Ének-zene

7. osztály
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

A népdalgyűjtés

Hazánkban használtak először hangfelvevőt a népdalgyűjtéshez. A lemezjátszó és a

magnetofon őse a FONOGRÁF, felvevő és lejátszó egyben. A készülék a XX. század első
felében nagy segítséget adott a kutatóknak. Napjainkban már lényegesen tökéletesebb
készülékeket használnak.

Vikár Béla a XIX. században Erdélyben járt.

Íme a beszámolója:

„Az iskolában felállítottam a fonográfot. Megszólaltattam a

gépet. A Rákóczi-induló hangjai zendültek fel tárogatón, s a
végén bemondta a gép az Operaház tárogatóművészének nevét s
az előadás időpontját. Ebből meggyőződhetett a fiatalság, hogy
a beígért csoda csakugyan él és megvan. Türelmetlenül
mozogtak a helyükön. Mikor felhívtam őket, mondják meg, nem
hallottak-e otthon valamilyen ősi éneket, pl. Kádár Katáról,
Kőműves Kelemenről és más efféléket, egyszerre többen
emelkedtek fel a helyükről. Egymás után jelentették ki, hogy
egyiknek az anyja, másiknak a nagyapja-nagyanyja tud
Vikár Béla
ilyeneket.
- Nos, hát, vállalkoznék-e valaki, hogy beleénekeljen a
masinába, ha tud valami ilyet?
Bátran kijöttek a pódiumhoz, és egymás után kilenc szebbnél-szebb régi dalt fújtak bele a
gépbe. Minden egyes dal után bemondtuk a gépbe a dalos fiú vagy leány nevét. El sem
képzelhető, milyen rajongás lett a rögtönzött hangverseny következménye…

… Erre a székelyföldi gyűjtésre csakhamar felfigyelt a kitűnő Bartók Béla. Eljött hozzám és
megtanulta, de csakhamar tökéletesítette a fonográfos gyűjtés módját.
Bartókhoz csatlakozott Kodály Zoltán nem kisebb hivatottsággal és nekilendüléssel.
Odakölcsönöztem neki a fonográfot, Petőfi szellemében:”

»Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,

Folytasd Te, barátom, teljes dicsőséggel!«

Thomas Alva Edison híres amerikai tudós találmánya a

fonográf, melyet 1878-ban szabadalmaztatott.

Néhány évvel később, 1896-tól Vikár Béla már

alkalmazta népdalgyűjtéshez.

2 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

A ballada

A ballada műfaja már korán megjelent, de első feljegyzései csak a XVIII- XIX. századból
maradtak ránk.
A ballada olyan elbeszélő költemény, amely tömören fejezi ki a nép fájdalmát, örömét.
Verses, epikai-lírai jellegű, minden esetben hosszabb tragikus vagy komikus eseményt mond
el a konfliktusok kiélezésével. Az idő múlásával, az emlékezetben csupán a legfontosabb
részek maradnak meg, ami szaggatottá teszi a ballada cselekményét (balladai homály).

A balladák leggyakoribb témakörei:

I. SZERELEM, HÁZASSÁG II. EMBERI KAPCSOLATOK

- a szerelem ellenzése, büntetése - szegénység- gazdagság
- a házasság tiltása - előítéletek, viszályok
- házasságra kényszerítés - bűn, büntetés, bűnhődés,
- igazság- igazságtalanság

III. HARCOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK

- a sebesült katona búcsúja
- a hős elsiratása
- menekülés a fogságból.

A balladai témákból hiányzik a harc megéneklése, csupán a következmény fontos.

A ballada formai sajátosságai:
ISMÉTLÉS: „Ismételni azt érdemes, ami tömör, töltelék-elemek nélkül való, kiművelt
szépség. Az énekben – mint egy lassított filmben – jobban felfogjuk és élvezzük a
költői szépségeket, s ezt még hangsúlyozottabban mélyíti el az ismétlés.”
Vargyas Lajos

PÁRBESZÉD: A történet egy részét vagy egészét a szereplők mondják el.

ELŐADÁSMÓD: Hangerő és tempó változtatása nélkül természetes hangon, ünnepélyesen

szólaltatják meg a balladát.

3 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós – 1945, New York)

Bartók Béla, a XX. század legújszerűbb zeneszerzője, 1881.

március 25-én született Nagyszentmiklóson. Művészi
hangjára az egész világ felfigyelt.
Munkáját meghatározta a parasztzenével való
megismerkedése, Kodály Zoltánnal kötött barátsága és
elhivatottsága a népi dallamkincs felkutatására és
megőrzésére. Kompozícióiban mindig felismerhető a
magyar népzene dallam- és ritmusvilága.

Zeneszerzői tevékenysége mellett kiváló zongoraművészként is elismerték és tisztelték.

A hazáját elhagyni kényszerülő Bartók életének utolsó éveit Amerikában töltötte. Ott
keletkezett műveit a honvágy és az otthoniakért való aggódás és féltés hatja át. Közülük
legerőteljesebb az öttételes zenekari darab, a Concerto.
1945-ben halt meg New York-ban. Három évvel később itthon elsők között kapta meg az
akkor alapított Kossuth-díjat.

A romantika kora – XIX. század

A romantika

A kor elnevezése a francia „roman” (=regény) szóból ered. A XIX. század zenéje regényes
tárgyú, mindig a különöset ábrázolja különös körülmények között.
Történelmi háttér:
1. 1815-ben legyőzik és száműzik Napóleont.
2. A Szent Szövetség reakciós terrorja ismét feudális rabságba akarja taszítani Európát.
3. Európa országai síkra szállnak a polgári fejlődésért, a nemzeti függetlenségért és
szabadságért, illetve a nemzeti nyelvért és kultúráért.

A kor tükröződése a romantikus művészetben:

A nagy győzelmek kiváltotta lelkesedés, illetve a bukások miatti kiábrándultság valamennyi
művészetben ellentétként, végletességként mutatkozik meg.
- Az irodalomban különleges alakokat ábrázolnak különleges körülmények között.
- A képzőművészetben a nagy szenvedélyek, a szélsőséges indulatok és a hősies
magtartás ábrázolása válik általánossá.
- A zenében főszereplővé válik a népdal.
A zenében az ellentét a zenei műfajok végletességében mutatkozik meg.
Jellegzetes műfajcsoportok:
1. Miniatűrök: dal, dalciklus, hangszeres karakterdarab.
2. Monumentális zeneművek: szimfónia, szimfonikus költemény, versenymű, opera stb.
4 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

A romantikus zene Magyarországon:

- A szabadság, testvériség, egyenlőség eszméje himnikus, emelkedett hangvételt kíván
(Erkel Ferenc: Hazám, hazám).
- Jellemző az érzelemgazdagság (Erkel Ferenc: Keserű bordal)
- A közönséget meghódító operák dallamosak (olasz hatás), mozgalmasak, látványosak
(francia minta), sajátos kifejező formájukat mégis a magyar nép dallamvilága és a
verbunkos zene határozza meg.

A verbunkos zene

A verbunkos a XVIII. század második felében keletkezett katonai toborzótánc. (A verbunkos

szó toborzást jelent, amely a német Werbung szóból származik.)
A verbunkos: táncos karakterű műzene.
A katonatoborzás muzsikájában a magyar nemzet saját népzenéjének hangját és a kuruc dalok
emlékét ismerte föl. Ez lelkesítette fiait a szabadságharcban való részvételre.

A verbunkos fő jellemzői:
1. Liszt által elnevezett ungár-skála: l-szi-f-m-ri-d-t,-l.
2. Dúr és moll hangsorok váltogatása.
3. Sűrű díszítések.

4. Pontozott ritmus:
5. Gyakori triolák, szinkópák:
6. Sorzáró bokázó:
7. Lassú és friss részek egymásutánisága.

A verbunkos zene terjesztői, népszerűsítői a cigányzenekarok voltak. Előtérbe kerültek a

vonószenekarok a korábban divatos fúvós együttesekkel – dob, síp, trombita – szemben.

A műfaj kiváló művelői: Bihari János, Lavotta János, Csermák Antal, akiket a magyar
zenetörténet „virtuóz triász” néven tart számon. További képviselő: Rózsavölgyi Márk.

5 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

A magyar nemzeti opera megteremtője

Erkel Ferenc (1810, Gyula – 1893, Budapest)
„Erkel elindult azon az úton,
amelyen a zenét a nép felé,
a népet a zene felé közelíteni lehet.”
Kodály Zoltán
Kiváló zeneszerző, karmester, zongoraművész
és pedagógus.
Életét, szakmai pályáját meghatározó városok:
- Gyula: itt kezdi zenei tanulmányait.
- Pozsony: klasszikus zenei műveltséget
szerez.
- Kolozsvár: előadói gyakorlatra tesz
szert.
- Pest-Buda: a színházi muzsika fortélyait
sajátítja el és fejleszti tovább 25 éves
korától élete végéig.
Erkel Ferenc szobra Gyulán, a róla
elnevezett téren

Erkel Ferenc zenei intézményekben végzett munkája:

- 1838: a Pesti Magyar Színház első karmestere
- 1853: a Filharmóniai Társaság megalapítója
- 1867: az Országos Magyar Daláregyesület karnagya és „házi szerzője”
- 1875: a Zeneakadémia első igazgatója és zongoratanára (elnök: Liszt Ferenc)
- 1884: az Operaház első főzeneigazgatója.

Erkel legjelentősebb szándéka a magyar nemzet zenei stílusának megteremtése a verbunkos

zene elmeinek felhasználásával.

Operái drámai erejűek, melyekben mindig a haladás képviselői mellé áll. Hűen ábrázolja
bennük a kor légkörét, hangulatát, az emberek jóra, igazságra, szabadságra való vágyait.

Alakjai nagyrészt történelmi személyek:

Báthori Mária, Hunyadi László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovits György, Sarolta,
Erzsébet, Névtelen hősök és István király.

Erkel nagyszabású alkotásainak sorát az Ünnepi nyitány zárja le, amelyet a Nemzeti Színház
felavatásának 50. jubileumára komponált. A mű egyfajta összegzés, amelyben a Sarolta című
opera verbunkosa mellett Egressy Szózata és saját Himnusza is felcsendül.

6 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Liszt Ferenc (1811, Doborján – 1886, Bayreuth)

Liszt Ferenc a XIX. század zenei életének egyik

legjelentősebb irányító egyénisége: zeneszerző,
zongoraművész és karmester.
Apja, Liszt Ádám minden erejével segítette tehetséges
gyermeke zenei fejlődését.
Első nyilvános fellépésére 1820-ban került sor
Sopronban, ahol felfigyeltek a csodagyermekre.
Néhány magyar főúr támogatta a fiatal fiú további
tanulmányait. Így került Bécsbe, ahol Czernytől
zongorázni, Salieritől pedig zeneszerzést tanult.
1823-ban Párizsba költözött a Liszt család. A francia
és angol koncertjei hamarosan komoly hírnevet
Barabás Miklós: Liszt Ferenc
szereztek neki.
Liszt Ferenc 16 éves korában elveszítette édesapját. Ettől kezdve teljesen visszavonultan élt, s
zongoratanítást vállalva látta el magát. A 3 éves magányból az 1830-as júliusi francia
forradalom híre mozdította ki. Életerejét továbbfokozta Paganini hegedűjátékának
megismerése. Majd egymás után összebarátkozott Wagnerrel, Chopinnel és Berliozzal. Az
1838-as pesti árvíz károsultjait hangversenyeinek jövedeleméből segítette. Európa nagyobb
városaiban adott koncertjein Bach, Beethoven és a kortársszerzők mellett saját műveit
szólaltatta meg.

A ’40-es évektől hazatérve Magyarországra sokat fáradozott a hazai zenei élet

megalapozásán. Az 1875-ben megalakuló budapesti Zeneakadémia első elnöke, amellett
tanárként is dolgozott.
Élete utolsó éveit Rómában, Weimarban és Budapesten töltötte.
1886-ban tüdőgyulladásban halt meg Bayreuthban, ahol végső nyugalomra helyezték.

Liszt Ferenc jövőbe mutató alkotásai utat nyitottak a XX. század modern zenéje és annak
kiváló magyar művelője, Bartók Béla számára.

„Vezércsillagom, jeligém, hogy Magyarország egykor büszkén hivatkozhasson rám.”

Liszt Ferenc

Legismertebb művei:
Zenekarra: 12 szimfonikus költemény, szimfóniák (Faust), zongoraversenyek
Zongorára: Magyar rapszódiák (21); Zarándokévek; Magyar történelmi arcképek; Etűdök
Misék: Esztergomi mise; Koronázási mise
Oratóriumok: Szent Erzsébet legendája; Krisztus
Kórusművek: Magyar ünnepi dal; Ave Maria

7 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

A zongora

A nagyobb koncerttermek építésével egyre inkább igényelték a zenebarátok az átható erővel

hangzó billentyűs hangszereket. Ezen munkálkodott az olasz Cristofori mester, aki olyan
pianofortét készített, melynek kalapácsaival halkan is, hangosan is meg lehetett szólaltatni a
húrokat. Hangszerét idővel tökéletesítette.
A döntő lépést azonban a XIX. században élt párizsi Erardnak sikerült megtennie. Az ő
billentyűsének ismétlő rendszere annyival gyorsabb és precízebb játékot eredményezett,
amellyel végre a virtuóz tehetségek művészi játékának technikai feltételei is megteremtődtek.
A modern koncertzongorának több mint 100 fémhúrja van. A zongoratok acélkeretének 20
tonna terhelést kell elbírnia. A kromatikusan (félhangonként) elhelyezett billentyűk általában
7 oktáv terjedelműek. Az olyan kis zongorát, melynek a húrjai függőlegesen vannak
kifeszítve, pianinonak nevezzük. A zongorát a zene szinte minden területén alkalmazzák.

fémhúrok billentyűk = klaviatúra hangolókulcsok

8 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Richard Wagner (1813, Lipcse – 1883, Velence)

Német zeneszerző, a romantikus opera kimagasló alakja,

reformátora, a zenedráma megteremtője.
Gyermekkorában feltűnő volt tehetsége költészetben és zenében
egyaránt. Shakespeare-műveket olvasott, majd megismerve
Beethoven muzsikáját, elhatározta, hogy zeneszerző lesz. Életét
a napi létgondokkal való küszködés, a szűkös körülmények, a
lázadások jellemezték. A nehézségek legyőzése érlelte
művésszé. Igaz barátja és támogatója Liszt Ferenc volt, akinek
leányát Cosimát 1870-ben feleségül vette.

1876-ban II. Lajos bajor király támogatásával felépült Bayreuthban a Wagner-színház, ahol
megvalósulhatott a nagy álom: képzett, elhivatott előadók szólaltathatták meg a szerző
műveit, melyek szövegét mindig maga írta, még a díszletet is ő tervezte.
Richard Wagner művészete jelentősen meghatározta számos zeneszerző munkáját is.

Bartók így írt a zenedráma mesteréről: „Wagner annyira tökéletesen oldotta meg a
feladatát, hogy őt már csak szinte szolgailag lehet utánozni.”
Főbb művei: Tannhäuser, Lohengrin, Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok.
Monumentális tetralógiája: A Nibelung gyűrűje, amely négy operát foglal magába: 1. A Rajna
kincse, 2. A Walkür, 3. Siegfried, 4. Az istenek alkonya.

Giuseppe Verdi (1813, Roncole – 1901, Milano)

Giuseppe Verdi a XIX. századi opera legnagyobb alakja.

Életének első zenei élményeit a templomban hallható
orgonamuzsika jelentette. Kétéves zenetanulás után mint
nagyszerű orgonista helyettesítette tanárát.
Tudását Milánóban tökéletesítette, ahol érdeklődése a színpadi
zene felé fordult, s az opera vált élete legfontosabb műfajává.
Műveit az olasz dallamosság hatja át, mivel az emberi
énekhangot tekintette elsődlegesnek a hangszerekkel szemben.

Legismertebb operái: Nabucco, Rigloetto, Trubadur, Traviata, Álarcosbál, Aida, Otello, Don
Carlos és a Falstaff.

Verdi operáiban a kartételek fontos szerepet kapnak:

1. mindig a drámai mondanivalót szólaltatják meg
2. megfogalmazzák a nép és a cselekmény érzelmi azonosulását.

9 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Verdi művészetében a kórus különböző társadalmi rétegeket képvisel:

pl.: rabszolgák, szerzetesek, cigányok, katonák, mulató báli vendégek.
Az olasz zeneszerző műveinek gondolatvilágát az olasz polgári forradalom és a nemzeti
egységért vívott harc töltötte ki.

Franz Schubert (1797, Lichtenthal – 1828, Bécs)

Franz Schubert 1797. január 31-én Lichtenthalban (ma

Bécshez tartozik) született. Nagyon fiatalon, 31 éves
korában 1828. november 19-én halt meg Bécsben.
Családja minden tagjának fontos volt a zene. Édesapja
tanította hegedülni, bátyja ismertette meg a zongorajáték
szépségeivel és rejtelmeivel, majd az otthoni házi
muzsikálások során mint brácsás muzsikált.
6 éves korától már komponált, 11 évesen a bécsi udvari fiúkórus (Sängerknaben) tagja volt,
ahol további zenei képzésben részesült.
16 évesen – hangja mutálásától kezdve – apja mellé került mint kisegítő tanító, bár ezt a
munkát nem szerette. Inkább a komponálással töltötte napjait. Önzetlen barátja, Franz von
Schober segítette a szabad alkotói pálya megvalósításában.
Schubert két alkalommal járt Magyarországon – 1818-ban és 1824-ben – Esterházy Károly
gróf zselízi birtokán, ahol a grófkisasszonyok zenemestere volt. Az itt szerzett élmények
hatására születtek magyaros hangvételű művei pl.: Magyar divertimento; C-dúr szimfónia II.
tétele.
Schubert zeneszerzői munkáját nem kísérte örömteli siker vagy elismerés. Ezt a súlyos hiányt
barátai pótolták, akik az úgynevezett schubertiádákon, a költőkből, festékből álló társaság
összejövetelein hallgatták meg a legújabb szerzeményeket és ösztönözték a fiatal muzsikust a
további alkotásra. Franz Schubert egyéniségéhez a dal műfaja állt a legközelebb, melyeknek
száma meghaladja a 600-at. Örömmel komponált szimfóniákat (8) zongorára,
kamarazenekarra és kórusra írt műveket.
„Egészen új harmóniákat hallok” – mondta a halálos ágyán.

Fryderyk Chopin (1810, Zelazova-Wola – 1849, Párizs)

Chopin a lengyelek legnagyobb romantikus zeneszerzője és

zongoraművésze. Apja francia, anyja lengyel származású.
Ez a kettősség ad magyarázatot a nevére.
Tanulmányai befejezése után 21 évesen telepedett le
Párizsban, ahol barátai, Berlioz (zeneszerző), Liszt
(zeneszerző), Balzac (író), Victor Hugo (író), Delacroix
(festő) támogatták és bíztatták. Megrendülve értesült Varsó
orosz megszállásáról, melynek hatására komponálta 1831-
ben a döbbenetes erejű és hangú c-moll „Forradalmi”
etűdöt.
10 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

A Párizsban eltöltött 18 év alatt ritkán adott koncertet (alig 30 alkalommal), inkább a

komponálás töltötte ki ideje nagy részét. Megélhetését megjelenő műveinek jövedelméből és
tanítási óráiból biztosította.
Betegsége – a tüdőbaj – rövid idő alatt hatalmasodott el rajta, de állapotának romlásához
George Sandhoz, a híres írónőhöz fűzött reménytelen szerelme is hozzájárult. 39 éves korában
halt meg. Sírja Párizsban található, de a szívét Varsóban őrzik ma is.
Chopin alkotásai (elsősorban) zongoraművek: etűdök, prelűdök,noktürnök, balladák,
polonézek, mazurkák, keringők és impromptuk (impromptu = rögtönzés, francia), továbbá
zongoraszólamot tartalmazó kamaraművek, melyekkel megteremtette a zongorajáték
sajátságos kifejezőeszközeit, újfajta technikáját. Fryderyk Chopin muzsikáját őszinte
érzelmek (honvágy, barátság, szerelem), lágy harmóniák, nemzeti és forradalmi karakterek
jellemzik. Ezért nagyon érzékletes Robert Schumann megfogalmazása: „Chopin alkotásai:
virágok alá rejtett ágyúk.”
Etűd: technikai tudást fejlesztő gyakorlat, hangszeres zene. Romantikus változata összeköti
a művészi tartalmat a virtuóz játékmóddal.

Robert Schumann (1810, Zwickau – 1856, Endenich)

Robert Schumann a német romantika egyik vezető

egyénisége, mélyen gondolkodó lírai zeneköltő.
Zeneszerzői pályáját meghatározta fokozott irodalmi
érdeklődése.
Schumann a zongoramuzsika világában és a dal műfajában
érezte otthon magát, azonban a klasszikus mesterek
szimfonikus és kamarazenéjét is művészi fokon fejlesztette
tovább.
Mint zenei szakíró 1834-ben megalapította a Neue Zeitschrift für Musik című folyóiratot,
amely még napjainkban is rendszeresen megjelenik.

Schumann 1840-ben feleségül vette Clara Wieck zongoraművésznőt. Házasságuk első évét a
dalok évének nevezi a zenetörténet, mivel ekkor mintegy 138 dal született. A zongora a
dalirodalomban kiemelkedő szerepet kapott: nemcsak kísér és aláfest, hanem hangulatot
teremt, értelmez, illusztrál, gyakran még a szöveget és az énekhangot is helyettesíti.
A Schumann-i zongorakíséret önálló egységet alkot.

11 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809, Hamburg – 1847,

Lipcse)

A német romantika kiemelkedő zeneszerzője, karmestere és

zongoristája.
A nagy műveltségű család és kiváló mesterei irányításával
végezte zenei tanulmányait. A házi muzsikálások, az utazások,
majd Goethével való megismerkedése határozta meg a
komponista alkotó éveit.
Művei hűen tükrözik kiegyensúlyozott, boldog életét. Lírai
egyéniségéből fakadóan nevezik a leghalkabb szavú költőnek.

Művei: szimfóniák, versenyművek, hangverseny-nyitányok, zongoraművek.

Johannes Brahms (1833, Hamburg – 1897, Bécs)

Brahms német zeneszerző. Muzsikájában őrzi a barokk és a

klasszikus zenei elemeket, formákat, melyeket romantikus
törekvésekkel újít meg.
Rendkívüli módon kötődik a népdalhoz, az emberekhez s az
őt körülvevő környezethez, a természethez. Mindezeknek
hangot adva szólalnak meg művei.

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij

(1839, Karevo – 1881, Szentpétervár)

Muszorgszkij az orosz nemzeti zene egyik legnagyobb mestere.

Apja kívánságára katonai pályára készült, miközben zenei
tanulmányokat is folytatott.
Irodalmi érdeklődése – Gogol és Puskin művei -, találkozása az
orosz zene nagyjaival: Balakirevvel és Kjuival, meghatározták
további életét. 20 éves korában saját döntéseként fejezte be a
katonai szolgálatot, leadta az egyenruhát, mert csak muzsikus
küldetésének akart eleget tenni.

Célja: az orosz zene hagyományainak ápolása, sajátos nemzeti stílus megteremtése.

Műveiben az emberi lélek rejtelmeit kereste és ábrázolta.
Legjelentősebb művei: Gyermekszoba – dalciklus
Egy kiállítás képei – zongoradarab-sorozat
Éj a kopár hegyen – zenekari mű (szimfonikus költemény)
Borisz Godunov; Hovanscsina – operák (történelmi téma)

12 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840, Votkinszk – 1893, Szentpétervár)

Az orosz romantika legsokoldalúbb egyénisége, zeneszerző,

karmester és zongoraművész. Kortársai „orosz Beethoven”-ként
emlegették.
8 éves korától tanult zongorázni, majd jogi tanulmányai mellett is
folyamatosan muzsikált. Hivatali munkáját rövid idő után feladta, s
a moszkvai konzervatóriumban vállalt tanári állást, közben
komponált.

Csajkovszkij a XIX. század nemzeti és nemzetközi romantikus zenéjének összekötő nagy

mestere.
Zenéjére jellemző:
- a klasszikus hagyományok őrzése
- a nyugat-európai zenei kifejezésmódok alkalmazása
- az orosz nemzeti dallamkincs megszólaltatása

Fő művei: 6 szimfónia, D-dúr Hegedűverseny, b-moll Zongoraverseny,

1812-nyitány
Rómeó és Júlia nyitányfantázia
balettek: Diótörő, Csipkerózsika, Hattyúk tava
operák: Anyegin, Pikk Dáma.
Az egyik legjelentősebb vonószenekarra írott, 4 tételes kompozíciója a Vonósszerenád.

Bedřich Smetana (1824, Leitomischl – 1884, Prága)

Smetana a cseh romantikus nemzeti zene megalapozója.

Elismert zeneszerző és zongoraművész, a cseh zenei élet
egyik megszervezője, aki zeneiskolát hozott létre Prágában.
Erkelhez hasonlóan műveiben nemzeti gondolatokat,
érzéseket szólaltatott meg. Liszt, Wagner és Berlioz
művészetének tanulmányozása mellett alakította ki egyéni
stílusát.

Kedvelt műfajai:
- operák (9) pl.: az Eladott menyasszony – vígopera
- szimfonikus kötlemények: Hazám – ciklus
- kamarazenekari művek, zongoradarabok.

13 / 14
 ÉNEK-ZENE 7. OSZTÁLY

Antonin Dvořák (1841, Nelahozeves – 1904, Prága)

Cseh zeneszerző, brácsaművész, zenepedagógus, Smetana kortársa.

Pályafutását zenekari játékosként kezdte mint kiváló brácsás. 1875-
ben osztrák állami ösztöndíjat kapott. Brahms felfigyelt
muzsikájára, ettől kezdve szoros barátság alakult ki közöttük.
Tanított a prágai konzervatóriumban és New Yorkban is.
Művészetének nemzeti jellegét a témaválasztása és a hazai
dallamkincs megszólaltatása hangsúlyozza.
Művei: szimfóniák, kamaraművek, operák, kórusművek és a
Requiem.

14 / 14