha letette csak feküdt
tétlenül. Elõlrõl kezdték tehát a beszoktatást – sikerrel! Egyszercsak elindult,
félénken, de egyedül is ment. Egy év kellett ahhoz, hogy önállóan közlekedjen a

81
Forrás: http://www.doksi.hu

csoportszobában. Játszott egyedül és társaival is – a lányok bevonták sze-

repjátékokba. Ismét megpróbálkoztak az udvari játékok fokozatos ismertetésével
– szívesen hintázott, homokozott. Önbizalma nõtt, kiegyensúlyozott lett. Öt éves
korától önállóan ment ki a mosdóba, használta a WC-t, tisztálkodott.
Az ismeretek elsajátítására törekedett – T. jó természetû, érzelmileg kiegyen-
súlyozott, vidám, a legapróbb dolgoknak is örülni tudó gyermek. Nagy önfegye-
lemmel rendelkezik, társaival nyílt, közvetlen, barátkozó. A közös tevékeny-
ségekben, foglalkozásokon mindig részt vett. Természetesen több munkát,
odafigyelést kívánt, mint a többiek. Matematikai foglalkozásokra tapintható
eszközöket készített számára az óvónõ s felhasználták az ép érzékszervek általi
ismeretszerzés lehetõségét elsõsorban valós tárgyak megmutatásával. Az irodal-
mi, zenei anyag nem okozott különösebb problémát – arra kellett figyelni, hogy
a szavakat tartalommal is megtöltsék – amit lehetett többoldalúan is megtapasz-
taltattak vele (hallás, tapintás, szaglás, ízlelelés, bõrérzékelés...). A körjáté-
kokban, páros táncokban õ is részt tudott venni, csak elõtte meg kellett mutatni
neki az adott mozgást. Testnevelés során szorult a legtöbb segítségre: a dajka, a
társak jó partnerek voltak ebben. A vizuális tevékenységek helyett vagdosott,
tépett, gyurmázott, válogatott, stb. Az óvónõ egyénileg is sokat foglalkozott T.-
vel: izomfejlesztés, tapintásfejlesztés, téri tájékozódóképesség fejlesztése, stb.
Az óvónõ nem maradt soha magára – budapesti gyógypedagógusok, fõis-
kolai hallgatók/oktatók segítették munkáját hospitálási, konzultálási lehetõség
biztosításával a vakok speciális intézményében, szakirodalom ajánlásával.
T. közel 7 éves volt, amikor a lakóhelyéhez közel sikerült egy olyan tiflo-
pedagógust találni, aki elkezdte tanítani a kislánynak a pontírást, – olvasást. Az
õ útmutatása alapján az óvónõ tanította az olvasást, az édesapa pedig az írást.
Segítségükre volt még egy fõiskolai hallgató is, aki kutatási program keretében 2
hetente foglalkozott T. speciális fejlesztésével, iskolai elõkészítésével. A
Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság munkatársai T.-t
1995-ben iskolaérettnek találták: „ ... javasoljuk, hogy integrált tanulóként kezd-
je meg tanulmányait a helyi általános iskola 1. osztályában. ... További harmoni-
kus fejlõdése érdekében speciális módszerek biztosítására feltétlenül szükség
van.” Ez utóbbiakat sikerült is biztosítani számára.
Az óvodában eltelt 4 év alatt a társak megtanulták elfogadni a másságot,
megtanulták, hogyan segítsék a rászorulót, alkalmazkodóképességük finomult.
„Bíztatni és bátorítani szeretnék minden szülõt és pedagógust, akik hasonló
feladat elé kerülnek: merjék vállalni.” (Hartdégen Józsefné: Tapasztalataim vak
gyermek integrált óvodai nevelésérõl c. írása nyomán)
T. összevont osztályban (1-3.) tanult utazótanári (gyakorisága: alkalmi vagy
havi), gyógypedagógusi (heti) segítségadás mellett. Továbbra is elfogadták
másságát, hiszen ismerték már az óvodából, de az újonnan jövõk számára is jó
példát mutattak a „régi” osztálytársak. A tanítónõ szintén óvodás korától ismerte
T.-t. Még az iskolakezdés elõtt megtanulta a magyar Braille-t, majd késõbb a

82
Forrás: http://www.doksi.hu

németet is – T. munkáit ki tudta javítani, feladatait elõre ki tudta jelölni,

esetenként meg tudta írni. Számára ez nagy segítséget jelentett a gyermekkel
való foglalkozás során. Jelenleg egy közeli falu 5. osztályos tanulója T. Taná-
rainak egy része ismeri a Braille-t, igyekeznek a specialitások figyelembevé-
telével T. számára megteremteni az ideális feltételeket. Jelenleg már „csak” uta-
zótanári megsegítésben részesülnek, de mindíg lehetõség van arra, hogy lemara-
dásait (elsõsorban mozgási, eszközhasználattal kapcsolatos) pótolják, ismereteit
kiegészítésék „vakos” ismeretekkel. A tanárok számára a speciális iskola rend-
szeresen indít akkreditált tanfolyamot, nyílt napokat szervez – melyek ered-
ményesebbé tehetik a súlyos fokban látássérültek tanítási – tanulási folyamatát.
T. integrációja tudatosan elõkészített, folyamatosan figyelemmel kísért
integrációnak mondható. Nem valósulhatott volna meg a szülõk odaadása, okos
gyermekszeretete; a tiflopedagógusok segítsége; s a lelkes óvónõ, tanítónõ,
tanári gárda felelõségteljes munkája és T. pozitív személyisége, tanulni vágyása
nélkül. A vak kislány fejlõdéséról, az óvodai majd az iskolai életrõl három
videofilm készült eddig. További folytatásra is sor kerül abban a reményben,
hogy megtekintésével segíteni lehet az érdeklõdõ befogadó intézmények peda-
gógusainak munkáját.

A helyi bizottságok munkatársainak munkáját segíthetik a következõ speciális

intézmények munkatársai:

• Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógy-

pedagógiai Szolgáltató Központ, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 343
9645
• Fõvárosi Önkormányzat Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és
Diákotthon (vakok), 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 343 9645
• Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Óvoda, Álta-
lános Iskola, 1125 Budapest, Mátyás király út 29.
• Világ Világossága Alapítvány Látássérült Gyermekek Rehabilitációs és Ok-
tatási Központja, Óvoda, Általános Iskola és Kollégium, Látássérült Fiatalok
Rehabilitációs Speciális Szakiskolája és Szakiskola 7635 Pécs, Bálicsi út 29.
• Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, 1146 Budapest, Her-
mina út 47.
• Látássérült Gyermekek Szüleinek Egyesülete, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer
sor 39. T.: 343 9645

83